CK magazin #43 by CK magazin

ALTERNATÍV ÉLETMÓD ÉS KENDERKULTÚRA MAGAZIN

www.ckmagazin.info

ÁRTALOMCSÖKKENTŐ KANNABINOIDOK

NÖVÉNYEVŐK Erőszakmentes táplálkozás, vegák és vegánok

9 7 7 2 060 1 7 3 000

„Jobban viseltem az egészet lelkileg és ﬁzikailag is”

1 6 0 0 1

LEUKÉMIA ÉS KANNABISZOLAJ

IX. évfolyam 2016/1. január

FÜVEZNI EMBERI JOG

485 Ft

18+

2013/1 február

2013/2 április

2013/3 június

2013/4 augusztus

2013/5 október

2013/6 december

2014/1 február

2014/2 április

2014/3 június

2014/4 augusztus

2014/5 október

2014/6 december

2015/1 július

2015/2 szeptember

2015/3 november

KORÁBBI SZÁMAINKAT IS MEGRENDELHETED! Bővebb információkért kövess minket a facebook oldalunkon!

facebook.com/ckmagazin

INDEX

IMPRESSZUM FŐSZERKESZTŐ: GABOR HOLLAND SZERZŐK: BOB ARCTOR, DÚCZ DÁNIEL, DUDÁS MILÁN HOMÁNYI PÉTER, JACK POT, KARDOS TAMÁS, N. NOGADA, H. S. VON VOGELSANG DESIGN ÉS FOTÓ: VASKA GERGELY

ATAMI AURÓRA

KIADJA: MEDIJUANA PUBLISHING GMBH. HIRDETÉSFELVÉTEL: OFFICE@MEDIJUANA.EU WEB: WWW.CKMAGAZIN.INFO ISSN 2060-1735

DROGRIPORTER.HU

DUTCH PASSION

A JELENLEG HATÁLYOS BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV 1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY 282–283. §/C. ALAPJÁN, AKI KÁBÍTÓSZERT TERMESZT, ELŐÁLLÍT, MEGSZEREZ, TART, AZ ORSZÁGBA BEHOZ, ONNAN KIVISZ, VAGY AZ ORSZÁG TERÜLETÉN ÁTVISZ, ILLETVE KÁBÍTÓSZERT KÍNÁL, ÁTAD, FORGALOMBA HOZ, FOGYASZT, VAGY AZZAL KERESKEDIK, SZABADSÁGVESZTÉSSEL BÜNTETHETŐ.

13, 19

ENCOD

GROW & MORE A Cannabis Kultusz kiadója felhívja olvasói figyelmét arra, hogy az életképes kendermaggal való kereskedés, azok értékesítése, birtoklása, szállítása illegálisnak minősül több országban, így Magyarországon is. Minden tartalom ismeretterjesztő és szórakoztató céllal készül. Nem kívánunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy bárki a hatályos jogszabályok ellenében cselekedjen. A Cannabis Kultusz kiadója senkit nem törekszik rábírni a kiadványban megjelenő termékek illegális használatára. A kiadó nem vállal felelősséget a lap értékesített felületein megjelenő állításokért. A szerkesztőségi cikkben megjelenő minden vélemény a szerzőtől származik, mely nem minden esetben azonos a kiadó álláspontjával. Időnként nem lehetséges a szerzői jog tulajdonosát azonosítani, vagy vele kapcsolatba lépni, ezért igazolt tulajdonjogi igény előterjesztése esetén a kiadványban megjelentekért utólag is vállaljuk meghatározott honorárium kifizetését. Minden szövegről és képről azt vélelmezzük, hogy megjelentetés céljából küldték, mindaddig, míg ezzel ellentétes nyilatkozatot nem kapunk. A kiadvány akár részben, akár egészben történő sokszorosításához a kiadó írásbeli hozzájárulása szükséges, akkor is, ha a sokszorosítás célja nem profitszerzés. Minden jog fenntartva!

HANF MUSEUM BERLIN INNOVATION PLANT PRODUCTS PLAGRON

15, 20 8, B4

RECIKLI

SERIOUS SEEDS

SWEEET SEEDS

37 CK 2016/1. január

szóval

LEGALIZÁCIÓ: FEJLESZTÉS ALATT! Mozgalmas év van mögöttünk, és már nem is az elsô. Látjuk az eredményeit, értékeljük a kudarcait, mint rendesen. Az elôbbibôl azért szerencsére több volt tavaly. Azt persze soha nem fogjuk tudni – és talán jobb is így –, hogy mennyit tettünk hozzá mindahhoz, ami tágabb környezetünkben zajlik. Hol van már a nem is oly rég, a legalizáció félig kibontott zászlaját még egyedül és óvatosan lobogtató Hollandia? Európai országok és USA-tagállamok emelik fel egymás után saját, kannabiszlevéllel díszített lobogóikat. Egyre több ország látja be az értelmetlen tiltás és üldözés oktalanságát, sôt társadalmi veszélyességét. Egyre több orvos, tudós, szakember vall színt, és beszél a kannabiszról a veszélyek és kockázatok irreális, félelemkeltô eltúlzása nélkül, végre tényekre, adatokra, tudományos eredményekre hivatkozva. Kutatásokkal, vizsgálatokkal alátámasztva, azokat értékelve, azokból következtetve. Néhányan saját korábbi véleményükkel szemben foglalva állást, és megértve, hogy a személyes vagy a társadalmi önkorrekció – a korábbi tévedések belátása – nem szakmai hiba, pláne nem arcvesztés, épp ellenkezôleg. Szakmai és emberi erény is egyúttal. Az orvosok, kutatók, a tudomány emberei sosem voltak könnyû helyzetben. Tevékenységük elképesztô forrásigénye miatt munkájuk és eredményeik mindig 4

erôs függésben tartották – és tartják ma is – ôket finanszírozóiktól. Nem várható el tôlük, hogy ôk legyenek a legalizáció zászlóvivôi. Mi azonban lehetünk, és elérhetjük, ahogy sokan közülünk sok helyen már el is érték, hogy a közösség megváltoztassa álláspontját a kannabiszkérdésben, és ezt egyértelmûen jelezze a hatalom csúcsain imbolygóknak is. Ennek köszönhetôen számos országban ma már nem kell egy orvosnak szakmai kirekesztettségtôl, egy egyetemi tanárnak katedrája elvesztésétôl,

egy kutatócsoportnak forrásai elapadásától tartania, ha a kannabisz gyógyászati potenciáljával kapcsolatos pozitív eredményeit nyilvánosságra hozza, esetleg arra alapozva a kannabisz terápiás célú használatának szélesebb körû bevezetését szorgalmazza. Az egyre szaporodó, így egymással is egyre inkább összehasonlítható tudományos eredmények egyre biztosabb alapot adnak véleményünk kialakításához, és végre lezárhatjuk a hitviták korszakát a kannabisszal összefüggésben is. Néhány évtized múlva talán már el se tudjuk képzelni, hogy errôl vitatkoztunk, hogy sokakat börtönbe zártak, csak azért, mert találtak maguknak egy hatékony gyógynövényt, és még használni is merték! Mint ahogy fura borzongással gondolunk azokra a történelmi korokra, amikor még hitviták tárgya volt mindaz, ami ma már fizika, kémia, biológia és minden középiskolás számára alaptudás a minket körülvevô világról. A magunk részérôl igyekeztünk ehhez hozzátenni azt, ami szerintünk dolgunk, hivatásunk, talán missziónk is egyben. A lehetô legtöbb emberhez érthetôen öszszefoglalva eljuttatni azokat a legfontosabb információkat, amik segíthetnek saját véleménye kialakításában. És ahogy eddig, bízunk benne, hogy ezt ezután is megtehetjük. A Szerk.

TARTALOM greenfo

LEGALIZÁCIÓ: FEJLESZTÉS ALATT!

A SPANGLIZÁSÉRT SE FIZETNEK

ÚJABB RÁKELLENES BIZONYÍTÉK

NÉMET ÁLLAMI KANNABISZÜGYNÖKSÉG

KANNABISZKUTATÓ KÖZPONT PRÁGÁBAN

50 EZER SZABAD ÁLLAMPOLGÁR

CSÖKKENŐ ESÉLY A METABOLIKUS SZINDRÓMÁRA

FULL DEKRIMINALIZÁCIÓT, MINDENHOL!

CBD EPILEPSZIA KEZELÉSÉRE

KÁVÉ HELYETT LSD

COLOMBIAN GOLD

medical

A LEGALIZÁTOROK NEM CSALÓDTAK

ÁRTALOMCSÖKKENTŐ KANNABINOIDOK

A TILALOM HÉT FŐBŰNE

FÜVEZNI EMBERI JOG

LEUKÉMIA, TRANSZPLANTÁCIÓ ÉS KANNABISZOLAJ 32–36 „Sokkal jobban viseltem az egészet lelkileg és ﬁzikailag is”

MEGBOLYGATOTT TERMÉSZET

TÉPŐS LAJHÁR

14–15

canna+globe

LEGALIZE!...

16–18

greenfo

30–31

öko+kultúra

NÖVÉNYEVŐK Erőszakmentes táplálkozás, vegák és vegánok

38–41

EGY VEGÁNBÜFÉ MAGÁNÉLETE

42–45

a’la canna

GREEN MEDICINE

MISIR WOT

HORVÁT FÉLSIKER

HANF WRAP

48 CK 2016/1. január

greenfo

A SPANGLIZÁSÉRT SE FIZETNEK December elején felröppent egy hír, miszerint az USA Nemzeti Kutatási Központja megbízta a Marihuána Kutatás Nemzeti Intézete nevû képzôdményt, hogy végezzen vizsgálatot a kannabisz szervezetre gyakorolt hatásáról. A hír szerint a kutatók a marihuána olyan, stresszcsökkentô képességét kívánták megvizsgálni, amely nem gátol-

ja a szmókereket a mindennapi feladataik elvégzésében. És most jön a poén: a vizsgálatba legalább 300 személy bevonását tervezték, fejenként 6 hónapos idôtartamra, ami alatt emberünk végig otthon spanglizgatva látná el a ház körüli teendôket, vagy csak punnyadna a tévé elôtt, mindezt heti 3000 dollárért! Jó deal, nem igaz? Bár az eredeti hír

augusztusban jelent meg a now8news. com oldalon, az újabb löket decemberben érkezett, amikor az összes, gandzsával foglalkozó honlap ezt a hírt ontotta, ettôl égett a Twitter, és mi is számos amerikai Facebook-használótól kaptunk levelet, hogy osszuk meg a soha vissza nem térô lehetôséget. Összegezzük csak: heti 3000 dollár kb. 300 kiváltságosnak, egy erôsen áltudományosnak ható kísérletre, amit az érdeklôdôk ahelyett, hogy eltitkolnának a potenciális vetélytársaik elôl, inkább világgá kürtölik?! Szóval a helyzet több mint gyanúsnak tûnt. Nem kellett sokat várnunk, hogy lerántsák a leplet az értesülésrôl. Maga a Nemzeti Drogabúzus-ellenes Intézet (NIDA) törölte le a mosolyt sokak arcáról a Twitteren tett bejelentésével, miszerint az állam egyáltalán nem tervezi tízezrekkel kitömni a léhûtô gandzsapusztítók zsebeit. A terület újságíróiként nyilván másképp tekintünk a hasonló felhívásokra, de azon azért meglepôdtünk, hogy tematikus honlapok is meggyôzôdéssel vették át a párját ritkító hoaxot. A másik oldalon viszont öröm látni, hogy sokan még mindig hisznek a csodákban. Talán nekik van igazuk, és még a Mikulás is létezik.

NÉMET ÁLLAMI KANNABISZÜGYNÖKSÉG Ha eddig azt gondoltad, hogy a kereszténydemokratáktól nem várható progresszív lépés fûügyben, akkor tessék: a Német Egészségügyi Minisztérium ajánlása szerint állami szabályozás alá kellene vonni a kannabisz termesztését és kereskedelmét a súlyos betegségben szenvedôk számára. A tervezet elsô körben a fájdalmaktól szenvedôk részére tenné lehetôvé a kannabisz receptre való felírását, aminek az árát részben az egészségbiztosítás fedezné. Ha-

talmas lépés ez, még ha a tervezet nem is engedélyezné a kényelmesebb otthoni termesztést. A gyógyászati marihuána program nem teljesen új Németországban, jelenleg is mintegy 400, többségében végsô stádiumú rákos páciens juthat hozzá kannabiszhoz, ám csak saját költségen, Hollandiából importálva, aminek az ára a behozatal miatt meszsze meghaladja az utcán beszerzett kannabiszét. Az új szabályozási tervezet szerint a betegek szélesebb köre kaphat-

na kannabiszt, amelynek az elôállítását a német állam végezné és felügyelné, így a biztosított minôség gyorsabban, olcsóbban és állami támogatással juthatna el a betegekhez. Az egészségbiztosítók kötelezô hozzájárulásának mértékérôl kannabiszügynökség fog dönteni. 2015 elején Marlene Mortler szövetségi kábítószerügyi bizottsági tag javasolta, hogy a krónikus beteg, súlyos fájdalmaktól szenvedô pácienseknek felírt kannabiszt az egészségbiztosítás állja. „Az a célunk, hogy a jövôben több ember kaphasson kannabiszt gyógyászati célból, mint jelenleg” – mondta még februárban Mortler. „Azt szeretnénk, ha a Bundestag év végéig elfogadná a törvényt, ami így 2016-ban életbe is léphetne.” Bár 2015 végéig a tervezet nem került elfogadásra, mára készen áll arra, hogy a német kancellária megvizsgálja, és a következô hónapokban döntést hozzon a kábítószerügyi törvények szükséges módosításáról. Egyelôre nem tudni, hogy a 2016-os célkitûzés reális-e a törvény hatályba lépéséhez. CK 2016/1. január

greenfo A legalizáció egyik misztikus tulajdonsága, hogy nemcsak a jelent és a jövôt, de bizonyos mértékben még a múltat is meg tudja változtatni. Ha a százezernyi értelmetlen börtönbüntetést nem is tudja meg nem történtté tenni, az új megközelítés tízezrek fûvel kapcsolatos törvénysértéseit törölheti ki a bûnügyi nyilvántartásból. A helyszín ezúttal Oregon, ahol a lakosság 2014 novemberében szavazta meg a kannabisz legalizációját. Az új törvénynyel értelmét veszítette a fogyasztók és a kisstílû terjesztôk üldözése, és a szenátus úgy döntött, hogy programot indít azok számára, akik tartás, fogyasztás, otthoni termesztés vagy marihuánával végzett alacsony szintû kereskedelem miatt kaptak priuszt. Ez azért is hatalmas eredmény, mert a füvezôk elleni rendôri eljárások egyik legkárosabb következménye, hogy derékba töri a karrie-reket, és megfosztja az embereket számos megbecsült és jól fizetô állástól. A program a becslések szerint több mint 50 ezer fô számára fogja kibôvíteni a továbbtanulási és munkavállalási esélyeket. A részvételhez a következô kritériumoknak kell megfelelni: az utolsó ítélet óta el kell telnie 12 hónapnak, minden pénzbírságot rendezni kell, le

50 EZER SZABAD ÁLLAMPOLGÁR kell tölteni a kiszabott büntetéseket, vagy próbaidôsnek kell lenni, és a jelentkezôk kartotékában egyéb bírósági ítélet sem lehet 10 évre visszamenôleg. Vagyis a törvényhozók az amúgy törvénytisztelô, a büntetésüket kifizetô vagy letöltô polgárok számára teszik lehetôvé a priusz eltörlését.

Ha ez megvan, akkor ki kell kérni az illetékes körzeti bíróságtól a marihuánával kapcsolatos ítéletet (ez kb. 250 dollárba kóstál), majd az Oregoni Állami Rendôrség még 80 dollárt bezsebel ujjlenyomat-szolgáltatás címszóval, de ezt követôen aztán végleg eltûnnek a múlt terhes emlékei a bûnügyi nyilvántartásból.

SUGAR ROYAL Növeli az ízek intenzitását és lerövidíti a termesztési ciklust A Plagron Sugar Royalt a termések természetes ízének és aromájának fokozására használják, mert a növények virágzási időszaka alatt végbemenő folyamatokat serkenti. Adalékanyagként szolgál, azaz a normál tápozás mellett, azzal egyidejűleg használandó. A Sugar Royal egy különösen hatékony, aminosavakon alapuló serkentőszer, mely úgy működik, hogy a növényben mesterségesen stresszt idéz elő, amitől a növény úgy érzi, aszály van. Kiszáradás előtt a növény a reprodukcióra fókuszál, a virágok, a magok és a gyümölcsök gyorsított ütemben fejlődnek, így az általános érési folyamat is felgyorsul. A növény emellett gyantát kezd termelni a kiszáradás ellen. Egészséges növény esetén, optimális körülmények között a csírázástól a szüretig tartó időszak akár egy héttel is megrövidíthető a Sugar Royal használatával. A Sugar Royal előnyei: – jobb illatú és ízű termés – rövidebb termesztési idő – gyökér- és levélfertőtlenítőként is használható Használja együtt a Sugar Royalt a Green Sensationnel a legjobb eredmények érdekében. Ha bármilyen kérdése van: servicedesk@plagron.com Még több információ a Sugar Royalról és más termékekről: www.plagron.com

FULL DEKRIMINALIZÁCIÓT, MINDENHOL!

A minden tagállamra érvényes kábítószer-egyezmények nem írják elô a droghasználat büntetését, mégis ez a bevett gyakorlat a legtöbb országban. A problémára nem más, mint az egyezményeket létrehozó ENSZ raportôre világított rá, aki

azt kéri, hogy mindenki lassítson le egy kicsit, és a kormányok szálljanak le végre a drogfogyasztókról. Dainius Puras azzal is érvel, hogy bár a büntetés hatékony, elrettentô intézkedésnek tûnik – noha nem az –, ezek a drogpolitikák nem biztosítják az egészséghez való jogot a polgáraiknak. Ennek oka pedig a rejtôzködés és a megbélyegzés. Aki ugyanis attól tart, hogy a törvények alapján pár évre rács mögé dugják, az komoly egészségügyi probléma esetén sem fog segítséget kérni, de több országban még az is elôfordulhat, hogy az orvos utasítja el az ellátást az aktív szerhasználat miatt. Az ENSZ-megbízott ezt összegezve kimondja, hogy a fogyasztókat érintô egészségügyi problémák gyökere gyakran maga a kriminalizáció, azaz a büntetôjogi fenyegetettség. A raportôr nyílt levelének aktualitását elsôsorban az áprilisban megrendezésre kerülô magas szintû ENSZ-ülés, az UNGASS adja, ahol 9 év után felülvizsgálják a kábítószerügyi egyezményeket és a kitûzött célokat. Lesz min javítani.

KÁVÉ HELYETT LSD Az ember által ismert hallucinogének közül az LSD az egyik legpotensebb: 200 mikrogramm, azaz 0,0002 gramm elegendô egy 8-10 órás, agycsavaró és lélektekerô utazáshoz. Ilyen mértékegységben nem egyszerû az adagolást de a kitartó érdeklôdôk megfigyelték, hogy tizedakkora dózis egészen eltérô hatást nyújt. James Fadiman még az 1960-as években, az LSD betiltása elôtt végzett vizsgálatokat a pszichedelikus szerekkel, és a kutatások újbóli engedélyezése után jelentette meg a The Psychedelic Explorer’s Guide címû könyvét 2011-ben. Ugyanabban az évben egy konferencián ismertetett egy csokornyi személyes beszámolót a LSD mikrodózisú adagolásáról. Ez nagyjából 10-20 mikrogrammot jelent, ami egyáltalán nem okoz érzékszervi csalódásokat, ellenben jótékony hatással van a fókuszálásra és az órákon át tartó munkavégzésre. A könyv megjelenése óta egyre több személyes élményt juttatnak el Fadimanhoz, és úgy tûnik, hogy a jelenség szép lassan átszivárog a mainstreambe is. Egy feltörekvô startup

vezetôje nemrég arról számolt be, hogy négynaponta a reggelt minimális LSD-vel kezdi, amivel fel tudja pörgetni az eladásait, és a problémáit is könnyebben simítja el. Lehet, hogy a kávé csillaga leáldozóban van?

greenfo Miközben Mexikóban a Legfelsôbb Bíróság ítélete nyomán komoly szervezkedés indult, hogy a kannabisz termesztése és használata valóban elidegeníthetetlen emberi joggá váljon, Kolumbia más utat választva a gyógyászati marihuána bevezetésén fáradozik, és terményébôl exportálna a nemzetközi piacra is. A terveket nem más, mint Juan Manuel Santos kolumbiai elnök jelentette be 2015. novemberben. Az elképzelés szerint törvényi úton lehetôvé tennék a kannabisz elôállítását és kereskedelmét gyógyászati célból, de elôkészítenék a kivitel lehetôségét is. Ez pont fordított logika ahhoz képest, amit például Csehországban láthattunk, ahol a kannabisz receptre való felírásának engedélyezését követôen csak méregdrágán lehetett beszerezni limitált mennyiségeket Hollandiából, mígnem elkezdték kidolgozni az országon belüli elôállítás tervezetét. Santos vélhetôleg az exportban rejlô üzleti lehetôségek mérlegelésétôl jutott el a gyógyászati kannabisz gondolatáig, amiben kevés nyomát fedezhetjük fel a beteg polgárokra irányuló féltô gondoskodásnak, mégis, könnyen elképzelhetô, hogy a modell hatékonyabban fogja szol-

COLOMBIAN GOLD gálni a kannabiszpáciensek érdekeit, mint a cseh modell. Santos a következôképpen érvelt a BBC Mundo interjújában: „Hatalmas igény rajzolódik ki. Kanadában és az USA-ban már komoly cégek foglalkoznak a marihuánával számos terápiás és gyógyászati kezelésben.” Ezek nem egy, a kiváló egészségügyi szolgáltatások bevezetéséért aggódó filantróp szavai, sokkal inkább egy üzletemberé, aki nem szeretne lecsúszni a jóról. De abban az országban, amihez olyan legendás fajta

fûzôdik, mint az USA-t a hetvenes években beterítô Colombian Gold, és ahol a drogkartellek meggyengítése új eszközöket igényel, a terv abszolút mûködhet. Ráadásul egészségügyi oldalról is érkezett alátámasztás: az országban mintegy 400 000 epilepsziás profitálhatna a gyógyászati kannabiszból, és számukra például CBD-ben gazdag fajtákat is lehetne nemesíteni. Érdemes lesz figyelemmel követni a kolumbiai modell szárba szökkenését.

A LEGALIZÁTOROK NEM CSALÓDTAK Amikor legalizációról beszélünk, legtöbben kapásból Coloradóra gondolunk, az USA elsô olyan államára, ahol a népszavazás eredményeképp életbe lépett a kannabisz legális szabályozása. Közel két év elteltével a látványos gazdasági eredmények mellett ideje volt megvizsgálni, miként vélekednek a lakosok a kérdésrôl. A 2012-es szavazás idején a coloradóiak 55%-a voksolt a legális szabályozásra 46% ellenében. A kampány azóta sem mondható lezártnak, hiszen a befolyt adókból komoly összeget fordítanak a tényszerû tájékoztatásra, amiben többek között azt is elmagyarázzák, miért jobb megközelítés a legalizáció a tilalomnál. Eközben a másik oldalon Kevin Sabet, a legális fûszabályozás elsô számú ellensége nem szûnik meg riogatni a legálgandzsa jelentette veszélyekkel. Ahhoz képest azonban, hogy a mûsor még tart, a lakosság álláspontja megmerevedni látszik az elmúlt idôszakban. Egy 2015 novemberében végzett felmérés szerint a coloradóiaknak továbbra is 55%-a legalizációpárti, míg az ellenzôk tábora 41%-ra csökkent. Ez azt 10

jelezheti, hogy 5% az eredményeket látva elbizonytalanodott, valóban a dílerek kezében van-e a legjobb helyen a fû. A szavazók 53%-a vélekedik úgy, hogy a marihuána legalizációja jót tett az államnak, vagyis a támogatóknak nem kellett csalódniuk az intézkedés bevezetése után sem. Ezek az eredmények leginkább azon politikusok számára fontosak, akik konkrét állásfoglalást szeretnének tenni a marihuánaszabályozás kérdésé-

ben, ezért a legalizáció laborkísérleteként tekintenek az államok közt úttörô Coloradóra. Közel két év tapasztalata alapján most azt láthatják, hogy a marihuána legalizációját átvivô politika nem veszített a támogatottságából, sôt az eredményeik még az ellenzôk egy részét is gondolkodásra késztetik. Ezek alapján pedig az a politikus tesz jó lóra, aki a megfelelô támogatottság megléte esetén felkarolja a legális kannabisz ügyét.

greenfo sére. Európában az eladott gyerekek fele szervezett bûnözôk kezébe kerül, és nagy részüket vietnami gyerekekkel együtt kannabisztermesztésre kényszerítik.

A büntetett előélet tönkreteszi a ﬁatalok jövőjét A fiatal-munkanélküliség riasztó szintre került. Különösen nehéz helyzetben van az az évi 80 000 fô, akiket Angliában vagy Walesben ítélnek el kábítószer birtoklása miatt. Ez a büntetés sokkal károsabb lehet a fiatalokra, mint maga a droghasználat. Az egyes társadalmi csoportok rendszeres igazoltatása pedig az egész közösséget megbélyegzi, melyben felnônek.

A szülők bebörtönzése szétszakítja a családokat

A TILALOM HÉT FŐBŰNE Miközben Amerika lassan kezd felocsúdni a drogháborús delíriumból, az európai politikusok nagy része még mindig a szigorú büntetésektôl reméli a droghasználat visszaszorulását. Ezúttal egy brit orvos világított rá a drogtilalom fô hátulütôire, melyek gyakran nagyobb ártalmat okoznak, mint amekkorát megelôznek. Christian Jessen a Channel 4 csatornán sugárzott Embarrassing Bodies-programjáról ismert, mely gyakori, de eltitkolt betegségekrôl rántja le a leplet és hozza ôket emberközelivé. Az Independent hasábjain közölt írásában Jessen orvosi praxisa alapján elmondja, hogy a droghasználat melletti döntés komplexebb okokra vezethetô vissza, mint hogy pusztán a tiltással megelôzhetô lenne. Ezek közé sorolhatjuk a kortárs nyomást, az aktuális trendek hatását, a kockázatvállalást és a tiltott gyümölcsre irányuló lázadást. Ráadásul a brit kormány saját kutatása is azt találta, hogy a szigorú törvények nem csökkentik a droghasználatot, de legalább hét nem várt ártalomhoz vezetnek.

A droghasználat veszélyesebbé és egészségügyileg kockázatosabbá válik A fiatalok egy része eddig is kipróbálta a drogokat, és a jövôben sem tesz másképp. Az ezzel járó problémákat a kriminalizáció csak fokozza. Az utcán beszerzett drogok ismeretlen erôsségûek, és még veszélyesebb szerekkel üthetik fel ôket. Bárki megveheti, hiszen a díler nem kér személyi igazolványt. A világ sok részén ráadásul nincs is fiatalok számára kialakí-

tott kezelés, ahova drogprobléma esetén fordulhatnának.

A ﬁatalokat veszélyeztető erőszakos drogbandák jönnek létre A kocsmákban nem szegeznek fegyvert az emberre, ám az alkoholtilalom idején ez sem volt ritka. Ugyanez igaz a bûnözôk által terített illegális drogok esetében: Brixtontól Bogotán át Baltimore-ig a fogyasztók tûzpárbajba keveredhetnek. Csak Mexikóban évente 5000 diák hagyja ott az iskolát, hogy valamelyik drogkartell harcosává váljon.

Emberkereskedelemhez és gyerekrabszolgasághoz vezet Nemcsak Afganisztánban, Kolumbiában és Burmában is kényszerítik a gyerekeket drogok elôállítására vagy csempészé-

A kábítószerek miatti tömeges bebörtönzések, illetve a droghasználó szülôk nevelésre alkalmatlanná nyilvánításának következtében rengeteg gyerek nô fel anyai vagy apai szeretet nélkül, ami életre szóló sérüléseket okozhat. Nagy-Britanniában a gondnokság alá került gyerekek 7-szer akkora eséllyel válnak problémás alkoholvagy droghasználóvá, 50-szer nagyobb eséllyel kerülnek börtönbe, és 60-szor gyakrabban lesznek hajléktalanok.

A problémás droghasználó ﬁatalok félnek segítséget kérni A fiatalok a büntetések, a szégyen és a család haragja miatt tartanak a segítségkéréstôl, a probléma pedig kezelés híján tovább súlyosbodik. Minden kábítószer okozta haláleset vagy maradandó sérülés a fiatalok körében szükségtelen.

A hatékony prevenciós oktatás akadályozása veszélybe sodorja a ﬁatalokat A „csak mondj nemet” ideológiájú felvilágosítás nem mûködik, ahogyan az „üzenetértékû” kriminalizálás sem. A kutatások alapján az impulzív magatartásra ható ôszinte, tudás alapú kampányok a hatékonyak. Azokat pedig, akik már kipróbálták a drogokat, elrettentés helyett ártalomcsökkentô információkkal kell ellátni, hogy csökkenjenek a kockázatok és ne váljanak problémás szerhasználóvá. A drogtilalom bár elterjedt, nem kötelezôen követendô – mondja Jessen. Tekinthetünk példaként Portugáliára, ahol a dekriminalizáció mellett döntöttek, és eredményesebben tudják ellátni a problémás használókat, miközben a droghasználat nem vált népszerûbbé. CK 2016/1. január

greenfo

FÜVEZNI EMBERI JOG Fejlett Európa ide vagy oda, legalizációban az amerikai kontinens diktálja a tempót. Az azért mégis meglepő fejlemény, hogy az általános emberi jogokra való hivatkozás a kannabiszhasználat terén nem Németországban vagy a skandináv államokban jelenik meg perdöntő érvként, hanem Mexikóban. Az esemény, ha nem is elôzmény nélküli, borítékolhatónak aligha nevezhetô. Mexikó 2009-ben dekriminalizálta a csekély mennyiségû kábítószer tartását, majd 2013-ban a fôvárosi tanács háromnapos drogpolitikai fórumán a drogtörvények enyhítése mint a drogkartellekkel vívott kilátástalan küzdelem alternatívája került terítékre. Itt többek között felmerült a legalizáció, az otthoni termesztés engedélyezése és a kannabiszklubok létesítése spanyol mintára. Az elnök, Enrique Peña Nieto válasza azonban minden próbálkozásra egy kövér „nem” volt. Ugyanebben az évben egy másik kezdeményezés is indult, mely végre meghozta a fáradozások gyümölcsét. Az összesen négy tagot számláló SMART nevû képzôdmény (Sociedad Mexicana de Autoconsumo Responsable y Tolerante – Mexikói Szövetség a Felelôs és Toleráns Fogyasztásért) abból indult ki, hogy kannabiszt termeszteni, fogyasztani és tartani elidegeníthetetlen emberi jog, ezért beadványnyal folyamodtak a Közegészségügyi Kockázatok Szövetségi Bizottságához (COFEPRIS). Andrés Aguinaco, a felperesek ügyvédje elmondta, hogy a SMART szerint a tilalom sérti a személyiség szabad fejlôdésének alkotmányos doktrínáját. Talán ôk sem gondolták volna, hogy 12

a kormány legfelsôbb bírósága 2015 novemberi ülésén kimondja: „Az általános emberi jogok szellemiségével összhangban a mexikói állampolgárok elidegeníthetetlen joga, hogy az állam beleszólása nélkül döntsenek az egészségüket és testüket érintô kérdésekrôl, valamint személyiségük fejlôdésérôl.” Márpedig pontosan ez történt. A döntés horderejét még nem lehet pontosan felmérni, de az látszik, hogy tökéletesen szembehelyezkedik a hivatalos állásponttal, miszerint a legalizáció nem lehet alternatíva, valamint semmissé teszi a SMART kezdemé-

nyezését korábban megakadályozó közegészségügyi bizottság ellenvéleményét is. Innentôl pedig már nem a valóságtól elrugaszkodott elképzelés, hogy a legalizáció kérdése valóban megvitatásra kerülhet az országban. A Legfelsôbb Bíróság álláspontját ellenzô politikusok sietve felhívták a figyelmet, hogy a döntés nemhogy legalizációt, még a fogyasztás büntetlenségét sem jelenti, hiszen csupán a szervezet négy tagjára érvényes, akik saját bevallásuk szerint nem használnak kannabiszt. Nehéz azonban amellett érvelni, hogy az alapvetô emberi jogok csak azokat illetik meg, akik a gyakorlásukért a bírósághoz fordulnak. Az ítélettel kapcsolatban a SMART egyik tagja elmondta, hogy a döntést lehet támogatni vagy ellenezni, azt azonban be kell látni, hogy a tilalmi modell elbukott, amit az erôszak terjedése és az áldozatok tízezrei mindennél jobban bizonyítanak.

greenfo

MEGBOLYGATOTT TERMÉSZET A drogtilalmi rendszer hatásairól beszélve ritkán jutnak eszünkbe a szervezett bûnözés ellen folytatott harc járulékos ártalmai, melyek az egész bolygónkat érintik: az okozott környezeti károk. Az Open Society Foundations ennek a kérdésnek szentelte új kiadványát, amiben lesújtó képet fest, és a tilalom híveit is gondolkodóba ejti. Meglepôen sokan képesek ugyanis megbarátkozni a gondolattal, hogy a drogügyben vétkeseket súlyos emberi jogi hátrányok érjék, bebör-

tönözzék ôket, és nem veszik komolyan, hogy a nekik járó szolgáltatások blokkolása vagy elégtelensége közegészségügyi kockázatkat rejt. De az már nyilván senki számára nem hangzik megnyugtatóan, hogy egy-egy irtóhadjárat évtizedekre is tönkre teheti a földjeinket, és ellehetetleníti a földbôl élô emberek mindennapjait. A tanulmány felfedi, hogy bár a kábítószer-elôállításra használt földmennyiség mezôgazdasági szempontból jelentéktelen, az ellenük fo-

lyó harc miatt a termesztôk folyamatosan új területekre vonulnak, erdôket irtanak, és a permetezés következtében használhatatlan földeket hagynak maguk után. Így az ópiummák-, a koka- és a kannabisztermesztôk üldözése aránytalan károkat okoz, és komolyan veszélyezteti a természet biodiverzitását. Kolumbiában a becslések szerint közel 3000 négyzetkilométer erdôt irtottak ki az elmúlt 15 évben kokatermesztés céljából, ami a permetezések nélkül ennek a töredéke lett volna. Ezeket a természeti költségeket a drogpolitikák rendre alulbecsülik, és alárendelik a magasztosnak vélt harcnak. Az irtóhadjáratokat a világ természeti és kulturális örökségének védelmérôl született ENSZ-egyezmények sem tartják vissza, még kevésbé érdekli ôket az ôslakosok védelme vagy a fenntartható fejlôdés biológiai alapjainak elôteremtése. Miközben az országok a klímacsúcsokon az erdôirtások megfelezésérôl döntenek, a drogellenes igyekezeteknek köszönhetôen az emberiség közös célja nap mint nap távolodik. A tanulmány arra kéri az ENSZ-t, hogy komolyan elemezze a problémát, és a természet védelmét szem elôtt tartó új politikákat sürgessen.

W/V HELYETT W/W Az Atami BV évek óta a tömeg és a térfogat hányadosaként (W/V) adja meg tápoldatainak koncentrációját. Ez a mérőszám egy meghatározott víztérfogatban feloldott anyag tömegét jelöli. Rövidesen azonban kötelező jelleggel világszerte a tömegarányt (W/W) kell majd feltüntetni a csomagolásokon, vagyis azt kell kifejezni, hogy egy adott tömegű folyadékban mekkora tömegű anyagot oldottak fel. Egyszerűbben: ezután milliliter helyett milligrammban kell számolnunk. Az értékek a folyékony tápszerek fajlagos tömegének függvényében a korábbiakhoz képest módosulnak, hiszen egy liter termék jellemzően nem egy kilogramm tömegű.

Ön mit észlel majd mindebből? A gyakorlatban abszolúte semmit! A jól bevált receptúra és az adagolás nem változik. Kizárólag a mértékegység lesz más, ezért szerepelnek majd a mostaniaknál alacsonyabb NPK-értékek a csomagolásokon. A termékek összetétele azonban hangsúlyozottan ugyanaz marad!

További információért látogasson el honlapunkra: www. atami.com Amennyiben még kérdései lennének, a sales@atami.com email címen, illetve napközben a 0031 73522 3256-os telefonszámon állunk szíves rendelkezésére.

CK 2016/1. január

greenfo

TÉPŐS LAJHÁR A világ felvilágosultabb részén már nem egyenruhás rendôrökkel vagy leépült dzsánkik mutogatásával tesznek a droghasználat megelôzéséért, hanem a fiatalok érdeklôdésére hangolt, az egészségtudatosságot célzó beszélgetésekkel, esetleg ötletes és elgondolkodtató reklámszpotokkal. Utóbbi kategóriában indult az ausztrál „Stoner Sloth”, azaz Tépôs Lajhár kampánya, ami az eredeti szándékkal ellentétben elmélyedés helyett örömkönnyeket csal a nézô szemébe. „Emberszabású” lajhárunk válasz helyett ugyanis csak tehetetlen nyögéssel reagál az ôt ért vádakra, lomhán tárogatja hosszú karmú mancsait, vagy éppen az asztalra borul szégyenében, miközben a háttérben keserves gitárjáték hallható. A három kisfilm elsô részében a fôhôs egy középiskolás lányt alakít, aki egy sort sem írt a dolgozatára óra végéig, majd a tanárnô kérdô tekintetére válaszul bánatosan bôgicsél, és lapátkezei alá temetkezik. A hátsó padsorból egy éles szemû osztálytársnôje lesajnáló arccal kiosztja: Tépôs Lajhár! A második szpotban lajhárunk családi ebéden vesz részt, és amikor anyukája a sót kéri tôle, némi morfondírozás és tépelôdés után átnyújtja neki a salátástálat. A kegyetlen nôvér mindenki számára hallhatóan fedi fel a titkot: Tépôs Lajhár! A harmadik jelenetben 14

dübörög a party, folyik az ital, a fiatalok együtt nevetgélnek az elhangzott sztorin, mígnem a lajhárnak szegezett kérdéskor megfagy a levegô, és válasz helyett az ismert nyögdécselést és tehetetlen gesztusokat kapjuk. A lányok nyomban el is illannak, a humánlajhár barátja pedig olyan képpel, mint aki áporodott fingfelhôbe keveredett, ítéletet hirdet: Tépôs Lajhár! A három jelenet együtt másfél percet tesz ki, és elôzetes ismeretek nélkül egyben megtekintve egészen hipnotikus erejû – az ember egyszerre döbben meg, és keresi a választ a látottakra, miközben próbálja elnyomni a bizarr videók keltette röhögôgörcsöt, vagy egyszerûen átadja magát a csodálkozással vegyes nevetés hullámainak. Ocsúdás közben pedig felteszi magának a kérdést: emberek erre pénzt költöttek, és eredményt várnak tôle? A népszerûségre semmi esetre sem lehet panasz: egy héttel a YouTubera kerülést követôen a videoválogatást 2,5 millióan nézték meg, és a világ legkülönbözôbb pontjain számoltak be róla. Olyan kritikát azonban nagyítóval sem találni, mely az egyediség mellett az okos megközelítést és a várható eredményességet méltatná. A legmegengedôbb talán a Huffington Posté, mely szerint „ez a legrosszabb drogellenes kampány, amit

valaha láttunk, vagy a legjobb”. És tényleg, találkoztunk olyan visszajelzéssel is, hogy valaki magára ismert a szánni való lajhárban (még ha ez nem segítette is a leállásban). Így aztán adja magát a kérdés, hogy megvizsgáljuk, nem egy álkampánnyal van-e dolgunk? A lajhárvideókért felelôs New South Wales állami médiaszerve ugyan a szatíra mûfajában is utazik, de ezt az akciót állításuk szerint véresen komolyan gondolták. „A Tépôs Lajhár figyelemfelhívó kampány célja a pozitív magatartásformák bátorítása a fiatalok körében, még az elôtt, hogy a rossz szokás elkezdôdne, valamint a füvezés abbahagyásának motiválása a függôség kialakulása elôtt” – magyarázta a kabinet médiafelelôse. „A kampány célja a figyelemfelkeltés és a megoszthatóság a kamaszok között, akik a leginkább veszélyeztetettek a kannabiszhasználatban. Tudjuk, hogy a fiatalabb közönség inkább azokra a kampányokra reagál, amelyek a cselekedeteik rövid távú hatásainak következményeit emelik ki.” Kérdés, hogy mennyiben értelmezhetô pozitív magatartásformaként, ha a rottyra szívott társunkat undorral megbélyegezzük? Talán nem hallottuk még elégszer, hogy a problémás droghasználat kialakulásának egyik fô okozója az elszigeteltség érzése, a segítség hiánya és a megbélyegzés? A tudo-

greenfo mányos közösséget nem is lelkesíti, hogy belassult, tehetetlen lajhárral azonosítsák a füvezôt, akibe a tanár, a család és a piáló haverok még bele is rúgnak egyet. Az Ausztrál Nemzeti Kannabisz Prevenciós és Információs Központ (NCPIC) néhány nappal a videók megjelenését követôen el is zárkózott a kampánytól. Ez azért is kifejezetten problémás, mert a Tépôs Lajhár-videók a további információk tekintetében épp hozzájuk irányítják a látogatókat. Az NCPIC kiadott egy közleményt, melyben leírták, hogy a tinédzserek intelligensek, sok információhoz hozzáférnek, amit a kampányoknak figyelembe kell venniük, és tartózkodniuk kell a túlzásoktól. Hozzátették, hogy nem vonták be ôket a kampány kialakításába, és csak a videók megjelenésekor találkoztak a Tépôs Lajhár névvel. A szervezet leszögezte, hogy a kampány nem fedi az NCPIC nézôpontját abban, hogy miként kell megközelíteni a kannabisz okozta ártalmakat, de azért további sikereket kívánt a felelôs kormányzati szerveknek. Kellemetlen. És kik azok, akik profitálnak a videókból? Természetesen az internetes népmûvészek és a mémgyárosok! A világhálót hamar elöntötték a humoros és el-

gondolkodtató feldolgozások. Egyik kedvencünk a családi ebéd konfliktusát értelmezi át, ahol a narrátor megjegyzéseibôl kiderül, hogy a fiú dilemmáját az okozza, miként óvja meg édesanyja egészségét, amit a túl sok só már kikezdett. Így jut arra az ötletre, hogy só helyett inkább salátát ad neki, amivel sokkal jobbat tesz a szervezetének. Egy másik feldolgozás arra világít rá, hogy nem minden spangli, ami

fénylik. Értelmezésében az üres lap elôtt görnyedô diák nem túlszívottsággal, hanem depresszióval küzd, és az elítélô szavak a legkevésbé sem javítanak az állapotán. Egy héttel az indulást követôen még nem látjuk, mekkora karriert fog befutni a Tépôs Lajhár-kampány, de az bizonyosnak tûnik, hogy nem a füvezési trendeket megfordító tökéletes fegyverként vonul be a prevenció történetébe.

cultiva 2015

LEGALIZE! Minden évben, számunkra legalábbis három nagy megmozdulás, illetve esemény bír kiemelt jelentőséggel. Az egyik és talán legfontosabb a bécsi Hanfwandertag, a másik természetesen a berlini Hanfparade, ahol évről évre hatalmas tömeg gyűlik össze, és követeli hangosan a legalizációt. A harmadik pedig a prágai Cannafest, ami az utóbbi években Európa egyik legjelentősebb és legnagyobb kendertémájú eseményévé nőtte ki magát. Mindhárom esetben sok személyes és sokkal kevesebb üzleti érdek fûz a szervezôkhöz, akik más-más mûfajban ugyan, három nagyszerû, tömegeket megmozgató, elég hangos és nagyon hangulatos rendezvényt képesek tetô alá hozni minden évben. Néha persze az idôjárás lehetne jobb, néha a tradeshow mellett a konferencia programjában nem találunk elég újdonságot, de minden esetben kitûnôen éreztük magunkat Bécsben, Berlinben és Prágában egyaránt. Ami sokkal inkább a körültekintô szervezésnek, az odafigyelésnek, mindenekelôtt a mindent átható valóban szabad atmoszférának köszönhetô. Ilyet pedig csak azok a szervezôk képesek elôállítani maguk körül, akik valóban motiváltak, és képesek arra, hogy valami ôket meszsze meghaladó nagyságú és jelentôségû dologért kiálljanak. Csak azokhoz tudnak és akarnak tömegek csatlakozni, akár néhány órás menetelésrôl, akár több-

napos rendezvényrôl van szó, akik maguk is ki mernek, ki akarnak és tudnak állni valami mellett. Akik nemcsak arra képesek, hogy kitalálják és megalkossák, de magasba is merik emelni a zászlót, amire meggyôzôdésbôl írták rá, hogy Legalize! Mi is, ti is, annyit tehetünk, de annyit meg is kell tennünk, hogy jelenlétünkkel támogatjuk ôket és a célt, amit kitûztek maguk elé. Nem kell ennél több, minden évben csak azt az egy délutánt rászánni, ezt a keveset mindenkinek meg kéne tenni. Legfôképp persze saját magáért, de az ártatlanul (csak fogyasztásért) a világon jelenleg börtönben ülô milliókért is! Meg persze azért is, hogy jövôre is legyen esélyünk Hanfwandertagra, Hanfparadera és Cannafestre is menni, mert szerintünk a világ egyértelmûen jobb hely attól, hogy vannak ilyen események is, mint lenne akkor, ha nem volnának. Ha egyetértesz, jövôre te is csatlakozz!

greenfo A tavaly novemberben, Chile fôvárosában rendezett Expo Weed kiállításon debütált a Green Medicine: Chile Gyógyászati Kannabisz Forradalma címû új dokumentumfilm, amely Latin-Amerika elsô legális gyógyászati kannabisz ültetvényét jegyzô Daya Alapítvány nem mindennapi útját mutatja be. A film december 15-én felkerült a YouTube-ra is, a Paradise Seeds tévécsatornájára. 2014 szeptemberében a Daya Alapítvány engedélyt kapott a chilei kormánytól 400 kannabisznövény termesztésére a fôváros, Santiago gyógyászati páciensei számára. A projektet övezô nyilvánosság komoly vitát eredményezett a következô hónapokban. A filmrendezô Diego Estay stábjával 6 hónapig követte a Daya Alapítvány projektjének fejlôdését, aminek eredménye a Geek Media és az amszterdami Paradise Seeds koprodukciójában készült új film lett. A sikerre való tekintettel 2015 októberében az engedélyt 6000 kannabisznövényre terjesztették ki, melyekhez szintén Paradise Seedsmagokat használtak. A Green Medicine a Daya elsô, 2014. szeptember és 2015. április közötti termesztésére koncentrált, és a gyógyászati kannabiszra irányu-

Az agytumorból felépülő Emilia Mourgues

GREEN MEDICINE ló tudományos kutatásokra. A filmben több interjú szerepel tudósokkal, politikusokkal és kannabiszt használó gyógyászati páciensekkel, köztük egy kisgyerekkel, aki agytumorból épült fel. A Daya tevékenysége forradalmi, hiszen a nagy gyógyszergyárakkal szemben, akik monopolizálni szeretnék a kannabisz alapú gyógyszereket, a Daya a helyi közösséggel együttmûködô jótékony szervezet. Az általuk elôállított kannabiszolaj is helyi páciensekhez kerül. „Úgy gondolom, hogy a filmben a chilei változások

és általában az emberek globális ébredése fejezôdik ki” – mondta Estay. „Chilében a Daya Alapítvány és az elôre tekintô politikusok a változásokért küzdenek. A gyógyászati kannabisz a közösség politikai, társadalmi és gazdasági rétegeit keresztezi.” Luc Krol, a film producere a Paradise Seeds oldaláról a következôket mondta: „A kezdetektôl tudtuk, hogy a Daya Alapítvány projektje egyedülálló. Lekötelezett minket a lehetôség, hogy a Dayával együtt mutathattuk be Chile történetét Diego filmjében.”

facebook.com/ckmagazin

greenfo

HORVÁT FÉLSIKER Lassú, de biztos léptekkel lábalunk ki a drogellenes háború tébolyult világából, mely börtönnel fenyegeti a sokoldalú gyógynövény rendeltetésszerű használóit. Horvátországban egy páciens indította be a forradalmat, és ha kannabiszt nem is, de kannabinoid tartalmú gyógyszerek orvosi felírását sikerült elérnie. Bár a nemzetközi sajtóban sokan a horvát gyógyászati kannabisz engedélyezésérôl számoltak be, a valóságban csak az olyan gyógyszerek és gyógyhatású készítmények törzskönyveztetése és vényköteles kereskedelmének engedélyezése történt meg, melyek kannabinoidokat, elsôsorban THC-t tartalmaznak. Mint a legtöbb esetben, az elsô lépés Horvátországban is a dekriminalizáció volt. 2013. január 1-én lépett hatályba az a törvény, mely megkülönbözteti a kannabiszt és más kevésbé kockázatos szereket a keményebb drogoktól, és amelynek értelmében csekély mennyiségû marihuána tartása saját használatra immár nem bûncselekménynek, hanem szabálysértésnek minôsül. A büntetési tételek mértékét azonban kifejezetten magasra tették: a törvény szerint nagyjából 600 és 2500 euro közötti összegû bírságra számíthat az, akinél a rendôr pár gramm füvet talál. Ezzel is finoman érzékeltették, hogy ezentúl ugyan nem akarják büntetôeljárásokkal terhelni a fogyasztókat, de a dílerek felderítéséhez nyújtott anyagi támogatásukra továbbra is számítanak. A gyógyászati célú engedélyezés ügye elsôsorban egy 37 éves, sclerosis multiplexben szenvedô páci-

ens esetéhez köthetô, akinél a rendôrség 20 kg szárított marihuánát talált. A beteg ekkor már évek óta kannabiszolajat használt tüneteinek enyhítésére, és az eljárás alatt is számos elôadást tartott a kannabisz jótékony gyógyászati hatásairól. „Számunkra, páciensek számára a kannabisz az egyik legfontosabb növény az életünk és az egészségünk szempontjából – nyilatkozta a beteg. Mindenkinek joga van a szabad választáshoz és az öngyógyításhoz.” A kormányzat, úgy tûnik, meghallotta a páciens szavát, hiszen az év korábbi részében az Egészségügyi Minisztérium szakértôi bizottsággal vizsgáltatta a gyógyászati kannabisz szabályozásának kérdését, aminek eredményeként október 15-én engedélyezésre került szá-

mos kannabiszkészítmény rákos, SM-es, epilepsziás és AIDS-fertôzött betegek számára. Az orvos által felírható maximális mennyiség havi 750 mg THC, ami az 5 mg-os Marinol esetében havi 150 tablettát, a Sativex esetében pedig havi közel 30 üveg sprayt jelent. A mennyiség tehát nem kevés, de pont a szabályozás kérdését kirobbantó SM-páciens számára – aki magas koncentrációjú kannabiszolajjal csillapította tüneteit – nem kielégítô és sokkal drágább alternatívát jelent. Ezért tovább folytatódik a horvátok küzdelme a kannabisz gyógyászati használatáért, illetve teljes körû legalizációjáért.

CK 2016/1. január

greenfo Egy, kínai kutatók által végzett vizsgálat alapján a kannabisz összetevôi hatékony fegyverként alkalmazhatók a májrák egyik leghalálosabb formája ellen. Az úgynevezett Hepatocellular Carcinoma, rövidebb nevén HCC a májrák egyik legismertebb fajtája, ami fôleg az 50 év fölötti férfiakat érinti. A HCC az összes májrák 75%-át teszi ki, és az áttétes májrákokkal szemben nem terjed tovább a májból. Kialakulását a máj számos sérülése okozhatja, többek között a májzsugor, így az elsôdleges kiváltó okok közé tartozik a túlzott alkoholfogyasztás, a máj autoimmun betegségei, illetve a Hepatitis B és C vírusok. A betegségnek jelenleg kevés kezelési módja létezik, de egy friss publikáció alapján a kannabinoid terápia hatékony gyógymódot nyújthat a jövôben. Kísérleteik során a kínai kutatók egy WIN55,212-2 nevû szintetikus kannabinoidot alkalmaztak a sérült sejtfalakon, és azt találták, hogy a felhasznált kannabinoid megakadályozta a HCC növekedését, és ellenállóbbá tette a májat. A kutatók úgy vélik, hogy a kannabinoid receptor agonisták – például a WIN55,212-2 nevû kannabinoid vagy akár a kannabisz hatóanyagai – új terápiát nyújthatnak a HCC májrák ke-

ÚJABB RÁKELLENES BIZONYÍTÉK zelésében a jövôben. Ahogyan számos egyéb rákos megbetegedés esetében, a májrák vonatkozásában is felmerült már a kannabisz alkalmazhatósága. Az egyik eset Michael Cutler nevéhez fûzôdik, akinél a májátültetést követô harmadik évben olyan erôteljesen tért vissza a betegség, hogy az orvosok semmilyen terápiát nem láttak már kivitelezhetônek, ezért csak morfiumot írtak fel neki az utolsó idôszak megkönnyítésére. Elkeseredésé-

ben az interneten keresgélve talált rá a kannabiszolajra, amely beszámolója szerint már pár nap alkalmazást követôen megszüntette az addig elviselhetetlen fájdalmait, és pár hónap leforgása alatt viszszahúzódásra késztette a rákos sejteket. Bár az egyéni beszámolókat mindig érdemes fenntartással kezelni, könnyen lehet, hogy az orvostudomány rövidesen magyarázattal tud szolgálni az efféle csodálatos gyógyulásokra.

KANNABISZKUTATÓ KÖZPONT PRÁGÁBAN December 15-én nyitotta meg kapuit a Nemzetközi Kannabisz és Kannabinoid Intézet (ICCI) amerikai és kanadai befektetôk félmilliárd koronás hozzájárulásával. Svatopluk Neˇmecˇek egészségügyi miniszter elmondta, hogy ez volt az elmúlt évek legnagyobb privátforrású befektetése a cseh gyógyászati kutatásokba. Az ICCI a cseh tudományos közösség és a Dioscorides Global Holdings befektetô közös projektje. Prágai köz-

pontja mellett az ICCI tudományos munkát fog végezni a prágai Károly Egyetemen, a brnói Masaryk Egyetemen és a jeruzsálemi Héber Egyetemen, azzal az elsô számú céllal, hogy hozzájáruljon a kannabisz gyógyászati alkalmazhatóságának tudományos vizsgálataihoz. A központ olyan nehézsúlyú kutatókat is leigazolt, mint Lumír Ondrˇej Hanuš, az egyik legismertebb belsô kannabinoid, az anandamide felfedezôje. Hanuš dol-

gozott együtt Raphael Mechoulammal, a THC és a CBD felfedezôjével is, és a program bevezetése idején szerepet vállalt a gyógyászati kannabisszal kapcsolatos tájékoztatásban a cseh parlament számára. Az ICCI vezérigazgatója, Pavel Kubu elmondta, hogy a kutatásokkal szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy személyre szabott terápiákat nyújthassanak a pácienseknek. Azon betegek tapasztalatait is fel fogják használni, akik illegális úton vagy önmaguknak termesztve jutottak kannabiszhoz és gyógyították vele tüneteiket. Az intézet alapítói úgy vélik, a tudománytalan hozzáállás és a visszaélésszerû használattól való félelem egyvelege okozza, hogy a kannabisz még a receptre felírás engedélyezése után sem férhetô hozzá minden beteg számára. Csehországban jelenleg csak importált kannabiszhoz lehet hozzájutni, ami a legtöbb páciensnek túl drága, és az orvosok is vonakodnak felírni gyógyszerként. Egyelôre sclerosis multiplexben szenvedô és AIDS-fertôzött betegek kaphatnak kannabiszt receptre.

greenfo Sörpocak, túlsúly, kikerekedett arc – e külsô jelek együtt járása gyakran nem pusztán egy szimpla elhízást, hanem egy összetett anyagcserezavart, úgynevezett metabolikus szindrómát (MS) jelez, amit rendszerint magas vérnyomás, emelkedett koleszterinszint és cukorbetegség is kísér. Egy felmérés szerint a kannabisz csökkentheti az anyagcserezavar kialakulásának esélyét. Az American Journal of Medicine szakfolyóirat novemberi számában megjelent kutatás megállapította, hogy azoknak a középkorú felnôtteknek a körében, akik marihuánát használnak, alacsonyabb a metabolikus szindróma aránya. És nem valami árnyalatnyi különbségrôl van szó: azok esetében, akik valaha használtak kannabiszt, körülbelül 40%-kal kisebb az esély a tünetegyüttes kialakulására! A Floridai Egyetem Miami Orvostudományi Szakának kutatói közel 8500, 20 és 59 év közötti résztvevôt vontak be vizsgálatukba, melyet 2005 és 2010 között végeztek. A metabolikus szindrómát azoknál állapították meg, akik az alábbi tünetek közül több mint hárommal rendelkeztek: emelkedett vércukorszint, magas trigliceridarány, alacsony

CSÖKKENŐ ESÉLY A METABOLIKUS SZINDRÓMÁRA HDL-koleszterinszint, magas vérnyomás és megnagyobbodott csuklóátmérô. A kritériumok alapján a kannabiszt sosem fogyasztott vizsgálati alanyok 19,5%-a minôsült MS-betegnek, míg a kannabiszt valaha fogyasztók közül már csak 17,5% és a vizsgálat idején is fogyasztók közül mindössze 13,8% szenvedett a komplex anyagcserezavarban. A kutatók a vizsgálat konklúziójában leszögezik, hogy „az eredményekbôl fontos következtetése-

ket vonhatunk le a társadalom számára, amelyben a marihuána használata egyre elfogadottabbá válik, és egyidejûleg együttesen küzd az elhízás, a szív- és érrendszeri zavarok és a cukorbetegség járványaival”. Korábbi kutatások már rámutattak a kannabisz cukorbetegséget megelôzô hatásaira. A floridai tanulmány megerôsíti, hogy a kannabisz fontos szerepet játszhat az elhízás egyes formáihoz kapcsolódó tünetek megelôzésében.

CBD EPILEPSZIA KEZELÉSÉRE

súlyos epilepsziás tünetekkel, melyeket a hagyományos terápiákkal nem tudtak eredményesen kezelni. A kutatásba bevont alanyok átlagéletkora 11 év volt. A vizsgálat 12 hétig tartott, mely idôszak alatt folyamatosan emelték az Epidiolex dózisát. A CBD minden esetben a folyamatban lévô antiepileptikus terápiát egészítette ki. Három hónap elteltével a rohamok menynyisége átlagosan 45%-kal csökkent a résztvevôk körében. Az alanyok majdnem fele legalább 50%-os csökkenésrôl számolt be, és 9%-uk teljesen tünetmentessé vált. A Dravet-szindrómások körében a rohamok 62%-kal csökkentek, és 13%-uk vált tünetmentessé. Az atóniás rohamokat okozó Lennox-Gastaut-szindróma tünetei még ennél is jelentôsebben, 71%-kal csökkentek. Mellékhatások a betegek valamivel több, mint 10%-ánál jelentkeztek, aluszékonyság, hasmenés és fáradtság formájában. Öt százalék esetében a terápia súlyos mellékhatásokkal járt, májenzimfunkciók változásával, az epilepsziás rohamok növekedésével vagy erôs hasmenéssel. A vizsgálat új fázisában a kutatók közelebb kerültek annak megértéséhez, hogy melyik beteg tud a legtöbbet profitálni a CBD-terápiából.

Mióta az epilepszia egy súlyos formájában, a Dravet-szindrómában szenvedô Charlotte Figi magas CBD-tartalmú kannabisszal elért sikerei jelentôs médianyilvánosságot kaptak, gôzerôvel folynak a CBD-vel végzett kutatások az epilepszia kezelésére. A kannabiszból kinyert, tiszta CBD-t tartalmazó Epidiolex klinikai vizsgálatának újabb stádiuma alapján a terápia kiegészítheti a jelenlegi gyógymódokat. A 2015 áprilisában ismertetett ered-

ményekben 137 epilepsziás alany legalább 12 héten keresztül használta a GW Pharmaceutical vállalat CBD-készítményét. Az összes alany körében a rohamok 54%kal mérséklôdtek, ezen belül a Dravetszindrómások tünetei 63%-kal csökkentek. A vizsgálat következô fázisának eredményei 2015 decemberében jelentek meg az Amerikai Epilepszia Közösség oldalán. A már 16 helyszínen folyó vizsgálatban 261 alany vett részt, fôleg gyerekek, olyan

CK 2016/1. január

ÁRTALOMCSÖKKENTŐ KANNABINOIDOK Elképzelhető, hogy a fűhasználat arányának növekedése nemhogy nem riasztó tendencia, de egyenesen kívánatos? Néhány friss kutatás erre enged következtetni, sokan ugyanis a kockázatosabb és az egészségre ártalmasabb szerek használatáról térnek át a relatíve biztonságos gandzsára. Az Egyesült Államokban bevezetett legalizációk rendesen felpörgették a korábban is aktív fûbizniszt: hónapok alatt rengeteg új brand öntötte el a piacot, és a spanglizás a törvényi szentesítéssel még inkább elfogadottá vált. A promóciókkal ösztönzött vásárlókedv, a füstölésnél kifinomultabb fogyasztási módok és a növény körüli általános hype következtében a gandzsa egy jóval biztonságosabb szerként kezd megjelenni a lakosság számára, mint a tilalom idején. Sébastien Béguerie, a kannabiszminták minôség-ellenôrzését végzô Alpha-CAT nevû cég alapítója a prágai Cannafesten tartott elôadásában feltette a kérdést: mindez nem növeli-e a függôség kialakulásának kockázatát? A tudomány friss eredményeinek áttekintésével azonban megfordította a dilemmát: lehetséges-e, hogy a kannabisz használatának terjedése csökkentheti a veszélyesebb szerektôl való függést?

Kapudrogból kijáratdrog Sébastien Béguerie a szakterületérôl kiindulva kezdte kibontani válaszát, mikor elmondta, hogy az idei legutolsó adatok szerint 141 kannabinoidot ismerünk, amelyek a marihuánában elôfordulnak. Ezek közül a CBD-t (kannabidiol) emelte ki, mely jelenlegi tudásunk szerint mind közül a legszerteágazóbb gyógyászati tulajdonságokkal rendelkezik. Utalt egy 2009-es kaliforniai vizsgálatra, amit gyógyászati kannabisz páciensek bevonásával végeztek. Többségük fájdalomra és párhuzamosan mentális tünetek kezelésére használta a kannabiszt. Bô egyharmaduk a hagyományos gyógyszereket helyettesítette a fûvel, míg közel kétharmaduk alkohol vagy valamilyen kábítószer helyett fordult a kannabiszhoz. A páciensek kétharmada kevesebb mellékhatásról, egyharmada pedig az elvonási tünetek csökkenésérôl számolt be, ami-

vel rávilágított a gyógyászati kannabisz ártalomcsökkentô hatására – a függôség sikeres és alacsony kockázatú kezelésére. A minôség-ellenôrzésben utazó szakembert persze az is érdekelte volna, hogy mindezt milyen kannabinoid profilú fajtákkal sikerült elérni, de a kutatás nem tért ki erre a kérdésre. Az újabb vizsgálatok azonban azt sejtetik, hogy a CBDnek elsôrangú szerepe lehet az efféle hatásokban. Béguerie egy 2013-ban publikált kutatással folytatta, amely azt találta, hogy a heroinfüggôvé tett patkányok közül a CBD-vel kezeltek kevesebb heroint igényeltek. Ezután rátért egy idei, összegzô vizsgálatra, amely a kannabisz és a függôség kezelésének összefüggéseit célzó kutatások eredményeit vetette öszsze. Ennek a legfôbb és egyben legszomorúbb tanulsága az, hogy eddig mindössze 47 fôt vontak be hasonló vizsgálatokba, ezért nemcsak a kutatások szá-

mát, a kiterjedtségüket is emelni kell. Az elsô fecske már meg is jelent a színen: 2015 szeptemberében a Drug and Alcohol Review nevû szakfolyóirat közölte egy 2011–2012 között végzett vizsgálat eredményének értelmezését, amelybe most elôször nem csupán egy maréknyi, hanem 414 fôt vontak be. Az eredmények minden várakozást felülmúltak: a páciensek 80%-a cserélte le sikeresen a vényköteles gyógyszereket, 52%-uk az alkoholt, 32%-uk különbözô kábítószereket marihuánára, vagyis a kannabisz nem kapudrogként, sokkal inkább kijáratdrogként, legalábbis hatékony ártalomcsökkentô szerként tekinthetô a különbözô droghasználatok esetében. Béguerie szerint ezért a kannabiszhasználat növekedésérôl szóló híreket hallva arra is kell gondolnunk, hogy sokan épp a veszélyesebb gyógyszereiket, az alkoholt és más drogokat cserélték le a kevesebb kockázattal bíró marihuánára, amivel nemcsak a függôségtôl, hanem az egészségkárosító hatásoktól is megszabadulnak.

Ismerd a gyógyszered! Mi a helyzet azonban a marihuánafüggéssel? Bár a tünetek mértéke meg sem közelíti a vényköteles fájdalomcsillapítók vagy az alkohol elvonási tüneteit, a tudomány mára nem kérdôjelezi meg a kannabiszfüggôség létezését. A hatást az agyban található CB1-receptor csökkent mûködése okozza. Amit korábban a füvezés által a THC aktivizált, annak a mûködése a THC-bevitel megszûnésével visszaesik, ez pedig olyan tünetekkel jár, mint a szorongás, az álmatlanság, az étvágycsökkenés, az ingerlékenység vagy éppen a migrén. A természet tréfája, hogy a kannabiszban található CBD vélhetôen kiválóan enyhíti ezeket a tüneteket, ám ennek biztos kijelentéséhez még számos vizsgálat lenne szükséges.

Azt viszont már most is tudjuk a CBDrôl, hogy nem toxikus, nem befolyásolja az étvágyat, nem növeli a pulzusszámot és a vérnyomást, így a használata még a természetes kannabisznál is biztonságosabb. Elôadása végén Béguerie az ártalomcsökkentés kérdését a másik oldalról is megvizsgálta, nevesül, hogy miként elôzzük meg a fûhasználat által kiváltott kellemetlen élményeket. Itt az ételeken keresztüli fogyasztást emelte ki, amely a lassú felszívódás miatt óvatos adagolást igényel. A fogyasztók általában tudják, hogy a gyomorba jutást követôen a máj megkezdi a THC lebontását, tehát a füstölésnél vagy a vaporizálásnál nagyobb dózist kell az ételbe tenni, ám sokszor így is túlbecslik a megfelelô mértéket. A legalizáció egyik elônye, hogy a megfelelô adagolásban segíthetnek az USA több államában elérhetô standardizált dózisú ételek, amiken keresztül a fogyasztó képet kaphat a saját toleranciaszintjérôl.

Szintén említésre került az Európában még alig fellelhetô „Dab” kultúra, amely akár 90% THC-tartalmú koncentrátumok üvegpipában történô fogyasztását takarja. A fû és a Dab egymáshoz való viszonyát Béguerie a kokain és a crack kapcsolatához hasonlította, megjegyezve, hogy egy slukk potens koncentrátum akár 10 jointnyi hatóanyag szervezetbe juttatásának felelhet meg, ami egészen eltérô hatásokat produkál, és még a tapasztalt fogyasztóknak is könnyen rosszullétet okozhat. Az elôadó szerint a kulcs, hogy „ismerd a gyógyszered”, vagyis tudd, hogy milyen kannabinoid profilú növényt fogyasztasz, milyen dózisban, és bizonyosodj meg arról, hogy mentes a szennyezôdésektôl. Ezen összetevôk megismerésében segíthetnek az olyan, kannabiszbevizsgálással foglalkozó vállalatok, mint amilyen az Alpha-CAT is. Kardos Tamás A TASZ drogpolitikai programvezetője

medical LEUKÉMIA, TRANSZPLANTÁCIÓ ÉS KANNABISZOLAJ „Sokkal jobban viseltem az egészet lelkileg és ﬁzikailag is” Van, akinek ott muszáj megoldania saját kezelését, ahol a kannabisz használatát – történjen az virágzattal, olajjal vagy más módon – még akkor is bünteti a hatalom, ha az kifejezetten, bizonyíthatóan és kizárólag öngyógyszerezési, terápiás céllal történik. Egy magyar kannabiszpácienssel beszélgettünk, akinek a leukémia nem sok választási lehetőséget adott. Élte a huszonéves, kisvárosi ﬁatalok átlagos életét, a kannabiszról pedig, mint legtöbben, úgy tudta, hogy egy könnyű (sic!) drog. Csak hogy biztos legyen benne, nem verték át, ki is próbálta egy-két alkalommal, de nem csinált belőle rendszert. Aztán 22 évesen azt mondták neki, leukémiás, és nem vicceltek. CK Magazin: Hogyan szereztél tudomást a betegségedről, majd azt követően milyen kezelések kezdődtek, miben változott meg az életed? Két éve, épp Karácsony elôtt pár nappal diagnosztizálták a betegségemet, szinte napra pontosan. (Az interjú a Karácsony elôtti napokban készült – A Szerk.) Elôször csak azt vettem észre, hogy nagyon gyakran vérzik az orrom, és a testemen mindenhol, kisebb nyomás, ütés hatására is véraláfutások, foltok jelennek meg. Ma már tudom, hogy azért, mert a véremben a trombocitaszám nagyon alacsony volt. A megyei kórházba küldtek kivizsgálásra, ahol épp a professzor volt ügyeletben, és sajnos nem sok jóval kecsegtetett. Azt mondta, ez valószínûleg leukémia lesz. Mondhatom, sokkot kaptam. Az eredmények egy nap alatt megvoltak, és azonnal el is kezdték a kemoterápiás kezelést. Gyakorlatilag egy hét alatt átlagos fiatalból egy leukémiás beteg lettem, aki kemoterápiára jár. CK: Nem sok időd volt gondolkodni, vagy nem is nagyon volt min? Nem tudtam semmit a leukémiáról, miért is tudtam volna, de egy hét múlva már sajnos sokkal többet. Nálam ALL-t (Akut Limfoid Leukemia) diagnosztizáltak, ami egy gyors lefolyású, súlyosabb fajtája a krónikus myeloid leukémiának (CML), és minden elôzmény nélkül kialakulhat. Ke-

moterápiával és gyógyszeres kezeléssel nem is lehet ezt gyógyítani, mindenképp csontvelô-transzplantációra van szükség. Ezt velem is azonnal tudatták. CK: Mennyi idő telt el a diagnózis és a csontvelő-átültetés között, és hogyan reagált a szervezeted a kemoterápiára? Mindössze pár hónap, de sajnos a szervezetem nem reagált jól a kemoterápiás kezelésekre, ráadásul mindez csak a szervátültetés elôkészítéséhez kellett. A kemó mellé gyógyszereket is kaptam, amik szintén nagyon megviseltek, ráadásul mindez hetente két alkalommal ismétlôdött. Segített ugyan, ám egyrészt ezután is maradtak vissza daganatos sejtek, másrészt nagyon legyengített. Ennek ellenére újabb sorozat kemoterápiát kaptam, ami már annyira letarolt, hogy tényleg azt hittem, nem jövök ki élve onnan. Mondhatom, hogy életemben nem éreztem még annyira rosszul magam. Az utolsó kemó alatt már egy teljes hónapig a kórházban kellett lennem, úgy legyengült a szervezetem, hogy képtelen lettem volna még hazamenni is. Az, hogy állandó hányingered van, és állandóan hánysz is ki mindent, sem kellemes, de a végére már kettôs látásom volt, állandó émelygés és rosszullétek követték egymást, a tüdômben felgyûlt a víz, szóval tényleg úgy éreztem, hogy a kezelésbe fogok belepusztulni. Az utolsó kemót követô egy-

két hét volt a legdurvább, akkor már infúzión keresztül tápláltak. Tényleg szinte lebombázta a szervezetemet, az immunrendszeremet, mindent. El is hagytam magam kicsit, ami nem csoda annak fényében, hogy mindez három hónap alatt, december és március vége között lezajlott.

CK: Mi történt ezután, javult legalább az állapotod? Hogyan és mennyi idő telt el a transzplantációig? Hazavittek a kórházból, de még utána is kaptam fenntartó kemoterápiás kezelést, csak már sokkal kevésbé erôset, és ment tovább a gyógyszeres kezelés is. Ez eleinte úgy nézett ki, hogy az a gyógyszer, amit elkezdtem szedni, kb. két hétig bennem sem maradt. Ahogy bevettem, már hánytam is ki mindent. Így vártuk a transzplantációt, azzal a tudattal, hogy ha hónapokon belül nem tör-

ténik meg, a következô karácsonyt már nem élem meg. A mellékhatások miatt képtelen voltam igazából bármire, tanulás, munka, minden leállt. Szerencsére a családomra számíthattam. Igazából ekkor döntöttem el, hogy utánanézek más terápiáknak, fôleg mert tudtam az orvostól, hogy ha a kemó ellenére kiújul a betegségem, akkor már nem segít a transzplantáció sem. Ahhoz ugyanis épp az kell, hogy elôször megtisztítsák a szervezetet a daganatos sejtektôl, ha ez nem sikerül, akkor nincs sok ér-

telme. Vártunk a donorra, és ezek tudatában kezdtem keresni a lehetôségeket, alternatívákat. Ekkor találtam rá a Rick Simpson-féle kannabiszolajra. CK: Tudtad azt korábban, hogy a kannabisz terápiás célból is használható, például kemoterápia mellett is nagyon ajánlott? Korábban csak rekreációs szerként ismertem, nem jobban, mint bármelyik fiatal. De ekkor megtaláltam a magyar orvosi kannabiszcsoportot a Facebookon. Elkezdtem figyelni, olvasni a posztjai-

medical

kat, és elhatároztam, hogy megpróbálom a Phoenix Tearst. (A Simpsonféle kannabiszolaj neve – A Szerk.) Érdeklôdtem sokfelé, hogy egyáltalán mi ez, és hogyan lehet hozzájutni, és megtudtam, hogy lassítja a daganatos sejtek osztódását, szóval épp arra jó, amire nekem leginkább szükségem van, hogy ne újuljon ki a betegség, amíg lesz donor, és megkaphatom az új csontvelôt. Fel is vettem velük a kapcsolatot, és kiderült, hogy boltban nem lehet kapni, sôt legálisan nem is lehet hozzájutni Magyarországon, de úgy döntöttem az információk alapján, hogy megpróbálom. CK: A család ezt is támogatta? És mit szólt a kezelőorvos, nyilván kellett egyeztetned vele.

Igen, támogatták, ôk is utánanéztek a dolgoknak, de szerintem anyukámnak elég volt az utolsó kemó, és az, hogy utána milyen állapotba kerültem. Voltak elôítéleteik, sikerült ezeket leküzdeniük. Sokkal nehezebb volt ezután az olaj beszerzése, fôleg hogy kiderült, mennyibe kerülne, mivel csakis a feketepiacról lehetett volna beszerezni. Ezt nem tudtuk volna kifizetni, ezért úgy döntöttünk, inkább magunk állítjuk elô. Ez sem volt egyszerû, de nem sokat foglalkozol a jogi kockázatokkal akkor, ha jó eséllyel már a vádemelést sem éred meg. Több orvossal beszéltem, a professzor nem támogatta, szerinte ez nem mûködik, ám egy fiatalabb orvos megnyugtatott, hogy ismeri a kannabiszolajat, és ártani

biztos nem fog. Ez nekem jólesett, anyukámnak pedig nagyon fontos volt. Végül sikerült az olajat elôállítani, és elkezdtem használni. CK: Milyen formában fogyasztottad az olajat, és mennyi ideig? Csak a kemó és a transzplantáció közötti idôszakban, illetve a mûtét utáni rehabilitáció során használtam, kivéve azt az idôszakot, amikor közvetlen a transzplantáció után sterilszobában voltam. Naponta egy-három alkalommal és teába csepegtetve fogyasztottam. Nagyon jó tapasztalataim vannak, kisebb nehézséget csak az adagolás beállítása okozott, nagyon tömény, és tényleg nagyon pici adagokkal kell elkezdeni, mert komolyan el tudja fektetni az embert. Ebben sajnos teljesen magamra, a testem visszajelzéseire tudtam csak hagyatkozni. Én kb. egy fél rizsszem nagyságú cseppel kezdtem, olvastam, hogy lassan kell a szervezetet hozzászoktatni. Kb. öt hónapig szedtem, napi rendszerességgel, 1-3 alkalommal, többnyire az állapotom függvényében, ami néha csak rossz volt, máskor meg nagyon rossz volt. CK: Miket tapasztaltál magadon eközben? Azt éreztem, hogy az olaj használatával sokkal jobb az általános fizikai, illetve a lelki állapotom. A hányingert nagyon jól tompította, lassan visszatért az étvágyam, de a legfontosabbnak mégis azt éreztem, hogy így könnyebben sikerült átvészelnem ezt az egész tortúrát, a kemót, a gyógyszeres kezeléseket, magát a transzplantációt. Az olaj megnyugtat, kicsit eleinte le is szedál, de a lényeg, hogy nem stresszelsz annyit, nem aggódsz annyira a dolgokért, a holnapért, saját magadért. Sokkal nyugodtabb, elfogadóbb vagy, szóval pszichésen mindenképpen könnyebb. Mivel nem tudtam orvossal együttmûködni, nem tudom, mek-

medical

kora szerepe volt az olajnak abban, hogy amíg vártunk a mûtétre, nem szaporodott fel újra a daganatos sejtek száma. De azt késôbb is láttam, hogy a transzplantált társaimhoz képest, akikkel egy idôben mûtöttek, és akikkel utána együtt lábadoztam, láthatóan gyorsabban és hatékonyabban épült fel a szervezetem. A mûtét után hamarabb erôre kaptam, és összességében, fizikailag és mentálisan is jobban viseltem az egészet. Nem szerencsés persze így összehasonlítani ezeket a dolgokat, mert nem biztos, hogy nekik is jó lett volna az olaj, én mindenesetre nem titkoltam, sôt volt, akivel olyan viszonyba kerültem, hogy ajánlottam is neki. Közvetlenül egy ilyen mûtét után általában öt-hat hétig tart az utókezelés az úgynevezett steril szobában, nálam ez csak három hét volt, és minden várható mellék-

hatás (láz, hasmenés, stb.), amire felkészítettek, elkerült. A mai napig nagyon jók az eredményeim, míg van olyan társam, aki sajnos visszaesett a transzplantáció után. CK: A gyógyszeres kezelést már abba is hagytad, vagy kiegészítőnek alkalmaztad csak a kannabiszolajat? Nem hagytam abba, nem tudok errôl annyit, hogy ezt önállóan eldöntsem. A mûtét elôtt és még utána is sok mindent kellett szednem, és a mai napig kapok immunerôsítô készítményeket, szóval azóta is tart a gyógyszeres fenntartó kezelés, de meggyôzôdésem, hogy nagyon sokban segített a Phoenix Tears olaj a kemó utáni, iszonyúan legyengült állapotomban, és a transzplantáció után is, a rehabilitáció során. Ennek amúgy anynyira örültem, hogy egy harmadik orvosnak, egy doktornônek is beszéltem az

olajról, képeket, videókat mutattam neki arról, hogy mire jó kannabisz, a CBD és a kannabinoidok. Nagyon rosszul esett, amikor kinevetett, és csak annyit mondott, hogy ez egy nagy badarság, és ne foglalkozzak vele. Kár, hogy másoknak is ezt fogja mondani, pedig az én személyes tapasztalataim nem ezt mutatják. CK: Azok mit mutatnak, hogy érzed magad mostanában? A jelenlegi állapotom nagyon jó, persze csak a korábbihoz képest. Azt mondanám, hogy ha a kemoterápia alatt volt kb. 20, most pedig olyan 60%-os egykori önmagamhoz képest, amiben szerintem nagyon nagy szerepet játszott az olaj, és az is, hogy hittem benne. Szerintem több betegtársamnak is segíthetne, de olyan is van sajnos, akin már nem tud. G. Holland

CK 2014/6. december

öko+kultúra

NÖVÉNYEVŐK

Erőszakmentes táplálkozás, vegák és vegánok A jövőben, hacsak nem történnek hathatós intézkedések, jelentősen megnő a környezetszennyezés, illetve a háztartások és az élelmiszeripar vízigénye. A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy a húsmentes táplálkozás sokkal kevésbé terheli a környezetet, hiszen például egy kiló búza termesztése 500–4000 liter, ugyanennyi marhahús előállítása már 16 000 liter vizet igényel. Mindeközben a gazdagodó nyugati társadalmaknak nemcsak víz-, hanem energiaigényük is folyamatosan nő, a természeti erőforrások pedig érezhetően apadnak. Olyan hétköznapi, szinte észrevétlen tevékenységével, mint az evés, közlekedés, tisztálkodás, a több mint hétmilliárd ember akkora ökológiai lábnyomokat hagy a földön, mint talán még soha a faj és a bolygó korábbi történelme során. Amennyiben földünkön mindenki egy átlagos amerikaiéhoz hasonló, húsközpontú étrendet folytatna, akkor a jelenleginél 75%-kal nagyobb lenne az élelmiszeripar vízigénye. Felmérések szerint a vegetáriánus étrend vízszükséglete éppen a fele a hús alapúénak. A növekvô globális vízigénnyel együtt a népesség egyre nagyobb aránya nem jut majd megfelelô ivóvízhez.

Húsevő őselődök Az ember a biológia mai állása szerint mindenevô állat, mivel képes mind a növényi, mind az állati eredetû táplálékot hasznosítani. Az eredetileg növényevô, gyûjtögetô ôsöktôl a növény- és dögevô ôsökön (Homo habilis) át jutottunk el a gyûjtögetô és vadászó Homo-fajokig (Homo erectus, Homo heidelbergensis, Homo sapiens), mely utóbbi már nagyon is tudatosan táplálkozott, és csoportosan vadászott a leletek szerint. További bizonyítékai a már nagyon korai tudatos húsevésnek a simafejû és a horgasfejû galandférgek, melyek végsô gazdaállata az ember, mivel nem tud másként szaporodni. Az embert pedig csak egy állat megevése során képesek megfertôzni. A legkorábbi emberben azonosított galandféregleletek 40 000 évesek. Kézenfekvô mindezek után, hogy ha az ember eredetileg ugyan húsevô is, az bár nagyon régi, de nem feltétlen és szükségszerû eleme a táplálkozásának. A hús a fehérjék egy olyan komplex forrása,

ami kétségkívül a legnagyobb hatékonysággal használható élelemforrás, ám mint minden ilyen, a legkárosabb következményekkel járhat mind az egyén, mind annak környezete számára. Nem új keletû gondolatok ezek, a történelem az ôsidôktôl tele van a húsevés legkülönfélébb szabályozásával. Körülményessége – melynek nyilván közegészségügyi oka volt, ha nem is így kimondva, már a korai közösségek életében is – sokakat elgondolkodtatott, hogy egyáltalán szükséges-e. A vita a mai napig

– noha eszközeink annak egzakt eldöntésére már megvannak – létezô, bár mára inkább vallási jelleget öltött, és hitbeli meggyôzôdések összecsapásának kiváló terepe, ami törvényszerûen drasztikus, drámai és többnyire káros következményekkel jár együtt. De ha gondolkodni lehet, akkor nem gondolkodni is, és olyanok is mindig lesznek, akik abban hisznek, ugyanolyan rendületlenül, mint te-

xasi redneck a t-bone steakben, hogy ha mindenkivel tudatják a döbbenetes tényeket, akkor a világ is legalább elgondolkodik. Meg olyanok is, akik saját hatáskörben megteszik, amit tehetnek, és például vegetáriánusok, vegánok lesznek, vagy egyszerûen csak mérséklik a fogyasztásukat, és nem esznek mindennap húst. A modern vegetáriánus mozgalom kezdeteitôl sokan vélik úgy, hogy a húsmentes táplálkozás a természetes. Ezt fôleg abból vezetik le, hogy az ember a fogazata és beleinek hosszúsága alapján nem lehet ragadozó, eredetileg növényevônek kell lennie. A valóság azonban az, hogy az ember bélrendszere köztes állapotú, igazi mindenevô, azonban a tisztán növényi táplálék jó hatásfokú megemésztésére alkalmatlan. Ahhoz a bélrendszer jelenleginél öt-tízszeres hosszúságára lenne szükség, vagy a növényevô állatok más emésztési stratégiáinak valamelyikére, mint például az összetett gyomor vagy a kérôdzés. A huszadik század második feléig elterjedt nézet volt, hogy az ember az egyetlen mindenevô fôemlôs, ezt azonban már szintén megcáfolták. Egyes majmok, mondjuk a csimpánzok szintén esznek húst, de sokkal kevesebbet és ritkábban.

Emberi, állati károsanyag-kibocsátás A növényevésnek azonban, fôleg a mai formájában, amikor az ember nem saját maga számára, hanem piacra, értékesítési céllal termeli a növényeket, mesz-

sze nem állíthatjuk azt, hogy a húsmentes élet mentes lenne a föld számára káros hatásoktól. A nagyüzemi növénytermesztés ugyanolyan ökológiai lábnyomot hagy a földön, mint az állattenyésztés, még akkor is, ha egy kiló növényi élelmiszer, legyen az bármilyen, elôállítása során jóval kisebb. Legtöbben tudunk arról, hogy az autóink, a szénbôl elôállított elektromos energia és a cementgyáraink is károsan hatnak a környezetre. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezôgazdasági Szervezetének (FAO) 2006-os jelentése szerint az étrendünk, és abban különösen a hús, több üvegházgáz – szén-dioxid (CO2), metán, dinitrogén-oxid és hasonlók – légkörbe pöfékelésével jár, mint akár a közlekedés, akár az ipar. (Az üvegházgázok visz-

CK 2016/1. január

öko+kultúra Játék, érdekes, hihetetlen számokkal – 1 kg burgonya 140-200 g CO2-gázt termel, attól függően, hogy biológiai vagy konvencionális módon termelik. Egy kiló fagyasztott hasábburgonya előállítása ezzel szemben már 5700 grammot jelent. – Egyetlen tehén évente ugyanannyi CO2-t termel, mint egy személyautó, ami évi 24 000 km-t tesz meg, és átlagosan 130 g/km a CO2-kibocsátása. (Ez egy átlagos, középkategóriás autóénak felel meg.) – Az állattenyésztés világszerte a CO2kibocsátás 18-20 százalékát teszi ki. – Egy kilogramm növényvédő szer felhasználása kb. 12 kg CO2-kibocsátásnak felel meg.

vábbi 6 dkg CO2-egyenérték üvegházgázt produkál, ami így összesen közel 10 dkg CO2-egyenértéket tesz ki. Ez tényleg nem sok a marhahúshoz képest. Erre vonatkozóan a 90-es évek közepétôl már nagyszámú vizsgálat elemezte és mutatta ki, hogy a tenyésztés módjától függôen a tehenek 14–27 dkg metánt bocsátanak ki minden egyes általuk „megtermelt” kiló húsra. Mivel a metánnak a CO2-nél nagyjából 23-szor nagyobb a globális melegítôképessége, ez a kibocsátás egyenértékû 3,6-6,8 kg CO2kibocsátással minden egyes kg elôállított húsra. Az állattenyésztés ráadásul nagy mennyiségû takarmányt is igényel. Egy 2003-as holland kutatás (Lucas Reijnders, Amszterdami Egyetem) szerint 1 kilónyi fogyasztható marhahús fehérje-elôállítása több mint 10 kilónyi növényi fehérjét igényel. Mindazzal a környezeti hatással is számolni kell tehát, ami a nagyüzemi gabonatermesztéssel jár. Ezeket a tényezôket figyelembe véve egy kiló marhahús elôállítása egy nagyszatartják a nap energiáját, ezáltal melegítik a föld felszínét. Mivel a gázoknak különbözô a hôvisszatartó képességük, ezért általában minden üvegházgázt az azonos melegítôpotenciállal rendelkezô CO2-mennyiségében fejeznek ki.) A jelentés szerint a hústermelés jelenlegi szintje a világ által évente termelt 36 milliárd tonnányi „CO2-egyenérték” üvegházgázhoz 14 és 22% közötti menynyiséggel járul hozzá. De valójában minden általunk elfogyasztott étel rejtett környezeti költséggel jár, köztük a zöldségek és gyümölcsök is: szállítás, hûtés, üzemanyag a gazdálkodás során, épp

úgy, mint a haszonállatok metánkibocsátása, mind hozzájárulnak a légkörben az üvegházhatású gázok növekvô jelenlétéhez. Vegyük például a spárgát: egy Seattle-nek készült jelentésben Daniel J. Morgan és munkatársai a Washingtoni Egyetemrôl kimutatták, hogy a zöldség minden 20 dkg-jának elôállítása Peruban közel 4 dkg CO2-nek megfelelô üvegházgáz-kibocsátással jár a rovarirtó szer és mûtrágya alkalmazása, az öntözés és a nehéz, üzemanyagfaló – többnyire dízelmotoros – gazdasági gépek használata miatt. A 20 dkg spárga hûtése és elszállítása egy amerikai ebédlôasztalra to-

üzemi hizlalóban vagy iparszerû állattartó telepen egységnyi súlyra számítva min. 14,8 kg CO2-t termel. (Ez a technológia függvényében akár a duplája is lehet, mivel a legtöbb tehenészet sajnos nem Dániában van.) Ami azt is jelenti, hogy több mint 36-szor annyit, mint a spárgatermesztés során kibocsátott CO2egyenérték mennyisége. A hétköznapi húsfélék egyébként szintén nem érik el a marhahús hatásfokát: egy kiló sertés annak kb. 30, egy kiló csirkehús kevesebb mint 10%-a. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy az állattartó gazdaságok emellett sokféle hulladékot és szennyvizet termelnek, és – ahogy korábban errôl már szó esett – elképesztô mennyiségû vízigényû iparágakról és tevékenységrôl van szó.

Növényevő emberek Érthetô tehát mindezek ismeretében, hogy sokakat a nem direkt környezetszennyezés tudata, az úgynevezett saját ökológiai lábnyomuk csökkentése, a föld iránti aggodalmuk vagy épp aktivizmusuk arra sarkall, hogy változtassanak szokásaikon, életmódjukon, táplálkozásukon, és ezzel ne csak a földnek, de saját egészségüknek is tegyenek szívességet. Már amennyiben szívesség az, hogy valakit vagy valamit nem mérgezünk meg. A veganizmus a tulajdonképpeni „valós vegetarianizmus”, a vegetarianizmus elveit nemcsak részleteiben, hanem következetesebben, szó szerint megvalósító gyakorlat, életmód. A veganizmust gyakorló embert divatos szóval vegánnak nevezik. A vegánok nem esznek állati eredetû termékeket, és lehetôségeik sze-

Vegák és veganizmus Az ókori görög világban a vegetarianizmust a lelkes élőlényektől való tartózkodásnak nevezték, és csak a felső, képzett, filozófiában jártas társadalmi réteg követte. A köznép szükségszerűen húsban szegényen táplálkozott, de tengeri nép lévén népszerű volt az olcsó hal. További említések az ókori Indiából és az egyiptomi civilizációból származnak. Tudjuk, hogy az óegyiptomi papok, a perzsa Zarathustra hívei, a buddhizmus, később a zen-buddhizmus követői mind vegetáriánusok voltak. A híres ókori görög filozófusok, orvosok: Platón, Szókratész, Püthagorasz, Hippokratész, Epikurosz szintén vegetáriánusok voltak, és tanítványaiktól is következetesen elvárták a vegetáriánus étrendet. Platón az ideális államról írt könyvében kitér a polgárok táplálkozására, amelyben csak növényi eredetű étel kerül az asztalukra. A táplálkozási gyakorlat mindkét előfordulása szorosan kötődött az állatok irányába is felvállalt erőszakmentességhez (melyet Indiában ahimsza néven ismernek), fő támogatói pedig egyes vallási csoportok, illetve filozófusok voltak. A „vegetáriánus” szót a XIX. században kezdték használni, azokra utalva, akik kerülték a húst. Akik emellett nem ettek se halat, se tojást, se tejtermékeket, őket szigorú vagy teljes vegetáriánusoknak nevezték. Az Oxford English Dictionary a szó legkorábbi használatát Fanny Kemble (1809– 1893) angol színésznőnek tulajdonítja, aki 1839-ben az USA Georgia államában írt erről.

rint az élet más területein sem használják ezeket. Azt vallják, ezeket állatok kihasználásával szerezzük, fájdalmat, szenvedést, halált okozunk nekik, és ebben ôk nem kívánnak részt venni. Ezért se hús, se tej, se tojás, se méhészeti termékek nem szerepelnek étrendjükben, továbbá kerülik az egyéb állati eredetû anyagokat is, mint a bôr, szôrme, gyapjú, toll, zselatin, selyem stb. Sokan az állatokon kísérletezett kozmetikumokat és háztartási szereket sem használják. Az állati eredetû anyagokat növényi eredetû vagy szintetikus alternatívával helyettesítik. A vegán kifejezést Donald Watson, a brit Vegán Társaság társalapítója alkotta 1944-ben a „tejtermék nélküli vegetáriánus” jelentéssel, mivel a társaság a tojásfogyasztást is ellenezte. 1951-ben a veganizmus definícióját kibôvítette a következôkre: „A világnézet, amely sze-

rint az embernek az állatok kizsákmányolása nélkül kellene élnie.” Húsmentesen élni, vegetáriánusnak, vegánnak lenni egyszerre összetett, kihívást jelentô és kielégítô lehet, éppen azért, mert az életmódjuk lehetô legtöbb elemét tudatosan válogatták öszsze. Ez persze nem azt jelenti, hogy a csak növényevô emberek tökéletesek volnának, és életükben ez mindenhol tetten érhetô vagy akár kívánatos. Ez egy tökéletlen világ, és mi egy tökéletlen faj vagyunk. Mégis, arra kell törekedni, hogy mindent megtegyünk, ami tôlünk telik, állandóan keressük az együtt érzô, erôszakmentes, könyörületes megoldásokat, és ha nem is lehet igazságot szolgáltatni minden egyes élôlénynek, lehet becsületesen és tisztelettel élni és viszonyulni minden más élethez is. H. S. von Vogelsang

öko+kultúra

EGY VEGÁNBÜFÉ MAGÁNÉLETE Nem messze a Bécsi Kender Nagykövetségtől (Hemp Embassy Vienna) – mert a szomszédban ilyen is van ám –, létezik egy vegánbüfé, ahol nemcsak kitűnő húsmentes ételekre leltünk, hanem egy magyar szakáccsal is megismerkedtünk. Andreas évek óta külföldön él, korábban Franciaországban dolgozott, és egyáltalán nem vegánszakács, abban az értelemben, hogy az iskolában természetesen még ő sem azt tanulta annak idején. Részletek egy bécsi vegánbüfé magánéletéből (copyright Sajó László). CK Magazin: Elárulod, mit eszek éppen? Nagyon ﬁnomnak találom. Horváth András: Ez egy egyszerû hanf (kender) wrap. A különlegesség benne a felhasznált kenderolaj, kendermag és az a vegán (hanf) pesto, amit helyben mi készítünk. CK: Szerinted a legtöbb húsmentesen étkező ember inkább biológiai vagy etikai okokból nem eszik húst? HA: Nem vállalkoznék rá, hogy megbecsüljem az arányt a kettô között. Inkább a saját ismerôseim és a jelenlegi vendégkörünk alapján azt mondanám, hogy a többség morális vagy elvi alapon utasítja el általában a hús megszerzésének és fogyasztásának jelenlegi módját. A magát vegetáriánusnak

tekintôk többsége ezért például fogyaszt tejterméket, sôt halat is. A lényeg elvileg, hogy a táplálék megszerzése során az ember ne okozzon kárt, szenvedést más élôlénynek. A történelmi, például a hindu vegetarianizmusnak is ez az alapja. Akkor az emberek még nem ismerték azokat a biológiai, egészségügyi és ökológiai összefüggéseket, amiket ma, egy részük még nem is létezett, mégis tartózkodtak a húsevéstôl. A tojás és tejtermékek esetében, mivel nem kell értük leölni az állatot, elvileg nem áll fenn ilyen etikai probléma, és a halnál is sokan megengedôbbek, de a bálnavadászat már biztos, hogy senkinek sem fér bele a képbe. Persze ha azt nézzük, hogy ma már a halászat mint iparág milyen károkat

okoz a bolygónak, vagy a hatalmas gazdaságok, ahol a tejtermékek elôállítása folyik, etikai alapon már ezeket is el kéne utasítani. Konkrét élôlénynek ugyan nem okoz szenvedést, de az egész földet mérgezik a mûtrágyázás, a növényvédô szerek és mindaz, amit ezek a nagy mezôgazdasági, élelmiszer-ipari nagyvállalatok a környezettel mûvelnek. CK: Ezen az alapon akkor nem sok mindent ehetnénk…! HA: Dehogynem, a fontos inkább, és mi is erre fektetjük a hangsúlyt, hogy honnan származik az adott élelmiszeralapanyag, amit használunk. A nagyüzemi mezôgazdaságban az állatok olyan körülmények között élnek és pusztulnak el, ami szerintem egy húsevônek sem el-

fogadható. Egy négyzetméterre be van zsúfolva kilencven csirke, nem tudnak járni, gyakorlatilag mozogni sem, elgyengül a lábuk, ami nekünk nem baj, hisz a melléért tartják gyakorlatilag. Nem lát napfényt soha, maximum 4-5 hetes élete során végig hormonozzák ôket takarmányozás címszóval, és akkor még nem beszéltünk a takarmány elôállításának mikéntjérôl. A mi vendégeink legalább háromnegyede egyébként nemhogy nem vegán, de még csak nem is vegetáriánus. De igen fontos kérdés számukra, hogy honnan származik az a hús vagy bármi más, amit megesznek. Mi például meg tudjuk mondani, hogy mit honnan és miért onnan szerzünk be, a zöldségektôl a fûszerekig. A mi vendégeiknek szerintem ez a legfontosabb. Önmagában az, hogy valaki nem eszik húst, még nem jelenti azt, hogy egészségesen táplálkozna. Csak annyit jelent, hogy tudatosan nem eszik húst. Ezzel szemben van, aki csak tudatosan eszik húst, meg minden mást is… CK: Ez logikus. Valójában azt mondod, nem az a lényeg hogy eszel-e húst… HA: Hanem az, hogy tudd, mit eszel. A biokultúra talán a legjobb kifejezés arra, amit például mi is képviselünk, és ebbe amúgy még a húsevés is beleférhet. A lényeg inkább a környezettudatos, egészségtudatos táplálkozás és életmód. Mi mindent bio-alapanyagokból készítünk, és a konyhai eljárások, az ételkészítés során is odafigyelünk erre. A zöldségeket, gyümölcsöket minôsített bioélelmiszer-nagykerbôl hozzuk, mindennap mindenbôl frisset használunk, a fûszereket, önteteket magunk készítjük, semmit sem veszünk készen, és mindent képesek vagyunk zsír-, cukor-, mesterséges ízesítô- és adalékanyag-mentesen elôállítani. Ha muszáj, akkor is csak kókuszzsírt, szójatejet mézet használunk, és azokat is csak ellenôrzött forrásból. CK: Tehát az, hogy valaki elhagyja a húst, az egy dolog, hogy egészségesen táplálkozik-e, az pedig egy másik? HA: Pontosan. A vegánkonyha is egyébként rengeteg úgynevezett junkfoodot ismer. Amit jellemzôen ugye a nem igazán magas tápértékû és nem feltétlen egészséges ételekre használunk. A vegáknak készült nagyüzemi élelmiszer-ipari termékek, a különbözô húsutánzatok, amik készülhetnek szójából, tempébôl, a szejtán – amit búzahúsnak is neveznek, valójában búzasikér –, nem hinném, hogy különbek lennének. Éppen

azért, hogy minél jobban a húsra emlékeztessen, átesik számos olyan eljáráson egy termék, amitôl biztos nem lesz egészségesebb. Az elôállításuk ugyan kevésbé káros környezeti szempontból, mint mondjuk a marhahúsé, de hogy egészséges lenne…! Másrészt, ha valami vegán, azaz állati eredetû összetevôktôl mentes, még lehet benne bármilyen adalék, egy csomó E-betû, ahogy otthon mondják. Közel sem biztos, hogy egy vegántermék egészséges, vagy hogy bio vagy organikus is lenne egyben. A többség azt hiszi, ha nincs benne hús, akkor már egészségesebb. Ez szerintem túlzott leegyszerûsítés. Ha valaki például mértékletes húsfogyasztó, és csak a nagymamánál eszik a háztáji baromfiból, könnyen lehet, hogy egészségesebben él, mint az a vegetáriánus, aki eszi a szójaburgereket, génmódosított paradicsommal és salátával, jó sok ketchuppal, majonézzel, benne a sok adalékkal és tartósítószerrel.

CK: Közben minden, ami vegán, óriási divat, bármit is jelentsen ez. HA: Megatrend, az biztos, ahogy a fenntarthatóság, meg hogy éljünk egészségesebben, ami nem is baj, de a marketing minden vegántermékhez hozzákapcsol olyan képzeteket, aminek a valóság nem feltétlen törekszik megfelelni. Az egészséges helyett én azt mondom, éljünk tudatosabban. A mi biotermék-beszállítónk egy szigorú, többlépcsôs procedúra alapján minôsíti a cégeket és a termékeket, így garanciát is tud vállalni arra, hogy minden, ami tôle érkezik, európai mércével megfelel a bio és organikus termékekkel szembeni legmagasabb elvárásoknak. CK: Nálatok mi a jellemző kínálat, és miért, illetve mik a bio-vegán konyha legfőbb alapanyagai, eljárásai? Nagy különbségek vannak a hagyományos konyhához képest? HA: Mi alapvetôen egytálételeket készítünk, amit stew-nak nevezünk, ehhez jellemzôen hántolatlan vagy basmati

CK 2016/1. január

öko+kultúra

rizst, vagy kuszkuszt adunk, ezenkívül a wrapok, burgerek, saláták, levesek, édességek vannak az étlapon. Emellett nagyon hangsúlyos és széles a kínálatunk smoothie-kból és mindenféle friss gyümölcslevekbôl. Vannak hanf smoothie-k és magas tápértékû, úgynevezett superfood smoothie-k, amik szintén készülhetnek kenderolajjal és kendermaggal is. Amiket mindennap használunk, azok az alapzöldségek: hagymák, fokhagyma, különbözô burgonyák – mi például lisztes fajtákat egyáltalán nem használunk, mert az egytálételekhez az kell, hogy a zöldség stabil maradjon –, káposzták, tökfélék, szezonálisan sütôtök és különbözô cukkinik, paprikák, gyömbér. Önteteket és szószokat is készítünk, vegánpestót, vegánmajonézt, chillit, céklaketchupot. Csak magunk készítette tésztát használunk a wrapekhez, a kenyeret és a chapatit (indiai kenyér) is magunk sütjük, amihez csak tönkölylisz-

tet használunk. Nagyon szeretik például a kendermaggal készült Wrapet amit aztán bármivel meg lehet tölteni. CK: Magam is mindig azt gondoltam, hogy a vegánkonyha kissé fantáziátlan, és bár nem használ húst, de hasonló felfogással dolgozik. Valami húspótlék és hozzá köret. HA: Szerintem egy vegánkonyhában sokkal több kreativitásra van szükség, ez a legnagyobb különbség, és a legnagyobb kihívás is benne. Ha elhagyod a húst, és helyette szejtánt vagy tofut rántasz ki, pont ugyanúgy, mint egy csirkemellet, akkor talán nem fogtad meg a lényegét. Mi sokkal több mindent, sok, számomra új dolgot és alapanyagot használunk, vagy úgy használunk, ahogy korábban nem láttam, és nem is jutott volna eszembe. CK: Például? HA: Chia mag, földimogyoróvaj, nyers kakaóbab, kesudió, banán vagy a klorella nevû porított alga. Nálunk – mivel a tu-

lajdonos hölgy Etiópiából származik – alapétel a Peanutbutter stew (Etióp nevén Mafe). A mogyoróvajat persze korábban is ismertem, de soha nem jutott eszembe egytálételben felhasználni. Sütôtököt is használtam már, és kesudiót is ettem, ám nem gondoltam volna, hogy olyan sok mindenre jó, mint ahogy itt látom. A hús önmagában egy nagyon komplex dolog, ahhoz már sok minden nem igazán kell, de ha kihagyod, és nem húspótlékot teszel a helyére, azonnal érzed a kihívást. Feltéve, hogy szenvedélyes szakács vagy. CK: Mi az a chia mag? HA: Úgy tudom, valami sivatagi növény termése, ami Mexikóban vagy Délkelet-Amerikában ôshonos. (A növény Mexikóból származik, pontos neve Salvia hispanica, és elsôsorban magjáért termesztik – A Szerk.) CK: Nagyon fontos részei a bio, vegán táplálkozási kultúrának a különböző zöldséglevek (smoothie-k) és superfoodok. Mi a különbség a smoothie és a superfood között? HA: Ezek a friss, pürésített gyümölcs és zöldséglevek, fôleg ha kiegészítjük különféle olajos magvakkal, nagyon táplálóak és kímélôek is egyben. Felérnek egy tartalmas, sûrû zöldséglevessel. A superfood smoothie kiegészül még egyéb magas tápértékû összetevôkkel, mint kókuszzsír vagy datolya, ami egy szénhidrátbomba, a kesudió vagy az említett chiamag. Amel-

lett, hogy én például fél litertôl konkrétan jóllakom, a legtöbb összetevônek nagyon jó élettani hatása is van. CK: Szóval ha tányérba teszed, akár levesnek is elmegy. HA: Akár, mondjuk zöldségkrémlevesnek, de azért krutont vagy betûtésztát ne tegyen bele senki. A legnagyobb különbség – amellett, hogy pohárból fogyasztjuk–, hogy a smoothie jellemzôen hideg vagy szobahômérsékletû, míg a leves inkább meleg. CK: Mennyire van jelen a tulajdonos miatt az autentikus afrikai vagy etióp konyha? HA: Fôleg az ízvilág, a fûszerezések, amiben az afrikai hatás visszaköszön. A tulaj anyukája küldi nekünk azt a piros színû Berbere nevû fûszerkeveréket, amit saját maga készít, és elsôsorban az állandóan az étlapon szereplô úgynevezett Misir Wothoz használunk, ami egy etióp nemzeti étel. Egy végtelenül egyszerû vegetáriánus egytálétel, hagyma, vöröslencse, mangold, fokhagyma, só, bors, de amúgy bármivel gazdagítható. CK: Desszertek? A szmókerek kedvenc része az étlapon. HA: Desszertbôl muffinunk van, az is tönkölylisztbôl készül, agávésziruppal, ami egy kaktuszfajta, és szintén ritka az európai konyhában. De van sima csokoládés is, hozzá a csokit, nyers kakaóbabból, szintén magunk készítjük, és van egy

poharas desszertünk is, az nagyon megy. Ez egy réteg banános csokoládékrém, egy réteg szójajoghurt és szójatejszín, fele-fele arányban némi agávésziruppal, és morzsolt tönkölykeksz vagy zabkeksz, amit mi szintén magunk készítünk hozzá. Ebben a sorrendben egy dizájnos üvegpohárba egymásra pakoljuk a rétegeket, és már kész is. CK: Nem használtok cukrot? HA: De igen, ha muszáj, de akkor sem finomított fehér kristálycuk-

rot a szomszéd Lidlbôl, hanem például kókuszvirágcukrot, annak a glikémiás indexe nagyon alacsony. CK: Mennyire bonyolult a különleges hozzávalókat beszerezni, főleg ha a hangsúly, mint ahogy az elején megbeszéltük, a felhasznált alapanyagok eredetén van? Vagy Bécsben mindent lehet kapni? HA: Közel sem. A különleges fûszerkeverékek hozzánk Afrikából érkeznek, a friss fûszernövényeket: bazsalikom, citromfû, rozmaring, menta pedig a tulajdonos hölgy saját maga termeszti. Amibôl csak lehet, mindig próbálunk frisset beszerezni és használni, de elteszünk szárítva is zöldfûszereket, mint ahogy lekvárt és kompótot is készítünk néha. CK: Te amúgy vegán vagy? HA: Nem, vegetáriánus, és nem is túl rég óta. Húst nem eszem, de nagyon szeretem a sajtot. Nagyon fontos szerintem ebben a fôzésben és étkezésben, hogy rá kell hangolódni, nekem szakmai szemléletet is kell hozzá váltani, amihez idô kell. Nem kell radikális változtatásokat hozni egyik napról a másikra, csupán el kell fejben szakadni a hús és mellé valami gondolattól. Persze sokkal könnyebb ez ebben a környezetben, olyan emberekkel együtt dolgozva nap mint nap, akik a gyerekeiknek soha életükben nem adtak húst, és több évtized alatt már kitapasztalták, megtanulták, hogyan lehet kreatívan, ízletesen és szenvedéllyel fôzni, csak épp húsok, zsírok, mesterséges adalékok és ízesítôk nélkül. (folytatjuk) H. S. v V.

CK 2016/1. január

a’la canna Tálalhatjuk basmati rizzsel az indzsera nevû jellegzetes köleskenyérrel.

MISIR WOT Ennek az etióp nemzeti ételnek az elkészítéséhez kell néhány olyan hozzávaló, különleges fűszer, amit nem mindig könnyű beszerezni Európában. Elsősorban az afrikai boltokat, éttermeket ajánljuk, ahol érdemes érdeklődni utánuk, és természetesen online is megrendelhetők. Melegítsük fel az olívaolajat egy nagy serpenyôben. Benne pirítsuk üvegesre az apróra vágott hagymát kb. 3-4 perc alatt.

Hozzávalók: – 260 g liszt – 250 g vöröslencse – 2 nagy fej vöröshagyma – 1 karﬁol – 2 nagy sárgarépa – 125 g spenót – 2-3 evőkanál olívaolaj – 250 g Passata (vagy más paradicsompüré) – 3-4 gerezd fokhagyma – 1 hüvelykujj méretű gyömbér – 1/2 liter víz – 1 evőkanál Berbere/Sharp fűszerkeverék – só, bors

Ezután tegyük bele a Berbere fûszerkeveréket, az apróra vágott fokhagymát és a gyömbért, és fôzzük még egy pár percig. A sárgarépát vágjuk szeletekre, és adjuk hozzá a paradicsompürét, a megmosott lencsét és a vizet, majd forraljuk fel. Sózzuk, borsozzuk, és fôzzük körülbelül 15 percig. A karfiolt szedjük közepes rózsákra, adjuk hozzá, és az egészet fôzzük készre. Legvégül szórjuk meg a megmosott spenóttal.

vagy etióp

Indzsera Az indzsera (angol írásmóddal injera) lapos, kb. 30-40 cm átmérôjû etióp kenyér. Alapanyaga a teffnek nevezett kölesfajta, amelynek lisztjét vízzel és élesztôvel néhány napon át érlelik, míg némi szénsavtartalma lesz. Az így készített tejfölsûrûségû tésztát hevített vaslapon megsütik. Az elkészített indzsera állaga puha, kb. fél cm vastag, színe a teff minôségétôl függôen drapp vagy fehér, íze kissé savanykás. Az indzsera annyira a mindennapi etióp kenyér, hogy az etióp Miatyánkban is ez a szó szerepel, jóllehet az etiópok is sütnek az általunk ismerthez hasonló kenyeret (dabó).

CK 2016/1. január

a’la canna

HANF WRAP Az összetevôket keverôtálba tesszük, és összedolgozzuk, majd hat egyenlô részre osztjuk. Mindegyiket kábé tányér méretûre és alakúra nyújtjuk. Száraz forró serpenyôben vagy vaslapon, vagy kemencében oldalanként kb. 30 másodpercig sütjük. Az elkészült wrapokat szinte bármivel megtölthetjük, mi elôször vegán pestót kentünk bele, amire különbözô zöldségeket halmoztunk, végül vegán majonéz és céklaketchup került a tetejére. Aztán jól betekertük, és megettük.

Wrap hat személyre: – 260 g liszt (3/4 rész tönköly, 1/4 rész kender) – 1 evőkanál olívaolaj vagy kenderolaj – 180-200 ml meleg víz – 1/2 teáskanál sütőpor – 1 evőkanál szezámmag és/vagy hántolt kendermag – 1 teáskanál só

Tölteléknek elsôsorban nyers, szeletelt zöldségeket javaslunk: cukkini, paradicsom, lila- és fehérkáposzta, de igazából bármi mehet bele. Érdemes figyelembe venni, hogy hova szánjuk a zöldségeket, és annak megfelelôen aprítani, például zsülienre.

Vegán majonéz: Olaj, szójatej, ecet, mustár, só, cukor. Elkészítés: A fél bögre szójatejbe (kb. 125 ml) 2 evôkanál ecetet (asztali vagy almaecet) keverünk, majd botmixerrel habosra turmixoljuk. Egy evôkanál mustárt is turmixolunk a keverékhez, ízlés szerint só,

cukor kerül bele. Az eddig összeturmixolt alapanyagokhoz lassan egy bögre (kb. 250 ml) napraforgóolajat öntünk folyamatos keverés mellett. Állaga a hagyományos üveges majonézére hasonlít, ízre is felveszi a versenyt vele.

Vegán pesto: Spenót, mangoldlevél, brokkoli, fokhagyma, napraforgómag, olívaolaj Elkészítés: Az összes hozzávalót blenderben vagy botmixerrel összeturmixoljuk. Olívaolajat annyit öntünk rá, hogy ellepje. A remek ebben a receptben, hogy kedvenc „zöldjeinket” ízlés szerint variálhatjuk, a fokhagyma, a napraforgómag és a só mindenképpen a klasszikus pesto ízhatását adja. A napraforgómagot más olajosmagvakkal is helyettesíthejük, dió, fenyômag remekül megy hozzá.