gyerekszoba

El is indult a Szeles-ösvényen. A madárkák körös-körül vidáman fütyörésztek, kedves dallamokkal köszöntötték a tavaszt. Tivadar színpompás virágmezőhöz ért. Nőszirom, tulipán, kankalin nyújtogatta felé a nyakát. Legjobban a csillagvirág tetszett neki. Összeválogatott egy szép csokrot, amikor hirtelen a szívébe hasított valami.

– Nem merem odaadni Adélnak, biztosan kinevet – dünnyögte maga elé. – Mindegy, majd gyönyörködöm benne én. Bárcsak olyan lennék, mint az álmomban! Ráadásul Adél egyszer már vakme rőnek nevezett, csak azt nem tudom, miért. Én kizárólag álmomban vagyok bátor, egyébként nem.

Ahogy ezen morfondírozott, hatalmas felhők kezdtek gyülekezni a feje fölött.

– Hohó, ez meg mi? Eső lesz? Egy ilyen ragyogó napon?

Alighogy ezt kimondta, megdörrent az ég, majd nyomban utána eleredt az eső. Hajladoztak a bokrok és a fák, az eső egyre jobban esett, aki tudott, biztonságos helyre menekült. Tivadar nem féltette magát, hiszen a teknője alá tudta húzni a fejét, de vigyáznia kellett, hogy ne sérüljenek meg a virágai.

Pál, a cinege reppent el a feje fölött.

– Pajtikám, Tivi-Tivadar – szólt le neki röptében –, elkap a zivatar! Siess!

A cinege továbbszáguldott, a lombok között keresett menedéket magának.

A teknős már nem volt messze az ott honától, amikor panaszos hangot hal lott.

– Ez Gina! Bajban van! – kiáltott, és valóban, a következő másodpercben meg is pillantotta a szarvasbogárlányt, aki minden erejével igyekezett kiszabadulni két vastag ág fogságából.

Ne félj, jövök! – rikkantotta el magát Tivadar, és megkezdte a segítségnyújtást. Páncélja segítségével ügyesen az ágak alá nyúlt, és kiszabadította Ginát.

– Köszönöm, köszönöm! – hálálkodott a szarvasbogárlány.

– Semmiség! Siess, nehogy megfázz!

Csodaszépek – vetett egy pillantást Gina a virágokra –, de inkább hagyd itt őket, nélkülük gyorsabban haladhatsz.

Tivadarnak eszébe sem volt megfogadni a tanácsot. Kicsit las sabban ért haza, de nem volt hideg, így végül nem fázott meg. Amikor az eső elállt, magához vette a csillagvirág csokrot, és elindult a Barátság-mezőre. Kis barátai már ott voltak. Ginát hallgat ták, aki éppen róla áradozott.

– Igazán bátor volt – lelkesedett. – Nélküle még mindig az ágak fogságában lennék.

– Én mindig tudtam, hogy vakmerő – szólalt meg Adél. – Itt is van! Éljen a hős! De miért szorongatod azt a szép csokrot?

– Tetszik? – kérdezte Tivadar.

– Nagyon.

– Akkor legyen a tiéd.

Tivadar nagyokat dobbanó szívvel adta át a csokrot Adélnak.

– Az az igazság… Szóval… Egyébként is neked szedtem – suttogta.

– Nahát! Azt álmodtam éjjel, hogy kaptam egy gyönyörű csokrot egy nagy-nagy hőstől. Micsoda véletlen egybeesés! – somolygott Adél a teknősfiúra.

Virágfüzér tojástartóból

Papír tojástartókból varázslatos virágdíszeket lehet készíteni. A vágás miatt ezt a tevékenységet inkább nagyobb gyerekeknek ajánljuk, de azért egy kis segítséggel a kisebbeknek is sikerülhet.

A dekoráció elkészítéséhez a tojástartó mellett ollóra lesz szükség. A virágokat a tojástartó mélyedéseiből tetszés szerint formázhatjátok, majd színezhetitek. Az elkészült remekmű díszítheti a lányok szobáját, vagy ajándéknak is kiváló, illetve pár gyönggyel vagy csengettyűvel kiegészítve szélcsengő is lehet.

NŐNAP

Hallottad már, anyukám?

Most tudtam meg éppen

Nőnap van, mint eddig is volt már minden évben. Mondta is az óvónéni, Hogy ma világszerte minden anyut, minden nőt Forrón ünnepelnek.

Ma én magam felmosok, Elmegyek a boltba, S neked kötök a mezőn Virágot csokorba.

Nem olyan nagy munka ez, Hamar készen lennék.

Ma én olyan jó leszek, Mint-mint sohasem még.