CK magazin #23 by CK magazin

ALTERNATÍV ÉLETMÓD ÉS KENDERKULTÚRA MAGAZIN

www.ckmagazin.info

KALI MIST A Sativák feminizált királynője

A HATALOM TERMÉSZETE

SZABAD SAJTÓ Európai E urópai k kenderkultúra-magazinok enderkultúra-magazinok

9 7 7 2 060 1 7 3 000

Hagyomány és gazdasági erő egyben

1 2 0 0 2

A HASZNOS KENDER EURÓPÁBAN

V. évfolyam 2012/2. április

Jogvédők és jogvédelem Magyarországon

485 Ft

18+

INDEX IMPRESSZUM FŐSZERKESZTŐ: LUKÁCS GÁBOR SZERZŐK: HOMÁNYI PÉTER, KARDOS TAMÁS, NOUCETTA KEHDI PAP DÁVID TAMÁS, SEBESTYÉN SZABOLCS DESIGN ÉS FOTÓ: VASKA GERGELY KIADJA: KULTUSZ KIADÓ KFT. FELELŐS KIADÓ: PERJÉSI PÉTER HIRDETÉSFELVÉTEL: CK@KULTUSZ.COM WEB: WWW.CKMAGAZIN.INFO ORSZÁGOSAN TERJESZTI A LAPKER ZRT. ISSN 2060-1735 A JELENLEG HATÁLYOS BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV 1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY 282–283. §/C. ALAPJÁN, AKI KÁBÍTÓSZERT TERMESZT, ELŐÁLLÍT, MEGSZEREZ, TART, AZ ORSZÁGBA BEHOZ, ONNAN KIVISZ, VAGY AZ ORSZÁG TERÜLETÉN ÁTVISZ, ILLETVE KÁBÍTÓSZERT KÍNÁL, ÁTAD, FORGALOMBA HOZ, VAGY AZZAL KERESKEDIK, SZABADSÁGVESZTÉSSEL BÜNTETHETŐ.

A Cannabis Kultusz kiadója felhívja olvasói figyelmét arra, hogy az életképes kendermaggal való kereskedés, azok értékesítése, birtoklása, szállítása illegálisnak minősül több országban, így Magyarországon is. Minden tartalom ismeretterjesztő és szórakoztató céllal készül. Nem kívánunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy bárki a hatályos jogszabályok ellenében cselekedjen. A Cannabis Kultusz kiadója senkit nem törekszik rábírni a kiadványban megjelenő termékek illegális használatára. A kiadó nem vállal felelősséget a lap értékesített felületein megjelenő állításokért. A szerkesztőségi cikkben megjelenő minden vélemény a szerzőtől származik, mely nem minden esetben azonos a kiadó álláspontjával. Időnként nem lehetséges a szerzői jog tulajdonosát azonosítani, vagy vele kapcsolatba lépni, ezért igazolt tulajdonjogi igény előterjesztése esetén a kiadványban megjelentekért utólag is vállaljuk meghatározott honorárium kifizetését. Minden szövegről és képről azt vélelmezzük, hogy megjelentetés céljából küldték, mindaddig, míg ezzel ellentétes nyilatkozatot nem kapunk. A kiadvány akár részben, akár egészben történő sokszorosításához a kiadó írásbeli hozzájárulása szükséges, akkor is, ha a sokszorosítás célja nem profitszerzés. Minden jog fenntartva!

ATAMI

11, 15

BUSHDOCTOR

64, B3

BUSHPLANET

2–3

CAÑAMO

ENCOD

FLYING DUTCHMEN

GENERAL HYDROPONICS

GOMOA

GREEN HOUSE

KÉK PONT

NIRVANA SEEDS

NORML

PARADISE SEEDS

PLAGRON

12, B4

TILOS

SERIOUS SEEDS

41 CK 2012/2. április

2008/3 december

2009/1 február

2009/2 április

2009/3 június

2009/4 augusztus

2009/5 október

2009/6 december

2010/1 február

2010/2 április

2010/3 június

2010/4 augusztus

2010/5 október

2010/6 december

2011/1 február

2011/2 április

2011/3 június

2011/4 augusztus

2011/5 október

2011/6 december

2012/1 február

KORÁBBI SZÁMAINKAT IS MEGRENDELHETED! az eloﬁzetes@kultusz.com e-mail címen

SZÓVAL DRUG PEACE MARCH Két osztrák rendôr beszélget: – Kiknek a vonulását biztosítjuk? – A legalizációért küzdô füvesekét. – Neee, akkor sohasem érünk a végére! Így viccelôdtünk egymás közt a sor elején, mikor már háromnegyed órája keltünk át egy átlagos méretû hídon a Duna bécsi szakasza fölött. Más tüntetéseken a kivezényelt rohamrendôröknek a vonulás biztonságát kell felügyelniük, és a demonstrálók soraiból a lehetô leggyorsabban kiemelni az agresszív elemeket. Lásd még Budapest március 15., október 23. és egyéb. A drogháború analógiájára drogbéke vonulásnak keresztelt bécsi eseményen a rendôrség számára a legnagyobb kihívás ezzel szemben az volt, hogy valahogy elcsalogassa a célig a menetelôket. Mert az eredetileg felvonulásnak indult esemény, idôrôl idôre, kiváltképp a közlekedési csomópontnak számító nagyobb tereken, széles sugárutakon, ahol a péntek délutáni forgalom miatt jócskán megnôtt a nézelôdôk száma, hamar táncos piknikre kezdett emlékeztetni, és jó hangulatú fiestába csapott át. Európa legnagyobb reggaefesztiváljának, a Rototomnak a teherautójáról és a Medijuana magazin pick-up hangfalaiból szóló reggae, ska, és dub ugyanis a legkevésbé sem sarkallta a vonulókat a mielôbbi célbaérésre. A szervezôk a város legszélesebb útjait foglalták le a mindössze négy kilométeres, de több mint háromórás vonuláshoz. Az eseményt az ENCOD osztrák, holland, cseh

és olasz képviselôi szervezték az ENSZ kábítószerügyi és bûnmegelôzési irodája által rendezett konferenciára idôzítve. A helyiek mellett érkeztek olaszok, spanyolok, csehek, fraciák és személyünkben magyarok, hogy kifejezzék és mindenki számára nyilvánvalóan megmutassák, a kannabisz fogyasztói az esetek legalábbis 90%-ában nem bûnözôk, sokkal inkább átlagpolgárok, akik ugyan lehet, hogy nem a legnagyobb multik öltönyös közgazdászai, hanem például a belvárosi mûvészmozi pénztárosai, gépészei vagy épp fesztiválszervezôk, de ettôl még hasonlóan értékes és mindenekelôtt hasznos tagjai a közösségnek. A szemlélôdôknek, az eseményt biztosító rendôröknek sem okozott különösebb gondot ezt felfogni, és dühöngés helyett még a néhol keresztirányban leállított kocsisorban veszteglôk is inkább kiszálltak és fényképeztek. A menethez útközben csatlakozó, azt egy darabig kísérô szimpatizánsok vagy bámészkodók meghallgatták a személyesen hozzájuk vagy a megafonokba beszélô aktivistákat, és a legrosszabb esetben udvariasan jelezték, hogy nem kérnek szórólapot. Nem volt se Raus! se Takarodj! se tojás, se kereplô, se kordon, se idegbeteg ellentüntetô, volt viszont verôfényes napsütés, jó zene és jó hangulatú egészséges séta, aktivisták, rendôrök, ugyan nem kéz a kézben, viszont békességben. Hiába, élni tudni kell! A Szerk.

TARTALOM

SZÓVAL GREENFO

5 8–14

civil

FORRÁSELVONÓ

A SATIVÁK FEMINIZÁLT KIRÁLYNŐJE

16–17

ásó+kapa

18–21

fajta+tiszta

interjú

A HATALOM TERMÉSZETE

fajta+tiszta

GYÓGYNÖVÉNYEK A HIDROPÓNIKÁBAN

Jogvédők és jogvédelem Magyarországon

A LEGERŐSEBB SATIVA

canna+globe

a’la canna

A HOLLAND KÉRDEZŐ

22–24

NEGYED6NEGYED7 FESZTIVÁL JAZZAJ

26–27

Figyelem és szabadság

„Ne számítsatok túl sokra Európától”

BÚCSÚ A DROGHÁBORÚTÓL A büntetőjogi megközelítés kudarcot vallott

MEDIGREENFO HELYETTESÍTŐ KEZELÉS

28 30–31

32–47

Kenderkultúra-magazinok Európa- és világszerte

industria Hagyomány és gazdasági erő egyben

54–55

LÉGY ERŐS A ROTOTOMON! LEMEZAJÁNLÓ SZABAD VERSEK

56–57 58–59 60–61

„Ez nem a hobbim, hanem a szenvedélyem”

canna+globe

A HASZNOS KENDER EURÓPÁBAN

50 52–53

Szavak és szavalók forradalma

„Az államnak kötelessége gyógyászati marihuána programot létrehozni”

SZABAD SAJTÓ

44–47 48–49

PILVAKER

medical

42–43

38–40

COMIC STRIP ANTOLÓGIA KÖNYVÉBE AZ UJJAD! HULLADÉKBOLYGÓ, ROBOTKALANDOK A VILÁG MÓRESRE TANÍTÁSA CK 2012/2. április

62 62 63 63 7

greenfo

COLORADÓI SZAVAZÁS A LEGALIZÁCIÓRÓL

Miután a 2010-es kaliforniai legalizációs szavazás pár százalékkal elbukott, idén novemberre új versenyzô nevezett be a csekély mennyiségû, személyes fogyasztásra tartott kannabisz engedélyezésére: Colorado állam. Az ország legjelentôsebb drogreform szervezete, a Drug Policy Alliance (DPA) coloradói vezetôje szerint az idei év vízválasztó lehet az évtizedek óta tartó marihuánatilalom felszámolásában. Véleménye szerint a kannabisz tiltása egészségügyi és közbiztonsági szempontból is kontraproduktív, hiszen pénzeli az egyre erôszakosabbá váló feketegazdaságot, dollármilliárdokat költ a törvények betartatására, és bûnözôket farag az amúgy törvénytisztelô polgárokból. Colorado azon 16 állam közé tartozik, ahol a marihuána gyógyászati alkalmazása már engedélyezett, de a legalizáció kérdése erôsen megosztja a közvéleményt. A 2010-es kaliforniai legalizációs szavazás bukása óta rendszeressé váltak a gyógyászati marihuána központok ellen irányuló rendôrségi razziák, elsôsorban a

nyugati államokban, így például Washingtonban és Coloradóban. Teljes megnyugvást ezekben az államokban így csak a legalizáció jelentene (nem véletlen, hogy Washingtonban is folyik a legalizációs népszavazás elôkészítése). A coloradói indítvány egy uncia (28 gramm) marihuána tartását és 6 növény nevelését engedélyezné, emellett kidolgozná a kannabisz árusításának tervezetét és megadóztatását, valamint engedélyezné az ipari kender termesztését. A lépéstôl a beadvány készítôi évi mintegy 40 millió dollárt remélnek, amely adó formájában az állami kasszába vándorolna. 2006-ban már nyújtottak be hasonló indítványt Colorado államban, amit akkor elutasítottak a képviselôk, de a szerzôk a megadóztatás lehetôségének és az ágazatban új munkalehetôségek teremtésének kidolgozása miatt ezúttal több reményt fûznek a sikerhez. Az új beadvány minden bizonnyal ütôsebb lett, hiszen Colorado fôügyésze máris bejelentette, hogy a maga részérôl ellenzi a marihuánára irányuló törvények bárminemû enyhítését.

TERMESZTÉS A VÁROSÉRT A spanyol tengerparton fekvô Rasquerát a környezeténél is jobban sújtja a gazdasági válság: 2012-re 23%-os munkanélküliséget sikerült kitermelnie, ami a spanyolországi viszonyokhoz képest is meredek. Az 1,3 millió eurós tartozással rendelkezô katalán városkának ennél csak a megoldási javaslata meredekebb: kendertermesztéssel fellendíteni a gazdaságot. Csak hogy tiszta legyen: nem ipari kenderrôl, hanem marihuánáról beszélünk! Az ötlet egyébként nem a városvezetéstôl, hanem a Kannabisszal Öngyógyítók Barcelonai Egyesületétôl (ABCDA) származik, akik 36 000 eurót ajánlottak fel a projekt beindítására, és júliustól évi 550 ezer eurót fektetnének be a területek bérlésére, védelmére és a jogi költségekre. Vagyis a mûködtetés a városvezetésnek egy centjébe sem kerül majd. A körülbelül 5000 fôt számláló ABCDA terápiás célból termesztene kannabiszt páciensei és tagjai számára. Spanyolországban ugyan a személyes használatra történô termesztés nem ütközik jogszabályba, de az ABCDA projektjének törvényességérôl nincs mindenki meggyôzôdve. A szomszédos Tortosa fônyomozója például váltig állítja, hogy a büntetô törvénykönyv egyértelmûen tiltja a pszichoaktív kender ekkora mennyiségben történô termesztését és forgalmazását. A város vezetése és polgármestere mégis megfontolja a lehetôséget, és nem provokációt lát a projektben, így a terv megvalósíthatóságáról egy körültekintô jogi vizsgálat fog dönteni.

greenfo

HIPNOTIZÁLT RENDŐRÖK Bollywoodi filmbe illô jelenet lenne, ha egy rendôrkapitányságra betoppanna egy aszkéta küllemû, zsebórát lobogtató hipnotizôr, azzal a szándékkal, hogy kikúrálja az állományt káros életvitelébôl. Márpedig az indiai Raipurban pontosan ez történt, méghozzá a rendôrség felkérésére. A vezetôség felfigyelt ugyanis arra, hogy a rendôrök – talán a sok túlóra és a stressz, talán egyéb okok miatt – egyre nagyobb arányban dohányoznak, alkoholizálnak és növesztenek tekintélyes zsírpárnákat. A riasztó tendenciára adott válaszként felkérték a neves hipnotizôrt, V. L. Sonit, hogy 30 perces foglalkozásokkal rázza helyre az eltévelyedett bûnvadászok csakráit.

Bármily viccesen is hangzik mindez, a résztvevôk drámai eredményekrôl számoltak be. Egyiküket Soni úr telefonon keresztül hipnotizálta, másikukat pedig népdalok éneklésére késztette, majd a meggyôzô show-elemek után jöhetett a tényleges gyógyítás. A terápián átesettek arról számoltak be, hogy rágyújtáskor vagy egy feles felhörpintésekor émelygô érzés tört rájuk, ezért kétszer is meggondolták, hogy komoly küzdelem árán is magukba juttassák-e az áhított szubsztanciát. Bár a hipnotizôr nem nyújtott részletes betekintést a módszerébe, annyit elárult, hogy az egyfajta meditációhoz hasonlít, így otthon is gyakorolható. Vajon azt is bele lehetne hipnotizálni a rendôrkobakokba, hogy ne üldözzék a kiskertészeket és az egyszeri fogyasztókat?

LEGÁLIS FŰ – KEVESEBB ÖNGYILKOSSÁG Sokan vannak még az öreg kontinensen, akiknek nem fér a fejébe, hogy miként lehet egy „kábítószert” sikeresen alkalmazni a gyógyászatban. Másoknak viszont a sikeres terápiák láttán épp az esik nehezére, hogy kábítószerként gondoljanak a kannabiszra. Egy friss német–amerikai kutatás segíthet a szkeptikusoknak megérteni, hogy a marihuána gyógyászati alkalmazásának engedélyezése nem holmi liberális hóbort, hanem közérdek, és nemcsak a betegekre, de a közösségekre is pozitív hatást gyakorol. A vizsgálatot német közremûködéssel az USA három állami egyetemének (Colorado, Montana, San Diego) professzorai végezték, és a Bonni Munkakutató Intézet publikálta. 1990 és 2007 közötti adatok alapján azt elemezték, hogy a gyógyászati marihuána engedélyezését követôen hogyan változtak az öngyilkossági mutatók a vizsgált államokban. A kutatást vezetô Daniel Rees ugyan nem állít fel ok-okozati összefüggést a két tényezô között, de megjegyzi, hogy a marihuána mértékletesen fogyasztva antidepresszáns hatással rendelkezik. Ugyanakkor figyelmeztet, hogy a túlzott használat akár a depresszió kiváltója lehet. A kutatócsoport felfigyelt arra is, hogy a medikálprogramokat engedélyezô államokban csökkent a fiatal férfiak alkoholfogyasztása, ami azért fontos, mert a túlzott alkoholivással járó életmód öngyilkos gondolatokhoz vezethet az arra hajlamosak körében. A vizsgálat 5%-os

csökkenést állapított meg a három állam teljes lakosságának öngyilkossági mutatójában, ezen belül 11%-ot a 20–29 éves, illetve 9%-ot a 30–39 éves férfiak csoportjában. Az eredmények nyomán a vizsgálat konklúziója többek között azt is kimondja, hogy a gyógyászati marihuána engedélyezése hozzájárul a pszicho-

lógiai jólléthez, és csökkenti az öngyilkosság elôfordulását a fiatal férfiak körében. A hozzáfûzött magyarázat szerint a marihuána segíthet a személyt érintô negatív sokkok kezelésében, ugyanakkor csökkenti a túlzott alkoholfogyasztással együtt járó öngyilkossági esetek elôfordulását.

CK 2012/2. április

greenfo

Állami marihuána program Csehországban A csehek 2009-ben nem akármilyen ajándékot tehettek a karácsonyfa alá: a csekély mennyiségű kábítószer-birtoklás dekriminalizációját. Bár a mennyiségi határokat többen kifogásolták, a legkomolyabb aggályokat a gyógyászati marihuána programokra irányuló razziák okozták. Egy most benyújtott törvényjavaslat részletesen kidolgozná a cseh medikál marihuána program rendszerét. A 2008-ban még a kormány támogatásával mûködô gyógyászati programot 2011-ben rendôri beavatkozások árnyékolták be, és Prága elsô számú klinikája, mely idôközben tudományos, oktatói és terápiás központtá nôtte ki magát, már a bezáratás miatt kezdett aggódni (Lásd CK 2010/1. – A Szerk.). Többek között nekik és pácienseiknek is reményt ad az a törvényjavaslat, mely végre tisztázná a klinika helyzetét, és államilag engedélyezné a gyógyászati marihuána programokat. A február végén benyújtott javaslatot pártkonszenzussal nyilvánították vitára alkalmasnak, úgyhogy minden adott a gyakorlati megvalósításhoz. A beadvány elektronikus rendszerben vezetné a medikálpáciensek adatait, akik gyógyszertárakban juthatnának hozzá a receptre felírt kannabiszhoz. Az állam a marihuánát elsôsorban külföldrôl importálná, de hálózatot építene ki a megfelelô engedélyekkel rendelkezô ha-

zai termesztôk számára is. Az árát 200250 cseh korona körül tervezik, ami 2300-3000 forintnak felel meg. A teljes rendszer kiépítésére hivatalosan két évet számolnak. Az elôirányzott változásokról a rendôrség véleményét is kikérték, amely nem ellenezte a tervezetet, de hangsúlyozta a különbséget a gyógyászati okokból fogyasztott marihuána engedélyezése és a teljes legalizáció között. A Nemzeti Kábítószer-elleni Osztály szóvivôje elmondta: „A törvénynek határozott megközelítéssel és világos keretekkel kell szolgálnia az ügyben. Ha a rendôrség nem rendelkezik egyértelmû keretekkel, a tiszteknek nehéz lesz beazonosítani a vétségeket az utcákon.” Az indítványt a teljes politikai spektrumból támogatják, beleértve a jobbközép Polgári Demokratikus Párt (ODS) konzervatív tagjait is. Miroslava Neˇmcová, a Képviselôi Kamara ODS-es képviselôje tavaly novemberben egy többpárti petíció

aláírása kapcsán a következôt nyilatkozta a Prague Postnak a medikál marihuána engedélyezésérôl: „Ha olyan hatékony kezelést tudunk nyújtani, amely a komoly betegségekben szenvedôk fájdalmait csillapítani tudja, akkor nem habozhatunk, és egy nappal sem engedélyezhetjük tovább a szükségtelen szenvedést. Számos szakorvossal beszéltem, és meghallgattam a betegek álláspontját is. A helyzeten változtatni kell.” A széles körû képviselôi támogatás ellenére a tervezetnek a jogi gépezeten is át kell mennie, mielôtt elnyeri végleges formáját. A február 28-i ülésen a kabinet miniszterei ugyanis ellenvéleményüket fejezték ki a beadvány jelenlegi formájával kapcsolatban. Hogy elutasításuk nem a teljes koncepció ellen irányul, azt jelzi, hogy a tervezetnek egy általuk kidolgozott verzióját szeretnék benyújtani. Aggályuk lényege abban áll, hogy a jelenlegi indítvány nem fordít kellô figyelmet a hazai kendertermesztésre, így pedig a rászoruló páciensek egy része csak késedelemmel juthat hozzá a gyógyszeréhez. Módosítanának azon a kitételen is, hogy a cseh termesztôk ötéves engedélyeket kapnának, és megfelelô felszereléssel kellene rendelkezniük, mielôtt a nyilvános ajánlatokra jelentkeznek. Kritizálják azt is, hogy az engedélyeztetés és az elôállítás teljes rendszere a Nemzeti Drogszabályozási Központ pártfogása alá tartozna, mely szervezet vezetôi nem rendelkeznek a marihuánatermesztéshez szükséges ismeretekkel. További nehézséget jelent a pénzügyi feltételek kidolgozása, mert jelenleg nem egyértelmû, hogy a társadalombiztosító támogatná-e a marihuána felírását. A Legalizace szervezet részérôl Jirˇí Novák aggodalmának adott hangot, amiért a jelenleg elôre vetített árak mellett a betegeknek havonta több mint százezer forintjába kerülne a gyógyászati marihuána, amennyiben azt rendszeresen használják. A fogyasztói csoport nagy része nyugdíjas vagy munkaképtelen, akiknek bevétele nem fedez ekkora költségeket.

greenfo

Denevérguánó alapú összetett trágya

Plagron Bat Guano A LEGJOBB, AMIVEL ELLÁTHATOD NÖVÉNYEIDET A természet minden éjjel szorgalmasan újratermeli a mai ismereteink szerint tápanyagokban leggazdagabb trágyát: a denevérguánót, vagyis a tiszta denevérürüléket, amely a legjobb organikus növényi tápanyagforrás. A „guánó” (vagy guano) kifejezés Peruból származik, és a kormoránok, pelikánok és más tengeri madarak tápanyagban gazdag ürülékét hivatott megkülönböztetni az értéktelen madárpiszoktól. A denevérguánó a legjobb, legkiegyensúlyozottabb trágya, amit csak a természet nyújtani tud. A Plagron Bat Guano Kuba, a Fülöp-szigetek és Indonézia eldugott őserdei barlangjaiból származik, ahol a vadászó denevérek ürüléke éjszakánként felhalmozódik. Mivel a denevérek a barlangok mélyén élnek, a trágya védett a napsugárzás és a szél hatásaival szemben, így tovább megőrzi aktivitását. A Plagron minden egyes Hollandiába érkező Bat Guano-szállítmányt vizsgálatnak vet alá, és egyedülálló minőségű keveréket állít össze. A termékben két kontinens legjobb trágyái keverednek. Tele organikus hatóanyagokkal Minden növény csúcsformában fogja érezni magát, mivel a Bat Guano számtalan aktív szerves hatóanyagot tartalmaz, emellett rendkívül magas nitrogén- és foszforszinttel (NPK 3-15-4) rendelkezik. A trágya hasznos, a növény védelmét szolgáló gombákat és baktériumokat is tartalmaz. Mindezek az elemek nemcsak az erőteljes gyökérfejlődést és a gyors növekedést segítik elő, hanem intenzív virágzást és ebből adódóan kiváló hozamot is eredményeznek. Szabadföldi termesztés esetén 600-800 gramm alkalmazását javasoljuk 10 m2-enként. Konténertalajos termesztésben 30-40 gramm kijuttatása javasolt 100 literenként. Bekeverjük a Bat Guano trágyát a talaj felső rétegébe, ezt követően – a gyorsabb hatás érdekében – megöntözzük a talajt. Teljes csomag A Bat Guano serkenti a gyökérzet kialakulását és a talajlakó organizmusok fejlődését, elősegíti az egészséges növekedést és virágzást, valamint kiváló illat- és zamatanyagokat eredményez. További információkért és az új Plagron termékkatalógus letöltéséhez látogass el honlapunkra: www.plagron.com

greenfo

CK 2012/2. รกprilis

greenfo

RENDŐRÖKNEK TILOS A FŰSZIMATOLÁS Azt már megszokhattuk, hogy a politikusok gond nélkül szembemennek a tudomány eredményeivel, ha pillanatnyi érdekeik úgy diktálják, de a rendôröktôl ritkábban látunk ilyet – ôk inkább a túlkapásokban és a bakizásokban szoktak brillírozni. A kelet-angliai Cottingham rendôrsége most rácáfolt erre, mikor egy sikeres, 90 tô kannabiszt felderítô razziát követôen üzenetet juttatott el a helyi sajtóhoz arról, hogy a kifejlett kannabiszegyedek illataromája karcinogén tulajdonságokkal bír (értsd: rákkeltô), ezért a razziázó kollégáknak maszkot és védôruhát kell viselniük az akció közben. A közlemény a kisgyerekes termesztô családfôkhöz is szól, és csupán egyetlen probléma van vele: semmi köze a valósághoz.

Elképesztô, hogy miközben az orvostudomány nap mint nap újabb bizonyítékot talál a különbözô kannabinoidok rákellenes tulajdonságaira, és egyre nagyobb bizonyosságot nyer, hogy a vaporizerrel vagy ételben fogyasztott marihuána a létezô legbiztonságosabb gyógymódok egyike, akkor egy kisváros rendôrôrse úgy dönt, hogy rendet vág az elszemtelenedett tudósok között, és kijelenti, hogy valójában már a kannabisz illata is rákkeltô. Üzenjük nekik, hogy a kutatások már azt is jó ideje bizonyították, hogy a marihuána illatáért felelôs terpének rákellenes tulajdonságokkal rendelkeznek. Vagyis az egészségükért aggódó razziázó rendôrök jobban tennék, ha jó mélyeket szippantanának a lefoglalt palánták körüli aromafelhôbôl!

NEMET MONDANAK A DROGTILALOMRA Nixon ötvenéves építményének falai egyre inkább repedeznek, miután lassan minden fronton támadást indítanak a kábítószer-tilalom egyre látványosabb károkat okozó gyakorlata ellen. Miközben az USA több tagállama legalizációs szavazást tervez, addig tôlük délre, Guatemalában és Costa Ricában is napirendre került a legális drogszabályozásról folytatott párbeszéd. Otto Perez Molina, Guatemala elnöke óvatosan fogalmazva egyelôre a kábítószerek dekriminalizációját sürgeti, de problémaként azonosította az országukba egyre nagyobb számban áttelepülô mexikói kartelleket, akikkel együtt az erôszakos cselekedetek száma is megugrott a latinamerikai országban. Azt pedig már számos elemzôtôl hallottuk, hogy a drogkartellek elleni végzetes csapást nem dekriminalizációval, hanem a marihuána legális piacának megteremtésével lehet elérni. Határozottabb hangot ütött meg Laura Chinchilla, Costa Rica elsô nôi elnöke, aki úgy véli, az illegális drogkereskedelemmel járó fenyegetettségre a legalizáció lehetôségének megvitatása a megfelelô válasz. Chinchilla szerint, „ha továbbra is ugyanazt folytatjuk, miközben az eredmények rosszabbak, mint tíz évvel ezelôtt, akkor sehová

sem fogunk eljutni, és úgy végezhetjük, mint Mexikó vagy Columbia”. Az elnöknô meggyôzôdése, hogy a legalizációról folytatott párbeszédnek akkor is teret kell adni, ha azt az USA ellenzi, mert a középamerikai országok akkora árat fizetnek a drogtilalom politikájáért, hogy jogukban áll megvitatni az alternatívákat. Az elôzô hónapban már az USA drogpolitikájához kínosan igazodó mexikói kormány kül-

ügyminisztere is megjegyezte, hogy nyitottak a legalizáció kérdésének nemzetközi megvitatására, de sietve hozzátette, hogy ez kevés ahhoz, hogy felszámolják a szervezett bûnözést. Ha ezúttal sikerrel zárulnak a legalizációs szavazások az USA tagállamaiban, az könnyen felbátoríthatja a latin-amerikai országokat is, hogy szakítsanak a drogtilalmi megközelítéssel, és saját kezükbe vegyék sorsukat.

civil

FORRÁSELVONÓ Újabb csapás az ártalomcsökkentésre A drogszakma számára 2011 a teljes bizonytalanság évét jelentette. A kiemelkedő szakmai támogatással bíró, de életbe sem léptett Drogstratégia 2010–2018 ésszerű indoklás nélkül került visszavonásra. A szakmai szervezetek és ellátó intézmények vezetői a minisztérium nevenincs főosztályvezetőjének elejtett félmondataiból próbáltak következtetni az új stratégiai irányokra, ami mindenekelőtt az ártalomcsökkentés háttérbe szorítását vetítette előre. Miután októberben megjelent az újabb Drogstratégia véglegesnek szánt változata az elsô számokkal, a szolgáltató szervezetek számára biztossá vált, hogy nagy a baj. A csökkenô támogatások miatt tûcsereprogramok zártak be, állások szûntek meg, és egyéb életmentô szolgáltatások kerültek finanszírozási válságba. A történetbe most újabb csavar került: miután az új stratégia kidolgozásával megbízott munkacsoport dolgavégeztével épp hátradôlt, hogy élvezze munkája gyümölcsét, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) február végén rájött, hogy az összes nemzeti stratégiát azonos formátumban és kritériumok mentén kell kidolgozni. Ami azért jó, mert kábé két éve errôl papol mindenki, aki ért hozzá, és látta a korábban új Nemzeti Drogstratégia címen bemutatott írásmûvet. A drogterápiás szolgáltatásokat végzô szervezetek számára viszont egyre nehezebben átlátható az egész helyzet. Jövôbeli reményeikrôl az országos szinten legnagyobb tûcsere-kliensforgalmat bonyolító Kék Pont Alapítvány kommunikációs igazgatóját, Barna Erikát kérdeztük. Cannabis Kultusz: Az év végén hallhattunk róla, hogy milyen következményekkel járt az ártalomcsökkentésre fordított támogatások mérséklése. Van elképzelésetek arról, miként fog érinteni titeket a Drogstratégia körüli további huzavona? Barna Erika: Az, hogy a Drogstratégia parlament elé kerülése húzódik, és emiatt bizonytalan helyzet alakult ki, semmi jót nem jelent, már csak azért sem, mert az ártalomcsökkentés társadalmi presztízse eddig sem volt túl magas. A stratégiának mi csak egy véglegesnek hitt válto-

zatát ismerjük, és nem tudjuk, hogy annak végül elfogadott formájában az ártalomcsökkentés milyen hangsúllyal fog megjelenni. A legutolsó változat alapján jóval kisebb szerepe lesz, mint korábban. CK: Ráadásul most ezt a véglegesnek hitt stratégiát is visszavonták… BE: A helyzet bizarr, hiszen a visszavonás sajtóban ismertetett okainak számunkra lehetnek akár pozitív hozadékai is. Költséghatékonysági vizsgálatot rendelnek a stratégiához, amivel számszerûsíteni lehet, hogy a sokak által kritikusan szemlélt ártalomcsökkentés mennyi hasznot hoz a magyar egészségügynek. A másik indoklás pedig, hogy a KIM a nemzeti stratégiák – például az alkohol-, a drog- és az AIDS-stratégia – formailag egységes kivitelezésére törekszik, szintén jó szempont. A stratégia, a cselekvési terv és a költségvetés ismételt tolódása viszont megint a források kiszámíthatatlanságát eredményezi.

CK: Az eddigi elvonások hogyan érintették a programjaitokat? BE: Lényegesen kevesebb pénzt kaptunk idén a korábban biztosnak mondható, úgynevezett normatíva típusú pályázati támogatásokból az alacsony küszöbû szenvedélybeteg-ellátásra. A IX. kerületi alacsony küszöbû szolgáltatásunk egyáltalán nem kapott pénzt, a VIII. kerületi és a III. kerületi programok pedig kevesebbet. Szakmailag ugyan jónak minôsítették a pályázatainkat, de forráshiányra hivatkozva jóval kevesebbet adtak. Minden szolgáltatásunkat együttvéve összesen 60%-kal (!) kevesebb normatív támogatást kaptunk, mint egy évvel korábban. Ezért jóval kevesebb emberrel tudunk dolgozni, csökkentenünk kellett a szolgáltatási idôket és az eszközforgalmat is. Az év elején intenzív sajtóvisszhangja volt a jelenségnek, és valószínûleg ennek és a szakmai lobbinak volt köszönhetô, hogy a minisztérium most új, a tûcsere-

civil

szolgáltatókat célzó kiegészítô támogatásokat írt ki, melyekre mi is pályáztunk. Valószínûleg ezek a pályázatok sem oldják meg azt a problémát, hogy folyamatosan tûhiányban szenvedünk. CK: A kormányzat beszélt egy állami tűraktár létrehozásáról. Abból lesz valami? BE: A Kék Pont sokat gondolkodott a javasolt „tûdepó” létesítésének ötletén, és végül nem találtuk a vázolt formában alkalmasnak. A tûdepó gondolata úgy merült fel, hogy a pályázati rendszer késleltetett kifizetései által okozott gondok, illetve egyéb vis major helyzetekre adhatna ideiglenesen azonnali megoldást. Úgy gondoljuk, hogy egy tûdepó ma is csak ezekre a problémákra tudna választ adni. De például a dizájner drogok markáns térhódításával járó intravénás droghasználat növekedése pont egy olyan jelenség, melynél a korábbi évek forgalmi adatai alapján nem volt tervezhetô a növekvô eszközigény. A javaslat mindössze a nagy tûcsereprogramok összeomlás körüli állapotát szeretné enyhíte-

ni azzal, hogy a steril fecskendôket egy tûdepón keresztül biztosítaná. Ez sajnos a rendszerszintû problémára nem ad választ, csak a valós megoldásokat halogatja. CK: Hogyan érinti a bizonytalanság a másik népszerű ártalomcsökkentő programotokat, a Party Service-t? BE: Úgy tûnik, hogy lecsengett az a West Balkán-tragédiát követô hullám, hogy a biztonságos szórakozás lehetôségei megteremtôdjenek, és nem látjuk, hogy honnan tudnánk forráshoz juttatni a Party Service-t. Számunkra fontos szakmai lehetôség, hogy a program tagja a „Club Health” nevû nemzetközi projektnek, amivel Magyarországon is elterjedhetnének azok a technikák és képzési lehetôségek, melyek biztonságosabbá teszik a szórakozóhelyeket, de jelenleg nem látunk erre forrásokat. Igaz, hogy önkéntesek végzik ezt a munkát, de a program olyan költségvonzatokkal rendelkezik, ami önkéntes alapon hosszú távon nem fenntartható. Megkereséseinkre a legpo-

zitívabb válasz az volt, hogy késôbb térjünk rá vissza. CK: Milyen további ártalomcsökkentő szolgáltatásokat működtet a Kék Pont jelenleg, amit kiemelnél? BE: Van egy „alprogramunk” a tûcserén belül, a „Csere Csak Csajoknak” nevû, nôi szakemberekkel mûködtetett, csak nôi szerhasználóknak szóló program, ami szintén egyre több embert ér el, mostanra alkalmanként 20-30 fô jelenik meg. A többi programunkhoz hasonlóan itt is megtalálhatók az olyan klasszikus szociális szolgáltatások, mint a munka- és lakhatási segítségnyújtás, számítógép-használat, illetve jogsegélyszolgálatot is biztosítunk. A többi programtól eltérôen itt vannak speciálisan a klientúrára szabott elemek, például egészségügyi és gyermeknevelési tanácsadás, szexedukáció, és népszerû a babamama turkáló is. Ehhez a programunkhoz is keressük a további forrásokat, de erre a célcsoportra sajnos végképp nehéz támoCK gatókat találni.

interjú A HATALOM TERMÉSZETE Jogvédők és jogvédelem Magyarországon Egy demokratikus országban sokszor felesleges akadékoskodásnak, fontoskodásnak tűnhet a jogvédők munkája, kiváltképp, ha az általunk is választott párt van épp hatalmon. Így van ez egészen addig, míg nem élünk át személyesen jogsértést. Akkor persze rájövünk, hogy az aktuális hatalom nem bánik velünk jobban, csak azért, mert rá szavaztunk. A büntető törvénykönyv készülő módosítása kapcsán sajnos lesz, aki ezt a közeljövőben saját bőrén tapasztalja meg. A jogvédelem szükségességéről, feladatairól és céljairól dr. Dénes Balázzsal, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elnökével beszélgettünk. Cannabis Kultusz: Ti jogvédők miben látjátok ennek a munkának a lényegét? Miért tartjátok szükségesnek a jogvédelmet? Dénes Balázs: Sokféleképpen lehet ezt a munkát értelmezni, ahogy mi fogjuk fel, az két mondatban összefoglalható. A hatalom, az állam hajlamos arra, hogy a polgárok szabadságjogait megpróbálja csorbítani, hogy bizonyos jogokat elvegyen, vagy azok gyakorlását lehetetlenné tegye. Mi azért vagyunk, hogy ezt minél nehezebben tehesse meg. CK: Érdemes lenne deﬁniálni, milyen jogok tartoznak a szabadságjogok körébe. DB: Definíció szerint olyan, a felvilágosodást követôen felismert és meghatározott jogai az embernek, melyeket nem vagy csak nagyon szûk körben lehet korlátoznia az államnak. Többek közt a szólás és véleménynyilvánítás, a gyülekezés szabadsága, a hit és vallás szabad megválasztása, az élethez, a tudáshoz, az információhoz vagy a személyes adatokhoz fûzôdô jogok ilyenek. A gyakorlatban ezek természetesek, csak akkor válnak értékké, ha elveszítjük ôket, ha személy szerint minket ér jogsértés. CK: Azt mondod, az államtól kell megvédeni az egyén jogait. Ez nem egy ﬁxa idea a jogvédők fejében? Az állam mindenképp csorbítani akarja azokat? DB: A mai világban az állam, a piac, a for- és nonprofit szektor gyakran keveredik, összemosódik. Sokszor nem egyértelmû, ki kivel van, de azt észrevesszük, ha a végén mi jövünk ki roszszul a történetbôl. Nekünk kell többet fizetnünk a közösbe, vagy kapunk belôle kevesebbet, mint korábban. A hatalom

egyértelmû érdeke, hogy ez a választó elôtt rejtve maradjon, de legalábbis ne tudjon tenni ellene. Egyre nehezebb átlátni, ki kinek az oldalán áll, és ez nem véletlenül van így. Szabadságjogainkat – talán a személyes adatokhoz kapcsolódókat leszámítva, ahol nagyon erôs a piac szerepe is – jellemzôen kormányzati szervek igyekeznek korlátozni, és ez a tapasztalat nem a saját, 89 elôtti történelmünkbôl ered. Látjuk, hogy a demokratikus országokban, sôt az úgynevezett „öreg demokráciákban” is megteszik ezt. A legjobb példa az átláthatóság vagy transzparencia kérdése. A jogtudatos adófizetôk szeretnék tudni, mire megy el a pénzük, a döntéshozók és a

velük üzleti kapcsolatban állók pedig azt szeretnék, hogy ezt ôk ne ismerjék meg minden részletében. Még azokban az országokban is, amik igen elôkelô helyen szerepelnek a felmérésekben, van korrupció. Ez gyakorlatilag kódolva van a rendszerbe, a hatalom természete ilyen. CK: A jogvédőknek ez elég jó hír, nem? DB: Nem, de mondhatjuk, hogy ez a jogvédô vagy nonprofit paradoxon. A szervezet egy probléma megoldásán dolgozik, így a sikere egyben a végét is jelentené, hiszen misszió nélkül marad. A drogpolitikában jól érzékelhetô ez. Ha a kannabiszlegalizáció megtörténik, a legalizációs szervezet küldetése teljesül. De hogyan tovább? Kis cinizmussal azt is mondhatnám, ha hirtelen a magyar rendôrség megszûnne diszkriminálni a romákat, bár személy szerint nagyon nem bánnám, de kevesebb dolgunk lenne. Magyarországon azonban sem a drogpolitika, sem a romaügyek terén ez az instant veszély nem fenyeget. CK: Minden országban működik hasonló szervezet? DB: A TASZ-hoz hasonló, nemzeti szervezet, ami több témával is foglalkozik, rendelkezik a megfelelô stábbal és finanszírozással ahhoz, hogy érdemi munkát végezzen, és látható eredményeket érjen el, meglepôen kevés van. Úgy tudom, a világon csak 15-20 országban van ilyen. CK: Ezek szerint nálunk a demokrácia jól működik. DB: Van számos dolog, talán ez is olyan, ahol Magyarország az elmúlt évtizedekben példamutató tudott lenni. Sajnos az utóbbi évek nem arról szóltak,

Dénes Balázs az Egymillióan a Sajtószabadságért (MILLA) rendezvényén 2011 március 15-én, Budapesten

hogy ezek száma nô, hanem épp arról, hogy hogyan tudunk Európa feketebáránya lenni, pont a szabadságjogok tekintetében. CK: Nem tartod a TASZ-t elég hatékonynak manapság? DB: Különbözô módokon igyekszünk eljutni a céljainkhoz, sokféle programunk van. A velünk kapcsolatban sokat emlegetett drogpolitika mellett betegjogok, romaügyek, információ- és sajtószabadság, adatvédelem stb. Fontos tudni azonban, hogy a TASZ véleménye mindig ellenzéki vélemény volt. Attól függetlenül, hogy ki volt hatalmon az elmúlt 20 évben, amit mondtunk, azt mindig az ellenzék lobogtatta a magyar vagy épp az európai parlamentben. Azok a Fideszképviselôk, akiknek most eszükbe sem jut a TASZ szakmai anyagait használni, vagy lesöprik a javaslatainkat, a szocialista kormány alatt ellenzékben rendszeresen hivatkoztak ránk. Most, hogy hatalmon vannak, sokkal kevésbé befogadók, jóval kevesebb igényük van arra, hogy az álláspontunkat kifejtsük. Ez megint csak a hatalom természetébôl fakad. Minôségi változás viszont a jogkorlátozás technikájában, amit a Fidesz bemutat a jogalkotás terén, hogy a korábbihoz képest példátlanul zárt annak rendszere. Elég csak abba belegondolni, hogy milyen határidôkkel dolgoznak a véleményeztetés során, vagy hogy az elsô évet egyéni képviselôi indítványokkal nyomták végig, aminek a mi olvasatunkban az egyetlen oka, hogy kikerüljék az egyeztetést a szakmai és civil szervezetekkel, a társadalommal. Így nagyon nehéz hatékonynak lenni.

CK: Az egyik fő témátok, a drogpolitika is új kontextusba került. Érzékelhetően rontja a fogyasztók helyzetét a tervezett Btk.-módosítás, miközben a gyorsan kidobott korábbi Drogstratégia helyett fabrikált újat visszadobta a KIM azzal, hogy nem felel meg alapvető formai követelményeknek. Wtf? DB: Ez valóban siralmas, az irány pedig nemcsak hogy kedvezôtlen a fogyasztóknak, de nem is meglepetés. Pontosan az, amit 1998–2002 között a Fidesz kijelölt. A fogyasztók büntetôjogi eszközökkel történô megfélemlítése, erôfitogtatás, kriminalizálás. A drogpolitikában mindig az a kérdés, hogy mekkora teret adsz az értéksemleges, például közegészségügyi szemléletnek, beavatkozásoknak, és

mennyit a jellegénél fogva ideológiai alapú büntetôjognak. A Drogstratégiában is ez az igazi újdonság, hogy gyakorlatilag elôször a rendszerváltás óta, egy nagyon erôsen ideológiai alapú iránykijelölés történt. A drogpolitika nemzeti megközelítése (sic!), az általuk egészségesnek tartott élet védelme és a minél hangsúlyosabb büntetôjogi fenyegetés áll a középpontban. Az, hogy a gyakorlatban ez hogyan fog megvalósulni, mit fog jelenteni, arról semmit sem tudunk. A kormány részérôl felelôtlen dolog volt a korábbi teljes szakmai konszenzussal elfogadott drogstratégiát kidobni a kukába. Azóta az országnak nincs drogstratégiája, és ahogy én látom, idén nem is lesz. Nyugodtan lehet két elvesztegetett évrôl beszélni a közép- és hoszszú távú drogpolitikai célok tekintetében. Röpködnek a milliárdok, ha a közmédia támogatásáról vagy a kormánynak kedves politikai célokról van szó. Közben az erre szánt, amúgy sem elégséges néhány százmillió forint további csökkentésével nagyon komoly rombolás folyik a drogprevenció, az ártalomcsökkentés és a rehabilitáció terén. CK: A kendert persze továbbra sem kezelik külön, pedig valamilyen osztályozása a szereknek szükséges volna. DB: Ez is az ideológiai megközelítés miatt van, ami az egyik legnagyobb gond Magyarországon. Nincs semmiféle differenciálás a törvényben, bár a bírói gyakorlatban azért megjelenik. Pedig ez az elsô, amit meg kéne változtatni, hogy a drogpolitika hiteles legyen a fiatalok elôtt. Nonszensz, hogy ugyanaz a

CK 2012/2. április

interjú

Droglordok ünneplik a nemzetközi kábítószer-tilalom fennállásának 50. évfordulóját a CND 2011-es ülésének kezdetén, a bécsi ENSZ-székház előtt

büntetés heroinkereskedelemért, mint két joint beszerzéséért egy havercsajnak, akinél húszévesen így akarsz bevágódni. A kannabisz tekintetében, és ezt a TASZ soha nem rejtette véka alá, sokkal hatékonyabbnak tartanánk egy államilag felügyelt és ellenôrzött piacot, mint a jelenlegi feketepiacot, de az is tény, hogy a fogyasztók tekintetében, amíg minden, általában drogként számon tartott szer tiltott, nem tartanánk szerencsésnek a megkülönböztetést. CK: A kommunikáció sem igazán érthető. Szükséges a Btk.-szigorítás – mondja az államtitkár, mert az visszatart a fogyasztástól (sic!), de persze nem fogjuk börtönbe zárni az egyetemistákat – mondja az ifjúságvédelmi főosztályvezető. Akkor mi értelme a szigorításnak? DB: A politikusok is érzik, hogy a választók véleménye nagyon sokrétû. Egészen mást gondol a kannabiszról a 18 éves elsô választó és a 65 éves nyugdíjas. Ráadásul felnôtt egy olyan, jelenleg 30-as generáció is, aki nem a Szomszédokból és a Szabó családból szerezte az információit, hanem saját tapasztalatból. A 20-as éveiben szívott ugyan, de nem ment tönkre az élete, sôt. Ma már szülôként valószínûleg nem teszi, de nem azért, mert fél tôle, és pláne nem ítéli el. Ez a kettôs kommunikáció egyéb problémákat is felvet. Csökkenti a jogtudatosságot és a jogkövetést minden törvény, aminek nem tud, vagy nem akar érvényt szerezni a jogalkotó. Ráadásul ugyanazért a droggal kapcsolatos cselekményért egy vidéki bíróságon már ma is na-

gyobb eséllyel kap valaki súlyosabb büntetést, mint Budapesten, ami önmagában fenyegeti a jogbiztonságot, és sérti a jogegyenlôség elvét. Ha a törvénymódosítás után például a közös fogyasztás során történô átadás terjesztésnek minôsül, borítékolható, hogy sok fiatalt feleslegesen fognak elítélni. A TASZ is sokszor elmondta, hogy nem az a legfontosabb indikátor, hogy évente hány embert ítélnek el. Nem hiszem, hogy ez társadalmi szükségszerûség, emellett drága, értelmetlen, és nem segíti elô, hogy az a fiatal késôbb hasznosabb tagja legyen a közösségnek. Egy drogpolitika sikerességének nem lehet fokmérôje, hogy hány ember ül börtönben droggal összefüggô vétség miatt. CK: Min mérhető akkor egy drogpolitika sikeressége? DB: Ha egy országban a lakosság öszszesen kevesebb vagy kevésbé veszélyes szereket fogyaszt, akkor például nevezhetjük sikeresnek. Ettôl még a kipróbálók száma lehet, hogy magas. Fokmérô lehet, hogy hányan halnak meg túladagolástól vagy a fogyasztással összefüggésben. Ez a szám lehet alacsony akkor is, ha a drogokat kipróbálók száma magas. Ergó, kipróbálják, de a szerhasználat nem jut el arra a szintre, ami beavatkozást igényel, mert a fogyasztás nem válik életmóddá. Nem az számít tehát, hogy évente hányan próbálják ki a kannabiszt. Ha az egyik országban 25%, míg a másikban 50% a kipróbálók aránya, az önmagában nem jelenti azt, hogy az elôbbi ország drogpolitikája sikeresebb. Lehet, hogy a 25% nagy

része problémás szerhasználóvá válik, és kiszorul a társadalomból, míg a másikban az 50%-ból csak néhány problémás fogyasztó jelenik meg késôbb az ellátórendszerben. CK: A nemzetközi szakma és intézményrendszer milyen indikátorok alapján értékeli az országok drogpolitikáját? DB: Leginkább sajnos az úgynevezett életprevalencia értéket veszik figyelembe, tehát hogy a lakosság hány százaléka használt élete során legalább egy alkalommal valamilyen illegális szert, ami nem a legárnyaltabb képet mutatja. Olyan, mintha az alkohol társadalomra gyakorolt hatását nem aszerint mérnénk, hogy hány alkoholbeteg van egy országban, hanem hogy hányan ittak már életükben legalább egyszer alkoholtartalmú italt. Nem hiszem, hogy reális képet kapnánk. CK: Márciusban Bécsben az ENSZ Kábítószerügyi Bizottsága (CND) tartott konferenciát, milyen minőségben volt jelen a TASZ, és mi volt a tapasztalatotok? DB: Évek óta részt veszünk rajta, de ezen az üléseken a drogpolitikával kapcsolatban sok minden nem dôl el. Ennek oka az úgynevezett konszenzuskényszer, ami az ENSZ mûködésének jellemzôje. Eszerint az ülés záródokumentumában csak az szerepelhet, amit az összes jelen lévô ország elfogad. Tehát fontos szervezet, de a nemzetközi drogreform nem onnan fog kiindulni. A mi szerepünk évente változik, tavaly a drogtilalom 50. évfordulóján demonstrációval hívtuk fel az országok küldötteinek figyelmét arra, hogy mérhetetlenül nagy

károk, rengeteg áldozat és gyakorlatilag teljes eredménytelenség a drogháború mérlege, ráadásul dollárszázmilliárdokba kerül évente! Idén a krónikás szerepét vállaltuk, és dokumentálni igyekeztünk, mi történik. Annál is inkább, mert az elmúlt években a TASZ nagy hangsúlyt fektetett az aktivizmus új, multimédiás megközelítésére, és ebben nemzetközi szinten is látványos eredményt ért el. Ezúttal három rövidfilmet készítettünk. Például arról, hogy mekkora közegészségügyi fenyegetést jelent Európának Oroszország, ahol a HIV terjedése egészen drámai méreteket ölt az ártalomcsökkentés, a modern közegészségügyi szemlélet és programok teljes hiánya miatt. Oroszország a mai napig elutasítja például a tûcsereprogramokat vagy az ópiátfüggôk metadon-fenntartó kezelését, arra hivatkozva, hogy nincs tudományos bizonyíték azok egészségügyi hatékonyságára. Ami kicsit olyan, mintha mondjuk az autógyártás terén nem ismerné el, hogy van dízelmotor. Az eseményen ezúttal is megszólítottuk a legismertebb nemzetközi szakértôket, hazugságon kaptuk az orosz drogcárt, amit mindenki megnézhet a TASZ Film weboldalán.

CK: Dél-Amerikában érdekes fejlemények várhatók, és a közép-európai régió országai, Csehország, Lengyelország is elmozdult a holtpontról, lehetnek ennek hatásai? DB: Akár európai, akár dél-amerikai országokról legyen szó, a saját szabályozásuk megváltoztatásával nem tudnak hatást gyakorolni. Nem látok esélyt arra, hogy a következô 20 évben az ENSZ bármilyen drogpolitikai változás motorja legyen, sokkal inkább arra, hogy akadálya lesz annak. A szervezet az elmúlt évtizedekben nagyon erôs amerikai befolyás alatt állt, és most, hogy az USA drogpolitikája lassan, de érezhetôen más irányt vesz, Oroszország szeretné átvenni a nemzetközi drogcsendôr szerepét, ami láthatóan jólállna neki. CK: Az USA-ban egészen új helyzet állhat elő, aminek kizárt, hogy ne legyen nemzetközi hatása. DB: Az elnökválasztással egy idôben három tagállamban lesz népszavazás, és nem a medikálprogramról vagy a dekriminalizációról, hanem a teljes legalizációról. Az USA egy elég pragmatikus ország, ahol elképzelhetetlen egy olyan „félrenézôs” rendszer, mint jelen-

leg Hollandiában, ahol bemehetsz egy kávézóba marihuánát venni, de senki nem kérdezi meg, honnan kerül oda az a hatalmas mennyiség évente. Ha Új-Mexikó vagy Kalifornia legalizál, rövid idôn belül kis- és nagykereskedô cégek és termelôk jelennek meg a piacon, ami meg fogja változtatni az USA hozzáállását az egész nemzetközi drogtilalmi rendszerhez. Ez nemcsak hivatkozási alap, de konkrét hatással is lehet más országok drogpolitikájára. Határozott álláspontom szerint, mivel a nemzetközi drogtilalmi rendszer az USA-ból indult ki, ha ott megbukik, rövid idôn belül a fejlett világban mindenhol megbukik. CK: A mi régiónkban is komoly változások történtek, a csehek után 2010 végén a lengyelek is elmozdultak a legalizáció felé, a szlovákok épp most terjesztik be a parlamentnek a dekriminalizációs törvényt. A régióban már csak mi állítjuk, hogy nincs dízelmotor. DB: Az elmúlt két évtizedben – bár Magyarország éllovasként indult – a környezô országok sok tekintetben elmentek mellettünk. Elég összevetni a szlovák vagy a cseh GDP-adatokat a magyarral. A drogpolitikában sajnos hasonló a helyzet. A generációváltás és a sokkal tudatosabb választói attitûd, azt eredményezi, hogy a híresen katolikus és konzervatív Lengyelországban ma van parlamenti párt, ami a teljes legalizácót képviseli. A konzervatív kormány vezette be 2010-ben a dekriminalizációt, míg Csehországban pártok közötti konszenzussal tették meg ugyanezt. CK: A mi életünkben szerinted lesz legalizáció vagy legalább dekriminalizáció Magyarországon? DB: Optimista pillanataimban azt hiszem, hogy Magyarország e tekintetben is a világ boldogabb feléhez akar tartozni. Ha a szomszédos Ausztriára, Szlovéniára vagy Lengyelországra és Csehországra gondolok, ahol gyakorlatilag nem bûncselekmény többé a fogyasztás, akkor azt hiszem, hogy ezt mi is követni fogjuk. De amikor látom a napi történéseket, nem tudok optimista lenni, és azt gondolom, nem ez lenne az elsô, amiben megmutatnánk a világnak, hogy tudunk mi nemcsak Európával, a régióval, de akár a józan eszünkkel is szembemenni. Remélem, hogy a változás még az én életemben be fog következni. Lukács Gábor

CK 2012/2. április

A HOLLAND KÉRDEZŐ „Ne számítsatok túl sokra Európától” A holland Frederik Polak a drogszakmában igen ismert ﬁgura. Az ENCOD (Európai Koalíció az Igazságos és Hatékony Drogpolitikáért) elnökségi tagja, gyakorló pszichiáter és a gyógyászati marihuána programok nemzetközi szószólója. Emellett az emberi jogok egyetemes nyilatkozatára, az ENSZ-egyezményekre, valamint tudományos és szakmai kutatásokra hivatkozva folyamatosan kellemetlen helyzetbe hozza az ENSZ Kábítószerügyi Hivatalának (UNODC) aktuális elnökét. A korábbi elnök Antonio Maria Costa és Frederik Polak szócsatáiról az ENSZ-ben és a nemzetközi médiában már beszámoltunk, és interjút is készítettünk vele. A Costát váltó elnök, az orosz Jurij Fedotov sem ígérkezik könnyû ellenfélnek a vitákban, így a bécsi CND idôpontjára hangolt ENCOD-sajtókonferencia épp alkalmasnak tûnt egy újabb beszélgetésre. Cannabis Kultusz: Utoljára három éve beszélgettünk, azóta történt némi változás az ENSZ Kábítószerügyi Hivatalában, többek között a leköszönő Costát az orosz Fedotov váltotta. Hogyan értékeli az elmúlt évek történéseit? Frederik Polak: A tavalyi volt Fedotov elsô éve, úgyhogy még nem derült ki sok vele kapcsolatban, de talán az idei évben többet megtudhatunk a terveirôl, melyekrôl egyelôre sejtelmem sincs. Ez egy nehéz helyzet, mert ô valószínûleg egy mérsékeltebb ember, egy hivatásos diplomata, és ebben különbözik Costától, aki a feketepiacra szakosodott közgazdász volt. Costa tehát legalább tudott valamit a területrôl, de Fedotov eddig diplomataként az orosz államnak dolgozott, ezért úgy gondolom, hogy a mostani helyzet egészen más, és nem tudom megjósolni az intézkedéseit. CK: Hogyan ítéli meg a jelenleg zajló európai változásokat? Az elmúlt években szemtanúi lehettünk néhány reformintézkedésnek például Csehországban és Lengyelországban, és egyre többen mozdulnak a dekriminalizáció irányába. Gondolja, hogy egy nagyobb mozgalom első lépéseit látjuk Európában? FP: Hát ne számítsatok túl sokra Európától ebben a pillanatban. Jelenleg folyamatban van egy értékelés, aminek az eredményeit még nem hozták nyilvános-

ságra. A kontinens politikai helyzete folyamatosan változik. Franciaországban két hónapon belül választások lesznek, Olaszországnak új kormánya lett, de még nincs új drogpolitikája, Nagy-Britanniában a parlamenti alsóház felülvizsgálná az eddigi drogpolitikát, míg a csehek és a lengyelek a dekriminalizáció irányába léptek. Mindez azt jelenti, hogy egy-két éven belül történhet változás, de az is elképzelhetô, hogy semmi új nem születik ebbôl. Úgy gondolom, hogy sok új dolog zajlik Európában, de egyelôre nem lehet megmondani, hogy milyen irányba tartanak ezek a folyamatok. Európa sokszínû és sokféle, nehéz egységes véleményt alkotni, pláne a drogpolitikák területén.

CK: És a világ melyik részén lehet jól látni a folyamatok irányát? FP: Latin-Amerikában. Közép-Amerikát és Mexikót is beleértve mind abba az irányba mozognak, hogy elsôként mondják ki nyíltan, hogy a drogellenes háború megbukott, meg kell vizsgálni az egyéb lehetôségeket. Néhányan ennél is meszszebb mennek, és azt mondják, hogy az egyetlen lehetôség a legális szabályozás. CK: Gondolja, hogy már a nyári mexikói választások meghozhatják az irányváltást? FP: Az USA alelnöke, Joe Biden már egyeztetett Mexikó elnökével, de a párbeszéd során kerülték a drogpolitika témáját, pedig a hallgatók remélték, hogy többet megtudhatnak a két fél ez irányú

Frederik Polak és a Legalize! Österreich vezetői a bécsi Drug Peace March-on

elképzeléseirôl. A Mexikó déli részével határos Guatemala vezetôje viszont a hivatalban lévô elnökök közül elsôként kijelentette, hogy legalizálni kell a drogokat. A nemzetközi politikában jártas ember azt mondatja velem, hogy az elnök nem mond addig ilyet, míg nem konzultált a nagy szomszéddal, Mexikóval. CK: Igen, ez logikusan hangzik. És mire számít a mostani CND-ülésen, vajon előhozakodnak a civilek a legális szabályozás ötletével? FP: Úgy gondolom, jó esély van arra, hogy az alternatív drogpolitikák ügye terítékre kerül a következô évben, vagy akár most a civil szervezetek bécsi bizottságában, melynek több száz civil szervezet mellett a magyar TASZ is tagja. Pár éve volt egy nagy találkozó, ami a Beyond 2008 nevet viselte. Ott született egy konszenzusos nyilatkozat, melyet tényleg minden ország aláírt. Errôl mi és a többi szervezet azt állítottuk, hogy egy ilyen nyilatkozat nem túl hasznos. Ha itt a CND-ben születik egy konszenzuális nyilatkozat, az is semmitmondó. Erre azt a példát szoktuk hozni, hogy mindenki egyetért abban, hogy a gyerekeknek nem szabadna könnyen hozzáférniük a drogokhoz, csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem. Oké, ebben egyetértünk, de a következô kérdés az, hogy mindezt hogyan érjük el? Itt rögtön különválnak a vélemények, és a drogmentes világ tá-

mogatói azt mondják, világos, hogy ennek az egyetlen módja, hogy egyáltalán ne létezzenek drogok, ezért egy drogmentes világért kell küzdenünk. Mi pedig azt mondjuk, hogy a drogmentes világért folytatott harc egy utópisztikus képzelgés, ami nem valósulhat meg. Más, gyakorlatiasabb megközelítés kell. CK: Ugyanebben a nyilatkozatban az ártalomcsökkentést sem lehet megemlíteni úgy, hogy azt teljes konszenzussal elfogadják. FP: Nem, mert bár a szó szerepelt a nyilatkozatban, az arról való értelmezések eltértek, hogy milyen szolgáltatások is tartoznak ebbe a koncepcióba. Ez már elég nehéz. Az Európai Unió konszenzussal rendelkezett az ártalomcsökkentésrôl, melyet Olaszország bontott fel két éve Berlusconi alatt, aki más definíciót szeretett volna adni hozzá. És ezek a véleménykülönbségek már megjelentek az európai palettán. Ami konszenzussal megszülethet a világ kétszáz országában, az nem lehet túl hasznos. CK: Úgy gondolja, hogy megfelelőbb lenne, ha minden országnak saját drogpolitikája lehetne? FP: Vagy országok csoportjainak kéne elôállni a nézeteikkel – az talán jobb lenne. A demokratikus úton szervezett szavazásból valami igazán rossz sülne ki. Nem hiszem, hogy az országok többsége jelenleg azt mondaná, hogy ideje megszabadulnunk a drogtilalomtól. Úgyhogy

az sem jó, ahogy most van, de a demokratikus út sem hozná meg az elvárt sikereket. Egy másik típusú harcot is folytatunk. A probléma az, hogy a racionális, tudományos módja az errôl való gondolkodásnak odavezet, hogy nem tilalomra, hanem legális drogszabályozásra van szükségünk. De ez nem az a mód, ahogy a legtöbben látják az ügyet, sokkal inkább érzelmi vagy etikai kérdésként jelenik meg, és ezért nagyon nehéz egy jobb rendszert kiépíteni a mostaninál. Még a politikusok is Istenre hivatkoznak, és az emocionális oldalát domborítják ki a témának, és nem tudományos bizonyítékokat szeretnének látni a döntések alapjaiként. Ha tudományos bizonyítékokra támaszkodnának, a drogtilalmat húsz éve eltörölték volna. CK: Gondolja, hogy lesznek kiemelt témák a mostani CND-ülésen? FP: Persze, például hatalmas kritikák érkeztek az INCB (Nemzetközi Kábítószer-ellenôrzô Szervezet) felé, részben a Bolíviával és a kokalevél ügyével szembeni szerepvállalásuk miatt, és a tavalyi évben egyéb erôs kritikákat is kaptak. Egy másik szempontból az is problémás, hogy miként választják ki az INCB tagjait. Az országuk jelöli ôket, és ezután a teljes gyûlésnek meg kell választaniuk, ami garantálja, hogy hivatalos módon kerüljenek be. Ez viszont kizárja annak lehetôségét, hogy olyan valaki is bekerüljön, aki független módon gondolkodik a kérdésrôl. Úgyhogy ez a választási folyamat csak megerôsíti a saját mûködését, ezért semmi jóra nem számíthatunk az INCB-tôl. A CND Általános Gyûlése ugyanígy hoz döntést. Teljesen konszenzusos alapon mûködnek, ami azt jelenti, hogy bármi, amirôl eltérnek a vélemények, halasztásra kerül. Az egy vagy két évvel ezelôtti deklaráció esetében ez világossá vált: különbözô vélemények hangzottak el arról, hogy mit jelent az „ártalomcsökkentés”. Az EU-országok túlnyomó többsége saját nyilatkozatot hozott a hivatalossal szemben, és ez egy olyan dolog, ami korábban soha nem történt meg. Késôbb azonban senki nem beszélt errôl, mintha valami rossz dolog lett volna. CK: Ez alkalommal is várhatunk öntől néhány kényelmetlen kérdést? FP: Hát, meg fogom próbálni, de csak az „informális párbeszéden” tehetem meg, ami nem igazán nevezhetô párbeszédnek. Jelen lesz a CND vezetôje, és lehet, hogy nekünk nem is lesz benne sze-

CK 2012/2. április

repünk, csak meghallgatjuk a többieket. Lesz egy informális párbeszéd az INCB elnökével, ahol rá fogok kérdezni, hogy hogyan választják ki a tagokat. Az igaz, hogy rendelkeznek szaktudással, és azt is fogják mondani, hogy ennek alapján kapnak tisztséget, ráadásul országos szinten, következésképp ôk a legalkalmasabbak erre a posztra. Valójában viszont a politikai pozícióik miatt választották ki ôket, még ha drogpolitikai, gyógyszerészeti szakemberek vagy addiktológusok is. Úgyhogy ezt tartogatom arra a párbeszédre. Ezután lesz egy találkozó Fedotov úrral is, és ha lesz rá lehetôségem, akkor megkérdem tôle, hogyan lehetséges az, hogy megígérte… jut eszembe, idén már az ülés elôtt be kellett nyújtani a kérdéseket, amirôl senki nem is tudott. CK: Mi hallottunk róla… FP: Mi volt a határidô? CK: Attól tartok, hogy már kifutott az időből. FP: Igen, de ez azért nevetséges. Épp utaztam. CK: Akkor ez azt jelenti, hogy idén nem is lehet kérdéseket feltenni élőben? FP: Hogyan lehet ezt egyáltalán informálisnak nevezni? Így nehéz lesz, lehet,

hogy egyáltalán nem lesz alkalmam kérdést feltenni. Ha mégis, akkor rá fogok kérdezni arra a UNODC által írt tanulmányra, ami a holland kannabiszpolitikáról szól, és végül nem került publikálásra. Személyesen megígérték nekem, hogy meg fog jelenni. Costától már két vagy három éve kérdeztem meg, hogy miért nem került publikálásra, amire úgy válaszolt, hogy a holland kormány nem hagyta jóvá. Úgyhogy ez egy izgalmas dolog. Ezek szerint nincsen hivatalos véleményük a holland kannabiszpolitikáról. Az eredeti kérdésem pedig az volt, hogyan magyarázza azt Costa, hogy a holland kannabiszfogyasztási szint az európai átlag körül mozog, miközben a felnôtteknek szabad hozzáférésük van hozzá. Erre máig nem kaptam választ. CK: Számít arra, hogy a latin-amerikai küldöttek feltesznek néhány kényelmetlen kérdést? FP: Nagyon is valószínûnek tartom. Van egy külön csoportjuk erre. Talán ismered a holland Martin Jelsmát, aki a Transnational Instutitionban (TNI) dolgozik, és már legalább 3 éve aktívan készíti a beadványokat a Globális Drogpolitikai Bizottságnak. Ehhez elôször három

volt latin-amerikai elnököt kért fel Brazíliából, Kolumbiából és Mexikóból, akik nyilatkozatot adtak ki, amit egyre többen aláírtak. Talán még túlzás lenne globálisnak nevezni, mert csak egy ázsiai csatlakozott hozzá, Afrikából pedig csak a ghánai Kofi Annan és néhány európai, mindenesetre egy nagyon világos nyilatkozatot adtak ki, amit a CND elsô napján fognak megvitatni. CK: Mit mond ki pontosan ez a nyilatkozat? A dekriminalizáció szükségességét? FP: Igen, azt, hogy a drogellenes háborút be kell fejezni. Világosan megfogalmazzák, hogy a kannabiszt legálisan kellene szabályozni, a többi droggal kapcsolatban pedig vizsgálatokat kéne végezni, hogy megtaláljuk a lehetôségét, hogy legálisan hozzáférhetô legyen azok számára, akik használni szeretnék ôket. Úgyhogy röviden arról szól, hogy pontot kell tenni a tilalom végére. Bár nem használják ezeket a szavakat, ez a nyilatkozat értelme. CK: Akkor erről majd az első napon tudhatunk meg többet? FP: Ha igaz, amit hallottam, akkor ez az ebéddel egybekötött találkozón fog terítékre kerülni, amit az IDPC és a TNI szervez. CK: Izgalmasan hangzik. FP: Igen. Arra számítok, hogy valamelyik jól ismert aláíró jelen lesz, de ezt nem hirdették meg, úgyhogy bizonytalan, hogy kit láthatunk majd. Az biztos, hogy Európából lesz néhány érdekes vendég, például Svájc korábbi egészségügyi minisztere és miniszterelnöke, Ruth Dreifuss asszony. Svájcban ez vicces, mert ott egalitárius rendszer van életben, ahol a minisztereknek egy évig mind elnöknek kell lenniük – ez egy rotáló elnökség, úgyhogy ott ez csak egy hivatali funkció, nincs náluk négy évig regnáló elnök. Mindenesetre ô Svájc elnöke és egészségügyi minisztere is volt, és fontos szerepet játszott a svájci ártalomcsökkentésben. Ô a Globális Drogpolitikai Bizottság nyilatkozatát aláírók egyike. És Stoltenberg úr Norvégiából, aki a jelenlegi norvég miniszterelnök apja, hatalmon volt Breivik támadásakor, és elég jól kezelte a helyzetet. Az apja pedig tagja a Globális Bizottságnak, azt hiszem, hogy évekkel ezelôtt külügyminiszter volt, és igen fontos politikai szereplô. És több ilyen kaliberû tag is van. Úgyhogy szép lassan azért alakulnak a dolgok. KT

BÚCSÚ A DROGHÁBORÚTÓL A büntetőjogi megközelítés kudarcot vallott Latin-amerikai legalizációs törekvések, neves politikusok közös fellépése a drogtilalmi rendszer eltörléséért egy óvatos orosz diplomata vezénylete alatt, akinek előre el kell küldeni a feltenni óhajtott kérdéseket – nagyjából így festette le Frederik Polak, az ENCOD kormányzói testületének tagja az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának (CND) 2012-es ülésével kapcsolatos elképzeléseit. A forradalomra sajnos továbbra is várnunk kell. Száz évvel az elsô Nemzetközi Ópium Egyezmény után – melyet elôször a kender, majd fokozatosan további szerek százainak és ezreinek tiltólistára helyezése követett – tisztán látszanak a tiltó stratégia erôsségei és gyengeségei. A dollármilliárdok elköltésében, a feketepiac megerôsítésében, az egyre újabb drogok fejlesztésének ösztönzésében, a környezet pusztításában, a szegény földmûvesek és az egyszeri fogyasztók vegzálásában kifejezetten hatékonynak bizonyult, míg kitûzött céljaiban, a drogfogyasztás megszüntetésében vagy legalább csökkentésében viszont harmatgyengének. Ezért is

remélik a téma szakértôi évrôl évre, hogy most végre eljött a józan belátás és az önkritika pillanata, amikor az ENSZ-tagállamok közösen új drogszabályozási alternatívákat kezdenek kidolgozni. Erre utaló jeleket ugyan mindig látni, de amíg a Frederik Polak által is említett konszenzusos szavazás van érvényben az éves kábítószerügyi üléseken, addig nem várhatunk csodát. Mégis, a gyakorlott drogreformereket is meghökkentette a bécsi épületben feltáruló látvány, ahol egy gigaposzter az 1998-as ülést idézve a drogmentes világ megvalósításának mikéntjét taglalta. Aki nem emlékezne: 14

A hierarchia csúcsán ülők még mindig egy lehetetlen álmot kergetnek

évvel ezelôtt az ENSZ-tagállamok tíz évet adtak maguknak, hogy megvalósítsák az áhított utópiát, a drogoktól mentes világot. 2008-ban pirulva vették elô a statisztikákat, melyek minden erôfeszítésük ellenére a kábítószerek elôállításának és a használat elterjedésének emelkedését, de legjobb esetben is csak stagnálását mutatták ki. A többség ezután azt gondolta, hogy az önvizsgálat és az életképes alternatívák keresésének idôszaka következik, ám az idei ülésre betoppanva sokakban meghûlt a vér, hogy a hierarchia csúcsán ülôk még mindig egy lehetetlen álmot kergetnek, amiért már így is túl nagy árat fizetett az emberiség. A konferenciát megnyitó beszédében Jurij Fedotov, az ENSZ Kábítószer- és Bûnüldözési Irodájának (UNODC) igazgatója némiképp lecsillapította a kedélyeket.

Rész(l)eges józanodás A már említett 100 éves egyezményre emlékezve Fedotov elismerte a korlátozott sikereket, és azt, hogy az ópiumtermesztés még az utóbbi években is nôtt, ami a szervezett bûnözôi csoportok számára hajt óriási hasznot. Csalódottan számolt be arról is, hogy a nemzeti drogpolitikák sokkal inkább büntetôjogi, mintsem közegészségügyi kérdésként kezelik a jelenséget. Hozzá csatlakozott Gil Kerlikowske, az USA drogcárja, aki elismerte országa felelôsségét a büntetôjogi megközelítés világszintû elterjedésében, és fejlôdésnek nevezte az Obama-kormány tevékenységét, mely szakított a drogháborús retorikával. Azt azonban elmulasztotta megemlíteni, hogy az Obama-rezsim utolsó éveiben ismét megszaporodtak a gyógyászati marihuána központok elleni razziák, és a tûcsere-szolgáltatásokra

Az Európa számos országából érkező tüntetők az ENSZ épülete elé vonultak

kivetett szövetségi tilalom is visszatért. A drogcár ugyan erôteljes kritikával illette a latin-amerikai elnökök legalizációs elképzeléseit – próbálna csak meg egy hetet eltölteni a kismillió, kartellharcokkal sújtott városok egyikében –, de a TASZ beszámolója szerint az USA már próbál kihátrálni a világ drogfelügyelôjének költséges és népszerûtlen szerepkörébôl. A felszabaduló posztra a drogmentességért folytatott küzdelemben – és ezzel együtt a heroinfogyasztásban, a drogtúladagolásban és a HIV-fertôzöttségben is – élenjáró Oroszország jelenleg a legesélyesebb pályázó. Az orosz Szövetségi Kábítószerellenôrzési Hivatal igazgatója például az illegális afgán ópiumtermesztés alternatívájaként az orosz gázipart jelölte meg.

Szabad termesztők a Házban A konferencia üde színfoltjait ismét a drogreformer aktivisták produkciói jelentették. A kokafarmer múlttal rendelkezô bolíviai elnök, Evo Morales már három éve is kokalevelet rágcsálva bizonygatta, hogy ennek a növénynek nincs helye a tiltólistán. Ezúttal különbözô termékekkel (kokateával és kokaüdítôvel) nyomatékosította mondandóját, miszerint Bolívia tradícióiba évezredek óta beivódott a kokalevelek fogyasztásának kultúrája, és ezen holmi drogmentes egyezmények miatt nem hajlandóak változtatni. Ha mindennek az az ára, hogy Bolíviát kizárják az ENSZ-egyezményekbôl, akkor állnak elébe. A szabad termesztést propagáló ENCOD-tagok is szereztek néhány

kellemetlen percet a magasztos célokért küzdô egybegyûlteknek. Egyikük, Farid Ghehioueche a sajtókonferencián megkérdezte Fedotovtól, hogy miért szükséges a drogellenes háború fenntartása, mikor világosan látszik, hogy a tilalom hozzájárul a fertôzések, az erôszak és az emberi jogi sérelmek terjedéséhez, miközben a szervezett bûnözés erôsebb, mint valaha. Hozzátette, hogy a világ legnagyobb részén hiánycikk a fájdalomcsillapító, amire a marihuána gyógyászati alkalmazása megfelelô alternatívát jelenthetne. Fedotov meg sem próbált vitába szállni a felsorakoztatott érvekkel, csupán annyit felelt: „Ez sokkal inkább egy aktivista hitvallás volt, mint egy újságírói kérdés.” Majd mikor egy másik kérdezô azt firtatta, hogy vajon a gyógyászati marihuánát engedélyezô USA-államok megszegik-e az ENSZ vonatkozó egyezményeit, Fedotov határozott igennel válaszolt, és megkérdezte, hogy az aktivisták mellett újságírók is jöttek-e a sajtókonferenciára. A drogreformerek keltette félelem és az érdemi válaszadástól való elzárkózás miatt az egyórásra hirdetett esemény alig több mint félóráig tartott. Boaz Wachtelnek, akivel készített interjúnk a következô oldalakon olvasható, szintén lehetôsége nyílt kérdést intézni a UNODC orosz vezetôjéhez. Wachtel a nemzetközi szervezet egy 2011-es tanulmányára utalt, mely arról számolt be, hogy néhány gazdag ország fogyasztja el az ópiát tartalmú fájdalomcsillapítók túlnyomó többségét, miközben évente

50 millió rászoruló nem tudja hatékonyan kezelni a fájdalmait. Ehhez kapcsolódóan felvetette, hogy a gyógyászati kannabisz jó alternatívát nyújthat a daganatos betegséggel járó és az egyéb típusú fájdalmak kezelésére. Az elnök erre azt válaszolta, hogy az ENSZ-egyezmények lehetôvé teszik a kannabisz gyógyászatban való használatát, de egyensúlyt kell tartani a terápiás formák között. Wachtel szerint ahhoz, hogy a hagyományos fájdalomcsillapítókban hiányt szenvedô országokban a betegek gyógyászati kannabiszhoz jussanak, az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) nemcsak a kannabinoidok, de a kannabisznövények gyógyászati hasznát is el kellene ismernie. Hogy a folyamat elkezdôdjön, több ENSZ-tagállamnak felkérést kell küldenie a WHO-hoz, hogy tanulmányozza a kérdést. Egy eredményes vizsgálattal a kezében a WHO felkérheti a CND-t, hogy szabályozott programok keretében dolgozza ki a gyógyászati marihuána programok kereteit, melyet egyébként már most is több országban alkalmaznak. Elôbbre tehát ezúttal sem jutottak az engedelmes nemzetek küldöttei, de legalább vissza sem léptek. Az persze üdvös lenne, ha a soron következô CNDkonferencián inkább a gyógyászati marihuána programok bevezetésének mikéntjét taglaló plakát fogadná a tisztelt egybegyûlteket. Kardos Tamás szerzőnk a TASZ drogpolitikai programjának munkatársa

CK 2012/2. április

greenfo

EGY SLUKKRA TIKKELÉS Kanadában a tikkeléssel kapcsolatban összefoglalt tudományos alapú irányelvek közé bekerült a kannabinoidok alkalmazása mint lehetséges kezelési forma. A módszer ugyan gyenge ajánlást kapott, de két kivételtôl eltekintve minden egyéb gyógyszer is csak gyenge ajánlást ért el a tikkelés kezelésében.

AGYI VÉRELLÁTÁS A San Diegó-i Egészségügyi Rendszer kutatói a kannabisz használatának a véráramlásra gyakorolt hatását vizsgálták kamaszok agyában. A fogyasztók és absztinensek agymintái közül a kannabiszt használók agya csökkent véráramlást mutatott az agykéreg négy régiójában, és növekedést az egyik régióban. Négy hónap absztinenciát követôen már nem volt megfigyelhetô különbség a két csoport agyi funkciói között.

NEUROPÁTIA Az ohiói Cleveland Klinika patkányokon végzett vizsgálata rámutatott, hogy az MDA7 nevû szintetikus kannabinoid aktiválja a CB2-receptort, ezzel megelôzi a neuropátiát, vagyis az idegkárosodást és az azzal járó fájdalmakat, amit a paclitaxel kemoterápiás szer használata okoz. A kannabinoid aktiválta az agy immunsejtjeit, és csökkentette a gyulladást.

ÖNGYILKOSSÁG Az ausztrál Queensland Egyetem 821 skizofréniás betegmintán végzett vizsgálatából megállapította, hogy a túlzott alkoholfogyasztás jelentôsen megnövelte az öngyilkosság kockázatát, míg a túlzott marihuánafogyasztás nem gyakorolt kimutatható hatást az öngyilkossági hajlandóságra.

SZKLERÓZIS MULTIPLEX Spanyol kutatók egereken végzett vizsgálatának eredményei bizonyítják, hogy a WIN55,212-2 nevû szintetikus kannabinoid mérsékelte a szklerózis multiplexszel járó neurológiai rendellenességet, és lassította a betegség kifejlôdését. A kutatók az eredményt a CB1-receptor aktiválásával magyarázták, ami csökkenti a kórfejlôdéssel járó gyulladást. Bővebb információk a témában: www.medihuana.info

ELÉGEDETT MEDIKÁL FELHASZNÁLÓK A gyógyászati marihuána programban részt vevô rákos betegek több mint kétharmada elégedett a kezeléssel, és hatékonynak ítéli a kannabisz fájdalomcsillapító hatásait – derül ki egy átfogó, izraeli vizsgálatból. A Sheba Gyógyászati Központban az Izraeli Rák Egyesülettel együttmûködésben végzett kutatásba 264 rákos beteget vontak be, akiket egy éven keresztül kezeltek gyógyászati marihuánával. A páciensek 61%-a jelentôs életminôség-javulásról számolt be, és 56%-uk hatékonyabban tudta kezelni a betegséggel járó fájdalmakat. Mindent összevetve 67%-uk támogatta a kezelést, míg 65%-uk más betegeknek is ajánlaná a gyógyászati marihuána programot. Az eredményeket az Izraeli Onkológiai Egyesület konferenciáján ismertették, Eilatban. A tanulmány szerint leggyakrabban tüdôrák, mellrák és hasnyálmirigyrák betegek esetében alkalmazták a kannabiszt, túlnyomórészt a fájdalmak csillapítása, esetenként hányingercsökkentés vagy gyengeség miatt. A tanulmány kiemeli, hogy a daganatos páciensek többségének csak a betegség késôi szakaszában írtak fel kannabiszt, és azt javasolja, hogy az orvosok már a rák korai

periódusában ajánlják fel a gyógyászati marihuána kezelést. Általában a vizsgálatba bevont betegek felének ajánlotta orvos ezt a kezelési formát, a többiek barátoktól, más páciensektôl és a médiából értesültek a kannabiszterápia létezésérôl. A tanulmány készítôi ezért azt sürgetik, hogy a bizonyítottan hatékony kezelési formát erre képzett orvosok ismertessék meg a rászorulókkal. A tanulmány a rendszeres marihuánahasználat mellékhatásait mérsékeltnek minôsítette, melyek közül leggyakoribb tünetként a szédülést emelte ki. Miri Ziv, az Izraeli Rák Egyesület igazgatója elmondta, hogy a „gyógyászati marihuána az elmúlt években vált elérhetôvé a daganatos betegek számára, és az egyesület úgy gondolja, hogy e kezelési formát a rákgyógyítás szakembereinek kellene szabályozniuk”. Az elmúlt években 66%-kal emelkedett az izraeli medikálpáciensek száma, ami jelenleg 7-8000 fôt számlál, de az Egészségügyi Minisztérium úgy véli, hogy a gyógyászati programok teljes és részletes szabályozásának megalkotásával, figyelembe véve a szóba jöhetô betegségcsoportokat, a kezeléseket igénybe vevôk száma mintegy 40 000 fô lesz.

medical HELYETTESÍTŐ KEZELÉS „Az államnak kötelessége gyógyászati marihuána programot létrehozni” Március elején, a világ minden részéről érkező szakemberek egy jól működő drogszabályozásról, a gyógyászati marihuána programokról és a tiltás utáni időszak feladatairól gondolkodtak közösen. A bécsi eseményre az ENCOD izraeli képviselőjeként érkezett Boaz Wachtel, aki hazája közegészségügyi parlamenti szakbizottságának tagja és az izraeli gyógyászati marihuána program vezetőjeként, maga is páciensek százait kezeli. Szóval valami szakemberféle, akinek sokkal jobb ötletei vannak a megoldásra, mint az ima vagy a börtön. Cannabis Kultusz: Hogyan csöppent bele az egész kannabiszsztoriba, és miként ﬁgyelt fel a marihuána gyógyhatására? Boaz Wachtel: Ez egy hosszú történet. Az USA-ban éltem, ahol megismerkedtem a függôknek nyújtott ibogaterápiával még 1988-ban (Cikkünket az ibogáról lásd a CK 2009/5. számában – A Szerk.). Azóta magam is végzek ilyen kezeléseket. Majd

a program. Büszke vagyok rá, hogy mára 7500 páciens és 20 termesztô csatlakozott a nemzeti gyógyászati programhoz, és Izrael a világ harmadik olyan országa lesz, ahol gyógyászati kannabisszal foglalkozó nemzeti irodát állítanak fel. Az elsô irodát Hollandia nyitotta (Lásd a CK 2012/1. számát – A Szerk.), a másodikat pedig Kanada. Remélem, Magyarország

A kannabiszt több ezer éve használják orvosságként, és itt az ideje, hogy Magyarország is elérhetővé tegye a betegek számára 1994-ben Izraelbe költöztem, és ugyanebben az évben létrehoztuk az „Izraeli alapítvány a drogtörvények megreformálásáért” nevû szervezetet, mivel az ibogát is kábítószernek tekinti számos ország és egyezmény. Ezután a parlamenti bizottság tagjává váltam, ahol javasoltam, hogy a betegek gyógyászati célból férhessenek hozzá az ibogához és a marihuánához. Ezzel a javaslattal egy AIDSes beteg megbízottjaként 1995-ben felkértem az egészségügyi minisztert, hogy érvényesítsen számára egy gyógyászati kannabisz használatára vonatkozó ajánlást, aki jóváhagyta a kérelmet. Eleinte persze féltek az emberek a hatóságoktól, és elég nehéz volt a pácienseket bevonni a programba. Viták alakultak ki a gyakorlattal kapcsolatban is, például hogy a betegek megtermeszthetik-e maguknak a marihuánát – úgyhogy lassan indult be

is csatlakozik, és az elôbbi országokkal együtt példát mutat a világnak, és biztosítja a betegeknek a jogot a leghatékonyabb kezeléshez. Ez magánemberként is fontos számomra, és a magyar olvasóknak még el szeretném elmondani, hogy egy magyar nôt vettem feleségül, akit nagyon szeretek. CK: Gondolja, hogy ez egy jó ötlet volt? BW: Igen, úgy gondolom, nagyszerû ötlet volt, azzal együtt is, hogy nem fôz nekem gulyást. Szóval, ha Magyarország szeretné elérhetôvé tenni a gyógyászati kannabiszt a súlyos betegek számára, akkor tudatnia kell az emberekkel, hogy a marihuána nagyon hatékony fájdalomcsillapító és étvágygerjesztô, segít az AIDS-szel élôknek, enyhíti a neuropátiás fájdalmat, a neurodegeneratív betegségek tüneteit, és csillapítja a különbözô görcsöket, legyen szó akár premenstruális,

akár Tourette-szindrómával járó tünetrôl. Ez egy gyógynövény, amit a betegek számára biztosítanunk kell. Tíz éve, hogy az izraeli kórházak daganatos betegekkel foglalkozó osztályain az emberek kannabiszt használnak, hogy enyhítsék a kemoterápiával járó mellékhatásokat, a szédülést és hányást, ami jelentôsen javítja az életminôségüket. Bárkinek, aki azt állítja, hogy a marihuánának nincsenek gyógyhatásai, mondjátok meg, hogy hazudik. A kannabiszt több ezer éve használják orvosságként, és itt az ideje, hogy Magyarország is elérhetôvé tegye a betegek számára, hogy halálukig egy jobb életet élhessenek. CK: Ha jól tudom, tagja egy politikai pártnak is, mely a kannabisz legalizálásáért küzd. BW: Igen, 1999-ben alapítottunk egy pártot Zöld Levél Párt néven, amely a kannabisz legalizációját és az ártalomcsökkentô programok alkalmazását tûzte ki célul. Háromszor is majdnem bekerültünk a parlamentbe, és elértük a marihuána gyógyászati alkalmazásának engedélyezését. Most abban bízunk, hogy megvalósul a dekriminalizáció, vagyis hogy a kormányzat nem fogja büntetni a fiatal és az idôs kannabiszhasználókat, függetlenül attól, milyen célból teszik azt. Jelentôs eredményeket sikerült elérnünk, és bár 2006 óta már nem vagyok a párt tagja, továbbra is támogatom a kannabisz gyógyászati használatát, ami mostanra mainstream ügy lett a médiában, ez pedig általában befolyásolja a kannabisszal kapcsolatos közvélekedést.

Ma az ENCOD büszke vezetôségi tagjaként vagyok jelen, hogy orvosoljuk a legnagyobb problémát, az ENSZ kábítószerügyi egyezményeit és annak a negatív hatásait. Az igazság viszont az, hogy ezek az egyezmények azok, amik a nemzeti gyógyászati marihuána programok létrehozását jelenleg lehetôvé teszik. Úgyhogy a magyar kormánynak is felhívom a figyelmét, hogy ha nem hoznak ilyet létre, akkor megszegik a törvényt, mert az egyezmények értelmében a kormánynak fel kell állítania egy minisztériumközi irodát, ami szabályozza a kannabisz gyógyászati alkalmazását, ahogyan azt például az ópiátokkal is teszi. Ha erre nem hajlandó, akkor citáljátok ôket a bíróság elé, és jó eséllyel ti fogtok gyôzni. Csak egy megfelelô független bíróságra van szükségetek, mert az ENSZ-egyezmény megfogalmazása egyértelmû. Ez egy hosszú folyamat, és sajnos addig is sok beteg nem jut hozzá a gyógyászati marihuánához a világon, de a folyamatot minden országban el kell indítani. CK: Lehet, hogy találnánk is erre alkalmas ügyvédeket, de visszatérve: jól értem, hogy Izraelben mára teljesen elfogadottá vált a kannabisz gyógyászati alkalmazása, és a következő lépés a dekriminalizáció lesz? BW: Igen. Miközben az egyik cél lassabban következik be, addig a másik jól halad, és ezek mind egymással összefüggô közegészségügyi kérdések. Izraelben tagja vagyok az AIDS-bizottságnak, és látom, hogy háromból egy új AIDSfertôzésnek a drogtilalom az oka, mert a használók megosztják a tûket. Az ártalomcsökkentés a tûcserén keresztül életeket ment meg, a metadonprogramok pedig megszüntetik a betegek kriminalizáltságát. Sok munkát kell még elvégezni, és az otthoni tévénézés nem az én stílusom, úgyhogy arra buzdítom a szakembereket és a társadalmi csoportokat, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz, és támogassák az ENCOD-ot. CK: Véleménye szerint mi a leghatékonyabb szerepe a kannabisznak az ártalomcsökkentésben? BW: Például a keményebb drogok használóit át lehet állítani a veszélytelenebb marihuánára, de hatékony a depresszió kezelésében is. Az összes drogot együttvéve a kannabisz használata a legkevésbé kockázatos módja annak, hogy jólérezd magad, illetve hogy orvosold a betegséged tüneteit. T. Pass

CK 2012/2. április

SZABAD SAJTÓ Kenderkultúra-magazinok Európa- és világszerte A nemzetközi tiltás és az ENSZ lassan öt évtizede tartó háborúja ellenére egyre több országban engedélyezik, hogy kendert fogyasszon, illetve saját használatra termesszen az, akinek arra szüksége van, akár gyógyászati, akár rekreációs célból. A kenderrel kapcsolatos ismeretterjesztés természetesen azokban az országokban is folyik, ahol a törvény értelmetlen szigorral és erővel üldözi a fogyasztókat. Sajnos nálunk nem ez a tapasztalat, bár a helyzet még mindig jobb, mint Ázsia egyes országaiban, ahol még beszélni is tilos a kenderről. Kétrészes cikkünkben igyekszünk bemutatni a kenderrel foglalkozó magazinokat, képzeletben elhagyva a nagyszerű Kárpát-medencét, elnézve Nyugat-Európa felett egészen Amerikáig. A témával foglalkozó magazinok világszerte már a kezdetektôl nagyon eltérô minôségben, témakörben és olvasóközönségnek szólnak, mégis nagyon sok hasonlóságot találunk köztük. Megjelenésüket mindig meghatározza az adott országban irányadó médiatörvény (vagy az annak megfelelô jogi szabályozás), és csak kevés esetben függetleníthetik magukat az érvényes drogügyi szabályozás irányadó rendelkezéseitôl. Természetesen az sem mellékes, hogy egy-egy lap és kiadó milyen okból és milyen céllal jött létre, tematikájában mire helyezi a hangsúlyt. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy ebbôl a szempontból a gyógyászati magazinoktól a kenderaktivista (legalitást követelô), az általános életmód és szórakoztató magazinokig széles a paletta. Az újságok nagy részében e témakörök egy sajátos egyveleget alkotnak, azonban mindig tetten érhetô egy fô csapásirány, és az adott államban a kenderhez való társadalmi viszony, annak elfogadottsága és használatának elterjedtsége is erôsen meghatározza e médiumok fô profilját. Ne legyenek kétségeink a kender köré épülô iparágak, a mezôgazdaságtól a feldolgozó-, élelmiszer- és gyógyszeriparig különbözô formában, de életünk minden területén jelen vannak, tiltás ide vagy oda. Mint minden gazdasági szektorban itt is több százmilliárd dollárra rúg az összeg, amelyet elôállítunk és elfogyasztunk ezekben a szegmensekben, az építôipartól a szépségiparig. A termékek után jelentôs forgalmi adót fizetünk,

míg az elôállítók a foglalkoztatottak és a haszon után számítva hizlalják az államot. Az iparági szereplôk természetesen e szegmensben is minden lehetôséget megragadnak önmaguk népszerûsítésére. Sokan úgy tartják, hogy egy országról mindent elárulnak a látható, olvasható reklámjai. Mennyire harsányak, vagy éppen szolidak, milyen árukapcsolás jellemzi ôket, hogy gazdasági érdekeit hogyan

artikulálja, erkölcsi és morális üzenetei mennyire vállalhatóak. A kenderlapok csoportosításának egy másik lehetôsége, hogy terjesztésük földrajzi eloszlása alapján tekintjük ôket. Így beszélhetünk városi, térségi, országos, nemzetközi terjesztésû lapokról. A városi, térségi lapok fôleg az észak-amerikai kontinensen jellemzôek, ahol egy-egy

nagyváros önmagában rendelkezik annyi gazdasági, azaz vásárlóerôvel, mint Európában egy kisebb ország. E nagyvárosokban havi, kéthavi rendszerességgel, többnyire helyi aktivisták adnak ki sajtótermékeket, melynek bevételébôl, szerényen ugyan, de meg is élnek. A közép-európai országok lapjai jellemzôen, mint a cseh Legalizace, vagy éppen lapunk, a CK is, országos terjesztésûek, egy adott nemzeti közösségnek szólnak. Természetesen a nyelv szerepe itt nagy hangsúlyt kap. Európában a német nyelvterületen léteznek csak egységes kiadványok, melyek elérhetôk egész Németországban, Ausztriában, Svájcban és Belgium németek által lakott területein. Ilyen nagy példányszámú lapok például az ingyenes Hanf Journal vagy a Grow!. Világviszonylatban hasonlóan kiterjedt terjesztésû a spanyol Cañamo, amely nemcsak Spanyolországban, hanem Dél-Amerikában, valamint Kaliforniában is kapható. Sokan kérdezhetik, hogy vajon az ilyenfajta besorolásnak a mai globális, internetes világban van-e még értelme. Talán tudományos szempontból hasznosabb lenne egy tematika szerinti besorolás, de mi most a könnyebb átláthatóság érdekében a beszélt nyelvek szerint

és földrajzi elhelyezkedés alapján elôször Európában vesszük szemügyre a kenderkultúra-magazinokat, inkább ismeretterjesztési, tájékoztatási, mintsem tudományos céllal.

Magyarország Ez most valami beugratós kérdés? Ha azt kérnénk, hogy nevezze meg hazánk egyik kendermagazinját, nem okozunk fejtörést. Valaki vagy tudja, hogy a van Cannabis Kultusz, vagy még nem hallott róla. Mi mindenesetre dolgozunk az ügyön. Lapunk azonban, mely lassan négy éve létezik, nem az elsô ilyen témájú magazin. 2003 és 2004 között jelent meg hazánkban elsô alkalommal „kannabiszkultúra” magazin, Hanf néven. Az elsô évben kéthavonta, 20 nyomtatott oldalon, cikkeiben visszatükrözve az aktuális magyar viszonyokat. Tartalmában meghatározó volt a fogyasztással összefüggô gyakorlati és jogi helyzetekkel kapcsolatos információnyújtás, az aktuális magyar drogtörvények kivesézése, számos cikkét pedig a droghasználókkal kapcsolatba kerülô diszciplínák neves hazai szakértôi írták, mint Demetrovics Zsolt vagy dr. Funk Sándor. Sok cikkben foglalkoztak a szerzôk általános kulturális vetületekkel, mely cikkek legtöbbször külföldi magazinokból,

jellemzôen a német Hanfból származtak. Abban az idôszakban a hazai szakpolitikai keretek még mindenképp kedvezôbbek voltak. Egyrészt a kábítószer-fogyasztókkal dolgozó szakemberek véleményét jobban meghallotta a kormányzat, de a magyar legalizációs szervezet, a Kendermag Egyesület is összefogottabban mûködött. Ez a cikkek tartalmában is megmutatkozik. A magazin azonban, amilyen hamar feltûnt, úgy el is tûnt. Egészen 2008 nyaráig Magyarországon nem létezett sajtója a témának. Bár sajnos a mai napig vannak, akik szerint nem is kéne hogy legyen. Ekkor indult el a CK magazin, amely nemcsak minôségében, de sok egyéb tekintetben is eltér a magyar Hanftól. Jóval több, immár 64 oldalon jelenünk meg, cikkeinket tekintve sokkal több gyógyászati és nemzetközi vonatkozású témával, exkluzív interjúkkal, miközben nem hanyagoljuk el, de kisebb figyelmet fordítunk a politikai vonatkozásokra, és egyfajta életmódmagazinként igyekszünk magunkat megvalósítani. A CK magazin idén lépett az ötödik évfolyamába, és régiónkban ezzel elôkelô helyet foglal el.

Csehország és Szlovákia Az Európai Unión belül két-három országot sorolhatunk ebbe a csoportba. Szlovákiában és Csehországban, bár nem is olyan rég még egy ország voltak, teljesen más megítélés alá esik a kannabisz. Míg szomszédunknál hozzánk hasonló, bár a kannabisztartalmú gyógyszerek esetében megengedôbb a szabályozás, de továbbra is tiltott a kenderfogyasztás, addig Svejk hazájában a kannabisz dekriminalizált státust vívott ki magának. Az egykori tagországban a cseheknél nagyon erôs és jól szervezett a legalizációs mozgalom, és a kenderfogyasztás politikai, illetve társadalmi elfogadottsága is nagyobb, így nem véletlen, hogy ott adják ki a legszínvonalasabb kendermagazint is a térségben. Csehországban két jelentôs kenderlapot tartanak nyilván, a Konoptikumot és a Legalizace magazint. Ez utóbbi igen színvonalas, és szervesen összefonódik a cseh legalizációs szervezettel. Gyakorlatilag az 1998-ban létrejött a legalizace.cz honlap nyomtatott továbbfejlesztése. Hosszú út vezetett a nyomtatott termékig, egészen 2010-ig kellett rá várni. A kéthavonta, mintegy 100 oldalon megjelenô periodika láthatóan a kannabisz jogi és társadalmi státusán és a kulturális, ismeretterjesztô cikkeken kívül leginkább termesztési tud-

CK 2012/2. április

nivalókkal látja el olvasóit. Hirdetések tekintetében is dominálnak a termesztéssel összefüggô reklámok, elsôsorban magforgalmazó, illetve tápszergyártó cégek. Rendszeresen foglalkoznak a Szlovákiában zajló történésekkel, ezzel is pótolva, hogy ott még nem létezik saját kenderszaklap, így a cseh magazint meg is vásárolhatják nemcsak Pozsonyban, hanem vidéken is a grow-shopokban. Alacsony, 42 cseh korona (megközelítôleg 500 forint) az ára, ezért amennyiben beszélünk csehül (esetleg szlovákul), akkor nagyon jó minôségû újságot kaphatunk, hogy értesüljünk elsôsorban a cseh kenderfejleményekrôl. Természetesen a kedvezô cseh jogi szabályozásnak köszönhetôen a nagyobb nemzetközi kiadók is léptek, így közülük a holland Essensie és Soft Secrets már elérhetôek cseh nyelven is.

Ukrajna Ukrajnában is létezik kannabiszmagazin, Konopravda néven jelenik meg. Sajnos nyelvi hiányosságok miatt nem annyira sikerült megfejteni a tartalmát, így a képek és a Google-fordító alapján arra következtethetünk, hogy keleti határunkon túl most van kialakulóban a kenderszcéna. Számos külföldi vonatkozású cikkbe szaladhatunk bele Csehországtól az USA-ig, és természetesen Bob Marley is szerepel az újság 2011/7-es hasábjain. Magyarországgal ez ügyben, talán nem meglepô, de ott sem példálóznak, sok-

kal inkább a cseh és most már a lengyel szabályozást szorgalmazzák. Annál is inkább, mert a lapot nem ukrán, hanem a mintegy 10 európai országban jelen lévô, berlini székhelyû német kiadó, az Agentur Sowjet adja ki.

Lengyelország Lengyelország a jövô európai kendereseményeinek zászlóvivôje lehet. Tavaly ugyanis, szakítva az eddigi gyakorlattal, Lengyelországban december 9-tôl dekriminalizálták a kender birtoklását és fogyasztását. Ez a fejlemény túlmutat sok elváráson, hiszen egy majd-

nem 40 milliós piac nyílt meg a kender elôtt. Természetesen ez hosszú távon a sajtókiadványokra is kihat. Jelenleg a fent már említett német kiadó gondozásában (Melynek egyébként lengyel a tulajdonosa – A Szerk.) megjelenô Spliff címû magazin kétféle akcióban is elôfizethetô: a zöldcsomagban elôfizetôk 99 lengyel złotyért (azaz 7000 forintért), a platinumcsomagban elôfizetôk pedig ennek az árnak duplájáért juthatnak évi 12 lapszámhoz és egyéb tematikus különszámokhoz, ajándékokhoz. A zöldcsomaghoz két különkiadás jár, a platinum áráért pedig ajándék magokat is kaphatunk. A befolyt összeg teljes egészében a legalizáció ügyét viszi elôre, és adományként kezelik. Fájó, hogy ennek ellenére mind a nyomtatott, mind a netes kiadvány mindössze 20 oldal terjedelmû. A képek tanúsága szerint a frissen kialakult helyzetrôl sokat értekeznek, és szintén a termesztési cikkek, valamint a gyakorlati tanácsok lelhetôek fel nagyobb számban. A hirdetések a szokásosak, azonban feltûnô volt, hogy már lengyel cégek termékei és szolgáltatásai is elérhetôk. Az mindenesetre biztosra vehetô, hogy a lengyel piacért már idén hatalmas harc indul. A nagyobb európai kiadók közül a Soft Secrets itt is idôben kapcsolt, magazinja már évek óta elérhetô lengyelül.

Német nyelvterület Európa német ajkú területei magukba foglalják Németországot, Ausztriát, Svájc és Belgium egyes területeit, de a német

nyelvû magazinok olyan országokban is kaphatóak, ahol a német turisták nagy számban megfordulnak, így elsôsorban Spanyolország üdülôterületein szaladhatunk bele egy-egy Grow! vagy Hanf Journal magazinba. A Hanf Journal a legnagyobb példányszámú, de alacsony minôségi és tartalmi kivitelû, német nyelvterületen megjelenô kendermagazin, amely több mint 400 németországi, svájci és osztrák growshopban ingyenesen hozzáférhetô. Ez a magazin 26 oldalon fôleg a német vonatkozású hírekkel foglalkozó havi sajtótermék. Tematikájában a német lapok mutatják az egyik legszínesebb palettát, a már szinte agyoncsépelt témákon kívül, mint a termesztés vagy jogi tanácsok, sok írás jelenik meg olvasói levelek formájában a fogyasztók saját tapasztalatairól is. Ez alól a Hanf Journal sem kivétel. A Grow! magazint 1995-ben dobták piacra Németországban, az egyik legrégebbi máig megjelenô kenderkiadvány a német területen. Kéthavonta nyújt hasznos tanácsokat, termesztési tudnivalókat olvasóinak. Nem felejtve, hogy az ember kultúra iránti igényei sem lankadnak, fôleg ha nemcsak a tudatát, hanem tudását is bôvíteni akarja, erre az esetre kulturális ajánlók, lemezkritikák állnak rendelkezésre. Kevésbé aktivista jellegû, mint az elôbbi, de jóval magasabb minôségû, és ennek megfelelôen alacsonyabb, kábé 35 ezres példányszámú. Országonként változó 3-5 eurós ára kéthavonta még megfizethetô, igazán kellemes olvasnivaló. Már tíz éve, hogy megrökönyödve értesült róla a közönség, Németország egyik legkedveltebb kendermagazinja nem létezik többé, ugyanis 2002 végén a Hanf magazin kiadóját letartóztatták Svájcban. Teljes elfogultság nélkül, mikor elôvettük a 2001-es számokat, egyértelmûvé vált, hogy ez a magazin jócskán elôbbre járt a legtöbb területen, mint az azóta megjelenô kenderszaklapok. Elsôsorban ártalomcsökkentés és gyógyászati vonalon, amely ekkor még nem volt oly jellemzô Európában, elôremutató cikkeket publikáltak benne német kutatók és orvosok, közülük is dr. Franjo Grotenhermen neve külön kiemelendô. Az ô munkásságára több elôadása során még dr. Kurt Blaas is hivatkozott 2011-ben a Cultiva Kendervásár gyógyászati konferenciáján. Mindenesetre erre az újságra fénykorában a ma-

ga 74 oldalával nemcsak a szmókoló tömegeknek, de a témában érdeklôdô szakembereknek is érdemes volt elôfizetni, ugyanis teljes tanulmányokat is közöltek hasábjaikon, szépen kiegyensúlyozva a könnyed és nehezebb tartalmakat. A maga hét német márkás árával, havi periodikaként az egyik legértékesebb nemzetközi terjesztés alá esô magazin volt, többek között a német nyelvterületeken kívül Hollandiában és Spanyolországban terjesztették. Nem sokat lehet még írni a CK német nyelvû testvérlapjáról, a Medijuana magazinról. Csak annyi biztos, hogy 2012 márciusában a Drug Peace Festival elnevezésû, nemzetközi drogháború-ellenes demonstráción debütált, és mostantól kéthavonta ingyenesen hozzáférhetô fôleg a grow- és headshopokban. A magazint elsôsorban Ausztriában és Svájcban terjeszti a kiadó, de hosszú távon nemzetközi lappá akarja fejleszteni. Mint címébôl is kiderül, a kannabisz orvosi, gyógyászati vonatkozásaira igyekszik fektetni a hangsúlyt, de nem hanyagolja el a termesztési cikkeket, a társadalmi és kulturális vonatkozásokat sem. A közérthetôen megfogalmazott, de tudományos igényû, ismeretterjesztô cikkek és tartalmak elkötelezett híve, ami meg is látszik a Medijuana elsô lapszámán. A Thcene a leginkább bulváros kender tematikájú magazin német nyelvterületrôl. Nem is annyira német, hiszen a srácok a spanyolországi Cádizban rendezték be székhelyüket, és a mediterrán hatás bizony lapjukon is meglátszik. Fentebb azt fejtegettük, hogy egy ország kultúrájának

milyenségét az elénk tárt reklámok elárulják. Ez ugyanúgy igaz, ha az egyéb tartalmakra szûkítjük a kört. Az árukapcsolás erôsen freudi és direkt: a 420-as klub kevésbé szemérmes lánykái mutogatják bájaikat, kendernövények társaságában, az esetek többségében sajnos nem igényes mûtermi, hanem otthoni, jellemzôen telefonnal készült képeken. Valahol itt van a határ a kizárólag szórakoztató és az ismeretterjesztô kiadványok között. Tartalmilag megvan benne a német lapokra jellemzô struktúra, de a cikkek sokkal kevesebb felületet kapnak, mint a sok-sok növény, a reklámok és a meztelen csajok. Szemérmetlenebb, mint a német magazinok általában, bár még mindig igényesebb, mint egyes holland lapok.

Hollandia Ha már itt tartunk, a holland kenderlapokkal azért érdemes külön foglalkozni, mert a kannabisz-újságírás elsô példái lettek, és valamilyen okból kifolyólag a holland lapok nemzetközi terjesztése élenjár. A Soft Secrets magazin a kenderkiadványok nemzetközi bulvárkategória gyôztese. A periodika kéthavonta jelenik meg 13 országban: Hollandiában, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Németországban, Ausztriában, Svájcban, az USA-ban, Chilében és Argentínában több mint 10 nyelven, elképesztô másfél milliós példányszámban. Ezúttal egy német nyelvterületre szánt és egy hol-

land nyelvû lapszámot vettünk szemügyre, mely az ingyenes napi hírmagazinok (amilyen például Metropol) szerkesztési stílusában és minôségében készül. Kevés a kép, és ha van, az is csapnivaló minôségû, helyenként kiegyensúlyozatlan kép-szöveg arány jellemzi az újságot. Kenderrel kapcsolatos hírek a világ minden sarkából, termesztôi és feldolgozási tippek. Alacsony minôségû papíron mintegy 50 oldal tömény olvasnivaló kenderaktivista felhanggal, tartalmilag a mindenbôl egy keveset, de semmibôl sem eleget jellemzi leginkább. A holland verzió egyébként egy kicsit merészebb, sokkal erotikusabb, mint amit a kelet-európai szem megszokott. A címlap belsô oldalán egy WC-n ülô mosolygó, bugyiját épp a bokáján tartó lányka reklámoz egy cigipapírt. Felmerül a kérdés, hogy van-e még lejjebb, a válasz pedig, hogy persze hogy van. Sokkal. A reklámiparban a cél szentesíti az eszközt. A cél az volt, hogy megjegyezzük a márka nevét. Jelentem, beleégett a tudatunkba. Hollandia a piac maga. Az elôzô magazin teljes ellentéte szintén a Highlife, ez a közel 100 oldalas, külalakjában inkább ingyenes utazási magazinra emlékeztetô, holland nyelvû kiadvány. Az egyik legfontosabb ismérve, hogy erôsen patrióta, tulajdonképpen minden cikk, írás, interjú közös pontja, hogy kizárólag holland vonatkozású. Az általunk olvasott példányból megtudhattuk, hogy hol milyen keménységû a víz az országban, vagy hogy manapság kik a legmenôbb hazai popelôadók. Egyrészt

kellemes meglepetés, másrészt elképzelni is jó, hogy magyar kender vonatkozású hírekkel tölthetnénk meg magazinunkat, és a közéleti témák mellett a közélet szereplôinek is éppoly természetes lenne ebben a lapban szerepelni, mint bármelyik másikban. A holland, de nemzetközi szinten is aktív Essensie német és cseh nyelven is megjelenik. Azok közé a lapok közé tartozik, melyek igyekeznek néha olyan politikai, társadalmi kérdéseket is boncolgatni, illetve olyan, némi komolyságot is igénylô írásokat megjelentetni, amikre – valljuk be – a szmókerek jelentôs részének nincs igénye. A kivitele egyre tetszetôsebb, nyomdai minôsége folyamatosan javul az évek elôrehaladtával, és tartalma is meglehetôsen sokszínû. Azoknak készül inkább, akik nemcsak nézegetik, hanem olvassák is az újságokat.

Ibériai-félsziget A félsziget az utóbbi tíz évben Európa új kenderkánaánja lett. Az idôjárás kedvezô a leggazdaságosabb kültéri termesztéshez, a jogi szabályozás pedig kedvezô a fogyasztáshoz. Spanyolországban és Portugáliában a dekriminalizációnak köszönhetôen teljesen más megközelítés jellemzi a növény mindenféle felhasználását. Errôl mi is beszámoltunk a Benicassimban megrendezett Rototom Sunsplash fesztivál élményei között. A spanyol nyelven elérhetô legnívósabb magazin a Cañamo. Ha nem elég motiválóak a spanyolul tanuláshoz a spanyol nôi szemek, akkor fontoljuk meg a Cañamo miatt. A magazin érdekes keve-

réke a tengerentúli kulturális, medikál és életmód periodikáinak. A spanyol vonatkozásokon kívül részletesen foglalkoznak cikkeikben a latin-amerikai drogháborúval és a kenderen kívül számos tradicionális pszichedélikummal. A termesztési tanácsokat adó cikkek illusztrációikban is különböznek a többi kendermagazintól. Kiváló képanyagok, rengeteg oldal egyedi tervezésû, sok kitûnô egyedi grafikával és tipográfiai megoldással, melyet áthatnak a street art elemei. Sokkal inkább emlékeztet egy 200 oldalas, színes, igényes kulturális magazinra, mint egy kenderszaklapra, pláne ha a fent említett fôleg német pediodikákkal hasonlítjuk össze. Ég és föld, na. Szóval a spanyolok nagyon érzik, lapjuk egyébként megjelenik Chilében és Kaliforniában is, ahol szintén jelenôs spanyol ajkú népesség él, és küszöbön a dekriminalizáció, de természetesen elérhetô Portugáliában is. Fontos kiadvány még a régiónak a kissé könnyedebb tartalmú, de szintén nagyon igényes kivitelû és hasonlóan közel 200 oldalas, havonta megjelenô Cannabis magazine, mely az évente megrendezésre kerülô legnagyobb európai kender szakkiállítás és vásár, a Spannabis szervezôinek kiadványa és az esemény hivatalos sajtója is egyben. Fontos elmondanunk, hogy rövid öszszefoglaló cikkünk a teljesség igénye nélkül készült, inkább szemezgetés, mint alapos áttekintés. A cikkben szereplô kiadók közül többen adnak ki például francia nyelvû lapot, és az olasz Dolce Vita magazin is említésre méltó, bár öszszeállításunkból ezúttal kimaradt. Nyilván vannak szép számmal olyan helyi kiadók és lapok is, Ciprustól Izlandig, akik lokalitásuk miatt nem kerültek látókörünkbe. Természetesen Európához tartozik, de ezúttal szándékosan nem ejtünk szót az angol nyelven megjelenô kiadványokról. A nyelvi azonosság okán ezek az angol nyelvterületen, elsôsorban az észak-amerikai kontinensen megjelenô lapokkal együtt kerülnek bemutatásra. Aki tehát azt hitte, hogy a legjobb és legigényesebb kendermagazinokat már látta, annak feltétlen ajánljuk figyelmébe cikkünk következô részét, egyúttal biztosítjuk, hogy téved. Ami Kanadában, az USA-ban vagy Japánban a minôségi kendermagazinok terén elérhetô, az keleteurópai szemmel ma még elképzelhetetlen. Legközelebb megmutatjuk. SB–LG

CK 2012/2. április

industria Ezekkel az optimista mondatokkal fejezi be Bócsa Iván A kender és termesztése címû, 2004-es könyvének bevezetôjét, amibôl gyorsan levonhatjuk a következtetést, hogy a kenderfeldolgozó ipar jelenleg Csipkerózsika-álmát alussza, de mintha már mozognának a szemhéjai. Az elmúlt évek alapján viszont már az is látszik, hogy Magyarország mégsem kíván maradéktalanul azonosulni a nyugat-európai normákkal, nehogy a végén gyarmatként végezze. Ezt elkerülendô a hangsúlyt a pálinkafôzésre fekteti, miközben nem sok híja volt, hogy a kenderlevél mint szimbólum használatát is betiltsa, megfeledkezve az ország egykor igen kiterjedt és dicsôséges kenderiparáról. Hogy mindez miként fogja befolyásolni az ipari kendertermesztés hazai jövôjét, arról most még csak találgatni lehet, de az aktuálpolitikai kérdések firtatása helyett hasznosabb annak vizsgálata, hogy milyen szerepet játszott és játszik országunk és a kelet-közép-európai régió életében az úgynevezett hasznos kender, azaz a Cannabis Sativa termesztése és feldolgozása.

Harc a kenderért és a kender ellen A kendert már i.e. 8000-ben haszonnövényként termesztették Mezopotámiában, és i.e. 3000-ben, a kínai selyemkereske-

A HASZNOS KENDER EURÓPÁBAN Hagyomány és gazdasági erő egyben „Hazánkban még az nem dőlt el végérvényesen, hogy ha majd a kender újból feléled, milyet és mennyit fogunk termeszteni, de hogy termeszteni fogjuk, annyi bizonyos, mert ami NyugatEurópának jó, az jó Magyarországnak is.” delem virágkorában a kender biztosította a második legjelentôsebb iparágat, hiszen gazdaságosabb és az erôs szövésû anyagokhoz jobb választás volt a selyemnél. Jelentôsége az évezredek alatt sem csökkent, termesztését idôvel a többi kontinensen is meghonosították. Kolumbusz Kristóf mindig vitt magával kendermagot az utazásaira, hogy hajótörés esetén tudjon ültetni, és az így megtermesztett növényeket különbözô célra felhasználhassa, de jótékony hatásaik miatt a magok

étkezési célt is szolgáltak. E hatásokat késôbb tudományos vizsgálatokkal is alátámasztották, így ma már biztosan tudjuk, hogy a kender magja kiemelkedôen gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban és esszenciális zsírsavakban. Hogy a kender jelentôsége a következô évszázadokban csak tovább nôtt, azt meggyôzôen bizonyítja, hogy a 16. és a 17. században a hajóflották alapfelszerelései – a kötelek, a vitorla, a tengerészruhák és a szállítózsákok – többnyire kenderbôl készül-

Plohn József fotói a magyarországi kenderfeldolgozásról

A kévébe kötött kenderkórókat a rostanyag fellazítása miatt vízben áztatják

Kendertörés tilóval

tek, majd 1812-ben az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia az orosz kender birtoklásáért vívott háborút, melyhez rövidesen Napóleon is csatlakozott. Az USA-ban végül az 1937-es Marihuana Tax Act jelentette az úgynevezett ipari vagy rostkendertermesztésnek a végét, és bár 1942-ben a kormány ismét engedélyezte, sôt kampányfilmekben népszerûsítette az ipari kendertermesztést a parasztok számára, a második világháborút követôen visszatért a kendertilalomhoz. Sokan ismerjük a Jack Herer-féle kenderellenes (összeesküvés) elméletet, ami elsôsorban gazdasági érdekcsoportok tevékenységének tulajdonítja a kendertilalmat. Bócsa Iván, a hazai ipari célú kendertermesztés egyik legfôbb tekintélye és a legtöbb hazai rostkenderfajta nemesítôje ugyan több ponton túlzónak találja Herer okfejtését, de az amerikai kendertilalom történetével kapcsolatosan egyetért vele. Márpedig a drogellenes háborút Amerikából importálta nagyjából az egész világ, és

Bócsa is megemlíti, hogy a tradicionálisan kendertermesztô kelet-közép-európai országokat megzavarta a marihuána üldözése során annak tendenciózus összemosása a vadkenderrel. Ennek következtében történhetett meg, hogy Magyarországon, Romániában, Szerbiában, Bulgáriában, de egész Nyugat-Európában jóformán megszûnt az ipari, azaz a hasznos kender termesztése.

Pannónia dicsérete Egyre biztosabb lábakon áll az elmélet, miszerint a kender ôshazája Közép-Ázsia, ahol mintegy 8000 éve kezdôdött a kender mezôgazdasága. A vonatkozó kutatások szerint a Kárpát-medencében a szláv népek honosították meg a kender termesztését, így azt a magyarok a honfoglalás idején már helyben találták. Ugyanakkor a történeti kutatások arra is fényt derítettek, hogy a magyarok a honfoglalás elôtt, a vándorlások idején ismerték a növényt. „A közép- és újkorban

hazánkban a kendert igen nagy területen termesztették. Szinte minden település határában megtalálható volt, általában vízközelben, a legjobb minôségû földeken. Feldolgozására széles körû házi-, illetve manufaktúraipar jött létre, amely az 1950-es években szûnt csak meg” – olvashatjuk a kender hazai történetérôl Benécsné Bárdi Gabriella doktori értekezésében. A 19. század második felében jelent meg a nagyüzemi, területileg koncentrált kendertermesztés, amely fénykorában 80 ezer hektár termôterületen folyt az országban. A finomabb rostok ipari feldolgozásának megjelenésével a kender veszített korábbi jelentôségébôl, késôbb a mezôgazdaság strukturális átalakulásai okoztak visszaesést a termesztésében. A rendszerváltás idejére a magyarországi kendertermesztés teljes területe mindössze pár száz hektárra csökkent, pedig a magyar kenderfajták közel sem nevezhetôk hétköznapinak. A bevizsgálások során állami minôsítésben csak hazai fajta részesült, ami azt jelenti, hogy az

CK 2012/2. április

industrial

Szövőszéken dolgozó mester

Országos Mezôgazdasági Minôsítô Intézet által vizsgált külföldi fajták közül egy sem akadt, mely eléri a hazai kenderek minôségét. A magyar fajták közül is kiemelkedik az 1954-ben elismert kompolti kender, mely a világon a legmagasabb, 35-38%-os rosttartalommal büszkélkedhet, ami miatt kitûnôen alkalmas papírés cellulózipari célokra. Aki ezek után sem lát fantáziát a rostkender termesztésében, annak érdemes figyelembe vennie, hogy a kender leggyorsabban megújuló természeti erôforrásaink közé tartozik, így a benne rejlô lehetôségek kiaknázásával a környezetünkért és a fejlôdésünk fenntarthatóságáért is sokat tehetünk.

A román kenderbirodalom bukása A magyar vetésterület 1878-ban érte el a maximumát, mintegy 80 ezer hektárral, melynek jelentôs része a mai Románia területén, Erdélyben volt megtalálható és található meg ma is, bár jóval kisebb méretben. A 20. században, a nyolcvanas évek végére Európa másik kiemelkedô kendertermesztôje, Románia is jelentôsen visszafogta kendertermelését, és egyre nagyobb mennyiségben importált szintetikus rostokat Bangladesbôl, Kínából és Indiából. A korábbi 45 ezer hektár területen folytatott termesztés 1984-re 800

hektárra csökkent, köszönhetôen annak, hogy a kormány egyre jobban elhanyagolta az ország tradicionális kenderkultúráját. 1992-ig még negyven aktív üzem létezett, melybôl harmincban folyt áztatás. A temesvári kenderüzemben a világ legnagyobbjaként évi 40 ezer tonna kenderrostot állítottak elô, de a kilencvenes évek közepére már közel sem használták ki a benne rejlô potenciált. Bár 1996-ban ideiglenesen emelkedett a termesztésre használt terület, 2000-re ismét visszaesett 800 hektár alá, és mára már csak két nagy kenderrostüzem maradt talpon. Pedig a román kendert a magyarhoz hasonlóan egyedülálló genetika jellemzi: egy hektárról akár 10 tonna kender is betakarítható, melynek rosttartalma 30% körüli.

Ruha és építészet A hosszú rostot adó fajtákat rendszerint textilekhez a rövideket pedig az iparban használják fel, és mindkét területen több pozitív kezdeményezésnek lehetünk tanúi. 1990-ben Erdély központjában, Kolozsvárott alapították az Ecolution nevû céget, mely saját készítésû, 100%ban európai kenderbôl készült termékeket forgalmaz, fôként textilt, ruhát, cipôt, táskát, kötelet és különféle kiegészítôket.

Termékeiket hagyományos kelet-európai módszerrel – tilolással és fésüléssel –, ökológiai szempontok betartásával állítják elô, így azokban nincsenek gyomirtók, rovarirtók és egyéb toxikus anyagok, ezért az arra érzékenyeknél sem indít be allergiás reakciókat. A hosszú rostú kendert a molekulaszerkezet megváltoztatása nélkül dolgozzák fel, így a termékek élettartama jóval hosszabb, mint a kínai textiláruké, melyeket rövid rostokból és pamutból állítanak elô, maró hatású vegyszerek használatával, ami ráadásul a környezetet is rombolja. A kenderrost másik kiemelkedô területe a jövôben az építészet lehet. A kender újrafelfedezéséhez az építôiparban szintén az ökológiai irányok vezettek. Egy nem megfelelô alapanyagokból és technológiával felépített ház ugyanis hatalmas energiafelhasználásra kényszeríti lakóit, ráadásul az építôipar jelenleg a legszennyezôbb iparágak egyike. A Lime Technology brit vállalat pár évvel ezelôtt rukkolt elô a Hemcrete® nevû építôanyaggal, melyet kender, víz és meszes kötôanyag keverékébôl állítanak elô. Az egyszerûnek tûnô találmány azért is forradalmi, mert napjaink zöldépítészeti megoldásait szem elôtt tartva minimális ökológiai lábnyommal rendelkezô lakóhelyet nyújt erôs és tartós anyagból, amely a kender tulajdonságai miatt hoszszú idôre megköti a szén-dioxidot. Az így épült ház emellett kiváló hôszigetelô és hôtartó tulajdonságokkal rendelkezik, jó a páraáteresztô képessége, ellenáll a tûznek, és nem utolsósorban gyors és gazdaságos módszerrel épül. A kenderbôl készült ház pedig, ha egyszer lebontásra kerül, ledarálás után felhasználható tápanyag-utánpótlásra a földeken. És ha már házat lehet építeni belôle, akkor autót miért ne lehetne? Így okoskodott a kanadai Motive Industries, mely 2011ben készítette el kenderautójának prototípusát, melyet a tervek szerint 2013-ban dobnak piacra. A gazdasági válság és a globális éghajlatváltozás egyaránt segíti az alternatív technológiák elôtérbe helyezését, ebben pedig a rostkender ismét fôszerephez juthat. Ha ekként alakul, megboldogult Bócsa professzorral együtt reménykedhetünk, hogy hazánk idôben csatlakozik az ipari kendertermesztôk sorához, belátva, hogy „ami Nyugat-Európának jó, az jó Magyarországnak is”. Jack Pot

fajta+tiszta

A SATIVÁK FEMINIZÁLT KIRÁLYNŐJE

A Kali Mist a Serious Seeds igazi legendája. Egy idôtlen királynô a kannabiszvilág Sativái között, egy igazi örökzöld. Nemesítésének története 1993-ig nyúlik vissza, és ez idô alatt jó néhány genetikai módosításon esett át, részben mert az eredeti genetika egy része azóta elveszett, részben pedig hogy javítsanak azon. Simon, a Serious Seeds tulajdonosa és fajtanemesítôje még Kambodzsába is elutazott, hogy az eredeti Kali Mist fajtához legközelebb álló, ôshonos fajtákat keressen és importáljon Hollandiába, de mint fogalmazott, nem talált semmit, ami legalább hasonló lett volna az eredeti Kali

Mist genetikához. Simon különbözô genetikai vonalakat egyesített az újraalkotott, eredetileg kambodzsai Kali Mistben: kolumbiai és thaiföldi Sativa és afganisztáni Indica (bár nagyon csekély mértékben) kerül bele. Az egzotikus Kali Mist így rendelkezik a klasszikus Sativahatással, egy felszabadító kristálytiszta és inspiráló, nagy energiájú és vibráló high állapot, mely pszichikailag és fizikailag is hosszan eltart. Talán éppen ezért az elmúlt években számos különbözô kupát hódított el. A Kali Mist feminizált formában is elérhetô, és Doc, aki nagy rajongója e fajtának, meg akarta tudni, hogy kiváló tulajdonságait feminizált változatban is megôrizte-e. Éppen ezért négy feminizált

Kali Mist magot vetett el. Amikor négy nap után kicsíráztak, nagy teljesítményû kompakt fénycsövekkel világította ôket. Néhány nappal késôbb már át ültette a palántákat 11 literes tartályokba, ahol megfelelô fényforrás alatt megkezdôdött a vegetatatív szakasz. A gyors növekedés végére a kicsírázást követô 12 nappal már 10-15 cm magasak voltak a palánták, és több oldalág is kialakult. Újabb három héttel késôbb, a nagy fényerôt kihasználva, a fajta szinte kirobbanóan növekedett. Már 25-40 cm magas volt, és számos oldaláguk alakult ki. Itt volt az ideje megindítani a virágzási szakaszt a fényciklus csökkentésével. Hagyta, hogy a növények meglehetôsen magasra nôjenek, mert a helyiségben volt elég hely, és ezt a Kali Mist ki is használta. A négy növény elég gyorsan, egy hét alatt átállt a virágzási szakaszra. A legmagasabb 60 cm volt, 10 internódiummal, amikor az elsô nôivarú virágzat láthatóvá vált, míg a másik három növény 45-55 cm, és nagyon erôteljes növekedésben volt. Két héttel késôbb a legmagasabb növény nagyon intenzíven megnyúlt, már 40 cm-rel volt magasabb, mint a többi. De mind a négy növénynek már számos oldalága alakult ki, melyeken élénk bimbóképzôdés kezdôdött, három héttel a virágzási szakasz kezdete után. A legnagyobb 120, a másik kettô 110 és 105, míg a legkisebb 75 cm magas volt ekkor. A három magasabb növény teljesen azonos jellemzôket mutatott. Egy héttel késôbb a két legmagasabb növény már elérte a 160 cm-t, a rügyek egyre sûrûsödtek, és láthatóvá váltak a kis gyantatermelô mirigyek (trichomák), amibôl arra lehetett következtetni, hogy a virágzat nagyon gyantás lesz. A legkisebb növény megállt a növekedésben, amikor elérte a 90 cm-t. Öt héttel késôbb, mire a növekedés véget ért, a két legmagasabb növény elérte a 180 cm-t, a harmadik pedig 150 cm volt. Hat hét után már hatalmas rügyek alakultak ki, ami még biztosan folytatódik pár hétig. Elképesztô mennyiségû gyan-

tás virágzat fejlôdött rajta. A Sativáknál a virágzatok kialakulása a növényen nagyon sûrû, tömör. Nyolc héttel a virágzás megkezdését követôen Doc kijelentette, hogy a virágok olyanok, mintha arany színûek volnának, és e csodálatos növény biztos, hogy isteni eredetû. Az illata csodalatosan egzotikus, szantálfára emlékeztet, de talán egy kicsit édesebb. A bôséges gyantatartalom nem lepte meg, bár, mint mondta, soha nem látott még ilyen gyantás Kali Mist növényeket. Alig két és fél hónap virágzás után a legnagyobb növény beérett, míg a másik pár nappal késôbb készen állt az aratásra. Újabb néhány nap elteltével a harmadik, majd összesen 84 nap virágzás után a legkisebb is beért a célegyenesbe. A termesztési idô 1-2 héttel rövidebb lett, de a virágzat így is 100%-os, egyetlen hímivarú virág sem jelent meg. Ez az egyszerû FEMI-teszt is bizonyítja, hogy valóban ez a növény a Sativák királynôjének tökéletes, feminizált változata. Köszönhetôen a virágok alacsony levéltartalmának, a termést könnyû volt betakarítani. A 3,5 hétig tartó alapos szárítást és érlelést követôen a Kali Mist-virágok nagyméretû aromás formában, csodálatosan szerves, földesédes illattal és – csakúgy, mint korábban a friss rügyek – finom haze- és szantálfa jelleggel készen álltak a végsô értékelésre. A nagyon magas elvárásoknak is megfelelve a terméshozam végül megfelelt a Serious Seeds által megadottnak. Következett a Kali Mist-virágzat valódi tesztje, és az eredmény itt is meggyôzô volt. A lenyûgözô Sativa-hatás legtisztább formája érvényesült, az erôsen lüktetô energiák igyekeztek kitölteni a testet és az elmét, mely kristálytiszta vizuális hatásokkal és gyors szívveréssel jelentkezett. A Kali Mist hatása elég hosszan, legalább másfél óráig eltart, talán még tovább is. A super-high intenzitása idôvel csökken, és hagyja, hogy megmutatkozzon a nyugodtabb, vitalizált formája is. A Kali Mist íze kiemelkedô, élvezhetô, lágy és édes, helyenként jellegzetesen fûszeres, de nem csípôs, egyértelmûen azonosítható haze és szantál jellegekkel. Docot a Kali Mist feminizált változata teljesen meggyôzte. Nagy hatást gyakorolt rá a Sativák e feminizált királynôje, megbízható hozamával, valamint fantasztikus minôségû és mennyiségû virágzatával. G.B.I.

Hosszú évek kutatásai során, melyet a növények és a hidropónika területén folytattunk, elsô számú célunk volt, hogy elérjük a hatékony növekedéssel összefüggésben a legmagasabb minôségû termést és a magasan koncentrált hatóanyag-tartalmat. Kutatásaink másik célja pedig, hogy a kistermelôk számára új alternatívákat, eredményes és gazdaságilag önállóan kivitelezhetô megoldásokat kínáljunk. Az évek során számos különbözô növényt ismertünk meg, és majdnem minden alkalommal meggyôzô eredményre jutottunk. Növényeink bôséges termést adtak, finoman illatoztak, gyönyörûek, egészségesek és jóízûek is voltak egyben. Gazdagon tartalmazták az aktív építôelemeket. Kutatásaink egy részében konyhai fûszernövényeket és gyógynövényeket vizsgáltunk. Amilyen egyszerû volt kiválasztani a célnak megfelelô fûszernövényeket (bazsalikom, zsálya, menta, petrezselyem, metélôhagyma stb.), annyival bizonyult nehezebbnek a gyógynövények kiválasztása. Az ötletünk az volt, hogy összeállítsunk egy listát a magasabb értéket (eladhatósági érték) képviselô növényekrôl, amelyeket franciaországi üvegházainkban termesztünk, majd elemezve a tapasztalatokat azokat ajánljuk a kistermelôk számára. A kiválasztásban segítséget kértünk még 1998-ban a Toulouse-i Egyetem Farmakológiai Fakultása munkatársaitól. ôk megfelelô szaktudás birtokában megállapították, mely növények alkalmasak kutatásunk céljaira. Fontos szempontként határoztuk meg, hogy hidroponikus módszerünkkel nyert terményünk megfeleljen a Pharmacopoeia (A francia országos gyógyszerjegyzék – A Szerk.) támasztott követelményeinek. Az egyetemi munkacsoport által ajánlott növények közül mi az ezüstös hölgymált és a közön-

Mi az aktív építőelem? Aktív építőelem a növényben eredetileg is fellelhető minden olyan alkotóelem, amely meghatározza annak jellegét, így alapvető jellemzőit, gyógyító, tápláló hatását adja. Az emberek gyakran úgy gondolják, hogy ezen építőelemek csak a gyógynövények karakterisztikájáért felelnek, de ez téves elmélet. Az illat és íz is az aktív építőelemeknek köszönhető: minél illatosabb és minél ízesebb a terményünk, az annál magasabb alkotóelem-arányra utal.

GYÓGYNÖVÉNYEK A HIDROPÓNIKÁBAN A hidroponikus termesztés óriási lehetőségeket kínál, és számtalan nem várt megoldás, akár gazdasági alternatíva felé nyit kaput a hobbikertész számára. Ilyen például a gyógynövények hidroponikus termesztése, ami furcsa párosításnak tűnhetett, egészen mostanáig. séges orbáncfüvet választottuk. Mindkét növény értékes, és gazdasági, gyakorlati és természetesen orvosi, gyógyászati szempontból is megfelelt kutatásunknak. Az ezüstös hölgymál egy buja (max. 30 cm), kolóniát alkotó növény. Az évelô, indás növény levelei tôrózsát alkotnak, sûrû földre terülôek. Minden tôrózsa egy citromsárga színû virágot hoz, május és szeptember között. A magok a tél végéig a növényen maradnak. A levelek száma, nagysága változó, a környezethez alkalmazkodó, általában 2x0,5 cm a száraz, kevésbé termékeny feltételek mellett, és 10x2 cm nedvesebb, termékenyebb feltételek esetén. A nagy és sima levelek alját sûrû fehér szôrök borítják.

Az ezüstös hölgymált az Ókortól használják számos gyógyhatása miatt, de leginkább tisztítókúrák szereként. A múltban a növény nedveit a külsô és belsô sebhelyek hegesedésének gyorsítására is használták, továbbá veseelégtelenség esetén alkalmazták. Ma is használják, elsôsorban vérzéscsillapítóként ismert, emellett erôs vízhajtó és béltisztító hatású, valamint antibiotikus jellemzôkkel is bír. Gyakran alkalmazzák a testben fellelhetô felesleges víz kihajtására, valamint növeli az epehólyag kiválasztási mechanizmusát. Gyakorlatilag minden része, alkotóeleme felhasználható. Elkészítésének legismertebb módja a friss levelek kiáztatása, majd teaként

Az ezüstös hölgymál elsősorban vérzéscsillapítóként ismert

A közönséges orbáncfű enyhe depresszió, szorongás és alvászavarok kezelésére is használható

történô elfogyasztása. Egy régi recept szerint 100 gramm levelet áztassunk ki egy liter vízben 15-20 percig, és naponta 3 csészével fogyasszunk belôle. Külsô alkalmazás esetén a friss leveket nyomjuk össze, és tegyük rá a sebre. Fertôtlenít, és elôsegíti a sebek gyógyulását. Az ezüstös hölgymál mindenfajta táptalajban jólérzi magát, és könnyû termeszteni is. Két jellegzetessége miatt azonban a klasszikus talajmûvelést végzôknél nem igazán népszerû. Allelopatikus – invazív: sûrû indás szônyeget hoz létre, és a rendelkezésére álló teret teljesen benövi, a vegetatív szakaszban gyorsan terjeszkedik. Gyökere a szomszéd növények gyökérnövekedését megakadályozandó anyagot bocsát ki, így néhány országban egyértelmûen nem szívesen látott jövevény. Tilos a bevitele többek között Ausztráliába és Kanadába, ahol káros gyomnövényként tartják számon, ugyanis kedvezô feltételek mellett egész egyszerûen kiirtja a környezô vegetációkat, így veszélyeztetheti a helyi biodiverzitást. Anglia egyes területein ôshonos, de Európa egyéb szegleteiben is jól megél, legjobban a Pireneusok száraz síkságait kedveli. Nagy, kellemes tapintású szônyegréteget hoz létre, amelyen sétálni is kellemes, például gyenge hozamú földek borítására ajánlott. Buja, gyorsan növekedô, ami problémát okozhat a betakarításnál. Aratása során a gépek pengéi a földdel való találkozáskor gyakran kicsorbulnak, ezért rendszeresen kell élezni vagy kicserélni azokat, amely gazdaságilag nemkívána-

tos. Aratása sok kosszal jár, a munka során sok föld és törmelék képzôdik. A feldolgozás elôtt a terményt tisztítani kell, amely újabb költséget jelent. Ezen ismérvek, amelyek akadályozzák a talajon való mûvelését, pont alkalmassá teszik a hidroponikus termesztésre. Ugyanis a növényeket e technológia alkalmazása során behatárolt termôkockákban gondozzuk, azok nem tudnak elburjánzani. Nincs szükség aratógépekre, hiszen a hidromûvelés során magas ágyásokban helyezzük el ôket, megkönnyítve ezzel a kéziaratást. Mosható állagú táptalajon, mint amilyen az agyaggranulátum, könynyen tisztán tartható, vele csökkenthetjük a termény tisztításának és válogatásának költségeit. Végül a hidroponikus termesztés során a terméshozam menynyiségét és minôségét is befolyásolhatjuk, ami igaz a növény aktív hatóanyag-tartalmára is, a megfelelô tápanyagok adagolásával. Az ezüstös hölgymállal 2000 februárjában elkezdtük a kísérleteket annak tudatában, hogy a Toulouse-i Egyetem munkacsoportja elemzi az eredményeket, és azokat összehasonlítja a földtalajon termesztett növényekkel, beleértve az aktív hatóanyag-tartalmát is. Magvetést alkalmazva elültettük a növényeket perlit és vermikulit táptalajban. Amint kikeltek és erôre kaptak, átültettük egy egy négyzetméteres DPS Hydro kockába, melybe kis és közepes méretû köveket raktunk, a gyökerek jobb tapadását elôsegítve. A Flora-termékcsaládba tartozó tápanyaggal kezeltük, a tápoldat

EC=1,0, a pH-érték pedig 5,8–6,2 között változott. A növények megfelelôen növekedtek, a levelek esetünkben 10x3 cm minimumot értek el. Gondozásra szinte semmi idôt nem kellett fordítani, mindössze az elhalt leveleket kellett néha leszedni a növényekrôl. Az elemzéshez két mintát adtunk, egyet a virágzás elôtti idôbôl, és egy másikat a virágzás után, úgy szárítva és szállítva, ahogy azt a hatósági elôírás megkívánja. A visszaérkezô eredmények bátorítóak voltak. „A beküldött minta megfelelt a gyógyszerjegyzék kritériumainak, és nagy számban tartalmazott indikátorokat (aktív anyagokat)” – ez állt a laboratórium megállapításában. Mind a makroszkopikus, mind a mikroszkopikus vizsgálat során, a termény ásványianyag-tartalmát is tekintve, elérte a földtalajon termesztett kontrollértékeket. Az elemzés kimutatta, hogy a hidroponikus rendszerrel termesztett ezüstös hölgymál aktív hatóanyagtartalma 4,24%-os a kontrollnövények 2,5%-os értékével szemben. Az elemzést követôen megnôttek reményeink, és újabb kutatások kivitelezését indítottuk el, melyekre újabb hivatalos megerôsítést kaptunk, hogy technológiánk nemcsak a termelékenységet javítja, hanem termékeink emberi fogyasztásra különösen ajánlottak lettek, és megfeleltek gyógyászati, terápiás célú alkalmazásra is.

Közönséges orbáncfű Másik kutatásunkban a közönséges orbáncfût vizsgáltuk. Ez is évelô növény, amely gyakran elôfordul a legkevésbé megmunkált területeken is. A levelei miatt nevezik perforatumnak, mert fény felé fordítva azokon kis, áttetszô pontok jelennek meg, és úgy tûnik, mintha lyukacsosak lennének. Ezek természetesen nem lyukak, hanem színtelen növényi olajokat és gyantát tartalmazó vízhólyagok. A közönséges orbáncfû számos aktív hatóanyagot tartalmaz: a hipericin és a hiperforin terápiás alkalmazása igen elterjedt. Nyáron sárga, narancssárgába boruló a virágzata, a szirmokat pedig fekete pontok lepik. Ezek a pontok, ha az ujjainkkal megdörzsöljük, vörössé válnak. „Számos füves ember úgy tartja, hogy ezek a pontok az átlátszó perforációk” (www.hypericum.com). A közönséges orbáncfû egy kivételes növény. A középkorban varázsnövénynek tartották, mely a rossz szellemek elûzésére

CK 2012/2. április

a közönséges orbáncfû iránt nagy a kereslet, és más növények is kerülhetnek a jövôben reflektorfénybe.

Őszi margitvirág és hegyi árnika

Az őszi margitvirágot migrén és fejfájás csillapítására is használják

is alkalmas. Fôleg idegi alapú problémák kezelésére alkalmazták, de vörös olaj néven égéseket is gyógyítottak vele, ami a levelek olívaolajba áztatásával készült. Az így kapott elegyet néhány hétre napfénynek tették ki, amíg vörössé nem vált az olaj. Leszûrve mindenfajta égés és sebesülés gyógyítására használták. Néhány évszázadra feledésbe merült, majd a modern kutatásoknak és a széles körû terápiás hatásának köszönhetôen újra felfedezték. Ma már egy nagyra becsült növény, amely nem hiányozhat egyik biobolt vagy gyógyszertár polcairól sem, bárhol is legyünk a világon. A közönséges orbáncfû enyhe depreszszió, szorongás és alvászavarok kezelésére is használható, de számos egyéb terápiás értéket is tulajdonítanak ennek a növénynek, melyeket még ma is kutatnak. A kereslet a növény iránt egyre növekszik. A hidroponikus termesztés egy kiváló alternatíva az eddig megszokott mûvelési módokkal szemben, de megint csak akkor lesz jövedelmezô, ha a gyógyászati felhasználás kritériumainak is megfelel a termény. A közönséges orbáncfû termesztésébe 2002 elején fogtunk bele. A feladatra egy Hydro Dutch Pot Systemet vettünk igénybe, és a Flora-termékcsaládba tartozó tápanyagot használtunk. Az elôzô kísérlethez hasonlóan most is nagyon gyorsan nôttek a növényeink, és június végén virágoztak. Ismét küldtünk a laborba megfelelôen szárított mintát, a nyár elejérôl és virágzás utáni idôszakból egyaránt.

Az eredmények ezúttal is hasonlóan meggyôzôk voltak, mint az elôzô kutatásunkban. A learatott terményt két csoportba osztottuk, az egyik csak virágot tartalmazott, a másik pedig gyümölcsöt, a kontrollcsoportot pedig a toulouse-i régió vadon növô egyedeibôl állították öszsze. Az elemzés szerint a hidroponikus mûveléssel termesztett termés ezúttal is megfelelt a gyógyszerjegyzék által támasztott feltételeknek. A teljes hipericintartalom (a legfontosabb hatóanyag a növényben) magasabb volt, mint a földtalajon termett növény 0,12% hatóanyag-tartalma: a virágokat tartalmazó mintában 0,19%, a gyümölcsös mintában 0,13%. A gyógyszerjegyzékben meghatározott minimum pedig 0,8%, így növényeink most is jól teljesítettek. Ezután mi is levontuk a következtetéseinket: a gyógynövények, melyeket a Hydro Dutch Pot-rendszerrel termesztünk és a Flora-termékcsaládba tartozó tápanyaggal gondoztunk, nemcsak hogy teljesen megfeleltek az elôírt gyógyászati, terápiás alkalmazás feltételeinek, de több aktív építôelemet is tartalmaztak, mint a hagyományos módon, földben termesztett növények. Így természetesen megkaptuk a jogosítványt, hogy ezeket a növényeket termeszthetjük gyógyászati célokra. Ezután bátran ajánljuk kezdô kistermelôknek is, hogy egy eddig ki nem aknázott területen tegyék próbára képességeiket. Nem tudom megmondani, hogy mennyire keresik a piacon az ezüstös hölgymált, de kereskedelmi szempontból is jövedelmezô lehet. Az biztos, hogy

Készült a

szakmai támogatásával

Természetesen ezután sem hagytunk fel a gyógynövényekkel kapcsolatos kutatásokkal, épp ellenkezôleg. A sok kedvezô eredmény után elkezdtünk ôszi margitvirágot (egy krizantémfajta) termeszteni, melynek virágait migrén- és fejfájáscsillapításra használják, illetve görcsoldó, valamint revulzív hatások is jellemzik. A krizantémokat AeroFlo-rendszerben és a Flora-termékcsaládhoz tartozó tápanyaggal kezelve növényeink hatalmasra nôttek, amiken óriási fürtökben lógtak a fehér virágok. Vizsgálati eredményekrôl ezúttal nem tudunk beszámolni, mert ezeket a növényeket nem küldtük el a Toulouse-i egyetemi laborba. Idén hegyi árnikát termesztünk, melynek erényeit, hatásait mindannyian ismerjük, és melynek termesztésével a vadon élô állományt is megmenthetjük. A hegyi árnika lassan a kihalás szélére került a szabadtéri gyûjtésnek köszönhetôen. A hegyi árnikára a Balkánon, Romániában, Franciaországban, Németországban és Svájc néhány területén speciális rendelkezések vonatkoznak, begyûjtése 1997-tôl európai normatíva alapján szabályozott. Franciaországban a vadon termô egyedek védettek, vagyis nem szedhetôek, termesztése és szaporítóanyag beszerzése az Országos Környezetvédelmi, Vízügyi Felügyelôség engedélyével lehetséges. Az európaiak minden évben 50 000 kg szárított virágot fogyasztanak, amelyet körülbelül 250 és 300 ezer kg friss virágzatból állítanak elô. Ehhez adjuk hozzá az évenként több száz kiló gyökér fogyasztását is. A hegyi árnika ára meglehetôsen magas, egy kiló szárított virág nagykereskedelmi ára kb. 30 euro, a gyökerek pedig kb. 60 eurót érnek. A spanyol gyûjtôknek a felvásárlók 5 eurót fizetnek egy kiló szárazanyagért. A hegyi árnika hidroponikus termesztésérôl bôvebb információkhoz weboldalunkon és az info@eurohydro. com címen keresztül juthattok. Noucetta Khedi

Bár a bemutatott növények „természetesek”, mégsem lehet őket terápiás célból megfelelő szaktudás vagy szaktanácsadás nélkül alkalmazni. Amennyiben találkoztok vele a polcokon vagy termesztitek, kérjetek tanácsot a felhasználással kapcsolatban, mivel néhányuk kifejezetten veszélyes is lehet.

CK 2012/2. április

A LEGERŐSEBB SATIVA Eltekintve a Sensi Startól és a Belladonnától, a Nebula, amit Starcloudnak, azaz csillagfelhônek is neveznek, köszönhetôen az ötcsillagos tulajdonságainak – magyarázza Luc, a Paradise Seeds fônöke – az egyik legnépszerûbb Paradisefajta lett, miután számos díjat szerzett különbözô kannabiszfesztiválokon és versenyeken. Már a 90-es évek közepétôl kapható mag a Paradise induló kollekciójához tartozott. Közelebbrôl szemügyre véve a Nebula genetikája feltárja a siker titkát: találkozik benne a gyümölcsös, édes amerikai Haze uralta genetikai vonal és a fûszeres Master Widow, ami egy 13. generációs egykori White Widowkeresztezés, amit a holland vetômagnemesítô mester Ingemar hozott létre. Ezt a kellemes, jellemzôen Sativa genetikai vonalat a két szülô tökéletes szintézisének köszönhetjük. A Nebula szépen mutatja a White Widow-család védjegyének tekinthetô fehér külsô megjelenésének kombinációját a gyümölcsös, édeskés, magasan szárnyaló másik Sativa-szülôvel. A Nebulába 2008-ban botlottam bele, amikor Luc adott nekem egy szép kis darab Nebula-hasist, ami nagyon erôs citromos illatú és rendkívül ragadós volt. Belégzés után ez a ritka különlegesség úgy hatott rám, mint derült égbôl a villámcsapás, ez volt a legerôsebb Sativahasis, amivel jó ideje találkoztam. Így hát gyorsan elhatároztam, hogy ez a fajta lesz egyik elsô termesztési tesztalanyom. Egy barátom vetett 6 darab feminizált Nebula-magot (mindegyik kicsírázott), majd négy hétig vegetatív növekedésben tartottuk ôket. A növényeket földben termesztettük, együtt más fajtákkal, egységes feltételek mellett.

Erősebb és összetettebb A virágzási szakasz elején már kb. 50-60 cm magasak voltak, közepes mértékû elágazásokkal és sötétzöld levelekkel. A virágzási ciklus során kiderült, hogy a palánták nyúlnak egy kicsit, végül a betakarítási idôre elérték a kb. 80-90 cm-t, ami még optimális beltéri magasság. A

Nebula erôs növény, hosszú szôrökkel és nagyon sûrû virágklaszterekkel, melyeken nagy mennyiségû gyantabevonatot képeznek a mirigyek a virágzás során. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy ez a fajta elég nagy fényigényû, nem szereti a gyenge fényerô-beállításokat, de ezt a körülményt figyelembe véve a Nebula extrakönnyû, extranagy virágokat hoz. Nebula-növényeink 8-9 héttel a virágzás után elérték a megfelelô érettséget, pontosan akkorra, amikorra azt a Paradise Seeds-katalógus feltüntette. Gyantában nagyon gazdag volt, de pusztán bôségben a White Widowval nem tud versenyezni. Mindazonáltal a virágzata erôsebb és tömörebb, ami elképesztô teljesítmény, hogy ebben a Paradise-genetikában milyen nagy hatással van jelen önmagában a White Widow. Az euforikus hatás a korábban tesztelt Nebula hasishoz volt nagyon hasonló, bár valamivel kevésbé intenzív, természetesen. Egy nagyon gyors hatás kialakulását követi a hosszú távú agyi Sativa-high, ami egy idô után kiegészít némi Indicastondness. Sativa & Indica a legjobbak együtt. Többen is hasonlóan utazósnak és pszichedelikusnak írták le a Nebulahigh-t. A fatja THC-tartalma a Paradise Seeds adatai szerint 18-20%.

Érd el a csillagokat ... Igen, a Nebula másik becenevét keresve a Honey Pot juthat eszünkbe az édes illatáról és mézes, gyümölcsös ízérôl. A virágzatok illata és íze is fantasztikus volt, valóban nagyon édes, gyümölcsös, a füstje nagyon sima, nem okoz irritációt a tüdôben. Luc arról is beszámolt, hogy a Nebula kiválóan mûködik sea of gree rendszerben, ahol 10 növény ajánlott négyzetméterenként, így az elérhetô hozam akár 500 gramm/m2 is lehet. Nebula jól viselkedik beltéren minden termôközegben, legyen az víz, föld vagy kókusz. De ez nem minden: Hollandiában eredményesen termeszthetô szabadban is, a betakarítási idô október közepe. Általában megfelelô választás a mérsékelt

égövi szabadtéri kertekben, a tervezett minimum 9 hetes virágzási idô az elsô fagyok elôtt befejezôdik. Összegezve: a Nebula nagy fényigényû, így a déli fekvésû helyeken hozza a legjobb eredményt, számokkal: 500–1000 gramm/növény a Paradise Seeds szerint. A Nebula egy figyelemre méltó, magas színvonalú és rendkívül sokoldalú fajta. G.B.I.

CK 2012/2. รกprilis

a’la canna

NEGYED6NEGYED7 FESZTIVÁL 2012. ÁPRILIS 6–14., 11 HELYSZÍNEN NEN A budapesti belsô Teréz- és Erzsébetváros, azaz a régi zsidónegyed jó pár éve már, hogy igazi nagyvárosi „vigalmi és kulturális” negyedként is mûködik. Ez egyrészt egy nagyon izgalmas dolog, ráadásul jelen esetben azért is érdekes, mert egyáltalán nem egy fölülrôl irányított, hanem egy viszonylag spontánnak tekinthetô urbanisztikai folyamat eredménye. Másrészt persze egy olyan változás is a város életében, aminek nem mindenki örül; gondoljunk csak bele, vajon hogyan viselnénk, ha az ablakunk alatt nonstop mulatozás folyna. Hogy mi ilyenkor a teendô, és mit lehet kezdeni egy ilyen felemás helyzettel, az egy külön cikksorozatot érdemelne, de mi most itt nem a lakók vagy a helyi vendéglátósok igazát keressük. A következôkben mindössze egy olyan, szorosan a negyedhez kapcsolódó fesztiválról szólunk, ami talán még a legszôrösebb szívû helyi patriótának is befér mindenfajta tûréshatárán belülre. A Negyed6Negyed7 egy Magyarországon egyedülálló módon szervezôdô kulturális fesztivál, melynek ötlete és koordinációja a Marom Budapest zsidó ifjúsági kulturális egyesület tevékenységét dicséri. A Marom ugyan csak részprogramokat

szervez, és helyszíneket keres, viszont ôk felelnek a kommunikációért, hirdetésekért, illetve összefogják a különbözô helyek programjait a fesztivál 8 napja alatt, idén tavasszal összesen 11 helyszínen. A Marom meghatározott egy irányvonalat, viszonylag tág keretekkel, a résztvevô helyek pedig (kocsmák, kávézók, közösségi terek, éttermek stb.) a konkrét programokat. A fesztivál neve mindössze arra utal, hogy az események a 6. és a 7. kerület határán valósulnak meg, de a névadókat konkrétan az elsô rendezvény szervezésekor pusztító H1N1 vírus is ihlette. Ami a fesztiválban évrôl évre állandó, az maga a tágabb értelemben vett helyszín, a különleges hangulatú pesti zsidónegyed. A fesztivál célja, hogy felhívja a figyelmet a negyed kulturális életére

Az N6N7 Fesztivál keretében az Anselmo Crew is koncertezik a Sirályban

és az értékes épített környezetre. A N6N7 ugyanis egyáltalán nem pusztán a szórakoztatásról szól. Olyan helyszínek bevonásával zajlanak az események, melyek köré az elmúlt években közösségek szervezôdtek, vagy amiket egy-egy közösség hozott létre, akik sokszínû kulturális tartalommal töltik meg a negyedet. Így a programban egyaránt szerepelnek irodalmi beszélgetések és vitaestek, gyerekprogramok, mesekönyvpiac, vallási programok, kincskeresés, kiállítások, helytörténeti elôadások, a negyed építészeti értékeit megtekintô séták, este pedig színház és koncertek. A szervezôk nem titkolt célja, hogy az így kialakuló kapcsolatok és együttmûködések révén még inkább összenôjön és összetartson a negyed. Az itt lévô helyek és közösségek, az itt lakók és az itt szórakozni vágyók, vagy a csak éppen erre sétálók is egyre inkább, mint egy élô városi szövetre, összetartozó városrészre tekintsenek, és segítsék megôrizni, jó irányba továbbvinni a negyed egyedi hangulatát és értékeit. Résztvevô helyek: Sirály, IKI, Bálint-ház, Mózes-ház, Kisüzem, Klauzál13, Fogasház, Lámpás, Mika Tivadar Mulató, Dobló Bor&Bár, Mozaik teaház és kávézó. Részletes program: www.negyed6negyed7.com

a’la canna

Cannabis Kultusz: Mi a Jazzaj koncepciója? Mitől lesz egy sorozat több, mint szimpla koncertek egymásutánja? Rubik Ernô Zoltán: A koncertek legfontosabb gondolatai a figyelem és a szabadság. A közönség figyelme teremti meg azt az erôteret, amiben az elôadók szabadon önmaguk lehetnek. Egy-egy koncert sikere tehát mindkét félen múlik. Olyan elôadókat vonultatunk fel, akik egyéni hangvételükkel és jelenlétükkel meg tudják tenni az elsô lépést. Nem egy meghatározott zenei stílus köti össze az itt fellépô zenekarokat, hanem egy nyitott, önazonos alkotói attitûd. Ha minden jól megy, a hallgatókra is átragad a szabad alkotás felszabadító érzése. Erre azonban nincs bevált recept, hanem hétrôl hétre minden koncerten az adott pillanatból és helyzetbôl kiindulva kell újraalkotni. Úgy éreztük, hogy van egy olyan zenei szcéna Budapesten az improvizáció körül, ami nincs kellôképpen bemutatva és összefogva, holott az ezt mûvelô zenészek valami nagyon mait, nagyon jelenkorit csinálnak, tulajdonképpen valódi kortárs zenét hoznak létre. A névválasztás is arra utal, hogy néhol freejazzként, néhol improvizált kortárs zeneként, vagy underground popként, vagy akár zajzeneként definiálják magukat. Azt szerettük volna, hogy egyrészt ezek az elôadók is ismerjék meg egymást, másrészt a közönségeik is ismerjék meg egymás zenéit, mert jó eséllyel érdekelheti ôket azon zenekarok többsége, akiket valamilyen módon mi is összetartozónak érzünk. Ez inkább egy érzet- meg attitûdbeli kérdés – nem zenei stílus szerint szelektálódik a dolog. Nálunk nincsenek tabu mûfajok – nem tabu sem a jazz, sem a pop, sem a zaj. Arra törekszünk, hogy elvbôl ne vessünk el semmit. Az biztos, hogy az improvizáció egy nagyon fontos elem, ami összeköti ezeket a zenéket. De nem kizáró ok, ha konkrétabb zenei struktúrákból építkezik egy nálunk fellépô zenekar, mert ami a legfontosabb, az a valós jelenlét. Hogy ne valami mást próbáljanak imitálni, ne mások próbáljanak lenni, hanem valami nagyon sajátosat próbáljanak közöl-

JAZZAJ Figyelem és szabadság Kedd esténként a Mika Tivadar Mulató pincéjében egy populárisnak nem igazán nevezhető, ám annál izgalmasabb zenei forma, az improvizáció köré szerveződik immáron fél éve a Jazzaj nevű, ingyenesen látogatható sorozat. Az este házigazdájával, a szintén zenész Rubik Ernő Zoltánnal beszélgettünk. 52

ni, hiszen ôk is sajátos, egyedi létezôk, akik ráadásul alkotó zenészek. Nézôként vagy hallgatóként is az az érdekes, ha azt hallod, látod, hogy valaki kvázi kitárulkozik a színpadon, ha valami olyat hoz létre, amiben föl tud oldódni, és ami neked is segít abban, hogy te is föl tudj oldódni, vagy legalábbis megtaláld azt az utat, ami ahhoz vezet, ami neked jó. CK: Valamifajta intimebb közeget feltételez ez a zenészek egymás közti, de a zenészek és a közönség közti kapcsolatban is. REZ: Próbáljuk a zenészek felé is azt közvetíteni, hogy egy koncert az a közönség és az elôadó közös ügye. Ahol a zenész nemcsak valamilyen szolgáltatást nyújt, a nézô pedig nemcsak élvezi és honorálja ezt, hanem szükség van mindkét félre, hogy valami igazán nagyszerû jöjjön létre. CK: Egy ilyen közegben vagy helyzetben hogyan értékelődik át a hallgató jelenléte, mennyiben más a „dolga”, mint mondjuk egy laza, szórakoztató könnyűzenei koncerten? REZ: Valószínûleg sokkal tudatosabb zenefogyasztók az ilyen koncertekre járó hallgatók, így abban is biztosak lehetnek, hogy nem tudhatják, mi fog történni a következô pillanatban. Fontos, hogy ne egy befejezett dologként tekintsenek a zenére, hanem tudatosítsák magukban, hogy nagyon sok múlik azon is, hogy ôk mennyire és hogyan figyelnek oda a zenére, a zenészre. Néha magunk is elcsodálkozunk, hogy milyen fantasztikusan koncentrált csönd és figyelem jön létre egy-egy koncert alkalmával. A zenészektôl is többnyire olyan visszajelzések érkeznek, hogy nagyon jó ebben a közegben játszani, és tényleg itt végre szabadon azt játszhatják, amit szeretnének. Ez az egész persze minden héten egy-egy újabb meccs. Így nem lehet mondani, hogy bevált a koncepció, készen van, sikerült, hiszen ezt minden héten újra kell teremteni minden résztvevônek. De tendenciában azt érzékeljük, hogy erre nagyon is van igény, és az esetek nagy részében mûködik ez a koncentrált alkotói és befogadói hozzáállás. Nagy segítség nekünk a befogadó helyszín, a Mika Tivadar részérôl, hogy ezek a koncertek ingyenesek lehetnek. Sajnos vagy nem, de ez is nagy közönségvonzó tényezô. Így nem az adja meg az értékét az eseménynek, ami néha jellemzô, hogy ki tudták fizetni a belépôt, hanem az, hogy van egy olyan atmoszféra, tolerancia és figyelem, ami itt uralkodik, és amitôl elképesztô hangzóalkotások jöhetnek létre ebben a térben és közegben. CK: Van egy szintén nem mindennapi szokás a Jazzajon, ami szintén összeköti a sorozat különálló koncertjeit hétről hétre… REZ: Igen, ezt „láncreakciónak” neveztük el, és az a lényege, hogy minden fellépô megkapja az elôzô heti koncert felvételét, amibôl választaniuk kell egy zenét vagy csak egy pár hangzatot, ami számukra kellemes vagy érdekes, majd abból készíteni egy feldolgozást, amit természetesen el is játszanak a saját koncertjükön. Ez egyrészt egy nagyon jó játék, másrészt effektíve össze is köti a sorozat darabjait, harmadrészt

Lawrence Williams (YOLK trió) a Mika Tivadar Mulatóban

ez is egy módja annak, hogy a néha egészen más háttérrel rendelkezô, teljesen más zenei vagy társadalmi, mûvészeti közegbôl érkezô zenészek reagáljanak egymásra. A közönségnek szintén nagyon izgalmas, pláne ha valaki ott volt az elôzô koncerten, és hallotta a feldolgozás eredetijét. CK: Voltak mindebből már nagy egymásra találások, születtek kézzelfogható, konkrét együttműködések? REZ: Tigrics és a Grencsó Kollektíva úgy tûnik, például ilyen - reméljük legalábbis. Ôk mindannyian a saját közegükben, az elektronikában és a szabadzenében/freejazzben meglehetôsen nagy népszerûségnek és méltán nagy elismerésnek örvendenek, de együtt korábban még nem játszottak, a Jazzajon találkoztak elôször. Nem is próbáltak a koncertre, mégis úgy tûnt, hogy egybôl megtalálták a közös hangot, és reméljük, folytatni is fogják a kollaborációt. De volt olyan is, hogy a saját zenekarommal, a Trio Beeperrel – ami egy kötetlen, elektroakusztikus, néhol egyenesen popos elemekkel operáló felállás – az elôzô heti Bujdosó János Triótól dolgoztunk fel egy számot, ami ráadásul eleve egy feldolgozás volt, és az utánunk jövô hétre a

mi koncertünkbôl a Bacsó Kristóf Quartet is ugyanezt a témát választotta, akik viszont teljesen máshonnan, a mainstream jazz világából érkeztek. Szóval ilyen érdekes és vicces láncolatok is kialakulnak. CK: Mióta fut a sorozat, és milyen fellépők várhatók a közeljövőben a Jazzaj színpadán? REZ: Tavaly szeptemberben kezdtünk, azóta egy rövid, pár hetes szünetet leszámítva hétrôl hétre folyamatos. Április 10-én Kováts Gergô, Ajtai Péter, Geröly Tamás jazzerek ismerkednek Prell saját építésû elektronikáival, 17-én pedig a Magyarországon ritkán játszó, ám annál ismertebb, Franciaországban élô Szelevényi Ákos szaxofonos lép fel aktuális triójával, egy budapesti ritmusszekcióval. Április 24-én pedig újra jön a két svájci és egy francia zenészbôl álló Leon nevû experimentális formáció. Május elsején az egyre népszerûbb Dányi Kriszta, azaz Morningdeer és vendégeinek fellépésével zárul a hagyományos évad kedd esti koncertsorozata, de május 22. és 24. között lesz még egy háromnapos Jazzaj Fesztivál is, rengeteg fellépôvel. Pap Dávid Tamás

CK 2012/2. április

PILVAKER Szavak és szavalók forradalma Jól indult az idei tavasz a honi hip-hoppereknek, meg azoknak, akik szeretik a tágabb értelemben vett verselést: a március 15-i hosszú hétvége előestéjén a VAM Design Centerben csendültek fel az egykori 1848-as jelszavak, kissé modernizált, átírt változatban, egy kifejezetten ehhez a témához kapcsolódó megmérettetés keretein belül, melyet az ismert bikás energiaital-márka szponzorált. 54

A slam poetry, vagyis a szabad, elôadásos verselés terjedésének, valamint a nem csekély reklámnak köszönhetôen az eseményre igen nagy volt az érdeklôdés, amit már jelzett, hogy március elején elkelt minden jegy. Így aztán sokan szomorúan vették tudomásul 14-én este a helyszínen, hogy semmi esélyük bejutni, és mindhiába próbáltak megvesztegetni másokat a karszalagjukért. A helyszín amúgy is aggodalomra adott okot, félô volt, hogy kissé alulszervezték a rendezvényt, egy nagyobb helyet is lehetett volna találni, de talán jövôre elôrelátóbbak vagy optimistábbak lesznek az illetékesek, hiszen bizonyára addig tovább duzzad majd a slammer közösség. Viszont a VAM hangulata nagyon is passzolt az estéhez, a szervezôk pedig valóban nem

a’la canna

engedtek be több embert, mint amenynyit lehetett. Ezért pont kényelmesen elfért mindenki, akinek sikerült bejutnia. Kis szépséghiba, hogy a közönség majdnem fele meghívott vendégnek, barátnak, ismerôsnek tûnt, a másik fele meg a technikusok, kamerások, fotósok és újságírók közül került ki/be. Így a publikumnak szánt esemény inkább belterjes lett, a nagyérdemû pedig majd megnézheti a tévében, ha nem is teljes hoszszában. Amennyiben nem egyszeri alkalom volt, és jövôre is lesz Pilvaker, minden bizonnyal máshol rendezik meg, és a jegyár is meghaladja a mostani, szimbolikus 848 forintot. Ez a jövô zenéje lesz, a jelené viszont, hogy kezdésnek felcsendült a Nemzeti dal Ganxsta Zolee elôadásában, ami már önmagában jel-

zi a dolog mainstream jellegét, az ennek megfelelôen ráköltött összeget, ami pedig egyenesen arányos a közönség fent említett hígulásával. Nem mintha egy percig is gond lett volna velük, bár láthatóan nem a tipikus hip-hop rajongók tobzódtak, inkább a barátok ismerôseinek a haverjai. Nívós arcok bólogattak mindenfelé, csodaszámba menô hoszteszlányok osztották az ingyennedût, a színpadon meg közben háromperces idôközönként megmérkôzött egymással a meghívásos alapon bejutott slammerbrigád, ki ügyesebben, ki meg-megakadva, ki szenzációsan. A résztvevôket Sub Bass Szabi konferálta sajátosan laza stílusában, hátul meg Dj Gerysson sikálta a Final Scratch-et. Bár a bemelegítésnél még ingadozott a folyamatosság, de legalább klasszikusokat tolt.

Ahogy az várható volt, a rap-kategória internetes szavazás után bejutott döntôsei finoman csúsztak félórát, de egy Kautzky Armand feat. Magyar Hip-hop Allstarz (Diaz, Bom, Funktasztikus, Saiid, Siska, Wolfie – és majdnem ez a felállás volt a zsûri is egyben) elôadás után a célegyenesbe érkeztünk. Késôbb hallhattuk még a beharangozó videóból megismert nótát, és fél egyre a lényeg nagyjából lezajlott. Slam poetry-kategóriában végül a Színész Bob, Indiana, Kövi végeredmény született, vélhetôen szakmai szempontok alapján, persze lett volna még kit felállítani a dobogóra. Nekem például Simon Márton szövege tetszett legjobban, más kérdés, hogy elôadásmódja talán még nem elég kiforrott, azért a rímek nálam taroltak. A közönség is jól hallhatóan neki adta a voksot, aztán végignézte, ahogy Fura Csé letiporja a színpadot – nem is volt kérdés, hogy ki nyeri a rap-szakaszt. A Káva frontembere mögött felsorakozott még Triek és Tibes is, alapvetôen senkinek nem volt komolyabb esélye napjaink egyik legtehetségesebb magyar MC-jének produkciójával szemben. Az est remekül sikerült – várhatóan lesz folytatása –, és egyik célját minden bizonnyal elérte: közelebb hozni az átlag zenehallgatót az irodalomhoz, verseléshez, egyáltalán a kulturált szórakozási formákhoz. Ennek ellenére permanensen némi „sznob” jelleget éreztem az est folyamán, hovatovább elmondható, hogy az egykoron underground berkekbôl induló hip-hop mûfaj figuráinak jó része mára kisebbfajta sztárként aposztrofálja magát, és végül is nem téved sokat. Ezek a srácok nem keveset tettek már le az asztalra az elmúlt években, és amolyan félceleb kategóriába tartoznak, hiszen pár ezren azért ismerik ôket, még ha nincsenek is nap mint nap címlapon. Néhányukon azért már látni kisebb sztárallûröket, pózolásokat, melyekre persze ráfoghatjuk, hogy a mûfaj jellegzetességei vagy velejárói, de én mégis azt mondom, inkább hanyagolni kéne a természetellenes mozgásformákat, a maníros mozdulatokat, pózokat, nem is beszélve a szövegekben az átkötésekrôl. Egyrészt mert feleslegesek, másrészt mert csak arra jók, hogy eltereljék a figyelmet a lényegrôl: a szavak és a mondanivaló szerepérôl – hiszen a hip-hop és a slam poetry lényegi eleme a szavak (és nem a szavalók) forradalma. Tépő Donát

CK 2012/2. április

a’la canna

LÉGY ERŐS A ROTOTOMON! Be strong!, szól a szerkesztőségben a budapesti Dubaku Band dala, akik kiválóan szerepeltek eddig és jutottak a Rototom Reggae Contest Europe kelet-európai csoportjából a következő fordulóba.

A 32 induló között (négy magyar zenekar közül: Dubaku, Vibekillaz Crew, Zion Guide Crew, The Bootz Bros.) másodikként jutottak tovább. Rajtuk kívül a lengyel Natural Dread Killaz & Riddim Bandits és meglepetésre egy szerb csapat, az Irie Fm maradt a versenyben. A Rototom-kiírás értelmében a közönség által leadott szavazatok a végeredménybe 20%-ban számítanak bele, így pedig még nagyobb az elismerés a magyar reggaecsapat számára. A hazai massive támogatásán túl a bandának sikerült a zsûrit is meggyôznie. Ce’Anne gyönyörû hangja és Doki harmóniái, a tapasztalt, dörzsölt zenészek

közremûködésével bebizonyították, hogy minôségi roots muzsikát nem csak Jamaica hegyeiben írnak. A Dubaku akár az európai döntôig is eljuthat. Az elôdöntôben részt vevô három zenekar közül mindenképp hazánk lányai és fiai mellett szól, hogy angol nyelven születnek a dalok. Most már csak a jó szereplés, jó diplomácia és nem utolsósorban egy hangjegynyi szerencse szükséges a sikeres folytatáshoz. A Rototom Contest Europe kelet-európai elôdöntôjét Prágában rendezik április 5-én, a Cross Clubban. Az együtteseknek az elôdöntô során 40 percük lesz (beállással együtt) saját dalaik bemutatására, amit a zsûri értékel az alábbi szempontok figyelembevételével: eredetiség, elôadás minôsége, színpadkép, a közönség bevonása. Arra is kíváncsiak a szervezôk, vajon európai színvonalú koncertet képesek-e végigjátszani a felálló zenekarok. A legtöbb pontszámot elérô zenekar vehet majd részt a tehetségkutató harmadik fordulójában: az olaszországi Udinében, az európai döntôben. Miközben a Rototom Európa- és Dél-Amerika-szerte reggaevetélkedôt indít a feltörekvô zenekaroknak, addig természetesen a nyári reggaefesztivál elôadói térképe is körvonalazódni látszik. Azt hihetnénk, hogy 2012-ben az ibériai fesztivált három szlogen köré szervezték: nemzetköziség, fúziós reggae és legalizáció. A nemzetköziséget nem szükséges bizonyítani, ami a fúziós reggaet illeti, az idei felhozatal során a szervezôk saját bevallásuk szerint igyekeznek olyan auten-

tikus zenei projekteket bemutatni, amelyek nemcsak szó szerint a reggae stílusban aratnak, hanem akár a világzene-kedvelôket is becsalhatják, vagy az elektronikus experience rajongók szívét is megdubogtatják. További fontos és az elôzô témához kapcsolódó fejlemény, hogy idén néhány nappal rövidebb lesz a fesztivál. A Rototom képviselôje, Alessandro Oria elmondta, erre sajnos a gazdasági válság okán jócskán beszûkült anyagi támogatások miatt volt szükség. A szervezôkel a márciusi, bécsi Drug Peace March-on találkoztunk. Tavaly, amikor kérdezôsködtünk, miért költöztek el a fesztiválal együtt Olaszországból Spanyolországba, nem kaptunk egyértelmû választ. Urbánus legendákat pedig nem kívántunk útjukra indítani, bár végül is nem lôttünk volna mellé. Nem lepett meg minket a hivatalos kommüniké, miszerint a ganja miatt vegzálták folyamatosan a rendezvényt a spagetti hazájában. A szervezôk meg nem sokat hezitáltak, és áttették a fesztivál helyszínét Spanyolországba. Idén már hivatalo-

a’la canna

san is odaálltak a legalizáció ügye mellé. Az említett rövidítést mindenesetre ellensúlyozzák egy nulladik, ingyenes városi fesztiválnappal. Tehát augusztus 15-tôl Benicassimban nemcsak a már jól bejáratott „Beach”en megy a tánc, hanem egy egész napos ingyenes reggae-elôfesztiválnak is helyet ad a tengerparti városka, melynek fôutcáját is lezárják az eseményre. Három nagy elôadót már be is harangoztak a szervezôk: Mighty Diamonds, Linval Thompson és Pablo Moses vannak a menün. Este pedig a város kisebb kocsmáiban folytatódik a fiesta, és meg sem áll egészen augusztus 22-ig. Természetesen a füstben körvonalazódni látszik a fesztivál-elôadók névsora is: lesz olasz rocksteady, ska egy kis punkos beütéssel a Giuliano Palma & The Bluebeaters jóvoltából, valamint a világzenei felhozatalt erôsíti a katalán Muchachito Bombo Infierno. A Zion Train idén a Nagyszínpadon kápráztatja

el a közönséget, show-jával néha átlépve az elektronikus zenék világába. A 20. századi elektronikus zenéken túl azonban a reggae más stílusokkal is kölcsönhatásban volt, van és lesz. Ernest Ranglin, és Monty Alexander neve jazzberkekben is jól ismert, de a jamaicai zene klasszikusaivá is váltak a 60-as években kibontakozó új ska stílus bevezetésével. Az ô tevékenységüket bôvíti ki a 70-es évektôl kezdve a stílust meghatározó dobos, basszusgitáros páros, Sly & Robbie, valamint a birminghami énekes Bitty McLean. A ska és a korai reggae nagy alakjai idén sem maradnak távol, Derrick Morgan, Max Romeo, a roots idôszakot pedig Michael Rose öleli fel. Az olasz modern roots képviseletében Alborosie lép színpadra, az itáliai elôadó már jó ideje Jamaicába költözött, és ott is él. Protoje, egy másik nagyszínpados fellépô, aki 2008-ban lépett a zenei arénába, és ma már elismert modern rootselôadó, olyan nagyságokkal dolgozott együtt, mint Kymani Marley

vagy Gentleman. Jah Mason szintén egy közkedvelt név a reggaeszeretôk körében, az angol dubmester Jah Shaka pedig a Dub Station helyszínt uralja egy egész éjszakán át finomabbnál finomabb szettjeivel. A dancehall sztárjai közül néhányan mostanában inkább a bíróságra járnak, különbözô bûncselekményekkel megvádolva. Tanya Stephens hírnevét azonban nem a botrányokra alapozta, több mint 15 éve, elsô albuma óta meghatározó nôi énekhangja a világ reggaeéletének. A 2012-es fúziós koncepciót erôsíti Obrint Pas meghívása is a fellépôk közé. A két évtizede létezô banda zenéjében a ska, reggae és a melody-hardcore egyvelegében egy ôsi középspanyol fúvós hangszer, a dulzaina hangja is felcsendül. Az idén tizenkilencedszer bulizhatunk a Rototom Sunsplash Fesztiválon, amely bár kisebb karcsúsításon esett át, még mindig ôk szervezik és bonyolítják Európa legnagyobb reggae-tehetségkutatóját, és ügyesen egyensúlyoznak a jamaicai stílusok között, bemutatva a karibi zene kultúrájának számos szeletét. Több mint tíz éve magyar elôadók is ellátogatnak a fesztiválra. A Ladánybene 27 volt a zászlóvivô, a legnagyobb sikert pedig a tehetségkutató során az Irie Maffia aratta, miután másodikként végeztek 2007-ben. A G-Ras által vezetett Riddim Colony is visszatérô vendége volt a fesztiválnak, utoljára pedig a pécsi illetôségû Zagastic jutott el a katalán tengerparti helyszínre, hogy bemutassa tudását. Annak a csapatnak is tagja volt Ce’Anne, így ô lehet az elsô magyar énekesnô, aki kétszer is megfordul a Rototom Sunsplash színpadán. A Dubaku Bandnek tehát már csak ezért is szorítsunk, hogy elérjék a benicassimi színpadot, bebizonyítva, hogy ôk Európa egyik legjobb reggaecsapata. Sebő

a’la canna

TOM WAITS: Bad As Me

A legördögibb és egyben a legnépszerûbb bárzenész, Tom Waits legújabb albumára hét évet kellett várnia a nagyérdemûnek, de megérte. Persze senki nem számítson mellbevágó újításokra, zenei forradalomra, a mester azt már megtette korábbi stúdiólemezein. A Bad As Me inkább egyfajta szintézise a hatvanegy éves zenész pályájának. A korongon helyet kapnak az összetéveszthetetlen rekedt torokból feltörô énekkel kísért ôrült rockdalok, a varieté örökségébôl született táncdalok és a kocsmazenét idézô nóták, melyeket ezúttal is felesége, Kathleen Brennan társaságában írt. A lemez igazi újdonsága a slágeressége. A „fülbemászó” dallamok korábban nem voltak jellemzôk Waitsre, ám

KORN: The Path of Totality

A Korn a kilencvenes évek elején vad dühvel robbant be a megfáradt trashbandák közé, és az évtized meghatározó metálzenekarává vált. Megelôlegezte, megalapozta a nu-metált, sôt a csapat szárnyai alatt nôtt ölebbôl vérebbé a Limp Bizkit, mely botrányhôs frontemberével, Fred Dursttel és furcsa jelmezekben pompázó gitárosával, Wes Borlanddal szélesebb közönséget is képes volt megszólítani, mint a Korn. Ám az óriási siker nem garantálta a zenekar halhatatlanságát: míg a Limp Bizkit eltûnt a divathullámokon vágtázó bandák temetôjében, addig a Korn képes volt megújulni, ami azért meglepô, mert az utóbbi évek tagcseréit, botrányait, töketlenkedéseit látva és fôként a 2010-es Korn III: Remember Who You Are c. lemezt hallgatva kevesen

most bôven akadnak olyan dalok, amik hosszú idôre bennragadnak a hallójáratokban. A Bad As Me átgondolt, jól szerkesztett zenei anyag, ami bár a közepén egy kicsit leül, mégis elmondható, hogy a lassú, középtempós és gyors számok nagyjából jó arányban kerültek a korongra. Nem vagyok nagy rajongója a lo-finak, de ezen a Tom Waits-lemezen nem zavaró, sôt hozzáad a zenei élményhez, ahogy az is, hogy a közremûködôk között olyan rocklegendák szerepelnek, mint a Red Hot Chili Peppers aranykezû basszistája, Flea, vagy a Rolling Stones elpusztíthatatlan szólógitárosa Keith Richards, aki négy számában is muzsikál, sôt a Last Leafben még vokálozik is. Ami számomra az egyetlen fájó pont, hogy csak kevés dalban hallani zongorát, de kárpótlásul van helyette hegedû, orgona, trombita és más fúvósok. A hangszerelés jól eltalált, jól illeszkedik a dalok hangulatához, érzelmi világához. A lemez legemlékezetesebb pillanatai a Talking At The Same Time falzettes énektémája, a Face To The Highway szomorkás refrénje, a Bad As Me gonosz ritmusa, a zaklatott ének- és a beszédhang skizofrén duettje, a Kiss Me vadnyugati romantikája, valamint a New Year’s Eve folkos zárása. Egyaránt ajánlom azoknak, akik jól ismerik, és azoknak is, akik most ismerkednének Tom Waits munkásságával. Az utóbbiaknak azért, mert a Bad As Me jó kiindulópont, mivel minden megtalálható rajta, amiért érdemes szeretni ezt a zenét, az elôbbieknek pedig azért, mert a mester ezúttal is biztos kézzel tárt elénk egy olyan sorlemezt, amit gondolkodás nélkül tehetünk a korábbi tizenhat mellé. Lombhullató

várták tôlük, hogy még képesek lesznek valami értékelhetôt letenni az asztalra. A 2011-es lemezével a Korn visszatért ahhoz a formájához, amit utoljára az emblematikussá vált 1998-as Follow the Leaderrel hozott. Bár a különféle Dj-kkel felvett lemezen semmi felforgató vagy meglepô nincs, amit már ne hallhattunk volna, a Path of Totality mégis jó lemez. Nóvuma abban áll, hogy az alternatív metál és a szupertrendi dubstep találkozásával izgalmas, slágeres fúziót hozott létre. A korongon van erô, metálgitár, kütyü és kiváló énektéma bôven, mely ha nem is forgatja ki négy sarkából a világot, azért fülbemászó és lendületes anynyira, hogy önfeledten bólogassunk a tizedik szám után is, miközben az egyik bonus track, a Fuels The Comedy refrénjét dúdoljuk magukban. Tisztelet a zenekarnak, hogy a kínos visszatekintôs lemez után végre mertek újítani, kísérletezni, ami azért, valljuk be, nem volt túl kockázatos, hisz a legmenôbb elektronikus zenei mûfajjal kacérkodtak, de tagadhatatlan, hogy rátalálták egy olyan zenei világra, amit sokan próbálnak majd lemásolni. A korong csupa slágerbôl áll, így nehéz egy-egy dalra fókuszálni. Elsô blikkre a legjobbnak a Chaos Lives In Everything, a Narcissistic Cannibal és a Get Up! c. dalok tûntek. Davisék új anyagukkal reflektálnak a korszellemre, a divatra és mindarra, ami itt és most körülveszi ôket. Az, hogy mennyire bizonyul mindez idôtállónak, megjósolhatatlan, és csak évtizedek múltán lesz megállapítható. Annyi biztos, hogy aki szereti a keményebb muzsikát, annak legalább egyszer érdemes próbát tennie a The Path of Totalityvel. HP

a’la canna

YONDERBOI: PASSIVE CONTROL Felkaptam a fejem, amikor tavaly megtudtam, hogy megjelent a soron következô Yonderboi-lemez, s amikor kiderült, hogy az egyik leghányattatottabb sorsú zenei exportcikkünk ismét a Mole Listening Pearlsnél (MLP) szerzôdött, már rohantam is beszerezni az anyagot. Az MLP már több mint tizenöt éve termeli ki a jobbnál jobb tehetségeket, s nem egy, mára befutott elôadó kezdte náluk pályafutását. Fogarasi László alias Yonderboi is, aki már a kilencvenes évek közepe óta tiszteletre méltó kifinomultsággal, elszánt hôsiességgel fabrikálja, zenéit - eleinte csak Mernyérôl, a családi ház egyik szobájából, néhány évvel késôbb pedig már egy Los Angeles-i stúdióból, a neves producer Junkie XL támogatásával. Nem mintha túl sok támogatásra lett volna szüksége, hiszen az a fajta alázat, amit a zene iránt tanúsít, a munkájára jellemzô igényesség, az aprólékosság a hangminták gyûjtögetésében, az ilyen-olyan samplerek, digitális kütyük, elektronikai ketyerék felfedezé-

se mindig is bôségesen ellátta inspirációval. Elsô, azóta legendássá vált lemezét 20 évesen jelentette meg a fent említett kiadónál. A puszta közepérôl indult vidéki srác azóta körbeturnézta néhányszor a világot számos projektjével, így a 2005ben megjelent „Splendid Isolation” albumával is. A sztori tipikus ezredfordulós hazai zenei malôr. A honi lakodalmas technón és pop-rock slágereken edzôdött kiadók közül egy sem volt kíváncsi az elgondolkodtató, magával ragadó és meglehetôsen magas mércét állító „Shallow and Profound”-ra, ami szerencsére hamar külföldi kezekbe került, így elfoglalhatta méltó helyét az egyetemes zenetörténetben. Az album aztán szükségszerûen járt néhány következménnyel. Mára hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy Zságer Balázs és a Zagar vagy DJ Bootsie pályája is e lemez kapcsán lendült fel. Emberünk az igazi „nagyokra” jellemzô kvalitással nagyjából ötévente készít új anyagot, eljött tehát az ideje a soron

következô Yonderboi-varázslatnak, mely ezúttal a „Passive Control” címet kapta. A zenei fejlôdés jól nyomon követhetô Yonderboinál, lévén csak három lemeze. Ami rögvest szembeötlik az új anyagnál, a még tovább fejlesztett letisztultság. Nagyon nagy odafigyeléssel kiválasztott hangminták adják a lemez fonákját, a finom rezdülések nyers torzulásokkal való váltakozása pedig igazán egyedi élményt biztosít. A 11 track tökéletesre van keverve, a világ bármely hangrendszerén megállja a helyét, de valami mégsem stimmel. Lehet, hogy az én harmincnégy évnyi tömör zenei tapasztalatommal van baj, lehet, hogy csak még tízszer meg kell hallgatnom (ami manapság már nem annyira megszokott, mint régen, amikor volt idônk többször végigmenni egy albumon), de egyelôre nem sikerült száz százalékig meggyôznie arról, hogy szeretem. Talán csak túl komplex, túl sûrû. Pedig minden tétel gyönyörûen van mintázva, néhol bennünk ragad a lélegzet a kiállásoktól, és van itt akusztika is rendesen. Talán az új vokalista lánnyal, Charlotte Brandivel nem vagyok kibékülve. Nagyon kellemes a hangja, és érdekesen, szépen szólnak a dallamok is, bár ittott érezni valamiféle akcentust. Nem egy dal indulásánál lelkesen mosolyra húzódott a szám, aztán egy pillanat alatt semmivé foszlott az illúzió, és azt gondoltam: mennyire jól ki lehetett volna dolgozni vokál nélkül. A korábban talán meglévô keleteurópai folklór jelleg, amit nagy szeretettel emlegettek Yonderboi kapcsán, mára jórészt eltûnt, de kárpótlást nyújt összeurópai mentalitása. A Passive Control egy erôs, sokkal tömörebb produkció, melyen nagyon érezni az elmúlt tíz év elektronikáját, ugyanakkor hûségesen próbálja tartani magát az akusztikus hangzásvilághoz is. TD

CK 2012/2. április

a’la canna

CK: Nem okoz némi skizofréniát a nevek sokasága? Miért ez a sok művésznév? Magyar Róbert: Tizenéves koromban kezdtem írással foglalkozni, akkor még nem annyira tudatosan, inkább „csak úgy” gyerekfejjel. Nem sokkal késôbb elkezdett beszivárogni hazánkba a hip-hop, ami azonnal megfogott, hiszen itt is verselésrôl van szó, csak zenére. Azt nem mondom, hogy az elsôk között voltam – mert a 90-es évek elején a Megasound System, a Jó Faszik Klubja, a Sírásók kezdték el a mûfajt –, de amikor bekapcsolódtam, még mindig elég friss volt a dolog. Nekem is ki kellett találnom egy mûvésznevet. Így született meg az elsô alteregóm, Tribe, mert már akkor is nagyon vonzódtam a dél-amerikai és egyéb törzsi kultúrákhoz. Késôbb minden projektem más néven kellett, hogy mûködjön, mert nem igazán illett össze a korábbiakkal. Amikor elektronikus zenékkel is foglalkozni kezdtem, az ezredforduló környékén, akkor annak a Tribalskank nevet adtam, majd jött az irodalom, a versek, és Tépô Donát is lettem. CK: Mikor kezdtél dalszövegeket írni? MR: Már nagyon korán, tizenévesen azt gondoltam, hogy lemezeket fogok készíteni. Elôre megírtam vagy tíz képzeletbeli lemezem címét és a dalcímeket. A legelsô demó végül valóban a terveknek megfelelôen „A társadalom áldozatai” címet kapta, a többi persze már máshogy alakult. Az elsô még kazettán jött ki 1992-ben, fekete-fehér fénymásolt borítóval, mert nemhogy internet, de még színes nyomtató sem volt a megyében. CK: Milyen volt a hazai hip-hop szcéna abban az időben? MR: Eleinte nyugati R’n’B-zenék alapjaira rappeltünk, mert még egy épkézláb hip-hop alapot sem tudtunk beszerezni. Bezzeg a Warninshotz már Cypress Hillinstrumentálokra tolta. Az akkori együttesünk neve Stop In Da Name volt, ami néhány év alatt ismert lett underground körökben. Jártuk az országot, fôleg a vidéket, nagyon sok kocsmában meg mûvházban léptünk fel. Terjesztettük az igét. Annak idején több volt a lélek a mûfajban, mint most. Bénák voltunk, de szívbôl jött minden. Nem kellett ennyire kifinomultnak lenned. Valahol el kellett kezdeni, hát mi elkezdtük. Minden, amit ma magyarul hallasz, a 90-es évek elején lett megalapozva. Mi voltunk a magyar hip-hop ovisai, a Klikk, a Kritika, a Beez, a B-Jack Rappers meg az MH Posse. Ez volt

SZABAD VERSEK „Ez nem a hobbim, hanem a szenvedélyem” A közönségnek vele kapcsolatban az lehet az érzése, hogy azt sem tudja, ki kicsoda, hol és mikor találkozik össze Tribe, Tribalskank, Tépő Donát, a White Rabbit és Magyar Róbert. Aki azonban ﬁgyelmes, szerez némi jártasságot a hazai hip-hop berkekben, a slam és szabadverselés témakörében, és nem retten vissza akkor sem, ha egy klasszikus versesvagy novelláskötet akad a kezébe, kisvártatva rájön, hogy a megfejtés Pécs. a hôskor, és nagyon örülök, hogy ott lehettem. Nem lettem a hazai szcéna legtechnikásabb szövegírója vagy legmenôbb beatmakere, de büszke vagyok az elmúlt tizenhét évre. CK: Mi történt aztán, hogy lettek a hip-hop szövegekből ismét versek? MR: Egyrészt pont az elôbb említett változás, már ami a zenei és tartalmi szemléletemet illeti. Mindig arra törekedtem, hogy ne sablonokat, jól bevált pane-

leket használjak, és ettôl a sokszínûségtôl néha szétestek a dolgok. A közönségnek már túl tömény volt. De azért akadt néhány gyöngyszem, mint ahogy a most megjelent „Best of” is igazolja. Zeneileg is túl sok mindent szívtam magamba ahhoz, hogy a produkció egységes maradjon, tartalmilag pedig mindig a szfosztikáltabb, intellektuálisabb megfogalmazásra törekedtem. Közben a versírás is nagyon befolyásolt, és az hogy rengeteget olvastam. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy nincs szükségem a zenére. Már nehéz is lenne felvenni a versenyt, mert a srácok ma MPC-kkel meg Final Scratch-csel dolgoznak. Én az elsô CD-lejátszómra még hónapokig gyûjtöttem. Másrészt, a korral egyre inkább a mélyebb gondolatok kerültek elôtérbe, amihez már nem elég a hip-hop, ettôl már távol áll az ahhoz szükséges magamutogatás. Mert a hiphop az egóról szól, a verseim és novelláim meg inkább a képzeletrôl. CK: Nagyon más dalszöveget írni, mint verseket? MR: Hogyne. Dalszövegírásnál vagy már megvan a zene, és ahhoz kell alkalmazkodnod, vagy spontán jön a szöveg, és keresel hozzá zenét. A vers mindig spontán, de a folyamat tudatos. Sok összetevôje van, érzelmi alapú, de szabályozott folyamat. Sok mindenre figyelned kell, hogy megtaláld a sajátos írásmódod, ami csak rád jellemzô, amit ha bárhol olvasol, megismered, hogy ez Tépô Donát.

a’la canna

CK: Mi a véleményed a magyar irodalmi közegről, mi jellemzi leginkább ma a kortárs versirodalmat? MR: Úgy tapasztalom, hogy nagyon nehéz ismertté válni hazai kortárs körökben. Ennek egyik oka lehet, hogy legbelül minden író önzô, elsôsorban magára gondol. Aki ezt tagadja, hazudik. Az országban nagyon sok irodalmi kör van, de legtöbbjük unalomba fullad. Emellett nagyfokú belterjesség is jellemzi az egész irodalmi közéletet. Ismeretségi körök vannak, ahol a saját kartársaik által nagyra tartott alkotók pózolnak, de valójában nem is az számít, hogy mit írsz, inkább az, hogy ki írta. A kezdôket észre sem veszik, évekig küldözgetheted az írásaidat az antológiákba, nem fog történni semmi. Néhány ember dönti el, mi a jó vers, és ha nem az általuk favorizált irányt követed, akkor nem létezel. De nem is ez számít. Ha jól megírok valamit, az boldoggá tesz. Errôl szól, nem a sikerrôl. CK: Mikor adtad ki az első köteted? MR: A Selyemsikátor címû verseskötetem 2009 végén jelent meg, 78 verssel. Nagyon fontos momentuma volt az életemnek, büszkébb vagyok rá, mint az öszszes lemezemre együttvéve. CK: A Selyemsikátor után sem lassítottál le, pedig ez tulajdonképpen a hobbid. Menynyire lehet összeegyeztetni az alkotótevékenységet a hétköznapi élettel, a munkával, a családdal? MR: Nagyon nehéz. Gyakorlatilag nincs sok idôm írni, minden egyes félóráért hálát kell adnom az univerzumnak. De azért megoldom, mert ez nem a hobbim, hanem a szenvedélyem. CK: A novellásköteted címe Entrópia… MR: Igen, ez jelent meg legutóbb, szerzôi kiadásban, a White Rabbit Books kiadásában, tizenöt novella és egy dráma. A legtöbbje a szürrealizmus határát súrolja, benne nagyon sok emberi és

még több embertelen érzés. Ezek az írások az elmúlt húsz év élményeit és tapasztalatait dolgozzák fel. Külön történetek, a szövegek vékony szálakon kapcsolódnak egymáshoz. Sok fantáziaelemet tartalmaznak, egy kis sci-fit, bôséges erotikát és tudatmódosítást. CK: Mit gondolsz a tudatmódosításról? MR: Azt, hogy amíg a magad szórakoztatására vagy alkotás elôsegítésére használsz bármit, és azzal nem ártasz mások egészségének, addig a saját felelôsséged, nem másé. CK: Az irodalomban nem ritka jelenség a tudatmódosítás… MR: Ez egy nagyon komplex téma. A világirodalomban rengeteg kiváló mûvész élt tudatmódosítókkal. Ott van Huxley vagy Burroughs, vagy akár a kortárs Bret Easton Ellis. Chuck Palahniukról

már nem is beszélve. Kiváló írók, akik legendás könyveket írtak. Elkerülhetetlen, hogy a mûvészvilág kimaradjon a tudatmódosításból, hiszen legtöbbjük pont attól „lát többet”. Verlaine és Rimbaud abszintoztak, de ott van az ópium és a hasis az egész ismert világirodalomban. Szerintem az embernek vállalnia kell a szenvedélyeit. A mûvészek érzékenyebbek fogékonyabbak a tudatmódosításra. Azt pedig mindenki maga dönti el, hogy meddig akar elmenni. CK: Az irodalomnak van lehetősége befolyásolni az ezzel kapcsolatos társadalmi folyamatokat, vagy mint annyi más kérdésben, egyenesen feladata ez? MR: Nagyon sok mûvészi alkotásban, legyen az film, zene vagy írás, jelen van a tudatmódosítás. Még egy kommersz amerikai vígjátékban is tuti, hogy elôbb-utóbb elôkerül egy spangli. Mindenki viccesre veszi a dolgot, pedig tilos, mégis azt sugallják, hogy ez milyen jópofa. De egyúttal felhívja a figyelmet arra is, hogy álljatok már meg, a világ népességének egyharmadát érinti a story. Akkor meg mi ez az álszentség? Az írónak és az irodalomnak is megvannak a lehetôségei, hogy eljuttassa az üzenetét a közönséghez, hogy leleplezze az álszentséget, és igen, ilyen értelemben ez talán feladata is. CK: Mit gondolsz, itthon mit lehetne tenni ez ügyben? MR: Mindenekelôtt hiteles információkkal kell ellátni az embereket. Nem kellene félni ettôl, és félremagyarázni mindent. Az, hogy tizenévesek legálisan vegyszereket rendelhetnek a neten, az felháborító. Épeszû szabályozás kell, ami mérlegel és differenciál, amire tôlünk nyugatabbra már van példa. De mivel a világnak ezen a részén kizárólag gazdasági érdekek érvényesülnek, az átlagfogyasztó sajnos az életével játszik. Sebestyén Szabolcs

CK 2012/2. április

a’la canna

COMIC STRIP ANTOLÓGIA Bélabátyó-Göndöcs-Graﬁtember-Marabu-Plá: Párkocka – Ami a csövön elfér A comic strip volt a modern képregény atyja. Már a tizenkilencedik század végén jelentek meg hetilapok, napilapok hasábjain ilyen sorozatok, melyek hamar népes rajongótáborra tettek szert. Késôbb megjelentek az igazi önálló képregények is. Hazánkban ennek a mûfajnak nem voltak igazán elôzményei, ám az utóbbi évtizedben megnôtt az érdeklôdés irántuk. Ennek hatására 2010-ben jelentôs magyar comic strip közösség alakult ki a parkocka.hu oldalon. A portál szerzôi közt olyan ismert alkotók is közlik szösszeneteiket, mint a Napirajz legendás Grafitembere, vagy a politikai napilapokból jól ismert Marabu. A Párkocka – Ami a csövön elfér címû kiadvány az oldal elsô évének alkotásaiból ad egy kötetnyi ízelítôt. A könyv az internetes oldal struktúrája szerint épül fel, az adott témára készült comic stripeket gyûjti egy csokorba. Ezt nevezik csônek. A rajzolók egy csövön belül nemcsak a megadott feladatra, ha-

nem egymás munkáira is reflektálnak. A képregények színvonala változó, vannak telitalálatok és kissé unalmasabb sorozatok is, ám összességében igen meggyôzô a kínálat. Nem véletlen, hogy GoldenBlog szavazáson a parkocka.hu harmadik helyezést ért el kult-szórakozás kategóriában, megelôzve például az index könyves magazinját, a KönyvesBlogot. A comic strip pár pillanat alatt befogadható, megérthetô csattanóval végzôdô képsor, ezért ne várjon senki ezektôl az alkotásoktól mély üzenetet vagy gondolatiságot. Ezek az apró képregények elsôsorban aktualitásokra, társadalmi jelenségekre reflektálnak, hol politikusak, hol csak az emberi hülyeséget állítják pellengérre, ezért a Párkocka nem ígér többet, mint pár óra könnyed szórakozást, ám azt garantálja. Az egyetlen dolog, ami kifejezetten zavaró, mind az oldalon, mind a kötetben: Kim Ir Szen, az oldal fôszerkesztôje minden striphez egy meg-

KÖNYVÉBE AZ UJJAD! Csobánka Zsuzsa: Belém az ujját Csobánka Zsuzsa mindössze huszonnyolc éves, de két verseskötetével és a Belém az ujját címû prózakötetével máris az irodalmi érdeklôdés középpontjába került. Ezt bizonyítja, hogy a fülszöveg dicsérô szavait Bartis Attila jegyzi, sôt nemrég a Litera.hu irodalmi portálon megjelent eszszéjében a magyar irodalomtudomány egyik meghatározó alakja, Kulcsár-Szabó Ernô is az ô költészetét elemezte hosszan. A fiatal írónô elsô nagyprózai munkája nem szabályos családregény, hanem töredékes, sokszereplôs fabula magáról az életrôl, egy egészen speciális perspektívából. A fókuszpontban a test áll, és ehhez szorosan kapcsolódik a szexualitás, a betegség, az érintés, a tapintás és a halál. Nyelve inkább versnyelv, ezért ahogy a kötet hátsó borítóján is, ha a szöveget verssorokra tördeljük, akár prózaversnek is tekinthetjük. Számos rétege marad takarásban, amit majd idôvel az erre hivatott szakembereknek kell felfejteniük.

Meditatív, lebegô szöveg. Ôszinte, ezért kíméletlen. A szereplôk nem hús-vér alakok, bár van motivációjuk, igazán nem beszélhetünk karakterekrôl, csupán figurákról. Önálló akarattal rendelkeznek, mégis a regény fiktív terében jelképpé válnak. A cselekmény egy szappanopera és egy családregény közt helyezkedik el, az utolsó oldalakon meg is tekinthetjük a két fôszereplô, Martin és Marla „családfáját”, mely inkább kapcsolati hálójukat mutatja

jegyzést fûz, melyek nagy része szellemtelen, és felesleges is. Aki szerette a Garfieldot, a Kázmér és Hubát, fogékony az iróniára, és jártas a hazai közéletben, annak érdemes belelapoznia ebbe a könyvbe. Biztosan találni fog olyan sorozatot, ami heves mozgásra készteti rekeszizmait.

be. A regény reprezentálja a teljes életet, melybôl a gyermekkor a leghalványabb. Olykor olyan mélyen járunk az intimitásban, hogy jogossá válik a blikkfangos cím, lapozás közben valóban valaki(k)nek az intimszférájában vájkálunk. A könyv legnagyobb érdeme, hogy az elbeszélhetetlen valamilyen módon mégis kimondhatóvá válik. Lírai tabló az emberrôl, de egyben torz tükör is, ahol a boldogsághoz, csupán a kiválasztott kevesek juthatnak el. A férfiak csalják feleségüket, kurváznak, akár több szeretôjük is van. A nôk elkopnak, elsorvadnak. Érzelmi életük sivár, képtelenek boldoggá tenni egymást, vagy legalább magukat. Többen halálos betegségben szenvednek. A regény világa ezért pesszimista, mintha csak fekete festékkel festett volna a szerzô, emiatt mélypontjain a szöveg közel jár ahhoz, hogy sötét giccsé silányuljon. Mégis ünnep ez a könyv a magyar irodalomban, bátor és friss. Csak türelmes, felkészült olvasóknak ajánlom, mert erôs koncentrációt, odafigyelést követel, felszínesen, sietve lehetetlen befogadni a szövegtestet.

a’la canna

HULLADÉKBOLYGÓ, ROBOTKALANDOK Szabó Levente: Scrap A hazai grafikai designban márkanévvé lett Roham adta ki Szabó Levente képregényét, mely három, egymással laza kapcsolatban álló epizóddal egy isten háta mögötti bolygóra kalauzolja olvasóit. A cselekmény a klasszikus kaland- és akciófilmek kliséit használja fel, és ezeket ülteti egy robotos sci-fi kereteibe, ennek következtében a Scrap szereplôi, ami már rögvest az elsô találkozáskor kiderül, vázlatosan megrajzolt, ikonikus karakterek, mint a magányos felfedezô, a kôkemény harcos és a rejtélyes idegen kliséje. Ezt a kötet humorral próbálja ellensúlyozni, kisebb-nagyobb sikerrel, mely a nemcsak a szövegben, hanem a képkockákon is megjelenik. A szerzô, rajzoló képei többféle stílusban készültek, mégis egységes világot adnak, így a füzet még a viszonylag lapos cselekménye ellenére sem válik unalmassá, mert vizualitása messze igényesebb, kidolgozottabb, mint azt a hazai, de akár a kül-

honi rajzolóktól megszokhattuk. A Scrap a popkultúra minôségi alkotásai közé tartozik. Képkockái évek múltán sem avulnak majd el, ezért ennek a füzetnek minden igényes képregényrajongó polcán ott a helye. Az elsô történet egy térképészrôl szól, aki ûrhajótörést szenved egy ipari hulladékokkal teli bolygón. Hogy megmeneküljön, vészjelzéseket kell adnia, ám ehhez szüksége van energiára. Épp talál egy cellát, amivel be tudná indítani vészjelzôjét, amikor két robot bukkan fel, akik ostobaságuk miatt felrobbantják saját gépüket. A felfedezô a detonáció következtében elájul, és a robotok, nem sejtvén, kicsoda, magukkal viszik bázisukra. A második novella egy harci robotról szól, aki a rombolygó kocsmájában verekedésbe keveredik egy szupererôs tankrobottal. A fejezet tipikus harci jelenetekbôl építkezik, fôszereplôje pedig az akcióhôsökhöz nemcsak kitartásával, erejével, hanem flegma-

A VILÁG MÓRESRE TANÍTÁSA Dudich Ákos: Pótolhatatlan Halhatatlanság! A Vágtázó Halottkémek életereje A Silenos Kiadó már három éve jelenteti meg jobbnál jobb zenei tárgyú könyveit olyan legendákról, mint Manu Chao, Robert Smith vagy a Muse, de mindeddig adósak voltak hazai rockikonok elôtt tisztelgô kötetekkel. Tavaly végre megjelent e tárgyban az elsô, melyben nem kisebb csapatról, mint a Vágtázó Halottkémekrôl írnak. A szerzôtôl már az elsô oldalakon megtudhatjuk, amellett, hogy zenekritikus, a zenekar elkötelezett híve, ami jól is van így, hisz legjobban egy rajongó vezethet be a Halottkémek táltospunkjának univerzumába. A kötet elsôsorban interjúkból áll, melyet Dudich Ákos a tagokkal és a zenekarral egykor együtt dolgozó Rituális Színház szereplôivel, szervezôivel készített. A szöveg két fô részre osztható, ahogy a kötet címe is mutatja. Az elsô részben a zenekar megalakulásától egészen a VHK fel-

oszlásáig beszéli el az eseményeket, míg a második nagyobb egységben az utódzenekarok történetét és a Vágtázó Életerô megalakulását, azaz az újrakezdést írja meg. Talán minden halottkém közül Grandpierre Attila, aki a VHK szellemiségének letéteményese és a nemrég elhunyt Balatoni Endre „Boli” a legbeszédesebbek. Boli inkább sztorikat, hangulatos történetforgácsokat, Grandpierre pedig sajátos ars poeticáját mondja el, de szóhoz jut a zenekar két gitárosa, Molnár Lajos „Lujó” és Németh László „Fritz”, az egykori basszis-

ságával is hasonul. A harmadik és egyben befejezô darabja a kötetnek a legizgalmasabb. Egy misztikus idôjárás-szabályozó torony, a Felhôpásztor áll a sztori középpontjában, melynek történetérôl nem tudni semmi biztosat, eredetérôl és hatalmáról csak legendák és mesék szólnak. A magam részérôl nagyon várom, hogy Szabó Levente ebbôl az elsôre csak felskiccelt, ígéretes világból mit hoz ki a sorozat következô részében, ami remélem, megjelenik, és nem jut az elkezdett, de félbemaradt vállalkozások sorsára.

ta, és az ôt követô ifjú utód, Soós Lajos „Szónusz” és Mestyán Ádám, valamint a dobosok, Ipacs László, Szabó Kristóf és Király Zoltán is. Beszámolóikból és Dudich Ákos kommentárjaiból megismerhetjük a csapat legendás harminc évét, melyben Óbudáról indulva bejárták Európát, sôt New Yorkba is eljutottak. Olyan sztármuzsikusok, mint a Dead Kennedysbôl Jello Biafra, a The Stooges egykori énekese, Iggy Pop vagy a Motörheades Lemmy is elismerôen nyilatkoztak munkásságukról. Az igazi áttörés, mind itthon, mind külföldön elmaradt, pedig a VHK zenéje egyedülálló a maga nemében. Alapvetôen improvizatív, melyben népzenei elemeket vegyítenek a vad és zabolázatlan punkkal. A hagyományos vers-refrén-vers-refrén rocksablont is elhagyták, mindennek a hatását pedig még erôteljesebbé teszi az intenzív, akár egész arénákat betöltô személyes kisugárzásuk. A VHK dalai nemcsak tartalmukban, hanem formájukban is a szabadságról szólnak. Egy olyan világ kapuját tárják ki, ahol önfeledten vágtázhat, akinek van mersze belépni. Hományi Péter

CK 2012/2. április