SZAKMATÜKÖR 5. by Budapesti Művelődési Központ

MÓDSZERTÁRI FÜZETEK.13.

SZAKMATÜKÖR 5. Trendek, változások, innovációk a budapesti közművelődésben

Szerkesztő:

Slézia Gabriella

Budapesti Művelődési Központ 2012

A sorozat megjelenését a Nemzeti Kulturális Alapprogram,

valamint

Budapest Fővárosi Közgyűlése támogatta

Kiadó: Budapesti Művelődési Központ Kiadás éve: 2012. Szerkesztő: Slézia Gabriella Anyanyelvi lektor: Antal Elemérné Felelős kiadó: Margittai Katalin igazgató ISSN: 1219-0632 ISSN: 1588-8568 ISBN: ISBN 978-963-89233-6-3

Tartalomjegyzék Szerkesztői előszó ...................................................................................................9 Margittai Katalin: Tevékenységtükör 1981-2011. A közművelődési intézmények és szervezetek tevékenysége és a változások fő tendenciái Budapesten......................................................................................11 Bevezető ..............................................................................................................................11 A kultúra, a közművelődés társadalmi beágyazottsága ..............................................11 A helyzet- és tevékenységelemzés környezeti aspektusai ...............................................13 A makrokörnyezet változásai .............................................................................13 Szűkebb környezetünk, a tevékenység hatóköre, vonzáskörzete ..................15 A társadalom értékrendjének, kulturális és közművelődési aktivitásának változásai ....................................................17 Helyzetelemzés ................................................................................................................20 A közművelődési (intézményi) ellátottság helyzete és változásai a fővárosban ........................................................................................20 ◆ Az intézmények száma és a fenntartók szerinti megoszlásának alakulása az elmúlt három évtizedben. 20 A közművelődési intézményrendszer infrastrukturális adottságai a fővárosban ................................................................................. 25 A közművelődést szolgáló intézmények tárgyi, technikai felszereltsége..... 26 Foglalkoztatás ....................................................................................................... 27 Tevékenységtükör .............................................................................................................28 Az egész életen át tartó tanulás és a közösségi művelődés intézményrendszere........................................................................ 28 ◆ A különböző korosztályok társadalmi, demográfiai jellemzői, művelődési aktivitása és jelenléte a közművelődésben .................29 ◆ A gyermek és ifjúsági korosztályok jelenléte a közművelődésben ............................................................................31 A felnőttképzés, felnőttkori tanulás, művelődés helyzete ..........................33 A felnőtt és idős korosztályok jelenléte a közművelődésben .....................35 A közösségi művelődési alkalmak (rendszeres művelődési formák) látogatottsági mutatóinak alakulása ..................................38 Gazdálkodás .....................................................................................................42 Összegzés....................................................................................................44

(

Gyenes Zsuzsa: A családi szocializációt segítő programok – avagy a kisgyerekes családok térfoglalása a közművelődési intézményekben ..............46 Szülők a XXI. században...................................................................................................47 ◆ Aktív Szülés Program ........................................................................48 ◆ Perinatális szaktanácsadók és tanfolyamaik ...................................49 ◆ A szülői szerepet központba helyező rendezvénysorozatok .........49 A művelődési ház mint közösségi tér: hogy a lakóhelyünk az otthonunk is legyen ..................................................................................................51 ◆ Terek a házon kívül: játszóterek .......................................................52 ◆ Terek a házon belül: játszóházak ......................................................54 ◆ A közösségi színterek kultúrája ........................................................58 ◆ Közösségi szolgáltatások: babaruhabörze .......................................60 Közösségek otthona: kismamaklubok a közművelődési intézményekben ...............60 ◆ Speciális kismamaklubok .................................................................63 Az ÁMK-modell ................................................................................................................65 A helyi társadalomba ágyazva: közösségfejlesztő közösségi házak ...........................66 A kismamák munkába visszatérésére fókuszálva .........................................................68 Művészeti nevelés és készségfejlesztés kisgyermekkorban .........................................69 ◆ Zenei nevelés.......................................................................................70 ◆ Népi hagyomány: aprók tánca és népi játszóház ............................74 ◆ Mozgásfejlesztés .................................................................................76 ◆ Vizuális nevelés, kézművesség – kreatív foglalkozások .................79 ◆ Kommunikáció fejlesztése: idegen nyelvi és jelnyelvi foglalkozások ..................................................................80 ◆ Mese, mesekönyv................................................................................82 ◆ Színház .................................................................................................85 ◆ Játszóházak, hétvégi családi rendezvények .....................................86 Házak – programok ..........................................................................................................87 ◆ A Zöldalma Egyesület és a csepeli közművelődés ......................................87 ◆ Zene, játék, öröm zenei képességfejlesztő program és Zene-mozgás komplex művészeti nevelési program a Cserepesházban..........................88 ◆ Tipegő és Mesezengő a Csillaghegyi Közösségi Házban ...........................91 ◆ Boribaba torna a Wekerlei Kultúrházban ....................................................94 ◆ A babaszínház és a KMO Művelődési Ház ..................................................96 ◆ Kőketánc gyermektáncház és Motolla játszóház a Marczibányi Téri Művelődési Központban...............................................98 Összegzés...........................................................................................................................100 Irodalom............................................................................................................................101

Szabó Judit Nikolett: Esélyteremtő programok a művelődési házakban..........103 Gyermekeknek és fiataloknak szóló, az életben való sikeres elindulást és eligazodást segítő, valamint prevenciós programok ..........................................104 „Mondj nemet!” drog-prevenciós program – Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház ...................................................105 ◆ Felvilágosító előadások..................................................................................106 ◆ Interaktív drogprevenciós foglalkozás pszichodramatikus módszerrel (gyakorlati).................................................................................107 ◆ Önismereti Kreatív Műhely..........................................................................107 ◆ K.I.A.B.Á.L. Prevenciós Társasjáték ............................................................108 Játékos klubfoglalkozással a gyerekek netes biztonságáért: Netre, te gyerek!® a Budapesti Művelődési Központban ....................................110 GÉMSZ Klub – játékos informatikai tehetséggondozás – Csokonai Művelődési Központ ..............................................................................111 Zárt ház – Kesztyűgyár Közösségi Ház....................................................................111 Művészetpedagógiai programok a Marczibányi Téri Művelődési Központban .........................................................................................114 ◆ Kaktusz Színjátszó csoport ..............................................................115 ◆ Színházi nevelési előadások ............................................................115 ◆ Mit nevezünk színházi nevelésnek? ...............................................116 ◆ Színházi lecke – módszertani nap ..................................................116 ◆ Denevér Varázslóiskola és Varázslótábor ......................................117 ◆ Gyermekek és fiatalok tudatos életének kialakítását célzó képzések a Marczibányi Téri Művelődési Központban .....119 TeÉrted Akadémia a Budapesti Művelődési Központban.....................................121 ◆ Mi a TeÉrted Akadémia? .................................................................121 ◆ Néhány gondolat a közoktatás hatékonyságáról...........................121 ◆ A közművelődési intézményrendszer szerepe és lehetősége a kompetenciafejlesztésben ..........................................123 ◆ A TeÉrted Akadémia projekt célja és célcsoportja .......................123 ◆ A TeÉrted Akadémia programjai ...................................................124 ◆ A tanulás segítése .............................................................................127 ◆ Ifjúsági honlap ..................................................................................128 ◆ Tehetséggondozó programok ........................................................129 ◆ Rendezvények a projektben ............................................................129 ◆ Élet a projekt után ............................................................................130 A munka világában való boldogulást segítő közművelődési programok ...............131 A PALLÓ-modell – Budapesti Művelődési Központ.............................................131

◆ Információs rendszer .......................................................................133 ◆ Felnőttképzési tájékoztató szolgálat ...............................................133 ◆ PALLÓ felnőttképzési tájékoztató szolgálatok országos hálózatának kiépülése (2009-2011) ......................... 135 ◆ PALLÓ felnőttképzési tájékoztató szolgálatának működési tapasztalatai ....................................................................136 Női Csoport a Kesztyűgyár Közösségi Házban...........................................................136 A munkanélküliség és az inaktivitás csökkentését célzó programok az Ady Endre Művelődési Központban ................................................139 Esélyjavító programok a Csokonai Művelődési Központban – a közelmúlt és a jelen. ....................................................................................................141 ◆ Felzárkóztató képzés 40 év alatti, hátrányos helyzetű fiatal munkanélküliek számára .......................................................142 ◆ Ingyenes tanfolyam kismamáknak – GYES-en, GYED-en lévő anyukák munkába visszatérését segítő képzés .....................144 ◆ Rákospalota-Pestújhely-Újpalota KÖZ-MŰVELTSÉGÉÉRT program – jelenleg is futó, esélyjavító ingyenes tanfolyamok ....145 ◆ Számítástechnikai tanfolyam ..........................................................145 ◆ Angol nyelvtanfolyam ......................................................................146 A közművelődés az aktív időskorért és az időskori tanulásért ................................. 147 Kattints rá, Nagyi!® – az internet használatának elsajátítása idős korban: a Budapesti Művelődési Központ programja .......................147 Idősebbek is elkezdhetik – Csokonai Művelődési Központ ........................149 Magyar részvétel az EU időskorúak tanulását ösztönző projektjeiben – Budapesti Művelődési Központ ........................................150 ◆ Az idősek tanulási korlátainak mérséklése – ROLBOP (2002-2004) .................................................................... 151 ◆ www-Golden-Age: az idősek IT oktatásának módszertani vizsgálata és számítástechnikai alapkészségeik fejlesztésének fontossága (2005 – 2007)............. 151 ◆ A külföldi felnőttképzési szervezetek fejlesztése – Silver Net (2007 – 2009) ................................................................. 152 ◆ U.N.I.C. – Az idős tanulók igényeinek megértése módszereink fejlesztése érdekében (2009 – 2011) ..................... 152 ◆ SEVOCA – Idős önkéntesek mint kulturális nagykövetek ........ 153 ◆ SLIC – Fenntartható tanulás a közösségben: az idősek kompetenciáinak tudatosítása és újabb lehetőségek feltárása a tanulás és elkötelezettség érdekében .......................... 154

Kövesdi Emese: Környezettudatos magatartás a közművelődésben ............... 155 A fenntarthatóság koncepciója ................................................................................ 155 A fenntarthatóság kulturális aspektusai ................................................................. 156 Környezeti nevelés és a fenntarthatóság pedagógiája ........................................... 157 A művelődési házak mint a környezettudatos szemléletformálás színterei .......... 157 ◆ Az anyagi fogyasztás alternatíváinak közvetítői........................................158 ◆ Az ismeretterjesztés fórumai ........................................................................158 ◆ A közösségi aktivitás fórumai ......................................................................158 ◆ A hatékony tanulás helyszínei .....................................................................159 A művelődési házak lehetőségei a környezettudatos szemléletformálás terén...... 160 A művelődési házak kínálatában hagyományosan jelen lévő közvetett hatású elemek.................................................................... 160 ◆ Eseti jellegű célzott szemléletformálás ..........................................161 ◆ Rendszeres célzott szemléletformálás ............................................162 ◆ Gyerekek szemléletformálása .........................................................162 Koncertek, színi- és bábelőadások............................................163 Kézműves programok, pályázatok ...........................................163 Táborok .....................................................................................164 Iskolás csoportok szemléletformálása ......................................166 Pedagógusok szemléletformálása .............................................174 Felnőttek szemléletformálása ...................................................175 Családi rendezvények ...............................................................175 Egészségnapokhoz kapcsolódóan .............................................178 Művészeti előadások formájában ............................................179 Ismeretterjesztő előadások .......................................................180 Környezettudatosság a művelődési házak mindennapi működésében ..................182 Szempontok a környezettudatos szemléletformálás művelődési házak gyakorlatában történő terjedésének elősegítésére ............................................................................184 ◆ Nyitottság, elhivatottság ................................................................................185 ◆ Inspiráció, ismeret- és szakmai-módszertani kompetenciák szerzése ..................................................................................185 ◆ Finanszírozás biztosítása...............................................................................187 ◆ Civil szervezetekkel, helyi civil személyekkel történő együttműködés .................................................................................188 ◆ A helyi közösségekre építés ..........................................................................188

Különféle modellértékű kezdeményezések ..........................................................190 Szabó Judit Nikolett: Szokatlan közművelődési intézmény: a Csokonai Művelődési Központ ...........................................................190 Benedek Ágnes: Kertvárosi Időutazások – autóbuszos városnézések egy peremkerületben .................................194 Bodorkós Tamara: Vakáció-akció – A nyár leghosszabb tábora! ........202 Forgon Miklós: Nyitott könyvespolc – Irodalom a plázában.................207 Bereczki Mária: A Bálint Disputa Klub ...................................................210 Szerzőink ....................................................................................................................215

8 8

Szerkesztői előszó A Szakmatükör 5. című kiadványunk szerves folytatása – mind szellemében, mind tematikájában – az előző négy Szakmatükör kötetnek, mintegy ötvözi azok tartalmi jegyeit. Margittai Katalin tanulmánya – hasonlóan az első két könyvünkhöz – részletes helyzetképet ad a közművelődési intézmények társadalmi beágyazottságáról, feltételrendszeréről és feladatairól. Úgy vállalkozik a jelenlegi állapot elemzésére, hogy összeveti a jelent az elmúlt harminc év fontosabb mutatóival (a BMK fennállása óta keletkezett dokumentumokra, statisztikákra, továbbá fővárosi és országos kutatásokra építve), és felvázolja a látható és várható tendenciákat. Célja az is, hogy megmutassa, milyen társadalmi, gazdasági feltételek mellett végzik intézményeink tevékenységüket. A könyv a következő négy fejezetében – a 3-as és 4-es kötethez hasonlóan – egybegyűjti a közművelődési szakmai innovációkat, ezúttal a 2000-es évek újszerű kezdeményezéseit ismerhetjük meg belőle. A tanulmányok a mai kor legnagyobb kihívásaira adott közművelődési megoldásokat elemzik. Gyenes Zsuzsa a kisgyermekeknek és szüleiknek szóló családi szocializációt segítő programok világába kalauzol. Szabó Judit Nikolett a különböző korosztályok részére szervezett esélyteremtő projektekre hívja fel figyelmünket. Kövesdi Emese tollából a művelődési házak környezettudatos magatartást alakító tevékenységi formáit ismerhetjük meg. A három átfogó, a jelen közművelődését meghatározó témakör mellett – a különféle modellértékű tevékenységek című fejezetben – a sokféleség is helyet kap. Bár közel sem teljes körben mutatja be, de reprezentálja azt a választékot, ami a közművelődési tevékenységek innovációiból merít. Éppen az, hogy ilyen színes a paletta, mutatja ennek az intézménytípusnak életrevalóságát, közelségét a valós igényekhez. A művelődési ház egyik meghatározó szerepe mindig az volt és maradt; hogy „tető a közösségek felett”. Legyen szó akár egy művelődési ház szokatlan működési metódusáról (Szabó Judit Nikolett), a helyi településen elinduló időutazásokról (Benedek Ágnes), egy véget nem érő vakációs táborról (Bodorkós Tamara), nyilvános könyvespolcok önműködő rendszeréről (Forgon Miklós), vagy toleráns disputálókról (Bereczki Mária). A fenti újszerű kezdeményezések, innovatív tevékenységi formák egy dologban közösek, hogy mind a helyi társadalom szolgálatát vállalják fel. Valamennyi szerző nevében közelebbi megismerésre ösztönző, kellemes olvasásélményt kíván a szerkesztő: Slézia Gabriella

Tevékenységtükör 1981 – 2011. A közművelődési intézmények és szervezetek tevékenysége és a változások fő tendenciái Budapesten

Bevezető Ebben az összefoglaló elemzésben a kultúra és a közművelődés meghatározó társadalmi szerepét, jelentőségét kiemelve szeretném bemutatni a fővárosi közművelődés elmúlt 30 évét, a közművelődés intézményi és tevékenységrendszerében bekövetkezett legjellemzőbb változásokat és folyamatokat. A helyzet- és tevékenységelemzéshez a közművelődési statisztikai jelentések adatait, információit, szakmai és gazdasági mutatóit használtam fel. Azt szeretném bizonyítani, hogy a közművelődési intézmények és szervezetek különösen fontos feladatot látnak el a kulturális alapellátásban, hiszen alapvető kulturális szolgáltatásokat tesznek hozzáférhetővé széles tömegek számára. Fontos társadalmi szerepet vállalnak azzal is, hogy befogadó intézményei, bölcsői, inkubátorai helyi közösségeknek, civil szervezeteknek. Szakintézményeink, a művelődési otthonok számára a helyi társadalomba ágyazott működés, a közösségi szolgáltatások jelenléte sajátos lehetőségeket teremt a humán erőforrás fejlesztés és az életminőség javítás területén egyaránt.

A kultúra, a közművelődés társadalmi beágyazottsága A kultúra valamennyi társadalmi folyamatot átszövő, horizontális jelenléte messze túlmutat az ágazati megközelítés szempontjain. Felzárkóztató, kiegyenlítő szerepe fontos lehetősége az egyénnek és a közösségeknek egyaránt. Lényegi jellegzetessége ugyanis, hogy elegendő erőforrással látja el birtokosait saját igényeik, képességeik figyelembe vételével a környezettel való (inter)aktív kapcsolat lebonyolításához, megéléséhez. Egyrészt önbizalmat, önbecsülést, kreativitást, gondolkodási képességet, mentális-, kommunikációs készséget fejleszt, másrészt regenerál, csökkenti az elszigetelődést, segíti más kultúrák megértését, növeli a tolerancia szintet, erősíti a közösségeket és a társadalmi kohéziót. Tehát

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

Margittai Katalin

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

a kultúra, a művelődés nem csak az egyén, de a társadalom életét is alapvetően befolyásolja, sőt meghatározza, különösen, amikor egyre jobban felértékelődik a tudásnak mint tőkének, erőforrásnak, valamint a társadalmi kapcsolatokhoz kötődő értékeknek, a szociális tőkének a jelentősége. Uniós dokumentumok egész sora, cselekvési programok és ajánlások hívják fel a figyelmet a közművelődés, a felnőttoktatás és a közösségi művelődés jelentőségére, lehetőségeire, és emelik olyan nélkülözhetetlen társadalomfejlesztő programmá, amely elősegíti a társadalom és benne az egyén megújulását, felzárkózását, társadalmi integrációját. Ez utóbbival szorosan összefügg, a kulturális értékek befogadásának illetve termelésének képessége. Egyik oldalról a kultúra iránti szükséglet csak a szükséglethierarchia (Maslow) magasabb szintjein jelenik meg, és ennek is feltétele, hogy az alapszükségletek legalább részben kielégüljenek. Másfelől a közösség életében való aktív részvétel és a kulturális tőke kölcsönös egymásra hatása növeli az érdeklődést, az pedig újabb motivációt jelent. Ez az intézményrendszer sokat tehet a kívánt folyamatok elősegítéséért, a marginalizálódás veszélyének csökkentéséért, a leszakadó vagy veszélyeztetett csoportok társadalmi integrációjáért, illetve re-integrációjáért. A kultúraközvetítés, a közösségi művelődési szolgáltatások szervezése mellett ezek az intézmények szükség szerint számos helyettesítő, kiegészítő, pótló funkciót is ellátnak. A társadalmi problémákra, a látens vagy manifesztálódó igényekre reagálva gyakran lépnek át rokonszakmák, vagy a humánszektor különböző területeire. Az a felismerés, hogy a társadalmi problémák okai rendkívül összetettek, hogy a helyben megjelenő szükségletek valójában szektor-semlegesek, rámutat arra a lehetőségre is, hogy a megoldáshoz is többféle út vezethet. Így a közművelődés saját szakmai lehetőségeivel, eszközeivel, módszereivel hozzájárulhat az értékalapú kulturális szokások kialakítása, lehetőségeinek biztosítása mellett a lelki és testi egészségtudatosság fejlesztéséhez, a társadalmi beilleszkedési problémák, a devianciák kialakulásának csökkentéséhez, a közösségi és társadalmi kapcsolatok fejlesztéséhez, a tanulási korlátok csökkentéséhez, az egész életen át tartó tanulás társadalmi és egyéni szükségszerűségének felismertetéséhez, a környezettudatosság, a társadalmi felelősségvállalás szemléletének alakításához. E témakörökben számos innováció, értékes szakmai kezdeményezés, társadalomfejlesztő program indult és indul el a művelődési házakból. Inkubátor szerepet vállalva sok közösség, művészeti csoport, civil szervezet, társadalmi mozgalom megerősödéséhez, önállóvá, sőt szakmává válásához nyújtottak és nyújtanak segítséget a művelődési házak.

A helyzet- és tevékenységelemzés környezeti aspektusai A makro - környezet változásai Ha az elmúlt harminc év közművelődési folyamatairól, a fővárosi közművelődés rendszerében lezajlott változásokról, jellemző folyamatokról, tendenciákról kívánunk átfogó képet adni, nem tekinthetünk el a közművelődés helyzetét és folyamatait is meghatározó makro- és mikrokörnyezet változásainak áttekintésétől, elemzésétől. Az elmúlt három évtized a korszakos, nagy változások kora. A 80-as években a szocializmus utolsó évtizedében hol látens, hol manifesztálódó formában, de már elindultak azok a jelentős társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális folyamatok, amelyek lassan előkészítették, és végül elvezettek a rendszerváltáshoz. A rendszerváltás alapvető átalakulást hoz, gyökeresen megváltoznak a társadalom alapvető viszonyai, a tulajdonviszonyok, az elosztás és újraelosztás rendje, a hatalomgyakorlás módja és eszközrendszere. Kialakul a valódi piacgazdaság, nagy lendülettel indul meg a tömeges privatizáció. Hatalmas változások indulnak meg a 1

Szakmatükör 3. A budapesti közművelődési intézményekből a 60-as évektől elindult szakmai innovációk és újszerű kezdeményezések BMK Módszertári füzetek 11. ( Szerkesztő: Slézia Gabriella) Szakmatükör 4. A budapesti közművelődési intézményekből a 80-as évektől elindult szakmai innovációk és újszerű kezdeményezések BMK Módszertári füzetek 12. ( Szerkesztő: Slézia Gabriella)

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

Ilyen volt a 70-es években az amatőr művészeti együttesek munkájának támogatása, a táncház mozgalom elindítása, sikerének megalapozása, értékeinek megőrzése, vagy a 80-as években a közösségi mentálhigiénés tevékenység és mozgalom befogadása, társadalmi elfogadottságának, ismertségének elősegítése. Hasonlóan a közművelődés szakemberei mutattak érzékenységet, fogékonyságot a közösségfejlesztő munka iránt, intézményei fogadták be és működtették a közösségfejlesztés civil szakmai műhelyeit. Korszakonként új és újabb kezdeményezések bizonyítják a közművelődés szakembereinek társadalmi érzékenységét, a változásokhoz való pro-aktív viszonyát, sokszor akár megelőzve ezzel más, adott témában kompetens ágazatok szakmai reagálását. A BMK Szakmatükör sorozatának 3. és 4. számú köteteiben1 részletesen is olvashatunk a 60-70 és a 80-90-es években a fővárosi közművelődési intézményekből elindult újszerű kezdeményezésekről, innovációkról, jelen kötet tanulmányaiban pedig a 2000-es évektől napjainkig összegyűjtött legújabb kezdeményezésekről.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

gazdaságban, tömegesen számolódnak vagy parcellázódnak fel a nagyüzemek, zárnak be a bányák, az építkezések. Közben jelentős átrendeződés indul a társadalom különböző rétegeiben, rövid időre ugyan, de felgyorsul a társadalmi mobilitás, és aki ezekkel a lehetőségekkel élni tud, az jobb helyzetbe kerül. Ezzel párhuzamosan korábban stabilnak hitt társadalmi helyzetek meginognak, jelentős társadalmi csoportok kerülnek nehéz, válságos helyzetbe. A korábban kialakított és működő életstratégiák egyik pillanatról a másikra életképtelenné válnak. A teljes foglalkoztatás lehetősége megszűnik, és szinte minden átmenet nélkül megjelenik a munkanélküliség, amely aztán sokak számára állandósul, sőt akár több generáció helyzetét is megpecsételi. Változnak a társadalmi értékek, normák, fel- és leértékelődnek bizonyos tudások és képességek. Egyre erőteljesebben érezteti hatását a globalizáció, látványosan kiépülnek és minden szektorban meghatározóvá válnak a fogyasztói logikára, a sokszor mesterségesen gerjesztett szükségletek kielégítésére települő iparágak, szolgáltatások. Felértékelődik az információ, teret nyer és hódít az internet, a digitális kultúra fejlődésével új lehetőségek nyílnak a társadalmi és személyközi kapcsolatok világában. Ennek árnyoldalaként a hagyományos funkcionális analfabéták sokasága mellett megjelenik a digitális írástudatlanság fogalma és még ma is tömegesen jelenlévő széles tömege. Romlik a közbiztonság, és látványosan az utcára kerülnek, szorulnak a társadalom peremén élők, megjelennek a hajléktalanok. A rendszerváltás veszteseiként újonnan alulra kerülő csoportokat élethelyzetük még messzebbre veti a kulturális aktivitás reális lehetőségétől, sokszor csak elemi túlélésre redukált életmódba, szubkultúrákba szorítva, kényszerítve őket. Egyes kutatások szerint a deprivált, kulturálisan és társadalmilag is passzív rétegek jelenléte az ezredfordulóra 43%-ra emelkedett. A Tárki (anyagi-jóléti státuszcsoportok) vizsgálatai szerint pedig ma már 50%-hoz közelítő a leszakadó, pauperalizálódó (elnyomorodó) rétegek aránya2. Az átalakulás látványosan zajló folyamatai már a 90-es évek végére lelassulnak ugyan, de napjainkra mégis a folyamatos változások és a bizonytalanság állandósulása talán a legjellemzőbb. Ennek számos egyéb mellett az is oka és meghatározója, hogy az átalakulás bonyolult, összetett művelet, különösen, ha a társadalmi újratermelési folyamat minden dimenziója érintett a változásokban. Dahrendorf szerint a demokráciába való 2

www.tarki.hu/adatbank

Szűkebb környezetünk, a tevékenység hatóköre, vonzáskörzete A budapesti közművelődési intézmények szolgáltatásait a huszonhárom kerületben élő lakosság mellett az agglomerációban élők is igénybe veszik. A budapesti agglomerációban az ország lakosságának egynegyede él, fejlődése és jövője is erősen kapcsolódik Budapesthez. Ez a speciális metropolisz-térség a gazdasági aktivitások kitüntetett terepe, az ország, sőt a Kárpát-medencei nagytérség kitüntetett pontja, központja. Hatalmas GDP részesedése ellenére jelenleg még jóval lehetőségei alatt teljesít a hasonló közép-európai várostérségekkel szemben, és csak az életminőség fejlesztés és gaz3

Vitányi Iván: A magyar kultúra esélyei. Kultúra, életmód, társadalom. Magyarország az ezredfordulón Stratégiai tanulmányok ( sorozatszerkesztő: Glatz Ferenc) MTA Társadalomkutató Központ Budapest, 2006. 14.old.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

átmenetet rendkívül hosszan tartó, egymással is aszinkronitásban lévő részfolyamatok bonyolult rendszere. Leggyorsabban a politikai rendszer alakítható át, akár fél év elegendő hozzá, majd a gazdasági rendszer összetett, többszintű átalakítása következik, amelynek teljes kiépítéséhez legalább hat év szükséges. Mindez azonban csak az előkészítés, a megalapozás, hiszen a valódi demokratikus átalakulás csak a társadalom szerkezetének, a kultúra és a tudat átalakulásának, a civil társadalom megerősödésének és az életmód, életstílus átalakulásának hosszas, több évtizedes folyamatában lehetséges3. 2004-től az Európai Uniós csatlakozás számos módon segítette, segíti az átalakulás folyamatát. A gazdasági fejlesztések, beruházások finanszírozása mellett rendkívül fontos a társadalom szociális, kulturális folyamatainak fejlesztéséhez, a civil társadalom erősítéséhez, az interkulturális tanulási alkalmak megteremtéséhez, a nemzetközi jó gyakorlatok, eszközök, módszerek megismeréséhez, adaptációjához lehetőséget nyújtó projektek támogatása, finanszírozása. 2008-tól a külső és belső gazdasági válság számos kedvezőtlen folyamatot generál a társadalomban, nő a peremre kerülők, a veszélyeztetettek és leszakadók aránya, körükben halmozottan jelenik meg a tartós munkanélküliség, a szociális ellehetetlenülés, és az elemi szükségletek kielégítetlensége következtében is a kulturális szegénység. De nőtt a középrétegek, a nagycsaládosok, az alacsony keresetűek, a gyermeküket egyedül nevelők, az idősek elszegényedésének, leszakadásának veszélye is. Különösen ez utóbbi társadalmi csoportok számára fontosak a közművelődési intézményekben számukra is elérhető áron kínált kulturális és közösségi programok, szolgáltatások.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

daságfejlesztés szoros egységében érheti el a kívánt eredményeket. A kreatív régió fejlesztésében, a kulturális alapú térségfejlesztésben a kulturális és humán szolgáltató rendszerek szerepe meghatározó lehet. Budapest Hatalmas kiterjedése ellenére Magyarország legnagyobb népsűrűségű városa, az Unió hetedik legnépesebb városa. Ugyanakkor a lakónépesség a bevándorlások ellenére is folyamatos csökkenést mutatott az elmúlt évtizedben, amit elsősorban a főként kisgyermekes családok agglomerációs településekre történő kitelepülése határozott meg. Ez a folyamat markánsan tetten érhető a fővárosi lakosság korstruktúrájának alakulásában, az idős korosztályok jelentősen növekvő arányában is. A 2012-es adatok szerint a Főváros lakossága 1 737 010 fő, amely közel két évtizedes csökkenés után enyhe növekedést mutat. Budapest Európa egyik jelentős kulturális és művészeti centruma. Kulturális intézményrendszere jól kiépített, kínálata sokszínű. Kulturális arculatát meghatározó, nagyszámú, országos jelentőségű létesítmény mellett a prevencióban, a kulturális esélyegyenlőtlenségek csökkentésében kiemelt jelentőségű a közművelődési intézményrendszer jelenléte és tevékenysége. A Főváros kerületenként és területenként jelentősen eltérő adottságokkal, sajátosságokkal rendelkezik. A Főváros egyrészt egy intenzíven fejlődő, kreatív régió része, másrészt relatív fejlettsége ellenére is számos ellentmondással, jelentős belső egyenlőtlenségekkel terhelt része az országnak. Jelentős a magasan kvalifikált munkaerő aránya, jellemző az erős és gyarapodó középosztály jelenléte. Ugyanakkor nagy számban jelen vannak a leszakadók, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok is. Számos sajátos, elsősorban nagyvároshoz kapcsolódó jelenség a szuburbanizáció, a slumosodás, a hajléktalanok, a marginalizálódás veszélyének kitettek problémáinak kezelése különösen nehéz feladat.

A társadalom értékrendjének, kulturális és közművelődési aktivitásának változásai Az MTA Szociológiai Intézet Értékszociológiai Műhelye a hetvenes évek végétől számos felmérést készített az ország értékrendszerének, az értékek struktúrájának vizsgálatáról, az értékpreferenciák feltérképezéséről és változásukról. A kutatás vezetője Hankiss Elemér volt, a szervezésben és az elemzésben Füstös László, Manchin Róbert és Szakolczai Árpád vett részt. Először 1978-ban készült átfogó kutatás a magyar kultúra állapotáról, de a felmérés eredményeiről akkor nem

4 5 6 7

Szociológiai Szemle 1994/1.57-90 Füstös László- Szakolczai Árpád: Értékek változásai Magyarországon 1978-1993. Kontinuitás és diszkontinuitás a kelet-közép-európai átmenetben . .tarki.hu/adatbank Vitányi Iván: A Magyar társadalom kulturális állapota. ( Az 1996-os országos vizsgálat zárójelentése) Maecenas Kiadó, 1996. Bartha Györgyi – Beluvszky Pál: Budapest társadalmi – gazdasági- kulturális térstruktúrája (Kézirat) Hunyadi Zsuzsa. (2004. november) A budapestiek kulturálódási szokásai. Sorozatszerkesztő: Kuti Éva. Budapest: Magyar Művelődési Intézet; MTA Szociológiai Kutatóintézet.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

készült részletes és publikált jelentés, csak a további belső munkát elősegítő kutatási jelentés, amelynek adatai nem voltak nyilvánosak. Később a Füstös és Szakolczai által publikált „Az értékek változásai Magyarországon” című tanulmány felhasználja az 1978-as kutatás anyagait, és egy 1993-ig terjedő intervallumban elemzi a magyarországi értékpreferenciák és értékrendszer strukturális változásait. A szerzők megállapításai szerint „78-ban még bizonyítható volt a hivatalos szocialista értékrendszerek különös jelenléte, és a lakosságra gyakorolt hatása.”4 De a követő értékvizsgálatok eredményei már azt bizonyították, hogy az ideológiai rendszer már a 80-as években megrendült, majd a 90-es évekre teljesen eltűnt az értékkészletből. 1993-ra bizonyítottan nő a pluralizmus, jellemzően nő az atomizáció, az individualizáció, amely csak a végső pont előtti szinten szűnik meg, a család szintjén. Ezt követően 1996-ban valósult meg egy átfogó országos kutatás.5 A magyar társadalom kulturális állapotát felmérő országos kutatás egyértelműen kimutatta, hogy a budapestiek gondolkodásában, értékpreferenciájában, lakóhelyéhez való kötődésében és a mindennapok szintjén is fontosabb helyet foglal el a kultúra, mint az ország nagyvárosaiban és településein általában. Egy Budapest társadalmi, gazdasági, kulturális térstruktúrájával foglalkozó tanulmány6 megállapításai szerint a kerületek lakosságának életkörülményei és a kulturális ellátottság színvonala között szoros kapcsolat, pozitív korreláció mutatkozik. A kulturális és közművelődési intézmények látogatottsági adatainak vizsgálata azt igazolja, hogy egy törésvonal húzódik az elit budai övezetek és a belváros, valamint a peremkerületek között. E felmérés adatai szerint a külső övezetekben élők gyakoribb látogatói a művelődési házaknak, mint a belvárosiak. A kultúrához való hozzáférés anyagi korlátai már a 90-es évek második felére lényegesen megnőttek, de a TÁRKI kutatásai 1999-ben azt igazolták, hogy a budapestiek kulturális aktivitása az országos átlagnál lényegesen nagyobb, – megközelítően két-háromszorosan magasabb összeget fordítanak kulturális kiadásokra. Hunyadi Zsuzsa kutatási összefoglalója, „ A budapestiek kulturálódási szokásai 1996 – 2003.” egyben az uniós csatlakozás időpontjához igazodó állapotfelmérés.7 E felmérés eredményei szerint a kultúra mint érték fontossága ugyan csökken, eközben némi ellentmondást mutatva nő a kultúraközvetítő intézményeket látoga-

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

tók száma. Ez idő szerint még szélesebbre nyílt a Budapest-vidék olló. Budapesten jelentősen nőtt az alacsonyabban iskolázott rétegek aktivitása, amelyhez az ingyenes szolgáltatások, a hozzáférési lehetőségek bővülése is jelentősen hozzájárult. A találkozások a kultúrával kiadványsorozat első kötetében8, kifejezetten a művelődési házakra vonatkozó kutatás és tanulmány megállapításai szerint a lakosság több mint fele, 54%-a fordul meg művelődési házakban évente. Ez a kultúraközvetítő intézményrendszeren belül magasan a legjobb arány. (Ezt az adatot erősítik majd az e tanulmányban is közzétett látogatottsági adatok is.) Érdekes és számunkra, közművelődési szakemberek számára mindenképpen fontos és továbbgondolásra érdemes megállapításokat olvashatunk az Antalóczy– Füstös-Hankiss Elemér 2008 és 2010 között megjelentetett kutatásokat összegző kiadványaiban. Ezek az elemzések, a „Jelentés a kultúráról” sorozatban az MTA PTI kiadásában jelentek meg.9 Számos érdekes megállapítása közül most a kultúrafogyasztási szokások réteg meghatározottságának alakulásáról leírtakat szeretném idézni. A szerzők azt találták, hogy a hagyományos kultúrafogyasztási tevékenység iránt érdeklődők és az alternatív kultúra iránt érdeklődők köre, mintegy ellentétpárt képezve. világosan elkülönül egymástól. Egy másik metszetben pedig hasonló összefüggést találtak a relatív szórakoztató műfajokat kedvelők, illetve a tartalmasabb, komolyabb műfajokat kedvelők körében. Az egymással így szembeállított csoportok között azonban van egy köztes terület, amely átjárást biztosíthat e csoportok között. Ezek az intézményi műfajok a művelődési házak és a fesztiválok. Ez a megállapítás is azt igazolja, amit mi magunk is a közművelődési intézmények erényei között tartunk számon, mégpedig azt, hogy ezek az egy időben és egy helyen elérhető, gazdag és változatos kulturális kínálatot, az egyéni és a közösségi művelődés lehetőségeinek biztosítását, az interkulturális és intergenerációs együttlétek lehetőségeit kínálják. Ezt a létező igényt egyébként egyre több szakmai vagy piaci szervezet is felismerte, és az elmúlt évtizedekre jellemző, hogy a korábban zártabb, egy műfajú terek nyitottabbá, többfunkcióssá váltak. Így a plázák egy része úgy jelenik meg eseti szolgáltatásaival mint kulturális tér, a galériákban irodalmi előadások, zenei produkciók, a színházakban kiállítások, a múzeumokban, könyvtárakban rendezvények és más közművelődési szolgáltatások, események segítik elő a látogatottság növelését. 8 9

Találkozások a kultúrával sorozat. /Magyar Művelődési Intézet, MTA Szociológiai Kutató Intézet / 1. kötet A művelődési házak közönsége, helye, szerepe a kultúrafogyasztásban / 2004/ Jelentés a kultúráról sorozat 1. kötet (Vész) jelzések a kultúráról. szerk.: Antalóczy Tímea, Füstös László, Hankiss Elemér, MTA PTI Jelentés a kultúráról sorozat 2. kötet. Mire jó a kultúra? (szerk.: Antalóczy Tímea - Füstös László - Hankiss Elemér) Budapest: Magna Produkció. 2010.

10 Vitányi

Iván: A magyar kultúra esélyei. Kultúra, életmód, társadalom. Magyarország az ezredfordulón Stratégiai tanulmányok ( sorozatszerkesztő: Glatz Ferenc) MTA Társadalomkutató Központ Budapest, 2006 94.old.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

Vitányi Iván a Magyar kultúra esélyei című művének a kultúra szerkezetét elemző fejezetében John Keant idézi, aki a közszférának három formáját különbözteti meg. Első a mikro-közszféra, a családok, a primer emberi közösségek, a társadalmi és politikai közélet elemi formáinak területe (klubok, társaskörök, kávéházak) szférája. Vitányi szerint Magyarországon ide tartozik az élő közművelődés gyakorlata.10 Több ismert szociológus elemzése szerint is hatása rejtett ugyan, de éppen elemi volta miatt nagyobb annál, mint amit neki tulajdonítanak. A korábban idézett tanulmányokban arról is tájékozódhatunk, hogy az egyes kultúraközvetítő szakmai területeken kiegyenlítettebb, míg más területeken nagyon nagy az eltérő szociokulturális csoportok aktivitása és/vagy lehetőségei közötti különbség. Így például a legfeljebb 8 általánost végzettek és a felsőfokú végzettségűek között az egyes kulturális termékek fogyasztásában hatszoros, míg a digitális kultúra egy-egy eszközével való ellátottságban akár hússzoros különbséget is találhatunk. E kutatások tapasztalatai is azt erősítik, hogy nem kerülhető meg a kulturális esélyegyenlőtlenséggel összefüggő kérdések, problémák számbavétele. Csak néhány fontosabb determináns felsorolásával is jól érzékelhetjük a probléma és a jelenség összetettségét. Ilyen a szocializációs és szociokulturális hátrányok és azok generációs halmozódása, a kulturális szegénység, motiválatlanság tömeges megjelenése, az a tény, hogy az oktatási és képzési struktúra jelenleg nem képes mérsékelni, sokkal inkább rögzíti és újratermeli a hátrányokat és esélykülönbségeket, az a tapasztalat, hogy nehezen leküzdhetők a kompetencia hiányok, tanulási korlátok. S bár éppen a kulturális aktivitás jelenthetne egyfajta kitörési lehetőséget a halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok számára, a kulturális értékválasztásra felkészítés elégtelenül megvalósuló folyamata (család, iskola), továbbá a kultúraközvetítés, szórakoztatás „globális kínálati piacának” minőség-kérdései, érték- szempontjai (tömegkommunikációs kulturális környezetszennyezés jelenségei és negatív mintaképző hatásai) további akadályt képezhetnek az egyének kulturális felzárkózásában.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

Helyzetelemzés A közművelődési (intézményi) ellátottság helyzete és változásai a fővárosban Budapestről általánosságban megállapíthatjuk, hogy mind a közművelődési intézményekkel való ellátottság, mind a közművelődési szolgáltatások és aktivitások jelenléte szempontjából az országos összehasonlításban jó helyen szerepel. A vizsgált évtizedekben, bár számos változás történt, alapvetően a közművelődési ellátottság szempontjából kielégítő, több budapesti kerület, régió vonatkozásában kifejezetten jónak ítélhető az intézményi és a szolgáltatási ellátottság. Természetesen eltérő adatokat, értékeket kapunk, ha a lakóhelyhez való közelséget, a megközelíthetőséget, a választék bőségét vagy kizárólagosságát vizsgáljuk, illetve ha a kerület (terület) társadalmi,- gazdasági,- kulturális térstruktúrájával vetjük össze adatainkat. Egyébként is Budapesten rendkívül sokszínű, gazdag a kulturális kínálat, nagyszámú és meghatározó a különböző művészeti, tudományos, kultúraközvetítő intézmény és szervezetek jelenléte és aktivitása. Mégis, statisztikai adatokkal igazolhatóan nagy a közművelődési intézmények, szervezetek által kínált szolgáltatások iránti érdeklődés. Ennek a megállapításnak a tükrében érdemes áttekintenünk és értékelnünk a fővárosi közművelődési intézményrendszer helyzetét és változásait. ◆ Az intézmények száma és a fenntartók szerinti megoszlásának alakulása az elmúlt három évtizedben Az intézményszám alakulásának elemzéséhez több háttérinformáció figyelembe vételére is szükségünk lesz. Mindenekelőtt jó tudni, hogy a 80-as években civil szervezetek hiányában, a számok kizárólag a művelődési otthonokat jelentik, az akkori rendeleti besorolásnak megfelelően a művelődési központokat, művelődési házakat és a klubkönyvtárakat. A 90-es évek elején csatlakoznak az úttörő- és ifjúsági házak, majd 1998-tól a minisztérium javaslata és döntése alapján minden közművelődési célú civil szervezet, egyesület, alapítvány ebben a statisztikai rendszerben regisztrálhatja magát és jelentheti tevékenységi adatait, akkor is, ha csak egyetlen nyári tábort szervez egész évi tevékenységként, de akkor is, ha egy nagy civil egyesületi hálózat ernyőszervezete. Ekkor csatlakoznak a közművelődés rendszeréhez a TIT szakmai szervezetei, egyesületi intézményei is.

Budapest

1981

1990

1995

2000

2005

2010

2011

137

145

143

Adatszolgáltató intézmények száma

Bár az 1981-es intézményszám bár közel megegyezik az 1995-ös adattal, a korábban leírt információk fényében joggal gyanakodhatunk, hogy a számok mögött jelentős a mozgás, a változás. Így például tudjuk, hogy a 80-as években gyakori volt az intézmények összevonása. Az akkori kerületi tanácsok előszeretettel vontak össze közös igazgatás alá intézményeket, hoztak létre több tagintézményből, telephelyből álló igazgatóságokat. Később ezeknek az intézményeknek jelentős része válhatott ismét önállóvá, majd napjainkra ismét hódít az összevonás, a szervezeti és gazdasági átalakítás. Még a látszólag azonos számok mögött is sokféle és jelentős változásról számolhatunk be. 1980 és 2011 között több új nagy intézmény épül, létesül a Fővárosban. A 80-as évek második felétől számos, korábban pártház funkciót betöltő intézmény kerül művelődési otthon besorolással önkormányzati tulajdonba, amiről részletesen egy korábbi kiadványunkban olvashatnak.11 Megépül az Almássy téri Ifjúsági Ház és Szabadidő Központ (1983) a Petőfi Csarnok, (1985) de negyedszázados sikeres működés után kikerülnek a közművelődési intézményrendszerből. Szerencsére a többi újonnan épült intézmény ma is gazdagítja a fővárosi kínálatot. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Óbudai Társaskör, Klebelsberg Kuno Művelődési Kulturális és Művészeti Központ, Aranytíz Kultúrház Kereskedelmi és 11 Szakmatükör.

( Szerkesztő: Slézia Gabriella) BMK 1992. Módszertári füzetek 5. 144-160old.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az ezredfordulót követően a közművelődési civil szervezetek ugyan nagy számban regisztráltak a közművelődési statisztikai rendszerbe, de az éves jelentési kötelezettségüknek csak időközönként, akár több év kihagyásával tettek csak eleget. Meglehetősen nagy volt a regisztrált civil szervezetek között a változás az új szervezetek belépése mellett a megszűnés vagy tevékenység szüneteltetés miatt is. A regisztrált intézmények, szervezetek száma az elmúlt évtizedben a fővárosban meghaladta a 220-at, míg az adatot szolgáltató szervezetek száma ennek csak 70 %-a. Még közelebbről vizsgálva azonban elmondhatjuk, hogy míg a közművelődési alapellátásban résztvevő szakintézmények 100%-a eleget tesz törvényi kötelezettségének, addig a közművelődés civil szervezeteinél ez a jelentési hajlandóság alig éri el az 50 %-ot. Nos, ezek után nézzük meg az adatszolgáltatásban résztvevő intézmények, szervezetek összesített adatainak idősoros alakulását.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

Szolgáltató Kft., Eötvös 10Közösségi és Kulturális Színtér, Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft., Radnóti Miklós Művelődési Központ (RAM). És szép számmal vannak a részleges vagy teljes felújításon átesett, megszépült, korszerűsített intézmények. Sajnálatos módon ez idő alatt számos művelődési ház zárja be kapuit. Tömegesen alakulnak át, illetve szűnnek meg a szakszervezeti, illetve vállalati művelődési házak. (Az első 20 évben megszűnt intézményekről a korábban már meghivatkozott Szakmatükör sorozat első kötetében olvashatnak részleteket az érdeklődők.) Majd az ezredfordulót követően további fontos intézmények zárták be kapuikat. (Kosztolányi Művelődési Ház, Lágymányosi Közösségi Ház, VSZM Közösségi Ház, Gázművek Művelődési Ház, Csepeli Gyermekház, Belvárosi Művelődési Ház, Almássy téri Ifjúsági Ház és Szabadidő Központ, Petőfi Csarnok, Iránytű Ifjúsági Információs Iroda.) Ha a közművelődési intézményeket, szervezeteket a fenntartók típusai szerint csoportosítjuk és vizsgáljuk, talán a legszembetűnőbb változás, hogy a tanácsi (önkormányzati) intézmények száma a 80-as évektől 1995-ig fokozatosan emelkedik, majd közel 15 év stagnálás után mára jelentősen csökkenő tendenciát mutat. Ezzel párhuzamosan a szakszervezeti intézmények száma (amely kezdetben közel háromszorosa a tanácsi intézmények számának ) fokozatosan csökken, 2005-re el is tűnik. Helyette a rendszerváltástól fokozatosan növekszik, 1995-től hétszeresére nő az adatszolgáltató társadalmi szervezetek, ezen belül is az egyesületek száma. 1981

1985

1990

1995

2000

önkormányzati, (tanácsi) állami

A fenntartó

Szakszervezeti

Egyéb Társadalmi szervezet Összesen

A fenntartó

2005

2010

Állami, önkormányzati intézmény, gazdasági szervezet

Társadalmi szervezet

Gazdasági társaság, vállalkozás Összesen

2011

137

145

143

Ha csak a közelmúlt, az elmúlt öt-hét év változásait vizsgáljuk is, jelentős, mondhatni folyamatos mozgásról, egy-egy intézményt érintően akár többszöri átalakításról számolhatunk be.

Budapest

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

137

116

117

131

152

145

143

Állami, önkormányzati intézmény

Társadalmi szervezet

Adatszolgáltató intézmények száma

Gazdasági társaság, vállalkozás Az önkormányzati intézményekből Önállóan működő és gazdálkodó

Nincs adat

Amint látható, a szakintézmények körében fokozatosan csökken az önállóan működő és gazdálkodó intézmények száma, ez pedig az önálló szakmai stratégiák, döntések lehetőségét, illetve a nagyobb uniós projektek elérési és megvalósítási lehetőségét szorítja vissza, vagy nehezíti meg a szakmában. Budapesten az állami, önkormányzati költségvetési intézmények száma 2011-re jelentősen csökken, szerencsére nem csak megszüntetések, sokkal inkább intézmény összevonások, szervezeti átalakítások miatt. Csepelen három közművelődési intézmény összevonása történt meg 2006-ban létszám csökkentéssel, majd 2009-ben újabb átalakítás után a Csepeli Városkép Kft. keretében működnek tovább.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

Budapesten 2005-2011 között 185-226 regisztrált közművelődési intézmény és szervezet végez közművelődési tevékenységet a kerületi önkormányzatok jegyzőinek visszajelzése alapján. Ebből adatszolgáltató tárgyévenként változó összetételben 137- 152 között változott. A „kemény” adat természetesen az önkormányzatok kötelező közművelődési feladatellátásában tevékenyen részt vevő intézmények számadata, amely éves szinten 77 és 60 között változott. A vizsgált évek adatai szerint állami, önkormányzati fenntartású költségvetési intézmény 2005-ben még 59, 2011-ben már csak 40, a többi pedig részben közszolgáltatási szerződéssel, részben közművelődési megállapodás keretében kapcsolódik az önkormányzatok kötelező közművelődési feladatellátásához. Ez jelenti Budapesten azt a szakintézmény rendszert, amely az összes látogató és az összes bevétel tekintetében markánsan meghatározó. Részesedése a szakmai és gazdasági eredményekből 90% feletti. E kör éves statisztikai adatszolgáltatása rendszeres, meghaladja a 98%-ot. A többi adatszolgáltató kisebb-nagyobb civil szervezet, továbbá több nagy társadalmi szervezeti formában működő amatőr művészeti, helytörténeti, szakmai szervezet, szövetség. Ezek a szervezetek meglehetősen hektikus adatszolgáltatók. Egy-egy nagyobb művészeti szövetség „belépése” vagy hiánya jelentős mozgást, változást jelenthet adott tevékenységi területen az összesített adatokban.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

Több III. kerületi közművelődési intézmény összevonásával hozták létre az Óbudai Kulturális Központ Nonprofit Kft –t. A XIII. kerületben a József Attila Művelődési Központot Nonprofit Kft -vé alakították, és a kerület valamennyi önkormányzati, korábban önálló közművelődési intézményét, a helytörténeti gyűjteményt és a galériát telephelyként közös igazgatás alá vonták. 2010-ben további átalakítással a XIII. kerületi Közszolgáltató Zrt. Kulturális Divízió irányítja a XIII. kerületi önkormányzat közművelődési intézményhálózatát, amely új reprezentatív tagintézménnyel bővült, (RAM) de megszüntették a korábban jól működő és hiánypótló szolgáltatásokat biztosító Iránytű Ifjúsági Információs Irodát. A VI. kerületben megszüntették a Terézvárosi Művelődési Közalapítványt, 2007től TERMA Nonprofit Közhasznú ZRT formában működött tovább. 2008-ban megszűnt az alapítványi fenntartású Postás Művelődési Központ is. Végre 2009ben átadják az Eötvös utcában létesített intézményt, mely Nonprofit Kft. formában működik. Ezzel hosszú, több évtizedes hiányt pótolva, a VI. kerület is létrehozta saját közművelődési intézményét. Majd 2012-ben a Postás Művelődési Központ ismét kinyitotta kapuit. Hasonlóan a VII. kerületben is megszűnt az Almássi Téri Szabadidő Központ, a közművelődési feladatellátást egy kis intézmény, az Erzsébetvárosi Közösségi Ház vette át, amely 2006-tól az Esélyek Háza néven szociális feladatokat is felvállalt és látott el. 2012-ben itt is szervezeti átalakításra és vezetőváltásra került sor, és megalakult az Erőművház Nonprofit Kft. A VIII. kerületben az értékes, Budapest szempontjából is kiemelt szintér az Orczy-kert, a Józsefvárosi Kulturális és Sport Nonprofit Kft tagintézménye. A XIV. kerületben a Cserepes Ház és a Zeg-zug Gyermekház összevonásával alakult új intézmény, melyet 2012-ben szintén gazdasági társasággá, a Zuglói Cserepes Kulturális Nonprofit Kft -vé alakítottak át. A XIX. kerületben a Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház és Intézményei néven, a KMO szervezeti bővítésével egy közművelődési intézmény szervezetébe került összevonásra több kisebb közművelődési intézmény, információs iroda, helytörténeti gyűjtemény. 2009-2010-ben közös igazgatás alá vonták Újbuda közösségi házait, ők a jövőben az Újbudai Kulturális Intézet igazgatásával működnek, a XVII. kerületben a Vigyázó Sándor Művelődési Ház szervezetébe integrálták a kerület kisebb közösségi házait. Összevonták a X. kerületi önkormányzati intézményeket is. Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ néven működnek tovább. Ez az átalakítási hullám 2012-ben és napjainkban is folytatódik. 2012 második félévében vonták össze a II. kerület intézményeit és a II. kerületi Kulturális Közhasznú

◆ A közművelődési intézményrendszer infrastrukturális adottságai a fővárosban Általánosságban elmondhatjuk, hogy a feltételrendszer oldaláról vizsgálva, a közművelődési intézmények többsége még mindig jelentős hátrányokkal küzd a kulturális piacon. Ugyanakkor kedvező folyamatokról is beszámolhatunk. Az elmúlt évtized során több kerület építette át, újította fel teljes körűen intézményét, illetve több helyen is végeztek részleges rekonstrukciókat. Szinte valamennyi kerület a jelentős saját erőforrás mellett kapott állami forrást, címzett támogatást is a fejlesztésekhez. A XXII. kerületben az önkormányzat és egy bevásárló központ megállapodása képezte a beruházás forrását, és 2006-ra elkészült a XXII. kerületben a Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ új épülete.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

Nonprofit Kft. keretében dolgoznak tovább, hasonlóan a IV. kerület valamennyi közművelődési intézményét közös igazgatás alá vonták. Az Újpesti Kulturális Központ költségvetési intézményként dolgozik a jövőben is. A folyamatos változások, átalakítások többsége egyben vezetőváltással és létszámcsökkentésekkel is járt, és számos helyen, akár több lépésben a gazdálkodás módjának megváltozását is jelentette. Sajnos meglehetősen általános tapasztalat volt, hogy a változtatások előkészítésébe többnyire az utolsó pillanatban, tájékoztatási szinten vonták be az intézmények vezetőit, dolgozóit, így a változások szakmai előkészítésére, a várható hatások elemzésére nem volt már lehetőség. Nem függetlenül a gazdasági, társadalmi környezetben zajló kedvezőtlen folyamatoktól, a közművelődési intézmények, szervezetek anyagi, tárgyi, személyi feltételrendszerében is inkább visszalépésekről, a humán erőforrás kapacitás csökkenéséről, alulfinanszírozottságról számolhatunk be. Ennek az intenzív átalakítási hullámnak a közvetlen hatásáról egyrészt azt mondhatjuk, hogy a szakma egészében növelte a bizonytalanságot, meglehetősen sok jó szakember került ki a rendszerből, másrészt azt is látni kell, hogy a szerves folyamatok megszakításával, a kapacitások csökkenésével sérülhet a jövőben a közművelődési feladatellátás is. Az intézmény összevonások és a gazdasági társasággá alakítások természetesen éppúgy jelenthetnek lehetőséget, mint veszélyt a fővárosi közművelődési feladatellátásban. Lehetőség van új stratégiák, tervek kidolgozására, a megújításra, amennyiben elegendő forrás, elegendő felkészült szakember áll rendelkezésre, és hozzáértő, a közművelődés szakmai küldetése iránt elkötelezett vezető irányítja a folyamatokat. De annak a veszélye is nagy, hogy elhúzódik, akadozik az átalakítás, hogy aránytalan prioritást élvez a gazdasági haszonszerzés, amely a szakmai célokat háttérbe szorítja.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

Az elmúlt évek kiemelt beruházásai voltak az V. kerületi Aranytíz Kultúrház Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. felújítása, bővítése, a II. kerületben a Budai Táncklub felújítása, a pesthidegkuti Klebelsberg Kuno Művelődési Kulturális és Művészeti Központ rekonstrukciója, a XX. kerületi Pesterzsébet Önkormányzata Csili Művelődési Központ felújítása. 2006-ban adták át a József Attila Művelődési Központ új épületét, 2007-ben fejeződött be a KMO Kispesti Művelődési Ház teljes rekonstrukciója. Több részleges, de jelentős felújítás, korszerűsítés is zajlott, zajlik a fővárosi közművelődési intézmények körében. Így az elmúlt évtizedben került sor a Marczibányi téri, a XVII. Kerületi Vigyázó Sándor Művelődési Ház, a XV. kerületi Csokonai Művelődési Központ színháztermeinek felújítására, az I. kerületi Művelődési Ház épületrészének bővítésére és részleges felújítására. A VI. kerület az Eötvös utca 10. szám alatt felépített kulturális intézményét közösségi színtérként, elsősorban „befogadó intézményi” szerepkörben működteti, a XIII. kerületben pedig egy újabb, 5000 négyzetméteres közművelődési intézmény, az Új-Lipótvárosi Közösségi Ház beruházása 2011-ben fejeződött be, és megnyitotta kapuit a Radnóti Miklós Művelődési Központ. Ugyancsak 2011-ben fejeződött be a XII. kerületi MOM Kulturális Központ Nonprofit Kft. épületének és zöld környezetének teljes rekonstrukciója is. 2012-ben fejezték be a TEMI Fővárosi Művelődési Ház felújítását is. Ők bár fele területen, de korszerű körülmények között folytathatják a munkát. ◆ A közművelődést szolgáló intézmények tárgyi, technikai felszereltsége Azt egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a közművelődési alapellátásban résztvevő budapesti intézmények döntő többségének az elmúlt évtizedben megújult, korszerűsödött a műszaki eszközparkja, és fokozatosan bővül az informatikai infrastruktúrája. A kulturális törvény hatályba lépését követően a műszaki és informatikai eszközpark fejlesztésére az érdekeltségnövelő pályázati keretből az önkormányzatok által biztosított önrész arányában részesülhettek az intézmények. Ezt a lehetőséget a kerületek döntő többsége rendszeresen igénybe vette. Az utóbbi évek tendenciája azonban kedvezőtlenül alakult, egyre kevesebb a pályázó és az elért forrás. Látványosan javult, bővült az intézmények informatikai infrastruktúrája. 2006-ban az adatszolgáltatók 78%-ának volt Internet kapcsolata, míg 2011-ben ez a szám már 90 %. Természetesen a szakintézmények 100%-a rendelkezik internetkapcsolattal. A saját honlappal rendelkezők száma 2006-ban az adatszolgáltatók 79%-a 2011-ben ez már 85%. A nyilvánosan elérhető Internet hozzáférések száma meghaladja a 300-at.

◆ Foglalkoztatás Budapesten a közművelődési intézményekben foglalkoztatottak száma az elmúlt évtizedben jelentős mértékben csökkent. A leépítés jobban érintette a műszaki, ügyviteli alkalmazottakat, de a szakalkalmazottak esetében is jelentős a csökkenés. Ennek egyik oka minden valószínűség szerint a költségvetési támogatások jelentős apadása, az intézmények és telephelyek összevonása, az alulfinanszírozottság ellensúlyozására tett vezetői intézkedések. 2008-ra a szakalkalmazottak körében csökkent a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma, de nőtt a részmunkaidőben foglalkoztatottaké, és több mint négyszeresére nőtt a vállalkozásban foglalkoztatott szakalkalmazottak száma. Az 1000 lakosra jutó közművelődési szakemberszám még így is csak 0,5, amely a fővárosban sem magasabb, mint az országos átlag. 2009-ben látszólagos növekedést tapasztalunk a számok szintjén, különösen a vállalkozók esetében, amely ismét megháromszorozódik. Ez a „látszat” annak a következménye, hogy az adatlapot 2008-ra úgy módosították, hogy a foglalkoztatási táblában (8 órás munkakörre átszámítva) fel kellett tüntetni azokat a megbízásos és számlás foglalkozásvezetőket, oktatókat is, akik nem állandó alkalmazottai a munkaszervezetnek. (Csak hogy érzékeltessem, hogy milyen nagyságrendet jelentett ez a plusz „növekmény”, 2007-ben még több mint 1700 különböző művészeti csoport, klub foglalkozásvezetőt, oktatót foglalkoztattunk megbízással vagy számlás szerződéssel.) A vállalkozók számának nagyarányú növekedésére is ez az egyik magyarázat, továbbá az intézmény összevonásokat követően a Nonprofit Kft-k létrehozása is növelte számarányukat. Egyébként a létszámcsökkentések mellett ez a folyamat okozza a közalkalmazottak számának látványos visszaesését is.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

A fővárosban a honlapokkal rendelkező közművelődési szervezetek aránya az országos átlag kétszerese. Összességében tehát Budapesten ugyan kifejezetten javult az alapellátásban dolgozó közművelődési intézmények műszaki-technikai infrastruktúrája, az mégsem tekinthető valóban versenyképesnek azon a kulturális piacon, ahol tőkeerős vállalkozásokkal kell versenyezniük. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy az egyszeri beszerzésekre megszerzett források csak pillanatnyi megoldást jelentenek, hiszen a géppark folyamatos karbantartására, megújítására, meglehetősen drága üzemeltetésére az intézmények nagyobb részének már nincs elegendő és biztonságosan rendelkezésre álló forrása.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

Tevékenységtükör Budapesten a közművelődési alapellátás biztosításában meghatározó a közművelődési szakintézmények tevékenysége. Zömében állami, önkormányzati fenntartású művelődési házakról van szó, amelyek részben költségvetési intézményként, részben gazdasági társaságként vesznek részt a fenntartók megbízása alapján a kerületi közművelődési feladatellátásban, továbbá azokról az egyéb fenntartású közművelődési intézményekről, amelyek közművelődési megállapodás keretében vesznek részt az önkormányzatok feladatellátásban. A bevételek és a látogatók 90-95 %-a ezekben a szakintézményekben jelenik meg. A többi közművelődési civil szervezet szűkebb tevékenységszerkezettel, kisebb volumenű jelenléttel színesíti az ellátást.

Az egész életen át tartó tanulás és a közösségi művelődés intézményrendszere Ha azt keressük, hogy mi a jellemzője, mi a specifikuma a közművelődési intézmények, a művelődési otthonok működésének, és mi az a legkisebb közös többszörös, ami minden házban azonos és biztos, hogy jelen van, akkor minden bizonnyal azt mondjuk, hogy ezek az intézmények valójában az egész életen át tartó tanulás intézményei, amelyek a művelődés, a tanulás lehetőségét kínálják valamennyi korosztály számára. Olyan kultúraközvetítő intézményekről van szó, amelyek tevékenységében meghatározó a közösségi művelődés jelenléte, és talán az is, hogy nem a közvetítés, befogadás passzív viszonya jellemzi a tevékenységek döntő többségét, hanem az interaktivitás. Ahogy a Dán Népfőiskola, különösen mint felnőttoktatási intézmény nagy hatással volt a társadalom fejlődésére a múlt századokban ( úgy nevezték ezeket a dán népfőiskolákat, hogy a „demokrácia iskolái”), hiszem, hogy ugyanúgy vagyunk és lehetünk mi is a megkésetten polgárosodó és megkésetten fejlődő társadalmunkra ilyen hatással. Ahogy a Dán és Német Népfőiskolák működési filozófiája és módszerei alkalmasak voltak a személyiség kibontakoztatására és a közösségben való alkotó munka örömeinek megtapasztalására, ugyanúgy alkalmas a közművelődés intézményrendszere erre a feladatra. A jól működő közösségek hiánya számos problémát vet fel, amely hátrányosan érinti az egyének személyiségfejlődését, társadalmi integrációs képességét. Meg-

A különböző korosztályok társadalmi, demográfiai jellemzői, művelődési aktivitása és jelenléte a közművelődésben Amikor a közösségek és az egész életen át tartó tanulás fontosságát hangsúlyozzuk, nem csak a felnőtt és idősebb kori tanulásra, művelődési és társadalmi aktivitásra kell gondolnunk. A gyermek és ifjúsági korosztályok számára különösen fontos a közösségi aktivitás, amely az egyén életében, a személyiség fejlődésében, a társas- és társadalmi kapcsolatok későbbi alakításában meghatározó jelentőséggel bír. Vekerdi Tamás számos publikációjában ír a gyermekévekben megszerezhető „érzelmi intelligenciáról.” Nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztésében nélkülözhetetlen a művészet és az örömteli társas együttlét szerepe. A személyiségfejlesztésben ugyanis a spontán, örömteli állapotok fejlesztik az érzelmi képességeinket, melyek hatására idegi - szinaptikus kapcsolatok sokasága épül ki. A gyermekközösségekben folyó örömteli közösségi alkotómunka támogatja, kiegészíti a szocializációs folyamatokat, felerősíti a személyiséget fejlesztő, kiteljesítő prevenciós és korrekciós mechanizmusokat. Az ifjúság 14-től 29 éves korig megadott életkori terminusa alapján bonyolult, nemcsak a szubkultúrák szempontjából, de az egyes jellemző életkorokhoz kapcsolódó élethelyzetek és lehetőségek változékonysága szempontjából is, nagyon differenciált korcsoport. A rendszerváltást követő újkapitalizmus megváltozott viszonyrendszerében az ifjúság több dimenzió mentén történő rétegződésével, a szubkultúrák soha nem látott gazdagságával, változékonyságával kellett szembenéznünk. 12 Angelusz

Róbert: A társadalmi rétegződés komponensei. Válogatott tanulmányok Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó 2004.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

győződésem, hogy a kultúraközvetítés aspektusából is át kell gondolni ezeket a folyamatokat. Amikor a hálózati kapcsolatok, így például a digitális kommunikáció szerepe megnő, a kultúra is egészen más szerepet kap a társadalomban, mint azelőtt. A kulturális- és a kapcsolati (szociális) tőke erőforrás szerepe megnő, egyúttal meghatározó szerepet kap az egyenlőtlenségek társadalmi strukturálódásában.12 E folyamatok ismeretében felértékelődik a közművelődés intézményrendszerének társadalomépítő, hiánypótló szerepe a kulturális esélyegyenlőtlenség csökkentésében, a személyközi és a társadalmi kapcsolatok erősítésében.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

A rendszerváltást követően sorra nyíltak a szórakoztatóipar jól felszerelt, hamar divatossá váló helyszínei, majd a felépülő plázák csillogó fogyasztói világa vonzotta a fiatalok tömegét, de divatossá váltak az extrém kulturális terekben rendezett partik és after–partik, újabban egyes ifjúsági csoportok körében megjelent és hódít a romkocsmák kultusza. Az igazán nagy tömegeket vonzó fesztiválok látogatóinak is jelentős része fiatal. Természetesen az ifjúság egyes csoportjai továbbra is látogatják a hagyományos, értékalapú kultúraközvetítő intézményeket, például bekapcsolódnak különböző közösségi művelődési, amatőr művészeti csoportok munkájába. Ugyanakkor számos jel arra mutat, hogy a korábbinál sokkal nagyobb azoknak a száma, akik kevés érdeklődést mutatnak a kultúra iránt, bármely megjelenésformájáról legyen is szó. Ezek az általános észrevételek több nagymintás ifjúságkutatásban13 (Ifjúság 2000, Ifjúság 2004, Ifjúság 2008,Gábor Kálmán reprezentatív felvételeiben (a felsőoktatásba belépők, a kollégisták körében végzett felmérés és az MTA Szociológiai Kutatóintézet „Diákjogok” vizsgálatának adatai) tetten érhetők, különösen, ha az ifjúság kulturális fogyasztását, időfelhasználását elemezzük. A kutatások, szubkultúra vizsgálatok azonban azt is szinte azonnal jelezték, hogy megnőtt a veszélyeztetett, peremhelyzetbe kerülő fiatalok száma, és a szubkultúrák, a csoportosulások jellemzői is átalakultak. A biológiai érettségtől egyre távolabbra tolódik a teljes társadalmi és szociális érettség (családalapítási, lakáshoz jutási, rendszeres foglalkoztatási esélyek). Kitolódik tehát a valódi felnőtté válás, a munkavállalás időpontja. Megnövekedtek a társadalmi beilleszkedés, szociális érettség külső és belső korlátai. A veszélyeztetettség a halmozott hátrányok mentén egyes társadalmi rétegekben fokozódik, de segítségre szorulnak a pályakezdés fokozódó nehézségeivel küzdő és a legális munkaerőpiacról kiszoruló, már-már jövőkép-vesztő fiatalok is. Azt is figyelembe kell venni, hogy az életmód és fogyasztási minták követése (és a devianciák megjelenése) újabban már a gyermekkorban (10-12 éves kortól) megkezdődik. ◆ A gyermek és ifjúsági korosztályok jelenléte a közművelődésben A 80-as évek elején még a gyermek és ifjúsági korosztály jelenléte meghatározó volt a művelődési házakban. A művelődési házak programjainak kétharmada e korosztályok számára kínált mind formájában, mind tartalmában változatos, színes, tartalmas elfoglaltságot. 13Arctalan

? Nemzedék Ifjúság 2000-2010 Tanulmánykötet. (Szerkesztette: Bauer Béla, Szabó Andrea) Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Budapest, 2011.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

A rendszerváltást követően fokozatosan változik, több ok miatt részben szűkül a kínálat. A zömében ingyenes, vagy csak jelképes összegért kínált szolgáltatások, tanintézeti ismeretterjesztési akciók, ismeretterjesztő sorozatok, nyári napközis táborok, színvonalas körműsor szolgáltatások, oktatást segítő, kiegészítő tevékenységek, tehetségkutató versenyek részben a kulturális piac bővülésével, részben a bevételi kényszer megjelenésével néhány év alatt nagy részben kikerülnek a kínálatból. Természetesen ma is nagyon sokféle gyermekprogram valósul meg a művelődési házakban (klub, szakkör, amatőr csoport, vetélkedő, rendezvény), és máig a művelődési házak biztosítják legszélesebb körben a gyermekkorosztályok számára az iskolán kívüli művelődés, szórakozás minőségében garantált, árban elérhető szervezett alkalmait. Azonban mára fokozatosan csökkent, lényegesen kevesebb az ingyenesen és tömegesen igénybe vehető szolgáltatás. Talán a nyári Szüni-Dö-Dő akció tartotta magát legtovább a tömegek számára ingyenesen igénybe vehető gyermekprogramok közül, de a 2000-es évek végére ez a Főváros által finanszírozott szolgáltatás is megszűnt. A statisztikai adatlap csak a rendszeres művelődési formák esetében tartalmaz életkori bontást, ezen belül is az alkotó, művelődő közösségek esetében láthatunk a korábbihoz hasonló arányú érdeklődést a gyermek és ifjúsági korcsoportokban. Napjainkban a 15 év alatti gyermekkorosztályok aránya 30%, míg további 40% a 15-29 év közötti résztvevő. A nyári gyermektáborok szervezésében is jelentős változást tapasztalhattunk az elmúlt 30 év alatt. A 80-as években és még a 90-es évek elején is szinte minden művelődési ház szervezett olcsó, sokak számára elérhető nyári szaktáborokat, illetve közreműködtek nyári napközis táborok szervezésében, programok biztosításában, sőt a gyermeküdültetésben is. Később a gazdasági viszonyok változása miatt a táborok önköltsége megnő, miközben a piacon új, tőkeerős szolgáltatók jelennek meg. Így egyrészt a jobb társadalmi és anyagi helyzetű csoportok gyermekeinek jól eladhatók a méregdrága, akár luxus körülményeket nyújtó táborok (lovas, tenisz, úszó, nyelvi, stb.). Másrészt a rosszabb anyagi körülmények között élők egy része már nem tudja megfinanszírozni az olcsóbb, szinte csak az önköltségen szervezett táborokat sem. A klubok 10%-a gyermekklub, de ennél legalább további 15 %-ban a gyermekkorosztály veszi igénybe az érdeklődés szerinti klubfoglalkozásokat. Az ifjúsági klubok 8-10%-os részesedése messze alulmarad a 80-as években tapasztaltaknak. A fiatalok jelenléte a közművelődés intézményeiben egyértelműen csökkent a 80-as évekhez viszonyítottan. A 80-as években még az ifjúság markáns jelenlétéről számolhatunk be, akár az ifjúsági programokra, a klubmozgalomra, akár az ifjúsági szórakoztatásra gondolunk. Számos, később nagy karriert befutott pop-rock zenekar, együttes indult

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

a közművelődési intézményekből, ahol próbahelyet, bemutatkozási lehetőséget, rajongói klubot, szerény, de biztos feltételeket kaptak az induláshoz. Szinte minden művelődési házban működtek ifjúsági együttesek, zenekarok, működtek diszkók. De ne felejtsük el a Budai Ifjúsági Parkot mint a 70-es évek legnagyobb, közkedvelt fővárosi ifjúsági szórakoztató központját (mely – kevesen tudják -1982-ig szervezetileg a BMK-hoz tartozott mint telephely)... Arra sem emlékeznek már sokan, hogy a közkedvelt Ki-mit tud? – ok elő – és középdöntőinek szervezésében a művelődési házak működtek közre. A fővárosi elő és középdöntők budapesti szervező koordinátora a Budapesti Művelődési Központ volt egészen 1996-ig. A Magyar Televízió már csak a döntőket szervezte és finanszírozta, azt is többnyire a közművelődési intézményeiben (Pataki Művelődési Központ.) A rendszerváltást követően, főleg a piaci viszonyok megjelenésével talán épp az ifjúsági szórakoztatás viszonyaiban történt meg a leggyorsabban és a legmarkánsabban a változás. Szinte pillanatok alatt épült ki az új, felkapott, divatos ifjúsági szórakoztatóhelyek egész sora. Más feltételek, más miliő, más szabályok. Hogy „miért nem vette fel a kesztyűt” a közművelődés, mi volt az a szakmai korlát, hozzáállás, ha úgy tetszik attitűd, ami miatt gyorsabban szálltunk ki a versenyből, mint az a „valódi piaci szereplők”- től elvárható, erről egy korábbi, a Szakmatükör 2.14 című kiadványunkban olvashatnak az érdeklődők. A művelődési házak az ifjúsági szórakoztatás színpadán elszenvedett vereségét tovább mélyítette a média, a tömegszórakoztatás drasztikus és bizonyos olvasatban gátlástalan előretörése, és mindazok a társadalmi, rétegződési folyamatok, amelyekről a fejezet elején már megemlékeztünk. Az elmúlt évtizedben a közművelődési intézmények ifjúsággal való kapcsolata elsősorban nem a szórakoztatás, sokkal inkább a közösségi művelődés, az ismeretterjesztés, a képzés, a szolgáltatások igénybevételének területén és az intergenerációs programok megvalósítása területén fejlődött. A közművelődési intézmények többsége rendszeresen együttműködik közoktatási intézményekkel és különböző szolgáltatásokkal, segíti a nevelő-oktató munkát. Kreatív foglalkozások, hiánypótló, szemléletformáló rendezvények szervezésével, információs, tájékoztató és módszertani szolgáltatások biztosításával, művészeti csoportok működtetésével, fenntartásával, bemutatkozási alkalmak szervezésével, prevenciós értékű komplex bűnmegelőzési, drog-prevenciós programfejlesztésekkel segítik a gyermekek, a szülők, a pedagógusok munkáját. (Ezzel a témakörrel részletesebben jelen kiadvány „Esélyteremtő programok a közművelődésben” című fejezete foglalkozik.) 14 Szakmatükör

2. Margittai Katalin: Tevékenységtükör 1979-1999., Slézia Gabriella: Szórakoztatás a közművelődésben, Módszertári füzetek 9. BMK 2000.

◆ A felnőttképzés, felnőttkori tanulás, művelődés helyzete Nemzetközi összehasonlításban nálunk a felnőttkori tanulásban való részvétel meglehetősen alacsony. Jellemző az is, hogy társadalmi csoportonként a részvételi aktivitásban nagyok a különbségek. Problémát jelent, és az alacsony részvételi arány adatait tovább csökkenti, hogy a felnőttképzési tevékenységekről nem teljes körű az adatszolgáltatás. A felnőttképzési törvény értelmében ugyanis felnőttképzési tevékenységet csak nyilvántartott felnőttképzési intézmény folytathat. A valóságban azonban számos ettől eltérő gyakorlatról is tudunk.15 A kínálati oldal kritikus áttekintése mellett nem mehetünk el szó nélkül a felnőttek bekapcsolódási esélyeit csökkentő tényezők mellett sem. A tanulás iránti igény és a motiváció hiányát számos társadalmilag és gazdaságilag determinált folyamat, az iskolai végzettség, a munkamegosztásban elfoglalt hely mellett az egyén szociokulturális viszonyrendszere befolyásolja. Széles tömegek számára ismeretlen és idegen ma még az a gondolat, hogy az élethelyzetében, életvitelében kialakult probléma megoldását elősegítendő a művelődés, a képzés, az önművelés lehetőségét válassza.16 A motiváció hiánya mellett az egyén szempontjából számos további objektív vagy szubjektív tanulási korlát is jelen lehet. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy a bekapcsolódáshoz a felnőtt embereknek segítségre van szükségük. A felnőttkori tanulásba történő bekapcsolódást nagymértékben gátolja az időhiány, ami a munka világában, az aktív keresők jelentős részére vonatkozik. Az a tapasztalat, hogy akinek van munkahelye, az annak megtartása vagy épp a megélhetés érdekében aránytalanul sok terhet vállal, túlórázik, legálisan másodállást, vagy épp feketén dolgozva „maszekolást” vállal. Másrészt azok számára, akik időben megengedhetnék maguknak a bekapcsolódást, az egyik jelentős visszatartó tényező az információhiány. A felnőttképzési aktivitást hátráltató fontos tényezőként tartjuk számon az információ, a tájékoz15 Rettegi

Zsolt (2010): Felnőtt ember, felnőtt társadalom, felnőttképzés http://kretahalozat.wordpress.com/ eredmenyek/masodik-orszagos-tanulmany-az-allanos-celu-felnottkepzes-helyzete/ 8-9. 2010.október 29. István Vilmos (2004): A lisszaboni folyamat és az oktatás. Új Pedagógiai Szemle 7-8.sz. 153-174

16Kovács

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

2009-től az uniós források, ( a TÁMOP 3.2.3. és a TÁMOP 3.2.11.) projektek segítségével megélénkült, és számos nívós szolgáltatással gazdagodott a gyermek és ifjúsági korosztályok bevonásával megvalósuló közművelődési tevékenység. E közművelődési intézmények által fejlesztett, szervezett és megvalósított programok többsége a befogadást segítő speciális eszközrendszerrel és módszertannal, innovációs értékű szemlélettel és gyakorlattal egészíti ki az iskolai oktató-nevelő munkát.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

tatás, az alacsonyküszöbű hozzáférés és más támogatási lehetőségek elérhetőségének egyenetlenségét, elégtelenségét. Pedig a felnőtteket segíteni hivatott tanácsadás jelentőségéről már 1988-ban, az 1961 óta érvényben lévő Európai Szociális Charta is megemlékezett. Az ezredfordulón a lisszaboni irányelveket követően megkezdett gyakorlatok szakmai tapasztalatai alapján 2004-ben a Maastrichtban tartott szakminiszteri találkozón a szakképzési prioritások közé stratégiai elemként emelték be a tanácsadás feladatrendszerét. A tennivalókat összefoglaló kézikönyv az életpálya tanácsadás (LLG) –„ lifelong guidance” működtetését, – mint mindenki számára egyenlően hozzáférhető komplex szolgáltatási rendszert mutatja be, és feltételezi az érintett ágazatok folyamatos és hatékony együttműködését. Magyarországon e szolgáltatásrendszer kiépítésének és működtetésének, az ágazatok közötti együttműködés megvalósulásának még csak a kezdeteinél tartunk. Ugyanakkor éppen a közművelődésben már megszületett az alacsonyküszöbű elérést biztosító felnőttképzési tájékoztató szolgálatok hálózatának mintaprogramja. A BMK által kidolgozott „Palló modell” komplex háttérszolgáltatások rendszerével, a program teljes körű bevezetését biztosító adaptációs kiadvány, képzési program, információs rendszer és help - desc szolgálattal a csatlakozni kívánók számára már rendelkezésre áll. (A „Palló modell” szolgáltatás rendszerrel részletesebben jelen kiadvány „Esélyteremtő programok a közművelődésben” című fejezete foglalkozik.) Az idősek A felnőtt korosztályokon belül célszerű külön elemezni az idősebb korcsoportok helyzetét, művelődési és társadalmi aktivitását és annak változásait. Társadalmi szempontból is egyre fontosabb ez a kérdés, hiszen Magyarország lakosainak 23%-a (2 288 ezer polgár) 60 éven felüli – ez az arány a fővárosban valamivel még magasabb is, az országos átlagnál – mintegy 25 % –, s a társadalom folyamatosan öregszik. Előrejelzések szerint ez az arány 2017-re elérheti a 30%-ot. Egy jól érzékelhetően, megállíthatatlanul növekvő arányú korcsoportról van szó, egyrészt az átlagéletkor növekedésének köszönhetően is, de nem függetlenül attól sem, hogy a gyermekvállalási kedv, a társadalom biológiai újratermelése már több évtizede kedvezőtlenül alakul, és ez is megváltoztatja a korosztályok közötti arányokat. Ebben a helyzetben tehát, amikor az idős korosztályok társadalmi jelenléte, aránya egyre csak nő, e korosztályok gazdasági, társadalmi és kulturális aktivitása, tanulása, művelődése immár kevéssé tekinthető magánügynek, sőt egyre komolyabb gazdasági-társadalmi érdek fűződik hozzá. Fontos lenne (és ez is kultúra- és szemléletváltást követel meg), hogy a társadalom tagjai és a döntéshozók az idősekkel mint lehetséges erőforrással számoljanak. Saj-

◆ A felnőtt és idős korosztályok jelenléte a közművelődésben A felnőttoktatás/felnőttképzés sokszektorú rendszerében sajátos és társadalmi szempontból kiemelkedő jelentőségű, gyakran hiánypótló szerepet tölt be a közművelődés intézményrendszere. Igaz, elsősorban nem a formális, iskolarendszeren belüli és kívüli felnőttképzés és a szakképzés területén jelentős a munkájuk. A művelődési házakban elsősorban az általános képzés, a non-formális és informális képzések kaptak és kapnak helyet. A 80-as években egy viszonylag jelentős oktatási és oktatást segítő tevékenység mellett folyamatosan növekedett a rendkívül változatos témában indított tanfolyamok sokasága (nyelvi, sport, mentálhigiénés, rekreációs, számítógép használatot népszerűsítő, közhasznú stb.). Számukat és látogatottságukat a rendszerváltást követő viszonyok jelentősen átalakították. Az újonnan kialakuló kulturális piaci viszonyok közötti versenyben bizony lemarad a közművelődés. Jöttek az új, a jó feltételekkel rendelkező, egy területre sza17Györgyi

Zoltán (2003): Tanulás felnőttkorban. Budapest: Oktatáskutató Intézet, 48 p. /Kutatás közben, 241./ Megjelent az Esély c. folyóirat 2003/3

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

nos ma még leginkább probléma szempontú a megközelítés. Az idősekkel kapcsolatban felmerülő problémák megoldására születnek az intézkedések, tervek, stratégiák. Pedig egy másfajta szemlélettel, az idős korosztályok társadalmi re-integrálásával számos, ma hatalmas összegeket felemésztő probléma ki sem alakulna, vagy csak jóval később alakulna ki. Így egyéni és társadalmi szinten is sokkal több figyelmet kellene szentelni arra, hogy az idősek felkészülhessenek a nyugdíjas évekre, hogy tudásuknak, képességeiknek megfelelően lehetséges legyen a továbbfoglalkoztatásuk, hogy segítséget kapjanak a hátralévő (sokszor 15 - 25 évet is meghaladó) életük megtervezéséhez, új célok, aktivitások megkezdéséhez, hogy megismertessük az önkéntes munka, vagy épp az u.n. „második karrier” lehetőségét. Kutatások bizonyítják, hogy bár a „fiatal” időseknek (60-69 évesek) jelentős művelődési szükségleteik vannak, mégis, már az 55 éven felüliek közül is csak egy elenyésző kisebbség vesz részt képzésben. Sokan öregnek érzik magukat már a tanuláshoz, de akadályt jelent a jövedelmi helyzet is.17 Ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy mit tanulnának szívesen az idős-idősödő korosztály tagjai, akkor azt látjuk, hogy a nyelvi képzés mellett számottevő a szakmai és a szabadidős képzésekkel kapcsolatos vágyak megjelenése is. Boga Bálint szerint az időskorúak tanulási motívumai három jellegzetes cél mentén csoportosíthatók. Jellemzően az alkalmazkodás a változásokhoz, amelyek „bennem és körülöttem” zajlanak, az öngazdagítás és a második karrier célterületei a meghatározóak.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

kosodott cégek, és egy-kettőre elvitték a tanfolyamok látogatóinak jelentős részét. Mondhatjuk azt is, hogy egy alapos piackutatással ért fel a korábbi tevékenységünk, hiszen a létező igényeket mi tártuk fel. De azt is érdemes kihangsúlyozni, hogy ez a mennyiségi csökkenés nem azt jelentette, hogy már nincs igény e tanfolyamokra, csak azt, hogy kevesebben, elsősorban a környékben lakók, a kis keresetűek, a hátrányosabb helyzetű lakossági rétegek vették igénybe a szolgáltatást. Az ezredforduló körül ismét – új tartalmakkal, újonnan feltárt igényekre, felismert szükségletekre válaszolva – nő a képzéseken, tanfolyamokon résztvevők száma, sőt 2005-re megkétszereződik, hogy aztán kisebb nagyobb hullámzással, fokozatos és megállíthatatlan csökkenésbe csapjon át. A 2008-as gazdasági válságot követően mind a saját képzések és tanfolyamok, mind a külső szervek által a művelődési házakban szervezett képzések és a résztvevők száma is drasztikusan csökken. Meg kell azt is jegyeznünk, hogy ezzel párhuzamosan az egész magyarországi felnőttképzési piacon hasonlóan lehangoló számokkal találkozhatunk, hiszen a lakosság jövedelmi és életviszonyainak zuhanása a fizetőképes kereslet hatalmas csökkenését okozzák. Hasonlóan, bár szakmai szempontból nem a szorosan vett felnőttképzés területe az ismeretterjesztés, az elmúlt évtizedekben az e programtípust igénybe vevők száma is lecsökkent, és elsősorban a speciális érdeklődésre, mélyebb tartalmakra, különlegesen jó előadókra kíváncsiak veszik azt igénybe. ( Itt valószínűsíthető, hogy az új ismerethordozók, a televízió és az internet gazdag kínálata miatt is csökkenő a tendencia.) Miközben az aktív felnőtt korosztályok felnőttképzési aktivitása csökkenni látszik, jellemzően ezzel a folyamattal párhuzamosan jelentősen nő a más, elsősorban közművelődési (zömében díjmentes) szolgáltatásokat igénybevevők száma. Az információ, a tájékoztatás, a közösségi terek különböző szolgáltatásainak (a számítógép használat, internet hozzáférés különböző formái, folyóirat olvasás, társalgó, díjmentes kiállítások, tárlatok látogatása stb.) igénybevétele. Azt is tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb az igény az „e-szolgáltatások” és virtuális szolgáltatások iránt is. A felnőtt korosztályok körében megnőtt az érdeklődés a kulturális információk mellett a foglalkoztatásukkal összefüggő információk, jogszabályok, lehetőségek, a munkanélküliséggel, vagy épp annak elkerülésére való felkészüléssel kapcsolatos tájékozódásra. Látogatóink közül is egyre többen tájékozódnának a munkaerő piaci esélyeket javító képzésekről, álláskeresési technikákról, állásbörzékről, akciókról. E társadalmi szükséglet felismerésére alapozva dolgozta ki a Budapesti Művelődési Központ a már korábban is megemlített felnőttképzési szolgáltatási modellt (Palló), majd adaptációra előkészítve, a hálózatban történő működtetés lehetőségét is kidolgozta. A Palló felnőttképzési tájékoztató szolgálatok közművelődési hálózatának kiépíthetőségét az biztosíthatja, hogy a művelődési házakban már jól

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

működő információs tevékenység viszonylag könnyen bővíthető a felnőttképzésbe való bekapcsolódást segítő, a munkaerő-piaci ismereteket nyújtó szolgáltatásokkal. Ily módon a közművelődés intézményei bevonhatók, alkalmassá tehetők rendszerszemléletű, hatékony és hiánypótló felnőttképzési szolgáltatások ellátására. Az időskorúak művelődési kínálatában a művelődési házak programjai meghatározóak. Budapesten, szinte kivétel nélkül, minden ház kínál időseknek szóló programokat. A fővárosi művelődési házak csaknem felében működnek nyugdíjasklubok, melyek a nyugdíjasoknak rendszeres találkozási lehetőséget, közösségi élményt nyújtanak. Az érdeklődés szerinti klubokban is megtaláljuk az idős korosztályokat. A klubok negyedében zajlanak rendszeresen ismeretterjesztő előadások, kb. 5 százalékuk működtet amatőr művészeti csoportot. A nyugdíjasok érdekképviseletével, művelődésével néhány országos mozgalom, országos vagy helyi civil szervezet is foglalkozik, egy részük szintén a művelődési házakban működik. Az elmúlt évtizedben jellemzően megnőtt az idősebb korosztályok jelenléte szinte minden programtípuson. A rendszeres művelődési formák, közösségi művelődési alkalmak mellett növekvő számban vesz részt e korosztály a művészeti és szórakoztató programokon, jelen van a kiállítások látogatói között, és igénybe veszi a közművelődési intézmény szinte minden szolgáltatását. A számítógép- és internethasználat iránti érdeklődés e korosztályon belül is megnőtt. A közművelődési intézmények jelentős része szervez tanfolyamokat, képzéseket, biztosít „e-pont” szolgáltatásokat. A BMK által több mint 10 éve elindított „Kattints rá Nagyi” képzések népszerűsége töretlen. (A projektről részletesen is olvashatunk e kiadvány esélyteremtő programokat bemutató fejezetében.) Eredményeit, hazai és a határokon túli ismertségét számos elismerés, díj is igazolja. 2006 óta a UPC által szponzorált országos oktatási hálózat keretében évente 1500–2000 fő tanulhat. A képzések 30-40 budapesti és vidéki helyszínen zajlanak. Az elmúlt években jól érzékelhetően nőtt az idős korosztályok önszerveződési hajlandósága és az önkéntes munkába történő bekapcsolódási aktivitás is. Körükben ennek számos egyéb, kedvező, az egyén számára fontos, járulékos hatása is jól érzékelhető. Csökken az elszigetelődés, a magányosság, megnő az önbecsülés, a „szükség van rám” érzése, amely az egész személyiségre, az egészségére, az idős ember kapcsolataira is pozitív hatással van. Mindezeket az adottságokat figyelembe véve leszögezhető, hogy a közművelődés intézményei ma is nélkülözhetetlen szerepet töltenek, tölthetnek be az egész életen át, és az élet minden területére kiterjedő tanulás alkalmainak szervezése mellett annak népszerűsítésében, a formális képzésekbe nehezen, vagy be nem vonható tömegek érzékenyítésében.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

A közösségi művelődési alkalmak (rendszeres művelődési formák) látogatottsági mutatóinak alakulása Az elmúlt évek adatait vizsgálva a rendszeres művelődési formákon Budapest lakosságának átlagosan legalább 20 %-a vesz részt.. Ezekben a közösségekben résztvevők általában heti egy-három alkalommal látogatják az intézményeket. Ez a látogatottsági adatokban a belépési gyakoriságot, az alkalmak számát is figyelembe véve többmilliós látogatószámot generál. Az alkotó, művelődő közösségek népszerűsége valamennyi korosztályban népszerű, de örvendetes, hogy 30% a 15 év alatti, és további 40% a 15-29 év közötti résztvevő. A korosztályi összetétel hosszú évek óta hasonló. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fiatalok jelentős számban vesznek részt a művészeti közösségek, csoportok, együttesek munkájában, találkoznak valódi kulturális értékekkel, megtanulnak együtt dolgozni, együttműködni kortárs és intergenerációs csoportokban. Rendszeres művelődési formák

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

Alkotó művelődő közösségek száma résztvevők száma

1 058

2 693

1 949

1 693

1 846

1 660

5 014

28 806

133 813

73 435

51 705

65 524

63 908

194 879

ebből: művészeti szövetség

144 562

Tanfolyamok csoportok száma18 résztvevők száma

2 297

2 003

1 685

1 340

1 520

124 726

62 491

118 401

83 638

81 652

Klubok csoportok száma

1 528

802

765

1 038

1 149

1 280

1 090

résztvevők száma

92 645

122 766

119 126

165 575

147 322

87 438

80 778

Képzések (saját)

3 302

8 418

8 002

7 658

16 908

42 412

28 642

(külső)

115 024

190 320

114 086

67 161

57 360

81 055

45 319

118 326

198 738

122 088

74 819

74 266

123 469

73 961

364 503

517 808

433 050

375 737

368 764

274 813

349 618

21,4%

30,4%

25,5%

22,1%

21,7%

résztvevők száma összesen Rendszeres művelődési formák összesen Budapest össz-lakosságának: %

182010-től

16%

20%

a tanfolyamok statisztikai kategóriaként megszűntek. Az adatlap módosításával e tevékenységet ( a felnőttképzési törvény követelményeit figyelembe véve) a saját képzések táblázataiban jelenítik meg az adatszolgáltatók.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

A klubok esetében 10% a gyermek, 8 % az ifjúsági, 4% családi, 30% a nyugdíjas korosztályi, a további 48 % érdeklődés szerint szerveződő közösség. A klubok és résztvevőinek száma 2003 óta egészen 2010-ig jelentősen emelkedik, ami részben a közösségi, társadalmi kapcsolatok felértékelődését jelentheti, de összefüggésben lehet a tanfolyamok és képzések számának csökkenésével is. A felnőttképzési törvény kemény nyilvántartási és adminisztrációs követelményeinek a közművelődési intézmények közül csak kis számban tettek mindez ideig eleget, ezért elképzelhető, hogy a korábbi tanfolyamok egy részét klub formában működtetik. Hasonlóan megemelhette a 2009-es év számait a TÁMOP 3. 2.3. és a 3.2.11.-es pályázatok keretében szervezett gyermek és ifjúsági szakkörök, klubok tömegesebb szervezése. A 2010-es és a 2011-es csökkenés mögött vélhetően a források hiánya áll, amikor az intézmények már nem tudnak ingyenes foglalkozásokat szervezni, egyúttal a fizetőképesség is csökken. Feltétlenül említésre érdemes tendencia, hogy már 2008-tól jelentősen csökkent a tanfolyamokon, és a képzésekben résztvevők száma. A jelenségnek, bár közelebbi vizsgálatra lenne szükség, több okát is ismerjük, illetve feltételezhetjük. Miközben 2010-től megszűnik a tanfolyami kategória, és a felnőttképzési törvénynek megfelelően beépül a képzések adatsoraiba, eközben a várakozással ellentétben a képzési adatok a növekedés helyett tovább csökkennek. A képzéseknél ez a változás több tényezőre vezethető vissza. A külső szervek által szervezett képzéseken résztvevők száma drasztikusan csökken, a 2009-es adat a 2005-ös adat 50%-a, a 2006-os adatnak pedig mindössze 30%-a. Ez egyértelműen mutatja, hogy a gazdasági válság kedvezőtlen hatásai következtében a vállalkozói felnőttképzési „piac” is fokozatosan szűkül, hiszen a fizetőképes kereslet jelentősen lecsökkent az elmúlt években. Ugyanakkor, bár az abszolút számok tekintetében még nem túl jelentős, de egyértelmű elmozdulást tapasztalunk a saját, és az együttműködő partnerrel közösen szervezett képzések számában. A 2005-ös adatnak a 2006, 2007, 2008-as a 2,5-szerese, míg a 2009-ben már ötszörös a szorzó. A 2008-as adat 2009-ben megduplázódik. Minden bizonnyal ez már a TÁMOP projektekbe bekapcsolódó intézmények felnőttképzési aktivitását jelzi. Sajnos 2011-ben már megfordul a trend, elindul egy nem is kismértékű csökkenés. Nagyon valószínű, hogy a TÁMOP projektekben akkreditálódott és aktivizálódott intézmények csak a kötelező képzésszámot vállalták, és a kedvezőtlenül alakuló gazdasági környezetben nem sikerült megerősíteni, fejleszteni ezt a tevékenységi területet. Az eseti programok, rendezvények (művészeti kiállítások, rendezvények, népművészeti események, ismeretterjesztő programok, szórakoztató és közösségi rendezvé-

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

nyek, táborok, vetélkedők, fesztiválok, információs és felnőttképzési és más szakmai szolgáltatások) látogatószáma 2005-ben 9,5 millió, majd a következő években szinte azonos nagyságrenden kiegyenlített. 2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

Művészeti, közösségi rendezvények, kiállítások, műsorok Ismeretterjesztés

4 695 336

2 815 019 3 489 294 3 379 815 3 638 379 4 001 695

3 725 572

411 285

846 097

352 626

244 738

262 011

348 119

Vetélkedők

78 046

nincs adat

n. a.

Tábor

43 547

20 008

44 485

23 628

29 081

24 069

24 624

Fesztiválok

1 050 288 beépült adat

b. a.

Külső szervek rendezvényei

2 499 486

Szolgáltatások

736 801

Mindösszesen

9 514 789

245 155

b. a.

1 300 614 1 834 119 1 383 958 1 662 097 1 398 430

885 468

897 913 1 027 775 1 604 224 1 097 600 1 796 443

1 928 917

5 879 651 6 748 299 6 636 369 6 659 150 7 568 756 6 809 736

A táblázat első sorában a művészeti rendezvények, műsorok, szórakoztató és közösségi rendezvények összevont adata látható. A 2005-ös adathoz viszonyítva jelentős visszaesést tapasztalunk, 2006-ban másfél millióval kevesebb e programokon a látogató, majd 2007-től egy félmilliós növekedés után szinten marad, 2010-ben ismét nő a látogatószám. Egy jellegzetes hullámzó mozgás tapasztalható ugyan, de azt mondhatjuk, hogy összességében ezeknek a programoknak stabil közönsége van. Belső arányait tekintve talán a kiállítások látogatószáma a legkiegyensúlyozottabb, minden évben 1 milliós nagyságrendű. A művészeti és szórakoztató események látogatottsága hullámzó. Itt talán azt érdekes megemlíteni, hogy a művészeti rendezvények száma 2007-re egyharmadára csökken, majd 2009-re ismét eléri a 2005-ös értéket. Pontosan ellenkező mozgást tapasztalunk a szórakoztató rendezvényeknél, itt 2007-ben jelentős a növekedés, majd visszaáll a korábbi szintre. A közösségi rendezvényeknél is jelentős a visszaesés, 2009-ben a 2005-ös értéknek kb 50%-a. Minden bizonnyal a szerkezeti elmozdulás egyik oka gazdasági ok, csökken az intézmények támogatása, a látogatók fizetőképessége, így a nehezebb években visszafogottabb a drága művészeti produkciók, az ingyenes, illetve jelképes összegért biztosított közösségi rendezvények száma. Amit tendenciaként megállapíthatunk az, hogy szinte minden eseti rendezvény tevékenységtípusnál csökkent 2005-höz képest a látogatók száma, ugyanakkor a szolgáltatások száma 2008-ra megduplázódott, 2009-ben kissé visszaesik, majd ismét növekszik. Bár ez nem „kemény” adat, saját tapasztala-

Év

Összes látogató

2003.

11 millió

Adatszolgáltató 128

2004.

15 millió

139

2005.

17 millió

137

2006.

12,5 millió

116

2007.

16 millió

122

2008.

16,6 millió

131

2009.

17,6 millió

152

2010.

13,5 millió

145

2011.

17,7 millió

143

Az összes látogató 14-17 milliós nagyságrendje azt jelenti, hogy az 1000 lakosra jutó látogatószám az elmúlt 5-7 évben megközelítette, illetve meghaladta a 10 000 főt. Ez a hatalmas szám a főváros közművelődési intézményeiben átlagosan napi 45-47 ezer fő megjelenését jelenti / 365 nappal számolva/, 152 intézmény átlagában napi 310 látogatót jelent. Ez természetesen az átlag, ami intézményenként természetesen jelentős eltérést, szórást mutat. A szakintézményekben jelenik meg a látogatók döntő többsége.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

tokkal is alátámaszthatom, hogy jól érzékelhetően növekedett az igény a különböző díjmentes, vagy relatív alacsony áron kínált szolgáltatásokra. Tapasztalat az is, hogy 3-5 évente jelentős hullámzó mozgás jelenik meg ezekben az adatokban. Azt minden esetre megállapíthatjuk (ezt a korábbi hoszszabb időszakot átfogó elemzések is alátámasztják), hogy amikor a fenntartói támogatás egy kritikus érték alá kerül (átlagosan az 50% alá), még a következő években is érzékelhető negatív gazdasági és szakmai folyamatoknak vagyunk a tanúi. Összességében megállapíthatjuk, hogy a művelődési házak szolgáltatásai, programjai iránt töretlenül nagy az érdeklődés, az elmúlt évtizedekben létező szükségletekre, valódi igényekre reagálva az intézmények tevékenységszerkezete kiegyensúlyozott volt. A tevékenységek között a rendszeres művelődési formák jelenléte és az intézményrendszer közösségi művelődési jellege továbbra is meghatározó. A közművelődési intézményrendszer az elmúlt évtizedekben folyamatosan a leglátogatottabb kulturális intézménytípus volt. Éves látogatóinak száma az elmúlt években, a romló gazdasági környezet ellenére kiemelkedően magas volt.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

Gazdálkodás A közművelődési intézmények működési bevétele 2000-ben és 2005-ben is 1,8 milliárd Ft volt. A következő években az összehasonlítás elég nehéz, mivel időközben megváltozott a működési bevétel „bel-tartalma. Minden esetre fokozatosan nő, és 2009-ban eléri a 4,6 milliárd forintot, és a következő évben is hasonló nagyságrendű marad. Valójában azonban a fenntartói támogatáson kívül szinte minden bevételnek szakmai munkafedezete és tartalma is van. Ez alól talán a kamatbevételek jelentenének kivételt, amely azonban elenyészően kis összeget jelent, így a mi szempontunkból elhanyagolható. A fenntartói támogatások nagyságrendje 2000-ben 2,7 milliárd, 2005-ben 6,2 milliárd. Ez a budapesti intézmények átlagában 2005-ben alig haladja meg az összbevétel 50%-át, 2006-ban 47,6%, 2007-ben 50,1%, 2008-ban már csak 45,2%, 2009ben pedig 40,4 %. Ez a tendencia marad 2010 és 2011-ben is, tehát nem éri el az összbevétel 50 %-át. Tovább rontja a helyzetet, ha az összbevételben, illetve a fenntartói támogatásban nem szerepeltetjük a nagy központi költségvetési támogatásból működő megaszervezeteket. Csak néhány intézményről van szó, de támogatási részesedésük kiemelkedően magas, akár az összbevétel/összes fenntartói támogatás 30-35%- át is eléri. (Ilyen például a HM Bessenyei György Kulturális és Üdültetési Közhasznú Nonprofit Kft, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus.)

Összbevétel ebből fenntartói támogatás pályázati támogatás működési bevétel Kiadás összesen

2006

2007

2008

11,2 mrd

12,3 mrd

11,6 mrd

14,0 mrd 5,6 mrd

9,1 mrd

1,16 mrd

1,4 mrd

1,1 mrd

4,7 mrd

4,5 mrd

5,3 mrd

6,2 mrd

5,3 mrd

877 518 eFt

766 459 eFt

775 869 eFt

2009

1,9 mrd

3,0 mrd

3,2 mrd

4,6 mrd

10,1 mrd

12,2 mrd

11,1 mrd

13,1 mrd

2010

2011

17,2 mrd 13,8 mrd 6,6 mrd

16,6 mrd 13,7 mrd

Érdemes azt is megvizsgálni, hogy mire elég a fenntartói támogatás. Itt feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a költségvetési intézmények esetében a nettó finanszírozás miatt a támogatásnak csak töredék összege érkezik az intézményekhez, így azok jórészt a saját forrásokból gazdálkodnak. A bér és járulékai, valamint a nem személyi jellegű adók és járulékok (pl. ÁFA) 2005-ben elérte az 5,5 milliárd Ft-ot, tehát a fenntartói támogatás 88%-át „felemésztette.”A későbbiekben az adatlap már nem kérdez rá minden adó jellegű kiadási tételre, de itt is valószínűsíthető, hogy növekedés történt. Sajnos a statisztikai adatlap változtatásai miatt a részletes elemzéshez nélkülözhetetlen adatok közül több is kikerült, illetve megváltozott. Így például a

Összegzés Talán ez az elemzés is rávilágít arra, hogy a statisztikai adatgyűjtés és elemzés a szakmai és gazdasági munka mérésének jelenleg egyik legfontosabb eszköze. Felhasználásával sokféle feladat-, eredmény- és teljesítménymutató képezhető, amely mérhetővé, összehasonlíthatóvá teszi a tevékenységet. Kreatív alkalmazása számos lehetőséget nyújt, és megkerülhetetlen a közművelődési szakma számára. Ennek segítségével a közművelődés minőségfejlesztési programjának kidolgozása, a szakmai és gazdasági munka eredményeinek mérésére alkalmas indikátorok meghatározása, a szervezeti és a tevékenységi önértékelés rendszerszerű alkalmazása megalapozta, egyúttal lehetővé tette az uniós projektek sikeres tervezését és megvalósítását, fejlesztési programok kidolgozását, ezzel új források bevonását, valamint a szakmai munka tudatos, minőségi és szisztematikus fejlesztését. A fővárosi közművelődés elmúlt három évtizedében zajló változások, jellemző tendenciák, folyamatok bemutatásához is nélkülözhetetlen információs forrást jelentettek a közművelődési statisztikai jelentések egyedi és összesített

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

számok azt támasztják alá, hogy az üzemeltetési költségekre 2008-ban már csak 500 millió Ft támogatás jutott közel 140 szervezetre. 2009-ben már ez a bontás sem elérhető. Minden esetre jól látható, hogy ez az összeg már az intézményi átlag esetében sem volt a közüzemi díjak fedezetének még a töredékére sem elegendő. 2008-ban az 5,2 milliárdos fenntartói támogatásokból 4,2 milliárd, a támogatás 80%-a , 2009ben 4,7 Md. a támogatás 84,6 %-a be sem érkezett az intézményekbe. Ez az alulfinanszírozottság miatt végletesen feszített gazdálkodás, az hogy a saját bevételek jelentős részét az üzemeltetésre kell fordítani, több szempontból is érezteti a negatív hatását. Nem jut tartalom- és forrásfejlesztésekre, sok intézmény esetében gondot jelent a pályázati források önrészének előteremtése, illetve az utófinanszírozott pályázatokra a forrás megelőlegezése. Többek között ez is oka lehet annak, hogy a pályázati forrásból átvett összegek (abszolút számban és az összbevételen belüli arányában is) egészen 2008-ig csökkentek. 2009-ben azonban jelentős, 2006-hoz viszonyítva 133%-os növekedést regisztrálhatunk. Ez az uniós források, ezen belül is a TÁMOP pályázatokon való eredményes részvételt mutatja (igaz, csak néhány nagyobb intézménynek.) Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a látogatók fizetőképességének csökkenésével arányosan csökkentek a működési bevételek is, majd 2009-től örvendetes növekedést tapasztalhatunk e téren, ami a csökkenő fenntartói támogatások kompenzálásával is képes volt egyensúlyban tartani az intézmények gazdálkodását.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

adatai. Remélem, hogy a tények és adatok meggyőzően mutatják be a lényeges szakmai és gazdasági folyamatok változásait, azonban érdemes néhány szempontot külön is kiemelni, amely még figyelemre méltóbbá teszi az elért eredményeket. Az intézmények sokszor szűkös, esetenként kifejezetten rossz tárgyi feltételei ellenére tevékenységükre óriási az igény. (Lakóhelyhez közeli, elérhető árakon kínált szolgáltatások, barátságos, közvetlen, ismerős környezet és közösségek.) Ezek az intézmények valamennyi korosztály számára nyújtanak szolgáltatásokat, de kiemelésre érdemes a gyermekek és az idős korosztályok meghatározó jelenléte. A számukra nyújtott közösségi és művelődési lehetőségek e korosztályok tekintetében szinte egyedülállóak, létező hiányt pótolnak, e munka társadalmi hasznossága és értéke vitathatatlan. Ki kell emelni azt is, hogy a művelődési házak látogatói között megtaláljuk az alacsonyabb keresetű, szociálisan hátrányos helyzetű rétegeket, a többgyermekes nagycsaládokat, a kisnyugdíjasokat. Sokszor az „utolsó esélyek” házai a különböző szempontból hátrányos helyzetű, de közösségre és művelődésre vágyó embereknek. Mindmáig ez a leglátogatottabb kulturális intézménytípus. A látogatottsági mutatók nagyságrendje és folyamatos növekedése felhívja a figyelmet arra, hogy a közművelődési intézményekre szükség van, szolgáltatásaikat évtizedek óta igénybe veszik a lakosság széles tömegei. Azt is itt kell kihangsúlyozni, hogy a művelődési ház nem csak a látogatók abszolút száma szerint a leglátogatottabb kulturális intézmény, ez az adat ugyanis a visszatérő látogatókat is számolja, vagyis a rendszeres művelődési formákra heti három alkalommal belépő vendég évi 156 látogatást valósít meg. De fontos az az adat is, ami a lakossági elérés mértékét mutatja be. Jelen tanulmányban korábban már idézett, a művelődési házakra vonatkozó kutatás megállapításai szerint a lakosság több mint fele, 54%-a fordul meg művelődési házakban évente. Ez az adat igencsak figyelemre méltó, hiszen ez országosan 5 millió feletti lakossági elérést, Budapesten pedig közel 900 ezer elért lakost jelent. Külön kiemelést érdemel az alacsony küszöbű elérés lehetősége, hogy ezek az intézmények a kultúra előcsarnokai, az érzékenyítés, az érték alapú kultúrafogyasztás lehetőségének és szokássá alakításának tevékeny közreműködői. Azok a gyermekek, fiatalok, akik a művelődési házak közösségeiben megismerkednek a valódi művészeti és kulturális értékekkel, a jövő könyvtár, múzeum, színház, hangverseny és galéria látogatói lehetnek. Hasonló módon a kulturális esélyegyenlőtlenség csökkentésének, a felnőtt és idős korosztályok megszólításának, a kulturális és közösségi aktivitásának segítője, támogatója lehet a művelődési ház.

TEVÉKENYSÉGTÜKÖR

Szakemberei személyközi segítő és animáló aktivitásokkal, az interaktív kapcsolatok lehetőségének megteremtésével sok ember számára jelentenek kapaszkodót, lehetőséget. Remélem, hogy ez a tanulmány is bizonyítja, hogy a közművelődés házai messze a lehetőségeik felett teljesítenek, amikor évek óta mélyen alulfinanszírozott állapotban, bizonytalan politikai, válságos gazdasági és erodálódó társadalmi – kulturális környezetben érik el azokat az eredményeket, amelyeket most számokkal is alátámaszthattunk. Ez az intézményrendszer ma is érzékenyen reagál az új kihívásokra, társadalmi szükségletekre, változásokra. Az imponáló látogatói létszám felmutatása mellett számos innovációval, új kezdeményezéssel bizonyították megújuló képességüket és biztos helyüket a főváros (egyébként hatalmas) kulturális piacán.

Gyenes Zsuzsa

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A családi szocializációt segítő programok – avagy a kisgyerekes családok térfoglalása a közművelődési intézményekben Ma már magától értetődő, hogy ha egy kismama programot keres szülés előtt, aztán kicsi gyermekével közösen, vagy ha egy kisgyerekes család a hétvége kulturális kínálatát böngészi, akkor a művelődési házak biztos pontot jelentenek. Nem volt ez mindig így, bár előzmények természetesen vannak. A hatvanas években indult táncházak az egész családot várták. A hétvégi családi rendezvények színes kínálata – melyeket a gyermekprogramok gazdagsága jellemzett – a hetvenes évekre tekint vissza, s a nyolcvanas években már hétvégi családi játszóházakat is látogathattak az érdeklődők. A kismamák számára a hetvenes és nyolcvanas években a munkahelyi közművelődés keretében és a területi művelődési házakban szerveztek kismamaklubokat, hogy – a gyermekfelügyelet biztosításával – felnőtt közösségben lehessenek. Ahogy a hetvenes évek közepétől a művelődési házak, úgy az – ebben az időszakban a közművelődési intézményrendszer részévé vált – úttörőházak is nyitottak a kisdobos (kisiskolás) és az óvodás korosztály, illetve a családok felé.1 Az óvodás kor alatti gyermekek és szüleik azonban csak a kétezres években váltak a művelődési házak egyik meghatározó célcsoportjává. Adódik a kérdés: miért pont a kétezres években terjedtek el ennyire a kisgyerekes családoknak szóló programok? Hiszen a GYES bevezetésével már 1967-től lehetővé vált, hogy 2,5 (majd 3) évig az anya gyermekével otthon maradjon, s a – GYES-nél magasabb összegű – GYED-et is már a nyolcvanas években bevezették (1987 óta a gyermek 2 éves koráig jár az anyának), azóta tehát már a magasabb jövedelműek is megtehetik, hogy szülés után még ne menjenek vissza dolgozni. A célcsoport („kisgyermekükkel otthon lévő anyák”) tehát már korábban is adott volt. Jelen tanulmány a kérdést több oldalról igyekszik megvilágítani, a témát több megközelítésből igyekszik körbejárni. A tanulmány e különböző nézőpontok szerint épül fejezetekre, melyekben egy rövid bevezetőt követően a konkrét példák leírását találja az olvasó.

E hagyományos programok továbbéléséről, átalakulásáról, kisgyerekekre specializálódásáról is szó lesz a tanulmányban.

A bevezetőben feltett kérdésre a válasz valószínűleg a szülői szerep újfajta megélésében keresendő. S ez nem független azoktól a kutatásoktól, amelyek többek között a kompetens csecsemőkről2, a kötődő nevelésről3 szóltak, s amelyek eredményei éppen ebben az időszakban váltak közismertté. S nem független természetesen az internet térhódításától sem, mely az információk elérését, a szakértőkkel (akik sok esetben tapasztalt anyatársat jelentenek) való kapcsolattartást igen megkönnyítette. 4 Ez a generáció már másképp – és erre talán a legjobb szó az, hogy tudatosan – készült a szülővé válásra, de nem feltétlenül volt ehhez tudása, és követendő mintát sem igen láthatott az előző generációkban. Régóta nem éltek már együtt a nagycsaládok, ráadásul a szülésnek, a gyermek gondozásának és a vele való együttlétnek más mintái alakultak ki az elmúlt évtizedekben. A szülés és a szülésre készülés meghatározó eleme a szülővé válásnak. Az új generáció felkészítésében fontos szerepet tölt be az Aktív Szülés Program, mely az Aranytíz Művelődési Központban (2008 óta Aranytíz Kultúrház) lelt otthonra. Az utóbbi két-három évben a perinatális szaktanácsadók is megkezdték tevékenységüket. S ugyan évente egyszer, de épp ezért koncentráltan jelennek meg a családalapítással kapcsolatos információk a Születés Hetén, a babahordozással kapcsolatos információk a Hordozós Héten. Ezen országos rendezvénysorozatok helyi eseményeinek, valamint a védőnői szolgálatok által szervezett szoptatással kapcsolatos rendezvényeknek gyakorta a művelődési házak adnak otthont, otthont adva így nem csak az információközvetítésnek, de a találkozásnak, az ünneplésnek, az örömnek – és a rendezvényhez kötődő kulturális programoknak is. 2

A Bölcsek a bölcsőben beszélő könyvcím: azt a szemléletváltást mutatja, ami az elmúlt 30 évben végbement. Tudományos kísérletek igazolják, hogy – a korábbi elképzelésekkel szemben – már az újszülöttek is rengeteg tudás birtokában vannak. Ez a tudományos ismeretterjesztő könyv 2001-ben jelent meg magyarul. (Gopnik – Meltzoff – Kuhl: Bölcsek a bölcsőben. Hogyan gondolkodnak a kisbabák? Typotex Kiadó, 2001.) John Bowlby 1969-ben fogalmazta meg a kötődéselméletet, melyet később kutatások sora bizonyított és finomított. A kötődéselmélet „forradalmisága” abban rejlik, hogy az anya és gyermeke között kialakuló kötődést önálló (nem a táplálkozással kapcsolatos) késztetésnek írja le, melynek megvalósulása a kisgyermek egész életére kihat. A kötődéselmélet gyakorlati megvalósulása a kötődő nevelés, válaszkész gondoskodás, mely a csecsemő, a gyermek valódi szükségleteinek, igényeinek figyelembe vételét, az ezekre adott azonnali és adekvát válaszokat jelenti, például: igény szerinti szoptatás, hordozás, együttalvás, nem hagyjuk sírni a gyermeket. A kötődő nevelés világszerte ismert népszerűsítője Dr. William Sears, akinek 2006-ban jelent meg könyve magyarul (Dr. Sears: Éjszakai gondoskodás, Sanoma Budapest Kiadó Rt., 2006.). A kötődéselméletet fogalmazza meg más megközelítésben a kontinuum-elv is, melyről Jean Liedloff ír magyarul 2007-ben megjelent könyvében (Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában. A kontinuum-elv. Kétezeregy Kiadó, 2007.) A népszerű babanet portál például, mely cikkeivel, az olvasók kérdéseire válaszoló szakértőivel és egyéb szolgáltatásaival, valamint az egymás közti beszélgetéseket támogató tematikus fórumokkal, chatszobával kifejezetten a gyermeket váró és kisgyermekes szülőket célozta meg, 2000-ben indult.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Szülők a XXI. században

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Aktív Szülés Program Az 1980-as években a hazai szülészeteken, amelyeken hagyományosan a gyógyítás és a megelőzés orvosi szemlélete határozta meg a gyakorlatot, szemléleti változás indult, melyben a szülő nő szempontjai is előtérbe kerültek. Ekkoriban indították el a kórházak a szülésfelkészítő tanfolyamokat is, melyeken – a kórházi elvárások alapján – információkat adtak a szülésre készülő anyáknak, légzőtechnikákat tanítottak, s a mozgás és a relaxáció is része volt általában ezeknek az alkalmaknak. Nagyon nagy volt az érdeklődés. Ilyen tanfolyamot tartott Békési Beáta klinikai pszichológus is, aki később – saját szakmai tapasztalatai alapján, melyeket egy külföldi minta (a londoni Active Birth Center) is megerősített – kidolgozta, elindította és azóta is vezeti a szülésre felkészülés egy új koncepcióján alapuló Aktív Szülés Programot (ASZP). A program alapgondolata, hogy nem csak minden szülés más, hanem kinek-kinek a készülődése, anyaságra, apaságra és szülésre való ráhangolódása is más-más utat követ. Ezért a párok a különböző szintű belső munkát és részvételt kínáló programok egyes óráiból teljesen tetszőleges összetételben és óraszámban állíthatják össze a leginkább „testre szabott” felkészülési programjukat. A 2000-ben az ELTE-n indult program kínálata egyre bővült: interdiszciplinárissá vált, s célcsoportja is tágabb lett. Ennek oka egyrészt az volt, hogy a résztvevők igényeinek megfelelően alakították a programot, így indultak el például a szülésre felkészítő csoportok „folytatásaként” a szülés utáni, majd a kisgyerekes csoportok. Másrészt az ASZP nyitott volt a szakemberek felé is, így bővült a program táncterápiával, babamasszázzsal stb. Az Aktív Szülés Program iránt nagy volt az érdeklődés, a koncepció működőképesnek bizonyult, pedig nem volt előzménye (egy évvel korábban indult a – szintén a kórháztól független szülésfelkészítést felvállaló – Szülősuli, de más koncepcióval). A nők nagyon hamar visszataláltak a kompetenciájukhoz, mindenki tudta, hogy mire van szüksége. Szerencsés egybeesés volt, hogy az ASZP épp 2003-ban, az Aranytíz Művelődési Központ5 újranyitásakor keresett – az egyetem és egy babás áruház után – új, belvárosi helyszínt, ekkor vette bérbe a művelődési központ két alagsori termét – s annak előterét és kiszolgáló helyiségeit. Az Aktív Szülés Program kapott egy befogadó belvárosi helyszínt (baráti bérleti díjjal), nyitott és segítőkész munkatársakkal, s kapott egy kiszolgáló infrastruktúrát (többek között recepciót). Az ASZP megjelent a művelődési központ kínálatában és hirdetési felületén, s bár a házon belül független programként működött, neve összefonódott az Aranytízzel, s kölcsönösen erősí5

2008-ban a fenntartó kerületi önkormányzat Kft.-vé alakította az Aranytíz Művelődési Központot, mely az Aranytíz Kultúrház nevet vette fel.

tették egymás jó hírnevét. Közösen jelentek meg egyik évben a Belvárosi Napok Erzsébet téri rendezvényén, de ennél nagyobb jelentőségű volt, hogy az ASZP és a Nők Lapja által közösen szervezett havi rendszerességű kismama klubnak szintén az Aranytíz adott otthont. Itt ünnepelte az Aktív Szülés Program – nyílt nappal és más, kapcsolódó rendezvényekkel – a 10. születésnapját, 2011-ben azonban – a résztvevői létszám csökkenése miatt – visszaköltözött az egyetemre. Az ASZP látogatói magukénak érezték a házat és programjait, sokan jöttek el a gyerektáncház alkalmaira is. Az Aktív Szülés Program jelenlétének következménye volt, hogy az Aranytíz bababarát hely lett, hogy több évben is a Születés Hete rendezvénysorozat egyik központi helyszíne volt, s itt rendezték a II. Bábakonferenciát is.

A szemléletváltást jól tükrözi, hogy a szülés-születést és az akörüli időszakot (a fogantástól az első életévekig – majd tovább) holisztikusan, rendszerszemlélettel megközelítő perinatális tudomány 2007 óta önálló szakként tanulható a felsőoktatásban: a perinatális szaktanácsadó szakirányú továbbképzési szak6 első hallgatói 2009-ben vehették át diplomájukat. Közöttük volt Csörgő Andrea is, aki a CSÖRGŐ Szülőhangoló Program keretében tart gyereknevelési tanfolyamokat többek között a csepeli Rákóczi Kert Civil és Közösségi Házban, valamint a Klauzál Házban (hivatalos nevén Klauzál Gábor Budafok-Tétény Művelődési Központban). A 16 alkalomra szervezett tanfolyamok – melyekbe alkalomszerűen is be lehet kapcsolódni – körbejárják a szülőknek legkevésbé egyértelmű témákat, s ebben fontos közreműködők maguk a szülők, akik megosztják egymással kérdéseiket, tapasztalataikat, gondolataikat.

A szülői szerepet központba helyező rendezvénysorozatok Augusztus első hete a szoptatás világhete (World Breastfeeding Week), augusztus első napja az Anyatej Világnapja. Ezen ünnepekhez kapcsolódva, vagy ezektől függetlenül a kerületi védőnői szolgálatok rendeznek szoptatással kapcsolatos rendezvényeket, melyeknek jellemzően a helyi művelődési házak adnak otthont. 6

A képzést az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Affektív Pszichológiai Intézeti Központ és a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság gondozza.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Perinatális szaktanácsadók és tanfolyamaik

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

2003 óta rendezik meg Magyarországon a Születés Hetét. Az országos programsorozat szervezeti háttere változott ugyan az idők folyamán, de az eredeti célkitűzés változatlan maradt: az érintettek számára hozzáférhetővé tenni a szüléshez kapcsolódó információkat, hogy tájékozottan hozhassák meg döntéseiket. A Születés Hete alapelvei szerint a várandósság és a szülés nem kóros életesemény, hanem természetes folyamat, melyben a szülő nő szükségletei és vágyai alapvető fontosságúak, s minden nőt és magzatot megillet a méltó módon szülés és születés (a természet rendje szerint, a tudomány támogatásával) – nem a szülés helyszínén, hanem háborítatlanságán van tehát a hangsúly. A várandósság és szülés témája mellett természetesen a szoptatás és annak támogatása is az alapelvek között szerepel. Bármely magánszemély, közösség, civil szervezet, intézmény csatlakozhat a kezdeményezéshez, aki ezen alapelveket elfogadja, és a Héthez kapcsolódó rendezvényét ezek alapján szervezi meg. A művelődési házak jellemzően nem helyi szervezőként, hanem befogadóként vesznek részt a Születés Hetén – de természetesen vannak olyan házak, amelyek saját szervezésű programsorozatot kínálnak. Többször is szervezett Születés Hete rendezvénysorozatot például az Erzsébetvárosi Közösségi Ház (most ErőMűvHáz Nonprofit Kft.), a Csekovszky Árpád Művelődési Ház, a Corvin Művelődési Ház – Erzsébetligeti Színház. A Hét programjai mind a tartalmat, mind a formát tekintve igen változatosak: a háborítatlan szülésről, a párkapcsolatról szóló előadások, beszélgetőkör, siratószoba olyan szülőknek, akik elveszítették magzatukat, kisbabájukat, születésmese gyerekeknek, jógafoglalkozás, filmvetítés a koraszülötteknél alkalmazható PIC-i kengurúkról, kerekasztal-beszélgetés, fotókiállítás – hogy csak néhányat említsünk az országosan több tucat helyszínen zajló több száz program közül. A hordozóeszközök (pl. hordókendő) használata – melyek segítségével az anya testközelben hordozhatja gyermekét – Magyarországon a kétezres években kezdett terjedni7, ekkor indultak a hordozást oktató tanfolyamok, s a tanfolyami oktatókat, hordozási tanácsadókat képző tanfolyamok is. A hordozó kismamák egy része egy amerikai tematikus portálnak is aktív fórumozója volt, innen szereztek tudomást a minden év október elejére szerveződő Nemzetközi Hordozós Hétről. Sikerült az itthoni társakat is megnyerni az ügynek, így Magyarország rögtön az első évben, 2008-ban csatlakozott a kezdeményezéshez. (A rendezvény hatására a következő évben megalakult az Ölelés Babahordozó Egyesület – rövidebb és ismertebb nevén Ölbebaba –, amely a koordinátor, s három éven át a központi program

A hordozásnak természetesen ennél sokkal régebbi története van mind a magyar, mind más népek kultúrájában. A hordókendő megújítása és „városi használata” azonban csak a hetvenes években kezdett terjedni Németországban (1972-ben indult a gyártás), s a kilencvenes évek végére érkezett Magyarországra (a magyar hordókendők gyártása is ekkor indult).

A művelődési ház mint közösségi tér: hogy a lakóhelyünk az otthonunk is legyen Minden településen szükség van közösségi terekre, nagyvárosban, ahol az emberek zárkózottabbak, a lakások szigorúan a magánszférához tartoznak (a panellakások ráadásul még kicsik is), talán még nagyobb szükség. A település élhetőségének – és társadalmi életének – egyik fokmérője, hogy vannak-e közösségi terei (azok milyenek, hogyan működnek). Mert ha van hely és alkalom a találkozásra, ha vannak „felületek” a kommunikációra, akkor kötődések jönnek létre, akkor közösségek alakulnak – és értelmet nyer a helyi társadalom fogalma. A közösségi tér lényege tehát az a lehetőség, amit a találkozásra, beszélgetésre nyújt – függetlenül attól, hogy ez a hely fedett-e, vagy a szabadban található, függetlenül attól, hogy egyébként ez a hely milyen szükséglet kielégítésére szolgál (pl. vásárlás, szolgáltatás, rekreáció). A közművelődési intézmények is közösségi terek, mégpedig a helyi társadalom minden tagja számára nyitott közösségi terek. A kisgyermekes családok igényeit is ki kell elégíteniük olyan környezettel és olyan szolgáltatásokkal, amelyek biztosítják, hogy ezek a családok egymásra találjanak és otthon érezzék itt magukat, legyen ez a hely a házon kívül, vagy azon belül. Az adottságok természetesen jelentősen befolyásolják, hogy egy-egy ház mennyiben tudja ezt a küldetését betölteni, de sok jó példát találunk.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

szervezőjének szerepét vállalta.) 2008-ban még egy kávézó volt e programok helyszíne, 2009-ben és 2010-ben a Kesztyűgyár Közösségi Ház fogadta be a rendezvényt. (A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy nem sikerült megszólítani a nyolcadik kerületi kismamákat, máshonnan pedig többen nem mertek kisgyerekkel a Mátyás térre utazni, így 2011-ben a szervezők új helyszínt kerestek.) A központi rendezvények mellett mindig voltak helyi események, amelyek vagy egy-két napos programmal, vagy egész hetes programsorozattal színesítették a kínálatot, s hozták helybe a hordozás ünnepét. A későbbiekben szólunk a – művelődési házakhoz kötődő – hordozós klubokról. Vezetőik a Nemzetközi Hordozós Hét helyi programjait a klubnak otthont adó házban szervezik: Csepelen a Királyerdei Művelődési Házban, a XIII. kerületben az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban. (A Corvin Művelődési Ház – Erzsébetligeti Színházban otthonra talált Kertvárosi Babahordozó Hétről a későbbiekben még lesz szó.) A Nemzetközi Hordozós Hét a babahordozásról – ugyanakkor annál sokkal többről szól. A programokon sok minden megjelenik, ami szemléletében a hordozáshoz kötődik, például a szoptatás, alvás - altatás, az anya és apa szerepek, a környezettudatosság, s természetesen kulturális programok, köztük gyerekprogramok is helyet kapnak.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Terek a házon kívül: játszóterek A kisgyermekes családok egyik fontos élettere a játszótér. Nem is gondolnánk, hány művelődési házhoz tartozik játszótér, mely a háztól és az ott folyó programoktól függetlenül is látogatható, ugyanakkor a játszóteret látogatók igénybe vehetik a ház infrastruktúráját. Kezdjük mindjárt az Orczy Parkkal, ahol az épületen belül nem jellemző az ennek a célcsoportnak szóló program. A park viszont közpark: egy hatalmas zöld terület, amelyen – a tó, a sportpályák, a kalandpark mellett – játszótér és KRESZ-park is található. A park üzemeltetése (így például a játszótér karbantartása is) az Orczy Kert Szabadidő Központ, majd utódszervezetei feladata (jelenlegi üzemeltetője a Józsefvárosi Kulturális és Sport Nonprofit Kft.). Természetesen ilyen adottságok mellett a családi rendezvények is sokszor a parkban zajlottak: majális, gyereknap, Józsefvárosi Napok8… (Az Orczy Park sorsa jelenleg bizonytalan, mert a 2012-ben létrehozott Nemzeti Közszolgálati Egyetem székhelyeként az Orczy Kert területét jelölte meg a kormányhatározat.) A Marczibányi Téri Művelődési Központ (a ház saját elnevezésével „Marczi közösségi tér”) játszótere is hosszú múltra tekinthet vissza. Szakall Judit – aki 19 éven át volt az intézmény (szellemiségében máig ható) igazgatója – azt vallotta, hogy kultúrát, minőségi kultúrát csak esztétikus környezetben lehet átadni. Ennek szellemében az épület melletti kutyafuttató helyén játszótér épült, nem is akármilyen: a Főkerttől kapott mozaikdarabokból egy igazi patakocskában tanyázó teknős és bálna készült. A mozaikok mára megkoptak, víz sem csordogál már, a kis játszótér viszont megfelel a mai kor elvárásainak (a ház lehetőségei szerint folyamatosan karbantartja, felújítja a játékokat), s szívesen látogatják a környéken lakók. A II. kerület másik közművelődési intézményét (a két intézmény 2012 nyara óta egységes igazgatás alatt működik), a Klebelsberg Kultúrkúria épületét 2005ben adták át, s pár évre rá a játszótér is elkészült: a felső szintre a Csilléri Orsolya és Fenyvesi Gábor képzőművész házaspár tervezte az egyedi játékeszközökből álló Mátyás király játszóudvart, mely azóta is folyamatosan bővül. A városkapun áthaladva a gyerekek megláthatják a fekete sereg katonáit, lecsúszhatnak a Kinizsi Pál csúzdán, Mátyás asztalának serlegeiben homokozhatnak, a farönk mászóka és a többi játékeszköz a kolozsvári bíró meséjét idézik… Az alsó szinten nincs kiépített játszótér, csak egy nagyobb zöldterület, melyre műanyag mobil játékokat tesznek ki. 8

Ld. e programokról részletesebben: Módszertári füzetek /különszám, A közművelődés házai Budapesten 8. köt. Fenyves Kornél: A józsefvárosi Kulturális és Sport Nonprofit Kft.-egy örökké változó intézmény története. Szerk Slézia Gabriella, Kiadó: BMK, 2012.

A Zöld Park területen kiépítettek egy „mezítlábas ösvényt” (kaviccsal, aszfalttal, fenyőkéreggel, sóderrel, homokkal borítva), ezen kívül több ismeretterjesztő, képességfejlesztő kültéri játék (pl. madárszárny fesztávmérő tábla), valamint madáretetők és odúk találhatók ezen a területen.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A kismamák azonban szeretik ezt a játszóterületet is, mert a büfé félkörív terasza erre kerekedik – így kínálva ideális találkozóhelyet (amíg a szülők kávéznak és beszélgetnek, a gyerekek szülői felügyelet mellett játszhatnak). A MOM Kulturális Központ zárt, füves, árnyas játszótere régóta ismert és kedvelt a kisgyermekes családok körében. A 2011-ben megújult intézménynek a kertje és játszótere is megújult, új elemekkel, új játékokkal bővült. Az Óbudai Kulturális Központ Csillaghegyi Közösségi Házának udvarán egy kis közlekedési parkot és játszóteret alakítottak ki. A közlekedési parkhoz saját „gépkocsi”-állomány is tartozik (kismotorok, triciklik), a játszótér pedig egy régi GANZ villamoskocsival is büszkélkedhet. Mivel a – családi házas – környéken nem nagyon van (ilyen színvonalú) játszótér, ráadásul itt a ház infrastruktúrája is használható (külön gyerek WC-t és mosdót is kialakítottak), a játszóteret szívesen használják a környéken lakók. A családi programokon a játszótér együtt él a rendezvénnyel, s a kisgyerekeknek szóló foglalkozások után is szívesen maradnak a családok egy kis játszóterezésre. Nem a művelődési házhoz tartozik, mégis itt kell megemlítenünk a rákospalotai Csokonai Művelődési Központ közelében – a Rädda Barnen és az Eötvös utca sarkán – 2011 nyarán kialakított játszóteret, mely a művelődési központ Baba-Mama klubjához is szorosan kötődik: A játszótér terveit a Baba-Mama klubbal vitatta meg az önkormányzat illetékese, s a játszóteret a klubtagok annyira magukénak érezték, hogy sokáig ők nyitották és zárták a teret. A játszóteret a ház is „befogadta”: havonta egyszer (hétköznap délután) Miénk a játszótér címmel ingyenes családi programot szervez, melyen a népszerű arcfestés mellett különböző kézműves foglalkozásokkal, esetenként táncházzal várja a környéken lakókat. Ezeken az alkalmakon olyanok is részt vesznek, akik a művelődési központ épületen belüli programjait egyébként nem látogatják. A rendezvény önkéntes segítői (az arcfestő, a kézműves foglalkozást vezetők) a Baba-Mama klub tagjaiból kerülnek ki. A Csokonai Művelődési Központ Kozák Téri Közösségi Háza (Rákospalota szélén) szintén kezdeményezője egy játszótérnek: az önkormányzat Miénk a tér pályázatán kérték, hogy a Kozák térre a régi, lebontott játszótér helyén új épüljön. Az elképzeléseket a helyi szülőkkel és gyerekekkel közösen alakították ki, ennek megfelelően épült fel az árnyat adó, nagy fák alatt először a Zöld Park tanösvény9, majd a játszótér 2012 nyarán, mely jó időben mintha – a későbbiekben ismertetendő – játszóház

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

kihelyezett helyszíne lenne. A kapcsolódás nem csak spontán módon alakul: a ház havonta kihelyezett programot tart a játszótéren. Szintén nem a művelődési házhoz tartozik, de mégis összetartozik a Józsefváros Magdolna-negyedében található Mátyás téri Kesztyűgyár Közösségi Ház, s a vele szinte egy időben kialakított Mátyás téri játszótér. Az önkormányzat – uniós támogatással megvalósuló – szociális város-rehabilitációs programjának, a Magdolna Negyed Programnak ugyanis a közösségi terek, közterek rehabilitációja és egy új, közösségi-kulturális-szociális hely létrehozása is a céljai között szerepelt. A Mátyás tér egyedülálló módon, a tervezéstől az átadásig közösségi részvétellel (vagyis a helyi lakosság bevonásával és aktív részvételével, a helyi közösség igényeire építve) újult meg. A Mátyás tér közösségi térként azért is tölt be fontos szerepet, mert a környéken lakók alapvetően a gangon és az utcán töltik a szabadidejüket. Ezért aztán a közösségi ház is rendszeresen kilép közösségi programjaival a négy fal közül, s különböző rendezvényeit, például a havonta megrendezett családi délutánokat – jó idő esetén – a téren tarja.

Terek a házon belül: játszóházak Ahogy a játszóterek szabadtéren állnak folyamatosan a kisgyerekes családok rendelkezésére, úgy a játszóházak ugyanezt zárt térben kínálják: a játszóház egy hatalmas beltéri játszótér vagy egy nagy gyerekszoba, ahol a szülők a gyerekükkel – és más szülőkkel és gyerekeikkel – tölthetik el a szabadidejüket kötetlenül. Játszóházakat jellemzően gazdasági társaságok tartanak fenn, s a működtetés meghatározó szempontja a gazdaságosság, a belépődíjakból származó bevétel. A játszóházak egy részének kialakítása is azt célozza, hogy a gyerekek (akár a nagyobbak is) el tudjanak tölteni itt rövidebb-hosszabb időt anélkül, hogy a szülő aktív részvétele szükséges volna. A közművelődési intézményekben működő játszóházakban természetesen a közművelődési szempontok kerülnek előtérbe: a kisgyermekes családok számára kulturált – és kulturális – környezetben közösségi tér biztosítása jelképes használati díjjal – , s alapvetően a szülő és a gyermek közös aktivitására épülnek. A játszóház sokszor helyszínt ad a célcsoportnak szóló rendszeres vagy alkalmi foglalkozásoknak, programoknak is, de arra is lehetőséget nyújt, hogy a ház más termében tartott szűk egy órás foglalkozás után ide betérve a családok akár az egész délelőttöt a házban töltsék el. Az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban 2010 nyarán nyílt meg a Tücsöktanya Családi Játszóház. (Érdekes előzmény, hogy két évvel korábban is működött itt játszóház egy évadon keresztül – vállalkozói alapon.) A játszóház létesítésére

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

vonatkozó lakossági kezdeményezést és a ház szándékát az önkormányzat a kerületi családok életminőségének javítása érdekében támogatta, a játszóház működtetésének anyagi hátterét biztosítja – így a kerületi lakosok lényegében ingyen látogathatják a játszóházat. Jönnek is örömmel az óvodás kor alatti gyerekekkel, vagy az óvodás gyerekkel, amíg a nagyobb testvér valamelyik délutáni tanfolyamon vesz részt. A játszóház berendezésénél fontos szempont volt az esztétikus környezet s az otthonosság megteremtése. A játszóházba Kő Boldizsár tervezte a Csodakút bábparavánt, a játékeszközök természetes anyagokból készültek – s a családok valóban otthon érzik itt magukat: az anyukák is lepihennek a babzsákokon, az apukák a szőnyegen hasalva játszanak… A bábparaván pedig önálló életre kelt: a Csodakút színház ihletője lett, amely havonta egy-két alkalommal kínál színházi élményt a legkisebbeknek. (Az első négy előadást a bábszínházi – és újabban babaszínház – körökben jól ismert Érsek-Csanádi Gyöngyi kifejezetten erre a helyszínre írta, rendezte és játszotta.) A játszóházban nem a Csodakút színház az egyetlen rendszeres program, heti, illetve kétheti rendszerességgel van pszichológiai tanácsadás és Mesekuckó (valamint egy másik teremben Tücsöktorna és Baba-Mama torna). A szabad játszási lehetőség a programok alatt is biztosított. Havonta két hétvégi Tücsöktanyás családi programot is kínálnak (melyeknek csak egyik helyszíne a játszóház): egy táncházit és egy színházit, kézműves és társasjáték programelemmel kiegészítve. A játszóház új dimenziót nyitott a ház életében, működésével (hétköznapokon egész, hétvégén fél napos nyitva tartással), programjaival a kisgyerekes családok a ház meghatározó látogatói csoportjává váltak. (2011-ben 7.545 fő (gyermek és felnőtt) látogatta a játszóházat, és 1.783 fő vett részt a játszóházas hétvégi programokon.) Szükség is volt erre a nyitásra, hiszen a kerület(rész) lakossági összetétele az építkezések hatására igen megváltozott: az új lakóparkokban sok a kisgyerekes család, s ehhez a gyermekháznak is alkalmazkodnia kellett. A Bálint Ház 1994 őszén nyitotta meg kapuit. Az idősek mellett a kisgyerekes családok a kezdetektől meghatározó látogatói voltak a háznak, ezért érhető, hogy az Éden játszóház szinte egyidős a házzal. A hétköznap szinte folyamatosan nyitva tartó játszóház barátságos, tágas teremben kapott helyet, melynek különlegessége a galéria kis kuckója, ahonnan egy széles csúszdán lehet a földszintre érkezni. A játszóházban két óvónő váltja egymást, s néhány órára – például amíg a szülő a ház konditermében edz – gyerekfelügyeletet is vállalnak (ezt a lehetőséget külön bérleti konstrukció is támogatja). A játszóházi gyerekfelügyelet tette lehetővé az önkormányzat által támogatott kismama angol és számítástechnika tanfolyamokat is.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A Bálint Ház sajátos helyzetéből adódóan (a magyar zsidó közösség otthona, ugyanakkor helyi közösségi tér) a játszóházba messzebbről is járnak családok, és magas a külföldi látogatók aránya. A játszóházban heti rendszerességgel baba-mama klub, valamint egy – pszichológus által vezetett – anya klub működik, s a játszóházat vezető egyik óvónő kéthetente bábjátékot ad elő. A hétvégi családi programoknak a játszóház (mely ilyenkor az előtér egy részét is elfoglalja) az egyik helyszíne. A ház különdíjas szolgáltatása, hogy a nyitva tartáson kívül születésnapi buli szervezését vállalják a játszóházban. A Csokonai Művelődési Központ Kozák Téri Közösségi Háza korábban családi ház volt, kis termeiben csak kis létszámú csoportok működhetnek – ez is az otthonos, családias légkört erősíti. Tóthné Bezerédi Erika – aki korábban 15 éven át a helyi óvodában dolgozott óvónőként, 2001-ben lett az intézmény igazgatója, ekkor alakította ki a kb. 40 négyzetméteres teremből a játszószobát, mely a ház nyitva tartási idejében minden betérő számára térítésmentesen látogatható. Délután a gyerektanfolyamok közönsége (és kistestvéreik) töltik meg, délelőttönként az óvodás kor alatti korosztályé a terep, ilyenkor a folyosó is megtelik kismotorral száguldó gyerekekkel. A szülők maguk szervezték meg, hogy (a gyerekjóga órák alatt és után) egymás gyerekeire felváltva vigyázva maguknak egy kis szabadidőt teremtsenek. Újabban jó időben erre már a közeli játszóteret is igénybe tudják venni, s a szervezést megkönnyíti, hogy a csomagok a házban maradhatnak. A játszóház a mindennapokban és a családi rendezvényeken (pl. Kozák téri napok) programoknak és kluboknak is otthont ad: heti egy délelőtt például a Törpike klub ad teret a kisgyerekes családok találkozásának, beszélgetésének, tájékozódásának. Születésnapi zsúrra a terem bérlése itt is kedvelt szolgáltatás. Az Újpesti Kulturális Központ Lóverseny téri Közösségi Házának (2012 nyaráig a Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ Közösségi Háza) játszóházát Hancurka Baba-mama klubnak hívják. Játszóházként működik, hiszen a közösségi ház egyik terme az állandó otthona, hétköznapokon egész nap nyitva tart, s jelképes tagsági díj ellenében kötetlenül látogatható. A klub elnevezés azonban arra utal, hogy a közösség itt jobban előtérbe kerül. A közösségi ház, mely egy tízemeletes panelház földszinti részén működik, korábban pártház volt. Mivel a lakótelepen sok a kisgyerekes család, idővel egyértelművé vált, mire van szükség: 2002-ben a tanácsterem szobáját játszóházzá alakították. (A játszóház ötlete a – későbbiekben tárgyalandó – újpalotai Kanga klubból jött.) Az ÁMK-n belül működő bölcsődéből hozott bútorok adták a berendezés alapját, ezek mellé új bútorokat is vásárolt a ház. A játszóházat hamar belakták a családok. Az indulás idején a református istentiszteleteknek is a közösségi ház adott otthont: innen

10 Erdélyi

Ágnes pszichológus, családterapeuta, Nagy Petra iparművész és Simon Judit jogász

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

is csatlakoztak kismamák. (Azóta már saját kismama klubja van mind a református, mind a katolikus közösségnek.) Lelkes kismamáknak köszönhetően jó közösség alakult, s önkéntes felajánlások színesítették a programkínálatot: így indult el az azóta is kéthetenként összejövő foltvarró klub, melyet egy szabadidejében foltvarrással foglalkozó egykori kismama tart a játszóházba járóknak (később idősek is csatlakoztak), valamint a szoptatási tanácsadásra épülő havi rendszerességű klubdélelőtt. Ezeken kívül hetente kétszer baba-mama torna van a játszóházban. Az Újpesti Kulturális Központ másik intézményében, az Ifjúsági Házban is (korábban Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház) egyre fontosabb szerepet kapnak a kisgyerekes családok. Amellett, hogy sorra indulnak számukra az új foglalkozások, ma már heti rendszerességgel tartják a Babajátszót, mely nagy népszerűségnek örvend: a program másfél órájára játszóházzá alakul a nagyterem. A Klebelsberg Kultúrkúriában működő MAGHÁZ Baba-mama klub sem játszóházként nevezi magát, s állandó helyiség híján heti két délelőtt áll csak a családok rendelkezésére. Mégis itt mutatjuk be, mert koncepcióját tekintve a MAGHÁZ egy játszóház, sőt, talán a játszóház ideáltípusa. (Még az elődintézményben, a Petőfi Művelődési Központban kezdte meg működését 2002-ben, a helyi védőnő által működtetett baba-mama klub utódjaként.) A – francia gyermek-pszichoanalitikus, Françoise Dolto Zöld Ház modellje alapján működő – MAGHÁZ célja, hogy teret adjon. Teret a játékra és a találkozásra, s ezáltal teret arra, hogy a gyermek – a szülő biztonságot adó jelenlétében – eltávolodjon a szülőtől, más gyerekekkel, más felnőttekkel kapcsolatba kerüljön, a közösségi együttléttel járó szabályokat megtanulja. Azt az átmeneti teret, amely a mindenperces szülő-gyermek együttélés és a nevelési intézmények között van, ezáltal segítve a gyermek szocializációját, közösségi életét. Ugyanakkor nem csak a gyermeket, a szülőt is szocializálja. A klubvezetők hozzáállása a gyerekekhez és a felnőttekhez, személyükhöz, problémáikhoz (amelyek egy élethelyzet természetes velejárói) észrevétlenül is mintát ad a szülőknek. A MAGHÁZ azt a teret alakítja ki, amelyet korábban nem kellett kialakítani, hiszen a nagycsaládban, a helybeli kisközösségekben eleve adott volt. Mindehhez figyelmet is ad, olyan speciális, személynek és személyre szóló figyelmet (szülőnek és gyermeknek egyaránt), mely nem tolakodó. Itt mindenki fontos és egyenrangú, épp ezért tiszteletben tartják azt is, ha valaki nem kíván beszélgetni, ha beszélni szeretne, meghallgatják, és ha problémájára megoldást keres, a keresésben segítenek, nem a választ adják meg. A MAGHÁZ-nak három klubvezetője van10 (váltásban, egy-egy alkalommal ketten vannak jelen), köztük egy pszichológus. A tágas és világos terem közepén nagy szőnyeg babzsákokkal, játékokkal, a terem szélén körben székek, a két terület között motorozhatnak (csak) a gyerekek. (Ez az egyik

együttélési szabály, melynek megtanulására időt és teret adnak.) Asztaloknál lehetőség van egyszerű kézműveskedésre, és egy kis inni- és nassolnivaló is rendelkezésre áll. A szülőknek itt nincs dolga: pihennek, játszanak, beszélgetnek – s ezzel önmagukat gyógyítják, erősítik.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A közösségi színterek kultúrája A közművelődési intézmények nem csupán közösségi terek, kultúraközvetítő intézmények is egyben. S nem csak a szűk értelemben vett kultúra (művészet) közvetítői a programjaikon keresztül, hanem puszta létükkel a mindennapi kultúra közvetítői is. Kultúrát közvetítenek azzal, ahogy kinéznek, amilyen tereket kínálnak, amilyen szolgáltatásokat nyújtanak, ahogy a munkatársak a látogatókhoz viszonyulnak. Kultúrát közvetítenek és értéket adnak, amely mértékül is szolgál, mert a művelődési házak intézmények, ráadásul kultúraközvetítő intézmények: amit a látogató itt kap, azt értékes kultúrának fogadja el. Úgy is mondhatjuk, hogy ideális esetben egy közművelődési intézmény azon „hatások” egyike, amely képes befolyásolni a helyi társadalom (s ezáltal a „nagy” társadalom) kultúráját és értékrendjét. Fontos üzenet minden apró jel (a térkialakításban, a szolgáltatások között), ami azt közvetíti: a kicsik és szüleik fontosak nekünk. A Bababarát Terület címet a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság (mely többek között az Egészségügyi Minisztérium, a WHO és a UNICEF közreműködésével alakult újra) azért alapította 2008-ban, hogy a legkülönbözőbb típusú intézményeket arra ösztönözze, hogy lehetőséget nyújtsanak a nyugodt, kulturált körülmények közötti szoptatásra, a kisgyermek ellátására – olyan helyek kialakításával, ahol az édesanya nyugodt körülmények között megszoptathatja, tisztába teheti gyermekét. Ideális esetben ez egy külön helyiség, de ha ez nem megvalósítható, akkor csak egy kényelmes fotel egy félreeső helyen. A bababarátsághoz tartozik a személyzet támogató hozzáállása is. A helyiség kialakításához pályázati támogatást is elérhetővé tettek. A fővárosi közművelődési intézmények közül Bababarát Terület (a 2012. januári állapot szerint) a Klebelsberg Kultúrkúria, az Óbudai Kulturális Központ (OKK), valamint az OKK Csillaghegyi és Békásmegyeri Közösségi Háza, illetve az Aktív Szülés Program, amely 2011-ig az Aranytíz Művelődési Központban (mai nevén Aranytíz Kultúrházban) működött. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy más házak nem törődnek a kisgyermekes családokkal. Ahol babás programok vannak, ott a hozzáállás mindenképp támogató, s megoldják, hogy a szoptatáshoz, pelenkázáshoz helyet biztosítsanak – ha máshol nem tudnak, akkor az irodában.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Az akadálymentesített házakban a babakocsi-közlekedés is megoldott (a babakocsik tárolására is találnak általában valami megoldást), s a mozgássérült mosdókba pelenkázó is szokott kerülni. A kisgyermekes családoknak kínált foglalkozásokon a termet természetesen bababarát módon rendezik be, de kérdés, hogy a terem tágabb környezete lehetőséget ad-e a foglalkozáson kívüli idő – főképp a várakozás – kellemes eltöltésére. Gyakori, hogy a szülő a nagyobb gyereket hozza délutáni foglalkozásra, melyet a kistestvérrel együtt vár végig. Van, ahol sikerül egy játszószobát, játéksarkot kialakítani. A Wekerlei Kultúrházban a bejárat melletti kis szobát (az úttörőház idejében ez volt a ruhatár) alakították át a 2010ben zajló felújítás során baba-játszószobává, a szoptatós fotel is itt kapott helyet. A nemrég nyílt Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtérben 2011-től jelennek meg a kisgyerekes családoknak szóló programok hangsúlyosan. Több éven át a Szebben Szeretnék Járni Egyesület is itt tartotta mozgásfejlesztő foglalkozásait óvodásoknak és óvodáskor alatti gyerekeknek, azt a termet, melyet akkor részben az ő játékaikkal rendeztek be, azóta is játszószobaként használják. A Marczibányi Téri Művelődési Központban is kialakítottak egy játszósarkot a babás foglalkozásoknak helyet adó terem környezetében, melynek falát kedves figurák díszítik: a művelődési központ saját kiadású mondókás könyvének illusztrációit a ház munkatársai festették a falra. A játszósarokban nem csak játékok, könyvek is várják a családokat, mindig megújuló kínálattal. További lehetőség a kert, a belső udvar esztétikus és közösségi célú kialakítása, ahogy ezt például Wekerlén és a Marczin láthatjuk (mindkettő Madárbarát kert). A Marczi belső udvara üde kis oázis, melyben 2012 őszéig még egy aranyhalas tavacska is helyet kapott – a gyerekek nagy örömére. (Wekerlén is vannak aranyhalak az épületen belül, egy hatalmas akváriumban. Az akváriumhoz egy – az állvány alá csúsztatható – fellépőt is terveztek, hogy a halakkal a kisebbek is szembenézhessenek.) A Wekerlei Kultúrház kertjének kialakításakor sikerrel ötvözték azt a két elvárást, hogy nagyobb közönség számára szóló programok helyszíne lehessen, ugyanakkor a csendes elvonulásra, kiscsaládi együttlétre is alkalmas legyen. Az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház Tücsökkertjének játszótere ahhoz túl kicsi, hogy a családok ide járjanak játszóterezni, de ahhoz tökéletes, hogy a ház kisgyerekes látogatói kinti közösségi térként használják. Nem véletlen a név: a Tücsökkert a Tücsöktanya Családi Játszóház „meghosszabbítása”, a Kő Boldizsár által tervezett hajóhomokozóval, tücsökcsúszdával, hercegnőmadár hintával a benti hangulatot hozza a kertbe. A bababarát környezet a – nem kifejezetten a kisgyermekeknek szóló – programok, családi rendezvények során is jelzésértékű. A Klebelsberg Kulturkúriában ma is működnek az elődintézményben, a Petőfi Művelődési Házban elkezdett – havi

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

rendszerességű, tematikus – hétvégi Csiribiri családi délutánok, ahová az egész családot elvárják. Ahhoz, hogy a rendezvény valóban egy felszabadult családi együttlét lehessen, a babáknak is teret kellett biztosítani: a terem egy részét ezért ún. hempergővé alakították, s a megfelelő játékeszközökkel rendezték be. A hempergő a szabadtéri rendezvényeken is a családok rendelkezésére áll kültéri változatban. S hogy a kicsik – ha akarnak – az asztaloknál folyó kézműves tevékenységekbe is bekapcsolódhassanak, etetőszékeket tesznek az asztalokhoz, így az alkotásnak nincs már akadálya. A KMO Művelődési Ház munkatársai is felismerték, hogy a városünnepi nagyrendezvényen szükség van egy babasátorra. Nem csak azért, hogy ez a legkisebbek számára egyfajta programhelyszín legyen, hanem elsősorban azért, hogy a nyüzsgő forgatagban legyen egy nyugodt sziget, ahol baba és családja megpihenhet, ahova el lehet vonulni szoptatni, tisztába tenni a gyereket.

Közösségi szolgáltatások: babaruhabörze A közösségi szolgáltatás kettős célt szolgál: kielégít egy meglévő igényt, miközben újabb lehetőséget teremt a találkozásra. Sok házban tartanak rendszeresen a kisgyermekes családoknak szóló börzéket, például az Újpesti Kulturális Központ Ifjúsági Házában (babaruha- és játékbörze), a Csepeli Munkásotthonban (babaruhabörze), a Csili Művelődési Központban (bababörze), a TEMI Fővárosi Művelődési Házában (babaruha- és gyermekholmi-börze), a Rákoskerti Művelődési Házban (baba- és gyermekruhabörze), a Rákoscsabai Közösségi Házban (babamama börze), a Kondor Béla Közösségi Házban (baba-mama holmik börzéje) – és még folytathatnánk a sort. Látható, hogy a megnevezések különböznek ugyan egymástól, de a lényeg mindenhol ugyanaz: lehetőséget teremteni a családoknak a kinőtt, már nem használt ruhák, játékok, egyéb tárgyak eladására, s újak jutányos árú beszerzésére. A közművelődési szemlélet a családokat, a köztük zajló cseréket helyezi előtérbe, ugyanakkor visszatérő probléma a sok kereskedő (s a jelentkezésnél az ő kiszűrésük), akik elveszik a helyet a családok elől. Ahol van baba-mama klub (pl. Csokonai Művelődési Központ), ott könnyebb a helyzet: a klubtagok egyértelmű előnyt élvezhetnek.

Közösségek otthona: kismamaklubok a közművelődési intézményekben Közösségek teremtése és azok támogatása a közművelődési tevékenység egyik központi eleme. Nincs ez másképp a kisgyermekes családok esetében sem: sok házban

11 Az

USZIK-ról, Újpalota speciális helyzetéről, a városi közösségfejlesztésről bővebben a Szakmatükör 3. kötetében olvashatnak, valamint az USZIK által a ház fennállásának 30. évfordulójára kiadott kötetben (Kelemen Árpád (szerk.): 30 év krónikája. Szemelvények az Újpalotai Szabadidő Központ három évtizedének történetéből. Csokonai Művelődési Központ Újpalotai Szabadidő Központja, 2010.)

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

találunk kismamaklubot (több közülük a kilencvenes években indult), mely általában heti rendszerességgel tartja összejöveteleit. A kismamaklub nyitott mindenki számára, bármelyik alkalommal lehet csatlakozni, és lehet csak alkalomszerűen is járni, mégis az a jellemző, hogy a klubok egyben közösségek is (a kismama lét természetéből adódóan folytonosan megújuló közösségek), s a közösségépítésre a klubvezetők is törekszenek. Klubvezető lehet a ház munkatársa, vagy a ház által felkért szakember (pl. védőnő). Jellemző az is, hogy a klubvezető (pl. egy aktív kismama) jelentkezik a művelődési házban azzal a kéréssel, hogy klubot szeretne indítani. A klubösszejöveteleknek sokszor előre meghirdetett tematikája van, s az egyes témákhoz szakembereket hívnak. A klubok fontos szerepet töltenek be a családok életében, hiszen a kisgyermekkel otthon töltött időre a kismamák kiszakadnak addig megszokott társas környezetükből, s problémáikkal, kétségeikkel, kérdéseikkel is magukra maradnak. A kismamaklub lehetőséget nyújt a közösségi életre, annak megélésére, hogy problémáimmal, kétségeimmel, kérdéseimmel nem vagyok egyedül, s azokat társakkal, szakemberekkel megbeszélhetem. A kismamák jólléte pedig az egész család jóllétére kihat. A klubok a kisgyermekek életének is fontos helyszínei. Önálló közösségi létre, valódi közös játékra ugyan csak 3-4 éves korukra érnek meg, de – ahogy arról a játszóházakról szóló fejezetben már írtunk – szülő-gyermek közösségre már ennél korábban is szükségük van. 2 éves kor körül elkezdődik az „én” kialakítása, az anyától való eltávolodás mind lelkileg, mind fizikailag. A klub ehhez a távolodáshoz nyújt teret (konkrét és átvitt értelemben), a személyiségfejlődést pedig azzal segíti, hogy lehetőséget ad a gyermeknek arra, hogy magát másokhoz viszonyíthassa. A Csokonai Művelődési Központ Újpalotai Szabadidő Központja (USZIK) Hartyán közi Zöld Klubjában működő Kanga Klubot 1995-ben egy GYES-ről visszatérő munkatárs, Nagy Andrea alapította, s a kezdetektől folyamatosan, minden hétköznap délelőtt működik a korábbi bölcsődeépületben, mely addig kizárólag, azóta csak délutánonként a helyi civil szervezeteknek ad otthont. Adottságait tekintve tehát játszóház, de közösségi élete és különleges szolgáltatásai miatt mégis a kluboknál ismertetjük. Újpalotán a közművelődés területéről indultak a szociális kezdeményezések is11, az USZIK és az Újpalotai Családsegítő Szolgálat jó kapcsolata és együttműködése ezért régi múltra tekint vissza. Nem véletlen, hogy a klub vezetőjét, Bakosné Reiner Máriát a családsegítő ajánlotta, s hogy a családsegítő folyamato-

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

san jelen van a klub életében. A családsegítő akkori munkatársa, Király-Nagy Éva már az első években felismerte, hogy a Kanga Klub páratlan lehetőséget teremt a családok elérésére. Mivel jól értett a szabás-varráshoz, kézművességhez, Kangaműhelyt hirdetett, s alkotás közben beszélgetett a mamákkal. A legtöbb problémát helyben tudta orvosolni, de a személyes kapcsolat már azt is lehetővé tette, hogy a súlyosabb problémával küzdő családoknak a családsegítőben találkozva nyújtson komplex segítséget. A családsegítőnek köszönhető a pszichológiai tanácsadás is, a családsegítő GYES-ről visszatérő munkatársa, Oláh Rita vállalta fel, hogy hetente egyszer leül a mamák közé, s beszélget. De a védőnő is átjár havonta egyszer, s kéthetente a helyi gyerekkönyvtáros is tartott mondókázós-mesélős foglalkozást. A klub programjai közé tartozik még havonta egy egészségnap (mindig más tematikával, pl. tavaszi megújulás), melynek a szakértői előadáson és tanácsadáson kívül a közös sütés-főzés is része, valamint az évkörhöz (is) igazodó tematikus napok (a változatos programelemek mellett a sütés-főzés itt is elmaradhatatlanul jelen van), például a húsvéti Nyuszi-buli. A Kanga Klub élő közösség, melynek építése és bővítése a jelenlegi klubvezető, Nagy-Simon Patrícia alapvető szakmai törekvése. A szemléletváltást jól mutatja, hogy míg a klubot 2011 őszéig vezető Marika néni (mindenki Kanga-mamája) a gyerekeket, addig Pati az anyukákat tudja inkább a nevükön szólítani. Igazi közösségfejlesztő szemlélettel nem játszóházi animátor és nem a tevékenységet meghatározó vezető, „csak” beszélget, koordinál, információt közvetít. Utóbbit többek között a hetente legalább 300 címre küldött hírlevéllel, mely jóval több, mint Kangás programajánló. A Kanga Klub tehát több, mint klub, s a kifelé nyitás – természetesen nem minden konfliktus nélkül – a klubtagokra is átragadt. Az anyukák kezdeményezése volt, hogy az Újpalotai Napokon legyen egy Kanga-sátor, ami egyrészt játszósarok (a klubból hozták át a játékokat), másrészt kézműves műhely, harmadrészt mama-bolt: a Kangások által készített szappant és fürdősót árulták, s otthonról hozott apró játékokból még zsákbamacskával is készültek. (Az árusításból származó bevételt pedig a klub játékainak bővítésére fordították.) A Kanga-Mikulás is szülői kezdeményezés (egy Kangás apuka szokott Mikulássá változni), mely 2011-ben egy saját, zenés bábelőadással is bővült (vagyis a darab bábosai és zenészei Kangás anyukák voltak, a próbákat délutánonként tartották). S idén először Kangás családi üdülés is volt. A nyári két hónapos szünet (a helyiség és a klubvezető hiányában) az önszerveződés által tovább erősítette a közösséget. A Csokonai Művelődési Központban működő Baba-Mama Klubot is GYES-ről visszatérő kolléganő, Sz. Urbán Szilvia alapította 2002-ben, s vezeti a mai napig12. 12 Az alapításban és a működtetés első másfél évében ugyancsak egy, a házhoz kötődő kismama, Gál Andrea volt a társa.

Speciális kismamaklubok A bevezető fejezetekben már szóltunk arról, hogy a kétezres évek szülői generációja már másképp készül az anyaságra, másképp gondozza, neveli gyermekét, mint szülei, nagyszülei. Működnek olyan kismamaklubok is, melyek a szülői lét egy-egy elemére koncentrálnak. Ezen „tematikus” kluboknak is vannak klubvezetői, akik az adott téma szakemberei (elméleti és gyakorlati képzéseket elvégzett, akkreditált szoptatási tanácsadók, hordozóstanfolyam-vezetők), de inkább női önsegítő közösségekként foghatjuk fel őket. A Csekovszky Árpád Művelődési Házban egy aktív – és a szoptatás iránt elkötelezett – védőnő, Katona Csabáné, Erzsike vezeti a szoptatást támogató anyacsoportot. A ferencvárosi József Attila lakótelepen működő Írisz Családi Kör kezdeményezésére és szervezésében a Dési Huber István Művelődési Házban babára vágyó és babát váró családoknak indult beszélgetőkör, valamint Szoptatást támogató babamama csoport Werner Katalin szoptatási tanácsadó vezetésével. A több évtizedes múltra visszatekintő nemzetközi La Leche Liga (LLL) a szoptatás művészetének elsajátításában támogatja az édesanyákat – többek között baba-mama csoportokkal. Szoptatási tanácsadóik négy ilyen – havi rendszerességű – csoportot tartanak a fővárosban, ebből kettőt közművelődési intézményben: a békásmegyeri csoportot

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A heti klubfoglalkozások programja, melyeket a klubtagokon kívül is bárki látogathat, a résztvevők igényeiből kiindulva alakul: meghívott szakemberek előadásai, védőnői tanácsadás, kisgyermekeknek szóló kézműves, egyéb művészeti foglalkozás, babaszínház… Mikulásra, karácsonyra, farsangra különleges programmal készülnek, s megünneplik a gyerekek születésnapját is. A klub valódi közösséggé kovácsolódott az évek folyamán, melyet a heti rendszeres találkozásokon túl további programok is erősítenek, például állatkert-látogatás, hétvégi kirándulás, s természetesen a többnapos együttlétek, hiszen a Baba-Mama Klubhoz tartozók családi táborokon vehetnek részt önkormányzati üdülőkben: nyáron egy hetet Agárdon, a többi évszakban egy-egy hosszú hétvégét Bernecebarátiban töltenek. A Marczibányi téri Művelődési Központ ma már nem működő baba-mama klubját nem munkatárs alapította: egy korábban külföldön élt kismama kezdeményezte 1993-ban, s a klubvezetést is vállalta. A klub különlegessége, hogy az idejáró anyukák problémájának megoldására (nem nagyon találtak az elképzelésüknek megfelelő óvodát) a ház – a gyerekprogramokért felelős munkatárs, Vörös Zsuzsa szervezésében – magánóvodát alapított és működtetett, mely 5-6 éven keresztül kb. 20 fős létszámmal működött.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

W. Ungvári Renáta vezeti a Békásmegyeri Közösségi Házban, a káposztásmegyeri csoportot Schneiderné Diószegi Eszter az Újpesti Kulturális Központ Lóverseny téri Közösségi Házában. A hordozásról korábban már írtunk. A hordozó kismamák és a hordozás iránt érdeklődők többek között a kifejezetten az „újfajta” nevelés (így a hordozás) közösségi internetes felületeként indított mamami portálon beszélgettek. Az első, a hordozást a középpontba állító kismamaklub is úgy indult el Budaörsön, hogy a fórumozók a virtuális ismeretséget szerették volna személyes találkozássá formálni. A Mamami klubja mellett azóta már 5 babahordozó klub működik a fővárosban, közülük négy közművelődési intézményben: a XIII. Kerületi Babahordozó Klub az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban, a Csepeli Babahordozó Klub a Királyerdei Művelődési Házban, a Rákosmenti Babahordozó Klub a Vigyázó Sándor Művelődési Házban, az Újpesti Babahordozó Klub az Újpesti Kulturális Központ Ifjúsági Házában. A klubalkalmak nem csak a találkozásról és a tájékoztatásról szólnak, hanem teret adnak a hordozóeszközök egymás közti cseréjének is, és tematikájuk sem szűkül le a hordozásra: teret kap minden, szellemiségében a hordozáshoz kötődő téma. A Corvin Művelődési Ház – Erzsébetligeti Színházban működő Ligeti Baba Klub is az új gyermeknevelési és életmód irányzatokat, többek között a hordozást népszerűsíti. Az eleinte havonta, majd kéthetente tartott klubdélelőttökön a meghívott előadók mellett a hordozási tanácsadók állandó vendégek, s lehetőség van könyvek és hordóeszközök kölcsönzésére is. A klubot egy helyi kismama, Szabó Patrícia vezeti, immár a ház megbízott munkatársaként. Patrícia, aki gyermekeivel rendszeres látogatója volt az Erzsébetligeti Színház programjainak, a fent említett mamami portálon ismerkedett meg a kötődő neveléssel s a hordozással, valamint hasonlóan gondolkodó helyi kismama-társakkal (akikkel persze nem csak virtuális volt az ismeretség). 2011-ben megszervezte a Kertvárosi Babahordozó Hetet, melyet az Erzsébetligeti Színház befogadott és támogatott. A Hordozó Hétnek nagy sikere volt, látszott, van igény az ilyen jellegű programokra, egy állandó közösségre – így indult el a Ligeti Baba Klub 2012 januárjában. Az országos rendezvénysorozatok részeként az Erzsébetligeti Színház – immár mint szervező – májusban Születés Hete a Kertvárosban címmel kínált sokszínű programot, ősszel pedig az előző évinél is gazdagabb programmal várta az érdeklődőket a Gyerekliget – II. Kertvárosi Babahordozó Héten, melynek lebonyolításában már a Ligeti Baba Klub önkéntesei is segítettek.

Az Általános Művelődési Központ (ÁMK, egy intézményen, s általában egy épületen belül művelődési ház, bölcsőde, óvoda, iskola, esetleg sportközpont és könyvtár) sajátos helyet foglal el a közművelődésben. Érdekes kérdés, hogy egy ilyen intézményben, amelyben a bölcsőde jelenléte miatt a korosztály eleve a házban van, hogyan jelennek meg a közösségi művelődési tevékenységben a kisgyermekes családok. Az 1985-ben alapított csepeli Nagy Imre Általános Művelődési Központ egyetlen épületkomplexumban működik, s példáján keresztül jól bemutatható az intézményforma sajátossága. Az ÁMK kisgyermekes családoknak szóló szolgáltatásait a bölcsőde kezdte el, amikor a kilencvenes évek közepén a gyereklétszám csökkenése miatt lett szabad helyiség, s a megfelelő személyi és tárgyi feltételek is adottak voltak. Ekkor indult a heti egy alkalommal tartott kismamaklub, s két folyamatosan működő, alkalomszerűen igénybe vehető szolgáltatás: a játszócsoport (lényegében egy bölcsődei játszóház), s a gyermekfelügyeleti lehetőség. A bölcsődei, kifejezetten a kicsiknek kialakított környezet és infrastruktúra miatt igen kedveltek voltak e programok és szolgáltatások, de a gyereklétszám újbóli emelkedésével a kétezres évek közepén a szolgáltatásokat meg kellett szüntetni, a kismama-klubot pedig átvette a közművelődési intézményegység – ÁMK-s specialitása azonban megmaradt. Itt ugyanis házon belül vannak a szakemberek: a konyháról átjön a dietetikus, az óvodából és az iskolából a logopédus, a mozgásfejlesztő, be tudnak mutatkozni a gondozónők, az óvónők. (A kismama-klub abban is speciális, hogy egy mondókázós foglalkozással van összekötve, a foglalkozásvezető a klub vezetője is, s amennyiben a szülők igénylik, azokon az alkalmakon, amelyeken meghívott szakértők tartanak előadást, majd beszélgetést, gyerekfelügyeletet, közös játékot tart a gyerekeknek.) A kismama-klub – bár ez nem célja – sikeresen népszerűsíti az ÁMK-t: a szülők általában ebbe a bölcsődébe kérik gyermekük felvételét. Az ÁMK-forma tehát többletet ad a kisgyermekes családoknak szóló programokhoz, s többletet ad a bölcsődei (és óvodai, valamint iskolai) neveléshez is: helybe hozza a kulturális színteret, a kulturális programot, s ez sokat jelent a gyermekek szocializációjában. A gyermekeknek természetes közege lesz a kulturális közeg, hiszen a csoportnak csak át kell sétálnia a folyosón (s ezt minden adandó alkalommal megteszik), hogy kiállítóteremben lásson kiállítást, színházi előadóteremben színházi előadást. Hasonló elven működött a 2012 nyarán – mint ÁMK – megszűnt káposztásmegyeri intézmény, a Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ, mely közművelődési tevékenységét meg tudta osztani a főépület és a lakótelep egy másik épületében működő közösségi ház között: a főépületben alapvetően az ide járó bölcsődésekre, a

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Az ÁMK-modell

közösségi házban a többi lakótelepi kisgyermekes családra koncentrálva tevékenykedtek. (A közösségi házban működő játszóházról korábban már szóltunk )

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A helyi társadalomba ágyazva: közösségfejlesztő közösségi házak A közművelődési intézményeknek eddig a közösségi teret adó, befogadó, közösségeket gondozó szerepvállalásáról írtunk, s természetesen hosszan tárgyaljuk majd a kisgyermekes családok körében végzett kultúraközvetítő szerepvállalását is. Ebben a fejezetben arra szeretnénk példát mutatni, hogy létezhet a művelődési házaknak egy olyan szerepvállalása is, melyben a ház a helyi társadalom tagjainak aktivizálását, önszerveződését, önmeghatározását tartja alapvető feladatának, s ennek érdekében végzett munkája jó részét a házon (épületen) kívüli tevékenység teszi ki, az épület használatát és az intézmény működését pedig e közösségfejlesztő folyamat eredménye, vagyis a helyi társadalom, a civil szervezetek által megfogalmazott igények határozzák meg. A közösségfejlesztő szerepvállalás ebben a klasszikus formájában jelenleg nem jellemző a fővárosi közművelődési intézményekben, de a helyi, a helyi identitást ápoló civil szervezetekkel, kezdeményezésekkel való együttműködésre szinte mindenhol találunk példát, néhány intézmény pedig az esélyegyenlőség növelését szolgáló projektekben vesz részt, s ezek között vannak kifejezetten a kisgyerekes családokra koncentráló együttműködések, projektek is – ezeket a következő fejezetben ismertetjük. A József Attila lakótelepen az Írisz Családi Kör végzi a közösségfejlesztő tevékenységet13, s a Ferencvárosi Művelődési Központ és Intézményeihez tartozó Dési Huber István Művelődési Ház adja hozzá a hátteret. Nánási Zsolt igazgató azt vallja, a művelődési ház célja, hogy azt magukénak érezzék és használják a lakók, ezért befogadja a kezdeményezést, helyet biztosít a találkozásokhoz, a rendszeres programokhoz, a rendezvényekhez, segít ezek szervezésében és technikai kivitelezésében, kapcsolatokat közvetít. Az Írisznek a házban tartott programjait saját programjai között szerepelteti és hirdeti. (Amikor pedig a Dési kezdeményez lakótelepi rendezvényt – pl. ősz elején a Lakótelepi Vigasságokat –, a kisgyerekes családoknak szóló programelemet az Írisz Családi Körrel közösen szervezi.)

13 Munkájukhoz

2008 és 2010 között a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által életre hívott és finanszírozott, s a Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztő osztálya szakmai vezetésével működő Közösségi Kezdeményezéseket Támogató Szakmai Hálózat nyújtott mentori és továbbképzési támogatást.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Az Írisz Családi Kör egyik szervezője Velenczei Ágnes. 30 éve él a lakótelepen, itt nevelte fel a gyerekeit, egy időben itt is dolgozott. Szerette, hogy itt az emberek nyitottak egymás iránt, s – közösségi emberként – aggódva figyelte, hogy ez kezd megváltozni. A lakótelepre sok kisgyerekes család költözött, az ő helyi kötődésük megteremtése, közöttük kapcsolat kialakítása egyre fontosabbá vált számára. Erre – a korábban ismertetett – Születés Hete rendezvénysorozat kínált lehetőséget, az alapokat pedig a Közös Nevező Társulás Egyesület adta, melyben műhelyvezetőként vállalt feladatot. Az egyesület kapcsolatokat jelentett (sok helyi intézményvezető vállalt az egyesületben feladatot), valamint – Ági hívására – egy klubösszejövetelre eljöttek mindazok, akik számára fontos volt a helyi közösség, s hozták gondolataikat, ötleteiket, melyeket egymással megosztottak. Egy nyugdíjas bölcsődevezető például azt szerette volna, ha a lakótelep újszülötteit az önkormányzat azzal a kedves gesztussal köszönti, hogy számukra a lakótelep egyik parkjába rózsatövet ültet – így született meg a Babák Rózsaparkja, melynek létrehozása valódi közösségi tevékenységgé, alapító ünnepsége pedig (az újszülöttek köszöntésével) a 2007-es Születés Hete helyi rendezvényének központi programjává vált. A 2007-es Születés Hete rendezvény szervezésébe végül 30 önkéntest sikerült bevonni, s az egynaposra tervezett rendezvényből 3 napos lett. A szervezők munkájának köszönhetően a 2008-as rendezvény még ennél is nagyobbra kerekedett. Azóta nem ez a rendezvény adja az Írisz működésének viszonyítási pontját, a folyamatos építkezésre, a rendszeres programokra, a hagyománnyá váló – nem ennyire összetett – rendezvényekre helyezik a hangsúlyt. A Babák Rózsaparkjában minden évben elültetik az abban az évben született babák rózsatövét (az új családokat a régiek házi finomságokkal vendégelik meg) –, ehhez természetesen szükség van az újszülöttek családjainak közreműködésére, akiket a védőnőkön keresztül érnek el. Így kerülnek kapcsolatba a családokkal (évről évre mindig újabbakkal), s ezt a kapcsolatot folyamatosan ápolják, s igyekeznek a családokat bevonni a közösségbe, melyben mindenki kedve, tehetsége, szabadideje szerint vállalhat szerepet. A családi kör tevékenységét az határozza meg, ki mit vállal fel, s a témagazda talál-e segítőket, támogatókat maga mellé. Így alakult ki az Írisz Családi Kör – a Désiben tartott – programjainak rendszere: a baba-mama klubok, a Medáliák Egyesülettel közösen szervezett – havi rendszerességű – Kuckó, melyen a gyerekeknek szóló meseprogram mellett kézműves tevékenység várja a felnőtteket (általában az ünnepekhez kapcsolódó tematikával, de itt készülnek el a Rózsaparkba „költöző” új családokat köszöntő ajándékok is). Az Írisz Családi Kör tevékenységének egy része a szabadban zajlik, s kezdeményezéseiknek, programjaiknak köszönhetően nem csak a Rózsapark, de a Nagyjátszótér melletti Csigapark is új közösségi helyszíne lett a lakótelepnek. Ide szervezi az Írisz

a nyári családi piknikeket (ami lehetőséget ad a találkozásra a Dési nyári szünetében is), valamint a szeptemberi Állampolgári Részvétel Hetéhez (ÁRH) kapcsolódó Játszótér Népe pikniket is, mely a családi kör azon törekvését mutatja, hogy egy önszerveződő helyi közösség önmagán túlmutató helyi ügyeket is felvállaljon. Ilyen ügy például a Bölcsis forradalom, melyet a bölcsődei férőhelyek hiánya miatt elutasított családok kezdeményeztek, hogy az egyéni utak keresése helyett – az érintettek bevonásával – közösségi megoldásokat keressenek, de ilyen volt a kistermelői piac létrehozásának kezdeményezése is a lakótelepen.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A kismamák munkába visszatérésére fókuszálva Az eddigi és a további fejezetekben a kisgyermekes családokról alapvetően abban az élethelyzetben szólunk, amikor a szülő elsősorban szülő, aki a szülésre és a szülői szerepre készül, majd „főállású szülő”, aki gyermekét otthon neveli, s a művelődési házakat mindezekhez kapcsolódva, szülői minőségében látogatja. Az otthon töltött éveket azonban a munkaerőpiacra való visszatérés követi, mely legalább annyira kritikus életszakasz, mint a családdá válás, vagy a testvér születése – fontos az érintettek támogatása, s a közművelődési intézmények ebben is partnerek lehetnek. A Csokonai Művelődési Központban tartott e témájú képzésekről,, valamint a BMK Palló felnőttképzési tájékoztató szolgálat szolgáltatásairól az esélyegyenlőség fejezetben olvashatunk. A KMO Művelődési Ház Lépéselőny – több tudás, több esély a munkaerőpiacon projektjének (2010-2012.)14 is a GYED-ről, GYES-ről visszatérő kismamák az egyik célcsoportja. A projekt keretében tartott 90 órás képzéseken (Vállalkozási alapismeretek képzés, Munkaerő-piaci kompetenciafejlesztő képzés) gyerekfelügyeletet is biztosítottak. A képzési kínálatot két kétnapos tréning is gazdagította (Álláskeresési technikák, Hatékony tanulás felnőttkorban), s két alkalommal felnőttképzési börzét is szervezett a ház, amelyen a környék képzési kínálatának felvonultatása mellett munkajogi, valamint pályaválasztási tanácsadáson, előadásokon vehettek részt a látogatók. A projekt megalapozta a ház felnőttképzési tevékenységét, a projektben kidolgozott képzéseket várhatóan a projekt lezárta után is meghirdetik, a Felnőttképzési Információs Szolgálat pedig továbbra is segít a keresésben és a tájékozódásban, igény esetén személyes konzultáció keretében. 14 TÁMOP-3.2.3.09/1-KMR-2009-0001. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinan-

szírozásával valósul meg.

A Budavári Művelődési Ház is szervez a GYED-en, GYET-en, vagy GYES-en lévő szülők (valamint a munkakeresők, illetve tartósan inaktívak) számára számítástechnikai képzéseket15. A Visszatérés a munkaerőpiacra Informatikai képzés alapszintű számítógép-használói jártasságra, a CMS-menedzser képzés dinamikus weblapok szerkesztésére készít fel. A képzések 90 órásak, s a ház a gyerekfelügyeletet is biztosítja. A tanfolyamok mellett pályaorientációs és -korrekciós, valamint álláskeresési tanácsadás is igénybe vehető.

A kisgyermekes családoknak hirdetett programoknak általában nem a közös együttlét és a kisgyermekek közösségi szocializációja az elsődleges célja, hanem a művészeti nevelés, illetve a készségfejlesztés. Ugyanakkor ezek a programok még egyedi foglalkozások abban az értelemben, hogy szabadon látogathatók (bármelyik alkalommal be lehet kapcsolódni, hosszabb szüneteket is lehet tartani), hiszen az órák ismétlődnek, tartalmuk nem egymásra épülő, tanfolyam jellegű. A kicsik „tűrőképességéhez” igazodva a foglalkozások általában 30-45 percesek. Ebben a fejezetben általánosságban szólunk az egyes művelődési területekről, példaként főképp a több művelődési házban is előforduló programokat mutatjuk be, s csak említést teszünk azokról az egyedi programokról, amelyek emblematikus meghatározói egy-egy művelődési ház programkínálatának, s amelyek részletes bemutatására a következő fejezetben kerül sor. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az itt szereplő példákon kívül rengeteg más – hasonló elvekre épülő – foglalkozást találunk a művelődési házak kínálatában. A bevezető fejezetben már szóltunk arról, hogy ma már tudományosan is bizonyított és elfogadott kompetens csecsemőkről beszélni. A kognitív tudomány a kisgyermekek fejlődésének három fontos tényezőjét azonosította: minden gyermek rendelkezik egy öröklött és vele született tudással; minden gyermek rendelkezik a tanulás képességével, hatékony tanulási mechanizmusokkal; a gyermekek tanulásához a felnőttek öntudatlanul is segítséget nyújtanak. A környezet, ami a gyereket

15 Budapest

I. kerület Budavári Önkormányzat Polgármesteri Hivatal nyertes TÁMOP 3.2.3.-09/1-KMR-2009-0002 projektjének keretében. 2011-ben egy-egy ingyenes képzést indítottak, 2012/2013-ban csak a kerületi lakosok – ők viszont ingyen – vehetnek részt a tanfolyamokon. A 2017-ig tartó fenntartási időszakban továbbra is egy-egy képzés indítását tervezik évente.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Művészeti nevelés és készségfejlesztés kisgyermekkorban

körülveszi, a felnőttek viselkedése meghatározó tehát a kisgyermek fejlődésében – ebben az értelemben beszélünk „nevelésről” az itt következő fejezetben.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Zenei nevelés Sokan vallják, hogy a zenei nevelés a művészeti nevelés alapja. A legújabb kutatások16 azonban ennél tovább mennek, azt bizonyítva, hogy a zenei nevelés a kognitív tulajdonságokra is hatással van. A beszéd a bal, a zenei képességek jórészt a jobb agyféltekéhez kötődnek. A kisgyermek megfelelő fejlődéséhez (ahhoz, hogy képességei ki tudjanak teljesedni), mindkét agyféltekét fejleszteni kell, vagyis a zenei nevelés a beszédkészség fejlesztésével egyenlő fontosságú. (Ráadásul az első évek kritikus időszakot jelentenek: a megfelelő nyelvi és zenei környezet hiánya később már nem pótolható.) A kisgyermekek zenei nevelése régi hagyományokra tekint vissza. Kodály Zoltán mondását, miszerint a gyermek zenei nevelését kilenc hónappal a születése előtt17 kell megkezdeni, sokan idézik. A mondás 1948-ból való, s az oktatási intézményrendszerben meg is jelentek a kodályi elvek, és nem csak az iskolákban: Forrai Katalin, Kodály Zoltán tanítványa – az óvodai mellett – a bölcsődei zenei nevelés tananyagát és módszertanát is kidolgozta. S bár Kati néni nevelési intézményen kívül is tartott foglalkozásokat, ezeken csak óvodások vettek részt (az óvodai csoportoknak megfelelő 3 szinten tartott zeneovi foglalkozásoknak éveken át a Fővárosi Művelődési Ház adott otthont), az óvodás kor alatti korosztálynak csak a kilencvenes években indult zenei foglalkozás. Elsőként (1991-ben) a Marczibányi Téri Művelődési Központban Forrai Katalin tanítványa, Mélykutiné Dietrich Helga indított a zeneovin18 belül egy baba-mama csoportot a 3 éveseknek. A kisgyermekeknek szóló zenei foglalkozások célja, zenei anyaga és módszertana természetesen eltér a nagyobb gyerekeknek szóló foglalkozásoktól: a zenei nevelés és a zene általi fejlesztés mellett az anya-gyermek kapcsolat elmélyítése, az anya zenei nevelése fontos szerepet játszik. Ebben az életkorban meghatározóak az ölbeli játékok (pl. csiklandozók, lovagoltatók): az anya ölbe veszi gyermekét, énekel, versel, s a mondóka, a gyermekdal „koreográfiájára” játszik vele19. Az ölbeli játékok 16 Hámori

József: Az emberi agy és a zene. In: Hang és lélek. Új utak a zene és a társadalom kapcsolatában. Zenei Nevelési Konferencia tanulmánykötete. Magyar Zenei Tanács, Budapest, 2002. pp. 40-42. 17 Később Kodály úgy fogalmazott: kilenc hónappal az anya születése előtt. 18 A zeneovi módszertani bázisként működött a 90-es években, még a kecskeméti Kodály Intézetben is bemutatkozott egy nemzetközi zenei szimpóziumon. 19 A legjellemzőbb népi ölbeli játékok közlése mellett azok pedagógiai hasznáról, aktualitásáról is szól Sándor Ildikó: Tücsökringató c. könyve (Hagyományok Háza, 2005.), mely a foglalkozásvezetők számára módszertani ajánlásokat fogalmaz meg.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

egyszerre szolgálják a kötődés erősítését s a gyermek művészeti nevelését. Ezek a kis történetek olyanok a gyereknek, mint később a mese, majd a dráma: a várakozás feszültsége a rövid játék végén feloldódik. Bárhogy is nevezik és bárki is tartja a kisgyermekes zenei foglalkozást, az ölbeli játék, amelyet a foglalkozásvezetővel közösen ki-ki saját gyermekével játszik, mindenhol központi szerepet kap. A foglalkozások zenei anyagának kiválasztása is mindenhol azt az alapelvet követi, hogy a gyermek művészeti nevelése szempontjából döntő fontosságú, milyen zene veszi körül. A népi gyermekdalok minden foglalkozáson megjelennek, s az már foglalkozásfüggő, hogy ezen túl milyen zenét „enged be” a foglalkozásvezető, hogy van-e élő hangszeres zene, használnak-e hangfelvételt. Különböző arányú a zenehallgatás is (amikor a foglalkozásvezető énekel), és abban is módszertani különbségek vannak, hogy adnak-e ritmushangszereket a kisgyerekek kezébe. A körjátékok, és egyáltalán a mozgás megjelenése és aránya is különböző, s mindezeken túl vannak olyan elemek, amelyek egy-egy foglalkozás egyediségét adják. A foglalkozásokon egy kialakult rend szerint követik egymást az egyes elemek (ölbeli játék, körjáték, zenehallgatás stb.) A kisgyerekek számára fontos az a biztonság és öröm, amely az ismétlődésekben rejlik: az egyes dalok, mondókák a foglalkozáson belül is többször hangzanak el egymás után (ezt persze rövidségük is indokolja), s foglalkozásról foglalkozásra is visszatérnek. Mára szinte a zenei foglalkozások szinonimájává vált az 1991-ben indított Ringató (mottója: Vedd ölbe, ringasd, énekelj! Örömmel zenélés, zenével nevelés), melynek képzett tanfolyamvezetői 23 fővárosi művelődési házban tartanak foglalkozásokat. A Ringató Gállné Gróh Ilona énektanár (Forrai Katalin tanítványa) nevéhez fűződik, aki 2004 óta tart a fővárosban is foglalkozásokat. A Művészetek Palotája és az Újpesti Kulturális Központ Lóverseny téri Közösségi Háza az első helyszínek egyike volt, s mindkettő máig egyfajta módszertani bemutatóhelyként is működik. A Ringatón csak élő zene szól, s leginkább népi gyerekdalok (más népek dalai is), melyek a játékot kísérik, vagy önálló éneklésre valók (például altatók). Az énekekre körben járós játékok igen, a körjátékok nem részei a foglalkozásnak. A Ringató sajátossága a hangszer (a foglalkozásvezető hangszeres tudásának függvényében ez lehet pl. hegedű, gitár, furulya), a hangszerjáték, a hangszerrel ismerkedés, valamint a szülők megénekeltetése, magyar népdalok, kánonok éneklése. A Ringatóból nőtt ki a Ringató Énekes Óvoda, mely már egy klasszikus, állandó csoporttal, tanfolyami jelleggel tartott foglalkozás óvodásoknak, és a Ringató családi éneklés – tulajdonképpen kóruséneklés, szülőkkel, nagyobb gyerekekkel. A Ringató foglalkozások mondókái, ölbeli játékai, hangutánzó játékai, magyar népdalai (és a CD-mellékletnek köszönhetően zenei anyaga) több – Gróh Ilona

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

által válogatott – kötetben is megjelentek a Kolibri Kiadó Ringató és Kisringató sorozatában. A Kerekítő baba-mama foglalkozások J. Kovács Judit drámapedagógus nevéhez fűződnek, ő és a programhoz csatlakozott, képzett foglalkozásvezetők a főváros 11 művelődési házában tartanak valamilyen típusú Kerekítő foglalkozást (egy házban sokszor többfélét). A Kerekítő Mondókás Móka (a klasszikus zenei foglalkozás kisgyermekeknek) mellett ugyanis Kerekítő Bábos Torna és Kerekítő Tippentő is várja a családokat. Ezen foglalkozások alapja is az ölbeli játék, de máshová tolódik a hangsúly: a Tippentő népzenével és néptánccal egészül ki, a Bábos torna pedig bábjelenettel kezdődik és tornaszeres játéktérrel zárul (ezért ezeket nem itt ismertetjük). A Kerekítő eredetileg egy, a Naphegy Kiadónál 2009ben megjelent, népi mondókákat és ölbeli játékokat, s ezekhez játékleírásokat tartalmazó, J. Kovács Judit drámapedagógus által válogatott könyv címe volt. A foglalkozások – ezen a néven – a könyv megjelenésével egy időben indultak, hogy a szülők közösségben sajátíthassák el a kötetben szereplő mondókákat. (Azóta a könyvnek több folytatása is megjelent, köztük egy lapozó, s egy CD-mellékletet is tartalmazó kötet.)20 A Kerekítő Mondókás Móka csak a magyar népkincsből válogat (sem más népek dalai, sem nem népi eredetű dalok és mondókák nem hangzanak el a foglalkozások során), és ehhez kapcsolódó jellegzetessége a népi hangszerek használata (így a családok megismerhetik például a nádidudát, receficét, csettegőt, odúsípot). A hangsúly a mondókakincsen van, ezt színesítik a népdalok és a hangszerjáték, melyek csak élőben szólalnak meg. Mind Gróh Ilona, mind J. Kovács Judit tart módszertani képzést, mely – többek között – a foglalkozásvezetők felkészítését szolgálja. Gróh Ilona ezen kívül speciálisan a bölcsődei zenei nevelésről szóló akkreditált tanfolyamot is tart. A Kerekítő tanfolyamához egy 240 oldalas módszertani kézikönyv is készült. Mind a Ringató, mind a Kerekítő a Magyar Szabadalmi Hivatal védjegylajstromában szereplő védjegy, ilyen névvel csak azok tarthatnak foglalkozásokat, akik erre a védjegy tulajdonosától (a programgazdától) engedélyt kaptak. A Tücsök-Zene foglalkozások – ebben a műfajban alighanem elsőként a fővárosban – 1999-ben indultak Gál Gabriella szervezésében, zenetanárok vezetésével. A Tücsök-Zene (és néptáncos változata, az Iciri-piciri táncház) jelenleg 9 fővárosi művelődési ház kínálatában szerepel. A zenei foglalkozásokon – a szerző ajánlásával – Gryllus Vilmos dalait is éneklik, s a gyermekek által megszólaltatott ritmus20 Érdekesség,

hogy az új – Móra Kiadó által megjelentetett – Kacagtató című lapozókban nem népi mondókákhoz, hanem magyar költők verseihez kínál játékötleteket a verseket válogató J. Kovács Judit.

21 Valamint

– különböző korcsoportokban – Bikfic tornát. Magyar Szabadalmi Hivatal védjegylajstromában szereplő védjegy. 23 A Magyar Szabadalmi Hivatal védjegylajstromában szereplő védjegy. 24 Mottója: TÁ-TI-KA: Élmény, Játék, Muzsika! - avagy élőzene határok nélkül. 22 A

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

hangszerek is fontos szerepet kapnak. A Tücsök-Zene kiscsoportos foglalkozás, melyen egy csoportban legfeljebb 15 gyerek (és családja) vehet részt. Melicher Cili egyszemélyes intézmény. Óvodapedagógusi és zenei múlttal (Forrai Katalin zeneovijában szocializálódott, a főiskolán Mélykutiné Dietrich Helga tanítványa volt) 2004 óta tart „zenebölcsit” Cili Cili Muzsika címen21, alapvetően az észak-pesti agglomerációban, a budapesti művelődési házak közül az Újpesti Kulturális Központ Ifjúsági Házában. A zenei nevelésben a komplex személyiségfejlesztést előtérbe helyező foglalkozások végén előkerül a bőrönd: bábokkal, ritmus- és dallamhangszerekkel. A zenebölcsi különlegessége még, hogy kb. 2 hónapra minden évben előkerülnek a rajzolós mondókák: amíg az anyukák tanulnak, a földre terített papírokon a kicsik alkotásainak is jut hely. A dalok és mondókák, valamint a hozzájuk tartozó játékok megtanulását egy 432 mondókából és dalból álló (a kottákat és a dallamokat, valamint szakmai útmutatókat is tartalmazó), saját kiadású CD-ROM segíti, melyet a pedagógusok is haszonnal forgathatnak. (Az óvodapedagógusok számára alkalmanként továbbképzéseket is tart az óvodai ének-zenei és irodalmi nevelés új lehetőségeiről.) Az Álomkóc CDlemezen kollégáival (és gyerekeikkel) altatókat zenél, énekel, mondókázik, szaval. Kodály Zoltán mondását komolyan véve Pocaklakó-daloló22 tanfolyamokat tart leendő szülőknek, nagyszülőknek. A zenei foglalkozások sorát (és a foglalkozásvezetők szakterületeit) gazdagítja Vassné Varga Ágnes diplomás zeneterapeuta, aki a babakortól kisiskolás korig kidolgozott TÁ-TI-KA23 Élményközpontú Zenepedagógiai Program24 keretében adja meg a gyerekeknek a zenélés (a szabad éneklés és a hangszerjáték) élményét – zeneműfaji korlátok nélkül. A legkisebbeket (0-4 éves korosztály) és szüleiket az ölbeli játékokra épülő Babazene várja a – fővárosi művelődési házak közül – a Klauzál Házban, Tá és Ti bábjátékával, különleges hangszerekkel. Több mint tíz éves múltra tekint vissza a Szedlacsek Katalin nevéhez kötődő Zene, játék, öröm komplex zenei képességfejlesztő program, mely a zuglói Cserepesházhoz kötődik, s a vele szinte egyidős Tipegő foglalkozás, mely a Csillaghegyi Közösségi Házban vált meghatározóvá. E foglalkozásokat a következő fejezetben ismertetjük.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Népi hagyomány: aprók tánca és népi játszóház A hagyományos táncházak eredetileg a fiatalok közösségi életének színhelyei voltak, ahol népzenére táncoltak, mulattak. A hetvenes évek óta virágzó városi táncházak25 is közösségi szabadidős tevékenységet kínálnak az egész család számára, vagyis a szüleikkel együtt érkező gyerekek mindig is szívesen látott vendégek voltak. Ugyanakkor már a hetvenes években megjelentek a kifejezetten ezt a korosztályt célzó gyerektáncházak. (Ezeknek is van megfelelőjük a hagyományos kultúrában, a leggyakrabban használt aprók tánca megnevezés is innen ered.) Táncház és gyerektáncház ugyanazzal a nyitott jelleggel működik (rendszeres, de nem egymásra épülő alkalmak, melyekbe bármikor be lehet kapcsolódni), és ugyanazt a célt szolgálja: hogy a néphagyomány élővé váljon a városi környezetben, hogy a néptáncot élő zenére, a maga örömére (nem egy előadás kedvéért) tanulhassa és gyakorolhassa mindenki. A gyerektáncháznak azonban alapvetően nem a tanítás, inkább a népzene és néptánc megszerettetése a célja, tematikája pedig túlmutat a zenén és a táncon: a néphagyomány egészét átfogja. Egy gyerektáncház igen gazdag programot kínál: a tánccal, hangszeres népzenével, népdalokkal ismerkedés mellett népi játékokat játszanak, népszokásokat élnek át, és egyszerű népi kézműves tevékenységeket tanulnak, alkotnak a gyermekek (és szüleik). A Molnár utcai Belvárosi Ifjúsági Házban 1975-ben indult, majd – a két intézmény összevonása után – az Aranytíz Művelődési Központban (2008 óta Aranytíz Kultúrházban) a mai napig is heti rendszerességgel működő Magyar táncház a főváros legrégibb, folyamatosan működő táncháza, melyen 31 éven át a Kalamajka együttes zenélt. A gyerektáncházat a felnőtt táncházat megelőző órákban tartják: egy óra táncházat egy óra játszóház követ. A TEMI Fővárosi Művelődési Háza (közismertebb nevén az FMH) hagyományosan gazdag táncházi programmal várja a látogatókat – a legkisebbeket is: a hagyományos (játszóház és táncház) a Muzsikás együttes gyerektáncháza (hetente), de a moldvai csángó népzenét játszó Csürrentő együttes is tart táncháza előtt Bubabált a gyerekeknek (kéthetente). A Csobán zenekar itt felnőtteknek húzza a talpalávalót, a kisebbeket a „Szederinda” – Aprók Táncára az Újpesti Kulturális Központ Lóverseny Téri Közösségi Házába várják havonta. A MOM Kulturális Központban a Zurgó együttes tart moldvai csángó táncházat, előtte „Zurgó dió” gyerektáncházat (kéthetente). Több évtizedes múltra tekint vissza a Cserepesházban hetente megrendezett A Mi Táncházunk – Magyar Táncház Gyerekeknek, melyben a kézműves tevékenység és a táncház között alkalmanként mesemondó is gazdagítja a programot.

25 A táncházmozgalomról a Módszertári füzetek 11. Szakmatükör 3..kötetében olvashatunk bővebben.( Kiadó: BMK. 2002.)

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Később indult, de már több mint tíz éves múltra tekint vissza a Ferencvárosi Művelődési Központ gyerektáncháza is, melyet nemrég Höcögő névre kereszteltek, s a táncolás előtt kézműves programmal várja a látogatókat. Kéthetente a Höcögő táncházban élő zenére rophatják a kisebbek és nagyobbak (Olasz György és Barátai muzsikálnak), a többi héten a Höcögő táncházfoglalkozáson a táncházvezető hegedűjátéka jelenti az élő zenét, de a tánchoz CD-ről szól a muzsika. A fiatal (de a hagyományt folytató) gyerektáncházak közé tartozik a Klebelsberg Kultúrkúriában Csatai László (Csidu) vezetésével kéthetente tartott Magyar táncház gyerekeknek. Modellértékű a Hagyományok Háza gyermektáncháza, az Aprók tánca, ahol párhuzamosan folyik a tánc, játék és a kézműves foglalkozás, s a tematika (mely a jeles napokhoz, illetve az évkörhöz, a természet változásaihoz kapcsolódik) a program minden elemében megjelenik. Szent György napja például a pásztorok nagy ünnepe, ezen a tavaszi napon hajtják ki először az állatokat a legelőre. Ennek megfelelően ilyenkor a táncházban pásztorhangszereken szól a muzsika, pásztoros játékot játszanak, pásztoros mondókákat tanulnak, pásztoros mesét hallgatnak a gyerekek, s a kézműves tevékenység során is állatokat készítenek, kukoricaszárból. A tánchoz változatos a zene: hetente váltja egymást a duda, citera, tekerő, furulya stb., így a gyerekek többféle hangszerrel ismerkedhetnek meg életközelből. A maga nemében egyedülálló a Marczibányi Téri Művelődési Központ moldvai és gyimesi népzenére és -táncra specializálódott Kőketánc táncháza, melyet a következő fejezetben mutatunk be részletesen. A legendás Csillagszemű Gyermektáncegyüttes 3 éves kortól fogadja a gyerekeket több budapesti helyszínen, művelődési, közösségi házakban tartott próbáira. Jelenlétük a házzal való együttműködésben új program indítását inspirálta: az Eötvös10ben Táncolka baba-mama táncházat tartanak havonta, a Csillagszemű táncegyüttes oktatójának vezetésével, tagjainak közreműködésével. Hasonló együttműködésben valósul meg a Csepeli Munkásotthonban rendszeresen szervezett családi Farsangi Táncház, melynek a házban működő Csepel Táncegyüttes a házigazdája. Új műfajt teremtett a gyerektáncházak körében a Kolompos együttes: interaktív, „bolondozós” gyerekelőadássá változtatva a táncházat. Az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban 1993-tól több éven át volt klubjuk (egy délutántól hajnalig tartó programfolyam), mely gyerektáncházzal és kézműveskedéssel kezdődött, de régi vendégek a Békásmegyeri Közösségi Házban, a Csekovszky Árpád Művelődési Házban, a KMO Művelődési Házban és a Corvin Művelődési Ház-Erzsébetligeti Színházban is (utóbbiban a táncházhoz kézműves játszóház is kapcsolódik). A gyerektáncház – jellegéből adódóan – délutáni, illetve hétvégi családi program. Ugyanakkor a néptáncot középpontba helyező kisgyerekeknek szóló foglalkozás a művelődési házak délelőtti programkínálatában is megjelenik. Ez a foglalkozásforma – a gyerektáncházakkal ellentétben – csak pár éves múltra tekint

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

vissza, s ötvözi a gyerektáncház és a zenei foglalkozás elemeit (az ölbeli játékok itt is fontos szerephez jutnak): nem véletlen ezért, hogy a zenei foglalkozások kínálatában jelentek meg alternatívaként: az Iciri-piciri táncház a Tücsök-zene kínálatában, a Kerekítő Tippentő pedig a Kerekítő Mondókás Mókára alapozva. (A Tippentőn a mondókás móka félórája kiegészül egy népzenés-néptáncos negyedórával, amikor a szülők a néptánc alapmozdulatait sajátíthatják el karjukon a picikkel, amihez a nagyobbak kedvük szerint csatlakozhatnak.) A népi játszóház, a kisgyermekes délelőtti foglalkozás és az óvoda különleges keveréke a MOM Kulturális Központban26 működő Óvóka, melyet akár heti kétszeri gyakorisággal is látogathatnak az óvodáskor alatti (és az óvodáskorú, de óvodába nem járó) gyermekek – eleinte édesanyjukkal, idővel nélküle. A komplex, tematikus, kiscsoportos foglalkozás hosszabb, mint a hagyományos kisgyerekes foglalkozások: a szabad játékból kibomlik a kézműves tevékenység, majd kézmosás és tízórai következik, aztán kezdődik a bábokkal előadott dramatizált mese, melyet éneklés, zenélés, táncolás követ – a tevékenységeket tartalmilag összekötő témák az évszakhoz és az ünnepkörhöz kapcsolódnak. Az Óvóka megálmodója és foglalkozásvezetője Csiszér Jolán óvodapedagógus, aki fontosnak tartja a népművészet hagyományainak átadását, értékeinek élményszerű közvetítését. Az Óvóka hagyományőrző játszóház: a népi gyermekjátékokra, népzenére, népmesére, hagyományos tevékenységekre épít, ennek megfelelő, harmonikus környezetben, természetes anyagú és színű – részben saját készítésű – játékokkal.

Mozgásfejlesztés Ma már köztudomású, hogy a kisgyermek mozgásfejlődése túlmutat a különböző mozgások elsajátításán. Ha a mozgásfejlődés siettetett, ha megkésett, ha kimaradnak bizonyos mozgások (pl. a mászás), az nem csak a gyermek későbbi mozgáskoordinációjára hat: figyelemzavarhoz, viselkedési problémákhoz, tanulási nehézségekhez (pl. diszlexia) is vezethet. A mozgásfejlődés támogatására több művelődési házban is találunk tornafoglalkozásokat kisgyerekek számára. Természetesen a tornafoglalkozásokon is a szülővel közösen vesz részt a gyermek, a mozgásokat is együtt végzik. Az ölbeli játék – mint a kisgyermekek legfontosabb lelki tápláléka – a mozgásos foglalkozásokon is szerephez jut. Hiszen mindazon túl, amit a zenei nevelésnél elmondtunk, az ölbeli játékok (az arc- és tenyérsimo26 A

MOM-ban indultak az első játszóházak a hetvenes években, erről bővebben a Szakmatükör 3. kötetében (Kiadó: BMK. 2002.) olvashatunk.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

gatók, a hintáztatók stb.) a testtudat kialakulását, a mozgáskoordinációt, az egyensúlyérzéket is fejlesztik. Emellett a foglalkozások a nagymozgások gyakorlására is teret adnak, s ehhez általában különböző mozgásfejlesztő eszközöket is használnak, melyekből sokszor akadálypálya épül a kicsik számára. A foglalkozások tehát nem csupán mintát adnak a szülőknek arra, hogyan tudnak gyermekükkel játszva együtt lenni, mozgásfejlődésüket segíteni – lehetőséget nyújtanak a mozgás fejlesztésére otthon nem megvalósítható tárgyi környezetben. Fontos azonban, hogy ezek a foglalkozások nem mozgásterápiák, a foglalkozásvezetők csupán egyfajta szűrést tudnak végezni, s speciális szakembert, terápiát javasolni az egyedi fejlesztésre szoruló kisgyermekek szüleinek. A mozgásos foglalkozások (baba-mama torna, manótorna) egy része egyedi, csak az adott házban megtalálható foglalkozás. Ezek közül kiemelkedik a Wekerlei Kultúrházban tartott Boribaba torna (mely jóval több, mint mozgásos foglalkozás), erről a következő fejezetben lesz szó. A foglalkozások más része több művelődési ház kínálatában is megjelenik, vagy ugyanazokkal a foglalkozásvezetőkkel – ilyen a Menő Manó torna – , vagy különböző, az adott foglalkozás vezetésére felkészített oktatókkal. Ezek egyike a zenei foglalkozásoknál már említett Kerekítő Bábos Torna (amely egyébként Mazsola Játszó néven már 2006-ban elindult), valamint a kifejezetten a mozgásos foglalkozásra specializálódó Csiri-biri torna, mely 2005 óta látogatható, s jelenleg 15 fővárosi művelődési ház kínálatában szerepel. Mind a Kerekítő, mind a Csiri-biri torna a Magyar Szabadalmi Hivatal védjegylajstromában szereplő védjegy. A Menő Manó torna a Ferencvárosi Művelődési Központban indult el 2005 őszén, 1-4 éves gyerekeknek szóló zenés-tornás foglalkozásként. Később ugyanitt és más művelődési házakban is indultak új csoportok, jelenleg 10 fővárosi közművelődési intézmény kínálatában szerepel a foglakozás. A foglalkozásvezetők, Bihari Katalin és Szabó Glória pedagógusok, gyakorló édesanyák – és zenészek. Ezért a foglalkozáson a zene, az élő hangszerjáték is hangsúlyos szerepet kap, még a gyerekek kezébe is kerül ritmushangszer. A zene mellett azonban a torna is főszerepet játszik, nem csak a mondókák, dalok eljátszásával, hanem mozgásfejlesztő eszközök (pl. egyensúlyozó tölcsér, trambulin, billenő rácshinta) használatával is. A legkisebbekkel (fél évestől másfél éves korig) külön foglalkoznak a Mini Menő Manó 30 perces foglalkozás keretében. A Csiri-biri torna (mozgásfejlesztő torna, babatorna, gyerektorna) Orszáczky Ildikó nevéhez fűződik, aki 2005-ben dolgozta ki 40 perces mozgásfejlesztő tornájának tanmenetét, melyben mind a nagy-, mind a finommotorikus mozgásokat fejlesztő gyakorlatok szerepet kapnak – egy örömteli együttlét során. A nagymozgásos gyakorlatok után a szabad mozgások, valamint mozgásfejlesztő eszközökkel végzett gyakorlatok, végül a finommotorikus mozgások következnek. (Mindez a

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

gyakorlatban mondókákra mozgást, ölbeli játékokat, futkosást stb. jelentenek.) A mozgásfejlesztő eszközök lehetőséget adnak a hétköznapitól eltérő mozgásformák gyakorlására is. A foglalkozás varázsát többek között a színes ejtőernyő és szappanbuborékok fokozzák. (A színes ejtőernyő sokféle mozgásra ad lehetőséget, a gyerekek és szülők által kifeszítve és ritmikusan lengetve például kis színes labdák tömegét lehet vele az égbe dobálni.) A Csiri-biri torna születésénél a Marczibányi Téri Művelődési Központ munkatársai bábáskodtak, ez volt az első, máig is meglévő helyszíne a Csiri-biri tornának. Orszáczky Ildikó módszertani továbbképzéseket is tart (ezek elvégzése az egyik feltétele annak, hogy valaki foglalkozásvezetővé váljon), és Csiri-biri torna-tár címmel két kötet is megjelent már (a Csimota Kiadó gondozásában), melyek a foglalkozásokról ismert dalokat, mondókákat, és az ezekhez végzett gyakorlatok ábráit tartalmazzák. A Kerekítő Bábos Torna különlegessége a Kerekítő manó bábfigurája, minden foglalkozás az ő kis bábjelenetével kezdődik – melyben a mindennapi tevékenységek mellett a jeles napok is megjelennek. (Ezt követik az ölbeli játékok, a nagymozgások, az ejtőernyős-labdás játék, végül a tornaszerek használata.) A Kerekítő Bábos Torna hangsúlyozottan játékos foglalkozás, melyen az aktív részvétel a gyermekre van bízva. Érdekességképpen megemlítjük, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központhoz tanuszoda is tartozik, ezért a kisgyermekeknek szóló mozgásfejlesztő foglalkozások kínálatát csecsemő úszással is tudják gazdagítani. Nem a házhoz tartozik a tanuszoda, de jó az együttműködés a Nagytétényi Hajós Alfréd Tanuszoda, illetve a Bébiúszás-oktatók Első Országos Egyesülete és a Klauzál Ház között: három éven át közösen szervezték a mozgást népszerűsítő Babafesztivált (Boldog Babák Találkozója Budatétényben), melynek egyik célja az volt, hogy a szülőket megismertessék a házban és az uszodában látogatható mozgásos és zenei foglalkozásokkal. A többnapos, kulturális programokban is bővelkedő fesztiválon a mozgás örömét különböző vízi és szárazföldi játékos vetélkedőkön is megtapasztalhatták a kicsik és szüleik, többek között a vidám hangulatú baba mászóversenyen. Itt kell szólnunk a művelődési házak kínálatában szereplő tucatnyi kismamatornáról, baba-mama tornáról, melyek hagyományosan a baba jelenlétében és közreműködésével zajló, de az anyára fókuszáló regeneráló, átmozgató tornák. Legújabban azonban a kismamatornák is kezdenek megújulni, 2012-ben több új kezdeményezés is indult, mindegyikben az anya magára köti a gyereket egy hordozóban27, s úgy tornázik, táncol. A TEMI Fővárosi Művelődési házában 27 A

hordozásról (amikor az anya egy hordozóeszközben, például hordókendőben) magára köti gyermekét, korábban már írtunk.

Boros Orsolya aerobik oktató indított hordozós baba-mama tornát, ahol azért le is lehet tenni a nagyobb (1 év körüli) gyerekeket, akik szívesen járják be a termet. A Maminbaba Molnár Enikő nevéhez fűződik, aki saját lányával kezdett el kipróbálni egy latin tánc alapú fitness formát – mivel máshogy nem ment, a hátára kötött gyerekkel. Gyógytornász hordozási tanácsadó segítségével kidolgozta az ennek megfelelő mozgássort, s elindította a foglalkozásokat, többek között a Marczibányi Téri Művelődési Központban. A zuglói Lipták Villában Molnár Orsolya kortárstánc instruktor tartott hordozós táncot – kortárstánc alapokon, melyben a főszerep ugyan az anyukáé, de mozgásán keresztül a hordozott baba mozgáskoordinációja is fejlődik.

A kisgyermekek tevékenységeinek fontos eleme a tárgyakkal való ismerkedés. Egyegy tárgyat félévesen már minden érzékszervükkel megpróbálnak megismerni (nem csak nézik, megfogják, tapogatják, megszagolják, csörgetik, szájba veszik), fél évvel később már kísérletezgetnek is vele (pl. a földhöz ütögetik, leejtik), s ez a próbálgatás, kísérletezgetés idővel egyre bonyolultabbá válik. Mindez egy tanulási folyamat, mely a tárgyi környezet megismerését, a külvilág megértését szolgálja. (Egy felnőtt számára magától értetődő, hogy a világ háromdimenziós, a dolgok hatnak egymásra, és a tárgyakat elvont fogalmakkal jelöljük. A kisgyerekben is genetikusan benne van a világ megismerésének e képessége, de ehhez tapasztalnia, gyakorolnia – tanulnia kell.) A művészetek az egyes ember életében mentálhigiénés feladatot látnak el: a táncolás, az éneklés, a kézműves tevékenység minden kultúrában az érzelmek kifejezésére, a feszültségek levezetésére (is) szolgálnak. A művelődési házak kínálatában is szereplő, kisgyermekeknek szóló festősmaszatolós, kreatív foglalkozások e kettős célt szolgálják: a különféle anyagokkal ismerkedés a kognitív képességeket fejleszti, az alkotás az érzelmek, indulatok feldolgozását segíti, miközben mindez művészeti élményt nyújt. Bene Júlia rajztanár 2005 óta vezet festős-kézműves foglalkozásokat, korábban Maszatoló, jelenleg Pliccs-placcs néven, 20 hónapostól 4 éves korú gyerekeknek. Több művelődési házban is megfordult, de a foglalkozás a Marczibányi Téri Művelődési Központban teljesedett ki, ahol idővel „felmenő rendszerben” kis ovis, haladó ovis és kisiskolás csoportok is indultak, nyaranta pedig Pliccs-placcs táborban is részt vehetnek az óvodás és kisiskolás gyerekek, akiknek alkotásait a szülők a házban rendezett kiállításon csodálhatják meg. A Pliccs-placcs baba-mama foglal-

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Vizuális nevelés, kézművesség – kreatív foglalkozások

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

kozáson a gyerekek a festékekkel s a legkülönfélébb festőeszközökkel (az ecsetek mellett festőhengerek, szivacsok, zöldségnyomdák stb.) ismerkednek, s változatos festőtechnikákat használva nem csak egyéni, hanem közös alkotásokat is készítenek. (A foglalkozásoknak nem titkolt célja, hogy a gyerekek átélhessék az együttlét és a közös alkotás élményét.) A tartalmi keretet az aktuális időszak (pl. ünnepek), illetve egy kis mese adja. Más művelődési házakban a hasonló elvekre épülő Maszat Klub, valamint Tapicskoló kapott helyet, utóbbin változatos tematikával és technikákkal, zenei aláfestés mellett festenek, gyurmáznak – alkotnak a gyerekek és a szülők. A KMO Művelődési Házban alkalmanként művészeti játszóházat vezet Csóka Eszter drámapedagógus, a ház munkatársa. A 45 percesre tervezett (de korábban is abbahagyható vagy továbbjátszható) foglalkozás az alkotást inspiráló bevezetővel kezdődik, melyet folyamatosan bővülő, építkező szabad alkotás követ. A játszóházban a művészeti alkotásokat (pl. Klimt festmények) is felhasználják, és tudatosan használnak olyan technikákat, alkalmaznak olyan ötleteket, melyek otthon is könynyen megvalósíthatók. (Például egy nagy, magas, „ablakos” kartondoboz különböző felületeit tapogatják le, majd kezdenek rá satírozni, tépkedéssel ragasztani – végül a kartondoboz alagúttá válik.)

Kommunikáció fejlesztése: idegen nyelvi és jelnyelvi foglalkozások A gyermekek beszédfejlődése igen különböző, de általánosságban azt mondhatjuk, hogy egyéves korukban kezdenek értelmes szavakat használni, másfél éves koruktól e szavakból egyszerű, kétéves koruktól összetett mondatok alkotására is képesek, s óvodás korukra hatalmas szókinccsel nyelvtanilag helyes mondatokban beszélnek. Érzelmeik és szándékaik viszont születésüktől kezdve vannak (s kezük, ujjaik tudatos mozgatására is jóval hamarabb képesek, mint hogy beszélni tudnának). A kisgyermekkori kommunikációra kialakított, speciális babajelbeszéd (melyben az egyes szavaknak kézjelek felelnek meg) abban az időszakban támogatja a családot, amikor a gyerek nyelvileg még nem képes kifejezni érzelmeit és szándékait. A jelelés azáltal is segíti a gyermek beszédfejlődését, hogy a hallási ingerhez (a jelelő szülő nem csak „mutogat”, hanem beszél is hozzá) képi és mozgásos ingert is társít. (A szándékok és érzelmek nem verbális kifejezésének lehetősége később is hasznos a gyermek számára.) A babajelbeszéd módszerét az 1980-as években fejlesztették ki Amerikában, s 2008-tól tanulható Magyarországon – kétféle jelrendszerrel, kétféle tanfolyamon. A tanfolyamokon a résztvevők megismerik a babajelbeszéd

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

használatát, tanácsokat kapnak bevezetéséhez, alkalmazásához. Megtanulják az alapvető, kb. ١٠٠ jelet, s dalokat, mondókákat, játékokat, amelyek segítik a jelek bevezetését. Mindezek a hazavihető segédanyagban is megtalálhatók. A tanfolyam – mely elvégezhető intenzív formában is – 6 hetes (heti egy alkalommal), alapvetően a szülőknek szól, de természetesen a babák is szívesen látott vendégek, rájuk is odafigyelnek, s a sok dal és mondóka mellett nem unatkoznak. A Lilliput Baba-mama jelbeszédet Fodor Zsuzsa dolgozta ki a magyar jelnyelvre építve. Tanfolyamvezetői visszatérő vendégek a művelődési házak közül a csepeli Rákóczi Kert Közösségi és Civil Házban, valamint a Békásmegyeri Közösségi Házban. Zentai Katalin, nemzetközi instruktori képesítéssel is rendelkező babajelbeszédoktató az amerikai jelnyelvre alapozva (de a magyar jelnyelvet is használva) dolgozta ki a Beszélő Babakezek jelbeszédét. Tanfolyamain a népieken kívül kifejezetten a jeleléshez íródott dalokat és mondókákat tanulnak a szülők, az otthoni gyakorlást a Beszélő babakezek könyvsorozatban megjelent, egy kortárs költő verseit tartalmazó lapozók is segítik. Az alaptanfolyamot további hathetes tanfolyamok követik, melyeken már a babák a főszereplők: ezeken az egymásra épülő foglalkozásokon a játékokon keresztül lehet a már ismert jeleket gyakorolni s újakat tanulni. Beszélő babakezek tanfolyamok többek között művelődési házakban indulnak, például az Óbudai Kulturális Központban, a MOM Kulturális Központban és a Csili Művelődési Központban. Kutatások bizonyítják, hogy a gyermekek 1 éves korukig „nyelvi világpolgárok”: a világ nyelveiben létező összes hangot képesek megkülönböztetni egymástól. (Egy éves korukra a környezetükben beszélt nyelv hangjaira specializálódnak.) A serdülőkor után lényegében már nem lehet anyanyelvi szinten megtanulni egy másik nyelvet úgy, hogy a kiejtés, a hangsúlyozás, az intonáció se árulja el, hogy a nyelvet használó nem anyanyelvi beszélő. Azok a gyerekek, akik hétéves koruk előtt tanulták meg a második nyelvüket, a nyelvi tesztekben az anyanyelvűekkel egy szinten teljesítenek. A korai idegennyelv-tanításnak van tehát elméleti alapja. Természetesen egészen kisiskolás korig a nyelvtanulás ugyanúgy a gyermekkori tanulás sémáját követi, mint a művészeti nevelés, vagy a mozgásfejlesztés területén: megfelelő környezet, s utánozható tevékenység. A kisgyerekeknek tartott nyelvórák tehát leginkább egy idegen nyelven tartott énekes-mondókás foglalkozáshoz hasonlíthatók. A Marczibányi Téri Művelődési Központ az óvodás kor alatti korosztálynak német és olasz nyelvtanfolyamot is kínál, de a legelterjedtebb az angol, s abban úgy tűnik, a Helen Doron Early English tanfolyamok egyeduralkodók, budapesti helyszíneik között 7 közművelődési intézmény, köztük a Jókai Klub és a Virányosi Közösségi Ház is szerepel.

A Helen Doron Early English 3 hónapostól 14-18 éves gyerekeknek szóló angoltanfolyamok (és hozzájuk kapcsolódó tevékenységek, például táborok) rendszere, ebbe tartoznak a baba-mama angol és a bölcsődés-óvodás korosztálynak szóló – köztük egy saját mesére felépített – tanfolyamok is, melyeken a jelnyelvet is segítségül hívják. A Helen Doron brit nyelvész (és édesanya) által kidolgozott és folyamatosan fejlesztett módszer alapja az anyanyelvi környezet, a vidám, játékos foglalkozás, valamint a sok pozitív visszajelzés. Az anyanyelvi környezet megteremtése érdekében már a legkisebbeknek szóló tanfolyamoknak is kötelező tartozéka a dalokat s egyéb hanganyagokat tartalmazó CD, melyet naponta kétszer hallania kell a kisgyereknek (otthon, miközben mindennapos tevékenységeit végzi).

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Mese, mesekönyv A hagyományos közösségekben a mesehallgatás olyan esemény volt, melyen a közösség apraja-nagyja részt vett. A mesehallgatásnak ugyanis nincs sem alsó, sem fölső korhatára. A mese az emberi lét minden szintjén hat (észrevétlenül): intellektuális szinten ösztönzi a gondolkodást, fejleszti a képzelőerőt, erősíti az önismeretet; emocionális szinten oldja a feszültséget, többek között azáltal, hogy lehetőséget ad a mesehősökkel való azonosulásra (s ezáltal egyben megkönnyíti, hogy az adott mesehősön keresztül magunkról gondolkodjunk, érzéseinkről beszéljünk); szociális szinten a közösségi identitásról, a társas együttélés szabályairól, az erkölcsről tanít. Az a gyerek, aki meséken nő fel, lelki gazdagságot és magabiztosságot kap útravalóul, ráadásul a családi mesélések a szülő és a gyermek kapcsolatának fontos építőkövei. A mese műalkotás (ettől képes megérinteni a hallgatót már az első mondattól kezdve), s ily módon megismerteti a gyerekkel azt a stílust, nyelvezetet, kifejezési formát, amely később képessé teszi más irodalmi alkotások befogadására, sőt akár saját alkotások létrehozására. Természetesen a legkisebbeket a mesének nem annyira a tartalma, mint inkább a ritmusa, dallama – és a mesélés különleges légköre fogja meg (bár a hallgatott mese már egy újszülött tudattalanjában is képes hatást kiváltani). A „klasszikus” mese (pl. a Grimm testvérektől) és a népmese az óvodás és a kisiskolás gyerekek lelki tápláléka. Az óvodás kor alatti gyerek lelki szükséglete annak megélése, hogy a világ jó, a környezete biztonságos, hogy a természettel bizalmas viszonyba kerüljön. A mesékben is ezt keresi – s a korosztályának szóló egyszerű, a mindennapi történésekről szóló mesékben, valamint a dolgok természetét kutató kérdéseire adott mesés válaszokban ezt meg is kapja. A kisgyermek emlékezete egészen máshogy szerveződik, mint a nagyobb gyerekeké és a

28 A

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kőbányai Könyvtára.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

felnőtteké: élményei még „szaggatottak”, felidézésük, megfogalmazásuk ezért nehézséget okoz. Ezek az egyszerű mesék segítenek abban, hogy az élmények „megszilárduljanak”, valamint felidézhetővé, felhasználhatóvá, elmesélhetővé váljanak. Fontos tehát, hogy a mese a kisgyerek életének részévé váljon. A közművelődés ezt többféle módon támogathatja: befogadhat, szervezhet mesélős foglalkozásokat, alkalmakat; ismeretterjesztést folytathat a szülők körében a mesék fontosságáról, tarthat mesekönyv-ajánlókat; pályázattal, az alkotások megjelentetésével motiválhatja a szülőket a meseírásra, a mesélésre. A Csillaghegyi Közösségi Házban tartott Mesezengő foglalkozásokról és Mesés hétvégékről a következő fejezetben szólunk. Vannak mesemondók, akik rendszeresen lépnek fel művelődési házak rendezvényein: Csernik Szende székely mesemondó (Lábita Színház) többek között a Cserepesház gyerektáncházának programját gazdagítja, Gulyás László vándormuzsikus a Klebelsberg Kultúrkúria családi programjainak kedvenc garabonciása. A KÖKI Terminál II. emeletén található a KMO Művelődési Ház Nyitott Könyvespolca (erről részletesebben az egyéb modellérértékű kezdeményezések fejezetben olvashatunk), ahova újabban író-olvasó találkozókat is szerveznek – gyerekkönyvek szerzőivel is. A kisgyerekes családoknak szóló rendezvények kísérője pedig az Irodalmi vetett ágy, melyet a következő fejezetben mutatunk be. A TEMI Fővárosi Művelődési Házában idén ősszel harmadszorra rendezték meg a Meseszerzők színpadon egész napos rendezvényt, melyet az a törekvés hívott életre, hogy a gyerekeket és szüleiket a kortárs szerzőkkel megismertessék. A rendezvény központjában az író-olvasó találkozók állnak, valamint egy-egy meseillusztrátor munkáiból rendezett kiállítást is megtekinthetnek a látogatók. (Természetesen színházi előadás, koncert is része a programnak.) A legkisebbek szülei számára a rendezvényt azzal tették vonzóvá, hogy a házban működő kisgyermekes foglalkozásokat beépítették a programba. A Pataky Művelődési Központban 2000 őszén rendeztek először Mesefesztivált azzal a szándékkal, hogy egy évad eleji családi rendezvény keretében bemutatkozhassanak a ház gyerekprogramjai. Később a Mesefesztivál – melynek egyik helyszíne és programszervezője a házban működő könyvtár28 – önálló rendezvénnyé vált, minden évben más tematikával. 2010-ben például a repülés köré épült a program, mert akkor 100 éve szállt fel az első magyar gyártmányú repülőgép – a kőbányai reptérről. 2011-ben a Pataky Művelődési Központ és a Kőbányai Gyermek- és Ifjúsági Szabadidő Központ összevonásá-

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

val létrejött a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ: 2012-ben a Mesefesztivál a névadó életútja köré szerveződött. A tematikához kapcsolódó programokon, játékokon, kézműves tevékenységeken kívül mindig van egy hangulatosan berendezett terem, ahol egy színész olvas meséket. A gyerekkönyvtár mesefotelébe pedig azok huppannak bele, akik maguk szeretnék a mesét olvasni gyereküknek, unokájuknak. Mégsem ettől országos a rendezvény29, hanem a meseíró pályázattól, mely akkora népszerűségnek örvend, hogy akár 2.500 mese is beérkezik (három életkori kategóriában), s a határon túlról is küldenek alkotásokat. Minden mese felkerül az internetre – a mesékhez készülő illusztrációkkal is lehet pályázni. A pályázatokat szakmai zsűri értékeli (a díjátadóra a Mesefesztiválon kerül sor), s a válogatott mesék és illusztrációk egy saját kiadású és terjesztésű mesekönyvben jelennek meg, melyet nem csak a benne szereplők éreznek magukénak. Az Albertfalvi Közösségi Ház is saját mesekönyvvel büszkélkedhet. A XI. kerületben élő hatvan éven felüli lakosok életminőségének javítására létrehozott, s az idősek közösségi tevékenységét is támogató Újbuda 60+ programban a ház aktív szerepet vállalt: támogatta az idős önkéntesek önszerveződését, teret biztosított tevékenységüknek. Így született meg a Nagyi, mesélj! program, melynek keretében vállalkozó kedvű – a valóságban nem feltétlenül, de lélekben mindenképp – nagyszülők meséltek a kerület óvodáiban. Sokan saját meséiket vitték el a gyerekekhez – ezek jelentek meg a Nagyi, mesélj! kötetben, melynek nem csak szerzői, hanem grafikusa is az idős önkéntesek közül került ki. A Marczibányi Téri Művelődési Központ is sokat tesz a mesék, az olvasás, a gyerekkönyv-kultúra terjesztéséért. Saját könyvesboltja van (Tintakő Művészetpedagógiai Könyvesbolt), melyben a drámapedagógiai szakirodalom mellett a kortárs gyermekirodalom legjobb, válogatott kötetei is megtalálhatók. Ezek népszerűsítésére a ház rendszeresen szervez – családi programmal egybekötött – könyvbemutatókat. (A későbbiekben ismertetendő :) sziamarczi családi szombatok indításának is ez volt az eredeti szándéka: értékes gyerekkönyvek bemutatása a könyvhöz kapcsolódó játszóház keretében.)

29 Hivatalos

neve Országos Mesefesztivál – 2012-ben a VI. Országos Mesefesztivál.

Magyarországon 2005-ben a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház honosította meg a csecsemőszínházat30 (közkedveltebb nevén babaszínházat), amely kifejezetten a 0-3 éves korosztály számára készült színdarabok színházi előadását jelenti. Azóta szinte az összes vidéki bábszínház is nyitott e korosztály irányába, s egyre több fővárosi művelődési ház hív meg csecsemőszínházi produkciót: havi, kéthavi rendszerességgel látható például a Klebelsberg Kultúrkúriában, az Újpesti Kulturális Központ Lóverseny téri Közösségi Házában, a KMO Művelődési Házban31. A kisgyermekeknek szóló színházat nem egészen úgy kell elképzelni, mint a nagyobb gyerekeknek szóló bábszínházi vagy egyéb színpadi produkciót. Az előadások 20-25 percesek, ezt követi a játszóház, melyen az előadásban használt elemeket vehetik birtokba a kicsik. Bár a színházi hangulat, az alkalom különlegessége, a hétköznapitól eltérő vizuális és akusztikus ingerek itt is megjelennek, az előadás szobaszínházi közegben játszódik (ez a terem nagyságát és a nézők számát is befolyásolja: a résztvevők száma nem haladhatja meg a 100-120 főt). A színpad és a nézőtér között nincs éles határ (és a nézőtér sem széksorokat jelent, legfeljebb csak részben), nincs teljesen sötét, az előadás nem túl hangos. A babaszínház esetén is elmondhatjuk, hogy több szempontból is jelentőséggel bír: az első színházi élményt nyújtja a gyereknek; a közös élmény a szülő-gyermek kapcsolatot is erősíti; speciális módszertana alkalmas a gyermek értelmi és érzelmi fejlődésének támogatására. A színházi előadás értelmezése a kisgyerekeknél is feltételezi, hogy ráismer a megjelenített tárgyakra, eseményekre, mozgásokra (a mozgás a babaszínházban hangsúlyos szerepet kap, mert a kisgyerek számára a verbális jeleknél sokszor érthetőbb a mozdulat, a gesztus). A színházi élményt pedig a ráismerés örömén túl az újdonság varázsa adja, hiszen az ismerős dolgok a színházban más közegben, más összefüggésben jelennek meg, s mindez a gyerek tanulásában fontos szerepet játszik. A babaszínház nem hagyományos bábszínház: az emberi arc (a színész) jelenlétére, arról az érzelmek „leolvasására” is szüksége van a kis nézőknek az előadás értelmezéséhez. A világ megismerésében a kicsik minden érzékszervüket használják (erről a kreatív foglalkozásoknál írtunk részletesen), s az utánzás is tanulásuk fontos eszköze. A tárgyakkal való manipulációra és a látottak utánzására ad lehetőséget az előadást követő játszóház, mely ezáltal a színházi élmény elmélyítését is segíti. 30 A

Glitterbird – művészet a legkisebbeknek projekt résztvevőjeként. A projektet – mely 5 ország részvételével zajlott – az Európai Bizottság Kultúra 2000 programja támogatta. KMO és a babaszínház kapcsolatáról a következő fejezetben olvashatunk.

31 A

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Színház

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Babaszínházas közegből (a kecskeméti Ciróka Bábszínházból) érkezett Bor Judit bábművész, aki a műfajt kicsit átalakítva hozta létre a Cirógató foglalkozást, mely például a Klebelsberg Kultúrkúria családi rendezvényeinek rendszeres programeleme. A kb. 30 perces foglalkozás különleges „kuckóban” (egy hangulatos díszletben) zajlik32, s egy – az évkörhöz kapcsolódó – mesére fűzi fel az ölbéli játékokat, dalokat, mondókákat (melyeket a szülők gyerekükkel játszanak). A mese fordulópontjait rajzok is megjelenítik, egyes szereplők bábként is megjelennek, a hangzást pedig különleges ritmus- és dallamhangszerek gazdagítják. A bábokat és a hangszereket a foglalkozás végén a gyerekek (és szüleik) is kipróbálhatják. A Babos Bábos Társulat „kicsiknek és piciknek” szóló interaktív bábszínházi előadásairól, s a bábos meséket, mozgást, bábkészítést foglalkozássá fűző, a Wekerlei Kultúrházban tartott Babás Bábos Mesekuckóról a következő fejezetben lesz szó.

Játszóházak, hétvégi családi rendezvények A játszóház kifejezést többféle értelemben is használjuk. Jelen írásban is szóltunk már a játszóházakról mint a kisgyermekes családok számára létrehozott közösségi terekről, a gyerektáncházak kapcsán pedig népi játszóházról beszéltünk. A következőkben a játszóház kifejezést ez utóbbira, a foglalkozás típusára használjuk. A játszóház egy speciális módszertannal működő komplex, élményközpontú, a résztvevők öntevékeny, cselekvő részvételére építő foglalkozásforma, mely a hetvenes évek második felében született meg a közművelődésben. Kezdetben az iskolás korosztályt célozta, később családi programként is szervezték.33 Tematikája lehet például a néphagyomány, a történelem, vagy akár a környezettudatosság. Tevékenységei között meghatározóak a dramatikus elemek, a tárgybemutatás és a tárgyalkotó kézműves foglalkozás. A játszóházaknak jellemzően nem az óvodáskor alatti korosztály a fő célcsoportja, de – ahogy arról korábban már szóltunk – a családi játszóházakban az ő igényeiket is figyelembe lehet venni a program alakításakor: babajátszóval, kisgyerekeknek való kézműves foglalkozással, s találunk példát kifejezetten ennek a korosztálynak szóló játszóházra is: a Marczibányi Téri Művelődési Központ Motolla játszóházát a következő fejezetben mutatjuk be. Az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtéren 2 éves kortól várják a gyerekeket a korábban kéthetente, jelenleg havonta tartott Óriás Pitypang játszóházba. (Ter32 A 33

játékteret Fekete Dóra álmodta meg. A játszóházakról bővebben a Módszertári füzetek 11.. Szakmatükör 3. kötetében ( Kiadó: BMK 2002) olvashatunk.

mészetesen a kisebb testvérek is jöhetnek, számukra játéksarkot alakítottak ki.) A belépők rögtön megtudják, hová érkeztek, mert az aktuális tematikának (pl. manók és tündérek) megfelelően a fogadószemélyzet kérdésekkel és feladatokkal látja el őket. Ezekhez kapcsolódva különböző kézműves tevékenységekben vehetnek részt, s a délelőttöt óriásbábos előadás is színesíti. Az előzőekben a jellemző művészeti területek alapján mutattuk be az egyes programokat (látható, hogy a „műfaji” határok mennyire átjárhatók). Amikor a művelődési házak hétvégi családi rendezvényeket szerveznek, ezek közül választják ki a kisgyerekeknek szóló programelemeket. A hétvégi családi rendezvények igen változatosak, példákat az eddigi és a következő fejezetben találunk.

Vannak programok, foglalkozások, amelyek együtt élnek a művelődési házzal, folyamatos kölcsönhatásban alakítva egymás működését. Vannak ügyek, amelyeket egy ház felvállal. És mindez nem független attól, hogy vannak emberek – legyenek azok munkatársak vagy foglalkozásvezetők –, akik meghatározóak egy-egy közművelődési intézmény életében. Ez a fejezet ezekről az együttműködésekről szól.

A Zöldalma Egyesület és a csepeli közművelődés A Zöldalma Egyesület vállaltan csak Csepelen működik, több mint 15 éve. Nevét és tevékenységét a helyi intézmények és civil szervezetek, valamint az itt lakók jól ismerik – történetük és működésük szorosan kapcsolódik a közművelődési intézményekhez. Az egyesület inkubátorháza a Csepeli Gyermekház volt. Ide tért be 1996-ban az egyesület jelenlegi vezetője, Jászné Kajmádi Mónika pedagógus (akkoriban első gyermekével otthon lévő kismama), mert kisgyermekével közös délelőtti programot keresett. Nem volt – csinált. Csinálhatott. A ház vezetője, Balatinecz Éva hamarosan egy asztalhoz ültette a házban megforduló aktív kismamákat, s javasolta, alapítsanak egyesületet, a gyermekház ehhez minden támogatást megad. Így jött létre a Zöldalma Egyesület, mely 1999-ig, a ház bezárásáig itt tartotta kisgyerekes családoknak szóló foglalkozásait, klubjait. Egy rövid átmeneti időszak után (amelyben az alkalmi programok voltak a meghatározóak) 2000-ben új befogadó intézményre talált az egyesület: a Rákóczi Kert Civil és Közösségi Házra. Tar Mihály igazgató nyitott volt a korosztálynak szóló programokra (s mivel ezekből nem volt

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Házak – programok

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

még választék, biztosítani tudta hozzá a délelőtti órákat), s az egyesülettel együttműködve bababaráttá vált a ház, ennek megfelelő belső terekkel, tárolókkal, a kisgyermekek számára is biztonságos környezettel. A közművelődési intézmények – 2007. nyári – összevonásának következményeként a Zöldalma Egyesület a többi csepeli házba is eljutott, s bár az „anyaintézmény” továbbra is a Rákóczi Kert, klubjaik ma már a Királyerdei Művelődési Házban is nagy hagyománnyal működnek. Az egyesület fő célkitűzése a kezdetektől az volt, hogy a kisgyerekes családokból lokális közösségeket alakítson, s bár minden klubjuk egy-egy zenei, mozgásfejlesztő, nyelvi, néptánc, kreatív foglalkozás, nem véletlen a klub elnevezés. Az egyesület egy-egy klub számára heti egy délelőtt másfél órás, tematikus, közösségteremtő együttlétet, valamint levelezőlistát biztosít – a többi a klubtagok önszerveződésén múlik (pl. együtt maradnak a foglalkozás után, vagy a hét egy másik délelőttjére is szerveznek közös együttlétet). A főként pedagógus klubvezetők munkáját önkéntesek segítik – bevonásuk a klubvezető feladata. A segítők számára ez a tevékenység nem csak a közösségért végzett önkéntesség jó érzését nyújtja: önbizalmat és gyakorlatot is ad a munkába való visszatéréshez. A klubvezetők rendszeresen találkoznak, megbeszélik tapasztalataikat, egyeztetik feladataikat, módszertani továbbképzést tartanak egymás számára. A gazdaságilag önfenntartó klubokon kívül az egyesület – a támogatások függvényében – más rendezvényeket is szervez (pl. táncház), s kezdeményezője és együttműködő partnere volt a Rákóczi Kert két nagyrendezvényének is. Az őszi családi nap programját a helyi civil szervezetek adták, a Születés Hetéhez kapcsolódó késő tavaszi rendezvényen a helyi intézményekkel (védőnői szolgálatokkal, bölcsődékkel) működtek együtt. A közművelődési intézmények legutóbbi átszervezése34 nem érintette a klubok működését, a befogadó-támogató környezet továbbra is az egyesület rendelkezésére áll.

Zene, játék, öröm zenei képességfejlesztő program és Zene-mozgás komplex művészeti nevelési program a Cserepesházban A Cserepesház – ahogy Csaniga Andrea igazgató fogalmaz – „minden család kertes háza” a lakótelep közepén. Mivel a környéken sok a kisgyerekes család, nem véletlen, hogy közel harminc éve működik itt gyerektáncház (A Mi Táncházunk – Magyar Táncház Gyerekeknek). A lakótelepen lakó anyuka, Hovorka Tünde gyógytornász és dúla nem csupán a mozgásos foglalkozásokat tartja (kismama 34 2012

januárjától a Rákóczi Kert Civil és Közösségi Ház a Csepeli Városgazda Zrt., a Radnóti Művelődési Ház és a Királyerdei Művelődési Ház a Csepeli Városkép Kft. fenntartásában üzemel.

35 2012.

október 1-jétől a Cserepesház működési formát váltott, s Zuglói Cserepes Nonprofit Kft.-ként tevékenykedik tovább a korábbi négy helyszínen, köztük a Cserepesházban és a Lipták Villában. 2002) olvashatunk.

36 Kokas Klára foglalkozásairól, módszeréről bővebben a Módszertári füzetek 11. Szakmatükör 3. (Kiadó: BMK

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

torna, baba-mama torna, gyerektorna), ő vezeti a heti rendszerességű babamama és várandós klubot is. Zugló zenei fellegvár. Nem sok kerület mondhatja el magáról, hogy önálló zenekarral, s az alapfokú művészeti iskola mellett saját fenntartású zenei szakközépiskolával is rendelkezik. Ebben a zenei közegben, ebben a szellemiségben fogadta be a ház 1999-ben a helyi kötődéssel rendelkező Szedlacsek Katalin zenepedagógus és magánénekes gyermekeknek szóló zenefoglalkozásait, folyamatosan biztosítva a helyet az érdeklődés növekedése miatt indított újabb és újabb csoportoknak s a bővülő programkínálatnak. Mindezt azért is örömmel tette, mert a zenei képességfejlesztő program bevonzza a házba azokat a szülőket, akik aztán más foglalkozásokra is elhozzák a gyereküket, illetve maguk is törzslátogatókká válnak. 2008 óta a Cserepesházhoz tartozik a Lipták Villa is (korábbi nevén Zeg-Zug Zuglói Gyermekház), mely a kisgyermekes programok másik helyszíne35. A házban – a korábbi hagyományokat folytatva – az összes program kb. 70%-át az óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló programok adják, de igyekeznek egyre nagyobb teret adni az óvodás kor alatti korosztálynak is. Szedlacsek Katalin a Tanítóképző Főiskolán Mélykutiné Dietrich Helga tanítványa volt, aki kollégájához és mesteréhez, Forrai Katalinhoz hasonlóan maga is tartott zeneovi foglalkozásokat a Marczibányi Téri Művelődési Központban, melyekre később gyermekével Szedlacsek Katalin is eljárt. S a nagy elődök méltó utódjaként maga is zeneovi foglalkozásokat kezdett tartani az óvodás korosztály számára sok művelődési házban – többek között a Cserepesházban. (Később már csak a Cserepesházban.) Kérték, tartson foglalkozást kisebbeknek is, így alakult ki a zeneovi előtti évre a zenebölcsi csoport. (Középső csoportos – 5 éves – korig a foglalkozásokon a szülő is részt vesz.) S mert a zeneoviból kinőtt gyerekek pedig maradni szerettek volna, felfele is bővítette a programot egy játékos szolfézs-előkészítő csoporttal. Ez az egymásra épülő 5 éves zenei képességfejlesztő program (amely korábban a Zenekincs, ma a Zene, játék, öröm nevet viseli) már önmagában is egyedülálló, mely 2007-ben még tovább bővült mind életkorban, mind jellegét tekintve: a Kokas-módszert használó Zene-mozgás komplex művészeti nevelési programmal. Kokas Klára módszere36 nem a zenetanítást, inkább az önkifejezést, a személyiség felszabadítását és kiteljesedését hivatott támogatni a zene segítségével. Az éneklés (és ez is egyfajta kreatív éneklés) mellett zenehallgatásból születő tánc

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

(mozgásimprovizáció), majd a zenén alapuló élmények vizuális megjelenítése (festés, különböző technikákkal) és az élmények elmesélése tevékenységekből épülnek fel a foglalkozások, melyekkel mind a kisiskolások (7-10 évesek), mind az óvodás kor alattiak (1-3 évesek) megszólíthatók. A kisiskolások nyaranta táborokban vehetnek részt bentlakással valahol természetközelben, vagy napközis jelleggel a Lipták Villában. (A táborok programjában a Kokas-foglalkozások mellett – további szakemberek bevonásával – gyermekjóga és drámajáték is szerepel, az idei táborban még tibeti hangtálas hangfürdőt is kaptak a gyerekek búcsúzóul.) S hogy a Kokas-foglalkozások hangulatából a kívülállók is megérezhessenek valamit, a gyerekek festményeiből interaktív kiállítást is rendeztek már a Cserepesházban: három különböző teremben háromféle zene szólt, melyekre ott helyben is lehetett festményeket alkotni. (S hogy milyen zene szól a Kokas-foglalkozásokon? Komolyzene, vagy tradicionális – pl. afrikai törzsi – zene.) Nem jellemző, hogy ezzel a módszerrel óvodás kor alattiaknak is tartanak foglalkozást, a Zene-mozgás program ebben is egyedi. A kicsik természetesen anyukájukkal együtt vesznek részt a foglalkozáson, ezért az a felnőttek számára is felszabadító élményt nyújthat. Mint minden kisgyerekeknek tartott zenefoglalkozáson, az ölbeli játékok itt is főszerepet kapnak – csak kicsit másképp, mert a mondókákhoz egyéni mozgásmenetek tartoznak. Majd jön a mozgásos improvizáció, melynek során a szülő és a gyermek együtt táncol. A Zene, játék, öröm és a Zene-mozgás programok zenei anyaga Szedlacsek Katalin egyedi gyűjtésének eredménye. Sok-sok óra zenei könyvtári kutatás és zenehallgatás után alakult ki a komolyzenei és tradicionális zenei gyűjtemény, s az ismert gyermekdalokat és mondókákat is kiegészítette kevésbé ismert erdélyi gyermekdalokkal. Ezek is szerepelnek az általa válogatott és összeállított Kerekecske gombocska – Anya, gyere, játssz velem! címmel először 2002-ben kiadott kötetben, melynek 2008-ban folytatása, 2011-ben pedig kiegészítése: egy hozzá kapcsolódó módszertani útmutató is megjelent. A zene, játék, öröm program kiscsoportban tartott foglalkozás, legfeljebb 15 gyerek vesz rajta részt. Ritmushangszereket is használnak, minden gyereknek jut a világ minden tájáról érkező, illetve Orff-hangszereket tartalmazó gyűjteményből – ahogy fejlődnek a gyerekek, egyre nehezebben megszólaltatható hangszereket kapnak kézbe. Nem véletlen a névválasztás: a foglalkozások célja a zene megszerettetése, hogy a gyerekek (a későbbi felnőttek) számára a zene örömet jelentsen, s egyfajta lelki táplálékként szolgáljon. S mindez játékos formában történjen, olyan alkalmak során, amelyeken a gyerekek jól érzik magukat.

Tipegő és Mesezengő a Csillaghegyi Közösségi Házban A Tipegő története 2000-ben indult. Abban az évben kezdett el Szmirnov Krisztina – frissen végzett pedagógusként – egy bevásárlóközpont családi játszóházában dolgozni, s hamarosan a délutáni zeneovi foglalkozásokat is elindította. A zeneovira egyre kisebbek is bekéredzkedtek – így aztán a kisebbek számára délelőtti zenei foglalkozásként elindult a Tipegő-topogó. Közben barátaival, művészpedagógus kollégáival megalapította a Hétpettyes Gyermekvilág Alapítványt, melynek célja a gyermekek művészeti nevelésének támogatása. Három év után Szmirnov Kriszta eljött a játszóházból, s mivel a Tipegő-topogót szerette volna továbbvinni, megkereste lakóhelyén, a III. kerületben az egyesített bölcsődék vezetőjét, aki a művelődési házakat ajánlotta. Így indult el több művelődési házban a Tipegőtopogó, többek között a Wekerlei Gyermekházban (mai nevén Wekerlei Kultúrház és Könyvtár), és helyben, a Csillaghegyi Közösségi Házban, ahol egy ideig délutáni foglalkozás keretében zeneovi is működött. A csillaghegyi ház épp akkoriban alakult át koncert- és alternatív művészeti helyszínből (Banán Klub) közösségi házzá. Az új funkcióhoz új programok és szolgáltatások, valamint megújult terek kellettek, s – mivel a gyerekeknek és a családoknak különösen fontos szerepet szántak – Rédl-Bikkes Gergely, az új igazgató

37 A

Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségének projektje.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A 12 év alatt kidolgozott zenei képességfejlesztő program ma már akkreditált pedagógus-továbbképzés keretében tanulható, s ennek köszönhetően valószínűleg hamarosan máshol is indulnak majd Zene, játék, öröm foglalkozások. A Cserepesház és Szedlacsek Katalin együttműködésének köszönhetően a Lipták Villa havonta egy vasárnap Gyermekkoncertek a Zenekastélyban (korábban Zenekincs a Zenekastélyban) címmel családi programnak ad otthont, melyen a – gyermekbarát – komolyzenei koncertet közös családi zenés, játékos, éneklős, mondókázós foglalkozás követi, majd a gyerekek – szülői segítséggel – hangszert készítenek. Az együttműködés további területe az idei évben indítandó tehetségcsoport, melybe minden zuglói óvodából 1-1 tehetséges gyereket várnak. A tehetséggondozást Szedlacsek Katalin a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület keretében végzi, mely részt vesz a Géniusz Programban37, s elnyerte az Akkreditált Kiváló Tehetségpont címet.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

nyitott volt az együttműködésre. A ház udvarán ekkor alakították ki a játszóteret és a kis közlekedési parkot, házon belül pedig a kisebbik termet játszóháznak rendezték be. A játékokat a ház és a Hétpettyes Alapítvány közösen vásárolta. A játszóház több éven át minden hétköznap délelőtt nyitva állt a kisgyerekes családok előtt, vezetője a ház kézműves programokért felelős munkatársa, Sáringer Erzsébet volt, így érthető, hogy a játszóházban kézműves lehetőség is várta a kicsiket és szüleiket. Később a játszóház csak a Tipegő-topogó foglalkozás napján működött, az utolsó időben Szmirnov Kriszta vezetésével, majd megszűnt. (A bútorok és a játékok egy része a büfében kialakított játéksarokba került.) Nyaranta napközis tábor várta a gyerekeket – a legkisebbeket is, mert Szmirnov Kriszta, a tábor egyik vezetőjeként délelőttönként Tipegő-tábor keretében fogadta a családokat, amelynek természetesen a zenei foglalkozás volt a központi eleme. A ház kihasználatlan zongorája adta az ötletet, hogy a Varázsfuvolát, melyet Szmirnov Kriszta az Operaház stúdiósaként társaival gyermekelőadásként színpadra vitt, a közösségi ház befogadja (a próbákat is). 2008-ban a helyi óvodásoknak tartottak emlékezetes előadásokat, s 2012 őszén újra színpadra került a Varázsfuvola, ezúttal családi programként. A Tipegő-topogó foglalkozást a többi művelődési házban idővel átvették a Hétpettyes Alapítvány művészpedagógusai, de a Csillaghegyi Közösségi Házban megmaradt úgy, ahogy indult, csak a neve rövidült le Tipegőre. A Tipegő egy 40 perces zenei foglalkozás, alapvetően kisgyerekeknek (pár hónapos kortól) és szüleiknek. Tematikája az évek alatt csiszolódott a mai formájára: A foglalkozás előtti szabad játéknak és beszélgetésnek a közös játékra hívó csalogató, körbejáró ének vet véget, melyhez kapcsolódva a gyerekek szüleikkel együtt ráhangolódhatnak mindarra, ami következik. Ez után jönnek az ölbeli játékok, majd a nagymozgásos játékok, apró körtáncok, s végül kibomlik az óriási színes ernyő, mely rengeteg játéklehetőséget kínál (ezek továbbra is a gyerekdalok és mondókák kísérő mozdulatai). Végül közös éneklés, illetve zenehallgatás (a foglalkozásvezető énekének hallgatása) következik, melyet a gyerekek egyszerű ritmushangszerekkel kísérhetnek, s zárásként az anyukák sorban minden gyereket meghintáztatnak az ernyőben. (Az ernyő a kezdetektől a Tipegő foglalkozások egyik főszereplője, jellegzetessége.) A Tipegő célja, hogy az édesanyákat anyaságukban megerősítse, megtanítva őket a kisgyerekekhez szóló ősi zenei nyelvre, hogy ezen az úton is közvetíteni tudják gyermekük felé: szeretlek. Szmirnov Krisztina nevéhez két CD is kötődik: a Tipegő 10. születésnapjára jelent meg a Tipegő – Kedvenc gyermekdalaink és mondókáink (melyet a bölcsődei gondozók tananyagába is felvettek), később a Csillaglepte – Álomba ringató böl-

38 Az

ihletet a ház új közösségi helyszíne, az udvaron álló faházból kialakított kézműves ház adta. A falusi ház meleg hangulatát árasztó belső tér (kemencével, régi tárgyakkal) szinte felszólított a mesélésre.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

csődalok, melyen a zongorakísérettel előadott klasszikus altatók mellett altatáshoz kötődő versek is szerepelnek. Mindkét CD bemutatójának (előbbit a születésnapi rendezvénnyel összekötve) a Csillaghegyi Közösségi Ház adott otthont. A Tipegőre járó szülők egyre gyakrabban hívták Krisztát gyermekeik születésnapjára foglalkozást tartani, ebből később önálló program lett, így jutott el a Tipegő a művelődési házon kívülre – szinte párhuzamosan azzal, hogy egy színházból induló kezdeményezés eljutott a művelődési házakba: a Gózon Gyula Kamaraszínház kérte fel a Hétpettyes Alapítvány művészpedagógusait, hogy a legkisebbek számára ún. csecsemőszínházat hozzanak létre. A csecsemőszínház azóta más színházakban is meghonosodott, s egy-egy rendezvény keretében művelődési házak is befogadják. A csecsemőszínházi előadások azzal végződnek, hogy a nézők a színpadra érkezve egy rövidített Tipegő foglalkozás résztvevőivé válnak. A Mesezengő a közösségi mesélés hagyományát szeretné visszahozni a mai családok életébe. A 45 perces foglalkozás során Gyenes Zsuzsa (e tanulmány szerzője) saját meséit meséli fejből (népdallal és saját dalocskákkal, furulyaszóval, bábokkal színesítve), majd – a meséhez kötődő – közös kézműves tevékenység következik. Az egyes foglalkozásokon elhangzó mesék egy mesefolyamot alkotnak, de minden mese egy kerek egész. A mesében sok kis ének, hangutánzás, ritmizált szöveg hangzik el, amelyek – amellett, hogy fenntartják a figyelmet – mintát adnak a szülőknek arra, hogyan lehet mindenből, még a beszédből is zene, játék. Az a varázs, amit a mese és a zene ad, körülöleli a gyereket – akkor is, ha nem ül és figyel. A Mesezengőre ezért egészen kicsi babákat is lehet hozni. Az elhangzó mesék mindig ugyanabban az időben játszódnak, amit épp élünk, alapvetően a természetben. A Mesezengő célja, hogy elvarázsoljon, hogy közösséget teremtsen, hogy az alkotás örömét adja gyereknek és felnőttnek egyaránt, hogy a mese varázslata megerősítse a gyereket, és segítse a felnőttet visszatalálni gyermeki önmagához: meglátni a sok apró csodát, ami minket körülvesz. A Mesezengő mind a Tipegőhöz, mind az Óbudai Kulturális Központ Csillaghegyi Közösségi Házához szorosan kötődik. Gyenes Zsuzsa (aki maga is közművelődési szakember) anyukaként, főként a Tipegő résztvevőjeként kezdte látogatni a közösségi házat, s került baráti kapcsolatba a foglalkozást vezető Szmirnov Krisztával, valamint a ház munkatársaival. Amikor – már meseíróként – felmerült benne a mesefoglalkozás ötlete38, tervét a ház munkatársai is támogatták: így indulhatott el a Mesezengő 2011 őszén. A nyitányt a Tipegő CD és születésnap adta. Szmirnov Kriszta szerette volna, hogy a szülők motivációt és támogatást kapjanak ahhoz,

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

hogy a Tipegőn tanult mondókákat, játékokat a foglalkozásokon kívül is minél többször használják. Ennek érdekében írta meg Gyenes Zsuzsa a CD mellékletét képező Tipegő-mesét, melyet már a Mesezengő mesekötényéből varázsolva adott elő a születésnapi rendezvényen. Az Óbudai Kulturális Központ (OKK) igazgatója, Lőrincz Edina célja, hogy a családok elsőként a helyi művelődési ház kínálatát nézzék meg, ha hétvégére programot keresnek. Ezt a székhelyintézményben már sikerült elérni, s a Csillaghegyi Közösségi Ház is jó úton halad efelé, mert szinte minden hétvégén kínál családi programot. Ezért indultak el alkalmanként, majd 2011 tavaszától rendszeresen a Mesés hétvégék, melyeknek havonta egyszer Gyenes Zsuzsa a háziasszonya, aki – Sáringer Erzsébet, a kézműves ház vezetőjének segítségével – igyekszik a család minden tagja számára élvezhető mesélős, játszós, alkotó, jó hangulatú együttlétet teremteni. Ebben alkalmanként Szmirnov Kriszta is támogatja, aki az ernyős játékokat a meséhez igazítva hozza el. A Mesés hétvégék másik programjában gyermekszínházi előadásokat láthat a közönség, a Csillagműhely címet viselő családi napokon pedig a közösségi házban működő kézműves foglalkozások mutatkoznak be.

Boribaba torna a Wekerlei Kultúrházban A Wekerlei Kultúrház és Könyvtár két meghatározó jellemzője, hogy wekerlei39, és hogy korábban gyerekház (azelőtt úttörőház) volt40. Fő célcsoportja továbbra is a 0 – 18 éves korosztály. A legkisebbek is kitüntetett figyelmet kapnak, hiszen a kispesti Wekerletelepen sok a kisgyerekes család. (A házban kialakított kisgyermek-barát környezetről korábban már írtunk.) Az itt lakók lokálpatriotizmusa, aktivitása, közösségépítő tevékenysége jól ismert, egyesületükkel, a Wekerlei Társaskör Egyesülettel több projektben és rendezvény szervezésében együttműködik a ház. A kisgyerekes programoknak mindig széles skáláját kínálják: Szabó Mária igazgató törekvése, hogy a zenei, mozgásos, kézműves stb. foglalkozások egyensúlyban legyenek, ennek érdekében aktívan keresi a minőséget képviselő foglalkozásvezetőket. A heti rendszerességű délelőtti foglalkozások mellett hétvégenként családi programokra várják a látogatókat: ezek általában bábszínházi előadások,

39 Természetesen

a ház nem csak a Wekerletelepen lakókat szólítja meg programjaival: Kispest más városrészeiből és kerületen kívülről is látogatják. bővebben a Módszertári füzetek/különszám A közművelődés házai Budapesten sorozat 7. kötetében ( Kiadó: BMK 2011) olvashatunk.

40 Történetéről

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

vagy tematikus napok (pl. Palacsintás nap, Mackó-nap, Népmese Napja, Csillagászati Nap), ahol többféle tevékenységet kínálnak egy időben. A kisgyermekes foglalkozások egy részét helyi kisgyermekes anyukák kezdték el. Közülük kiemelkedik a Boribaba torna, melyet Katona Bori, és a Babás Bábos Mesekuckó, melyet Babos Eszter vezet. Mindketten közreműködői a Wekerlei Társaskörben hetente tartott Wekerlei Esti Mesék sorozatnak, ahova Katona Bori a rajzos dalolást, Babos Eszter a bábelőadást hozza el. Babos Eszter bábra specializálódott óvodapedagógus, 4 kisfiú anyukája. Gyermekei születése után hozta létre a Babos Bábos Stúdiót (mai nevén Babos Bábos Társulat), mely az óvodás és bölcsődés korosztálynak szóló interaktív bábszínházi előadásokat viszi el a gyermekek közé, valamint a bábfoglalkozást, mely idővel 3 korosztály számára kínálta a bábjátékkal előadott mese varázsát, s a bábkészítés, bábozás örömét. A foglalkozás jelenleg Babás Bábos Mesekuckó néven található meg a Wekerlei Kultúrház kínálatában, a kisgyermekes korosztálynak szóló délelőtti programként. A foglalkozáson két rövid mesét láthatnak a résztvevők, majd mesetorna következik, végül a mese egyik bábját készítik el a gyerekek és szüleik. Katona Bori testnevelő, úszóedző. Kreativitását, az éneket, a rajzot édesanyjától kapta, aki Brunszvik-díjas óvónő. Férjétől pedig megkapja a szabadságot és a támogatást ahhoz, hogy ott, azt és úgy dolgozzon, amit szeret. Második kisfiuk, kis Dombi nehezen megnyíló, mozgásfejlődésében kicsit elmaradt csecsemő volt, léleknyitogatását mozgásfejlesztő gyakorlatokkal Bori maga végezte. Kis Dombi mozgása egyéves korára rendbejött, kapcsolatot azonban nehezen teremtett, szociálisan nehezen illeszkedett be. Kézenfekvő volt egy olyan tornafoglalkozás indítása, melyet a kisfia fejlesztésével szerzett tapasztalatokból épít fel, s amely egyben a gyerekközösséget is megteremti a kisfiú számára. Így indult el a Wekerlei Gyermekházban az első Boribaba torna, melyre akkora volt az érdeklődés, hogy a második évben már minden délelőttre jutott foglalkozás, és külön csoportok indultak az 1-2 és a 2-3 évesek számára. A Boribaba torna kiscsoportos foglalkozás, 7-10 baba van csak egy csoportban. A foglalkozás – rendhagyó módon – másfél órás, de a tapasztalatok igazolják, hogy megfelelően felépítve ez nem sok a kisgyerekeknek, hiszen sokuknak egy óra kell ahhoz, hogy megnyíljanak. A foglalkozás elején a gyerekek és szüleik körbeülnek, s egyenként, énekelve köszönnek a csoportnak. Majd ölbeli játékokat játszanak, aztán a nagyobb mozgások jönnek, s a foglalkozás első részét altatódalok zárják. Teaszünet következik, s miközben a szülők és gyerekek iszogatnak, beszélgetnek, a terem akadálypályává alakul. Az akadálypályán (szivacshegyek, lejtős padok stb.) a szülők kísérik végig a gyerekeket, az egyik állomáson Bori tornáztatja őket. Ezután következik Mackó Marci (báb), aki almaszeleteket oszt a gyerekeknek, miközben

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

egyenként kihívja őket, s elbeszélget velük. A foglalkozás harmadik részében kézműves tevékenységre is van lehetőség, de aki elfáradt, lepihenhet, aki nem tudott betelni az akadálypályával, visszamehet. A Boribaba tornához kidolgozott mozgássor a születéstől kezdődő mozgásfejlődésen vezeti végig a gyerekeket. Egyedisége abban rejlik, hogy míg ezt a módszert az ún. alapozó terápiában csak 5-6 éves kortól használják, addig a Boribaba torna szülői segítséggel már egyéves gyerekeknél is alkalmazza. A Boribaba torna mellett Katona Bori tart vízhez szoktató úszásoktatást, ovis tornát, s egy Boribabás apukával, Gáspár Tamással közös programként Rajzos dalolást. Katona Bori nem csak foglalkozásvezető, hanem tanító is, akinek véleményét a gyereknevelés minden területén kikérik az anyukák. Katona Bori nem csak közösségi ember , hanem közösséget teremtő ember is, aki által a „Boribaba” a tornafoglalkozáson túlmutató fogalommá vált Wekerlén. A tornafoglalkozások egykori és jelenlegi résztvevői, kb. 100 család tartozik a Boribaba közösségéhez. (Mint egy nagy család, ahol mindenki figyel a más gyerekére is.) A heti foglalkozások mellett szinte havonta van Boribabás rendezvény (melyeknek általában a kultúrház ad otthont, és nyitott mindenki számára): szeptemberben nyárbúcsúztató lekvárkóstolós Mackó Marci buli, október végén Tök jó tökbuli stb. (A legnagyobb szabású a májusi babamajális, mely az 1-3 éves korosztálynak kínál programokat (pl. babamaraton futóversenyt), s melyre Wekerle összes babája mozgósítható.) Újabban hetente két este „Wekerlei labdások” néven kosarazást szerveznek a szülőknek. S az első évtől kezdve vannak családi táborok is, ezek fontos közösségépítő programok: télen sítábor, nyáron kalandtábor (a gyerekek életkora szerint 3 turnusban). A táborokban Bori egész napos elfoglaltságot szervez gyereknek, felnőttnek egyaránt. Ő a táborvezető, de a szülők mindenben segítik, ha kéri, teherautóval szállítanak, majd sátrakat állítanak fel a tábort megelőző napokon… S ez a közös feladatvállalás a rendezvényeken is megvalósul: a februári Boribaba bálon például a borász apuka borkóstolót tart, a tánctanár apuka báli táncot tanít, a fotós szülők pedig megörökítik a közösség egy-egy emlékezetes pillanatát. Katona Bori – Wekerletelep – Boribaba: mindez szorosan összetartozik. S példát ad arra, hogy egy helyi ember által helyi családoknak a helyi művelődési házban tartott foglalkozás hogyan tudja még sűrűbbé szőni a helyi közösség hálóját.

A babaszínház és a KMO Művelődési Ház A KMO Művelődési Házban hagyományosan voltak kisgyerekes családoknak szóló délelőtti foglalkozások, gyerektáncházak, babaruha börzék, gyermekszínházi

41 A

felnőttképzésről a „Kismamákra fókuszálva”, a babaszínházról a színházról, a művészeti játszóházról a vizuális nevelésről szóló fejezetekben írtunk. városünnepi babasátorról korábban már írtunk.

42 A

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

előadások, ez a tevékenység bővült 2011-től: kismamáknak szóló felnőttképzéssel, babaszínházzal, művészeti játszóházzal41… A bölcsődékkel, könyvtárakkal, más intézményekkel és szakemberekkel is jó kapcsolatot ápoltak – erre is lehetett építeni. Csóka Eszter művelődésszervező folyamatosan továbbképzi magát. 2008-ban végezte el a drámapedagógia szakot, ahol Székely Andrea, a veszprémi Kabóca Bábszínház vezetője is tanította – majd munkatársaként alkalmazta. Innen hozta a tudást, a kapcsolatokat, a szakmai tapasztalatot (melyet anyaként már korábban megalapozott). Elképzeléseit a ház vezetője, Gábor Ilona támogatta (és munkatársai is segítették), így válhat(ott) a KMO Művelődési Ház egy részben tudatosan, részben önmagától építkező folyamatban a művészeti területen a színházak, a kisgyermekekkel foglalkozó szakemberek és intézmények, valamint a családok háromszögében meghatározó, közvetítő szereplővé. A kisgyermekeknek szóló programkínálat bővítésének, gazdagításának szándéka – ahogy az a Városünnepen a babasátornál42 végzett közvélemény-kutatásból kiderült – találkozott a lakossági igénnyel. Az itt gyűjtött címlistával már célzottan lehetett megszólítani a kisgyerekes családokat, akik lelkes látogatóivá váltak a 2012 januárjában indult babaszínházi előadásoknak. A babaszínházhoz minden alkalommal játszóház is tartozik, ahol a családok előadás előtt és után közösen játszhatnak, az Irodalmi vetett ágyra kirakott könyveket nézegetve pedig sok szülő megtapasztalhatja, hogy a mese- és képeskönyvek nézegetése, a belőlük olvasott mesék már a legkisebbeket is lekötik. Az Irodalmi vetett ágy – melynek ötlete Belgiumból származik – nem más, mint gyerekágyneműre (és környékére) kitett, válogatott könyvek, melyeket a kényelmes környezetben bárki kézbe vehet, nézegethet. A kisgyerekes családok volt a célcsoportja, s a helyi intézmények, szakemberek (pszichológus, orvos, gyógytornász, bölcsődevezető stb.) az együttműködő és közreműködő partnerei a 2012 októberében tartott Baba-Zóna rendezvénynek, melyen a kisgyerekeknek szóló foglalkozásokon és játszóházon kívül előadásokat hallgathattak és workshopokon vehettek részt a szülők, miközben kedvükre válogathattak a könyvek, játékok között. A kerületi bölcsődék szakmai napjának a KMO adott otthont, s egy program erejéig részt is vett a továbbképzésen: elméletben és gyakorlatban mutatta be a babaszínházat. A babaszínházról szóló előadás után a résztvevők megtekinthettek egy – a családoknak meghirdetett – babaszínházi előadást, s mód nyílt a tapasztalatok megbeszélésére is. De nem csak a művelődési házba várja a KMO a kicsiket, ha teheti, „helybe viszi” a művészeti játszóházat a bölcsődékbe. A művészeti

nevelésben a szakmák közötti együttműködést támogatta a 2012. novemberi Baba Art szakmai konferencia (művelődési házak, bölcsődék, könyvtárak, könyvkiadók, színházak, egyetemi szakemberek részvételével), mely felhasználhatta a párhuzamosan zajló, a családoknak szervezett Baba Art művészeti napok tapasztalatait is.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Kőketánc gyermektáncház és Motolla játszóház a Marczibányi Téri Művelődési Központban A Marczibányi Téri Művelődési Központban – ahogy az eddig leírtakból már kiderült – a kisgyerekes családok szívesen látott vendégek, többek között sok, heti rendszerességű foglalkozás várja őket. A különböző tematikájú foglalkozások vezetőinek és résztvevőinek találkozását és a közös ünneplést szolgálja a Csemetekert évadzáró rendezvény. A foglalkozásvezetők és a ház együttműködésére sok példát találunk, ezek egyike az a három – köztük egy angol nyelvű – mondókás könyv, melyet a zenei foglalkozást vezetők (Mélykutiné Dietrich Helga és Donáth Zsuzsanna) szerkesztésében saját kiadványként adott ki a ház. A Marczibányi Téri Művelődési Központ neve összefonódott a művészetpedagógiával, mely nem csak a programokban (kisgyerektől felnőtt korosztályig), hanem a tevékenységekben és szolgáltatásokban is megjelenik (pl. művészetpedagógiai civil szervezetek és rendezvényeik befogadása, Tintakő Művészetpedagógiai Könyvesbolt). Szakall Judit, majd Németh Katalin igazgatása alatt a Marczi művészetpedagógiai műhellyé vált, s ez nem csak a szándéknak és a felkért szakembereknek, hanem a munkatársaknak is köszönhető, akik a környezet által inspirálva, módszertani ismereteiket továbbképzéseken bővítve maguk is művészetpedagógiai szakemberekké váltak. Az arculat vizuális megjelenítéséért felelős munkatársak43 sem csupán a szakmai munkát kiszolgáló feladatot látnak el: a programok alakításában alkotó társak. A régebbi és jelenlegi munkatársak44 ezen kezdeményező, kreatív hozzáállása és szaktudása egyfajta inkubátor környezetet teremtett, melyben újabb és újabb innovatív programok születnek. A drámapedagógiai központként is emlegetett Marczi a kilencvenes évek végén indította el családi játszóházait: történeti tematikával (komplex történeti játszóház), és különböző mesterségeket bemutatva (Mesterségünk címere játszóház). Előbbi általában nagyrendezvényekbe építve (például a március 15-i ünnephez kapcsolódó 43 Féder 44 Sallai

Márta, Vadászy Eszter, Hevesi Andrea Ferenc, Bartha Eszter, Juszcák Zsuzsa, Vörös Zsuzsa, Hajdú Zsófia Csenge, Topor Rita

45 Bálint 46 Az

Ágnes és Huszti Kinga vezetésével. ölbeli játékokról, jelentőségükről a zenei nevelésről szóló fejezetben írtunk. Róbert, Nyíri László, Horváth Gyula, Velner Balázs.

47 Kerényi

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

programon), utóbbi havi rendszerességgel tartva. Ezek a 2-3 órás foglalkozások a korábban ismertetett módszertan szerint épültek fel: a meséből kibomló drámajátékot tárgybemutató, majd – tárgyalkotó – kézműves foglalkozás követte. Családi játszóházak ma is vannak alkalmanként a Sziamarczi családi játszószombatok keretében a nagyobbaknak, a heti-kétheti rendszerességű Motolla játszóház pedig kifejezetten a kicsiket várja. (Természetesen a családok a testvéreket is elhozzák, így a korosztály a csecsemőtől a kisiskolásig terjed.) A családias légkörű, másfél órás foglalkozáson a legkisebbek a babajátszóban tölthetik az időt, a többiek az évkörhöz, a jeles napokhoz kapcsolódó tematika alapján komplex foglalkozáson vesznek részt, melynek középpontjában a kézműves tevékenység áll (a résztvevők különböző életkorához igazodva), de részét képezi az ének- és mondókatanulás vagy mese is, és 1-2 diafilm levetítésére is mindig jut idő. A játszóházat Pilinger Zsuzsa vezeti, aki először szülőként a kilencvenes évek közepén önszerveződő módon működő baba-mama klubba járt a Marczira. A szó legtágabb értelmében játszóház-vezető: nem csak a foglalkozások megálmodója és megvalósítója, hanem a családokat (az együttlét alatt végzett megfigyelései alapján) visszajelzéseivel, kérés esetén nevelési tanácsaival támogató, segítő szakember is. 1988-ban indult a Kőketánc gyermektáncház, mely az 1-7 éves korú gyermekeket (és családjaikat) várja vasárnap délelőttönként. Egyedisége abban rejlik, hogy csak gyimesi és moldvai zenét lehet itt hallani, valamint hogy a kézműves45 és a táncos program egy időben, egy térben és azonos tematikával zajlik. A tematika pedig az évkörhöz és a jeles napokhoz kapcsolódik: a farsangi időszakban például öt héten keresztül különböző bálokat tartanak (a moldvai népszokásokhoz kötődve van kecskés bál és mackóbál, de rongyos bálon s a palacsintás batyus bálon is részt vesznek a családok a megszokott jelmezbál mellett). A gyermektáncházakban nem megszokott, itt nagyon jól bevált gyakorlat, hogy a táncolás előtt ölbeli játékokat játszanak46. Ezek a játékok nem csak azért tudnak szervesen a programba épülni, mert a gyerekeket ritmikájukkal a táncra előkészítik, hanem mert a szülőket is bevonják, természetessé téve a táncház családi jellegét: itt a szülő a gyerekkel közösen játszik, közösen táncol. (Ez a szülők számára korábban nem volt természetes, s ez komoly nehézségeket okozott.) A gyerektáncházban nem csak a tánctanároknak, hanem a zenészeknek is a korosztályhoz s a műfaj sajátosságaihoz kell igazodniuk: a Kőketánc a hosszú évek alatt „kinevelte” zenészeit47, akik alázattal, empátiával és türelemmel teszik a dolgukat, s nyitottságukra jellemző, hogy

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

a megszokott hangszerbemutatókon kívül arra is adnak teret és lehetőséget, hogy a gyerekek a hangszereket kipróbálhassák. A Kőketánc gyermektáncház megálmodója és házigazdája Sándor Ildikó48, a Hagyományok Háza és a Magyar Táncművészeti Főiskola oktatója, neki köszönhető, hogy a Marczi gyermektáncháza módszertani gyakorlóhellyé vált. Sándor Ildikó és a művelődési ház együttműködésében valósultak meg a fent említett Mesterségünk címere foglalkozások (és táborok), valamint a Körömi Gáborral közösen kidolgozott és vezetett (népmeséket drámapedagógiai módszerekkel feldolgozó) Meseház gyerekfoglalkozások (és az ehhez kapcsolódó felnőttképzés). A sajátos nevelési igényű, értelmileg akadályozott gyerekeknek és fiataloknak szervezett Nyitott ajtó programba a ház bevonta Sándor Ildikót: így lett a táncház a komplex kulturális fejlesztő foglalkozássorozat programeleme.49 A két nagy, kerületi közművelődési intézményt, a Marczibányi Téri Művelődési Központot és a Klebelsberg Kultúrkúriát 2012 nyarán – a II. Kerületi Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft. keretében – összevonta a fenntartó önkormányzat, a Kft. ügyvezető igazgatójának a Kultúrkúriát korábban is vezető Dolhai Istvánt nevezte ki. Mivel a művészeti programok és – ahogy az előző fejezetekből is láthattuk – a családi programok a Kultúrkúrián is fontos szerepet kapnak, várhatóan a Marczi megőrzi majd a fent ismertetett arculatát, tevékenységét.

Összegzés A tanulmány több nézőpontból kiindulva mutatja be a fővárosi közművelődési intézmények kisgyermekes családoknak szóló programjait, szolgáltatásait. Első részéből kiderül, milyen a kétezres évek szülőgenerációja, milyen új nevelési elveik s milyen szükségleteik, igényeik vannak. Később megismerhetjük a kisgyermekek szükségleteit, személyiségfejlődésük, képességeik fejlődésének sajátosságait. Megtudhatjuk, hogyan segítik a fővárosi közművelődési intézmények ezen szükségletek és igények kielégítését, a kisgyermekek fejlődését. A tanulmány sorra veszi, milyen szerepe(ke)t töltenek, tölthetnek be a közművelődési intézmények a helyi (és a „nagy”) társadalom életében – értelemszerűen itt csak a kisgyerekekre, kismamákra, kisgyerekes családokra fókuszálva: Aktív része48 Néptáncos

foglalkozásvezetőként közreműködik még Prekler Kata, Halmos Kata, Szerényi Andrea. Nyitott Ajtó Program egyedülálló közművelődési kezdeményezés, mely a foglalkozások keretében egyesíti a játszóház és a fejlesztő foglalkozás elemeit. A játszóházi elemek közül az élő zenével kísért néptáncon és – népi vagy más mozgásfejlesztő – játékon kívül megjelenik a mese, illetve dramatizált mese, valamint a tárgyalkotó kézműves foglalkozás.

49 A

100

Irodalom: Tárkányi Ákos: Európai családpolitikák: a magyar családpolitika története. Demográfia 1998/2-3. sz. Allport, Gordon W.: A személyiség alakulása. Kairosz, 1998. Gopnik, Alison – Meltzoff, Andrew N. – Kuhl, Patricia: Bölcsek a bölcsőben. Hogyan gondolkodnak a kisbabák? Typotex Kiadó, 2001. Sears, William Dr.: Éjszakai gondoskodás, Sanoma Budapest Kiadó Rt., 2006. Liedloff, Jean: Az elveszett boldogság nyomában. A kontinuum-elv. Kétezeregy Kiadó, 2007. Foltányi Zsuzsa (szerk.): Hogyan varázsoljunk újjá egy közteret? Kézikönyv jól működő közösségi terek létrehozásához. Ökotárs Alapítvány, 2011. (Esettanulmány: Budapest, Mátyás tér, pp. 38-39.) Rácz Johanna (szerk.): Hinta lista. Budapesti játszóterek, játszóházak, gyerekbarát helyek. Professional Publishing Hungary Kiadó Kft., 2011. Kelemen Árpád (szerk.): 30 év krónikája. Szemelvények az Újpalotai Szabadidő Központ három évtizedének történetéből. Csokonai Művelődési Központ Újpalotai Szabadidő Központja, 2010.

101

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

sei a szülői szerephez kötődő szemléletváltozásnak (pl. a szoptatás, a gyerekkel való együttlét, az apák feladatvállalása terén) mind programjaikon, mind – a fizikai környezet kialakítását is magában foglaló – hozzáállásukon keresztül. Közösségi térként működnek, közösségi szolgáltatásokat nyújtanak, közösségeket működtetnek. A lakóhelyi közösséget aktivizáló, önszerveződésüket és öntevékenységüket támogató tevékenységet folytatnak. Kultúrát visznek a közoktatásba, a gyermekgondozó intézményekbe. Támogatják az egyéneket abban, hogy a munkaerőpiacra visszatérjenek. Kultúrát közvetítenek, kulturális mintát adnak, az élethosszig tartó tanulás alsó korhatárát egészen kitolják. A tanulmány gazdag példatára a kisgyermekes foglalkozásoknak, programoknak, a fővárosi művelődési házakban e területen jelen lévő jó gyakorlatoknak, melyeket szinte végig a fenti nézőpontok szerint tematikusan felépített fejezetekben ismertet. Az utolsó fejezet kivétel: itt egy-egy házat (és a hozzá emblematikusan kapcsolódó foglalkozást, illetve művelődési területet) mutat be. A tanulmány nem tárgyalja azt a – változó – gazdasági környezetet s az ebből fakadó sajátosságokat, kényszereket, amelyek mind a kisgyerekes családok életét, mind a művelődési házak működését befolyásolják. Nem tesz kísérletet arra sem, hogy képet adjon arról, a bemutatott programok és szolgáltatások az érintett társadalmi csoport mekkora hányadát érik el, milyen társadalmi hatást fejtenek ki.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Hámori József: Az emberi agy és a zene. In: Hang és lélek. Új utak a zene és a társadalom kapcsolatában. Zenei Nevelési Konferencia tanulmánykötete. Magyar Zenei Tanács, Budapest, 2002. pp. 40-42. Sándor Ildikó: Tücsökringató. Hagyományok Háza, 2005. Szedlacsek Katalin (vál., összeáll.): Kerekecske gombocska. Corvus Design, Budapest, 2008. Sándor Ildikó: Honnan jön, hova tart az aprók tánca? In: Halmos Béla – Hoppál Mihály – Halák Emese (szerk.): „Meg kell a búzának érni”. A magyar táncházmozgalom 40 éve. Európai Folklór Intézet, 2012. december. Csóka Eszter: Játékon innen és túl. Szakdolgozat, 2008. Gyenes Zsuzsa: A mese mint az egyik leghatékonyabb nevelési eszköz (tanulmány) Letölthető: www.mesezengő.hu Király Ildikó – Koós Orsolya: Csöppségek színháza. Szakmai háttéranyag a Glitterbird programhoz, 2005. Letölthető: www.kolibriszinhaz.hu Szombathelyiné dr. Nyitrai Ágnes: Művészi élmények az élet első éveiben. Szakmai háttéranyag a Glitterbird programhoz, 2005. Letölthető: www. kolibriszinhaz.hu Vágola Éva (szerk.): Környezeti Társas. Környezettudatos nevelési módszertan élménypedagógiával. TÁR-S Egyesület, Budapest, 2010.

102

Szabó Judit Nikolett

A közművelődési intézmények közönsége és szolgáltatásaik igénybevevői általánosságban nem a tehetősebb rétegek közül kerülnek ki, hiszen az intézményrendszernek már létrejöttekor lényeges eleme volt a könnyű hozzáférhetőség és az elérhetőség. A helyi társadalom igényei, terhei és problémái így óhatatlanul is leképeződnek a közművelődési intézmények falai között – gyakran a művelődési ház közösségi agoraként spontán módon, tervezetlenül is ellát valamiféle szociális prevenciós vagy ellátó szerepet (akár csak azzal, hogy mosdójában kulturált tisztálkodási lehetőség adódik, vagy aulájában a helyi fiatalok leülhetnek egymással beszélgetni1). A kulturális esélyegyenlőség megteremtésére tett törekvések – a kulturális programokhoz való jobb, széleskörű hozzáférés biztosítása – az intézmények alapfeladatai közé tartoznak. Gyakran azonban – akár saját ötletet realizálva, akár formális kapcsolatok és együttműködések szereplőjeként, akár a helyi önkormányzat programjának megvalósítójaként megbízást teljesítve – a társadalmi esélyteremtésben is komoly szerepet vállalnak fel az intézmények. A helyi társadalom igényeire, kihívásaira való megfelelő reagálás a közönséggel való folyamatos kommunikáció folyományaként a mindennapok gyakorlatába illeszkedő hagyomány az intézményhálózat szereplői számára. A közművelődés azonban nem feltétlenül a szociológia vagy a szociális ellátás fogalmaival dolgozik, amikor esélyteremtő programokat szervez. Az esélyteremtésre rászorulás és a hátrányos helyzet fogalma a közművelődési intézmények számára ugyanis tágabb határokkal rendelkezik, az egyértelműen szocioökonómiai és szociokulturális hátrányokkal küzdőkön kívül (pl. alacsony végzettségűek, szegénységi küszöb alatt élők, fogyatékkal élők) magába foglal olyan személyeket is, akik nem szükségszerűen szakadnak le, de élethelyzetükből adódóan ki vannak téve ennek a veszélynek is. A hátrányos helyzetűeken való segítésnek és az esélyteremtésnek létezik direkt és indirekt formája – a közművelődésre inkább az utóbbi jellemző. A direkt segítség,

Ennek szervezett, intézményi szinten kontrollált megvalósulása volt például az Előtéri kísérlet a Budapesti Művelődési Központban a ’80-as években, melyről a Szakmatükör 4. című kötetben Kiss B. Kati- Györik Edit: Cél nélkül bejönni tilos!? Az előtértől a Tanodáig című tanulmányában olvashatunk részletesen. Módszertári Füzetek 12. köt. Szerk. Slézia Gabriella. Kiad. BMK. 2005.

103

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Esélyteremtő programok a közművelődési intézményekben

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

ha valamilyen kézzelfogható támogatást, tárgyi adományt vagy pénzt juttat a segítő szervezet vagy intézmény a rászorulónak: például karácsonyi gyűjtés eredményeként – akár a munkatársak körében lefolytatva, vagy a lakosságot mozgósítva. Az indirekt segítség a hátrány „ledolgozásához”, a jobb esélyekhez jutás információs-kommunikációs hátterét kínálja: információ nyújtásával, vagy a jobb esélyeket teremtő, a lehetőségekhez nagyobb hozzáférést lehetővé tevő kompetenciák elsajátítását, háttértudását, szakmai vagy gyakorlati ismereteit célzó képzések, tanfolyamok szervezésével, de ide tartozik a tehetséggondozás – közoktatási intézményeken kívüli – felkarolása is. Az alábbiakban néhány jó példát veszünk sorra a közművelődés berkeiben a 2000-es években megvalósult esélyteremtő programok soraiból – bár a lista korántsem teljes, de a főbb trendekről és törekvésekről képet ad. A programokról és kezdeményezésekről életkor szerint meghatározott célcsoportjuk szerint tájékozódhat az Olvasó. Az első tematikus fejezetben gyermekeknek és fiataloknak szóló, az életben való sikeres elindulást segítő és prevenciós programokat vesszük sorra, majd a szülők generációja következik, akiknek leginkább a munka világában való jobb boldogulást célzó programokat kínál a közművelődés. Végül az idősödők és nyugdíjasok életminőségének javulását és a modern életben való jobb eligazodásukat célzó projektek képezik a harmadik fejezet témáját.

Gyermekeknek és fiataloknak szóló, az életben való sikeres elindulást és eligazodást segítő, valamint prevenciós programok A gyermek- és fiatalkori szocializációs folyamatok – legyen közvetítő közegük akár a család, akár a közoktatás, akár a kultúra, akár a kortárs csoport – közös célja a majdani sikeres önálló élet folytatása. Az önálló élethez való tudás számtalan réteggel bír, közte olyan kompetenciákkal és ismeretekkel is, melyeket a fiatal mélységeiben nem tud, vagy nincs lehetősége megfelelően elsajátítania a megszokott fórumokon – ennek az űrnek a betöltésére több modellértékű, sikeres program folyik a művelődési házakban. Ezeknek az egyéni boldogulás segítésén túl társadalmi hasznuk is kiemelkedő, hiszen reagálva a fiatalokat érintő társadalmi problémákra és kihívásokra (mint a drogfogyasztás, a csellengés vagy a bűnözés) az ifjúságvédelem és tehetséggondozás területén egyaránt a szakintézmények tevékenységét kiegészítő, széles körben hozzáférhető megoldásokat kínálnak. Az egyik sikeres fővárosi drog-prevenciós program szervezője a Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház – jóllehet az intézmény alapfeladatai közé egyáltalán

104

nem tartozik az ifjúságvédelem és az egészségnevelés, a „Mondj nemet!” program másfél évtizede segíti a kispesti kamaszokat abban, hogy elkerüljék a bűnözővé, áldozattá vagy függővé válást.

A Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház a magyarországi művelődési házak között úttörő módon indította el drog-prevenciós programját 1997-ben, a Kispesti Önkormányzat támogatásával. A „Mondj nemet!” az egyetlen hazai, művelődési ház által kidolgozott és szervezett, kifejezetten drog-prevenciós és bűnmegelőző program, mely Gábor Ilona igazgató „bábáskodásával” indult útjára – jelenleg Forgon Miklós művelődésszervező munkatárs a program koordinálója. A program négy lépcsőjét felvilágosító előadások, pszichodramatikus módszerrel folytatott interaktív drogprevenciós foglalkozás, a Kreatív Műhely című, művészetterápiás prevenciós, illetve rehabilitációs foglalkozások, valamint a K.I.A.B.Á.L. prevenciós társasjáték alkotja. A kilencvenes évek közepén – okkal – egyre inkább felerősödtek a magyarországi droghelyzettel kapcsolatban aggodalmuknak okot adó hangok. Ezeknek a hangoknak egy része persze túlzónak és tévhitekkel terheltnek bizonyult, melyek oka gyakran a nem tudásból fakadt. Az ismerethiányt szerette volna megalapozott tudássá alakítani, a tévhiteket eloszlatni az akkor „Mondj Nemet!” Szenvedélybetegség Megelőző Program elnevezésű művelődési házi kezdeményezés, mely már a kezdetekkor azt a célt tűzte ki, hogy a Kispesten tevékenykedő gyermekvédelmi felelősöket hozza helyzetbe adekvát, szakmailag megalapozott ismeretekkel, a szenvedélybetegségekkel, azon belül is főleg a drogok terjedésével és annak veszélyeivel kapcsolatosan. „A projekt munkatársai előzetes szükségfelmérést végeztek prevenció témakörében. A közel 20 éve gyermekekkel és fiatalokkal foglakozó intézmény szakemberei által kitöltött kérdőív kiértékelésének az eredménye a következő: Az elmúlt években/évtizedekben egyre gyakoribb a kiskorúak ellen elkövetett bűncselekmény, problémát jelent a drog és alkoholfogyasztás, valamint a kiskorúak közötti erőszak. A társadalom és a szülők a gyermekekkel foglalkozó szakemberektől várnak segítséget ezen súlyos problémák megoldásában.” – részletezi az előkészítés folyamatát Forgon Miklós. 1997 táján felmerült egy klub indításának ötlete is, melyből rövid idő alatt a „Kreatív Műhely” nőtte ki magát. Itt nehéz sorsú, hátrányos helyzetű gyerekekkel egy művészet-terapeuta foglalkozott, akinek a végzettsége egyébként rajzpedagógus

105

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

„Mondj nemet!” drog-prevenciós program – Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

volt. Majd érezve az iskolák téma iránti fogékonyságát, elindultak a felvilágosító előadások a kerületi oktatási intézményekben, az 5-8.osztályos tanulók számára. 2000-ben a program kibővült a 21. Színház a Nevelésért Egyesület „Tűnj el világ!” című – a témára épülő – drámapedagógiai foglalkozásával. Az eltelt másfél évtized alatt a prevenciós programnak köszönhetően Kispesten úgy végzik el a diákok az általános vagy középiskolát, hogy mind ők, mind a szüleik, de a tanáraik is adekvát ismeretekkel rendelkeznek a témában. ◆ Felvilágosító előadások Az előadásokat két szakember végzi: dr. Kovács Erika ifjúsági orvos, addiktológus és Gazdag Pál szenvedélybeteg-segítő. Az előadásokat a tanulók életkori sajátosságainak figyelembevételével, az 10-14 és a 15-18 éves fiatalok számára tartják a szervezők. A programgazda tapasztalatai szerint a fiatalok minden esetben érdeklődők, nyitottak, az előadások nem az egyoldalú tájékoztatásról, hanem az interaktív, többoldalú kommunikációról szólnak. Ezek a találkozások alkalmasak arra is, hogy a tizenéveseket foglalkoztató életvezetési problémákról is szó essék. A felvilágosító előadások a programnak lényeges és alapvető részei. Felvállalt céljuk a korrekt információk nyújtása és a tévhitek eloszlatása, hogy a megfelelő ismeretek birtokában a fiatal megalapozott döntést hozhasson a droggal kapcsolatos választáshelyzetekben: ha nemet mond, tudja, mit utasított el, ha pedig igent, akkor tudja, mivel jár a droghasználat. A szervezőket az a meggyőződés mozgatja, hogy ahhoz, hogy a gyerekek felelősséggel nemet tudjanak mondani az alkoholra és a drogokra, pontos információra van szükségük. A részvevők egy alkalommal 90 perces foglalkozás során ismerhetik meg az alkohol és a drogok közvetlen és későbbi hatásait, a rászokás lehetőségét és a leszokás nehézségeit, valamint az ide vonatkozó jogszabályokat, a nyomozó hatóságok és az eljárás alá vont személy jogait, lehetőségeit is. Őszintén beszélnek a droghasználattal összefüggő egyéb, járulékos dolgokról – mint a szexuális magatartás következményei, a mássághoz való viszony – bevonva a fiatalokat a megvitatásukba, így módjuk van arra, hogy az életben látott, észlelt dolgokra tabuk nélkül rákérdezzenek, tisztázandó a tévtanokat és hiedelmeket. A foglalkozásokon lehetőség van azoknak a problémáknak a megbeszélésére is, ami a gyerekeket érdekli, így mentálhigiénés és egyéb életvezetési problémák is rendre felszínre kerülnek. A fiatalok, akik gyakran ezen a fórumon kapnak választ saját életük megoldandó kérdéseire, a későbbi évek folyamán is visszatérhetnek a közösségbe. Az életszerű, humoros, ugyanakkor megdöbbentő előadások felépítése a hosszútávon működés célját szolgálja: évente visszatérően, egyre több információt adva nyújt tájékoztatást a drogokról a sorozat.

106

Az alacsonyküszöbű kifejezés a szenvedélybeteg-ellátásban arra utal, hogy a szolgáltatást végzők, szemben a magasabb küszöbű intézményekkel, nem támasztanak magas követelményeket az igénybe vevőkkel szemben, vagyis a szolgáltatás igénybevételének szinte nincs feltétele; az ilyen szolgáltatásokat ártalomcsökkentő szolgáltatásoknak és programoknak is nevezik. A magasabb küszöbű intézményeknél az ellátás igénybe vétele formális keretekhez – pl. TB-kártya, ellátási szerződés, absztinencia – is van kötve: ilyen intézmények a kórházak és a rehabilitációs otthonok. Lsd. még: Szakmai ajánlás a Szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű szolgáltatások részére – FSZH Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Addiktológiai Szakértői Munkacsoport, Budapest, 2008.

107

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A felvilágosításon kívül többet is vállal a program, szükség esetén ugyanis ténylegesen is segítenek a problémával küzdő fiatal megfelelő, magasabb küszöbű intézménybe2 való irányításával. Bár a prevenció elsődleges célcsoportja a gyermekek és fiatalok, a program fontos része a szülők és pedagógusok megfelelő tájékoztatása is: ezért a részükre is tartanak ismeretterjesztő előadásokat, hogy a gyermekek környezetében mindenki képbe kerüljön a témát illetőleg. ◆ Interaktív drogprevenciós foglalkozás pszichodramatikus módszerrel (gyakorlati) A 90 perces drogprevenciós foglalkozásokon a fiatalok ismereteire épülve, alapvetően az ő tudásukat, tapasztalataikat kiegészítve, élményeikre, kérdéseikre alapozva a foglalkozásvezetők és a részvevők közösen dolgoznak olyan témákon, melyek adott esetben nemcsak a droghasználattal kapcsolatosak, hanem kitágítva a fogalmi kereteket a legkülönbözőbbek lehetnek. A foglalkozásokat mozgató játékos, interaktív módszer objektív tájékoztatásra törekszik: úgy vonja be a fiatalokat a folyamatba, hogy figyelembe veszi életkori sajátosságaikat, érdeklődésüket, épít meglévő ismereteikre, és azokat kiegészítve, kognitív és emocionális hatást egyaránt kifejt. A foglalkozásokon előkerülő játékok egy része ismert önismereti játékok átalakításából jött létre, sokat az előző foglalkozások tapasztalatai nyomán a programgazdák maguk alkottak meg, de az adott csoportnak, helyzetnek megfelelően akár foglalkozás közben is alakítanak rajtuk. ◆ Önismereti Kreatív Műhely A Kreatív Műhely nem egyszerűen a kezdetek óta része a „Mondj nemet!” programnak, hanem pontosan ez a műhely volt az, amiből az idők során maga a program kifejlődött. A képzőművész terápia szerves része a lelki gondozás a – kiscsoportos vagy egyéni terápiás – munka keretein belül. A kreatív műhely hitvallásai között szerepel, hogy a művészet iránti fogékonyság kisgyermekkorban a legnagyobb, ezért az erre való nevelés ekkor a leghatékonyabb. A műhely munkáiból minden évben kiállítást rendez az intézmény. A prevenciós program érdekes és sok tanulsággal szolgáló színfoltjai a szenvedélybeteg-segítő szakemberrel, Gazdag Pállal folytatott beszélgetések („Beszélgessünk Gazdag Pállal!” címen).

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Amikor 1997-ben kezdetét vette a Mondj nemet! program, a prevenciós előadások folyamán – mivel ezek hosszúságuk miatt nem alkalmasak az elmélyült beszélgetésre – világossá vált, hogy a fiataloknak nagy igényük lenne arra, hogy az őket foglalkoztató problémákról valakivel őszintén és kötetlenül beszélgethessenek. A beszélgetéseken felmerülő problémák nagyon széles skálát mutatnak, a párkapcsolati nehézségektől a súlyos családi problémákig terjednek. Gyakran a fiatal szenvedélybetegsége a megoldandó probléma, ami elsősorban drogfogyasztást jelent, de sajnos gyakori az alkoholfogyasztás és a játékszenvedély is. Jelentkeznek családok is, amelyek a programfüzetből tájékozódva talán az utolsó szalmaszálként kapcsolódnak be a programba, de pedagógusok is felteszik kérdéseiket. A program támogatására a Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház „Mondj nemet a drogokra!” címmel tájékoztató kiadványt publikál. A füzet röviden tartalmazza az előadásokon elhangzott tudnivalókat, lehetőséget teremtve az ismeretek felelevenítésére, és az esetleg szükséges további információkkal segíti a kamaszokat, de szüleiket és tanáraikat is. Az intézmény ifjúságvédelmi tevékenységének szerves része az évente megrendezett „Mondj nemet!” konferencia, mely a program tapasztalatait is alapul véve folytat hasznos szakmaközi párbeszédet szociális szakemberek, pedagógusok, bűnmegelőzésben dolgozók és közművelődési szakemberek bevonásával. ◆ K.I.A.B.Á.L. Prevenciós Társasjáték 2007 őszén a Kispesti Gyermekjóléti Központ és a Kispesti Rendőrkapitányság kidolgozott egy komplex bűnmegelőzési programot. A program egy társasjáték keretében kívánta a prevenciós feladatokat megvalósítani. A játék a következő témákat ölelte fel: bűnügy, áldozattá válás, iskola/szabadidő, közlekedés. 2008 nyarán az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium pályázatán nyert forrásból gyártották le a társasjátékot 46 példányban, ebben a végleges változatban azonban a közlekedés témakörét már a súlyosabb társadalmi vonzatú drogprevenció témája váltotta fel. A programhoz a drog témakör kidolgozásában csatlakozott a Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház „Mondj Nemet!” elnevezésű prevenciós programja. Így az együttműködő felek: a Kispesti Rendőrkapitányság bűnmegelőzési osztálya, a Kispesti Gyermekjóléti Központ és a Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház „Mondj Nemet!”programjának szakemberei. A projekt azóta szervesen beépült a művelődési ház komplex prevenciós programjába. A K.I.A.B.Á.L. társasjáték segítségével folytatott prevenciós foglalkozásokon 2008 óta mintegy 1000 gyermek vett részt. A társasjáték négy nagyobb témát, és azon belül számos kérdéskört ölel fel: a tartópillérek a bűnügy, drog, áldozattá válás, valamint az iskola és szabadidő témakörök. A bűnügyi kérdéskör a rongálással, lopással, garázdasággal és testi sértéssel foglalkozik. Az áldozattá válás körül kikristályosodott témák az áldozattá válás

108

109

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

elkerülésének módjai, helyes viselkedési módok, valamint az, hogy mi a teendő áldozattá válás esetén. Az iskola és szabadidő kérdéskör felöleli az iskolai hiányzásokat, a magántanulóságot, a segítő szervezetek munkáját, a gyermekvédelmet, továbbá a hasznos szabadidő eltöltés lehetőségeit. A drogokkal a drogfogyasztás veszélyei, a legális drogok káros hatásai, a drogfogyasztó felismerése és a segítség formái témák mentén foglalkozik a társasjáték. A kérdéskártyák és témák nem csak a tényeket, a jogszabályi vonatkozásokat dolgozzák föl, hanem információt közölnek a segítő intézményekről és a segítség formáiról is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társasjáték a frontális előadáshoz képest sokkal „gyermekbarátabb” munkaforma a prevencióban. A fiatalok szinte minden kérdéshez tudnak saját élményt csatolni, ezért szerencsés, hogy meg tudják beszélni a szakemberekkel tapasztalataikat és esetleges sérelmeiket is. A játéklapból, 4x25 darab kérdéskártyából és 4 játékfigurából álló, Oláh László BRFK Bűnmegelőzési osztályvezető által lektorált társasjátékot és a hozzá kapcsolódó módszertani füzetet a játékvezető szakemberek iskolákban játsszák a gyerekekkel – bár természetesen a módszer máshol is alkalmazható. A társasjáték vezetését egy képzés során sajátíthatják el az arra vállalkozó szakemberek, akik a társasjáték mellett módszertani füzetet is kapnak a későbbi munkához. A K.I.A.B.Á.L. Bűn- és áldozattá válást megelőző, valamint drogprevenciós társasjáték-vezető képzésre 2 korosztállyal (10-14 éves és 15-20 éves) foglalkozó szakemberek jelentkezhetnek, hogy megtanulják a társasjáték levezetésének szabályait, módszerét, valamint, hogy a prevenció fő témaköreiben elmélyedve szakmai ismeretekre tegyenek szert, megismerve a jogszabályi környezetet is. Az elméleti és a gyakorlati képzést egy szociálpedagógus-gyógypedagógusból, két rendőrből, egy orvos-addiktológusból, valamint egy szenvedélybeteg segítőből álló ötfős szakembergárda tartja. 2012 közepéig négy képzésen 69 intézmény 113 szakembere vett részt. A részvevők végzettségét tekintve a képzésben pedagógus, ifjúsági szakember, gyermekvédelmi felelős, pszichológus, szociálpedagógus, gyógypedagógus, addiktológus éppúgy részt vett, mint szociális munkás, rendőr vagy polgárőr. Az eredményes vizsgát követően 69 fővárosi és vidéki intézmény kapott adományba K.I.A.B.Á.L. bűn-, áldozattá válás megelőzési és drogprevenciós társasjátékot. A képzés finanszírozása pályázati forrásokból történt, így az intézmények szakemberei számára ingyenes volt. 2010 decemberében a Pedagógus Akkreditációs Bizottság jóváhagyásával 30 pontot érő pedagógus akkreditált képzés lett a K.I.A.B.Á.L. társasjáték-vezető képzés, 2012 nyarán pedig az előző folytatásaként akkreditálták a K.I.A.B.Á.L. 2. társasjáték-vezető képzést is, mely a 15-20 éves korosztállyal foglalkozó pedagógusoknak kíván segítséget nyújtani a prevencióban.

A komplex bűnmegelőzési és drogprevenciós program hosszú távú eredményeként a szervezők azt várják, hogy a gyermek és ifjúság korcsoport körében csökken az áldozattá válás, a drogfogyasztás és kipróbálás, illetve a bűnelkövetések száma.

Játékos klubfoglalkozással a gyerekek netes biztonságáért: Netre, te gyerek! a Budapesti Művelődési Központban

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A kriminalizálódás ellen egy egészen más – virtuális – terepen küzd a Budapesti Művelődési Központ Y-generációsok számára szervezett, részben prevenciós, részben viszont képességfejlesztő számítástechnikai foglalkozás-sorozata. A XXI. század gyermekeit, a digitális bennszülötteket az áldozattá válásnak egy egészen újszerű, alattomos veszélye is fenyegeti: az internet nem csak a tudás végtelennek tűnő tárháza, hanem az arctalan bűnelkövetők mozgatta cyberbűnözésnek is terepe. A virtuális világ a gyerekek számára további olyan buktatókat is rejteget, melyeket egy érett felnőtt tudatos internethasználattal talán jobban el tud kerülni: adathalászatot, kalóz tartalmakat, a korosztályának nem megfelelő oldalakat, vírusokat is rejt a honlapdzsungel. A kiskorúakban ráadásul könnyebben alakul ki az internettől való kóros függés, ami elszigeteltséghez, egészségtelen életmódhoz és lelki problémákhoz vezethet. A Budapesti Művelődési Központ Netre, te gyerek! programja a biztonságos internetezés szabályaival, valamint a világhálón való hasznos és tartalmas időtöltés lehetőségeivel együtt foglalkozott3 egy szórakoztató, játékos klubfoglalkozás-sorozat keretein belül. A két korosztály (8-12 és 10-14 évesek) részére kifejlesztett „tananyaggal” bíró foglalkozások megszervezésében és előkészítésében az intézmény az addigra már több éve sikerrel működő Kattints rá, Nagyi! hálózat szervezésében szerzett tapasztalatait hasznosította (a programmal a fejezet 3. pontjában részletesebben is foglalkozunk). 2009-ben Kovács Márta információs osztályvezető irányításával és Terbe Rezső munkatárs közreműködésével indultak el az első klubfoglalkozások az iskolai szünetekben.4 Az összesen 9 órás, három alkalmat felölelő játékos korosztályi klubfoglalkozások célja az volt, hogy az internet pozitív lehetőségeinek felhasználására bátorítsák a részvevőket, miközben tartalmas szabadidő eltöltést kínálnak. Az Insafe és a szponzor UPC Magyarország Kft. Családi e-biztonsági csomagjára építve az országos hálózatban a gyerekek

3 4

A program átmenetileg szünetel, ugyanis a kidolgozást és országos hálózatban történő sikeres kipróbálást követően jelenleg új szponzorára vár. A kísérleti program a UPC Magyarország Kft. támogatásával jött létre. A programról további részletek olvashatók a Módszertári füzetek/ különszám A Közművelődés házai Budapesten 5.köt. Slézia Gabriella: A Budapesti Művelődési Központ. Kiad. BMK. 2008.

110

– és rajtuk keresztül a családjaik – praktikus módszereket sajátítottak el a számítógép és az internetezés biztonságos használatához. A klubfoglalkozásokhoz kapcsolódóan a Kaleidoskop.hu című, BMK által szerkesztett online közművelődési magazin oldalain rendszeresen publikáltak a témáról ismeretterjesztő cikkeket 2009 és 2011 között.

Hasonló elvek mentén, de más hangsúllyal működik a lakossági igényekre reagálva indított, immár egy évtizedes múlttal bíró „GÉMSZ Klub” a Csokonai Művelődési Központban. Polyák Edit képzésszervező elmondása szerint 2002-ben az a tapasztalat sürgette a klub elindítását, hogy a gyerekek egy része a szervezett iskolai informatika oktatás keretei között nem találja a helyét, bár érzéke és tehetsége lenne a számítógépekhez. Az őket megszólító, közkedvelt számítógépes játékokkal is kecsegtető Gémsz Klub, melyet Bárány Szabolcs informatikus szakember vezet, felerészben tehetségkutató, felerészben viszont játék. Ma már két korcsoportban zajlanak a klubfoglalkozások: a kisebbek 16 év alattiak, a klub indulása óta aktív részvevőkből álló nagyobb csoport tagjai – 18-22 éves fiatalok – viszont már 2 éve letették a nagymodulos ECDL-t. A fiatalok nem széledtek szét, hanem együtt maradtak, hogy új célokat találjanak az informatikában: a klubtagok jelenleg egy leendő vállalkozás elindítását tervezik, amihez a Csokonai Művelődési Központban sokoldalú segítséget kapnak – így van rá esély, hogy a művelődési házakban csak ritkán megforduló korosztály tagjai a közösségi művelődés vonzásában maradjanak.

Zárt ház – Kesztyűgyár Közösségi Ház Fokozottan fenyegeti a bűnelkövetővé vagy áldozattá válás a fiatalokat az olyan, szegénység sújtotta területeken, ahol a munkanélküliség, a szenvedélybetegségek napi tapasztalatnak számítanak, és mindehhez alulinformáltság és iskolai kudarcok is társulnak. Ilyen kedvezőtlen környezetben a közösséghez tartozás és a sikerélmények már önmagában megtartó erejűek lehetnek a fiatalra nézve: a józsefvárosi Kesztyűgyár Közösségi Ház „Zárt Ház” programja az iskolai tudás elmélyítésével támogatja a részvevő gyerekek önbizalmát, és teszi élményszerűvé a tananyagot. A saját képességek felismerése és a tanulási folyamat élvezetes volta komoly motivációt jelenthet a jobb iskolai boldoguláshoz (mely előszobája lehet egy sikeresebb életkezdésnek).

111

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

GÉMSZ Klub – játékos informatikai tehetséggondozás – Csokonai Művelődési Központ

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A program lehetséges alternatívát kínál az ún. inadekvát hátrányos helyzetben lévő gyermekek megfelelő útra terelésében – az inadekvát hátrányos helyzet egy pedagógiai fogalom, melyet olyan fiatalkorúak leírására használnak, akiknek személyiségfejlesztésük nem adottságaiknak megfelelően történik. A képességek kihasználatlansága frusztrációhoz és deviáns viselkedéshez is vezethet – ennek az állapotnak egyik jellemző kiváltó oka a szülők aluliskolázottsága vagy a rossz szociális helyzet.5 A közösségi ház „klientúráját” a Magdolna-negyedben élők jelentik; nem csak a VIII. kerület, de egész Budapest egyik összefüggő szegénynegyedéből kerülnek ki az intézmény látogatói – a helyi fiataloknak történő, tudatos életvezetést és a művelődésbe bevonódását szorgalmazó programszervezés így szükségszerűen ifjúságvédelmi színezetet kap. Pál Enikő, a Kesztyűgyár Közösségi Ház szakmai igazgatójának elmondása alapján a zárt csoport ötlete 2012-ben vetődött fel, amikor az intézmény szociális szakemberei a környék iskoláskorú gyermekeit be szerették volna vonni az intézmény életébe. A program jelen formájában 2012. szeptember 1. óta fut: előzményének tekinthető egy 2011 -2012. évben megvalósított pályázat, melynek elemei megtalálhatóak benne. A program megvalósítására egy előzetes felmérés adott ötletet, ahol azt vizsgálta az intézmény, hogy melyik az a terület, ahol a gyerekek (többségük roma) a legkevesebb ingerrel érintkeznek mindennapjaik során. Annak ellenére, hogy ezek a fiatalok idejük nagy részét iskolában töltik, válaszaik alapján mégis úgy látták, hogy tartalmasabb lenne a napjuk, ha érdekesebb lenne a tanulás, ha élményekkel teli órákat kellene végigülniük. A mostani Zárt csoport alapja egy amerikai alapból támogatott pályázati projekt volt.6 A programban jelenleg négy fő dolgozik, szociálpedagógus és tanári végzettséggel. A program kiemelt célja, hogy a lehető legnagyobb tömeget mozgassa meg, a lehető legtöbb gyermek számára adjon lehetőséget arra, hogy vagy osztályával iskolai tanítási óra keretében érkezve, vagy vegyes csoportban részt vegyen egy zárt csoportos foglalkozáson. A foglalkozás célját előzetesen vagy az adott pedagógus, vagy a KKH dolgozói adták meg a csoport számára. Az élményszerűséget szem előtt tartó foglalkozások többféleképpen valósulhatnak meg: ilyen forma lehet egy hosszúra nyúló rajzóra, technika óra, ahol a gyerekek az iskolai tanórán begyakorolt mozdulatokat gyakorolják, vagy egy olyan foglalkozás, ahol a történelemóra tananyagát könnyebben elképzelhetővé teszi a kor jellemző kellékeinek, szereplőinek vagy tárgyainak (pl. lovas figura, zászló) megalkotása. 5 6

Dr. Várnagy Elemér – Dr. Várnagy Péter: A hátrányos helyzet pedagógiája, Corvinus Kiadó, Budapest, 2000. Erőforrás Alapítvány United Way Magyarország: Roma közösségeket támogató programok – Meghívásos pályázat. Megvalósítási időszak: 2011-2012.

112

113

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A Kesztyűgyárban megtartott foglalkozás előnye, hogy a gyermek kiszakad a megszokott környezetből, új ingerek érik, új helyzetekkel találkozik, és megtanulja rugalmasan kezelni azokat. A pedagógus számára ezek az aktív együttlétek kiválóan alkalmasak arra, hogy egy-egy gyerekkel a megszokottnál többet foglalkozzon. A támogató figyelem biztosítása érdekében ezért minden csoportban minimum két fő előadó dolgozik. A közösségi ház, ahol akár nagyobb csoport fogadására is elegendő eszköz és felszereltség biztosított, a szociális tanulás megfelelő színterének bizonyult. A gyerek számára megfelelő időközönként jutalom is lehet az iskolai feladatok más szemszögből való megvizsgálása, más környezetben, más előadóktól. A foglalkozáson részt vett csoportok jelentős része általános iskola alsó tagozatos osztálya volt, illetve a nagyobb csoportokat vegyes életkorú, többféle osztályból származó gyermek alkotta – ez az összetétel a régi, osztatlan iskolák pedagógiai megoldásaira és előnyeire is lehetőséget ad. Az életkorból adódóan sok olyan feladatot, illetve játékot alkalmaztak a szakemberek, amely segíti a feloldódást az új környezetben. A foglalkozások egy 15 perces kezdő játékból, egy adott programelemet kidolgozó, egyórás tartalmi-tematikus részből, valamint egy 10 percet felölelő záró játékból állnak. A kezdő játék azért szükséges, hogy egy rövid ismerkedést követően az új helyzet kiváltotta feszélyezettséget valamilyen mozgásos játékkal oldják – jóllehet a csoport tagjai ismerik egymást, de a környezethez való alkalmazkodás nem megy egyik percről a másikra – , ez idő alatt a gyerekek bemozogják és bejárják, lényegében „meghódítják”, a termet. A tartalmi-tematikus részben a pedagógus által megadott irányban, vagy témához kapcsolódóan történik a tárgyalkotás. A munka során a lehető legtöbb gyermek végzi egyszerre a megadott feladatot, vagy egyéni munkában mindenki saját elképzelései szerint valósítja meg azt. Amennyiben a csoportfolyamatok úgy kívánják, az alkotás közben a gyerekek játékos feladatokat kapnak, vagy versenyek indulnak a csoport tagjai között. Végül a záró játék a megszerzett élmények megfogalmazására, kimondására irányul, megteremtve a lehetőséget és az igényt a következő alkalommal való részvételre is. Pál Enikő szakmai igazgató elmondása szerint az együttműködő iskolák reakciói pozitívak, több intézmény jelezte, hogy szeretne részt venni a következő tanévtől kezdődően a programon. A szülők visszajelzései is erősítik a foglalkozások létjogosultságát, és biztató fejlemény az is, hogy több részvevő tanuló jelentkezett önként korrepetálásra. Ezek a hatások rövidtávon nehezen mérhetőek, de a szervezők bíznak benne, hogy pár éven belül a tanulmányi átlagban, vagy a diákok továbbtanulásában lesz majd tetten érhető.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Művészetpedagógiai programok a Marczibányi Téri Művelődési Központban Bár a második kerületben és vonzáskörzetében élő vagy tanuló, jobbára a többségi társadalom tagjainak számító fiatalok kevésbé vannak kitéve a leszakadás veszélyének, az inadekvát hátrányos helyzet őket is érintheti, csakúgy, mint az életszervezési és állampolgári ismeretek hiányosságából fakadó kudarcok és önbizalomhiány. A Marczibányi Téri Művelődési Központ ezekre a kihívásokra reagálva fejlesztett ki számos gyermek- és ifjúsági programot. Az intézmény kiemelt feladatának tekinti a gyermek és ifjúsági közösségek kialakulását, formálását és a meglévő közösségek megtartását. A közösségben végzett alkotómunka állandóságának tapasztalata és a művészeti nevelés elősegíti a fiatalok számára egymás jobb megismerését, toleránsabbá tételét. Az intézmény nem csupán a rendezett körülményekből jövő fiatalokat szólítja meg, hanem olyan fiatalokat is aktivizál, akik valamilyen etnikai kisebbséghez tartoznak, iskolarendszerhez nem tartozó, egyszülős, munkanélküli és/vagy fogyatékkal élő családok gyerekei. Ehhez a munkához a leginkább megfelelő eszközt a művészetpedagógiában találta meg a Marczibányi Téri Művelődési Ház – az iskolán kívüli művészeti nevelés évtizedek óta emblematikus tevékenységformája a „Marczinak”. A művészetpedagógia segítségével a programok az önkifejezés fejlesztésén túl prevenciós, képességfejlesztő és tehetséggondozó dimenziókkal is bírnak. A jelenségek alkotó módon, dramatikus feldolgozása kiválóan alkalmas a megfelelő viselkedésminta, válasz, megoldás megtalálására, s egyben lépés a felelősségteljes döntéseken és jó önismereten alapuló, sikeres önálló élet felé. Az alábbiakban a színházi, valamint a komplex művészeti nevelés néhány olyan sikeres programját mutatjuk be, melyek újító szellemiségük mellett már bizonyítottak a tágan értelmezett ifjúságvédelem területén. A Marczibányi Téri Művelődési Központ az elmúlt két évtizedben a színházi nevelés: a gyermekszínjátszás és a drámapedagógia központjává7 nőtte ki magát. Magyarországon a Marczibányi az egyetlen olyan közművelődési intézmény, ahol ilyen intenzitással és gyakorisággal, ilyen sokrétűen van jelen az ifjúság színházi nevelése és a drámapedagógiát alkalmazó pedagógusok munkájának segítése. Az intézmény 2001 óta kétévente rendezi meg az Országos Gyermekszínházi Szemlét, a hivatásos gyerekszínházi előadások megmérettetését, mely szakmai fórum is egyben; emellett számos gyermekszínjátszó programot is folytat.

Szakmatükör 4. Kaposi László: Drámapedagógiai központ a Marczibányi téren. Módszertári Füzetek 12. köt. Szerk. Slézia Gabriella. Kiad. BMK. 2005.

114

115

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A színjátszás által többet tudhatunk meg magunkról és világról, a színjátszás által többet mondhatunk el magunkról és a világról. – így szól a hitvallása a Marczibányi Téri Művelődési Központ színházi nevelési, valamint drámapedagógiai programjainak, egyszersmind summázva, hogy miben rejlik a foglalkozások sikerének a kulcsa. ◆ Kaktusz Színjátszó csoport A csoport 1988-ban azzal a céllal alakult, hogy beilleszkedési és magatartási nehézségekkel küszködő gyerekek számára színházi eszközökkel nyújtson alkotóközösséget. A ma is működő csoport nyitott, nincs felvételi követelmény, az ide járó gyerekek többsége a középiskola befejezéséig tagja marad a csapatnak. A színjátszás az egyik olyan alkotó tevékenységi forma, amely amellett, hogy öröm- és energiaforrás, nagyon fontos önkifejezési lehetőség. Személyiségfejlesztő és csoportépítő hatása jól ismert. A drámapedagógia módszertanával felépített foglalkozások a csoportos játékélményen túl, minimális technikai feltételek mellett a legeredményesebb formákat, a legörömtelibb pillanatokat adják a közös ismeretszerzéshez, az ismeretek elmélyítéséhez, gyakorlásához és új tapasztalatok megfogalmazásához. Az előadások létrehozásánál sokkal fontosabb a megszületéséhez vezető út: a színjátszás, a közös gondolkodás eszköz, melynek segítségével pedagógiai problémákat oldhatnak meg a szakemberek a gyerekekkel, gazdagítva személyiségüket és önkifejezésüket egyaránt. A Kaktusz mellett további három színjátszó csoport működik különböző korcsoportok részére: Gong, Dominó, Gubanc. Az utóbbi években e csoportok sikeresen szerepeltek a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozón, arany, illetve ezüst minősítést értek el. ◆ Színházi nevelési előadások A Marczibányi Téri Művelődési Központ a hazai színházi nevelést megteremtő és meghatározó két társulatnak – Kerekasztal Színházi Nevelési Központnak és a Káva Kulturális Műhelynek – biztosít működésükhöz szükséges optimális körülményeket. Az előadások létrejöttéhez szükséges technikai feltételek, infrastruktúra biztosítása mellett a programok hosszú távú és folyamatos működtetéséhez és sikeréhez szükséges háttérmunkát is nyújt az intézmény: szervezést, tájékoztatást, kapcsolattartást, szakmai, módszertani konzultációs lehetőséget. A térítésmentes színházi nevelési előadásokat iskolai osztályok nézhetik és élhetik meg, aktívan részt véve a produkció formálódásában: 1992 óta évi 160-180 színházi nevelési előadás valósul meg a két társulat jóvoltából, s ezekre az ország minden területéről fogadnak iskolai osztályokat. A program koordinátora Juszcák Zsuzsa, aki a színházi nevelés fogalmát az alábbiak szerint foglalta össze.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

◆ Mit nevezünk színházi nevelésnek? „A közönség nem pusztán megfigyelő, de adott esetben partner, akit arra biztatnak, hogy közbeszóljon, kérdezzen, magyarázzon, véleményezzen és együtt játsszon.” (Mezei Éva) A színházi nevelés – theatre in education – egyedülálló művészetpedagógiai módszer. Ez a színházművészet és a reformpedagógia legjavát ötvöző műfaj olyan életre szóló élményben részesíti a fiatalokat, amely az őket körülvevő világ megértésére és az ahhoz való viszonyuk kialakítására sarkallja őket. Egy színházi nevelési program kísérletező, formabontó színházat kínál nézőinek – gyakran kortárs drámairodalmat használva –, hiszen az erőteljes színházi élmény jelenti az alapját a közös gondolkodásnak. A színházi nevelési program tehát magas művészi színvonalon kidolgozott színházi előadásból és a nézők – általános vagy középiskolai diákcsoport – aktív részvételére épülő feldolgozó részből áll. A foglalkozásokban a – színészként és drámapedagógusként egyaránt képzett – színész- drámatanárok mindig egy osztálynyi csoporttal dolgoznak, hogy minden egyes vélemény, ötlet, személyes megjegyzés meghallgatásra találjon. A színházi nevelési foglalkozásokon minden esetben erkölcsi-morális, életkori, társadalmi és mikroközösségi problémákat járunk körül a hozzánk látogató gyerekekkel, fiatalokkal közösen. Célunk, hogy a néző-résztvevő belehelyezkedjen a felkínált helyzetbe, és meghatározza ahhoz fűződő viszonyát! A módszer ily módon nagyban hozzájárul a társadalmi felelősség minél szélesebb körű tudatosulásához. A műfaj alaptézise, hogy a gyerekek önálló tapasztalatokkal és véleménnyel rendelkező autonóm személyiségek, akiknek lehetőséget kell teremteni, hogy biztonságos környezetben tegyék próbára és alakítsák értékrendjüket, hogy egészséges, szociálisan gondolkodó tagjai lehessenek társadalmunknak. A gyerekek, fiatalok tanítása és nevelése nem fejeződik be az iskolában, sőt izgalmasabb folyamatok indulhatnak onnan kilépve. A színházba jutás rendkívüli szociális és kollektív élményt jelent. A színházi nevelési programok ereje – a művészi élményen túl – abban rejlik, hogy sajátos eszközeik révén hatékonyan kapcsolódnak be az oktatási és nevelési folyamatokba. Az évad során a Marczibányi Téri Művelődési Központ általános és középiskolák teljes életkori tartományának tud színházi nevelési programot kínálni. ◆ Színházi lecke – módszertani nap A Marczibányi Téri Művelődési Központ évente több alkalommal is vállalkozik arra, hogy a fiatalok oktatását és nevelését, valamint a pedagógusok szakmai fejlődését segítő módszertani programokat szervezzen. Cél, hogy a személyiség formálásában és gazdagításában eredményesen alkalmazható, alternatívákat jelentő művészetpedagógiai módszerek minél szélesebb körben, minél kreatívabb formákban jussa-

116

J.K. Rowling hétkötetes regénysorozatának főhőse, Harry Potter a Roxfort nevű varázslóiskolában tanul. A regény első kötete (Harry Potter és a Bölcsek köve) Angliában 1997-ben jelent meg, az utolsó (Harry Potter és a Halál ereklyéi) szintén ugyanott 2007-ben. Magyarországon 1999 és 2008 között kerültek a könyvesboltokba a kultikussá vált ifjúsági regények.

117

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

nak el az érdeklődő, és ezeket a módszereket mindennapi munkájukban alkalmazó pedagógusokhoz. A 2012 októberében kilencedik alkalommal megrendezett Színházi Lecke módszertani nap elsősorban az amatőr csoportok vezetőit, a gyakorló színjátszórendezőket, művészeti csoportvezetőket, a színházi nevelés szakembereit, a drámatanárokat szólítja meg, de a program pályakezdők számára is nyitott. A színházi alkotómunkában megkerülhetetlen elemek használatát illetőleg jeles szakemberek közvetítésével bővíthetik gyakorlati ismereteiket a részvevők előadások, demonstrációk és műhelyfoglalkozások formájában. ◆ Denevér Varázslóiskola és Varázslótábor Több mint egy évtizede, 2001 óta egy (a közkedvelt Harry Potter-regényfolyamon8 alapuló) mesevilág varázslatos keretein belül mozogva észrevétlenül fejleszthetik azokat a készségeiket a Varázslóiskola 9-16 éves tanulói, melyek alapvetően az önálló felnőtt lét kialakításához szolgálnak útravalóul, és a világban való jobb eligazodás segítése mellett az aktív társadalmi részvételhez is szükségesek. A nem formális pedagógiai eszközökkel dolgozó foglalkozások során fejlődnek az életvezetési készségek (életvezetés, önfejlesztés, társas kapcsolat, szabadidő töltés, érzelmekkel való bánni tudás), illetve a kulcskompetenciák (kommunikáció–verbális és nonverbális) is. Emellett a diákok jártasabbak lesznek az információs és kommunikációs technikák alkalmazásában, gyakorlati számításokban, nagyobb felelősséggel viseltetnek a saját tanulásukért, teljesítményükért és fejlődésükért. Problémamegoldásuk és másokkal való együttműködésük hatékonyabb lesz, továbbá szociális és állampolgári kompetenciáik is erősödnek. A Varázslóiskola 2001 júliusában nyitotta meg a kapuit, amikor a Marczibányi Téri Művelődési Központ az olvasni szerető 9-16 éves fiatalokat olyan játékra hívta, amelyben a játék, a gondolkodás, a természet és a művészet ismerete mind nagy szerepet kapott. Az ismeretek átadása a foglalkozásokon komplex művészetpedagógiai eszközökkel történik: a gyerekek ízelítőt kaphattak a dráma mellett a képzőművészet, a mitológia, az irodalom, a zene, természettudomány, a közgazdaságtan tudományaiból is kézműves, drámatanár, néprajzos és képzőművész közreműködésével. A foglalkozások keretjátéka az első években szorosan kapcsolódott a varázslóvilághoz, de közben a cél a jobb önismeret elérése, a társak és a világ mélyebb megismerése volt, motiváló, a tanulás élményszerűségére rámutató feladatok és tevékenységformák révén.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A csoport a 11 év alatt egy strukturált ifjúsági közösséggé vált, amely ma már önszerveződésre is képes. A tagságon belül mikrocsoportok is kialakultak, akik a foglalkozásokon kívül máshol is találkoznak, tartják a kapcsolatot egymással. A közösségen belül a „prefektusok”9 csoportja vonatkozási csoporttá lépett elő a többiek felé, és ők azok, akik a többiek érdekeit képviselik a tanárok felé is. A prefektusok gyermek és ifjúsági animátorképzésen is részt vettek az intézmény jóvoltából: a fiatalok a Marczibányi Téri Művelődési Központ különböző gyermek és ifjúsági rendezvényein, fesztiváljain, táborain alkalmanként önkéntes segítőként vesznek részt. A szervezők jó esélyt látnak rá, hogy ezekből a gyerekekből kerülnek ki azok a felnőttek, akik néhány év múlva tovább viszik majd a csoportot, vagy egy másik, újonnan alakult közösség motorjai lesznek. A varázslóiskolában a sokszínűség, a különbözőség az egyedi elfogadott érték. Ez ellentétben áll a mai globalizációs, mindent készen megkapok világnézettel szemben, de ebben a közösségben fel merik vállalni valódi önmagukat, nem akarnak a külvilág elvárásainak megfelelni. A Marczibányi Téri Művelődési Központ 11 év alatt összesen 98 Varázslóiskolai foglalkozást tartott 392 órában, alkalmanként 30-40 fő részvételével. A tanév minden évben Varázslótáborral zárul, melyek helyszíne egy-egy iskola – csakhogy itt másképp folyik az oktatás, mint a hagyományos iskolákban. A gyerekek igényeihez szabott program során olyan hétköznapi praktikákat, okosságokat, bölcsességeket kísérelnek átadni nekik, amiket be tudnak építeni hétköznapjaikba, hogy az ismeretek birtokában biztosabban ”közlekedjenek” a köröttük lévő világban. Az idősebbek bevezetik a fiatalokat a játékokba, néhányan már foglalkozást is vezetnek közülük. A tábori tematika összeállításának kiindulópontja az évközi foglalkozásokhoz hasonlóan a diákok meglévő hétköznapi tudása, ennek kiegészítése, továbbvitele a tapasztalás útján. Szó esik képzőművészetről, irodalomról, nyelvről, matematikáról, színjátékról, mitológiáról, zenéről, természettudományokról, filmekről. Mindez persze a varázslóvilág szemüvegén keresztül, ami azokat a szokásokat, hagyományokat jelenti, amelyek összetartó erőként vannak jelen a Varázslóiskola életében: mivel ezek hamar elsajátítható ismeretek, évről évre új táborozókat is várnak a szervezők. A 11 év során 11 bentlakásos egyhetes tábort rendezett a Marczibányi Téri Művelődési Központ, táboronként 45-50 fiatal közreműködésével. A program elsősorban a Varázslóiskolába járó gyerekeket és fiatalokat célozza meg. A gyerekek 90 %-a a fővárosban él, ezen belül 20 %-uk a második kerületben. A varázslóiskolába járó gyerekek különböző anyagi és szociális körülmények között élnek. Iskoláik is nagyon vegyes képet mutatnak, jó néhányan elit vezető 9

Egyfajta diákvezetők

118

119

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

gimnáziumok tanulói, megbízható anyagi háttérrel, de emellett vannak szakmunkásképzőbe és szakközépiskolába járó diákjaink is. Néhány fiatalnál megfigyelhető, hogy saját iskolai közösségükben a perifériára kerültek, a Varázslóiskolában viszont elfogadó, toleráns közösségre találtak. A programnak azonban nem csak a hátrányos helyzetű gyerekekre nézve van komoly társadalmi haszna: a jelenlegi mobilitási mutatók alapján a második kerületi jó iskolába járó, megfelelő anyagi háttérrel bíró gyerekek vezetővé válása a jövőre nézve kódolható. Későbbi társadalmi és gazdasági szerepvállalásuk szempontjából különösen fontos, hogy milyen érzelmi hatások érik őket, milyen megoldandó helyzetekkel, konfliktusokkal szembesülnek, akár a drámafoglalkozásokon, akár az alkotó csoportokban vagy táborokban. A Varázslóiskola foglalkozások nem csak a gyerekek megszerzett tudására támaszkodnak, hanem különös figyelmet fordítanak a tolerancia, a szolidaritás, az együttérzés, a szociális érzékenység felkeltésére. Az anyagi és szociális különbségeket és az ebből adódó előnyöket és hátrányokat személyesen megtapasztalják a gyerekek egy-egy felmerülő téma kapcsán, de akár civil beszélgetéseik során is. ◆ Gyermekek és fiatalok tudatos életének kialakítását célzó képzések a Marczibányi Téri Művelődési Központban A Marczibányi Téri Művelődési Központ gyermekekkel és fiatalokkal végzett munkájának tapasztalataira támaszkodva, az érintett témákban elismert szakemberek bevonásával az intézmény 5x6 órás, a gyermek- és fiatalkorúak tudatos felnőtt életre való felkészítését célzó képzést dolgozott ki: A pénz beszél A képzésen szó esik a pénz fogalmáról, eredetéről, kezeléséről. A gyerekek megismerkedhetnek a számlák, bankkártyák használatával. Tájékozódhatnak megtakarítási formákról és hitelekről, megtudhatják, mi a diákhitel, kincstárjegy, államkötvény. A pénz beosztására, a házi könyvelés fortélyaiba pillanthatnak bele, és tudatos pénzügyi tervezésről tanulhatnak. A saját sorsodért te vagy a felelős A disputa szabályaira épülő képzésen a cél, hogy a résztvevők ismerjenek meg olyan technikákat, amelyek segítségével könnyebben rendszerezik gondolataikat, a megszerzett ismereteiket pedig kipróbálhatják valódi vitahelyzetben. A program a Demokratikus Ifjúságért Alapítvánnyal együttműködve valósul meg. Konfliktuskezelési technikák A képzés célja a gyermekek és környezetük között fellépő erőszak megelőzése, a konfliktuskezelés, a problémák békés megoldási módjainak megismertetése, elsajátítása.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Gyermekjog Az emberi jogok megismertetése és érvényesítésének gyakorlata áll a fókuszában a képzésnek, mely kiemelt témaként a gyermeki jogokkal foglalkozik. A képzés foglalkozik a Gyermekjogi egyezménnyel, a gyermekek jogainak 42 pontjával, gyermekjogokkal a családban és az iskola világában, valamint a gyermekjogok és a média kapcsolatával. A program a Magyar Pedagógiai Társasággal együttműködve valósul meg. Animátorképzés A gyermek és ifjúsági animátor, illetve vezetőképzésen többek között álomtábor tervezéssel, közösségfejlesztő játékok tanításával, szabadtéri- és akadályjátékok tervezésével foglalkoznak a részvevők. Foglalkozásvezetők: Sándor Ildikó, Mályi Gábor, Sallai Ferenc, Topor Rita, Sereglei András, Nyári Arnold, Vörös Gabriella, Vörös Zsuzsanna, Montvai Hanna, Skribek Anikó, Mályi Soma, Szentpétery Zsófia. A fentiekben részletezett ifjúsági esélyteremtő programok az esélyegyenlőség és a prevenció egyes részterületeivel foglalkoznak behatóan. A tehetséggondozást, az önkifejezés és önismeret fejlesztését, a tudatos életre nevelést, a pályaorientációt és a készségfejlesztést gyúrta egyetlen komplex, több iskolát megmozgató, két tanítási éven át tartó ifjúsági programmá a Budapesti Művelődési Központ. A TeÉrted Akadémia neve utal annak kettős céljára: a világ megismerése érdekében nyújtott kulturális ismeretterjesztésre és tájékoztatásra; valamint arra, hogy mindez a fiatal saját, jól felfogott érdekét szolgálja a megszerzett ismeretek és képességek későbbi kamatoztatásának igényével. A program kidolgozását a BMK munkatársaiból álló szakmai team végezte (lényegében az intézmény teljes szakembergárdája érintve volt benne), Fülöp Melinda projektmenedzser irányításával. A TeÉrted Akadémia a 12-16 éves fiatalokat szólította meg 2009-2011 között, szoros együttműködésben a programban részt vevő iskolákkal, és építve az iskolai tananyagra. A projekt eredményeire és tapasztalataira épülve 2011-2012 során két újabb, oktatási intézményekkel együttműködő ifjúsági projekt valósult meg a BMK-ban: a kreativitásra és a fogyasztó társadalom visszásságaival szembeni kritikus gondolkodásra ösztönző Kultúr-Tan-Ösvény (projektvezető: Csák Orsolya), valamint a városi gyerekeket és fiatalokat környezettudatosságra nevelő Zöld Tömb projekt (projektvezető: Fogarasi Orsolya). A modellértékű és sikeres kezdeményezést sokrétűsége okán Fülöp Melinda projektvezető írása mutatja be részletesen.

120

◆ Mi a TeÉrted Akadémia? 2009 és 2011 között a Budapesti Művelődési Központ ifjúsági kompetenciafejlesztő programot indított TeÉrted Akadémia címmel. A projekt a Társadalmi Megújulás Operatív Program Keretében nyert támogatást, ami lehetővé tette, hogy magas színvonalú foglalkozásokat szervezzünk tizenéves fiataloknak a művelődési központ falain belül és kívül. Az volt a célunk, hogy úgy juttassuk információhoz, tudáshoz a fiatalokat, hogy az számunkra élvezetes, szórakoztató legyen, s mindeközben újfajta tanulási módokat is elsajátítsanak. A projekt programjainak egy része az együttműködő iskolákban valósult meg egy-egy osztályban (Pályaorientáció 7. és 11. osztályokban), vagy adott tanulócsoportban (Tanulástechnikai foglalkozások a tanulószobán, Én is állampolgár vagyok! – Iskolai demokrácia program a diákönkormányzatokban), más részük a BMK-ban (Önismereti tréning, Mozgásterápia, stb.) vagy külső helyszíneken (Én is állampolgár vagyok! – Intézményjáró) folyt. Igyekeztünk a formák és helyszínek kiválasztásánál az iskolák igényeit, a gyermekek szükségleteit maximálisan figyelembe venni. Ezek és persze a hatékonyság szempontjai határozták meg, hogy milyen gyakorisággal és időbeosztással tartsunk foglalkozásokat. A pedagógusoknak nehéz feladatot jelent a hatalmas információözönben elérni azt a szintet, mellyel át tudják lépni a gyerekek ingerküszöbét, ezért is nem igazán hatékonyak a korábban bevált módszerek. Ennek ellenére tapasztalataink szerint a nem formális tanulási módszerek minden partnerünknél újszerűek voltak, a gyermekek számára a módszerek megismerése is tanulási folyamatot jelentett. Minden programunkban fontos szempont volt a kiscsoportos, lehetőség szerint egyénre szabott foglalkozás, a cselekedtetés, a saját élményszerzés. A projektben legfontosabbnak az egyes tanulók tanulási folyamatának segítését tekintettük, lehetőleg úgy, hogy a gyermekeknek fel se tűnjön, hogy „tanulnak”. Legfőbb technikánk a motiváció fenntartására, a tanulási folyamatba való bevonásra és az ismeretközlésre is a cselekedtetés volt. Az iskolákban ma jellemző egyéni versengés helyett a csoportos munkát preferáltuk, rámutatva a csoportmunka és az együttműködés előnyeire, hasznára a közösség és az egyén számára is. ◆ Néhány gondolat a közoktatás hatékonyságáról A magyar gazdaság versenyképességének növeléséhez elengedhetetlen a humán erőforrás folyamatos fejlesztése. Nem elegendő az élethosszig tartó tanulás szükségességének hangsúlyozása, elsődleges feladat a közoktatásban felmerülő problémák megoldása, hiszen itt szerzik meg a fiatalok azokat a képességeket és készségeket,

121

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

TeÉrted Akadémia a Budapesti Művelődési Központban

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

melyekre a későbbi életük során alapozni tudnak. Gyermekkorban alakul ki a tanuláshoz való attitűd, a tanulási szokások, melyek felnőtt korban is meghatározzák a továbbképzéshez és a munkához való hozzáállást. Az elmúlt évtizedekben jelentős változáson ment át a versenyképes tudás értelmezése. Míg korábban a közoktatási rendszertől a tényszerű ismeretközlést várták el, a tanulóktól pedig ezen tények visszaadását, addig ma egyre nagyobb az igény az általános kompetenciák fejlesztésére, rugalmas tudás átadására és az ismeretek készségszintű alkalmazására. Olyan tudás megszerzése a cél, amely képessé teszi az egyént az önképzésre, az élethosszig tartó tanulásra, a folyamatos informatikai és technikai fejlődés követésére.10 A témába vágó kutatások főként az olvasásra, írásra való képességre, illetve az elemi számolási műveletekben való jártasságra koncentráltak, ez ugyanis az a három alapképesség, amelyekkel ha baj van, akkor a tudás fejlesztése is szinte lehetetlenné válik. Ezek alapján a felnőtt magyar lakosság 25%-a a hétköznapi szövegekben szereplő információk felét tudja csak a maga számára hasznosítani, a fiatalok 60%-a gyenge az egyszerű dokumentumok megértésében. Ez egyrészt azt jelenti, hogy nem képes tanulmányainak megfelelő színvonalú folytatására, másrészt a mindennapi életben való eligazodásra sem. A szakiskolákban tanulók kompetenciái nem elégségesek a szakmai tudás megszerzéséhez, ezért ott nagyon magas a lemorzsolódás, a kikerülő fiatalok tudása pedig nem elegendő a modern szolgáltató szektorban és a gyáriparban való megfeleléshez. Nem csak megfelelő szakismeretekkel nem rendelkeznek, de alapvető kompetenciáik alacsony szintje miatt nem képesek alkalmazkodni az új helyzetekhez, nem képesek új ismeretek befogadására. Bár az oktatási rendszer az egyenlő esélyek biztosításával a társadalmi mobilitás eszköze lehet, az iskolák többségében az oktatás még mindig szaktárgyak oktatására korlátozódik, szakközi ismereteket – mint a tanulási képességek, kommunikáció, demokratikus ismeretek – nem oktatnak. 10 A

magyar közoktatás hatékonyságát évek óta nemzetközi vizsgálatokkal mérik (PISA felmérés). Az eddigi mérésekben Magyarország átlageredménye szövegértésből és matematikából nem érte el az OECD-országok átlagát, természettudományból átlagos volt. Az eredmények 2000 és 2006 között egyik területen sem változtak jelentősen, nemcsak az átlageredmény szintjén, hanem a legtöbb mutatóban sem. Ez azt jelzi, hogy a globális munkaerő-piaci versenyben Magyarország pozíciója gyengébb volt, mint az OECD-országoké általában. 2009-re szövegértés terén 14 ponttal emelkedett a magyar tanulók átlageredménye 2000-hez képest, de 17,6 % még mindig rosszul teljesített. Eredményeink a természettudomány és a matematika terén nem változtak 2006-hoz képest, ám mivel időközben csatlakoztak az OECD-hez gyengébb átlageredményű országok, az OECD-országok átlaga 2009-ben csökkent, így a magyar eredmény most átlagos. A kutatások adatai az Európai Unióban is riasztóak. A 15 éves gyerekek 20%-a olvasási nehézségekkel küzd, a felnőttek körében – változóan – 20-30% közötti a funkcionális analfabéták aránya. 2003-ban az EU Minisztertanácsa azt a célt tűzte ki, hogy 2010-ig legalább 20%-kal csökkenti a nehezen olvasó 15 évesek számát. Ezt a célt a legkevésbé sem sikerült elérni, ezért 2020-ig újabb célt tűztek ki: 15% alá kell csökkenteni a rosszul teljesítők arányát.

122

123

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Ma az a személy indul eséllyel a munkaerőpiacon, aki bármikor képes váltani, tudását fejleszteni, tanulásban és munkavégzésben egyaránt rugalmas. A tudás akkor válhat a gazdasági fejlődés motorjává, ha az alapszintű oktatás hatékonyságát sikerül növelnünk, a közoktatásból kikerülőket olyan kompetenciákkal sikerül felvérteznünk, melyek lehetővé teszik a további fejlődést. ◆ A közművelődési intézményrendszer szerepe és lehetősége a kompetenciafejlesztésben A közművelődési intézmények nem vehetik át az oktatás feladatait, de hozzájárulhatnak az eredményességhez. Vonzóvá, szórakoztatóvá tehetik az ismeretszerzést. Segíthetik a tanuláshoz való attitűdök megváltoztatását. Új eszközöket állíthatnak az oktatás szolgálatába, megmutathatják, hogy sokkal hatékonyabb az élményszerű ismeretszerzés. E feladatok ellátását a helyi kulturális alapellátásban betöltött szerepük és a közművelődési feladatellátást szabályozó kulturális törvény (1997. évi CXL. tv) egyaránt megalapozza. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium Közművelődési Főosztálya által kidolgozott Közművelődési Stratégia 2007 - 2013. ennek megfelelően feladatul tűzi a közművelődési intézmények elé az általános műveltség növelését, a kulturális szocializáció minőségi fejlesztését, a társadalmi beilleszkedési zavarokkal küzdők életvezetési problémáinak segítését, a tanulási készség erősítését, a demokratikus társadalmi viszonyok közötti együttélés normáira való felkészüléshez szükséges nyitottság és kulturáltság növelését, valamint az öntudatos és aktív állampolgári létre való felkészítést. A fentiekkel összhangban jelent meg 2008 végén a TÁMOP 3.2.3/08/2/KMR pályázati kiírása, „Építő közösségek” – a közművelődési intézmények az egész életen át tartó tanulásért 2. kör: A közművelődés a nem formális és informális tanulás szolgálatában címmel. Ennek célja a közoktatási rendszer hatékonyságának növelése a közművelődés eszközeivel, a gyermek- és ifjúsági korosztály bevonása a formális oktatást támogató új tanulási formákba. Ezen a pályázaton nyert a TeÉrted Akadémia projektünk támogatást kétéves programjának megvalósítására. ◆ A TeÉrted Akadémia projekt célja és célcsoportja A projekt elsődleges célcsoportja a gyermek- és ifjúsági korosztály, szorosabban tekintve a 12-16 éves fiatalok voltak. A fiatalok elérése érdekében együttműködési megállapodást kötöttünk négy fővárosi közoktatási intézménnyel: a GazdagrétCsikihegyek Általános Iskolával, a Kolonics György Általános Iskolával, a Magyar Gyula Kertészeti Szakközépiskola és Szakiskolával, a Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskolával. Az intézményekben az igazgatókon kívül szoros kapcsolatot alakítottunk ki a diákönkormányzatok munkáját segítő pedagógusokkal (DMSP), valamint azokkal az osztályfőnökökkel, akiknek az osztálya részt vett programunkban.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A projektben három komponensre pályáztunk. Az első komponensnek a közművelődési szakemberek továbbképzése volt a célja, hogy az adott korcsoport számára hatékonyabban tudjunk szolgáltatásokat nyújtani. Második komponens az oktatást kiegészítő, iskolarendszeren kívüli programok szervezése fiataloknak, a harmadik komponens pedig a demokratikus jogok gyakorlását segítő kompetenciák fejlesztése volt. A kulcskompetenciák kategóriáit a szakirodalom három területre osztja: autonóm cselekvéssel, eszközök interaktív használatával és szociálisan heterogén környezetben való működéssel kapcsolatos kompetenciákra. Az autonóm cselekvéssel kapcsolatos kompetenciák segítik a személyes életvezetési tervek kialakítását, a jogok, érdekek érvényesítését és védelmét. Az ismeretek, információk és technológiák interaktív használatához, a nyelv, a szimbólumok és szövegek interaktív kezeléséhez az eszközök interaktív használatához szükséges kompetenciáinkat alkalmazzuk. A harmadik kategóriába sorolható kompetenciák pedig a másokkal való kapcsolatépítést, a csoportban való együttműködést, a konfliktusok kezelését és megoldását teszik lehetővé. A második és harmadik komponensen belül programokat szerveztünk a gyerekeknek, ahol informális módszerekkel juttattunk információkat hozzájuk egy-egy területről. Nagy szerep jutott a tréningfeladatoknak, a saját élményen alapuló foglalkozásformáknak, az érzékszerveken és érzelmeken keresztüli bevonásnak. A TeÉrted Akadémia projekt programjában a kulcskompetenciák fejlesztése mellett a tehetséggondozásnak volt még szerepe. Olyan fejlesztési területeket választottunk ki, melyek nem köthetők szorosan egyetlen tantárgyhoz sem, ezért a közoktatási intézmények tanórai keretei közül gyakran kimaradnak. ◆ A TeÉrted Akadémia programjai A TeÉrted Akadémia első évében a felelős felnőtté válást segítő kompetenciáknak jutott hangsúlyos szerep. Olyan kurzusokat indítottunk, melyek az önismeretet, a csoportban való működést, a környezetünk és társaink iránt való felelősség kialakulását segítették. A második évben tehetséggondozó foglalkozásokat indítottunk különböző művészeti területeken a kreatív önkifejezés segítésére. Emellett a projekt mindkét évében tartottunk tanulást és továbbtanulást segítő foglalkozásokat is. Ahhoz, hogy képességeinket fejleszteni tudjuk, először is ismerni kell önmagunkat. Tudnunk kell, hogyan viselkedünk különböző élethelyzetekben, hogyan reagálunk a minket körülvevő világ eseményeire, változásaira, hogyan látnak minket mások. Mindez a kamaszkorban, amikor a gyermek elveszíti az addig biztosnak vélt kapaszkodót, megkérdőjelezi a körülötte élők igazságait, még nagyobb jelentőséggel bír. A mai fiatalok iszonyatos információdömpingben élnek, a társadalomban nincsenek mindenki által elfogadott és tisztelt értékek, nap mint nap találkoznak a családok különböző erkölcsi és anyagi hátteréből adódó különbségekkel. Ezért is nagyon fon-

124

125

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

tos, hogy támogassuk, segítsük felnőtté válásukat, személyiségük érését. Ez motivált minket, amikor elindítottuk Önismereti pszichodráma foglalkozásunkat Hollósi Judit pszichológus vezetésével, melyet eredetileg egy alkalommal terveztünk megtartani, de a nagy érdeklődés miatt az akadémia második évében újraindítottunk. 2011-ben Önismereti csoportos tanácsadásokat is szerveztünk az érdeklődő fiataloknak. Ezeken a foglalkozásokon kevesebb volt a dramatikus elem, nagyobb teret kaptak a beszélgetések. Mindkét forma hasonló témákat dolgozott fel: önismeret, társismeret, önbemutatás, együttműködés csoportban, visszajelzés, konfliktuskezelés, hatékony kommunikáció. Mindezek mellett persze megjelentek olyan – minden kamaszt érdeklő – témák is, mint a szerelem, gyerek-szülő kapcsolat, tanár-diák konfliktus. A projekt egyik hangsúlyos, innovatív eleme volt az Én is állampolgár vagyok! összefoglaló nevet viselő foglalkozások sorozata, melyek célja a demokratikus ismeretek növelése, az ezen a területen való jártasság kialakítása volt. Gondolkodó, együttműködő, egymásért felelősséget vállaló fiatalok nevelése volna a cél, hogy később felnőttként is így éljenek a társadalomban. A tréningek során a fiatalok megismerték jogaikat és kötelességeiket, megismerték, mik azok a terepek, ahol már gyermekkorukban gyakorolhatják ezen jogaikat. A Keménydió Közhasznú Egyesület – aminek munkatársai, Hoffman Krisztina, Kövesi Mariann, Mihók Viktória és Rózsa Dániel már a projekt kidolgozásában is részt vettek – önálló, a Diákönkormányzatok (DÖK) működését segítő tréningeket tartott a négy partnerünknél Én is állampolgár vagyok! – iskolai demokráciaprogram címmel. A három féléven keresztül folyó munkában először a helyi viszonyok, szokások és igények felmérése történt meg, majd a DÖK-ök munkájában igen hangsúlyosan jelen lévő rendezvényszervezés volt az első félév „tananyaga”. Egy-egy iskolai rendezvényt készítettek elő és szerveztek meg a Keménydió trénereinek moderálásával. A második félévben az érdekérvényesítés, a harmadik félévben pedig az önálló működés volt a téma, melyekhez hasznos ismereteket, technikákat ismertek meg a fiatalok. 2010 nyarán balatoni tábort is szerveztünk ebben a témakörben, ahol leginkább a csapatépítés, a közös célok megfogalmazása és a következő félévi munka előkészítése volt a feladat. A tanév közben folyó programon és ebben a táborban a gyerekek mellett részt vettek a diákönkormányzatok munkáját segítő pedagógusok (DMSP-k) is, akiknek a DÖK-ös program második félévében három – szintén a Keménydió Közhasznú Egyesület által moderált – találkozási lehetőséget is biztosítottunk a tapasztalatcserére, a tudásmegosztásra. A program keretében ikerkiadványt jelentettünk meg Útitárs címmel, melynek egyik tagja a DÖK-ben dolgozó gyerekeknek, másik tagja a diákönkormányzatok munkáját segítő pedagógusoknak szól. A kiadványok gyakorlati „feladatokon” keresztül közvetítenek ismereteket, rengeteg olyan tréningfeladatot, játékot tartal-

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

maznak, amit a DÖK-ben önállóan, vagy pedagógus segítségével játszhatnak a gyerekek, játék közben szerezve tapasztalatokat, ismereteket magukról és egymásról. A kiadványból egy-egy példányt elküldtünk a főváros valamennyi közoktatási intézményébe, további példányok pedig a BMK-ban ingyenesen átvehetők. Az Én is állampolgár vagyok! demokráciaprogram másik eleme az Intézményjáró volt, melyet Kovács Edit közösségfejlesztő vezetett. A különböző helyszíneken tett „kirándulások” alkalmával a témát feldolgozó tréningfeladatok segítségével ismerték meg a fiatalok a demokratikus alapjogok, a választás és választhatóság, a számonkérés, az érdekérvényesítés, a települési önkormányzatok és gyermekönkormányzatok témaköreit. Nyolc alkalommal találkoztak és látogattak el különböző helyszínekre, pl. a Tükörben a világ c. kiállításra, a Parlamentbe, az oktatási ombudsmanhoz, az Országos Választási Irodába. A foglalkozások során résztvevők megtudták, miért fontos együttműködnünk másokkal közös céljaink elérése érdekében, milyen lehetőségeink vannak ezen érdekek kifejezésére, hogyan működik hazánk közigazgatása és választási rendszere, mi a civil szféra szerepe a társadalmi kontroll területén. A jó hangulatú foglalkozáson, mi, felnőtt kísérők is sokat tanulhattunk. Az idős önkéntesek látogatását használtuk fel arra, hogy foglalkozást tartsunk a fiataloknak az Önkéntességről. Itt megismerhették az önkéntesség társadalmi jelentőségét, a társadalmi felelősségvállalás fogalmát és szerepét, a hazai és nemzetközi önkéntes munka lehetőségeit. Mivel a Köznevelési törvény az érettségi bizonyítvány kiadásának feltételeként ötven óra közösségi szolgálat elvégzésének igazolását írja elő, különösen fontos, hogy a fiatalok megismerjék az önkéntesmunkában rejlő lehetőségeket, előnyöket is. A környezeti felelősségvállalás támogatása érdekében zöld foglalkozásokat szerveztünk az első projektév második félévében. Az Ökoműhely tagjai Hulladék Munkaszövetség vezetésével környezeti problémákkal ismerkedtek meg, miközben praktikus, kézzelfogható, megvalósítható megoldási ötleteket is láttak és sajátíthattak el. Téma volt a hulladék, a tudatos vásárlás, a házi-praktikák, a táplálkozás. Kirándulást tettek a gyerekek a HUMUSZ-hoz, és a rákospalotai Hulladékégetőbe. Az volt a célunk, hogy ne csak a globális problémákkal foglalkozzanak a gyerekek, hanem rámutassunk: vannak olyan kérdések, melyekben mi is léphetünk, változtathatunk, valóban tehetünk azért, hogy lakóhelyünket megőrizzük az utódainknak. Nyáron Zöld tábort szerveztünk a zöldbe, Pécsváradra. Itt fiatal aktivisták és kreatív szakemberek bevonásával különböző szempontokból vizsgáltuk meg környezetünket. Kirándulásokon, beszélgetéseken és művészeti foglalkozásokon dolgoztunk fel „zöld” témákat. Nyelvi kompetenciákat fejlesztett a Kommunikációs tréning és a Nyelvi teaház programunk. Az egyik célja az anyanyelvi, a másiké az idegennyelvi kommuniká-

126

127

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

ciós készségek fejlesztése volt. A két kurzus teljesen más módszerekkel dolgozott. A Kommunikációs tréningen tréningfeladatokon keresztül gyakorlati beszédtechnikai ismereteket kaptak a fiatalok, melyek segítségével javult szóbeli kommunikációjuk, jártasságot szereztek a nyilvános beszédben. A Nyelvi teaházban keksz és tea mellett német és angol anyanyelvi tanárokkal folyt a diskurzus. Célunk itt az élő nyelvhasználat volt, a gyerekek ráérezhettek az idegen-nyelvi kommunikáció ízére, kipróbálhatták, mire elég tankönyvekből szerzett tudásuk. Ennek a programunknak a betetőzéseként 2010 őszén egy nemzetközi projekt keretében a BMK-ban tartózkodó angol idős önkéntesek tartottak foglalkozásokat a fiataloknak három alkalommal, melynek akkora sikere volt, hogy az utolsó alkalmon kb. 40 fő vett részt. A Nyelvi teaház egyik fontos eleme, hogy itt a BMK idős önkéntesei látták el a háziasszonyi teendőket, ezáltal lehetőség nyílt az intergenerációs kapcsolatok erősítésére is. A személyes kommunikációs képességek fejlesztésén túl úgy gondoltuk, elengedhetetlen a mai fiatalok számára, hogy ismereteket szerezzenek a média világáról is. Ennek a területnek kettős jelentőséget tulajdonítottunk: egyrészt a közösségi média eszközei segíthetnek a gyerekeknek, hogy gondolataikat, érzéseiket megoszszák másokkal, érdekeik képviseletébe másokat is be tudjanak vonni, másrészt a felnőttek feladata, hogy felvértezze a következő nemzedéket a különböző eszközökből rájuk zúduló hamis igazságok, szemfényvesztő életképek, reklámok által sugallt megvásárolható életérzések és az ízlésromboló vizuális áradattal szemben. Két kurzust is szerveztünk Médiaismeret összefoglaló név alatt. Az egyik a Diákújságírás Szilágyi Anita újságíró vezetésével, a másik a Médiaismereti napközis-tábor Liling Tamás közösségi média szakemberrel. Diákújságíró kurzusunk két alkalommal volt a projekt ideje alatt, a másodikban két csoportot kellett indítanunk, akkora volt az érdeklődés. Itt az írott média szabályait, működését ismerhették meg a résztvevők. A gyerekek különböző témák feldolgozásán keresztül szereztek ismereteket, cikkeiket a teértedakadémia.blog.hu honlapon jelentették meg. A Médiaismereti nyári tábornak a BMK adott otthont. Itt két héten keresztül a rádiós és televíziós műsorkészítésbe nyertek betekintést a gyerekek. Profi technikai eszközökkel dolgozva tanulták meg a mesterség fogásait, melyekről a tábor végén internetes adásban tettek tanúbizonyságot. A tábor látogatást tett a Civil rádióban és egy fogyatékosok által működtetett TV stúdióban is. Mindkét helyen kipróbálták azokat az eszközöket, melyekkel a profik dolgoznak. ◆ A tanulás segítése A projekt mindkét évében folyamatos programként volt jelen a tanulás, továbbtanulás segítése. A tanulási nehézségekkel küzdőknek 8 hetes kurzusokban Mozgáste-

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

rápia foglalkozásokat szerveztünk, ahol a Kulcsár módszer,11 a drámapedagógia, a Sindelar12 és egyéb fejlesztő technikák és játékok segítségével igyekeztünk a részképesség-zavarok miatti tanulási problémákat csökkenteni. Mindkét tanévben tartottunk Tanulástechnikai foglalkozásokat az iskolákban, ahol a helyes tanulási módszereket mutattuk be a gyerekeknek, természetesen gyakorlati foglalkozások során. Pályaorientációs foglalkozásokat szerveztünk három iskolában, több csoportban 7. 8. és 11. osztályosoknak, ahol a különböző foglalkozás-csoportokkal, az ezekhez szükséges kompetenciákkal ismerkedtek meg a résztvevők. Ezek a foglalkozások különös szereppel bírnak a BMK életében, hiszen a projekt megvalósítási ideje alatt két kollégánk szerzett olyan képesítést, mely lehetővé teszi, hogy ebben a témában foglalkozásokat vezessenek. A projektben lehetőségük nyílt arra, hogy profi pályaorientációs trénerek mellett gyakorlati tapasztalatokra is szert tegyenek, ezzel felkészüljenek arra, hogy a későbbiekben önállóan is sikerrel végezhessék ezt a tevékenységet. Intézményünk Palló felnőttképzési információs szolgálatával egy helyiségben megindult az ifjúsági pályaorientációs szolgálat működése is, ahol pályaorientációs tanácsadó kollégánknál egyéni tanácsadáson vehetnek részt a gyerekek. ◆ Ifjúsági honlap A pályaválasztás segítése az egyik célja annak az információs rendszernek is, melyet a projektben hoztunk létre. A www.teértedakadémia.hu portálon a továbbtanulási lehetőségek mellett a gyerekjogok, a szabadidő hasznos eltöltéséhez szükséges információk, tehetséggondozáshoz kötődő információk is megtalálhatók. A honlap hármas tagolású, fiataloknak, szülőknek és fiatalokkal foglalkozó szakembereknek szóló felületet tartalmaz. Ezt a portált a projekt fenntartási ideje alatt is frissíteni kívánjuk, sőt – anyagi források függvényében – új tartalmakkal is szeretnénk bővíteni. 11 Kulcsár

módszer: Carl Henry Delacato módszere alapján állította össze Kulcsár Mihályné fejlesztőpedagógus ezt a mozgásterápiát. Az elemi mozgásokat beépítette terápiájába és tovább fejlesztette. Új területeket is bevont a fejlesztésbe, kidolgozta a térérzékelés, az egyensúlyérzék, a finommozgások fejlesztésének gyakorlatsorait. A terápia nincs korhoz kötve, és egészséges, valamint sérült gyermekeknél, felnőtteknél is egyaránt alkalmazható. 12 Sindelar-program: Brigitte Sindelar komplex fejlesztő programja az idegi eredetű tanulási és magatartási zavarok befolyásolásának egyik lehetséges eszköze. A Sindelar-eljárás a részképességek hierarchikus egymásra épülését veszi alapul. A kognitív terápia funkcionális gyakorlási helyzetek sorozatából áll. A fejlesztés az ismeretszerzés legfontosabb területeire terjed ki: figyelem, észlelés, intermodális kódolás, emlékezet, szerialitás, téri orientáció. A sindelari koncepció szerint a gyakorlást a gyökereknél kell kezdeni még akkor is, ha ez a szint a gyermek életkorához képest igen alacsony. A program megfelelő alkalmazásától a célzott részképesség minőségi változása várható, amely már biztosabb alapot jelenthet a korábban rosszul elsajátított készség/ismeret sikeres újratanulásához. A Sindelar-program alkalmazása az idegi eredetű tanulási és magatartászavarok esetében hatékonyan hozzájárulhat a sikeres iskolai karrierhez a többségi általános iskolában.

128

129

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

◆ Tehetséggondozó programok A 2010-11-es tanévben új elemként jelentek meg a tehetséggondozó programok a projektben. Mivel a BMK alaptevékenységei között szerepel a művészeti tevékenységek, amatőr csoportok támogatása, ez nem volt teljesen új téma számunkra. Igyekeztünk azonban itt is újat létrehozni a projektben. Az eszközök, anyagok és technikák széles skáláját mutattuk meg a gyerekeknek, valamint lehetőségük volt a kurzusok ideje alatt külső helyszínű foglalkozásokra is, így színházba, múzeumokba mentek, műtermeket látogattak meg. A tehetséggondozás a művészi kifejezés két területére koncentrált: az előadói képességekre, valamint a vizuális önkifejezésre. A Színész-suliban a magukban tehetséget érző fiatalok Koffler Gizella színművész vezetésével tanulták a színpadi viselkedés, színpadi beszéd és tánc alapjait a foglalkozásokon. Két előadást láttunk tőlük a kurzus során, egy karácsonyi műsort és egy nosztalgia műsort a Projektzáró Suli-bulin. A projekt első tanévének végén két korosztályban szerveztünk nyári napközis Fotótábort és Képzőművészeti tábort. Ezeken a foglalkozásokon különböző anyagokat és technikákat ismerhettek meg a résztvevők, délutánonként pedig múzeumokba vitték el a foglalkozás vezetői őket, ahol a kiállítások megtekintésén túl múzeumpedagógiai foglalkozásokon is részt vettek. Míg a táborok az érdeklődés felkeltésére, a kedvcsinálásra voltak igazán jók, addig az ezeket követő tanévben folyó művészeti kurzusokban már igazán komoly művészeti munka folyhatott. A fotósok egy egész tanéven át tanulhatták a művészeti terület ismereteit a Nézni – látni fotóiskolában. A BMK-ban, szabadtéren és az Eifert János fotóművész műtermében tartott foglalkozások eredményét a Projektzáró Suli-buli kiállításán csodálhattuk meg. A technikai alapok elsajátításán túl sajátos látásmódokat is megismertek, fotóikon különleges pillanatokban megállítva az időt. A legjobb munkákból készült kiállításon valóban színvonalas fotókat láttunk, és a képeken keresztül mi is bepillanthattunk a tizenévesek világába. Két korcsoportban folyt az alkotómunka a Rajz-suliban is, ahol művészettörténeti ismeretek mellett próbálhattak ki új technikákat és olyan anyagokat, amikkel korábban nem találkoztak. A projektzáró kiállítás megnyitóján mondta Fiók László, a Rajz-suli egyik művésztanára: európai tanárnak éreztem magam, aki európai körülmények között taníthatott…. ◆ Rendezvények a projektben A projektben három rendezvényt szerveztünk. A Projektnyitó rendezvényen Gergely Péter ismertette a főváros ifjúsági koncepcióját, bemutatkoztak a partneriskolák, valamint bemutattuk a TeÉrted Akadémia tervezett programját. Külön projektzáró rendezvényt szerveztünk a fiataloknak és a korosztállyal foglalkozó szakem-

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

bereknek. A Projektzáró suli-bulin a programba bevont fiatalokat láttuk vendégül. Bemutatkozott a Színész-suli, kiállítás nyílt a Rajz-suli és a Fotóiskola résztvevőinek alkotásaiból, valamint könnyűzenei koncerttel leptük meg a résztvevőket. A Szakmai projektzáró rendezvényre a budapesti általános és középiskolák pedagógusait hívtuk, ahol két szakmai műhelyben folyt a közös gondolkodás: pályaorientációs és DÖK-ös műhelyben. A projekt tartalmi elemei közül a Pályaorientációs foglalkozásokat, a zöld tematikájú foglalkozásokat (Ökoműhely, Zöld tábor), valamint az Én is állampolgár vagyok! programsorozatunkat emelem ki. Pályaorientációs és DÖK-ös foglalkozásink minden partnerünknél hiánypótlóak voltak. Olyan szolgáltatással tudtuk kiegészíteni a közoktatási intézmények tevékenységét, mely szorosan véve iskolai feladat, módszereiben azonban közelebb áll a közművelődési tevékenységhez. A Pályaorientáció és az Ökoműhely jelentőségét növeli, hogy ezeken a foglalkozásinkon saját kollégáink – Klein Marianna, Makk Katalin és Fogarasi Orsolya – is részt vettek csoportvezetőként, ami nagyban segített, hogy a BMK következő projektjeiben már önállóan indíthassanak csoportokat. A kollégák szakmai továbbképzése így elért végső céljához, munkájukba beépült a megszerzett szakmai tudás alkalmazása. ◆ Élet a projekt után A TeÉrted Akadémia projekt – a legtöbb uniós támogatású projekthez hasonlóan – 5 éves fenntartási kötelezettséggel bír, mely időszak 2016 decemberéig tart. Ebben az időszakban folyamatosan frissítjük a teértedakadémia.hu honlapot, lehetőség szerint új tartalmakkal (bűnmegelőzés, áldozattá- és elkövetővé válás megelőzése) bővítjük. Igyekszünk azt mind nyelvezetében, mind szerkezetében a felhasználó csoportok igényeihez igazítani. Továbbra is működtetjük egyéni pályaorientációs szolgálatunkat, melyekre időpont egyeztetés után várjuk a fiatalokat. Itt a fiatalok egyéni képességei és érdeklődésének felmérése után munkatársaink segítik az ezeknek megfelelő szakmacsoportok megtalálását. Ifjúsági programjaink közül is minden évben megvalósítunk két programot: csoportos pályaorientációs foglalkozást, és az Én is állampolgár vagyok! – Intézményjáró sorozatából a Demokrácia háza és hazája című programunkat. Emellett igény és forrás függvényében igyekszünk minél több elemet beépíteni a BMK tevékenységébe. A Közművelődési intézmények fennállásuk óta szerveznek nem formális alkalmakat – még ha ezeket korábban nem is nevezték így. Ez a közművelődés légyege. A TeÉrted Akadémia projekt a házba vonzotta a gyermek- és ifjúsági korosztályt, új kapcsolatokat kezdtünk kiépíteni az oktatási intézményekkel. Az intézmény feladatai közé 2010-ben bekerült „A fiatalok társadalmi integrációját segítő struktúra, szolgáltatások fejlesztése, működtetése” is. A TeÉrted Akadémia sikere után

130

A munka világában való boldogulást segítő közművelődési programok

A PALLÓ-modell – Budapesti Művelődési Központ Két egymást követő projekt során valósította meg a Budapesti Művelődési Központ a felnőttkori tanulás esélyeit és sikerét javítani hivatott PALLÓ modellt, melyet a modell átvételét követően felnőttképzési tájékoztató szolgálatok hálózatának kiépülése követett. A –modellt ismertető írásunk Klein Marianna képzési osztályvezető szakmai beszámolója alapján készült. Az innovatív program a közművelődés területén úttörője a szektorok közötti (szociális, közoktatási, foglalkoztatási) együttműködést, információáramlást támogató felnőttképzési szolgáltatásoknak, amelyek a már meglévő felnőttképzési tevékenységük mellett új lehetőségeket és működési területet kínálnak az intézmények számára. A PALLÓ felnőttképzési tájékoztató szolgálatok hálózatának feladata és célja az élethosszig tartó tanulás információs, felkészítő és segítő hátterének biztosítása a közművelődési intézményekben. A program neve szimbolikusan hidat, ugródeszkát jelent, a felnőttképzés és munkaerőpiac irányába. A felnőttoktatás és felnőttképzés rendszerében sajátos és társadalmi szempontból kiemelkedő jelentőségű, gyakran hiánypótló szerepet tölt be a közművelődés intézményrendszere. Szervezeteinek száma, a területi lefedettség, valamint éves látogatóinak száma alapján egyaránt a legnagyobb kulturális intézményrendszerről beszélhetünk. Az intézményrendszer alapvető kulturális szolgáltatásokat tesz hozzáférhetővé széles tömegek számára.

131

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

2011-12-ben két ifjúsági korcsoportnak szóló projektet valósítottunk meg (KultúrTan-Ösvény, Zöld tömb – élhetőbb panel), a Kultúr-Tan-Ösvény projektben továbbfejlesztettük a csoportos pályaorientációs foglalkozásokat (a tantermi foglalkozásokat gyárlátogatással bővítettük), valamint a Mozgásterápia foglalkozásunkat (finommotoros fejlesztéssel is kiegészítettük). A Zöld tömb projekt a városi környezetben élő gyermekek és családok figyelmét irányította környezettudatos életvitelre. Jelenleg elbírálás alatt álló Felelősséggel TeÉrted projektünkben további együttműködésre törekszünk közoktatási intézményekkel, valamint a gyermekellátó rendszer egyéb tagjaival, melyek segítségével újabb célcsoportokat tudunk bevonzani intézményünkbe, valamint további források vonhatók be a gyermek- és ifjúsági korcsoport fejlesztése érdekében.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A közművelődés sajátossága, hogy intézményei tevékenységüket a helyi társadalom szociokulturális viszonyaihoz, az ott élők szükségleteihez alakítják, és így különösen hatékony segítséget tudnak nyújtani a készségek és a képességek, kulcskompetenciák fejlesztésében, a változó környezethez történő alkalmazkodás megkönnyítésében, az életminőség javításában. A tudásalapú-információs társadalomban, az állandóan változó piaci környezetben a folyamatos egyéni fejlődésre, továbbképzésre különösen nagy igény mutatkozik. A felnőttkori tanulást azonban gyakran gátolja az információhiány. A lakosság széles rétegei kevéssé ismerik azokat a támogató programokat, jogszabályokat, intézményeket, szervezeteket, amelyek segítségével könnyebben elérhetnék a számukra legmegfelelőbb képzést, támogatási lehetőséget. A közművelődési intézmények a lakosság által jól ismert és kedvelt látogatóhelyek, ennek köszönhetően alkalmasak rá, hogy elérjék, megszólítsák a helyzetüknél fogva legrászorultabbakat is. A program tervezésekor az egyik kiindulópont az volt, hogy a közművelődési intézményekben már jól működő információs szolgáltatások könnyen bővíthetők a felnőttképzésbe való bekapcsolódást segítő, a munkaerő-piaci ismereteket nyújtó szolgáltatásokkal, melyek igénybevétele lehetőséget teremt új ismeretek, készségek megszerzésére, fejlesztésére. A humánerőforrás a közművelődési intézményekben rendelkezésre áll, a kulturális szakemberek megfelelő továbbképzés után alkalmasak felnőttképzéssel kapcsolatos információk nyújtására. A kulturális intézmények ráadásul már hosszú ideje foglalkoznak felnőttképzéssel, nem áll tehát távol tőlük ez a tevékenység. Ezzel, és az informatikai háttér biztosításával minden feltétel adott egy újfajta szolgáltatás bevezetésére. A 2005-ben indult, a HEFOP pályázati támogatásából finanszírozott projektben egy három pilléren álló komplex rendszert valósított meg a Budapesti Művelődési Központ konzorciumi partnerével, a Biatorbágyi Faluház és Karikó János Könyvtárral. A program pillérei egy képzés, egy információs rendszer és egy tájékoztató szolgálat. A pályázat írásában Brüll Edit vezetésével a BMK több munkatársa vett részt, csakúgy mint a megvalósításban. A projekt menedzsere Fülöp Melinda, majd Klein Marianna volt, szakmai vezetője Juhász Ágnes. ◆ Felnőttképzési konzulens képzés A 90 órás Felnőttképzési konzulens képzés a projekt keretében került kifejlesztésre Juhász Ágnes szakmai vezetésével, és 2006-ban akkreditálásra a kulturális szakemberek szervezett továbbképzési rendszerében. A képzés elvégzése alkalmassá teszi a közművelődési szakembereket – akiknek elsősorban ajánlják a továbbképzést – felnőttképzéssel, munkaerő-piaccal, pályainformációval kapcsolatos tanácsadói munka ellátására, a felnőttképzés és -oktatás bármely formájába bekapcsolódni kívánók számára tájékoztatás, útmutatás nyújtására.

132

133

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A programot 30 fő részvételével valósította meg a projekt keretében a BMK, később projekten kívül közel 200 közművelődési szakember végezte el a Felnőttképzési konzulens képzést 2012-ig. Mit tanuljak, hogyan tanuljak, ha dolgozni szeretnék? címmel 45 órás kísérleti képzést is kifejlesztettek a szakemberek: ez a Zsámbéki–medence térségében élő munkanélküli, GYES-en, GYED-en lévő kismamák részvételével meg is valósult Biatorbágyon. A képzés az önismeretet fejlesztésre, az önálló internetes információkeresésre és a munkaerő-piaci ismeretekre koncentrált. ◆ Információs rendszer A PALLÓ-modellhez kapcsolódó www.felnőttképzésinfo.hu információs portál szlogenje nem véletlenül hangzik így: Minden, amit a felnőttkori tanulásról tudni érdemes! A honlap a felnőttképzési konzulensek és más, felnőttképzéssel foglalkozó szakemberek, valamint a lakosság számára gyűjti össze és teszi könnyen elérhetővé a felnőttképzési, munkaerő-piaci információkat. A honlap szerkesztője Egervári Krisztina. A Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal és a Budapesti Művelődési Központ között 2010-ben kötött együttműködési megállapodás alapján a www.felnottkepzesinfo.hu a Nemzeti Pályaorientációs Portál (www.eletpalya.munka.hu) tartalomszolgáltatója. ◆ Felnőttképzési tájékoztató szolgálat A projekt harmadik legfontosabb eleme és eredménye, hogy a Budapesti Művelődési Központban 2006-ban megnyílt a () felnőttképzési információ nyújtásával foglalkozó Palló felnőttképzési tájékoztató szolgálat . A PALLÓ az első olyan felnőttképzési tájékoztató szolgálat, melyet egy közművelődési intézmény működtet, internetes információs háttér támogatásával. A szolgálat céljai között szerepel a felnőttképzésbe való bekapcsolódás segítése, a munkaerőpiacra történő visszatérés, a jobb munkaerő-piaci pozíció elérésének támogatása, az aktuális információk összegyűjtése, eljuttatása a lakosság és a szakemberek számára. A tájékoztató szolgálat egyik legnagyobb hozama, hogy a hozzá forduló érdeklődőket pontos, naprakész, hiteles tájékoztatással segíti döntéseikben, így az ügyfél önmaga oldja meg a problémáját. A konzulensek munkájához tartozik a hivatalos intézmények, felnőttképzési- és munkaerő-piaci szervezetek, valamint a lakosság között kapcsolat létrehozása, és az információk áramoltatása. A BMK-ban működő PALLÓ felnőttképzési tájékoztató szolgálaton 2006-óta 3 fő konzulens: Egervári Krisztina, Klein Marianna (A PALLÓ szakmai vezetője) és Makk Katalin dolgozik, akik az intézmény közművelődési szakemberei, művelődésszervező végzettségük mellett felnőttképzési konzulensi, munkavállalási tanácsadói, illetve diáktanácsadói végzettséggel is rendelkeznek. Az érdeklődők a szolgálathoz személyesen, telefonon vagy e-mailben is fordulhatnak.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A Palló célcsoportjának korosztályi megoszlása igen széles, 17–55 év között keresik fel különféle kérdéssel, problémával az irodát az ügyfelek, akik egy jelentős részének határozott elképzelése van arról, milyen szakmát szeretne tanulni, és csupán képzőintézményt keres. Vannak azonban olyan érdeklődők is, akik céljaikat illetően bizonytalanok, képességeikkel, lehetőségeikkel nincsenek tisztában, esetleg munkahelyük elvesztése vagy szakmájuk elavulása miatt pályamódosításra kényszerülnek, és ehhez kérnek segítséget. Külön csoportot jelentenek a felnőttképzéshez, szakképzéshez és felsőoktatáshoz kapcsolódó jogszabályok értelmezésében segítséget kérők, illetve a közoktatásban tanuló diákok, akik iskolaválasztással kapcsolatos információkat szeretnének kapni. A diákok számára egyéni tanácsadásra vagy csoportos foglalkozások keretében nyújtott iskolaválasztási tanácsadásra is lehetőség van, sőt, életvezetési problémák megoldásában is segítséget kaphatnak a szolgálaton. A közoktatásból kikerült fiatalok egyéni pályaorientációs tanácsadásra jelentkezhetnek be a tanácsadókhoz. A tanácsadás mellett a szolgáltatások közé tartozik a munka világához kapcsolódó rendezvények, információs napok szervezése: a szolgálat együttműködő partnerintézményei felkérésére állásbörzéken, karriernapokon is rendszeresen részt vesz. A fontosabb felnőttképzési és munkaerőpiaci információkat az intézmény egy lakosságnak szóló tájékoztató füzet formájában is terjeszti – a Felnőttképzési iránytű kiadvány naprakész információkkal kerül kiadásra. A szakmai tudásmegosztás jegyében létrehozott Help-desk szolgáltatás a szakembereket támogatja felnőttképzési tanácsadói munkájukban. Ez mentorálást, információcserét, szükség esetén a megfelelő szakemberhez történő továbbirányítást jelent, közös szakmai fórumokon az aktuális információk kicserélését, a felvetődő problémák megbeszélését. A help-desk része a felnőttképzésinfo.hu honlapon való aktuális információk, főbb jogszabályok megjelenítése a szakemberek számára. Az első PALLÓ-projektben megvalósult fejlesztések sikerét mutatja, hogy a rendszer mindhárom eleme (Felnőttképzési konzulens képzés, internetes információs rendszer, tájékoztató szolgálat) évek óta sikeresen működik, és a TÁMOP (2007– 2013) időszakában ismételhető, átvehető és alkalmazható. PALLÓ felnőttképzési tájékoztató szolgálat kialakítása és hálózatban való működtetése – adaptációs útmutató, szerkesztette Klein Marianna, szakmai lektor Juhász Ágnes, kiadja a Budapesti Művelődési Központ. Budapest, 2010. A javaslat „A közművelődési intézményrendszer szerepének újradefiniálása az egész életen át tartó tanulás nemzeti rendszerében” címet viselte PALLÓ-modell, szerkesztette Klein Marianna, kiadja a Budapesti Művelődési Központ. Budapest, 2010.

134

13 PALLÓ

felnőttképzési tájékoztató szolgálat kialakítása és hálózatban való működtetése – adaptációs útmutató, szerkesztette Klein Marianna, szakmai lektor Juhász Ágnes, kiadja a Budapesti Művelődési Központ. Budapest, 2010. 14 A javaslat „A közművelődési intézményrendszer szerepének újradefiniálása az egész életen át tartó tanulás nemzeti rendszerében” címet viselte 15 PALLÓ-modell, szerkesztette Klein Marianna, kiadja a Budapesti Művelődési Központ. Budapest, 2010.

135

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

◆ PALLÓ felnőttképzési tájékoztató szolgálatok országos hálózatának kiépülése (2009-2011) A továbblépés lehetőségeként a Budapesti Művelődési Központ egy 2009-ben indult uniós pályázat keretében (TÁMOP 1.4.3 - Innovatív, kísérleti foglalkoztatási programok – B komponens), az eddig elért eredmények disszeminációjával, az adaptáció lehetőségének kidolgozásával szakmai és módszertani szolgáltatások biztosításával PALLÓ felnőttképzési tájékoztató szolgálatok országos hálózatának kiépítését kezdte meg a közművelődési intézményekben. A BMK felhívására négy közművelődési intézmény jelentkezett, akik vállalták, hogy a projekt keretében kialakítják és megkezdik felnőttképzési tájékoztató szolgálat működtetését. A PALLÓ-modell átvételére és alkalmazásának segítésére PALLÓ Adaptációs útmutató13 címmel szakmai módszertani kézikönyvet adott ki a projektgazda intézmény, amelyben a hat éve működő szolgálat felnőttképzési tájékoztatásban szerzett hasznos tapasztalatait gyűjtötték össze a konzulensek. Az együttműködő partnerintézmények munkatársai (intézményként 2-2 fő) elvégezték a Felnőttképzési konzulens képzést, az irodákat – a helyi lehetőségeket fegyelembe véve – az intézményekben kialakították. A Felnottkepzesinfo.hu régiós aloldalainak létrehozásával lehetővé vált a honlapon az adott régióra, településekre vonatkozó releváns információk összegyűjtése és megjelenítése a partnerintézményekben működő PALLÓ-irodák konzulensei által, és segíti a konzulensek egymás közötti kapcsolattartását. 2010-ben öt PALLÓ iroda nyílt az ország különböző régióiban működő közművelődési intézményekben (Budapesten két helyszínen, valamint Békésen, Debrecenben és Veszprémben) a BMK szakmai támogatásával. A projekt eredményeit is összefoglalva, szektorok (oktatás, szociális, munkaügyi, kulturális) közötti együttműködést szorgalmazva, az intézmény javaslatot készített és juttatott el az érintett ágazatok szakmai döntéshozói felé a modell fenntartását biztosító jogszabályi környezet kialakítására vonatkozóan.14 A PALLÓ-modell című kiadványban szintén a BMK e téren végzett tevékenységét és eredményeit osztotta meg a szakmai közönséggel.15

A „PALLÓ felnőttképzési tájékoztató szolgálat ” a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala védjegyoltalmát élvezi, a BMK ezáltal is biztosítani kívánja a minőségi szakmai szolgáltatást, az egységes arculatot. A márkanév külön együttműködési megállapodás alapján, a megjelent és ingyenesen elérhető PALLÓ adaptációs útmutatóban meghatározott kritériumok teljesítésével használható. ◆ PALLÓ felnőttképzési tájékoztató szolgálatának működési tapasztalatai A Budapesti Művelődési Központban működő PALLÓ felnőttképzési tájékoztató szolgálat hat éve tartó működése során szakmailag folyamatosan fejlődött, szolgáltatásai bővültek. A szakmai (szektoron belüli és kívüli) szervezetek és a lakosság körében egyaránt ismert és elismert lett, a lakossági célcsoport mellett a közművelődési, illetve felnőttképző intézmények rendszeresen veszik igénybe a szolgálaton dolgozó tanácsadók szakmai segítségét. A 2006. szeptemberi nyitás óta eltelt időszak alatt a lakosság körében egyértelműen növekvő igény mutatkozott a szolgáltatás iránt, a szolgálatot évente 800-1000 érdeklődő keresi meg személyesen, telefonon vagy e-mailben, s a visszajelzések a munkájáról nagyon pozitívak. A megkeresések száma és az elmúlt évek tapasztalatai, eredményei egyértelműen bizonyítják, hogy nagy szükség és igény van ilyen típusú szolgáltatásokra. A felnőttképzési szolgáltatások megfelelő ellátásához elengedhetetlen a közművelődési intézményeket fenntartó önkormányzatok (elsősorban szakmai) támogatása, és nélkülözhetetlen a folyamatos kapcsolattartás a helyi szociális és munkaügyi szervezetekkel, a közoktatási és felnőttképzési intézményekkel. A projekt kiemelkedő értékének tekinthető többek között, hogy intézmények, kistérségek, régiók és szektorok közötti együttműködést generál, és egyre több segítségre szoruló ember számára válik elérhetővé. A tájékoztató szolgálatok közreműködésével a tanulni vágyó egyén problémája kevésbé sikkad el a szektorok vertikális intézkedési gyakorlatának nagyrendszereiben, a térségi és helyi információk gyűjtése és a hátrányos helyzetű célcsoportok számára történő érthető közvetítése pedig fontos lépése lehet az esélyegyenlőtlenség csökkentésének.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Női Csoport a Kesztyűgyár Közösségi Házban A Kesztyűgyár Közösségi Házban 2008 óta működik a munkához jutáshoz szükséges információs hátteret – internetkapcsolatot és szakértő segítséget – nyújtó Álláskereső klub, mely a különösen magas munkanélküliségi rátával küzdő nyolcadik kerületben élők számára kínál kapaszkodót. A nők munkaerő-piaci helyzetének kihívásai az általános rossz szociális helyzet miatt a Józsefvárosban különösen

136

137

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

hangsúlyosak, így a ház dolgozóiban az álláskereső klub tapasztalatai alapján megfogalmazódott, hogy a munkanélküli nőknek külön foglalkozás-sorozatot szerveznek, hogy elhelyezkedési esélyeiket egy informális közegű klubbal növeljék. Csapó Emma szervező szerint részben abban segít a csoport, hogy könnyebben találjanak munkát, részben pedig abban, hogy amíg munkanélküliek, megőrizzék vagy visszaszerezzék mentális és fizikai egészségüket. A munkanélkülivé vált emberek ugyanis rövid időn belül elveszítik reményüket, és egyre kevésbé bíznak abban, hogy munkát fognak találni. A folyamat végén a kapcsolatok megromlása, az önbizalom megrendülése, az önkép megroppanása, végül az elszigetelődés és a depresszió is állhat. Mindezek a következmények ráadásul tovább rontják a munkához jutás lehetőségeit is. A Női Csoport megalakulásának indíttatásairól és körülményeiről így vall Csapó Emma: A munkát keresők között dolgozva sokszor akaratlanul is fültanúja voltam beszélgetéseiknek. Többen is említették, hogy éhesen jönnek állást keresni, vagy az állásinterjúra is éhesen mennek el. Ezek a tapasztalatok tovább erősítették azt a vágyunkat, hogy szeretnénk nekik segítséget nyújtani, hogy jó lenne tréninget tartani, vagy beszélgetni arról, hogy mi segítené őket abban, hogy munkát találjanak. Semmiképpen nem akartuk „hivatalossá” tenni, sem tanácsokat osztani, hiszen mindenki számon kérte és kioktatta őket, hogy mit is kellene tenniük. A csoport épp ezért életviteli tanácsadás címmel indult kifejezetten női részvevők számára. A programot a közös főzés, közös étkezés, receptcsere, beszélgetés hívószavakkal hirdették, az álláskeresésben segítség csak mintegy mellékesen került említésre. A szervezők meghívták az állást kereső nőket egy beszélgetésre, egy főzőcskére, hogy lazíthassanak az őket gúzsba kötő kötelékeken. A közös főzés és étkezés során alkalom nyílt arra, hogy a részvevők és a programban együttműködők közelebb kerüljenek egymáshoz, hiszen az informális közegben semmi sem volt kötelező, de lehetett választani, ki hogyan akar részt venni a klub életében. A feszültségek oldódásával megnyílnak a lezárt zsilipek, és a részvevők immár együtt keresik a megoldásokat. Olyan emberekkel beszélhetnek, akik hasonló problémákkal küzdenek, megértik őket, és ebben a társaságban megnyugodhatnak, hogy gondjaikkal, érzéseikkel nincsenek egyedül. Az első női csoport foglalkozás-sorozata16 alkalomból állt. Témái voltak a mentális és fizikai egészség megőrzése vagy visszaszerzése, a családi kapcsolatok szerepe a munkakeresésben, önismeret, önbecsülés, a képességek és lehetőségek felismerése, munkakeresési technikák, sikeres viselkedés. Nagy hangsúlyt kapott az időbeosztás, a mindennapok megtervezése, de szó esett a pénz beosztásáról, a takarékosságról.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Egészen praktikus segítségként a részvevők közösen átnézhették a számláikat, és megbeszélhették, hogy mi az, amire feleslegesen vagy túl sokat költenek. A találkozásokat eleinte rugalmasan, később közösen lefektetett szabályok szerint szervezték és vitték véghez. Minden alkalommal egy témát jártak körbe. Az előadás kezdetére az önként jelentkezők már elkészítették az ebédet. Az 50 perces előadás után szünet, majd az előadás témája körüli beszélgetés következett. Délben a közösen főzött ebéd jelentette az étkezést, ezt követően pedig a részvevők megbeszélték benyomásaikat és élményeiket a napról. A csoport összetétele rendkívül heterogén volt, hiszen a Kesztyűgyárban megforduló álláskeresők köréből kerültek ki: fiatal és idősebb, több diplomás vagy iskolázatlan, prostituált a térről, hajléktalan, roma és magyar egyaránt részt vett a csoport foglalkozásain. A közös gond, a munkanélküliség összehozta az asszonyokat, hiszen mindannyian ugyanazokat az érzéseket élték át: kétségbeesést, dühöt a munkáltatókkal szemben, szomorúságot a nem elég megértő család miatt, szégyent a sikertelenség miatt. Feloldódtak, ki tudták mondani érzéseiket, együttérzésre és társakra találtak. Ahogy híre ment a csoportnak, egyre több látogatója lett, egyre színesebbé vált a társaság. A tagok csoportbeli aktivitása és munkát találási sikeressége között párhuzamokat lehetett felfedezni: a legaktívabb, önkéntes tevékenységet (főzést, mosogatást) is vállaló tagok álltak a leghamarabb munkába. Az első, 16 alkalmas foglalkozás-sorozat folytatásaként ma már két csoport is folyamatosan működik. Egyik az álláskeresőknek, a másik a rendszeres szociális segélyben részesülők számára – a két csoporttal külön célokért és módszerekkel folynak a foglalkozások. A csoportnak két vezetője van: a Kesztyűgyár alkalmazottja, a segítő foglakozású, hittantanár Csapó Emma, valamint egy, a Félúton Alapítvány által küldött közösségi gondozó. A csoport rendszeresen felmerülő, megoldandó problémái között a különböző addikciók előkelő helyen szerepelnek. A munkanélküliség oka vagy következménye gyakran az alkoholizmus. A Félúton alapítvány közösségi gondozói áldozatos munkája jóvoltából a női csoport több tagja tette le sikeresen a poharat, és talált állást egy tisztább, józanabb élet fenntartásához. Ugyanígy a Kék Pont önkéntes munkatársai is segítséget nyújtanak az álláskeresés akadályainak leküzdésében: ők a szerhasználókkal végzett munkát segítik, hiszen felismerik az ilyen problémákkal küzdőket, és szakszerű segítséget tudnak adni. A tagok különböző gazdasági, kulturális és társadalmi közegből jönnek, és részükre olyan témákat állítottak össze a programvezetők, amelyek a csoporttagok mindennapi életét érintik. Mivel nők jelentik a fő célcsoportot, a szervezők fontos-

138

A munkanélküliség és az inaktivitás csökkentését célzó programok az Ady Endre Művelődési Központban A közművelődési intézményekben folyó széleskörű, kedvező áron elérhető képzési munka a helyi lakosság nagy része számára általában jól hozzáférhető, és így hozzájárul az élethosszig tartó tanulás biztosításához, valamint a munkaerő-piacon hasznos ismeretek, kompetenciák eléréséhez. A halmozottan hátrányos hely-

139

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

nak tartják, hogy lehetőséget nyújtsanak arra, hogy saját nőiségükről beszélhessenek, és a rengeteg probléma közepette ne feledkezzenek meg saját vágyaikról sem. A teljesen más korcsoportú, intelligenciájú és más szociális körülmények között élő nők között meglepően rövid idő alatt kialakul az összhang. A más és más problémamegoldási mintákkal rendelkező emberek között a csoportvezetők által vezetett beszélgetések során feloldódnak a kezdeti feszültségek, egymás mintáit elfogadják, gazdagodnak általa. A csoporttagok számára a munkanélküliség miatt szétesett mindennapokban biztos ponttá vált a szerdai találkozás, amit hétről hétre várnak, a közbeeső napokon pedig mindent megtesznek azért, hogy fejleményekről beszélhessenek a klubban; egy passzivitásba zuhant munkanélkülinél egyébként az újra aktivizálódás már önmagában esélyteremtő jelentőségű. A csoport összetétele változik, hiszen az aktív és lelkes tagok önbecsülésüket visszaszerezve és a kiegyensúlyozott élethez szükséges ismeretekkel felvértezve munkát találnak. A visszajáró, sikeresen elhelyezkedett csoporttagok beszámolói komoly motivációt jelentenek a még munkát keresők számára. A női csoport működtetőinek munkája nagyon összetett, hiszen a munkanélküli nők számos, az élethelyzetükhöz kapcsolódó problémával is küzdenek (betegségek, függőségek, hajléktalanság, családi problémák, származásból adódó kisebbségi érzések, pszichés betegségek, szélhámosok). A csoport az álláskeresés mellett többek között eredményesen segítséget nyújtott már a függőségből, lelki betegségből vezető kiút megtalálásához, a szélhámosok felismeréséhez, a hajléktalanság leküzdéséhez. A Kesztyűgyár Közösségi Ház biztonságos környezete ehhez megfelelő infrastruktúrát ad, emellett számos önkéntes szakember kapcsolódik be a csoport munkájába. A Kesztyűgyár programjának sikere arra enged következtetni, hogy az álláskeresés nem csak az információkhoz való hozzáférésen és a megfelelő módszerek bevetésén áll vagy bukik, hanem fontos tényező az önbecsülés, a valahova tartozás érzése, a mikroközösségek motiváló ereje is.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

zetű személyeket azonban ezekbe a képzésekbe nehéz bevonni: az ő aktiválásuk jellemzően pályázati forrásból megvalósuló tematikus projektek keretében folyik. A 2000-es évek közepétől az újpesti Ady Endre Művelődési Központban két, egymást követő, uniós finanszírozású esélyegyenlőségi projekt célozta meg a hátrányos helyzetűek körében a munkanélküliség és az inaktivitás csökkentését, melyeket az alábbiakban Czégény Ilona igazgató által rendelkezésre bocsátott anyagok alapján ismertetünk. Az újpesti foglalkoztatási helyzet javítását kívánta elősegíteni a 2006. március 1-jétől 2008. február 28-ig tartó „Ikonok és indexek” projekt.16 A projekt hat területen – olvasás, írás, számolás, szociális-, IT- (információs technológia) és nyelvi kompetenciák fejlesztése – nyújtott segítséget a halmozottan hátrányos helyzetű fiatal felnőtteknek, kifejezetten a célcsoport részére kifejlesztett és adaptált képzési módszerek alkalmazásával. A sikeresebb munkaerő-piaci jelenlétet biztosító képzéseket elsősorban a legfeljebb általános iskolai végzettségű, rendszeres munkajövedelemmel nem rendelkező, aktív korú lakosoknak szánták, akiknek toborzásában (zömmel roma származású fiatalokat érintett a program) a helyi Roma Önkormányzat is közreműködött. A pályázat lehetőséget biztosított a résztvevők képzési támogatására, és ez a fajta anyagi ösztönzés a kiábrándult vagy érdektelen személyek bevonására is lehetőséget teremtett. A részvevők elemi matematikai, szövegértési, digitális, szociális és tanulási kompetenciáit a projekt előtt és után egyaránt megmérték: az összehasonlító vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a képzés befejeztével a legmarkánsabb fejlődés a digitális írástudásnál volt kimutatható. Ugyancsak a projekt adott lehetőséget arra, hogy a PALLÓ modell szerinti felnőttképzési tájékoztató szolgálatok kezdhették meg munkájukat a kerületben (az Ady Endre Művelődési Központban, valamint a Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központban.) Az „Ikonok és indexek” projekt folytatására, továbbfejlesztésére adott alkalmat az Észak-pesti felnőttképzés – Élethosszig tartó tanulás hátrányos helyzetű csoportokban17 projekt, melyet az intézmény a Csokonai Művelődési Központtal konzorciumban valósított meg 2009. június 1 – 2011. október 31. között. Ennek a projektnek a fókuszában is az alacsony iskolai végzettséggel bíró, hátrányos helyzetű 16 HEFOP

3. 5. 4. Ikonok és indexek - „A felnőttképzés hozzáférésének fejlesztése Újpesten, különösen a halmozottan hátrányos helyzetű fiatal felnőttekre adaptált képzési módszerek kifejlesztésével és alkalmazásával, felhasználva az írásbeliség újszerű formáit”. A projekt konzorciumban valósult meg, a főpályázó az Ady Endre Művelődési Központ, partnerek: Budapesti Munkaerő-piaci Intervenciós Központ (BMIK) és az újpesti Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ voltak. A projektről részletes írás található a Közművelődés házai 8. kötet Ady Endre Művelődési Házat bemutató része – Lifelong learning (élethosszig tartó tanulás) uniós támogatásból megvalósult felnőttképzési projektek című fejezetben. (szerk. Slézia Gabriella, kiadja a Budapesti Művelődési Központ, 2012.) 17 TÁMOP-3.2.3-08/1/KMR-2009-0008.

140

Esélyjavító programok a Csokonai Művelődési Központban – a közelmúlt és a jelen A Csokonai Művelődési Központban az esélyjavító programok szervezésének több évtizedre visszatekintő hagyományai vannak, kezdve a 60-as években működő, 18 Bővebben

a projektről: Esély – Felnőtt tanuló közösségek művelődési intézményekben, Ady Endre Művelődési Központ kiadásában, Budapest, 2011.

141

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

aktív korúak munkaerő-piaci esélyeinek javítása állt korszerű tudás átadása és szociális, valamint tanulási kompetenciák fejlesztése révén. A projektben az alapkészségek, különösen az anyanyelvi és digitális kompetenciák fejlesztése kapott kiemelt jelentőséget –a megvalósításban értelemszerűen az „Ikonok és indexek” során kiképzett szakemberekre, felnőttképzési konzulensekre, tutorokra számíthatott az intézmény. A projekt képzés- és tanfolyamkínálatának egy részét átvett jó gyakorlatok, adaptált tanfolyamok képezték. A HEFOP 3.5.1 Korszerű felnőttképzési módszerek kidolgozása és alkalmazása elnevezésű projekt keretében kifejlesztett különleges képzési igényű célcsoportok programjai közül az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők képzésénél hasznosítható programokat és képzéseket vehették igénybe a projektbe bevont hátrányos helyzetűek (Magyar nyelv és kommunikáció, Matematika, fizika felzárkóztató program, Kémia felzárkóztató program, Pályaorientációs program, Álláskeresési technikák, Mentálhigiénés tréning). Az adaptációk mellett új képzési programot fejlesztettek Európai Uniós környezeti és távmunka ismeret címmel. Szintén a projekt eredményeként készült el egy módszertani segédanyag a felnőttképzésben érintett pedagógusok, oktatók, tutorok, mentorok számára Hátrányos helyzetű, iskolázatlan felnőttek oktatása címmel. A tanulás lehetséges modelljeit, a felnőttek, roma tanulók oktatásának legfontosabb jellemzőit, valamint korszerű felnőttoktatási módszereket bemutató kiadvány szerzője Kopp Erika, az ELTE Pedagógia és Pszichológia Kar adjunktusa. 2010. februártól az intézmény általános pályaorientációs és pályakorrekciós tanácsadást is nyújt az érdeklődőnek: a szolgáltatást felkeresők segítséget kaphatnak tanulástechnikai, pályakorrekciós, képzés- és iskolaválasztást érintő kérdésekben, emellett elhelyezkedést segítő tanácsadáshoz juthatnak, megismerhetnek álláskeresési technikákat, valamint egyéb munkaerőpiac szempontjából fontos kompetenciáikat is fejleszthetik.18

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

felnőtt tanulókat érettségire felkészítő tanfolyamoktól az intézményből a rendszerváltás idején indult Munkanélküli Fiatalok Tanácsadó Irodáján (MUFTI), és a nyolcvanas években elsőként indított számítógépes oktatáson át egészen napjainkig. A közelmúltban zajlott, valamint a jelenleg is futó esélyjavító kezdeményezések közül – komplexitásuk, aktualitásuk és hatásuk okán – két programcsoportot szeretnénk ezeken az oldalakon kiemelni és bemutatni. 2010-2011-ben az „Észak-pesti felnőttképzés – Élethosszig tartó tanulás a hátrányos helyzetű csoportokban” projekt keretében – melyben a Csokonai Művelődési Központ konzorciumi partnerként vett részt – az intézményben két képzés valósult meg Polyák Edit projektvezető irányításával. Az egyik a 40 év alatti hátrányos helyzetű, az oktatási rendszerből és a munka világából régóta kikerült fiatal munkanélküliek esélynövelését célzó, úgynevezett felzárkóztató képzés, a másik pedig a kisgyermekes anyukáknak szóló, a munka világába visszatérni segítő képzés. Bár két merőben más motivációval és tanulási szokásokkal bíró célcsoportnak szóltak, és a módszerek is különböztek egymástól, a képzések tematikájában bőven akadtak közös pontok: az informatikai kulcsképességek fejlesztése vagy az álláskeresési technikák mellett többek között mindkét képzésen nagy hangsúlyt kapott a stressz-kezelés is. ◆ Felzárkóztató képzés 40 év alatti, hátrányos helyzetű fiatal munkanélküliek számára A képzés indításának hátterében hasonló tapasztalatok és társadalmi folyamatok álltak, mint a fentebb részletezett Kesztyűgyár Művelődési Ház állást kereső nők számára indított foglalkozásainak esetében. A képzésen részt vevők álláskeresési kudarcainak okai között ugyan előkelő helyen állt a szakképzetlenség és a tájékozatlanság, de emellett számos, az állapotból eredő tényező súlyosbította vagy mélyítette el a helyzetet. A motiválatlanság, az élet szervezetlensége és strukturálatlansága, az önértékelési problémák újra és újra visszavetették az álláskeresőket a partvonalra, súlyosan rombolva személyiségüket és társas kapcsolataikat is. A viszonylag gyorsan, könnyen elérhető sikerélmények és a tanultak azonnali használhatósága ezért fontos szempont volt a képzésfejlesztésben. A részt vevők kiválasztásánál a művelődési háznak a XV. kerületi Családsegítő és a Munkanélküli Fiatalok Tanácsadó Irodája (MUFTI), valamint a kerületi Cigány Kisebbségi Önkormányzat volt segítségére. A 150 órás felzárkóztató képzés az előkészítési szakasz után 2011. február 21. és május 23. között két csoportban, összesen 24 fő részvételével zajlott. A zökkenőmentes részvétel érdekében a tanulók havonta 30.000 Ft képzési támogatást és buszbérletet is kaptak. A „tananyag” mellett személyre szóló tanulási és életvezetési tanácsadással segítették a hátrányos helyzetű résztvevőket, akik között 10 regisztrált álláskereső és 4 tartósan munkanélküli volt, és bár mindannyian alacsony képzettségűek voltak, 1 főnek csak az általános iskola 5. osztálya volt a legmagasabb iskolai végzettsége. A 24 tanulóból 10 vallotta magát

142

19 Esély

– Felnőtt tanuló közösségek művelődési intézményekben, Ady Endre Művelődési Központ kiadásában, Budapest, 2011.

143

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

a cigány etnikumhoz tartozónak, ezt a csoportképzésnél figyelembe vették. A tanulócsoport összetételét igyekeztek úgy kialakítani, hogy érvényesülhessenek a csoportmódszerek: ezek hatékonysága azért különösen fontos, mert fejlesztik a munka világában nélkülözhetetlen együttműködési és problémamegoldó készségeket. A képzés első modulja az alapfokú számítógép-használati ismeretek elsajátítása volt – a tanultakat a képzés folyamán a hallgatók a további feladatok megoldásában használhatták. A internethasználatra oktató modul párhuzamosan folyt a szociális készségfejlesztő tréninggel (melyhez terepgyakorlat is kapcsolódott), ekkor a számítógépes órák tartalma a tananyaghoz kapcsolódó feladatok megoldása (pl. űrlapkitöltés, internetes honlapok keresése és használata) volt. A szociális készségfejlesztő tréninget vezető Hollós Judit mentálhigiénés szakember a program értékelésekor kiemelte, hogy a képzésnek külön értéke volt a művelődési házi környezet. Egyrészt kevésbé mozgósította az iskolával kapcsolatos ellenállásokat, másrészt a közeg, a sok munkatárs, akikkel a három hónap során kapcsolatba kerültek, és a jóindulat, elfogadás és emberi hang, amit minden itt dolgozótól megtapasztaltak, jótékonyan járult hozzá az önértékelésük javulásához és a társas kompetenciáik fejlődéséhez.19 A szociális készségfejlesztés-tréning eredményeként a szakember beszámolója szerint a legtöbb tanuló az önbizalom, bátorság, nyitottság, illetve a határozottság növekedését említette. A tréningen a legnagyobb sikere az önismereti, valamint az együttműködést és egymás megértését elősegítő játékoknak, az álláskeresős szituációs játékoknak, valamint a stressz és konfliktuskezelésről szóló foglalkozásoknak volt. A felzárkóztató képzés egy másik fontos, a mindennapi életben azonnal hasznosítható tudást adó modulja az Életvitel és környezet című anyag volt, melyet Czikora Györgyi oktató tartott a csoportoknak. A modul korai szakaszától kezdve az értő és értelmező tanulás alapképleteként ismert RJR (ráhangolódás – jelenségtulajdonítás – reflektálás) modellt használták, így a tanulók valódi helyzetekben adódó keresési és értelmezési feladatokat is magabiztosan oldhattak meg. A képzésen való részvételnek egyik legnagyobb hozama a részvevők számára, hogy az álláskeresőket, akiknek munka híján kiüresednek a napjaik, visszaszoktatja a rendszerességbe, a strukturált életbe, és újraindítja a rég nem használt tanulási képességeket, valamint fejleszti az ehhez szükséges kompetenciákat (szövegértés, szóbeli és írásbeli kommunikáció, figyelemkoncentráció) is. A sikerélmények révén oldja a tanuláshoz kapcsolódó ellenállásokat, az önismeret fejlesztésével pedig reális célkitűzések felé segíti a diákokat.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A végzett tanulók utókövetésében a MUFTI töltött be fontos szerepet, hiszen a részvevők egy része az ő klienseik közül került ki. Az itt dolgozó szociális munkások úgy tapasztalták, hogy a képzés elvégzése után az álláskereső klubban sokkal önállóbban, magabiztosabban és sikeresebben kezelték a részvevők a számítógépeket. Örömteli fejleményként a végzett tanulók közül hárman szeptembertől folytatták félbehagyott középiskolai tanulmányaikat esti tagozaton, mely a motiváció növekedésének és a tanulás öröme újbóli felfedezésének csalhatatlan jele. ◆ Ingyenes tanfolyam kismamáknak –GYES-en, GYED-en lévő anyukák munkába visszatérését segítő képzés Egészen más motiváltsággal és háttérrel bírtak a másik, a projekt keretében szervezett képzés, a kismamák munkába való visszatérését segítő foglalkozások részvevői. A felzárkóztató képzés tanulóival ellentétben itt nem volt hiány tudatosságban és motivációban, az elkötelezett részvétel eleve adott volt. A megroppant önbizalom, a kizökkent életritmus miatt előálló bizonytalanság, a tájékozatlanság a munkajogokat illetőleg, és a gyakorlatlanság az állásinterjúkon szerepléseken azonban közös vonásaik voltak a kismamáknak és a hátrányos helyzetű álláskeresőknek. A 2011 augusztusában induló képzésen olyan szociális, gazdasági, jogi és életvezetési információkat szerezhettek és ismereteket sajátíthattak el a kisgyermekes anyukák, melyek segítik az újra elhelyezkedésüket a megváltozott élethelyzetben. A kéthónapos képzésből 30 óra távoktatás volt, hogy igazodjon a kismamák időbeosztásához, a fennmaradt órákra pedig gyermekfelügyeletet biztosított az intézmény. Hollós Judit mentálhigiénés szakember ennek a képzésnek a sikerében is nagy szerepet tulajdonított a művelődési központnak mint képzési környezetnek: az anyukák például használhatták a konyhát, a gyerekek részére pedig a baba-mama klub játékai álltak rendelkezésre. A kismamákat külső és belső tényezők egyaránt gátolják a munkába való visszatérésben. Egyrészről a munkáltatók, munkaadók vonakodása gördít akadályt az elhelyezkedés elé, elterjedt előítélet ugyanis, hogy az anyák megbízhatatlan munkaerők lennének – az ebből adódó hátrányokat a képzés az álláskeresési készségek fejlesztésével, az állásinterjúra való célzott felkészítéssel, a vonatkozó jogszabályok, jogosultságok, igénybe vehető segítségek és támogatások megismertetésével igyekszik csökkenteni. Másrészről viszont a kisgyermekes anyukák lelkileg is frusztráltak: sokuk küzd a kismama lét beszűkültségével, a felnőtt-felnőtt interakciók csökkenésével, a női szerep háttérbe szorulásával, de saját túlzott elvárásaival is. A belső akadályok elhárításához a személyes megküzdési készségek fejlesztésével, az otthoni munka racionalizálására és megosztására vonatkozó ismeretek átadásával, a szerepkonfliktusok, a stressz és a gyereknevelés terén adódó konfliktusok kezelésének fejlesztésével a képzés mentálhigiénés csoportfoglalkozásai nyújtottak segítséget.

144

145

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

◆ Rákospalota-Pestújhely-Újpalota KÖZ-MŰVELTSÉGÉÉRT program – jelenleg is futó, esélyjavító ingyenes tanfolyamok A Csokonai Művelődési Központban jelenleg is folyik egy önkormányzati segítséggel, az intézmény kezdeményezésére létrehozott esélyjavító program olyan XV. kerületi lakosok számára, akiket a gazdasági válság következményei fokozottabban érintenek: például munkanélküliek, vagy ki vannak téve a munkanélkülivé válás veszélyének. A Rákospalota-Pestújhely-Újpalota KÖZ-MŰVELTSÉGÉÉRT című tömeges oktatási program a tervek szerint három-négy éven keresztül zajlik, és több száz főnek nyújt lehetőséget, hogy piacképes ismereteket szerezzen ingyen. A program keretében számítógépes ismereteket, valamint angol nyelvet oktató ingyenes tanfolyamok indultak 2011 szeptemberében két különböző célcsoport számára. Polyák Edit, a képzések szervezője rámutatott, hogy a tanfolyamok érdekessége, hogy nem átvett tananyagokról és módszerekről, hanem saját fejlesztésű metodikáról van szó: mindkettőt kifejezetten az intézmény céljainak megfelelően fejlesztették ki a benne részt vevő oktató szakemberek. Az oktatás kialakításában az életszerűségre törekedtek, és különböző szempontokat igyekeztek érvényesíteni, ezt segítette az is, hogy az oktatók között olyan szakember is van, akinek a tanítás nem a főfoglalkozása. Az előzőekben részletezett felzárkóztató képzésben is oktató, a számítástechnikai tanfolyamok csoportjának egy részét vezető Bárány Szabolcs például egy informatikai rendszereket kiépítő cég értékesítési menedzsere, ezért nem esett nehezére a legújabb trendeket is szem előtt tartani. A tanfolyamokon való részvétel regisztrációs díjhoz (5000 Ft) kötött, azon túl pedig csak bizonyos részvételi feltételek teljesülése mellett ingyenes: a szigorú kereteket szabó felnőttképzési szerződés értelmében az ezeket nem teljesítők a képzés teljes díját – 80.000 forintot – kötelesek megfizetni. Így a hallgatóknak anyagi megfontolások mentén is megéri részt venni az órákon, jobban megbecsülik a lehetőséget, és nem hagynak ki foglalkozásokat mondván, hogy „úgysem kellett érte fizetnem”. ◆ Számítástechnikai tanfolyam A számítástechnikai jártasság elérését segítő, meglévő ismereteket elmélyítő tanfolyamot 30-50 év közötti kerületi lakosok számára hirdették meg. Ez a korcsoport már aktívan részt vesz a munka világában, de tagjai az informatikai ismereteket szervezett formában, iskolában még nem tanulták. A 2011szeptemberében 40 fővel, három csoportban indult 45 órás tanfolyamon a keresztféléves csoportindításokat követően immár közel 100 fő vesz részt. A kurzus korántsem olyan, mint egy ECDL-tanfolyam, hanem erősen gyakorlatközpontú, az ismeretanyag átadásának fő mozgatórugója ugyanis az azonnali alkalmazhatóság és bevethetőség, és végső soron a sikeres elhelyezkedés segítése. A képzés a windows operációs rendszer, a szövegszerkesztés, az internethasználat, az elektronikus levelezés, valamint más

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

kommunikációs lehetőségek alkalmazása, és az e-ügyintézés alapjait tartalmazza. A számítógéphez kapcsolódó hétköznapi alapinformációk mellett a hallgatók olyan praktikus – gyakorlott technológia-felhasználóknak rutin – ismereteket sajátíthatnak el, mint a CD-írás, tartalomletöltés, adathordozóról mentés. Az alaptanfolyam lezárulását követően igényfelmérést is folytatnak a hallgatók között: általános igényként fogalmazódott meg például a MS Excell program alaposabb megismerése – erre többen pénzt is voltak hajlandóak áldozni, így az intézményben el is indult egy ilyen tematikájú számítógépes oktatás a tanfolyam folytatásaként. ◆ Angol nyelvtanfolyam A 64 órás kurzust 20-40 év közötti, minimum érettségivel rendelkező, kerületi fiataloknak és felnőtteknek hirdették meg. Annak érdekében, hogy az oktatáson zökkenőmentesen vehessenek részt a hallgatók, a csoportok különböző helyszíneken és időpontokban indulnak: a Csokonai Művelődési Központ mellett az intézmény telephelyein, a Pestújhelyi Közösségi Házban és az Újpalotai Szabadidő Központban is folyik angoltanítás a program keretében. A tanfolyam első moduljának elvégzésével – az ezen való részvételt a program négy éve alatt 400 főnek tudják ingyenesen biztosítani – a diákok folytathatják tanulmányaikat önköltséges alapon, vagy a legjobbaknak járó ösztöndíjjal. Az eddigi tapasztalatok szerint az első modul alatt a hallgatók fele motivációt kap és érez magában ahhoz, hogy folytassa az angoltanulást. Az „iskolás” oktatás eszközeivel szakító angol nyelvtanfolyam az élő nyelv magabiztos használatának elősegítésére törekszik, és ehhez egészen szokatlannak tűnő módszereket is bevet: egyáltalán nem lehet jegyzetet vagy tankönyvet használni az órákon, a nyelvet szituációs játékok során át sajátítják el a tanulók. A tanfolyam tematikáját az oktatói stáb alakította ki a képzésfejlesztés során: Sarkadi Réka nyelviskolai tanár, Székely Ágnes filmfordító, valamint Bizsó Ingrid általános iskolai tanár állította össze a tananyagot. A megszerzett tudásról számot adó, tanfolyamzáró vizsga rendhagyó módon zajlik: a tanulóknak egy maguk által összeállított színpadi bemutatót kell előadniuk, színházi környezetben (a Csokonai Művelődési Központ színháztermében), közönség előtt – mindez nem menne, ha a kreatív csoportjátékok során kialakult csapatszellem nem munkálna bennük. Az évzárásnak, félévzárásnak nagy presztízse van nálunk – árulja el Polyák Edit képzésszervező –, ilyenkor a különböző helyszíneken tanuló csoportok tanulói megismerkednek egymással, a színpadi produkciót követően pedig közösen buliznak. Óriási szó, hogy meg mernek szólalni közönség előtt angolul a tanulók, és a produkció sikere még inkább hozzájárul a magabiztos nyelvhasználatukhoz. A sikeres képzéseket szándék szerint 2014-ig mindenképpen folyamatosan indítja a művelődési központ. Az első év tanulóit még az önkormányzati és az intézményi honlapon keresztül, valamint a kerületi újság-

146

ban megjelenő hirdetések útján toboroztuk – már akkor túljelentkezés volt a képzésekre –, egy év múlva viszont már a szájreklám is elégnek bizonyult, hatalmas az érdeklődés.

A jóléti társadalmak hozományaként – az egészségügy, az élelmiszeripar fejlődése, az általánossá váló nagyobb komfort miatt – általános tendencia, hogy a lakosság várható élettartama, és vele az időskorúak száma is növekszik. Ma az Európai Unió országaiban (közte Magyarországon is) a népesség 25%-a 60 év feletti: komoly gazdasági és társadalmi jelentőséggel bírnak, ezért erőforrásaik hasznosítása, életminőségük javulása és aktív részvételük elősegítése társadalmi ügy lett.20 A közművelődés hagyományosan fórumot biztosít az időskorúak közösségeinek – például helyszínt és infrastruktúrát, gyakran szervezést nyújt dalköröknek, színjátszó köröknek vagy nyugdíjaskluboknak –, az aktív időskor és az időskori tanulás tudatos felvállalásának ügye azonban a 21. század hajnalán lett elterjedt. Az 1999-ben először megrendezett Idősek Nemzetközi Éve egyfajta szimbolikus határt jelentett az idősekről való közgondolkodásban. A Budapesti Művelődési Központ 2001-től foglalkozik időskori aktivitást és tanulást támogató programok rendszerszerű fejlesztésével. A Kattints rá, Nagyi!, a Folytassa Nagyi!, valamint az ez irányú, határokon átívelő együttműködési programoknak közös vonása, hogy céljuk hozzájárulni a kulturális és információs esélyegyenlőség megteremtéséhez.

Kattints rá, Nagyi! – az internet használatának elsajátítása idős korban: a Budapesti Művelődési Központ programja A Szabóné Susa Ágnes által kitalált és útjára indított, később pedig – jelenleg a koordinációs és fejlesztési osztály vezetőjeként a szakmai innovációkat is kézben tartó – Kiss Gábor Boldizsár által gondozott Kattints rá Nagyi! program a sokadik volt a Budapesti Művelődési Központ szenior korosztálynak szervezett programok között, és egyike azoknak, melyek innovatív voltuk miatt a szakma, a sajtó és a közönség kitüntető figyelmét élvezhették. A Kattints rá, Nagyi! előbb mozgalom lett, majd később országos, sőt nemzetközi „karriert” futott be.

20 Dr.

Gelencsér Katalin: Az időskorúak művelődése és közösségi formái Magyarországon, KultúrPont Stratégiai Tervezési Füzetek, Budapest, 2006.

147

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A közművelődés az aktív időskorért és az időskori tanulásért

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

2001-ben a nyugdíjas-klub vezetők képzésén merült fel az igény a számítástechnikával történő megismerkedés iránt: a klubvezetők leginkább a pályázatírás miatt látták ennek szükségességét. A pár órás „számítógép-szelídítés” sikerét látva indult el a tulajdonképpeni szakmai innováció. A program részeként kidolgozásra került a 25 órás felnőttképzési program, melynek eredményeként a részvevő a számítógép bekapcsolásától jut el az alapfokú internet-használatig. A képzés nem az irodai kisalkalmazásokra, hanem a tájékozódást és információszerzést, valamint a kényelmesebb ügyintézést és sokoldalú kapcsolattartást lehetővé tevő internetre koncentrál az ismeretátadásban – ennek hátterében az időskorúak valós igényeinek felismerése állt. A program első ízben a Tanulás ünnepe alkalmából debütált a szakmai közönség előtt egy disszeminációs célú bemutatóval. Miután Budapest XI. kerület Újbuda önkormányzata támogatóként a program mellé állt, évről évre egyre több helyszín kapcsolódhatott be a tanfolyamszervezésbe, és a végzett szenior tanulók száma is egyre gyarapodott. A bővülő oktatási helyszín-kínálat bővülő oktatói gárdát is jelentett: mindez az egységesség kívánalma miatt szükségessé tette a képzők képzésének kidolgozását, valamint számukra felkészítő anyag (jegyzet) kiadását. A BMK kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerének köszönhetően hamarosan meghívást kapott egy Grundtvig tanulási kapcsolatok projektbe, melynek témája, célja az idősek internet oktatási módszertanának fejlesztése volt – az első nemzetközi együttműködést az évek során továbbiak követték (ezekről részletesebben a BMK nemzetközi vonatkozású idősügyi programjait bemutató részben írunk). A képzési programot első lépésként a nemzetközi jó gyakorlatok tapasztalatai alapján fejlesztette az intézmény, s onnantól minden évben új tanfolyami jegyzetet szerkeszt és ad ki mind a mai napig az országos és határokon átívelő hálózattá kiteljesedett tanfolyamok igényeinek kiszolgálására. A tanfolyamokon tanultak gyakorlására jórészt erre a célra kialakított közösségi internet elérési pontok biztosították a tanulási lehetőséget a részvevők és a végzett tanulók számára. Az itt történő tanulás tanulókörök spontán szerveződését eredményezte, mely magával hozta az önkéntességet, majd a közösségalkotást, civil szerveződést. A végzett tanulók közül többen önkéntes géptermi felügyelőként tevékenykednek, hogy időskorú tanulótársaiknak gyakorlási lehetősége nyíljon az internethasználatra. A felügyelők közül hamar spontán kiválasztódtak azok, akik szívesen és hatékonyan tudják átadni tudásukat, így az ő részvételükkel lett hatékonyabb az időközben beindult Folytassa, Nagyi! klubfoglalkozás-sorozat, ahol a kollégák a tanfolyamot végzettek számára egy-egy órában újabb ismereteket adtak át, hogy aztán az önkéntesek segítsenek az elhangzottak „gyakoroltatásában”.

148

Idősebbek is elkezdhetik – Csokonai Művelődési Központ A hálózattá válás igénye nélkül és egy egészen más szemlélet jegyében a Csokonai Művelődési Központ is indított 2001-ben saját fejlesztésű, nyugdíjasoknak szóló számítógépes tanfolyamokat „Idősebbek is elkezdhetik” címmel. Létrejöttét a klub egy rádióműsorban, Tóth Lajos igazgatóval készült stúdióbeszélgetés során elhangzott beszélgetésnek köszönheti, melyben szó esett arról, hogy milyen nagy segítséget nyújthatna a nyugdíjas korosztálynak a mindennapi élet és az ügyintézés

149

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Az önkéntesség témaköre önálló fejlődének indult: első lépésként az egyremásra induló különböző nemzetközi projektek sikeressége érdekében nyelvoktató önkénteseket vontak be a programgazdák. A képzések újabb helyszíneken történő elindítása érdekében már önálló önkéntes program indult, amelynek keretében a gépterem felügyelőből kezdetben klubvezető, majd kellő gyakorlás és mentorált fejlődést követően önálló tanfolyamvezető válhatott a folyamatot végigvivő önkéntesből – ilyen felkészülést követően indulhatott el a program például Dunaújvárosban. Az intergenerációs együttműködés szép példájaként ma már középiskolás fiatalok is bekapcsolódtak az önkéntes programba, akik e-Házmester klubfoglalkozásokat tartanak idős tanulóknak – az önkéntes fiatalok által tartott klubfoglalkozásokon lényegében a „digitális bennszülöttek” avatják be az elektronikus szolgáltatásokba a „digitális bevándorlókat”. Időről időre vállalati önkénteseket is fogadott a BMK a Kattints rá Nagyi és a Folytassa Nagyi tanfolyamok hatékonyságának növelésére, így egyik évben a Google Magyarország, másik évben a Microsoft Magyarország munkavállalói is oktatták a szeniorokat. A nemzetközi projektek eredményeképpen fejlesztette az intézmény a képzők képzését, és dolgozta ki a kezdő tanfolyam folytatásaként a Folytassa Nagyi! képzési programot (az eddig ezt a nevet viselő klubfoglalkozás címe ettől kezdve e-Házmester lett). A Folytassa, Nagyi! már az internetes utazásszervezés világába kalauzol, az élmények online megosztási lehetőségeit ismerteti, bővíti az elektronikus kommunikációs csatornák fajtáit azonnali üzenetküldővel, videochat-tel. A képzési hálózat bővítése a UPC Magyarország Kft. szponzorációjának köszönhetően bővült a mai szintre: jelenleg harminc településen évi 1500 új tanulót tud fogadni az oktatási hálózat, a kezdetek óta változatlan, összesen 1000 Ft-os jelképes részvételi díj mellett. Az együttműködés a UPC-vel egy újabb, igaz csak kísérleti programot: a Netre, Te gyerek! klubfoglalkozások országos hálózatát is eredményezte, mellyel a tanulmány első fejezete foglalkozik behatóbban.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

területén a számítógépparkkal rendelkező művelődési ház, ha segítené őket a digitális bevándorlókká válásban. A 24 órás, jelképes díjú, 2000 Ft-ba kerülő foglalkozás-sorozaton nincs szoros tananyag, tankönyv vagy tanítási módszer, a tanultakat ugyanis a részvevők igényeihez és felkészültségéhez szabják. A tanfolyamot az intézmény igazgatója, Tóth Lajos, valamint Polyák Edit képzésszervező tartja: az oktatás célja, hogy „megfertőzzék” az időskorúakat a számítógép és az internet szeretetével, és olyan sablonokat nyújtsanak nekik, melyek segítségével önállóan fedezhetik fel a virtuális világot, valamint a komputerek hasznosságát. A tanfolyam folytatása a 2003-ban debütált Netmester klub, melynek tagjai a számítógép-használat alapjainak birtokában együtt lépnének haladóbb szintekre. A „Netmesterek” 9 év alatt immár kisközösséggé értek, nemcsak tanulnak – e téren a Csokonai Művelődési Központ nem eresztette el a kezüket, folyamatos gyakorlási lehetőséget kapnak –, hanem együtt kirándulnak, kulturálódnak, nyaralnak is. A klub anyaga még a tanfolyaménál is rugalmasabban alakul, a folyamatos visszajelzések tükrében áll össze a foglalkozások témája. Nagyságrendileg az idősek számítógépes oktatása a Csokonai Művelődési Központ programjai által eddig 600-700 nyugdíjast érintett 10 év alatt, a Netmester klub jelenlegi létszáma pedig félszáz főt számlál – ők négy csoportban számítógépeznek. A klub fejleményeként a tagok angol önképzőkört tartanak az intézményben, melyhez a kezdő lökést a számítógépezés során felbukkanó angol hibaüzenetek értelmezésének igénye adta, de most már könyveket is olvasnak angolul.

Magyar részvétel az EU időskorúak tanulását ösztönző projektjeiben – Budapesti Művelődési Központ A Budapesti Művelődési Központ nemzetközi projektjei a magyar közművelődésben felhalmozódott szaktudás és jó példák nemzetközi színtéren való megjelenítését, valamint a külföldi tapasztalatok, módszerek megismerését és adaptálását szolgálják. Brenner Zsuzsanna nemzetközi programokért felelős főmunkatárs, aki a program nemzetközivé szélesedésekor kapcsolódott bele a Folytassa Nagyi! projektbe, így foglalja össze az intézmény határokon átívelő munkáját: A BMK 2001 óta vesz részt önállóan vagy konzorciumi partnerként felnőttképzési témájú uniós projektekben: ezek a néhány napos kinntartózkodástól akár a többhetes tapasztalatszerzésig kínálnak lehetőséget az idős tanulóknak. A megvalósult projektek tanulságai szerint az idegen-nyelvi környezet, a nemzetközi közegben való személyes kapcsolatok kialakítása és az új programötletek pezs-

150

21 Két

kiadvány született a projekt időtartama alatt: The learning age – Removing barriers to learning for older people Breaking down barriers to learning for older people – A training manual 22 A képzést, annak jelentősége és újító jellege miatt az EU elektronikus társadalmi befogadást segítő kezdeményezéseinek legjobb gyakorlatait bemutató ePractice.eu weboldalán „Editor’s choice” szerkesztői ajánlással emelték ki 2008-ban. Ezt követően 2009-ben az Access-IT 2009 nemzetközi megmérettetés oktatási kategóriájában is a legjobb gyakorlatok közé választották. Több év hazai e-Inclusion országjelentésben és számos tanulmányban is hivatkozási pontként említik, valamint a magyar kormányzati portál a E-közigazgatási Tudásportál Bevált gyakorlatok projektjei közé is beválasztották a Miniszterelnöki Hivatal ajánlása alapján. 2010-ben az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó magyar stratégia elfogadásának 5. évfordulóján a Tempus Közalapítvány – az Európai Bizottság támogatásával – „Hálózati tanulásért” díját is elnyerte.

151

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

dítően hatnak az idős tanulókra. A külföldi jó példák megismerése segít abban is, hogy modellértékűvé tegye a korosztály számára a tanulást és az önkéntes munkát. ◆ Az idősek tanulási korlátainak mérséklése – ROLBOP (2002-2004) A projekt, melyben összesen 65 idős tanuló és felnőttképzési szakember vett részt, az időskorúak tanulási korlátainak feltérképezését és a nemzetközi tapasztalatcsere révén új megoldási lehetőségek keresését tűzte ki célul. Eredményei21 elsősorban az idős tanulókkal foglalkozó szakembereknek, illetve önkénteseknek jelentett módszertani segítséget. A kétéves projekt első évében a szakemberek az együttműködő partnerszervezetekkel közösen azonosították az időskori tanulás korlátait, valamint egy közösen megállapított szempontsor alapján összegyűjtötték a jó gyakorlatokat országaikban. A projekt második évében az előző év eredményeire építve a nemzetközi csapat képzési programot fejlesztett idős tanulók képzését vezető szakemberek, valamint önkéntesek számára. 2005-ben a nemzetközi team által fejlesztett képzési program alapján szervezett az intézmény kurzust Magyarországon, melyen 8 ország felnőttoktatói vettek részt. A képzési program adaptációját követően a BMK hazai szakemberek számára is megszervezte a tanfolyamot. ◆ www-Golden-Age: az idősek IT oktatásának módszertani vizsgálata és számítástechnikai alapkészségeik fejlesztésének fontossága (2005 – 2007) Az előzőekben már elemzett „Kattints rá, Nagyi!” című, 2002-ben útjára indult egyedülálló oktatási programot az Európai Bizottság ePractice kezdeményezésére a 2007. decemberi lisszaboni miniszteri tanácskozáson – a hazánkat egyedül képviselő e-befogadási oktatási programként – a legjobb nemzetközi gyakorlatok közé sorolta.22 E képzés tapasztalatainak megosztására vállalkozott a BMK a 2005-ben induló www-Golden -Age projektben. A projekt fő célkitűzései közé tartozott az idősek informatikai oktatásának módszertani vizsgálata, összevetése, továbbá a hatékony módszerek felkutatása és elterjesztése, valamint a helyi társadalom és a döntéshozók meggyőzése az idős tanulók számítástechnikai ismeretei fejlesztésének fontosságáról.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A projekt tevékenységei között szerepelt a határokon átnyúló személyes kapcsolatok kialakításának elősegítése az internet iránt érdeklődő idős tanulók körében internetes technológiák felhasználásával és személyes találkozások révén egyaránt. A projekt pozitív hatásaként a nemzetközi kommunikációs gyakorlatok (személyes találkozások / e-mailes kapcsolattartás / online találkozók) óriási motivációs hatással bírtak az idegen-nyelv tanulás terén. Ekkor indultak el az önkéntes oktatók bevonásával, időskorúak részvételével zajló angol és német órák a Budapesti Művelődési Központban, melyek ma is részét képezik az intézmény program-repertoárjának. ◆ A külföldi felnőttképzési szervezetek fejlesztése – Silver Net (2007 – 2009) A „Kattints rá, Nagyi!” képzést tette elérhetővé az intézmény Románia és Szlovákia idősei számára a külföldi felnőttképzési szervezetek fejlesztését és a speciális módszertan átadását célzó Silver Net projekt keretében. A projekt eredményeként számos időskorú kapcsolódhatott be újra a tanulás világába: összesen 70 nyugdíjas tanuló vett részt a „Kattints rá, Nagyi!” képzésen (három-három tanfolyam zajlott Csíkszeredán és Komárnoban, egy pedig Dunaszerdahelyen), és a mobilitási programban 23 nyugdíjas tanuló és felnőttképzési szakember vett részt. A részvevő nyugdíjasoknak emellett arra is lehetőségük nyílt, hogy a partnerországokat és azok kultúráját alaposabban megismerjék. ◆ U.N.I.C. - Az idős tanulók igényeinek megértése módszereink fejlesztése érdekében (2009 – 2011) A nyolc szervezet bevonásával zajló projekt igen széleskörű tanulási lehetőségeket biztosít mind a szervezeteknek, mind az idős tanulóknak. Az együttműködés célja az idős tanulók igényeinek megismerése és megértése a módszertan fejlesztése érdekében, valamint az inaktív idős tanulók bevonása az élethosszig tartó tanulás folyamatába. Projekttalálkozók alkalmával az egyes intézmények saját képzési helyszíneiken mutatják be az időseknek szervezett programjaikat, továbbá a városban működő intézményi hálózatot. A találkozók alkalmával 40-45 idős ember vesz részt aktív módon a programokon: ilyenkor részesei lehetnek, kipróbálhatják az új tanulási formákat és programokat. A találkozók végén értékelik a találkozót és a megismert programokat. Hazánkban ma még túlnyomó többségben vannak azok a zömében frontális oktatás formájában megvalósuló ismeretterjesztő programok, ahol az idősek paszszív befogadó szerepben vannak. A projekt keretén belül azonban az idősek aktív bevonásával létrejövő workshopokon keresztül dolgoztak fel a részvevők olyan hasznos témaköröket, mint a tanulási korlátok, a módszertani szükségletek és a tanulási igények kérdései. .

152

153

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

◆ SEVOCA – Idős önkéntesek mint kulturális nagykövetek Az interkulturális tanulási projekt célja a kulturális ismeretek tudatosítása, elmélyítése és e tudás átadási képességének fejlesztése a résztvevők számára vonzó, érdekes témák bemutatásával. A nemzetközi csereprogram keretén belül magyar és angol idős önkéntesek tartanak előadás sorozatot társadalmi és művelődéstörténeti témákban a fogadó ország intézményében. A lehetséges témák a hétköznapi praktikus tudástól a történelmi eseményeken át a kortárs műveltség elemeinek bemutatásáig terjednek. Az előadások során a szemléltetés módszereiben az interaktív elemek dominálnak: felhasználják az internet nyújtotta virtuális tanulási lehetőségeket, és audio-vizuális anyagok is bemutatásra kerülnek. A csere mindkét esetben három hétig tart. A hosszasabb külföldi tartózkodás lehetővé teszi a mélyebb interkulturális tanulást, a kulturális és kommunikációs sajátosságok és összefüggések jobb megértését. 2010. szeptember 27. – október 17. között került sor a négy angol idős önkéntes fogadására, melyre magyar önkéntes csoport készült fel, akik 2011 júniusában látogattak el Angliába. Tizenhat idős önkéntessel közösen állították össze a szakemberek a három hét szabadidős programját, így az első pillanattól kezdve biztosított volt az aktív részvétel. Az önkéntesek idegenvezetést vállaltak, illetve otthonukban, hétvégi házukban látták vendégül az angol önkénteseket egy-egy ebéd vagy vacsora erejéig. Minden programelem közül ez gyakorolta a legnagyobb hatást az angol önkénesekre, hiszen olyan kulturális tanulásra nyílt lehetőségük, amit egy átlag turista nem tapasztalhat meg. Az idős önkéntesek hat teltházas előadást tartottak észak-nyugat Anglia kultúrájáról. Ez a program mindenki számára nyitott volt. Az előadások angolul, magyar tolmácsolás mellett folytak. Az angol önkéntesek hat alkalommal tartottak angol órát magyar idős tanulóknak, valamint három alkalommal találkoztak magyar fiatalokkal nyelvi teaház keretén belül. Az idős önkénteseket fogadó intézményekben folyó munka megismerésére szervezett szakmai programokat szabadidős programok egészítették ki, melyeket a magyar idős önkéntesek segítségével bonyolított le a BMK – a gördülékenyebb kommunikáció érdekében a magyar önkénteseknek angol nyelvtanfolyamot szerveztek. Az idősek közösen megállapított témákban mentori segítséggel készültek az előadásokra. A power point előadások elkészítését segítette a számítástechnikai ismereteket bővítő felkészítő képzés. A program megkezdése előtt a részvevők tréningen vettek részt, mely célja a csapatszellem kialakítása, az érzékenyítés a kulturális különbségekre, a rugalmasság, nyitottság és tolerancia fejlesztése volt.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

◆ SLIC - Fenntartható tanulás a közösségben: az idősek kompetenciáinak tudatosítása és újabb lehetőségek feltárása a tanulás és elkötelezettség érdekében23 A közösségfejlesztést, az önkéntességet és a tanulást összekapcsoló projekt célja, hogy növelje az idősek önbizalmát és a hasznosság érzését, valamint támogassa az időseket abban, hogy aktívabban vegyenek részt közösségeik életében, hogy magabiztosabbak legyenek, és részt vegyenek különböző képzéseken. A projekt keretén belül olyan módszereket dolgoznak ki a részvevő intézmények, amelyek aktív részvételre ösztönzik az időskorúakat. Ezek a módszerek lehetővé teszik, hogy az idősek reflektáljanak a korábban tanultakra és tapasztalataikra, tudatosítsák képességeiket és új lehetőségeket fedezzenek fel, valamint hogy részt vegyenek új tevékenységekben, és kezeljék a megváltozott körülményeket, élethelyzeteket. A program „lelke” egy kétnapos interaktív műhely, mely lehetővé teszi egy úgynevezett „személyes tudásprofil” megrajzolását, és egy személyre szóló terv kialakítását is. Mindkét eszköz azt a célt szolgálja, hogy a résztvevők átgondolják munkájuk, élettapasztalatuk, érdeklődési körük, végzettségük alapján elsajátított ismereteiket, és felhasználják ezeket a jövő megtervezéséhez. • Mint a bemutatott jó gyakorlatokból is kitűnik, a közművelődési intézményekben az esélyteremtés nem pusztán az alapfeladatok közé tartozó kulturális esélyegyenlőségre törekvés részeként lehetséges. Többek között a helyi közösségekkel folytatott kommunikáció, a humán szakemberek kreativitása, valamint a szakmaközi párbeszédek, kapcsolatok és tapasztalatok teszik lehetővé a komoly társadalmi haszonnal bíró közművelődési esélyteremtő programok megvalósulását minden korosztály számára. A közművelődési intézmények szervezte esélyteremtő programok egyik sajátossága a széles körű elérhetőség, a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás, valamint az informális kommunikációs környezet megteremtése. Egy közművelődési intézmény gyakran hatékonyabban tud elérni olyan társadalmi csoportokat, melyek a szociális szakma vagy a hivatalos ellátórendszerek látókörén kívül helyezkednek el, az oktatás hatékonyságát pedig tehetséggondozással és kompetenciafejlesztéssel támogatja. Bár teljesen helyettesíteni nem tudja azokat a rendszereket és intézményeket, melyek elsődleges feladatukként kezelik az esélyegyenlőség megteremtését, a prevenciót, az ártalomcsökkentést vagy a tehetséggondozást, de új szempontokat, új módszereket megmozgatva támogathatja ezeket a törekvéseket. 23 A képzés anyaga megtalálható:

„Fenntartható tanulás a közösségben. Előtérben az idősek tudása és tapasztalata – új lehetőségek azonosítása az aktív időskor és a tanulás érdekében A projektről és a módszerekről bővebben a www.slic-project.eu honlapon olvashatnak.

154

Kövesdi Emese

Környezettudatos magatartás a közművelődésben

A környezet egyre romló állapotáról szóló tudósításokról manapság sokszor és sokféleképpen értesülünk. Hírekben, politikai kampányok részeként, környezetvédelmi szervezetek akcióiként, nagyszabású nemzetközi konferenciák formájában folyamatosan napirenden vannak a médiában és különböző fórumokon. Bár ez arra enged következtetni, hogy a környezeti válság jelei növekvő aggodalommal töltik el a közvéleményt, ennek ellenére mégsem tűnik úgy, hogy a problémák és a velük összefüggésben álló veszélyek csökkenőben lennének. Éppen ezért korunk alapvető fontosságú kérdése, hogy miképp irányítható az emberek figyelme a jelenben okozott, de a jövőre is hatással lévő problémákra. Napjaink egyik leggyakrabban használt fogalma, világpolitikai prioritás a fenntartható fejlődés vagy fenntarthatóság, amely a környezetvédelemmel elválaszthatatlanul összekapcsolódva jelent meg és fejlődött az elmúlt évtizedekben. A fogalom összetett, bonyolult koncepció, melynek nincs egységes definíciója. Először 1983-ban az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága munkáját összefoglaló Közös Jövőnk című jelentéssel vált általánosan ismertté, mely kimondja: „A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékeinek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket”. Herman Edward Daly amerikai közgazdász gyakran használt meghatározása szerint a fenntartható fejlődés nem más, mint a folytonos szociális jólét elérése anélkül, hogy az ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekedne. Különbséget tesz a növekedés és fejlődés fogalmai között is, és hangsúlyozza, a növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak.1 Vagyis a fenntarthatóság eszméje tulajdonképpen annak hangsúlyozásán alapul, hogy a környezetvédelem, a társadalmi fejlődés és a gazdaság egymással szorosan összefonódó, egymást feltételező fogalmak. Az ember nem létezhet a természet nélkül, mivel a társadalmi szükségletek kielégítésnek alapját a természeti környezet forrásai adják, a gazdaság pedig a társadalomtól és a környezettől függ, hiszen a 1

Gyulai Iván: A fenntartható fejlődés. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány, 2000. 7. old.

155

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A fenntarthatóság koncepciója

társadalom és a természet termeli meg újra és újra a működéséhez szükséges erőforrásokat. A fenntarthatóság koncepciójában a társadalmi fejlődés tehát mint cél, a környezet mint feltétel, a gazdaság pedig mint eszköz jelenik meg.2

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A fenntarthatóság kulturális aspektusai Mivel a természeti és társadalmi környezet folyamatosan változik, a változásokhoz a fennmaradás érdekében alkalmazkodni kell. Azok a tapasztalatok (nézetek, normák, szokások, hagyományok, viselkedésformák, anyagi javak stb.), amelyeket a változásokhoz történő alkalmazkodás során a társadalmak, csoportok kifejlesztenek, használnak és örökítenek tovább az összetartozás és a fennmaradás érdekében, képezik az adott társadalom, csoport kultúráját. A kultúra megmutatja, hogy alapvetően mit tekintenek értéknek a társadalmak, csoportok, hiszen az értékek szabják meg egyéni szinten a szokásokat, viselkedéseket, amelyeken az egész társadalom működése alapul. Ebbe pedig az is szervesen beletartozik, hogyan viszonyulnak az egyének és a közösségek szűkebb-tágabb környezetükhöz és a természethez. A társadalmak jövőbeli alakulásában a fenntarthatóság elveinek alkalmazása alapvető fontosságú, mert a fejlődés, a szociális jólét és a jövő generációk igényeinek kielégítése csak ezekkel összhangban garantálható, hiszen az erőforrások egyre gyorsabb felélése, a környezet fokozott kihasználása következtében kizsákmányolódó Földön hosszú távon sem társadalmi, sem gazdasági fejlődés nem lehetséges. Míg a hajdani és néhány ma is élő természeti népcsoport felfogásában az ember a földi élet szerves részét képezi, addig a jelenlegi helyzet szerint úgy tűnik, a fogyasztói társadalmakban az ember a bolygó szerves alkotórésze helyett sokkal inkább csak annak puszta használójaként működik, és alakítja a környezetet a tudományos és technikai fejlődésre alapozva saját elképzelése szerint, ami komoly veszélyt jelent a következő generációkra. Pedig az emberiség XXI. századra felhalmozott tapasztalatai, ismeretei kellő alapot teremtenek a Föld jövő nemzedékek számára történő megőrzéséhez. Az, hogy sikerül-e ezt megvalósítani, valójában azon múlik, hogy ezt a rendelkezésére álló tudást hogyan használjuk fel, mennyit adunk át belőle a következő generációknak, és mennyire sikerül harmonikus kapcsolatot teremtenünk a természettel, környezetünkkel. Ez pedig lényegében oktatási, nevelési és művelődési kérdés. 2

Gyulai Iván: A fenntartható fejlődés lényege és megvalósításának akadályai In: Nemzetközi együttműködés a fenntartható fejlődés jegyében és az Európai Unió Fenntartható Fejlődési Stratégiája. Fenntartható Fejlődés Bizottság. 2002. 13. old.

156

A fenntarthatóság megvalósításának fontos feltétele, hogy az emberek ismerjék a természet törvényszerűségeit, környezetük természetes és ember által alkotott értékeit, tehát megfelelő ismeretekre van szükségük. Másrészt képesnek és késznek is kell lenniük a környezeti gondok elmélyülésének megakadályozására, és arra, hogy ne csak saját pillanatnyi érdekeik szerint, hanem a környezeti feltételekkel összhangban és a következő generációk érdekeit szem előtt tartva cselekedjenek. Ehhez pedig az értékrend, az attitűd és az érzelmi viszonyulások formálása szükséges. Mindezek olyan aspektusok, amelyek szemléletmódunk, egész gondolkodásunk, magatartásunk, szokásaink megváltoztatását igénylik, tehát kizárólag tanulás útján valósíthatók meg. A környezeti problémák egyre mélyebb szintű összefüggéseinek feltárulása rávilágított, hogy a természeti környezettel kapcsolatos pozitív érzelmi viszonyulás, azaz a természet szeretetére, megóvására nevelés önmagában még nem elégséges a globálissá vált kihívások kezeléséhez. Ahhoz, hogy a társadalom fenntartását és az egészséges környezetet biztosítani lehessen a jövő számára, a természet komplexitásának ismerete mellett elengedhetetlenül szükséges az is, hogy az emberek felismerjék a különféle problémák összefüggéseit, hogy megértsék, tetteiknek milyen ökológiai, társadalmi, gazdasági vonatkozásai vannak. A fenntarthatóságra nevelés lényege tehát a rendszerszemléletű tudás kialakítása, amelynek birtokában az emberek képesek megérteni a jövőt fenyegető jelenségek összefüggéseit, egymásba ágyazottságát.3 A természeti és társadalmi környezettel való harmonikus együttélés, vagyis végső soron a környezeti kultúra kialakítását célzó környezeti nevelés tehát csak egy részét, ám igen fontos részét képezi a fenntarthatóságra nevelésnek. A szemléletformáló tevékenység pedig nem korlátozódhat csupán a formális oktatásra, a gyermek-és ifjúkorra, hanem ki kell terjednie az egész életen át tartó tanulásra, a non-formális –és informális tanulásra, és minden korosztályra.

A művelődési házak mint a környezettudatos szemléletformálás színterei A művelődési házak, művelődési központok napjainkban is fontos kulturális intézmények, amelyek feladata a társadalom kulturális igényeinek kielégítése, fejlesztése, a művészeti tevékenységekhez, illetve a szabadidő eltöltéséhez, a társas együttléthez szükséges feltételek biztosítása, a felnőttoktatás és az ismeretterjesztés. 3

Havas Péter: A fenntarthatóság pedagógiai elemei. Új Pedagógiai Szemle. 2001. 09. szám

157

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Környezeti nevelés és a fenntarthatóság pedagógiája

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Mivel a XXI. századi ember műveltségéhez egyre inkább hozzátartozik a környezettudatosság is, az ennek fejlesztését célzó szemléletformáló tevékenység mára jogosultságot nyert arra, hogy a művelődési házak feladatai, tevékenységei között is megjelenjen. Annál is inkább, mivel ez az intézményforma számos olyan sajátossággal rendelkezik, amelyek alkalmassá teszik a környezettudatos szemléletformálás megvalósítására. ◆ Az anyagi fogyasztás alternatíváinak közvetítői Napjaink fogyasztói társadalmaiban az óriási tömegben termelődő javak és szolgáltatások, valamint a reklámok nyomán a jólét fogalma egyre inkább az anyagi jólétre koncentrálódik, amelyben az anyagi javak a siker, az elismerés mércéjévé, az örömszerzés hangsúlyos eszközeivé váltak. Különösen fontos lenne ezért, ha az emberek többet foglalkoznának kulturális tevékenységekkel, az emberi kapcsolatok ápolásával, információk fogyasztásával a materiális javak halmozása helyett. A művelődési házaknak, központoknak már puszta létük is demonstrálja, hogy az élet minőségét nem csak anyagi fogyasztással lehet javítani, kínálatukkal értelmes és értékes alternatívát szolgáltatnak az anyagi fogyasztással szemben. ◆ Az ismeretterjesztés fórumai „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” hangzik a fenntarthatóság gyakran hallható jelmondata. Ez egyrészt utal arra, hogy a fenntarthatóság megvalósításához megfelelő ismeretekre, a folyamatok és összefüggések megértésére, tehát ismeretszerzésre, tájékozódásra van szükség. Annál is inkább, mivel a környezettudatos viselkedés terjedésének sokszor az ismerethiány, illetve a pozitív minta hiánya a legfőbb akadálya. A környezet állapotával kapcsolatos ismeretek, tudományos eredmények hétköznapi emberek számára történő közvetítésére ma már számtalan intézmény, szervezet, fórum alakult. A környezetvédelem, a környezettudatos életmód eszméinek terjesztését a közoktatás, sőt ökoiskolák és óvodák, valamint civil szervezetek sokasága tűzte zászlajára. A művelődési házak, közösségi házak e szervezeteket és intézményeket kiegészítve, velük együttműködésben azért lehetnek hatékony közvetítői a fenntarthatóság eszméinek, mert a lakosságnak egy olyan széles rétegét képesek elérni és megszólítani, amelyre az említett többi intézménynek nem feltétlenül van lehetősége. Különösen fontos szerepet töltenek be a közösségi és művelődési házak azokon a településeken, ahol más kulturális intézmények nincsenek jelen, és ezért a médián kívül a művelődés kulcsfontosságú színtereinek tekinthetők. ◆ A közösségi aktivitás fórumai A fenntarthatóság megvalósulásának a tájékozódás és ismeretszerzés mellett másik záloga a közösségi részvétel terjedése („cselekedj lokálisan”), hiszen mint minden mélyreható társadalmi átalakulás, a fenntarthatóság sem képzelhető el az együtt-

158

159

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

működő közösségek részvétele nélkül. Az ilyen közösségek alapját a közösségi ügyekben aktívan részt vevő, a társadalmi viszonyokat átlátó, azok jobbítására és az együttműködésre kész állampolgárok képezik. Abban, hogy a közösségek egyáltalán működni tudjanak, alapvető szerepet játszik, hogy annak tagjai mennyire érzik sajátjuknak a közösséget, mennyi időt és energiát szánnak a közös ügyeikre. A napjainkban egyre inkább tapasztalható elidegenedéssel, a párbeszéd és az együttműködés hiányával párhuzamosan különösen fontossá és kívánatossá váltak a közösségek megerősítését elősegítő folyamatok, törekvések. Más kultúraközvetítő intézményekkel szemben a művelődési házak egyik legfőbb jellegzetessége és legfontosabb funkciója, hogy a helyi nyilvánosság színtereiként személyes találkozásokra, közösségek kialakulására adnak lehetőséget. A művelődési házakban ilyen formában megvalósuló közösségi művelődés amellett, hogy biztosítja a különféle értékek, hagyományok, tudások áthagyományozását, egyúttal hozzájárul az állampolgárok közösségi ügyekkel kapcsolatos együttműködési és cselekvési készségének fejlesztéséhez is. A közösségi ügyekhez hozzátartoznak a tágabb közösség és a lakókörnyezet mindennapi problémái, kihívásai is. A fenntarthatóság, környezettudatosság megjelenése a művelődési házak által kínált témák között ezért fontos kiindulópontja lehet a környezeti problémákkal kapcsolatos érdeklődés és érzékenység felkeltésének, és az azok megoldására irányuló egyéni és közösségi cselekvéseknek, akcióknak. ◆ A hatékony tanulás helyszínei Informális tanulásról lévén szó, a művelődési házakban az ismeretelsajátítás önként, szabad akaratból, belső motiváció és érdeklődés által vezérelve valósul meg, mégpedig úgy, hogy a látogató nem pusztán befogadóként, hanem aktív, tevőleges résztvevőként jelenik meg. Az ilyen szabadidős tevékenységek keretében rendkívül változatos, kreatív, interaktív formában történő ismeretelsajátítás jelentős mértékben képes alakítani az emberek mindennapi kultúráját, életmódját. A művelődési házak tehát a környezettudatos életmód lehetőségeinek megismertetésében fontos szerepet tölthetnek be, különösen azért, mert a szemléletformálást közvetlen és közvetett módon is képesek szervezni. Jelen tanulmány a meglévő jó gyakorlatok elemzésével vizsgálja, hogy az intézményeknek – legyen szó akár a művelődési házak bevett programjairól, alkalmankénti rendezvényekről vagy visszatérő, rendszeres programokról – milyen formában van lehetősége az ökologikus szemlélet közvetítésére, irányt mutatva ezzel számukra abban is, hogyan alakuljanak annak érdekében, hogy a közösségi környezettudatosság alapjaivá váljanak.

A művelődési házak lehetőségei a környezettudatos szemléletformálás terén A környezettudatos szemléletformálást tágan értelmezve, abba beletartozik tulajdonképpen minden olyan tevékenység, amely képes az embereket a környezetükhöz közelebb hozni, hiszen csak azt őrizhetjük, óvhatjuk meg, amit fontosnak tartunk, ehhez pedig ismernünk és magunkénak kell éreznünk azokat. Ilyen tekintetben a művelődési házak gyakorlatában régóta jelen vannak olyan elemek, amelyek bár látensen és közvetetten, de üzenethordozó, értékközvetítő hatással bírnak.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A művelődési házak kínálatában hagyományosan jelen lévő közvetett hatású elemek Az intézmények puszta megjelenésükkel, épített és természetes környezetük kialakításával, tisztántartásával önmagukban is üzenethordozói az ápolt, kulturált környezet fontosságának. Kertjük, udvaruk kialakítása (halastavak, madárbarát kert létesítése), az épületen belül elhelyezett akváriumok pedig már kifejezetten a természet értékeinek megismertetését, a természeti környezettel való harmónia hangsúlyozását szolgálják. A művelődési házak hagyományosan befogadói természetjáró kluboknak, természetvédő-környezetvédő egyesületeknek, kertbarát köröknek is, amelyek gyűléseiket, ismeretterjesztő előadásaikat sokszor az intézmények falain belül rendezik. Szintén régi keletű, máig visszatérő programjaik közé tartoznak az ásvány, díszhal, díszmadár, hüllő stb. kiállítások és börzék, természetfotó kiállítások is. Hasonló közvetett szemléletformáló funkciót tölt be a művelődési házak programjainak mindig is szerves részét képező különféle kézműves- és gyermekfoglalkozásokon alkalmazott természetes anyagok, illetve az egyes programok után megmaradt hulladék anyagok használata is. Mivel az intézmények zöme önkormányzati fenntartású, számos művelődési ház fontos együttműködő partnere a helyi önkormányzatoknak a lokális környezet- és természetvédelemmel, a lakókörnyezet minőségének javításával kapcsolatos akciók, pályázatok propagálása terén, illetve az ezekbe történő bekapcsolódásban, legyen az erdők, közterületek takarítására, parkosítására, fa- és virágültetésre vonatkozó akcióprogram, vagy például a környezetbarát életmóddal kapcsolatos kiadványok terjesztése. A környezettudatosság fejlesztésének fontosságát, valamint az ilyen jellegű programok szervezésével kapcsolatos lehetőségeiket felismerve az elmúlt évtizedben több művelődési ház kezdett el azonban tudatosan is olyan programokat kínálni,

160

amelyek célzottan a környezettudatos szemléletmód terjedését segítik a helyi közösségek körében. Ez fontos funkcióbővülést jelent, hiszen korábban, hagyományosan az ilyen jellegű kezdeményezések nem tartoztak a művelődési házak profiljához.

Egy-egy alkalommal, egyedi apropóból szervezve a környezetvédelem, környezettudatosság témáját valamilyen formában feldolgozó program több művelődési házban is megjelent az elmúlt években. Legyen szó az intézmény saját ötlete alapján szervezett programról, vagy a helyi civil kezdeményezések befogadásáról, a kivitelezésében számukra nyújtott támogatásról. Az így megvalósuló programok (pl. kiállítások) eseti, egyszeri jellegük ellenére fontosak, hiszen üzeneteikkel egyrészt széles közönségrétegeket tudnak elérni, másrészt magukban hordozzák annak a lehetőségét is, hogy egy-egy eseti rendezvény vagy kezdeményezés sikeressége után visszatérő programok alakuljanak és épüljenek be művelődési házak programkínálatába ezen a téren. Az Újpesti Gyermek és Ifjúsági ház (2012. szeptember 1. óta Ifjúsági Ház, az Újpesti Kulturális Központ tagintézménye) 2011 telén környezetvédelmi rajzpályázatot hirdetett általános és középiskolás tanulóknak, ide a környezet védelmét és az energiatakarékosságot bemutató alkotások érkeztek, amelyekből aztán nagy sikerű kiállítást rendeztek az intézményben. A helyi művelődési házak szervezésében a legtöbb kerületben évente egynapos vagy többnapos fesztivál jelleggel megrendezésre kerülnek olyan közösségi rendezvények, amelyek kulturális és szabadidős programokkal, tanácsadással, információkkal látják el a helyi lakosságot. Ezek a rendezvények jó lehetőséget kínálnak arra, hogy eseti jelleggel, egy-egy program vagy akár az egész rendezvény tematikájaként a környezetvédelem, a környezetbarát szemléletmód is teret kapjon. Így történt ez a Pestszentimrei Közösségi Ház Pestszentimrei Napok elnevezésű hagyományos, évenkénti rendezvénysorozatán 2007-ben, amely az intézményvezető, Ódor Katalin ötletére kifejezetten a környezetvédelem és a környezettudatosság jegyében zajlott. Az egy hétig tartó program alatt a környezeti problémákról, főleg a meg nem újuló energiaforrások fogyatkozásáról és az alternatív energiák fontosságáról szóló előadásokat hallgathattak, illetve kiállítást láthattak a látogatók – elsősorban az általános, illetve a középiskolás korosztály. A rendezvény egyik előadását, amely a megújuló energiák családi házak építésében felhasználható megoldásait mutatta be, akkora érdeklődés kísérte, hogy a meghívott mérnök előadónak később „energia doki” néven a művelődési házban havonta egyszer ebben a témában lakossági fogadóórája alakult. Emellett hagyománnyá vált a rendezvény után az „Építészeti Értékek Pestszentimrén” címet viselő plakátkiállítás is a művelődési házban, illetve kihelyezett telephelyükön, az Imre

161

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Eseti jellegű célzott szemléletformálás

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Pontban, amely évről évre a kerületben található, megújuló energiákat hasznosító megoldásokkal (hőszivattyú, napkollektor) épült házakról készült fotókból nyílt. A Klebelsberg Kunó Művelődési, Kulturális és Művészeti Központ (Klebelsberg Kultúrkúria) környezettudatos szemléletformáló Zöldág programjai évek óta fontos részét képezik a ház Pesthidegkúti Nyári Fesztivál elnevezésű rendezvényének, sőt, e programokból Zöldág Fesztivál néven önálló környezettudatos nagyrendezvény is alakult (erről részletesen a későbbiekben lesz szó). A művelődési házaknak a különféle természettel, természeti értékek védelemével, környezetvédelemmel kapcsolatos jeles napok megünneplése terén adódik talán legkézenfekvőbben lehetősége arra, hogy nem csak eseti jelleggel, hanem akár rendszeresen is bekapcsolódjanak a környezeti nevelésbe. A Föld Napja, a Madarak és Fák Napja, a Víz Napja, a Környezetvédelem Napja, a Biológiai Sokféleség Napja stb. mind olyan események, amelyek jó alkalmat teremtenek arra, hogy a művelődési házak változatos, profiljukban hagyományosan jelen levő programok formájában fordulhassanak a helyi közösségeket a környezettudatosságra érzékenyítő témák felé. Ezt felismerve ma már több művelődési ház programkínálatában visszatérően jelen vannak az ilyen jellegű jeles napokról való megemlékezések, amelyekre általában a kerületi iskolákkal, óvodákkal, civil szervezetekkel együttműködésben leggyakrabban rajz- és fotópályázatok, vetélkedők, családi napok formájában kerül sor. Rendszeres célzott szemléletformálás Az egyes környezeti nevelési témájú, fenntarthatósággal kapcsolatos programok sikere után és/vagy tudatos profilváltás eredményeképpen az elmúlt évtized során több művelődési ház is fokozott érzékenységgel és elkötelezettséggel fordult a téma felé, amelynek eredményeképpen mára a környezeti tudatosságra, fenntarthatóságra nevelés kiemelten hangsúlyos részévé vált intézményi profiljuknak. Ezek az intézmények lehetőségeiket folyamatosan kutatva és kihasználva igen változatos formában valósítanak meg célzott környezeti nevelési tevékenységet. A következőkben – a teljesség igénye nélkül – ezen intézmények innovatív kezdeményezéseiből mutatunk be célcsoportonkénti bontásban olyanokat, amelyek iránymutatóak lehetnek mások számára, és jól példázzák azt, hogy milyen sokszínű lehetőségei vannak a művelődési házaknak arra, hogy ezen a területen aktívan közreműködjenek. Gyerekek szemléletformálása A környezettudatos szemléletformálás hatékonysága szempontjából fontos azt minél korábban, már kisgyermek korban elkezdeni. Ebben az életkori szakasz-

162

163

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

ban teremthető meg ugyanis az érzelmi vonzódás a természet iránt, alapozhatóak meg azok a tapasztalatok, amelyek fiatalkorban ismeretté és tudássá mélyülhetnek, valamint azok a szokások, amelyek aztán később egy egész életen át alapot szolgáltathatnak a környezettudatos szellemű életvitel, a fenntartható környezeti kultúra kialakításához. A környezeti nevelési tevékenységek szempontjából tehát a gyerekek kiemelt célcsoportnak számítanak. Ugyanez igaz a művelődési házakra is, amelyek programkínálatában a gyerekprogramok kezdettől fogva meghatározóak, így a kettő ötvözése magától értetődően adja magát. ◆ Koncertek, színi- és bábelőadások Szinte minden művelődési ház, közösségi ház programjában megtalálhatóak a gyerekeknek szóló koncertek, színházi- és bábelőadások, amelyek ideális kiindulópontjai lehetnek annak, hogy a környezettudatosság üzenetei indirekt, művészimesés formában már egészen kicsi korban elérjék a gyerekeket. Az ilyen jellegű programok során ugyanis a gyerekek színházi, zenei élmények által észrevétlenül, játékosan sajátítják el, hogyan óvhatják meg a környezetüket. Ma már több művészeti együttes kínál „zöld” témájú színdarabokat – például: Kukamese (Hedry Mária és Radványi Balázs, Fogarassy András) – bábelőadásokat – például: Mimó és Csipek az erdőben/városban – illetve zenés műsorokat – például Lóca Együttes, Alma Zenekar –, amelyeket több művelődési ház is műsorra tűzött az elmúlt években. ◆ Kézműves programok, pályázatok A gyerekprogramok művelődési házakban szintén hagyományosan jelen lévő formái a már említett kézműves programok, amelyeket kimondottan a hulladékok újrafelhasználása jegyében könnyedén a környezettudatos szemléletformálás szolgálatába állíthatnak az intézmények. Így tette ezt a Klebelsberg Kunó Művelődési, Kulturális és Művészeti Központ (Klebelsberg Kultúrkúria), amely az országban szinte elsőként vállalta fel művelődési házként, hogy a kultúra részeként tevékenységeibe építve nagy hangsúlyt fektet a környezettudatos gondolkodás jegyében született programok szervezésére. A Laskovics Katalin környezeti nevelési programokért felelős művelődésszervező által elindított Kincsestár elnevezésű „öko-kézműves műhelyében” évek óta készíthetnek a gyerekek hulladékokból, megunt, fölöslegessé vált tárgyaikból, valamint természetes alapanyagokból különféle használati- és dísztárgyakat, például üdítős papírdobozból kistáskát, üdítős dobozokból pénztárcát vagy befőttesüvegből mécsestartót. A megújult MOM Kulturális Központban 2011-ben indult és működött a Joláth Krisztina iparművész vezette Christine Design Műhely, ahol a kreatív kézműves foglalkozások szintén az újrahasznosításra, és ezáltal a környezettudatos szemléletre igyekeztek ráirányítani a gyerekek figyelmét. A tanfolyam kialakításánál koncepció volt, hogy az kifejezetten a városi gyerekeket szólítsa meg, és hívja játékra az őket körülvevő világgal. A heti két alkalommal megrendezésre kerülő tanfolyamon a gye-

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

rekek megismerkedhettek a különféle kézműves technikákkal, anyagokkal, amelyek segítségével aztán a legkülönfélébb hulladékokból, papírból, textilmaradékokból, műanyag flakonokból, nylonzacskóból, parafadugókból, csavarokból tárgyakat, játékokat, jelmezeket, ékszereket készíthettek, festhettek, rajzolhattak, alkothattak. Az egyes műhelyfoglalkozások témái jellemzően az adott évszakhoz kapcsolódóan minden órán más-más téma köré csoportosultak. Így ősszel például a természet ajándékai kerültek kreatív felhasználásra, a különféle termések, állatok, mesebeli lények, a színes falevelek függődísz, ajtókoszorú formájában. De a gyerekek kedvelt témája volt a város is, amelyet összegyűjtött kisebb papírdobozok házakká alakításával jelenítettek meg, felépítve belőlük egy városrészletet, festett utakkal, papírból készített autókkal. A Marczibányi Téri Művelődési Központ kollégái (Vadászy Eszter, Féder Márta, Hevesi Andrea vizuális nevelés pedagógusok) által létrehozott Csipesz Alkotóműhely ehhez nagyon hasonló keretek között, a Grafit műhelyben ajánlja kiscsoportos foglakozásait az alkotókedvű fiatalok számára, amelyben a gyerekek a különféle és különleges képzőművészeti, kézműves technikák, eljárások megismerése során szintén gyakran használnak hulladékokat az egyes alkotások elkészítéséhez. A kézműves foglalkozások mellett a pályázati forma is alkalmas arra, hogy kreatív alkotótevékenységre hívja a gyerekeket. A Wekerlei Kultúrház és Könyvtár 2011-ben hirdette meg Pompás papírművek elnevezésű versenyét, amely arra hívta a különböző korosztályú gyerekeket, hogy elsősorban használt, illetve újrahasznosított papírból hozzanak létre faliképeket. A gyerekek rendkívüli kreativitással és lelkesedéssel oldották meg ezt a feladatot, a felhívásra több mint 250 pályamunka érkezett a kerületből, amelyekből aztán az intézményben kiállítás is nyílt. A ház 2012 őszén meghirdetett Krajcáros kincsek című pályázatában pedig hulladékból kellett ajándéktárgyat, műtárgyat vagy használati tárgyat készíteniük a gyerekeknek. Az erre érkezett pályaművek díjátadóját az intézmény rendszeres „zöld” témájú családi rendezvényének, a Zöld szombatok (bővebben lásd később) egyikén rendezték meg, amelynek témája a saját kezűleg történő ajándékkészítés volt. Ezek a foglalkozások, pályázatok tehát a kortárs vizuális művészeteken, a designon keresztül segítik elő az ökologikus szemléletmód kialakítását, amely a környezeti nevelés egyik leghatékonyabb eszköze lehet, hiszen a hulladékok újbóli felhasználása egyrészt közvetlenül óvja a környezetet, másrészt a kreatív alkotótevékenységek biztosítják azt a személyes és érzelmi bevonódást, amely az elköteleződés szempontjából kulcsfontosságú. ◆ Táborok Azoknak a városi gyerekeknek a szemléletformálására, akiknek eleve korlátozottabb a lehetőségük a természettel való kapcsolatba kerülésre, nagyon jó alkalmat teremthetnek a nyári táborok. Ennek szellemében az elmúlt évtized során többféle

164

165

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

tematikában, több művelődési házban is megjelentek az ilyen témájú táborok. Ezek között vannak olyanok, amelyek elsősorban a természeti értékek megismertetésére koncentrálnak, mint például a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár 2012. évi Madarász Tábora, ahol kihasználták az intézmény kertjében kialakított madárbarát kertet és a Wekerletelep helyi adottságait. Vagy az angyalföldi József Attila Művelődési Központ néhány évvel ezelőtt Bánné Molnár Szilvia és Nagy Gyula művelődésszervezők által szervezett szünidei természetjáró táborai, amelyek keretei között a gyerekek vidéki (Börzsöny) vagy napközi jelleggel Budapesthez közeli természeti értékeket (pl. Róka-hegy, Újpesti Homoktövis Természetvédelmi Terület) ismerhettek meg. A ház Szüni-Dödő programsorozatában is foglalkozott környezeti neveléssel, amely során az intézményhez közeli zöld területeket (Népsziget, Margit-sziget) többféle aspektusból vizsgálva, változatos formában igyekezett közelebb hozni a budapesti gyerekeket szűkebb természeti környezetükhöz. Szakemberek bevonásával (Magyar Madártani Egyesület, Fővárosi Állatkert) terepi foglalkozások keretében, a természetben vizsgálódva feladatok, tesztlapok segítségével ismerhették meg a gyerekek e területek épített és természetes értékeit, növény- és állatvilágát, az őshonos és jövevényfajokat, illetve ezek környezetükre gyakorolt hatásait. E programsorozat egyes elemei sokszor igen sikeresnek bizonyultak, és nem csak a kerületből, hanem a város távolabbi pontjairól is vonzottak látogatókat. A Marczibányi Téri Művelődési Központ 2012. nyári Kincskereső Táborában a résztvevő gyerekek Bauer Eszter néprajzkutató és Hevesi Andrea vizuális nevelés szakos pedagógus vezetésével az ünnepi és hétköznapi falusi élet, a népi mesterségek, hagyományok és népzene megismerésén keresztül kerülhettek közelebb a természetközelibb életmódhoz, a természetes anyagokhoz, így megtapasztalva, hogyan éltek régen falun a gyerekek. A Wekerlei Kultúrház és Könyvtár kifejezetten az „öko” szemléletmód szellemiségében hirdette meg ugyanezen év nyarán Vidéki Bio-tábor és Öko-Sporttáborát, amelyben többek között bio-kertészkedésen, kemencében sütött ételek készítésén, háziállat gondozáson és kerékpáros túrákon keresztül gyakorolhatták a gyerekek a fenntarthatóbb életmóddal kapcsolatos viselkedésmintákat. A természeti értékek megismertetésén túl tehát a táborok a szélesebb körű környezeti nevelésre, a fenntarthatóság szemléletének más aspektusokon keresztül történő közvetítésére is kiváló alkalmat nyújtanak. Mindemellett pedig azért is igen hatékony formái a környezeti nevelésnek, mert az ismeretek elméleti elsajátítása mellett lehetőséget biztosítanak azoknak a gyakorlatban, a mindennapi tábori életben történő azonnali kipróbálására és alkalmazására (pl. komposztálásra, a megújuló energiák felhasználására, vadon élő gyógyhatású növények felhasználására, stb.).

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

◆ Iskolás csoportok szemléletformálása A gyerekprogramok mellett több művelődési ház célozta meg környezettudatos szemléletformáló programjaival az iskolás csoportokat. Az újpest-káposztásmegyeri lakótelep első komplex oktatási-művelődési intézménye, a korábbi Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ speciális helyzetben volt a környezeti nevelést tekintve, hiszen a bölcsődéből, általános iskolából, művelődési házból álló intézményt 1991 óta külön egységként egészítette ki a Homoktövis Környezetvédelmi Oktatóközpont is. Általános művelődési központ forma biztosította, hogy az oktatási és művelődési egység egymás munkáját kiegészítve, egy egységként működjön együtt az intézménykomplexumban. Ez azt jelentette, hogy környezettudatos szemléletformáló programok esetében a pedagógusoktól kezdve a közművelődési munkatársakon át egészen a technikai személyzetig mindenki résztvevője volt a rendezvények szervezésének és lebonyolításának, tehát eleve adott egy viszonylag gazdag infrastruktúra. Másrészt eleve adott volt nem csak az intézményhez tartozó, hanem a kerületi óvodákkal, iskolákkal való szoros kapcsolat is, ami kijelölte a környezettudatos szemléletformálás elsődleges célcsoportját: a gyerekeket, valamint a pedagógusokat. Az oktatóközpont tevékenységének jelenleg is fontos részét képezik a kerületi óvodásoknak és általános iskolásoknak (esetenként gimnáziumoknak) a Farkaserdőben tartott terepséta-foglalkozások, amelyeken a pedagógusok csoportjaikkal előzetes jelentkezés után, a kívánt téma egyeztetésével ingyenesen vehetnek részt. Az oktatóközpont munkatársa, Kriskáné Gánóczy Anita által vezetett foglalkozások során a gyerekek korosztályuknak megfelelő feladatokat oldanak meg csapatban: a nagyobbak feladatlapok segítségével, a kisebbek játékosabb formában, „bogárnézőkkel” (rovarok vizsgálatára alkalmas, nagyítóval ellátott üvegcsék) ismerkedhetnek a természettel. A programot mindig visszacsatolással zárja, azt tudatosítandó, hogy a gyerekek mit visznek magukkal a foglalkozásból, valamint mindig kapnak valamilyen kis ajándékot, színezőt is a résztvevők. A kiemelt rendezvényeken kívül az Általános Művelődési Központ működése alatt a környezetvédelemnek hangsúlyos szerepe volt. A környezettudatosság az egész intézmény működését áthatotta, mindennaposak voltak a „zöld” szemlélet terjedését elősegítő programok. Gyakran szerveztek vetélkedőt pl. a szelektív hulladékgyűjtés népszerűsítésére használt elem vagy papírgyűjtés formájában (a papírgyűjtés azonban mára folyamatossá vált), a művelődési ház szakkörein is előkerült a téma, a kézműves foglalkozásokon gyakran használtak újra hulladék anyagokat, pl. farsangon hulladékból készült divatbemutatót tartottak, illetve részt vesznek nagyszabású pályázatokon, versenyeken is. Mivel az intézmény általános iskolája két tanítási nyelvű, a környezetvédelmi munkájukban is hangsúlyos szerepet kapott a

166

167

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

nemzetközi pályázatokon való részvétel. Az intézmény több éve áll együttműködésben külföldi iskolákkal, a környezetvédelemhez kapcsolódó projektek terén például két írországi iskolával is szerveztek már környezetvédelmi témájú kiállítást, illetve szép eredményeket ért el az iskola nemzetközi környezetvédelmi vetélkedőkön is. Résztvevői pl. a Karbon Detektívek elnevezésű több éves nemzetközi projektnek, amely az általános iskolák szén-dioxid lábnyomának csökkentését tűzte ki céljául, és a tanulók bevonásával, vetélkedő formájában zajlik. Ezen kívül a művelődési házzal együttműködésben minden évben megemlékeznek a különféle „zöld” jeles napokról, illetve a kerületi általános iskolások részére a művelődési házzal közösen évente két-három alkalommal hirdetnek természetvédelmi vagy környezetvédelmi témájú rajz-és fotópályázatokat, amelyek pályaműveit ünnepélyes kiállításmegnyitó keretében díjazzák, és az intézmény földszinti és emeleti galériájában kiállítják. A Nagy Imre Általános Művelődési Központ a főváros első általános művelődési központjaként jött létre 1984-ben Csepelen. Az intézmény számára a kezdetektől fogva kiemelten fontos volt, hogy az odajáró gyerekek ismerjék Csepel helytörténetét, épített és természeti értékeit. Kezdetben ezért helytörténeti sétákat, helytörténeti vetélkedőket, többfordulós családi játékokat szerveztek, amelyben a gyerekek játékos formában, „menetlevelek” segítségével fedezhették fel lakhelyüket, a kerületet. 2008-ban aztán az intézmény általános iskolája elnyerte az ÖKO Iskola címet, óvodája pedig 2009-ben a Zöld Óvoda címet. Ez jelentős változtatásokat igényelt a teljes intézménykomplexumtól, hiszen a címek elnyeréséhez a pályázónak számos fenntarthatósági szempontnak kell megfelelnie (energia és anyagtakarékosság, hulladékkezelés, környezetbarát közlekedési formák stb.). Ennek a folyamatnak a részeként programokat, rendezvényeket szerveztek a fenntarthatósággal kapcsolatos témák megismerésére, a pedagógusok, óvónők, tanárok, művelődésszervezők pedig továbbképzéseken vettek részt, hogy a környezettudatosság eszméjét minél szakszerűbben és érdekesebben legyenek képesek a gyerekek és a látogatók felé közvetíteni. A Klebelsberg Kultúrkúria a 2009-es év során két fenntarthatósági témájú kiállítással is várta a közönségét, azon belül is elsősorban az iskolás korosztályt. Az ÖkoPack Nonprofit Kft. majd egy hónapig látható „Hulladékból termék” nevet viselő, illetve a Cellux Csoport és a Zöld Fiatalok Egyesület „Tükörben a Világ” című, két hónapig tartó nagy sikerű országos vándorkiállításaival igyekezett érthetővé és elfogadhatóvá tenni a fiatalok számára a fenntarthatóság alapelveit, mégpedig ingyenes tárlatvezetés kíséretében. Mindkét rendezvényt komoly közönségszervezés előzte meg és óriási érdeklődés fogadta, kiemelkedőn sokan, összesen több ezren tekintették meg a két kiállítást. A „Hulladékból termék” kiállítást ugyanebben az évben a Budapesti Művelődési Központ is bemutatta. A tárlat gazdag anyagát a ház iskolai csoportok számára össze-

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

állított rendhagyó öko-órákkal és kísérőrendezvényekkel egészítette ki; valamint „RuhÁZD fel a Világot!” címmel pályázatot írt ki a kreatív újrafelhasználás népszerűsítésére, fiatal divatszakemberek számára. A pályaműveket – hulladékokból, használt anyagokból készült ruhakölteményeket, divatkiegészítőket – „Újraruha divatshow” és mini-tárlat keretében a megnyitó közönsége is megcsodálhatta. A kiállítás heteit családi nap zárta, melyen a környezetvédelmi tartalmat a művészet, a kreativitás és a játék eszközeivel megközelítő programok népszerűsítették. A Budapesti Művelődési Központ az elmúlt években több Európai uniós felhívásra is sikerrel pályázott, amelyek jóvoltából az intézmény komplex környezeti nevelési projekteket dolgozott ki az iskolás korosztály számára. A programokért Fogarasi Orsolya intézményi fenntarthatósági munkatárs felelt. 2009-ben A közművelődés a nem formális és informális tanulás szolgálatában című TÁMOP pályázat keretében életre hívott TeÉrted Akadémia projekt a 12-16 éves korosztály számára biztosított komplex fejlesztő és tehetséggondozó programokat. A diákakadémia programsorában a környezettudatos szemléletformálás is hangsúlyos szerepet kapott, interaktív foglalkozás-sorozatok és egy közösségi művészeti projektmunkára épülő öko-tábor formájában. 2010 és 2012 között az intézmény Zöld Ház néven egységes keretbe foglalta környezeti nevelési szemléletformáló és szakmai tevékenységét; s párhuzamosan több komplex, hosszú távú, több korosztályt is megszólító programtípust dolgozott ki. A Nevelési-oktatási intézmények tanórai, tanórán kívüli és szabadidős tevékenységeinek támogatása pályázati konstrukció keretében a 2011/2012-es tanévhez kapcsolódóan Kultúr-Tan-Ösvény elnevezéssel kompetenciafejlesztő projektet indított az intézmény. Ennek során két partneróvodának, öt kerületi általános iskolának és egy középiskolának biztosított tanórán kívüli, hiánypótló oktatási formákat, önálló tartalomfejlesztésű, gazdag eszköztárral alátámasztott foglalkozások formájában. A partnerintézmények saját igényeire reagáló témaválasztások között szintén hangsúlyos szerepet kapott a környezeti nevelési vonal. Az oktatási intézményekben havonta egyszer megvalósított foglalkozások és témanapok során környezettudatos lépésekre, a családon belül is kivitelezhető jó megoldásokra tanították a gyerekeket, csoportmunka, drámajáték, interaktív gyakorlatok és kreatív alkotás segítségével. A szakköri és játszóházi sorozatban az erdő-mező világától, a természet kincseinek felismerésétől, értékelésétől elindulva a mindennapi környezettudatosság felé haladva dolgoztak fel olyan témákat a gyerekek, mint az élőhelyvédelem, a természetes és mesterséges anyagok megkülönböztetése, megmunkálhatósága, a hulladék-megelőzés, szelektív gyűjtés, komposztálás, a takarékosság és a tudatos vásárlás. A sorozatot terepfelfedező élménykirándulás, madármegfigyelés és múzeumpedagógiai program, az egyes alkalmakat pedig

168

169

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

kézműves foglalkozás egészítette ki, amelyek során természetes alapanyagokkal vagy maradék anyagok újrafelhasználásával alkottak kedves tárgyakat a gyerekek. A résztvevők így minden alkalommal saját készítésű ajándékkal térhettek haza, vagy díszíthették iskolájukat. A Budapesti Művelődési Központ 2011/12-es tanévhez kapcsolódó s a témát érintő másik jelentős innovációja a Zöld Tömb – élhetőbb panel című környezeti nevelési és ismeretterjesztési projekt volt, amely a KMOP - A fenntartható életmódot és ehhez kapcsolódó viselkedésmintákat ösztönző kampányok pályázati konstrukció keretében valósult meg. A cím egy sajátos, az intézmény számára is újszerű és vonzó műfajban, kampány formájában foglalkozott a környezettudatos értékközvetítéssel. Az ifjúsági kampány közvetlenül a kerületi, főként lakótelepi környezetben működő általános iskolák diákjait célozta meg; de rajtuk keresztül közvetetten a diákok szüleit, tanárait, a lakótelepen élőket, illetve a társasházak közös képviselőit is megszólította. Az intézmény a helyi környezet jellemzőiből kiindulva ebben a projektjében arra keresett és adott válaszokat, hogy nagyvárosi környezetben, a hétköznapokban, életmódunk alakításával mit tehetünk az épített és a természetes környezetünk védelméért, értékeinek megőrzéséért. A kampány első szakaszában a résztvevő öt kerületi iskola diákjai „Panel Kintről” címmel művészeti alkotópályázatba kapcsolódtak be. A gyerekek fotókon, rajzokon, értéktérképen dokumentálták, hogy milyennek látják saját közvetlen lakókörnyezetüket, annak épített és természeti jellegzetességeit és problémáit. Majd egy a közösségi tervezést és az ökodizájn elvein alapuló tárgytervezés folyamatát is modellező kreatív alkotónap keretében, montázsok, városmakettek, leporellók készítésével jelenítették meg a helyi környezeti problémákra adott megoldási javaslatokat. Az egyéni és csoportos alkotásokból zsűrizés után a Budapesti Művelődési Központban kiállítás nyílt. A tanév során partneriskolái számára az intézmény civil szervezetek szakmai és módszertani vezetése mellett visszatérően interaktív csoportfoglalkozásokat is kínált. A témanap-sorozat keretében az egyes osztályok a tanév során 3 alkalommal, egy-egy délelőtt erejéig az iskolai tanítás menetéből kivonódva, intenzíven foglalkoztak a fenntartható életvitelhez kapcsolódó tudnivalókkal. Az órák során játékos és interaktív formában, kézműves tevékenységekkel kiegészítve ismerhettek meg jó gyakorlatokat a lakóhely zöldítés, a hulladék-megelőzés és kezelés, az egészség- és környezettudatosabb vásárlás terén. Továbbgondolták a reklám és a fogyasztás összefüggéseit, foglalkoztak az egyes termékek összetételének az emberi egészségre és a környezet állapotára gyakorolt hatásával, de hasznos tippeket kaptak a tudatosabb energia-felhasználáshoz, a kíméletesebb, természetközelibb háztartásvezetéshez is.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A kampány második szakaszában újabb kreatív alkotópályázatra invitálták a gyerekeket, arra ösztönözve őket, hogy az év során szerzett tudáselemeket beépítve, vagy a fantáziájukat szabadjára engedve fogalmazzák újra a lakótelepről alkotott elképzeléseiket. Öntsék kreatív, művészi formába (rajz, montázs, számítógépes grafika, hulladékhasznosító művészet segítségével), hogy milyennek szeretnék látni álmaik lakókörnyezetét. A beérkezett alkotások Panel Álom című kiállítás keretében szóltak otthonosságról, zöld városi környezetről, jó szomszédságról, s jelenítettek meg kamaszok számára tervezett látványos élményparkokat vagy többgenerációs közösségi tereket. Két alkalommal, 2011 novemberében és 2012 áprilisában mindezek kiegészítéseként házon belül az intézmény nyitott kampánynapokkal várta vissza a lakóhelyszépítés és a környezetbarát otthonteremtés iránt érdeklődőket. Az önálló névvel, szlogennel, saját arculattal, honlappal és grafikai (oktatási) anyagokkal bíró kampányt intenzív reklámtevékenység egészítette ki. Az üzeneteket saját reklámanyagokkal és elsősorban médiaiskolás diákok által készített videospotokkal, hivatalos kampányfilmmel népszerűsítették, így a kampány eseményeivel megközelítőleg ezer érdeklődőt sikerült megszólítani. A Marczibányi Téri Művelődési Központ hasonló elvek mentén szintén a közoktatási intézmények pedagógiai munkáját kiegészítendő hozta létre Zöld Marczi címmel kifejezetten környezeti nevelési célú foglalkozásait, amelyekkel az óvodástól a középiskolás korosztályig célozza meg a gyerekcsoportokat. A Pilinger Zsuzsa környezeti nevelő, drámajáték vezető és kézműves vezette 120 perces foglalkozások keretében a kísérő pedagógusok bevonásával az adott korosztályra alakítva a gyerekek számos olyan témát járhatnak körül iskolán kívüli keretek között, amelyek azt igyekeznek megvilágítani, hogy mindennapi élete során hogyan viszonyul az ember a környezetéhez. A foglalkozások négy egymáshoz kapcsolódó, egymást kiegészítő témakör feldolgozására nyújtanak lehetőséget: a fogyasztási szokások, a fogyasztói társadalom jellemzői (Reklám, fogyasztás, tudatos vásárlás), a hulladék keletkezésének, kezelésének, újrahasznosításának és megelőzésének lehetőségei (Ha a szelektív mesélni tudna…), az újrafelhasználás módjai (Öko Art Környezet és Művészet, Alkoss és használd újra!), illetve az egészséges, környezetbarát életmód jellemzői. Mindezt pedig a gyerekek számára élményszerű formában, játékokkal, mesékkel, rajzolással, kézműves foglalkozásokkal, módszertanilag változatos módon a drámapedagógia, a mozgásos játékok, a szemléltető tanítás, a kis –és egész csoportos feladatmegoldások rugalmas alkalmazásával teszik. Az általános iskolák alsó-és felső tagozatos osztályai számára a művelődési központ a TÁR-S Közművelődési és Környezeti Nevelési Egyesülettel közösen tananyaghoz kapcsolódó komplex ismeretszerző foglalkozásokat is kidolgozott, amelyeket a TÁR-S Egyesület tagjai: Krista Anita, Soós Boglárka, Rácz Attila, Pilinger Zsuzsa,

170

171

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Vágola Éva, Vörös Zsuzsa, Zoltán Eszter vezetik. A 3-4 órás, a tanítási időben zajló játszóházi foglalkozások során a gyerekek dramatikus eszközökkel, játszva szerezhetnek az iskolai tananyaghoz kapcsolódó hiteles ismereteket a környezeti nevelés, a néphagyományok, illetve egyes történeti korok terén. E programcsomagban két olyan komplex foglalkozást ajánl a ház az iskolai csoportok számára, amelyek a környezettudatos szemléletformáláshoz kapcsolhatók: a Hulladékos Játszóházat, illetve a Búzamag útja elnevezésű programot. A Hulladékos Játszóházat 2003 körül a Humusz Szövetséggel együttműködve alakították ki, a tervezésbe és tesztelésbe a pedagógusokat is bevonva. A szelektív hulladékgyűjtésből kiindulva a foglalkozások azzal a céllal kerültek kidolgozásra, hogy a gyerekek gondolkodását a megtermelt hulladék megfelelő kezelésén túl arra is ráirányítsák, hogy lehetőleg minél kevesebb hulladékot termeljenek. Az 1-3. osztályosoknak szóló játszóház a viselkedési, vásárlási, étkezési szokások, a különféle csomagolóanyagok és a szemétgyűjtés formáinak megismertetését, valamint a régi tárgyak újbóli felhasználását járja körül az élménypedagógia segítségével. Jól szemlélteti ezt a program egyik eleme, amelynek során a gyerekeknek két csoportra osztva egy születésnap ünnepi asztalát kell megteríteniük. Az egyik csoport porcelán és üveg étkészlettel, virággal, textilekkel, kedvenc süteménnyel-italokkal teríti meg az asztalt, a másik pedig egy gyorsétteremben megtalálható terítékkel, kellékekkel. Ezek után egymás asztalait megtekintve megvizsgálják, hol keletkezett több hulladék, melyik mennyire káros a környezet szempontjából. A foglalkozást kézműves tevékenység is kiegészíti, ahol minden gyerek saját maga díszíthet ki egy textil uzsonnás táskát, amelyet aztán hazavihet, és még hosszú ideig használhat. Az intézmény másik, Búzamag útja elnevezésű játszóháza a kenyérkészítéssel ismerteti meg a gyerekeket, mégpedig ahogyan a neve is mutatja, a magvetéstől az aratáson át a kenyérszelésig végigkövetve a folyamatot. Az életkori igényekhez igazodva a mesés bevezetővel, sok énekkel, mondókával és mozgásos népi gyermekjátékkal tarkított program során a gyerekek tapintják, ízlelik, és saját maguk őrlik a gabonákat, majd az elkészült lisztből kenyeret is sütnek. Emellett a foglalkozáson a kenyérkészítő mesterségek (molnár, pék) és a gabona feldolgozásához szükséges eszközök is bemutatásra kerülnek. A művelődési központ Marczi Műhely elnevezésű Hajdú Zsófia Csenge és Egervári György drámatanárok vezette programjának egyik foglalkozása is a környezettudatosság témája köré épül. A műhely tanórán kívüli foglalkozásokat ajánl pedagógusoknak, osztályfőnököknek, amelyekkel az iskolai keretek közül kilépve dolgozhatók fel bizonyos tantárgyakhoz kapcsolódó témák, vagy az osztályfőnöki órák erkölcsi, etikai kérdései. Mint a ház többi programjában, itt is a drámapedagógia eszköztárával járják körül a diákok az adott témát. Az „Ez csak természetes…”

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

című foglalkozás mesés keretek között, komplex, játékos formában vizsgálja a fenntartható fejlődés témakörét. A program során a gyerekek szabályjátékok és szerepjátékok segítségével egy történetet játszanak el, amely a nyulak és rókák szigetén játszódik. E két állatcsapat bőrébe bújva játszhatják és gondolhatják végig, vajon mi történik, ha a környezetünkben lévő erőforrások kimerülnek, vagy akár el is fogynak. A program 3x45 perces játéksorból áll, amelyet a történethez szervesen kapcsolódva itt is kiegészít egy kézművesfoglalkozás. Az Óbudai Kulturális Központ Békásmegyeri Közösségi Házának ÖKO-7 elnevezésű programsorozata szintén elsősorban az iskolás korosztályt célozza meg. A rendezvény egyszeri kezdeményezésből nőtte ki magát óriási környezettudatos szemléletformáló programmá, amely minden év tavaszán, a Föld Napjához kapcsolódóan kerül megrendezésre immár 20 éve. A program a Békásmegyer Ófaluban található jelentős természeti értéket képviselő Gőtés-tó megmentésének projektjéből indult, amelyet elhanyagolt állapotából lakossági összefogással és önkormányzati támogatással sikerült rehabilitálni, parkosítani. Ehhez kapcsolódóan merült fel a közösségi ház részéről az ötlet, hogy a környezetvédelmi mozgalmak akciói mellett létrehozzanak egy olyan központi rendezvényt, mely elsősorban az iskolás korosztály környezettudatos szemléletformálását, a környezetvédelem terén a tevőleges magatartás iránti vágy felkeltését célozza. Az ÖKO-7 programjának vázát egy óvodásoknak meghirdetett rajzpályázat és egy általános, illetve középiskolás korosztály számára meghirdetett vetélkedő adja. A vetélkedő rendkívül komplex, változatos, tartalmas és interaktív programokon keresztül valósítja meg a kitűzött célt, amelyek palettája a kezdetektől folyamatosan gazdagodott és színesedett. Az évek során helyet kapott benne a természet- és környezetvédelem témakörében megtartott szellemi vetélkedő, plakátkészítés, biciklitúra, szemétszobor készítés, hajókirándulás, filmvetítés, kiállítások (pl. fotó, hüllő, az Antarktiszról szóló kiállítás), ismeretterjesztő előadások, környezettudatos magatartással kapcsolatos akadályverseny, élő társasjáték. Emellett pedig majdnem minden évben része a programnak a Gőtés-tóhoz tett kirándulás is. A fejlesztő és egyben élményteli feladatokat a gyerekek életkori sajátosságaikhoz mérten, korosztályokra bontva csoportokban oldják meg. A szemlélet- és magatartásformálás pedig nem csak a rendezvénysorozat tartalmában jelenik meg, hanem a vetélkedő díjai is ebben a szellemben kerülnek meghatározásra. A vetélkedő nyertesei vehettek már részt például vigántpetendi öko-táborban, vagy például egy különleges, fűből növesztett „Föld sárkány” gondozásának a jogát is megszerezhették. A programsorozatban való részvételre szóló felhívást a közösségi ház minden évben megküldi a kerületi oktatási intézményeknek, a jelentkezők pedig megkapják azt az anyagot, amelyből az adott évben a gyerekeknek fel kell készülnie. Temati-

172

173

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

káját tekintve ezek az anyagok egyrészt kapcsolódnak az önkormányzat környezetvédelmi programjához, amiben többek között a szelektív hulladékhasznosítás, a komposztálás is szerepel, illetve kötődnek az adott év védett állatához, növényéhez is. Az olyan lokális és globális környezetvédelmi kérdések, mint például a globális felmelegedés, vagy a vizek védelme pedig rendszeresen, visszatérően feldolgozásra kerülnek. Mindezeket kiegészítve vannak olyan feladatok is, amelyek teljesítése a nevezésen kívül szintén előfeltétele a részvételnek – például Óbuda természetvédelmi, tájvédelmi körzeteibe történő kirándulás, amely során a gyerekek megismerhetik a kerületet és a környéket. Az ÖKO-7 az évek során hatalmas rendezvénnyé vált, melyre az összes kerületi iskolából nagy az érdeklődés, az egyhetes rendezvény alatt évente sok száz gyerek fordul meg a programokon. Az olyan látványos akciók, mint pl. a szemétszobrok, az élő társasjáték, amelyben a gyerekek a bábuk, vagy egy biciklivel vontatott kibelezett Trabant, amelyre a gyerekek felfestik a gondolataikat arról, hogy miről is szól ez a köztéri üzenet, mind olyan események, amelyek képesek megragadni a járókelők figyelmét és behozni őket a közösségi házba. A programban mindig szerepelnek olyan feladatok is, amelyek a családokat, a gyerekek szüleit szólítják meg, így biztosítva, hogy a gyerekeken túl valóban sok emberhez eljussanak a rendezvény fő üzenetei. Az eseménysorozat megrendezéséhez az évek alatt az együttműködő és támogató önkormányzat mellett számos szponzort, önkéntest, civil szervezetet, állami intézményt sikerült megnyerni, a kerületi művelődési házakat, központokat egyesítő Óbudai Kulturális Központ létrehozásával pedig a rendezvényhelyszínek is bővültek. Ezek az innovatív kezdeményezések jól szemléltetik, hogy milyen sokféle szempontból előnyös a közoktatási és a közművelődési szféra együttműködése a környezeti nevelés területén. Mivel a fenntarthatósággal kapcsolatos témák a közoktatás tanórai keretei közül gyakran időhiány miatt kiszorulnak, amennyiben a művelődési házak, művelődési központok ezek feldolgozására vállalkoznak, jól ki tudják egészíteni a közoktatási intézmények szakmai munkáját. Az ilyen formájú együttműködések a szemléletformáló tevékenység sikerességét óriási mértékben növelik, mivel a kétféle intézménytípusra jellemző tanulási folyamatok is kiegészítik, erősítik egymás pedagógiai hatásait. Az informális tanulás eszköztárával feldolgozásra kerülő témakörök segítik a résztvevő gyerekekben rejlő kreativitás kibontakoztatását, a mindennapi iskolai rutintól eltérő, a játékosságra, alkotókészségre, dráma- és művészetpedagógiára alapuló módszertani elemek pedig élményszerűvé teszik az ismeretszerzést, amely mind a hatékony szemlélet, valamint a személyiségfejlesztés zálogai. Különösen igaz ez azokra a hosszabb ideig tartó, több alkalomból álló, egymásra épülő programsorozatokra, amelyek biztosítják a visszacsatolás, a témában való elmélyülés lehetőségét is.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Az ilyen együttműködésekből pedig a művelődési házak is profitálnak, hiszen a közoktatási intézmények ebben az esetben „vásárlóként” lépnek fel „zöld” programjaikra nézve, illetve az így szorosabbá váló kapcsolatok révén a házak más területeken is együttműködő partnerekre lelhetnek a közoktatási intézményekben. ◆ Pedagógusok szemléletformálása Azok az intézmények, amelyek profiljukból, hagyományaikból adódóan a pedagógusok számára is kínálnak programokat, arra is vállalkozhatnak, hogy számukra adjanak olyan ötleteket, amelyek segítségével a fenntarthatósággal kapcsolatos témákat beleszőhetik az oktatási intézményekben folyó munkájukba. A Marczibányi Téri Művelődési Központ Nap-Közi elnevezésű műhelyfoglalkozása Pilinger Zsuzsa vezetésével a napközis pedagógusoknak kínál azonnal hasznosítható módszereket – elsősorban a dramatikus játékok, a gyermekszínjátszás és a kézművesség terén –, amelyekkel színesebbé, élménytelibbé és persze építővé is tehetik a gyerekek napköziben töltött idejét. E foglalkozások jó alkalmat kínálnak arra, hogy megjelenjenek a környezettudatossághoz kapcsolódó témák is, így például a tudatos vásárlás, a hulladékok újrahasznosítása, a saját készítésű tárgyak mind szerepeltek már a foglalkozások témái között az elmúlt években. A káposztásmegyeri Homoktövis Oktatóközpontnak a gyerekek mellett kiemelt célcsoportjai a pedagógusok is, a kerületi természetismereti tárgyakat oktató tanárok, illetve az óvónők, akik számára az intézmény rendszeresen szervez továbbképzést környezeti nevelés témában. Legutóbbi továbbképzésük egy óvónőknek szóló négy alkalmas foglalkozássorozat volt, amely a 4 évszakhoz kapcsolódóan október, november, március, május hónapokban a terepi környezeti nevelés lehetőségeit és a „bogárnéző” használatát ismertette meg a résztvevőkkel. A Budapesti Művelődési Központ a Zöld Tömb – élhetőbb panel projektjének adaptálhatósága érdekében a program eredményeit, a kampány szakmai és szervezési hátterét elektronikus módszertani kiadvány formájában elérhetővé tette (Bata Gábor – Fogarasi Orsolya: Zöld Tömb – élhetőbb panel, BMK, 2012.). A kiadvány azzal a céllal is készült, hogy alapot, segédletet, inspiráló ötleteket adjon más művelődési intézmények hasonló kezdeményezéseihez, vagy akár termékeny partneri együttműködésekhez vezessen. A kiadvány mellett a programév során elkészült kreatív anyagok, az oktatást segítő, témanépszerűsítő plakátok, üzenetközvetítő matricák, kisfilmek szintén elérhetők a kampány hivatalos honlapján. (www.zoldtomb.hu). A BMK zöld játszóházi programkínálatát, rendezvényeken hasznosítható interaktív gyermekfoglalkoztató tábláit szolgáltatási ajánlatának részeként is ajánlja a házak figyelmébe.

174

175

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

◆ Felnőttek szemléletformálása Mivel a gyerekek-fiatalok képezik a mindenkori jövőbeli társadalom alapját, az ő nevelésük kétségkívül kulcsfontosságú a fenntarthatóságra nevelés során. Azonban a felnőttek szemléletformálása is ugyanúgy fontos, bár igaz, hogy a felnőtteknek már kialakult életvitelét, berögzült szokásait megváltoztatni különösen nehéz feladatot jelent a környezettudatos szemléletformálás terén. Elterjedt az a vélekedés, hogy a felnőtteket a gyerekeken keresztül kell megcélozni, hiszen az iskolában tanultakat a gyerekek hazaviszik, ahol átadják a szüleiknek, ezzel „nevelve” őket is. Ez az elv valóban működhet, ugyanakkor a szülőknek is fontos mintaközvetítő szerepük van. Amennyiben a gyerekek otthon az iskolában tanultak ellenkezőjét, a környezetvédelmi szempontok figyelmen kívül hagyását tapasztalják, és nem találnak partnerre a szüleikben a környezettudatos magatartásformák gyakorlása során, a gyerekeknél elért addigi eredmények is veszélybe kerülhetnek. Fontos tehát, hogy a felnőtt lakosság is lehetőséget kapjon arra, hogy életkori sajátosságainak megfelelően, komolyabb szinten is ismeretekhez és még inkább élményekhez jusson a fenntarthatósággal és a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdésekben. ◆ Családi rendezvények A művelődési házak a felnőtt korosztályt is számos formában képesek megcélozni „zöld” üzenetű programokkal, amelyre a legegyszerűbben talán a családi rendezvények útján nyílik lehetőség, hiszen így azok is elérhetőek, akik esetleg nem érdeklődnek kifejezetten a környezettudatosság témája iránt, önállóan nem vennének részt ilyen tematikájú programokon, viszont családi rendezvényekre szívesen járnak. A Klebelsberg Kultúrkúria már említett, hagyományteremtőnek szánt Zöldág Fesztiválját Reök Cecília projekt-manager szervezésével 2012-ben május 12-én, a Fair Trade Világnapon rendezte meg először. A rendkívül színes és változatos programok a legszélesebb társadalmi rétegeket igyekeztek megszólítani. A témák kijelölésénél a természet szépségeinek megismertetése és mindennapi életünkbe való beillesztése mellett ugyanúgy szerepet kapott a tudományos és innovációs eredmények bemutatása, a hétköznapi megoldások, lehetőségek keresése és bemutatása is. Ennek megfelelően az eseménysorozat alatt például szalamandra túra, Kincsestár öko-kézműves műhely, Fair Trade bemutató és vásár, öko-teregetés (azaz tavaszi, nyári ruhák és kiegészítők csereberéje), valamint előadások, növény-cserebere, színházi előadások várták a különféle korosztályokat, amelyek kizárólag a fenntarthatósággal kapcsolatos témák köré szerveződve is képesek nagy tömegeket megmozgatni. A Budapesti Művelődési Központ programkínálatában is többször megjelentek az elmúlt évek során az ilyen témájú családi délutánok, kiállítások és a közeli kirándulóhelyek felkeresésére irányuló túrák. Az intézmény legutóbbi nagy projektje, a

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

„Zöld Tömb – élhetőbb panel” rendezvénysorozat őszi és tavaszi kampánynapjai a városi, társasházi lakókörnyezetben is kivitelezhető, környezetkímélőbb, takarékosabb, az otthonosságot és a komfortérzetet növelő életvezetés kialakításához adtak hasznos tanácsokat, praktikus ötleteket az érdeklődők számára. A programtípusok és gyakorlatok a kipróbálhatóság, az elsajátíthatóság, a bevonódás és a valódi hasznosíthatóság elvére épültek, lehetőséget teremtettek a kérdés feltevésre, s segítségül hívták a játékosság vagy a saját alkotás vonzerejét is. A kínálat a különböző korosztályok életkori sajátosságaihoz, igényeihez is illeszkedett. A két kampánynapon a felnőtt korosztály többek között kiállítások, lakossági ismeretterjesztő előadások, civil szervezetek bemutatkozó standjai és interaktív játékai, valamint a kerületi közös képviselők számára rendezett rendhagyó fogadóórák keretében nyerhetett bepillantást azokba a témákba, amelyekkel az iskolai témanapok során a gyerekek is foglalkoztak. A témák között helyet kaptak a kertépítészeti és várostervezési megoldások, balkonkertészeti tippek, a szelektív hulladékgyűjtés, az energia- és víztakarékosság, a tudatos vásárlás, az egészséges életmód. A kreatív és interaktív műhelymunkák során a felnőtteknek is lehetőségük nyílt aktívan bekapcsolódni az egyes kézműves foglalkozásokba: készíthettek többek között kerékpárbelsőből ékszert, molinóból táskát, illetve olyan, még kevésbé ismert tevékenységekkel és praktikákkal ismerkedhettek, mint a házi kozmetikumok-, szappan– és gyertyakészítés, az immunrendszert, erőnlétet erősítő gyógynövény alapú ételek készítése, vagy éppen a környezetkímélő háztartási fortélyok. A Homoktövis Oktatóközpont munkatársa, Kriskáné Gánóczy Anita annak is a felelőse, hogy a különféle kerületi rendezvényeken gyerekeknek-felnőtteknek szólóan környezetvédelmi jellegű programok is szerepeljenek. A felnőttek szemléletformáló tevékenysége egyrészt tehát ezeken a rendezvényeken, másrészt a családi programokon keresztül valósul meg az intézményben. Az oktatóközpont nagyon szoros kapcsolatban áll a Magyar Madártani Egyesülettel, amellyel együttműködésben hétköznap délutánonként vagy esténként (pl. „Fülemülék éjszakája”) rendszeresen szerveznek családi madarásztúrákat a kerületi Farkaserdőbe, illetve élőhely kezelési akciókat a Homoktövis Természetvédelmi Területre. Az oktatóközpont nevét a homoktövis hordaléksztyepp cserjéről kapta, amelynek ma már csak Újpesten, a Megyeri-híd pesti hídfőjénél található Homoktövis Természetvédelmi Területen élnek természetes populációi. Ennek a területnek a Magyar Madártani Egyesület elnöke a természetvédelmi őre, ezért az egyesület a vegetációs időszakon kívül, februárban, illetve novemberben rendszeresen szervez önkéntes élőhely kezelési természetvédelmi munkát, amelynek a Karinthy Frigyes Magyar — Angol Kéttannyelvű Általános Iskola diákjai, szüleik, illetve az iskola pedagógusai és vezetősége is rendszeresen nagy létszámban résztvevői szoktak lenni.

176

177

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A Wekerlei Kultúrház és Könyvtár „zöld” programjai a 2009-ben indított Zöld szombat programsorozatból nőttek ki, amely a Wekerlei Társaskör Egyesület Tracey Wheatley skót származású helyi önkéntes által alapított Zöld Hajtás Klubjának a kezdeményezésére alakult. Az elsősorban a környéken élő gyermekes családokat, környezettudatosan gondolkodó fiatalokat, középkorúakat és a környezetükre figyelő idős embereket megszólítani kívánó programsorozat havonta egyszer, egy szombaton különböző témakörökre építve többféle tevékenységet kínál a résztvevőknek a fenntarthatóság jegyében. Mindenekelőtt azonban fő célja, hogy lehetőséget, fórumot biztosítson arra, hogy megismerkedjenek egymással a kerület „zöld” életmódra fogékony lakosai, tehát a szemléletformálás mellett a programsorozatnak óriási közösségformáló ereje is van. A párbeszédből, az egymással való megismerkedés lehetősége nyomán kibontakozó ötletekből az évek során számos egyedi és innovatív helyi, alulról jövő kezdeményezés alakult. 2009-ben a Wekerlei Társaskör Egyesület a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár közreműködésével résztvevője volt a Klímabarát Települések Szövetsége Egyesület Nyílt Tér Hét elnevezésű, országos hatókörű programjának. Az éghajlatváltozással kapcsolatos gondolatok és a helyi szintű cselekvés lehetőségeinek a lakossággal való megismertetését célzó program során a Wekerlei Társaskör Egyesület a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár segítségével több iskolában és idősek otthonában szervezett környezetvédelemmel kapcsolatos filmvetítést, illetve őshonos gyümölcsfaültetést. Ugyanígy helyi kezdeményezésre jött létre az ablakszigetelési program is, amelynek keretében a kerületi lakosok ablakszigetelő gépet kölcsönözhettek a Wekerlei Kultúrház és Könyvtárban, ahol a Zöld szombatok keretében szakemberek vezetésével zajló tréningeken sajátíthatták el a nyílászáró szigeteléssel kapcsolatos tudnivalókat. Hasonló helyi kezdeményezés, közös munka eredményeképpen készült el 2012 nyarán egy napenergiát hasznosító gyümölcsaszaló gép is, amely jelenleg a kultúrház teraszán áll, és szintén kölcsönözhető lesz. Az intézmény 2010 májusában „Fogadj örökbe egy fát Kispesten!” címmel újabb nagy sikerű programot indított, amely korosztálytól függetlenül a XIX. kerületben élő lakosokat szólította meg. A program során a valóban minden korosztályt képviselő résztvevők – a másfél éves kisgyermektől kezdve a 86 éves nyugdíjasig – a kerület közterületein ültetett több mint háromezer facsemetét fogadhatták örökbe. Ez azt jelentette, hogy az örökbefogadóknak egy éven keresztül kellett gondozni a kiválasztott fát, tisztogatni és rendben tartani a fa környékét, emellett figyelemmel kísérni a fejlődésüket is, és negyedévente szabadon választott műfajban valamilyen műalkotást készíteni a fáról és elküldeni a kultúrháznak, például mese, vers, rajz, festmény, fotó formájában. Cserébe az intézmény az örökbefogadók nevével és a fák fajtájának megnevezésével ellátott fatáblákat helyezett el a gondozott facsemeték

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

mellett, amelyeket azóta is karban tartanak. Az év letelte után a résztvevők jutalomban részesültek, a beküldött műveket pedig zsűrizték, a legjobbakat díjazták. A kreatív alkotásokból az intézmény a program fő szponzorainak támogatásával (a XIX. kerületi Polgármesteri Hivatal és a Richter Gedeon Nyrt.) egy válogatást készített, amelyet az örökbefogadók listájával, a fafajták ismertetésével és a program rövid bemutatásával egy szemet gyönyörködtető színes kiadványban meg is jelentetett. A nagy érdeklődésre való tekintettel a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár a program lezárulása után továbbra is fogad örökbefogadókat, akiknek jelenleg gondozási feladatokat kell ellátniuk, nevüket pedig ugyanúgy a facsemeténél elhelyezett tábla jelzi. Egyedi innovációnak számít a Wekerle 2 keréken, 2 lábon című kiadvány is, amely 2011 szeptemberében a Wekerlei Társaskör Egyesület Zöld Hajtás Klubja, Építész Klubja és a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár közös munkájaként és anyagi bázisából valósult meg. A kiadvány, amely útikalauz, tanösvény és játékos feladatsor is egyben, családi, egyéni vagy csoportos kerékpártúrára, illetve gyalogtúrára invitál a Wekerletelepen. A körtúrának két kiindulópontja van, a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár, illetve a Wekerlei Társaskör Egyesület, itt vehető át a pár oldalas, képekkel és térképpel tarkított, újrahasznosított papírra készült kiadvány. Ennek segítségével a kerékpáros vagy gyalogos kedvű túrázó 18 megjelölt állomást járhat végig a Wekerletelepen, amelynek időtartama gyalogosan átlagosan kb. két óra, kerékpárral kb. 40 perc. Az egyes állomásokhoz a kiadványban többek között építészeti, helytörténeti, valamint a helyi növény-és madárvilágra vonatkozó érdekességek, feladatok, illetve kérdések kapcsolódnak, melyekre a helyes válaszok a kiindulópontokon ellenőrizhetőek. A túra tehát egyszerre valósít meg ismeretterjesztő célokat, formálja a résztvevők gondolkodását, és érzékenyíti őket a környezettudatos életmódra, mindezt élményszerűen, hiszen segítségével játékos formában fedezhetik fel a főváros eme különleges szegletét, adott esetben lakóhelyüket az érdeklődők. A kezdeményezés sikerét bizonyítja az is, hogy jelenleg a kiadványból fénymásolt példányok állnak rendelkezésre, megfelelő szponzori támogatás után várható az újranyomása, illetve a tervek szerint a további pontokon, kerékpáros egyesületeknél, turista irodáknál történő terjesztése, és az angol nyelvű fordítás kiadása is. ◆ Egészségnapokhoz kapcsolódóan A művelődési házaknak a családi programok mellett azonban önálló, kifejezetten a korosztálynak szóló programok keretében is lehetőségük van a felnőtt lakosság szemléletformálására. Jó kiindulópontot jelenthetnek ehhez a különféle egészségnapok, egészséges életmódhoz kapcsolódó klubok, amelyek számtalan témán (pl. egészséges táplálkozás, természetes gyógymódok, természetben rejlő rekreációs lehetőségek) keresztül kövezhetik ki a környezettudatos gondolkodáshoz vezető utat.

178

179

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

◆ Művészeti előadások formájában A Klebelsberg Kultúrkúria alapfilozófiájának fontos része, hogy a környezettudatos gondolkodást a kultúra részeként, a különböző művészeti ágakkal együttműködve közvetíti a látogatók felé. Ennek megfelelően az öko-design szemlélet az intézményben nem csak a Kincsestár kézműves műhelyben jelenik meg, hanem szélesebb korosztályok számára a legváltozatosabb módon performance-ok – például Fair Trade kávé-performance (Boleró Táncegyüttes–Eco-Design Team), öko-divatbemutatók (Fejér Tündérország gyermek divatbemutató: Újrahasznosított Mesék Társasága, EcoDesign Team divatbemutató), és öko-improvizációs estek (Zöldimpro: SZINDRA Alkotóműhely–Földessy Margit) formájában. Ezek a produkciók indirekten, művészi módon, esztétikai élményt nyújtva képesek hatni a látogatókra, így téve még hatékonyabbá az üzenetközvetítést. Ebben a szellemben az intézmény Reök Cecília szervezésével legújabb innovációjában arra vállalkozott, hogy önálló nagyrendezvény formájában 2012. november 11-től december 1-ig a Zöldág Nemzetközi Öko-Design Fesztivál keretében a művészet és a design egyetemes nyelvén keresztül próbálja meg felhívni a lakosság figyelmét a környezetvédelem feladataira és problémáira, a fenntarthatóság kérdéskörére, a személyes felelősségvállalás és a nemzetközi interdiszciplináris együttműködés fontosságára. Az intézmény életének eddigi legnagyobb „zöld” rendezvényén a természet szépségeinek megismertetése és a mindennapi életbe történő beillesztése, valamint a tudományos és innovációs eredmények bemutatása, a hétköznapi megoldások, lehetőségek keresése és ajánlása szintén fontos hangsúlyt kapott. Ennek megfelelően az igen széles társadalmi rétegeket – elsősorban a városi középosztály 5-55 éves tagjait – megcélzó fesztivál rendkívül sokszínű és interaktív programokkal várta közönségét. A látogatók nemzetközi kiállítók látványos, ötletes és innovatív alkotásai segítségével nagyszabású öko-design tárlaton nyerhettek bepillantást az aktuális ökodesign trendekbe, a legújabb környezettudatos tervezési folyamatok rejtelmeibe. Emellett látványos divatbemutató vonultatta fel számos kortárs külföldi és magyar divattervező újrahasznosított, illetve organikus alapanyagokból készült öko-tudatos kollekcióit. Az öko-design területén túl pedig a látogatók a legváltozatosabb formákban konferencia, workshopok, előadások, valamint kerekasztal-beszélgetések keretében ismerkedhettek többek között olyan témákkal is, mint a klímabarát építészet, a fenntartható közlekedés, a megújuló energiaforrások, a hulladékkezelés, az öko-falvak, a közösségi kertek, a méltányos kereskedelem, a biológiai sokféleség, az egészséges életmód, a környezettudatos életforma vagy az öko-centrikus innovációk. De táncbemutató, öko - bio- és fair trade termékbemutatók, kézműves foglalkozások, szórakoztató játékok is várták a közönséget.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

A magyarországi viszonylatban is egyedülálló rendezvénysorozat tehát egyszerre biztosította, hogy minden igényt kielégítően szórakoztató, művészeti és tudományos formában, egymással ötvöződve jelenjen meg iparművészet, képzőművészet, táncművészet, zeneművészet, tudomány, innováció, környezetvédelem és természetvédelem a programokban. Ezáltal a szemléletformálás mellett a területen működő magyar, külföldi és nemzetközi szervezetek, intézmények, feltalálók és öko-tudatos művészek számára is megjelenési lehetőséget biztosított, így támogatva egyúttal tevékenységüket és az interkulturális párbeszédet is. ◆ Ismeretterjesztő előadások Mindezek mellett persze a szemléletformálás direkt, célzott formában is lehet sikeres. Az angyalföldi József Attila Művelődési Központ több formában szólította meg az elmúlt évek során a kerület lakosságát. Nagy Gyula intézményi felelős gondozásában az Egyesület a Környezet-Egészségügyért civil szervezettel közösen megvalósított Noé Bárkája Klub diavetítésekkel, beszélgetésekkel tarkított ismeretterjesztő foglalkozásai a helyi lakosság részvételével (fiatalokkal, idősebbekkel egyaránt) több éven keresztül havonta egyszer boncolgatták a környezetvédelem aktuális kérdéseit, elsősorban a globális felmelegedéshez kapcsolódóan. Évente kétszer pedig Zöld Nap a Zöld Környezetünkért címmel környezetvédelmi napot is rendezett a ház, hogy a kerület, illetve a környék (Újpest, Óbuda) lakosainak különféle témákban szakértői előadásokkal (pl. Biokultúra Szövetség) nyújtsanak útmutatást a „zöld” élethez, illetve biztosítsanak fórumot egymás megismerésére és a témával kapcsolatos tapasztalataik, ismereteik kicserélésére. A Klebelsberg Kultúrkúria Zöldág programjaival szintén a felnőtt lakosságot igyekezett megcélozni, mégpedig viszonylag széles spektrumú tájékoztató, ismeretterjesztő előadássorozatok formájában. A kezdetben Laskovics Katalin, jelenleg pedig Reök Cecília intézményi felelősök gondozásában szervezett programsorozat kiindulópontját az a felismerés adta, hogy Pesthidegkút átlagnál magasabb életszínvonalon élő lakosságának az ökológiai lábnyoma is nagyobb az átlagosnál, ezért fontos, hogy a lakosság figyelmét az ezzel járó problémákra és a felelős magatartásra irányítsák. A kezdetben olyan elméleti alaptémákat feldolgozó előadásokat, mint az ökológiai lábnyom fogalma vagy a biodiverzitás, később hamarosan felváltották a gyakorlatias, praktikus ismeretek átadását szem előtt tartó előadások, amelyek például bemutatták, hogyan készíthető sörös dobozokból napkollektor, vagy milyen alternatív fűtési megoldásokkal csökkenthető a fűtésszámla, mivel ezek sokkal nagyobb érdeklődést váltottak ki, és sokkal több látogatót vonzottak. Mivel a művészeti központ frekventált kirándulóövezetek közelében található, kézenfekvő volt a lakossági természetjáró túrák szervezése is, amelyeket tematizálva kezdtek szervezni, például helytörténeti ismertetéssel egybekötött túra, gyógynö-

180

181

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

vény túra, vagy éppen a helyi közösségek vallásosságából kiindulva a közeli Pilis hegység szakrális helyeinek felkeresését és megismerését magában foglaló túra formájában, amelyek nagyon népszerűnek bizonyultak. A gyógynövény túrák sikerének nyomán például havi rendszerességgel ülésező Gyógynövény Klub alakult az intézményben. Ehhez hasonlóan két másik, a fenntarthatóság témájához köthető fórum is havonta ülésezik a Kultúrkúriában. Az egyik a Klímabarát fórum, amely azzal a céllal jött létre, hogy segítséget nyújtson azok számára, akik házuk korszerűsítésével energia megtakarításra törekszenek, de nem rendelkeznek kellő ismeretekkel és tájékozottsággal ezen a téren. Vagyis, az ismeretterjesztés mellett a Klímabarát fórum lehetőséget biztosít a közös gondolkodásra valós, konkrét problémák esetében, illetve műszaki és pályázati ügyekben biztosítja a tanácsadás lehetőségét is. A Kertbarát fórumokat szintén havonta a Budai Komposztmesterek a Környezetért Kft.-vel együttműködve szervezi az intézmény. Itt minden alkalommal meghívott előadó tart előadást a kerületben élő hobbikertészeknek olyan kertgondozási témákban, mint például a gombák termesztése, a rózsafélék ápolása vagy az örökzöldek gondozása. Az egészséges táplálkozás népszerűsítésére 2009 óta működik az intézményben a Biokultúra Szövetség szervezésében szombatonként megrendezésre kerülő bio-piac is, ahol a bio-termények, zöldségek, gyümölcsök mellett csírákat, húsokat, péksüteményeket, különféle gyógyhatású bio-készítményeket, lekvárokat, borokat és szörpöket vásárolhatnak a látogatók. Az Aranytíz Művelődési Központ 2011 tavaszán Magyarország első környezeti tanácsadó irodájával, az Ökoszolgálattal együttműködésben Hogyan vezessünk „öko-háztartást”? címmel figyelemreméltó és nagy sikerű programot indított a lakosság számára a környezettudatos és takarékos háztartásvezetés alapvető praktikáinak elsajátítására. A hét alkalomból álló gyakorlat-orientált program keretében a résztvevők lehetőséget kaptak arra, hogy ismert szakemberek segítségével megismerjék, milyen kihívásokkal szembesülhetnek a mindennapokban, és életmódjuk megváltoztatásával hogyan küzdhetik le ezeket számukra és a környezet számára is kedvező módon. A tréning formában zajló képzés alatt a résztvevők interaktív, figyelemfelkeltő, ismeretterjesztő előadások és gyakorlati foglalkozások során többek között környezetbarát tisztítószereket, természetes alapanyagú házi kozmetikumokat, bio-ételeket készíthettek, öko-termékekkel, természetes gyógymódokkal, energiatakarékossági és öko-szemléletű babázási praktikákkal ismerkedhettek meg. A tréninget akkora érdeklődés kísérte, hogy a rendelkezésre álló helyek már röviddel a meghirdetés után beteltek.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Ezek a programok mind azt mutatják, hogy hazánkban is van társadalmi bázisa az ökologikus életvitelnek, és a felnőtt lakosság egy része fogékony a környezettudatos gondolkodásra, még akkor is, ha sokszor inkább takarékossági szempontok, racionális hozzáállásuk vezérli őket az ilyen témájú programokon való részvételben. Ennek alapján a nekik szóló programok akkor lehetnek igazán eredményesek, és akkor tudják vonzani a látogatókat, ha nem a mindennapi élettől távol eső, tudományos formában szólítják meg őket, hanem olyan ismeretekhez juttatják, amelyek egyrészt számukra is érthetők, másrészt kézzelfoghatóak, a hétköznapokban is jól hasznosíthatóak. A módszertan szempontjából pedig a gyerekekhez hasonlóan a felnőtteknél is azok a programok a legkedveltebbek, amelyek során lehetőségük van az aktív részvételre, a személyes bevonódásra, arra, hogy maguk próbálhassanak ki bizonyos tevékenységeket, és így sajátítsanak el ismereteket, amelynek a művelődési házak különösen jó terepei.

Környezettudatosság a művelődési házak mindennapi működésében Az intézmények környezettudatos szemléletformáló tevékenysége csak akkor lehet hiteles és eredményes, ha a művelődési házak munkatársai maguk is felelősséget éreznek a környezet megóvása iránt, ez pedig lehetőleg az intézmény mint szervezet mindennapi működésében is tükröződik, láthatóan megjelenik. Ma már egyre több művelődési házban szelektíven, külön konténerekben gyűjtik az egyes hulladékfajtákat, törekszenek az újrafelhasználásra (pl. papírok mindkét oldalának használatára, az arra alkalmas hulladékok kézműves szakkörökön való felhasználására), illetve a tartós használatú termékek vásárlására (pl. környezetbarát termékek, újratölthető elemek). Az is megfigyelhető, hogy az energiahatékonyság szempontjait figyelembe véve egyre több művelődési házban cserélik le a hagyományos izzókat energiatakarékos izzókra, illetve figyelnek oda arra, hogy korlátozottabban használják az irodai gépeket, pl. a nyomtókat. Az intézmények udvaraiban egyre szaporodó kerékpártárolók pedig a környezetbarát közlekedési formák használatának általánossá tételére nevelnek. Mindezek mellett pedig egyre több olyan egyéni megoldással is találkozhatunk, amelyekkel az intézmények a mindennapi szervezeti működés fenntarthatóvá tételében járnak elöl innovatív jó példával. A Budapesti Művelődési Központ egész szemléletében, arculatában kiemelt prioritásként jelenik meg a fenntarthatóság. A társadalmi felelősségvállalás jegyében a ház vállalta, hogy működését a fenntarthatóság szempontjainak figyelembe vételével szervezi újjá és racionalizálja. A munka megkezdésének alapjául az uniós pályázatok fenntarhatósági követelményrendszere szolgált, mely célkitűzések

182

183

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

eredményeképpen a ház 2010-ben elkészítette és honlapján publikálta Környezeti fenntarthatósági tervét. A kidolgozás első lépéseként a vezetőség és a dolgozók partneri együttműködésben, házon belüli kiscsoportos műhelybeszélgetések keretében vizsgálták meg az intézmény üzemeltetési gyakorlatait és munkafolyamatait; kiemelve, hogy anyag- és energiafelhasználás tekintetében mely pontokon pazarló és mely pontokon jól működő az intézmény, valamint, hogy milyen változtatások szükségesek a környezetkímélőbb szervezeti és irodai működés eléréséhez. Az így megszületett fenntarthatósági terv az intézmény munkafolyamataiban érvényesíthető, valamint a ház tevékenységi körébe illeszthető jó gyakorlatokat, a környezetet kevésbé terhelő megoldásokat, változtatásokat, apróbb és nagyobb lépéseket, közösségi tevékenységeket tartalmazza, amely az intézmény honlapján mindenki számára hozzáférhető. 2011 áprilisában Budapest XIII. kerületében, Újlipótvárosban a kerületrész kulturális és szabadidős igényeinek kielégítésére önkormányzati beruházásként alakult meg hazánk jelenleg egyik legmodernebb művelődési központja, a Radnóti Miklós Művelődési Központ (RaM). A közel tízezer négyzetméternyi alapterületű intézménykomplexum tervezésére 2008-ban írtak ki pályázatot, amelynek nyertes terve a fenntarthatóság szempontjaival összhangban álmodta meg a létesítményt. A természetközeliség már az épületkomplexum alakjában is megjelenik, formája ugyanis egy virágot stilizál: középen egy felülről nyitott növény beültetéses átrium jellegű építmény, a „bibe” található egy aula-kerengővel körbevéve, amelyből négy „szirom”, azaz négy épületszárny nyílik. A „szirmok” külön-külön, más és más szolgáltatásokkal várják a látogatókat. A „tavaszi sziromban” rekreációs – kiállító és üzemeltetési egységek, míg a „nyári sziromban” az Őszikék Nyugdíjas Klub és a Szabó Ervin Könyvtár tagkönyvtára található. Az „őszi szirom” a RaMpart Étteremnek, a „téli szirom” pedig az intézmény multifunkcionális színház- és rendezvénytermének, a RaM Colosseumnak biztosít helyet. Ezzel az elosztással az épület lehetőséget ad a funkcionalitások szétválasztására, ugyanakkor biztosítja az egy térből való átjárhatóságot is. Az építmény tervezésénél fontos szempont volt a meglévő növényzet maximális megtartására, valamint a feltétlenül szükséges növényzet eltávolítása után a viszszapótlásra való törekvés. Ennek megfelelően a zöldfelületek megtartására az építményt körülvevő nyilvános díszkertet létesítettek, és az építmény „szirmaiból” 3 egység tetején a négy évszakra jellemző növény-beültetéses zöldtető található. Az épület tervezésénél alapszempont volt a környezetbarát üzemeltetés is, amely egyúttal a fenntarthatóságot is biztosítja. Az épületnek nincs fosszilis tüzelőanyag felhasználása, égéstermék kibocsátással nem károsítja a környezetét. Az épületegyüttes használati melegvíz termelése távhővel, a fűtés részben távhővel, valamint

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

megújuló energia felhasználásként ún. VRV rendszerrel történik, amely egyúttal ellátja az építmény hűtését is, és amelyet a legoptimálisabb komfortérzet és energiafelhasználási hatékonyság érdekében számítógépes vezérlés szabályoz. Egyedülálló innovációnak tekinthető a MOM Kulturális Központ 2011 óta szennyvíz-hő hasznosításával működő hűtési-fűtési rendszere is, mely technológia ipari méretekben mostanában kezd csak hazánkban elterjedni. Mivel ehhez a technológiához nem elegendő az adott intézmény saját szennyvize, a Hegyvidéki Önkormányzat MOM –Gesztenyéskert Kulturális, Sport és Szabadidőnegyed Funkcióbővítő Fejlesztése elnevezésű beruházásában a Jagelló úti kommunális főgyűjtőhöz történő csatlakozással biztosították a működéshez szükséges hátteret. Az így kialakított rendszer a rendelkezésre álló állandó 15 Celsius fokos szennyvizet hőforrásként kezeli, amely a gépészeti rendszerek segítségével iszapra és megszűrt, kezelt szennyvízre válik szét. Az iszap visszajut a főgyűjtő csatornába, a kezelt szennyvíz pedig egy hőcserélős tárlómedencébe kerül, ahol reakcióba lép a hőszivattyúkban lévő keringtetett tiszta vízzel. A hőszivattyúk a nyersvizet fűtik vagy hűtik, üzemállapottól függően. Az ilyen alapelven működő rendszer előnye, hogy működtetésével nem csak a környezet profitál – a működés közben nincs szén-dioxid kibocsátás, szennyvízkezelés történik –, hanem az intézmény is, hiszen a rendszer elektromos áramból is keveset fogyaszt, és a megfelelő karbantartás mellett a hagyományos fűtési módozatokhoz képest hosszabb élettartamú, működtetése pedig hosszútávon gazdaságosabb, kiszámíthatóbb, mint egy gáz alapú rendszer fűtésszámlája.

Szempontok a környezettudatos szemléletformálás művelődési házak gyakorlatában történő terjedésének elősegítésére Az itt bemutatott intézményi példák azt mutatják, hogy ha a környezettudatos szemléletformálás egyelőre nem is tartozik a művelődési házak bevett gyakorlatához, az ilyen irányú törekvések már több intézményben megjelentek, és talán terjedőben vannak. Az, hogy valóban mind több intézmény nyisson ilyen irányban, nem csak misszió, nem csak társadalmi felelősségvállalás kérdése, hanem fontos a művelődési házak saját érdekei szempontjából is. Manapság, mikor kulturális igényeik kielégítéséhez egyre többen választják a szakosodott kulturális intézményeket, a művelődési házak számára nagyon fontos, hogy a látogatók számára érdekesek és korszerűek tudjanak maradni. Ehhez az is kell, hogy lépést tudjanak tartani az adott kor újonnan felmerülő változásaival, jelenségeivel, és reagálni tudjanak az ezek nyomán megjelenő kihívásokra. A fenntarthatóság és környezettudatosság korunkban egy ilyen új kulturális területnek számít. Az előzőekben ismertetett intézményi innová-

184

185

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

ciók bizonyítják, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos értékek – legyen szó akár tradicionális, akár kortárs művelődési tevékenységekről – igen sokféle összefüggésben és változatos formában jelenhetnek meg és kerülhetnek közvetítésre ebben az intézményformában is. Annak elősegítésére, hogy a ma még innovatívnak számító kezdeményezések a művelődési házak gyakorlatában is tendenciává váljanak, tanulmányunk záró részében azok a szempontok kerülnek összegzésre, amelyek támpontként szolgálhatnak ahhoz, hogy milyen irányban érdemes elmozdulnia azoknak az intézményeknek, amelyek maguk is a „zöld” szemlélet közvetítésére vállalkoznak. ◆ Nyitottság, elhivatottság Annak, hogy a környezettudatos szemléletformálást célul kitűző rendezvények kapjanak helyet egy művelődési ház programkínálatban, előfeltétele az intézményvezetők nyitottsága a téma iránt. Ez azt jelenti, hogy a környezettudatos szemléletformálást közművelődési feladatnak is kell tekinteni, amely összeegyeztethető az adott művelődési ház választott profiljával. Azokra az intézményekre, amelyekben a bemutatott példaértékű kezdeményezések elindultak, jellemző a kultúra fogalmának tág értelmezése, amelybe nemcsak a tudományos, művészeti élet jelenségei tartoznak bele, hanem a hétköznapi, mindennapi kultúránk is (pl. hogyan élünk, étkezünk, lakunk). Az ilyen felfogásban a környezettudatosság értékként, a környezettudatos szemléletformálás pedig értékközvetítő tevékenységként jelenik meg, amelynek egy művelődési ház kínálatában is helye van. Emellett természetesen elengedhetetlenül fontos a munkatársak elhivatottsága is a téma irányában. A bemutatott intézményi kezdeményezések jól szemléltetik, hogy a közoktatási intézmények és civil szervezetek mellett a művelődési házak is hatékony színterei lehetnek a környezettudatos szemléletformálásnak. Az ehhez szükséges művelődésszervezői munka mindenekelőtt lelkesedés, elkötelezettség, kreativitás és tájékozottság kérdése. ◆ Inspiráció, ismeret- és szakmai-módszertani kompetenciák szerzése A tájékozódásra, ismeretszerzésre ma már számtalan lehetőség áll rendelkezésre. Az önképzésnek ma is forrásai lehetnek az évtizedek óta megjelenő hazai és nemzetközi természettudományos és környezeti nevelési témájú folyóiratok, magazinok, illetve a civil szervezetek gondozásában megjelenő kiadványok (pl. Süni, Vadon, Természetbúvár, Madártávlat, National Geographic Kids magazinok). A legtöbb „zöld” civil szervezet, sőt, az elmúlt évtizedekben a nagyobb energiaszolgáltató cégek is egyre inkább hangsúlyt fektetnek a környezeti nevelésre, és számos ingyenesen megrendelhető kiadványt, oktatócsomagot kínálnak különböző témákban, amelyek szintén a tájékozódás, inspiráció eszközeiként szolgálhatnak. Az internet adta lehetőségeket kihasználva e szervezetek zöme rendszeresen szerkeszt

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

elektronikus hírlevelet is, amelyekre a regisztráció általában nyitott és ingyenes. Az ilyen hírlevelekre történő feliratkozás nagy előnye, hogy folyamatosan tájékoztatnak a környezetvédelem, a fenntarthatóság, a környezeti nevelés aktuális híreiről, újdonságairól, valamint tartalmaznak aktuális konferenciákra, fórumokra, továbbképzésekre szóló felhívásokat is (pl. Hulladék Munkaszövetség, Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Öko-Iskola Hálózat szervezésében), amelyek a művelődési házak dolgozói számára is hasznos tanulási lehetőséget jelenthetnek. Nagyon fontosak azok az alkalmak is, amelyek a művelődési házaknak lehetőséget biztosítanak arra, hogy szakmán belül találkozzanak, kicseréljék tapasztalataikat, kapcsolatokat építsenek, és megismerjék egymás már bevált, jól működő gyakorlatait a környezettudatos szemléletformálás terén. A Budapesti Művelődési Központ a főváros közművelődési szakmai tanácsadó és szolgáltató intézményeként kiemelt figyelmet fordít a szakma ilyen irányú aktivitásának támogatására. Az elmúlt évtized folyamán az intézmény több alkalommal szervezett fórumot a művelődési házak számára, amelyek a szakma környezettudatos szemléletformáláshoz való kapcsolódási pontjait, a környezeti nevelés közművelődésben is alkalmazható módszereit ismertették, illetve a fővárosi művelődési házakban már futó projektekből, inspiráló erejű programokból adtak ízelítőt (Közművelődés és környezetvédelem 2001, Közművelődés mai színterei II. 2002, Zöldülő – környezettudatos szemlélet a közművelődésben, „Zöldház-nézőben” – Környezettudatosabb működés és mintaadó öko-programok a közművelődési intézményekben 2011). Az intézmény 2002-ben megjelentetett Zöld Könyv – Budapest természeti környezete mint közművelődési színtér című kiadványa4 nyomtatott formában mutatta be Budapest és környékének természeti értékeit, és foglalta össze a programszervezők számára segédanyagként a közművelődési és oktatási színtérként kihasználható helyszíneket. Hasonló tematikával 2003-ban az intézmény akkreditált képzést is indított – Rekreáció – A közvetlen természeti környezet mint közművelődési színtér címmel. A művelődési központ tematikus webfelületeinek sorában különleges értéket és egyedi tartalmat képvisel az eFesztivál-díjas Kirandul.hu oldal, amely a főváros akadálymentes zöld felületeinek térképes, fényképes ismertetőjét, elérhetőségeit gyűjti egybe, s számos természetvédelmi, természetjáró s esélyegyenlőségi tematikájú hírt közöl. A portál jelenleg Magyarországon egyedülálló módon foglalkozik a fogyatékossággal élő emberek környezetkultúrához való hozzáférésének segítésével: az oldalon megtalálhatók mindazok az információk, melyek a fogyatékossággal élők, a kisgyerekes családok és az idősek számára is megkönnyítik a zöldközelbe jutás megszervezését. A BMK intézményi honlapjának Zöld Ház menüpontja alatt a 4

Módszertári füzetek/különszám. Szerk. Szabóné Susa Ágnes, kiadó: BMK, 2002

186

187

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Budapesti Művelődési Központ, a Kaleidoskop.hu webmagazin interjú sorozataiban („Zöldház-nézőben” 2010., „Kívül tágasabb” 2012.) pedig más művelődési házak és civil szervezetek környezettudatos szemléletformálás terén folyó jó gyakorlatai is megtekinthetők. ◆ Finanszírozás biztosítása A környezeti nevelési feladatok megvalósításához, különösen, ha nagyobb rendezvényekről van szó, a művelődési házak szűkös anyagi lehetőségei nem mindig elegendőek. Fontos tehát azoknak a lehetőségeknek a kihasználása, amelyek ezek finanszírozását támogathatják. Az egyik ilyen megoldás a szponzoráció, amely révén az intézmények nem feltétlenül pénzbeli támogatáshoz juthatnak, azonban lehetőségük nyílhat többek között például a szemléletformáló programokhoz kapcsolódó eszközbeszerzések, infrastrukturális fejlesztések megvalósítására. A különböző pályázatok útján nyerhető források szintén alapot teremthetnek a környezettudatos szemléletformáló programok létrehozásához, illetve emelhetik a megvalósítás színvonalát, színesíthetik az intézmények lehetőségeit. Az elmúlt években az állami szerveket tekintve az Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, helyi szinten a Fővárosi Önkormányzat, valamint a helyi önkormányzatok, az esetlegesen általuk létrehozott és működtetett környezetvédelmi és/vagy oktatási alapok és egyes közalapítványok pályázatai kínáltak forrásokat a környezeti nevelés célok megvalósításához. Ide tartoznak a Nemzeti Kulturális Alapprogram Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Szakmai Kollégiumának pályázatai is, ezek azonban általában jellemzően az ismeretterjesztő, a környezetkultúrát fejlesztő nyomtatott és elektronikus kiadványok megjelentetésére szóltak. A 2007-2013-as időszakra az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló hazai fejlesztések körét az Új Magyarország Fejlesztési Terv tartalmazza, amelyben a környezetvédelem forrásai a Környezetvédelem és Energia Operatív Programban (KEOP) találhatók. E programban az elmúlt években többször kerültek meghirdetésre a fenntartható életmódot és az ehhez kapcsolódó viselkedésmintákat ösztönző kampányok, valamint az erdei iskola és óvoda hálózat infrastrukturális tevékenységét támogató pályázatok. A munkaerő-kínálat növelését és fejlesztését célzó Társadalmi Megújulás Operatív Programban (TÁMOP) a megvalósuló fejlesztések tervezése, megvalósítása, nyomon követése és értékelése során is kiemelt prioritásként jelennek meg a fenntarthatóság szempontjai. A TÁMOP pályázatok mellékletében megtalálhatóak azok az elvárások, amelyek a fenntartható megvalósítás kapcsán vállalhatók, és amelyek az elbírálásnál is latba esnek.

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

Sajnos azonban a pályázás tekintetében a művelődési házaknak nincs könnyű dolguk. A hazai környezeti nevelési témájú pályázatok nagy hányada elsősorban közoktatási intézményeknek (adott esetben óvodáknak, felsőoktatási intézményeknek), civil szervezeteknek szól. Az uniós pályázatok kidolgozása pedig nagy volumenük miatt megfelelő szaktudást, nem kevés időt és energiát, valamint jelentős önrészt igényel, amelyhez a művelődési házak – különösen a kis intézmények – általában nem rendelkeznek kellő kapacitással és forrással. A helyi civil szervezetekkel és a környezettudatos gondolkodásra fogékony civil lakosokkal, aktivistákkal való együttműködés azonban egyebek mellett a forrásproblémákra is jó megoldást kínál. ◆ Civil szervezetekkel, helyi civil személyekkel történő együttműködés A civil szervezetekkel való együttműködés számos olyan megoldást tud nyújtani a művelődési házak számára, amelyekkel pénzügyi ráfordítás nélkül (vagy minimális ráfordítással) valósíthatnak meg környezettudatos szemléletformáló programokat. Az együttműködések irányulhatnak közös pályázati részvételre, amelyben a művelődési házak adott esetben támaszkodhatnak egyrészt a „zöld” civil szervezetek és magánszemélyek pályázatírás és megvalósítás terén szerzett tapasztalataira, másrészt az együttműködés lehetővé teheti a témában kiírt olyan pályázati támogatásokhoz való hozzáférést is, amelyekhez a művelődési házak önállóan nem, vagy nem biztos, hogy hozzájutnának. Az abból eredő nehézségek áthidalásában, hogy a környezettudatos szemléletet közvetítő programok szervezése terén a legtöbb művelődési ház nem rendelkezik hagyományokkal, a környezeti nevelési feladatokat (is) felvállaló társadalmi szervezetekkel történő együttműködések óriási segítséget jelenthetnek. A civil szervezetek rendelkeznek ugyanis a témában releváns, friss ismeretekkel, gyakorlattal, tudással és rálátással, amelyre a környezettudatos szemléletformálásban kevésbé tapasztalt művelődési házaknak szakmai, módszertani szempontból szüksége lehet. Sokszor nem rendelkeznek viszont olyan keretfeltételekkel (pl. helyszín), amelyek segítségével ezeket hatékonyan átadhatják a társadalomnak, és amelyeket viszont a művelődési házak tudnak nyújtani. A kooperáció tehát mindkét fél számára előnyös. ◆ A helyi közösségekre építés A fenntarthatóság megvalósításának záloga az, hogy az egyének és a közösségek elhiggyék, a változás kulcsa elsősorban saját kezükben van, az igazi áttörést ők maguk, az alulról jövő kezdeményezések jelenthetik. Ehhez az szükséges, hogy egyéni és közösségi szinten is gyakorolják a fenntartható életmód mintáit, amelyet – mint a bemutatott példák mutatják – a művelődési házak is támogathatnak. Az eredményes szemléletformáláshoz ezért nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a „zöld” programok is elsősorban a közösségi találkozás színhelyei. Az ilyen alkalmak

188

189

KÖZMŰVELŐDÉSI INNOVÁCIÓK

lehetőséget adnak arra, hogy a téma irányában elkötelezett, hasonló érdeklődésű és gondolkodású helyi lakosok találkozzanak, megismerjék egymást, ami építi, formálja a közösséget. Az így életre hívott közösségi gondolkodás pedig előbb-utóbb kijelöli azokat a témákat, irányokat is, amelyek az adott közösségeket érdeklik, amelyekre fogékonyak, érzékenyek, és amelyek aktív cselekvésekre is indíthatják őket. A budapesti Wekerle-telepen megvalósuló kezdeményezések hazánkban jelenleg e helyi átalakulás egyik legígéretesebb példáiként bizonyítják az alulról jövő kezdeményezések sikerét az új gazdasági-környezeti helyzethez történő alkalmazkodásban. A Wekerlei Társaskör Egyesület, annak Zöld Hajtás Klubja és a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár folyamatos, szoros együttműködése nyomán mára a Wekerletelep az Átalakuló Városok mozgalom tagjává vált. Az Angliából indult, mára közel 900 hivatalos kezdeményezést, és ennél is több, nem hivatalos, de regisztrált csoportot számláló mozgalom a klímaváltozás, a gazdasági válság és az energiaszűkösség kihívásaival történő megküzdés lehetőségeit a helyi közösségekben látja, és ennek megfelelően a helyi együttműködések kialakítását, erősítését célozza. Az elmúlt években, ebben a szellemben számtalan akció született a Wekerle-telepen: a civil összefogásban különféle kezdeményezésekkel ösztönzik a helyi élelmiszerek fogyasztását, a bio és konyhakert kultúra népszerűsítésére Wekerlei Kertbarát Kör alakult, amely rendszeresen szervez palánta csereberéket, működtet vetőmagbankot, de a helyi lakosoknak lehetősége van a Nyitott Kerttől biozöldség egységdobozokat is rendelni. A helyi gazdaságot bolhapiacok, kézműves vásárok, börzék (sportszerek, hangtechnikai eszközök, babaruhák stb.) szervezésével erősítik, a helyi építészekkel együttműködésben törekszenek az energiatudatos házfelújítás népszerűsítésére, biciklitúrákat szerveznek, több éve működik a kézimunkázást kedvelők Kör-Kötő-Kör Klubja, valamint rendszeresen szerveznek családi és egyéb programokat is. Ennek nyomán alakult ki az a lakóhelyét szerető, érte felelősséget érző és tenni akaró összetartó közösség, amelynek ténykedései mentén egy önállóbb, a kihívásoknak ellenállóbb település bontakozik ki, és amely irányt mutathat azoknak, akik a fenntarthatóság megvalósításához vezető útra kívánnak lépni. Speciális közművelődési intézmények lévén a művelődési házak, központok a környezetükért felelősséget érző és ennek megfelelően cselekvő emberek kiművelésével fontos szerepet játszhatnak tehát a fenntarthatósági folyamatok hazai megvalósításában. Ezért a környezettudatos szemléletformáló tevékenység terjedése, fejlesztése a gyakorlatukban olyan kívánatos tendencia, amely a jelen és a jövő generációk közös érdekét szolgálja.

különféle modellértékű kezdeményezések

Szabó Judit Nikolett

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

Szokatlan közművelődési intézmény: a Csokonai Művelődési Központ A Csokonai Művelődési Központ üde színfoltja a fővárosi közművelődési intézményhálózatnak: aki ide belép, azonnal érzi, hogy ez a kultúrház „kicsit más, mint a többi”. A híresen lokálpatrióta XV. kerület zöldövezetében a lakóházak közé belesimuló művelődési ház egy öt telephellyel rendelkező (Csokonai Művelődési Központ, Kozák téri közösségi ház, Rákospalotai Múzeum, Pestújhelyi Közösségi Ház, Újpalotai Szabadidő-Központ) intézmény központja, egyfajta helyi agoraként üzemel. A lakosok és civilek nemcsak részvevői, hanem alakítói és haszonélvezői is a programoknak. Így történhetett például – a közelmúlt fejleményei közül szemezgetve, hogy a számítógép használatát tanulgató nyugdíjasok rendszeresen összejáró és programokat szervező kisközösséggé értek, a gyermekeknek szóló számítógépes klubfoglalkozások egykori kiskamaszai az intézmény mentorálásával indítanak közös vállalkozást, a ház által szervezett és lebonyolított rövidfilm-pályázat presztízs értékkel bír filmes körökben, de innen indult el az intézmény esélyegyenlőségi projektjeinek1 komoly partnere, a kerületi családsegítőben működő MUFTI – Munkanélküli Fiatalok Tanácsadó Irodája – is. A ház példás technikai felszereltséggel és infrastruktúrával bír: többek között akár okostelefonon is követhető térfigyelő rendszerrel, korszerű számítógép-parkkal, mozgáskorlátozott-szállító lifttel és nívós, kölcsönözhető rendezvénytechnikai estközökkel. Ezek üzemeltetését komoly szakembergárda végzi: a telephelyek által foglalkoztatott 45 munkavállalóból 12 a közművelődési szakmai alkalmazott, a többiek – a kerület bármely rendezvényére mobilizálható – technikusok, adminisztrátorok, segédmunkások. Segíti az innovációkat az a tény is, hogy a rendszerváltáskor – amikor lehetőség kínálkozott rá – sem bontották meg az intézmény-együttest, vagyis az öt telephely egységét. Az egymással kompatibilis berendezés és technika gazdaságos és hatékony működést és szervezést tesz lehetővé. Egyedülálló módon az intézménynek egy nyomdája is van, melyben saját propagandaanyagai gyártásán kívül külső megrendeléseket is teljesít. Az első, kisméretű nyomda1 Lásd a kiadvány Esélyteremtő programok a közművelődési intézményekben című fejezetét.

190

191

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

gépet még az Úttörőháztól örökölték meg 1982-ben. A népművelők ekkor elkezdték elsajátítani a nyomdai ismereteket és a nyomdászati szakmát, s ennek köszönhetően a nyolcvanas évek végére, kilencvenes évek elejére már komoly anyagokat tudott előállítani ez a részleg. „Most már két komolyabb gépünk van, és nyomdász, kiadványtervező, valamint grafikus is dolgozik ezen a részlegen. Négy éve vásároltunk egy eredeti heidelbergi nyomdagépet! Ez olyan, mint órák közt a svájci, tökéletesen pontos. Nem nagy a kapacitása, de ami a minőséget illeti, utolérhetetlen. Korábban külső megrendeléseket is felvettünk, ez most már nem olyan hangsúlyos, hiszen óriási a konkurencia. Az ebből származó bevételt saját anyagainkra forgatjuk vissza.” – részletezi Tóth Lajos igazgató, akitől egyébként nem áll távol a nyomdák világa, hiszen a Kossuth Nyomda Ifjúsági klubját vezette népművelőként. Az intézmény belső tere inkább hasonlít lakókörnyezetre, mint munkahelyre: a fogadóteret akvárium, kanapé, fotel, falon függő festmények, asztalka teszi otthonossá. Az udvaron imponáló nagyságú dísznövények és citrusfélék között bóklászhat a látogató, a kert végében pedig egy tavacska csillog. A zöld udvar igazi szenzációjaként egy bébi mamutfenyő is terpeszkedik a kertben. A féltettebb növénykülönlegességek előtt mindössze csak egy tábla kéri a látogatót, hogy ne rongálja a zöld környezetet – a megelőlegezett bizalom pedig működik: eddig senkinek sem jutott eszébe éretlen gyümölcsöt leszakítani a citromfáról, vagy gallyat törni a kis mamutfenyőről. „Miért tépázná meg a látogató a növényeket? Tudja, hogy neki nőnek.” – magyarázza Tóth Lajos. A hívogató, meghitt enteriőr itt nem egyszerűen szerencsés adottság vagy jó ízlés kérdése, hanem a közönségkapcsolati stratégia szerves része. A belső tereket tudatosan alakították ki úgy, hogy a látogató otthonosan mozogjon benne; amit ugyanis kicsit is a magáénak érez, arra vigyázni fog. Az „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” elve alapján az emberközeli, komfortos berendezés azt az üzenetet hordozza, hogy itt megbecsülik és tisztelik a látogatót, amit ő ösztönösen is viszonozni fog. Talán ennek a mentalitásnak is köszönhető, hogy az intézmény teljes kihasználtsággal, szinte üresjáratok nélkül működik, a házban folyamatosak a programok: 2011-ben 80 millió forint bevételt produkáltak, és ezzel a főváros legnagyobb teljesítményű intézményei közé tartoznak. Sikerét azonban nem annyira tárgyi feltételeinek és berendezésének, hanem elsősorban annak tudja be a művelődési központ, hogy van bátorsága elkalandozni a közművelődés ösvényeiről, és mindenben a nyitottság és rugalmasság elvét igyekszik érvényesíteni. Az úttörő hajlam az intézményben hagyomány: korábban a számítógépes képzések területén számított újítónak – a budapesti intézményrendszer tagjai között a

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

legkorábban, már a ’80-as évek elején rendszeresen indultak számítógépes oktatások, segítve a részvevők sikeres elhelyezkedését a kiépülőben lévő információalapú társadalomban. A korszerű számítástechnikai képzések szervezése napjainkban is egyfajta „húzóágazat” a művelődési központ programkínálatában. A filmgyártás és a produceri szerep felvállalása szintén nem tartozik a megszokott közművelődési tevékenységformák közé: a Csokonai Művelődési Központ azonban a magyar filmszakmában is jelen van a maga módján. A filmkészítésnek a Csokonaiban komoly hagyományai vannak: játékos formában az 1980-as évek vége óta jelen van programkínálatban. Gyerekekkel, diákokkal forgattak játékfilmet videóra, majd az igények növekedésével komoly művészeket (Eperjes Károly, Bezerédi Zoltán) is bevontak a munkába. A filmezés hatására több gyerekszereplő lett filmes szakember, rendező vagy színész. 2010-ben rendezték meg az első Rákospalotai Mozi – Rövidfilm szemlét (RöFi-t – Rákospalotai Rövidfilmszemle) abból a meglátásból kiindulva, hogy a műfaj méltatlanul alul van finanszírozva, és a neki szánt fórumokat is érdemes bővíteni; a szemle fiatal kora ellenére is közismert és presztízs-értékkel bír a szakmában. Az intézmény 2011-ben önkormányzati támogatással kiírt egy forgatókönyv-pályázatot, majd egy évre rá a következőt. Ennek értelmében két forgatókönyv megvalósulását támogatta a XV. Kerületi Önkormányzat, összesen 2 millió forinttal. Az elkészült, támogatott filmek között szerepel többek között Szirmai Márton Legenda című rövidfilmje, vagy a 180/100 című rövidfilm, Lőrincz Nándor és Nagy Bálint rendezésében. Nem vesszük szentírásnak, hogy a művelődési ház programjainak a művelődési házban kellene folyniuk – állítja Polyák Edit művelődésszervező. Lehetőségünk szerint bátran terjeszkedünk az épületen túlra, akár szokatlan helyszínekre: a Miénk a játszótér! program például az önkormányzat közösségi köztérfenntartó kezdeményezésének – a Miénk itt a tér! projektnek – a kistestvére. A játszótereket gondozó közösségeket pályázat útján választottuk ki: feltétele volt a pályázatnak, hogy önkéntes munkát vállaljanak a kialakított vagy felújított játszótér fenntartásában – maguk nyitják-zárják, takarítják, tartják karban. A folyamatot mi koordináljuk és rendszeres időközönként családi programokat is viszünk oda, így már a negyedik születik a kerületben. 2012-ben nagy sikere volt nyári Tér-zenénknek, amikor (kis túlzással) a műélvezetért szinte csak ki kell menni a ház elé a lakóknak.2 A Beller utca és a Dobó utca sarkán a népzenei műsor mellett a ház falára vetítettük a Rákospalota legen2

Az utcákon, tereken megvalósított programoknak nagy hagyománya van Újpalotán. A 70-es években - a lakótelepi hiányos infrastruktúrát pótolandó - innen indultak az utcára szervezett közművelődési események, melyek a városi közösségfejlesztés első megnyilvánulásai voltak. (Szakmatükör 3. Közösségfejlesztés Újpalotán. BMK. 2002.) A 80-as években is számos terekre, lakóházi helyiségekbe, ún. lakóklubokba kitelepült közösségi megmozdulás jellemezte az intézmény tevékenységét, ( Szakmatükör 4. Kelemen Árpád: Gyere be a mi utcánkba, BMK 2005.).

192

Budapest - ismereteink szerint - első civil szervezete, mely a szocializmus időszakában alakult, itt jött létre; Az Újpalotaiak Baráti Köre egyesület a lakóklub mozgalomnak közvetlen következményeként , helyi városvédő egyesületnek indult 1983 tavaszán. Első lépéseit viharos reakciók kísérték az akkori hatalom részéről, melyről A közművelődés Házai Budapesten 3. kötetében A Csokonai. A nép/ és közművelődés intézménytörténete a XV. kerületben címmel Buza Péter írásában olvashatunk. Kiadó: BMK, 2005.

193

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

dás gyermekorvosáról, Vass Laci doktor bácsiról és Kun Zsuzsa balettművészről készült portréfilmeket. Sikerült véghezvinni egy érdekes kezdeményezést is a kerület jobb megismerése érdekében: régi épületekre olyan emléktáblákat helyeztünk fel, melyeken az épület eredeti állapotát megörökítő képen kívül feltüntetünk egy QR kódot is – meséli Polyák Edit. Az okostelefonnal leolvasva ezt a kódot az érdeklődő egy honlapra jut, ahol az adott épületről és történetéről számos érdekes információt olvashat. 2012. július 1-től a Csokonai Művelődési Központhoz csatolták a Pedagógiai Könyvtárat is, mely komoly fejlesztések letéteményese: Közművelődési Dokumentumtár és Információs Központ lesz belőle, melynek célja, hogy naprakész tudást kínáljon civil szervezeteknek. Nem annyira könyvtár, mint tudásbázis szerepet szánnak neki – kialakításánál az agóra-jelleg elérését tartják szem előtt. A XV. kerületben igen erős a civil érdekérvényesítés,3 számos civil kezdeményezés formálja a kerület kulturális és társadalmi életét, valamint köztereit is – ahogy azt a XV. Kerületi Önkormányzat, Miénk a tér! című, közösségek által gondozott közterek kialakítását célzó program sikere is mutatja. Ezeknek a civil kezdeményezéseknek és programoknak adna hátteret, tudásbázist, kiindulási pontot a közösségfejlesztés és az önkéntesség magyar és nemzetközi jó gyakorlatait, szakkönyveket, folyóiratokat, elektronikus információhordozókat gyűjtő és rendszerező módszertár. A Közművelődési Dokumentumtár és Információs Központ égisze alatt szakmai fórumokat, beszélgetéseket is rendeznének a témában.

Benedek Ágnes

Kertvárosi Időutazások – autóbuszos városnézések egy peremkerületben Valószínűleg egyedülálló kezdeményezés a Kertvárosi Időutazás, mely – így, nagy kezdőbetűkkel írva – hamar márkanévvé vált a főváros XVI. kerületében. A program egyedisége szervezettségében, komplexitásában, bő évtizeden át tartó folyamatosságában és a nagyszámú résztvevőben rejlik. A 2001 óta zajló autóbuszos városnézéseken a diák- és felnőtt csoportok lakóhelyükön tesznek kirándulásokat, végigjárva a nevezetességeket, műemlékeket. „Légy turista otthon!” – hirdetik a szervezők, s az eredmény: tizenkét év alatt közel kétszáz utazáson 7500-an fedezhették fel egy peremkerület rejtett szépségeit.

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

A Kertvárosról Budapest XVI. kerülete manapság igen kedvelt célpontja a füstös belvárosból kirajzó letelepülőknek, hiszen – néhány emberléptékű lakóteleptől eltekintve – családi házak és elegáns villák népesítik be a területet. Négy különböző arculatú község, Cinkota, Rákosszentmihály, Mátyásföld és Sashalom furcsa frigyéből született 1950-ben a főváros XVI. kerülete. Az önálló településsé soha nem vált Árpádfölddel együtt ma „öt falunak” is nevezik e városrészt, melyet Kertvárosként is gyakorta emlegetnek. Az egykori községek közül a ma is falusias Cinkota dicsekedhet közel ezer éves múlttal, a többi település a rohamos léptekkel fejlődő főváros közelsége, a XIX. század végének parcellázásai folytán alakult néhány évtized alatt több tízezer lakosú, virágzó községgé. Ebből adódik, hogy száz évnél idősebb műemlék mindöszsze három van: a cinkotai evangélikus és katolikus templom, valamint a sashalmi Festetich kastély. Ám látnivaló akad, és izgalmas történetekben is bővelkedik a hely, mely érdemes a megismerésre. A külső kerületekben mindenütt létezik a helytörténeti értékeket őrző és bemutató múzeum, ám ez alól sokáig kivétel volt a Kertváros. Bár az elmúlt évtizedek során sok lelkes ember foglalkozott helytörténeti kutatással, értékmentéssel, ennek kevés a külvilág számára is látható eredménye volt. Létrejött egy helytörténeti klub és tucatnyi kiadvány, valamint a Georgina utcai iskola igazgatójának bábáskodásával az 1960-as években a cinkotai néprajzi gyűjtemény, mely főként az ott tanuló diákok számára volt elérhető. Nagy lépés volt, amikor 2008-ban az iskola légópin-

194

céjéből a legszebb tárgyak méltó helyre, a Cinkotai Tájházba, egy frissen felújított száz esztendős parasztházba költöztek. Kerületi szintű helytörténeti gyűjtemény létrehozására több próbálkozás után végül 2010-ben kerülhetett sor egy patinás mátyásföldi villában. Addig azonban hosszú volt az út…

Az 1990-es évek végén fiatal értelmiségiek, főként újságírók alakították meg az izgalmas elnevezésű Időutazók Társaságát Benedek Ágnes (e sorok írója) vezetésével. Azt tapasztaltuk, hogy a kerületben élő embereknek nem csupán a jelenükről nincs pontos képük, de a közeli és távolabbi múltról sem sokat tudnak. Egy részük alig ismeri a helyet, ahol született, környezetét, ahol évek, évtizedek óta él. Ráadásul az ezredfordulón a Kertváros kulturális rendezvényekben sem bővelkedett, ezért fiatal lokálpatriótaként olyan programokat indítottunk el, melyekkel egyrészt lakóhelyünk múltja iránt keltettük fel az érdeklődést, másrészt sok-sok szervezéssel, önkéntes munkával és helyi támogatók segítségével a pangó kulturális életet is felvirágoztattuk. Arra törekedtünk, hogy programjaink a szórakoztatás mellett – klasszikus népművelői szemlélettel – hasznosak is legyenek, és ne csupán szűk szakmai körhöz jussanak el. Több rendezvény szólította meg a nyugdíjas korosztályt, illetve a felnőtteket, ám többségük kifejezetten a diákoknak szólt, méghozzá olyan területeken – helytörténet és média –, ahol az iskolák kevésbé tudtak átfogó ismereteket nyújtani. Múltunk megismertetése terén különlegesség a Kertvárosi Időutazás, az évente 500-1000 embert megmozgató autóbuszos kerületi városnézés, erről később bővebben is fogunk szólni. 1999-ben – a helyi önkormányzat gondozásában – adtuk ki a Kertvárosi Helytörténeti Füzetek első számát, melyből 2012 végéig immár 28 jelent meg. Több helytörténeti tárlat szervezésében, népszerűsítésében vettünk részt, és öt önálló kiállításra való anyagot gyűjtöttünk össze: „Wanted! Körözés alatt! Ki ismeri?”; 100 esztendős Rákosszentmihály; Rákosszentmihály gyerekszemmel; Penna és abakusz; Vica kisasszony és Szabó József építész. Az akkor még csak tervezett helytörténeti gyűjtemény anyagának gyarapítása érdekében 2003-ban helytörténeti gyűjtőpályázatot hirdettünk meg. A helyi lapokban kitartóan publikáltunk e témában, kiemelkedő ebből a fanyar humorú „Eleink írták, mi kommentáljuk” sorozat, melyet Andriska Pál jegyzett. Gyerekeknek „Fedezd fel lakóhelyed!” mottóval máig tartunk vetélkedőket, az utóbbi években pedig felnőtteknek és családoknak is. Hat diákújságíró fesztivált szerveztünk, és több mint egy évtizedes múltra tekintenek vissza bentlakásos médiatáboraink.

195

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

Az Időutazók Társasága

Kezdeményezői és éveken át szervezői, műsorvezetői voltunk a sashalmi FSZEK könyvtár Kávéházi Estéinek, ahol neves személyiségekkel beszélgettünk, Bálint gazdától Cseh Tamáson át a helyi plébánosig. Rendezvényeink széles körben elismerést vívtak ki, és ami a legfontosabb, a pedagógusok is nyitottak voltak, hiszen rajtuk múlt, hogy a programok eljutnak-e a legfőbb „célközönséghez”, a diákokhoz. Nagy hangsúlyt helyeztünk rá, hogy a „Tedd meg és beszélj róla!” elvnek megfelelően – elsősorban a helyi médiában – figyelemfelkeltően „tálaljuk” is rendezvényeinket. Az Időutazók Társasága a Corvin Művelődési Ház égisze alatt indult, a Ház programjaikhoz helyet, esetenként eszközöket biztosított. Jámbor Imre igazgató örömmel fogadta az aktív fiatalokat, hiszen akkori költségvetése nagy mozgásteret nem nyújtott. És álljon itt a csapat névsora, akik 1999 és 2007 között aktivitásukkal hozzájárultak e sokszínű program megvalósításához. Jómagam, Benedek Ágnes, a társaság vezetője, a legtöbb rendezvényt máig is szervezem, immár az újonnan létrejött Kertvárosi Helytörténeti Gyűjtemény keretei közt. Munkámat éveken át kiemelkedően segítette Réz György, és számosan vettek részt több projektben, mint Széman Richárd, Zubreczki Dávid, Boldizsár Zoltán és Benedek Csilla. A programok fő támogatója – pályázatok segítségével – a XVI. kerületi Önkormányzat volt.

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

A nóvum: Kertvárosi Időutazások Minden bizonnyal országosan is kuriózumnak számít a Kertvárosi Időutazás névre keresztelt autóbuszos kerületi városnézés. Helytörténeti sétákat tartanak másutt is, de ilyen szervezett formában, bő egy évtizeden át megszakítás nélkül, évi 12-25 alkalommal mintegy ötszáz-ezer embert megmozgató, egy egész városrészt bemutató rendezvényről nemigen hallani. Impozáns az összegzés is: 12 év alatt 190 utazáson 7500 diák, pedagógus és érdeklődő felnőtt vett részt. Az ötletet egy helytörténeti felmérés adta, melyből kiderült, hogy a 6. osztályos diákok milyen kevéssé ismerik lakóhelyük környezetét, nevezetességeit. A hiányt betöltendő az Időutazók Társasága tagjaiként olyan programon gondolkodtunk, mely nem papírízűen, bemagolandó házi feladat jelleggel, hanem élményszerűen, láttatva, a „hely szellemét” megéreztetve ismerteti meg a gyerekeket a múlt történeteivel, a látnivalókkal. De hogyan lehet a diákokat igazán bevonni a kerület megismerésébe? Természetesen túrákkal, ez nem újdonság, ám van egy-két bökkenő: kevés a tanórákból elcsíphető idő, nagy a kerület, sok a látnivaló. Innen jött az ötlet: a buszos városnézés! Ez viszont drága mulatság, támogatás kell hozzá, és lehetőleg olcsó busz.

196

Így zajlik a városnézés De mi is történik a Kertvárosi Időutazásokon? A felnőtteknek háromórás, gyerekeknek két és fél órás városnézés során érdekes történetekkel, anekdotákkal fűszerezve kalauzoljuk az érdeklődőket múltba és jelenbe, bemutatva a kerület építészeti és kulturális értékeit, emlékeit. A diákutaknál a negyven fős busz általában 11 órakor indul az érintett iskola elől, 13.30-kor érkezik vissza ugyanide. (Az indulást a pedagógusok igényeihez

197

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

A kezdeti időkben nagy segítséget jelentett, hogy az önkormányzat autóbusza fél áron rendelkezésre állt, e nélkül a költségek a duplájára emelkedtek volna. Az autóbuszos városnézés előnye, hogy nagy területet lehet bejárni, így átfogó képet kapnak a résztvevők lakóhelyükről, összehasonlíthatóak például a településrészek építkezési módjai, és a kerítések mögé is beleshetünk. Szervezőként elsődleges szándékunk az volt, hogy 12-13 éves korára minden kerületi kisdiák megismerje lakóhelyének történetét és főbb látnivalóit, megszeresse a városrészt. Természetesen kisebbeket is fogadtunk 3. osztályos kortól, és a gimnazista korosztályt is bevontuk. Cél volt a pedagógusok érdeklődésének felkeltése is, hogy szűkebb környezetüket később maguk mutassák be a gyerekeknek. Minden helyi általános iskola kapott a lehetőségen, és az utazások kezdetektől a diákok aktív részvételével zajlanak. Az aktivitást elősegíti az a „csokijutalom”, amit az utazás végén, a mini-totó kitöltésével nyerhetnek. Sokan jegyzetelnek az utakon, hiszen a hallottakat több iskolában tanórákon dolgozzák fel, mivel ez beépíthető az 5. és 6. osztályos hon- és népismereti oktatásba. Van, ahol fotókkal, térképekkel illusztrált faliújságok készültek az élményekből, több csoport pedig kedvet kapott, hogy ismét ellátogasson a Cinkotai Néprajzi Gyűjteménybe, a Tájházba vagy a Kertvárosi Helytörténeti Gyűjteménybe. További pozitív hatás, hogy sokan szüleikkel, iskolatársaikkal újra bejárják a helyszíneket. Komplex helytörténeti programsorozattá alakult a rendezvény, hiszen a Kertvárosi Időutazásra, a kiállításokra és a helytörténeti füzetekre építve felső tagozatosok számára kerületi szintű helytörténeti vetélkedőket hirdettünk „Fedezd fel lakóhelyed!” címmel. Ez elsősorban nem elméleti tudást, inkább gyakorlati ismereteket és kreativitást igénylő monstre játék, hiszen az a cél, hogy a vidám, játékos vetélkedés közben a gyerekek kedvet kapjanak a múlt megismerésére. A városnézések hasznosságát igazolja, hogy a helyi épületeket, szobrokat, tájat ábrázoló huszonöt fotó nagy részét meglepően sokan ismerik fel, ráadásul kötni tudják az adott településrészhez. Azok a felnőttek, akik még nem vettek részt Időutazáson, csupán a képek negyedét ismerik fel.

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

igazítjuk.) A körutazás során négy helyen leszállunk, sétálunk szép villák között, bekukkantunk műemlék templomba és gimnáziumba, rácsodálkozunk kétszáz éves védett fára, beszélgetünk az adott helyszínt jól ismerő helybelivel. A csoki-jutalmas mini vetélkedőt követően – egy helyi nyomda támogatásának köszönhetően – a látottakról nívós prospektust adunk a résztvevők kezébe. Az A4-es, három részbe hajtott, mindkét oldalán nyomott, színes kiadványt forgatva otthon is felidézhetik a látottakat a fotók és rövid leírások segítségével. Az utazások mintegy háromnegyedét az iskoláknak hirdetjük meg, évente 3-5 városnézést pedig felnőttek, családok számára. Az utóbbiakon a résztvevők főként nyugdíjasok, akik már indulás előtt egymást szórakoztatják helyi anekdotákkal, és kérdésekkel ostromolják az idegenvezetőt. Az utóbbi években divatba jöttek a budapesti városnézések, így mára a Kertvárosi Időutazások résztvevői közt is egyre több az egyetemista és a fiatal felnőtt. Alkalmanként csoportok is jelentkeznek, mint a nyugdíjas pedagógusok klubja vagy a helyi nagycsaládosok egyesülete. Részvételi díjat előzetesen nem szedünk, ám minden esetben telefonos jelentkezést kérünk, ugyanis a személyes beszélgetés után motiváltabb az érdeklődő a ténylegeses megjelenésre, ami egy busz feltöltöttségénél fontos szempont. A Kulturális Örökség Napjain, minden év szeptemberében több ingyenes városnézést is tartunk. A KÖN országosan terjesztett programfüzete és internetes felülete lehetővé tette, hogy egyre több érdeklődő a kerület határain túlról érkezzen, így Budapest távolabbi részein élők is megismerkedhetnek e „rejtőzködő” városrésszel. A felnőttek számára így hirdetjük a helyi lapokban a kerületjáró programot: „Jöjjön velünk Időutazásra! Időgépbe nem szállunk, csupán autóbuszra, de a múltban való izgalmas csavargáshoz az is megteszi. Tudja ön, milyen legendák kapcsolódnak lakóhelyünkhöz? Járt már az ezeréves cinkotai templomban, a patinás Szerb Antal Gimnázium parkjában, az ódon hangulatú ómátyásföldi villanegyedben? Látta az egykori szentmihályi községházát, a lenyűgöző Szent István szobrot, megcsodálta a magántulajdonban lévő, felújított Festetich kastélyt? Szeretné mindezt érdekes történetekkel, anekdotákkal fűszerezett idegenvezetéssel megtekinteni?” Az utazások számos meglepetést tartogatnak, például az evangélikus templomban az idegenvezető az orgonához ül, és a felcsendülő Bach dallamok mellett gyönyörködhetnek a látogatók az aprólékosan faragott, bibliai történetek képeivel díszített gyertyatartókban. Egyetlen utazás azonban nem elegendő ahhoz, hogy a városrész történelmével, jelenével, a jövőbeni tervekkel megismertesse a résztvevőket. Ezért az egész kerületet összefoglalóan bemutató túrák mellett tematikus, és kifejezetten egy-egy volt községre koncentráló útvonalakat is szervezünk. Cinkotán néhány száz méteren belül két műemlék templom, falusi tájház, egykori leánynevelő intézet és földesúri

198

park is található, így ide gyalogos sétákat is hirdetünk. Hasonlóan Mátyásföldhöz, ahol egy 125 éves egykori „luxuslakópark”, a patinás villanegyed hajdanvolt mindennapjaiba pillanthatnak bele az érdeklődők az idegenvezetés során. (A gyalogos séták beindítását többek közt az anyagi támogatás csökkenése inspirálta.) A tematikus utak közé tartozik a templomjáró túra, vagy a bezárt és elhagyatott szentmihályi és cinkotai öregtemető bejárása, utóbbiban nyugszanak a község földesurai. A természet felfedezését segíti a kirándulás a megújult parkokhoz, az egzotikus kaktuszgyűjteménybe, a vízművek futurisztikus látványt nyújtó medencéjéhez és a védett Naplás-tóhoz, ahol mocsári teknős bemutatót is szervezünk. Újdonság a művelődési ház szabadtéri rendezvényein meghirdetett játékos városismereti portya, ahol felnőttek és gyerekek önállóan, egy feladatlappal és térképpel a kézben kutatnak fel közeli látnivalókat, a helyes válaszokért pedig ajándék jár. A programok motorja, szervezője, a városnézések idegenvezetője e sorok írója. A kezdeti időkben idegenvezető társam volt Réz György újságíró, a páros felállás főként a nagy létszámú gyerekcsoportok koordinálást könnyítette meg. Fontos, hogy a látogatókat amúgy nem fogadó helyszínekkel hamar kialakult a jó együttműködés. Pap, könyvtáros, harangozó bácsi, gondnok, helytörténeti kutató áll rendszeresen az „időutazók” rendelkezésére – méghozzá díjazás nélkül.

Hogyan áll össze az utazások költségvetése? Az alapelv az, hogy a résztvevők a szervezés, idegenvezetés díját fizetik, a buszbérlés költségeit pedig önkormányzati és más pályázatokból fedezzük. Az eleinte 10.000 forintos buszköltség 2012-re 30.000 forintra nőtt, a résztvevők díja viszont alig emelkedett: az iskoláscsoportoknak 10.000-ről mára 12.000 forintra nőtt a befizetendő, mely egy főre számítva mindössze 250-300 forint. Az iskolák egy részénél a pedagógusok nem a gyerekektől szedik be a pénzt, hanem az intézmény alapítványa fizeti a díjat. A felnőtt utaknál egy évtized alatt 400-ról 500 forintra nőtt a részvételi díj. Ezt mindenki szívesen kifizeti, az utazások iránt élénk az érdeklődés, általában kétszeres a túljelentkezés. Érdemes összevetni az árakat a belvárosi séták 2012-es áraival: 1000-3000 forintért gyalogos városnézéseken lehet részt venni, melyek többsége másfél órás. Tehát „biznisz” lett a városnézésekből. Mi, XVI. kerületi lokálpatrióták azonban nem szeretnénk ezt az utat követni.

199

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

Költségek: megosztva

A Kertvárosi Időutazások fő támogatója a XVI. kerületi Önkormányzat, de alkalmanként pályázunk fővárosi forrásra, és más kulturális pályázatokon is próbálkozunk, többnyire sikertelenül. Eleinte évente 20-25 utazás zajlott, bevonva szinte minden felsős osztályt, ami az eredeti célunk volt. Aztán a buszbérlés erőteljes drágulása egyre kevesebb utazást tett lehetővé, majd az általános gazdasági válság is szűkítette a pályázati lehetőségeket, a szponzorok támogatási kedvét. Így a városnézések száma évi 12-16-ra csökkent. A Kertvárosi Helytörténeti Gyűjtemény 2010-es megnyitása óta az Időutazók Társasága programjait az új intézmény keretei között szervezzük. A gyűjtemény a Corvin Művelődési Ház-Erzsébetligeti Színház telephelye, így továbbra is szoros a kapcsolat a Házzal.

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

Visszajelzések A Kertvárosi Időutazás sikeres program, köszönhetően az idegenvezetés könnyed stílusának, történet-centrikusságának, a kényelmes utazás élményének, az olcsó árnak és az egyediségnek. Néhány visszajelzés a résztvevőktől: „Az ember hajlamos azt hinni, hogy ha negyed évszázada naponta Budapesten jár, sok újat nem lehet neki mutatni. Aztán óvatlanul felszáll egy autóbuszra, ami jó három órán keresztül(!) rázza őt Cinkota, Rákosszentmihály, Mátyásföld, Sashalom és Árpádföld térségében, és meglepődik. (…) A világ megismerhetőségébe vetett hitünk megrendül egy ilyen túra után: hogyan is járhatnánk be a Földet, ha csak Budapest egyetlen kerületében ennyi információval találkozni?” (www.kultura.hu) „A több tucatnyi nyugdíjason kívül egy huszonéves szociológus is tagja volt annak a csoportnak, mely egy szeptemberi verőfényes szombaton autóbusszal bebarangolta kerületünk egy részét. Jegyzetelte az idegenvezető szavait, hogy később külföldi fiataloknak mutathassa be a különleges ómátyásföldi villanegyedet, és a látványos középkori falmaradványokkal ékeskedő cinkotai evangélikus templomot. Amikor jelentkezett a Kulturális Örökség Napjain az Időutazók Társaságának túrájára, nem számított rá, hogy ennyi látványosságban lesz része a pesti külvárosban. Mint ahogy a Lágymányosról érkező nyugdíjasklub tagjai is elámultak, amikor a kis falusi templom barokk oltára előtt Rajna László olyan tanulságos és szórakoztató kiselőadást tartott, amit bármely egyetemi oktató megirigyelhetett volna.” (XVI. Kerületi Újság) „Sokszor tapasztaltuk, hogy a más kerületekből érkezők teljesen elámulnak azon, mennyi érdekességet tartogat nekik egy olyan unalmasnak tűnő peremkerület, mint a miénk. Én azonban azt vallom, nem a monumentális történelmi műemlékek súgják nekünk a múlt legérdekesebb titkait, hanem azok a szívünkhöz

200

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

közel álló kis történetek, amelyeken keresztül mi is átélhetjük az egykor itt élők mindennapjait.” (Benedek Ágnes szervező) „Sziasztok, szerettek a kerületben lakni? Mert én igen, főleg azóta, hogy elmentem a helytörténeti kirándulásra. Egy csomó helyen jártunk, érdekes volt az egész. Úgy éreztem magam, mintha visszamentem volna az időben. Ötvenegy éve született falvakból összerakva kerületünk. Képzeljétek, én nagyon büszke vagyok rá, hogy Mátyásföldön volt az első repülőtere Magyarországnak. A szobraink nagyon szépek, nekem tetszenek. Ti láttátok már a műalkotásokat? Engem legjobban Szent István szobra fogott meg, melyet Törley Mária készített. Az épületek is gyönyörűek. Voltunk itt meg ott, nekem legjobban a cinkotai evangélikus templom tetszett. Olyan megható volt. Így elgondolkodva ezen az egészen, úgy érzem, hogy ahol lakom, egy fontos darabja a történelem még ki nem rakott puzzle-jének.” (Takáts Viktória 5/b osztály) Ehhez, úgy hisszük, nem kell kommentár. A Kertvárosi Időutazások jövője azon múlik, hogy a helyi önkormányzat hajlandó-e áldozni büdzséjéből 300-400 ezer forintot erre a példaértékű programra, hogy e nemes hagyomány ne tűnjön el örökre. (A Kertvárosi Időutazásokról további információ szerezhető a facebookon a Kertvárosi Helytörténeti Gyűjtemény oldalán).

201

Bodorkós Tamara

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

Vakáció-akció – A nyár leghosszabb tábora! 2011 júniusában indult útjára a XIII. kerületben első ízben a Vakáció-akció, a „nyár leghosszabb tábora”. A projekt ötlete 2011 elején merült fel a XIII. kerületi Közművelődési Nonprofit Kft. egyik munkaértekezletén, miszerint a közművelődési feladatok ellátásának keretein belül szükség és igény lenne a kerületi gyermekek nyári szabadidős rendhagyó, kultúraközvetítő foglalkoztatására. A nyári táboroztatás a közművelődési feladatok ellátásán belül természetesen nem új keletű: A 80-as évek végéig az iskolai kereteken belül megvalósuló úttörőtáborok, illetve a művelődési házak által nyújtott tematikus bentlakásos és napközis táborok lefedték a teljes szükségletet. A 90-es évek elején az iskolák kötelező úttörőmozgalmi feladatainak megszűnésével, a művelődési házak támogatott szolgáltatásainak csökkenésével óriási problémaként jelentkezett az igények kielégítetlensége, illetve a területen mutatkozó információhiány; hogy az igénylők (a gyermekes családok) és a segíteni, tenni akaró kínálók (közművelődési intézmények, civil szervezetek) nem tudtak egymásról. Így vetődött fel (nem véletlenül egy olyan közművelődési intézmény, az Őrmezei Közösségi Ház részéről, amely maga is rendelkezett táborhellyel) a táboroztató szervezetek és intézmények konferenciája és börzéje (TOK) megszervezésének gondolata, mely 1995-ben a kezdeményező ÖKH, a Budapesti Népművelők Egyesülete és a Budapesti Művelődési Központ rendezésében meg is valósult1. A konferencia célkitűzése az volt, hogy a táboroztatók, a táboroztatás egy-egy szegmensével foglalkozók ötleteiket és tudásukat átadva segítsék egymás munkáját. A tudáscserére évről-évre szükség volt, hiszen a közművelődési házak és a civil szervezetek a rendszerváltás óta sokféle módon próbálják megoldani ezt a problémát. Mi, a szervezők, – a XIII. kerületi Közszolgáltató Zrt. Kulturális divíziójának munkatársai – igyekeztünk, erre a globális problémára helyben kedvező megoldást kínálni. A táborszervezés nehézségeivel természetesen mi is 1

A konferencián összegyűjtött tudásanyag a Módszertani füzetek 3-4 kötetében jelent meg a BMK gondozásában 1995-ben, Táboroztatók Országos Konferenciája és Börzéje címen. A táborhelyek országos kínálatát összegyűjtő kiadványt pedig az Örmezei Közösségi Ház adta ki 1995. és 1996. évben. A későbbi TOK konferenciák – a jobb feltételek okán – átkerültek a zánkai Gyermek Üdülőcentrumba, ahol még néhány évig rendszeresen megtartották a rendezvényt.

202

203

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

szembesültünk. Egy-egy ilyen tábor – főként ilyen hosszú idejű – szervezéséhez számos háttéranyag szükséges: egészségügyi, jogi, szakmai és pedagógiai kérdések merülhetnek fel. Mivel számunkra ismeretlen gyermekekkel dolgoztunk együtt, akik akár naponta cserélődtek, fontos volt mindenkiről tudnunk, hogy milyen magatartási és egészségügyi problémái vannak, hogy egy adott probléma felmerülésekor a lehető legjobban tudjunk reagálni. A kollégák hetente váltották egymást, így fontos volt, hogy állandó felügyelők, segítők is legyenek, akik jól ismerik a már több napja táborozó gyermekeket, és segítik a hétfelelősök munkáját. A tábort kilenc hétre terveztük, a programok között szerepelt kulturális, ismeretterjesztő, szabadidős foglalkozás is. A sikerre és a magas létszámra tekintettel 2012-ben még egy héttel meghosszabbítottuk a tábort, melyet így a XX. Angyalföldi Utcabálon búcsúztattunk. A tábor célcsoportja a XIII. kerületben tanuló és/vagy lakó 8-14 éves gyermekek; időpontját a nyári szünethez és munkaidőhöz igazodva alakítottuk ki, így mindennap 8.30 és 16.30 között biztosítottunk programokat a gyermekeknek, de az érkezés és hazamenetel időpontját rugalmasan kezeltük. A tábor bázisa 2011-ben az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ, míg 2012-ben az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház volt. Minden héten igyekeztünk kulturális, szabadidős, ismeretterjesztő programokat kínálni a gyermekeknek. A részvételi díj 200 Ft/nap/fő, amely magában foglalja a programokon való részvétel díját is, így a gyermekeknek és a szülőknek csak ennivalót, innivalót és a fővárosi közlekedés költségeit kell állni. Mivel a tábor folyamán felmerült a meleg étkeztetés igénye is, így a negyedik héttől szerződött cateringes partnerünk 500 Ft-os áron kínált menüt a gyermekeknek, amely még komfortosabbá tette számukra a táborozást. Idén a negyvenkilenc nap alatt összesen 127, átlagosan napi 26 gyermek vett részt programjainkon. Az egyes hetek felelősei állították össze a napközbeni programokat a hét témájának megfelelően, délutánonként pedig többnyire állandó programokon vehettek részt a táborozók. Így hétfőnként a Budapest Evezős Egyesület munkatársainak segítségével sárkányhajóztak és kajakoztak, keddenként kézműveskedtek, szerdán a homoludens.hu Egyesület tagjaival társasjátékoztak, csütörtökön pedig a Budapesti Rendőrfőkapitányság Balesetmegelőzési csoportjának tagjai tartottak nekik foglalkozást.

Az idei tábor tematikája és létszáma az alábbiak szerint alakult:

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

Tematika

Résztvevők száma/hét (fő)

Átlagosan naponta(fő)

1. hét

„Benne leszek a tévében”

112

2. hét

„Színház az egész világ”

110

22 22

3. hét

„Amire büszkék vagyunk”

149

4. hét

„Múltunkban a jövő”

127

5. hét

„Természeti értékeink”

149

6. hét

„International week”

152

7. hét

„A stílus maga az ember”

134

8. hét

„Körutazás a mozgás és a tánc világában”

138

9. hét

„Fiatalság & lendület”

10. hét

„Itt a vége, fuss el véle”

108

A program abban egyedülálló és újszerű, hogy célunk a gyermekeket olyan helyekre eljuttatni, olyan tevékenységekkel megismertetni, amelyekkel a hétköznapi életben, iskolai és családi programokon nem találkoznak. Ilyen volt például az első hét keretében az Odeon mozi gépházának meglátogatása, vagy egy régi könyvkötő műhely felfedezése, a Juventus rádió stúdiójának és műsorvezetőinek megismerése; az International week keretein belül a gyermekek az Olasz és az Afrikai Kulturális Intézetekbe látogattak el, jártak a Horvát Köztársaság Nagykövetségén, kalandoztak a Csillebérci Kalandparkban (a nyár során ez volt a legnépszerűbb programunk), illetve felfedezték az EUrópaPontot. De természetesen bekukkanthattak a kerületi Okmányiroda és az Önkormányzat működésébe, rejtett zugaiba is. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a tábor tíz hete során több olyan program és nap volt, ami új táborozókat, illetve az állandó tagok közül is sokakat vonzott. Ilyen volt például a Magyar Nemzeti Bankban (3. hét) és az Állatkertben (5. hét) tett látogatás, akárcsak a Láthatatlan Kiállításon való részvétel (4. hét). Újszerű azért is, mert ilyen alacsony áron ilyen minőségi értékeket kínáló és közvetítő tábor még nem volt a kerületben. A tábor számos szülőnek és nagyszülőnek segít abban, hogy ne teljen haszontalanul a nyár a gyermekek számára, és nem igényel magas anyagi ráfordítást, miközben a gyermek számos élménnyel gazdagodva tér haza a nap végén. Célunk volt, hogy a gyermekek megismerjék a kerületet, így igyekeztünk minél több helyre eljutni velük kerületen belül is. Megismertettük őket a közművelődési intézményekkel, számos parkban és játszótéren játszottunk és a programok nagy részét igyekeztünk a kerület határain belül megszervezni.

204

Íme néhány gondolat a gyerekek tollából arról, hogy miért is jó a Vakáció-akció: „10 hét, három hónap, nyár, barátság”„ „A Vakáció-akcióval fedezzük fel a világot!” „Elvisznek olyan helyekre, ahová hétköznap nem mehetünk el” „Ez a tábor azért jó, mert tavalyról is vannak barátaink, lehet velük lazulni, játszani” „Barátság, szórakozás, kikapcsolódás”

205

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

Szervezőként nemcsak a gyermekekre gondoltunk, hanem szüleikre is, hiszen így számos anyának és egyedülálló szülőnek voltunk segítségére a nyáron, akik nehezen tudták volna megoldani gyermekük elhelyezését. Sok olyan gyermek is részt vett a táborban, aki speciális iskolába jár, velük igyekeztünk külön is foglalkozni és segíteni őket a csoportba beilleszkedésben. A tábor nem jöhetett volna létre önkéntesek nélkül. Diákok, otthon lévő anyák és nagymamák siettek segítségünkre, mivel a magas létszám napi szinten 3-4 kísérőt igényelt. Szociális érzékenységük és a gyermekekkel való tapasztalataik sokban támogatták a hétfelelősök munkáját. A gyermekek hamar elfogadták csapatvezetőjüknek a hétfelelősöket és az önkénteseket, és a nagyobbak is szívesen segítettek a közlekedésnél, étkezésnél a kisebbeknek. Az elmúlt két évben a táborokban egy olyan közösség szerveződött, melyeknek tagjai a táboron kívül is szívesen találkoznak egymással, így tervünk, hogy havonta szervezett keretek között létrehozzuk a Vakáció-akció klubot, ahol újabb kalandok, felfedezések és programok várják majd a gyermekeket, illetve részt vehetnek a jövő évi programok kialakításában. Szervezőként elmondhatom, hogy munkám és projektjeim során a Vakációakcióban ért a legtöbb impulzus. Kollégáimmal együtt megismertük a felelősség egy másik formáját is, hiszen napi szinten feleltünk a gyermekek testi és lelki épségéért, és dolgoztunk azon, hogy elérjük célunk, és valami újszerűt adjunk át. Öröm volt látni, ahogy barátságok és szerelmek szövődtek, ahogy érdeklődtek, tudásra és élményre szomjaztak a programokon. Jó volt látni, ahogy a nagyok segítették a kisebbeket és ezáltal a mi munkánkat is. Akik már „kinőtték” a tábort, jövőre önkéntesként térnek vissza hozzánk. A gyerekek sokan nem is ismerték a kerületben működő kulturális intézményeket, most pedig már látogatói nemcsak intézményeinknek, hanem szabadtéri rendezvényeinknek is.

Az alábbi vers pedig a 2011-es táborozók tollából született az utolsó előtti napon:

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

„Negyvenöt nap, kilenc hét, Minden percre emlékszem még. Játék, barát, sok kacaj, Szebb a nyaram, mint tavaly. Métáztunk, eveztünk, futottunk, És minden nap elfáradtunk. Nem várjuk a tábor végét, Mert olyan jó a közösség. Nem kérünk mi mást előre, Csak egy új tábort jövőre”

206

Forgon Miklós

A KMO Művelődési Ház 1923 óta szolgálja Kispest közművelődését, néhány éve a kor színvonalának megfelelően felújítva várja vendégeit a Kőbánya-Kispesti metró végállomástól és a KÖKI Terminál Bevásárló Központtól 5 percre. Művelődési házunk nem csak külsőségeiben, hanem szolgáltatásaiban is próbálja az aktuális igények figyelembevételével alakítani műsorstruktúráját, valamint szolgáltatásait. A KMO Nyitott Könyvespolccal elképzelésünk az volt, hogy meghonosítsunk egy olyan követendő külföldi példát, amely méltán tarthat érdeklődésre számot. Ötletünk elnyerte a KÖKI Terminál tetszését, ezért befogadta azt falai közé. A KÖKI Terminál építése alatt fölmerült bennünk, hogy ez a fizikai közelség milyen veszélyeket, illetve előnyöket rejthet magában a jövőre nézvést. Megpróbáltunk csak a házunk szempontjából előnyös lehetőségekre koncentrálni, és arra jutottunk, hogy nekünk kell kezdeményeznünk egy együttműködési folyamatot. A hosszú távú stratégiánk az volt, hogy amennyiben sikerül ezt az együttműködést kialakítanunk, akkor hosszú távra sikerülhet egy olyan forprofit intézményt a támogatóink között tudnunk, amely intézmény segítségével minimális anyagi erő mozgósításával tudunk értékes reklámfelülethez jutni. Az együttműködésünk még a KÖKI Terminál nyitása előtt elkezdődött azzal, hogy a cég nálunk tartotta a majdan megnyíló üzletei számára a munkaerő toborzást.Mipedigazadventivásárheteibenbiztosítottunkszínpadiprogramokatabevásárlóközpontban. Természetesen az ott fellépő csoportjaink ingyen hirdették a fellépésükkel tanfolyamaikat, megismertetve magukat az ottani látogatókkal. A KMO Nyitott Könyvespolc is, ha tetszik, felfogható egyfajta trójai falóként is, hiszen a könyvespolc mellett található két 70x100-as méretű plakáthelyünk is. Mondanunk sem kell a piaci értéke mennyit ér egy ilyen, a számunkra ingyenes megjelenésnek. A KMO Művelődési Ház finanszírozta a könyvespolc indulásához szükséges valamennyi feltétel megteremtését, és finanszírozza a könyvespolc működése során felmerülő költségeket jelenleg is, és természetesen a jövőben is. Ezt a befektetést mi egy hosszú távon megtérülő beruházásként fogtuk fel, egy olyan invesztícióként, amely az anyagi ráfordításon kívül is nagyon sok humán erőforrásbeli energiát igényelt, és igényel a mai napig is. Azonban a befektetett munka megtérült, mert a KMO Nyitott Könyvespolcról a média nagyon széles körben tudósított pozitív visszhangot kiváltva, egyfajta hivatkozási ponttá vált a későbbi hasonló kezdeményezésekkel kapcsolatban.

207

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

Nyitott könyvespolc - Irodalom a plázában

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

Nyilván a KÖKI Terminál is profitál ebből a kapcsolatból, de az ő profitja pusztán erkölcsi haszon. Valljuk be, ez ritkaság számba megy, hiszen nem jellemző egy a kultúrát képviselő intézmény, valamint egy az üzleti világot képviselő bevásárlóközpont ilyetén együttműködése. Egy szabadon használható könyvtár létrehozásának gondolata 2011 tavaszán merült fel egy a rádióban hallott beszélgetés hatására, mely a Nyugat- Európában már megvalósult hasonló kezdeményezésekről szólt. A KMO Nyitott Könyvespolc 2012. január 20-án nyílt meg a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódó rendezvénysorozat nyitányaként. Nyitott könyvszekrények ugyan léteztek már korábban is a világon, de olyan, amelyik egy bevásárlóközpontban lett volna megtalálható, tudomásunk szerint még nem. A nyitott könyvszekrény ötlete a performer-duó Clegg & Guttmanntól származik, az első szekrényeket 1990-ben állították fel a németországi Darmstadtban és Hannoverben. A nyitott könyvszekrénynek az volt a célja, hogy a könyvekhez ingyen, mindenféle regisztráció nélkül, bárki és bármikor hozzáférhessen. Később hasonló könyvszekrények jelentek meg Bonnban, Grazban, majd Bécsben is. A szekrények hamar népszerűvé váltak, rendben tartásukat pedig mindenféle szervezés nélkül, önként végzik a járókelők. A KMO Nyitott Könyvespolc lényege az, hogy bárki bármikor hozhat a szekrénybe könyvet, és bárki el is vihet onnan, és ehhez semmiféle formaságnak vagy kötelezettségnek nem kell alávetnie magát. A KMO Nyitott Könyvespolccal célunk az olvasási kultúra népszerűsítése volt. Számos könyvkiadó támogatta elképzelésünket könyvadománnyal, és támogatja a megnyitás óta folyamatosan azt. Hamar megkedvelték az olvasók is a könyvespolcot, hiszen a könyvek folyamatosan cserélődnek, szinte állandóan üldögélnek és olvasgatnak a látogatók a polcok mellett található fotelekben. Így a kezdeményezésünk egyfajta találkozóhellyé válva, többet nyújt, mintha csak pusztán könyvcserélő hely volna. Mindezen szolgáltatásokat 24 órában elérhetik az olvasók egy olyan helyen, amely lokalitása és fontossága miatt – mivel egy bevásárlóközpontban található, amely ráadásul intermodális közlekedési csomópont is egyben– eleve nagyon sok embert fogad. Így nagyon széles kör tud hozzáférni a könyvespolc szolgáltatásaihoz. Természetesen leginkább a kispestiek értesülnek folyamatosan a polcról és a hozzá kapcsolódó programokról (pl. könyvbemutatók, kiállítások, koncertek), de a nagy átmenő forgalom miatt a távolabbi kerületek és az agglomerációban található települések lakói is informálva vannak a programokról. Szeretnénk, ha minél többen felkeresnék a könyvespolcot és azt is, hogy minél többen adományoznának könyvet is! Budapesten már több helyen vannak könyvszekrények. Itt Kispesten a Kós Károly téren a „Tégy egy könyvet – Végy egy könyvet!” nevű könyvtároló szekrényt ugyan-

208

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

csak 2012 januárjától működteti a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár. A fővárosban még az év folyamán Óbudán Könyvmegállók, Kőbányán és a Hegyvidéken is könyvszekrények nyíltak. Nagyon jó látni azt, hogy egyre szaporodik az ingyenes könyvlelőhelyek száma, hiszen ez azt bizonyítja, hogy a Gutenberg-galaxis tovább él. A könyvek folyamatosan cserélődnek a szekrényben, de az indulást támogató kiadók könyvadományaira a továbbiakban is számítunk. 2012 őszén elindultak a KMO Nyitott Könyvespolchoz kapcsolódó, a helyszínen megtartott programok. Havonta mutatunk be új könyvet az olvasóknak, ahol találkozhatnak szerzőkkel, illusztrátorokkal, játszhatnak, vásárolhatnak. Végezetül álljon itt a polc mellett található használati utasítás. Hogyan használható a KMO Nyitott Könyvespolc Amennyiben el akar olvasni egy könyvet, vegye le azt a polcról, és amikor kiolvasta, hozza vissza. Abban az esetben ha megtartaná, azt is megteheti, de kérjük, cserébe hozzon helyette egy másikat. A cserébe hozott könyveit ajánlással is elláthatja (pl. miért tetszik önnek az a könyv, kinek ajánlaná stb.) Így a könyvállomány cserélődik, de mindig nagyjából állandó mennyiségű könyv áll az olvasók rendelkezésére. Amennyiben van a tulajdonában olyan könyv, amit már olvasott, esetleg több példánya van belőle, netán nem tetszik (ez nem jelenti azt, hogy másnak sem tetszik), hozza el a KMO Nyitott Könyvespolcra. Ezért kedves olvasó azt szeretnénk kérni, hogy ennek megfelelően használja a KMO Nyitott Könyvespolcot annak érdekében, hogy minél többen igénybe tudják venni annak szolgáltatását. Jó olvasást!

209

Bereczki Mária

A Bálint Disputa Klub

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

A klub háttere és előzménye A Bálint ház működési fókuszában a zsidó szellemiség megőrzése áll, de nyitott a más gondolkozások, más kultúrák megértésére is. Erre a tevékenységre kísérlet a Bálint Disputa Klub. A klub előzménye, hogy Néhai dr. Avar Pál addiktológus polichisztor pszichiáter vezetett egy csoportot Disputa klub címen a Duna-parti I. kerületi Művelődési házban, majd amikor kiszorultak az intézményből, Bereczki Mária (jelen írás készítője) meghívta a csoportot az I. ker. Családsegítő Központba, mely 1987-ben alakult, és már az alakulás évében átkerült a csoport Krisztina klub néven a családsegítő intézményébe. A nyolcvanas években sok új dolog jelent meg, többek között a családsegítés és számos ehhez kapcsolódó képzési forma1, a középpontban az ember lelki működése, az ember és a környezete, főképpen a társadalmi környezete és a kapcsolati élete. A dr. Avar Pál által vezetett csoportban értelmiségi tagok vettek részt hétről hétre, csak „kihalás” útján távozott csoporttag, felkészültségük, vitakészségük nívóssá tette a találkozásokat. Bereczki Mária – aki mestere halála után átvette a csoport vezetését, majd később a Bálint Disputa Klub elindítója, vezetője lett – mint az első Disputa klub csoport tagja – tapasztalta meg saját élményből, hogy gyógyító hatású, feszültségelvezető, ha az ember őszintén beszélhet azokról a kérdésekről, amik foglalkoztatják. A Bálint Disputa Klub névválasztásban jelen van Avar doktor Disputa klubja, de Bálint Mihályra, a befogadó ház névadójára is utalás történik, mert őt a világban mint a gyógyító orvosok számára szervezett „Bálint csoportok” megalkotóját ismerik. A klub célja és felépítése A Bálint Disputa Klub lehetőséget ad a különböző vélemények megosztására a világról, a természetről és a társadalomról, mindenről, ami a közbeszédben jelen 1

A Szakmatükör 4. című előzmény kötetben több tanulmány és korabeli szemelvény is foglalkozik ezekkel a korszakukban forradalmian új tevékenységi formákkal, pl. dr. Fodor Katalin: A közösségi mentálhigiéné térnyerése a közművelődésben, Pósfay Péter: A tréningmódszerek honosodása Magyarországon, az első sajátélményű csoportok indulása a humán szférában – a közművelődési intézményekben. (Szakmatükör 4. A Budapesti Közművelődési Intézményekből – a 80-as évektől – elindult szakmai innovációk és Újszerű kezdeményezések. Kiadó: BMK 2005. Módszertári füzetek 12.)

210

211

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

van. Ez egy beszélgető csoportformáció, melynek célja olyan csoporttér létrehozása, ami a résztvevőket hozzásegíti a társadalmi szerepeikhez való személyes viszonyuk mélyebb megértéséhez, a társadalmi jelenségekkel kapcsolatos érzelmi és intellektuális tapasztalataik bővítéséhez. További célja még, hogy a résztvevők együttesen alakítsanak ki demokratikusan szervezett közösséget, őszinte érdeklődésen alapuló vitakultúrát. A rendszerváltás óta erős megosztottság jellemzi a magyar társadalmat. Úgy tűnik, a különböző csoportok és rétegek közötti távolság egyre nő, gazdasági, szociológiai, politikai és érzelmi értelemben egyaránt. A közbeszédben markánsan jelentek meg a lélektani szempontból éretlen, regresszív megnyilvánulások: a jó és a rossz, a mi és az ők éles elválasztása, a csoportok közötti átjárhatatlanság, és ezzel párhuzamosan a más csoportok tagjaival szembeni empátiára és az egyéni különbségek észlelésére való képtelenség. A társadalom mentális állapotát, érettségét jelzi a vitakultúra, az elfogadás képessége, az hogy a valóság értelmezése többféle, és létezhet a saját igazságtól eltérő, a mások igazsága is. Ezt az alapvetést próbálja a gyakorlatba átültetni a Bálint Disputa Klub. A csoport létszáma 8-15 állandó résztvevő, és a vezető személye is ugyanaz. A klub nyitott, ezért a csatlakozás lehetősége folyamatos. A keretek megerősödése után a klub formációnál bonyolultabb, „csoportszerű” folyamatok indulnak el a tagok között, különféle kapcsolódások feszültségek, ellenszenvek és szimpátiák alakulnak ki. Az ilyen típusú csoport egyszerre tükrözi, erősíti fel a résztvevők belső világát, de megjelenik a külső környezet is, és jelentősen alakítja a csoport belső működését. A csoportélményből fakadó tapasztalatok utat jelenthetnek a társadalmi folyamatok megértéséhez és a személyes változáshoz egyaránt. A kiscsoportos formáció (az átlag 8-15 fő) heti 2 órában alkalom arra, hogy a tagok egyénenként megnyilvánulhatnak, véleményüket kifejhetik a csoportnak. A nyilvános beszéd intellektuális erőfeszítést feltételez a klubtagok részéről, időnként külső előadót is meghívnak egy téma mélyebb megértése céljából. A részvétel politikai szemlélettől és értékrendtől függetlenül mindazoknak hasznos, akik érzékelik a társadalmi szintű együttműködés hiányosságait, szeretnék gondolataikat megosztani másokkal, és érdeklődést mutatnak a sajátjuktól eltérő gondolkozás megismerésére. Intellektuális kísérlet arra, hogy eltérő értékrendű, különböző célokkal és érdekekkel rendelkező emberek olyan közös működést hozzanak létre, amelynek alapja a nyitottság, a megbeszélésre kerülő jelenségek különféle értelmezése. A klub a /csoport/ működésének szakmai hátterét vezetésben tapasztalt, csoport pszichoterápiában képzett szakember biztosítja; Bereczki Mária csoportterapeuta, kulturális antropológus személyében.

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

A csoport működésének ismertetése Hat óra körül gyülekeznek a tagok, és a kezdéskor – kb. 15-20 percig – a kötetlen társasági élet jellemző, néhányan süteményt vagy gyümölcsöt hoznak, és egymást kínálják. Kialakult a szabály, hogy a klubvezető üdvözli és megnyitja a beszélgetést, és ha van meghívott előadó, akkor magától értetődően mindenki ráfigyel. Ilyen alkalom havonta egyszer fordul elő. Máskor, a gyakoribb esetekben az a jellemző, hogy a vezető felkínál néhány témát, amit vagy előre egyeztet internetes levelezés útján, vagy csak megkérdezi, – „Mit hoztatok, van valami érdekes téma, amit megbeszélhetünk. Mit gondoltok, kinek van ötlete?” Így a klub találkozási alkalmain előre megbeszélt témák kerülnek napirendre, és az is eldöntésre kerül, hogy melyik klubtag, vagy meghívott vendég (gyakorta ez a szakértő vendégelőadó is a klubtagok ismeretségi köréből kerül ki) tart ismertetőt a választott tárgyról. Ugyanakkor számos más témát is érintenek a beszélgetés folyamán, és olykor hosszabban elidőznek egy-egy izgalmasnak ígérkező beszédfordulatnál, nem egyszer így dől el, hogy az újonnan felmerült téma többet is megér, és külön alkalmat szánnak rá a tematika összeállításakor. A csoport megítélése szerint az egyik legjobb előadás dr. Pritz Pál történész akadémikusé volt, aki az „emlékirat és a történetírás” különbségéről beszélt. A klubtagoknak is van saját témája, ami gyakran tudományos színvonalú, így gyakorta ők az előadók. Ezen alkalmak során például Enrique Contreras a társadalom evolúciójáról, Pikó Mózes Dosztojevszkij munkásságáról, Csikós Margit a dél-amerikai irodalomról, Lukács József a hortobágyi kitelepítésről beszélt. Beszélgetés közben szó kerül olvasmányokról, tudományos felfedezésekről, egyedi érdeklődési területekről, de a személyes tapasztalatok és élethelyzetek megbeszélése is gyakori. A beszélgetés úgy folyik, ahogy egy széleskörű érdeklődéssel bíró, új ismeretekre, nézetekre kíváncsi baráti társaságban szokás, talán csak a vitakultúra magasabb szintű, mint általában. Nem függetlenül a vitavezetőtől, aki arra törekszik, amikor a beszélgetést vezeti – zenei példával élve –, hogy a karnagy és a zenekari tag szerepét egyszerre töltse be. Mindvégig résztvevője marad a vitának, de olykor tovább inti, vagy inkább gördíti a beszéd fonalát, például ha látja, hogy két ember párbeszédévé alakul a csevegés, a többiek számára érdektelenül. De vigyáz arra is, hogy mindenki nyugodtan kifejthesse a véleményét, hogy megkapja a többiek neki járó türelmét. Néha a csoportvezető azt érzékeli, hogy más történik, mint ami előre el volt tervezve. A csoport erőterébe bekúszik a kinti világ történése, a gondolatok, az érzelmek a tervezettől eltérő irányba, másfelé irányulnak. Nincsen olyan kemény fal, ami ki tudja zárni a külvilág eseményeit, az információ betör és érvényesíti akaratát, és

212

MODELLÉRTÉKŰ KEZDEMÉNYEZÉSEK

nem lehet megakadályozni, hogy kimondódjanak olyan gondolatok, amik megfogalmazódtak. Ez általában akkor történik meg, amikor valamelyik politikai párt vagy annak prominens képviselője zsidóellenes, rasszista kijelentéseivel a közvéleményt megosztó hatalomként nyilvánul meg. Ami akkor és ott történik a csoportban, azt nevezik poszttraumás Holokauszt megnyilvánulásnak. Ez a világ minden részén előfordul, ahol arra fogékony emberek vannak, és általában megértik azok is, akik szerencséjükre nem hordozzák ezt a múltból eredő szörnyű terhet. A klub tagjainál ilyenkor zavar és félelem a jellemző mindaddig, amíg az első indulatok lecsengésével a tények elemzése felé fordul a beszélgetés. A csoportbölcsesség több és gazdagabb tud lenni az egyes ember fantáziájánál. Innentől kezdve sokkal kevesebb indulattal, inkább értelemmel beszélnek a résztvevők pl. egy parlamenti hozzászólásról, negatív politikai jelenségről. A csoportvezetőnek annyi dolga marad, hogy felerősítse a kibontakozó folyamatot: „Érdemes ez a csoport arra, hogy a meglévő távolságot ne fokozza, az árkot ne mélyítse! Teszik azt elegen! Nekünk, az értelmiségi gondolkozásúaknak kellene a hidat megépíteni, és megtalálhatnánk a hangot, amivel tudunk beszélgetni egymással. Lehetőséget kell adnunk a sokféle vélemény kimondásának, ne csak hangoztassuk, hogy meg kell hallgatni a másik véleményt is, most próbáljuk meg gyakorolni ezt a képességet, ha van bennünk.” A történelmi múlt ismerete kötelező ebben a körben, a csoport tagjai egyet értenek abban, hogy azért fontos a tegnap történéseinek ismerete, hogy a mai nap eseményei érthetővé váljanak. (A klub célját ismertető gondolatokhoz felhasznált forrás: a Magyar Csoport pszichoterápiás Egyesület: Civil Csoport Hétvége, Siófok 2012. 04. 20-22.)

213

Szerzőink Benedek Ágnes: képzettségei: 1996. Felsőfokú újságíró szakképesítés (MÚOSZ Újságíró Iskola), 1999. Művelődésszervező - média - menedzser diploma (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola), 2003. Művelődési menedzser (Pécsi Tudományegyetem). Szakmai életút: Elsősorban művelődésszervező tevékenységet végez. A kenyérkeresetet nyújtó újságírás mellett világéletében „szervezkedett”: kezdve a főiskolai programok, táborok létrehozásától lakóhelyének kulturális felpezsdítéséig – elsősorban önkéntes munkában. 1999-től az Időutazók Társasága nevű civil csoportosulás keretei közt, annak vezetőjeként szervez rendezvényeket, főként Budapest XVI. kerületében. A programok többsége a gyerekeket, iskolákat szólítja meg. Kiemelt szakterülete Budapest XVI. kerületének helytörténete, beleértve a kutatást, publikálást és népszerűsítést. Kertvárosi Időutazások: Kuriózumszámba menő kulturális-helyismereti programot indított 2001-ben. Szervező és idegenvezető az autóbuszos XVI. kerületi városnézéseken, ahol 12 év alatt 190 utazáson 7500 fő vett részt (többségük diák, aki így játékosan ismeri meg lakóhelyét). Kertvárosi Helytörténeti Füzetek: 1999-ben létrehozója és nyolc számon át szerkesztője, írója volt a sorozatnak. Kávéházi esték: 2001-ben beszélgetéssorozatot indított, alkalmanként vezetett ismert, kedvelt közéleti személyiségekkel, írókkal, művészekkel, tévésekkel a sashalmi FSZEK könyvtárban (meghívottak pl.Gyurkovics Tibor, Temesi Ferenc, Cseh Tamás…). Kiállítások: Öt helytörténeti témájú kiállítást hozott létre, és többen közreműködött, helytörténeti gyűjtőpályázatot hirdetett meg. Bábáskodott a Kertvárosi Helytörténeti Gyűjtemény valamint a Cinkotai Tájház megszületésénél. Helytörténeti vetélkedők: 2002 óta szervez és vezet kerületi szintű vetélkedőket diákoknak, alkalmanként felnőtteknek. Médiatáborok: 2000 óta szervez és vezet bentlakásos médiatáborokat, melyekben ifjú érdeklődők ismerkedhetnek meg a szakmával kommunikációs játékok, szerkesztőséglátogatások és filmforgatás segítségével. Diákújságíró fesztiválok: Hat alkalommal szervezett szponzorok bevonásával sok neves vendéget felvonultató, egész napos, alkalmanként mintegy 150 diákot megmozgató fesztiválokat.

215

Kertvárosi Programajánló: 2004 és 2008 között szerkesztette a XVI. kerületi műsorfüzetet. Bereczki Mária: csoportterapeuta, kulturális antropológus mint szociális munkás /Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola általános szociális munkás szak 1991-1994/ a budai oldal első családsegítő központját vezette, amikor először találkozott a csoportban végezhető különleges munkával, a dr. Avar Pál által vezetett Disputa, majd később Krisztina klubban. A főorvos olvasottsága bámulatba ejtett mindenkit, Bereczki Mária itt találkozott először antropológiai kutatásokkal, dr. Avar Pál által ösztönözve csoportvezetői oklevelet szerezett 2001-ben a Magyar Csoport Pszichoanalitikus Társaság által hirdetett csoportvezető képzésen, valamint 1999- 2004-ig elvégezte a Miskolci Egyetemen a Kulturális Antropológia Szakot, a pszichiáter halála után megörökölte és vezette mestere csoportját 2011-ig. Amikor az első kerületben megszűntek a lehetőségek, még abban az évben, 2011ben megszervezte a Bálint Disputa Klubot. Bodorkós Tamara: 2011 márciusában marketing asszisztensként kezdte pályafutását a XIII. Kerületi Közművelődési Nonprofit Kft.-nél. Júniusban a Vakáció-akció projektvezetője, illetve több szabadtéri rendezvény előkészítője és lebonyolítója. 2012. január elseje óta a XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. Kult13 divíziójának PRfőmunkatársaként, valamint projektvezetőjeként tevékenykedik, mint az önkormányzati napok szervezéséért és lebonyolításáért felelős személy a RaM – Radnóti Miklós Művelődési Központban. Továbbá idén a Vakáció-akció mellett a Nyáresti koncertek a Szent István parkban sorozat, a XX. Angyalföldi Utcabál és a Magyar Dal Napja szervezője is. 2013-ban jelenlegi feladatköre a „75 éves a kerület” programsorozat kommunikációs és szervezési munkálataival egészül ki. Forgon Miklós: Művelődésszervező és kommunikációs szakember (PTE diploma). 1993 óta dolgozik közművelődési területen. 1993-2000-ig a Magyar Honvédség Művelődési Házában. Szakmai területe: dekoráció, kiállítások (Stefánia Galéria). 2001–től - jelenleg is – a KMO Művelődési Ház munkatársa. Szakmai területei: Mondj Nemet! Komplex Prevenciós Program, Előtér Galéria, Pályázatok, KMO Nyitott Könyvespolc, Ifjúsági programok. Gyenes Zsuzsa: közművelődési szakember, közösségfejlesztő, szociológus. 1974-ben született Budapesten, művelődési házak programjain szocializálódik (táncház, zeneovi, játszóház, kézműves szakkör). Az ELTE Tanárképző Főiskolai

216

Karán szerez némettanár és művelődésszervező, az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetében szociológus diplomát; majd újságíró, később közösségfejlesztő szakmai végzettséget. 1998-tól 2004-ig a Budapesti Művelődési Központ aktív (majd 2012-ig inaktív) munkatársa, a közművelődés minőségfejlesztési programját kidolgozó munkacsoport tagja. 2003-2007-ig a Budapesti Népművelők Egyesületének elnökségi tagja, a fiatal/pályakezdő tagozat koordinátora. 1994-2006-ig a Civil Rádió műsorkészítője, 2006-2008-ig a szociális és életmód műhely vezetője, a szerkesztőbizottság tagja. A Közösségfejlesztők Egyesületének tagja, 2008-2010 között az Újbuda 60+ program egyik közösségfejlesztője. Három gyermek édesanyja (2004., 2006., 2009.), ebben a minőségében kulturális írások szerzője online magazinokban: Indul a család! blog (Kaleidoskop.hu, 2008.), Múzeumok anyaszemmel cikksorozat (Magyar Múzeumok.hu, 2010-2011.). Meseíró és mesemondó, 2011 óta vezet Mesezengő foglalkozásokat művelődési házakban. Kövesdi Emese: 2005 és 2010 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának művelődésszervező-pedagógia szakos hallgatója. A fenntarthatóság és a környezeti nevelés iránti érdeklődése nyomán szakdolgozatát 2010-ben írja „A fenntarthatóság és a közművelődési intézmények – Budapesti művelődési házak attitűdjei és tevékenysége a környezettudatos szemléletformálással kapcsolatban„ címmel. Ennek kapcsán kezd el behatóbban foglalkozni a fenntarthatóság kulturális vonatkozásaival, a fenntarthatóságra nevelés formális oktatáson kívüli lehetőségeivel. 2010 szeptemberétől egy tanéven keresztül az Eötvös Loránd Tudományegyetem Andragógia Tanszékének ügyintézője, és 2010 szeptemberétől a Neveléstudományi Doktori Iskola doktorandusz hallgatója. Kutatási témája a művelődési házak és kulturális központok szerepének, lehetőségeinek vizsgálata a környezettudatos szemléletformálásban. 2011 – 2012-ben a német Deutsche Bundesstiftung Umwelt környezetvédelmi alapítvány közép -és kelet-európai fiataloknak szóló ösztöndíj programjával egyéves németországi szakmai gyakorlatra szóló ösztöndíjat nyer, amelyet német környezeti nevelési központok gyakorlatainak tanulmányozásával tölt. Publikáció: Kövesdi Emese: Budapesti művelődési házak attitűdje és tevékenysége a környezettudatos szemléletformálással kapcsolatban. In: VII. Kárpát-medencei Környezettudományi Konferencia absztrakt kötete, Kolozsvár, Románia, 2011.

217

Margittai Katalin: 1970-ben középiskolai tanárként végzett az ELTE Természettudományi Karán, majd az ELTE Bölcsészkarán szerzett szociológus diplomát és művelődésszervező felsőfokú szakirányú végzettséget. Pályakezdőként Gyöngyösön tanított, majd Budapesten egy nagyvállalat szakoktatási vezetője, vállalati népművelője volt. 1979-től a Budapesti Művelődési Központban dolgozik. Módszertani munkatárs és szakfelügyelő, ezt követően az ifjúsági csoport, később a közművelődési osztály vezetője. 1993-tól szakmai igazgató-helyettes, 1998-tól a BMK igazgatója. Vezetésével az intézmény tevékenysége a közművelődés hazai és nemzetközi szereplői körében ismertté, elismertté vált. A Budapesti Művelődési Központ számos hiánypótló szakmai fejlesztés és szolgáltatás, képzési program és felnőttképzési szolgáltatás kidolgozásával, tematikus hálózatok, szakmai műhelyek működtetésével jelentősen hozzájárult a közművelődés szakmai kultúrájának fejlesztéséhez, megújításához. Az intézmény szakembereinek kiváló teljesítményét több szakmai elismerés, többek között a Budapestért Díj (2009), a Hálózati Tanulásért Díj (2010), a Minősített Közművelődési Intézmény Cím (2011) és a Közművelődés Minőség Díj (2012) is bizonyítja. Margittai Katalin szakmai civil szervezetek létrehozásában, működtetésében is aktív szerepet vállalt, több szervezet elnökségi tagja, vagy vezetőjeként is dolgozott, továbbá közművelődési szakértőként és különböző szakmai kuratóriumokban képviselte hivatását, meggyőződését. Pályafutása során részt vett szakmai kutatásokban és számos elemző munkát, publikációt jelentett meg. A Bessenyei György Díj és a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetés birtokosa. Közösségi munkáját a Magyar Népművelők Egyesületének Plakettjével és a Művelődési Intézmények, Megyei és Regionális Kulturális Szerveződések Országos Szövetségének Ezüst Gyűrű Díjával ismerték el. Szabó Judit Nikoletta: Tanulmányait a Casus Kortárs Művészeti Menedzserképző Kollégiumban (1993-1996), majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-esztétika szakán (1996-2001) végezte. Egy évtizeden keresztül (2001- 2011) volt a Budapesti Művelődési Központ munkatársa, először információs munkatársként, később PR- és marketing menedzserként. Alapítója, első főszerkesztője, állandó szerzője a Kaleidoskop.hu online kulturális és közművelődési magazinnak, mely 2003 óta szolgálja a közművelődés ügyét az intézményhálózat programjainak és eredményeinek színes, népszerű hangvételű bemutatásával. 2002 óta rendszeresen publikál újságíróként különböző sajtóorgánumokban. Jelenleg saját vállalkozásában szabadúszóként lát el újságírói, kommunikációszervezői és PR feladatokat. Szakterületén belül az új online kommunikációs trendek, a gerillamarketing és a társadalmi reklám van érdeklődésének kiemelt fókuszában.

218