CK magazin #41 by CK magazin

ALTERNATÍV ÉLETMÓD ÉS KENDERKULTÚRA MAGAZIN

www.ckmagazin.info

ELILLANT FÁJDALOM Küzdelem a leghatékonyabb gyógyszerért

A törvény hatályba lépett, de boltok nem nyílnak

PARADICSOMI SZOLGÁLAT Az ozorai partyzók őrangyalai

9 7 7 2 060 1 7 3 000

OREGONI MEGCSÚSZÁS

1 5 0 0 2

Nem föld alatti játszótereket akarunk!

VIII. évfolyam 2015/2. szeptember

CSAK A LEGALIZÁCIÓ LEHET CÉL

485 Ft

18+

2012/5 október

2012/6 december

2013/1 február

2013/2 április

2013/3 június

2013/4 augusztus

2013/5 október

2013/6 december

2014/1 február

2014/2 április

2014/3 június

2014/4 augusztus

2014/5 október

2014/6 december

2015/1 július

KORÁBBI SZÁMAINKAT IS MEGRENDELHETED! Bővebb információkért kövess minket a facebook oldalunkon!

facebook.com/CannabisKultusz

INDEX IMPRESSZUM FŐSZERKESZTŐ: GABOR HOLLAND SZERZŐK: BOB ARCTOR, DÚCZ DÁNIEL HOMÁNYI PÉTER, JACK POT, KARDOS TAMÁS SARAH KLOS, KEVIN HERZIG, N. NOGADA DESIGN ÉS FOTÓ: VASKA GERGELY KIADJA: MEDIJUANA PUBLISHING GMBH. HIRDETÉSFELVÉTEL: OFFICE@MEDIJUANA.EU WEB: WWW.CKMAGAZIN.INFO ISSN 2060-1735 A JELENLEG HATÁLYOS BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV 1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY 282–283. §/C. ALAPJÁN, AKI KÁBÍTÓSZERT TERMESZT, ELŐÁLLÍT, MEGSZEREZ, TART, AZ ORSZÁGBA BEHOZ, ONNAN KIVISZ, VAGY AZ ORSZÁG TERÜLETÉN ÁTVISZ, ILLETVE KÁBÍTÓSZERT KÍNÁL, ÁTAD, FORGALOMBA HOZ, FOGYASZT, VAGY AZZAL KERESKEDIK, SZABADSÁGVESZTÉSSEL BÜNTETHETŐ.

ATAMI

12, 17

BUSHDOCTOR

CANNAFEST

CULTIVA

DROGRIPORTER.HU

ENCOD

FUTURE-CLONE

FUTURE-GROW

GROW CITY A Cannabis Kultusz kiadója felhívja olvasói figyelmét arra, hogy az életképes kendermaggal való kereskedés, azok értékesítése, birtoklása, szállítása illegálisnak minősül több országban, így Magyarországon is. Minden tartalom ismeretterjesztő és szórakoztató céllal készül. Nem kívánunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy bárki a hatályos jogszabályok ellenében cselekedjen. A Cannabis Kultusz kiadója senkit nem törekszik rábírni a kiadványban megjelenő termékek illegális használatára. A kiadó nem vállal felelősséget a lap értékesített felületein megjelenő állításokért. A szerkesztőségi cikkben megjelenő minden vélemény a szerzőtől származik, mely nem minden esetben azonos a kiadó álláspontjával. Időnként nem lehetséges a szerzői jog tulajdonosát azonosítani, vagy vele kapcsolatba lépni, ezért igazolt tulajdonjogi igény előterjesztése esetén a kiadványban megjelentekért utólag is vállaljuk meghatározott honorárium kifizetését. Minden szövegről és képről azt vélelmezzük, hogy megjelentetés céljából küldték, mindaddig, míg ezzel ellentétes nyilatkozatot nem kapunk. A kiadvány akár részben, akár egészben történő sokszorosításához a kiadó írásbeli hozzájárulása szükséges, akkor is, ha a sokszorosítás célja nem profitszerzés. Minden jog fenntartva!

2, 3

HANF MUSEUM BERLIN

HEMP EMBASSY VIENNA

INDRAS PLANET

INNOVATION PLANT PRODUCTS

31, 35

MEDICAL CANNABIS MOTORCYCLES TOUR PLAGRON

49 10, B4

RECIKLI

SERIOUS SEEDS

CK 2015/2. szeptember

szóval

NYÁRON IS AKTÍVAN kább helyi sztárokkal, és ingyen) egészen az aláírásgyûjtésig. Jó volt az aktivistákkal pörögni, fôleg Berlinben, és hallgatni ôket, ahogy kifogyhatatlan erôvel mondják a magukét úton-útfélen. Tényleg nem úgy néztek ki, mint akiket bárki meg tudna akadályozni abban, hogy elérjék, amit akarnak, a hôség biztosan nem. Akad persze olyan eltökélt kannabiszfan, akit nem tud megakadályozni holmi magyar szabályozás sem abban, hogy kedvenc növényével foglalkozzon, és még meg is éljen belôle. A szomszédos Ausztriában, de még Spanyolországban is beszéltünk egy-két kivándorolt magyarral, akik a kannabisziparban helyezkedtek el, róluk is van egy cikkünk. Összeszedtünk még pár érdekes és fontos dolgot a készülô brit–ír–ausztrál dekriminalizációról, a baszkföldi kannabiszklubokról, és azt is megosztjuk, mik a legújabb hírek, fejlemények az amerikai tagállamokban „pusztító” legalizációs hullámban. Ám míg Amerikában már egy valamirevaló republikánus is minimum dekriminalizációpárti, magyar vonatkozásban még mindig a parlamenten kívüli 4K! az egyetlen, magát láttatni képes párt, amely kiáll a drogreVannak olyan forró nyarak, amikor látszólag minden rendben, vagy amikor a legkisebb gondunk is nagyobb, és olyanok is, amikor egyszerûen csak hagyjál már pihenni. Ez a mostani is egy ilyen, nem támogatja a köztéri aktivitást a 40 fok. Jellemzôen nálunk azért a hûvösebb nyarakon se nagyon sikerült eddig kiállni magunkért vagy bármiért. Ahol a hôség ugyanúgy kínoz, de az élet mégis élhetôbb, és nem csak a köztereken árnyékot adó napernyôk és párakapuk miatt, amiket a város szerel fel és üzemeltet, hanem mert nincs elnyomás, fenyegetés, mellôzés, lenézés. Ahogy beljebb szólunk róla bôvebben, Bécstôl Münchenen át Berlinig ezrek és ezrek érzik fontosnak jelezni, mit gondolnak arról, mi a normális, és hogy kinek az akarata érvényesüljön, kiváltképp ha minden szakmai és észérv mellette szól. Nyár lévén az elmúlt hónapokban megnéztünk pár bulit: egy vadiúj kendertrade-show-t és egy, már bejáratott, közel 10 ezres berlini tüntetést. Bécsben is rámozdultunk egy-két eseményre, a helyi gigafesztiváltól, a Donauinseltôl kezdve (ez kb. a Sziget megfelelôje, csak kisebb, in6

form mellett. Az elnökük nemrég elszívott egy jointot az adóhivatal elôtt, de mit tesz Isten, eljárás mégsem indult, mivel nem mutatott ki THC-t a rendôrségi gyorsteszt. Megkérdeztük hát a 4K! elnökét, hogy mit szívott, adjon már nekünk is, fôleg, ha még a teszt sem mutatja ki. Akadnak azért pozitív fejlemények kis hazánkban is, bár mindennek megvan a maga sajátosan magyar hangulata, még a kiállásnak is. Presser Gábor és Szörényi Levente nem sok különbséggel egymástól beszélt arról, hogy ôk is szívtak annak idején, ennek kapcsán pedig megnéztük, milyen jellemzô „tünetei” vannak azon megszólalásoknak, amikor egy magyar celeb önként szól a kannabisszal kapcsolatos élményeirôl, tapasztalatairól. Ozorára is leugrottunk végül, mert ott senki se szív, és ekit sem eszik senki, de legalább jó a zene, és szépek a színek. Beszámolónkat beljebb megtaláljátok. Nem feledkezünk meg a gyógyászati kannabisz páciensekrôl sem, ezúttal egy osztrák fiatalembert mutatunk be, aki súlyos balesetbôl épült fel, és használ azóta is legálisan kannabiszt a kezeléséhez. További gyógyászati kutatások eredményeirôl is beszámolunk, emellett ajánlunk nektek jó zenék mellett jófajta olvasnivalókat is. Fogyasszátok ôket!

TARTALOM greenfo

ÉLETMENTŐ DEKRIMINALIZÁCIÓ MONDJ NEMET A TILALOMRA KÖZEGÉSZSÉGRE VESZÉLYES KANNABISZKLUB? BÉCSI KENDERNAGYKÖVETSÉG OLASZORSZÁG A LEGALIZÁCIÓ ÚTJÁN LEVÁLASZTOTT GYÓGYHATÁS A FÜVEZŐK ÜLDÖZÉSE ÉRTELMETLEN A brit rendőrség beint a királynőnek BIZONYTALAN HOSSZÚ TÁVÚ HATÁSOK Mivel jár a kamaszkori tépés? AUSZTRÁLIA TONNASZÁMRA TERMESZTHET KI NEVET A VÉGÉN?

9 9 10 11 11 12 14 16 18 19

canna+globe

OREGONI MEGCSÚSZÁS A törvény hatályba lépett, de boltok nem nyílnak CSAK A LEGALIZÁCIÓ LEHET CÉL Nem föld alatti játszótereket akarunk!

20–21

EGY CSAPÁSRA ELILLANT A FÁJDALOM Küzdelem a legjobb gyógyszer engedélyezéséért

34–35

canna+globe

PARADICSOMI SZOLGÁLAT Az ozorai partyzók őrangyalai MI FÁN TEREM A FŰ? Óvatos coming outok Bugrisföldön ICH BIN EIN BERLINER Berlinben akarok senki lenni HATÁRON TÚLI MAGYAROK Bécs: a grow-biznisz európai központja

36–38 40–41 42–45 48–49

fajta+tiszta

22–24

SERIOUS HAPPINESS

anna+globe

greenfo

SZÁJON ÁT BIZTONSÁGOSABB AZ UNALOM KAPUDROG CSONTTÖRÉSRE CBD-T GYÓGYNÖVÉNYT A GYÓGYSZERTÁRBA TERMÉSZETES LEJÖVETEL AZ OPIÁTOKRÓL KANNABISZ, ORVOSI SZEMMEL

medical

26 31 32 32 33 33

KENDERKOZMETIKUMOK Olaj a bőrünk és egészségünk védelméért

52–53

a’la canna

MUSE: DRONES GEORGE FITZGERALD: FADING LOVE PATRICK ROTHFUSS: A SZÉL NEVE RENAUD COLLIN–DIDIER AH-KOON: MINYONOK CK 2015/2. szeptember

54 54 55 55 7

greenfo

ÉLETMENTŐ DEKRIMINALIZÁCIÓ Miközben az új pszichoaktív szerek terjedésére a legtöbb ország szigorításokkal és új törvényekkel reagál, az ír parlament az egymásra licitálás helyett új alternatívákat vizsgál. A legfôbb mintát Portugália nyújtja, ahol a dekriminalizáció minden tekintetben javulást hozott. Talán a legfontosabb tanulság, hogy a droghasználók büntetôjogi fenyegetésének

megszûntével nem emelkedett sem a droghasználat aránya, sem a drogkereskedelem mértéke, kevesebb fiatal válik függôvé, és Portugália sem vált a drogturizmus fô célpontjává. Emellett jelentôs összeget sikerült megspórolni a rendôri és a bírósági költségekbôl, amit a megelôzésbe, a kezelésbe és az oktatásba lehet visszaforgatni. A jelentésük be-

MONDJ NEMET A TILALOMRA Ha csak pár napra is, de új arcokat üdvözölhettünk a legalizátorok soraiban: a 80as években az amerikai drogellenes háború részeként alapított D.A.R.E. prevenciós oldalon egy fûlegalizációt támogató cikk jelent meg. A július végén posztolt írást három nap elteltével már csak az archívumból lehet elôhalászni. A nyugati világ talán minden pontján bevésôdött „Mondj nemet” (Just say no) üzenetet a D.A.R.E. terjesztette el. Ennek megfelelôen a prog-

ram elsôdleges célja, hogy távol tartsa a diákokat a kábítószerektôl, és az egészséges életet promótálja számukra. Ezzel nem is lenne probléma, ám módszertanuk mára meglehetôsen elavulttá vált, és számos felmérés kimutatta, hogy az elôadásaikon részt vevô, a drogmentesség mellett hitet tevô kamaszok semmivel sem élveznek nagyobb védelmet társaiknál: az évente beleölt dollármilliók ellenére a kábítószerek kipróbálási arányára a D.A.R.E gyakor-

adását megelôzôen az ír parlament igazságügyi bizottságának tagjai már több portugál parlamenti szakértôvel is találkoztak. Mindenki máshoz hasonlóan ôk is arra jutottak, hogy a portugál dekriminalizáció hatalmas sikertörténet. Érdekes módon még a brit Lordok Házának konzervatív képviselôi is elismerik a dekriminalizáció eredményeit, bár óvatosan fogalmaznak, és más tényezôk szerepét is kiemelik. Az ír bizottság ennél azonban tovább ment, és megállapította, hogy a mutatók annak köszönhetôen lehetnek ilyen kedvezôek, hogy Portugália koordinált, tervszerû programokkal segíti a drogfüggôk kezelésbe kerülését és felépülését. Ebben a modellben a drogkérdés már nem az Igazságügyi, hanem az Egészségügyi Minisztériumhoz tartozik két új szervvel, melyek a közegészségügyi válaszokat koordinálják. A függôk a kezelésük után visszatérhetnek a munkájukba anélkül, hogy bûnügyi nyilvántartásba kerülnének. Az ír bizottság szerint amellett, hogy a programot az egészségügyi büdzsébôl támogatják, a korábbi megközelítéssel összehasonlítva még anyagi megtérülést is hozott. Írország, most rajtad a sor!

latilag nincs hatással. Ezért is vélték többen a program megújulásának, amikor a szervezet honlapján megjelent cikkben Carlis McDerment korábbi seriffhelyettes a legalizációt méltatta. McDerment írását azzal kezdte, hogy a gyerekek számára a tilalom sokkal veszélyesebb, és tisztában van a megközelítés által okozott ártalmakkal, majd meggyôzôdését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a legális szabályozás biztonságosabb környezetet teremtene. Hogy véleményét senki ne értse félre, azt is nyomatékosította, hogy önmagában a dekriminalizáció nem elegendô, hiszen a feketepiac ezt követôen ugyanúgy tudna drogokat árusítani a fiatalkorúaknak, ahogyan most is teszi. A seriffhelyettes ezért éppen a gyerekek védelmében támogatja a legalizációt, hiszen a dílerek nem kérnek személyit a vásárlótól, és elôszeretettel szolgálják ki a kamaszokat. Ráadásul a legalizációt meglépô államokban sem látni olyan problémát, amit megfelelô tájékoztatással ne lehetne orvosolni. A vicc az, hogy ez az álláspont tökéletesen vállalható lenne egy haladó szellemiségû prevenciós szervezet számára, a D.A.R.E még nem tart itt. Talán majd pár év múlva. CK 2015/2. szeptember

greenfo

KÖZEGÉSZSÉGRE VESZÉLYES KANNABISZKLUB? Nem sokkal azután, hogy Katalóniában bezárásra kötelezték a Cannabis Social Club (CSC)-helyiségek harmadát, a törvény szigora Baszkföldön is beköszönt: a Legfelsôbb Bíróság az egyik bilbaói klubot közegészségügyileg veszélyesnek minôsítette, és bezáratta. Egyelôre nem világos, hogy ez miként fogja érinteni az ország többi klubját. Spanyolországban a marihuána kereskedelme, illetve a nyilvánosan történô fogyasztás illegálisnak minôsül, de néhány növény termesztése saját célra, valamint a termesztôkollektívák mûködtetése engedélyezett. Ez utóbbinak köszönhetôen terjedtek el Spanyolországban a Cannabis Social Clubok, ami miatt sokan az új Amszterdamként tekintenek Barcelonára, ahol a klubok legnagyobb része található. Miután technikai kifogásokra hivatkozva nagyjából 50 klubot bezárásra kényszerítettek, a katalán Egészségügyi Minisztérium útmutatást adott ki a helyi CSC-k mûködtetésével kapcsolatban, amivel egyértelmûsítette, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén elfogadja a rendszert. Kérdés, hogy miként fog erre

hatni a spanyol Legfelsôbb Bíróság júliusi döntése, mely elsôként mondta ki egy CSC-rôl, hogy megsérti a közegészségügyi normákat, ugyanis a csoport szerkezetének és mûködésének filozófiája kimeríti a közös fogyasztást. Akik amellett érvelnek, hogy a döntés nem fogja befolyásolni a többi klub helyzetét, a bilbaói CSC speciális szabályzatára hivatkoznak, és arra, hogy 290 taggal jelentôs mennyiségû

kannabiszt állított elô. Az alacsonyabb szintû bíróság azonban azt kérte, hogy visszamenôleg is vizsgálják meg, hogy a többi spanyol klub mûködése megfelel-e a szabályoknak. Számunkra továbbra is az tûnik a legvalószínûbbnek, hogy a törvény csupán az olyan nagy létszámú klubokkal szemben kíván fellépni, amelyeket jóindulattal sem lehet termesztôközösségnek nevezni.

TOP GROW BOX 100% TERRA Minden, amire szükséged van, ha 1 m2-en szeretnél kertészkedni. A Top Grow Box 100% TERRA elegendő tápanyaggal rendelkezik egy négyzetméternyi növény számára. Minden dobozban megtalálhatók a növények számára alapvető ásványi tápanyagok, növekedés- és virágzásserkentők, valamint az erőteljes hatású Green Sensation-stimulátor. A tápanyagokat a növények könnyen fel tudják venni, ami a termesztő számára azt jelenti, hogy azonnal képes reagálni a növény fejlődésére és szükségleteinek megváltozására. A Terra Grow és a Terra Bloom által biztosított tápanyagok optimális tápanyagellátást biztosítanak a növekedési és a virágzási fázisban, és segítik a magok, a virágok és a termések megfelelő fejlődését. A Power Roots az erős és egészséges gyökérrendszer optimális kifejlődését biztosítja. A Pure Zym talajjavító az egészséges talajélet kifejlődését segíti elő. A Green Sensation-stimulátor pedig a legmagasabb hozamot és a legjobb ízt biztosítja. A megfelelő adagolás érdekében használd a mellékelt termesztési ütemtervet. Az adagolást pontosan el tudod végezni a Plagron-mérőpohárral. Ebben a dobozban egy ajándék öngyújtó is található. A Top Grow Box 100% TERRA előnyei: – Minden, amire szükséged van, ha 1 m2-en szeretnél kertészkedni. – A csomag tartalmazza a csúcsminőségű Green Sensation-stimulátort. – A Top Grow Box 100% NATURAL szintén elérhető. A Top Grow Box 100% TERRA-csomag tartalma: – 100 ml TERRA Grow – 1 liter TERRA Bloom – 100 ml Power Roots – 100 ml Pure Enzym – 100 ml Green Sensation

Ha bármilyen kérdésed van: servicedesk@plagron.com Még több információ a Top Grow Box 100% TERRA-ról és más termékekről: www.plagron.com

BÉCSI KENDERNAGYKÖVETSÉG Megnyitó: Szeptember 18-án, délután 4:20 „Wir machen´s legal” azaz „Legálissá teszszük” – ez a bécsi Esterhazygasse 34. alatt található Hemp Embassy Vienna szlogenje. Hogy ez pontosan mit is takar, azt a két mûködtetô, a „Hemp Museum” és a Bushplanet még nem fejtette ki. Jól értesült forrásokból azonban sikerült megtudnunk, hogy egy egyedülálló projektrôl van szó, amely a kannabisszal kapcsolatos közvélemény megváltoztatására irányul. Olyan kiemelkedô támogatókkal, mint a Sensi Seed Bank, a Paradise Seeds, a Dinafem Seeds, a White Label Seeds és a Humboldt Seed Organization, ez megvalósíthatónak tûnik. Izgatottan várjuk a megnyitót és a CK Magazin következô számában részletes

beszámolót nyújtunk a Hemp Embassy Vienna-ról. Nyitva tartás szeptember 19-tôl: HétfôSzombat 12-20. A belépés ingyenes.

OLASZORSZÁG A LEGALIZÁCIÓ ÚTJÁN Fontos lépést tett az olasz parlament, ami az egész kontinens számára példaértékû lehet. A marihuána legalizálása céljából alakult pártközi bizottság megegyezett egy tervezetrôl, amely a termesztés, a fogyasztás, a termelés és az árusítás mikéntjét ismerteti. A szöveget aláíró 218 képviselô ráadásul nem mind a liberálisok és a zöldek közül került ki, hanem többen Matteo Renzi miniszterelnök Demokratikus Pártjából, köztük a képviselôház elnöke, Roberto Giachetti is. A kezdeményezôk nemcsak a kannabisz államilag szabályozott kereskedelmére, de a maximum 50 fôt számláló kannabiszklubok létesítésére is javaslatot tesznek. Az intézkedés elsôdleges cél-

jaként az adóbevétel növelését és a kábítószer-maffiával való leszámolást jelölték meg. Utaltak az Ipsos felmérésére, amely szerint a lakosság 60%-a támogatná a legalizációt. Az ellenzôk egyike, a szélsôjobboldali Matteo Salvini a maga részérôl inkább támogatná a prostitúció legalizálálását, ami, állítja, nem jár semmilyen ártalommal, ugyanez azonban véleménye szerint a kannabiszról már nem mondható el. Nehéz elhinni, hogy Európában az elsô fecske épp az az Itália lenne, ahol még csak nem is dekriminalizálták a marihuána tartását, de mi nem leszünk semmi jónak az elrontói, és az elsôk között fogunk beszámolni a kezdeményezés eredményeirôl. Rita Bernardini (Radikális Párt)

greenfo

LEVÁLASZTOTT GYÓGYHATÁS

A Kelet-angliai Egyetem, a Barcelonai Egyetem és a Pompeu Fabra-i Egyetem kutatói más európai intézményekkel karöltve azon kísérleteznek, hogy miként tudják elkülöníteni a kannabisz gyógyászati tulajdonságait a terápiák során nem kívánt mellékhatásoktól. A kutatás a csoport korábbi vizsgálatán alapszik, melyben kimutatták, hogy a kannabisz elsô

számú hatóanyaga, a THC csökkenti a tumor növekedésének mértékét a rákos betegek esetében. Új eredményeik – melyek a július 9-én megjelent PLOS Biology szabad hozzáférésû folyóiratban olvashatók – arról adnak számot, hogy a THC hátrányos kognitív hatásai más útvonalon érvényesülnek, mint a gyógyászatilag elônyös hatások. Ezen az útvo-

nalon kannabinoid és szerotonin receptor is található, és amennyiben blokkolják, a THC számos jótékony hatása – köztük a fájdalomcsillapítás – továbbra is érvényesül, a nem kívánt mentális tünetek jelentkezése nélkül. A vizsgálatot egereken végezték, de a kutatók bíznak benne, hogy úttörô eredményt fog nyújtani a kannabisz alapú humánterápiában is, és a THC anélkül lesz terápiásan alkalmazható, hogy a pácienseknek tudatmódosulással vagy memóriaromlással kelljen számolniuk. Dr. Peter McCormick az Kelet-angliai Egyetem Gyógyszerészeti Karáról úgy nyilatkozott, hogy jótékony egészségügyi hatásai miatt élénken kutatják a THC molekuláris mechanizmusát, hogy kiküszöbölhessék a kellemetlen mellékhatásokat. „Azért fontos ez a kutatás, mert lehetôséget nyújt arra, hogy a gyógyászati terápiák során csökkentsék a többnyire a THC nem kívánt mellékhatásainak minôsített tüneteket, miközben számos fontos elônyös hatása, például a fájdalomcsillapítás megmarad” – mondta el dr. McCormick. A professzor reményei szerint kutatásuk eredményeként a jövôben létrehozhatják a THC biztonságos szintetikus mását.

W/V HELYETT W/W Az Atami BV évek óta a tömeg és a térfogat hányadosaként (W/V) adja meg tápoldatainak koncentrációját. Ez a mérőszám egy meghatározott víztérfogatban feloldott anyag tömegét jelöli. Rövidesen azonban kötelező jelleggel világszerte a tömegarányt (W/W) kell majd feltüntetni a csomagolásokon, vagyis azt kell kifejezni, hogy egy adott tömegű folyadékban mekkora tömegű anyagot oldottak fel. Egyszerűbben: ezután milliliter helyett milligrammban kell számolnunk. Az értékek a folyékony tápszerek fajlagos tömegének függvényében a korábbiakhoz képest módosulnak, hiszen egy liter termék jellemzően nem egy kilogramm tömegű.

Ön mit észlel majd mindebből? A gyakorlatban abszolúte semmit! A jól bevált receptúra és az adagolás nem változik. Kizárólag a mértékegység lesz más, ezért szerepelnek majd a mostaniaknál alacsonyabb NPK-értékek a csomagolásokon. A termékek összetétele azonban hangsúlyozottan ugyanaz marad!

További információért látogasson el honlapunkra: www. atami.com Amennyiben még kérdései lennének, a sales@atami.com email címen, illetve napközben a 0031 73522 3256-os telefonszámon állunk szíves rendelkezésére.

greenfo

Ron Hogg (Durham), Barry Coppinger (Cleveland), Vera Baird (Northumbria)

A FÜVEZŐK ÜLDÖZÉSE ÉRTELMETLEN A brit rendőrség beint a királynőnek A fogyasztók vegzálása rengeteg időt és pénzt emészt fel, miközben nem segít a komolyabb terjesztők kézre kerítésében. A brit rendőrség kerek perec kijelentette, hogy szemet huny a füvezők felett, de még a saját fogyasztásra termesztők ellen sem fog eljárást indítani, vagyis önhatalmúlag dekriminalizációt hirdetett. Az elsô lépést Durham város rendôrkapitánya, Ron Hogg tette meg, amikor kijelentette, hogy a jövôben kicsit átszabják a prioritások rendszerét, ami azzal jár, hogy végképp leveszik a fókuszt az egyszeri spanglisokról, hiszen semmit nem profitálnak sem ôk, sem a rendôrség az ellenük indított eljárásokból, melyek rendszerint pénzbírsággal végzôdnek. Bár az Egyesült Királyságban a kannabisz 2009 óta ismét a drogok közepes kockázatú, B-csoportjában található, nem jellemzô, hogy a csekély mennyiséggel tetten ért fogyasztók börtönben végeznék. Ha a józan ész azt mondja, hogy a rekreációs füvezôk százezreinek semmi keresnivalójuk a börtönben, akkor mi értelme, hogy a rendôrség munkaóráit nem kímélve fölöslegesen paráztassa ôket? Hogg ezen a logikán továbbhaladva odáig jutott, hogy a saját fogyasztásra termesztôkrôl is levette a kezét, és úgy nyilatkozott, valószínûtlen, hogy egy figyelmeztetésnél többre kellene számítaniuk a jövôben. A rendôrkapitány támogatná a minden kábítószerre kiterjedô dekriminalizációt is – vagyis azt, hogy bármilyen drogról legyen is szó, ne a fogyasztókat büntessék –, és ennek megfelelôen igyekszik országos párbeszédet indítani a témában. Ez olyannyira jól sikerült, hogy 14

a bejelentést követô napon három további város rendôrsége is csatlakozott a coming outhoz, és elismerte, hogy bizony ôk sem abajgatják az 1-2 grammal elkapott delikvenseket. A pontot az i-re az országos rendôrkapitány tette fel, aki még ugyanazon a héten kijelentette, hogy a füvezôk üldözése sosem volt kiemelt feladat a rendôrség számára. Sara Thornton úgy fogalmazott, a bûntények típusai változóban vannak, és amikre a rendôrségnek igazán fókuszálnia kell napjainkban, azok a szexuális bûntények, a terrorizmus és a cyberbûnözés. Thornton szerint a rendôr igazi feladata a közösség védelme, márpedig – tesszük ezt hozzá mi – a füvezôk semmiféle fenyegetést nem jelentenek a lakosságra. Vagyis Nagy-Britanniában de facto dekriminalizálták a marihuánát, már csak a törvénynek kellene utolérnie a gyakorlatot. De elegendô-e ez az eredmény a népnek? Valahol 200 000 aláírás körül járt e cikk írásakor az a petíció, amely legálisan szabályozná a kannabisz elôállítását és kereskedelmét. A felhívás élelmes elindítója, James Richard Owen közgazdaságtani hallgató csak arra várt, hogy életbe lépjen a Képviselôház Petíciós Bizottságának új szabályzata, melynek értelmében a parlamentnek minden 100 ezer aláírást elért petíciót meg kell vitatnia. A

számot rövid idô alatt sikerült kétszeresen túlteljesíteni, így a Tisztelt Ház kénytelen lesz napirendre venni a kérdést. Hiú ábránd persze, hogy az ötletet minden oldalról megrágva a képviselôk rögtön elôállnának a nemzeti kenderbolthálózat részletes tervével, de elsô lépésnek talán a dekriminalizáció elfogadása és a kannabisz a kábítószerek legveszélytelenebb C-csoportjába áthelyezése is megtenné. Meg aztán David Cameron miniszterelnök még ellenzékiként úgy vélte, a kormánynak párbeszédet kellene kezdeményeznie az ENSZ-en belül arról, hogy a globális drogkérdést alternatív módon, akár legális szabályozással kezeljék. Hát tessék, itt a nagy lehetôség, elô az ellenzékiként dédelgetett álmokkal! És ha már Nagy-Britannia kellôen belelendült a drogpolitika megreformálásába, akkor mindezt elô is vezetheti jövôre az ENSZ soros közgyûlésén (UNGASS), ahol 1998 óta elôször lesz ismét téma a globális kábítószer-szabályozás. Legutóbb az államok a drogmentes világ mellett tettek közös hitvallást, ami, valljuk be, nem látszik megvalósulni. Üdvözlendô lenne végre egy észszerû, emberi jogokat és közegészségügyi szempontokat szem elôtt tartó irányba mozdulni, és véget vetni a több millió fûfogyasztó üldözésének!

greenfo

BIZONYTALAN HOSSZÚ TÁVÚ HATÁSOK Mivel jár a kamaszkori tépés? Ha szakértőket – nem politikusokat, szakembereket! – faggatunk a marihuána témájában, egyvalamiben jó eséllyel egyet fognak érteni. Függetlenül attól, hogy a füvet boltokban vagy a szmókereket börtönben látnák szívesen, a legnagyobb kockázat a kamaszkori rendszeres szívogatáshoz társítható. Egy új kutatásnak hála már ebben sem lehetünk biztosak.

Általános szabály, hogy érdemes fenntartásokkal viszonyulni az olyan kutatási eredményekhez, amelyek szembemennek a jelenlegi ismeretekkel. Nyilván mindenki gyanakodni kezdene, ha egy vizsgálat arra jutna, hogy a dohányzás növeli a várható élettartamot. Márpedig egy hasonló méretû tabut döntöget a Pittsburghi és a Rutgersi Egyetem munkatársainak vizsgálata, holott a derék kutatók egészen más eredményre számítottak. A kutatás még 1987-ben indult egy olyan felmérés részeként, amibe 14 éves, állami iskolába járó fiúkat vontak be. 12 éven keresztül félévente-évente vizsgálták egészségügyi állapotukat és szociális helyzetüket. A mintát késôbb megszûrték, hogy megfelelôen összehasonlíthassák a füvezôk és a nem füvezôk értékeit, így végül 408 férfi esetében 36 éves korukban megismételték a vizsgálatot. A kutatók meglepetésükre nem találtak semmilyen különbséget a kamaszkorukban már rendszeresen füvezôk és a többi alany egészségügyi értékei között. Arra számítottak, hogy a már kamaszkoruktól napi szinten spanglizók körében nagyobb arányban találkoznak olyan betegségekkel, mint a légúti problémák, asztma, tumorok, depresszió, pszichotikus tünetek, de várakozásuk nem igazolódott be. Azt 16

ugyan megállapították, hogy a már tiniként rendszeresen gandzsázók fogyasztása átlagosan 22 éves korukban tetôzött, majd csökkenésnek indult, azt nem sikerült bizonyítani, hogy ez hosszú távon problémákat okozott volna. Mindez azért meglepô, mert számos korábbi kutatás mutatott ki kognitív károsodásokat (lelassult gondolkodási képességek, gyengébb memória) a 14-15 éves korban már

szmokizók körében, igaz, ezek az alanyok rendszerint a vizsgálat idején sem hagytak fel a használattal. A másik váratlan megállapítás, hogy a pszichés problémák jelentkezésében (depresszió, pszichózis, szkizofrénia stb.) sem mutatkozott különbség. Ennek is lehet magyarázata. Az újabb kutatások szerint bár a kamaszkori füvezés és a mentális problémák megjelenése között van kapcsolat, a marihuána nem elôidézi, csupán korábban a felszínre hozza azt a problémát, ami egy-két évvel késôbb amúgy is megjelenne. Így nem csoda, hogy a mentális zavarok kiegyenlített számban jelentek meg a különbözô csoportok esetében. Ezzel együtt a kutatók megjegyezték, hogy mindez nem vonja kétségbe az eltérô eredményre jutó elemzések érvényességét, és a megfelelô fûszabályozás csak a lehetô legalaposabb ismeretek alapján születhet meg. Márpedig ha a kutatások legnagyobb merítése alapján szeretnénk döntést hozni, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a lapzártánkkor még publikálás elôtt álló tanulmányt sem, amely újabb szempontból kérdôjelezi meg eddigi ismereteinket. Izraeli és kanadai kutatók állami felméréseket alapul véve vizsgálták, mennyire vezet függôséghez és problémás használathoz a füvezés. A 444 fôs mintával végzett elemzésük alapján arra jutottak, hogy a 2001-ben a problémás kannabiszhasználattal diagnosztizált személyek 67%-a három évvel késôbb annak ellenére sem minôsült problémás használónak, hogy semmilyen kezelést nem vett igénybe. Mondhatnánk persze, hogy a „problémás használat” egy szubjektív dolog, a kutatók azonban mindkét alkalommal az Amerikai Pszichiátriai Társaság itthon is alkalmazott Mentális Rendellenességek Kórmeghatározó Kézikönyvében foglalt kritériumok alapján állították fel a diagnózist, vagyis az alanyok kétharmada objektív mérce szerint gyógyult ki a problémás használatból. Ezek az eredmények persze egyáltalán nem legitimálják az ész nélküli füvezést, de egyértelmûen jelzik, hogy még a legbiztosabbnak hitt ismereteink is változhatnak a füvezés hatásaival kapcsolatban.

greenfo

AUSZTRÁLIA TONNASZÁMRA TERMESZTHET Az ausztrál szigetek egy apró tagja, a tizednyi Bécs méretű Norfolk-sziget a helyi önkormányzat speciális engedélyeinek birtokában akár évi tíztonnányi gandzsát is termeszthet és exportálhat Kanadába. Erre azonban először a helyi hatóságnak is rá kell bólintania. Ausztrália a világ egyik legnagyobb kannabiszfogyasztója, ahol a felnôtt lakosság mintegy harmada próbálta már ki a füvet, és a bô húszmilliós lakosságból 750 ezer fô számít rendszeres fogyasztónak. Ennek megfelelôen a büntetôtörvények észszerûnek mondhatók, amennyiben nem az egyszeri fogyasztókat, hanem a nagybani kereskedôket célozzák. A törvények ugyan államról államra változnak, a termesztést a legjobb esetben is csak két növényig lehet megúszni pénzbírsággal. A gyógyászati célú termesztés enyhítô körülmény, és egyes tartományokban várhatóan hatósági engedélyt is lehet rá szerezni, de a szabályozás kidolgozása csak a közeljövôben várható. Ehhez képest meglepôt húzott az AusCann Group Holdings nevû, gyógyászati kannabisszal foglalkozó ausztrál vállalat, mely anélkül, hogy megvárta volna az orvosi marihuánát engedélyezô törvények kidolgozását és életbe léptetését, bejelentette, hogy jövô év novemberétôl 1–10 tonna közötti, gyógyászati célra szánt kannabiszt termesztene a Norfolk-szigeten. A cég jó esélyt lát arra, hogy a tiltó törvények ellenére a sziget önkormányzata engedélyt adjon a növény termesztésére és 18

exportjára. „Eléggé meglepne, ha nemet mondana” – utalt Mal Washer, az AusCann elnöke Gary Hardgrave vezetô tisztségviselôre, aki biztonsági okokra hivatkozva tavaly már visszautasított egy hasonló kezdeményezést. A Tasman Health Cannabinoids (úgy bizony, THC) annak ellenére esett el az engedélytôl, hogy Norfolk-sziget kormánya jóváhagyta kérelmét. A THC elnöki székét az elutasított kérelem idején szintén Washer foglalta el, így kellô tapasztalattal rendelkezhet afelôl, ezúttal milyen részletekre figyeljen oda, hogy a projekt elfo-

gadásra kerüljön. Washer, aki maga is orvos, a lakosság teljes körû támogatásáról számolt be, ez egy ekkora gazdasági lehetôség esetén nem is csoda. A sziget egészségügyi minisztere, Robin Adams is biztatóan áll a tervhez, és leginkább a megvalósítás részletei foglalkoztatják. „Azon dolgozunk az AusCann céggel, hogy biztosítsuk a szigorú termesztési és biztonsági követelményeket” – jelentette ki a miniszter. Ha a projekt megvalósul, a kis sziget 2018-ra a tervek szerint akár 10 tonna gyógyászati minôségû kannabiszt is exportálhat Kanadába.

greenfo

KI NEVET A VÉGÉN?

Nagy-Britannia konzervatív kormánya szigorítani készül a drogtörvényeket, és válogatás nélkül tiltana be számos, jelenleg legális szert a dizájner drogoktól a kéjgázig. A Pszichedelikus Közösség szervezésében mintegy 200 tüntetô gyûlt össze a Parliament Square-en egy demonstratív nevetôgáz (N2O)-szívásra. „Ez nevetséges! Szabadon kellene vehetnünk, eladnunk és használhatnunk bármilyen anyagot, amit

akarunk, amíg ezt felelôsségteljesen, másoknak okozott ártalmak nélkül tesszük. Ez a mi testünk, és a mi tudatunk, amirôl nekünk kellene döntenünk” – olvashattuk a Facebook eseményfelhívásában. „Megtöltjük a lufikat, és amint az óramutató elüti a délután 3 órát, közösen belélegezzük a színes gumitengert, hogy elküldjük az üzenetet: Az én tudatom, az én döntésem!” Az esemény elôtt a UK Cannabis

Social Club elnöke, Greg De Hoedt elmondta, nem kell semmi nagyszabású dologra számítani, az összegyûltek közösen tüdôznek pár slukk kéjgázt. Ezzel demonstrálják, mekkora hülyeség is azt tiltani, hogy az ember kellô tájékozódás után maga döntsön arról, mit juttat a szervezetébe. Az elnök arra is kitért, hogy az újabb szerek tilalma nem megoldás, ezzel szemben a kannabisz legalizálásával ténylegesen lehetne tenni azért, hogy a fiatalok ne a veszélyesebb pótlékokat használják. „Aktívan kampányolunk a Cannabis Social Club-rendszerért, amiben az emberek biztonságos környezetben fogyaszthatnának kannabiszt” – tájékoztatta De Hoedt a mashable.com újságíróját. Az eseményt szervezô Stephen Reid, a Pszichedelikus Közösség igazgatója is csatlakozott hozzá beszédében, mikor hangsúlyozta, hogy az emberek szeretik módosítani a tudatukat, ki alkohollal, ki nevetôgázzal, és a legigazságosabb és legbiztonságosabb megoldás a körültekintô szabályozás. „Ahelyett, hogy a kormány tovább haladna a tilalom elhibázott ösvényén, az Egyesült Államokra kellene tekinteni, ahol a kannabiszt négy állam teljesen legalizálta, akiket rövidesen még sokan fognak követni.”

OREGONI MEGCSÚSZÁS A törvény hatályba lépett, de boltok nem nyílnak Július elsején lépett érvénybe az Egyesült Államok negyedik kannabiszlegalizációja. Colorado, Washington és Alaszka után immár Oregonban is engedélyezetté vált a marihuána fogyasztása, tartása és állami engedéllyel történő értékesítése. Ez utóbbira azonban még várniuk kell a lakosoknak. Tavaly már másodszorra futott neki Oregon a legalizációs szavazásnak – 2012ben 3,25%-on múlt, hogy a legális kenderpiac terve alulmaradt. A tavalyi szavazáson a szervezôk már biztosra mentek, és mindent bevetettek, hogy hasonló blama ne fordulhasson elô, így végül megkérdôjelezhetetlen 56%-os támogatottsággal sikerült átvinni a legalizációt. Mint a többi sikeres állam esetében, Oregonban is bô féléves felkészülési idô következett, hogy aztán idén július 1-jén hivatalosan is hatályba lépjen a törvény. Mostantól a 21 éves és annál idôsebb lakosok legálisan fogyaszthatnak kannabiszt a közterektôl elzártan, négy növényt nevelhetnek otthonukban, és nyolc uncia (~226 gramm) kendervirágzatot tarthatnak maguknál, akár az otthonukon kívül is. Autóban azonban ez-

után sem lehet kannabiszt fogyasztani, és természetesen a határt sem lehet átlépni az Oregonban legálisan beszerzett gandzsával.

Bizonytalan ideig zárva A bô 200 gramm tartása igen engedékenynek hangzik, egyetlen bökkenô, hogy a lakosoknak még várniuk kell, hogy a kijelölt boltokból vásárolhassák meg a kannabiszt. Nem is keveset! A boltokat a jövôben ellátó, nagy mennyiségben termesztôk csak 2016 elején fogják megkapni a szükséges engedélyeket, és a számítások szerint az elsô fûboltok csak egy év múlva, 2016 ôszén fognak megnyitni. Ezalatt a legalizáció dacára a lakosok nem tudnak legális úton gandzsát vásárolni vagy eladni. A törvényt ünneplôknek a jelentôs csúszás sem

szegte kedvét, Portlandben a bosszankodás helyett többen is kreatívan reagáltak az ellentmondásos helyzetre. A NORML nevû, marihuána reformszervezet oregoni csoportja közös ünneplésre hívta össze az érdeklôdôket, ahol július elsején éjfélkor a 21 év fölöttiek „szívélyességbôl” ingyen marihuánához és magokhoz jutottak a gyógyászati kannabisz boltok ellátóitól és más aktivistáktól. „Amikor engedélyezetté válik a kannabisz tartása és termesztése, nincs egy olyan hely Oregonban, ahol legálisan lehetne marihuánát vagy kannabiszmagokat beszerezni” – kezdi az esemény elégedetlenkedô kiírása. „A NORML Portland a közösség oktatása céljából, partnereinkkel közösen több ezer magot és több száz kilogramm marihuánát értékesít Washington államban, amibôl a feketepiacnak nem

lesz semekkora részesedése” – utal a Washingtonban gyorsabban gyakorlatba állított legalizációra a szervezet. Két nappal késôbb, július 3-án egy másik eseményre is invitálták Oregon fûkedvelô lakosságát, a „Weed the People” ralira, ahol szintén az engedéllyel rendelkezô, gyógyászati célból termesztôk kínáltak kóstolót kannabiszból és kender alapú ételekbôl. Ez az esemény már nem volt ingyenes, a látogatóknak 40 dollárt kellett leszurkolniuk a belépôért, de onnantól, hogy a rendezvény területére beléptek, hét órán keresztül élvezhették a termesztôk és élelmiszereket gyártók portékáit, és még haza is vihettek belôlük késôbbi használatra. A 2000 látogató mindegyikének 7 grammig terjedt a kreditje, ami egy ilyen ünnepi eseményen bôven megért 40 dollárt. Hoszszú sorok várakoztak a „Chill Out Area” elôtt, hogy kényelmes székekben, válogatott eszközök használatával fogyaszthassák el a felkínált portékát, és még hosszabb sor várakozott a komolyan bebiztosított „Grow Garden” raktárépület elôtt, ahol a vendégek magukhoz vehették a mintákat. „Többrôl szól ez, mint az ingyenes fûrôl, többrôl, mint az árusokról, az ételekrôl és a vaporizerekrôl. Ez a történelem alakítása!” – érzékeltették a szervezôk az esemény szellemiségét a honlapjukon. Emellett a rendezvényen néhány medikál termesztô azért is részt vett, hogy tájékozódjon, miként termeszthet a jövôben a rekreációs használókat kiszolgáló boltok számára. Jövô ôszig azonban a jelek szerint csak hasonló alkalmakon lesz lehetôség kiszolgálni a rekreációs fogyasztókat, de az oregoniak kreativitását és az igényt elnézve valószínûnek tûnik, hogy a fûboltok megjelenéséig sem kell a lakosság szemfülesebb részének nélkülöznie az immár legális kannabiszt.

Üdv a klubban! És mi a helyzet a többi államban? Az elmúlt években a legalizáció kérdése az egyik legnépszerûbb politikai témává nôtte ki magát. A támogatók a népesség aktívabb rétegét képezik, így a 2016os elnökválasztáson a jelöltek aligha kerülhetik meg a tárgykört. Az Obamakormány kisebb ellenvetések mellett engedélyezte, hogy négy állam a szövetségi kábítószer-törvényeket felülírva elfogadja a marihuána legalizációját. Kérdés azonban, hogy a soron következô elnök hasonló szemléletet fog-e képviselni. A téma a republikánus értékrend kihangsúlyozása szempontjából is fontos: Chris Christie a kampánya során például már be is jelentette, hogy az elnöki székbe kerülést követôen visszavonja az eddigi legalizációkat. Ehhez azonban még a republikánusoknak is lenne néhány szavuk. Az elnökségért szintén induló Rand Paul például a jelenlegi szabályozáshoz hasonlóan az egyes államokra bízná a fûvel kapcsolatos döntéseket. Hasonlóan vélekedik a szintén republikánus

Mike Huckabee elnökjelölt is, aki a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy ha Colorado ebbôl jó pénzt húz, és munkahelyeket teremt, akkor hajrá, a példájukon keresztül pedig a többi állam megismerheti a legalizáció hátulütôit. A lakosság azonban egyelôre inkább az elônyöket látja. A sikeres coloradói szavazást követô évben a teljes népesség körében is 50% fölé került a támogatók aránya, aminek eredményeként mind több államban készülnek gôzerôvel a legális szabályozási modellek. A Stop the Drug War újságírói szerint Arizonában, Kaliforniában, Maine-ben, Massachusettsben és Nevadában jó esély mutatkozik arra, hogy már jövôre megszavazzák a marihuána legalizációját, de az elképzelhetô új legalizátorok között említik Michigant, Missourit és Ohiót is. Vagyis az új elnöknek jövô év végére akár 10-12 olyan államot is felelôsen kell képviselnie, ahol szabadságot szavaztak a kendernek. Izgalmas fejlemények elé nézünk, melyekhez ideje lenne Európának is fölzárkóznia! Jack Pot

e b o l g + a n n ca

CSAK A LEGALIZÁCIÓ LEHET CÉL Nem föld alatti játszótereket akarunk! „A fű nem drog” – az elhíresült szlogennel a baloldali 4K! elsőként állt ki a marihuána legalizációja mellett a magyar pártok közül. A párt elnökével, Istvánffy Andrással beszélgettünk a legalizációs kampányuk tapasztalatairól, a fűszabályozás lehetséges modelljeiről és a párt jövőbeli terveiről. Cannabis Kultusz: Másfél év telt el az utolsó nagyobb sajtónyilvánosságot kapott akciótok, a NAV székháza előtt elpöffentett joint óta. Mi az oka a nagy csendnek? Istvánffy András: A NAV-os akció 2013 decemberében történt, azután jött a választási kampány, aminek csak egyik eleme volt a fûkérdés. Az önkormányzati kampányban az LMP-vel közösen indultunk, de mivel a legalizációval az LMP hivatalosan nem ért egyet, ezért abban a kampányban az nem volt téma. CK: A honlapotok alapján viszont még életben tartjátok az ügyet, külön menüpontja van a legalizációnak. IA: Persze, ebben nincs változás. Érdekes módon, amikor az LMP-vel kötöttük az együttmûködést a választásra, el-

kezdtek terjedni olyan, hozzánk is viszszajutó rémhírek, hogy a 4K! már elhatárolódott a legalizációtól. Mindenki megnyugodhat, semmi ilyesmirôl nincs szó, csak önkormányzati szinten nem ez a téma. Ôsszel indítunk kampányt a gyógyászati legalizációért, amitôl azt reméljük, hogy megváltoztatjuk a fûrôl kialakult képet. Aki azt gondolja, hogy a fû elpusztítja az embert, annak változtathat a nézôpontján, ha tudomást szerez a szerteágazó orvosi alkalmazhatóságáról. Másrészt a legalizáció számunkra nem csak szakpolitikai kérdés, hanem szimbolikus ügy, ami nagyon jól kifejezi a mostani rendszer álszentségét: hogy milyen durván el vannak szakadva a törvények a hétköznapi élettôl. Ebben a konkrét ügy-

ben nagyon jól tetten érhetô a rendszer mûködése. CK: A nemzetközi egyezményeknek hála a fűtilalom nem csupán itthon, hanem a világon gyakorlatilag mindenhol jelen van, ha nem is akkora szigorral, mint nálunk. A legnagyobb különbség a dekriminalizációban lelhető fel, azaz, hogy üldözik-e a füvezőket. IA: A dekriminalizáció nem megoldás, mert nem érinti azokat a lényeges kérdéseket, hogy ki termeli meg a füvet, milyen minôségben, és hogy a bevételbôl ki profitál. Ezért hosszú távon értelmetlen a puszta dekriminalizáció. CK: A gyakorlat mégis azt mutatja, hogy ahol végbement a legalizáció valamilyen formája, ott korábban már dekriminalizáltak, ami hozzájárult ahhoz, hogy a lakosság

másképp gondolkodjon a drogokról, elsősorban a marihuánáról. IA: Ez Magyarországon generációs kérdés. Van egy éles határ, valahol a 40-50es korosztálynál. Ez az idôsebb korosztály közvetlen tapasztalat híján semmit nem tud a fûrôl, a fiatalabb családtagjaik fogyasztásáról, és a média átverésének köszönhetôen komolyan hiszik, hogy ez egy veszélyes drog. A fiatalabbak, ha nem is szívnak, ismernek olyanokat, akik hosszú ideje teszik ezt, és közben teljesen hétköznapi emberek maradtak, így ôk nem gondolják, hogy ez egy nagyon veszélyes dolog lenne. Mindenképpen a teljes legalizációért kell küzdeni, és ha a megvalósuláshoz vezetô út egy bizonyos pontján elfogadják a dekriminalizációt, akkor legyen. De ezt tûzni a zászlóra, az egy nesze semmi, fogd meg jól. Ki kell venni a füvet abból a kategóriából, ahol az emberekre és a társadalomra veszélyes szereket tartjuk. CK: Milyen tapasztalatokat gyűjtöttetek a kampány során? IA: Elég erôsen kiütközött, hogy a téma a különbözô társadalmi osztályokban eltérô súllyal jelenik meg. Magyarországon, más kelet-európai rendszerekhez hasonlóan, tudatosan betarthatatlan törvényeket hoznak, elég az adóügyre gondolni. Ez lehetôséget ad a hatalomnak a szelektív törvényalkalmazás-

ra. Bármelyik céget be lehet záratni adózási problémák miatt, de a politika választja ki, hogy kit cseszegessen. A fûre is pont ilyen betarthatatlan törvény vonatkozik, amitôl még ugyanúgy szívnak

A 4K! elöke az adóhivatal előtt szívja a nemzet első áfás jointját

az emberek, és a rendôrség nyilvánvalóan nem akar mindenkit elôállítani. A lényeg az, hogy kiket cseszegetnek fû miatt! Ha cigány vagy, ha máshogy öltözöl, ha rosszul nézel ki, akkor megtalálnak. Ha a belvárosi bulinegyedben egy elegáns szövetkabátban a nyílt utcán gyújtasz rá egy jointra, akkor békén fognak hagyni. Épp ezért a kampány során azt tapasztaltuk, hogy a felsôközéposztály nem tartotta fontosnak a legalizációt, hiszen szerintük, aki akar, az nyugodtan szívhat, az alsóbb rétegek viszont egészen eltérô tapasztalatokról számoltak be – ôket gyakrabban megtalálták a rendôrök. CK: A kampányotok egyik legvitatottabb szlogenje „a fű nem drog”. Ezt sokan kritizálták – többek között mi is –, lévén deﬁníció szerint a „drog” növényi alapanyagú gyógyszert vagy pszichoaktív anyagot jelent, a marihuána pedig mindkét kategóriába beleesik. A koncepciótok láthatóan tudatosan ment szembe a bevett fogalmakkal. Mennyire működött az üzenet? IA: Olyan szlogent akartunk választani, amire az emberek felkapják a fejüket, és ami vitát vált ki. Az üzenet egyszerû: a „drog” szó köznyelvi értelmében egy szer, ami tönkreteszi az életed, tehát a fû nem drog. Tudományos értelemben persze a kávé és az alkohol is drognak számít,

CK 2015/2. szeptember

e b o l g + a n n ca mégse gondolja senki, hogy egy kávézással vagy pár sörrel drogozna. Ebben az értelemben a fû sem drog. A köznyelvben a „drog” valami rosszat jelent, így valami rossznak a legalizálása is téves képet adna. Másfelôl a „drogos” egy megbélyegzô kifejezés, a füvet pedig a teljesen hétköznapi életet élôk is fogyasztják, akiket értelmetlen drogosnak nevezni. Cél volt tehát a megbélyegzettség megszüntetése és az elfogadottság növelése is. Úgy láttuk, hogy a legtöbben rögtön megértették az üzenetet. CK: Sokakban nemtetszést váltott ki az a regisztrációhoz kötött termesztés, amihez ráadásul egy 25 ezer forintos, éves díjat is megállapítottatok. Miért ﬁzetne bárki és tartatná nyilván magát, aki csak pár növényt szeretne magának termeszteni? IA: Bár ott tartana a társadalom, hogy a legalizációs modellekrôl vitatkozhatnánk! CK: Ebben a modellben viszont megvan az a veszély, hogy egy új, legalizációellenző kormány ingyen kézhez kapja a fűtermesztők listáját. IA: Azt gondolom, hogy ha a társadalom egyszer átlépi ezt a pontot, és megtörténik a legalizáció, abból már elég nehéz lesz késôbb kihátrálni. Nem is tudnék arra példát mondani, hogy egy legalizált, mindennapi gyakorlatot egy új kormány visszavonna. A kötelezô drogtesztelés elhalt ötlete óta már a Fidesz számára is egyértelmû, hogy a társadalom nem óhajt háborút indítani a droghasználók ellen. CK: Milyen egyéb modelleket tartasz működőképesnek a coloradói és washingtoni legalizáció mellett? Mi a véleményed a holland coffeeshoprendszerről és a spanyol kannabiszklubokról? IA: A holland modell egy társadalmi küzdelem eredménye, ami kölcsönös elfogadással mûködik, így ostobaság lenne azt mondani rá, hogy nem jó modell, de magyarországi célként megjelölni nem lenne elég. Ugyanígy a spanyol Cannabis Social Clubok is csak részmegoldásnak tûnnek a teljes legalizáció felé. CK: A spanyol modell abból a szempontból működőképesnek tűnik, hogy minden fűfogyasztó klubba tömörülhet, és saját füvet használhat, miközben ez a szcéna valamennyire le van választva a társadalomnak arról a részéről, aki nem szeretne ezzel a jelenséggel találkozni. IA: Ez egy cél, hogy le legyen választva? Szerintem az elfogadottság a lényeg, és nem az, hogy egy szubkultú-

ra jöjjön létre, amiben el lehet vegetálni. Ha a társadalom elfogadja azt, hogy vasárnap és hétfô kivételével minden este tömegek hányják végig az alkoholtól a Belvárost, akkor nekünk nem szabad elfogadnunk, hogy a fû rejtve legyen. Az egyetlen logikus út a teljes legalizációért küzdeni, aztán majd az erôviszonyok és a társadalmi dinamika eldönti, hogy mi valósul meg, de ha eleve kishitûen állunk hozzá, akkor nem lesz mibôl engedni. Teljes nyíltsággal ki kell jelenteni, hogy a fû egy normális cucc, és semmivel nem rosszabb az alkoholnál. Ez jobban elgondolkodtatja az ellenzôket, mint ha azt kérjük, hogy hadd legyen egy játszóterünk valahol a föld alatt, ahol elvagyunk magunkban, és nem ártunk senkinek. CK: Az amerikai legalizációról beszámolva az olvasók rendszeresen kérdezik tőlünk, hogy itthon mikor valósul ez meg. Te mennyi időn belül látod reálisan megvalósulhatónak a magyar legalizációt? IA: Az elsô kérdés az, hogy Orbán meddig lesz hatalmon. CK: Mi a hazai baloldallal kapcsolatban sem vagyunk optimisták. Még az MSZP-kormány alatt 2007-ben volt egy dekriminalizációs javaslat, amit az MSZP– SZDSZ-koalíció lesöpört az asztalról.

IA: Az MSZP akkor már nem volt abban a pozícióban, hogy új frontot nyisson, az SZDSZ meg sosem vállalta fel igazán a marihuána ügyét. Az elmúlt 15 évben viszont hihetetlen tempóban terjedt el itthon a füvezés, és a lassú EU-s legalizációs folyamat is nyomást fog gyakorolni hazánkra. CK: Láttok olyan pártot, akivel közösen fel tudnátok lépni a legalizációért? IA: Azt látjuk, hogy a baloldali pártokban sokan legalizációpártiak, ám politikai megfontolásból és a nyugdíjasoknak való megfelelés miatt nem vállalják fel. Nem tudni, hogy mikor látják elérkezettnek az idôt az ügy felvállalására, három év sok idô a politikában, és lehet, hogy a 2018-as kampányidôszakig valahol beáll ez a változás. Az Orbán-kormányból nehéz kinézni, hogy akár a gyógyászati engedélyezésbe belemenne, a Jobbik pedig eléggé lapít az ügyben, hiszen rengeteg támogatójuk szív. A hivatalos irányvonaluk drogellenes, de jellemzôen csak sunynyognak az ügyben, mert tudják, hogy a támogatóik errôl nem így gondolkodnak. Az országgyûlési kampány kitelepüléseinél a fiatal, lelkes Jobbik-szimpatizánsok tôlünk értesültek arról, hogy a pártjuk hivatalosan börtönbe akarja zárni ôket. Nagy a zavar a fejekben. Kardos Tamás

CK 2015/2. szeptember

greenfo

SZÁJON ÁT BIZTONSÁGOSABB Farmakokinetika: a ronda szó azt a tudományt jelöli, amely a szervezetbe került orvosságok és drogok sorsát vizsgálja. Az ágazat jeles kanadai képviselői azt tanulmányozták, hogy a függőség kialakulása szempontjából lehet-e szerepe annak, milyen úton kerül a drog a szervezetbe. Úgy vélik, nagyon is.

A Montreali Egyetem kutatóinak központi kérdése pofonegyszerû volt: Miért válnak egyes fogyasztók függôvé, míg mások nem? Vizsgálatukhoz abból a ténybôl indultak ki, hogy némely közösségekben – például a középiskolákban vagy az egyetemeken – a szerhasználat inkább norma, mint kivétel. Anne-Noël Samaha, a kutatás témavezetôje elmondta, hogy a használat mértéke mellett természetesen számításba vették a fogyasztók szociális helyzetét és egyéni fogékonyságát a szerhasználatra, ám fontos szerepet tulajdonítottak annak is, hogy a szer milyen gyorsan lép kapcsolatba az aggyal, és mennyi ideig hat rá. Példája: „Ha elszívsz egy jointot, a kannabinoidszint gyorsabban emelkedik és indul majd csökkenésnek, mint amikor füves sütit fogyasztasz. Ez a fogyasztási mód függvénye.” Klinikai vizsgálatok elemzésébôl a kutatók arra következtettek, hogy az elfüstölés jelentôsebb függôségi kockázatot rejt, míg lenyelve (például metadon), vagy bôrtapasz formájában (például nikotin) gyakoribb a terápiás alkalmazás. Magyarázatuk szerint a drogok leggyorsabb és legintenzívebb hatása elszíva, illetve injektálva érvényesül, ez pedig növeli az újbóli használat és a függôség kialakulásának esélyét. Orrba szippantva vagy lenyelve a rövid csúcsélmény helyett a dózis késôbb 26

és elnyújtva érezteti hatását, míg a füstöléssel és az injektálással kiváltott intenzív high gyorsan hanyatlani kezd. A kutatók még nem találták meg a pontos magyarázatot, de azt állítják, hogy az ekkora kilengések az agyban fokozzák a szerhasználat iránti késztetést. A kokaint véve alapul intravénás használat esetén az élmény csúcsa körülbelül 1-5 percen belül következik be, míg orrba szippantás esetén ugyanez 15-20 percet igényel, kevésbé lesz kiugró a fless, és lassabban is halványul el. Samaha szerint minél gyorsabb a változás, annál erôsebben reagál az agy, vagyis minél hirtelenebbek a változások, annál nehezebb az agynak alkalmazkodnia hozzájuk. Emiatt válnak

egyes drogok nehezebben visszautasíthatóvá, és ez az, ami függôséghez vezet. Jó példa erre a dohányzás: „Amikor rágyújtasz egy cigarettára, a nikotin szintje nagyon gyorsan megemelkedik, majd lecsökken az agyadban. Ezzel szemben, ha nikotintapaszt használsz, a nikotin szintje lassan emelkedik, és stabil marad. A cigaretta szívása függôséget okozhat, a tapasz használata pedig nem.” A farmakokinetikát ma is alkalmazzák a függôségek kezelésében, például a dohányzás nikotintapaszszal vagy az intravénás heroinhasználat lenyelt metadonnal való helyettesítésével. A kutatók azt mondják, a módszer a jövôben a kokainfüggés orvoslásában is hatékony lehet, amire egyelôre nincsen bevett gyógykezelési forma. Az elméletet tovább gondolva egyrészt arra kell jutnunk, hogy a kannabisz függôségi potenciálja meglehetôsen alacsony lehet, ha még elszíva is ritkábban okoz függôséget, mint a kortyonként fogyasztott alkohol. Másfelôl az elmélet arra is magyarázatot nyújt, hogy miért szoknak sokkal gyorsabban rá a fogyasztók a rövidebb, de intenzívebb élményt nyújtó szintetikus kannabinoidokra, azaz a mûfûre, és segíthet belehelyezkedni azok mindennapjaiba, akik a hagyományos kábítószereket rövid hatású dizájner drogokra cserélve akár napi 10-15-ször injektálják magukat. A Kelet-Európában elterjedt jelenség elôtt az addiktológusok jelenleg értetlenül állnak, ám az elmélet gyakorlatba ültetésével idôvel talán hatékony terápiák fognak megjelenni.

facebook.com/CannabisKultusz

greenfo

AZ UNALOM KAPUDROG A marihuána használata a keményebb drogok kipróbálásának az elôszobája – amennyiben egy unatkozó tinédzser vagy, állapították meg a New York-i Egyetem kutatói. Már csak az a kérdés, hogy nem eleve az unalom vezetett esetükben a kannabisz kipróbálásához is?! Az úgynevezett kapudroghatás megvizsgálásához a kutatók 130 állami és magánisko-

la diákjainak adatait elemezték az USA 48 államából. Az eredmények rámutattak, hogy a füvezô diákok kétharmada nem próbált ki egyéb drogot. A további egyharmad adatait vizsgálva kitûnt, hogy azok a diákok, akik a fûszívás motivációjaként az unalmat jelölték meg, jóval nagyobb arányban próbáltak ki egyéb drogokat. A vizsgálat körülbelül 15 000

fô 17-18 éves középiskolásra terjedt ki, és a kutatók azokra az alanyokra koncentráltak, akik a saját bevallásuk szerint az elmúlt 12 hónapban fogyasztottak kannabiszt. Az elemzés a kannabisz mellett a következô illegális drogok használatára terjedt ki: kokain, crack, heroin, LSD és más pszichedélikumok, amfetamin és más stimulánsok, nyugtatók és narkotikumok. Tehát azok a diákok, akik unalomból fordultak a fûhöz, nagyobb eséllyel próbálták ki a kokaint és a hallucinogéneket. Ezzel szemben azok esetében, akiknél a motiváció az érdeklôdés és bizonyos folyamatok megértése volt, nem léptek tovább a kokainra, a hallucinogénekkel viszont ôk is nagyobb eséllyel kísérleteztek. „Úgy tûnik, hogy a marihuánahasználók csak egy csoportjára nézve jelentenek veszélyt az egyéb illegális drogok. A legtöbb tinédzser, aki marihuánát használ, nem lép tovább más drogokra. Erre az a bizonyíték, hogy a diákok közel kétharmada egyetlen más szert sem jelölt meg kipróbált drogként a kannabisz mellett” – öszszegezte a konklúziót a kutatást vezetô dr. Joseph Palamar. Jegyezzük ezt jól meg arra az esetre, ha valaki a kapudrogelméletet dörgölné az orrunk alá!

greenfo

CSONTTÖRÉSRE CBD-T Újabb bizonyíték látott napvilágot a kannabisz napjainkban legígéretesebbnek nevezett komponense, a kannabidiol (CBD) gyógyhatásáról. A friss vizsgálatok egyértelmû bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy az összetevô hatékony segítséget nyújt az eltört csontok összeforrásában. A Tel-avivi Egyetem és a Hebrew-i Egyetem kutatói a Journal of Bone and Mineral Research szakfolyóiratban pub-

likálták a tanulmányukat. A kísérleteket combcsonttörést elszenvedô patkányokon végezték, és azt látták, hogy amikor THC-tôl izolált, tiszta kannabidiolt adtak nekik, akkor a felépülési folyamat jelentôsen lecsökkent, és nyolc héttel késôbb már teljes volt a gyógyulás. Ugyanez a kutatócsoport egy korábbi vizsgálata során megfigyelte, hogy a testünkben található kannabinoid recepto-

rok stimulálják a csontképzôdést, és gátolják a csontritkulást. „A kannabinoid típusú összetevôk klinikai potenciálja ezen a ponton már tagadhatatlan – mondta a kutatás társvezetôje, dr. Yankel Gabet. Hozzátette, bár a megfelelô terápiák kifejlesztéséhez még mindig sok munka áll elôttünk, mára bizonyos, hogy a klinikai terápiák számára leválasztható a kannabisz pszichoaktív hatása. Kutatásunk elsô számú hatóanyaga, a CBD elsôdlegesen gyulladáscsökkentô hatású, és nem rendelkezik pszichoaktivitással.” A kutatók szerint a csontvázunkat is a kannabinoidok szabályozzák, ez magyarázza, hogy egy külsôleg bevitt kannabinoid is hatással lehet a csontjainkra. „Azért reagálunk a kannabiszra, mert olyan belsô vegyületekkel és receptorokkal rendelkezünk, melyeket a kannabisz is aktiválhat.” A pontos eredményekkel kapcsolatban dr. Gabet ismertette, hogy a CBD erôsebbé teszi a csontokat a gyógyulás során, melyek késôbb ellenállóbbak lesznek a töréssel szemben. A kannabidiol THC-val együttesen adagolva hatékonynak bizonyult, de a CBD önmagában is ugyanolyan pozitív eredményeket ért el.

GYÓGYNÖVÉNYT A GYÓGYSZERTÁRBA Bár a gyógyászati kannabisszal kapcsolatos kutatások és kezelések egyik elsô számú központja Izrael, jelenleg csak hoszszadalmas bürokratikus úton válhat valaki kannabiszpácienssé. Július végén Yaakov Litzman egészségügyi miniszterhelyettes bejelentette, hogy ezentúl orvosi felírásra a gyógyszertárakban is lehet kapni kannabiszt. Az elgondolás lényege, hogy minden vényköteles gyógyszert hasonlóan kezeljenek. Litzman elmondta, hogy mindenféle gyógyszer hozzáférhetôvé válik a gyógyszertárakban, beleértve az olyan narkotikumokat, mint a morfin, és az olyan gyógynövényeket, mint a marihuána. Az orvosok ugyanúgy fogják felírni ôket, mint bármely más gyógyszert. A miniszterhelyettes a lépést részben a gyógyászati kannabisz központok túlterhelésével indokolta, amelyek csak fennakadásokkal tudják ellátni a páciensek többezres táborát. A szekuláris Meretz-párt forradalminak nevezte az ultraortodox oldalról indult kezdeményezést, amelyet szerintük a lakosság is helyeselni fog. A felméré32

sek is ezt támasztják alá: az elmúlt években a népesség egyre nagyobb arányban támogatja a kannabisz gyógyászati alkalmazását, és növekszik azoknak a tábora is, akik dekriminalizációt vagy legalizációt sürgetnek – még a politikusok között is! Júniusban parlamenti képviselôk egy csoportja tervezetet nyújtott be a marihuána dekriminalizálására, amely a 21 éven felettiek számára büntetés nélkül engedélyezné egy kannabiszpalánta, 15 mag és öt gramm fû tartását. Korábban már elmeszeltek egy hasonló beadványt, az aktivisták mégis komoly reményeket fûznek az új tervezethez, mely különbözô pártok képviselôinek támogatását is élvezi. Egyikük Shelly Yachimovich, a Cionista Unió képviselônôje, aki a kannabisz gyógyszertári forgalmazását emberséges megoldásnak tartja azon krónikus betegek számára, akik eddig csak frusztráló bürokratikus eljárásokat követôen kapták meg a receptet. „A kannabisz reményt és gyógyírt jelent sokak számára, akiknél más gyógyszerek nem mûködtek” – összegezte a Facebook-oldalán.

greenfo

TERMÉSZETES LEJÖVETEL AZ OPIÁTOKRÓL

A marihuána kapudrog, csakhogy épp a kijárati kaput nyitja. Erre jutottak a Columbiai Egyetem kutatói, akik az opiátokról (heroin, morfium, opiod alapú fájdalomcsillapítók stb.) leszokófélben lévô alanyaiknak adtak THC-t és kannabiszt. Akik így szoktak le, sokkal enyhébb elvonási tünetekkel szembesültek, és nagyobb eséllyel teljesítették a terápiát. A vizsgálatba 60 személyt vontak be, a csoport egyik fele placebót, má-

sik fele Dronabinolt, vagyis a kannabisz eufórikus hatásaiért felelôs THC szintetikus mását kapta a kezelés kísérôjeként. Azok a páciensek, akiknek a terápiáját THC-val egészítették ki, jóval enyhébb elvonási tünetekrôl számoltak be, mint azok, akik placebót kaptak. Az olyan negatív egészségügyi hatások, mint például az álmatlanság vagy a szorongás, azoknál fordultak elô a legritkábban, akik már járó betegként fûszívással egészí-

tették ki a felépülés folyamatát. A vizsgálat nem az elsô a kategóriájában, korábbi kutatások is rávilágítottak, hogy a kannabisz segíti az opiátokról való lejövetelt. A nyugtató, szorongásoldó hatások mellett ebben nagyban közrejátszhat a kannabisz fájdalomcsillapító hatása. Az opioid alapú fájdalomcsillapítók megvonásakor ugyanis erôs fájdalmak jelentkeznek, melyeket a kannabisz jóval enyhébb mellékhatások mellett tud csillapítani, mint a függôséget kiváltó tabletták. Nem véletlen, hogy azokban az államokban, ahol a marihuánát legalizálták, a halálos opiáttúladagolások száma csökkent. Az eredmények megerôsítése azért nagyon jelentôs, mert csak az Egyesült Államokban közel 50-en halnak meg naponta opiáttúladagolásban, amit a heroin és más kábítószerek mellett jelentôs részben a vényköteles gyógyszerek nagy mennyiségû bevétele okoz. Jelenlegi ismereteink szerint tehát a kannabisz nem csak ezeket a gyógyszereket helyettesítheti, de a róluk való leszokásban is jelentôs segítséget nyújthat.

KANNABISZ, ORVOSI SZEMMEL Mielôtt dr. David Casarett, a Pennsylvaniai Egyetem kutatóorvosa belefogott a kannabisszal kapcsolatos vizsgálataiba, csak nevetni tudott a növényrôl terjesztett gyógyászati hatásokon. A kutatás során azonban alaposan megváltozott a véleménye, melyet a Stoned: A Doctor’s Case for Medical Marijuana címû könyvében foglalt össze. ,,Felismertem, hogy az orvosi marihuána valóban gyógyászati tulajdonságokkal bír. Számos pácienssel beszéltem, akik számára a gyógyászati marihuána nem vicc, hanem olyan gyógymód, amiben megbíznak.” Kutatása során Casarett átnyálazta a gyógyászati kannabisszal kapcsolatos szakirodalmat, felkereste a legális alkalmazás helyszíneit, és önmagán is

letesztelte a növényt, például kivonatból készített krémet kent a lábára, de belekóstolt a kenderborba is. Számos pácienssel elbeszélgetett, akik többek között rohamok, poszttraumatikus stresszbetegség és neuropátiás fájdalom kezelésére használnak marihuánát. Utánajárt néhány csodálatos gyógyulásnak, olyan esetet is leleplezett, ahol a beteget félrevezették a kannabisz gyógyulásban betöltött szerepével kapcsolatban. A végeredményeként született könyv errôl az izgalmas kutatási folyamatról számol be, komoly tudományos háttérre alapozva, és a következô kérdéseket alaposabban is elemzi: Miért a marihuánahasználat az egyik leghatékonyabb terápiás mód néhány fájda-

lomtípus esetén? Miért csekély a fûszívás tüdôkárosító hatása? Miért nem lehet betépni a legtöbb, kannabisszal kevert sörtôl és bortól? Casarett kiemelt figyelmet fordít a kannabisz összetevôinek szerepére a betegséggel járó tünetek csökkentésében, és arra is keresi a választ, hogy a pusztán enyhülésre vágyó páciensek miként kerülhetik el a pszichoaktív hatásokat. Alapvetô mû született mind a páciensek, mind a kannabisz világa iránt érdeklôdôk számára, melyet remélhetôleg orvosok és döntéshozók is forgatni fognak. CK 2015/2. szeptember

medical

EGY CSAPÁSRA ELILLANT A FÁJDALOM Küzdelem a legjobb gyógyszer engedélyezéséért Patrick (28) Burgenland tartományban él. Egy autóbaleset miatt közel tíz éve kerekesszékbe kényszerült. Heves fájdalmait kannabinoidok segítségével igyekszik tompítani. Canabis Kultusz: Légy szíves, mesélj nekünk egy kicsit a betegségedről, és hogy mi okozta… Patrick: 2005-ben volt egy súlyos autóbalesetem. A karambol következtében a negyedik hátcsigolyámtól kezdve lebénultam. Vagyis nem tudom mozgatni a lábaimat, és a sérült ponttól lefelé idegfájdalmak gyötörnek. Ezt tetézi egy, a 2–7. nyakcsigolyáimat érintô syringomyelia (kóros üregképzôdés), ami miatt zsibbad és örökké hideg a bal kezem. Azonkívül, hogy nem érzek se hideget, se meleget, az izomerôm is a felére csökkent. CK: Mikor ismerkedtél meg a kannabisz gyógyszerként való alkalmazásával? P: A balesetet követôen egy rehabilitációs osztályra kerültem. Ott kezdtem el szívni, miután megtudtam, hogy sok betegtársam a legkülönfélébb panaszokra kannabiszt fogyaszt. Engem is érde-

kelni kezdett a dolog, és ki akartam próbálni, hogy a fû az én tüneteimet is enyhíti-e. Megbeszéltem az egyik sráccal, hogy este a klinika mögött találkozunk, és szívunk egy kis füvet. Az az este örök-

re emlékezetes marad számomra, ugyanis a paraplégiám (végtagok bénulása) és az idegfájdalmaim egy csapásra elillantak. Mintha nem is lettek volna. Ez volt az a pillanat, amikortól elkezdtem foglalkozni a kannabisszal és a gyógyhatásával. CK: Egyből Dronabinolt írattál fel magadCK nak, vagy először a feketepiacról, netán termelőktől szerezted be az anyagot? melő

P: A Dronabinolt csak jóval késôbb kezdtem el szedni, mivel akkoriban még nem lehetett vényre kapni. Hat növényem volt otthon. Azokat a fajtákat termesztettem, amelyek a leírás szerint a leghatásosabban enyhítik a panaszaimat. Odaadóan gondoztam, mielôtt leszüreteltem volna ôket. Aztán a szüret után nem sokkal már meg is jelentek nálam a rendôrök, egy házkutatási paranccsal a kezükben. Mindenemet elvették (körülbelül 300 gramm gyógyszeremet, a tápokat stb.), és meg kellett jelennem a bíróság elôtt. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az összes felszerelést visszakaptam… CK: Pedig el is ítéltek marihuánatermesztésért. P: Igen, két hónapot kaptam, három év próbaidôre felfüggesztve. Amikor véget ért a procedúra, az ügyész még egy jó tanáccsal is ellátott: ezután mástól vásároljak kannabiszt, ne próbáljak meg én termeszteni! Nem akartam hinni a fülemnek: ilyen nincs! CK: Ez tényleg elég bizarr. Azóta viszont már legálisan jutsz hozzá a Dronabinolhoz. Mennyire enyhíti a panaszaidat?

P: Igen, újabban azt szedek. A költségeket többnyire a betegkassza fedezi, de biztos nem lehetek benne, mert bármelyik pillanatban leállíthatják a finanszírozást. Ráadásul nem is igazán segít, mert nekem speciális kannabiszfajtákra és -kivonatokra volna szükségem. Kísérleteznem kellene a különbözô változatokkal, hogy kiderítsem, melyikük a leghatékonyabb. Ezért volna létfontosságú, hogy a betegek ma-

guk termeszthessenek, mert csak ôk tudják, mi a jó nekik. CK: Vagyis számodra komoly előrelépés lenne, ha magad termeszthetnél – persze kizárólag a személyes szükségleteidre – kannabiszt? P: Hatalmas. Egyébként a dolog költségvonzata sem mellékes, hiszen a betegek általában rosszul állnak anyagilag. A házilagos termesztés jóval olcsóbb, és az egyéni igényekre lehet szabni. Tulajdonképpen nincs is mirôl vitatkozni, szerintem. CK: Te is az Arge Canna (Kannabisz Munkaközösség) alapító tagja vagy. Mit gondolsz, a közeljövőben mennyit változhat az ausztriai betegek helyzete? P: Szilárd meggyôzôdésem, hogy változni fog. Az Arge Cannával több akciót is szervezünk. Elsô lépésként tervezzük, hogy gyógyszertárban is be lehessen majd szerezni a kannabiszt. De ahogy már említettem, az ideális megoldás az otthoni termesztés volna. A magam részérôl kíváncsian várom, hogy a politikusaink milyen ötletekkel rukkolnak elô. Az elôjelek mindenesetre roppant kecsegtetôek. K.H.

e b o l g + a n n ca

PARADICSOMI SZOLGÁLAT Az ozorai partyzók őrangyalai Magyarország nemzetközileg legismertebb pszichedelikus fesztiválja már évekkel ezelőtt elérte azt a méretet, amely indokolttá tette a proﬁ segítők állandó szolgáltatását. Az alábbiakban a Bulisegély egy munkatársának beszámolóját olvashatjátok az Ozorán partyzók zavartalan szórakozása érdekében végzett munkájukról. Idén harmadik alkalommal vehettem részt az Ozora fesztiválon mûködô ártalomcsökkentô csapat koordinálásában és munkájában. A stáb magját a pécsi Bulisegély csapat tagjai alkotják. A Bulisegély stábja 2000 óta folyamatosan mûködô, az Integrált Drogterápiás Intézet (INDIT) által üzemeltetett megkeresô programmal védi a pécsi, illetve környezô települések szórakozóhelyein, fesztiváljain önfeledten kikapcsolódni vágyókat. Filozófiánk, hogy a szervezet szolgáltatásai, valamint az objektív tájékoztatás révén a szerhasználat a lehetô legkisebb egészségügyi kockázattal járjon. A biztonságos partyzás és az öröm maximalizálása a cél

számunkra, hogy mindenki biztonságosan bulizzon, jó élményekkel a szívében távozzon a helyszínrôl, és legközelebb is vissza akarjon térni.

Teltházas üzemelés egy héten át Ozorára egy felkészítô, toborzó tréning révén 32 fôs szakmai csapattal készültünk. A tagságot szociális munkások, szociológusok, pszichológusok, valamint egészségügyi végzettséggel rendelkezô mentôsök és orvosok alkotják évrôl évre. Az idei csapat fele tapasztalt segítô volt, olyanok, akik hivatásszerûen dolgoznak a szenvedélybeteg-ellátásban hoszszú évek óta, a másik fele Bulisegély akk-

reditált képzést elvégzett fiatal szakember, akik szintén hivatásuknak választották a segítôi pályát. Fontos kiemelni, hogy sokan a csapatunkban évtizedek óta részei a goa szcénának, jól ismerik a kultúrát. Igyekeztünk a fesztiválhoz mérten mi is egy sokszínû csapatot öszszeállítani. Az ártalomcsökkentô munkának kiemelkedôen fontos szerepe van a fesztiválokon, hiszen egy idôtartamát tekintve hosszabb, szabad ég alatt zajló buliban a veszélyek is hatványozottan fenyegetik a résztvevôket. A munka jellege nem sokban különbözik az általunk a pécsi éjszakában kidolgozott és megszokott gyakorlatoktól. Egy megkeresô, ala-

vártnál nagyobb volt az érdeklôdés a rendezvény iránt, illetve a nagy hôség miatt már a hivatalos megnyitó elôtt szükség volt a vízosztásra a beengedésre várakozók között a bejáratnál. Minket is váratlanul ért az idei nagy vendégszám, mi a tavalyi 9000-es kontaktszám duplájára készültünk idén, azonban már a megnyitás utáni pár napban elértük ezt a mutatót. Még nem sikerült a forgalmi naplókat összesíteni, de jóval 30 000 fô feletti kontaktszám jött össze. Ebben benne van a fesztivál elôtti, a fesztivál alatt a nappali órákban a main stage elôtti víz-

osztás, valamint a Havent felkeresôk száma. Ez mûszakonként közel 200 fôt jelent stábtagonként. Ilyen forgalom mellett komoly szervezômunkát igényel biztosítani a lehetôséget és a szakembert az esetleges mélyebb segítôi beszélgetésekhez. Ezek az összetettebb esetek túlnyúlhatnak a 8 órás mûszakjainkon, ezért fontos egy felkészült stábbal dolgozni, ahol a megfelelô kommunikációval a csapatok át tudják adni egymásnak az eseteket. Az idei évben a tetemes látogatószám ellenére nem volt több az olyan probléma, ami komolyabb beavatkozást

fotók: Barka Bálint

csony küszöbû ártalomcsökkentô szolgáltatást nyújtunk, vagyis személyesen keressük fel a szerhasználat szempontjából népszerû és egyben veszélyeztetettebb helyeket, szemben a hétköznapi gyakorlattal, ahol egy fix irodában mûködtetnénk egy szolgáltatást, és várnánk a betévedô klienseket. Alacsony küszöbû a szolgáltatás, ugyanis nem szükséges semmilyen személyes adat megadása az igénybevételéhez. Ez nagyon fontos egy bizalmi kapcsolat kialakításában, fôleg a kezdeti lépések megtételéhez. Egy fesztiválmegjelenés nekünk is különleges alkalom, komolyabb tervezési és szervezési munkát igényel. Alkalmazkodva a fesztiválkörülményekhez nekünk is rugalmasnak kell lenni, gyakran rögtönözve, a megszokott gyakorlatok helyett újakat kitalálni. Idén a fesztivál szervezôinek kérésére már a megnyitó elôtt, illetve a fesztivált követô afteren is folyamatos szolgálatot láttunk el. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy mi üzemeltettük a „Haven” névre keresztelt sátrat, ahol a fesztivál alatt folyamatos, 24 órás szolgálatot láttunk el, valamint járôr- és vízosztó csapatokat is küldtünk a kritikus helyekre, a kritikus idôpontokban. Szükség is volt a korai jelenlétünkre, hiszen a

CK 2014/6. december

e b o l g + a n n ca

igényelt volna a részünkrôl, sok esetben csak elfekvôként üzemeltünk. Aki tudott, a saját lábán, barátok, esetleg a helyszínen dolgozó mentôs kollégák segítségével kereste fel a sátrunkat, legtöbbjük tudatosan pihenni jött, és az ébredésükig vigyáztunk rájuk. A mi szolgáltatásunk számukra teljesen önkéntes, tehát nem erôltethetjük rá senkire sem a pihenést, sem pedig a friss vizet.

Személyre szabott segítségnyújtás A fô feladatunk, hogy folyamatos, 24 órás ügyeletet lássunk el egy fix, állandó ponton, lehetôség szerint távol a zenei helyszínektôl, ahol a fesztiválozók megpihenhetnek, illetve mi is könnyebben kommunikálhatunk velük. Hozzánk bárki betérhetett, ha szüksége volt társaságra, beszélgetésre, vagy csak szeretett volna pihenni egy kicsit. Éjszakánként mindig telt házzal üzemelt a 60-70 fôs sátrunk, minden talpalatnyi helyen emberek aludtak. A Havenben állandóan, illetve a különbözô idôszakos vízosztó pontokon magnéziumos és kalciumos vizet osztottunk, hogy az egész napos táncban és pörgésben megfáradt fesztiválozók regenerálhassák a testüket, ezenkívül szôlôcukrot, óvszert és a tudatos partyzáshoz tippeket adó flyereket is terjesztettünk. Ezek az eszkö-

zök gyakorlatilag megegyeznek a Pécsett is alkalmazottakkal, a nagyszámú nemzetközi látogató miatt azonban minden információt angolul is elérhetôvé kellett tenni. Szerencsére a fesztiválozók többsége ismeri a szolgáltatásunkat, annak ellenére, hogy az idei már a harmadik sátorhelyünk volt három év alatt. Az is segíti a munkánkat, hogy Ozorán a szerhasználók többsége rutinosnak mondható, jól ismeri az általa használt szereket, valamint a fesztiválon is adott minden a tökéletes pszichedelikus élmények eléréséhez, megéléséhez. A fesztivál magját képezô szcéna egy nagyon összetartó közösség, ahol a tagok még ismeretség nélkül is vigyáznak egymásra. Sok esetben idegenek kísérték be hozzánk megfáradt, magatehetetlen fesztiválozótársukat, és bízták ránk, mivel tudták, hogy nálunk biztonságban lesz. A Havenbe bekerülô kliensek többsége egy kis pihenés és regenerálódás után hamar visszatért a tánctérre. Mindemellett többször elôfordult, hogy ismert pszichés betegségük ellenére fogyasztottak pszichoaktív drogokat és lettek rosszul. Ezeket a klienseket alapesetben a megfelelô szakellátásba delegálnánk, viszont mivel mindnyájan (fesztiválozók, szakemberek) csak erre a pár napra jöttünk össze a föld különbözô részeirôl,

nincsen mód a partyzók szorosabb megfigyelésére, valamint az utókövetésükre sem. Amennyire lehetôségeink engedik, szeretnénk elkerülni az orvosi beavatkozást, ugyanis egy feltételezhetôen még drog hatása alatt álló személynek kimondottan rosszat tenne egy kórházi vagy akár csak egy mentôautós élmény. Ez tovább súlyosbíthatja az állapotát, jobban összezavarhatja, és paranoid képzelgéseket eredményezhet. A fesztivál adta szûkös kereteinket és kompetenciánkat meghaladó esetekben is igyekszünk segíteni. Megpróbálunk kapcsolatba lépni a bajba jutott partyzó barátaival, esetleg a rokonaival, és segítünk megszervezni biztonságos hazajutását. A nehézségek és viszontagságok ellenére csak elismerôen tudok nyilatkozni a fesztiválon részt vevô összes emberrôl. Mind a szervezôk és együttmûködô kollégák, mind pedig maguk a fesztiválozók teszik Ozorát nagyszerû, varázslatos hellyé. Hihetetlen és felemelô érzés minden munka, amit a fesztiválon kell elvégezni, hiszen az ozorienek annyira hálás emberek, hogy még egy fáradt, kicsit erôltetettnek ható mosolyt is ezerszer meghálálnak. Tényleg olyan, mintha a Paradicsomban látnánk el szolgálatot. Dúcz Dániel

e b o l g + a n n ca

MI FÁN TEREM A FŰ? Óvatos coming outok Bugrisföldön Sokat elárul az országban uralkodó viszonyokról, ha 2015-ben csak pár hatvan fölötti zenész mer beszélni a rendszerváltás előtti füvezéséről, és a ﬁatal generációból nincs senki, aki önként bevállalná, hogy nem csak a sörösbor inspirálja a szövegeit. Következik egy nagyobb kultúrantropológiai elemzéshez szánt kiegészítő magánvélemény, mely egy ﬁktív, a szerző fejében létező különleges ország valóban megtörtént eseményeit rögzíti és adja közre személyes következtetéseit tanulságul. Létezik egy egzotikus vidék, valahol a Kárpát-medence fenekén, ahol az érthetetlen nyelven zagyváló népet az antropológusok is csak félve közelítik meg, fôleg mióta kerítéssel zárták el magukat a külvilágtól. Ezt az immár nemcsak szellemileg, de fizikailag is korlátolt helyet nevezzük Bugrisföldnek. Itt terül el Bugrisfalva, melynek vastag bôrû vezetôi hol Keletre, hol Nyugatra mutogatnak, attól függôen, hogy épp merre vannak arccal, máskor pedig egymásra, vagy épp a határon túli ellenséges világra. A lakosság lelkesen csatlakozik a játékhoz, és mindent megtesz azért, hogy ellenséget lásson tulajdon honfitársában, ezért lankadatlan fürkészi, miben tér el tôle a másik.

Állandóan résen lenni azonban embert próbáló feladat, így bugrisék magas szesztartalmúra fôzött gyümölcsszármazékok fogyasztásával ellensúlyozzák a fokozott éberség okozta feszültséget. Ebben a körmönfont vezetôk is támogatják ôket, hiszen jól tudják, hogy a szeszes italok mellékhatásaként tovább fokozódhat bennük a gyûlölet és a keserûség. Nem is csoda, hogy az utóbbi idôben egyik fô célpontjuk az a vidám kis csapat lett, akik erjedt levek helyett egy növény virágzatát tömik a pipájukba, amitôl aztán elpárolog belôlük minden gyûlölet, és fejfájás helyett másnap is életvidáman ébrednek. A veszélyt megérezve az uralkodó hamar közhírré tétette, hogy ez a nö-

vény bizony az ördögtôl való, és elrendelte, hogy aki a tömény szesz helyett holmi gyomokat fogyaszt, azt tömlöcbe kell vetni. A lakók értettek a szép szóból, és kiemelt gyûlölettel viseltettek e bohókás szerzetek iránt, akikben külön bosszantó volt, hogy megmagyarázhatatlan könynyedséggel fogadták az élet nehézségeit. A fûbarátok egy darabig tartották magukat, kis létszámú falugyûléseken kétes eredetû tanulmányokat lobogtattak, a bugrisfülnek rémisztô külföldi gyakorlatokat emlegettek holmi liberális szabályozásokról, majd maguk köré gyûjtöttek pár közszereplôt, akik azzal tömték az egybegyûltek fejét, hogy a fû korántsem olyan veszélyes, mint a szesz. Ahogy az

várható volt, a lakók szörnyû haragra gerjedtek, és vezetôik segítségével évrôl évre fokozatosan nyomták el a hasonló próbálkozásokat, megmozdulásokat, míg végül az utolsó gyûlésre már nem is ment el senki.

Deviáns zenészek vallomásai Talán még nem említettem, de egy másik bomlasztó csoport évtizedekkel ezelôtt arra tett kísérletet, hogy Nyugatról hozott ritmusokkal táncoltassa meg az akkor épp keleti ideológiák bûvöletében vagy épp fogságában élô bugrisföldi lakókat. Kaptak is, hallgattak is érte eleget, de az új korszak, a rendszerváltoztattatás elérkezésével hirtelen még Bugrisföld régi-új elöljárói is értékelni kezdték korábbi erôfeszítéseiket. Egyikük – bizonyos Presser Gábor – már deres szakállt viselt, mikor úgy döntött, egy élete, egy halála, ô bizony ôszintén kimondja, hogy pár emberöltôvel ezelôtt maga is kipróbált egy-két lantot és trombitát, mikor zenészként, egy angliai turné során megismerkedett e különleges, Bugrisföldön a mai napig betiltott hangszerekkel. A riporter döbbenetét látva hozzátette, hogy akkoriban mindenki így tett, aki a nyugati határon keresztül tudta elhagyni az országot, ez része volt a 60-as éveknek, de már késô volt. Másnap a közoktatásért felelôs Színes Ász magazin címlapon hozta, hogy Presser Gábor füvezett, és a deviáns Paul McCartney volt a tanítója. Mégis mi másra számított Presser úr? Ahelyett, hogy bûnös titkát a sírig ôrizte volna, rajongók tízezreiben keltett csalódást és dühöt! Nem nehéz elképzelni annak a nagyszülônek az elkeseredését, aki anno szívébe zárta a legendás zenész dalait. Példaképének élete is ekkora hazugságra épült! És ha azt hinnénk, hogy a „mûvész úr” egy pillanatnyi rövidzárlat miatt kottyintotta el féltve ôrzött titkát, akkor vessünk egy pillantást a folytatásra. Pár hétre rá egy másik vén lókötô, a fénykorát szintén a 60-as, 70-es években élô Szörényi Levente vallotta be, hogy annak idején ô is elcsábult, és rápróbált a már említett hangszerekre, személy szerint fôleg a lant nyûgözte le. Mentségére szóljon, hogy mindez még akkor történt, amikor Bugrisfalván mit sem lehetett tudni arról, mi fán terem a fû, de Szörényi beszámolója így is bicskanyitogatóan hatott a lakók számára: „Próbáltam letüdôzni, szívtam, közben beszélgettünk. Egyszerre csak röhög-

ni kezdtem. Mit röhögni? Visítani! Pedig vicceset éppen nem mondott senki. Mindenesetre üvöltve hahotáztunk ott a semmin – jó félórán át. Az remek volt. Díjaztam. Akkor, ott, nem csak a füst hatott. Másnap elszívtam még egyet abból a fajtából. Jó volt az is. Érdekességnek.” Az élmény sajnos máig nem adatik meg mindenkinek Bugrisföldön. Sokan a szabadságukkal fizetnek pár óra önfeledt hahotázásért. Manapság, 70 évesen, gondolta a két renitens zenész, ezt meg is oszthatják, bajuk nem lesz belôle. A bugris azonban érzékeny lelkületû, fôleg az Illést hallgató idôsebb generáció szívesen elkerülte volna, hogy régi kedvenc slágereit hallva a semmin visítva röhögô Szörényire kelljen gondolnia. Jogosan vádolhatja tehát érzéketlenséggel és felelôtlenséggel az egyenlôség nevében – ami sokat hangoztatott toposz arrafelé – még a legkiválóbb, legkiemelkedôbb honfiakat is. Ennek szintén nagy hagyománya és évszázados kultúrája van arrafelé.

Párhuzamos valóságok Mindez persze csak Bugrisföldön belül történhet így, a nyugati határokon túl, ahová a kiváló zenészek, sportolók már évtizedekkel ezelôtt eljutottak, egészen más gondolkodásmód uralkodik. A nyugati világban jól tudják, hogy a zenélés és más alkotómûvészeti tevékenységek régóta kéz a kézben járnak a tudatmódosítással, ezért nem is foglalkoznak azzal, hogy kedvenc zenészük számára a meditáció, a vodkaszóda vagy az

OG Kush hozza el az ihletett állapotot és biztosítja az inspirációt a folyamatos alkotáshoz – inkább csak élvezik a végeredményt. Fel sem merül bennük, hogy az inspirációszerzés módja miatt megbélyegezzenek egy máskülönben elismert, kiváló zenészt. Bugriséknál épp ez a legnagyobb probléma: ha valaki nem elítélôen beszél a fûrôl, és még azt is bevallja, hogy valaha belekóstolt, akkor az idegen dolgoktól ódzkodó, félelemre és gyanakvásra szocializált helyieknél azonnal bekapcsol a „drogos” riasztó. Nem tehet róla, gyárilag erre lett programozva. Márpedig a mûvésznek – ha tetszik, ha nem – meg kell találnia az utat e furcsa nép szívéhez, így ha nem akarja maga alatt vágni a fát, akkor csatlakozik a drogmentes világról hablatyoló kórushoz és mindenekelôtt a vezetôk ideológiájához. Sokan ezt már olyan tökélyre fejlesztették, hogy a gyanútlan bugrisok még azt is elhiszik nekik, hogy ôk valójában lázadók vagy egy új korszak hirdetôi. LOL, ahogy a mûvelt brit mondaná. Pedig az egyre hangosabb, egyre részegebb és egyre vállalhatatlanabb kórus erôsítése helyett ideje lenne végre kijózanodni egy rövid idôre, kitisztult tekintettel körülnézni, meghallani a másik hangját, és a mélyen kódolt félelmeket, gyûlöletet leküzdve érdeklôdéssel és megértéssel fordulni egymás felé. Ez egyáltalán nem könnyû, de halogatni sem érdemes. Bob Arctor

CK 2015/2. szeptember

e b o l g + a n n ca

ICH BIN EIN BERLINER Berlinben akarok senki lenni Lehetséges, bár nem biztos, hogy szerepe van abban a különleges, minden mástól eltérő hangulatban, amit a berlini Hanfparadén tapasztalhatunk, hogy mégiscsak az utcai parádék európai fővárosában tartják, ahol olyan elődök meneteltek, mint a végül egymilliósra duzzadt Love Parade. Ha igen, ha nem, sehol máshol nem tudnak úgy vonulni, és úgy tüntetni, mint Berlinben. Szubjektív élménybeszámoló következik. Nem terveztük hosszúra a tartózkodásunkat, és kifejezetten a parádé miatt utaztunk Berlinbe, nem akartunk várost nézni, így a helyi turisztikai érdekességek közül csak a Brandenburgi-kaput és a Bundestag (a német parlament) épületét láttuk, ahol a háromórás menet végállomása volt. Útközben ugyanis nem sok lehetôség van városnézésre, és értelme sincs. Az útvonal leginkább annak megfelelôen van kijelölve minden évben, hogy egyrészt problémamentesen és egyben tudjon haladni a közel 10 ezer fôs tömeg, másrészt hogy érintse a szervezôk és a közönség számára fontos, szimbolikus épületeket. Ilyen például a CDU (Né-

met Kereszténydemokrata Unió, a jelenlegi kormánypárt) székháza, a Rathaus épülete (a berlini szenátus és a polgármester székhelye), ahol a rövid megállók során leállnak a DJ-k, és a hangszórókból fontos közéleti szereplôk, helyi politikusok, aktivisták beszédei hangoznak el. Mivel nem egy utcabálról, hanem egy tüntetésrôl van szó, ennek a szervezôk számára kiemelt jelentôsége van – tudtuk meg Steffen Geier fôszervezôtôl. A beszédek tartalmát és a megszólalók személyét is jó elôre egyeztetik, fontos, hogy ki, melyik helyszínen és mirôl beszél. Már az indulás elôtt két órával egykétezer ember várakozott a berli-

ni fôpályaudvar elôtti téren, ahol felsorakoztak a demonstráción részt vevô jármûvek. A tûzô nap elôl sokan az árnyékban és a pályaudvaron kerestek menedéket, illetve bevásárolták az útra szükséges vízmennyiséget. A többszintes, átriumos épületben kevés szabad árnyékos helyet lehetett találni, és az üzletek sem panaszkodnak az extrabevétel miatt. Sôt ahogy jellemzôen Németországban vagy Ausztriában, a zöld hajú punkok vagy a legalizációért tüntetôk pénze ugyanúgy megfelel minden kereskedônek, és ugyanolyan kiszolgálást is ad érte. Nagyon jó érzés látni és megélni, amikor egy pékség eladója úgy érzi, hogy az ô dol-

ga eladni minél több péksütit, és ha lehet, hozzácsapni egy kávét vagy üdítôt, nem pedig a vevôket minôsíteni. Egyáltalán nem érdekli, milyen nadrág van rajtad, maximum, hogy mennyi pénz van a nadrágzsebedben. A délután kettôre meghirdetett indulásra már 5-6 ezer ember lehetett a pályaudvar elôtti téren, a szokásos rendôri készültség mellett. Nem voltak túl sokan, és látszott, hogy nem is az erôdemonstráció a céljuk. Mindenki tette a dolgát, az aktivisták elôzetesen néhány fontos, gyakorlati információt osztottak meg, majd néhány bemelegítô szónoklat következett, amiket érdeklôdés és hangos tetszés- vagy épp nemtetszés-nyilvánításokkal fogadott az akkor már jelentôs tömeg, a tartalom függvényében. Félóra elteltével, mire a késôk is megérkeztek, feltekerték a hangerôt a kamionokon, bebôgtek a hangszórók, és elindult a tizenpár demóautóból és 6-7 ezer emberbôl álló menet. Jellemzôen az utcai parádékra, nemcsak a hivatalosan jelen lévô szervezetek vagy cégek autói és üzenetei jelennek meg, hanem kisebb csoportok, baráti társaságok, de magánemberek is elôszeretettel készítenek dekorációkat, transzparenseket, illetve érkeznek kidíszített triciklikkel vagy egyéb jármûvekkel. Ezúttal is láthattunk egyedi dekorációkat, például egy kétméteres keresztet, amit két hatalmas jointból formáztak az alkotók, és vitték felváltva a vállukon, így tiltakozva a német keresz-

ténydemokrata kormány által továbbra is fenntartott tiltás ellen. Egyre többen jönnek erre az eseményre is jelmezben, ami nem feltétlen kapcsolódik a kannabiszhoz vagy a legalizációhoz, mindössze vicces, bulis vagy csupán jól néz ki. Sok résztvevô már nem is aktív fogyasztó, inkább csak egyetért a legalizáció vagy a dekriminalizáció gondolatával. A korosztály is nagyon vegyes, sok a gyerekes, családos pár, akik vélhetôen már szintén nem fogyasztók, mégis fontos számukra, hogy kiálljanak, és felemeljék szavukat az üldözés és az elnyomás ellen.

A menetet ezúttal kerekesszékes kannabiszpáciensek és a hozzátartozóik vezették, közvetlen mögöttük pedig egy hatalmas molinó a rendezvény fô üzenetével: ,,Grünes licht für die Legalizierung! Meine Wahl, hanf legal!”, ami körülbelül annyit tesz, hogy „Zöldjelzést a legalizációnak! A legális kender az én választásom!”. A színes, hatalmas tömeg dübörgô vagy épp lágyabb pszichedelikus ritmusok között végighömpölygött a berlini belváros utcáin, nézelôdôk, turisták is csatlakoztak, majd megérkezett a

e b o l g + a n n ca

végállomásra. Berlin szívében, a Brandenburgi-kapuhoz (mellette a Bundestag) vezetô Július 17-e sugárút lezárt részére, ahol addigra felépült a nagyszínpad és számos stand, ahol könyvek, magazinok, információk mellett egy-egy üdítôt, kávét vagy vizet is vételezhettünk. (Ez utóbbit ingyen!) Több civil szervezet volt jelen, de voltak könyvkereskedôk, környezetvédôk, a legalizációt támogató pártok és egyéb kezdeményezések, csoportok. A színpadon estig koncertek, és persze a demókamionokból továbbra is szólt a talpalávaló. A fôpályaudvartól a végállomásig vezetô úton és a záróbuli helyszínén a 6-8 ezresre becsült tömegben gyakorlatilag minden harmadik embernek egy trombita lógott a szájában, a pihenôk alkalmával letelepedve és a beszédeket hallgatva is elpattant úgy 2-3 ezer joint minden megállóban. Tényleg olyan érzés volt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy te dohányt szívsz, én meg kannabiszt. Mintha azt mondanám, te sörös vagy, én boros. A rendôrök látványosan nem foglalkoztak a fogyasztókkal, mivel Németországban a fogyasztás nem büntethetô. Mint megtudtuk, ennek az az alapvetô oka, hogy mivel a törvény a kannabiszt kábítószernek és az egészségre ártalmasnak, tehát károsnak tekinti, a német alkotmányban rögzített önkárosításhoz való jog alapján a fogyasztó nem büntethetô, hiszen alkotmányos jogával él. Hypót inni sem bûncselekmény,

bár tény, hogy sokkal veszélyesebb, mint kannabiszt szívni, ettôl még bárkinek jogában áll. Szemtanúi voltunk, hogy amikor valakit kiemeltek a tömegbôl, mindenki körülöttünk egybehangzóan állította, hogy biztos eladott, máskülönben nem vesznek ki senkit. Nem igazán tapasztaltunk szolidaritást vagy együttérzést az intézkedés alá vont fiúval, bár a rendôröket láthatóan itt sem szeretik túlzottan, érezhetô volt, hogy alapvetôen megbíznak bennük, nem félnek tôlük, egy dílerrel viszont már nehezebben azonosulnak. Jobban érthetôk az okai ennek, ha alaposabban körülnézünk. Berlini grow-shoposok beszámolói alapján úgy tudjuk, a német fôvárosban kb. 300 ezer ember termeszt otthon magának, így a helyiek többnyire önellátásra vannak berendezkedve. Aki nem termeszt, mondjuk mert alkalmi fogyasztó, és évente csak 3-5 alkalommal szív, annak biztos van olyan barátja, aki viszont igen, vagy olyan, aki ismer egy termesztôt. A klasszikus dílerkedés nem annyira jellemzô a helyiek között. Bár a keresletet a rengeteg turista fenntartja, ez a tevékenység leginkább a Görlitzer Parkra koncentrálódik, és jellemzôen bevándorlók árulják a füvet turistáknak. Szintén grow-shoposoktól származó információ szerint mintegy 5000 nagyobb termesztô lehet Berlinben, akik havi 20 kilónál többet állítanak elô, kifejezetten eladási céllal. Az ô tevékenységüket még

a kannabiszfogyasztók többsége is inkább károsnak tartja, és egyáltalán nem szolidáris velük. Ha már belefutottunk egy intézkedésbe, gondoltuk, megpróbálunk mi is venni, már csak a tapasztalatszerzés miatt is. Annál inkább, mivel a záróbuli helyszínén a tömegben ücsörögve egy fiatal pár megkérdezte tôlünk, hogy van-e eladó füvünk. Nem volt, de érdeklôdtünk, minek köszönhetjük, hogy dílernek néztek. Kiderült, hogy nem néztek annak,

mindenkitôl megkérdezik, akinek megbízható ábrázata van, hogy van-e eladó gandzsája – ajándékba mégsem kérhetik –, és itt jó eséllyel kapnak valakitôl. Ahogy odébbálltak, a mellettünk lévô társaságban akadt is egy vállalkozó szellemû és láthatóan felkészült figura. Gyorsan betársultunk a korábbi szóváltás okán a kialakuló bizniszbe. Kis, egygrammos csomagokat árult a srác, 10 euróért (kb. 3000 forint). Ami a leginkább meglepett, hogy nem látszott túlzottan aggodalmasnak, amikor mondtam, hogy nekünk is kéne két csomag, majd megkérdeztem, megnézhetem-e, és hogy milyen fajta. Hogy nagybani termesztô vagy díler lehetett, abból gondolom, hogy nem tudta megmondani a fajtáját annak, amit árult, de minden további nélkül megmutatta. Mindezt kb. 15-20 méterre a velünk szemben az esemény biztosítására kirendelt rendôri erôkkel. Elmondásuk szerint Berlinben egyáltalán nem para utcán szívni vagy füvet venni, a lényeg, hogy ne legyen nálad egyszerre több, mint 15 gramm. Ha már így alakult, rápróbáltunk a szerzeményre, a minôség (küllem, íz, hatás) és a mennyiség is rendben volt, nem lehetett rá panasz, kár, hogy sosem tudjuk meg, milyen fajtát kóstoltunk. A kimerítô utazás elôzô nap és a menet, a délelôtti extramunka a szervezôkkel már elég volt ahhoz, hogy elpilledjünk egy hangyányit. Ezt ellensúlyozandó kaja után ered-

tünk, így bevágtuk magunkat egy DHV-s (Deutche Hanf Verband, a Német Kender Szövetség) velótaxiba, és a legközelebbi Kreuzburgerbe hajtattunk, ahol megkoronáztuk az estét sült édesburgonya, különleges burgerek és hideg német sörök társaságában. Végül, ahogy kell, tekertünk még egy trombitát, és el is fúj-

tuk ott helyben, a teraszon, ami az üzlet elôtti járdán, éppen egy buszmegálló mellett volt kialakítva. Ültek, ettek, jöttek, mentek az emberek körülöttünk, le a buszról, és fel, de senkit nem érdekeltünk, aminek ott, akkor, nagyon örültünk. A cigi végére pedig rájöttem, hogy Berlinben akarok senki lenni. GH

e b o l g + a n n ca

HATÁRON TÚLI MAGYAROK Bécs: a grow-biznisz európai központja Manapság nem az a hír, hogy a magyarok elmennek külföldre pénzt keresni, érdekesebb, hogy sokan ezt valamiért nem veszik észre, vagy semmilyen következtetést nem hajlandók ebből levonni. Pedig lehet, hogy időszerű volna. Arról is beszámoltunk az elmúlt években e hasábokon, hogy a szomszédos Ausztriában, életszerű és gyakorlatias szabályokkal elérték, hogy a gyógyászati vagy rekreációs kannabisz használatához és termesztéséhez kapcsolódó, azt kiszolgáló iparágak olyan ütemben fejlődjenek, hogy mára több ezer munkahelyet és euro százmilliókban mérhető éves eredményt produkálnak. Talán nem meglepő az sem, hogy ezen a területen is sok honﬁtárs találta meg a számítását. Az ô helyzetük, már ha személyes érdeklôdés vezette ôket, annyiban bonyolultabb, mint a pincéreké, szakácsoké vagy egészségügyi szakápolóké, hogy számukra Magyarország egyáltalán nem opció. Ez az iparág ugyanis nem tud kialakulni instabil gazdasági és fôleg jogi környezetben. Senki nem hajlandó befektetni euroszázezreket egy olyan országban, ahol az egyes iparágakat érintô törvények, elôírások, szabályok követhetetlenül, egyéni érdekek mentén és pillanatok alatt megváltozhatnak, akár egyetlen ember akaratából is. Ez nyilván nem az a jogi biztonság, amit szeretnék a befek-

tetésemnek és a családomnak, akiket abból tartok el.

Gyenge kezdés után erős visszaesés A kétezres évek alatt lassan kialakult magyarországi grow-shopok mára teljesen elvesztették jelentôségüket a kannabiszközösségben. Ausztriai társaikkal ellentétben, ahol a boltok a közösség fontos központjai, szervezôi, találkozási pontok, a civilek támogatói. Nálunk olyan helyek lettek, ahol beszélni sem lehet senkivel a kannabiszról, még annyira sem, mint bárhol, az ott dolgozók pedig (érthetô okokból) nem is láttak olyan em-

bert, aki látott már valódi kendernövényt. Érezhetôen Bécsben mindent a nyitottság, a biztonság és a szabadság, Budapesten mindent a titkolózás, a félelem és a holnap bizonytalansága ural. Ilyen körülmények között pedig, valljuk be, nem igazán lehet dolgozni, pláne eredményt elérni. Aki ennek ellenére ebben a szakmában, a kannabiszüzletben képzeli el a karrierjét, annak bizony legalább Bécsig el kell vándorolnia. Pár éve, amikor az egyik holland magkereskedô cégnél találkoztunk egy ott dolgozó magyarral, vagy amikor nemrég interjút készítettünk egy kalifor-

niai kannabiszfarmon dolgozó honfitárssal, kicsit irigyeltük ôket, amiért hazai viszonyok között elhitték, hogy el tudnak jutni ezekre a helyekre, be tudnak jutni ezekhez a cégekhez. Még akkor is, ha végül számukra is nyilván kiderült, hogy ez is csak munka, és jobbára olyan, mint a többi. Itt is fônökök és beosztottak vannak, itt is dolgozni kell, éppúgy, mint máshol, és nincs mindenki agyonfizetve. Vannak kifejezetten jó cégek, ahol az ott dolgozók úgy beszélnek a munkahelyükrôl, ahogy én még magyart nemigen hallottam, és vannak olyan cégek is, amikrôl jót még senki nem mondott. A kétezres évek második felének rövid fellendülése után Magyarországot odáig sikerült fejleszteni, hogy a kannabisz tiltása a nemzetközi trendek és észérvek ellenére csak erôsebb lett, és sokkal jobban ideologizált. A közhangulat és a politika végül megpecsételte nemcsak a Kendermag Egyesület, de az épp fejlôdésnek indult magyar grow-shopok sorsát is. Mára szép csendben a többségük bezárt, a tulajdonos vagy eljárás alatt, vagy már külföldön van, a maradékuk pedig, ahogy az átlagember is, a kiköltözését, a megmaradt értékek kimentését tervezi. A vásárlók azonban jócskán megelôzték ôket! Amikor az elsô osztrák grow-shopok hirdetései megjelentek, úgy 5-6 évvel ezelôtt Magyarországon, már minden nagyobb bécsi boltban dolgozott magyarul beszélô alkalmazott. Mivel Ausztriában kannabiszmagot is eladhat, illetve vásárolhat bárki, ezért korábban is sokan kijártak, fôleg aki nem akart online rendelni. A nagyobb boltokban, mint a Grow City, már 4-5 magyar gyarapítja a létszámot, és nem mellesleg a forgalmat. Van, aki 4 éve, van, aki csak pár hónapja érkezett, kint élô és ingázó is akad köztük, sôt az egyik üzletvezetô is magyar szár-

mazású, így tökéletesen beszél magyarul is. Ausztriára jellemzô módon az itt munkát vállalók is hosszú ideig vannak egy munkahelyen, a magyarhoz képest nagyon jó munkakörülmények között, sokkal jobb bérért és többnyire sokkal szívesebben dolgoznak. A többi nagy bolt, mint a bécsi FutureGrow vagy az Indras Planet esetében sem kell attól tartanunk, hogy nyelvi nehézségeink lesznek, mindkét helyen minden mûszakban találunk valakit, aki meg fog érteni minket. Az utóbbi idôben, mióta számos növénytáp forgalmazása átmenetileg (kb. nyolc évvel azok elsô forgalomba hozatala után, egy speciális magyar engedély hiánya miatt!) nem lehetséges a

hazai boltokban, az osztrákok szerint már érezhetô a megnövekedett kiskereskedelmi forgalom.

Minőségi palánták, magyaroktól A nagyok mellett egy-két kisebb boltban is dolgoznak honfitársak, sôt nemrég megnyílt Bécsben az elsô, teljesen magyar tulajdonú grow-shop, a Grow&More. Talán nem magyarul fognak hozzád szólni, ha bemész, hacsak nincs zászló a nyakadban, de a sziasztok után már biztosan nem lesz probléma a megértéssel. A tulajdonos tíz éve, a legelsôk között lépett Ausztriába, és az eredeti szakmájában megkeresett tôkét fektette be a januárban nyílt üzletébe. A hely külön-

CK 2014/6. december

e b o l g + a n n ca

legessége, hogy korábban egy palántaelôállító és -kereskedô cég mûködött ott, így az egész bolt gyakorlatilag egy hatalmas termesztôhelyiségben kapott helyet. Talán ennek és az elég körültekintô osztrák hatóságoknak köszönhetô, hogy még a nyitás elôtt megjelent a rendôrség öt szakembere, és mindenre kiterjedô ellenôrzést tartottak, de hibát vagy problémát nem találtak. A Grow&More nemcsak grow-termékekkel, kiegészítôkkel, magokkal, hanem palántákkal is foglalkozik. Helyhiány miatt mindenbôl csak a legjobbat tartják, és a palánták esetében is ezt a gyakorlatot követik. Az elérhetô legjobb fajtákkal és genetikákkal dolgoznak, mindezt komoly kertészeti szaktudásra alapozva. A kertészük sztorija külön is érdekes. Bár korábban munka után kajtatva végigjárta a bécsi grow-shopokat, végül a Hanfwandertagon (ez a bécsi Marijuana March, minden május elején) ismerte meg leendô fônökét, amikor meglátva a felvonuló autók között egy magyar rendszámot, egyszerûen odajött a CK & Medijuana csapatához, és jó magyar szokás szerint leszedte a kollégákat egy kis fûvel. A füstölésbôl beszélgetés, majd számcsere, abból pedig munkahely lett. Korábban itthon temetôi virágüzletben dolgozott, manapság már nem krizantém és margaréta a fô profilja, de az ott szerzett tapasztalatok elmondása

szerint igen jól kamatoznak. Kifejezetten páciensek számára tenyésztett, alacsony THC- és magas CBD-tartalmú gyógyászati fajták is elérhetôk náluk, amik sajnos még mindig fájóan hiányoznak az ausztriai klónshopok kínálatából.

Indulj el egy úton… A határ menti településekrôl régóta átjárnak dolgozni, sok volt mindig is az ingázó, de mára a burgenlandi Jobbik (FPÖ) már 350 ezerre becsüli az Ausztriában dolgozó magyarok számát! Nyugatabbra (Salzkammergut, Tirol, Vorarlberg) korábban csak egész (sí)sze-

zonra, 3-4 hónapra utaztak ki a munkavállalók, mára viszont Salzburgig az öszszes ÖMV-benzinkúton és IBIS-hotelben magyar a személyzet, akik négynapos turnusokban váltják egymást, és nemrég hallottunk vállalkozó kedvû magyarokról, akik Innsbruckban nyitottak grow-shopot. A kannabiszfogyasztók üldözésének befejezése és az új szabályozás együtt megteremtheti a biztonságos környezetet egy iparág fejlôdéséhez. Akkor oda tôke és szakértelem áramlik, amibôl munkahelyek és profit jön létre. Nem olyan bonyolult. A kannabisziparban is egyre többen dolgoznak, és egyre többen fektetnek be olyanok, akik nem fogyasztók, és nem azért akarnak a kannabisszal foglalkozni, hogy szívhassanak egész nap, még munka közben is. Elég közkeletû tévhit egyébként, hogy ezt mindenhol és minden helyzetben tolerálják. Függetlenül attól, hogy growshop vagy cipôbolt, aki például pénzzel dolgozik, nem árt, ha nincs betépve. Aki egész nap szívni akar, az amúgy ne munkát keressen, hanem inkább szponzort, vagy legyen híres rockzenész. De legalább ma már nem kell Hollandiába költözni annak, aki a kannabisszal szeretne foglalkozni. Magyarország sajnos továbbra sem opció, de Csehország és Ausztria igen, sôt Németországban is eséllyel talál munkát, aki beszéli a nyelvet, szívesen tanul, jól alkalmazkodik, és nem ijed meg egy kis nehézségtôl. Nagyjából, mint minden más dinamikusan fejlôdô, feltörekvô iparágban. A különbség legfeljebb annyi, hogy itt többen pályáznak majd a megszerzett helyedre. G. Holland

Egy komoly gyógynövény:

SERIOUS HAPPINESS Két legenda keresztezésébôl született ez a fajta. A híres Warlock-apanövényünket kereszteztük a legendás AK47-anyánkkal, aminek eredményeként tömény boldogságot kaptunk! Valójában ez a hibrid kétszer nyújt boldogságot. Elôször is boldoggá tesz azzal, hogy milyen könynyedén termeszthetô. A Serious Happiness tökéletes hibridfelépítéssel rendelkezik a beltéri termesztéshez, nagyszámú oldalága nem nô túl közel egymáshoz. Virágzáskor minden ág hatalmas és tömör bugát hajt kevés levéllel, amit így egyszerû manikûrözni. Az illata és az íze édes és gyümölcsös, néha enyhén fûszeres, füstöléskor cukros utóízzel. Ez az a pillanat, amikor másodjára nyújt tömény boldogságot. Hatása hosszan tartó bizsergés, amit kellemes, nyugodt testérzet és hihetetlen agyi high egészít ki, ami együtt igazi gyönyörûség. A Serious Happiness név e csodálatos fajta elszívása után született, ugyanis pontosan így érzi magát a termesztô, vidáman, amikor termeszt, és boldogabban, amikor a növény elkészült. 2015 áprilisában a Cloudz használója által termesztett Serious Happiness harmadik helyezést ért el a Sativák között termesztés kategóriában az IC-420 Kupán. Ez a növény kiváló gyógyászati tulajdonságokkal rendelkezik hangulatjavítóként depresszió esetén.

CK 2014/6. december

e b o l g + a n n ca KENDERKOZMETIKUMOK Olaj a bőrünk és egészségünk védelméért Bőrünk az emberi test legnagyobb szerve, mely elsődlegesen védelmi funkciókat lát el. Mint ilyen, ápolása, betegségeinek kezelése kiemelt fontosságú. Nem is csoda, hogy a természetes alapú kozmetikumok egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerülnek: e termékek előállítása általában kisebb mértékben károsítja a természetet, másrészt egyéb kozmetikai termékekhez képest szervezetünkre sokkal jobb hatással lehet. Mind többen térnek át használatukra, részben vagy teljesen. A kender alapú kozmetikai termékek legnagyobb része kenderolajon kívül a növény más részeit nem tartalmazza. A kenderolaj antibakteriális, gyulladáscsökkentô és immunerôsítô hatása tudományosan bizonyított. Ez a növényi olaj elsôrangúan hidratálja és bársonyossá teszi a bôrt. Bôrpezsdítô hatását regenerálással és revitalizálással éri el: rugalmasságát növelve kvázi megfiatalítja azt.

A kender alapú kozmetikumok előnyei A kender alapú termékeknek rengeteg elônyük van a hagyományos kozmetikai szerekkel szemben. Az alapanyagok jelentôs része biogazdaságokból származik, és szigorúan ellenôrzött körülmények között állítják elô ôket. Ezért sajnos a kender alapú kozmetikumok többsége meglehetôsen drága, hosszú távon viszont a befektetés megtérül, hiszen a felhasználók még kifejezetten alacsony dózisú igénybevétel során is bôrük állapotának látványos javulásáról számolnak be. Nem utolsó elônyük ezeknek a kozmetikai készítményeknek, hogy egyáltalán nincsenek káros mellékhatásaik. Ez a krónikus bôrbetegségben szenvedôknek lehet fontos, akiknek az állandó gyógyszeres kezelés helyett, mellett jelenthet alternatívát. A bôrön át felszívódó szteroidok bôrelvékonyító hatása például klinikai kísérletekkel is igazolt. Ennek fényében nem meglepô, hogy számos ekcémás, pikkelysömörös páciens alternatív gyógymódokat keres a gyógyszeres kezelés kiegészítésére vagy annak teljes kiváltásá-

ra. Enyhe és közepes intenzitású tünetekkel rendelkezô betegeknél gyakran tapasztalható, hogy a háztartás teljes vegyszermentesítése után hosszabb ideig, akár végérvényesen tünetmentessé válnak. Egy ilyen vegyszermentesítô folya-

mat az összes takarító-, tisztító- és mosószer természetes alapú készítményekre való cseréjét jelenti, ám ezenfelül ajánlott az összes személyes testápolási szer szigorúan ellenôrzött körülmények között elôállított, természetes kozmetikumokra való leváltása is. A kenderolajból készült kozmetikumok pedig elsô osztályú alternatívát nyújtanak.

Ásványi olaj vs. növényi olaj A kender alapú testápolási készítmények azonban nemcsak dermatitiszes betegek számára ajánlottak. A legtöbb kozmetikai cikk ugyanis petróleum alapú készítmény, ami azért jelenthet komoly problémát, mert bôrünk képes felszívni e termékek alkotóelemeinek akár 60%-át, így ezek a szervezetre káros anyagok közvetetten a véráramunkba kerülhetnek. A petróleum, illetve egyéb ásványi olajok káros hatása ugyan nem bizonyított egyértelmûen, de az ilyen olajok finomításához – és így kozmetikai termékekben való felhasználásához – szükséges segédanyagok bôrre ártalmas hatásai már ismertek. Hozzá kell tenni: hogy kozmetikai termékekhez felhasználható legyen, nem csak az ásványi, hanem a növényi eredetû olajokat – így a kenderolajat is – finomítani szükséges. A növényi olajok finomítási eljárása azonban jellemzôen sokkal kíméletesebben, környezet- és egészségbarát módon történik, mint az ásványi olajoké. Az utóbbi években a természetes alapú kozmetikumok iránti kereslet hatalmas mértékben megnôtt. Számos nagyobb gyártó például petróleum helyett pálmaolajat kezdett használni termékei-

ben, így ezeket természetes alapú készítményként tudják értékesíteni. A pálmaolaj e célú használata azonban szintén nem problémamentes: kitermeléséhez rengeteg ôserdôt kellett és kell kiirtani az óceániai szigetcsoporton, ahol például védett állatfajok élnek. Jelenleg is rengeteg környezetvédelmi szervezet küzd a pálmaolaj-termelés szabályozásáért, és próbálják elérni, hogy a kozmetikai ipar olcsó pálmaolaj

iránti éhségének következményei bekerüljenek a köztudatba. Igaz ugyan, hogy a kenderolaj elôállítása drágább lenne, viszont nem követeli meg kihalófélben lévô fajok pusztulását, így használata etikusabb, mint a pálmaolajé.

D-vitamin és kenderolaj A D-vitaminhiánnyal járó egészségügyi problémák egyre gyakrabban kerülnek a figyelem középpontjába. A kenderolaj az egyetlen olyan természetes olaj, amely D-vitamint tartalmaz. Klinikai kutatások igazolták, hogy a D-vitamin képes

külsôleg – a bôrön keresztül is – felszívódni. A D-vitaminhiányt eddig jóformán csak az Egyesült Államokban kezdték el kenderolaj alapú krémekkel, külsôleg kezelni. Ezek összetevôit ma még jellemzôen ipari körülmények közt, nem természetes eredetû D-vitamin felhasználásával állítják elô, de jó esély van rá, hogy a gyártók hamarosan a kenderolajat és a benne rejlô természetes D-vitamint is felhasználják ugyanerre a célra: így a kenderolaj alapú kozmetikai készítmények a jövôben a D-vitaminhiány egy lehetséges gyógyszereként is szolgálhatnak majd. Sarah Klos

CK 2015/2. szeptember

a’la canna

ALKOTÓI VÁLSÁG Muse: Drones A Muse a 2006-os Black Holes and Relevationsszal korszakos zenekarrá, világsztárrá lett. Az érkezô sikerrel párhuzamosan viszont a banda tagjai zeneileg kiégtek. A 2009-es Resistance és a 2012es The 2nd Law útkeresése önismétlô, idézetekkel tûzdelt és unalmas volt. Még mindig jó dalokat írtak, de nem tudták friss, eredeti hangon megszólaltatni. Sajnos az idei Drones sem lendítette túl az alkotói válságon ôket, pedig a fiúk próbáltak mindent beleadni, ez mégis csak egy bizonytalan lépésre volt elegendô. A Dead Inside furcsa stílusötvözete, mely a kortárs r’n’b-, a klasszikus rockhatások mellett is igazi Muse, jó felütés. A Psycho rockja egy tudatunk mélyén éber álmot álmodó rock riff felébresztése. Lendületes folytatás. A Mercy, a Reapers és a The Handler egységes blokk. Vérbeli Muse-dalok. A Mercy slágergyanús, könnyen emészthetô mû, a Reapers hat perce sokat mar-

kol, de keveset fog. Van gitárszóló, elektronika, zsenialitás, mégsem robban akkorát, mint amekkorát szeretne. A The Handler azonban csont nélküli hárompontos. Kiragadva a többi dal közül még jobban érvényesül. A Defector kevéssé izgalmas, rutinból megírt darab. A Revolt, az Aftermath borzalmas rockközhelyekkel operál, amiket csak az tesz elviselhetôvé, hogy ôk játsszák el, és nem egy tehetségtelen sramlizenekar. A tízperces The Globalist három része, hasonlóan a korábbi két dalhoz, három különbözô zenei közhely meglovaglása, melybôl a záró musicales kiteljesedés annyira giccses, hogy csak többszöri nekifutásra voltam képes végighallgatni. A záródarabot, azt a capellában elôadott Dronest lehetetlen komolyan venni. Egy ötlet, geg, amit simán el lehetett volna hagyni, nem vett volna el az egész értékébôl. A Drones konceptlemez, mely az elembertelenedésrôl, a géppé válásról kí-

ÉRZELMES UTAZÁS George FitzGerald: Fading Love Minimálhouse, elektropop és az ambient határvidékén kalandozik elsô debütáló lemezén az angol producer George FitzGerald. A vokálokkal megtámogatott, érzelmes léleksimogató hanganyag kiváló munka, még ha nem is tartogat váratlan fordulatokat. Leginkább egy hoszszú éjszakai utazáshoz tudom elképzelni, de munka mellé, sétához, futáshoz is tökéletes háttérzenének. Nem tolakodik elôtérbe, ugyanakkor erôs atmoszférája van, amitôl nehéz, vagy nem is érdemes szabadulni, és kellôen lendületes ahhoz, hogy ne nyomjon el minket a buzgóság. Jó benne lenni, ahogy a testnek egy ôszi, váratlan esô után, melyben alaposan elázunk, egy meleg zuhany alatt. A tíz trackbôl álló anyagban a dalok egymásba simulnak, ami elôny, mert ki tudja tartani azt a fáradt, kicsit borongós, szelíd hangot, amin szól, de hátrány is, mert úgy tûnhet, a dalok önmagukban nem tudnak önálló életet élni. Ezért má-

sodik hallgatásra már jobban figyeltem, és a Full Circle ugrott ki, aztán meg a Call it Love. Ekkor vettem észre, hogy a vokál nélküli dalok háttérbe szorulnak. Ezek bár önmagukban is jók, sokszor csak átvezetnek a következô dalhoz, és kitöltik a teret, a szó legnemesebb értelmében. A további vokális darabok közül Sheards gyengébb,

ván valamit mondani. Maliciózusan írhatnám, hogy igen jó választás a kiégett rocksztároknak, kár, hogy nem sikerült kamatoztatni a zenében a téma körüli gondolatokat. Mat Bellamy mindenáron egy történetet akart, törekvése természetesen kudarcra volt ítélve. Ebbôl származtak az olyan giccses oldalhajtások, mint a The Globalist zárlata. Hogy ne legyek igazságtalan, újrahallgattam személyes kedvencemet, az Origin of Symmetryt, hátha bennem van a hiba, és egyszerûen nem érzem, értem a lényeget. De ott már az elsô számnál jött a bizsergés, ami sajnos a Drones esetében végig elmaradt.

színtelenebb, Crystallise viszont nagyon fogós. Lassan indul a felvezetés, majd pattogós ritmusra pörög fel. A lemezt záró Waiting tökéletes búcsú, popos refrénje miután véget ér, még mindig ott kóborol a fejemben. Egyszóval szó sincs arról, hogy ne lenne változatos az anyag, csupán arról, hogy a hangulat azonos. Elsô hallgatásra például fel sem tûnt, hogy három különbözô énekes vendégszerepel: Boxed In, Oli Bayston és Lawrence Hart. Hangfekvésük és énekstílusuk hasonló, a zenei anyaghoz pedig pontosan illeszkedik, ezért csak figyelmes hallgatás mellett vehetô észre a különbség. Szeretem az ilyen gyengéd zenéket, amik nem akarják átvenni a hatalmat felettem, mégis érzelmi hullámvasútra kerülök, mikor hallgatom ôket. A Fading Love elsô hallgatásra nyugodt, visszafogott, ám ha alámerülünk, mélyre juthatunk. George FitzGerald udvarias zenéje úgy kifinomult, hogy nem fél a poptól, mer slágeres lenni, de nem akar fülbe mászni mindenáron, csak ha te is akarod. Irigylem azokat a szerencséseket, akik idén a Balaton Soundon hallhatták a szettjét.

a’la canna

HARRY POTTER 2.0 Patrick Rothfuss: A szél neve A fantasy a kétezres évek elejére Peter Jackson Gyûrûk ura-adaptációjával és J. K. Rowling hétkötetes Harry Pottersorozatával visszavonhatatlanul betört a mainstream popkultúrába. A mûfajt a csúcsra George R. R. Martin tévésorozattal világhírûvé tett Tûz és Jég dala ciklusa juttatta. A Trónok harca ötödik évadjának nyitó és záró epizódja csak az Egyesült Államokban több mint 8 millió nézôt vonzott a képernyôk elé. A mûfaj reneszánszát éli, napról napra bukkannak fel trónkövetelôk, melyeket hívei sokkal jobbnak, kidolgozottabbnak, átgondoltabbnak tartanak a korábbi regényeknél. Ilyen Mark Lawrence Széthullott birodalom-sorozata, Lev Grossman A varázslók c. kötete és Patrick Rothfuss Királygyilkos krónikája is. A véletlen úgy hozta, hogy ezen a nyáron az említettek közül ez a nyolcszáz oldalas mû akadt a kezembe. A történet szövevényes, fordulatos, száz ol-

dal után magába szippant. Én – szemben a címoldalon olvasható R. R. Martin-ajánlással – nem egy, hanem két nap alatt faltam fel. Ha más nem, ez mindenképp ékesen bizonyítja, hogy remek olvasmány. A kötet fôhôse egy koraérett fiú, aki tragikus hirtelenséggel veszti el szüleit, majd utcakölyök lesz belôle, végül felveszik az Egyetemre, ahol a világ varázslóit képezik. Története, bár tragédiával kezdôdik, egy klasszikus amerikai sikertörténet, ahol a szegény árva fiú, kiemelkedô tehetségének és szorgalmának köszönhetôen hírnevet és tekintélyt szerez magának. Kvothe, mert így hívják a hôst, bármihez nyúl, az arannyá válik. Kiemelkedô a zenében, a színházban, a tudományokban és természetesen a varázslásban is. Gyorsan halad elôre, szerelmes lesz, idôrôl idôre bajba kerül, de csak azért, hogy aztán annál ügyesebben másszon ki a pácból.

CUKI KIS SÁRGA IZÉK Renaud Collin–Didier Ah-Koon: Minyonok – 1. Banana! A banánimádó, apró, cuki, sárga minyonok a Gru c. 2010-es animációs filmben bukkantak fel elôször. A 2013-as folytatásban hangsúlyosan jelen voltak, és anynyira népszerûvé váltak, hogy idén nyáron már saját, egészestés mozit kaptak. Jó hír a képregényrajongók számára, hogy a filmpremierrel egybekötve a Pesti Könyv jóvoltából megjelent egy képregény is. A vékony, kevesebb mint ötvenoldalas kis kötet egy folyam elsô része. A comic stripekbôl, pár képkockákból épülô kötet a minyonok világával ismerteti meg az olvasót. A miniepizódokat egy aranyos, négyoldalas történet foglalja keretbe. A sztorik a mûfaj hagyományainak megfelelôen csattanóra vannak kiélezve, melyeknek nincs más céljuk, csak hogy megmosolyogtassanak, megnevettessenek, de aki ismeri a figurákat, az minden bizonnyal nem is számít mélységekre. Helyette apró gegek, bohóckodások,

tréfák sorjáznak, melyek közül számtalan a Dilbert-sorozat irodai marháskodásának egyszerûsített változata. A három- vagy kilenckockás történetek alapvetô humorforrása a minyonok ostobasága és cukisága. A sztorik építôkövei az univerzum elmaradhatatlan kellékei, a fegyverek, a

Bár a könyvet a szerzô 1994-ben kezdte el írni, a regény mégis kísértetiesen hasonlít számos pontban Rowling Harry Potterére. Sok ismerôs vonást persze a világ különbözôsége, illetve Rothfuss realizmus iránti igénye közömbösíti, furcsa mellékízt azért kölcsönöz az olvasmánynak. De ez nem ront az élményen, inkább visszatekintve zavaró. Azonban a cselekmény keretéül szolgáló szálban jellemzô nyelvi szinten megjelenô „mûvészkedés” kifejezetten bosszantó. Gyakran giccses, túl édes, stílusidegen, vagy éppen közömbös. Pedig feltehetôleg az író éppen ennek ellenkezôjét szerette volna elérni.

különféle varázslatos mechanikus szerkezetek, és ahogy a kötet címe is sugallja, gyakran a banán megszerzése körül zajlanak. A humorforrás sûrûn a képkivágásból fakad. Például látunk egy minyont, amint az irodai asztalánál ülve bicskát keres, hogy felvághassa az almáját. Belenéz a fiókba, a szekrénybe, de nem talál semmit, majd a rajzoló nézôpontot vált, és messzebbrôl mutatja a jelenetet. A falakon buzogányok, alabárdok, kardok és húsvágó bárdok sorakoznak... A füzet képi megjelenése, színezése egységes, a legújabb trendekhez igazodik, azonban az oldalak elrendezése hagyományos. Összességében kellemes vizuális világba kapunk belépôt. Az anyag részletgazdag, épp annyira, hogy helyet hagyjon az olvasói képzeletnek is. A kis kötet a négy és tíz év közti korosztály körében biztos sikerre számíthat, azonban a meglettebb korú érdeklôdôk, könnyen lehet, csalódni fognak. Annyira nem vicces, annyira nem eredeti az egész, így csak magyar kiadványokra kiéhezett gyûjtôknek vagy elszánt rajongóknak ajánlom. Hományi Péter

CK 2015/2. szeptember