CK magazin #27 by CK magazin

ALTERNATÍV ÉLETMÓD ÉS KENDERKULTÚRA MAGAZIN

9 7 7 2 060 1 7 3 000

1 2 0 0 6

V. évfolyam 2012/6. december

www.ckmagazin.info

485 Ft

18+

INDEX

IMPRESSZUM FŐSZERKESZTŐ: LUKÁCS GÁBOR SZERZŐK: HOMÁNYI PÉTER, KARDOS TAMÁS LAWRENCE BROOKE, MARTIN MÜNCHEBERG DESIGN ÉS FOTÓ: VASKA GERGELY

ATAMI

9, 35

BABYLON

BIO NOVA

11, 19

KIADJA: KULTUSZ KIADÓ KFT. FELELŐS KIADÓ: PERJÉSI PÉTER HIRDETÉSFELVÉTEL: CK@KULTUSZ.COM WEB: WWW.CKMAGAZIN.INFO ORSZÁGOSAN TERJESZTI A LAPKER ZRT. ISSN 2060-1735

BUSHDOCTOR

64, B3

BUSHPLANET

2–3

A JELENLEG HATÁLYOS BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV 1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY 282–283. §/C. ALAPJÁN, AKI KÁBÍTÓSZERT TERMESZT, ELŐÁLLÍT, MEGSZEREZ, TART, AZ ORSZÁGBA BEHOZ, ONNAN KIVISZ, VAGY AZ ORSZÁG TERÜLETÉN ÁTVISZ, ILLETVE KÁBÍTÓSZERT KÍNÁL, ÁTAD, FORGALOMBA HOZ, VAGY AZZAL KERESKEDIK, SZABADSÁGVESZTÉSSEL BÜNTETHETŐ.

ENCOD

FLYING DUTCHMEN

GENERAL HYDROPONICS

GOMOA

INDRAS PLANET

KÉK PONT

MADÁSZSZ

NIRVANA SEEDS

PARADISE SEEDS

A Cannabis Kultusz kiadója felhívja olvasói figyelmét arra, hogy az életképes kendermaggal való kereskedés, azok értékesítése, birtoklása, szállítása illegálisnak minősül több országban, így Magyarországon is. Minden tartalom ismeretterjesztő és szórakoztató céllal készül. Nem kívánunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy bárki a hatályos jogszabályok ellenében cselekedjen. A Cannabis Kultusz kiadója senkit nem törekszik rábírni a kiadványban megjelenő termékek illegális használatára. A kiadó nem vállal felelősséget a lap értékesített felületein megjelenő állításokért. A szerkesztőségi cikkben megjelenő minden vélemény a szerzőtől származik, mely nem minden esetben azonos a kiadó álláspontjával. Időnként nem lehetséges a szerzői jog tulajdonosát azonosítani, vagy vele kapcsolatba lépni, ezért igazolt tulajdonjogi igény előterjesztése esetén a kiadványban megjelentekért utólag is vállaljuk meghatározott honorárium kifizetését. Minden szövegről és képről azt vélelmezzük, hogy megjelentetés céljából küldték, mindaddig, míg ezzel ellentétes nyilatkozatot nem kapunk. A kiadvány akár részben, akár egészben történő sokszorosításához a kiadó írásbeli hozzájárulása szükséges, akkor is, ha a sokszorosítás célja nem profitszerzés. Minden jog fenntartva!

PLAGRON

14, B4

SENSI SEEDS

SERIOUS SEEDS

TASZ

37 CK 2012/6. december

2009/4 augusztus

2009/5 október

2009/6 december

2010/1 február

2010/2 április

2010/3 június

2010/4 augusztus

2010/5 október

2010/6 december

2011/1 február

2011/2 április

2011/3 június

2011/4 augusztus

2011/5 október

2011/6 december

2012/1 február

2012/2 április

2012/3 június

2012/4 augusztus

2012/5 október

KORÁBBI SZÁMAINKAT IS MEGRENDELHETED! az eloﬁzetes@kultusz.com e-mail címen

SZÓVAL Míg nálunk az államtitkárság és az illetékes fôosztály azzal van elfoglalva, hogy az éves drogjelentést kozmetikázza és megpróbálja jobb színben feltüntetni siralmas eredményeit, addig a hegyeshalmi határtól alig 60 kilométerre Európa legnagyobb és legjobban felszerelt kendertermesztési szaküzletei várják a látogatókat. Az esetenként több ezer (!) négyzetméteres áruházak persze nemcsak az osztrák, hanem a magyar, román, ukrán, szerb vevôket is örömmel fogadják, kihasználva ezen országok finoman fogalmazva is idejétmúlt szabályozásának köszönhetô vásárlóturizmust. Merthogy a kenderiparban manapság pont ugyanaz történik, mint kábé 30 éve a tartós fogyasztási cikkek terén. A Shopping City Süd rogyásig van áruval, és anyanyelvén szolgálja ki a Vasfüggöny mögül érkezô színes tévét, videót, termesztôsátrat áhító dolgozót. Anno is kellett vagy 10 év és legalább egy pláza, hogy az elsô Media Markt és társai Budapesten is üzletet nyissanak, most azonban húsz sem volt elég a társadalmi igények megértéséhez és a magyar törvények korszerûsítéséhez. Ausztriában ráadásul vetômagok és palánták is kaphatók, az osztrákok pedig – mint a Gorenje-import fénykorában – tudatosan építenek a keleti piacok kiszolgálására. Az üzlet dübörög, a pénz ömlik, a csehek és a szlovákok meg hanyatt-homlok másolják a szabályozást, próbálnak – nem is eredmény nélkül – legalább annyit elérni, hogy saját polgáraik, inkább otthon vásároljanak, ne Bécsben. Míg náluk ez korszerûbb és hatékonyabb drogpolitikát, és egy teljesen új iparágat hozott létre pár év alatt, melynek teljesítménye százmillió eurókban mérhetô, addig nálunk az idejétmúlt gazdaság- és társadalompolitikák fenntartása mellett napi gyakorlattá vált a szégyellni való tények és adatok tagadása, hamisítása. Nem csoda, hogy akinek van bármilyen elképzelése a jövôjérôl, nem igazán tudja ezzel összeegyeztetni. A szóban forgó hatalmas bécsi kertészeti szakáruházak egyikének tulajdonosa – aki pár éve még Budapesten is fenntartott egy kis boltot – a szervezôje az októberben szintén Bécsben bemutatott, mára hagyományosnak nevezhetô nemzetközi kendervásárnak, a Cultivának is. Ausztria és a régió egyik legnagyobb kenderspecifikus rendezvénye immár ötödik alkalommal, és a szokásokhoz híven

HAMIS A BABA látványosra sikerült, amit képekben meg is mutatunk azoknak, akik nem tudtak a helyszínen tapasztalatokat szerezni. Alig két héttel késôbb, novemberben, a fent említett versenytársak közül Csehország is bemutatta Prágában a harmadik Cannafestet, ami idén bizony felülmúlta a régiós versenytársakat. Mérete, programja, hangulata egyaránt meggyôzô volt. A legjobban akkor éreztük magunkat, amikor a kiállítói standok között sétálva, a helyszínen szolgálatot teljesítô rendôrökbe botlottunk, mégsem fogott el semmilyen rossz érzés, mint itthon mindig, ha egyenruhát látunk. Tudtuk, hogy Prágában nem fognak zaklatni, hisz nem ártunk senkinek, így a hatóságnak nincs velünk dolga. Nehéz szavakat találni, mennyire jó érzés, hogy nem tekintenek a társadalomra veszélyesnek, pláne nem üldöznek, ha sör helyett – ami pedig a csehek lelkében éppoly különleges helyet foglal el, mint a miénkben a bor – marihuánát fogyasztunk. Nem is beszélve a kender mint haszonnövény számtalan egyéb feldolgozási lehetôségére ala-

pított kismillió vállalkozás sokszínû forgatagáról, akik függetlenül a marihuána pszichoaktív hatásától találták meg helyüket a cseh és a nemzetközi piacon. E területen, mely az egész kiállítás mintegy ötödét tette ki, az élelmiszerektôl kezdve az autó- és ruhaipari nyersanyagokon át az építôipari szigetelôanyagokig feldolgozóipari termékeket mutattak be, amirôl egy pesti srácnak rögtön a 80-as évek BNV-i ugranak be, ahol dobozos üdítô és reklámtoll reményében zarándokolt el a külföldi kiállítók standjaihoz. A keserédes nosztalgiázás közben azért leszögezhetjük, hogy Magyarország sajnos nemcsak a drogpolitikája terén nem fejlôdött, de más társadalmi és gazdasági kihívásokra sem adott idôben, megfelelô választ. Így nemhogy felzárkózott volna, de látványosan lemaradt. Megrekedt valahol a 80-as évek végén, amikor már volt ugyan kóla, de azért még nyugodtan meghamisították a statisztikákat, nehogy rávilágítsanak a rendszer és vezetôinek alkalmatlanságára. A Szerk.

CK 2012/6. december

TARTALOM SZÓVAL

greenfo

VÉGKÉPP ELTÖRÖLNI ADAKOZÓ DÍLER TERJED A TERMESZTÉS VÉGE A HOLLAND COFFEE STOPNAK BÖRTÖNBEN A JÓTÉKONY TERMESZTŐK REFORMEREK BUDAPESTEN A KANNABISZ BIZTONSÁGOS FÉKEZETT HABZÁS

8 8 9 11 12 12 15 15

canna+globe

CANNAFEST 2012

16–17

greenfo

DÁN SVÉDASZTAL TELJES LEGALIZÁCIÓ URUGUAYBAN? THAIFÖLD ENYHÍT

18 18 18

civil

CENZÚRÁZOTT DROGJELENTÉS

canna+globe

CULTIVA KENDERVÁSÁR 2012 SMOKENHAGEN Mindenki álljon ki a saját jogaiért AMERIKA LEGÁLIS MARIHUÁNÁT AKAR Washington és Colorado döntött

22–24 26–28 36–37

medi+greenfo

EGY SLUKKRA ELTITKOLT GYÓGYÁSZATI MARIHUÁNA PROGRAM AZ USA-BAN

38 38

SZUPERHÚR ÉS MARIHUÁNA TÖBB FŰ, KEVESEBB GYÓGYSZER

39 39

medical

DÍLER A CÉLKERESZTBEN KENDER A GYÓGYÁSZATBAN Orvosok pro és kontra

40–41 42–43

industrial

SUOMI HAMPPU Finnország hagyományos kendere

44–45

ásó+kapa

A HIDROPÓNIKA FEJLŐDÉSE

46–50

a’la canna

LÖVÉSÜNK SINCS Dr. Máté Gábor: A sóvárgás démona

52–53

fajta+tiszta

WARLOCK

a’la canna

MŰVÉSZET ÉS TUDATMÓDOSÍTÁS Az író, aki Istennel beszélgetett MUSE: The 2nd Law NO DOUBT: Push and Shove LANA DEL REY: Born to Die DEAD CAN DANCE: Anastasis DROG, SZEX, KALIFORNIA TÖMÉNY BORZONGÁS EGY MAGYAR KÉPREGÉNY

56–58 60 60 61 61 62 63 63 CK 2012/6. december

greenfo

ADAKOZÓ DÍLER

VÉGKÉPP ELTÖRÖLNI Az FBI éves Egységes Bűnügyi Jelentése szerint 2011-ben az USA államaiban összesen 757 969 marihuánával kapcsolatos letartóztatás történt, ezek több mint 87%-a pusztán birtoklás miatt. Ez enyhe növekedést jelent 2010-hez képest, és minden igyekezet ellenére a marihuánafogyasztás aránya is tovább növekedett. Az USA Egészségügyi és Szociális Minisztériumának felmérése szerint 2010 és 2011 között enyhén növekedett a marihuánát használók száma, így tavaly hozzávetôleg 29,7 millió amerikai élvez-

te legalább egyszer a növény áldásos hatásait. „Egyértelmû, hogy az évtizedek óta alkalmazott rendészeti beavatkozások kudarcot vallottak a marihuána használatának visszaszorításában” – értelmezte az adatokat Rob Kampia, a Marijuana Policy Project igazgatója. Mint hangsúlyozta: „42 másodpercenként letartóztatni egy amerikait marihuána birtoklásáért értelmetlen, fôleg ha számításba vesszük, hogy a marihuána kisebb kockázatú, mint az alkohol. Ez az elhibázott politikát folytató rendszer bukásra van ítélve, ráadásul arra kényszeríti az adófizetôket, hogy kezeskedjenek a pénzügyileg felelôtlen és morálisan csôdöt vallott marihuánatilalom intézményéért. Az amerikaiak többsége már belefáradt ebbe a rémálomba. Itt az ideje, hogy a politikusok úgy szabályozzák a marihuánát, mint az alkoholt.” A Rasmussen cég által májusban végzett felmérés szerint a szavazók 56%-a eltörölné a bûnügyi szankciókat a felnôttkorú marihuánahasználókkal szemben, és az alkoholhoz hasonlóan adóztatná és szabályozná annak forgalmazását – Colorado és Washington novemberben már eleget is tett a népakaratnak.

A marihuána nem segít a hurrikán áldozatain, de a kereskedelmébôl származó pénz igen – körülbelül így foglalható össze annak a brooklyni dílernek a filozófiája, aki novemberben aktuális bevételeinek felét a Sandy néven ismert hurrikán áldozatainak adományozta. Tettérôl anonimitást kérve számolt be a Huffington Postnak. A jótevôt nem igazán érdekli az emberek véleménye, egyszerûen a segíteni akarás hajtotta, amikor 700 dollárt adakozott a rászorulóknak. „Biztos van itt sok ember, aki inkább egy kis marihuánát szeretne, de a fû nem ad rájuk ruhát, és a gyomrukat sem tölti meg” – érvelt. A fôiskolát is végzett díler látta a hurrikán pusztítását Breezy Pointban, ahol úgy nyolcvan házat mosott el az ár, és állítása szerint rögtön tudta, mit kell tennie. Riasztotta a klienseit, és közölte velük, hogy a mostani bevételt a természeti katasztrófa károsultjainak ja-

vára fordítja. Akciójával két nap alatt 1400 dollárt szedett össze, aminek felével a Rockaway Peninsula területén élô áldozatok élelmezéséhez, ruházkodásához, tiszta vizéhez és egyéb szükségleteik biztosításához járult hozzá. A többek között 50 gyapjúkabátot is adományozó díler elmondta, ugyanazt tette, mint munkája során bármikor, amivel a célja sohasem a meggazdagodás, hanem a másokon való segítés volt. Hogy ez mennyire hihetô, azt ki-ki döntse el maga, de az eset újabb példával szolgál, hogy a világ nem csupán fekete és fehér, még a dílerek esetében sem.

greenfo

TERJED A TERMESZTÉS A megengedő törvényi környezet mellett senki sem csodálkozhat azon, hogy Csehországban és Spanyolországban a fűdíler fogalmát lassan már a néprajzi lexikonban kell keresni, hiszen minden kenderkedvelő otthon megtermesztheti magának füstölnivalóját. Meglepőbb viszont, hogy hasonló trend látszik kialakulni az olyan szigorúbb drogpolitikájú országokban, mint Svédország vagy Olaszország.

A svéd rendôrség adatai szerint az utóbbi évtizedben megnégyszerezôdött az otthon termesztett marihuána aránya, vagyis a skandináv ország a rideg éghajlat dacára önellátóvá vált. A Svéd Nem-

zeti Nyomozóiroda évente 600 értesítést kap illegális kannabisztermesztésrôl, melyeknek nagy része nem a 2000-es évek elejére jellemzô kiterjedt gazdaság, hanem csupán kisméretû ültet-

vény. A rendôrségi információ szerint a mûveleteket nem terjesztôi csoportok, hanem jellemzôen önmaguk számára termesztô személyek végzik a saját lakásukban, külföldrôl behozott magokkal és a szagokat semlegesítô szellôztetôrendszerrel. A felesleget néha továbbadják olyan csoportoknak, akik kialakult klientúrájuk körében értékesítik azt. Bár a rendszer ez utóbbi eleme egyáltalán nem üdvözlendô, az otthon termesztôknek köszönhetôen a külföldi behozatal minimális mennyiségûre csökkent. Az olaszok tempója még ennél is radikálisabb: míg általában a drogfogyasztás aránya évrôl évre enyhén csökken, a lefoglalt kenderültetvények száma 1290%-os növekedést mutatott az utóbbi években, azaz megtizenháromszorozódott. A fogyasztásban beállt csökkenés annak tudható be, hogy az olaszok egyre ritkábban használják a korábban elterjedt kábítószereket, például a ketamint és az ecstasyt. Bár az adatokat látva az olasz drogcár kisebb pánikba esett, észre kell azt is vennie, hogy az emberek amellett, hogy a legkisebb kockázatú szer fogyasztása mellett döntöttek, maguk is igyekeznek leépíteni a szervezett bûnözés uralmát. A teljes boldogsághoz már csak az otthoni termesztés engedélyezése kéne.

BLOSSOM BUILDER LIQUID A Blossom Builder Liquid az Atami legújabb terméke. A virágzási szakaszban a növényeknek megnövekszik a foszfor- és káliumszükségletük. A Blossom Builder Tabzz tabletta piacra dobását követően az Atami kifejlesztett egy folyadék állagú terméket is Liquid Blossom Builder néven. Egyedi foszfor (20%) és kálium (32%) arányának köszönhetően a Blossom Builder Liquid erős, egészséges, gyönyörű, hatalmas és illatos virágot és/vagy gyümölcsöt eredményez. A kívánt eredményt az alábbi egyedi képlet biztosítja (P:K 1:1,5).

A Blossom Builder Liquid kiszerelése gazdaságos, nagy koncentrátumú (0,25 ml/liter, illetve 1 liter 4000 liter öntözővízhez). Szeretnéd látni ezt a terméket működés közben? Kérj próbára egy palackkal a forgalmazótól, vagy a hozzád legközelebb eső forgalmazó elérhetőségéért hívd az Atami BV-t az alábbi telefonszámon: +31 (0) 73-522-3256. További információért látogasd meg a www.atami.com weboldalt!

CK 2012/6. december

greenfo

VÉGE A HOLLAND COFFEE STOPNAK Amennyire abszurd volt az ötlet, olyan gyorsan el is vetették: Amszterdam főpolgármestere kijelentette, hogy a holland főváros coffeeshopjai 2013. január elseje után is tárt karokkal várják a külföldi vendégeket.

Bár az igazságügyi minisztérium szóvivôje korábban azt mondta, a Weed Pass bevezetésével az amszterdami kávézók sem úszhatják meg, hogy kirekesszék a külföldi vendégeket, a fôpolgármester cáfolta az elhangzottakat. „Már egy éve egyeztetek az igazságügyi miniszterrel, talán

jobban ismerem ôt, mint a szóvivôje”, nyilatkozta van der Laan fôpolgármester. Ugyanakkor elismerte, hogy nehéz helyzetben vannak, mert a parlamenten belül sincs egyetértés a marihuána szabályozásáról. Ez azonban rövidesen a tilalom ellenzôinek kedvezhet, hiszen a szeptem-

ber közepén tartott, elôre hozott választáson leszerepelt a Weedpass bevezetését erôltetô kereszténydemokrata párt, és az október végén megalakult nagykoalíció sem támogatja, hogy a külföldi turistákat kizárják a jóból. Egy szintén október végén napvilágot látott javaslat szerint a határ menti coffeeshopok maguk dönthetnék el, hogy csak regisztrált holland állampolgárokat kívánnak a vendégeik soraiban tudni, vagy bárkit. Ne legyenek illúzióink – ha a javaslatot elfogadják, akkor bolond lesz bármelyik coffeeshoptulajdonos kitiltani a nyájas német, belga vagy francia vendégeket az üzletébôl. Vagyis a legvalószínûbb forgatókönyv szerint jövôre visszaáll a holland rend, és a turisták sem az utcáról szerzik be a bizonytalan minôségû és mennyiségû gandzsát, hanem igényes környezetben, a menübôl választhatják ki kedvenc fajtájukat.

COCO BRICK kb. 10 liter professzionális kókuszszubsztrátumhoz A tömör kókuszblokk térfogata 4-5 liter víz hozzáadását követően körülbelül a tízszeresére nő, és 10 liter, használatra kész kókuszszubsztrátumot eredményez. Végeredményben a végleges mérethez képest a szubsztrátum szállítása meglehetősen egyszerű. A hagyományos tőzegszubsztrátummal összehasonlítva a kókuszszubsztrátumnak számtalan előnye van: – egyszerűen használató – alacsony, 0.8 mS/cm alatti EC-értékkel bír – tökéletes gyökérfejlődést biztosít – a kókuszszubsztrátum nem kompakt, ezért kiszárítása egyszerű – a termék könnyű: 85 kg/m3 (a tőzegszubsztrátum 125 kg/m3) – nedvszívó képessége kiváló és gyors – újrahasznosítható – a kókusz alkalmazása rendszerint magasabb terméshozamot biztosít Ez a szubsztrátum alaposan átmosott, és védett a betegségek, a férgek és más kártevők ellen. Ezenfelül speciális adalékokat is tartalmaz, hogy csúcseredményeket produkáljon. Használati utasítás: 1. Tölts meg egy vödröt vagy egy tartályt 4-5 liter vízzel. 2. Tedd bele a Coco Brick tömböt és hagyd, hogy megszívja magát vízzel. 3. Alaposan keverd össze az egyveleget 30 percig, így körülbelül 10 liter használatra kész szubsztrátumot kapsz. A Coco Brick 6 darabos kiszerelésben hordozótáskában és 24 darabos kiszerelésű dobozban kapható. A növekedési szakaszban használd a Coco Nova földet, hogy növényeid megfelelő mennyiségű tápanyaghoz és ásványi anyaghoz jussanak.

CK 2012/6. december

greenfo

BÖRTÖNBEN A JÓTÉKONY TERMESZTŐK Egy hatvanas éveit taposó angol házaspár igen eredeti formáját választotta a jótékonykodásnak. Kertjükben hat éven keresztül kereskedelmi mennyiségben termesztettek kannabiszt, de nem ám azért, hogy csinos, adómentes jövedelemre tegyenek szert, hanem hogy egy szegény kenyai falu közösségét támogassák. A rendôrség gyakorlatilag véletlenül, egy betörés nyomozása során lett figyelmes az intenzív illatra, és a razzia közben 159 darab kannabisznövényt foglalt le. A brit pár az évek során közel 150 millió forintnyi bevételre tett szert, aminek csak egy kisebb részét költötték a kenyai útjaikra. Keresetük többségét a falu megsegítésére fordították, többek között abból fedezték egy férfi életmentô lábamputációjának költségeit, számítógépeket vásároltak a helyi szemklinika számára, és támogatták a helyi iskola diákjait. A Lincoln Crown Bíróság a „legszokatlanabb kannabisztermesztési ügynek” minôsítette az esetet. A bíróság szerint

ugyan jó emberekrôl van szó, akik láthatóan jótékony célokért tevékenykedtek, ám ez nem enyhítheti a professzionális drogkereskedelem vádját. Ügyvédjük azzal érvel, hogy védencei jóhiszemûek de rossz útra tévedtek. Ezt a házaspárt végül három év börtönre ítélô bíró is részint elismerte, ám nem tekinthetett el a törvény betûjétôl: „Jelentôs mennyiségben termesztettek, aminek ellenértékébôl

REFORMEREK BUDAPESTEN Ritka eset, hogy a nemzetközi drogpolitika kulcsﬁgurái kis hazánkban szerveznek vitafórumot, ezért november 22-én nagy megtiszteltetésben lehetett része annak, aki a Közép-európai Egyetemre, ismertebb nevén a CEU-ba látogatott, hiszen igazán színvonalas beszélgetést hallgathatott meg az elhibázott drogtilalom lehetséges alternatíváiról. A vitát megnyitó Soros György biztosította a hallgatóságot, hogy ugyan nincs a megoldás birtokában, de nem tudja nem észrevenni, hogy a drogprobléma

kihívására adott eddigi válaszok csak súlyosbították a helyzetet, ezért ideje újabb megközelítéseken gondolkodni. Kasia Malinowska-Sempruch, az Open Society

Kenyába repültek. Biztos vagyok benne, hogy jó dolgokra fordították a drogokból származó összeget, de hogy ezzel esetleg csak a lelkiismeretüket akarták megnyugtatni, arról csak feltételezésekbe tudnék bocsátkozni.” Ha így történt, ha nem, a börtönbüntetését hamarosan megkezdô házaspár azon kevesek közé tartozik, akik egy nemes ügy szolgálatába tudták állítani a drogtilalmat.

Foundation Globális Drogpolitikai Programjának igazgatója a tények elutasításában vélte felfedezni a probléma gyökerét. Hozzá csatlakozott Michel Kazatchkine, a Globális Alap korábbi igazgatója, és elmondta, ha rajta múlna, egészségügyi síkra terelné a kérdést, és mindenekelôtt az ártalomcsökkentô és az egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetôségének javítására helyezné a hangsúlyt, hogy megállítsuk az intravénás szerhasználók között terjedô HIV-járványt. A felvetés kapcsán Roger Flury, a svájci bûnügyi rendôrség közép-európai összekötôje beszámolt a svájci heroin fenntartó programok hatékonyságáról, melyek bevezetésével javultak a közegészségügyi mutatók és még az intravénás szerhasználók száma is csökkent. A tiltással kapcsolatban azonban Flury elfogadóbb véleményen volt beszélgetôtársainál, akik nem hittek a tilalom elrettentô hatásában. A svájci minta viszont azt mutatja, hogy nem a rendôrségtôl, hanem az orvosoktól, a kutatóktól, és a szociális munkásoktól kell várni a reformok indítását. Talán nem véletlen, hogy kormányunk az utóbbi idôben olyannyira igyekszik elnyomni a terület szakértôinek véleményét…

greenfo

product ﬂash

A LEGJOBB ZAMAT- ÉS ILLATHATÁST GARANTÁLÓ TERMESZTÉS ÉRDEKÉBEN

BATMIX A PLAGRONTÓL A Plagron a termesztőközegek teljes körű kínálatát nyújtja. Mindegyik termesztőközegünk egyedülálló jellemzőkkel rendelkezik, amelyek közül jó néhányat csak a minőségi Plagron termesztőközegek képesek biztosítani. Az egyik ilyen egyedülálló termesztőközeg a Batmix. A Plagron Batmix a legfinomabb, gondosan válogatott tőzegtípusok által alkotott keverék. Különféle típusú rostokat és perlitet tartalmaz, ami rendkívül laza szerkezetet és fokozott oxigénellátottságot eredményez. Az egyedülálló Plagron gilisztaürülék bőséges jelenléte garantálja az erőteljes növényfejlődést és a fokozott víztartó képességet. A Batmix legfőbb tápanyagát a denevértrágya (Bat Guano) alkotja. A denevértrágya olyan végtermék előállítását teszi lehetővé, amely intenzív zamattal és illattal rendelkezik. Ha úgy gondolod, hogy a csúcsminőségű végtermék előállítása mindennél fontosabb, válaszd a Batmixet. Hat hétre elegendő tápanyaggal előre ellátva A Batmix a hozzáadott denevértrágyának köszönhetően gazdag természetes foszfor- és káliumforrás. Ez a termesztőközeg elősegíti a zamat és az illat kiteljesedését, stimulálja a virágzást, és fokozza a növény ellenálló képességét. A Batmix mintegy 6 hétre elegendő tápanyagot tartalmaz. Az időpontot, amikor meg kell kezdened a tápanyag-utánpótlást, a növény fejlődési üteme határozza meg. Amint a levelek színe sárgásabbra változik (kb. hat hét elteltével), elkezdheted a tápanyag-adagolást. Fiatal növényekhez is A Batmix maximálisan előtrágyázott közeg. A fiatal növények még nincsenek hozzászokva a magas EC-értékekhez, és problémás lehet, ha hirtelen kerülnek egy tápanyagban túlságosan gazdag talajba. Mosd át a termesztőközeget a Batmix minden literére vonatkozóan 1 liter vízzel, mielőtt beültetnéd a növényeket a Batmix temesztőközegbe. Ezzel a módszerrel kimosod az azonnal felvehető tápanyagokat. Ennek következtében a fiatal növényeket nem éri hirtelen hatásként a Batmix tápanyagokban dús közege. Ezt követően a Batmix EC-értéke ismét növekedni fog. Ily módon a növény számára biztosított a fokozatos akklimatizáció. Add tovább! Új weboldalunkon, a www.plagron.com címen további ismeretekre tehetsz szert. Rengeteg információhoz juthatsz a Plagron termékeire és általában a növénytermesztésre vonatkozóan. Hasznos tanácsokat fogsz találni, megismerheted a kapcsolódó termékeket, valamint a velük kapcsolatban leggyakrabban feltett kérdésekre adott válaszainkat is. Ez egy interaktív weboldal, ahol az egyik kertész „találkozhat” a másikkal, megoszthatják egymással tapasztalataikat, vagy véleményt cserélhetnek a Plagron termékeiről. Pontosan úgy, ahogyan ezt az „add tovább” szlogen lényege sugallja. Kísérd figyelemmel honlapunkat, hogy értesülj a termékeinket és általában a növénytermesztést érintő legfrissebb hírekről és fejlesztési eredményekről. További tippek és fogások érdekében ne felejtsd el meglátogatni Facebook-oldalunkat (facebook.com/plagron) sem. Természetesen vevőszolgálatunkkal is felveheted a kapcsolatot a servicedesk@plagron.com címen.

greenfo

A KANNABISZ BIZTONSÁGOS

Augusztus végén a német média tudósított egy nemzetközi szakemberek által végzett kutatásról, amelyet Új-Zélandon valósítottak meg. A kutatók Dunedin városának 1037 lakosának életét születésüktôl kezdve 38 éves korukig követték nyomon, és arra a következtetésre jutottak, hogy a 18 éves életkort megelôzôen kezdôdô tartós kannabiszfogyasztás (amelyet a kutatás hosszának köszönhetôen 10–20 évig megfigyelhettek) a késôbbi életszakaszban az intelligenciahányados csökkené-

sét okozza. Amennyiben a fogyasztás a 18. életév betöltése után kezdôdik, az intelligenciát nem befolyásolja. Errôl a tényrôl természetesen a német sajtóhírek hallgattak – kizárólag csak a negatív hírt vették át a sajtóügynökségtôl –, azzal az egyszerû konklúzióval kiegészítve, hogy a „füvezés butít”. Számos csatorna ezt az állítást harsogta, valójában elferdítve így a tényleges tartalmat. Emiatt az IACM (Kannabisz Alapú Gyógyszerekért Munkaközösség) közzétett egy sajtóközleményt, amelyben a tanulmány

hasznos, pozitív eredményeit is bemutatta. E szerint a felnôttkori rendszeres kannabiszfogyasztás nem hat károsan sem a kognitív képességre, sem a szellemi teljesítôképességre. Az intelligencia csökkenése csak akkor következik be, ha a 18. életév betöltése elôtt már fennáll a rendszeres fogyasztás. Ezzel ellentétben a 18 éves kor után elkezdett fogyasztásnak (még tartós kannabiszhasználat során sem) nincsenek negatív hatásai az intelligenciára, koncentrációs képességre és az emlékezetre. Ez az eredmény pedig messze ható következményekkel bír a kannabisz gyógyászati célú használatával kapcsolatban, mivel elôször jutott egy több évtizedig tartó kutatás olyan eredményre, hogy a kannabisz terápiás alkalmazása „biztosnak” nevezhetô. „Az eredmény jó hír minden kannabisz és kannabisz alapú gyógyszert használó számára” – magyarázta dr. Franjo Grotenhermen. „Egy rendszeres, tartós, terápiás célból indokolt kannabiszhasználat, ugyanúgy, mint a kannabisz szabadidôs használata felnôtteknél nem jár semmilyen mérhetô káros mellékhatással” – fûzte hozzá. A neves kutatóorvos egyidejûleg kritizálta a kutatási eredmények média általi erôsen sarkító interpretálását. „A szalagcím, miszerint ’a füvezés butít’, nem adja vissza hitelt érdemlôen a tudósok által az évtizedek során megállapított tényeket, és figyelmen kívül hagyja az eredmények pozitív megállapításait” – hangsúlyozta.

FÉKEZETT HABZÁS Miután a holland coffeeshopok helyzete stabilizálódni látszik és a turistáknak nem kell tartaniuk attól, hogy kiszorulnak az amszterdami kenderkávézókból, ismét felmerült a THC-tartalom szabályozásának kérdése. Ivo Opstelten holland igazságügyi miniszter november végén ismertette a kormány azon szándékát, hogy 15%-ban maximalizálja a coffeeshopokban elérhetô kannabisz fajták THC-koncentrációját. Véleménye szerint ezeknek a potens variánsoknak semmi keresnivalójuk a kávézók polcain. Hogy a kormány mikor léptetné hatályba a szabályozást, arra a miniszter egyelôre nem tudott válaszolni, de kérdéses, hogy az ötlet nem jut-e rövidtávon a weedpass

sorsára. Opstelten ugyanis annak a konzervatív koalíciónak a minisztere, amely szeptemberben elveszítette a választásokat, és az új koalíció nem támogatja a coffeeshopokat megregulázó törekvéseket. A maastrichti kávézók szóvivôje, Marc Josemans szerint a törvény csak annyit érne el, hogy a gyengébb fajták a boltokban, a potensebbek pedig az utcán cserélnének gazdát. Emlékeztetett, hogy az erôsebb variánsból kevesebbet szívnak, ahogy a rumot sem söröskorsóból fogyasztják. Az érveléssel egyet lehet érteni, de érdemes megfontolni, hogy a Hollandiában árusított gandzsák 80%-a több mint 15% THC-t tartalmaz. Az arányokon azért lehetne finomítani…

CK 2012/6. december

e b o l g + a n n ca

greenfo

THAIFÖLD ENYHÍT

DÁN SVÉDASZTAL Mi sem jelzi jobban Koppenhága legalizáció iránti elszántságát, minthogy már nemcsak a dán parlament, de a svéd vezetô jogászok is kérlelik a dán fôváros fôpolgármesterét, hogy ne támogassa a legalizációt, hiszen a döntés az egész régiót érinti. Svédország déli területérôl 19 helyi tanácsvezetô szignózta azt a Frank Jensen fôpolgármester számára címzett levelet, mely a coffeeshopok engedélyezésével járó kockázatokat, nevesül az új kipróbálók és a droghasználók számának növekedését taglalja. Jensen azon-

ban emlékeztetett, hogy Christianiában sohasem tudták felszámolni a kannabisz kereskedelmét, és tilalom ide vagy oda, az elmúlt 20 évben sohasem virágzott úgy a fûbiznisz, mint most. Szerinte legalább hároméves próbaidôt kellene adni a marihuána és a hasis legális forgalmazásának a 18 éven felüliek számára, és azt követôen levonni a konklúziókat. Véleményünk szerint a vitás felek egyeztetésére Koppenhága elsô coffeeshopja, a Smokenhagen nyújtaná a legmegfelelôbb helyszínt.

Délkelet-Ázsiával kapcsolatban sokunk szeme elôtt szigorú rendôrállamok jelennek meg, ahol nem csak a dílereket, de a fogyasztókat is börtönnel, vagy egyenesen kivégzéssel fenyegetik. Korábban Thaiföld gyakorlata is illeszkedett a képbe, ám a jelenlegi kormány igyekszik letérni errôl az útról. Merész tervezetük 80%-kal csökkentené a droghasználók számát, de ehhez nem a tôlük megszokott szigorral, hanem éppen hogy megengedôbb, az egészségügyi oldalra koncentráló szabályozással szeretnének eljutni. Az új megközelítés büntetôeljárás helyett önkéntesen választható, jellemzôen 15– 90 napos kezelést ajánl a droghasználóknak, amit állapotfelmérés követ. Az eredmények már most látszanak: tavaly körülbelül félmillió problémás droghasználó jelentkezett rehabilitációra, akik közül körülbelül 100 ezren – legalábbis egy idôre – kigyógyultak függôségükbôl. Korábban évente 4060 ezer fô részesült ingyenes kezelésben állami kórházakban, míg a többiekkel a börtönöket töltötték meg. Lassan mi is elhisszük, hogy van mit tanulnunk Ázsiától.

TELJES LEGALIZÁCIÓ URUGUAYBAN? José Mujica

Korábban már beszámoltunk arról, hogy Uruguay lehet a világon az elsô ország, ahol megvalósul a marihuána teljes legalizációja. Az igazság pillanata egyre közelebbinek látszik. Ma már az ország nagyobb politikai pártjai is csatlakoztak José Mujica elnök indítványához, mely a marihuána szabályozásának pontos részleteit írja le. Többen már az eredeti tervezetet kibôvítve további kábítószerek szabályozásán gondolkodnak, hogy minél inkább meggyengítsék az illegális drogkereskedôk hatalmát. A fô érv a marihuána társadalmi elfogadottsága mellett továbbra is az, hogy a drogellenes háború megerôsíti a nemzetközi drogkereskedelmi hálózatként mûködô bûnszervezeteket. A merészebb elkép-

zelést javasló pártok szerint viszont ez önmagában a marihuána kereskedelmének engedélyezésével nem számolható fel, csak úgy, ha az állam a többi kábítószer legális szabályozásával kihúzza a teljes drogpiacot a bûnszervezetek irányítása alól. Érvelésük szerint a drogmentes világ illúziója eleve bukásra van ítélve, úgyhogy ideje inkább a realitásokra koncentrálni. A marihuána legalizálása ehhez az elsô és szükséges lépés, amelyet a megfelelô felvilágosító kampányok után további szerek állami szabályozásának kell követnie. Csodálnánk, ha a javaslat átmenne a parlamenten, a vitából azonban jól látszik, hogy a kannabisz legális szabályozásának bevezetését a pártok már tényként kezelik.

civil

CENZÚRÁZOTT DROGJELENTÉS Nagy fába vágná a fejszéjét, aki kormányunk jótékony drogügyi intézkedéseit szeretné számba venni. A csökkenő források, a működő drogstratégia hiánya, a szakmai párbeszéd lehetetlenné tétele ugyanis aligha értelmezhetőek a terület iránti elkötelezettségként. Hogyan nyugtathatják meg mégis a közvéleményt? Hát például az éves drogjelentés fazonigazításával és tulajdon válluk megveregetésével. Immár nyolcadik alkalommal tette közzé szokásos éves jelentését a Nemzeti Drog Fókuszpont, mely többek között az aktuális droghelyzetet, a fogyasztási trendeket, a hagyományos és az új szerek elterjedését, valamint a prevenciós és terápiás szolgáltatások mûködését elemzi. A dokumentum funkciója kettôs: egyrészt tájékoztatásul szolgál a kormánynak és a kezelést nyújtó szervezeteknek az aktuális helyzetrôl, aminek alapján prioritásokat állíthatnak fel a legégetôbb teendôkrôl. Másrészt az éves jelentés elkészítése kötelezettség az Európai Közösség felé is, hiszen az Európai Drogmonitorozó Központ (EMCDDA) erre alapozva készíti el az egész kontinensre kiterjedô elemzését, amely a globális és lokális trendeket fogja össze, továbbá cselekvési irányokat jelöl ki az uniós drogstratégia számára. Ebbe az évek alatt kialakult rendszerbe rondított bele kormányunk, mikor úgy döntött, sértené a hiúságát és jó hírnevét, ha számára kellemetlen adatok szerepelnének a jelentésben. Tudomásunk szerint korábban nem volt példa arra, hogy egy minisztérium a szakértôk által készített dokumentumból lényegi információkat kihúzott volna, idén novemberben viszont a jelentésben közremûködô szakemberek elképedve tapasztalták, hogy a szövegbôl több megállapításukat is eltávolították. A cenzúra nem kímélte többek között azt az észrevételt, hogy a tavalyi év során csökkent a prevencióra fordított összeg Magyarországon. Ez a megállapítás nyilván azért érintette kellemetlenül a kormányt, mert minden fórumon azt kommunikálták, hogy a hangsúlyt a tiszta tudatra és az egészség megôrzésére, vagyis a droghasználók kezelésével szemben ôk inkább a megelôzésre helyezik. Ez olyan jól sikerült, hogy ha a jelenlegi tendencia folytatódik, akkor pár éven belül már csak múlt idôben beszélhetünk az iskolai prevencióról. A prevenciós programok többségét most is rendôrök és szcientológusok végzik, akik a „A drog rossz, értem?!”, illetve „Börtönbe kerülsz, ha füvezel!” üzeneteknél nem igazán ké-

pesek mélyebbre szántani. Nekik legyen mondva, nem is az ô feladatuk lenne. Szóval mi sem egyszerûbb, mint kiradírozni a kellemetlen tényeket, és voilá: volt, nincs, amirôl nem tudunk, az nem is fáj. Hasonló sorsra jutott a jelentés dizájner drogokkal kapcsolatos megállapítása is, mely rávilágított, hogy az új szerek megjelenése közel sem okoz akkora problémát az alkalmi használók körében, mint ahogyan azt a kormány láttatni szeretné. A kipróbálási arány, C-listától függetlenül, az európai átlaghoz képest szerencsére alacsony volt és maradt. De akkor mi értelme volt a drogpolitika legújabb, leghatékonyabb eszközeként bemutatott új listának? Abrakadabra, varázsütés, és a dizájner drogok ismét a gyanútlan sihederekre leselkedô létezô legkomolyabb veszélyforrások. Két éve nincs nemzeti drogstratégia, és az elnyert, de ki nem fizetett támogatások miatt több életmentô szolgálta-

tást nyújtó segítô szervezet tevékenysége állt le részben vagy teljesen? Delete! És már nem is létezik a probléma. És amikor a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) vette a bátorságot, hogy nyilvánosságra hozza az eredeti dokumentumot és közzétegye az elhallgatni kívánt, cenzúrázott részeket, akkor mit lépett az ifjúságügyért felelôs államtitkárság? Közleményben tudatta, hogy ôk két év alatt többet tettek a drogok visszaszorítása és a fiatalság egészségének megóvása érdekében, mint az elmúltnyolcév összesen, úgyhogy le lehet róluk szállni. És hogy mivel reagáltak az ellenük felhozott manipuláció vádjára, és mivel támasztották alá igazukat? Summa summarum, semmivel! Lapzártánk idején tehát áll a bál, a drogszakmában dolgozó civilek tiltakozó közleményt adtak ki, és igazságot követelnek. Ám amíg a Nemzeti Együttmûködés Rendszerének fogaskerekei ôrölnek, addig ezt hiába is várják.

e b o l g + a n n ca CULTIVA 2012 Kendervásár Bécsben Méretes és élénkzöld növényekkel teli standok, cserepes klónokkal vonuló boldog vásárlók mindenütt – ezzel járul hozzá a bécsi kendervásár, az idén ötödik születésnapját ünneplő Cultiva az európai kendervásárok sokszínűségéhez. Az október közepére időzített háromnapos eseménynek ezúttal az időjárás is kedvezett, így a piramis kertjét délutánra reggaere bólogató elégedett látogatók és a köztük terjengő édeskés füst töltötte meg. Bécs belvárosát elhagyva mindössze tízperces autóútra megérkezhetünk a Vösendorfban található gigantikus, korábban uszodaként üzemelô üvegpiramishoz, amelyben a kender kedvelôi hamar otthonosan érezhetik magukat a több mint 100 kiállítói stand között. Lényeges különbség azonban, hogy a vendégek a tömény kenderfüst helyett itt virágzás elôtt álló, jól megtermett kenderpalánták illatával töltekezhetnek. Az esemény díszvendége idén Jorge Cervantes termesztôguru volt, aki aligha szorul bemutatásra. A Cultiva igyekezett kiaknázni a termesztôlegenda tudását, aki mindennap új elôadáson és workshopon keresztül adta tovább a kender termesztésének csínját-bínját nagyszámú hallgatóságának. A vásárral párhuzamosan három napon keresztül zajlott a kongreszszus, melyet az európai kenderpolitika és a kannabisz gyógyászati alkalmazásának témái uraltak. Utóbbi területen dr. Kurt Blaas, „Ausztria hivatalos kenderdoktora” ezúttal mélyebbre ásott a kenderrel gyógyítás területén, és a szintetikus kannabinoidok mellett arról is beszélt, hogy miként alkalmazható a marihuána a különbözô függôségek kezelésében, avagy hogyan lehet a kapudrogból „kijáratdrog”. Több elôadást is tartottak azok a gyógyászati páciensek, akiknek német nyelvterületen sikerült megoldaniuk, hogy orvosi receptre kaphassanak kannabiszt. Minthogy ez Németországban egyelôre mindössze hetven ember kiváltsága, nagy érdeklôdés övezte személyes történetüket a krónikus fáj-

dalomra és az epilepszia kezelésére felírt kannabiszról. A gyógyászati marihuána idén több vonalon is erôs képviseletet kapott. A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is jelen volt az osztrák kannabiszpácienseket képviselô Cannabis Als Medizin (CAM), most azonban egy új magazinnal is megismerkedhettek az érdeklôdôk, a német nyelvû, gyógyászati marihuánával és ártalomcsökkentéssel foglalkozó Medijuanával. A március óta Ausztriában hozzáférhetô lap 2013tól már Németországban és Svájcban is elérhetô, és továbbra is ingyenesen ad információkat a kannabisz alkalmazásának gyógyászati elônyeirôl, a kannabinoidokra irányuló friss kutatásokról és a fogyasztással járó ártalmak csökkentésének lehetôségeirôl. A kezdeményezést az osztrák betegjogi szervezetek – mint amilyen a CAM – is jól fogadták, sôt a háromnapos rendezvény alatt több páciens is megkereste ôket, és beszámolt a leírtaknak köszönhetôen indult kezelésekrôl, gyógyulásokról, úgyhogy a Medijuana komoly fegyvertény lehet a jövôben a kannabisz gyógyászati alkalmazása mellett. A rendezvény másik színfoltját kétségkívül a legalitás határán egyensúlyozó dán coffeeshop-alapítók jelenléte biztosította, akik az utolsó pillanatban csatlakoztak a kiállítókhoz. A Smokenhagen nevû kávézót megnyitó aktivisták nem törôdtek bele, hogy a dán kormány leszavazta a fôváros (Koppenhága) kezdeményezését a coffeeshopok kísérleti megnyitásáról, ezért a város központjában megnyitották Dánia elsô coffeeshopját, a

Smokenhagent – melyet a rendôrség még aznap be is záratott. Az alapítók azzal az üzenettel érkeztek Bécsbe, hogy ha nem állsz ki a jogaidért, akkor eredményt sem érhetsz el, és tevékenységüket folyamatosan online közvetítették rajongóik tízezres tábora felé. Hogy a standjukon látható „maroc” feliratú barna rögök csak a dizájn részét képezték, vagy – mint minden coffeeshopban – megvásárolhatók voltak, az maradjon a résztvevôk titka. A tavalyi szellemes, füves sztereotípiákat is felvonultató kenderruházati divatbemutató után idén némi hiányt éreztünk a programok változatosságával kapcsolatban, amit azonban feledtetett az 5. születésnapi parti, melyre a kiállítók mellett a 3 napos jeggyel rendelkezô vendégek is hivatalosak voltak. A medencék és pálmafák között eltöltött feledhetetlen órák minket meggyôztek arról, hogy jövôre is el kell látogatnunk a bécsi kendervásárra.

CANNA+GLOBE

e b o l g + a n n ca

SMOKENHAGEN Mindenki álljon ki a saját jogaiért Minimalista dizájn: apró mérleg az asztalon, rajta barna röggel, mellette egy füzetből kitépett, félbehajtott papír „Maroc” felirattal – nagyjából ez a látvány fogadta a Smokenhagen utolsó pillanatban összetákolt standja elé érkezőket, akik így is tömött sorokban várakoztak. Az „Addict” feliratú sapkás, vizenyős tekintű alapító örömmel állt kameránk elé, hogy beszámoljon az első dán coffeeshop történetéről és Cultivára érkezésük miértjéről. Khodr Mehri az interjú alatt sem hagyta abba a tekerést. 26

Cannabis Kultusz: A hírekből tudjuk, hogy Koppenhágában nyitottatok egy coffeeshopot, amit a rendőrség még aznap be is zárt. Elmesélnéd a teljes történetet, mert a híradások alapján nem egészen világos, hogy pontosan mi is történt. Khodr „Cutter” Mehri: Hát ezt meg hol hallottátok? Ez tényleg nem a teljes sztori. Fél évvel ezelôtt kaptam meg a kulcsokat ahhoz az üzlethelyiséghez, ahol nyitni akartam a coffeeshopot; elkezdtem kifesteni és kialakítani a szobákat az elképzeléseim szerint, és két hónappal ezelôtt – amikor lényegében már elkészültünk, de hivatalosan még nem nyitottunk meg – megérkeztek az elsô látogatók is. Árultunk hasist, füvet és üdítôt, voltak közösségi események, és minden tökéletesen mûködött. Ekkor elmentem egy televíziós vitára, amelyben a legalizáció és a coffeeshopom volt a téma. A vita alatt egy szavazás is folyt, ahol a többség kinyilvánította a legalizáció iránti szándékát. A vitát követô napon a rendôrség eljött a coffeeshopomba. Az ajtónkra aggatott felirat szerint a hely hivatalosan zárva volt, és nem nyithatott ki november 10-ig, a hivatalos megnyitóig. Amikor a rendôrök kopogtak, beengedtem ôket, és megkérdeztem, hogy miben segíthetek. Közölték, hogy nem tartózkodhatunk a coffeeshopban, és nem szívhatunk hasist, amit nem értettem, hiszen hivatalosan még ki sem nyitottunk, és épp a dekoráción dolgoztunk. A grafikusunkkal együtt voltunk összesen négyen, aki a flyert készítette. Azt felelték, hogy nincs engedélyünk ahhoz, hogy üdítôket árusítsunk, amire megismételtem, hogy ez egy privát hely, ami még nem nyitott ki. Erre elmentek, és másnap azt olvastuk az újságokban, hogy a rendôrség bezáratta a coffeeshopot, ami vicc. Ugyan a hely hivatalosan még mindig nincs megnyitva, de volt már több nyitott klubrendezvényünk, és november 10-én hivatalosan is megkezdjük a mûködésünket. Bár az utóbbi idôben annyi problémánk volt, hogy az is elképzelhetô, hogy végül mégsem nyitunk meg. CK: Milyen problémákra gondolsz? KM: Egy héttel ezelôtt a rendôrség közölte a fôbérlônkkel, hogy ha nem dob ki minket, akkor több év börtönbüntetést kockáztat. A tulajdonos erre rögtön fel is hívott minket, és arra kért, hogy fizessük ki most a teljes bérleti díjat, vagy pakolhatunk. A rendôrség ugyanis ôt nem veheti elô, ha idôben fizetünk. Ez viszont any-

nyi pénz lenne, amennyink nincs jelenleg. Vagyis három napja derült ki, hogy össze kéne szednünk valahonnan 50 000 eurót, amit ha pár napon belül nem pengetünk ki, akkor elbúcsúzhatunk a bolttól. CK: Ha sikerül megoldani a pénzügyi problémákat, és november 10-én végül megnyitjátok a coffeeshopot, akkor továbbra is fogtok hasist árulni? KM: November 10-én lesz egy nagy esemény Koppenhágában a boltunk mellett található Town Square-en délután 2-tôl 8-ig, ami után már nyitott kapukkal, teljes dekorációval és hasissal várja a coffeeshop a látogatókat. Ehhez az kell, hogy megvásároljuk a helyet a tulajdonostól, és így már senki sem dobhat ki minket. (Lapzártakor értesültünk, hogy minden probléma elhárult a bolt megnyitása elôl, ami mostantól a nap 24 órájában várja látogatóit – A Szerk.) CK: Nem tartotok attól, hogy ha megveszitek a helyet, és hasist kezdtek árusítani, akkor ismét megjelenik a rendőrség, hogy felelősségre vonjon, és engedélyeket kérjen?

mes társasági élettel, ahol megfelelô ismeretekre építkezô tanácsadást nyújtanak. Ahol le lehet ülni, rágyújtani valami finomra, enni valamit, vagy esetleg a foci- vagy a kosárlabdacsapatunk tagjává is lehet válni. Az egész ötlet közösségközpontú, amit nem kívánunk feladni. CK: Milyen most a helyzet Christianiában? Működik még az egymás közötti értékesítés rendszere? KM: Christiania az Christiania, ugyanolyan, amióta csak megalapították. CK: Igaz, de az utóbbi években rendőri razziákkal próbálják tönkrevágni a hippikommuna békéjét (Bővebben lásd a CK 2011/3. júniusi számát – A szerk.). KM: Razziák mindig voltak, de ezek nem állítanak meg abban, amit csinálunk, úgyhogy egy-egy rajtaütés hatása körülbelül 1-2 óráig érezhetô, aztán minden visszaáll az eredeti állapotába. A városrész lakosai megvették Christianiát, úgyhogy azt csinálnak benne, amit akarnak. CK: Hogy kerültetek standdal a Cultivára? Látjuk, hogy egy úgynevezett medikál marihuána kerékpártúra poszter van mögöttetek, más dizájn pedig egyáltalán nincs. Meghívtak titeket, vagy csak beestetek valahogy? KM: A Paradise Seedses barátaink szervezték ezt a kerékpártúrát, és amikor találkoztunk velük magügyben, akkor említették, hogy jönnek a Cultivára. Javasolták, hogy vegyünk részt mi is a kendervásárokon. Ez nekem is jó ötletnek tûnt, úgyhogy egy héttel ezelôtt megbeszéltük

KM: Eddig nem volt engedélyünk sütemény, üdítô és más olyan dolgok árusítására, amiket egy normális kávézóban lehet kapni, de ezt azóta beszereztük. Nyilván sosem lesz engedélyünk arra, hogy marihuánát árusítsunk, de felnôttként jogunk van azt tenni, amit akarunk. Ha kopogtat a rendôrség, akkor ki kell állnunk a jogainkért, és közölni velük, hogy hagyjanak békén minket, és ha bíróságra kell mennünk, akkor megtesszük. Mindeközben végezzük a dolgunkat, nem ártunk senkinek Koppenhágában, csak egy olyan helyként mûködünk, ahová be lehet térni egy biztonságos környezetbe, kelle-

a Cultiva szervezôjével, hogy közösen bérelnénk a standot. CK: Gondolom, az nem szerepelt a megegyezésben, hogy hasist fogtok kínálni… KM: Nem, errôl egyáltalán nem esett szó. Igazából mindennap szólok ennek a srácnak (a munkatársára mutat), hogy ezt itt nem teheti, de egyszerûen nem hallgat rám (mindketten nevetnek). Szerintem azt gondolja, hogy minél több embernek ad el, annál kisebb az esélye, hogy rászáll a rendôrség. Úgyhogy ô tulajdonképpen csak a szabadságjogait gyakorolja. CK: Mit szólnak a látogatók, amikor meglátják a barna rögöket?

CK 2012/6. december

Khodr Mehri az interjú alatt sem hagyta abba a tekerést

KM: Én csak azt látom, hogy az emberek könyörögnek a kollégámhoz, hogy segítse ki ôket. Örülsz, hogy szívhatsz valamit? (kérdezi hirtelen egy vásárlótól, aki pironkodva egy félmosollyal próbál menekülni a kameránk elôl) Látod, Bécsnek is szüksége lenne egy coffeeshopra – mi legalábbis erre jutottunk. CK: Ez az üzenet a bécsiek és konkrétan a Cultiva látogatói számára? KM: Az egyértelmûen látszik, hogy komoly kenderipar épült ki Ausztriában, és a saját coffeeshopomba is sok osztrák vendég látogatott már el, olyanok is, akik üzleti ügyben érkeztek, és csak véletlenül pillantották meg a boltomat, de bejöttek egy jointra. Nézd, ha egy olyan kultúrában élsz, ahol a börtönök szinte a hotelekre hasonlítanak, akkor Bécsben is kellene lennie valakinek elegendô pénzzel és tiszta erkölcsi bizonyítvánnyal, aki nyit egy coffeeshopot, ahova bárki betérhet egy kávéra, és ahol néhány elôre elkészített jointot is talál. Rövid idô alatt ez az egy coffeeshop száz másik megnyitását eredményezné. Ha elkapnak, akkor lesittelnek egy-két hónapra, ha pedig nem, akkor jó pénzt tudsz belôle csinálni.

CK: Mit gondolsz a marihuána gyógyászati célú alkalmazásáról? KM: Tisztelem azok igényét, akik betegségük miatt fordulnak a kannabisz használatához, de én nem vagyok beteg, én azért szívok, hogy betépjek. Ez az én motivációm, és nem szeretnék orvoshoz menni, és betegnek tettetni magam, hogy marihuánát szívhassak. Azt gondolom, hogy a dánok többsége velem együtt azért szív füvet, hogy beálljon és jólérezze magát, úgyhogy mi a rek-

reációs használatot szeretnénk szabadon gyakorolni. Nem gyógyszertárakat szeretnénk, hanem olyan coffeeshopokat, ahol jó minôségû árut lehet kapni, sok szolgáltatással, hasznos tanácsokkal és információkkal, ahová akár a betegek is betérhetnek, hogy megkapják a gyógyszerüket. Viszont nem szeretnénk a betegekre építeni, és azt támogatni, hogy aki szívni akar, az tettesse betegnek magát. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy orvosság, és ebben már a dán orvosok és politikusok is egyetértenek, de ettôl még százból kilencven dán azért szív, hogy betépjen. CK: Hogyan látod a jövőt? El fognak terjedni a coffeeshopok Dániában? KM: Ha elkezdik megnyitni ôket, akkor úgy fognak terjedni, mint a tûz, de ha senki nem csinál semmit, akkor nehéz ügy lesz. A világ arról szól, hogy utat vágj a személyes szabadságnak. A világ vezetôi szerint az elkövetkezendô huszonöt évben nem írhatod ki a Facebookra, hogy „Baszd meg, George Bush!”, és nem tehetsz ki egy képet magadról, amin éppen szívsz, mert két perc alatt megtalálnak, és ha nem vagy szimpatikus, akkor bekasztliznak. Úgyhogy az embereknek nem holnap kell megszólalniuk, hanem még ma: el kell kezdeniük coffeeshopokat nyitni, és minden olyat megtenniük, ami a személyes szabadságuk részét képezi – nemcsak a kannabisszal, hanem mindennel kapcsolatban. Ha ez nem történik meg, akkor a jövôt nagyon szomorúnak látom. Ha ezer ember megjelenik a bécsi rendôrkapitányság elôtt azzal, hogy tegnap eladott 10 gramm hasist, akkor mit tudnak csinálni? Mind az ezer embert lecsukják? Dehogy, azt fogják mondani, hogy menjetek haza. Apropó, kérsz egy kis marokkói hasist? Jack Pot

A Jorge Cervantesszel készített interjút több ezren nézték élőben az interneten

facebook.com/ckmagazin

e b o l g + a n n ca

AMERIKA LEGÁLIS MARIHUÁNÁT AKAR Washington és Colorado döntött Sokáig a saját füvezésüket legitimálni igyekvő, agymosott hippikként és a demokrácia legfőbb ellenségeként tekintettek rájuk, később már csak a reménytelen idealistát látták bennük. De a legalizátorok több évtizedes küzdelme most célhoz ért: Coloradóban és Washingtonban történelmi győzelmet arattak a tiltás felett, és elérték a marihuána legális szabályozását. szertárakban forgalmazó Kalifornia egy legalizációs népszavazással. A kezdeményezés végül pár százalékon bukott el, ami egyértelmûen megmutatta, hogy kicsit erôsebb kampánnyal és hiteles üzenetekkel a legalizáció elérhetô céllá vált.

Ha levágsz egy fejet, kinő három másik

Aki a kilencvenes, de még inkább a 2000es évek Harold és Kumar típusú vígjátékain és a Weeds stílusához hasonlóan belemenôs sorozatokon szocializálódott, talán el sem tudja képzelni, hogy tekintettek néhány évtizeddel korábban a legalizációra, és magára a spanglizásra is. Merthogy bô negyven éve az LSD-vel egyetemben a marihuána lett a fiatalok elméjét megmérgezô métely, ami a társadalom számára hasznos állampolgárokból a napi nyolcórás robot ellen lázadó, éneklô, táncoló virággyerekeket faragott. Hogy a Nixon által 1971-ben meghirdetett drogellenes háború eszméjével meny-

nyire egyetértett akkor az amerikai társadalom, a Gallup felmérésébôl világosan kiolvasható. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején az amerikaiak több mint 80%-a gondolta úgy, hogy a marihuánának tiltottnak kell lennie, majd ez a szám a hetvenes évek közepétôl húsz éven keresztül 75% körül stagnált. A kilencvenes évek második felétôl viszont olyan meredeken ívelt felfelé a legalizáció támogatottsága, hogy 2010 környékére (hibahatáron belül) kiegyenlítôdtek a vélemények. Ekkor próbálkozott meg elôször a medikál államok nagy öregje, a kannabiszt akkor már tizenöt éve gyógy-

A drogtilalom támogatói tehát nem sokáig örülhettek. 2012-re három újabb USA tagállam jelentkezett be a legalizációsdiba: Oregon, Colorado és Washington. Közülük Oregonban és Washingtonban 1998, Coloradóban 2000 óta engedélyezett a marihuána gyógyászati célú alkalmazása, így elôzetes tapasztalataik alapján mindhárman reális képpel rendelkeztek arról, miként is néznének ki mindennapjaik a rekreációs célú füvezés engedélyezésével. Az érveket pedig már mindenki unalomig ismeri: – a kannabisz használata kevesebb egészségügyi kockázatot rejt, mint az alkoholé vagy a dohányé, – megadóztatása és legális forgalma sokezernyi új munkahelyet teremtene, és komoly pluszbevételt jelentene az államnak, – ellenôrzött forgalmazásával megrendülne az egymással véres harcokat vívó drogkartellek hatalma, – a rendôrség a fogyasztók és a piti dílerek helyett végre a szervezett bûnözéssel foglalkozhatna stb. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy az évtizedek óta tartó, minden évben dollármilliárdokat felemésztô tiltás sok százezer fogyasztó bebörtönzésén kívül nem tud eredményt felmutatni, tehát

ideje más alternatívákat is kipróbálni. Az igazi fejlemény, hogy a hosszú évek során a drogellenes háborút importáló USA lakói számára a fenti érvek végre magától értetôdô tényekké váltak, és több államban túlsúlyba kerültek azok, akik elérkezettnek látják a változtatást. Colorado és Washington lakói november 6-án történelmet írtak, amikor a legalizáció mellett döntöttek. Döntésükkel meghaladták a holland rendszert, ahol a marihuána forgalma csupán megtûrt, de az elôállítás és a kereskedelem szabályozása közel sincs úgy kidolgozva, mint például az alkoholos italok esetében.

Szabályozott piac A két tagállam szabályozási tervezete több ponton megegyezik. A személyes használat céljára birtokolt mennyiség maximuma mindkét esetben egy uncia, vagyis kb. 28 gramm, amit huszonegy éves kortól az arra kialakított helyeken lehet majd megvásárolni. Különbség viszont, hogy amíg Coloradóban államilag üzemeltetett marihuánaültetvények lesznek, addig Washingtonban a kannabisztermesztôk engedéllyel rendelkezô feldolgozóknak és viszonteladóknak értékesíthetik terményeiket. Coloradóban a bevételbôl származó elsô 40 millió dollár az iskolaépítési alapot illeti, a továbbiak pedig a költségvetésbe kerülnek. Washingtonban ezzel szemben nagyobb hangsúlyt kap az egészségügy, így a marihuána adójából befolyó összegbôl évente 125 ezer dollár kutatásra, 50 ezer szociális és egészségügyi jelentésekre, ötezer online prevencióra lesz fordítva. Emellett másfél millió dollár jár az állami szeszfelügyeletnek, amibôl 15%-ot drogkezelésre, 10%-ot prevencióra, 50%-ot a Washingtoni Egészségügyi Tervre, 5%-ot közösségi ellátásra fognak költeni. Bámulatos változás ahhoz képest, hogy eddig a kannabiszból származó milliárdokat a drogkartellek leginkább korrupcióra, befolyásuk növelésére, fegyverekre és a földi halandó számára elképzelhetetlen luxus megteremtésére költötték.

Értik ők, csak leszarják És hogy mik voltak a reakciók? A gratulációk mellett az egyik elsô közlemény az USA Kábítószer-ellenes Hivatalától, közismertebb nevén a DEA-tôl érkezett, akik sietve leszögezték, hogy lehet itt nyugodtan marihuánafüstös álmokat kerget-

ni, szavazgatni a legalizációról és a többi, de ameddig a kannabisz szövetségi szinten tiltólistás, addig a rendôrség hivatalból ennek megfelelôen fog eljárni. Ez azonban már novemberben is valószínûtlennek tûnt. „Bár az I-502 (Washington legalizációs kezdeményezése – A Szerk.) csak december 6-án lép életbe, nincs értelme továbbra is olyan ügyek után nyomozni, amelyek egy hónap múlva már törvényessé válnak” – mondott ellent a DEA víziójának napokkal a legalizációs szavazás után a washingtoni King megye fôügyésze. Dan Satterberg mondandóját azzal nyomatékosította, hogy bejelentette – pár nap alatt már 175

olyan ügyet ejtettek, melyekben 21 év fölötti felnôtteket kaptak el kevesebb, mint egy uncia fûvel, holott ezek egy részében korábban már kiszabták a börtönbüntetést, vagy bûncselekményként vették ôket nyilvántartásba. Mikor arról kérdezték, hogy hova a nagy sietség, a fôügyész makulátlan logikáról adott számot: „Amikor az emberek a politika megváltoztatására voksoltak, akkor nem az új szabályozás hatálybalépésének idôpontja lebegett a szemük elôtt. Hangosan és világosan kifejezték azon véleményüket, hogy a csekély mennyiségû marihuána birtoklását ne kezeljük törvénysértésként.” És Satterberg nincs egyedül. A szintén washingtoni Pierce megye fôügyésze, Mark Lindquist közel ötven esettel kapcsolatban jelezte, hogy a továbbiakban nem foglalkozik velük a vádhatóság. Mostantól csak azokra az ügyekre koncentrálnak ahol a csekély mennyiségû marihuána birtoklása másodlagos tényállás egy másik bûncselekmény mellett. Hogy a szemlélet a többi washingtoni és coloradói megyében is így fog terjedni, afelôl semmi kétség, sôt egy héttel a szavazás után már Rhode Island és Maine állam is bejelentette, hogy népszavazást kezdeményez a kannabisz legalizációjáról. A Marijuana Policy Project szerint Vermont és Massachusetts is hasonlóan jár el a jövôben, úgyhogy már alig várjuk a DEA durcás közleményét: Oké, belátjuk, az amerikai lakosság tényleg legalizációt akar. KT

greenfo

EGY SLUKKRA KRÓNIKUS FÁJDALOM Negyvenhárom rákbeteg bevonásával készült brit vizsgálat azzal az eredménynyel zárult, hogy a Sativex néven törzskönyvezett kannabiszkivonat hosszú távon is jól tolerálható, és az idô múlásával sem veszít fájdalomcsillapító hatásából. A betegek a kutatás során életminôségük jelentôs javulásáról számoltak be, és nem igényelték a dózis növelését. Az orvosok nem találtak okot a terápiával kapcsolatos további biztonsági megfontolások listára vételére.

ELTITKOLT GYÓGYÁSZATI MARIHUÁNA PROGRAM AZ USA-BAN Nagy nap volt 2012. november 20.-a Irv Rosenfeld számára. Ekkor ünnepelte 30. évfordulóját, hogy napi rendszerességgel szívhatja a szövetségi kormánytól kapott gyógyászati marihuánát. Bár az Egyesült Államok szövetségi szinten igyekszik fenntartani a látszatot, hogy a kannabisznak nincs gyógyászati haszna, és a legveszélyesebb drogok közé tartozik, munkatársuk mégis minden 25. napon becsenget Rosenfeld úr ajtaján, hogy 300 előre legyártott jointot adjon át neki.

HÁNYINGER Egy kevésbé ismert kannabinoidról, a CBDA-ról bizonyították be a brit Aberdeen Egyetem tudósai, hogy patkányok esetében az 5-HT1A receptor aktiválásával csökkenti a hányingert és a hányást. A CBDA a kannabidiol (CBD) prekurzora, ami hô hatására alakul CBD-vé. A kutatók úgy vélik, a jövôben hatékony hányingercsökkentô készítmények épülhetnek a CBDA alkalmazására.

MEMÓRIA Brazil kutatók olyan patkányokon végeztek vizsgálatokat, akik a Streptococcus Pneumoniae baktériumfertôzéstôl kaptak agyhártyagyulladást. A kilenc napon keresztül tartó, intravénás CBD-adagolás megvédte az állatokat a memóriakárosodástól, és csökkentette a gyulladást.

AGYFUNKCIÓK A londoni King’s College pszichiáterei 48 egészséges résztvevô bevonásával vizsgálták a THC és a CBD kognitív mûködésre gyakorolt hatásait. Azok a tesztalanyok, akik az 1,5 mg THC elôtt 3,5 órával 600 mg CBD-t is kaptak, kisebb arányban mutatták a paranoia, a memóriaromlás és a tanulási nehézségek jeleit, mint azok, akik a THC fogyasztása elôtt placebót kaptak.

DEPRESSZIÓ Egy több mint 45 000, tizennyolc év feletti svéd tesztalannyal készült, 35 éven át tartó átfogó vizsgálat rávilágított, hogy a kannabisz fogyasztása nem eredményezi a korábbi depressziós epizódok kiújulását, de alátámasztotta a szkizofrénia kialakulásának esélyét az arra hajlamosak körében. Bővebb információk a témában: www.medihuana.info

A floridai férfi egy ritka csontrendellenességben szenved, melynek következtében csontjának rákos nyúlványai behatolnak testszövetébe, ami extrém fájdalommal jár. A betegen ez idáig hatszor kellett mûtéti beavatkozást végezni a nyúlványok kezelése és a fájdalmak csökkentése érdekében. A gyógyászati kannabisz a Mississippi Egyetemrôl származik, ahol az úgynevezett Kutatói Könyörületességi Új Drogprogram keretein belül termesztik a marihuánát a betegek számára. A programot a Nemzeti Drogabúzus Intézet (NIDA) mûködteti, ugyanaz a szövetségi intézmény, amely évtizedeken keresztül akadályozta a tudatmódosító szerekkel végzett gyógyászati kutatásokat, és csak az utóbbi években engedett a tudományos körök nyomásának. Elsô páciensük glaukómáját kezelte otthon termesztett kannabisszal, amiért a rendôrség 1975-ben letartóztatta, de a „gyógyászati igény” elismerésének hála megúszta a börtönbüntetést. Az ügy során világossá vált, hogy a marihuána hatékonyabban kezelte a férfi glaukómáját, mint bármilyen más készítmény, ezért a bíróság engedélyezte számára a továb-

bi használatot, ami életre hívta a könyörületességi programot. Jelenleg mindöszsze négy személy tagja a programnak, köszönhetôen annak, hogy a Bush-adminisztráció 1991-ben elutasította további páciensek felvételét. Rosenfeld tôzsdeügynök, és teljes mértékben cáfolja a szmókereket gyakran érô sztereotípiákat: teljes munkaidôben, kiemelkedô hatékonysággal dolgozik amellett, hogy naponta 10-12 marihuánás cigarettát szív el. A szövetségi drogellenes ügynököket azonban ez sem tántorítja el attól, hogy az orvostudomány számára továbbra is hatástalan növénynek tekintsék a kannabiszt, és elôszeretettel razziázzanak a gyógyászati marihuána központokban. Mindez még inkább képmutató annak tükrében, hogy 1988ban a Szövetségi Drogellenes Ügynökség (DEA) saját bírója, Francis Young mondta ki, hogy a marihuánának számtalan kedvezô hatása van a betegekre, és ez az emberiség által ismert egyik legbiztonságosabb és leghatékonyabb gyógynövény. Az állítás igazságára Irv Rosenfeld az élô bizonyíték, akinek ezúton is további jó egészséget kívánunk!

greenfo

SZUPERHÚR ÉS MARIHUÁNA Korunk általános vélekedése, hogy megdönthetetlen evidenciákat csak a természettudományok területén találhatunk, melyek mindennapi társadalmi életünket kevéssé érintik. Napjaink egyik leghíresebb ﬁzikusa azonban állítja, hogy a tudományos eredmények előtt a politikának is meg kell hajolnia, kiváltképp, ha a marihuána gyógyászati jelentőségének bizonyítékairól van szó.

A szuperhúrelmélet egyik kidolgozója, John Schwarz elsô nyilvános politikai állásfoglalásában sürgette az USA szövetségi kormányzatát, hogy ne rendelje alá politikai érdekeknek a gyógyászati marihuána hatékonyságát bizonyító tudo-

mányos eredményeket. Schwarz tudóstársait is megkérte, írják alá az Obama számára címzett nyílt levelet, amiben arra kéri az újraválasztott elnököt, hogy tartsa be ígéreteit, és helyezze a tudományt a politika elé. Schwarz emlékez-

tetett, Obama korábban hangsúlyozta a nyílt és szabad tudomány iránti elkötelezettségét, majd felteszi a kérdést: „Hogyan lehetséges, hogy a tudomány bevonásával még mindig nem oldódott meg a gyógyászati marihuánát hosszú ideje övezô ellentmondás?” Obama már 2009-ben kijelentette, hogy a „tudománynak és a tudományos fejleményeknek tájékoztatásul kell szolgálniuk, és irányítaniuk kell az elnöksége alatt hozott döntéseket számos ügyben, beleértve a közegészségügy fejlesztését”. Ez Schwarz szerint sok esetben meg is történt, ám a gyógyászati marihuána területén nem. A fizikus elismeri, hogy Romney valószínûleg még jobban visszanyesné a tudomány szerepét a döntések meghozatalában, de így sem elégedett azzal, hogy az amerikaiak gondolkodását még mindig idejétmúlt ideológiák vezérlik. Bár Obama egy 2010-es memorandumban is hangsúlyozta a tudomány elsôrangú szerepét a politikában, kormánya mégis blokkolta a kannabisz terápiás hatásaira irányuló kutatásokat, és szövetségi szinten a legveszélyesebb kábítószerek osztályában tartotta a növényt. Most újabb négy évet kapott arra, hogy bizonyítsa a tudomány iránti elkötelezettségét.

TÖBB FŰ, KEVESEBB GYÓGYSZER Az USA szövetségi tilalmának ellenére már 18 állam polgárai voksoltak a gyógyászati marihuána programok bevezetésére, sôt két államban a rekreációs használat engedélyezését is megszavazták. Javarészt az orvosi receptre történô alkalmazással magyarázható, hogy a Kábítószerügyi és Mentális Egészségügyi Ellátási Igazgatóság (SAMSHA) adatai szerint 2007 és 2011 között 5,8%-ról 7%-ra növekedett a kannabisz használóinak aránya az Egyesült Államok teljes népességében. A statisztika alapján azonban a közegészségügynek nincs oka az aggodalomra, hiszen ugyanebben az idôszakban minden vényköteles gyógyszer használata csökkent, a legnagyobb mértékben épp a 18–25 éves korosztályban. Náluk 2011-ben a visszaélések száma is 14%-kal alacsonyabb volt a vényköteles szerekkel, mint négy évvel korábban. Mindebbôl az következik, hogy azokban az államokban, ahol orvosi re-

ceptre hozzá lehet jutni a marihuánához, a betegek a komoly mellékhatásokkal járó vényköteles gyógyszerek helyett inkább az évezredes tapasztalatok alapján biztonságosabbnak tartott szert, a kannabiszt választják. Mindez azért is üdvözlendô eredmény, mert a vényköteles gyógyszerek túladagolása 1990 óta megtriplázódott az Egyesült Államokban. Csak 2008ban 14 800 amerikai halt meg vényköteles gyógyszer túladagolásában, miközben jelenleg is legalább 2 millióan használnak ilyen gyógyszereket recept nélkül. Azt pedig mindenki tudja: akik e gyógyszerek használata helyett áttérnek a marihuánára, már nem kell halálos túladagolással számolniuk. Alighanem a legalizáció hatására még többen fogják elônyben részesíteni a természet csodáját a veszélyes és komoly függôséget okozó altatókkal, nyugtatókkal és szorongáscsökkentôkkel szemben.

CK 2012/6. december

medical

DÍLER A CÉLKERESZTBEN Németországban mára számtalan önsegélyező csoport működik olyan betegek számára, akik tüneteit a kannabisz enyhítheti, de csak a feketepiacon juthatnak hozzá ehhez a természetes gyógyszerhez. Általában vagy nincs idejük a gyógyászati marihuána páciens státus megszerzésével járó bürokratikus hercehurcára, vagy nincs esélyük arra, hogy ily módon megoldódjon a problémájuk. Egy, a javarészt rászoruló betegeknek kannabiszt értékesítő berlini illegális kereskedő készséggel válaszolt kérdéseinkre. Cannabis Kultusz: Hogyan és mikor ismerkedtél meg a kannabisszal? Díler: Körülbelül egy évvel a Fordulat (Az újraegyesítés – A Szerk.) után történt. Az NDK polgáraként természetesen egészen a népköztársaság összeomlásáig ismeretlen volt számomra a kannabisz, legfeljebb mint „a nyugatiak kábítószere” került szóba. Az NDK-ban teljesen általános és elfogadott jelenség volt az alkoholfogyasztás és a dohányzás, de marihuánáról szó sem lehetett. Egyszerûen nem jöhetett át Nyugatról. Annak idején ezzel még én is teljesen egyetértettem, de a bulikba, amiket meglehetôsen gyakran látogattam, én is saját „koktéllal” érkeztem. Ez nem volt

más, mint olcsó fehér- és vörösbor keveréke, aminek rengeteg hozzáadott cukorral fokoztam a hatását. Mindenki rengeteget dohányzott, de sehol semmi más. A Fordulat után aztán az elsô amszterdami utamon néhány barátommal meglátogattunk egy coffeeshopot, ahol elôször kóstoltam meg a füvet és a hasist. Az elsô megsodort joint után tudtam, hogy nagyszerû dolgot fedeztem fel, és azóta sem változott meg a véleményem. Idôvel egyre többen lettek kíváncsiak az élményre otthon is, és szívni akartak volna, ezért én is egyre többet és többet vásároltam odakint, és már nemcsak magamnak vittem haza, hanem a barátoknak is.

CK: Hogyan jöttél rá, hogy a kenderben gyógyászati lehetőségek rejlenek? D: Az évek során egyre többet foglalkoztam a kannabisszal és az abból készülô termékekkel. Természetes, hogy minden szempontból elkezdtem érdeklôdni a növény iránt. Igyekeztem megtudni mindent, amit manapság már kis utánajárással bárki megtudhat, ám akkoriban kicsit nehézkesebb volt. A kender történelmi jelentôségû növény, amelyet évezredeken át használtak az életminôség javítására, aztán a modern világban minden racionális megalapozottság nélkül betiltotta a nemzetközi közösség. Hamarosan rájöttem arra is, hogy ezzel a politi-

kai döntéssel egyszersmind az összes jótékony gyógyászati hatástól is elzárják az embereket, akik közül bizonyosan sokan döntenének úgy, hogy a szintetikus készítmények helyett inkább ezt a természetes gyógyszert használják, többek között fájdalomcsillapításra. Késôbb aztán egy legalizációt támogató demonstráció során megismerkedtem egy önsegélyezô csoport tagjaival, így alkalmam nyílt egyre többet megtudni arról az abszurd németországi helyzetrôl, amely illegális utakra kényszeríti a gyógyulni vágyókat. CK: Hogyan jutottál el végül odáig, hogy kannabiszt árusítasz gyógyszerként a rászorulóknak? D: Ebben a kérdésben személyesen is érintett vagyok, mivel a nagybátyám egy autóbaleset után krónikus fájdalmaktól szenvedett, évekig különbözô fájdalomcsillapítókon élt, amelyeket naponta kellett szednie. Egy idô után elvittem ôt ennek az önsegélyezô csoportnak a gyûléseire, ahol egyébként én is sok új ismeretséget kötöttem. Hamar rájöttem, hogy anyagilag mennyire megterhelô a betegek számára biztosítani maguknak a kannabisz-utánpótlást. Tudtam, hogy tennem kell valamit, úgy éreztem, vagyok abban a helyzetben, hogy segíthetek rajtuk. Végsô soron ezek az emberek nemcsak betépni akarnak, hanem az életük egy komoly problémáját akarják megoldani, jobb minôségben akarnak élni. Biztosan tudtam, hogy a kannabisz segít-

het rajtuk, mivel hosszas unszolás után a nagybátyám is beadta a derekát, kipróbálta és mûködött. Ma már hálás nekem, amiért megmutattam neki ezt az utat, hiszen a kannabisztól nemcsak a fájdalmai enyhültek, hanem a hangulata is sokat javult. Rajta kívül egy berlini önsegélyezô csoportot látok el ezzel a még mindig igen nehezen beszerezhetô gyógyszerrel. Nem vagyok a szó szoros értelmében díler, mivel a vásárlóim legtöbbjét kizárólag gyógyszerként érdekli a marihuána. CK: Itt vethetné közbe valaki, hogy mások szenvedéséből proﬁtálsz... D: Bizonyos értelemben ez így is van, mivel a marihuánát orvosi célokra használó ügyfeleimtôl továbbra is elkérek egy

eurót egy grammért. De ha azt vesszük figyelembe, hogy az önsegélyezô csoport tagjai eddig soha nem fizettek két eurónál kevesebbet grammonként, akkor bárki beláthatja, hogy egyúttal a költségeik tartós csökkentésén is munkálkodok. Eddig nem érkeztek panaszok az árra, és a minôséggel is nagyon elégedettek a vevôim. A nagybátyámnak természetesen ingyen biztosítom az orvosságot, családon belül ez már csak így megy. Ami a klientúrám többi részét illeti, akik a kannabiszt elsôsorban rekreációs célokból használják, ôk nem vásárolhatnak ilyen kedvezményes áron, viszont a forrásom biztonságos, állandó és kiváló minôségû marihuánát garantál. CK: Egész pontosan hogyan zajlik egy ilyen ügylet? Meghatározott órákban találkozol az ügyfeleiddel? D: Nem, felhívnak, ha szükségük van valamire, és akkor megmondom, hogy épp ráérek-e, azaz van-e nálam áru. De általában bármikor ráérek. CK: Miből tartod el magad? Elegendő az, amit a kenderkereskedésből nyersz? D: Könnyedén megtehetném, ha akarnám, és elkezdhetnék agresszívan terjeszkedni. De nem ez a célom, jobbnak látom, ha csak a megbízható és valóban rászoruló ügyfeleimnek segítek, amibôl természetesen a saját fogyasztásomat is fedezem. A kockázatom így elhanyagolható, mivel soha nem tartok otthon egyszerre nagyobb mennyiséget. Bár tökéletesen meg vagyok gyôzôdve arról, hogy a betegeknek nagyon is jó, amit teszek, nem vagyok naiv, jól tudom, hogy a német hatóságok ezt teljesen másképp látják. Martin Müncheberg

CK 2012/6. december

medical

Orvosok pro és kontra

KENDER A GYÓGYÁSZATBAN Szép számmal akadnak kiváló orvosok és professzorok, akik tisztában vannak a kannabisz gyógyászati hasznával, de olyan messzire már nem mennének, hogy kannabiszt írjanak fel a betegeiknek. Sőt még csak ajánlani sem hajlandók ezt a természetes alternatívát. Tudni szerettük volna, hogy miként vélekednek az orvosok a kannabisz gyógyászati felhasználásáról, ezért különbözô, jobbára informális utakon számos állami és magánpraxisban tevékenykedô orvost kerestünk meg kérdéseinkkel. A legtöbben válaszra sem méltattak, vagy nem voltak hajlandóak nyilatkozni, de végül találtunk két orvost, akikkel elbeszélgethettünk a marihuánával kapcsolatos nézeteikrôl. Mindketten azt kérték azonban, hogy ôrizzük meg a névtelenségüket. Elsôként egy berlini klinika orvosával beszélgettünk, aki a kannabisszal szemben kifejezetten szkeptikus álláspontra helyezkedett. Ön szerint engedélyezni kellene-e a kannabisz használatát a gyógyászatban? A témára vonatkozó tudományos irodalomban hiányosságok tapasztalhatók. Való igaz, hogy számos kiadványban és tanulmányban foglalkoznak a kérdéssel, de a megfogalmazott eredmények között igen komoly eltérések vannak. Ha kizárólag az igen alapos, laboratóriumi körülmények között, emberi tesztalanyokon végrehajtott klinikai kísérleteken alapuló tanulmányokat vesszük figyelembe, és nem foglalkozunk az állatkísérletekkel sem, akkor azt tapasztaljuk, hogy valójában igen kevés helyzetben sikerült eddig egyértelmûen megállapítani a marihuána jótékony hatását. Mi lehet az oka annak, hogy ilyen kevés tanulmány készült? A megfelelő támogatás hiányzik, vagy nincs érdeklődés a kender gyógyászati jelentőségének kutatása iránt? Érdeklôdésben biztosan nincs hiány, és pénz is akad. Az is megszokott dolog, hogy minden komolyabb orvosi tanulmányhoz megfelelô erôforrások kellenek. Több különbözô lehetôség is van támogatás megszerzésére, akár állami forrásból, például a Német Kutatási Alapítványtól vagy a Szövetségi Tervezési és Fejlesz-

tési Minisztériumtól, akár a piacról. A Német Kutatási Alapítvány például egész évben várja a pályázatokat. Konkrétan mi az ön véleménye a kannabisz gyógyászati felhasználásáról? Véleményem szerint egyes esetekben megfontolandó a kannabisz használata, mivel várhatóan jótékony hatással lesz a betegség kimenetelére. Személyesen is ismerek betegeket, akik a hagyományos kezelés mellett sikerrel alkalmaztak kannabiszszármazékokat, többek között rákos daganatokkal kapcsolatos fájdalmak ellen. Ezzel együtt nem állíthatom a betegeimnek, hogy az ilyen készítmények minden esetben biztosan csillapítanak egy bizonyos típusú fájdalmat. Mi a véleménye arról az elképzelésről, hogy a gyógyszeripar esetleg szándékosan akadályozza a kannabisszal kapcsolatos kutatásokat, mivel egy természetes növényt nem lehet levédetni, és az elterjedése tönkretenné a jól jövedelmező szintetikus készítmények piacát? Ez bizony elôfordulhat. Nemegyszer volt arra példa, hogy a szabadalmi vé-

delmet elvesztett anyagokkal kapcsolatos kísérleteket a gyógyszeripari szereplôk megszûntek támogatni. Az általános gyakorlat az, hogy a gyógyszeripar azokat a kísérleteket és termékeket támogatja anyagilag, amelyektôl a késôbbiekben e befektetés megtérülését is látja. Mivel ez esetünkben nem következne be, ahogy sok egyéb olyan növény és anyag esetében sem, amelyek önmagukban is hatásosak, a gyógyszeriparnak nem érdeke támogatni ezeket az egyébként igen izgalmas kérdéseket feszegetô kísérleteket. Lehetséges, hogy ezzel szemben azokat a tanulmányokat, amelyek szerint a kannabisznak semmilyen gyógyhatása nincs, a gyógyszeripar szereplői pénzelik? Ez a feltételezés túlságosan spekulatív. Nem tartom valószínûnek, mivel a teljes szakirodalomban alig húsz tanulmány állítja, hogy a marihuánának semmilyen hatása nincs. Nagyobb probléma, hogy a tanulmányok eredményei gyakran ellentmondanak egymásnak. Például egy bizonyos csoporton elvégzett kísérletben a tesztalanyok azt állítják, hogy csökkent a

hátproblémáikból fakadó fájdalomérzet, viszont egy másik csoporton végzett hasonló kísérletben a tesztalanyok semmilyen javulásról nem számolnak be. Ha a kísérletek teljes számát nézzük, körülbelül fele-fele arányban találunk pozitív és semleges eredményeket. Ebbôl a nagyfokú bizonytalanságból kifolyólag aztán nem is tudunk semmilyen, tudományos szempontból használható következtetést levonni. Az interjú után természetesen felmerült a kérdés, hogy vajon a berlini orvos véleménye mennyire tükrözi a teljes német orvosi közösség véleményét. Szerencsére nem sokkal késôbb alkalmunk nyílott egy frankfurti körorvosnôvel is beszélgetni, aki gyökeresen más véleményen volt. Miért van az, hogy az orvosok annyira félnek a témától, hogy beszélgetni sem hajlandók róla? Errôl egy rövid, de tanulságos történet jut eszembe. A múlt héten egy továbbképzésen voltam, ahol a beszélgetés során szó esett egy páciens klinikai képérôl. Felvetettem, hogy tegyünk egy próbát nála Dronabinollal (A jelenleg legelterjedtebb kannabisz alapú gyógyszer – A Szerk.), és kiderült, hogy egyetlen kollégám sem hallott semmit errôl a készítményrôl. Meglepetten kérdezgettek, mi fán terem. A Dronabinol tehát olyan, mintha nem is létezne a legtöbb orvos számára, pedig már több mint tíz éve van a piacon. De említhetném egy korábbi beszélgetésemet is egy onkológussal, aki kifejtette nekem, hogy nem érti, miért volna szükség a Dronabinolra, hiszen a fájdalomra ott

a morfium, az étvágytalanságra a kortizon, a hányinger ellen az MCP, a depreszszió ellen pedig a neuroleptikus gyógyszerek családja. Miért is adna egy beteg embernek kannabiszszármazékot, hiszen attól csak még betegebb lenne, ráadásul ugyanúgy függôségbe kerülne a gyógyszertôl. Összességében úgy vélem, a legtöbb kollégámnak nem érdeke, hogy receptre kapható legyen a marihuána, viszont a kezelhetetlen vagy halálos betegségben szenvedô páciensek esetében egyéni gyógymódként beleegyeznének a használatába. Olyan összetett az emberi test felépítése, hogy nincs minden betegségre egyértelmû gyógymód. Viszont azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Dronabinollal kapcsolatosan számtalan pozitív tapasztalatunk is van, különösen az étvágyfokozás és a rákbetegek kiegészítô terápiája terén. A szklerózis multiplexben szenvedô betegeknél is sikerrel alkalmazzuk a Dronabinolt. Személy szerint szomorú vagyok, hogy mindezek a legtöbb kollégámat hidegen hagyják. Mi lehet az oka ennek? Esetleg, hogy nincs klinikai kísérletekkel megfelelően alátámasztva a kannabisz gyógyászati jelentősége? A kannabisszal kapcsolatos tudományos álláspont igencsak korlátozott forrásokra támaszkodhat, mivel a tudományos kísérleteket nagyon szigorú szabályok szerint lehet csak lefolytatni, melyeknek a már elvégzett kísérletek többsége sajnos nem felel meg. Ez Németországban fôleg az erre a célra fordított anyagi források szûkössége miatt van. A legtöbb kutatást és tanulmányt magánszemélyek finanszírozták, nem pedig a gyógyszeripar. És mivel a növényi összetevôkre nem lehet szabadalmi jogot kérni, ezért a gyógyszeriparnak elôreláthatólag a jövôben sem áll

majd érdekében biztosítani a kísérletekhez szükséges pénzforrásokat. Tehát főleg az anyagi források és nem az érdeklődés hiánya az, ami miatt a kenderrel kapcsolatos kutatások megfeneklettek? Mindkettô. Egyik a másikból fakad, mivel a nagyvállalatoknak nem érdekük olyan kutatást finanszírozni, amelynek eredményét nem lehet levédetni, a kisebb, innovatív cégeknek pedig egyszerûen nincs elegendô forrásuk a hosszadalmas és összetett kutatások pénzelésére. Ezenkívül az sem tiszta, hogy a marihuána melletti és elleni érvek közül melyik fog végül felülkerekedni az általános orvosi gyakorlatban, hiszen még az egyéni rekreációs használattal és az egyszerû háztáji termesztéssel kapcsolatban sem egyértelmûek a törvények. Egy kenderpárti lobbicsoport vezetôje mondta nekem egyszer: „Tudja, hihetetlenül sok orvos van, aki gondolkodás nélkül morfinpumpára köti a betegét, de a kannabiszról hallani sem akar.” Úgy tûnik tehát, hogy a kannabisz az orvostársadalom utolsó nagy tabutémája. Ön mit gondol a kannabisz gyógyászati célokra történő engedélyezéséről? Magánemberként szívesen beszélek a kannabisz legalizációjáról, de orvosként, beteg emberek ápolójaként nem szerencsés a legalizáció pártjára állnom. Ha bekövetkezik a legalizáció, olyan természetû problémákkal kell majd szembenéznünk, mint például a nem megfelelô termesztési módszerek elterjedése, vagy a nem megfelelô adagolás. Mivel ezek is ugyanúgy hátráltathatják a gyógyulást, meg kell találnunk a marihuána termesztésének és gyógyászati feldolgozásának megfelelô módját, mivel csak így tudunk valóban segíteni a betegeken. Martin Müncheberg (Az eredeti cikk a német Medijuana magazin 2012. novemberi számában olvasható)

CK 2012/6. december

industrial

SUOMI HAMPPU Finnország hagyományos kendere

A pollenmaradványokon végzett radiokarbonos kormeghatározás alapján a Cannabis Sativa ﬁnnországi termesztése 3000-5000 évvel ezelőtt kezdődött. Az ország területén már a kőkorszakban is éltek agrárközösségek, akik számára a kender épp olyan értéket képviselt, mint az árpa vagy a hajdina. Sőt a szakértők szerint a kender termesztése korábban elkezdődött, mint a klasszikus gabonaféléké. A jégkorszakot követôen, i.e. 8500-tól kelet és dél felôl megkezdôdött a mai Finnország területének benépesedése. Valószínûnek tûnik, hogy a terület ôslakóiként ismert sami nép sámáni és animista hitvilága szoros kapcsolatban állt az orosz sztyeppék népeinek hitével, akik rituális célokra használták a kendert. Az archeológiai kutatások nem minden korból tudnak ugyanolyan minôségû bizonyítékokat feltárni, mivel a távolabbi korok olyan sérülékeny anyagaiból, mint a kenderrost, nem könnyû megállapítani, milyen szerepet töltött be a növény az adott kor mindennapjaiban. A kutatást az a tény is nehezíti, hogy a kender nemcsak Finnországban ôshonos, ezért nehéz kronológiailag elhelyezni a megjelenését. Ez a bizonytalanság a kender elterjedtsége miatt természetesen más országok esetében is fennáll. A pollen elemzésén alapuló rekonstrukciós vizsgálatok nehézkesek, pláne akkor, ha a kenderbôl kinyert pollen öszszekeveredik a finn vidéken szintén ôshonos és gyakran elôforduló komlóéval. Jó minôségû kendermaradványokat ôriznek azonban a Finnország és Svédország között található Ahvenanmaasziget Kastelholma-kastélyának sírjai az i.sz. 800 és 1500 közötti viking korból. A kender rosttartalma és magja miatt is jelentôs kereskedelmi termék volt ebben az idôszakban, ez lehet az oka, hogy a területen helyi termesztôk szolgálták ki a piac igényeit. A kender rostja, szemben a lennel, kevésbé hajlamos a rothadásra, ami ideálissá tette a repedések és a fahasábok közötti rések tömítésére a vízhatlanság érdekében. Ez a skandináv hajós kultúrák számára elengedhetetlen feladat volt. A kendert a vitorlák és a kötelek készítéséhez is használták, melyek így

jobban ellenálltak a tengervíz korróziós hatásának. A Finnország középpontjában található Keuruu-tó mocsárvidékén 1990-ben olyan hajókat találtak, melyek építésekor kendertömítéstalkalmaztak. Ezek a népek nemcsak halásztak, de vadásztak és mezôgazdál-kodást is folytattak, így számukra a kender kifejezetten praktikus és sokoldalú alapanyagot jelentett, melyet minden területen hasznosítani tudtak. Ez épp az ellenkezôjét bizonyítja a korábbi feltételezéseknek, miszerint a kendert csak Finnország déli részén használták. A jelen kor felé haladva a legidôsebb finn lakosok még emlékezhetnek azokra az erôs és hatékony védelmet nyújtó kenderrost kötelekre, melyeket a gazdaságok,

farmok elkerítésére használtak. Az 1960as évektôl azonban a kender termesztése komolyan visszaesett az egész országban. Késôbb az Európai Unió elôírásai szerint a fennmaradt kendernek is át kellett adnia a helyét a közösségi szabályozás által elfogadott növénykultúráknak, így a változatos célokra hasznosítható maradék kendermezôket is feláldozták a gazdasági racionalitás oltárán. Az utóbbi években azonban – más európai országokhoz hasonlóan – Finnországban is fokozott érdeklôdés mutatkozik a kendertermesztés hagyományának újjáélesztése iránt. Felismerték ugyanis, hogy ez jelentôs bevételi forrást jelenthetne a mezôgazdaságra támaszkodó területek számára. Bár Finnország életszín-

vonala még nyugat-európai szinten is irigylésre méltó – elég csak az oktatási intézmények egyedülálló nívójára, vagy a világ legalacsonyabb bûnözési arányára gondolni –, az ideális állam megteremtéséhez további erôfeszítések szükségesek. Ennek elérése érdekében a kender lehet az egyik legfôbb retro-innovatív eszköz, mely további fejlôdést hozhat a 21. században. Amellett, hogy Finnország páratlan természeti adottságokkal rendelkezik, a finn lakosság a világ hét leginkább környezettudatos népességének egyike. Bár korábban a kender Oroszországhoz hasonlóan Finnországban is az egyik elsô számú haszonnövény volt, visszaszorulását követôen a finnek is az energiaipar függôségébe kerültek. Finnország ma orosz faimportra szorul, hogy Kanadával és Svédországgal együtt a világ vezetô cellulózexportôre lehessen. Ám a papír elôállításához a kender is kitûnôen megfelelne, és világszerte pozitív példával szolgálhatna, mivel jelenleg jövedelmezôbbnek tartják a fakivágáson alapuló papíripart a nagy kendermonokultúrákra támaszkodó gyártásnál. Noha Finnország szigorúan szabályozza károsanyag-kibocsátását, a papíripar térnyerésével egyenes arányban növekszik az ország levegôjének szennyezettsége, aminek csökkentéséért a teljes lakosság összefogott. Finnország komoly eredményeket ért el az egészséges környezethez való jog fejlesztésében a saját ivóvíz méregtelenítésének engedélyezésével és a károsanyag-kibocsátás csökkentésének törvénybe foglalt elôírásaival. Ez egyben a természetvédelmi területek megôrzésének és a turisztikai vonzerô megtartásának záloga is. Ugyanezért csökkentették a tavak és a folyók algásodásához vezetô foszfor és nitrogén mennyiségét az iparban és a mezôgazdaságban egyaránt. Mindezeket a környezeti szempontokat figyelembe véve a kender mint haszonnövény jelentôs szolgálatot tehetne a világnak ezen a részén, és modellértékûvé tehetné a már jelenleg is fejlett, de még mindig nem kellôképpen környezetbarát finn gazdaságot. A célhoz vezetô elsô lépések már meg is történtek! A Kymenlaakso régióban található Kotka Energia Vállalat 2007-ben energetikai vizsgálatokat végzett a kender háztartási és ipari alkalmazhatóságáról. Tapasztalataik szerint egy hektárnyi ültetvény fedezi egy család energiaigé-

nyét. Jace Callaway, a Kuoplo Egyetem Gyógyszerészeti Kémia Tanszékének kutatója a Futura-77 és a Fedora 19 fajták rostjával végzett kutatásokat 1996-ban. A 62. szélességi fokon termesztett, esetenként négyméteresre is megnôtt kendernövények THC-tartalma a fele volt a Franciaországban mért értéknek, ami az ipari kender esetében elônyt jelent – ezzel bizonyítást nyert, hogy a finn földek alkalmasak az Európai Unió protokolljai szerint is megfelelô minôségû kender termesztésére. Mindezek az eredmények odavezettek, hogy Finnországban egyre nagyobb a kendertermesztésnek mint kulturális hagyomány újjáélesztésének támogatottsága. Callaway a felesége segítségével egy új, az 50–70 szélességi fokok közötti termesztésre alkalmas fajta nemesítésében is úttörô munkát végzett, hiszen a korábban itt termô fajták többsége nem virágzott, és magokat sem

termett. Fajtájukat a Finola Vállalat FIN314 névre keresztelték. Kiemelkedô tápanyag-tulajdonságai ellenére az Európai Unió, az alacsony rosttartalomra hivatkozva eltávolította a fajtát a termeszthetô kendervariánsok listájáról. Callaway megszenvedte az igazságtalan döntés gazdasági következményeit, de végül orvosolták a hibát, és kizárólag a finn termesztôk számára ismét engedélyezték a fajta alkalmazását. E tudósok bátorsága és eltökéltsége hûen tükrözi a finn lakosság szellemiségét. Nem sikerült viszszaállítani a kenderipar korábbi ragyogását, de az újjászületés határozott és egészséges – így remélhetôleg a most elültetett magok a jövôben erôteljes szárba szökkennek, és tömör virágzatot hoznak. David Hutrado írása nyomán (Az eredeti cikk a Cañamo magazin 178. számában olvasható)

CK 2012/6. december

A HIDROPÓNIKA FEJLŐDÉSE A hetvenes évek közepén a hidropónika csak egy könyvszagú dolog volt, egy ismeretlen fogalom, de ez az új hidropónikai rendszerek bevezetésével hamarosan saját piaccá szerveződött. A hidropónika szó maga is Berkeleyből, a Kaliforniai Egyetemről (UC Berkeley) származik: itt használta először dr. Gericke 1929-ben. Ő volt az a tudós, aki első ízben ültette át a hidropónika elméletét a gyakorlatba, melynek során paradicsomot termesztett tiszta, teljes értékű tápanyagban.

A szerző a Beam Dump for a Fusion reaktort ellenőrzi 1978-ban. A General Hydroponics ekkor mindössze kétéves

Jómagam is a Berkeley Egyetemen végeztem 1974ben, majd a Lawrence Berkeley Laboratórium (LBL) gépészmérnöki részlegénél helyezkedtem el. A fizikai Nobel-díj megszerzésén dolgoztunk, és a mi feladatunk volt megépíteni a gépezetet. Az egyik stanfordi részecskedetektorunk meg is kapta végül a Nobel-díjat 1976-ban. Ekkor kedvezô lehetôségek nyíltak elôttem a magánszektor felé is. Bár nagyon élveztem az LBL-nél töltött idôt, világossá vált számomra, hogy az egyetemi állás nem lesz elég az anyagi sikerhez. A General Hydroponics (GH) vállalatot 1976-ban, egy garázsban alapítottam néhány barátommal és az LBL-nél megismert tudós és szakértô társaimmal. Olyan tápanyagot kerestünk, amelyikkel kielégíthettük az AquaFarm igényeit. Mivel akkoriban ilyen nem létezett, magunknak kellett megfelelô összetevôk és képletek után nézni. Kapóra jött, hogy a UC Berkeley épp kínált egy érdekes szemináriumot a hidropónikáról, ahová be is iratkoztunk. Ebbôl az osztályból került

ki aztán a Hydroponic Society of America (HSA) alapító csapata 1977 körül. Idôvel a HSA nemzetközi jelentôségû szervezet lett, és egészen a kilencvenes évekig aktív maradt. A tanárunk egy hidropónikai tápanyagokkal foglalkozó cég vezetôje és a NASA nyugalmazott munkatársa volt, kiváló szakmai tudással a képletek és összetevôk terén. Több mint egy éven keresztül dolgoztunk együtt, melynek eredményeképp megszületett a General Hydroponics hidropónikai rendszereivel együtt értékesített tápanyagcsalád, a következô tagokkal: A – Growing Formula (növekedési formula), B – Flowering Formula (virágzási formula) és C – Micro Nutrient (koncentrált tápanyag formula). Ezek kombinációjával pozitív hatások egész sorát sikerült elérni, többek között fokozott ütemû növekedést (A+C, illetve A+B plusz C kombinációjával) és erôteljes virágzást (tiszta B+C). Az A és B tisztított ásványi sók száraz koncentrátumai, míg a C egy folyadékkoncentrátum, amelyben ellenôrzött körülmények között történik az összetevôk arányának meghatározása. Ezek voltak a tápanyagrendszer eredeti építôkövei, amelyek lehetôvé tették a termelôk számára, hogy elkészítsék a saját igényeiknek megfelelô tápanyagkeverékeket. Ezeket az alapvetô összetevôket a mi csapatunk fejlesztette ki és dobta piacra, forgalmazók és kertészeti boltok kis csoportjának segítségével. Ma már jelentôsebb a MaxiGro és a MaxiBloom forgalmazása, melyekbe a Micro-tápanyag meghatározott mennyiségben elôre bele van keverve. Ezek nagy tisztaságú ásványi sók száraz, vízben oldódó, teljes tápértékû keverékei – a növényi tápanyagok piacának legjobb minôségû termékei, melyek garantálják az erôteljes növekedést és virágzást. A Flora-sorozat változásai az évek során

Dr. Cal Herrmann, a GH vezető tudósa 1986 óta

Nem pusztán a hidropónika alapítói voltunk, hanem termékekkel láttuk el a rendhagyó utakat keresô és elhivatott modern kertészek kicsiny közösségét is. A Berkeley tökéletes helyszín volt a General Hydroponics beindítására, mivel könnyû hozzáférést biztosított a szükséges tudáshoz és technológiához, ráadásul a közelben számos támogatót találtunk, aki felkarolta ügyünket, felvásárolta a termékeinket, és lehetôvé tette, hogy megvalósítsuk az álmainkat. Visszatekintve az elmúlt 36 évre, a látvány elképesztô. Mi magunk sem gondoltuk volna, hogy milyen méretûvé növi ki magát kis kertészeti és hidropónikai vállalkozásunk. 1985 újabb csodálatos év volt számunkra. A berkeleyi University sugárúton mûködô DANSCO kertészeti központ forgalmazni kezdte a HPS és a Halide Lights Plus és néhány további hidroponikus termékünket. Végre közvetlenül is elérhetôvé váltak a vásárlók számára a GH termékei, amibôl mindkét cégnek elônye származott. Mindez huszonhét éve történt, és a szûk Az első AeroFlos- és RainForest-termékek

kis piac, melyen vergôdtünk, széles körû nemzetközi piactérré nôtte ki magát, ahol a hidropónika már egyáltalán nem ismeretlen fogalom. Régi álmom volt a tápanyagkínálat továbbfejlesztése. Az LBL-nél töltött évek után világos volt számomra, hogy az elsô lépés a megfelelô, hozzáértô munkatárs megtalálása. A szerencse és a sors úgy hozta, hogy megismertem dr. Cal Herrmannt, a UC Berkeley tudósát, aki úgy döntött, jelentôs tapasztalatát, amit a kémiai kutatások terén szerzett, a magánszektorban kamatoztatja. Ezt a lépést az váltotta ki, hogy sok év eredményes mûködés után a Reagan-kormány csökkentette a Víztechnológiai Központ költségvetését, ezzel ellehetetlenítve a teljes városok vízkészletének megtisztítására képes szûrôrendszerek fejlesztését. Cal ezután egy ideig a NASA tudósaként vette ki a részét a majdani marsi expedíciók vízszûrési technológiájának tervezésébôl, miközben útnak indítottuk közös projektünket is. Ennek eredményeképp született meg

A Flora-tápanyagcsalád amelynek tagjai a FloraGro, a FloraBloom és a FloraMicro. Ekkorra már elismert tápanyaggyártó voltam, törvényesen bejegyezve az Államokban, és ahogy terjeszkedtünk, egyre jobb minôségû összetevôkhöz fértünk hozzá. Növekedett jelenlétünk súlya a piacon, így megtehettem, hogy csak a nekem tetszô termékeket vásároljam fel. A legtöbb összetevôre igaz, hogy élelmezési vagy gyógyszerészeti minôséget érdemes vásárolni, mert a jobb minôség idôvel kamatostul megtérül. Érdemes szem elôtt tartani, hogy nemcsak a tápanyagban található összetevôk fontosak, hanem az is, hogy mi az, ami biztosan hiányzik belôle. Mivel a gyökerek az egész életüket abban a környezetben töltik, amit kialakítunk számukra, fontos, hogy ez a környezet tökéletes legyen. A tisztaság mindennél fontosabb. Az elsô Flora-sorozat 1986 körül került piacra, majd ezt követôen folyamatosan javítottuk a minôségét. A hidropónikai rendszerek kínálatát is bôvítettük az AeroFlo- és a RainForest-termékcsaládokkal. 1987ben elvittem a termékeimet egy San Franciscó-i bemutatóra, ahol a vezérszónok, dr. Hillel Soffer tudomásomra hozta, hogy nemzetközi szabadalmi eljárás van folyamatban a tervekre. Ez teljesen váratlanul ért, mivel fogalmam sem volt minderrôl. Végül együttmûködést javasoltam, a technológia javítása és a termelés fenntartása érdekében, amit elfogadott. Azóta is jó barátok vagyunk. Körülbelül egy éven keresztül dolgoztunk együtt a UC Davis (UCD) laboratóriumaiban, ahol Hillel a PhD-fokozatát szerezte, én pedig vele együtt egy napenergiát hasznosító vízdesztillációs rendszeren dolgoztam. Hillel és Cal közösen segített feljavítani a Flora-sorozatú termékcsaládot. Cal ötlete volt például a pH-stabilizátor hozzáadása, mely a tápanyag védelmét szolgálja. Nem volt könnyû, de Hillel és holland szakértô barátai segítségével végül sikeresen kifejlesztettünk egy modernebb Flora-tápanyagcsaládot. Természetesen itt is az

AeroFlo-rendszerben, Flora Series-formulával termesztett paradicsomok. Külön figyelmet érdemel az apró hidroponikus kamra és a növények magassága

emberi tényezô, a csapat volt a siker kulcsa, és nekik hála addig soha nem látott technológiai újításokat vezettünk be. A Flora-sorozat lett a következô generációs, többlépcsôs tápanyagcsaládunk. A FloraGro, FloraBloom és FloraMicro több mint húsz éven keresztül uralta a világpiacot. Japántól és Közép-Oroszországtól Európán át egész Észak- és Dél-Amerikáig bejegyzett termékeinket széles körben használják, többek között antarktiszi kutatóállomásokon és északi-sarki kutatóhajókon. Nekünk jutott a megtiszteltetés, hogy kifejleszthettük a világ vezetô hidropónikai tápanyagcsaládját. Ennek következtében az Egyesült Államok keleti és nyugati partján, valamint Franciaországban mûködô telepeinken nagyobb mennyiségben gyártjuk termékeinket, mint amire a konkurens cégek egyáltalán képesek. Termékeink folyamatos fejlesztését, a minôség valódi fokozását a puszta imitáció helyett a legfontosabb kihívásnak tartjuk. A Flora-sorozat a világszerte legtöbb helyen kapható – és legtöbbet másolt – hidroponikus tápanyagcsalád. Az évek során számos nagyvállalat próbált betörni a piacra a mi háromrészes tápanyagrendszerünket imitáló termékekkel. Ha Grow, Bloom és Micro, azaz növekedési, virágzási és mikroorganizmusokat tartalmazó összetevôkbôl áll egy rendszer, akkor az a miénket próbálja másolni. Egyes másolatok jobbak, mások gyengébbek, a felhasznált összetevôktôl, a tényleges kompozíciótól, az anyagok tisztaságától, illetve a gyártás és a csomagolás technológiájától függôen. Fontos tudni azonban, hogy a minôség-ellenôrzés éve-

ken át húzódó, költséges folyamat. Óriási mennyiségû adatot és fényképet sikerült az idôk során felhalmoznunk a termelôkkel, egyetemekkel és tudományos laboratóriumokkal való együttmûködésben. Saját kereskedelmi hidropónikai filozófiát alakítottunk ki, organikus telepeket létesítettünk Kaliforniában és DélFranciaországban, ahol zöldséget és virágot termesztünk, amelyeket mindkét helyszínen csúcsminôségû vendéglôknek értékesítünk, és a legmagasabb színvonalú termelôi vásárokon mutatunk be, már több mint 25 éve folyamatosan. Eközben alaposan kitapasztaltuk a növekedést serkentô anyagok adagolásának, a környezet védelmének, valamint az íz- és tápanyagtartalom fokozásának leghatásosabb hidropónikai módszereit. A vizsgálatok kimutatták, hogy az íz és a tápanyagellátás szoros összefüggésben van egymással. A megfelelôen termesztett friss termék a legjobb. A hidropónikai módszerrel termesztett növények a legfinomabb organikus terméssel is felveszik a versenyt, ha megfelelô idôt biztosítunk a kísérletezésre. Egy érdekes történet kapcsolódik ide. A franciaországi GHE alapítói (Lapunk rendszeres szerzôi, Noucetta Kehdi és William Texier – A Szerk.) egy ideig Kaliforniában éltek, és a korai kilencvenes években a White Owl Waterfarm-telepet irányították. Ebben az idôszakban a termékeiket az Alice Waters tulajdonában lévô hírneves berkeleyi Chez Panisse vendéglô vásárolta fel. Noucetta Kehdi és William Texier a kaliforniai Sebastopolban található White Owl WaterFarm-telepen 1993-ban

CK 2012/6. december

Lawrence Brooke és William Texier, a Bioponics létrehozói az AeroFlo-rendszerben, BioThrive-formulával termesztett cseresznyeparadicsomot ízlelik

A cigánypaprikát és a genovai bazsalikomot kizárólag AeroFlo-rendszerben, a Flora-sorozatú tápanyagokkal termesztették, és semmi egyéb adalékot nem használtak. Semmi más, csak forrásvíz, FloraGro, FloraBloom és FloraMicro – és az ízvilág valami fantasztikus volt! Mindvégig szoros együttmûködésben maradtunk a UC Davis növénytermesztési részlegének tudóscsapatával, akik a világ legfontosabb tudásbázisát képviselik a területen. Számos projektjüket támogattuk, és rengeteget megtudtunk az oxigén szerepérôl, a tápanyag-felszívódás idôbeli alakulásáról, a gyökerek jótékony gombákkal és baktériumokkal való ellátásáról, a hatékonyságot növelô különbözô kiegészítôkrôl és a napenergiát hasznosító hidropónikai megoldásokról. Nagy megtiszteltetés számunkra a UC Davis tudósaival együtt dolgozni. Alkalmunk nyílt a világ csaknem összes országából származó tudóssal együttmûködni, és bôvíteni tapasztalatunkat a hidropónika, a tápanyagok, a növekedési tényezôk és a környezetvédelem területén. Az élelmiszer-termelô technológia terjesztésének fontosságát az egyetem által végrehajtott kísérletek és összegyûjtött adatok ékesen alátámasztják. Tesztelés és bizonyítás vég nélkül – ez a tudomány feladata, és ez az én életcélom is. Nemrég hiánypótló kiadvány jelent meg a piacon „Soilless Culture – Theory and Practice” címmel. M. Ravif és H. Lieth írásait tartalmazza, és az elmúlt húsz év legfontosabb hidropónikai munkája. Ajánlom mindenkinek, aki meg szeretne ismerkedni a jelenleg elérhetô leghatékonyabb megoldásokkal ezen az évtizedek óta dinamikusan fejlôdô területen. Van szeren-

csém személyesen is ismerni a szerzôket, akikkel évek óta baráti viszonyban vagyunk, és bármikor a rendelkezésünkre állnak egy kis tanácsadásra a hidropónikai rendszerek, a növényfiziológia és -patológia terén. Szeretnénk mi is néhány hasznos tanáccsal is szolgálni mindazok számára, akik valamilyen hidropónikai tápanyagot használnak növénytermesztéshez. Elsôsorban – a kevesebb több! A legújabb kutatásaink fényt derítettek arra, hogy az enyhébb tápanyagtartalmú keverékek nagyszerûen segítik a növények fejlôdését, és megvédik, ha esetleg hirtelen vízveszteség következne be. Az enyhébb tápanyag-koncentrátumok használata csökkenti a növényen és a növényben élô jótékony mikrobiológiai élôlényekre nehezedô stresszhatásokat, valamint a környezetet és az ügyfél pénztárcáját is kímélik. Csak abban az esetben javasoljuk a magasabb tápanyagtartalmú termékek használatát, ha a termelés minden ponton egyenletesen magas színvonalon történik. Rendszerint enyhébb keverékekkel is ugyanolyan jó termést lehet elérni. Mindez különösen fontos a növekedési kiegészítôk alkalmazásakor. A gyökér, a szár, a virágzat és a termés növekedését fokozó adalékok használata szükségtelenné teszi a magasabb tápanyag-koncentrációt. Az úgynevezett „organikus” növénytermesztés világa a jótékony hatású endofil élôlények körül forog. Ezek olyan szimbióták, amelyek sajátos kapcsolatot létesítenek a gazdanövénnyel, melyre kölcsönösen jótékony hatással vannak. Ezt az együttmûködést használja ki

A SubCulture-termékvonal Ám ez a szimbiózis nem mindig jótékony, gondoljunk csak a szürkepenészre vagy a peronoszpórára, melyek csupán élôsködnek a növényen. Ezen együttmûködô rendszerek viselkedése még részben ismeretlen terület a tudomány számára, azt viszont már biztosan tudjuk, hogy ha jótékony szimbiótákat telepítünk a növény gyökerére, fokozni fogják annak ellenállását a betegségekkel szemben. A UCD-nél végzett legfrissebb tesztek szerint a SubCulture meglepô hatékonyságot mutat a gyökerek erôsítésében, valamint az ellenálló képességük és méretük növelésében, mivel a gyökérzóna életképességét biztosító összes jótékony mikroorganizmust tartalmazza. Ezek megvédik a növényt a betegségektôl, és erôteljes növekedéshez segítik a gyökérzetet, javítva annak tápanyagfelszívó képességét. A SubCulture-család két termékbôl áll: a SubCulture – M (mycorizzhae, avagy hasznos gombák) elsôsorban fiatal növények, palánták és oltások esetén hasznos, míg a SubCulture – B (bacillus, avagy hasznos baktériumok) a SubCulture – M alkalmazása után egy-két héttel vethetô be, biztosítva a növények megfelelô védelmét és növekedését. Napjainkban a hidropónika számos organikus módszerrel és filozófiával bôvül, ahogy egyre többet tudunk meg a hasznos anyagokról és az összetett or-

Készült a

szakmai támogatásával

A francia Tara kutatóhajó északi-sarki expedíciója során az éghajlatváltozást vizsgálta. A személyzetet a FloraSeries Nutrients hidropónikai megoldásai látták el friss salátával

ganikus rendszerekrôl. A tudomány fejlôdése lassú, mivel aprólékosnak kell lennie. Egy olyan új világba lépünk, ahol a hidropónika és az organikus gondolkodás együttmûködik egy teljesen új típusú növénytermesztési technológia megvalósítása érdekében, amely úgy képes növelni a termékenységet, hogy közben kevesebb kárt okoz a környezetnek. Még sokat kell fejlôdnünk, és az organikus termékekre vonatkozó szabályozás is sok ponton módosításra szorul, de igyekszünk a tudományos eljárásokra koncentrálni, tapasztalatom szerint a szabályozások általában inkább reakciósak, mintsem fantáziadúsak. Országról országra és államról államra változik, hogy mit fogadnak el organikusnak, hiányzik az egységes, tudomá-

nyos alapokra helyezett konszenzus. Annyiban minden szabályozás egyetért, hogy a fenntarthatóság, a természetes körülmények biztosítása és a környezet védelme központi jelentôségû. Úgy éreztem, hogy technológiai tervezôként az én feladatom megoldani, hogy a termesztôk elérhessék alapvetô céljukat, ami nem más, mint a minél bôségesebb és minél jobb minôségû termés. A General Hydroponics alapítójaként személyes felelôsségemnek tartom az ügyfeleim által termesztett növények szükségleteinek biztosítását – minden egyéb csak ennek megvalósítása után következhet. Termékeink tervezésével, terjesztésével, marketing- és eladási kampányok szervezésével igyekszünk elérni a céljainkat, melyek középpontjában a növények védelme és táplálása áll, az ipari termelés keretei között. A GH az integritás és a tehetség biztos alapjain nyugszik. Jelen is két nemzetközi szabadalmunk vár bejegyzésre új generációs mûtrágyatípusokkal kapcsolatosan. Jövôre, amikor piacra dobjuk a termékeket, amikre ezek a szabadalmak vonatkoznak, új távlatok nyílnak a növényi tápanyagok terén. Bôvebb információkat úgy szerezhetsz errôl, ha ellátogatsz az eurohydro.com webhelyre, és ott a Growing an Industry menüpontra kattintasz, vagy keress meg bennünket közvetlenül az info@eurohydro.com e-mail címen. Lawrence Brooke a General Hydroponics alapítója

a’la canna

LÖVÉSÜNK SINCS

Dr. Máté Gábor: A sóvárgás démona Ha patkányokat szűk ketrecbe zárunk, és drogokat keverünk az eleségükbe. Hamarosan kialakul bennük a függőség, ugyanakkor, ha jó körülmények közt, fajtársaikkal együtt, nagy területen tesszük ugyanezt, nem lesznek az anyag rabjai – írja könyvében dr. Máté Gábor, majd további kísérletekkel, statisztikákkal is igazolja, hogy nem a kábítószer a felelős az addikcióért, hanem az emberi elme felépítése. Ebből következik, hogy az aktuális nemzetközi drogpolitika teljesen elhibázott. Szerinte nem a tiltás, hanem az általános életkörülmények javítása, és nem a függôk büntetése és kriminalizálása, hanem a segítése volna a mindenkori kormányok feladata. A nemrég magyarul is megjelent A sóvárgás démona – Ismerd meg a függôségeidet címû könyv persze nemcsak politikai vitairat, hanem egy olyan olvasmányos, érthetô ismeretterjesztô könyv, mely összegyûjti, csoportosítja és elénk tárja azokat az információkat, melyeket a függôségrôl jelenleg tudunk. A szerzô a tudományos szöveg monotonitását munkája során szerzett tapasztalataival, esetleírásokkal töri meg, melyeket szépírói igénnyel épít könyvének szövetébe. A magyar származású kanadai szerzô 1944-ben született a német megszállás alatti Budapesten. Nagyszülei Auschwitzban hunytak el, mikor ô öt hónapos volt, miközben édesapja munkaszolgálatosként volt távol. A család 1957ben disszidált Kanadába. A szerzô maga is figyelemzavarral küszködött, melyet elsôsorban gyerekkorában elszenvedett tragédiákkal magyaráz. Elôször angol nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett, majd három évig tanított, csak ezután, huszonnyolc évesen iratkozott be az orvosi egyetemre. Kezdetben orvosi lapokban publikált, és ötven is elmúlt, mire elsô könyve megjelent. Az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) területén végzett munkája és a témáról alkotott egyedi nézôpontja miatt vált híressé. Jelenleg osztályos orvos a Portland Hotel nevû lakó- és ellátóközpontban, amely Vancouver Eastside nevû belvárosi negyedében található. Legtöbb páciense kábítószerfüggô, HIV-fertôzött vagy valamilyen elmezavarban szenved.

Függőség és genetika Állítja, fejünkben nem létezik addikciós központ, ahogy nincs sem alkoholizmust, sem függôséget okozó gén. Az elménket alakító gének a környezeti hatások során lépnek vagy nem lépnek mûködésbe. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogyha a megfelelô külsô hatások érnek minket – szüleinktôl megkapjuk a szükséges szeretetet és figyelmet a függôséggel szembeni védelemhez –, akkor az agyunkban „bekapcsolódik” az a gén, mely felnôttkorban megvéd a stressz káros hatásaitól. Akinél ezek a hatások elmaradnak, ez a gén inaktív lesz, tehát az egyed elszenvedi a stressz minden káros hatását. Tudományos eredményekre hivatkozva felhívja a figyelmet arra, hogy életünk elsô éveiben – és az anyaméhben – alakulnak ki elménkben bizo-

nyos idegpályák, melyeket nagyban befolyásol, hogy a szülôk mennyit és hogyan törôdnek a gyermekükkel. A várandós anyában termelôdô stresszhormon, a kortizol a magzatot jelentôsen károsítja. A stressz legfôbb forrása legtöbbször maga az apa, ugyanakkor a legnagyobb védelmet is ô nyújthatja társának és gyermekének. Ezért szerinte a kismamák védelme kiemelten fontos feladat. Az újszülött egészséges fejlôdéséhez nélkülözhetetlen, hogy megfelelô táplálékot kapjon, hogy érjék a szükséges külsô ingerek, és elsô évei érzelmi biztonságban teljenek. A modern nyugati társadalmakban az elsô tényezô általában adott, ám a másik kettô gyakran hiányozik. Emiatt sok fiatalkorú, aki kiszolgáltatott a felnôtteknek, magára marad, vagy ami még rosszabb, azok áldozatává válik, akiknek éppen védelmezniük kellene ôt. Ráadásul a szülôi mintákat – a rideg vagy erôszakos mintát is – az utódok továbbviszik, és az addikcióra való hajlam generációról generációra öröklôdik, de nem a gének, hanem a tanult viselkedési formák által. Bizonyított tény, hogy azok az emberek, akiket kiskorukban bántalmaznak, fizikailag, illetve szexuálisan, vagy érzelmi sivárságban nônek fel, hajlamosabbak a drogok élvezetére. A helyzetet tovább súlyosbíthatja, hogy a droghasználat az agy bizonyos részén tartós elváltozásokat okozhat, és kiszolgáltatottá tesz a szerrel szemben. Minél nagyobb az agy elváltozása, a függô annál inkább kívánja a szert. Hiszen a tartósan alacsony dopaminszintet csak ezek az anyagok emelik meg, és enyhítenek a fájdalmakon. Az addiktív személyiség fontos ismertetôje az öngyûlölet is, pedig

a gyógyulásban az egészséges önszeretet kialakítása segíthet leginkább. Nincs olyan függô, aki ne utálná magát függôsége miatt, a szorongás, a lelkiismeret-furdalás pedig még mélyebbre taszítja a beteget a szenvedésben. Hogy ezt enyhítse, újra a szerhez, függôsége tárgyához nyúl. Ezt csak súlyosbítja, hogy a függôk a társadalom peremére kerülnek, számos országban nem betegnek tekintik ôket, hanem bûnözôknek. Máté Gábor szerint a függôség egy skálán értelmezhetô, melynek legszélén állnak az alkoholisták és a drogosok, ám nemcsak szer–, hanem például viselkedés-függôség is létezik. En-

nek tárgya lehet szerencsejáték, kényszeres evés, cukor, ruhavásárlás, öltözködés, a profit, a munka vagy – és ezt számtalanszor hozza példaként, mivel maga ezzel küzd – a CD-vásárlási mánia. E folyamatokat a kémiai függôséghez hasonlóan jellemzi a tolerancia kialakulása, ami miatt egyre nagyobb adagokra lesz szüksége a függô személynek. Megvonás esetén a düh, a nyugtalanság és a depreszszió felbukkanása is elôtör. Ám ezekben az esetekben a szervezet nem egy kívülrôl bevitt szertôl, hanem egy saját maga termelte anyagtól „tép be” ugyanúgy.

Társadalom és addikció A modern társadalom újabb és újabb termékeket, iparágakat hoz létre, melyek kielégítik a függés iránti vágyunkat. Ilyen

többek közt a szépség-, az egészség-, a játék- vagy a filmipar. A gyerekek az elfoglalt, stresszes, munka és pénz után rohanó szülôktôl nem kapják meg a szükséges figyelmet, amit a szerzô ráhangolódásnak nevez. Ez pedig alapja lehet különbözô addiktív viselkedésformáknak. Még nagyobb baj, a társadalom elitjét jellemzô függôség, melynek tárgya a hatalom. A könyvben Conrad Black, más néven Lord Black of Crossharbour esetérôl olvashatunk, aki a legmagasabb körökbe volt bejáratos. Gyerekkora sivár volt, ifjúkorában pszichés zavarokkal küzdött, felnôttként pedig az addiktív személyiség sajátosságai jellemezték. Kezdetben sikeres volt az üzleti életben, óriási vagyon felett diszponált, végül mégis sikkasztásért ítélték el. Az addikció a fejlett ipari társadalmak egészét jellemzi, mégis csak a drogosokat üldözi. Az a rendôr, aki a majdani droghasználót próbálja megvédeni az ôt bántalmazó szülôtôl, tíz év múlva ugyanazt a testileg már felnôtt gyereket zárja börtönbe, és bünteti még jobban azért, amit elszenvedett. A jelenlegi jogi környezet nem segíti a droghasználókat, hanem épp ellenkezôleg, súlyosbítja helyzetüket, és nehezíti, ellehetetleníti gyógyulásukat. Ezért fel kellene hagyni a nagybetûs Drogellenes Háborúval, mely kudarcot vallott: nem csökkentette a kábítószerfogyasztók számát, és csak a kisembereket, a szegényeket, az elesetteket sújtja, miközben a drogbárók, a korrupt politikusok, hivatalnokok és rendôrök nyernek rajta, ráadásul az AIDS és más halálos betegségek terjedését segíti elô. Máté Gábor a társadalom drogosokhoz való viszonyát azzal magyarázza, hogy a modern Nyugat képtelen szembenézni saját függôségeivel, és bûnbakká tette a legelesettebbeket. Számos elôítélet él a drogosokkal szemben. Bûnözésre hajlamosnak, lustának, munkakerülônek, agresszívnek gondolják ôket, miközben ez csak annyira jellemzô rájuk, mint egy alkoholistára vagy egy dohányosra. Számos legendás mûvész vagy orvos volt függô, elég Csáth Géza ragyogó tehetségére gondolnunk. A drogfüggôk társadalmunk hasznos tagjai lehetnének, ha másképp viszonyulnánk hozzájuk. Könnyû azt mondani, hogy a függôk mondjanak nemet, ahogy mások, úgy ôk is képesek lennének rá. Kevesen tudják, hogy mielôtt meghozunk egy döntést, mindössze 4-5 tizedmásodpercnyi

idônk van, hogy felülírjuk elménk automatikus válaszát. Hogy ezt kihasználjuk, ahhoz nagyfokú tudatosságra van szükség. Egy drogos, akiben alapvetôen pozitív érzéseket vált ki már az anyaggal való pepecselés is, képtelen nemet mondani ekkora csábításnak. Valódi leszokásra kizárólag akkor van remény, ha valaki magától dönt emellett, és csak úgy érhetô el, ha változtat a körülményein, bár így is kevés az esély. Olyan intézményre volna szükség, melyben megfelelô körülmények állnak rendelkezésre. Az agreszszív nyomásgyakorlás, a drogosok kiszorítása, büntetése, bebörtönzése semmi eredménnyel nem jár. Be kellene lát-

ni azt is, hogy az addikcióért nem egy kémiai anyag a felelôs. Egyre többen állítják szerte a világon, hogy a fogyasztás dekriminalizálása az egyetlen járható út. Erre tesz javaslatot Máté Gábor is. Ez nem jelentené a drogok legalizálását, de a birtoklását és a fogyasztását nem büntetné, és fôleg nem üldözné a törvény, sôt lehetôvé tenné, hogy ellenôrzött körülmények közt a függôk hozzájuthassanak akár heroinhoz vagy kokainhoz is. Az új drogpolitika segítségével könnyebb volna elejét venni a HIV, a hepatitis terjedésének, eltûnnének a drogkartellek, nem kényszerülnének a fogyasztók lopásra, rablásra, prostitúcióra. Egy új ellátórendszer felállítása költséges dolog, de sokkal olcsóbb, mint a drogellenes háború. HP

CK 2012/6. december

A Warlockot úgy ismerhettük meg, mint a Magus Genetics üdvöskéje, a kannabiszvilág legendás fajtája. A Serious Seeds büszkén jelentette be, hogy ez a díjnyertes „telivér” immár az ô istállójuk hírnevét öregbíti. A fajta már 1997-es bemutatásakor 3. helyezést ért el a High Times Cannabis Cupon, de egészen 2011 novemberéig nem nevezték újra. Végül a tavalyi, 24. kannabisz kupán jött el az ideje, hogy a Warlock visszatérjen, és második helyezést érjen el a Legjobb Hasis kategóriában. Rögtön ezután, 2012 májusában érkezett az újabb siker: a Warlock 3. helyezett lett Compassion Club kategóriában a kizárólag gyógyászati fajták számára rendezett Treating Yourself kupán a kanadai Torontóban. E kategóriában azok a kanadai klubok indulhattak, amelyek orvosi marihuánát termesztenek a rászoruló páciensek számára. Ez bizonyítja, hogy a Warlocknak jelentôs terápiás értéke, gyógyhatása is van, elsôsorban a fájdalomcsillapítás terén, amit a betegek különösen nagyra értékelnek. A növény maga egy afgán/skunk hibrid, melyre egyéni ízvilág és erôs pszichoaktív hatás jellemzô. A Warlock egy Indica-domináns fajta, mégis egyes jellemzôit a legtöbb szakértô a Sativa-karakterisztikához sorolja. Ilyen többek között a hosszúkás virágzat, az aktív agyi-high érzet és a virágzat/levélzet arány. Különösen termékeny, tömör növény, kevés közepes méretû levéllel és hatalmas mennyiségû, könnyen begyûjthetô terméssel. A termô színe tiszta fehér, amikor friss, érett állapotban enyhén barnás tónusú, de akár rózsaszínes árnyalatú is lehet. Erôs és édes illat jellemzi, ami a friss gyümölcsök illatához hasonló. Hatása erôs, leginkább fejben, de testben is jól érezhetô.

a’la canna

MŰVÉSZET ÉS TUDATMÓDOSÍTÁS Az író, aki Istennel beszélgetett Idén harminc éve hunyt el Philip K. Dick, aki 44 regényt, 120 novellát írt változó színvonalon, de változatlan intenzitással. Kimeríthetetlen fantáziája, látomásai újabb és újabb alkotások megformálására sarkallták. Életében két szakasz váltogatta egymást. Az első fázisban feltöltődött, és kigondolta következő műve témáját, a második fázisban a szöveget vetette papírra. Ilyenkor későn kelt, és későn feküdt, alig pár órát aludt, majd folytatta a munkát. Számos művét pár hét alatt írta. Egy perc alatt százhúsz szót gépelt le. Ezen időszakokban gyakran amfetaminnal tartotta éberen magát. 56

A drogokkal már fiatal felnôttként kapcsolatba került. Betegségének kezelésére írtak fel számára amfetamintartalmú gyógyszereket, amikre hamar rászokott. Mikor a drogfogyasztás, a tudatmódosítás a hatvanas években egyre szélesebb körben vált jellemzôvé, ô már rég nagy mennyiségben fogyasztott stimulánsokat, alkalmanként szívott marihuánát, és az LSD-vel is kísérletezett. Ebben az idôben háza arról volt híres, hogy mindig lehetett szerezni nála valamilyen anyagot. Mûvészek, bohémek, hippik, dílerek és drogosok jártak hozzá. Anyja beszámol arról, hogy minden alkalommal, mikor fia látogatóba érkezett, kifosztotta a gyógyszertárát. A pirulákból koktélokat állított össze, hogy különféle hatásokat érjen el. Idôvel teljesen a szerek rabjává vált. Az események egy rejtélyes betörés idején csúcsosodtak ki. Feltörték a házát, páncélszekrényét felrobbantották, iratait ellopták. Az író az FBI-ra gyanakodott, a rendôrség pedig arra, hogy Dick önbetörést követett el, hogy elkerülje az adóhatóság vizsgálatát. Ezután elutazott Kanadába, ahol úgy döntött, elvonókúrába kezd. Végül soha nem vált absztinenssé, de már csak ritkán fogyasztott tudatmódosító szereket. Drogos éveinek tapasztalatait a Kamera által homályosan (A Scanner Darkly) c. könyvében írta meg, melybôl Keanu Reeves fôszereplésével 2006-ban filmváltozat is készült. Philip K. Dick azonban több volt egy drogfüggô mûvésznél. A sci-fi megújítójának, a cyberpunk elôfutárának, sôt sokan látnoknak tartják. Két kérdés foglalkoztatta erôsen, mely szinte minden írásában visszaköszön. A „ki/mi az ember?” és a „mi a valóság?” kérdésköre. Szépírói ambícióval írt, sôt volt idô, amikor fel is hagyott a sci-fivel, és csak szépirodalmi mûvek létrehozására koncentrált, de ezek – bár figyelemre méltók – elhalványulnak a másik mûfajban alkotott mûvei mellett. Már gimnazistaként foglalkozott szövegekkel, ám valódi pályáját a negyvenes évek végén kezdte. Az elsô áttörést az 1962-es Ember a fellegvárban (The Man in the High Castle) c. kötet hozta meg számára, mellyel elnyerte a mûfaj legfontosabb elismerését, a Nebula-díjat. A kötetben egy olyan világot ábrázol, melyben a japánok és a németek nyerték meg a második a világháborút, majd felosztották egymást közt az USA egykori tag-

államait. Dick a Fellegvárban jó érzékkel használja fel a ponyvairodalom és a szépirodalom teljes eszköztárát. Egyszerre disztópia, detektívregény, kémregény, misztikus, világértelmezô alkotás és regény a mûvészetrôl.

Élete tragédiával indult Ikertestvérével, Jane-nel koraszülöttek voltak. Alultápláltságukat tapasztalatlan anyjuk késôn vette észre, az orvosok pedig nem hívták fel erre a figyelmét. Így Phil lánytestvére alig pár hónaposan meghalt. Dick ezért élete végéig önmagát – a falánk pufók kisfiút – és felelôtlen anyját hibáztatta. Jane-t idealizálta, alakja számos novellájában és regényében megjelenik. Önmaga nôi megfelelôjének tekintette. De nemcsak a halál viselte meg, hanem szülei pár évvel késôbbi válása is. A bíróság a felügyeleti jogot anyjának ítélte. Apja hiánya meghatározó élmény volt számá-

ra. Kamaszkorára intelligens, ugyanakkor visszahúzódó, gátlásos fiúvá cseperedett, aki agorafóbiával és nyelési zavarokkal küszködött. Ezek a tünetek élete végéig elkísérték, hol elhalványodtak, hol felerôsödtek. Már középiskolás korában pszichológushoz járt, és a késôbbiekben is rendszeresen volt kezelôorvosa. A Kaliforniai Egyetemet az elsô szemeszter után otthagyta, de továbbra is sokat olvasott, képezte magát. Életében mindössze egyetlen állása volt: eladóként dolgozott egy családi tulajdonú lemezboltban. Miután innen elment, szabadúszó íróként kereste meg a kenyérrevalót. Bár a siker pályája elsô évtizedeiben még váratott magára, nélkülöznie keveset kellett. Anyja támogatta, aki büszke volt mûvész fiára. Jómódban csak élete utolsó évtizedében volt része, ekkor jelentôs összegeket fordított jótékony célokra, maga pedig egyszerû körülmények közt – lakásban, macskái és barátai társaságá-

CK 2012/6. december

a’la canna

ban – élt. Az idôszakos monogámia híve volt. Ötször nôsült. Fontos volt számára a biztonságos háttér, amit feleségei nyújtottak. Ezekben az idôszakokban mindig sokkal termékenyebb volt, mint magányos, egyedülálló férfiként. Könnyen esett szerelembe, gyakran táplált plátói vonzalmat különbözô nôk iránt. Dick szerette interjúiban, visszaemlékezéseiben a múltat újra-, illetve átírni. Gyakran színezte ki, ferdítette el a vele történt eseményeket, hogy azok kerek és érdekes történetté álljanak össze. Barátok, hozzá közel álló nôk arról beszélnek, hogy Philben két egészen különbözô embert ismertek meg. Egyszerre volt élénk, humoros, szórakoztató társalgó, aki pillanatok alatt magára vonta környezete figyelmét, és egyszerre visszahúzódó magányos figura, aki nem szívesen kommunikált, legszívesebben otthona nyugalmában, hanglemezei társaságában, elrejtôzve írt. Többen paranoidnak, szkizofrénnek tartották, ám nála nem lehetett tudni, mikor viccel, és mikor gondolja komolyan, amit mond. Az FBI többször nyomozott utána kommunista kapcsolatai miatt, sôt felkérték, hogy legyen tagja a nemzetbiztonsági szolgálatnak, és kémkedjen nekik. Dick természetesen

ezt elutasította, ugyanakkor ez az epizód élete meghatározó élményévé vált. Elôfordult, hogy komolyan bizonygatta vendégeinek, hogy a macskaalomba az FBI vagy a CIA lehallgató készüléket szerelt, majd irodalomról beszélt, aztán hirtelen témát váltva adta tudtukra, hogy a felesége meg akarja ölni.

A transzcendens vonzotta Több regényének témája az Isten, az isteni. Már az 1965-ös Palmer Eldricht három stigmája c. könyvében központi kérdéssé teszi, majd az Ubik (1969), a Valis (1981), az Istenek inváziója (1981) és a Timothy Archer lélekvándorlása (1982) c. mûvekben még jobban elmerül a kérdéskör vizsgálatában. Talán a drogok okozták, talán érzékeny és fogékony szelleme, talán az agyvérzés mellékhatása volt, hogy 1974 februárjában és márciusában különös látomásokban volt része. Fogorvosi beavatkozás alatt állt, és a orvostól kapott fájdalomcsillapító nem hatott eléggé, ezért kérte feleségét, adjon neki még gyógyszert. Ekkor kezdôdtek a látomások, melyek egy jó évig visszavisszatértek, de a legerôsebben ezekben a hónapokban hatottak rá. Vízióival kapcsolatos tapasztalatait Exegézis

c. kötetében gyûjtötte össze, amit titkon fômûvének tekintett, bár sosem adta ki. Ez egy fôként kézzel írott napló, amit nyolc éven át vezetett, és körülbelül nyolcezer oldalas. Látomásai egybevágnak azokkal az alapigazságokkal, amik a világvallásokban is közösek, sôt elsôk közt figyelmeztet a környezet védelmének fontosságára. Philip nem lett fanatikus hívô, sôt kételkedett saját épelméjûségében. Mûvei elsô igazi áttörését még megélte. 1980 körül megfogalmazódott a Szárnyas fejvadász c. film terve, mely az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal c. mûvének adaptációja. A rendezésre Ridley Scottot, a fôszerepre pedig Harrison Fordot kérték fel. Ekkorra regényei számos nyelven hozzáférhetôk voltak, bevételei pedig bôven fedezték kiadásait. A bemutatót azonban már nem érte meg, négy hónappal korábban szívelégtelenség következtében meghalt. Mûvei halála után egyre nagyobb népszerûségre tettek szert. Könyveibôl tíz filmadaptáció készült, többek közt Arnold Schwarzenegger, Tom Cruise, Ben Affleck és Uma Thurman fôszereplésével. Hományi Péter

a’la canna

ZUHANÓREPÜLÉS Muse: The 2nd Law A Muse-t sokan a rockzene megújítójaként tisztelik. Már elsô stúdióalbumukon, a Showbizen (1999) egyéni hangon szólaltak meg, bár a zavarban lévô kritikusok a Radiohead epigonjai közé sorolták ôket. De a következô két korong: a 2001-es Origin of Symmetry és a 2003-as Absolution meggyôzte ôket az ellenkezôjérôl. Kevesen hitték, hogy ezt tudják fokozni, ám a Black Holes and Relevations c. anyaggal a rockzene új korszakát nyitották meg. Az ötödik lemez, a Resistance sokaknak csalódást okozott, így a rajongók jó része a The 2nd Lawtól várta, hogy helyrebillentse a félrecsúszott koronát. Az új album dalain átsüt ugyan a tehetség, de a végeredmény formátlan. A hiányérzetet nem csökkenti, hanem épp fokozza a mûfaji sokszínûség. A lemezen akad funkrock, grunge és dubstepes filmzene is, ám ezek nem állnak össze egy erôs anyaggá, hanem inkább egymás hatását gyengítik, sôt az érzelmes, áriázós

darabok is, melyek az utóbbi évtizedben a Muse védjegyévé váltak, hiteltelennek tûnnek. A korong egy hatalmas, zúzós dallal, a Supermacyvel indít, ami a zenekar legjobb pillanatait idézi, amihez képest a Madness már csak egy középszerû elektro-rock nóta. A Panic Stationt ha a Red Hot Chili Peppers játszaná, jó volna, de a háromtagú brit banda elôadásában inkább nevetésre késztet, mint bólogatásra. A Survival, a londoni olimpiára készült mû merénylet a rajongók ellen. A Follow me a dupstep betét ellenére sem üti meg mércét. Az Animalsben újra felbukkan valami, ami igazolná, hogy korunk legjobb zenekarának új lemeze van a leját-

INSTANT BOLDOGSÁG No Doubt: Push and Shove A változatlan felállásban muzsikáló banda a 90-es évek közepén robbant be a köztudatba a Tragic Kingdom lemezzel, melyrôl a Don’t Speak c. dal meghozta a világhírt számukra. Bár nevüket nem írták aranybetûkkel a könnyûzene törtenetébe, még számos slágerrel megörvedeztették a nagyédemût. A felejthetô Rock Steady után hatodik stúdióalbumukkal visszataláltak a gyökereikhez, de nem egy unalmas, nosztalgiázó, hanem egy korszerû, különösebb nehézség nélkül emészhetô poplemezt készítettek. A Push and Shove-t hallgatni olyan, mintha az ember egy szombat délelôtt bekapcsolná a rádiót. Kellemes, dallamos trackek követik egymást. Olykor-olykor az ember felkapja a fejét, „milyen jó ez a szám”, gondolja, és jó hangulatban tovább kevergeti a levest. A csapat maximális fordulatszámon pörög, ami jól is áll nekik, és a lendület kitart az utolsó szá-

mig. A hangulat egységesen vidám és felszabadult. Nincsen fájdalom, nincsen üresség, instant boldogság van. A No Doubtra jellemzô dancehall, a reggae, a ska, a rock és a pop mellett adalékanyagként még számos egyéb stílus is felbukkan, ám egyik sem válik meg-

szóban, de a hatást az Explorers vonósokkal lágyított és a Big Freeze csillogó gitártémával fényesített tinglitanglija hamar agyonvágja. Ezek után üdítô, hogy a következô két dalban a mikrofon mögött nem Bellamy nyávog, hanem a baszszusgitáros Christopher Wolstenholme áll, ám a Save Me és a Liquid State sem képes megmenteni a lemezt. A záró, kétrészes The 2nd Law c. opus érdekes kísérlet, de teljesen érthetetlen, mit keres ezen a lemezen. A Muse nem tudta megismételni a csodát, amit a Black Holesszal eddig egyszer sikerült, pedig a szándék tetten érhetô. A The 2nd Law egy jó zenekar rossz lemeze. Sajnos.

határozóvá. A sokféleség nem zavaró, az utómunkálatok során mindent elsimítottak, és a végeredmény egy kifejezetten jó poplemez lett. A dalok közül a klipes nóták, a skapopos Settle Down, a poprockos Looking Hot és a dancehallos Push and Shove kiemelkedô slágerek. Bár túl sok meglepetést nem tartogatnak a húzós One More Summer, a Gravitiy és az Undercover, a toplistákra készült Easy, a lassú Undone és a trombitával megbolondított Sparkle sem zavarják meg az embert fôzés közben. A lemez a végére kissé fárasztóvá válik. A Heaven gagyi szintihangszínét és a Stand and Deliver refrénjét már nehezebb megszeretni, mint a korábbi dalokat. Nincs új a nap alatt. A No Doubt nem változott, nem újította meg a könnyûzenét, de amit csinál, azt jól csinálja, és van, amikor ez is elég. A fiúk kiváló zenészek, Gwen Stefani pedig szép, még ha olykor nyávog is. Komor, téli délutánonként kedélyjavítóként vehetjük magunkhoz, a hosszú éjszakákon a buli hangulatának fokozására használhatjuk a lemezt.

a’la canna

DIVAT VS. ZENE Lana del Rey: Born to Die Lana del Rey egyike a számos énekesnônek, akiket a zeneipar kiköpött magából. Ám mégsem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, mint annak idején Britney Spearst, ugyanis mukássága több mint ellentmondásos. Megnyilatkozásai, megjelenése kétségtelenül stylistok és marketingesek munkája, de a 2012 elején megjelent Born to Die c. lemeze mást sugall. Ugyanis a korongon egy üdítôen friss hang szólal meg. Egészen más, mint amit eddig az amerikai mainstream producerektôl és kiadóktól megszokhattunk, akik egy olyan tehetséges elôadóból is cicababát és tucatzenészt csináltak, mint Nelly Furtado. Lana megjelenésére ráillik a retro, a vintage, de a muzsikája kortárs és korszerû. A lemez egységes, talán elsô hallgatásra túl egységes is. A nyitó- és címadó dal olyan erôs atmoszférájú, amibôl csak a Dark Paradise rázza fel a hallgatót. Nehéz lenne ezekre a dalokra azt mondani, hogy silány tucatdarabok, ahogy a Videogames, a Carmen vagy a Summertime Sadness

c. nóták is megállják a helyüket már elsô hallgatásra. De érdemes egy második, aztán egy harmadik próbát is tenni. A lassú tempójú nótáknak meg kell adni az idôt, hogy teljes fegyverzetükben mutathassák meg magukat, és az olyan elsôre a háttér textúrájába simuló nóták is láthatóvá váljanak, mint a Diet Mountain Dew, a National Anthem, a Million Dollar Man vagy a Radio. A lemez kapcsán emlegetett alternatív, indie és rock jelzôk csupán imidzsének szempontjából fontosak, a zenéjéhez nincsen közük. Lana del Rey popot játszik, a

MÉG EGYSZER UTOLJÁRA? Dead Can Dance: Anastasis

AD Deadd C Can D Dance azért é válhatott álh a 90-es évek egyik meghatározó zenekarává, mert valami olyasmit talált, ami egyedülálló volt akkor. Nem kötôdtek semmilyen divathullámhoz, hanem úgy zenéltek, ahogy szerettek volna. Azóta közel harminc év telt el, és lemezeik kiállták az idô próbá-

ját. Most is frissnek és eredetinek hatnak. Talán mert mûvészetük forrása a népzene. Nemcsak egyetlen nép zenéje, hanem számos országé. Muzsikájukban keveredik az ír, a szefárd, a török, a kelet-európai, a kelta és más népek egzotikus dallamvilága, amit megfejelnek reneszánsz, középkori elemekkel. Popzenévé spirituális mûveiket a dalok ritmikája, szerkezete és a szintetizátorok és dobok teszik. Kevés olyan elôadó van, aki képes úgy készíteni pátosszal teli dalokat, hogy azok ne váljanak giccsessé és nevetségessé. A Dead Can Dance ezt tudja a legjobban, és aki erre fogékony, annak igazi kuriózum a munkásságuk. Az új lemez a korábbi lemezekhez képest nem tartogat sok meglepetést. Perry és Gerrard nem azért nem kísérletezik, mert nem tud, hanem egyszerûen azért, mert ilyen zenét írnak. És szerencséjükre ez a zenekar pont nem az, amelyiktôl az

jobbik fajtából. Muzsikáját inkább jellemzi a klasszikus soul, a blues, amit modern szinti- és dobhangzással, hiphop ütemekkel frissít fel. A borongós, se nem szép, se nem virtuóz énekhang mellett elsôsorban a vonósok uralják a dalokat, amit olykor egy-egy gitár színesít, mely így inkább az 50-es, 60-as évek popzenéjét idézi. A korong senkit sem fog a földhöz vágni, de tisztességesen összerakott lemez, amit szégyenkezés nélkül szerethetünk. Ami azonban kifejezetten visszataszító a kiadványban, az a szövegekbe rejtett reklám. Már az eredeti kiadáson akad a Pepsi Mountain Dew termékére utaló szöveg, ami éppen lehetne véletlen, de a promóciós céllal való megjelenés egyértelmûvé válik, amikor Lana a lemez bôvített Paradise c. exkluzív kiadásán Tereskovát megszégyenítô módon énekli a Cola c. dalban, hogy puncijának íze a Pepsi kóláéhoz hasonló!? Két Pepsitermék pedig – véleményem szerint – véletlenül nem fordul elô egy korongon, még ilyen kontextusban sem. Ha Lana valódi mûvész volna, ilyen komprimusszumot sosem engedne meg magának. Mert egy dolog a marketing, az üzlet, és egy másik dolog az alkotás.

elfogult hallgató azt várná, hogy újuljon meg, mert a korábbi lemezeket már megunta, sokkal inkább azt, hogy ismétlôdjön meg a csoda. Ami újdonság, hogy minden korábbinál erôsebben uralkodnak a szintetizátorokból kicsalt hangszínek, a dobgépek és a szintetizált vonósok, ami pedig hiányzik, az a dinamika. Ám ez szándékos koncepciónak tûnik, és többszöri hallgatás után kristálytisztán érezhetô, hogy az Anastasis szándékosan lassú és áradó. A korongon mindössze nyolc dal található. Ebbôl az aranytorkú, karizmatikus Lisa Gerrard és a jellegzetes mély tónusú orgánummal rendelkezô Brendan Perry négynégy dalt énekel. Míg a zseniális énekesnô egy kitalált nyelven, addig a férfi angolul celebrálja azokat. Gerrard dalai közül az Anabasis, Perry számai közül pedig az Opium c. a legizgalmasabb. Az Anastasis meghívás egy utazásra, amit nem lehet visszautasítani. Meg kell váltani a jegyet, azaz be kell rakni a lemezt, le kell kapcsolni a lámpát, hátra kell dôlni a fotelban, és át kell adni magunkat, hogy szabadon áramolhasson bennünk a vegytiszta szépség.

CK 2012/6. december

a’la canna

DROG, SZEX, KALIFORNIA Don Winslow: Vadállatok, A gandzsa urai Vannak olyan szerzôk, akik szépen akarnak írni, vannak, akik meg akarják újítani a prózanyelvet, és vannak, akik egyszerûen csak a valóságot akarják ábrázolni, miközben elgondolkoztatnak és szórakoztatnak. Don Winslow az utóbbi csoportba tartozik. Különleges életútjának részletes ismertetésére itt nincs elég hely, ezért legyen elég annyi, hogy volt újságíró, csempészett pénzt Dél-Afrikába, hogy abból iskolát építsenek, dolgozott színházban, moziban, túrákat vezetett Kínába és Afrikába, és volt magánnyomozó is. Az utóbbi években leginkább ír. Huszonegy év alatt tizenhat könyve jelent meg. Általában hajnali fél hattól tízig gépeli készülô regényét, majd 5-6 mérföldet gyalogol, aztán visszatér munkájához. Gyakran elôfordul, hogy egyszerre két könyvön is dolgozik. Ha befejezi az egyiket, legfeljebb öt napig pihen, utána nekifog a következônek. A drogkereskedelemmel, drogháborúval foglalkozó írásai közül magyarul már négy kötet is megjelent az Agave Kiadó gondozásában, melyek mind az USA-ban játszódnak, hôsei pedig drogdílerek, zsaruk, hivatalnokok és bûnözôk. A Vadállatok c. regény fôhôse két fiatal srác, akik Kalifornia legjobb füvét termesztik. A növényeket teremesztôházakban nevelik, melyeket úgy ütemeznek, hogy egész évben mindig legyen eladható anyaguk. Chon afganisztáni veterán, aki testedzéssel és unatkozó, fiatal narancsvidéki nôkkel üti el szabadidejét. Ben, aki maga nemesítette a legendás növényt, melyek magját cimborája szállította egyenesen Ázsiából, ha épp nem Kaliforniában

strandröplabdázik, fejlôdô országokba jár, és segíti a rászorulókat. Közös barátjuk, szerelmük a csinos, fiatal, anyjával és önmagával küzdô O. Az örökkévalóságig boldogan élnének így hármasban, ez azonban túl szép és mesés volna. Az idillbe betör az erôszak, méghozzá az interneten keresztül, egy youtube-video formájában, melyben láncfûrésszel fejeznek le embereket. Hôseinket megkeresik egy visszautasíthatatlan ajánlattal a Baja-kartell emberei, de ôk nem akarnak engedelmeskedni. Erre azok elrabolják O.-t, amire a fiúk látszólag engedelmes kiskutyákká válnak. A könyvbôl Oliver Stone készített filmet, ami ôsszel került a magyar mozikba. A gandzsa urai c. kötetben Ben, Chon és O. történetének elôzményeit ismerhetjük meg. Ám ezek az elôzmények egészen a régmúltba nyúlnak. Miközben próbálják megalapozni saját fûbizniszüket, szembetalálják magukat a vidéket már uraló Egyesüléssel. Annak történetébe is betekintést nyerünk a regény lapjain, ahol Chon, Ben és O. szüleirôl is megtudunk kínos részleteket. Két generáció konfliktu-

sa bontakozik ki, miközben felbukkannak Winslow privát drogtörténelmének fôbb alakjai is, mint a Vadállatokban megismert Elena és Lado. Hogy mennyire hiteles a regények háttere, nem tudni, de a könyv lapjain minden logikusnak, kidolgozottnak és elképzelhetônek tûnik. Annyi biztos, hogy a szerzô valós eseményeket is beemel írásaiba, és a Drogháború c. könyv megjelenését hatévnyi anyaggyûjtés és kutatás elôzte meg. A könyveket rövid, olykor pár mondatból vagy szóból álló fejezetek alkotják. Az elbeszélô, egy mindentudó narrátor, aki a Vadállatokban legjobban Chon hangjával feleltethetô meg, A gandzsa uraiban nem azonosítható. Szabadszájú, ironikus hang beszél az olvasóhoz, aki részvétlenül sorolja el az eseményeket, az erkölcsi állásfoglalástól tartózkodik. A szövegben a szójáték, a humor, a szleng fontos szerepet játszik. Winslow a szereplôk leírásakor többnyire kliséket használ, ugyanakkor a dialógusok árnyalttá, testtel rendelkezô valódi alakokká teszik a fôhôsöket. A mellékszereplôk, mivel csak néha kerülnek a cselekmény középponjába, ritkán szólalnak meg, papírmasék maradnak. Az író attól sem retten vissza, hogy a történeteibe hollywoodi filmekbôl ismert paneleket építsen be, ezért azok egyediségét nem a cselekmény, hanem annak háttere adja. Winslow könyvei olvasmányosak, izgalmasak. Ô az elsôk egyike, aki bátran hozzá mer nyúlni a témához, és szemben a hivatalos drogpolitikával bátran fogalmazza meg véleményét. Nem véletlen, hogy a filmesek felfedezték maguknak, és Oliver Stone után további kilenc könyvét tervezik vászonra vinni, olyan sztárok közremûködésével, mint Robert De Niro vagy Leonardo DiCaprio.

a’la canna

TÖMÉNY BORZONGÁS Robert Kirkman–Charlie Adlard: The Walking Dead 5. kötet – Farkastörvények A The Walking Dead elsô négy kötete csodálatos szörnyetegként mutatta be az embert magát, miután könnyen hihette bárki, hogy ezt nem lehet fokozni. A feszültségkeltésben jártas szerzôk számára ez nem okozott gondot, és kézenfekvô megoldást találtak rá, hogy a legújabb füzetbe is legalább annyi szörnyûséget és kíméletlenséget sûrítsenek, mint a korábbi kiadványokba. Ráadásul a történet ebben a füzetben nem is ér véget, így aki meg akarja tudni, hogy végül mi történt Rickkel, Tyreese-zel és a többiekkel, türelmetlenül várhatja a következô számot. A Szívügyek c. korábbi kötetben a szerzôpáros lassított az akciódús történeten, és inkább az emberi drámákra fókuszált, de ezúttal kárpótolják azokat, akik ezt rossz néven vették. Hôseink egy helikopterre lesznek figyelmesek, ami a közelükben zuhan le. Rick, Glenn és Michonne

útnak indulnak, hogy kiderítsék, maradtak-e túlélôk, akiknek segíteni tudnának. Mikor a roncshoz érnek, üresen találják azt. A megrongálódott jármû mellett azonban lábnyomokat vesznek észre. Sötétedik már, és dönteniük kell, hogy visszatérnek a börtönbe, társaikhoz, vagy

EGY MAGYAR KÉPREGÉNY Nóthof Ferenc–Barta Szabolcs–Nagy András–Ilia Zsolt: K.O.H.O. A magyar képregénypiacon Kocsmáros Pál munkái után hosszú évekig kevés olyan kiadvány volt, mely mind külcsínben, mind tartalomban felvehette volna a versenyt a színvonalas nyugati kiadványokkal. Az utóbbi években a hazai alkotók új generációjából egyre többeknek sikerült ez. Nófhof Ferenc és társai is közéjük tartoznak. A Galaktika Kiadó képregénypályázatára készült kötetük elsô vázlata még 2009-ben, amit aztán továbbírtak, fejlesztettek, és végül nemrég a 24. Képregény Börzén debütált limitált, számozott kiadásban. Arról, hogy mennyire ígéretes, árulkodik, hogy két óra alatt az összes füzetet elkapkodták az érdeklôdôk. A K.O.H.O. semmiben nem marad el azoktól a füzetektôl, melyek a nagy nyugati kiadók gondozásában jelennek meg. Egy elképzelt univerzumban járunk, ahol egykor a fátyolenergiát kimeríthetetlen erôforrásnak tartották, mellyel új kor-

ba lépett az emberiség. Kezdetben beváltotta a hozzá fûzött reményeket, de egy robbanás után elszabadult a pokol. A világot háborúk pusztították, a fátyol pedig beszennyezte a levegôt és az élôvilágot. Mutánsok születtek, és új kor köszönt az

követik az ismeretleneket. Az utóbbi mellett döntenek. A közeli településen azonban nem társakra találnak, hanem ellenségekre. Woodburyt egy kegyetlen, beteges ôrült, a Kormányzó irányítja, aki hogy a lakosságot és önmagát szórakoztassa, egy arénát építtet a telepen, ahol a foglyul ejtett túlélôknek kell megküzdeniük egymással, miközben a porond szélén élôholtak várják, hogy valamelyik gladiátor elessen, és ôk széttéphessék. A felderítôcsapat fogságba kerül, a Kormányzó pedig durva és kegyetlen módszerekkel próbálja megtudni tôlük menedékük titkát. Kirkman és Adlard ezúttal sem bízott semmit a véletlenre. A történet pörgôs, olvasmányos és rettenetes. A figurák jelleme egyre jobban elferdül, maguk is egyre kegyetlenebbek, keményebbek lesznek. A The Walking Dead szép új világa olyan disztópia, aminek megvalósulását senki nem kívánná. A civilizáció ölelésében persze sokan szívesen beleborzonganak a „mi lenne, ha” izgalmába. Aki pedig nem kedveli a képregény mûfaját, de kíváncsi a történetre, annak ajánljuk az azonos címen futó filmsorozatot.

emberiségre. A történet fókuszában Jupiter kapitány és csapata, egy Zóna nevû, túlélôkkel teli város és a mutáns hordák állnak. A cselekmény egy ütközetet beszél el, melyben hôseink és a vérszomjas, emberevô torzszülöttek küzdenek meg egymással. Az eseményeket Jupiter kapitány narrációjában ismerjük meg, így sajnos, bár jól látszik, hogy még számos fontos kigondolt, megtervezett karakter készült a kiadványhoz, csak ôt ismerjük meg igazán. A cselekmény semmiben sem marad el az amerikai képregények sztorijához képest, igaz, valódi csavar, meglepô fordulat nincs benne, de képes a figyelmet fenntartani a füzet végéig. A rajzokon azonban még ennyi fogást sem találni. Eltalált figurák, színek, jó beállítások, atmoszferikus miliô. Ennél nem kell több. A K.O.H.O. az utóbbi évek egyik legjobb magyar képregénye. A netes kommentelôk szerint hamarosan kapható lesz a második kiadás, és reméljük, nem kell sokat várni, jövôre megjelenik a második rész is, amelybôl megtudhatjuk, hogy az ütközet után mi lett a további sorsa a Sáska legénységének. Hományi Péter

CK 2012/6. december