I. rész Tájékoztató a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényről ELSŐ RÉSZ Általános rendelkezések I. fejezet Bevezető rendelkezések Az új Mt. által megvalósított koncepcióváltás szükségszerűen változást hoz a munka törvénykönyve bevezető rendelkezéseiben is. Erre figyelemmel érdemes áttekinteni hogy az új Mt. Bevezető rendelkezéseit tartalmazó I. fejezete mennyiben tér el a korábbi szabályozástól. 1. A törvény célja A korábbi Mt. nem rögzítette kifejezetten szabályozásának célját. Ezt az új jogszabály megteszi. Kiemelendő a tisztességes foglalkoztatásra, a vállalkozás és a munkavállalás szabadságára, illetőleg a munkáltató és a munkavállaló gazdasági és szociális érdekeinek a szem előtt tartására való utalás. 2. A törvény hatálya Az új Mt. immár direkt módon is kiterjeszti személyi hatályát a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetre, az üzemi tanácsra, a szakszervezetre, valamint a kölcsönvevőre és az iskolaszövetkezet által nyújtott szolgáltatás jogosultjára (2. §), illetőleg fenntartja azt a rendelkezést, miszerint a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nem munkaviszony keretében történő foglalkoztatására is alkalmazni kell a fiatal munkavállalóra vonatkozó rendelkezéseket. (4. §) A feleket az új Mt. alapján is megilleti a jogválasztás szabadsága, vagyis megállapodásuktól függ elsősorban, hogy jogviszonyukra a magyar jogot, vagy más ország jogát kell-e alkalmazni. Eltérő jogválasztás, illetve jogszabály vagy nemzetközi megállapodás eltérő rendelkezése hiányában (vagyis általában) az új munka törvénykönyve rendelkezései lesznek az irányadóak akkor, ha a munkavállaló a munkát rendszerint Magyarországon végzi. [3. § (2) bek.] Az új Mt. A Záró Rendelkezések között – átvéve a korábbi szabályozást – részletesen szabályozza, hogy mely rendelkezéseit kell alkalmazni akkor, ha külföldi munkáltató – harmadik személlyel kötött megállapodás alapján – a munkavállalót Magyarországon foglalkoztatja. Ilyen esetekben alkalmazni rendeli a kiterjesztett hatályú kollektív szer11
Tájékoztató a 2012. évi I. törvényről
ződés rendelkezéseit is. [295. § (1) bek.] Az építőipari munkák körében foglalkoztatottak tekintetében ilyen esetben alkalmazni rendeli ágazati, illetőleg alágazati kollektív szerződés rendelkezéseit is. [295. § (4) bek.] A magyar jogszabály, illetőleg kollektív szerződés rendelkezései azonban csak akkor irányadóak, ha a munkaviszonyra egyébként irányadó külföldi jognál kedvezőbbek a munkavállalóra. [295. § (4) bek.] Nem terjed ki a hazai szabályok hatálya a kereskedelmi tevékenységet folytató munkáltató tengerjáró hajón foglalkoztatott személyzetre. [296. § (1) bek.] A külföldi munkáltató által saját munkavállalói közreműködésével Magyarországon nyújtott szolgáltatás igénybevevője köteles a munkáltatót írásban tájékoztatni a 295. §-ban foglalt munkafeltételekről. Ezen kötelezettségének az elmulasztása esetén a 295. §-ban foglalt követelésekért készfizető kezesként felel. [297. §] A törvény időbeli hatálya Az új Mt. – köztudottan – 2012. július 1-jén lépett hatályba. A hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti és módosító rendelkezéseket a 2012. június 28-án kihirdetett, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. tv. (Mth.) rögzíti. Az Mth. – még hatályba lépése előtt módosítva a törvény 298. §-át – néhány rendelkezés hatálybalépését eltolja. Erre figyelemmel 2013. január 1-jén lép hatályba az új Mt. a) 53. §-a, (az átirányítás, kirendelés, kiküldetés helyébe lépő munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás) b) 115–131. §-a (a szabadságra és kiadására, a betegszabadságra, a szülési szabadságra, illetőleg a fizetés nélküli szabadságra vonatkozó rendelkezések) c) 133. §-a (a fizetés nélküli szabadság igénybevételének és megszüntetésének a bejelentésére vonatkozó szabályok) d) 148–152. §-a (a távolléti díj számítása) Az Mth. fontos általános rendelkezésének tekinthető az, hogy a) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényt – e törvény eltérő rendelke zése hiányában – a hatálybalépésekor fennálló jogviszonyokra is alkalmazni kell. b) Az egyoldalú jognyilatkozatra a közlésekor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. c) A kollektív szerződés – ha a kollektív szerződést kötő szakszervezet vagy a szakszervezeti szövetség az Mt. 276. § (2)–(3) bekezdése alapján nem jogosult kollektív szerződés kötésére – 2013. január 1. napján hatályát veszti. 3. Értelmezési alapelvek A régi Mt. nem tartalmaz ilyen jellegű rendelkezést. Az új munka törvénykönyve ezzel szemben kifejezetten rögzíti, hogy rendelkezéseit az Európai Unió jogrendjével összhangban kell értelmezni. [5. § (1) bek.] Az új Mt. szerint a jogról lemondó, vagy abból engedő nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni. [5. § (2) bek.] Ennek a szabálynak elsődlegesen azért lesz gyakorlati jelentősége, mert az új Mt. nem tartja fenn azt a korábbi szabályozást, miszerint a mun12
II. rész Munka törvénykönyve 2012
Munka Törvénykönyve 1992
A jogszabálytükör párhuzamos szerkesztésben mutatja a jogszabályok tartalmilag szinkronizált rendelkezéseit. Jelen összehasonlítás a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: új Mt.) 2013. augusztus 1-jei szövegét (bal oldali hasáb) veti össze a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 2012. június 30-án hatályos szövegével (jobb oldali hasáb). A dőlt betűvel szedett rész a szerzői magyarázatokat tartalmazza. 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről
ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK I. fejezet Bevezető rendelkezések 1. A törvény célja 1. § E törvény a tisztességes foglalkoztatás alapvető szabályait állapítja meg a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elve szerint, tekintettel a munkáltató és a munkavállaló gazdasági, valamint szociális érdekeire. 2. A törvény hatálya 2. § (1) E törvény hatálya a) a munkáltatóra, b) a munkavállalóra, c) a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetre, d) az üzemi tanácsra, valamint e) a szakszervezetre terjed ki.
127
Munka törvénykönyve 2012
Munka Törvénykönyve 1992
(2) E törvény a) XVI. fejezetét a kölcsönvevőre, b) XVII. fejezetét az iskolaszövetkezet által nyújtott szolgáltatás jogosultjára alkalmazni kell. 3. § (1) E törvény rendelkezéseit a nemzetközi magánjog szabályaira tekintettel kell alkalmazni. (2) E törvényt – eltérő rendelkezés hiányában – akkor kell alkalmazni, ha a munkavállaló a munkát rendszerint Magyarországon végzi.
1. § (1) E törvény hatálya – ha a nemzetközi magánjog szabályai eltérően nem rendelkeznek – kiterjed minden olyan munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát a Magyarország területén végzik, továbbá, amelynél a magyar munkáltató munkavállalója a munkát ideiglenes jelleggel külföldön végzi.
(3) E törvény XIX. és XX. fejezetét alkalmazni kell, ha a munkáltató székhelye vagy önálló telephelye Magyarország területén van. 4. § A tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nem munkaviszony keretében történő foglalkoztatására e törvénynek a fiatal munkavállalóra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
1. § (5) E törvény 72/A. §-ának, valamint Harmadik része XI. fejezetének hatálya – az ott meghatározottak szerint – kiterjed azon, a Polgári Törvénykönyv szabályain alapuló jogviszonyra is, amely a tizennyolcadik életévét még be nem töltött személy munkavégzésére vonatkozik, vagy munkaerő-kölcsönzés céljából a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között jön létre.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (új Mt.) hatályba lépésével összefüggő átmeneti rendelkezéseket a 2012. évi LXXXVI. tv. (Mth.) állapította meg. Eszerint az új Mt. rendelkezéseit – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a hatálybalépésekor fennálló jogviszonyokra is alkalmazni kell. Az egyoldalú jognyilatkozatra (pl.: felmondás, elállás, ajánlat közös megegyezésre, stb.) a közléskor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. Így a 2012. június 30-án postázott, de július 1-jén kézbesített felmondás jogszerűségét már az új Mt. szabályai szerint kell elbírálni.
128
III. rész A munka törvénykönyvéről1 szóló 2012. évi I. törvény indokolása
Általános indokolás 1. A Kormány 2011 júniusában nyilvánosságra hozta a „Széll Kálmán Terv” keretében készített „Magyar Munka Terv” című dokumentumot, amely - döntően a foglalkoztatás növelése érdekében – a foglalkoztatási viszonyok átalakítását tűzte célul. A „Magyar Munka Terv” új Munka Törvénykönyve megalkotását irányozta elő, egyúttal meghatározta az új munkajogi szabályozás célkitűzéseit. A törvény a Kormány e célkitűzéseinek szem előtt tartásával készült és támaszkodott a foglalkoztatási viszonyok nemzetközi tapasztalatait feldolgozó – a „Magyar Munka Terv” mellékleteként közzétett – tanulmányra is. 2. Az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: a hatályos Mt.) 1992. július 1. napján lépett hatályba. A korabeli jogalkotói szándék arra irányult, hogy az állami tulajdonon és az állami irányításon alapuló közigazgatási jogias szemléletű munkajogi szabályozást felváltsa a piacgazdaság viszonyainak megfelelő munkajogi rendszerrel. Ennek érde kében igyekezett visszaszorítani az állami beavatkozást és a korábbinál lényegesen nagyobb teret kívánt engedni a magánjogias szemléletű szabályozásnak. Ezt tükrözi a hatályos Mt. 13. §-a (és az ahhoz kapcsolódó számos egyéb szabályhely), amely a munkaviszonyra vonatkozó szabályokról (a munkajog jogforrási rendszeréről) rendelkezik. E körben jelentős szerepet szánt a jogalkotó a kollektív megállapodásoknak, mint a munkaerőpiac központi jelentőségű szabályozási faktorainak. Az elmúlt mintegy két évtized tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a korabeli jogalkotói szándék csak részben teljesült, amennyiben a kollektív megállapodások szerepe a hazai munkaerő-piac alakításában viszonylag korlátozott maradt. Ennek oka javarészt az, hogy a hatályos Mt. ún. relatív diszpozitív, azaz a törvénytől általában csak a munkavállaló javára eltérést engedő szabályozási szemlélete a munkaerőpiac autonóm szabályozása ellen hatott.
Forrás: CompLex Jogtár
1
343
Általános indokolás Általános indokolás
3. A hatályos Mt. gyakorlati alkalmazása számos munkajogi jogintézmény ellentmondásos rendezésére mutatott rá. A törvény – elsősorban a Legfelsőbb Bíróság jogfejlesztő jogalkalmazási tevékenységére támaszkodva – igyekszik feloldani ezeket az ellentmondásokat, amelyek a hatályos Mt. gyakori módosításaiban is tükröződtek. 4. A fejlett piacgazdaságok foglalkoztatási szabályainak alakításában napjainkra két követelmény vált meghatározóvá, amelyekre – egyéb európai dokumentumok mellett – a Lisszaboni Stratégiára épülő ún. Zöld Könyv (COM/2006/708 final) mutatott rá. A Zöld Könyv a munkajog XXI. századi modernizálásával kapcsolatos kívánalmak megfogalmazására törekedett, illetve egyrészt a rugalmas foglalkoztatás megteremtésének, másrészt a munkavégzők szociális biztonsága fenntartásának érdekében szükséges jogalkotási lépésekre irányította a tagállamok figyelmét. A törvény a Zöld Könyv megjelenése nyomán a tagállamokban kibontakozott tudományos vitákra és az ezek eredményeként megjelent jogalkotási megoldásokra is figyelemmel volt. 5. Magyarország Alaptörvénye kiemelt figyelmet fordít a munka szerepére a társadalmi és gazdasági berendezkedés alapvető szabályainak meghatározása során. A törvény az Alaptörvény szemléletét tekinti kiindulópontnak. Az Alaptörvény számos a munkaviszonnyal, illetve a kollektív munkajogi jogviszonyokkal érintkező alapjog újraszabályozását végezte el. Ezt az alapjogi szabályozást tartja szem előtt a törvény a munkajog alanyai jogainak és kötelességeinek meghatározása során, különös figyelemmel a munkavállalók személyiségi jogainak védelmére, a vállalkozás szabadságára és az egyesülési jogra (a munkáltatók és munkavállalók szociális és gazdasági érdekinek képviselete érdekében való szervezetalakítás jogára). A törvény széles körben támaszkodik az Alkotmánybíróság, valamint az országgyűlési biztosok gyakorlatára is. 6. A magyar munkajogi jogalkotásban az európai munkajogi normák átvétele már jóval Magyarország európai integrációját megelőzően megkezdődött. A kilencvenes években létrehozott számos jogintézmény (például a csoportos létszámcsökkentés vagy az ún. munkajogi jogutódlás) szabályozása során a jogalkotó szem előtt tartotta a tárgyban született európai munkajogi megoldásokat. A jogharmonizációs tevékenység az Európai Közösséghez való csatlakozás időszakában felerősödött és napjainkban is tart. Legutóbb a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó 2008/104/EK irányelv jogharmonizációjára került sor. A törvény – Magyarország nemzetközi kötelezettségeinek megfelelően – fenntartja a hatályos Mt. szabályozási tárgyát képező valamennyi (korábban már a magyar jogrendbe iktatott) európai munkajogi (szociálpolitikai) tárgyú rendelkezés átvételét. A 2010/18/EU irányelv esetében az átvételi kötelezettséget a tagállamoknak 2012. március 8. napjáig kell teljesíteniük. A törvény ennek az irányelvnek az átvételét is célozza. A hatályos Mt. megoldásához képest alapvető eltérés, hogy a törvény nem célozza az egyenlő bánásmódra, illetve az esélyegyenlőségre vonatkozó európai uniós jogi aktusok átvételét, mivel ezt a jogalkotási célt a magyar jogrendszerben a 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) valósítja meg. Az Ebtv. – hasonlóan az eddigi rendszertani megoldáshoz – az új Mt. háttérjogszabálya, amelyet a törvény által szabályozott jogviszonyokban is alkalmazni kell. A törvény emellett figyelemmel van a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) keretében létrejött olyan egyezményekre, amelyekhez Magyarország csatlakozott. 344
IV. rész Részlet az egyes törvényeknek a távolléti díj számításával és a közpénzek szabályozásával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CIII. törvény indokolásából1
Általános indokolás A törvény alapvetően négy fő szerkezeti részre tagolható, melyek mindegyike a közpénzekkel, ezen belül a foglalkoztatással kapcsolatos egyes szabályokkal (I.), az önkormányzatok gazdálkodására (II.), valamint a közteherviselés általános szabályaira (III.) vonatkozó törvényi előírásokkal, továbbá az államháztartás szabályainak módosításával (IV.) függ össze. I. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 2012. január 6-án került kihirdetésre. Az Mt. lényegesen módosította a távolléti díj számításának szabályait, ezért az Országgyűlés a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvényben úgy rendelkezett, hogy a távolléti díj számítására vonatkozó új szabályok – a jogalkalmazók számára megfelelő felkészülési időt biztosítva, továbbá a gyakorlati nehézségek és az évközi hatálybalépéssel összefüggő adminisztrációs terhek elkerülése érdekében – 2013. január 1-jén lépjenek hatályba. A hatálybalépést követően, a távolléti díj számításával kapcsolatos szabályokkal ös�szefüggésben a jogalkalmazók részéről többféle értelmezési lehetőség látott napvilágot. Ezért jogi kötelező erővel nem bíró módszertani segédlet került közzétételre, amelynek az volt a célja, hogy az új számítási módszert övező bizonytalanságokat eloszlassa és a távolléti díj kiszámítására vonatkozó szabályok helyes alkalmazásához segítséget nyújtson. Ugyanakkor a különböző szakmai szervezetekkel, valamint a munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetekkel lefolytatott szakmai konzultációk alapján egyetértés született abban, hogy a felmerült jogértelmezési kérdéseket az egyértelmű, kiszámítható jogalkalmazás és a jogszabályok címzettjei jogkövető magatartásának elősegítése érdekében jogalkotás útján célszerű megnyugtató módon lezárni. Ezért mind a munkaadói, mind pedig a munkavállalói érdekképviseletek támogatták a távolléti díj számítására vonatkozó szabályozás módosításának elveit, amelynek lényege, hogy a ha-
Forrás: CompLex Jogtár
1
461
Általános indokolás
vibéres munkavállaló esetén a távolléti díj összege igazodjon az adott hónap általános munkarend szerinti munkanapjainak számához, azaz távollét esetén a munkabér ne változzon az adott hónap munkanapjainak számától és a távollét időtartamától függően. A törvény szerinti szabályozás a társadalmi partnerekkel kölcsönösen elfogadott fenti elvek mentén került kidolgozásra. A törvény ugyanakkor fenntartja azon törekvést, hogy olyan módszert határozzon meg, amely a korábbi hatályos szabályozáshoz képest egyszerűbben és kevesebb adminisztrációval teszi lehetővé a távolléti díj kiszámítását. A törvény az Mt. távolléti díjra vonatkozó szabályai mellett – szűk körben – az Mt. egyéb rendelkezéseit is érinti. Ezek módosítására elsősorban szövegpontosító, illetve a jogalkalmazást segítő céllal kerül sor. E körben kiemelhető a szabadság kiadására vonatkozó azon szabály pontosítása, amely biztosítja, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettség alól. Ugyanilyen pontosítást tartalmaz a törvény, amikor kiemeli, hogy a munkavállalót a rendkívüli munkaidőben járó ellenérték a rendes munkaidőre járó munkabérén felül illeti meg, illetőleg egyértelművé teszi, hogy a munkavállalót vasárnapi munkavégzés esetén a bérpótlék akkor illeti meg, ha rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag a bérpótlékra jogosító feltételek [Mt. 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pont] alapján kötelezhető. Az Mt. rendelkezéseit érintő egyéb célú módosításokat olyan normaszöveg pontosítások és részben kiegészítések jelentik, amelyek az Európai Bíróság munkajogi tárgyú ítéleteiben megfogalmazott elvek alapján kerültek megfogalmazásra. Ilyen például felszámolási eljárásban a munkáltató személyében bekövetkező változás esetén a munkavállalók közvetlen tájékoztatási jogának szélesítése, amennyiben az átadó munkáltatónál üzemi tanács nem működik és üzemi megbízott megválasztására sem került sor. A törvény ugyanígy biztosítani kívánja, hogy az ún. munkaidő irányelvben meghatározott, az átlagos heti munkaidőt meghaladó beosztás szerinti munkaidőre vonatkozó írásbeli megállapodás [Mt. 99. § (3) bekezdés vagy a 135. § (4) bekezdés] munkavállaló általi felmondása nem szolgálhat a munkáltató felmondásának indokául. Végül, de nem utolsó sorban e körben említhető a kötetlen munkarend meghatározására vonatkozó rendelkezés újraszabályozása is. Az Mt. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) „általános háttérjogszabálya”. Ennek megfelelően – részben a jogalkalmazási tapasztalatok alapján, részben pedig az Mt.-nek a törvény szerinti módosítására tekintettel – a közalkalmazotti szabályozás sajátosságaira figyelemmel biztosítani kell a két törvény összhangját. A törvény ezért meghatározza mindazokat a rendelkezéseket, amelyek a Kjt. és az Mt. együttes alkalmazásához szükségesek. Így a törvény rendelkezik a távolléti díj számításának a közalkalmazottak esetén történő számításáról és tartalmazza mindazokat az alkalmazandó szabályokat, amelyek a jogviszony megszűnésének, megszüntetésének egyes eseteiben eltérést jelentenek az Mt. szabályozásától. Mindezek mellett a közalkalmazottak illetményének védelme érdekében a törvény a Kjt.-ben, törvényi szinten és elvi éllel rögzíteni kívánja, hogy a közalkalmazottat garantált illetményként legalább a kötelező legkisebb munkabérnek, illetőleg középfokú vagy magasabb iskolai végzettséget, illetve középfokú vagy magasabb szakképzettséget 462
V. rész Munka Törvénykönyve 1992
Munka törvénykönyve 2012
A jogszabálymutató a régi Munka Törvénykönyve jogszabályhelyeihez rendeli az új törvény rendelkezéseit. 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről 1. § (1) bek. (2)–(4) bek.
3. § (2) bek. –
(5) bek.
4. §
2. § (1) bek.
–
(2) bek.
–
3. § (1) bek.
6. § (1)–(3) bek.
3. § (2) bek.
6. § (4) bek.
3. § (3) bek.
–
3. § (4) bek.
10. § (2) bek.
3. § (5) bek.
8. § (1)–(2) bek.
3. § (6) bek.
228. § (1)–(4) bek.
4. § (1)–(2) bek. 4. § (3) bek.
7. § –
5. § (1)–(2) bek.
12. § (1) bek.
6. § (1) bek.
22. § (1) bek.
6. § (2) bek.
22. § (4) bek.
6. § (3) bek.
22. § (5) bek.
6. § (4) bek.
24. § (1) bek.
6. § (5) bek.
24. § (2) bek.
6. § (6) bek.
24. § (3)–(4) bek.
7. § (1) bek.
28. § (1)–(2) bek.
7. § (2) bek.
28. § (3) bek.
7. § (3) bek.
28. § (4) bek.
7. § (4) bek.
28. § (5) bek. 471
Munka Törvénykönyve 1992
7. § (5) bek. 7. § (6) bek. 8. § (1) bek.
Munka törvénykönyve 2012
29. § (4)–(5) bek. –
8. § (2) bek.
27. § (1)–(3) bek. –
9. §
27. § (3) bek., 28. § (6) bek., 29. § (3) bek.
10. § (1) bek.
29. § (1) bek.
10. § (2) bek.
29. § (2) bek.
10. § (3) bek.
30. §
11. § (1) bek.
286. § (1)–(2) bek.
11. § (2) bek.
286. § (3) bek.
11. § (3) bek.
286. § (4) bek.
11. § (4) bek.
–
12. § (1) bek.
25. § (2) bek.
12. § (2) bek.
25. § (3) bek.
12. § (3) bek.
25. § (4) bek.
12. § (4) bek.
25. § (5) bek.
12. § (5) bek.
25. § (6)–(7) bek.
13. § (1) bek.
13. §
13. § (2) bek.
–
13. § (3) bek.
277. § (2) bek., 43. § (1)–(2) bek.
13. § (4) bek. 13. § (5) bek.
27. § (1) bek. –
14. §
230. §
15. § (1) bek.
231. § (1) bek.
15. § (2) bek. 15/A. §
231. § (2) bek. –
15/B. § (1) bek.
233. § (1) bek.
15/B. § (2) bek.
–
15/B. § (3) bek.
233. § (2) bek.
15/B. § (4) bek.
272. § (4)–(5) bek.
15/B. § (5) bek. 16. §
233. § (3) bek. –
17. § (1) bek.
153. § (1)–(5) bek.
472