Gyermekmese iOS felületre / Mumoró by Diána Halmai

GYERMEKMESE iOS FELร LETRE

Sz a k dolgoz at Halmai Diรกna Judit

GYERMEKMESE iOS FELÜLETRE Mumoró

Halmai Diána Judit

Nyugat–magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kar Alkalmazott Művészeti Intézet

GYERMEKMESE iOS FELÜLETRE Mumoró

Témavezető Kassai Ferenc Konzulens Kiss István Külső konzulens Heim István Készítette Halmai Diána Judit Sopron 2013

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés / 9 Kutatás / 11 Az olvasás szerepe a generációs változások során Gyermekkönyv az interakció lehetőségeivel Nyomtatott könyv szemben az iPad-al Gyűjtés / 17 Illusztrációk Interaktív mesekönyvek Dokumentáció / 21 Mumoró - a mese Karaktertervek Illusztrációk Sztori és oldaltervek Interakciós tervek és hangok Menü Összegzés / 45 Köszönet / 47 Irodalom- és képjegyzék / 49

BEVEZETÉS

“Egyszer volt hol nem volt...” – kezdődnek a mesék, életünk olyan meghatározó elemei, melyek gyermekként gyönyörű tájakra kalauzolnak el bennünket, általuk találkozhatunk csodás lényekkel, szabadjára engedhetjük velük képzeletünket és mire észbe kapunk már véget is érnek; s jöhet a következő történet. Eközben megismerhetjük a képi ábrázolás bizonyos technikáit, az irodalmi eszközöket, fejleszthetjük készségeinket, s nem utolsó sorban fontos szerepük van a személyiségfejlődésünkben is. Mint sokaknak, nekem is igen kedves ez a műfaj a mese, s épp ezért biztos voltam benne, hogy valamilyen formában részét fogja képezni a munkámnak, bízva abban, hogy ez által én is hasonló értékekkel ajándékozhatom meg a kisebbeket. Tervezőgrafika szakon készült mesterdiplomám a „Gyermekmese iOS felületre” címet kapta, mely egy könyv alkalmazás grafikai tervezését foglalja magába. Napjainkra az olvasási szokások jelentős változáson mentek keresztül. Gondolok itt elsősorban az nyomtatott művek iránti érdeklődés visszaesésére: a fiatalabbak egyre ritkábban vesznek könyvet a kezükbe, s sokkal inkább fordulnak a filmek és az internet irányába. Bár ezt részben felróhatjuk az rohanó világunk rovására is, a technika fejlődése azonban szerencsére mégis kínál más olyan alternatívákat; melyek megoldással szolgálnak a problémára. Már olyan hordozható eszközök állnak szolgálatunkra, amelyek lehetővé teszik a digitális publikálásnak azon lehetőségeit, amelyek észrevétlenül hozhatják meg a gyerekek számára is a kedvet az olvasáshoz. Ennek színvonalát olyan interakciós alkalmazásokkal emelik az érintőképernyős készülékek – mint például az okostelefonok és táblagépek – melyek nem csak a kisebbek, de a szülők számára is hatalmas élményt jelenthetnek. Célom az, hogy a mai fiatal generáció számára egy izgalmas és szórakoztató interaktív könyvet készítsek, s hogy ezzel együtt azoknak az alkalmazásoknak a tárát bővítsem, amelyek a mai technikai eszközök segítségével a gyermekeket egy játékosabb módon az olvasás szeretetére buzdítják. Az applikáció tervezése elég komplex feladatnak bizonyult, melyet izgalmas kihívásnak találtam. A grafikai tervezést, animációkat és hanganyagok gyűjtését, előkészítését jómagam végeztem; s mindezek egy alkalmazásba való egyesítésében egy kiváló programozó, Mezei Tibor volt a segítségemre.

KUTATÁS Az olvasás szerepe a generációs változások során A kutatásomat az olvasáskultúra irányában kezdtem el. Európában a több mint fél évezrede Johannes Gutenberg által feltalált könyvnyomtatás hatalmas jelentőségű volt. Meghatározója volt a papír alapú írott könyveknek, a könyvtáraknak, hatással volt a művelődés fejlődésére, a tanulási szokásokra, az információ közvetítésre és az értékmentésre. Ez által méltón említjük az emberi kultúratörténet ezen szakaszát “Gutenberg-galaxis”-nak. Ennek ellenére napjainkban egyre többet beszélünk az olvasás jelentőségének csökkenéséről, az írásbeliség visszaszorulásáról. “Évtizedekkel ezelőtt rongyosra olvasták a ponyvairodalmat a könyvtárakban. Emellett vitték Jókait és Mikszáthot is, ma pedig Csongor és Tünde története sem érinti meg a fiatalokat.” foglalta össze Pók Viktória a Kisalföld című újságban gondolatait. Ezek a jelenségek párhuzamosan tűntek fel a Neumann-galaxis hatásaként mely a digitális korunk beköszöntével alakultak ki. Az olvasás szerepe generációnként eltérő, mely erősen összefüggésbe van a számos új technikai eszköz és médium megjelenésével, térhódításával. Már az ún. „Y” generáció – kik az 1980-95-ös időszak gyermekei – teljes mértékben elmondhatják magukról, hogy a digitális világban nőttek fel, ez által nem jelentett számukra problémát befogadni a jelen kor vívmányait sem; hasonlóképpen a „Z” –1995-től született –nemzedéknek, kiknek mindennapjaiban a könyvekhez, könyvtárakhoz, nyomtatott írásokhoz való viszonyát alapjaiban változtatta meg a digitális publikálás. Ennek eredménye tehát, hogy a klasszikus értelembe vett olvasás a generációk váltása során „divatjamúltá” lesz, azonban meg nem szűnik csak egy más perspektívába helyezve a fogalma átalakul és gyakorolható olyan új hordozókon és médiumokon, amik jobban megfelelnek az mai generáció igényeinek. A modern társadalomban az első új platform amely lehetőséget nyújtott az olvasmányok befogadására a PC volt, majd később a technika előrehaladtával a fejlesztők egyre jobban arra törekedtek, hogy csökkentsék az eszközök méretét és ezáltal a súlyukat is. Tulajdonképpen a laptop volt az első olyan komolyabb teljesítményű újdonság, amely alkalmas volt az olvasásra. Napjainkban azonban egyre inkább átveszik ezek szerepét is az okostelefonok, e-book-ok és a táblagépek. Ezek a mobil eszközök különösen alkalmasak arra, hogy a fiatal korosztály érdeklődését is felkeltsék és megszerettessék velük az olvasás élményét. Kutatásom eredményeképpen arra jutottam, hogy minden hordozónak megvan a maga sajátossága és előnye. Tapasztalatom szerint a betű szerepe ugyanaz marad digitális és nyomtatott formájában is. Olvasás szempontjából a tartalmi megfogalmazások között nincs számottevő különbség, csak a generációk változásával a platformok igazodnak az olvasók igényeihez. 11

Gyermekkönyv az interakció lehetőségeivel Nagyon nehéz pontosan meghatározni térben és időben azt a pontot amikortól a mai értelemben vett táblagépekről beszélhetünk. Már a 70’-es években találunk példát a mai eszközök ősére. A RAND tablet asztal nagyságú volt és az elsők között használt olyan érintésérzékeny grafikai felületet, amelyen keresztül adat volt továbbítható. Az első kereskedelmi forgalomba hozott táblagép a Samsung által 1989-ben kiadott GRiDPad volt. A közelmúltban nagy sikereket ért el a Microsoft Tablet PC-je is és még számos versenytárs. Tulajdonképpen az, hogy mit nevezünk mai értelemben vett táblagépnek, arra az Apple iPad-ja adhat választ, mely eszköz piacának egyik legmeghatározóbb terméke. Az Apple Inc. által kifejlesztett operációs rendszer az iOS, mely napjainkban is rendkívül népszerű a felhasználók körében. 2009 nyarán több mint 50 ezer alkalmazás vált elérhetővé a hivatalos online bolton, az App Storeon keresztül; mely szám 2012 tavaszára 550 ezerré bővült. Az applikációk kategóriái között barangolva, a „Books” fül alatt számos olyan interaktív kiadványt tölthetünk le, melyek a gyermkekek számára szánt meséket dolgoznak fel. Természetesen ezen típusú alkalmazások jelentős része okostelefonon és táblagépen is működnek, mégis méretből és felbontásból adódóan az iPad-et és az iPad mini-t részesíteném előnyben a részletgazdagabb megjelenés érdekében, ezt kiegészítve azzal, hogy a legújabb generációk már retina kijelzővel rendelkeznek, ami szintén csak hozzájárul a nagyobb élményhez. Bár korábban a kezdetleges digitális környezetben elhelyezett dokumentumok és a hagyományos nyomtatott anyagok között nem volt sok különbség, azonban ez mára már teljesen megváltozott. A vizualizáció jelentősen hangsúlyossá vált, sokkal több kép, animáció, vagy akár beágyazott videó egészíti ki az olvasmányokat. Ezek az elemek már részben hozzájárulnak ahhoz, hogy kialakuljon az interakcióra való igény, amely tulajdonképpen az olvasót próbálja bevonni, s törekszik a olvasmány és a felhasználó közötti kölcsönös viszony – akció, reakció – kialakulására. A mai érintőképernyős eszközök könyv alkalmazásai próbálják minél jobban terelgetni a fiatal olvasók figyelmének irányát és minőségét, s ez által több ideig marasztalni őket. Segítenek a narratíva befogadásában és feldolgozásában olyan elemekkel, amelyek valamilyen formában akár szabályozhatják is a történet folyásának útját, az-az a sztorihoz igazodva csak akkor engednek tovább lépni, ha az olvasottakat megértve és arra reagálva egy-egy reakcióval járulunk hozzá az oldalakhoz. Ez csak pár azok közül a lehetőségek közül amelyeket a táblagépek adnak, s melyek a technika fejlődése során vélhetően gyarapodni fognak. A hagyományos értelembe vett olvasás a gyermekek 12

olyan fontos készségeit fejleszti, amelyek későbbiekben meghatározóak lehetnek életükben. Mégis felmerülhetnek olyan aggodalmak az interakciós könyvek megjelenésével, amelyek megalapozatlanok, hiszen ezek pusztán az újdonsült generációk igényeire kifejlesztett eszközök amelyek semmiképpen sem helyettesíteni csupán új lehetőségekkel kívánják gazdagítani az olvasmányokat.

Nyomtatott könyv szemben az iPad-al Az olvasáskultúrán és a digitális könyveken túl szükségét érzem, hogy kitérjek arra, hogy melyek az alapvető paraméterei az interaktív kiadványoknak, illetve hogy miben is különböznek a hagyományos könyvektől. Több szempontot szeretnék kiemelni, s az első ezek közül is méret. Természetesen azt tudjuk, hogy a nyomtatott könyvek mérete számos változatban, arányainak variációiban, és vastagságában fellelhető. Ez a táblagépek esetében fix méret, természetesen márkától, típustól függően, de a korántsem annyi változatossággal mint a hagyományos társainál. A másik górcső alá vett különbség az anyagminőség. A könyvek lapjaival ellentétben az iPad generációjától függően egy magas pixelsűrűségű kijelzővel rendelkezik amely a fentebb említett 1024x768 px-es arány, ami a 9,7”-os kijelző mellett 132 ppi-t jelent. A legutoljára kijött iPad 4 retina kijelzőjének felbontása ennek egészen pontosan a duplája. Ezek fontos adatok a tervezés szempontjából, mert figyelembe kellett vennem, hogy az ‚ujjnyomat” mérete alapján a célterület hozzávetőlegesen ne legyen kisebb, mint 44x44 képpont a félrekoppintások elkerülése végett. Szerencsésebb helyzetben vannak a könyvek, hiszen a papírnál korántsem kell számolunk ilyen problémákkal. A mai táblagépek vitathatatlan előnye a terjedelem, mert míg a nyomtatott kiadványoknak vannak bizonyos fizikai korlátai, s terjedelmük, hosszuk véges; addig a könyvalkalmazásoknál és e-book-oknál ez nem jelent problémát, mivel egy eszközön belül számos könyvet is „tárolhatunk” a virtuális könyvespolcunkon. Az elektronikus kiadványok esetében a tipográfia „rugalmasabb”, lehetőség van a betűk fokozatának, vagy akár színének változtathatóságára, mely az olvashatóság szempontjából sem hagyható figyelmen kívül. Ezen túl változhathatjuk a „papír” tónusát, vagy használhatunk instant keresőt. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az illusztrációk szerepe a nyomtatott és digitális hordozók esetében hasonló, a különbséget abban látom, hogy az elektronikus eszközök kísérő képi információi több lehetőséggel szolgálhatják az olvasót, például az interakciók révén. Az utolsó szempont amit kiemelnék, a személyes kontaktus. Annak tudata, hogy a nyomtatott olvasmányok a sajátjaink; meg tudjuk fogni és lapozni őket, rendelkeznek egy jellegzetes illattal, mind a hozzájuk fűződő viszonyunkat erősítik, szemben a táblagépek steril valójával. Sajátjainknak mondhatjuk az alkalmazásokat is, de nem materiálisan, csupán virtuálisan. A korábban elhangzottak fényében mindenkinek joga van szubjektív véleményt alkotni arról, hogy értékrendje szerint hol foglalnak számára helyet a hagyományos és az új hordozók a sorban. 15

GYŰJTÉS Illusztrációk Gyűjtésem első része a mesekönyv illusztrációk során gyűjtött inspirációkkal kapcsolatos. Gyerekkorom kedvencei között szerepelnek Vojtech Kubasta cseh illusztrátor pop-up könyveinek számos darabjai. Ezeknek a szöveges kiadványoknak finom térbeliségük és mozgatható papír lemezei révén tulajdonképpen bátran tekinthetjük az interaktív mesekönyvek kistestvéreinek. Ennek hatására előszeretettel kísérleteztem a többrétegűség okozta térélmény megjelenítésével munkámban. Nagy hatással voltak rám a német származású Jochen Stuhrmann, 2011-es Pozsonyi Illustrcáiós Biennálén díjazott művész munkáinak játékos kompozíciói és dinamikus színhasználata. Jó példával jártak előttem Gyöngyösi Adrienn karaktereinek elevenségei és hangulata is. Érdekes volt tapasztalni, hogy munkái között mennyivel más hatást kelt egy olajfestmény, egy digitális grafika vagy egy hagyományos rajz az illusztráció műfajában. Végül, de nem utolsó sorban Juan Carlos Paz természet szeretete és atmoszférikus hangulatú képei tettek rám nagy benyomást még a tervezés során. A spanyol származású művész fotóit és grafikáit montázsolta össze, hozva létre egy egészen különleges hatást.

Interaktív mesekönyvek Gyűjtésem során meglepődve tapasztaltam, hogy bár a célcsoportot egyértelműen a kisebbek uralják, ennek ellenére még számomra is rendkívül szórakoztató élményt nyújtottak a legegyszerűbb alkalmazások is. Egyesek mesét dolgoznak fel, de vannak amelyek kisebb oktató jellegű játékos gyűjteményeket ágyaznak történetekbe. Ezek közül kiemelném azokat, amelyek eltérnek a hagyományosabb könyv applikációktól akár megjelenésben, akár az interakcióik szempontjából. Az egyik ilyen a Nighty Night – mely tulajdonképpen egy altató – elegáns narrációjával és hangutánzó effektjeivel járul hozzá a lefekvés pillanataihoz. Különböző állatokon keresztül mutat jó példát a gyerekeknek, mikor a lámpák leoltásakor minden egyes élőlény nyugovóra tér. Számomra azért volt jó tanulság ez az alkalmazás, mert az interakciók szerepe nem pusztán a szórakoztatás volt, hanem egy plusz nevelő szándék is. Nagy hatással volt rám a PopOut! The Tale of Peter Rabbit is. Péter nyuszi kalandjait mutatja be, a már korábban létező nyomtatott könyv feldolgozásaként. Kiemelném, hogy nem pusztán a hagyományos olvasmányt próbálja utánozni, hanem képi elemeinek jelentős része a pop-up kiadványok mozgásait imitálják. Ezt gazdagítják még a különböző extrák: lehulló falevelek, mozgatható és szétpaszírozható gyümölcsök, bájos állat rajzok. Ehhez szorosan kapcsolódik a Three Little Pigs and the Secrets of a Popup Book. A korábban említett alkalmazás pop-up stílusára hajaz azzal a különbséggel, hogy megmutatja mi rejlik a mozgás hátterében és különböző fogaskerekekkel illetve karokkal lódít a „térbeli” illusztráció működéséről. Nem utolsó sorban pedig kiemelnék egy magyar képviselőt is, a Baba Bab-ot, mely tulajdonképpen egy verses füzetként is felfogható. Budakeszi-i gyerekek a tanító nénivel játszanak az udvaron, lehet versenyautózni vagy hintázni a karakterekkel, de ha megszólal a csengő, mindenki beszalad az épületbe, ahol egy-egy verset választhatunk az olvasáshoz. A gyűjtés során érdekes volt kipróbálni saját platformjukon is a fent említett alkalmazásokat, hiszen teljesen mást hatást keltenek a korábban online felületeken látott fotókhoz képest, s rengeteget tanultam a képi világuk felépítéséről.

DOKUMENTÁCIÓ Mumoró – a mese A történet külön a könyv alkalmazáshoz készült, ami remek lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy az illusztrációk és a szöveg rugalmas viszonyát kihasználjam. Igyekeztem olyan képi utalásokat elhelyezni, amelyek megkönnyítették a munkámat az applikáció hangulatának kialakításánál. A mese négy részből áll: a bevezetőben megismerkedhetünk a főszereplővel, egy Mumoró nevű manóval és csodás képességével, majd a tárgyalás egy visszatekintéssel folytatódik, mely elmeséli, hogy ő és testvérei hogyan is születtek az erdő mélyén egy viharos késő-őszi éjszakán. Ők alkotják a négy fő karaktert, akikről megtudhatjuk, hogy milyen különleges tulajdonságaik vannak, amelyek alapján tekinthetünk rájuk az adott évszak hírhozójaként. A bonyodalom akkor alakul ki, mikor a testvérek tetteikkel szerepüket túlzásba viszik, ezért rejtélyes módon eltűnnek, míg végül csak egyetlen egy manó maradt.

Mumoró Egyszer volt, hol nem volt… volt egyszer egy manó, a neve csak ennyi: Mumoró. Egy igen csöpp teremtés ő, s ez nem csak apróságát jelenti. Amerre járt, mindenütt kis tócsák maradtak utána, mert a feje búbjától a kisujjáig csurgott róla a víz. Csak kevesek mondhatják oly szerencsésnek magukat, hogy legalább egyszer láthatták őt életükben, mert igen szégyenlős fajta. De ha őt nem is, munkája nyomát viszont mindenki ismeri: mikor egy fagyos téli reggelen odakint mindent vékony fehér takaróként borít el a zúzmara, biztos lehetsz benne, hogy Mumoró nem rég fordult meg arra. Neki és három testvérének egy fatörzs mélye nyújtott otthont, ahol már több esztendeje éltek együtt gondtalan. Ám nem volt ez mindig így... Történt egyszer réges-régen, hogy iszonytatóan nagy vihar kerekedett egy késő őszi estén. Esett az eső, fújt a szél, dörgött az ég, és óriási robajjal záporoztak a villámok. A legfényesebb belecsapott egy fába, melyből apró tűz kerekedett. Szerencsére a vízcseppek hamar eloltották azt, s egy idő után a szél elfújta a vihart, mely amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is ment. Pirkadatra már nyoma sem volt a fergetegnek, rendkívül lehűlt a levegő, és jeges zúzmara lepte el az avart. Valami azonban mégis megmaradt a vihar után. Az avarban a gombák között négy aprócska manó született a levelek oltalma alatt. Egyikük a nedves földből, másikuk a kihűlt parázsból, harmadik a süvítő szélből, s a legutolsó egy falevél ölében összegyűlt esőcseppekből fogant. Nevüket arról kapták amilyen hangok először elhagyták szájukat. Az első neve Mu, a másodiké Mo, az azt követőé Ró. A legkisebbik azonban hamarabb megtanulta testvéreit szólítani, mintsem hogy saját magát nevezte volna el. Ügyesen skandálta reggeltől estig: Mu-Mo-Ró! Így lett hát a negyedik neve a többiéből egy: Mumoró. A manóknak pöttöm méretük, rövidke végtagjaik és pici szemük volt, de apróságuk korántsem tükrözte azt, hogy mi mindenre képesek. Ahogy teltek-múltak az évek, a manók is felcseperedtek, s jó testvér módjára vigyáztak egymásra. Amikor kitavaszodott az idő, a legelső manó előbújt az avar rejtekéből, hogy kinyújtóztassa elgémberedett végtagjait. Amint sétált észrevette, hogy lábai nyomán virágok kezdenek hajtani. Úgy meglepődött, hogy elkiáltotta magát: – Testvéreim ide nézzetek: Virágok nyílnak, amerre járok! A többiek ámulattal fogadták a manó sikerét, s remélték, hogy ők is képesek ilyen csodára, de nem így lett. Egy kis idő múlva azonban mindent elborítottak a növények, és kezdtek a manók fejére nőni, ezért így szóltak: – Mu! – Hagyd abba! – Túl sok ennyi virág! – Dehogy hagyom abba! – hencegett büszkén a manó, ám abban a pillanatban váratlanul eltűnt. 22

Nem találták se égen se földön. Nem sokkal ezután a virágok lassan hervadni kezdtek, és beköszöntött a meleg nyár. Egy nap mind a sűrű lombok árnyékában pihentek egy ág tövében. A második testvér érdeklődve szagolgatta az öreg fa virágait. Amikor hozzáért szirmaihoz, az elhervadt, s kis gombóc formájú termések kezdtek növekedni belőlük, melyek leginkább vadalmára hasonlítottak. Úgy meglepődött a manó, hogy elkiáltotta magát: – Testvéreim ide nézzetek: Gyümölcsök nőnek a kezeim nyomán! A többiek ismét elámultak a második manó sikerén, s remélték, hogy ők is képesek lesznek ilyen csodára, de nem így lett. Mo izgatottan koppintotta meg az összes rügyecskét, amit csak ért. Rövid idő múlva azonban annyi termés borította a faágat, hogy az csaknem letört. – Mo, hagyd abba! – Elég már ennyi gyümölcs! – kiáltották a többiek. De Mo nem hagyta abba, és abban a pillanatban el is tűnt. Testvérei keresték égen-földön, de őt sem találták meg. Ahogy telt-múlt az idő, a nappalok egyre rövidebbre, az éjszakák egyre hosszabbra nyúltak, és eljött az ősz is. A harmadik manó napnyugtakor épp az eget fürkészte, mikor fejére hullott egy pár falevél. Próbálta odébb hessegetni őket, de nem boldogult velük. Mérgében egy hatalmasat fújt a levelekre, mire azok egyszer csak elszáradtak, majd zöldellő árnyalataik narancsosra váltottak. Nagyon elcsodálkozott a manó, és azt kiáltotta: – Testvérkém ide nézz: Átfestem a leveleket egyetlen szusszal! Mumoró gyönyörködve nézte a csodás színeket, de egyúttal nyugtalanság lett rajta úrrá, mert féltette testvérét, nehogy ő is eltűnjön, mint a többiek, ezért így szólt: – Ró, kérlek, hagyd abba! Elég legyen ennyi! De Ró csak fújkált, és a fákon már alig maradt zöld színű levél. – Dehogy hagyom abba! - kiáltott büszkén a manó – Most már én vagyok a felelős a színes falevelekért, és ha rajtam múlna, azt se bánnám, ha egész évben ősz lenne! Amint ezt kimondta az utolsó falevél is elsárgult, s a hangjával együtt ő is köddé vált úgy, mint a testvérei. Mumoró végtelenül elkeseredett, mert sehol sem találta se Ró-t se a többieket, egyedül maradt, mint a kisujja. Néhány hétre rá zimankós reggelek jelezték a tél közeledtét. Egyik nap az utolsó manó épp a hegyek között bolyongott, mikor észrevette, hogy az égboltból ezernyi lassan szállingózó hópihe hullott, 23

de csak arra amerre ő járt. Nagyon megörült, s még hosszú percekig gyönyörködött a jeges-zúzmarás tisztás látványában. Sejtette már egy ideje, hogy számára is hamarosan eljön az idő, amikor valami csodásat alkothat, de mégsem volt boldog: – Testvéreim! – szólt magában csendesen – Én hozom a fagyot! Bárcsak láthatnátok ezt a szépséget, és osztozhatnátok örömömben. Így teltek-múltak napjai. Egy hajnalon, amikor az odvas fa rejtekén pihent, ismét testvérein merengett, s kicsordult a szeméből egy könnycsepp az öreg gyökerek közé. Ami ez után történt attól még Mumorónak is elállt a lélegzete. Egy kis növény dugta ki a fejét a földből, melyhez hasonló szépet már rég nem látott. – De hát ez egy hóvirág! – mormogta Mumoró. – Ez a tavasz hírnöke. Amint kimondta e szavakat, a virág szirmai kinyíltak, és három fényes pont bújt ki belőlük, melyek teljesen elvakították. Mire kinyitotta szemeit, hatalmas meglepetésére meglátta, hogy testvérei visszatértek: – Mu-Mo-Ró! – kiáltott fel a manó, majd boldogan ölelték meg egymást újra. Mumoró rájött arra, hogy egyikőjük sem tündökölhet örökké, s hogy bár egyenként mind különlegesek, de közösen tudják a legnagyobb csodákat alkotni. Jutalmul visszakaphatta testvéreit, s ettől kezdve a tavaszt követte a nyár, majd később az ősz, és legvégül a tél is eljött, majd újra kezdődött az egész elölről. Azóta már mind együtt és boldogságban élnek, míg világ a világ. Vége

Karaktertervek Első lépésként a négy fő karakter kialakítását tartottam a legfontosabbnak. A kezdeti változatokon érezhető az „in medias res” indulás, gyakorlatilag a történet születése közben rögtön lerajzoltam a fejemben megelevenedett képeket. Sajnos hamar rá kellett jönnöm, hogy egyik karakter sem lesz megfelelő a későbbiekben, hiszen szem előtt kellett tartanom olyan szempontokat is, amelyek az animációk esetében is befolyásolók lehetnek. Ezért átgondoltam, hogy a szereplőknek melyek azok a külső és belső tulajdonságaik amiket hangsúlyozni szeretnék, majd ezeket fontossági sorrendbe állítottam és ezután tudatosabban haladtam tovább. Következő körben felírtam különkülön a karakterek jellemzőit, a hozzájuk köthető momentumokat és vizuális jelzőket, majd kialakítottam négy végső szimbólumot amelyek meghatározták a szereplők megjelenését színben és formában. Így minden figurának lett egy hozzá tartozó jele, ami alapján asszociálhatunk rá a történet bizonyos részeiben, és mindegyiknek készült egy leegyszerűsített változata is, amilyen formában csak akkor szerepelnek a mese során, mikor egy társuk hangsúlyosabbá válik a történet adott szakaszában. Célom az volt, hogy a karakterek legyenek kifejezőek, egyszerűek, de mégis érthetőek; könnyen illeszkedjenek a környezetükbe, de el ne vesszenek bennük. Nem utolsó sorban pedig fontosnak tartottam hogy szerethetőek legyenek.

Sztori és oldaltervek Következő lépésként, felosztottam a mesét, s az egyes részeket hozzárendeltem az oldalakhoz, majd mindegyikhez könnyű vázlatokat készítettem. A történet során jelentős szerepe volt az évszakok váltakozásának, mely összefüggésbe van a karakterek eltűnésének sorrendjével, illetve a fő természeti elemekkel is. Mivel a folyamatszerűség része ezeknek a jelenségeknek, úgy gondoltam, hogy az oldalak nem önálló egységenként, hanem egymással kommunikáló, egybefüggő sorozatként jelenjenek meg. Az oldalakat jobbról balra történő csúsztatással lapozhatjuk. A történet közepén, a cselekmény egy helyszín több bizonyos területén játszódik – esetünkben egy hatalmas erdei fa – ezért ezt kihasználva a haladási irány megváltozik a lapozás során. Amint a lombkoronákhoz értünk onnantól lefelé barangolhatunk, majd a törzs aljához érve ismét jobbra indulhatunk tovább. Így tudunk tehát az alkalmazás egy bizonyos területén horizontálisan és vertikálisan mozogni lapozás közben. Később a storyboard alapján elkészítettem az oldalak 1:1-es változatát, majd vektorosan átrajzoltam őket egyenként Illustrator-ba. Ez után színeket rendeltem a formákhoz, majd layerekre bontva Photoshop-ba exportáltam és tónusokkal gazdagítottam a hangsúlyosabb területeket egy erre a célra készült saját ecsettel. Végül az egészre egy egységes textúrát húztam, mely összhangba hozta az árnyékolt foltokat, és felületet adott a nyersen maradt területeknek is. Az oldalakat külön-külön készítettem el, de gondosan ügyelnem kellett arra, hogy pontosan illeszkedjenek a folyamatszerűség érdekében egymáshoz. Az illusztrációk színkészletében és hangulatában próbáltam érzékeltetni a történet során az év- és napszakok váltakozását egyes árnyalatok hideg és meleg változatával, kontrasztjával. Ezzel együtt odafigyeltem arra is, hogy tekintettel a könyv műfajára és célközönségre, egy vidám és mozgalmas képi világ legyen a végeredmény. A fentebb említett layerekre bontásra azért volt szükség, mert a készülék giroszkópjának segítségével lehetőségem volt arra, hogy a rétegekkel térbeli hatást érjek el. Így egy oldal áll egy hátsó-, középső-, felső-, és egy ezeket egységesítő legfelső textúrából, illetve még egy csatornából amelyen az interakciókhoz kapcsolódó plusz grafikák helyezkednek el. Ezek közül a három fő layer sáv 2:4:6 arányban tér ki egymáshoz képest horizontálisan.

legfelső textúra

felső textúra

középső textúra

hátsó textúra

+ köztes interakciós textúrák

Az illusztrációk első vázlatait úgy terveztem, hogy az adott oldalhoz tartozó szövegrészeket olyan flekkeken elhelyeztem el, ahol kevésbé hangsúlyos képi információk vannak. Bár nem társul hosszú írásos anyag egy oldalhoz, sajnos terjedelmét tekintve mégsem volt szerencsés agrafikán belül azt elhelyezni. Így csak a rövid párbeszédeket emeltem az illusztrációkba, amelyeknél egy normál, 20 pontos Nikaia-t használtam. A narratíva azonban mégsem maradhatott le, de mivel vízszintes állásban túl sok részt takart volna ki a grafikákból a többi szöveges elemmel együtt, így függőleges helyzetben való elhelyezés lett a megoldás. Ezáltal a szöveg kényelmesen elfért és emellett egy új opcióval is kiegészülhetett, mégpedig méretének szabályozhatóságával. Ezzel a lehetőséggel a gyengébben látók számára szerettem volna könnyebbé tenni az olvasást. Az legutóbb megjelent iPad 4 retina kijelzője 2048x1536px széles. Mivel álló helyzetben is szerettem volna hogy működjön az applikáció, ezért ki kellett tapasztalnom hogy miképp egészítsem ki az illusztrációkat a későbbiekben. Első körben felére kicsinyítettem és elforgattam egy grafikát, hogy vertikálisan alul és felül kiegészítsem. Bár a megjelenítésével nem volt probléma, de a későbbiekben az interakciókra szánt elemek így túl apróvá váltak, s nem lettek volna alkalmasak a pontos koppintásra. Ezért a végleges oldalak képeit 2048x2048px széles méretben készítettem, s kijelöltem egy 1536x1536px-es biztonságos zónát. Ez a terület jelöli azt a részt ami fekvő és álló helyzetben sem kerül kitakarásba, s melyen a legfontosabb grafikai elemek és mozgások szerepelni fognak. A kész illusztrációk után következő lépés az interakciók tervezése és hangok gyűjtése, illetve előkészítése volt.

1536 px

2048 px 1536 px

2048 px

Interakciós tervek és hangok A fő interakciókat alapvetően úgy terveztem, hogy kövessék a narratívát, de ezeken kívül legyenek helyenként benne olyan momentumok is, amelyek nem szervesen kapcsolódnak a történethez, csupán kiegészítő elemek. Ezek kitapasztalása és későbbiekben célirányos felkutatása az olvasó kíváncsiságára hagyatkozik, de ha nem bukkan rájuk, a történet és a illusztrációk viszonya akkor is követhető. A mese során négy állomáson – mikor a szereplők megismerik csodás képességüket – a lapozás le van zárva addig, amíg az olvasottaknak eleget téve a felhasználó nem egészíti ki az illusztrációkat bizonyos interakciókkal. Ez arra szolgál, hogy tulajdonképpen ellenőrizze azt, hogy az olvasó megértette-e cselekmény ezen fontos szakaszát. Az aktív elemek megtalálásánál segítségül szolgál az adott figurák körüli hosszabb időközönként megjelenő gyenge fényű pulzálás, amely nem befolyásolja a látványt, csupán a szemünk sarkából éppen annyira észrevehető, hogy felkeltse arra a figyelmet, hogy ott valaminek történnie kell. Az interakciók egy része áttűnésekből, egy része pedig animációkból áll. Ez utóbbiak úgy készültek, hogy a mozgásra szánt karaktereket fázisonként megrajzoltam, majd sebességet adva a frame-eknek, bekerültek a helyükre. Mindezek mellett vannak olyan elemek, melyek már az adott oldalukra való érkezésünkkor elindulnak, egy alaphangulatot adva az illusztrációknak, úgy mint hóesés vagy akár eső. A felsorolt interakiókat típustól függően próbáltam hasonló mennyiségben, arányban elhelyezni a mese során. Ezt indokolja a történet ritmusa és a felhasználás segítségének a szándéka, hogy egy bizonyos mértékben kitapasztalható legyen egy idő után, hogy miket kell keresnie az olvasónak. A hangokat két csoportba osztottam, az egyik az illusztrációkat követi, a másik pedig a narráció ami pedig a történetet meséli el. Az előbbit sokkal inkább nevezhetem hangeffekteknek és zörejeknek, mint sem egybefüggő zenéknek, dallamoknak; s melyeket szabad licencű helyekről gyűjtöttem online, illetve rögzítettem és készítettem elő jómagam. Ezen túl a narrációban egy rendkívül kedves általános iskolai pedagógus, Varga Mária volt segítségemre, s adta hangját a mesémhez. Mivel az interakciók elég rövid időtartományon belül játszódnak le és egy oldalhoz tartozó narráció sem több terjedelemben 4-5 mondatnál, ezért az audiofájlok esetében is törekednem kellett a dinamikára és lendületességre, nem beszélve a méretükről. Ebből kifolyólag a hanganyagok hossza átlagosan 3-4 másodperc, mely bizonyos esetekben ha egy több ideig kitartott elemről van szó, ismétlődik. Itt példaként hozhatom fel az éjszakai képeknél a tücsök ciripelését vagy a viharnál az esőcseppek koppanását. Az alkalmazás során a figuráknak – különösen a párbeszédeknél – nem szerettem volna narrációt adni, ezért minden egyes karakterhez egy egyszerű hangszínt rendeltem. 36

Menü Kérdés volt, hogy a végleges grafikák mellett hogyan helyezzem el a menüt, ami meghatározó nyitó része az alkalmazásnak, s tartalmazza az alap opciókat. Mivel a mesém 25 oldala egymáshoz kapcsolódik, ezért a kezdő ablakot sem kívántam kihagyni a sorból, úgy terveztem, hogy az első előtt, de a huszonötödik után gyakorlatilag egy nulladik köztes oldalként illeszkedjen az illusztrációkhoz, összekötve azokat. A menü az applikáció ikonjára koppintva és egy pár másodperces „Loading” ablak kivárása után érthető el. A nyitó oldalon három fő gomb tűnik fel. A „Beállítások” alatt lehetőségünk van kiválasztani, hogy szerenénk-e narrációt, illetve akarunk-e plusz hangokat. Ezt követi az „Extrák”, melynek tartalmában újabb gombok sorakoznak fel. Lehetőségünk van háttérképeket importálni az eszközünk képtárába, vagy akár bepillantani a készítők listájába. Megjelenik egy „Weboldal” gomb is, amelyet azért helyeztem el, mert az applikáció megismertetését a közönséggel egy online promóciós felület keretein belül tudom elképzelni a későbbiekben. Ezen kívül helyet kapnak a közösségi oldalakra irányító ikonok, ahol a felhasználók értesülhetnek a könyv alkalmazással kapcsolatos hírekről, újdonságokról, és kommunikálhatnak a fejlesztőkkel. Az alap beállításokon és extrákon túl betekinthetünk „Instrukciók” gomb tartalmába, ahol a felsorolt tippek követésével gördülékenyebbé válhat az applikáció használata, s felhívja figyelmünket az alkalmazás során elvégezendő legfőbb mozzanatok követésére. A nyitó oldalt balra csúsztatva azonnal kezdetét veheti a mese. Ha a történet során ismét változtatni szeretnénk a hangok és narrációk állapotán, azokat függőleges helyzetben érhetjük el a narratívával együtt, s ha vissza szeretnénk térni a menübe, azt szintén egy hozzá rendelt gombbal tudjuk megtenni. A nulladik oldalról ezt követően egy koppintással folytathatjuk a történetet.

INSTRUKCIﾃ適

Összegzés

A táblagépek használata nemzetközi viszonylatban egyenlőre eléggé eltérőek, itthon nem mondhatjuk általánosnak, de a világ más tájain már igen csak elterjedtek, s minden bizonnyal ez hazánkban sem lesz másképpen a közeljövőben. Megállapíthatjuk, hogy az érintőképernyők korában az olvasást a mai technikai eszközök a fiatal generáció számára szórakoztatóbbá és csábítóbbá képesek emelni, s ezzel együtt indirekt módon egy új perspektívában világítják meg a nyomtatott olvasmányokat is. Véleményem szerint, ha a könyvről általában van szó, legyen az hagyományos vagy egy digitális változat; mindig is jelentős részét fogja képezni életünknek, kezdve a gyermekkortól. Az elmúlt hónapokban én is azért dolgoztam, hogy ehhez hasonló értéket hozhassak létre, amely talán sokak szívébe lopja majd be magát a későbbiekben, s emellett úgy gondolom hogy a kezdetben kitűzött céljaimnak is sikerült megfelelnem. A programozóval való közös munka során sokat tanultam az alkalmazások technikai hátteréről, s boldogsággal tölt el, hogy sikeresen végig csináltuk az utóbbi időszakot. Céljaink közé tűztük ki továbbá, hogy az applikációt több nyelven is hozzáférhetővé tegyük, s helyet biztosítsunk számára az App Store-ban.

Köszönet

Köszönöm témavezetőmnek, Kassai Ferencnek a segítőkész támogatását, s hogy számíthattam jó tanácsaira és ötleteire a félév során. Köszönöm konzulensemnek, Kiss Istvánnak, hogy őszinteségével és kedves szavaival hozzájárult diplomamunkám elkészüléséhez. Köszönöm Heim Istvánnak, hogy az animáció területén nyújtott szakmai tudásával és lelkesedésével segített az elmúlt hónapokban. Hálás vagyok kedves csoporttársaimnak, hogy közéjük tartozhattam, s hogy rengeteget tanulhattam tőlük. Köszönöm az összes AMI-s tanáromnak, kik gondos munkával terelgették utamat. Köszönöm drága Szüleimnek és Húgocskámnak, hogy szívből jövő szeretetükkel és segítségükkel mindvégig támaszt nyújtottak. Köszönöm testvérem párjának, Tibinek a kitartó türelmét, és az éjszakákba nyúló közös munkát. Köszönöm Marika néninek, hogy kedves hangjával emelte a mesém fényét. Nem utolsó sorban pedig köszönöm szerető nagy családomnak és barátaimnak a bátorító szavakat, s hogy mindíg számíthattam rájuk.

Irodalom- és képjegyzék

Pók Viktória Az olvasási szokások tegnap és ma / Kisalföld, LXV. évf. 19. szám, 2010. Fekete Márton, Hegedüs Nikolett, Kis Andrea A megváltozott olvasás / Szkholion, 2010/2. Bujdosóné Dr. Dani Erzsébet Neumann kontra Gutenberg-galaxis? – Különös tekintettel a generációs olvasási szokásokra / NIIF Hírlevél 2012. Computer Arts Magazine http://www.computerarts.co.uk Digital Book World http://www.digitalbookworld.com Wikipedia http://www.wikipedia.hu Guttenberg Press http://www.guardian.co.uk/books/booksblog/2011/jun/21/indie-publisher Jochen Stuhrmann http://www.lesebar.uni-koeln.de/rezensionlesen.php?id=431 Vojtech Kubasta http://picasaweb.google.com/lh/photo/lMJLNtO9PlqrkWntObrkog Juan Carlos Paz http://www.behance.net/bakea Gyöngyösi Adrienn http://www.adrienngyongyosi.com iTunes https://itunes.apple.com Freesound http://www.freesound.org

„...itt a vége, fuss el véle.”