ÉPÍTÉSZ PORTFÓLIÓ
demény ilka | 2014-2023
demény ilka | 2014-2023
Balatonfüred
A balatonfüredi Aranyhíd strand megújulása a környező városrész összetett területfejlesztésének egyik utolsó állomása. A telek keleti oldala – a Kagylóközre nyíló vendéglátóegységek illetve az innen megközelíthető vízpart miatt –zsibongóbb jellegű, ami a vendéglátásnak kedvező. Így a strandbejárat részét képező jegypénztár, strandfelügyelet és étterem kapnak helyet ezen a központi helyen. A tervezési program további elemeit: a közösségi épületet, raktározást, illetve a strandot kiszolgáló vizesblokkot a telek zártabb és ezáltal intimebb, nyugati felében helyeztük el. Építészeti nyelvezet tekintetében a szomszédos Brázay parkban található étterem tört vonalvezetésével, illetve színes szálcement homlokzatburkolatával tervezési előzménynek tekinthető. Új elemként jelenik meg azonban a régió klimatikus adottságaihoz alkalmazkodó alacsony hajlású tető, mely a homlokzatot védő nagy kiülésű ereszével az épület karakterét jelentősen meghatározza. Az étterem fogyasztóterében összemosódik a kint és a bent határvonala. A többi, zártabb funkció (konyha, strandfelügyelet, mosdóblokk és raktározás), a tetőket tektonikusan alátámasztó, tömbszerű egységekben kaptak helyet. Az emeleti terekbe vezető tornác illetve a vizesblokk fedetlen elemei könnyed szerelt vázként jelennek meg a terep túlépítettségét elkerülendő. E strand kényelmét elsősorban a természet közelsége és a telek intim jellege nyújtja; a kiszolgáló háttérország célzott és csupán a feltétlenül szükséges elemekkel működik.
TÉLI BEJÁRAT
GAZDASÁGI BEJÁRAT UTCAI KISZOLGÁLÁS
VIZESBLOKK
VENDÉGLÁTÁS
STRANDBEJÁRAT
P A R T I S É T Á N Y KÖZÖSSÉG
hrsz 394/1 strandfürdő
5 helyszínrajz
KERÉKPÁRTÁROLÓ
hrsz 393/2 Aranyhíd sétány
GAZDASÁGI UDVAR tervezési terület építési határa tervezési terület
KÖZÖSSÉGI ÉPÜLET RAKTÁR átjáró 1 PARTI SÉTÁNY
NAPOZÓ GYEPFELÜLET
NAPOZÓ STÉG
NAPOZÓ GYEPFELÜLET
NAPOZÓ GYEPTERÜLET
ÖLTÖZŐKABIN ZUHANYZÓ
(3 ÜTEM
NAPOZÓ GYEPFELÜLET
átjáró 2 KERÉKPÁRTÁROLÓ JÁTSZÓTÉR
ÖLTÖZŐKABIN
homokos plázs
hrsz 403/15 strandfürdő Zkp1 Kst
étterem terasz
gazdasági bejárat
étterem földszint
A: 6 2 m2 hűtőkamra A: 2 4 m2 pincér A: 2 9 m2 mosdó előtér A: 2 5 m2 takszer A: 0 5 m2 gazdasági udvar A: 14 7 m2
A: 12 8 m2 női mosdó A: 5 7 m2
A: 4 2 m2
1. Swisspearl PLANEA cactus 531 világoszöld árnyalatú szálcement
2. műgyanta lábazati vakolat sötétszürke színben
4: hőhídmentes fa nyílászáró
5. horganyzott acél oszlop és tornácszerkezet
6. világoszöld lazúrral red grannis fa homlokzati osztás
9. lécbetétes fedés cinkötvözet lemezből
12. fa szelemenek
13. fa lamellázat
közösségi épület, keleti homlokzat
10 2022-2023 szerepkör: projectépítész, tervező iroda: CZITA tájépítészet: TILIA Kertészeti BT.
tervfázisok: tanulmány-, engedélyezési és kiviteli tervek; kivitelezés alatt
Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. Számára, Meining Artúr által tervezett és 1900–1902 között megvalósult budapesti szék- és bérház kiemelkedő jelentőségű műemlék. A Szabadság tér – Budapest egyik legegységesebb városképi elemének – négy épületből álló északi, félköríves térfalát alkotó tömbök, máig az eredeti építészeti víziót őrző tagja. A magyar tengerhajózás virágkorának építészeti hírnöke a ház, gazdagon díszített homlokzatai, ritkaságnak számító reprezentatív enteriőrjei a magyar politika-, társadalom- és gazdaságtörténet ritka emlékei. A teljeskörű épületfelújítás és restaurálás mellet a háborús károk során elpusztult, Szabadság térre néző manzárdtető helyreállításra kerül, illetve az épület tetőtérbeépítéssel bővül. Az utcafrontokon a gerincek és a párkányok magassága érintetlen marad; az egykori manzárdos, körkupolás tetőidom városképi szempontból elegáns és nagyvonalú megoldás, melynek a Szabadság tér szimmetriatengelyére szerkesztett párja a 13 szám alatt található Sváb üzletés bérház. A rekonstrukció Szabadság téri tetőfelületeit kompozit üvegszerkezetek alkotják, a két üveglap közé helyezett fémhálónak köszönhetően a tetőszerkezet összképének fémes csillogását megőrizve és mindemellett páratlan panorámát biztosítva az itt található lakásból.
Az új épületrészek a palota belső udvarában tűnnek fel. Az épületre jellemző barokkos extravagancia, a formák, a kompozíció és a használt anyagok pazar sokfélesége mértékadó volt a bővítmények karakterének megfogalmazásában. Az orangerie hasasodó, fém-üveg tömegének mintázatát követik a kültéri lift illetve tetőtéri lakások télikertjei, úgy az anyaghasználat és formavilág, mint a tartószerkezetekhez való viszonyulás tekintetében. A függőfolyosók rendszere folytatódik az új szinten is azzal a különbséggel, hogy a kis szögű törések helyett finoman ívelt a vonalvezetése. A homlokzati kerámiaburkolat az alsóbb szinteken is megjelenő, szokatlan anyagválasztást követi, melynek előnye, hogy a zománcos felületről visszaverődő fény mélyen behatol az amúgy kedvezőtlen fényviszonyokkal bíró belső udvarba.
14 2019 tél
szerepkör: lift és tetőtérbeépítés építészeti tervezése
iroda: PLANT Atelier Peter Kis
tervfázisok: tanulmány és engedélyezési tervek , kivitelezés alatt
Budapest, Hungary
The project can be defined along two themes. According to the first one, the Museum which moves to MÁV’s Northern Maintenance Depot, unravels a plot which has been a blind spot of the urban fabric up until now: it needs to be plugged in the infrastructural circuit of the capital respectively formal and substantial characters of the future urban spaces need to be defined. The second theme considers a view which treats the site and its buildings - as their past relate strongly to the Museum’s topic - as integral part of the exhibition. As such, the industrial halls of the site are about to house the exhibition- and visitable storage spaces of the museum, presenting a dramatic interior, which guarantees an particular and unique experience. The newly added building parts unfold along the formal logic of the halls present on the site, with minimal addition: aisles between the existing structures and a zeppelin-like floating one above the hall on the museum plaza. On the north facade an iconic section articulates, weaving together old and new, the logic of the hall system condensed in one view.
The entry won 2nd prize.
A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika épületegyüttese új, képalkotó diagnosztikai tömbbel bővül. A csúcsdiagnosztikai
kivizsgálás, kiértékelés illetve oktatás helyszíneként megvalósuló épület a kórház korszerűsítésében rendkívül fontos mérföldkövet jelent. A kortárs kórházépítészet nagyszabású, jellemzően külterületen megvalósuló példáival szemben, a Városmajor utca 70 szám alatti telek adottságai sok szempontból bizonyultak mértékadónak.
A telken belüli szintkülönbség, a főépülettel összeköttetést biztosító híd illetve a rendkívül sokrétű program komplex feltételrendszert jelölt ki.
A városi szövetbe való beágyazódás a ház főhomlokzatát az utcakép zártsorú beépítéséhez köti, tömegét pedig a Kissvábhegy domboldalán elszórt villák tömbjeihez. A szoborszerűen megmozgatott tömeg magja a szomszéd épület párkánymagasságát követi. Ebből bomlik ki a sarokrizalit - a sarkok és saroktelkek kiemelésére szolgáló építészeti eszköztár klasszikus eleme - amely az Acsády Ignác utca szemközti oldalán található anyaintézmény hasonló tömegalakítását tükrözi és ezáltal az új épületet is a kórház együttes intézményi karakteréhez kapcsolja. A ház domb felöli homlokzatait finomabb léptékű dinamika jellemzi.
A rétegzettség gondolata úgy funkcionális mint formai értelemben meghatározza a ház karakterét. A relatíve kis alapterületen egymásba szövődő orvosi, közönségforgalmi és oktatói terek infrastruktúrája visszaköszön a homlokzatokon, tér- és tömegalakítás szemmel látható kölcsönhatásban vannak egymással. Az épület monolit tömegét erősítő homlokzati téglaburkolat a nyilvános terek előtt “szétporlad”, a vázszerkezet és a burkolat leválnak egymásról. A mélyföldszinten és az ambuláns szinten található várótermek illetve a tetőtéri nagyelőadó és tárgyalók magas függönyfalai mögött transzparens és világos terek alakulnak ki, míg az orvosi szobák, vizsgálók intimebb, zártabb munkakörnyezetet biztosítanak.
mag és hély
homlokzatalakítás
felső szint híd szint
intervenciós szint
26 2017-2020 szerepkör: általános építészeti tervezés korábbi vázlatterv alapján; homlokzattervezés iroda: PLANT Atelier Peter Kis tervfázisok: tanulmány, engedélyezési és tender tervek; kivitelezés alatt
Berlin, Germany
The 2015 competition for a new museum for 20th century art in Berlin has formed the base of this project. The Kulturforum became the appointed location of the new cultural hub of West-Berlin when the separation of the city became definitive at the beginning of the 1960s. Devastated during the war, the site provided a convenient tabula rasa for further development and became the showcase of architectural icons alongside the Berlin wall, demonstrating values of social democracy. The urban plan for the Kulturforum by Hans Scharoun operated with the idea of a Stadlansdchaft, which is on one hand a protest against the monumentality and gravity of the former national socialist architectural ideology. The landscape-like character is against geometrical order and as such could function as a metaphor of freedom. On the other hand the Stadtlandschaft provides a tool to cope with the lacking urban tissue, by randomly placing architectural objects within a field. The brownfield plot in the middle - the site of the new museum - is a charged space between Mies van der Rohe’s Neue Nationalgalerie and the Philharmonie by Hans Scharoun. It might not be by chance that it has been left empty for decades. On the urban scale the proposal of the new building aims for clearly defined urban typologies. It recontextualizes the church - the only sign of a formerly existing urban fabric; - a garden emerges which frames the existing view on the Neue Nationalgalerie; it provides the Potsdamer Strasse with a readable street-profile and a smaller square is marking the main entrance of the building. The main idea behind this operation is to create a variety of public spaces which seem familiar for the city dweller and as such claim for being appropriated instead of traversed.
the entrance the square
Besides urbanity, the project of a new public museum addresses several other layers. The public engagement of such an institution, the cultural role of the collection maintained and the formal contextualization respectively representation of such a building are the main concerns this project seeks to answer.
The proposal operates with a strong division between a publicly accessible ground floor and spaces for art elevated to the first floor.
The large open interior of the ground floor follows the landscape of the site. A café, an event space and workshop spaces for children are grouped around the church-square, bringing liveliness to these facades and spaces. Operative functions - ticket counters, cloakrooms and the bookshop - are on the level of the Potsdamer Strasse. Floor materials, changing inner heights, varying light conditions and furniture mark the territories of the different functions and render different levels of accessibility with the outspoken intention of creating soft barriers instead of definite ones. Places of concentrated work - research, organization and restoration - are grouped towards the two ends of the volume, providing closed spaces, but still accessible transition zones.
A series of non-hierarchical staircases lead to the rooms showcasing the permanent collection on the first floor.
Due to the already mentioned urban tissue, the formal contextualization of the building was elevated from the ground plane and engaged within a dialogue of rooftop volumes - Stadtkrone - of the city. Several ideas come together in the form of the roof: representation of the typology of the museum building, accentuating the autonomy of the rooms, by providing each of them with an individual roof and introducing the question of color into the discussion.
The large spaces of the first floor have high roof volumes, embracing the complex lighting installations of museum celings filtering natural light. Covered with vibrant green copper profiles, the large roofs overhang the white, ribbed glass volume of the two floors. Falling like pleated skirts these roofs form canopies underneath them, marking the covered terrace of the café, and some parts of the path surrounding the building.
process sketches
The infrastructural nature of the building becomes obvious when looking at its bare skeleton. 6 meter high vierendeel-trusses form network of the upper floor, and due to their oversized height, they are spanning large distances on the ground floor. This heavy concrete structure then becomes wrapped by a light steel layer, covering the building with refined, lightweight surfaces of copper and glass. The interior is readably a dressing of this infrastructure hiding and showing the skeleton up to different measures.
2016/2017 spring/fall