Civil Fórum 2009/3

civil fórum

2

Tartalomjegyzék 3. oldal Gergely István: Az Egyház és a civil társadalom kölcsönhatásai 3. oldal Csáki Rozália: Értékünk az ember!

4. oldal Bányász József: Egyház (és) mint civil szféra!

8. oldal Kató Béla: Civil kezdeményezések az egyházban 10. oldal „Önök az Agnus Rádiót hallgatják a 88,3 MHz hullámhosszon” – interjú Adorjáni Lászlóval 12. oldal Az ODFIE Elnöksége: Dióhéjban az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletről (ODFIE) 13. oldal A Gondviselés Segélyszervezet Elnöksége: Dióhéjban a Gondviselés Segélyszervezetről 14. oldal Bereczky Béla: Hitgyakorló hivatások, avagy eleve elrendelt közösségfejlesztő „szakmák” a kistelepülések életében – közösségfejlesztő lelkészek és tanárok

17. oldal Civil és egyházi világ összefonódása – interjúsorozat 22. oldal Jürgen-August Schreiber: A szociálisan hátrányos helyzetű emberek oldalán állni 23. oldal William C. Saunders: A vallás és a civil társadalom: a Project Harvest Hope (Aratás Reménysége Projekt) munkássága 25. oldal Sebestyén István: „Egykettőre vagy kettőre” – A civil és egyházi 1%-os felajánlások alakulása és összefüggései Magyarországon Civil kurázsi kurázsi 29. oldal Csáki Rozália: Vannak vidékek és sikeres civil kezdeményezések

Civil könyves pavilon 35. oldal Pakot Mónika: Partnerségben az önfenntartó vidéki unitárius közösségekért 36. oldal (Hogyan) kezdődik az iskola!

Beszámolók 37. oldal Furus Levente: Civil szervezetek fesztiválja Bukarestben – ONG Fest 38. oldal Bányász József: „Krisztussal ezer esztendeig” – Tanácskozás az ezeréves egyházmegye társadalmi, szociális feladatairól Felhívás 40. oldal Az ASSOCLIC újabb pályázati kiírása

Civil vitafór um 41. oldal Csáki Rozália: Értékünk az ember! (RO)

31. oldal Paul M. Zulehner: Ne féljetek, már ég!

Civil önépítkezésünk önépítkezésünk

42. oldal Tartalomjegyzék (RO)

33. oldal Gazdát az erdélyi magyar közösségnek!

civil fórum

Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány

civil társadalmi lap Felelős kiadó: Egri István Főszerkesztő: Csáki Rozália Olvasószerkesztő: Szabó Attila Grafikus: Könczey Elemér Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Szerkesztőbizottság: Bereczki Kinga Bodó Barna Kolumbán Gábor Potozky László Sebestény István (HU) Somai József Szenkovics Dezső

Készült a DTP Studio nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban. Ára: 5 lej, a 2009-ben megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 14 lej.

Elérhetőségek: postacím: 400196 – Kolozsvár Aviator Bădescu u. 35. telefon/fax: +40-0264–450230 e–mail: ermacisza@gmail.com ISSN 15822–4004

3

Egyház és/mint civil szféra

Az Egyház és a civil társadalom kölcsönhatásai

M

indeneknek végső oka az, aki magában hordozza a létezést. Ő az Isten. Természetes, hogy a mindenséget, és azon belül az emberi társadalmat nemcsak befolyásolja, hanem meghatározza annak életét. Az Isten egyik megjelenítője azon történelmi egyházak, amelyek a századok és ezredek során vajúdtak és születtek. Ezeken, a ma már több helyen elintézményesült Egyházakon keresztül, többé-kevésbé megmutatkozott az Ő ereje.

Ahol intézményként működik, ott kevésbé árad a kegyelem, de ahol a közvetítő az élő Krisztus, ott eleven ma is, élő, és formálja az embert, a társa-dal-mat.

Ahol Jézus Krisztusnak helyet adnak, ott szép és fogyasztható gyümölcsök teremnek, az ember élete értelmesen izgalmas és szép. Jó irányba mozdulnak el a dolgok. De ez nem jelenti azt, hogy ezek után fáradozás nélkül vesszük az akadályokat. Az Igaz megvalósulását a Gonosz, ha tudja, megakadályozza. Ez esetben tudnunk kell, hogy legtöbb esetben a jót kezdetben megtűrik és figyelik, hogy mi lesz belőle. Ha kezd bontakozni, többeket zavarni

kezd, és épp ezért kinevetik, és ne- arra, amit képvisel. Különben csak elvetség tárgyává szeretnék tenni. Ha rágódunk még azon a csonton, ahogy ezek után is zajlik a jó, akkor elkez- még sokan gondolják. denek harcolni ellene, mégpedig déMi hajdanán befogadtunk négy moni erővel, de Isten erejéből most hányódó fiatalt a csíksomlyói plébákövetkezik a győzelem. niára, erre sok ezer ember figyelt Amelyik egyház vagy egyházi hí- fel, és sokan elgondolkodtak a „Lévő, tag ezt a folyamanyegen”. tot végigcsinálja, az Ahol hitből fakadó jelentősen befolyásoltettek élnek, ott a hit Ahol intézményként ja a társadalmat, az és a Jóistenben hívő emberek életét. Ezek emberek szépen formûködik, ott kevésa közösségek maradmálják a civil életet. bé árad a kegyelem, nak meg az emlékeA civil társadalom de ahol a közvetítõ zetben, az ilyen emkeresse és találja meg az élõ Krisztus, ott bereket emelik oltára szentséget, elsősoreleven ma is, élõ, és ra, és példaképekként ban saját magában, és ragyognak a történeezt tegye szentté, formálja az embert, lemben. Erre vonatemelje oltárra. Ezek a társa-dal-mat. kozóan jó példa Árután lesz más az inpádházi Szent Erzsétézmény és lesznek bet, aki 800 év távlamások az intézmétából ma is ismert a világ előtt. Ő a vi- nyeket vezető hivatalnokok. Legyen lág Caritas védőszentje. ez a valóság a mi kis magyar éleAz Egyházak kisebbségi helyzetbe tünkben. szorultak, de a nagy kérdés az, hogy a kisebbségi mit tud adni a többségnek. Pl. Szent Erzsébet egyedül a néGergely István (Tiszti) meteknek, de a világnak is óriásit „produkált”. Ahol erre az Egyházak Csibész Alapítvány ráébrednek, ott ráfigyel a társadalom e-mail: somlyo55@freemail.hu

Értékünk az ember!

T

alán sok olvasónk számára már ismerős e jelmondat, mely a tavalyi Civil Fórum Konferenciánk vezérgondolata volt, ugyanakkor e lapszámunk alkalmával újra felerősítjük, hangsúlyozzuk. Az egyházak és a civil szféra összekapcsolódását ebben érhetjük leginkább tetten. Ez az, ami az egyházat és a civil szférát összeköti, illetőleg ez az, amiért az egyház és a civil szféra olykor kitapinthatatlan módon olvad egybe. És talán ez fejezi ki a témaválasztásunk fontosságát is. Úgy az egyház, mint a civil szféra figyelmének középpontjában az ember áll. És nem akármilyen

ember. Az a boldog ember, aki képes teljes életet élni, aki alázattal fordul embertársai felé, aki felelősséggel viszonyul hozzájuk és a környező világhoz is, mely meghatározza életét, aki képes együttérezni, és kész akár önzetlenül cselekedni egy jó ügyért. És a jó ügy mindig közösségi ügy, melyben a megtartó erő munkál. Az életet és az élethez szükséges életkörülményeket megtartó erő. Ez az, amiért többek között a fent említett értékek mentén úgy az egyház, mint a civil szféra, illetőleg az egyház „holdudvarában” létező civilek tevékenykednek.

Lévén, hogy az emberiség nagy

része társadalomban él, az ebben a közegben jelentkező problémák, szükségletek hívják életre a civil szervezeteket, legyenek azok világi vagy egyházi szervezetek. E szerveződések között a hasonlóságot talán egyszerűbb felismerni, hisz struktúrájukban, törekvéseikben nem nagyon különböznek. Elmondhatjuk mégis, hogy a valamely egyházhoz közeli civil szervezetek többségükben szociális, oktatási és ifjúsági téren tevékenykednek. Ezzel szemben a civil szféra szereplői még számos más területen is kezdeményeznek helyzet- és problémamegoldást.

Ilyen terület például a környezetvé-

civil fórum

4

delem, kultúra, közösség- és vidék- és a hiteles civil szervezetekkel való fejlesztés, épített örökségvédelem, együttműködésre sarkallja. De ezt érdekvédelem stb. De fontosnak tar- megelőzően talán fontos megemlítetom mindjárt hozzátenni: az erdélyi nünk azt is, hogy a társadalmi komagyar civil szféra berkeiben bár az rok változásával az egyház társaegyházi civil szervezetek számukat dalmi felelősségvállalása is folyatekintve igen kevés hányadát teszik matosan változik. Ez érezhető napki e civil szektornak, ha társadalmi jainkban akár azokban az esetekben hatásukat vizsgáljuk, is, amikor az elszigeezek jelentősen megtelt kis közösségekhaladják sok „világi” ben az egyedüli ér... az a legfontosabb civil szervezet muntelmiségi, és közösa civil szféra berkeikájának eredményét. séget megtartó erő ben – úgy az egyháHa a miértre szeretmaga az egyház, a zi, mint a világi vagy nénk választ adni, lelkész. Ilyen helyze„laikus” körökben –, akkor nem a teljesség tekben igen fontos erejével, de mindenfeladat hárul akár a hogy legyenek hivaképpen ki kell emellelkészre, akár a setástudattal megálnünk, hogy ezek a gítségével cselekvő dott, önzetlen és cseszervezetek éppen az közösség tagjára, alekvésre kész, példaegyház melletti mikinek tennie kell a mutató emberek. Õk voltuknál fogva nafalustársaiért. Hisz a a mi igazi értékeink! gyobb bizalommal és szükség közelről láthitelességgel rendelszik. Elsősorban a keznek. Ebből adóhelyben élőknek kell dóan sok esetben könnyebben tud- a legfontosabb legyen a saját sorsuk, nak partnerséget kialakítani például és először nekik kell tudniuk megközintézményekkel is, de a földrajzi mutatni, hogy akarnak élni, vannak határokat is sokkal könnyebben álmaik, vannak értékek, melyeket tudják átlépni. Az egyház univerzá- meg akarnak őrizni, és át akarnak lis nyelve és hálózatrendszere eb- adni a következő nemzedéknek, sőt, ben segítségükre van. Ezt a bizal- hogy a következő nemzedék itthon mat és hitelességet ugyanakkor na- maradása is fontos, amiért tenni gyon könnyen el is lehet játszani, kell. Fel- és átértékelődik az egyház azaz a vele járó felelősség is nagy. szerepe. Kérdés, hogy fel van-e kéMiképpen a társadalmi feladatok szülve rá? És az elszigetelt faluköszáma, a szükség is egyre nagyobb, zösségek esete csak egy a sok olyan és ez az egyházakat is a jól működő helyzet közül, mellyel maga az egy-

ház is szembesül, és melyben fontosak számára is a szakmailag jó és erkölcseikben is „tiszta” civil szerveződések, amelyekkel együttműködésben hatákonyabban tudna előrelépni.

Továbbra is az a legfontosabb a civil szféra berkeiben – úgy az egyházi, mint a világi vagy „laikus” körökben –, hogy legyenek hivatástudattal megáldott, önzetlen és cselekvésre kész, példamutató emberek. Ők a mi igazi értékeink!

E lapszámunkban számos olyan sikertörténetet mutatunk be, amelyek az egyházak melletti civil kezdeményezésekből születtek. De megszólalnak egyházi elöljárók is, akik az egyház és a civil szféra közötti kapcsolatot, együttműködést a maguk egyházi berkeiből értelmezik. Ugyanakkor érdekes olvasmány várja az érdeklődőt a közösségfejlesztő lelkészek és tanárok „feladatairól”, dilemmáiról.

Rovatainkban sikerről – Civil kurázsi; törekvésről – Civil önépítkezésünk (ÚJ); megvalósításokról – Civil könyves pavilon; és élményekről – Beszámolókat olvashatnak.

Töltekezzenek, ihletődjenek és cselekedjenek!

Csáki Rozália főszerkesztő e-mail: csaki.rozalia@gmail.com

Egyház (és) mint civil szféra! „sok dolga van a teremtőnek mindenkivel ő sem törődhet messzi a csillag mindenüvé nem világíthat megértjük persze mit tehetnénk de olyan sötétek az esték s a szeretetnek hiánya nagyon dideregtet előrelátó vagy de mégis nézz uram a hátad mögé is ott is lakoznak s örülnének a mosolyodnak” Kányádi Sándor: Isten háta mögött

K

ányádi Sándor megfogalmazott gondolatai feladatot sugallnak számomra! Azt, hogy vigyem Isten színe elé a háta mögött lakozókat, vagy irányítsam rájuk Isten tekintetét, hisz azért teremttettem! Van ennél nemesebb civil feladat?

Olyan időket élünk, amikor „belelógunk már most Isten országába” (Makovecz Imre). Van, ahol ezt tudomásul veszik, és akként szervezik életüket, van, ahol nem. És minden válság ellenére ez az utóbbi a jellemző. Az egyház küldetése a szeretetközösségek létrehozása, fenntartása.

Ilyen értelemben civil, ha a mai szóhasználat szerint értelmezzük. Más-

részt, ha intézményeit nézzük, legyenek azok szociális, kulturális vagy vallási jellegűek, akkor inkább a nem kormányzati szervezetek közé sorolható az egyház, amelyek a közélet alakításának fontos tényezői. Egyrészt a vallás és az egyházak kiemelten fontos szerepet játszanak az emberiség döntő többségének életében, alakítják azt, egy negyedik (vagy első?) társadalomalakító tényezőként hatnak a politikum, a gazdaság, a civil szféra mellett, ugyanakkor a vallás számos értelmezése összeférhetetlen a civil társadalom érdekeivel, céljaival.

Ebben a tanulmányban mozaikrészeket próbálok megfogalmazni, fel-

5

Egyház és/mint civil szféra

vázolni, amelyekkel rámutatok arra, miként egészítheti ki a civil társadalom a vallást és fordítva. Mozaikkockáim összekötésére több lehetőség adott, ugyanis ez a terület egy fejlődő, élő organizmus és nem szabad dinamikájának dogmákkal keretet szabni.

Pál apostol szavai: az emberek ne egy adott világhoz alkalmazkodjanak, hanem egy új gondolkodás által változzanak meg. Az egyháznak az a feladata, hogy az idők jelét ne csak értelmezze, hanem önmaga határozza meg. Önmaga kell az idők jelévé váljon, amelynek szelleme nem a tökéletes világ, földi paradicsom, hanem a világ üdve!

Az egyháznak nem a társadalom, nem a demokrácia, hanem a vallás biztosítja létjogosultságát. Az a feladata, hogy nyíltan hirdesse, és hitelesen bemutassa az Evangéliumot. A szabad és nyílt vallásgyakorlást mellőző, bagatellizáló liberális politikai viszonyok között az egyháznak saját feladata teljesítése érdekében a politikai feltételek javításán is kell fáradoznia. Ez karakterisztikusan civil feladat is.

Megkísérelem körülírni – nem meghatározni – a civil társadalmat: a civil társadalom olyan nemzetközi, nemzeti és helyi nem kormányzati szereplők közössége, amelyek elköteleződnek a civil ügyek megvitatására, egyeztetésére a kormányzati, gazdasági, egyházi élet szereplőivel. A civilség szerepét sokan a politikai intézmények felelősségének növelésében, mások az állam szerepének a minimalizálásában látják. Tisztázandó kérdés az is, hogy a civil társadalom elősegíthetie céljaink elérését? Képesek-e megérteni kölcsönösen egymás nyelvezetét, kultúráját, kifejezéseiknek, fogalmaiknak, megnyilvánulási formáiknak tartalmi lényegét?

A vallás befogadható a civil társadalomba, annak megfogalmazásába.

Sőt, az a civil társadalom, amelyet átjár a vallás szelleme, sokkal hatékonyabb, bátrabb, eredményesebb lehet. Ghandi a vallás szekularizációjáig ment el ebben a kérdésben, és a civil társadalom alapjaként határozta meg. Ugyanakkor a vallással átitatott civil társadalom a modernizáció közvetítésének keretrendszere lehetne, ahol mérlegelésre kerülhetnek, kiértékelődhetnek olyan fogalmak, mint profit, szabad piac, autonómia, szociálpolitikai döntések. A civil társadalom a politikai függetlenség és auto-

az az előítélet, hogy a szociális kérdésekben csődöt mondtak. Hogy az egyház mindenkor a hatalmasokkal, a gazdagokkal tartott, a szegényeket Fejlődésünk olyan szintre jutott, pedig elárulta. A mai ember – lehet ahol már méltán tudhatunk magun- az egyházhoz teljesen közelálló, kénak isteni tulajdonságokat, hiszen bennfentes is – szinte semmit sem képére és hasonlatosságára terem- tud a szociális katolicizmus jelentős tettünk, és ennek tudatában is va- teljesítményéről. Ez a súlyos hiányosgyunk. Ezek közül csak kettőt emel- ság bénítóan hatott az egyházi szocinék ki: a szabadságot és a felelőssé- ális mozgalmak tevékenységére: aki get. Ezek a civilségnek is elengedhe- csődöt mondott a múltban, attól a jötetlen ismérvei. Követelőzhetünk vőben sem várható semmi!

A katolikus társaszabadon, saját feledalmi tanok nem kész lősségünkre az adott rendszerként hullotA szabad és nyílt valtörvénykezés keretei tak alá az égből, haközött. Sőt befolyást lásgyakorlást mellõnem egy történelmi is gyakorolhatunk arzõ, bagatellizáló libefejlődés eredményei. ra, meg is változtatrális politikai viszoKeletkezésük és hatáhatjuk. Adott az egynyok között az egysuk történetének isház is, amit mi, katoliháznak saját feladata merete elengedhetetkusok „Krisztus miszlen helyes megértétikus testének” tarteljesítése érdekében sükhöz. Az egyház tunk, és ez így is kela politikai feltételek mindig a konkrét törlene legyen! Igaz, javításán is kell fáraténeti helyzetben, az hogy ez egy feladat, doznia. Ez karakteadott kor realitásának nem egy már elért álrisztikusan civil felmegfelelően próbált lapot. Mi, az egyház választ adni és cseleadat is. tagjai kell betöltsük kedni a szociális kérmindazt a szerepet, dések terén. Szociális ami egy testhez való tagok be kellene töltsenek a „közpon- kérdések mindig akkor és ott merülti idegrendszer” irányítása alatt. Saj- nek föl, amikor és ahol az emberek nos, a hasonlat abban sántít, hogy a közötti viszonyokban szellemi és test egyes tagjaival ellentétben, mó- anyagi nyomor üti fel a fejét. És dunkban áll külön utakon járni és ameddig az egyház létezik, mindig is más célokat, érdekeket, szervezete- foglalkozni fog szociális kérdésekkel.

Kezdjük az elején! Az Apostolok ket alakítani, szolgálni. (Ezek magukban hordozzák a rákos elburján- cselekedetei ad hírt arról, hogy nézások veszélyeit is.) Ezért nem olyan hány úgynevezett ősközösség egyfajegyszerű az egyház(ak)nak sem egy- ta kommunista eszményt akart megértelmű utakat mutatni, kialakítani a valósítani. Vagyonközösségben élcél elérése felé. Valószínű, hogy a tek, a magántulajdont tehát nem istöbbség számára legalább a cél egy- merték. „Egy szív és egy lélek” volértelmű. Ezt maga Jézus fogalmazta tak. Jézus radikális követőinek ez az meg a főparancsban (Mt 22, 37-40). eszményi elképzelése csak akkor értEnnek a társadalomra levetíthető hető, ha tudjuk, hogy akkoriban summája a szereteten alapuló civili- Krisztus rövidesen bekövetkező viszzáció kialakítása. Ezzel egyetért – szatérését várták. Aki a világ végét gondolom – minden felekezet, és várja, annak nem válik nehezére a olyan emberi szerveződmény, amely mindenről való lemondás a szegéhumánus célokat akar szolgálni. Ez a nyek érdekében.

Ezt az eszményképet később a világítótorony, a mérce, a referencia, amihez viszonyítva értékelni tudjuk szerzetesek vették át, és igyekeznek ma is ennek megfelelően élni. Kis munkánk eredményeit.

Szekularizált világunkban az egy- közösségekre jó lehet ez a modell, ház egyértelműen a civil szféra egyik de az egyház ezt sosem akarta az markáns eleme. Ennek megvilágítá- össztársadalomra vonatkoztatni, sára álljon itt egy rövid történeti ösz- ugyanis egyre világosabban felismerte, hogy az a tulajdon, amellyel a szefoglaló. magánszemélyek rendelkeznek, a társadalom gazdasági életének nélA katolikus társadalmi tanítás rövid története, örök időszerűsége külözhetetlen rendező tényezője leKülönböző korokban különböző het. A kommunizmus a világ minhangerővel, de mindig makacsul den nyomoráért a magántulajdont tartja magát az egyházakkal szemben teszi felelőssé, az egyház azonban nómia feltétele. Hiába beszél a politikum autonómiáról, amíg annak civil feltételei nincsenek megteremtve.

civil fórum

6

mindig kiállt a tulajdonból eredő kö- álpolitikai reform oldotta meg nagy telezettségek mellett. részben.

Az egyház a 19. századig egy Hogy mennyire eltolódtak százaolyan statikus társadalomban műkö- dunkban a társadalmi problématerüdött, amelyre a mezőgazdaság és a letek, az nagyon jól kiolvasható a pákézművesség volt a jellemző. Ebben pai szociális enciklikák fejlődési foa merev, szilárd rendi berendezke- lyamatából. A „Quadragesimo anno” désben az egyház igyekezett biztosí- (1931) a munkások jobb együttműkötani az élet felelősséggel vállalható dését és a gazdasági életbe történő etikai feltételeit. Ezt szolgálta az úgy- jobb bekapcsolódását követeli, a tárnevezett kamattilalom is, amivel azt sadalomnak a szubszidiaritás elvén akarták meggátolni, hogy valaki alapuló felépítését emeli ki. A „Mater uzsorára kapott kölcsönért élelmi- et magistra” (1961) a gazdasági életszert vásároljon. Ez a szilárd, magá- ben az egyéni kezdeményezést és a tól értetődő rend a nyomort figyel- társadalmi problémák nemzetközi men kívül hagyta, de az egyház a ke- dimenzióit helyezi előtérbe. A „Paresztény Caritas révén gondoskodott cem in terris” (1963) a társadalmi és a szegényekről. Ekkor alakultak a ka- politikai béke értékalapjait tisztázza. ritatív rendek, kórházak, ispotályok, A „Populorum progressio” (1967) a menhelyek… fejlődő országok érA középkori rend dekében történő nemAz egyház mindig a felbomlását az első zetközi szolidaritásra nagy strukturális válhívja fel a figyelmet. konkrét történeti ságok követték: a valAz „Octogesima adhelyzetben, az adott lás terén a reformáció, kor realitásának meg- veniens” (1971) és a gazdasági és társadal„Redemptor homifelelõen próbált vámi téren a paraszthánis” (1979) a jóléti tárlaszt adni és cseleborúk. Ekkor vált sadalmak peremére kedni a szociális kérnyilvánvalóvá, hogy szorultakra figyelnek, nem elég az egyes és a növekedés ökolódések terén. Szociális szegényeken segíteni, giai határaira is rákérdések mindig aka szegénység okainak mutatnak. A „Labokor és ott merülnek felszámolásán kell fárem exercens” (1981) föl, amikor és ahol az radozni. és a „Sollicitudo rei emberek közötti viA 15. század a felsocialis” (1988) a munfedezések és a gyarka társadalometikai szonyokban szellemi matosítás kora. Égető kérdéseit taglalják, és anyagi nyomor üti kérdések a rabszolgafoglalkoznak a nemfel a fejét. ság és a pogányok zetközi fejlődés probemberi méltósága. IV. lémáival. A „CenJenő pápa 1430-ban kiadott „Dudum tesimus Annus” (1991) a „Rerum Nonostras” bullájában elítélte a rabszol- varum” századik évfordulójára írógaságot, amelyet kiközösítéssel bün- dott, és annak tanítását felfrissítve tettet. Megtiltotta a bennszülöttek ki- időszerűsíti. A „Deus Caritas est” telepítését, és a világon elsőként hir- (2008) és a „Caritas in Veritate” dette meg a hazához való jogot. (2009) XVI. Benedek pápa és a katoliHogy mégis bekövetkeztek a történe- kus egyház időszerű tanítását sumlemből ismert szörnyűségek, azért mázza társadalmi, szociális kérdénem tehető felelőssé az egyház. Nem sekben. állt hatalmában megakadályozni azt.

A 19. században Adolf Kolping, Jogos-e a katolikus egyház Wilhelm Emmanuel von Ketteler társadalmi szerepvállalása? püspök és mások annak a keresz- Ha a kedvezőtlen gazdasági viszotény-szociális mozgalomnak voltak nyok ahhoz vezetnek, hogy az embeaz úttörői, amelynek nem az volt a reket eltántorítják hitüktől és democélja, hogy az akkor uralkodó, rend- ralizálják, akkor a kedvezőbb viszokívül produktív kapitalizmust felszá- nyok megkönnyíthetik az emberek molja, hanem hogy kihúzza annak hitéletét. Ez nem azt jelenti, hogy a méregfogait, és a szociálpolitika se- társadalmi struktúrák javítása nélkügítségével megszelídítse. Ketteler lözhetetlenül hozzátartozik az üdvöpüspök által megfogalmazott társa- züléshez. Ugyanis az egyházüldözédalmi tanításokat az 1891-ben XIII. sek korában miért találta meg sok Leó által kiadott „Rerum Novarum” ember az utat az üdvözüléshez? első társadalmi enciklika is átvette. A Ha elsősorban a szegényeknek 19. század szociális kérdését nem a kell hirdetni az Evangéliumot, akkor marxista forradalom, hanem a szoci- a szegények helyzetén kellene vál-

toztatni. Ezt követeli a szeretet parancsa is. Isten szeretete és a felebarát szeretete összetartozik, mert a cselekedetek nélküli hit halott. De a hit nem merül ki a tettek igazságosságában. A hit dimenziói sokkal tágabbak, semhogy tökéletesen megérthetnénk és gyakorolhatnánk.

Isten országa nem egy olyan jövőbeli birodalom, amelyet a politika és a társadalom reformja megteremthet, vagy amelynek létrejöttét megakadályozhatná. „Nem e világból való”.

Részesülhetünk belőle, ha a szeretet és az igazságosság jótetteiben kiálljuk a próbát.

A katolikus társadalmi tanítás kizárja a földi paradicsom létrehozását.

Ezen már mások fáradoztak. Karl R. Popper filozófus szerint: „Minden olyan kísérlet, amely a földön kívánta megvalósítani a mennyországot, mindig csak a poklot hozta el.” Az ember mint Isten teremtménye testi, lelki egység. Az egyház nem bonthatja meg ezt az egységet, hogy csupán a lélekkel foglalkozzék. Isten országába vetett reménye nem egyeztethető össze azzal a beletörődéssel, mely megtűrne minden igazságtalanságot és tétlenül várná Isten országának eljövetelét. Küldetéséhez a helytállás is hozzátartozik, mindenekelőtt a szegényekkel szemben. Isten országába való belépés közismerten bizonyos tettbeli feltételekhez van kötve. „Éhes voltam, ennem adtatok, ruhátlan… felruháztatok…” (Mt 25).

A szekularizált társadalom képtelen arra, hogy megteremtse a bizalom és a remény légkörét. A hitet, reményt, szeretetet nem lehet össztársadalmilag intézményesíteni még egy már „Krisztus születése előtt kereszténnyé vált államban” sem. Ezek csak személyes síkon tapasztalhatók meg.

Itt található az egyház helytállásának legfőbb területe. Az egyház elsődleges feladata a szívek megtérítése.

A hit és ennek megfelelő erkölcsi magatartás elsődlegesen személyes ügy. Nem lehet politikai döntésekkel vagy jogi struktúrákkal kikényszeríteni. Kegyelmet feltételez. Társadalmi lényként azonban a személy cselekedetei az emberek közötti kapcsolatokra irányulnak, nyomot hagynak a társadalmi struktúrákon és intézményekben.

Az Evangélium semmiféle politikai cselekvésre való utalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan kell felépíteni egy specifikusan keresztény gazdasági, társadalmi rendet. A hegyi beszédre – ahogyan Bismark mondta – nem lehet államot

Egyház és/mint civil szféra

alapítani. A kereszténység működhet kontraszt társadalomként, kovászként hathat, de mégsem léphet az össztársadalom helyébe.

A katolikus társadalmi tanítás a jóakaratú emberekhez fordul, és nem csak az egyházhoz kötődő keresztények hitbéli engedelmességére apellál. Kötelessége az is, hogy kritikailag és építő módon nyilatkozzék a társadalmi és gazdasági rend alapvető értékeiről, anélkül, hogy egy konkrét modell követését dogmatikusan előírná.

A társadalom nem veszi komolyan az olyan egyházat, amely szentimentálisan, csupán az érintettségből eredő illetékességre hivatkozik; ha a szolidaritási nyilatkozatok inflációját tovább fokozza, és ha az ifjúságra jellemző tiltakozó magatartást tanúsít.

A katolikus társadalmi tanítás nem merülhet ki merő retorikai bírálatokban, amely a negatív dolgok merő tagadásától várja a helyzet javulását.

Inkább a rá jellemző felelősségből eredő illetékesség arra kötelezi, hogy alkotó módon és tudatosan az értékekre összpontosítva vegyen részt a társadalom javításán. Ehhez szükség van a szakmai és értékkompetencia olyan gyakorlati összekapcsolódására, amely csak az egyházi hivatal, a tudományos közvetítés és a gyakorlatban való helytállás együttesében lehet sikeres.

amelyek egyedül lennének képesek fölül otthonaikat, vagy teljesen egyemegteremteni a szociális igazságos- dül maradtak és képtelenek az önelságot társadalmunkban és ebben a látásra. Azokat is befogadja, akik világban. annyira leépültek, Miért történhetett hogy csak szakszerű meg mindez velünk? ellátás mellett tarthaA szekularizált társaNyilván közöttünk is tó fenn egy élhető dalom képtelen arra, sokan vannak megéléletminőség. hogy megteremtse a hetési keresztények, Otthongondozói bizalom és a remény akik szóban vallják hálózatot épített ki légkörét. A hitet, rekereszténységüket, azért, hogy minél ményt, szeretetet de tetteikben és lélektöbb idős és beteg emben a mammon szaber számára lehetővé nem lehet össztárvát követik. Ezek a tegyen egy olyan élesadalmilag intézmészemélyek és csoportet, amely a megszonyesíteni... Ezek csak tok súlyos károkat kott környezet, a csaszemélyes síkon taokoztak azok számálád, az otthonlét mepasztalhatók meg. Itt ra, akik bár szintén legéhez közeli állapogyarló személyek, de tot biztosít. A hozzátalálható az egyház mindent megtettek tartozók, családtagok helytállásának legazért, hogy az evanközelsége javíthasson fõbb területe. Az géliumi hitelesség még ezen az érzésen. egyház elsõdleges megjelenjen ebben a Ez a szolgálat megtafeladata a szívek világban. Csak a belnítja a családtagokat megtérítése. ső személyes megtéarra, hogy szakszerűrés és az erre épülő en láthassák el hozzászolidáris szeretet és tartozóik fizikai, lelki összefogás menthet meg minket! sérüléseit. Ne feledjünk, hogy ők a mi szüleink, tőlük kaptunk mindent, A fenti mozaikkockák elvezethet- amink van, és a legkevesebb, amit érnek annak felismerésére, hogy miért tük tehetünk, hogy elviselhetővé, is egyházhoz kötődően, civil (evan- szebbé tesszük napjaikat. Ez a szolgéliumi) küldetéstudattól hajtva gálat már egy több mint háromszáz építgeti a katolikus egyház hivatalos főállású embert foglalkoztató intézszeretetszolgálata, a Caritas, azt a ménnyé nőtte ki magát, aminek moti„kontraszt társadalmat”, ahol nem a vációja civil maradt, de egy nem korprofit (igaz, hogy nonprofit szerve- mányzati szervezet keretei, előnyei Nagyon oda kell figyelni arra is, zet, de azért a közösségi, társadalmi és hátrányai közepette fejti ki tevéhogy a jelenlegi keresztényellenes profitot megtermeli), a pénz, a ver- kenységét. erők valójában krisztusi törekvéseket seny, a hatalom, hanem a krisztusi A falugondnokság is elsősorban használnak retorikájukban az isten- értékrend az úr. az időskor jobb életminőségének hit és az evangéliumi emberkép elfoVidékünkön a nyolcvankilences megteremtését szolgálja. Elszigetelt gadása nélkül. Szociális rendszerek- reményszikra gyújtotta lángra, és az- kistelepülések idősei számára biztoről beszélnek evangélium nélkül. óta táplálgatjuk ezt a tüzet, amely sít hidat a központi nagyobb telepüSzolidaritásról beszélegyre messzebbre vi- lésekkel. Ügyes-bajos dolgaik (bevánek lemondás nélkül, lágít és rámutat kö- sárlás, karbantartás, egészségügyi elönzetlenségről fecsegzösségeink árnyékos látás, kapcsolattartás stb.) elintézéséCivil és nem kornek erkölcsi kultúra területeire is. Mint ben nyújt segítséget. Nagy igény van mányzati intézménélkül, jóléti rendszeramilyen az idősek rá, de sajnos manapság mindent pénnyek léte végsõ soron változás víziójával higondozása, mert ők zért adnak, és a pénz a legkevesebb. egyre megy. Olyan tegetnek áldozat nélaz egyik legveszé- A román jogrend normarendszere célt szolgálnak, kül. Szorgalmat kérlyeztetettebb rétege a nem ismeri ezt a szolgáltatást, ezért a amely egy embersének számon felelőspénz, a szórakozás, a költségek fedezésére nagyon nehéz ségvállalás nélkül, renjólét után rohanó, állami forrásokat lehívni. Civil felges, felelõs világrend det belső fegyelem önző társadalmunk- adat, ebben az a mozgósító erő, ami kialakítását szolgálja. nélkül, a másság elfonak. Elfelejtettük ér- normatívvá teheti ezt a szolgáltatást Ez a feladat egyre gadását az ember és tünk hozott áldoza- is. Egy keresztény államban illene szükségesebb, egyre Isten méltóságának taikat, és inkább ma- jobban gondoskodni hajlott korú eleidõszerûbb. elfogadása nélkül. Ha gukra hagyjuk őket, inkről! valakinek, akkor enlegfennebb befizeAz egyház mint civil szféra más nek az européer kontünk egy aggmen- célcsoportok érdekében is végzi elkötextusba kényszerített globalizált vi- házba. telezetten jellegzetesen civil tevélágparadigmának lenne igazán szükErre a problémára próbál megol- kenységét. Elég, ha csak a fogyatéksége Krisztus Evangéliumára. Ehe- dást keresni a Caritas különböző kal élőket felkaroló kezdeményezélyett eszeveszetten támadja a nemze- szinten: öregotthonokat működtet sekre, intézményekre gondolunk, a ti és vallásos törekvéseket, érzéseket, azok számára, akiknek eladták fejük Szent Ferenc Alapítvány gyermekvé-

7

civil fórum

8

delmi hálózatára vagy a Csibészek munkájára.

Civil és nem kormányzati intézmények léte végső soron egyre megy.

Olyan célt szolgálnak, amely egy emberséges, felelős világrend kialakítását szolgálja. Ez a feladat egyre szükségesebb, egyre időszerűbb. Kiemelt fontossággal bír a problémák okai-

nak megszűntetéséért való minél széleskörűbb civil törekvés. Lassan ez harc-méretűvé kell kinője magát, különben a fogyasztás lejtőjén elindult világ kieszi maga alól saját életterét. Nem fenntartható a fogyasztásnak, a földi javak használatának mai mértéke. „Megállj” szükséges, lemondás és szolidaritás. Mi adhat en-

nek reálisabb hátteret, mint Jézus Krisztus személyes életpéldája, tanítása és misztikus teste?

Bányász József Caritas Vidékfejlesztési Ágazat – igazgató e-mail: jozsef.banyasz@caritas-ab.ro

Felhasznált irodalom: 1. Peschke, Karl-Heinz (1992): Wirtschaft aus Christlicher Sicht. Trier – Paulinus Verlag 2. Ockenfels, Wolfgang (1992): Kleine Katholische Soziallehre, Eine einführung – nicht nur für Manager.

Trier – Paulinus Verlag 3. Hofher József SJ, (2009): Czigány testvéreim, honfitársaim On: http://www.jezsuita.hu/main.php?folderID=1889&articleID=8952&ctag=articlelist&iid=1 4. Szent István Kézikönyvek, 12 (2007) Az egyház társadalmi tanításának kompendiuma.

Budapest, Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója 5. Tomka Miklós és Goják János (szerk.) Az egyház társadalmi tanítása – dokumentumok.

Budapest, Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója

Civil kezdeményezések az egyházban

A

z 1989-es fordulat váratlanul Már a két világháború között a érte a romániai társadalom történelmi egyházak részt vettek az egészét és benne az egyházat erdélyi magyar közösség két legfonis. ’89 előtt az egyház tevékenysége a tosabb problémájának a megoldásárendszer által meghatározott, szűk ban: a beolvadás és az elszegényedés keretek között mozgott, s nem vehe- volt a legnagyobb félelme az erdélyi tett részt intézményesen a társada- magyaroknak. lom számos problémájának megol1989 után is a legtöbb kezdemédásában, mint pl. iskoláztatás, kultú- nyezés ezen kérdések megoldására ra, szociális ellátás. irányult, és az egyháAz egyházban élő zak zászlóvivői volemberek a kommutak ennek a vágynak.

Az egyházi fogantanista rendszer alatt is Illyefalvi lelkipásztású civil szervezetekmegőrizhettek néhány torként én sem elének van egy óriási olyan magot, amelygedtem meg a korábelõnyük világi társaikben átmentették anbi területekkel, amit a kal szemben: fel tudnak a közösségnek a kommunista rendmodelljét, amely auszer meghagyott az ják használni azt a tonóm módon vállalegyháznak, hanem szellemi és bizalmi ja sorsa irányítását. A úgy éreztem, hogy a tõkét, amivel általá’80-as évek végén már fent említett célok érban az egyházak csak az egyház volt dekében cselekednem bírnak. az az intézmény, ahol kell. Természetesen a néhány kisebbségi kolkommunizmus hoszlektív jogot gyakorolszú évtizedei alatt az ni lehetett, úgymint az anyanyelv egyház is kezdte elfelejteni azokat a használata, szabad választások pres- struktúrákat (alapítványok, egyesübiterek és lelkészek esetében, vala- letek, egyletek), amelyen keresztül mint pénzalapok gyűjtése a közösség kifejthette nem kimondottan igehircéljainak megvalósítására. Ezért nem detői tevékenységét. Nagy segítsévéletlen, hogy a rendszerváltás pilla- günkre voltak azok a nyugati egyhánatában a legtöbb kezdeményezés zi kapcsolatok, ahol töretlenül őrizegyházi talajon, vagy ennek holdud- ték azokat a struktúrákat, amelyeken varából nőtt ki. keresztül évszádokon át az egyház

megnyilvánult a társadalom életében. Sokan ennek a tudásnak a hiányában olyan tevékenységbe kezdtek az egyház keretein belül, amelyre nem voltak felkészülve a gyülekezetek. Így összemosódtak a különböző funkciók, és békétlenség alakult ki az egyháztagok között. Sokszor pedig az egyház elhagyta azon feladatait, amelyeket mindig is csak ő végezhetett (lelkigondozói, igehirdetői, profétai szolgálat). Ehelyett számos „projekt” kezdődik el, ami teljesen lefoglalja a lelkipásztorokat.

Miközben az egyház ezt a szerepét végezte, az egyházat nem tekinthetjük pusztán a civil kezdeményezések egyikének, hiszen ezt sem küldetése, sem történelmi szerepe, sem pedig méretei nem engedik meg. Az egyház magán hordozza külsőleg az állam vonásait, hiszen megalakulásától fogva átfogja az egész társadalmat, és igényt tart arra, hogy országos vagy akár világméretű szervezet legyen. Hierarchikusan szerveződik, közös törvények, hitvallások, szabályok mentén működik. Az egyik nemzedék követi a másikat, és még akkor is tovább él és működik, ha egy adott korban a benne élők buzgalma nem ég a legmagasabb hőfokon. A helyi kezdeményezések sokszor bürokra-

9

Egyház és/mint civil szféra

kábeltelevízió bevezetése, utak építése stb.).

Fontos azonban megjegyezni, hogy a különböző struktúrák létrehozására azért volt szükség, hogy a különböző tevékenységek ne keveredjenek össze. Amikor a munkahelyteremtés és a gazdasági élet fellendítése volt a feladat, akkor az addig meglevő struktúrák mellé egy új intézmény jött létre: a LAM Alapítvány, amely nemcsak a falunak, hanem a teljes közép-erdélyi régiónak lett hiánypótló intézménye. Ezek az intézmények töretlen átalakuláson mennek át, és állandó fejlődésben vannak annak ellenére, hogy a benne dolgozók személye néha változik.

Az egyházi fogantatású civil szervezeteknek van egy óriási előnyük világi társaikkal szemben: fel tudják használni azt a szellemi és bizalmi tőkét, amivel általában az egyházak bírnak. Ezzel azonban együtt jár egy fokozottabb ellenőrzése a tevékenységnek, hiszen az állam ellenőrző szervein kívül van egy egyházi közvélemény, amely nem nézheti közönbösen, hogy az ő nevében munkálkodók hogyan végzik feladatukat. Ezért az Erdélyi Református Egyház szabályozta a kapcsolatát minden olyan alapítvánnyal, egyesülettel, amely egyházi talajon nőtt ki, vagy haszonélvezője akar lenni a fent említett tőkének. Így minden alapítvány meg-

Szöveg nélkül

Könczey Elemér rajza

tikus rendszereken keresztül kapnak jóváhagyást, ami lelassíthatja a gyorsan cselekedni vágyókat. Ezért a helyi problémák gyors megoldására vonatkozóan engedte meg az egyház az úgynevezett egyházi civil kezdeményezéseket. Ezen kezdeményezéseken keresztül az egyház egysége nem sérült, de a közösség sejtjeiben megerősödött. A konfliktusok akkor kezdődtek, amikor valakik a teljes egyházi tevékenységet átfogó, vagy azt helyettesítő egyesületeket, alapítványokat hoztak létre, amelyek valójában egy új egyház megjelenésének csíráját hordozták magukban. Az ilyenfajta kezdeményezést az egyház mindig elutasította, de ahol egy olyan intézmény született, amely az egyház feladatának egy részét szerette volna megoldani, azt a közösség mindig örömmel fogadta.

Az illyefalvi kezdeményezések is ebben a szellemben fogantak, hiszen egy lokális kérdés megoldására kerestünk választ, amit nem a központtól vagy másoktól vártunk el, hanem magunk cselekedtünk. Az illyefalvi vár restaurálása ugyan nem kimondottan egyházi feladat, hiszen az évszázadok alatt a környékbeli falvak együtt építették a saját védelmükre, de a XX. század végi Romániában olyan szimbólummá vált, amelynek pusztulása vagy újjáépítése fontos tanítást hordozott magában. Azért, hogy ez létrejöhessen, szükség volt egy alapítványra, ami nem az egyházon kívül jött létre, hanem ennek az ernyője alatt, de önálló jogi személy is. A KIDA (Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány) az elmúlt 18 évben olyan feladatokat végzett el, amelyekre egy egyházközség képtelen lett volna: konferenciák százainak szervezése; képzés és továbbképzés; árva és elhagyott gyerekek családban való neveltetése; különböző pályázatok lebonyolítása; szegénysorsú és cigánygyermekek támogatása; kulturális és szociális intézmények létrehozása (Konferencia Központ, Gyermekfalu, Orvosi Központ, a Séra Kúria restaurálása, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Szabó Dezső Emlékmúzeum létrehozása, sporttelep építése, stb.); a falu infrastruktúrájának fejlesztése (gáz, víz és szennyvíz vezetékeinek lefektetése,

A különböző tevékenységek csak érintik egymást, de egyenként különálló életük van. Ezt az alapelvet követtem, amikor az Illyefalván szerzett tapasztalatokat egyházkerületi szintre emelve létrehoztuk a Diakónia Keresztyén Alapítványt.

Ez az alapítvány nyújt lehetőséget arra, hogy a református egyház talaján elkezdett diakóniai, szociális tevékenység egy erős, közös intézmény kereteiben működjön. Az országos alapítvány engedélyezte a regionális fiókok létrehozását, amelyek külön kuratóriummal és jogi személyiséggel rendelkeznek. A központ csupán a közös arculat kialakítását és a közös képviseletet szeretné ellátni.

alakulásakor köteles engedélyt kérni az egyháztól, és kurátorai közé egy, a közegyház által delegált személyt bevenni, valamint az Egyházkerület cenzorának időszakos ellenőrzését elfogadni. Erre azért van szükség, mert egy nagyon aktív, kezdeményező ember eltűnése esetén a közegyház felelőssége, hogy továbbvigye az elkezdett munkát.

Kató Béla Erdélyi Református Egyházkerület – püspökhelyettes e-mail: kida@clicknet.ro

civil fórum

10

„Önök az Agnus Rádiót hallgatják a 88,3 MHz hullámhosszon” Immár több mint hat éve hallható Kolozsvár éterében ez a mondat. Köszönhető mindez az Agnus Rádiónak, Erdély első egyházi tulajdonú közösségi rádiójának.

A következőkben Adorjáni László református lelkésszel, a rádió megálmodójával és alapítójával készített interjút olvashatják. Lászlót arra kértem, hogy meséljen a rádió múltjáról, jelenéről és jövőjéről, a média és egyház viszonyáról és számos más érdekes témáról.

– Kérlek, mesélj röviden az Agnus Rádió kezdeményezésről. Mikor és hol született meg az ötlet?

– 1989 decemberében, miután a kommunista rendszer megbukott, a Kétágú templom szomszédságában találkoztunk néhányan, egyháztagok, lelkészek, teológiai tanárok, és lelkesen listát készítettünk arról, hogy mit kellene tennie egyházunknak, miután fogságából kiszabadult. Ezután egymás között elosztottuk a feladatokat. A rádió nekem jutott. Január közepén, a Szent Mihály plébánián a történelmi egyházak többi képviselőjével együtt megbeszélést folytattunk Csép Sándorral, aki az újraindult Kolozsvári Rádiót képviselte, és megállapítottuk az egyházi rádióműsorok és televíziós adások sorrendjét. A követező héten már az éterben voltak ezek. Megszólalásuk történelmi pillanat volt, hiszen Erdélyben először talán éppen itt, Kolozsváron hangzott el egyházi műsor!

Tudomásom szerint magyar nyelven, egyházi adásokat 1945 előtt Budapestről sugároztak. Ezeket az első anyagokat minden képzés nélkül, otthon készítettük el. Mivel csak lemezjátszóm volt, kölcsönkértem Nisztor Gáspár barátom orosz magnóját, dr. Geréb Zsolt teológiai tanár mikrofonját, és ezekkel rögzítettem és állítottam össze az első református rádióadást, amelyet 1990. január 28-án közvetített a rádió. Sajnos, a hanganyag elveszett, de a műsor naplója megvan.

1992-ig mindenik egyházi rádiós maga faragta műsorait különféle „háztartási”, vagyis nem rádiózásra készített gépeken. A református műsorok a Kétágú templom parókiájának egyik alagsori termében készültek. Ebben az évben érkezett meg az a professzionális stúdiófelszerelés, amelyet egy svájci hivatalos utam alkalmával a Zürichi Glaube in der 2. Welt adományozott, akikkel az ott élő unokatestvérem, Nagy István Zsolt fuvolaművész hozott kapcsolatba. Ezt a stúdiót azután a katolikus, az unitárius és az evangélikus egyháznak is rendelkezésére bocsátottuk. Ennek a felszerelésnek nagy része ma is működik, és a rádió munkáját segíti. 1996-ban költöztünk át a Diakóniai Központba, ahova egyházunk a stúdió számára külön termeket készített elő.

– A hőskor, vagyis az Agnus produkciós stúdió után kezdődött el a rádió elindításáért folytatott munka. Mesélj erről az időszakról!

– Kezdetben nem akartunk saját rádiót indítani. Azt terveztük, hogy műsorokat készítünk, és ezeket különféle közszolgálati, kereskedelmi és egyházi rádiókban szólaltatjuk meg. Csakhogy hamarosan kiderült, igény van olyan rádióra Kolozsváron, amelyik kiegészíti a Kolozsvári Rádió műsoridejét, és naponta egyházi műsorokat is sugároz magyarul. Ezért 1993-ban egyházunk a kolozsvári szabad egyházakkal közösen működtetett rádió ter-

vében vett részt, ami meghiúsult és helyette a kolozsvári Vocea Evangheliei (Evangélium Hangja) rádiót hozták létre, amelyik a 88,3 MHz-en napi 6 óra műsoridőt kapott. Ezért aztán, amikor 1997-ben a bukaresti Audiovizuális Tanács átiratban felajánlotta a 88,3-MHz-en szabadon maradt 18 órás adásidőt, megkezdtük az előkészületeket saját rádiónk beindítására. A folyamat hosszúra nyúlt, egyrészt azért, mert egyházunk sok téren nem volt felkészülve egy ilyen lépésre, és a szükséges anyagi háttérrel sem rendelkezett. Másrészt a frekvenciapályázatok is leálltak a belső, politikai nézeteltérések miatt. 2001-ben végre meghirdették a pályázatot, és novemberben napi nyolc óra műsoridőt nyertünk Kolozsváron. 2002. december 24-én karácsonyi ajándékként szólalt meg a kolozsváriaknak az Agnus Rádió.

– Többéves szerkesztői és hat éves rádiós tapasztalataidra alapozva, meg tudnád fogalmazni általában a közösségi rádiózás, valamint az Agnus Rádió küldetését?

– Mivel akkor a Kolozsvári Rádió naponta 8-10, valamint 15-18 óra között volt az éterben, műsoridőnket és rádiónk profilját úgy terveztük, hogy ennek a folytatása, arculatában pedig kiegészítése is legyen. Ezért a háromfelé osztott 88,3 MHz frekvencián a rajtunk kívül még helyet kapó két másik rádióval úgy osztottuk el az adásidőt, hogy az ne fedje a Kolozsvári Rádióét. Így történhetett meg az, hogy hajnali 3 és reggel 8 között, valamint déli 12-15 óra között sugárzunk. Műsorainkban pedig nagyobb teret szántunk az egyházi anyagoknak. A harmadik szempontunk talán a legérdekesebb: rádiónkat közösségi rádiónak terveztük. Ez a rádiótípus Kelet-Európában kevésbé ismert. Ugyanis az ilyen rádió egy meghatározott csoportnak szól, célja főként a közösségépítés. Munkatársainak legnagyobb része önkéntes, csupán néhány fizetett alkalmazott van. Ez a forma egyébként az egyházi jellegnek is megfelel, hiszen a reformátusoknál a helyi gyülekezet is ugyanerre az elvre épül. Közösséget építünk a hirdetett ige, szó által, majd ebben a közösségben szolgálatot vállalnak önként. Ismereteink szerint az Agnus volt az első közösségi rádió Romániában, bár a papírforma szerint kereskedelmi rádió vagyunk, mivel a romániai törvények nem ismerik a világon egyébként igen elterjedt közösségi rádiótípust.

Mivel az Agnus Rádióban nem csupán az emberi szó van ránk bízva, küldetésünk az, hogy ezt a másfajta szót továbbadjuk. De nemcsak a szót, hanem azt is, hogy miként lesz a hirdetett igéből megélt, megtörtént ige. Célunk tehát nem a szórakoztatás, hanem az, hogy juttassuk el kolozsvári közösségünkhöz ezt a másfajta szót, azt az örömhírt, ami magvas formában minden hírműsorunk után elhangzik. Ez hitet, tartást ad, helytállásra segíti azt,

Egyház és/mint civil szféra

aki kinyílik előtte. Olyan, akár a zene. Ha átadod magad, magával ragad. Ha nem, idegesítővé válhat.

Küldetésünknek másik vetülete az, hogy ennek a közösségnek a tetteit, eseményeit, kitűnő társaink gondolatait akarjuk a rádióban kihangosítani, szétkürtölni, mert ezzel a sok különálló gyöngyszemet akarjuk felfűzni és felmutatni, hogy itt lehet és érdemes élni és növekedni.

– Az Agnus Rádió tulajdonképpen az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. Véleményed szerint az egyháznak miért van szüksége általában a médiára?

– A templomba száműzött keresztyén életforma nem teljes. Nem csoda, hogy a mindenkori ateizmus a templomba akarta és akarja visszaszorítani a keresztyénséget. A kommunisták által propagált ateizmus ezért vágta le az egyház kezét-lábát, és megfosztotta az összes olyan intézményétől, amivel az kilépett a templomból. Persze ezt a lágert meg lehet szokni, és részint el is fogadtuk ezt a leszűkített keresztyén életformát, mert kényelmes. Csakhogy a mozgó, élő Krisztus-követő számára a templom a dobbantás helye, az a hely, ahonnan lendületet vehet.

Nézzük Jézust, aki a leghitelesebb abban, ahogyan a reá bízott szót tovább kell adni: állandóan kint járt, és többnyire a templomon kívül tanított és cselekedett. Ha az evangéliumokat olvassuk, akkor Őt az utcán, mezőkön, tengeren, dombon, házakban, emberekkel beszélgetve, vagy betegeket gyógyítva látjuk. Állandóan úton van.

Ha az egyház nem megy ki a templomból, akkor az olyan, mint az a kórház, ahonnan a betegek soha nem lépnek ki meggyógyultan. Eltemetjük magunkat, beletemetjük magunkat templomainkba, ha nem beszélünk ki, ha nem jövünk ki belőlük. Most, amikor az egyház amiatt kesereg, hogy híveinek átlag 90%-a a templomon kívül marad, és csak 10% az, aki bejön, akkor egyértelmű, hogy vagy kint kell többet beszélnie, vagy magában, magának fog beszélni.

Csakhogy az utcán másként kell megszólalnia az egyháznak. Az másabb műfaj, mint a templomi. Ezt, az utcai szent beszédet elfelejtettük, amíg kényszerítve voltunk arra, hogy csak a templomban szabad a hitről megnyilatkozni. A sajtó egyike azoknak a lehetőségeknek, amellyel elég sok emberhez el lehet juttatni az üzenetet.

– Miként érzed, a romániai magyar történelmi egyházak a média szempontjából tudják tartani a ritmust a többi egyházzal? Elmondhatjuk azt, hogy egyházaink rendelkeznek egy tudatos médiastratégiával?

– Míg 1990-ben a történelmi egyházak voltak az elsők, amelyek a rádióban megszólaltak, hamarosan a szabad egyházak sokkal nagyobb lépésekkel saját, az egész ország lefedését célzó rádióhálózat kiépítését kezdték meg. A kis egyházak esetében ez várható is volt, mert a kis közösségek számára létkérdés a missziós lelkület. A nagyobb közösségek könnyebben „leülnek”. Utánuk az ortodox egyház lépett, és azóta folyamatosan építi országos hálózatát. Katolikus téren az utóbbi években a világon sokfelé működő Mária Rádió nyert nagy területeket lefedő sugárzási engedélyeket. Ez mára azt jelenti, hogy az egyházak Romániában több mint száz sugárzási engedéllyel rendelkeznek. Ezek között vannak olyanok, amelyek napi pár órás adásidőt, mások egész napos műsorszórást biztosítanak helyi, vagy nagyobb, akár több megyét is lefedő adáskörzetekkel. Több egyház közvetít műholdon is. Természetesen a legtöbb rádiót a világhálón is lehet hallgatni. Az Agnus is így növelte meg adáskörzetét, és így a világon bárhol hallható,

11

műsorait pedig vissza lehet hallgatni a rádió honlapjáról (www.agnusradio.ro).

A romániai magyar egyházak között a katolikusok vannak szerencsésebb helyzetben, ahol magyar nyelven hallgathatják a Mária Rádiót. Ez a rádió is közösségi rádió. Van magyar adásideje az országos hálózattá épült Evangélium Hangja Rádiónak, amelyet az Evangéliumi Egyházak Szövetsége tart fenn, valamint az Adventista Egyház Reménység Hangja rádióhálózatnak is. Ezen kívül Erdélyben több kereskedelmi rádióban szólnak rendszeresen egyházi műsorok, illetve a közszolgálati adókban is.

A Református Egyház Romániában egy frekvenciát birtokol itt Kolozsváron, az Agnus Rádióét, napi 8 órát, amelynek az adásideje nem minden tekintetben kedvező.

Tehát mi, reformátusok, a kezdeti gyorsaságunk után, a sor végére kerültünk. Ennek okai összetettek, és hoszszabb elemzést igényelnének. Tény viszont, hogy bármelyik egyház is igyekezne helytállni a médiában, abba az alapvető nehézségbe ütközik, hogy ez egy meglehetősen drága világ, ahová ha kilép az egyház, akkor kénytelen bizonyos szintig tartania a lépést a konkurenciát képező nem egyházi sajtóval. A rosszul tálalt portékát a piacon pedig nehéz eladni. A jó rádióhoz, televízióhoz vagy a jó újsághoz szükséges pénzzel csak igen kevés egyházi közösség rendelkezik. Nem csak más, de jó is lenni hihetetlenül nehéz. Minden egyház körvonalaz magának egy sajtóstratégiát. Más kérdés, mit sikerül belőle megvalósítania. Például, az Agnus Rádió mellett kezdetben TV-stúdió, sőt más egyházakkal közösen fenntartott TV-adó terve is szerepelt, de erről a magas költségek miatt hamar le kellett mondani. Jelenleg, mivel egyházunknak sok irányban kell visszaépítenie kifelé nyúló szolgálatait, a média terén csak lassan lépeget előre.

– Lassan több mint hat éve vagy a rádió mellett, közelében. Melyek voltak az elmúlt évek legmaradandóbb pillanatai?

– Kétségtelenül 2002 karácsonya a legfontosabb, amikor megszólalt Kolozsváron az Agnus Rádió. De volt sok olyan szép élmény, amelyek a rádió közösségépítő rendezvényeivel kapcsolatosak, főként a születésnapi rendezvényeink közül azok, amikor sikerült együtt játszanunk akárcsak egy nagy család, amikor a láthatatlanságból előléptek a hallgatók, s láttuk, valóban sikerült lelkes, segítőkész közösséget formálni.

Nemegyszer elkeserítően rosszul mennek a dolgok, és feladná az ember a küzdelmet. Egyszer ilyen borúsan mentem valakihez látogatni, aki azzal fogadott: „Minden nap hallgatom a rádióban az egyházi műsorokat. A kolozsvárit, az Agnust, a budapestit is. Ha ez nem lenne, meg is bolondulnék az egyedülléttől”. Ezt hallva, erőt kaptam ahhoz, hogy folytassam.

Egy másik megható élményem az a család, amelynek tagjai mind házhoz kötöttek, és nagyon szerény körülmények között élnek, mégis rendszeresen támogatják a rádiót, nem kis összeggel. Vagy azok a vállalkozók, akiket nem kellett felkérni arra, hogy segítsenek. Maguk ajánlották fel. Van több önkéntesünk, akik betegen is elkészítették műsoraikat, vagy munkatársak, akik akkor is eljöttek dolgozni, amikor már nemigen érte meg nekik.

– És amelyekre legkevésbé szívesen emlékszel vissza?

– Volt egy év, 2006, amikor úgy tűnt, három év után vége. Súlyos anyagi gondokkal küszködtünk. Mégis sokan megmozdultak, és annyi megható jelét kaptuk a segítő-

civil fórum

12

készségnek, hogy lám, e keserű emlék is tele van gyönyörű színfoltokkal.

Valójában most sincs megnyugtató módon biztosítva létünk, de ez egyrészt rádiónk jellégéből adódik, mely az önkéntességre és a sok kis vagy nagyobb támogatói hozzájárulásra épít. Sajnos, még mindig szűk az önkénteseink száma, és bár sok támogatónk van, minden évet azzal az imával kezdünk el: Istenem, bízunk abban, hogy karácsonykor is tudunk majd a munkatársaknak fizetést adni.

– Quo vadis, Agnus Rádió? Mesélj a jövőbeli tervekről...

– Az Agnust nem lehet Kolozsváron mindenütt hallgatni.

Az antennánk számára nem megfelelő hely a Bethlen Kata Diakóniai Központ tetőtere, ahol a stúdió is működik. Úgy néz ki, végre sikerül megoldani, hogy a Vocea Evangheliei rádió antennáját közösen használjuk, és mi is ezen keresztül szórjuk műsorainkat. Sajnos, nem egyszerű a feladat, és megnöveli a jövőbeni költségeinket, de reméljük, hamarosan Kolozsváron jelentősen „megerősödik a hangunk”.

Régóta szeretnénk kilépni Kolozsvárról. Ezért két éve a miskolci Európa Rádióval – amely a Tiszáninneni és Tiszántúli Egyházkerületek rádiója –, a nagyváradi református rádióstúdióval és a beregszászi Sion Rádióval működünk együtt. Ennek eredményeként megszületett egy

közös rádióportál és adatbázis, amelynek egy része a www.refradio.eu honlapon látható. A már működő műsorcserén túl a távlati tervünk, álmunk az, hogy ezeket a rádiókat összekapcsolva egy közös, Kárpát-medencei református rádióhálózatot építsünk ki.

– Mit üzen Adorjáni László, az Agnus-projekt megálmodója és megvalósítója a Civil Fórum olvasóinak?

– Néhány évvel ezelőtt gyakran azt mondták nekem: Tiszteletes úr, itt már nem érdemes (élni). Az utóbbi időben már inkább ezt hallom: Nehéz itt élni.

Annak ellenére, hogy néha aggódva számláljuk sorainkat, vagy gyakran egymásra taposunk, ez a sürgés-forgás az élet jele. Ennek az egyik gyöngyfüzére, seregszemléje, vagy inkább, mint a katolikusok olvasója a Civil Fórum. Fontosnak tartom azt, hogy tartsunk ki a közösség szolgálatában, és segítsük egymást, hogy néhány év múlva hallhassuk egyre többektől azt, hogy: itt érdemes élni.

Adorjáni László református lelkész e-mail: adorjanilaszlo@gmail.com Kérdezett: Szenkovics Dezső

Dióhéjban az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletrõl (ODFIE)

A

z 1900-ban alakult (!) ODFIE az Erdélyben élő unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezete. Központi rendezvényeink, akárcsak a helyi fiókszervezeteinkben zajló tevékenységek többnyire vallásos, közművelődési, hagyományőrző, nevelési, szociális, környezetvédelmi, sport- és hasonló jellegűek.

Székhelyünk Kolozsváron van, azonban félszáz fiókegyletünkben Erdélyszerte közel másfélezer tagot tartunk nyilván.

Az alábbiakban az ODFIE múltját és jelenét ismertetjük röviden, ugyanakkor felhívjuk a tisztelt olvasók figyelmét a www.odfie.hu címen elérhető további tájékoztató anyagokra.

Az ODFIE történetének alapadatai Az első szervezett unitárius ifjúsági egylet 1900-ban alakult meg Kolozsváron, Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági Köre néven. Előzményének tekinthetőek a 19. század második felétől az unitárius kollégiumokban működő

önképzőkörök, valamint az egyház- Legfontosabb megnyilvánulásuk az községek olvasó- és önképzőegyletei 1928 és 1947 között megtartott tizenis. A 20. század első négy ifjúsági konfekét évtizedében egyre rencia volt, amelyek több egyházközségközéppontjában időAz ODFIE az unitárius ben alakult meg a Dászerű témák és szerifjúságot kívánja szervid Ferenc Ifjúsági vezeti kérdések állvezett egységbe töEgylet. tak. Emellett egyházmöríteni azzal a célEzen ifjúsági élet körönként is tartottak lal, hogy segítse õket szervezett irányításáifjúsági konferenciávallásosságuk megnak céljával jött létre kat, dalosversenye1929-ben az országos ket, népszerű volt az élésében, irányítsa éregylet, a Dávid Ferenc egy-egy vidék fiataltékteremtõ munkájuEgylet Ifjúsági Köreiságát összegyűjtő ifkat, képviselje õket a nek Egyetemes Szerjúsági nap szervezése társadalomban, lehevezete néven. Létreis. Évekig ismerettertõséget teremtsen hozói több éven át vejesztő célzatú vetítőzetői is voltak: Szentgépes előadásokkal egészséges lelki, szelIványi Sándor, Balázs járták az országot. Az lemi, mûvelõdési, neFerenc, Mikó Imre, ifjúsági munka eszvelési, szociális, körLőrinczi László, kémei összefoglalását nyezetvédelmi, sportsőbb Dobai István, és terjesztését szolés más szabadidõs Kovács Lajos, Szabó gálták a kiadványok tevékenységekre.

Samu, Simén Dániel, is: az első ifjúsági lap, Gyergyai Judit, Fikker Ifjúság címen 1928János és Erdő János. ban, majd a tulajdonAz országos ifjúsági életet a közpon- képpeni sajtófórum, a Kévekötés ti, kolozsvári irodából irányították. 1929-1936 között.

13

Egyház és/mint civil szféra

Mindez az erdélyi magyar szellemi és egyházi életet árgusan figyelő román államhatalmi cenzúra szorításában vergődött. A szervezet életét derékba törte a második világháború és az azt követő válságkorszak: 1948ban a nacionál-kommunista államhatóság tiltása következtében minden szervezeti életnek meg kellett szűnnie. Negyven évig hivatalosan nem létezhetett egyházi ifjúsági szervezkedés.

Az Ifjúsági Egylet 1991. évi újraalakulását követő évek útkeresése nyomán 1996-tól a szervezeti élet átfogó fejlődésnek indult. Ez a központi rendezvények szervezésében, kiadványok megjelentetésében, az ügyvitel és a képviselet ellátásában, valamint megfelelő eszköztár létrehozásában és saját pénzügyi alap megteremtésében is lemérhető. Ugyanakkor nagy hangsúly került a helyi ifjúsági egyletek megalakítására és munkájuk segítésére. Fiókegyleteink elsősorban azokon a vidékeken működnek, ahol az unitarizmus a legelterjedtebb: Hargita, Maros, Kolozs és Brassó megyékben, valamint Háromszéken.

Az ODFIE küldetése és céljai Az ODFIE az unitárius ifjúságot kívánja szervezett egységbe tömöríteni azzal a céllal, hogy segítse őket vallásosságuk megélésében, irányítsa értékteremtő munkájukat, képviselje őket a társadalomban, lehetőséget teremtsen egészséges lelki, szellemi, művelődési, nevelési, szociális, kör-

nyezetvédelmi, sport- és más szabadidős tevékenységekre. Tagjai lehetnek nem unitárius fiatalok is, akik célkitűzéseit elfogadják és alapelveivel egyetértenek.

Az ODFIE elkötelezettje a hagyományos unitárius világnézetből fakadó értékeknek (vallási szabadelvűség, lelkiismereti szabadság, türelem, a másság iránti nyitottság, társadalmi felelősségvállalás, ember- és népszolgálat stb.). Ezek ápolásával az unitárius közösség fejlesztését és a magyar nemzet erősítését, valamint a társadalom fejlődését kívánja szolgálni.

Az ODFIE feladatköre – Vallásos, lelki, szellemi, közművelődési, nevelési, szociális, környezetvédelmi, sport- és más szabadidős tevékenységek (összejövetelek, rendezvények, programok, képzések, népfőiskolai tanfolyamok, segélyezések stb.) szervezése a tagok és az érdeklődők számára.

– A tagság vallási és nemzeti hagyományainak ápolása, a szórványban élő ifjúság közösségi azonosságtudatának erősítése.

– Az ODFIE értékeit és működését ismertető, céljait szolgáló kiadói tevékenység folytatása.

– Ifjúsági és más jellegű szervezetekkel való kapcsolatok létrehozása és ápolása a Kárpát-medencében és világszerte.

– A különböző vallási felekezetek és nemzetek közti közeledés érdekében az egymás másságának meg-

ismerésén és kölcsönös tiszteletén alapuló együttműködések szorgalmazása.

– Az ODFIE céljainak és a tagság érdekeinek képviselete a társadalomban; állásfoglalás az ODFIE küldetését és tagságát lényegesen érintő egyházi, közéleti és társadalmi kérdésekben.

Az ODFIE szerkezeti felépítése Az ODFIE szervezeti felépítése kétszintű: az alapfokot az egyházközségi ifjúsági egyletek és a nem egyházközségi alapon szerveződő tagcsoportok (a továbbiakban együttesen: fiókegyletek) képezik, amelyek működését az ODFIE vezető testületei segítik: a Küldöttgyűlés, a Választmány, az Ügyvezető Testület és az Elnökség.

Az ODFIE legfőbb kormányzó szerve az általában évente egyszer ülésező Küldöttgyűlés, végrehajtó és ügyintéző testülete a Választmány, valamint az azt kiegészítő Ügyvezető Testület. Folyó ügyekben az Elnökség dönt és intézkedik, ugyanez látja el a szervezet képviseletét is.

A Küldöttgyűlés tagjai a fiókegyletek képviselői és a Választmány tagjai. A Választmány tagságát a tisztségviselőkből (elnök, két alelnök) álló Elnökség, továbbá az egyházköri képviselők (6x2) és az ifjúsági lelkészek (6x1) képezik.

Az ODFIE Elnöksége e-mail: odfie@odfie.hu

Dióhéjban a Gondviselés Segélyszervezetrõl

2

005 augusztusának végén az udvarhelyszéki árvíz nyomán unitárius egyháztársadalmi alapon létrejött a Nyikó menti Árvízi Segélyező Bizottság. A segélyezési és újjáépítési tevékenységének vége felé a bizottság kezdte fontolgatni egy egyházi alapú, átfogó tevékenységű segélyszervezet létrehozását. E kezdeményezés alapján az illetékes egyházvezetőségi testület határozatot fogadott el az Erdélyi Unitárius Egyház szociális szervezetének megalapításáról. A Gondviselés Segélyszervezet formailag 2007. november 12-én alakult meg; az önálló jogi személyiséget

biztosító nyilvántartásba vételére november 14-én került sor a kolozsvári

bíróságon. Az Erdélyi Unitárius Egyház (honlapcím: www.unitarius.com)

2007 őszén útjára indított segélyszervezetének küldetése: a szükségben és bajban levők segítése, s ezáltal az egyház ember- és közösségszolgáló hivatásának kiteljesítése. A felekezeti korlátok nélkül működő segélyszervezet működési területe elsősorban Erdély, székhelye Kolozsvár, de idővel területi központokat is szeretnénk létesíteni.

Jellegének és szervezeti felépítésének alapelvei: mértékadó szakmai szempontok érvényesítése, az egyház területi és szervezeti sajátosságainak figyelembevétele, képviseleti alapú demokratikus döntéshozás és

civil fórum

14

szakszerű végrehajtás, választott testületek általi vezetés, stb. A segélyszervezet működésének alapját az egyházközségekben zajló szeretetszolgálat képezi, így szervezetileg is az egyházközségi munkatársakra építünk.

latszerzéssel és meghívottak előadásaival); elméleti és gyakorlati jellegű szakmai anyagok tanulmányozása; szakirányú képzéseken való részvétel stb.; – a Gondviselés Segélyszervezet színrelépése („bejáratása”) az egyházon kívüli körökben; külügyi kapcsolatok kialakítása (szakmai és társadalmi téren); – adományszervezés; – a segélyszervezet Baba rádiójának (www.babaradio.ro) létrehozása és működésének előkészítése.

A segélyszervezet ideiglenes vezetősége a következő területeken látott munkához: – ügyviteli és szervezetépítési feladatok ellátása; – bemutatkozás az egyháztársadalomban munkatársak toborzásával A tényleges tevéegybekötve, amikenységi terveket és Az Erdélyi Unitárius nek érdekében az programokat, a közEgyház 2007 õszén egyházközségeket vetlen és közvetett útjára indított segélyszemélyesen végigsegélyezési formákat szervezetének küldelátogattuk; a körúta fent említett egytése: a szükségben és szerű látogatások házközségi felmérécélja a helybeli szosek alapján állítjuk bajban levõk segítéciális helyzetképek össze, a kezdeti műse, s ezáltal az egyfelmérése, az együttködés pedig a követház ember- és közösműködési területek kező tevékenységi teségszolgáló hivatásákörvonalazása, a rületeken körvonalanak kiteljesítése. segélyszervezet célzódik: jainak ismertetése, – átlagon felüli temunkatársak toborhetségek támogatása zása; („mecénás” program); – szakmai tapasztalatszerzés: példa– szegénységi küszöb alatt élők seadó segélyszervezetek és szociális gélyezése; intézmények működésének tanul– fenntartható élettér biztosítása; mányozása (tevékenységi össze– szociálisan hátrányos gyerekek foglalók által, helyszíni tapasztafelzárkóztatása;

– árvák, félárvák pártfogása; – természeti csapásokra való felkészülés; – vidéki értelmiségieket támogató program; – falugondnokság; – a fogyatékkal élőkre való figyelés.

Ezen kiemelt szakterületeket – az oktatás, a család, a foglalkoztatottság, az egészségügy, a szenvedélybetegségek, a környezeti veszélyforrások, valamint a társadalmi közösségi kérdéseket taglaló – átfogó szociális problémakörök elemzése alapján rangsoroltuk.

Reméljük, hogy az óriási igények és a szűkösebb emberi, szakmai és anyagi lehetőségek között járható utakat találunk a rászoruló embertársaink és a hátrányos helyzetű közösségek, illetve csoportok segítése irányába. Ennek érdekében nyitottak vagyunk mindenféle, egyházon belüli és azon kívüli együttműködésre, hiszen csak széleskörű társadalmi összefogással leszünk képesek hatékony szociális hálót fonni.

Segélyszervezetünk működéséről és terveiről a www.gondviseles.org honlapunkon olvashatnak részleteket.

A Gondviselés Segélyszervezet Elnöksége e-mail: unit.gondviseles@gmail.com

Hitgyakorló hivatások, avagy eleve elrendelt közösségfejlesztõ „szakmák” a kistelepülések életében – közösségfejlesztõ lelkészek és tanárok „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra.”

(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)

W

eöres Sándor volt olyan jó pszichológus, mint költő, s ezért tudta azt, hogy bár egyen-egyenként kell az emberekhez közel hajolni, hogy szót lehessen érteni velük, de közös elhivatásról kell súgni a fülükbe ahhoz, hogy jóra váljék a megértés, s majdan is legyen értelme a jónak! A fenti mottónak ezért

ilyen előzményt fogalmazott: „Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.”

Erre a felismerésre persze előbbutóbb magától is rálelhet az ember.

Azok, akik ezt a rátalálási folyamatot lerövidíthetik, lehetőségekben gazdag, de felelősséggel bőven – sokszor túlterhelt – hivatást űznek. Ők a közösségtanítók. Mielőtt a fenti hivatás kapcsán misztikus bölcsekre gondolnánk, szeretném leszögezni, hogy „csupán” a minden társadalomban jelenlévő tanítókra gondolok: akik a

korai és későbbi életszakaszaink szocializációjában, a közösségi normaképzésben és természetesen a praktikus életvezetési ismeretek megszerzésében is tevőlegesen segítenek. Ők iskolák pedagógusai és gyülekezetek lelkészei. Ők – nem az egyetlen, de mindenképpen – kulcsszereplői bármely közösségfejlesztési folyamat sikerének. De mi is lehet egy közösségfejlesztési folyamat sikerének a kulcsa?

Vannak, akiknek meggyőződése az, hogy a társadalmak fenntarthatóságának alapja az egészséges közösségek létében rejlik. Pontosabban fo-

15

Egyház és/mint civil szféra

lyamatokban, amelyek az egészséges közösség fenntartásának érdekében zajlanak. Ilyen folyamat, szemlélet, gyakorlat és metódus is egyben a közösségfejlesztés. Általánosan adaptálható bármely közegbe, helyszínre, „csupán” egy elkötelezett csapat kell hozzá! Nézőpontja: a közösségi megoldások a legjobb megoldások. Ennek a nézőpontnak az elkötelezettjeként, észak-abaúji közösségfejlesztőként én is feszegetem többedmagammal a kérdést: melyek azok a tényezők, amelyek a leglényegesebbek a jól működő közösség szempontjából?

Talán a következők: vannak-e a közösség tagjainak életstratégiáik, van-e szándék ezek összehangolására, van-e valamilyen integráló elv, amely összefűzhetne bennünket?

Vannak, akik azt mondják, hogy ezek a kérdések túlságosan személyesek és legfeljebb lélektani megközelítések értelmezési tartományai, vagy a világnézettel kapcsolatos eszmerendszerek működési területét érintők; viszont nekik arra kell ráébredniük, hogy a távlatosság pontosan ilyen megfontolásokon alapszik. Pontosabban a közösségek tagjainak személyes, de együttes hasonló megfontolásain. Mert – talán ezt nem is kell indokolni – fenntarthatóság csakis a közösség szintjén értelmezhető.

Amennyiben belátjuk azt, hogy az egészséges közösség az építőeleme a fenntartható társadalmaknak, akkor alapvetésként kell tehát kezelnünk azt is, hogy olyan kérdésekkel kell nekünk, közösségfejlesztőknek foglalkoznunk, amit eddig esetleg nem tettünk, illetve, amivel a mai európai illetve nyugati társadalmak közösségei hagyományosan már nem szoktak foglalkozni!

Az egyéni életstratégiának a közösség igényeihez történő fésülését nem szoktuk feltételként szabni a közösségfejlesztő folyamatok során.

Azért sem vállalkozunk általában az említett feladatra, mert sokszor úgy véljük: a közös érdek elegendő az együttműködéshez. (Van erre jó néhány létező példa is, kérdés persze fenntarthatóságuk minősége, beválásuk távlatossága.) Egyébként azért sem érintjük általában ezt a kérdést, mert ez értékkonfliktusokhoz vezetne, amelyekről „tanítják is”, hogy alig-alig / vagy egyáltalán nem feloldhatóak. Mit tehetünk tehát?

Kezdjünk lokálisan gondolkodni, abból mindig valami fenntarthatóság közeli(bb) sülhet ki! Például ilyen lehetőség az, hogy vidéken, a kistelepüléseken másként működhet a kö-

zösségfejlesztés, mint másutt. Itt olyan léptékkel kell dolgozni, amely emberibb, ökologikusabb és fenntarthatóbb ezáltal. Ezer körüli létszámok esetében személyre figyelőbb közösségi folyamatok léteznek, a problémák orvosolhatóbbak, hihetőbb a hatni tudás. Persze már itt is csak a múlt emlékei között lelhető fel pl. a kalákában végzett munka, vagy a közös szórakozás. Mit tehet a közösségfejlesztő így?

A közösség egészségesítésének módszerét alkalmazza, ami nem más, mint a közösségfejlesztés nézőpontján keresztül való megközelítés: a lakosság teljes körű megszólítása és a közösségi kommunikáció folyamatos fenntartása. Mindez elég arra, hogy az egészséges és még széthullásra nem ítélt közösség újraéledjen, és saját erőforrásai talaján friss gyö-

tos, a folyamatot, a közösséget vezető csoporttal, és majd kiderül.

Az, hogy a folyamatot vezető csoport milyen átfedést mutat a települési közösséget egyéb összefüggésben vezető csoporttal, változó lehet.

Egy bizonyos: vannak olyan települési közösségvezetők, akiket megválasztanak, de eleve elrendelten nem kell közösségekkel dolgozniuk, legfeljebb jó lenne, ha így tennének.

Vannak aztán olyan közösségvezetők, akik munkája csakis a közösségekkel való mindennapos munkálkodás talaján értelmezhető. Ez utóbbiak többnyire nem érzékelik olyan határozottan – vagy éppen sehogy sem –, hogy ők kivételezett helyzetben vannak. Többnyire ez két forrásból táplálkozik: ezek az emberek/hivatások egyrészt nem örvendeznek olyan társadalmi közmegbecsülésnek, ami il-

kereket eresztve kimunkálja jövőjét.

Azt, hogy a folyamat mennyire életerős folytonosan figyelni kell, s nem szabad csupán egyedül a személyi elkötelezettségekre építeni. (Arra a folyamatot segítő élcsapatot, az aktív magot kell építeni.) A helyi közösséget, az embereket folyamatosan meg kell szondázni: megszólíthatóak-e még, táncba lehet-e vinni őket? Ezt pedig bölcsen kellene tenni. Meg kell hallgatni a kifogásaikat, még inkább vevőnek kell lenni az ötleteikre, és semmiképpen nem szabad végtelenül, csak ugyanazokkal az ötleteinkkel bombázni őket, bármily nagyszerűnek tűnnek is! A szondázásokból a folyamat tendenciáit is kiolvashatjuk, hiszen a közösségfejlesztés beválási periódusa hosszú. Pár év folyamatos munkálkodás egy elkötelezett, tuda-

letné őket, másrészt az ezen hivatásokat gyakorlók sokszor úgy érzik, sokkal szűkebb, vagy éppen egész más az ő feladatuk, mint a közösségfejlesztés, s ezért nem érzik magukat biztonságban e területen. Ha mégis részt vesznek, csak parciálisan, vagy modulárisan teszik azt. (Érdekes egyébként, hogy az emberek többsége mindig a választott vezetőkben és nem annyira a valóban közösségekkel dolgozó, hivatásukat a közösségek talaján gyakorló emberekben bízik! Vélhetően ez a közösségek funkcióvesztésének – gondoskodás a közösség tagjairól – eredménye, s abban a hozzáállásban mutatkozik meg, hogy mindig kívülről várjuk a megoldást.)

Térjünk vissza azonban arra, hogy miért is nem érezhetik magukat

16

biztonságban az igazán és valójában járásait, hiszen alapvető elhivatásuk a közösségekkel dolgozók – lelké- tartalmában és gyakorlatában úgyis szek, tanárok – ezen a tevékenységte- benne foglaltatik mindez! rületen, amely eleve elrendelten az Az említett intézményrendszerek övék. Mint közösségfejlesztő, gya- szereplői persze autonóm feladatkorló szakember erről az a tapaszta- végzők, akik saját fejjel is cselekvőkélatom, hogy rendszerszinten nincsen pesek, de a rendszerszintről kiinduló elhivatás erre a feladatra; pontosítva: megerősítések, illetve kötelezvények az egyházvezetőségre és az oktatás- mégis jelentősen befolyásolják e ügyi vezetőségekkel kapcsolatos el- szakmák képviselőit. Önigazolást hivatásra, s nem a hitbéli, vagy lelki- vagy cáfolatot kaphatnak azáltal, ismereti elhivatásra gondolok. A má- hogy miként vélekedik vezetőségük sik ok – jóllehet az elsőből következik mindarról, amit tesznek.

–, hogy nincsenek erMindkét „szakre felkészítve a leendő ma” – még inkább lelkészek és tanárok. ... az emberi közösélethivatás – sajátsáMég mielőtt bárki gosan úgy működik, ségekért két nagy inkardot rántana e két hogy mindenféle kütézményrendszer tesz kijelentés nyomán, lönösebb szervezés a legtöbbet: az egymáris mondom, amit nélkül, csupán társaházak és a közoktamondanom kell: az dalminorma-ismerettás. Mindegyik jelenemberi közösségekért ből, -tiszteletből jelen két nagy intézményvannak a „szakmai” létével, tenni akarárendszer tesz a legtevékenység helyszísával és az emberi lét többet: az egyházak nén, ahol természetes lényegi kérdéseivel és a közoktatás. Mindmódon, s még inkább kapcsolatos feladategyik jelenlétével, tentudatosan is megtörvállalásával magasoni akarásával és az ténhet a közösségi elemberi lét lényegi dik ki a mindennaszólítás. Ezt a lehetőkérdéseivel kapcsolaséget meg kell ragadpok küzdõmezején... tos feladatvállalásáni, hiszen aki már így val magasodik ki a tett, tudja, hogy hoszmindennapok küzdőmezején, s keres szú távon nem is olyan egyszerű öszúj nézőpontokat, megközelítéseket, szehívni rendszeresen az embereket. miközben rendszerszinten is válto- Minden lelkész és minden tanár tudzik. Tehát változhat. Eztán is, tovább ja, hogy azzal az emberrel tud mélyis! A legjobb esélye ezen intézmé- re hatolni, vagy magasba szállni, akinyeknek van arra, hogy teljesen ter- vel már amúgy is jól, jóban, (minősémészetesen integrálják magukba, gi) kapcsolatban van. Vagyis: ha szervezetükbe, képzési rendszerükbe megtaláljuk a település összközösa közösségfejlesztés nézőpontjait, el- ségével a tartalmas és folyamatosan

civil fórum működő kapcsolatot, könnyebben következik a sajátosabb, az igazán elkötelezett részterületekre koncentráló, kisebb csoportokra vonatkozó elmélyülés, amely, ha úgy akarjuk irányítani, elvezet hivatásunk mélylélektani berkeibe is.

Fentebb említettük, hogy milyen kulcsszerepe van az egyéni és a közösségi életstratégiák összeegyeztetésének, az egészséges közösségekből álló társadalmak fenntartásában.

Célunk kezdetben az, hogy szokássá, módszeressé váljon a közösségi véleménynyilvánítás és problémamegoldás. Mondhatnánk azt, hogy helyi szinten normává kell tennünk a közösségi kommunikációt, és a belőle következő mindennemű gyakorlatot.

S ki tehetné ezt sikeresebben meg annál, mint aki nap nap után a színen van. Neki van módja életstratégiájának példává állításával hitelesnek lenni.

Az persze valószínű, ha ezek az emberek – lelkészek és tanárok – csak hivatásuk gyakorlása közben járnak az emberek közé, hamar hitelüket vesztik a közösségfejlesztés ügyében! „Az igazság nem mondatokban rejlik, Hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, Hanem az összhang állapotában.”

(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)

Bereczky Béla közösségfejlesztő tanár e-mail: beci66@gmail.com

17

Egyház és/mint civil szféra

Civil és egyházi világ összefonódása – interjúsorozat E látszólag két világ összekapcsolódását fürkészve egyházi elöljárókat kérdeztünk arról, hogy szerintük hol vannak a találkozási pontok, egyáltalán az egyház társadalmi felelősségvállalása ma miről szól, az egyes felekezeti egyházi struktúrájában miként kap helyet a civilség, illetőleg milyen az együttműködés az egyház és a „világi“ vagy egyházi civil szervezetek között. Mindenki ugyanarra a kérdéssorozatra válaszolt. Érdekes meglátásokat, véleményeket és sajátos betekintést kap az olvasó az alábbi sorokból.

Dr. Holló László Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Római Katolikus Teológia Kar – docens e-mail: lhollo@rocateo.ubbcluj.ro – Ön szerint milyen találkozási pontjai vannak az egyháznak és a civil világnak?

– Az egész világra kiterjedő Római Katolikus Anyaszentegyház és a civil szféra találkozási pontjaira vonatkozó feltett kérdésre, amennyiben egyértelmű és radikális, bár felületes választ keresünk, első látásra két gondolat ajánlja magát. Egyfelől azt mondhatnánk, hogy a Katolikus Egyház hierarchikus felépítettsége miatt a civil társadalomnak, hívei polgári kezdeményezésének vajmi kevés szerepet enged.

Másfelől ugyanakkor azt is mondhatnánk, hogy ugyanez az egyház önmagában a világ legnagyobb civil szervezete, amennyiben munkájában hívei önkéntesen vesznek részt a legalapvetőbb érdekeik és értékeik autonóm szolgálatában, valamint a társadalom kiszolgáltatott és nélkülöző csoportjainak a szolgálatában is. Így hát csak üdvözölni tudom a Civil Fórum lap hasonló felfogást (is) tükröző témaválasztását: Egyház és/mint civil szféra.

Nyilván a téma helyes kezelése érdekében szükség lenne a régi alapelv fogalomtisztázást sürgető érvényesítésére „qui bene distinguit, bene docet” („az tanít helyesen, aki jól tud különbségeket tenni”). Mivel azonban helyszűke miatt nincs lehetőség a fogalmak tisztázására, csupán pontszerűen említünk meg néhány szempontot, melyek némiképp megvilágítják felvetésünket.

A még felekezetmentes kereszténység forrásánál néhány, Jézus tanítása alapján lelkesedő „civil” bábáskodott, önkéntes alapon, igen mély meggyőződéssel, hogy a társadalomnak szüksége van az általuk megélt Isten és felebarát iránti szeretetre és hirdetésére, mert az az emberi életet értékesebbé és boldogabbá, a társadalmat megélhetőbbé teszi.

A történelmi Erdélyben ismereteim szerint az első, a 16. századból származó – a szó szoros

értelmében – civil szervezet az Erdélyi Római Katolikus Státus, mely a közjó szolgálatára gimnáziumokat, árvaházakat működtetett, és ösztöndíj-alapítványokkal támogatta a tanulni vágyó fiatalokat. (Erről többet megtudhatunk a Holló László: A világiak által „vezetett” egyházmegye. Az Erdélyi Római Katolikus Státus társadalmi jelentősége I. kötet, Egyetemi Kiadó, Kolozsvár 2009. című könyvből.)

Hogy a kereszténység idővel némiképp öszszefonódott az állammal, ami közszolgálatát talán nem, de civil szerveződés jellegét gyengítette? A világunk nem tökéletes. Mégis, bár nem az állammal ellentétes pólusként, de többé-kevésbé autonóm intézményként felszabadította a társadalom egyes területeit az állam ellenőrzése alól, felügyelte az államot az általa gyakorolt nyilvános megítélés révén, és közvetített az állam és a társadalom között.

A fentiekben felsoroltak ellenére, vagy azokkal együtt a feltett kérdésre a válasz mégis abban foglalható össze, hogy az egyház és a „civil világ” legalapvetőbb találkozási pontjai az emberben vannak. Az emberben, aki lehet egyszerre az egyháznak és különböző civil szerveződéseknek a tagja, vagy akár egyházi civil szervezetben működhet a felekezeti elszigeteltségen túlmutató köz javára.

– Mit gondol, az egyházi szolgálat ma milyen társadalmi feladatok ellátását, felvállalását öleli fel, vagy kellene felölelje?

– A kereszténységnek kétezer év óta és a különböző felekezeteknek az önállósodásuktól kezdődően mindig is az Isten imádása mellett az ember szolgálata volt a központi igyekezete.

Kezdetben ez a törekvés kizárólag individuáletikai jellegű volt, az egyént célozta meg, és legfelsőbb normája a felebarát – ma azt mondanánk embertárs – szeretetében nyert megfo-

civil fórum

18

galmazást. Konkrét megvalósulása az özvegyek, árvák, betegek és általában a társadalom peremvidékére sodródottak megsegítésében nyert formát. Jézus Krisztus az evangéliumban nem a társadalom, a gazdaság, a politika szerkezeti átalakítását hirdette meg, bár erre – a mi szempontunkból – a kor körülményei alapos okot szolgáltattak volna, hanem a személyes megtérést és Isten követésének gyakorlatát az adott társadalmi helyzetben. Ennek az erkölcsi létszemléletnek a tartalma tehát kétségtelenül individuáletikai indíttatású. Arra mutat rá, hogy az egyénnek hogyan kell viselkednie a boldogság (földi boldogság és halál utáni üdvösség) elnyerése érdekében.

Az emberi együttélésből adódó társadalmi problémák a felebarát szolgálatát fokozatosan társadalmi területre is átvitték. Az egyház a vonatkozó tanítását a keresztény társadalometika tudományában fogalmazta meg, amely a Krisztus tanítása alapján álló társadalomszemléletet foglalja magában. Bár nem rendelkezik konkrét helyzetekre alkalmazható kész receptekkel, a szeretetben, igazságban és igazságosságban való együttélés erkölcsi normáit tanítja. Ennek kidolgozott alapelvei a személyiség, a közjó, a szubszidiaritás (kisegítés), a szabadság és a szolidaritás (a részesedés vagy közreműködés) elve.

Hogy ezek az elvek hogyan valósulhatnak meg, arra mindig a konkrét szükség adja meg a választ. Napjaink társadalmának fenyegetettjeit felleljük az anyaméhtől a sírig élő minden generációban csakúgy, mint kisebbségi sorsban élő önmagunkban. Éppen ezért az egyház társadalmi feladata is az egész emberi élet védelmére irányul. Egyfelől tanításával figyelmeztet az élet minden formájának egyedüli értékére, különösen hangsúlyozva a magzati élet, a beteg, valamint a testi és lelki fogyatékos és a függőségben megélt élet értékét és védelmének szükségességét egyaránt. Ugyanakkor másfelől minden valószínűség szerint a társadalom egészét érintő legfontosabb „társadalmi” feladata – bár túl egyszerűnek tűnhet – továbbra is a krisztusi örömhír továbbadása marad, mely arra tanít, hogy boldogságra teremtett, megváltott emberek, Isten gyermekei vagyunk.

– Az Önök egyháza keretében milyen formában működik a civilség?

– A kérdés megválaszolása bár egyszerűnek tűnik, nem az. Mit érthetünk az egyház keretében működő „civilség” fogalma alatt? Amenynyiben az egyházon belüli „civilség” alatt a civil kezdeményezést, a „laikus” egyháztagok kezdeményezését értjük, az gyakran annyira összefonódik az egyházvezetés által is felvállalt társadalmi célokkal, hogy nehéz, talán szükségtelen is nyilvánvalóan elhatárolni egymástól. Ugyanakkor a köztudatban végtelenül hierarchikusnak tartott Katolikus Egyházban a civil kezdeményezések gyönyörű példáit láthatjuk a különböző, laikusok által kezdeményezett vagy általuk hordozott lelkiségekben, mozgalmakban.

Így a világi krisztushívők egyházi „nonprofit” csoportosulásai közül megemlíthetjük a Cursillo, a Fokoláre illetve a Katolikus karizmatikus megújulás lelkiségeit, melyek a hitélet elmélyítését és a hit megtapasztalhatóvá tételét tűzik zászlaikra. A Hit és fény közössége ezen túl az értelmileg sérült emberek és családjaik számára igyekszik közösséget teremteni, és megsegítésüket is felvállalja.

A főegyházmegyénk területén több helységben jelen lévő úgynevezett imaközösségek elsődleges célja az imádkozás a családokért, helyi közösségért és a nemzetért. Ilyenek az Engesztelő imacsoportok, Ferences Világi Rend, Jézus Barátai Imaközösség, Jézus Szíve Családok, Mária Légió és a Rózsafüzér Társulatok.

Hasonlóképpen vannak a gyerekek és fiatalok nevelését megcélzó csoportok, mint a Szeretetváros, vagy a keresztény családokat támogató csoportok, mint az úgynevezett Házas Hétvége, vagy az Együtt Nagyasszonyunk Dicsőségére mozgalom.

Mégis a kérdés megválaszolásához – annak szellemében – talán akkor kerülünk közelebb, ha a szociális tevékenységet folytató mozgalmakat vesszük szemügyre. Ilyenek a Keresztény Ifjúmunkás Mozgalom, mely a „Láss, ítélj, cselekedj” jelszavával az élet keresztény értékrend szerinti újjászervezésére indít. A KALOT, a hajdani Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testületének örököseként, annak jelszavát viszi tovább: „Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart!”. A Kamilliánus család lelkisége a betegek, ezek hozzátartozói, valamint egészségesek lelki szeretetcsalád-közössége. A Katolikus Férfiak Szövetsége, valamint a Kolping Szövetség a Katolikus Egyház társadalmi tanítása alapján álló művelődési közösségek a vallási, világnézeti, szakmai és hivatásbeli továbbképzés ápolására. A Páli Szent Vince Társaság és a Római Katolikus Nőszövetség karitatív működésével és az általános műveltség előmozdításával, valamint a kulturális élet ápolásával szolgálja a közösségeket.

Erdélyben, ismereteink szerint ezek a – részben, vagy egészében laikus, azaz civil kezdeményezésű – katolikus lelkiségek és mozgalmak működnek, több-kevesebb hatékonysággal. És bár a felsoroltaknál talán közismertebb Dévai Szent Ferenc Alapítvány, a csíksomlyói Csibész Alapítvány vagy a vicei Possibilitas Egyesület alapításánál szerzetes, illetve papok bábáskodtak, mégis szintén a civil kurázsi, a társadalom aggasztó kérdéseire karizmatikus kezdeményezésből választ kereső civilség lelkülete hozta létre azokat.

– Mi a véleménye az egyház és a civil szervezetek közötti együttműködésről, akár ennek lehetőségeiről?

– Az egyházak és a civil szervezetek együttműködése minden szempontból elengedhetetlennek látszik. (A fentiek tükrében itt meg kell jegyeznem, hogy a kérdést most már a civil „civil

19

Egyház és/mint civil szféra

szervezetekre” értem, és mint ilyet igyekszem megválaszolni.) Egyfelől – különösen kisebb hazánkban – nem állnak rendelkezésünkre olyan humánerőforrások, melyek az összefogást feleslegessé, vagy legalábbis megengedhetővé tennék. Másfelől a köz szolgálata, mind az egyházaktól, mind pedig a civil szervezetektől a leghatékonyabb munkát kívánja meg, amit csak összefogás által lehet megvalósítani. Úgy tapasztalom, hogy vannak e tekintetben is jó kezdeményezések, bár néha mindenki a maga elképzelését és eljárását tartja az egyetlen üdvös útnak.

Az együttműködés első alapja pedig egy-

más megismerése lehet, ami a kölcsönös és közkeletű sztereotípiákon túl egy közelebbi, párbeszéden alapuló bensőséges találkozást feltételez. A Civil Fórum lap jelen kezdeményezése felkeltette az érdeklődésemet az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány munkája iránt, és alkalmat adott számomra, hogy újólag elgondolkodjam a civil szféra társadalomban betöltött szerepének kérdéséről. Ez, és hogy kifejthettem nézeteimet a kérdésben, és felvillanthattam egyházam, a Római Katolikus Egyház vonatkozó gyakorlatát, már mindenképpen egy első lépés számomra az egymás megismerése irányában.

Böcskei László Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye – megyés püspök e-mail: bocskei_laszlo@yahoo.com – Ön szerint milyen találkozási pontjai vannak az egyháznak és a civil világnak?

– Ha csak az elmúlt évszázadok tapasztalataira gondolunk, az egyház a társadalom egyik fontos részét alkotta. A maga rendszerével és eszközeivel tekintélyes alakítója volt a különböző korok gondolkodásmódjának. Lelki feladatain túl elősegítette a fejlődést és az igazi értékek művelését. Ez az építő és alakító szerepe megmaradt napjainkig olyannyira, hogy manapság is az egyházat a leghitelesebb intézmények között említik, és hiteles tekintélyként fogadták el a modern kor kihívásainak és igényeinek kereszttüzében.

– Mit gondol, az egyházi szolgálat ma milyen társadalmi feladatok ellátását, felvállalását öleli fel, vagy kellene felölelje?

– Az egyház mindig is jelen volt a társadalmi feladatok vállalásánál. Sőt, élen is járt ilyen téren. Gondoljunk a nevelésre, beteggondozásra, a szegények felkarolására. Ezt a küldetést az egyház ma is felvállalja és gyakorolja. A mai idők jelenségeihez igazodva, az egyház tovább keresi azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül az egyénnek és általa a társadalomnak szolgálatára lehet. Így születtek és születnek meg speciális területek. A családnak a felkarolása, a krízishelyzetek kezelése, az identitás ápolása, a közösségi felelőségvállalásra való nevelés és még sorolhatnánk – olyan területek, amelyek rengeteg lehetőséget nyújtanak az egyház számára a társadalmi feladatok szempontjából.

– Az Önök egyháza keretében milyen formában működik a civilség?

– Mi laikusokról beszélünk, és hangsúlyozzuk, hogy ők fontos szerepet töltenek be az egyház életében. Eddig is biztosítva volt a keret ahhoz, hogy a laikusok tevékenyen kapcsolódjanak be az egyház liturgikus, közigazgatási és szociális tevékenységébe. A laikusokat nem szemlélőkként tekinti az egyház. Ők alkotják az egyházat, ezért szerepet kell vállaljanak, és egyben felelősséget is a közösségi életben. Feladatunk bővíteni ezt a nyitottságot, és olyan laikusokat nevelni, akik egyre inkább hajlandóak és képesek is a közösségi érdekek képviseletére és megvédésére.

– Mi a véleménye az egyház és a civil szervezetek közötti együttműködésről, akár ennek lehetőségeiről?

– Társadalmunknak szüksége van az egyház nyitottságára úgy, ahogyan szüksége van arra is, hogy a civil szféra vállalja fel a maga részét a közösség építésében, alakításában. A társadalomban az ember a legnagyobb érték. Jogainak érvényesítése, méltóságának megőrzése, kibontakozásának biztosítása olyan célok, amelyeket úgy az egyház, mint a civil társadalom is fel kell vállaljon. Egyház és civil szervezetek közötti együttműködésnél ez kell legyen a kiindulópont: az ember érték. Csak azután következik a második lépés: a lehetőségek és módszerek összehangolása. A végső cél pedig: az embert eredeti méltóságának helyén megőrizni. Egymás szerepének tiszteletben tartásával, a kölcsönös összefogás – egyház és civil szervezetek között – előmozdíthatja ezen cél elérését.

civil fórum

20

Tonk István Erdélyi Református Egyházkerület – ügyvezető főgondnok e-mail: tonk.istvan@cluj.astral.ro

– Ön szerint milyen találkozási pontjai vannak az egyháznak és a civil világnak?

– Az egyház – mint a keresztyén hívek szervezett közössége – a civil társadalom része.

Olyan nem kötelező emberi társulás, illetve olyan kapcsolatok hálózata, amely a keresztyén értékrend szerinti élet szolgálatára jött létre. A vallás, a vallásos kultusz az emberi kultúra szülőanyja. A vallás az ember ősfunkciója, melyből rendre kiváltak és megszülettek az emberi kultúrát, civilizációt és történelmet teremtő funkciói. A vallás, mint a teljes emberi élet szabályozója, a kultikus normák mellett egyben magába foglalja az ember és ember, az egyén és a közösség közötti kapcsolatban a helyes viselkedés és cselekvés etikai kritériumait is. A vallás a világnézet szerepét is betölti. Minden vallás egyben sajátos világnézetet formál és képvisel. A vallásos világnézet sok esetben politikai doktrínává válhat és válik. A nyugat-európai – és fokozatosan az Európai Unió egészére kihatással levő – politikai élet porondján ma jelen levő, szociális közbiztonságra és demokratikus közéletre, a „jóléti” társadalom minél jobb megszervezésére és működtetésére törekvő keresztyénszociális és keresztyén-demokratikus mozgalmak alaptételei, programpontjai, ha áttételesen is, de magukon hordozzák a keresztyénség világszemléletének, szociális diakóniájának ismertetőjegyeit.

– Mit gondol, az egyházi szolgálat ma milyen társadalmi feladatok ellátását, felvállalását öleli fel, vagy kellene felölelje?

– Mára kicserélődött az emberiség tekintélyes részének erkölcsi értékrendje. A modern civilizáció kényelmét és luxusát kereső európai és észak-amerikai ember a hasznosság jegyében igyekszik minél előnyösebben berendezkedni mind a magán-, mind a közélet területén. Az egyetlen mérték a gyors anyagi érvényesülés lett – mindegy, hogy milyen áron, milyen erkölccsel. Ilyen körülmények között óriási felelősség és feladat hárul az egyházakra a társadalom szinte minden területén. Természetesen vannak kiemelt területek, feladatok, melyek egyrészt „hagyományos” szolgálati doméniumai az egyháznak, másrészt a jelenkor kihívásai nyomán még nagyobb hangsúlyt kaptak. Gondolok itt elsősorban az oktatásra, az iskoláinkra és a diakóniára. Mindkét szolgálatot az egyháznak fel kell vállalnia a hasonló állami intézmények kiegészítőjeként, de esetenként azok erős, életképes alternatívájaként. Református vallásunk egyik alapvető

hitvallási irata, a Heidelbergi Káté (103. kérdés) szerint: az iskolák fenntartása számunkra hitünk diktálta kötelesség. De az oktatás és a diakónia mellett az egyházi szolgálat más társadalmi feladatokat is fel kellene vállaljon, mint például az egészségügy (hajdanában Kolozsváron is jól működő református kórház volt), szórványmisszió, romamisszió, és a gazdasági élet szereplőinek „erkölcsi menedzsmentje”.

– Az Önök egyháza keretében milyen formában működik a civilség?

– Az Erdélyi Református Egyházkerület keretében az elmúlt húsz esztendőben óriási erőfeszítések történtek a kommunista diktatúrában lerombolt oktatási hálózatunk helyreállításáért. Ez nem egy öncélú munkálkodás, s nem is csak a hitvallásunk szerinti kötelességünk végrehajtása, hanem annak a tudatos harcnak a része, amely egész társadalmunk erkölcsi megújulását csak a felekezeti oktatás megerősítése révén látja megvalósíthatónak.

Az oktatási intézmények (az óvodától az egyetemig) mellett Egyházkerületünk országos diakóniai hálózatot működtet, nagyon sikeres házi beteggondozó szolgálattal, gyermek- és öregotthonaink vannak, iszákosmentő missziót, diákotthont, szórványbentlakást, egyetemi kollégiumot, két közismert diakóniai tanulmányi központot, rádióstúdiót, nyomdát és részben gazdasági termelő tevékenységet folytató intézményeket tart fenn. Mindezek az erdélyi „civilség” szerves részeivé váltak az elmúlt esztendőben. Működésük sarokköve a keresztyén hit és erkölcs, ezek az intézmények a személyi és közösségi jóakarat, szolidaritás és segítőkészség aranyló pontjai.

– Mi a véleménye az egyház és a civil szervezetek közötti együttműködésről, akár ennek lehetőségeiről?

– Az előbbiekben felvázoltakból egyértelműen következik, hogy az egyházak a civil világ szerves részeiként természetszerűleg együttműködnek a civil szervezetekkel, felelősségük azonban erkölcsi, etikai megfontolásokból sokkal nagyobb, mint amazoké. Mindez különösen igaz gazdasági és erkölcsi válságban vergődő világunkban. A civil társadalom keretében az egyházaknak is céljuk – és talán sikerül – állampolgárainkat megvédeni a politikai hatalmi harcok és változások túlzott hatásaitól.

21

Egyház és/mint civil szféra

Bálint Benczédi Ferenc Erdélyi Unitárius Egyház – püspök e-mail: media@unitarius.com – Ön szerint milyen találkozási pontjai vannak az egyháznak és a civil világnak?

– Az egyház azon egyéneknek a közössége, akik nemcsak a személyes testi-lelki szükségleteikre gondolnak, hanem a saját problémáik mellett oda tudnak figyelni a mellettük élőkre, az embertársakra is. Az Istenbe vetett hitet ezúton lehet a legjobban igazolni. Ebben az értelemben az egyház a „civilekre” épül. A helyi egyházközségek életereje a helyi gyülekezeti tagok hozzáállásán múlik. Természetesen kulcsszerepe van a lelkésznek is, de erős világi hívek nélkül az egyház sem tudja kellőképpen betölteni hivatását.

Erdélyi viszonylatban sajátos hagyományai vannak az egyházak közösségformáló szerepének. A történelmi egyházak jelentős iskolahálózatot működtettek a két világháború között, s ezzel voltaképpen az államtól vették át az oktatási feladatok egy részét. Napjainkban, hála Istennek, az egyházak szabad működése mellett lehetőség van bármilyen civil kezdeményezést intézményesíteni. A civil szervezetek jelentős társadalmi feladatokat látnak el, tagságuk általában – itt, Erdélyben természetes módon – valamilyen egyházhoz is kötődik. Így az egyháznak és a civil szférának egymásra kölcsönösen ható viszonya van. A civil világban tevékeny szerepet vállaló egyének rendszerint az egyházi életben is aktívabbak, és az önkéntesség, a közösségi felelősségvállalás náluk mélyebb értelmet és cselekvési erőt eredményez.

– Mit gondol, az egyházi szolgálat ma milyen társadalmi feladatok ellátását, felvállalását öleli fel vagy kellene felölelje?

– Amint említettem, az erdélyi történelmi egyházak a múltban is jelentős szerepet töltöttek be az oktatás-nevelés területén. Ezt a tevékenységet próbáltuk újraépíteni az elmúlt közel 20 évben, újra megnyitva felekezeti iskoláinkat.

Az egyház társadalmi felelősségvállalása napjainkban ugyanolyan fontos, mint korábban.

Tanúi lehetünk az alapvető erkölcsi értékek válságának, a család, a kis- és nagyközösségek széthullásának, a semlegesség és közömbösség ártó jelenségének. Mindezekkel szemben tennie kell mind az egyháznak, mind az önkéntességre és elkötelezettségre épülő civil társadalomnak.

Fontos, hogy az egyház új formákra találjon a közösségi feladatok teljesítésében. A civil társadalmat az önként kialakított szabályok vezérlik, az egyesületek, alapítványok működési rendszere szinte kizárólag a tagságtól és az adott vezető testülettől függ. Az egyházak in-

tézményi háttere, alaptörvényei és működési rendszere ellenben bizonyos tekintetben sokkal merevebb állapotot mutat. Az oktatási feladatok felvállalása mellett új cselekvési irányokat kell kijelölni, amelyeket megfelelő formában kell kivitelezni és népszerűsíteni. Úgy vélem, hogy az erdélyi egyházak napjainkban erősebb szociális szerepet kell felvállaljanak. Sok a magányosan élő, idős egyházközségi tag Erdélyszerte. Minden történelmi egyház működtet öregotthonokat, de ez még nem jelent teljes körű megoldást.

Az oktatási és szociális szerepvállalás célrétegei a gyermekek és az idősek. Az egyház másik nagy problémája napjainkban, hogy nehezen éri el a fiatal felnőttek és középkorúak közvetlen megszólítását és aktív bevonását az egyházi életbe. A felgyorsult életritmus, a túlórák és sok esetben a két munkahelyen való teljesítés miatt alig lehet megszólítani a középnemzedéket. Ilyen tekintetben is kihívás előtt áll az egyház.

Fontos, hogy értékeket közvetítsen a ma egyháza. Itt nem csupán az alapvető erkölcsi értékek és a tízparancsolat szellemiségére gondolok. Hangsúlyozni kell saját nemzeti hagyományaink, kultúránk megőrzésének fontosságát, mindazt, ami minket egyedülállóan jellemez a világban. Ebben különösen kiemelt szerepe van, és kell legyen a kisebbségi egyházaknak. Így az oktatási és a szociális szerepkör mellett a kulturális identitást megőrző, azt erősítő szerepkör is feladatként áll az erdélyi magyar egyházak előtt.

– Az Önök egyháza keretében milyen formában működik a civilség?

– Az Erdélyi Unitárius Egyházban a rendszerváltást követő években újraalakult, illetve megalakult a Dávid Ferenc Egylet, az Unitárius Nők Országos Szövetsége (UNOSZ), az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége (ULOSZ) és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE). Ezek az egyháztársadalmi szervezeteink, melyek egy-egy célréteg számára nyújtanak megfelelő programokat illetve különböző szolgáltatásokat.

A Dávid Ferenc Egylet kulturális egyesületként működött, különböző irodalmi, történelmi témájú előadásokat, konferenciákat szervezett, sajnos, az utóbbi években szünetelt a tevékenysége. Az UNOSZ a helyi egyházközségek nőszövetségeinek országos szervezete, az ODFIE pedig az ifjúságot foglalja egységes keretbe. Az ULOSZ voltaképpen az unitárius lelkészek érdekvédelmi szervezete, mely egyházon belül a

civil fórum

22

lelkészek sajátos gondjaival foglalkozik, illetve a lelkészi családok számára biztosít találkozási lehetőséget és alkalmi támogatásokat. Nemrégiben megalakult a Gondviselés Segélyszervezet, mely az egyház szociális szerepkörét kívánja kiteljesíteni.

Ezen szervezeteink önálló jogi személyiséggel rendelkeznek, és az egyház által biztosított normatív támogatás mellett különböző pályázatok révén biztosítják a szervezet működését.

A civilség efféle szervezett formái mellett több olyan egyházközségünk is van, amelynek közelében – az adott településen – helyi fejlesztési egyesület, alapítvány működik. Ezek működtetésében több esetben maga a lelkész is szerepet vállal a gyülekezet tagjaival együtt.

Ilyen értelemben a civilség természetszerűen van jelen az egyházi berkekben. Külön kiemelném azt a partneri együttműködést, melynek célja az udvarhelyszéki unitárius többségű falvakban helyi fejlesztési ügynökök kijelölése és képzése volt. Ez a Civitas Alapítvány, az ODFIE, a Gondviselés Segélyszervezet, a Project Harvest Hope Alapítvány és az érintett települések unitárius egyházközségeinek közös munkája és sikere.

– Mi a véleménye az egyház és a civil szervezetek közötti együttműködésről, akár ennek lehetőségeiről?

– A korábban felvázoltak alapján úgy érzem, hogy egyházunk és a civil szervezetek közötti együttműködés jó úton jár. Az egyháztársadal-

mi szervezeteink némelyike széleskörű civil kapcsolatokkal rendelkezik (pl. az ODFIE), melyeket igyekszik megfelelőképpen értékesíteni a szervezet és a tagság érdekében. Fontosnak tartom, hogy a továbbiakban ez az együttműködés tovább erősödjön, szélesedjen, hiszen a különböző tapasztalatok közös felhasználása több sikerrel járhat. Általánosan fogalmazva: az egyház előnye a szervezett rendszer, a stabilitás és a bizalom, a civil szervezetek előnye pedig a szakmaiság, gyakorlati tudás és rugalmasság. Természetesen ez nem minden esetben igaz, de meggyőződésem, hogy az egyházak és a civil szervezetek a közösségi célok érdekében hatékony partnerséget tudnak kialakítani.

Bár jó úton járunk, azért még van tennivaló az együttműködést illetően. Jó lenne hatékony partnerséget kialakítani a környezetvédelmi szervezetekkel, az emberi jogokért küzdő egyesületekkel is. Néha úgy érzem, mindenik szervezet jobban szeret a saját berkeiben dolgozni, és a különböző partnerségek is általában inkább az egyéni kapcsolatok eredményeként jönnek létre. Félre kellene tenni a bizalmatlanságot, az irigységet, és nyitottabbnak kell lennünk egymás iránt: egyházközségek a civil kezdeményezések iránt, és fordítva. Mind az egyház, mind a civil szervezetek célja a közösségi előrehaladás, a fejlődés és a felelős társadalom kialakítása. A lélek és a lelkesedés, az elhivatottság és az önkéntesség kell erősödjön mindkét szférában, s ebben a munkánk és a felelősségünk is közös.

A szociálisan hátrányos helyzetû emberek oldalán állni

A

katolikus Kelet-Európa Segélyszervezet, a Renovabis a „segítség az önsegélyezéshez” elven működik. A szervezetet 1993 márciusában hozták létre németországi püspökök, mint „a német katolikusok szolidaritási akciója a közép- és kelet-európai emberekkel”.

E kezdeményezést egy német katolikus laikusok által elindított Kelet-Európa Segélyszervezet előzte meg. A Renovabis „a német katolikusok válasza kívánt lenni a társadalmi és vallási újraszerveződésre a kelet-európai országokban a kommunista rendszer összeomlása után”. Az alapszabályzatban megfogalmazottak alapján a Renovabis küldetése és célja segíteni Közép- és Kelet-Európa keresztényeit az evangélium hirdetésé-

ben, és támogatni a társadalom igazságosságban és szabadságban való megújulását. E kezdeményezés mind a mai napig megőrizte a szolidaritás, a szubszidiaritás és a partnerség elvét. A „Renovabis“ (ami latinul cselekvést jelent) a 104-es számú zsoltárból származik: „Renovabis faciem terrae” – „Újjáteszed (Uram) a földnek színét”.

16 éves fennállása alatt a Renovabis 29 közép- és kelet-európai, illetve délkelet-európai országban támogatott szociálisan hátrányos helyzetű embereket. Több mint 16 500 helyi kezdeményezést finanszírozott, amelynek értéke 450 millió euró fölött van. Ez a pénzösszeg német katolikusok adományaiból, a fejlesztések területén pedig részben a német kor-

mány támogatásából származik.

Egyházi pasztoráció, szociális-karitatív tevékenységek, illetve képzés és média – azok a területek, amelyeket finanszírozunk. Tevékenységünk középpontjában mindig is a „segítség az önsegélyezéshez” alapelv áll. A Renovabis-on keresztül az adományokat templomok és közösségi házak építésére, családi, női és ifjúsági központok felszerelésére, árvák és utcagyerekek számára fenntartott otthonokra, papok és szerzetesrendek képzésére, illetve laikusok tevékenységére fordítjuk. Ezen kívül újságírók, diákok és tanárok képzését is segítjük.

A Renovabis több száz partnerséget alakított ki a kontinens keleti és nyugati részén élő emberek között.

23

Egyház és/mint civil szféra

Ezáltal a találkozások és az egymás- kell legyen az Európai Unió határain tól való tanulás lehetőségét szorgal- belül, illetve a csatlakozni kívánó ormazzuk. Több mint 1 800 partnerség- szágok számára, hanem elsősorban gel áll szoros kapcsolatban a Reno- egy értékközösség. vabis. Ezek az önkénÉvente hozzávetőtes alapon működő legesen 30 millió eucsoportok a megértés róval támogatunk proEurópa nemcsak egy élő hídjait építik a köjekteket, amelyek száegységes gazdaság zép- és kelet-európai ma 800 és 1 000 között és pénznem kell leemberek felé. Hiszen van. A Renovabis begyen az Európai ezekben az országokvételei egyházi adókban az emberek sokból, az évente megUnió határain belül, színű hagyományokszervezett pünkösdi illetve a csatlakozni kal rendelkező régigyűjtésekből, adomákívánó országok száókban élnek és gaznyokból, örökségből mára, hanem elsõdag lelki örökséggel és hagyatékból, illetve sorban egy értékkörendelkeznek. Ez egy közpénzekből szárzösség. jó lehetőség arra, maznak. hogy gyümölcsöző Minden évben pünkapcsolatot építsünk kösdkor a Renovabis ki, és kölcsönösen megismerjük egy- a német nyilvánosság figyelmébe hemás értékeit. lyezi a Kelet-Európa Segélyszervezet Az európai integráció nagy kihí- munkáját és törekvését. Az úgynevevást jelent a Renovabis számára. zett pünkösdi akció – amelyet egy Amennyiben Európa a hosszú ketté- három hetes kampány keretében renszakadás után ismét újra összenőni dezünk meg – bizonyos társadalmi kíván, fontos, hogy a szellemi, kultu- csoportokra és különös témákra hívrális és vallási dimenzió is jelentőség- ja fel a figyelemet. gel bírjon. Tehát Európa nemcsak 2009-ben a Renovabis a berlini fal egy egységes gazdaság és pénznem 1989. november 9-i leomlásának a 20.

évfordulójára fókuszál, és emlékeztet az Európa keleti részén elindult békés forradalomra. A „Szabadságra szabadított” mottóval egy, Európa történelmében kulcsfontosságú történelmi változás, az 1989-es év jelentőségét kívánja aláhúzni. Ugyanakkor azokra a kelet-európai emberekre irányítja a közfigyelmet, akik az újonnan nyert szabadságból nem tudtak profitálni, és még ma is a társadalom árnyékos oldalán kell éljenek. E jubileumi évben a Renovabisnak különösen fontos, hogy rámutasson az egyház szerepére a kommunizmus végső szakaszában, és kiemelje, mint az elnyomottak, üldözöttek és hátrányban lévők örökös pártfogóját.

A Renovabis-ról bővebben a következő honlapon olvashatnak: www.renovabis.de

Jürgen-August Schreiber Renovabis – média- és PR-felelős e-mail: jas@renovabis.de Fordította: Pakot Mónika

A vallás és a civil társadalom: a Project Harvest Hope (Aratás Reménysége Projekt) munkássága Bevezetés Észak-Thaiföldön, amikor a felkelő nap sugarai először megérintik a fák hegyeit, a majomcsaládok egyazon hangmagasságon féltónusos ereszkedő skálát énekelnek, miközben egymásba csimpaszkodva csapkodják a legmagasabban fekvő ágak tetejét. Mi, emberek csak a kifejezés módjában különbözünk tőlük: mosolygunk, kijelentünk, azon csodálkozunk, hogyan is lehet énekelni egy éneket Babilon vizei mellett, aztán elénekeljük mindenképp. Egy barát minden nap kiáll a kapujába, és így köszön: Szervusz, világ! A vallás úgy Keleten, mint Nyugaton emberi szükségletekben gyökerezik, olyan szükségletekben mint a dicséret, az ünneplés, a hálaadás, a köszönetnyilvánítás igénye a teremtés és az élet dicsőségéért. Annie

Dillard amerikai esszéíró szavaival ségre. A civil társadalom fejlődéséélve „azért vagyunk itt, hogy szem- ben és nevelésében egyre nagyobb tanúi legyünk a teremtésnek, és szerepet kap a vallás. Ez annak a hogy elősegítsük azt, hogy észreve- ténynek köszönhető, hogy világpolgyük egymás gyögárokká váltunk és a nyörű arcát és kompsokszínűséget, a küA civil társadalom lex természetét, azért, lönbséget (faji, etnihogy a teremtést ne kai, vallási, kulturáalapvetõen szükkelljen egy üres színlis és gazdasági) kiséges ahhoz, hogy téren előadni.” emelik a kommuniaz élet vízszintes Mai modern vilákáció és a technika dimenziója egészgunkban, amelyben a gyors változásai. Az séges legyen, és dolgok összefonódegyének, a közösséahhoz, hogy igaz nak és egymástól függgek vagy a nemzetek módon találkozhasnek, a vallás egészséma már nem tudnak sunk mindazzal, ami ges módon történő a világtól elszigetela függõleges dimenkifejezéséhez szükség ten élni és így túlélzióhoz tartozik. van egy civil társani. A túléléshez szükdalmi keretre: bizaségünk van a civil tárlomra, tiszteletre, ősadalomra. Jonathan szinteségre, önrendelkezésre, együtt- Sacks, a Nemzetközösség Egyesült működésre és közösségi ügynök- Héber Gyülekezeteinek főrabbija

24

használta a „különbözőség magasz- megújulását. Oklándon nem is olyan tossága” kifejezést, ez pedig nem régen egy malom és egy pékség állítotmás, mint az erkölcsi képzelet éppen ta elő a kenyeret a völgy lakosságának, azon központi gondolata, amelyre és volt egy tejcsarnok is farmmal manapság szükségünk van. együtt, amely készen állt a tenyésztett Az Egyesült Államokbeli Unitári- tehenek fogadására. Ezek a projektek a us Univerzalizmus első alapelve, következő célkitűzésekkel indultak: hogy minden egyes személynek van– munkahelyet biztosítani a fiatanak belső értékei és van méltósága. loknak, hogy itthon maradjanak, A thaiföldi majmok a maguk sajáne kényszerüljenek a városba tos módján fejezik ki a dicséretüket költözni azért, hogy munkát taés a hálájukat, az erdélyi falvakban láljanak; élő emberek pedig szintén a maguk – a vezetők a helyi emberek közül módján. Minden esetben a megoszkerüljenek ki, akik meghatároztott társadalmi normák és a viselkezák majd a projekt irányvonalait désminták egy olyan valósággal taés politikáját; lálkoznak, amely tágabb, és több – megfelelő arányban támogatni a mint ezek a normák és minták. A kekulturális és vallási hagyomáreszténység képeivel élve: az élet érnyokat, úgy ahogyan a természetelmét ott találhatjuk meg, ahol az tes környezetet is; élet vízszintes dimenziója keresztezi – megőrizni a földet és biztosítani, a függőleges dimenziót. Az élet értelhogy az az ottani emberek birtome ugyanis ez a találkozás maga. A kában is maradjon. vallási impulzus következtében arra Amint e három kezdeti projekt kifortörekszünk, hogy arott, tőkét kerestünk, zok a találkozási ponés felkutattuk a helyi tok – istentiszteleten, vállalkozókat, hogy a Reménykedve élni az emberi kapcsolaprojektek hosszú táannyit jelent, mint tokban, a játékban, az von fenntarthatóak tudni, hogy a jövõ élet számtalan sok volegyenek. Akkoriban nyitva áll elõttünk, natkozásában – gazváltozóban volt a gazés mindig van lehedagok, teljesek és didasági környezet, Rotõség arra, hogy vacsőségesek legyenek. mánia Európai Uniólami újat alkossunk.

A civil társadalom hoz csatlakozását 2007. alapvetően szükséges január 1-re tervezték.

A reményt megõrizahhoz, hogy az élet Miközben a PHH a fini annyit jelent, mint vízszintes dimenziója gyelmét sajátos, a együtt maradni, seegészséges legyen, és gazdaságot fejlesztő gíteni egymáson, és ahhoz, hogy igaz móprojektekre összponbátorsággal, õszindon találkozhassunk tosította, Kolumbán tén szembenézni a mindazzal, ami a fügGábor (a CIVITAS Ajövõvel. gőleges dimenzióhoz lapítvány a Civil Tártartozik. sadalomért elnöke) arra provokált bennünket, hogy a figyelmünket valami A Project Harvest Hope A Project Harvest Hope (PHH) elő- kevésbé konkrétra fordítsuk. Ő amelször a gazdasági fejlesztésre irányult, lett érvelt, hogy amire az erdélyi falmajd továbbfejlődve a civil társada- vakban a leginkább szükség van, az lom megújítására fókuszál. A Project nem más, mint a civil társadalom Harvest Hope két unitárius egyház- megújítása. Az első lecke, amit a község – a kaliforniai Oakland és az PHH megtanult – amikor azért dolerdélyi Oklánd – szövetkezéséből nőt- gozott, hogy a tejcsarnokot és farmot te ki magát. A korai ’90-es években a megszabadítsa az Egyesült Államok két lelkész, Rob Eller-Isaacs és Kele- pénzügyi forrásaitól való függőségmen Levente a baráti viszony és egy- től –, az volt, hogy a társadalmi fejmás spirituális támogatása kiterjeszté- lesztés meg kell előzze a gazdasági sének lehetőségeit kereste. Azt keres- fejlesztést. Kolumbán Gábor úgy érték, hogyan tehetnék konkréttá, kéz- velt, hogy a falvaknak jobban hozzá zelfoghatóvá a kapcsolatukat. Így tör- kellene férniük a pénzforrásokhoz, tént, hogy 1994-ben Kelemen lelki- részt kellene venniük a stratégiai terpásztor és neje, Éva meghívására, va- vezésben, és stratégiákra lenne szüklamint jó szolgálatuk eredményeként ségük a befektetések és a támogatáa Project Harvest Hope elkezdte támo- sok vonzására. Arról van szó, hogy gatni az erdélyi Homoród-völgy ön- ezek a szükségletek csak akkor elérendelkezési munkálatait, fenntartha- gülhetnek ki, ha a falvakban megújíttó mezőgazdaságát és társadalmi juk a civil társadalom modelljeit, hi-

civil fórum szen erősen veszélyeztettett helyzetben voltak a Nicolae Ceasusecu-féle kommunista diktatúra idején.

A PHH válaszolt Kolumbán Gábor kihívására. 2006-ban szövetkezett a CIVITAS Alapítvánnyal, hogy elkezdhesse munkája egy újabb fejezetét, amelyet a „kézzelfoghatótól a nem kézzelfogható felé” rubrikába illeszthetünk bele.

Jelen pillanatban a PHH nyolc faluban támogatja az olyan hit-alapú közösségszervezéseket, amelyek a civil társadalom megújításán és a helyi kultúra megőrzésén munkálkodnak. Kialakítottunk egy Helyi Fejlesztési Ügynökökből (HFÜ) álló hálózatot (az Egyesült Államokban közösségszervezőknek neveznék őket), az ügynököket betanítottuk, hogy a saját falvaikban élve koordinálják a társadalmi, kulturális és gazdasági fejlesztést. Ezek az emberek segítenek a faluközösségeiknek a jövőtervezésben, együtt dolgoznak a helyi unitárius egyházzal és a papokkal, akik egyébként a program partnerei is. Van egy Koordináló Bizottságunk, amelyben az Erdélyi Unitárius Egyház, az ODFIE (Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, az unitárius fiatalok szerezete), a CIVITAS Alapítvány és a Project Harvest Hope képviselői vannak benne. Ez a bizottság felügyeli a projektet, ő foglalkozik a falvakból érkező jelentkezésekkel, kiválasztja a Helyi Fejlesztési Ügynököket.

Ugyanakkor menedzseli a költségvetést, és ő határozza meg a program általános politikáját is. A CIVITAS képzést, forrásokat és felügyeletet biztosít a Helyi Fejlesztési Ügynökök számára. 2010-ben növelni fogjuk a Helyi Fejlesztési Ügynökök és a programban részt vevő falvak számát.

De mi is a PHH szerepe? Vezetőnket az erdélyi testvéreink köréből választjuk. Olyan forrásokat tudunk biztosítani, amelyek helyi szinten nem elérhetők. Befektetünk az infrastruktúrába, internet-hozzáféréssel, valamint alapvető irodai berendezésekkel rendelkező falusi irodát létesítünk a Helyi Fejlesztési Ügynökök számára. Az irodában jelenlétet, folyamatosságot és tanácsadást biztosítunk. Arra törekszünk, hogy a válaszadásban gyorsak legyünk.

Ha meg akarjuk határozni a PHH-t, akkor nem egy hellyel vagy egy épülettel tehetjük ezt meg, hanem inkább egy jövőképpel, egy küldetéssel. Mi olyan észak-ameri-

25

Egyház és/mint civil szféra

kai univerzalista unitáriusok és magyar amerikaiak vagyunk, akik arra kötelezték el magukat, hogy megőrizzék az erdélyi unitárius falvak életerejét és egészségét. Olyan személyek vagyunk, akiknek lelkét megérintette az idezarándoklás és a hittestvéreinkkel történt személyes találkozás. Olyan személyek vagyunk, akiket megihletett az erdélyi unitáriusok vendéglátása, a hagyományaik, rugalmasságuk és spirituális életvitelük. Családias kapcsolatban állunk az erdélyiekkel. Adakozók vagyunk, akik úgy vallási, mint etnikai vonalon különleges kapcsolatban állnak Erdéllyel. Olyan gyülekezet vagyunk, amely a vallási örökségét komolyan veszi.

Következtetés A PHH Igazgatósági testülete önkéntesekből áll. Ezt a munkát nem fizetett emberekkel végezzük. Pál Apostol első korinthusi levelének 13. fejezetéből idézve ez „hit, remény és szeretet” kérdése. A PHH a hit egy megnyilvánulásaként működik Erdélyben. A mi hitvallásunk

az, hogy méltóságteljesen, egyenesen, emelt fővel nézzünk szembe a világgal. A hit a nyitottságban, a sebezhetőségben és a bizalomban gyökerezik. Arra szólít fel bennünket a hitünk, hogy beavatkozzunk a valóságba. Inspirál, és arra csábít, hogy létezzünk ebben a világban. A hit az a vallásos álláspont, amelyből a világgal nézünk szembe, a remény pedig az, amellyel a jövővel szállunk szembe. A remény abból a kijelentésből bontakozik ki, amely szerint a jövő meghatározatlan, és ahhoz, hogy a dolgok jobbak legyenek, a mi cselekvéseinkre van szükség. Alapja az a kijelentés, hogy a jövő a mi kezünkben van. Reménykedve élni annyit jelent, mint tudni, hogy a jövő nyitva áll előttünk, és mindig van lehetőség arra, hogy valami újat alkossunk. A reményt megőrizni annyit jelent, mint együtt maradni, segíteni egymáson és bátorsággal, őszintén szembenézni a jövővel. És a szeretet. Pál Apostol azt mondta, hogy a három közül ez a legfontosabb. Ha a hit egy általunk felvett hely-

zet a világgal szemben, és a remény egy másik helyzet a jövővel való szembenézéskor, a szeretet egy olyan általunk felvett helyzet, amelyből a felebarátaink fele fordulunk. Szeretni annyit jelent, mint elfogadni a másikat, jobban kívánni azt, hogy neki jó legyen, mint ahogyan azt magunknak kívánjuk, és abban reménykedni, hogy a másik vágyai beteljesülnek. Szeretni nem más, mint felismerni, hogy mindannyian egy cipőben, az élet nagy cipőjében járunk, és hogy titokzatos, elkerülhetetlen módon egyazon rendszer tagjai vagyunk, akik kölcsönös kapcsolatban állnak egymással.

Ezt a munkát mi a hit, remény és szeretet embereiként végezzük. Lelki kérdésekben az előzékenység szent munka. A civil társadalom megújítása szent küldetés.

William C. Saunders Project Harcest Hope – elnök e-mail: wcs@hermitageinthewoods.org Fordította: Dénes Réka

„Egykettõre vagy kettõre” – A civil és egyházi 1%-os felajánlások alakulása és összefüggései Magyarországon

A

z adófizetők személyi jövedelemadójából a társadalmi szervezetek számára felajánlható 1%ról szóló törvény előkészítése során többször is megfogalmazódott, hogy a kedvezményezetti körbe valamilyen módon az egyházakat is be kellene vonni.

Végül győzedelmeskedett az az érv, hogy nem lehet a civil szervezeteket és az egyházakat „egymás ellen indítani” az 1%-okért folytatott versenyben. Mérhetetlenül méltánytalan és igazságtalan lenne, ha az adófizetőknek nem arról kellene dönteni, hogy melyik civil szervezetet, illetve melyik felekezetet támogatják, hanem arról is, hogy egyáltalán a civil szektort vagy a hitéleti tevékenységet tartják-e fontosabbnak. Ez kiváltképpen a vallásos kötődésű polgároknak okozott volna komoly lelkiismereti problémát, hiszen ők vélhetően elsőként egyházukra szavaztak volna, s így legjobb szándékuk ellenére sem nyilatkoztak volna civil szervezetek javára. Ugyanakkor ez az egyházaknak 1

sem lett volna vonzó, hiszen ismerve a magyarországi meglehetősen lanyha vallásos kötődést1, valószínűleg a döntő többség a civil szervezeteket jelölte volna meg.

Az 1996-ban elfogadott törvény tehát csak a társadalmi szervezeteket nevezte meg, mint potenciális kedvezményezetteket. Ennek ellenére nem került le a napirendről az egyházi 1% kérdése sem. Olyannyira nem, hogy ez a kérdés bekerült a kormányzat és a Szentszék között folyó tárgyalások eredményeképpen megszületett ún. „vatikáni megállapodás” néven ismertté vált egyezménybe is. Ezt 1997-ben kötötte a Magyar Köztársaság és a Vatikán, hogy rendezzék a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységét, és néhány vagyoni természetű kérdést.

A megállapodást 1999-ben iktatták törvénybe (1999. évi LXX. törvény).

A törvény keretében a mindenkori magyar kormány vállalta, hogy az állampolgárok a személyi jöve-

A különböző vizsgálatok alapján durva becsléssel azt lehet mondani, hogy Magyarországon nagyjából egy-egy harmadot tesz ki a nem vallásos, a maga módján hívő, illetve az egyházon keresztül vallását gyakorló emberek aránya. Az utóbbin belül is hozzávetőlegesen egyharmadnyi, vagyis a teljes népesség tizede rendszeres templomjáró.

civil fórum

26

delemadó 1 százalékáról valamely egyház (vagy egy erre a célra létrehozott állami alap) javára rendelkezzenek. Emellett az állam garantálta az egyházaknak a teljes személyi jövedelemadó-bevétel 0,5 százalékát; ha ennél kevesebb gyűl össze, az állam az összegyűlt pénzt arányosan kiegészíti. 2002-ben az Orbán-kormány az egyszázalékos adófölajánlással kapcsolatos állami kiegészítés mértékét 0,5-ről 0,8 százalékra módosította, majd a Medgyessy-kormány 2004-ben ezt 0,9 százalékra emelte. Ezzel a tényleges fölajánlások gyakorlatilag jelentőségüket vesztették, hiszen a felajánlók viszonylag csekély számától függetlenül az állam szinte a vatikáni-megállapodásban rögzített teljes egyszázalékos szja-összeget garantálja az egyházaknak 2. 2007 decemberében az 1 százalék kiegészítésével kapcsolatos törvénymódosításban megfogalmaztak egy új, csak 2009-től alkalmazandó3 elvet, amely szerint a költségvetés a felajánlások összegét duplázza meg. Az új szabály fontos tartalmi eleme, hogy míg alsó küszöbként garantálja a Vatikáni Megállapodásban rögzített 0,5 százalékot, a kiegészítés a felajánlásokhoz igazodik, s tükrözi a felajánlások összegének növekedését is. Míg a korábbi, merev felső határ a felajánlásoktól függetlenül garantálta a személyi jövedelemadó egy bizonyos hányadát4, az új szabály közvetlenül motiválja a felajánlásokat.

1998-tól tehát már működött Magyarországon a 1+1%-os rendszer. Ahogy ezt jeleztük, két alapvető különbség van a civil és egyházi százalékok esetében.

Egyfelől az egyházaknak jár a kiegészítés, a civileknek nem, a 2009-es gyakorlat pedig tulajdonképpen már „2%-os” rendszert vezet be az előbbiek részére, hiszen az új elv értelmében a költségvetés „hozzátesz még 1%-ot” a ténylegesen felajánlott adófizetői 1%-hoz.

Másfelől a második 1%-ot nemcsak egyháznak, hanem ún. „Kiemelt költségvetési irányzatnak”5 is fel lehetett ajánlani. Ez azért fontos, mert az egyházi felajánlások elemzése során figyelembe kell venni, hogy mind a nyilatkozatok, mind az összegek mintegy 30 százaléka igazából nem az egyházakat, hanem ezeket az alapokat gyarapította6. Ettől eltekintve is figyelemreméltó az eltérés az állampolgárok civil és egyházi felajánlási hajlandósága között. A következőkben az erre vonatkozó legutóbbi nyolc év adatait vesszük górcső alá. Jelen írás terjedelmi okokból nem vállalkozik az eltérő magatartás okainak mélyebb elemzésére, pusztán a jelenség megvilágítására, illetve az utóbbi időszakban kitapintható változások bemutatására törekszik. Természetesen nem kerülhető el így sem az a megközelítés, hogy a két 1% egymástól „független” alakulása, a

pusztán technikai értelemben fellépő „interdependencia”7 ellenére mégiscsak a két szféra, a civil és az egyházi intézményrendszerbe vetett bizalom egyik fokmérőjeként is értelmezhető. A tényleges anyagi ráfordítást nem igénylő, pusztán néhány másodperces adófizetői nyilatkozattétel egyben az adott szervezet(típus) melletti kiállásként, nyílt állásfoglalásnak is felfogható.

A nem nyilatkozók tehát – eltekintve az erre vonatkozó kutatásokban kimutatott közvetett passzivitástól, tájékozatlanságtól8, amely viszont mindkét 1%-ra vonatkozik – egyúttal negatív ítéletet is mondanak, ha nem is egy-egy konkrét szervezetről, felekezetről, de általában a civil társadalomról és az egyházakról. Ha nem tartják fontosnak ezeket támogatni, akkor a tevékenységüket, létezésüket sem tartják annak.

Nézzük akkor a tényeket. Az elmúlt nyolc év során csak az utóbbi két évben növekedett jelentősen a nyilatkozatok száma (1. ábra); 2001-ben még alig több mint 2 millió, tavaly már 2,8 millió felajánlás érkezett.

A nyilatkozók száma is hasonló trendet követ, 1,3-ról 1,7 millióra ugrott. A grafikonból látható, hogy a civil nyilatkozatok száma jóval magasabb, mint az egyháziaké, és a különbség aránya az évek folyamán szinte alig változott.

1. ábra A két 1%-ról adott nyilatkozatok és a nyilatkozók száma, 2001–2008

Sokkal egyenletesebb fejlődést figyelhetünk meg a felajánlott 1%-ok összegénél, bár itt nem szabad elfeledkezni az inflációs hatásokról sem. Miután az 1%-ok reálnövekedését sokkal inkább a felajánlók körének bővülése és nem anyagi helyzete határozza9, a pozitívnak tűnő változás a valóságban kevésbé volt ilyen látványos és érzékelhető.

Az Orbán-kormány idején hozott törvény ugyanis nem a vatikáni-megállapodásban rögzített progresszív személyi jövedelemadót, hanem az ennél szélesebb alapú személyi jövedelemadót veszi alapul. A szélesebb alapú szja 0,9 százaléka viszont nagyjából megfelel a progresszív szja egy százalékának, vagyis az egyházaknak eredetileg maximálisan fölajánlható összegnek.

3 A kormányzat 2008-ra vonatkozó eredeti szándékával szemben ugyanis az egyházaknak felajánlott személyi jövedelemadó 1 százalékának állami kiegészítése még egy évvel tovább tartotta meg a régi, 0,9-es szintet.

4 Az 1 százalékos felajánlások kiegészítése az APEH közlése alapján valamivel több mint 9,5 milliárd forintra rúgott 2008-ban.

5 Ezek az évek során változtak, de a teljesség igénye nélkül a következő célokat takarták: árvízkárok megelőzése, sürgősségi betegellátás javítása, parlagfűmentesítés.

6 2008-ban az 1 millió 150 ezernyi második 1%-os nyilatkozatból 336 ezer az előirányzatokat jelölte meg, s így a 6,8 milliárdos összegből 2,1 milliárd az egyházak helyett az állami alapba került.

7 Itt arra gondolunk, hogy miután általában együtt, egymás mellett van a két rendelkező nyilatkozat, ez vélhetően ösztönzőleg hat arra, hogy akkor már ne csak az egyiket, hanem mindkettőt kitöltsék.

8 A vizsgálatok szerint a fel nem ajánlók között nagy számban vannak azok, akiknek adóbevallását (s így a nyilatkozat intézését is) a munkáltató végzi, illetve akik nem tudnak a lehetőségről, vagy nem foglalkoznak a kérdéssel.

9 Miután a felajánlások összege a felajánló szándékától független, az az illető jövedelméhez igazodik. Más szavakkal, az 1%-ok értékének növekedése a felajánlók számának növekedése nélkül csak úgy valósulhat meg, ha a tényleges felajánlói kör kicserélődik, eltolódik a magasabb jövedelműek felé. Ennek esélye nem nagy, s a kutatások sem támasztják alá, hogy a felajánlók körében egyáltalán jelentős lenne a fluktuáció.

2

27

Egyház és/mint civil szféra

2. ábra A két 1% alapján felajánlott összegek alakulása, 2001–2008

nek” is tekinthető megtagadási arányszám igen magas, még 2008-ban is 63, illetve 75 százalékos volt.

4. ábra A két 1% alapján felajánlott összeg aránya, 2001–2008

A 2. ábrában külön vonallal jelöltük a második 1%on belül az egyházaknak és a kiemelt költségvetési irányzatoknak kiutalt összegek változását. Mindez csak azt a célt szolgálta, hogy érzékeltessük, a „laikus” felajánlások részesedésének jelentőségét, amely az évek során nemhogy csökkent, ellenkezőleg, 20-ról 30 százalékra ment fel. A továbbiakban ezt a distinkciót már nem tesszük meg, így a civil és az egyházi adatok eltéréseiből levonható következtetések akaratlanul is kissé „finomabbak” lesznek annál, mintha az utóbbi esetében a „tisztított” mutatókat vennénk tekintetbe.

Az első kézenfekvő megállapítás az, hogy folyamatosan magasabb a civilek részére, mint az egyházak részére rendelkező adófizetők aránya (3. ábra). Igaz, míg a civil támogatási arány a vizsgált periódusban 31-ről 37 százalékra (19 százalékkal) nőtt, addig az egyházi mutató 17-ről 25-re (47 százalékkal) kúszott fel, vagyis feltételezhetünk egy hosszú távon zajló kiegyenlítődést, de ezt még korai lenne megjósolni.

Jóval nagyobb különbséget mutat a felajánlott öszszegek hányada (4. ábra), szinte minden évben legalább kétszeres támogatást kaptak a civilek az egyházakhoz képest. A kétféle adatsorból az következik, hogy a civileknek 1%-ot felajánló adófizetők átlagosan a magasabb jövedelmi kategóriákból kerülnek ki, mint az egyházakat támogatók.

3. ábra A két 1%-ról nyilatkozók aránya a kedvezményezettek szerint, 2001–2008

Mindazonáltal nem mindegy, hogy a polgárok elutasítása hogyan és milyen mértékben nyilvánul meg a két szervezettípus irányában. Együtt jár-e a civilek és az egyházak iránti bizalmatlanság – illetve a „másik oldalon a „bizalom” –, vagy inkább a felajánlók többsége megoszlik csak egyházi és csak civil kötődésűek között. Más szavakkal, adott mennyiségű kétféle 1%-os nyilatkozatot kitölthet annyi adózó is, ahány nyilatkozat van (mindenki csak egy nyilatkozatot nyújt be), és adhat csupán annyi is, ahány a nagyobb, tehát esetünkben a civileknek szóló nyilatkozatok számával megegyező állampolgár is (ha minden egyházi nyilatkozó a civilek részére is felajánl). A 3. ábrán nyilvánvalóan látszik, hogy a valós helyzet inkább a második változathoz közelít; a civileknek rendelkezők aránya 20012008 között 30-ról 36 százalékra nőtt, az összes nyilatkozóé pedig 31-ről 37-re. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a csak egyházat megjelölő személyek folyamatosan az adófizetők alig egy-másfél százalékát teszik ki, a csak civileknek rendelkezőké pedig 14-12 százalék. A bizalom oldaláról megfogalmazva azért ez azt támasztja alá, hogy az 1%-okról rendelkezők körében, aki az egyházak iránt bizalommal van, általában a civilekben is bízik, viszont fordítva ez már kevéssé mondható el; még most is egyharmadnyi rendelkező szándékosan hagyja kitöltetlenül a második szelvényt (5. ábra).

5. ábra A két 1%-ról rendelkezők megoszlása a kedvezményezettek szerint, 2001–2008

Az előbbi számokból (3. ábra) ugyanakkor az a sajnálatos tény is levezethető, hogy az (adózó) állampolgárok döntő többsége egyáltalán nem kívánja még ilyen formában sem támogatni a civil vagy az egyházi szervezeteket. Más szóval, a „bizalmatlansági index10

Nem térünk ki rá, de 2007-ben kedvezően változtatták az 1%-os törvényt, egységesítették a bevallási időpontokat, és bővítették a rendelkezés adminisztratív lehetőségeit.

civil fórum

28

Végezetül: azért van okunk némi optimizmusra is, hiszen a nyolc év adatait vizsgálva azért minden vonatkozásban beszámolhatunk némi fejlődésről. Valamennyi mutató – mind a civil, mind az egyházi rendelkezések és rendelkezők száma, valamint a kiutalt öszszegek és nem utolsósorban az ebből leszűrhető adófizetői hajlandóság pozitívan változott. Ha vizuálisan kívánjuk szemléltetni az elmozdulást a „passzív sarokból” az „aktív” irányába (6. ábra), akkor azért látható, hogy a „bizalom léggömbje” nemcsak nagyobb lett, hanem „a kedvező széljárásnak”10 is köszönhetően – remélhetőleg a jövőben is egyenletesen – felszállni tűnik. Úgy legyen!

6. ábra A felajánlási hajlandóság változása 2001 és 2008 között

Sebestény István Civitalis Egyesület – elnök e-mail: civitalis@t-online.hu Felhasznált irodalom: 1999. évi LXX. törvény a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án, Vatikánvárosban aláírt Megállapodás kihirdetéséről (forrás: www.complex.hu) Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH): Tájékoztató a Magyar Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi, Civil- és Vallásügyi Bizottsága részére a személyi jövedelemadó 1+1%-áról tett rendelkező nyilatkozatok feldolgozásának 2008. rendelkező évi tapasztalatairól. http://www.apeh.hu/szja1_1/tajekoz/taj_090303.html Csepregi András: Nem diszkriminálja a 2009-es költségvetés az egyházakat. Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapja (MTI) 2008. október 9. http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=1438&articleID=232100&ctag=articlelist&i id=1 Dr. Sánta János: A Vatikáni Szerződésről. 2006. Karácsony Krisztus fénye 41. http://www.communio.hu/luxchristi/Krfenye/2006Karacsony/061241.pdf Wildmann János: Magyar politikai kereszténység. Élet és Irodalom, LI. évfolyam, 39. szám, 2007. szeptember 28. http://www.es.hu/print.php?nid=17749 Wikipédia: Vatikáni szerződés http://hu.wikipedia.org/ wiki/Vatik%C3%A1ni_szerz%C5%91d%C3%A9s

29

Egyház és/mint civil szféra

Vannak vidékek és sikeres civil kezdeményezések

E

z alkalommal nem kifejezetten egy civil kurázsiról tanúskodó eseményről, akcióról számolunk be e rovatunkban, hanem a Civitas Alapítvány azon kezdeményezéséről, projektjéről, amely arra törekszik, hogy

serkentse a vidéki civil szféra fejlődését.

Teszi ezt úgy, hogy láthatóvá és ismertté váljanak azok a sikertörténetek, amelyek a vidéki civil szervezetekben dolgozók civil kurázsijáról tesznek tanúbizonyságot. Így készült – talán az erdé-

lyi magyar civil szféra történetében eddig egyedi módon – 22 erdélyi vidéki civil sikertörténetről egy-egy kisfilm. Íme, ők azok, akik jelentkeztek, avagy akiket javasoltak, amikor felkéréssel fordultunk a civil szervezetekhez:

Szervezet neve Tev. terület Sikertörténet megnevezése 1. Alsó Kis-Küküllőmenti Magyar Ifjúság Szövetsége ifjúsági programok a szórványságban ALKISZ Szórványtábor: Egy ez a tábor (ALKISZ) 2. Artera Alapítvány közművelődés, népművészet, néphagyomány Máréfalvi Mirákulum – Közösségi Csoda 3. Bencéd Ittre Alapítvány közösségfejlesztés és környezetvédelem Összejönni – ez a kezdet. Együtt maradni – haladás. Együtt dolgozni – siker.

4. Borsos Miklós Művelődési Egyesület – Ifjúsági, Néptánc- és Kalákás Csoport 5. Diakónia Keresztyén Alapítvány

közművelődés, hagyományőrzés

6. Falusi Vendégszeretők Egyesülete (Lövéte)

falusi turizmus

Háromnapos falusi vendéglátás Lövétén hagyományőrző programokkal.

7. Gyergyóditrói Ifjúsági Szervezet 8. Gyergyói Fiatal Fórum 9. Gyulafehérvári Caritas gyergyói mezőgazdasági kirendeltsége

ifjúsági programok ifjúsági rendezvények vidékfejlesztési és szociális programok

„Légy ott” Kupa Válaszd az életet! Drogmegelőző Napok Falugondnokság

10. Hortobágy Kistérségi Társulás

fenntartható fejlesztés

Emberért és természetért! A Hortobágy kistérség fenntartható fejlesztése.

A hivatalos iratok, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, felelősségre vezetnek!

idős- és betegápolás, szociális tevékenységek

11. Közösségi Kezdeményezésekért Alapítvány Kolozs a romák törvényes helyzetének javítása

XII. Székelyföldi Fürdőés Közösségépítő Kaláka Közösségfejlesztés és szociális programok Mérán.

12. Mihai Eminescu Trust Alapítvány 13. Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület

erdélyi szász falvak megőrzése nehéz sorsú, tehetséges gyerekek, fiatalok támogatása

Az önfenntartó falu.

Egyedül nehéz!

14. Oroszhegyi Kulturális és Ifjúsági Egyesület

ifjúság, kultúra

Oroszhegyi szilvanapok: Kincsünk a szilvánk!

15. Pro Erked Egyesület 16. Pro Mocsolya Egyesület 17. Román Alapítvány Gyerekek, Közösségek és Családok Szolgálatában

ifjúsági, művelődési, szociális munka közösségi, kulturális, ifjúsági, egyházi élet szociális szolgáltatás hátrányos helyzetű gyerekek számára

Szivárvány Ház Fiatalok a közösség fejlesztéséért!

Barátságos hely minden papfalvi gyerek számára: a „Barátság” közösségi háza.

18. Román Alapítvány Gyerekek, Közösségek szociális szolgáltatás hátrányos helyzetű és Családok Szolgálatában gyerekek számára 19. Román Alapítvány Gyerekek, Közösségek és Családok közösség- és vidékfejlesztés Szolgálatában – Domahidai Közösségi Egyesület

Iskola a hegyek között – Szamosfő Egy jobb jövőért Domahidán!

20. Társadalmi Cselekvés Aktív Nevelői Módszerekkel Egyesület 21. Tordaszentlászlói Közösségfejlesztési és Európai Integrációs Civil Szervezet

aktív, tudatos ifjúság nevelése, informálás és tanácsadás oktatás, közösségfejlesztés, kistérség fejlesztése

A tájékozott ember hatalommal bíró ember!

22. Zajzon Követei Egyesület

civil önszerveződés, hagyományápolás

Ha akarsz, hegyeket mozdíthatsz el!

Teleház

civil fórum

30

E táblázat minden sora egy-egy külön történetet rejt, és lelkes emberek sokaságát, akik figyelnek embertársaikra, akik fáradságot nem ismerve cselekszenek azért, hogy a közösségükben ők helyben oldjanak meg problémákat, hogy fennmaradjanak a hagyományok, könnyítsenek a rászorulók sorsán, a közösségi életnek méltó helyszínt adjanak, a megélhetésért hatékonyabban tudjanak tenni együtt, az információ időben és a megfelelő helyre érjen el, stb. Sok-sok vállalás, küzdelem, és siker.

Miért fontos, hogy láthatóak, ismertek legyenek?

– Mert ezáltal lesz mások – önkormányzatok, vállalkozók és minden magánember – számára is közérthetőbb, hogy mi is a civil szféra, mivel is foglalkoznak a civil szervezetek és mit képesek elérni.

– Mert így lehetnek ezek a sikerek mások számára is ösztönzőek, meggyőzőek.

– Mert e konkrétumokból tud ötletet meríteni az, aki hasonlóban gondolkodik.

– Mert ezáltal adott témakörben, valaminek a megvalósítása mögött láthatóvá válnak a személyek is, akiket meg lehet kérdezni.

– Mert ezáltal példát is szeretnénk mutatni arról, hogy a megvalósításokról, sikerekről fontos kommunikálni több formában is.

A kisfilmekből egy DVD készült, mely nemcsak a filmeket, hanem a projekt keretében megjelent kis civil kiadványt, a civil szervezetek adatbázisát, témakörökbe csoportosított hasznos linkeket és egy civil tudástárat is tartalmaz.

A DVD elkészítése csak az egyik állomása volt a projektnek. Ezt követően szerveződött az az erdélyi civil karaván, amely keretében a Civitas Alapítvány 40 vidéki közösségbe – Bihar, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hargita, Kolozs, Kovászna, Maros, Szatmár, Szilágy megyékbe – látogatott el, mutatta be és osztotta meg a helyi közösségek képviselőivel ezeket az információkat. Nemcsak mi tudtunk újat mutatni, mondani, javasolni a helyi közösség tagjainak, a meglévő vagy alakuló civil szervezeteknek, az önkormányzatok, iskolák, egyházak képviselőinek. Tanulságos volt számunkra is ez a körút, amely során többek között a következők fo-

galmazódtak meg bennünk: – A vidéki civil szféra fejlettségi szintje még igen alacsony (megj.: főként a többségében román közösségek esetében).

Sok közösségben nincs még egyetlen civil szervezet se.

– A kapcsolattartás az önkormányzat és a helyi közösség között, avagy éppen az iskolával, az egyházakkal, avagy ezen intézmények között meglehetősen gyenge ezekben a közösségekben.

E két tényezővel függ össze az a tény is, hogy legtöbb esetben az önkormányatok által készített, avagy inkább „megrendelt” fejlesztési stratégiák nem közösségi részvétellel készültek és készülnek. Csak pályázati dokumentációk ezek. Ezáltal azonban nem „nevelődik” egy öntudatos közösség, amelyben mindenki egyaránt érzi a felelősségét a közös jövőjük iránt, és ezáltal látja, vállalni tudja akár szervezetként, intézményként, akár magánemberként a saját feladatát, szerepét ennek a megvalósításában. Az idősporlás, avagy a közösség figyelembe nem vétele ilyen esetekben már számtalanszor volt konfliktus forrása. De nem tanulnak belőle az illetékesek, és nem mérik fel, hogy mekkora erőt, milyen hatékony cselekvést hagynak ki a faluközösségük, településük fejlődésének a szolgálatából.

Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a vidéki civil szféra fejlődése ér

dekében szükség van: – a további tájékoztatásra arról, hogy milyen lehetőségek rejlenek a civil szervezetekben, a civil önszerveződésben; – az informálásra az általuk is elérhető támogatási lehetőségekről, hálózatokról; – felkészült, képzett helyi emberekre, akik képesek vezetni, koordinálni ezeket a fejlesztési folyamatokat; – közösségalapú tudatos jövőtervezésre. És hadd lépjünk egy kicsit távolabb, nézzük távlatokban a civil szféra fejlődését, melyet számos szakértő a társadalmi tőke fejlődésével azonosít. Azért is fontos, hogy cselekvően vegyünk részt e törekvésben, mert dr. Jenei György szavaival élve „a gazdasági versenyképesség erősítése stratégiai távlatban nem a gazdaság területén dől el, mert nem a gazdaságnak van társadalma, hanem a társadalomnak van gazdasága”. Azaz: minél fejlettebb a társadalmi tőke – kölcsönösség, bizalom, kapcsolatok –, amit főként a civil társadalom testesít meg, annál jobban tud fejlődni a gazdaság is. Építsünk hát jobb jövőt!

Csáki Rozália Civitas Alapítvány – projektvezető e-mail: rozalia.csaki@civitas.ro

31

Egyház és/mint civil szféra

Ne féljetek, már ég!

i

Már több alkalommal kerestük közösen a választ, és azóta is mindannyian folyamatosan helyzetben vagyunk, amikor a gazdasági válság társadalmi hatásait vizsgáljuk, avagy éppen a civil szféránk ebből adódó feladatait törekszünk meghatározni. Számos vitatandó elmélet, javaslat születik e téren, és e keresésben ki-ki a hozzá legközelebb álló választ, problémamegoldást kell megtalálja. Az alábbi cikk figyelemreméltó elemzéssel és válaszlehetőségekkel szolgál. Először az Egyházfórum – keresztény közéleti-kulturális folyóirat XXIV. (X. új) évf.

2009/3-as lapszámában jelent meg.

E

z a két dolog nem fér meg egy- den emberi szívben, mondja, rejtőzik mással. Éppen azért, mert ég, egy parttalan sóvárgás. Észrevesszük félünk. Legalább is az első pil- ezt másokban, és utánozni kezdjük. lantásra.

Egyre több embert ragad magával, és Mi mindnyájan az egész világon egyszer csak egy romboló kultúra kenagyon kényes helyzetbe kerültünk. rekedik ki belőle. Ez olyan veszélyes A globális pénzpiacok megrendül- jelenség, hogy a 10. parancsolat elénk tek, a gazdasági teljesítmény zsugo- tárja, és az élet iránti mély szeretetből rodik, a munkahelyek veszélyben figyelmeztet bennünket, nehogy a vannak. A háttérben pedig leselkedik rabszolgáivá legyünk. Az efféle váaz ökológiai válság. A diagnózis ki- gyakozás emberekre és vagyontárábrándító. A hajsza a gyakra irányul. Mofelelősök után már eldern kultúránkban ... nemcsak mások kezdődött: a fékeveszezt a vágyat nem felelõsek a válságért, tett neoliberális kapimegzabolázzák, hatalizmus, az elképesznem felszítják. A gazhanem mi is bûnrétő jövedelmekkel rendaság abból él, hogy szesek vagyunk, delkező menedzserek, a földi javak utáni vámert a válság valódi a gazdagok. Őket gyakozást lehetőleg okai mindannyiunktesszük meg saját fékevesztett módon ban ott rejtõznek. bűnbakjainknak. Az ő kihasználják. Lassankivégzésük lényegéként mi is ennek a loSaját egyéni sóvárben egy középkori elgikának a fogságába gásaink nélkül azok járás. És aztán azt rekerülünk: a krízis is tehetetlenek lenméljük, hogy ezután idején is még maguk nének, akik mindmajd minden megy a munkavállalói érezeket a fogyasztói tovább, mint ezelőtt. dekvédők is azt szorgazdaságban kiakRöviden: megvannak galmazzák, hogy a a bűnösök, majd felálfogyasztás szintjét názták. dozzuk őket. Önmaemeljék, hogy mindgunkat persze közben eközben a vásárlási ártatlannak tartjuk. lázunk ne hagyjon alább. Anélkül, Az Evangélium azonban egy má- hogy észrevennénk, belesodródunk sik látásmódot mutat nekünk. Lelep- egy ördögi körbe. Ha nem engedünk lezi a játékunkat, és felszólít, hogy ezt a vágyainknak szabad folyást, akkor hagyjuk abba. Megvolna tehát a stagnál a gazdaság, veszélyeztetjük a megmentő felismerés: „Mi mindnyá- munkahelyeinket, mind több és több jan felelősök vagyunk a válságért.” ember, családjuk és gyermekeik A kortárs filozófus, René Girard együtt beleesnek ebbe a baljós helysegít, hogy megértsük mindezt. Min- zetbe. i

Vagyis nemcsak mások felelősek a válságért, hanem mi is bűnrészesek vagyunk, mert a válság valódi okai mindannyiunkban ott rejtőznek. Saját egyéni sóvárgásaink nélkül azok is tehetetlenek lennének, akik mindezeket a fogyasztói gazdaságban kiaknázták. Ha mi mindnyájan szabadok volnánk vágyainktól, vagy ezeket más irányba terelnénk, olyan szegények lennénk, mint Szent Ferenc, akkor semmi esélye nem lenne egy olyan gazdaságnak, mint a miénk. A szemünk láttára omlana össze minden olyan rendszer, amelyet saját sötét vágyainkkal támogatunk.

Egy kiút Ha fölismerjük a világ válságában játszott szerepünket, képesek vagyunk arra is, hogy új utakat keressünk. A félelemtől reszkető vágyakozások alternatívája a szerető szolidaritás. Ez – mint a szeretet alapvetően – az isteni Lélek működésének a gyümölcse, aki a Föld arculatát megújítja, és a vágyaink által rabságban tartott régi szívünk helyett egy új, szeretni képes szívet ajándékoz. Ennek a megmentő, éltető szeretetből született szolidaritásnak két arca van.

Az egyik arc: a cselekedni képes szolidaritás; ez tesz képessé minket arra, hogy csillapítsuk az akut szenvedéseket. Ez a típusú szolidaritás segít nekünk, hogy támogassuk a mostani krízis áldozatait, akik a következő hónapokban egyre többen lesznek. Egyesek csak rövidített munkaidőben dolgozhatnak, mások

A kelet-stájerországi (Ausztria) Weiz városkában a „Weizer Pfingstvision” közössége 2009 pünkösdjén indult el a „remény útján”, amelyen spirituális választ keresnek a jelenlegi gazdasági-társadalmi válságra. Az ünnepi szentmisén hangzott el az itt közölt prédikáció.

civil fórum

32

teljesen elvesztik munkájukat, ismét mások nyugdíjpénztári megtakarításaik elértéktelenedése vagy rizikósabb formákba befektetett megtakarításaik eltűnése következtében „kerülnek a kerék alá” – nekik mind szükségük van egy cselekvőképes szolidaritásra. A növekvő szükség idején egy ilyen szolidaritás világosan felismerhető vonásokkal bír, és legjobb érzékeinket is próbára teszi.

• Ez a nyitott szemek szolidaritása.

Már nem fordítjuk el tekintetünket a szükséget szenvedőkről, hanem vesszük a bátorságot és a civil kurázsit, hogy odafigyeljünk rájuk. Észrevesszük azoknak a családoknak a fájdalmát, amelyek eddig két fizetésből éltek, de most már csak egyetlen jövedelemmel rendelkeznek, és ezért állandó anyagi csúszásban vannak. Meghalljuk minden elvált apa panaszát és környezetükben azokat a gyermeküket egyedül nevelő anyákat, akik létfenntartási költségeiket már csak nagyon nagy erőfeszítések árán tudják kifizetni.

• Nem elégszünk meg azonban az odafigyeléssel. Ha már segítünk, szeretnénk tartós segítséget nyújtani. Saját magunk a józan ész szolidaritását gyakoroljuk. Úgy segítünk, hogy másnap, ahol csak lehet, ne kelljen újra segítenünk.

Könczey Elemér rajza

Szöveg

Mert megalázza az embereket, ha mindig más segítségére szorulnak.

• A cselekedni képes szolidaritásunk együttérző szívből fakad. Ez pedig az együttszenvedés készségéből táplálkozik, hogy a szegé-

nyek fájdalmát és félelmét át tudjuk érezni.

vesebb legyen belőlük. Ez a fajta szolidaritás nem segítő, hanem politikai jellegű. Az áldozatokat nem ellátjuk, • Nem utolsósorban, hanem megakadáa cselekvő szolidalyozzuk, hogy legyeBármennyire fontos ritás embereinek senek. Ez egy hosszú lesz a következõ gítő kezük van. távú program. SzabáAkinek közülünk lyozni kell – egy bátor idõkben, hogy a nem nagyon rosszul politika által – a szolidaritás áldozamegy a sora, az szopénzügyi piacokat. tainak oldalára álllidaritást vállal egy Össze kell kapcsolni a junk, egy más arcú másik emberrel, megtermelt gazdagszolidaritásra is akinek viszont most ságot és az emberek rosszul alakulnak a szükségünk lesz. Ez szükségleteit. Nem dolgai. Ez elkezszabad, hogy a szocia fajta szolidaritás dődhet akár a csaláális jólétre törekvő álnem segítõ, hanem dokban, de azokon lamok válságba kepolitikai jellegû. Az túl segítői hálózarüljenek, mert mind áldozatokat nem eltok kialakuláshoz is több gazdagság – látjuk, hanem megvezethet. Weiz létnemzetközileg kalanrehozott egy ún. dor módon – kibúvik akadályozzuk, hogy szolidáris régiót, nemzeti kötelezettsélegyenek. amelyben az együtgének teljesítése alól. térző emberek minEgy ilyen, emberdenfajta választóvonalon át együtt- re irányuló politika annál hamarabb működnek. Itt az ideje, hogy orszá- jöhet létre, minél inkább beavatkozgunkban a szolidaritás új tavasza nak a keresztények is a politikába. Az köszöntsön be. Ez lenne az igazi egyházak elsőrendű feladata minden előretörés – a pünkösdi módon bizonnyal az, hogy az embereket Ismegélt és együtt elszenvedett em- ten titkába bevezessék. Akit azonban berség. A szeretet kultúrája, amely Isten megragad, az Istennel együtt önmagát a szolidaritásban mutatja sodródik annak világába is a lehető meg, növekedhetne az országban. legkompetensebb módon. Éppen Pontosan ebben áll a remény útjá- ezért a jövőben több hívő embernek nak belső célja, amit a „Weizi pün- kell politikai pályára, a gazdaságba, a kösdi látomás” éppen most hirde- szakszervezetekbe, a médiába, az oktett meg. tatásba menni. Ehhez azokat a tudományokat fogják tanulni, amelyek erre képesítik őket: politológiát, gazdanélkül ságtudományt, pénzügyet stb. Annak nem lehet és nem szabad megtörténnie, hogy az egyházakból nem jönnek többé olyan személyek, akik az Evangélium szellemében formálják hazánkat, Európát, a Föld közösségét. A teológia ezt így fejezi ki: aki misztikus, az feltétlenül politikus is; aki Istenbe belemerül, az Istennel együtt a szegények mellett fog felbukkanni.

NE FÉLJETEK! MÁR ÉG! Ez az első pillanatban ellentmondásos kijelentés, a második pillanatban a remény teljesen új értelmét nyeri el. Ha ugyanis szívünk már nem a félelemtől reszkető vágyakozások rabszolgája, hanem szerető odafordulás érzésétől lángol, akkor nekünk a szorongató válság közepette sincs okunk a Bármennyire fontos lesz a követ- félelemre. Akkor már ráléptünk a rekező időkben, hogy a szolidaritás ál- mény útjára. dozatainak oldalára álljunk, egy más arcú szolidaritásra is szükségünk Paul. M. Zulehner lesz. Ez nem az áldozatokon segít, hanem megtesz minden elgondolhaBécsi Egyetem tót annak érdekében, hogy minél keKatolikus Teológia Kar – dékán

Egyház és/mint civil szféra

33

Gazdát az erdélyi magyar közösségnek! „Akinek sok barátja van, annak egy sincs.”

– Arisztotelész –

Az EP-választási jelöltlista alkalmából folytatott egyeztetési körök megmutatták, mennyi pártos érdek munkál létfontosságú döntések meghozatalakor. Ugyanakkor politiA romániai magyar közösség gondjainak sok a gazdá- kusaink – és természetesen minden más társadalmi szerepja, következésképpen – Arisztotelész megfogalmazásá- lő is – számos jelzést kapott arra vonatkozóan, hogy az önös nak áttételes értelmezése szerint – mivel sok van, nincsen pártérdekeknél fontosabbak a közösségi érdekek. Jogos elegy igazi gazdája sem. várása minden erdélyi magyarnak, hogy ha olyan fontos Ha a romániai magyarság gondjainak gazdáját keressük, kérdésekről van szó, mint a fent jelzettek, a politikai szerepakkor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Erdélyi lők legyenek képesek a közösségünk egészében gondolkodMagyar Nemzeti Tanács, Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, ni, nem pedig a személyeket és struktúrákat őrlő végtelen Magyar Polgári Párt, Székely Nemzeti Tanács táján kellene vitákba fojtani ellenszenvüket; miközben országos szinten a keressük. Az RMDSZ a ’90-es években tekinthette magát magyarság számtalan kérdésben folyamatosan hátrányt gazdának, de ma már nem mindenki, minden kérdés gaz- szenved, s képtelen kitörni a másodlagos polgár szerepéből. dája. Az EMNT-nek már a megnevezése is túlzó, amennyiA civil mozgalmak és szereplők – mivel a civil társaben RMDSZ, MPP, SZNT és egyebek nem résztvevői ennek dalmat, vagyis az egész magyar közösséget képviselik – a tanácsnak, az EMEF a közélet és önérdek részképviseleté- nem hallgathatnak. Sokan úgy tekintik, hogy a megoldásnek vegyüléke, és nem az egész magyarság összefogásának hoz az egész közösséget átfogó stratégiai váltásra van fóruma. Az MPP nem átfogó és átütő erejű ellenzéki réteg- szükség. Bebizonyosodott, hogy az eddigi struktúrák képviselet, az SZNT Erdély egy területének nem tették lehetővé az új helyzetnek megprogrammissziós vállalkozása. felelő megoldások kimunkálását, nem siTudatosan felépített Mivel az összefogás minimumát illetőkerült az esélyegyenlőség kilátásának reen (autonómia, önálló magyar oktatás telményével erősíteni a romániai magyarság cselekvésre van jes vertikuma, a művelődési örökségek véönbizalmát. szükség egy olyan delme és ápolása, a vidék megmentéIsmeretes, hogy az RMDSZ és az EMNT szervezeti keretben, se/megsegítése, szociális kérdések) az létrehozta az erdélyi összmagyar egyeztető amely semmilyen kaösszekötő nemzeti alapértékek deklarálfórumát (EMEF), ez azonban egyelőre ígétegóriát nem zár ki, tan mindnyájuknál ugyanazok, miért nem ret, talán lehetőség, bizonyosan az RMDSZ lehetséges egy közmegegyezéses stratégia által koordinált politikai struktúra, és nem és képes mozgósítakialakítása? Ha mind ugyanazokért az érteljesíti az egész magyarság politikai és cini minden olyan tékekért és érdekekért küzdenek, miért vil társadalmi összefogás feltételeit, s ha csoportot és intéznem jön létre egyezség ezeknek az alapérnem következik be elmozdulás, még jobményt, amely részt tékeknek a jegyében? Ez nem magyarázban erősíti a kialakult megosztottságot. vállal a közösség jöható másként, mint széthúzással, szeméMi, az erdélyi magyar civil szféra érvõjének építésében. lyes és kisebb csoportérdekek érvényesítédekvédelmi szövetségeként, olyan struksi szándéka mentén. Sőt, a folyamatok azt túrát javasolunk, amely jellegénél fogva mutatják, a nézetkülönbségek sem csökegy társadalmi szerződés alapján működkennek, hanem bővülnek (lásd a székelyudvarhelyi-csík- ne, a közösségi kérdések társadalmi szinten történő megszeredai szeptemberi népgyűlést). oldására összpontosítana. Egy ilyen társadalmi szerződés A sok gazda nem gazda elv alapján meg kell keresni, érvényesítése érdekében jönne létre az Erdélyi Magyar ki kell alakítani egy olyan struktúrát, amely képes felvál- Konvent, amely garanciája a romániai összmagyar célok lalni, képviselni és érvényre juttatni az erdélyi magyar megvalósításának és végrehajtásának. közösség összképviseleti érdekeit.

A közösségi felelősség jegyében fogalmazódott meg a Tudatosan felépített cselekvésre van szükség egy mellékelt dokumentum, amelyet elkészítői és előterjesztői a olyan szervezeti keretben, amely semmilyen kategóriát legszélesebb erdélyi magyar egyeztető fórumként képzelnem zár ki, és képes mozgósítani minden olyan csoportot tek el. A struktúra fontosságáról és szükségességéről a és intézményt, amely részt vállal a közösség jövőjének MCSZESZ szűkebb körű előzetes konzultációt folytatott építésében. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsé- politikusokkal, egyházi vezetőkkel, tudósokkal, rangos válge (MCSZESZ) e mellett kötelezi el magát, figyelembe vé- lalkozókkal. A közös cél az, hogy a közösségünk jövőjét ve azt a képviseleti feladatot, amelyet felvállalt az egész meghatározó kérdésekben a politika képviselői mellett, a erdélyi magyar civil társadalom érdekeinek védelmében. döntések előkészítésében partnerként léphessenek be a tör-

civil fórum

34

ténelmi egyházaink vezetői, az oktatás és tudományok jeles művelői, a társadalomban meghatározó szerepet játszó vállalkozók és a civil szervezetek képviselői is, mint szakterületük jó ismerői. A Konvent, mint a társadalmi kontroll intézményes fóruma, a szükséges és elvárt megoldások mellett töltse be a társadalmi ellenőrzés szerepét is, amely az erdélyi magyarság intézményi rendszerében jelenleg teljességében hiányzik. A közösségünk 1990 utáni sorsfolyamata azért is ilyen sanyarú, mert a kialakult kisebbségi struktúráink keretet biztosítottak az önkényes cselekedetekhez, felelősségre vonási rendszerek nélkül. A közösséget kihasználók ellen nincs eszköz, legfeljebb el kellett/kell viseljék az esetleges erkölcsi elmarasztalást, ami alig ér valamit, mivel az ellenőrizhetetlen támogatási rendszerrel még a média jelentős részét is önérdekeik szolgálatába állították. Ilyen társadalmi környezetben az öntörvényességnek nincsen akadálya, ha nem lép fel ellene a közösség akarata.

A fentiek alapján ajánljuk civilek és nem civilek figyelmébe az Erdélyi Magyar Konvent tervezetét és megvalósításának módozatait, hogy véget vethessünk a jelenleg uralkodó, a közösség érdekei ellenében működő és az erdélyi magyarságnak (is) óriási károkat okozó állapotnak.

Az Erdélyi Magyar Konvent megalakításának feltételrendszere A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének (MCSZESZ) Igazgató Tanácsa kiindulva abból az elfogadhatatlan tényből: hogy az erdélyi magyar közösség érdekeit képviselő országos politikai szervezetek között, a civil szervezetek között, továbbá mindezek és az egyházak között nincs olyan összetartó erő és egy olyan összefogó testület, amely az erdélyi magyarság egészét képviselje, szervezze és menedzselje; hogy nem körvonalazódik tisztán és egyértelműen a politika testületei közötti tartós és biztonságos egyezség, javasolja az Erdélyi Magyar Konvent mielőbbi létrehozását: – hogy az egész magyarság közmegegyezésen alapuló autonómia-törekvését töretlenül szervezze és képviselje; – hogy erősítse a magyarság sajátos közösségi értékeit, s védelmet teremtsen az évszázadok alatt létrehozott értékeknek, amelyek szerves részét képezik úgy az ország, mint nemzetközi értékeknek; – hogy érvényt szerezzenek úgy az ország törvényeinek, mint a Románia területén élő nemzeti közösségek számbeli aránya tiszteletének, és az abból fakadó jogoknak, és tartsák meg a dekoncentrált intézmények kisebbségiekhez tartozó vezetőinek arányos, és méltányos képviseleti számát; – hogy a történelem viszontagságait átszenvedő magyarságot kivezesse abból a társadalmi válságból, amelybe jutott; – hogy önmaga sorai összefogásának képtelenségét véglegesen félretegye; – hogy képes legyen megteremteni a megmaradását biztosító feltételeket; – hogy megvalósíthassa a társadalmi igazságosság és méltányosság feltételeihez szükséges társadalmi ellenőrzést; – és hogy helyezze helyére az erdélyi magyarság számára kiérdemelt és a minden népnek kijáró nemzeti méltóságot.

Az Erdélyi Magyar Konvent létrehozását olyan összetételben javasoljuk, amely jogosan érdemes arra, hogy képviselje az egész erdélyi magyarság közös érdekeit, legye-

nek azok politikaiak, gazdaságiak, közművelődésiek, oktatásiak, egyháziak, szociálisak, vagy bármilyen más értékeket teremtők és védelmezők területéről.

Ennek érdekében javasoljuk egy ideiglenes ALAKÍTÓ KONVENT sürgős összehívását, amelynek résztvevői között legyenek: az egyházak vezetői vagy megbízottai az RMDSZ vezetői “ Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács “ Székely Nemzeti Tanács “ Erdélyi Magyar Polgári Párt “ Romániai Magyar Gazdák Egyesülete “ Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület “ Erdélyi Magyar Pedagógusok Szövetsége “ Romániai Magyar Közgazdász Társaság “ Szociális szervezetek képviselete “ Erdélyi Múzeum Egyesület “ Erdélyi Műszaki Társaság Környezetvédelmi szervezetek képviselete Magyar Civilszervezetek Szövetsége

“ “ “

(közmegegyezés szerint az összetétel kiegészíthető vagy változtatható) Az Alakító Konvent feladata az Erdélyi Magyar Konvent létrehozása, feltételrendszerének kidolgozása.

Az Alakító Konvent döntései erkölcsi kötelezettséget ró a Konventet elfogadó testületek és személyek számára.

Kidolgozza, és javaslatot tesz az Erdélyi Magyar Konvent végleges összetételére és működési szabályzatára.

Az Alakító Konvent az Erdélyi Magyar Konvent megalakulásáig döntéseit konszenzussal hozza, és a megalakulásától kezdődően maximum 6 hónapig működik, vagyis az Erdélyi Magyar Konvent megalakulásáig.

Az Alakító KONVENT döntése alapján létrejött Erdélyi Magyar Konvent az általános demokratikus elvek tiszteletben tartásával az egész magyarság érdekeit érintő döntéseket hoz. Megválasztja vezetőtanácsát, jóváhagyja működési szabályzatát, kidolgozza szakbizottságai segítségével az erdélyi magyarság megmaradásának stratégiáját és a stratégia alkalmazásának módozatait, valamint dönt az erdélyi magyarság képviseleti rendszeréről. Működési ideje az első hivatalosan elfogadott erdélyi magyar autonómia-struktúra létrehozásáig tart.

Az óriási demokrácia-deficitbe jutott magyarságkérdés a Konvent égisze alatt kösse meg az összes erdélyi magyarságkérdést felvállalók belső alkotmányosságát biztosító Társadalmi Szerződését, és hozza létre a társadalmi ellenőrző testületeit, melyeknek a feltételrendszere szerint kialakíthatja fennmaradási stratégiáját, annak végrehajtását, az erkölcsi biztonságát és a közbizalmat jelentő fórumait.

Az itt felvázolt struktúra egy autonómia-struktúra kiinduló, közösséget működtető forma lehet, amely nem ütközik sem alkotmányosságba, sem a többségi érdekeket nem sérti, s képes lehet egy közösségi erőt jelentő erdélyi magyar közakarat megvalósítására.

MCISZESZ Igazgató Tanácsa: Bereczki Kinga (alelnök), Bodó Barna (elnök), Somai József, Szabó Izolda, Szenkovics Dezső, Varga Zoltán (alelnök) e-mail: mcszesz@gmail.com honlap: www.civilportal.ro

35

Egyház és/mint civil szféra

Partnerségben az önfenntartó vidéki unitárius közösségekért

E

kis kiadvány egy civil-egyház közötti összefogás eredményét mutatja be, amely a Civitas Alapítvány, az Erdélyi Unitárius Egyház és annak szervezetei (ODFIE, Gondviselés Segélyszervezet), illetve az amerikai Project Harvest Hope között fogalmazódott meg. Az együttgondolkodás és -cselekvés fő mozgatórugója az a tény, hogy Erdélyben, de különösképpen Székelyföldön, az unitárius közösségek olyan apró kis falvakban élnek, amelyek a világ gyors változásától elzárva, magukra maradottan kell szembesüljenek a mindennapok kihívásaival. Az orvosi ellátás hiánya, a gyerekhiány miatt bezárt iskolakapuk, rossz középületek, rossz utak az egyre nagyobb elszigetelődéshez vezetnek. A tanítók, tanárok csak „kijárnak” tanítani vidékre, de már nem alkotják a közösség szerves részét.

Egyetlen helyi személy, aki nap mint nap szembesül a mindennapok problémáival: a lelkész. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egymás kölcsönös segítésével, támogatásával elindítsunk egy olyan folyamatot, amely a helyi szintű szükségletekre alapozik, közösségi részvétellel és összefogással egy élő, felelősségteljes és cselekvő jövőt fogalmaz meg e vidéki közösségek számára.

Bencéd, Bözöd, Csehétfalva, Firtosváralja, Gagy, Kálnok, Recsenyéd – azok az unitárius közösségek, amelyek a megmaradás és a tenniakarás mellett döntöttek, és cselekvően résztvállalnak a saját sorsuk irányításában. E kis kiadványt lapozgatva e hét közösséget ismerheti meg az olvasó – megosztják velünk röviden történetüket, sajátosságaikat, büszkeségeiket, és arról írnak, hogy hogyan és miért kapcsolódtak be a programba. Megtudhatjuk, hogy a kálnoki fiatal lelkésznő hogyan serkenti életre a közösséget gyerekfoglalkozások szervezése révén, együttműködésben más felekezeti egyházzal és polgármesteri hivatallal, sikeres pályázatok és közösségi programok lebonyolításával. Olvashatunk arról, hogy Bencéd, egy lendületes faluközösség, hogyan valósította meg évszázados álmát és vált önálló egyházzá. Azt is megtudjuk, hogy egy elzárt falu, mint Bözöd, amely közigazgatásilag egy városhoz van csatolva, hogyan szervezi meg kalákában a faluszépítési munkálatokat, és mit tesz azért, hogy az elzártságban is közösségi programok szerveződjenek. Megismerhetjük a program kezdetén a helyi fejlesztők által megélt bizonytalanságokat, félelmeket, de látjuk azt is, hogy a jövőbe vetett hit erőt adott a munkához.

Tekintsék e kis kiadványt elsősorban egy vizuális barangolásnak, és engedjék magukat vezetni hegyen-völgyön át kanyargó, lélektől lélekig vezető utakon e hét unitárius közösségbe.

Pakot Mónika Civitas Alapítvány – projekasszisztens e-mail: monika.pakot@civitas.ro

civil fórum

36

(Hogyan) kezdõdik az iskola!

H

ogyan lehet az osztálytermi csatateret átváltoztatni olyan hellyé, ahol igazi tanulás folyik, ahol valódi, közvetlen demokrácia van?”

Az iskolai oktatás megszervezése szorosan összefügg azzal, milyen embereszményt fogad el a társadalom. Csoda, hogy változó, globalizálódó világunkban az iskola is keresi helyét? Az önkormányzás filozófiája az, hogy mindenki beleszólhat az őt érintő döntésekbe, ezért olyan oktatási intézményrendszer (lenne) hatékony, ahol az ehhez szükséges készségeket lehet kifejleszteni. Elméletileg demokratikus iskolákból nyitott szellemű/tantervű osztályokban nevelkedett gyerekek kerülnek ki, s ők lesznek a következő évtizedek demokratikus társadalmainak állampolgárai, vezetői.

Fóti Péter könyve az oktatási paradigmaváltás dimenzióit tételenként sorra veszi: Milyen tanítási stílusra lenne szükség? Hogyan nézzenek ki az osztályok? Mi a tanár új szerepe? Mi alakítsa a tananyagot?

Hogyan oldjuk meg az iskolai konfliktusokat? Mivel tartsunk rendet az osztályban és ki fegyelmezze a gyerekeket? Milyen motivációk és szankciók legyenek?… Könyvének első és központi írásában, az Útmutatóban Fóti Péter e kérdések mentén bontja ki, hogyan történnek a dolgok egy tekintélyelvű iskolában, és hogyan történ(het)nek máshogy, egy általa nyitott osztálynak vagy közösségi osztálynak elnevezett rendszerben annak érdekében, hogy az iskolák valóban a gyerekek és a társadalom érdekét szolgálják. A változás kulcsa a tanár kezében van, akinek szövetségesekre van szüksége az iskolavezetés, a kollegák és a szülők között. A változás legfőbb pillére a tanár és a gyerekek kapcsolata: meg kell próbálni a kényszerek és elvárások helyett a részvételre és a kooperációra alapozni.

A summerhilli bentlakásos iskolát A. S. Neill 1922-ben alapította Angliában. A könyv minden írása ezen intézményre reflektál közérthetően, gyakorlatiasan. A summerhilli modell alapelve a megosztott felelősségre és demokratikus önigazgatásra épülő önkormányzó közösség. Summerhillben és a hasonló intézményekben a szabályok nagy részét a

„

tanárok és gyerekek hetenkét ülésező tanácskozása hozza meg, s az óralátogatás szabadon választható, mert azt feltételezi, hogy a gyerekekben van természetes tanulási vágy, és akkor is tanulnak, ha senki sem kényszeríti őket! A könyv második tanulmányában, melynek címe Roxfort vagy Summerhill, Joanne K. Rowling Harry Potter könyveiből ismerhető roxforti varázslóiskolát hasonlítjuk össze a demokratikus iskolamodell híres példájával.

Summerhill alaptézise, hogy a viselkedés, a személyiség és a morál előnyére változik, ha több befolyásunk lehet saját életünkre. A könyv harmadik, gondolatébresztő esszéje, a Legyek ura vagy Summerhill egy fiktív vita Golding és Neill között az

emberi természetről, a kultúráról és ennek következményeiről az oktatására nézve.

Vajon az erőszakos könyvek és a játékfegyverek szerepet játszanak-e abban, hogy felnőtt korunkban erőszakos emberekké válunk vagy sem?

Vajon elhanyagolják-e a gyerekeket Summerhillben? Vajon szükségszerűen anarchiába torkollik-e egy kísérlet, amiben az ország törvényeinek betartása mellett az iskolapolgárok által közösen hozott szabályok szerint működtetik az egyes intézményeket? Fóti Péter írásait olvasva ezeket a kérdéseket is átgondoljuk, az iskolák és egész társadalom összefüggésében.

Fóti Péter: Útmutató rebellis tanároknak. Saxum kiadó, 2009. További információ: www.foti-peter.hu

37

Egyház és/mint civil szféra

Civil szervezetek fesztiválja Bukarestben – ONG Fest „180 civil szervezet, 180 ok, hogy itt legyél” – ezzel a jelmondattal indította útjára a Civil Társadalom Fejlesztésért Alapítvány (FDSC) az országos civil fesztivált és kiállítást, melyet ONG Fest néven szerveztek meg. A rendezvényre Bukarest régi központjában 2009. szeptember 11-13. között került sor, melyre több mint 200 szervezet iratkozott be az ország minden részéből. A szervezetek sajátos programokkal, kiállítási felülettel mutatták be mindennapi tevékenységüket, programjaikat. Háromszékről öt civil szervezet vett részt – egy sajátos összképpel igyekeztek megjeleníteni megyénk értékeit, turizmusát, civil életét, több ezer szóróanyaggal alátámasztva azt. A Civilek Háromszékért Szövetség a háromszéki civil életet mutatta be saját kiadványával. Az Amőba Alapítvány oktatási programjait mu-

tatta be, kiemelve az 1999 óta tartó országos programját: a Global Teenager projektet. Az Eventus Plus Egyesület sajátos standdal és erre az alkalomra elkészült román nyelvű honlappal (www.secuime.net) próbálta bemutatni Hargita és Kovászna megye turizmusát. A Rika Egyesület, akárcsak a Székelyföldi Református Egyházak Erdőgazdálkodási Egyesülete az erdőgazdálkodás terén kifejtett munkásságukat jelenítették meg. A Bedő Albert Környezetvédelmi és Ifjúsági Egyesület a Kálnokon elkezdett közösségépítő munkásságukat, és az ezen a téren elindított programjaikat mutatták be a közönségnek.

A háromszéki kiállítósátrakat meglátogatók többsége pozitívan értékelte a belefektetett munkát és az erőfeszítéseket. Nagyon sokan elmondták, hogy már jártak Székelyföldön, és tisztelik az ott lakó embereket. Akadtak viszont olyanok, akik nem tudták, hogy hol van az országnak ez a vidéke. Őket sikerült felvilágosítani, valamint az autonómia-törekvésekről szóló tévhiteket, félreértéseket eloszlatni. Pozitívan értékelték, hogy minden szóróanyag két vagy három nyelven volt feliratozva.

A rendezvényen való bemutatkozás mellett a szervezetek képviselői szakmai előadásokon vehettek részt, melyeken rangos szakértők és civilek társaságában különböző szakmai témákról vitatkozhattak, vagy oszthatták meg tapasztalataikat. A témák elsősorban a fiatalok bevonásáról, önkéntességről, a civil szervezetek fejlesztési programokban való részvételéről szólt. A szakmai előadások mellett több civil szervezet, szám szerint 95 saját kulturális programmal jelentkezett, melyet bemutatott a közönségnek. A fesztivál utcai része családias hangulatot árasztott, bármelyik sátorhoz odamehetett az érdeklődő, beszélgethetett a szervezetek képviselőivel, partnerségi kapcsolatokat alakíthatott ki, vagy csak egyszerűen megfigyelhette, hogy más szervezetek milyen szakmai háttérrel és tapasztalatokkal rendelkeznek.

A civil szervezetek mellett megjelentek a politikai pártok, valamint nagykövetségek képviselői is. Azt, hogy a civil szervezeteket mennyire nem tekintik megfelelő partnernek, vagy nem értékelik munkásságukat, főleg a helyi önkormányzatok részéről volt érzékelhető. A háromszéki szervezeteknek több partnerségi kapcsolatot sikerült kialakítaniuk, amelyek a későbbiekben szakmai hátteret jelenthetnek különböző pályázatokban, programokban. A részt vevő háromszéki szervezetek képviselői pozitív élményekkel térhettek haza erről a rangos szakmai rendezvényről. Az ONG Fest egy olyan rendezvény, melyen minden szervezetnek legalább egyszer részt kell vennie, már csak azért is, hogy a magyar szervezetek által elvégzett munka is megfelelő hangsúlyt kapjon az országos civil köztudatban. Több román szervezet képviselője elmondta, számukra teljesen fehér folt a magyar civil szervezetek világa. A rendezvényről készült fényképek megtekinthetők a www.civek.ro honlap galériájában.

Furus Levente CIVEK – irodavezető e-mail: civilekharomszekert@yahoo.com

forum civic

38

„Krisztussal ezer esztendeig” – Tanácskozás az ezeréves egyházmegye társadalmi, szociális feladatairól

Kereszténységünkből kétezer – magyar, erdélyi egyházi életünkből ezer – esztendő telt el. Megalapoztuk egyházunkat, annak intézményes, doktrinális és liturgikus arculatát egyaránt. Emelt fővel mérlegelhetjük a múltat, ünnepelhetünk.

korlátlan fogyasztás és a szemtelen profit. Magukhoz ragadták mindazokat a kommunikációs eszközöket, amelyekkel (szub)kultúrájukat erőteljesen terjeszthetik. Módszereik frontálisak és szubtilisek is egyaránt.

Nemcsak divatot kreálnak a bűnből, hanem a tudatalattiba is beépülnek, és „konzumidiótákká”2 tesznek kontinensnyi embertömegeket. És ezzel a létrontás kikövezett pályáira állított világgal szemben kell nekünk a „hegyi beszéd” szellemiségében társadalmat építenünk. Krisztussal ezer esztendeig kibírtuk, mert Őrá építettek eleink. Szent Istvántól az Árpádházi királyokon keresztül a magyar történelem mindig referenciapontként világító, útmutató fáklyaként tekintett a kereszténységre. Ma már

Mégis inkább a visszafogottság a jövő evangéliumi szellemben való megtervezése, a társadalmi feladatokra való válaszkeresés az, ami előtérbe került a „hetvenkettő” gondolataiban. Nemcsak Isten Országa építői munkálkodtak, hanem párhuzamos világok is kiépültek, sőt beékelődtek sorainkba, ahol nem a szeretet és a szolidaritás a mérvadó, hanem az anyagi jólét, a versengés, a

nem így van ez. A humanista gondolatok a felvilágosodás óta úgy tetszelegnek, mintha szolgálni akarnának, másokon segíteni. Pedig csak jól felismert túlélési stratégiájukként használják a „korlátozott önzést”3, csupán azért, nehogy maguk alatt vágják el a fát. Ehhez képest a keresztény társadalomtan a „korlátlan önzetlenség”4, önmagunk teljes feláldozása mellett tette le – Mestere nyo-

1. Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült. 2. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.

3. Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

4. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is köszöntsetek senkit. 5. Ha azonban egy házba beléptek, legelőször ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! 6. Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll vissza. 7. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére.” (Lk 10,1-7)

C

síksomlyón szeptember 26-27én „hetvenkét”1 ember vett részt azon a nemzetközi konferencián, ahol a millenniumi rendezvények sorában egyházmegyénk (anyaszentegyházunk) társadalmi, szociális szerepvállalásának múltjáról, jelenéről, feladatairól, perspektíváiról tanácskoztunk. A „hetvenkét tanítvány” között magamat is felfedezni vélem. De ott voltak a krisztusi szeretet tanúságtevői is, akik fontosnak tartják a főparancs megvalósítását. Részt vehettem azon a „beavatáson”, amelyben Jézus Krisztus feladatát, programját fogalmaztatta meg XXI. századi utódaival arra vonatkozólag, hogy melyek azok a prioritások Evangéliumában, amikre feltétlen oda kell figyelnünk, melyek azok a példák az üdvtörténet folyamán, amelyek kedvesek az Ő számára, milyen az a világ, ahová küldetésünk szól, kik azok, akikkel dolgoznunk kell.

Mindennek alapja az élő Ige, a Szentírás. A bibliai impulzusok sora elvezetett arra a felismerésre, hogy nincs anyaszentegyház szeretetszolgálat nélkül! Az ősegyház éltében ez a krisztusi tanítás egy egész intézményrendszer felállítását eredményezte. A parúziavárás időszakában a vagyonközösség megélését valósították meg. Egyházi szisztematikus társadalomtan a Rerum Novarummal kezdődött, és azóta egész sor szociális enciklika hagyta el a tanítóhivatal és a pápák nyomdáját. A konferencia feltárta azt a doktrinális alapot (alkotmányt), amelyre „csak” rá kellene építsük a szeretet civilizációját.

szimbolikus szám, analógia; ez esetben egy nagyságrendnyi embercsoport kifejezés Czakó Gábortól 3, 4 Kozma Imre Atya gondolatai – Magyar Máltai Szeretetszolgálat 1 2

Egyház és/mint civil szféra

mán – a voksot. Annyira elérte már az emberiség lehetőségei határait az anyagiak, a jólét terén, hogy ez az út már szakadékba, saját életterünk felemésztéséhez vezet. Sajnos, mi keresztények sem vagyunk kivételek.

Mi is ugyanazt a táncot járjuk, mert nem figyelünk eléggé az igazán lényeges dolgokra. Pedig nem rendkívüliek azok. Nincs másról szó, mint a keresztény családról, a másokra való odafigyelésről, a természet tiszteletben tartásáról, a visszafogott életmódról, a szegényekkel, rászorulókkal való szolidaritásról, mindarról, amit Jézus majd a végítéletkor számon fog kérni rajtunk (Mt 25, 3146).

Kulcskérdés: a hitelesség. Van-e bátorságunk megélni Krisztus Evangéliumát? Ha megéljük, hogyan lehet azt beépíteni a mai világ komplex struktúráiba, bonyolult működtető mechanizmusaiba, politikai programjaiba?

– Ma már, ha keresztények akarunk maradni, nem fordíthatjuk el tekintetünket a szükséget szenvedőkről. Bátorság szükséges elsősorban önmagunkkal szemben, de a felelősséghordozókkal szemben is. Képviselnünk kell a rászorulók érdekeit!

– Az együttérzés az együtt szenvedési képességet is feltételezi. Át kell tudjuk érezni a bajba jutott emberek félelmét, szenvedését, és osztoznunk kell azokban.

– Az együttérzést tettek kell kövessék, nem csak egyéni, hanem közösségi szinten is. Intézményesíteni kell a szolidáris társadalmat!

5 6

KALOT-program Szent Ágoston

39

ni. A keresztény politika szerepe Segítő politikát, segítő közéletet, itt kell megmutatkozzon. Nem egyházat, régiót, országot kell felszabad megengedni azt, hogy építsünk Isten akaratának szellecsak a profitra épülő vállalkozámében a Teilhard-i logika mensok, rendszerek (multik) kalandor tén, mely az Omega felé viszi a vimódra kibújjanak az állami, adólág tökéletesedését. zási, szolidaritási felelősségeik – A szeretet kultúrájának vannak alól. Ez csak akkor valósítható precedensei, modelljei akár az ősmeg, ha a keresztények minél inegyházban, akár korunkban is, kább beleavatkoznak a politikába, amelyek bizakodóvá tehetnek. A a közélet alakításába. Itt vita társzolidaritás nemcsak a szükséget gya lehet, hogy közvetlen, vagy szenvedők iránti szolidaritást jeközvetett képviselet kell-e az egylenti, hanem egy megelőző („preháznak, és a képviselet konkrétuvenciós”) szolidaritást, amely mainak mikéntje… mindent megtesz azért, hogy ke– Nem engedhetjük vesebb rászoruló meg magunknak azt, legyen. Ez már po... a létrontás kiköhogy ne az egyház litika, közéleti dinevelje ki azokat a menziókat is jelent, vezett pályáira állíközgazdászokat, poahol az áldozatotott világgal szemlitikusokat, pénzkat nem ellátjuk, ben kell nekünk a ügyi szakembereket, hanem megakadá„hegyi beszéd” szelakik az Evangéliumi lyozzuk azt, hogy lemiségében társaszellemben fogják azzá váljanak. A hazánkat, népünket pénzügyi piacok dalmat építenünk. formálni. A teológia szabályozásáig is szerint: aki misztiel kell menni, egy kus, az feltétlenül politikus is; Aki aktív keresztény politikai szerepIstenbe belemerül, az Istennel vállalással. Ennek Erdélyben és együtt a szegények mellett fog felmagyar nyelvterületen jó alapjai bukkanni.6 vannak az Erdélyi Iskola és a KALOT kezdeményezéseiben. A fenti gondolatok a millenniumi Csak a port kell letörülni az alap- konferencia kapcsán fogalmazódtak gondolatokról és ráépíthető a jövő meg bennem, és formálnak egy taníta: „Krisztusibb emberre, a művel- vánnyá a sok közül. Remélem, nem tebb falura, az életerős népre, az okozok csalódást a Mesternek! önérzetes magyarra!”.5 A keresztény család megerősítése ebben a Bányász József folyamatban elengedhetetlen.

– A megtermelt (megtermelhető) Caritas Vidékfejlesztési Ágazat gazdasági javakat és az emberek – igazgató szükségleteit össze kell kapcsole-mail: jozsef.banyasz@caritas-ab.ro

civil fórum

40

Az ASSOCLIC újabb pályázati kiírása

A

z ASSOCLIC felhívása olyan romániai civil szervezeteknek szól, amelyek hátrányos helyzetű személyeknek képzési, oktatási és felzárkóztatási programokat szerveznek. A civil szervezetek egy megadott formátumú pályázati dokumentációt kell kitöltsenek, amely részletes leírást kér arról a projektről, amely keretében informatikai eszközökre van szükségük. A legjobb projektek számítógépeket kapnak.

Az ASSOCLIC 2009-et az Ateliere Fără Frontiere szervezi két szakaszban. A mostani projekt keretében országos szinten közel 50 egyesületet szeretnénk felszerelni, 400 „informatikai csomagot” osztunk szét. Az ASSOCLIC első szakaszában 22 romániai civil szervezetet láttunk el 156 számítógéppel és 14 nyomtatóval.

Az ASSOCLIC második szakasza 2009. október – 2010. január időszakban zajlik le, és ez alkalommal kifejezetten a társadalom hátrányos helyzetű csoportjaira (hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok, intézményben nevelkedő vagy sérült gyermekek, a társadalom kirekesztett, sérült csoportjai, mint a roma lakosság és a bevándorlók) összpontosít. A pályázatokat egy elbíráló bizottság értékeli majd januárban, a legjobb projekteket számítógépekkel díjazzuk.

Az ASSOCLIC Románia honlapját azzal a céllal indítottuk, hogy segítse a kommunikációt az érdeklődőkkel: www.assoclic.org. Innen lehet letölteni a pályázati űrlapot is. Ugyanakkor további információk találhatók itt az ASSOCLIC-projektről, a jelenlegi kiírásról, követni lehet ennek szakaszait és az újabb felhívásokat.

A pályázatokat november 15-ig (17 óráig) lehet beküldeni a c.bobu@ateliersansfrontieres.org e-mail címre vagy a következő postacímre: Bd. Basarabia nr. 256., sector 3, București.

További információkért keressék Cristina Bobut a következő telefonszámon: 031 425 90 10 vagy az előbb megadott e-mail címen.

Az ASSOCLIC októberi naptára – október 6.: pályázat meghirdetése; – november 15.: pályázat beadási határideje; – november második felétől 2010. január elejéig: pályázatok értékelése; – 2010. január 15.: az elbíráló bizottság ülése; – január vége: eredményhirdetés és a számítógépek ünnepélyes átadása a nyerteseknek.

Pályázási kritériumok – érvényes jogi személy: a pályázó szervezeteknek a pályázatuk küldésekor mellékelniük kell a jogi személyiséget igazoló iratot és az igazolást, hogy a szervezet jegyezve van az Egyesületek és Alapítványok Országos Nyilvántartásában; – kitöltött kérés (dosar de candidatură) az informatikai eszközök igénylésére, mely igazolja a civil szervezet felelősségét és részvételét a projektben; – életképes projekt bemutatása, mely jól illeszkedik a szervezet tevékenységeibe, továbbá melynek értelme van a közösség számára is, amelyben a szervezet tevékenykedik; – a projektnek illeszkednie kell az ASSOCLIC mostani pályázati kiírásának a témájához (lásd a fentebbi leírást); – biztosítani kell a felszerelések (teljes felszereltségű számítógépek) elszállítását Bukarestből a szervezet székhelyére; – miután megkapják a szervezetek a felszereléseket, ki kell töltsenek egy értékelő kérdőívet; – a kapott számítógépekkel megvalósuló tevékenységek átláthatóságának a biztosítása érdekében együtt kell működni az Ateliere Fără Frontiere szervezettel, azaz a szervezet különböző módon fogja ellenőrizni, hogy a számítógépek a pályázatban leírt tevékenységekre legyenek használva.

Az ASSOCLIC-projekt anyagilag támogató partnerei: Fondation Veolia Environnement, Fondation Société Générale si ECO TIC. További operatív partnerek: Microsoft, McCANN PR, ARC, Fundatia Dezvoltarea Popoarelor si Centras.

A partnerek a pályázatok értékelésében is részt fognak venni, melyet az az elbíráló bizottság fog elvégezni, melynek tagjai a támogatók, föderációk és partnerek képviselőiből fognak állni.

Forrás: http://www.stiriong.ro/pagini/s-a-lansat-noulapel-la-proiecte-assocli.php

41

Biserica ºi/ca societatea civilã

Valoarea noastrã e omul! plă acest lucru, trebuie să accentuăm faptul ca aceste organizaţii datorită statutului pe care îl au, posedă mai multă încredere și autenticitate. Prin urmare în foarte multe cazuri ei pot să dezvolte parteneriate mult mai ușor cu instituţiile statului, ei putând depăși mult mai ușor și graniţele geografice. Limbajul și reţeaua universală a bisericii îi ajută pe ei și în această privinţă. Însă această încredere și autenticitate poat fi pierdută foarte ușor, dacă nu activează cu responsabilitate și de acest fapt sunt ei înșiși conștienţi.

Atât sarcinile sociale cât și nevoile sunt din ce în ce mai multe, iar această situaţie stimulează biserica să colaboreze cu ONG-urile autentice și active.

sunt gata să activeze. În astfel de situaţii rolul bisericii trebuie reconsiderată. În acest caz întrebarea este oare biserica este pregătită pentru această reconsiderare? Situaţia comunităţilor izolate este doar una dintre acele situaţii cu care biserica însăși se confruntă, și în care și pentru ei este foarte important să existe ONG-uri bine dezvoltate, cu un moral bun, cu care în parteneriat poate să activeze mult mai eficient.

Un fapt foarte important în cadrul organizaţiilor civile – fie bisericești, fie laice –, să existe oameni exemplari, cu vocaţie, lipsiţi de egoism și gata să activeze. Ei sunt adevăratele noastre valori! În cadrul acestui număr vă prezentăm un șir de povești de succes care

Fãrã comentarii

Desen: Könczey Elemér

S

-ar putea să vă fie cunoscut titlul, deoarece a fost tematica conferinţei Civil Forum din anul trecut.

Prin prezentul număr al revistei dorim să accentuăm și mai bine esenţa acestui titlu, deoarece relaţia, contactul dintre biserica și societatea civilă poate fi prinsă cel mai bine prin această declaraţie. Prin acesta se poate ideintifica o legătură între biserica și societatea civilă, prin aceasta biserica și societatea civilă se contopesc de cele mai multe ori într-un mod nepalpitabil. Și probabil, prin acesta se exprimă cel mai bine importanţa alegerii acestei teme. Atât pentru biserica cât și pentru societatea civilă în centrul atenţiei este omul. Și nu unul oarecare. Acel om fericit, care este capabil să aibă o viaţă completă, care se îndreaptă spre semenii ei cu smerenie, se comportă cu ei și cu mediul înconjurător care îi determină viaţa cu responsabilitate, care este emotiv, și este gata să acţioneze fără interese personale pentru un scop nobil. Și acel scop nobil este întotdeauna cel comunitar, în care este activ puterea determinatoare. În cele mai multe cazuri pentru aceste valori se angrenează organizaţiile civile care aparţin ori societăţii civile laice, ori activează lângă biserica.

Pornind de la faptul ca marea majoritate a omenirii trăiește în societate, organizaţiile civile, fie ele laice sau bisericești, se înfiinţează și activează pentru rezolvarea problemelor și necesităţilor care apar în societate. Similarităţile dintre aceste organizaţii pot fi recunoscute foarte simplu deoarece din punct de vedere structural și al scopurilor ele nu prea pot fi diferenţiate. Se poate spune însă că majoritatea organizaţiilor care activează lângă biserică sunt active în domeniul social, educaţie și de tineret. Vizavi de ei ONGurile laice iniţiază activităţi pentru rezolvarea problemelor în foarte multe domenii, cum ar fi protecţia mediului, cultură, dezvoltare comunitară și rurală, protecţia mediului construit, apărarea intereselor etc. Dar după părerea mea, este important să menţionăm aici, că deși numărul ONG-urilor bisericești este foarte scăzut în cadrul societăţii civile maghiare din Transilvania, dacă analizăm efectul activităţilor lor asupra societăţii, acesta depășește efectele activităţii a mai multor ONG-uri laice. Dacă dorim să răspundem la întrebarea, oare de ce se întâm-

Trebuie menţionat și faptul că în decursul timpului s-a schimbat, și se schimbă continuu responsabilitatea socială a bisericii. Acest fapt se poate resimţi și în vremurile noastre în acele situaţii, în care în comunităţile izolate singurul intelectual este preotul, iar forţa protectoare a comunităţii este biserica. În astfel de situaţii preotului sau persoanei care activează lângă preot îi revine un rol foarte important, și anume de a activa pentru consătenii lor. Căci nevoia se vede din aproape.

Soarta lor comună trebuie să fie cel mai important pentru membrii comunităţii. În primul rând ei trebuie să arate o dorinţă de a trăi, să-și exprime visele, valorile pe care vor să le conserve și să le predea generaţiei următoare. Ei trebuie să demonstreze că cel mai important lucru să rămână în comunitate generaţia următoare, iar pentru asta ei

s-au născut din iniţiativele ONG-urilor care activează lângă biserici. Dar ne împărtășesc gândurile și superiorii bisericilor care relatează despre relaţia și colaborarea între biserica lor și societatea civilă. Cititorul o să găsească o lectură interesantă și despre sarcinile și dilemele preoţilor și profesorilor care se implică în procesele de dezvoltare comunitară. În rubricile noastre găsiţi scrieri despre succese – Curaj civic; năzuinţă – Dezvoltare civică (NOU!); realizări – Pavilionul cărţilor civile; și evenimente – Raporturi de evenimente. Încărcaţi-vă, inspiraţi-vă și să fiţi activi!

Csáki Rozália redactor șef e-mail: csaki.rozalia@gmail.com

forum civic

42

Cuprins Pagina 3 Gergely István: Interacţiunile între Biserica și societatea civilă

Pagina 22 Jürgen-August Schreiber: Fiind în partea oamenilor în situaţii defavorizate

Pagina 3 Csáki Rozália: Valoarea noastră e omul!

Pagina 23 William C. Saunders: Religia și societatea civilă: activitatea organizaţiei Project Harvest Hope

Pagina 4 Bányász József: Biserica (și) ca sfera civilă!

Pagina 8 Kató Béla: Iniţiative civile în cadrul bisericii Pagina 10 „Dvs. ascultaţi Radio Agnus pe lungimea de undă de emisie 88.3 MHz” – interviu cu dl. Adorjáni László Pagina 12 Prezidiul ODFIE: Pe scurt despre Asociaţia Naţională de Tineret „Dávid Ferenc”

Pavilionul cărţilor civile Pagina 35 Pakot Mónika: Parteneriat pentru dezvoltarea sustenabilă a comunităţilor rurale unitariene Pagina 36 (Cum) începe școala!

Pagina 25 Sebestyén István: „La unu sau la doi” – situaţia oferirilor 1% al ONG-urilor și bisericilor în Ungaria

Raporturi de evenimente Pagina 37 Furus Levente: Festivalul organizaţiilor civile în București – ONG Fest Pagina 38 Bányász József: „O mie de ani cu Cristos” – consfătuire despre sarcinile sociale ale eparhiei de o mie de ani

Curaj civic Pagina 29 Csáki Rozália: Iniţiative civile de succes în mediul rural

Anunţ For um civic

Pagina 13 Prezidiul Asociaţiei Caritative „Gondviselés”: Pe scurt despre Asociaţia Caritativă „Gondviselés” Pagina 14 Bereczky Béla: Profesii cu vocaţie, sau „specialităţi” de dezvoltare comunitară predestinate în viaţa localităţilor mici – profesori și preoţi de dezvoltare comunitară

Pagina 40 Noul program de finanţare ASSOCLIC

Pagina 31 Paul M. Zulehner: Să nu vă feriţi, deja arde!

Pagina 41 Csáki Rozália: Valoarea noastră e omul! (RO)

Dezvoltar e civică Pagina 33 Stăpân pentru comunitatea maghiară din Transilvania!

Pagina 42 Cuprins (RO)

Pagina 17 Înlănţiurea bisericii și societăţii civile – interviuri

Forum Civic

Editat de Fundaţia pentru Organizaţiile Neguvernamentale Maghiare din Transilvania

Revista societãþii civile Editor: István Egri Redactor-șef: Rozália Csáki Corector: Attila Szabó Grafica: Elemér Könczey Tehno-redactor: Ferencz Csáki

Consiliul editorial: Kinga Bereczki Barna Bodó Gábor Kolumbán László Potozky István Sebestény (HU) József Somai Dezső Szenkovics

Tipărit de DTP Studio. Apare în 1000 de exemplare.

Preţ: 5 lei, la comandarea celor patru numere din anul 2009 aveţi un preţ total redus de 14 lei.

Contacte: adresa: Cluj Napoca – 400196 Aviator Bădescu nr. 35. tel./fax: +40-0264-450230 e-mail: ermacisza@gmail.com ISSN 15822–4004

43

Egyház és/mint civil szféra

ERMACISZ erdélyi magyar civil szervezetek levelezõlistája Az ermacisz lista célja olyan fórumot teremteni, amely lehetőséget ad egymás tájékoztatására és civil társadalmunkat érintő kérdések megvitatására.

Feliratkozni az ermacisz–subscribe@ yahoogroups.com, lemondani pedig az ermacisz–unsubscribe@yahoogroups.com címre küldött üres levéllel lehet. Kérjük a levelezőlistára szánt leveleket az ermacisz@yahoogroups.com e-mail címre küldeni. A listagazdának szánt levelet az ermacisz–owner@ yahoogroups.com címre várjuk.

ERMASZOCI erdélyi magyar szociális civil szervezetek levelezõlistája Az erdélyi magyar szociális szervezetek tapasztalatcseréjének és együttműködésének elősegítése céljával az ERMACISZA létrehozta és működteti az ermaszoci levelezőlistát.

Feliratkozni az ermaszoci–subscribe@ yahoogroups.com címre küldött üres levéllel lehet. A listára szánt leveleket az ermaszoci@yahoogroups.com címre kell küldeni.