CK magazin #35 by CK magazin

ALTERNATÍV ÉLETMÓD ÉS KENDERKULTÚRA MAGAZIN

www.ckmagazin.info

KENDERMILLIOMOS NÉMETORSZÁGBAN Egymillió euro, legalizációra

Mi húsz éve ugyanazt képviseljük

MAMBO NUMBER ONE Belgium második kannabiszklubja

9 7 7 2 060 1 7 3 000

„A KENDERFOGYASZTÁS NORMÁLIS”

VII. évfolyam 2014/2. április

Colorado csúcssebességen, felkészül Washington

1 4 0 0 2

LET IT GROW!

485 Ft

18+

INDEX IMPRESSZUM FŐSZERKESZTŐ: GABOR HOLLAND SZERZŐK: BOB ARCTOR, HOMÁNYI PÉTER, G.B.I. JACK POT, KARDOS TAMÁS, MARTIN MÜNCHEBERG DESIGN ÉS FOTÓ: VASKA GERGELY KIADJA: KULTUSZ KIADÓ KFT. FELELŐS KIADÓ: PERJÉSI PÉTER HIRDETÉSFELVÉTEL: CK@KULTUSZ.COM WEB: WWW.CKMAGAZIN.INFO ORSZÁGOSAN TERJESZTI A LAPKER ZRT. ISSN 2060-1735 A JELENLEG HATÁLYOS BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV 1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY 282–283. §/C. ALAPJÁN, AKI KÁBÍTÓSZERT TERMESZT, ELŐÁLLÍT, MEGSZEREZ, TART, AZ ORSZÁGBA BEHOZ, ONNAN KIVISZ, VAGY AZ ORSZÁG TERÜLETÉN ÁTVISZ, ILLETVE KÁBÍTÓSZERT KÍNÁL, ÁTAD, FORGALOMBA HOZ, VAGY AZZAL KERESKEDIK, SZABADSÁGVESZTÉSSEL BÜNTETHETŐ.

A Cannabis Kultusz kiadója felhívja olvasói figyelmét arra, hogy az életképes kendermaggal való kereskedés, azok értékesítése, birtoklása, szállítása illegálisnak minősül több országban, így Magyarországon is. Minden tartalom ismeretterjesztő és szórakoztató céllal készül. Nem kívánunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy bárki a hatályos jogszabályok ellenében cselekedjen. A Cannabis Kultusz kiadója senkit nem törekszik rábírni a kiadványban megjelenő termékek illegális használatára. A kiadó nem vállal felelősséget a lap értékesített felületein megjelenő állításokért. A szerkesztőségi cikkben megjelenő minden vélemény a szerzőtől származik, mely nem minden esetben azonos a kiadó álláspontjával. Időnként nem lehetséges a szerzői jog tulajdonosát azonosítani, vagy vele kapcsolatba lépni, ezért igazolt tulajdonjogi igény előterjesztése esetén a kiadványban megjelentekért utólag is vállaljuk meghatározott honorárium kifizetését. Minden szövegről és képről azt vélelmezzük, hogy megjelentetés céljából küldték, mindaddig, míg ezzel ellentétes nyilatkozatot nem kapunk. A kiadvány akár részben, akár egészben történő sokszorosításához a kiadó írásbeli hozzájárulása szükséges, akkor is, ha a sokszorosítás célja nem profitszerzés. Minden jog fenntartva!

ADVANCED HYDROPONICS

BUSHDOCTOR

56, B3

BUSHPLANET

2–3

DUTCH PASSION

FUTURE GROW

HANFWANDERTAG

HANF UND HANF

HANF MUSEUM BERLIN

INDRAS PLANET

MEDICAL CANNABIS BIKE TOUR 31 NIRVANA SEEDS

PARADISE SEEDS

PLAGRON

11, B4

RECIKLI

SERIOUS SEEDS

SWEET SEEDS

41 CK 2014/2. április

2010/6 december

2011/1 február

2011/2 április

2011/3 június

2011/4 augusztus

2011/5 október

2011/6 december

2012/1 február

2012/2 április

2012/3 június

2012/4 augusztus

2012/5 október

2012/6 december

2013/1 február

2013/2 április

2013/3 június

2013/4 augusztus

2013/5 október

2013/6 december

2014/1 február

KORÁBBI SZÁMAINKAT IS MEGRENDELHETED! az eloﬁzetes@kultusz.com e-mail címen

TARTALOM

greenfo

VITA A BRIT COFFEESHOPOKRÓL KANADA FENYEGETI PÁCIENSEIT A MEDIKÁL BRINGATÚRA CÉLBA ÉRT NEM A THC-ARÁNYTÓL FÜGGSZ DIGITÁLIS FŰTALLÉR A SATIVEX HATÁSOS FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ TERMÉSZETES HORMON VÉDI AZ AGYAT LEGALIZÁCIÓS VITA MEXIKÓBAN

6 6 7 8 8 9 9 10

canna+globe

SPANNABIS 2014 12–13 A 11. katalán kenderünnep LET IT GROW! 14–16 Colorado csúcssebességen, felkészül Washington „A KENDERFOGYASZTÁS NORMÁLIS” 18–22 Mi húsz éve ugyanazt képviseljük SÓS LIMONÁDÉ (2. RÉSZ) 24–27 Goa, Karnataka, Kerala: How are you my friend? MAMBO NUMBER ONE 28–30 Belgium második kannabiszklubja precedenst teremt KENDERMILLIOMOS NÉMETORSZÁGBAN 32–35 Egymillió euro, legalizációra medical

KENDERÉLELMISZER, KANNABISZ MINT GYÓGYSZER

36–37

AZ ÁLLAM NEM KEGYELMEZ? A németek szerint a börtön gyógyítja a rákot

38–40

fajta+tiszta

BUBBLE GUM DARK DEVIL ORANGE HILL SPECIAL ICE CREAM DUTCH STORY

42 45 42 45 46–48

a’la canna

ALDOUS HUXLEY: Az érzékelés kapui EMBERSZABÁSÚ Champs: Down Like Gold MEGINT AZOK A HATVANAS ÉVEK Temples: Sun Structures SZÉP HALÁL Vad Fruttik: Darabok MIND MEGVÉNÜLÜNK Kiscsillag: Szeles TÖKÖS, PARTRASZÁLLÓS KÖNYV Jászberényi Sándor: Az ördög egy fekete kutya VÁMPÍROK MÁRPEDIG VANNAK George R. R. Martin: Lázálom A VILÁG ÉLŐ LELKIISMERETE Al Gore: A jövő – A globális változás hat mozgatórugója A MAGÁNYOS HŐS A SÖTÉT KÖZÉPKORBAN Miura Kentaró: Berserk 6 CK 2014/2. április

50 52 52 53 53 54 53 55 55

greenfo

KANADA FENYEGETI PÁCIENSEIT Nehéz idők járnak a kanadai medikálfogyasztókra. Miután 10 év sikeres gyógyászati kannabisz program után a konzervatív kormány tavaly úgy döntött, hogy állami kézbe veszi a medikálpiacot, világossá vált, hogy megszűnik az otthoni termesztés lehetősége, és szűkül az elérhető fajták választéka. Tavasszal a kabinet újabb kellemetlen meglepetéssel szolgált a kannabiszpácienseknek.

VITA A BRIT COFFEESHOPOKRÓL Nem elôször merül fel a Szigetországban a kannabiszkávézók nyitásának gondolata holland mintára. Ezúttal Kent megyében, Thanet város egyik zöldpárti tanácsosa, Ian Driver vetette fel, hogy legfôbb ideje lenne coffeeshopot nyitni a város egy erre alkalmas pontján. – Nem rossz az elképzelés, hiszen elômozdíthatja a legalizációról folytatott párbeszédet – fûzte tovább a gondolatot Steve Rolles, a Transform Drogpolitikai Alapítvány politikai elemzôje –, de a coffeeshop létesítése elôtt elsô lépésben egy, a Hollandiához hasonló, nemzeti szintû megegyezésre, de még inkább a hatályos törvények megváltoztatására lenne szükség. Rolles emlékeztetett, hogy korábban már nyílt több coffeeshop is Nagy-Britanniában, ám ezek leginkább csak kampánycélokat szolgáltak, és amint felhívta rájuk a figyelmet a média, rögtön be is záratták ôket. Jelenleg csak néhány brit coffeeshop mûködik a rendôrség hallgatólagos beleegyezésével, és amint médiafigyelem irányul rájuk, a rendôrségnek kötelessége lesz bezárni ôket. Rolles szerint az újabb rejtett, féllegális kávézók helyett érdemesebb a törvények megváltoztatásába invesztálni, és a coloradói utat követni. 6

Március közepén az ország 37 000 gyógyászati kannabisz használója levelet kapott a kanadai egészségügyi minisztériumtól (Health Canada), hogy április elsejéig – a marihuánapiac állami kézbe kerüléséig – semmisítsék meg a náluk található kannabiszkészletet, mert az az új rendszerben már illegálisnak fog minôsülni, majd küldjenek egy válaszborítékban elismerést arról, hogy a kérésnek eleget tettek. Aki ezt elmulasztaná megtenni, annak az egészségügyi kezelésérôl szóló információkat, vagyis a törvény fokozott védelme alatt álló szenzitív adatait továbbítják a rendôrségnek. El tudjuk képzelni, mekkora felháborodással járna, ha az intézkedések a tumoros betegek vagy a krónikus fájdalommal küzdôk gyógyszereire irányulnának… Márpedig pontosan ez a helyzet, hiszen a folyamatos fájdalommal élô és a rákos betegek komoly számmal képviseltetik magukat a gyógyászati páciensek között, akiknek az orvosuk azzal a szakmai meggyôzôdéssel írta fel a kannabiszt, hogy az ô tüneteikre ez a terápia nyújtja a legmegfelelôbb

gyógymódot. A kiépülôben lévô állami gyógyászati program mindezt nemhogy megkérdôjelezi, de még rendôrségi beavatkozással is fenyeget, és ennél is tovább megy. A Health Canada gyógyászati marihuánával kapcsolatos állásfoglalását azzal kezdi, hogy „nem helyesli a marihuána használatát, és megteszi a szükséges lépéseket, hogy fenntartsa a közbiztonságot, és a bíróság kérelmének megfelelôen csak indokolt egészségügyi esetekben teszi hozzáférhetôvé a marihuánát”. Ahhoz képest, hogy a kormány az állami gyógyászati marihuána program bejelentésekor még bô tízszeres növekedéssel kalkulált a medikálpáciensek számában 2024-ig, most már ott tartunk, hogy bírósági elvárásokról és rendôri beavatkozásokról beszél a létfontosságú gyógyszerükkel kapcsolatban. A gyógyászati marihuána ellátás monopolizálásával ráadásul az is kérdésessé vált, hogy a páciensek hozzá tudnak-e majd férni a korábban már bevált fajtákhoz. Sok tehát a kérdôjel, ezért követni fogjuk az eseményeket, és tájékoztatunk a további fejleményekrôl.

greenfo

A MEDIKÁL BRINGATÚRA CÉLBA ÉRT Három nappal és 400 km-rel a valenciai start után a 2014-es Medical Cannabis Bike Tour célba ért Barcelonában. Az idei tekerés a legfrissebb folytatása volt annak az útnak, ami a kannabisz rákellenes tulajdonságainak általános elismerését célozza. A tavaly elkezdôdött hagyomány idén tovább folytatódott. A március 11–13. között Valenciától Barcelonáig tartó tekerés ezúttal 100 000 euro támogatást

gyûjtött össze. A közös tekerésen idén 55 kerékpáros vett részt szerte Európából, az USA-ból és Kanadából, akiknek biztonságáról kísérôautók gondoskodtak a teljes úton, végig Spanyolország gyönyörû vidékein, a nagy kaland minden örömén és nehézségén át. A gyógybringások az összegyûjtött összeget a madridi Complutense Egyetemnek ajánlották fel, ahol Manuel Guzman és Guillermo Velasco kutatóorvosok úttörô gyógyásza-

ti vizsgálatokat végeznek a kannabisz ráksejtpusztító képességérôl. Dr. Velasco elmondta: „A Gyógyászati Kannabisz Biciklitúra egy csodálatos esemény. A sport mint eszköz hozzásegít, hogy a kannabiszt valami egészségessel kössük össze, és ezzel hívjuk fel a figyelmet a gyógyászati kannabiszra, és gyûjtsünk pénzt a támogatására. Nagyon izgatottak vagyunk, hiszen az összegyûjtött összeg segítségével újabb lehetôségek nyílnak meg elôttünk a kannabisz rákellenes hatásainak kutatására.” A túrát szervezô Luc Krol szerint „A bringázás hatalmas siker volt. Az idei útvonal jóval keményebbre sikerült, de megcsináltuk. A csoport úgy mûködött, mint egy nagy család: mindenki beletette a részét, hogy a túra megvalósuljon, és bajtársiasságot gyakorolt a nemes cél érdekében. Köszönetet kell adnunk a szponzorainknak is, akik támogatásukkal elôteremtették a független kutatás anyagi kereteit. A küldetésünk tovább folytatódik, úgyhogy gyere, és csatlakozz hozzánk a következô évben!” A bringatúra részleteibe az esemény honlapján és a YouTube csatornáján lehet mélyebb betekintést nyerni.

greenfo Holland kutatók két elterjedt hiedelemre keresték a választ: egyrészt, hogy a magasabb THC-tartalmú fûbôl kevesebbet fogyasztanak, másrészt hogy ezek a fajták nagyobb eséllyel alakítanak ki függôséget. Eredményük egy igen és egy nem válasz lett. Az utrechti, amszterdami és bilthoveni kutatók számára a coffeeshoprendszernek köszönhetôen nem volt nehéz, hogy megtalálják azt a 98 tapasztalt, rendszeres fogyasztót, akik részt vettek a 18 hónapos vizsgálatban. Elsô közelítésben kikérdezték ôket fogyasztási szokásaikról – hány slukkot szívnak, mennyi ideig tartják lenn, mennyi füstöt lélegeznek be, mennyi idôt hagynak két slukk között –, a használat gyakoriságáról, elvégeztettek velük egy függôségi szintet meghatározó tesztet, majd megkérték ôket, hogy az általuk ideálisnak ítélt közegben, kutatói felügyelettel, toljanak el egy spanglit. A kutatóknak az is kedvezett, hogy az alanyok bevett fajtákat használtak, amiknek megvizsgálták a THC-tartalmát, és azt, hogy mennyit raknak belôle egy cigibe. Ezután még arra voltak kíváncsiak, hogy a teljes jointot elfogyasztják-e, illetve hogy a füstölés után milyen állapotba kerültek – csak enyhe bizsergést éreztek, vagy alapo-

NEM A THC-ARÁNYTÓL FÜGGSZ san betéptek. Amikor felvették a szükséges adatokat, a holland professzorok viszszavonulót fújtak, majd 18 hónap elteltével ismét elvégezték a vizsgálatot, és eredményt hirdettek. Mindent összevetve azt a konklúziót sikerült levonni, hogy a potensebb fajták használói valóban kevesebb gandzsát tesznek a cigibe, ám még így is több THC-t fogyasztanak, mint a gyengébb fajtákat preferálók, ellenben nem találtak összefüggést a nagyobb mennyi-

ségben fogyasztott THC és a valószínûbb függôség között. Vagyis beigazolódott a tétel, miszerint a füvesek nem robotok, és az erôsebb fûbôl kevesebbet szívnak, arra azonban nem sikerült bizonyítékot találni, hogy a potensebb fajták nagyobb eséllyel alakítanak ki függôséget. Magyarázatuk szerint a függôség kialakulását sokkal inkább befolyásolják a fogyasztási szokások, a családi háttér és a genetikai jellemzôk.

DIGITÁLIS FŰTALLÉR Az ugye megvan, hogy a tavaly ôsszel kilôtt, az online feketepiac elsô számú honlapjaként ismert Silk Roadot már egy bô hónap után újraindították, és azóta is ontja magából a drogokat? Nos, a coloradói legalizáción felbuzdulva néhány leleményes üzletember elôrukkolt egy új digitális fizetôeszköz, a PotCoin ötletével, amivel a marihuána legális online vásárlását könnyítenék meg, és talán a Silk Roadról is kivonnák a fûpiac egy nagyobb szeletét. Az elképzelés életszerûségét részint az indokolja, hogy sokan nem szívesen fedik fel kilétüket a kenderboltokban, másrészt a bankok is vonakodnak, hogy bármi módon részesévé váljanak a legális fûbizniszbôl keletkezô pénzforgalom kezelésének. A PotCoin alapítóinak célja viszont ennél távolabbra mutat. Azt szeretnék elérni, hogy digitális fizetôeszközüket elismerjék a teljes legális, rekreációs és gyógyászati kannabizniszben Coloradótól Vancouveren át Amszterdamig, és ezzel megkönnyítsék a pénzforgalmat. Bár a honlapot már január 21-én 4:20-kor bejegyezték, az alapítók áprilisra ígérték ki8

létük felfedését, amikor is beharangozzák új pénznemük piacra dobását. Azt az alapító is elismerte, hogy az úgynevezett kriptopénznemek fölötti kontroll limitált, így elképzelhetônek tartja, hogy a PotCoint egyesek illegális drogok vásárlására használják, de bízik benne, hogy nem sokan tesznek így. Innentôl viszont az az aggály merülhet fel, hogy a projekt nem más, mint egy okos pénzügyi vállalkozás, ami úgy vegyíti a legálist az illegálissal, hogy egyszerre hasít ki egy részt a BitCoin illegális piacából, ugyanakkor azzal takarózik, hogy ô igazából csak a legális piac tranzakcióit kívánja megkönnyíteni. A váddal szemben a PotCoin alapítója az átláthatósággal védekezik: adatbázist készítenek a pénznem tulajdonosairól, és ígéretük szerint az illegális tranzakciót bonyolító klienseket kizárják köreikbôl. Ráadásul pusztán az adatbázis belengetése is elég lehet ahhoz, hogy az illegális piac vásárlói kerüljék a pénznem használatát. A vállalkozás merész, a kérdés sok, de hogy a PotCoin valóban be tudja-e váltani a hozzá fûzött reményeket, az majd az év további részében derül ki.

greenfo Periferiális neuropátiás fájdalom esetén a Sativex nevû kannabiszkivonat jelentôsen javítani tudja az alvás minôségét, és csillapítja a fájdalmat – ezt egy 246 résztvevôvel lefolytatott klinikai vizsgálat során állapították meg a glasgow-i egyetemi kórházban, a Gartnavel General Hospitalban. Összesen 303 pácienssel végezték a kísérletet: 128 véletlenszerûen kiválasztott résztvevôt Sativexszel kezeltek (2011 júliusa óta engedélyezett Németországban). A kontrollcsoportot a szintén véletlenszerûen kiválasztott 118 fô alkotta, akik eddigi fájdalomcsillapítójuk mellé placébót kaptak. A két csoport összehasonlítása során a Sativexszel kezelt páciensek fájdalma, statisztikailag is kimutathatóan, 30%-kal csökkent. Mindkét csoportban észlelhetô volt a fájdalom csökkenése közepes fájdalom esetében, a Sativexcsoportban jobban, ugyanakkor statisztikai jelentôsége nem volt kimutatható. Az alvásminôség másodlagos paraméterei és az általános szubjektív benyomás alapján szignifikánsan eredményesebb kezelésrôl számoltak be azok, akiket a receptköteles Sativex-sprayvel kezeltek.

A SATIVEX HATÁSOS FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ

TERMÉSZETES HORMON VÉDI AZ AGYAT A bordeaux-i „Inserm” Intézet két kutatócsoportja Pier Vincenzo Piazza és Giovanni Marsicano vezetésével a közelmúltban felfedezte, hogy a Pregnenolon (egy, az agy által termelt molekula) egereknél és patkányoknál természetes védekezô me-

chanizmust fejt ki a THC néhány hatása ellen. A Pregnenolon megakadályozza a CB-1-receptor teljes aktiválódását, melyet a THC vált ki. A kannabisz kábító hatása akkor jelentkezik, ha ez a receptor túlságosan aktiválódik. Ezen mechanizmus

azonosítása után az Inserm csapata új módszereket dolgozott ki a kannabisszal való visszaélés kezelésére. Néhány, olyan sejtkultúrákon végzett kísérlet, melyek az emberi CB-1-receptort tartalmazzák, azt mutatja, hogy embereknél a Pregnenolon a THC molekuláris hatását is gátolja. Pier Vincenzo Piazza magyarázata szerint ,,a Pregnenolon nemcsak kezelések során alkalmazható, mivel nehezen bomlik le, hanem ha szájon át adják, akkor a vérben gyorsan más szteroidokká változik át”. A kutatók szerint jó esély van arra, hogy ezen felfedezés nyomán új terápiákat lehet a függôség ellen kifejleszteni: ,,A Pregnenolonból olyan kivonatot készítettünk, mely gyorsan lebomlik és stabil. Nemsokára klinikai tanulmányokkal vizsgáljuk, hogy valóban felfedeztük-e az elsô hatásos, kannabiszfüggôség elleni terápiát.” A kutatók a kannabiszfüggôség alatt valószínûleg a pszichésen kényszeres fogyasztókra gondoltak, hiszen a kannabisz esetében a tényleges (testi) függôség nem lehetséges – mint ahogy a halálos túladagolás sem. CK 2014/2. április

greenfo

LEGALIZÁCIÓS VITA MEXIKÓBAN Érthetô módon Uruguayon a világ szeme, mióta az ország elnöke, José Mujica bejelentette, a drogok feketepiacának felszámolásához és a hatékony egészségvédelemhez a kannabisz legalizációja lenne az üdvözítô út. Pedig Uruguay mellett van még mozgolódás Latin-Amerikában, például Mexikóban, ahol a kannabiszklubok létesítésérôl vitáznak. Annál is érdemesebb odafigyelnünk, mert az elmúlt nyolc év több mint 70 000 áldozatával Mexikó a drogellenes háború és a drogkartell-öszszecsapások legnagyobb vesztese. Az is figyelemre méltó, hogy a tervek szerint a legális kenderpiacot Mexikóvárosban valósítanák meg, aminek lakossága a külvárosok nélkül is több mint kétszerese Uruguayénak. A kannabisz legális szabályozása évek óta terítéken van Mexikóban, de az utóbbi egy évben, a kormányváltást követôen a vita új lendületet kapott. A legnagyobb ellenzéki tömörülés, a Mexikóvárosban többséget élvezô Demokratikus Forradalmi Párt (PRD) február közepén benyújtott törvényjavaslata egyrészt országszerte lehetôvé tenné a marihuána orvosi receptre történô felírását, másrészt kannabiszboltokat nyitna a fôvárosban, az ország többi államának pedig engedélyezné a felügyelet mellett történô termesztést. Szóval az ügy meglehetôsen elôrehaladott, ám ami Európából nézve is kifejezetten meglepô és kalaplengetést érdemlô, az a sajtó részvétele a kenderszabályozásról szóló vitában és a közgondolkodás formálásában. Képzeljünk el egy Cosmopolitan-küllemû magazint, ami parfüm- és ruhahirdetések közé ágyazza a havi aktuális pletykákat és divathóbortokat, és amely ugyanakkor néhány nagyobb lélegzetû, politikai és kulturális té10

májú írásával jelzi, hogy tartalmilag többet nyújt egy nôi tucatmagazinnál. Nagyjából ebbe a szegmensbe pozicionálta magát a mexikói Quién magazin, aminek februári száma a kender körüli vitát tette fô témájává. Már a borító is mutatja, hogy csajos-pletykás vonulat ide vagy oda, az elsô számú ügy ezúttal a legalizáció, méghozzá méretes coming outokkal fûszerezve, hiszen a címlapon középkorú hírességeket – politikust, aktivistát, filmrendezôt és írónôt – láthatunk, akik a felirat szerint támogatják a legalizációt. A magazin elsô lapjain fôszerkesztôi jegyzet fogad, amely elfogultság nélkül kifejti, hogy a tilalom ellenére a marihuána kilépett a tabu skatulyából, ezért kívánatos lenne, ha a szülôk elôítéletekbôl táplálkozó intelmek helyett érdemi beszélgetést tudnának folytatni róla a gyerekeikkel. Ennek érde-

kében öt – a marihuána témájában többé-kevésbé tájékozott és határozott álláspontot képviselô – celebbel készítettek interjút, amelyben röviden kifejtették a legalizációval kapcsolatos véleményüket. És mit ad Isten: ötbôl öt a kannabisz legális szabályozása mellett foglalt állást. A különbség csak az érvekben jelentkezett, és abban, hogy kipróbálták-e valaha a füvet. Mindegyikük azonos kérdéseket kapott, melyek a legalizáció indokoltságát, gyakorlati megvalósulásának mikéntjét és társadalmi hasznát firtatták, illetve rákérdeztek, hogy melyik füves mítosz eloszlatása lenne a legfontosabb, és hogyan informálnák a lakosságot. A válasz pedig csupa meggyôzô és megfontolásra alkalmas érv, ami gondolkodásra készteti az olvasót, aki a cikk további részeit is magáévá téve részletes képet kaphat a legalizáció hasznáról. Egy szó, mint száz: szívesen látnánk hasonló írásokat az európai szórakoztató média hasábjain is!

HIDRO GOLYÓK A PLAGRONTÓL Hidroponikus termesztés a nagyobb hozamért A Plagron hidro golyók magas minőségű semleges szubsztrátumok. Szakértők körében a Plagron hidro golyók úgy ismertek, mint a legtisztább kavics a természetből. A legnagyobb gonddal lettek előkészítve a termesztéshez, ezért a versenytársakénál tisztábbak, egységes méretűek és formájúak. Az anyagot egy nyitott kemencében égetik ki, hogy tiszta és tápanyagmentes legyen, ugyanakkor megkapják a jellegzetes szabálytalan formájú golyókat. A ﬁnom pórusokkal átszőtt hidro golyók nagy mennyiségű nedvességet és tápanyagot tudnak tárolni, melyet a növény később is fel tud venni. A Plagron hidro golyók széles körben alkalmazhatóak, mert tápértékük szabályozható, és pH-értékük semleges. A hidro golyók alapos átmosása után Plagron Hydro A & B és Plagron Pure Enzym tápoldatba áztatva 24 órára elteltével újra használhatóak. A hidro golyók összekeverhetők más termőközegekkel, hogy javítsuk annak vízáteresztő képességét. A Plagron hidro golyók használatának előnyei: – tisztábbak, egységesebb méretűek és formájúak, mint más hasonló termékek – magas víz- és oxigénmegtartó képességgel rendelkeznek – felhasználhatók víz-újrahasznosító rendszerekben

A legjobb eredmény érdekében használja együtt a hidro golyókat a Plagron Hydro A&B és Plagron Pure Enzym tápokkal! Ha bármilyen kérdése van: : servicedesk@plagron.com Még több információt talál a Plagron hidro golyókról és más termékekről a: www.plagron.com

CK 2014/2. április

canna+g

SPANNABIS 2014 A 11. katalán kenderünnep Nemhogy tavaly, de már tavalyelôtt is magától értetôdô volt, hogy több Spannabist nem hagyhatunk ki, és 2014-ben ott leszünk Spanyolország legnagyobb kendervásárán Barcelonában. A rendezvény idôpontja a megszokott februárról március közepére tolódott, és az idei rövid tél után kevésbé volt kontrasztos az idôjárás a magyarhoz képest, a hangulatot viszont össze sem lehet hasonlítani. Az elsô meglepetést a kígyózó sort végigmérve láttuk – kijjebb került a bejárat, hogy a szabadtéri rész még nagyobb területet kapjon, és még több ember befogadására legyen alkalmas. Erre szükség is volt, hiszen a beszámolók szerint idén 33 000 vendég fordult meg a rendezvény három

napján, ami talán minden korábbi részvételt felülmúlt! Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy a sok újdonság láttán leesett az állunk: a már jól megszokott közeg és hangulat fogadott, amit az évek során olyan profin kialakított a Spannabis szervezôgárdája. 5000 m2, több mint 500 kiállító, ötletes standok, konferencia az ökologikus termesztéstôl a gyógyászati minôség biztosításán át a kendermozgalmakig, bô 200 akkreditált sajtóorgánum (köztük a BBC és a Wall Street Journal) és látogatók tízezrei, akiknek hiába mondta be 10 percenként egy reményvesztett hang, hogy a piramisban szigorúan tilos a dohányzás, ôk mégis édeskés füstbe burkolóztak.

e b o l g + a n n ca

A coloradói legalizáció elsô hetében realizált 5 millió dolláros forgalom minden várakozást felülmúlt, aminek hatására az állam 70 millió dollár adóbevétellel kalkulált év végéig. A következô hónapok forgalma alapján azonban ez a becslés is mehetett a kukába, hiszen a szakértôk tavaszra már 100-130 millió dollárnyi befolyt adóval kezdtek számolni. Természetesen igaza van annak, aki azzal próbálja lehûteni a kedélyeket, hogy a legalizáció elsôdleges célja egy elterjedt és alacsony kockázatú kikapcsolódási forma ésszerû szabályozása és ezen keresztül a fûre épült feketepiac felszámolása. Akárhogy is, a gazdasági válság idôszakában komoly fegyvertény, hogy a legális fûszívásnak köszönhetôen 40 millió dollárhoz jut az állami oktatási rendszer, és még a fiatalkorúak drogprevencióját is megtámogatják. Ezenfelül mostanra pedig már az is láthatóvá vált, hogy a legalizáció munkahelyteremtésben és a vállalkozások segítésében sem utolsó. Felpörgött például a „marihuánabarát” ingatlan-

LET IT GROW! Colorado csúcssebességen, felkészül Washington A fűpiac kifehérítésével járó hatalmas bevételek a legalizáció első hónapjában leginkább a kenderboltok nyereségében mutatkoztak, tavaszra már további gazdasági területek is növekedni kezdtek. Egy jóslat nem jött be eddig, az államközi illegális fűkereskedelem felpörgése, de a helyi dílerek még köszönik, jól vannak. piac, vagy-is az olyan külvárosi, nagy belterületû ingatlanok piaca, amelyek alkalmasak a törvényben meghatározott maximum 12 kannabiszpalánta termesztésére. Nem kellett sokat várni, hogy a

termesztéshez megfelelô adottságokkal rendelkezô ingatlanok felderítésére és értékesítésére külön ügynökség alakuljon, amely máris irigylésre méltó forgalmat bonyolít. Kisebb jelentôségûnek

mûködik gyógyászati marihuána program már 20 államban, úgyhogy még bôven van hová fejlôdni.

Dark side of the bong Akármekkora is a legalizáció térnyerésének tempója, egyelôre nem lehet kijelenteni, hogy Coloradóban sikerült volna felszámolni az alvilági marihuánapiacot. A vásárlók egy szelete – fôleg az egyetemi hallgatók körébôl – ugyanis ódzkodik attól, hogy bármilyen rendszerben megjelenjen a neve, és akár egy-két gramm vásárlása erejéig is kapcsolatba kerülhessen a fûbiznisszel. Így inkább marad a bevált dílereknél, akik amúgy is olcsóbban adják a gandzsát, mint a boltok. Hogy nem ment át egészségügyi ellenôrzésen, és azt se tudni, hogy pontosan milyen fajta? Na bumm, pár betépésre azért jó lesz! A CNBC februárban interjút készített egy, az arcát kendôvel és napszemüveggel takaró dílerrel, aki elmondta, hogy a legalizáció nem nagyon érintette a piacát, sôt még nyugodtabban is kereskedhet, mint korábban, hiszen a rendôrök már inkább a metamfetamin- és a kokaindílereket hajkurásszák. A fû feketepiacának konzerválása azonban semmiképp sem lehet összeegyeztethetô a legalizáció szellemiségével, így valószínûsíthetjük, hogy a je-

lenlegi kép még nem a végleges felállást tükrözi. Ha végiggondoljuk, egy üzlet elindítása, a munkavállalók foglalkoztatása és a fûre kivetett nagy adók indokolják a kezdeti magas árakat, de a várakozások szerint, ahogy mind több kenderbolt nyit, és beindul közöttük a versengés, úgy az árak is lejjebb fognak menni, és miután a kenderüzletek elveszítik az újdonság varázsát, és jelenlétük teljesen elfogadottá válik, úgy a nyilvántartásba kerüléssel kapcsolatos ellenérzések is szûnni fognak. Egy márciusi online közvélemény-kutatás is pozitív kilátásokkal kecsegtet. A felmérés ugyan kis létszámú, mindössze 304 résztvevô válasza alapján, de azt az eredményt hozta, hogy legalizáció esetén a fûvásárlók mindössze 5%-a maradna hûséges a díleréhez. 17% számára a kedvezôbb árú forrás a befutó, függetlenül attól, hogy legális-e, vagy sem, 28% viszont kifejezetten az általa legjobbnak ítélt fajtára szánja a pénzét – a típusok között pedig a legális piacon lehet a legkönnyebben válogatni. És mi a helyzet a tiltáspártiak egyik nagy félelmével, az államok közötti fûbiznisz fellendülésével? Nagyon úgy fest, hogy semmi. A rendészeti erôk arról számoltak be, hogy a legalizáció életbelépése óta nem következett be jelentôs változás Colorado határ menti gandzsakereskedelmében. A

tûnik, de pénzforgalom tekintetében szintén számottevô a fûboltok felállításához és mûködtetéséhez szükséges termékek piacán beindult mozgás, hiszen a pénztárgépektôl kezdve a csomagolóanyagokon át a termesztéshez szükséges kellékekig mindbôl be kell tárazniuk a frissen nyílt boltoknak. Az üzlet beindításához szükség van pénzügyi és biztonsági alkalmazottakra, akik így szintén munkához jutnak – február végéig több mint 6500 fô kezdett el dolgozni kannabiszt termesztô vagy értékesítô, legálisan adózó cégnek, a piac pedig továbbra is lendületesen növekszik. Amikor a boltok megnyitják a kapuikat, akkor jöhetnek a helyi vevôk és a turisták, hogy fûvásárlásuk után, annyi év elteltével, ne a bûnszervezetek zsebébe, hanem az államkasszába pumpálják a pénzüket. És a legalizáció kapcsán még mindig csak egy kis szigetrôl beszélünk. A becslések szerint évi 20 milliárd dollárért értékesítenek marihuánát az USAban, amibôl egyelôre mindössze 1,5 milliárd dollár a legális forgalom, hiába

CK 2014/2. április

e b o l g + a n n ca

Coloradótól északra fekvô Wyoming motoros rendôrei szemmel tartják a Coloradóból érkezô forgalmat, de elsôsorban az utak biztonsága érdekében. Elmondásuk szerint nem végeznek szúrópróbaszerû ellenôrzést, és amíg nem tapasztalnak befolyásolt állapotban történô vezetést, addig nem is kezdenek el kutakodni az utastérben és az utazók ruházatában. Bár számos határon szétpakoltatós városi legenda terjed a parásabb vásárlók körében, Utah, Nebraska és New Mexico rendôrei is hasonló gyakorlatról számoltak be – nem változtattak az ellenôrzési rutinjukon, a közúti biztonságot tartják szem elôtt, nem látnak bele veszélyes bûnözôket minden második sofôrbe, és nem is észleltek változást január óta.

Eközben Washingtonban… A coloradói legalizáció sikerein ámuldozva hajlamosak lehetünk elfelejte-

ni, hogy 2012-ben még egy állam döntött a kannabisz legális szabályozása mellett: Washington, ahol a tervek szerint júniusban nyithatnak az elsô kenderboltok. Colorado már kész rendszerrel rendelkezett a gyógyászati kannabisz termesztôk és értékesítôk engedélyeztetésére, így elsô körben értelemszerûen számukra engedélyezték a marihuána rekreációs célú árusítását. Ennek köszönhetô, hogy a legális piac egy év alatt el tudott startolni. Washingtonban azonban nincs állami szintû szabályozás a gyógyászati kannabisz ellátására és értékesítésére, így náluk lassabban is áll fel az új rendszer, amiben a termesztés és a feldolgozás külön fog válni a kiskereskedelemtôl. Széles mosollyal vette át a nagy nyilvánosság elôtt az elsô termesztési engedélyt márciusban az a Sean Green, akinek Kouchlock Productions nevû vállalkozása már eddig is gyógyászati marihuána termesztéssel foglalkozott, de

ezentúl 5000 helyett 21 000 négyzetméteren nevelheti növényeit a rekreációs fogyasztók számára. „Itt és most éljük meg az Amerikai Álmot” – jelentette ki üdvözülten Green, amikor kézhez kapta az engedélyt. Az állami szabályozás szerint Greennek 15 nap áll rendelkezésére, hogy regisztrálja a már meglévô, virágzás elôtt álló palántáit és kannabiszmagjait, amelyeket ezután az új rekreációs ültetvényébe költöztethet. A leszüretelt termény egy részét gandzsaként tervezi továbbadni, másik részébôl pedig ételeket és nyalókát akar készíteni. A legalizáció kiépítéséért felelôs Liquor Control Board hivatalnokai a következô hetekben még számos engedélyt szándékoznak kiosztani, hogy júniusban a boltok megfelelô mennyiségû és minôségû rakománnyal és minden igényt kielégítô termékpalettával várhassák elsô vendégeiket. Let it grow! Jack Pot

„A KANNABISZFOGYASZTÁS NORMÁLIS” Mi húsz éve ugyanazt képviseljük Az osztrák grow-piac legnagyobb és legfontosabb szereplője, Stivi Wolinyec egyszerre aktivista, üzletember, mecénás, aki körül az elmúlt húsz évben komoly csapat gyűlt össze. Tevékenységük szerteágazó: a grow and head shopok mellett a közéleti szerepvállalás éppúgy hangsúlyos, mint a különböző szakmai programok és kulturális akciók vagy a civil szervezetek támogatása. Felesége Etiópiából származik, közös ﬁuk tíz-, lányuk nyolcéves. 18

Cannabis Kultusz: Több mint 15 éve építed az üzletet, hogy emlékszel, az elején inkább üzleti megfontolások vagy személyes motivációk vezettek? Stivi Wolinyec: Amikor elkezdtem, ez csak és kizárólag politikai tevékenység volt. Elégedetlenek voltunk az aktuális osztrák helyzettel, elôször egy smoke innt hoztunk létre. Párbeszédet kezdeményeztünk újságírókkal, politikusokkal, egyre több és több politikai tevékenységet akartunk végezni. Csak erre koncentráltunk, úgy láttuk, ezzel tudunk eredményt elérni. Aztán hamar megmutatkoztak például financiális nehézségek, és részben ezért alapítottunk üzletet. Tehát a City Grow gyakorlatilag a politikai tevékenységünk miatt jött létre. CK: Volt olyan konkrét ügy, ami különösebben lelkesített? SW: Több dolog szerepet játszott. Akkoriban egyre több információ jelent meg: könyvek jöttek ki (pl. Jack Herer és Matthias Bröckers Kender címû mûve), új magazinok jelentek meg, a német grow! például akkoriban indult. Elôször ott olvastam egy smoke innrôl Darmstadtban, ami egy jó ötlet, egy követendô példa volt számomra, hogy ilyet saját magam is csináljak. Az elsô hasonló eseményt 1996ban rendeztük, Bécsben. CK: Ért személyes sérelem, megtapasztaltad aktivistaként a hatalom elnyomó oldalát? SW: Voltak kellemetlenségek, de semmi olyan, amely eltérített volna a célomtól. 1997-ben pár napra börtönbe kerültem, 2004-ben pedig palántákkal való kereskedelem miatt 20 hónapos felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek. Idôközben viszont teljesen világossá vált számomra, hogy a kannabisz egyáltalán nem veszélyes, szükségtelen a tiltása. Nemcsak nézni akartam az eseményeket, hanem alakítani akartam ôket, harcoltam a legalizációért. CK: Ha az elmúlt két évtized három legfontosabb momentumát kéne kiemelned, melyek lennének azok? SW: Az elsô legfontosabb lépés a belvárosi üzlet megnyitása volt Bécsben, az Esterhazygassén, egy húsz négyzetméteres pincehelyiségben. Ez volt az elsô head and grow shop Ausztriában, ami extrémgyorsan növekedett, pár hónap múlva 300 m2-re bôvítettük. Nagyon fontos mérföldkô volt az életünkben, hogy 1998-ban elsôként kezdtünk el palántákat forgalmazni, és 1999-ben hivatalos

engedélyt is kaptunk a kendertermesztésre! Ez volt Ausztriában az ipari palántakereskedelem alapköve, mely hatalmasat fejlôdött azóta, és nagyon fontos funkciót tölt be a kendermozgalom életében. Ezt követte a harmadik legfontosabb lépés, megnyitottuk a Grow Cityt 2010 márciusában. Megmutattuk, hogy egy growshop nagy méretben is mûködôképes, és megteremtettük az iparág alapjait. Koncepciónk egész Európában arra ösztönözte a grow-shopot üzemeltetôket, hogy hasonlóan nagy méretû üzleteket nyissanak, mely az egész iparág külsô megjelenését pozitív irányban befolyásolja. CK: Mekkora utat jártatok be, mivel tudnád ezt leginkább érzékeltetni? SW: Az elején egyedül voltam egy kolléganôvel, ma 35-en dolgozunk itt. Sokaknak családjuk van, szóval ez már egy nagy apparátus, a felelôsség is nagyobb. A beszállítók száma is növekedett, de legtöbbjükkel a kezdetek óta mûködünk együtt, számomra ez nagyon fontos tényezô. CK: Kereskedelmi tevékenységben biztos nem kéne ars poeticát keresni, mégis az az érzésem, hogy az egészet áthatja nálad valamiféle küldetéstudat. SW: Engem teljesen áthat a kenderéletérzés: elôször a kender élvezetet, kikapcsolódást és inspirációt jelentett. Ezért én nagyon hálás vagyok ennek a csodálatos növénynek, és segíteni szeretnék, hogy a társadalomban is megkapja az ôt megilletô helyet. Személy szerint ne-

kem nagyon fontos az is, hogy a dolgozóimnak és a vevôimnek egyaránt kellemes és barátságos környezetet teremtsek, én partneri viszonyokban gondolkozom. A mottónk ennek megfelelôen: „Grow together”. Azon fáradozunk, hogy a kenderiparágat komolyan veendônek mutassuk be. Ha valaki bejön hozzánk, aki addig életében nem hallott még a kenderrôl, akkor megpróbálunk mindent részletesen elmagyarázni, bemutatni, hogy egy pozitív kép alakulhasson ki benne. Az is nagyon fontos, hogy a nyilvánosság elôtt is egy pozitív kép alakuljon ki rólunk, hogy komolyan vegyenek minket, és partnerként kezeljenek, ez a legalizációhoz vezetô út fontos tényezôje. CK: Támogatod az ÖHV-t, az összes civil megmozdulást. Miben tudsz nekik segíteni, azon kívül, hogy pénzt adsz? SW: Amikor mi igazán aktívak voltunk, 1997 és 2003 között, elég sok minden történt politikai vonalon. Ebben az idôszakban volt néhány akciónk, és a Kendertûz elnevezésû legalizációs demonstrációt hat alkalommal rendeztük meg. A magánéletembôl kifolyólag 2003 óta kevesebb idôm van politikai dolgokkal foglalkozni. Szerencsére David Rosse és barátai átvették a stafétabotot, és újra megszervezik a Kendertûz és a KenderVándornap rendezvényeket. Így a kender támogatóinak újra lehetôségük van egy évben egyszer együtt ünnepelni és tüntetni az ügy mellett. Tavaly megalakult az ÖHV, és nagyon örülök annak, hogy

CK 2014/2. április

canna+gl újra lesz hivatalos képviselete a kendernek a nyilvánosság elôtt. Nagyon érdekes az aktuális helyzet: Ausztriában létezik egy kiegyensúlyozott kenderiparág, melynek támogatására az ÖHV teljes mértékben számíthat. Ehhez hozzájön még az uruguayi és a coloradói legalizáció keltette erôs figyelem a média részérôl. Ezért most ebben a helyzetben elengedhetetlenül fontos, hogy hozzáértô, professzionális kezekben legyen a nyilvánosság felé irányuló kommunikáció, hogy Ausztriában is döntô lépéseket tehessünk a normalitás, vagyis a legalizáció felé. CK: Mikorra mutatkozik ennek a munkának látható eredménye? Mikorra lesz például CSC (Cannabis Social Club) Ausztriában? SW: Nagyon remélem, hogy hamarosan. Ausztria nem egy pionír ország, inkább kivár, hogy történjenek meg a dolgok. Nekem nagy reményem, hogy mi is erre a szintre tudunk kerülni. Úgy gondolom, hogy Ausztriában a következô két kormányzati ciklus, azaz 4-8 év alatt jelentôs lépéseket fogunk tenni ez ügyben. CK: Nem pionír ország, mégis itt lehet csak német nyelvterületen palántát és magot is forgalmazni. Ez mekkora helyzeti előny? SW: Németországban és Svájcban nem lehet, tehát ez gazdaságilag mindenképpen elôny. De én annak örülnék, ha minden országnak lenne egy hasonló saját szabályozása, és mi arra koncentrálhatnánk, hogy Ausztriában létrehozhassuk a kannabiszklubokat. CK: CSC vagy coffeeshop modell? Mindkettőnek van előnye és hátránya is, Ausztriának mi lenne a jobb? SW: Úgy vélem, hogy kezdetben a CSC biztosan jobb lenne, de összességében a kettô kombinált formája lenne a legjobb. Legyen rá lehetôség, ha egy felnôtt ember bemegy egy shopba vagy kávézóba, akkor vehessen egy gramm hasist vagy marihuánát, ennek nem kellene problémát jelentenie. Ugyanígy nem kellene problémát jelentenie a saját célú termesztésnek sem. Egy felnôtt embernek nem lehet megtiltani, hogy bármilyen növényt termesszen saját magának. Azt persze szabályozni kell, hogy ne lehessen kereskedni vele, de magát az önellátást nem lehet tiltani. Mindegy, hogy melyik modell valósul meg, a lényeg az, hogy a most sokszínû, sokoldalú kenderkultúra tovább fejlôdjön, és ne váljon belôle egy arctalan fogyasztási termék, melynek monopóliuma egy

multi kezében van. Ennek egy védett területnek kell maradnia. CK: Pontosan, kit kellene védeni, és mitől? SW: Nem kellene, hogy az történjen, mint korábban a cigarettával és az alkohollal, hogy a nagykonszernek aktívan és pszichológiai trükkökkel ösztönözték a fogyasztást. A kannabisz egy élvezeti szer és kultúrnövény. Ennek így is kell maradnia, nem válhat tömeges fogyasztási termékké, melyet a tévében reklámoznak. CK: Amerikában hamarosan megﬁgyelhetjük, hogyan működik ez a gyakorlatban. SW: Igen, és ez hihetetlenül izgalmas! Eddig minden nagyon biztatóan alakul: ha valóban sikerül a legalizáció Coloradóban, akkor ez az egész kendertilalom nemsokára már csak történelem lesz Amerikában. Az amerikai aktivisták elôtt le a kalappal, évtizedeken keresztül a legkeményebb büntetési elôírások ellenére is megszállottan harcoltak a legalizáció

ügyéért. Sikerült nekik, hogy a választók több mint felét meggyôzzék, hogy a kender dekriminalizációjára szavazzanak. Ezt a meggyôzô tevékenységet kell nekünk is itt Ausztriában végigcsinálnunk, hiszen ha a lakosság körében sikerül elérnünk, hogy a többség minket támogasson, akkor a politikusoknak sem lehet egyetlen érvük sem a tilalom mellett... CK: Hirdetést vásárolsz, hogy társadalmi célú üzeneteket küldj arról, hogy a drogháborút vezető USA két tagállama legalizálta a rekreációs fogyasztást, vagy hogy gratulálj Uruguaynak, aki szintén megtette ugyanezt. Miért tartod ezt ennyire fontosnak? SW: Mert fontos, hogy az emberek lássák, hogy a változásra igenis van lehetôség, és hogy egész egyszerûen beszéljenek errôl, hogy ez közéleti téma legyen. Ha az emberek tudják, hogy más országokban teljesen elfogadott dolog elszívni egy jointot, akkor nehezebben fogadják el azt, hogy nálunk ugyanezért

büntetés jár. Az embereknek hinniük kell abban, hogy képesek vagyunk dolgokat megváltoztatni, és a mentális korlátokat ledönteni! CK: Vajon még a mi életünkben lesz áttörés, lesz például egységes EU-szabályozás? SW: Nem hiszem, hogy Európa-szerte egységes szabályozás lesz, de azt igen, hogy mindenhol dekriminalizálva lesz. Úgy vélem, hogy ez viszonylag rövid idôn belül meg fog történni, de hogy teljesen szabaddá válik-e, azt nem tudom. Nagyon gyorsan változik a helyzet, most nehéz ezt megmondani. CK: Egy másik kiemelt téma, nem csak Amerikában, a gyógyászati marihuána. Mi a véleményed, sokak szerint csak kiskapu és marketing? SW: Ez kétoldalú. Egyrészt vannak emberek, akiknek valóban gyógyszerként van rá szükségük, de ami kb. 15 éve Kaliforniában megy, az egy bújtatott legalizálás. Ha fáj a fejed, elmész az orvoshoz, és kapsz receptre egy jointot. Persze ettôl még jó lépés, ami Amerikában további legalizálási folyamatokhoz, végül népszavazáshoz vezetett. De természetesen nem lehet cél, hogy a marihuána fogyasztóit alapvetôen betegnek tituláljuk. Mi nem vagyunk betegek, hanem csak egy különleges élvezeti szert preferálunk. CK: Bayer professzor mondta, hogy akkor lesz legális a (gyógyászati) marihuána, amikor valamelyik gyógyszergyár logója rákerül a levélre.

SW: Nem hiszem, hogy ez így lenne. Az USA-ra sem jellemzô, ahol a gyógyászati fogyasztás helyenként 15 éve legális, hogy egy bizonyos gyógyszergyártó ellenôrzése alatt tartaná a piacot. A gyógyászati fogyasztásra viszont jellemzô, hogy a páciensek a növény teljes hatóanyag-tartalmát szeretnék magukhoz venni, és nem csupán THC- vagy CBD-kivonatot. Persze a legjobb a tüneteknek, betegségtípusuknak megfelelô természetes virágzat. Ezért kell, hogy le-

gyen számukra lehetôség, hogy természetes kannabiszt szerezzenek be, vagy termesszenek maguknak. Emiatt gondolom úgy, hogy egyik vagy másik cég nem fogja a kannabiszpiacot uralni. CK: Szerinted mi a jobb, ha saját magukat látják el a páciensek, vagy ha lehetővé teszik számukra, hogy megvásárolják a gyógyszertárban? SW: Azt mindenki maga tudja, hogy neki mi a jobb. Szerintem mindkét lehetôségnek elérhetônek kell len-

nie. Ha egy páciens jobb eredményeket ér el azzal, ha magának termeszti a növényt, akkor ezt nem szabadna megtiltani. Másik oldalon viszont vannak páciensek, akik nem szeretnének kertészkedéssel, az ezzel járó feladatokkal foglalkozni, számukra nagyon fontos, hogy kontrollált minôséget kapjanak a gyógyszertárban is. CK: Mit gondolsz a nagy, főleg amerikai multik megjelenéséről a kannabisziparban? Előfordulhat, hogy 10 év múlva már csak tőlük lehet magot venni?! SW: A multik számára ez nagyon értékes terület, hisz több millió ember a föl-

dön szereti ezt a növényt, tehát hatalmas piaca van. Jelen pillanatban még illegális, de érdekük figyelni. Én nem aggódom, mert a kannabiszipar és -kultúra egyik jellemzôje a kreativitás, ami segíteni fog, hogy fenn tudjanak maradni a kis, független cégek is. CK: Mag ugyan nincs, de kendermúzeum van Berlinben. Bécsben viszont épp fordított a helyzet!? SW: (nevet) Pedig szükség és igény is van Ausztriában egy, a kendernövényt a lehetô legtöbb aspektusából bemutató kiállításra, információkra, a feldolgozóipari, rekreációs és orvosi hasz-

nálat, a kozmetikai és élelmiszer-ipari megközelítések bemutatására. Abban a belvárosi boltban, ahonnan indultunk, van egy nagyobb kihasználatlan tér, ahol szeretnénk létrehozni egy ilyen kiállítást, kvázimúzeumot és egy szép kannabiszkertet. Úgy lesz kialakítva, hogy bárki bejöhessen és informálódhasson, a fiatalok éppúgy, mint az idôsebbek. Berlinben, Barcelonában és Amszterdamban már van hasonló, itt az ideje, hogy Bécsben is legyen. CK: Lesz belépő is, ami Berlinben 4,5 euro? Azért kérdezem, mert akit érdekel, az úgyis bemegy, de akinek igazán fontos lenne az infókat átadni, jó eséllyel nem veszi meg a jegyet. SW: Azt szeretném, ha mindenki bemehetne, de még nem tudom, hogy belépôvel vagy más metódussal fogunk dolgozni. Az is lehet, hogy ingyen be lehet menni, és talán vesznek a látogatók valami apróságot, szuvenírt. Ami biztos, hogy szeretnénk, ha sokan jönnének, ám ez attól is függ, milyen kiállítást tudunk összehozni. Még sok a nyitott kérdés, egyelôre a tervezés fázisában vagyunk. CK: Nagy reggaerajongó vagy. Más kulturális kezdeményezéseket is támogatsz? SW: Igen, a reggae- és rasztakultúra nagyon fontos számomra. Sok információt adott nekem az útról, és komolyan inspirált. Ezért is támogatjuk ezt a területet, és ha a kenderhez kapcsolódóan más kulturális események lennének, például egy kenderfesztivál, azt is támogatnánk, és ehhez nem is kell feltétlenül reggaezenének lennie. CK: Stephen Marley bécsi koncertje után az jutott eszembe, hogy igazából ezért csinálod az egészet, hogy együtt szívhass velük. SW: (nevet) A legutóbbi alkalommal nem szívtunk. Persze, jó dolog, ha az ember Marleykkal találkozik, szuperkoncerteken voltam, de más amerikai zenészek is szimpatikusak nekem. Ha már itt tartunk, a legnagyobb élményem ezzel kapcsolatban Bob Marley születésének 60. évfordulója volt Addis Abebában. Az egész családja ott volt, a felesége, Rita és minden gyereke, nagyszabású ünnepség volt, amin örülök, hogy ott lehettem, de ez sosem volt cél. Én csak azt szeretném, ha lehetséges volna egy jointot nyugalomban, félelem és probléma nélkül elszívni. Ez volt a célom 1995-ben, 2005-ben és ez ma is. Gábor Holland

e b o l g + a n n ca SÓS LIMONÁDÉ (2. RÉSZ) Goa, Karnataka, Kerala: How are you my friend? Indiában minden úgy kezdődik, hogy sétálsz az utcán, és valaki megkérdezi, hogy vagy. A leggyakrabban elhangzó mondat éppen ezért a How are you my friend? Ami eleinte kicsit zavaró, de meg lehet szokni. Ha válaszolsz, akár csak szemmel, a következő pár percben biztos kiderül, valójában mit akar a kérdező. Az esetek 100%-ában eladni neked valamit. Leginkább a turistákat tisztelik meg a klasszikus kérdéssel, bár az indiaiakat is. Azt viszont nem láttam, hogy a helyiek egymás hogyléte felôl is ilyen intenzíven érdeklôdnének. Nekik legyen mondva, ha épp oda sem figyelsz, nem kezd méltatlankodni senki. Nyilván mert alapvetôen egyáltalán nem arra kíváncsi, hogy érzed magad, csak roppant udvariatlan lenne azt kérdezni: Have you got some money my friend?

Turisták: bárhol Goa és Kerala az igazi turistafellegvárak: homokos tengerpart, színes napernyôk, enervált halászok, zajos turisták, pálmafák, matrac, jet-ski, hideg víz és árnyék meg csak pénzért. Napközben még télen is 25-35 fok van. A tengerparton fel-

állított bambusz és pálmalevél bungaló ugyan kényelmetlen, de hangulatos, pont olyan, mint a képeslapokon. Csak azon nem minden részlet ilyen jól kivehetô. Bérelt motorral bejártuk a part menti kb. 150 km-t, ami egymástól ugyan különbözô, jellegében mégiscsak hasonló strandok végtelenített sora. A pálmalevelekkel fedett éttermi teraszok unalmas egyhangúságát helyenként izgalmas Heineken-zászlók törik meg. Minden strandon van valami egyedi, sajátos hangulat vagy szórakozási lehetôség, a legnagyobb élmény mégis a motorozás közöttük. A bukósisak használatát itt nem veszik túl komolyan, amivel magam részérôl egyetértek, mindig úgy gondoltam, bárkinek joga van szétloccsantani a saját fejét, de legalább nem fô meg.

fotók: Fekete Zsolt

Palolem Beach, az igazi turistafellegvár: fehér homok, hőség, pálma, napernyő, épp mint a képeslapokon (Goa, Palolem)

A bérbeadó jó tanácsként az ütött-kopott vashoz annyit tett hozzá, használjuk a belsô sávot, és ha integet a rendôr, lehetôleg ne álljunk meg. Persze a motorral minden rendben, csak a mi érdekünkben szól, ha mégis megállunk, biztos leszednek rólunk valamit, mert nekünk úgyis van másik. Azt hittem, viccel, de aztán Panjimban komolyra fordult a helyzet. Fújta a sípot, lengette a bambuszbotját az egyenruhás koma, hiába, mi egy pillanat alatt eltûntünk a sûrû forgalomban. Eszünkbe se jutott megállni, és neki se utánunk jönni.

Goa: hippimentes övezet Goa, ahol állítólag a helyi kormány ellenôrzi a fûbizniszt, egy másik kávéház, szokták mondani. Közel sem azonos szabályok vonatkoznak viszont a helyiekre és a külföldiekre. Bár arra itt is – és késôbb délebbre is – felhívták a figyelmünket, hogy a biztonság kedvéért inkább a szálláson szívjunk, és ne közterületen, úgy láttuk, hogy ezt nagyjából senki nem veszi komolyan. Nem arról van szó, hogy beszívott hippinek öltözött európai fiatalok gitároznak és fekszenek szanaszét a tengerparton – ami azért kis csalódás, mert erre számítottunk –, de nem is bujkál senki egy spanglival. Egy idôsebb angol manus, aki láthatóan nem most jár elôször Indiában, minden további nélkül rágyújtott az étterem teraszán, és senkit nem zavart a szomszédos asztalokat is belengô hasisillat. Estefelé kirakják az éttermek asztalait a parti homokba, közel a vízhez, ami nagyon hangulatos. Goa, naplemente, finom ételek és finom hasis, mindez egy egész napos motorozás után, és egy pillanatra úgy éreztem, nem is kell ennél több. Az éttermet vezetô Adrian jó fej fia-

szerzett nem mindennapi tapasztalatok egy külön cikket is megérnének. Errôl most annyit, hogy nem véletlen járnak az intercity-buszok Indiában (többnyire sleeper kivitelben) szinte kizárólag éjszaka, mint ahogy az sem, hogy a belföldi fapados repülés a világon itt fejlôdik a leggyorsabban, tekintve, hogy a szárazföldön közlekedni hosszú, izzasztó, fárasztó és a forgalomsûrûség miatt néha lehetetlen is.

Kerala: Isten saját országa Egy a sok buddhista vagy hindu szentély közül (Goa, Panjim)

tal apuka, gyönyörû magas feleséggel és aranyos pici gyerekkel. Összehoz a helyi erôkkel, mondja, ugyan nem szív, viszont ismer pár arcot, nem lesz gond. Jelzem, hogy elsôsorban nem füvet vennék, bár némi finom hasis jól jönne, inkább infók kellenének a helyi viszonyokról, és ami a legfontosabb, kültéri ültetvényt fotóznék, ha van a környéken. Ok my friend – mondja, mi mást mondana egy indiai. Errefelé a sir kicsit kiment a divatból, lazább a stílus, talán mert egész évben mindenki rövidgatyában van. De a számításunk beválni látszik, az árak alacsonyabbak, az eurót jobban váltják, ahogy haladunk egyre délebbre. Goa amúgy nem nyújt sokkal többet a strandoknál, habár a környék tényleg nem utolsó. Egy száz kilométeres körben még néhány buddhista és hindu szentély, a legszebb portugál gyarmati templomok és számos természeti szépség is fellelhetôk. Minderrôl bôvebben a Lonely Planetben.

lággal ötvözve valahol messze a giccshatáron túl. Azonkívül, hogy találtunk egy Auchant, és nem fértünk fel se buszra, se vonatra, továbbá megtaláltuk India talán legrosszabb ár-érték arányú szállodáját (álljon itt mindannyiunk okulására a név: Hotel Poonja), egyetlen dolog történt Mangaloréban: rájöttünk, hogy a burka, legalábbis a mi perverz agyunkra épp hogy izgatóan hat. Nyilván nem ez a célja, ám egy-egy kivillanó szempárból úgy sütött a vágy és az érdeklôdés, hogy egy pillanatra magam is megfeledkeztem úri neveltetésemrôl. A kis kitérô három napig tartott, majd jobb híján taxival indultunk tovább a kb. 400 km-re lévô Kochi felé. Az út 8-9 órásnak ígérkezett, végül 13 óra lett belôle. Az indiai intercityn és a 47-es, illetve a 49-es national highwayen

A Gods own country valóban Kerala állam hivatalos szlogenje, bár a magam részérôl vitatom, azért jól hangzik. Miután majd négy órát vesztegeltünk az országúton egy politikai nagygyûlés miatt, éjjel érkeztünk Fort Kochiba. Maga az erôd régi portugál-holland gyarmati hangulatú városka, ahol egymást érik a szállodák, vendégházak. A tengerparton az ünnepek miatt végig bazársor, jó közel a hotelekhez, ahol a kínai szuveníripar minden remekmûve gazdára talál, ha másért nem, poénból veszi meg valaki. A kínaiak Indiában már nagyon rég jelen vannak, fôleg a kereskedelem okán, amit a parton sorakozó mai napig mûködô halászhálók is bizonyítanak. Ezeket ki is lehet próbálni. A fogást ott helyben megveheted, és a parti éttermek bármelyike elkészíti belôle a vacsorádat. Ezenkívül ajándékboltok, vagyis inkább sátrak, mûanyag tucatáruk és illegális árusok, büfések, csáj, fagyi, lassi,

Naplemente India legdélibb pontján, ahol három tenger (Indiai-óceán, Arab-tenger, Bengáli-öböl) találkozik (Kanniyakumari, Tamil Nadu)

Karnataka: a színes és unalmas Mangalore Dél felé vettük ismét az irányt, a célállomás Kochi, Kerala állam fôvárosa, közben átutazunk Karnatakán, ahol a világon a legszínesebbre festik a Mumbaiban még csak sima fekete-sárga riksákat. Karnataka fôvárosa, Mangalore felejthetô, persze hogy itt ragadtunk pár napra. Karácsony és újév környékén Indiában tömegközlekedni szinte lehetetlen. Akinek nincs lába, még az is úton van. Ilyenkor tartják a szokásos évi, „azért is elmegyek valahova, de ha nem, legalább veszek valamit” ünnepeket, és mint mi, ôk is Karácsonynak hívják. Megvan a maga bája a pálmafás karácsonyi hangulatnak 35 fokban, csak az indiai szín- és ízlésvi-

CK 2014/2. április

e b o l g + a n n ca

Az Athirapally-vízesések sok vallás hívei számára spirituális jelentőséggel bírnak (Athirapally, Kerala)

amíg a szem ellát. Itt aztán keveredik a tradicionális és a multikultúra, bár ez Indiában szinte mindenhol tetten érhetô. A bazársor a legforgalmasabb kompkikötôhöz vezet, mely átkelô a Vippinsziget felé. A komp 30 rúpia (kb. 45 cent egy autó + két személynek), körbeautózni kábé félóra, és 17 rúpiába kerül a két híd, amin át kell kelni. Szóval mindenki komppal megy. Ez a központ is egyben, buszállomás, dutch palace, market street, zsinagóga, amit állítólag Szent Tamás alapított i.sz. 52-ben. Bérelt autóval indulunk a „közeli”, 80 km-re lévô vízesésekhez. A jobb oldali közlekedés elég érdekes az elsô pár órában, kicsit olyan, mintha 20 év után újra tanulnék vezetni. A kompra ráadásul háttal kell beállni, már a várakozó sorba is, a segítôk pedig egyfolytában mutogatnak, hogy hova kéne benavigálni. Olyan sûrûn megrakják a kompot, hogy az autók között pár centi marad, plusz a kismillió gyalogos, bringás, motoros, tetejébe erôs gázolajszag, hôség és zaj. Mivel ajtót nem tudsz kinyitni, kocsiból nem tudsz kiszállni, és 35 fok van, motor jár, klíma megy, mindenkinél! Kifelé sem egyszerû, nagyon kell figyelni, nehogy elsodorj egy gyereket, biciklist vagy motorost. Mindenki figyel is, fôleg magára. Végül a harmadik hajóval keltünk át, ami jó eredmény. Amíg állunk, várunk, fôlünk, 60-as, ôsz hajú, borostás tag lép

a kocsiablakhoz, átlagos helyinek tûnik, kéreget, gondoljuk, de nem. Would you like some grass? – érdeklôdik. Hát nem a legjobbkor, öreg, mondom, más se hiányzik, mint hogy a kompra tolatást, jobb oldali volánnal, életemben elôször, beszíva próbáljam ki, de azért rögtön firtatom, hogy mennyi az annyi. 3000/10, mondja. Délután jövünk vissza, találkozzunk itt a kikötôben, és megbeszéljük. Ennyiben maradunk, megjött a hajó, indulunk.

Késô este érünk vissza, így másnap délelôtt, kábé abban a magasságban, mikor a kompra vártunk, lemegyek megnézni az öreget. Alig negyedóra múlva meg is jelenik. Gondolom, egész nap ott van, hivatásosnak látszik. A 3000 sok, mondom neki, beszéltem helyi srácokkal, akik 1000-ért adják az 5-öt, inkább megvárom ôket. Somolyog a rövid bajusza alatt. Maximum 800/5, de ez a teteje – lépek eggyel feljebb. Máris 50%-kal alacsonyabb az ár, és még tárgyalunk, ami nekem európai fejjel fura, de Indiában elég gyakori. A bazársor egyik legtakarosabb üzletében egy pár „ezüst” karkötô ára 5600-ról tíz perc alatt 600 rúpiára csökkent. Gondolkodik az öreg, hogyan tovább, közben szóval tartom. Kiderül, nincs még 60 se, csak leharcolta az élet, a neve Aziz, egész jó fej. Meglepetésemre leokézza a 800/5-öt. A gandzsa típusa és fajtája felôl érdeklôdöm, de azon kívül, hogy „jó gandzsa, ezt szívja mindenki”, ô maga is, nem sokat tud róla. Szerintem nem is érti a kérdést, talán fogalma sincs arról, hogy létezik Indica, Sativa vagy épp tudatmódosításra tökéletesen alkalmatlan Ruderalis. Fátyolos tekintettel gondolok Ausztriára, ahol ehhez képest hihetetlen kifinomultsággal használjuk nemcsak a kannabiszt, hanem mást is. Indiában ez az egyik legzavaróbb dolog, hogy mindennek nagyon rossz a minôsége, és ebbôl adódóan az ár-értek aránya is.

Egy mall előtt az igencsak feledhető Mangalore központjában (Karnataka, Mangalore)

Egyik este sült halat rendeltem in kerala style with lime rice. Mint késôbb kiderült, nem volt elég hal, csak egy kisebb szelet, ami inkább fél adagnak felelt meg, ezért kaptam hozzá még két tigrisrákot is. Érted, nem szólnak, hogy elfogyott a hal, és rendelj valami mást. Talán félnek, hogy holnap másik éttermet választunk – jelzem, tényleg többet ki akarunk próbálni –, inkább összebarkácsolnak valamit. Én amúgy nem szeretem a rákot, egyrészt mert halízû, és ha halízt akarok, halat eszem, másrészt mert sokat kell vele piszmogni.

Dealing with Aziz Füvet vagy hasist venni Indiában tényleg egészen más Európához képest. Az egész folyamat egy kellôen bekamerázott bazársor kellôs közepén zajlott, amit civil ruhás rendôrök is vigyáznak, a turisták biztonsága érdekében. Lássuk az árut – mondom Aziznak. Pénz még persze sehol, már Mumbaiban megtanultuk, hogy azt csak közvetlenül akkor kell elôvenni, amikor fizetsz. Kicsit úgy kell bánni vele, mint a fegyverrel, ha elôvetted, használd, lehetôleg azonnal. Meglepetésemre azonban újdonsült barátunk elköszön, de kézfogás közben (akárcsak régen, otthon) a kezembe nyom egy pakkot, és egy very good ganja komment kíséretében elsétál. Nekem legalábbis fura ez a bizalmi alapállás, nem is tudom hova tenni, aztán rájövök, hogy neki végül is így a legjobb, ráadásul itt mindenki a kezedbe ad mindent. Nemrég vettem egy szép noteszt, szép keralai textilkötésben. Miután az eladó a kezembe nyomta, már nem vette vissza, inkább addig csökkentette az árat, amíg rá nem bólintottam, közben végig a termék elônyeit és nagyszerûségét ecsetelte. Szóval Aziz el, én meg a víz felé fordulva kibontom a kiábrándítóan igénytelen kinézetû csomagolást, ami egy fekete-fehér helyi napilapból letépett darab, összegyûrve, mint egy eldobott papírgalacsin. Hamar rájövök, hogy okkal ilyen. Ebben a környezetben egy darab fólia vagy egy zárható mûanyag tasak nagyon feltûnô lenne. Papírszemét viszont van annyi mindenhol, hogy ha szükség esetén jó helyre dobod a pakkot, még te sem biztos, hogy megtalálod. Nézem, nézem, hát elsôre óriási csalódás. Nemcsak a számomra túl igénytelen csomagolás miatt, azt meg tudom érteni. A mennyiség szemre inkább 2 gramm, mint 5, de

Azizzal a bazársor mellett „diskurálunk”, majd szemrevételezem az árut (kiskép) (Kerala, Cochi)

lehet, hogy annyi sincs. Rögtön megértem, miért engedett az árból elsô körben 50%-ot. Aki nem nézi meg, és megvesz 10-et, az kap kábé 5-öt, és ad érte 40 eurót. Ha van némi hatása, még elégedett is lesz, elmesélheti majd, hogyan vett Indiában füvet, és hogy párszor jól beszívott, még akkor is, ha otthon sokkal olcsóbban jobbat vehetne. Persze az nem akkora kaland. Amúgy a sarki kisboltban 100-as OCB és tip is kapható, biztos mert senki nem veszi. A zöld viszont nem volt szép zöld, inkább nagyon sötétzöld, néhány összeszáradt barnászöld virágocska, aminek a közepe valóban kissé összeállt a gyantától, de maga a buga nem tömör, inkább szellôs. Sok trichomát ez a gandzsa még csúcsformában sem látott, illata szinte semmi, amit azért befolyásol a körülöttünk lévô szagok kavalkádja és az a tény, hogy gyorsan és kevésbé feltûnôen próbálok egy darabka újságpapírba beleszagolni. Minden ízében parasztvakítás, persze ez már az elsô pillanatban látszott, de gondoltam, hátha a gandzsa legalább szép lesz. Küllemre olyan volt, mint amilyet a 90-es évek elején árultak az utcán. Amikor csalódottan szembesültünk a ténnyel, hogy mit is vettünk, azért elszívtuk, gondoltuk, a hatása még éppen lehet jó, de nem volt az. Ma már ilyen minôségû, küllemû gandzsát, függetlenül a hatásától, nem vagyok hajlandó elszívni, és abban is biztos vagyok, hogy THC-t maximum nyomokban tartalmazhat. Kicsit olyan volt, mint egy háztáji kültéri növény, amit túlságosan megsütött és kiszárított a nap. Visszafordulva tettem pár lépést az út felé. Aziz ott ácsorgott az egyik útszé-

li büfénél, Indiában amúgy az út mentére települ minden árus, ott koncentrálódik az élet, minden az út mentén történik, szervezôdik. Mondhatjuk, hogy az indiaiak állandóan úton vannak. No man, thanks – mondtam, azzal kézfogás, és vissza is adtam a pakkot. A végén vagy a pakkot adod vissza, vagy a pénzt. Ami leginkább meglepett, az a dolog bizalmi jellege volt, hogy csak úgy odaadta. Nem egy embert ismerek, aki régen (remélem, azóta megváltozott) elsétált volna vele, mondván, csak nem fog az öreg az egyébként tôlünk épp 60 méterre lévô rendôrségre berohanni azzal, hogy elvitték a gandzsáját, és nem fizették ki… Tudomásul vette, nem gyôzködött, vagy mert túl határozott voltam, vagy mert látta, hogy nem velem köti meg a szezon üzletét. Épp elindulnék, mikor váratlanul ott terem egy másik tag. Kicsit fiatalabb, kövérkés, erôsen kopaszodó forma, szintén helyi viseletben. Fogai barnák a murkantól, amit állandóan rág. Mielôtt megszólalnék, érdeklôdik, honnan jövünk, és barátságosan mosolyog, az ô gandzsáját azonban már nem nézzük meg. Miközben Aziz füvét vizsgáltam, láttam, ahogy int neki, de én közben úgy döntöttem, megvárom újdonsült riksás barátaimat, akik emlékezetes estét ígértek, kiváló minôségû zölddel fûszerezve. Elsétálva azon gondolkodom, mennyi a valószínûsége, hogy összejátszanak, s azért szólt neki, hadd próbálkozzon ô is, hátha az ô áruja kelendôbb. Indiában ez egyáltalán nem elképzelhetetlen. G. Holland

CK 2014/2. április

e b o l g + a n n ca

MAMBO NUMBER ONE Belgium második kannabiszklubja precedenst teremt A holland Wietpas-törvény, mely regisztrációhoz kötötte a coffeeshopok látogatását, és megtiltotta a külföldiek kiszolgálását, rövid idő alatt megbukott, de egy jelentős eredményt mégis fel tudott mutatni: életre hívta Belgium második Cannabis Social Clubját, a Mambo CSC-t! A megnyitáshoz vezető utat maga a klub alapítója, Michel Degens mesélte el a prágai Cannafesten, akit azóta a hatóságok is felkerestek. 28

Degens a holland határ közelében, Maastrichttól lôtávolságnyira nôtt fel, a belgiumi Hasseltben. 1992-ben próbálta ki a marihuánát, két évvel késôbb már magának termesztette, és ma, 38 éves fejjel is ugyanolyan szívesen lazít egy kis gandzsával, mint 20 éve. A határ közelsége miatt rendszeresen Maastrichtba járt vásárolni, s annyira megkedvelte, hogy pultosmunkát vállalt a Heaven 69 coffeeshopban. Degens jószívvel gondol az ott töltött öt évre, melynek 2012-ben a Wietpas vetett véget. Az elsôsorban a drogturizmus felszámolására irányuló törvény értelmében ugyanis belgák többé be sem léphettek a boltba. Hiába dolgozott már ott öt éve, és adózott a holland államnak, Degens elveszítette a munkahelyét, és hazaköltözésével a barátait is. Ekkoriban indult az elsô belga CSC, az antwerpeni Trekt Uw Plant (Róluk szóló cikkünket lásd a CK Magazin 2013/4. augusztusi számában – A Szerk.), ahol a termesztôi közösségen keresztül megoldották, hogy a belga törvénynek engedelmeskedve mindenki csak egy növényt termesszen. A klubba Degens is belépett, és amikor kevesebb ráfordítással, organikusan és jobb minôségben szüretelte kedvenc Amnesia Haze-fajtáját, mint anno Hollandiában, visszatért a Belgiumba vetett hite. De minthogy szülôvárosa 60 km-re van Antrwerpentôl, Degens azon kezdett töprengeni, miként indíthatna el egy hasonló CSC-t Hasseltben. Ennek megtervezéséhez a legalkalmasabb személytôl kapott segítséget, az ENCOD nevû európai drogpolitikai projektet koordináló és nem mellesleg a Trekt Uw Plantet is mûködtetô Joep Oomentôl.

Startup & House rules A klub a legszûkebb családi környezet közremûködésével indult. Degensnek édesanyja és barátnôje segített, kutyája és legjobb barátja, Mambo pedig a nevét kölcsönözte. A helyszín kiválasztásában fontos szempont volt, hogy semmiképp se tûnjenek holmi törvénykerülô hippiknek, még kevésbé bûnözôknek, ezért egy irodaházban rendezték be klubhelyiségüket. A cannafestes elôadás idején, tavaly novemberben a Mambo CSC még kevés taggal rendelkezett, így mindenki önkéntesként dolgozott a klubban, de Degens már akkor is bízott benne, hogy ez idôvel változni fog. Január elején a sikeres médiaszerepléseknek köszönhetôen 88 klubtagról és további 200 várólistára

Michel Degens és Doug Fine a holland Bedrocanban

került jövôbeli csatlakozóról tudott beszámolni. A termesztôszövetkezet tagjainak anyagilag is hozzá kell járulniuk a Mambo mûködéséhez. Az éves tagsági díj 25 euro, emellett a tagok további 7 eurót fizetnek a növényükrôl szüretelt gandzsa grammjáért, hogy fedezzék a termesztôk munkáját és az üzlet adminisztratív kiadásait. A klub több termesztôszobával rendelkezik, az elôadás idôpontjában a legkisebben kilenc, a legnagyobban pedig harmincöt növényt ápoltak egyszerre. A belga törvények elôírják, hogy egy adott személy egyidejûleg csak egy növényt nevelhet. Ez két lehetôséget kínál: az elsô, kézenfekvô lehetôség, hogy a CSC tagja egyedül neveli és szüreteli le a saját növényét. Ennek a megoldásnak az az elônye, hogy a klubtag a kedvenc fajtáját választhatja, hátránya viszont, hogy ki kell várnia

a két-három hónapot, amíg beérik a termés, ami ha nem sikerült ideálisra, lehet, hogy nem is tart ki a következô szüretig. Ezért választja a többség a másik megoldást, melyben egyszerre többen birtokolnak egy növényt, amivel ugyan csak a termény egy részét kaphatják meg, de kiküszöbölhetô a hónapokon át tartó várakozás. A belga törvénynek azonban egy másik kikötése is van: egy ember maximum 3 gramm marihuánát tarthat magánál legálisan. Adódik tehát a kérdés, hogy miként juthat a kertész a növényérôl leszüretelt, akár 100 gramm mennyiségû gandzsához. A megoldást a törvény szó szerinti értelmezése nyújtja: a klubtagok a gandzsa mellett külön csomagolásban megkapják a növény leveleit, szárát és gyökerét is, így hazafelé tartva az ôket igazoltató rendôrnek bátran mondhatják,

CK 2014/2. április

e b o l g + a n n ca

hogy náluk nem 80 gramm fû, hanem egy teljes növény van. Igaz, hogy már darabokban, ám azt nem köti ki a törvény, hogy a maximálisan birtokolható egy növénynek életben és egy darabban kell lennie. Szemben viszont a dílerek vevôivel, a klub tagjai igazolni tudják, hogy honnan származik a náluk talált kannabisz, így a rendôrök nem is remélhetik, hogy rajtuk keresztül eljuthatnak bûnszervezetekhez.

A klub elsô két évében nem indult eljárás a tagok vagy a Mambo CSC ellen, amit Degens a rendôrség azon belátásaként értelmezett, hogy a klubtagok a tevékenységükkel nem haszonszerzésre, hanem a törvény adta szûk kereteken belül önmaguk számára kis mennyiségû, de jó minôségû kannabisz elôállítására törekednek. Nem minden csoda tart azonban három évig.

Hívatlan vendégek A hatóság iránti bizalom a Karácsony elôtti héten tört meg, amikor a rendôrök akciót hajtottak végre a Mambo-klub ellen. Az üggyel kapcsolatban megkerestük Degenst, aki elmesélte, hogy a közegek pont akkor találták meg, amikor épp készült szétosztani a klubtagoknak a növényükbôl származó termést, így az igazoltatásakor 60 külön csomagból öszszesen 1100 gramm marihuána került elô. A hatóság ezt elkobozta, majd házkutatást tartott Degensnél, ahol 27 palántát talált. A növények a Mambo-klub tulajdonát képezték, és Degens mindegyikrôl dokumentációt vezetett, emellett gyógyászati receptet és orvosi ajánlást is fel tudott mutatni. Az intézkedô rendôrökkel kapcsolatban elmondta, hogy felsôbb utasításra cselekedtek, és nagyon udvariasan viselkedtek a házkutatás során, mindez azonban nem változtat a tényen, hogy az ügye bíróságra kerül. Konkrét vádat még nem fogalmaztak meg, és elképzelhetônek tartja, hogy az ügy el fog húzódni, hiszen Belgiumban idén választások lesznek, ráadásul, ha ezen a jobboldal gyôz, akkor a kilátásai tovább romlanak. Degens az ügy pozitív hozadékát abban látja, hogy most elôször hoznak majd egy precedens értékû ítéletet olyan esetben, amelyben a rendôrség nem csupán marihuánát, hanem anyanövényeket és dokumentációt is lefoglalt. A negatív oldal pedig többek között abban jelentkezik, hogy a klub eddigi megtakarításait a védelemre kell fordítani, és bár nem tervezik a bezárását, a kiesés és az eljárás miatt valószínûleg szüneteltetni kell a mûködést. A klub alapítója mégsem pesszimista, és még azt sem zárja ki, hogy a bíróság elfogadja az érvelésüket, és visszaszolgáltatja az elkobzott eszközöket. A Trekt Uw Plant részérôl Joep Oomen minden segítséget megad, így közösen készülnek a bírósági szakaszra, és bizakodóak az ügy kimenetelét illetôen. A CK olvasóinak pedig azt üzente: „Ha kannabiszt használtok, járjatok elöl jó példával, és mutassátok meg, hogy a marihuánát lehet felelôsségteljesen használni. Ha meg tudjuk mutatni a kannabiszt nem ismerôk számára, hogy nincs miért tartani a marihuánától, és felelôsségteljes emberek számolnak be a fûhasználatukról, akkor a dolgok gyorsan meg fognak változni.” KT

KENDERMILLIOMOS NÉMETORSZÁGBAN Egymillió euro, legalizációra Georg Wurth a közelmúltban megnyerte a Pro7/Sat1 csatornák közös Milliomosválasztás című műsorának fődíját, vagyis egymillió eurót, melyet a Német Kenderszövetség (DHV) céljainak megvalósítására fordít. A műsorról és a jövőbeni terveiről kérdeztük. Cannabis Kultusz: Milyen volt a hangulat a Milliomosválasztás forgatásán? Élvezted a fellépést? A képernyőn nagyon magabiztosnak látszottál, nem volt ijesztő a nagy médianyilvánosság? Georg Wurth: Azért elég ideges voltam. A mondanivalómat elég rövidre kellett fognom, úgy, hogy közben teljesen közérthetô legyen. Minden elôre meg volt tervezve, percre pontosan, ezért azt nem állítom, hogy konkrétan élveztem, de rendben volt. A hangulat jó volt, és a csapattal is jó volt együtt dolgozni. Annak ellenére, hogy ez az egész

Milliomosválasztás elég stresszesnek bizonyult, sok feszültséggel és megterheléssel járt, mégis nagyon izgalmas vállalkozás volt. CK: Fantasztikus volt a videoprezentáció, kik készítették, segített benne valaki? GW: Megkérdeztem a Német Kenderszövetség tagjait, és másokat is, hogy össze tudnának-e állítani egy rövid videót arról, hogy miért támogatják a DHV-t. Az ötlet nem tôlem származik, hanem Brainpooltól, és a klipet is teljes egészében ô állította össze. A legtöbb felvétel Kölnben készült, én valójában csak né-

hány részlettel egészítettem ki a munkájukat. CK: Már maga a tény, hogy részt vettél a versenyen, és a ﬁnáléba is bejutottál, megadta neked azt a lehetőséget, hogy széles tömegek előtt beszélhess a kender legalizációjáról, így azokhoz is eljusson az üzenet, akik még soha nem hallottak a kenderről. Elégedett lennél abban az esetben is a szerepléseddel, ha a végén nem te nyered az egymilliót? GW: Összességében akkor is elégedett lennék, mert az alapvetô célunk az volt, hogy a mûsoridô alatt sok olyan embert

érjünk el, akiket egyébként nem tudnánk. A saját körünkben, a Facebookon és a honlapunkon keresztül elég nagy már a hatásfokunk, és a taglétszám is folyamatosan növekszik, de azokat az embereket, akik soha nem foglalkoztak a témával, sokkal nehezebb megtalálni, megszólítani, ezért volt nagyon jó, hogy szerepeltem a show-ban. Szerencsém is volt, hogy egy olyan részben, amit sugároztak a tévében. Eredetileg hétfordulósra tervezték a játékot, melybôl kettôt adnak le adásban. Nekem két dolog is sikerült egyszerre: sok embert elértem az üzenetünkkel, és megnyertem a fônyereményt. Ôrület! CK: A többi résztvevő közül kinek adtad volna szíved szerint? GW: A fináléban Amadout választottam, aki a pénzbôl iskolákat épített volna Afrikában, mert jónak találtam a projektjét. A Viva con Aguát is nagyon szimpatikusnak találtam, nekik is szívesen adtam volna a pénzt. Az a benyomásom, hogy mindketten értelmes dologra költötték volna. CK: A Viva con Agua végül második lett mögötted. GW: Igen, sôt döntetlenre álltunk. A Viva con Aguának ugyanannyi pontja volt, mint nekem, és csak azért nyertem, mert a közönségszavazatokból én kaptam többet. Tehát nagyon szoros volt, ôk is megérdemelték volna a gyôzelmet. CK: Ekkora médianyilvánosságot Németországban a Kenderszövetség még soha nem kapott, nem beszélve az egymillió eurós nyereményről. Milyen további előnyöket jelenthet a DHV-nak a show-ban való szereplésed? GW: Mint Kenderszövetség csak profitáltunk az egészbôl. Sok új Facebooktagunk van, az én személyes ismerôseim száma is 5000-re emelkedett. Az év eleje óta 200 új tagunk van. A show után volt még néhány médiafelkérésünk is. Gyakorlatilag mi mint Kenderszövetség csak nyertünk. De azt gondolom, hogy maga a téma is megtapadt a köztudatban, hogy „ja igen, az a kenderes csávó nyert a tévéshow-ban”. Egyre többet hallani a témáról, olyat is, hogy: „Végre már a munkahelyemen is errôl beszélnek” – mindenhol szóbeszéd lett a kender és a legalizáció. Ez tulajdonképpen meglepô is, hisz magát a show-t nem is látták olyan sokan, de arról, hogy nyertem, sokkal többen értesültek. CK: A marihuána legalizációjával kapcsolatban azon a véleményen vagy, hogy az el-

fogadtatáshoz vezető első lépés az orvosi célú legalizáció. Miért? GW: Mert úgy látom, hogy ott van a legnagyobb szükség. Természetesen arányaiban sokkal többen fogyasztják pusztán élvezeti szerként a kendert, de azt gondolom, hogy a terápiás célú fogyasztás engedélyeztetése a legkönnyebben kivitelezhetô. Mivel az emberek részérôl is egyre nagyobb együttérzést tapasztalok, biztos vagyok benne, hogy a lakosság 80%-a amellett van, hogy a rászoruló betegek hozzájussanak a kannabiszhoz. A politikusok körében is jóval elfogadottabb a gyógyászati célú fogyasztás, mint az élvezeti. Én leginkább azt nem tudom felfogni, hogyan lehet emberektôl egy hatékony gyógyszert megtagadni, ez egyszerûen embertelen. Ezen olyan gyorsan kell változtatni, ahogy csak lehet. CK: Azt mondtad a tévéshow-ban, hogy a pénznyereményt elsősorban a kannabisszal kezelt betegek támogatására szeretnéd fordítani. Mi a stratégiátok, milyen típusú segítséget tud a Kenderszövetség nyújtani? GW: Ami a gyógyászati kannabisz pácienseket illeti – nehogy valakiben téves kép alakuljon ki –, nem fogjuk ezentúl sem mi fizetni a gyógyszerüket. Néhányan már meg is kerestek minket, hogy: „Orvosi kannabiszra lenne szükségem, de nem tudom megfizetni, tudnátok nekem segíteni?” – errôl szó sincs! A jogi eljárások során akarunk támogatást nyújtani, például olyan esetekben, amikor va-

laki az otthoni termesztés jogáért harcol a bíróságon, de nem tudja állni az eljárás költségeit. Ha az ügynek jók a kilátásai, akkor átvállaljuk a bírósági költségeket, mivel ez a többi, hasonló problémával küzdô ember javára is válik. CK: Vessünk egy pillantást a német aktuálpolitikai helyzetre: látsz reális esélyt bármilyen jelentős változásra az elkövetkező egy-két évben, ami a gyógyászati célú, illetve az élvezeti kannabiszfogyasztást illeti? GW: Igen, de inkább az orvosi célú fogyasztás területén. Elôfordulhat például, hogy betegek pereket nyernek meg, és szabaddá válik elôttük az út, hogy megtermeljék maguknak a szükséges menynyiséget. Ennek elfogadtatását reálisnak tartom. Ezzel együtt szerintem növekedni fog azon esetek száma, amikor beteg emberek legálisan jutnak kannabiszhoz. Ez már manapság is lehetséges, a Német Szövetségi Gyógyszerészeti Hivatal különleges engedélyével. Jelen pillanatban több mint kétszáz beteg rendelkezik ezzel az engedéllyel, kétszer annyian, mint tavaly. Azt gondolom, hogy ez a szám a következô években jelentôsen emelkedni fog, és én ezt már nagy eredménynek tartom. Ezen fogyasztók nagy része soha nem élt kábítószerrel, és ezek az emberek elmondják, hogy a kannabisz valóban segít nekik. Azt sem fogják elhallgatni, hogy problémájuk van a betegbiztosítójukkal, hogy az egész helyzet nagyon bonyolult, és hogy változásra van szükség. A hógo-

CK 2014/2. április

canna+gl lyóeffektus érvényesül, mely egyre csak nagyobb és nagyobb lesz, és politikai téma válik belôle. Ami az élvezeti fogyasztókat illeti, itt is látok egy kis esélyt modellprojektek létrehozására, mint Berlinben, Friedrichshain-Kreuzbergben. Hogy valóban megkapják-e az engedélyt egy coffeeshop megnyitására, az egyelôre csak a csillagokban van megírva. Nem tartom valószínûnek, de kizártnak sem. Ezenkívül még tartományi szinten is történhetnek elôrelépések, de szerintem csak kis lépésekben. Ezen a téren nem számítok nagy történésekre a következô négy évben. CK: Az egyesületed most egy igen komoly összeghez jutott, mit gondolsz, ennek a pénznek a segítségével el lehet érni a kritikus tömeget, és meg lehet változtatni a CDU/CSU alaphozzáállását a legalizációhoz? GW: Az ugye teljesen világos, hogy a legalizációt nem lehet egymillióért megvásárolni, ezzel mindenki tisztában van. Nem célunk az óriási áttörés, viszont komoly dolgokat tudunk elérni. Mindenki észre fogja venni, ha meglátja a reklámunkat a tévében. Természetesen így sem fogunk minden tévénézôt elérni, bár vitaindítónak mindenképpen megteszi. Ettôl függetlenül kiszélesíthetjük a struktúránkat, a csapatunkat, több eredményt érhetünk el, több médiamegjelenést, közösségi munkát tudunk finanszírozni. Tehát ez az egymillió euro egy fontos impulzus, mely lendületet ad a munkánkhoz. De önmagában ez az egymillió meglehetôsen kevés az igazi áttöréshez. Nézzük csak meg, hogy hogyan történt az USA-ban: csak a három legnagyobb legalizációs szervezet évi költségvetése kb. tizenkétmillió euro, minden egyes szövetségi állam minden egyes szavazásánál több milliót költöttek PR-re és reklámra. Ebbôl világosan látszik, hogy egymillió önmagában semmire sem elég. Ezért reméljük nagyon, hogy a taglétszámunk emelkedik, hogy sok olyan ember vesz körül minket, akik éveken keresztül hajlandóak arra, hogy kisebb összegekkel támogassák a munkánkat. A harcnak még nincs vége, hosszú út vár még ránk. CK: Tavaly a Kenderfesztiválon megjelent néhány baloldali politikus is. Van ma valaki a német parlamentben, aki képviseli a DHV céljait? GW: Valószínûleg Frank Tempelre gondolsz, ô már az elôzô kormányzati periódusban is a parlament tagja volt, évek óta támogatja a liberalizációt. A baloldal ösz-

szességében a mi oldalunkon áll. Benne van a programjukban, ugyanúgy, mint a Zöld Pártéban is, ôk is szépen dolgoznak az ügyön. De még ez sem garancia arra, hogy bármi történni fog. Ezt olyan szövetségi tartományokban lehet jól érzékelni, ahol baloldali-zöldpárti kormánykoalíció van, és mégsem történik semmi. A végén azon fog múlni, hogy a két nagy párt, a CDU és az SPD közül legalább az egyik a mi oldalunkra áll-e.

CK: Milyennek látod az uruguayi és az amerikai legalizációs modellt, és melyiket tartod Németország számára jobbnak? GW: Mindkettôt jónak találom, a különbségek nem olyan nagyok. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a termesztéstôl kezdve a fogyasztónak való eladásig minden teljesen szabályozott formában történjen. Hollandiával szemben ez lenne a legfontosabb haladás, és még az is, hogy egy bizonyos minôségbiztosítás is be van

építve mindkét modellbe. Nagyon fontosnak vélem azt is, hogy a saját célra való termesztés is legális legyen, mindenki megtermesztheti magának a saját növényét. Ami még mindkét modellben tetszik, az az, hogy kannabiszt nem lehet mindenhol kapni. Nem lenne jó, ha minden szupermarketben, minden benzinkúton, vagy akár automatából lehetne kannabiszt vásárolni. Erre egyszerûen nincs szükség, ugyanúgy, ahogyan az alkohol és a cigaretta esetében sem. Ezen drogok esetében is hasonló modellt követnék, mint az uruguayi és a coloradói: mindenfajta drognak szaküzletben a helye! CK: Azt állítod, hogy a saját célú termesztés az orvosi célú fogyasztók életét könnyítené meg elsősorban? GW: Mindenesetre jó megoldás lenne, mert nagyon lecsökkenti a költségeket. Ma a legtöbb páciensnek nem téríti meg a biztosító a kannabiszgyógyszer árát. Ezenkívül még az az elônye, hogy a saját termesztés során mindenki szabadon megkeresheti azt a fajtát, amely a legjobban segít neki, hiszen a gyógyszertárban csak négy- vagy ötféle fajtát lehet kapni. Ugyanakkor rengeteg fajta van, és mindegyik hatása különbözik egymástól egy kicsit. Ezért lenne jobb, ha minden beteg maga kereshetné meg a számára legjobb fajtát. Bizonyosan van több olyan beteg is, aki nem tudna, vagy nem akarna

saját maga termeszteni. Vagy mert nincs megfelelô helyük, vagy mert nem tudnak rendesen mozogni, hogy törôdhessenek is a növénnyel – ezen esetekben egy más modellre van szükség. Nem ellenzek semmilyen alternatívát a kendergyógyszert illetôen. Az USA-ban például egyre nagyobb a szerepe a kenderolajnak – Hollandiában úgyszintén –, hiszen szájon át egyszerûen bevehetô, nem kell süteményt sütni sem. Nagyon fontos, hogy az emberek – akár gyógyszertárban is – hozzájuthassanak a kender alapú gyógyszerekhez. A mi céljaink itt, Németországban némileg ellentétesek ezzel a szemlélettel, mivel a német kormány nagyon épít a gyógyszeriparra, és a kenderleveleket teljes egészében számûzni akarja. Mi ezért hangsúlyozzuk Németországban, hogy a betegeknek magához a növényhez is hozzá kell hogy jussanak, ha igényük van rá, és az áruk is sokkal kedvezôbb. CK: Vannak néhányan, akik kételkednek abban, hogy az egyesületetek ezt a pénzösszeget valóban hasznosan fogja tudni elkölteni. Mit üzensz nekik? Mit gondolsz, mennyi ideig tart ki ez a pénz, mennyi ideig tudjátok ﬁnanszírozni a DHV munkáját? GW: Azt gondolom, hogy igenis képesek vagyunk okosan elkölteni a nyereményt. Mi vagyunk Németország legnagyobb legalizációs szervezete, messze nekünk a legnagyobb a költségvetésünk. A legtöbben egyetértenek azzal, hogy eddig jól használtuk fel a pénzt, és azzal is, hogy méretünkhöz képest nagyon sokat elértünk, ami a médiamegjelenéseket és politikai vitákat illeti. Mi, összehasonlítva, egy nagy legalizációs szervezet vagyunk, ugyanakkor egy kis lobbyszövetség. Tényleg minden lobbyszervezet nagyobb nálunk, mégis sokak figyelmét keltettük fel eddig. Azt sem szabad elfelejteni, hogy diplomás közgazdász vagyok, adójogot tanultam az egyetemen, egész életemben számokkal foglalkoztam. Vagyis nyugodtan kijelenthetem magamról, hogy tudok a pénzzel bánni, és gondoskodom arról, hogy ez a pénz valóban hatékonyan legyen elköltve! Az összeget az elkövetkezô öt évben el akarom költeni, tetemes részét még az elsô évben, hogy nagyot durranjon. Egy nagyobb összeget félreteszek, amibôl tovább bôvíthetjük a szervezetünket, és dolgozni tudunk. Remélem, hogy tovább növekszünk, és meg is tudjuk tartani az elért eredményeinket. Kolos Marcell

medical

KENDERÉLELMISZER, KANNABISZ MINT GYÓGYSZER Stefan Noelker-Wunderwald nemcsak alapítója és ügyvezetője a HANF-ZEIT nevű cégnek, hanem ő maga is kannabisszal kezelt páciens. Többek között a nem hivatalos CBD-tartalmú gyógyszerekről és a meglehetősen kusza németországi jogi szabályozásról beszélgettünk vele. Cannabis Kultusz: Milyen egészségügyi problémáid vannak, melyeket kannabisszal kezelsz? Stefan Noelker-Wunderwald: Kamaszkorom óta vannak problémáim a hátammal: néhány csigolyám nem egyenes, és az egyik nem is teljesen zárt, ezt Scheuermann-kórnak nevezik. Ebbôl kifolyólag már két gerincsérvem is volt, és gyakran erôs fájdalmak gyötörnek. Egyszer csak észrevettem, hogy a kannabisz enyhíti a fájdalmaimat, és amikor dr. Kurt

Blaas a Cultiván elmagyarázta ennek biológiai hátterét, elhatároztam, hogy kérvényezem az orvosi kannabisz használatát. CK: Milyen nehéz, illetve milyen könnyű volt számodra a legális kannabiszfogyasztáshoz vezető út? SN-W: Az elején nagyon nehéz volt, mert nem akadt olyan orvos, aki támogatott volna ebben. Azok az orvosok, akik már évek óta kezeltek, tisztában voltak vele, hogy fogyasztok kannabiszt, és

ugyan tolerálták, de tovább egyik sem akart menni. Egyiknek sem volt igazán kedve ahhoz, hogy komolyabban foglalkozzon a témával. Az elsô kérelmemet a Gyógyszer és Gyógyászati Eszközök Szövetségi Intézete elutasította, mivel Németországban nem, csak Bécsben találtam egy olyan orvost, aki segített. Nem adtam fel, rengeteg orvost felkerestem, míg eljutottam dr. Grotenhermenhez, és ô lett a kezelôorvosom. Fél évvel késôbb újra benyújtottam a kérelmet – ezúttal

sikerrel jártam, így 2012 óta gyógyszerként fogyaszthatom a kannabiszt, és teljesen legálisan, a gyógyszertárban vásárolom. CK: Ez azt jelenti, hogy teljes mértékben te állod a költségeket? SN-W: Igen, a betegbiztosító eddig semennyit nem vállalt át a költségeimbôl, de én harcolok tovább. Ezenkívül már egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy kérelmezem termesztésre az engedélyt. CK: Hogyan jött az ötlet, amikor megalapítottad a HANF-ZEIT nevű saját cégedet, mely kenderből készült termékeket forgalmaz? SN-W: Miután a tanulmányaimat elvégeztem, és teljesítettem a civil katonai szolgálatot, Jamaicába mentem, ahol intenzív kapcsolatba kerültem a kannabisszal, és felfedeztem, hogy gyógyszerként hat a panaszaimra. Ezután döntöttem úgy, hogy Németországban is helyes megvilágításba kell helyezni a kannabiszt. Tenni akartam valamit, hogy a kendert integráljam a társadalmunkba, és amikor 1998 végén találkoztam valakivel, aki itt, helyben haszonnövényként termesztette a kendert, de nem igazán tudta, hogy mit is kéne csinálni vele, akkor megalapítottuk a HANF-ZEIT-ot, és elôször teát és illatpárnát készítettünk. Az elsô egy-két évben ezeket a termékeket a saját boltunkban árultuk. Aztán feltûnt, hogy a textílián kívül milyen kevés, kenderbôl készült terméket lehet kapni, ekkor elkezdtünk a kenderbôl készült élelmiszereken gondolkodni. Innen indultunk, és menet közben sokat fejlôdtünk, ma már számos kender alapú élelmiszert forgalmazunk. A haszonkendernek ugyan alig van THCtartalma, ugyanakkor viszonylag sok CBD-t tartalmaz, mely a kannabisszal kezelt beteg számára igen fontos. CK: Ez azt jelenti, hogy ezek a kenderből készült termékek alkalmasak orvosi felhasználásra is? SN-W: Ezzel a kérdéssel egy nagy problémába ütközöl Németországban, nézzük például a kendermagolajat. A kendermagolaj – legtöbbször hidegen préselt – Németországban teljesen normális élelmiszernek számít, saláták ízesítésére használják többek között, de manapság már kozmetikumok alapanyaga is lehet. Sokan, akik megveszik a kendermagolajat, pikkelysömört kezelnek vele, vagy más bôrbetegségeket. Valaki azért fogyasztja, hogy csökkenjen a koleszterinszint-

je, mások hogy javítsák a vérkeringésüket. Mindannyian észrevették, hogy a kendermagolaj jó hatással van a tüneteikre, de mégsem szabad gyógyhatású készítményként ajánlani, vagy nyilatkozni róla, hiszen nem egy engedélyezett orvosságról, hanem élelmiszerrôl van szó. Ezen a területen éppen most változik a jogi helyzet Németországban, mert már nagyon sok ember használja, mégis csak élelmiszerként szabad árusítani. Azt sem mondhatjuk senkinek, hogy tessék, itt van ez az olaj, masszírozd a bôrödbe, ha pikkelysömöröd van! Ebben a különös jogi helyzetben mindig nagyon jól át kell gondolnunk, hogy egy termékkel miként jelenünk meg a piacon. CK: Mi a helyzet az aromapárnával? SN-W: A helyzet itt is hasonló: sokan használják alvópárnának, például ha fáj a fejük. Ugyanakkor mi senkinek sem ajánlhatjuk úgy, hogy ez egy olyan termék, melynek gyógyhatása van, csak mint teljesen hétköznapi használati tárgyat árusíthatjuk. Vannak olyanok, akik kiveszik a kendertöltetet a párnából, hogy CBD-kivonatot készítsenek belôle, vagy dohányként hasznosítják, a haszonkender általában 1-2% CBD-t tartalmaz. Tehát minden adott, hogy CBD-t állítsunk elô, de mi effajta kijelentést hivatalosan nem tehetünk, a reklámról nem is beszélve. Van például egy masszázsolajunk is, amely 2% CDB-t tartalmaz, de gyógyhatásúként semmiképp sem árusíthatjuk, hiszen ez egy masszázsolaj esetében irreleváns információ. Egy gyógy-

terméknél ez az információ természetesen nagyon fontos, de hivatalosan nem számít annak. CK: Ez azt jelenti, hogy a jövőben szeretnétek a kannabiszból törvényesen gyógytermékeket előállítani? SN-W: Igen, valóban ez a tervünk. Egy laboratóriummal dolgozunk együtt, ahol megvizsgálják a nyersanyagainkat, és pontosan, alkotóelemeikre lebontva kielemzik, hogy mibôl mennyit tartalmaznak, ezzel segítve a betegeket. Egy gyógyszerésszel is nagyon jó kapcsolatot tartunk fenn, ô már mondott egy igent a CBD-tartalmú termékeink forgalmazására. A jövô tehát elég izgalmasnak ígérkezik. CK: A megfelelő fajtákat ti magatok is termesztitek? SN-W: Azon dolgozunk, hogy ez így legyen, egy partnerünkkel közösen, Svájcban éppen most egy új haszonkenderfajtát kísérleteznek ki nekünk, melyet késôbb Németországban mint bejegyzett kultúrnövényt szeretnénk termeszteni. CK: Németországban a CBD teljesen legális? SN-W: Ténylegesen, mivel nem vonatkoznak rá a kábítószerekrôl szóló törvények, hiszen nem pszichoaktív vegyület. Tehát semmilyen irányelvet nem kell követni, és szabadon lehet kereskedni vele. Ezért tartalmazhatják élelmiszerek vagy éppen egy masszázsolaj. További információkat a termékekrôl: www.Hanf-Zeit.com M.M.

CK 2014/2. április

AZ ÁLLAM NEM KEGYELMEZ? A németek szerint a börtön gyógyítja a rákot A CK Magazin egyik korábbi számában már bemutattuk Alex Jähnt Baden-Württembergből, aki gyógyászati marihuánát fogyaszt. Alex története most tovább folytatódik. A jelenlegi helyzet szerint a leendő apára két és fél év letöltendő börtönbüntetést szabtak ki, mivel 2012-ben 12 kg kannabiszt találtak nála.

Cannabis Kultusz: Amikor legutoljára beszélgettünk, az autóbalesetedről meséltél, melynek következtében krónikus fájdalmaktól szenvedsz, és bemutattad nekünk a legális kannabiszfogyasztáshoz vezető utadat, mely enyhén szólva sem volt könynyű. Most börtönbüntetésre ítéltek, mi történt pontosan? Alex Jahn: Körülbelül egy éve nyílt lehetôségem arra, hogy a gyógyászati kannabiszhoz legálisan, a gyógyszertárban megvásárolva jussak hozzá, vagyis az ezt megelôzô években illegális úton beszerzett kannabisszal voltam kénytelen a fájdalmaimat csillapítani. Rá voltam utalva a feketepiacra, és 2012-ben úgy alakult, hogy a környéken sehol nem lehetett kannabiszt beszerezni. Már egy évvel azelôtt is – amikor hosszabb ideig kórházban voltam – bebizonyosodott számomra, hogy milyen kannabisz nélkül, napokig, sôt hetekig a fájdalommal együtt élni, így amikor 2012-ben egy ismerôsöm felkínálta a lehetôséget, hogy viszonylag egyszerûen, nagyobb mennyiséget lehet beszerezni, akkor sajnos roszszul döntöttem, és könnyelmûen igent mondtam. Azt gondoltam, hogy egy kis autókázás még nem ártott senkinek, és lelki szemeim elôtt olyan jelenetek játszódtak le, mint a The Transporter címû filmben. Amikor az ismerôsöm elmondta, hogy a kannabiszínség oka az, hogy nem talál senkit, aki vállalkozna a hatórás autóútra Aachenbe, hogy 3-4 kg árut elhozzon, nem gondolkodtam sokat, csak útnak indultam. CK: Azzal az érzéssel, hogy te vagy a Transporter? AJ: Úgy valahogy. Egy bizonyos benzinkútnál meg kellett állnom kávét inni, úgy, hogy a csomagtartót nyitva hagyom. Ezt is tettem, és amikor visszamentem az autómhoz, egy nagy kartondobozt és egy válltáskát találtam benne. Késôbb tudtam meg, hogy a válltáskát karácsonyi ajándéknak szánták nekem, a benne talált két kilóval 10 hónapig semmi ellátási gondom nem lett volna. Ezt azonban akkor még nem tudtam, mint ahogy azt sem, hogy a csomagtartóban levô 12 kg kannabisz miatt lesnek rám. Alig indultam el, már láttam is a kék villogókat, le kellett hajtanom jobbra, és láttam, hogy a vámosok maguk is totálisan meg voltak lepôdve a hatalmas mennyiségtôl. A történet vége az, hogy most két és fél évet ülnöm kell, holott a rakományhoz bizonyítottan hozzá sem értem.

CK: Mit jelent a „most”? AJ: Épp a napokban kaptam meg a hivatalos felszólítást, hogy két héten belül jelentkeznem kell a büntetés letöltésére. Mivel büntetlen elôéletû vagyok, ezért egy úgynevezett nyitott börtönbe kellene bevonulnom (vagyis az éjszakákat és a hétvégéket kell az intézményben tölteni). Felhívtam ôket, és elmondtam, hogy én hivatalosan és legálisan, egészségügyi okokból kannabiszfogyasztó vagyok, és hogy lehetséges-e, hogy gyógyászati kannabiszt vigyek magammal. A telefonban majdhogynem kinevettek, és közölték, hogy még egy súlyosan beteg embernek sem engedélyeznék a kannabiszfogyasztást az intézmény falain belül. Ez azt jelenti számomra, hogy fizikailag legkésôbb két hét után teljesen tönkremennék – ezt már egyszer végigcsináltam, mert amikor a 12 kg kannabiszt felfedezték az autómban, természetesen rögtön lecsuktak. CK: Ezek szerint a per másfél évig húzódott, mielőtt ítélet született? AJ: Igen, de még reménykedünk, hogy változtatni tudunk a helyzeten. Kérelmet nyújtottunk be a büntetés enyhítéséért,

melyben az egészségi állapotomra hivatkoztunk. Nagyon reménykedünk, de jelenleg minden a levegôben lóg. Azt hiszem, hogy a legnagyobb problémát az jelenti, hogy nem fedtem fel az ismerôsöm kilétét, mert ô volt az, aki segített nekem akkor, amikor senki más nem segített. Így ez a 12 kg teljesen az én saram, ezért kaptam két és fél évet a felfüggesztett büntetés lehetôsége nélkül. Az ügyvédem álláspontja szerint nem vagyok testileg alkalmas a börtönbüntetés letöltésére, és ebbôl kifolyólag remélem, hogy visszavonják a végrehajtást – de hogy ezt érvényre is tudja-e juttatni, az még a jövô zenéje. Számítottam a büntetésre, bár arra nem, hogy ténylegesen börtönbe kell mennem. De csak a törvényre mutogatnak, és a nagy mennyiségre, azzal gyanúsítanak, hogy kereskedelmi tevékenységet segítettem elô, hiszen a szállítmány nagy részét – vagyis ami a kartonban volt – az ismerôsöm árusításra szánta. CK: Ugyanakkor neked nem lehet felróni azt, hogy anyagi érdekből cselekedtél... AJ: Szerencsére a bíróság is így látta, és az ítéletben is kimondta, hogy nem profitért, hanem a gyógyszerem beszerzésé-

CK 2014/2. április

medical

ért követtem el a tettet. Az ismerôsöm azt mondta nekem, hogy ô nem tud elmenni az áruért, és ha senki nem hozza el, akkor nincs. Milyen választási lehetôségem lett volna? Nem akarok panaszkodni, vagy sajnálatot ébreszteni senkiben, csak informálni akarom a nyilvánosságot, hogy mi a helyzet itt, Németországban. Beteg vagyok, fájdalmaim vannak, vagyis gyakorlatilag rá vagyok szorulva a feketepiacra, hogy beszerezzem az egyetlen fájdalomcsillapítót, ami hat, hoztam egyetlen rossz döntést, és a törvény a lehetô legkeményebben csapott le rám. Senkit nem érdekel, hogy a gyerekem napokon belül a világra jön, a törvény megbánásra kötelez, holott annak a valószínûsége, hogy visszaesô bûnözô lennék, a nullával egyenlô. CK: Ha eltekintünk ezektől a kellemetlen fejleményektől, akkor milyen tapasztalatokról tudsz beszámolni az elmúlt évet illetően, amióta gyógyászati kannabiszt fogyasztasz? AJ: Észre kellett vennem, hogy az engedély önmagában kevés, hiszen a gyógyszer nagyon drága. Az elmúlt kevesebb,

mint egy évben 15 000 eurót hagytam a gyógyszertárban. Mint rászoruló kapok itt is, ott is valamit, amit egyáltalán nem is lenne szabad elfogadnom. Azt is észrevettem, hogy néhány feketepiaci fajta sokkal hatékonyabb, mint a gyógyszertári, ami ugyan legális, de háromszor annyiba kerül. Vagyis ugyanazért a pénzért háromszor annyi kannabiszt kapok, ráadásul a hatása is jobb. CK: Tehát a Bedrocan és a Bedica nem kifejezetten a te fajtáid? AJ: De, persze, ezek a fajták is rendben vannak, de már volt szerencsém más, sokkal jobb fajtákhoz is. Néhány közülük szintén a Sensi Seedstôl származott, sajnos a Bedrocan és a Bedica nem a legjobbak. Az én fájdalmaimra a Kushfajták vannak jobban hatással, vagyis az erôsebb fajták, melyeknek édes az illatuk. Már az illatukról megérzem, hogy melyek azok, amelyek nekem valók. Ha kinyitok egy Bedrocant, és beleszippantok, akkor összehasonlítva a többivel eléggé vegyszerszagú, maró, savanykás. Ennek ellenére megveszem a gyógyszertárban, hogy a legális keretek között maradjak – hát

mit csináljak, ha, mint most is, hetek óta nem lehet kapni? CK: Hogyhogy nem lehet kannabiszt kapni a gyógyszertárban? AJ: Szállítási nehézségekkel küzdenek: a gyógyszertárak leadják a rendelést, de az importôrcég tavaly év vége óta nem szállít semmit. Ez azt jelenti, hogy a feketepiac ugyan illegális, mégis a gyógyszertárban nem kapunk semmit, így telt el a Karácsony, a január, és február elsô fele. Ez sok rászorulónak életbe vágó probléma, és természetesen sokan kénytelenek illegális úton beszerezni a gyógyszerüket. Ez tehát az érem másik oldala – egy monopólium, mely egy létfontosságú gyógyszer köré épült, középszerû füvet árulnak aranyárban, és még csak a folyamatos ellátást sem tudják garantálni. Németországban az importôrcég határozza meg az árakat, és ha az ember a Holland Egészségügyi Minisztérium honlapján azt látja, hogy egy doboz Bedrocan 38 euróba kerül, Németországban pedig 120 eurót fizetsz ugyanazért, akkor az ember elgondolkodik… Martin Müncheberg

Egy komoly gyógynövény:

BUBBLE GUM Édes illata és euforikus hatása legendás. A Bubble Gum egy ellenálló, nem túl sûrûn elágazó, egységesen és középmagasra növô, kimondottan gyantás fajta. Termesztôk az USA-beli Indiana államban fejlesztették ki, majd a Bubble Gum-genetika megérkezett Hollandia két magbankjába is, ahol kifejlesztették saját Bubble Gum-fajtájukat. A mi fajtánkban kinézete és hatása alapján leginkább a Sativa-tulajdonságok érvényesülnek, egy karakteres, édes aromával párosulva (erôsen emlékeztetve az édes rágógumi ízére), fogyasztása eufóriát idéz elô. Ez az egyetlen genetikailag tiszta fajta (vagyis nem F1-hibrid) a Seriousfajták között, az évek során tíz kitüntetésben is részesült. A Bubble Gum High Times Cannabis Cup négy díjat kapott a High Times Cannabis Cup-versenyen, és még többet különbözô kannabiszversenyeken Spanyolországban. A legfontosabb kitüntetését 2006-ban vette át: a „Soft Secrets” címû magazin Az év növénye díjat ítélte neki! Kiváló gyógyhatású tulajdonságai vannak az étvágytalanság és hangulatjavítás területén.

DARK DEVIL A SWEET SEEDSTŐL A Dark Devilhez a BIG Devil XL-t használták fel. Szokatlan színének köszönhetôen virágzáskor a növény nem jellegzetes, diszkrét megjelenésû, a magok 80%-a lila, illetve sötétkék virágokat hajtanak. Termesztése nagyon egyszerû, gyorsan növô, nagy hibriditással rendelkezô fajta. Kinézete mint egy Indica-Sativahibrid, magától virágzó, gyorsan növô. A túlzásba vitt tápanyag-hozzáadásra érzékenyebben reagál, mint testvérei a Red Familybôl, ugyanakkor ellenálló a betegségekkel szemben, és ha gondoskodunk az ideális körülményekrôl, maximális hozamra számíthatunk. Nagy, központi levélzetet növeszt, de oldalelágazásai is megadnak minden okot az elégedettségre. A szárak és a rajtuk növô levelek vastagon fedettek az aromás gyantától, mint az egyik kiinduló növénynél, a Big Devil XL-nél. A csírázástól számítva kilenc hétre van szüksége a teljes érésig. Egyes növények akár gyorsabban is érhetnek, de az egyéni ízléstôl is függ, hogy az ember kivárja-e a kilenc hetet. A virágzat kalász vagy toboz alakú, termôje erôs narancs színû.

Aromája érzéki élményt nyújt, nagyon erôteljes tömjénillatú. A levelek porítása után inkább a gyümölcsös aromák kerülnek elôtérbe, sôt még mentolt is érzékelni benne. Az íze friss, citrusos, finom medvecukoríz. Egy édes, mégis kissé savanykás utóízt hagy maga után, így a szaglóhámnak is megvan a szabadsága az illatok szabad besorolására. Mind a gôze, mind a füstje exkluzív élményt nyújt. Erôs és friss, elôször bombaként robban, majd intenzitása alábbhagy, de még tíz perc után is érezhetô. A vörös család magától virágzó tagjai között ô a leginkább Sativa-beállítottságú, hatása közepesen hosszú. Kreatívan befolyásol, segít ötleteket találni, másrészt energetizál, hogy ötleteinket meg is valósíthassuk. Tökéletesen alkalmas meghitt beszélgetésekhez és filozofáláshoz. A hangokat és a színeket különösen élettel telinek érzékeljük, kétségtelenül az egyik legjobb fajta az ünnepléshez. A Dark Devil lila virágaival és narancsszínû termôjével egy nagyon szép, magától virágzó növény, hatása mint egy legjobb hibridé, nagy Sativa-aránnyal.

CK 2014/2. április

ORANGE HILL SPECIAL Az Orange Hill Special egy kivételes Orange Skunk-válogatás, az Orange család új tagja. A vásárlók által kedvelt, két stabil, a 80-as évekre visszanyúló fajtából, a népszerû Orange Bud és a Californian Orange genetikai keverékébôl került kifejlesztésre. A tenyésztésre 6 generáción keresztül került sor, a stabil és erôs Orange Skunk biztosítása érdekében, mely szüreteléskor narancssárga szôrszálakban gazdag, nagy hozamú és citrusízû. 50%-ban Indica-, 50%-ban Sativa-fajta, THC-szintje 21%, erôs lebegést okoz, tartósan és kellemesen ellazítja a testet. A növény általában alacsony marad, kb. 1 méteres, mellékágain sok ragacsos rüggyel. Ez az Orange család legbozonto-

sabb és legjobb hozamú tagja. Táplálása kezdetben egyszerû, de a virágzási szakaszban gyakoribb táplálásra lehet szüksége, és 8-9 hét is kellhet a beéréséhez. Szabadban, meleg idôjárási körülmények között, október közepére érik be (a déli féltekén április közepére). Hozama bôséges, egy jól termesztett növényrôl akár 450 gramm is szüretelhetô. Szívbôl ajánljuk az Orange család kedvelôinek, és mindazoknak, akik szeretik az igazán speciális, bô hozamú fajtákat. A Power Plant, The Ultimate, Skunk #11, Euforia és a Master Kush tenyésztôi által kifejlesztett és gyártott változat. Kapható feminizált vagy hagyományos változatban is.

ICE CREAM Az Ice Cream egy újabb, nagy népszerûségnek örvendô, 60:40 Indica:Sativa arányú Paradise Seeds-fajta, amit OG White Widow és Bubble Gum keresztezésébôl nemesítettek. A fajta magjai 2007-ben jelentek meg a piacon. Nagy életerô, gyors növekedési ütem és bôséges gyantahozam jellemzi, valamint „lágy, krémes íz, ami fagylaltra emlékeztet”. Ahogyan azt mind tudjuk, az egzotikus ízek felfedezésében egy bizonyos szintig a fantáziánkra is hagyatkozunk, de számos termesztô és fogyasztó jelezte, hogy az Ice Cream valóban vaníliaízû, vagy legalábbis felfedezhetôk benne vaníliás aromák. Emellett feltûnnek „a Skunk és az ananász halvány alhangjai is”.

Az Ice Cream a fenotípusok sokszínûségét mutatja, és mindegyikük hozzájárul a finom ízvilághoz. A nemesítéshez használt fajták közös jellemzôje a gyors növekedés és a kivételes életerô, ami nagy, sötétzöld leveket és gazdag gyantatermelést biztosít. Minden növény jelentôs mennyiségû trichomát hoz, melyek esetenként, katonásan sorakoznak a gyantafejeken. Sea of Green módú vagy hajtásról történô termesztéshez is ideális, a reakció hajlandósága a sportautókhoz mérhetô, ez a növényvilág Ferrarija. A bugák fehérek és fagyosak, enyhe vaníliaillattal. Az Ice Cream 55-60 nap virágzást követôen kezd érésnek indulni, és négyzetméterenként 500 gramm hozamú. Kültéren korán, már október elején érik, szintén négyzetméterenkénti 500 grammos várható hozammal. Extramagas THCtartalma a 20%-ot is meghaladhatja, ami erôteljes trippes hight eredményez mind a fejben, mind a testben.

a’la canna

[...] Minden ember minden egyes pillanatban képes arra, hogy emlékezzen mindenre, ami vele történt, és hogy mindent érzékeljen, ami az univerzumban éppen lejátszódik. Az agy és az idegrendszer szerepe az, hogy megvédjen minket ettôl a rengeteg haszontalan és lényegtelen tudástól, amely csak összezavarna bennünket. Ezt a feladatot úgy végzik el, hogy egyszerûen kizárják az általunk érzékelt események közül a lényegtelennek ítélteket – azokat, amelyeket egyébként felfognánk, amelyekre késôbb bármikor képesek lennénk visszaemlékezni –, s csakis azt a néhány, gondosan kiválasztott érzékelést engedik át hozzánk, amelyek valamilyen oknál fogva hasznosnak tûnnek. E teória szerint minden egyes ember potenciális Szuperelme. Most azonban, mivel állatok vagyunk, az a legfontosabb dolgunk, hogy bármilyen áron életben maradjunk. Ahhoz, hogy a biológiai túlélés sikerüljön, a Szuperelme szuperérzékszervei által felfogott eseményeket és dolgokat keresztül kell vezetni az agy és az idegrendszer szûrôrendszerén. Ami a gépezet túlsó oldalán kijön, abból csak egy olyan tudat épülhet fel, amely a segítségünkre lesz abban, hogy életben maradjunk ennek a különös bolygónak a felszínén. Hogy megformálja és kifejezze ennek a redukált érzékelésnek a tartalmát, az ember kifejlesztette – és folyamatosan finomítja – azokat a szimbólumrendszereket és hallgatólagosan elfo-

Aldous Huxley:

AZ ÉRZÉKELÉS KAPUI Aldous Huxley a 20. század egyik forradalmi elméje, látnoka volt. Regényei közül a Szép új világ és a Sziget a mai napig hatással vannak a nyugati kultúrára. 1953-ban az Egyesült Államokban Humphry Osmond vezetésével részt vett egy meszkalin kísérletben. Az érzékelés kapui ezen élményeiből táplálkozik. Az esszékötet a hatvanas években a hippimozgalom alapművévé vált, de állítólag a The Doors zenekar is a kötet címe alapján vette fel a nevét.

gadott filozófiákat, amelyeket nyelvnek nevezünk. Minden egyes ember egyazon idôben a kedvezményezettje és az áldozata a nyelvi hagyománynak, amelybe beleszületik – kedvezményezettje, mert a nyelv révén férhet hozzá a más emberek által összegyûjtött tapasztalatokhoz, és áldozata, hiszen a nyelv erôsíti meg abban a hitében, hogy a redukált érzékelés az egyetlen létezô érzékelési mód, a nyelv zavarja meg valóságérzetét annyira, hogy kénytelen feltételezéseit tényként, szavait tényleges dolgokként értékelni. Az a valami, amit a vallás nyelvén „e világnak” neveznek, valójában a redukált érzékelés univerzuma, amelyet éppen ez a kifejezés, éppen a nyelv erôsít meg valóságosságá-

ban. A többi világ, a „másvilágok”, amelyekkel az emberek idônként kapcsolatba kerülnek, a Szuperelme által érzékelt univerzum részét alkotják. A legtöbb ember többnyire csak azt fogja fel, ami a már említett szûrôrendszeren keresztül eljut hozzá, amit az anyanyelve tradíciói szerint valóságosnak tart. Bizonyos személyek azonban születésüktôl fogva képesek arra, hogy kiiktassák a szûrôt. Mások ideiglenesen kapcsolják ki a rendszert, vagy spontán módon, vagy szándékos és hoszszadalmas „lelki gyakorlatok” segítségével, esetleg hipnózis alkalmazásával, drogok szedésével. Ezek az emberek sem érzékelnek mindent, ami az univerzum többi részén történik (a szûrôrendszer kikapcsolása vagy megkerülése sohasem lehet teljes mértékû, így a Szuperelme által érzékelt dolgok mindegyike semmiképpen sem juthatna el az emberhez), de legalább többet vagy mást is megtapasztalnak, mint azok, akik kizárólag azt a gondosan megválogatott „anyagot” fogják fel, amelyet beszûkült agyunk teljesnek, de legalábbis elégségesnek ítél, és a valóság képének tart. [...]

a’la canna

EMBERSZABÁSÚ Champs: Down Like Gold A La Manche-csatorna brit partjainál található szigeten, az Isle of Wighton két fiatalember, Michael és David Champion 2011-ben alapították meg bandájukat, melyet vezetéknevük után egyszerûen Champsnek neveztek el. 2012-ben adták ki elsô ígéretes kislemezüket, melyet a Guardian mutatott be, de brit viszonylatban jelentôs sajtóvisszhangot

nem váltott ki, bár a Savannah c. dalt a Soundcloud oldalukon 24 000-szer hallgatták meg, ami egy kezdô bandától igen nagy szám. A párszámos EP után, március 10én jelent meg a Down Like Gold címû nagylemez. Szerencsére a szigetországi underground muzsikusokat nem feszíti a vágy, hogy a legnagyobb színpadokon adhassák a leghangosabb koncertet, így az album meghitt, merengôs, de egy kicsit sem komolykodós, inkább játékos anyag lett. A hangszerelés egyszerû, ahogy a dalok sincsenek túlbonyolítva. Az ének, fôként a falzettes részek néha túlcsordulnak, sôt még némi teatralitástól sem riadnak vissza, viszont annyira minimál a konstrukció, hogy elbírja ezt is. Párhuzamként a bejáratottabb nevek közül az MGMT és a Coldplay is megemlíthetô, noha az elôbbihez képest túl konzervatív és visszafogott, míg az utóbbi kevésbé pörgôs, és kevésbé popos. Az elektronika, az izgalmas modern szinti hangzás kicsit hiányzik – nekem –, mert könnyedén elfért volna, akár csak fûszerként is egy-egy dalban, ahogy a kicsit karakteresebb, határozottabb meg-

MEGINT AZOK A HATVANAS ÉVEK Temples: Sun Structures

„Jó, hogy vége a hatvanas éveknek, és nem jön újra el” – énekeltük a kilencvenes évek végén, mire az új évezredben lépten-nyomon bukkannak fel a korszak pszichedelikus rockját folytató (Tame Impala, Kula Shaker), továbbgondoló (Grizzly Bear) vagy újrahasznosító (Kasabian) zenekarok. A Temples inkább

a Tame Impalával rokonítható, de míg az ausztrál rockbanda az experimentális, szerteágazó változatot részesíti elônyben, addig a britek a rádióbarát mellett tették le a voksukat. A dalok hangszerelése egészen megtévesztô. Ha a hallgató nem nézi meg jól a lemezborítót, azt is gondolhat-

szólalást sem bánnám néha. Kiemelkedô nótáik közé tartozik a már említett Savannah mellett a My Spirit is Broken és a St. Peter’s. A Champs olyan zene, amire felkapod a fejed, ha a rádióban vagy egy kávézóban hallod. Tökéletesen illeszkedik a megszokott kínálathoz, van benne valami furcsaság. Mivel nagyon friss a lemez, nehéz tisztán látni, hogy mi lesz a jövôje, annyi biztos, hogy egy próbálkozást bárkinek megér. Szerethetô, emberszabású muzsika.

ja, hogy apa lemezgyûjteményébôl sikerült megkaparintania egy ritkaságot. A gitárok, az effektek, a vokálok, a dob sound egy az egyben hozza, amit egy korabeli lemezen hallhatunk. Felmerül a kérdés: hogy ha ez nem több retrorajongó zenészek örömmuzsikálásánál, akkor miért érdekes? A rövid válasz: azért, mert ezek a dalok jók. A hosszú: hiába nincs bennük semmi különös, egyszerûen a fejben ragadnak. Mintha valaki utólag megírta volna a korszak egyik hiánycikkét, a pszichedelikus popot. Emlékmûvet állít egy letûnt kornak, hamis, felesleges pózok nélkül, ahogy reneszánsz zenét játszó muzsikusok a Mediciek Firenzéjének. Különös érzés, amikor a The Golden Throne-t hallgatva Szécsi Pál és Katona Klári jut eszünkbe. Persze ez az anyag sokkal gazdagabb, de hihetetlen erôvel hozza az egykori atmoszférát. Ez egyúttal az egyetlen gyengéje is, mert egy-egy dal mintha már túlzottan ismerôs volna. Ilyenkor kicsit leül a korong, azért az olyan számokért, mint a Keep In Dark, a Move With The Season vagy a lemez közepérôl a Colours To Life érdemes meghallgatni.

a’la canna

SZÉP HALÁL Vad Fruttik: Darabok 2013 minden bizonnyal egyik legjobb magyar dala a Vad Fruttik – az új lemezt nyitó – Darabokban c. nótája. Szépen felépített struktúra kirobbanó refrénnel, ami a dal végére egészen zseniális-bestiális mészárlásba csap át. Likó Marcell és bandája a katarzisra hajt, és át is viszi a fogában tartva, ahogy a bölcsészekbôl toborzott közönség ezt el is várja. De milyen mély ez a tenger? Meddig lehet fuldokolni, úgy, hogy ne váljon gyanússá? Mert hogy a Darabok, mikor már nem mozogsz, akkor is lenyom a víz alá. Ilyen hanganyag ritkán születik a magyar könnyûzenében. Mindössze tíz dal. Tiszta hangzás, éles gitárok, pontosan eltalált szinti hangszínek. Pontosan egymásra helyezett rétegek, amit elsôre jelentéktelennek tûnô, alig hallható apróságok tesznek számtalanszor hallgathatóvá. A dalszerkezetek szépek, annyira szokványosak, hogy még épp beférjenek egy kereskedelmi rádió mûsorába.

Kiemelkedô a billentyûk kezelése. A Másodpercek és decibelek, az Egy napra és a Pipacsok a Darabok mellett fontos pillanatokat rögzítenek. A zenészek mindent hoznak, ami kellhet egy modern rocklemezen. Ha nem lennének szövegek, csontnélküli volna. Sajnos azonban az összképbe kissé belepiszkol a poéta. Az egykor sárga Zsigulikról mesélô, Szécsi Pálra kacsingató Likó dalszövegíróvá érett. Ilyen szépen felépített szövegmonstrumokat nem rakott le eddig az asztalra. A legfontosabb dolgokról, életrôl, halálról és szerelemrôl beszél. De

valahogy túl sok lesz a komolykodásból a hetedik, nyolcadik számra. Pózzá válik, elveszíti tartalmi mélységét a sokszor modoros beszélô. Minden jó sorra egy közhely felel, ami az anyag mûvészi erejébôl elvesz, ugyanakkor hozzáférhetôvé teszi a szélesebb közönség számára is. A Darabok minden gyengéje ellenére fontos lemez. Jobb, mint bármi, amit magyar zenekartól hallhattunk az utolsó öt évben. Jobb az elsô, a második és a harmadik Fruttik-lemeznél. Magasra tör, elbukik, de nem vérzik el.

Kiscsillag: Szeles Idén Orfû nulladik napjára újra összeáll a Kispál és a Borz, de aki az újraegyesülésen túl új dalokra is vágyik, s kíváncsi, milyen lenne a következô lemez a klasszikus bandától, annak elég elsétálnia a lemezboltba, ha még akad a közelben, és megvenni a Kiscsillag negyedik lemezét. A bulizenekarnak indult baráti társaság ezen a korongon a szokásos univerzum mellett új hangulattal is szolgál. Már a Néniket a bácsiknak! záródala (Sirály) megelôlegezte az okos szövegeket és a gyengéden hullámzó ritmust, amire a fotelbôl is könnyen lehet bólogatni. A Miért nem tudod?, a Szeles, A kis óceán és a lemez – számomra – legszebb pillanata, az öregedés tematikáját boncolgató Mi mehet? olyan területeken jár, ahol egykor egy-egy Kispál-szám és fôként a Bandi a hegyrôl jártak. Fényesre csiszolt dalok ezek, melyek ragyognak, bár nem

újítják meg a magyar poprockot. A maguk klasszikus formájában mégis feltáratlan területre lépnek. Mert a magyar underground kultúra koraszülöttei közül egyedül Lovasi tud ilyen filmet vetíteni. Nem öregedett vele az Európa Kiadó, a Neurotic vagy Sziámi Müller Péter. Egyedül jár ezen a tájon, és még jól is áll neki.

Persze azért akadnak táncolós darabok is, hogy senki ne csalódjon, mint a Földre, a Tánc, a Meleg szék és a Második este. Sôt mivel Lovasi András gyakran megszólal a közügyekkel kapcsolatban, nem meglepô, hogy helyet kaptak „politikus” számok. Ilyen a napi aktualitásoknál azért jóval tágabb térben mozgó Ollé, ollé, ami az országot vezetô elitnek tart görbe tükröt, a kivándorlás manapság kötelezô tematikáját körbejáró (Kistehén, Quimby stb.) Meleg szék vagy az albumot záró áthallásos, bendzsóval fûszerezett Ki találja meg?. Úgy látszik, nemcsak nekünk hiányoztak azok a könnyed, mégis súlyos Kispál-szövegek, amiért több ezren váltottak jegyet az ország különbözô pontjain a koncertekre, hanem a szerzônek is, aki most épp aktuális zenekarába csempészte be ezeket. Lombhullató

CK 2014/2. április

a’la canna

TÖKÖS, PARTRASZÁLLÓS KÖNYV Jászberényi Sándor: Az ördög egy fekete kutya Ha valaki kortárs magyar írót próbál elképzelni, könnyen jelenik meg a szeme elôtt egy asztal felett görnyedô szimpatikus, ôszülô, középkorú férfi, aki elszántan csapkodja a számítógép billentyûit, miközben cigarettázik, és klasszikusokat hallgat. Pedig a kortárs magyar irodalom nemcsak ilyen, Jászberényi Sándor ebben a sokszínû kavalkádban sajátos világot képvisel. Haditudósító. Írt a darfúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a 2009-es Öntött ólom hadmûveletrôl a Gáza-övezetben, a nigériai lepra- és tuberkulózisjárványról, a 2011-es egyiptomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról. Miközben bôsz hullajelöltként járta a világot, nemcsak csajozott, ivott, szívott, hanem, mily furcsa, írt is. Tömör, erôs, gyomorforgató rövid novellákat, Hemingway nyomán, szûkszavúan. Az évek alatt született novellákból mindössze egy vékony kötetet állított össze a szerzô, ami-

be nemcsak az úti élményekbôl táplálkozó szövegek, hanem hazai történetek is bekerültek. Nem nehéz ezekben a minimalista írásokban felfedezni az életrajzi vonatkozásokat. Jászberényi irodalmat teremt, szépprózát ír, de közben kendôzetlenül vall saját életérôl. Aki olvassa ezt a szikár mondatokból építkezô kis könyvet, nem kap kedvet, hogy együtt focizzon, sörözzön vele a következô hét végén. Férfivilágot formál meg, könyörtelen, kegyetlen világot, ahol a nôknek aligha van helyük. Alteregója érzéketlen macsó, ugyanakkor érzelmes, törékeny figura, aki zaklatott idegrendszerét morfiummal nyugtatja. Pszichológiailag hiteles, jól megalkotott karakter, akit legjobban a gyermekkort megidézô rövidprózák felôl érthetünk meg. De a mû igazi érdekessége nem is a szereplôkben rejlik, hanem a háttér, a Magyarországon jobbára ismeretlen muszlim világ re-, illetve meg-

VÁMPÍROK MÁRPEDIG VANNAK George R. R. Martin: Lázálom George R. R. Martin nevét az eposzi méreteket öltött Trónok harca-sorozat könyvváltozatának szerzôjeként ismerik a legtöbben, pedig nem csak fantasyíró. Horror és science fiction tematikájú mûvek is kerültek nyomdába már íróasztaláról. A hetvenes évek végén jelent meg elsô regénye, melyet 1982-ben követett a második, a Lázálom. A kötet, mivel az elôzô kiadás hiánycikk évek óta a piacon, a Karácsony elôtti hajrában jelent meg újra, kihasználva a teret, amit a Tûz és Jég dala-ciklus következô kötetének hiánya okozott. A gyerek, a férjem, a barátnôm szereti a tévésorozatot, megkapja most az új könyvet – gondolták sokan, és aztán csalódva látták, hogy a megajándékozott savanyú képpel pillant rájuk a kicsomagolt ajándék fölött, mert a Lázálom nem fantasy, és semmi köze sincs Westeros világához. Pedig ez a regény legalább olyan jó, mint a nagy sikerû sorozat.

A 19. század második felében, az Egyesült Államokban járunk. A Vadnyugatból kifelé, orral a 20. századnak. A

konstruálásában. A hasisillatú éjszakák a mecset tetején, a fegyverek olajszaga és a lassan megalvadó ragacsos vér látványa olyan erôvel jelenik meg, hogy szinte magunk is érezzük, halljuk, látjuk azt. Az ördög egy fekete kutya izgalmas kaland, kalauzunk pedig egy akcióhôsök vagányságát, lazaságát meghazudtoló fickó. Kell ennél több?

Lázálom egy gôzös neve, a legnagyobb, a legerôsebb, a legcsillogóbb, ami valaha szelte a Mark Twain történeteibôl is ismert Mississippi vizét. A történet egyik központi szereplôje a kifejezetten ellenszenves Abner Marsh, a hajó kapitánya, akinek a szemén keresztül látjuk ezt a hátborzongató világot. Martin orránál fogva vezeti az olvasót, miközben a történet egyre jobban elkomorul. A vámpírokat, mert hogy a Lázálom egy vámpírtörténet, mely a vérszívókat minden unalmas klisétôl megfosztja, pôrén, pengeéles realizmussal rajzolja meg. Karakterei élnek, valódiak, hibákkal, gyengeségekkel és erényekkel. Az egyik legérdekesebb köztük is Savanyú Bill, aki bár ember, vámpírrá akar válni. A regény küzdelem a közhelyekkel, toposzokkal szemben, mely miközben átlépi a horror- és vámpírregény mûfaji kereteit, azokat újraértelmezi, tágítja, egyszóval megújítja. Kötelezô olvasmány mindenkinek, aki kedveli a klasszikus vámpíros történeteket, akinek pedig a példánya karácsony óta a polcon porosodik, annak érdemes onnan azt levennie, nem fog csalódni.

a’la canna

A VILÁG ÉLŐ LELKIISMERETE Al Gore: A jövő – A globális változás hat mozgatórugója Al Gore Bill Clinton elnöksége idején az USA alelnöke, a 2000-es elnökválasztásokkor a Demokrata Párt elnökjelöltje volt. 537 floridai voks választotta el az elnökségtôl George W. Bushsal szemben. Ezután elfordult a napi politikától, és többek közt a globális felmelegedés kérdésével kezdett el foglalkozni. Kellemetlen igazság címmel 2006-ban könyvet írt, melyben a globális felmelegedés elleni lépéseket szorgalmazza. A könyv alapján Davis Guggenheim készített filmet. A mozi elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek és a legjobb betétdalnak járó Oscar-díjat. Pályájának csúcsa a 2007-es év végén neki ítélt Nobel-békedíj volt, melyet környezetvédelmi munkásságáért vehetett át, az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottságával megosztva. A jövô c. opus magnumában nem másra tett kísérletet, mint hogy összefoglalja, miért tart ott a világ, ahol tart, egyáltalán merre tart, illetve mit lehetne ten-

ni, hogy a folyamat megforduljon, és ne sodoródjon a kihalás szélére az emberi faj és vele az egész bolygó. Kitér a mun-

kahelyhiány egyre aggasztóbb jelenségére, ír az egyre vészesebben nyíló társadalmi ollóról, a technikai eszközök útján mindenhol jelen lévô, megfigyelô hatalomról, a túlnépesedésrôl, az emberi génmódosításról és nem utolsósorban a környezetvédelemrôl. Úgy véli, a „meghekkelt” kapitalizmus és demokrácia újraformálását segítheti az interneten képzôdô millió és millió felhasználóból álló globális elme. A kötet végén található következtetései persze valódi válaszokat nem kínálnak, de az útkeresés már önmagában fontos, állítja, és egy afrikai közmondást idéz: Miközben imádkozol, szedd a lábad! A könyv izgalmas, embert próbáló falat. Vaskos, sokszor túlírt, körülményes, mindazonáltal közérthetô. Aki szeretne átfogó képet kapni arról, hogy Al Gore szerint mi várhat ránk a jövôben, és mik a feladataink, az ne sajnálja az idôt és energiát az elolvasására.

A MAGÁNYOS MANGAHŐS A SÖTÉT KÖZÉPKORBAN Miura Kentaró: Berserk 6. A mangakiadványok közül kiemelkedik a Berserk c. sorozat, mely nemcsak papíron, hanem anime változatban is meghódította a világot. A füzeteket Miura Kentaró 1988-ban kezdte el publikálni, melyek azóta már a világ számtalan országában megjelentek. Magyarul egy fantasy-sci-fi kiadó, a Delta Vision hozta forgalomba 2008-ban. A hatodik kötet tavaly látott napvilágot. A történet fantasy, némi horrorral és akcióval dúsítva. Központi hôse Gutts, a zsoldos, akit a szerzô egy német lovagról, egy bizonyos Götz von Berlichingenrôl mintázott, aki elvesztette egyik karját, és helyére vasból készítettek protézist. Míg az elsô három kötet az érett férfit mutatja be, amint szembeszáll a gonosszal, addig a harmadiktól egészen a most kiadott hatodikig Gutts fiatalkorával, neveltetésével ismerkedhet meg az olvasó. Démonok és emberek harcából és persze hangulatos középkori miliôbôl áll össze

a Berserk világa. A mangáktól megszokott túlzások: lányos arcú férfiak és óriási fegyverek pedig hol kifejezetten zavaróak, hol pedig tökéletesen illeszkednek ebbe a mesés világba. A lapok fekete-fehérek, a rajzok az amerikai képregényekhez képest kidolgozatlanok, ugyanakkor mégis elegendôek ahhoz, hogy beszippantsák az olvasót. A karakterek bár erôsen sablonosak, a szerzô azért mindig csavar egyet a megszokott képleten, így nem válnak egydimenzióssá. A hatodik kötet cselekményét a királyi udvarban zajló intrikák hozzák mozgásba. A kliséket persze a rajzoló-író nem is igyekszik elkerülni, így a történet gyakran kiszámítható, olykor unalmas is, mégis érdekessé teszi, hogy gyakran finoman meg-meglibbent egy-egy rejtélyt, mely végig ott vibrál a háttérben, ugyanakkor sosem vetül rá fény. Bárki kezdheti az olvasást a legutóbbi kötettel, mely önmagában is élvezhetô, de érdemes megven-

ni a korábbiakat is, hogy teljesebb legyen a kép, és hogy az apró, elsôre jelentéktelennek látszó részletek is értelmet, jelentést nyerjenek. Hományi Péter

CK 2014/2. április