A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Budapesti Művelődési Központ 2002. Módszertári füzetek / Különszám
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Tartalomjegyzék Szerkesztői előszó ........................................................................................................................ 4 Dr. Dombóvári Antal – Prém János Prém János:
A Csekovszky Árpád Művelődési Ház története................. 5
Bevezető gondolatok ............................................................................ 5
Dr. Dombóvári Antal: Rákosliget keletkezése és kulturális intézményének születése ................ 7 A „boldog békeidők” - élet a Polgári Körben................................................ 9 Kulturális élet a Polgári Körben a két világháború között. ......................... 13 A Polgári Kör megszűnése, küzdelem az intézmény fennmaradásáért...... 15 A művelődési lehetőségek szűkülése Rákosligeten ................................... 17 Prém János: A legújabb kor - 1991-1995 - az újjászületés........................................................ 19 Megtorpanás, válságjelek - 1995-1998. ..................................................... 27 Új névvel, újra gombolt mellényben .......................................................... 28 Zárszó helyett ............................................................................................. 33 Források:.................................................................................................................................... 35 Várhalmi András A CSILI TÖRTÉNETE .......................................................................................... 36 A Csili születése
.......................................................................................................... 36
Erzsébetfalva - Leninváros - Pesterzsébet - Pestszenterzsébet ................................................. 36 Szakszervezetek - szocdemek - munkásotthonok .................................................................... 37 A Csili alapítása: legenda és valóság ....................................................................................... 39 A Vas- és Fémmunkás Otthon 1918-1949................................................................................ 42 A munkásotthon mindennapjai .................................................................. 43 Pesterzsébeti Általános Munkás Dalos Egylet (PÁMDE) ......................... 47 Vigalmi Gárda – Színház – színjátszás......................................................... 48 A Természetbarátok Turista Egyesülete ..................................................... 49 A Gyermekbarát Mozgalom ....................................................................... 49 A Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete .............................. 49 Az Alkoholellenes Munkásszövetség .......................................................... 49 A Pesterzsébeti Nyomdász Társaskör......................................................... 50 A Könyvtár .................................................................................................. 51 Az EMTK...................................................................................................... 52 A szakegyletek ............................................................................................ 52 A Szociáldemokrata Párt ............................................................................ 52 A művészeti és társas élet .......................................................................... 53 2
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Bezárás - újjáépítés - újra bezárás .............................................................. 53 A Vasas Kultúrház
.......................................................................................................... 53 Újabb bezárás és nyitás .............................................................................. 54 Fontosabb történések, események az 50-es évektől ................................. 57 Az eltelt időszak meghatározó közönségei, művészeti csoportjai ............. 61 A Dr. Újj József Kórus (1900-2000) ........................................ 61 A Soós Imre Irodalmi Színpad 1968-1975 ............................. 62 Az ASTRA Bábegyüttes .......................................................... 62 A Csili Kamarakórus ............................................................... 65 A Csili a rendszerváltástól napjainkig ......................................................... 66 Fontosabb történések a 90-es években ................................ 66 Az évtized fontos közösségei................................................. 67 Az ezredforduló közművelődési programjai a Csiliben ......... 68
Végezetül
.......................................................................................................... 70
Felhasznált irodalom, források ............................................................................................... 72 Drucker Tibor A FŐVÁROSI MŰVELŐDÉSI HÁZ TÖRTÉNETE .................................................................... 73 A történelmi múlt
.......................................................................................................... 73
Művelődési ház születik ......................................................................................................... 76 Az összevonás…
.......................................................................................................... 78
A közművelődési törvényig terjedő időszak ............................................................................ 80 Az első klubokról
.......................................................................................................... 82 Az Illés Klub… .............................................................................................. 82 A magnósok… ............................................................................................. 83 A gyűjtők… .................................................................................................. 83
A körműsorokról
.......................................................................................................... 84
A Folklór Centrumról
.......................................................................................................... 84
Nemzeti Színház Budán .......................................................................................................... 86 Táncház és társastánc .......................................................................................................... 86 A könyvtár
.......................................................................................................... 88
A közművelődési törvény után ............................................................................................... 90 A '80-as évektől napjainkig .................................................................................................... 91 Források:
.......................................................................................................... 96
Szerzőink:................................................................................................................................... 97
3
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Szerkesztői előszó Kedves Olvasó! Kedves Kolléga! A " Közművelődés házai Budapesten 1."című kiadványunkkal egy új sorozatot indítunk el a Módszertári füzetek sorozaton belül, amely a közművelődés intézményeinek ismertetésére vállalkozik. Terveink szerint a főváros közművelődési házainak teljes panorámája kb. 4-5 év alatt készülhet el. Célunk a dokumentáláson és megismertetésen túl, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy ezek az intézmények településük közművelődésének alapintézményei, a magyar művelődéstörténet szerves részei. Az első kötetben három nagy múltú intézmény mutatkozik be. A későbbiekben fokozatosan haladunk az újabb szervezetek felé, eljutva napjaink civil kezdeményezésre megnyitott házaihoz. Ez utóbbiakat – valószínűleg – már gyűjteményes kötetben adjuk közre. Az első kötetben a 100. évfordulóját meghaladó rákosligeti Csekovszky Árpád Művelődési Ház, a 85 éves jubileumát ülő pesterzsébeti Csili Művelődési Központ és az 50 éves TEMI Fővárosi Művelődési Ház (FMH) kap helyet. A kötet tartalmi rendezőelvéül a településrész, a helyi művelődés, az intézmény és tevékenységtípusai történetének ismertetését választottuk. Ezek a témakörök valamennyi intézménynél kifejtésre kerülnek, ugyanakkor hagytunk teret az egyéni színeknek és hangsúlyoknak, sőt a szerzők személyes mondandójának is. Hiszen egy intézmény története az érte munkálkodók és a róla szóló vélekedések története is. Kellemes és hasznos időtöltést kíván - a kötet valamennyi alkotója nevében is - a szerkesztő: Slézia Gabriella
4
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Dr. Dombóvári Antal – Prém János
A Csekovszky Árpád Művelődési Ház története Prém János:
Bevezető gondolatok
A Csekovszky Árpád Művelődési Ház 2001-ben ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. De nem magunkat ünnepeltük, hanem a Közművelődést, annak intézményeit, a közösségiművelődési házakat és az ott dolgozó népművelőket. Igen, ezt a szót használjuk, hogy „népművelő”, mert azok vagyunk. Eötvös József írja egy helyen: „...felvilágosítani a népet ez a szabadság legerősebb fegyvere. A legdicsőbb forradalom az alkotmányok alapítására nem oly biztos eszköz, mint az, melyet a jól rendezett népművelési eszközök nyújtanak.” No lám már 1848-ban használták ezt a kifejezést: népművelés! Ma sokféleképpen hívnak minket - akik művelődési házakban, klubokban, iskolák tanórán kívüli idejében, közösségi házakban, faluházakban, hivatalokban dolgozunk: kulturális szervező, animátor, szabadidő-szervező, kulturális menedzser, művelődésszervező, közösségszervező, közművelődési szakember. Ízlelgetni kellene azt a régi kifejezést: „népművelő”, „népművelés”. Legkedvesebb szavaink a magyar nyelvben: nép, közösség, művelés, művelődés. Az elmúlt években - a rendszerváltástól napjainkig – voltak, akik azt mondogatták, hogy nincs is ilyen szakma, ilyen intézményrendszer, nem is volt. Vannak, akik azt mondják: van, de azt a múlt rendszer - az úgynevezett szocialista - találta ki, tehát nem kell. De vannak olyanok is, akik azt mondják: ha már van ez a szakma és intézményrendszer, tartsuk meg és használjuk fel politikai és ideológiai céljainkra. Az évfordulón egy kedves barátunk „művelődéstörténeti emléknek” nevezte ezt a házat. Igen. Mi, százévesek bizonyíték szeretnénk lenni, hogy volt ilyen tevékenység már száz évvel ezelőtt. Bizonyíték szeretnénk lenni, hogy folyamatosan létezett, ma is él, és szeretne semleges maradni. Önbizalom-erősítő bizonyíték szeretnénk lenni, önmagunknak meg a jövőnek, mert amíg e nemzetnek szüksége lesz „...kiművelt emberfők sokaságára...” /Széchenyi/, addig kellenek ilyen közösségi-művelődési házak, mint ez a százéves és a többi nem százéves, és kellenek a népművelők és segítőik, a gazdaságisok és műszakiak, akik működtetik ezeket a házakat. Budapest térképén csak hosszas keresgélés után lehet megtalálni a pesti oldalon, a város szélén a XVII. kerületet. A főváros legnagyobb területű, meglehetősen hátrányos helyzetű kerülete, melyet 1950-ben több önálló község összevonásával alakítottak ki. A községek: Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákoshegy, Rákoskert. A kerület északi régiója: Rákosliget, Régi Akadémiatelep, Rákoscsaba Újtelep - sajátosan összeépült. A településrész távol van a kerületközponttól, más kerületek központjától, de legfőképpen a belvárostól, s így mindenféle művelődési, szórakozási centrumtól, lehetőségtől is. Infrastrukturális ellátottsága szerény; útjai rosszak, közlekedése hiányos, munkahelyteremtő lehetősége kevés. Ugyanakkor rendezett földszintes házak, szép kertek és jó szomszédok jellemzik. 5
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Itt még gyönyörű virágos a tavasz, hűs, zöld a nyár, nyugtatóan sárgás-piros az ősz és fehér a tél. Ide az emberek lakni jönnek, és máshová járnak dolgozni. Néhány meghatározó számadat és tény a település jellemzésére: A régió lakóinak száma körülbelül 15 ezer fő - főleg a középréteg tagjai - alkalmazottak, vállalkozók, értelmiségiek, művészek. A régebbi rákosligeti részen idősebb átlagéletkorral, míg Újtelepen fiatalabb családokkal. A kerületrész legfontosabb intézményei: a négy óvoda illetve iskola, az idősek otthona, a védőnői szolgálat, néhány üzlet és vendéglátóhely. A régió központja - múltjával, emlékeivel, hagyományaival – az 1899-ben épült Rákosliget. Itt a Hősök tere kellős közepén, szép kertvárosi, zöldövezeti környezetben áll a Csekovszky Árpád Művelődési Ház. Egyszerű, de rendezett külsővel és emberléptékű csinos belső terekkel várja látogatóit. Ma, 2002-ben Rákosliget és az egész északi régió (Régi Akadémiatelep, Rákoscsaba Újtelep) kicsi, de fontos művelődési, közművelődési centruma. Alapterülete: 414,6 m2, befogadóképessége 220 fő. Foglalkoztató helyiségeinek alapterülete 251,5 m2, ezen belül van egy kis színházterem és három klubhelyiség.
Mai kép - homlokzat 2001.
Az intézmény alapvető feladata a településrész - földrajzi fekvéséből, elhelyezkedéséből adódó - kulturális hátrányainak csökkentése, a helyi közösségi, művelődési, szórakozási igények kielégítése. Továbbá régi hagyományok, emlékek feltárása és új közművelődési tevékenységek kezdeményezése. Az elmúlt évben több mint ötvenféle művelődési formát, lehetőséget kínált a ház, úgymint: mozgásos és közhasznú tanfolyamokat, gyermekszínházi előadásokat, táncházakat, táncesteket, népünnepélyeket, művészeti szalont, rock-blues klubot, alapítványoknak, közösségeknek intézményi hátteret, az érdeklődőknek napi információt stb. De nem volt ez mindig így! Az önkormányzati rendszerváltás idején - 1990-91-ben - ez a ház egy lepusztult, elhanyagolt, alig-látogatott, személyzet- pénz- és programnélküli névtelen épület volt. Baloldali kép: Homlokzat 1991 Jobboldali kép: Nagyterem 1991 (felújítás előtt)
6
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A ház akkori és jelenlegi ismerőjében óhatatlanul kérdések merülnek fel: honnan és miért jutott 1990-re ilyen mélyre az intézmény, és vajon hogyan emelkedett fel mára szinte a semmiből...? A kérdésekre a válasz a messzi múltban keresendő, mert akkor alakult ki az itt lakó emberekben a hely szeretete, a településhez való erős kötődés, a közösségi érzés, az együttműködési készség hagyománya, a mi-tudat és a miénk tudata, az összefogás eredményességébe vetett hit, az önigazgatás képessége. Az elmúlt száz év a történelemben egy háborúktól füstös pillanat csupán, de Rákosligetnek, a Rákoscsaba Újtelepieknek, a Régi Akadémiatelepieknek és a Művelődési Háznak a születése, az egész élete. Erre a múltra lehetett építeni 1991-ben, az intézmény újjáépítésének kezdetekor. Az elevenen élő hagyományokra, a déd- és nagyszülők által mesélt és továbbadott emlékekre: hogy volt egy polgári kör vagy színjátszó csoport, és volt asszonyok klubja és művészetbarátok köre. Színészek, képzőművészek, énekesek, slágerszerzők éltek és alkottak itt. Az egyéni életek történeteiben, anekdotáiban létezett a folytonosság, amely 1991-ben felszínre került és munkára ösztönzött. De mi is volt az a múlt, amely az emléktöredékekben él? (Prém János)
Dr. Dombóvári Antal: Rákosliget keletkezése és kulturális intézményének születése Rákosliget kialakulását a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjteményben (továbbiakban Gyűjtemény) található kéziratos visszaemlékezés alapján lehet bemutatni. A kéziratot Huzlicska Károly nyugdíjas mérnök írta 1975-ben. (Írásával apjának - Huzlicska Sámuelnek - állított emléket, aki Rákosliget egyik alapítója és vízvezetékrendszerének tervezője, kivitelezője volt.) További támpontot adnak a település történetének rekonstruálásához a korabeli helyi újságok hírei. Dr. Neményi Ambrus - aki országgyűlési képviselő is volt, valamint a Pesti Napló főszerkesztője - írta 1893-ban: „El kell távolítani fővárosunk fényes köntöséről azon fekete foltokat, melyek azt éktelenítik, az állandó lakásszükséget állandó lakáskrízissé elfajulni nem szabad engedni.” A fővárosi munkások lakáshelyzetén kívánt segíteni a város vezetősége. Ezt a törekvést támogatta a Szociáldemokrata Párt is, melynek vezetőségi tagjai között találjuk Rauchmall Károlyt és Kürschner Jakabot, mindketten Rákosliget alapítói voltak. A lakáskérdés megoldására leginkább a házépítő szövetkezet látszott alkalmasnak. A visszaemlékezés szerzője hangulatosan írta le a szervezés egyik mozzanatát. 1895 őszén a SZDP a Népligetben nagygyűlést szervezett. Napirenden a lakásnyomor enyhítésének kérdése szerepelt. Az Északi Főműhely dolgozói a Népszavából értesültek a gyűlésről, melynek előadó szónoka Kürschner Jakab volt. A megjelentek közül sokan javasolták, hogy ne lakásokat, hanem kis kertes házakat építsenek. A viharossá vált gyűlést a jelenlévő rendőrtiszt feloszlatta. Sok munkás azonban a Kőbányai út és Hungária körút sarkán lévő kocsmában ismét összeült, és folytatta a megbeszélést. Előkészítő bizottságot alakítottak, memorandumot szerkesztettek, melyet Kürschner továbbított.
7
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Mind a főváros, mind az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium elfogadta azt. Alapfeltételként kötötték ki, hogy a megalakuló szövetkezetek tagságának 75 %-a gyári munkás legyen. A pesti Munkás Otthon-telep körüli tevékenységgel a minisztérium lovag Fackh Károly minisztériumi tanácsost bízta meg. Az ő vezetésével 1896. december 12-én a SZDP egyik Dob utcai párthelyiségében megalakult mintegy 60 taggal a Munkás Otthon Szövetkezet. Az alapító tagság elfogadta az előterjesztett alapszabály-tervezetet, a Betegsegélyező titkára pedig kiszámította, hogy az 1000 ház felépítéséhez 2 millió koronára van szükség. Az igazgatóságot megbízták a megfelelő helyszín kiválasztásával és a pénzügyi feltételek előteremtésével. Ugyanakkor a Népszava segítségével megindult a szövetkezeti tagság toborzása is. A pénz egyik felét jelzáloglevél segítségével, másik felét kamatmentes részkötelezvények kibocsátásával kívánták megoldani. A jelzálogkölcsönt 1 millió koronára a m.kir. Pesti Magyar Kereskedelmi Bank adta 6,85 %-os kamatra. További 500 000 korona erejéig a kölcsönkötvényeket a m.kir. Pénzügyminisztérium vette át. A még fennmaradó 500 000 koronán osztoztak Dreher Antal sörgyáros, Berndorffi fémárugyáros, Drachse téglagyáros, Krupp Arthur acélgyáros, Diószegi cukorgyáros, a Holland Életbiztosító Rt. és a Gferer - Schoch Grossmann építési vállalkozás. Ez a társaság építette fel végül is a Munkás Otthon-telepet, melynek első lakói a Holland Életbiztosítónál kötötték meg biztosításaikat. Ezek után került sor a terület kiválasztására, megszerzésére. A Szövetkezet vezetősége három helyszínt tekintett meg. Az egyik a Gubacsi út környékén volt, de alkalmatlannak találták, mert magas volt az ára és egészségtelen a környezete. A másikat - Cinkota - Kerepes Csömör határában - nehezen megközelíthetőnek ítélték. Végül egy kicsit távolabb a centrumtól, a budapest-hatvani vasútvonal mentén a 10. számú őrház környékén találtak egy kb. 155 kh területet, mely közigazgatásilag Rákoskeresztúrhoz tartozott, és mezőgazdaságilag értéktelen volt. Mivel a szövetkezeti tagság zöme vasutas volt, illetve a MÁV gyáraiban dolgozott, számukra a vasúti megközelítési lehetőség ideális volt. A területet Fuchs Ignác vállalkozótól 25 000 koronáért vette meg a szövetkezet. Néhány részlet a telep építési tervfeladataiból: - egy-egy telek, melyre 2 szobás ház épül, 160 négyszögöl, - az utcavonal mérete 10 öl, a telek mélysége 16 öl, - a kialakított utcák római számozást kapnak, a lakóházak arab számozást, - minden telken fából tüzelőtároló és WC épül.
Rákosliget 1905-ben
A központi terv meghatározta a telep kialakítandó közterületeit is. Itt szerepelt a Főtér baloldalán, a IX. utca sarkán felépítendő Polgári Kör és közművelődési-kulturális létesítmény terve is, melyet 200 személy befogadására alkalmas színházteremmel, 6 x 3 m színpaddal,
8
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
ruhatárral, könyvtár helyiséggel, gondnoki lakással és vízöblítéses WC-vel terveztek. Az épület alá pedig egy 4 x 5 m-es beton padozatú borospincét is terveztek. Az építkezés 1899. május 11-én kezdődött. Az első lakók szeptember 18-tól kezdtek beköltözni házaikba, melyeket sorsolás útján kaptak meg. Ekkor 431 teleknek volt már tulajdonosa. A tervezett művelődési létesítményből sajnos csak a Polgári Kör épült fel, az is színházterem nélkül. Az 1900. februárjában a Népszavában közzétett meghívás talán az első - eredetileg is művelődési célokra épült - budapesti intézménybe invitálta a telep lakosait.: „A Munkás Otthon Szövetkezet tagjai által 1900. év február 24-én a Fackh Károly téren e célra átalakított helyiségben jótékonyestü tánccal egybekötött kedély estély rendeztetik. Kezdete este 8 órakor. Kitűnő ételekről és italokról mérsékelt árban gondoskodva van.” Még ugyanebben az esztendőben megalakult a Munkás Otthon Társaskör Kürschner Jakab elnökletével, a Dal és Zenekör Klampfert Károly és Kluszka Ferenc vezetésével, valamint a Munkás Otthon Ifjúsági kör. A nagyterem hiánya miatt azonban az olyan kulturális eseményeket, melyeknél nagyobb számú közönségre lehetett számítani, a Führinger vendéglőben lehetett csak megrendezni. (Az épület ma is áll a Liget soron, jelenleg iskolaként szolgál, korábban a kerületi Rendőrkapitányság működött benne.) Mivel 1904-ben a vendéglős átadta használatra a nagytermet a helyi izraelita hitközségnek, felmerült az igény egy „színházterem” építésére. Schischmann VII. utcai vendéglője és a Polgári Kör jött szóba. 1904 februárjában a közgyűlés elhatározta, hogy helyiségeit egy nagy táncterem építésével kibővíti. Így tulajdonképpen - néhány év késéssel az „eredeti terv” valósult meg. 1904. október 6-án már az új nagyteremben rendezte a község az 1848-as aradi vértanuk emlékünnepét. ”Az újonnan épült nagyterem, melyben az előadások tartattak, kényelmes berendezése, szép és fényes kivilágítása még impozánsabbá tette az ünnepélyt.” Huzlicska írásából a meghívó szövegét is ide idézhetjük, amely - a már működő - színpadon bemutatott darabra invitál: „Tisztelettel közöljük a színházművészetet kedvelőkkel, hogy f. hó 22-én este 1/2 8 órai kezdettel a helyi közművelődési helyiségben, annak színpadán Szegedi Nusi szereplésével a ‘Sárgarigó’ című színművet fogjuk nagy igyekezettel előadni. Kérjük, azon családja és ismerőseivel megjelenni szíveskedjék. Belépőjegy ára: 1 úr és 1 nő: 5 kor., 2 nő + 1 úr = 3 kor.”
A Polgári Kör eredeti épülete 1905-ben
A „boldog békeidők” - élet a Polgári Körben. Mielőtt a korabeli újságok cikkeiből és a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjteményben lévő dokumentumokból megismerhetnénk a kor szórakozási lehetőségeit, néhány általános, a korra jellemző szokást is érdemes megemlíteni.
9
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A mai kor audiovizuális szórakoztató berendezései, a számítógép és az internet korában nehéz megérteni a 100 évvel ezelőtt élt emberek szórakozási igényeit, lehetőségeit. Elsősorban is ki kell kapcsolni minden gépi vizuális lehetőséget. Még nincs mozi, a rádió is gyerekcipőben jár. A XIX. század végi polgári fejlődés azonban nem csak a városi népességre hatott. Az olyan falusias települések lakóinak, mint a Rákoskeresztúriak vagy a Rákoscsabán élők is növekedtek a kulturális igényei, a korabeli újságok tanúsága szerint. A tudósítások számos helyi műkedvelő előadásról, egyesületi eseményről számolnak be. A kulturális egyesületek tagjai a település közönségét szórakoztatták. Ugyanakkor a maguk számára a szórakoztatás szórakozást, kikapcsolódást, pozitív élményt jelentett. Természetesen ezek az egyletek, egyesületek valamennyien önfenntartók voltak, sőt, igen sok esetben különböző községi és más csoportok érdekében is szerveztek előadásokat. Akkor nem létezett önmagában táncos rendezvény. Minden esetben 2-3 órás „kultúrműsor” előzte meg a táncos vigalmakat. Sokszor a nem kulturális egyletek is szerveztek színházi előadásokat, hangversenyeket és a bevételeket az egyesületre fordították. Ha az ember csak a korabeli újságokra hagyatkozik, arra a hamis következtetésre juthat, hogy az évtizedek múltával ezek az egyesületek elsorvadtak. A valóság azonban az, hogy a helyi újságok száma fokozatosan csökkent a rádió térhódításával. Az újságírók számára pedig már nem a műkedvelők előadásairól szóló tudósítások jelentik a fontos híreket. Helyükre részben a sport, részben a politikai jellegű információ közlése lép. Szerephez jut a technika másik ágának fejlődése is. Egyre több fénykép tájékoztatja az érdeklődőket a régi évtizedek történéseiről, bizonyítva azt, hogy az emberekben ekkor is él a vizuális élményszerzés igénye. Összegzésül megállapíthatjuk, hogy amíg a televízió nem terjedt el, a mozi mellett az élő előadások jelentették a vizuális élményszerzés forrását. A korabeli művelődési szokások másik jellemzője a közösségi együttlét különféle megnyilvánulásai voltak. Külön fejezetet érdemelne a helytörténeti irodalomban a különböző asztaltársaságok történetének feldolgozása. Ezek tulajdonképpen baráti társaságok, de lakásviszonyaik inkább azt tették lehetővé, hogy valamelyik vendéglőben tartsák meg összejöveteleiket. Ebben az időben egy valamire való vendéglő rendelkezett legalább egy olyan nagy teremmel, ahol 50-60 fő is elfért kényelmesen. Ezen létesítményekben természetesen nem az evés-ivás volt a lényeg, itt társadalmi életet éltek a község felnőtt lakói. Akkoriban a vendéglőben lehetett kuglizni, sakkozni, kártyázni. Politikai gyűléseket, kulturális rendezvényeket tartottak a „nagytermekben”. Ebből a tényből nőtt ki az az igény, hogy egy-egy közösség, egyesület saját épületet építsen, vagy legalább saját helyiséggel rendelkezzen. A korcsma, a vendéglő más szerepet töltött be a XX. század elején élő polgár életében, mint a század második felében. Bizonyíték erre egy régi rákosligeti képeslap, melyen a Lang vendéglő kerthelyisége látható az asztalok mellett ülő emberekkel, és a kert közepén Rákosliget főjegyzője, Bélley Géza áll. Az eseményekre természetesen belépőjegyek megvásárlásával lehetett bejutni. A helyi lapok rendszeresen közölték azoknak a neveit, akik a belépőjegy árán túl „felülfizettek”. A helyi társadalmakban ezt fontos volt tudni mindenkinek - ma ezt talán reklámnak is lehet nevezni. A Gyűjtemény egyik - számomra különösen értékes - dokumentuma egy 1906-ból való Mikulás estre szóló meghívó eredeti példánya. Az est a Polgári Kör nagytermében került megrendezésre, december 3-án. A szereplők közül Török Sári, Török Etus és Török Tivadar 10
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
apai nagyanyám testvérei voltak. Fehlinger Juliska az 1960-as, 70-es években Rákosliget gyermekorvosa volt, a másik résztvevő Rédey Imre később világhírű matematikus, Junghaus Olga lánya - Várnay Asztrid - pedig a New-Yorki-i Metropolitan énekesnője lett. A többi név is ismerősként csenghet a régi ligeti lakosok fülének: Winkle, Galbavy, Sztojanovits, Wandra, Dörner. A másik, szintén eredeti meghívó 1907. december 25-re szólt. A Rákosligeti Polgári Kör hölgybizottsága Karácsonyfa ünnepélyt szervezett a gyerekeknek, táncmulatsággal egybekötve. Az ünnepi beszédet Burger Ferenc tanár úr mondta, fellépők többek között Junghaus Olga, Fábry Anikó, Havassy Ella, Jantsó Ella, Faber Annuska voltak. A Polgári Körnek kezdettől fogva hatalmas konkurenciát jelentett a Sport Club. Az olvasó bizonyára furcsállja, hogy egy zömmel kulturális jellegű intézménynek milyen konkurenciát jelenthet egy sportegylet? A 100 évvel ezelőtti jelenségeket, történéseket nem szabad azonban mai észjárással értelmezni. Ugyanis a Sport Clubnak nagyobb színházterme volt, és legalább annyi kulturális eseményt szervezett, rendezett, mint a Polgári Kör. Volt idő, amikor mindkét helyen működött mozi is. (Az épület ma is áll a XV. és XVII. utca között a sportpálya nyugati végében. Jelenleg a Gózon Gyula Kamaraszínház működik benne.) 1909-ben tárgyalások indultak a két intézmény egyesüléséről, de egy év próbálkozás után ez kudarccal végződött. 1910. júniusában jelent meg a Rákosvidéki Hírlap, mely Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Rákosliget és Zsófia telep (1921-től Rákoshegy) életéről adott áttekintést hat éven keresztül. Innen idézem az alábbi rákosligeti eseményeket. Július 2-án a Rákosligeti Református Egyház gondnoksága jól sikerült estélyt rendezett a Polgári Körben. „Az előadást tánc követte, mely a reggeli órákig a legjobb hangulatban tartotta együtt a közönséget.” Július 17-én egy közlemény jelent meg, melyben Kabai Tany József hirdette: „A rákosligeti polgári kör helyiségében úgy esztétikai mint elméleti és gyakorlati illem szabályokkal kapcsolatos táncz és testképző tanfolyamot nyitok. Különös figyelemmel a helyes tartás és mozgásra. Melyből a kecsesség fejlődik.” Július 31-én olvashattunk arról, hogy a Polgári Kör és a „Jótékony Női Társaság” gyermek színielőadást szervezett. A három egyfelvonásos mű bemutatása során befolyt 160 koronával a szegény sorsú gyermekek iskolai felszerelésének beszerzését támogatták a szervezők. 9 tanulót láttak el tankönyvekkel egész tanévre. Ebben az időben alakult meg a Polgári Kör házi zenekara, az ún. „úribanda”. Prímása Bucsinyi Sándor - Kácsi bácsi - postafőtiszt, cimbalmos Huzlicska Károly, nagybőgős Széchy Ferenc festőművész (a ligeti katolikus templom oltárképének alkotója), másodhegedűs a rákoskeresztúri vasútállomás helyettes vezetője, brácsás pedig Baranyai József lett. A zenekar magyar népdalokat és operettdalokat tűzött műsorára. A Polgári Kör új alapszabállyal a helyi társadalmi élet hangulatának fő demonstrátora volt. Az új szabályzat kimondta: „...a kör pincéjében lévő Gyöngyösi borból - összejövetelek alkalmával - csak 1 drb 1/2 literes csattos üvegbe töltött mennyiség jár ki személyenként, ünnep alkalmával több is lehet.” Az október 1-jén rendezett „Cabaret estély” bevételét egy rákosligeti fiatalember kapta, aki aviatikával foglalkozott, a kapott pénzt repülőgépe felépítésére fordította. És ugyancsak a Polgári Kör vígalmi bizottsága rendezte a kéthetenként esedékes „Fillér - estély” programjait.
11
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A szilveszteri mulatság után 1911. február 12-én a Polgári Kör a Katolikus Templomépítő Bizottsággal közösen rendezett színielőadást. „Színre került: Bunbury. The importance of being Earnest. ”A bevételt a templomépítés javára fordították. (A rákosligeti katolikus templomot mintegy 10 évi gyűjtés után, 1915-ben szentelték fel.) Február 23-án új vezetőséget választott a Kör, elnök Dr. Rácz Miksa lett. Nagy ünnepséggel emlékeztek meg Rákosliget kialakulásának 15. évfordulójáról. A Polgári Kör épületében megnyílt az első mozi, minden csütörtökön este volt vetítés. Kezdetben főleg ismeretterjesztő jellegűek voltak a vetítések. A mozit Andrássy Gyula és tsa cég létesítette, de néhány hónap múlva a tulajdonos Stépán Aladár lett (ő volt a rákosligeti önkéntes tűzoltók parancsnoka). „Október 6-án este a Polgári Körben folyt le oly gyönyörű ünnepély, melyhez hasonló szép, a közvélemény szerint Rákosligeten még nem volt. (...) A megnyitó beszédet Békássy Lajos polg. isk. igazgató mondta, majd Fáber Annus Szepesy Lászlónak ‘A bitófák beszéde’ című monodrámáját adta elő Stojanovits Jenő zongorakísérete mellett.” Október 22-én arról számolt be az újság, hogy „A legteljesebb anyagi és erkölcsi siker jegyében folyt le múlt szombaton a Rákosligeti Polgári Kör cabaretestélye. (...) a műsor szereplői: Szász Gézáné, Rác Böske, Schmidt Böske, Szende Margit, Guth Zoltán, Stohl Károly.” Műsor után - ahogy lenni szokott - tombola és tánc volt. 1912. március 2-án az izraelita nőegylet szervezett táncmulatságot a Polgári Kör helyiségeiben. A bevételt templomuk építésére fordították. A műsorban szerepelt többek között Vidor Ferike, a Nagy Endre kabaré tagja, Stohl Károly, a Népopera tagja. Május hónapban ismét felszínre került az újság hasábjain a Polgári Kör és a Sport Club egyesülésének kérdése. A hónapokon keresztül tartó vita során sokféle álláspont látott napvilágot, a cikkek írói viszont ritkán vállalták nevükkel együtt a nyilvánosságot. A politikai felhangoktól sem mentes csatározások hangneme talán szolidabb, de szelleme ismerősnek tűnhet a mai olvasónak. Elsőnek Kováts Elek - a Sport Club új elnöke - fejtette ki véleményét. Őbenne volt hajlandóság az egyesülésre. Egy magát „Némó”-ként jegyző szerző viszont lehetetlennek tartja az egyesülést: „Szerintem itt a pártkörök állanak egymással szemben s azok dolgoznak.” – írta. „Anonymus” szerint a Polgári Kör félti az évek során összegyűjtött vagyonát, jól érzi magát a település centrumában lévő épületében. „Hélos” a következőkkel indokolta álláspontját: „Mert míg a Polgári Kör teljesen önkormányzattal bíró erkölcsi testület, amelynek törekvése oda irányul, hogy tagjainak a mindennapi … kényelmet és szórakozást szerény eszközökkel és nem sport-szerűen űzött kényszer-mulatságokkal, tehát polgári módon biztosítsa, addig a Sport-Klub teljesen egy nyerészkedésre alapított részvény-társaság uralma és elszámolása alatt álló intézmény.” Erre a véleményre válaszolt „Kh” a következőkben: „A Sport Club épen olyan teljes önkormányzattal bíró erkölcsi testület, mint a Polgári Kör, céljai (...) ugyanazok, mint a Polgári Körnek. A Sport Club mulatságait nem kényszer úton és sportszerűen űzi, mert hiszen általánosan tudott dolog, hogy a Sport Club maga mulatságokat csak a legkivételesebb esetekben rendez, hanem helyiségeit igenis mulatságok rendezése céljából a különböző egyesületeknek átengedi természetesen díjazásért, mint minden más club a világon.” Az eddigi írásokat Jáhn Viktor elemzi, aki így fejezi be másfél oldalas írását: „...a fúzió ellenségeinek még egyszer jobb érzésére apellálok s figyelmükbe ajánlom, hogy bármit is fognak határozni vagy tenni, azon tudatban tegyék, hogy a jövő nemzedék előtt az eszme bukásáért az ódium 12
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
nem a mi fejünkre, hanem a Polgári Kör fejére fog szállni.” A szerkesztőség mielőtt lezárta a vitát, még helyt adott Buda Jenő írásának, aki egyik társadalmi irányítója volt Rákosligetnek, mindkét egyesületnek tagja, sőt vezetőségi tagja is volt. Ő azt javasolja, a polgárok tömegesen iratkozzanak be kölcsönösen a két egyesületbe, így szorosabb érintkezésbe, barátságba kerülnek egymással, s ez majd idővel meghozza az egyesülést. A három hónapig tartó vitát ezután befejezték, a két egyesület tovább működött egymás mellett. Szép ünnepségről tudósított a lap 1913. március 16-án. A cikk Lautner (Csertőy) Gyula karnagy és Harsányi Pál református lelkész részvételét és Fehlinger Juliska, valamint Zádor Lajos tanulók szereplését emelte ki. 1914. január 3-án az Önkéntes Tűzoltó Testület 5 éves fennállását ünnepelte a Polgári Körrel együtt egy jól sikerült „Thea-estély” keretében. Június 13-án 60 személyes társasvacsorát rendeztek a Körben, a vacsorát hajnalig tartó tánc követte. A Rákosvidéki Hírlap 1916. február 13-i számából megtudhatjuk, hogy a Polgári Kör hangversenyének bevételét a hadbavonultak családjai között osztották szét. (A műsorban többek között fellépett Rédei Rózsika, Goldmann Olga, Wandra Katus, Stümböck Mici.) A március 26-án megtartott tisztújítás során a Polgári Kör elnöke Maderspach Ferenc gyógyszerész lett. Az I. világháború utáni szélsőséges időkben is megvolt a Polgári Kör szerepe és helye a lakosság életében. A megalakult Szociáldemokrata Párt itt tartotta rendszeresen gyűléseit, értekezleteit. Amikor pedig a Vörös Hadsereg szervezésére került sor, a ligetieket itt sorozták. De a korabeli kultúra is helyet kapott az intézmény falai között. Példát erre a Budapest és környéke című lapban olvashattunk. (A lap Rákoscsabán jelent meg, a kommün ideje alatt „Szovjet” címen. A gödöllői járás hivatalos baloldali lapja volt.) „Igen szép tudományos felolvasást tartott Kürschner Jakab elvtársunk a rákosligeti szociáldemokrata pártszervezet tagjainak január 5-én a Polgári Körben: Rámutatott az utóbbi időben mindinkább tért hódító kommunista agitáció káros voltára. Kifejtette, hogy a szociáldemokrata párt és a kommunisták között elvekben nem, taktikailag azonban rendkívül fontos különbség van. Főleg a megvalósítás tempójának kérdésében. „A mi kommunistáink az orosz bolseviki példára akarnak dolgozni. Ugyanazokat a hibákat is el akarják követni, amit ők elkövettek. Ők Tanácsköztársaságot és a proletár diktatúrát akarják.........Mi pedig azt mondjuk, hogy elég volt már a vérontásból, és mivel tisztában vagyunk avval, hogy a kommunizmusnak mint új társadalmi rendnek nincsenek meg a kellő előfeltételei, tehát egyelőre meg sem valósítható.” A proletárdiktatúra bukása után a megszálló román egységek tisztikara a Polgári Körbe szállásolta be magát. Ők még táncos rendezvény szervezésére is felkérték a Kör vezetőségét.
Kulturális élet a Polgári Körben a két világháború között. A helyi sajtó nem újult meg a háborút követő esztendőkben. Így a két világháború közötti idők eseményeit a regionális lapokból és a Gyűjteményben található meghívókból lehet nyomon követni. 1920. június 4-én trianoni gyászünnepély volt a Polgári Körben. „Az ország testét szétmetélték s a maradékot koldusként állították Európa kapujába.”
13
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
1923-ban záró közgyűlést tartott a Munkás Otthon Házépítő Szövetkezet. Letelt a 26 esztendő és a munkásházak az alapító tagság tulajdonába jutottak véglegesen.” A „Nagymama” című előadás szereplői 1925-ben Rendezte: Frei Endre Főszereplő: Steidl Gyuláné (középen)
1925 novemberében jött létre a Polgári Körben a Rákosligeti Zenekar Egyesület, melynek célja a klasszikus zene népszerűsítése volt. Az Egyesület elnökének Dörner Lajost választották. 1926. december 6-án „Jól sikerült hazafias ünnepélyt” rendeztek a Polgári Körben,… „Horthy kormányzó nevenapja alkalmából”. A műsorban szerepelt többek között Szabó Kálmán, aki Kiss Menyhért „Horthy” című versét szavalta el. Az ünnepi beszédet dr. Sárkány Loránd iskola igazgató tartotta, majd Komár Lajos zenekarának kíséretével Simek Lajos énekelt irredenta dalokat.
Az „Obsitos” előadás szereplői 1925-ben.
A következő évben, 1929-ben olvashatjuk, hogy a rákosligeti Nőegylet és Dalkör folyó évi február hó 10-én, délután 5 órakor, a Polgári Kör nagytermében sikeres műsoros teadélutánt rendezett. „Baksa Jánosné Czobor Károly zongorakísérete mellett elénekelt magyar dalai valósággal elragadták a közönséget, éppen úgy Altziebler Pál és Kottász Ferenc hegedű duettje (…és) Vajdáné Takácsy Ilusnak Schauschek Tily zongorakísérete mellett előadott kedves dalai…” .
Rákosligeti zenekar 1937. január. Karmester: Placskó István
1930. február 8-án a rákosligeti 264.sz. Hunyadi János cserkészcsapat rendezett cserkészestélyt a Polgári Körben. A tánchoz Villás Laci zenekara szolgáltatta a muzsikát. Bálkirálynőnek Than Máriát választotta a közönség. „Nagy tetszést aratott a helybeli Farkas László 14
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
villamossági vállalata, midőn új típusú ‘Blaupunkt’ dinamikus hangszóróval - kitűnő gramofon-zenét szolgáltatott, és hordozható akkumulátoros áramfejlesztőjével világította a termeket, mivel kb. éjfélig nem volt világítás az egész községben.” Novemberben a mise után a Föderatio Emericana Nemorosa korporáció tartotta Szent Imre ünnepségét a Polgári Körben. A műsorban szerepeltek többek között ifj. Perényi Rudolf, Szabó Ilonka, ifj. Gregor József. A két világháború között egyszer sikerült a rákoshegyieknek néhány hónapig megjelentetni helyi újságot Rákoshegyi Szemle, illetve Rákosvidéki Szemle címen. Innen szerezhetünk tudomást arról, hogy a soron következő tisztújítás alkalmával Lautner (Csertőy) Gyula lett a Polgári Kör új vezetője. Június 21-én már politikai gyűlés is volt a Kör udvarán, ahol dr. Szűcs István államtitkár és dr. Hencz Lajos egységpárti képviselők mondták el programbeszédüket. Idézetek a korszak néhány meghívójából: 1937. május 9-én a Katolikus Nővédő Egyesület „Buzavirág” tea-estélyt rendezett. A bevételt a sokgyerekes anyák megsegítésére fordították. A fellépők között volt vidám monológjával Hargitai Béláné, (1906-ban Török Sári). A táncokat Jeszenszky Anna polgári iskolai tanárnő tanította be. 1940. június 28-án Fék Ödönné, Schauschek Klotild zeneiskolájának növendékei rendezték nyilvános vizsgahangversenyüket a Polgári Kör nagytermében. A Katolikus Nővédők 1941 februárjában farsangi táncestélyt tartottak. Szeptember 9-én a „MOVE Rákosligeti T.S.E. Dalos-szakosztálya” 40 éves jubileumi hangversenyt rendezett. Karnagyként közreműködött Szattinger Alfréd és Placskó István. Természetesen a hangversenyt reggelig tartó tánc követte.
A Polgári Kör megszűnése, küzdelem az intézmény fennmaradásáért. A háború ezt a kis községet sem kerülte el. 1944-ben az egész épület a „Mercur” hadianyagraktára volt. 1945. október 7-én pedig ide jöttek szavazni a II. számú körzet lakói, és megválasztották az új képviselőtestület tagjait. A szavazatszedő bizottság elnöke Magasvári Károly volt. A háborút követő időszakból sajnos igen kevés anyag van a Gyűjteményben. 1947.május 25-én a rákosligeti Kisgazda Párt Női Szervezetének rendezésében a Demokrata Körben (ez lett a Polgári Kör új hivatalos neve) előadták Harsányi Zsolt: Bolond Ásvayné című színjátékát. 1948-tól KÖZÉRT Kultúrotthonként említik a volt Polgári Kört az adatközlők. Igen érdekes dokumentumot őriz a Gyűjtemény 1955-ből. Egy meghívó fénymásolatáról van szó. „A magyar - szovjet társaság XVII. kerületi elnöksége és művészeti szakosztálya meghívja Önt 1955. november hó 13-án, vasárnap este 6 órakor Rákosligeten a KÖZÉRT Kultúrotthonban (Hősök tere) tartandó Bartók Béla emlékünnepélyre. Ünnepi megemlékezést mond: Kardos Béla az MSZT elnöke.” A programban szerepel az elnök kislánya, Kardos Piroska is, továbbá Mattanovics Lujza, aki verseket mond, Fék Ödönné (Schauschek Klotild) pedig mint zongorakísérő. Ide kívánkozik egy személyes élményem is. 1954 tavaszán a két rákosligeti általános iskola növendékeiből összeválogatott csoport előadta Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig” című regényének dramatizált változatát. Ekkor voltam hetedikes, nagy élmény volt számomra, 15
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
hogy én játszhattam a darabban az igazgató szerepét. (Akkor nem gondoltam, hogy majd’ 50 évvel később magam is iskola igazgatóhelyettesként fogok nyugdíjba menni) 1960-ban az intézmény neve Dózsa György Művelődési Otthon, amely a XVII. kerület központi művelődési intézménye volt ekkor. (Sajnos az elnevezés időpontjára nincs adat.) Keretei között működött a Bartók Béla Gyermekkórus és a Liszt Ferenc vegyeskórus, mely 1959 októberében alakult. Még ez év augusztus 14-én Rákosmenti Dalostalálkozót szervezett az intézmény, melyen 10 fővárosi énekkar szerepelt. A hangverseny után tánc éjfélig - hirdette a tiszteletjegy, melyen az intézmény igazgatójaként Szendrei Gyula neve van feltüntetve. A következő évben, 1961. december 17-én Liszt-Bartók emlékestre invitál a meghívó. A hangverseny színhelye a Dózsa György Művelődési Otthon, Rákosliget, Hősök tere 3. A közreműködők között van Fék Ödönné (Schauschek Klotild) zongoratanárnő, Radnay György operaénekes, és a Liszt Ferenc Vegyeskar, melyet Rázga József vezényelt. A meghívón igazgatóként Bohács Jenő szerepel. A Gyűjtemény őrzi a Művelődési Otthon Bohács Jenő igazgató által - 1961. szeptember 1. és 1962. augusztus 31. közötti időszakra írt - munkatervét. Az alábbiakban ebből mutatok be néhány részletet. Az öntevékeny művészeti csoportok között találjuk a Rákosmenti Népiegyüttes tánccsoportját. Létszámuk 22 fő, terveik: 3 páros tánc, 2 leánytánc, egy legénytánc, egy bálnyitó keringő és egy palotás betanulása. Részt vesznek a KISZ kulturális seregszemlén. A vegyeskar létszámát 60 főre kívánták felemelni (ekkor lettem én is 2 évre énekkari tag). Terveznek 3 önálló hangversenyt, egy közös estet a szimfonikus zenekarral, valamint hangverseny látogatásokat. A gyermekkórus létszámát 70 főre szeretnék felemelni, innen utánpótlást kinevelni a felnőtt kórus számára. A szimfonikusok 22-en vannak, kéthavonta koncerteznek. (A zenekar 1946ban alakult Rákoshegyen, 1959 óta működnek Rákosligeten.) 1962 februárjában szeretnék létrehozni a Balassi Bálint irodalmi színpadot és egy színjátszó csoportot. A rendezvénytervezetben szerepel a Dózsa Szabadtéri Színpadra tervezett műsor is. Ez a színpad a Ferihegyi úton volt a Szakorvosi Rendelőintézet helyén. Személyes élményem a színpaddal kapcsolatban, hogy bemutattuk Hervé: Nebáncsvirág című darabját. Az énekkari betéteket a Liszt Ferenc vegyeskar énekelte, több fővárosi művész is szerepelt a darabban, Radnay Györgyre határozottan emlékszem. 1962. január 28-án mutatkozik be a kerületi szimfonikus zenekar „A romantikus zene gyöngyszemei” címmel tartott hangversenyen. Március 25-re „Örökszép melódiák” címmel hangversenyt tervez az Otthon, helyi fellépőkkel. Többek között szerepelt Poór Róbert, Gregor József és a vegyeskar. Másik érdekes dokumentum egy „Népművelési értesítő, a XVII. ker. Tanács VB: népművelési osztályának módszertani levele” elnevezésű stencilezett kiadvány 1962 augusztusából. Főleg az augusztus 20-i alkotmány ünnephez ad ötleteket, illetve közli a kétnapos rendezvények színhelyeit, műsorait. A Dózsa szabadtéri színpadon augusztusban felléptek Bilicsi Tivadar, Toldi Mária, Németh Marika, Rozsos István, Bitskei Tibor, Zárai Márta, Vámosi János, Kovács Erzsi stb. A tájékoztatóban már olvashatunk az épülőfélben lévő új központi kultúrházról, a Dózsa Művelődési Központról, melyet 1962. december közepén adtak át rendeltetésének.
16
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A művelődési lehetőségek szűkülése Rákosligeten Az új művelődési centrum beindulása után a hajdani Polgári Kör művelődési klub besorolást nyert Rákosligeti Művelődési Klub néven. A Gyűjteményben megtalálható a központi intézmény programfüzeteinek 90 %-a. Ezek segítségével lehet valamilyen képet alkotni a következő 30 esztendő eseményeiről. A leghosszabb ideig működött a képzőművész barátok köre. Vezetői sokat tettek a vizuális kultúra iránti fogékonyságra nevelésért, rengeteg rákosligeti és kerületi művész mutatkozott be a Klub falai között, sok fiatalt indítottak pályájukra a szakkörvezetők. A hatvanas évek „szereplői”: Czimra Gyula, Bóna Kovács Károly, dr. Domonkos Imre, Tóth Tibor.
A Rákosligeti Kamara Zenekar a 90-es években Zenekarvezető: Honti János (középen)
Tevékenységük rövid összefoglalójául idézzük a Kör 4o. évfordulójára - a Csekovszky Árpád Művelődési Házban 2002. április17-én rendezett kiállítás megnyitóbeszédének szerkesztett, rövidített változatát. A nyitóbeszédet Parrag Emil festőművész, a Rákosligeti Polgári Kör elnöke tartotta. Negyven éve alakult meg a Művészetbarátok Köre 1962 májusában alakult meg a Rákosligeti Művészetbarátok Köre azzal céllal, hogy kiállításokat, ankétokat rendezzen a hazai képzőművészeti élet anyagából… A művészeken kívül sok képzőművészetet kedvelő ember jött össze rendszeresen a bemutatókon. Tóth Tibor szervezte és vezette le az összejöveteleket, ahol mindig pezsgő viták, eszmecserék is folytak... Erre az időre esett a modern törekvések indulása, esetenként kiteljesedése is… Nagyon sok művész itt, Rákosligeten mutatkozhatott be először önálló kiállítási anyaggal… A sokféleséget jól mutatják a következő nevek: Czimra Gyula, Laborcz Ferenc, Csekovszky Árpád, Csáji Attila, Korga György, Illés Árpád, Bényi László.. A rendezvényeket, amelyeken átlagosan 80-100 érdeklődő volt, a Dózsa Művelődési Ház finanszírozta. Nyolc éven keresztül probléma nélkül folytak a bemutatók… 1970 körül… a Dózsa Művelődési Ház igazgatója felmondott, illetve nem hosszabbította meg Tóth Tibor klubvezetői megbízatását, s ezzel a Művészetbarát Kör tevékenységét megszüntette... A Művészetbarátok Körének és Tóth Tibornak nagy érdeme ennek a nyolc évnek tevékenysége, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mind a XVII. kerületiek, mind az egész országból idelátogatók megismerhették az akkori magyar képzőművészet jelentős részét.
17
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Másik eredményes csoport a szimfonikus együttes volt, mely Honti János karnagy irányítása alatt, néha kisebb szünetek mellett működött és szerepelt ebben a 30 évben. Ugyancsak hosszú életű és eredményes volt a kertbarátok körének működése. Ez az adott környezetben teljesen érthető volt, hiszen a kerület családi házas település - zömmel még most is -, ahol a kertek használatához mindenkor elkeltek a szaktanácsok. Ilyen körök működtek valamennyi kerületrészben. A hatvanas években sikere volt még a különböző ismeretterjesztő sorozatoknak, a működő irodalmi színpadnak. Szerveztek tánczenekart, citera zenekart, melyek néhány évig sikerrel működtek. Ekkor még színpadi rendezvényekre is viszonylag gyakran került sor. Természetesen az aktuális állami, politikai ünnepek megtartása is a Klubban történt, egyre többször szerepeltek a helyi iskolák gyermekei, a kerület úttörői is. A fiatal korosztályt diák klubok szervezésével próbálja az intézmény megcélozni a 60-as évek vége felé. Iskolába kihelyezett előadások, foglalkozások színesítik a klubok palettáját. Ez az a korszak hazánk kulturális életében, amikor a klubfoglalkozás divattá válik. Az iskolákban a szakkörök helyett is ez terjed el, külön klubos igazgatóhelyettesek irányítják a munkát. Tapasztalatom szerint a klub kötetlenebb, mint egy szakkör, nem is tudta a gyerekeket úgy lekötni. Ezekben az években találkozhattunk sokat Szöllősi Nagy Andrással, aki több száz diájának felhasználásával érdekes előadásokat tartott a Művelődési Klubban, kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Rövid ideig működött német nyelvű óvodai foglakoztatás is, próbálkoztak balettel is, bábozással is. A 70-es évek programfüzeteinél már észrevehetők a „hullámzások”. Ősztől tavaszig viszonylag bő a kínálat, több színvonalas eseményről is hírt kaphatunk, de a nyári „uborkaszezonok” egyre hosszabbak lesznek. 1972-ben jelent meg a Rákosmenti Híradó másodszor, most már nyomdai eljárással. Az I. évfolyam 2. számában Bradics János mutatta be a képzőművész szakkört. A kör ekkor Nagy János tanár vezetésével működött, a részvétel nem volt korhoz kötve, az általános iskolástól kezdve a 40 év feletti felnőttig bárki részt vehetett a foglalkozásokon. Néhány név a 16 fős csoportból: Mizsei László, Bódi István, Ádám Marika, Rózsahegyi Margit. Néhány kiállítási meghívó ebből az időből mutatja, kiket ismerhettek meg a művészet barátai. 1972 májusában Demjén Attila festőművész, novemberben Csekovszky Árpád keramikus művész alkotásait láthatták a Klubban. A következő év februárjában Laborcz Ferenc szobrász, márciusában Csikós András festő, novemberében Nádas József festő és decemberben Laborcz Mónika keramikus művei szerepeltek a kiállításokon.
Rázga József karnagy gratulál Szabó Istvánnak 1973-ban
18
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
1973-ban egy tüzelőanyag tároló épült az intézmény udvarán. A Klub nagytermét az általános iskola tornateremként használja, bordásfalakat szereltek fel körbe a terem falára (ez egy 1976-ból való Rákosmenti Híradó fotóján is látható), a színpadot is lebontották, befalazták. Ezen kívül pártiroda és óvoda is működik az épületben. A nyolcvanas évektől kezdve egyre gyakrabban fordul elő, hogy a kerület művelődési programjait ismertető kiadványban nem szerepel a Rákosligeti Művelődési Klub. Jobbára csak a fentebb leírt állandó csoportokat említi meg a füzet, mégis - még ennek a időszaknak is - vannak eredményes kezdeményezései. Újdonság a bélyeggyűjtők köre, mely ma is működik. Tartósnak mutatkozott a nyugdíjasok klubja is, mely valamennyi kerületi művelődési intézményben megalakult. Ásó István néptánc tanításával próbálkozik, sőt még vívásoktatást is hirdet a programfüzet. Fővárosszerte jellemző tevékenységi forma a tematikus napközis tábor. A ligeti Klub néptánc szakköre nyári tábort szervezett 1986-ban az érdeklődőknek. A tábor vezetője Ádám Józsefné, szakmai vezetője pedig Plankné Csősz Ágnes voltak. A tábor l0 napja alatt reggel 8 órától este ötig elméleti foglalkozások, sport, kirándulás várta a gyerekeket. 1987-ben Baksa Brigitta szervezte a tábort, mely szintén érdekes élményeket adott a résztvevő gyerekeknek. Az intézmény neve 1988-ban Művelődési Közösségek Háza lett. Az egykori Polgári Kör - a későbbi Rákosligeti Művelődési Klub - épülete fokozatosan romlásnak indult: az 1965-ös külső tatarozást és tetőjavítást, valamint az 1967-es részleges fűtésjavítást követően érdemleges karbantartási munkák nem történtek. A nyolcvanas évek vége felé már le is akarták bontani az épületet. Alapvető változás 1991-ben indult meg. (Dr. Dombóvári Antal)
Prém János: A legújabb kor - 1991-1995 - az újjászületés A rendszerváltás után a XVII. kerület első Önkormányzati Képviselőtestülete megvizsgálta a kerület közművelődésének helyzetét, és gyökeresen új, példamutató koncepciót alkotott, és annak megfelelő határozatot hozott. A koncepció lényege: A XVII. kerületen belül a különböző volt községek, régiók sajátos települési arculattal, lakossági rétegösszetétellel, kulturális adottságokkal, lehetőségekkel, igényekkel rendelkeznek. A kulturális hátrányok csökkentése és a művelődési igények kielégítése érdekében hosszútávon - el kell érni, hogy minden településen, régióban legyen önálló közművelődési intézmény, közösségi ház. A megvalósítás első lépése volt a már meglévő, de akkor rosszul működő, elhanyagolt három közművelődési intézmény: a Dózsa Művelődési Ház, a Rákoskerti és a Rákosligeti Művelődési Klub viszonyainak rendezése. Az Önkormányzat a Dózsa Művelődési Ház élére új igazgatót nevezett ki Martonosiné Orosz Márta személyében, és új munkatársi gárda kialakításának lehetőségét biztosította. A másik két kis intézményt leválasztotta a Dózsáról, szakmai önállóságot adott nekik, élükre vezetőt nevezett ki, valamint megteremtette a működés személyi és tárgyi feltételeit. A Rákoskerti Művelődési Klub vezetőjéül Gácsi Miklóst, a rákosligeti ház (újabb nevén
19
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Rákosligeti Közösségi Ház) élére pedig személyemet, Prém Jánost nevezte ki igazgatónak 1991. augusztus 1-től. Új igazgatóként első dolgom volt társakat, munkatársakat keresni a várható nagy feladatokhoz. A válogatás alapelve röviden összefoglalható: helyismeret, szakmai tudás, kapcsolatteremtő képesség és kapcsolatrendszer. Úgy véltem, a négyfős társulatba kellenek olyan kollégák, akik helyismerettel, helyi kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, olyanok, akiknek speciális szaktudása /népművelő, pénzügy/ és széleskörű szakmai kapcsolatrendszere van. A toborzás két héten belül eredményes lett. Továbbra is az intézményben maradt Akócsi Lászlóné Julika, a régi takarító - akire sokkal inkább a „mindenes” jelző illett - takarított, kinyitott, ha program volt, és bezárt, ha vége lett a rendezvénynek. Jó emberi kapcsolatai voltak magánszemélyekkel és intézményekkel, információs volt és programügyeletes. A gondnoki állás betöltése egyedi történet. Az igazgatói posztra kiírt pályázatra jelentkezett Asztalos Miklós helyi lakos is, aki ismerte és szerette Rákosligetet, és akit sokan ismertek és szerettek Rákosligeten. Lelkes, kulturált, műszaki érzékkel és tudással megáldott ember. Pályázatát azonban nem fogadták el közművelődési szakmai végzettség és gyakorlat hiánya miatt. Ezért nem sértődött meg, hanem az általam kezdeményezett rövid beszélgetés után elvállalta a gondnoki teendőket. Számára az volt a fontos, hogy hasznára legyen a háznak és a településnek. A népművelő álláshelyre Tölg Molnár Gábor került, akire fővárosi kollégák hívták fel a figyelmet. Vezetett ifjúsági klubot, volt művelődési házi népművelő, dolgozott vállalkozásban, értett az irodalomhoz és a képzőművészethez, jó kapcsolatteremtő képességgel rendelkezett. Az intézmény programszerkezetének kialakítása neki köszönhető. A pénzügyi előadó, Mádi Zoltánné Éva egy másik szomszédos kerületből érkezett megfelelő szakmai végzettséggel és gyakorlattal. Együtt volt tehát az alapító - új honfoglaló - team, amely napok alatt lelkes munkatársibaráti társasággá szerveződött A beázott, málladozó vakolatú boltíves nagyteremben állva mindannyiunknak az a kérdés motoszkált a fejében, hol lehet elkezdeni a dolgokat ebben a romhalmazban?
A „romos” nagyterem 1991-ben
A házban akkor - 1991 augusztusában-szeptemberében öt program működött: a Farczádi Béláné Icuka vezette asszonyok klubja hetenként egyszer, a karate tanfolyam Makkai János vezetésével hetenként kétszer, vonós kamarazenekar Honti János vezényletével hetenként egyszer, bélyeggyűjtők köre Csordás József szervezésével havonta egyszer, valamint Blaskovics Kálmán irányításával a kertbarát kör. (Az ötből négy program megmaradt mind a 20
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
mai napig, csak a vezetők változtak.) Ezen kívül a Hősök terei Általános Iskola minden nap délelőttönként tornateremnek használta a színháztermet, melynek falára bordásfalat szereltek. A későbbi oktató teremben nyomdagép működött, amely a három közművelődési intézmény tulajdonában állt. A többi helyiségben elhasználódott, ócska, penészes bútorok, füstölgő cserépkályhák, csöpögő vízvezetékek, omladozó vakolatok, porló parketták voltak. A mosdók-vécék használhatatlanok, technika semmi. Szeptember lévén - az új idényben tehát új programokat kellett volna beindítani, ezzel párhuzamosan a minimális működési feltételeket megteremteni, a fejlesztéshez bevételt termelni, melyhez azonban programok és fizetőképes vendégek kellenének.... Igazi csapdahelyzet volt. Ekkor valaki azt mondta nekünk, alapítóknak: „...meg fogtok bukni...” Ettől nem megijedtünk, hanem dühbe gurultunk, és valami nagy-nagy és bátor bizonyítási vágy lett úrrá rajtunk, amely szakmaszeretettel, munkamániával és településszeretettel párosult. (Érdekes módon ez a szellemiség a későbbi személyi változások ellenére a mai napig megmaradt.) Augusztus és december között, alig három-négy hónap alatt sikerült megteremteni a minimális működési feltételeket: új mosdók és a büfé kialakításával, a kistermek tisztasági festésével, a nagyterem függönyözésével és megvilágításával, a különböző társintézményektől szerzett és kapott bútorokkal. Megtörtént a fűtés, az elektromos hálózat és a vízrendszer részleges korszerűsítése. Az újjáépítésben mindenki segített: az Önkormányzat pénzzel, a kivitelezők lelkiismeretes, gyors munkával, a környékbeliek és a ház dolgozói a két kezükkel. 1991 december 7-én szombaton, egész napos családi rendezvénysorozattal - játszóház, gyermekműsor, Old Boys együttes - megnyílt a Rákosligeti Közösségi Ház. Az alapítók, megismerve a helyet, a környezetet, annak történetét, a meglévő és a látens igényeket, megfogalmazták alapelveiket. „A Közösségi Ház a kultúrát, a közművelődést szélesen értelmezi, nem szűkítve le a művészetekre és az ünnepi kultúrára. Beletartozik a mindennapi kultúra, az emberek életformája és napi igényeik. Mivel a településrészen nincs más komplex kultúraközvetítő lehetőség, a Közösségi Ház minden humanista kezdeményezésre nyitott, pártállásra, etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül. Az elsődleges cél - a településrészen élő emberek kulturális hátrányainak csökkentése, az ellátatlanság enyhítése – érdekében a Közösségi Ház két alapvető funkciót lát el: közösségi és kulturális szolgáltató funkciót. A közösségi funkción belül alapvető feladat a társas kapcsolatok létrehozása. Ez azt jelenti, hogy az intézmény lehetőséget ad közösségek, kiscsoportok, egyesületek, baráti társaságok, érdeklődési körök alakulására, működésére, és maga is kezdeményez ilyeneket. A kulturális szolgáltató funkció a családok kulturális, mentális segítését, a praktikus ismeretek terjesztését, a művészeti tevékenységi formák, rendezvények szervezését, a szórakozási igények kielégítését jelenti. A kettős funkciónak megfelelő tevékenységszerkezetet oly módon kell kialakítani, hogy a különböző tevékenységi formák megfeleljenek a lakosság igényeinek, annak kultúrájából induljanak ki, és kiegészítsék egymást.” Az intézmény küldetésének – alapítói - megfogalmazása később két fontos és aktuális mondattal egészült ki: „A Közösségi Ház pártoktól független, politikailag és ideológiailag 21
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
semleges önkormányzati közintézmény. A demokratikus pártokhoz való viszonya: az egyenlő mértékű távolságtartás és együttműködési készség.”
Az épület 1995-ben – mint RÁKOSLIGETI KÖZÖSSÉGI HÁZ
Az első évek legfontosabb teendője volt megismertetni, elfogadtatni, megszerettetni a házat a környezettel. Elsősorban az emberek reagálásaira, igényeire, kezdeményezéseire figyeltünk, és közben figyelemfelhívó gesztusokat tettünk. Mondhatnánk kettős kötésben élt a Ház; egyrészt befogadta és támogatta a környezetéből érkező kezdeményezéseket, másrészt maga is kezdeményezett. Például megjelent Cserey Mihály és Strenner Jenő azzal a kérdéssel, hogy „...lehet-e itt kérem sakkozni....?” Igen lehet, volt a válasz. Azóta a sakk-körből egyesület lett, és a Budapest Bajnokságon is rendszeresen szerepel. Máskor az egyik hölgy látogató vetette fel, hogy női torna meg balett kellene, és neki van egy balett táncos ismerőse, aki ezeket vezetni tudná. Mai napig működnek a tanfolyamok, az ajánlott Krajcz Judit vezetésével.
A SAKK Egyesület. Háttérben gyermekrajz kiállítás.
Fiatalok egy nagyobb csoportja minden este a Hősök terei parkban csődült össze „dumálni”, „hülyülni”. A ház munkatársai kimentek hozzájuk, és egy hosszú beszélgetés után rávették őket arra, hogy együtt alakítsanak egy ifjúsági klubot. Ez is sikerült. A klubból később egy asztalitenisz egyesület és egy rock-blues klub nőtt ki. Évek óta több mint száz fiatalnak ad a klub programjaival, személyiségfejlesztő táboraival, vetítéseivel, beszélgetéseivel közösségi élményt. Életre szóló barátságok, házasságok, baráti társaságok jöttek így létre. A településrészen számtalan kitűnő művész munkálkodik. Egyik nap Csekovszky Árpád keramikus, Parrag Emil festőművész valamint Ács József szobrászművész megjelent a Házban, és halkan beszélgettek, hogy ezeket ide, azokat meg oda lehetne tenni. Kérdésemre, hogy miben segíthetek, Csekovszky Árpád azt válaszolta, hogy kiállításokat kellene szervezni, mert itt működött régen egy művészetbarát kör, és ma is van rá igény. „Itt kiállításokat?” - kérdeztem vissza, „a nagyterem a bordásfalak miatt alkalmatlan, a többi terem meg kicsi”. „Nem 22
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
baj, majd akkor kicsi kiállításokat szervezünk” - válaszolták mindhárman. Később valóban sok színvonalas kamara kiállítást szervezett a Polgári Kör és a Közösségi Ház közösen. Az intézmény ezt fejlesztette tovább, és létrehozta a Művészeti Szalon-t, amely a képzőművészet, a pódiumművészet, valamint a társasági lét egy sajátos formája lett.
Fotóművészeti kiállítás az 1990-es évek közepén. Balról jobbra:
Prém János Dombóvári Csaba Parrag Emil Dobai Tivadar Nagy Ottó
Lisányi Endre tanár, képzőművész és ifj. Ács József költő - valamint barátaik megalakították a „Hétfői Csoportot”, amely képzőművészettel és irodalommal foglalkozott. Jécsy Ágnes természetgyógyász életmód és természetgyógyászati klubot alakított, amelynek a ház adta a „csillagpatika” nevet. Egy rákosligeti pedagógus - Szeifner Judit – gyermek színjátszócsoportot vezetett. Szöllősi Nagy András tanár ötlete nyomán diavetítéses előadássorozatok kezdődtek a XVII. kerületről és a nagyvilágról. A fellendülés időszakában - 1991-1994 között - a Közösségi Ház is számtalan dolgot kezdeményezett, amelyek a tevékenység állandó részei maradtak. Az intézmény kezdeményezésére, valamint dr. Dombóvári Antal és mások segítségével létrejött a Rákosligeti Asztaltársaság. Dr. Dombóvári Antal tanár és helytörténész ettől kezdve a ház barátja, segítője lett. Ő a múltról mindent tud, és ez a tudás a jelenben és a jövő számára is hasznosítható. Az Asztaltársaságból 1992. novemberében megalakult a Csaba-Ligeti Polgári Kör, melynek első elnöke Hoffmann Lászlóné Rákoscsaba-újtelepi polgár lett. Azért Csaba-Ligeti a Polgári Kör, mert a két település összenőtt, gondjaik is hasonlítottak egymásra, valamint valamennyien a Rákosligeti Közösségi Házba jártak. A minta a régi, századfordulós rákosligeti Polgári Kör volt. Az elnöki teendőket 1994-ben Csekovszky Árpád keramikus, majd lemondása után 1995-ben Parrag Emil festőművész látta el. A Csaba-Ligeti Polgári Kör 1995-ben kettévált: egyrészt Rákoscsaba Újtelepért Egyesület-re Révész Szilárd, később Dömötörné dr. Sági Ágnes elnökletével, másrészt: Rákosligeti Polgári Kör-re, Parrag Emil elnökletével. Mindkét civilszervezet jól együttműködött az intézmény vezetésével. Számtalan sikeres közös rendezvénynek örülhettek a települések lakói. A szétválás után Parrag Emil szerepe megnőtt Rákosligeten. Annak ellenére, hogy kemény, szigorú stílusa nem mindenkinek tetszett, neki köszönhető a Rákosligeti Polgári Kör léte. Voltak időszakok, amikor egymaga végezte a szervezés teendőit. A Közösségi Ház vezetésével napi baráti kapcsolatot alakított ki. Legaktívabb segítői voltak: Asztalos Miklós a ház munkatársa, Ács József szobrászművész, Kovács István tanár, Szűcs László építészmérnök.
23
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Baloldal: A polgári kör tagjai. (1995) Jobboldal: Parrag Emil, Bényi László festőművészek, Márk Tivadar jelmeztervező és Csekovszky Árpád keramikus.
A ház indította el a családi tanácsadó és információ szolgálatot, a praktikus ismereteket és felüdülést adó (rekreációs) tanfolyamokat, a szórakoztató rendezvényeket, köztük a szombat esti táncpartit, amely 1995-ben érte el népszerűségének csúcspontját, amikor a közkedvelt Funny Family zenekar játszott Martonosi György jazzdobos vezetésével. A ház kezdeményezésére új - később hagyománnyá váló - tevékenységi formák születtek: 1992. május 23-án került megrendezésre az első majális, 1993 szeptemberében az első Újtelepi Vígság, amelyből később kifejlődött a Rákoscsaba Újtelepi Napok - a művészetek napjával és a vidámság napjával. 1993-ban került megrendezésre az első Rákosligeti Művészeti Napok. Ezt követően minden évben március 15-e - a nemzeti ünnep - előtti héten, annak jegyében szerveződik: kiállításokkal, pódiumestekkel, kerekasztal beszélgetésekkel. A színpadon a helyi előadók, a RÁZENE Fúvószenekar Dely Csaba és Szabó István vezetésével, a Liget Kamarazenekar Hlács Gusztáv vezényletével, a Rotunda Énekegyüttes,az országos hírű rákosligeti művészek, Gregor József és Pápai Erika, és más népszerű hazai sztárok pld. Haumann Péter, Mácsai Pál, Bálint András, Vitai Ildikó, Mucsi Sándor, Bródi János, a Muzsikás együttes, a Kaláka együttes léptek fel. A Szeifertné Csetényi Anikó - tanár és meseíró - által vezetett rákoskerti Ascher Oszkár Színpad előadásainak („Tóték” „Vőlegény”, „Jó estét nyár, jó estét szerelem”...) bemutatása is hagyomány lett: A kezdeményezett tevékenységi formák, programok közül sok minden nem sikerült, vagy csak időlegesen működött. Például a szakkörök közül a gobelin, a szövő, a rajz és a báb. Sikeresnek ígérkezett a szabás-varrás és a nyelvtanfolyam, valamint a nőknek-nőkért előadássorozat, mégsem vonzott kellő számú érdeklődőt. Előfordult, hogy színházi jellegű előadások, pódiumestek is kudarcot hoztak. Nem minden siker és kudarc mögött lehet „tudományosan”, szakmailag kimutatható okot találni. Számtalanszor előfordult, hogy lakossági kezdeményezés is kudarcba fulladt. Az első években a környezet, a potenciális közönség reagálását a hitetlenség és a segítőkészség egyszerre jellemezte. Egyfelől fiatalok és felnőttek festették az ablakokat, ajtókat, hordták a sittet a pincéből és a rossz bútorokat, rendezték az udvart. Ugyanakkor a meghirdetett programokra bizalmatlanul szállingóztak a vendégek. Meglepetten nézték a színvonalas rendezvényeket és az egyre otthonosabbá váló termeket. Évek kellettek ahhoz, hogy mindenki elhiggye, új időszak kezdődött a Közösségi Ház életében.
24
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Az intézmény vezetése, hogy a pozitív folyamatokat felgyorsítsa, megteremtette a ház arculatát kifejező emblémát - az Asztalos család tervei alapján - és az újság formájú programfüzetet. Először Ligeti Sorok, majd Csaba-Ligeti Sorok, később Ajánló címmel. A háznak szerencséje is volt. Segítő, megértő, támogató társadalmi környezet vette körül, és ezen a helyi, valamint a szélesebb kerületi környezet egyaránt értendő. Például Illyés Lajos, Kovács Ervin, Kubinyi Ákos, Kallik László mint helyi vállalkozók a felújításban, Kristóff Zoltán mint állandó szponzor a pénzügyi nehézségek megoldásában segített. A helyi önkormányzati képviselők: Dombóvári Csaba, Szabó István, Révész Szilárd sohasem szóltak bele az intézmény belső életébe, sohasem használtak „hatalmi szót”. Személyes és politikai tekintélyükkel inkább segítettek. Dombóvári Csaba gondolatából fejlesztette ki a ház a Művészeti Napokat és a Zenei Hétvégét. Okos tanácsokkal, határozott kiállással, érveléssel lobyzott az intézmény érdekében. Az egész XVII. kerületi Önkormányzat Dóczi József polgármesterrel és Kátai Péter alpolgármesterrel az élén bizalommal, jóindulattal fordult a Közösségi Ház felé, és ha kellett, jelentős pénzügyi támogatást adott felújításához. A Polgármesteri Hivatalon belül a Művelődési és Tájékoztatási Csoport vezetője, Pappné Istenes Márta szakmai tudásával, érvelőképességével, kedvességgel, jó taktikai érzékkel sokat tett azért, hogy a Rákosligeti Közösségi Ház a semmiből felemelkedhessen. A Közösségi Háznak szerencséje volt a Dózsa Művelődési Házzal is. Martonosiné Orosz Márta igazgató és munkatársai igazi szakmai segítőtársai, barátai lettek. Mindig a kultúra, a közművelődés ügyét tartották szem előtt, és az együttműködés leghasznosabb formáit keresték. Az együttműködés eredménye a közös pénzügyi- adminisztrációs rendszer kialakítása, a nyomda létrehozása a Dózsában, valamint a korrekt programkoordináció. Orosz Márta mindig egyenrangú partnernek tekintette a kicsiny intézményt. Szakmai tanácsaira mindig lehetett építeni, emberi tisztességében megbízni. A közvetlen környezetben lévő társintézmények is bizalommal fordultak a Közösségi Házhoz: az iskolák, az óvodák, az idősek klubja, a védőnői szolgálat.... A két nagy általános iskola - a Diadal úti és a Hősök terei - mint az egyéni kultúra megalapozói, sohasem konkurensei, hanem együttműködő partnerei voltak a Rákosligeti Közösségi Háznak.. Mindhárom intézmény felismerte, hogy iskola és közművelődési intézmény nélkül egy településen nincs kultúra, nincs hagyományőrzés, nincs közösség és nincs települési öntudat. A Bella Tibor vezette Hősök tereiekkel a közeli szomszédság miatt szorosabb kapcsolat alakult ki: néptánc oktatás, iskolaszínház, színjátszó csoport, művészeti rendezvények, ünnepségek, majálisok. Az Olejnik Ilona vezette Diadal úti Általános Iskolával az együttműködés elsősorban a rendezvényekre koncentrálódott: Újtelepi Vígság, Majális, gyermek-művészeti bemutatók, iskolai rendezvények. Meg kell még említeni, hogy a Bartók Béla Zeneiskola, később művészeti iskola diákjainak, művész-tanárainak és együtteseinek is rendszeres bemutatkozási lehetőséget adott a ház. A XVII. kerületben példamutató összefogás jött létre a kultúráért, közművelődésért, a művészetekért. Ez a szellemiség a mai napig - 2002. év - létezik, függetlenül az önkormányzati testület és annak Művelődési és Tájékoztatási Bizottsága összetételétől, a polgármester,
25
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
vagy az alpolgármester személyétől. A közművelődés körül sohasem voltak politikai viták, mindig szakmai szempontok szerint döntöttek. A támogató együttműködés segítő légkört biztosított az intézmény részére, de ezt a tevékenységet anyagi oldalról is meg kellett alapozni. Miközben elindultak a programok, kialakult a kapcsolatrendszer, az arculat, meg kellett teremteni a működés feltételrendszerét. A vezetés feltette magában a kérdést: miből lesz pénz, ami mindennek az alapja? A válasz: programból és bérbeadásból. Eleinte programból csak kevés termelődhetett. A „gyors meggazdagodás” egyetlen formája a bérbeadás maradt. Olyan lehetőségeket kerestünk, hogy a közművelődési célra nem használható területeinket értékesítsük, oly módon, hogy a befogadott tevékenységek ne akadályozzák a napi működést, és gyorsan hozzanak bevételt. Üzletek kialakítására bérbe adtuk az udvart, az udvaron üresen, elhanyagoltan álló széntárolónak használt melléképületet, valamint a büfé helyiséget. Rövid idő alatt egész üzletsor alakult ki, amelynek propaganda haszna is lett, mert a ház közelébe vonzotta a vásárolni kívánó embereket. Okos gazdálkodással minden évben sikerült többletbevételt termelni. A házon belüli felújításnál, berendezésnél a legfontosabb szempont a mobilizálhatóság lett: összecsukható székek, összecsukható asztalok, a színpad alatt a széktárolásra alkalmas kerekes tároló kocsik, a tv-szekrény gurítható, az iskolatáblák áthelyezhetők, a ruhatár mobil lehet előtér, öltöző, majd később totó-lottó árusítóhely. 1992 őszén megtörtént a nagyterem teljes felújítása és a hetvenes évek végén lebontott színpad felépítése. A színpadot 1992. szeptember 14-én, hétfőn, Rákosliget szülötte, Gregor József híres operaénekes önálló dalesttel avatta fel. Hatalmas tömeg gyűlt össze. A még meglévő bordásfalakon is lógtak az emberek. Ebből az alkalomból Szeifertné Csetényi Anikó egy írásában emlékezett meg a régi színpadról: „....feltűnő, milyen szokatlan élességgel rögzültek az emlékezetemben a közel negyven éves képek, hangok. Szétnyílik a nagy rózsamintás, színehagyott függöny, kigyulladnak a fények a világot jelentő hajópadló-deszkák fölött…voltak produkciók, amelyeket ma is örömest felvállalnék szép Kodály-kórusokat az énekkarban, Kutas Edit néni vezényletével: a „Székelyfonó” feldolgozását…. Később, a 60-as évek elején mint kezdő tanár kerültem ismét kapcsolatba a színpaddal.. Rendeztem nagy lelkesen, hályogkovács módjára….Utólag döbbenek rá, hány tehetséget indított útjára ez a rozoga kultúrházi színpad. Hallottam zongorázni rajta a 12 esztendős Kereskedő Tomit és Szabó Pistát, hegedülni a gyermek Hlács Gusztit…..Aztán a színpadot - ki tudja, mi okból - lebontották…Hisz értem én: kellett a hely: az általános iskolának nem volt tornaterme. Ám az is lehet, hogy hiába vedlett át művelődési klubbá, ez a hely mégis csak a hajdani Polgári Kör légkörét árasztotta...Egyszóval lebontották a színpadot, és én sírtam. A rákosligeti színpadnak nem volt körülhatárolt művészi arculata, nem állt egyértelmű esztétikai magaslaton, nem volt szószék, nem volt templom. De találkozóhelye volt sok embernek, akik látásból ismerték egymást: megadta a lehetőséget, hogy kommunikáljunk, hogy ne menjünk el közönyösen egymás mellett, hogy a szűkebb családon túl egy tágabb, összetartozó családot alkossunk… Én e kurta visszaemlékezés kapcsán csak arra szorítkozom, hogy tisztelettel adózzam annak a maroknyi megszállott csoportnak, akik most megpróbálják a lebontott színpadot újjáépíteni, és szűkebb pátriámat, Rákosligetet a tetszhalálból feltámasztani.”
26
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A felújított nagyterem 1998-ban
1993-ban beszerelték a riasztórendszert, 1994-ben megépült a hang-fény stúdió és a mobil színpad. Az első négy év sikerei elsősorban a munkatársaknak köszönhetők. Rendezték a programokat, szervezték a kivitelező vállalkozókat, szerkesztették a programfüzetet, csinosították a házat - mindenki mindent csinált, munkaidőben, szabadidőben, szinte megállás nélkül. Az Önkormányzat, látva a lelkes munkát, megemelte a személyzet létszámát. Az alapító munkatársi gárda tehát létszámában és személyi összetételében megváltozott. Makai Lászlóné Edit lett a pénzügyi előadó - hasznos szakmai tudással, nagy gyakorlattal, munkaszeretettel, következetes szigorral, pontossággal, lelkiismeretességgel. Sokat nyert vele az intézmény. A reklám és adminisztratív feladatokat Hernád Andrásné Ilona kapta, aki helyismerettel rendelkezett, őszinte, szókimondó, ügyszerető kolléga lett. Andics Gáborné Eszter - mint új takarító keze nyomán a mai napig tisztaság, rend és jó illat van az intézményben. Új munkatárs lett Kubinyi Ákos is, aki részt vett a ház felújításában, mint külső vállalkozó. Sokirányú tájékozottsággal rendelkező, jó műszaki szakember. Hibáival együtt színes egyénisége lett a társaságnak. Az 1991-95 közötti időszakban kialakult az intézmény tevékenységszerkezete, arculata, stílusa, hagyományai. Ez az időszak volt a nagy felfutás, fellendülés, az újjászületés időszaka. 1991-ben öt program volt, 1994 végére negyven. Megtelt az intézmény - az akkori feltételek és adottságok között elérte teljesítőképessége határát. Az 1994. évvel lezárult a ház újkori történetének egyik legfontosabb szakasza.
Megtorpanás, válságjelek - 1995-1998. A szakmai munkában bizonytalanság, tétovaság érződött - mit lehet itt még tenni, meddig és hogyan lehet még növelni a programszámot? Közben 1995-ben egymillió forinttal csökkentették az állami, önkormányzati támogatás összegét, és emelték a bevételi kötelezettséget. Karbantartási, felújítási munkák, műszaki fejlesztések maradtak el. Az alapító munkatársak között a válságjelenségek tovább erősödtek, szaporodtak. A bizonyítási vágy kialudt bennük, elfáradtak. A munka rutinszerűvé vált. Fölösleges viták robbantak ki. Fegyelmezetlenségek, emberi mulasztások nehezítették a helyzetet. Az alapítók közössége szétesett...
27
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
1996-97-ben szükségessé vált a belső helyzet, valamint a társadalmi környezet változásainak elemzése. Újra kellett fogalmazni az intézmény alapelveit, a válságkezelés koncepcióját, a belső szerkezetet, a tennivalókat. „A régió jellemzői között találunk állandó és változó tényezőket. Állandó jellemzői: a főváros más részeitől való nagy távolság, zöldövezeti jelleg, a rossz utak, a rossz közlekedés, a hiányos infrastruktúra, a lakosság településhez való erős érzelmi kötődése. Változások: a telefonhálózat bővült, a kereskedelem színesebb lett. A kulturális ellátásban új tényezők jelentek meg: az oktatási intézmények ilyen jellegű önálló tevékenysége bővült, az egyházak is aktívabb kulturális munkát végeznek, egyesületek, alapítványok szerveződtek, melyek egyre nagyobb hatást gyakorolnak a régió művelődésére Rákosligeti Polgári Kör, Rákoscsaba Újtelepért Egyesület, Csaba-Liget Alapítvány, Naplás Alapítvány, RÁZENE zenei egyesület stb. Magánvállalkozások indultak a környéken - nyelvoktatás, mozgásos tanfolyamok, szórakoztatás. Rákoscsaba Újtelep már nem olyan elszigetelt, ellátatlan. Ezek az új jelenségek konkurenciát - de együttműködési lehetőséget is - jelentenek a Közösségi Háznak. Továbbra is hiányzik két, a kulturális alapellátáshoz tartozó tényező: a könyvtár és a vizuális kultúra terei - kiállító terem, mozi. A lakosság kultúrához való viszonya is megváltozott. 1991-ben a hiányból adódó fokozott érdeklődés és igény volt tapasztalható. Az elmúlt években csökkent a szabadidő és a fizetőképesség, miközben nőtt a kulturális kínálat. A potenciális közönség tehát a lakóhelyéhez közeli, kultúrált, jól felszerelt, színvonalas, de olcsó helyet, programot keres. Megfogalmazott igényei: a társas lét, az iskolán kívüli, jól hasznosítható ismeretbővítés, humán segítség, a gyermekek szellemi-fizikai erősítése, a felnőtteknél a kikapcsolódás, valamint az önkifejezés, alkotás igénye. A fentiek figyelembevételével az intézmény alapelvei a következőképpen összegezhetők: a Rákosligeti Közösségi Ház a régióban élő emberek társas kapcsolatainak, művelődésének, szórakozásának színtere, kulturális értékek hordozója, közvetítője. Alapvető célja a településrész művelődési, közösségi igényeinek szolgálata, a földrajzi elhelyezkedésből adódó kulturális hátrányok enyhítése. Pártoktól független, politikailag és ideológiailag semleges. Az intézmény funkciói - dr. B. Gelencsér Katalin egyetemi tanár fogalmait felhasználva: - közösségi, - az emberek mindennapi életének kultúráját fejlesztő, - a lakosság életminőségét javító, - valamint egyéb, kiemelt rendezvényeket szervező funkció.”
Új névvel, újra gombolt mellényben Új-régi igazgatóként első, válságkezelő dolgom a munkatársi gárda átszervezése, az eltávozottak pótlása, új közösség szervezése volt. Alapelvem volt, hogy nem „apparátust”, „teamet”, hanem munkatársi közösséget kell alakítani, amely nem csak a fizetésért, hanem az ügyért dolgozik. A munka több mint két évig tartott, mert az alapítók közül csak Makai Lászlóné és Andics Gáborné marad meg. A népművelői álláshelyen először Téglás Miklós dolgozott - megfelelő
28
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
elméleti tudással, szakmai gyakorlattal. Nagy szerepe volt a ház új emblémájának kialakításában, a hangulatos művészeti szalonok szervezésében. 1998-ban Dévényi Gáborné Kata lett az elsőszámú népművelő. Határozott, gyorsan döntő, jó szervezőkészségű, nagy munkabírású, megbízható, tudatos, következetes. Az új közösség kialakításában jelentős szerepe volt. Az adminisztratív beosztás helyett egy sajátos, marketing-népművelői funkciót hoztunk létre, amelyet évekig Papp Ildikó Liza töltött be kedves egyéniségével, jó helyismeretével, zenei jártasságával. Mivel a népművelői és a reklám feladatokat egy ember nem tudta maradéktalanul ellátni - túl nagy megterhelés volt - ezért Papp Liza után az új munkatárs, Máthé Ágnes feladata a reklám és az adminisztráció lett. A két műszaki álláshelyen is nagy volt a jövés-menés. Végül Kecskés Lászlóval, egy nagy helyismeretű és jó fizikai adottságú kollégával az egyik, Méhész Pállal, az „aranykezű” autószerelővel, a mindent megjavító, mindent-megoldó, jó kedélyű, közösségi érzelmű munkatárssal a másik álláshely is be lett töltve. A személyi változások ellenére - vagy talán éppen azért - már 1997-ben, de főleg 1998tól a ház tevékenységében újabb fellendülés kezdődött. Elsősorban a művészeti területen indult el a pezsgés, kísérletezés. A Művészeti Szalon rendszeressé és sikeressé vált. Új kísérlet indult Zenei Hétvége címmel, valamint a XV. utcai Klubház színpadának művészeti programokkal való kipróbálásával. Az Önkormányzat tervbe vette, hogy az 1991-ben bezárt Maros mozit felújítja, és átadja a Közösségi Háznak. A mozi építészeti rekonstrukciós tervét Szűcs László mérnök, a Polgári Kör aktív tagja készítette. A szép tervekből sajnos 2002-ig még nem valósult meg semmi. A kulturális hasznosítás szakmai tervét az intézmény készítette el, melynek lényege, hogy a mozi nagytermén belül egy fiókkönyvtár és egy stúdió mozi alakítható ki. A Közösségi Ház funkciójának, tevékenységének bővülése következtében szükségessé vált nevének művelődési házra változtatása. A névváltoztatásra 1998-ban került sor. Rövid kitérőt kell tennünk a történetírásban, mert a névadást megelőzte egy nagyon szomorú és megdöbbentő esemény. 1997-ben elhunyt Csekovszky Árpád keramikus művész, aki a Rákosligeti Közösségi Ház művészeti tevékenységének meghatározó személyisége volt. Méltatását egy versidézettel kezdjük: “A jó embereket arról ismered meg Hogy jobbá lesznek Ha megismered őket.” Bertolt Brecht: Dal a jó emberekről Csekovszky Árpád igazi jó ember volt - mint művész, mint családfő, mint közéleti ember. Mindenki megszerette és tisztelte, aki kapcsolatba került vele, illetve megismerte. A Baranya megyei Csikóstöttösön, tanító családba született. 1939-ben - gyermekként költözött Rákosligetre. A Budapesti Szépmíves Líceumban /ma Képző és Iparművészeti Szakközépiskola/ érettségizett 1950-ben. Még ebben az évben felvették az Iparművészeti Főiskolára, kerámia szakra. 1956-ban - Borsos Miklós és Gádor István tanítványaként - dicsérettel diplomázott. Később a főiskola tanára, a kerámia szak vezetője lett 29
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
1963-ban Munkácsy-díjat, 1977-ben Érdemes Művész kitüntetést kapott. 1996-ban Budapest XVII. kerület Önkormányzata megválasztotta Rákosmente Díszpolgárává. Alapító tagja, majd elnöke, később örökös tiszteletbeli elnöke volt az 1992-ben újjászerveződött Rákosligeti Polgári Körnek. 1996-ban - készülődve Rákosliget fennállásának 100. évfordulójára, a következőket mondta: “Szeretném, ha valami egyszerű emlékkövet fölállítanánk itt, Ligeten, valami jelet, ami hálaadás és emlék, hasonlóan a régi útmenti feszületekhez. Vissza kéne állítani ezeket az egyszerű dolgokat, nagyobb hatása lenne, mint a hadonászó nagy emlékműveknek.” /Rákosvidék, 1996./ Sajnos az emlékkő avatását nem érte meg, 1997-ben elhunyt, de gondolatai, embersége, szeretete, belevésődött a sziklatömbbe. “Csekovszky Árpád a modern magyar kerámia vezető mestereinek egyike, akinek látásmódja, formakultúrája, személyiségének etikája évtizedek óta meghatározó hatással van keramikusaink fiatalabb korosztályaira. Munkássága köti össze a modern magyar művészkerámiát kialakító Gádor István - Gorka Géza - Kovács Margit nemzedék tagjait a népes, több mint százfős új nemzedékkel.” ( Brestyánszky Ilona 1995. Napkelet) A Közösségi Ház munkatársai és Dombóvári Csaba képviselő alapötletéből kiindulva a helybéli lakosok, intézmények, a kerámia szakma javaslata alapján, valamint a család egyetértésével a XVII. kerület Önkormányzata 1997 végén alkotott rendeletével a Közösségi Háznak a Csekovszky Árpád Művelődési Ház nevet adta. A névadó ünnepséget 1998. január 4-én, Csekovszky Árpád születésnapján rendeztük. Az ünnepség első részében Kátai Péter polgármester felavatta a ház falára kihelyezett emléktáblát. A feliratot Szabó Mihály kőfaragó, a Csekovszky Árpádot ábrázoló domborművet Ács József rákosligeti szobrászművész készítette. A második részben Dombóvári Csaba képviselő méltatta a művészt, majd Csekovszky Árpádné, Edit asszony szép, megható szavakkal köszönte meg a megemlékezéseket, az ünnepséget, majd a Művelődési Háznak ajándékozta a mester egyik domborművét. Az ünnepséget a Magyar Állami Operaház művészeinek hangversenye zárta - Szalay Miklós karigazgató vezényletével. Névadó ünnepség 1998. jan. 4. Baloldal: Kátai Péter polgármester Jobboldal: Csekovszky Árpádné, Edit asszony.
Az intézmény életében érzelmi fordulópontot jelentett a névadás. Egyrészről megtiszteltetés, másrészről felelősségérzést jelent számunkra Csekovszky Árpád nevét viselni. A jövőben meg kell felelni a névadó szellemiségének, tisztességének, emberszeretetének.
30
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A névadás újra ráirányította a környezet figyelmét az intézményre, varázsütésként meglendítette az intézmény életét. Új ötletek érkeztek a környezetből, és új ötletek születtek a házon belül. Például a Robogó utcai óvoda vezetője, Riegler Zoltán és egy kedves anyuka, Delbel Zsuzsa jelezte az igényt, hogy a gyermek táncház mellett legyen felnőtt táncház is. Megígérték, segítenek a közönség megszervezésében. A ház létrehozta a klubot, felkérte a Kolompos zenekart. A program sikeres lett. Egyéni és vállalkozói kezdeményezésekre új, életképes tanfolyamok indultak: számítógép, nyelv, jóga, break, terhes torna, gyógytorna. Puskás Mária, a gyógytornász Magyar Lengyel Baráti Társaságot szervezett, melyet a ház felkarolt, támogatott, - többek között azért is, mert a Csekovszky családnak is voltak lengyel kapcsolódásai. Említésre méltók e korszakból még Domonkosné Krusnyák Magdolna művészettörténész szép előadásai a képzőművészetről. A felújított intézmény belső termei:
Kávézó
Oktató
Kamara terem
Az 1998-2001 év közötti fellendülés fontos tényezője volt a feltételek javulása. Önkormányzati és saját forrásból technikai - számítógép, hangosítás, világítás - fejlesztés történt. A belső terek csinosítása után a büfének kellemes kávézó arculata lett, a nagyteremben a festéssel, függönyözéssel új színhatás jött létre. Házunk, és valamennyi kerületi közművelődési intézmény fellendülésének, sikeres működésének alapja az 1999-ben megalkotott önkormányzati közművelődési rendelet volt. Az előkészítés példamutató módon - az intézményvezetők bevonásával - történt. A rendelet pontosan meghatározta az intézmények hatókörét, funkcióit, feladatait és költségvetésük belső arányait, figyelembe véve méretüket, adottságaikat. A rendelet előkészítésében, megalkotásában nagy szerepe volt Dombóvári Csabának, a Művelődési és Tájékoztatási Bizottságnak és elnökének Gyöngyössy Mártonnak, valamint Barna Andor alpolgármesternek, aki két választási cikluson keresztül inkább segítő barátja, mint főnöke volt a művelődési házaknak. A kerületi konszenzus kialakítása Devánszkiné Dr. Molnár Katalin polgármester asszony nevéhez fűződik. A XVII. kerületben nem kellett harcolni a vezetés ellen, vagy a vezetés kegyeiért. Itt természetes volt, hogy a közművelődés alapellátás - és fontos. Az 1998-2001-es évek az ünnepségek, évfordulók, nagyrendezvények évei is voltak. Régi hagyomány volt az Újtelepi Vígság, minden év őszén a Diadal úti Általános Iskola épületében és udvarán. A hagyományból kétnapos rendezvény fejlődött Rákoscsaba Újtelepi Napok címmel. Az első nap a művészetek napja, a második nap a vidámság napja. Az esemény sikere nagymértékben köszönhető az iskola vezetésének - Olejnyik Ilona igazgatónőnek, Raffai 31
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Gábor helyettesnek, a tantestület segítőkész tanárainak, valamint a Rákoscsaba Újtelepért Egyesületnek - Dömötörné dr. Sági Ágnesnek, Riemer Károlynénak, Gergely Tamásnak.
A 100 éves évforduló megnyitó ünnepsége 1999. Január 26-án Balról: Holló Szilvia történész Prém János igazgató Devánszkiné, dr.Molnár Katalin polgármester asszony
Egyedi, egész évig tartó rendezvénysorozat volt Rákosliget száz éves fennállásának megünneplése 1999-ben. Tavasszal a rákosligeti képzőművészek kiállításával indult az év. Májusban a majálison századfordulós jelmezes karnevál volt, vurlicerrel, vurstlival, kabaréval. Ősszel nagyszabású helytörténeti kiállítás mutatta be Rákosliget történetét. Kora télen Rákoscsaba Újtelep és a húszéves Diadal utcai Iskola mutatkozott be a százéves Rákosligeten. Új segítők jelentkeztek a házban: családi ereklyéket, emléktárgyakat, bútorokat, ruhákat hoztak, volt, aki például a Blaha Lujzától kapott ruháját ajánlotta fel a kiállításra.
Az 1900-as századforduló hangulatát idéző majális résztvevői.
A rendezvénysorozat fő szervezője, koordinátora, motorja, helyszíne a Művelődési Ház volt. Az időszak végére a szervezettség javulásával tovább emelkedett a programok száma. Míg 1996-ban 40 program működött, addig 2001-ben több mint ötven. A látogatottság csúcsidőben elérte a 90%-ot. De mert az állandóság nem jellemzője a művelődési igényeknek és divatoknak, néhány program nem sikerült, egy-két hagyományos tevékenység is válságba került. Például a társastánc, az értelmiségi klub, az egészség klub. A korábban oly kelendő rock-blues klub – koncertsorozat - annak ellenére vesztett népszerűségéből, hogy fellépői között olyan zenekarok szerepeltek mint a Quimby, a Deák Bill Band, vagy a Pál Utcai Fiúk. Ezt a programformát elvitték a vendéglők, a sörözők, illetve a nagy fővárosi ifjúsági szórakozóhelyek. A 2001. év - de talán az intézmény egész újkori történetének - egyik legjelentősebb rendezvénye a ház századik születésnapjának megünneplése volt. Az esemény a tavaszi Művészeti Napok rendezvénysorozat keretében történt. Az intézmény történetét bemutató kiállítást Devánszkiné Dr. Molnár Katalin polgármester és Dr. Dombóvári Csaba képviselő nyitotta meg. Tárlatvezető bevezetőt mondott dr. Dombóvári Antal helytörténész. 32
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A Budapesti Művelődési Központ és a Csekovszky Árpád Művelődési Ház közösen szervezte - az egész fővárosi közművelődési szakma részére - „A közösségi művelődés változásai” című konferenciát Előadást tartott: dr. B. Gelencsér Katalin egyetemi tanár, Óvári István, a Nemzeti Kultúrális Örökség Minisztériuma főosztályvezetője, valamint Érdi Sándor újságíró, TV-személyiség. A konferenciát Margittai Katalin, a BMK igazgatója vezette. Megható volt látni, hogy távoli kerületekből, kis és nagy intézményekből, a Magyar Művelődési Intézetből, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumából több mint száz kolléga A Művelődési Ház fennállásának 100. évfordulóját ünneplő közművelődési szakmai konferencia közönsége és előadói 2001. március 8.
jelent meg. Igazi szolidaritási összejövetel volt - ezért a 100 éves kicsi házért, valamennyi művelődési házért és legfőképpen egymásért. Igazi szakmai örömünnep volt! S a Ház ? Mindig nyitott ajtajával, kedves kis ablak-szemeivel, hajlékot idéző boltíves színháztermével, zeg-.zugos szobáival az elkövetkezendő száz évben is várja a kíváncsi és tenni akaró embereket.
Zárszó helyett Talán sok minden és sok mindenki kimaradt ebből a történelmi kis összefoglalóból, de megfogalmazhatatlan mindaz, ami az elmúlt száz évben történt. Összefogod - és szétszalad. Azt hiszed mindent leírtál, és újabb és újabb történés kerül elő, újabb arcok, emberek, események.... Összefoglalhatatlan az a sok program, egyént segítő közösség, katartikus színi előadások, a kedves együttlétek élményei, számtalan emberi történetei. A Csekovszky Árpád Művelődési Ház 2001-ben ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. De nem magunkat ünnepeltük, hanem a Közművelődést, annak intézményeit, a közösségi-művelődési házakat és az ott dolgozó népművelőket. Igen, ezt a szót használjuk, hogy „népművelő”, mert azok vagyunk. Eötvös József írja egy helyen: „...felvilágosítani a népet ez a szabadság legerősebb fegyvere. A legdicsőbb forradalom az alkotmányok alapítására nem oly biztos eszköz, mint az, melyet a jól rendezett népművelési eszközök nyújtanak.” No lám már 1848-ban használták ezt a kifejezést: népművelés ! Ma sokféleképpen hívnak minket - akik művelődési házakban, klubokban, iskolák tanórán kívüli idejében, közösségi házakban, faluházakban, hivatalokban dolgozunk: kulturális szervező, animátor, szabadidő-szervező, kulturális menedzser, művelődésszervező, közösségszervező, közművelődési szakember.
33
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Ízlelgetni kellene azt a régi kifejezést: „népművelő”, „népművelés”. Legkedvesebb szavaink a magyar nyelvben: nép, közösség, művelés, művelődés. A népművelő kulturális humán segítő: segíti az embereket abban, hogy a lakóhelyükön közösségeket alakítsanak, információhoz jussanak, hogy képessé váljanak gondjaik megoldására, segít abban, hogy szórakozhassanak, felüdüljenek, a művek, művészek, nézők találkozhassanak, hogy aki akar, alkotó tevékenységet végezhessen... Az elmúlt években - a rendszerváltástól napjainkig – voltak, akik azt mondogatták, hogy nincs is ilyen szakma, ilyen intézményrendszer, nem is volt. Vannak akik azt mondják: van, de azt a múlt rendszer - az úgynevezett szocialista - találta ki, tehát nem kell. De vannak olyanok is, akik azt mondják: ha már van ez a szakma és intézményrendszer, tartsuk meg és használjuk... Az évfordulón egy kedves barátunk „művelődéstörténeti emléknek” nevezte ezt a házat. Igen. Mi, százévesek bizonyíték szeretnénk lenni, hogy volt ilyen tevékenység már száz évvel ezelőtt. Bizonyíték szeretnénk lenni, hogy folyamatosan létezett, ma is él, és szeretne semleges maradni. Önbizalom-erősítő bizonyíték szeretnénk lenni, önmagunknak meg a jövőnek, mert amíg e nemzetnek szüksége lesz „...kiművelt emberfők sokaságára...” /Széchenyi/, addig kellenek ilyen közösségi-művelődési házak, mint ez a százéves és a többi nem százéves, és kellenek a népművelők és segítőik, a gazdaságisok és műszakiak, akik működtetik ezeket a házakat. Ennek a Művelődési Háznak mindig három bejárata volt, bármelyiken be lehetett jönni a bejáratok ma is nyitva vannak...” (Prém János népművelő)
34
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Források: Rákosmenti Helytörténeti Gyűjtemény: Huzlicska Károly: Rákosliget története (kézirat) Rákosliget 1905. (sajtótörténeti ritkaság) Dózsa Művelődési Ház anyaga (XII.) Pest megyei levéltár: Alispáni iratok (IV. 408.) Gödöllői járási főszolgabíró iratai (IV. 422.) Budapest Főváros Levéltára: Rákosliget iratai (XXII/221.) Országos Széchenyi Könyvtár Munkás Otthon 1901. (H 8271) Rákoskeresztúr és vidéke 1903-1904. (H 8271) Rákosvidéki Hírlap 1910-1916. (FM/3 2013) Cinkota és vidéke 1911-1918. (FM/3 3174) Rákosliget 1914. (FM/3 7604) Budapest és környéke 1918-1919. (FM63 2043) Szovjet 1919. (FM/3 2848) Rákosi Szántó 1921938. (FM/3 1462) Gödöllői Hírlap 1928-1944. (FM/3 2611) Rákoshegyi Szemle 1931. (FM/3 2477) Népszava 1900. február
35
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Várhalmi András A CSILI TÖRTÉNETE A Csili születése „A Csili is egy élő legenda”, fogalmazott Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság akkori elnöke 1994-ben, egy kitüntetés apropóján az Országházban. Valóban, a mai magyar közművelődési intézményrendszerben nagyon kevés a Csilihez fogható. 85 éves múltja, becézése, az irányában megnyilvánuló közszeretet, Pesterzsébet életében betöltött szerepe egyaránt kiemeli a többi művelődési ház közül. Az előző rendszer 40 éve felerősítette a legendát, azon belül kihangsúlyozva a politikumot a valóságban egyáltalán nem meghatározó kommunista jegyeket. Az alapítás 50. évfordulójára kiadott emlékkönyv bevezetője például így fogalmaz: A múltban a magyar munkásmozgalom egyik központja volt … Vezetőket és mártírokat adott a mozgalomnak … otthont a pártnak, az illegális mozgalom névtelen hőseinek. A könyv kiadása idején, 1966-ban természetesen a párt alatt a kommunista pártot, a hősök alatt a kommunistákat kellett érteni. Pedig a tények egészen más képet mutatnak, mint ahogyan az alapítás sem 1916-ban történt. De ezzel már bele is kezdtünk történetünkbe. Mielőtt azonban belevágnánk, ismerkedjünk meg röviden a környezettel, a településsel, Pesterzsébettel.
Erzsébetfalva - Leninváros - Pesterzsébet - Pestszenterzsébet A település szinte a semmiből, vagyis csak a homokbuckákból nőtt ki a múlt század utolsó harmadában az elnéptelenedett Gubacs helyén a gründolási lázban gyorsan terjeszkedő ipartelepek szomszédságában nem messze az akkoriban egyesülő fővárostól. A 100 évvel ezelőtt önállóvá vált Erzsébetfalva s a későbbi hol Pesterzsébet, hol Pestszenterzsébet kulturális és közösségi életét mindvégig meghatározta a születés helye és ideje, s természetesen létrehozói is. Meghatározó a hely, Budapest szomszédsága, mely egyszerre volt oka és célja a település megszületésének, s lett temetője a város önállóságának. A metropolis közelsége egyszerre inspirálta a helyi közösség szerveződését, információval és előadókkal látta el az itteni művelődési alkalmakat, miközben épp a közelség és elérhetőség miatt vált a helyi művészeti élet megszervezése, ha nem is fölöslegessé, de legalábbis kevésbé fontossá. Az ide költözőket mindig a főváros motiválta, vagy úgy, hogy kiköltöztek onnan, vagy úgy, hogy legalábbis a közelébe kívántak kerülni. Közművelődési szempontból meghatározó az idő is, amikor a település született. Hiszen nem hagyományos paraszti vagy városi civil kultúra nyomdokain építette ki saját művelődési rendszerét, tehát eredendően nem a szerves európai fejlődés útját járta. Sokkal inkább hasonlít az amerikai városfejlődés mintájára, s talán ez is hozzájárult, hogy mindig elsősorban a tömegkultúra volt meghatározó jellegű a település művelődésében. Az alapítás ideje, mely a kiegyezést követő óriási gazdasági fejlődésre, a magyar ipar kiépülésére, a rohamléptekkel Európába igyekvő felzárkózásra, a meghatározó társadalmi átré36
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
tegződésre, és nem utolsó sorban a Millenniumra kihegyezett nemzeti romantika időszakára datálódik, egyszerre határozta meg az itt élők életmódját és életminőségét, s mindezeken keresztül közösségi-művelődési szokásait. De kik is voltak elődeink? Erzsébet proletár város, szólt az egykori leegyszerűsített meghatározás, vagy a kisegzisztenciák települése, mondják ma, ami sokkal közelebb járt a valósághoz. Ám a kép ennél sokkal összetettebb. Itt voltak először is a "gyarmatosok", ahogyan a telep alapítói magukat nevezték. Pesti értelmiségiek, vállalkozók, akik a nem kis haszon reményében vették itt a telkeket, s akik beleszerettek a környezetbe, a vállalkozásba, nagy kalandba: új települést létrehozni (Török Flóris, Kende Kanuth, Szabó József, Hitel Márton, Suda János és a többiek). Akik maguk is tevőlegesen vettek részt egykor a 48-as szabadságharcban, s azóta is ápolták és élesztették 48 szellemét. Akik néhány év, évtized után a város szűk nagypolgárságát jelentik majd, ennek megfelelő szabadidős, művelődési szokásokkal és intézményrendszerrel. Akárcsak a Pest környéken frissen alapított többi településen is (Kispest, Újpest, Csepel stb.) így Erzsébeten szintén a munkásság került létszámában túlsúlyba. Ez a munkásság azonban távolról sem volt olyan egységes, mint ezt az elmúlt évtizedekben sugallták. Fontos szerepet játszott körükben a Monarchia iparilag fejlettebb vidékeiről ideköltözött, nyelvében és kultúrájában német hagyományú, kvalifikált munkásság. Ők szervezték az első munkásdalárdákat, szakszervezeteket. Őket tekintette mintának az a derékhad, mely a magyarországi magyar és nemzetiségi származású betanított és szakfeladatokat ellátó ipari alkalmazottakból állt, s amely az előbb megnevezett csoporttal együtt a hazai szociáldemokrácia és szervezett munkásság meghatározó erejévé vált. Természetesen úgy a réteg, mint a település perifériáján is megjelent a nagyszámú hátrányos helyzetű, elesett és lumpen elem is. Fontos szerepet játszott Erzsébetfalva történelmében a helyben dolgozó réteg, az iparosok és kisvállalkozók, tisztviselők, hivatalnokok, altisztek és nem utolsó sorban a helyi értelmiség meghatározó csoportja, a helyi pedagógusok, akik a legnagyobb hatást fejtették ki a település polgári közművelődésére. A társadalmi és anyagi különbségeket a felekezeti megosztottság a település későbbi életében tovább színezte és néha mélyítette. A település neve története folyamán többször is változott. Az 1897-ben önállóvá váló település hivatalos neve Erzsébetfalva lett, melyet Erzsébet királynétól, a népszerű Sissitől kapott. Ezt a nevet rövid időre, a Tanácsköztársaság idején Leninvárosra változtatták. 1923-ban Erzsébetfalva már Pesterzsébet néven alakult várossá. A névváltoztatás sorában 1932 a következő állomás. Ekkor a város nevét a katolikus egyház kezdeményezésére Pestszenterzsébetre változtatták. 1938-tól megszűnt az addigi szociáldemokrata többség a városházán, s a szélsőjobb nyert teret a településen. A világháború után a közismert szalámi taktika itt is győzött, és előbb az ellenzék, majd rövidesen a város önállósága is megszűnt. 1950. január 1-től a sok nevet megért település Soroksárral együtt Budapest XX. kerületévé vált.
Szakszervezetek - szocdemek - munkásotthonok Az I. Világháború idején, nem kis részben éppen a világégés miatt, rendkívüli módon felerősödtek a baloldali mozgalmak, így a szakszervezetek is.1916-ban 55000, 17-ben 216000 és 1918-ban már több mint 721000 tagot számláltak. Szervezetileg kettős módon működtek: 37
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
egyszerre voltak szakegyletek, azaz szakmai szervezetek, illetve szabadszervezetek. Ezek az utóbbiak kezelték a sztrájkalapot, mivel hivatalosan a sztrájkjogot nem ismerték el. A szabadszervezeteket az MSZDP a saját hálózatának tekintette, és így a párt és a szabadszervezeti tagság közötti határvonal elmosódott, bár a kettő nem volt azonos. Az azonban tény, hogy a szervezett munkásság zöme egyénileg is tagja volt a szocdem pártnak. A szakszervezetek a világháború idejére már viszonylag komoly vagyonnal rendelkeztek, elsősorban a tagok fegyelme és áldozatkészsége révén. Ez a vagyon tette lehetővé, sokszor a munkások további hozzájárulásával kiegészülve, valamint egy-egy nagyvállalat tulajdonosának jelentős segítségével, hogy a vendéglők különtermeiből a szakegyletek saját maguk építette székházakba és munkásotthonokba költözzenek. A századfordulótól kezdve több évtizeden át tartott a munkásotthon alapítás nagy időszaka. Rákoskeresztúron 1901-ben, Újpesten 1909-ben, Csepelen és Erzsébetfalván a háború alatt épültek otthonok, de az ország szinte minden nagyvárosában létesültek. E munkásotthonok a német „Volkhaus”-ok mintájára egyszerre voltak mozgalmi és kulturális központok. Tevékenységükről, jellegükről Kovalcsik József "A kultúra csarnokai" (Budapest, 1987. Művelődéskutató Intézet) alapműve a leglényeglátóbb összefoglaló. Közösség, templom, szentély, kápolna - olvasható különböző időszakokból s más-más munkásotthonra való emlékezésekből, (amelyek sorát jócskán szaporíthatnók). Furcsa ellentétben állnak ezek a jelképek a többnyire szerény épületekkel, helyiségekkel. Valójában nem a falak, hanem a bennük zajló közösségi élet magasztosul föl ilyenképpen, s természetesen a mozgalom, a marxizmusból s az egalitarizmusból ötvözött erős hit, a közösség, mely befogad, célt ad s hozzá eszközöket, okos szót, könyvet, a szervezkedés öntudatát és a társakkal való együttlét örömét, szórakozását is. "Jó szóval oktasd, játszani is engedd" -- tágította e "modellt" József Attila (maga is a munkásotthonok látogatója) az eljövendő szabadság mintájává. Nem szándékunk a munkásotthonok idealizált képét megfesteni, s nagyobb befolyást tulajdonítani nekik, mint amilyet az állandó rendőri és ideológiai korlátozás, a politikai támadások, a szervezett ellenakciók és a munkásmozgalom egészét sújtó ellenforradalmi és fasizálódó viszonyok s a progresszív demokratikus erőknek, de magának a munkásmozgalomnak a megosztottsága körülményei között kifejthettek. A munkásotthonok kulturális tevékenységének színvonala természetesen a mozgalom ideológiai kulturális szintjét tükrözte, erényeivel és fogyatékosságaival egyaránt. A munkásotthonok, mint intézmények a párt- és a szakszervezeti munka, a politikai tevékenység, a könyvtárak, a tanfolyamok, az ismeretterjesztő előadások mellett otthonai voltak a sokrétű amatőr művészeti tevékenységnek, elsősorban a színjátszó csoportoknak és a dalárdáknak. Az állandóan jelenlévő minőségi törekvések ellenére a vezető műfajok a népszínmű, az operett: a dalkörök műsoranyaga az 1930-as évekig zömmel „liedertafel” dalokból állott, az énekelt munkásmozgalmi dalok is többnyire ilyen dallamokra épültek. A munkás kulturális mozgalom, különösen a szociáldemokrata irányítású szervezetekben, egyrészt nem tudta magát teljesen függetleníteni a "tömegkultúra" szintjétől, másrészt csak részben tudott a progresszív kulturális értékek "kitermelőjévé", hordozójává, terjesztőjévé válni. A Pest környéki, az újpesti, csepeli, pesterzsébeti, kispesti és a vidéki munkásotthonok, a budapesti szakszervezeti székházak a munkásmozgalom és a munkásművelődés nélkülözhetetlen színterei voltak. Ezekben folyt a harc a megújulásért kulturális vonatkozásban is. 38
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Erzsébetfalván is több munkásotthon működött. Az elsőt, a Posta és Izabella utca sarkán lévőt, több szervezet közösen bérelte. A házat a II. Világháborúig használták erre a célra. Az épületet a 70-es évek elején lebontották. 1933. december 31-én avatták az Ady E. utcai Új Munkásotthont, mely a 60-as évek közepéig működött, mint Erkel Kultúrotthon. Az Építők Munkásotthonát már a világháború után adták át a használóknak. Az intézmény 1996-ig szolgálta a művelődést, akkor az Építők Szakszervezete, mint kultúrházat megszüntette. (Azóta raktárként funkcionál.) Az erzsébeti munkásotthonok máig legnagyobb hatású közösségi intézménye a Vas-és Fémmunkások Csillag utcai otthona , vagy röviden ahogyan becézték , a Csili.
A Csili alapítása: legenda és valóság A Csili alapításáról három forrásból úgy értesülünk, hogy a fegyvergyári munkásság sztrájkkal szerezte meg a munkásotthon vásárlásához szükséges összeget, s hogy mindez 1916-ban történt. Az intézmény havilapja, a Csili 1957. áprilisi számában „i-gy" aláírással az alábbiakról tájékoztatja az olvasót. Az erzsébetfalvai vasasok jórészt a Fegyvergyárban dolgoztak, ahol a rendes, túlóramentes munkaidő napi 10 óra volt. Jött azonban a világháború, s a munkaidőt fölemelték napi 12 órára. A gyár megígérte a munkásoknak, hogy a napi 2 túlóra után bizonyos százalék túlórapótlékot kapnak. Az egyezséget azonban a munkáltató megszegte, s a túlórapótlékok kifizetését megtagadta… A történetet hasonlóképpen idézi fel a Csili 50 éves jubileumára megjelentetett kiadvány (1966) és hozzáteszi: A túlórákat - a munkásság hazafias érzelmeire hivatkozva - nem fizették ki. Ez indította el az első bérharcot, amely 1914-től 1916-ig tartott, és azzal végződött, hogy a munkásság megtagadta a túlórázást. A bizalmi testületet ezért nyomban behívták katonai szolgálatra. A válasz: a munka beszüntetése volt, a sztrájk. A harc győzelemmel végződött: a bizalmiakat visszaengedték, s elrendelték a túlóraszázalék kifizetését. Az elmaradt pótlékokat nem lehetett személyekre lebontani, ezért a gyár egyösszegben juttatta el azt a munkásokhoz, illetve a legnagyobb létszámú szervezethez, a Vasasokhoz… Ugyanezen eseménysorozatnak folytatásaként Nagy Dezső "A Pesterzsébeti munkáskultúra útja című" 1965-ben kiadott könyvében ezt írja: A Vasasok egy nagygyűlésen, amely az összeg felhasználásáról döntött, úgy határoztak, hogy ebből az összegből vásárolják meg az új Munkásotthon telkét. A választás a város központjában, a városháza oldalszárnyával szemben levő, Csillag utca 2.sz.alatti Dr.Kiss-féle telekre esett, amely 300 négyszögöl volt. 1916-ban így hát a Vasas Szakszervezet tulajdonába került a Csillag utca - a mai Nagy Győri István utca - 2. számú ház, melyet a célnak megfelelően átalakítottak. Mindhárom fent idézett mű megegyezik tehát mind a sztrájk tényében, mind pedig abban, hogy mindez 1916-ban történt. Azonban ebben az évben, a megjelent újságokban sehol nem 39
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
leljük nyomát sem a sztrájknak, sem a Vasasok ingatlanvásárlásának. Ebben a témában az első hír 1917. december 6-án az Erzsébetfalva és környéke elnevezésű helyi lapban jelent meg, az alábbiak szerint: A magyarországi vas- és fémmunkások szövetsége az erzsébetfalvai fiókja részére megvette 120 ezer koronáért a Csillag u. 2. számu Szűcs-féle házat. A házat nemcsak átalakítják, hanem az udvarban egy nagy termet is építenek gyűlések céljára… December 16-án az Erzsébetfalvai Közlöny megismétli a hírt, és hozzáteszi: …Az átalakítási munkálatokkal Belovay Pál kőművesmester bizatott meg. A legrészletesebben a Vas- és Fémmunkások Lapja 1917. december 7-i számában, Új vasasotthon Erzsébetfalván címmel olvashatunk az alapításról. A Fegyver- és Gépgyárban dolgozó munkástársak áldozatkészségéből szép új otthon lesz ez évi december hó 1-től fogva Erzsébetfalván lakó tagjainknak, a község kellős közepén, a Csillag utca 2. szám alatti házban, melyet szövetségünk vezetősége megvásárolt. A vételárhoz a fegyvergyári munkástársak hatalmas tőkével járultak hozzá, a gyárigazgatóság pedig - a célra való tekintettel - szintén megtette a magáét, és ezzel lehetővé vált, hogy Erzsébetfalván a saját portánkon folytathassuk a munkásság kulturális nevelését és szervezkedését. Amidőn e helyen köszönetet mondunk mindazoknak, akik áldozatkészségükkel az új otthon megteremtéséhez hozzájárultak, reméljük és kívánjuk, hogy ez Erzsébetfalva munkásságának igazi kultúrhajléka és ezzel erejének forrása legyen. A korabeli hírforrások egybehangzóan 1917-es vásárlásról szólnak, s a dátumok a december 1. időpontot támasztják alá. A helyi lapok 1916-ban semmiféle fegyvergyári sztrájkról nem adnak hírt. Pedig rendszeresen írnak minden fontos történésről, hiszen a gyár munkásainak döntő hányada Erzsébetfalván élt. (Pl. 1917. július 5-én az Erzsébetfalva és környéke részletesen beszámol a fegyvergyári tisztviselők bérmozgalmáról, amely fizetésemeléshez vezetett.) Mi lehetett akkor a legenda igazságmagva? Honnan teremtette elő a Vasas Szövetség a pénzt, hogyan is volt ez a sztrájk, illetve bérharc? A kormány 1916 januárjában megjelentetett egy rendeletet, melynek III. fejezete a háború alatt az üzem folytatására kötelezett vállalatok (ilyen volt a Fegyvergyár is) munkásainak bérés munkaviszonyairól szól. Ennek "f" pontja pedig kimondja: A rendes napi vagy heti munkaidőn túl végzett munkaórákra százalék jár a munkásoknak. A rendes napi vagy heti munkaidőnek, azoknak az óráknak száma veendő, amennyit 1914. évi július 25-ig dolgoztak az illető üzemekben és vállalatokban. Ahol a megállapodás nem jött létre, ott a munkásság képviselőinek joguk volt Munkaügyi Panaszbizottsághoz fordulni. Így tettek a fegyvergyári munkások is, mint erről 1916. október 12-én a Vas- és Fémmunkások lapja beszámolt: A Fegyvergyár igazgatósága június hó 26-án megállapodott munkásaival abban, hogy azok a Panaszbizottsághoz még március havában benyújtott panaszukat visszavonják. Ennek fejében az igazgatóság a munkásoknak a június hó 26-án érvénybe lépő alapbérekre július hó 2-ától 25 % pótlékot fizet minden túlórára. Visszamenőleg a munkásoknak a teljesített túlórákért járó százalékot az igazgatóság 50.000 koronával megváltja, ezen összeget a gyár főbizalmi férfiai javaslata alapján a munkások segélyezési céljaira fordítja.
40
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Az igazgatóság ezen megállapodást akként értelmezte, hogy azokra az alapbérekre kell neki százalékot fizetni, amelyeket a munkások a belépés idején kaptak, így a hosszú évek óta ott dolgozók 30-40, legfeljebb 50 fillér alapbérre kaptak százalékot, ami természetesen sértette a munkások érdekeit. A Panaszbizottság tüzetesen megvizsgálta a munkásság panaszát, meghallgatta úgy a gyár igazgatóságát, mint a munkások bizalmiférfiait és ezen vizsgálat alapján felszólította a gyár igazgatóságát az egyezkedésre. Az igazgatóság kijelentette, hogy nem kívánja a bizottság döntését, miután a munkásaival a panasz tárgyát illetőleg egyezkedési kísérletet tesz, erre azonban 8 napi határidőt kér. A bizottság a 8 napi határidőhöz hozzájárult. A rákövetkező napokon folytatott tárgyalások folyamán sikerült is a Fegyvergyár bizalmiférfiainak az igazgatósággal minden kérdésre nézve kielégítő eredménnyel egyezséget létesíteni. A Panaszbizottság a kötött egyezséget tudomásul vette. A Fegyvergyár történetéről megjelent könyv is beszámol az eseményekről, bár a tudósítás több ponton ellentmond a Vasas lapban megjelenteknek. Visszaemlékezésekre hivatkozva a gyártörténet több kisebb atrocitásról is tudósít. A lényeg azonban, hogy a túlórapótlékot viszszamenőleg kifizette a Fegyvergyár. Hogy ez 50.000 korona volt-e, mint a cikkben szerepelt, vagy az összeget a tárgyalások második fordulójában sikerült-e növelni, erről nincs adatunk. A Csili ingatlanának megvásárlási ára, mint tudjuk, 120.000 korona volt, így a szakszervezetnek mindenképpen jelentősen ki kellett pótolnia. Ám a jelek szerint volt rá módjuk, hiszen a Csillag utcai telek vételének időpontjában a Török Flóris, Nagy Sándor és Család u. közötti un. zöldlaposon is vettek telket a fegyvergyáriak, méghozzá 48 ház felépítése céljára. (De említhetnénk, hogy a világháború idején a Vasas Szakszervezet több ingatlant is vásárolt). A megvétel után gyorsan munkához láttak az új gazdák, és 1918. március 2-án hivatalosan is megnyílt a munkásotthon. Erről így írt a Vas és Fémmunkások lapja tudósítója: Március 2-án, szombaton este nyitottuk meg az erzsébetfalvai szaktársak új otthonát szép és kedves ünnepség keretében. Az ünnepi beszédet Vanczák János szaktárs mondotta, aki rámutatott azokra a nagy kulturális törekvésekre, amelyeket a szervezett munkásság tűzött maga elé, és amelyeknek elősegítője, hajléka az otthon, melyet maguknak az erzsébetfalvai szaktársak áldozatkészséggel megszereztek. Az ügyesen összeállított rövid, műsorban az erzsébetfalvai általános munkásdalkör énekszámai, kuplék és szavalatok voltak beállítva Maray Jenő, Mihályi Zoltán, Benyik Nusi és Cseke József előadásaiban, azután tánc következett a záróráig. A szép és kedves berendezésű otthonban bizonyára az egyetértés és a mozgalom iránti szeretet melege fog szétáradni, hogy a munkásság törekvéseinek előbbrevivője legyen. Összefoglalva tehát, a Csillag u.2. szám alatti ingatlant 1917. december 1-én vásárolta meg erzsébeti szervezete részére a Vas- és Fémmunkások Szövetsége, 120.000 koronáért, munkásotthon céljára. A vásárlási összeg egy része a fegyvergyári munkások eredményes bérmozgalmának, inkább tárgyalásainak, mint sztrájkjainak köszönhető, amikor is az elmaradt túlórapótlékokat a gyár egy összegben utólag fizette ki nekik. Az ünnepélyes avatóra 1918. március 2-án került sor. A munkásotthon a szervezett, szociáldemokrata elkötelezettsé41
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
gű, baloldali gondolkodású munkások közösségi, politikai, közéleti és művelődési életének és társas együttlétének színtere volt. Rövidesen olyan közkedveltté vált, hogy már a 20-as évek elejétől csak Csili-ként becézték.
A Vas- és Fémmunkás Otthon 1918-1949 Az otthonban az avatás után megkezdődött a munka. Szakszervezeti összejövetelek, kulturális rendezvények sűrűn váltogatták egymást. Itt tartotta próbáit és gyűléseit az Erzsébetfalvai Általános Munkás Dalkör, akik nélkül elképzelhetetlen volt bármely ünnepség. Működött a könyvtár, rendszeresek voltak a mulatságok. Mit is jelentett az adott közösség számára az itt nyíló lehetőség? Vanczák János, a Vasas Szakszervezet vezetője többek között az erzsébeti otthon kapcsán így ír erről: Az a törekvés, hogy a munkásság a maga kultúrtörekvései számára önálló hajlékot igyekszik teremteni, és szűkös keresetéből tízezreket akar és tud áldozni erre a célra, olyan érték, amelyet meg kell becsülnünk, mint a kincset, mint a legdrágább értéket. Addig, amíg a munkásmozgalom kisebb arányú volt, könnyen meghúzódtunk egy-egy korcsma külön szobájában, vagy egy-egy 2-3 szobás bérlakásban. De ma már nemcsak bérlakást nem lehet megfelelőt kapni az egész országra kiterjedő lakásínség következtében, hanem kocsmák, vendéglők sem állanak rendelkezésünkre, s ha itt-ott akad is egy, amely kegyelemből helyet ad, nem lehet benne sem a szükséges egyesületi működést kifejteni, sem kellőképen elhelyezkedni. A bérletekkel pedig sok-sok ezer koronát veszít el a munkásság anélkül, hogy az ezen téren hozott áldozata hozzájárulna anyagi ereje gyarapításához. Azt sem lehet elkívánnunk, hogy az egyesületi járulékok, amelyeknek rendeltetése az alapszabályokban van körülírva, olyan mértékben vonassanak el rendeltetésüktől, hogy ezáltal a szervezeti életben megakadjon a tagok érdekeinek kielégítése. Ezeknek a tőkéknek csak a feleslegük használható fel ingatlanokba való befektetésre, egyébként meg kell maradniok hozzáférhető alakban labilis tőkéknek. A központi vezetőség tehát e téren nem hozhatja meg azt az áldozatot, amelyre szükség lenne ahhoz, hogy minden helyi csoport a maga otthonában nyerjen elhelyezést. De szaktársaink megértése, áldozatkészsége sokat segíthet ezen a nehézségen, amint azt látjuk Erzsébetfalván, ahol éppen március 2-án nyitották meg otthonukat a szaktársak, látjuk Resicabányán és most Diósgyőrött, ahol valóban ünnepe lesz a kulturális haladásnak az a pillanat, amelyben a diósgyőri munkástársak megkezdett áldozatkészségéből meg lehet majd nyitni a Munkásotthont. Erős akarattal, megértő komolysággal sokat és nagyot lehet elérni, megteremteni, és ha a diósgyőriek így fognak haladni a megkezdett úton, áldozatuk nem lesz hiábavaló, és otthonuk nemcsak dicsőségük lesz, de hatalmas emeltyűje a munkásság haladásának, előbbre jutásának.” Az otthon olyan jól működött, hogy folyamatos bővítése szükségeltetett. Az első lépés egy nagyterem építése volt. Erre 1918 végén nyílt lehetőség, amikor Böhm Vilmos hadügyminiszter a Fegyvergyárral szemben állomásozó szekerész alakulat fabarakkjainak anyagát a vasasoknak ajándékozta. Ebből épült fel 1919-re Biszták János ácsmester vezetésével társadalmi munkában a táncterem és a színpad. Ez az épület már azokon a telkeken állt, melyeket 1918 nyarán vásároltak, s amelyekkel együtt már 900 négyszögöl állt rendelkezésre. A régi 42
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
épületben irodahelyiséget, értekezleti helyiséget, pénztárszobát és gondnoki lakást alakítottak ki. 1925-ben egy Nagel Rezső nevű fuvaros 600 négyszögöles telkével bővült az otthon. E telken 30 méter hosszú új épület építése kezdődött, amely 1927-re készült el. Számos helyiségével szélesebb körű munkára teremtett lehetőséget. Ekkor már 14 nagyobb és 12 kisebb helyiség állott rendelkezésükre. Kellett is, mert egy-egy bálon 5-600 fiatal táncolt. A belépődíj egy pengő volt. E belépődíjak tetemesen hozzájárultak a Csili fenntartásához. Egyéb bevételekkel együtt havonta mintegy 5000 pengő folyt be. Jutott belőle választási alapra, munkanélküliek segélyére és más szociális célokra. Az avatásról így ír a Népszava tudósítója: A pesterzsébeti munkásságnak régi vágya teljesült a Munkásotthon kibővítésével és átépítésével. Az esztendők óta fokozatosan növekedő mozgalom terjeszkedését gátolta az a körülmény, hogy az egyes szakmáknak és a mozgalom különféle szervezeteinek nem állottak rendelkezésére megfelelő helyiségek. Ezen a súlyos bajon kívánt segíteni a vasmunkásszövetség, amikor a tulajdonát képező Csillag-utcai Otthon beépítetlen területeit a mai nehéz viszonyok között páratlan áldozatkészséggel beépítette, és ezzel lehetővé tette, hogy az Otthon az eddiginél hathatósabban feleljen meg a mozgalom céljainak, és kielégíthesse a munkásság fejlett igényeit. A régi Otthonhoz 28 méteres fronton hozzáépített új rész pompásan kiegészíti az Otthon épületét, amely architektonális szépségével és könnyed stílusával Pesterzsébet egyik legszebb középülete. Az új Otthonban a gyűlések és mulatságok céljaira föltűnően alkalmas pazar berendezésű színházterem körül három nagyterem, külön társalgó, olvasó és vendégszobák és egy ízléses biliárdterem csoportosul. A termeket és szobákat a színházterem hatalmas előcsarnoka és zárt folyosók kötik össze, amelyeknek a kertre néző oldalán az egyes szakmák és a párttitkárság helyiségei vannak. Az új Otthon barátságos légkörében könnyebben és alaposabban folytathatják majd a szervezés és fölvilágosítás munkáját pesterzsébeti elvtársaink. További bővítésre, téglából épült színházteremre áhítoztak a munkásotthon vezetői, s a Törekvés Takarékpénztárban gyűjtötték rá a pénzt. Sajnos, amikor e "munkásbank" megbukott, a Csilinek 32.000 pengője bánta.
A munkásotthon mindennapjai Az otthon életében a legfontosabb szerepet a mozgalom töltötte be. Elsősorban a szakszervezeti tevékenység volt meghatározó. A Vas- és Fémmunkások helyi szakegyletének vezetése egyben a Vasmunkás Otthon vezetési feladatát is ellátta. A befizetőhelynek 1925-ben 2000, 1930-ban 900, 1938-ban 1500 tagja volt. Az otthon legfőbb fórumát a taggyűlés jelentette. 22 tagú választmány intézte az ügyeket, mely az elnökségből és a Vigalmi Gárdából állt össze. Ez utóbbiak közé tartoztak a bálrendezők, könyvtárosok, pénztárosok, vigalmi ellenőrök. Az elnökség elnökből, alelnökből, pénztárosból, számvevőből állt. Az elnök kezdetben Wilner Károly fegyvergyári lakatos volt, majd 1922-től Mráz Ernő vasöntő. 1934-től Hahner József (A Vasas Szakszervezet és a Csili társadalmi vezetőségének későbbi elnöke) látta el ezt a feladatot. A pénztárosi teendőket Lang István látta el, a számvevőit Szedlacsek Sándor, az 43
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
alelnök mindvégig Vadász Károly volt (az utóbbi kettő a ’70-es évek végéig részt vett a Csili társadalmi irányításában). A mindennapos feladatokat társadalmi munkában végezték, csak a pénztáros kapott évi 144 pengő mankópénzt. A gondnok fizetsége a büfé és ruhatári bevétel százaléka. Ugyanígy szólt a megállapodás a söntés vezetőjével is. A szakszervezeti munka fontos része volt a bizalmi nők és férfiak oktatása. 1918. október 8-án előadássorozat indult központból érkezett előadókkal a Vasmunkás Otthonban. Az otthon nemcsak a vasasoknak szolgált, bár ők voltak a tulajdonosok, de itt székeltek a kezdetektől az Új Munkásotthon átadásáig a fások, az építők, a bőrösök, a nyomdászok, szinte valamennyi szakmai szervezet. A szakszervezeti élet komolyságának és fontosságának megértéséhez adalékként idézzünk a Vas- és Fémmunkások lapjából: A vas- és fémmunkások XXII. számú befizetőcsoportja folyó hó 16-án, vasárnap délelőtt 9 órakor a Munkásotthonban tagértekezletet tart. A napirend fontossága megkívánja, hogy minden Erzsébetfalván lakó vasas ott legyen. Egyben az elnökség felszólítja… a választmánynak azon tagjait, akik még ez ideig egy választmányi ülésen sem jelentek meg… Mert az nem elég az üdvösséghez, hogy valaki elvállal valamilyen tisztséget, és azt egyszerűen nem teljesíti, és csak címzetes tiszt akar lenni. Az ilyen úriemberek maradjanak csak meg a maguk mulatsága mellett, mert szalónszocialistákra nincs szükségünk. Nekünk erősakaratú férfiakra, áldozatkész, öntudatos munkásokra van szükségünk, akik … szívükön viselik a munkásság helyzetét, és nem tudják azt elnézni, hogy egy 8-10 ezer szervezett munkással bíró községben teljesen stagnáljon a mozgalom... A szakszervezeti előadássorozatok, bizalmi szemináriumok rendszeresek voltak. Ezek színvonaláról, látogatottságáról nincs adatunk. Tudjuk viszont, hogy 1923. szeptember 8-án ünnepelték a vasasok az erzsébeti helyi csoport fennállásának 20 éves jubileumát. Az ünnepségen olyan sokan voltak, hogy a későn jövők már nem fértek be a nagyterembe. Nézzük, az első években milyen programok, rendezvények, összejövetelek voltak a Vasés Fémmunkások Otthonában. Mint emlékezünk, 1918. március 2-án volt a hivatalos megnyitó. Még ebben ez évben az alábbi történésekről tudunk: április 28. május 5. szeptember 1.
Erzsébetfalvai Általános Munkás Dalkör közgyűlése Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíj Egylete közgyűlése. Kerti mulatság. Fellépett az Általános Munkás Dalkör, a tánczenét katonazenekar szolgáltatta. A bevételt az özvegyek és árvák javára adta át az otthon vezetése.
Ugyancsak ez évben hallhatjuk az első híradást az otthon könyvtáráról, mely szerint a könyvtár július 28-tól augusztus 31-ig leltározás miatt zárva tart. A vasasok újságjában szeptember végén a könyvtáros név szerint szólít fel 18 személyt (köztük 6 nőt), hogy a náluk lévő könyveket haladéktalanul szolgáltassák vissza. 1919. év elején értesülhetünk arról, hogy az Otthonban minden csütörtökön este fél 7-kor eszperantó tanfolyamon lehet résztvenni, hogy az ifjúmunkások szervezkedő gyűlést tartottak.
44
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A Tanácsköztársaság időszakáról igen kevés információ áll rendelkezésünkre. Tudjuk, hogy az Erzsébetfalvai Zeneegyesület vasárnaponként igen szépen muzsikált az otthonban, tudjuk, hogy működött a Dalkör. Valószínűsíthetjük, hogy a szokásos közéleti öszszejöveteleket is megtartották valamilyen formában. Feljegyzések maradtak néhány megbeszélésről, melyeket a fegyvergyári munkások tartottak. A bukás után rendkívüli mértékben felerősödött az antiszemitizmus, a baloldali szervezetek, emberek ellehetetlenítése, a munkásotthonok bezárásának gondolata. Ennek ellenére a Csili működött. December 6-án a Zeneegyesület Mikulás estet tartott, és 1920. január 1-ére a Szociáldemokrata párt választási gyűlést hirdetett. Buchinger Manó volt a jelölt. Március 14-én az Erzsébetfalvai Közlöny beharangozója -mely református gyermekrendezvényt hirdetett- a Csilit "a vas- és fémmunkások mostanában nagyon felkapott nagyterme"-ként aposztrofálta. Valóban, ettől az évtől kezdődik a nagyterem rendszeres bérbeadása, mely lehetőséggel a település szinte minden közössége él. A művészi estélyek, a jótékonysági délutánok, műsoros estek és bálok az otthon legfontosabb bevételei, egyben a város nevezetes eseményei voltak. Itt tartotta jótékonysági estjeit és báljait valamennyi helyi egyház, a katolikusok, izraeliták, reformátusok, evangélikusok. E két utóbbi több éven át a templom építésére gyűjtött a Csiliben szervezett rendezvényein. A község elöljáróságának jótékonysági estjén 1923-ban még Jászai Mari is fellépett. Visszatérő bérlők voltak a tűzoltók, a Munkás Testedző Kör, a Leventeegyesület, az Izraelita Nőegylet. De rendszeresen tartott kulturális programot itt a Református Leányegyesület, a Katolikus Leányegylet, a Természetbarátok Egyesülete, a helyi állami iskolák, a leventék és természetesen a Szociáldemokrata Párt. A legtöbb művészeti rendezvényt a Pesterzsébeti Általános Munkás Dalárda Egyesület, azaz a PÁMDE tartotta az otthonban. Rendszeresek voltak az ismeretterjesztő előadások is, némelykor hivatásos művészek részvételével. A Munkás Oktatási Bizottság első matinéján Péchy Blanka lépett fel 1921-ben, Ady és Heltai Jenő verseivel. (Ilyen ismeretterjesztő művész matinét a bizottság egy évvel később Petőfi születésének 100. évfordulójára is szervezett.) De az ismeretterjesztés nem csak irodalmi, művészeti jelleggel bírt. Voltak egészségügyi előadások is, ezek közül kiemelkednek a városi főorvos, dr. Szalai Jenő tbc-elleni felvilágosító előadásai, volt anyavédelmi sorozat, sőt, a Teleia Egyesület több éven át rendszeresen előadást tartott a nemibetegségekről és az ellenük való védekezésről. Vannak utalások csillagászati témájú előadásokról is. Különösen a Csiliben működő Nyomdász Társaskör szervezett magas színvonalú és érdekes előadásokat. Ismeretterjesztéssel a Szoc.dem-Párt is foglalkozott, főleg társadalomismereti kérdésekkel, pl. prostitúcióval, munkanélküliséggel, fasizmussal, ám természetesen ők elsősorban politikai rendezvényeket szerveztek. Itt tartották rendszeresen választási nagygyűléseiket, a képviselők beszámolóit és rengeteg politikai előadást. A párt vezetői közül a világháborút megelőző két évtizedben megfordult itt Peyer Károly, Buchinger Manó, Kéthly Anna, Braun Soma, Várnai Dániel, Mónus Illés, Szakasits Árpád, Propper Sándor, Vámbéry Rusztem, dr. Kiss Roland, Malasits Géza, Büchler József. Milyen hangulatú és tartalmú volt egy-egy előadás? Erről következzék három cikk a Népszavából.
45
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Az első 1924-ből: Kultúrünnep Pesterzsébeten A munkásnevelés idei munkáját nagyszabású ünnepi matinéval vezette be a pesterzsébeti szervezett munkásság… Szentirmay elvtárs megnyitó előadásában a kultúra szerepéről beszélt a munkásság mai helyzetében. Az érzésben eggyéforrott hallgatóság ezentúl már igazán ünnepi hangulatban hallgatta a Königs Anny és Békéssy József művészi énekszámait. Dörgő taps jutalmazta Tamássy Ibolya szavalását. Pajor Oszkár kedves és ügyes ötleteihez már hálásabb publikumot nem is találhatna. Balassa Ernővel ugyanaz a baleset történt, mint nemrégiben Kispesten. Nem engedték le a pódiumról. A 1/2 2- ig tartó ünnepélyen régi híréhez méltóan szerepelt a pesterzsébetiek büszkesége, az Általános Munkásdalkör. Pesterzsébeten jól indult és sokat ígér a munkásoktatás idei munkája. A második 1930-ból: Nyomtatvány –és grafikai kiállítás a Pesterzsébeti Munkásotthonban. Rövid idővel ezelőtt alakult meg a Könyvnyomdászok és Rokonszakmabeli Munkások Társasköre Pesterzsébeten, hogy tagjai között a szeretetet, a szolidaritást és a kultúrát ápolja. A lelkes gárda, amely a Társaskör élén áll, kultúrprogramja első etappjaként nyomtatvány és grafikai kiállítást rendezett, amelyet szombaton, november elsején magasszárnyalású beszéddel nyitott meg a kiállítás fővédnöke, dr. Chikán Béla polgármester. A megnyitás ünnepségeit a Pesterzsébeti Általános Munkásdalkör nívós énekkara vezette be, Kőhalmi Vilmos elvtárs, a Társaskör elnöke üdvözölte a megjelenteket, akik Várnai Dániel elvtárs országgyűlési képviselő és dr. Chikán Béla polgármester vezetésével bevonultak a kiállítás helyiségeibe, és gyönyörködve szemlélték a grafikai és nyomdai termékek nagyszerűen rendezett kiállítását. A kiállítás anyagából ki kell emelni Kun Mihály elvtárs munkáit, amelyek külön művészi értékükön kívül tanulságos szemléletét adják az utolsó évek stílusváltozásainak is. Feltűnést keltettek Dunai Károly elvtárs értékes tipográfiai munkái és ólommetszetei, nemkülönben az ő és Bauer Henrik elvtárs vezetése alatt működő nyomdaipari továbbképző tanfolyamok munkái. Élénk érdeklődést keltett Wankó Vilmos elvtárs kiállított gyűjteménye, amelyek tanulságosan mutatják be a modern reprodukáló eljárásokat. Általános tetszést arattak a Világosság-könyvnyomda rt. művészi tökéletességű nyomtatványai. A kiállítás anyagát Wankó Vilmos elvtárs dolgozta ki, és rendezte példás hozzáértéssel és dicséretre méltó ízléssel. A kiállítás, amely november 5-ig marad nyitva, Pesterzsébet társadalmának minden rétegében osztatlan érdeklődést keltett, és úgy a laikusok, mint a szakértők körében nagy tetszést aratott. A harmadik 1931-ből: A pesterzsébeti ifjúmunkások kultúrmunkája Karácsony második napján a pesterzsébeti ifjúmunkások kultúrdélutánjukon zsúfolásig megtöltötték a Munkásotthon nagytermét. A kultúrdélutánok nívójáért külön dicséretet érdemelnek a rendező ifjak, mert az a szervezetbe tömörült ifjúmunkások és munkásnők önálló cselekménye volt. A szervezet tagjaiból alakult dalárda kitűnő megnyitója után Fehér András elvtárs a szakszervezeti bizottság nevében köszöntötte az egybe46
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
gyűlt ifjakat és buzdította a további munkálkodásra, amelyhez a szakszervezetek a jövőben is, úgy mint a múltban, mindig segítségükre lesznek a jövő proletárjainak. A műsor keretében nagy sikert aratott az ifjúmunkások képekkel illusztrált háborúellenes agitációja, azonkívül az első alkalommal szereplő ifjúmunkás szavalókórus is, amely Szakasits és Kassák verseket adott elő. Úgyszintén jó hatással volt az előadás keretében szereplő beszélőújság is, amelyet az ifjak teljesen önállóan írtak és adtak elő. A rendezésben a szerény, de tartalmilag gazdag kultúrdélután eseménye gyanánt kell még kiemelnünk az Ady-és Gyóni-versek előadását, azonkívül Tuba Károly elvtárs ünnepi beszédét, amelyet az egybegyűlt ifjúság nagy megértéssel honorált. A dalárda hatásos éneke zárta be a szépen látogatott kultúrdélutánt, ami a pesterzsébeti ifjúmunkások újabb előrehaladását és tettrekészségét bizonyítja. Mint a fentiekben eddig is láthattuk, a Csiliben zajló programokat közösségek szervezték, olyanok is, amelyek egy-egy alkalomra béreltek termet, és olyanok is, amelyek folyamatosan a Munkásotthon lakói voltak. Tekintsük át a következőkben ezeket a legfontosabb közösségeket és a hozzájuk kapcsolódó legjellemzőbb munkásotthoni tevékenységeket.
Pesterzsébeti Általános Munkás Dalos Egylet
(PÁMDE)
A munkásotthonok legelterjedtebb szabadidős művészeti formája a dalos mozgalom volt. A minta ebben is Németországból került át hozzánk, ahol a XIX. században terjedtek el az ún. Liedertafelek, azaz dalosasztalok, értsd dalkörök. Ezek férfikari egyesületek voltak, melyek a könnyű társasénekek művélésén kívül a baráti szórakozás kereteivé is váltak. Tagjaik jó hangú műkedvelők voltak, akik úgy érezték, tartoznak annyival a közösségnek, hogy a daloskörben is munkálkodnak. A dalegylet a Fegyvergyárban alakult dalárda utóda. Az alapító dalünnepélyt 1900. július 22-én tartották. Első karnagyuk Burghardt Róbert volt, 1910-től Dr. Ujj József vezetésével működtek. Megnyitásától kezdve a Csiliben tartották próbáikat, közgyűléseiket, évenkénti báljukat, rendszeres művész estélyeiket, matinéikat. Az egyesület díszelnöke először Mráz Ernő, a helyi vasasok elnöke, majd Várnai Dániel országgyűlési képviselő. A kórusba 1946ban beolvadt a Szabadság Dalkör, amely addig a kossuthfalvai dalosokat fogta össze. Nevük többször változott: az 50-es évek elején Pesterzsébeti szakszervezeti énekkar néven működtek. Repertoárjukban elsősorban mozgalmi művek szerepeltek: Karl Grammtól a Fel, szocialisták, Jozef Schautól A munka dala, id. Lányi Ernő Munkáshimnusza, Újj József Munkásdala, Révi Gézától a Titán vagy nép. De énekeltek Kodály és Bartók műveket is. Így 1927 tavaszán a Zeneművészeti Főiskola nagytermében Kodálynak Kölcsey versére írott Bordalát mutatták be, amelyről a jelenlévő zeneszerző nagy elismeréssel szólt. 1938 júliusában pedig Bartók átadta Dr. Újj Józsefnek egy szerzeményét, a Székely dalokat, és hozzájárult, hogy leírják. Dr. Újj József karnagy a magyar kórusmozgalom kiemelkedő egyénisége volt. Már hétévesen orgonista csodagyerek, később tanító és ének-zene tanár, magánúton a jogot is elvégezte. 1910-től haláláig, 40 éven keresztül vezette a PÁMDÉ-t, de emellett országos karnagyként más erzsébeti, kispesti, újpesti, csepeli kórusokat is tanított.
47
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A Dalkör munkáját, fellépéseit bemutatandó következzék egy meghívó 1935-ből: A pesterzsébeti Általános Munkás Dalkör 1935. május 11-én, szombaton este pont 8 órai kezdettel a Vasas-Otthonban (Nagy Győri István-utca 2.sz.) 35 éves fennállása alkalmából jubiláris díszhangversenyt rendez, melynek keretében ünnepli Dr. Újj József, országos karnagynak a dalkör élén eltöltött 25 éves működését, melyre t. címet és b. családját mély tisztelettel meghívja a rendező bizottság. Ezen ünnepi alkalommal jubilálja a dalkör a Dalos Szövetség közreműködésével Marai Jenő, Ujvári Jenő, Kiss József, Poszpisl József, Geisser Sándor, Mráz Ernő, Veress Ferenc, Máté István, Martini Lajos, Lábadi János, Klein Adolf dalosok évtizedes kitartó működését. Műsor után tánc. Belépődíj1. p. Műsorszámok alatt az ajtók zárva lesznek. A Munkásotthonban természetesen nem csak a kórus jelentette egyedül a zenei életet. Tudunk egy mandolin zenekarról, amely a színházterem színpad alatti szuterénjában próbált, tagjai a nyomdászokhoz tartoztak. Egy 25 tagú tánczenekara is volt az otthonnak 1932-től, Ruszinkó Nándor vezetésével. 1931-ben a Csiliben tartotta első fellépését a később híressé vált Szalmás Kórus.Tragikus sorsú vezetőjük így emlékezett erre: Hatalmas terem feketéllik, melyből izgalomnak, ingerültségnek, lelkesedsnek szinte fokható atmoszférája árad. Ezen az első fellépésen hangzott el Paul Robeson: Old man River című, azóta is közismert dala, melynek magyar szövegét Szalmás Piroska írta, és ő készítette az átdolgozást is.
Vigalmi Gárda – Színház – színjátszás A munkásotthonban a színházat döntően a műkedvelő színjátszás jelentette. Még a régi (a Posta utcai) helyiségben megalakult a Munkás Otthon Vigalmi Gárdája, akik a Csiliben is szerepeltek operettekkel, népszínművekkel. Pesterzsébet más közösségei is sokszor kibérelték a színháztermet, és általában jótékonysági célra hirdettek meg műkedvelő előadásokat. Ezekben nem ritkán egy-egy híres színész is fellépett, emelvén az előadás fényét. Megemlítendő például, hogy 1924 szeptemberében a helybéli apácák árvaházához való gyűjtés érdekében a katolikus leányklub előadta a Gyurkovics lányokat Rózsahegyi Kálmán vendégszereplésével. Alkalmanként hivatásos művészekből álló vándorszíntársulat is kibérelte a Csilit, de az alacsony nézőszám miatt néhány előadás után odébbálltak. 1932-ben egy Passiót adtak elő 180 szereplővel, többezer látogató előtt, óriási sikerrel. Krisztust Vadnay Géza, helyi színész alakította. Az egykori feljegyzések szerint a Nolipa István vezette Munkás Ifjúsági Színjátszó Csoport előadásai voltak a legszínvonalasabbak. Kezdetben rögtönző esteket tartottak. 1931-től Új Színház néven működtek, és progresszív darabokat játszottak. 1931 januárjában Maurice Rostand Megöltem egy embert c. darabját vitték színre, novemberben három egyfelvonásost, Hans Sachs és Courtaline műveit, majd Heyermans Szegény szeretőkjét. Később bemutatták Vitéz Miklós Akiknek egy a sorsuk és Faragó Imre Mári c. darabját , majd Bródy Tanítónőjét. Az Új Munkásotthon felépülte után odaköltöztek. Ott készült el utolsó vállalkozásuk 1935-ben, Gorkij Éjjeli menedékhelye, melynek előadását azonban a hatóság betiltotta, és a csoport felbomlott.
48
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A Természetbarátok Turista Egyesülete Az Erzsébetfalvai Egyesület 1917. szeptember 26-án alakult meg. Az első túra Budakeszire, Makkosmáriára vezetett. A későbbiekben is a Pilis mellett elsősorban a Budai hegyek jelentették a hétvégi kirándulások fő helyszínét. A természetbarát mozgalom több turistaházat is épített a főváros környékén, hátizsákokban cipelt téglákból, önzetlen munkavégzésből. A kirándulások rendszeresen egybefonódtak politikai beszélgetésekkel, programokkal. 1927-ben a TTE országos választmányának tagjai között találhatjuk Sterthal Rózsi varrónőt, a pesterzsébetiek túravezetőjét. Az egyesület összejöveteleit, évenkénti nagy báljait a Csiliben tartotta.
A Gyermekbarát Mozgalom 1917-ben alakult, osztrák mintára. Az erzsébeti csoport még ebben az esztendőben létrejött. Céljuk a gyermekvédelem, a munkásgyerekek nevelésének segítése volt. 8-10 éves kortól foglalkoztak a gyerekekkel. Vasárnap délelőtti kirándulások, múzeumlátogatások mellett műkedvelő előadásokat szerveztek, sőt zeneoktatást is folytattak számukra. Szombatonként a lányok babákat varrtak, a fiúk lombfűrészgyakorlatokat végeztek. Fontos vállalásuk volt a táboroztatás, nyaraltatás. A mozgalom virágkora a 30-as években volt. Ruhasegélyeket, ételeket osztottak, napközit tartottak fent. Szorosan együtt működtek a természetbarátokkal.
A Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete 1913-ban alapították, 1920-ban szervezték újjá. Az erzsébeti csoport 1921-ben alakult Györe János és Veres Ferenc vezetésével. Később Nolipa István lett a titkár, tőle Gimes (Gischitz)Endre vette át a funkciót, aki 1931-től az országos szervezet titkári feladatait is ellátta. Sőt, két év múlva őt választották Bécsben a Munkáseszperantisták Internacionáléja elnökének. Azonban a Demény Pál féle kommunista csoporthoz fűződő kapcsolatai miatt őt és több erzsébeti eszperantistát a Szoc.dem Párt kizárta soraiból. A munkásotthonokból, így a Csiliből is pedig kitiltották őket. Az egyesület az eszperantót a munkásság nemzetközi nyelvének tekintette. Rendszeresen indítottak nyelvtanfolyamokat, de kirándulásokat és más programokat is szerveztek. Hivatalos óráikat a Csiliben, csütörtök este 7 és 9 között tartották. Az egyesületet végül a Belügyminiszter rendelete alapján, miután tagjait szélsőséges kommunista irányzat híveinek nyilvánították, osztály, vallás és nemzetellenes működés miatt feloszlatták.
Az Alkoholellenes Munkásszövetség A munkásmozgalomban hosszú időn keresztül jelentős szerepet töltött be az alkoholellenesség. A munkásotthonokban is nagy vitákat gerjesztett, lehessen-e az intézményekben alkoholt fogyasztani. Az egyik irányzat az otthonokat templomoknak tekintette, a mozgalom és a kultúra szentélyének, amelyhez nem kapcsolódhat ivászat. Az újpesti otthonban érvényes is volt az alkoholtilalom. A másik irányzat, és a Csili vezetősége ebbe tartozott, a társas életet, a kötetlen együttlétet tartotta legfontosabbnak, így engedte az
49
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
alkoholfogyasztást. Arról nem is beszélve, hogy az étterem, a söntés jelentős bevételi forrás volt, elengedhetetlen az otthon fenntartásához. A Munkásszövetséget 1921-ben szervezték egyesületté. A mozgalom magja Csepel volt. Az erzsébeti alkoholellenes munkáscsoport 1926 januárjában alakult. A tanulókörökhöz huszonöten tartoztak, köztük Ratkó Anna, a későbbi miniszter. A Csiliből Mráz Ernő, a vasasok elnöke kommunista propagandájuk miatt még ugyanabban az esztendőben kitiltotta őket.
A Pesterzsébeti Nyomdász Társaskör 1927-ben alakult, mint a budapesti székhelyű Könyvnyomdászok és Rokonszakmabeli Munkások Társaskörének helyi egyesülete. Tagsága 20 éves fennállásuk alatt 40-70 fő között mozgott. Segélyezéssel, kulturális munkával foglalkoztak. Saját könyvtáruk volt, közel 800 kötettel, melyet tagjaik adományából gyűjtöttek. Kiemelkedő volt az 1936-os év, amikor 296 könyvet ajándékoztak a könyvtárnak. A kölcsönzés minden vasárnap 11-12 óra között tartott, aki késett a visszahozatallal, büntetéspénzt fizetett. Tagjaikból alakult a Mandolin zenekar, akik több koncertet is adtak. 1930-ban és 1934-ben kiállításokat rendeztek a nyomdászipar fejlődéséről. Ismeretterjesztő előadásaik kiválóak voltak, választott témáik magas szintű ismeretekre utalnak. Szervezeti életük jelentős voltáról tanúskodnak fennmaradt jegyzőkönyveik, melyek a havi választmányi ülésekről és az éves közgyűlésekről készültek. 1937-ben így foglalja össze Kőhalmi Vilmos elnök addigi tevékenységüket: Kulturális és szociális alkotások eszméjével kezdte működését a Társaskör. Ezek az eszmék szabták meg 10 esztendőn keresztül a Társaskör irányvonalát. Kulturális előadások, tanulmányi kirándulások sorozatával szolgáltuk a szocialista tudást, és kedélyes délutánokkal, mulatságokkal igyekeztünk egyrészt Társaskörünk gazdasági erejét növelni, másrészt pedig tagjainknak és vendégeinknek szórakozást nyújtani. 10 év alatt 2000 pengő segélyt osztottunk ki. Az egyesület tiszteletbeli elnöki tisztét Várnai Dániel nemzetgyűlési képviselő töltötte be, az elnökséget évente választották. A már megnevezett Kőhalmi Vilmos mellett fontos szerepet játszott a közösség életében, különböző tisztségeket betöltve Gajdosik Jenő, Holczratter Ferenc, Stráhl Jószef. Rendszeresen szervezték a Csiliben a Nyomdászbált, és egyéb kulturális rendezvényeket. Zenés és műsoros ozsonnadélutánokat tartottak (ozsonnajegy: 1 pár virsli tormával, kenyérrel – 40 fillér.) A szervezeti életet rendkívül komolyan vették, 1939-ben először történt, hogy elmaradt egy választmányi ülés. Ekkor ezt rögzítették a jegyzőkönyvben: A szeptember havi választmányi ülést részben katonai bevonulások, részben egyéb okok miatt megtartani nem lehetett, ezt pedig pótolni alapszabályszerű kötelesség. (És természetesen pótolták.) Fennállása alatt a kör igyekezett távol tartani közösségét a politikától. A háború ideje alatt ez egyre nehezebbé vált. Megnehezedett anyagi helyzetük is, mikor a Törekvés Takarékpénztár csődje az Egyesület kis vagyonkáját is semmivé tette. De a Kör mindezen nehézségek
50
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
ellenére is működött. 1943-ban Bécsi muzsika estjükön Lehár, Strauss, Schubert művek szerepeltek. Az ő rendezvényükön, 1944-ben történt az a nyilas támadás, amelyről így számolt be a Népszava február 1-i száma: Gumibotos, bikacsökös, késes nyilas terrortámadás a pestszenterzsébeti Vasasotthonban …Pesterzsébeten a Nagy Győri István u. 2. számú Vasasotthonban… vasárnap délelőtt véres tömegverekedés zajlott le. Kéthly Anna, pártunk országgyűlési képviselője tartott előadást a Nyomdász Társaskör rendezésében "Kenyér jog, műveltség" címmel… Előzően a nagy előadótermet elzárva tartó bejárati ajtónál a szociáldemokrata rendezőgárda tagjai felszólították a 60-70 főből álló formaruhás nyilas hallgatóságot, akikről feltehető volt, hogy nem tudományszomj vezette őket a vasmunkások otthonába, hogy hagyják el az épületet. A felszólításnak nem volt foganatja, nyilas jelszavak röpködtek a levegőben, és a következő pillanatban villant meg azután a sok szúró és ütőszerszám. Két rendőr erélyes közbelépéssel vetett véget a nyilas merényletnek, de ekkor már egy elvtársunk súlyos szúrt sebbel összeesett, és bajtársai támogatták kocsiba és vitték kórházba. Még négy elvtársunk sérült meg, szúrt és kemény ütéstől származó zúzott sérüléseket szenvedtek… Több előállítás várható. Sok nyilas formaruhás támadó a szociáldemokrata rendezőgárda tagjainak azt felelte, amikor azok meghívót kértek a gyanús alakoktól: "Mi az "Összetartás" című nyilaslapban kaptunk erre az előadásra meghívót"! Nem kétséges, hogy felső utasításra történt a pesterzsébeti Munkásotthon elleni merénylet. A Társaskör a háború után ott kívánta folytatni, ahol abbahagyták. Már 1945. május 20-án alakuló választmányi ülést tartottak, hiszen „olyan örökséget vettünk át, amely kötelez” mondták. A Csili lebombázása miatt azonban helyiség problémával küszködtek. Ennek ellenére hangversenyeket hirdettek, folytatták a nyomdászbál hagyományát. A Csili felépülte után visszaköltöztek a házba, havi 100 Ft-ért bérelve a helyiséget. 1949 elején még Szakasits Árpádnál jár küldöttségük, aki elvállalja báljuk fővédnökségét, március 20-án új nevet vesznek fel, Nyomda – és Papíripari Dolgozók Pesterzsébeti Társaskörére keresztelkednek. Az év során azonban a Rákosi diktatúra szervezetüket feloszlatja, tevékenységüket beszüntetteti.
A Könyvtár Több szakmai szervezet tartott fenn külön saját könyvtárat. A jelenlegi könyvtár jogelődje a Vasas Könyvtára, melyről tudjuk, hogy már 1908-tól létezett. Hiszen ez a dátum díszlik a máig fennmaradt hatalmas könyvszekrényen. A könyvtárosok társadalmi munkában látták el feladatukat, a könyvállomány összetétele vegyes volt: Szoc-dem politikai művek és szórakoztató regények voltak túlsúlyban. A kölcsönzés egy 5x10 méteres kisteremben volt, ahol vasárnap 9-12 között lehetett a könyveket cserélni. A belépőknek 20 hetes csoporttagsággal kellett rendelkezniük, tagdíjhátralék nélkül. Két könyvet vihettek el olvasásra 14 napig díjmentesen. 30 fillérbe került az 1941-ben megjelent katalógus, amely 1629 könyv címét tartalmazta. 51
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Mint már fent említettük, a Nyomdászok rendelkeztek még jelentős könyvtárral.
Az EMTK Az Erzsébetfalvai Munkások Testedző Köre még 1909-ben alakult. Legeredményesebb szakosztálya a labdarúgás volt. 1928-ban költöztek a Csilibe, ahol birkózószakosztályt is működtettek, itt tartották az edzéseket is. 1931-ben a Bécsi Munkás-olimpián az EMTK labdarúgó-csapata képviselte Magyarországot. Egy ideig tornász, sőt mandolin (!) szakosztálya is működött. Az egyesület önállóságát előbb 1944-ben a nyilasok, majd a háborút követő újjászerveződés után 1949-ben a kommunisták szüntették meg. Ekkortól a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetéhez csatolták, bár irodájuk továbbra is a Csiliben működött.
A szakegyletek A Csiliben tagdíjat fizető szervezett munkások taglétszáma 1925-ben 2000, 1930-ban 900, 1938-ban 1500 fő. A háború idején ez a szám 400-ra csökkent. A Csili megnyitásától itt működött valamennyi szakegylet. Az együttműködés értelmében szakmaköri bizottságot szerveztek. Az Új Munkásotthon elkészülte után az építők és a fások átköltöztek oda. A munkásotthon elsősorban a szervezett munkások otthona volt. 1938-tól külső megszorítások és belső intézkedések nyomán csak ők vehették igénybe a házat, és a söntés is csak őket szolgálta ki. Itt tartották összejöveteleiket, bizalmi képzéseiket, sztrájkok esetén megbeszéléseiket.
A Szociáldemokrata Párt Az 1892 óta működő helyi szervezet központját itt találjuk. Itt tanácskoztak a helyi képviselők, itt tartották beszámolóikat a nemzetgyűlési képviselők, és természetesen itt folytak a pártgyűlések, a választási felkészülések. A helyi szervezet képviselői meghatározó szerepet játszottak a település életében, hisz 1938-ig többségben voltak a városatyák között. 1944-ben a szélsőjobboldali kormány beszüntette a párt működését. Addig azonban a helyiek folyamatosan hűségesek voltak a szociáldemokrata irányvonalhoz, a párt központi vezetéséhez. Nem engedték a szélsőbaloldali, kommunista szervezkedést és befolyásolást. Bár a feljegyzések szerint erre több kísérlet is történt, a 30-as évek közepéig elsősorban a Demény féle kommunista csoport igyekezett befolyást szerezni a munkásotthonban, később pedig a Hazai Jenő vezette ifjúkommunisták. Tevékenységük azonban perifériális maradt. Dokumentumként álljon itt egy rendőrségi jegyzőkönyv erről, 1940-ből. Helyszíni megfigyelés alapján állítom, hogy a pesterzsébeti SZDP-ban sohasem történt számottevő kommunista tüntetés. Csakis egyes befurakodó, főleg fiatal emberekből álló kisebb csoport próbálta megzavarni időnként az előadásokat. De ezeket a rendezők azonnal eltávolítják, vagy maguktól távoznak. A pesterzsébeti SZDP vezetőségi és bizottsági tagok maguk is legélesebben szembeállnak a kommunista befolyással, s az ilyen elemeket maguk közül kiközösítik. Sárkány Károly detektív.
52
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A művészeti és társas élet Az eddig leírtakon túl művészeti tevékenységről csak keveset írnak a megsárgult lapok. A képzőművészeti területen fontos esemény volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának kiállítása. Az irodalmi rendezvények közül fontos megemlítenünk a műsoros délutánokat és esteket, melyeken rendszeres résztvevők voltak a fővárosi baloldali előadóművészek: Horváth Ferenc, Palotai Erzsi. A helyi irodalmárok Földeák András vezetésével is többször tartottak felolvasó esteket. 1930-tól működött egy tánccsoport is a Csiliben, elsősorban műtiroli táncokat mutattak be. A Munkásotthon legnagyobb vonzereje a kötetlen társas együttlét lehetősége, a klubélet, a kártyázás, a biliárdozás volt. Mindezen közben lehetőség nyílt a beszélgetésre, vitákra, politizálásra. A fiatalokat természetesen főleg a szórakozás érdekelte, rendszeresek voltak a bálok, a tánciskola, az össztánc a kékteremben. Szerelmek szövődtek, házasságok köttettek a munkásotthon falai között. A rendezvényeket és csoportokat a Csiliben működő közösségek szervezték.
Bezárás - újjáépítés - újra bezárás Már 1942-től igénybevették a Csili termeit katonai célokra, hiába tiltakoztak a szakszervezet képviselői. Munkaszolgálatosokat állomásoztattak a helyiségekben. 1944. március 19-én éppen vezetőségválasztó taggyűlés zajlott a Kékteremben, amikor érkezett Kabók Lajosnak, a Vasas Szakszervezet akkori főtitkárának utasítása: a németek megszállták az országot, a szakszervezetek épületeit igénybe veszik katonai célokra, az irattárat meg kell semmisíteni, nehogy a megszállók adatokat kapjanak a tagokról, működésről. Zeitler István gondnok teljesítette az utasítást. Néhány nap múlva a városházáról érkezett egy bizottság, akik lefoglalták az intézményt, és a Nemzeti Munkaközpont költözött be a szabadon hagyott helyiségekbe. Két hét múlva azonban, 1944. április 3-án fél 12-kor az angolszász bombázók eltalálták az épületet, és nagy részét porrá rombolták. A megmaradt részekbe kibombázottakat telepítettek, és így érte meg a Csili a háború végét. Az újjáépítés 1947 májusában kezdődött, részben állami, részben szakszervezeti pénzből, összesen kb. 3 millió Ft-ot felhasználva. 1948 végére készült el a Nagy Győri István utcai épület, Nagyjából azóta is az akkor felépült formájában áll. A novemberi hivatalos megnyitó után a régi, megszokott módon indult el újra az élet. Rövidesen azonban a házat éltető közösségeket, az egyesületeket, szakszervezeteket feloszlatták, és a házat 1949-ben bezáratták. Az új hatalom tulajdonosainak a virágzó közösségi élet, a szociáldemokrata gondolkodásmód útjában állt.
A Vasas Kultúrház A kommunista hatalomátvételtől és a totális diktatúra kiépülésétől a rendszerváltásig tart következő időszakunk. A Rákosi korszak negatívan hatott az élet valamennyi területére, így a közművelődésre is. A civil szféra szinte teljesen megsemmisült. Az alulról szerveződő egyesületeket, mozgalmakat megszüntették vagy elhaltak, s helyettük felülről meghatározott és irányított szervezeteket hoztak létre. A vezetők kiválasztásánál a felkészültség helyett a párthűség vált meghatározóvá. 53
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A szabadidő eltöltés súlypontja a munkahelyre került át. Megváltoztatták az ünnepeket is. Az önálló városi lét elvesztése, Pesterzsébet Budapesthez csatolása csak tovább erősítette a tendenciákat, a helyi közösségek felbomlását. Az életmódban is jelentős változások történtek. A viszonylag színes, sokoldalú élet szürkévé, egyközpontból irányítottá vált. Ez az irányítottság az 50-es évek közepétől lazult ugyan, az ellenőrzés azonban soha nem szűnt meg. A 60-as évek gazdasági és politikai stabilizációja a művelődés terén is szabadabb lehetőséget nyújtott, de a polgár helyett az alattvaló, a közösség helyett a közönség maradt a meghatározó. Pesterzsébet városi és közösségi életére talán még a fővárossal való egyesítésnél is nagyobb csapást jelentett a 70-es évek lakásépítési koncepciója. Ennek eredményeképpen sokezer erzsébetit költöztettek el, s a lerombolt város helyére épült lakótelepekre sokezer embert költöztettek Nagy - Budapest más területéről. A lakótelep már önmagában más életvitelt, életmódot, más szabadidős szokást jelentett. A Budapesten belüli népmozgások mellett a 80as évek elejéig folyamatos volt a vidékről, elsősorban az elmaradottabb területekről való felköltözés is.
Újabb bezárás és nyitás 1950-től az épületet a SZOT vette igénybe, benne szakszervezeti irodák működtek, a nagyközönség számára a belépés tilos volt. A nagytermet a SZOT Művészegyüttes próbahelyének jelölték ki. A csoport közismert táncosokat nevelt, hogy csak Vásárhelyi László nevét említsük, és olyanokat is, akik a néptáncot aztán más művészeti ágra cserélték fel, pl: a színművészetre, mint tette ezt Bodrogi Gyula. A diktatúra szorításának első enyhülése nyomán, 1954. november 27-én újra megnyitották a Csilit. Először a könyvtár kezdte meg működését. Állományát az itt talált régi könyvtári könyvekből, illetve a Vasas Szakszervezet központjának könyvtárából alakították ki. A nagytermet először csak a környező gyárak kapták meg szombat esténként rendezvényekre. Később balett-tanfolyamot és népitánc-csoportot indítottak. Azután táncmulatságokat is szerveztek. Belépés csak öltönyben és nyakkendőben, erre ugyancsak ügyelt a Rendező Gárda. Később szakkörök, klubok alakultak, színházakat láttak vendégül. 1959-ben - mint egy beszámolóból megtudhatjuk -, már angol, német és orosz nyelvet oktattak, szabás-varrás tanfolyamot tartottak. Szakköreik: méhész, galambász, bélyeggyűjtő, fotó, modellező. Művészeti csoportok is működtek: gyermekszínjátszó, fúvószenekar, vonós és vokál együttes, énekkar. Oktattak balettet, zenét és társastáncot. Népszerű volt a nyugdíjas és a KISZ klub (bár ez utóbbi - a beszámoló időszakában - éppen válsággal küzd nem látogatják). A Csili első kinevezett igazgatója Szita Flórián lett, volt vasmunkás , aki a Ganz Vagongyár függetlenített kultúrfelelőse, majd a Vasas Központ Kulturális osztályának munkatársa volt. A munka eszmei hátterét a korra jellemzően foglalja össze Nagy Dezső művének (A pesterzsébeti munkáskultúra útja, 1965.) néhány sora: A Csili funkciója a helyi lakosság életében nem egyszerűen folytatása a felszabadulás előttinek, amikor kizárólag a munkásosztály és annak is csak szervezett tagjai számára nyújtott mozgalmi és művelődési lehetőségeket, hanem az egész helyi lakosság 54
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
szolgálatába állott. Életének tartalma változott meg. A régi Csili a munkások harci bázisa volt, kulturális részlegei az illegális politikai munka fedőszervei voltak. Az egykori spontán megnyilatkozások és a szervezetek belterjes, néha kisszerű provinciális működése nem lehet irányadó a mai szocialista jellegű kulturális forradalom célkitűzéseiben…Szocialista társadalmi rend és kultúra, beolvadás az egységes nemzeti kultúra áramlatába, s közben éles eszmei harc a polgári-kispolgári maradványok ellen: ezek a Csili követendő célkitűzései.. Arról, hogy ezek a célok hogyan valósultak meg, milyen formákban zajlott az élet a kultúrházban, arról szóljon maga Szita Flórián egy újságcikkben: Nincs nyári szünet a vasas kultúrotthonban Nyár van, a sokat emlegetett uborka-szezon ideje. A pesterzsébeti vasas kultúrotthonban mégis pezsgő élet folyik, mert megtaláltuk és alkalmaztuk azokat az eszközöket, amelyek ebben az időszakban is vonzzák a dolgozókat és a gyermekeket. A klub minden nap nyitva van. A szépen berendezett szobában, a terített asztalok mellett naponta 120-150 dolgozó foglal helyet, olvassa a napi sajtót, elbeszélget társaival az élet eseményeiről, bel- és külpolitikai kérdésekről. Egy-egy pohár sört is fogyasztanak közben. A társalgáson kívül lehetőségük nyílik biliárdozásra, kártyajátékra, sakkozásra, dominózásra. A klubhelyiség egyik oldala teljesen kinyitható, s még meleg időben is jó levegő árad a szobába. A kinyitott rész előtt széles terasz van, ahol szintén asztalok, székek várják a látogatókat. A teraszról lejárat vezet a virággal teleültetett hűs, árnyékos udvarra, ott is asztalok, székek. Minden a dolgozók kényelmét, pihenését, felüdülését, szórakozását szolgálja. Szívesen is jönnek ide a környék üzemeiben dolgozók, a kerület lakosai, asszonyok, sokszor egész családok, hiszen kellemesen, otthonosan érezhetik itt magukat. A pingpong asztaloknál is nagy a forgalom. pattog a fehér kaucsuklabda, amelyet a vidám fiatalok hangos zsivaja kísér. Akik ráérnek, már délelőtt 9-kor kezdik a játékot. Mások az esti órákat használják ki. Napi kisversenyeket rendeznek, így készülnek a bajnokságra. Az asztaliteniszen kívül más lehetőségek is kínálkoznak az ifjúság szórakozására. Házibajnokságokat is rendeztünk például a legjobb biliárdozó, asztaliteniszező, dominózó, gombfocizó, sakkozó, teniszező cím elnyeréséért. A versenyek szinte megduplázták a látogatók számát. A gombfoci-körben ma már nem csak gyermekeket, hanem felnőtteket is találunk. A kör vezetője Kapari István gyári munkás, nagy szeretettel tanítja a gyermekeket és a felnőtteket. Megmagyarázza a gombfocizás művészetét, a szabályokat, és máris indul a kétszer 15-perces mérkőzés. S a nézők rövidesen játékosokká válnak. A sakkozóknak nem akadály a nyár. Ők hagyják el utolsónak a kultúrotthont. Játszanak a szakkör szobájában, a klubban, az udvaron. Szinte mindenütt ott vannak, rabjai ennek a kiváló szellemi sportnak. Nagy örömükre augusztusban a mi kultúrotthonunkban rendezték meg a kerületi sakkbajnokságot. A gyermekek a golyós játékot szeretik (már egyszer el is törték). Versenyeznek, öt dobásból kinek lesz nagyobb eredménye. Nagyon kedvelt még az Utazás a Balaton 55
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
körül című kockajáték, de ennek nincs nagy közönsége. Végül megemlítjük a teniszt. A Fémáru- és Szerszámgépgyár sokat segít ebben. Ők kezelik a pályát, és szívesen tanítják a kultúrotthon látogatóit is. Naponta 30-40 gyermek gyakorol a teniszpályán. Minden csütörtökön zenés ismeretterjesztő délutánokat rendezünk, olcsó helyárral. Ismertetjük és lejátsszuk egy-egy zeneszerző híres műveit. A gyermekek részére filmvetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadásokat tartunk. A legutóbbi a helyes közlekedésről szólt, háromszáz úttörő hallgatta végig. A Séta a budapesti állatkertben című műsor négyszázötven gyermeket vonzott, A gyarmati ifjúság élete című előadást 120 ifjú hallgatta meg. Az apróbbak részére kétnaponként diafilmvetítést és társasjátékot rendezünk. Ennek szervezését, gyakorlati lebonyolítását maguk a gyermekek végzik, természetesen állandó felügyelet mellett. Kezdetben csak nyolcan-tízen jöttek el, a legutóbbi foglalkozáson már több mint negyvenen voltak. Szakköreink is élénk életet élnek. Helytörténeti és régész szakkörünk kirándulásokat szervez, és arra törekszik, hogy megismertesse kerületünk történetét az itt lakó dolgozókkal. Ilyen kirándulás volt a Tatár-dombhoz, a Kakas-tóhoz és a Csonthalomhoz. A horgász szakkör is élénkül. Bemutatót tartott a soroksári Duna-ágnál. A sok néző közül új belépők is kikerültek. A színjátszókör tíz új taggal bővült a nyár folyamán. A könyvtár olvasóinak száma harminccal emelkedett a legutóbbi egy hónap alatt. A könyvtár nagy segítséget nyújt a kerületi tanulóifjúságnak azzal, hogy az iskoláktól megkértük a következő tanév kötelező olvasmányainak jegyzékét, s annak alapján ezeket a könyveket már a nyár folyamán előre elolvashatják a diákok. Az irodalmi körben is élénk élet folyik. A tagok minden szerdán összejönnek, és előre kidolgozott terv alapján megvitatják egy-egy aktivista írását, az új könyvek tanulságait, vagy előadást hallgatnak az írók életéről, munkásságáról. Legutóbb Csehov emlékestet tartottak, melyre a kör tagjain kívül számos ismerőst magukkal hoztak. Mozgalmas a fotókör élete is. Tagjai mindennap megjelennek a kultúrotthonban, és szorgalmasan készülnek a különböző fotó-pályázatokra. A tagság vállalta, hogy önállóvá teszi a kört. A felszerelések egy részét saját maguk vásárolták. Ez az áldozatkészség más körnél is megmutatkozik. A botanikusok különböző ritka növényeket, virágokat, mások képet, könyvet, szobrot adtak a kultúrotthonnak, a postagalamb-tenyésztők pedig megígérték, hogy díszgalambdúcot építenek a kultúrotthon udvarán. Tovább folytatjuk az ifjúság nevelését szolgáló tánctanfolyamot is, melyen még nyáron is ötvennyolcan vettek részt. Akik itt tanulnak, szépen, ízlésesen táncolnak, nem utánozzák a jampeceket, és megszeretik a kultúrotthont. A sokfajta szórakozási alkalom azt eredményezte, hogy július utolsó két hetében több mint hét és félezer ember látogatta a kultúrotthont. Nem szerepel ebben a TIT sétáin, az IBUSZ hajó- és vonatkirándulásain résztvevők száma. Nyár van, de azért nem állt meg a kultúrotthon pezsgő élete. Csak kissé más jelleget öltött. A dolgozók nem szoktak el a kultúrotthontól. Az őszi, téli idényben is szá56
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
míthatunk látogatásukra. Különösen, ha még többrétűvé tesszük a kultúrotthon programját, több műszaki kérdéssel foglalkozó előadást tartunk, mint eddig, és jobban együttműködünk a kerületi DISZ szervezettel. És a Csili mindezekkel együtt és mindezek ellenére népszerű maradt. Ugyancsak egy 1959-es beszámolóból tudjuk, hogy a 21 helyiséggel rendelkező intézményben 42 foglalkozás keretén belül 87 csoportban zajlott rendszeres tevékenység, és havonta több mint 40 ezer ember kereste fel a házat. Tizenötezer kötetes könyvtárának 1200 beiratkozott olvasója volt. Havonta 10-12 ismeretterjesztő előadás hangzott el, ezekből külön említést érdemel a Munkásakadémia, az Utazz velünk! és a Nők fóruma sorozat. A tanfolyamok közül a szabás-varrás, a balett, a zenetanfolyam (zongora, hegedű, klarinét) a német, orosz, angol, francia nyelvtanfolyam és a gyógytorna emelkedett ki. 16 szakkör működött, és voltak klubfoglalkozások a különböző korosztályoknak, a gyerekektől egészen a nyugdíjasokig. A legnépszerűbb azonban a tánc volt és a rendszeres műsoros estek. Minden szombaton reggelig, vasárnap össztánc este 7-11-ig. Rendkívül kedvelt volt a Csili étterme is, és a Tátra moziban szervezett rendszeres szombat éjszakai showműsor. Az intézmény 57-től önálló lapot is kiadott Csili címmel, mely abban az időben az egyetlen helyi sajtótermék volt. E korszakban a fejlesztés elve kifejezetten mennyiségi jellegű volt - amit a 60-as évek közepétől új szemlélet kezdett felváltani -, de a minőségi fejlesztés teljes kibontakozását éppen a valódi közösségek hiánya gátolta. Ezzel együtt is a Csili pótolhatatlan funkciót töltött be az erzsébetiek között. Nagyon sokan itt láttak először színházat, hallottak valamely témában ismeretterjesztő előadást, itt volt lehetőség valamely klubban, amatőr művészeti csoportban tevőlegesen részt venni. Nem is beszélve a szórakoztató zenés, táncos programokról, amelyeken óriási tömeg fordult meg rendszeresen, elsősorban a fiatal korosztályból. A 70-es évek elején új koncepció formálódott a művelődési házak területén. A népművelés kifejezést a közművelődés váltotta fel, jelezvén ezzel is, hogy a direkt felülről jövő irányítást áttételesebb formák irányában kívánják elmozdítani. Az 1974-es közművelődési törvény is ebbe az irányba mutatott. Ám ezzel egyidejűleg elindult egy centralizálási, a nagy intézmények kialakítását célzó folyamat is, elsősorban gazdasági szempontokra, az erők koncentrálására való hivatkozással. Így alakult meg a XX. kerületben is a Művelődési Otthonok Igazgatósága, valamennyi működő közművelődési intézmény összevonásával. A 80-as évek elejétől egyre nyilvánvalóbbá vált a közelgő gazdasági összeomlás, bár az ország vezetése ezt még közel egy évtizedig nem volt hajlandó bevallani. A pénzügyi problémák a Csiliben is egyre fokozottabban jelentkeztek, s az évtized végére már a ház bezárása is felmerült.
Fontosabb történések, események az 50-es évektől Mint már említettük, 1954-ben először a könyvtár nyitott ki Fodor Ákos könyvtáros vezetésével, 4452 kötettel, s abban az évben 322 beiratkozott olvasóval. 1955-ben indult a balett tanfolyam, amely két évtizeden át meghatározó program volt a házban.
57
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
1956-ban a Művelődési Otthont hivatalosan Vasas Művelődési Házzá keresztelték át. Ugyanebben az évben indultak a nyelvtanfolyamok, rendeztek országos eszperantó találkozót, megnyitották az éttermet, később a kerthelyiséget. 1957 márciusában jelent meg a Csili újság, amely több mint egy évtizeden keresztül a városrész egyetlen helyi hírforrása volt, havonkénti megjelenéssel. Szintén ebben az esztendőben keresik meg a férfikar régi tagjait, és szervezik újjá a kórust. Az év során készült szakmai ellenőrzés hiányolja a fiataloknak szóló programokat, legnépszerűbbnek az éttermet és a nyugdíjasklubot találja. A Csili hátsó udvarában teniszpályákat építettek. Egy hír 1958-ból: megnyílt a Televíziónézők klubja, ahol 1 Ft belépődíj ellenében a tévéműsorokban lehetett gyönyörködni. 1959-ben az intézmény a Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. Évi költségvetése 313.000 Ft volt, személyzete az igazgatóból, a gondnokból, egy ismeretterjesztés felelősből, egy művészeti és gyermekmunka felelősből, egy gazdasági felelősből, két könyvtárosból, egy étteremvezetőből, egy csaposból, egy kávéfőzőből, két pincérből, egy szakácsból és hét takarítóból állt. A következő évtized három - a szabadidős tevékenységet és így a Csili munkáját is meghatározó történése: a beat térnyerése, a KI MIT TUD?-ok megrendezése és a tévékészülékek elterjedése volt. A beat-korszak, mely világszinten forgatta fel az addig merev életmódot és új, elsősorban korosztályos értékrendet alakított ki, amely sokkal szabadabb és sokszínűbb világra vágyott, és ezt elsősorban a szórakozás, a zene, a tánc, az öltözködés szintjén tudta megvalósítani (s amely 68-as csúcspontja után tulajdonképpen ugyanolyan merev életmóddá és értékrenddé csontosodott meg, mint történt ez apái és nagyapái korában). Szóval a beat-korszak új fejezetet nyitott a Csili történetében is. A KI MIT TUD?-ok az amatőr művészeti mozgalomnak nyújtottak megújulást, és a 60-as évektől az amatőrség éppen az állandó megmérettetés okán is egyre kevésbé maradt azonos a műkedveléssel vagy a dilettantizmussal, s vált sokkal inkább a "hivatalos" ellentétévé. A tévé elterjedése pedig a szabadidő-szokások gyökeres átrendezését hozta magával, a társadalom egyre nagyobb részénél váltotta fel a közösségi részvételen alapuló művelődést a tévé előtti magány. A 60-as 70-es években, ha lehetett az eddigieket fokozni, még nagyobb szerepet kapott a Csili életében a tánc. Minden szombaton továbbra is bál, vasárnap össztánc volt. Az állandó zenekarok váltogatták egymást, játszott több éven át a Benkó zenekar, a Sámson, az M7-es, a Noclav, a Sakál Vokál. A Csili táncestjei híresek voltak egész Dél-Pesten, sőt olykor hírhedtté is váltak a nem ritka verekedések folytán. De koncertet adott a művelődési házban a kor fiataljainak valamennyi kedvence: az Illés, a Metró, az Atlantis, Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta, Kovács Kati és még nagyon sokan mások. 1962-ben ide költözött a Nemzeti Kamaraszínháza, külvárosi színház megteremtésének reményében, de másfél évad után a kísérlet lezárult. Pedig emiatt átépítették a színháztermet, megnagyobbították a színpadot, akusztikai problémák miatt az erkély méretét lecsökkentették. Annak hátsó részéből akkor alakították ki a mai un. Magyaros termet. Ugyancsak 62-ben készült el a volt teniszpályán a Baross utcai 3 szintes épület, (költsége 7-8 millió forint között 58
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
volt). Így a Csili épületeinek alapterülete elérte az 5.700 m2 -t. Ebben az évben Szita Flórián igazgató Kossuth díjat kapott, elsőként a népművelők közül. A következő év januárjában ennek ellenére igazgatóváltás történt, az új vezető Bulányi László lett, helyettese Markovits Zsuzsa. Ebben az évben már 13 gyermek és ifjúsági szakkör működött, köztük egy csillagász szakkör, saját nagy távcsővel. A költségvetés pedig elérte az 1.680.000 Ft-ot. Ugyancsak 63-ban rendeztek Medgyesi Ferenc kiállítást, a művész halálának 5. évfordulójára. A könyvtár köteteinek száma ekkor már meghaladta a 18 ezres számot. Még egy jellemző kiállítási címet érdemes itt megjegyezni: "Harc a békés egymás mellett élésért, a leszerelésért." 1964-ben már több, mint 100 fős a személyzet (a mellékfoglalkozásokkal együtt), akik közül érdemes néhány meghatározó nevet megjegyezni. Bálint Lehelét, a szórakoztató rendezvények szervezőjét, vagy Pásztor Kláráét, a balettiskola vezetőjét, Bojtos Károly gondnokét. Ebben az évben nyitott a német óvoda, a mai kiállítóterem helyén. A 65-ös esztendő hozta meg a szabadpolcos rendszer bevezetését a könyvtárba, ekkor nyílt játszótér a szomszédos telken, melyet a Csilihez csatoltak. Az "Ifjú Technikus" kiállítást maga Öveges József nyitotta meg 1967-ben olvasóterem nyílik a könyvtárban, és új igazgatót kap az intézmény, Horváth István személyében. Ő több művészeti csoportot is hoz a Csilibe, így kerül ide az Astra bábcsoport és a Sós Imre Irodalmi Színpad. Ez az a korszak, amikor - elsősorban a táncon keresztül - ismét sokan szinte otthonuknak tekintették a Csilit. A 70-es éveket a zenés-táncos rendezvények meghatározottsága mellett az amatőr művészeti csoportok évtizedének is nevezhetjük. Az új igazgató, Fábián Zoltán számára ezek a csoportok jelentették a művelődési tevékenység lényegét. Ebben az évtizedben járt pályája zenitjén az Astra, lett országos hírű a Soós Imre Irodalmi Színpad, alakult meg az Ifjúsági Kamarakórus, dolgozott a Dr. Ujj József Férfikar. De olyan közösségi jellegű, magas színvonalú, a saját területén kiemelkedő tevékenységek is jellemzőek voltak erre az időszakra, mint az Ifjú Zenebarátok Klubja Máté János vezetésével, a Kaktuszkedvelők Klubja Bartus Imre vezetésével, vagy a Cigány Klub. Ez utóbbi vezetője, Mezei György megszállottan kereste a kapcsolatot a hátrányos helyzetű cigányfiatalokkal, klubot szervezni nekik, táborozni vinni őket. 1972-ben alakult a Társaság Kedvelők Klubja Margittai Mónika vezetésével, kikapcsolódás, társaság, kapcsolatépítés lehetőségét nyújtva, elsősorban a magányosoknak. 1974-ben a Csilit , az Építők Művelődési Házát és a Soroksári Táncsics Művelődési Házat XX. Kerületi Művelődési Otthonok Igazgatósága néven egy irányítás alá vonták össze. Működtető a szakszervezet maradt, a helyi tanács anyagi támogatásával. Az összevonás céljait az alábbiakban határozták meg: a munkásmozgalmi hagyományok alapján a munkások kulturális vezetésének sokoldalú, hatékony, és koncentrált segítése, a területi és üzemi közművelődési igények kielégítése és fokozott ellátása, a szakszervezeti és tanácsi művelődési intézmények gyakorlati együttműködésének fejlesztése az egységes irányítás kialakítása, az anyagi erőforrások egyesítése, 59
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A Csili vezetősége a tevékenység lényegét az alábbiakban fogalmazta meg: Hagyományainkat ápolva a jelenlegi viszonyok között művelődési és szórakoztatási lehetőségeket teremteni… Cél a szocialista világnézet és új személyiségtípus kialakítása. (Ez utóbbi mondat egyetlen korabeli munkatervből sem hiányozhatott. Úgy tartozott a dokumentumok célmeghatározásának szövegéhez, mint a görög mitológia szereplőihez az állandó jelző.) Nem csak ápolták a hagyományokat, de később hagyománnyá váló tevékenységeket is elindítottak, például a Bábmajális, hivatalos nevén a Budapesti Bábjátékos Majális évenkénti megrendezésével. Az Astrára épülő találkozó igen nagy népszerűségnek örvendett ('76-ban például utcai felvonulással, 19 csoport részvételével zajlott). A munkamegosztás során a Táncsics kiemelt feladata a nemzetiségi tevékenység maradt, az Építők kapta a bábos feladatokat 1975-ben megalakult a Szocialista Brigádok Klubja, bemutatták a házban Kodály Psalmus Hungaricusát Simándi Józseffel és a Carmina Buranát a Vasas Művészegyüttes interpretálásában. Működött a Sámson, a Corvina, majd az M7-es együttes klubja, a disco Dévényi Tiborral, és fellépett mindenki, aki számított a hazai popéletben, az LGT, a Metró, az Illés, a Syrius, az Express, a Bergendy, a Generál, a Fonográf, Kovács Kati, Koncz Zsuzsa és még sokan mások. Évente 8-10 színházi előadást tartottak 4-5000 nézővel. Ezek közül kiemelkedik Genet: Cselédek című drámája, Ruttkay Éva, Monori Lili és Jobba Gabi fellépésével, de meg kell említenünk Mensáros László estjét is. A könyvtárban 79-ben zenetár nyílt, és megkezdte működését a Képzőművész Kör is. Az évtizedben az intézmény kétszer is megkapta a Kiváló Művelődési Otthon címet, Maróti Istvánné igazgatóhelyettes munkáját a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel jutalmazták. A Művelődési Otthonok Igazgatóságának közel 100 fős alkalmazotti gárdája volt, meghatározó munkatársak, a teljesség igénye nélkül: Bércesi Győző, Mester Jenő, Szilárd Sándor, Varga Edit, Filvég Erzsébet. A 80-as évek elején még rendszeresek a zenetanfolyamok: zongora, harmonika, fuvola, klarinét, oboa, trombita, gitár tanszakon. Az évtized végére azonban - a kerületi zeneiskola megerősödésével - megszűntek a tanfolyamok. Ebben az időben épült ki a budapesti Bábos bázis, mint szakmai, módszertani székhely az Építőkben, és kezdődtek kihelyezett programok bejáró munkásoknak, munkásszálló lakóknak. Politikai feladat lett kivinni a programokat az üzemekbe. A nyelvtanfolyamokat közel 400-an látogatták. Rendszeresen itt tartotta üléseit a kerületi tanács is. 1981-ben kisebb botránnyal zajlik a nyugdíjba vonuló Fábián Zoltán utódlása. A szakszervezeti és kerületi megegyezés alapján már elkészült az akkori igazgatóhelyettes kinevezése, amikor felsőbb utasításra közbelép a helyi pártbizottság, és a KISZ KB volt munkatársát, Sándor Zoltánt nevezik ki végül is az intézmény élére. 1984-ben még szervez egy nagy nagy gálaestet a Csili az új Nemzeti Színház felépítéséért, - többek között Neményi Lili, Geiger György, Fónai Márta és a Csili Kamarakórus felléptével -, de a nagy, látványos, sok pénzt igénylő programoknak lassan befellegzett. Az évtized második felére a pénztelenség válik meghatározóvá.
60
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
1987-ben megszűnik a Művelődési Otthonok Igazgatósága. A Táncsics soroksári intézményként visszakerül a tanácshoz, az Építők üttörőházi, majd ifjúsági házi funkciót kap. A Csili a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának fennhatóságával működik tovább. Sándor Zoltánt leváltják, az új igazgató '87 júliusától Matók Mária. Még úgy fest, nincs baj, a színházteremben felújítás kezdődik, a beruházó és kivitelező maga a. szakszervezet és saját építőipari vállalata, de a beruházás csigalassúsággal folyik, s az intézmény bevételei minimálisra csökkennek. 1988 januárjában Németh Tibor, az SZBT titkára, nyilatkozatában a Csili visszafejlesztéséről, esetleges bezárásáról nyilatkozik, de felmerül az FMH-val való összevonás is. Óriási felzúdulást vált ki az interjú, úgy a szakszervezetben, mint a szakmában, nem is beszélve a kerületről. Végül is '88 májusában a Kerületi Tanács, az SZBT és az épület tulajdonosa, a Vasas Szakszervezet szerződést köt. Eszerint a Csili 10 évig a XX. kerületi Tanács fenntartásában működik tovább. És a tanács munkához lát. Bezárja az éttermet, szétveri a konyhát azzal az ígérettel, hogy három hónap alatt újjá varázsolják. A három hónapból azonban három év lett. S az intézmény ismét jelentős bevételi forrástól fosztatott meg. A maradék használható termekben a testi-lelki egyensúlyra, az egészséges életmódra nevelésre tevődik át a hangsúly. Kondícionáló torna, jóga, autogén tréning, Mentálhygiénés Műhely, Vitális klub az ajánlat. A hiányzó bevételeket nagy Karácsonyi Vásárokkal igyekeznek pótolni. Decemberben megalakul a Nyugdíjasok Területi Szakszervezete Lengyel Lajos vezetésével. Székhelyük a Csili. 1989 tavaszán az igazgatóasszony gyesre megy, az intézményt helyettese, György Lászlóné irányítja tovább. A rendszerváltás előszeleként a Csiliben rendszeresek az MDF rendezvények Beke Katával, Csengey Dénessel, Roszik Gáborral. Ugyanebben az évben az építők levonulnak, és befejezetlenül hagyják a beruházásokat. A szétvert intézményben belső harcok dúlnak, az alkalmazottak szekértáborokba tömörülnek. A megbízott igazgató balesetben életét veszti. Teljes a káosz. '89-ben az intézmény 37 státussal rendelkezik, éves költségvetése megközelíti a 10 milliót. Az évtized kiemelkedőt alkotó munkatársai Maróti Istvánné, Kovács Farkas Béla, Starh Julianna, Csató János.
Az eltelt időszak meghatározó közönségei, művészeti csoportjai A Dr. Újj József Kórus (1900-2000) A Pesterzsébeti Általános Munkás Dalos Egylet, röviden PÁMDE, mint azt az előző fejezetben láttuk, egyesületként '49-ben megszűnt. 1950-54 között a Motoröntvénygyár kórusaként működött még, aztán teljesen beszüntette tevékenységét. 57-ben szerveződött újjá a Csili égisze alatt, előbb Munkás Dalkör, majd Vasas Kulturotthon Férfikara, Csili énekkar néven. Később vették fel egykori karnagyuk, dr.Ujj József nevét. Az újjászerveződés után vezetőik kiváló zenei szakemberek, Kárpáti József, Tóth Béla, Kopeczky Alajos, Anker Antal voltak. A 70-es évektől a kórus fokozatosan kiöregedett. Fennmaradásukat oly módon biztosították, hogy mindig újabb és újabb karral egyesültek. Így ugyanaz a kis csoport már 5-6 különböző kórus nevében és nevével lépett fel. 1981-ben Szocialista Kultúráért elismerést, 1985-ben minősítő hangversenyeik után aranykoszorú fokozatot kaptak. 61
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
1999-ben a kórus végleg megszűnt. A 100. évfordulóra szervezett emlékünnepségen már csak egy-két egykori tag jelent meg, s azok a kórusok, ahol egykor a Csilisek is énekeltek. Ám az erzsébeti kórusmozgalom nem halt meg, hiszen ezen a hangversenyen mutatkozott be először a frissen alakult Városi Vegyeskar. A Soós Imre Irodalmi Színpad 1968-1975 Az 1960-as évek központi művelődési elvárásai az intenzívebb hatásfokú népművelési formákra, a kisközösségekre helyezte át a hangsúlyt. A színjátszással kapcsolatban az önképzőkör jellegű formák kerültek előtérbe, s így lett a kornak elterjedt formája az irodalmi színpad. (Jellemző adat, hogy míg 1959-ben csak 375 irodalmi színpad működött, 1972-ben már 1037. Ugyanezen idő alatt a színjátszó csoportok száma 3.700-ról 970-re csökkent.) A Csili történetét végigkíséri a műkedvelő színjátszás, az irodalmi és színjátszó csoportok története, kiemelkedőt azonban elsősorban a Soós Imre - tragikus sorsú színészünk nevét viselő - csoport tudott létrehozni. A csoport a kispesti EKM gyár és a Csili Irodalmi Színpad összevonásából alakult 1968ban. Vezetőjük Dévényi Róbert, a hazai színjátszó élet egyik jónevű rendezője lett. A csoport működésének bő hat éve alatt a színpad a hazai amatőr színjátszás egyik meghatározójává vált. Néhány cím a bemutatóikból: Lope de Vega: Javasasszony (16-szor játszották) Hubay Miklós: Felismerés és búcsú Luis Pelland: Kékszakállú pere László Bencsik Sándor: Történelem alulnézetben Extázis (A későbbi Kovács András film) Csoóri-Kósa: Ítélet (A székesfehérvári amatőr fesztiválon '72-ben első díjat nyertek és Dévényi Róbert rendezői díjat kapott az előadásért.) Több irodalmi összeállítás is jelentős szerepet kapott a színpad működésében, például a Varázsének című, melyet a Kaláka együttessel közösen mutattak be. A csoport működését folyamatosan különböző botrányok, fegyelmi ügyek kísérték. Ezeket elsősorban az un. szocialista életmód kategóriájába bele nem férő szabadosabb életvitel okozta. A csoport 1975-ben megszűnt, azaz beolvadt a KISZ Központi Művészegyüttes Irodalmi Színpadába. Tagjai közé tartozott a hazai színművészet több neves, jelentős színésze is pl: Máthé Gábor, Galkó Balázs, Jobba Gabi. Az ASTRA Bábegyüttes A Csili 85 éves fennállásának teljes ideje alatt a legmagasabb művészi színvonalat, a legnagyobb művészeti értéket az Astra jelentette. Az elődöt, az Auróra Együttest Koós Iván, Balogh Beatrix és Vízvári László alapította 1954-ben a Piarista Gimnáziumban, ottani diákok részvételével. 1962-ben az együttes egy része kivált Balogh Beatrix vezetésével a csoportból, irodalmi színpadi és a pantomim műfajt választva.
62
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A megmaradottak ekkor veszik fel az Astra nevet, és folytatják a bábjátszást. Még az Auróra időszakban mutatták be többek között Bartók Fából faragott királyfijának (1956), Haydn Philemon és Baucis c. operájának (1958) bábjátékos változatát. Mindeközben vándoroltak is, megfelelő helyet keresve a gimnáziumból a Nemzeti Szalonba, annak lebontása után a Pinceszínházba. Innen is tovább kellett állniuk, és a kitérők után 1967-ben kerültek a Csili égisze alá. Biztos pont lett életükben a Csalogány utcai bábműhely, Szokolay Béla egykori neves bábjátékos helyisége, ahol a mai napig készülnek a bábfigurák, formálódnak a darabok. Már Astra név alatt, de még nem a Csiliben készült el többek között Prokofjev Hamupipőkéje, A kiskakas gyémánt félkrajcárja első változata, a Bűvészinas, a Cirkusz, ill. Haydn Ember a Holdon c. operájának bábszínpadra állítása. 1968-ban a KI MIT TUD hozta meg az Astrának az országos hírnevet, már nem csak a szakmában, hanem a széles közönség előtt is. Ekkortól kaptak rendszeres meghívásokat hazai és külföldi fesztiválokra, szaporodtak az elismerések: kitüntetések, díjak, tévéfelvételek. A XX. ker. Művelődési Otthon Igazgatóságába összevont intézmények közül az Építők Művelődési Házának színpadát az Astra céljaira alakítják át. Igazi bábszínpad születik. Ezért itt létesül az Astrára építve a Budapesti Bábjátékos Módszertani Központ. Hagyománnyá válik az erzsébeti Bábjátékos Majális, rendszeresek a bábkészítő foglalkozások, és természetesen új darabok. Születnek: Kodály – Bartók: Gyermekjátékok, a Kis Mukk története, Állatok farsangja, majd Mozart Varázsfuvolája. A rendszerváltás után lehetőség nyílik a vallásos témák felé fordulni. Így születik meg a Példabeszédek és Lővétei betlehemes, marionett darabként. "Előadásaikat igényesség és finomság jellemzi, báb- marionett- és árnyanimációs képességük nehezen utánozható. Belső műhelymunkájukból játékos kísérletek eredményeként kerülnek ki az új bábfajták, mozgatási módok és játékstílusok" olvashatjuk az Ifjúsági Magazin 1980-as recenziójában (cs) aláírással. A megfogalmazás rendkívül találó. Az együttes folyamatosan kereste a művészeti ágba beleférő, vagy annak határait tágító, a régi idők bábozását felelevenítő formákat. Kezdetben a báb és az emberi test közös mozgásában, megjelenésében, a pantomimban rejlő lehetőséget. Ugyancsak új utakat kerestek az árnyjátékban, a színes technika varázslatos lehetőségeit kutatva. Kuriózum volt a Varázsfuvola előadásuk is, ahol közel kétszáz éves technikát újítottak fel, a családi bábszínház stílusát. Minden előadásuk tartalma - és legyen az gyerekeknek szóló mese, vagy inkább felnőtt füleknek való bábopera -, mindig a tisztaságról, emberségről, igazságról szól, értékekről mesél. A csoport amatőr státuszban maradt mindvégig, ami az ő esetükben nem műkedvelőt, nem alacsony színvonalút jelent, csupán annyit, hogy szabadságuk megőrzése érdekében nem akarták a kötelező bemutatók, előadások rendszerét vállalni. "Nagyszerű élményt nyújtó előadás, zseniális amatőrök zseniális produkciója" írta egy belga bemutatkozásukról 1976-ban a Le Soir tudósítója. Az együttesnek fennállása óta közel 300 tagja volt. Művészeti vezetője a hazai bábozás egyik úttörője, Vízvári László, akit Molnár Gál Péter írásában a "bűbájos bábos”-nak nevezett, aki „szelíd kedvességgel, emberi bájjal, odaadóan faragja a bábokat, a színházi szépségeket, és fáradhatatlanul tanít a jóra". Piarista tanárként kezdte tanítványaival a bábozást, és a marionett műfaj felé végleges elkötelezettségét a cseh Skupa professzor Speidl és Murvinek marionett színháza nyújtotta számára. Az Ősz Szabó Antónia által tervezett bábuk az ő keze 63
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
nyomán kapták meg végleges formájukat, és lettek Dr.Szilágyi Dezső szavai szerint "szépek, esztétikusak, jellemábrázolók, kifejezőerejűek, groteszkek, és erős stilizáltságuk révén többek az eredeti daraboknál." Az együttes életében jelentős szerepe volt az egyik alapítónak, Koós Ivánnak, az Állami Bábszínház későbbi vezetőjének, több bábdarab tervezőjének. Az együttesből több hivatásos bábszínész és rendező nőtt ki, többek között Urbán Gyula, Gruber Hugó, és a hazai bábfilmek bábmozgatói között is ott találjuk őket, például mindnyájunk kedvencét, Süsüt Pechartz Lőrinc, az együttes tagja mozgatta. Az együttes fennállása óta több díjat, és kitüntetést kapott. Többször Nívó díjat, Kiváló Együttes címet, 1979-ben Szocialista Kultúráért, '85-ben SZOT-díjat. Az UNIMA, a bábosok nemzetközi szervezete több diplomával ismerte el az Astra bábművészi teljesítményét. Az együttes rengeteg hazai fellépésén túl 29 különböző nemzetközi turnén járta be Európát, fesztiválokon, vendégfellépéseken öregbítve a hazai bábjátszás hírnevét. Hétszer Francia- és Németországban, négyszer Lengyelországban jártak, de eljutottak Bulgáriába, Belgiumba, a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Ausztriába, Svájcba, Szlovéniába is. 2000-ben agdeburgban az UNIMA Világfesztivál egyetlen amatőr együtteseként léptek fel, 2001-ben Finnországban mutatták be vallási tárgyú bábjátékukat. Főbb darabjaik: Etűdök* (A vak, Cyrano, A karmester, Táncosok, stb.) 1954. A csodatevő ócska ecset. 1954. Balogh B. átírása. Terv: Balogh B. A fából faragott királyfi (Bartók) 1956. T. Koós I. Philemon és Baucis (Haydn) 1957. T. Koós I. A fogoly katona. 1959. T. Koós I. A halász és a hold ezüstje* (Balázs Béla) 1959. A papagáj meséi* (Kipling) 1960. Don Christobal (Garcia Lorca) 1961.T.: Balogh B. "Nem iszunk pohárból…"* (pantomim összeállítás). A fogoly katona (pantomim változat). T.: Koós I. Molnár Anna (pantomim változat). T.: Koós I. Álomcirkusz. 1963. T.: Vízvári L. A könnyű ember (Balázs Béla). T.: Batki Gizella Hupikék Péter (Urbán Gy.) T. Takács I. Hamupipőke (Prokofjev.) T.: Koós I. Hagymácska (Gianni Rodari). T.: Koós I. Tonga és a rablók. T.: Vízvári L. Télapó segítői*. ABC király (Füzessy Zs. és Vízvári L. A kiskakas gyémánt félkrajcárja I. (Donászy-Vass). T.: Koós Iván A bűvészinas (Goethe-Ducas). T.: Ősz Szabó Antónia Játsszunk bábcirkuszt! T.: Ősz Szabó Antónia A nagy hegyi tolvaj. T.: Ősz Szabó Antónia A zenélő doboz (Marek V) T.: Ősz Szabó Antónia
64
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Süni és a barackok (Marek V.) T.: Ősz Szabó Antónia Gyermekjátékok (Kodály-Bartók) T.: Ősz Szabó Antónia Ember a Holdon (Haydn)T.: Koós I.ván Noé bárkájában (Saint Saëns: Az állatok farsangja) T. Ősz Szabó Antónia DonQuijote. T.: Ősz Szabó Antónia. Lok sziget tündére (francia népmese) T.: Ősz Szabó A.ntónia A hét királyfi (Balázs B.) T.: Ősz Szabó Antónia Búbos vitéz (Tamási Á.) T.: Ősz Szabó Antónia A kiskakas gyémánt félkrajcárja II. (Tarbay E.-Pethő Zs.)T.: Koós Iván Haláltánc (Liszt) T.: Koós Iván Bartók-Kodály: Gyermekjátékok T.: Koós Iván Hauff: A kis Mukk története: Ősz Szabó Antónia Állatok farsangja T.:Ősz Szabó Antónia Példabeszédek T.: Ősz Szabó Antónia Fiú születik (Lővétei betlehemes) T.: Ősz Szabó Antónia (a *- al jelzett produkció közös munka) A Csili Kamarakórus Az együttes 1972-ben alakult Pertisné Zakariás Anikó vezetésével. Tagjai egyrészt a karnagy tanítványaiból, másrészt kerületi középiskolásokból verbuválódtak. Néhány év alatt a magyar amatőr kórusmozgalom és kultúra egyik vezető és meghatározó együttesévé váltak, számos hazai és külföldi versenyen, fesztiválon nyertek díjakat. Rendszeres résztvevői voltak a Pécsi Kamarakórus Fesztiváloknak, díjazottak voltak a Debreceni Kodály Kórusversenyen, illetve II. díjat kaptak a BBC kórusvilágversenyén, 1982-ben Kiváló Együttes címet nyertek el. Európa több országában is felléptek, az Ausztriai Spittalba többször is kaptak meghívást. A különböző korok kórusműveinek megszólaltatása mellett kiemelkedő szerepet vállalt a kórus a 20 .sz-i, azon belül is a magyar kortársművek bemutatásában és hű tolmácsolásában. Kedvenc dalai közé tartozott Brahms Schicksaal Liedje, a kortársak közül Pertis Jenő Halkan hull a hó, illetve A fal című műve. A karnagy: Zakariás Anikó, kiváló zenepedagógus, sokoldalú tehetségével nem csak kiváló együttessé, hanem életre szóló baráti társasággá is kovácsolta a XX. kerület különböző iskoláiból érkezett muzsikálni, énekelni szerető fiatalokat. Ezzel példamutatóan átadva mintegy útravalóul is - az igényes munka és a zene, az együttmuzsikálás örömének élvezetét a lelkes és fogékony ifjúságnak. Az átlag 30 tagú együttesből sokan élethívatásnak választották az éneklést, az Operában vagy hivatásos kórusokban folytatva azt. Így Egri Sándor, Szima József, Kosaras György, Halmosi Katalin, Bevégi Gyula, Tóth Katalin, Nagy János. A '80-as évek közepétől fokozatosan elfogytak az alapítók, kit a munka, kit a család szólított másfelé. Zakariás Anikó is elkerült a kerületből. Előbb a Fazekas, majd az Apácai Csere Gimnáziumban tanított. Egy ideig még tanítványai léptek a régiek helyébe, nekik azonban már sem kapcsolatuk, sem kötődésük nem volt a Csilihez. A '90-es évtized fordulójára a kórus így, ezen a néven megszűnt.
65
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A Csili a rendszerváltástól napjainkig A rendszerváltás első néhány évének egyik legnagyobb vesztese a közművelődési intézményrendszer volt. Az általános elszegényedés két oldalról is érintette a művelődési házakat, egyrészt kevés volt az állami támogatás, másrészt alig volt fizetőképes kereslet a kulturális szolgáltatásokra. A szabadidős szokásokban is változás történt, a tv nézés minden mást felváltott. Szakmailag is hiányzott a távlatos stratégia, sőt sokan alapjaiban kérdőjelezték meg az intézményrendszer szükségességét. A viszonylagos stabilitás csak az évtized végére teremtődött meg. A Csili esetében is ez a viszonylagos stabilitás elérése volt az elsőrendű cél, ám ez hosszú ideig csak az intézmény jobb időkre való átmentéseként valósult meg. Az intézmény életében először történt, hogy pályáztatták a vezetői tisztséget, így került 1990. március 1-től - Várhalmi András (e sorok írója) - megbízott igazgatóként erre a posztra. Először is a pénzügyi egyensúlyt kellett megteremteni, a tevékenységekből a biztos bevételt hozókat előtérbe helyezni, így a súlypont a tanfolyamokra került át. Az intézmény minden négyzetméterét ki kellett használni, ami kevésbé volt kihasználva, azt bérbe adni. (Így jött létre pl. a pincében a body-terem.) A befejezetlen beruházásokat - színház és étterem - saját erőből és külső beruházási forrásokból be kellett fejezni, vagy legalábbis működőképessé tenni. Mindeközben folytatni kellett azokat a hagyományokat, éltetni azokat a közösségeket, melyekre igény volt az erzsébeti polgárok között, sőt újakat kialakítani, keresni. Megtalálni a Csili helyét, szerepét a megváltozott társadalmi viszonyrendszerben. Fontosabb történések a 90-es években 1990-ben az intézmény keretében megindult a helyi kábeltévé adása Lázár Sándor vezetésével - interaktív keretek között - helyi hírekkel, eseményekkel. (A stúdiót rövidesen magánosította az önkormányzat, KFT-ként működtetve a mai napig). Óriási érdeklődés kíséri a Fényes Szemek filmklub első előadásait, vitaestjeit. Felmerül a két kerületi könyvtár összevonása, de lekerül a napirendről. Ekkor már 45000 kötet, 3000 lemez, 120 folyóirat várja az olvasókat. Az intézmény tevékenységét viták, vizsgálatok, feljelentések, újságcikkek kísérik. 1991-ben a Házba költözik a Stádium Alapítvány és Kiadó. Megpróbálkoznak helyi újság kiadásával is, de főként művészeti folyóirat és könyvkiadás jellemzi tevékenységüket. Mindemellett folyamatosan foglalkoznak helyi tehetségek felkutatásával és támogatásával, elsősorban Kárpáti Kamill révén. 1992-ben első alkalommal rendezi meg a Csili az azóta hagyománnyá vált Erzsébet Napokat. A fesztivál iskolák közötti játékokkal, vetélkedőkkel, hangversenyekkel, Erzsébet bállal, Erzsébet Szépe választással ma már a kerület legjelentősebb kulturális eseményévé vált. Egyben az önkormányzat, az intézmények és civil szervezetek összefogásának fontos terepévé. A '90-es évek első felének legnagyobb társadalmi kihívásává a munkanélküliség vált. Ennek kezelésére, a munkanélküliek segítésére hozta létre az intézmény a Munkanélküliek Tanácsadó Irodáját, szervezett Job Klubot és más segítő formákat. A helyzet konszolidálódása, az állami intézményrendszer kiépülése után ezekre már nem volt szükség.
66
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Ugyanebben az időben épült ki a ma is működő népünnepélyek sorozata, amelyek tavasztól őszig kirakodó vásárral, vidám hangulatú programokkal és nem utolsó sorban a találkozások, együttlétek lehetőségével igyekeztek a régi búcsúk hangulatát visszaidézni. Ilyenek a Majális, a Gyermeknap, a Szent István Nap, a Sör- és Borfesztiválok éves rendszere. Fontos események voltak az évtized során a különböző színházi előadások. Tárgyalt időszakunk legnagyobb sikereit a Madách Színház bérletsorozata, valamint a Rock Színház bemutatói jelentették. 1993-ban az önkormányzat anyagi nehézségek miatt az egykori Építők Művelődési Házban működő Erzsébet Ifjúsági Házat, valamint a hozzá tartozó Szári Ifjúsági Tábort beolvasztotta a Csilibe. Az összevonás még jobban megnehezítette a működést, hiszen ettől kezdve már két, illetve három lerobbant állagú, kopott berendezésű intézményt kellett életben tartani, miközben a támogatás egy épületre is kevés volt. Az intézmény önkormányzati támogatása ezekben az években alig érte el a 40 %-ot, a többit saját bevételből kellett előteremteni. A fenntartási nehézségek arra ösztönöztek, hogy viszonylagosan biztos és folyamatos bevételre törekedjenek, minél kevesebb kockázattal, ezért egyre inkább a tanfolyamok szervezése került előtérbe. Az évtized valamennyi szemeszterében több, mint félezren iratkoztak be a nyelviskola különböző kurzusaira, a számítógépes oktatásokra, a gyermekeknek és felnőtteknek szóló mozgásos tanfolyamokra, tánciskolákba, a közhasznú, illetve önvédelmi oktatásokra. Az összevonás természetesen új lehetőségeket is kínált. Az erzsébeti munkamegosztás szerint a fiatalokra szakosodott ifjúsági házban koncertekre, kisebb rockfesztiválok szervezésére, tini discora nyílott lehetőség. Elkezdődött a kallódó fiatalokkal való foglalkozás Győri Péter vezetésével. Utcai foglalkozásokkal, számukra szervezett klubbal, sok-sok problémával. A Szári Tábor a gyermeküdültetés, táboroztatás mellett lehetőséget nyújtott a Képzőművész körnek alkotó tábori együttlétre, a Kerékpáros klubnak nyári Kerékpáros Jemboreekre. Az intézményi együttélés nem tartott sokáig, előbb a tábor került az osztozkodás során Soroksárhoz, (a XX. kerület 1995. január 1-től két részre bomlott, XX. és XXIII. kerületre), majd 1996-ban az Ifjúsági Ház épületének tulajdonosa, az Építők Szakszervezete vette vissza azt, s próbálta értékesíteni irodaházként, raktárként. 1997-ben a Csili sorsáról is tárgyalások kezdődtek. A Vasas Szakszervezetek felajánlotta megvételre az épületet a működtetőnek, Pesterzsébetnek. Az önkormányzat azonban nem rendelkezett elégséges anyagi forrással. Megoldást végül is egy jelentős állami céltámogatás hozott, melynek segítségével 1998-tól már nem csak az intézmény, hanem az épület is az erzsébetieké lett. Az ezredfordulón indult a Forró pontok kísérlet a Csiliben. E program célja az utcán csellengő fiatalok számára elsősorban sportoláson keresztül értelmes szabadidő eltöltési lehetőségeket biztosítani. Az évtized fontos közösségei A Nyugdíjas klub ekkor élte virágkorát. Különösen Sugár Vera néni sugárzó egyénisége tette naggyá létszámban és tevékenységben egyaránt a klubot. Hat éven keresztül működött a Csiliben a Tamási Áron Székely Népdalkör Szeghalmi Ágnes igényes vezetésével. Több színvonalas népzenei fesztivált szerveztek, de a csoporton belüli ellentétek miatt előbb a vezető távozott, majd a csoport is elköltözött. A Képzőművész Kör is egyre magasabb színvonalú műhely- és nevelőmunkát végez, Kocsis Előd szobrászművész irányításával több fiatal tehet67
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
séget segített főiskolára. Évenkénti kiállításaik mutatják fejlődésüket. Az Erzsébeti Foltkórosok a helyi patchwork-készítők közössége. Évenként mutatkoznak be művészi alkotásaikkal. A házban működik a Budapest Táncszínház, a hazai modern táncművészet jeles csoportja. Földi Béla művészeti vezető vezetésével minden évben sikeres bemutatókkal áll a műfaj szerelmesei elé. Rendszeresen dolgoznak együtt neves külföldi koreográfusokkal. Az évtized meghatározó szakalkalmazottai Brüll Edit, Decsi Margit, Nyitrai Mária, Lehoczki Henrikné. Az ezredforduló közművelődési programjai a Csiliben A legutóbbi néhány évben folytatódtak az elmúlt évtizedben kialakult tendenciák. A tartalmi tevékenység súlypontját továbbra is a tanfolyamok, a felnőttképzés jelentik. Meghatározó a nyelviskola, ahol angol, német kezdő és hat különböző szinten haladó oktatások folynak. Az általános szint mellett kiscsoportos, intenzív formában, illetve nyelvvizsga előkészítőkön is lehetőség nyílik a nyelvtanulásra. A Társalgási klub a már elsajátított nyelv gyakorlását biztosítja. A számítógépes tanfolyamok az aktuálisan keresett programok oktatásával segítik az elhelyezkedést, a munkavállalást. A mozgásos tanfolyamok közül továbbra is népszerű a Tánciskola Módy Julianna vezetésével. A kor divatáramlatainak megfelelően lehet a Csiliben ír táncot, breaket, hastáncot, akrobatikus rock and rollt, hip-hopot tanulni. A gyerekek számára folyamatosan indulnak egyebek mellett óvodás és iskolás aerobic, jazzbalett, művészi torna tanfolyamok. Elsősorban a hölgyek keresik a különböző testformáló tornákat, aerobicokat. Mindkét nem szívesen tanul az önvédelmi csoportokban karatét, judót és más távol-keleti harcművészetet. Az intézmény rendkívül fontosnak tartja a különböző jóga oktatásokat és gyógytornákat is. A közhasznú tanfolyamok között ott találjuk a hagyományos szabás-varrás mellett az új idők formáit is; ilyen a Patchwork tanfolyam, a különböző lakberendezési oktatások, és az apró háztartási trükköket bemutató Házi praktika, a Tanuljunk üvegművészetet tanfolyam, ahol a Tiffany technika sajátítható el. Természetesen nem maradhatnak ki a palettából az ezoterikus ismeretek sem. A könyvtár szakmai munkáját a folyamatosság és megújulás egyaránt jellemzi. A beiratkozott olvasók száma nagyjából állandó, évek óta 1500-1700 fő között mozog. A hagyományos könyv és folyóirat mellett erőteljes az audiós ajánlat, főleg a CD gyűjtemény, és 2000 óta internetezni is lehet az olvasóteremben. A művészeti csoportok közül a prímet továbbra is az Astra viszi. Az elmúlt évek során Szlovéniában, Németországban, Finnországban nemzetközi fesztiválokon képviselték a hazai bábművészetet, mindig nagy sikerrel. Új bemutatóikról, a Példabeszédekről és a Fiú születik ről televíziós felvétel is készült. A Pesterzsébeti Városi Fúvószenekar szintén nemzetközi elismeréseket szerez a Csilinek. 2001-ben hét európai fesztiválon és bemutatón öregbítették hírnevünket. A hagyományos Újévi koncerteken látványos showelemeket sem nélkülöző produkcióik fergeteges sikert aratnak. A Városi Vegyeskar hazai fellépéseken mutatja be műsorait. A csoport a hagyományos kórusmuzsika mellett folyamatosan kísérletezik a könnyebb és könnyűzenei átiratok bemutatásával is. A helyi baptista imaházban tartott évzáró koncertjeik nagy élményt nyújtanak a zene kedvelőinek. 68
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A Képzőművész Stúdió és Szobrászkörben sokan készülnek művészeti középiskolába, főiskolára, és mindig akadnak sikeres felvételizők. Kiváló műhelymunka keretében, modell részvételével tanulják és sajátítják el a tagok a grafika, a festészet, a szobrászat és a különböző technikák csínját-bínját. A Gyermek Képzőművészeti Stúdióban 7 éves kortól ismerkednek a mintázás és rajzolás alapjaival. A gyermekszínjátszást az országos hírű Hangyabanda fémjelzi Pesterzsébeten. (Az egyesületi formában működő csoport 2002-ben önálló próbahelyiséghez jutott egy szponzor jóvoltából, így állandó kapcsolatunk megszűnt.) A szintén teljesen önálló Budapest Táncszínház is megújult az ezredfordulón. Régi tagjai nagyhírű színházakhoz szerződtek, az új csapat új repertoár kialakításán dolgozik. 2002-ben sikeres bemutatójuk volt Gerschwin: Kék rapszódiájára koreografált estjük. Az Erzsébeti Foltkórosok a modern városi folklór művelői. A foltvarró klub egyre magasabb színvonalú technikával és esztétikai érzékkel készíti műveit. A „Bizalom” erzsébeti, soroksári Nagycsaládosok Egyesületének és a Csilinek kapcsolata már több mint egy évtizedes. Az intézmény ad otthont összejöveteleiknek, megbeszéléseiknek, klubnapjaiknak. A Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesülete, a Bélyeggyűjtők Köre, a különböző nyugdíjas szervezetek és klubok a Csili mindennapi életének résztvevői. A rendszeres szórakozás lehetőségét nyújtja minden szerdán a Társaságkedvelők klubja, az ezredfordulón is 120-180 fő részvételével. Kellemes zene, tánc, játék, beszélgetés a rendszeres program. Ugyanezt nyújtja a vasárnapi táncparti is, a Randevú. A Calypso Dancing Party minden hónap második péntekén 250-300 vendéget vonz a Csilibe. A törzstagok és új vendégek a város minden pontjáról és a környező településekről egyaránt érkeznek. A családias hangulat, a kulturált kikapcsolódási lehetőség, a Calypso zenekar muzsikája a 60-as évek hangulatát varázsolja vissza. Rendszeresen visszatérő gyermek résztvevőkkel működnek az Apró kezek, illetve a Csiga-biga kézműves játszóházak, képzőművészeti és drámajáték, bábjáték programmal. Speciális zenei képességfejlesztést nyújt a Zeneóvoda. Ugyancsak az óvodás, kisiskolás korosztályt célozza meg az Aprók Színháza sorozat, mely elsősorban bábelőadásokat kínál. Az elmúlt évek során a hazai bábművészet legkiválóbbjai mutatták be darabjaikat a Csili színpadán. A Gyermekszínház bérleti előadásai az általános iskolásoknak szólnak. A bemutatók között mindig szerepelnek a kötelező olvasmányok dramatikus feldolgozásai is. A Családi vasárnapok is bábszínházi előadásokra és kézműves foglalkozásokra épülnek. A felnőtteknek szóló Csili Színház ajánlatának összeállításakor a várható közönség igényeit vesszük figyelembe. A vasárnap délutáni előadások között mindig található könnyebb, szórakoztató és igényesebb előadás is. Az elmúlt években rendszeres játszópartnerek a Budaörsi Játékszín, az Evangéliumi Színház, a Rockszínház, a Vidám Színpad, a Budapesti Kamara Színház. A Rockszínház 2002-ben nálunk mutatta be Várkonyi Mátyás Ifipark című beatmusicaljét. Kiállítótermünk kamarakiállítások bemutatására alkalmas. Elsősorban helyi alkotók, illetve a Csili csoportjai mutatkoznak itt be. De az ezredforduló éveiben szerveztünk kínai iparművészeti kiállítást, bemutatkozott Lacza Márta és Dékány Ágoston új műveivel, Hanka 69
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Péter zenész kiváló alkotásaival. Különleges élményt jelentett dr. Bércei Szaniszló és Kabai Sándor "Természeti formák az ősi és mai művészetben" című, előadással egybekötött kiállítása. Az elmúlt évek zenés rendezvényei közül kiemelkedik a Republic együttes, Halász Judit gyermekkoncertje, a 100 Folk Celsius rendszeres fellépései, az ír és latin zenei koncertek és táncházak. 2002-ben különleges élményt nyújtott az Első Nemzetközi Akusztikus Gitárfesztivál zárókoncertje, valamint a Költészet Napi Jordán Tamás-Sebő Ferenc est. A Csili által szervezett rendszeres szabadtéri rendezvények a Családi Majális és Főzőverseny, az Erzsébeti Country Zenei Találkozó, a Gyermeknap és Bábmajális, a Szent István Napi Utcabál, az Erzsébeti Futófesztivál, a Sör- és Borfesztivál. Ezek célja a szórakozás és szórakoztatás mellett a helyi hagyományok kiépítése, a helyi közösségek erősítése. Rendszeres, évenkénti visszatérő program az erzsébeti iskolák helytörténeti vetélkedője, illetve a Pályaválasztási Börze, ahol 30-40 középiskola mutatkozik be látványos képzési bemutatókkal, felvételi tájékoztatókkal, pályaválasztási tanácsadással. A tevékenységek között rendszeresen szerepelnek és igen népszerűek a különböző bálok, és rendkívül kedveltek a nyári napközis és balatoni táborok, főleg kézműves és képzőművészeti programmal. Speciális programunk a Forró pontok, amelynek célja azon fiatalok kulturális és sportolási igényének kielégítése, akik valamilyen okból kiszorultak a hagyományos, fiataloknak fenntartott kulturális intézményekből, és az utcán alakítottak ki maguknak közösségeket. A program kortárs és felnőtt segítők bevonásával elsősorban sportprogramokat nyújt. Amíg egy elhagyott üzlethelyiségben rendelkezésre állt egy bázis, ott pingpong-versenyek, játékok, vetélkedők, beszélgetések szervezésével építették a kapcsolatot. Az állandó épület lebontása után utcai sportversenyek szervezése (foci, kosárlabda) került a tevékenység középpontjába. Minden év legkiemelkedőbb rendezvénysorozata a novemberi Erzsébet Napok Kulturális Fesztivál. Az elmúlt évek legsikeresebb programjai többek között az Evangéliumi Színház István királya, Lukács Sándor szerzői estje, Márkos Albert kolozsvári hegedűművész koncertje, a Holdfény utca 16. címmel fiatal költők bemutatkozása, a Budapest Táncszínház Metszetek előadása, Neményi Lili emlékest, A csavargók 10 parancsolata Hobó tolmácsolásában. A fentiek mellett minden évben visszatérő programok is szerepelnek a fesztivál műsorán: a Kossuth szónoklatverseny, a Sissi németnyelvű versmondó-verseny, az Egyházzenei kórushangverseny, az Erzsébet bálok, az Erzsébet Szépe megválasztása, a különböző korokat megjelenítő kulturális és gasztronómiai estek. A felsoroltak inkább csak ízelítőt adnak abból a sokszínű lehetőségből, amelyet Pesterzsébet művelődési intézménye, a Csili nyújt napjainkban. Nem ejtettünk még szót a különböző bérlők szolgáltatásairól a számítástechnikától az éttermen át a helyi kábeltévéig. A sokféle iskolai rendezvényről, a szalagavatótól a pedagógus továbbképzésig. Az önkormányzati programokról, a közmeghallgatástól a kitüntetés átadásáig. A politikai rendezvényekről, a civil szféra programjairól, az esküvőkről, a vásárokról, a termékbemutatókról. Ez az igényekre épülő kínálat eredményezi, hogy naponta átlag 800 fő keresi fel a Csilit.
Végezetül 1917-től 2002-ig követtük nyomon a Csilinek és közösségeinek életét. 85 év alatt sokat változott a világ, különböző politikai rendszerek, demokráciák és diktatúrák váltották egymást. E 70
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
több emberöltő alatt megváltoztak szabadidős szokásaink is. Mégis, minden változás ellenére a Csili volt, van és lesz. Volt alapításától 49-es bezárásáig a helyi szervezett munkások mozgalmi és kulturális centruma, lett az 50-es évektől a 80-as évek derekáig a fiatalok ismerkedési helye, a zene, a tánc, a felhőtlen szórakozás színtere, az amatőr művészeti tevékenység mecénása. A rendszerváltástól napjainkig pedig a helyi önkormányzat művelődési központja, mely igyekszik a megváltozott, sokszínű világ kihívásainak megfelelni. De e hosszú idő alatt mindig elsősorban, mint találkozási hely, mint közösségi tér szolgálta az erzsébetieket. Hiszen a Csiliben lehetett, és még remélhetőleg sokáig lehet találkozni ismerősökkel, barátokkal, azonos vagy hasonló gondolkodású emberekkel, és nem utolsósorban az emberiség által felhalmozott értékekkel.
71
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Felhasznált irodalom, források
Nagy Dezső: A pesterzsébeti munkáskultúra útja Bp. 1965 Dr Szalay György: Az újpesti munkásotthon története Bp. 1963 Kovalcsik József: A kultúra csarnokai Bp. 1986 Pesterzsébet és Soroksár helyismereti bibliográfiája 1865-1965-ig Szerk.: Nagy Dezső Bp. 1967 Demény Pál: A párt foglya voltam Bp. 1988 Reiner Róbert: A Fegyver- és Gázkészülék Gyár története Bp. 1983 Bicskei Gábor: Amatőrök színjátéka Bp. 1983 Tordai Zsuzsa – Várhalmi András: Pesterzsébet közművelődésének története Megj.: Pesterzsébet története c. kötetben Bp. 2000 dr. Áfra János: A csepeli és erzsébetfalvai munkásszínjátszás története (kézirat) Munkásének 1918 – 1945 Szerk.: Czigány Gyula Bp.1967 A magyar szociáldemokrácia kézikönyve Szerk.: Varga Lajos Bp. 1989 Csili A Pesterzsébeti Vasas Művelődési Ház tájékoztatója 1957 – 1970 évfolyamok Vas- és Fémmunkások Lapja 1916 – 1925 évfolyamok Erzsébetfalva és környéke 1916 –1926 évfolyamok Erzsébetfalvai Közlöny 1916 – 1920 évfolyamok Pesterzsébet 1926 – 1934 évfolyamok Erzsébeti Barátság 1947 – 1948 évfolyamok Pesterzsébet – Soroksár 1973 – 1990 évfolyamok Népszava évfolyamai A Pesterzsébeti Múzeum anyagai A 25 éves Astra jubileumi kiadványa (Csili kiadvány, é.n.)
72
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Drucker Tibor A FŐVÁROSI MŰVELŐDÉSI HÁZ TÖRTÉNETE „Mikor még itt éltünk mindahányan világ volt, nemcsak álom ebben az udvarban rózsák voltak ezen a falon át kihajoltak” („A Lágymányosi utca és a Bicskei utca sarkán” Devecseri Gábor verse) A Fővárosi Művelődési Ház a főváros XI. kerületének fő ütőere, a Fehérvári út mellett épült fel. Az elmúlt fél évszázad során megváltozott környezete, változtak tulajdonosai, fenntartói, finanszírozási helyzete, de mindvégig meg tudta őrizni a kultúra iránti elkötelezettségét, azt a képességét, hogy az egymást követő generációk számára mindig újat és korszerűt tudjon adni. Dolgoztak és ma is dolgoznak benne népművelők, kiknek elévülhetetlen érdemei vannak e Ház történetének alakításában. Nekik is köszönhető, hogy nem hullt ki az idők rostáján, a legszigorúbb megmérettetésen is megfelelt a követelményeknek, a társadalmi igényeknek. Módszertani központja lett hosszú időre a főváros közművelődésének, majd a munkásművelődésnek. Országos kezdeményezések indultak el innen, a munkásszállási irodalmi és zenei körműsor akcióval, a későbbi Pódium Színházzal, a táncház mozgalommal, a folklór programokkal, az Illés Klubbal, az idegenforgalmi vállalkozásokkal, vagy éppen a Területi Művelődési Intézmények Egyesületének, a TEMI létrehozásával. És talán nem túlzunk, ha arról is szólunk, hogy az FMH, mint csepp a tengert, tükrözi egy egész intézményrendszer, a művelődési otthonok létjogosultságát, fontosságát, társadalmi szükségességét. Ebben az értelemben tehát a Házat országos példának tekinthetjük, mely a helyi lehetőségekre, sajátságokra épülve is el tudta kerülni a kisszerű provincializmust, mindig képes volt kitekinteni a világra, képviselte a korszerűt, a haladót. Így vált az emberi értékek, a kultúra megőrzésének és ápolásának, a szabadidő tartalmas eltöltésének igazi vonzó színterévé.
A történelmi múlt A Fővárosi Művelődési Ház egész története, öt évtizedes múltja, velünk élő jelene és felvázolható jövője elválaszthatatlan a főváros egészétől. Munkássága, kapcsolati rendszere, kisugárzó hatása ezt vitathatatlanná teszi. Alapvető bázisa, helyi tevékenységének legfőbb vonzáskörzete mégis ezernyi szállal kötődik a szűkebb pátriához, a főváros XI. kerületéhez, azon belül is Kelenföld, Lágymányos, Albertfalva lakóihoz. Ennek a területnek a múltját gazdag történelmi, régészeti irodalom örökíti meg. Részletes bemutatására semmiképpen sem vállalkozhatunk. Rövid és vázlatos visszapillantásként annyit jegyezzünk fel, hogy mindenekelőtt a térséget átszelő nagy folyam, a Duna befolyásolta döntő mértékben az itt megtelepedő emberi közösségeket. Elválasztotta egymástól a budai és pesti oldalt, ugyanakkor az ókortól napjainkig kedvező átkelőhelyeket is biztosított. A hegyvidék és
73
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
a síkság találkozásánál fekvő vidék szinte közlekedési csomópont volt, nem csupán a Kárpátmedence, de jóval távolabbi vidékek számára is. Vonzóvá tették a kedvező klimatikus viszonyok, és ezt a kedvező hatást még tovább javították a karsztos budai hegyvidék hőforrásai. Már az őskori időszakban a lágymányosi dombsor jelentette a legkedvezőbb területet az ember megtelepedése számára. Így már jóval a honfoglalás előtt kimutatható ezen a területen az embernek és munkájának nyoma. A Gellérthegy délkeleti lejtőjét, valamint a hozzákapcsolódó egykori Tabán területét túlzás nélkül nevezhetjük a városias fejlődés magjának. Már az újabb kőkorszakban is élt itt ember, és az évezredek során újabb és újabb népcsoportok váltották egymást. IV. Béla király az 1240-es években alapította a mai budai várhegyen Buda városát, ahová áttelepítette a tatárjárás után Pestet benépesítő polgárok nagy részét. Buda a XIII. század felétől gyakorlatilag Magyarország fővárosa. A XIII-XIV. század fordulóján már Magyarország gazdaságilag vezető városa, mely politikailag is jelentős szerepet játszik. A város újjáépítésének első szakaszát a budai és a pesti szabad királyi városi kiváltságlevelek elnyerése - melyet 1705-ben kaptak meg -, zárja le. A polgárság élt a privilégiumlevelek biztosította városi kiváltságokkal. Ez tette lehetővé a XVIII. század közepén a város ugrásszerű fejlődését, az iparos és kereskedő réteg gazdasági megerősödését. A helytartótanácsnak és a kamarának II. József korában Budára helyezése révén már ekkor megteremtették az alapját, hogy a város az ország igazgatási és szellemi központjává is váljék. A lakosság számbeli növekedése is óriási volt. 1850-ben Budának és Óbudának 58.000 lakosa volt. Nem csupán gazdasági tekintetben vált a XIX. század első felében Pest és Buda az ország központjává, hanem a kulturális, művészeti élet területén is. 1849. június 24-én a belügyminiszter hivatalosan is elrendelte Buda, Pest és Óbuda egyesítését. Erre azonban csak a kiegyezés után, 1873-ban került sor. Ekkor a mai XI. kerület az I. kerület része lett. 1930-ban az új fővárosi törvény választotta le az I. kerületről Dél-Budát XI. kerület néven. Elöljárósága 1934-ben a Verpeléti út 3. szám alatt kezdte meg működését. Az 1920-as adatok szerint az akkori I. kerület lakossága 96.609 fő volt. Számított adatok alapján ebből a későbbi XI. kerület lakossága 1920-ban 37.055 főt tett ki. 1930-ban már a mai XI. kerületre vonatkozó adatokat mutat ki a statisztika. A mai körzethatárokkal már összehasonlítható terület összlakossága elérte a 48.155 főt - 34,8%-uk az ipari, 20,9%-uk a kereskedelmi népességhez tartozott. Nagy-Budapest létrehozásakor 1950ben csatolták hozzá Albertfalvát és Kelenvölgyét, ezzel alakult ki véglegesen a mai kerület. A mai XI. kerület, vagy ahogy városmagjáról 1930-ban nevezték, a Szent Imre város a maga 33,47 km2 területével Budapest legnagyobb kerülete. Az 1990. I. 1-i népszámlálás adatai szerint 174.509 fő lakosságának lélekszáma, és ezzel Budapest legnépesebb kerülete. Az ország legnépesebb városai között lenne a helye. Jelentős ipar alakult ki ezen a területen, különösképpen a Fehérvári úton és közvetlen vonzáskörzetében. A harmincas években települt ide az akkor legkorszerűbb műszer és elektromos ipar, a Gamma, a Standard, a Csonka Gépgyár, és jelentős textilipari üzemek. Új lakó-
74
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
telepek, Kelenföld, Lágymányos, Őrmező, Gazdagrét sok tízezer új lakása alakította, formálta át a kerület egészét. Mégis, ha meg akarjuk határozni ennek a kerületnek a legfőbb jellemzőit és ismérveit, akkor azt mondhatjuk rá, hogy iskolaváros. Kiemelkedő jelentőségű volt a Műegyetem, a Kertészeti Egyetem, a mai Szent István Egyetem Élelmiszertudományi és Kertészettudományi Kara, az Államigazgatási Főiskola, a Gábor Dénes Főiskola. A középiskolák egész sora működik a kerületben, közgazdasági és egészségügyi, műszaki és zenei, vasútközlekedési, meg neves gimnáziumok, a József Attiláról, a Szent Margitról, vagy a Szent Imréről elnevezettek. Vannak itt tudományos és kutatóintézetek, híres szakkollégiumok - a legnevesebb volt mindmáig közöttük a Ménesi úti Eötvös Kollégium - és természetesen nem feledkezhetünk meg a művészetek intézményeiről, a Karinthy Frigyes Színpadról, a kiállító-helyiségekről és galériákról, a színházi kezdeményezésekről. Ezeknek az intézményeknek az ismerete, tevékenységük figyelembevétele, a kölcsönhatások elemzése elengedhetetlen feltétele egy olyan művelődési intézmény munkájának, mint a Fővárosi Művelődési Ház. És persze kezdhettük volna a közművelődés szempontjából legfontosabbakkal, azokkal az intézményekkel, amelyek természetes szövetségesei, egymásra utalt harcostársai az FMH-nak. Mindenekelőtt a BMK – a Budapesti Művelődési Központ, azután a Fonó Budai Zeneház, a közeli Sztregova utcában és a kerület további intézményei, az őrmezői, a gazdagréti, a kelenvölgyi és az albertfalvai közösségi házak. És számításba kell venni - nem utolsósorban - a civil szervezeteket, a kultúrálódásra szövetkezett kis közösségeket. Próbakövei ők az intézmény hatékony működésének. Huszonhárom civil szervezetnek és közösségnek ad ma otthont az FMH, és nyújt számukra szakmai segítséget. Csak megemlíteni tudjuk a Tájak, korok, múzeumok, az Add a kezed klub, a Magyar Camping and Caravaning Klub, a Területi Nyugdíjas Klub, a Rézfúvásért Kulturális Egyesület, a Repülés Baráti Kör, az Angol Társalgási Klub, a Kineziológusok Klubja, a Magyar Dudazenekar nevét. Közel huszonháromezer résztvevőjük jól mutatja a hallatlanul összetett társadalmi igények meglétét, kielégítésük fontosságát. A XI. kerület történetének ez a nagyon vázlatos ismertetése a homályba vesző múltból az ismert jelenig arra szolgál, hogy az olvasó, aki a Fehérvári úti Művelődési Házra kíváncsi, el tudja helyezni azt ebben a változó, átalakuló világban. Azok számára, akik részt vesznek az FMH munkájában, egyenesen létfontosságú annak a közegnek az ismerete, amelyben tevékenykednek. Az FMH múltjának feldolgozása adhat magyarázatot arra, hogy miként élt lehetőségeivel ez az intézmény, és hogyan bizonyította életrevalóságát. Az FMH receptje nem más, mint a vállalt ügy alázatos szolgálata, áldozatkészség, nem csekély makacsság, elkötelezettség a kultúra iránt, az újra való szüntelen törekvés – és talán mindenekelőtt az emberek iránti szeretet, bizalmuk elnyerésének vágya. Egy intézmény munkásságát attól a naptól szokás jegyezni, hogy megnyitotta kapuit a nagyérdemű előtt, és felgördült a függöny az ünnepi alkalomkor. Az FMH hivatalos születésnapja 1950. december 21.
75
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A művelődés intézményei azonban nem pattannak ki teljes fegyverzetben Pallas Athénéként Zeusz fejéből. Gyakorta hosszú előéletük van, akkor is, ha búvópatakként nem mindig látszanak a nyilvánosság előtt. Így volt ez a főváros XI. kerületében is, ahol már a XIX. század végén megjelentek művelődési és önképző körök, és az olvasásra ösztönző kis közösségek. Így a Szociáldemokrata Párt pártszervezetei is részt vállaltak a művészeti ismeretek terjesztésében, előadásokkal, kiállításokkal, az önképzésre sarkallással, a könyv és az olvasás megszerettetésével. Erről ír Major Máté, a neves építőművész a „Férfikor Budapesten” című könyvében. Ez az írás talán az első forrás az FMH-hoz kapcsolható múltról, hiszen a Fehérvári út 38./a alatt működő Szociáldemokrata pártszervezet száz egynéhány méterre működött a mai intézménytől, melyet sok vonatkozásban egyenes ági leszármazottjának tekinthetünk. „…Én csak a XI. kerületről beszélhetek, de azt hiszem, csupán árnyalati differenciák lehettek köztük. Tagjai: öreg, kvietált munkások, szakszervezeti emberek, kispolgárok, kézművesek, tisztviselők, akik már belefáradtak a fiatalságuk idején radikálisabb követelményeiért folytatott harcba, de fiatalok is, mint mi, különböző területéről a munkamegosztásnak. Utóbbiak a forradalmi elképzelések különböző árnyalatait képviselték, tele ellentmondással, de lelkesedéssel, változtatni akarással is… Ez a pártszervezet a Fehérvári út, kifelé nézve bal oldalán, közvetlenül a vasúti töltés előtt álló többemeletes bérház alagsorában volt, közvetlenül az utcához kapcsolódó bejárattal… 1937. január 16-án és 17-én ifjúsági kultúrdélután volt, mivel egy délutánba a műsor nem fért bele. A szavalók között Jákó Pali, a színész, volt a hivatásos, de akadt nem-hivatásos is a kerületi ifjúságból, a kis Kessler és még valaki, akit csak kérdőjellel neveztem meg, minthogy akkor sem tudtam a nevét. Illyés- és József Attila verseket szavaltak, Rideg Sándor és Nagypál István prózáját adták elő. A Kepes-csoport, Kepes Éva és társai két néger verset táncoltak el. Gergely Márta lehet, hogy maga adta elő Adóhivatal című novelláját. De kórus is működött közre, sőt egy harmonikás is. Ezeknek a kultúrdélutánoknak határozottan baloldali volt az atmoszférája, következőleg a – jórészt fiatal – hallgatóság lelkesen ünnepelte a szereplőket.” Ennyi a megkurtított idézet a visszaemlékezésből a 30-as évek alagsori párthelyiségéről, melytől karnyújtásnyira a vasúti töltés másik oldalán, az egykori vámház mellett, a Fehérvári út 47-es számú telken állt az a vaslerakat, amelynek áthelyezése tette lehetővé a Pamuttextilgyár Művelődési Házának felépítését. Az azóta eltelt ötven esztendőről szól ez az írás, - arról a folyamatról, melynek végén, a városszéli művelődési otthonból a főváros egyik legnagyobb, tevékenységében legszínesebb művelődési intézménye lett.
Művelődési ház születik 1950 fontos esztendeje volt a fővárosnak. A peremvárosok és területek Budapesthez csatolásával létrejött Nagy-Budapest. Ebben az esztendőben zajlottak le az első tanácsválasztások, és október végén megalakult a XI. Kerületi Tanács is. 1951. január 13-i ülésén a Végrehajtó Bizottság tájékoztatót hallgatott meg arról, hogyan sikerült a Pamuttextil kultúrházát felépíteni, a vastelepet áthelyezni, és mit várnak el a kerület művelődési házától. A Pamuttextilművek egyik gyáregysége volt a Pamutcolor, mely 1924-ben német tulajdonként alakult meg, és így a felszabadulást követően - külföldi érdekeltségű üzemként 76
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
szovjet kezelésbe, majd 1952-ben állami tulajdonba került. A gyár szovjet igazgatóságának javaslatára - több más szovjet tulajdonban lévő gyárral egy időben - üzemi művelődési otthon tervezését, majd kivitelezését kezdték el. A tervezést szovjet minták figyelembevételével - az Általános Épülettervező Vállalat építéstervezője, Módos Ferenc -, a kivitelezést (a későbbi 2
2
bővítéseket is) a Középület Építő Vállalat végezte. A 7.515 m -es telken 2.100 m -en épült fel az intézmény. A gyár dolgozói 1950. december 21-én - Sztálin 71. születésnapján - ünnepélyesen birtokba is vehették az épületet, mely a mai Ház alapterületének mintegy egyharmadát tette ki. Tizenhét kisebb helyiségből és egy korszerű, 600 fős színházteremből állott a Pamuttextil Művek Kultúrotthona. Az akkor négymillió forintért épült ház fenntartója a gyár szakszervezeti bizottsága volt. Hozzájárult az építkezéshez a Textilipari Dolgozók Országos Szabad Szakszervezetének Kultúrnevelési Osztálya is. A Kis Újság 1950. december 23-i számában így írt a Ház megnyitásáról: „A hazánk felszabadításában részt vett szovjet műszaki alakulatok jelentős közreműködésével, és a gyár dolgozóinak önzetlen támogatásával készült el ez az épület, hogy hirdesse a munkásság erejét, a kulturális forradalomba vetett hitét.” Az 1950. évi területrendezéssel a XI. kerület a főváros egyik legnagyobb kerületévé vált, és a Fehérvári úton felépült kultúrház egy csapásra földrajzilag a kerület középpontjába került. Ténylegesen ekkor még a centrum a Móricz Zsigmond körtér volt. Kedvező volt, hogy a Ház nagy ipari üzemek közelébe épült. Ez meghatározta a látogatók körét és a tevékenységek fajtáit is. A Pamuttextil Művelődési Ház - mert ezen a néven került a köztudatba - területi támogatás hiányában, fenntartása és működtetése erőn felüli hozzájárulást igényelt a gyártól. A Ház munkaterve az ismeretterjesztést, a gyermekmunkát, a művészeti és a szórakoztató rendezvényeket, valamint a könyvtári munkát jelölte meg fő feladataként. Havi 4-5 ismeretterjesztő előadást terveztek, és ezekre az üzem dolgozóinak legalább ötven százalékát kívánták mozgósítani. Bekapcsolódtak az országos ismeretterjesztő versenybe, és négy alkalommal is első helyen végeztek. A dicsőség mellett elnyerték a havi 500,-Ft-ot jelentő pénzjutalmat is. A tervezett gyermekmunka költségvetése igen szegényes volt. Rendszeresen csak a biológiai szakkör működött. A matematikai, testnevelési körök csupán vissza- visszatérő kezdeményezések maradtak. Két amatőr tánccsoport működött az intézményben. A Textiles Központi Táncegyüttes már eredményes múltra tekinthetett vissza, amikor a Művelődési Házba került. E mellett alakult meg 1957-ben a rövid életű üzemi tánccsoport. A könyvtár - amely üzemi könyvtárként működött -, 154 olvasójával a gyár dolgozóinak csupán 8%-át tette ki. Ezek a fenntartási nehézségek és a Művelődési Ház gyenge eredményei érlelték meg a Pamuttextilművek gazdasági és szakszervezeti vezetőinek azt az állásfoglalását, hogy együttműködési megállapodásra jussanak a XI. kerületi textilipari vállalatokkal a Ház közös irányításáról és fenntartásáról. 1954. október 12-én a Textil- és Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete, a Pamuttextilművek, a Kelenföldi Textilkombinát és a Budai Pamutfonó igazgatási és üzemi bizottságai megállapodtak, hogy a „Fehérvári út 47-51. szám alatti, a Pamuttextilművek tulajdonát képe-
77
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
ző Kultúrház a három vállalat közös irányítása és vezetése alatt a XI. kerületi textilüzemek kultúrháza lesz.” Ekkor határoztak arról is, hogy 1954. november 1-től a kultúrház elnevezése Dallos Ida Kultúrházra változik. Ugyanettől az időponttól a kultúrház önálló gazdasági egység lett. A kultúrház igazgatója ekkor Rustyák György, helyettese Hámori Miklós volt. Nem ismerjük az esélyek és döntések hátterét, az iratokból csupán azt állapíthattuk meg, hogy 1956. január 16. után már Tordai Géza jegyezte a Ház igazgatójaként az intézmény iratait. Rustyák György, majd Tordai Géza vezetése alatt is érezhető törekvések jelezték az útkeresést. Erősítették a TIT-tel a kapcsolatot, együttműködtek a környék vállalataival, iskoláival. A Filharmónia által kiközvetített koncertek művészi élvonalbeli énekesek és zenészek voltak. László Margit és Szőnyi Olga, Svéd Sándor és Raffai Erzsi léptek fel a színházteremben, Gál György Sándor gyakorta konferált itt. Sikeresek voltak a József Attila Színház vendégjátékai, pl. a Tisztességtudó utcalány. A Nemzeti Színház mutatta be Molière: A képzelt beteg című vígjátékát. Mégis egészében a kultúrház nem tudott megfelelni a követelményeknek, és hosszabb kísérletezések után végül is a SZOT intézkedésére kikerült az üzem és a szakmai szervezetek közvetlen irányítása alól, és 1959. április 30-án új névvel, új feladatokkal és új vezetéssel nyitotta meg kapuit, immár mint a Szakszervezetek Kultúrotthona. A Pamuttextil üzemi könyvtára visszatelepült a gyárba, és 1959 végére 4.386 kötettel, 195 beiratkozott olvasóval központi beruházás révén megkezdte tevékenységét az intézmény saját könyvtára. Már 1959. évi beszámolójában Tolnai János - az akkori igazgató - úgy értékelte a munkát, hogy a kerületben megbecsült és számon tartott intézménnyé vált a Kultúrotthon. Az 1960-61-es évadban megindították a Lágymányosi Színházi Esték sorozatot a Magyar Állami Népi Együttes, a Déryné Színház, az Operaház, a Nemzeti Színház, a Vasas Központi művészegyüttes részvételével.
Az összevonás… Az 1960-as években országosan megkezdődött a művelődési intézmények szakmai, módszertani segítése érdekében a megyei művelődési házak hálózatának kiépítése. A fővárosban a Fővárosi Tanács intézményeként a Fővárosi Népművelési Tanácsadó kezdte meg a népművelés hatékonyabbá tételének munkáját. Tőle függetlenül ekkor már évek óta működött a Szakszervezetek Egressy Gábor Művelődési Klubja, amely az 1955-ben alakult Egressy Színpad utóda volt. Az Egressy Színpad a szakszervezeti műkedvelő művészeti mozgalom bemutatkozási lehetőségeit, új kezdeményezések, kísérletek színpadra kerülését volt hivatva segíteni, míg jogutódja, vállalkozásainak folytatója, az Egressy Klub 1957 áprilisában a Dohány utca – Síp utca sarkán a forradalomban szétdúlt MSZBT helyiségeiben kezdte meg működését. Feladata elsősorban a szakszervezetek művészeti nevelőmunkájának fővárosi szintű összefogása, operatív irányítása volt, foglalkozott a műkedvelő művészeti mozgalom bemutatkozásainak szervezésével, de bekapcsolódott az ismeretterjesztés a könyvtári munka és művelődési otthon hálózat koordináló és módszertani támogatásába is. 78
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A klub legnagyobb vállalkozása az 1959-ben indult munkásszálláshelyi irodalmi és zenei körműsor akció volt, amely hét szakszervezet ötven budapesti munkásszállására terjedt ki. Havonta mintegy ötven, évente négyszáz zenés irodalmi műsoruk - túlzás nélkül állíthatjuk -, korszakos jelentőségű volt. Ebben a programban nemcsak saját művészgárdájukra támaszkodtak, hanem bevonták a legjobb műkedvelő irodalmi, színjátszó csoportokat is. Az Egressy Klub elméleti, módszertani tevékenységét, operatív munkásságának elismerése mellett, bírálatok érték. Kifogásolták, hogy a hatékony módszertani tevékenységre nem futja erejéből. 1961-ben az egységes állami szakfelügyeleti rendszer és a szakmai módszertani tevékenység már a Fővárosi Népművelési Tanácsadó feladatköre volt, de intézményi háttér nélkül ezt a munkát nem tudta eléggé meggyőzően kialakítani. A megállapodás 1961 decemberében jött létre. Összevonták a Dohány utca 28-as szám alatti Egressy Klubot, a Népköztársaság útja 101. alatti Fővárosi Népművelési Tanácsadót és a Fehérvári út 47.szám alatti Szakszervezetek Művelődési Házát - Szita Flórián vezetésével Fővárosi Művelődési Ház néven.(Ennek ellenére - lásd az írásos mellékletben is -, mind a névhasználat, mind a módszertani tevékenység egyes formái néhány évig elkülönülnek még a három intézményben.) Az egyesített intézmény ily módon intézményi hátteret biztosít a szakmai, módszertani munkának. Megszületik ennek a szervezetnek a létrehozásával a fővárosi népművelés hatékony és eredményes fejlesztésének lehetősége. A munka magas színvonalú kibontakoztatása természetesen még hátra volt. Ki kellett építeni a működőképes szakmódszertani apparátust, üzemképessé kellett tenni a Szakszervezetek Művelődési Házát a helyi tevékenység mellett a módszertani tevékenység befogadására is. 1962-ben közös irányítás és költségvetés alapján végezte már munkáját az intézmény. 1963-ban már egységes munkatervet készített az Egressy Klub és a Szakszervezetek Művelődési Háza. Ez a lépés, az egységes módszertani tevékenység létrehozása, a Fővárosi Népművelési Tanácsadónak egy szakszervezeti intézménybe történő beolvasztása a Fővárosi Tanács részéről nagyfokú kompromisszumkészséget mutatott. Ezzel egy időben a szakszervezeti mozgalom hatóköre növekedett. Új korszak kezdődött tehát az erők és eszközök hatékonyabb felhasználása terén. Noha a későbbiekben sokfajta súrlódási felület is mutatkozott, mely megterhelte a szépreményű új intézményt, ezekben az első esztendőkben - a két úr szolgájaként működő szervezet - harmonikus fenntartói konszenzus keretei között végezhette munkáját. 1963 elején az új intézmény frissen kinevezett igazgatóját, Szita Flóriánt felmentették, és néhány hónap vezetői vákuum után új igazgatót neveztek ki- személyemben - az intézmény élére. Ezekre az időkre - amelyek egybeestek a magyar gazdaság prosperáló időszakával -, a magyar kultúra, ezen belül a közművelődés gyorsütemű fejlődése, új vállalkozások és kísérletek kibontakozása volt a jellemző. Sokan emlegették ezért a 60-70-es esztendőket ”aranykornak.” Ebbe kapcsolódott be és vált annak szerves részévé az FMH. Létrejött a már egységes intézmény színvonalas munkatársi gárdája. Harmonikus kapcsolatot sikerült kialakítani a gyakorlati népművelési munka és annak szakmai, módszertani elemzése, feldolgozása és terjesztése között. 79
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A közművelődési törvényig terjedő időszak A három intézmény egyesítése megteremtette tehát a lehetőséget a gyakorlatra épülő magas színvonalú szakmódszertani munkának. Munkájukat bonyolult körülmények között, differenciált közegben végezték. A hatvanas években Budapesten 1,2 millió szervezett dolgozó, közülük mintegy hétszázezer fizikai munkás dolgozott. A munkásszállásokon élők száma már ekkor elérte az ötvenezret, a bejáróké a százhatvanezer főt. Felépült a Lágymányosi lakótelep, ezzel a kerület lakossága eléri a százezret. Ugrásszerűen megnő a látogatottság. A Pamuttextil időszakban 70-80 ezer, 1968-ra már félmillió, 1973-ban 560 ezer volt a látogatók száma. A Fővárosi Művelődési Ház helyesen ismerte fel, hogy a megváltozott szervezeti forma kevés a jó munkához, a társadalmi követelményekhez és igényeikhez kell idomulnia a tevékenységnek. Feladatként a komplex nevelést jelölték meg, integrálva a három intézmény korábban bevált tevékenységi formáit. Így jelenik meg a Ház munkatervében a művészeti nevelés, magában foglalva a műkedvelő művészeti mozgalom megannyi ágát. Megkezdik a népművelők módszertani felkészítését és szakmai továbbképzését, az üzemi népművelők, a kulturális felelősök munkájának segítését, a társadalmi igényeknek megfelelően a műszaki, technikai szemléletmód fejlesztését, a helytörténeti munka segítségét és vele a budapesti lokálpatriotizmus erősítését, a kis közösségek, mindenekelőtt a klubmozgalom, a szakköri élet fejlesztését, és különös gonddal kezdtek el foglalkozni a szórakozás és szórakoztatás módszertanával, gyakorlatával. Az FMH Szervezeti és Működési Szabályzata rögzítette a munka fő irányait és a személyi állomány felépítését is. A harmincöt főhivatású népművelő megteremtette az eredményes munka előfeltételeit. A Ház vezetése komolyan vette a társadalmi vezetés fontosságát, és az egyes szakterületek irányítására, a szakmódszertani munka kiteljesítésére a szakbizottságok jelentős hálózatát teremtette meg. Megalakult az FMH igazgató tanácsa és létrehoztak 17 szakbizottságot, a néptánc mozgalom, a klubmozgalom, a zenei élet, az üzemi népművelők legjobbjaiból munkájuk segítségére, mintegy 200 szakember részvételével. Ezek révén az FMH egész tevékenysége összefonódott a fővárosi népművelőkkel, termékeny kapcsolatot épített ki a művelődési házakkal, a kulturális intézményekkel. Sikerült a munkatársakban olyan szellemet kialakítani, amely mindig képes volt arra, hogy száműzze az önfeledt megelégedettséget, törekedjék az újra, vállalva a konfliktusokat. Amire talán leginkább büszke lehet az alapítók nemzedéke, az az, hogy ezt a szellemet sikerült továbbörökítenie, és az azóta eltelt évtizedekben, a változó és sok vonatkozásban nehezebbé váló világban folyamatosan megőrizte azt. Az FMH felismerte, hogy az intézményben folyó mégoly gazdag területi tevékenység sem képes a népművelés sok-sok szakterületének bemutató jellegű, módszertani példának alkalmas formáit biztosítani. Ez vezetett a bázis művelődési házak munkájának kialakítására. Így lett a Danuvia Művelődési Ház a szocialista brigádok művelődési vállalásainak témafelelősévé, az EVIG a bejáró munkásokkal, a József Attila Művelődési Ház a képző iparművészetekkel, a Csili a bábmozgalommal foglalkozott. 80
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Az FMH növekvő presztízsének egyik jele volt, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem Népművelési Tanszéki Csoportja a népművelés szakos hallgatók gyakorló intézményének tekintette az FHM-t, a végzős hallgatók és az alsóbb évfolyamok is itt végezték gyakornoki munkájukat. Az egyre terebélyesedő és sokfelé ágazó népművelési munka rövid idő alatt szétfeszítette az intézmény kereteit. Múlhatatlanná vált az FMH továbbépítése, bővítése, korszerűsítése. 1968-69-ben új épületszárnnyal, könyvtárhelyiséggel és a legendás hírűvé vált körteremmel gazdagodott az FMH. A sokmilliós beruházás fedezetét a Közlekedési Építőipari Vállalatnak eladott Dohány utcai Egressy Klubért kapott pénz és a SZOT fedezte, de hozzájárult a Fővárosi Tanács is. FMH létszáma 1974-re már ötvennyolc főre emelkedett, és ezen belül huszonnyolcra nőtt a politikai munkatársak, huszonkettőre a műszaki, technikai létszám. A közös fenntartás korántsem jelentette az FMH számára a „sine curát”, a gond nélküli megélhetést. Mit mutatnak a számok? Az intézmény két helyről kapott központi támogatást 1968-ban: 1,450 e forintot az irányító, működtető SZBT-től és 650 e forintot a támogató Fővárosi Tanácstól, ez összesen 2 millió egyszázezer forintot tett ki. 1974-ben ez a támogatás 120 ezer forinttal növekedett. Ezen időszakban a saját bevétel 1,416 ezer forintról 3,693 ezer forintra emelkedett. Az FMH tehát már a 70-es években rá volt kényszerülve nem csupán az ésszerű és takarékos gazdálkodásra, hanem a piaci lehetőségek előbb szemérmes, majd később mind intenzívebb figyelembevételére, a vállalkozások keresésére. A kultúra áru-e vitájába így már nagyon korán bekapcsolódott az intézmény, és tanulta a gúzsba kötve táncolás fortélyait a művelődéspolitika irányelvei és a fennmaradás lehetőségei között. Az FMH-hoz hasonló feladatkörű Megyei Művelődési Központok támogatásának és saját bevételeinek aránya 50-50% volt, míg ez az arány az FMH-nál a 30-70%-ot tette ki. A gyors és a nagyarányú fejlődés, a munkatársak nagyfokú leterhelése, a sokszorosára növekedett igénybevétel és a forgalom tízszeresére emelkedése, a heti 110 órás, majdhogynem non-stop nyitva tartás természetesen kihatott a személyi állomány fluktuációjára is. Ilyen körülmények között valóban a szakma szeretete, talán nagy szónak hangzik, de igaz, hogy a népművelés iránti elkötelezettség és a jó munkahelyi légkör, az alkotómunka lehetősége tartotta itt a népművelői beosztású munkatársakat. Az FMH alapítólevelében meghatározott feladatkörök közül elsődleges a hálózati, módszertani központi tevékenység volt. A bázishálózat kiépítése révén sikerült a módszertani munka áttételeit, helyi követőit létrehozni. A főváros nagyobb üzemeivel, a jelentősebb munkásszállásokkal is kiépült az együttműködés. Növekvő igény mutatkozott elemző, tanácsadó kiadványok iránt. Az FMH adta ki a már nyomdai úton előállított, mind tartalmasabb „Budapesti Népművelőt”. Az évente megjelent négy számot bővítette az információ folyamatosságát biztosító „Budapesti Tájékoztató”.(Ez a módszertani periodika 1988-ig - előbb az FMH, majd a BMK kiadásában - rendszeresen megjelent. Szerkesztői Benkó István, majd Szirmainé Kövessi Erzsébet, aki a lapot megszűnéséig gondozta.) Segítséget jelentettek a budapesti népművelők
81
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
számára a Tervezési Útmutatók, Úttörő Kalauzok, a „Családi és társadalmi ünnepek” kiadványai, a Klub Híradók. Fokozatosan létrehozta az FMH a Bemutató Színpadokat, amelyek bemutatkozási lehetőséget adtak, és egyben a művészeti oktatók felkészítését és továbbképzését is szolgálták. Fontos volt a népművelők és a munkásszállási kulturális felelősök továbbképzésének lebonyolítása. Ugyancsak a 60-as években indult - a KISZ Budapesti Bizottságával közösen megoldott - ifjúsági klubvezető képzés, vagy a helytörténeti, üzemtörténeti szakkörök vezetőinek képzése. Ezek a példák mutatják, hogy mennyire szerteágazóan bővült ezekben az években az FMH módszertani tevékenysége.
Az első klubokról A 60-as évek talán legjellegzetesebb, tömegekre kiható, egy egész generációt megmozgató mozgalma, a beat magyarországi megjelenése volt, mely ennek a nemzedéknek többet jelentett, mint szakítást a korábbi slágerek zenei és szövegi közhelyeivel. A beat zenét szerető fiatalokban megfogalmazódott annak a vágya, hogy saját fejükkel gondolkodjanak, és a művészet az ő életükről mondjon valamit. Ez a mozgalom megőrizte avantgárd jellegét, szembenállását a társadalmi konzervativizmussal. Az évtized közepére a beat mozgalom hullámai áttörték a féllegális keretet, a beat zenekarok otthonra leltek a művelődési otthonok falai között. Az Illés együttes egy társadalmi kulturális utópia kísérleti műhelyének létrehozásában partnerre lelt a Fővárosi Művelődési Házban. Az Illés együttes és az FMH kölcsönös érdekeltsége hívta életre 1969-ben az Illés Klubot. Illésék biztos bázist tudhattak maguk mögött, míg az FMH a beat magyarhoni történetének talán legizgalmasabb népművelési kísérletét végezte el, és nem utolsósorban a klubtagsági díjakból és a havi két koncert bevételeiből jelentős pénzeszközökhöz és látogatói bázishoz is jutott.
Az Illés Klub… Az Illés Klub levelezőklubként alakult meg, és közel hatezer tagjával egyedülálló kezdeményezés és jelenség volt az országban. Az FMH a levelezéshez külön levelezőt biztosított, de így sem sikerült a hallatlan érdeklődést kielégíteni. Ekkor született meg a Fonográf, az Illés Klub lapja, hogy kapcsolatot teremtsen a tagsággal. A szakmai újdonságot a klubnapok jelentették. Ezek egyedülálló kezdeményezések voltak. Gyakorta hatszáznál is több tinédzser hallgatta az Illéséket, Szörényit és Bródyt, Koncz Zsuzsát élőben és gépzenében. A szinte határtalan érdeklődésre építve, a minden tekintetben heterogén klubtagságot a kultúra széleskörű befogadására ösztönzik. Önként jelentkezőkből megalakult a klub társadalmi vezetősége. Részt vettek a klubprogramok és a Fonográf szerkesztésében. Így került sor az akkortájt induló Kaláka együttes meghívására. A „Riportbeszélgetést” Bródy vezette, megismertetve a hallgatóságot a népdal helyzetével, az új zenei irányzatok és a magyar népdalkincs élő kapcsolatával. A következő vendég Mészáros Márta volt, akinek ek-
82
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
kortájt mutatták be a „Széplányok ne sírjatok” című filmjét. Élénk érdeklődés és vita során ismerkedhettek meg a filmgyártás műhelytitkaival. Vendég volt Marx György fizikus. Két és fél órás vita követte az „Űrkutatás és annak társadalmi, politikai összefüggései” című előadását. Mintegy egyéves működés után létrejött az Illés Klub politikai fóruma. A havi két alkalommal megrendezett fórum témái között - a tagságtól beérkezett igények alapján - a forradalmiság, a forradalmi magatartás, az egyén és a történelem szerepe, napjaink forradalmi lehetőségei szerepeltek. Témája volt a fórumnak Gazdag Gyula „Hosszú futásodra mindig…” című kisfilmje. A klubban folyamatosan kiállították fiatal és avantgárd képzőművészek alkotásait. A rendezői gárda - később a jegyszedők is - a tagságból szerveződtek. Munkájukba később bekapcsoltuk a „Refes” fiatalokból álló körtéri galerit is. Lelkes és fegyelmezett munkát végeztek.
A magnósok… Az FMH-ban működött a Magnós klub, egyike a legaktívabb nagy létszámú társaságnak. Jobbára az akkortájt majdhogynem hozzáférhetetlen nyugati lemezek másolásával foglalkozott. Kitűnő kapcsolatban voltak a rádió hallatlanul népszerű Komjáthy műsorával. Gyakran kisegítették azt legújabb szerzeményeik kölcsönzésével. Zeneileg képzett és a hangtechnikához kitűnően értő vezetőgárdájuk Márton Géza, Wilpert Imre, B. Tóth László, Keresztes (Cintula) Tibor, Darvas László. Országos hírű újításuk volt a Wilpert Imréhez fűződő diaporáma műsorok „feltalálása”.
A gyűjtők… Történelmi ismereteket, szakmai tudást, esztétikai érzéket egyaránt alakít, fejleszt – túl a gyűjtés szenvedélyén – a Gyűjtők Klubjának tevékenysége. Ennek a hobbinak a szívósságát, tartós fennmaradását bizonyítja, hogy az 1964-ben alakult „Ki mit gyűjt” kör harmincnyolc év múltán is működik. Az alapítók között említésre méltó az első klubvezető, a gyufacímke gyűjtő Kis György, a négyezer miniüvegével az ország legnagyobb gyűjteményét reprezentáló Antal József, Köves Sándor bácsi képeslapgyűjteménye és szintén az ő tulajdonát képező egyedülálló Monarchia hadihajó gyűjtemény, mely igazi kuriózum,. A világranglistán jegyzik Körmendi Iván minikönyv gyűjteményét, vagy a Budapesti Jelvénygyűjtő Klubot alapító Borvitz Tamás méltán világhírű olimpiai gyűjteményét. Kapcsolataik túlterjedtek az országhatárokon. A Pozsonyban, Újvidéken rendezett nemzetközi kiállításokon húsz állam kiállítói között arany okleveleket és „nagymesteri” címeket nyertek. Az első időszakban mintegy százan – köztük mintegy harminc vidéki gyűjtő – látogatta az összejöveteleket, és sokan őrizték meg máig szép szenvedélyüket. Borovitz Tamás, ki feleségével együtt hódol a jelvénygyűjtésnek, 2002. szeptember 21-én nyitja meg kétszázadik kiállítását az Újpesti Galériában. Egyetemeken, művelődési házakban, az Olimpiai Bizottság rendezvényein szereplő anyagokat kétszázezren látták, a vendégkönyvek tanúsága szerint.
83
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A körműsorokról Az Egressy Klub tevékenységéről szólva már említettük a szakszervezetek munkásszállási körműsorát - ezt a sok vonatkozásában úttörő kezdeményezést. Ez az 1959-ben elkezdett akció a 60-as, 70-es években bontakozott ki, és bő három évtizeden át meghatározó népművelési arculatot adott az intézmény művészeti ismeretterjesztő munkájának. A Pallós János, Lantos Árpád, Kárpáti Kamill és a rendező Horváth Árpád nevéhez fűződő kezdeményezés, amely Budapest ötven legjelentősebb munkásszállására terjedt ki, és havonta ötven zenés irodalmi színházi programot jelentett, a magyar és a világirodalom jelentős alkotásait vitte el vonzó, közérthető formában, igazi kulturális misszióként az addig kulturális fehérfoltoknak tekintett munkásszálláslakóknak. Az akció már 1962. február 13-án eljutott az ezredik előadáshoz. A zenés irodalmi műsorokból kialakuló pódiumjáték, a klubműsorformák nagy lehetőséget biztosítottak a műkedvelő művészeti mozgalom számára is. Az opera munkásszállási megszerettetését is célul tűzte ki az Egressy klub, majd folytatta a kezdeményezést az egyesített intézmény is. Ez az együttes később az FMH operaegyüttesként több mint egy negyedszázadig működött, és emlékezetes, szép sikereket arattak többek között Strauss Cigánybárójával, Farkas Ferenc Csínom Palkójának rövidített változatával, vagy Mozart Figaro házasságával. A munkásszállás körműsorban fellépést vállaló előadóművészek közül csupán néhányat sorolunk itt fel, pedig mindannyian megérdemelnék, hogy nevüket megörökítsük: Jancsó Adrienn, Szentpál Mónika, Mikes Lilla, Benkő Dániel, Kecskés András. Tevőleges szerepet vállalt a programban Bernáth László az „Élő Újság” főszerkesztőjeként és persze Horváth Árpád, a rendező, Kárpáti Kamill, a szerkesztő és Kozmann Gusztáv dramaturg is. Csak a súlyosbodó gazdasági helyzet és a munkásszállásadók számának csökkenése, a szállások fokozatos felszámolása tett pontot a körműsor akcióra. Az akcióba kezdettől bekapcsolódtak a műkedvelő művészeti mozgalom színjátszó csoportjai, és fokozatosan sikerült kiterjeszteni ezt a zenei mozgalomra, a legjelentősebb szakszervezeti zenekarokra. Az ő számukra szereplési, rangos fellépési lehetőséget teremtett a nyaranta megszervezett szakszervezeti szimfonikus zenekari koncertek sorozata. A Halászbástyán, a Vajdahunyadváránál, a Mechwart téren, a Nemzeti Múzeum kertjében tartott koncertek rendkívüli sikereket arattak, jelentős tömegeknek adtak zenei élményt, ugyanakkor értelmet és célt a szakszervezeti szimfonikus zenekaroknak.
A Folklór Centrumról Az 1960-as évek Magyarországa először óvatos léptekkel, majd egyre gyorsabb ütemben kezdett nyitni a világra. A „legvidámabb barakk” meg a „gulyáskommunizmus” országa mind vonzóbbá vált az egzotikumnak tekintett ismeretlen megismerésére, meg a magyar valóság felderítésére egyaránt. A turizmus egyre jelentősebb iparággá vált. Így került sor 1962-63-ban az Állami Budapest Táncegyüttes és a Malév Air Tours vállalkozására, akik évente néhány tucat előadásra kibérelték az akkori Szakszervezetek Művelődési Házát egy folklór műsor bemutatására a turistacsoportok számára. Kézenfekvőnek látszott, hogy megérett az idő a közművelődés és az idegenforgalom magas színvonalú összekapcsolására, a magyar folklór látványos bemutatására. 84
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Mindenekelőtt el kellett oszlatni fenntartóinknak, az SZBT-nek, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának és a Fővárosi Tanácsnak, a kerületi Pártbizottságnak az ellenérzését, mi több gyanakvását, nem fogja-e kiszorítani a hazai közönséget a külföldiek megjelenése az intézményből, és nem ad-e lehetőséget a fellázítási szándékoknak - a hidegháborús világban egy ilyen gyülekezési gócpont. Sikerült megnyerni szövetségesnek az Országos Idegenforgalmi Tanácsot - a mai Idegenforgalmi Hivatalt -, és később a Népi Iparművészeti Tanácsot is. 1972-ben a Fővárosi Tanács megadta az FMH-nak az önálló rendezési jogot, és ez kifogta az ellenzők vitorláiból a szelet. Sikerült bekapcsolni ebbe a kezdeményezésbe az ország legszínvonalasabb élvonalbeli amatőr néptánc együtteseit, a Bihari és a Vasas Táncegyüttest, a Vadrózsa együttest, az akkori KISZ Központi Művészegyüttest és Rajkó zenekarát, a Csepel és a Törekvés, valamint a Nemzetiségi táncegyüttest, meg a Belügyminisztérium hivatásosként működő Dunai Művészegyüttesét. Ezzel egy időben korszerűsíteni kellett a színháztermet, a fogadóhelyiségeket, a mosdókat és a büfét, hogy a műsorok mellett a környezetet is európai színvonalúvá tegyük. Az együttesek számára vonzó bemutatkozási lehetőség volt az FMH-beli fellépés. A szakma legjobbjaiból alakult művészeti tanács - Vásárhelyi László, Novák Ferenc, Pesovár Ernő, Galambos Tibor - bírálták el a produkciókat. Ez az igényes válogatás megnyugtatta az idegenforgalmi vállalatokat és az idegenvezetőket is, hogy ide bátran hozhatják vendégeiket. 1968-ban már százötven előadásra került sor, amelyből százat saját szervezésében vitt színpadra az FMH. Minden előadás előtt bemutatásra került az Országos Idegenforgalmi Tanács igazi vendégcsalogató, csodálatosan szép turisztikai filmje, a „Magyarország üdvözli Önt”, amely megalapozta az előadások hangulatát. A most már Folklórcentrumnak hívott Folklórszínház a főváros biztos idegenforgalmi látványosságává vált. 1975-ben már százkilencvenegy előadásra került sor, négyszáz fős - hallatlanul magas átlaglátogatottsággal. Vidéki együttesek is felkerültek az FMH színpadára, így a Dunaújvárosi Vasas és a Szolnoki Tisza Táncegyüttes. Megjelent az igény az előadások teljes körűvé tételére. Népművészetével és népi iparművészetével bemutatkoztak Magyarország tájegységei. Fergeteges sikere volt Kalocsának, a Sárköznek, bemutatkozott Heves és Vásárhely, elsőként a veleméri fazekasok. Mindezt kiegészítettek a színes, vonzó kivitelű tájékoztatók. Megvásárolhatók voltak a népművészeti és népi iparművészeti tárgyak, és a Hungarotonnal kötött szerződés alapján a fellépő együttesek lemezei, magnókazettái. A 70-es évek végétől pedig már mód nyílott a valutaváltásra is. Akkor ezek a lehetőségek hallatlanul újszerűek voltak, és úttörő vállalkozásoknak bizonyultak. Növelte a Ház vonzóerejét, hogy az utazási irodák és a vendéget hozó idegenvezető is jutalékot kaptak a bevételből. Azaz megteremtette az FMH a Folklórcentrum érdekeltségi rendszerét, ami ugyancsak újszerű volt a piacgazdaság felé tett első lépések sorában. A Budapesti Tourist a „By night” programok közé iktatta az FMH-t, ami azt jelentette, hogy a csoportok a műsor megtekintése után indultak éjszakai városnézésre, majd vacsorára. A Folklór Centrum így a magyar néptánc mozgalom talán legjelentősebb bemutató színpadává, szakmai és művészeti műhelyévé vált, úttörője volt a népművészeti és népi iparművészeti hagyományok ápolásának. Mindezzel együtt az FMH létének és egész működésének 85
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
fontos feltételévé vált a Folklór Centrum sikeres működése. A nagyjából évi százharminc előadás a Ház teljes saját bevételének mintegy 80%-át tette ki, és évi kétmillió forintot jelentett. A 80-as évekre ez a bevételi arány már megközelítette a 90%-ot. A tisztaság, a rend, a pontosság, a vonzó környezet az idegenforgalmi követelmények mellett a Ház mindennapi teljes életének vált alapjává. A bevételek adtak módot a munka és pénzigényes kiscsoportos foglalkozások, a gyermekprogramok, megannyi új kísérlet finanszírozására.
Nemzeti Színház Budán Annak a színes, sokrétű tevékenységnek, mely az elmúlt félévszázadban végig jellemzője volt az FMH-nak - viszonylag rövid, de kiemelkedő fontosságú mozzanata volt a „Nemzeti Színház Budán” címmel illethető fejezet. A Nemzeti Színház Kamaraszínháza, a Katona József Színház felújítása során merült fel az igény egy átmeneti játszóhelyre. Ez az együttműködés kiváló lehetőséget kínált az FMHnak. A felajánlott bérleti díj jó bevételt jelentett, de ennél is fontosabb volt, hogy a Katona József Színház teljes technikai berendezése az FMH tulajdonába került. A Ház rendbehozatta a székeket és egyéb berendezéseket. Az FMH ezzel az átalakítással igazi székházzá vált. Emlékezetes sikert hozott Móricz Zsigmond „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című darabja, Gobbi Hilda, Pártos Erzsi és Pápai Erzsi szereplésével, Moór Mariannal és Oszter Sándorral a címszerepben. Másfél évig nem lehetett levenni a műsorról a „Muzsikaszó nélkül”-t. Utána Németh László „Erzsébet nap” című darabja, majd Illyés Gyula „Dániel az övéi között” és a „Csapodár madárka”, egy olasz commedia dell’arte dalestje következett. Elmondhatjuk, hogy színházat, igazi színházat csináltak az FMH színházterméből. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy amikor 1980-ban a József Attila Színházat építették át, a felújítás befejezéséig ők is az FMH-t választották. A Folklór Centrum a 80-as évek közepére Folklór Színházzá alakult, ami azt jelentette, hogy önálló, saját táncegyüttest, a Hungária Táncegyüttest szerződtették. Napjainkban, az immár tizennyolcadik éve működő Folklór Centrumból alakult Folklór Színház keretében táncszínházi előadásokat rendeznek, továbbra is fellépési lehetőséget biztosítva amatőr és hivatásos együtteseknek egyaránt, a Budapest Táncegyüttesnek, a Bartók és a Törekvés táncegyüttesnek.
Táncház és társastánc Abban a színes és sokirányú tevékenységben, amelyet az FMH egész fennállása során a magyar folklór érdekében kifejtett, különösen fontos fejezetet foglal el a Táncház mozgalom elindításában, felkarolásában, módszereinek fejlesztésében vállalt szerepe. Az első Táncházra a HVDSZ Bihari János Táncegyüttesének kezdeményezésére 1972ben került sor. A minta a széki tánc volt, és a Sebő együttes muzsikált. A táncház felvállalta a közös táncolás mellett a zenei nyelv széles körű elterjesztését is. Gál Iván - az intézmény akkori igazgatója - az FMH Táncházról így írt:
86
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
„Eleinte, akik ellátogattak hozzánk, csodának és hamar elmúló divatnak tartották a fiatalok önfeledt szórakozását. A mi feladatunk az volt, hogy a táncház ne legyen csoda, hanem egyre inkább váljék természetes és folyamatos szórakozási formává.” Erről immáron három évtizede gondoskodik a Muzsikás együttes, amely szinte megalakulásától fellép az intézményben. 1974-től kerül bevezetésre a táncház-klubforma – a Muzsikás Klub -, amely aztán országosan is elterjedt formája lesz a városi táncházaknak. A heti klubösszejöveteleken a magyar és nemzetiségi tánctanítás mellett a szabadon táncolás lehetőségét teremtették meg. Az érdeklődés kibővítette a kereteket. A legkisebbektől, akik az „Aprók táncházában” ismerkedhetnek a paraszti zene és tánc alapjaival, a legidősebbekig mindenki otthont talál az egykor „csodának” titulált klubban. Erre a csodára ma is rálelhetünk. Hisz mi más lehetne az, hogy majd harminc esztendeje az FMH-beli első táncház létrejötte után elevenen él ez a mozgalom, és az immár Kossuth díjas Muzsikás együttes táncházában a gyermekek hetente egy alkalommal ismerkedhetnek a magyar, a kisebbségi és más népek tánc, -zene és dalkultúrájával, kézműves hagyományaival, és hogy működik az Égenföld és a Csürrentő Együttes. Táncházukban a moldvai csángó zenét, táncot tanulhatják, hallgathatják a gyerekek és a felnőttek egyaránt. A Greenfields Együttes Táncházában az ír népzenével és a mai már nagyon divatossá vált tánckultúrával találkoznak a vendégek. A Pannónia Klezmer Band és a Klezmer R’S Együttes koncertjei és táncházi estjei a zsidó kultúra megismerését szolgálják. Ha már hírességekről vagy később azzá lettekről szót ejtünk, említsük meg a Solymár Károly vezette irodalmi színpadot, amely a „Fizikusok” bemutatásával aratott maradandó értéket, és tagjai közé sorolhatta Ronyec Máriát, Ronyec Jutkát, Monori Lilit. A krónika írója, amikor az FMH történetét próbálja keretek közé szorítani, újra meg újra a bőség zavarát kárhoztathatja. Mondhatja persze, hogy egy-egy témát csak megemlít, húsz, harminc, ötven éve történt eseményeket kihagy, egyes klubokat, szakköröket elegánsan elkerül, ha furdalja is a lelkiismerete meg népművelői felelősségtudata, de nem mer dacolni a szerkesztő és főleg a kiadó ésszerű terjedelmi meggondolásaival. A Modern Táncklub azonban nem tartozhat ebbe a kategóriába. 1957 óta működik az FMH-ban, így joggal tekinthetjük a legrégibb, ám folyamatosan megújuló - hisz mindig fiatalokból álló - együttesünknek a Modern Táncklubot. A Benkő házaspár – Benkő Zsóka és Benkő Márton – neve fogalom volt a magyar társastánc és versenytánc berkeiben. Az általuk létrehozott iskola, az itt szervezett bemutatók és táncversenyek pedig hírüket, nevüket Európa-szerte ismertté tették. Lányuk, a táncdinasztia ma is működő tagja, a Bessenyei-díjas Benkő Zsófia táncpedagógus jó néhány pontozóbírót, táncbajnokot és táncpedagógust nevelt ki negyvenöt esztendő alatt a tanítványok ezrei közül. Sikerrel vettek részt többek között Szombathelyen a Savaria versenytánc fesztiválokon, 1985-ben a koppenhágai Versenytánc Európa Bajnokságon vagy akár azon a nem mindennapi bemutatón, a frankfurti NATO repülőtéren, ahol a NATO légitámaszpont katonái üdvözölték Magyarországot a határmegnyitás évfordulója alkalmából. Az FMH Versenytánc Sport Egyesület tagjai az ország leghíresebb báli rendezvényein tartanak látványos bemutatókat, és közben ma még a háttérben, holnap már reflektorfényben készülnek a táncgimnasztikai, a balett és a jazz balett kurzusok növendékei óvodáskortól a felnőttekig a majdani megmérettetésre. 87
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A felsorolásból nem maradhat ki a könyvtár, amely korábban a Pamuttextilművek üzemi könyvtáraként működött a Fehérvári úti intézményben. 1959 őszén nyílt meg az új könyvtár immár a lakóterület ellátása érdekében. Először az emelet egy kis szobájában kapott helyet. Csupán érdekességként álljon itt a címleltárkönyv első tétele: Ady Endre: „Ifjú szívekben élek” című verseskötete, a mai napig a könyvtár állományának része. A könyvtár első csoportos tétele 545 kötet könyv vételét 15.549,-Ft értékben rögzíti. 1959. december 31-én a könyvtári állomány 4.254 kötet könyv volt. A könyvbeszerzésre öszszesen 104.224,-Ft-ot fordítottak. A könyvek többségét az Állami Könyvterjesztő vállalattól szerezték be, de vásároltak antikváriumokban 381 kötet könyvet 8.250,-Ft-ért, könyvesboltban 77 kötetet 1.377,-Ft értékben. A beszerzett könyvek közül 3.270 kötet szépirodalom, 475 gyermek- és ifjúsági irodalom, 509 kötet ismeretterjesztő irodalom volt. 1960-ban a könyvtár a művelődési ház földszintjére költözött. 1960-ban a könyvtárnak öt rendezvénye volt, és ebből kettő irodalmi est: „mai magyar költőkkel” író-olvasótalálkozó. A meghívottak: Berda József, Csákány Ambrus, Keszthelyi Zoltán és Mátyás Ferenc voltak. A résztvevők száma kétszáz fő. Ebben az évben indult útjára a József Attila olvasómozgalom, amely az ifjúsági olvasók számának emelését szorgalmazta.
A könyvtár A könyvtár történetének első öt éve lendületes előrelépést hozott. 1964-ben már jelentős állománya volt, megközelítette a 17.000 kötetet. A beiratkozott olvasók száma 1.400 fő. A kölcsönzött kötetek száma meghaladta az 50.000 -et. 1968-ban megkezdődött a könyvtár átépítése, ekkor ismét az emeletre költözött. 2
1969. augusztus 19-én 11 órakor került sor a 153 m -es könyvtár ünnepélyes megnyitására és átadására. A könyvtár fejlődésében az 1969-től 1973-ig terjedő évek hozták a gyors fejlődést, amikor a könyvállomány huszonnégyezerről harmincezerre, az olvasók száma 1.128-ról 2.224-re emelkedett. A kezdeti egy főhivatású könyvtáros munkáját 1974-ben már négyfős könyvtárosi csoport végezte. A töretlen fejlődés 1980-ban torpant meg, részben a könyvbeszerzési keret csökkenése, másrészt a frissen megnyílt BMK új, korszerű könyvtárának megnyitása miatt. Az 1986-os átépítés ismét költözésre kényszerítette a könyvtárat. 1990. június 4-én a régi 2
helyén, a földszinten, de csökkentett alapterületen, 133 m -en nyitotta meg kapuját, és azóta heti öt napon át, heti huszonhét órában kölcsönöz két főfoglalkozású és egy négyórás foglalkoztatású könyvtáros mintegy ötszáz olvasónak. Az eddig felsoroltak bizonyítják, hogy az FMH kivételesen gazdag és sokrétű tevékenységet fejtett ki a területi munkában és a fővárosra, sok esetben az egész országra kiterjedő munkájával.
88
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
És akkor még nem is említettük azokat a szakterületeket és nagy rendezvények egész sorát, amelyekkel beírta nevét a magyar népművelés-közművelődés történetébe. Ezek egyikemásika önmagában is megérdemli, megérdemelné a részletekbe menő elemző, feltáró munkát. 1974-ben az FMH átvette a Fővárosi Ifjúsági Művelődési Központ telephelyeit és feladatait. Gazdája és fő szervezője volt a Nemzetközi Színjátszó Fesztiválnak és Táncontológia programjainak, melyet a Népművelési Intézettel közösen munkált ki. Nem véletlenül mondotta hát Markovits Zsuzsa, aki 1963-tól 1990-ig a váltakozó igazgatók mellett a jogfolytonos igazgató helyettesként regnált, és hallatlan szorgalommal, hozzáértéssel és vállalkozó kedvvel vezette a Házat, hogy „ami az FMH-ban történik, arra mindig az egész szakma felfigyel.” Különösen igaz ez, ha azt vizsgáljuk, hányszor szervezték át ezt az intézményt. Az FMH története – az eddigiekből is kitetszik – az átszervezések, az újrakezdések, a változó világhoz való alkalmazkodás, a megújulások története. Az is igaz, hogy az FMH története a kihívások és megoldások története, és talán nem is a közművelődéshez, sokkal inkább a küzdősportokhoz sorolható. Mit mondhatna el a krónikaíró arról a majd tíz esztendőről, amit a sors különös kegyelméből az FMH élén tölthetett? Izgalmas, szép korszaka volt életének, jelentős feladatokkal szembesülve próbálhatta ki erejét, tehetséges és áldozatkész kreatív munkatársak csapatára támaszkodhatott, és joggal érezhette, hogy utódaiként – egy tízhónapos intermezzo kivételével – olyan személyiségek vezették az intézményt, akik elkötelezettek voltak a közművelődés iránt, minden áldozatra készek a művelődési otthonért, nyitottak voltak minden újra, de ha kellett, készek voltak a kompromisszumokra. 1972-ben elköszöntem az intézménytől – a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének főtitkárává választottak –, és utódomul Gyurkó Lászlót, a jeles írót, műfordítót, közéleti embert nevezték ki az FMH élére. Az ő igazgatására vonatkozik az említett tízhónapos közjáték, amibe csaknem belebukott az FMH. Gyurkó László egy sajátos koncepció kísérleti terepének szánta az intézményt, a hivatásos színház és a műkedvelő művészeti mozgalom szimbiózisát, együttélését tervezte, olyan együttműködést, melyben a vezető szerepet természetesen a színház tölti be. Ő a számára alakított 23-ik Színház együttesének szakköreiként képzelte el a színjátszókat, a táncosokat, a képzőművészkört meg a fotósokat, vagy éppen a színházbarátok körét, mint olyan együtteseket, amelyek mindannyian egy központi rendező elvnek, a színház működésének rendelik alá tevékenységüket. Nem vette figyelembe a műkedvelő művészeti mozgalom törvényszerűségeit, önállóságra való igényét. És nem vette tekintetbe Goethe örökérvényű aforizmáját sem – pedig Gyurkó a költőfejedelem kitűnő ismerője volt –, hogy „Szürke minden elmélet, barátom, de zöld az élet aranyfája…” Elképzeléseit már a korábbi években is megpróbálta valóra váltani, de akkor ez az érintett intézmények ellenállásába - köztük az FMH-éba is - ütközött. Most, hogy megkapta a kísérleti terepet, és gyakorlatra kellett volna váltani a teóriát, viszonylag gyorsan kiderült, mennyi buktatója van az elképzelésnek, milyen erős az érintettek ellenállása, és nem utolsósorban az, hogy milyen összetett és nehéz feladat egy ilyen intézmény vezetése. Mindez elvette Gyurkó László kedvét, és tíz hónap után lemondott igazgatói funkciójáról.
89
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
A befolyásos támogatókat élvező igazgató fiaskója szerencsére ráébresztette a kinevező hatóságokat is felelősségükre, arra, hogy ez az intézménytípus sajátos vezetői tulajdonságokat igényel, és ezeket illik figyelembe venni. Így került sor – egy jó döntés eredményeként – Gál Iván kinevezésére, aki 1973-ban vette át a Ház vezetését. Ő így értékelte röviden, frappánsan a helyzetet, melybe beiktatásakor került: „Teljesen elölről kellett kezdeni mindent, visszatérve 1972-re, elfelejtve a korábbi tíz hónapot.” Gál Iván irányításával 1973-ban már 8,3 millió forint bevételt könyvelhetett el a Ház, melynek több mint a fele saját bevétel volt. Megszilárdult a bázisintézmények rendszere. Kibontakozott az ifjúság körében végzett munka, mindenekelőtt az ifjúsági klubmozgalom módszertani segítése. Tapasztalatcseréket, vezetőképző táborokat szerveztek. Megerősödik a népművelők és a szocialista brigádvezetők klubja is. Egyre inkább módszertani kísérletek színterévé válik a Ház, és mialatt folytatódik a korábban elkezdett minden tevékenységi forma, a folklór programoktól a táncház mozgalomig, létrejön a Fiatal Édesanyák Klubja és a Gyermekcentrum. Új szakmai kiadványokat adnak ki, például a Budapesti Népművelő mellékleteként a "Stúdió" című módszertani sorozatot. (Szerkesztői a '70-es évek közepétől Jankó Ágnes, Lőrincz Judit és Vercseg Ilona. A kiadvány profilja a '80-as évektől ifjúsági klubmódszertanra specializálódik, és ettől az időszaktól már a BMK égisze alatt jelenik meg.) Sikeresek a módszertani segítő füzetek pl. az „Alapvetés”, ami a képzés, továbbképzés rendszerének első „olvasókönyve" lett, vagy a Kelemen László szerkesztette „Éves munkaterv" és "Költségvetés tervezési útmutató”. A módszertani munka mellett a Ház egyre gyakrabban fordul a kerület üzemei felé. 1974-ben huszonhét nagyüzemmel köt szocialista szerződést, amelynek nyomán közhasznú tanfolyamokat, nyelvtanfolyamokat biztosítottak.
A közművelődési törvény után Gál Iván 1976-ig volt igazgatója a Háznak, majd egy rövid átmeneti időre Kelemen Lászlót bízták meg az igazgatói teendők ellátásával. Villangó István 1976 novemberétől 1978 decemberéig kapott kinevezést, majd 1979. februártól Urbán Gyula lett a már megváltozott nevű - Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házának - igazgatója. A 70-es évek végéig még mindig monopolhelyzetben van a Ház a terület közművelődési életében. Látogatóinak száma eléri a hatszázezret, helyet kap a falain belül a dolgozók esti iskolája, korrepetáló foglalkozásaikon évente több száz tanulót készítenek fel javítóvizsgákra, szakkörök, művészeti csoportok, klubok fémjelzik az intézmény sokirányú munkáját. A Folklór Centrumot évente több, mint ötvenezren tekintik meg, a Táncházat országhatárokon kívülről is látogatják. A kerület szocialista brigádjait az intézmény rendszeresen támogatja és segíti. Képzőművészeti vándorkiállításokat szervez az üzemekbe. Kiadványokkal, stúdiójával segíti a főváros népművelőit színvonalasabb munkájukhoz. Mégis, a hetvenes évek végén már érződött, hogy egyetlen integrált intézmény nehezen tudja ellátni a megnövekedett közművelődési és módszertani feladatokat. A közművelődési törvény pedig a szakmódszertani tevékenységet az állami feladatok közé sorolta. Megérett tehát a helyzet egy újabb átszervezésre. Akkortájt sok vitát váltott ki, hogy észszerű és célszerű-e egy olyan időszakban keríteni sort a szakmódszertani munka leválasztásá90
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
ra, amikor a gazdasági helyzet romlása miatt kevesebb pénz jut a művelődésre, és nem lennee jobb változatlanul koncentrálni a szellemi és anyagi javakat. A vitát eldöntötte az állami szerepvállalás fokozatos erősödése a politikában, és ennek kihatása a közművelődés területére is, valamint kapóra jött az a tény, hogy 1979 márciusában megnyitotta kapuit az eredetileg klubkönyvtárnak szánt és annak is tervezett Budapesti Művelődési Központ. A tízmillió forintos költségvetéssel induló intézmény átvette az FMH-tól a szakmódszertani munka szervezését és irányítását, és megkezdte a szakfelügyelet előkészítését. Munkatársainak jelentős része az FMH módszertani apparátusából került ki.
A '80-as évektől napjainkig 1979. március 19-én véget ért a közös fenntartás tizennyolc éves korszaka, és az SZBT vette át a feladatokat. A SZOT Titkárságának egy már korábban kiadott határozata nyomán pedig az FMH új néven – Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házaként - a fővárosi szakszervezeti kulturális nevelőmunka módszertani bázisa lett. 1980 őszétől az SZFMH adott helyet az SZBT Oktatási Központjának, amely évente 2000-2500 szakszervezeti tisztségviselőt képzett. Ugyancsak 1980-ban kapott országos hatáskört az intézmény, és vele 7,8 milliós, 1982-ben már 9 milliós támogatást. Elkészült az intézmény középtávú közművelődési terve, amely a megváltozott módszertani munka feltételeinek kialakítását, másrészt a területi tevékenység színvonalának emelését célozta. Új formákat vezettek be és honosítottak meg, például a „Családi hétvége”, a Magellán Klub, a Hobó Klub, majd 1983-tól a SZOT díjasok galériája. Itt alakult meg a Magyar Népművelők Egyesületének Munkahelyi Művelődés szakmai szervezete. Megkezdi munkáját a munkahelyi Közművelődési Stúdió, tapasztalatcseréket, konzultációkat szervezve. 1983-ban létrehozzák az Újítók Klubját, mely 1984-től a televízió Felkínálom c. Pomezsánszky-féle műsorának klubjává alakul, és 1985. november 24-én a II. Budapesti Újítási Börzének is gazdája lesz. A klub fő patrónusa az Országos Találmányi Hivatal volt, de elismertségét, szerepének fontosságát mutatta az is, hogy Rubik Ernő is magáénak érezte, patronálta munkáját. Létrehozzák a szakmunkás tanulók számára a Tarsoly Klubot, majd ennek keretein belül a Tarsoly Színpadot. A művészeti, módszertani tevékenység szélesebb körűvé vált. Szervezői, gazdái, kezdeményezői országos és budapesti fesztiváloknak, nagyrendezvényeknek, bemutatóknak. Szinte valamennyi szakszervezeti művészeti rendezvényben szerepet játszik az SZFMH. Például a Szegedi Néptáncfesztivál, a Film és Fotófesztivál, a fúvószenekarok bemutatója, a néptáncosok módszertani fóruma, a társastánc fórum, a vers- és prózamondó versenyek. 1974-től rendezője a városligeti majálisnak is. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa az SZFMH 1980-1985 közötti időszakának munkáját többek között így összegezte a küldöttértekezleti beszámolójában: „… jelentős eredményként tartjuk számon, hogy az SZFMH-ban létrejött és egyre színvonalasabb tevékenységet folytat a munkahelyi művelődés és az amatőr művészeti mozgalom országos hatáskörű módszertani osztálya.” Ezekben az években változatlan igyekezettel folyt a munkások között végzett művészi nevelőmunka. Az SZFMH nem csekély büszkeséggel jelenthette, hogy a Fővárosi Művelődési 91
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Ház Pódium Színházának, azaz a munkásszállási körműsor akciónak húszéves évfordulóján ötezer előadásra került sor, és a színre vitt ötvennyolc produkciót több, mint négyszáztízezer szálláslakó tekintette meg. Azt mondják a történészek, hogy a társadalom, a tömegek megmozdulásainak világformáló, és természetesen a szűkebb közösségeket alakító hatása mellett korántsem hanyagolható el a személyiség történelmi szerepe. Kicsiben igaz ez a tétel ennek az intézménynek a vezető egyéniségeire, és nem csupán az igazgatók, de egy-egy szakterület vezetői, egy-egy kezdeményezés kiötlői és makacs végrehajtói esetében is. A rendszerváltás idején művelődési ház ellenes hangulat alakult ki. Még inkább azt mondhatnánk, hogy kialakították - többek között a kulturális politika vezetői közül is - némelyek. Voltak, akik ezt az intézménytípust „sztálinistának” bélyegezték, és megpróbálták szembeállítani vele az örvendetesen szaporodó civil szervezeteket. Nem csupán azért volt igaztalan a vád, mert a művelődési házak - mint az FMH is -, sokat tettek a magyar kultúra ápolásáért, de azért is, mert a rendszerváltást elősegítő, megalapozó társadalmi erjedés sokszor ezekben az intézményekben indult meg a nyolcvanas években. Ilyenek voltak az FMH által szervezett, a Magyar Népművelők Egyesületével közösen vállalt - országos érdeklődést kiváltó - Gazdaság és Kultúra párbeszéd konferenciái, a Vásárhelyi Disputák, a Halasi Párbeszéd és a Kaposvári Párbeszéd. Letagadhatatlan ezek szerepe még akkor is, ha mindeddig méltatlanul háttérbe szorult eredményeik értékelése és hatásuk elismerése. Szervezőjük Kaposvári Mária szerepe jelentős ebben a tevékenységben. Talán nem túlzás, ha a művelődési házak megítélésekor arról is szót ejtünk, hogy a civil szerveződések forrásvidéke is valahol a klubok, szakkörök, az önszerveződő kisközösségek táján keresendő. Az FMH e tekintetben is előkelő helyet foglal el. Jelentős vállalkozásainak sorába tartozik az Art-Tour Kulturális és Idegenforgalmi Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. megalapítása. 1988-89-ben a Folklór Centrum tapasztalatát felhasználva, az országban elsőként hozott létre ilyesfajta egyszemélyes kft.-t. Sokan értékelték ezt joggal forradalmi tettnek, olyan - sajnos viszonylag rövid életű - vállalkozásnak a szakmán belül, melynek máig sincsenek követői. Az erők és eszközök együttes felhasználása, a közös fellépésben rejlő erő érvényesítése sajnálatos módon még nem nyert polgárjogot, és új kezdeményezőkre vár. Akkor, a kezdeti lelkesedés nyomán tizenhárom intézmény kapcsolódott a vállalkozáshoz. Többek között Baranya, Bács, Békés, Győr, Hajdú, Nógrád, Szabolcs és Szolnok is, és erre épült fel az Idegenforgalmi Egyesület. A szép sikerek mellett kudarcokkal is járt a tevékenység, mindenekelőtt a gazdálkodás veszélyei, a veszteségek, a kiküszöbölhetetlen kockázatok riasztották el akkor a résztvevőket. Megadva mindazoknak a tiszteletet, akik jelentős szerepet vállaltak a kezdetektől a Ház munkájában, talán nem esünk a személyi kultusz vádja alá, ha az 1979 februárja óta munkálkodó Urbán Gyula érdemei is kellő hangsúlyt kapnak. Huszonharmadik éve vezeti a Házat, és ezek közül jó néhány olyan volt, hogy duplán számítanak, mint a háborús évek. Igyekezett – mint ő fogalmazott – méltó lenni az elődökhöz, akiket szeretettel és nagyrabecsüléssel emleget. Megőrizte mindazt, amit megőrizhetett, vállalta a továbbélés érdekében az okos kompromisszumokat, és ha kellett, a makacs szembenállást.
92
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
1986-89-ben újítja fel a SZOT az intézményt, korszerűsíti a színháztermet, a gépészeti 2
egységeket, és elnyeri a Ház immár 5600 m -es mai formáját. És jön a rendszerváltás: 1990-ben a kormány visszavonja a SZOT-tól a kezelői, működtetői jogokat, így az FMH gazdátlan marad. 1990-ben ezt a joghézagot pótolandó megalakul az SZMMIE (Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Szakszervezeti Egyesülete), és átveszi a működtetői feladatokat. 1993-ban megalapítja – új néven – az intézményt Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesületek Fővárosi Művelődési Háza néven. (De az ismert és használt név továbbra is az FMH, illetve az SZFMH maradt.) 2000-ben az SZMEIE megváltoztatja nevét, TEMI, Területi Művelődési Intézmények Egyesülete lesz, így változik az FMH neve is, és TEMI Fővárosi Művelődés Háza névre módosul. És ezután került sort arra a nagyjelentőségű állásfoglalásra, amelynek eredményeként az FMH a Művelődési Intézmények Egyesületének tulajdonába került. Kemény viták és alkudozások előzték meg ezt a döntést. Az előzményekről annyit, hogy évekig húzódott a társadalmi szervezetek ingatlanjuttatásáról szóló törvény végrehajtásának részeként a szakszervezeti vagyon visszaadása. Az Orbán kormány javaslata az volt, hogy a szakszervezetek csak a ténylegesen használt ingatlanaikat kaphatnák meg, azokat nem, amelyeket bérbe adtak, vagy mások üzemeltetnek. A volt szakszervezeti művelődési intézményeket üzemeltető Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesülete (SZMMIE) tizenkét művelődési házra, könyvtárra jelentette be igényét. A kormány javaslata az SZMMIE-nek kedvezett azzal, hogy nem a szakszervezeteké, hanem az üzemeltetőké lett az épületek tulajdonjoga, szavatolva ezzel, hogy az ingatlanokat továbbra is kulturális célra használják. Az egyesület akkor tizenkét ingatlant igényelt, és végül a Fővárosi Művelődési Házzal együtt tíz korábbi szakszervezeti intézmény, köztük a pécsi, a szolnoki, a székesfehérvári, a győri, a kiskunhalasi és a kiskunfélegyházi művelődési ház, valamint a szegedi művészegyüttes által használt épület került egyesületi tulajdonba. Krónikaíróként teszem hozzá, hogy az FMH történetének egyik legnagyobb jelentőségű lépése volt ez a tulajdonváltás, és ebben elvitathatatlan Urbán Gyula személyes érdeme. Sokéves, sokszor nehéz vagy éppen reménytelennek tetsző küzdelem után került erre sor. Joggal állapíthatta meg Urbán Gyula, az FMH igazgatója, úgyis mint a TEMI elnöke, hogy ez volt "A legnagyobb ajándék, amit fennállásunk ideje alatt a Magyar Államtól és a kormánytól kaptunk. Egyesületünk és az FMH rangját, súlyát is demonstrálja, az FMH bizonytalan hovatartozását egyszer s mindenkorra megoldja. Az intézmény az itt dolgozóké, és a használók tulajdonába került. Ez az ötven éves FMH történetében igen-igen nagy és jelentős esemény." Az ötvenedik évforduló látványos rendezvényei, emlékezetes programjai, múltat idéző, az elődök nemzedékeit összehívó megmozdulásai, a sajtó és a televízió szép és elismerő megemlékezései mind-mind csupán kiüresedett emlékképek lennének, ha nem hitelesítenék mindezt az FMH mindennapjai, ma is vonzó programjai. A jubileum évének 2435 rendezvénye, és ezek 576.539 látogatója bizonyítja, hogy az FMH Budapest egyik legnagyobb és leglátogatottabb művelődési központja. Folyamatos, szünnap nélküli, reggel 8-tól éjjel 11 óráig, hetente száz órás nyitva tartás mellett kihasználtsága 90% körül mozog. 93
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Az éves beszámoló vaskos iratköteg, a havi program mint egy színes kaleidoszkóp vonultatja fel a ma művelődési házának teljes fegyvertárát. Csak ízelítőül a 2001. decemberi választékból: Színházi előadás a Mária Evangéliuma, a Petőfi Musical Stúdió előadása, a Martonvásári Százszorszép Táncegyüttes gálaműsora, a Muzsikás karácsony, a gyermekeknek Csepp-Csoda Meseszínház, a Négyes-Hatos énekegyüttes és a NocoMMent koncertje, Táncház az Égenföld együttessel, a Gyimesi-MoldvaiSomogyi, a Moldvai Csángó, a Csürrentő együttessel, a Greenfiled’s táncház, a Pannónia Klezmer Band és a Klezmer R’s. Meg persze gyermektáncház és játszóház, klubok összejövetelei, a magnóstól a hobbin át, a Feltalálókig és a Repülés Baráti Körig, a zenés kondicionáló torna és a gyógytorna éppúgy szerepel benne, mint a Nindzsa edzés, no meg a Hatha jóga és az Etka jóga, nyelviskolák és szabás-varrás tanfolyamok és virágkötészet, a könyvtár szolgáltatásai, karácsonyi dísznövény vásár – és persze a Mackókiállítás és a Vasútmodell kiállítás. A rendezvényekhez kapcsolódó szolgáltatások választéka is jól mutatja, hogy az FMH lépést tart a várható igényekkel, és akár egy konferencia központ feltételeinek is megfelel: fény és hangtechnika, mozi és filmvetítés, hang és videófelvételi lehetőség, videólánc, projektor, tolmácsberendezés, dia és írásvetítő, telefon és telefax használat, helyszíni sokszorosítás, kiállítás, étkeztetés, büfé, fogadás, többnyelvű hostess szolgálat, taxirendelés és a résztvevők kulturális és szabadidő programjának megszervezése - a kínálat. Ma már nehéz lenne eldönteni, hogy az igényeknek elébemenő vállalkozó kedv vagy a gazdasági kényszer szülte ezt a mozgékony kreativitást, amibe még a könnyűszerkezetes, színes pavilonok bérletét is felajánlják. Olvasgatom a félévszázados jubileumra érkező táviratokat, a testvérintézmények gratuláló leveleit. Jó érzés látni a barátságnak, az együvétartozásnak megannyi megnyilvánulását, ahogyan a csepeliek írták, az FMH a közművelődés zászlóshajójaként tevékenykedett. Ami pedig különösen fontos, az a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének levele. Az ő köszöntésük annak a bizonyítéka, hogy a tulajdonlás vitáit lezárva, az önállóvá vált intézményt a magukénak érzik. A krónikaíró számára, ki nem csupán tárgyilagos kívülállóként szemlélője az FMH munkájának, hanem részese is e múlt legalább kicsiny szeletének, nincs nagyobb öröm, mint látni, hogy beteljesül, valóra válik sok elképzelése. Jó érzéssel nyugtázza, hogy az utódok magukénak érzik a múltat, folyamatnak tekintik az egymásra rakodó éveket, és hogy él, működik az intézmény, mely számára is fontos, hiszen életének egy darabja az. Az FMH volt vezetői, igazgatók és helyetteseik ma is összejárnak, felelevenítik az egykori élményeket, számontartják a Ház tevékenységét. Együtt örülnek a mai munkatársakkal az újabb sikereknek. Egy szakmódszertani kiadványhoz, az FMH történetének objektív feldolgozásához talán nem illő módon fejezem be a krónikát. Sokat töprengtem azon, vajon mivel lehet valójában mérni egy ilyen intézmény munkásságát. Mi volt az értelme a mi számunkra, az elődök számára, és mi az értelme a ma munkálkodóknak, az utódoknak, hogy szinte nem volt, és ma sincs szabad estéjük, szombatjuk és vasárnapjuk, de volt bőven izgalmuk, tengernyi munkájuk és vitájuk a felsőbbséggel, és hogy nagy szerencséjükre megértő és elnéző volt a család.
94
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Azután ráeszmélek - és tudom, így van ezzel Markovits Zsuzsa meg Fábián Zoltán, Kelemen László és Gál Iván, Villangó István is - és Urbán Gyula, Bércesi Győző, Kocsis Liza és Kaposvári Mária is, és így vannak a mai itt működők mindahányan, népművelők és könyvtárosok, technikusok és pénzügyesek és jegyszedők. Drága számunkra ez a Ház, az idelátogatók ragaszkodása, a gyerekek csillogó szeme, a kollegák elismerése. Beülsz egy taxiba bárhol a városban, és azt mondod FMH, nincs olyan taxis, ki ne tudná, hogy a Fehérvári útra akarsz menni, és amikor a villamoson a Dombóvári útnál azt mondják be, hogy Fővárosi Művelődési Ház, mindig újra erőt vesz rajtad valamilyen megmagyarázhatatlan jó érzés, és azt mondod, mégiscsak érdemes volt. Talán ez az értelme mindannak, amit tettél, amit most tesznek az utódok, és ad reményt az újabb évtizedekre.
95
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Források:
Kovalcsik József: A kultúra csarnokai, Művelődéskutató Intézet, Budapest, 1986. II. kötet, 245. oldal Major Máté: Férfikor Budapesten, Műhelysorozat, Szépirodalmi, Budapest, 1978. 443. 450. oldal Budapest Helytörténeti Kézikönyv, Budapest, 1971., szerk.: Gerelyes Ede Budapest Főváros Levéltára gondozásában Dr. Kaba Melinda: A Főváros régészeti emlékei/Római kor Dr. Kubinyi András: A középkori főváros Dr. Nagy Lajos: A török hódoltságtól az egységes Budapestig Dr. Varga Györgyné: Könyvtárunk 25 évének története (1959-1984), Budapest, 1985. SZFMH kiadása Dékány Katalin: Az FMH könyvtára, kézirat, készült az FMH 50 éves jubileumára, FMH archívum Dr.György Lajosné: Tanári útmutató a XI. kerületi helytörténeti sétákhoz, kézikönyv, készült a XI. Kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központban, 2002. Kis Újság, 1950. december 23.szám, A Pamuttextil Kultúrház Koltay Gábor: Szörényi-Bródy (Az első 15 év), Zeneműkiadó, Budapest, 1980, 207212. oldal É. Csaplár Katalin: A beat klubok és a közművelődés, Valóság, 1973. november Urbán Gyula: A munkásművelődés szakmódszertani központja, Budapesti Népművelő 1979. 3-4. 4-6. oldal, A BMK Tájékoztatója Révy Eszter: Színház a művelődési otthonban, Budapesti Népművelő 1974., 3-4., 3638. Oldal, A BMK Tájékoztatója Kuthy Tamás: Operaegyüttes a Fővárosi Művelődési Házban, Budapesti Népművelő 1981. 4 sz., 22-23. oldal, A BMK Tájékoztatója Markovits Zsuzsa: A Folklór Centrum és a Nemzeti Színház Budán, kézirat a BMK részére, 2002. Horváth Árpád: A Pódiumszínpad – a Munkásszállás körműsor, kézirat, a szerző tulajdona (másolat FMH archívum) Veégh Ádám: „Volt egyszer egy Egressy Klub”, kézirat, készült az FMH 50 éves jubileumára (FMH archívum) Borovitz Tamás: Az FMH Gyűjtők Klubja, kézirat, készült az FMH 50 éves jubileumára (FMH archívum) Kocsis Liza: Összeállítás az FMH tevékenységéről 2000 /2001/, FMH archívum Sinkovits Ferenc riportja - Új Buda - 2000. 02. 4. szám Drucker Tibor: „Színház a pódiumon” /Az FMH munkásszállás körműsora/, kézirat a BMK részére, 2002. dr. Benkő Iván: „Még címet sem tudtam adni” - emlékezés Egri Csabára, kézirat, FMH archívum, 2002. Bércesi Győző – Kaposvári Dénesné visszaemlékezései (FMH archívum)
96
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
Szerzőink: Dr. Dombóvári Antal a budapesti Petőfi Sándor Gimnáziumban tett érettségi után a MüM 30. sz. intézetben szerezett elektroműszerész képesítést. 1962-ben képesítés nélküli nevelő lett Hévízgyörkön, ahol kilenc évig tanított. Eközben elvégezte a szegedi Tanárképző Főiskola történelem-földrajz szakát, majd az ELTE Bölcsész Karán a történelem szakot. 1971-től nyugdíjba vonulásáig – 2001-ig – a XVII. kerületben tanított. 1980-ban sikeres doktori vizsgát tett helytörténeti témából (Hévízgyörk története). Azóta a XVII. kerület elődközségeinek történetét kutatja. 1993 óta pedig a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjtemény vezetője. Főleg a helyi sajtóban jelennek meg helytörténeti írásai, illetve a helyi rádióban hangzanak el ilyen vonatkozású előadások. A kerület iskolái számára készült négy füzet, amely a helytörténet oktatását segíti. Különösen Rákosligethez kötődik, mivel apja itt született, apai nagyszülei pedig 1909 óta éltek itt. Prém János – aki népművelőnek vallja magát ebben a mai világban is, 1945-ben született Budapesten. Munkáscsaládból származik. Munka mellett, esti képzésben szerezte meg a gimnáziumi érettségit és egyetemi diplomáit: a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen esztétika szakot, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen közművelődés szakot végzett. Családja zene- és irodalomszeretetétől indíttatva előbb kezdett el népművelői munkát végezni, és csak később szerezte meg a már említett szakképzettséget. Gyári dolgozóként társadalmi munkában szervezte a helyi kulturális életet. Szervezett irodalmi színpadot, vezetett ifjúsági klubokat és klubvezetőképző tanfolyamokat. Már mint szakképzett dolgozott vállalati népművelőként, művelődési házi klubelőadóként, majd művészeti előadóként. A 80-as években a BMK-val közösen szervezte a fővárosi népművelők továbbképzési rendszerét. A Fővárosi Tanács szaktanácsadójaként segítette a kerületi közművelődési csoportokat, a művelődési házakat és ifjúsági klubokat. Lakóhelyén kulturális-szociális egyesületet szervezett. 1991. augusztus 1-től a Rákosligeti Közösségi Ház – ma, 2002-ben – Csekovszky Árpád Művelődési Ház igazgatója. Várhalmi András 1954-ben Budapesten született. A Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, magyar-népművelés szakon szerzett diplomát, később elvégezte az ELTE BTK Közművelődési kiegészítő szakát is. 1978 óta dolgozik a művelődés területén. 5 évig munkásszállón klubkönyvtáros volt, majd a Taurus Gumiipari Vállalat közművelődési titkáraként dolgozott. 1986-tól Budakalászon vezetett művelődési házat. 1990. március 1-től a Csili Művelődési Központ igazgatója. Drucker Tibor tanári diplomáját az ELTE Történelemtudományi szakán szerezte. Életútja során volt a Hadtörténeti Intézet munkatársa, a Csepeli Acélmű kulturális felelőse, 1956-tól öt esztendeig a Csepeli Munkásotthon igazgatója, majd a Népművelés Intézet mód-
97
A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN I.
szertani osztályának vezetőjeként részt vett a megyei és járási módszertani központok létrehozásában. 1963-tól 1972-ig az FMH igazgatója. Vezetése alatt jött létre a Folklór Centrum, bontakozott ki a Ház módszertani tevékenysége. Három hónapos UNESCO ösztöndíjjal tanulmányozta a Skandináv országok népművelői munkáját. 1972-től a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének főtitkára, majd 1990-től 1991-ig a Könyvértékesítők Vállalat, a TÉKA igazgatója. E tisztségekben részt vállal a könyvszakma nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében, a nemzetközi szervezetekben való részvételben. Szerepet vállal a határon túli magyarsággal épülő kapcsolatok fejlesztésében, könyvkiállításokkal, programokkal, könyvellátásuk szervezésével a Felvidéken, Erdélyben, Jugoszláviában és Kárpátalján. Könyvkiadói tevékenységéhez fűződik a Tudománytár sorozat megjelenése, a Burda magyar nyelvű kiadása. A könyvkereskedelem fejlesztését segíti korszerű raktárbázis, logisztikai központ felépítésével, a könyvtári ellátás és a falusi terjesztés szervezésével. A magyar nyelvű könyvek első kiállítását hozza létre Haifán, Izraelben. Könyves tevékenysége közben, három évig, a népművelők bizalmából elnöke a Magyar Népművelők Egyesületének. Tanulmányai és cikkei jelentek meg a szakmai lapokban. Részt vett Csepel múltjának, a csepeli munkásmozgalomnak feldolgozásában, és megírta a Csepeli Munkásotthon Krónikáját. A Demény mozgalom igazi értékeinek feltárásában végzett tevékenységét a Demény Pál Emlékéremmel, szakmai és társadalmi munkásságát több kitüntetéssel, 1991-ben nyugdíjba vonulásakor a Magyar Köztársaság Csillagrendjével ismerték el.
98