A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Budapesti Művelődési Központ 2005.

Módszertári füzetek / Különszám

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Tartalomjegyzék Szerkesztői előszó ..............................................................................................................................5 Szőllősi Ilona A „TÖREKVÉS” MŰVELŐDÉSI KÖZPONT TÖRTÉNETE 1888-2004 ....................................................6 A földrajzi és társadalmi környezet ...............................................................................................6 Bevezető

................................................................................................................6

Kőbánya múltja ..............................................................................................................6 A vasút története: ..........................................................................................................7 Az első 40 év (1888-1928) ..............................................................................................................8 A „Törekvés” Dal – Zene és Önképzőegylet megalakulása ..........................................8 A dalárda működése ....................................................................................................13 Könyvtár

..............................................................................................................15

Műkedvelők ..............................................................................................................16 Zenekar

..............................................................................................................18

Zenetanfolyam .............................................................................................................19 Tánctanfolyam..............................................................................................................19 Mozgókép-színház........................................................................................................19 Az egyleti helyiségek.....................................................................................................20 1929- 1967 A gazdasági világválságtól a magyar új gazdasági mechanizmusig ............................21 1948. Vasutas centenáris kultúrverseny .....................................................................23 1968-2004. Az új gazdasági mechanizmustól az Európai Unióig ..................................................31 1960-as évek végétől a ’80-as évek végéig..................................................................31 1988, a „Törekvés” 100 éves évfordulója....................................................................36 A rendszerváltás évei....................................................................................................37 1998 – A „Törekvés „ 110 éves jubileuma...................................................................42 2003 A „Törekvés” Művelődési Központ 115 éves jubileuma ...................................46 Könyvtárunk az 1970-es évektől:.................................................................................................49 A Törekvés Táncegyüttes : ...........................................................................................................51 Az épület - mint feltételrendszer- felújításának története: .........................................................54 Utószó

................................................................................................................56

Források:

................................................................................................................56

2

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Décsiné Viszmeg Ágota A LÁNG MŰVELŐDÉSI KÖZPONT TÖRTÉNETE .............................................57 Budapest XIII. kerülete… .............................................................................................................57 Oktatás - kultúra - művelődés .....................................................................................................58 A Láng Gépgyárról röviden ..........................................................................................................61 A Láng Kultúrház 1939-1970. .......................................................................................................62 A művelődési otthon főbb tevékenységi formái az ’50-es , ’60–as években.............64

A művészeti csoportok .................................................64 A szocialista brigádmozgalom ......................................65 A Láng Művelődési Központ 1970-1993.......................................................................................66 Az általános műveltség fejlesztése ..............................................................................67

A felnőttoktatás ...........................................................67 Ismeretterjesztő tevékenység. .....................................69 A szakmai művelődés, továbbképzés segítése..............71 A szocialista brigádok művelődésének segítése ...........72 Kiscsoportok tevékenysége ..........................................74 Az ifjúság körében végzett munka................................76 Művészeti tevékenység................................................77 Szórakoztató rendezvények .........................................80 Az olvasási kultúra fejlesztése ......................................84 Angyalföldi Láng Művelődési Központ Közművelődési Egyesület 1994-től napjainkig ................85 Amatőr művészeti csoportok, közösségek..................................................................86 Körök és klubok ............................................................................................................91 Rétegigényekre épülő tevékenységi formák és szolgáltatások..................................95 Gyermekprogramok ....................................................................................................95 Időskorúak programjai .................................................................................................97 Szórakoztató rendezvények.........................................................................................98 Könyvtári szolgáltatások...............................................................................................99 MultiCenter 99 A MultiCenter részei:..................................................................................................100 Zárszó:

..............................................................................................................102

Források:

..............................................................................................................103

3

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Buza Péter- A CSOKONAI ................................................................................................................104 A nép/és közművelődés intézménytörténete a XV. kerületben ................................................104 Az egykori falu, telep, város és közművelődési hagyományaik................................104 Művelődés: mozgalmi alapon ...................................................................................114 A „klasszikus” megoldások kora ................................................................................118 Kísérletek valami újjal.................................................................................................121 Változó viszonyok.......................................................................................................124 Rendszerváltásig, rendszerváltástól...........................................................................131 Intézményrendszer a központ körül..........................................................................138

Rákospalotai Múzeum ...............................................138 Kozák téri Közösségi Ház ............................................144 Frankovics Ifjúsági Ház ...............................................147 Újpalotai Szabadidő Központ (USZIK) .........................150 Pestújhelyi Közösségi Ház ..........................................156 Források A XV.kerületi helytörténeti bibliográfia ......................................................................162 Szerzőink ........................................................................................................................................164 Szőllősi Ilona népművelő ...........................................................................................................164 Décsiné Viszmeg Ágota .............................................................................................................164 Búza Péter újságíró

..............................................................................................................164

4

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Szerkesztői előszó Kedves Olvasó!

A budapesti közművelődési házakat bemutató sorozatunk harmadik kiadványában a „Törekvés”-, a Láng- és a Csokonai Művelődési Központ mutatkozik be.

Forrásanyagok tekintetében a 116 éves „Törekvés” Művelődési Központ a legjobban dokumentált. Eleink számára természetes volt, hogy egy magára valamit is adó egyesület, dalárda, sportkör minden eseményét krónikás rögzítette, féltve őrizték, mentették a kisebb-nagyobb emléktárgyakat, zászlókat, ereklyéket. Ha a történelem viharainak, kényszerű költözéseknek áldozatul is esik közülük néhány, dokumentumról dokumentumra, eseményről eseményre haladva, előbb-utóbb csak kibontakozik a ház históriája a későbbi utódok szeme előtt.

A két fiatalabb intézmény: a 65 éves Láng és a – most feltárt dokumentumok alapján – félévszázados Csokonai története lejegyzőinek már sokkal kevesebb archív anyag állt rendelkezésére.

A Lángnak eredetileg voltak írásos dokumentumai, de nyomuk veszett. Szerencsére a ház krónikájának szerzője legalább saját szakdolgozatára támaszkodhatott, amit még akkor írt, amikor a dokumentumok rendelkezésre álltak, s a korai eseményeknek voltak élő tanúi. Más kérdés, hogy egy fiatalon elkészített iskolai dolgozat nem ugyanazzal a személettel íródott, mint az intézmény története, s így több ponton újabb tanúkat, korabeli egyéb forrásokat kellett igénybe venni a korrekcióhoz.

A legnagyobb kutatómunka, a szinte semmiből építkezés a Csokonai krónikásának jutott osztályrészéül. Tanácsi jegyzőkönyvekből, riportokból kerekedik ki a zaklatott sorsú intézmény története, s talán nem túlzás állítani, hogy szinte az utolsó olyan pillanatban, amikor még legalább a más céllal készült forrásanyagok és az emlékeztetők segítségével rekonstruálható. Újra megismételjük felhívásunkat, amivel korábbi kiadványunk előszavát is zártuk: Közművelődési intézményekben dolgozó Kollégák!

Időben gondoljatok arra, hogy a ma végzett tevékenység holnapra már történelem, s felelősségünk van abban, hogy mit tud meg intézményünkről, szűkebb pátriájának művelődéstörténetéről az utókor.

Kellemes és hasznos időtöltést kíván - a kötet valamennyi alkotója nevében is - a szerkesztő: Slézia Gabriella

5

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Szőllősi Ilona A „TÖREKVÉS” MŰVELŐDÉSI KÖZPONT TÖRTÉNETE 1888-2004 A földrajzi és társadalmi környezet Bevezető Az egykori ipari peremkerület Kőbánya és azon belül a „Törekvés” Művelődési Központ, a perifériához tartozott, mely helyzet mára gyökeresen megváltozott. Kőbánya a főváros földrajzi középvonalában helyezkedik el, intézményünk pedig, szinte annak földrajzi középpontjában. A Kőbányai út és a Könyves Kálmán krt. kereszteződésében lévő saroktelken álló épületünk - a Hungária körgyűrű elkészülte után - megközelíthetőség szempontjából az egyik legfrekventáltabb hellyé vált, mely a X. és a VIII. kerület határvonalán fekszik. Jelenleg minden irányból kiváló a tömegközlekedési lehetősége. Megváltozott a környék arculata is: a rendszerváltozás okán a környező nagy ipari létesítményeket átszervezték vagy bezárták, s így azok kulturális és sport létesítményei is sorban eladásra kerültek; a Ganz-MÁVAG, a Ganz Villamos Kapcsolók, a Ganz Sporttelep, a Ganz Művelődési Központ, a Bem József honvédségi lakótelep klubja megszűntek, nem csak saját gyáruk, de a vonzáskörzetükben élő lakosság közművelődését szolgálni is. Ugyanakkor új, modern lakótelepek épültek-épülnek, melyek potenciális, élő környezetet és – más hasonló profilú intézményeket is pótolandó - fokozott elvárást jelentenek a Törekvés Művelődési Központ számára.

Kőbánya múltja A geológiai adottságok meghatározták e település létrejöttét és arculatának fejlődését. Kőbánya. az egykori tengeri iszaplerakódáson és a vulkáni mozgások következtében mészkőben gazdag talajon alapozódott meg. A későbbi időkben itt folyt az Ős-Duna főága.

Hosszú időn keresztül húzódott egy birtokper Kőbánya területéért, mely 1738-ban jutott nyugvópontra. Mivel ásványi anyag Pest közelében Kőbányán volt található, így elkezdődtek az előkészületek a kőfejtéshez. A másik nagy ipari tevékenység a téglagyártás volt. (Kőbányai és sóskuti kövekből épült a Magyar Tudományos Akadémia, az Egyetemi Könyvtár, a Szent István Bazilika, a Lánchíd oszlopainak felső része, a Lánchídon elhelyezett oroszlánok, az Alagút homlokzata, az Andrássy út számos palotája.) Az egyre szaporodó ipari termelés mellett már 1827 kiépült a világ első lóvasútja (lebegővasútnak nevezték) Kőbányán, mely a tégla és kő szállítására épült, azonban mindössze egy évig működött, majd utána 40 éven át csak társaskocsi közlekedett Pest és Kőbánya között.

Az iparral párhuzamosan fejlődött a nagy kiterjedésű szőlőtermesztés is. A sörgyártás megindításához kőfejtések adták a lehetőséget a XIX. sz. elején. A későbbiekben érdekes színfoltot jelentettek a Kőbányai vízimalmok melyek a gabona őröltetésére szolgáltak. Jelentős sertéskereskedelem alakult ki. Pest, Buda és Óbuda 1872-es egyesítését követően.

A fejlődő gazdaság ellenére a település kis léptekkel haladt a városiasodás útján. Igen lassan indult meg a közvilágítás és a csatorna kiépítése. A Népliget, Budapest legnagyobb parkja

6

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. kiépítéséhez 1867-ben kezdtek hozzá. 1847-ben határozta el Pest város tanácsa egy nagy központi temető létesítését, de csak 1886-ban került sor az átadásra.

Jellemző mutatók a lakosság számarányának és összetételének változásai is. 1869-ben Kőbánya lakossága még csak 4.353 főt számlált. A kerület már ebben az időben is munkástelepülésnek számított, 1870-ből származó adatok szerint 4.353 lakosából, 1.337, tehát lakosságának több mint 30%-a segédmunkás volt. Rajtuk kívül a napszámosok voltak többségben, és csak elenyésző számban voltak kisiparosok; fűszeres, pék, hentes. 1881-ben már 8.710 lakosa volt Kőbányának. (Jelenleg - 2003-as adat - 76.704 fő él Kőbányán.) Ekkor a lakosságon belül 4.722 magyar, 1.915 német, 1.306 szlovák és 553 egyéb idegen ajkú volt. 1906-ban a népszámlálás már külön nemzetiségnek tekinti a lengyeleket, akik mint téglagyári munkások telepedtek le Kőbányán. Arányuk 1910-ben már meghaladta a szlovákok számát.

1873-ban Kőbánya lakosai beadványban kérték külön kerület létesítését, X. kerület elnevezéssel. Ekkor már a szőlőművelés egyre inkább visszaszorult és felszabaduló területén lehetővé vált az ipar megtelepedése. A nyugati országok gyáriparának fejlődése a könnyűiparral kezdődött. Az itt megtermelt és felhalmozott profitot használták fel az óriási befektetéseket kívánó nehézipar, vasipar, gépipar és vasútépítés megkezdéséhez. Hazánkban 1850-ig elsősorban a mezőgazdasággal kapcsolatos iparágak fejlődtek. Magyarországon összesen 313 gyár létesült, ami a monarchia osztrák részéhez viszonyítva is igen kevésnek mondható. Főleg a kiegyezés után osztrák, belga, svájci, német és francia tőkések jöttek Magyarországra, hogy jól jövedelmező gyárakat alapítsanak. Így jött létre Kőbánya egyik első gyára Kőbányai úti Magyar -Belga Gép és Hajóépítő Társaság Rt, ahol a vezető és felügyelő munkások mind idegen ajkúak voltak. A kiegyezés évében létesült ugyancsak a Kőbányai úton a Magyar Vasúti Kocsigyár Rt, valamint a Magyar-Svájci Gépgyár Rt. Ebből a három gyárból, csődök és különböző átszervezések után jött létre később a Ganz Vagongyár, az Állami Gépgyár (=MÁVAG) és az Északi Főműhely.

E rövid Kőbánya történetben válik értelmezhetővé a MÁV Északi Főműhely és hozzá kapcsolódóan a Törekvés Művelődési Központ jogelődjének, a „Törekvés” Dal- Zene és Önképzőegyletnek a megalapítása. A történeti továbblépéshez azonban szorosan hozzátartozik a magyarországi vasút alakulásának története is.

A vasút története: 1846-ban megnyitják a Magyar Középponti Vasúttársaság pest-váci vonalát, mely az első vasútvonalunk az országban. Az állam megvásárolja a Cs.kir. Szabadalmazott Északvasút Társaságot 1868-ban és ezzel megindul a Magyar Királyi Államvasút. A gazdasági válság idején csődbe jutott svájci és belga gépgyárakat a MÁV felvásárolja, és azokat egyesítve létrehozza a Magyar Királyi Államvasutak Gép- és Kocsigyárát (MÁVAG) 1870-ben. 1873-ban leégett a Kőbányai úti Kocsigyár és felépítés után leválasztották a gépgyártól, és a MÁV főjavító műhelyének alakítják át. Így jött létre 1875-ben a Budapesti Főműhely (Északi), mely a MÁV legnagyobb javító bázisa volt, mind területét, mind létszámát illetően. Az 1890-es évektől kapta az Északi Főműhely nevet, mely arra utal, hogy a főműhely a javításra kerülő járműveket elsősorban az ország északi területéről kapta. A gyárnak 1874-ben 417 alkalmazottja volt, akik majdnem mind német és szláv nevűek voltak, de akadtak olasz és francia nevűek is.

A bővülő vasúti hálózat egyre több munkával látta el a főműhelyt s így folyamatos műhelyfej-

7

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. lesztésekre került sor. A feladatok bővülése során ebben az időben a Zólyomi Járműjavító (ma szlovák területen található) is a főműhelyhez tartozott.

Ekkor a vasúti tanult munkások bére a szakmunkás hiány miatt viszonylag kedvező volt.

A MÁV 1873. évi üzleti jelentésében a kocsigyári munkások átlagos évi keresetét 483 Ft-ban jelöli, ami havonta 40 Ft-ot jelent, mely összeg 3-4 mázsa búza árával egyenlő. A gazdasági helyzet romlásával 1878-ban a havi jövedelem már csak 32 forint 93 krajcár. A munkaidő 1216 óra. 1877-ben a dolgozó átlagos munkaideje 276,1, 1893-ban már 307,1 óra. Az egykori munkásság élethelyzetéből adódott, hogy elsőként betegsegélyező pénztárak alakultak, majd megindult a munkásmozgalom és sorra alakultak a munkásképző egyletek.

Ilyen előzmények után alakult meg 1888. október 3-án - az akkori 2.000-es munkáslétszámú Északi Főműhelyben - a „Törekvés” Dal – Zene és Önképzőegylet.

(Az első társaskör a Kaszinó, csak egy évvel később 1889-ben alakult, kevés taggal, nagy nehézségek közepette, Helyiségei a későbbi, régi Pataki István Művelődési Ház épületében voltak.)

Az első 40 év (1888-1928) (Ebben a fejezetben idézőjeles utalásaink, Molnár János: A budapesti MÁV Északi Főműhelyi „Törekvés” Dal, Zene és Önképzőegylet 40 éves története c. kiadványból valók.)

A „Törekvés” Dal – Zene és Önképzőegylet megalakulása „Az ember mindenütt és mindenkor törekedett műveltségre… Körökbe, társulatokba, egyletekbe tömörül…, hogy művelődését biztosítsa… A műveltség és egyesülés nélkülözhetetlen két tényezője az előhaladásnak… Az egész világon az emberi lélek e nemes vágyakozásainak köszönik létüket a kultúregyesületek, amelyek napról-napra alakulnak: hogy erősbítsék a hazafias érzést, emeljék az egyéni és általános műveltséget, fejlesszék a jó ízlést, a jó és helyes iránti érzékeket, és mindeme hatások által megmérhetetlen erkölcsi hasznot hajtsanak nemzetünknek és az egész emberiségnek... Ezeknek a felismeréseknek alapján alakultak a dalos-egyesületek is, melyek a társas együttlétet kellemessé teszik, az együttérzést, összetartást erősítik, az emberszeretetet fejlesztik…”1(Az idézet a fenti mű 5. oldalán található).

A dalegylet alakításának a gondolatát. Kőbányán, a MÁV Északi főműhelyében Türner Antal számtiszt úr vetette fel. Az alakuló – bizottság 1887. október 26-án tartott ülésén szövegezte meg és terjesztette fel a Belügyminisztériumba az első alapszabályt. Az alapszabály jóváhagyva 1888. július 17-én 45379/VII. szám alatt érkezett vissza az egylethez Lukács György államtitkár aláírásáTürner Anal számtiszt a val. Az egylet neve: „Törekvés dal- és önképzőegylet” lett. Színe: „Törekvés” Dal, Zene és bordó-fehér. 183 taggal 1888. október 3-án tartott első alakuló Önképzőegylet szülőatyja közgyűlésével kezdte meg pályafutását. A könyvtár létesítését 1889. január 26-án első évi rendes közgyűlésen határozták el. Itt mondatott ki, hogy az alapszabály értelmében az elnök mindenkor az Északi főműhely főnöke lesz, aki akkor Kappesz Károly főfelügyelő úr volt.

8

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Müller János 1899-1906

Kappesz Károly 1888-1898

Bermann Miksa 1912-1917

Podolszky Béla 1907-1912

Elnökök (1888-1898 Az elnökség a következő tisztségekből állt: 2 fő alelnök, titkár, pénztárnok, 2 fő könyvtárnok, ellenőr, leltárnok, 3 fő számvizsgáló, továbbá 25 fő választmányi és 6 fő póttag. Az egylet megalakítását az alapító tagság magánbefizetéseivel tette lehetővé. Az első alapító tag 10 forint lefizetésével járult hozzá az alapításhoz. Az akkori vagyon összesen 238 forint 30 krajcár volt.

Az elnökség elhatározta, hogy az egyletnek jelvényt és jeligét készíttet, melyet meg is zenésítettek: „Törekvés”- ben célunk összhang legyen Dalnak éljünk völgyön, síkon, hegyen Óh, mert a dal szívet, lelket éltet És szeretni tanít hazám, téged.”

A választmány 1891. áprilisi ülésén döntött az Országos Magyar Dalárdaegyesületbe történő belépésről. 1892-ben, amikor a MÁV Igazgatósága és a fogyasztási szövetkezetek 100100 forint adománnyal erősítették az egylet tőkéjét az egylet elérkezettnek látta az időt az egyesületi zászló elkészíttetéséhez. E gyönyörű, bordó és fehér színű, dús aranyozású, négy9

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. szögletes alakú, közepén az egylet címerével díszített zászló az Oberbauer utódai hazai cégnél készült. A zászlószentelési ünnepély 1893. október 1-én a régi polgári lövölde összes helyiségében folyt le. Az ünnepségen nyolc fővárosi dalegylet vett részt. A zászlóanya tisztét őnagysága, Kappesz Károlyné úrnő töltötte be. A felavató beszédet Lung György úr -, az Országos Dalárdaegyesület elnöke – tartotta, majd a zászlóanya felkötötte az általa ajándékozott zászlószalagot. Ezek után került sor a zászlószögek beverésére*1. Itt jegyezzük meg, hogy ez a híres zászlónk –– elbeszélések alapján – az 1956-os forradalom idején eltűnt vagy elégették. Csodával határos módon azonban az eredeti két db zászlórúd a végén lévő fém címerrel megmaradt, sajnos a fölső vízszintes gazdag díszítésű fém zászlómerevítő nélkül.

Az egylet 1896-os esztendőben a Millennium tiszteletére szervezte programjait és az Országos Magyar Dalárdaegyesülettel a Millenniumi kiállításon is szerepelt. 10 éves fennállását 1898-ban az Északi főműhely éttermében ünnepelte. A jubileumi évben az egylet vagyona készpénzben 430 forint 35 krajcár volt, a leltári értéke pedig 3116 forint 10 krajcár. Tagjainak létszáma 781 fő, ezek közül tiszteletbeli tag 38, dalárdista 55, zenész 23, a többiek részben alapító, részben pártoló tagok. (Később, 1902-ben a MÁV Igazgatóság engedélyezte, hogy a tagsági díjakat a bérjegyzékben hivatalból levonhassák.)

1903-ban az egylet fennállásának 15. évfordulóját az északi főműhely éttermében ünnepelték ismét. Ekkor született „Tizenöt év rózsái és tövisei” címmel az első 15 évről szóló írásos, kinyomtatott összefoglaló, László Lajos egyleti titkár tollából. (E könyv sajnos nincs birokunkban.) 1911-ben az egylet memorandumban fordult az igazgatósághoz, hogy saját otthont létesítsenek, és ne kelljen minden alkalommal idegen helyiségekre szorulniuk. A kérésnek helyt adva, az Igazgatóság tervbe vette a főműhely területén lévő „Kantin” épület átalakítását az egylet céljaira. 1912-ben megkezdődött a tervezés, majd az átépítés. Röviddel ezután, 1913. február 24-én veszítette el az egylet első szeretett ügyvezető alelnökét, 1. Fillkorn József Fillkorn Józsefet, akit mintegy 6000 főnyi gyászoló tömeg kíelső ügyvezető alelnök sért utolsó útjára.

(1988-1913.)

Az utolsó békeévben, 1913. október 5-én, a fővárosi Vigadó nagytermében díszközgyűléssel egybekötött művészi hangversenyt rendeztek az egylet fennállásának 25. évfordulója alkalmából. Felsorolni hosszú lenne az ott megjelent prominens személyeket, a résztvevő művészeket, dalköröket. Este már a Törekvés mai épületében zajlott a kabaré és utána a reggelig tartó tánc. Az első világháború a tagok jó részét hadra kötelezte, az itthon maradottak segélyezési alapot hívtak életre a hadbavonult tagok hozzátartozóinak megsegítésére. Sorra születtek a jótékony célú előadások, a megalakult műkedvelő gárda színdarabot adott elő.

1

* Mivel ma már kevesen tudják mit is jelent a zászlószögek beverése, le kell azt írni, amit nekünk is a megmaradt zászlórúd mesélt el. A csúcstól kezdődően lefelé haladva - különböző méretű fémből készült címerpajzsokba gravírozva – találhatók személyenként az alapítók nevei és foglalkozásuk. Legfölül az egylet elnöksége a legnagyobb babérkoszorús vereteken, majd a választmány tagjai és őket követi a tagság névsora. Szokás volt az alapítástól egészen az 1960-as évek végéig minden egyes dalos találkozón a meghívó fél zászlajára feltűzni a meghívott dalárda szalagját. Csak sejteni lehet a jó néhány megmaradt zászlószalagunkból, hogy a Törekvés dalárda több száz zászlószalaggal rendelkezett.

10

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A háborúban elesett egyleti tagok emlékére a Törekvés homlokzata előtti kertben emlékművet emelt az Északi főműhely. Az emlékmű tetején egy turulmadár állt, téglatest alakú kőfalába vésték az elhunytak nevét. A homlokfront közepén lévő mélyedésben kapott helyet - a kovácsműhelyben készült – hatalmas pallos. Lábazatánál félgömbre formált felirat -19141918 - őrizte az I. Világháború idejét. (Ez az emlékmű sajnálatos módon áldozatául esett a Törekvés 20 évet felölelő felújításának, valamint a Kőbányai és Könyves K. krt. sarok telek közmű átrendezésének.)

A Törekvés Művelődési Központ teljes mai épületét – mely a régi „Kantin” átépítéséből és kibővítéséből született - 1915-ben vette át az egylet, bár időszakonként egyes helyiségei, főleg a háborús időkben le voltak foglalva. 1919-ben a Tanácsköztársaság közel 5 hónapja alatt az egylet vezetősége nem működhetett, mivel nem engedett a rájuk nehezedő nyomásnak: nem voltak hajlandóak módosítani az alapszabályt, megváltoztatni az egylet címét és színét. Az un. „10”-es bizottság - melyet kijelöltek a régi egyleti vezetés helyére - azonban nem működött, így az 5 hónap „gazdátlanul” telt el, mely tény rendkívüli károkat okozott az egylet leltárértékei között. A kommün bukása után, ha lassan is, de újult erővel kezdték az újjáépítést, folytatták a kibővített tevékenységet. Itt hivatkozunk Kovács József (jelenlegi munkatársunk Simonné Almási Andrienne nagyapja) egykori kóruselnök 70. jubileumi közgyűlésre írt visszaemlékezésére: bizonyítandó azt erőt, törekvést, amivel az egylet működését minden történelmi csapás után folytatni tudta, s hogy mindig akadtak az egylet tagjai sorában olyan lelkes tagok, akik mentették az értékeket. Kovács József írja a Tanácsköztársaság bukása utáni időről: „Nem tudtam még kinyomozni ki volt az a dalos, aki az összeomlás után öszszeszedte a munkáskórusok, az Internacionálé és a Marsailles kottáit, becsomagolta és a kottaszekrény aljába rejtette. Címzésül csak azt az egy szót írta rá: Feltámadunk.” És valóban! A megszaporodott teendők a vezetés bővítését kívánták az 1921-es közgyűléstől. Minden alosztály működésének segítésére egy bizottság alakult: dalos -, színügyi-, vigalmi-, gazdasági bizottság. 1922-ben a volt éttermi helyiséget táncteremmé alakítják át, a színházterem padozatát emeletesen képezik ki. Az átalakítások mellett az érdemi munka is teljes erőbedobással folyik, az egylet ugyanezen évi nyilvános szerepléseinek száma: 46. „1925. február 25-én az egyletünk, kulturális és művészi nevelőmunkáját művészi estély keretében mutatta be őfenségeiknek. József kir. főherceg tábornagy úr, Auguszta kir. főhercegasszony és Dr. József Ferenc kir. főherceg úr, az Államvasút Igazgatósága és számos előkelőség zsúfolásig töltötte meg a színházi termünket… Fenséges vendégeink teljes 2 órát időztek egyletünkben, legmagasabb megelégedésüknek adtak kifejezést…”2 (Idézet u.o 18-19.old.)

Titkárok (1888-1928

Szamkó István

11

Seissel Gusztáv

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

László Lajos

Molnár János

1Weisz Ágoston

Titkárok (1888-1928

Horváth István „Különösen az első tíz évben rendez az egylet önképzőköri estélyeket. Rendeztettek szüreti ünnepélyek,... jelmezestélyek,… Szilveszter-estély, Bohóc estély, Mikulás est; Nyári kirándulások különböző helyekre és Gizella telepre hajókirándulás. Részt vett egyletünk számos esküvőn, szerenádon, születési és névnapi köszöntéseknél, temetéseken stb., amelyeket idősorrendben külön-külön egyenként felsorolni a helyszűke és azok tömege miatt lehetetlen.”3 (Idézet u.o. 20. old.)

40. éves jubileumra írta meg - máig legjelentősebb forrásmunkánkat múltunkról Molnár János tiszteletbeli tag, megbízott főtitkár. Az egylet választmánya által 1945ben kiadott, az Apostol-nyomdában készült könyvet ereklyeként őrizzük, melyet 1998ban, a 110 éves jubileumra díszkötésbe köttettünk.

12

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A „Törekvés” Dal, Zene és Önképzőegylet 40 éves jubileumát 1928. december 7-, 8-, 9én óriási rendezvénysorozattal ünnepelte.

A nagyszabású rendezvény sokszínű programjáról az egykori jubileumi meghívó tanúskodik.

A dalárda működése „Az énekkar megalakulása után a „Nagy gombóc”-hoz címzett vendéglőben tartotta első énekóráját, mely helyiség a mai Kálvária-tér és a Csobáncz-utca sarkára esik. Utána átmentek a Stöckel-féle vendéglőbe, Madách-u. és Kálvária–tér sarok, onnan a Madách–utca és Magdolna utca sarkán lévő vendéglőbe. Később közelebb jöttek a műhelyhez, a MÁV-telepi Kohautek-féle vendéglőbe, innen visszamentek a városba, még később a telepi iskola tornaterme mellett lévő kis helyiségbe és végül az Északi főműhelyi éttermi épület délre néző végén lévő földszintes terembe és legújabban először az első emeleten, majd amikor a kaszinóhelyiségek kibővítése vált szükségessé, a földszinten lévő énekhelyiségbe vándorolt a dalárda.”4 (Idézet u.o. 28.old.)

Az egylet által 1889 márciusában - a könyvtár javára - rendezett dal-, és táncestélyen lépet fel nyilvánosan először a dalárda. A könyvtár részére 80 forint 69 krajcár juttatott. 1890ben beszerezték munkájukhoz az első zongorát, melynek beszerzési költségét a pártoló tagok önkéntes adományaikkal pótolták, mivel az egylet anyagi ereje kevésnek bizonyult. Ott volt 13

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. minden dalosversenyen, jubileumon a dalárda. 1893-ban Kossuth Lajos temetésén vettek részt. 1897. július 31-én, Szolnokon, az ottani Vasúti Dalkör zászlószentelési ünnepélyén vettek részt. A sikeres működésről a Jász-Nagy-Kún-Szolnokmegyei Lapok a következőket írják: „Vacsora után valóságos verseny fejlődött ki s mindenik dalkör túl akart tenni a másikon. S bár mindenik dalkör kitett magáért, a pálma a budapesti ’Törekvés’ Dal- és Önképző Egyletet illeti meg… Első helyen a „Törekvést” dicsérjük meg. Ez egy tökéletes dalárda…” 5 (Idézet u.o.

30.old.).

Ugyanez év december 5-én, az Újpesti Dalárda 25 éves fennállási ünnepélyén Erkel Ferenc „Elvennélek” című férfikarát énekelte a dalárda, és az ünnepségen jelen lévő Erkel család az egyletnek elismerését fejezte ki. 1898 elején a Vígszínház igazgatósága 3 estére hívta meg a dalárdát, ahol az 1948/49 forradalom és szabadságharc tiszteletére előadott színműben a Himnusz eléneklésére kérte fel őket.

Ezt követően Arad városában folyt le az országos dalárda verseny, az ország 21 legjobbjának részvételével.

Ezen versenyen a „Törekvés” az egyetlen volt, mely egyhangúlag nyerte el a harmadik díjat. Az Aradi Közlöny ezt írta: „A ’Törekvés’ megérdemelte azt az elismerést, mellyel a közönség neki adózott. A legjobbak közé tartozott ez a kar”…”A hallhatatlan nevű Baross Gábor, volt kereskedelemügyi miniszter emlékszobrának leleplezésénél teljes számban vett részt dalárdánk.”6 (Idézet u.o.

31.old.)

1899. február 4-én a kőbányai Régi Sörház helyiségében a kőbányai kisdedóvó-egyesület javára rendezett jótékonysági esten szerepelt a dalárda. „1903 május hó 13-án a nemcsak országos, de világraszóló ’Dunaünnepély’-en szerepelünk… Az ünneTörekvés dalárda (1928.) pély napján, díszesen kivilágított hajón, gyönyörű tűzijáték közepette, a műsorba felvett dalokat énekelt a dalárda.” 7 ( Idézet u.o. 35.old.)

1913. augusztus 9-10-én a Magyar Szent Korona Országai Vasutas Szövetsége kőszegi árvaházának felavatási ünnepségén szerepeltek. 1914-ben a Székesfővárosi Állat- és Növénykertben, a főváros tanácsa heti két alkalommal rendezett hangversenyt hat fővárosi dalkar részvételével, közöttük a „Törekvés” részvételével is. 1924. szeptember 14-én a MÁV telepi kápolna felszentelésén működött közre a dalkör. Ebben az évben már ismét 70 nyilvános szereplése volt. 1925– ben március 23-án a Zeneakadémián, az Országos Magyar Dalosszövetség közgyűlése alkalmával rendezett hangversenyen, május 9-én a Vasutas gyermek napon, a Barosstéren énekeltek. 1926-ban április 11-én a XX. Országos dalosversenyen Sopronban a II. díjat nyerték el, illetve Farkas Nándor szerzői estjén a Zeneakadémián működtek közre. Ugyanebben az évben további sikeres fellépésekről számol be Molnár János: „Július hó 11-én: a Jászapáti MÁV alkalmazottak és nyugdíjasok olvasó- és önképzőköre az ottani úrikaszinó helyisé14

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. gében, dalárdánk közreműködésével, műsorral egybekötött táncmulatságot rendezett.” …”A ’Jász Ujság’-ból idézek egyes részeket, amelyben dalárdánkkal foglalkozik: Nem tudjuk, hogy azt a fegyelmet bámuljuk-e, ami a dalárda tagjain látszik, midőn szemüket karnagyukra függesztve énekelnek vagy csodálkozzunk inkább az összhang tökéletességén és azon a felkészültségen, mellyel az alig hallható finomságú hangból, a vihar dübörgésére emlékeztető erősségre oly könnyedén átcsapni képesek... Mert ahol a ’Törekvés’ megjelenik, súlyos és nagy kultúrmunkát teljesít… Büszke lehet a MÁV az ő gárdájára.”8 (Idézet u.o. 47.old.)

1926. augusztus 2-án a Gundel étteremben adtak hangversenyt. 1927. június 7-én Klotild főhercegasszony gyászistentiszteletén működött közre a dalárda, a koronázó Mátyás templomban. Augusztusban a XXI. Országos dalosversenyen Szegeden az I. csoport I/c díjat nyerték el. Az 1927-es év emlékezetes szereplései közé tartozott a Kormányzó úr Őfőméltósága névesti szerenádja, a Törekvés Sport Egylet évzáró vacsorája, valamint az Erzsébet Népakadémia 30 éves jubileuma az „Uránia Színház”-ban. A dalárda 1928. évi szereplései közül a legérdekesebbek Győri Katolikus Körben megrendezett hangverseny, a Zeneakadémián történt szereplés, Harmsworth lord tiszteletére adott szerenád a Gellért Szállóban, a finn képviselők tiszteletére adott hangverseny a Margitszigeten. A „Törekvés” dalkör férfikarának hazai elismertségének köszönhetően bizton elmondhatjuk, hogy külföldre is eljutott munkásságának híre. Számos hazánkba érkezett külföldi delegáció és csoport, kórus vitték hírét a neves dalárdának, hiszen az itt leírtakon kívül énekeltek olasz, német, holland vendégeknek is.

A „Törekvés dalárda adatai 1928-ból, a 40 éves jubileumon: Létszám: 71 fő, ebből: tenor I. 24 fő, tenor II. 16 fő, basszus I. 15 fő, basszus II. 16 fő Kottatár állománya: 338 mű, ebből: himnuszok 7, egyházi karok 11, indulók 8, nehéz műdal 93, könnyű műdal 73, népdal 64, szerenád 22, egyveleg 14, bordal 41, gyászkar 5.

Könyvtár A könyvtár alapítását az első rendes közgyűlés határozta el 1889-ben. Kb. 50-54 kötet volt a leltári nyitó állomány, melyet részben az Északi Főműhelyben korábban működött dalegyletből megmaradt, részben adományok útján szereztek be. Az egylet anyagilag nem tudott hozzájárulni a könyvtár alapításához, mivel vagyona akkoriban 56 frt 46 kr. Az első könyvtáros Reidl József halála évében, 1895-ben már 452 magyar és 91 német kötet művel rendelkezett a könyvtár. E kötetszámot növelte az év folyamán beszerzett Jókai díszsorozat.

1896–ban az egylet közgyűlése elhatározta, hogy a Millennium emlékére a könyvtár átlagát 1000 kötetre emelik.

Ettől kezdve folyamatos volt az állomány változása, megkezdődött a mai szemmel is szakszerűnek mondható állományfejlesztés. Új könyveket szereztek be, a régi, elavult könyveket kiselejtezték. A Tanácsköztársaság ideje alatt – a már korábban leírtak következtében; a felügyelet hiánya miatt – a Könyvtár (1928.) könyvtár állománya jelentős veszteségeket szenvedett. „…a rovancsolás alkalmával megállapítást nyert, 492 legújabban beszerzett 15

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. legjobb állapotban lévő könyv eltűnt, 49 pedig selejtes állapotban találtatott. A kommun után gyenge anyagi erejétől telhetőleg igyekezett az egylet a kultúra és önképzés leghatásosabb eszközét, a könyvet minél többet és újabbat beszerezni és az érzékeny hiányt pótolni. Általában egyletünknek mindig első rangú gondoskodás tárgyát képezte a könyvtár magas nívón tartása, azonban, sajnos, anyagi erőnk elégtelensége mindig gátat szabott a terveinknek. Azért igyekeztünk, hogy a meglévő könyveket olyan állapotban tartsuk, hogy azok tagjaink szórakoztatására huzamosabb ideig állhassanak rendelkezésére. Így is sok szép és új könyvvel gyarapíthattuk könyvtárunkat. ”9 (Idézet u.o. 68.old.) Az 1928-ból való könyvtári adatok szerint az állomány már: 1752 mű, 1806 kötetben; ebből 174 német mű és a könyvtárat átlag 170 tag látogatja.

Műkedvelők Az egylet megalakulását követő esztendőkben kezdték működésüket a műkedvelők, akik színjátszásra szerveződtek. Palik Ferenc, az egylet első titkára és Dvorzacsek Ede, az egylet jegyzője hívta életre a műkedvelő-gárdát.1898. február 20-án az önképzőköri estély keretében mutatták be első színielőadásukat, a „Katonásan” című egyfelvonásos színjátékot. Kezdetben saját szerzeményű humoros darabokkal szórakoztatták a közönséget, majd egyre több színmű és operett került bemutatásra. „Az a magasztos, mindenekfelett céltudatos munka, mely az akkori Dvorzacsek Ede vasúti társadalomnak a szórakozáson keresztül a jóízlését, szellemi nívó- a műkedvelés megalapítója ját és hazafias érzését volt hivatva ébreszteni, ápolni és fejleszteni, az akkori, nagyrészt német környezetben, ma négy évtized után, látjuk kibontakozva nagyszerű perspektíváját az egyleti tagok egymással szemben való érintkezésben, ahol a legdemokratikusabb szellem nyilvánul meg abban, hogy nincsenek rang- és társadalmi különbségek, a közös munka, a közös cél kiküszöböli azokat.”10 (Idézet u.o.57.oldal)

Műkedvelők (1928.)

16

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Szabályos színházi hátteret építettek ki: énekes korrepetitor, színész oktató, súgó, díszletfestők. Teljes műszaki személyzet segítette a produkciók bemutatását: fővilágosító, díszletmester, kellékes, segédvilágosító és függönykezelő, díszletezők. Molnár János így fogalmazza meg a szereplők és a műszaki személyzet kapcsolatát: „Ne adja Isten, valamelyik szereplőnek velök rosszban lenni, mert ez színpadi bukást jelentene, mert az vagy holdsugár nélkül volna kénytelen a holdban gyönyörködni, vagy rádőlne a kulissza, vagy pedig a darabhoz szükséges revolverbe rossz löveget kapna, amelyik nem sül el.”11( Idézet u.o.59.oldal) Rendezőik között tudhatunk „hivatásos” színházi személyeket: Gabányi László, a Nemzeti Színház művésze, színiakadémiai tanár; Zilahi Gyula, a Nemzeti színház volt tagja; Takács László, a szegedi színház volt tagja, Schöberl Ferenc, a debreceni színház volt tagja; Környey Paula, a Nemzeti Színház művésznője, aki saját szerzeményű darabjában a „Claudia” című 3 felvonásos bibliai-drámában személyesen is fellépett. Színjátszóink rendszeresen „tájoltak”, mutatták be előadásaikat a fővárosban és az ország területén, különböző egyletek meghívására. Molnár János könyvében 20 házon belüli, míg egyleten kívül 7 előadást tart nyilván. Továbbá 43 említésre méltó 3-4 felvonásos színdarabot sorol fel, cím, műfaj, felvonás- és előadás szám, rendező megjelölésével 1928-ig. Néhány az előadások közül: Falu rossza-népszínmű, Náni népszínmű Nagymama vígjáték, Doktor úr vígjáték, Charley nénje bohózat, Kék postakocsi operett, Noszty fiú esete Tóth Marival színmű, Leányvásár operett A 43 nagyelőadáson kívül számtalan egyfelvonásos darabot is bemutattak. A 40 éves jubileum idején a műkedvelő-színjátszó gárda létszáma: 64 fő, ebből 22 nő, 42 férfi. Az egylet 1928-ban működéséhez méltó, páratlan, rendkívül impozáns színházteremmel és színpaddal rendelkezett. „…a színházterem 550 ülőhely férőképességgel… a színpad, előtte a zenekar elkerített helyé17

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. vel és két oldalt 1-1 díszpáhollyal, páholysor van még a táncterem felé eső végén is a színházteremnek földszinti és emeleti páholyokkal. A színpad 10x10 m alapterületű és fölötte zsinórpadlás, színpad mögött van a férfi és női öltöző…”12( Idézet u.o. 69.old.)

Zenekar A „Törekvés” Dal- Zene és Önképzőegylet az első 40 évben több zenekar működésével büszkélkedhet. Az egyletnek 1895-től volt egy kisebb, 27 tagból álló szimfonikus zenekara.

Első szereplésük 1898-ban volt. E zenekar 1906 körül lett cigányjellegű zenekarrá, majd 1915-ben felbomlott. 1923-ban az egylet újonnan létesített mozgószínháza részére egy 7-8 tagú vonószenekart állított fel. „Ennek a működése adta, illetőleg újította meg a régi óhajt, hogy egy nagy szimfónikus zenekar állíttassék össze… Ma már a szimfónikus zenekaron kívül van egy kivonuló fúvószenekarunk is.

Fúvos zenekar (1928.)

A szimfónikus zenekar a Gundel állatkerti vendéglő kerthelyiségében már 3 év óta naponkinti hangversenyeket ad.

A szimfónikus zenekar a Gundel étterem kerthelyiségében

Színdaraboknál, különösen operetteknél kísérőzenét szolgáltatja. Közreműködik az egylet által rendezett „Beethoven”, ”Magyar”, ”Víg”, stb. matinék keretében zeneszámokkal, továbbá számtalan esetben a Zeneakadémián és a Vigadóban hangversenyek keretében. A fúvós 18

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. zenekarunk pedig csupán kivonulásoknál és szabadtéri ünnepségek keretében szokott közreműködni.”13 Zenekari taglétszámok 1928-ban: szimfónikus 63 fő, a fúvós 50 fő.

Zenetanfolyam 1917-ben határozta el a választmány a zenetanfolyam létesítését, az egyleti tagok gyermekeinek kedvezményes árú zeneoktatására. Az első zeneórát 1917. október 9-én tartották. Ettől kezdve működött a hegedű és zongoratanfolyam, mely a 40 éves évforduló idején is sikeres volt. E 11 év alatt a hegedű tanfolyamnak 250, a zongoratanfolyamnak 232 beiratkozott növendéke volt. Minden évben zenevizsgát tartottak, hogy bemutassák a növendékek tudását és előrehaladását.

Ének- és zene-próbaterem

Tánctanfolyam 1918-1919-ben kezdődött az első tánctanfolyam az egyletben. 1920-ban nem volt tanfolyam, de 1921-től folyamatossá vált. A 40. évfordulóig 32 kurzus volt, összesen 1377 résztvevővel.

Az oktatáson kívül vasárnaponként rendszeresen össztáncot tartottak, ahol átlagosan 80 fő volt a látogatók száma. „Táncoktató órákon az összes magyar táncok, az összes modern táncok, nemzeti táncok, társas táncok és színpadi táncok taníttattak. Számos alkalommal önálló táncestéket rendezett az egylet…”14 (Idézet u.o. 65.old.)

Táncterem (1928.)

Előtér a ruhatárral

Mozgókép-színház Az egylet vezetősége az 1910-es évek közepétől tervezte a mozi létesítését, ennek megvalósítását azonban az I. világháború és a magas beszerzési költségek hátráltatták. Molnár János a következőket írja a mozi létrejöttével kapcsolatosan: „A terv azonban tovább élt és csak az alkalomra várt. 1922-ben Karcag városa mozgóképszínház teljes berendezését ajánlotta megvételre. A vételár 230.000 Korona volt, ami egyébként megfelelő, jutányos ár volt. A berendezés jókarban. Az átvételnek 24 óra alatt kellett megtörténni. Fizetést készpénzben kellett 19

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. eszközölni. Mivel az ajánlat részünkre nagyon megfelelő volt és sem a Törekvésnek, sem a VOGE-nek (Vasutasok Országos Gazdasági Egyesülete - a szerz.) nem volt annyi pénze, hogy meg lehessen venni a berendezést, Fillkorn Lajos felszólított a tagok közül többeket, hogy anyagiakkal, kölcsön formájában segítsék hozzá az egyletet a berendezés megvételéhez.

Még az nap este, amikor az ajánlat jött, együtt lett a pénz, 12 egyleti tag összeadott a megvételhez ki több, ki kevesebb, de legalább 5000 Koronát… Az említett nagy kezdeti nehézségek bizony előállottak és ha nem lettek volna ügybuzgó tagok, akik a kedvenc eszmét szeretettel fel nem karolják, nem gyámolítják, nem jöhetett volna az egylet abba a helyzetbe, hogy ma már a „Mozi” legszebb, legkedvesebb üzemi és kultúrága az egyletnek, melynek jövedelme adja főképpen az egyletnek az anyagi lehetőséget, hogy a mai nehéz időkben más hasznot nem hajtó, de feltétlenül szükséges kulturágat támogassa, felszínen tartsa, segítse és az egyleti életet általában lehetővé tegye.”15 (Idézet u.o. 71.old.)

Fillkorn Lajos, Dulin Arthur, Halusinszky György, Czigány Sándor fáradhatatlan munkájának eredményeként 1922. november 30-án nyílt meg a mozi, mely hetente kétszer vetített.

Az üzemelés során számtalan nehézség akadt. Az olcsóbb, rosszabb minőségű kópiákat tudták csak megszerezni, mivel a jó minőségű filmek méregdrágák voltak, részvétlenség és ártani akarók nehezítették a munkát az első évben. Év

1922

1923 1924

Vetítési napok

Játszónapok száma

Heti 2 csütörtök vasárnap vasárnap

41 40 Nincs adat

Nincs adat

1928

Nincs adat Bemutató színházakkal azonos

Filmhosszúság Játszási naponként 2.000 m

Látogatók száma 26.300/év

2.700-3.000 m

Megkétszereződött 1922-höz képest Nincs adat 1.400/nap

3.500 m 4.800-5.000

Az itt közölt táblázat pontatlan, mivel a rendelkezésre álló forrás nem standardizált, de még ezekből az adatokból is jól látszik a hatalmas fejlődés, amely a megnyitástól kezdődően a szezonszünetekben is állandóan folyó - technikai fejlesztéseknek köszönhető: kettős gépberendezés, új áramátalakító és vetítőgépek, a gyúlékony film 97%-os tűzbiztossá tétele (saját újításuk) a speciális vízhűtő berendezéssel. A mozi hírét annak elsőrangú zenekara is öregbítette. (Megjegyezzük, hogy a csodával határos módon maradt fenn az 1923-ban vezetett mozipénztár-könyv, mely szintén egyik féltett relikviánk.)

Az egyleti helyiségek Molnár János a 40. évfordulóra készített könyvében számba vette az akkori egyleti helyiségeket. „A ma birtokunkban lévő termek, ha nem is bőségesen, de elégségesek a kultúrmunka eredményesebb elvégzéséhez.”16 (Idézet u.o. 69.old) A színháztermet és kiszolgáló helyiségeit a műkedvelőknél már bemutattuk. További helyiségek a földszinten: tánc- és mozipénztár helyiség, ügyeletes rendőrtiszti szoba, 35x10m étterem (benne elkerítve a birkózó helyiség és a jóléti konyha.).

20

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. „A földszintről két széles lépcső vezet az első emeletre, hol azonosan, a földszinttel van egy hatalmas folyosó, itt van a ruhatár, és innen nyílnak a táncterembe és a színházterembe a bejárati ajtók. A táncterem parkettás, 30 m hosszú és 10 m széles… Az épület most leírandó része kétemeletes. A második emeleten van az elnöki és titkári szoba, a gondnok lakása. Az első emeleten a konyha, sakk- és kártyaterem, biliárdterem és a kis étterem és Játékterem kaszinóterem, cca. 120 személyre földszinten van az ének-és zenepróbaterem, tanácsterem, zenekari raktár, és a könyvtár helyiségek… Az egylet tagjainak szórakoztatására szolgál 2 billiárdasztal, sakk és dominó játék, kártya, olvasásra különféle lapok: folyóiratok, napilapok, szépirodalmi és képeslapok, Sport újság és Rádió újság állnak a tagok rendelkezésére.”17 (Idézet u.o.70.old.)

Billiárd terem

Társalgó terem

1929- 1967 A gazdasági világválságtól a magyar új gazdasági mechanizmusig (E fejezet megírásakor, dokumentumainkon kívül, leginkább Dr. Nagy István Az Északi Járműjavító története 1867-1967 című könyvére támaszkodhattunk, a fejezetben szereplő idézetek e könyvből származnak.)

Az egyletben a kezdetektől élénk társasági élet folyt. Kedvelt szórakozása volt a tagságnak a sakk, kártya, a biliárd. 1931-ben már sakkbizottság is működött. 1933-ban a dalárda a Budapesti Országos Dalosversenyen aranyérmet szerzett. Ugyanebben az évben két külföldi hangversenyen vett részt. Tavasszal Bécsben, ősszel Szófiában, az Operában adott hangversenyt több magyar énekkarral együtt. A bécsi szereplés - ahol több magyar dalkör vett részt a Törekvés zenekarával együtt - emlékét őrzi a Pesti Hírlap 1933. április 11. keddi száma: „- A magyar dalosok bécsi sikere. Bécsből jelentik: A magyar dalosok tiszteletére a szombat esti nagysikerű dalest után a bécsi dalegylet a Rathauskellerben dalestélyt adott, amelyen megjelent Nelky Jenő magyar követ vezetésével a magyar kolóniának több vezetője... A nagyszabású művészi estélynek éjfél után lett vége. Vasárnap délelőtt a magyar dalosok testületileg vettek részt Innitzer bíborosnak a Szent István székesegyházba való bevonulásánál. A magyar dalosok festői felvonulását nagy embertömeg nézte végig. Vasárnap fél 12 órakor a Bécsi 21

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Férfi Dalegylet Schönbrunnban a Dreher-parkban villásreggelit adott a magyar dalosok tiszteletére. A villásreggeli alatt a Törekvés zenekara magyar dalokat játszott… A magyar és a bécsi dalosok ezután átvonultak a Práterbe, ahol a bécsi magyar egyesületek uzsonnát adtak a magyar dalosok tiszteletére… A Práterből a magyar dalosok az állomásra vonultak, ahol ez alkalommal a bécsi dalosvezetők és magyar egyesületek vezetői és meglepő nagy közönség jelent meg a magyar dalosok bucsuztatására…”

Korabeli színházi plakátok jelzik az egyre bővülő színjátszást.

Színházi plakátok: Sybill (1936.) Templom egere (1936.) Vadvirág (1938.)

1938-ban „az 50 éves jubileumát ünneplő Törekvés hatalmas aktíva gárdával rendelkezett. 70 tagú férfikar, 50 tagú vegyeskar, 36 tagú szimfonikus zenekar, 40 tagú fúvószenekar, hegedű, zongora és tánctanfolyam működött. A 40-50 tagú műkedvelő gárda egyre-másra adta elő a prózai és zenés színdarabokat.”- tudjuk meg Kovács József visszaemlékezéséből. A II. világháborút követő időről ezt írja: „Aztán eljött 1945. Romokban volt a műhely. Szédelegtünk az éhségtől, de a munkás szemekben különös fények ragyogtak. Sok nehézségekkel küzdve csak lassan indult a munka. De mi a „Feltámadunk” csomagot már felbontottuk és Filó Lajos barátunk már zongorázta nekünk a régen hallott Internacionálét… Ádám barátunk - akit az üzemi bizottság újra megbízott az énekkar vezetésével - valahol nyakon csípte Laskó Emil kiváló képességű karnagyot, akinek krumplit, paszulyt, étolajat ígért, mert abban az időben az volt a legnagyobb valuta, csak jöjjön el hozzánk tanítani. A karnagy eljött és nagy kedvvel tanultuk az újabbnál-újabb munkás kórusokat, ő pedig boldogan vitte hetenként a hátizsákban a tiszteletcsomagot... 1947-ben Pécsi István vette át az énekkar vezetését … rövid idő alatt művészi előadásainkkal újra a legnagyobbak között voltunk. A Zeneakadémián, a Vasas székház színpadán, a siófoki Országos döntőn és mindenhol, ahol produkálni lehetett. Sok vidéki szereplésen vettünk részt.”

1947–ben a színjátszók bemutatták Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig színművét, és Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátékát, Steinbeck: Egerek és emberek és Mélyek a gyökerek című darabját.

22

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Színházi plakátok: Mosoly országa (1948.)

A Noszty fiú… (1940.)

Ez időkben a Szabad Vasutasok és Hajósok Lapja rendszeresen színikritikákat közölt a bemutatott előadásokról, melyekben kiemelték a rendezők és a színjátszók rendkívüli szakmai felkészültségét, és külön elismeréssel nyilatkoztak az impozáns díszletezésről. Ebben az időben a díszletfestő a MÁV Északi Járműjavító egyik munkása, Kőber Márton volt, nyugdíjazása

Mosoly országa (1948.)

Középen Vadas Lajos igazgató Szu-Csong szerepében

(1971) után a Törekvésben dolgozott mint dekoratőr 1983-ig. A műszaki gárda tagja, mozigépész volt - az egykori villanyszerelő munkás - Nagy Sándor, aki szintén nyugdíjasként dolgozott a művelődési központban 1971 és 1986 között.

1948. Vasutas centenáris kultúrverseny „1948. január 24-én és 25-én színjátszóink országra szóló sikert arattak. A vasutas centenáris kultúrverseny prózai döntőjében színészgárdánk a „Légy jó mindhalálig” c. előadással első helyezett lett.” Nagy István 213 o Megtudjuk továbbá, hogy a szavalóversenyen színjátszóink közül két személy nyert első és negyedik helyet. Tánccsoportunk második helyezést ért el.

23

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Törekvés néptánc csoport (1950.)

Ezen kulturális versenyen 240 szólóénekes közül győztesként került ki Vadas Lajos, a Törekvés Kultúrotthon későbbi igazgatója, és férfikarunk második helyezett lett. „Ez a viadal sokáig emlékezetes marad. Ennek bizonyítására hadd idézzünk az Esti Hírlap 1957. december 12-i számából: Tanulságos jubileumi előadás. Móricz Zsigmond színpadra álmodott Nyilas Misijét siratják a felnőttek. Az együttes - az Északi Járműjavító színjátszói - kerek tíz esztendeje tanulta be, s a centenáriumi versenyen országos első helyet kapott. Azóta sok minden történt…A lányként Nyilas Misit alakító művész az évek során kétgyermekes anya lett.

A rendező súlyos betegséggel, a halállal viaskodott. Többen más, felelős beosztásba kerültek és hol vannak már az akkori ipari tanulók az első felvonásból?…De a tízéves jubileumra az első szóra összejöttek, hogy szabad időt áldozva öthét alatt lefújják az emlékezésre ülepedett port és lelket leheljenek az élettelen szerepekbe…És a közönség…? Akinek nevében és Légy jó mindhalálig (1958.)

helyette annyit bizonygatták éveken át, hogy szórakozni, kikapcsolódni akar - ez a közönség táblásházzal cáfolt rá a könnyű fajsúlyra és könnyeivel bizonyította: ha művész szól hozzá a színpadról, érzékenyen reagál. A Légy jó mindhalálig tízéves jubileumi előadása ennyi tanulsággal szolgál

24

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. „A győzelem után a Törekvés színjátszói lettek a Vasutas Szakszervezet központi együttese, mely a vidéki kulturotthonokba, a falvakba, és a kisvárosokba magas színvonalú szórakozást, művelődést juttatott el. Nemcsak Kálmán Imre Csárdáskirálynőjével szerepeltek már 1946 óta nagy anyagi sikerrel, hanem sikerült közönségükkel megkedveltetni Scserbacsov: Dohányon vett kapitányát vagy Kodolányi János: Földindulását, Beecher-Stowe: Tamás bátya kunyhóját Visnyevszkij: Optimista tragédiáját. A zenés darabokhoz a MÁV Szimfónikus Zenekara Pécsi István karnagy vezénylésével adta a kiséretet… A Szabad Nép 1949. december 3-i száma szintén kiemeli együttesünk rendkívüli sikerét, amelyet akkor éppen Gyulán arattak.” Nagy I.213- 214.o

Színházi plakátok: Dohányon vett kapitány (1949.) Szabad szél (1960.) Csárdáskirálynő (1949.)

„1951-ben a színjátszók óriási sikerrel mutatták be Dunajevszkij: Szabad szél című operettjét.

1952-ben megalakult a női kórus, akik a férfiakkal közösen 1952-ben Pécsi István karnagy vezetésével a Zeneakadémián szerepeltek. 1953-ban a Gül Babával és a Csárdáskirálynővel (Rátonyi Róbert színművész vendégszereplésével) arattak fergeteges sikert.

A X. kerületi kulturális versenyen népi tánccsoportunk első helyezést ért el.

A Gül Baba c. előadás (1953.)

Ugyanebben az évben fú25

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. vószenekarunk a budapesti zenekari seregszemlén a II. helyezést vívta ki magának.

Már minden negyedik dolgozó könyvtárunk látogatójává vált, ahol kéthavonként könyvankétot és kiállítást rendeztek…

Könyvtár az 1950-es években

A Munka Törvénykönyve és az üzemi kollektív szerződés alapján vállalatunk 1953-ban kulturális célokra 300.000 Ft-ot biztosított, mely összegből a kultúrház tatarozására 120.000 Ft-ot, a függetlenített kultúrmunkások béralapjára 100.000 Ft-ot, a színjátszók és a zenekar költségeire 10-10.000 Ft-ot, könyvtárfejlesztésre 6.000 Ft-ot, az irodalmi, történeti- és képzőművészeti szakkör részére 13.000 Ft-ot irányoztak elő.

Műhelyi fiókkönyvtárak létesültek. A kultúrotthonban a műszaki körök munkáiról félévenként kiállítást rendeztek. Havonta egyszer filmvetítéssel, vagy kultúrműsorral egybekötött ismeretterjesztő előadást szerveztek és megalakították a gyermekszórakoztató kört. Üzemi dolgozóink – főképp a telepiek gyermekei havonta két vasárnap délután báb- és filmműsort láthattak. A kicsinyek előadták a János vitézt. Az üzemi kultúrcsoport műsoros esteket rendezett.” Nagy I. 224.

Feltehetően az 1950-es évek elejére vonatkoznak Nagy István könyvének itt idézett sorai:” Szépült kultúrotthonunk, ahol tánctermet, kerthelyiséget, tekepályát, uj könyvtárat, olvasótermet építettek társadalmi munkásaink” .” Nagy I. 227. o.

A Színház és Mozi 1950. május 21-i számában jelent meg a „Forgó színpadot épít” című cikk, melyből kiderül, hogy a „Tamás bátya kunyhójá”-t próbálják a színjátszók. „Fűrészelés, kalapácsütések csattogása közben próbálja a Törekvés kitűnő kultúrgárdája „Tamás bátya kunyhója” drámai jeleneteit. Kinn, a MÁV Északi Járműjavítótelep épületében lévő nagy színházteremben egyszerre folyik a próba és a másik „izgalmas” munka: a forgószínpad építése. Már készen is áll a tekintélyes forgókorong a nagyszerűen felszerelt színpadon. A darab színpadképeit már itt fogják felépíteni a színjátszók. Szorgalmasan folynak a próbák Villányi Ferenc vezetésével…”

26

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Nem tudjuk pontosan meddig viselte az egylet eredeti nevét, de az bizonyos, hogy az 1949-es színházplakát még azon a néven hirdeti. A pontos évszám ismerete nélkül, a tárgyi és írásos dokumentumokból arra lehet következtetni, hogy az 1950-es évek elején - valószínűsíthetően a kor szellemének kényszereként „fölülről” megváltoztatták a Törekvés Dal- Zene és Önképzőegylet nevet. Új neve: Pierre Semard Kultúrotthon (P.S. mártírhalált halt francia vasutas ellenálló. Gyanítható azonban, hogy az új név soha nem terjedt el. Nagy István könyvén kívül egyetlen zászló van birtokunkban, mely e tény valóságát bizonyítja. A piros selyemzászlón arannyal hímezve a következő felirat áll, közepén a Magyar Népköztársaság akkori címerével: „Északi Járműjavító Ü.B. „Pierre Semárd” Kulturház Színjátszó csoportjának a „Gül Baba”c. operett sikeres bemutatásának emlékére Budapest-Ferencváros „November 7.”

Kultúrotthon színjátszói 1954. XII. 18-19” Idézett művünk viszont, az ötvenes évek elején ezen a néven említi a házat ismertetve annak programjait és művészeti sikereit. „A Pierre Semárd Kulturotthon természettudományos előadások mellett hetente kétszer mozi előadást tartott…Népi táncegyüttesünk számos vidéki fellépésre járt komoly elismeréssel…A Vasutas Képzőművészeti Körben számos jókezű szobrászunk és színes látású festőnk alkotott…Sok remekbesikerült egyfelvonásos és nagy kasszasikerű operett (Mátyus Emília „primadonnákkal”) után 1954-ben mutatták be üzemi színjátszóink G.B.Shaw Pygmalionját. Az 1954 augusztusában először megjelent „Járműjavitás” cimü üzemi lapunk a produkciót magasra értékelte. Kiemelte a negyedszázados üzemi színjátszói jubileumát ünneplő Beke Károly művészi Higgins megformálását. Baranyi Jánosné, Fatér Mária, Kádárné (később kétes körülmények között disszidált), özv. Polgárné, Váradi Mária, Baranyi János, Szebek Mihály, Walter László alakítását, s nem utolsósorban Szilas Béla – aki egyben Liza apját nagy átéléssel játszotta- rendezőt, valamint Vadas Lajos kultúrigazgatót dicsérte- teljes joggal az ujság.”N.I.227.o.Az 1956-os forradalom után az intézmény ismét felvette a „Törekvés” nevet így: Törekvés Kultúrház. Az intézmény 1961-től már „Törekvés” Művelődési Ház-ként szerepel.

1956-os események kapcsán két ízben említi könyvében Nagy István a Törekvést: „1956. október 30-án Brandt Jenő igazgató és Tóth Gyula főkönyvelő személyesen hozták ki dolgozóink pénzét a kőbányai Nemzeti Bank fiókjából, melyet a megjelentek között a kultúrotthonban szét is osztottak… 1956. november 3-án a Törekvés Kultúrotthon színháztermében gyülekeztek az ideiglenes munkástanács meghívására jelentkezők. Az elnök hangsúlyozta, hogy az „elvtárs” helyett mindenkit az „Úr”, illetve a „Hölgyem” megszólítás illet. Ezért Brandt Jenő úr helyébe Vass Ede műszaki főtanácsos urat nevezzük ki a főműhely főnökévé.” N. I.230231. o.

A forradalom idejéről nincsenek dokumentumok. Feltehetően azért, mivel a helyzet eléggé kaotikus volt és az elbeszélésekből az derül ki, hogy sok mindent elégettek az intézmény udvarán. Így esett áldozatául a forradalmi napoknak - többek között - a marxista-leninista irodalmon kívül sok magyar klasszikus szépirodalmi műve is könyvtárunknak és eredeti egyleti zászlónk is. A forradalmi zűrzavar a Törekvésben folyó tevékenységet is felfüggesztette rövid időre. A forradalom bukása után azonban megkezdődött az élet újraszervezése Vadas Lajos igazgató vezetésével a régi „Törekvés” név alatt. 1957-ben már újult erővel dolgoztak a színjátszók.

27

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. „1957-ben a Csárdáskirálynő bemutatása mellett színjátszóink vidéki turnéra mentek.

1958-ban újították fel Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című darabját, amelyről az Esti Hírlap értékelése nyomán már tudósítottunk, valamint Kodolányi: Földindulás-át.” N.I. 247. o 1958-ban fogalmazta meg az MSZMP művelődéspolitikai irányelveit, mely hosszú időre meghatározta a művelődési intézményekben elvárt tevékenységet is. Ekkor vezették be a híres három „T”: tilt, tűr, támogat – elvét. A könyvtárakban nem jutottak hozzá az olvasók a tiltott könyvek jegyzékén szereplő írók műveihez . A bemutatott színműveket erősen cenzúrázták.

Ez az év volt a „Törekvés” 70. jubileumi éve.

Kovács József kórus elnök, aki 1928-tól 1966-ig volt tagja kórusunknak, a jubileumra készült visszaemlékezésében (melyet családja gondosan megőrzött) írásba foglalta, hogy az új, ma is meglévő, zászlónkat e jubileumra kapták.

A nagyméretű kék selyemzászlón a következő arany hímzésű felirat áll: Északi Járműjavító Ü.V., alatta az Jubileumi zászló, szalagkötés (1958.) eredeti „Törekvés” címer – amelyből azonban már hiányzik a királyi korona - és ez alatt az énekkar felirat.

A jeles színházi események sora folytatódott:1960. március 31-én jelent meg a Pesti Hírlapban Pesold Ferenc cikke, Max Frisch Kőbányán címmel: „Vadas Lajos, a művelődési ház igazgatója végül is megnyugodott. Az utolsó sürgető csengetésre megtelt a terem és 500 ember kíváncsi tekintete leste a bordó függöny rezdülését. Telt ház az Északi Járműjavító színháztermében. Ötszáz ember prózai előadásra indult szombat este és a Hungária körút, Kőbányai út kereszteződésénél befordultak az emeletes épület előcsarnokába, hogy a pénztárnál egy előadáshoz megváltsák a részvételi jogot. Kőbányán is meghalt az a legenda, hogy a dráma vonzereje gyengébb a vígjátékénál, az operettnél. Azután sötét lett a nézőtéren és világos a színpadon. Kezdődött az előadás, a nézők Budapesten az elsők között Max Frisch svájci író „…és a holtak újra énekelnek” című darabját figyelték. Színjátszóktól régen – és ma még eléggé ritkán – látott szép előadás élvezői lehettek a megjelentek. De vajon észrevették-e, hogy a színpadon az író akaratától függetlenül egy látható és egy láthatatlan történet bonyolódik? A látható történetben a rémült vén ember az óvóhelyre tántorog. De a szerep mögött idősebbik Bajor Károly élete is jelen van. Az ötven év, amit majdnem hogy alapító tagként lepergetett a Törekvés színjátszói között, a főműhelyben, mint lakatos…Vagy a darabbeli Benjamin: Lázár István. Megtapsoltuk csiszolt, szépen formált alakítását.. De mögötte ott volt a nemrégen még diák, akinek vasárnaponként órákat ácsorgott a Néphadsereg Színháza előtt, hogy kedvére nézhesse kedvenc színészeit. S akinek nagy élménye, hogy …Pálos György hosszasan és őszintén beszélt neki, a vasúttechnikumot végzett villamosmozdony-szerelőnek a színészi hivatásról…És a pópa? Akinek író irányította sorsa bizonyítja, hogy a fasizmusba 28

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. beletörődők is az áldozatok névsorába kerülnek. Ezt láttuk mi, de egy-egy mozdulatból talán érezni lehetett a mögötte lévő Szebek Mihályt, a néhai maróst, akit kedve és vágya először mint díszletezőt vitte a színpadra, s aki, jóllehet már kilenc éve más területre került a főműhelyből, mégis visszajár, hívásra, hívás nélkül…mögötte ott van a láthatatlan: Beke Károly, Polgár Ilona, Jordán Györgyi, Paszinger József –és Józsefné, B. Nagy Árpád, Borda Xénia, Polgár Józsefné, Novák Károly, Habranyi Sándor, Paál György, Kirschner Károly, Kerekes Péter története. És az egészet összefogta, az író gondolatát erőteljesen hangsúlyozta egy 25 éves fiatalember: Novák Márk...Régen nem látott kitűnő előadás részesei voltunk mi ötszázan…” (Az újságcikkben hibásan megjelent szereplők nevei helyesen: Passinger József és Józsefné, Molnár Györgyi.)

Max Fritsch:… és a holtak újra énekelnek (1960.) Elől Polgár Ilona A 60’-as évek további fontosabb programjaiból és történéseiből – egészen az igazgatóváltás eseményéig - egy csokorravalót idézzünk ismét fejezetünk krónikásától, Nagy Istvántól: … „…1961-ben a népitánc-csoport együttessé, 1963-ban a férfikórus vegyes kamarakórussá alakult át …a színjátszók által 1962-ben megalapított ’Irodalmi Színpad’ biztosította, hogy mind a kerületi, mind a budapesti versenyeken jó eredményeket érjenek el… 1963. március 13. és 31. között ’Jubileumi Hetek’ keretében ünnepelte a Vasutasok Szakszervezet Törekvés Kultúrháza 75 éves jubileumát. Köszöntötték a dal, a muzsika, a művelődés után érdeklődő vasúti munkásokat, alkalmazottakat, Kőbánya lakosait, akik megtisztelték a jelentős évforduló rendezvényeit. A Törekvést nemcsak a fenntartó Vasutasok Szakszervezete, hanem a Landler-, Szolnoki-, Debreceni-, Miskolci-, Szombathelyi- és a Dunakeszi Járműjavitók is kórusaikkal üdvö-

29

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. zölték. Ez alkalommal kiállítást rendeztek az Északi Főműhely történetéből, felelevenítették legsikeresebb műsoraikat, magyar népdal- és táncestet, ünnepi filmbemutatót, fotó- és bélyegkiállítást szerveztek. … Díszközgyűlést rendeztek, amelyen felszalagozták a már-már megkopott zászlókat és jutalmazták az arra érdemeseket… A Gyermekbalett csoportunk …énekes, táncos műsort adott elő. …A kamarakórus 1966-ban a rádióban is szerepelt, a minősítő hangversenyen ezüst koszorút nyert. (E rádiós szereplés hanganyagát próbáltuk megszerezni a Magyar Rádió archívumából a 110 éves évfordulóra. Az egyik régi rádiós hangtechnikus elmondta, hogy ő még emlékszik a kórus szereplésére, mivel nagyon szép volt, de a felvétel sajnos már nem létezik –a szerz.) Népi táncegyüttesünk és zenekarunk 1966-ban Jugoszláviában vendégszerepelt és ők, valamint kamarakórusunk 1967-re jugoszláviai tengerparti körútra készül, továbbá a Szegeden megrendezendő Országos Szakszervezetei Folklór Fesztiválra. Itt búcsúzunk az 1967. január 1-ével nyugalomba vonult Vadas Lajos elvtárstól, a Törekvés Kultúrház igazgatójától, régi dalosától, színjátszójától, s üdvözöljük a fiatal, szakképzett, agilis új igazgatót, Balogh Lajos elvtársat…” N.I. 247-248. o.

Vadas Lajos, nemcsak a Törekvés legendás hírű igazgatója volt 1953-tól, de a színjátszók egyik legjobb énekes művésze is. Életútjáról, érdemeiről a Magyar Vasutas 1965. májusi számában olvashatunk Kovács János cikkében „…Évek óta nagy hozzáértéssel vezeti a legnagyobb vasutas művelődési házat. Kőbánya és a vasutas népművelők, a munkások Lajos bácsija, Ilosfalvi Róbert és Fodor János operaénekesek egykori kórustársa nem lett miniszter, se gyárigazgató. Mellét is csupán két kitüntetés díszíti. Az egyiket, a Szocialista Kultúráért kitüntetést 1957-ben, a másikat, a Munka érdemérem ezüst fokozatát az idén, felszabadulásunk 20. évfordulóján kapta.” Vadas Lajos jobb kezeként, megszállott népművelőként dolgozott Polgár Ilona, aki szintén, egész családjával együtt, lelkes színjátszó volt.

Törekvés Táncegyüttes (1963.)

Jubileum (1963.)

A legendás kórus és színjátszás mellet a harmadik híres tevékenységi formája volt a „Törekvés”-nek a bál, mely mindig tömegeket vonzott. A középkorú és idősebb fővárosi lakosság nagy része emlékszik a híres „Törekvés” bálokra. Ide járt táncolni a Könyves Kálmán körút másik oldaláról a volt Dohánygyári lakásokba telepített görög kolónia lakossága is. E rendezvényeket azonban az 1960-as évek végén, az állandósuló rendbontások miatt be kellett szűntetni. Amikor egy-egy éjszakába nyúló rendezvényről tömegközlekedéssel már nem lehetett hazajutni a taxisok azonnal tudták, a „Törekvés” név hallatán, hol vannak a nagy bálok, hova kell jönni, gyakorta maguk is idejártak táncolni. Az 1960-as évek jellemzője volt az is, hogy 30

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. éledezni kezdett egy újfajta „modern” amatőr művészeti élet, melyből később nagyon sok művész lett profivá. E ház falai közül indult például amatőrként az Illés együttes.

1968-2004. Az új gazdasági mechanizmustól az Európai Unióig 1960-as évek végétől a ’80-as évek végéig Az 1960-as évek végére megszűntek az alapítástól működő klasszikus nagy művészeti csoportjaink, a dalárda és a színjátszók. Ennek okát egyfelől abban kereshetjük, hogy ez a korszak az alkotóművészeti közösségek modernizálódásának kezdete, ugyanakkor ezzel ellentétes tendenciák is hatnak: a szocialista művelődési irányelvek egyik jellemző elvárásaként nagy hangsúly helyeződött a mozgalmi ünnepekkel kapcsolatos tevékenységekre.

1970 a felszabadulás 25 évfordulója, Lenin születésének 100. évfordulója, így a teljes évi munka ennek jegyében telt. Vetélkedők, ismeretterjesztő előadások, kiállítások, műsorok sokasága fémjelezte a két jubileumot. Ebben az évben adta ki a Bp. X. ker. tanács 9030/70 számú új működési engedélyét a „Törekvés”-nek, területi művelődési központba sorolással.

1972-től folyt az épület teljes felújítása. Elsőként a tetőszerkezetet hozták rendbe. Ekkor a fűtés még helyiségenként történt egyedi olajfűtésű cserépkályhákkal. Balogh Lajos igazgató 1975 februárjában - a közel 100 esztendős intézmény története- beszámolójában írja le a következőket: „A „Törekvésben” jelenleg 10 klub (Szocialista brigád-, Nyugdíjas-/1975/ Ifjúsági-, Archív film-, Népek Barátsága-/1972/, Egészségügyi-, Honvédelmi-, Balesetelhárítási-, Ifjúsági vezetők klubja); 5 szakkör (Filatelista, Film, Fotó, Helytörténeti, Dísznövény); 4 művészeti csoport (Ifjúsági és gyermekstúdió, Balettcsoport, Fiatal tehetségek stúdiója, Irodalmizenei stúdió); 6 tanfolyam (balett akrobatika, művészi torna, színpadi tánc-az 1960-as évek elejétől, szabás-varrás, szakmunkás előkészítő, titkárnői); 4 baráti társaság (zene-, irodalmi, képzőművészeti-, antialkoholisták) működik.” 1974-ben közel 500 TIT előadás zajlott az intézményben. A „Törekvés”-ben készült pályája kezdetén, tartotta száraz jégtánc-balett edzéseit - minden idők legeredményesebb, 1980-ban a világbajnokság aranyáig eljutó- jégtánc párosa: a magyar Sallay-Regőczy páros. Itt kezdte filmes pályáját amatőrként Tarr Béla. „Divatos” területe volt ezen időknek a bejáró dolgozókkal való kiemelt foglalkozás, valamint a munkásszállókon nagy számban élő dolgozók kulturális ellátása. Mivel az Északi J.J. Üzem bejáró dolgozóinak aránya kb. 60% körül mozgott, vonzáskörzetében pedig több nagy férőhelyű munkásszállás helyezkedett el, a „Törekvés” e munkában is élen járt. Nem véletlen, hogy az akkori „réteg-politika” eredményeként szerveződött meg 1975-ben a nagy létszámú Nyugdíjas klub is. A szocialista művelődéspolitika szerves része volt, főleg az egykori munkahelyi művelődési házak (bár nyitottan működtek a területre is) esetében, hogy helyszínei és résztvevői voltak a nagy társadalmi és politikai ünnepek, üzemi kitüntetési ünnepségek lebonyolításának. (Április 4, Alkotmány ünnepe = Augusztus 20., November 7., Élüzem, Kiváló Üzem, KISZ, MSZMP, Hazafias Népfront.) Az ekkor divatos névadó ünnepségek, nagy létszámú nyugdíjas búcsúztatók helyszíne volt a Törekvés, mely rendezvényeken az akkori művészeti élet prominens személyei adtak műsort az intézményben dolgozó jeles amatőrök mellett. Balogh Lajos igazgató 1975-ös összefoglalójában írja: „Az elmúlt 5 évben 11 alkalommal sugározta a TV és a Rádió a „Törekvés” nagy kulturális-politikai rendezvényeit. A szovjet, az NDK, a Csehszlovák TV is több olyan politikai programot közvetített, amely a „Törekvés”-

31

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. ben került megrendezésre... A művelődési központ évi látogatottsága – az utolsó 5 év átlagában mindig meghaladta a negyedmillió embert.”

A munkás-művészek közül Orczi Géza szalmából készült intarzia és Juhász Miklós grafikai kiállítására került sor. Ugyanez évben rendeztük meg Beck Judit festőművész nagysikerű kamarakiállítását is. A kor sajátossága volt, hogy az érettségivel rendelkezők aránya még alacsony volt, ugyanakkor megnőtt ezen végzettséggel betölthető munkakörök száma. Ennek köszönhetően rendkívüli sikerrel működött 1971-től 1979-ig az intenzív gimnáziumi vizsgára felkészítő tagozat (évi 200 tanuló), így két év alatt szerezhettek érettségit az ide járók.

E korszakhoz szervesen hozzátartozott a MÁV Igazgatóság Területi Bizottságának szakmai és politikai felkészítő sorozata, melyet intézményünkben rendeztek. A Pénzügyminisztérium szervezésében folytak az Ascota-gépkönyvelő, az Autóközlekedési Tanintézet - az egyre terjedő személygépkocsik úrvezetői - rendszeres tanfolyamai. A Hadkiegészítő Parancsnokság évi nagy bevonulásainak szintén helyszínéül választotta a „Törekvés”-t.

1975-ben személycsere történt a „Törekvés” és a régi Pataky Művelődési Ház igazgatói posztján. Szirmai Jenő igazgató (1975-1980) vezetése alatt működött tovább a „Törekvés”, míg Balogh Lajos az új Pataky Művelődési Központ vezetését vette át.

Az 1970-es évek fő üzemi mozgalma volt a szocialista brigádmozgalom (1975-ben az Északi Járműjavítóban 132 szocialista brigád működött, 1.668 taggal – a szerző.), amit az 1980-as évek közepén felváltott a GMK (gazdasági munkaközösség). Ezen új „mozgalom”, mondhatjuk szétverte a jutalmazott közösségi brigádmozgalommal együtt az addig megszokott üzemi dolgozók művelődési csoportjait is. A „kötelező” brigádprogramok megszűntek. A közművelődés az 1974-es Közművelődési határozat nyitott szellemében átszerveződött, a népművelés kifejezés helyett a szélesebb közművelődés váltotta fel, 1976-ban megszületett a Közművelődési törvény. Egyre nagyobb hangsúlyt kapott az intézményt használók valódi érdeklődése, lehetetlen volt már létrehozni felülről, „parancsszóra” művelődési közösségeket, művészeti csoportokat. Egyre nagyobb számban alakultak e korszak legjellegzetesebb műkedvelő csoportjai, mint pl. Vadrózsa citerazenekar, Vidróczki-, Kremenyica népzenei együttes. Ugyanakkor a közművelődési programok egy része továbbra is a politika primátusát tükrözi.

1975-től két népművelő munkatárs végezte a közművelődési feladatokat. Dobrovolszky Sándorné 8 évig közművelődési előadóként dolgozott, míg Orosz Júlia ismeretterjesztési előadóként 2 évig tevékenykedett az intézményben. Benson Vilmosné gazdasági vezetőt (19691978) Pintér Vincéné gazdasági vezető váltotta fel (1978 –1984). Az új gazdasági vezető új szellemet hozott az intézmény gazdasági életébe. Munkája nyomán tervszerű, precíz gazdálkodás folyt, de rendkívüli affinitást mutatott a közművelődési munka szakmai részével, és gazdája lett a ház belső küllemének is. Neki köszönhető, hogy helyiségeink új berendezést kaptak, a régiek felújításra kerültek, ismét vonzóvá vált az intézmény belső tere. Személye nagy nyereség volt mind az intézmény, mind a munkatársak számára. Egyénisége és műveltsége biztos záloga volt a zavartalan együttműködésnek, fegyelmet követelt, de megbecsülte munkatársait, akik egy emberként szerették és tisztelték. Ő bízta ránk a „Törekvés” kincsesládáját, mely az egylet egykori relikviáinak megmaradt részét rejtette. Azóta őrizzük és ennek köszönhető, hogy a 110 éves kiállítás megrendezésekor e régi tárgyakat is a jubileumi látogatók elé tárhattuk.

32

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. 1977-ben az Északi J. J. munkásművészeinek nagysikerű képzőművészeti kiállítását rendeztük meg. Kiállító művészeink: Bottyán János, Gomola József , Kálmán József és Pálfi József . Ugyanezen évben a MÁV Vezérigazgatósága szellemi vetélkedőt hirdetett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója megünneplésére. Az Északi Járműjavító versenyét a Törekvés bonyolította, a döntőre novemberben került sor. E versenyről és a döntőről tudósított a Kőbánya újság 1977 novemberi száma a Törekvés Művelődési Központ: Szocialista brigádok vetélkedője című cikkében: „…A döntő napján izgatott versenyzőkkel és nagyszámú érdeklődővel telt meg a Törekvés Művelődési Központ tanácsterme. A közönség soraiban ott voltak a családtagok, munkatársak, de eljöttek azok is, akik az előző fordulókban kiestek. Érdemes volt végighallgatni a vetélkedőt, mert a történelmi, politikai, művészeti, sport és szakmai kérdésekre nagyon sok helyes válasz hangzott el…”

A Törekvés Művelődési Központ egyik érdekes kísérleti programjáról olvashatunk a Munka című folyóirat 1978 februári számában, Csehov Kőbányán címmel, Ágh Tihamér tollából: „…A Magyar Rádió ifjúsági osztálya ugyanis harmadik alkalommal látogatott a Törekvés Művelődési Központba, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsen a közönséggel. Első ízben Simonffy András Tartályvonat Pest felől, a második délutánon pedig ugyancsak Simonffy András, Bent a szekrényben című rádiójátékát forgatták le hangszalagról az ifjúsági klub tagjai és az intenzív gimnázium hallgatói számára. …Ez a harmadik helyszíni előadás azonban nehezebb kísérletnek tűnt. Csehovot hozták Kőbányára. …Mindjárt az elején elmondhatjuk, hogy a kísérlet sikerrel járt. Csehov „életek” című drámája, melyet az író „életem” című kisregényéből Gál István rendező alkalmazott, sok gondolatot ébresztett a fiatalokban. Ez derült ki az adást követő beszélgetésen, melyen részt vett Gál István rendező, Velenczey István színművész, a darab egyik szereplője és Szirmai Jenő, a művelődési központ igazgatója. …A sorozat, a rádiósok és a Törekvés Művelődési Központ kapcsolata ezzel a helyszíni adással nem ért véget. Gál István rendező meghívta az ifjúsági klub tagjait és az intenzív gimnáziumot végző fiatalokat, hogy a rádióban hallgassák meg – az azóta műsorra került – „Köztársaság tér 1956” című háromrészes dokumentumjátékot… Kíváncsiak ugyanis a visszajelzésre.

A fiatalok, akik akkor még nem is éltek, vagy egészen kicsik voltak, vajon miként követik nyomon az eseményeket, milyen reagálást vált ki belőlük a közelmúlt történelmét megelevenítő történelmi dráma? Milyen gondolatokat ébreszt, vitát provokál Maléter hangja és Mindszenty beszéde? …A rádió ifjúsági osztálya tehát sokféle, színes és hasznos lehetőséget kínál.

S ezt okosan használja ki a Törekvés Művelődési Központ, hiszen a nevelésnek, az irodalom és történelem oktatásnak egy igen szórakoztató, élménytadó formája a rádió találkozása az alkotókkal, korok, sorsok, emberek, Szirmai Jenő igazgató társadalmak, irodalmi alkotások megismerése a kötelező tananyagon túl.”

E „rendhagyó komplex művelődési programról” így írt Szirmai Jenő igazgató a Népművelés c. szakmai folyóirat 1978. áprilisi számában „Alkotók és befogadók” című cikkében „Gál Istvánt idézve: „A vitában az volt a termékeny és érdekes, hogy míg mi a művészi önállóságot, függetlenséget, az alkotás 33

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. eredetiségét védtük, szembetaláltuk magunkat egy friss, a társadalmi igazságokra roppant érzékeny reagálással, egészséges igazságérzettel - s bizony egy-egy kérdésben nem nekünk volt igazunk…”

1978-ban került megrendezésre a „Brigádélet” című kiállítás, mely az északi Járműjavító 132 szocialista brigádjának munkáját, mindennapi életét mutatta be. E kiállításról írt cikket „Dolgoznak és művelődnek” címmel Lukácsy József a Fáklya című folyóirat 1978. júliusi számában.

Szintén 1978 nagy eseménye volt a KMP megalakulásának 60. évfordulójára készült kiállítás, melynek megnyitójáról a SZIM (Szerszámipari Művek) Hírlap 1978. december 23-i számában tudósított Kövér Tamás „Kiállítás Kőbányán” címmel. E kiállítás megnyitón jelen voltak az Északi Járműjavító és a kerület párt-, állami és tömegszervezeteinek vezetői. A megnyitó műsorát Tamási Eszter (a kor legnépszerűbb TV bemondónője) konferálta, a műsorban Jancsó Adrienne, Turpinszky Béla, Forgács Júlia lépett fel.

További kiállításai ez évnek: az NDK bemutatkozik, Lengyel turisztikai plakátok, az Alkotó Ifjúság díjnyertes munkái.

1981-től 1984-ig a Vasutasok Szakszervezete új koncepciójaként a „Törekvés”, az országot behálózó vasutas művelődési házak és klubkönyvtárak szakmai irányítójaként, mint Törekvés Országos Módszertani Központ folytatta tevékenységét, Az új feladathoz nagyszabású személyi változásokat hajtott végre a Vasutasok Szakszervezete mint fenntartó. Csikay Miklóst nevezték ki az intézmény élére, és az országos feladatkör végzésére új csoportot hívtak életre, míg a régi igazgató és népművelő látták el a helyi művelődési feladatokat. (Akkor jelen tanulmány szerzője, Szőllősi Ilona a könyvtári csoport élére.) Szirmai Jenő volt igazgató 1983-ban elkerült tőlünk, a Vasutas Zeneiskola igazgatói posztját vette át a nyugalomba vonult Bojtor Imre után.

1981-ben a Törekvés Táncegyüttes megalakulásának 20. jubileuma – megfelelő terem híján - a Pataky Művelődési Központban került megrendezésre. A nyolcvanas évek elejének néhány közművelődési programja: kiállítások 1981-ben Erdősi Gyula faintarziái, Gomola József amatőr festőművész kiállítása. 1983-ban a Vasutasok Szakszervezete Szimfónikus Zenekarának hangverseny bérletsorozata - Hamary András vezényletével. 1984-ben az Alma trió hangversenye, „Békéről a háború ellen”- Dluhopolszky László grafikus kiállítása. Ezen időszakban a következő klubok működtek: Nyugdíjas klub, Ifjúsági klub, Szocialista brigádklub, Fotókör, Természetjárók, Bélyeggyűjtő kör, Sakk-kör, Dísznövény szakkör. Tanfolyamok: balett és művészi torna – Latabár Katalin és Tarczy Zoltán vezetésével. Művészeti csoportok: Vidróczki népzenei együttes. 1983 végére elkészült a próbaterem és a Törekvés Táncegyüttes hazaköltözött.

A 80’ as évek derekán újabb változások történtek a „Törekvés” életében. 1984-ben megszűnt az országos módszertani központ funkciója és újra a helyi közművelődés vette át a vezető szerepet. 1985-ben Csikay Miklós távozott, helyette Székelyhidi Ferencet nevezték ki, a nyugalomba vonuló gazdasági vezető Pintér Vincéné helyét Berta Gyuláné foglalta el. Távozott Dobrovolszky Sándorné közművelődési előadó és az év derekán - fájó szívvel búcsút mondva a könyvtárnak – én, Szőllősi Ilona vettem a munkakört, amit azóta is egyedüli népművelőként töltök be.

A támogatások folyamatos elértéktelenedése és csökkenése miatt - ettől kezdve - fokozatosan helyiségeinek bérbeadásába kezdett az intézmény. (Nálunk működött pl. a Postás Műve34

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. lődési Központ átépítése idején az „Erkel Ferenc” Zeneiskola.) A személyi változások nyomán megváltozott az intézmény tevékenységének arculata. A fő hangsúly ismét a művészeti irányvonalra tevődött. Új műsorfüzet hívta a látogatókat, melynek borítótervét Szalay István grafikus készítette. (Ő tervezte például - még Képzőművészeti Főiskolai hallgatóként – a MÁV azóta is használt - új logo-ját.) Az intézmény színházterme lezárásra került és várta, mikor kerül sor a felújításra, így hosszú évekre egy 120 férőhelyes klubszobába kényszerültünk programjainkkal.

1985-ben elsőként a MÁV É.J.J. Bélyeggyűjtő körének vándorkiállítására került sor, majd ezt követte Lehotka László fotóművész nagysikerű „Lebegés” című különleges fotókiállítása, melyet testvérbátyja Lehotka Gábor orgonaművész nyitott meg. Első nagy szórakoztató és - nyugodt szívvel állítom – ismeretterjesztő programunk Dankó Pista nótaszerző emlékműsora volt, Hatvani Kis Gyöngyi és Tarnai László előadásában, melyet a táncegyüttes mellett főállásban működő népi zenekarunk kísért. (Ez volt az utolsó program a legendás hírű báltermünkben az átépítés előtt.) A Kőbányai Szent László műemlék templomban - az időben ez még nagy helyi pártellenállásba ütközött - egy teljesen új orgonahangverseny sorozatot indítottunk. Ekkor még voltak engedélyeztetési kötelezettségek a közművelődési rendezvények szervezéséhez - a Tanács Közművelődési Osztálya, a Kerületi Rendőrkapitányság, az Országos Filharmónia – jóváhagyása kellett, melyek megszerzése ilyen kényesebb ügyekben nem kis feladatot, diplomáciai készséget igényelt. A hangversenyeket 1985 – 1988 között folyamatosan megrendeztük, neves művészek előadásában: Áchim Erzsébet, Lehotka Gábor, Zeke Lajos, Szőkefalvi Nagy Katalin, Kárpátí József, Alföldy-Boruss Csilla, Lőrincz Katalin, Kovács Endre, Elekes Zsuzsa. Ugyanebben az időszakban,1985-1987 között új kísérletbe kezdtünk a néptánc oktatás területén, mivel országszerte lanyhult az érdeklődés a néptánc iránt, fogyott az utánpótlás. A kőbányai László Gimnázium igazgatójával sikerült együttműködést kötni, hogy tornaóra keretében heti egy alkalommal oktathassunk néptáncot. A kísérlet olyan jól sikerült, hogy a második évtől már intézményünkbe jártak a diákok néptáncórákra.

1986-ban a szórakoztató programokat is élvonalbeli művészek előadásában rendeztük meg. Haumann Péter Kossuth díjas színművész önálló estje - színházterem hiányában - a nagy befogadóképességű éttermünkbe, Nagy Bandó András „Fejből jött írás” című műsora a klubszobába szorult. Ismertterjesztő programsorozatunk az érdeklődők sokaságát vonzotta; találkozhattak Kovács Ádámmal, a Celladam feltalálójával, az akkor még újdonság számba menő reflexológiáról Dr. Palágyi Jolandával beszélgethettek, és személyesen kérhettek tanácsokat kertjeik műveléséhez, növények gondozásához Dr. Bálint Györgytől.

Az 1987-es évben is nagyszabású kiállításokat rendeztünk; Pelbárt Jenő festőművész tárlata, Révész Tamás fotóművész „Szicília” kiállítása, és 30 éves fotószakkörünk gyűjteményes kiállítása. Az országban talán egyedül emlékeztünk meg emlékkiállításunkkal Pécsi Sándor színművészről, amit Dr. Cenner Mihály színháztörténész nyitott meg. A kiállítást egy hetes archív filmbemutató kísérte a művész filmjeiből. Nagy megtiszteltetés volt az intézménynek, hogy a kiállításról a Magyar Televízió esti Híradója hírt adott. „Ilyen gazdagok vagyunk” címmel közönségtalálkozón beszélgettek az érdeklődők Mezei András íróval, új könyve kapcsán a magyar nagyhírű, de fogadókészség híján elvetélt találmányokról, kutatásokról, az egyre inkább éledező vállalkozói ötletekről. Nagyon-nagy érdeklődés kísérte a találkozót Mester Ákossal, a 168 óra című rádiós politikai hetilap szerkesztőjével. Megdöbbenésünkre a vártnál jóval kisebb érdeklődés mutatkozott néhány, megítélésünk 35

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. szerint, kurrens e téma iránt. Mivel a következő évben minden állampolgárt érintő nagy változásra készültünk, meghívtuk dr. Kupa Mihályt, az akkori Pénzügyminisztérium költségvetési reformbizottságának vezetőjét, hogy a bevezetésre kerülő személyi jövedelemadóról tartson tájékoztatót. Ugyancsak elképesztő volt a magyar felnőtt társadalom közönye az AIDS kapcsán. Hiába hívtuk meg az Országos Közegészségügyi Intézet illetékes főorvosát, dr. Petrás Győzőt, alig akadt néhány érdeklődő a témára. Szerencsés látogatóink még utolsóként meghallgathatták, az azóta már elhunyt dr. Weninger Antal előadását a „Gyógyító jógá”-ról.

1988, a „Törekvés” 100 éves évfordulója Már 1986-ban megkezdtük a „Törekvés” Művelődési Központ 100 éves jubileumának előkészítését. Felhívást tettünk közzé a Magyar Televízióban és a sajtóorgánumokban, s bár a felhívás nyomán érkezett néhány értékes fotó, tárgyi emlék, de az eredmény jóval a várt alatt maradt. Mivel 1987-ben nem volt lehetőség az intézményben nagyszabású kiállítás és jubileumi műsor rendezésére, a jubileumi évet igyekeztünk programjaiban színessé és méltóvá tenni a centenáriumhoz, illetve néhány új arculati elemet terveztettünk az ünnepre. A magyar királyi korona miatt nem engedélyezték az eredeti egyleti címer használatát ezért átterveztettük.

(E címer használata mellett döntött a rendszerváltást követő vezetés is, így ezt használja logóként ma is az intézmény.) A jubileum alkalmából készíttetünk 1989. évre egy szép kivitelű, reklám célzatú kártyanaptárat is.

A centenáriumi év jelentős eseményei: áprilisban a Franciaországban élő és alkotó Tar Zsuzsanna festőművész vándorkiállításának megnyitójára került sor, mely a „Törekvés” után 6 vidéki vasutas művelődési házban került bemutatásra. Májusban jótékony célú orgonahangversenyt rendeztünk a vasutas nyugdíjasok segélyezési alap javára Kovács Endre orgonaművésszel. Szeptemberben nyitottuk meg az Országos Vasútmotívum Bélyegkiállítást, majd a hónap végén került sor Elekes Zsuzsa orgonahangversenyére Dagmar Wanke-Szendrey és a lübecki Johanneum kamarakórus közreműködésével. Novemberben rendeztük meg „Hobbim a vasút” fotók és relikviák címmel Nagy József gyűjteményének kiállítását.

1989-ben, a fordulat évében, rendkívüli helyzet alakult ki. A nehezedő gazdasági körülmények között, a Vasutasok Szakszervezete, mint fenntartó megszűnt és átadta a „Törekvés” felügyeletének munkáját az anyaüzemnek, a MÁV Északi Járműjavítónak. Az intézmény ekkor két forrásból kapott segítséget; egyrészt az állami támogatás, másrészt a MÁV jóléti keretéből az Északin keresztül. Az akkori vezetés hibás irányítási módszere; az adózások, vállalkozások helytelen megítélése, pénzügyi katasztrófával fenyegetett. A „szűkülő források” a személyi konzekvenciák levonásához vezettek. A növekvő költségek miatt a Törekvés Táncegyüttes mellett dolgozó népi zenekar tagjainak főállású foglalkoztatása megszűnt. Ez időtől kezdve napjainkig ott lóg a megszűnés veszélye az intézmény felett, minden évnek megvan a maga rémhíre az épület eladásáról, megszűntetésünkről.

Ez évben avattuk fel új kiállítótermünket (a volt bálterem helyén) Koczka István fotóművész „Házsongárdi pantheon” című kiállításával. A frissen elkészült színházterem már csak 300 férőhelyes, ebből 170 rögzített szék. Felavatására 1989 márciusában került sor. Schütz Ila és Sztankay István színművészek – a legnagyobb szériát megélt előadásuk - a „Jövőre veled ugyanitt” című darab részleteit mutatták be egy önálló est keretében. Rendkívül nagy érdeklődés kísérte a dr. Béres József kutatóval, a Béres cseppek feltalálójával szervezett beszélgetést.

36

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A művészeti csoportok színes képet mutatnak e korból: Törekvés Táncegyüttes, Starlight Ritmikus Sportgimnasztikai csoport - az RSG bajnokcsapatból alakult, Mary Poppins együttes - általános iskolás gyermekekből jött létre színpadi táncok bemutatására, a Zdravec bolgár táncegyüttes - minősült nemzetiségi együttesünk, a Nosztalgia trió - szórakoztató zenét játszó zenekar, a Lajtha László Kamarazenekar, és a Fráter Loránd Nótakör.

A rendszerváltás évei A 90’es évek eleje nemcsak az országos politikában és gazdaságban, de a Törekvés Művelődési Központ életében is nagy változásokat hozott. A vezetés hibái egyre inkább napvilágra kerültek, a gazdasági helyzet fokozatosan tovább romlott. Megszűnt az intézmény dolgozóira addig vonatkozó, kötelező 3 évenkénti béremelési rendszer, és az egyébként is felháborítóan alacsony keresetű munkatársak teljesen kiszolgáltatottá váltak. A háttértevékenység a minimumra csökkent: az utolsó főállású gondnoktól is megvált az intézmény.

A közművelődési munka azonban folyt, a külvilág számára nem sok látszott mindebből.

Februárban a tragikus sorsú, fiatalon elhunyt Soós Imre színművész születésének 60. évfordulójára készült kiállításunk nagy közönségsikert aratott. Jelentős esemény volt az „Életünk a vasút”/ A Mérnyei család és a vasút 143 éve című kiállításunk, mely egy 5 generációs vasutas dinasztia életén keresztül mutatta be a vasút életét a kezdetektől napjainkig. E kiállításunk is végigjárta a vasutas művelődési házak egy részét az országban vándorkiállításként. Nagy sikert aratott az „Utazz velünk képeslapon” című országos kiállításunk is. (Természetesen a fentiekben csak legjelentősebb kiállításainkat soroljuk.) Tavasszal nagy sikerű műsort szerveztünk a Postás Erkel Ferenc Zeneiskola musical stúdiójának közreműködésével, melynek vendége volt az akkor még tini énekesnő, Szandi.

1991 tavaszán távozott a korábbi vezetés és néhány hónap átmenet után Németh Tibor kapott megbízást az intézmény vezetésére. A gazdasági feladatokat megbízásban végeztettük 1992-ig. A pénzügyi ellenőrzés és az APEH által feltárt hibák az intézmény teljes csődjével fenyegettek. Ekkor az Északi Járműjavítóban vezető beosztást betöltő, nagy gazdálkodási tapasztalatokkal rendelkező Nyulász Jánost sikerült rábírni, vállalja el a csődközeli, pénzügyigazdálkodási helyzet megoldását.

A MÁV leválasztotta a külső tevékenységet és így 1993-tól a MÁV Északi Járműjavító Kft-ként üzemel, mely változás az intézmény számára azzal járt, hogy minden karbantartás megszűnt a Kft részéről, a közüzemi díjakat mérőállás szerint számlázzák havonta és - bár kedvezménnyel, de - fizetnünk kellett az onnan kapott gőzfűtésért is (a 2003/2004 évi utolsó gőzszolgáltatásig bezárólag). A MÁV megszűntette jóléti alapjából a művelődési intézmények támogatását, ezért 1992-ben az intézmények – közöttük mi is – megalapították a Vasutas Országos Kulturális és Szabadidő Egyesületet (VOKE). A MÁV-tól azóta vasútirányú szolgáltatásukra szerződést kötve kapnak támogatást az intézmények. Ettől kezdve gyakorlatilag elkezdődött az intézmény „önfenntartó” korszaka, mivel a támogatások már nagyrészt sem fedezték a működési költségeket. A VOKE választmánya 1998. óta csak néhány országos nyugdíjas vasutas rendezvényünket részesíti céltámogatásban. Az épület fenntartását, karbantartását is önerőből finanszírozzuk. A költségek előteremtésére a gazdasági vezető rendkívüli hozzáértéssel, a lehetőségek maximális kihasználásával tudta a pénzt összegyűjteni. Sajnos eben a helyzetben a munkatársak bérezésére jóval kevesebb jutott, mint amit munkájuk alapján kiérdemeltek. A rendszerváltás után a volt munkahelyi művelődési intézmények további állami finanszí37

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. rozásának megoldására és érdekképviseletére megalakították 1990-ben a Területi Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesületét (TEMI), melynek alapítása óta tagja az intézmény. 1992 óta évenként pályázunk tevékenységünkkel a TEMI-hez az állami támogatásra, mely hosszú éveken keresztül - a 2002 őszén bekövetkezett változásig – éves bevételeinknek csak 10-20 %át tette ki.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2002 szeptemberében a kormány döntése nyomán ezen egyesület intézményeire is kiterjesztette az 50 %-os bérrendezést, így hosszú évtizedek nyomorúságos bérei után munkatársaink először kaptak az állami-önkormányzati fenntartású intézményekben dolgozókhoz hasonló bért. Év 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001

Állami támogatás Ezer forintban 1.200 1.200 1.210 2.180 2.793 2.240 2.829

Állami tám. aránya %-ban az összes bevételen belül 10,60 12,30 9,80 13,27 12,59 8,50 10,10

2002

7.870

19,40

2003 2004

17.420 16.600

31,08

Megjegyzés

Bérfejlesztési támogatással növelt érték

1993-ban az Északi Járműjavító Kft-vé alakulásával a hajdani nagy foglalkoztatási létszám is megszűnt. Mára 800 fő dolgozik Kőbánya egykor legnagyobb ipari üzemében. Üzemi dolgozóink, s ugyanúgy területi látogatóink jövedelme nem tette lehetővé a költségesebb rendezvények, programok szervezését, belépőjegyeink átlagára ekkor 50 Ft volt. Ugyanezen okból az intézmény 1990-től 1995-ig sok vásárt is rendezett. E vásárok alkalmával a legkülönbözőbb dolgok kedvezményes árú beszerzésére volt lehetősége a látogatóknak: olcsó ruhák, cipők, tanszer, kerámia, edényvásár. Továbbá rendeztünk ünnepi, pl. húsvéti, karácsonyi, vásárokat is.

1992-től elkezdődött az intézmény helyiségbérleteinek racionalizálása, egyre több helyiség került többcélú rendeltetésre, használatra a működőképesség megtartása érdekében. Így 1994-ben megváltunk az 1991-től intézményünkben bérletként működő a dislexiás gyermekek felzárkóztatására alapított Oltalom Általános Iskolától. 1996-ban több veszteséges év után megszűntetésre került az étteremben a biliárdszalon, a helyiség kereskedelmi raktárak céljára lett hasznosítva. 1994-től irodahelyiséget is bérbe adtunk, hogy bevételeinkkel finanszírozni tudjuk alaptevékenységünket. 1996-ig karitatív alapon adtunk helyet a Megváltozott Munkaképességűek Országos Egyesületének. Legnagyobb civil partnerünk az 1995-ben megalakult Vasutas Nyugdíjas Klubok Országos Szövetsége, melynek bázis intézményévé váltunk, felvállalva a legnagyobb országos rendezvényeit.

A felújítást követően minden évben folyamatosan visszahoztuk az intézménybe kényszerűségből kihelyezett programjainkat, pl. gyermeknapokat, zenés-táncos összejöveteleket, bálokat. Évtizedek óta megrendezzük a ma már hagyománynak tekinthető Nemzetközi Nőnapot, neves művészek közreműködésével Tavaszváró Bál néven, amihez az Északi Járműjavító Kft is hozzájárul. A színházterem használhatóságát nagyban korlátozó rögzített székeket megszüntettük, 38

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. és mobil székeket vásároltunk azok helyére. A sok tánctól és a fűtőtestek folyamatos csöpögésétől tönkrement parkettát hézagmentes korszerű parkettára cseréltük ki.

Hagyományőrző tavaszköszöntő bálokat rendezünk minden év tavaszán, humoros, önálló műsorokkal csalogatjuk vissza régi vendégeinket és várjuk az új érdeklődőket. Neves előadók jelzik e műsorok sikerét pl. Éles István, Maksa Zoltán, Defekt duó, Ihos József, Koós János, Bajor Imre, Mihályi Győző, Koltai Róbert stb.

De a szórakoztatás mellett művészeti eseményeink, rendezvényeink is szaporodtak a 90’es évek első felében. A néptánc népszerűsítése érdekében több éven keresztül nyári néptánctáborokat szerveztünk az általános iskolás gyermekeknek. 1993-tól felmenő rendszerű néptánc-oktatást indítottunk be óvodás kortól. A Törekvés Táncegyüttes utánpótlás nevelésével már 10 éve létrehoztuk a Törekvés Táncegyüttes 3 gyermek és ifjúsági csoportját: Apróságok, Cseperedők, Suttyók.

Gyermek és ifjúsági táncegyütteseink: Apróságok, Cseperedők, Suttyók 39

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. 1991-ben a Törekvés Táncegyüttes 30 éves jubileumi nagyműsorával kezdtük az évet. Áprilisban nyitott nappal ünnepeltünk: este amatőr művészeti csoportjaink adtak nagysikerű műsort, melyet nagyszabású gulyás -party zárt. Megmozdult a rendezvényre az Északi járműjavító apraja-nagyja, mint a régi időkben. A természetjárók főztek, külön csoportok alakultak az alapanyagok beszerzésére, előkészítésére, a tálalásra és mosogatásra. Sokan vettek ki még szabadságot is e napra, hogy részesei lehessenek a munkának és a műsornak.

A különböző korcsoportok részére rendezett programok közül a nyugdíjasoknak szervezettek voltak a legszámosabbak ebben az időszakban. A Törekvés Nyugdíjas klub tagjai Kapitány István vezetésével (1981-1996) első külföldi kirándulásukon Olaszország (Nápoly-VelenceRóma-Palermó) legszebb részeit csodálhatták meg. 1992-ben intézményünkben került megrendezésre a Vasutas Nyugdíjasok Országos Kulturális seregszemléje, melyen 300 idős személy vett részt a legkülönbözőbb műfajban. Nyugdíjas klubunk tagjai emlékezetes körúton jártak Romániában, Erdélyben és a tengerparton. Finn-magyar néptánc műsort láthattak a folklór iránt érdeklődők. 1993-ban ismét nagy utat tettek meg nyugdíjas klubunk tagjai; 10 nap Görögország-Törökország. 1994 tavaszán köszöntöttük a 70 éves Bojtor Imre magyar nóta énekest, ki hosszú évtizedeken át volt folklór műsoraink állandó közreműködője.

Ekkor kezdtük el nyugdíjas klubtagjaink rendszeres vérnyomás kontrollját, leggyakoribb betegségeik szakorvosokkal történő konzultációját, előadásokat a szűrések fontosságáról. Mivel egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a természetgyógyászat iránt, ukrán származású bioenergetikus-csontkováccsal rendelést indítottunk. Ekkor kezdődött együttműködésünk az Életfa Oktató és Gyógyító Központtal, és évi két alkalommal rendeztük meg a nagy tömegeket vonzó Életfa fesztivált 1999-ig. 1995-ben az intézményt szórólapokkal mutattuk be egyre nagyobb lakóterületen.

A gyermekek részére nívós programok készültek: Dolák Saly Róbert, Cilinder gyermekszínpad, Póker Együttes, a Kratelly duó, a Pitypang Színpad előadásait élvezhették. Újra indítottuk ovis színház sorozatunkat, melynek keretében élő és bábelőadásokat szervezünk a környező óvodák számára. „Értem is meghalt a kereszten” című oratórium és keresztút énekes– gitáros passió került bemutatásra szervezésünkben, a Szent László templom ifjúsági kórusa közreműködésével. Szombatonként fantasztikus rock-and-roll party várta a fiatalokat. Irodalmi műsoraink közül kiemelkedett Havas Judit előadói estje.

Nehéz időszak köszöntött be a Törekvés életébe 1995/1996 évben. A Fővárosi Csatornázási Művek, a Kőbányai és Salgótarjáni út főgyűjtő csatornáját, intézményünk udvarán keresztül vezetve kötötte össze. Az udvar teljes feldúlása szinte lehetetlenné tette mind a gépjárművel, mind a gyalogosan történő bejutást. Nagy küzdelmet folytattunk, hogy tervezett programjainknak legalább 40

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. egy részét meg tudjuk oldani, látogatóinkat ne veszítsük el és csoportjaink munkája is zavartalan legyen.

1996-ban ünnepi programsorozatot indítottunk a 150 éves magyar vasút tiszteletére: kiállítás, műsorok, vasutasnapi bál. Ez évtől került ismét megrendezésre a Kőbánya–Kupa nyílt sakkverseny intézményünkben. Nyulász János gazdasági vezetőnk érdeme, hogy szponzorokat gyűjtött, összefogta, szervezte, lebonyolította - a már Európában is jegyzett - nemzetközi sakkversenyeket.

Kőbánya Kupa Nemzetközi Sakkverseny (1990.)

1996-tól minden év októberében az Idősek Világnapja alkalmából fogadtuk az országból érkező vasutas nyugdíjasokat műsoros nagyrendezvényünkön. Ez évben Kapitány István nyugdíjas klubvezetőtől Erdei Zoltánné vette át a klub vezetését.1997-ben már a második országos nyugdíjas vasutasnapot rendeztük meg, melyen a frissen megalakult Pacsirta Dalkörünk szólistái is szerepeltek. A dalkör ettől kezdve minden évben önálló műsorokat mutat be, folyamatosan szerepel rendezvényeinken. Ez évben került megrendezésre Az Észak-Balatoni vasútvonal és Zentai Gábor: Tapolca, a balatoni kisváros című kiállítás.

A Pacsirta Dalkör műsora (1998.) A baloldalon Szőllősi Ilona

Az évtizedek óta megrendezésre kerülő tavaszköszöntő bálunkat, bár ismét egyre nagyobb érdeklődés kísérte, de az átépítés miatt elszokott közönség kívánsága szerint még mindig az 41

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Északi J.J. Kft-területén kellett megrendeznünk. A gyermekek a Maskara színjátszó társulat darabjait nézték meg az ovis színház sorozatunk keretében. A csatornaépítés után sikerült udvarunk lebetonozását megoldani, a kivágott fák helyén azonban csak 1 új ültetésű hársfa maradt életben, melynek egyre növekvő árnyékában hűsölnek tavasztól őszig a táncpróbákon elfáradt fiataljaink nap mint nap.

Kőbánya Önkormányzata -a tanácsi korszakot is beleértve - erkölcsileg mindig elismerte a „Törekvés”-t, mint Kőbánya első művelődési intézményét, különleges színfoltját, a magas színvonalú munkát. 2001 őszén azonban gyökeres változás történt, mivel látták az intézmény ellehetetlenülő anyagi helyzetét, közművelődési megállapodás megkötésére került sor, melynek köszönhetően azóta is biztosítani tudjuk működésünket.

1998 – A „Törekvés „ 110 éves jubileuma Az 1998-as esztendő mérföldkő volt a Törekvés Művelődési Központ életében. Kevés olyan művelődési ház van az országban, amely 110 éves történelmet tudhat maga mögött, folyamatos működésben. A jubileumi évet szerettük volna elődeinkhez, múltunkhoz méltón megünnepelni. A alább, időrendben sorolt, jelentős rendezvényekkel tettük emlékezetessé ezen esztendőt: Életfa fesztivál - 2 napos országos természetgyógyászati rendezvény, Bálint napi farsangoló - a Törekvés Pacsirta Dalkör önálló műsora, Tavaszköszöntő Nőnapi bál – hosszú idő után ismét a Törekvés Színháztermében, Veszélyben a tojás - zenés mesejáték, a Törekvés Suttyó Gyermek Táncegyüttes angliai turnét megelőző nyilvános bemutatója, Anyám, édesanyám dallal köszönöm - Pacsirta Dalkörünk önálló műsora, A csillagszemű juhász - zenés mesejáték, Országos Nyugdíjas Vasutasnap - a Törekvés Pacsirta Dalkör szólistáinak gálaműsora, Életfa fesztivál, Országos Vasutas Idősek Világnapja, Őszidőben - Pacsirta Dalkörünk önálló műsora, Terülj, terülj asztalkám - mesejáték, a Törekvés Pacsirta dalkör András napi önálló műsora, Hókirálynő - mikulás napi zenés gyermekszínház.

A Törekvés Suttyó Néptánccsoport Kőbánya angol testvérvárosában Wolverhampton-ban mutatta be fergeteges tánctudását. Ez alkalomból készíttettük nívós szórólapunkat gyermek és ifjúsági néptánccsoportjainkról. Külön kell szólni az 1998. október 17-én megrendezett –„110 éves a Törekvés” - jubileumi gálaműsorról és kiállításról. A teljes jubileumot a már hivatkozott Molnár János szavai szellemében terveztük meg:” Nekünk hármas kötelességünk van: emlékezni, dolgozni és nem felejteni.” Ezen ünnepi alkalomra terveztük meg és adtuk ki jubileumi képeslapunkat, melyet minden érkező vendégünk ajándékba kapott, és biztosítottuk, hogy tetszőleges számban vásárolni is tudjanak belőle.

110. Jubileumi képeslap

42

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A jubileumra készült el a „Törekvés” 110 évét bemutató állandó kiállításunk. Helyet kaptak a régi relikviák, fotók, meghívók, színházplakátok stb., melyek elmesélik az alapítástól 1998-ig történetünket, végzett munkánkat. A tárgyak, dokumentumok legnagyobb része birtokunkban volt, de jó néhány adomány érkezett. A gálaműsor összekötő szövegében e sorok írója kalauzolta a közönséget 110 éves múltunkban, összekötve a történetet a kiállítás bemutatásával. A műsor középpontjába azt a műfajt állítottuk, amiben évtizedek óta élen járunk, a néptáncot. A szövegrészek között kapott helyet valamennyi néptánccsoportunk óriási sikerű műsora és a kísérő zenekar önálló zeneszámai. Záró számként külön erre az ünnepre készült Lehár Ferenc zenéjére az Arany-ezüst keringő koreográfia, melyet a Törekvés Táncegyüttes felnőtt tagjai mutattak be. Ezt követte a finálé: „mely nélkül nem illendő elhagyni a színpadot, ezért most a kék Dunát idézzük. A Dunát, mely évszázadok óta köt össze országokat, népeket, korokat, és a róla szóló Kék Duna keringő hangjaira szólítottuk a színpadra a műsor valamennyi közreműködőjét.”- (Idézet a jubileumi konferanszból?)

A szereplők sokasága alig fért el színpadunkon, hogy meghallgassa dr. Bajnai Gábor MÁV vezérigazgató helyettes köszöntőjét. Ezt követően késő éjszakába nyúlóan idézték fel emlékeiket az egykori műkedvelők, táncosok és látogatóink, múltidéző kötetlen baráti beszélgetésben.

E jelentős jubileumi esemény mindannyiunk számára emlékezetes maradt.

Megerősített bennünket abbéli hitünkben, hogy helyes úton járunk, amikor minden eszközzel óvjuk, féltjük értékeinket és teljes erővel azon dolgozunk, hogy e 110 éves múltnak még nagyon sokáig jövője legyen. Az ünneplés után – lélekben megerősödve - folytattuk tovább mindennapi munkánkat.

1999-ben állandó hagyományos programjainkon kívül új programokat indítottunk. Havi 1 alkalommal magyar táncházat tartunk. Óriási érdeklődés mutatkozott ismét a társastáncok iránt. Ezért bővítettük kínálatunkat társastánc oktatással, intézményünkben kapott helyet a Feeling Táncsport Egyesület. 2000 óta mint Törekvés Feeling szerepel hazai és nemzetközi versenyeken kiváló eredménnyel. A magyar bajnok páros Kovács Zoltán és Keleti Andrea vezetésével gyermekek és fiatalok tömegei sajátíthatják el a verseny- és társastáncot. A Feeling versenytáncosai rendre döntős helyezéseket érnek el különböző korosztályú Magyar Bajnokságokon. Legjobb három versenyző párosunk évek óta a magyar válogatott tagjai. Több hazai országos rangadónak is helyt adott a Törekvés: 2000-ben Ifjúsági Latin Magyar Bajnokság, 2001-ben Országos Táncverseny (közel 200 pár részvételével), Törekvés Kupa, 2004.-ben Senior Magyar Bajnokság.

Külön öröm számunkra, hogy a nyugdíjasok és a gyermekek mellett a fiatalok körében is újra nő a népszerűségünk. 1999 ismét vasárnapi ötórai teák zajlanak a színháztermünkben, 43

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. ahol minden alkalommal zsúfolásig megtöltik a termet a fiatalok. Ifjúsági magyar néptánccsoportjaink nemzetközi karrierje is ebben az évben kezdődött. Nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódóan ez évtől ismét megrendezzük minden évben a Kőbánya Kupa - Nyílt Nemzetközi Sakkverseny sorozatot. Mivel ez az év volt az Idősek Nemzetközi Éve, nemcsak az Idősek Világnapján fogadtuk az ország vasutas nyugdíjasait, hanem a számukra készült nagyrendezvényeinken is, melyeken amatőr művészeti csoportjaik sokasága mutatta meg életkedvét, lendületét, kreativitását, humorát.

Nagy igénybevételnek kitett sakk-balett termünket teljes egészében felújíttattuk, mivel a lapos tető alatt állandóan beázott. Sajnos azonban a következő évben e termünk teljesen kiégett és így másodszorra is fel kellett újíttatnunk. Megnövekedett létszámú táncoktatásunk miatt elégtelennek bizonyult az addig meglévő mosdórendszer, ezért két újabb mosdóblokkot kellett kialakítanunk.

A századforduló éve, a Millennium 2000 ismét méltó megemlékezést kívánt intézményünktől, annál is inkább, mivel saját jubileumokkal is büszkélkedhetünk ezen esztendőben.

Nyugdíjas klubunk 25 éves fennállását, Pacsirta Dalkörünk megalakulásának 3. évfordulóját ünnepeltük.

Intézményünkben került sor az 1900ban megalakult „kistestvér”, a Törekvés Sportegyesület 100 éves jubileumi ünnepségére. (Itt szeretnénk Milleneumi Latin Amerikai Táncok elmondani, hogy a két Törekvést Ifjúsági Magyar Bajnoksága (2000.) szoros szálak fűzik össze, mivel mindkettőt az északi főműhely munkásai és vezetői alapították. A „Törekvés” Dal- Zene és Önképző Egyletben kezdetektől élénk sakk élet zajlott. Feltehetően ez adta alapját később a Törekvés SE keretében megalakuló sakkszakosztálynak, mely napjainkban is intézményünkben működik. 1904 óta szintén itt működött a Birkózószakosztály 1974-ig, 1909-től a Természetjáró szakosztálynak is az otthona vagyunk.)

Az Országos Vasutasnapi rendezvényeinket eddig minden alkalommal megtisztelték a MÁV magas rangú vezetői, ahol kitüntetések átadására is sor került. Az 50. Vasutasnapot az országos vasutas nyugdíjas művészek gálaműsorával ünnepeltük.

Nyugdíjasaink meglátogatták Ópusztaszeren a millenniumi emlékparkot, majd 1 hetet töltöttek Erdélyben, A milleneumi orgonahangverseny programja 44

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Iratos községben. Novemberben baráti társastánc bemutatót rendeztünk. A Millenniumi évet ünnepi orgonahangversenyünkkel zártuk a kőbányai Szent László templomban.

A következő évben, 2001-ben megrendezett Országos Nyugdíjas Vasutasnap emlékezetes maradt, mivel a Vasutas Nyugdíjas Klubok Országos Szövetségét létrehozó elnök, Kapitány István ekkor töltötte be 80. életévét. A nagyszabású egész napos rendezvényen - a hagyományokhoz híven - részt vett az országból érkezett 44 vasutas nyugdíjas klub. A műsoron belüli meglepetésként fel- köszöntöttük Kapitány Pista bácsit. Az Idősek Világnapján Pacsirta dalkörünk és versenytáncosaink adtak óriási sikerű műsort, a Kőbányáról és az országból meghívott vasutas nyugdíjasok számára. A Törekvés Táncegyüttes 40 éves jubileumára készülve, ajánló célú videófelvételt készíttettünk műsorukból, és elkészült a jubileumra reprezentatív szórólapunk. Ez évet a Törekvés Kupa Versenytánc E-B osztályos és senior versenyével zártuk.

A Törekvés Táncegyüttes 40 éves jubileuma áthúzódott a 2002-es évre is. A fergeteges jubileumi műsor bemutatására a Magyar Színházban került sor. Elkészült a 40 év táncait bemutató reprezentatív állandó kiállításunk.

2002. is a jubileumok és nagyszabású rendezvények éve volt. Pacsirta Dalkörünk megalakulása 5. évfordulójának évében több ünnepi nagyműsort mutatott be. Az év legjelentősebb irodalmi programja: Vallomás a csodáról címmel Ady Endre és Csinszka kapcsolatáról szóló műsorunk. Nagy siker volt az Országos Nyugdíjas Vasutasnap, ahol Kishúgom, bátyuskám című operett műsorral szórakoztatta az időseket a Tihanyi testvérpár. A „Nők egészségéért” indított sorozat záró előadásaként dr. Czeizel Endrét hallgathatták az érdeklődők.

A „Töri” néptánc 40 éve (állandó kiállítás) 45

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A Kossuth jubileumot számos programmal ünnepeltük. Több alkalommal hirdettük meg a Nemzeti Sírkert látogatását, ahol vezetéssel tekintették meg az érdeklődők a Kossuth mauzóleumot. Az egyik - nyugdíjasok számára szervezett látogatás - felemelő élményt volt, mivel a résztvevők, teljesen spontán módon, szabályos ünnepi műsort improvizáltak: verseket mondtak és Kossuth nótákat énekeltek a Kossuth Mauzóleum tetején, melyet a Sírkert többi látogatója lenyűgözve hallgatott. Ekkor helyezték el a Törekvés Művelődési Központ nevében a kegyelet virágait. Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójára vetélkedőt hirdettünk, melyen nagy aktivitással vettek részt a kerületi nyugdíjasok. Nyugdíjas klubunk 2002-ben éves programja keretében több Kossuth emlékhelyet látogatott meg, melynek záró programja volt a ceglédi Kossuth múzeum.

Nemzetiségi tánccsoportunk életében változás történt ez évben: feloszlatta önmagát az eddig kiválóan működő Zdravec Bolgár Táncegyüttesünk. Jól felkészült tagjai -nálunk megszerzett szakmai tudásukat - a Martenyica együttesben hasznosítják. Őket felváltva, a Cerbul de Aur (Aranyszarvas) Román Néptáncegyüttes kezdte meg munkáját az intézmény falai között. Kiváló szakmai felkészültségüket bizonyítják ez évi, változatos és rangos eseményeken történő fellépéseik: ráckevei Országos Nemzetiségi Néptáncfesztivál, Duna Karnevál, Mesterségek Ünnepe, Művészetek Völgye, Dunaparti Vigasságok stb. Három fővárosi kerület nemzetiségi műsorán arattak igen szép sikert. Tánctudásuk elismerését jelentette, hogy a Magyarok Házában román állami protokoll vendégeknek mutathatták be műsorukat. Repertoárjukat folyamatosan bővítik, élő kapcsolatot tartanak fenn több hazai és romániai együttessel. Pl. Calus Táncegyüttes- Románia, Optasi; Martisul Táncegyüttes, Románia-Kolozsvár; Móc-Art Zenekar, Miskolc.

2003 A „Törekvés” Művelődési Központ 115 éves jubileuma E jelentős évet ismét gazdag és szép programsorral kívántuk emlékezetessé tenni. Havi egy alkalommal magyar táncházunk mellett, balkán táncházat indítottunk a Cerbul de Aur néptáncegyüttes vezetésével. A jubileumi évben két évszakhoz kapcsolódóan Tavaszi virágok majd Hulló falevél címmel Pacsirta Dalkörünk önálló műsora került bemutatásra. Két nagy táncos rendezvényünk a Tavaszköszöntő bál - Payer András műsorával és az Erzsébeteket és Katalinokat köszöntő Zsó-Ka batyubálunkkal elődeink hagyományos bálját elevenítettük fel.

Országos Vasutas Idősek Világnapján a Törekvés Táncegyüttes műsorának tapsolt a közönség. Öt napos ünnepi sakkverseny sorozatunk: 60 éven felüliek villámversenye, csapat villámverseny, egyéni villámverseny, Kőbánya Kupa nemzetközi nyílt rapid sakkverseny októberben zajlott. A gyermekeket Ovis Színházban az Ezeregyéjszaka meséi – bábelőadás, a Vau és Miau, és a Felhő Fáni színielőadások várták. Volt Gyermeknap ahol táncházzal és a Maskara Színjátszó Társulat Jancsi és Juliska zenés mesejátékával szórakoztattuk a szép számú gyermeksereget. Az intézmény udvarán egész nap óriás csúszdás légvárban tombolhatták ki, soha el nem fogyó energiájukat a gyerekek. A Decemberi csillagok című előadás - végigkalauzolta a kicsiket a decemberi ünnepkörön. Mikulás programunkon a Maskara Színjátszó Társulat két zenés gyermekelőadást mutatott be - Mikulás bácsi meséi és a Veszélyben a puttony címmel. Új kísérleti programunk volt, és rendkívüli siker kísérte komolyzenei ismeretterjesztő Hangszervarázs sorozatunkat az év első felében, melyet ovisoknak és kisiskolásoknak hirdettünk meg, a Múzsa Kamarazene Egyesület előadásában. A 3 előadásból álló sorozatban hangszercsoportonként rendszerezve ismerkedhetnek meg a gyerekek, szimfonikus zenekari hangsze46

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. rekkel, tanulják a ritmust, a hangszínt, interaktív játék keretében, ahol életkoruknak megfelelő zenei illusztrációk hangzanak el.

A vonzáskörzetünkben lévő X. kerületi Bem József Általános Iskola - 20. éves fennállásának évfordulója alkalmából - bemutatkozó délutánját intézményünkben tartotta, ahol a tanulók verses, mesés, zenés, táncos műsorának lehettek tanúi a nézők. Ez évben már 4 alkalommal hirdettük meg az Ifjúsági rapid sakkbajnokságot, melyre évről évre nő az érdeklődők száma. Az első Töri Nyári Tárlat-ot rendhagyó módon, júliusban rendeztük meg. Simon András különleges egyvonalas grafikáinak és réznyomatainak óriási sikere volt.

A Törekvés Művelődési Központ 115 éves jubileumi ünnepségére október 18-án került sor.

A gálaműsort úgy építettük fel, hogy abban minden amatőr művészeti csoportunk megmutassa tudását az apróságoktól a Törekvés Táncegyüttes alapító tagjaiig, jelen legyen a magyar és a nemzetiségi néptánc, a versenytáncok - páros és formációs táncok, helyet kapjanak a zene-

47

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. karok és a Pacsirta Dalkör. Mivel a fellépő csoportok összlétszáma nagyon magas volt, ezért mindkét műsorrészt önálló fináléval terveztük meg. A jubileumi műsor lelkes, forró hangulatát szavakban aligha tudjuk érzékeltetni. Színháztermünket a közönség zsúfolásig megtöltötte és álló vendégeink is kitartottak végig, szűnni nem akaró tapsokkal és éljenzéssel ünnepeltek velünk. A műsor záró fináléja után a színpadon szereplők spontán perdültek táncra a Kék Duna keringő hangjaira.

A jubileumi ünnepségre kiegészítettük a „Törekvés” állandó kiállítását 1998-tól a jubileum napjáig. Az ünnepi alkalom sikerét és emlékét őrzi vendégkönyvünk szép számú bejegyzése is.

Képek a jubileumi gálaműsorból

2004. évben számos szép és eredményes program megrendezésén vagyunk túl. Tavaszi Hangszervarázs sorozatunkra még Csepelről is több iskola hozta el tanulóit. Gyermeknapunkon egy teljesen új technikát alkalmazó Hamupipőke előadásra láttuk vendégül a környező ovisokat, ahol a változó és mozgó díszletet projektoros kivetítés biztosította, ötvözve ezzel a színház és a mozi élményét. Óriási siker volt a Feleségek felesége című irodalmi műsorunk, amely Petőfiné Szendrey Júlia levelesládájának titkait mutatta be. Új kezdeményezésünk, az Óvodás sakkbajnokság fölülmúlta eredeti elképzelésünket sikerével. Programjainkról hírt adott a helyi média is. Koltai Róbert - mélységet és magasságot egyaránt megmutató - önálló műsoráról a Kőbányai Hírek számolt be. A Töri Nyári Tárlat 2004. keretében a szolnoki vasutas amatőr festőművész Czebe Katalin műveit állítottuk ki, melyről a Kőbánya Televízió tudósított.

Az őszi szezontól kétséges volt, hogy gazdag programunkat sikerül-e megvalósítanunk, mivel a régi gőzszolgáltató megszüntette szolgáltatását, s a „Törekvés” önerő híján, további 48

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. céltámogatást, segítséget, kölcsönt nem kapva a fűtési rendszer megoldására, kényszerülni látszott, hogy örökre bezárja látogatói és használói előtt ajtaját. Szerencsére Németh Tibor igazgató és Nyulász János gazdasági vezető hónapkig óta tartó erőfeszítésének köszönhetően a MÁV RT mint beruházó segítségével - megoldódtak a fűtés gondjai. Intézményünk és látogatóink ismét megmenekültek attól, hogy több ezer fiatal amatőr-, és közművelődési tevékenysége fedél nélkülivé váljon, időskorúak százai maradjanak értelmes időtöltés, összetartó közösség nélkül, munkatársaink munkanélkülivé váljanak, hogy eltűnjön egy nagy múltú intézmény, mely nemzeti kulturális örökségünk szerves részét képezi.

Könyvtárunk az 1970-es évektől: Nincs adat arra vonatkozóan, hogy Radnóti Károlyné könyvtáros mikortól kezelte a könyvtárat nyugdíjba vonulásáig, 1968-ig. Ekkor Drégelyi Ferencné vette át helyét 1981-ig. Én, Szőllősi Ilona 1972. november 16-án kerültem mellé segéd-könyvtáros munkaköri besorolással, mint érettségizett, szakképzetlen fiatal. Ekkor indult a rettenetesen lepusztult állagú épület közel 20 évig húzódó folyamatos felújítása. Ezért egy helyiségben volt összezsúfolva a porta, a takarítónők és a könyvtár. A könyvtár akkor három szekrény könyvet jelentett, mivel az állomány többi része pincétől-padlásig volt elraktározva. A „Törekvés” könyvtár körzeti funkciót látott el a fővárosi vasutas könyvtárak vonatkozásában. Fiókkönyvtárat üzemeltetett az Északi Járműjavítóban, magas kölcsönzési óraszámmal, letéti könyvtárakat (6 db) különböző vasúti szolgálati helyeken. Legnagyobb örömünkre 1973-ban átköltözhettünk egy önálló helyiségbe, ami ugyan kicsi volt, de ahol már csak a könyvtár kapott helyet. (Ez a helyiség volt valamikor az egylet eredeti könyvtárhelyisége.) 1974-ben a földszinten (a volt birkózó) új, szépen felújított helyiséget kapott a könyvtár és így az elraktározott könyvek maradéka polcra kerülhetett. A könyvtár állománya azonban nem sokat ért. A könyvek nagy része használatra alkalmatlan állapotban volt, tartalmilag elavult, látszott, hogy nélkülözte a tervszerű állományfejlesztést, karbantartást és csak az volt a cél, hogy a kötetszám növekedjen. Kézikönyvtár állománya gyakorlatilag nem volt a könyvtárnak. Az új helyiség birtokában elkezdődött az állományépítés, ezzel párhuzamosan új könyvtári polcok beszerzése. Néhány év alatt a környék legjobban kiépített kézikönyvtárával rendelkeztünk, a beszerzési keretet évről évre magasabbra emelve. 1975-ben a könyvtárhoz szorosan kapcsolódó (a volt birkózóhelyiség fürdőjéből átépített) olvasóteremmel bővítettük szolgáltatásunkat. Ekkor kezdődött meg a hangtár kiépítése, az első hi-fi berendezés beszerzése is. Az olvasóteremben évről évre egyre több periodika állt a könyvtárhasználók rendelkezésére. 1980-ban már 59 féle folyóirat és újság szerepelt a könyvtár rendelési jegyzékén. Nemcsak az állomány nagysága, de minősége és a kibővített szolgáltatások, magas színvonalú szakmai munka, rendszeres könyvtári rendezvények együttesen eredményezték, hogy a 1975-1980 közötti időszak a „Törekvés” könyvtár aranykorának mondható, amikor a könyvtárlátogatók és beiratkozott olvasók létszáma a legmagasabb volt a könyvtár történetében. Mi könyvtárosok az olvasók tájékoztatására alkalmi szórólapok, negyedévenként megjelenő beszerzési jegyzékeket készítettünk. A könyvtár kiállítási tárlóiban havonta más és más irodalmi kiállítás fogadta a látogatókat. A nagy irodalmi évfordulókra már többszínű, nyomdai kivitelű igényes könyvjelzőket készíttetett a könyvtár.

Irodalmi keresztrejtvényeket jelentettünk meg. A környező iskolák tanulói számára rendszeres könyvtárismereti órákat tartottunk.

49

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Jubileumi könyvtári könyvjelzők

Igen népszerűek voltak a könyvtár irodalmi rendezvényei; író - olvasó találkozók, irodalmi vetélkedők, könyvheti programok, költészet napi rendezvények. Vendégünk volt; Janikovszky Éva, Kiss Dénes, Fehér Klára, Molnár Gábor, Bella István, - Győrffy László - Kovács István színművész; Moldova György, Kántor Zsuzsa, Horgas Béla, Baranyi Ferenc – Merényi Judit, Garai Gábor, Czine Mihály, Kolozsvári Grandpierre Emil, József Attila est –Dévai Nagy Kamilla - Oszter Sándor.

Akadt persze gondunk is. 1978-ban a könyvtár fölött lévő lezárt, átépítésre váró színpadon lévő tűzcsap eltörött és a víz a könyvtárra zuhogott, eláztatva a szakkönyvek jelentős hányadát, melyeket le kellett selejteznünk. 1980-ban az emeleti építkezés miatt leesett födémrészek rászakadtak a könyvtár álmennyezetére, ami beszakadt, ennek következtében por öntötte el a könyveket. Szerencsére mindkét eset éjszakai órákban történt és így nem volt személyi sérülés.

Bátran elmondható, hogy ezen időszakban a könyvtár volt a fő működési ágazat az intézményen belül. Ennek természetesen a leírtakon túl egyéb okai is voltak. A nagyhírű „Törekvés” Táncegyüttes 1974-1983 között - a felújítási munkák miatt - a Ferencvárosi Vasutas Művelődési Házban, majd annak megszűnése után a Vasutasok Zeneiskolájában működött ideiglenesen. A színházterem 1975-1988 között, a bálterem 1985-1988 között a felújítás utolsó ütemeként zárva volt, így csak az átadást követően lehetett ismét használatba venni. Ezen időszak alatt a táncos-műsoros nagyrendezvényekkel az étterembe, míg kisebb rendezvényekkel a földszinti klubhelyiségbe kényszerültünk. E helyiség szolgált ki minden közművelődési programot kiállítástól a kamara előadásokig bezárólag.

A könyvtár tevékenysége és látogatottsága a 80’-as évek elejétől elkezdett lefelé tendálni. Ennek legfőbb oka a személyi feltételek hiánya volt. A szerző, 1981 végétől 1983 tavaszáig gyermeke születése okán távol volt az intézménytől. Ezen idő alatt helyettesítő könyvtárosokkal próbálták megoldani a könyvtári munkát. A folyamatos személycserélődések miatt

50

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. azonban nem tudták az addigi színvonalon tartani a könyvtári szolgáltatásokat; az állomány-beszerzési keret is kevésnek bizonyult a dráguló könyvárak miatt. Megszűnt a folyóirat rendelés és a hangtár. Az évtizede könyvtárunkba járó olvasók elpártoltak, az új olvasóknak pedig már nem tudtunk a kornak megfelelő színvonalon szolgáltatni. Ez a könyvtári miliő és a nyugdíjas kisegítő munkatárs már nem tudta ugyanazt nyújtani, mint a korábbi időszak. Az olvasók létszáma soha nem látott mélypontra esett vissza, nem volt tervszerű állományépítés, a letéti könyvtárak folyamatosan megszűntek, csak a kölcsönzésekre szorítkozott a munka. E problémához járult hozzá még az a tény is, hogy az intézmény vezetése 1995-ben a földszinti könyvtárat az emeletre áthelyezte.

2002 szeptemberétől új szakképzett, személyében is rátermett munkatársunk Erdélyi Ildikó alkalmazásával látszik ismét a szakszerűség a könyvtári munkán. 2003-tól 1 munkahelyes Internet hozzáféréssel is rendelkezünk.

A Törekvés Táncegyüttes : A MÁV Északi Járműjavítóban dolgozó, néptánc iránt érdeklődő fiatalok egy csoportja már az 1950-es években elkezdte tanulni és gyakorolni a néptáncot is. E néptánccsoportból alakult 1961-ben a Törekvés Táncegyüttes, Várhelyi Lajos vezetésével. 1963-tól a magas színvonalú szakmai munka a két Manninger fivér, György és Miklós vezetésével folyt, és a koreográfiák egy részét is ők készítették. Az együttes mellet 12 tagú népizenekar működött Berki László és Banyák Nándor, majd Kovács Jenő prímás vezetésével.

A későbbiekben Zsiga Alajos prímás vezette - a nagy költség miatt már felére csökkentett - főállású népizenekart 1991től Oláh Jenő, a Magyar Állami Népiegyüttes prímása kíséri a műsorokat és turnékat alkalmi zenekarával.

A Törekvés Táncegyüttes, 1963 óta, Manninger Miklós művészeti vezető irányítása mellett működik, Munkásságának elismerését kitüntetései jelzik: Szocialista Kultúra, Miniszteri dicsérő oklevél, Kiváló Népművelő, MSZOSZ Művészeti díj. Az együttes balettmestere 1972-től Kührnerné Kovács Kati, 51

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. zongora korrepetitor Nádasdiné Mach Judit. Egykori táncosból nőtt fel és vált szakképzett oktatóvá a Vizi házaspár Eszter és Tibor, akik az 1990-es évek elejétől foglalkoznak a gyermekek és fiatalok néptánc oktatásával, ők az utánpótlás csoportok művészeti vezetői. Munkásságuk látványos eredményét mutatja a sok-sok elnyert fesztivál és koreográfiai díj, itthon és külföldön egyaránt. 2001-ben videofelvétel készült az ifjúsági csoportok műsoráról. Az együttes főállású jelmeztárosa 1991-től Gorjanácz Ilona.

1967-ben Szegeden az Országos Szakszervezetei Folklór Fesztiválon szerepelt először óriási sikerrel a Törekvés Táncegyüttes. 1968-ban egy ország ismerte meg őket a Ki mit tud? televíziós közvetítésének köszönhetően, ahol a Legényes koreográfiával I. helyezést értek el, a Jónás Mátyás vendég prímás vezette zenekarral. Az I. helyezés díja volt a 20 napos nyaralás a Szovjetunióban, 20 táncos részére. 1971-ben a 10 éves jubileum a József Attila Színházban került megrendezésre. 1972 óta az FMH Folklór Centrum – ahol az ország legjobb együttesei kaptak és kapnak helyet ma is - előadásainak állandó szereplői nagysikerű műsorukkal a megalakulás óta. A Törekvés Táncegyüttes háromszor nyert Arany minősítést Szegeden, háromszor nyerte el a Népművelési Intézet Kiváló Együttes címét. 1981-ben a 20. évforduló a Pataky Művelődési Központban került megrendezésre, a főállású népizenekar vezetője: Banyák Nándor. 1986-ban a 25 éves jubileum ünneplésére a Budai Vigadóban került sor, ünnepélyes keretek között. A 30. jubileumi gálaműsor már itthon, a Törekvés színháztermében került megrendezésre. A 40 év táncaiból című jubileumi műsor a Törekvés Táncegyüttes 40 éves jubileumára készült, 2002-ben az Új Színházban került bemutatásra, melyen minden csoport fellépett. Az 1980-as évek végén az MTV Szép magyar tánc sorozatának keretén belül 4 koreográfiájuk - Báb tánc, Vasvári verbunk, Madocsai táncok, Bagi verbunk és friss került felvételre és bemutatásra. 1988-ban Koós György rendező készített Tour de dance címmel tv filmet az együttes franciaországi turnéjáról, mely bemutatásra került a televízióban.

Felsorolni lehetetlen a Törekvés Táncegyüttes számtalan hazai szereplését, külföldi turnéik sokasága azonban bizonyítja, hogy a magyar kultúra, a magyar folklór méltó nagykövetei.

Az együttes fontosabb külföldi turnéi: 1966 1967 1970 1971 1972 1974 1976 1979

Az első nagysikerű szereplés Jugoszláviában 25.000 néző előtt, Kamarakórusunkkal közösen a második jugoszláviai tengerparti körút, NDK – Schwering, Rostock, Güstov, Wittenberg Anglia- Billingham, Madarász Katalin - Berki László Belgium- Charloire Spanyolország- III. Baszk fesztivál NDK, Lengyelország Olaszország;

A Magyar Vasutas 1979. 12. 01. tudósítása: „Magyar Hét Firenzében: A Törekvés táncegyüttes sikeresen szerepelt az olaszországi turnén. Firenzében magyar napokat rendeztek a közelmúltban, amelyen részt vett a Törekvés néptáncegyüttes is. A magyar hét programjaiban kiemelkedő szerepet töltött be folklór- kultúránk megismertetése, bemutatása… A Törekvés Táncegyüttes szinte minden rendezvényen szerepelt. Nagy sikert aratott a firenzei vasúti járműjavítóban. Az étkezdében rendezett bemutatón 1500-an vettek részt. …A legnagyobb sikert a népitáncosok a gálaünnepségen aratták, amelyet a firenzei városháza Palazzo Vecchio termében rendeztek. A műsort az olasz televízió is közvetítette. A napilapok képes riportokat

52

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. közöltek az együttesről. A firenzei magyar héten a Törekvés Táncegyüttes színvonalas műsorszámaival öregbítette hazánk néptánckultúrájának hírnevét.”

A” Törekvés” Dal, Zene és Önképzőegylet eredeti szekrénye a Törekvés Táncegyüttes díjaival

1980.

1982.

1983.

1984.

1985.

1986.

1987.

1988.

1989.

A „Törekvés” Táncegyüttes prospektusa (2000.)

Moszkva - Leningrád Urbán Kati és Bojtor Imre közreműködött a műsorban Franciaország - Párizs Hollandia Holland turné, népizenekar önálló turnéja - palermói fesztivál + la Humanite fesztivál Hollandia Olaszország - Bolsano + Franciaország Franciaország + Spanyolország Franciaország, NSZK-Ausztria (2 nap) Franciaország (Lyon) + NSZK

A flensburgi Adelbyer együttes jubileumán szerepeltek- az angol Carlisle együttes és a Hessen tartományi schwalmi népi táncegyüttesével. E szereplésről a Vasút c. újság 1989 decemberi számában A Törekvés Csárdása című cikkében írja a következőket Orosz Károly: „A hírszolgálatok így ismertették a magyarok programját: temperamentumban, koreográfiában, viseletkultúrában és kísérőzenében nemzetközi mércével mérve is első osztályú színvonalon áll a Törekvés… A fesztivál szervező társaság főnöke Manfred Schneider úr így vélekedett a magyarokról: ezt már aligha lehet túlszárnyalni… A Törekvés együttes próbájáról, programjáról az észak-német tévétársaság felvételt készített… Nagy megtiszteltetés a Törekvés együttes számára, hogy az NSZK–beli fesztiválon részt vevő angliai együttes vezetői 1990-ben az „Európa Ház” jegyében szervezendő glasgow-i fesztiválra is meghívták a magyar tánccsoportot.”

1992.

1993.

Francia turné- Gueuguon Francia turné- Gueuguon 53

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. 1994.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

Francia turné- Gueuguon Anglia - Wolverhampton /Kőbánya angol testvérvárosa / - Suttyó csoport Erdély – Balánbánya - /Cseperedők, Suttyók Portugália- Alté, VII. Nemzetközi Néptánc Fesztivál – Suttyó csoport Franciaország - Törekvés Táncegyüttes /felnőtt/ Törökország- Menemen - Suttyó csoport Görögország - Törekvés Táncegyüttes /felnőtt/ Szardínia - Törekvés Táncegyüttes /felnőtt/ Ausztria - Bécs, Lengyelország - Suttyó csoport Görögország, Franciaország - Törekvés Táncegyüttes /felnőtt/ Észtország –VIII. Vörni Fesztivál - Suttyó csoport Portugália - Törekvés Táncegyüttes /felnőtt/ + Görögország

Az épület - mint feltételrendszer- felújításának története: Az épület teljes közműrendszere (víz, villany, majd később a gőzfűtés) a MÁV Északi Járműjavító rendszeréhez kapcsolódik. Hosszú huza-vona előzte meg az épület teljes felújítását, mivel állandóan változott a koncepció. Kérdéses volt, hogy a Hungária körgyűrű majdani építési nyomvonalát a Könyves Kálmán körút melyik oldalán fogják kijelölni. Végül 1972-ben elkezdődött a „Törekvés” épületének felújítása, mely 1989–ig tartott. Elsőként a földszinti helyiségeket újították fel, utolsóként a tánctermet és a színháztermet építették át. Az épület külső homlokzati felújítása 1984/85-ben történt. Az észlelt statikai problémát födémcserével kellett volna megoldani, de helyette költségkímélőbb megoldást választottak: minden földszinti helyiségben vasoszlopokkal erősítették meg a födémet. Ezen helyiségek falait műanyag lambériával látták el, és a rendkívül magas kb. 12 m belmagasságot szintén műanyag álmenynyezettel oldották meg, így csökkentve a fűtendő légteret. Az épület fűtését 1976-ban - az addig termenkénti olajfűtésű cserépkályhákat – gőzfűtésű központi fűtésre építették ki. E fűtési rendszer következtében azonban szabályozhatatlanná vált az épület belső hőmérséklete.

Vagy pokoli meleget árasztott vagy jéghideg volt. Az intézmény ekkor még a Vasutasok Szakszervezte fenntartásában működött, a karbantartó munkákat, a felújítás felügyeletét a MÁV Északi J.J. végezte mint „anyaüzem”, fenntartva magának a jogot a megvalósítás meghatározására. Ezeknek az üzemi szűkmarkú gazdasági érdekeknek vált áldozatává az épület.

Nem a közművelődési funkcióra tervezték és figyelmen kívül hagyták az itt dolgozók szakmai észrevételeit vagy meg sem kérdezték a véleményüket. Így születhetett az egykori legendás múltú színházterem helyén egy alacsony pódium-színpados gyűlésterem, megszűntetésre került az eredeti belmagasság természetes szellőző kürtőivel és csodálatos boltíves mennyezetével az akusztika is. Az átépítéssel megszűnt a nagy múltú bálok helyisége, a táncterem, mivel az eredetinél hátrább került színházteremhez kapcsolták, másrészt a semmire nem használható légbefúvó rendszer gépháza került kiépítésre. Ennek következtében az eredeti helyiségnek alig fele maradt meg, mely az 1980-as évek végén kiállító helyiségként funkcionált, majd 1994-ben ebbe a helyiségbe került fel a könyvtár. Ezen utolsó építési ütemmel megszűntetésre került az egykori Dalárda próbahelyisége, ahol a hatályos építési szabványoknak megfelelően ki kellett alakítani egy új mosdó blokkot. A színháztermi előtérben a régit le kellett bontani, mert az éttermi konyha fölött helyezkedett el. Kialakításra került viszont a fővárosban akkor szinte még egyedülálló színvonalú próbaterem a Törekvés Táncegyüttes részére. Az épület 54

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. nem védett műemlék, de műemlék jellegű, nem lehetett megbontani a külső homlokzati képét.

Ezért az I. sz. lépcsőház első emeleti szintjén két emelet került beépítésre, így megoldva a Törekvés Táncegyüttes hazatelepítését, az új próbaterem kialakítását. Más kérdés, hogy szakmailag itt is elhibázott volt a koncepció, mivel a tervezők nem vették figyelembe a fizika törvényeit és a helyiség szellőztetése a mai napig megoldatlan; fullasztó levegőben treníroznak naponta táncosaink, mivel az ablakok kizárólag a padlózat szintjén nyílnak.

Ma érzékeljük igazán, hogy mekkora „bűn” volt e felújítás. Megszűnt az épület belső patinája, elveszítette egykori polgári eleganciáját, az igényes miliőt. Amennyiben eredeti stílusában állították volna helyre, újították volna fel az épületbelsőt, a helyiségek berendezését, bizton állítható, hogy nemcsak az első, de a mai napig az egyik legelegánsabb és kuriózum számba menő kulturális intézménye lenne a fővárosnak a „Törekvés” Művelődési Központ.

Történelmünk, kulturális múltunk egyik legszebb öröksége, mind külsőleg, mind tevékenységét illetően.

55

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Utószó A Törekvés Művelődési Központ vezetése elhatározta, hogy a „Közművelődés házai Budapesten…” sorozat keretén belül, (esetleg önálló könyv formájában is), megörökíti a 116 éves működést. Minden e feladattal megbízott munkatársat büszkeséggel vegyes lelkesedés hatotta át, hogy részese lehet a mű megalkotásának. Reméljük, a „Töri” története hűen tükrözi a kultúra eme szeletének több évtizedes változását, szórakozási szokásaink alakulását, és egyben figyelmeztet is, hogy élete milyen ingoványos, veszélyes „talajon” zajlik, és a hasonló sorsú közművelődési intézményekkel együtt ma már mennyire kiszolgáltatott.

Munkánkkal tisztelgünk egyben azok emlékének is, akik mára már nem lehetnek közöttünk, akik eltávoztak az élők sorából; az egykori alapítók, munkatársak, barátok.

Végezetül az egykori egylet főtitkár Molnár János, és 110 éves jubileumi záró szövegünk ötvözetével búcsúzunk, megköszönve olvasóink megtisztelő figyelmét: „Nekünk hármas kötelességünk van: emlékezni, dolgozni és nem felejteni! Maradjunk meg abban a mederben, melyben haladva jelentős sikereket értünk el; tágítsuk, mélyítsük e medret, de irányát ne változtassuk meg, mert hosszú tapasztalat igazolja, hogy ez vezethet sikerre…

Nem mulaszthatjuk el, sőt kötelességünknek tartjuk, hogy megköszönjük pártoló tagjainknak, hogy nehéz, küzdelmes munkánkban tagdíjaikkal támogattak. Egyletünk a magyar kultúráért küzd, és aki ehhez a munkához és épülethez hord téglákat, az a magyar jövőn dolgozik. Végül köszönet és hála mindazoknak, akik szívük sugallta szeretetből mellénk állottak és mindazoknak, akiket név szerint fel nem említettünk, de munkánkat segítették.

Isten áldása jövő munkánkra!”

Források: Molnár János: A budapesti MÁV Északi Főműhelyi „Törekvés” Dal, Zene és Önképzőegylet 40 éves története. Kiadja: az Egylet választmánya. Készült: 1945. Bp. Apostol nyomda dr. Nagy István: Az Északi Járműjavító története (1867-1967), megjelent a szerző kiadásában. Készült: 1967. Fővárosi Nyomdaipari Vállalat, 16. telep Bp. dr. Szalai György: Kőbánya története Bp. 1970. Kiadta: Budapest Főváros X. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Készült: Pécsi Szikra Nyomda.

56

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Décsiné Viszmeg Ágota A LÁNG MŰVELŐDÉSI KÖZPONT TÖRTÉNETE Budapest XIII. kerülete…

A Váci út eredetileg a középkori Pestről kivezető négy országút egyike volt. Az Északi Városkaputól (a mai Vörösmarty tér déli részén) kiindulva a Duna régi medermaradványai, mocsaras, vizenyős árterületei és a Rákos mezeje homokbuckái között haladt Vác felé. Az útvonal mentén a mai Angyalföld területén már a középkorban is települések (Új-Bécs, Jenő) helyezkedtek el.

A XVIII. századtól Pest városa észak felé terjeszkedett, s az útvonal két oldalán külvárosok jöttek létre. A baloldali külváros neve 1777-től Terézváros lett, a Duna felőli oldalon 1790-ben jött létre Lipótváros.1846-ban megnyitották az első vasútvonalat Pest és Vác között, létesítményei a Váci út mentén húzódtak a Vámházig (amely a mai Ferdinánd híd tájékán az 1770-es években épült). A Lipót- és Terézváros belterülete a vasútvonalig sűrűn beépült, az ipari tevékenység a külterületekre helyeződött át. 1856-ban kezdődött a hajógyártás az újpesti kikötő-öbölben, az országút mentén Höcker Antal Gőzkazán és Gépgyárat alapított. 1866-ban megindult és Újpestig vezetett az első lóvasút, ebben az évben jött létre a Ganz Hajógyár.

1868-ban nyitott gépjavító műhelyt Láng László.

Az 1872: XXXVI. tc. alapján létrejött Budapest főváros tíz kerülettel. Az V. kerület (Lipótváros) és a VI. kerület (Terézváros) között a határvonal a Váci út volt. Mindkét kerület – egyúttal a főváros - északi határa Újpest lett. A Váci körút - a Deák tér és a Pesti indóház (1891-től Nyugati pályaudvar) - belterületi városképet mutatott, míg a Külső Váci út és környéke fokozatosan gyárnegyeddé alakult. A városrésszé vált külterületek korábbi nevüket viselték. A Váci út bal oldalán helyezkedett el Új-Lipótváros, Vizafogó és Kikötő-dűlő; jobboldalon Lőportár-dűlő, Erdőtelkek és Felsőbika rét.

A külterületi részek fejlődését nagyban elősegítette, hogy 1871-ben kiszélesítették a Váci utat. 1875-ben átadták a Margit hidat és megépítették a Ferdinánd hidat is. 1890-ben véglegesen megszüntették a Váci temetőt (amely a Vámház mögött volt), és a Váci út, Bulcsú utca és Lehel utca által körülhatárolt részen felállították a Ferdinánd téri nyílt piacot.

A millennium körüli években és a századforduló után a Lipótvárosban megépült néhány nívós lakóház, egy-két középület (az Elektromos Művek székháza, a Fertőtlenítő Intézet, a Lipót Távbeszélő Központ) és néhány világszínvonalú ipari épület (Láng Gépgyár, Ganz Hajógyár), valamint a közlekedési építmények sora (az első pesti lóvasút indóháza és mellette a villamosremíz) is. 1896-ban átadták az ún. „Millenniumi hidat”, a 670 m hosszú újpesti vasúti hidat, amely Budapest leghosszabb Duna hídja lett. Az első kápolnát 1896-ban létesítették a karmelita atyák a Huba utcában, majd 1899-ben már templomot szenteltek a Huba és az Oldal utca (a mai Karmelita utca) sarkán. 1897-ben megindult a Váci úton a villamosközlekedés és a váci vasútvonalból leágazott a Körvasút angyalföld-vizafogói szárnyvonala.

Az első világháborúig tartó nagy fellendülés időszakában Csepel mellett a Váci útra koncentrálódott a gépipar, de jelen voltak más iparágak is. A gyárak között azonban beépítetlen grundok követték egymást, telepszerű fabarakkokkal. A gyárak népes munkásseregének lak-

57

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. helyei a századforduló előtt épült lakótömbök profithozó, földszintes vagy egy-két emeletes bérkaszárnyák voltak, szoba-konyhás lakásokkal. Hírhedtté vált közülük a Tizenhárom-ház, a Hétház (ahol Kassák Lajos is lakott). A nyomor, az elesettség, a bűn félelmetessé, rossz hírűvé tette Angyalföldet népével együtt. Kevesen vették észre a művelt, öntudatos munkásokat, a szerveződő munkásmozgalmat.

Az 1910-es, majd ’20-as években több helyen épültek ún. városi házak, amelyeket kislakásos bérházakként a lakásínség enyhítésére a főváros építtetett alkalmazottai részére, s ezek a munkáslakásoknál fejlettebbek voltak. 1929-ben épült fel a Béke téri, 1930-ban a tripoliszi Szent Mihály plébánia templom, valamint a Frangepán utcában a reformátusok temploma. A ’30-as években már sorra épültek a Szent István városi (a mai újlipótvárosi) utcák is modern lakóházaikkal. 1933-ban szentelték fel a Váci út és Lehel utca találkozásánál a zsámbéki templom mintájára épült Árpádházi Boldog Margit-templomot, 1937-ben felállítják a vizafogói kápolna-egyesületet.

1930-ban a fővárost tizennégy kerületre osztották, így új kerületek jöttek létre. Az V. és a VI. kerület külső részeiből (Vizafogó, Kikötő-dűlő és Népsziget; illetve Lőportár-dűlő, Erdőtelkek, Felsőbikarét és Angyalföld vagy Napföld). 1938. június 1-én jött létre a XIII. kerület, amelynek déli határa a Dráva utca - Aréna út (a mai Dózsa György út) vonala lett. Az új kerületet Horthy Miklós feleségéről Magdolnavárosnak nevezték el.

A kerület végleges, jelenlegi területét 1950. január 1-el alakították ki, amikor a Váci út elejét is hozzácsatolták. Városrészei: Újlipótváros, Vizafogó és Angyalföld lettek. Az ezt követő időszakban soha nem látott méreteket öltött a lakóházépítés – a grundokat, a nyomortanyákat, az ócskavas-telepeket modern, sokemeletes házak váltották fel. A ’60-as években felépült az Árpád hídi lakótelep, majd követte a Gidófalvy és az Országbíró utcai, a Duna-parti Vizafogó lakótelep stb. A kerület lakóinak száma rohamosan emelkedett (túllépte a 130.000 főt), a lakosság életkora csökkent, összetétele a fővárosét tükrözte.

Dinamikusan fejlődött a közlekedés: a Nyugati pályaudvarnál és az Árpád hídnál korszerű alul- és felüljárórendszerek épültek, távolsági autóbusz-pályaudvar nyílt az Árpád híd lábánál, a Váci út korszerű 2x3 sávos autóút lett, amely alatt a 3-as metró vonala vezet Újpest felé.

A ’80-as években megindult a gyáripar leépülése, a nagyvállalatok egymás után szanálás alá kerültek, a gyárépületek elvesztették funkciójukat, feleslegessé váltak. Többségüket átalakították bankok, bemutatótermek, kisebb vállalatok céljára, a lebontottak helyén új irodaházak, autószalonok, bevásárló- és szabadidőközpontok (Duna Plaza, Westend City Center), illetve lakóparkok épülnek.

Oktatás - kultúra - művelődés 1871-ben az Osztrák Magyar Államvasutak és a Váci út környéki lakóházakban élők gyermekei részére megnyitották a gyárnegyed első, majd 1883-ban a második elemi iskoláját. 1895ben a Lipót körút mentén létesít a főváros általános iskolát a megsokasodott iskoláskorú gyermekek részére, amely 1900-ban polgári fiúiskolával bővült. A Salvator nővérek 1906-ban nyitották meg Huba utcai elemi iskolájukat, majd 1929-ben Angyalföld legmagasabb fokú tanintézetét, a tanítónőképzőt.

1885-ben nyílt meg az első angyalföldi óvoda a Véső utcában, amelyet 1897-ben az Angyalföldi úti, 1899-ben a Lőportár utcai, majd a Váci úti, illetve a Mohács utcai óvodák követtek.

58

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A századfordulón és az azt követő években szinte évenként újabb és újabb iskolát, óvodát kellett állítania a fővárosnak Angyalföld megemelkedett lakossága és gyermeklétszáma miatt.

Hasonló fellendülés a II. világháború után következett be. Új óvodákkal, iskolákkal és bölcsődékkel gyarapodott a kerület. Az ’50-es években már 18 általános iskolában 11.886 gyermek tanult, ám a lakótelepek térhódításával ez is kevésnek bizonyult.

Ellenkező irányú változást a ’90-es évek hoztak, amikor lecsökkent a gyermeklétszám, és megkezdődött a gyermekintézmények összevonása. Napjainkban 7 bölcsőde, 20 óvoda, 15 általános iskola, 15 gimnázium és szakközépiskola található a kerületben.

A Vígszínház – Budapest negyedik színházaként - 1896. május elsején nyitotta meg kapuját az akkor Külső Lipótvárosnak titulált negyed déli peremén, abból a meggondolásból, hogy a Nemzeti Színház megszabaduljon a könnyű műfajtól. A Vígszínház megvalósulásában kiemelkedő szerepe volt Jókai Mórnak. A társulat szervezője és a színház első igazgatója Ditrói Mór volt. Bár egy évig a közönség érdektelensége sújtotta a kültelki színházat, rövid időn belül nemcsak a magyar közönség szerette meg, de nemzetközi rangra is emelkedett. Arculatát és jellegét tekintve polgári színházzá vált, s napjainkban is Budapest egyik vezető színházának számít.

1911-37 között a Vág utca 12. sz. alatt működött a Népház, ahol otthont talált a Népház Színháza. Hetente tartott előadásainak műsorválasztéka széles ívet fogott át a klasszikusoktól a népszínműveken át a modern francia vígjátékig. Repertoárján szerepelt például: Moliere: Képzelt beteg, Shakespeare: Makrancos hölgy, Tóth Ede: Falu rossza, Sardou-Najac: Váljunk el! című darabja. Fennállása alatt jelentős közművelő hívatást töltött be az akkor még külterületnek számító részen. 1924-ben Műhely néven egy avantgárd színházi csoport modern irodalmi előadásokkal munkás-színházat igyekezett létrehozni. Az 1926 - 27-es évadtól a Népház kizárólag műkedvelő csoportoknak szolgált otthonul.

Mindössze egy-két évadot ért meg - valószínűleg 1930-ban - az Angyalföldi Színpad a Szent László út 26. sz. házban Erdélyi Mihály (vagy ahogyan a legtöbben nevezték, Erdélyi Miksa) alapításában. A színház Eisemann Mihály „Alvinci huszárok” című operettjével nyitott, s műsortervében a Régi nyár, a Páros csillag, a Diákszerelem és a Lehullott a rezgő nyárfa című előadások szerepeltek.

A Déryné Színház 1954. október 28-án nyitotta meg kapuját. 1955-ben a Déryné nevet az Állami Faluszínházra ruházták át, s így a színház József Attila nevét vette fel. Ekkor jelölték ki a Vígszínház kamaraszínházának, s rendezőjéül Szendrő Józsefet kapta meg. Az 1956/57-es szezon kezdetekor önálló lett, igazgatójává Fodor Imrét nevezték ki. Az ő nevéhez fűződik Angyalföld színházi kultúrájának megalapozása és magas szintre emelése. A színház az elmúlt 48 év alatt beépült az azóta gyökeresen megváltozott társadalmi, gazdasági és városképi arculatú XIII. kerület életébe.

Az első vándormozisok a századfordulón ütötték fel sátrukat, köztük Winkler Lambert – kezdetben - vásári mutatványosként, Angyalföld szívében, a Róbert Károly körút és a Lehel utca sarkán. 1910-ben (a főváros első mozijainak sorában) a Hungária körút 92-ben Winkler mozi néven állandó mozit alapított, ez 1940-44 között Délibáb, majd 1945-től Dózsa mozi lett, végül 1983. április 18-án bezárták. 1911-ben a Lipót körút 16-ban (a Vígszínház szomszédságában) megnyílt az Elit Mozgó, mai nevén Szindbád mozi. Közben 1943-44-ben Mesevárnak hívták, és gyermekközönségre specializálódott. 1954-ben átkeresztelték Tanácsra, majd 1979-ben ismét speciális szerepkört kapott, a Magyar Filmek Mozija lett. Ma már tagja a 59

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Budapest Film art-mozihálózatának. A Visegrádi utca 11/a. számú házban kezdte meg működését a Diana mozi (1914-ből van az első adat róla), amelynek azonban nem sikerült átmentenie magát a hangosfilm korszakába. Ugyanilyen rövid életűek voltak a Lehelkürt, a Petneházy, az Uranus és a Nép mozgó is.

A ’30-as évektől modernebb, kényelmesebb mozik nyíltak Angyalföldön is. Így a Terézvárosi (1929, majd 1933-1987-ig Béke), a Lloyd (1937- ma Duna), az Ipoly (1939- ma üresen áll) és a kerület legfiatalabb mozija, a Kossuth Filmszínház (1946- ma is működik).

1996-ban felépült Angyalföldön a Duna Plaza bevásárló és szórakoztató központ, benne a Hollywood Multiplexszel. Ez egyetlen fedél alatt kilenc mozi, s így pótolja az összes kerületi filmszínházat, amelyek megszűntek és eltűntek az idők folyamán.

A közművelődési élet kezdetei az 1900-as évek elejére nyúlnak vissza, amikor a lakásnyomor enyhítésére olcsó éjjeli szállást adó, emellett kulturális feladatot is ellátó intézményeket, ún. népházakat létesítettek: 1910-ben az Aréna út 152. szám alatt, ahol a szállás és étkezés szolgáltatás mellett könyvtárat is fenntartottak; 1911-ben a Vág utca 12. szám alatt már foglalkoztató műhelyek, előadótermek, könyvtár és 300 főt befogadó nagyterem is volt (itt működött a Népszínház).

A két világháború között a kerületben a kis kertes házakban élő falusias életmódú lakosság keveredett a gyári munkássággal. A többnyire sokgyermekes családok elképesztő nyomorban éltek, így a Vöröskereszt, az Üdvhadsereg és a Gyermekbarát Mozgalom szociális segélyakciói feléjük irányultak. Az angyalföldi gyermekbarát csoportok közös játékokat, kulturális programokat, kirándulásokat és üdültetéseket szerveztek a legszegényebb gyermekek számára.

Ugyancsak aktív befogadói voltak e lakossági csoportok a szocialista és a szakszervezeti mozgalomnak, illetve azok kulturális tevékenységének. A korszak kulturális kezdeményezéseinek bázisát elsősorban a munkásmozgalmi szervezetek, a nagyobb üzemek kollektívái, az egyházi gyülekezetek, a jótékonysági szervezetek és az iskolák képezték.

A Szállítómunkások Szakszervezetének klubházában tartotta próbáit a híres Kültelki Remény Dalkör. Az énekkar jelentőségét mutatja a sok elismerés és díj, amelyeket a különböző fesztiválokon szerzett, valamint erre mutat a Zeneakadémia bemutatkozása is. Megszervezték a gyermekbarátok gyermekkórusát is, amely városszerte ismertté vált. A Remény Dalkör 1960-ig működött.

A Vasas Szakszervezet befizetőhelyén könyvtár, újságolvasó várta a tagokat és kulturális programok – felolvasóestek, műkedvelő csoportok műsorai, ismeretterjesztő előadások színhelyeként is szolgált.

Az angyalföldi kulturális élet sajátos színfoltját képezte a munkások művésziskolája, amely a 20-as években Podolini-Volkmann Artúr festőművész vezetésével a képzőművészet alapjaival ismertette meg a környező gyárak és üzemek fiataljait.

A magyar irodalmi és képzőművészeti avantgárd kiemelkedő alakja, Kassák Lajos vezetésével Újlipótvárosban működött az irányzat egyik legjelentősebb műhelye. Az ő irányításával szerkesztették a Tett, a Ma, a 2x2=4, a Dokumentum, majd a Munka, valamint az Alkotás című irodalmi és képzőművészeti folyóiratokat.

Az iskolákkal együttműködve a kerületi egyházi közösségek – cserkészek, legény- és leányegyletek, műkedvelő csoportok, kultúrkörök – vasárnap és nagyobb ünnepeken műsoros összejöveteleket, ismeretterjesztő programokat, kirándulásokat szerveztek.

60

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Angyalföldön az első területi kultúrházat 1939-ben kezdték építeni, amely azonban a háború miatt félbeszakadt, és végül 1949 decemberében fejeződött be. A kezdetben Rákosi Mátyás nevét viselő kultúrház később József Attila nevét vette fel. Itt alakult meg 1976-ban a ma is működő Moholy-Nagy László Képző- és Iparművészeti Stúdió a meglévő csoportok hagyományos tevékenységére építve.

A Helytörténeti Klubot 1969-ben alapították, amelynek eredményességét bizonyítja az önálló Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény megnyitása 1985-ben.

A Dagály Ifjúsági Klub a ’60-as évek végétől az új lendületet kapott klubmozgalom egyik budapesti fellegvára volt, majd mintegy három évtizedig úttörőházként funkcionált. Ma Angyalföldi Gyermek és Ifjúsági házként elsődleges feladatának tekinti a néphagyományok ápolását, amelyben kimagasló érdemei vannak a Vadvirág és Vadrózsa néptánc együtteseinek is.

Az Iránytű Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda speciális közművelődési intézmény, amely ingyenes szolgáltatást nyújt a fiatalok és a felnőtt lakosság számára mindennapi problémáik megoldására. Vízöntő Pinceklubja 1993 óta mentálhigiénés és hagyományos közművelődési programokkal várja az érdeklődőket.

Az Angyalföldi Szent László plébánia területén 1941-ben alakult meg a Szent László Kultúrház, melynek működését a ’40-es évektől megszüntették, és csak 1989-től tudott újra működni a Jerikó Keresztény Humán Gimnázium épületében.

Az Újlipótvárosi Klubgaléria a legfiatalabb közművelődési intézménye a kerületnek. Folyamatosan rendez kiállításokat, de a kiállított műtárgyak értékesítésével is foglalkozik. 1998tól Sarokház címmel saját képzőművészeti és irodalmi folyóiratot ad ki.

Az 1989-es rendszerváltás után a kerületben is megindult a társadalmi, vallási és mozgalmi kulturális tevékenység. 1994-ben már 11 kulturális egyesület és 32 kulturális alapítvány működött kerületi székhellyel. Napjainkban már mind az alapítványok, mind az egyesületek száma meghaladja az ötvenet, s a legtöbb közülük kulturális jellegű (hiszen többnyire a művelődési intézmények művészeti csoportjai, együttesei, alkotókörei alakultak önálló egyesületté).

A XIII. kerület kulturális-közművelődési élete a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának 7 kerületi könyvtárával együtt válik teljessé.

A Láng Gépgyárról röviden Magyarországon a kapitalista fejlődés az 1860-70-es években - elsődlegesen a kiegyezés hatására - felgyorsult, megindult a gépek iránti kereslet, s ezzel megteremtődött a nagyipar fejlődésének a lehetősége. Az addig jobbára külföldön tanuló és dolgozó mesteremberek hazatérve sorra alapították az üzemeket.

Láng László 1868-ban létesítette gépműhelyét a Külső-Lipótvárosban, majd 1873-ban megvásárolta az Ördögárok melletti (a mai Turbina, előtte Láng, s még előtte Csáklya utcai) gyárterületet, ahol még épületek is álltak. A hazai gyáraknak, főleg a Röck- és a Láng-gyárnak sikerült szívós, kitartó munkájukkal és elismert, jó gyártmányaikkal elnyerniük az ipartelepek vezetőinek bizalmát. Így a Láng-gyár már 1000 lóerőn felüli gőzgépet készíthetett az "Erzsébet" gőzmalom részére, 1886-ban pedig felállította az első triplex-gépet az Első Osztrák Jutafonó és Szövőgyár budapesti telepén. 1900-ban a párizsi világkiállításon 1300 lóerős gőzgépe elnyerte a Grand Prix díjat és az aranyérmet.

61

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Az 1900-as évek elején bekövetkezett politikai és gazdasági válságok hatására a gyár 470 fős munkáslétszáma 370-re csökkent, s mivel a banktőke fokozatosan kiterjesztette és megszilárdította befolyását az iparban, 1911. október 31-én a Láng-gyár a Hitelbank befolyása alatt részvénytársasággá alakult. Az I. világháború kitörése utáni mozgósítás során augusztusra a Láng-gyár munkásainak felét behívták katonának, a Tanácsköztársaság bukása után pedig megszűntek. a kormányrendelések, így 1920-ban a gyár még alig tudott visszaállni a korábban gyártott árucikkeinek termelésére. Súlyosbította helyzetét az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági világválság, bár mindent megtett külföldi piacainak kiszélesítése érdekében: 1935-ben licence szerződést kötött (amit 1966-ban majd ismét felújít és bővít) a svájci Brown Boveri céggel gőzturbinák gyártására.

1938-ban a Láng Gépgyár magába olvasztotta a Röck-gyárat (korábbi kartell-társát), irányítását fokozatosan átvette a Magyar Királyi Állami Hadianyaggyár. A német parancsnokság és a magyar hadügyminisztérium még több termelést követelt, 1943-ban a hadigyártás fokozása következtében a munkáslétszám már elérte az 1180 főt.

1944 tavaszától (Magyarország német katonai megszállásától kezdődően) viszont a gyár termelése rohamosan csökkent, 1944. szeptember 14-én (Budapest szőnyegbombázása során) pedig megsemmisült a gyár egy része is. A megmaradt gépek 1945. január 14-én indultak újra, amikor a II. Ukrán Hadsereg ellátására álltak rá: harckocsikat, gépjárműveket javítottak.

1948 tavaszán került sor a Láng Gépgyár államosítására, amely a termékszerkezet fokozatos átalakításával járt együtt. Felhagyott a járműgyártással, elsődleges termékei a különböző turbinák, majd a harmadik világnak szállított élelmiszeripari gépsorok lettek; dolgozói létszáma a 1968-ra, a gyár alapításának 100. évfordulójára meghaladta a 3000 főt.

A néhány évtizedes fellendülést követően a vállalaton belül és a környezetében egyaránt jelentkező gazdasági nehézségek hatására a Láng Gépgyár 1984-től több évig elhúzódó válságba, majd 1987-ben szanálásra került. Gazdasági helyzetét azonban így sem tudta stabilizálni, így ismételten felvette a kapcsolatot a svájci ABB céggel. A tárgyalások eredményeként 1990 végén a gyár egy részéből létrehozták a készpénzes alapítású külföldi-magyar vegyes tulajdonú ABB-Láng Kft-t; az állami tulajdonban maradt része pedig 1994. március 1-jén Láng Gépgyár Részvénytársasággá alakult. A részvénytársaságra 1998. februárjában írt ki pályázatot az ÁPV Rt. A Láng Gépgyár végleges megszűnésére 2000-ben került sor, amikor az ABB a maradék részét is megvásárolta.

A Láng Kultúrház 1939-1970.

A Láng Kultúrház kialakulása erősen kötődött a gyári tisztviselői sportkör tevékenységéhez; hiszen az 1930-as évek végén ennek részeként - részben a tornaterem helyiségéből - hozták létre. Első „háznagya”: Rózsa Béla lett, akit a sportkör 1939. április 14-én megtartott rendes évi közgyűlése bízott meg irányításával.

A sportkör keretében indultak a csónak-, tenisz-, torna-, evezős-, teke-, biliárd-, turista-, majd a fotó-, bridzs- és műkedvelő szakosztályok. A gyári sportéletben a fizikai munkások nem vehettek részt, így a kultúrház tevékenysége is csak a tisztviselőkre és az igazgatóság tagjaira terjedt ki. Ez alól egyetlen kivétel akadt, az 1929-ben alakult „Tisztviselői Dalkör” Szvoboda Kornél (később Csongrádira változtatta nevét) karnagy vezetésével, amely a tagok öntevékenységére alapította munkáját. A dalárda kezdetben csak a családi jellegű ünnepségeken lépett fel, de később már a Kultúrház rendezvényein is szerepelt, különböző bálokon, ka62

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. rácsonyi ünnepségeken adott műsort. A ’30-as évek elejétől az országos rendezvényeknek is állandó fellépője lett.

Láng-gyári Dalárda 1931-ben a Marosi Dalosversenyen

Láng Gusztáv, a gyáralapító Láng László fia apja példáját követte a sport és a kultúra támogatásában. Ezért amikor a 40-es évek elején megalakult a szimfonikus zenekar (szintén Szvoboda Kornél karmester vezetésével), hangszereit a gyár saját költségén szerezte be; de ugyanígy gyári költségen alakították ki a Műszaki Könyvtár állományát is.

A Láng Kultúrházban mozgalmas élet folyt. Tevékenysége gerincét a zenekar, a dalárda és a színjátszó csoport képezte. E közösségek tagjai minden nap látogatták a házat, rendszeressé váltak a különféle bálok és műsoros előadások a tisztviselők és az igazgatóság szórakoztatására. Ezek elsődlegesen az egyház (karácsony, húsvét) és a Láng-család, valamint a gyári vezetők személyes ünnepeihez (születésnapok, névnapok, házassági évfordulók stb.) kötődtek.

1945. január 14-e után a kultúrház vezetése a Sportköri Elnökség kezéből fokozatosan a szakszervezeti bizottság irányítása alá került, majd 1949. augusztus 20-tól (a művelődési otthonok alapításától) a Láng Gépgyár Kultúrháza is művelődési otthon lett. Ez azonban csak jogi besorolását változtatta meg az intézménynek, mivel fenntartója és működtetője továbbra is a szakszervezeti bizottság maradt, e szervezet a mindenkori kultúrfelelősén keresztül biztosította a ház működtetését. Így az évek folyamán sűrűn váltották egymást. az intézmény „vezetői”. Wilk Ferenc visszaemlékezése szerint Tihanyiné, Tényiné, Tonténé, Handl Jenő, majd pedig Udvardi Ferenc (aki egyben SZB-titkár is volt) szervezte a kultúrház programjait.

Az intézmény 1/2 éves munkaterv alapján dolgozott, amelyet a kultúrfelelős a vezetőséggel közösen állított össze. Ez tartalmazta a vezetőség munkatervét, a rendezvények és a káderfejlesztés tervét, a ház költségvetését, amelyet a szakszervezeti bizottság biztosított.

63

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A művelődési otthon főbb tevékenységi formái az ’50-es , ’60–as években A művészeti csoportok Az amatőr művészeti csoportok egyrészt a már korábban is meglévőkre épültek (szimfonikus zenekar, dalárda, színjátszó csoport), másrészt újonnan alakultak (fúvószenekar, népi tánccsoport, bábcsoport). A művészeti együttesek rendszeresen felléptek a gyári rendezvényeken (április 4., augusztus 20., november 7. alkalmából), de önálló hangversenyeket, műsorokat is adtak a kultúrházban.

A Láng Szimfonikus Zenekar zeneakadémiai hangversenye 1948-ban.

A művészeti csoportok közül a legszembetűnőbb eredményeket a zenekarok érték el. Tevékenységük túllépte a gyári kereteket. A szimfonikus zenekar még a Zeneakadémiától is kapott meghívást vendégszereplésre, de több alkalommal rádiófelvételt is készítettek a közreműködésével.

A fúvószenekar Pákai Mátyás karmester vezetésével minden május 1-jén zenés ébresztőt adott a kerület lakóinak. Kisebb létszámú felállásban a gyár területén is gyakran szolgáltattak frissítő zenét a dolgozók számára.

Láng fúvószenekar, 1950.

64

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Az országos „csasztuska-mozgalom” a Láng Gépgyárban is éreztette hatását; a dalokat gyakran a Dalárda tagjai adták elő, a képi látványt a színjátszó csoport biztosította. A bábcsoport a dolgozók gyermekeit lepte meg rendszeressé vált vidám műsoraival. A különböző családi ünnepeken (esküvők, keresztelők, házassági évfordulók, névnapok) a dalárda fúvószenekari kísérettel - csökkentett létszámmal - meglátogatta az ünneplő családokat, és kis koncertet rögtönzött a háziak szórakoztatására.

Az együttesek - a kultúrház bővülő kapcsolatai révén - más üzemek, vállalatok és intézmények rendezvényein, jótékonysági estjein is rendszeresen felléptek.

Ugyanakkor fokozatosan kialakult egy olyan szemlélet, amely a hívatásos művészekre alkalmazott mércével kívánta értékelni az amatőr csoportok tevékenységét. Természetesen az együttesek ennek az igénynek nem tudtak maradéktalanul eleget tenni. Többek között ez a személet is hozzájárult az 50-es évek második felétől az amatőrmozgalom viszonylagos viszszaeséséhez. Ám nem hallgathatjuk el azt a tényt sem, hogy a kultúrház csoportjainak megszűnéséhez politikai okok is társultak, ugyanis a gyári pártvezetés rendszeresen ellenőrizte és felülbírálta az együttesek repertoárját. Így fordulhatott elő, hogy a negyed évszázados Dalárdát egyetlen tollvonással szüntették meg, mert műsorára tűzött egy dalt, amelyben az „Istent zengi napkelet” szövegű sor is szerepelt.

Dalárda (1947.)

A szocialista brigádmozgalom A szocialista brigádmozgalom az ’50-es évek végén kezdett kibontakozni Magyarországon.

1958 őszén rövid hír jelent meg az újságokban, hogy a Szovjetunióban kommunista munkabrigádok alakultak. A szovjet példát követve a nagyüzemi munkásság munkabrigádjai nálunk is szocialista brigádokká alakultak (1959-ben már 100.000 ember vett részt benne). A brigádmozgalom jelszava: „szocialista módon dolgozni, tanulni és élni” a vállalati művelődési otthonok tevékenységének átalakulását és bővülését vonta maga után.

A Láng Kultúrház tevékenységében is mind hangsúlyosabb szerepet kapott a szocialista brigádok körében kifejtett ismeretterjesztő munka. Ez kezdetben elsődlegesen az általános

65

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. műveltség megszerzésére irányult, amely szorosan összekapcsolódott a szakszervezeti oktatás célkitűzéseivel, a káderutánpótlás biztosításával is. Hiszen a különböző továbbképzések feltétele az általános iskola 8 osztályának elvégzése lett, s a szakmai képzés is csak az általános ismeretekre épülhetett fel. Így került sor a Dolgozók Általános Iskolájának, valamint különböző szakmai képző- és továbbképző tanfolyamoknak a szervezésére.

A brigádok kulturális és művelődési vállalásainak elősegítése érdekében a kultúrház a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közreműködésével az ismeretterjesztés új formáit és módszereit építette be tevékenységébe. 1967-ben létrehozta a Szocialista brigádok irodalmi klubját, amely író-olvasó találkozók rendezésével kívánt rendszeres művelődési alkalmat biztosítani a tagok számára. Eredményes működésének bizonyítéka, hogy a következő évtől kezdődően felmerült az igény az Irodalmi munkásakadémia sorozat megszervezése iránt is, amely tematikájában megegyezett az irodalmi klub feldolgozásra kerülő témaköreivel. Ezek elsődlegesen a szovjet irodalomhoz kapcsolódtak (Gorkij, Majakovszkij stb. munkásságának megismerése), de a kiemelkedő jelentőségű magyar írók és költők (Móricz Zsigmond, József Attila, Radnóti Miklós) életútját is végigkísérték műveik tükrében.

1969-től a kultúrház a gyár nődolgozói részére beindította a Nők akadémiája előadássorozatait, amelynek keretében a nők szerepével, helyzetével, problémáival foglalkoztak az előadók és a hallgatók.

A Láng Művelődési Központ 1970-1993.

Az egyre bővülő művelődési és képzési tevékenységre a Láng Gépgyár kultúrházának méretei már nem bizonyult elégségesnek, ezért a SZOT, a VASAS Szakszervezet és a Láng Gépgyár dolgozóinak összefogásával közel 20 millió forintos beruházással 1968-ban megkezdődött a művelődési ház átépítése, amelyet elkészültekor a XIII. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága Népművelési Osztálya művelődési központ kategóriába sorolt be.

A Láng Művelődési Központ átadására 1970. január 14-én került sor. A kibővített művelődési otthonban 456 férőhelyes színháztermet és új hírlapolvasót nyitottak meg az épület földszintjén. Az I. emeleti galérián a kiállítások, a II. emeleten a játékterem kapott otthont. A III. emeleten 5 kisebb termet adtak át szakköri foglalkozások és tanfolyamok megtartására. A régi épületrészben nyertek elhelyezést az irodák, az előadóterem (amely a legnagyobb létszámú tanfolyamok és előadássorozatok elhelyezésére szolgált), az általános iskolai és a nyelvtanfolyamok hallgatóinak terme, valamint a könyvtár helyisége.

Az intézmény fenntartó szerve a Láng Gépgyár, működtetője a Láng Gépgyár Szakszervezeti Bizottsága lett. A szakmai irányítást és ellenőrzést a XIII. kerületi Tanács V. B. Művelődésügyi osztálya gyakorolta.

A művelődési központ egyszemélyi kinevezett vezetője Nagy Gyula lett (aki még az építkezés alatt, 1968-ban vette át az intézmény irányítását), és 1997. júniusában bekövetkezett haláláig ő volt a kultúrház igazgatója. Munkásságának köszönhetően a művelődési központ három évtizedig töretlenül folytatta hagyományain alapuló tevékenységét, de azt mindig az adott kor színvonalának és elvárásainak megfelelően alakította és bővítette. Tevékenységében lelkes kis csapat segítette, amely a ’70-es évek közepére már 5 népművelőből (Oláh Ervin felnőttoktatási előadó, Novák József rendezvény-szervező, Andriska Pál ismeretterjesztési előadó, Kárpáti Erzsébet tanfolyamszervező és Viszmeg Ágota ifjúsági előadó) és 3 könyvtárosból (Somorjai

66

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Ildikó, majd Bakos Éva könyvtárvezető, Rose Gáborné hírlapolvasó-vezető és Türjei Rita könyvtáros) állt.

A művelődési központ munkatervét, költségvetését és programját a vállalati szakszervezeti bizottság és az intézmény kiscsoportjaiból választott "társadalmi vezetőség" meghallgatásával a Vasas Szakszervezet hagyta jóvá. Az általános felügyeletet annak Kulturális, Agitációs és Propagandaosztálya, a gazdasági revíziós vizsgálatokat Főkönyvelősége látta el. Ugyanakkor, mivel az intézmény területi jelleggel működő vállalati művelődési otthon volt, éves munkatervét és propaganda-kiadványait a szakigazgatást ellátó tanács végrehajtó bizottságának művelődési osztályára is megküldte.

A Láng Művelődési Központ költségvetési rendszerben gazdálkodott. Költségvetése a ’70-es éves második felében már elérte a 4 milliós nagyságrendet. Kiadásai fedezésére állami támogatásban részesült, valamint a vállalat és annak szakszervezeti bizottsága meghatározott összegű éves támogatást biztosított működéséhez. Azonban a bevételei háromnegyed részét saját forrásból - szakköri, klub és könyvtári tagsági díjak; filmklub, munkásakadémiai sorozatok, tanfolyamok díjai; belépőjegyes színházi előadások, koncertek; vállalatok és intézmények térítései - nyerte.

Tevékenysége kettős funkcióra épült. Egyfelől a Láng Gépgyár dolgozóinak a tanulását, művelődését és szórakozását szolgálta. Továbbá a hatókörébe eső üzemek dolgozói részére különböző tanfolyamokat szervezett, ezen belül kiemelt szerepet biztosítva a "Mindenki Iskolája" mozgalomnak. Ugyanígy szakköröket, klubokat, könyvtári szolgáltatásokat működtetett részükre, segítséget nyújtva családi és társadalmi ünnepségeik megrendezéséhez is.

Másfelől a terület felé nyitott kaput. A környék általános és középiskoláival, szakmunkásképző intézeteivel együttműködési szerződést kötött, amelynek keretében egyrészt kihelyezett előadássorozatokat biztosított a tanulók és a szülői munkaközösségek részére, másrészt iskolai tananyaghoz kapcsolódó filmsorozatokat állított össze a tanítás-tanulás megkönnyítésére. A környék lakosságának művelődési, szórakozási igényét a rendszeres színházi előadásokkal, vasárnap délelőtti matiné műsorokkal, a filmklub valamint a könyvtár- és hírlapolvasó szolgáltatással elégítette ki.

Az általános műveltség fejlesztése A felnőttoktatás A művelődési központ felnőttoktatási tevékenysége során a tanulás, az önművelődés elősegítésére helyezte a hangsúlyt. Ennek érdekében társadalom- és természettudományi előadássorozatokat szervezett, és támogatta a kiscsoportokban folyó ismeretterjesztő tevékenység számos formáját.

Mivel a műveltség alapjait az általános iskola biztosítja azzal, hogy lehetővé teszi a továbbtanulást, s egyben kötelező feltétele a szakmunkás-képesítés megszerzésének, az intézmény fontos közművelődési feladatának tekintette a felnőttkorú dolgozók továbbtanulásának támogatását. Felismerve, hogy mit jelent, ha az egyéni felkészülésben szakszerű irányítást, tanári vezetést biztosít, 1970 októberétől (a TIT-el karöltve) magánvizsgára előkészítő tanfolyamot indított a Dolgozók általános iskolája 7, 8. osztályának tananyagából.

Továbbá megfelelő létszámú (8-10 fő) jelentkezése esetén 5. és 6. osztályt is szervezett.

A hallgatók 1-1 osztály tananyagából 5 hónap alatt készültek fel a vizsgára.

67

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Az előkészítő tanfolyamon a szaktanárok rávezették őket az egyéni tanulás helyes módszereire, megtanították a vizsgára való önálló felkészülés hatékony formáit, a nehezebben érthető, bonyolultabb témaköröket közösen dolgozták fel. A művelődési központ az 1975/76os oktatási évtől szaktanári irányítással konzultációt is biztosított a hallgatók részére, könyvtára megvásárolta és díjmentesen kölcsönözte a szükséges tankönyveket a felkészülés hatékonyabb segítése és az eredményes vizsga megkönnyítése érdekében.

1976 szeptemberétől indult be országosan a „Mindenki Iskolája” művelődési mozgalom.

Ez a sajátos iskola, a rádió és televízió lehetőségeivel élve, összetetten segítette a korábban abbahagyott általános iskolai tanulmányok folytatását, az új ismeretek megszerzését, a meglévők bővítését, a szabadidő hasznos eltöltését, a műveltségi szint emelését, s ezért a felnőttoktatás és önképzés fontos elemévé vált.

Hiányossága volt ugyanakkor, hogy nem vette figyelembe az oktatás bipoláris (tanítástanulás) voltát. A TV által sugárzott adások csak az egyik oldalra, a tanításra adtak lehetőséget. A tanulásról, a tananyag elsajátításának fokáról, az eredményes vizsgák letételéről már nem kaptak visszajelzést a szervezők.

Ennek az anomáliának a feloldására vállalkozott a művelődési központ, amikor elvállalta a Mindenki Iskolája konzultációs és módszertani központjának szerepét. A foglalkozások alkalmával a hallgatók szaktanári segítséggel dolgozták fel az elsajátítandó tananyagot. Az eredményes rögzítést a televíziós adások képmagnetofon felvételének ismételt megtekintése és a látottak közös megbeszélése segítette. Az intézmény könyvtára beszerezte a szükséges tankönyveket, a rádióadások hangfelvételét tartalmazó magnetofonszalagokat, amelyeket díjmentesen kölcsönözött a hallgatóknak. A tantárgyakhoz kapcsolódva kötelező és ajánlott irodalomjegyzéket adott közre a tanulás megkönnyítése érdekében.

Mindenki Iskolája: a sikeres vizsga utáni percek 68

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Ismeretterjesztő tevékenység.

A Láng Művelődési Központ 1970-ben 3 sorozattal indította újra a hagyományokon alapuló munkásakadémia rendszerét.

Az Irodalmi munkásakadémia hallgatói majd 2 évtizeden át barangoltak az irodalom berkeiben.

Az irodalmi munkásakadémia „bérletesei”

Jártak az antik tragédiák világában, eljutottak a középkori vásárterek komédiáihoz, majd a jelennel ismerkedtek a kortárs magyar költők és írók munkásságát tanulmányozva, sőt ellátogattak a jövőbe is, a tudományos-fantasztikus irodalom világába. Olyan kiváló művészek kísérték el őket, mint Básti Lajos, Sinkovits Imre, Bujtor István, Bánffy György, Lukács Sándor, Verdes Tamás stb. Az 1977/78-as közművelődési évadtól kezdődően 1988 nyaráig (a sorozat végéig) neves színművészek tartottak önálló esteket a hallgatóknak. Meghívottak voltak: Psota Irén, Major Tamás, Váradi Hédi, Márkus László, Darvas Iván, Huszti Péter, Esztergályos Cecília stb.

Földi Teri, Nagy Attila és Kozák 69 András előadása a ’70-es évek közepén

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A Földrajzi munkásakadémia előadássorozatait 1970-től szintén 1988 nyaráig szervezte a művelődési központ. Az előadó - Dr. Fogarassy László tanár - személyének változatlansága volt a záloga, hogy a sorozat többéves tematikája alapján a látogatók egyre magasabb szinten és egyre mélyebb összefüggéseiben ismerjék meg hazánkat és a Föld mondhatni összes országát, egy-egy ország földrajzát, gazdasági-, politikai- és művészeti viszonyait, népének életét és kultúráját.

Az Önök kérték (Diesel-gyáregységi munkásakadémia) sorozat tematikája kezdettől fogva vegyes jellegű volt. A Láng Gépgyár Gépszerelő Gyáregységében dolgozók érdeklődési körüknek, igényeiknek, felkészültségüknek megfelelően önmaguk állították össze az előadások programját közel 10 éven át, a gyáregység eladásáig. E sorozat kínálatában a neves színművészekkel, írókkal, újságírókkal és közéleti személyiségekkel való találkozások mellett irodalmi, földrajzi, zenei témájú előadások és kirándulások szerepeltek.

Zenei munkásakadémia sorozatot 1973-tól 1976-ig szervezett a művelődési központ. Az évek folyamán a résztvevők dr. Volly István zenekutató vezetésével és Váradi Edit zongoraill. tangóharmonika kíséretével ismerkedtek meg a különböző országok és nemzetiségek zenéjével, a zenekultúra fejlődésével, a legnagyobb zeneszerzők és a zeneirodalom kiemelkedő alkotásaival.

Az intézmény egyéb előadássorozatait rétegigényekre építette. Nyugdíjas Klubja számára közel 20 évig biztosított a kultúrház önálló előadássorozatot, amelynek évenként egymásra épülő rendszerében minden esztendőben szó esett az időskor egészségügyi és pszichológiai problémáiról, a komoly és könnyű műfajú zeneirodalom, a szépirodalom kiemelkedő képviselőiről és alkotásaikról, hazánk, illetve egy-egy - a klubtagok által kért - ország tájairól.

Bilicsi Tivadar a Nyugdíjas Klubban

A XIII. kerületi Öregek Napközi Otthonában tartott előadássorozatok tematikája megegyezett a Nyugdíjas Klub foglalkozási rendjével, de többletként jelentkezett, hogy az egyedülálló öregek számára rendszeresen anyák napi köszöntővel, karácsonyi műsorral kedveskedett az intézmény.

70

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A Láng Gépgyárban szakmai gyakorlatot töltő ipari tanulók számára a ’70-es évek közepéig évenként külön előadássorozatot állított össze a művelődési központ. A kerületi ipari szakmunkásképző intézetek (a Huba utcai vendéglátó-ipari, a Váci úti Katona József és Bánki Donát, a Vág utcai Móricz Zsigmond és az Angyalföldi úti Bolyai János iskolák) tanulói számára - együttműködési megállapodások alapján - biztosított előadássorozatok magukba foglalták az ifjú korosztály problémavilágának kérdéseit (a tanulás és továbbtanulás lehetőségeit, a kamaszok családon és társadalmon belül elfoglalt helyét, jogait és kötelezettségeit, a párkapcsolat és párválasztás témaköreit). A szülői munkaközösségek tevékenységének eredményesebbé tételére külön előadásokat szervezett az intézmény.

Kihelyezett sorozatok színhelye volt több kerületi vállalat (Volán 20. sz. Vállalat, Fémmunkás Vállalat, Elzett Zár- és Lakatgyár, Magyar Acél- és Gépelemgyár, Acélöntő- és Csőgyár, Csavarárugyár, Folyami Kavicskotró Vállalat, Angyalföldi Közért Vállalat, a Javszer stb.) is, amelyek vegyes tematikáját mindig az adott közösség igényei szabták meg. Így helyet kapott bennük az irodalom, a zene, a földrajz, a képzőművészet tárgyköréhez tartozó előadás ugyan úgy, mint pl. az egyre növekvő számú kiskert-tulajdonosokat érintő mezőgazdasági témájú programok.

A Láng Művelődési Központ a tudományos ismeretterjesztéshez nyújtott kiemelkedő támogatásáért 1983-ban elnyerte a TIT Aranykoszorús Emlékplakett kitűntetését.

A szakmai művelődés, továbbképzés segítése Az intézmény 1973-ban a Láng Gépgyár és több kerületi vállalat megbízásából szervezett első ízben szakmunkásképző tanfolyamokat marós, hegesztő, esztergályos és köszörűs szakmákból.

A 7 hónapos képzések kedvező lehetőséget biztosítottak a betanított munkások szakmunkás bizonyítványának megszerzésére.

1974-től a 80-as évek elejéig e tanfolyamokat a házban a Gépipari Tudományos Egyesület, a Kohó- és Gépipari, valamint a Könnyűipari Minisztérium szervezésében lévő továbbképzések váltották fel.

Az 1973/74-es oktatási évben szervezett először a művelődési központ nyelvtanfolyamokat a TIT József Attila Szabadegyetem kihelyezett tagozataként. Az elsők között indult meg az alapfokú német- és angol nyelvű oktatás. A következő évtől a haladó, majd 1977 szeptemberétől az intenzív kurzust is sikerült beindítani. A nyelvtanfolyamok szervezésével a 80-as évek végéig foglalkozott az intézmény, egészen addig, amíg a jobb feltételekkel bíró, vállalkozási alapon működő nyelviskolák el nem csábították a hallgatókat.

1973-ban kezdte meg a házon belüli pályafutását a szabás-varrás tanfolyam, amelynek folyamatos szervezése (TIT-előadók közreműködésével) kezdő- és haladó fokon a 80-as évek végéig tartott. A nagyfokú érdeklődés hatására nemegyszer valamelyik környező üzem nődolgozói részére (pl. az Elzett Gyárban, a Fémmunkás Vállalatnál) kihelyezett formában is indult e 12 hetes képzés.

71

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A szocialista brigádok művelődésének segítése Az Irodalmi Klub (amely még 1967-ben az olvasás megszerettetésére jött létre) tovább folytatta tevékenységét. Fő célkitűzésének tartotta: felkelteni a klubtagok irodalmi érdeklődését, megismertetni velük és népszerűsíteni körükben a legszebb szépirodalmi alkotásokat (a magyar és a világirodalom remekeit egyaránt) és a vasas szakmákhoz kötődő (pl. a modern NCgépek megismertetésére és népszerűsítésére vonatkozó) szakirodalmat is. Neves színművészek, előadóművészek, írók, költők meghívásával került sor az író-olvasó találkozókra és vitával egybekötött irodalmi délutánokra, amelyeken vendégek voltak többek között Illyés Gyula, Fejes Endre, Simon István, Nemeskürthy István és Balázs Anna írók is. Bánffy György, Gyöngyössy Katalin és Berek Kati tolmácsolásában ismerkedtek a hallgatók a magyar és világirodalom költészetének gyöngyszemeivel.

Előadás az Irodalmi Klubban

1971-től kezdődően az érdeklődők a kultúrház hírlapolvasójában havonta egy alkalommal találkozhattak kedvenc napilapjuk, folyóiratuk szerkesztőivel. A több évig tartó ankétsorozat keretében a Népszava, az Élet és Irodalom, a Népszabadság, az Esti Hírlap, a Magyar Ifjúság, a Film, Színház, Muzsika, az Élet és Tudomány, a Delta, az Ifjúsági Magazin, a Ludas Matyi, a Látóhatár, a Képes Sport, a Magyarország stb. munkatársai látogattak el a rendezvényre.

A klub programját irodalmikirándulások színesítették, amelyek keretében neves írók és költők síremlékeit és emlékhelyeit, különböző múzeumokat (Petőfi Irodalmi Múzeum, Gárdonyi Géza Emlékmúzeum stb.) látogattak meg a tagok.

A csoport patronálta és segítette az 1972 tavaszán Vass Lajos karnagy és zeneszerző vezetésével alakult „Röpülj Páva Kör”

72

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. munkáját és rendezvényeit is.

Vass Lajos megbeszélése a Páva Kört támogató brigádokkal

1976 őszétől a Tessék választani című program keretében az érdeklődők 60 javasolt téma közül választhattak érdeklődésüknek, felkészültségüknek megfelelően a természet- és társadalomtudományok, a művészetek tárgyköreiből, de igény szerint városnéző autóbuszos kiránduláson is részt vehettek, vagy jegyet rendelhettek a budapesti színházakba és filmszínházakba.

A hírlapolvasó-ankétok folytatásaként jelentkezett „Az MTI jelenti”, ahol annak munkatársai tájékoztatták a résztvevőket a legfrissebb és legérdekesebb eseményekről.

A kultúrház könyvtára Olvasó brigád címmel indított mozgalmat, amelyet évenként vetélkedővel kötött össze, értékelte és jutalmazta a rendszeresen olvasókat. A ’70-es évek végétől e mozgalom a szocialista brigádok vetélkedőjével teljesedett ki,

Felhívás az 1973/74-es Századunk c. vetélkedősorozatra

Felhívás a „110 éves a Láng Gépgyár” vetélkedőre

73

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. ahol az olvasás mellett már a színház-, mozi- és kiállítás látogatás is hangsúlyt kapott.

Elfogadjuk, vagy ne? Nehéz döntés előtt az 1979-es vetélkedő zsűrije

Az első három helyezett brigád között értékes könyveket, színház- és hangverseny bérleteket osztottak ki. A brigádok vetélkedési szellemét nagyban fellendítette, hogy az első helyen végzett 4 fős csapat rendszeresen elkísérhette a művelődési központ amatőr csoportjait a külföldi csere-vendégszereplésre. Így pl.: NDK-beli jutalomutazáson vett részt a Diesel-gyáregység, a lakatos műhely, a forgácsolók (ők 3 alkalommal is) 1-1 brigádjának 4 fős csapata.

Kiscsoportok tevékenysége A művelődési központ kiscsoportos foglalkozásai részben klub, részben pedig szakköri jelleggel működtek. Munkaterveik a kultúrház munkatervének szerves részét képezték.

A Láng Gépgyári Nyugdíjasok Klubja 1970 januárjától a ’80-as évek végéig Szívós Ferenc vezetésével a hét minden napján, majd Tábori Gusztáv klubvezető tevékenysége alatt csak hétfőnként tartott foglalkozást. Az előadássorozatok mellett minden évben 1-2 autóbuszos kirándulást biztosított részükre a művelődési központ, ősszel pedig (szeptember vagy október utolsó hetében) "Öregek Hete" rendezvénysorozatot szervezett a gyárral közösen, ahol ünnepi műsorral, különböző kártya- és sakkversenyekkel köszöntötte Rátonyi Róbert a Nyugdíjas Klubban nyugdíjasait.

74

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A Bélyeggyűjtők Klubja 1970-ben költözött át a gyárból a művelődési központba, ahol állandó otthonra talált. Összejöveteleiket hetente egyszer Tábori Gusztáv, majd a 80-as évek közepétől havonta egyszer Wilk Ferenc vezetésével tartották.

1976-tól 10 éven keresztül működött az Ifjúsági Bélyeggyűjtő Szakkör kihelyezett csoportként, először a 207-es számú, majd pedig a Bp. IV. Baross utcai Szakmunkásképző Intézetben Révay András vezetésével. Tagjai az országos ifjúsági versenyeken rendszeresen helyezést, nem egyszer első helyezést nyertek.

1971-től 1977 nyaráig üzemelt a Természetjárók Klubja Papp Lajos turistavezető szervezésében. A heti egy alkalommal tartott foglalkozásokra TIT-előadók jártak ki, illetve a tagok filmekkel, élménybeszámolókkal önmaguk tették színesebbé, változatosabbá a programot.

A Foto-klub a Láng Gépgyárban kezdte pályafutását, majd 1970-től a művelődési központ vállalta fenntartását Genda János fotóművész vezetésével, aki 1972-től az ifjabb korosztály számára is szervezett szakkört. Az intézmény megteremtette az eredményes munka végzéséhez szükséges feltételeket (beszerezte a fotólaboratórium felszerelését), és lehetőséget biztosított hozzáértő szakemberek segítségével az amatőr fotósok képeinek bírálatára. A klub a 80-as évek elejéig üzemelt, amikor már túlságosan sokba került fenntartása, és a művelődési központ kényszerűségből megszüntette.

1970 januárjában az intézmény együttműködési megállapodást kötött a Magyar Eszperanto Szövetséggel, amelynek keretében kihelyezett klubot kezdett üzemeltetni, az Eszperanto Rovartani Csoportot (ERE: Entomologia Rondo Esperanto) Fabulya Pál köri elnök vezetésével. A csoport titkára Baranyai Vera lett, majd Evva Margit töltötte be e társadalmi megbízatást. A "bogarasok" hetenként tartották összejöveteleiket a házban (ahol a különböző természettudományi előadások mellett az eszperanto nyelv elsajátítása is céljuk volt), hétvégeken pedig kirándulásokat szerveztek rovar (elsődlegesen lepke) gyűjtéssel egybekötve.

Minden év januárjában kiállítás keretében mutatták be az elmúlt esztendő gyűjteményeit és megörökített élményeiket. 1976-tól a kör feladva speciális jellegét klubbá alakult, hiszen a ritka lepkéket védettnek nyilvánították, s így azok gyűjtéséről le kellett mondani (bár a rovarokkal való foglalkozást továbbra is megtartották). Az életkor, szakma és érdeklődési kör szempontjából heterogén klub tagjai autodidakta módon folytatták az eszperantó nyelv elsajátítását, sokan jártak és járnak az eszperantó világkongresszusokra, hazai eszperantó rendezvényekre, ifjúsági találkozókra. A csoport számára az intézmény havonta 1-2 ismeretterjesztő előadást biztosított – immár a társadalomtudományok témaköreit, a ’90-es évektől pedig a természetgyógyászat különböző ágait is felölelve -, és részt vett a hétvégi bogárgyűjtő kirándulások szervezésében is.

1972-93 között 21 alkalommal volt a művelődési központban a Magyar Eszperanto Szövetség Budapesti Bizottsága szervezésében és az ERE közreműködésével Nemzetközi Téli Eszperantó Találkozó (VEF). Ez egy többnapos programsorozat volt szilveszteri bállal egybekötve. 1994-ben az Expressz Utazási Iroda Eszperantó Szekciója Nemzetközi Turisztikai Szimpoziont szervezett, melynek előadója volt többek között Dr. Sárdi Gyula, az Expressz igazgatója és Dr. Lengyel Márton, a Magyar Turisztikai Szövetség elnöke is. Majd 1995-ben Nemzetközi Eszperantó Békekonferenciára került sor az intézményben.

A Sakk-Szakosztály a Láng Sportkör égisze alatt a Magyar Sakkszövetség tagjaként fejtette ki tevékenységét, de a kultúrház átadása óta itt lelt igazi otthonra, ahol felkészülhetett a különböző kerületi, fővárosi és országos versenyekre (évtizedek óta az NB I. csoport tagja), 75

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. amelyhez a művelődési központ neves sakkmesterek közreműködését biztosította. Így volt például többször is vendége a körnek Portisch Lajos nemzetközi sakkmester. Az intézmény és Dr. Maróthy Ferenc szakosztályvezető nagy hangsúlyt fektetett az utánpótlás biztosítására, ezért 10 éven felüli gyermekek és fiatalok részére létrehozták a Sakk Szakkört Fábri Ferenc vezetésével, ahol az ifjúságot elvezették e szellemi sport alapjainak megismerésétől a budapesti és országos ifjúsági versenyen való sikeres helytállásukig.

Az ifjúság körében végzett munka A Láng Ifjúsági Klub a vállalati KISZ és Szakszervezeti Bizottságok jóváhagyása alapján üzemelt 1974 decemberétől heti 2, majd 1984-87 között heti 1 alkalommal a KISZ Bizottság kultúrfelelősének irányításával (közülük kiemelkedő volt pl. Czuczu Sándorné és Varga József tevékenysége). A klub tematikájában a szórakoztató (komoly- és könnyű műfajú) rendezvények - amelyek rendszeres fellépője volt pl.: Sándor György és Cseh Tamás - és a disco estek mellett ismeretterjesztő előadások (csillagászati, ifjúságpolitikai, pszichológiai), 8 és 16 mm-es szórakoztató és természetfilm vetítések, diaporáma műsorok, különböző vetélkedők szerepeltek, amelyek előadóit és feltételeit a művelődési központ biztosította.

Az Ipari tanulók fóruma 1970-től 1976-ig havonta 1 alkalommal a Vág utcai Móricz Zsigmond Kollégiumban a pályakezdő ifjúság problémáival, a szerelem-házasság kérdéskörével, a társkapcsolatok kialakításával, az ifjúság társadalomba való beilleszkedésével foglalkozott TIT-előadók közreműködésével.

Az Ifjak Fóruma keretében a Temesvári Judit vezette önismereti kör az 1971/72-es évad szombat délutánjain a fiatalság problémáit mélyebb összefüggéseiben tárta fel (pl. ifjúságművelődés-műveltség, szerelem-szexualitás-házasság, karrier stb.).

1972-től a művelődési központ hírlapolvasójának szervezésében a Fiatal Olvasók Baráti Köre Ha… sorozatának kéthetenkénti foglalkozásain megismerkedtek a fiatalok a klasszikus és a modern irodalom, zene és képzőművészet alkotásaival, hazánk szép tájaival, történelmével, az adott kor kül- és belpolitikai kérdéseivel is.

A művelődési központ - a tanuló ifjúság körében kifejtett tevékenysége eredményeként helyszíne volt 1970-ben a III., majd 1972-ben a IV. Országos Diákparlament tanácskozásának.

1972-ben alakult meg - általános iskolai tanulókból - az Ifjúsági Eszperanto Szakkör, ahol a tagok a vezetőtanár segítségével az eszperantó nyelvvel ismerkedtek 3 éven át.

A Csillagász Szakkört a művelődési központ 8-10 felső tagozatos tanuló kérésére indította 1972-ben. A csoport fennállása alatt, egészen 1976-ig Zombori Ottó csillagász vezetésével ismerkedett e tudománnyal. Az elméleti tudásanyag elsajátítása mellett rendszeresen ellátogattak a Csillagvizsgálóba, ahol az éjszakai égbolton ellenőrizték az elméletben tanultakat, nem egyszer sajátkészítésű távcsöveik segítségével.

1976-tól kezdve a művelődési központ az általános iskolai korosztály felé fordult. Közös fenntartással kihelyezett szakköröket hozott létre a közelében lévő Váci út 61., Tomori u. 2., Thälmann (ma Fiastyúk) u. 35. és 47. szám alatti, valamint a Tüzér, a Karikás Frigyes és a Csata utcai általános iskolákban. Ezekben az elsődlegesen kézműves, rajz és színjátszó csoportokban a gyermekek nemcsak szabad idejüket tölthették el hasznosan, de jártasságot szerezhettek egy-egy művészeti ágban, megismerkedhettek annak kifejezési eszközeivel, miközben

76

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. ismereteik egyre bővültek, és ízlésviláguk is jelentősen fejlődött. A szakkörökben készített produktumokat a tanév zárása előtt kiállítás keretében a kultúrház bemutatta.

Az 1993. évi szakköri kiállítás megnyitóján Kerékgyártó István esztéta értékeli a kiállított munkákat

Művészeti tevékenység A Láng Művelődési Központ feladatának tekintette az öntevékeny művészeti csoportok fejlesztését, a különböző művészeti ágak népszerűsítését, képzőművészeti kiállítások szervezését. Mindig előszeretettel gondoskodott amatőr művészeti csoportjairól.

A Monszun együttes 1967-ben alakult, az un. pol-beat - városi népzenének nevezett - zenei mozgalom kezdetén. Részben külföldi énekesek és zenekarok (Pete Seeger, Joan Baez, Quilapayun, S.Kiberovici) dalait adta elő, másrészt saját dalokkal lépett fel. Alapító tagjai Szabó Katalin, Bársony János és P. Vass János voltak.

1970-től a zenekar a művelődési központ keretében működött. Ebben az időben kezdett a csoport az élő népzene kutatásával foglalkozni. Az együttes olyan zenei stílus kialakítására törekedett, amelyben a dalok politikai tartalma és a népzenei elemek alkalmazása sajátos formában ötvöződtek. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet Bartók Béla Archívumával kötött megállapodás alapján 3 év alatt 2500-3000 dalt gyűjtöttek össze és dolgoztak fel, amelyek jelentős részét a cigány folklór alkotta.

1975-től kezdve versmegzenésítéssel is foglalkoztak, elsődlegesen fiatal és kortárs költők alkotásait dolgozták fel (Illuh István, Ladányi Ferenc, Györe Imre), de Nagy László és több klasszikus is szerepelt a repertoárban. Az együttes zenei világában érdekesen keveredtek a népzene, a jazz és a pop (a mai világzene) elemei. A zenekar 1971-ben a Berlini Politikai Dalfesztiválon képviselte Magyarországot, az 1972-es Salgótarjáni Könnyűzenei Fesztiválon elnyerte az aranydiplomát, a Ki mit tud? vetélkedőn pedig III. helyezést ért el.

77

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

A Monszun együttes fellépése a ’72-es Ki mit tud? vetélkedősorozaton

Felléptek ifjúsági és területi klubokban, munkásszállókon, iskolákban, a nyári ifjúsági építőtáborokban, valamint a művelődési központ különböző rendezvényein. Számos rádió-, TV-felvétel és műsor, 1984-ben NDK-beli cserevendégszereplés résztvevői voltak. A ’80as évek végére az együttes tagjai középkorúakká váltak, és bár továbbra is foglalkoztak zenével, közönség előtti fellépést már nem vállaltak.

A Monszun együttes a ’80-as években

A Láng Leánykórus 1973-ban alakult meg a Váci úti Közgazdasági Szakközépiskola énekkaraként. Az "Egy üzem - egy iskola" mozgalom keretében a Láng Gépgyár és a Láng Művelődési Központ a Közgazdasági Szakközépiskola patronálását vállalta, így a leánykórus fenntartója a művelődési központ lett, a karnagyának pedig Vass Lajost kérte fel, aki pár év múlva – sokrétű elfoglaltsága miatt - Vass M. Katalinra bízta az énekkar vezetését.

A kórus népdalokkal és népdalfeldolgozásokkal kezdte pályafutását, majd repertoárja reneszánsz zeneszerzők műveivel, Liszt és Kodály feldolgozásokkal, a 80-as évek elejére pedig kortárs zeneszerzők alkotásaival bővült. Az énekkar a KÓTA által meghirdetett minősítési versenyen 1975-ben ezüstkoszorús, 1977-ben aranykoszorú-diploma fokozatot ért el. 1978ban a Vándor Szemlén Nívó-díjat kapott. Fennállása alatt 5 alkalommal vett részt NDK-beli csere vendégszereplésen, ill. jugoszláviai utazáson. Rendszeresen fellépett a Láng Gépgyár az iskola és a művelődési központ rendezvényein, ünnepségein. A háznak – anyagi okok miatt a ’80-as évek közepén le kellett mondania a kórus patronálásáról.

1982-86 között a művelődési központ - együttműködési megállapodás alapján - a 26. sz.

Szakmunkástanuló Kollégiumban megszervezte a Láng Szakmunkástanuló Kórust Büttner Hedvig karnagy vezetésével, amely színvonalban nem érte ugyan utol a leánykórust, de a tagok zenei éhsége és énekelni vágyása messze felülmúlta azt. Repertoárjukon a népdalok és 78

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. népdalfeldolgozások, a klasszikus kórusművek mellett elsődlegesen spirituálék szerepeltek. A 20 fős énekkar rendszeresen fellépett az iskolai ünnepségeken, 1982-ben pedig határainkon túl (az NDK-beli Kamenzben) is bemutatkozott a Monszun együttessel közös cserevendégszereplés keretében. 1983-ban a szombathelyi Munkás Dalos Találkozón Dicsérő Oklevelet kapott, majd 1984-től új karnagya, Surján Sándor vezetésével részt vett az „Éneklő Ifjúság” kórusmozgalomban is. A kultúrház és az iskola közötti együttműködési megállapodás felújításakor (1986-ban) az énekkar fenntartását az iskola vette át, de az énekkar sajnos egy év múlva megszűnt.

A Láng Gépgyár November 7-i ünnepsége

A ’90-es évek elején jelentkezett a művelődési központban a Kültelki Baráti Kör, hogy havonta egy alkalommal szeretne a ház galériáján összejövetelt tartani. Pár hónap után került napvilágra, hogy a baráti kör tagjainak nagy része énekelt vagy énekel valamelyik kórusban.

Innen jött az ötlet, hogy a körből létre kellene hozni egy énekkart. 1991-ben Angyalföldi Láng Nyugdíjas Férfikórus néven Gerenday Endre karmester vezetésével meg is alakultak.

Az együttes folyamatosan bővítette repertoárját, bár megnehezítette helyzetét, hogy a zeneirodalomban fellelhető kórusművek döntő többsége női vagy vegyes karra íródott.

A Láng Irodalmi Színpad létrejöttére az 1977/78-as közművelődési évben került sor, a Láng Gépgyár fiataljainak öntevékenysége alapján. Az amatőr együttes vezetését a művelődési központ Laczina Az Angyalföldi Láng Nyugdíjas Férfikórus László rendezőre bízta, akinek segítségé79

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. vel a csoport 3 évig maradt életképes. A társulat Karinthy Frigyes, Örkény István, Tabi László műveiből összeállított humoros műsorokkal lépett fel az ifjúsági klubban és a gyári KISZ alapszervezetek összejövetelein.

Szórakoztató rendezvények A Láng Művelődési Központ fő célkitűzései között mindig is szerepelt a szabad idő kulturált eltöltésének segítése, amelyet a művészeti ízlés fejlesztésével összehangoltan kívánt megvalósítani. Ennek egyik formája az un. szórakoztató rendezvények szervezése volt.

1971-74 között évente 2-4 felnőtt és 5-6 gyermek színházi előadást szervezett az intézmény elsődlegesen az Állami Déryné Színházzal, majd 1973-tól 2 éven át a Radnóti Miklós Irodalmi Színpaddal. 1973 tavaszán örömmel fogadta a magyarországi körútra érkező sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház vendégjátékát (Paul Everac: Ki vagy Te? című darabjával), ősszel pedig a Doni Kozák népi Ének- és Táncegyüttes műsorát is.

A ’70-es évek végétől a színházi előadások száma lecsökkent, mivel a fővárosi színházak egyre ritkábban vállalkoztak kihelyezett előadások megtarA Déryné Színház vendégjátéka tására. Ezért a művelődési központ 1977-82 között gyermekek részére Vasárnap délelőtti matinéműsor szervezésével próbálkozott, ahol a gyermekműsorok (elsődlegesen bábelőadások és bohócműsorok) mellett pódium-játékok és filmvetítések is szerepeltek. Az 1979-es évadtól a gyermekműsorok közönséglétszáma erősen lecsökkent (mindöszsze 15-20 gyermek vett részt az előadásokon), s így ettől kezdve a matinék programját már csak a FŐMO által forgalmazott filmek vetítése és a

A Doni Kozák Népi Ének- és Táncegyüttes

művelődési központ által patronált TALP-együttes gyermekműsorai töltötték ki.

A Talp együttes vasárnap délelőtti matiné műsora 80

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Az intézmény a filmklubját 1970-től folyamatosan a Filmtudományi Intézettel kötött megállapodás alapján üzemeltette. Az első években 3 felnőtt (1 szórakoztató, 1 művészi, 1 nyugdíjas) filmsorozat szerepelt a programban, ahol a filmismertető (bevezető) előadásokat, majd a film utáni ankétokat Kartsay Kulcsár István filmesztéta tartotta.

A ’70-es évek végére az ifjúsági sorozatok száma négyre emelkedett. Ezek az iskolai tananyaghoz kapcsolódó tematika alapján épültek fel: az általános iskolai magyar irodalom tantárgy által feldolgozandó témakörökhöz, a 3 középiskolai sorozat részben az irodalom, részben pedig a filmesztétika tantárgyhoz kapcsolódott.

A „Bűnügy- társadalomfilmművészet” c. felnőtt sorozat meghirdetése, és „A mai filmművészet útja” c. ifjúsági sorozat meghirdetése 1973-ban

A ’80-as évek közepétől a kultúrház filmklub rendszere is átalakult. A korábbi felnőtt és középiskolai sorozatokból a „Szombat Délutáni Filmklub” nőtte ki magát 250-300 fős közönséglétszámával, amely 10 éven át egymásra épülő tematika alapján követte nyomon egy-egy kiemelkedő rendező (pl. Godard, Luis Bunuel, Hitchcock) vagy színművész (mint Charley Chaplin, Orson Welles) munkásságát. A filmművészet fejlődését Perlaki Tamás filmesztéta vezetésével követhették az érdeklődők.

A ’90-es évek elejétől – az iskolai anyaghoz kapcsolódó filmek vetítése helyett - az általános iskolások részére szervezett sorozatok is egyre inkább szórakoztató és ismeretterjesztő jellegűvé váltak.

A művelődési központ a ’80-as évek közepéig szervezett egész napos szórakoztató programokat a kultúrházban és a Láng Sporttelepen (pl. a május 1-jei „Majálisokat”, az Öreg Fiúk focimeccseit, ahová a gyári dolgozók mellett a kerület lakóit is elvárta a sportversenyekre, a gyermek- és felnőtt szórakoztató műsorokra, de Kabos László műsora a mérkőzés szünetében 81

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. helyet adott pl.: a szórakoztató műsorral egybekötött lottósorsolások, fodrászversenyek lebonyolításának is.

Mivel Angyalföldön a fiatalok számára szombat esténként kevés szórakozási lehetőség adódott, a Láng Művelődési Központ átadása óta feladatának tekintette a Könnyűzenei Klub létrehozását. A fiatalok szórakozásának biztosítását kulturált körülmények között kívánta megoldani, olyan

Fodrászverseny '73

együttesek szerződtetésével, amelyek egyúttal az ifjúság ízlésének fejlesztését is elősegíthetik.

Ezért 1970-ben a Victors együttessel szervezett táncesteket, 1971-73 között a Hungária majd az Olympic, a Juventus, 1975 őszétől pedig az M7 együttessel alakított klubot. (1971 és ’72 nyarán Hungária klubhajót is indított a Vigadó térről, kibérelve a Mahart Hunyadi nevű hajóját.) 1978ban Disco-Klubbal indult az évad, amely 4 évig

működött Dévényi Tibor disc-jockey vezetésével, és minden alkalommal más "Mai vendég" (népszerű zenészek és énekesek – köztük pl.: Ladislav Vodicka és Sláva Kunst country-zenész -, színművészek, újságírók) felléptetésével.

1982-től alkalmi koncertek rendezésével kívánta a ház változatossá tenni a fiatalok szórakozását: Beatrice, Hobo Blus Band, Pokolgép, Locomotív GT, Mini, P. Mobil, P. Box, Syrius stb. zenekarok fellépésére került sor.

82

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Az intézmény a ’80-as évek elejéig (ekkor - anyagi okok miatt - a II. emeleti kiállító terem beépítésre került) szívesen fogadta a különböző természet- és társadalomtudományi, képzőművészeti (pl. poszter) vándorkiállításokat.

Sajátkészítésű kiállításait az előcsarnokban és a nagyteremben helyezte el. Ezek általában az eseménynaptárhoz (különböző évfordulók megünneplése) és kiemelkedő rendezvényekhez (pl. az 1971 májusában tartott szolidaritási nagygyűlés, amelynek vendége Ralph Abernathy lelkész, az amerikai polgárjogi mozgalom vezetője volt, vagy az 1972. szeptemberi antifasiszta nagygyűlés) kötődtek.

A Tanácsköztársaság 60. Évfordulója c. kiállítás

Az ünnepi könyvhetekhez (Költészet Napja, műszaki és mezőgazdasági könyvnapok, gyermek és téli könyvhetek és vásárok stb.) könyvbemutatók kapcsolódtak, illetve a kiscsoportok tevékenységének megismertetését is kiállítások szolgálták (ERE kiállítások, 10 éves a Láng Leánykar, különböző szakköri kiállítások). Évenként kerültek bemutatásra a környező iskolákban készített gyermekrajzok, a képzőművészeti és kézműves szakkörök termékei. Esetenként a kerületi amatőr művészek képeinek és szobrainak kiállítására is vállalkozott. Így biztosított több alkalommal is Takács Erzsébet alkotásai között az 1974-es kiállításon lehetőséget a Láng Gépgyár által patronált Takács Erzsébet szobrász-művész munkáinak bemutatására is.

83

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Az olvasási kultúra fejlesztése E feladat a művelődési központ számára az olvasás megszerettetését, a könyv iránti érdeklődés felkeltését, fokozását és kielégítését jelentette. Könyvtárának alapjait a gyári szakszervezeti könyvtár anyaga képezte, amely a ház nyitásakor átkerült állományába. Szolgáltatásai közül 1993 végéig legjelentősebb a kölcsönzés, de a helyben-olvasási lehetőség is adott volt.

A könyvtár a ’80-as évek közepéig külön hírlapolvasóval rendelkezett, ahol a 153-féle újság és folyóirat, valamint a 100 kötetes kézikönyvtár állományán kívül cikk-katalógus segítette a tanulást, a vizsgákra való felkészülést, egy-egy irodalmi mű újabb kritikájának elolvasását. A külföldi folyóiratok árának jelentős megemelésekor a könyvtárnak erről a szolgáltatásáról le kellett mondania.

Az intézmény a Láng-gyári dolgozókat letéti könyvtárak létrehozásával (a Dieselgyáregységben, a dombóvári gyáregységnél, külföldi szereléseken, a vállalati üdülőkben) kívánta teljes mértékben bekapcsolni a könyvtár által hirdetett olvasómozgalomba.

A környék iskoláival (a Váci út 61., a Tomori u.2. és a Thälmann u. 35. szám alatti iskolákkal) rendszeres kapcsolat alakult ki, könyvtárosai kihelyezett könyvtári órák keretében megtanították a gyermekeket a könyvtár használatára, foglalkozásokat tartottak (környezetismeret, irodalom óra) a tanulóknak.

Kihelyezett óra a könyvtárban

84

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Angyalföldi Láng Művelődési Központ Közművelődési Egyesület 1994-től napjainkig Az 1980-as évek közepén a megváltozott gazdasági helyzetben a Láng Gépgyárat az elsők között vonták szanálási eljárás alá. Ennek következményeként a Láng Művelődési Központ épületét 1986-ban elkezdték árusítani, amely folyamat 10 éven keresztül tartott.

Az 1989-es magyarországi politikai változások a szakszervezetek szerepét is megváltoztatták, az addig szakszervezeti (vállalati) művelődési házak egyik napról a másikra fenntartó és működtető nélkül maradtak, s így jogi értelemben nem léteztek (szerződéskötési- és perképességüket elveszítették). Átmeneti megoldásként a VASAS Szakszervezethez tartozó művelődési házak 1991 tavaszán megalapították a Vasas Művelődési Intézmények Szövetségét – egy önálló jogi személyiséggel rendelkező érdekvédelmi szervezetet, amelynek a Láng Művelődési Központ is tagja lett, így származtatott jogi személyiséget szerzett. Ez azonban még mindig nem oldotta meg a fenntartói és működtetői problémakört.

Ezért a kultúrházat használó civilszervezetek és magánszemélyek 1993 decemberében megalakították az Angyalföldi Láng Művelődési Központ Közművelődési Egyesületet (rövidített neve Láng Művelődési Központ) az intézmény önálló jogi személyiségű fenntartója és működtetőjeként. Az egyesületet a Fővárosi Bíróság 5892 sorszám alatt 1994. január 1-el a társadalmi szervezetek nyilvántartásába bevezette, majd 1998. január 1-től kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősítette.

Az ingatlan végleges sorsa csak 1997 márciusában dőlt el, amikor a Fővárosi és a XIII. Kerületi Önkormányzat megállapodása értelmében - miután a Láng Gépgyártól megvásárolták az ingatlant - a művelődési központ épülete az alatta lévő telekkel egyetemben a XIII. Kerületi Önkormányzat tulajdonába került. Ezután a képviselőtestület határozata alapján 1997. október 16-án üzemeltetési szerződést kötöttek az egyesülettel, amelynek értelmében az épület továbbra is a Láng Művelődési Központ tevékenységének színteréül szolgál. Cserében az egyesület évenkénti közművelődési megállapodásban rögzített kerületi közművelődési feladatokat is ellát.

Az egyesület – alapszabálya szerint – mint a Láng Művelődési Központ teljes körű jogutódja ellátja a tagjai, a területi vonzáskörébe tartozó állampolgárok, valamint a Láng Gépgyár, ill. jogutódjai munkavállalóinak, nyugdíjasainak kulturális, közművelődési, önképzési és szórakozási-szabadidő eltöltési tevékenységét, illetve biztosítja ezek feltételeit.

Kiemelten cél szerinti tevékenységi körébe tartozik: a nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés, a kulturális tevékenység, a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenység.

Az egyesület éves költségvetés alapján gazdálkodik, amely meghatározza gazdálkodása kereteit az éves munkaterv célkitűzései, a támogatások és egyéb várható bevételek, valamint az üzemeltetési, fenntartási és egyéb költségek ismeretében. Bevételi forrásai az állami és a XIII. kerületi önkormányzati támogatások, a pályázatokon elért céltámogatások, az egyesületi tagsági díjak és saját (rendezvény és terembérleti) bevételei.

85

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Amatőr művészeti csoportok, közösségek Az egyesület, jogelődje hagyományaihoz híven, létének első percétől kezdve támogatta amatőr művészeti együtteseit és közösségeit. Így változatlanul gondoskodott az Angyalföldi Láng Nyugdíjas Férfikórus fenntartásáról és működtetéséről mindaddig, amíg a kórus életében nehézséget nem jelentett a dalosok létszámának folyamatos csökkenése.

A férfikórus 1996-ban

A ’90-es évek végére ugyanis tagjai kiöregedtek, az énekkar átlagéletkora elérte a 72 évet, utánpótlása viszont nem volt. Fennmaradása érdekében szükségessé vált összeolvasztása egy hasonló férfikórussal. Ez azonban kilátástalannak bizonyult, mivel a Budapesten még meglévő 6-8 férfikórus tagsága szinte átfedi egymást (a dalosok többsége 2-3 énekkarnak is tagja), de mindegyik ragaszkodik önálló létéhez. Fordulatot a ’98-as év hozott, amikor a Ganz-gyár eladta a kultúrházát, és így a Vörösmarty Művelődési Ház Egyesületnek a csoportjaival egyetemben el kellett hagynia az épületet. Miután néhány csoportja több évtizedes múltra tekintett vissza, a magyar kultúrával szembeni felelőtlenség lett volna megszüntetni őket. A művelődési ház vezetőjének megkeresésére a Láng Művelődési Központ befogadta ezeket az együtteseket; az Acélhang Kórust, a „Keil Ernő” Fúvószenekart és a „Csizmadia Imre” Zenebarát Kört, átvállalta fenntartásukat és működtetésüket.

A ma már 131 éves „Acélhang” Dalegylet 1873. június 23-án alakult Stahlton (Érchang, Acélhang) néven a Magyar Állami Vasutak Gépgyárban. Eleinte a kórus németül énekelt, majd fokozatosan tértek át a magyar nyelvre. Sok önálló rendezvény mellett részt vettek az országos dalosversenyeken. 1929-ben Debrecenben elnyerték a „Király díjas” kategória első helyezését. 1945 után a hetventagú kórus Vásárhelyi Zoltán vezetésével megismerte Bartók, Kodály, Bárdos és más magyar zeneszerzők műveit. 1948-ban a budapesti I. Nemzetközi Munkás Kórusversenyen I. díjat nyert. 1959-ben – a két szomszéd vállalat és azok kórusai 86

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. egyesítésével – létrejött a Ganz-Mávag Acélhang Férfikar, amely továbbra is magas színvonalon ápolta a kórusmuzsikát. 1971-ben Kiváló Együttes címet, 1993-ban Vasas Művészeti Nívódíjat kapott. A kórus fennállása alatt Európa számos országában hangversenyezett, rendszeresen közreműködött az Operaház előadásain, budapesti és vidéki fesztiválokon, a rádió és a televízió műsoraiban. Utánpótlás hiányában a kórus fokozatosan elöregedett, létszáma lecsökkent, a tagok átlagéletkora elérte a 68 évet. 1998. január 20-án a kórus Dalegyesületté alakult, 1999. január 1-től a Láng Művelődési Központ fenntartásába került. Az egyesület eleinte önállóan működtette férfikórusait, azonban – mivel ugyanazok a gondok jelentkeztek mindkét énekkarnál - november 24-én a két kórus közös rendkívüli közgyűlésén kimondta egyesülését Angyalföldi Láng Nyugdíjas Férfikórus és „Acélhang” Dalegyesület néven. Létszáma így megközelíti a 30 főt, átlagéletkora 69,8 év.

A művelődési központ karnagynak változatlanul Gerenday Endre tanárt kérte fel. A többségében nyugdíjasokból álló kórus célja a magyar és a nemzetközi kórusirodalom hagyományainak megőrzése és minél szélesebb körben való megismertetése. Ezért rendszeresen fellép az angyalföldi rendezvényeken (Civil Szervezetek Napja, XIII. Kerületi Napok), a kultúrház műsorain (nyugdíjas programok, kórustalálkozók), művelődési- és nyugdíjas otthonokban, vidéki testvérkórusoknál. 2003-ban kórustalálkozóval egybekötött jubileumi hangversennyel köszöntötte az Acélhang fennállásának 130. évfordulóját, amelynek alkalmából a Vasas Szakszervezeti Szövetség Nívódíjban részesítette.

A Stella Koncertkórus – eredetileg Stella Kamarakórus - 1977-ben a zene, a kóruséneklés barátainak öntevékenysége alapján jött létre. Az énekkar célul tűzte ki maga elé a magyar és a nemzetközi kórusirodalom remekeinek megismertetését, népszerűsítését, magas szintű bemutatását; a tagok zenei önképzését. Néhány év elmúltával feladatának tekintette, hogy hazánk kóruskultúráját nemzetközi szinten is (Olaszországban, Németországban) megismertesse a közönséggel.

A Stella Koncertkórus 1998-ban

87

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Műsorán reneszánsz, barokk és klasszikus egyházi, világi művek, valamint Kodály, Bartók, Bárdos és más zeneszerzők művei szerepeltek. A kórus 1980-tól kezdve a New York-i „Jó Barátság Követei Alapítvány” közvetítésével úgyszólván évenként főleg fiatalokból álló amerikai énekkarokat fogadott Kaliforniától New Yorkig. Repertoárja spirituálékkal, népszerű jazz-feldolgozásokkal bővült. Testvérkórusa lett az akkor még Nyugat-Berlinben működő Postáskórus. A rendszerváltás a Stella életében is jelentős változást hozott. Kibővültek külföldi kapcsolatai. Az újabb olasz és német hangversenykörutak mellett sikeres francia- és finnországi, hollandiai, majd amerikai – USA-beli és kanadai - hangversenyeken mutatta be hazánk kóruskultúráját. A kórus számára örökké emlékezetes marad vatikáni szereplése, amelyen II. János Pál pápa őszentsége személyesen fogadta és áldotta meg az énekkart. A Stella Koncertkórus 1995-ben egyesületté alakult, majd novembertől a művelődési központ fenntartásába került. Létszáma eléri az 50 főt. Korcsoport szerinti összetétele a középiskolai tanulóktól a negyvenesekig minden korosztályt felölel. Az együttes alapító karnagya, Baráz József zenetanár vezényletével rendszeresen fellép a kerület rendezvényein (Civil Nap, Szt. István téri hangversenyek, kiállításnyitók stb.) a Vasas Fesztiválokon, különböző dalos találkozókon. Évenként 2 (tavaszi és karácsonyi) önálló hangversenyt ad, de az esetenkénti közös hangversenyeken is fellép a művelődési központban, továbbá rádió és televízió felvételek, templomi koncertek teszik teljessé működését.

Meghívó a jubileumi hangversenyekre

A ma már 78 éves „Keil Ernő” Fúvószenekar 1926-ban Ganz gyári tanoncokból és ifjú munkásokból alakult. A zenekar célja a magyar fúvósmuzsika művelése, a hagyományok megőrzése és továbbfejlesztése, a magas színvonalú magyar fúvószenekari kultúra képviselése hazánkban és külföldön egyaránt. Feladatának tekinti az utánpótlás nevelését, a közművelődés színvonalas elősegítését. 1929-ben részt vett az angliai Cserkész Jamboreen, 1933-ban a gödöllői cserkész világtalálkozón, valamint számos hangversenyen és térzenén. 1948 óta rendszeresen meghívást kap a Magyar Rádiótól; a különböző hazai zenekari fesztiválok és verse88

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. nyek állandó résztvevője. Külföldi szerepléseit – Oroszország, Lettország, Bulgária, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Jugoszlávia, Horvátország, Németország, Belgium, Hollandia – többnyire kiemelt első díjjal jutalmazta a nemzetközi zsűri. Három alkalommal Magyar Kultúráért kitüntetéssel, kétszer Nívódíjjal, háromszor Kiváló Együttes címmel és egy alkalommal MSZOSZ Művészeti Kulturális Díjjal ismerték el tevékenységét.

1998 decemberétől a Láng Művelődési Központ biztosítja a zenekar működési feltételeit.

Az együttes egyik meghatározója lett Angyalföld kulturális életének, rendszeres fellépője a kerületi rendezvényeknek (Civil Nap, Szt. István téri hangversenyek, Angyalföldi Kulturális Napok, köztéri ünnepi megemlékezések). Tavasszal és év végén önálló koncertet ad a kultúrházban, ahol közönségét mindig meglepi valami új zenedarabbal. A zenekar létszáma 40-45 fő között változik, tagjai között fiatal lányok, fiúk és nyugdíjas zenészek egyaránt vannak.

Repertoárja igen gazdag. A több száz magyar és külföldi darab között megtalálhatók régi szerzők művei, valamint preklasszikusok, klasszikusok, mai modern zeneszerzők alkotásai.

Könnyűzenei anyagában fellelhetők a Monarchiát idéző indulók, polkák, keringők, nyitányok, de XX. századi musicalek is. Elmondhatjuk, hogy nincs az egyetemes zeneirodalomnak olyan jelentősebb szerzője, akinek műveiből ne szerepelne legalább két mű a zenekar kottatárában és repertoárján, hiszen a fúvószenekarra írt darabok gazdag gyűjteménye mellett a szimfonikus zene számos gyöngyszemének fúvószenei átirata is megtalálható itt Keil Ernő zeneszerző munkássága eredményeként, aki 1958-82 között a zenekar karmestere volt.

Irányítása alatt az együttes már 1954-ben kiemelt arany minősítést kapott, amit 4 évenként megvédett; számos külföldi zeneszerző művét először mutatta be a magyar közönségnek, illetve a zenekar nevéhez fűző-

A zenekar a VIII. Vasas Fúvoszenei Fesztiválon

dik azok rádiófelvétele is.

1991-ben - egyesületté alakulásakor - a fúvószenekar felvette Keil Ernő nevét, így adózva emlékének a zenekarért kifejtett önzetlen tevékenységéért, és maradandóan kifejezve az együttes iránta érzett szeretetét és tiszteletét. 1992 óta

Szabadtéri hangversen Mosónmagyaróvárott (2001.)

89

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. a zenekar művészeti vezetője Kovács Tibor karmester, aki tovább folytatja neves elődje munkásságát. Vezetése alatt a zenekar művészeti színvonala nem csökkent, a 2003 decemberében tartott minősítő hangversenyen kiemelt „Aranylanttal kitüntetett fesztiválzenekar” címet kapott. .

Az Angyalföldi Tini Színpad és Színiiskola Bognár Tibor vezetésével és hozzáértő szaktanárok segítségével 1997 májusától teszi lehetővé a 6-18 éves korú gyermekek és fiatalok számára (átlag 10-15 fő) a színpad- és beszédtechnikai ismeretek, az ének, a balett és a tánc elsajátítását. Tehetséges tanulói rendszeresen fellépnek fővárosi és vidéki művelődési házakban, a Duna Plazában, a Pólus Centerben, balatoni road show-kon, esetenként televíziós műsorokban.

Minden esztendőben június elején vizsgaelőadáson mutatják be az elmúlt tanévben elsajátított legsikeresebb műsorszámokat. Növendékei közül került ki többek között Nika és a Bubble Gum együttes is.

A „Csizmadia Imre” Zenebarát Kör indulásakor, 1982-ben, a magyar népdal és nótakincs népszerűsítését tűzte ki céljául. A kör 1998 áprilisától működik az Angyalföldi Láng Művelődési Központ Közművelődési Egyesület keretében. Művészeti vezetője és tanára Katona Erzsébet, Csizmadia Imre tanítványa, aki tanítómestere nyomába lépve hívatásának tekinti a felnövekvő nemzedék megismertetését a magyar népi zenekultúrával. A 25-30 fős csoport részben hivatásos, részben amatőr, de több évtizedes tanulás után egységesen magas színvonalon éneklő művészből áll, akiknek magyar népdalokból és nótafeldolgozásokból öszszeállított cigányzenekarral kísért műsoraira az ország minden részéből érkeznek vendégek (átlag 300-350 fő). E vasárnap délutáni népzenei programokon neves vendég énekművészek is fellépnek (mint Szentendrei Klára, B.Tóth Magda, Győri Szabó József, Nógrádi Tóth István), valamint a kör saját citerazenekara. A kör 3-4 évenként Magyar Nóta Országos Találkozót szervez, amelyet a zeneszerzők, szövegírók, énekesek, nótagyűjtők és népdalkórusok művészeti vezetőinek országos találkozójával kötnek össze. Idén ötödik éve, hogy énekesei minden hónap első szerdáján díjmentes népzenei műsorral szórakoztatják a kerület nyugdíjasait.

A Kézfogás Együttes a XIII. kerületi HÍD Családsegítő Szolgálat kórusaként alakult 1015 idősebb korú énekelni szerető ember összefogásával Bánkuti Gábor karmester vezényletével. Repertoárján a könnyebben énekelhető egyszólamú darabok szerepeltek. Az énekkar 1998. januártól az egyesület fenntartásába került, létszáma 20 fő körülire emelkedett, s mivel tagjai között már a férfinem is képviselteti magát, többszólamú zeneművek tanulásába is belekezdhettek. 2000-től a kórus énekegyüttessé alakult Kovácsné Váradi Edit vezetésével. Műsorát a szórakoztató könnyűzene (táncdalok, régi slágerek, operettek) darabjaiból építi fel, amellyel a nyugdíjas rendezvények és klubfoglalkozások rendszeres fellépője.

Az Előadóművészeteket Kedvelők Országos Baráti Köre a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége kezdeményezésére Krizsán Sándor népművelőtanár (elnökségi tag) segítségével 10 évvel ezelőtt szerveződött az előadóművészeteket kedvelő és művelő nyugdíjasok aktív részvételére építve. A baráti kör célja a tagok ismereteinek gyarapítása, a színpadi eszközök és lehetőségek gyakorlása, az önművelés és a kultúra terjesztése. A kör vezetője Krizsán Sándorné, tagjai (150-200 fő) szólisták, vers és prózamondók, sanzon és népdal énekesek, vers és prózaírók, akik az ország több megyéjéből érkeznek a foglalkozásokra. Rendszeresen első helyezést érnek el a lakóhelyükön vagy a régiójukban rendezett versenyeken, az országos nyugdíjas Ki mit tud? vetélkedőin.

90

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A Dalszínház Művészbarát Egyesület 1985-ben alakult az ének, zene, tánc, próza- és versmondás művelésére, a magyar költészet és nótakincs ápolására és népszerűsítésére. 1997 októberétől működik a művelődési központban Király Béla elnök vezetésével. Rendszeresen fellép nyugdíjas klubokban és különböző rendezvényeken, havonta házon belüli verses-zenés (népdaltól az operettslágerig) összeállítására várja az érdeklődőket.

Körök és klubok A művelődési központ tevékenységében mindig meghatározó szerepet töltött be a klubok és szakkörök létrehozása, működtetése és támogatása. Ez az évek folyamán – ha lehet – még hangsúlyozottabbá vált, hiszen az egyesülési törvény életbe lépése után e csoportok is „civilszervezetekké” váltak (függetlenül attól, hogy jogilag önállóak lettek-e vagy sem), az Angyalföldi Láng Művelődési Központ Közművelődési Egyesület pedig alapvető céljának tűzte ki a civilszervezetek még hatékonyabb támogatását. Ezért lehetőségeihez mérten (amelyet elsődlegesen helyiség-kapacitása határol be) megtartotta régi csoportjait, befogadta a másutt alakult, de fedél nélkül maradt köröket. Lehetőséget biztosított a tagsága elöregedése miatt esetlegesen megszűnni akaró, illetve a változó igények következtében átalakuló kiscsoportok további működéséhez.

A nagymultú Eszperanto Rovartani Kör (amelynek titkára a ’90-es évek elejétől Romcsek Kálmán lett), az utóbbi években kéthetente tartja kultúrházon belüli ismeAZ ERE 2003/2004. retterjesztő évadi programja előadással, filmvetítéssel egybekötött foglalkozásait. E klubestek ma már az élővilágtól a csillagászatig, a természetgyógyászattól az egészséges életmódig a kultúra számos területét ölelik fel. A kör tagjai (30-35 fő) hétvégi szabadidejüket bogárgyűjtéssel egybekötött kirándulásokkal, saját szervezésű "lovagi tornákkal" (szellemi és ügyességi vetélkedősorozat) és kerti mulatságokkal töltik. A klubfoglalkozások keretében rendszeresen megemlékeznek a világi és egyházi (szilveszterújév, húsvét, Mikulás, karácsony) és családi (szüleXXX. Lovagi Torna meghívója tés és névnap, anyák napja) ünnepekről, amelyekre apró ajándékokat, asztaldíszeket készítenek. A kör

91

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. elsődleges céljává a szabadidő kulturált, hasznos eltöltése vált , de változatlanul munkálkodik az eszperantó nyelv és idea terjesztésén, a nem eszperantisták körükbe való bevonásán is.

A Sakk-kör, dr. Maróti Ferenc vezetésével, 35 éves hagyományai alapján folytatja tevékenységét. Minden évben indul az országos szövetség budapesti és nemzeti bajnokságain, gondoskodik utánpótlása neveléséről és felkészítéséről. Heti 2 alkalommal tart edzést. Állandó tagsága 20-25 fő 18-75 év közötti versenysakkozó, de a „csak” sakkozni szeretők is szívesen látogatják foglalkozásait.

Az Ifjúsági Vasútmodellező Szakkör 1992 őszén alakult gyermekszakkörként. A tagok (jelenleg 8 fő) a modellezés fortélyainak megismerése és elsajátítása mellett szabadidejükben különböző közös programokon (múzeumlátogatás, vasúti helyszínek megismerése stb.) vesznek részt. Felnőtt korúvá vált tagjaiból alakult meg a Láng Vasútmodellező Egyesület 1997 őszén Honti Péter kezdeményezésére (aki az egyesület elnöke lett). A LÁVA ma már a modellező berkekben országos hírnévre tett szert. A modellezők szinte havonta vesznek részt fővárosi és vidéki művelődési házak kiállításán. 1997 óta több alkalommal állították ki terepasztalaikat és moduljaikat határainkon kívül is (Németországban, Bécsben, Belgiumban).

Az Ifjúsági Modellező szakkör „Habókon”

A Kisvasutak Baráti Köre 1996-ban jött létre, amelyhez nagyban hozzájárultak az 1993 óta megrendezett Vasútmodellező Kiállítások. A kör célja: a magyarországi keskeny nyomtávú vasutak megmentése és népszerűsítése.

Tagjai ősztől tavaszig a művelődési központban tartják előadással és filmvetítéssel egybekötött összejöveteleiket, az év melegebb felében viszont Kemencén, az örökbe fogadott és közös összefogásukkal helyreállított kisvasútjuk mellett töltik szabadidejüket. A csoport vezetője Szűcs Zoltán, aktívái között megtalálhatók a LÁVA tagjai is.

92

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Vasútmodell Kiállítás (2000.)

A Természetjárók Klubja, az 1948-ban alakult MÁV Utasellátó Sport Club Természetjáró Szakosztályának utódja, kb. 45 fős tagságával 1995 tavaszán került egyesületünkhöz. A klub célja: tagjai szellemi és fizikai frissen tartásának segítése kirándulások, gyalogtúrák, klubnapok szervezésével. Programjainak zöme nyílt túra, amelyen bárki részt vehet. Évente átlag 50 kirándulást, túrát, sétát szerveznek Haraszti Gábor elnök vezetésével; egy és több naposat, belföldit (különböző hegységeinkbe, nemzeti parkjainkba és tájegységeink meglátogatására – mint Göcsej, Őrség, Kis-Balaton vidéke) és külföldit (erdélyit, szlovákiait, ausztriait) egyaránt. A klub szabadidős sporton kívül közművelődési tevékenységet is végez, hiszen múzeumok, arborétumok felkeresésével, városnéző sétákkal (Budapestre és hazai városokba - mint Debrecen, Kecskemét, Sopron -, de külföldre is – pl. Bécs, Gernsdorf, Pozsony), hangverse-

93

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. nyek látogatásával, dia- ill. video vetítéssel kísért ismeretterjesztő előadások, élménybeszámolók tartásával színesíti programját.

A Délszláv Klub, amely egyedüli kulturális világi egyesülete volt a budapesti szerb-, és részben horvát és szlovén kisebbségnek, 1991 júniusától Lasztity Vojiszlav vezetésével heti 1 alkalommal működött a művelődési központban. Rendszeresen szervezett előadásokat, találkozókat nemzetiségi videó-filmvetítésekkel egybekötve. Taglétszáma 25-30 fő volt, de külső érdeklődőket is szívesen látott. Foglalkozásain több mint ezerkötetes szerb-horvát könyvtár várta az olvasókat. 2001 végétől a klubnak a Fővárosi Szerb Önkormányzat ad helyet.

A karitatív alapon működő Természetgyógyász Klub 1991-ben Pont-Körként alakult.

Biegelbauer Pál patronálásával Kiss Orsika vezetésével a "fényadókat" tömörítette. Tagjai ma már nemcsak a fényadók, de agykontrollosok, Reiki- és különféle bioenergia adók is, akik az eszköztelen gyógyítást a testi-lelki harmónia megteremtésével, önismereti és személyiségfejlesztő tréningek megvalósításával is szolgálják. Céljuk az egészséges életmód mind nagyobb körben való megismertetése és terjesztése.

Ennek érdekében minden csütörtökön díjmentes előadásokat tartanak (esetenként video-vetítéssel színesítve), amelyek a táplálkozási tanácsadástól a gyógyító kövek vagy éppen a színek közérzet javító hatásáig számos témát felölelnek. Taglétszáma: 27 fő, a "vendégek" száma alkalmanként 8-10 fő.

A Kozmikus Baráti Társaság 1994-1997 között, majd a 2001-2002. években tartotta fogTermészetgyógyász nap lalkozásait Iby Duba vezetésével az intéza Pont Kör szervezésében (1995.) ményben. Céljuk az önismeret és az önmegvalósítás fejlesztése volt, amelyet előadásokkal, video vetítésekkel, közös meditációval kívántak elősegíteni. Létszámuk az első 3 évben 25-40 fő között változott, ám az újra indításnál már alig érte el a 10 főt.

A Misztériumok Baráti Társasága meditációval egybekötött foglalkozásaira 1994-99 között hetente került sor 30-40 fő részvételével, majd 2001 végéig Tálas László vezető előadásaival havi egy alkalommal szemináriumon vettek részt a hallgatók (10-12 fő).

Jelenleg mindkét csoport tevékenysége – szándékaik szerint átmenetileg - szünetel.

A Móricz Zsigmond Iskolaklub 1993-tól működött az intézményben. A volt kollégisták Lehel Miklósné szervezésével havonta tartották baráti összejöveteleiket, ahol nemcsak a régi időket idézték fel, de a jelenkor problémáinak megoldásában is segítséget nyújtottak egymásnak. A klub létszáma - tagjainak idős korából adódóan - sajnos évről-évre csökkent, 2002 végén pedig végleg megszűnt.

94

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A Jászok Baráti Köre, az Ágóiak Baráti Körének és az Árokszállásiak Baráti Egyesületének közös klubja 1999 elejétől működik az egyesületnél. Célja: a jászság összefogása, hagyományainak és kultúrájának ápolása és mind szélesebb körben való megismertetése.

Ugyancsak céljuk a fiatalabb nemzedékben a jászság-tudat kialakítása és fejlesztése, a szülőhelyükről elszármazott jászok összefogás és segítése. A klub vezetője Győző Gyula, a klubfoglalkozásokat 50-70 klubtag látogatja. Programjaik: ismeretterjesztő előadások, video vetítések, a jászföldön lakó, vagy már nem ott élő, de jászságát megőrző művészek és amatőr csoportok előadásai, a jászágói és jászárokszállási polgármesterek és vezetők beszámolói és ankétjai stb.

Rétegigényekre épülő tevékenységi formák és szolgáltatások A Láng Művelődési Központ tevékenységében hagyományosan a felnőtt korú lakosság felé irányuló közművelődés végzése a meghatározó, továbbra is fontos feladatának tekinti a gyermekek bekapcsolását a ház életébe. Egyrészt az ifjúság tanórán kívüli művelődési körének kitágítását segíti, másrészt segítséget nyújt a gyermekintézményeknek (óvodáknak és iskoláknak) a rájuk háruló közművelődési feladatok ellátásában. Az intézmény törzsközönsége éveken át a Láng Gépgyár és a környező üzemek dolgozói közül került ki. E vendégkörből a ma is visszajárók egy része azonban már nyugdíjassá vált, ugyanakkor az elmúlt évtizedben Angyalföld lakossága is öregedett (az időskorúak száma meghaladja a 30.000 főt). Így az egyesület tevékenységében, ha nem akar lemondani régi vendégei művelődési igényeinek kielégítéséről, jelentős helyet foglal el a nyugdíjas- és időskorúakkal való foglalkozás is.

Gyermekprogramok Az egyesület gyermekfoglalkozásait együttműködési megállapodások alapján valósítja meg.

1990-től minden évben megszervezi a kerület 2-2 gyermekintézményében az óvodások Készségfejlesztő (Kreatív) Játékklubját. Így az évek folyamán a Petneházy, a Gyöngyösi és a Tüzér utcai, valamint a Szegedi úti óvodákban segítette és segíti a gyermekek iskolai életre való felkészítését. Bárány Mária foglalkozásvezető személyének változatlansága biztosítja, hogy a gyermekek képességeinek és kézügyességének fejlődését évrőlévre nyomon tudja követni a foglalkozások tematikájának (ének, tánc, bábjáték, kézimunka, régi Kreatív foglalkozások kézművesség stb.) felépítésénél. Évente 32-37 alkalommal kerül sor e délelőtti kreatív játékra, 25-30 fő közötti gyermeklétszámmal. A sorozat sikerére való tekintettel az egyesület a húsvéti és karácsonyi szünetekben Klenyán Judit vezetésével kreatív foglalkozásokat tart kisiskolásoknak is.

95

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A ház változatlanul patronálja az általános iskolákba kihelyezett közös fenntartású gyermekszakköröket. 1994 óta 6 iskolában (a Csata, a Tüzér, a Fiastyúk és a Radnóti Miklós utcai, a Dózsa György úti és Gyöngyösi sétányi iskolákkal kötött együttműködési szerződések alapján) 12 kézműves, grafikus, rajz, agyagozó, színjátszó, természetvédő és természetjáró szakkört működtet. A szakkörök munkájában és foglalkozásain összesen 400450 gyermek vesz részt. A szakköri munkához szükséges alap- és segédanyagokat az egyesület, a foglalkozásvezető pedagógust az adott iskola biztosítja. A tanév zárásaként a művelődési központ az év folyamán készített szakköri munkákból kiállítást rendez.

Kreatív foglalkozások A kiállítást 2-3 évenként összekötik a XIII. kerületi általános iskolák (általában 13-15 iskola) technika tantárgyi keretben készített alkotásainak bemutatásával. A kiállított műveket szakmai zsűri bírálja, a legsikeresebb alko-

Meghívó az 1996. évben rendezett kiállításra

tásokat, ill. a legtehetségesebb tanulókat a kerületi OKSB vásárlási utalvánnyal jutalmazza. A kiállítást az iskolai csoportokon kívül rendszeresen számos felnőtt látogató Technika és szakköri kiállítás 1995-ben tekinteti meg.

Az egyesület 2001 nyaráig minden évben 6 előadásból álló filmsorozatot szervezett az általános iskolai tanulók részére. Az iskolákkal közösen kiválasztott filmeket bérletsorozat keretében látogatták a tanulók. 2001 szeptemberétől a vetítéseket évi 2-3 műsoros előadás (alsósoknak mesejáték, felsősöknek a kötelező irodalomhoz kapcsolódó színházi produkció) váltotta fel, ugyanis egyrészt az újabb filmek vetítési jogát nehézkessé vált a „multiplan” moziktól megszerezni, másrészt a művelődési központ vetítőgépei már a ’69-ben való beépítésükkor sem voltak újak, mára pedig teljesen elavultak. Megoldási lehetőséget kínál, hogy az önkormányzat érdekeltségnövelő támogatása keretében 2004 végéig egy video-kivetítővel gazdagodhat az intézmény, és így újra indíthatja az általános iskolások filmsorozatát.

96

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A gyermekprogramok közös jellemzője, hogy a belépőjegyek ill. a bérletek ára csak az előadások közvetlen térítési díját tartalmazza. Így a nehezebb körülmények között élő és hátrányos helyzetű tanulók is részt tudnak venni e programokon. A filmsorozatokat 350-450 fő, az előadásokat átlag 300 gyermek látogatja.

Az egyesület az együttműködési szerződést kötött iskolák számára térítésmentesen biztosítja színháztermét az "iskolanaphoz" ill. különböző ünnepségekhez (pl.: farsangi bál, március 15., október 23.), amelyekre - igény szerint - az alkalomhoz illő filmet is kölcsönöz.

Időskorúak programjai A magyarországi lakosság átlagéletkorának emelkedésével a nyugdíjasok és az időskorúak patronálását a ’90-es évektől kezdődően egyre jelentősebb feladatának tekintette a művelődési központ.

A Láng Gépgyári és Vasas Nyugdíjasok Klubja már több mint 30 éve segíti az idős embereket. A hétfői összejövetelek alkalmával elsődlegesen érdekvédelmi szerepet tölt be, de lehetőséget kínál a volt munkatársak személyes találkozásaira is. A kezdetektől évtizedeken át 1-1 alkalommal kedvezményes kirándulást szervezett a klub tagjainak (amelyhez az autóbuszt az egyesület díjmentesen biztosította), 1 alkalommal pedig - általában október utolsó csütörtökén - minden tagját meghívta egy vacsorával egybekötött baráti összejövetelre, amelynek költségeit a Láng Gépgyár Szakszervezeti Bizottsága fedezte. A 2000. évtől kezdve – a vállalat megszűnése óta, anyagi okok miatt - a kirándulásokat és a vacsorákat az egyesület már nem tudja biztosítani. A klub létszáma a ’90-es évek elején még 250-300 fő volt, mára már Wilk Ferenc klubvezető nyilvántartása szerint mindössze 60 főt ér el.

Az MSZOSZ Területi Nyugdíjas Alapszervezete elsődlegesen szintén érdekvédelmi szerepet tölt be. A ’90-es évek elejétől várja kerületünk (akkor még 150 fős, jelenleg 63 fős tagságú) nyugdíjasait minden héten szociális és jogi tanácsadására. Tagjai köréből (35 fővel) alakult a Sárga Rózsa Klub, amely az egyesület fenntartásában Soós Lászlóné vezetésével működik. Célja: a nyugdíjasok és időskorúak közösséghez tartozásának elősegítése. Részükre egészségügyi, szociális és jogi tanácsadások mellett művelődési és szórakoztató programokat (műsoros-táncos rendezvények, színház, hangverseny és múzeumlátogatások, egészségügyi és egészség megőrzési előadások) és kirándulásokat szervez.

(92.sz.mell.: Meghívó a Sárdarózsa Klub nőnapi műsorára) A Kézfogás Nyugdíjas Klub a kórussal egyetemben került az egyesülethez. A csak kerületi lakókat tömörítő szervezet elsődleges célja, hogy művelődési és szórakoztató programokkal töltse ki a 35-40 nyugdíjas és időskorú tagja szabadidejét. A csoport vezetője – Kovácsné Váradi Edit – gondoskodik arról, hogy a kéthetenkénti összejöveteleken az egészségügyi előadások (pl. a cukorbetegségről, a magas vérnyomásról) mellett irodalmi és zenés összeállításokkal segítse a résztvevők életminőségének javítását, mindennapi gondjainak –időleges - elfelejtését.

A Hajógyári Nyugdíjas Klub mindössze 2 éve tartozik a művelődési központhoz, miután előző helyükről - a Hajógyárból - távozniuk kellett. A 35-40 fő közötti – Szűcs István vezette klub célja és tevékenysége azonos a Láng-gyáriéval, összejöveteleiket is együtt tartják.

Az egyesület a felsorolt klubok mellett a Nyugdíjas Klubok és Idősek "Életet az Éveknek."

Országos Szövetségével szervezi közösen nyugdíjas programjait.

97

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. -

-

-

-

Évenként 2-3 alkalommal kerül sor a magyarországi megyék amatőr művészeinek bemutatkozására. Eddig Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest, Veszprém, Komárom-Esztergom, Csongrád, Békés, Győr-Sopron-Moson, Nógrád, Baranya, Zala és Vas megye nyugdíjas művészei léptek fel. E rendezvényeken a közönséglétszám rendszeresen 4-500 fő között volt; Kétévenként rendezik a nyugdíjas Ki mit tud? vetélkedőt, melynek a megyei elődöntőket követő döntőjére a művelődési központ ad helyet: szólisták (szavaló, énekes stb.), népi együttesek és zenekarok, valamint kórusok kategóriákban. A 2-3 napos rendezvényen 10-15 megye és Budapest képviselői általában 100-150 műsorszámmal szerepelnek; Évenként kerülnek megrendezésre a népművészeti és népi iparművészeti kiállítások a XIII. Kerületi Napok rendezvénysorozat keretében, 35-50 kiállítóval; Ugyancsak rendszeresen szervezett közös programok az országos amatőr művészeti fesztiválok (vers- és prózamondók, énekkarok és szólisták, néptánccsoportok, nemzetiségi együttesek találkozói); Valamint a különböző ünnepségek (Karácsony, Anyák Napja, Költészet Napja, Idősek Világnapja), a szórakoztató műsoros-táncos rendezvények (farsangi, locsoló, ErzsébetKatalin és szüreti bál, pótszilveszter stb.).

Szórakoztató rendezvények Az egyesület e közművelődési tevékenysége során is követi elődje hagyományait.

A táncos rendezvények sorát 1986 őszén a TE+ÉN Klub közkedvelt pénteki táncestjei nyitották, ahol a 3 fős TE+ÉN zenekar szolgáltatta a talp alá valót. A rendezvények kezdetben ismerkedési estnek indultak (Magányosok Klubja néven), de hamar kiderült, hogy a 60-80 fős közönség több mint fele egyáltalán nem egyedülálló vendég, hanem táncolni szerető házastárs vagy baráti kör tagja, akik szeretik a szalonzenét. Bár az első 8 évben többször kicserélődött a zenekar, a klub törzsközönsége megmaradt. Elmondhatjuk, hogy mellettük az utóbbi években szinte hétről-hétre újabb és újabb – addig még sosem látott – vendég vált jegyet e rendezvényekre. Így a táncolni és szórakozni vágyók száma napjainkra gyakran a 200 főt is meghaladja. A klub keretében 1998 óta már éjfélig vagy hajnalig tartó bálokat is szervez az egyesület (szilveszterkor, farsangban, jeles névnapokon, mint a Mária, az Erzsébet, a Katalin). Táncos rendezvényeivel az egyesület kulturált körülmények között biztosít lehetőséget a hatókörébe eső középkorúak és az idősebb korosztályhoz tartozók szabadidő eltöltéséhez, de egyre gyakrabban élnek a fiatalok is e program adta szórakozási lehetőséggel.

A Modellbörze a sok pénzt felemésztő vasútmodellezéssel foglalkozóknak kívánt olcsó beszerzési lehetőséget biztosítani a ’80-as évek végén minden szombat délelőtt. Ezért elsődlegesen a vasútmodell és terepasztal kiegészítők csereberéjére, illetve a már feleslegessé váltak adás-vételére koncentrált. Rövid időn belül azonban a modellkereskedők már közel olyan számban képviseltették magukat e programokon, mint a modellezők. Az elmúlt években mind az eladók (hetenként 20-28 árus, közülük 8-10 vidéki, sőt nem egyszer külföldi), mind a látogatók száma (alkalmanként 80-150 fő) megemelkedett, bár a rendezvény szombatról vasárnapra költözött át.

98

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Izelítő a modellbőrzéből

A ’80-as évek végétől saját kivitelezésű könnyűzenei koncerteket a művelődési központ már nem szervezett, így az egyesület is csak terembérleti formában rendez ilyeneket (pl. az Akela együttes fellépéseit). Ennek oka, hogy a ház műszaki-technikai felszereltsége elavult - idén már 35 éves -, a szükséges erősítő- hangosító- világosító berendezések bérleti díja magas, s így legjobb esetben is csak önköltségesen tudná megrendezni e programokat.

Könyvtári szolgáltatások Az egyesület könyvtára 14.371 kötettel rendelkezik, kölcsönzést heti 2 alkalommal: hétfőn és szerdán délután tart. Olvasói elsődlegesen az egyesület és kiscsoportjai tagsága, valamint az intézmény területi vonzáskörébe tartozó nyugdíjas lakosság. A művelődési központnak szűkös anyagi lehetőségei miatt könyvbeszerzésre nincs lehetősége, ezért 1995 júniusától együttműködési megállapodás keretében a meglévő állománya kiegészítésére letéti állományt (jelenleg 1200 kötettel) hozott létre a Vasas Központi Könyvtár 160 ezres anyagából, amely az olvasók igényeihez igazodik, tartalmazza az újabban megjelent könyveket is, és bármikor szükség szerint cserélhető.

MultiCenter A Budapest Főváros XIII. kerületi Önkormányzata és a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) között létrejött együttműködési keret- és közművelődési megállapodás alapján a MTESZ MultiCenter oktató-fejlesztő központot létesített 2000 októ99

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. berében a Láng Művelődési Központ épületének 2-3. emeletén. Ezért az egyesület terembérleti díjat kapott. A megállapodás értelmében a kerületi oktatási intézmények előre egyeztetett időpontban tanórákat, ill. foglalkozásokat tarthattak a MultiCenterben. 2004. január 1-től e számítógépes központot a XIII. Kerületi Önkormányzat átvette a MTESZ-től, működtetését pedig – közművelődési megállapodással - a Láng Művelődési Központra bízta.

A MultiCenter egy számítógépesített oktató-fejlesztő központ, amely eszközrendszerével a játszva tanulás és az önálló felfedezés lehetőségét kínálja, hiszen a játék olyan tevékenység, amelyet az ember önként vállal, mert - az óvodásoktól a felnőttekig - örömét leli benne. A MultiCenter a tanulást szeretné ilyen örömteli, élvezetes tevékenységgé tenni mind az iskolai, mind a tanórán kívüli oktatásban. Valamennyi program multimédiás, tehát egyszerre több érzékszervre hat, aktivizálja a látást, hallást, tapintást, így a tanulás folyamata hatékonyabb. A tanulás változatosságát a programok sokszínűsége és a hozzájuk kapcsolódó tanulási segédeszközök biztosítják. Fontos az is, hogy a tanulás legyen kellőképpen motivált. Mint köztudott, a motiváló erők egyik legjelentősebbje a sikerélmény. A programok erről is gondoskodnak, amikor a feladatok ellenőrzésekor a jó megoldást megdicsérik, a rosszat pedig visszaadják javításra.

A MultiCenter részei: MultiGarden 4-7 évesek számára készült képesség és készség fejlesztő program. Sok készség és képesség megalapozását segíti elő, és ezzel a gyermekek tanuláshoz való hozzáállását is, amely a későbbi fejlődés fontos bázisát képezi. (Manapság sokat hallani a dyslexia, dysgraphia, dyscalculia (olvasási, írási, ill. számolási nehézség) problémájáról. Ezek megelőzhetők, ha az olvasáshoz, íráshoz, számoláshoz szükséges alapképességek megfelelő fejlettségi szintjével rendelkeznek a gyermekek, mielőtt ezek tanulásához kezdenének.

A programokat tanulási segédeszközök egészítik ki. A gyermekek az ezekkel való konkrét irányított manipulatív tevékenységtől tudnak eljutni a programok feladatainak absztrakt megvalósításáig, amely jelentősen hozzájárul gondolkodásuk fejlődéséhez.

A kerület óvónői egy képzés keretében megismerkedtek a program használatával. A Fővárosi Pedagógiai Intézet szakcsoportja szakmai továbbképzésének is része volt az itt tartott bemutató foglalkozás.

MultiKid A kisiskolás korosztály számára készült multimédiás oktató program, amely a tanulásban a figyelem fenntartását szolgálja, valamint a tanulás hatékonyságát is növeli. (Ugyanis minél több érzékszervet kapcsolunk be a tanulás folyamatába, az annál hatékonyabb lesz.)

A program színes, grafikus felülete élményszerű, játékos tanulást tesz lehetővé. Interaktív, azaz nem csak feladatokat ad, hanem azok megoldását is ellenőrzi. A megoldás helyességéről kapott azonnali visszajelzés sikerélményhez juttatja a gyermekeket, és motiválja őket a további munkára.

A programhoz - az óvódás modulhoz hasonlóan - nagyon sok tanulási segédeszköz kapcsolódik. A gyermekek kezdetben ezekkel manipulálnak a gondolkodás fejlődésének megfelelően, amely a konkréttól halad az elvont felé.

100

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Fontos jellemzője a programnak a csoportmunka előtérbe helyezése, aminek segítségével fejlődik a gyermekek kommunikációs, valamint együttműködési készsége.

MultiArts Bevezet a számítógépes grafika világába. A digitális fényképezéstől az animációig a művészetek több területét is megismerhetik és kipróbálhatják a gyermekek. Ehhez rendelkezésükre áll egy digitális fényképezőgép (kamera), szkenner, színes nyomtató és a többféle szoftver.

Kiválóan alkalmas a vizuális kultúra, a képi láttatás, kreativitás fejlesztésére.

MultiMusic A modul célja a zenei hallás, a kreativitás (MIDI billentyűzet, 16 sávos keverőpult) fejlesztése, a zeneszerzői készség felébresztése. Egyszerűen kezelhető, gazdag eszköztárával kedvet, motivációt kelthet azokban a gyermekekben is, akiknek kevésbé jók a képességei ezen a területen.

MultiLingua A nyelvi modult egy multimédiás, interaktív angol nyelvoktató program alkotja, amely a tanuló egyéni képességeit, tudását figyelembe véve kínálja a továbbfejlesztés lehetőségeit. Lehetővé teszi, hogy a tanulók a saját tempójukban haladva sajátíthassák el a nyelvi ismereteket és képességeket.

A tanulást színes grafikák, animáció, videó, beszédfelismerő, kétnyelvű beszélő szótár segíti. A programhoz tanári management rendszer kapcsolódik, amelynek segítségével az oktató figyelemmel kísérheti a tanulók haladását, és akár személyre szabott feladatsort is összeállíthat a számukra.

MultiScience Megismertet a mechanika alaptörvényeivel, az energia fogalmával, átalakításával, az energiafajták felhasználásának lehetőségeivel.

MultiTech Bevezet az ipari technológiák, robotok, az elektronika világába, ezzel segítve elő a pályaválasztás előtt álló fiatalok döntéshozatalát. Részei: az elektronika és a távközlés alapjai, szállító és osztályozó szalagok, raktározás-technológia, plotter, robotvezérlés, CNC maró,CNC eszterga.

Nyaranként 2-3 hetes napközis tábort szervez a MultiCenter számítástechnika, számítógépes grafika, angol nyelvgyakorlás és úszás programokkal.

101

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Zárszó: A Láng Művelődési Központ egyike Magyarország jelenleg is működő művelődési intézményeinek. Jövőképe felvázolásánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a "művelődési otthon" mint sajátos intézménytípus éppúgy színtere a legmagasabb szintű kultúrának, mint - az emberek életében nem kevésbé fontos - kulturált szórakozásnak, ugyanakkor helyet ad számos civilszervezetnek is. Az egyesület vezetősége és tagjai úgy kívánják formálni a Láng Művelődési Központ arculatát, hogy az új évezred követelményeinek képes legyen megfelelni. Ezért az intézmény továbbra is folytatja az évtizedek folyamán kialakult tevékenységeit, a kiscsoportok, klubok, szakkörök, amatőr együttesek fenntartását és működtetését, a civilszervezetek munkájának segítését. Jövőbeli lehetőségeihez mérten szélesíteni kívánja a kerület életében vállalt szerepét minél több angyalföldi kulturális program szervezésével. Úgy kívánja megőrizni eddigi tevékenysége eredményeit, hogy az új igények és feladatok megvalósítására is rugalmasan, hatékonyan, magasabb színvonalú munkával reagáljon.

102

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Források: Adametz Gyula: Angyalföld. Kiadta a Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata és a XIII. kerületi Helytörténeti Klub. Készült az eredeti kiadvány fotózásával a Sprint Kft. gondozásában, 1998.

60 éves a XIII. Kerület. Kiadta a Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata a Sprint Kft. gondozásában, 1998.

Budapest XIII. Kerület. Angyalföld, Újlipótváros, Vizafogó. Kiadta a Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata a Sprint Kft. gondozásában, 2000.

Régi gyár a Váci úton. A láng Gépgyár 90 éve. Budapest, 1960.

Fülöp János: A Láng Gépgyár 100 éve. Budapest, 1968.

103

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Buza Péter- A CSOKONAI A nép/és közművelődés intézménytörténete a XV. kerületben Az egykori falu, telep, város és közművelődési hagyományaik Budapest XV. kerülete egymástól topográfiailag, történetileg – s így társadalmának összetételét illetően is – határozottan elkülönülő három részből: Rákospalotából, Pestújhelyből és Újpalotából áll.

Rákospalota 1848 előtt jobbágyfalu volt, a fóti uradalomhoz tartozott. A jobbágyfelszabadítás után is még bő fél évszázadig megőrizte falusias jellegét, a tradicionális paraszti élet ünnepei, hagyományos színterei határozták meg a kultúrát, a művelődést és a szórakozást. A falusi ember számára mindig meghatározó volt a természeti környezet, annak változásai. A népi, illetve tradicionális életérzés szerint a világ és ember teremtmény, a Teremtőtől függ, aki ura a természetnek és az életnek, s így kultusz illeti. Ez nemcsak az egyén esetleges magányos imádságaiban, hanem főleg a közösség kötelező, liturgikus formáiban és gesztusaiban, az ünneplő szokás és hagyomány társadalmi örökségében jut kifejezésre. „Palota szigetként emelkedik ki a magyar paraszti falvak közül, amely szigetet helyzete és szorgalma tette olyanná, ahol – bár mindig keményen kellett birkóznia a földdel – nem vált számára gyűlöletessé a paraszti lét és múltjának formai tagadása sem történt meg. A palóc alapokat magán hordozó palotai viseletet, ruházatot, a porták belső berendezését és elrendezését ágyaival, feldíszített sublótjaival, használati tárgyaival utolsó pillanatig megőrizte”.

(Tanulmányok Rákospalota – Pestújhely történetéből. Szerk. Czoma László) A szokások és hagyományok rendje az élet minden színterét át meg átszövi. Szigorú, évszázadok során kialakult hagyományos rendje van a gazdasági életnek: jeles napokhoz kötődik egyes munkák elvégzése, illetve bizonyos munkáktól bizonyos alkalmakkor való tartózkodás. A munkák előkészületének elvégzésének és az eredmény megünneplésének évszázadokon át, generációkról generációkra áthagyományozott rendje, ideje és módja volt – néhány területen még pár évtizeddel ezelőtt is. Szokások, hagyományok kötődnek/kötődtek természetesen az évkörhöz, a természet változásaihoz és ezen keresztül az egyházhoz, annak ünnepeihez.

Palotán is, mint más vidékeken rendkívül gazdag volt az egyes ünEgyházi ünnep Rákospalotán nepkörök (Karácsony-HúsvétPünkösd) szokásrendje. A szokások és hagyományok harmadik nagy csoportja pedig természetesen az emberélet fordulóihoz (születés-házasság-halál) kötődtek.

104

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Rákospalotai esküvő (1900-as évek eleje)

Ezek között a hagyományos keretek között, a világ rendjébe szervesen illeszkedve „teremtették” és „fogyasztották” a kultúrát Palota nagyközség parasztjai is, ahogyan az ország más területein élők. Ugyanakkor a hagyományos faluban még a 19. század végén is az egyház az egyetlen, amely intézményesített formában szervezi a közösségi életet, s ugyanígy kizárólagos szerepe van a művelődés szervezésében is.

Rákospalota, mint hagyományos falu már a 19. század végén kezd eltűnni, illetve átalakulni. Egyrészt maguk a palotai parasztok is kezdnek polgárosulni részint a vagyonosodásuk, részint a főváros közelsége okán. Először természetesen külsőségekben (például ruházatuk alapanyaga, egy-egy ruhadarab „városias” változata stb.), de később tartalmában is sokat változik életformájuk. Emellett új társadalmi rétegek jelennek meg. A XX. század elején már nagy számú gyári munkás él a nagyközségben, de az 1910-20-as évekre a kistisztviselői réteg is egyre markánsabb csoportot alkot az összlakosságon belül (MÁV-telep). „A Palota mozi környéke, a vasútvonal mellett egymásnak dülleszkedő házak békés polgári otthonokat rejtenek: vasutasok, postások, kistisztviselők, állami hivatalnok, egy-egy kisiparos békés otthonát. A “Sóder-gödör” pedig a szegény népet fogadta be, a vizes, útszélén ülő apró lakásokkal. A polgárosodni akaró proletárok élték életüket itt, miközben várták és várják sorsuk jobbrafordulását: tágasabb, száraz, napos lakásokat és a hozzáillő kereseteket”. (Tanulmányok Rákospalota – Pestújhely történetéből. Szerk. Czoma László) Ezek a társadalmi csoportok, rétegek természetesen hozták magukkal, illetve megteremtették maguknak saját szubkultúrájukat annak kereteivel és tereivel együtt. A polgárosodással összefüggésben megindul a társadalom önszerveződése: sorra születnek a civil egyesületek, egyle-

105

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. tek, körök – most már az egyháztól függetlenül is. Egyike az első ilyen civil szerveződéseknek a Rákospalotai Kaszinó. „Rákospalota úri társadalmának egy körbe való tömörülése az 1890-es évekre esik, amikor a szabad szellemi pályákon lévő (lelkészek, orvosok, ügyvédek, gyógyszerészek) mind köz- és magán hivatalokat viselő rákospalotai lakós tisztviselők egy tulajdonukat képező (Vasút utcában) „Rákospalotai Kaszinó”-nak nevezett szép hajlékban kedves otthonra találtak.” – írja az egyesület történtéről 1936-ban Szedresi János.

Ez a szervezet működése idején mindvégig tevékenyen járult hozzá Rákospalota közösségi kulturális életéhez: saját könyvtáruk volt, külön ének- és zenekaruk nyilvános fellépéseivel, felolvasóestekkel, műsoros klubnapokkal színesítették a a közösség mindennapjait, ünnepeit.

A másik nagy múltú egyesület az 1881-ben elsőként az országban itt megalakult Negyvennyolcas Függetlenségi Kör – elsősorban a nagygazdák társas szerveződése. Természetesen a művelődés gyakorlatában is a nemzeti értékeket preferálja. Fennállása során számos olyan rendezvényt szervezett, melyek közéleti eseményekké váltak.

1913-ban alakul meg a Rákospalotai Gazdakör, amelybe – felismerve a közös értékeket, s érdekeket – néhány év múlva beleolvad a Negyvennyolcas Függetlenségi Kör.

1893-ban született a Rákospalotai Ipartestület, a civil szervezet, amelynek anyagi erejéből, már a következő évszázadban futotta arra is, hogy saját igényes székházat építsen – a mai Csokonai Művelődési ház épületét. A 20. század elején indították tanoncképzésüket, ami sok helyi fiatalnak adott lehetőséget különböző mesterségek elsajátítására. Az 1912-ben fölépült székházuk - a közben (1923-ban) várossá avanzsált - Rákospalotának mindvégig a legnagyobb és legreprezentatívabb épülete lett, kulturális és a szórakoztatást célzó rendezvények kedvelt színhelye. Arról, hogy az egyesület érdekvédelmi tevékenységén túl a település kulturális életének egyik fő szervezője is volt, jó néhány plakát, szórólap tanúskodik. Ezek műsoros délutánok, színi előadások szervezéséről, vagy mások által rendezett programok befogadásáról adnak hírt, melyek társadalmi hovatartozástól függetlenül várták itt az érdeklődő rákospalotaiakat.

A fent említett körök, egyesületek a település Öregfalunak nevezett részén születtek meg. A civil társadalom eme egyre erősödő érdekérvényesítése ellensúlyozására a település másik részén: Újfaluban is megalakították, már az első világháború előtt, a Rákospalotai Polgári Kört.

Az egyházak a továbbiakban is szervezték saját egyesületeiket. 1911-ben dr. Schwarcz Gusztáv pápai prelátus apát kezdeményezésére született meg a Rákospalotai Katholikus Kör, amelynek az akkor A Rákospalotai Katolikus Ifjuság még falu közigazgatási és politikai vezetői voltak rendezvény szórólapja elsősorban a tagjai. Székházukban tudományos,

106

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. művészeti, kulturális előadásokat rendeztek rendszeresen.

Természetesen a többi felekezet is működtetett különböző – elsősorban jótékonysági – céllal egyesületeket. Az Izraelita Nőegylet, az Evangélikus Nőegylet, a Református Keresztyén Ifjak, majd később a KALÁSZ és a KALOT helyi szervezetei valamilyen formában részt vállaltak a helyi közélet formálásában. Ugyancsak egykori plakátokból és meghívókból értesülünk róla, hogy a település kulturális életének egy-egy, feltétlenül érdekes színfoltját jelentették. Tudunk egyebek között öregcserkészeknek rendezett jótékonysági bálról, továbbá az iskolákban a cserkészcsapat által előadott passiójátékról.

A 20. század elején az iskolák maguk is nemcsak helyet adnak rendezvényeknek, befogadnak programokat, hanem ők maguk is részt vállalnak a helyi közművelődés szervezésében: ekkor éli egyik fénykorát az iskolai műkedvelő színjátszás, de tudományt népszerűsítő felolvasásokra, különböző műsoros rendezvényekre is rendszeresen csalogatják a környékbelieket.

A 19-20. század fordulóján volt nagy a divatja (országszerte) az asztaltársaságoknak, melyek egy-egy vendéglő köré szerveződtek. Programjukat főként a jótékonykodás, a közös mulatságok szervezése, bizonyos értékek propagálása együttesen adta. Vendéglő pedig volt bőven a korabeli Rákospalotán: 1930 körüli adat szerint százhatvan különböző vendéglátó-ipari egység szolgálta ki a lakosság ilyen jellegű igényeit.

A szakmai szerveződésektől a (nem egyszer országos hírnévre is szert tevő) dalkörig, a szociális támaszt nyújtó szervezetektől a sportklubokig 1939-ben összesen hatvan civil szerveződést tartottak nyilván nem kevesebb, mint nyolcvanezer bejegyzett taggal Rákospalotán.

Ez az össznépességet tekintve matematikailag azt jelenti, hogy egy átlagpalotai két egyesületnek volt tagja egyidejűleg.

A civil társadalom aktivitásának rendkívül hangsúlyos eleme a helyi lapkiadás. A megközelítően harminc kiadói próbálkozás többsége olyan személyek magánvállalkozása, akik egyúttal a társas élet fórumainak szervezésében is főszerepet játszanak. Közös jellemzője ezeknek az orgánumoknak (a Rákospalota és Vidéke című első próbálkozástól a sort záró RákospalotaPestújhelyi Újságig), hogy írásaik a helybéli eseméRákospalotai újságok nyekről a helybélieknek szólnak, a lokalitás szellemében írott cikkeik egyaránt tájékoztatták és szórakoztatták nagy számú olvasójukat.

A helyi kulturális élet fontos jellemzője: milyenek az infrastrukturális adottságai. Rákospalotának soha nem volt önálló színházépülete és talán társulata sem (néhány újságcikk utalásai alapján talán mégis feltételezhető, hogy esetleg egy rövid ideig - 1939-42 között - műkö107

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. dött valamiféle hivatásos társulat is a városban.) Különböző társulatok vendégjátékai, illetve a különböző egyesületek műkedvelő gárdái hozták a színházat ide. Ezek a Városháza dísztermében, az Ipartestület székházában, az Istvántelki Főműhely kultúrházában, 1930-tól a Rákospalotai Munkásotthonban, iskolatermekben, altemplomokban, esetleg valamelyik moziban lépnek föl. A fönnmaradt színlapok zöme népszínműveket hirdet – rendezőik, szervezőik a polgári vagy egyházi egyesületek. De időnként még olyan nagy nevek vendégjátékaiban is gyönyörködhetett a közönség, mint Fedák Sári, Honthy Hanna, Muráti Lili, Jávor Pál, Páger Antal.

A városnak nincsen nyilvános közkönyvtára, csak az egyesületek, iskolák gyűjteményei és magánkönyvtárak működnek. 1931-ben például egy bizonyos Viszlay János nyit könyvtárat Palotán.

A mozik száma az 1930-as évektől kezd szaporodni, bár az első két mozi már 1913-ban, illetve 1914-ben megnyílik a közönség előtt, de eme műintézmények virágkorukat igazából a két világháború között élik.

Pest határában 1898-ban kezdik parcellázni a majdani Széchenyi-telep területen a földeket, Bezsilla Nándor ügyvéd, a későbbi pestújhelyi notabilitás közreműködésével. 1909-ben 730 házában 5500 lélek él itt, abban az évben november 27-én lett önálló település: Pestújhely néven.

Számba véve az alapítókat, feltűnő, hogy milyen sok művész szerepel az első építkezők között.

Mégsem lett művésztelep a Széchenyi-telepből, mint ahogyan nem lett tisztviselő telep sem, ami pedig – megint csak a listából következtetve – szintén lehetett volna. Az értékesebb területek elfogytával jelennek meg a szegényebb vásárlói rétegek, s így tulajdonképpen már születése pillaPalota Filmszínház natában markánsan elkülönül egymástól a telep ( a palotai mozik közül utolsóként, két része: az „Úrinegyed” és a „Mosónéfertály”. az 1980-as évek végén zárt be) Mégis a telep egészét érintő legfontosabb kérdésben azonos az álláspont a két területen: ki kell válni az anyaközségből, Rákospalotából, s minél előbb az önálló fejlődés útjára lépni. Ez természetesen kiváltotta Rákospalota nagyközség ellenállását, ám győzött a Széchenyi-telep, 1909-ben Pestújhely néven nagyközségként önálló közigazgatási egységgé válik. Bár lakossága egyáltalán nem mondható homogénnek, de a maga heterogenitásában is jelentősen eltér Rákospalotáétól, így azután érthető, hogy életformájában, kultúrájában egészen más jegyeket hordoz, mint a szomszédos település.

Rögtön a megalakulás éveiben két civil szervezetben is artikulálódnak a község megoldásra váró ügyei. Az „Úrinegyedben” megalakul a Széchenyi-telepi Kaszinó, a „Mosónéfertály” polgárai pedig létre hozzák a Széchenyi-telepi Társaskört. Akkor még közös a cél: kiharcolni az anyaközségről való leválást – mindkét szervezet ebben látja a település fejlődésének egyetlen lehetőségét (tegyük hozzá: okkal és joggal). A harcot – mint a fentiek108

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. ben volt már róla szó – viszonylag rövid idő alatt megnyeri a telep, 1909-től önálló településként léphet a fejlődés útjára. S erre az útra halasztást nem tűrve azonnal rá is lép.

Már az első pillanatban megindul a lakosság önszerveződése. Minden történelmi egyház megteremti saját közösségeit. Templomépítő egyesületeteket hoznak létre, iskolákat alapítanak, civil szervezetek alakulnak. Nagyon nehéz az indulás: az itt élők rendkívüli áldozatvállalásával lehetséges csak az előre jutás. A település infrastruktúráját a nulláról kell kezdeni kiépíteni. Az itt letelepedőknek kell a saját telkük megvásárlásán, házuk fölépítésén túl finanszírozniuk a település közvilágításának, vízvezetékének, csatornázásának, közlekedésének, intézményrendszerének a semmiből való megteremtését.

Az első években csak kevéssé látványos, ám fontos lépéseket tehet a község: néhány főútvonal keramit burkolatot kap, vasúti átjárót építenek, ami biztosítja legalább a gyalogos közlekedést Pest felé, megássák a vízelvezető árokrendszert, megköti a közvilágításról szóló szerződést a Phöbusz Társasággal (a közvilágítás ténylegesen csak a háború után valósul meg), temetőnek való földet vásárol Pestújhely Palotától. Nagyon sok olyan eredményt mutatnak ezek az első évek, olyanokat, amelyek nem a községháza erőfeszítéséből, hanem civil kezdeményezésből születnek.

Ebben az időszakban nyílik meg az első magán óvoda, az első, majd második magánpatika, több – az alapellátást biztosító – üzlet: építőanyag-kereskedések, szatócsboltok. Megjelenik a szolgáltatóipar, egyéb minden más mellett – témánkból (művelődés-kultúra) eredően számunkra egyik legfontosabb közösségi színtér – a kocsma. Ebben a tekintetben Pestújhely fölvehette a versenyt a korabeli főváros (Buda) két legendás városrészével: Óbudával és a Tabánnal. Természetesen a kor divatjának megfelelően, ezek jó része köré szintén szerveződnek asztaltársaságok, amik foglakozási körök, politikai hovatartozás és egyéb érdekek-értékek mentén szerveződnek és ezen értékekért harcosan kiállnak a helyi közélet porondján.

1911-ben megépül a Széchenyi Színház, a község első szórakoztatóipari intézménye.

Programja igen széles spektrumát mutatja a kor nagyközönség által kedvelt művészeti ágainak: színházi előadások, vetítések, uránia-előadások, varieték adnak programot a szórakozni vágyó pestújhelyieknek. Állandó színtársulata nem volt a községnek, helyi amatőr műkedvelő társulatok és vendégtársulatok játszottak a Széchenyi színpadán. A 20-as évektől azonban már csak, mint mozi működik, folyamatosan konkurálva a „Mosónéfertályon” működő másik mozival, a Balaton, illetve később a Sebők mozgóval.

Plakát a Széchenyi Színház előadásáról 109

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Mint szó volt róla, Pestújhelyen egy időben egyszerre több műkedvelő színtársulat is működött – mondhatjuk, hogy a helyi kulturális élet egyik meghatározó elemét jelentették a rendszeres színi előadások.

Amatőr szini előadás (1924.)

Itt minden társas szervezet, hivatalos vagy félhivatalos alakulat – iskola, a kaszinó, a Vöröskereszt, a Református Templomalap, a katolikus nőegylet, iparos kör, munkáskör, önképzőkör, tűzoltók, levente egyesület – megragadott minden alkalmat, hogy színházi estet rendezzen.

110

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Szarvas zenekar (1930-as évek)

Szintén 1911-ben kezdik meg először a tanítást a polgári leányiskolában: kiindulópontja annak a fejlesztési programnak, amelynek köszönhetően a nagyközség néhány év múlva középszintig önálló lehetett a közoktatásban. E tekintetben szinte példa nélkül áll a pesti agglomerációban.

A dinamikusan épülő új község fejlődésében vezető szerepet vállaltak a településen élő olyan notabilitások, mint dr. Szűcs István, aki 1916-ban a Kultuszminisztérium ügyosztályának élén állt, ez a hivatal az állami népiskolák ügyeivel foglalkozott. (Később egyike lesz a Klebelsberg Kúnó nevével fémjelzett iskolapolitikai koncepció tényleges kidolgozóinak, sőt két választási cikluson keresztül Pestújhely országgyűlési képviselője is a harmincas években, valamint az első községi népiskola államosítását is ő intézi el, óriási terhet véve le ezzel a község válláról.)

A Kaszinóról, mint politikai, a helyi társadalom életét irányító civil szervezetről már fentebb tettünk említést, ám mint a helyi kulturális élet egyik szervezőjéről is meg kell emlékeznünk az intézményről. Székhelye az első időkben a Simon-, illetve a későbbiekben a Weberféle nagyvendéglő. Maga a vendéglő infrastruktúrájával: biliárdterem, tekepálya, saját hangszerek, könyvtár támogatta a helyi kultúrát. De mielőtt az Ipartestület megépítette a maga székházát, itt tartotta a Kaszinó nagyobb rendezvényeit is: színi előadásokat és bálokat, jótékonysági hangversenyeket és műsoros esteket.

A 20-as években itt is – mint Palotán vagy az ország többi részén – az asztaltársasági forma az, amiben leginkább keresik és megtalálják az emberek a társas összejövetelek lehetőségét. Mint ezt is említettük már, számos vendéglő állt rendelkezésére a pestújhelyieknek.

Egy 1912-es újsághír szerint Pestújhely 2800 felnőtt lakójának nem kevesebb, mint 31 engedélyezett vendéglátóhely szolgálja igényeit. E korai idők egyik első vendéglátó helye „Hazám” cégérrel egy kávéház, mely kifejezetten a település polgári rétegére épít, esténként tamburazenekar, biliárd és külön termek csalogatják a vendégeket.

111

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Bál Pestújhelyen a Hajdú Vendéglőben (1930-as évek)

Egy másik, igen reprezentatív helynek számított a Széchenyi Színház kerthelyisége, mely az egyik helyi lap szerint „Pestújhely angolparkja”. De Pest szerte ismert volt az Oprics vendéglő és a mai napig emlegetett Hajdú vendéglő. Hajdú Márton nem elégedett meg egy sokadik vendéglővel, neki nagyobb szabású tervei voltak: egy szórakoztató és mulattató kombinátot kívánt megvalósítani a községben. A 20-as évektől kezdődően működött itt ebben a kisvárosias nagyközségben ez a szépemlékű műintézmény. Strandvendéglő saját zenekarral, nagy kerttel, uszodával, kuglizóval, bálteremmel, különszobákkal, kiadó apartmanokkal, télen jégpályával.

A harmincas években a Pestújhelyi Általános Ipartestület is székházat épít, ami a rákospalotaihoz hasonlóan itt is a község legreprezentatívabb közintézménye, s így természetesen a kulturális élet fő színtere is. Színházterem, bálterem, több helyiséges vendéglő szolgálja a szórakozni vagy művelődni vágyó pestújhelyieket. Itt, a későbbi József Attila kultúrotthonban, amelyet majd a hetvenes évek végén, mint Zalka Máté Művelődési Házat zárnak be – egyszer és mindenkorra.

Már az 1910-es évek elején két mozgó kínált a moziba járó közönségnek programot. Az első, erről már fentebb is esett szó: a Széchenyi Színház. 1911. május 25-én nyílt meg. Bár nem mozinak szánja megálmodója, Harsányi Dezső, de már a kezdetekben is rendeztek mozgóképes előadásokat is. Az első év remekül sikerül. Így ír erről a Pestújhelyi Közlöny az év vége felé: „Közel 9 hónapja, hogy a Vezér út elhagyott telkén megnyílt községünk első modern színháza, a Széchenyi Színház. A kultur intézet áldozatkész igazgatója, Harsányi Dezső színháza fennállásának első percétől át volt hatva azon törekvéstől, hogy egy állandóan változatos, érdekes, szórakoztató műsorú színházzal kösse magához azokat, akik méltányolni tudják a mozgó színház kulturális működését, s szívesen támogatják előadásait. A kitűzött célt szolgálta Harsányi Dezső, s ezt az in-

112

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. tenciót nem téveszti szeme elől jövőre sem. A kilenc havi fennállás alatt a Széchenyi Színház 115 színházi napon összesen 275 előadást tartott, s ezen előadásokon közel 900 újdonságot mutatott be… Habár azok a remények, melyeket egy mozgó színházhoz fűzni szoktak, a maguk teljességében nem is váltak be, mégis azon minimális támogatás, mely a színház prosperálásához okvetlenül szükséges, immár nem hiányzik, és a közönség további érdeklődése a színház fejlődését lesz hivatva biztosítani. Ez a jó reménység a Széchenyi Színház ez idei első karácsonyi öröme.”

Egészen az 1980-as évek végéig moziként működik.

1912-ben újabb mozi nyílik a „Mosónéfertályon”, a Sebők (később Orem), azaz népnyelven ”kapcamozi” (szintén utalás a közönség társadalmi-anyagi helyzetére, az uraké Harsányi műintézete, ezt „fuszeklinek” becézik). Az államosítás után Terv Mozi néven működik tovább egészen az 1970-es évekig.

Terv Filmszínház

Tulajdonképpen már a település születésének pillanatában kiadják az első lapokat Pestújhelyen. A Széchenyi-Telep című újság első száma 1897-ben jelent meg reklámújságként, az újonnan parcellázott telepi telkek értékesítése céljából. Más céllal szerveződik a Rákospalota és Környéke Hiteles és Közérdekű Tudósítója 1905-ben: a telepi parcellázások bonyodalmait, visszásságait tűzi tollhegyre – ezzel mintegy közéleti jelleget fölvéve. Kiadója a Széchenyitelepi Társaskör. Igen rövid életű, mindössze néhány száma jelenik meg, a második évfolyamot már meg sem éri.

1909-től jelenik meg havilapként a Széchenyi-telepi Közlöny, a Polgári Kör hivatalos lapja. Egy-két szám után ez is elhal. A vele egy időben jelentkező Széchenyi-telepi Hírlap pedig a Társaskör újabb próbálkozása. Ez utóbbi, miközben többször nevet, olykor pedig stílust is 113

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. változtat, a legmaradandóbb vállalkozás lesz a helyi sajtópiacon. Tájékoztat a közélet eseményeiről, beszámol a képviselőtestület döntéseiről, helyt ad az ipar és kereskedelem hirdetéseinek. Bár megpróbál mindig a politikai középen megmaradni, inkább a polgári közönség fóruma.

1911-ben megindul a helyi társadalom másik jellemző rétegét szolgáló lap, a Pestújhelyi Közlöny (későbbiekben Pestújhelyi Napló), mely nyíltan munkáspárti lapként aposztrofálja magát – ezzel egyúttal megszületik Pestújhely első pártlapja, melynek hangvételébe és témaválasztása határozottan eltér laptársaiétól. A teljesség igénye nélkül, csak a legmeghatározóbb sajtótermékeket fölsorolva, zárjuk a sort a Rákospalota-Pestújhelyi Újság említésével.

Nagy vonalakban, némi hely- és településtörténeti alapozást is vázolva, a helyi kultúra fő irányait és színtereit tekintettük végig a fentiekben 1950-ig, Nagy-Budapest megalakulásáig.

Ez a dátum, illetőleg az ezt megelőző néhány év - államosítások, civil szervezetek megszűn(tet)ése – természetesen gyökeresen alakították át a két település életének minden szintjét, szféráját. Így a kultúra-(köz)művelődés terén is minden változik: minden gyökér megszakadni, minden hagyomány elveszni látszik. Több is ez, mint puszta látszat.

Művelődés: mozgalmi alapon Az első adat, amit az 1950-ben „megszervezett” XV. kerület tanácsi testületeinek jegyzőkönyveiben a művelődéspolitika jövőbeni és politikailag kívánatos céljaival kapcsolatban megtaláltunk egy 1951. február 3-án kelt végrehajtó-bizottsági ülés jegyzőkönyv részlete: „A népművelési munka feladata sokrétű. Egyik feladat, hogy nevelőhatású szórakozásokba vonja be a dolgozókat. Ezt szolgálják az alapismereti tanfolyamok, a természettudományos és politikai tömegelőadások, könyvismertetők, ankétok, mozi, színház stb. Másik feladat, hogy öntevékeny kultúrmunkával, ének, tánc, színjátszó bemutatókkal, rendezvényekkel alátámasszuk az aktuális politikai eseményeket rávilágítva az ellenség munkájára, hogy cselekvésre serkentsük a tömegeket…A kultúrmunkához hétről-hétre meg kell a Pártbizottságtól kérni a politikai szempontokat s annak birtokában kell kidolgozni a rétegek felé a kulturmunkát. Megvalósítandó feladataink: Kultúrotthon megteremtése” A fenti irányelvek egy része már ekkor a megvalósulás útjára lép: az ülésen Töklincz Ferenc, a végrehajtóbizottság elnöke jelenti be, hogy elkészültek a tervek és megszületett a főváros jóváhagyása is, mely szerint a pestújhelyi akkor már KIOSZ - a korábbi iparestületi székházat alakítják át kultúrotthonná. Egy októberi ülés jegyzőkönyvében a már „felállított kulturház” működési és személyi költségeivel kapcsolatban hoznak döntést, sajnos tartalmát nem ismerjük, a jegyzőkönyv mellékletét az adatokkal nem őrizte meg az irattár s így a Fővárosi Levéltár sem. (E tárgyban és ebből a periódusból egy, az 1953-as esztendő egészére vonatkozó információval rendelkezünk: akkor az intézmény fenntartása, mint megjegyzik, a szakkörök nélkül, 19 ezer forintjába került a tanácsnak).

Hogy milyen gyakorlati szervező munkával próbálta a meg nem nevezett „népművelési apparátus” előmozdítani a megfogalmazott célokat, arról néhány konkrétum. Bihari Gyula tanácsvezető számol be arról, hogy a kerületben elzajlottak az első jelentős kulturális megmozdulások. „Az ismeretterjesztő előadások jól sikerültek, de a legjobban a kultúrverseny megszervezése.” Tizenhat csoport nevezett be, a Szabadság férfikórus és a Magyar Szovjet

114

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Baráti Társaság színjátszói jutottak el a budapesti döntőig. (Ami a Szabadság férfikórust illeti, valóban nagyszerű együttes sok évtizedes gyakorlattal a háta mögött. Az együttes a kerületi népművelési igazgatáshoz mindig is csak laza szálakkal kapcsolódó valamikori Istvántelki MÁV-Főműhely, most már Landler Járműjavító kultúrházának együttese. Jegyezzük itt meg: a Landler Művelődési Ház Rákospalota és Újpest határán, a „Senki földjén” érdemes művelődési intézmény, és hagyományos értékek felmutatója a munkásművel(őd)és terén. Működésének történetét azonban nem tekintjük tárgyunkhoz szorosan tartozónak, éppen mert a közigazgatáshoz kapcsolódó mindenkori művelődéspolitikai igazgatás sem tekintette a XV. kerülethez tartozónak. Szakszervezeti intézményként utalnak rá amikor szó esik róla, s a többi a területen dolgozó kerületi intézményekkel kapcsolatos integrációs kísérletekből is rendre kimarad.)

Még egy 1951 nyarán abszolvált „művelődési akciót” regisztrálhatunk a jegyzőkönyvek alapján, körvonalazandó az aktivitás gyakorlatát: „A Vidám Budapest akciót, melynek során biztosítani akarjuk a dolgozóink szórakoztatását, jun. hó 16.-án indítottuk el a kerületben. Az előadásokat legtöbbször a Madách téren, de egyes üzemekben is tartjuk. Az előadásoknál mindenegyes alkalommal törekszünk a megfelelő politikai és agitációs tartalomra. További tervünk a Vidám Budapest akció kiszélesítésével, hogy bővebb műsorokat biztosítsunk és a téli hónapokra is igyekszünk megoldást találni a kult. előadások megtartására. Kultúrmunkánk másik oldala az iskolán kívüli oktatási munka. Ezen a téren ismeretterjesztő, természettudományos, irodalmi, gazdasági, valamint analfabéta alapismereti tanfolyamokat rendezünk az érdeklődők számára.”

1953 nyarán veti fel először hivatalos fórumon a tanácstagok egyike – Víg Imre –, hogy a valamikori Pestújhelyi Ipartestület székházában tevékenykedő kultúrotthon magában kevés a kerületi „igények kielégítésére”, itt volna az ideje annak, hogy a rákospalotai részen is működtessenek egy másikat, erre kiválóan alkalmasnak látszik egy, az Eötvös utcában lévő épület, amelyben „nyolcszáz személyt befogadó helyiségeket tudnánk biztosítani.” Határozat születik: az illetékes tanácsi osztály járjon el a Népművelési Minisztériumnál az ügyben, s keresse meg a Honvédelmi Minisztériumot is. (Utóbbit azért, mert akkor és még jó néhány évig, ha később szűkebbre vont „körletterületen” is, a kerületi hadkiegészítő parancsnokság irodái működnek a palotai ipartestület székházában, itt, a majdani Csokonai Művelődési Házban.)

1953 válságos esztendő az éppen csak kibontakozó „művelődési harc” mezején. Kiderül, hogy a kultúrotthon igazgatója Báti Bódog– „magára hagyatva” dolgozott, „senkitől támogatást nem kapott”. Elődjeként Dózsa Emmát említik a dokumentumok. Kettejük munkásságukról semmi érdemleges információt nem tudhatunk meg korabeli plakátok, újságcikkek, műsorismertetők híján. E korszakból csak jegyzőkönyvek alapján tájékozódhatunk, melyek tanúsága szerint a felettes hatóság igencsak elégedetlen volt mind a vezetők tevékenységével, mind az új kultúrház működésével. Még az is felmerült, hogy a „kultúrotthon rossz helyen van”, „a rossz közlekedés miatt nehezen közelíthető meg”, „javasoljuk a kieggel2 a kicserélését.”

(Vagyis most már az a variáció is szóba kerül: legyen mégis csak mindösszesen egy ház a XV. kerületben, de már a megcélzott új helyen. A régit pedig számolják fel.) Az is kiderül a

2

„kieg”: a kerületi hadkiegészítő parancsnokság rövidítése, a Csokonait érti alatta a hozzászóló

115

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. vonatkozó iratokból, hogy több hónapon át igazgató – felelős vezető – nélkül működött ez az első tanácsi népművelési intézmény.

1954 áprilisában a népművelési osztály munkáját tárgyalja a végrehajtó bizottság. Néhány idézet a hozzászólásokat rögzítő jegyzőkönyvből, amely idézetek közül az első különösen érdekes: úgy tűnik a tanács e területre szakosodott társadalmi munkásai – a kulturális élet teljes átpolitizáltsága ellenére is - rájönnek arra, hogy Rákospalotán parasztok is élnek. Szente Ferenc tanácstag a „jelentést jónak tartja, mert tartalmazza a hiányosságokat (magát a jelentést ezúttal sem találtuk meg az iratok közt – B. P.) és azok felszámolására megmutatja az utat”. Felhívja az osztályvezető figyelmét, hogy a parasztlakta területeken is tartsanak előadásokat: „Fel kell ébreszteni és megszerettetni a kultúrforradalom szolgálatába állítani a parasztságot.” Szerinte nincs lehetetlenség, el kell kezdeni ezen a területen az előadásokat, a munkát állandósítani kell. A jelentést Juhász Lajosné is „jónak tartja”... megállapítása az, hogy „van fejlődés a kultúrforradalom előbbre vitelében”… Beszél az „augusztus 20. Alkotmányunk ünnepére rendezett előadások sikeréről” ... Hiányolja, hogy „a népművelési osztály jelentésében nem foglalkozott azzal, hogy milyen nagy segítséget adott a tanácstagi beszámolók kultúrműsorával.” Hurtos István a párt végrehajtó bizottsága nevében köszönetet mond az augusztus huszadiki rendezvények sikeres megrendezéséért. „A népművelési osztály - mondja megnyugtatólag - legyőzte az elé tornyosuló akadályokat, feladatát jól oldotta meg. A szép sikereknél nem szabad megállni, a helyi kultúra kialakításánál megemlíti a rákospalotai parasztok hagyományait, amit fel kell ébreszteni pld. tánccsoportot.”

Egy másik felszólaló tanácstag, Molcsár Ferenc megfogalmazza aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy „a pestújhelyi szakkörök teljesen magukra vannak hagyva.” Kéri az osztályvezetőt a költségvetés összeállításánál „harcoljon a pestújhelyi kultúrotthon működtetése érdekében.”

Megemlíti, hogy az „új kultúrotthon igazgatójának munkájához nagy reményeket fűz.”

Ha ezt az utolsó fél mondatot szó szerint vehetjük, az tűnik ki belőle, hogy talán már 1954-ben elfogadta társbérlőnek a Kiegészítő Parancsnokság a második számú kerületi művelődési otthont, a későbbi Csokonait, amelynek egyébként – ez a most idézett jegyzőkönyvből kiderül (szintén?) – Báti Bódog az igazgatója. Ha így van, a mai Csokonai – a kerületi közművelődési intézményrendszer zászlóshajója - születési éveként az 1954. esztendőt kell tételeznünk. Azzal a kiegészítéssel, hogy az épület célszerű átalakításával majd csak valamikor 1956 februárjában végeznek: a működés épített keretei ekkorra alakulnak ki (olyanok, amilyenek persze – mint erről még szó lesz). Mintha az a szintén vb-ülések jegyzőkönyveiből kihámozható adat is ezt a feltételezést támasztaná alá, melyben 1955 májusában rögzítik: kár volt a pestújhelyi kultúrotthont megszüntetni, s egy másik adat, de már 1956 januárjából, hogy a József Attilát „komoly kézbe kell adni, biztosítva egy bizonyos összeget a működéséhez”. Itt már József Attila a neve a pestújhelyi intézménynek és Csokonai a Csokonainak. Éppen ezzel a körülménnyel kapcsolatos Juhász Lajosné VB-titkár írásban is rögzített kérése az 1956. január 10-én kelt jegyzőkönyvben, a kultúrotthonok a népművelési munkáról szóló jelentésben: „ne pestújhelyi és rákospalotai elnevezéssel legyenek említve, hanem Csokonai és József Attila néven szerepeljenek”.

A korszak – és egyáltalán: a kerületben folyó intézményes közművelődési tevékenység – tragikusan adathiányos dokumentumaiban nem találtuk a nyomát annak, ki és mikor nevezte el a jeles költőkről ezt a két intézményt, kettőjük közül csak József Attilának van köze a kerü-

116

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. let múltjához, munkásközösségek meghívására többször is előadást, felolvasó estet rendeztek itt, a későbbi kerületben, személyes részvételével.

1956. január 27-én ismét téma a két ház. A Csokonai színpadát „nem szakszerűen készítették el”, az akusztika nem megfelelő. „A József Attila Kultúrotthon elhanyagolt, piszkos, nincs villanykörte”, tenni kell valamit, hogy újra működjön, mert a „pestújhelyiek ragaszkodnak a kultúrotthonhoz.” Továbbá: a munkákat fel kell gyorsítani, a Csokonait meg kell nyitni teljes kapacitással legkésőbb február első hetében. (Ez a hónap végén valószínűleg meg is történik, február hetedikén a befejezéshez megajánl a tanács további 18 ezer forintot, amiből például cserépkályha épül a színpadra - bizonnyal nem az akusztika javítása céljából, de mert dermesztő hideg van: egy, a következő szezonra datálható felpanaszlás szerint, a nap átlaghőmérséklet a házban 12 fok a téli hónapokban).

Eddig csak nehéz idők járták, mostantól bonyolultak, zaklatottak is. Ötvenhat tele, ötvenhét tavasza. Hogy mit történt ezekben a hónapokban a városban, az országban – és a XV. kerületben -, annak bemutatására nézve nincs kompetenciája a jelen tanulmánynak. Tudjuk viszont hogy majd’ háromnegyed évig tartó tartós üzemszünet okoz súlyos deficitet a Csokonai működtetésében, a büdzséjét illetően, ezért ötvenhét szeptemberében, az elmaradt bevételeket részben pótlandó és a költségvetési egyensúlyt helyreállítandó az erre az évre megítélt 50 ezer forintos kerületi keretet 75 ezer forintra bővítik.

Az új igazgatót, aki ötvenhat után átveszi az intézmény(ek) igazgatását: Bodméri Gézának hívják. Azt kapja parancsba tanácsi feletteseitől, hogy negyedévenként részletes munkatervet készítsen s mutasson be: helyre kell hozni a népművelésben az ellenforradalom okozta ideológiai károkat. Ehhez persze kellenek például székek is, de Bodméri Géza kénytelen felpanaszolni: a szükséges négyszáz helyett kétszázzal számolhatnak mindössze, ezeket is hozzák-viszik a vándorló programokkal a Csokonaiból a József Attilába s onnan vissza, olykor tucatnyi darab is áldozatául esik a szállításnak.

A József Attilában egyébként a frissen megalakult KISZ igazgatja a műsort, szervezi a munkát, „társadalmi alapon”, évi húszezer forintból. A József Attila üzemeltetése így is (vagy talán éppen ezért?) komoly probléma, s az már évek óta (láttuk, bár a pontos időhatárokat nem tudjuk: egy-két évig szünetel is a működtetése). El is hangzik egy tanácskozáson: jó lenne a KISZ mellé „egy idősebb embert is beállítani” segítségül, és – csak sejtjük miért – a rendőrségtől is segítséget kell kérni a a programok zavartalan lebonyolítása érdekében. Kezeletlenek a bajok. A tevékenységnek „nincs komoly gazdasági alapja”, mert „nincs olyan vezető, aki értene hozzá”. Sokat nem segít a pénzügyi egyensúlyon az sem, hogy már 1957 októberében határozatot hoznak – a tevékenység meglepően korai piacosításának tünetét látjuk az intézkedésben –, hogy a szakköri tagok ezentúl fizessenek tagdíjat a háznak (házaknak).

1957. november 20-án újabb személycsere történik az igazgatói poszton. Alig egy éves fungálás után Bodméri Géza utódjául Gallai Gézát nevezik ki, akinek egyébként szintén nem túl sok idő jut majd arra, hogy a szék – talán az övét nem költöztetik ide s oda a programokkal – megmelegedjen alatta: „saját kérésére” 1958. szeptember 2-án felmentik hivatalából. De még előbb – 1958. január 28-án – ő veszi át a tanácstól azokat az újból kiadott hatósági működési engedélyeket, amelyek feljogosítják a munkára a két házat, mert az eredeti engedélyek „az ellenforradalom alatt” elvesztek.

117

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Ez az 1958. januári dátum vonul aztán be alapítási terminusként a Csokonai soha meg nem írt intézménytörténetébe, ezt tartják számon a későbbiekben, innen eredeztetve az indulás nyomatékát: láttuk, tévesen.

A „klasszikus” megoldások kora A félszavakból és félmondatokból óvatos vonásokkal kirajzolható – és ezt most, hogy az első periódus lezárásához érkeztünk, meg is kell tennünk – magának a nehezen vergődő tevékenységnek a tartalma is. Szakkörök működnek mindkét házban (a több a József Attilában, ahol ez éppen a jellemző), ismeretterjesztő és propaganda előadásokat szerveznek, egy idő után a paraszti kultúra hagyományainak átmentésére is tesznek kísérleteket, de arról, hogy valamely területén a folklórnak együttes vagy közös munkát végző műhely szerveződnék, nincs információnk. A politikai ünnepek köré szerveznek tömegrendezvényeket, s műsoros produkciók is születnek, bálokra, mulatságokra kerül sor. Színházi előadások „tájolnak” Palotán, a pesti társulatok lépnek fel egy-egy estén, s nyaranta 1958-tól két szabadtári színpadot is működtet a Csokonai: az egyiket a Kozák, a másikat a Régi (korábban Szent László) téren.

1959 júliusában végre véglegesen kiköltöznek a Katonai Kiegészítő Parancsnokság irodái a Csokonaiból (áthurcolkodnak a Czabán Samu – ma Széchenyi – térre), igaz helyettük megérkeznek társbérlőnek a Hazafias Népfront, a Nőtanács, valamin a Magyar-Szovjet Baráti Társaság kerületi szervezete, de a főbérlő mostantól maga döntheti el, mennyi helyet bocsát a rendelkezésükre, s hogyan igazítja hozzá tevékenységüket a maga gyakorlatához. Előbb 50 ezer majd újabb 60 ezer forintot kap a Csokonai részben a kerülettől, részben a fővárostól, hogy úgy-ahogy rendbe tegye a most már gyakorlatilag egyedül birtokolt épületet. Festés, a villamos vezetékrendszer felújítása kerül ki ebből az összegből, a parkettázásra már nem futja, mert bár azt tervezték, Vas Károlyné, az új igazgató, kénytelen arról beszámolni feletteseinek, hogy az erre szánt 60 ezer forintból inkább székeket vett, azokra felette nagy szükség volt.

1959 novemberében „életveszély elhárításra” meg a ki- és beköltözést követően szükségessé vált átalakításokra, újabb 80 ezer forintot kap a ház, decemberben pedig előirányoznak a községfejlesztési alapból további 230 ezer forintot a Csokonai teljes felújítására. Meg is kezdődnek 1960 tavaszán a munkák, s bár nyáron be is fejeződnek a kivitelezés minősége hagy maga után kívánni valót. Az utólagos ellenőrzés, amit a Népi Ellenőrzési Bizottság hajtott végre több tucat hibát tár fel. Így aztán nincs miért csodálkozni azon, hogy már 1960 decemberében újabb terv készül a Csokonai – és ugyanakkor végre a József Attila 300 ezer forintra taksált – rendbetételére. (A Csokonai fejlesztési programja a színházterem teljes átépítésére koncentrál, amit igencsak indokolttá tesz, hogy néhány hónappal korábban tűz keletkezett a színpadon, több mint 50 ezer forintnyi kárt okozva, s hogy emiatt a tűzoltóság megtiltotta ennek a ház élete és működése szempontjából oly kitüntetett fontosságú egységnek az üzemeltetését.)

Vas Károlyné az 1960. november 1-jei végrehajtó bizottsági ülésen bemutatja a Csokonai frissen megalkotott szervezeti és működési szabályzatát – az első rendezett működési dokumentumát a kerületi népművelési-közművelődési munkának – amit a testület jóváhagyólag tudomásul vesz (a dokumentumot nem őrizte meg a ház). Ugyanakkor kéri, hogy a ház aktivistái és a klubtagok számára „Csokonai-jelvényt” készíttethessen. A VB a tervhez hozzájárul. (Nem találtunk egyetlen ilyen jelvényt sem, ha ugyan elkészültek).

A tanács iratai között elfekszik az 1961. évi költségvetés, s abban a „Csokonai Mihály – így, Vitéz nélkül, politikakomform rövidítéssel - és József Attila művelődési házak saját költ118

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. ségvetése”. A működés tartalmáról is elárul részleteket, olyanokat, amelyeket eddig nélkülöztünk. Megjegyzendő, hogy a két ház költségvetése közös, és hogy azt a Csokonai jegyzi.

Vagyis már a kezdet kezdetén működött a Csokonai Művelődési Központ – ha nem is hívták így ezekben az első években.

A bevétel és a kiadás főösszege 526.100 Ft. Ennek kereken a fele béreket, tiszteletdíjakat fedez. Az igazgatóét (havi 1800 forint), a két állandó propagandistáét, a gondnokét, az időszaki propagandistáét (összesen fél év foglalkoztatásának összevont időtartama), a takarítóét, fűtőét, a könyvelőét, a szakkörvezetőkét (fejenként és havonta 300-800 forint honoráriumra számíthattak).

Ez utóbbi tételsor elárulja azt is, milyen szakkörök működtek akkor a Csokonaiban (és a József Attilában). Volt fotó-, színjátszószakkör, Volt a háznak énekkara (ez a Tavasz kórus elődje, Petőfi nevét viseli, van vezetője, havi 600 forintért, zongorakísérője 350 forintért), balett tanfolyama, működtettek ifjúsági klubot, irodalmi kört.

Az ismeretterjesztő és szórakoztató rendezvények fellépőinek honorálására 60 ezer forintot szántak 1961-ben, az alkalmanként szerződtetett tánczenekaroknak 15.600 forintot. A működési kiadás rovatában 172.330 forint az elkölthető summa. A bevételek sorában a legtekintélyesebb összeg – 258 ezer forint – a költségvetési támogatás. (Al)bérleti díjakból (Hazafias Népfront), terembérből, a büfé és A Csokonai Művelődési Ház klubja a rendezvények – műsoros és táncestek: ilyenekből tizenötöt illetve minden hétvégén egyet terveztek a két házban - bevételeiből, szakköri tagsági díjakból kerekedik ki további

A Csokonai Művelődési Ház néptánccsoportja

A Csokonai Művelődési Ház balettcsoprtja

mintegy 280.000 forint. Itt, a bevételi soron találkozunk további állandó programokra utaló tételekre, innen tudjuk, hogy 1961-ben működött a Csokonaiban (és/vagy a József Attilában) művészeti kör, bélyegszakkör (a Csokonainak már az alapításkor is létező klubja), televízió-klub, moderntánc tanfolyam.

119

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A megvalósult 1961. évi program tényleges elemeiből egy, a népművelési csoport kezdeményezte rutinellenőrzés beszámolója alapján válogathatunk néhányat, mutatványként: ellenőrizték az Ébredő Afrika című ismeretterjesztő előadást, a Pedagógusnap kihelyezett műsorát, a Petőfi kórus próbáját. A Gyermeknap rendezvényeit is rendben találták. Csak Valachi elvtárs jegyezte meg, végighallgatván a tárgyszerű jelentést: „nem a bevételre, a nagyobb látogatottságra kell törekedni a rendezvényeknél.”

Az irányt szabó kijelentés nehezen desrifirozható ugyan, de előjele annak, hogy a ház ezekkel a programokkal nem igazán népszerű – ahogy ennek kitárgyalására hamarosan még visszatérünk –, s hogy ezt észre is vették a politika belebeszélői. Ahogy korábban utaltunk rá, a közművelési (propaganda!) tevékenység egy további súlyponti elemét képezte ezekben az években a nagy állami (politikai) ünnepek köré szervezett műsorok megrendezése.

Az 1961. augusztus 20-i műsortervben (július elején tárgyalják) szerepel például – a művelődési otthon szervezésében – egy képzőművészeti kiállítás a Rákospalotai Múzeumban (a tanulmányunkban tárgyalt intézményrendszernek egy fontos pillére a közgyűjtemény, amelynek legfőbb paramétereiről a későbbiekben valamivel részletesebben is megemlékezünk), a Ludas Matyi előadása az Állami Bábszínház interpretálásában, A KISZ Központi Művészegyüttese tánc és zenekarának programja, a Csokonai saját balettkarának fellépése, valamint a Szovjet Katonai Kórház művészegyüttesének bemutatkozása. Aztán: éjfélig tánc a Czabán Samu téren (kísér a Járműfelszerelési Gyár tánczenekara).

Ezt a tervet már Czine Mihályné (az ismert irodalomtörténész, egyetemi tanár felesége), a kerületi népművelési csoport új vezetője terjeszti elő jóváhagyásra. Elődjét, Dénes Tibort „áthelyezik”. Ő volt a rangban a legmagasabban kvalifikált áldozata annak a botránynak, ami miatt 1961 februárjában VB-döntéssel felszámolták a Csokonaiban működő irodalmi klubot.

A Várnai Zseni-est a skandalum oka. Hogy pontosan miért, azt diszkrét homály fedi a jegyzőkönyvekben (a vezetőt, Bánki Juditot, mindenesetre „magatartása alkalmatlanná teszi” az irodalmi szakkör vezetésére, „lejáratja a tanácsot”).

Alapvető adatbeli hiányosságai ellenére is érdemes idézni a fegyelmi bizottság beszámolójából néhány korfestő adatot és mondatot, mintegy a tanulmányunk tárgyát képező tevékenység környezetének megvilágítására. A jelentés megállapítja: a szakkörnek 31 tagja van.

De a kerületből csak 14. Jártak ide vidékiek is. Átlagos életkoruk 40-50 közötti. Csak néhányan párttagok. „A tagság többségére a kispolgári mentalitás a jellemző, különböző világnézeti és ízlésbeli felfogással.”. A művelődési ház igazgatása tett ugyan kísérletet, hogy a kedvezőtlen jelenségeket felszámolja, de az világos, hogy a kör így sem tudja „betölteni az irodalompolitikai és világnézeti nevelés szempontjából reá váró feladatokat.” A kört meg kell szűntetni. Annál is inkább mert a ház helyhiánnyal küzd. A szerveződő zenei szakcsoportot nem tudja például kiszolgálni próbateremmel, noha ez „kerületünkben a zenekultúra művelése céljából fontos volna.” Arról nem is beszélve, hogy a ház vezetője iskolai tanulmányai miatt (a ház igazgatója a dolgozók középiskolájába jár, nincs érettségije, ami pedig akkor már kötelező előírás) a jövőben sem tud elegendő figyelmet fordítani erre a társaságra, s a művészeti vezetőnek, mert helyette ezt neki kell megtennie, nem jut ideje másokra: a színjátszók máris panaszkodnak, akiknek hatékony működése pedig a „kerületi munkás színjátszás szempontjából igen döntő lenne.”

1961 októberétől a Csokonaiban, Vas Károlyné irányításával, Száraz György, a későbbi rangos író dolgozik művészeti vezetőként (korábban ilyen funkcióban nem dolgozott senki az 120

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Eötvös utcai házban.) 1961 decemberében állapítja meg a népművelési csoport beszámolóját nyugtázó végrehajtó bizottság, hogy az őszi műsorpolitika „nem vált be.” „Túl sok a könnyű műfaj, a közönség mégsem jön be”. „Csak az ismeretterjesztés vonalán van fejlődés.” A tényleges tendenciákkal 1962 szeptemberében néz szembe szilárdan végre a kerület politikai irányítása. Samu Lajos vb-titkár szavait idézzük a vonatkozó jegyzőkönyvből: „... az előadások költségei nincsenek arányban az elért eredménnyel. Megállapítható hogy a Csokonai és József Attila művelődésház működésére több százezer forintot fordítunk költségvetésileg. Egyegy előadásnál 800-1000, sőt 3-4000 forint a ráfizetés, és néha csak 30-40 ember nézi azt végig… Ennél még az is helyesebb, ha fenti összegeken jutalomjegyeket veszünk jól dolgozó társadalmi aktíváinknak, és elküldjük őket valamelyik belterületi színházba.”

Vas Károlyné is igen komolynak minősíti a problémákat. Felpanaszolja, hogy a színházak „a peremkerületi előadásokra lejárt darabokat hoznak”, hogy a helyiségek rossz állapotban vannak, hogy „a közönség viselkedése sem megfelelő.” Sőt, még „az igen szépen rendbe hozott József Attila művelődésháznak sincs közönsége /pl. még az össztánc is ráfizetéses/.”„Ma már eljutottunk oda” – összegez Juhász Lajosné – hogy művelődésházaink profilját meg kell határozni. Eddig folytatott tevékenységük, feladataik budapesti szinten nem aktuálisak ... Művelődésházainkból nem profitálunk annyit, mint amennyit ráfordítunk. Ezért helyes lenne azokat átengedni különböző üzemek, intézmények rendezvényei céljaira.”

Azért eddig nem fajulnak a dolgok: a vb utasítja a népművelési csoportot, hogy készítsen jelentést a „művelődési házak helyes felhasználására”.

1962 áprilisában merül fel a Csokonai „generál felújításának” újra és újra megfogalmazódó elméleti terve, maga a felújítási koncepció tartalmaz részleteket arra nézve, hogy megítélhessük: hol nagy a baj. A nagytermet és a színpadot továbbra sem lehet használni, a teljes födémrendszert át kell építeni elsősorban tűzveszélyessége miatt. Átépítendő a teljes elektromos hálózat, a világítási rendszer is. Hangszórókkal, világításkorszerűsítéssel kondicionálni kell a színházterem gyér adottságait. Beázások a felmenő falakon, aggasztó terjedelemben – elhárítandók. Szakipari munkák: festés, mázolás, burkolatok cseréje szükségesek. A homlokzat-felújítás, a nyílászárók cseréje, a tető felújítása sem halasztható. És a ráadás: a nemrég felújított József Attila falai süllyednek. Sürgős statikai vizsgálatot kell elrendelni. A munkák kivitele itt is botrányos. Aki átvették, nem álltak ítélőképességük magaslatán. És újabb ráadás: megromlik a kapcsolat Czine Mihályné és Vas Károlyné között. A hivatkozások a működtetést kísérő gazdasági problémákra utalnak, s arra, ami e mögött van, hogy tudniillik nincs használható koncepciója saját hatékonysága növelésére a ház(ak)nak (honnan is lenne? – teszi hozzá a kései kommentátor). A végrehajtó bizottság 1962 novemberének végén állást foglal az ügyben: „Vas elvtársnő jó elvtársnő”, „politikailag megbízható”, „a fő hiba az volt, hogy ilyen nehéz területre tettük…” Kikényszerített lemondását a jelenlévők egyhangúlag elfogadják.

Kísérletek valami újjal Két év mostantól: a felújítás megkezdődik és – zavartan – folyik: többször hónapokon át áll a munka. Száraz György, aki 1962 decemberében veszi át a központ szerepében is működő Csokonait, újításokkal kísérletezik. (Akit –Czine Mihályné elmondása szerint – mint régi ismerőst, s mint akit a Rajk-perben meghurcoltak, ő vett ide könyörületből, barátságból, gondosan elhallgatva felettesei előtt a múltját, s úgy látszik a káderezés nem működött kellő haté121

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. konysággal. Ő hozta egyébként ide a másik üldözöttet, Für Lajost is, kinevezve a Rákospalotai Múzeum vezetőjének.)

Ez a periódus is felette gyengén dokumentált – mint a ház és a házak egész története –, néhány adat mindössze, amit ide idézhetünk a helyzet és a stílus jellemzésére.

1963 tavaszán táncruhákra és pengetős hangszerekre 10 ezer és 700 forintot kap soron kívül a Csokonai. A kétforintos belépti díjjal szervezett műsoros klubestek látogatottsága gyér, amikor a legtöbben, akkor is csak ötvenen-hatvanan jönnek: a formációt fél év után feloszlatják. Márciusban ifjúsági zenekar alakul. És a József Attila sikeresnek minősített előadássorozatot rendez cigány fiataloknak. Körükben tánccsoportot is szerveznek. Novemberben 50 ezer forintot kér és kap a Csokonai, hogy finanszírozni tudja az év őszén indult biológia szakkört (ez egy vetítőgép ára). 1964 áprilisában, a Költészet Napján, elsőosztályú vendégek népszerűsítik az igényes irodalmat a két házban: Száraz György vendégeként a kollégák és barátok: Nagy László, Baranyi Ferenc, Szécsi Margit. Ugyanezen év decemberében nagyszabású kiállítás nyílik a Csokonaiban: a kerületi képzőművészek mutatkoznak be alkotásaikkal a helybéli érdeklődőknek. December 12-én nagy bál a felszabadulás huszadik évfordulója tiszteletére az Eötvös utcában: augusztus huszadikán nyílt meg a felújított épület minden részében, ekkortól újra használható a színház – azaz a nagy – terem.

Kezünkben egy statisztika a működés fő számaival, amely összeveti az 1958. évi és az 1963. évi adatokat. 1958-ban 142 ismeretterjesztő előadást tartottak a házak 3018 résztvevővel. 1963-ban 138-at 3940-en vettek részt a programokon. Tanfolyam a bázisévben 3 folyt a Csokonaiban 98 résztvevővel, 1963-ban 6 (a József Attilában további 2) összesen 140 résztvevővel. Ami a szakköröket illeti 1958-ban működik a Csokonaiban színjátszó, tánc, ének, zene, báb, fotó és bélyegszakkör (a József Attilában csak egy színjátszó) összesen s kerekítve mintegy kétszáz résztvevővel, 1963-ban színjátszó, tánc, ének, zene, rádió, biológia, fotó és bélyegszakkör mintegy 280 résztvevővel (ebben a számban benne foglaltatik a száz tagú énekkar és a 120 fős tagságú bélyeggyűjtő klub is).

1965. január 1-ével nevezik ki a Csokonai Művelődési Központ – amit ebben az évben már így is hívnak – új igazgatónőjét, Bojti Imrénét. Két ház tartozik hozzá, a Csokonai maga természetesen és a hamarosan Zalka Máté névre átkeresztelt addigi József Attila. (A határozat kelte: 1965. április 12. Hogy miért került sor erre a meglepő névváltoztatásra, arra nézve csak a nagytörténelemnek a Tanácsköztársasággal kapcsolatos aktuális politikai átértelmezését jelölhetjük meg, indoklás, magyarázat nem szerepel a döntés dokumentumaiban.)

Száraz György visszavonul írónak, Bojti Imréné veszi át az irányítást, akit Czine Mihályné csábít át a XVII. kerület népElőadás a Csokonai Művelődési Ház színpadán (1960-as évek) művelési csoportjának éléről.

122

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. (Bojti Imréné Mohácsi Irén néven volt egy bő évtizeden át a Madách Színház színiakadémiát végzett társulati tagja, a vidékre száműzetést váltotta meg azzal, hogy a népművelés hivatalába ült át, budapesti pártbizottsági segédlettel.) Mohácsi Irén – kapcsolatait mozgósítva – határozottan erősíti a színpadi produkciókhoz fűződő programszervező munkát.

Sztárokat hoz Rákospalotára – Sinkovitstól Toldi Máriáig –, (amiben segítségére van Bessenyei Ada is, a nemzet színészének felesége, aki, mármint Ada asszony a gazdasági ügyeket intézi hivatalból és fizetésért ez idő tájt a Csokonaiban). Mohácsi Irén Népszerű sztárok, népszerű számok című műsorsorozata nagy közönségsikert arat, s más ötletei is beváltak: például a gyors- és gépírótanfolyam, amelynek résztvevői maguk hozták a foglalkozásukra el a gépüket: a háznak nem volt pénze ilyen értékes eszközpark megteremtésére. Az éppen zajló táncdalfesztivál népmozgalmának hullámát meglovagolva a Csokonai vállalta – egy húzó név: a korrepetitor Toldi Mária kiplakátolásával –felkészítő leckék megszervezését. Ez is sok pénzt hozott a konyhára. Már az első évben százötven százalékra teljesítette a központ – s főleg a Csokonai – a bevételi tervet, s ezt a teljesítményt hozta aztán a következő években is. Száraz György és Bojti Imréné hivatalváltásának évkörében egyébként már öt fő alkalmazott dolgozott a Csokonaiban és további kettő a Zalkában, igaz a felsorolt státusok közül kettő csak fél: egy programszervezőé és a takarítónőé.

1965-től agrobiológiai szakkör is működik a Csokonaiban, szaktanácsadással. (Van ilyesmire igény folyamatosan. A paraszttelepülés nem szakadt el még egészen sok évszázados múltjától). Februárban nagy növényvédelmi kiállítást rendeznek a nagyteremben, októbertől gyümölcstermelő szakkört szerveznek. Innentől számított több mint két évig szinte egyetlen adat sem vall arról, miként folyt az élet Palotán és Pestújhelyen a közművelődés terén: a végrehajtó bizottság nem foglalkozik behatóan az itteni történésekkel, legfőbb forrásunk, jegyzőkönyveik folyama elvékonyodik. Azt azért feljegyezhetjük 1967 utolsó évnegyedéről, hogy a Csokonai Művelődési Háznak nem sikerült megszerveznie a pártkörzetekbe tervezett ateista előadássorozatot, s most, 1967. december 21-én, három nappal a Szenteste előtt, azt ígérik egy feljegyzésben feljebbvalóiknak, hogy ehelyett jövőre, azaz 1968-ban a Csokonai tizennégy alkalommal előadást tart irodalmi színpadának bevonásával: Balgaságok dicsérete címmel.

1968 márciusában Czine Mihályné, egy testületi ülésen, örömmel számol be arról, hogy igen jó a visszhangja a Csokonaiban megszervezett orvostovábbképző tanfolyamnak(?!), s egyúttal arról is, hogy az elmúlt esztendőben, a két házban összesen 18 tanfolyam és 8 szakkör működött, s hogy egyéb programokat is számítva havonta 6-7000 körül van a házakat látogatók száma. Ez a rövid beszámoló a majd tíz évig fungáló népművelési csoport- majd osztályvezető hattyúdala.

Még távozása előtt kialakult az ellentét az irányítás és a végrehajtás között: Padisák Mihályné, Czine Mihálnyénak egyelőre csak beosztott munkatársa a kerületi tanács népművelési csoportjánál, sehogyan sem tud megbarátkozni az intézményvezetőjével (s az se vele). 1968ban új feje van az irányításnak: Padisák Mihályné személyében: kinevezik csoportvezetőnek a távozó Czine Mihályné posztjára. Ő állítja össze, a természetesen tanácsi testületi jóváhagyással törvényerőre emelkedő költségvetést is az 1969. esztendőre. Bojti Imréné 1969 márciusában ott is hagyja az igazgatói posztot, ott a kerületet is, egy ágazati szakszervezetnél lett politikai munkás, mint mondja: „kulturális vonalon”. Gerő Lóránt az új igazgató.

123

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Csak a főösszegeket idézzük ide az éppen érvényes státus jellemzésére. A művelődési otthonok saját bevétele 443.000 Ft. 1969-re a tervben. A tanácsi támogatás 490.000 Ft. A tervezett átlagos alkalmazotti létszám 18 fő. Béralapjuk 432.000 Ft. 1970-ben hangzik el hivatalosan is a mondat: a Zalka teljes felújítása tovább nem halasztható. Az úttörőház – a későbbi és mai Pestújhelyi Közösségi Ház (lesz még róla szó), ahol ez idő tájt szintén szerveznek közművelődési programokat, bár a gazda nem a Csokonai – életveszélyes állapotba került. Be kellett zárni. Kétszázezret rá kellene költeni a Csokonaira is, ahol immár újra elavult a színpadi technika, a fűtésrendszer nem tud többet továbbra sem telente napi 10-12 fokos átlagnál. Így hát bizony szinte vacognak, nagykabátban ülnek azok az érdeklődők, akik a FeketeFehér-Igen-Nem tévévetélkedőn a jó szereplés – melynek előkészítésében oroszlánrészt vállalt a Csokonai - jutalmaként elnyert színes tévé adásait érkeznek ide élvezni. Pompás, mármár személyes ajándéka a ritka berendezés az 1970-es esztendőnek.

Változó viszonyok Az alábbi beszélgetést, amelynek jegyzőkönyvét erősen rövidítve, szerkesztve adjuk közre az alábbiakban e tanulmány anyaggyűjtésének fázisában vették fel a Csokonai illetve a Közművelődési Intézet munkatársai. Aki emlékeit felidézi Padisák Mihályné Paál Mária. Már 1967ben a kerület népművelési csoportjánál dolgozott, Czine Mihályné távozása után őt nevezték ki az osztály élére. Szűk egy évtizeddel később átveszi a Csokonai Művelődési Központ vezetését. Erről az időszakról csak ilyen műfajú források állnak rendelkezésünkre, hogy a történések főbb elemeit felidézzük. De a beszélgetések, a papírra vetett visszaemlékezések hangulata, mondatai – amelyek közül nem az egyetlen Padisák Mihályné itt idézett visszaemlékezése, amit beépítettük, részben kényszerűségből is, a jelen tanulmányba – nagyon is objektív képet rajzolnak azokról a viszonyokról amelyek között ez a munka folyt. Itt, Rákospalota-ÚjpalotaPestújhelyen, s másutt Budapesten, az országban. Az 1970-es éveket írjuk. „ Az Adattár a XV. kerület történetének tanulmányozásához című munka 1969-ben készült el, akkor kezdődött a Fekete-fehér-igen-nem vetélkedő, Budapest felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából rendezték. Az Adattár összeállításához, én voltam a szerkesztője, a felelős kiadója, annyicska előzetes adatunk volt, amit a Rákospalotai Múzeumnak évkönyvei jelentettek. (A Rákospalotai Múzeumot 1960-ban alapították jó történészek, Für Lajos kezdte el létrehozni, aki agrártörténész volt, és az évkönyv 1963-tól egészen 1967-ig biztos, hogy megjelent.) …A vetélkedőhöz meg kellett mozgatni az embereket, mindenkit kikérdeztünk, címszavakat gyűjtöttünk a versenyre, megkerestük a régi tűzoltókat, mindenkit, aki valamit is tudott a kerületről. Mindez alapja lett a következő nagy könyvnek, ráéreztek a dolog ízére az önkormányzatnál is, felkértük Czoma Lászlót, hogy szerkessze meg a Rákospalota-Pestújhely tanulmánykötetet, s az is elkészült több mint hatszáz oldalon 1974-re…

1967-ben kerültem a XV. kerületbe és rögtön az irányító teamhez. Az akkori Tanácsnál kezdtem el dogozni. A népművelési csoport két főből állt, Czine Erzsikéből és belőlem. Felügyeltük az intézményeket, akkor még odatartoztak a Szabó Ervin könyvtárak, a klubszínházak és hát értelemszerűen a XV. kerület legnagyobb (közművelődési) intézménye, a Csokonai Művelődési Ház. Amire vissza tudok kristálytisztán emlékezni, azt sorolnám neked, azt, mit is találtam 1967-ben itt az Eötvös utcában! Egy meglehetősen lepusztult, sivár épületet, körülbelül azt a házat láttam, amit az ipartestület 1912-ben megépített. Az előtérből balra nyílt a

124

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. nagyterem és a mellékhelyiségek, jobbra az irodák, és innen, az irodáktól egy folyosó vezetett a kisteremhez, ezt használták arra, hogy kártyázzanak, ezt használták arra, hogy vasárnaponként a Marton bácsi vezetésével a bélyeggyűjtők összegyűljenek. Különféle nyugdíjas találkozóknak is itt adtak helyet. Volt az udvaron, egy használaton kívüli, csak nyomaiban látszódó tekepálya, ahol, valamikor még a szebb, az ipartestületi időkben tekézni is lehetett, de valahogy ez akkoriban polgári csökevénynek tűnhetett, mert nem engedték helyreállítani. Ami működött ebben az intézményben, amit én itt találtam, az a bélyeggyűjtő kör volt. Minden vasárnap 9 órától délig üzemelt, szó szerint öregurasan, mivel ide csak férfiak jártak. Velük párhuzamosan a vasárnap délelőtti órákban működött a kártyaklub. Szombat délutánonként ősztől tavaszig, a nagyteremben bálok voltak, hétköznaponként, főképpen a hétvége felé pedig társastánc tanfolyamok zajlottak. Bán Hédi volt ott akkoriban a művészeti vezető, és ő nagy gonddal navigálta ezeket a programokat. Hédihez tartozott még a zenei műveltség is.

Akkor kezdett el a Tavasz Kórus működni a Csokonaiban, úgy a 60-as évek vége felé, Cseszka Edit vezetésével. Edit pedagógus volt a szomszédos, a Csokonaihoz legközelebb eső, a Rädda Barnen utcai zenetagozatos iskolában…

Nagyon középszerű élet folyt ebben a művelődési házban, a hagyományos dolgok, de nem is nagyon adtak másra lehetőséget a terek. A nagyterem színházterem volt, abban hébehóba sorra kerülhettek színházi előadások. Ha nótaest volt, az nagyon-nagyon ment, megtelt a nézőtér. Az előadásokon főleg mezőgazdasági ismeretterjesztés folyt, a TIT.-től rendelték a programot és az előadót. Rákospalota Öregfalu része ugyanis még akkor is falu volt, ahol az emberek a mezőgazdaságból éltek. Amikor én odakerültem a téesz tagjaiként dolgoztak persze. Fót felé Rákospalota határa mezőgazdasági terület volt, nagy kertekkel, nagy házakkal.

Ezekre a mezőgazdasági ismeretterjesztő előadásokra valós igénye volt az ott lakóknak. Kiszálltak olykor színházak is, a József Attila, a Déryné. Hozzátartozott a ház alaptevékenységéhez a hagyományos rendezvények szervezése: augusztus 20-án az ökörsütés, búcsú, különféle szabadtéri rendezvények, mint például május elseje, a szüreti bál, szüreti felvonulás. Amikor én ’67-ben elkezdtem dolgozni a XV. kerületben Bojti Irén volt a művelődési ház igazgatója.

Nem tudom, mit örökölt, én csak az ő munkáját és a keze által navigáltakat tudom megítélni, amivel én fiatal, kezdő, ambiciózus népművelőként nagyon elégedetlen voltam. Ennek az elégedetlenségemnek egészen komoly mértékben hangot is adtam. Tulajdonképpen egy év küzdelme után megváltunk egymástól, kerestem, és találtam egy embert, aki megpróbált egészen új programokat, stílust hozni a ház életébe. 1969 tavaszától volt a Csokonai és a művelődési központ igazgatója Gerő Lóránt. Míg rá nem kényszerültem arra, hogy tőle is megváljunk. De ez a 80-as évek eleje, és ebben a lépésben határozottan politikai nyomás öltött testet, nem szakmai oka volt a váltásnak…

Gerő alapvetően maga is a meglévő tevékenységi formákra támaszkodott, de ambiciózusan felújíttatta a házat. Nem bővült ugyan az intézmény, ám a kopottság, avíttság érzése nem kísértett, és – például – nem egészen egy év alatt a Tavasz kórusból ismert kamarakórus lett. Vissza kell kanyarodnom a Fekete-fehér-igen-nem vetélkedőhöz ismét ezzel öszszefüggésben, mert hogy ebből az alkalomból a kerületi zeneszerző, Karai József kerületi tárgyú kórusművet komponált Cseszka Edit kérésére. S hogy ezt a tárgyhoz illő méltósággal elő tudjuk adni Gerő Lóránt hozzájárult ahhoz, hogy ne a gyerekek által otthonról felvett sötétkék szoknya, vagy fekete szoknya fehér blúz legyen a kórus öltözéke, készüljön külön fellépő ruha a kar tagjainak. Kotta is kellett. Miután azt szerettük volna, hogy 1970-ben, Buda125

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. pest felszabadulásának és a kerület felszabadulásának évfordulójára a kórusművet előadják, elkészítettük a ruhát. 34 tagja volt akkor a Tavasz kórusnak. Háromszáz és egynéhány forintba került akkor a ruha anyaga egy-egy személyre számolva. az anyaga. Azt is elintéztük, hogy valakik helyben varrják meg, emlékeim szerint nem került az egész többe, a kottával együtt, harmincezer forintnál. Szegény Gerő Lórántnak ezzel kezdődött meg a vesszőfutása, mert ilyen „hallatlan” kiadásról merészelt dönteni. Ez valami olyan pazarlásnak számított az akkori politikai vezetés szemében, ami miatt nagyon is indokoltnak gondolták: most már minden lépését szigorúan ellenőrizni kell. S miután én voltam a népművelési csoport vezetője, velem felügyeltették ezt a „gyanús” embert…

Gerő Lóránt túl azon, hogy a házat esztétikailag rendbe hozta, hogy a kórust hatékonyan működtetette a kerületet bekapcsolta a fővárosi népművelés vérkeringésébe. Előtte talán azt se tudták a szakmabeliek Budapesten, hogy van XV. kerület, s hogy ott él és dolgozik a Csokonai. Szakmailag jó színvonalú házat hozott létre. Segítői is jók voltak. Ott dolgozott a házban Kovács Magdi, akkor zongorakísérő is volt, de a művészeti tevékenységet is segítette, kulturális műsorokat szervezett. (Sokkal később önállósította magát és mint Kovács József felfedezője vált ismertté.) A kórus rövid időn belül már nemzetközi versenyeken is indult. Tulajdonképpen talán éppen ez a siker fogta vissza a politikai vezetés a kezét, hogy a Gerő Lóránt nyakát nem kell mégsem kitekerni egészen. Látnivaló volt, hogy jönnek az eredmények.

Kitűnő színjátszótársulatunk működött Illés Béla (nem Éles Béla?) vezetésével, a tudományos ismeretterjesztés sokat fejlődött, társadalomtudományi témákat is feldolgoztak az előadások, ami akkor úttörő próbálkozásnak számított. Össze tudtunk szedni itt erőket helyben is, mert végül is annak a két nagy munkának, az Adattárnak és a Rákospalota - Pestújhely tanulmánykötetnek, megszületésüknek az lett az eredménye, hogy az addig teljesen befelé fordult helyi értelmiséghez el lehetett jutni. Hitelük lett a népművelőknek, akik a kerületben dolgoztak.

Ebbe a pozitív folyamatba kellett volna beilleszteni azokat a lépéseket, amelyeket az tett szükségessé, hogy a hatvanas évek végén kezd fölépülni Újpalota. De bár épült-épült, majdnem megduplázódott a kerület lélekszáma, népművelőt erre a területre nem delegáltak, még mindig a Csokonaiban, a Zalkában dolgozók láttak el periférián lévő intézményeket, és a legnagyobb sajnálatunkra nem tudtuk elfogadtatni a helyi vezetéssel, hogy ott kell lennünk tulajdonképpen az új helyszínen, Újpalotán fizikailag is, sokáig ezt a törekvést a legkevésbé sem akceptálták. 1974-ban aztán végre megnyílt a Frankovics Ifjúsági Ház…

Ha egy intézmény a periférián van, tudható, hogy azok látogatják, használják majd, akik mentálisan, vagy valamilyen más tekintetben maguk is a periférián élnek. Miközben a kerület vezetése elvárta volna, hogy ez a ház – egy családi ház egyébként, amit a lakótelep építésének előkészítő fázisában még szanálásra ítéltek, kiköltöztették a lakóit, de végül állva maradt – eminens intézmény legyen, de ez, törvényszerűen, rossz ház lett. Sok-sok vezetője volt, eleinte jobbak, de ahogy épült lefelé az odajárók köre, úgy volt egyre nehezebb megfelelő vezetőt keresni. Pedig a 70-es években még egészen normális programok is voltak, Péterfi Feri is dolgozott itt például, a ház telke melletti felüljáró lábazatában vetítővásznat feszítettek ki, vetítettek. Piknikeket tartottak, összeszedték tanfolyamokra, a kismamákat. A legnehezebb időszak a Győri Péter vezetése mellett abszolvált néhány év volt. Akkor, a hetvenes évek vége felé a drogozás bűnüldözéssel fenyegetett bűnnek számított. A 80-as évek első felében már kifejezetten jellemző volt a Frankovics közönsége körében a szó szerint is minősíthető bűnözés. Elértük a mélypontot. Közben, a hetvenes évek vége felé, az idő tájt, amikor már valami 126

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. kis funkciót át tudott venni az Újpalotai Szabadidő Központ (USZIK), a kerületi közművelődésnek Újpalotán kicsikart új, saját épülettel sem rendelkező közművelődési intézménye, működött a Doktor Sándor (ma Szűcs István utcai) úttörőház is, és persze a Csokonai meg a rossz hírű, de mégis létező Frankovics, a kerület elérkezettnek látta az időt, hogy bezárja a leromlásának végső stádiumába került Zalkát…

De térjünk vissza Gerő Lórántra, és a Csokonaira. Vezetésével a ház kezdett úgy működni, hogy tisztességes bevétellel is számolhatott. Egyfelől úgy, hogy a nagyteremért politikai rendezvény esetében is megpróbált pénzt kérni, ami megint hallatlan dolog volt. Szálka a politika szemében, megint egy majdnem megbocsáthatatlan bűn volt. Pénzt hozott az az ötlet is, hogy saját nyomdát alakítsanak ki a házban, de hogy ez is egy merész és nem rendszerkomform elgondolás volt arra elég példaként említeni, hogy május elseje előtt még a stencilgépeket is begyűjtötték szokásosan. És ehhez képest: valaki nyomdagépet akar üzemeltetni?! Lóránt mégis megcsinálta, valami leselejtezett öreg berendezéssel kezdte, s bevételt termelt a Csokonainak. Közben azonban újabb aknákat telepítettek a harcmezőn, előbb-utóbb Gerőnek valamelyikre rá kellett lépnie. Az USZIK önállósulási törekvései körüli viharok és az Újpalotaiak Baráti Köre Egyesület félig törvényes megalapítása volt végül az oka a menesztésének3. Péterfi Feriék minden erővel arra törekedtek, hogy a XV. kerülettől – a Csokonai Művelődési Központtól – elszakadjanak. Kétségtelen: szemléletükben teljesen mást képviseltek, mint a Gerő Lóránt vezette művelődési ház. Elszakadási törekvésüket az is motiválta, hogy a politikai vezetésétől is markánsan eltért a látásmódjuk, szemléletük. Az a küzdelem, amit az USZIK az önállósodásáért folytatott, Gerő Lórántnál konfrontálódott. Ellene kellett végül a nyugdíjaztatásával záruló fegyelmi eljárást indítanom. Valójában a közvetlen kiváltó ok az Újpalotaiak Baráti Köre Egyesület megalapítása volt. Hol vagyunk még az egyesületi törvénytől? Igazi civil kezdeményezés, egy olyan világban, amelyben még minden kezdeményezést a politika ellenőriz és koreografál. Csakhogy ez a szervezkedés, amikor a kerület vezetése találkozik a ténnyel, már talál magának külső támogatókat. Pozsgay Imrével az élen, aki ugye azt hangoztatta, hogy a helyi Hazafias Népfront nem lehet hullámtörője a helyi kezdeményezéseknek. Így aztán a helyi politikai vezetés nem is akadályozta meg a szervezet létrejöttét.

De pártfegyelmit indított Gerő ellen, aki „megengedte” hogy „idáig fajuljanak” a dolgok, az „ő intézményén” belül. Hiszen az egyesület a központhoz tartozó USZIK kezdeményezése volt. Mert ők, Péterfi Feriék, olyan, mondjuk így: cseppet sem „rendszerkomform” emberek voltak, akik hajlandók voltak az utcákra, a terekre, a házakhoz kimenni, végigjárni Újpalotát. Összetrombitálni őket a fúvószenekarral, felvinni a vetítőt a háztetőre, a képet az emberek közé, monstre demonstárciókat szervezni, ügyeket felkarolni. Ez már az új világ szelleme, s egyenes utat nyit a rendszerváltásig. Nem vitás, ezt, mint fenyegetést megértették a régi politika gyermekei és gyakorlói, de ahhoz, hogy útját állják nem volt elég erejük már…

Még egy kérdést érintenünk kell a konfrontációk számbavételénél. 82-83-ban már én voltam a művelődési központ vezetője, és éppen Péterfi Feriék nyitották ki a szememet arra, hogy milyen súlyos következményekkel járna, ha a tanács véghez vinné akkor született ötletét, megszüntetné a Rákospalotai Múzeumot. 1960 óta működött az Öregfaluban, egy valami3

A visszaemlékező e ponton téved. Az Ujpalotaiak Baráti Köre megalakításának gondolata 1983-ban vetődik fel, az egyesület 1984-ben alakul meg. ( ld. USZIK anyag később). Ezekben az években – mint ezt később említi is – ő maga az igazgatója a Csokonainak, tehát Gerőt már korábban el kellett küldjék.

127

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. kori népiskolában, s igaz, hogy vizes volt, igaz, hogy dohosodott a raktár, hogy nem volt pénz a bővítésére, de népszerű intézmény volt, s most az épületet szanálásra jelölték ki. Az Újpalotai Szabadidő Központ minden népművelője harcosan hangoztatta: ez megengedhetetlen. Érezték hogy ez egy olyan intézmény, amibe bele lehet kapaszkodni. Meg is tették, bele is kapaszkodtunk. És ugyan elértük azt, hogy megmaradt az épület (persze a gyűjteményt már akkor raktárba dugták), de sajnálatos módon nem tudtuk, hogy ezzel megint súlyos érdekeket sértettünk, mert az épület szanálásáért a Tanács már felvette a pénzt. Azt pedig vissza kellett fizetni a fővárosnak. Ez volt az utolsó csepp a pohárban.”

A Gerő Lóránt igazgatói közreműködésével, a nevével fémjelzett időszak jellemzését szemléletes pontossággal idézi elénk Padisák Mihályné visszaemlékezése, aki maga vette át a Csokonai vezetését 1982 és 1984 között, azután hogy Gerőt – átmenetileg, legfeljebb egy évnyi időtartamra, 1978 és 1979 között –, a korábbi igazgató-helyettes, Török Virág váltotta a központ és a Csokonai igazgatói székében. Az ő, Török Virág munkájának és – többek között – a palotai cigányok közművelődéséért tett erőfeszítéseinek sincsenek írásos nyomai, de, szerencsére, megőrizte az emlékezet. „Ezerkilencszázhetvenkettő, június elején kerültem Budapest, XV. kerület, Pestújhelyi úti általános iskolába, képesítés nélküli tanítónak. Az volt, a feladatom, hogy szeptemberre, az iskolakezdés idejére, „iskolázzam be” a rákospalotai és a pestújhelyi cigány gyerekeket.

Az első napokban, hónapokban a legnagyobb problémát az jelentette, hogy hogyan kerülök Csepelről, Rákospalotára. Soha nem jártam korábban Rákospalotán, de viszonylag pontos és fontos kiindulási pontnak tekinthettem azt a pár nevet, amelyeket a pestújhelyi úti iskola rendelkezett. Körbe jártam a kerületet, meglátogattam azokat a családokat, akiknek ismertem a címét, de semmi többet. De nem is igen lett volna másra időm. Ugyanis a Pestújhelyi úti iskola éppen költözés alatt állt. A pestújhelyi útról átköltözött az akkor nagyon modern, és vadonatúj Újpalotai épületbe, a Kavicsos-köz 4 szám alá. Az egész nyarunk azzal telt el, mind a nyolcvanöt tanárnak és tanítónak, hogy szeptemberre „üzemképes”, indulásra kész állapotba hozzuk a „Lila” iskolát, Újpalota első oktatási intézményét. A nyár folyamán sikerült jó kapcsolatba kerülnöm a kerületi Vöröskereszt titkárával, aki „bevitt és bemutatott” a kerületi Tanács elnökének, illetve a szociálpolitikai osztály dolgozóinak. Jó kapcsolatba kerültem a kerület különböző vezetőivel. Így és ekkor ismerkedtem meg a Csokonai Művelődési Ház vezetőjével és Török Virággal, a ház igazgatóhelyettesével.

1972. augusztus végére a vöröskereszt és a tanács segítségével szinte a teljes cigány lakosságot sikerült feltérképezni. Érettségi előtt álló fiatal cigány ember voltam, aki még csodák csodájára országos lapokban (Nagyvilág, Világosság) is megjelent cigány és magyar nyelvű verseivel. Kuriózum és csemege voltam, csodabogár. Nem a cigányok között, a nemcigány értelmiségieknek. Szívesen segítettek. A cigányok értetlenül néztek rám, amikor azt mondtam, hogy tanító vagyok, és én fogom az ő gyerekeiket tanítani. Nem hitték el. Nem is küldték el gyermekeiket iskolába, sem az évnyitóra, sem az első tanítási napon. Egyedül ültem (életemben először a katedrán) Tíz óra is elmúlt amikor kénytelen voltam jelenteni az igazgatónőnek, hogy egyedül vagyok az osztályban, amit akkor „Iskolaotthonos Cigány Osztály”-nak aposztrofált a tantestület. Nem csinált belőle nagyobb gondot, rám parancsolt, hogy menjek el a családokhoz, és hozzam be a gyerekeket az iskolába. Nyakamba vettem a kerületet és délre összeszedtem vagy tíz gyereket. Megkezdtük a tanulást.

128

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Ettől kezdve minden reggel, Csepelről jövet, végig jártam a cigány lakásokat, összeszedtem a gyerekeket, csapatostól mentünk be az új és szép lila színű iskolába. Általában mindig csak a második, harmadik órára értünk be. Egy félévet tanítottam úgy, hogy: Csepel > 52-es busz > gyorsvasút > 6-4-es villamos > 7-es busz > 24 vagy 70-es busz, cigány gyerekek > iskola. Lassan, lassan megszoktuk egymást. Mármint a gyerekek és én. A szülők továbbra sem hitték el, hogy nem rendőrségi besúgó vagyok, csak éppen az iskolán, a gyerekeken keresztül próbálom becserkészni őket. (Hogy miért éppen rendőrségi besúgónak gondoltak, ma sem tudom.)

Tavaszi szünet után már csak nagyon ritkán kellett összeszednem a gyerekeket. Akkor, ha a teljes cigány közösséget érintő esemény volt a kerületben. Ha férjhez ment, vagy ha megnősült valamelyik fiatal, ha meghalt valakinek a rokona (egyszer fordult elő az első évben), esküvő már az első évemben is több volt Rákospalotán. A Péteréstyó család nagyon kiterjedt família most is, szinte az egész Észak-nyugat Magyarországon el és kiterjedt kumpániát alkot. Öt esküvőt tartottak 1972-ben. Ilyen alkalmakkor kivétel nélkül egyetlen gyerek sem jött iskolába. Egy-két nappal az esemény előtt, és egy-két nappal az eseményt követően. A temetésre én is elmentem. Így illik oláh cigányok között. De virrasztani nem mentem el. Mondanom sem kell, nagy problémát jelentettek ezek az „iskolai szabadságok” az iskolavezetésnek. Én kevésbé lepődtem meg, inkább természetesnek tartottam, hiszen saját családomban is ez volt elfogadott norma. Azt nem tudtam, hogyan győzhetem meg az igazgatónőt, meg a kollégákat arról, hogy ez ellen a szokás ellen nem érdemes semmilyen eszközzel sem „intézkedni”. Másként kell ütemeznünk a tanmenetünket. Szerencsénkre ezt lehetővé tette az iskolaotthonos oktatási rendszer.

A szülői értekezletekkel viszont következetesen bajban voltunk. Hat bivallyal sem lehetett egyetlen szülőt sem behívni az értekezletre.1972 novemberében, az utolsó negyedévi szülői értekezlet előtt, azt üzentem a szülőknek, hogy jöjjenek el az iskolába, mert cigány klubbot szervezünk. Hangszert hozhatnak? Kérdezték többen is az osztályból. Természetesen nem mondhattam nemet. Hozhatnak, persze. Az adott napon már órákkal az utolsó óra előtt megtelt a hatalmas iskolai aula cigány felnőttekkel. Tamburákkal, gitárokkal, ceglédi alumínium kannákkal. Még csörgődobot is hoztak magukkal. Hatalmas lármát, ricsajt csapva az iskola dísztermében. Kétségbeesettem rohantam az igazgatónőhöz, hogy ilyenkor mit lehet kezdeni ennyi emberrel. Azt válaszolta, a legtermészetesebb hangon, vigyem be őket az osztályba.

Még a radiátorokon is cigányok lógtak, annyian lettünk az osztályban.

Természetesen, meg sem mertem említeni, hogy eszembe sincs klubot rendezni az iskolában. Azt meg pláne nem, hogy csak szülői értekezletre hívtam be őket az iskolába. Este tízig táncoltunk, zenéltünk, énekeltünk. Így és itt készültünk az első közös iskolai karácsonyra és attól kezdve minden héten csütörtökön tanítás után az iskola cigány osztályában. Török Virágot kerestem meg, merthogy azért ennyi embert bevinni egy osztályterembe az iskolába, mégsem a legjobb megoldás.

Az akkori Csokonainak volt Pestújhelyen egy fiók-háza, a József Attila Művelődési Ház, a „Jakó”, itt rendeztük meg az első Rákospalotai Cigány Karácsonyt. A „zenekari együttes” is itt, és ekkor kapta a Rom Som nevet. Az együttes első generációs tagjai, természetesen Péteréstyók voltak. Felnőtt, családos férfiak. Azt gondolom, megérdemli mindegyik, hogy név szerint is megemlítsem őket: a prím tamburás Laci, öccse, Csomi volt az áduricás, Littya a nagybátyjuk volt a bassz tamburicás, és sógoruk, aki nem Pétréstyó família, volt az 129

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. ádurica=bundos nagybőgős. Azóta sem láttam bundos nagybőgőt. Hatalmas sikerük volt. Ott, a Jakóban látta és hallotta őket először a nagyközönség. A karácsonyfát a szinpad közepére állítottuk, eszünkbe sem jutott, hogy a színpad másra fog kelleni. A karácsonyfa alatt mondták el az elsőosztályos, különböző korú gyerekek az iskolában tanult verseket, énekeket cigányul és magyarul. Ezen az esten jelentkeztek a másodgenerációs fiúk és lányok, elsősorban tánccal és énekkel. Itt jelentkezett a mindenidők legtehetségesebb tamburicása, egy tizenéves palotai cigány fiú, a Móka, a későbbi együttes vezetője lett. Modorával, kellemével, zenei virtuóz tudásával, és természetesen fiúi szépségével mindenkit; cigányt, nemcigányt meghódított.

Rövid időn belül Móka lett a legfelkapottabb „zenész” Budapesten. Egy filmforgatás kapcsán, amit az NSZK-ban élő Görgey Margit forgatott Magyarországon, külföldön is ismert lett a Rom Som együttes. Meg is hívtak bennünket a Német Szövetségi Köztársaságba, majd Dedinszky Erika révén Hollandiába is.

A következő évben, 1973-ban „Rom-ba” dőlt a Jakó. Így, és ekkor „vitt be” bennünket Török Virág A Csokonaiba. A Csokonaiban élte fénykorát a Rom Som cigány klub, amely komplex módon (már akkor, 1973-79-ben) próbálta „megoldani a cigánykérdést”. Legalább is megkísérelte, a cigányság belső erőit hívva segítségül. Török Virág, aki ekkorra már a ház igazgatója lett, erején felül foglalkozott mind a klubbal, mind az együttessel. De ma már azt gondolom, sokkal inkább a felnőttoktatás foglalkoztatta. Az a cigány felnőttoktatás, amely „tanulótársává tette, tanulópárrá egyszerűsítette az anyát a lányával, a fiút az apjával” Így jött létre az a szülői együttérzés fiúval, lánnyal, amely saját bőrén tapasztalta, hogy a tanulás nem időtöltés, nem játék, hanem komoly és felelősségteljes munka. A kérdés megoldása azóta is várat magára. Azt gondolom nem véletlenül.

Természetesen ettől kezdve többet foglalkoztam az együttes köré szervezett Rom Som klubbal, a klub felnőttcigány oktatást szervező és oktató iskolájával. Egy idő után majdnem minden szülőt beiskoláztunk Török Virággal a felnőtt iskolába. Az volt a motiváció, hogy az általános iskolát összekötöttük a gépkocsivezetői tanfolyammal. A rákospalotai cigányok akkor is és ma is elsősorban kereskedelemből, régiség kereskedelemből éltek és élnek. Jól jövedelmező foglalkozás! Már a hetvenes évek elején is az volt, sőt! A régiség kereskedelem sok utazást kíván. Ezért volt szüksége minden rákospalotai, rákosszentmihályi és zuglói cigánynak a jogosítványra. 1975-re majdnem több tanulónk volt a felnőtt cigány osztályban, mint a Lila iskolának cigány gyermektanulója.

1975-ben megjelentettük a Rom Som kétnyelvű folyóiratot, melyben cigány írók írásait közöltük cigány és magyar nyelven. A kiadvány részben műsorfüzetként szolgált ahol a közművelődési programok mellett a felnőttoktatásról is hírt adtunk. Ez volt az első magyarországi cigány klub, és ez volt az első magyarországi két nyelvű, cigány-magyar újság.

A Rom Som klub, a Rom Som együttes, és a Rom Som cigány újság gyakorlatilag 1978ig működött. Ugyanis 1978-ban Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese magához rendelt engem is és Török Virágot is, aki a Rom Som újság kiadója volt, és ránk parancsolt, hogy kérvényezzük a lap működtetését. Engedélyeztessük megjelentetését. Kérdésünkre, hogy kihez, hova írjuk az engedély iránti kérelmünket, azt válaszolta, hogy hozzám. Megírtuk. Nem engedélyezte. Így bukott el az első magyarországi cigány klub, az első magyarországi cigány folklór együttes, és így bukott el az első magyarországi cigány újság 1979-ben.”

(Lejegyezte CHOLI DARÓCZI JÓZSEF költő, az egykori „Iskolaotthonos Cigány Osztály”-tanítója és a Rom Som vezetője) 130

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. A periódusnak nagyjából a közepén kelt az a vizsgálati jelentés (Budapesti művelődési otthonok 1975. őszi felügyeleti vizsgálata Összeállította: Andrássy Mária, Koncz Gábor), amelyet a szakmai felügyeleti szerv, a Népművelési Intézet készített a budapesti művelődési otthonokról (hogy a jelentés miért viseli felzetén a „bizalmas” minősítést, az maga is korképet tükröző s ezért külön említésre érdemes mozzanat). Megállapításai üzenetét az egész, nagyjából tíz éves periódusra kiterjeszthetjük. „A kerület lakossága jelenleg 110 ezer. (5 év alatt duplája!) 60 %-a munkás. Az üzemek dolgozóinak csak 20%-a kerületi lakos (80%-a más kerületben lakik, és sok a bejáró). Az üzemek közművelődési adottságai vérszegények. A művelődés a területen biztató. A felnőttoktatás erőteljes. A Művelődési Ház (ig.) 2 teljes iskolát bérel: a Dózsa György Gimnáziumot (heti 4 napon) – a Petőfi Közgazdasági Szakközépiskolát (heti 2 napon). A gimnáziumi előkészítőre, nyelvtanfolyamra kb. 300-350 fő jár. Többségük munkás. Klubszerű (ismeretterjesztő, vitadélutánok) munkásművelődés indult be, (szerény mértékben) 18 pártkörzet helyiségében (átlag 50-60 fős lesz). Intenzitásuk helyi kezdeményezőkészségtől függően változékony. Dicséretes az alapelv a pártkörzetekben ne csak nyugdíjas klubok működjenek. Az üzemi művelődés megalapozása most folyik. A közművelődési káderek képzése megindult: 3 csatornán.

Tanfolyam 14 vállalat 46 aktivistájának. Marxista esti egyetem 17 üzem. Politikai gazdaságtan. Üzemi szemináriumok a művelődésről. Megindult a szocialista brigádok segítése: módszertani anyagok, segítő látogatások, vetélkedők. De a brigádok művelődési igénye, színvonala heterogén, vállalásuk gyakran formális (1-1 mozilátogatás, színház, fehérasztal). A brigádok közti eredmények mérése is irreális. Két munkásszálláson a Népművelési Intézet segítségével kísérlet folyik: a munkásművelődés tartalmas formájának kialakításáról. A munkásművelődés egyik lehetséges bázisa a Landler Művelődési Ház, a „senki földjén”, Rákospalota és Újpest között. Jó a könyvtármunka és hatásos a felnőttoktatás. Kevés a szakkör. Zárt jellege miatt nincs területi befogadása: főként az üzemi ünnepségek, vállalati rendezvények gyűlések színtere. Az üzem 80 %-a bejárómunkás. Várakozásra sokan veszik igénybe (biliárd, pingpong), de rendszeres foglalkoztatásuk megoldatlan. Kár, hogy ebédidőben a könyvkölcsönzést leállította az üzem vezetősége.”

Rendszerváltásig, rendszerváltástól A kilencvenes évekkel beköszöntő nagy társadalmi változások tették lehetővé, hogy megvalósíthassuk azt az elképzelésünket, hogy a közművelődési intézmény mint közösségi tér a legszélesebb értelemben vett helyi nyilvánosság egyik jeles színtere legyen – utal a közművelődésnek az USZIK színrelépésével megjelenő tendenciákat immár végleg befogadó attitűdjének térnyeréséről a Csokonai Művelődési Központ igazgatója, TÓTH LAJOS. Ugyanakkor – folytatja- a rendszerváltás sem változtatott azon, ami a szakmai koncepciónk alapját képezi: a három településrész helyi társadalmának a kultúra minden eszközével történő segítését tartjuk legfőbb feladatunknak.

Küldetésünknek tartjuk a helyi hagyományos közösségek támogatását, a civil társadalom fejlődésének segítését. A társadalmi hátrányok, a peremkerületi létből következő nehézségek leküzdéséhez egyik legfontosabb eszköznek tartjuk az öntevékeny, intézményektől is független művelődő közösségek gyarapodását.

A kerületben egymástól nagy távolságra lévő épületeink praktikusan szervezési problémákat is jelenthetnek. De az előbb írt céljaink elérése szempontjából előnyt is jelent, hogy a 131

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. ma is jól elkülönülő városrészek lokális közösségei saját, szakmailag önálló kulturális intézményeinkben működhetnek, ahol képzett szakemberek állnak rendelkezésükre.

1982 novembere óta dolgozom itt, azóta tudok személyes emlékekről is beszámolni - emlékezik Tóth Lajos igazgató. A Csokonai hagyományos művelődési házi funkciókat töltötte be: művészeti (néptánc, színjátszó) csoportok működtek, iskolai rendezvényeket szerveztünk, az üzemekben dolgozók művelődésével foglalkoztunk.

Az egyik legrégebbi hagyománnyal rendelkező közösségünk a Bélyeggyűjtő Kör, amely 1952 óta működik a XV. kerületben. A tagok (idősek és fiatalok) mind a mai napig minden szombat délelőtt megjelennek a házban, programjaikat ehhez a terminushoz igazítják.

1961 óta működik a házban a Cseszka Edit által szervezett Tavasz Női Kar. A békéstarhosi zenei középiskola hallgatója volt, majd a tanárképző főiskolát végezte el ének szakon, s ezt követően a XV. kerület majd minden iskolájában tanított – volt, amikor egy időben több helyen is (Rädda Barnen, Bocskai, Dózsa, Petőfi) - elképesztő energiával, emberséggel és szigorú következetességgel. Így a Tavasz Női Kar nagyon hamar ismert lett főváros szerte, majd országosan is.

A Tavasz Kórus lemezfelvétele a Rákospalotai Nagyboldogasszony Templomban

A későbbiekben Európai elismerést is kaptak - például: BBC nagydíjat, de többször voltak kanadai koncertkörúton is. Karai József zeneszerző szinte házi szerzőként írt műveket a számukra, ezeket nagy sikerrel mutatták be. Számos rádiófelvételük, nagylemezük, CD-jük készült. Volt egy időszak, amikor Edit vegyes kart szeretett volna létrehozni, de a fiúk a 80-as évek végén kiváltak és Vásárhelyi Zoltán Férfikar néven alapítottak önálló kórust. A máig is működő férfikar tavaly visszatalált a Csokonaiba, azóta itt dolgoznak. Edit halálát követően (1991) Tóth András Bartók-Pásztory-díjas karnagy vezetésével működik tovább több mint negyven éves kórusunk.

A Csokonai Művelődési Házban dolgozó népművelők számára minden a település egészét, vagy az itt élők életét befolyásoló esemény, ami - a környezetünkben, Rákospalotán tör-

132

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. ténik -, közösségszervező, kultúraközvetítő munkánkat meghatározó szempont. A közművelődés intézménytől, épülettől és fenntartótól független, az itt élők életének szerves része, folyamatosan jelen van a településen, nem csak a művelődési házbeli tevékenységből áll.

Munkánk eredményeként az alakuló, működő közösségek, akikkel kapcsolatba kerülhetünk talán segítségünkkel, együttműködésünkkel jobb körülmények között tevékenykedhetnek. Ez az elfogadó, segítő és befogadó alapállás jellemzi munkánkat a nyolcvanas évek óta.

Jól példázza az előbbieket a több mint egy évtizedig sikeresen működő akvarista klubunk alakulása. Néhány fiatal díszhal-tenyésztő jött a házba azzal, hogy akvarista klubot szeretnének szervezni, de nagy mennyiségű akváriumra lenne szükségük, mert csak azok birtokában tudnak kiállításokat rendezni, megvettük az üveget, ők pedig megépítették az akváriumokat. Hatalmas méretű díszhal kiállításokat rendeztek amihez mi csak a szervező tudásunkat tettük hozzá.

Egzotikus találkozás a Hüllő-kiállításon a Csokonai Művelődési Házban

Így jött létre a Füvészkertben az évekig sok ezer látogatót vonzó kiállítás. Az ő hatásukra újították fel a Füvészkertben a Pál utcai fiúkból ismert Victoria-regia házat, Nemecsek Ernő híres rejtekhelyét.

Mindig örömmel fogadjuk azokat az embereket, akik eltökélten, néha „megszállottan” élnek hobbijuknak, mely gyakran semmivel nem összehasonlítható összetartó erőt jelent a közösségüknek. Így kerültek a házunkba az asztali labdarúgók (a gombfocisok) is. Ma itt működik az Magyar Asztali Labdarúgó Szövetség, hatásukra már Csokonais mezben is küzdenek a győzelemért. Hasonló okból fogadtunk örömmel a galambászokat, a barlangászokat és soksok közösséget, egyesületet.

Fontosnak tartjuk, hogy a környéken élők életminőségének javításában is szerepet vállaljunk, rengeteg ötlettel próbálkoztunk, országszerte ismertté vált egy kísérletünk: gomba spórákat kaptunk egy tsz-től megpróbáltuk megmutatni az itt élőknek, hogy hogyan lehet minimális befektetéssel legalább a család igényeinek megfelelő mennyiségű, vagy akár eladásra szánt gombát termeszteni, otthon a pincében. Az országos érdeklődés nagy volt, azonban a környék lakossága nem volt fogékony kezdeményezésünkre, ezért aztán a háztól megvettük a magunk 133

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. termesztett gombát és jóízűen elfogyasztottuk. Kézzelfogható példája volt ez az akciónk, a rendszeresen megélhető népművelői kudarcoknak, de nem bántunk meg semmit.

Nagy örömünkre szolgál, hogy akik ide betérnek, több mint két évtizede azt mondják, hogy a Csokonainak „lelke van”. A vélekedés érthetően nincs ellenünkre, de magyarázatát nem tudjuk, minden esetre nálunk megterem és meg is érik a gyümölcs a mandarinfánkon és a vendégek közül senkinek nem jut eszébe, hogy letépje, nálunk nincsenek rongálók, valamiért tényleg magukénak érzik a házat a hozzánk járók. Sikerült otthonos, kulturális teret kialakítani, ahova mindenkit örömmel és szeretettel várunk, de érezzük az irántunk megnyilvánuló szeretetet is!

Nagyon fontosnak tartjuk a múlttal való állandó kapcsolatot is, ezért a településen élő jelentős személyiségekről - akik hatással voltak, vannak Palota életére – portréfilmeket készítünk. Így örökítettük meg az utókor számára a már nem élő Vass Laci doktor bácsit, a település mindenki által szeretett gyermekorvosát; a 107 éves László Gyuri bácsit, aki építészmérnökként többek között templomot és középületeket épített, a kerület főépítésze volt. Portréfilmet készítettünk Kirchmayer Károly szobrászművészről, Gyulai Líviusz, grafikusművészről, Kun Zsuzsa, balett művészről, legutóbb pedig dr. Öry Imréről, a gyermekorvos, nyugdíjas alpolgármesterről. Ezek a filmek azért fontosak, mert amellett, hogy megőrizhetővé válnak a múzeumban, a gyerekek megnézhetik az iskolában. Példaadó tevékenységük tovább él, ami fontos egy település életében.

Négy-öt játékfilmet is készítettünk iskoláskorú fiatalokkal az elmúlt években. Ennek lényege az volt, hogy nyári táborozás idejére szerveztük a forgatást, a jelentkező gyerekek adtak ötletet a témához, segítettek a forgatókönyv megírásában és végül a ház munkatársai alkották a stábot, a gyerekek voltak a szereplők. Sokszor fáradtságos munkával, de közösségi élményt nyújtó, emlékezetes forgatási napok eredményeként születtek a filmek. Filmjeinkben örömmel vállaltak szerepet profi művészek is, többek között, Eperjes Károly, Újlaky Dénes, Almási Sándor, Pelsőczy Réka is.

A számítógép és a videotechnika hazai megjelenésekor a nyolcvanas évek legelején – a telephelyek személyi adottságaihoz is igazodva – szakmai megállapodás alapján a Csokonai Művelődési Ház a számítógépes technika, az Újpalotai Szabadidő Központ pedig a videotechnika terén fejlesztette tevékenységét. Ekkor a Csokonaiban tanfolyamot hirdettünk kisiskolásoknak és felnőtteknek, a bevételt újabb és újabb gépek beszerzésére fordítottuk. Így alakult ki itt rövid idő alatt az ország egyik legnagyobb számítógépes klubja. Majd az Ötlet című lap mellékletének (BIT-LET) akkori szerkesztőjével, Angyalosi Lászlóval megszerveztük az első „Bit-let karácsonyt”, egy óriási számítógépes találkozót és kiállítást rendeztünk a Csokonaiban. A program olyan népszerű lett, hogy hamar kinőtte a Csokonai Művelődési Házat. Átmentünk a Műszaki Egyetemre, kibéreltük az Aulát és az emeleten néhány helyiséget és itt rendeztük éveken keresztül Computer Karácsonyt, Microvilág Karácsonyt, kiállítással egybekötött országos számítógépes találkozókat.

134

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Csokonais Computer Karácsony a „hőskorban” a Műegyetem aulájában

Ezek az események megalapozták a jó hírnevünket, hiszen mind a mai napig találkozunk olyanokkal, akik itt tanultak nálunk (színészek, rendezők gyerekei, mérnökök, tudósok, kutatók). A Csokonaiban rendezett nyílt számítógépes napokon még külföldről (Szlovákia, Ausztria) is érkeztek a számítógép iránt érdeklődők. A folyamat eredményeként közel húsz éve, ma is létező, kiválóan működő klubot alakítottunk. A klub tagság komoly presztízst jelentett, hiszen voltak akik egy-két évet is vártak arra, hogy a törzsközönség ajánlatára tagokká válhassanak. A ma „beérkezett” számítástechnikával foglalkozók közül sokan a Csokonaiban találkoztak először számítógéppel. Volt idő, amikor 160-180 tagunk volt, pedig a Csokonainak csak két gépe és húsz-harminc monitor szerepkörben pompázó Junoszty televíziója volt.

Ezekből az időből máig is építkezünk, ugyanis azok a férfiak, fiúk a mai napig minden péntek délutánjukat itt töltik és az életüket ehhez a programhoz igazítják. Komoly barátságok születtek, melyek mind a mai napig tartanak. Sem a kulturális szint, sem az életkorbeli különbség nem választja szét őket – ugyanis mindenki „számítógép – mániás”. Mi ürügyként használtuk fel a számítógépet a közösségalakításhoz.

Lényegében hasonló elven működik 1984 óta 100-110 fővel a nyugdíjas klub is, életüket önállóan szervezik, együtt kirándulnak, nyaralnak és ügyintéznek, munkatársaink csak segítő feladatok elvégzését kell, hogy vállaljanak.

A 2000-ben a Millenniumra országszerte mindenki nagyon készült, mindenütt nagy ünnepségek voltak.

A Nyugdíjasklub szinielőadása Mindenképp emlékezetes eseményt 135

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. szerettünk volna szervezni mi is, de a mi logikánk szerint „lelkesült” esemény keretében, így jött az az ötlet, hogy a mai kor dokumentumait, mindenféle információkat, tárgyakat dobozba zárva üzenünk az utókornak. Elkezdtünk gyűjteni mindent, ami a mai életünkről szól, azt dokumentálja. Például fotókat, alapítóleveleket, önkormányzati ülések jegyzőkönyveit, könyveket, videofilmeket, gyermekrajzokat. Az ügyhöz méltó kerületi ünnepség keretében a Városháza előtti Hubay téren helyeztük földbe az utókornak szánt, hermetikusan lezárt „időkapszulát”, melybe a lezárás előtti utolsó pillanatokban is elhelyezhették jövőnek szóló üzeneteiket a kerületi polgárok. Az üzeneteket lezáró lapon az olvasható, hogy felnyitandó 100 év múlva.

Reméljük, hogy akik 2100-ban kiássák a ládát, izgalommal olvassák majd a kutakodó akkori helytörténészek, hogy éltünk mi, az „ősök” Rákospalotán az ezredfordulón.

Fontos, rangos helyi esemény lett a Palotai Polgárbál, ahol farsangkor társadalmi rétegek egyre bővülő köre jelenik meg. Lényegében hasonló szerepet szántunk az ugyancsak hagyománnyá vált Erzsébet-Katalin bálnak nem titkolva, hogy a régi Palotai Kaszinó emlékét ápoljuk ezeken az alkalmakon.

Bojtor Imrének, a kerület díszpolgárának özvegye - Urbán Katalin, nótaénekes, régi palotai lakos – kezdeményezésére nótaklub alakult. Tagjai rendszeresen összejönnek a Csokonaiban, énekelnek és évente egy- két koncertet is tartanak.

Az egész Csokonai Művelődési Házra egyébként az jellemző, hogy minden csoport, közösség anyagi lehetőségeihez mérten hozzájárul a ház működési költségeihez. Számunkra nem is a pénz a lényeg, hanem az elv, hogy ház a miénk, hozzá kell járulni a működéshez tehetségéhez mérten mindenkinek, jelképes összegekről, tagdíjról van csak szó, de tapasztalataink szerint erősíti az idejárók együvé tartozási érzését s a tulajdonosi felelősségét is.

Volt azonban olyan időszak is a ház életében, amikor újságban meghirdettük, hogy van heti öt óra szabad teremkapacitásunk és hozzá néhány tízezer forintnyi pénzeszközünk, melyet megpályáztattunk. Ekkor alakult egy nagyszerű dixie-klub és egy színjátszó csoport.

A rendszerváltás nyújtotta lehetőséggel élve az addigi gyakorlatnak megfelelő műsorfüzet-készítést is felváltva, nagy tervünket valósítottuk meg azzal, hogy 1989-től saját helyi kulturális-közéleti lapot jelentettünk meg Életjel címmel Rákospalotán és Pestújhelyen. Deklarált célunk volt a lappal, hogy az itt élők véleményük nyilvános vállalásával, aktív közösségi-közéleti szerepet vállaljanak írásainkat publikálva lapunkban. Az 1000-1500 példányban kiadott lap hol sikeresen, hol kudarcokkal 2001 végéig jelent meg. Az utóbbi néhány évben sajnos nemhogy nőtt volna, hanem fokozatosan csökkent a helyi társadalomban a közlésvágy, az eladott példányok száma visszaesett. A sajtónyilvánosság iránti helyi érdektelenség okainak kutatása és megértése még vizsgálódást igényel.

A Csokonai Művelődési Központ kiadványai Hasonló koncepcióval jelent meg és még

136

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. ma működik az Új-Palota 2000 című kiadványunk, melyben az Életjel megszűnése óta az egész kerület kulturális programját ismertetjük, kísérjük figyelemmel.

Hagyományaink közé tartozik, hogy minden évad végén, júniusban összehívjuk barátainkat, támogatóinkat egy nagy gulyáspartira. Ilyenkor 150-200 fő részére forr a leves a bográcsban.

A Csokonai Művelődési Központ az 1980-as évek elejétől rendelkezik egy szerény kapacitású – de az azóta eltelt idő alatt folyamatosan fejlesztett – saját nyomdával. Ennek köszönhetően talán szerénytelenség nélkül állíthatjuk, tevékenységeinket segítő reklám- és propaganda-kiadványaink színvonala, esztétikai minősége országosan is elismerést vált ki a szakmánkban. Nagyon jó, hogy van saját nyomdánk, mert így minden programunkra igényes kivitelű kiadványokat készíthetünk. A nagy múltú, szép kiállításainkat, komolyzenei koncertjeinket a programokhoz illő, igényes színvonalon propagálhatjuk.

Nem olyan régen, az Ipartestület elnöke javasolta, hogy adjuk ki közösen a harmincas években készült Rákospalota történetéről készült kiadványt, eredeti formájában. A javaslatot tett követte. Az ötletgazda anyagi támogatásával elkészült a kis könyv, mely rövidesen sokak könyvespolcára került. A helyiek múlt iránti fogékonyságát jelzi, hogy a Buza Péter által írt Rákospalota illetve Pestújhely történetéről készült kötetek esetében az érdeklődés miatt háromszori utánnyomásra volt már szükség.

1996 óta minden év őszén ANNO címmel szervezünk az egész kerületre kiterjedő művészeti programsorozatot. Évről-évre az a törekvésünk, hogy az ANNO eseményei a kultúra igazi ünnepnapjaivá váljanak kerületünkben. Az Amadinda ütő együttes koncertjétől kezdve Kincses Veronika fellépéséig sok jeles művész szerepelt a sorozatban. Évek óta az ANNO visszatérő vendégei a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei Vidnyánszky Attila vezetésével. A fővárosi viszonylatban is jelentős programok szervezése mindig is a szakmai koncepciónk része volt: többször is zsúfolt ház előtt koncertezett nálunk a zsidó népzenét a jazz zenével ötvöző new-yorki Klezmatics együttes, a koncert sikerét mutatja, hogy a Petőfi Csarnokkal összefogva az ottani nagyobb koncertteremben is közösen megszerveztünk egy nagysikerű fellépést.

Fellépett a Csokonai Művelődési Házban Joe Murányi, Louis Armstrong aranyzenekarának klarinétosa is. Minden évben a zeneiskolával közösen fenntartott 25-30 fős kamarazenekarunkat dirigálja Medveczky Ádám karnagy, aki barátságból jön el, betanít egy-egy darabot és vezényel is az ünnepnapként várt esteken. A Palotai Koncertek című sorozatban 2003-ban Kováts Kolos operaénekes és Jandó Jenő zongoraművész koncertjét élvezhette a helyi zeneszerető publikum.

A hagyományos művelődési ház térszerkezetű épületben harminc éve rendezünk éves terv szerint képzőművészeti kiállításokat, hogy a más-más céllal hozzánk betérő vendég kellemes környezetben akaratlanul is színvonalas vizuális élménnyel gazdagodjon. A több évtizedes hagyományt ma is ápoljuk, a 90-es évek elejétől szakavatott kiállítás rendező Ferk Ilona festőművész szervezi a kedvelt kiállításokat.

A Csokonai Művelődési Ház épülete az elmúlt közel száz év alatt jelentős korszerűsítésre szorul, az Önkormányzat a sürgető feladatokat felismerve megkezdte a felújítást.

137

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. 2003 őszén az önkormányzat finanszírozásával felújítottuk a Csokonai Művelődési Ház nagytermét és színpadát. Az évek óta aktuális rekonstrukció következtében igényesebb környezetben fogadhatjuk a helybélieket.

Csokonai Művelődési Ház

Intézményrendszer a központ körül Tanulmányunk következő részében sorra vesszük azoknak az intézményeknek a rövid történetét, amelyek a vizsgált bő fél évszázad során a központ egységeiként működtek, dolgoztak (esetenként dolgoznak ma is) a közművelődés területén. Az előkészítő munkából részt vállalók vették fel az alábbi interjúkat, gyűjtötték össze az intézményvezetők beszámolóit, visszaemlékezéseit, máskor maga a jelenlegi vezető foglalta össze az adott egység történetére és működésére vonatkozó legfontosabb információkat. Különösebb szerkesztői beavatkozás nélkül, az anyagoknak az összerendezésével mutatjuk meg így, közelnézetből is, miként folyt azoknak a tevékenysége, akiknek működése a jelen tanulmány tartalmát jelenti. A felhasznált anyagok nézőpontja többnyire szubjektív, amit azonban kiegyensúlyozhatnak azok az információk, amelyeket az előző, kronológiába rendezett fejezetekben összefoglaltunk (szintén támaszkodva egyébként mások adatgyűjtésére, visszaemlékezéseire).

Rákospalotai Múzeum (Bemutatja: VIRÁGNÉ MOJZES ILDIKÓ, az intézmény vezetője) 1958 őszén a Hazafias Népfront XV. Kerületi Bizottsága munkacsoportot hozott létre a helytörténeti anyag gyűjtésére. A fővárosban harmadikként megalakuló helytörténeti gyűjtemény 138

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. 1960. január 10-én kapott állandó helyet a Kossuth utca 39. szám alatt. Kezdetben a település néprajzi anyagát, a kismesterségek szerszámait, termékeit gyűjtötték, de már ekkor célul tűzték ki a helyi képzőművészek alkotásainak megőrzését is.

Az 1980-as évek elejére a Kossuth utcai épület állaga annyira megromlott, hogy a múzeumot be kellett zárni, és a teljes gyűjteményt külső raktárakban kellett elhelyezni. Ez idő alatt sem szünetelt azonban a gyűjtőmunka, sőt különböző helyeken alkalmi időszaki kiállításokat is rendeztünk. Az eredeti épületet időközben városképileg védetté nyilvánították, de pénzhiány miatt végül mégsem sikerült fölújítani. 1991 novemberében – közel egy évtizedes kényszerszünet után – nyílt meg újra a múzeum, jelenlegi helyén, immár nem Rákospalotán, hanem a XV. kerület egy másik településrészén, Pestújhelyen egy akkor fölújított és – a lehetőségek szerint – múzeumi célra átalakított volt óvodaépületben. Három nagyobb kiállító teremben és három kisebb helyiségben tudjuk kiállításainkat megrendezni (összesen mintegy kétszáz négyzetméteren).

Az épületben található viszonylag kis alapterületű raktárainkban egymástól elkülönítve tároljuk a képzőművészeti, kerámia-, fotó- és iratanyagot. Egy, közös raktárban kellett elhelyezni a textíliát és a kisebb eszközöket, két raktárban őrizzük a bútorokat. Nagyobb tárgyainkat (mezőgazdasági gépek, berendezések) külső raktárakban vagyunk kénytelenek tárolni.

Többszöri próbálkozásunk bemutató raktár létesítésére a múzeumkertben mindeddig nem vezetett eredményre, de ennek szükségessége újra és újra fölvetődik – talán egyszer meg is valósul.

A Rákospalotai Múzeum elsősorban a kerület, de a néprajzi emlékeket illetően a környező vidék: Fót, Alag anyagát is gyűjti, s az egész ország területén kutatja mindazt, ami a képzőművész Madarász Viktor személyével kapcsolatos. A mintegy 3500 darabos gyűjtemény leggazdagabb csoportját a néprajzi tárgyak (népviselet, bútorok, kerámiák) és paraszti, mezőgazdasági munkaeszközök (kéziszerszámok, ekék, boronák) alkotják. A palotai kisipar történetére vonatkozó emlékek (az asztalos, lakatos, kovács, cipész stb. műhelyek szerszámai és termékei) teszik ki a második legnagyobb gyűjteménycsoportot.

Mivel a korábbi gyűjtéseknek köszönhetően a múzeumnak szépszámú néprajzi és paraszti munkaeszköz-anyaga, kisipari történeti emléke van, raktárterületünk viszont véges, ezért ezekben a tárgykörökben abbahagytuk a gyűjtést. Természetesen egy-egy kivételes esetben, mint egy teljes kefekötő vagy könyvkötő műhely, megragadjuk a lehetőséget gyűjteményünk gyarapítására, de az utóbbi években inkább írásos és fotóanyaggal gazdagodtunk. Sikerült beszereznünk az összes könyv alakban megjelent Rákospalotával és Pestújhellyel foglalkozó helytörténeti munkát, az iskolai évkönyvek és egyéb helyi kiadványok száma is jelentősen gyarapodott.

A képzőművészeti alkotások többsége a valaha a kerület területén élt művészektől származik. (A jelentősebbek: Turáni Kovács Imre és Kocsis András Kossuth-díjas szobrászművészek, Fáy Győző, Turmayer Sándor, Madarász Adeline festőművészek.) Külön egység a Madarász Viktor-hagyaték, melyet nagyrészt a művész Rákospalotán élő leánya adományozott a hatvanas évek elején a múzeumnak. Madarász Adeline e nemes gesztusával jelentős mértékben járult hozzá a gyűjteményalapításhoz: Madarász Viktor 21 festményét, továbbá a művész hajdani párizsi lakásának berendezési tárgyait, fotókat, írásos dokumentumokat is tartalmazza, valamint más művészek, többek között Székely Bertalan alkotásait.

139

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Helytörténeti tárunk a legkülönbözőbb település-, intézmény- és családtörténeti dokumentumokból (jegyzőkönyvek, szerződések, számlák, valamint könyv, évkönyv, plakát, újság stb.) térképekből, tervekből, fényképekből, képeslapokból, magnetofonkazettákból, filmekből, videofelvételekből (interjúk, események) és mágneslemezeken tárolt anyagokból (adattárak, kéziratok stb.) áll.

Időhatárait tekintve a legkorábbi dokumentumtól (Palota Helység Urbárioma 1770) a legutóbb megjelent helyi lapokig, a kábeltelevízió által készített és bemutatott filmekig terjed. A legkorábbi fotó Kossuth Lajos Madarász Viktornak dedikált fényképe, a legutóbbiak mai városképek. A korai okleveleknek csak fotómásolatait őrizzük, ahogyan kisszámú régészeti emlékanyagunk is a Budapesti TörMadarász Viktor : Önarckép (1910.) téneti Múzeumban és a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött eredeti tárgyak másolata.

A korai kiállítások dokumentációjából tudjuk, hogy az intézmény rendszeresen fogadott vándorkiállításokat (a Magyar Nemzeti Múzeum és a Budapesti Történeti Múzeum koravaskori aranyleleteit például “Aranyvasárnap” címen állították ki). Saját anyagát ugyanakkor kerületi üzemekben, művelődési házakban mutatta be (iskolatörténeti, pénztörténeti témakörökben).

Munkatársaimmal 1991-től egyre gyakrabban rendeztünk az új múzeum épületben időszaki kiállításokat: Madarász Viktor emlékére, a palotai nagytemplom centenáriumára, Rákospalota várossá nyilvánításának jubileumára. Ám a hagyományokat követve gyakran vettünk igénybe külső helyszínt is: 1990-ben “Pestújhely története a kezdetektől 1950-ig” címmel rendeztünk időszaki kiállítást, 1996-ban pedig “Ember tervez” címmel mutattunk be válogatást tervgyűjteményünkből a Pestújhelyi Közösségi Házban. 1990-ben “RákospalotaPestújhely sajtója a század elején”, 1997-ben pedig “Jelképeink” címmel nyílt kiállításunk az Újpalotai Szabadidő Központban.

Kölcsönanyaggal rendelkezésre álltunk több múzeumnak is: 1996-ban néprajzi életképpel vettünk részt a helytörténeti gyűjtemények pesterzsébeti közös kiállításán, 1997-ben pedig a Nyíregyházi Városi Galéria és a debreceni Déry Múzeum által rendezett Madarász Viktor emlékkiállításon olyan intézmények társaságában mutatkozhattunk be, mint a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum – talán minden felsorolt intézménnyel összehasonlítva a legtöbb tárgyat kölcsönözve.

Az évente öt-hat alkalommal külső helyszínen szervezett képzőművészeti tárlatokon olyan jelentős művészeket sikerült bemutatnunk, mint Kurucz D. István, Galambos Tamás, Ábrahám Rafael, Kirchmayer Károly. Mellettük rendszeresen kiállít a helyi amatőr képzőművész közösség, a Rákospalotai Képzőművész Klub is.

A Rákospalotai Múzeum szakemberei az 1960-as évek elején kezdték el a település történetének tudományos földolgozását. 1964-ben és 1966-ban, dr. Für Lajos igazgatósága idején 140

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. két múzeumi évkönyvet adtak ki. 1969-ben közreműködtek a kerületi Adattár megjelenésében, 1974-ben született meg a dr. Czoma László szerkesztette Rákospalota-Pestújhely című tanulmánykötet. Hosszabb szünet után következett a folytatás: 1995-ben Buza Péter szakíró tollából Palotai tegnapok címmel adott ki a múzeum egy leginkább a tudományos ismeretterjesztő irodalom kategóriájába sorolható könyvet Rákospalota helytörténetéről. A mű sikere arra ösztönzött bennünket, hogy 1997-ben megjelentessük a Pestújhely emlékkönyvet, melyet ugyancsak Buza Péter írt.

1999-ben a Tájak – Korok - Múzeumok Kiskönyvtár sorozatban jelent meg egy múzeumismertető-kiállításvezetőnk. Ez a kis füzet szép példája a helyi társadalom, múzeumügy iránti elkötelezettségének: az előállítási és megjelentetési költségeket teljes egészében helyi vállalkozók, szervezetek, intézmények és (nem utolsó sorban!) magánszemélyek támogatásából sikerült előteremteni.

Jelesebb alkalmakkor az országos médiában is szerepelünk (ilyen volt mindkét Madarász-kiállítás, egy-egy mai képzőműA Rákospalotai Múzeum kiadványai vészeti kiállítás, a pestújhelyi könyv kiadása), de lényegesebbnek tartjuk, hogy alkalmanként a helyi lapban jelennek meg helytörténeti témájú ismeretterjesztő cikkek segítségünkkel. Állandó kiállításainkat négy évvel ezelőtt fölújítva, s részben átrendezve adtuk át a nagyközönségnek. Palota évszázadait és az 1910-ben önállósult Pestújhely évtizedeit elevenítjük föl 1950-ig. A palotai-pestújhelyi kisipart reprezentáló műhelyeket és egy hagyományos palota-ófalui enteriőrt láthatnak látogatóink.

A fentiekből is kiolvashatóan intézményünknek közgyűjteményi és közművelődési alapfeladatai egyaránt vannak. FelRészletek az állandó kiállításból adata továbbiakban is: a település helytörténetének, tárgyi emlékeinek, értékeinek gyűjtése, földolgozása, őrzése és a legszélesebb körben történő közlése, bemutatása.

141

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Részlet az állandó kiállításból

Egy nagy hiányossága van az amúgy igen gazdag néprajzi gyűjteményünknek: a helyi cigányság kultúrájának tárgyi, írásos és fotó dokumentumai hiányzanak a gyűjteményből. A képzőművészeti anyagot a XV. kerületben szép számmal alkotó jeles képzőművészek (Gyulai Líviusz, Konkoly Gyula, Dréher János stb.) alkotásaival is tovább gyarapíthatnánk. A Madarászgyűjtemény esetében már inkább csak egy-egy eredeti vagy másolt dokumentumra lehet számítani, továbbá a napjainkban megjelenő szakirodalomra. Továbbra is elsőséget kell, hogy élvezzen minden olyan írásos emlék, amely helytörténetünk bővebb feldolgozásához forrásként szolgálhat. A terv- és térképanyag, a fotó- és videó anyag kell, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a jövőben.

Jelenleg két helyen őrizzük a gyűjtemény anyagát: a múzeumépületben és (nem messze tőle) egy külső raktárban. Az ideális természetesen az lenne, ha a gyűjtemény valamennyi darabját helyben tudnánk elhelyezni, erre azonban a jelenlegi épületadottságok mellett nincs lehetőség. A rendszeres restaurálási munkálatok is feltétlenül szükségesek lennének, ugyanis a fa, a papír és a textília a raktározás, mozgatás során óhatatlanul kopik, sérül. Az utóbbi 2-3 évben ezen a területen sikerült valamelyest előrelépni: pályázati és önkormányzati forrásokat egyaránt sikerült nyerni ilyen jellegű tevékenységre. Folytatni kell az írásos és fotóanyag feldolgozását, hogy az bármikor kutatás, kiállítás vagy egyéb célra hozzáférhető legyen. A tárgyi anyag földolgozásában is vannak hiányosságok, amiket pótolni kell (tárgyfotók elkészítése, számítógépes nyilvántartás stb.).

A gyűjtemény fő profiljának megfelelően a helybeni, állandó kiállításoknak mindig is Palota néprajzát és az itteni kismesterségeket, illetve Pestújhely mint önálló település történetét kell bemutatniuk. Sajnos (szintén épületi adottságainkból következően) nem, illetve csak na142

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. gyon kicsi (25 négyzetméter) alapterületen tudunk időszaki kiállításokat rendezni, ez pedig nagyon behatárolja a műfajt, témát stb Az egyik legértékesebb gyűjteménycsoport, a Madarász Viktor hagyaték tekintetében a jelenlegi adottságokat figyelembe véve a cél az lehet, hogy időközönként az ország más intézményeiben állítsuk ki, helyben pedig egy-egy jeles alkalomhoz, évfordulóhoz kötve nyolctíz évenként időszaki kiállítás formájában mutassuk be, hogy egy-egy felnövekvő iskolai korosztály láthassa.

A helytörténeti gyűjtemény itt is – mint valószínűleg minden településen, ahol ilyen van – a helyi társadalom egyik bázisa. Ahogy a korábbiakban említettem már, lakossági kezdeményezés hívta életre, és volt időszak, amikor (talán túlzás nélkül állíthatjuk) lakossági nyomásra hagyták a fenntartók életben. Azóta persze sok minden változott, az intézmény szempontjából azonban a legfontosabb, hogy kvázi gyökértelenül, egy adminisztratív döntés folytán került el Rákospalotáról a XV. kerület egy másik részébe, Pestújhelyre. Rákospalota helyi társadalma, legalábbis azok a csoportok (Ipartestület, Gazdakör), illetve személyek, akik ügynek tartották, tartják a “múzeum-ügyet”, változatlanul sérelmezik ezt a döntést. Ám ezzel együtt számon tartják az intézményt, fontosnak tartják a létét, amikor és amiben tudják - támogatják.

Pestújhely civil társadalma szintén ambivalens érzelmekkel viszonyul az intézményhez, de bekerült s talán egyre inkább él a köztudatban, hogy van itt egy helytörténeti gyűjtemény, ami egy kicsit, talán egyre inkább az övék is, s nemcsak Rákospalotáé.

Változatlanul elsőrendű közművelődési feladatnak tekintjük, hogy a kerület egymástól szociológiailag és topográfiailag is jól elkülöníthető három részéről egyaránt hozzák a diákokat a pedagógusok ide, hiszen kiállításaink elsődleges rendezési elve volt, hogy a gyerekközönségnek minél plasztikusabb módon mutathassuk be szűkebb pátriájuk történetét, az itt élő eleik életmódját, kultúráját – segítve ezzel a felnövekvő generációk lakóhelyükhöz való kötődését.

A Rákospalotai Képzőművész Klub az a közösség, mely szorosan kötődik a múzeumhoz.

Havi rendszerességgel tartják összejöveteleiket a múzeumban, s itt rendezik meg évről évre évadzáró vacsorájukat is. Ezt a hagyományt természetesen a jövőben is ápolni kívánjuk. A kerületben szép számban élnek hivatásos képzőművészek is, akikkel bár sokkal lazább, mégis szintén élő kapcsolatot ápolunk. Ennek érdekében 2003-ban másodszor rendeztük meg egynapos kerti kiállításukat, piknikkel összekötve - nyilvánvalóan ez is inkább a kapcsolattartást célozza, hiszen nekik sok országos, gyakran külföldi kiállítási lehetőségük van akár egyénileg is. A siker reményt ad arra, hogy ezt a rendezvényt hagyományként vihetjük tovább a jövőben. Más, rendszeres, szakkörszerű foglalkozások hely hiányában a múzeumban nem tervezhetők, esetenként egy-egy kinti foglakozás tartható a kertben, egy-egy kamara előadás – maximum negyvenfős közönségnek – az egyik kiállító teremben.

143

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Kozák téri Közösségi Ház „1974-ben kerületi vállalatok és a helyi tanács támogatásával, sőt helyben, a környéken lakók összefogása, néhányuk személyes részvétele révén készült el a Kozák téri Ifjúsági Ház, azzal a céllal, hogy befogadja, átvállalja mindazokat az ifjúsági feladatokat és fiatalokkal kapcsolatos kezdeményezéseket, amelyek a kerületben születtek. Mindez éppen akkor történt, amikor a XV. kerületben felerősödtek a különféle ifjúsági közösségi (klubos) és amatőr mozgalmi kezdeményezések, ugyanakkor a helyben született („régi” palotai) ifjak és az újabban érkezett (újpalotai) fiatalok között csitulni kezdtek a nyílt, gyakori verekedésekkel jellemezhető konfliktusok, és megnyílt annak a lehetősége, hogy megpróbáljanak békében élni egymás mellett, szerencsés esetben együtt töltve a szabad idejüket.

A Kozák téri Ifjúsági Ház indítását a fentiek miatt nagy várakozás kísérte, a kezdeményezők és az érintettek sokan őszintén számítottak arra, hogy az ő elképzelésük szerint alakul majd az „élet” a Kozák téren. A magán a téren nap mint nap összeverődő fiatalokat ugyancsak nagyon érdekelte, mi készül a tér sarkán – ahová majd, ha máshová nem is, talán oda befogadják őket. Palotán és a szomszédos kerületekben lakó tizenéves cigány és nem cigány fiatalok voltak a téren élők, főképpen olyanok, akik az alkalmazkodást mellőzve eleven konfliktusban éltek közeli és távolabbi környezetükkel. Mindennapos jelenlétüket a tér környékén lakók masszív előítélete kísérte.

Kozák téri Közösségi Ház

A Kozák téri Ifjúsági Ház az indításakor a sokféleképpen megjelenített ifjúsági érdekek közül azokét választotta (választottam), vagyis elsősorban azokra kíván (kívántam) összpontosítani, akik a „lábukkal szavaztak”, tehát akik rendszeres jelenlétükkel azt fejezték ki, hogy a leginkább van szükségük erre a közösségre. De miközben a Kozák téri Ifjúsági Ház a leginkább rászoruló fiataloké lett, fokozatosan elszigetelődött, és működésével „kivívta” a közelebbi és tágabb környezet szembenállását, intézményesített előítéleteit.

Az első három év tevékenysége során eleven klubos élet zajlott itt, amelyet nem csupán sajátjuknak tekinthettek a kor – mai kifejezéssel – veszélyeztetett fiataljai, hanem, kisebb-nagyobb súrlódások dacára, jól kijöttek egymással olyan ifjúsági csoportok, akik máskülönben nagyon 144

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. nem álltak szóba egymással. A Kozák téri fiatalok között a legerőteljesebb csoport a kerületi „Cs” lakásakció (csökkent értékű lakások felajánlásával próbáltak javítani a korábban mostohább viszonyok között élő romák életviszonyain) révén a kerületbe települő roma családok gyermekeinek csoportja volt. Jellegzetes csoportként azonosíthatjuk azokat az újpalotai fiatalokat is, akik a lakótelep szegényes szabadidős színtereiről valami miatt kiszorultak, és a helyüket keresték. Külön csoportként számolhattunk továbbá azokkal a fiatalokkal, akik a környéken éltek és különféle családi háttérrel és személyes előtörténettel klasszikusan veszélyeztetettnek számítottak. Formális csoportként működött a Kozák téren a kerület eleven mozgalmi életet élő ifivezetőinek csoportja is.

A Kozák téri Ifjúsági Házban folyó tevékenység és programok olyan sajátos klubos (szociokulturális) módszerek összességét jelentették, amelyek leginkább a fiatalok proszociális készségeit erősítették, és ilyen módon segítették elő felnőtté válásukat. A Parányi Klub vasárnaponként a kicsik, a klubot látogató fiatalok kistestvérei számára szerveződött. A Rom Som Cigányklub sajátos művészeti, kulturális programokat szervezve és a fiatalokat segítő tevékenységeket preferálva működött. Az Ifi klubban hetente találkoztak a különféle „ifis” tevékenységet végző tizenévesek. A Motoros klub látogatói a környéken élő, leginkább a technika iránt érdeklődő fiatalok (a mai rockkerek elődei) voltak, akik legfőként az ismeretterjesztő jellegű programokra voltak fogékonyak. Az Orfeo együttes jelenléte, a Film klub és az Afro táncház együttesen egy külön művészeti program részeit szolgálták, amelyben különféle tevékenységekkel a klub látogatóinak az önkifejezését és kulturális befogadását kívántuk elősegíteni, illetőleg erősíteni. Az első három esztendőben mindezek mellett verses és zenei bemutatók, csillagászati előadások, diszkók, kirándulások segítették elő a Kozák téri Ifjúsági Ház problémás fiataljainak felnőtté válását.”

Lejegyezte SZABÓ ANDRÁS, a Kozák téri ház első vezetője A település talán legszegényebb környéke volt korábban a Kozák tér és vidéke. Mivel a kerületben illetve a Kozák tér környékén is nagyon sok cigány ember él, a házat korábban szinte csak cigánygyerekek látogatták. A nem cigány emberek viszont nem jöttek be, emiatt is komoly konfliktusok alakultak ki akkoriban emiatt. A nyolcvanas években tudatosan a cigány fiatalokat hoztuk, hívtuk be a házba – mesél az akkori időszakról TÓTH LAJOS, a Csokonai Művelődési Központ igazgatója – Ezt a koncepciót Zsigó Jenővel (akkoriban a XV. kerületi Tanács cigányügyi előadója volt) közösen dolgoztuk ki. Zsigó Jenő javaslatai alapján segítséget próbáltunk nyújtani ahhoz, hogy a cigány lakosságból szerveződő közösségeink megszerezhessék a beilleszkedéshez szükséges tudást. Óvodai segítőcsoportokat és cigány klubot szerveztünk.

Ebben az időszakban alakult meg az Ando Drom együttes, melynek tagjai itt próbáltak, léptek fel, kialakítva a magukra nézve önként vállalt normát, normarendszert.

Az együttes vezetője Zsigó Jenő cigány családgondozóként teremtett lehetőséget arra, hogy a cigányság különböző népcsoportjaihoz tartozó gyerekek közösen éljék meg a saját kultúrájukat. A gyerekközösségben az iskolában többnyire sikertelen gyermekek sikeresek voltak. Önkifejezésük leggyakoribb eszköze a zene és a tánc volt. A gyerekek által Ando Drom-nak (Úton) elnevezett együttes akkor alakult, amikor egy hazai fesztiválon a felnőtt színvonalon éneklő-táncoló gyerek – 1984-ben hatalmas sikert arattak.

145

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Az együttes zenéje attól eredeti, hogy az ősök hagyatékát is vállalva a mai, cigány folklór autentikus megszólaltatása mellett, feldolgozásaikkal a cigányság mai életérzéseiről szóló saját szerzeményeiket is játsszák. A zenélés, az éneklés, a táncolás nem csak tanulás, hanem ugyanakkor folyamatos alkotás, emberi, művészi fejlődés eredményeként születik és szólal meg az előadásukban, amely éppen ettől átütő erejű4.

1987-ben – a korábban a XVIII. kerületben működő – fővárosi hatókörű cigány módszertani központ a kerületbe költözött, vezetője Zsigó Jenő lett. A személyéhez kötődő együttes és csoportok átkerültek a Cigány Házba. Így a klub-formációk lassan megszűntek a Kozák téren. A kerületben ugyan van Cigány Kissebségi Önkormányzat, de valószínűleg nem jut energiájuk a cigány fiatalok megszólítására. S azt is tudni kell, hogy nagyon nehéz egy ilyen korszerűtlen házban szeparálódni úgy, hogy különböző igényű és értékrendű csoportok valamilyen szinten tiszteletben tartsák egymást, egymás programjait. Sok konfliktus alakult így ki.

Zsigó Jenő A későbbiekben ifjúsági rock- koncertek, rendezvények a jellemzőek a házra, majd lassan visszatért palotai polgárok, idős helybeliek, a gyerekes szülők. Az iskolából átjöttek órát tartani a pedagógusok, ha teremhiánnyal küszködtek, vagy itt tartották a kézműves foglalkozásokat.

Manapság kezd újra éledezni a környék, egyre inkább aktivizálódik a környék lakossága.

Jelenleg sok programot kínál a közösségi ház a betérőknek: itt működik a Tájak – Korok Múzeumok XV. kerületi szervezete, melynek tagjai rendszeresen járnak kirándulni, illetve összejönnek egy-egy baráti beszélgetésre. A házban működik a Magyar Díszmadártenyésztők Országos Szövetségének kerületi egyesülete is, évente díszmadár kiállítással mutatkoznak be az érdeklődő közönségnek.

Az óvodás korosztályt minden héten kreatív játszóház várja itt, de havonta a családok is együtt alkothatnak, illetve kétszer egy évben (tavasszal és ősszel) a Kozák Napok keretében egész napos program, kézműves foglalkozás, vetélkedő, színházi előadás csábítja a Kozákra a gyerekeket és a felnőtteket.

Lehet tornázni és jógázni a fiatalabbaknak és az idősebbeknek, illetve növény-és kisállatvásár és kiállítás is várja a látogatókat. Nyáron rendszeresen szervezünk kézműves tábort azoknak a gyerekeknek, akik szívesen ismerkednek a kézműves technikákkal, hagyományőrző mesterségekkel.

4

Az Ando Drom együttes azóta Európa, sőt világhírű. Gyakran turnéznak külföldön, saját CD-jük és kazettáik mellett nemzetközi CD váloga-

tásokon és külföldi együttesek CD-in gyakorta szerepelnek. Tony Gatlif világhírű „Lacho Drom” című filmje mellett számos film választotta zenéjeként az Ando Drom dalokat. 1993-ban A Párizsi Opera szólótáncosaival és balettkarával mutatták be közösen az autentikus és modern cigányzene és tánc párhuzamát. 1995-ben jelent meg az első hazai CD és kazetta Káj phirel o Del? (Hol jár az Isten?) címmel, amely a hazai szaklapok szerint az év folklór lemeze. 1986-ban az együttes kapta a zenész szakemberek Kör-díját. Egy évvel ezelőtt a magyar és határon túl élő magyarság előtt portréfilmmel és egy órás koncertfilmmel mutatkozott be a Duna TV-ben.

Az együttes általában 6 fővel lép színpadra. Az Ando Drom-ban folyó munka azonban kezdettől fogva arra irányult, hogy minél szélesebb körben adjon lehetőséget cigány zenei tehetségek kibontakozására. az együttes elmúlt több mint 15 éve alatt énekesek és táncosok sokaságát készítette fel színpadi szereplésre és bocsátotta útjára ahhoz, hogy hirdessék, alkossák, megőrizzék és megújítsák a cigány zenei örökséget.

146

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Lakoma a Kozák téri Napokon

Frankovics Ifjúsági Ház „1975-ben az akkori Népművelési Intézet klubos szakreferensének Bőgelné Ésik Nórának a közvetítésével kerültem a XV. kerületbe, egyenesen a Frankovicsba. Ifjúsági klubbal foglalkoztam korábban Zuglóban, a Kassák Klubban voltam tiszteletdíjas klubvezető, de főállású népművelő akartam lenni. Vagyis pályamódosítás eredményeként kerültem Újpalotára. Pontosabban nem is ilyen egyszerű a hely meghatározása, mivel a határeset miatt vitatott volt abban az időben, hogy ez a lakóházból a kerületi KISZ Bizottság által átépített, felújított épület Újpalotán, vagy Pestújhelyen van?

Az erre vonatkozó, sokszor a tettlegességig fajuló vita a térség fiataljai között már jó egy éve folyt akkor, és még egy darabig az én regnálásom alatt is eltartott. Ezt a terület-védelmet, területszerzést jelentő háborút a lakótelepi fiatalok akkor verbuválódott csapata és a rákospalotaiakkal megerősített pestújhelyiek bandája vívta. Tulajdonképpen a csoportképződés katalizátora (is) volt ez a verekedésekkel tarkított területazonosító háború. Én szelíd fiatalemberként, aki az erőszakot mindig gondosan kerültem, nem is sejtettem eleinte, hogy mibe keveredtem. Szerencsém volt viszont, mert mindkét tábor tagjainak képviselői részt vettek azon a teremfoci bajnokságon, amelyet kéthetes ottlétem idején a kerület szervezett, s gyakorlott focistaként sikerült respektet szereznem a srácok között.

Alapvetően a belső erők közötti kommunikáció kiépítésére, a helyenként vad és drasztikus energiák levezetésére, egy kiegyensúlyozott, s valamennyire biztonságot sugárzó légkör megteremtésére koncentráltam ebben az időben. Az ide bejárók lehetséges szükségleteit igyekeztem megismerni és azokat valamennyi kívülről „beüzent” lehetőséggel, alternatívával, értékkel kiegészíteni – talán ez volt ennek az időszaknak az ars poeticája. Egy áttekinthető és biztonságot kínáló rendszert kínálni a házban, abból időnként kimozdulni, vagy külső vendégeket ide invitálni, hogy „szellőzni tudjon” az itteni világ.

147

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Lassan lépésről lépésre lehetett csak bevonni ebbe a programba a fiatalokat. Kevés volt a lány – féloldalas lett a társaság összetétele. Figyelni kellett arra is, hogy a körülményekhez képest valamelyest védve legyenek a gyengébb nem alkalmi képviselői, de több védelemre szoruló fiú is akadt. A csendesebbek, gátlásosabbak, visszafogottabbak. A leginkább persze az igazi vagányok szorultak volna védelemre: a társadalommal, a családjukkal és időnként önmagukkal szemben is. Ez volt a legnehezebb feladat, ami ebből megvalósult, az is igen szerény eredmény volt csupán.

Nagyon sokat beszélgettünk. Nem volt divat akkor tájt sem, hogy valaki igazán kíváncsi lett volna az ő véleményükre, örömeikre, gondjaikra. Sok-sok elindulás és gyakori megtorpanások voltak a munka velejárói. Az én szelíd módszerem – ma már úgy látom másé sem – nem volt alkalmas gyors, látványos eredményekre. Valahogy nomarendszert kellett kialakítani. Azt folyton „karbantartani”, megvédeni. Félek, ebben az időszakban volt, aki gyors, alkalmi sikerekért alapvető kérdésekben is sunyítani, megalkudni igyekezett, kétes eredményekért kétes ügyletekbe is belement, s ezt pedagógiának nevezte.

De szép két év volt ez mindenképpen – a számomra. Úgy gondolom, magamat azzal áltatom - azóta sok mindenkivel felnőttként, szülőként újra találkoztam -, felettük sem múlott el nyomtalanul ez az időszak.”

(Lejegyezte PÉTERFI FERENC, a Frankovics első vezetője) „1978 szeptemberében vettem át a klubot, ahol vezetőhiány miatt már fél éve szünetelt a munka. Célom Rákospalota és környéke deviáns, szociálisan hátrányos helyzetű fiataljainak felkarolása, társadalmi beilleszkedésük megkönnyítése volt. A munka lényege: a deviáns magatartást meghatározó értékrend (cigaretta, szipu, verekedés, lopás, iskolakerülés, a tanulás, tudás lenézése) lassú, fokozatos (szinte észrevétlen) átalakítása, a normális szocializáció hiányában kialakult szellemi-érzelmi beszűkülés, eltompulás áttörése. A klub megkísérelte a gyerekek régebbi szellemi környezetét, annak hatásrendszerét a maga speciális eszközeivel először kiegészíteni, majd az új értékek és hatások dominanciáját kiharcolni.

A fiatalok teljesen önként, minden külső kényszer nélkül – egyre több időt töltöttek a számukra új, érdekes, izgalmas hatások között, s eközben (néha gyökeresen) átformálódott az őket vezérlő erkölcsi-esztétikai értékrend, a szemléletük. A konkrét megoldás kulcsa a közösségi lét, gondolkodás és tudat kialakítása volt: a klub nem a felnőtteké, hanem az övék, elsősorban rajtuk múlik milyen programok, milyen élet lesz a Házban, így ők a felelősek azért, ha a kezdetben mindennapos „balhék”, rongálások, pusztítások miatt az „állam” visszavonja tőlük a bizalmat és bezárja a Frankovicsot…

Ha programot akarnak, szervezzék is meg, de a klub éves költségvetése bizony igen szerény, alaposan vitassák meg, mire költsék. A rongálások javítására nem marad pénz, így nekik kell (szüleik bevonásával) festeni-mázolni, bútort, lambériát, villanyt javítani… A cigánymagyar punk-digó konfliktusok, bandaháborúk végül is az ő ügyük, találjanak használható megoldást… Rám, mint a vezetőség egyetlen szavazattal rendelkező tagjára, aki mint idősebb társuk és azért kicsit tapasztaltabb, persze mindig számíthatnak…

A gyerekeknek - minden, néha bizony súlyos konfliktus ellenére -, egyre jobban tetszett ez a közösség-játék: nagyjából egy év elteltével a Házat gyakorlatilag ők irányították, mindenről (programokról, fegyelmi ügyekről, a jövőt érintő teendőkről) a mintegy 200 fős tagság

148

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. választotta 10 fős vezetőség döntött – sokszor szikrázó vitákban, nem egyszer a klubvezetőt is leszavazva.

Nagyon sok, nehéz körülmények közt élő fiatal talán a klubban érezhette magát először igazán otthon, rengeteg áldozatot hozva azért a közösségért, amit (néha szó szerint) véres küzdelmekben maguk teremtettek, s amihez – talán éppen ezért – őszintén ragaszkodtak. A klubvezetőnek a közösségé válás folyamatában csupán annyi volt a (hálás) szerepe, hogy a kezdetekben a fiatalokkal érzelmileg elfogadtassa magát, ami megalapozta a fiatalok számára egy tőlük addig idegen, szokatlan, lenézett értékrendű világgal való lassú megbarátkozást, azonosulást.. A klubvezetőnek ebben hatalmas segítség volt a TIT Budapesti Szervezetével, az FMH-val, a BMK-val kialakult partneri kapcsolat: gyakorlatilag ingyen láthattuk vendégül az ország legjobb előadóit, szinte minden tudományos, művészeti témában. Az iskolaunt, csavargó, deviáns gyerekek megdöbbenve fedezték fel, hogy a világ egyáltalában nem olyan, mint addig hitték.

A szinte mindennapos (a Ház hetente hat napot volt nyitva), rengeteg illusztrációval megtűzdelt, a gyerekek nyelvén szóló, érdeklődésükre épített előadások, beszélgetések, viták hatására kezdett felrémleni előttünk, hogy addigi életük mérhetetlenül sivár, egyoldalú, céltalan, jövőkép nélküli volt, igenis van egy értelmesebb, élhetőbb világ, amiért akkor is érdemes élni, ha meg kell érte harcolni.

A klub csodákra nem volt és nem is lehetett képes, de egyfajta szocializációs hídként működve jó pár gyereket mentett meg a biztos zülléstől, megértetve velük, hogy csakis viszonyaik megértésével, gondolkodva és harcolva képesek ezeken egy jobb élet reményében változtatni.”

(Lejegyezte GYŐRI PÉTER, a Frankovics klubvezetője) 1995-ben a Végvár (korábbi nevén Drégelyvár, alapításakor Frankovics) Ifjúsági Ház szervezetileg a Családsegítő Szolgálathoz került a Munkanélküli Fiatalok Tanácsadó Irodájával (MUFTI) együtt. (Ez utóbbi intézményt a helyi szocio-kulturális adottságok figyelembevételével a művelődési központ saját maga hozta létre. A szervezeti átalakuláskor az elsősorban szociális tevékenységre koncentráló MUFTI ezzel a helyére került, kinőve a művelődési központon belül biztosítható kereteket.)

Tulajdonképpen az újpalotai Drégelyvár Ifjúsági Ház tevékenységéből nőtt ki a MUFTI. Ez az intézményünk azért is figyelemre méltó – hangsúlyozza Tóth Lajos, a Csokonai Művelődési Központ igazgatója - , mert azon túl, hogy kerületi funkciókat látott el az iroda, akkoriban országosan egyedülálló szakmai intézménynek számított. Ennek köszönhetően Dániából jelentkező szakemberekkel kerültünk kapcsolatba és egy EU-s ösztöndíj segítségével munkanélküli fiatalok egy csoportjával közös képzésre mehettünk Dániába. Ezt követően évekig együttműködtünk az ottani felnőttképzéssel, átképzéssel foglalkozó szakintézményekkel.

Részt vettünk egy közös európai projektben, a több ország munkanélküli fiataljaiból szervezett alkalmi színtársulat fél évet töltött Dániában, ezalatt az idő alatt készítettek egy musicalt „Showtime Sally” címen. A társulat tagjai írták, játszották a darabot, ők komponálták a zenét, készítették a jelmezeket és a díszleteket is. Az elkészült darabot európai turnén mutatták be, több más ország mellett itthon is játszották, a mai Bárka Színház termében, Zánkán és persze: Újpalotán.

149

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Az együtt végzett munka, a szerzett új barátságok, valamint a nyelvgyakorlás egyaránt pozitívan hatott a magyarországi fiatalokra is. Újpalotai Szabadidő Központ (USZIK) (Bemutatja: KELEMEN ÁRPÁD, az intézmény vezetője) Az újpalotai lakótelep építése 1969-ben kezdődött és a 70-es évek közepére fejeződött be.

Tizennégy és félezer lakást adtak át. Eredetileg a lakótelep központjában egy olyan komplex szolgáltató központot terveztek, amelyben az áruháztól a mozin, színházon, kultúrházon és jégpályán át a virágpiacig minden megtalálható lett volna. Ismeretes, hogy anyagi okok miatt az infrastrukturális beruházások elmaradtak, még az iskolák közül is hiányzott egy. A lakásokba 1971-1976 között folyamatosan költöztek be Budapestről és vidékről az itt otthonhoz jutó új lakók, az Újpalotai Szabadidő Központ intézménye 1977-ben alakult meg a kerületi művelődési központ új egységeként. A feladat: az újpalotai közművelődés szervezése. Rendezvényeinket a Zsókavár utcai és a Száraznád utcai pártházakban tartottuk, s mivel más lehetőségünk nem volt, ezeket a programokat a Csokonaiból szerveztük. Így azokat a rendezvényeket, melyekhez terem kellett (előadóest, játszóház, filmvetítés, fórum), a Zsókavár utca 15ben tartottuk megfelelő bérleti díj ellenében és természetesen a politikai programokhoz igazodva. A Száraznád utcában működött a mesemozi és a játszóház, itt rendeztük a kiállításokat. Mivel ott egy kicsit hűvösebb fogadtatásban volt részünk, folyamatosan kiszorultunk az épületből, és egy idő után kizárólag a Zsókavár utcai pártházat vettük igénybe, ahol egészen a rendszerváltásig „laktunk” albérleti viszonyban.

A Szabadidő Központ megszervezésével 1977-ben bízták meg Péterfi Ferencet. Akkoriban ő volt a Frankovics Ifjúsági Ház vezetője, s így már rendelkezett lakótelepi közművelődési tapasztalatokkal. Egy önálló helyiséggel nem rendelkező közművelődési intézmény megszervezése komoly kihívást, ugyanakkor izgalmas szakmai feladatot is jelentett. Ennek ugyanis nem volt semmiféle hagyománya, tehát mindent a népművelőknek kellett kitalálni, nem voltak megmerevedett művelődési struktúrák, nem volt bevételi kötelezettség, a kétségtelen nehéz körülmények mellett tulajdonképpen szabadon lehetett dolgozni.

A szabadidő központ színre lépése egybeesett a lakótelepi „honfoglalással”, a város legkülönbözőbb pontjairól költöztek ide a családok, senki nem ismert senkit. A lakótelep különböző pontjain szervezett programok (térzeA szabadtéri rendezvények megalakulása óta jellemzik ne, toronyzene, szabadtéri az Újpalotai Szabadidő Központ tevékenységét színházi előadás egyrészt 150

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. felhívták a figyelmet az új intézményre, másrészt lehetőséget teremtettek az itt lakóknak az ismerkedésre, kapcsolatok kialakítására, találkozásra.

Ezekben az időkben úgynevezett „gerilla stílusban” működött az intézmény: a felszereléssel és a technikával kivonultunk Újpalota egy-egy területére, majd a program végeztével visszatértünk a „bázisra”.

Kezdetben kaptunk egy üresen álló kétszobás lakást is a Nádastó parkban, amit raktárnak használhattunk, onnan cipeltük ki egy-egy rendezvényre a hangfalakat. Ez volt a hőskorszak, hiszen a raktárunk melletti lépcsőházban, ugyancsak üresen álló lakásokban működött a lakásnapközi, ahová a zsúfolt iskolákból délutánonként pedagógusok hozták át a gyerekcsoportokat. Ugyanis akkoriban annyi gyerek volt, hogy délelőtt és délután is tanítani kellett. A 800 főre alkalmas iskolákban 1600 gyerek zsúfolódott össze, az egész napos tanítás miatt a napközi már kiszorult onnan. A nehéz körülmények ellenére bizakodás, lelkesedés jellemezte az akkori közhangulatot, hiszen az ideköltözők komfortos lakásokba jöttek, ahol hideg- és melegvíz folyt a csapból és bármennyire sok probléma volt a lakóteleppel, számukra szinte megfizethetetlen volt, hogy a rossz minőségű lakásaikból elmenekülhettek. A szükséges társadalmi munkára is tömegével jelentkeztek a segítőkész, lelkes emberek. Ha megpendült egy gitár, vagy megszólalt egy dob, azonnal egész kis csapat sereglett a zenélők köré. Ma már szinte hihetetlen, hogy például este 9 órakor lámpafények mellett a Térszínház a Néró című darabot adta elő a Fő téren, és pillanatok alatt népes közönség gyűlt össze az előadás megtekintésére. Igaz, a hetvenes években az utcaszínházak népszerű lakótelepi programot jelentettek városszerte. A vándor-játszóházzal szintén kimentünk egy-egy parkba (Nádastó -, Páskom -, Kőrakás park), hogy minél közelebb kerüljünk a lakókhoz. Ilyenkor vittünk hangfalat, asztalt, székeket és nagy lelkesedés vett körül bennünket. A játszóházi mozgalom a Népművelési Intézet által támogatott Nyitott Házas koncepcióból alakult ki.

Második lépcsőben továbbadtuk a szakismeretet, kiképeztünk mi is ilyen foglalkozások vezetésére alkalmas pedagógusokat. A Neptun utcai iskolában például külön agyagozó illetve szövő szakkör alakult, de más iskolákban is az oktatás részévé válhattak a játszóházból kiinduló kézműves ismeretek. Óriási népszerűsége volt a Zsókavár utcai pártházban rendezett előadóesteknek. Ruttkay Éva, Darvas Iván, Psota Irén, Bessenyei Ferenc, Haumann Péter és más neves, népszerű színészek önálló estjei igazi színházi eseményt jelentettek a helybélieknek.

Sándor György humorista egy alkalommal annyira elégedett volt előadóestjének lakótelepi fogadtatásával, hogy rövid szünet után másik előadóestjét is bemutatta.

Kéthetente, hétfőnként szerveztünk egy-egy ilyen előadást (akkoriban hétfőn még adásszünet volt a televízióban), szinte állandóan teltház volt, még az asztalokon is ültek a nézők, akik ünnepi öltözékükkel is megtisztelték az idelátogató művészeket. Népszerűek voltak a kicsiknek és nagyoknak szóló filmvetítések, volt filmklub, premier előtti filmvetítés és éjszakai mozi is.

1978 májusában az első alkalommal rendeztük meg az Újpalotai Napokat. Az egyhetes, sokszínű rendezvénysorozat a szabadidő központ igazi bemutatkozását jelentette a lakótelepen. A sok helyszínen rendezett gazdag programsorozat, a fotókiállítástól a Piramis koncerten át színházi előadásokig szórakozást és közösségi élményt jelentett az újpalotaiaknak. A rendezvény azóta hagyománnyá vált, kezdetben háromévente, a kilencvenes évek közepétől már évente megrendezzük a városrészi ünnepnek számító Újpalotai Napokat.

151

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. 1980-ban a Zsókavár utca 2.-ben nyílt meg az Újpalotai Szabadidő Központ irodája közel hatvan négyzetméteren. Akkoriban ez a helyiség nagyon modern volt, még a Lakáskultúra című folyóiratban is cikkeztek róla. Szenes István belsőépítész tervezte egy svéd irodabútor rendszer alkalmazásával. Minőségi változást jelentett az intézmény működésében a hangulatos, esztétikus irodahelyiség, saját, önálló telefonnal. A szervező munka, a klasszikus irodai tevékenység mellett információs irodaként is a helyi társadalom szolgálatába állítottuk helyiségünket. A helyi és fővárosi kulturális tájékoztatók mellett a lakótelepiek életvitelét megkönnyítendő a legkülönfélébb témákban gyűjtöttük az információkat. Nyitva tartásunkat úgy időzítettük, hogy a munkaidő után vagy hétvégén bárkinek legyen alkalma betérni hozzánk.

Volt újságolvasási lehetőség, pszichológiai tanácsadás, ingyenes jogi tanácsadás: ez utóbbi szolgáltatás mind a mai napig népszerű, kereteinket már rég kinőtte, az utóbbi időben már a Családsegítő vállalta át.

A nyolcvanas évek elején a lakótelep hiányosságainak enyhítésére próbált valamiféle választ adni a lakóklub mozgalom. Ugyanis mint minden lakótelepen, így Újpalotán is hiányoztak a közösségi helyiségek. Kerékpártárolókat, a szerelőszinten található üres helyiségeket próbálták meg közösségi helyiséggé átalakítani. Ehhez a tevékenységhez pályázat útján anyagi forrást biztosított az Országos Közművelődési Tanács. Újpalotán nyolc sikeres pályázat született.

Rövidebb-hosszabb ideig működött a Nyírpalota út 71.-ben, a Zsókavár utca 6.-ban, a Zsókavár utca 45.-ben is ilyen lakóklub, de idővel elhalt mindegyik. Hiába voltak a lelkes emberek, a lakóközösség egy része ellenezte a tevékenységet, és ez már elég is volt az ügy megtorpedózásához. Mindennek ellenére létrejöttek kis közösségek, sikerült aktivizálni a fiatalok csoportjait.

A Szabadidő Központ Információs irodája évtizedeken keresztül a helyi nyilvánosság egyik központjaként működött

Tulajdonképpen a lakóklub mozgalomnak szinte közvetlen következménye volt az Újpalotaiak Baráti Köre egyesület létrejötte. A kezdeményezés helyi városvédő egyesületnek indult 1983 tavaszán. Az alakuló ülés óriási botrányt kavart. Akkoriban az volt a szabály, beadtak a 152

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. tanácshoz egy kérelmet helyi egyesület alakítására, ha 30 napon belül nem emeltek kifogást a kezdeményezés ellen, akkor szabad utat kaphatott a szervezés. A hivatalban elfelejtkeztek a kérelemről, és csak akkor ébredtek, mikor már szórólapokon meghirdettük az alakuló ülést. A Zsókavár utcai pártházban harminc-negyvenen gyűltek össze azzal a céllal, hogy megalakítsák az egyesületet. Azonban a helyi hatalom is rászervezett, és több mint százan jelentek meg azok, akik ellenezték, hogy ez megtörténjen. Az órákig tartó vita majdnem tettlegességig fajult, végül a tanácselnök helyettesnek sikerült elérni, hogy elhalasszák az egyesület megalakítását. Az ügy akkora vihart kavart, hogy személyi konzekvenciákat is maga után vont a Tanácsházán és a kerületi Művelődési Központ élén. Egy évvel később aztán, 1984 júniusában, kicsit kilúgozott, leegyszerűsített programmal mégis megalakulhatott az Újpalotaiak Baráti Köre.

A napjainkban is működő civil szervezet megalakulása országos visszhangot váltott ki, modellértékűvé vált, még tévéfilmet is készítettek a történetből (Mihályfi Sándor: Egységben az erő). Ettől kezdve kitüntetett helyi politikai figyelem kísérte nem csak az új egyesület, hanem a szabadidő központ tevékenységét is. Az USZIK a Társalgó című programsorozatot (kötetlen beszélgetés meghívott érdekes emberekkel) később az egyesülettel közösen szervezte. A Társalgó programjai – egészen a rendszerváltásig - olyan helyi közéleti eseménynek számítottak, amelyekről köztudott volt városszerte, hogy itt mindenki szabadon elmondhatja a véleményét. Többek között emlékezetes esten láttuk vendégül Balczó Andrást, Kovács Ádámot, Liska Tibort, Jancsó Miklóst, Makovecz Imrét, Ferge Zsuzsát, Ráday Mihályt.

Intézményünk szakmailag mindig is fontosnak tartotta a helyi társadalommal való kommunikációt, a helyi kezdeményezésekkel, csoportokkal való együttműködést. A nyolcvanas évek közepén havonta megjelenő műsorfüzetünket különféle információkkal bővítettük, újságszerűvé alakítottuk át. A Panel néven kéthavonta megjelenő periodika újfajta kommunikációs lehetőséget jelentett számunkra. Sajnos a körülmények még nem tették lehetővé folyamatos megjelentetését, igazgatói utasításra másfél év után meg kellett szüntetni, és vissza kellett térni a hagyományos műsorfüzet formához. 1988 táján már érezni lehetett a küszöbön álló változások szelét. Ekkor ismét belekezdtünk az újságszerkesztésbe, Újpalota néven adtunk ki helyi lapot, kedvező fogadtatásra talált. Kezdeményezésünkkel szinte párhuzamosan alapította a Toronyhír című újságot az Újpalotaiak Baráti Köre. Végül az USZIK és az ÚBK megegyezett egy közös lap gondozásában: A Toronyhír alapító kiadója az egyesület volt, társkiadója pedig a Szabadidő Központ. A közös lapgondozás 1992 decemberéig tartott. Az együttműködés tulajdonképpeni felbomlásához személyi és szakmai konfliktusok vezettek. Az USZIK 1993 tavaszán indította el az Újpalota 2000 című folyóiratot, mely napjainkban már tizedik évfolyamában jár. A lapkiadással a tájékoztató és kultúraközvetítő funkció mellett jelentős mértékben hozzájárultunk a helyi kommunikáció, helyi nyilvánosság sokszínűségéhez. Erről a tevékenységünkről a jövőben sem szeretnénk lemondani, sőt az internet elterjedésével újabb dimenzióval gazdagíthatjuk.

Lényegében hasonló elv vezérelt bennünket, amikor szorgalmaztuk a helyi közösségi televízió megszületését. Az Újpalotai KTV megalakulásától szorosan együttműködtünk az intézménnyel. A nyolcvanas évek közepén az USZIK eladta hordozható 35 miliméteres filmvetítőjét, és akkoriban itthon még ritkaságnak számító videó magnót vásárolt. Pályázat útján kamerához is hozzájutottunk, majd szakemberek segítségével munkatársaink elsajátították a kamerakezelés, filmkészítés alapjait. Később a videós ismereteket továbbadtuk a téma iránt 153

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. fogékony helyi érdeklődőknek, ezzel egy kis filmes csapatot hoztunk létre az USZIK körében.

A KTV műszaki bázisának segítségével önálló riportfilmeket, kulturális híradókat készítettünk, melyet műsorra is tűztek a helyi adásban. Jó reggelt Újpalota! címmel három órás élő magazinműsort szerkesztettünk szombat délelőttönként. A próbaadások olyan sikeresek voltak, hogy a Soros Alapítványtól pályázat útján egy egész évadra szóló anyagi támogatást kaptunk. A műsorkészítés azonban bármennyire élvezetes és sikeres is volt, rendkívül sok munkaórát vett igénybe. Egy idő után az USZIK alapvető tevékenységeitől vette el az energiát. Így lassan kivonultunk a műsorgyártásból, filmkészítésből.

A lakótelep építésekor elmaradt művelődési központ pótlásának kérdése újra szőnyegre került a 80-as évek közepén. Elsősorban fővárosi forrásból a Fő térre terveztek könyvtár központú művelődési központot, ugyanis a lakótelepi könyvtár is igen szűkös körülmények között működött a Kontyfa utcában. A terveket több körben véleményezték a helyi művelődési szakemberek is, a kivitelezés küszöbén azonban leállt a program, anyagi okok miatt ismét fiókba kerültek a tervek. De akkor már a helyi hatalom is érzékelte az Újpalotai Szabadidő Központ igazi otthon nélküli működésének lehetetlenségét, végül a demográfiai változások adták meg az átmeneti megoldás lehetőségét. A 80-as évek második felére kiürültek az addig zsúfolt újpalotai iskolák és óvodák. A megüresedett óvodai épületrészekben szociális és kulturális intézményeket helyezett el a tanács. Így kapott a rendszerváltás hajnalán egy óvodai szárnyépületet a Hartyán közben az USZIK. Felgyorsultak az események, és mire Zöld Klub néven az intézmény berendezkedett a Hartyán közben, egyik utolsó intézkedésével a kerületi tanács vezetése az Újpalotai Szabadidő Központ kezelésébe adta a Zsókavár u. 15. szám alatti pártházat is, melyben csaknem másfél évtizedig albérlőként működött az intézmény. A kiscsoportos tevékenységre alkalmas Zöld Klubban tanfolyamok és az egymás után alakuló egyesületek kaptak elhelyezést. Máig ez a székhelye az Újpalotaiak Baráti Körének, a Toronyhír Média Alapítványnak, a Palotai Polgárőrségnek. Hozzájuk csatlakozott az utóbbi években a Cortex Alapítvány (az agysérültek rehabilitációjára szerveződött civil szervezet) és a Páskomliget Szenvedélymentes Klub is.

1995-től indítottuk el itt a Kanga Klubot, amely azóta is a gyermekprogramok szerves részét képezi. Hétköznaponként délelőtt az óvodás kort megelőző korú kicsiket és szüleiket fogadjuk a Hartyán közi helyiségünkben. A kötetlen légkörű, klubszerű foglalkozásokon a kicsiknek az első közösségi élmények megszerzésére van lehetőségük, miközben a szülők is kicserélhetik egymással tapasztalataikat. A klub népszerűségét bizonyítja, hogy még a szomszédos kerületekből is jönnek ide beszélgetni, játszani fiatal családok. A megfelelő szakmai háttér biztosítására a Családsegítő Szolgálat munkatársait hívtuk segítségül.

Csaknem két évtizedes hagyománya van gyermeknapi hajókirándulásainknak, a különhajó május végén minden évben az Újpest-Megyer hajóállomásról fut ki a Duna-kanyar legszebb tájait megcélozva. A felnőttnevelési programok közül kiemelkedik intenzív vizsgaelőkészítő tanfolyamunk, amely az érettségi megszerzéséhez nyújt segítséget. Érthetően nagy a népszerűsége, napjainkban is, hiszen mindenképpen javítja a középfokú képzettséget megszerző hallgatók munkaerő piaci pozícióját.

Térjünk vissza a Zsókavár utcai épülethez, melyet alaposan lelakott állapotban vehettünk kezelésbe 1990-ben. 1991-től minden vasárnap délelőtt római katolikus szentmisének adunk helyet a Közösségi Házban, mivel a templom is hiányzik a lakótelepről. Ez a körülmény a napjainkig meghatározza és korlátozza is a szombat esti házbeli programokat, legyen szó bá154

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. lokról vagy bármilyen éjszakába nyúló szórakoztató programról. Ezeket csak azzal a feltétellel tudjuk befogadni, hogy vasárnap reggelre helyreáll a rend, ami a miséhez szükséges. Ez állandó alkalmazkodással és konfliktusokkal jár. Az egyszintes épület nagyobbik terme 120, a klubszoba pedig legfeljebb 40 személy befogadására alkalmas. Bármilyen tevékenység zajlik a nagyteremben, ezzel párhuzamosan mást nem tudunk fogadni a házban.

A rendszerváltás óta eltelt időszakban sokféle műfajjal próbálkoztunk: jazz presszó, blues kávéház, disco, alternatív rockfilm fesztivál, népzenei koncertek, kamaraszínházi előadások. A fiataloknak szóló zenés szórakoztató rendezvények azonban olyan kezelhetetlen konfliktussorozattal jártak, hogy az ilyen programok befogadásáról le kellett mondanunk. Különféle okok mellett az adottságaink szűkössége, alkalmatlansága is hozzájárult ehhez a folyamathoz.

Megmaradtak viszont és máig népszerűek az olyan tevékenységek, amelyek megfelelnek a ház adottságainak: kézműves játszóház, gyermekszínházi műsorok, hagyományőrző programok, népzenei és komolyzenei koncertek.

Gyermek táncház az Ujpalotai Közösségi Házban

Rendszeresen fellép a Közösségi Házban a tradicionális ír népzenét játszó Bran együttes, a vasárnapi teaház pedig igényes, komolyzenei programokkal várja a közönséget. 2001-ben a klubszobában megnyitottuk a Zsókavár Galériát, ahol pályakezdő fotósoknak, grafikusoknak, festőknek biztosítunk bemutatkozási lehetőséget.

A 90-es években is változatlanul jellemezte az USZIK tevékenységét a civil szférával való nyitott kapcsolat és együttműködés. A Zsókavár utca 15-ben megalakulása óta működik a Mozgáskorlátozottak Budapesti Egyesületének Újpalotai Klubja, aktívan részt vettünk a Szilas parki Családok Egyesülete létrehozásában és ugyanez mondható el a „Segítsd az iskoládat!”

Közhasznú Egyesületről is. Együttműködési megállapodást kötöttünk az ugyancsak egyesületi 155

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. formában működő Aranyszamár Színház társulatával. Évente nálunk tartják az új bemutatójukat és rendszeresen fellépnek a közösségi házban. Néhány éve fiatal, nyitott szellemiségű, kreatív szakemberekkel erősödött a Szabadidő Központ. Ez nemcsak a programok megújítását hozta, hanem új dimenziót is kínált. Az USZIK történetének korábbi időszakára jellemző közösségfejlesztő tevékenységet most kezdjük újra. 2002 októberétől folyamatosan konzultálunk a Magyar Művelődési Intézet szakembereivel, köztük Péterfi Ferenccel, aki az USZIK alapítója és 1987-ig vezetője volt. A közösségfejlesztő folyamatba helyi intézményeket, civil szervezeteket és egyéni érdeklődőket is bevontunk. Nyírpalota Társaság néven újabb civil szervezet alakult, akik a közösségfejlesztési folyamatot szeretnék kibontakoztatni. A kezdeti időszak a helyi információk, adatok, ismeretek begyűjtésével és három közéleti fórum (környezetvédelem, könyvtár, városfejlesztés) szervezésével telt.

2000-ben, a Millenniumkor szakmai koncepciót készítettünk a Közösségi Ház bővítéssel egybekötött rekonstrukciójára. A dolgozatot a polgármestertől a műszaki- és a művelődési osztály vezetőjéig minden érintettnek elküldtük. 2002 nyarán az önkormányzat váratlanul felújította a Zsókavár utcai közösségi házat (anélkül, hogy a szakmai koncepciót figyelembe vette volna).

Az intézmény közel 30 éve fogadja vendégeit a Zsókavár utca 15-ben

A huszonnegyedik órában végrehajtott rekonstrukció végre kulturált, esztétikus körülményeket teremtett a munkához. Ez mindenképpen előrelépést jelent, de nem változtatott a körülmények szűkösségén, ami a jövőben is meghatározza, behatárolja a kisvárosnyi lélekszámú lakótelep közművelődését szervező USZIK lehetőségeit.

Pestújhelyi Közösségi Ház (Bemutatja: PINTÉR ZSUZSÁNNA, az intézmény vezetője) Pestújhelyen, a Szűcs István utca 45. szám alatt álló épület 1926-ban a Római Katolikus Egyház Fiú- és Leány Polgári Iskolájának épült, melyben az 1937-38-as tanévtől Fiú Felsőkeres156

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. kedelmi Iskola működött 1948-tól 1977-ig Állami Általános Iskola volt, majd - kétéves felújítás után - 1979-ben Polák Károly Úttörőház néven nyitotta meg ismét kapuit. 1990-ben, a rendszerváltozás után Palota Pestújhely Diáktanya vált belőle. 1991-ben a Diáktanyát a kerületi önkormányzat a Csokonai Művelődési Központhoz csatolta. Azóta is a központ egyik telephelyeként működik, 1992 júniusától Pestújhelyi Közösségi Ház néven.

Amikor 1991 szeptemberében a Diáktanya vezetője lettem – meséli Pintér Zsuzsánna, a Pestújhelyi Közösségi Ház vezetője – a következőket találtam itt. Adva volt egy meglehetősen nagy méretű, rossz beosztású épület kékre, zöldre, sárgára festett ajtókkal, ablakokkal, több száz méter barna-sárga-kék kockás kővel borított folyosóval, műanyag-lambériás színháztornateremmel, széteső, piros faszékekkel, egy 80 négyzetméteres, rácsos ablakú, lőtérrel, betonos sportpályával. Ezt az épületet akarta éppen visszakapni a katolikus egyház. Volt egy népművelő kolléga, aki éppen távozni készült.

Két új kolléga kezdett el akkor velem dolgozni, azóta is mi hárman látjuk el a szakmai feladatokat. A ház visszaadásának lehetősége fejünk felett kardként lebegett, el kellett dönteni, hogyan tovább. Attól tartva, hogy Pestújhely művelődési intézmény nélkül marad, két telephelyvezető kollégámmal elkészítettük az alábbi pestújhelyi közművelődési koncepciót.

“Pestújhely mára földrajzilag és társadalmilag is összemosódott Rákospalotával. A lakosság összetételére, szociológiai jellemzőire csak a kerületi adatokból és a közösségi ház munkatársainak személyes tapasztalataiból, valamint a település képéből lehet következtetni.

A többségükben megkopott családi házakat valószínűsíthetően a kerületi aránynál is nagyobb számban lakják nyugdíjasok, de az újonnan épült modern "paloták" alapján a gazdagodó társadalmi réteg jelenléte sem jelentéktelen. Az elmúlt évtizedek társadalompolitikájának hatása tehát itt is érvényesült: az emberek problémáikkal együtt bezárkóztak, helyi érdekek megfogalmazására, érdekérvényesítésre éppúgy nem volt lehetőségük, mint kulturális - művelődési hagyományok megőrzésére, vagy azok megteremtésére. A kis- és középpolgárság felszívódásával Pestújhely közművelődési tekintetben is " kiürült" színtelenné vált, az "alvóvárossá" degradálódott település elvesztette megtartó erejét. Pestújhely társadalma ma tehát folt és tiszta lap. Fehér folt, mint ahogy ez a fentiekből kitűnik, hisz igazából senkinek nincs valós képe róla. Tiszta lap a közművelődés számára, hisz az utolsó működő közösségi intézmény lassan a lakosság emlékeiből is kivész. A lakóközösségek azonban nem lehetnek meg a mindenkit - fajra, nemre, korosztályra, világnézetre való tekintet nélkül- befogadó közösségi intézmények nélkül. A kerület palotai és újpalotai részében ennek szellemében hosszú évek óta működnek közművelődési intézmények egyre nagyobb igénybevétellel. Egy település, településrész arculatát az ott élő emberek közérzetét, településükhöz való viszonyát, az emberi élet minőségét alapvetően határozzák meg az egy helyen lakók közösségei, baráti vagy érdekvédelmi, egymás segítésére vagy önmaguk kedvtelésére létrehozott körei, egyesülései. Ezek a közösségek több évtizednyi kényszerű szünet után ma lábadoznak, vagy lassan csíráznak. Úgy a helyi társadalom ismerőinek, népművelőknek, szociális segítőknek vagy egyházi személyiségnek a feladata és felelőssége ebben a helyzetben túlzás nélkül óriási. A pestújhelyi polgárok társas - művelődési élete, közösségalakítási kezdeményezései nem kerülhetnek rosszabb anyagi- tárgyi feltételek közé a jelenleginél, sőt, a feltételek folyamatos javításával kell az önálló kezdeményezéseket ösztönözni, segíteni, s lépni az intézmények "társadalmasítása" felé.”.

157

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Ennek a koncepciónak a szellemében kezdtük el közvetlen kollégáimmal építeni a közös jövőt. Egyértelmű volt, hogy azokat a meglévő programokat, amire igény mutatkozik, meg fogjuk tartani, úttörőházi korszakból származó fölszereltséget ki fogjuk használni. Tudtuk, hogy minden formális és informális csatornát ki kell használnunk ahhoz, hogy az itt élők igényeiről képet kapjunk, csak így tudjuk föleleveníteni Pestújhely egykori pezsgő szellemi, kulturális közösségi életét. A feladat nem volt egyszerű. Meg kellett küzdenünk a lehetetlen adottságú épülettel és az úttörőház rossz és jó szellemével. Rossz szellemével amiatt, hogy sokakban kifejezetten ellenérzést váltott ki, hogy bármilyen programra az (egy) úttörőházba jöjjön. Jó szellemével pedig azért, mert sokakban kellemes emlékként élt a valahai „Polák”. A 80-as években ezen intézmény több mint harminc működő szakköre hetente 1100 látogatót vonzott. Többek között itt működött a Pestújhelyi Ifjúsági Fúvószenekar, amely Gergely Gyula művészeti irányítása alatt bejárta fél Európát, tagjai ma már jelentős zenekarok fúvósai. Itt tanított (örömünkre még ma is itt tanít) Szabó Gábor szobrászművész, akinek szakköréből sokan kerültek művészeti pályára. Számos színházi előadást, gyermekprogramot tartottak, melyet a kor szellemének megfelelően ingyen, vagy szinte teljesen ingyen látogathattak az érdeklődők.

A helyi intézményekkel, szervezetekkel fölvettük a kapcsolatot, a már meglévő kapcsolatokat új alapokra helyeztük. Kezdeményeztük az intézmény nevének megváltoztatását, ezzel is üzenni kívántunk a helyi társadalomnak; korra való tekintet nélkül kínáljuk széles körű szolgáltatásainkat, közösségeket várunk, közösséget építünk, 1991-től már Pestújhelyi Közösségi Ház néven.

Inkább leleménnyel, mint pénzzel próbáltunk változtatni a ház „küllemén”. A megörökölt közösségek közül a nyugdíjas klub és a szobrász szakkör működése a mai napig folyamatos.

A korábban is meglévő programokból csak a Farsangi Fesztivál állta ki az idők próbáját. Ez a kerületi iskolásoknak kiírt „ki-mit-tud” szerű rendezvény a mai napig töretlen népszerűségnek örvend. Minden évben több száz résztvevő adja elő egyéni vagy csoportos produkcióját népes közönségnek. Néhány éve a fesztivál díjasokat meghívjuk egy gálaműsorra is, ahol ünnepélyesen veheti át ajándékaikat.

Jó néhány évig dédelgettük még a Kristály Táncegyesületet, a Palota Fúvószenekart, a Bogarasok klubját. Közel tíz évig a színjátszó táborra, négy évig a vándortáborokra is volt érdeklődés. Nyelv- és szabás-varrás tanfolyam is megélt két évig, fotó- és számítógépes szakköreinknek is csak ennyi idő jutott. A diák önkormányzati vezetők klubját az új idők új szele hozta be a házba – három évre. S persze, a fiatalok körében akkor népszerű break- , rap- és Depeche Mode klub és a diszkó is helyet kaptak, még néhány év alatt kimentek a divatból. Így visszanézve, az 1993-as esztendő az első mérföldkő működésünkben. Ez év végén nyitottuk meg a Külvárosi Szalont, s tartottuk első kiállítását. Ekkorra sikerült egy kifejezetten kiállításokra alkalmas, 50 négyzetméteres termet, ami valamikor tárgyaló volt, megfelelően átalakítanunk. Ennek költségeit igyekeztük különböző pályázati pénzből fedezni. Az évek során számos rangos képző és iparművész fogadta el meghívásunkat. Vendégünk volt többek között Engel Tevan István, Szabó Iván, Gyulai Líviusz, Banga Ferenc, Biman Das indiai szobrászművész, Tatjána Szmirnova orosz iparművész, kiállítottuk erdélyi és kárpátaljai művészek munkáit, bemutattuk Zajty Ferenc kelet-kutató életművét, Kallós Zoltán néprajztudós mezőségi gyűjtését Legutóbb „Tárgyaink szeszélyes lények” címmel rendeztünk kiállítást pestújhelyiek kedves tárgyaiból. Nyitott nálunk kiállítást dr. Feledy Balázs, Katona Tamás, 158

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Parti Nagy Lajos. 1993 decembere óta 84 kiállítást nyitottunk. A művészek fölkérését, a meghívók nyomdai előkészítését, postázását, a kiállítások installálását és rendezését, mindmind a PeKH munkatársai végzik. Annak ellenére, hogy nincs közöttünk kiállítás rendező, de még dekoratőr sem, kiállításaink olyan színvonalúak, hogy a művészek már nem is akarnak részt venni a rendezésben. A bemutatókat 200-300 ember nézi meg, a szinte társadalmi eseménynek számító megnyitókra 50-60 vendég fogadja el meghívásunkat. Mára már elmondhatjuk, a Szalon körül kialakult egy törzsközönség.

Néhány évig helyet adtunk a MÉG Színház társulatának. Az együttműködés sok szép, értékes pillanatot adott a háznak. Közösen szerveztük meg a Betlehemes találkozót, melyen hazai és határon túli csoportok is részt vettek. Templomokban, kórházakban, gyermekotthonokban és itt a házban elevenítették föl a néphagyományt. Az „Aranykor” rendezvénysorozat is hozzájuk kapcsolódik. Máig emlékezetes Lükő Gábor, Nagy Olga, Erdélyi Zsuzsanna előadása.

1993-ban rendeztük meg először a Pestújhelyi Napokat. Szerintem nagyon nívós programot sikerült összeállítani. Kinyittattuk az akkor már több éve bezárt Széchenyi mozgót, a lepusztult teremben fölépítettük a „vetítőt”, bársonyfüggönyös mozit varázsoltunk, ahol Darvas Ferenc zongorázott alá az amerikai némafilmeknek. A gyerekek az „Égszínkék madár” című bábfilm ősbemutatója után kristálypohárból, gyerekpezsgővel koccinthattak az alkotókkal, a kormos falak Somogyi Kata gyönyörű bábjainak adtak hátteret, a gépházban Csutoros Sándor emlékkiállítást rendeztünk, a valahai vetítővászon helyén Szász Zsolt két méter magas Szent László szobra fogadta a látogatókat.

Az udvaron Kemény Henrik fölállította mozisátrát, ahol gramofon szólt a hang a Popeye című rajzfilm alá. Pestújhely utcáin Soma, a sárkány vonult naponta, akinek fejét a MÉG színház, testét a pestújhelyi gyerekek készítették.

Nagyon sok munkát fektettünk bele. A művészek ingyen, vagy minimális költségtérítés fejében vállalták a föllépést. Ma már elképzelhetetlen, hogy ennyi „hírességet” egy rendezvényre el tudjunk hívni. Pestújhely népe nem tolongott a rendezvényeken, a várt siker elmaradt. Nem keseredtünk el, és ma, a 12. Pestújhelyi Napok megrendezése után elmondhatjuk, hogy a rendezvénysorozat a városrész várt ünnepe lett, az itt élők közös ügyévé vált, hagyománnyá érett A programot a minden év januárjában összehívott segítőkkel, érdeklődőkkel közöPestújhelyi Napok megnyitója sen állítjuk össze, támaszkodva, a kerületi a közösségi ház kapujában önkormányzat támogatásán túl, a helyi mű159

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. vészek, vállalkozók, magánszemélyek szponzori tevékenységére, munkájára, pénz- és termékfölajánlására. A több mint egy évtizede ismétlődő programsorozatnak vannak töretlen népszerűségnek örvendő állandó elemei, és természetesen minden évben van valami nagy ötlet, valami újdonság.

Ilyen nagy ötlet volt a temetői séta, melyen egy temetőtörténeti előadás után, a leszármazott családtagok néhány mondatos emlékezése mellett elhelyezzük a tisztelgés virágait Pestújhely nagyjainak sírján. Ilyen a városnéző sétabuszozás, ahol megnyílnak a naponta látott épületek titkai. Ilyen volt a pestújhelyiek régi játékait bemutató kiállítás, és legutóbb, a „Divatbemutató másodkézből” ,melyen Kukely Júlia és Parti Nagy Lajos közreműködött. A divatbemutató teljes kollekciója a vöröskereszt turkálójából származott, amit az erre az alkalomra nyitott „Kis Párizs” butikunkban jótékonysági célra értékesítettünk. Természetesen az igazán jó rendezvényeke minden évben szívesen látná a közönség, így a Pestújhelyi Napok lassan kozmikussá bővül.

1993-tól datálódnak a különböző szervezetekhez benyújtott sikeres és sikertelen pályázataink. Mind az eszközfejlesztés, mind a programok, rendezvények területén rákényszerültünk az anyagi források ily módon való megteremtésére. Sikeres pályázataink eredménye a Külvárosi Szalon világításának korszerűsítése, a színházteremi székek kicserélése, sátrak, számítógép vásárlása. Szüni-Dödö programokra, Pestújhelyi Napokra, nyári táborokra szereztünk ilyen módon támogatást. A pályázati támogatásokból vásároltunk tűzzománc kemencét, korongot, festőállványt, fejlesztettük a műterem eszközkészletét. Az, hogy a négy művészeti szakkörünk hosszú évek óta sikeresen működhet, művésztanáraink (szobrász, Szabó Gábor, a tűzzománc Szendrei Judit, a rajz-grafikus Kissné Breczek Margit, kerámia Bercsényi Éva) munkáján kívül nagyban a pályázatoknak is köszönhető. Ezeknek a szakköröknek a gondozását kiemelkedő feladatnak érezzük. Igyekszünk a lehető legjobb feltételeket biztosítani, az Anno kerületi kulturális hét visszatérő rangos programja a szakkörösök éves munkáiból rendezett kiállítás. Negyedik éve 10-12 napos vidéki művészeti táborokat rendezünk számukra. Gondunk van rá, hogy a szociálisan rászoruló gyermekek se maradjanak ki ebből a szolgáltatásunkból.

1995-től újfajta rendezvényeket honosítottunk Családi nap a közösségi ház udvarán meg. Havi rendszerességgel tartunk nosztalgia bálokat-bulikat, melyek törzsközönségét középkorú baráti társaságok, családok alkotják. Az Adventi játszóházakra 1996-tó várjuk az ünnepre készülődőket. Sok család készíti itt el adventi koszorúját és süti konyhánkban a mézeskalács díszeket. Szent Iván éjszakáján immár hatodik éve gyűlnek össze mindazok, akik hisznek a tűzugrás varázserejében, vagy csak táncolnak, énekelnek, elbeszélgetnek a tűz mellett. Negyedszer szerveztük a bábjátékos egyesülettel közösen az Országos Óvodai Bábtalálkozót, vendégül látva a vidéki és fővárosi bábozó 160

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. óvónőket és az előadásokra összesereglett ovisokat, kisiskolásokat. Az ezredfordulótól datálódik „Pestújhely köszönti Nagyváradot” rendezvényünk. A Varadinum idején váradi művészeket mutatunk be kiállításokon, találkozókon a pestújhelyi közönségnek. A Költészet- és a Magyar Kultúra Napjára szervezett estjeink vendégei - többek között - Mácsai Pál, Huzella Péter, Závada Pál, Balla Zsófia, Báthory Csaba, Halasi Zoltán felejthetetlen élményt nyújtottak. A Pestújhelyi Desszert 16. estjét élte meg. Az ismert beszélgető vendégek között volt Dalnoki Jenő, Katona Kálmán, Gyulai Líviusz a kézilabdás Vass fivérek (Pekh3).

Az „ismeretlenek” - a csak a pestújhelyiek által, ismert és elismert kereskedő Dutkevits Laci bácsi és Szécsényi Erzsi néni.

A ma szokásos rendezvényeinket, klubjainkat, szakköreinket részben a közakarat hozta létre, és teljességgel a közakarat tatja életben. Megrendelésre vágtunk bele az ezredfordulótól a szilveszteri bálok rendezésébe. Egyértelmű kérésre indítottuk a bridzs és asztalitenisz klubot, a női, csontritkulást megelőző, gyógyító tornát. Figyelve a környéken lévő lehetőségekre, hiányokra, kezdeményeztünk egy kertbarát klub megalakítását, mely legnagyobb örömünkre összejöveteleit a klubtagok kertjében tartja, ott cserélve tapasztalatot és virágmagot. Évek óta külső cég közreműködésével számítógépes és autóvezetői tanfolyamot indítunk. Otthonra lelt a házban egy barlangász egyesület, próbahelyet talált egy fiatalokból A Pestújhelyi Desszert vendégei álló jazz-zenekar. Két évvel ezVennes Emy és Gyulay Líviusz előtt megalakult a Pestújhelyi Pátria Közhasznú Egyesület, melynek tagjai nagyjából megegyeznek a ház törzsközönségével. Nem hiszem, hogy szerénytelenség lenne azt állítanunk, hogy a civil szervezet létrejöttében intézményünk katalizátorként működött.

A múlt számos tapasztalattal, élménnyel, kudarccal, sikerrel áll mögöttünk. Azt gondoljuk, hogy a kerület közművelődésébe, kulturális életében intézményünk fontos szerepet tölt be. A programok látogatottsága erre a bizonyíték.

A rendszerváltozás korszakában kezdtük meg működésünket. Az is nagy kihívás volt. Most újra jelentős változás előtt állunk, kérdés, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozás éveiben meg tudunk-e felelni azoknak az elvárásoknak, melyeket egy uniós tagállam fővárosának peremkerületében élő közönség a helyi közművelődési intézménnyel szemben támaszt. Reméljük, lesznek közművelődési intézmények, reméljük, lesznek igények, és reméljük, hogy meg tudunk felelni. Házunk esztétikai és minőségi kvalitásai a legújabb időkben örvendetesen változtak: előnyükre. 2004 őszén adtuk át rendeltetésének a megújult nagytermet, technikája és térkialakítása minden korszerű igényt kielégít, a földszinti közösségi helyiségek már akadálymentesen vehetők igénybe. Otthonos, de exkluzív, vonzó környezet, ami a házban mára kialakult. Jó feltételeket teremt a minőségi munkához. A pestújhelyi polgárok társas közösségi élete méltó környezetben folytatódhat tovább, vehet új irányokat.

161

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Források A XV.kerületi helytörténeti bibliográfia Galgóczy Károly: Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegye monogrphiája I, Budapest, 1876.

Pest-Pilis és Solt vármegye monographiája II.-III., Budapest, 1877.

Csongrády Kornél: Krónikák Rákospalotáról, Újpest, 1904.

Tóth István volt bíró életrajza (önéltrajz), Rákospalota, 1904.

Pestújhely képes naptára (szerk.: Peterdy Andor), Pestújhely, 1912.

Novák József Lajos: Rákospalota néprajzi leírása (1-3. közlemény), Budapest, 1913-14. (megjelent a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítőjében. 1913. 3-4. füzet 1914. 1-2. 3-4. füzet.)

Pestújhely Háborús Nagykönyve (szerk.: Németi Elemér) Pestújhely, 1916.

Szabó Tivadar – Strauch Árpád: Rákospalota monográfiája, Rákospalota 1927.

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára I-IV. (főszerkesztő: F. Szabó Géza), III kötet Északi körzet ismertetője, Budapest, 1931. IV. kötet Pestkörnyéki Városok Ismertetője, Budapest, 1931.

A Rákospalotai Hősi Halottak és Hadirokkantak Albuma (szerk.: Száva Albert és Dr. Szűcs József), Rákospalota, 1932.

Pestújhely Ezüstkönyve 1910-1935. (szerk.: Németi Elemér és Deák Sándor), Pestújhely, 1935.

Rakssányi Elemér: Pestújhely község monografiája 1910-1935.,1936., (készült a Tapolcai László nyomdában) Rákospalota és Rákosvidék (szerk.: Zsemley Oszkár) (Megjelent a Magyar Városok és Vármegyék Monográfiája sorozatban, XXIV. kötet.), Budapest 1938. a Rákospalotai Múzeum évkönyve I. évf., Budapest, 1964. a Rákospalotai Múzeum évkönyve II. évf., Budapest, 1966. adattár Budapest XV. történetének tanulmányozásához, Budapest, 1969. tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből (szerk.: Czoma László), Budapest, 1974.

Lipp Tamás: Honfoglalás Újpalotán, Budapest, 1978. Áhároni (sz. Duschinszky) Ráchel: A Rákospalotai zsidó hitközösség története Tell-aviv, 1978.

Nádas József Gyula – Ujhegyi Lajosné: Lakóhelyünk XV. Kerület (Környezetismereti kisegítőanyag az általános iskolák 2. osztálya számára.), Budapest, 1981 Nádas József Gyula – Ujhegyi Lajosné: Lakóhelyünk XV. Kerület (Környezetismereti kisegítőanyag az általános iskolák 3. osztálya számára.), Budapest, 1982 Tóth István volt bíró életrajza (önéletrajz), Budapest, 1984.

Az 1904-es önéletrajz reprint kiadása (Közzétette: Vámbéry Gusztáv) Nádas József Gyula – Ujhegyi Lajosné: Lakóhelyünk a XV. kerület (Honismereti és helytörténeti kisegítőanyag a kerület általános iskoláinak 4. osztálya számára.) Budapest, 1985.

162

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. Buza Péter: Palotai tegnapok Rákospalota, 1995.

Dögei Ilona – Fábián Róbert: Budapest XV. kerület (Rákospalota, Pestújhely és Újpalota) legfontosabb népességstatisztikai jellemzői és szociális térkép (kézirat) Budapest, 1995.

Tízpróba 1987-1997, Budapest, 1997.

Búza Péter: Pestújhely emlékkönyve, Pestújhely 1997.

Szepes Erika: Újpalota-Egy városrész regén Újpalota, 2002.5

5

Az alábbiakban, azokat a műveket ismertetem, amelyek a XV. kerület településeit mutatják be, vagy a történetüket dolgozzák föl. A felsorolásban megtalálható az összes Rákospalotáról, Pestújhelyről, és Újpalotáról szóló könyv, és az olyan kiadványok, amelyek bővebb terjedelemben szólnak a településekről (ilyen Galgóczi Károly műve, az MNM Néprajzi Értesítője, vagy az 1931-es címtárának és 1-2 kézirat), de nincsenek benne azok az összefoglaló leírások, amelyek - bár adott esetben fontos adatokat közölhetnek -, inkább csak ’címszó’ szinten foglalkoznak a településekkel. (pl.: Fényes Elek művei, Borovszky stb.) Legtöbbször ezekre a pár adatot közlő írásokra úgy is utalnak az alábbiakban ismertetett könyvekben is. Nem tartalmazza az összegzés a középkorra vonatkozó oklevéltárakat, a régészeti és néprajzi közleményeket és a különböző helyeken megjelent cikkeket, szakdolgozatokat, tanulmányokat sem. Hiányoznak belőle a szervezeti, közigazg atási szabályrendeletek, tervezetek, intézménytörténeti leírások, (pl.: az iskolai évkönyvek, a kerületi gyárak története stb.), és az olyan pedagógiai segédanyagok, amelyekben nincsenek helytörténettel kapcsolatos közlések, olvasmányok. (Virágné Mojzes Ildikó)

163

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III.

Szerzőink Szőllősi Ilona népművelő Domoszlón született 1952-ben. Érettségit követően 1 évet dolgozott szakmán kívüli területen, majd 1972-ben került a Törekvés Művelődési Központba, mint könyvtáros. 1985-ig volt a könyvtár munkatársa és a vasutas könyvtárak országos módszertani csoportjának vezetője.

1986-ban intézményen belül átvette az egyszemélyes népművelői munkakört. Azóta e munkakörben végzi minden területet felölelő szakmai munkáját.

1976-ban szerezte meg az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola SZOT Központi Iskolára kihelyezett tanítóképző levelező tagozatán népművelő-könyvtáros diplomáját. Az OM. 2/1976(IX.14.) sz. rendelet alapján különbözeti államvizsgát tett népművelésből.

Mivel szakmai képzettségét a legmagasabb fokon kívánta megszerezni, az ELTE Bölcsészettudományi Karán, népművelés szakon bölcsész diplomát szerzett 1984-ben, munka mellett. Azon generáció tagja, kik büszkén viselik a népművelő címet és azok közül való, kik évfolyamtársai voltak az egyetemen, Cs. Szabó Mária, Zalka Ilona, Prém János.

Décsiné Viszmeg Ágota Az Egri Tanárképző Főiskola népművelés-pedagógia szakán szerzett diplomát 1979-ben, majd 1995-ben a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán szerzett mérlegképes könyvelői oklevelet.

1973. augusztus 1-én lépett be a Láng Művelődési Központba, ahol, mint pénztárosgazdasági ügyintéző kezdte pályafutását. Főiskolás éveitől kezdve népművelőként dolgozott, először ifjúsági és klubelőadóként, majd az amatőr csoportokkal és a külföldi csereszereplésekkel, gyermekcsoportok és Láng-gyári dolgozók külföldre utaztatásával, rendezvények szervezésével foglalkozott. 1993. szeptember 1-én a művelődési központ igazgatóhelyettese lett.1997. szeptember 15-től a Láng Művelődési Központ igazgatója. 2000 májusában a Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata „Polgármesteri Dicséret” elismerést adományozott a szakterületén végzett kiemelkedő munkájáért. A kerületi kulturális rendezvények előkészítésében, lebonyolításában végzett eredményes tevékenységéért az Önkormányzat „Elismerő Oklevél”-ben részesítette 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban.

2002-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Miniszterétől „Wlassics Gyula emlékplakett” kitüntetést kapott.

Búza Péter újságíró Tanulmányok: ELTE BTK, magyar-könyvtár szak, 1967. Életrajzi adatok: 1964-66. A XIX. Kerületi Tanács, 1966-70. a MTESZ dokumentációs osztály munkatársa, 1970-76. a Műszaki Élet rovatvezetője, a MTESZ sajtócsoportjának vezetője, 1976-81. a Miniszteri tanács Tájékoztatási Hivatal munkatársa, 1981-83. az Interpress Magazin tudományos rovatvezetője, 1983-1990. a Magyar Nemzet tudományos rovat vezetője, 1988-90. a MÚOSZ tudományos műszaki és tudományos szakosztályának elnöke, a Kölyök Magazin szerkesztője, a Heti Budapest szerkesztője, 1991. főszerkesztő-helyettes, 1990.

164

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN III. az Új Magyarország szerkesztője, 1992-1993. a Köztársaság vezető szerkesztője, 1993-95. a Magyar Nemzet lapszerkesztője, 1993.- a Fenyvesi újság szerkesztője, 1990-94. a Budapesti Városvédő és Polgári Szervezetek Szövetségének elnöke, 1989.- a Budapesti Városvédő Egyesület elnökségének tagja, a Herminamező Polgári Körének ügyvezető elnöke, 1995.- a Budapesti Egyesítési Emlékbizottság titkára.

Díjak, kitüntetések: Kőrösi Csoma Emlékérem (1984), Podmaniczky-díj (1990), Pro urbe Budapest (1994), Szép Magyar Könyv díj (2003).

Fontosabb (várostörténeti művek): Pest-Budai történeket (1983), Kószálunk a régi Pesten (1986), Szenzációk nyomában a békeidők Budapestjén (1989), Egy hét Budapesten (1989), Buda-Duna-Pest (1991), Herminamező története (1992), Duna-hidak (1992), Források és díszkutak (1994), Palotai tegnapok (1995), Egy város játékai (1996), Budapest és Szentendre (1996), Fuit – egy sír regénye (1996), Az első nap Budapesten (1998), Kispest anno (1998), Budapest teljes utcanévlexikona (társszerző 1998), A mesterség dicsérete. Parlamenti szoborrajz (2003), /A Biográf Ki Kicsoda 2004, Poligráf Kiadó Budapest, 2003 kiadvány alapján/

165