44
E-Journal - Esztétika
Prof. dr. Brian Millar (UK), dr. Stephen Denny (USA)
BOND-ODONCIA, INDIREKT RESTAURÁTUMOK KORSZERŰ RAGASZTÁSA Ahogyan a klinikusok eltávolodnak az öntött fogpótlásoktól az esztétikus anyagok felé, úgy haladnak a hagyományos cementektől folyamatosan az adhezív ragasztás felé (1. ábra). Ennek megfelelően eltolódás jön létre a hagyományos cementek felől (pl.: cink-foszfát) a duál kötésű rezinbázisú ragasztók felé. Ideális esetben az adhezív ragasztó anyagoknak kötődniük kell mind a fogszövethez, mind pedig a restaurátumhoz, fogszínűnek és könnyen kezelhetőnek kell lenniük. A könnyű kezelhetőség magába foglalja: injektálhatóság, duál kötés, megfelelő viszkozitás és nincs szükség külön savazás és bondozás fázisokra. Az elsők között volt a ParaCore (COLTENE) és habár csonkfelépítő anyagnak tervezték, a folyékony tulajdonsága,
1. ábra: Tradícionális arany (bal) és fémkerámia koronák hagyományosan cementtel (pl.: zink-foszfát) ragaszthatóak és kivételes kihordási idővel rendelkeznek - közel 50 év - a gyakorlatban. Adhezíven is ragaszthatóak. Az esztétikus indirekt restaurátumok (jobb) sokkal összetettebb adhezív ragasztási technikát igényelnek.
3-4. ábra: Digitális lenyomat.
duál kötése és színe miatt adhezív cementnek is alkalmas. Még ha a legtöbb fent említett követelmény többségének meg is felelt, a ParaCore esetében, mint számos korábbi rezinbázisú ragasztóanyagnál (pl.: Nexus, Calibra, Panavia), kiegészítésként szükséges egy adhezív is. Ezért, a további fejlesztések eredményeként az adhezívekbe beépítve jelenleg is népszerű anyagok elterjedését hozták el nekünk, az úgynevezett self-adhezív cementeket, mint a RelyX Unicem (3M) vagy SoloCem (COLTENE). Ezeket úgy
2. ábra: Kiindulási állapot a páciens szájában.
