36
E-JOURNAL - Implantológia
nak, érdemes az implantátumtervezés és felületek szempontjából is átgondolni, értékelni.
A direkt és az indirekt sinusalap emelése a
b
c
d
e 14. ábra: a) Lágyrészkímélő fogeltávolítás; b) megtisztított, megkímélt alveolus; c) a megfelelő implantátumok elhelyezése a csontos átkötés mögött, csekélypartikuláris augmentációval (pl.: DENTSPLY Implants OsseoSpeed); d) nyálbiztos zárás alkalmas gingivaformálóval, azonnali pótlás lehetne az alternatíva; e) eredmény az ideiglenes koronával három hónap után.
15. ábra: Anatoform implantátumtervezés (pl.: DENTSPLY Implants OsseoSpeed Profile); a) a szituáció mérése és a befogadó csont bírálata rétegfelvételekkel; b) a fogeltávolítást követő implantáció nyitott helyzetben; c) posztoperatív helyzet.
ségbe fordul. Nagy különbségek láthatók a különböző korú, nemű és származású páciensek között, a nyugat-európaiakra tapasztalataink szerint túl korai reszorpció jellemző. Ezt az alveolus csontmegőrzés (socket-preservation) koncepciójával kíséreljük meg kiküszöbölni. Sajnos, ez nem minden esetben sikeres. Így az esetek nagy részében csontaugmentáció szükséges. A megoldás legtöbbször autológ csontblokk használata: mind a klasszikus blokk, mind a Gellrich-blokk megfelelőnek tűnik. A GBR-technikák is alkalmazhatók bizonyos esetekben, augmentációra alkalmas komplex defektusoknál puha membránokkal kombinálva, ha limitált a vertikális csontveszteség. Egyedi esetekben a szendvicstechnika is előnyös lehet. Alternatíva az ésszerűen tervezett azonnali implantáció, amelynek indikációját DVT vagy CT képalkotással segítjük (14. ábra). Anatoform implantátumtervek optimalizálják a nyúlványt (dudort) (15. ábra). Azonnali terhelés is lehetséges, mint azt a leírt eredmények mutatják. Azokat az eredményeket, amelyek ellentmondanak ezeknek az adatok-
a
b
Az állcsont rágóterülete a fogak elvesztését követően speciális reszorpciós dinamikát mutat. Általában – kifejezett parodontitisfüggő csontreszorpció híján – először kiszélesedik az arcüreg, kranio-kaudális irányú csontreszorpcióval, az alveoláris gerinc pozíciójának változása nélkül. A fogak elvesztése az állcsont rágóterületén elsősorban vertikális csontvesztéshez vezet, amelyet az arcüreg alapjának megemelésével és megfelelő augmentációval (sinus lift) kezelhetünk. A sinusalap megemelését kétféle módon végezhetjük. Az egyik a Tatum-féle direkt sinusalap emelése. Transzorálisan csontos ablakot preparálunk az elülső arcüregfalba, majd ezt – az arc üreg-membránt a csonttól preparálva – a sinus maxillarisba luxáljuk. Így az alveoláris területre augmentációs anyagot helyezhetünk. Szimultán implantáció lehetséges. A technika egyes eltérő változatai az ablak preparálását csontfedés nélkül, illetve az arcüreg nyálkahártyájának sérülését is bioanyag membránnal zárják. A másik a Summers-féle indirekt technika. A furat bejáratától indirekt módon, osteotommal emelik meg gerincéli irányból a sinusalapot. Ezt követi szükség szerint a csontforgács vagy az alloplasztikus anyag, valamint utolsó lépésként az implantátumok behelyezése.
Alveoláris gerinc felépítése a felső állcsont őrlőfogterületén Kiterjedt, legtöbbször parodontitis-függő, vertikális csontfelszívódás a felső állcsont rágóterületén az alveoláris gerinc teljes magasságának eltűnésével járhat. Az ilyen eset rögzített fogpótlás tervezésekor általában nem oldható meg kizárólag sinus lifttel, mivel a protetikai koronahosszak kedvezőtlenek lennének. Ilyenkor a vertikális állcsontgerinc-augmentáció indikált, autológ blokk, hagyományos blokkanyag és stabil GBR-technikák alkalmazhatóak (16. ábra). A vertikális oszteotómiatechnikák cse-
c
