Tippek a megfelelő mennyiség és a minőség kiválasztásához AZ ONLINE DROGPIAC BIZTONSÁGOSABB?

Az online drogpiac biztonságosabb?

Két jelenség fenyegeti az utcai dílerek piacát napjainkban: a legalizáció és az internetes drogkereskedelem. Előbbi előnyeit alighanem minden olvasó pontosan ismeri, utóbbit nem szokás pozitív fejleményként emlegetni. Egy ausztrál kriminológus szerint azonban a darknetes drogbeszerzés csökkenti a fogyasztóra leselkedő ártalmakat.

Hogy mit is takarnak a „dark web” és a „dark net” szavak, arról most elég annyit tudni, hogy hagyományos kereséssel és böngészéssel elérhetetlen honlapokról van szó. A weblapok üzemeltetése a titkosítások miatt nehezen tárható fel, és a látogatókat is titkosított IP-címek használatára kötelezik, így a nyomozók rendszerint csak akkor tudnak lecsapni a piac szereplôire, ha azok elôvigyázatlanságból súlyos hibákat követnek el. A dark net látogatóinak nagy része illegális drogok vásárlása miatt keresi fel az ott található oldalakat, de a feketepiac minden szegmense képviselteti itt magát a fegyverárusítástól az embercsempészeten át a gyermekpornóig. Az ausztrál kriminológus és kutató James Martin mégis úgy véli, hogy a dark net lehetôséget nyújt a felelôsségteljesebb droghasználatra, és csökkenti a szervezett bûnözéssel ápolt kapcsolat veszélyeit, kiváltképp az utcai vásárláshoz köthetô erôszakot. A web sötét oldala valójában nem is olyan sötét, hiszen a TOR-böngészôt letöltve bárki számára elérhetôk az oldalai. Ennek köszönhetôen a kutatók is biztonságban követhetik az elôforduló drogtípusokat, az árakat, és fogyasztói visszajelzések alapján a minôséget is.

A felmérésekbôl tudjuk, hogy a dark neten leggyakrabban értékesített drogok jelenleg az MDMA, az LSD és a különbözô kannabiszszármazékok. Az egyes országok között persze megfigyelhetôk különbségek, viszont általános jelenség, hogy az alacsonyabb kockázatú drogok a kelendôbbek, míg például a heroin a lista végén kullog. Az ártalmakat egyfelôl az csökkenti, hogy az eladónak és a vásárlónak nem kell személyesen találkoznia. A vevô elküldi a vásárlási összegnek megfelelô bitcoint, és a posta kiszállítja neki a csomagot. Martin szerint ez a típusú beszerzés három elônynyel jár. Egyrészt csökkenti a drogháborúból ismert erôszakot, és biztonságosabb üzletelést tesz lehetôvé. Az üzletfelek nem ismerik egymás lakóhelyét, így fel sem merülhet, hogy konfliktushelyzetben egyikük felkeresse a másikat. További problémákat elôz meg, hogy nincsenek közvetítôemberek, alacsony és magasabb szintû dílerek a láncolatban, hiszen többnyire láncolat sincs. Másrészt az online fórumokon megosztott tapasztalatoknak köszönhetôen biztonságosabb droghasználati gyakorlatok terjednek el, amit az utcai piactól aligha várhatnánk. Az online vásárlók ugyanis jobbára iskolázottabbak, tehetôsebbek és hajlamosabbak az ártalomcsökkentô megközelítés promótálására és a mértékletes használat népszerûsítésére. A már lelôtt Silk Roadon hetente lehetett kérdezni egy anonim orvostól a biztonságos használati módokról. Végül pedig a dark weben tisztább drogokat értékesítenek, amikben kevesebb egészségre káros szennyezôanyag található. Elég itt a féregirtóval felütött kokainra vagy a fentanillal kevert heroinra gondolni, ami épp tizedeli az amerikai ópiáthasználókat. Ráadásul sok terjesztô pontos hatóanyag-tartalmat is mellékel az áruhoz, például kannabinoid profilt a hasishoz, vagy MDMA-tartalmat az ecstasy tablettához.

James Martin biztos benne, hogy a „fizikai piac” nem fog eltûnni, de valószínûsíti, hogy a közeljövôben meredeken növekedni fog az online térben történô drogvásárlás. Egy veszélye azonban mindenképp van a dark weben történô vásárlásnak: ahogyan az utcán, itt sem nézi senki a vásárló korát. Így egy zsebpénzzel jól eleresztett tizenpáréves TOR-használó is könnyen hozzájuthat a drogok széles palettájához. A dark netnél ilyen téren biztonságosabb megoldást jelentene az állami szabályozás, amelyben a kiskorúaknak nem lenne lehetôségük a vásárlásra.

Dohánnyal keverve

Májusban publikálták a bolygónk droghasználati szokásait elemző Global Drug Survey friss eredményeit, amiből ismét kiderült, mi a nagy különbség a tengerentúli és az Öreg Kontinens szmókerei között: amíg ők cigiben is tisztán fogyasztják, addig mi előszeretettel keverjük dohánnyal a gandzsát. A tudomány próbálja megmagyarázni, hogy vajon miért ragaszkodunk a nyilvánvalóan egészségtelen szokáshoz.

Az önkéntes online adatgyûjtésen alapuló globális droghasználati felmérés egészségügyi szempontból egyik leginkább elgondolkodtató eredménye, hogy Európában úgy adagolják a kannabisz mellé a dohányt, mint a leveshez a sót. A németek, az osztrákok és a svájciak 8090%-a tesz dohányt a jointba. A sort Olaszország, Görögország és Magyarország vezeti 93-94%-kal, de meglepô, hogy a coffeeshopokból a dohányt kiszorító hollandok 89%a is kevert cigik használatáról számolt be. Európában a legkisebb arányban a finnek ütik fel dohánnyal a jointot (58%), miközben a Tengerentúlon nem találni országot, ahol 20%-nál nagyobb arányban igényelnének dohányt a spangliba. Az argentinok 10%-a, a mexikóiak 9%-a és az amerikaiak mindössze 8%-a követi az európai gyakorlatot. Mi lehet ennek a magyarázata?

Velünk élő hagyomány

A dohánnyal keverés tradíciója azokban az idôkben gyökerezik, amikor még a fű és a hasis túl drága volt ahhoz, hogy hamar elfogyassza az ember, ezért a dohány hozzáadásával növelték meg a cigit és a fogyasztási idôt. A módszer praktikus a társas használathoz is: szép hosszú vagy éppen vaskos cigiket köröztethet az ember, amit nagy köhögések közepette adhat tovább. Hiába mentek lejjebb a feketepiaci árak azóta, a szokás csak nem akar kikopni a köztudatból. Néhányan a magasabb potenciával is magyarázzák a keverést, így nem egyszerre szívják el az összes betekert kannabiszt, aminek köszönhetően a hatás is fokozatosan jelenik meg. Bármily logikusan is hangzik, ez a módszer súlyos egészségügyi problémákat rejt, és az amerikaiak példájából látszik, hogy teljesen szükségtelen is. Anélkül, hogy részletes felsorolásba kezdenénk, a kevert jointokat szívóknak a dohányzással járó minden egészségügyi kockázattal szembe kell nézniük. Fokozottan igaz ez akkor, ha valaki rendszeresen és sokat szív, a füstöt mélyen lenn tartja, esetleg még dohányzik is mellé. További probléma, hogy ha az ember leteszi a füvet, nikotinelvonási tünetekkel szembesül, ami rontja a kannabiszszívás megszüntetésének esélyét is, kiváltképp, ha dohányt elôször füves cigibôl szívott. A legjobb tehát az lenne, ha a

fogyasztók fejében megszûnne végre a marihuána és a dohány közötti árukapcsolás. Hogyan lehet ezt elérni?

Egy lehetséges magyarázat

A fogyasztási szokások megváltoztatásának része a mítoszrombolás. Még mindig fellelhetô az az évtizedes tévképzet, hogy a dohány jelenléte megdobja a betépettséget. A University College London (UCL) a közelmúltban publikálta ezzel kapcsolatos eredményeit, ami rossz hír azok számára, akik ezzel igazolják a dohányhoz való ragaszkodásukat: a dohány jelenléte semmit sem emel az euforikus hatásokon. A kutatást vezetô Chandni Hindocha úgy nyilatkozott, a kutatásuk nem támasztotta alá azt a hiedelmet, hogy dohánnyal keverve erôsebb hatásokat produkál a kannabisz. Megjegyezte azonban, hogy meglepôen kevés vizsgálat foglalkozott azzal, hogy a két anyag együttes fogyasztása hogyan befolyásolja a tudatmódosulást, és ebben nem egy kis létszámú vizsgálat fog perdöntô bizonyítékokkal szolgálni. A UCL kísérletébe 24 fôt vontak be, akik különbözô jointokat szívtak tisztán, dohánnyal vagy placebóval keverve. A kutatók megfigyelték, hogy a dohánnyal kevert mix szívása idôlegesen megemelheti a vérnyomást és a szívverést, amit a fûvel történô ellazulás mellé ritkán igényel az ember. Ami viszont érdekesebb, hogy a mentális hatások vizsgálatakor azt állapították meg, hogy a dohány jelenléte csökkenti a kannabisz negatív hatását a rövidtávú memóriára. Ezzel pedig részben bizonyítást nyert, hogy lehet haszna, ha a kannabiszt nem önmagában fogyasztják, bár a pontos hatásmechanizmus feltárása további kutatásokat igényel. Kérdés azonban, hogy ez a hatás megéri-e a keringési zavarok és a rákos megbetegedések fokozott kockázatát? A választ mindenki józan belátására bízzuk.

Tanuljunk a legalizációkból!

Bár az európai országok egyelôre nem nyitottak rá, a legalizációkban pozitív folyamatok figyelhetôk meg ezen a téren. Igaz, hogy az USA-ban jóval kisebb arányban dohányoznak, mint Európában, de az is látszik, hogy a legalizáció óta egyre többen tértek át az olyan alternatív, kevesebb egészségügyi kockázatot rejtô fogyasztási módokra, mint a vaporizálás vagy az ételben történô fogyasztás. Hosszú évek munkájával hasonló eredményeket lehetne elérni Európában, ha nagyobb hangsúlyt kapna az ártalomcsökkentésben a kannabisz használatával járó kockázatok mérséklése, így az alternatív fogyasztási módszerek népszerûsítése a dohánnyal keverés helyett. Minden kormányzatnak szerepe van abban, hogy védje állampolgárai egészségét, ezért kifejezetten fontos lenne hasonló célú kampányokkal elérni a fûfogyasztó réteget. És ehhez még legalizálni sem muszáj.

text: Jack Pot