CIMBORA 2007. Január

2 0 0 7. j a n u a r

A februári Cimborából: • igazi farsangi hangulat sok érdekséggel • boszorkányos barangolás • Egry Gábor vadásztörténeteket mesél a Történetes történelemben • folytatódik a Cimbora Kaláka Pályázat benevezőinek névsora • diákírások, tudósítások • Cimbi naplója és kalandozásai a világhálón

aIndul

nagy

játék részletek a 2. oldalon

Indul a Cimbora-nyereményjáték Szeretnél saját számítógépet? Elkopott a bringád, újra vágysz, és reménytelennek látod, hogy nyárig sikerül összekuporgatnod a zsebpénzedbõl a hiányzót ahhoz, hogy végre megvehesd álmaid biciklijét? Jó muzsikát hallgatnál, de mindig rád szólnak, hogy halkítsd már le a zenét?

Ha hûséges vásárlója vagy a Cimborának, jó esélyed van arra, hogy tiéd legyen a három nyeremény egyike!

Négy szelvényt kell kitöltened és összegyûjtened, majd egyszerre postáznod a szerkesztõség címére legkésõbb május 15-ig. A januárit máris kivághatod a 19. oldalról, és ha a négy szelvény egy borítékban, idõben ideérkezik, te is részt veszel a nagy sorsoláson:

íj d k i ad m r a H

íj d õ s El

Második d

íj

(a nyeremények külalakra eltérhetnek az illusztrációktól)

Cimbi képtára • Festett-faragott állatistenek Az ókori egyiptomiak az istenek és emberek teremtõjének tartották Ré napistent, aki nappal bárkáján beutazza az égboltot, éjjel pedig a föld alatti világot.

Hitük szerint a fáraók az õ leszármazottai voltak.

A fején napkoronggal, kezében ostorral és pásztorbottal ábrázolt sólyomfejû isten képe egy 2700 éve élt elõkelõ hölgy síremlékét díszítette.

Az ókori Rómában szent állatnak tekintették a farkast, amely a legenda szerint Mars isten és Rhea Silvia újszülött ikerfiait, Romulust és Remust táplálta, miután hatalmát féltõ nagybátyjuk a Tiberis folyó ingoványai közé tetette õket. A hagyomány szerint Romulus lett utóbb Róma alapítója és elsõ királya.

(Peter Paul Rubens festménye)

Búbocska nyereményjátékunk nyertesei: Brassó megye: Kiss-Budai Mátyás, Négyfalu; Varga Mátyás, Apáca; Gáspár Lóránd, Brassó Hargita megye: Páll Gyula, Csíkrákos; Kapusi Áron, Székelyudvarhely; Szõcs Krisztina-Flóra, Gyergyószentmiklós Kolozs megye: Kónya Eszter, Kolozsvár Kovászna megye: Bíró Erzsébet-Etelka, Kézdialmás; Nemes Sándor, Illyefalva; Kolumbán Zsófia, Székelyszáldobos Maros megye: Imreh Nimród, Marosvásárhely; Gábor Attila, Marosvásárhely; Mátyás Borbála, Marosvásárhely Szatmár megye: György Stefánia Mária, Mezõpetri; Berei Csilla-Blanka, Nagykároly; Kis Ádám, Nagykároly Szilágy megye: Szõke Andrea, Szilágycseh; Mani Lóránd, Szilágycseh; Vári Balázs Jácint, Völcsök A nyereményeket a Cimbora- terjesztõtõl vagy postán kapjátok meg.

Cimbora 2007. január, XIX. évfolyam Szórakoztató irodalmi, kulturális folyóirat 5–8. osztályos diákoknak Fõszerkesztõ: Farkas Kinga Szerkesztõ: Szonda Szabolcs Munkatársak: Béres Károly, Bogdán László, Forrai Tibor, Keszeg Vilmos, Kónya Éva, Köllõ Zsolt, Péter Alpár, Zsigmond Gyõzõ

Szerkesztõség: 520064 Sf. Gheorghe, str. Presei nr. 8/A E-mail: cimboramail@gmail.com Tipográfia és tördelés: Vasiliu Anna és Kopacz Attila Prepress: Cova Design Studio, Sepsiszentgyörgy Készült a sepsiszentgyörgyi Cova Print nyomdában.

Támogatóink: Kovászna Megyei Tanács Határon Túli Magyarok Hivatala, Szülõföld Alap, Kiadja az Erdélyi Híradó Kiadó és a Cimbora Alapítvány Háromszék, H-Press, Hármas Alapítvány Borító: Csillag István Illusztrációk: Csillag István, Keszeg Ágnes, Péter Alpár

ISSN 1222-1910

A hinduk szent elefántok sokaságát faragták káprázatosan szép templomaik falaira, és elefántfejjel ábrázolták legkedvesebb istenüket, az irodalom és a tudományok pártfogóját, Ganésát is. (Ganésa egyszer nem engedte be Sívát felesége fürdõszobájába, mire a haragvó isten levágta a fejét, majd – tettét megbánva – egy arra járó elefántét ragasztotta helyére.) A segítõkész, jóságos isten, hitük szerint, a dzsungelek elefántjaihoz hasonlóan minden akadályt legyõzött, ezért merész vállalkozásaik elõtt mindig hozzá fohászkodtak.

Az ókor legnagyobb hatalmú istenei közé tartozott Egyiptom bikaistene. Hitük szerint a mindenség teremtõje, Ptah isten, a földön egy különleges bikában öltött testet, amelyet Ápisz-bikának neveztek és szarvai közt arany napkoronggal ábrázoltak.

A közel 3000 éves kép egy egyiptomi pap koporsóját díszítette.

C Szántai János: Semmi sincs a helyén, A bálna (versek) Molnár Vilmos: Mese a koaláról

4

7

Jánk Károly: Láttál-e már? (vers)

10

Kisregény folytatásokban Szabó Róbert Csaba: Ébresszétek föl nagymamát! 1. rész

11

T  

12

(Keszeg Vilmos rovata) A szelek, viharok démonai U   (Szonda Szabolcs rovata) Januári napsoroló Atléta az irodalom magasiskolájában (Mészöly Miklós) Irodalmárok a természetben (Kortárs szerzők vallomásai) Kis januári névsor

1. rész Korona és kard

5

„…A gondolatolvasó koalamackó sehogyan sem tartozott senkihez.

Nem erről a vidékről származott.

Nem is ismerte senki. Nem is illett ide. Nem passzolt a tájhoz. De itt volt…”

Vadállatok bolondja Gerald Durrell életéről

18

T  (Egry Gábor rovata)

C A gyűrűs bolygó

19

H- - (Béres Károly rovata) Istenszéke

20

P  Cimbi naplója

21

Cimbi a zinter neten (1.)

Kalandozás a világhálón Fűzfánfütyülő

22 23

P Tudósítónk jelenti Ti írtátok Kíváncsi kérdések Diákmúzsa-klub

24 25 26 27 28

B

(Kónya Éva rovata) Szent állatok a nagyvilágban

14 15 16 17

S K P  C  I. Festett-faragott állatistenek

32 33 34 35

Szántai János Két vágyvariáció egy Tamkó Sirató-témára

Nem tudja a bálna, milyen jó a málna. kissrófos válasz egy Gloria Fuertes-versre

Szegény, azt se tudja, mi a vízipálma.

Ha tudná a bálna, Mi a vízipálma, tüstént odaszállna, vízipálmaágra.

Vízipálmadárrá, bizony, azzá válna.

Jaj, balaenoptera!

Azt se tudod, milyen a könnyezőpálma.

Mert ha tudnád, milyen a könnyezőpálma, rögvest odaszállnál könnyes pálmaágra, zokogó madárrá, bizony, azzá válnál.

Farkas az erdő mélyén, nem mer’ a felhő szélén, tyúk az udvarban él, tyúk holdudvarba tér, a hal a vízben úszik, a víz a halban úszik, tutaj a víz színén. tutaj a nagy ... izén.

Fákon laknak a majmok, Verslábbal él a majom, asztalon a kenyér, majomfán a kenyér, füge a fügefán nő, füge az ujjhegyen nő, szőlő a venyigén. szőlő a szentmisén.

Munkába megy a férfi, Férfira hág a nyakló, az asszony sem henyél, asszonyra seprűnyél, ki-ki teszi a dolgát ki-ki járja a táncot mind a maga helyén. egymás hátán-hegyén.

Gyerek tanulni indul, Kacsa tepsire tér, kiskacsa szárnyra kél, az Ész gyerektől koldul, háp, háp, háp... minek mondjam tovább?

Keszeg Ágnes illusztrációja

Molnár Vilmos

gyszer egy gondolatolvasó koalamackó, vándorútja során, elérkezett egy erdőszélre, és ott felmászott egy kőrisfára. Tetszett neki a kőrisfa, meg kíváncsi is volt rá. Ilyen fára eddig még sosem mászott.

Ahonnan jött, ott másféle fák nőttek az erdőben.

Tikkasztó nyári dél volt. A dombháton, az erdőszél nyújtotta árnyékban egy birkanyáj delelt. A nyájhoz tartozott száznégy birka, két kutya meg egy szamár. Nem volt nagy nyáj, a szamárra tán szükség sem volt. Azt a kis batyut a kevés elemózsiával a pásztor is könnyen elbírta volna.

De a pásztor úgy gondolta: egy juhnyáj akkor az igazi, ha tartozik hozzá szamár is. A szamár a régi időkből maradt meg, amikor még több százra rúgott a birkák száma. Legeltetésükhöz messzi vidékeket kellett bejárni nagy batyuval. Régi szép idők. Azóta kicsit összement minden.

Tulajdonképpen maga a pásztor is a nyájhoz tartozott, de ő nem így tudta. Ő úgy tudta: a nyáj tartozik hozzá. Jó pásztornak tartotta magát, aki szereti a nyáját, mert rendesen őrizte

a juhokat. Reggel és este megfejte őket, tavasszal lenyírta a gyapjukat, időről-időre pedig kiválasztott közülük néhányat, majd egy éles, nagy késsel megölte, megnyúzta és feldarabolta őket. Hitte: egy szerető, jó pásztornak így kell tennie.

Ami a juhokat illeti, ők meg voltak győződve, hogy minden hozzájuk tartozik, minden értük van: pásztor, kutyák, szamár, még a dús füvű legelő is. Ha egyszer ők vannak többségben, ha már körülöttük

forog minden. Elnéző megadással tűrték a kutyák futkosását és csaholását a széleken. Még akkor sem sértődtek meg, ha azok hozzá-hozzákaptak valamelyik lemaradozóhoz. A szolganép fontoskodása – vélték. Így akarnak érdemeket szerezni a pásztor előtt.

Hogy a pásztor kimondottan értük van, az nem is volt kétséges előttük. Minden cselekedete róluk szól, az ő érdekükben történik, az ő kényelmüket szolgálja.

A megölésekről, megnyúzásokról, feldarabolásokról nem tudtak, nem a szemük előtt zajlott. A szamárral nem törődtek, nem tartották sokra. Kényelmük szempontjából közömbös, s jobban szereti a fűnél a bogáncsot. Buta szamár.

A kutyák meg voltak győződve, hogy nélkülözhetetlenek. Rajtuk múlik minden, csak általuk mennek rendben a dolgok. Ők a társaság összetartói és mozgatórugói. Egyszerre. Ha ők nem lennének, szétsz-

éledne az egész nyáj. Vagy bolondfelé mennének a juhok, nem arra, amerre muszáj. Nélkülük még legelni sem tudnának a kerge birkák úgy, ahogy azt kell: zárt sorokban, fegyelmezetten. Kulturáltan, kussolva.

A pásztort szerették, de azért tisztában voltak vele: ahogy ők futkosnak a birkák körül, arra a pásztor sosem lenne képes. Jó ember, jó ember, de nélkülük

tehetetlen. Egy nagy gyermek. Szeretni kell őt, figyelni, mit akar, hogy segítségére lehessenek.

A szamár sztoikus volt. Elfogadta, hogy ő meg a pásztor meg a kutyák meg a juhok valamiképpen összetartoznak – ebben a sorrendben! –, de nem tulajdonított túl nagy fontosságot az egésznek. Ettől több bogáncs még nem nő a réten, s a batyut is mindig cipelnie kell valakinek. Az volt a véleménye, hogy túl komolyan veszi magát mindenki. Ettől nem bír nyugton ülni a fenekén senki. Sürögnek-forognak juszt, tesznek-vesznek feszt, nagy cécót rendeznek a semmiért. Holott a csendes, átgondolt merengés az igazi, az elmélyült mélázásnak párja nincs. Ennek meg ő a mestere. Itt áll a példakép, de senki nem vesz példát róla. Hülyék!

A farkas ott lapult a fűben, a szomszédos domboldalon, és sóváran figyelte a birkanyájat. (A domboldalon kívül még a mesében is lapult. Lupus in fabula.)

Tulajdonképpen a farkas is a nyájhoz tartozott, farkasi minőségben. A juhokhoz tartozik mindig farkas is, de a pásztorok ezt nem fogadják el. A juhok sem, a kutyák sem. Még a szamár sem. A farkas ellenben azon a nézeten volt, hogy ő meg a juhok szorosan összetartoznak. Neki legelnek, neki híznak jó kövérre.

Különben kinek? Ő és a juh: két test, egy lélek. Hadd legyenek egy test, egy lélek. A farkas lelkiember volt.

A gondolatolvasó koalamackó sehogyan sem tartozott senkihez. Nem erről a vidékről származott.

Nem is ismerte senki. Nem is illett ide. Nem passzolt a tájhoz. De itt volt.

Ami őt illeti, rokonszenvesnek találta az egész társaságot. Két vén ürü meg a vezérkos ugyan elég mokányul meresztették rá gülüszemüket, de a sok kis ugrándozó bárányka igazán kedves volt. A többiek is érdekesnek bizonyultak a maguk nézeteivel, vélekedéseivel, meggyőződéseivel. Nem volt elvesztegetett idő egy darabig a közelükben tartózkodni.

A nap lassan túljutott a delelőn. Mintha csak ez lett volna a jel, megmoccant az idő. Mintha csak erre várt volna, készülődni kezdett valami. Valaminek eljött az ideje, valami történni akart. Nemsokára eseménydús lesz a környék. Nemsokára izgalommal telítődik a táj.

A gondolatolvasó koalamackó ezt nem várta meg.

A heveskedések nem érdekelték. A szilaj akciók untatták. Ha sok a mozgás, kevés a gondolat. Ő pedig gondolatolvasó koalamackó volt.

Lekászálódott a kőrisfáról, és folytatta útját. Úgy találta, különleges élményekkel gyarapodott. Úgy érezte, érdekes benyomásokra tett szert. Nem egyhangú hely egy ilyen kőrisfa. El lehet tölteni egy darabig rajta az időt. Csakúgy, mint az eukaliptuszon.

Fára mászni jó.

– ahol az irodalom és a természetvédelem találkozik – „Ne feledd, az állatoknak és növényeknek nincs érdekképviselete a parlamentben, nem tudnak ülősztrájkba fogni, senki más nem emelhet szót a nevükben, értük, csak mi, emberi lények, akik nem birtokoljuk őket, de megosztjuk velük a Földet, ahol élünk.”

(Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt) Mi leszel, ha nagy leszel?

Azt mondják, hogy aki gyermekkorában mozdonyvezető akar lenni, ritkán tölti be felnőttként ezt a szerepkört. Ha ez így van, akkor én kivételesen szerencsés ember vagyok, mivel már kétéves koromban egészen határozottan és egyértelműen eldöntöttem, hogy egyes-egyedül az állatok tanulmányozásával akarok foglalkozni.

Semmi más nem érdekelt.

Növekedésem éveiben egy tapadókagyló szívósságával ragaszkodtam ehhez az elhatározáshoz, és azzal kergettem barátaimat és rokonaimat az őrületbe, hogy majmoktól a közönséges kerti csigáig, a skorpióktól a fülesbagolyig az állatok minden elképzelhető faját gyűjtöttem, vásároltam és elárasztottam velük a házat.

Az állatok ilyetén bőségétől zaklatott családom tagjai azzal vigasztalták egymást, hogy ilyesmin majd mindenki átesik, és hamarosan kinövöm. De az állatok iránti lelkesedésem minden újabb szerzeményemmel csak élénkült és mélyült, serdülőkorom végére már szemernyi kétségem sem volt, mi akarok lenni; egyszerűen állatokat akarok gyűjteni állatkertek számára, és később – miután ilyen módon meggazdagodtam – saját állatkertet alapítani.

(Vadállatok bolondja, Némethy Ildikó fordítása)

És te melyik állatfajtához tartozol?

– Szeretném, ha nem emlegetnéd annyit Görögországot – mondta Leslie idegesen. – Erről mindig Gerrynek az a nyamvadt könyve jut eszembe. Úgyis évekig tartott, amíg sikerült túltennem magam rajta.

– Neked tartott évekig? – szólt Larry epésen. – És én mit szóljak?

El tudod képzelni, mit ártott ez a dickensi karikatúra a jóhíremnek?

– Abból, amit rólam írt, azt lehet hinni, hogy másra nem tudok gondolni, mint hajókra meg puskára.

– Hát, nem is nagyon gondolsz másra, mint hajókra meg puskákra.

– Én szenvedtem tőle a legtöbbet – szólt közbe Margo. – Egyébről sem írt, mint a pattanásaimról.

– Én úgy találtam, hogy titeket jól ábrázolt – vélte mama –, hanem engem tökéletesen hülyének állított be.

– Én nem bánom, ha tisztességes stílusban gyaláznak – mutatott rá Larry, indulatosan kifújva az orrát –, de hogy még ráadásul rossz angolsággal gyalázzanak, az arcpirító.

Gerald Malcolm Durrell 1925–1995

Gerald Durrell az indiai Jamshedpur városban született 1925. január 7-én, négy testvér közül a legkisebbként. A legenda szerint első értelmes szava az állatkert angol elnevezése, a zoo volt. Édesapja 1928-ban bekövetkezett halála után a család visszaköltözött Angliába, majd 1933-ban Korfu szigetén telepedtek le. Három testvére közül bátyja, Lawrence híres író, nővére, Margot neves ruhatervező és belsőépítész, másik bátyja, Leslie festő lett. A korfui élet – a könyvek tanúsága szerint – csodálatos volt, tele jó történetekkel, fura családtagokkal.

A görög szigetvilág e paradicsomi helyén töltött gyermekkorának élményeit az 1956-ban megjelent Családom és egyéb állatfajták című könyvében örökítette meg. Ha eddig nem olvastátok, most ideje kézbe venni, el sem tudok képzelni

A Durrell család Korfun

jobb szórakozást a hideg, komoly téli estékre. A könyv folytatásaként napvilágot látott Madarak, vadak, rokonok-ban olvashatjuk a mindig murisnak megrajzolt családtagok méltatlankodását.

Amellett, hogy sok jó családi történet melegágya, a Korfun töltött időszak valójában a tanulásé volt. Durrell nem járt iskolába, magántanárok tanították, akik közül elsősorban a család barátja, a természettudós Dr. Theo Stephanides volt rá nagy hatással. Hogyan is tanult szerzőnk?

– Már a címe is kész inzultus – mondta Margo. – Családom és egyéb állatfajták. Utálom, hogy állandóan azt kérdezgetik tőlem: „És te melyik állatfajtához tartozol?”

Miért?

A miért szó azonban mindenütt felbukkant, és kínzó hiányérzetet okozott. Miért vágnak ki az erdei méhek kis kerek darabkákat a rózsa leveleiből, és hová repülnek el vele? Miért folytatnak a hangyák – úgy tűnt – szenvedélyes szerelmi viszonyt a kert sok növényét ellepő, zöld levéltetvekkel? Mik azok a furcsa, borostyánszemű átlátszó rovarhullák vagy héjak, melyek a fűzfákon és az olajfákon lógnak? Törékenyek, mint a hamu, valami gömbölyű testű, gólyaszemű, karmos lábú élőlény üres héjai. Miért van mindegyik ilyen héjnak repedés a hátán? Megtámadták őket, és kiszívták belőlük a nedveket? Ha igen, mi támadta meg őket, és mik voltak ők? A kérdések túlcsorduló katlana lettem, s ezeket a kérdéseket a család nem tudta megválaszolni.

(Madarak, vadak, rokonok, Révbíró Tamás fordítása)

eo, a barát és tanító

A második világháború kitörésekor a Durrell család arra kényszerült, hogy visszaköltözzön Angliába. Londonban éltek, ahol Durrell egy állatkereskedésben dolgozott, maradék idejét pedig a londoni állatkertben töltötte. 1945-től a Londoni Zoológiai Társaságnál folytatta tanulmányait és a társaság Whipsnade Állatkertjében volt gondozó. Itt ébredt rá, hogy az állatkertek fontos szerepet tölthetnének be a veszélyeztetett állatfajok védelmében és a kipusztulástól való megmentésükben.

Állatkertet! De milyent?

A 19. század közepén történt, hogy Karl Hagenbeck, a nagy német állatkereskedő egészen újszerű állatkertet alapított. Addig az állatokat rosszul megtervezett, egészségtelen, vastag rácsú ketrecben tartották, amelyekben a közönség alig látta őket, de az állatok nehezen viselték el a nyomasztó, koncentrációs táborhoz hasonló környezetet. Hagenbecknek teljesen eredeti elképzelése támadt arról, hogyan kell az állatokat a közönségnek bemutatni. Nem komoly, vasrácsos ketrecbe zárta őket, hanem fényt és teret adott állatainak, hatalmas műsziklákat, amikre felmászhattak, és a közönségtől száraz vagy vizes árokkal választotta el őket. Az állatkerti szakértők szemében ez eretnekség volt. Kezdjük azon, mondták, hogy nem biztonságos, mert az állatok nyilván átkelnek az árkokon, de még ha nem is, minden állat el fog pusztulni, hiszen köztudomású, hogy a trópusi állatok, hacsak nem tartjuk őket levegőtlen, miazmás forróságban, azonnal megdöglenek. Az, hogy a trópusi állatok igen gyakran elsenyvednek és kimúlnak az effajta gőzfürdőben, nem számított a nagyokosoknak. A szakértőknek viszont meglepetéssel kellett tapasztalniuk, hogy Hagenbeck állatai élnek és virulnak.

Nemcsak egészségesebbek lettek a szabadban tartva, hanem még a közönségnek is jobban tetszettek.

(Vadállatok bolondja, Némethy Ildikó fordítása)

Durrell a csimpánzokkal egy afrikai expedíción

... Hogy még bonyolultabbak legyenek a dolgok, én nem egyszerű, mindennapi állatkertet akartam, a szokásos állatállománnyal. Az én állatkertem mögött az az elképzelés rejlett, hogy segítek az állatvilág megóvásában. Szerte a világban a civilizáció terjedése számos állatfajt pusztított ki vagy csökkentett le előző létszáma töredékére.

A nagyobb fajok közül soknak kereskedelmi vagy idegenforgalmi értéke van, így inkább törődnek velük. De mindenfelé szétszórva a Földön egy csomó izgalmas apró emlős, madár vagy hüllő él, és megóvásukra vajmi kevés gondot fordít bárki is, mert tápláléknak nem alkalmasak, és ruhát sem lehet készíteni belőlük, és a turistákat sem érdekli, mert azok oroszlánt és orrszarvút követelnek. E lények nagy része szigetlakó, ezért hazájuk kicsi. A legkisebb beavatkozásra örökre eltűnhetnek: patkányok vagy mondjuk disznók véletlen betelepítése egy éven belül kipusztíthatja őket. Gondoljunk csak a dodo – a Mauritius szigetek kihalt galambfajának – szomorú sorsára. …Egy napon, éjfél körül anyám arra ébredt, hogy kocsi gördül be az udvarba, és vadul tülköl hálószobája ablaka alatt. Kihajolt az ablakon, s látta, hogy egyik legközelebbi szomszédunk érkezett a dombon túli farmjáról. Közölte anyámmal, hogy egy roppant nagy és az okozott zajból ítélve rendkívül vad állat dübörög az udvarában, és jó lenne, ha tennénk valamit. Anyám, aki mindig hajlott rá, hogy a legrosszabbtól tartson, meg volt győződve róla, hogy csak Leó (oroszlán, a szerk.) lehet – talán elszabadult? –, és rohant a kis házhoz, hogy felkeltse Johnt. Ő eldöntötte a leírás alapján, hogy Delilah-ról (tarajos sül, a szerk.) van szó, és mit sem késlelkedett, tüstént felragadott egy söprűt, és beugrott az állatkert teherautójába, és a farmhoz hajtott. Valóban Delilah topogott a holdfényben, maga elé röfögve és tüskéit csattogtatva. John megmagyarázta a farmernak, hogy csupán egy mód van rá, hogy Delilah visszakerüljön az állatkertbe, mégpedig az, hogy kb. félmérföldnyi út hosszat végig seprűzni kell. (…) Így aztán John – pizsamában! – hozzálátott, hogy a horkantó, zörgő Delilah-t végigseprűzze a keskeny, holdsütötte úton. Elbeszélte aztán, hogy soha, egész életében nem érezte magát ilyen futóbolondnak! Menet közben számos kocsival találkoztak, kései duhajokkal, mindenki lefékezett, és tátott szájjal, ámultan nézte a pizsamás embert, aki söprűvel taszigál egy nyilvánvalóan vonakodó tarajos sült. Bizonyos vagyok benne, hogy sokan rohantak közülük haza azzal a szent fogadalommal, hogy ezen túl tartózkodnak a szeszes italoktól. Mert arra végül is igazán senki sem számít, hogy éjnek évadján, egy tisztességes község határában egy dühödt tarajos süllel találkozik, amelyet egy meglehetősen zavart ember üldöz hálómezben! Végül azonban Johnak sikerült Delilah-t biztonságban visszavezérelnie az állatkertbe, és a rendbontót nagy méltatlankodással bezárta a szenespincébe.” (Állatkert a kastély körül, Jászay Gabriella fordítása)

Összeállította Farkas Kinga A www.durrellwildlife.org honlapra kattintva (egy kis angoltudással már el lehet igazodni) megtekinthetitek azokat az állatokat is, melyekkel jelenleg foglalkozik a Gerald Durrell által alapított állatkert.

A tanulási idő leteltével expedíciók sora következett. 1947-ben Durrell első útja Kamerunba vezetett, majd Brit Guyana, Paraguay, Argentína és Sierra Leoné ritka, kiveszőfélben lévő állatfajtái után kutatott, és igyekezett minél többet eljuttatni ezekből angliai állatkertekbe.

A kor szokásaival ellentétben rendkívüli körültekintéssel szállította az állatokat Angliába. Ennek óriási költségei hamarosan felemésztették atyai örökségét, ezért bátyja, Lawrence javaslatára írni kezdett, hogy expedícióit finanszírozhassa. Gyűjtőexpedícióinak történetét mulatságos, izgalmas könyveiből ismerhetjük meg (Noé bárkáján, Kalandorok az őserdőben, A bafuti kopók, A részeg erdő).

Mindig sajnálta, mikor meg kellett válnia az általa gyűjtött állatoktól, és elégedetlen volt a világ állatkertjeiben gyakran tapasztalt szenzációhajhász és szakszerűtlen állattartással, ezért 1958-ban elhatározta, hogy saját állatkertet hoz létre. A kedvező klíma miatt Dél-Angliában akarta megvalósítani álmát, de a bürokrácia meghiúsította tervét. Végül egy jerseyi birtokostól baráti áron megvette annak birtokát és a hozzá tartozó gyönyörű kastélyt, és 1959-ben létrehozta saját állatkertjét. A Jersey állatkert világát először az 1964-ben megjelent, Állatkert a kastély körül című könyvében örökítette meg.

Durrell szobra a Jersey Állatkertben

A Jersey Állatkert létrehozásakor elsődleges célja az volt, hogy tenyészállományt neveljen ritka fajokból. A nagyszabású program mai napig működik, Gerald Durrell második felesége, Lee Durrell irányításával szakembereket képeznek, és ritka állatokat telepítenek vissza természetes élőhelyükre.

Jánk Károly

Láttál-e már teveszánt?

Ekét, ami eget szánt?

Rókalyukat a padláson?

Korcsolyáztál-e már nyáron?

Skatulyában elefántot?

Ettél-e már lyukas fánkot?

Kakast tojást költeni?

Lyukas vödröt tölteni?

Láttál-e már égő vizet?

Kígyót, amelyik nem sziszeg?

S verebet az ölyvhöz ülni?

Tengerből vizet köpülni?

Sütkéreztél-e már télen?

Sültél-e már kemencében?

Láttál-e már vízen pásztort?

Kukacot, aki horgász volt?

Cifra szűrt a füstön lógni?

Lajhárokat futni, lótni?

Kaktuszt teremni a lápon?

S Antarktiszon nyári záport?

Kakukkot a fészkén ülni?

Citerával hegedülni?

Repültél-e darázsháton?

S vágott-e már lepke szájon?

Láttál-e már, kiskomám, Angyalmezben toportyánt?

S elgondoltál-e nagy bátran Jégverést a Szaharában?

Mosómedve-mosodát!

Láttál-e már ily csodát?

Láttam, láttam, s ha nem láttam, Álmomban mind kitaláltam, Látni véltem, de ha mégsem, Álmodd te tovább a részem!

Péter Alpár rajzai

Szabó Róbert Csaba

1. A padlás feketére festett országának kapuja Jó lenne tudni, felétek milyen padlásajtó van elterjedve, mert akkor nem kellene sokat vacakolni, rögtön értenétek, milyen volt az, amikor Benjámin padlásajtója nagy port verve és hatalmas zajjal hátracsapódott. Vagy hogy szoktatok-e otthon létrán mászkálni, mert Benjámin nagyon gyakorlottan lépkedett föl a maradék létrafokokon, és a föláramló villanyfény sárga sávjában kidugta a fejét. Persze, alig látott valamit, meg a por kellemetlen volt így elsőre, s ha valaha is voltak hódító szándékai a padlás feketére festett országát illetően, el lehet képzelni, akkor egy pillanatig semmivé váltak.

De hát vannak szerencsés emberek, talán úgy születnek, Benjámin mindenképp így születhetett, legalábbis abban a tekintetben, hogy Nagypapa ezermester volt, és régen, amikor még élt, mindenféle okos dologgal szerelte fel a házat. Például fűnyírót is készített, de legjobb húzásának abban a pillanatban, amikor Benjámin feje megjelent a padlásnyílásban, mégiscsak az bizonyult, hogy fölvezette a villanyt a padlásra.

Akkor, amikor még élt, tegyük hozzá. Mert bár úgy volt az elképzelve, hogy egyetlen gombnyomásnyira az egész padlásnak ki kell világosodnia, amikor Benjámin elkeccintette a lelógó kábel végén az apró kapcsolót, csak egyetlen árva villanykörte gyúlt ki, az is meglehetősen távol a padlásfeljárótól, és persze ez azt is jelentette, hogy Nagypapa nagyon rég nem ezermesterkedett, és nem is fog többé.

Persze, ó, bocsánat, ti még nem is hallottátok annak a kisfiúnak a történetét, aki elveszett a padláson. A Benjámin történetét. Mert hát elveszett. Volt Benjá-

minnak ugyan egy atlasza, ahol az országok külön színnel voltak feltüntetve, és ami alapján könnyen tudott tájékozódni, de ezzel a helyzettel ő maga sem tudott megbirkózni. Legalábbis alig. Éppen karácsonyra készülődtek, amikor egy délután Nagymama elaludt, és Benjámin titokban föllopakodott a padlásra. Nem is titokban, hanem csak éppen nem szólt senkinek. Meg persze az sem mondható, hogy régtől fogva készült volna erre, nem, csupán akkor délután bekattant neki ez a kósza gondolat. Ha még nem jártatok volna régi, kisvárosi házakban, elmondom, hogy a padlásfeljáró az éléskamrából nyílik, de ha nem tévedek, faluhelyen sincs ez másképp.

A télire eltett kompótok, üvegekben álló paradicsomlé és az elérhetetlen felső polcokra terített almák illata között vezet föl a padlásra az út, és meglehetősen csábító, hogy a létra pontosan a téli cuccok közé van beszuszakolva.

Nagymama a hatalmas csapódásra majdnem fölébredt, de mivel éppen egy álom elején járt, esze ágában sem volt megtenni ezt a szívességet, és hát persze süket is volt már kissé, így van ez idősebb korban, nem lehet rajta nagyon változtatni.

Benjámin pedig lecsukta maga után a padlás ajtaját.

Van úgy, hogy az ember belefeledkezik valamibe, észre sem veszi, hogy röpül az idő, ilyen például az egy lábon ugrálás vagy a foci, de hogy Benjámin miként csatangolhatott el olyan messzire, hogy ne találja meg többé a padlásfeljárót, azt egyelőre nehéz elképzelni. Mindenesetre egyszer csak valaki a vállára tette a kezét, és rekedtesen azt kérdezte: Segíthetek valamiben, Misikém? (folytatjuk)

Kedves Olvasóink, bizonyára tanultatok már arról, mi okozza a csapadék különböző formáit és a szárazságot, hogyan keletkezik a szél, a tornádó, hogyan váltják egymást az évszakok, miért van apály és dagály. Jó tudnotok, hogy amit az iskolában helyesen elsajátítottatok, azt a természet közelében élő, állatot tenyésztő, földet művelő parasztság másként jelenítette meg. Nem tudatlanasága folytán, hanem mert a népi tudás szerint a természeti jelenségek természetfeletti lények megjelenési formái, az időjárási események az ő akaratuk, kényük-kedvük szerint zajlanak le. Minden közösségben történetek sokasága szólt e lényekkel való találkozásról, természetükről, elhárításuk, a velük való kommunikáció módozatairól.

nyári forróságban megjelenő, az út porát, a száraz falevelet és virágszirmot felkavaró forgószélben ártó, rosszindulatú, tisztátalan lények közlekednek.

Az óvatlan embert magukkal ragadják, a levegőben megforgatják, s a földre vetik, hogy keze-lába törik. Jó volt tudni, hogy nem szabad útjukba állni, láttukra három lépést hátrálni kell, bal kézzel feléjük ütni, s elhárító imát mondani. Ha a forgószélben repülő, éneklő és táncoló tündérek a határon alvó személyt találtak, megnyomták, fél arcát megbénították. Az árnyékban alvó, pólyás csecsemőt magukkal vitték. E régi történetek szerint a boszorkányok is forgószélben tették meg útjukat.

Egy gyimesi történet szerint egy család a hegyen összegyűjtötte a szénáját, hirtelen forgószél támadt, s a szénát szerteszét szórta. Haragjában a gazda a villáját a szélbe dobta. A villa eltűnt a forgószélben, de vele együtt a gazda s a felesége is. Az asszony napokkal később, fáradtan, de egészségesen érkezett haza, a férje viszont a levegőből egy korhadt fára esett, s megnémult.

Egy alkalommal a szél egy határon falatozó embert zavart meg, aki haragjában a kést dobta a szélbe. Évekkel később, vásáron járva, egy távoli faluban ismeretlen családnál szállt meg. Evés közben felismerte elveszett kését. Amint kiderült, a háziaszszony boszorkány volt, s ő volt az, aki a feléje dobott kést elragadta.

Faluhelyen máig sárkányfarok felhőnek nevezik a nyári esőzésekkor mélyen, szinte a földig lenyúló viharfelhőt. Azt tartották róla, hogy kígyó, sárkány, sárkánykígyó van benne. Képzete még a kereszténység előtti időben kialakult: olyan vízi démonnak látták, aki az éltető víz és a pusztító özönvíz ura, nagy feje és lomha teste, hosszan lelógó farka könnyen felismerhetővé teszi. Víziállattól (kígyó, gyík, hal, rák) vagy sárkánytól születik. Mocsárban él vagy barlangban, faodúban, ha éhes vagy szomjas, a sárkánykövet nyalja.

Miután hét évig nő, a levegőbe emelkedik. Ha nem hárítják el, vagy ha leesik a felhőből, akkor leszakad a felhő, és jégeső, vihar formájában nagy mennyiségű víz zúdul a földre. Ezért mikor a határon dolgozók, állatokat legeltető pásztorok sárkányfarok felhőt láttak közeledni, ujjukkal feléje mutattak, s elhárító szavakat mondtak, hogy elkerüljék a felhőszakadást.

Hogyan kerül a sárkánykígyó a felhőbe? Nos, a paraszti hiedelmek két választ adnak erre a kérdésre. Az egyik szerint véletlenül: amikor a felhő vizet szív magába a tavakból, csendes sodrású folyókból, véletlenül szippantja fel a benne lévő állatot. A másik válasz szerint a sárkánykígyónak gazdája van, akit garabonciásnak neveznek, s aki az időjárás szabályozója (a magyar hagyományok a gyógyítani, varázsolni és jövendőt mondani tudó táltos tulajdonságait tapasztották hoz-

zá). A különböző európai népek mitológiájában a más és más egyetemeket felkereső, sok éven keresztül tanuló vándordiák alakjára épül a hiedelem.

A garabonciás kiválasztottságát születésekor fölös csont jelzi. Ilyen lehet a fog, a kettős fogsor, a hat ujj. Ha a bába nem avatkozott be, nem „kiáltotta ki” jegyes voltát, a garabonciás kijelölt sorsát követte. Fiatal, általában tizenkét éves korában elragadták, sok, olykor tizenhárom évig iskolába járt, kitanulta a varázskönyveket. Tanulmányai befejeztével vizsgát tett, varázslónak avatták, s ekkor kezdődött vándorélete.

Gyalogosan, magányosan és toprongyosan járt. Bekérezett a házakhoz, ételt (tejet, aludttejet és tojást), szállást kért. Tavakból, erdei mocsarakból imádkozás, a varázskönyvből való olvasás segítségével ő emelte levegőbe a kifejlődött sárkánykígyókat, s Szerecsenországba szállította őket, ahol húsukat és zsírjukat gyógyszerként használták. Útjában esőt vagy szárazságot támasztott. Védekezni egyképpen lehetett, ha szentelt haranggal harangoztak, ez megzavarta a garabonciás levegőbeli útját.

Felvidékről (ma Szlovákia területe) származó történetek szerint egy szolgafiú tizenkét éves korában nyomtalanul eltűnt. Évek múltán tért vissza garabonciásként, varázskönyvvel a kezében. Bekopogott a házakhoz, élelmet kért. Egy ismeretlen férfi segítségével a falu határában lévő tóból kiemelte az emberi szem nem látta, hétéves kígyót. Imádkozott, a kígyó kijött a tóból, s ekkor a segéd kantárt vetett a fejére.

A garabonciás meglovagolta, a levegőbe emelkedett vele. Mielőtt elrepültek volna, a kígyót néhányszor megforgatta, hogy az a farkával leseperje azoknak a

házaknak a tetejét, ahonnan a garabonciást étel nélkül utasították ki. A kígyót Szerecsenországba vitte, ahol a nagy forróságot csak úgy lehetett elviselni, ha a szerecsenek kígyóhúst tartottak a nyelvük alatt.

A sárkány többfejű alakváltozatával találkoztatok már abban a népmesében, amelyben a város egyetlen kútját ő tartja hatalmában, s a víz ellenében minden évben egy-egy hajadon lányt kér magának. Szintén távoli rokon az a sárkány, amelyet egy hős, a keresztény legendák esetében egy szent (Mihály, György, Illés) fegyverrel győz le. Ezek a mítoszok azonban távol vezetnek a garabonciástól, részben a babiloni, hindu, iráni, részben a görög-római, részben pedig a zsidókeresztény mitológiába.

Természetesen ha a szüleiteknek, nagyszüleiteknek segítve a határon vagy éppenségggel kiránduláson forgószelet pillantotok meg, vagy szélbe, viharba keveredtek, ezután sem kell félnetek a boszorkányoktól és a sárkánykígyótól. De arra jó lesz emlékeznetek, hogy a magyar parasztság ezeknek a természeti jelenségeknek az okát mitikus lényeknek tulajdonította.

S ahogyan ti is ismételten, hosszasan, részletesen számoltok be egy-egy „viharos” élményetekről, épp oly élményszerűen adták elő a paraszti környezetben a fenti történeteket. S amit szintén érdemes tudnotok, a román mitológiában a szélasszonyok neve a vântoasele, a garabonciást pedig solomonar-nak nevezik.

Feladatok. Az értelmező kéziszótárban olvassátok el a szerecsen és a kantár szavak értelmezését. • Irodalom- vagy rajztanárotok segítségével derítsétek ki, ki alkotta meg a sárkányölő Szent György szobrát? Hol található a szobor eredetije és hol a másolata?

Az esztendő első hónapjára, a jeles dátumok és évfordulók szempontjából, nem igazán érvényes a népi mondóka bölcsessége, miszerint „Újesztendő, lyukas kendő...”. A Boldogasszony vagy Fergeteg havának is nevezett januárban a vallási élet szempontjából is fontos napok sorakoznak fel, mint például Szűz Mária napja (január 1.) vagy Jézus nevenapja (január 2.), számos szent napja mellett (Árpádházi Margit, Piroska, Sebestyén vagy Vince). És ebben a hónapban, 6-án, Vízkereszt napján kezdődik el a téltemetőtavaszváró, vidámsággal járó népi szokások időszaka, a hamvazószerdán (februárban) befejeződő farsang.

Az év első napján olyasmit ünnepelünk, ami nem kézzelfogható, mégis elengedhetetlenül kell az értelmes élethez. 1968 óta, az akkori pápa, VI. Pál kezdeményezésére, január 1-je a Béke Világnapja. A világirodalomban és a magyarban is talán nagyjából ugyanannyi alkotás foglalkozik a békével, mint a háborúval – mégis előbbiek élik túl leginkább az időket.

Irodalmunk kezdetei táján született, máig érvényes béke-versek szerzője a latinul író Janus Pannonius, aki egyházi emberként is óvta embertársait az oktalan háborúskodástól („Atyánk, kiméld megfáradt pannon népemet!”). Talán legismertebb alkotása ebben a témában A békéért című epigramma, melynek fegyelmezett ritmusú soraiból mintha kihallható lenne még az elhaló csatazaj, de ezt elnyomja a békevágy nyugalomra intő kicsengése.

(Ezen az oldalon olvashatjátok a verset magyar fordításban.)

Janus Pannonius

A békéért Istenem, ó ki nagyúr vagy az égben, a csillagokon túl, Nézz le szelíden e csúf földre, hol őrületes Harc, szomorúság dúlja a békét s csörgeti kardját Mars is amerre rohan. Pusztul az élet, uram! Áldd meg e földet, atyám, nyugalom kell végre a népnek, Fájnak a harci sebek s oly szomorú a halál!

Fontos mozzanat a magyar történelemben: 1945 elején Szálasi Ferenc akkori magyar vezetőnek menekülnie kellett Magyarországról, és magával vitte a magyar koronát, mert szerinte „a Szent Korona és az államfő elválaszthatatlanok egymástól”. A politikussal együtt a koronázási láda és annak kulcsa is az amerikai hadsereg fogságába került. Meglepetésre a láda üres volt. Végül egyik fogoly elárulta, hogy Szálasi parancsára egy mocsárban elásták a koronát, amely így az Amerikai Egyesült Államok őrizetében maradt.

A Szent Koronát – a magyar állam önállóságának és függetlenségének jelképét – végül 1978. január 6-án kapta vissza Magyarország. Azóta január 6-a a Szent Korona hazaérkezésének emléknapja. (A Szent Koronáról további érdekes adalékokat olvashattok Egry Gábor rovatában, a Történetes történelemben).

A magyar kultúrában számos fontos esemény történt és történik, mégis (1989 óta) január 22-e A Magyar Kultúra Napja. Ezen a napon, 1823-ban, Kölcsey Ferenc (a kézirat tanúsága szerint, amelynek első oldalát a mellékelt fotón láthatjátok) pontot tett Hymnus című verse végére – hogy aztán költeményének szövege később (1903-ban) a magyarok nemzeti himnuszává váljon. (Erkel Ferenc zenésítette meg 1844ben, az általa szerzett dallammal hangzik fel azóta is.)

Történetek kicsiknek és nagyoknak – így határozza meg alcímében egyik mesekötetét a 85 éve, 1921. január 19-én Szekszárdon született MÉSZÖLY MIKLÓS író, költő, drámaíró (eredeti családnevén: Molnár Miklós; elhunyt 2001. július 22-én Budapesten). A modern magyar irodalom alakulását nagy mértékben meghatározó szerző valóban élményszerűen tudott szólni mindegyik korosztályhoz. Fordulatokban gazdag élete (jogi diplomát szerzett, a II. világháborúban szerb, majd szovjet hadifogoly volt, munkásként, majd lapszerkesztőként és bábszínházi dramaturgként dolgozott, egy ideig munkanélküli volt, 1956-tól írásai biztosították megélhetését) során több alkalommal határozottan hallatta hangját az egészséges magyar közélet érdekében. Alkotásaiért számos jelentős díjat kapott, regényei közül kettőből (Magasiskola – 1956, Film – 1976) elismert film készült. Más jelentős művei: Az atléta halála (regény, 1966), Jelentés öt egérről (novellák, 1967), Saulus (regény, 1968), A tágasság iskolája (esszék, 1977), Bunker. Az ablakmosó (drámák, 1979), Esti térkép (versek, 1981), Sutting ezredes tündöklése (novellák, 1987), Volt egyszer egy Közép-Európa (kisregények, novellák, 1989), Az én Pannóniám (antológia, 1991), Hamisregény (1995), Családáradás (regény, 1995). Fekete gólya című kalandos iúsági regényének kamasz szereplői a címbeli ritka madarat körüllengő titkokat szeretnék megfejteni, ezért bonyolult terveket szőnek és fordulatos akciókat szerveznek. Az először 1960-ban megjelent könyv ma is lebilincselően izgalmas olvasmány. Ebből találtok részleteket alább.

Este a faházban Zicska részletes térképet rajzolt.

A különböző jelzések furcsának tűnhettek egy idegen előtt, de ugyanakkor semmi lényegeset nem árultak el. Karikák, melyekből nyilak álltak ki, fekete keresztek, agancsban végződő hullámvonalak, tüskés háromszögek, egy hátára borult ladik evezőárboccal, aztán váltakozva kérdő- és felkiáltójelek, két színes kockával keretezett betű: egy „Cs” és egy „K” – s távol mindkettőtől meg a falutól: egy magányos, zöld „I”.

Már Ádinak is volt némi fogalma a falut övező ártér kiterjedéséről, de így, papírra vetve, jelekkel ellátva valahogy jobban áttekinthető lett, s bizonyos részletek fontossága szembetűnőbbé vált.

Mindjárt meg is egyeztek az útvonalban, s elhatározták, hogy az első állomás Csuba kunyhója lesz („Cs”).

Csuba a Sziget északi öblében halászott, több mint negyven éve. Ő látta el hallal a saponyai révkocsmát.

Hetenként egyszer a faluba is beevezett, s ilyenkor késő estig a zsilip körül tanyázott, ott tartott halpiacot. A hétórás harangszókor ő is felült a töltésre a beszélgetők közé; az alszegiek itt szívták el vacsora utáni pipájukat. (...) Őt majd a Sziget keleti partja felől közelítik meg, hogy közben érinthessék a piros kérdőjelet, esetleg az egyik fekete keresztet is. Másnap a tüskés háromszög-

höz indulnak, onnét a saponyai révhez, végül a kanális dunai torkolatánál térnek vissza a faluba… Ádi ünnepélyesnek érezte a pillanatot. S csupa nagybetűvel felírta a papír felső szegélyére: RÉSZLETES ÉS TITKOS TÉRKÉP. De Zicska kevésbé volt elégedett. Valami szúrta a szemét.

A Mély-gödörtől északra még mindig akadt egy túlságosan nagy berajzolatlan terület, ahová nem került semmi jelölés – pedig nemigen volt zuga a Szigetnek, ahol ne történt volna valami nevezetes esemény, amit ő tapasztalt vagy hallomásból tudott – egyszóval, ami megérdemelte, hogy a térképen szerepeljen.

S szórakozottan, mintha csak a jelöléseket javítgatná, odarajzolt egy piros csőrt a maradék folt közepébe. Ádinak fel se tűnt azonnal, ő meg nem említette.

Másnap azonban, mikor újra kint jártak a tónál, fölvillant Zicskában, hogy meg kellene nézni a valóságban is, hogy mi van ott, vagy mi történhetne ott – de aztán letett róla. Majd máskor – gondolta. Mintha tartogatta volna valami célra. Bár az is lehet, hogy egyszer egy döglött gólya feküdt ott. (Két éve csakugyan találtak egyet kinyúlva, de a gödör túlsó partján.)

A legfurább az volt, hogy végül maga Ádi ajánlotta, fessenek piros csőrt a ladikjuk orrára, s ezentúl az legyen a jelvényük.

Kortárs költőket, írókat kérdeztünk arról, hogy ők miképpen viszonyulnak a természet világához, mit jelent számukra az élő környezet, hogyan látják önmagukat ebben?

Demény Péter kolozsvári író, költő a természet szépségén töpreng emlékeket is felelevenítő válaszírásában.

Forró gesztenyevirág. Vajon van-e valami egymagában, hogy másra ne lehetne gondolni, miközben rá gondolunk? Számomra biztosan nincs. A természet attól szép, hogy gyerekként Magyarbikalon körtét vertünk a kertbe hullott ágakkal, s ami leesett, azt testvériesen ötfelé osztottuk; hogy ugyanott, a Bánffyhunyad melletti falucskában felsétáltunk a focipálya közelében levő forráshoz, és boldogan ittuk a friss, hideg vizet; hogy időnként szándékosan olyankor mentünk le a faluba, amikor a bivalyok haza kellett érkezzenek, mohó félelemmel lestük éjfekete szemüket, vad szarvukat, és különféle rémisztő történeteket meséltünk egymásnak, hogy még annál is jobban féljünk. A természet attól szép, hogy a Riszeg-tetőre (helyesen Részeg, de miért hamisítaná meg az ember az emlékeit?!) kirándultunk az oszinkkal, fociztunk és nagyzoltunk a lányok előtt, akiket már nőnek néztünk, míg magunkról sejtettük, hogy még fiúk is alig vagyunk; attól, hogy szinte tíz nyáron át fociztam a Fellegváron, s alig vártam, hogy essen az eső, érezzem az illatát, és még nagyobb örömmel cselezgessek, passzolgassak; attól, hogy állami kötelességből almát vagy cseresznyét szedtünk, és többet ettünk, mint amennyit dolgoztunk, mert úgysem lehetett annyit szedni, amennyi az államnak kellett. A természet attól szép, hogy a szerelmesemnek minden nap vittem egy gesztenyevirágot, kizárólag ezért mentem a Sétatér felé, és boldog voltam, amikor láttam, hogy örül a krémszínű fürtöknek, tehát nekem; attól, hogy ugyanezzel a lánnyal rengeteget sétáltunk a Fellegváron, néztük a Szamost és szerettük egymást; attól, hogy a kislányom csillogó szemmel kiáltja, „apa, apa, megyünk kirándulni”, és én, aki nem vagyok nagy kiránduló, ennek a gyermeki ragyogásnak nem mindig tudok ellenállni; attól szép a természet, hogy Kolozson vagy Szovátán az ember elveti magát a sós

vízben, és minden gondjáról megfeledkezik; attól, hogy a görög homokban őgyeleg, aztán lubickolni kezd az Égei-tengerben… A természet szép, mert az emlékeink szépek, és mert időnként (hálistennek elég gyakran) szépnek tudjuk látni, hiszen úgy szeretnénk örülni.

Lászlóffy Csaba kolozsvári költő, író azt kutatja versében, hogy időnként hová tűnik a természeti képből az ember, és milyen érzelmeket kelthet ez a hiány?

Csak a harang Száll a tarka lepke Lekonyult bajszával a málnabokorra, megrezzen a kandúr – a föld derűs arcát itt felejtették volt? nyitja meg mosolyra.

(Csak a harang kondul.)

Nagy időre látni, dörög az ég alja, két kapuval arrébb sovány csikó hallja.

A tyúk tojásával estig vár?... Ha volna bár egy legényke, hogy kivegye alóla.

Nincs akin a zápor rajtaüssön – földig hallgatag, üres ház, titokkal töltődik.

De az udvar néma, s az a csukott ablak árva tükröt tart a lehanyatló napnak.

Ady András csíkszeredai költő – a természethez való viszonyáról gondolkodva – felfedezi: meglepetésszerűen ugyan, de a rajzfilmek világában is kereshető a válasz.

Tévémacik lennénk? Sokszor elgondolkoztam azon, mivel is magyarázhatnám a rajzfilmek iránti vonzalmam. Hogy milyen élményt jelenthet a rajzfilm a gyerekeknek, ezt csak ők tudhatják, őket pedig, sajnos, kevesen kérdezik. A rajzfilm-rajongó felnőtt (mint én) viszont talán gyanús teremtmény, amolyan kései nagycsoportos. Pedig ezek a filmek jelentik számomra máig annak a lehetőségét, hogy egy igazságos, természetes és természeti világba kerüljek, beszélő,

kedves állatokkal találkozzak, sőt, még tanuljak is tőlük néhány hasznos dolgot. Csak kellemes emlékeim vannak például arról a mackóról, amelyiknek külön műsora volt (van) a tévében, és amelyik egyáltalán nem hasonlít a vadon élő ragadozóhoz, dehogyis húsevő, inkább estéről estére, csinosan berendezett házában, gondosan fogat mos a nagyközönség előtt – és ezzel segített szüleimnek is, hogy rávegyenek engem erre az egészséges szokásra. Amit ő meg tudott tenni, arra én is képes voltam. Bár a Tévémaci elmúlt negyvenéves, még mindig ő jelenti számomra – mondjuk,

Kukori és Kotkodával vagy a Vakonddal és Dr. Bubóval együtt – az első találkozásokat az állatvilággal, a rácsodálkozást, hogy hasonlítanak hozzánk, vagy ha mégsem, néha jobbak, mókásabbak, emberibbek, mint mi. És még valami: ők és társaik tanították meg nekem, hogy a nagyon komoly felnőttek világában egyes, nagyon fontosnak vélt kérdések kapcsán néha a könnyed, Tévémaci-stílusú válasz jelentheti a nyugodt hozzáállást: „Tévémaci éppen befejezte a fogmosást, köpött kettőt, beletette a fogkefét a fogmosó pohárba, és indult kifelé a fürdőszobából.”

Az évkezdő hónap több jeles irodalmárunk naptári „bölcsője”. Lássunk hát, többek közt kiket adott január szellemi örökségünknek. Költőket, írókat, színpadi szerzőket egyaránt találunk köztük (csak megemlítjük most az 1823. január 21-én született Madách Imrét, Az ember tragédiája íróját – vele foglalkoztunk tavaly októberi lapszámunkban –, az irodalmunknak A Pál utcai fiúkat és a több remek színdarabot adó, 1878. január 12-én született Molnár Ferencet vagy a „nagy anekdotázó”, 1847. január 16-i születésű Mikszáth Kálmánt).

Esélytelen vállalkozás lenne egy mondatban összefoglalni a 184 éve, 1823. január 1-jén született P S változatos, gazdag életművét. Mindössze 26 évig tartó, talányos zárlatú (1849. július 31-én, a segesvári csata teljében tűnt el, és még néhány évvel ezelőtt is kutattak nyomai után ... Szibériában) élete során nemcsak a népies, közvetlen irodalmi beszédmód elfogadtatásához járult hozzá nagyban, hanem olyan alapműveket is létrehozott, amelyek a nem szoborszerű, hanem ízig-vérig emberi Petőfit hozzák a közönség elé. Olvassátok újra például A helység kalapácsát, ezt a kicsattanó erejű paródiát, hogy megérezzétek Petőfi emberközeliségét – amit egyébként Arany Jánossal folytatott levelezése is sugároz.

Már elemi iskolás korában megjelentek versei a 85 éve, 1922. január 3-án Budapesten született N N Á költőnek (meghalt 1991-ben) – épp a Cimborában. Hagyomány és újítás mentén alakuló

lírájában jól megfér egymással az érzékenység és a tárgyias kifejezésmód, miközben sajátos hangon beszél például arról, hogy létünkben mindig jelen van az elmúlás is, a közelségnek rokona a távol – és ez előbb-utóbb mindnyájunk személyes tapasztalatává válik.

A koppányi aga testamentuma, Csí, Kele, Lutra, Bogáncs, Tüskevár, Téli berek, Vuk, Hú: ezeknek a közkedvelt, izgalmas iúsági és állatregényeknek nemcsak szerzőjük közös – a 107 éve, 1900. január 25-én született F I (megh. 1970ben) –, hanem bennük az is, hogy a természeti környezetből alakuló, életszerű világukba az olvasó szinte észrevétlenül beléphet. Írójuk katonatisztként is szolgált, illetve vadászati és mezőgazdasági szakemberként dolgozott, ezért közvetlenül ismerte műveinek hitelesen és szeretettel láttatott témáját.

Közismert történet I. Endre király és testvére, Béla Szent Korona volt mind közül a legfontosabb. Akit találkozása a várkonyi Tisza-parton. Középkori krónem Székesfehérváron, nem az esztergomi érsek és nikák szerint a beteg Endre megkérdezte a trónjára nem a Szent Koronával kent fel uralkodónak, az nem törő öccsét, hogy az elé tett korona és kard közül az tarthatott igényt alattvalói hűségére. Az alattvalók peelőbbit – a királyság jelvényét – vagy az utóbbit – a dig szívesen meg is szabadultak a súlyos kötöttségektől. hercegséget, és vele az ország harmadát – választja-e?

Igaz, ahogy teltek az évszázadok, sokszor már a korona Előtte megbízta hűséges embereit, birtoklása sem segített… hogy ha Béla az ő fiának, Sala1440 kemény telén Erzsébet monnak szánt koronát választaná, (Zsigmond király lánya és Habsazonnal koncolják fel. Miklós isburg Albert özvegye) várandós volt pán megsúgta ezt Bélának, aki a fiával, V. László királlyal. Az orkardot választotta – majd lóhalászágnagyok közben a lengyel kilában indult rokonához, a lengyel rályt, Ulászlót keresték fel Krakkókirályhoz sereget toborozni. Véban: legyen királyuk, és védje meg gül, igaz, csupán három rövid Magyarországot a fenyegető török évre, megszerezte bátyja trónját. veszedelemtől. Erzsébet nem akart Béla, Szent László apja, amint a belenyugodni, hogy elveszítse a A várkonyi jelenet a Képes Krónikából (1358-ból) krónikások szimpátiája is mutatja, hatalmat, ezért társalkodónőjét, rátermettebb uralkodó volt, mint Kottaner Ilonát bízta meg, hogy kiskorú unokaöccse és utóda. S bár lopja el a Visegrádon őrzött koroa királyság öröklés útján cserélt gaznát. Az inkább James Bondhoz illő dát, király mégsem lehetett akárki. vállalkozás sikerült, az újszülött A székesfehérvári koronázás elLászlót az esztergomi érsek meg is engedhetetlen szertartása azt fejezkoronázta. Az országnagyok azonte ki, hogy az uralkodó nem egy a ban kitartottak saját jelöltjük melsok közül, hanem kiemelkedő szelett, akit az érsek hamarosan mélyiség. A nép választottja, akit ugyancsak megkoronázott – a közfelkiáltással megerősítenek, és Szent István fejereklyetartójáról leaz Úr kiválasztottja, akit az esztervett koronával, mivel az eredetit gomi érsek felszentelt. Hadvezér, Erzsébet Ausztriába menekítette. aki kardjával a négy égtáj felé vágSzerencse viszont nem járt a va jelzi, hogy megvédi országát és pótkoronával – Ulászló a várnai alattvalóit a veszedelemtől, illetve csatamezőn halt meg 1444-ben –, bíró, aki, ha a szükség úgy hozza, igaz, a Szent Koronával sem. Utoligazságot tesz akár a legkisebb jára 1916. december 30-án indult tyúkperben is. Ezért uralkodása útjára a fényes koronázási menet.

Megszületik Utószülött (V.) László, Albert király évszázadokig folyamatos utazás Az iú IV. Károly annak rendje egyetlen fia (a kassai dóm főoltára) volt, hogy mindenki felkereshesse szerint fogadta a fejére helyezett panaszával, ő pedig mind inkább idegesítse alattvalóit, koronát, majd felléptetett a Mátyás-templom előtti akik ilyenkor kötelesek voltak ellátni őt és egyre duzdombra, és kardjával a négy égtáj felé vágott. Az első zadó méretű kíséretét. Kardja éppen úgy uralkodói világháború frontjain ágyúdörgés felelt neki, birojelvény volt, mint jogara és a Szent Korona. Persze, a dalma pedig két év múlva végleg sírba szállt.

Valamikor, az ősidőkben — legalábbis a görögök hite szerint — Uránosz fiai, a hatalmas termetű titánok uralkodtak földön és égen. A világ ura Kronosz volt, a legiabb titán. A római mitológiában Kronosz megfelelője a földet kormányzó Szaturnusz volt, a földművelés istene, a Naptól számított hatodik bolygó névadója. Jellegzetes gyűrűinek köszönhetően a Naprendszer legszebb bolygója a Székelyek csillagának is nevezett Szaturnusz. Anyagát a Jupiteréhez hasonlóan gázok: hidrogén, hélium és metán alkotják, és a légkörében kavar-

A Voyager-2 űrszonda felvételén a gyűrűrendszer mellett a felhősávok is gyönyörűen láthatók

gó viharfelhők és örvények is a Jupiter felhősávjaira, foltjaira emlékeztetnek. A Szaturnusz több tízezer km

A Voyager-2 űrszonda felvételén megfigyelhetők a különböző összetételű keskeny gyűrűk és a kb. 3500 km széles Cassini-rés

széles és többezer gyűrűből álló gyűrűrendszerét a bolygó körül keringő jégdarabok és kisebb-nagyobb kövek milliárdjai alkotják, amelyek mérete néhány cm-től 100-200 méterig változik. A Naprendszer bolygói közül a legtöbb holdja a Szaturnusznak van, számuk a legújabb adatok szerint a harmincat is eléri.

Elsőként felfedezett (1655), legnagyobb méretű, tömegű és sűrűségű holdja a Titán, amely A Titán egyben a Szaturnusz legfényesebb holdja egyike a Naprendszer mindössze két légkörrel rendelkező holdjainak. Januárban a Szaturnusz az esti órákban kel fel a keleti égbolton, és nyugat felé vándorolva egész éjszaka fénylik az Oroszlán csillagképben. (Kónya)

1. szelvény • január

Név .........................................................................................

Helység ..............................................................................

Ir. szám ....................................Tel. ...............................

Utca ......................................................................................

Szám ....................................................................................

Aláírás ................................................................................

A Kelemen-havasok talán legkedveltebb és leghozzáférhetőbb kirándulóhelye az Istenszéke. Eddigi kolosszusainktól eltérően (Bucegi, Királykő) – urambocsá’! – mindössze 1380 méter magasan trónol, ez mégis elegendő ahhoz, hogy uralja a Maros völgyének horizontját, Szászrégentől Dédáig.

Gyalogosan Dédabisztráról érdemes nekivágni a mintegy 12 kilométeres távnak. Bisztra falu Déda községhez tartozik, másképpen mondva pedig: rögtön az első vonatmegálló Déda után, napkelet, azaz Székelyföld irányában.

Istenszékéhez a személyvonatnál közelebb már semmi nem visz, úgyhogy innentől saját lábainkon kell megállnunk. A kéksávos jelzés már az állomáson szembeötlik. Aztán keresztülvezet a falun, felkanyarodik észak felé. Átsétálunk néhány lankán, követjük a patakot (no meg a jelzést), majd ezek szétválnak: mi is szakadnánk ketté, a szomjasabbak a patakot követnék, az ősi szólások kedvelői pedig a járt utat – félóra múltán úgyis megint egymásba botlunk. Itt már minden út közelebb visz Istenszékéhez. Másfél óra kitartó gyaloglás eredménye: látszik a fenséges csúcs, amelyet eddig erdő, szikla, felhő, árnyék és tudatlanság eltakart. Látszik továbbá, hogy Istenszéke nem egy megszokott hegycsúcs – egyáltalán: mi is az a „megszokott”? –, hanem egy jókora fennsík. Közepén fenyőerdő, áfonyás tisztásokkal és hűs forrással megáldva, jobbra-balra pedig meredek sziklatömbök strázsálják.

Ha már megpillantottuk úticélunkat, azt jelenti, hogy nem vagyunk messzebb kétórányi gyalogútnál.

De sokkal közelebb sem vagyunk, hacsak el nem tátottuk a szánkat...

Az ösvény továbbra sem túlságosan megerőltető. Csak annak szabad elfáradnia, aki cipeli a sátrat, kondért meg a zsák krumplit! Szomjazni viszont mindenki fog becsületesen, aki nem töltötte meg kulacsát a néhány sorral korábban említett patakból. Ja, hogy miért nem szóltam idejében? Mert a jelzéseket kerestem, szokás szerint...

Az odaút leghúzósabb része, természetesen, a legvége. Minden, fölfelé megtett méterért a hegy egy csepp verejtéket követel, a sátor- és krumplicipelők kapkodják a levegőt, mint hiánycikket, a szomjasabbak vízért odakínálják a stafírungot – aztán egyszer csak eltűnik lábunk alól a sziklagörgeteg, és belépünk a fennsíkot borító erdőbe. Annak is a mohapázsitjára. Elvétve egy-egy kokojzabokor, köteg szamóca, üres pillepalack (pfuj!). Odébb a várva várt forrás, körülötte rendszerint Maros-menti kirándulók.

Románok is, magyarok is, maneléket is hallgatnak, rockot is, ám egyetlen tulajdonságuk közös: egyikük sem hasonlít Wass Albert vagy Áprily egyszerű lelkű pásztoraihoz. Talán félelmetes, amit mondok, ó, nyájas olvasó, de miránk hasonlítanak a legjobban. Városi emberek, ugyanazokat a filmeket nézik, ugyanazokat a zeneszámokat ismerik, ugyanazt eszik-isszák, mint mi.

Nem Robinsonok, nem Tarzánok, nem tibeti remeték, csak üdülni jöttek, mint mi. Jó időben rácsodálkozni a Maros völgyére, repülőgép-perspektívából beazonosítani a falvakat és Szászrégent, tábortűz mellett beleszerelmesedni ugyanabba a Marisba és Lajosba, Republicés Phoenix-nótákat énekelni hajnalban rekedt hangon, majd hazamenni vasárnap délután, „no-lássuk-mibőlélünk” felkiáltással.

Csak épp takarítani ne kellene utánuk... (Utánatok viszont nem is kell, ugye?)

Jelöld 1-5 skálán, mennyire tetszettek a januári szám alábbi rovatai, cikkei: C Ébresszétek föl nagymamát!

T   U   T  C

H- - Cimbi naplója Cimbi a zinter neten P B S

Kértem vót, úgye, a Zangyalkától egy kamerás mobiltelcsit, s egy nagy plüskutyát, s egy empé3as fülhalgatót, segy igazi focicipöt. Hát az igasság az, hogy semit se kaptam meg, csak a náthát. Én annak is örültem vóna, ha nem pont a vakáciora essik, met akkor 3 napig nem kelett vóna menyek a ziskolába.

De pekkemre roszkor hültem meg. Egyébként én rájötem hogy mért hoz nekem örökké mást a Zangyalka. Met magyarul nem ért, asszem Gröllandról jön, sott más képen beszélgetnek, sakkor nem érti a leveleimet. Öröké könyvet hoz skesztyüt. Az igasság az, hogy én kesztyüs kézel bánok a könyvekel. Eddig csak egyet olvastam ki, azt is félig: a Pál uccai fiukot addig, amig Nyilas Misi beiratkozott a boszorkányi skolába Henri Pókerhez.

Szerencsére jó dógok is vanak a zéletbe. Vótunk a zosztájjal a Kirájkőn. A multkori Cimborába olvasta a zoszi a Kirájkőt selvitt minket. Aszonta mikó odaértünk, hogy egykettőre fentleszünk.

Hát, a soványabbja egyre fent vót, de a kövérek csak kettőre. A kémia tanárnéni 3ra. Igaz, amekkora csomagja van a fenekén, még az is csuda, hogy egyáltalán felért. Úgy liheget hogy a bermánhegyikutya amejik odafent vót, egyből elkezdte nyalni a száját, aszite rokonok. Hát, van benne valami, met amikor nem tuggyuk a képleteket az oxigéniumnak sa széndioxigénnek, úgy ugat, hogy szakad essze az iskola. No, de odafent nem ugatott, megivott vagy 2 liter H2O-t, skapkota a levegöt, mind aszmás bácsi a poros uccán.

Maga a hegy szép vót. Annyi követ életembe nem látam, nem is értem, métt hortták mind oda, ha ugycse építettek belöle semmit, még a menedékház is fából vót. Hazafelé ojan fárattak vótunk, hogy csak melankóláztunk.

Egyébként most nagyon hajtok, szeretném, ha ebbe a félévbe nem lennék utolsó tanulo, ezétt +feladatokat végzek. Mékse lenne jó, ha a zunióba is nekem lenének a lekiseb jegyeim.

Habár úgy hallom, hogy ot az ötösér is megdicsérnek. Végre én is jó tanuló lehetek. Ezétt most naponta csak 2-3 orát alszok, matekon és törcin nem merek. Bioszból összeirtam 650 afrikai álatot. 350 elefántot + 20 zsiráfott + 230 zebrát + 50 oroszlányt. Magyarból verseket elemzek, most éppen a pimpimpáré retyerutya hejt. Kozben a zinterneten is mászkálok, arrol is irok, hátráb olvasátok el! Egyébként a ziskolába továbra is bajok vanak a társaimal. Ameiknek a multkor a képét úgy átrendesztem, hogy a zoszi is aszitte, új osztájtársunk van, elneveztem Főnyereménynek. Minden nap megütném. Közbeközbe azétt kap a szájára, ha felesel.

Másképp jól vagyok. Szeretem a téli meséket: hó vót, hó nem vót. Legyetek jók! Éjjen a hosszú szünet! S a csengő!

Új sorozat indul ebben a lapszámunkban. Úgy történt, hogy Cimbi barátunknak – aki gyakran sertepertél szerkesztőségünkben, és főként a számítógép előtt üldögélve az interneten barangol – javasoltuk: ossza meg veletek azt, ami felfedez a világhálón. Ebben a rovatban tehát Cimbi ajánlásait olvashatjátok – a csak rá jellemző stílusban – arról, hogy milyen érdekességeket talál az interneten.

Sziasztok! Amióta béköttetük a netet, azóta öröké rajta szörfözök. Apuci és anyuci nagyon örűl, mett adig se csinálok roszat. Szerintem máskorse, de a felnőtek sose értik a gyerekeket. Ara gondoltam, hogy én ráérek, ezér keresek jo oldalakot, selmesélem nekktek. Asztán akit érdekel megnézi, sakit nem az nem. Oké? Én öröké 2 csoportra sorolom a zembereket. A zegyikek, akik a Skypeon telefonálnak, sa másikok akik a telefonon. Akik a Skypeot hasznáják, azoknak lehet még telefonnyuk sincs, de akiknek van telefonnyuk, azoknak is lehet Skypejuk. Mett az ojan, hogy a gép előtt ülök, felteszem a fülhalgatot, smegnyomok egy gombot, smár beszélgetek is, akivel én akarokk. Azétt jó, met anyuciék nem szidnak, hogy drága, slegaláb egységem is marad.

Igaz elég rábonyolult ez a szkájpolás a zelején, met lekell eccer tőteni a gépre a programot, scsak asztán lehet telefonálgatni sbeszélgetni.

Kedves Cimbora! Őszinte vagyok. Bevallom. Először csak forgattam két kezem között a Cimbora – kíváncsi diákok lapját. Nem tudtam, mit kezdjek vele. A magyartanárnő bemutatta a lapot, és mivel én imádom a „tancit”, úgy gondoltam, a kedvéért megrendelem. Hazaérve fordult a kocka.

Figyelmesen átlapoztam, és kaptam is sok érdekes tudnivalót benne. Csak azt furcsálltam és furcsállom most is, hogy miért olyan fekete-fehér minden? Egy kicsit színesebb, vidámabb nem lehetne?

Lehet, nálam van a hiba, mivel én megszoktam a Napsugár-t. (Hűséges olvasója voltam a lapnak, és a nyáron is részt vettem az illyefalvi táborozásban.)

Köszönöm, Cimbora, hogy létezel!

Erőt, egészséget, kitartást kíván: őszinte gyermeki szeretettel Prosan Tímea, a négyfalusi George Moroianu Elméleti Líceum V. C. osztályos diákja.

Ojan is van, hogy nem is telefonálok, hanem csak csetelek a barátokal. Szerintem a suliba is megoldható lene hogy a tanár feljön a Skypera, csinálunk ott egy konferenciát, sosztán nem is kéne iskolába meni, othon tanulnánk.

Mi a zosztájtársakal mán esztet csinájuk.

Persze ojan is van, amikor nem esztet, akor viszont a jahúmesszenzseren beszélgetünk. Az is ojan mind a szkájpi, ott is lehet még kűdeni érdekes arcokot, hogy most mijen a kedved, sijenek. Ha érdekel, akor bemásolom ide pontosan, hogy hova katanjatok rá: www.skype.com – s ott a downloaddal kell letőteni.

Vagy a másik: www.yahoo.com, ott a messengerre kell reameni.

Ha nem tuggyátok, kérdezetek meg, vagy valaki ojant, aki tuggya. Nem muszáj felnött legyen, met a gyerekek is tudhassák. Ha teccet a zoldal, szójatok nekem is. Ha nem, akor is. Sziasztok.

Kedves Tímea, nagyon örvendek annak, hogy – bár gyanakodva kezdted lapozni – a Cimbora mégis elnyerte tetszésed.

Annak pedig külön is, hogy a legjobb, kisiskolásoknak szóló irodalmi lap, a Napsugár olvasótáborából „kinőve” most hozzánk csatlakozol.

Színesebbnek szeretnéd lapot? Ezen nem csodálkozom, mi is ezt szeretnénk. Valószínűleg te is sejted, hogy feketefehérségünknek leginkább gyakorlati okai vannak, és nem arról van szó, hogy csak fekete ceruzára telik illusztrátorainknak, és nem is arról, hogy lusták lennének a nyomdászok. Addig is, amíg külsőben is színesebbek lehetünk, várjuk a te segítségedet (ahogy más, a toll forgatásához értő cimboráinkét) is: írjatok nekünk, színesítsük történeteitekkel, meséitekkel is a Cimborát.

Várom észrevételeidet, a többi olvasóink meglátásait szintén, egyszóval leveleiteket.

Barátsággal: Cimbora

Mindenki szereti a katicabogarat?

Azt hiszem, ha az ízeltlábú állatok között ismertségi és népszerűségi versenyt rendeznének, azt a katicabogár fölényesen megnyerné. Sem a pókok, sem a szúnyogok, de még a tarka pillangók sem tudnának lépést tartani vele. Ám amilyen „népszerű” a katicabogár az emberek körében, épp annyira népszerűtlen az állatok között. Egyrészt azért, mert falánk ragadozó, és a levéltetveket szorgosan fogyasztja, másrészt, mert bűzös testváladékot termel, és emiatt a rovarevő állatok nem fogyaszthatják. Ezért egyes években tömegesen elszaporodhat. Egyébként a testében képződő méregre „figyelmeztet” piros-fekete színével is, amely egyetemes riasztó jel az állatok világában (emellett gyakori még a sárga-fekete színkombináció is, ugyanilyen céllal). A katicabogarak életére csupán a szétpermetezett rovarölő szerek jelentenek veszélyt.

Hová tűnnek télen az állatok?

Gondolkodtál már azon, hogy hol lehetnek télen az állatok? Persze, nem a vándormadarak, mert azokról tudod, hogy idejében elindulnak melegebb vidékek felé. Nem is a medve vagy a mókus, hanem az erdőkben, mezőkön röpködő milliónyi lepke, légy, szúnyog, vagy a földön mászkáló pókok, ugráló szöcskék, sáskák, egyéb rovarok. Egyesek a tél beállta előtt elpusztulnak, ezeknek a lerakott petéiből kikelő példányait

• Hogy kerülnek a „Fűre lépni tilos!” táblák a gyep közepére?

• Hogyan vesszük észre, ha a láthatatlan tinta kifogyott a tollból?

• Ha ma nulla fok van, és holnap kétszer olyan hideg várható, hány fok lesz holnap?

• Mit számolnak a bárányok, ha nem tudnak elaludni?

láthatjuk a következő évben. Mások a talajba, kövek vagy a fák kérge alá bújva vészelik át a telet. Vannak olyanok, amelyek csoportosan telelnek, de olyan is akad, amelyik magányosan. Aztán tavasszal, az első meleg napokon ismét megjelennek és benépesítik az erdőt-mezőt.

Mi lesz az elpusztult állatokkal?

Láttál már, a természetben sétálva, elpusztult élőlényt? Valószínű, hogy igen, de nem túl sokat. Pedig naponta állatok ezrei, milliói pusztulnak el, a legkisebb rovaroktól a kisemlősökig és madarakig. Hová lesznek ezek?

A természet gondoskodik a tetemek sorsáról. Elsősorban a dögevők segítenek a „takarításban”. Ezek közül első helyen a dögbogarak érdemelnek említést, amelyek, amint azt nevük is mutatja, elhullt állatok tetemeit fogyasztják, illetve elássák őket és azokba helyezik el petéiket. Jó szaglásuk révén igen gyorsan felfedezik az elpusztult állatokat, majd összegyűlnek, kiássák a földet alóluk, és pár óra múlva a tetem már a földbe süllyed, ahol tovább fogyasztják, illetve petéiket rakják bele. A nagyobb élőlények eltakarításában természetesen a nagyobb dögevők is segítenek a dögbogaraknak, mint a róka, a varjak, a csókák, illetve a patakokban a rákok, a tengerek közelében a sirályok, tőlünk távolabbi vidékeken pedig a sakálok, hiénák, keselyűk.

Köllő Zsolt • A mosoly az, amikor az emberek csukott szájjal nevetnek, hogy ne

zavarják a többi lakót.

• A politika az, amikor emberek összegyűlnek, és nagyon sokat beszélnek.

• A lélek az, amikor anya süteményt tesz a tányéromra, és hagy az öcsémnek is belőle.

• A szomorúság az, amikor az egyik ember meglátogatja a másikat, és sokat iszik.

• Modern az, ha látsz valami szépet, ami nagyon drága, és nincs pénzed megvenni.

Szatmárnémeti • Bálint Zsuzsa, Bócsi Dorottya Picuravató a Kölcseyben Szülővárosunkban, Szatmárnémetiben egyik leghíresebb iskola a Kölcsey Ferenc Főgimnázium. Legnagyobb örömünkre ez év őszétől mi is diákjai lettünk ennek a szuper iskolának. Nem mondhatnánk könnyűnek, mert sok a munka, a tanulás, és sajnos kevés idő jut a pihenésre, szórakozásra. Nálunk a suliban az ötödikesek egyáltalán nem átlagosak, hanem hangosak, néha idegesítőek, de legfőképp újak! Ők azok, akik először lépnek be a gimnáziumba, a tizenkettedikesek kezét fogva, ők azok, akik a többiek szeretetében részesülnek, de a legfontosabb, hogy értük, nekik és miattuk van a Picuravató. Tudjátok, mi ez? Szerintünk nem, hiszen nem mindenhol van ilyesmi. De elmondjuk mi nektek!

A Picuravató egy ünnepség, amelyre a nagyobb osztályok előadást készítenek az újoncoknak, ők pedig egymással vetélkednek.

November első hetében sort kerítettek a várva várt eseményre. A kilencedikesekhez hasonlóan, ünnepélyes keretek közt, minket, ötödikeseket is kölcseys diákká avattak.

Először mi vonultunk fel a színpadra, és kisebb csoportokba tömörülve bemutatkoztunk. Sikeresen teljesítettük mindannyian a feladatokat: plakátokat készítettünk a suliról, vidám, tréfás jelentekben parodizáltuk a tanárokat, élményeinket versben mondtuk el.

A hatodik, hetedik és nyolcadik osztályosok a mi tiszteletünkre vidám műsort adtak elő, melyben saját iskolai élményeiket mondták el. Sok volt közöttük a jó színész, mesemondó, táncos. Volt kacagás és móka.

Amikor minden előadásnak vége lett, az oszi ünnepélyesen kölcseys diákká avatott bennünket. Oklevelet is kaptunk. Később a felnőttek beszélgetni indultak az egyik osztályterembe, a diákok pedig bulizni a pincébe.

A pincét nehogy úgy képzeljétek el, hogy egy hideg, nedves, krumplival és hagymával teli hely, hanem egy óriási, fával burkolt terem, ahol számítógépből szól a zene, és nagyszerűen lehet bulizni. Mikor vége lett a bulinak, mindnyájan kitáncoltuk magunkat, fáradtan, álmosan, mégis vidáman indultunk hazafelé. Szerintem mindenki úgy gondolta, hogy ezt az estét nem felejti el soha. Remélem, hogy jövőben mi is ilyen nagy sikerrel avatjuk fel az ötödikeseket.

Gyergyócsomafalva • Király Zsuzsánna Újságunk van!

Iskolánknak több mint tíz éve van önálló újsága: a Tízórai.

Félévenként jelenik meg, és az iskolában történtekről számol be. Az idén két osztálytársunk (Nagy Tünde és Sövér Teodóra) ötlete volt, hogy legyen nekünk is saját újsá-

gunk. Lett is, a neve: Kakukk (azért kapta ezt a címet, mert az iskolából csak a mi osztályunknak van külön újsága).

Sok vicces dolog van benne, például osztálytársaim „értelmes” elszólásai: „Hű, de jó meleg van a zsebedben!” (S. T.), „Cipegős kopogó”, vagyis kopogós cipő (K. M.), „De furán néz ki ez a kocsi, vajon szét lehet szedni?”

(S. T.). Van „a hónap osztálytársa és tanára”, akik szintén értelmes mondataikért érdemlik ki ezt a címet. Az októberi hónap osztálytársa címet András Péter nyerte el, a következő „aranyköpéssel”: „A bagoly a bölcső jele!”; a hónap tanára címet pedig Török Károly tanár úr az alábbi mondatáért: „Csillogóan, ezüstösen csillog.” És van az újságban sok olyan dolog, ami egy magunkfajtát érdekel. Eddig két szám jelent meg, és egyre többen segítünk a szerkesztésben Tündének és Dórának.

Sepsiszentgyörgy • Molnár Andrea Jobb könyvtárat az iskolába!

A Gödri Ferenc Általános Iskola diákjai, megunva az iskolai könyvtár siralmas helyzetét, mozgalmat indítottak ennek megváltoztatása érdekében. A 8. b. osztályból Molnár Andrea és Tóth Tímea Kitty, Bede Erika magyar szakos tanárnő ösztönzésére, kérdőíveket készített, és ezeket szétosztották az iskolai pedagógusok között, akik kitöltetik az osztályukban tanuló diákokkal, majd visszaadják a szerkesztőknek, annak érdekében, hogy az igazgató úr, Kiss István, változtasson a könyvtár helyzetén. A szerkesztők ugyanis, miután összegyűjtik a kérdőíveket, leadják az igazgatóságon. Az eddig összegyűjtött kérdőívekből már kiderült, hogy a tanulók rossz véleménnyel vannak a könyvtárról, és szeretnék megváltoztatni azt.

Sepsiszentgyörgy • Módi Tímea Háromszéki kirándulás 2006. október 19-én, reggel 8-kor a Gödri Ferenc iskola V-VIII. osztályos diákjai közül néhányan összegyűltek a suli bejáratánál, készen az indulásra a megye körüli kirándulásra, ahova velük tartott a két magyar szakos tanárnő, a némettanárnő és az egyik fizika szakos tanárnőnk.

Első megállónk Zágon volt, nagyon meglepett ez a falu, olyan, akár egy kis város, gyönyörű és érdekes, Mikes Kelemen szülőfaluja. Az ő emlékét őrzi az a kastély, ami valamikor a nagybátyjáé volt. Ebben a faluban őrzik Kiss Manyi, a híres színésznő emlékét is. Második megállónk Csomakőrösön volt. Itt megtekinthettük a Kőrösi Csoma Sándor emlékházat. Ő nyelvkutatóként, pestisben halt meg Tibetben. Aztán irány Kovászna, az ásványvizek, mofetták, pokolsarak paradicsoma. Azután megérkeztünk Zabolára. Itt a Mikes család kastélya található, ez egy gyönyörű, hatalmas birtok, amit csodálatos

építmények egészítenek ki. A birtok közepén egy kis tó, ami körülöleli ezt. Nagyon szerencsés, aki magáénak mondhat ekkora gazdagságot. Sok ábrándozás után Kézdivásárhelyen megcsodáltuk Gábor Áron szobrát.

Aztán Csernátonba mentünk, először a Múzeumba, majd felmásztunk Ika várához, a régi őrtoronyhoz, amely szinte ezer éve áll a lábán.

Hazafelé még megbámultuk Dózsa György félelmetes szobrát. És végül Eresztevény, Gábor Áron sírhelye. Ez a kirándulás egész jó volt, sokat szórakoztunk. Azt hiszem, megyek következőkor is!

Szilágyzovány • Kósa Henrietta Osztálykirándulás Ötödikesek vagyunk, Zoványon járunk iskolába amúgy, mert mi odavalósiak vagyunk. A mi osztályunk ősszel Szilágysomlyón volt kirándulni.

Reggel indultunk egy autóbusszal, és ott várt az osztályfőnökünk. Először egy játszótérre mentünk, ott sokat

Álmaimnak iskolája Álmaimnak iskolája: Hordó van az osztályokban, Hordóból folyik a tudás, Inni kell azt, nem vitás. Álmaimnak iskolája!...

Fa nőtt ki az osztályokban, Mindegyikük egy tudásfa, Tudásalma terem rajta. Álmaimnak iskolája?

Patak folyik az osztályban, Elviszi a tanítókat, Tanítani nem maradnak.

Rancz Sándor (Kézdialmás)

Álmaim iskolája egy csendes helyen van, ahol nincsenek autók, nincsen zaj. Nagy udvarral szeretném, olyan helyen, mint például egy park, fákkal, virágokkal, fák árnyékában padokkal, szökőkúttal… A parktól egy kicsit távolabb eső részen lenne a korcsolyapálya, kosárpálya, focipálya, külön teniszpálya, és uszoda medencékkel. Az iskola nagy épület lenne, hogy minél

hintáztunk és csúszdáztunk. Utána a református templomot látogattuk meg, majd a katolikust, nagyon szépek voltak. A Báthory-várnál is voltunk, amit akkor újítottak fel. A Zsidó Múzeumba is bementünk, ahol láttuk képeken, hogy hogyan kínozták a zsidó embereket. Szörnyű életük lehetett, éheztették, dolgoztatták és kínozták őket. A Magura-hegyre is felmentünk, fárasztó volt az út, de megérte a látványért: az egész várost láttuk, és a szomszédos falvakat is. A várhegynél táboroztunk le, ott volt régen egy vár, de ma már csak sziklamaradványok vannak belőle. Uzsonnázás közben történeteket hallgattunk a várról, később közösen játszottunk. Hamar eltelt az idő és készülődni kellett, semmiképp nem szerettünk volna hazamenni, de hamarosan indult az utolsó buszjárat.

Nekünk az osztályfőnökünk nagyon jó napot szervezett, jól érezte mindenki magát. S rájöttem arra, hogy mennyire fontos, hogy együtt legyünk barátainkkal, mert így lesznek közös emlékeink, hiszen „Az emlékek bennünk élnek, s mi az emlékeknek élünk.”

több diák elférjen. Külön tornateremmel, amely tusolókkal, vécékkel lenne felszerelve és nagy lelátókkal.

Egy külön teremben kondigépeket képzelek el. Egy külön épületben lenne az orvosi ellátás, ahol sürgős eseteket is el tudnának látni, akár műtétet is. Az iskolában a diákoknak külön szekrényük lenne, amelyekbe berakhatják a személyes dolgaikat, és kulccsal zárhatják is. Szeretném, ha lenne olyan terem, ahol szünetben tévét nézhetünk, és különböző csoportos játékokat játszhatnánk, akár órán is. Órákon nem füzetbe, hanem mindenki saját laptopba írna, és csak a fő tantárgyak lennének, mint például: román, magyar, matek, földrajz, angol, német és torna.

Az iskolának konyhája is lenne, amelyben csak egészséges ételeket főznének, és egy ebédlő, ahol elfogyaszthatjuk. Iskola után (13 óráig tartanának az órák) különböző foglalkozások, vitadélutánok, teadélutánok, gitárestek lennének, és megtanulhatnánk a másnapi leckénket a tanulószobákban.

De mit is írok? Hát ilyen iskolák talán vannak is.

Nekünk legalábbis így mutatják néhány külföldi filmben. Az itteni diákoknak, nekem is, ez vonzónak tűnik. Úgy tűnik, ez lenne az igazi. Így álmaim iskolája talán igazi is lehetne.

Csata Orsolya (Gyergyócsomafalva)

De jó lenne, ha mi, gyerekek építenénk meg saját iskolánkat és osztályunkat, mi szerkesztenénk meg órarendünket! Ha nem is valósul meg, azért jó, hogy le van írva, és ha egyszer valaki kezébe kerül, jó ötletnek találja, és felépíti ezt az iskolát. Hát én le is írom.

Mire jó a négyzet alakú iskola? Legyen nyolcszögű és emeletes. A földszinten lenne a tanári és a tanári mosdó. Az első emeleten az egy-négy osztályosok lennének. A második emeleten a hat-hetedikesek lennének, és egy sportterem, ahova bármikor bemehetünk és használhatjuk a sporteszközöket, mint például a bakot.

A harmadik emeleten a nyolcadikosok terme és a fiúmosdó lenne. Lenne egy külön terem, ahol különféle tevékenységeket tarthatunk. A negyedik emeleten természetesen az ötödikesek lennének és egy lánymosdó.

Kedves szerkesztőség!

Van egy osztálytársam, akit nem szeretek, de ő szerelmes belém. És nem is ez a baj, hanem az, hogy kellemetlen dolgokat csinál velem. A kérdésem az, hogy hogyan rázzam le a kellemetlen udvarlót? Előre is köszönöm. (név nélkül) Elhiszem, hogy kellemetlenül érzed magad a kialakult helyzetben, és úgy tűnik, érted is, arról van szó, hogy az osztálytársad nem éppen a megfelelő módon akarja újra és újra tudtodra adni vonzódását. Arról azonban, hogy mit is jelent az, hogy kellemetlen dolgokat művel veled, nem írtál részletesen, így én is csak találgatni tudok. Úgy tűnik, azt, hogy te elutasítóan viszonyulsz hozzá, nem nagyon tudja elfogadni, vagy pedig számára nem egyértelmű még. Ilyen esetekben időnként segíthet egy négyszemközti beszélgetés, egy határozott, egyértelmű visszautasítás. Tudatnod kell vele világosan, mit érzel iránta, és hogy melyek azok a határok, melyeket be kell tartania. Mikor ezt megbeszélitek, figyelj oda, hogy hanglejtésed, a szavak, melyekkel megfogalmazod mondandódat, semmiképp ne legyenek félreérthetőek. Azt tanácsolom: ha ily módon sem szabadulsz meg a zaklatástól, kérd egy hozzád közel álló felnőtt segítségét.

Van egy fiú, akivel járok, és ő is szeret engem. Azonban a napokban kiderült, hogy más lánnyal jár. Ez nem száz százalék, de a viselkedéséből és egy SMS-ből gondolom, amit egy másik lány írt neki. Haragszom rá, csalódtam benne, és fáj, hogy becsapott, de én nagyon szeretem őt.

Mit tegyek? Előre is köszönöm. (név nélkül)

Az ötödik osztálynak lenne a legnagyobb osztálya.

Két szekrény és olyan padok lennének, amelyek kétszemélyesek, egy katedra, és persze a székek, melyeken hintázni lehet. Az osztályokban annyi lány lenne, amennyi fiú. Akkor télen nagyobb esélyük lenne a lányoknak a mosdatásban. Minden óra 30 percig tartana és 15 perc lenne a szünet. (…)

Ha a tanár naplóval jön, az azt jelenti, hogy felelünk vagy dolgozatot írunk. Másképp nem szabad naplóval bejöjjön a tanár. Az udvar elég tágas legyen!

Kosárlabda és focipálya legyen, az iskola falát pedig zöldre festenék, a cserepek kék színűek lehetnének. Így képzelem álmaim iskoláját, és hátha egyszer láthatom.

Bodosi Noémi Kinga (Brassó)

Úgy tűnik leveled alapján: bizonyságot szeretnél, valóban mással jár-e. És igazad is van, hiszen nincs lélekőrlőbb folyamat, mint a bizonytalanság, találgatni, hogy megváltoztak-e párod, szerelmed érzelmei irántad vagy sem. Azt írod, a fiú is szeret – ez elég erős kapocs köztetek ahhoz, hogy megbeszélhessétek a dolgot, elmondhasd fájdalmad, és rákérdezz az ő érzéseire. Írd meg, létrejött-e ez a beszélgetés, és milyen eredménnyel járt.

Kedves Cimbora!

Lenne egy intim kérdésem. Szeretek egy fiút a suliból.

NAGYON! A barátnőim szerint ő is szeret engem, de én nem vagyok meggyőződve. Minél hamarabb közel szeretnék kerülni hozzá, de óvatosan. Mit tegyek? (név nélkül) Óvatosan? Szerintem keresd a társaságát, az alkalmat, hogy együtt lehessetek. Figyelj rá, hogy mi érdekli igazán, ha például sportol valamit, te is bekapcsolódhatsz, ez máris jó alkalom lehet arra, hogy többet lehessetek együtt, jobban megismerhessétek egymást, és az is kiderülhet, hogy valóban kölcsönöse a vonzódás.

Várjuk további leveleiteket, kérdéseiteket. Ha a gond, amellyel hozzánk fordultok, személyes, és nem szeretnétek, hogy ismerőseitek felismerjenek a sorok mögött, válasszatok jeligét, fantázianevet.

A válaszadásban lapunknak Pálfy Aliz mentálhigénés szakember segít.

Cimbora

Őszinte örömünkre mostanában egyre több „vendége” volt a Diákmúzsa Klubnak. Ez remélhetőleg még inkább arra ösztönöz majd benneteket, hogy küldjétek el megmérettetésre szánt írásaitokat, amelyekre szívesen válaszolunk, a sikerültebbeket közöljük. Ha úgy érzitek tehát, hogy olyan élményeitek, érzéseitek akadnak, amelyeket meg kell osztanotok másokkal versben vagy prózában, ne késlekedjetek a postázásukkal. Jelezzétek, a válaszadás során teljes neveteket vagy annak kezdőbetűit használjuk-e (persze, szerzői álnevet is választhattok). Várjuk alkotásaitokat!

(Szonda Szabolcs)

Barbocz Beáta (Lemhény, Kovászna megye) – Egyszerűségében találékony az egyik beküldött versed (Változás): a négy évszak egymást felváltó jelentkezését ugyanannak a képnek a módosulása révén ábrázolod, mintha egy-egy szó-fotót készítenél az illető helyszínről. Biztatásképpen közöljük ezt a versed, megjegyezve: kevés szóból is lehet összetettebb verset alkotni, amelynek sorai ennél jobban tükrözzék azt, amit és ahogyan ki szeretnél fejezni.

Másik beküldött versedből csupán a „csacska macska” szójáték az, ami figyelemre méltó, de ez nem elegendő a vershez, még ha sűrűn ismétled is soraiban (vagy éppen ezért). Küldjél még!

Változás Havas a fa a ház előtt.

Hó takarja a háztetőt.

Virágos fa a ház előtt.

Szél érinti a háztetőt.

Kovács Eszter (Kézdialmás, Kovászna megye) – Nagyjából tudod, hogyan kell egy történetet elmondani, hogy az izgalmas legyen az olvasó számára: ébren tartod figyelmét, fokozod kíváncsiságát, várakozását. Írásod mégsem irodalmi alkotás, inkább újságcikk-szerű.

Megtörtént esetet közvetít részletesen, bárki lehetne a szereplője – ezt érezted is talán, mert figyelmeztető következtetéssel zárod, hogy olvasóid nagyobb gonddal induljanak biciklizni, mint te és barátnőd, elkerülve a kisebb baleseteket. Ahhoz azonban, hogy ettől eljuss az

irodalmi igényű, megfogalmazású szövegekig, javaslom, olvass minél több iúsági írót a magyar és a világirodalomból, és less el tőlük néhány módszert, „trükköt” arra vonatkozóan, hogy például mivel bővítik ki, mivel teszik jelképessé stb. a hétköznapi történéseket, amelyekből kiindulnak. Mindebben a képzeletnek is nagy szerepe van: hagyd tehát szárnyalni a fantáziád, és írásban kövesd az útját. Érdeklődéssel várom, mi lesz a „kísérlet” eredménye! „Mia Metódi” (Sepsiszentgyörgy) – Fantáziában nem szenvedsz hiányt, íráskészséged is van – látszik ez abból, ahogyan írásodban kombinálod a létező figurákat és tényeket (Szandokán, Kolumbusz felfedező útja) az általad kitalált kerettel (egy kisfiú álma, amelyben a történet lejátszódik). Szinte biztos: ennél jobbat is tudsz írni – akár úgy, első lépésként, hogy ezt a szövegedet egy picit átdolgozod, kibővíted. Úgy látom ugyanis, hogy egy kicsit elsietted a megfogalmazását: túl sokat időzöl a kapitány és a matróznak kínálkozó potyautasok párbeszédén, ugyanazon a kérdés-válaszon. Az írás kezdete és a befejezése amúgy egész jó (azzal együtt, hogy a kisfiú lefekvés után ismét az általa elképzelt-megálmodott történetről ábrándozik).

Kíváncsian várom ezután is írásaidat, mindenképpen biztatni tudlak, hogy kísérletezzél tovább! „Szemfüles csibész” (Somkerék, Beszterce-Naszód megye) – Írásaid azt bizonyítják: nemcsak érzékenységed, hanem tehetséged is van az irodalmi alkotáshoz. Verseidben vannak „technikailag” nagyon jól és kevésbé jól sikerült strófák, de egészében véve nem rosszak ezek a szövegeid, főként az Eleven az éj, macskadalos. Ami igazán tetszett, az A fagy uralma című prózád, egy szemléletes leírás, amelybe mintha a verseidből is átköltözött volna a sikerült képek iránti fogékonyság.

Helyszűke miatt most nem, de hamarosan közlünk ezekből az írásaidból a Cimborában. Természetesen küldj még további írásaid közül is!

Már a nap is lemenőben, Tüzet rakott a felhőben; Ők a szarvast egyre űzik, – Alkonyatkor ím eltűnik. …

Mégis, mégis, ha reggel lett, A gímszarvast űzni kellett, Mint töviset szél játéka, Mint madarat az árnyéka.

László Gyula rajza a csodaszarvasról

Arany János: Rege a csodaszarvasról húsából lett a föld, agancsaiból a hegyek, szőréből az erdők, véréből a vizek.

Valamikor régen, a messzi keleten élt Ménrót király, akinek nem akadt párja a vadászok között. Deli vitézzé, híres vadásszá nevelkedett két fia, Hunor és Magor is. Egyszer, egy csodaszép szarvast űzve messzire távolodtak otthonuktól, és mikor a szarvas végleg eltűnt a szemük elől, gyönyörű tájon találták magukat. Ott, „Szittyaföldön” letelepedtek, megházasodtak, és gyer-

Valaha a Föld minden táján éltek népek, amelyek állatokat tartottak ősüknek vagy testvérüknek. Minden törzsnek, nemzetségnek megvolt a maga ún. totemállata, ezeket szövetségesüknek tekintették és védőszellemként vagy istenként tisztelték. Magyar őseink szent állataira régi neveink is emlékeztetnek, köztük az Ákos (Fehér sólyom) vagy a Károly (Karvaly). A

A magyarok őseinek is tartott, közép-ázsiai eredetű szkíták gyakran ábrázoltak szarvast ötvösmunkáikon

mekeikből lett a hunok illetve a magyarok nemzetsége. Honalapításhoz fűződő csodaszarvas-mondát nemcsak a magyarok mesélnek, hanem az Aral-tó környékén elterülő Turáni alföldön élő rokonaink, a kazahok is. Egy északi legenda szerint pedig még a földet is szarvas teremtette önmagából: csontjaiból,

Szarvasagancsot viselt a kelták leghatalmasabb istene, az élőlények ura, Cernunnos („felszarvazott”) is

A „totemek” eredetileg az észak-amerikai indiánok többnyire állatokat ábrázoló törzsjelei voltak

lappok, finnek az erdőisten földi alakjának hitt medvétől, egyes indián törzsek a grizzlytől, mások jaguártól, hollótól, sastól, sólyomtól származtatták magukat.

Ausztrália maori őslakóinak totemállatai között volt krokodil, gyík, kígyó és cápa, a kelták hitvilágában pedig a medve és a szarvas mellett holló és varjú is.

A totemállatokat nemcsak megölni és elfogyaszta-

Az indiánok díszes totemoszlopaik csúcsára faragták a totemállatok képét

ni volt tilos, hanem még a nevüket sem szabadott kimondani, csak tulajdonságaikra utalni. Így vált nyelvünkben csak utóbb állatnévvé a „szarvas” és a „farkas”. A medve orosz nyelvből átvett „mézevő” (medvegy) elnevezése mutatja, hogy a mesék okos, segítőkész mackója is helyet kapott őseink hitvilágában.

A lovak megbecsültségére a mesék táltos paripái mellett a krónikákban említett fehérló-áldozatok és lovas temetkezések is utalnak.

A több mint kétezer éve élt szkíták lovaikat, vándorlásuk és harcaik során hű társukat, ékes fejvédőkkel látták el, és gazdáik sírjába temették

A történelem előtti időkben az isteneket valószínűleg állatok alakjában képzelték el, később pedig azért tiszteltek szentként sok állatot, mert istenek megtestesítőit látták bennük. Őseink hitvilágában a legkülönbözőbb állatok találták meg helyüket a csirkéktől az oroszlánokig. Az ókori Egyiptomban félve tisztelték a Nílus A rómaiak csak akkor induléltető áradása után az iszap- tak csatába, ha a hadjárataikra magukkal vitt szent ban heverésző krokodilokat, csirkék vidáman csipegettek de szent állatuk volt az örök életet jelképező ureusz kígyó és az újjászületés jelképének tartott szent szkarabeusz (galacsinhajtó bogár) is. A hinduk hittek a lélekvándorlásban, és úgy gondolták, hogy a holtak lelke állatokban bujdokol, ezért azok megölését bűnnek tartották. Indiának vannak

vidékei, ahol antilopok, feketerigók vagy éppen patkányok részesülnek napjainkban is szent állatoknak

Az óegyiptomiak hite szerint a szkarabeusz úgy görgeti trágyagolyóját, ahogy a Nap forog a Föld körül, és drágakőből kifaragott képét ékszerként, amulettként viselték

kijáró imádatban. A hatalmas ország nemzeti madara a büszkeség, barátság és óvatosság jelképének tartott páva, és ma is szent állatokként tisztelik India-szerte

Visnu, az Ég és Föld ura, szent tehenek társaságában egy indiai épületen

a teheneket, de a majmokat és elefántokat is, amelyek hitük szerint isteneik földi megtestesítői.

A szent majmok zavartalanul tanyázhatnak India egyik legszebb építészeti emléke, a Tádzs Mahál síremlék közelében

Az őstulkot a Szahara pásztorkodó őslakói is sziklák falára festették évezredekkel ezelőtt

Úgy harmincezer évvel ezelőtt szarvasmarháink őse, az őstulok-bika volt az erdők leghatalmasabb állata. Méteres szarvával, közel két méter magasságával félelmet és tiszteletet keltett vadászgató eleinkben, akik képét csodálatos sziklarajzokon örökítették

meg. A bikák szent állatként való imádatáról ásatások során talált bikaszentélyek tanúskodnak. Az eddig feltárt legősibb városok egyikében, a törökországi Çatal Hüyükben a templomok és a lakóházak falait is bikaábrázolások, szarvak és agyagból formált bikafejek ékesítették. A Földközi-tenger szigetein (Ciprus, KréA Çatal Hüyükben feltárt, közel tízezer éves szentély falfestményen az emberek és a lovak valósággal eltörpülnek a hatalmas bika mellett

ta, Szardínia) paloták falaira festett, márványból, kőből faragott vagy agyagból mintázott bikák emlékeztetnek a hatalom és az erő jelképének tartott állatok egykori imádatára. Az egyiptomiak hite szerint a világteremtő A Kréta szigetének ünnepi szertartásain bemutatott bikaugrás a vallási hódolat és a vakmerőség ötvözete volt

Ptah isten földi megtestesítője az Ápisz-bika volt. A kiválasztott bikát minden földi jóval ellátták, halála után meggyászolták, sziklasírba temették, majd felkutatták az utódát (csak ránézésre 28 feltételnek kellett eleget tennie), és nagy pompával Ptah memphisi szentélyébe szállították, ahol élete hátralevő éveit tölthette.

Az Ápisz-bika színe csak koromfekete lehetett, homlokán háromszögű, két oldalán holdsarló és keselyű, hasán sólyom alakú világos foltokkal, farkán kettős bojttal

Az egyiptomiak éltető istenüket, Szobeket krokodilfejjel, Széth viharistent kutyafejjel, az embereket formáló Hnum fazekasistent kosfejjel ábrázolták

Az ókori Egyiptomban az ősi állatistenek helyébe állatfejjel ábrázolt istenek léptek. ot, a tudományok és a művészetek istene, a naptár feltalálója néha íbisz, máskor babuinmajom alakját vette fel, az oroszlán Szahmetnek, a háború, a pusztító járványok és az orvosok istennőjének állata volt. A simulékony macskáról pedig úgy tartották, hogy Básztetnek, a szerelem, a vidámság és a zene istennőjének földi alakja. A holtak birodalmának ura Anubisz sakálfejű istenség volt, a fénylő égbolton Hórusz sólyomisten uralkodott, de sólyomfejjel ábrázolták Ré napistent, a növény- és állatvilág megteremtőjét is. És halállal lakolt, aki a templomok környékén tartott szent sólymok, A halottak szívét a sakálfejű Anubisz mérlegelte, az íbiszfejű ot segítségével íbiszek, majmok közül állapítva meg, hogy méltók-e az örök életre egyet is elpusztított.

Az emberi tulajdonságokkal felruházott isteneknek gyakran kedvenc állataik is voltak, amelyeknek a földi halandók is tisztelettel adóztak. A görög mitológiában a sas Zeusz, a páva Héra istenasszony, a liba Aphrodité szépségistennő, a holló Héliosz napisten madara volt.

A „bagolyszemű” Pallasz Athéné madara, a bagoly, utóbb a tudás és a bölcsesség jelképe lett. Egy ógermán legenda szerint főistenüket, Odint (Wotant) két farkas kísérte, és két holló, amelyek vállára ülve súgták fülébe a világ eseményeit.

Istenek hírnökének tartották Keleten a galambot, Dél-Amerikában a Nap madaraként tisztelt kondorkeselyűt, a germán mitológiában pedig a hattyút, amely Artemiszt, a vadászat istennőjét legrendszerint jó híreket többször kedvenc kutyái vagy szarvasai társaságában ábrázolták vitt a földi halandóknak.

1. Ki volt az alábbi, híressé vált lovak gazdája?

1. Bukealosz (Ökörfejű) – halálos sebesülésének helyén várost alapítottak a Kr.e. IV. században 2. al-Burák (Villám) – gazdáját Mekkából Medinába menekítette 622-ben 3. Incitatus (Gyorsmozgású) – palota és személyzet állt rendelkezésére, és gazdájának szándékában állt szenátorrá majd konzullá is kinevezni 4. Marengo – nevét egy 1800-ban vívott győztes csata emlékére kapta 5. Szög – táltos hírében álló paripa volt, és a hagyomány szerint patájának nyomát ma is őrzi a Tordaihasadék sziklafala a. Caligula római császár; b. Szent László magyar király; c. Mohamed próféta; d. Nagy Sándor makedón uralkodó; e. Napóleon francia császár 2. Társítsd az ókori tálon, csészéken és pénzérmén ábrázolt állatokat az alábbi görög istenek nevével:

a. Aphrodité szépségistennő b. Héra, a családi tűzhely védelmezője c. Pallasz Athéné, a bölcsesség istennője d. Zeusz, a mindenség ura 3. Az egyiptomi mitológiában ragyogó fehér-fekete tollazatú, 130 cm szárny-fesztávolságú gázlómadár volt otnak, az istenek írnokának és tanácsadójának, az írás és számolás feltalálójának, a tudományok megteremtőjének madara. Mi a szentként tisztelt hatalmas madár neve? a. albatrosz b. flamingó c. íbisz 4. Társítsd a következő egyiptomi állatszobrokat az ábrázolt istenek nevével! a. Básztet szerelemistennő; b. Hórusz, az ég ura; c. Szahmet, a háború istennője

5. Melyik uralkodónk címermadara volt a holló? a. Báthori István; b. Hunyadi Mátyás; c. Rákóczi Ferenc 6. Milyen madár volt a honfoglaló magyarok totemállata, amelyet Árpád-házi uralkodóink ősének, a magyarok védelmezőjének tartottak, és amely az ősi eredetmonda szerint Emesének, Álmos fejedelem anyjának álmában jövendölte meg, hogy fia születik, és utódai híres uralkodók lesznek? a. főnixmadár; b. griffmadár; c. turulmadár 7. Róma népe minden évben díszes körmenettel emlékezett a híres capitoliumi ludakra, amelyek a hagyomány szerint gágogásukkal riasztották és mentették meg a város lakóit a gallok betörésétől. A gall eredetükre büszke franciák a felkelő Nap, a fény és a tűz madarát tisztelik. Melyik a franciák nemzeti madara? a. a kakas b. a holló c. a sas 8. Az alábbi „utaslista” alapján segíts a határőrnek az utasok osztályozásában: „görög állampolgárokra” (1), „külföldi turistákra” (2) és állatokra (3) a. Aphrodité f. Odin b. Ápisz g. Poszeidón c. Apollón h. Pégaszosz d. Jupiter i. Visnu e. Kerberosz

Nem véletlen, hogy az ősi, szoros kapcsolat, mely az embereket az állatokhoz fűzi, a nyelvben, a gondolkodásban tükröződik. Jeles őseink például turulmadártól, farkastól, vaddisznótól, medvétől származtatták magukat, népünk sorsát csodaszarvas is alakította, csillagos egünkön pedig Rókacsillag is tündököl. Az sem véletlen, hogy sokan közülünk állat nevét viselik (Farkas, Enikő – a ’szarvasünő’ jelentésű régi enehből alkotta Vörösmarty –, Ákos /’fehér sólyom’/, Orsolya /’kis medve’/ stb.), s hogy oly sok szólásmondásunk, érzékletes kifejezésünk állatnevet tartalmaz.

Persze, „állatos” szavaink, kifejezéseink jelentése az idők során gyökeresen változhat. A röviden marhának nevezett szarvasmarha is sokaknak ’nagy kincs’ (például Arany a Toldiban feleleveníti ezt a régi jelentést), ma viszont általában a durva viselkedésű ember jut eszünkbe e szót hallva, noha – például Móricz versikéjére gondolva – lehet a marha rokonszenves, már csak azért is, mert ott móresre tanítja a balfácán Mehemetet.

Ha lovas nemzetként emlegetnek, jóleső érzés fog el bennünket – méltán, bár többnyire bizonyos egykori és mai társainknak köszönhetően van ez így. Kevésbé esik jól, persze, ha azt mondják rólunk: nagy lovak vagy lóvá tettek vagyunk. Azt is tudjuk, hogy „cigány is a maga lovát dicséri”, illetve óvakodjunk, hogy sajátos helyzetekben se „essünk át a ló másik oldalára”. A különböző nyelvek állatos kifejezései színesebbnél színesebbek, illetve kulturálisan meghatározottak. Például a magyar nő – a franciától eltérően – nem érezné bóknak, ha szép szemét az ököréhez hasonlítanánk. Ízelítőnek ennyi tán elég, egyelőre hagyjuk magyarázat nélkül a birkaszellemet vagy a rókalelkűséget és társaikat, illetve „állatos” kérdéseinket is (Pallas Athéné bölcs állata miért épp a pápaszemes bagoly? A gyógyszertárak miért épp a kígyót használják jelképükként? Régi szavunk, az „asszonyállat” kit és mit minősít? stb.). Nem került sor most ízes állatterelő, állatutánzó szavainkra sem. No de kutyabaj, lesz erre más alkalom!

A képek elemeinek kell szót, szavakat megfeleltetni, ezekből alakul ki a megfejtés. Alábbi képrejtvényeink egy-egy ismert irodalmi mű címét rejtik.

Érdy Lea rajzai

A feladat: állatok nevével, illetve rájuk utaló nevekkel, szavakkal kiegészíteni szólásokat, közmondásokat.

1. Közös ... túros a háta. (’amit többen használnak, az rendszerint hamar tönkremegy, kevésbé vigyáznak rá’) 2. …csont hamar forr. (’a csont összeforr, a kutya meggyógyul’ – főleg gyermeknek mondják vigasztalásul, ha kisebb sérülés éri őt) 3. … lő. (’nagyon melléfog, ostobaságot követ el’) 4. Éhes ... makkal álmodik, de ha felébred, tökkel is megelégszik. (’azzal álmodik, arról ábrándozik, amire vágyik, amit szeretne’) 5. Előre iszik a … bőrére. (’olyan eredménynek, sikernek örül, amelyet még el sem ért’)

A következő szavak, meghatározások megfelelőiből kell „kivonni” állat-részüket. Például: vendéghaj = paróka / paróka – róka = pa. A megmaradt szórészeket összeolvasva állatnév lesz az eredmény, a megfejtés.

1. cserjeféle, 2. férfinév, 3. kalotaszegi falu, 4. derül, 5. testrész (az arc része).

5

Meghatározásokat csak a függőleges oszlopokhoz adunk, jó megfejtés esetén a hosszú vízszintes sorban egy Kodály-zenemű címe alakul ki.

1. Jerry társa.

2. Kárt okoz.

3. Cselekedet.

4. Start.

5. Ünnepi sütemény.

6. Versíráskor szállja meg a költőt.

7. Házhely.

8. Tűzben tart.

9. Eredmény megjóslása.

10. Napszak.

11. Tartó.

1

1

2

2

3

3

4

4

5

5

6

6

7

7

8

8

9

9

Ki kicsoda a januári Cimborában?

7

3

9

1

11

2

10

10

11

11

4

12

12

Ady András – költő, 1976-ban született Csíkszeredában.

Demény Péter –költő, író, kritikus, szerkesztő, 1972-ben született Kolozsváron.

Jánk Károly – költő, 1967-ben született Szatmárnémetiben.

Lászlóffy Csaba – költő, író, műfordító, 1939-ben született Tordán.

Molnár Vilmos – író, 1962-ben született Csíkszeredában.

Szabó Róbert Csaba – író, szerkesztő, 1981-ben született Szilágybagoson.

Szántai János –költő, író, 1961-ben született Kolozsváron.

13

13

6

8

10

14

14

Csak a függőlegeseket határoztuk meg, helyes megoldás esetén az első háló kiemelt középső sorában egy magyar zeneszerző neve, a második hálóban pedig a zeneszerző egyik operájának címe lesz olvasható.

I. háló: 1. Londoni. 2. Teszt. 3. Mohamedán Isten. 4. Útnak ered. 5. Pénz használati díja.

6. Harc. 7. Learatott gabonaföld. 8. Iú párt összead. 9. Cserje. 10. Dolgozik az eke. 11. Üres gyomor teszi. 12. Női név, de lila mezei virág, sőt olasz Forma 1-es versenypálya is. 13.

Mátyás király madara. 14. Mindent jól meg tud csinálni.

II. háló: 1. Nagy lyukú szita. 2. Földbe rejtő.

3. Betöréssel lop. 4. Ruhakészítő. 5. Létrehoz. 6.

Nívó. 7. Sétatér. 8. Dagály után jön. 9. Telefonba mondjuk. 10. Egyetlen gyerek. 11. Nyakas. 12.

Toronyiránt. 13. Sportcsónak. 14. … Péter, a mennyország kapusa.

Novemberi megfejtések 1-c, 2-b, 3-b, 4-b, 5-c, 6-c, 7-c, 8. b – újholdat akkor látunk, amikor a Hold a Nap és a Föld között halad át, akkor pedig a Hold-utazó „teleföldet” látna; c – a tömegünk, bárhová mennénk is, ugyanakkora, csak a súlyunk változik; e – mivel a Holdnak nincs légköre, közegellenállás sincs, ami az esés sebességét fékezné Szócsavargó Találd ki a csattanóját! – holdam Névfosztó – hold (homár, oldani, dili) Holdas képrejtvény – Mikes Kelemen: Törökországi levelek.

Holdas kiegészítősdi szólásmondásokkal – 1. Megtelt 2. ellen 3. Elfogy (úgy fogy) 4. van Jókai a könyvről A könyv csodálatos utazás a múltba és a jövőbe.

Benevezők névsora: 1. Konnát Árpád, Kovászna; 2. Koncz Boglárka, Szilágycseh; 3. Prosan Tímea, Négyfalu; 4. Dávid Szidónia, Marosvásárhely; 5. Stoica Lehel-Zsolt, Marosvásárhely; 6. Madarász Róbert Rossi, Marosvásárhely; 7. Mihály Enikő, Marosvásárhely; 8. Farkas Albert, Marosvásárhely; 9. Kiss Helén, Marosvásárhely; 10. Vajda Tamás Árpád, Marosvásárhely; 11. Botoni Sándor, Marosvásárhely; 12. Peti Alpár, Marosvásárhely; 13. Koncz Noémi, Marosvásárhely; 14. Kádár Ferenc Barna, Marosvásárhely; 15. Imre Nimród, Marosvásárhely; 16. Máté Csongor, Marosvásárhely; 17. Marosi Kinga, Farcád; 18. Lázár Orsolya, Farcád; 19. Fodor Botond, Farcád; 20. Bagos Hajnal, Csíkrákos; 21. Páll Gizella, Csíkrákos; 22. Császár Imre, Csíkrákos; 23. Darvas Boróka, Madéfalva; 24. László Renáta, Csíkrákos; 25. Antal Szidónia, Csíkrákos; 26. Gábor Attila, Marosvásárhely; 27. Dudás Tamás, Balatonalmádi; 28. Simon Barbara, Nagykároly; 29. Tóth Tünde Krisztina, Nagykároly; 30. György Stefánia Mária, Nagykároly; 31.

Benedek Péter, Oroszhegy; 32. Péter Arnold, Oroszhegy; 33. Kovács Zalán, Oroszhegy; 34. Hajdó Botond, Oroszhegy; 35. Nagy Hugó, Oroszhegy; 36. Bálint Orsolya, Oroszhegy; 37. Márton Arnold, Oroszhegy; 38. Nagy Galaczi Szerafin, Sepsiszentgyörgy; 39. László Csaba, Sepsiszentgyörgy; 40. Oláh Réka, Sepsiszentgyörgy; 41.

Czine Tímea, Sepsiszentgyörgy; 42. Rétyi Réka, Sepsiszentgyörgy; 43. Deregán Szende, Sepsiszentgyörgy; 44. Lőrinc Adrienn, Sepsiszentgyörgy; 45. Kelemen Ervin Lóránt, Papolc; 46. Slăniceanu Sándor, Sepsiszentgyörgy; 47. Tóth Tímea Thitty, Sepsiszentgyörgy; 48. Török Alpár Botond, Sepsiszentgyörgy; 49. Császár Szabolcs, Csíkszereda; 50. Kerestély Árpád, Brassó; 51. Szabó Gyula, Apáca; 52. Sinka Levente, Csíkrákos; 53. Csutak Szabolcs, Csíkrákos; 54. Fodor Orsolya, Csíkrákos; 55. Nemes Sándor, Illyefalva; 56. Ötvös Mária, Illyefalva; 57. Gábor

Név: ........................................................................................

Osztály: .................................................................................

Iskola: .....................................................................................

Lakcím: ..................................................................................

Telefonszám: .......................................................................

Beküldési határidő: február 15.

Barangoló – pályázati kérdések: 1: 1..., 2. ..., 3. ..., 4. ...., 5. ..., 6. ....

2: 1..., 2. ..., 3. ..., 4. ...., 3:…

4: 1..., 2. ..., 3. ..., 4. ...., 5. …, 6. ..., 7. …, 8: 1. ……… , 2. …………, 3. ……………

Melinda, Illyefalva; 58. Keresztes Ábel Hunor, Brassó; 59. Oláh Zita, Brassó; 60. Erzse András Zsolt, Brassó; 61.

Kovács Eszter, Kézdialmás; 62. Barbocz Beáta, Lemhény; 63. Bócsi Dorottya, Szatmárnémeti; 64. Kovács Domokos, Székelyszáldobos; 65. Nyikó Attila, Székelyszáldobos; 66.

Sándor Anikó, Barót; 67. Módi Tímea, Sepsiszentgyörgy; 68. Kolumbán Gabriella, Székelyszáldobos; 69. Kolumbán János, Székelyszáldobos; 70. Kolumbán Katalin Jozefina, Székelyszáldobos; 71. Kolumbán Zsófia, Székelyszáldobos; 72. Kolumbán Erzsébet, Székelyszáldobos; 73. Farkas Aba, Székelyszáldobos; 74. Baló Robert Csaba, Székelyszáldobos; 75. Tókos Tímea, Székelyszáldobos; 76. Román Hunor, Székelyszáldobos. (folytatjuk)

A mi osztályunk teljes létszámban megvásárolta a Cimborát.

Iskola ....................................................................................

Osztály .................................................................................

Létszám ...............................................................................

Iskola címe ..........................................................................

Terjesztő tanár neve .......................................................

Aláírása ................................................................................

Telefonszáma ....................................................................

• Ebből a szelvényből egy osztály csak egyet küldjön be!

• A terjesztő tanár aláírásával hitelesíti az adatokat.

Szócsavargó-feladványok Állatos kiegészítősdi ..............................................................................................

Irodalmi képrejtvények állatokkal .............................................................................................. Állattalanítás ..............................................................................................

Keresztrejtvények: .............................................................................................. ..............................................................................................

Aláírás: ...................................................................................

Indul a Cimbora-nyereményjáték Szeretnél saját számítógépet? Elkopott a bringád, újra vágysz, és reménytelennek látod, hogy nyárig sikerül összekuporgatnod a zsebpénzedbõl a hiányzót ahhoz, hogy végre megvehesd álmaid biciklijét? Jó muzsikát hallgatnál, de mindig rád szólnak, hogy halkítsd már le a zenét?

Ha hûséges vásárlója vagy a Cimborának, jó esélyed van arra, hogy tiéd legyen a három nyeremény egyike!

Négy szelvényt kell kitöltened és összegyûjtened, majd egyszerre postáznod a szerkesztõség címére legkésõbb május 15-ig. A januárit máris kivághatod a 19. oldalról, és ha a négy szelvény egy borítékban, idõben ideérkezik, te is részt veszel a nagy sorsoláson:

íj d k i ad m r a H

íj d õ s El

Második d

íj

(a nyeremények külalakra eltérhetnek az illusztrációktól)

Cimbi képtára • Festett-faragott állatistenek Az ókori egyiptomiak az istenek és emberek teremtõjének tartották Ré napistent, aki nappal bárkáján beutazza az égboltot, éjjel pedig a föld alatti világot.

Hitük szerint a fáraók az õ leszármazottai voltak.

A fején napkoronggal, kezében ostorral és pásztorbottal ábrázolt sólyomfejû isten képe egy 2700 éve élt elõkelõ hölgy síremlékét díszítette.

Az ókori Rómában szent állatnak tekintették a farkast, amely a legenda szerint Mars isten és Rhea Silvia újszülött ikerfiait, Romulust és Remust táplálta, miután hatalmát féltõ nagybátyjuk a Tiberis folyó ingoványai közé tetette õket. A hagyomány szerint Romulus lett utóbb Róma alapítója és elsõ királya.

(Peter Paul Rubens festménye)

Búbocska nyereményjátékunk nyertesei: Brassó megye: Kiss-Budai Mátyás, Négyfalu; Varga Mátyás, Apáca; Gáspár Lóránd, Brassó Hargita megye: Páll Gyula, Csíkrákos; Kapusi Áron, Székelyudvarhely; Szõcs Krisztina-Flóra, Gyergyószentmiklós Kolozs megye: Kónya Eszter, Kolozsvár Kovászna megye: Bíró Erzsébet-Etelka, Kézdialmás; Nemes Sándor, Illyefalva; Kolumbán Zsófia, Székelyszáldobos Maros megye: Imreh Nimród, Marosvásárhely; Gábor Attila, Marosvásárhely; Mátyás Borbála, Marosvásárhely Szatmár megye: György Stefánia Mária, Mezõpetri; Berei Csilla-Blanka, Nagykároly; Kis Ádám, Nagykároly Szilágy megye: Szõke Andrea, Szilágycseh; Mani Lóránd, Szilágycseh; Vári Balázs Jácint, Völcsök A nyereményeket a Cimbora- terjesztõtõl vagy postán kapjátok meg.

Cimbora 2007. január, XIX. évfolyam Szórakoztató irodalmi, kulturális folyóirat 5–8. osztályos diákoknak Fõszerkesztõ: Farkas Kinga Szerkesztõ: Szonda Szabolcs Munkatársak: Béres Károly, Bogdán László, Forrai Tibor, Keszeg Vilmos, Kónya Éva, Köllõ Zsolt, Péter Alpár, Zsigmond Gyõzõ

Szerkesztõség: 520064 Sf. Gheorghe, str. Presei nr. 8/A E-mail: cimboramail@gmail.com Tipográfia és tördelés: Vasiliu Anna és Kopacz Attila Prepress: Cova Design Studio, Sepsiszentgyörgy Készült a sepsiszentgyörgyi Cova Print nyomdában.

Támogatóink: Kovászna Megyei Tanács Határon Túli Magyarok Hivatala, Szülõföld Alap, Kiadja az Erdélyi Híradó Kiadó és a Cimbora Alapítvány Háromszék, H-Press, Hármas Alapítvány Borító: Csillag István Illusztrációk: Csillag István, Keszeg Ágnes, Péter Alpár

ISSN 1222-1910

A hinduk szent elefántok sokaságát faragták káprázatosan szép templomaik falaira, és elefántfejjel ábrázolták legkedvesebb istenüket, az irodalom és a tudományok pártfogóját, Ganésát is. (Ganésa egyszer nem engedte be Sívát felesége fürdõszobájába, mire a haragvó isten levágta a fejét, majd – tettét megbánva – egy arra járó elefántét ragasztotta helyére.) A segítõkész, jóságos isten, hitük szerint, a dzsungelek elefántjaihoz hasonlóan minden akadályt legyõzött, ezért merész vállalkozásaik elõtt mindig hozzá fohászkodtak.

Az ókor legnagyobb hatalmú istenei közé tartozott Egyiptom bikaistene. Hitük szerint a mindenség teremtõje, Ptah isten, a földön egy különleges bikában öltött testet, amelyet Ápisz-bikának neveztek és szarvai közt arany napkoronggal ábrázoltak.

A közel 3000 éves kép egy egyiptomi pap koporsóját díszítette.

2 0 0 7. j a n u a r

A februári Cimborából: • igazi farsangi hangulat sok érdekséggel • boszorkányos barangolás • Egry Gábor vadásztörténeteket mesél a Történetes történelemben • folytatódik a Cimbora Kaláka Pályázat benevezőinek névsora • diákírások, tudósítások • Cimbi naplója és kalandozásai a világhálón

aIndul

nagy

játék részletek a 2. oldalon