néhány lugasparadicsom típus is, amelyek megfelelő támasz mellett három méter magasra is megnövekednek és egy tövön akár több száz gyümölcsöt is beérlelnek. A teljesen beérett paradicsom elvetett magjából nyolc hét alatt fejlődnek ki az ültetésre alkalmas, dús gyökérzetű, erős lombozatú palánták, amelyeket április végén, május elején ajánlatos kiültetni. Talajmenti fagyok esetén ezeket takarással lehet megvédeni a 2–4 foknál kisebb lehülésektől. A további ápolás a talaj gyommentesítéséből, a rendszeres öntözésből, a betegségek és a kártevők elleni védekezésből áll. A magas növésű növények mellé karót vagy más támasztékot kell kihelyezni és az oldalhajtásaikat ki kell tördelni. A paradicsom igen sok gyümölcscukrot, értékes savakat, valamint jelentős mennyiségű likopint is tartalmaz, amely a karotin egyik élettanilag igen értékes változata. A nyers gyümölcsöt szinte egész évben fogyasztjuk. A hazai termés július végétől az őszi fagyokig érik, az év többi időszakában főként Spanyolországból, Olaszországból, Portugáliából, Líbiából és Marokkóból származó paradicsomban van részünk. Ebből a terményből is készül igen ízletes saláta, túróval, tojáskrémmel, körözöttel pástétommal töltött reggeli étel, leves, főzelék (paradicsomos káposzta, burgonya, lecsó) ketchup és ivólé. Ez utóbbit ki-ki kedve szerint ízesíti citromlével, majorannával, bazsalikommal, rozmaringgal, vagy alkohollal. És a paradicsom tovább halad a diadalútján!
A töklámpás Nagyszüleim korában faluhelyen még nem volt villanyvilágítás, közvilágításról pedig még is hallottak az emberek (Igaz, sok tanyán még ma sincs!) A munkanap akkor kezdődött, amikor a Nap felkelt és akkor fejeződött be, amikor a Nap lenyugodott. Este a konyhában és a szobákban petróleumlámpa, az istállókban pedig mécses, vagy gyertya világított és ha az udvarban akadt valami dolguk, vagy a templomba mentek, akkor viharlámpával világítottak maguknak utat. Nagy jelentősége volt tehát bármilyen fényforrásnak. Gyerekkoromban mi is készítettünk töklámpást. Kiválasztottunk egy jókora, fejformájú sütőtököt, szem-, orr- és szájüreget fúrtunk rajta, kiszedtük a tök húsát és beleállítottunk egy gyertyát. A töklámpást este meggyújtottuk és kitettük a kapu mellé, mert úgy hittük, hogy ez a félelmetes jelenség elriasztja otthonunktól a tolvajokat, a rablókat és a gonosz szellemeket. A töklámpás szokása eredetileg az ókori keltáktól származik, akik Mindenszentek és Halottak Napja (okt. 31.) éjszakájára nagy, sárga sütőtö-
Tudtad? – Kedvező helyen a sütőtök termése a 6-8 kg-ot is eléri, de a takarmánytökök között nem ritka a 30 kilónál súlyosabb termés sem. – Őshazája Közép- és Dél-Amerika trópusi vidéke.
köket és töklámpásokat állítottak fel a házuk előtt a rossz szellemek ellen (Haloween). Ez a szokás a kelta-ivadék országokban általánossá vált, de az utóbbi években az egész világon (nálunk is) terjedőben van és szép divattá vált. A sütőtök igen igénytelen, de fölöttébb hasznos növény a kertekben is, ahol korábban rendszerint a komposztkazalra ültették, mert a nagy leveleivel beárnyékolta, nem engedte kiszáradni a korhadó szerves anyagokat. Manapság inkább a kert kevésbé látogatott napos helyeire ütetik a magját, két-három kapavágással kis fészket készítenek neki, ebbe belekevernek némi érett istállótrágyát vagy műtrágyával feljavított, érett komposztot és három tökmagot vetnek bele. A két legfejlettebb növényt meghagyják, a harmadikat máshová elültetik! A kikelt sütőtök alig igényel gondozást: a talaj kiszáradását a nagy levelek árnyéka megakadályozza, a hatalmas, bojtos gyökérzete pedig szorgalmasan felvesz minden nedvességet és tápanyagot, amely a növekedéséhez és a termés
kifejlesztéséhez szükséges. Kártevők és betegségek csak nagyon ritkán támadják meg őket. A sütőtök azonban főként nem lámpás, hanem megsütve nagyon hasznos táplálék is: igen sok cukor és főként karotin, (az A-vitamin elővitaminja) halmozódik fel benne, ezért igen kellemes kiegészítője a napi étkezésnek és a gyerekek egyik olcsó kedvence, amely utcai árusoknál kapható, otthon is kemencében vagy háztartási sparhert sütőjébe készülhet el. A sütési ideje viszonylag hosszú. Különösen nagy divatja volt a sütőtöknek a második világháborús időkben, amikor szűkölködött a társadalom az élelmiszerekben, sütni való tök viszont termett. A sült tök divatja ismét felvirágzott, amikor a hagyományos, 6–8 kilós, szürke héjú „Nagydobosi” tök mellett megjelentek a kereskedelemben a kanadai származású másfél-két kilós tömegű sonkatökök, amelyek rövidebb idő alatt megsülnek, jól elférnek a korszerű gáztűzhelyek sütőjében és hasonlóan jó zamatúak, mint a hazai, nagytömegű sütőtökök. Ezek a házikertekben is megtermelhetőek, ha kerítés vagy fa mellé ültetik, akkor az indái felkúsznak a támasztékukra és kis helyen is viszonylag nagy terméssel hálálják meg a róluk gondoskodást. Töklámpás készítésére azonban nem alkalmasak.
Az elmúlt ősszel, szüret idején ellátogattam szülővárosomba, Gyöngyösre, hogy részt vegyek a Gyöngyösiek Baráti Társaságának közgyűlésén és megnézzem a megújult Fő teret, szüleim egykori lakóházát és a gimnáziumot, ahol közel 80 évvel ezelőtt érettségiztem. Osztálytársaim közül ugyan már senkit se találtam meg, de néhány régi ismerőssel és főiskolai, illetve gimnáziumi tanárral leültünk egy kis kocsmában beszélgetni az eltelt évtizedekről, de különösen a magyar szőlő- és bortermelés kalandos történetéről. Közös irodalmi és történelmi emlékeink alapján sikerült is vázlatosan öszszeállítanunk ezt a szokványosnak nem mondható történelmet. A migráció nem új jelenség az emberiség krónikájában. A X. században Ázsia számos népe szedte össze a sátorfáját és indult meg Nyugat felé. Az akkor még legeltetéses állattenyésztésből és vadászatból élő magyarság is kivette a részét a népvándorlásból és hosszú harcok és küzdelmek után eljutott a Kárpátok övezte jelenlegi Magyarország területére, ahol dús legelőket, vadban gazdag
Tudtad? – Magyarország területén több mint ezer éve termesztenek szőlőt, a honfoglaló magyarok az akkori Dunántúlon már virágzó szőlőművelést találtak. – Felhasználásuk sokrétű: készülhet belőlük lekvár, gyümölcslé, bor, szőlőmagolaj.
erdőségeket leltek. Letelepedtek, házakat építettek, az erdőkből hozott vadgyümölcsfák sarjait leültették, kerteket alakítottak ki, közben az állatokat is tenyésztették és hősiesen harcoltak a rendre rájuk törő ellenséggel. Megkezdték a rétek és legelők felszántását és a gabonatermelést. Az államalapítást követően első királyuk, a későbbi Szent István településeket, falvakat alakított ki, rábírta a pogány magyarokat arra, hogy felvegyék a keresztény vallást, templomokat építtetett és oda olasz, francia és német papokat hívott meg. Ezek a papok hoztak magukkal szőlővesszőket, amelyeket letelepítettek és ebből alakult ki a jóhírű magyar szőlőtermelés. Az első katasztrófa a XVI. században bekövetkezett török megszállás volt, mert a mohamedán vallás szigorúan tiltja az alkoholos italok fogyasztását, aminek következtében szinte maradéktalanul kiírtották a szőlőskerteket az egész országból. Pest és Buda város területén például a Gellért-hegy és a Sashegy déli lejtői szőlőtőkékkel voltak betelepítve, de ezeket is kivágták és a helyükre fügebokrokat ültettek, amelyeknek néhány késői leszármazottja ma is megtalálható a Gellért-hegyen. A 150 éves török hódoltság után egy javaiból kifosztott és elnéptelenített ország maradt az utódokra. Ekkor egy újabb népvándorlás kezdődött azzal, hogy az elhagyott tájakra Európa számos országából származó telepesek kerültek, akik magukkal hozták a kultúrájukat, többek között a szőlő- és bortermelést is. Ez gyors
ütemben felvirágzott és a magyar bor nem csak az orosz cár, hanem a lengyel király és az angol királyi és a német császári udvarnak is értékes italává nemesedett. A következő katasztrófát a XIX. század végén a ikokszéravész okozta; a szőlő gyökértetű a szőlőterületek 85–90 százalékát kipusztította. Ekkor indult meg a kötött talajú dombvidéken a szőlőoltványok telepítése és az alföldi, laza homoktalajok szőlővel történő hasznosítása. Az ország területén számtalan borszőlő fajtát ültetnek, amelyeknek a fürtjeiből fehér, vörös és rozé borokat erjesztenek. A cukrot is tartalmazó borokat édesnek, a cukrot nem tartalmazókat száraznak nevezzük. A XX. században felvirágzott a szőlőtermelés, megalakultak a hegyközségek, számos borvidéken a termelők borrendeket alakítottak, sok kisebb-nagyobb, kiváló borokat forgalmazó borászat kínálta a termékeit a hazai fogyasztóknak és a hozzánk érkező turistáknak. A szőlőből nem csak bort készítenek, hanem egyre nagyobb mennyiségben pezsgőt is, a préselés melléktermékéből, a törkölyből (és kajszibarackból, szilvából és körtéből) hungarikumként értékelt pálinkát is főznek, a szőlő magjából különböző kozmetikai és egészségfokozó hatású készítményt állítanak elő. A családi kertekben fokozódik az étkezési szőlők termelése, mert számos régi és új fajtánk fürtjei az őszi hónapok legkedvesebb és legértékesebb gyümölcsei. Megfelelő, fagymentes helyen a felaggatott szőlőfürtök a kora tavaszi időszakig jól eltarthatóak és kiválóan bővítik a téli hónapok szegényes gyümölcskínálatát. Márai Sándor, széles körben ismert és nemzetközi hírű írónk A magyar borok című esszéjében a szőlőtermelésről a következőket írja: „A szőlő féri dolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett.” Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól, gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsöskertek tulajdonosai ne tudjanak meg semmit városi múltamból. Mi pedig – gyerekek, iatalok és gyerekes idősebbek – igyekezzünk minél többet megtudni a szőlőtermelésről, erről az ősi mesterségről.