Tartalomjegyzék
Jogszabályok rövidítései. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 I. Bevezetés
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
II. Az adó megállapításának különleges módjai. . . . . . . . 1. Az alanyi adómentesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.1. Az alanyi adómentesség bejelentése. . . . . . . . . . . . . . 1.2. Az alanyi adómentesség választásának feltételei. . . . 1.3. Az alanyi adómentesség rendszerszerű működése. . . 1.3.1. Az alanyi adómentes adóalany főszabály szerinti áfakötelezettségei: áfafizetés, áfalevonás, bizonylatolás, bevallás. . . . . . . . . . 1.3.2. Kivételek a főszabály alól. . . . . . . . . . . . . . . . . 1.4. Alanyi adómentesség a külföldi vonatkozású ügyletekkel összefüggésben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.5. Alanyi adómentesség és a belföldi fordított adózás. . 1.6. Normál adóalanyból alanyi adómentességre való áttérés következményei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.7. Alanyi adómentességből normál adóalannyá való áttérés következményei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.8. Az alanyi adómentes státusz megszűnése. . . . . . . . . .
13 15 15 16 22
2. Az utazásszervezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. Az utazásszervezésről általában. . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. Az árrésadózás alá eső utazásszervezés. . . . . . . . . . . 2.2.1. A szolgáltatás lényegi elemei . . . . . . . . . . . . . .
58 58 58 59
22 24 39 48 49 52 55
5
2.2.2. Teljesítési hely és alkalmazandó adómérték az árrésadózás alá tartozó utazásszervezési szolgáltatások esetén. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 2.2.3. Az árrésadózás lényege: az adóalap meghatározása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 2.2.4. Az árrésadózás alá eső utazásszervezési szolgáltatáshoz kapcsolódó adólevonási tilalom 73 2.3. Az általános szabályok szerint minősülő (árrésadózás alá nem tartozó) utazásszervezés. . . . . . 74 2.3.1. Az árrésadózás alá nem eső utazásszervezési szolgáltatás lényegi elemei . . . . . . . . . . . . . . . . 74 2.3.2. Teljesítési hely az általános szabályok szerint minősülő (árrésadózás alá nem eső) utazásszervezési szolgáltatás esetén. . . . . . . . . 75
3. A használt ingóságok árrésadózása. . . . . . . . . . . . . . . . 3.1. A használt ingóságok árrésadózásának klasszikus változata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1.1. A használt ingóságok árrésadózása klasszikus változatának feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1.2. Műalkotás, gyűjteménydarab, régiség közvetlen importja, továbbá műalkotásnak az alkotótól történő közvetlen beszerzése . . . . 3.1.3. Az adóalap megállapítása és a nyilvántartás. . . 3.1.4. A viszonteladó adólevonási joga. . . . . . . . . . . . 3.1.5. Bizonylatolási szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2. A nyilvános árverés szervezője. . . . . . . . . . . . . . . . . .
78
4. A mezőgazdasági különös adózási jogállás. . . . . . . . . . 4.1. A mezőgazdasági tevékenység áfarendszeren belüli megítélése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2. A kompenzációs feláras rendszer. . . . . . . . . . . . . . . . 4.2.1. A kompenzációs felár lényege. . . . . . . . . . . . . . 4.2.2. A kompenzációs felárra jogosító mezőgazdasági tevékenységek köre . . . . . . . . . 4.2.3. A mezőgazdasági tevékenység kompenzációs feláras adózásának személyi feltételei. . . . . . . .
100
6
79 79 89 90 95 97 98
100 103 105 106 110
4.2.3.1. A mezőgazdasági tevékenységet végző adóalanyi minőség négy (ún. alanyi) feltétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112 4.2.3.1.1. A Kkv. szerinti mikro- és önálló vállalkozás. . . . . . . . . 112 4.2.3.1.2. Belföldi gazdasági célú letelepedés . . . . . . . . . . . . . . 120 4.2.3.1.3. Egészben vagy meghatározó részben ilyen tevékenységet folytató adóalany . . . . . . . . . 121 4.2.3.1.4. A jogállás megváltoztatása. . 123 4.2.3.2. Felvásárlónak történő termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás (a kompenzációs feláras rendszer alkalmazásának ún. megrendelői feltétele). . . . . . . . . . . . . . 124 4.2.3.3. A feltételek összefoglalása. . . . . . . . . . 126 4.2.4. A kompenzációs feláras bizonylatolási szabályok és a felvásárlási okirat. . . . . . . . . . . . 126 4.2.4.1. A felvásárlási okirat . . . . . . . . . . . . . . . 126 4.2.4.2. Felvásárlási okirat helyett számla. . . . . 129 4.2.4.3. Egyéb bizonylatolási szabályok. . . . . . 129 4.2.5. A kompenzációs feláras rendszert alkalmazó, mezőgazdasági tevékenységet végző adóalany adólevonási joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130 4.2.6. A felvásárló jogai és kötelezettségei. . . . . . . . . 135 4.2.7. A fordított adózás és a kompenzációs feláras rendszer kapcsolata. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 4.3. Az általános áfaszabályok alkalmazása a mezőgazdasági tevékenységgel összefüggésben. . . 137 4.3.1. Az általános szabályok alkalmazása a mezőgazdaságban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139 4.3.1.1. Fordított adózás a mezőgazdaságban. . 139 4.3.1.1.1. Mezőgazdasági gabonatermékek fordított adózásának részletes szabályai. . . . . . . . . . . . . . . . 142
7
4.3.1.1.2. A visszaigénylés egyes kérdései a fordított adózással összefüggésben. . . 4.3.1.2. Egyenes adózás a mezőgazdaságban. . 4.3.3. Összefoglalás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4. Néhány sajátos gyakorlati esetkör a mezőgazdaságban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4.1. Más termékének értékesítése. . . . . . . . . . . . . . . 4.4.2. Termelés céljára átadott vetőmag . . . . . . . . . . . 5. Pénzforgalmi áfafizetés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.1. A pénzforgalmi adózást választó adóalany jogai és kötelezettségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.2. A részletfizetés kezelése a pénzforgalmi elszámolás során. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.3. Kivételek a pénzforgalmi áfaelszámolás alól. . . . . . . 5.4. A pénzforgalmi adóalany számlakiállítási kötelezettsége; számlakorrekció a pénzforgalmi elszámolással érintett számla esetén. . . . . . . . . . . . . . 5.4.1. Számlakiállítási szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . 5.4.2. Számlamódosítás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.5. A pénzforgalmi áfaelszámolásból való kilépés, illetve kiesés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
8
169 172 176 177 177 182 184 185 191 196 199 199 200 205
Példa Tegyük föl, hogy egy normál áfakörbe tartozó kft. egy 4 éve használatba vett ingatlant értékesít egy alanyi adómentes egyéni vállalkozónak. A kft. az ingatlanértékesítésre az általános szabályok szerinti adózást választotta. Ez az ingatlanértékesítés önmagában az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés e) pontját figyelembe véve fordított adózás alá tartozna, azonban figyelemmel kell lenni az Áfa tv. 142. § (3) bekezdésére is, amely kizárja a fordított adózási körből azokat az ügyleteket, ahol akár a megrendelő, akár a teljesítésre kötelezett alanyi adómentes áfaalany. Ebből következően a példa szerinti esetben a kft. 27 százalékos áfa felszámításával, az egyenes adózás szabályai szerinti értékesíti a szóban forgó ingatlant az alanyi adómentes egyéni vállalkozónak.
1.6. Normál adóalanyból alanyi adómentességre való áttérés következményei Abban az esetben, ha egy normál szabályok szerint adózó áfaalany úgy dönt, hogy alanyi adómentességet kíván a következő adóévre alkalmazni, és ezt a döntését a megelőző adóév december 31-éig az adóhatósághoz joghatályosan bejelenti, akkor ennek a döntésének a tulajdonában álló eszközökre a következő, általános forgalmi adót érintő hatása lesz. a) Tárgyi eszközök Az alanyi adómentességre áttérő adóalany tulajdonában álló tárgyi eszközök eredeti beszerzési áfáját az Áfa tv. 135. §-a szerint el kell számolni. Ez azt jelenti, hogy minden olyan tárgyi eszköz kapcsán, amelyre vonatkozóan a 60 hónapos (ingatlan esetében a 120 hónapos) figyelési idő még nem telt el, az adólevonásra nem jogosító alanyi adómentes státusz miatt a tárgyi eszköz Áfa tv. 135. §-ában foglalt arányosítási szabályainak megfelelően az eredetileg levont beszerzési áfa arányos részét vissza kell fizetni az államháztartásnak. 49
1. példa Tegyük föl, hogy adott egy, normál áfaszabályok szerint működő vízvezeték-szerelő egyéni vállalkozó, aki 2013. januárban beszerzett egy, a vállalkozásához szükséges számítógépet 600 000 + 162 000 áfa értékben. Mivel adólevonásra jogosító tevékenységhez szerezte, ezért az Áfa tv. 120. §-ának megfelelően a beszerzést terhelő teljes 162 000 forint áfát 2013-ban levonásba helyezte. Tételezzük föl, hogy ez az egyéni vállalkozó 2015. január 1-jével alanyi adómentes adóalany kíván lenni, a feltételeknek megfelel, így 2014. december 31-éig joghatályosan bejelenti ezen döntését az adóhatóságnak. A számítógépet mint tárgyi eszközt ennek megfelelően 2015. január 1-jétől már adólevonásra nem jogosító tevékenységhez fogja használni (szemben a 2013-as és a 2014-es évvel, amikor – normál áfaalanyként–- adólevonásra jogosító tevékenységhez használta). Ez azt jelenti, hogy az alanyi adómentességbe áttért vállalkozás az Áfa tv. 135. §-ának szabálya alapján a számítógép beszerzési áfáját a következő alanyi adómentes adóévekben arányosan köteles majd visszafizetni. Az Áfa tv. 135. §-ának megfelelően az ingó tárgyi eszköz figyelési ideje 5 év. Minden évben az adóalany köteles megvizsgálni, hogy a tárgyi eszköz adólevonásra jogosító, valamint adólevonásra nem jogosító tevékenységhez történő használatának arányában állt-e be változás az eredeti beszerzéskorihoz képest. A példa szerinti esetben az eredeti 2013. januári beszerzéskor a számítógép 100 százalékban adólevonásra jogosító tevékenységhez történt, azonban 2015 januárjától a számítógépet már 100 százalékban adólevonásra nem jogosító, alanyi adómentes tevékenységhez fogja a vállalkozás használni. Látható, hogy az eredeti beszerzéshez képest a felhasználás jellege teljesen megváltozott, ezért az adóalany köteles az Áfa tv. 135. §-ának megfelelő tárgyi eszköz áfaarányosítás elvégzésére. A tárgyi eszköz figyelési ideje 60 hónap (azaz 5 év). A figyelést 12 naptári hó leteltével kell elvégezni, azonban az ennek alapján esetlegesen szükséges utólagos korrekció áfaelszámolása mindig adott naptári év december hónapjában történhet meg [lásd az Áfa tv. 135. § (2) bekezdését]. A példa szerinti esetben az első használati évben (amely 2013. ja50
nuár–december közötti időszak) a használat teljes egészében adólevonásra jogosító, így az ezen adóévre jutó 1/5 áfa rész, azaz 32 400 forint véglegesen levonható marad. Ugyanez a helyzet a 2014. január–december közötti időszakra vonatkozó használattal, azaz a második 1/5 áfarész (újabb 32 400 forint) is véglegesen levonható marad. 2015 januárjától azonban a vállalkozás alanyi adómentes, ami azt jelenti, hogy a szóban forgó tárgyi eszköz használata 2015. évben teljes mértékben adólevonásra nem jogosító tevékenységhez történik, ami egyben azt is jelenti, hogy az erre az évre jutó 1/5 áfarész, azaz 32 400 forint véglegesen nem levonható áfává változik. Mivel azonban az adóalany 2013-ban a számítógép beszerzésekor a teljes 162 000 forintos beszerzési áfát levonta, ezért a korrekció úgy tud megtörténni, hogy a 2015. évben az ezen évre jutó 1/5 áfarészt, tehát 32 400 forintot a már alanyi adómentes vállalkozás visszafizeti az államháztartásnak. Majd pedig ha az adóalany 2016. adóévben továbbra is alanyi adómentes marad, akkor a 2016. adóévre tekintettel ismét a számítógép levont áfájának 1/5 részét, azaz 32 400 forint áfát vissza kell fizetni. Tegyük föl, hogy 2017. január 1-jétől a vállalkozás visszatér a normál áfakörbe, ami azt jelenti, hogy a számítógép utolsó figyelési évére vonatkozó 32 400 forint áfát már nem kell visszafizetni, hiszen a számítógép hasznosítása az adóalany áfakörbe történő visszalépésével adólevonásra jogosító tevékenységhez történik ismét, azaz az utolsó 1/5 áfarész (32 400 forint) véglegesen levonható marad. b) Készletek Más a helyzet a készletek tekintetében. Arra az esetre ugyanis, amikor egy normál áfa-jogállású adóalany alanyi adómentességet választ, és korábban beszerzett olyan készlete van, amellyel kapcsolatban a múltban jogszerűen adólevonást gyakorolt, az Áfa tv. az alanyi adómentességre történő áttérés okán utólagos korrekcióra vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy a még normál áfakörbe tartozó adóalanyként beszerzett készletek már levont általános forgalmi adóját utólag sem kell visszafizetni, függetlenül attól, hogy a készletet az alanyi adómentességre történő áttérés okán majd adómentesen fogják hasznosítani. 51
2. Az utazásszervezés
2.1. Az utazásszervezésről általában Amikor utazásszervezésről beszélünk, sokaknak azonnal az utazási irodák által alkalmazott árrésadózás jut eszébe, holott az utazásszervezés önmagában nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott ügyletre az árrésadózás szabályai vonatkoznának. Ahhoz, hogy az utazásszervezési szolgáltatás árrésadózás szerint adózzon, több feltétel együttes fennállása szükséges; ezekről a továbbiakban szó lesz. Az utazásszervezésről – függetlenül attól, hogy annak adóalapját az általános szabályok, vagy az árrésadózás különös szabályai szerint kell megállapítani – elmondható, hogy az egy olyan – jellemzően komplex – szolgáltatás, amely esetén a szolgáltatás nyújtója egy utazás megvalósulásában működik közre úgy, hogy az általa nyújtott szolgáltatás megvalósításához más adóalany(ok) által nyújtott szolgáltatásokat vesz igénybe, és saját szervező tevékenységének hozzáadásával egészíti azt ki a teljesítése során. Figyelemmel kell lenni arra, hogy az utazásszervezés – mint önálló szolgáltatás – nem egyszerű közvetített szolgáltatás; a lényege abban áll, hogy bár a szolgáltatás nyújtója az általa más adóalany(ok)tól igénybe vett szolgáltatásokat valóban saját nevében és más javára közvetíti, azonban ehhez valamilyen pluszt ad saját szervező tevékenysége révén.
2.2. Az árrésadózás alá eső utazásszervezés Az árrésadózás alá eső (azaz a különös adózás alá eső) utazásszervezés szabályait az Áfa tv. XV. fejezete tartalmazza. 58
2.2.1. A szolgáltatás lényegi elemei Az Áfa tv. XV. fejezetében foglalt árrésadózás szabályai alkalmazhatóságához önmagában nem elég, hogy a szolgáltatásnyújtó utazásszervezési szolgáltatást teljesítsen. Az árrésadózás alá tartozó utazásszervezési szolgáltatásnak (az utazásszervezési jellegen túl) ugyanis további feltétele, hogy azt az utazásszervező az Áfa tv. 206. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott utasnak nyújtsa. Mindezek alapján tehát az árrésadózás alá eső utazásszervezési szolgáltatás kritériumai (együttes feltételei) a következők: – az Áfa tv. 206. § (1) bekezdés c) pontja szerinti utas legyen a szolgáltatás igénybe vevője, és – utazásszervezési tartalommal bírjon, és – más adóalany(ok)tól igénybe vett szolgáltatásokból, beszerzett termékekből álljon. (Fontos, hogy az utazásszervezési szolgáltatás árrésadózásához mindhárom feltételnek egyidejűleg fenn kell állnia, ellenkező esetben az utazásszervezési szolgáltatásra az Áfa tv. általános szabályai – és nem a XV. fejezetben ismertetett szabályok – alkalmazandók. További lényeges szabály, hogy amennyiben az utazásszervező olyan szolgáltatást teljesít, amely megfelel az árrésadózás alá eső utazásszervezés feltételeinek, akkor az árrésadózás alkalmazása kötelező, azaz nem az adóalany döntésén múlik, hogy a különös szabályokat alkalmazni kívánja-e, vagy sem.) Az alábbiakban az árrésadózás alá eső utazásszervezési szolgáltatás egyes elemeit tekintjük át. a) Az utas fogalma Az árrésadózás alá eső utazásszervezési szolgáltatások igénybe vevői körének meghatározása, azaz az utas fogalma 2010. január 1-jei hatállyal megváltozott. 2009. február 1-je és 2009. december 31-e között utas – és így árrésadózás alá eső utazásszervezési szolgáltatás igénybe vevője – kizárólag természetes személy lehetett. Ez azt jelentette, hogy a jelzett időszakban minden jogi személy, illetve egyéb szervezet eleve ki volt zárva 59
az utas fogalomköréből, ami azt eredményezte, hogy a nevezettek által igénybe vett utazásszervezési szolgáltatás nem eshetett az Áfa tv. XV. fejezetében szabályozott árrésadózás alá. Ez szükségszerűen annyit tett, hogy a nem természetes személy igénybe vevők felé nyújtott utazásszervezési szolgáltatást az utazásszervező kizárólag az általános szabályok szerint kezelhette az áfa rendszerében. 2010. január 1-jétől az utasfogalom a következő: Utas az, aki (amely) az utazásszervezési szolgáltatást: – nem adóalanyként vagy nem adóalanyi minőségében, illetőleg – egyéb, az előző pont alá nem tartozó esetekben pedig a saját nevében és javára veszi igénybe, és erről a teljesítést megelőzően az utazásszervezőnek nyilatkozik. Látható, hogy 2010. január 1-jétől bizonyos esetekben már nem kizárólag a természetes személyek felelhetnek meg az utasfogalomnak. Az idézett Áfa tv. 206. § (1) bekezdés c) pontja értelmében 2010. január 1-jétől két utasi kört határozhatunk meg. Az első körbe azok a személyek, szervezetek tartoznak, akik (amelyek) nem adóalanyként veszik igénybe az utazásszervezési szolgáltatást, és ennek tényéről az utazásszervezőnek nyilatkoznak. A nyilatkozat formájára nincsen előírás, így az akár az utazási szerződésben is szerepelhet, lényeges azonban, hogy az utólagos ellenőrizhetőséghez valamilyen írásos forma szükséges. A második körbe azok a személyek, szervezetek tartoznak, akik (amelyek) adóalanyként rendelik meg az utazásszervező szolgáltatását, azonban ezen megrendelői körnél – az utasi minőség eléréséhez – további kritérium, hogy saját nevükben és javukra történjen az utazásszervezési szolgáltatás igénybe vé tele. Nagyon fontos, hogy az előbbi feltételek fennállásáról – csakúgy, mint a nem adóalany utasok esetén – a megrendelőnek nyilatkoznia kell az utazásszervező felé. A nyilatkozat formájára vonatkozóan itt sincs előírás, azonban az utólagos ellenőrizhető60
séghez mindenképpen írásbeliségre van szükség, hiszen az utazásszervező csak így tudja igazolni egy esetleges adóhatósági ellenőrzés során, hogy a megrendelő megfelelt az utasfogalom nak, ezért jogosan kezelte az ügyletet az árrésadózás szabályai szerint. Amennyiben a nyilatkozat elmarad, akkor az utazásszervezési szolgáltatást nem lehet az árrésadózás szabályi szerint kezelni. Az adóalanyi megrendelői körnél – mint láthattuk – feltétel, hogy az utazásszervezési szolgáltatás megrendelése az adóalany saját nevében és javára történjen, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy az adóalany megrendelő nem nyújthatja (nem számlázhatja) tovább az igénybe vett utazásszervezési szolgáltatást. Amen�nyiben ugyanis az utazásszervezési szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany továbbnyújtaná, azaz továbbszámlázná, akkor ő nem saját nevében és javára, hanem saját nevében, de más javára járna el, így nem felelhetne meg az Áfa tv. 206. § (1) bekezdés cb) pontjában foglalt feltételeknek, azaz nem minősülne utasnak, következésképpen az utazásszervezési árrésadózás alkalmazása a felé történő számlázás során nem jöhetne szóba. Összefoglalva a fentieket, az árrésadózás alá eső utazásszervezési szolgáltatás igénybe vevője csak az Áfa tv. 206. § (1) bekezdés ca), illetve cb) pontjai valamelyikének megfelelő utas lehet. Amennyiben az utas eleve nem adóalanyként jár el, akkor az utasi minőséghez csupán annyi szükséges, hogy erről – mármint a nem adóalanyi minőségben történő eljárásról – az utazásszervezőnek nyilatkozzon. Abban az esetben azonban, ha az utazásszervezési szolgáltatás megrendelője adóalany, akkor az utasi minőség feltétele, hogy a megrendelés a megrendelő adóalany saját nevében és javára történjen; illetőleg ez esetben is szükséges, hogy a felsorolt feltételek fennállásáról a megrendelő nyilatkozzon az utazásszervezőnek. Ne felejtsük azonban el, hogy önmagában az a tény, hogy a megrendelő megfelel az Áfa tv. 206. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott utasfogalomnak, még nem jelenti azt, hogy az utazásszervező az általa nyújtott szolgáltatásra az árrésadózás szabályait alkalmazza, hiszen, mint ahogyan az az előbbiekben rögzítettük, további két feltétel fennállása is szükséges az árrésadózás alkalmazhatóságához. 61
3. A használt ingóságok árrésadózása
A használt ingóságok árrésadózására vonatkozó különös szabályokat az Áfa tv. XVI. fejezetében találjuk. A használt ingóságok, valamint a műalkotások, gyűjteménydarabok, régiségek értékesítésére vonatkozó árrésadózás az Áfa tv. alkalmazásában kétféle adóalap-képzésre vonatkozik. Az egyik a klasszikus (korábbi nevén: különbözet szerinti) árrés adózás, a másik pedig a nyilvános árverés szervezőjére vonat kozó árrésadózás. (A továbbiakban a használt ingóságokra, valamint a műalkotásokra, gyűjteménydarabokra, régiségekre vonatkozó adózás klasszikus változatát a régi nevén, azaz a különbözeti adózás néven is hivatkozzuk.) Az árrésadózás az adóalap különös meghatározását jelenti, azaz ezeknek a különös adózási módoknak a lényege abban áll, hogy az oda tartozó ügyletek forgalmi adózása során az adóalany adóalapként nem az ellenértéket, hanem egy – az Áfa tv. erre vonatkozó szabályai szerint kiszámított – speciális adóalapot alkalmaz. (Elöljáróban lényeges tisztázni, hogy az Áfa tv. a használt ingóságokra, valamint a műalkotásokra, gyűjteménydarabokra, régiségekre vonatkozó klasszikus árrésadózást alkalmazó adóalanyt viszonteladónak nevezi. Itt azonban nem a hétköznapi értelemben vett viszonteladóra kell gondolni, hanem azokra az áfaalanyokra, akik használt terméket, vagy régiséget, gyűjteménydarabot, illetve műalkotást a használt ingóságokra vonatkozó árrésadózás klasszikus változatának szabályai szerint érté-
78
kesítenek. Ezért az áfa rendszerében a viszonteladó kifejezés alatt ezeket az adóalanyokat – nem pedig a szó hétköznapi értelmében vett viszonteladókat – kell érteni.)
3.1. A használt ingóságok árrésadózásának klasszikus változata 3.1.1. A használt ingóságok árrésadózása klasszikus változatának feltételei Ahhoz, hogy a használt ingóságok árrésadózásának klasszikus változata alkalmazható legyen, az alábbi feltételeknek együttesen kell fennállniuk. a) A termék az Áfa tv. 213. § (1) fejezet a)–d) pontjaiban felsorolt termékkörök valamelyike alá tartozzon. b) A termék beszerzése továbbértékesítési célú legyen [ami az Áfa tv. 213. § (1) bekezdés e) pontjából következik). c) A termék beszerzője az Áfa tv. 216. §-ában felsorolt értékesítői kör valamelyikébe tartozó személytől, szervezettől vásárolja a terméket. d) Az adóalany ne tegyen ezen adózási mód alkalmazása vonatkozásában lemondó nyilatkozatot az adóhatóság felé. a) A használt ingóságok árrésadózásának eljárási feltételei Az általános forgalmi adó rendszerében általában az a jellemző, hogy amennyiben az áfaalany valamely ügylete, tevékenysége tekintetében az általánostól eltérő (különös) szabályokat kívánja alkalmazni, akkor ezt be kell jelentenie az adóhatóság felé. Nem így van ez azonban a használt ingóságokra vonatkozó klasszikus árrésadózás esetén, ugyanis (szemben a 2007. december 31-ig hatályos 1992-es Áfa tv.-nyel) 2008. január 1-jétől abban az esetben, ha bármely áfaalany továbbértékesítési céllal az Áfa tv. 216. §-ában felsorolt valamely értékesítői körbe tartozó személytől, szervezettől használt terméket, műalkotást, gyűjteménydarabot, régiséget szerez be, akkor minden előzetes bejelentés nélkül az Áfa tv. XVI. fejezet 2. alfejezetében szabályozott 79
különbözet szerinti adózási szabályokat köteles alkalmazni az érintett termék értékesítése során. Lehetőség van ugyanakkor arra, hogy az áfaalany a használt ingóságokra vonatkozó klas�szikus árrésadózási szabályok alkalmazásáról lemondó nyilatkozatot tegyen, ami azt eredményezi, hogy ebben az esetben – függetlenül attól, hogy az ügylet megfelelne a használt ingóságokra vonatkozó klasszikus árrésadózás valamennyi szabályának – az értékesítésére az általános szabályok vonatkoznak. Összefoglalva tehát, minden olyan használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab, régiség továbbértékesítési célú, az Áfa tv. 216. §-ában felsorolt valamelyik értékesítői körbe tartozó személytől, szervezettől történő beszerzését követően a termékre kötelezően a különbözet szerinti adózást kell alkalmaznia az érintett terméket értékesítő adóalanynak, kivéve azt az esetet, ha az erre szolgáló adatbejelentő/változásbejelentő nyomtatványon az adóalany ezen adózási mód alkalmazásáról lemondott. Amennyiben az adóalany a különbözeti adózás alkalmazásáról lemondó nyilatkozatot tett, akkor ezt a nyilatkozatát nem változtathatja meg a választása évét követő második naptári év végéig [lásd az Áfa tv. 225. § (1) bekezdés c) pont]. b) A különbözeti adózás alá vonható termékek köre ba) A továbbértékesítési cél Első körben mindenképpen kiemelendő, hogy a használt ingóságok, valamint a műalkotások, gyűjteménydarabok, régiségek különbözeti adózása csak abban az esetben értelmezhető, ha az adóalany továbbértékesítési céllal szerzi be az érintett (használt) terméket, műalkotást, gyűjteménydarabot, régiséget. A továbbértékesítés cél fogalmát maga az Áfa tv. tartalmazza a 259. § 22. pontjában. A hivatkozott pont alapján a továbbértékesítési cél megvalósul, ha a mástól szerzett terméket saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítik úgy, hogy a termék az értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől.
80
4. A mezőgazdasági különös adózási jogállás
A mezőgazdasági különös (vagy más néven: kompenzációs feláras) adózás szabályait az Áfa tv. XIV. fejezete tartalmazza.
4.1. A mezőgazdasági tevékenység áfarendszeren belüli megítélése A mezőgazdasági tevékenység áfarendszeren belüli vizsgálatakor elsősorban arra kell figyelemmel lenni, hogy a mezőgazdasági tevékenységre vonatkozóan – a tényállástól függően – vagy: – a kompenzációs feláras rendszer, vagy pedig – az általános áfaszabályok (ideértve a fordított adózást is) vonatkoznak. Jelen fejezetben áttekintjük, hogy a mezőgazdasági tevékenység végzése során az áfa szempontjából milyen körülményekre kell figyelemmel lennie a mezőgazdasági tevékenységet végző személynek, kitérve az ügyletei bizonylatolására, az alkalmazott adózási módra (kompenzációs felár, egyenes adózás, fordított adózás, alanyi adómentesség), az áfabevallási kötelezettségre és az egyéb esetleges áfakötelezettségekre. Elöljáróban hangsúlyozandó, hogy – szemben a személyi jövedelemadóval, valamint a járulékszabályokkal – az általános forgalmi adó nem használja sem az őstermelő, sem pedig a családi gazdálkodó fogalmat. Az áfa rendszerében ugyanis pusztán annak van jelentősége, hogy a mezőgazdasági tevékenységet végző személy saját nevében rendszeresen és/vagy üzletszerűen 100
gazdasági tevékenységet végez, azaz saját nevében terméket értékesít vagy szolgáltatást nyújt. Éppen ezért, amikor a mezőgazdasági tevékenység áfa rendszeren belüli kezelésével foglalkozunk, soha nem azt kell figyelni, hogy a mezőgazdasági tevékenységet végző őstermelő-e vagy sem, illetve hogy családi gazdálkodásban tevékenykedik-e vagy sem, hanem arra kell tekintettel lenni, hogy a mezőgazdasági tevékenységet végző rendszeresen és/vagy üzletszerűen végez-e tevékenységet. Ez pedig azt jelenti, hogy amennyiben egy személy vagy szervezet rendszeres és/vagy üzletszerű gazdasági tevékenységet végez (legyen az csupán mezőgazdasági tevékenység, vagy olyan tevékenység, amelynek a mezőgazdasági tevékenység csak egy része), akkor az illető személy, szervezet az általános forgalmi adónak alanyává válik, így a tevékenysége során a jelen fejezetben részletezett szabályokat is alkalmaznia kell. Gyakorlatilag tehát arról van szó, hogy amikor a mezőgazdasági tevékenység adózásbeli minősítését végezzük, akkor az áfaszabályok alkalmazásakor egyszerűen nem kell tekintetbe venni az őstermelő, illetve a családi gazdálkodó kategóriákat, csupán annak van jelentősége, hogy az a személy, aki saját nevében rendszeresen és/vagy üzletszerűen mezőgazdasági és/vagy egyéb terméket ad el, illetve mezőgazdasági és/vagy egyéb szolgáltatást nyújt, az általános forgalmi adónak alanyává válik, így a jelen fejezet szabályait is alkalmaznia kell. Például, ha adott egy őstermelő, aki rendszeresen saját termelésű búzát (is) értékesít, akkor ő áfaalanynak minősül, így a tevékenysége során jelen fejezet szabályait is figyelembe kell vennie. Ugyanígy, ha adott egy őstermelőnek nem minősülő egyéni vállalkozó, aki tevékenysége során például saját termesztésű uborkát (is) értékesít, akkor ő az áfának alanya, így a jelen fejezetben részletezett szabályok is vonatkoznak rá. Hasonló a helyzet, ha például egy fodrászati tevékenységet végző egyéni vállalkozó, aki saját termesztésű mezőgazdasági termékeit is értékesíti, akkor ő áfaalany, így a jelen fejezet szabályaira is figyelemmel kell lennie. 101
Itt kell kitérni arra, hogy családi gazdaság esetén, illetőleg közös őstermelői igazolvány váltása esetén az általános forgalmi adó szempontjából az áfa alanya az a személy lesz, aki a tevékenységet saját nevében végzi, és aki ezért a saját nevére adószámot kért. Tehát, ha a közös őstermelői igazolvány birtokosai közül csupán egy személy értékesíti saját neve alatt a közösen megtermelt termékeket, megképzett szolgáltatásokat, és ezért csupán ő rendelkezik adószámmal, akkor a jelen fejezetben részletezett szabályokat csak neki kell figyelembe vennie. Ha azonban a közös őstermelői igazolvány birtokosai úgy döntenek, hogy közülük mindenki jogosult saját nevében értékesíteni, illetve mindenki jogosult saját nevében szolgáltatást nyújtani, akkor mindegyiküknek adószámot kell kérniük, hiszen ez esetben – a saját név alatt történő értékesítések, szolgáltatások kapcsán – mindegyikük áfaalanynak minősül, így mindegyikük saját magára nézve, önállóan vizsgálja, hogy a jelen fejezetben ismertetett áfaszabályokat az általa végzett ügylet során hogyan alkalmazza. Ugyanez a helyzet a családi gazdaság esetén, azaz ha a családi gazdaságból csupán az férj értékesít, vagy szolgáltat saját nevében, és ezért csupán ő kér adószámot, akkor az áfaszabályok csak őt érintik, ilyenkor ő lesz az, aki saját nevében számlázza a családi gazdaság egésze által teljesített ügyleteket, vagy saját nevében kap felvásárlási okiratot a felvásárlótól a családi gazdaság egésze által teljesített ügyletekre. Abban az esetben azonban, ha a családi gazdaságban úgy döntenek, hogy nem csupán a férj, hanem a feleség is saját nevében értékesíti a családi gazdaság produktumait, akkor a férj mellett a feleség is áfaalany, így neki is adószámot kell kérnie, azaz neki is figyelemmel kell lennie a jelen fejezetben ismertetett áfaszabályokra az általa teljesített ügyletek kapcsán. Tisztázandó továbbá, hogy az áfaalanyiság fenti kritériumai (azaz a rendszeresen és/vagy üzletszerűen végzett tevékenység) attól függetlenül áfaalannyá teszik a mezőgazdasági tevékenységet végző személyt, hogy ő az áfa rendszerében alanyi adómentességet választ, vagy pedig a mezőgazdasági kompenzációs feláras rendszert alkalmazza. Dogmatikailag ugyanis ezek a személyek is áfaalanyok, csupán arról van szó, hogy: 102
– alanyi adómentesség választása okán mentességben részesül, így a mezőgazdasági tevékenysége alatt teljesített ügyleteire tekintettel nem fizet áfát, és/vagy – kompenzációs feláras rendszerbe tartozik, így áfa fizetése helyett kompenzációs felárra jogosult. Éppen ezért, akármilyen speciális áfastátusza legyen a mezőgazdasági tevékenységet végző személynek, rendszeres és/vagy üzletszerű tevékenység végzése esetén áfaalannyá válik, így a jelen fejezetben részletezett rendelkezéseket figyelembe kell vennie az adókötelezettségei teljesítése során. A fentiek ismeretében, amikor a mezőgazdasági tevékenységet végző adóalany az áfakötelezettségei kapcsán keres egy kérdésre választ, akkor azt kell első körben tisztáznia, hogy az ő mezőgazdasági tevékenysége tartozik-e speciális áfakezelés (ti. alanyi adómentesség, és/vagy kompenzációs felár) alá, mert amennyiben igen, akkor ezen speciális szabályok vonatkoznak az áfakötelezettségeire, ha azonban nem, akkor pedig az Áfa tv. általános számlázási és egyéb rendelkezéseit (ideértve a fordított adózásra vonatkozó szabályokat is) kell figyelembe vennie. Jelen fejezetben először a kompenzációs feláras rendszer szabályait ismertetjük, majd ezt követően térünk ki az általános szabályokra és az alanyi adómentességre, így a könyv használata során úgy célszerű eljárni, hogy első körben meg kell nézni, hogy a mezőgazdasági tevékenységet végző adóalany kompenzációs feláras adózás alá tartozik-e, mert ha igen, akkor az erre vonatkozó speciális áfaszabályokat veszi figyelembe, amennyiben azonban nem, akkor az általános áfaszabályok vonatkoznak rá (azzal, hogy amennyiben alanyi adómentességet választott, akkor aszerint kell eljárnia).
4.2. A kompenzációs feláras rendszer A mezőgazdasági különös adózási mód (vagy más néven: kompenzációs feláras rendszer) szabályait az Áfa tv. XIV. fejezete tartalmazza. Rövid lényege abban áll, hogy a törvényi feltételeknek megfelelő – mezőgazdasági tevékenységet végző – áfaalany 103
5. Pénzforgalmi áfafizetés
Az általános forgalmi adó rendszerében 2013. január 1-jétől bevezetésre került a pénzforgalmi áfafizetés új rendszere, amely az Áfa tv. XIII/A. fejezetében kapott helyet. A pénzforgalmi áfafizetés lényege röviden, hogy a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany nem a teljesítés időpontjában köteles az ügyleteit terhelő áfa megfizetésére, hanem akkor, amikor a vételárat megkapta. Ezzel kapcsolatban azonban számos részletszabályra, körülményre kell figyelemmel lenni. A pénzforgalmi áfaelszámolás választáson alapuló jogállás, ami azt jelenti, hogy az Art. bejelentési vagy változásbejelentési szabályai szerint az áfaalanynak jeleznie kell, ha ilyen pénzforgalmi áfaelszámolást kíván választani. Az Art. bejelentési szabályai értelmében – többek között – a pénzforgalmi elszámolás is tevékenység megkezdésével egyidejűleg választható, illetve, amennyiben ez nem történt meg, akkor a későbbiekben változásbejelentésként az adóév december 31-ig bejelentetten, azonban ez esetben a választás csupán a következő adóévre hatályos. Az Áfa tv. 196/B-196/C. §-aiból következően pénzforgalmi áfaelszámolás választására az az áfaalany jogosult, aki: – belföldön letelepedett (azaz a csupán áfaregisztrációval rendelkező adóalanyok nem választhatnak pénzforgalmi áfa elszámolást), – a tárgynaptári év első napján a Kkv. szerinti kisvállalkozásnak (ideértve a mikrovállalkozást is) minősül, – nem áll csőd- vagy felszámolási eljárás alatt, – nem részesül alanyi adómentességben, 184
– az általa teljesített összes termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás adó nélküli ellenértéke éves szinten időarányosan sem az előző évben ténylegesen, sem a tárgyévben várhatóan nem haladja meg a 125 000 000 forintos értékhatárt. A 125 000 000 forintos értékhatárba azonban az Áfa tv. 196/C. § (2) bekezdése értelmében nem kell beleszámítani: – a tárgyi eszköz, illetve az immateriális jószág értékesítéséből származó bevételt, – az Áfa tv. 89. §-a szerint, ún. közösségi adómentes értékesítésből származó bevételt, – az Áfa tv. 85. § (1) bekezdése szerinti, ún. közérdekű mentes tevékenységek bevételét. – az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés a)–g) pontjai szerinti pénzügyi szolgáltatások bevételét, feltéve, hogy a szolgáltatást az adóalany kiegészítő jelleggel végzi (így tehát nagy valószínűséggel egy pénzintézet nem tud választani pénzforgalmi elszámolást, hiszen ő nem kiegészítő jelleggel végez pénzügyi szolgáltatást, így az abból származó bevétele a 125 000 000 forintos értékhatár számításakor figyelembe veendő).
5.1. A pénzforgalmi adózást választó adóalany jogai és kötelezettségei A pénzforgalmi áfaelszámolásnak három lényegi következménye van, amelyből kettő a pénzforgalmi elszámolást választó adóalanynál áll be, egy pedig a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany megrendelőjére vonatkozik. a) A pénzforgalmi elszámolást választó adóalanyra beálló következmények a/1. A pénzforgalmi áfafizetést választó adóalanynak az áfa fizetési kötelezettsége az általa teljesített ügyletek kapcsán az ellenérték részére történő megfizetésekor keletkezik. Ezt tehát azt jelenti, hogy a pénzforgalmi áfát választó – és az adóhatósághoz ezt a tényt bejelentő – (a fent felsorolt feltételnek 185
megfelelő) adóalany abban az adóbevallásban lesz köteles az általa teljesített ügyletet terhelő áfát fizetendő adóként beállítani, amelyikben a számlabefogadó az ellenértéket részére megtérítette (azaz nem pedig az ügylet áfa szerinti teljesítési időpontjában). Meg kell jegyezni, hogy a fordított adózás alá eső tényállásokra a pénzforgalmi áfaelszámolás nem vonatkozik, erről részletesen az 5.3. pontban szólunk. Ellenérték-megtérítésen kell érteni az effektív megfizetésen túl minden más olyan esetet, amellyel a tartozás egyéb módon megszűnik (például beszámítás, elengedés, engedményezés, tartozásátvállalás stb.) (Részleges kifizetés esetén a pénzforgalmis adóalany a neki kifizetett részletre jutó áfát az adott részlet kézhezvételekor főszabályként megfizetni köteles, erről részletesen lásd a 5.2. pontban foglaltakat.) a/2. A pénzforgalmi áfafizető adóalany a bejövő számlái tekintetében is csak akkor gyakorolhat adólevonási jogot, amikor azokat kifizette. Ez azt jelenti, hogy a pénzforgalmis adóalany nemcsak az áfa fizetését, hanem a bejövő számlái kapcsán keletkező adólevonási jogát is pénzforgalmi szemléletben gyakorolja. Mindezek alapján a pénzforgalmis adóalany egy bejövő számla áfatartalmát – az egyéb feltételek fennállása mellett – egészen addig nem helyezheti levonásba, amíg a számla ellenértékét a partnerének meg nem fizette. Ellenérték-megtérítésen kell érteni ez esetben is az effektív megfizetésen túl minden más olyan esetet, amellyel a tartozás egyéb módon megszűnik (például beszámítás, elengedés, engedményezés, tartozásátvállalás stb.) (Részleges kifizetés esetén a kifizetett részletre jutó áfa a részlet rendezésekor főszabályként levonható, erről részletesen lásd a 5.2. pontban foglaltakat.) b) A pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany megrendelőjére vonatkozó következmény Azoknak az áfaalanyoknak, akik pénzforgalmi áfafizető adóalanytól szereznek be terméket, vesznek igénybe szolgáltatást, 186
az ilyen beszerzésük kapcsán – figyelemmel az Áfa tv. 119. §-ának szabályára – az adólevonási joguk nem a teljesítés időpontjában, hanem azzal a nappal nyílik meg, amikor a számla ellenértékét a pénzforgalmis adóalanynak kifizették. A pénzforgalmi áfafizető adóalanytól befogadott számlában áthárított adó tehát csak a számla ellenértékének a megfizetésekor vonható le. Ellenérték-megtérítésen kell érteni ez esetben is az effektív megfizetésen túl minden más olyan esetet, amellyel a tartozás egyéb módon megszűnik (például beszámítás, elengedés, engedményezés, tartozásátvállalás stb.) (Részleges kifizetés esetén a kifizetett részletre jutó áfa tekintetében a részlet rendezésekor az adólevonási jog megnyílik, erről részletesen lásd a 5.2. pontban foglaltakat.)
Példák 1. A Tigris Kft. pénzforgalmi elszámolásra bejelentkezett, havi bevalló adóalany. 2015. március 2-i teljesítési időponttal terméket értékesít a Leopárd Kft.-nek, amely negyedéves bevalló, normál áfaalany. A számlán szerepel a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés. A felek március 20-i fizetési határidőben állapodtak meg, azonban a Leopárd Kft. csak április 2-án utalja át az ellenértéket a Tigris Kft.-nek. Az Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a Tigris Kft. az április havi bevallásban köteles bevallani ezt a termékértékesítést terhelő áfát, függetlenül attól, hogy a teljesítés március 2-án történt. Ugyanakkor a Leopárd Kft. – figyelemmel az Áfa tv. 119. §-ára – a Tigris Kft. által rá áthárított áfát a második negyedéves bevallásában veheti csak figyelembe, függetlenül attól, hogy az ügylet március 2-án teljesült. 2. A Tigris Kft. pénzforgalmi elszámolásra bejelentkezett, havi bevalló adóalany. 2015. február 14-én igénybe vesz egy számítástechnikai szolgáltatást az Oroszlán Bt.-től, amely normál áfaalany, szintén havi bevalló. A Tigris Kft. április 10-én fizeti meg a szolgáltatás ellenértékét egy összegben. Az Áfa tv. 196/B. 187