Cimbora 2011. október by CimCim Cimbora

2 0 11 . o k t ó b e r

I S S N 12 2 2 -19 1 0

kí vá n c si diá ko k l a p ja

L Á S Z LÓ N O É M I

D AN L UN GU

N O VÁ K CS A B A Z O L TÁ N ro

Őszben a nyár Tyúkparadicsom 4. oldal

(részletek) 5. oldal

va ta

Időutazás az „átkosban” 11. oldal

A Laterna magica rovat pályázati felhívása If jú Cim bo rái m! Íme, itt egy újabb lehetőség, remélem, magasra fokozza alkotókedveteket! A feladat: befejezni az alábbi történetet, úgy, ahogyan gondoljátok. Egyetlen formai követelmény: 3500–4000 leütés között kell lennie a beküldendő szövegnek. A beérkező műveket folyamatosan bíráljuk el, lehet nyerni a jövő évi Cimbora Kaláka Táborban részvételt, Cimbora-előfizetést és meglepetés-ajándékokat! Beküldési határidő: folyamatos (majd jelezzük, ha a lejártához közeledik), a pályaműveket a farkaswellmann@gmail.com e-mail címre kell eljuttatni. Jó munkát!

A két kamasz egymás vállát fogva, „keményen” néz a lencsébe. Karoló mozdulatukban annyi elszánt barátság, mintha soha nem akarnának megválni egymástól. A kép a következők után készült: Alkonyattájt, tegnap huszonhárom éve izgatottan léptek be a fészer nyikorgó ajtaján. Csaknem vaksötét volt, csupán a réseken szűrődött be némi fény. (Mózes Attila: Vérszerződés) Farkas Wellmann Endre

Főszerkesztő: Farkas Kinga Munkatársak: Bogdán László, Csillag István, Forrai Tibor, Keszeg Ágnes, Keszeg Vilmos, Kónya Éva, Köllő Zsolt, Vetró Bodoni Barnabás, Zsigmond Győző

CIMBORA – 2011. október, XXII. évfolyam Szórakoztató irodalmi, kulturális folyóirat 5–8 osztályos diákoknak ISSN 1222-1910 A Cimbora árát a Cimbora Alapítvány bankszámlájára várjuk: Cont IBAN: RO14BRDE150SV01455331500, BRD. Sf. Gheorghe, Fundaţia Cimbora, Cod fiscal: 8259184 TÁMOGATÓINK Kovászna Megye Tanácsa

A borítón Vetró Bodoni Barnabás rajza. Borítóterv, könyvtipográfia és nyomdai előkészítés: Csillag István Kiadja a sepsiszentgyörgyi Cimbora Alapítvány. Készült a sepsiszentgyörgyi T3 Kiadó nyomdájában. Szerkesztőség: Cimbora szerkesztőség, Szabadság tér 7. szám, Sepsiszentgyörgy, 520055, Kovászna megye, Románia E-mail: cimboramail@gmail.com Web: www.cimbora.net

Sepsiszentgyörgy Város Tanácsa

Communitas Alapítvány

Román Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium

Nemzeti Kulturális Alapprogram

Bethlen Gábor Alap

Tartalom Cimbirodalom

Szín-tér

L ÁSZLÓ NOÉMI Őszben a nyár. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. oldal

VETRÓ BODONI BARNABÁS rovata „Kezem a szívemet formázza” A szín-téren: GABRIEL OROZCO . . . . . . . . . . . . . . .18. oldal

DAN LUNGU Tyúkparadicsom, III. fejezet (részletek) . . . . . . . .5. oldal BORSODI L. L ÁSZLÓ Sebesség, fogadkozás; Maszat . . . . . . . . . . . . . . .8. oldal

Kézfogás az irodalommal

VÉGH BALÁZS BÉLA rovata „Az én szívemben boldogok a tárgyak” GULYÁS PÁL : A lámpa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9. oldal

Barangoló

KÓNYA ÉVA rovata A pókvilág bajnokai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .20. oldal A pókok magánélete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21. oldal

Időutazás az „átkosban”

NOVÁK CSABA ZOLTÁN rovata Programozott szórakozás – tilos a rock! . . . . . . 11. oldal

Történetes történelem

EGRY GÁBOR rovata Mozgó képek hőskora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .25. oldal

Hegyen-völgyön (kul)túra

KÖLLŐ ZSOLT rovata Látogatóban a Tordai-hasadéknál . . . . . . . . . . .26. oldal

Laterna magica

FARKAS WELLMANN ENDRE rovata . . . . . . . . . . . .27. oldal

Történetek a palackból

KESZEG VILMOS rovata A szolgát szerető lány balladája . . . . . . . . . . . . .12. oldal

Pad alatt

Cimbi naplója. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .31. oldal

Levéltár-búvár

SZÓCSAVARGÓ

JÓZSA L AJOS rovata Kétszáz éve is sokba került a tanulás . . . . . . . . .15. oldal

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32. oldal

Keresztrejtvény

Gombavilág vidékein

ZSIGMOND GYŐZŐ rovata Felfedezőúton a Fungus birodalmában . . . . . .16. oldal

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32. oldal

Cimbi képtára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35. oldal

Cimbirodalom L Ászló Noémi

Őszben a nyár Őszben a nyár vagy nyárban az ősz, síkos évszak, mélyül az égbolt, mintha a léleknek nehezebben, hosszabb utat megtéve kellene immár, hogy rövidülnek a nappalok, menni fölfele, túlra, át a Tejúton, miután itt lent mindent átkutatott, és most sem vinne magával semmit. Semmi – a kései, boldog fényben áttetsző-zöld ujjak a gesztenyefákon, tüskés héjban a föld-szerű, vad gömb, fej, has, láb, kutya, bárány, gomb lesz majd pár pálcikavégen, áll a színes papíron vagy a sétányról hazahordott lángszínű őszi levélen, mintha örökké élhetne ezután. Semmi – szökőkút gyémántzápora, sárgán, bodros fejjel bólogató, napittas, tömzsi virágok, árnyékkal teleszórt, léptek zajait fürgén kottázó kavicsok és az estet óvatosan, puha szárnnyal átölelő, nyúlánk testű, tudós tiszafák – majdnem mindenük mérgez. Felemás évszak, szoknia kell most szemnek, szívnek a forró, színes nyári kavargás elcsendesüléséhez, a képből lenge levélként egyenként szöknek ki a vérbő árnyalatok, lágy, hűvös esőként hullnak a kékek, szürkék, zöldes-feketék, barnák földre és ágra és égre, kopogás, zuhogás, ropogás – és a nyárnak vége.

Csillag István illusztrációja

Cimbirodalom Dan L ungu

Tyúkparadicsom (Raiul găinilor)

III. fejezet (részletek) sárgarépától paszulyhüvelyig és különböző belsőségekig, spray-palackoktól és gyógyszerdobozoktól megperzselt tollakig, illatos forgácstól és fadaraboktól halpikkelyig és összegubancolódott drótokig –, óvatosan másztak lefelé, szárakba, gyökerekbe és a földből kiálló vasakba kapaszkodva. Egyes dolgok annyira érdekesnek tűntek, főként a gyógyszerdobozok és az üres spray-palackok, hogy – az odafent maradtak kíváncsi pillantásainak kereszttüzében („vajon mit talált?”) – azonnal a zsebbe vándoroltak vagy elrejtőztek a trikó alá. Csupán a gyermekek számára ismeretlen, különös tárgyak váltak figyelmes vizsgálat tárgyává. Megvizslatták egyik, majd másik oldalukról is, miközben készült a verdiktum: érdemes-e megőrizni őket vagy sem? Ezek a pillanatok – az aprólékos vizsgálat, az azonosítatlan tárgy tapogatásának és szagolgatásának percei – szünetet iktattak be a nehézkes ereszkedésbe, és élénk érdeklődést csiholtak a fent lévők körében, akik nyomban feltételezéseket fogalmaztak meg, messziről próbálták ki-

Körülbelül tizenöt évvel korábban azon a helyen, ahol most a kastély trónol, egy gödör ásítozott, a legalján pedig nagy, bűzlő pocsolya terpeszkedett. Ebbe a gödörbe, amely az ő utcájuk és a Negru Vodă utca kereszteződésénél kuporgott, folyt bele az összes háztartási szennyvíz. Mi több, az utca akkori lakói – ki amivel tudta, vödörrel, pléhfazékkal vagy kisszekérrel – ide zúdították bele az összes otthoni szemetüket, hagymahéjtól nyúlürülékig. Alkalomadtán a gödörben landoltak nagy ívben belehajított döglött tyúkok, kezelt búzaszemekkel megmérgezett patkányok és a félreeső raktárak mélyén működő pálinkafőzdék seprője is. Egy-egy lelketlen lakó olykor ugyanide száműzte az épp világra jött macskakölyköket, s azok szívtépően nyivákoltak – mind elhalóbban – egész éjszaka, míg aztán végleg elhalt a hangjuk. Míg a gödörnek az Akácos utca felőli szélét sövény fedte el, amelyen helyenként ösvényt vágtak a szemét lehordásához, a Negru Vodă felől, ahol a lejtő nem volt an�nyira meredek, zavartalan rálátás nyílt az összes szennyre és szutyokra. Amennyire vonzotta a gyermekeket a gödörnek ez a szegélye, ahová szívesen jöttek el, hogy köveket dobáljanak az enyvszerű, hólyagzó vízbe, az anyák pontosan annyira aggódtak értük, és – ki-kitekintve a teendők szorongató forgatagából – idegesen kiáltoztak utánuk. A gyerkőcök ilyenkor elbújtak az embermagasságúra nőtt bojtorjánbokrok mögé, amelynek lapátnagyságú, csiganyál borította leveleiből szívesen készítettek játékernyőt, amikor esett az eső, visszafojtották a lélegzetüket, csendben oldalba bökdösték egymást a könyökükkel, és oda-odakacsintottak egymásnak, amíg a rendcsinálás érdekében odaérkezett anyuka éber tekintete végigpásztázott a bózoton, aztán a nő távozott, mert elszólították egyéb tennivalók. Egy kis idő múlva az „ördögfajzatok” (ahogyan Stegaru néni nevezte őket) előbújtak rejtekükből, és a korábbi lóvátétel által megsokszorozódott vidámsággal folytatták a bűzlő víztükör bombázását kövekkel, vagy valami más, helyben kitalált játékot. A legmerészebbek közülük leereszkedtek a mindenféle szemét tarkította lejtőn – volt ott minden, tojáshéjtól és rothadt

Cimbirodalom egy szelet, gyümölcslekvárral megkent, fekete kenyérre vagy arra, hogy felfedjenek neki egy titkot. Máskor, ugyancsak megszakítva az alászállást, a felfedező hosszasan elgondolkodott, majd súlyos, töprengő hangon visszaszólt: „Sok kicsi bemélyedés van rajta, egyik a másik mellett...”, „Vetélőhöz hasonlít...”, „Meggyszínű...”, „Egérszaga van...”. Mi lehet az? Miután hagyta, hogy a szegélyen maradottak teljesen belezavarodjanak mindenféle feltételezéseikbe, diadalmasan felhajította nekik az addig azonosítatlan tárgyat: egy banális kukoricacsutkát. Szívás! A legbecsesebb szemetek közé sorolták a spray-palackokat és azokat a kis, piros, aranyozott feliratú dobozkákat, amelyekben eredetileg kínai kenőcs volt. Az előbbiek segítségével, amikor pontosan fordítva bántak velük, mint ahogyan rajtuk írta, vagyis tűzbe dobták őket, hatalmas pukkanást lehetett előidézni. És egy-egy virgonc lángot vagy legalább parazsat, amelyre a legkisebb szélfuvallat is tekergőző, rémisztő sárkányokat rajzolt, egyáltalán nem volt nehéz találni: vagy az utca mező felőli végében titokban hevenyészett tüzeknél, amelyek körül számtalan rémmesét ötöltek ki, amelyektől a kicsik foga összekoccant, úgy remegtek, vagy a Hrib apó által a saját kertjében gyújtott tüzeknél, ahol egész gyermeksereg tolongott, hogy sült krumplit és kukoricát egyen, parázson pirított gombát és egyéb egzotikus finomságot, miközben az öreg háborús történeteit hallgathatta, főként, hogy az apó szavainak tökéletes aláfestést szolgáltattak pukkanásaikkal a spray-palackok, amelyek kicsiben visszaadták az ágyúk hangját és valamennyit a robbanás izgalmasan veszélyes mivoltából is. Hrib apót a szülők sokszor ös�szeszidták meggondolatlanságáért, főként az után, hogy egy alkalommal egy háborús jelenet kedvéért feláldozta saját szúnyogellenes spray-jét, amely majdnem teli volt még, mert meg akarta mutatni a gyermekeknek, mi a különbség a nagy és a kisebb ágyúk között. Az így keletkezett robbanás következtében a nyárikonyha ablakai több mint meggyőzően rezdültek meg, a krumplik gőzölgő darabokra szakadtak szét, és odatapadtak mindenre, ami útjukba került, a parázs pedig versenyre kelt a csillagokkal. A tyúkok olyan ijedten kezdtek kotkodácsolni, mintha földrengés lenne. A kutya, géppuskaropogáshoz hasonlóan ugatva, majdnem elszakította a láncot, úgy forgolódott. Apó lendületesen kiáltozott, a gyermekek számára teljességgel érthetetlen dolgokat. A gyerkőcökön szintén jókora lelkesedés vett erőt, de abba alapos ijedtség is vegyült. Még szerencse, hogy az öreg, némileg körültekintően, jól helyezte őket hadrendbe, valamennyi távolságra a hadi események gócpontjától, ami azonban

találni, miről is lehet szó, bevetve legalább találékonyságukat, ha már bátorságuk nem akadt az alászálláshoz. A tárgy szerencsés megtalálója, bár tisztán hallotta, milyen megjegyzések hangzanak el a magasban, semmit nem válaszolt azoknak, kimérten manipulálva őket és fokozva a feszültséget. „Vasból van, de úgy néz ki, mint egy teknősbéka”, szólalt meg nagy későre. „!???” „Amikor beledugom az ujjam ezen a lyukacskán, valami csavarokat érzek...”, folytatta a vakmerő, füléhez emelve és megrázogatva a rejtélyes tárgyat. „És zörögnek ezek a csavarok... azt hiszem, nincsenek jól megszorítva...” Aztán orrához viszi a tárgyat. „!???” „És kutyapisi-szaga van ... azt hiszem.” A tárgy minden tulajdonságának részletes bemutatását követően a fent lévők feltételezései egészen más irányba alakultak, mindegyikük képzelőerejének és merészségének megfelelően. Végül aztán, amikor a tárgy felért a tetőre, a jelenlévők mindegyike sorban megtapogatta, megszagolgatta és alaposan megforgatva szemrevételezte azt. A végén egyetértettek abban, hogy nem, bizony nem tudják, mi az, de játékra kitűnő. Megtalálójának birtokában maradt, de elcserélhette bélyegre, vak kiscicára,

Cimbirodalom arcukat és kifolyik a taknyuk tőle, egyszóval teljesen leégnek. Hát akkor hogyne adna bárki akár egy csokoládét is egy ilyen kenőcsért? A dobozkákat meg lehetett fújni otthonról, a fürdőszobai polcocskáról is, ez esetben szinte teli voltak, de a vétkesre szigorú büntetés várt, ha elcsípik, vagy a szemétben lehetett rájuk találni, ilyenkor háromnegyedig vagy majdnem teljesen üresek voltak, viszont szinte semmiféle rizikót nem jelentettek. Spray-eket és kenőcsöket azonban nem mindennap lehetett találni a szeméttel és gyomokkal sűrűn tarkított lejtőn, azonosítatlan tárgyakat sem. Az ilyen terméketlenebb napokon a merészek jóformán nem is álltak meg ereszkedés közben, így eléggé gyorsan leérkeztek az orrfacsaró vízhez. Ott aztán útközben felszedett vagy a parton lévő fűzfáról tört, hosszú ágakkal bökdösték a nyúlós, ragacsos levet, bele-belecsobbantottak, a felszínén lévő hólyagokat kiszúrták, pokoli bűzöket szabadítva fel. Az odafent lévők köveket dobáltak, azzal a szándékkal, hogy lefröcsköljék a lentieket. Amikor nagy ritkán, egy-egy ügyesebb dobás nyomán, sikerült összepreckelniük a förtelmes folyadékkal valamelyikük trikóját, lábát vagy legalább tornacipőjük orrát, a fentiek örömujjongásban törtek ki és összeölelkeztek,

nem akadályozta meg némelyiküket abban, hogy megperzselődött inggel térjen haza. És amikor Hrib apó másnap a csűr bejáratánál, pontosan a bicikli mellett egy félig nyers krumplira lelt, tudta biztosan, az előző estén ott lévő gyermekek közül egyik sem fogja elfelejteni soha, mi a különbség a nagy és a kisebb ágyúk között. A kínai kenőcsös dobozkák – amelyekben a vazelin állagára és színére emlékeztető balzsamot árusítottak, szúrós, mentolos illatút – szintén nagyon áhítottak voltak, jelentős csereértéket képviseltek a gyermekek közti folytonos adok-kapok során. Míg szüleik arra használták a kis kerek dobozkák tartalmát, hogy halántékukra vagy homlokukra masszírozzák migrén vagy hűlés esetén, a gyermekek támadó fegyverként vagy csupán szórakozásból vették igénybe. A kenőcsbe alaposan belemártott ujjal az ellenfél orrát vették célba, ha szórakozásról volt szó, illetve a szemet, ha a helyzet komolyabb volt, például boszszúállás esetén. Az érintettnél bekövetkező erős viszketés, a könnyek és a vöröslő szemek mind-mind nagyon keresetté tették ezt a kenőcsöt, hiszen lám, még az irigylésre méltóan duzzadó izmú nagy langalétákat is keményen megríkatja, nevetségesen igyekeznek tenyerükbe rejteni

Vetró Bodoni Barnabás illusztrációi

Cimbirodalom Borsodi L. LÁszló

Félpercesek Sebesség, fogadkozás *

Maszat

Mikor megyünk biciklizni? Biciklizni mikor megyünk? Biciklizni akarok! Mikor viszel ki biciklizni? Van elég benzinem, s elhajtok, mint Schumacher! Nem érsz utol, hiába szaladsz! Elhúzok a vénasszonyok kontya mellett, és leverem a karjukról a kosarat. Sikoltozhatnak utánam! A sisakkal szántom a levegőt, s lábamat oldalra tartva bokán rúgom a babakocsis nénit. Így jár, ha nem áll félre, amíg a járdán elszáguldok. S ha lemarad már Mercedes, Mazda, Toyota, kismama, vénasszony meg a szomszéd kislány, elengedem a kormányt, a kanyarokat élesen veszem, mert nem jöhet szembe senki, senki. (Esetleg egy másik bicikli.)

Egész nap maszatolsz! A reggel csupa tejbegríz, lekvár, délben meg a leves csöpög abroszról szőnyegre, asztalról cipődre. Pecsétes a gallérod, az inged, foltos a nadrágod, a zoknid, anya megint moshat. Hiába mondom, hajolj a tányér fölé, ne billegtesd a széket, a kanalat, ne grimaszolj, ne szürcsölj, ne turkálj. Nem zavartatod magad, és megnyugtatsz: - Este fogkrémet vacsorázok a fürdőszobában. Egyedül!

* A Balázsolás című ciklusból a sikert ünnepelve. A lentiek igyekeztek eltávolítani a bűzlő rondaságot magukról, bojtorjánlevéllel vagy rongydarabbal. Aztán az ág hegyével megakasztottak és kiemeltek a posványból egy-egy iszappal teli, szakadt műanyag zacskót, és azon voltak, hogy a fentiek irányába katapultálják azt, hátha sikerül őket is összefröcskölni mocsokkal. Ha az ág azonban nem hajlott megfelelőképpen, a végén csüngő súly miatt, a vakmerőknek pontosan az általuk kihalászott zacskó elől kellett kitérniük, mint a rajzfilmekben, hirtelen, riadt mozdulatokkal. A fent maradottak hahotáztak, tüntetően a hasukat fogva, és elragadtatottan dobogtak a lábukkal. Erre a lentiek összesúgtak, elégedetten elmosolyodtak, aztán nekiálltak piszkálgatni az ágak hegyével a szappan- és nyersolajszagú pocsolyát, többé ügyet sem vetve a fentiekre. Egyszer csak egyikük megbök a bottal egy úszó szigetecskét, és például azt kiáltja: „Nini, egy döglött kutya!” És miközben a fentiek a meredély szélére tapadva arra összpontosítanak, hogy lássák, hol van a tetem, illetve minél többet megtudjanak róla, a lenti bátrak egyike végigoson a posvány szélén, a tüskebokrok között,

átkerül a másik partra, onnan fellopózik az elképzelhetetlenül meredek kaptatón, átvág a sűrű akácoson, aztán egy félkört írva le az utcában, pontosan azoknak a háta mögött bukkan fel, akiknek a figyelmét a lentieknek kellett lekötniük eközben, arról a fölöttébb érdekes témáról csevegve velük, hogy döglött kutya-e vagy sem az az úszó szigetecske? A tetőre jutott vakmerő ezalatt óvatosan, a kerítésekhez lapulva odaér tehát a fentiek mögé, és minél többüket letaszítja a gödörbe. A lent lévők hasukat fogva nevetnek, a lábukkal dobognak. És a fentiek közül akit elérnek szutyoktól csöpögő ágaik hegyével, azt ellátják, ahogy kell, a bűzlő áldással. Olykor megtörténik, hogy egyikük-másikuk erősen megüti vagy épp megvágja magát üvegdarabbal vagy konzervesdobozzal, és ilyenkor a szórakozásnak azon nyomban vége szakad, a klikk szétrebben, mindenki rohan, amerre lát. A sebesült magára marad, és várhatóan megkapja a többieknek járó fejmosást is, de hát ilyen az élet, „a balfék viszi el a balhét”. (...) Zsoldos Z. Csaba fordítása

Dan Lungu (1969)

comunistă, 2008), Hogyan felejtsünk el egy nőt (Cum să uiţi o femeie, 2010). Raiul găinilor című regénye 2004ben jelent meg először, 2007-ben, majd 2010-ben újra kiadták, megjelent francia, német és szlovén fordításban, hamarosan olaszul is olvasható lesz.

Neves író, emellett egyetemi előadótanár, szerkesztő, Jászvásáron (Iaşi) él. Magyar fordításban eddig két könyve jelent meg: Egy komcsi nyanya vagyok! (Sînt o babă

Kézfogás az irodalommal VÉGH B ALÁZS B ÉLA rovata

„Az én szívemben boldogok a tárgyak” GULYÁS Pál

(Debrecen, 1899–1944., Debrecen) Költő, irodalomtörténész. Gulyás István debreceni tanár fia. Félszemén hályoggal született, azért sok testvére közt s az iskolában is örök súrlódás volt az élete. Egy osztályba járt Szabó Lőrinccel. A népi írók mozgalmához csatlakozott, csoportjukon belül az egyik legeredetibb színt képviselte.

G ULYÁS PÁL

holtak urával, a földalatti kincsek, a még fel nem tárt bányák istenével. A lámpa fényénél alkotó, íróasztala fölé hajló költő azonosul az így megidézett görög kultúrával, illetve annak szellemiségével és értékeivel: „Emlékezem az ősi tájakra, / melyekkel a lelkem tele –”. A lámpának nemcsak lírai, hanem művelődéstörténeti vonatkozásai is vannak, a szövegen kívüli, ún. kontextuális jelentések a befogadáshoz kötődnek, részei az olvasói tapasztalatnak. A versbeli tárgy a 17. századi eredetű laterna magicára (’bűvös lámpára’) emlékeztet bennünket. Segítségével üveglapra festett képeket vetítettek vászonra, az árnyjáték sajátos formájaként. A vetített állóképek, a panorámák, a diorámák tulajdonképpen a mozgófénykép, később pedig a film előzményei voltak. További asszociációként idézhetjük fel az Ezeregyéjszakából ismert csodalámpát is, amelynek mesebeli szelleme egy életen át szolgálja hűségesen gazdáját (Aladdint). Ahogy a laterna magica vagy a lámpa bűvös szelleme felnagyítja és kivetíti a festett képeket, úgy vetülnek ki a versben költői képek formájában a szerző lelkébe és emlékezetébe ívódott görög kulturális emlékek. A versben felhalmozódó költői és a befogadásban jelenlévő olvasói tapasztalat a lámpa szimbóluma köré szerveződik. Ezt az összetett képet tudatosan építi fel a költő, a kezdősorokban már érzékelteti velünk, hogy nem közönséges tárgyról, világítóeszközről van szó, hanem érzelmek, hangulatok kötődnek hozzá: „A lámpa olyan mélabúsan / vetette árnyékát szobámra…”. Így sejteti meg a későbbi történéseket, illetve előlegezi meg nekünk a csodákat. A továbbiakban a versben egyre fokozódik a szimbólum művészi ereje, de, mint minden összetett költői képnek, ennek is maradnak rejtett jelentéstartalékai. Ezeket majd másféle tapasztalattal rendelkező olvasók fogják feltárni, értelmezői folytonosságot biztosítva a befogadásban.

A lámpa

A lámpa olyan mélabúsan vetette árnyékát szobámra… Először csupán azt gondoltam: egy lámpa, egy parányi lámpa. Aztán meghasadt a plafon, a padlón megjelent a mélység – felettem zúgó csillagok, alattam tátongó sötétség. S a lámpa, a parányi lámpa megvakította a szemem – s olyan vagyok, mint vén Homérosz: nem látok, csak emlékezem. Emlékezem az ős tájakra, melyekkel a lelkem tele – forog az Ókeánosz habja, süvölt Hádesz roppant szele! Gulyás Pál verse elmúlt korok kultúráját idézi, a lámpa, a klasszikus világítóeszköz teremti meg a kapcsolatot a versbeli jelen idő és a történelmi múlt között. Több irányban is kitágítja a vers és a befogadás horizontjait, átlépi a térbeli és időbeli határokat, kiábrázolva a költő objektív teret és időt legyőző képzeteit. Az így létrejövő mágikus térben határtalan mélységek és magasságok idéződnek fel: „felettem zúgó csillagok, / alattam tátongó sötétség.” A megidézett kor pedig a mitikus, ókori görög világ: Homérosszal, a vak költővel, az Iliász és az Odüsszeia szerzőjével, Ókeánosszal, a világóceán, a világot körülölelő hatalmas folyó mítoszokból ismert alakjával, valamint Hádésszal, az alvilág istenével, a

Kézfogás az irodalommal

A petróleumlámpától a csillagokig Függetlenül attól szeretem a Vincent van Gogh képeiből áradó ragyogást, hogy a 19. századvég holland festőzsenije milyen ürüggyel, milyen tárgy, környezet kapcsán jelenítette azt meg. Sokan leírták, hogy Krumplievők című munkájában a sötét színekkel a szegénységet, a nyomort, a kilátástalanságot mutatja be. Szerintem ezen az alkotáson a lámpa központi fénye elsősorban a fásultságon, kimerültségen felülkerekedő összetartozást, erőt, optimizmust jeleníti meg, amelynek visszaadásával kurta évtizednyi alkotói életszakasza során a művész tudatosan, megújuló sikerrel küzdött. A Krumplievők 1885-ös keltezésű, Hollandiában készült, az 1888-as év a festőt már a dél-franciaországi Arles-ben találja, ahol többek között Éjszakai kávézó című művét alkotta meg. Ennek a képnek is központi szereplője a lámpa, a fény, amely az éjszakában úgy árasztja el a teraszt, hogy a mélykék, homályos környezetben egyrészt hívogató, sziporkázó csodává nemesül, de ugyanakkor megállásra, megtorpanásra is késztet. Miből származik ez a kettősség? Tudjuk, hogy a művész ezekben az években sokat iszik. Egy fárasztó nap után az abszint ürmös, ánizsolajos, bódító illata a fényárban úszó teraszra csalogatja, de ugyanakkor érzi, tudja, hogy amikor átlépi a mesterségesen megvilágított kis teret, szertefoszlik annak a látványnak a varázsa, amely távolról annyira rabul ejtette, hogy képtelen lemondani az ábrázolásáról.

Krumplievők (1885, olaj vászonra, Amszterdam, Van Gogh Múzeum)

Csillagos éjszaka (1889, olaj vászonra, Modern Művészetek Múzeuma, New York)

Éjszakai kávézó (1888, olaj vászonra, Modern Művészetek Múzeuma, New York)

Csillagos ég című festményét 1889-ben hozta létre, röpke négy év alatt jutott el a petróleumlámpa bátorítást gerjesztő pislákolásának ábrázolásától a csillagok titokzatos, távoli, elérhetetlen világáig. Ez hogyan lehetséges? Úgy, hogy Van Gogh valójában sohasem petróleumlámpát, teraszt vagy éjszakai tájképet festett, hanem különböző témák ürügyén azt a belső fényt próbálta megjeleníteni, amely eleve sajátja, hiszen azzal született. Azért zseni, mert nem mímeli, hanem éli a ragyogást, és azért festőművész, mert verejtékes munkával megszerezte a kifejezésbeli eszközöket ahhoz, hogy ezt az érzést másokkal is megossza. Muhi Sándor

NovÁk Csaba ZoltÁn rovata

• Időutazás az átkosban

Programozott szórakozás – tilos a rock! A kommunista pártok, hatalmuk megtartása érdekében, igyekeztek ellenőrzésük alá vonni az emberek mindennapjait is. A szabadidő eltöltése, a szórakozás sem képezett kivételt ez alól. A pártvezetők még a zenei életet is befolyásolták. Olyan műfajokat, zenei stílusokat támogattak, amelyeket fel tudtak használni a kommunista ideológia terjesztésére, népszerűsítésére. Megszabták, melyek azok a témák, amelyekről írni, énekelni lehet. A hivatalos pártideológiával összhangot nem mutató irányzatokat nem támogatták, próbálták átalakítani, esetenként tiltották. Különös gyanakvással figyelték az ellenségesnek tartott nyugati világból érkező zenei áramlatokat, irányzatokat. Az ötvenes évektől jelentkező rock and roll, beat, majd rock különösen gyanúsnak számítottak, hiszen eleve magukban hordozták a másságot, a fennálló szokások, trendek elleni lázadás szellemét. Az új zenei divathullámok terjedését még a két világ (a keleti és a nyugati) között fennálló szigorúan ellenőrzött határok, az ún. Vasfüggöny sem volt képes megállítani. A kommunista pártok vezetői nem tehettek egyebet, igyekeztek mérsékelni ezek hatását. Ahol lehetőség adódott, megpróbálták „megszelídíteni”, kihasználni, saját szolgálatukba helyezni ezeket a zenei műfajokat. Elsősorban azt várták el, hogy a zenekarok, előadók szövegeikben ne kritizálják a fennálló rendet, és magatartásukkal, öltözködésükkel se provokáljanak. A kommunista országokban cenzúrázott lemezkiadók működtek, csak az a lemez jelenhetett meg, amelyik átment a cenzor szűrőjén. A zenekarok többsége viszont igyekezett burkoltan, szavak mögé rejtve üzenni az embereknek. Íme egy példa a zenei cenzúra működésére. A ma is népszerű Bikini zenekar vezetője, Németh Alajos mesélte, hogy volt az egyik dalukban egy sor, amely így szólt: „vigyáznak jó hírnevükre a vének”. A cenzor kicseréltette a „vének” szót az „évek”-kel, érzékelve, hogy előbbi az idős pártvezetőkre utal. A turnék, koncertek kimondottan felső engedélyeztetés alapján jöhettek csak létre, és erős rendőri felügyelet alatt álltak. A párt informátorai szorgalmasan figyelték a koncerteket, és ha úgy látták, hogy az illető zenekar nem tartja be az utasításokat, letiltották azt. Magyarországot ebben az időszakban a három T („támogatott – tűrt – tiltott”) országának is nevezték. Ez azt jelentette, hogy a pártpolitika három kategóriára osztotta a zenekarokat. Voltak olyanok, amelyeket a párt támogatott (turnézhattak, lemezeket

A legendás Beatrice zenekar például hosszú éveken át nem adhatott ki lemezt és nem is turnézhatott.

adtak ki), egyeseket megtűrt (nem gátolta őket, de nem is támogatta), másokat viszont egyenesen tiltott. A zenekarok a titkosszolgálatok figyelmét sem kerülhették el. Különböző ígéretekkel (lemezkiadási lehetőségek), fenyegetéssel, zsarolással (például: a zenekar betiltása) a zenészek közül is néhányat beszerveztek informátornak. Ők a zenésztársaikról jelentettek a hatóságoknak. Magyarországon a nyolcvanas évek elejétől a diktatúra egyre lazább lett, így a rockzene szabadabban virágozhatott. Nem így a Nicolae Ceauşescu vezette Romániában. A hatvanas években itt volt ugyan egy rövid időszak, amikor a pártvezetés úgy gondolta, hogy bizonyos keretek között engedélyezi a könnyűzene létét. Ekkor még a rock is szóhoz juthatott, például a legendás Phoenix együttes. Több fesztivált is szerveztek.

A HBB tagjai az 1981-ben bemutatott, Szomjas György által rendezett Kopaszkutya című ﬁlmben főszerepet játszottak. A lemezt betiltották, a ﬁlmet viszont nem, a zenei anyag csak 1993-ban láthatott napvilágot.

Időutazás az átkosban •

NovÁk Csaba ZoltÁn rovata

A ma is működő Iris zenakart közvetlenül egy koncert után tiltották be.

Magyar viszonylatban ilyen volt a székelyudvarhelyi Siculus vagy a csíkszeredai Ezüstfenyő fesztivál. A nyolcvanas évektől Ceauşescu diktatúrája egyre szorosabb lett, egyre nehezebb napok vártak a hazai rockra és annak kedvelőire. A zenekarok megjelenését korlátozták, szövegeiket cenzúrázták. A ma is működő Iris zenekart például közvetlenül egy koncert után tiltották be. A román hatóságok egy idő után már a Magyarországról érkező (főleg a magyar tartalmú) hanglemezeket is tiltották, már a határnál igyekeztek elkobozni

k o r a s c c i V Móricka sír a lépcsőnél, megkérdezi egy tanár: – Móricka, te meg miért sírsz? – Mert a fizikatanárunk leesett a lépcsőn. – Szóval azért sírsz, mert ennyire szereted a fizikatanárodat? – Nem, nem... azért sírok, mert mindenki látta, csak én nem.

*** A székely stoppol a tehenével. Egyszer csak megáll egy ferraris. – Uram, önt el tudom vinni, de a tehenet nem. – Hagyja csak, kösse a kocsi után. A kocsis megteszi, és elindulnak. Mennek hússzal, amikor megszólal a kocsis: – Nem megyünk túl gyorsan? – Nem, mehetsz gyorsabban is, gyors ez a jószág.

A vámosok, hatóságok különösen vadászták az István, a király című rockoperát.

azokat. A zenét és általa okozott szabadság-érzést viszont sohasem sikerült teljesen betiltani, megszüntetni. Az emberek lemezeket, kazettákat csempésztek, másoltak, cseréltek és hallgattak, tovább éltetve lelkükben a szabadságnak ezt a kis oázisát. (A sorozat munkatársa Egry Gábor történész)

Mennek már hatvannal, amikor megszólal a vezető: – Már lassítok, mert lógatja a tehén a nyelvét. – Merre lógatja? – Balra. – Akkor húzzon bele, mert előzni szeretne!

***

Pista mondta horgász haverjének: – Képzeld, mi történt velem. Tavaly fogtam egy pontyot, és gondoltam, megtanítom a szárazon élni. Beletettem hát a kádba, majd az első nap egy percre kivettem a vízből, a második nap kettőre, aztán így tovább. Egy év múlva a ponty már remekül éldegélt a szárazon. – És most mi van vele? – A múlt héten beleesett egy vödör vízbe, és megfulladt.

Keszeg Vilmos rovata • Történetek a palackból

A szolgát szerető lány balladája A vagyoni különbség miatt egymástól tiltott szerelmesek rátartisága, szülőkkel való dacolása vagy pedig a szülők éberségének kijátszása régi témája a művészeteknek. Balladaként azonban alig ismerjük feldolgozását. Először Kriza János közölte 1865-ben. Összesen öt változatáról van tudomásunk, mindegyik a Székelyföldről származik. A történet szerint a pogány király leánya (Júliának, Liliának, Juditnak hívják) titkon szegény (jobbágy- vagy szolga-) legényt szeret. Amikor viszonyuk apja tudomására jut, az a legényt börtönbe veti, ahol húsát békák szaggatják, vérét kígyók szívják. Ezután a büntetés második formájaként a vár tornyának tetejére teszi, ahol nap égeti, eső veri, hideg szél fújja. Amikor a lány könyörületért esedezik, apja valóban levéteti a fiút a torony tetejéről, de csupán azért, hogy vesztőhelyre vigye. A hír hallatán a lány halálra búsulja magát. Egy másik változat szerint a kegyetlen apa halálra bántalmazza a legény életéért könyörgő lányát. Ebben az esetben a legény követi őt a halálba: leveti magát a vár fokáról, testét halálra zúzza: Ha ő meghólt énértem, / Én is meghalok őérte! A marosszéki változatban a börtönbe zárt legényt Judit csellel menti ki: Sütött neki egy pogácsát, / belé süté tömlöc kóccsát. Amikor az apa a torony tetejére száműzi, a szolga arra kéri a lányt, terítse ruháját a vár alá, hogy ő arra vesse magát a magasból. A történetet a ballada több módon zárja le. Egyik változat szerint a két holttestet látva az apa megbánja kegyetlenkedését. Egy másik változatban az egyik halottat fehér márványkoporsóban az oltár elé, a másikat fekete márványkoporsóban az oltár mögé temetik. A két sírból egy-egy virágszál nő ki, amelyek összekapcsolódnak. Az apa leszakítja a két virágszálat, és a két fiatal a síron túlról átkot mond az apára. A balladai történetmondás egyik sajátossága a szűkszavúság. Bizonyára bennetek is felmerül a kérdés: a lány anyja miért nem lép közbe, hogy enyhítse az apa és a lány közötti konﬂiktust? Róla valóban nem tudunk meg semmit a balladaváltozatokból. Nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte kevés példányban ismert a történet. Az angol történetben a királylány a konyhai cseléddel szerelmeskedik, teherbe esik. Apja elpusztítja a fiút, a lány pedig követi kedvesét a halálba. A dán balladákban ugyan herceg csábítja sze-

relemre a lányt, de az apa a gazdag udvarlót sem akarja elfogadni, elpusztítja, s a lány bánatában meghal. A két ifjú sírján itt is virág fakad. Az olasz balladában a király leányát 12 szolga szolgálja. A lány közülük választ szeretőt, akit az apa börtönbe vet és megölet. A lány méreg révén végez magával. A történetnek Európa-szerte van egy kegyetlen, a középkorra jellemző epizódja. Az apa a meggyilkolt legény szívét kivágja, megsütteti, lánya elé tálaltatja. A magyar balladában ez így fogalmazódik meg: Szívét, máját kivéteti, / S Júliának hazaküldé. Az angol apa kivágja a szolga szívét, arany csészébe teszi, így viteti lányához. A dán balladában is a lánynak ebédként tálalják fel szeretője szívét. Eredetileg – a középkorban, legkorábban Franciaországban – a házasságtörő szeretőt büntették ezzel az eljárással, a bosszúálló férj feleségének adta át a kivégzett szerető szívét. Az általunk itt közölt ballada a motívumot később építette bele az apa és a lány közötti összeütközés történetébe.

Történetek a palackból • Keszeg Vilmos rovata A kegyetlen apa történetét írók is feldolgozták, így az olasz novellaíró, Boccaccio is. Tancredi, Salerno város fejedelme rajongva szereti leányát. Miután a lány korán megözvegyül, apja nem hajlandó őt újra férjhez adni. Ghismonda, az ifjú özvegy beleszeret apja fiatal fegyverhordozójába, Guiscardóba. Az apa egy alkalommal véletlenül szemtanúja titkos találkozásuknak. A fiút megöleti, szívét aranyserlegben küldi be Ghismondának. A lány – a kegyetlen bosszúra előre felkészülve – növényekből mérget főz. Szerelme halálát látva, ennek segítségével végez magával.

Itt említsük meg azt is, hogy egy másik balladánk részben hasonló történetet mond el. Két uraság,

Giovanni Boccacio 1348 és 1353 között írta meg száz novellát tartalmazó művét, a Dekameront. A kerettörténet szerint 1348-ban Firenzében pestisjárvány dühöng, s tíz fiatal vidékre menekül a halálos betegség

Sárosi Mihály és Betlen János együtt borozgat. Sárosi Mihály figyelmezteti szomszédját, hogy húga, Betlen Anna az ő szolgáját (kocsisát) szereti. Betlen János valóban együtt találja őket az istállóban, s haragjában: Kardját beléakasztotta: / Selyem szoknya elhasada, / Piros vére kicsordula. Anna ángyóját arra kéri, hogy megsebzett testét (vagy szívét) ürmös borban mossa meg, takarja gyolcsba, és – kegyetlen sorsát szemléltetendő – küldje Kolozsvárra. Ebben a történetben tehát árva lány esik a szerelem áldozatává, testvérbátyja hajtja végre a kegyetlen büntetést, s a szolga megszabadul a számonkéréstől. A történet ebben a formában magyar alkotás, európai népeknél nem található meg.

elől. Unalmuk elűzéséért tíz napon keresztül mindegyikük egy-egy történetet mond el. A Dekameron ezt a száz történetet tartalmazza.

Pogány király leánya Szép Júliám, szép leányom, Kertemben nyílt tulipánom, Ne szeresd te jobbágyodat! Nem szeretem jobbágyomat, Csak szeretem az ifiat, Szép ifiat, a lelkemet! Jaj, kimene öreg király, Megfogatá az ifiat, Fölteteté csonka torony, Csonka torony tetejére. Hej, kimene szép Júlia, Meglátá őt az ifiú: Hej, Júliám, szép Júliám, Kertbe nyíló szép violám, Menj be te is az apádhoz, Essél térdre eleibe, S mondd meg neki ilyen szókkal: Atyám, atyám, öreg király Vétesse be az ifiat Csonka torony tetejéből; Ne veresse az esővel, Ne fútassa hideg széllel, Ne süttesse a napfénnyel!

Keszeg Ágnes rajzai

Józsa LaJos rovata /

Levéltár-búvár

Kétszáz éve is sokba került a tanulás Kézdipolyáni Biró Antal földbirtokos és nemes ember halála után vagyona nagy részét székelyföldi szegény sorsú, de tanulni vágyó fiatalokra hagyta. Ladányi Boros József lemhényi lakos 1811-ben a Királyi Tanácstól kért engedélyt, Biró Antal alapítványára hivatkozva, imígyen: Felséges Királyi és Főigazgató Tanács Néhai méltóságos gubernális konsziliárius kézdipolyáni Biró Antal úr azon utolsó rendelésibe, melyet 1798-dik esztendőben, júliusnak 12-dik napján tett vala atyafiaira nézve, méltóztatott az udvarhelyi, csíki és kantai szemináriumokban neveltetett ifjakra és másokra nézve is fundációt tenni. Minthogy pedig az ide zárt testamnetum szerint az említett úrhoz vérségi ágazatja vagyon Esztelneken eddig tanult fiamnak, bizonyítás szerint minden tekintetben érdemlő, és mint az említett gimnáziumban való tanulását már elvégezte, magamnak is szándékom lévén tovább taníttatni. Tanuló fiamnak is arra kedve lévén. Esedezek mélységes alázatossággal a Felséges Királyi Főkormányszéknek, méltóztasson Ladányi Boros Elek nevű fiamat, akár a csíki, akár a kantai gimnáziumba kegyelmesen rendelni, vagy ha lehetséges, a könnyebbségre nézve a közelebb levő kantai Szemináriumba felvenni. Háromszéken, Kézdilemhényben lakó Ladányi Boros József

Egy szintén 1811-ben írt levél révén betekinthetünk az oktatás kétszáz évvel ezelőtti helyzetébe: Inalta Universitas! A mostani szerfelett drágaságra nézve tetszett a Királyi Fő Igazgatótanácsnak a R. Chatolica fundációkba bévett ifjak iránt aztot határozni, hogy amely ifjak a kolozsvári Nemes Konviktusba és Szemináriumba fundációkba bévétettek, nemkülönben a fehérvári, marosvásárhelyi, csíksomlyói és kantai szemináriumokban már azelőtt is ott voltak, azok kötelesek legyenek 10 Rénes Forintokat váltócédulával fölülﬁzetni, és mivel némelyek közülük a közelebb elenyészett iskolai esztendőre resztántiáriusok volnának, azt is annyival inkább megadni, hogy különben a fundációkba nem adminisztrálnak. Melyre nézve kegyelmeteknek kötelessége legyen ezen határozást haladék nélkül a magok környezetében kihirdetni. Kolozsvár, Ladislaus Csedő A Franciaországgal vívott háborúk rengeteg pénzébe kerültek a Monarchiának: a hosszan tartó hadakozást a lakosság fizette megemelt adók formájában. A tanulás is egyre több pénzbe került, támogatásra szert tenni pedig, sajnos, mind kevesebb fiatalnak sikerült... (Az idézett szövegek forrása: a Román Országos Levéltár sepsiszentgyörgyi egysége)

S Júliának hazaküldé. Hogy meglátá szép Júlia, Hogy megölték az ifiat, Fejét földre csüggesztette, Magát halni eresztette. Hogy meglátá öreg király Hogy haldoklik Júliája: Hej, Júliám, szép leányom, Kertembe nőtt tulipánom, Ha én ezt így tudtam volna, Dehogy megölettem volna: Fiamnak fogadtam volna, Királyságom, országomat Mind-mind neki adtam volna...

Hej, bemene szép Júlia, Térdre esék apja előtt, S monda neki ilyen szókkal: Atyám, atyám, öreg király, Vétesse le az ifiat Csonka torony tetejéből, Ne veresse az esővel, Ne fútassa hideg széllel, Ne süttese a napfénnyel! Jaj, kiméne öreg király, Levéteté az ifiat Csonka torony tetejéről, Kiviteté sík mezőre, Sík mezőnek közepére. Ott őt mindjárt megöleté, Szívét, máját kivéteté,

Székelyföld. Gyűjtötte: Kriza János.

Gombavilág vidékein

• Zsigmond Győző rovata

Felfedezőúton a Fungus birodalmában

Oscar Berfeld korszakalkotó gombáskönyve.

Gyertek velem, kedves cimborák, egy olyan világba, amely a miénk is, mégis oly keveset tudunk róla. És az a kevés is többnyire csak az illető élőlénynek – mert élőlényről van szó – egy bizonyos testrészéhez kapcsolódik csupán. Méghozzá fontos testrészhez, amelyről azonban más élőlények esetében alig szólunk, mert az illendőség ezt diktálja. Nos, mi az, aminek inkább csak termőtestét, szaporítószervét ismerjük, ha ismerjük? Mi az, amit sokáig annyira nem ismertünk, hogy barkochbázásunk elején már gondban lettünk volna az első kérdések föltevésekor? Mi az, ami se nem állat, se nem növény? Mi az, amiből rendkívül nagy és rendkívül kis méretű egyaránt van? Mi az, aminek átlagos összetétele: 91% víz, 3,2% fehérje, 0,5% zsír, 3,7% szénhidrát, 0,8% rost, 0,8% ásványi só, vitamin? Mi az, amit nem ültetnek, mégis terem? Mi az, amitől egyesek félnek, iszonyodnak, mások kedvelik, nagyrabecsülik, s még imádatáról is tudunk? Mi az, amiről azt tartjuk, hogy könnyű letaposni, de nem ajánlatos? Mi az, amiből mérgező, ehető és ehetetlen is van, s mégis azt mondjuk okkal, hogy mind jó, csak az ember goromba? Mi az, ami bennünk is van, a földön,

alatta és felette ugyancsak? Mi az, ami a szegénynek falat kenyér (amúgy kenyér sem lehet nélküle, bor se, sajt se például), a gazdagnak meg a jólét fűszere? Pár évtizede, miközben menedékhelyet, gyógyírt kerestem, nem előzmények nélkül ugyan, de egyszer csak megszólított és magával ragadott ez a világ, amelyet azóta is csodálok és kutatok. Jól sejtitek, a gombák világáról van szó. A német Oscar Brefeld (1834–1925) kutatásai nyomán a 20. században lett csupán elfogadott, hogy a gombák nem növények, hanem független törzsfejlődés során kialakult élőlények (nem magvakkal, spórákkal szaporodnak, hanem ivarosan – például az óriáspöfetegnél kb. 5–6 billió spóra termelődik –, nincs bennük klorofill, sejtfaluk nem cellulózból, hanem kitinből van). Több mint 2000 évig növénynek hittük tehát a gombát. Külön, sajátos és még mindig nagyon titokzatos, változatos és gazdag világ a gombáké, amelyek a természet körforgásában elsősorban a takarítást, a lebontást végzik el a föld alatt, a földön és a föld felett egyaránt, akár szaprofita (korhadéklakó), akár parazita (élősködő), akár szimbionta (kölcsönösen előnyös társi) életmódot folytatnak mikro- vagy nagygombaként. A gombák már régóta fontos szerepet játszanak az ember életében, táplálkozásában. Az első, gombát bemutató ábrázolás egy, Kr.e. 1450 körüli időből származó egyiptomi királysír falfestményén található. Hippokratész (Kr.e. 460–375) már említ(i) gombákat és azok orvosi hatásait. Theophrasztosz (Kr.e. 372–287) elsőként sorolta a gombákat a növények közé, keletkezésüket a föld, a korhadó fák és egyéb rothadó dolgok fölösleges nedvességéből származtatva. (Ez a felfogás, mint említettem, majdnem 2000 évig érvényes volt.) Az egyes gombafajok mérgező hatásáért sokáig az élőhelyet tették felelőssé. Így Plinius (Kr.u. 23–79) azt írta, hogy azok a gombák mérgezőek, amelyek kígyófészkek közelében, rozsdás vason vagy rongyokon nőnek. Ez a nézet is fennmaradt a középkor végéig. Matthiolus 560 körül megjelent első illusztrált füvészkönyvében a gombákat kígyókkal együtt ábrázolta. Ezek az elképzelések és az emberek félelme a gombáktól szükségszerűen ahhoz vezettek, hogy a gombákat a gonosszal hozzák kapcsolatba. Napjainkban is él még ilyen tévhit, ma is vannak még, akik jó cselekedetnek tartják, ha minden gombát széttaposnak, elpusztítanak.

Zsigmond Győző rovata • Gombavilág

vidékein

A gomba elsősorban remény, lehetőség a jobb megélhetésre (olykor a túlélésre). Ízletessége, szaporasága és másféle haszna, esetleg szépsége is közrejátszhat abban, hogy a gombászók akár messzire is elmennek érte, még ha esetleg üres kézzel kell is visszatérniük. Szerencséjét ugyancsak ki kell érdemelnie az embernek – és ezúttal a szerencsének, amely a szabadban, a kevésbé szennyezett természetben van, kézzelfogható jelképe a gomba. A gombászat, a mikológia napjaink egyik legrohamosabban fejlődő tudománya, amely még mindig sok felfedezendővel kecsegtet, helyzete ilyen szempontból az informatikáéhoz, a genetikáéhoz hasonló. (fungus = a gomba latin elnevezése)

Érdekes gombák – gombás érdekességek

A gombatermesztő hangya

Vajon ki, mi tekinthető a legügyesebb gombatermesztőnek? Aligha múlhatók felül ilyen tekintetben az Attini törzs hangyái. Ezek az egyenlítői Amerikában élő hangyák kizárólag saját termesztésű gombákból élnek. Elültetik, nevelik táplálékukat. Az előzőleg megásott fészekbe levelet hoznak, szétmorzsolják, összevegyítik gombafonallal. A növő gombát rendszeresen vágják, nyesik, hogy teremje meg azokat a nedvdús kinövéseket, amelyek az egész boly élelméül szolgálnak. A

nőstény hangya olyan féltőn gondozza a szaporítandó gombát, hogy nem eszik belőle, ha az fogytán van, bármilyen éhes legyen is. Inkább megeszi saját tojásait. Sőt, a lárvákkal is tojásait eteti addig, amíg azok dolgozókká válva maguk gondoskodnak a gombatelepről. Esznek belőle és jól termővé teszik az egész hangyaboly érdekében. S hogy változatos legyen az „étlap”, többfajta gombát termesztenek ezek a leleményes hangyák.

Színre lép a gyilkos galóca Novemberi lapszámunkban a gombák mumusával, a gyilkos galócával ismerkedhettek meg. Az is kiderül, az igazi gyilkos nem a galóca, hanem a tudatlanság. Valódi áttörést a mérgezések elleni küzdelemben csak türelmes és jól szervezett felvilágosító munkával lehet elérni. Már az általános iskolában tanítani kellene azt a néhány alapvető szabályt, amelyek betartásával a gombamérgezés biztosan elkerülhető anélkül, hogy le kellene mondani a gombának mint értékes és ízletes tápláléknak a fogyasztásáról. A vadon élő gombák megismerése, gyűjtése a természet szeretetére és a környezeti érzékenységre nevelésnek is kiváló eszköze, de ezen felül egészséges, kellemes és hasznos időtöltés.

Szín-tér • Vetró Bodoni BarnabÁs rovata

„Kezem a szívemet formázza” zco riel Oro

exico ren: Gab árizs és M P A szín-té , k r o Y w cruz; Ne olgozik) pa, Vera la Ja , 2 t t él é s d 6 o , a (19 n o a z ot th

Cit y

A művész portréja

„Az emberek elfelejtik, hogy csalódást akarok okozni. Szándékosan használom ezt a szót. Csalódást akarok okozni annak, aki arra vár, hogy ámulatba ejtsem. Döntéshozatalnál valaki mindig csalódott, azért, mert azt hiszik, ismernek. A csoda csak így történhet meg.” (Gabriel Orozco) Monumentális festészettel foglalkozó művész fiaként nevelkedett, művészekkel körülvéve, a suliban megtanulta a festészet csínját-bínját, apjának is besegített, mert egy autóra hajtott. Aztán valamiért abbahagyta a festést. Ma szobrokat készít talált tárgyakból, az utcán fotóz, rajzol, installál. Azt híresztelték róla, hogy nem dolgozik műteremben, nincs is neki, de egy elég friss interjújában olvastam, hogy azért mégis van. Jegyzetfüzetbe rajzol, vagy amire éri, kollázsol. A nomád életmóddal felhagyott, kisfia elkezdte a sulit, ezért le kellett horgonyozni valahol, és New York-i házuk egyik zuga pontosan megfelelt műteremnek. A mű alakulása, létrejötte befolyásolja a végső eredményt – talán ezért nem akart studiót, asszisztenseket stb. Épp túl van egy New York – London – Bázel – Párizs egyéni kiállításturnén, ami azért nem semmi Mexikó leghíresebb élő művészétől.

Nagyon sok műve helyspecifikus. Először van meg a tér, a hely, ehhez társulva születik a munka. Néhány eset kivételével munkái emberi léptékűek. Kisebb tárgyak, rajzok, a hétköznapi tárgy és a műtárgy fogalma

Mobile matrix (2006)

Vetró Bodoni BarnabÁs rovata • Szín-tér közötti határt mossa össze egy picit általuk, a művészet és az élet közötti tér érdekli. Aztán vannak a híres, nagyobb méretű munkái. A szétvágott, közepéből elvett, majd összeillesztett egyharmad szuper, aerodinamikus Citroën autó (La DS, 1993): használhatatlan, ugyanakkor gyönyörű csecsebecse. Úgy működik, akár az emlékezet: csak egy részt tart meg az egészből. A kiásott, majd újra összerakott bálnacsontváz-szobor (Mobile Matrix, 2006), amelyhez húsz segéd kellett, akik 6000 ceruzát rajzoltak el, szabályos koncentrikus köröket, gyűrűket mutat fel, amelyek a bálna struktúráját hangsúlyozzák ki a csontokon. A pontok olyan helyekről indulnak és válnak körökké, ahonnan egy-egy mozdulat kezdődik. A művész azért használ grafitceruzát, mert a kontraszt látványában passzol a csontfehérrel a grafitfekete. Alapgondolatként a „porrá leszünk” jut eszembe az alkotás láttán. Annyira egyszerű, logikus. Ez amúgy rendelés volt, a művész egyébként nem szokott rendelésre dolgozni, bálnája viszont egy könyvtár közepén trónol, onnan utazik híres kiállítóterekbe időnként. A negyvenes éveit taposó, mexikói származású művész munkáival először, élőben 2002-ben a németországi XI. Dokumentán, Kasselben találkoztam. Katalógusokból, könyvekből ismertem már, bírtam is a stílusát, de kiállítva addig nem láttam még. Egy hatalmas épület egyik nagy terében a talapzaton egy tárgyegyüttes hevert, handmade terrakotta tálak, edények szorosan egymás mellett. Sok száz. Ezzel már Orozco munkáinak egyik jellegzetes vonását emeltük ki: azt hiszem, szereti az egyszerű, kézzelfogha-

Kezem a szívemet formázza (1991)

tó, lényegi mondanivalójú melókat. Például a My Hands Are My Heart (Kezem a szívemet formázza) című, 1991es munkája egyik nagyításán egy figura (maga a művész) összeszorított kezét láthatjuk, majd a másikon az így keletkezett, szívre emlékeztető agyagformát a tenyerében. Nagyon egyszerű és szép alkotás ez, gondolatiságában, képiségében egyaránt. Ott van az ember, az anyag, a tett, a folyamat, az eredmény. Porból lettünk, porrá leszünk. A lét és kreativitás szépsége, plusz a kód a környezethez, a gyökereihez, ugyanis Mexikóból származó agyagot használt. A kör, mint forma, nagyon jelen van munkásságában, a körforgás, mint gondolat, szintén: „Realista próbálok lenni. Olyan országból jövök, ahol temérdek alkotást szürrealista műnek nyilvánítanak. Ezen nőttem fel, és utálom ezt a fajta álomszerű, könnyed, poétikus praktikákat.” – vallja. Fontosnak tartja, hogy legyünk befogadóak, nyitottak, hogy bármi megtörténhet, ne csak egy dologra összpontosítsunk, teljesítsük ki saját egyéniségünket. Művei elgondolkodtatnak, filozofikus kérdések egyszerű helyzetekben, találkozások a térben. Mint mondja: „Van humor munkáimban, de nem játszom cinikus játékokat vagy nem ﬂörtölök a művészeti poronddal, nem jegyzem el magam a könnyelmű piaccal.”

Barangoló • Kónya Éva rovata

A pókvilág bajnokai

A Föld legnagyobb testű pókjai a dél-amerikai esőerdőkben élő góliát madárpókok: testhosszuk 10 cm körül van, lábfesztávolságuk megközelíti a 30 cm-t (vörös térdű mexikói madárpók).

A pókcsalád futóbajnokai a tölcsér szerű hálókat készítő zugpókok: sebességük közel 2 km/h, tehát testhosszuknak több mint harmincszorosát képesek megtenni másodpercenként.

A hálót szövő pókok közül a legnagyobb a délafrikai Nephila komaci arasznyi nősténye.

A legtöbb pók nyolc szemmel csodálkozik rá a világra, a legjobban látó ugrópókok állítólag a színeket is megkülönböztetik.

A hálószövés közelmúltban felfedezett és szemmel láthatólag elégedett bajnoka a madagaszkári Darwin kéregpók.

A tánc mestere, az ugrópókok családjába tartozó apró, alig 4–5 milliméteres ausztráliai pávapók előbb hosszan integet, majd a potrohán lévő színpompás lemezt felemelve akrobatikus tánccal bűvöli nőstényét.

A környezethez való hasonulás (mimikri) bajnokai az ausztráliai viráglakó karolópókok, amelyek még a színüket is képesek változtatni, hogy tökéletesen rejtve maradjanak a virágokra szálló rovarok elől.

Az álcázás rekordere kétségkívül a zsákmányához tökéletesen hasonlító hangyautánzó ugrópók, amely nemcsak a hangyák karcsú derekát, hanem még az „antennáit” is utánozza.

A legfurcsább megjelenésű pókok közé tartozó, légtornásznak sem megvetendő tüskéspókok élénk színei is álcázó színek a trópusi esőerdőkben.

Kónya Éva rovata • Barangoló

A pókok magánélete

Arakhné szövőszékével, csörlőkerekével és guzsalyával egy 16. századi metszeten.

Pókok a legendák világában A görög (római) monda szerint egykor a pókot haragjában teremtette Pallasz Athéné (Minerva) istennő. A mitológiai Arakhné olyan varázslatosan tudott szőni, mint senki más a Földön, és elbizakodottságában még az embereket a legelső szövőszékkel megajándékozó Athénével is versenyre kelt. A Zeusz szerelmi kalandjait ábrázoló faliszőnyege olyan gyönyörű lett, hogy a művészetére féltékeny istennő a szőttest széttépte, magát Arakhnét pedig pókká változtatta, hadd szőjön-fonjon éjjel-nap-

A különböző fajú apró pókok százezreinek közösen szőtt, több tucatnyi fát beborító, hatalmas hálóját látva, Mohamed története is hihetőnek tűnik.

A dél-amerikai indiánok teremtésmítoszában istenük egykor pók alakját vette fel, és hálójában teremtette meg a Földet (falfestmény a mexikói Teotihuacan romvárosban).

A Pókhercegnő japán ábrázolása (Tsukioka Yoshitoshi, 1887).

pal, az idők végezetéig. A pórul járt lányra a pókok latin neve (Araneae) és a pókoktól való beteges félelem elnevezése (arachnofóbia) emlékeztet, története pedig bizonyítja, hogy a hatalmasokkal már a mitológiai időkben sem volt ajánlatos ujjat húzni. A mexikói indiánok hite szerint Pókasszony tanította meg szőnifonni az asszonyokat, az ő lányai szőtték egykor az első szivárványt is. Vízözön-mondájukban pedig az Öreg Madárpók Anya szőtt hálószigetet az emberek megmentésére. A mohamedánoknak egyik szent állata lett a pók, mivel legendájuk szerint egyszer egy pók hálójával

fonta be annak a barlangnak a bejáratát, amelyben a menekülő Mohamed próféta elrejtőzött. A keresztény mitológiában hasonló módon mentette meg a keresztes pók Krisztust, illetve a Saul elől menekülő Dávid királyt is, amikor barlangokban kerestek menedéket.

A néphit szerint a Krisztust elrejtő keresztes pók jutalmul kapta a keresztet a hátára.

Kényelmes és célszerű pókotthonok Kerek vagy zegzugos hálóik nemcsak pihenő vagy áttelelő helyként szolgálnak számukra, hanem zsákmányt szerző csapdaként is. A kerek

A hálóknál ezerszer súlyosabb harmatcseppeket is elbíró, legszebb kerek hálókat a keresztes pókok szövik.

Barangoló • Kónya Éva rovata

A legnagyobb hálókat a világ legellenállóbb biológiai anyagából készítik a Darwin kéregpókok mintegy 2 cm méretű nőstényei.

A vízszintes hálók közepére szőtt gubanc a magasban repülő madarak elől rejti el készítőiket (karéjos keresztes pókok).

Az arasznyira megnövő madagaszkári arany gömbpók rigónagyságú madarakat is csapdába ejt fák közé kifeszített, hatalmas hálóival.

hálók az egyes pókfajokra jellemző, nemzedékről nemzedékre öröklődött minta szerint készülnek: előbb a sugárirányú küllőket rögzítik, azután következik a hálók körkörös beszövése. Nem könnyű elhinni, de a szövőmirigyeikből kipréselt, alig néhány ezredmilliméter vastagságú selyemfonal az ugyanolyan átmérőjű acélhuzalnál is erősebb. A legszebb kerek hálókat a keresztes pókok szövik, a legnagyobbakat a Madagaszkár szigetén élő, nemrég felfedezett Darwin kéregpókok. Folyók fölé kifeszített hálóik felülete a 3 négyzetmétert, a folyó-

medrek felett átívelő fonalaik hossza a 25 m-t is megközelíti. A hálót nem vagy ritkán szövő madárpókok, farkaspókok, ugrópókok, karolópókok növények alján fészkelnek vagy talajba ásott üregekben élnek, onnan lesik áldozataikat: rovarokat, apró rágcsálókat, hüllőket, békákat, madárfiókákat. Az aknászpókok még a csapóajtót is feltalálták, hogy otthonuk biztonságosabb, vadászatuk eredményesebb legyen. Az egyetlen, víz alatt élő pókot, a mérgező csípésű búvárpókot akár a búvárharang feltalálójának is tekinthetjük.

A legjobb szülők közé tartozó pókanyák a petéiknek és a kikelt kispókoknak puha gubókat (kokonokat) szőnek, hogy a széltől is óvják csemetéiket. A biztonságban felcseperedett apróságok hosszú fonalak végére kapaszkodva távolodnak el a szülői háztól. Közlekedési eszközük a derült őszi napokon a szélben lengedező ökörnyál.

Az aknászpók földbe ásott otthonának pókfonálból és földből készített ajtaját megemelve lesi áldozatait.

Az álarcos pók fején viselt, dugószerű képződmény föld alatti üregének mindenhová magával cipelt ajtajául szolgál.

A búvárpók (vízipók) vízi növényekhez rögzített, sűrű szövésű, harang alakú hálójában üldögélve lesi, illetve fogyasztja az apró rákokat, rovarlárvákat.

A világ legtürelmesebb vadászai A pókok életük legnagyobb részét táplálékszerzéssel, azaz – ragadozók

Kónya Éva rovata • Barangoló

A hálóval elejtett zsákmány gyakran jóval méretesebb, mint maga a vadász (kabócát fogyasztó déli fehérsávos keresztes pók).

lévén – vadászással töltik. Az éhezést sokáig elviselő ízeltlábúak akár heteken, hónapokon át mozdulatlanul várják, hogy ragacsos hálójuk foglyul ejtse az arra tévedő rovarokat. A hálót nem szövők viszont a vadászat legváltozatosabb módjait tökéletesítették a látványos ugrásoktól a laszszóvetésen át a halálos köpésekig. Zsákmányuk elől többnyire földbarna, levélzöld vagy a földre hullott, megsárgult levelekhez hasonló sárgásbarna színük rejti el őket. A környezethez vagy más állatokhoz – például kellemetlen ízű rovarokhoz – való hasonulás (mimikri) a

A lesből támadó ausztráliai hálóvető (gladiátor) pók maga készítette fegyverét, a mellső lábai között kifeszített, kisméretű lepkehálót veti áldozataira.

A lesben álló ugrópókok villámgyorsan vetődnek a gyanútlanul közelgő prédára, látványos ugrásaik hossza testméretük húszszorosát is elérheti.

madár-ellenségek elleni védekezésben is segít. Mivel minden egyes pók átlag 2000 rovart (legyet, szúnyogot, molylepkét stb) fogyaszt el évente, a Föld számunkra leghasznosabb élőlényei közé tartoznak.

Halálos szerelmek A pókszerelmek gyakran érnek tragikus véget, amint azt az igen hamar özvegyi sorsra jutó fekete özvegy neve is mutatja. A hímeknél általában jóval nagyobb pók-

Az európai és észak-amerikai csupaszpók ragacsos anyaggal leköpve bénítja meg, tapasztja földhöz zsákmányát.

Az észak-amerikai lasszóspók egy kb. 5 cm hosszú, a végén ragacsos cseppecskével ellátott pókfonalat himbálva csalogatja, majd ejti foglyul a közelében röpködő apró lepkéket, legyeket.

hölgyeknek ugyanis van egy igen kellemetlen szokása: néha a párzást követően, máskor már előtte felfalják az óvatlan udvarlókat. A szegény pókfiúk változatos úton-módon próbálnak életben maradni. A koronás keresztes pók hímje például óvatosan nász-szálat fon nősténye hálójának szélére, majd fajukra jellemző ritmusban rezegteti, míg szíve hölgye felfogja: nem préda közeleg, hanem élete párja. Az ugrópókok néha órákon át tartó integetéssel, tánccal bűvölik választottukat, míg mások, az előrelátóbbak, pókfonál-

A darázspókok fekete–sárga csíkozású potroha a madár-ellenségek elleni védekezésül szolgál.

Barangoló • Kónya Éva rovata

A fekete özvegyek gyanútlan párja a leggyakrabban lakodalmi ebédként vagy vacsoraként végzi.

A hím farkaspók pókhálóba csomagolt ínyencfalattal kedveskedik a termetes pókhölgynek.

A kistermetű pókﬁúk fajukra jellemző ritmusban rázogatják a hálót, hogy a nőstény megtudja: nem a vacsora érkezett, hanem leendő gyermekeinek apja.

ba csomagolt ajándék rovarokkal érkeznek, hogy nőstényük éhségét csillapítsák, figyelmét magukról eltereljék. Bár az elfogyasztott pókhímeknek ez nem vigasz, az uruguayi farkaspókoknál a hímek falják fel a párzást követően a nőstényeket. Igaz, nem válogatás nélkül: a fiataloknak – legalábbis a kutatók szerint – megkegyelmeznek. Csak a rokonszenves kaszáspókok családjában marad, ritka kivételként, az apa is a családjával, hogy

féltő gonddal óvja, tisztogassa ivadékait.

80 000 pókfaj közül csupán 25 veszélyes az emberre, és azok többségét is óceánok választják el tőlünk. A népi hiedelemvilágban varázserővel bíró, szerencsénket szövő állatnak tartott pókok békés rovarevők, amelyek legfeljebb védekezés gyanánt támadnak emberre, ha úgy érzik, nincs hová menekülniük. Nem kell félnünk tőlük, legjobb azonban, ha róluk álmodunk. Az álmoskönyvek szerint ugyanis minél nagyobb pókot lát az ember álmában, annál nagyobb szerencséje lesz.

A hálót nem szövő ugrópókok lelkes integetéssel hívják fel magukra a nőstények ﬁgyelmét.

Ne féljünk a pókoktól A pókok megítélése igencsak ellentmondásos. Vannak, akik a szorgalmukat értékelik, mások szerint a mohóságot, a gonoszságot jelképezik, és sokan szinte betegesen iszonyodnak az igen hasznos és többnyire teljesen ártalmatlan ízelt lábúaktól – noha a mintegy

A hosszú, törékeny lábú kaszáspókok földbe vagy a fák kérge alá rejtik kokonjaikat.

A gondosan becsomagolt táplálék és a kispókok számára szőtt selyemgubó (kokon) közelében pihenő, élénkvörös mintázatú fekete özvegy a legveszélyesebb mérgű pókok egyike.

Egry GÁbor rovata • Történetes

történelem

Mozgó képek hőskora A közönségnek vetített mozgókép, vagyis a mozi tudományos kíváncsiságból született (miként lehet fotókból mozgóképet csinálni?), de kezdettől fogva szórakoztatni akart. Már a előde, a pénzbedobós nickelodeon* is szórakozást ígért némi aprópénzért, és a film – a nagy események, mint Viktória angol királynő 1901-es temetésének megörökítése mellett – megnevettetni vagy megríkatni akarta nézőit. Ezek helyett hamarosan a néma-, majd később a hangosfilm került a leggyakrabban a filmszínházakba. A nagy drámákat (Shakespeare Ahogy tetszik című darabjából már 1912-ben filmet forgattak) még több könnyű vagy romantikus, sőt horror-jellegű film egészítette ki. A két világháború között már hatalmas termést produkáltak a nagy filmipari központok, Berlin, Róma, Hollywood. De ekkor még a fontos központok közé tartozott Budapest is, és komoly filmgyártás zajlott Kolozsváron is. Ez azonban nem jelentette azt, hogy minden közönség elé kerülhetett. Az egyébként igencsak jó üzletnek számító mozik műsorát sokszor korlátozták a hatóságok, akik fenntartották maguknak a jogot, hogy eldöntsék, mit is lehet vetíteni a filmszínházakban. Ennek érdekében például Romániában minden elkészült vagy behozott filmet regisztrálni kellett, és egy bizottság adott engedélyt a vetítésre. Az engedély három évig volt érvényes, persze, csak akkor, ha közben ki nem derült, hogy valami okból – ez többnyire vallás vagy állam elleni izgatás és az erkölcsök veszélyeztetése volt – mégsem való az alkotás a nézők szeme elé. Noha a bürokratikus engedélyezés nehezebbé tette a mozik életét, a közönség – tekintettel a hatalmas filmtermésre – soha nem szűkölködött szórakoztató, humoros, romantikus, zenés és drámai filmekben. Közülük rengeteg Magyarországon készült. Például Resica, Oravicabánya és Stájerlakanina három mozijában 1930 áprilisában 60 filmet vetítettek (olyan címekkel, mint Szerelem a hóban, Erkölcstelen nő, Harc Berlin ellen, Riff-Raff lovagok, A házasság igájában, Kokott naplója, Puszták törvénye), köztük tíz Magyarországon készültet. Jó részük, persze, mára feledésbe merült. A városi mozik mellett (1930-ban Nagyszebenben 3, Kolozsváron 6, Brassóban 2 működött) a filmeket kisebb városokban, sőt falvakban is játszották. A forgalmazók *

egy-egy tekercset vittek magukkal, és közösségi helyiségekben rögtönzött vetítéseket tartottak. Bizonyosan ez adta az ötletet is, hogy hasznos tartalmúnak ítélt filmeket ne csak mozik, hanem társadalmi szervezetek is levetítsenek a falvakban, mint például a Katolikus Nőszövetség. Közben a fontos események is visszatértek a mozikba. A filmek előtt híradókat vetítettek, a néhány perces kisfilmekből álló összeállítások a politika, a kultúra, a közélet és a gazdaság eseményeiről (mint például: nemzetközi tárgyalások, nagygyűlések, koncertek, gazdasági kiállítások, sport- vagy technikai rekordok) adtak hírt eredeti felvételekkel és kommentárral. Persze, ezek sem kerülhették el a cenzúrát, annál is inkább, mert a világháború közeledtével egyre nagyobb szerepet kapott bennük a propaganda. Furcsa módon ez akár érthetőnek is tűnhet – hiszen miként a mozifilmek sem a valóságot mutatják be, úgy a korszak propaganda-hírei is sokszor csak szerzőik vágyait tükrözték.

Az első ﬁzetős előadást a Lumiére ﬁvérek rendezték Párizsban, 1895. december 28-án, lényegében életképekből

A nickelodeon ötcentes mozi. Nevét a nickel (az ötcentes pénzérme elnevezése) és az odeon (görögül: színházterem) szavak összetételéből kapta.

Hegyen-völgyön kul-túra • Köllő Zsolt rovata

A Tordai-hasadék sziklacsodái között Remélem, előkészítettétek a túrabakancsot, a hátizsákot, indulhatunk a beígért túrára. Kezdjük utunkat Erdély egyik legismertebb, leglátogatottabb helyével, a Tordai-hasadékkal. • Hogyan juthatunk el oda? Legegyszerűbb, ha elutazunk Tordáig (amennyiben nem éppen odavalósiak vagyunk, persze), onnan alig 10 kilométerre található a látnivaló. Gépkocsival, autóbusszal a Torda és Topánfalva közötti úton Szentmihály (Mihai Viteazul) falut elhagyva Mészkő (Cheia) felé kell letérni. Az Aranyos hídján átjutva a szoros közvetlen bejáratáig lehet menni, és már a környező Szőkedombról is nagyon szép a kilátás. A Tordai-hasadék kialakulásában a Hesdát-pataknak volt jelentős szerepe, amely végigkanyarog a néhol 300 méter magas sziklafalak között. A területet bejárni az egykori EKE-menedékháztól induló ösvényt követve lehet. Rövid táv után a sétaút elején jelképes összeget kell fizetni. Az út jól járható és követhető, természetesen a patakon való átkelést biztosító hidak és a kiépített út ellenére nem árt az óvatosság, a természeti-táji sajátosságok tisztelete, a körültekintés, hiszen az ösvény elhagyása a területet nem ismerők számára komoly veszélyeket jelenthet.

A szoros bejáratától számítva a sziklás rész kb. másfél kilométer, a jelenlegi ösvényt még 1851-ben robbantották az osztrákok, addig szinte lehetetlen volt az átkelés. Az ösvényen haladva sziklaformák, szirtek, meredek falak, barlangok és csodálatos növények képviselik az állandó látnivalót, no meg természetesen a Hesdát-patak, hol kanyargó, hol gyorsan rohanó, majd lassabban folydogáló, máshol kis tóvá öblösödő vizével. Az út közepe táján iható vizű forrásból olthatjátok szomjatokat, majd ezt követően az egyik legszebb rész következik: a Galambos-sziklafallal, az Élelt-toronnyal, a felette őrködő Hili-odúval. Ezután a barlangköz következik, egymással majdnem szemben a két Balika-barlang található (a tatár és török támadások idején ide menekült a környék lakossága, a bejáratot elzáró kőfalak egy része ma is látható). A falakban egyébként több mint 30 feltárt barlang van, ezek főleg régészeti szempontból érdekesek, a legnagyobb közülük a 75 méter hosszú Porlik-barlang. A Tordai-hasadékhoz számos történet, monda is kapcsolódik, ezek közül a legismertebb az, amelyik szerint a szikla Szent László imája nyomán hasadt ketté, hogy a király megmenekülhessen.

A Tordai-hasadék

Az Élelt-barlang és a Hili-odú

A Balika-barlang

Farkas Wellmann Endre rovata • Laterna

magica

Kedves Cimborák! Az új tanév, remélem, mindenki számára új lehetőségeket hoz – itt, a Cimbora Laterna magica rovatában is... Örömmel várjuk írásaitokat, nemcsak a szeptemberi számunkban meghirdetett pályázatra, hanem folyamatosan, minden hónap minden napján. Hiszen tudjátok, a rovat csak általatok lehet színes és izgalmas. Kalandra fel tehát! Jock Evelinnek köszönöm a verseit, azzal a tanáccsal, hogy művészi kidolgozottságukban ugyan nem tökéletesek, de érdemes tovább dolgoznia, hiszen érzékenysége és gondolatainak érettsége sokat sejtető. Továbbá pedig köszönjük egri cimboráink írásait, bízva abban, hogy idén sem felejtik el megosztani gondolataikat a Cimbora olvasóival. Legyetek jók és írjatok! (F. W. E.)

JoCk Evelin

Angol már az egész világ

Vagányság

All day, all night Angol már az egész világ. Angolul beszél a magyar gyerek, Kínai, orosz és egyebek. Levelezőtárs? Csakis angol. Hisz minden magyar angolul komol. Facebook, Yahoo, Msn, Hi5, Ránk férne egy alapos lájk. Gyertek, srácok, gitározni, De csakis angol számot játszani. Ha a végén nem vigyázunk, Angol birtok lesz világunk. Nem hagyjuk, ne féljen senki, Kis angol beszéd nem árt neki. Ó, barátom, oda nézz! Forever and always. Ha angolul megtanulok, Angliába megyek, S a munkám mellett a magyarnak is adok helyet. Kitűzöm célnak azt a kiváló tervet, Hogy megtanítom az angoloknak a magyar nyelvet. Ha sikerül, Angliában is sok lesz az olyan, Aki magyarul beszél és magyarul írogat.

Hogy mi egy gyereknek a vagányság? Hogy népzene lenne? Szamárság! Most az emo a divat, Ha nem vagy az, mindenki szivat. Hajad legyen fekete, na meg a breton, Az a lényeg a hajadon. Bal oldalon, ha lehet, Ott fog jól állni neked. Vegyél kézre emo kesztyűt, Kezedbe pedig ne seprűt! Csakis fekete, dedikált gitárt, S játszd rajta Andy Sixx dalát. Fújd kívülről a brokeNCYDE-ot, S add rá a legerősebb hangot! Beszélj mindig vagányan, Nem pedig túl lágyan, De túl kemény se légy soha, Mert nem ez az emo-sok stílusa. Légy vagány, tarts velünk, Hisz mi az emo-k útjain tekerünk.

Laterna magica • Farkas Wellmann Endre rovata KovÁCs ÁdÁm (Eger, 6. osztály)

Török Bálint vitézzé nevelt Egy napsütéses őszi reggelen rettenetes sikoltozásra ébredtem fel. Ellenség támadt ránk… - Tudjátok, kik zavarták meg a reggelt? - A törökök! - Nos, kedves olvasóim, tegyétek el az idei naptárt, s gondolatban repüljetek vissza az 1552-es esztendőhöz! E sorok írója: Vidróczki Ádám, 16 éves legény. Mi történt hát azon a nevezetes napon? Sosem felejtem el... A családomat a házunk pincéjében rejtettem el a vad terek elől. Jómagam felvettem apám öreg, rozsdás kardját, és kimentem a falumat védeni. Mivel még nem forgattam mesterként a kardot, a pogány kutyák hamar leütöttek, és a sötétség rejtelmébe keveredtem. Hatalmas fejfájást éreztem, csak úgy sajgott minden tagom, mikor magamhoz tértem. - Hol vagyok? Kedves, drága falucskámat felégették, a házak szétdúlva. Családomat sírva kerestem, de hiába, ők már a Mennyei Atyáé lettek. Ekkor rádöbbentem, hogy egyedül maradtam a nagyvilágban. Térdre zuhantam és tiszta szívemből zokogtam, amikor árnyék vetődött fölém. Felnézve egy testes, szakállas embert pillantottam meg. Ez az ember nem volt más, mint a hírneves Dobó István. Így szólt hozzám: - Drága gyermekem, ne itasd itt az egereket, inkább szegődj mellém, úgysincs már semmi keresnivalód itt! - Kapitány urammal tartok! – vágtam rá habozás nélkül. Dobótól egy gazda nélkül maradt erős, de szelíd hátaslovat kaptam. Matyi névre hallgatott. Két teljes napi lovaglás után megérkeztünk a gyönyörű Szigetvárra. A zászló vidáman lobogott a várfokon, jelezvén, hogy a várúr itthon tartózkodik. A kastély kívülről komor falakkal körülvett, alatta egy mélységes vizesárok, mely fölé sötéten magasodtak a bástyák. Beérkezvén gyerekek nevetése és hozzám hasonló ifjak kardjainak pengése, vidám kurjongatás hallatszott, ahogyan bajvívás közben buzdították egymást. Török Bálinttal még nem találkoztam, mert szokása szerint a jó ebéd után szundított egyet. A konyhából enyhe füst

és sült hús finom illata csapta meg az orromat. Összefutott a nyál a számban. Korgó gyomrom odavonzott. Egy termetes, ősz hajú, piros képű asszonyság mosolyogva kínált sülttel, cipóval és borral. A nagy tölgyfaasztalhoz telepedtem, ahol egy vörös hajú legényke falatozott jóízűen, arcán friss sebhely éktelenkedett. Beszédbe elegyedtem vele. A neve Daru Pista. Elújságolta, hogy Bálint úr ifjakat keres a vitézi iskolájába. Kedvem támadt vállalni a kiképzést. A jelentkezők közül a legjobbakat akarták kiválasztani, ezért egy próbát tartottak, amely lovaglásból, kardvívásból, íjászatból és birkózásból állt. Pistával verhetetlenné fejlődtünk a birkózásban. A vívás már kicsit nehezebbnek bizonyult, de ebben is learattuk a babérokat. Az íjászat jelentette viszont a legnagyobb gondot, a pontos célzás nagy figyelmet igényelt, de gyakorlat teszi a mestert, mint mondják. A lovas bajvívástól a torkomban dobogott a szívem, volt is mitől tartanom, mivel az ellenfelem rögtön lelökött a lovamról, végül ezen a próbán is túljutottam. Nagy örömünkre kiválasztottak minket is. Két hónappal később... Éjszaka volt, a hold kéken világította meg a szigetvári udvart. A tücskök sem ciripeltek, egy hang sem hallatszott, és erre a nagy csendre ébredtem fel álmomból. Sietős léptek zaja, körülbelül négyen lehettek. Mivel kíváncsi embernek születtem, utánuk osontam. Gazdám szobájához érkezvén, betört ajtó, felforgatott ágy, kitárt ablak tárult szemem elé. Török Bálint eltűnt. Az ablakhoz erősített hágcsó a felkavarodott vizesárokba lógott, ahonnan sáros lábnyomok vezettek az erdő felé. Azonnal kiráztam Pistát az ágyából, és elhadartam neki a történteket. Ki fogjuk szabadítani urunkat, bárhová is vitték! Már öt napja szakadatlanul vágtattunk dél felé, közben elhagytuk az országot. Lovainkat kínozta a szomjúság, ezért egy sebes vizű hegyi folyónál megálltunk itatni egy vízesés alatt. Fáradtan a földre rogytunk, mint két zsák, és azonnal elnyomott az álom. A fák közül erősen szemembe tűző napsütésre ébredtem, Pista sehol. A vízeséshez futottam, hátha mosakszik. Lélek sem járt ott. A vízre bámultam, amely-

Farkas Wellmann Endre rovata • Laterna nek habjait pirosra festette valami. Vér volt! A vízfolyás mellett felkapaszkodva megpillantottam a parton fekvő barátomat, kinek mellén nagy seb tátongott. Halottan feküdt! A szívemet rettenetes harag szorította össze, és éreztem, hogy valaki áll a hátam mögött! Egy félszemű török torz vigyorral, kezében véres tőrrel. Harcolni kezdtünk, küzdöttem, de úgy tűnt, hiába, mert a földre tiport. Utolsó erőmet összeszedve a lábába vágtam kardommal. Ordított, de még mindig szúrni akart. Tőrömet a szívébe szúrtam. Megbosszultam a barátom halálát. Felvettem a török ruháit, majd zsebeit átkutatva egy különös pergament találtam, amelyből megtudtam, hogy Bálint urat foglyul ejtették és Konstantinápolyba hurcolják, a Héttoronyba. Napokon keresztül vágtattam, ügettem, poroszkáltam, léptettem, míg végül a pogányok városába értem. Óriási meglepetés volt a város mesés szépsége és gazdagsága. A Héttoronyba akadály nélkül bejutottam az álruhának köszönhetően. Sikerült megismerkednem egy Juszuf Mohamed nevű börtönőrrel, aki pár száz aranyért mindenre kapható volt.

magica

A terv a következő: az útra előkészített csónakkal a parton várakozom, Juszuf pedig pontban éjfélkor lehozza a tömlöcből a nemes foglyot. A forró éjszakai szél szellemként suttogott a fülembe, semmit nem lehetett látni, csak a csillagokat és pislákoló fáklyafényeket. Az orromban a tengervíz sós illatát éreztem. Két sötét árnyék közeledett felém. Az egyikben felismertem gazdám alakját, és öröm járta át szívem, hogy újra épségben láthatom. Hirtelen a sziklák mögül janicsárok rontottak ránk, Juszuf elárult. Már olyan közel a szabadulás, nem adhatjuk fel: összecsaptunk velük. Ügyességemnek hála, levágtam vagy öt törököt, Bálint urat magammal rántottam a csónakba és elrugaszkodtunk a parttól. Nyílvesszők hasították körülöttünk a levegőt, egy Bálint úr karjába talált. - Evezz, evezz, evezz! Izmaim acélként megfeszültek és húzták az evezőket, dárdaként fúródtunk a tenger sötétjébe. A fényes csillagok vezettek és a jószerencse, de biztosan tudtuk az utat, hisz várt ránk az otthon és a szabadság.

Hidvégi Rebek a (Eger, 6. osztály)

Az aranyló tulipánok Hol volt, hol nem volt, még az üveghegyen is túl, egy kis falucska. Itt lakott a falu szélén két özvegyas�szony. Az egyiknek fia, a másiknak lánya volt. A két fiatal, ahogy felcseperedett, úgy lettek egyre kedvesebbek egymásnak. Egy tavaszi napon kimentek a mezőre virágot szedni. A tarkabarka virágtenger közepén aranyló tulipánokat találtak. Már éppen le akartak egyet szakítani, amikor egyik pillanatról a másikra a leányt felkapta egy szárnyas oroszlán, és elrepült vele. Hosszas töprengés után a legény elindult megkeresni a párját. A háromszögű erdő közepénél járt, amikor megpillantott egy barlangot. A bejáratnál egy törpe őrködött, akinek szeméből sugárzott a gonoszság. Amerre nézett, pusztító villámok csaptak le. Az ifjú a jószívűség erejével visszaverte a villámokat, és átsétált a barlangon. Következett a második barlang, amelynek előterében egy emberfejű lóval találta szemben magát, aki

mindenféle furfangos kérdéssel bombázta az ifjút, és csak arra várt, hogy kimondja az igen vagy a nem szót. Ha elvéti a választ, és kimondja, akkor élete végéig egy verembe lesz bezárva. De őt nem akármilyen fából faragták, elővette a szinonimaszótárát, és könnyedén legyőzte a barlang őrét. A harmadik barlangot, amelynek falait tükrök borították, a tizenkét fejű sárkány őrizte. A sárkány úgy okádta a tüzet, mintha a vulkánok fia lenne. A tűz fénye vakító csillogással verődött vissza a tükrökön, így lehetetlenné téve az átjutást. A legény gondolt egyet, és elővette összecsukható seprűjét, rápattant, és elkezdett körözni a tizenkét fejű fölött. A sárkány addig nézte, amíg nyaka úgy összegabalyodott a nagy álmélkodásban, hogy nem tudott tüzet fújni. A barlang elsötétült, és hősünk tovább folytatta az útját. Végre megérkezett a manókirály országába. A király mérgében fel s alá rohangált. Bosszantotta, hogy a legény ilyen ügyesen túljárt az őrzői eszén.

Laterna magica • Farkas Wellmann Endre rovata - Jó napot, manók királya! A kedvesemet keresem, engedd őt szabadon! - Azt már nem! Le akarta tépni az aranyló tulipánomat, ezért bűnhődnie kell. - A párom semmi rosszat nem akart, csak megbűvölték azok a gyönyörű virágok. Addig el nem megyek, míg vissza nem kapja a szabadságát. - Ha ennyire akaratos vagy, ki kell állnod egy próbát. Elvesztettem az aranyló tulipánok színezésére való festékes dobozkát. Ha azt megtalálod, elengedem a lánykát. A legény leült egy kőrakás tövébe, és törte, egyre csak törte a fejét. Egyszer csak a távolban aranyló színek villantak fel. Gondolt egyet, megnézi mi az, és elindult. Épphogy megtett három sárkány-kilométernyit, amikor meglátta a huszonnégy fejű sárkány barlangját, amelyből csak úgy áradt ki a csodálatos aranyló fény. Amint közelebb ért, hallja, hogy elkeseredve nyög a sárkány.

- Miért nyögsz? - A múltkorában, amikor a manókirály vára mellett mentem el, a toronyszoba ablakából kiesett egy dobozka, pont akkor, amikor egy óriásit ásítottam, és meglepetésemben félrenyeltem. Azóta már a tűzokádás sem olyan, mint régen. A gyönyörű piros és vörös lángcsóváim helyett aranyszínű tüzet fújok. Micsoda szégyen! - Ne búsulj tovább, majd én segítek rajtad! Jó erősen hátba verte, és egy szempillantás alatt a sárkány huszonnegyedik fejéhez tartozó torkából kirepült a manókirály elveszett dobozkája. A király boldogan szorította markába az aranyló tulipánok színezésére való festéket tartalmazó dobozkát. Hálából visszaadta a leány szabadságát, a huszonnégy fejű pedig hazarepítette. Otthon hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak. Ott volt a falu és a manókirályság apraja, nagyja.

k á m z i r o af s e c c i V •

Aki túlságosan szereti a virágot, az még rossz ember is lehet.

•

A hiba olykor a hibakereső készülékében van.

•

Mutass be a szüleidnek, s én megmondom, ki vagy.

•

A szerelmed szép, az ellenséged csúf marad – csak ne menj hozzájuk túl közel!

•

Nem a világ bonyolult, te vagy körülményes.

•

Mennyit kell még tanulnom, hogy hallgatni tudjak?

•

Az elégedettség hizlal.

•

Az ismétlés az unalom apja.

• • • •

„Na látod” – mondták az oroszlánnak, amikor úgy látták, hogy már megszokta a rácsot. A világot túl közelről vagy túl messziről érdemes megﬁgyelni. Ha teljesen mindegy, válaszd azt, amelyik jobban mindegy. Sakkozni bokszolókkal, bokszolni sakkozókkal szeretek.

Pad alatt

Cimbi naplója

Almaszedő alapember

Szijasztok! Elöször is köszönöm, hogy kinyomtatátok a cimbinaplója füzetet. Másodsorba szólok, hogy a nyomdába jól kilötek veletek mer minden második lap üressen van. Aszt irja hogy javiccsák ki a hibákot a szövegbe. Mijen hibákot? Még a magyartanárnéni is megmonta hogy szép hibátlan a szöveg. Mozsmár mindenki író úrnak szóllit a zosztájba, és ami még fontosab, hogy több mind kétszáz lájk van a naplónak a fészbukkon. Persze lehet, hogy rosz a rencer mer én vagy háromszásszor nyomtam meg a teccik gombot. Na de mind1, van még mit dolgozni a nobeldíjjig... Közben arra gondoltam hogy kelene irjunk a miniszternek hogy a napló legyen a háziolvasmány. Asztot legalább aki akarja elolvassa saki akarja nem. De a töbi könyvet muszáj olvasni. Pedig olyan vastagok. Ez legaláb vékony. A másik dolog amit mondani akartam, hogy a hugom bekerült a zovodába. Elöször liliom volt a jele de a zovonénik egy hét után kicserélték a jelét riasztóra. Azétt met nem eszik és a legváratlanab pilanatokban kezd el ordítani. Én persze örvendek, inkáb a zoviba ordiccson mind itthon. Azér valahol megértem szegény hugicámat. Hányatot gyermekkora volt. Eccer a lecsótól eccer a spenótól. Asztot tuggyátok hogy apucinak mi vót a jele? Harang. Nagyot ütöt spontosat. A ziskoláról is van mondanivalom. Már montam hogy épitetek új sporttermet. Asztot mongyák hogy ez nagyon modern terem ezétt nem kosárpája vagy focipálya van benne, hanem golf. Az olyan játék hogy a jukakba kell tenni a labdákot. Én betömtem vagy 6 jukat első tornaórán, kaptam is egy nagy tizest, de osztán kiderült, hogy eldugult a csatorna. A tornatanár se tutta melyik lyuk a golfé melyik a vizé. Az bisztos hogy elázot a golfpálya, de azóta legalább van uszómedence. Persze nem fürödhetünk magunkra, a tornatanár mindig velünk van. Az alsó szájprémjét használja uszósapkának. A medence egyébként sokal jobb, mind a golfpája, mindenki köszöni nekem. Amúgy a tornatanár igen elbőcsült, miota megvan az új terem, egész nap szemüvegbe jár. UV szürősbe met sérti a parketta csillogása. Ne haraguggyatok hogy töbet nem írok, de most álmos vagyok, met év elején sok a lecke, sok a tanulnivalo és naponta alig 2-3 órát tudok alunni. A törcin, a románon s néha a matekon. A földrajztanár úgy ordit, hogy azon nem. Szijasztok, éjjen a csengö, éjjen a hoszú szünet!

Csillag István rajzai

Szócsavargó •

Zsigmond Győző

/ Keresztrejtvény •

Forrai Tibor

Verses talány (scharade) Verses formában megfogalmazott rejtvény a scharade, amely egy szót vagy nevet értelmes részekre bontva mutat be. Inget zárhat az eleje. Nevek előtt van a vége. Se nem növény, se nem állat, De élőlény együttvéve. Fogas kérdés: a tapló

Fogas kérdés

Megfejtések: Verses talány (scharade): gomb + a = gomba

Melyik ló füstöl?

Híres elődeink

a Csomolungma másik neve. 52. Biztató szó. 54. Híres erdélyi magyar színész volt.

Vízszintes: 1. Biedermeier festő, Kézdimárkosfalva szülötte, az első festő, aki meg tudott élni műveinek eladásából (1810–1898). 13. Már előre. 14. Templomi énekvezérre jellemző, azzal kapcsolatos. 15. Nógatás. 16. Becézett Attila. 18. Forgórész! 19. Szenvedés. 20. Szántóeszköz. 22. Fémes ásvány. 24. Nem ennek. 25. Textilanyag. 28. ...szakadtából fut, menekül. 29. Terem vége! 31. Nagy Konstantin szülővárosa. 33. Osztrák és olasz autójel.34. Mázol. 36. A lemezjátszó egyik őse. 39. Szegény, mint a templom... (szólás). 40. Angol sörfajta. 41. Azon a helyen. 43. Függ. 44. Görög betű. 46. Sírköveken gyakran szereplő szó. 48. Véd. 49. Mount...,

Csillag István rajzai

Függőleges: 1. Meseíró, újságszerkesztő, a Cimbora első főszerkesztője (1859–1929). 2. Forma. 3. Skálahang. 4. ... Gardner, filmsztár. 5. Bankba tett pénz. 6. Saját kezűleg. 7. Ilyen hamar? 8. Jobbra-balra mozgat. 9. Üres kút! 10. Frizura része, hajtincs. 11. ... Fallaci, olasz írónő. 12. Parasztköltő volt, önéletrajzi regénye a Fekete bojtár vallomásai (1897–1969). 17. Román női név. 21. Kutya. 23. A majom a Tarzán-filmekben. 26. Névelő. 27. Gyümölcskocsonya. 30. Megőrző. 32. Téli csapadék. 35. Sivatag Izraelben. 36. Péksütemény. 37. Eső hull belőle. 38. Angol tagadás. 42. Angol királyhű nemes. 45. Holland város. 47. Kopasz. 50. Tetejére. 51. Tangens. 53. Hézagos jog!

Forrai Tibor â&#x20AC;˘ KeresztrejtvĂŠny

KeresztrejtvĂŠny â&#x20AC;˘

Forrai Tibor

CIMBI KÉPTÁRA

Arakhné története a képzőművészetben

Francesco del Cossa festményén reneszánszkori ruhákba öltözött hölgyek ﬁgyelik a szövés versengő művészeit (Athéné diadala, 1467) Peter Paul Rubens látomásában a felháborodott istennő vetélőjével támad a riadt lányra (Minerva megbünteti Arakhnét, 1636–1637)

A már pókhálót szövő Arakhné Paolo Veronese gyönyörű falfestményén, a velencei Dózse-palotában (1520)

Diego Velázquez barokk stílusban festett, mozgalmas képén Athéné istennő Arakhné Zeusz szerelmi kalandjait ábrázoló faliszőnyegét szemléli ((Fonók, 1644–1648) A 20. században festett Arakhné álmodozó, szomorú tekintetű lány, aki szövőszéke mellett ülve talán éppen megsejti a közelgő tragédiát ( John William Waterhouse: A lüdiai Arakhné, 1916)

A késő reneszánsz korban alkotó Jacopo Tintoretto festményén sötét háttér előtt ragyog fel az elmélyülten szövő leány és a ﬁgyelő istennő alakja (Athéné és Arakhné, 1579)

KÓNYA ÉVA

er b m e v o n A

n a b á r o b m Ci

Fe ke te Vi nc e m es ep ar ód iá ja zo ny ró l a pi sz to ly sz em ű ki rá lyki sa ss

Me gtu dha tját ok, me lyik az a gom ba, am elye t min den kép pen ism ern ie kell min den gom bás zna k té li ég b ol t A B a ra n g o lób a n a sh a tt ok cs illa gkép ei rő l ol va

w w w . c i m b o r aa .. nn ee tt mbor