Suzanne Hansen - Földönkívüli Kontaktus és a Duális Lélekkapcsolat by Exopolitics Hungary

Földönkívüli Kontaktus és a Duális Lélekkapcsolat Suzanne Hansen

GoodET Hungary fordítása 1

1. rész A most következő fordításunkban az ufológiai kutatások egy újabb szereplőjét szeretnénk bemutatni. A tanárnőként és gyászszakértőként tevékenykedő Suzanne Hansen 40 éve kutatja az ufo-jelenségeket. Az általa alapított kutatóhálózat, az UFOCUS NZ (UFO Focus New Zealand Research Network) vezetőjeként 2009-10 körül azért lobbizott az új-zélandi védelmi minisztériumnál, hogy ufo-aktáikat tegyék elérhetővé a nyilvánosság számára, és e törekvésüket egy évvel később siker koronázta. Suzanne világszerte konferenciákon számol be az új-zélandi ufo észlelésekről és a földönkívüliekkel történő saját interakcióiról, kapcsolatfelvételeiről - spirituális és metafizikai vonatkozásokat is érintve. Az ausztrál Mary Rodwell-hez hasonlóan, kutatásaiba a tudományos közösség tagjait is igyekszik bevonni és bátorítja őket arra, hogy merjenek részt vállalni e téma kutatásában, vagyis az emberi faj földönkívüliekkel történő interakciójának tudományos igényű feldolgozásában. Hite szerint az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívás az univerzum más civilizációival való nyílt kapcsolatfelvétel. Amíg ez be nem következik, addig nagyon sokat kell tanulnunk olyan emberektől, akik képesek voltak meglépni ezt a tudatosságbeli ugrást és szemtanúi lehettek olyan dolgoknak, amelyek sok szempontból az emberiség és a földi környezet hasznára válhatnának. Az alábbi előadás 2015. szeptember 26-án hangzott el az Exopolitics Denmark rendezvényén Koppenhágában, a Dán Nemzeti Múzeumban.

Suzanne Hansen: "Kia ora tēnā koutou”! Ami új-zélandi maori nyelven annyit tesz: „Helló és üdvözlet mindannyiótoknak!” Beszédemet barátomnak és kollégámnak Graeme Opie-nak ajánlom, aki 20 éven keresztül dolgozott velem és sajnálatos módon két héttel ezelőtt eltávozott közülünk. Graeme légi irányító és pilóta volt Új-Zélandon, aki otthagyta állását, hogy ufo észleléseket vizsgáljon velem és társaimmal. Ma arról a könyvről 2

szeretnék beszélni nektek, amit néhány hónappal ezelőtt írtam. Címe: „Duális Lélekkapcsolat – földönkívüli agenda az emberi fejlődésért.” A könyvet Dr. Rudy Schild-del közösen írtam, aki egy Egyesült Államokbeli asztrofizikus és a HarvardSmithsonian Asztrofizikai Központban dolgozott.

Nemrégiben nyugdíjba vonult, de már jó pár éve ufo-kal kapcsolatos kutatásokon dolgozott. Nagyon jól ismert személy, egy nagyon nyitott elmével rendelkező asztrofizikus, aki tanulmányozta a kozmológiát és nagyon szívesen beszélget olyan megtapasztalókkal, akik leírásokat adnak neki földönkívüli technológiákról, különösen azokról, amelyek működtetéséhez a tudat használata szükséges. Ma át fogom tekinteni a könyv tartalmát és a kapcsolatfelvételeimet, továbbá azt az új fizikát, amit Dr. Schild „kvantum földönkívüli technológiának” nevez, és amelyekkel a kapcsolatfelvételeim során találkoztam. Ebbe beleértendő a telepátia, a tudatosság és a földönkívüli technológiák leírása is. Íme a könyvem borítója és ahogy haladunk majd előre az előadás során, beszélni fogok a könyvben leírt különböző aspektusokról. 3

Számos entitásról ejtek majd szót, az alábbi képen néhány példát láthattok olyan entitásokra, akikkel kapcsolatba kerültem.

Mondhatjuk azt, hogy mindkét táborba beletartozom. Új-Zélandon élek és 40 éve kutatom az ufo-észleléseket. Ebbe beletartozik az, hogy vidékre, vagy bárhol, ahol ilyen észlelés történik, kimegyek, fotókat készítek, bizonyítékot gyűjtök és meginterjúvolom a szemtanúkat. Ugyanakkor pici gyerekkoromból megvannak a saját tapasztalataim is. Új-Zélandon inkább az ufo-észlelésekről szoktam beszélni, ott elsősorban erről ismernek, míg külföldön inkább az átélt tapasztalataimat szoktam megosztani. Új-Zéland ilyen szempontból még mindig eléggé zárkózott országnak számít, ott az emberek szívesen hallanak az észlelésekről, ugyanakkor nem szívesen hallanak a kapcsolatfelvételekről. A könyvemben beszélek a Szürkékről, a mantid lényekről – akikről sok megtapasztaló tesz említést – továbbá, ahogy a képen is láthatod, embernek kinéző lényekről, akiket néhányan északi típusúaknak neveznek. 5

Én nem így hívom őket, számomra ők egyszerűen csak fejlett embereknek tűntek. Tapasztalataim gyermekkoromban kezdődtek. Éjszakánként felébredtem és az ágyam mellett ezeket az aranyszínben ragyogó alakokat láttam.

Mindig hármas csoportokban voltak. Ez nagy jelentőséggel bír. Nagyon sok megtapasztaló számol be arról, hogy hármas csoportokban látott entitásokat, amint belépnek az otthonukba, átjönnek a falakon, stb. Beszéltek hozzám, de amikor azt mondom, hogy beszéltek, úgy értem, hogy a szájuk sohasem mozgott. Nem láttam az arckifejezésüket sem, szóval olyan volt, mintha az elméjükkel kommunikáltak volna. Gyermekként természetesen semmit sem tudtam a telepátiáról, és annak jelentéséről, de ők ilyen módon beszéltek hozzám. Elvittek valahová, de ezt követően nem emlékeztem semmi többre. Olyan volt, mintha minden elsötétült volna. Időkiesésem volt, majd ezt követően újra az ágyamban találtam magam, és akkor mintha azt mondták volna nekem: „Nagyon elégedettek vagyunk a történtekkel”. Én azonban semmit sem tudtam arról, hogy mi történt. Azt az instrukciót kaptam tőlük, hogy forduljak befelé és aludjak, én pedig pontosan ezt tettem. Gyermekként nagyon sokat álmodtam. Nagyon élénk, nagyon tiszta álmaim voltak hatalmas, fehér színű, kiterjedt helyiségekről, nagyon határozottan kivehető környezetről, és egy háromfős csoportról, akiket nem láttam rendesen. Szóval itt egy védelmi mechanizmus figyelhető meg, amikor is gyermekként, tudatos állapotban nem engedik meg neked, hogy lásd őket. Később aztán fel tudtam idézni, hogyan néztek ki és mi történt akkor pontosan. Meghatározó pillanat volt számomra, amikor Új-Zélandon, Hawke's Baynél egy rendkívüli esemény részese lettem. Ez 1975-ben történt, én ekkor 20 éves voltam.

A lakótársam és én éppen egy vidéki juhtenyésztő telepről tartottunk hazafelé a városba, ahol akkoriban éltünk. Egész nap a farmon voltunk, mindketten más-más farmon és ő késő délután felvett engem, így együtt indultunk vissza a városba. Ősz volt, gyönyörű napos délután, aranyló napsütés és ahogy átautóztunk a dombokon, magunk előtt egy két és fél kilométeres egyenes útszakaszt láttunk. Ahogy leértünk a dombokról és haladtunk az egyenes felé, észrevettük, hogy egy fehér színű fény jelenik meg bal oldalt a dombok felett. Azt gondoltuk, hogy egy helikopter, vagy talán egy mezőgazdasági gép akar leszállni a farmra az éjszaka közeledtével, úgyhogy nem igazán fordítottunk rá túl nagy figyelmet, egészen addig, amíg a fény ki nem aludt és hirtelen hozzánk közelebb tűnt fel újra. Még mindig azzal győzködtük magunkat, hogy ez egy gyorsan mozgó helikopter vagy egy repülőgép, vagy egy másik repülőgép, ami feltűnt, szóval kerestük a racionális okát annak, hogy mi okozta 8

azt, hogy a fények elaludtak, majd újra kigyulladtak. Végül aztán néhány másodperccel azután, hogy újra kialudt, megint hozzánk közelebb tűnt fel, pontosan mellettünk jött elő a domb felett. Ekkor eléggé félni kezdtünk és ekkora már leértünk a domb aljára, az egyenes útszakasz elejére, és megálltunk, hogy megnézzük a fényeket. Amik erre újból kialudtak. Körbenéztünk és nem láttuk, hogy újra előjött volna, úgyhogy azt gondoltuk, hogy erre nem tudunk magyarázatot találni, úgyhogy hagyjuk is az egészet. És ahogy elindultunk, a lakótársam azt mondja: „Oh, istenem! Ez jön utánunk!” És egy hatalmas fénygömb, aminek a mérete az út szélességénél is nagyobb volt, kb 9 méterrel felettünk, a kocsink fölé jött.

Az autót beterítette a létező legfényesebb fénnyel és ehhez egy hangos, zümmögő, csikorgó hang társult, ami keresztülhatolt a testemen és az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy úgy éreztem, a kocsi felemelkedik az útról. Megpróbáltam 9

elfordítani a fejem, mielőtt elájulok és megláttam, hogy a lakótársam leengedte a kezét a kormányról, már nem ő vezette az autót, a kocsi elkezdett elemelkedni az útról és innentől kezdve másra nem emlékszem. Kis idővel később, úgy tűnt, hogy kb másfél órával később, hirtelen felébredtem és nem tudtam, hol vagyok. A hosszú hajam összevissza állt a fejemen, az ablak nyitva volt, az autó úgy tűnt, hogy lebeg érezni lehetett a lebegő mozgást - majd landolt az úttesten, a fények kigyúltak és észrevettük, hogy az egyenes útszakasz túlsó végén vagyunk és odakint koromsötét van. Amikor visszaértünk a lakásunkba, a lakótársaink azt mondták: „Késtetek!” Kinyomoztuk, hogy másfél órát késtünk. Nem tudtuk, hogy mi történt és ez egy szörnyű tapasztalás volt számomra – legalábbis akkoriban. Ez az esemény volt az, aminek hatására belevetettem magam az Új-Zélandon történő ufo-észlelések vizsgálatába, elkezdtem embereket meginterjúvolni,

akik

szemtanúi

voltak

észleléseknek, továbbá ekkor kezdtem belevetni magam a kapcsolatfelvételekkel kapcsolatos dolgokba is, mert elkezdtem válaszokat keresni, hogy mi történt velem és mi lehetett ez az esemény. Merthogy akkoriban Új-Zélandon nagyon keveset tudtunk a kapcsolatfelvételekről, nem igazán volt ez beszédtéma egészen néhány évvel későbbig. Szóval egy nagyon zavaros helyzetben találtam magam. Most pedig be fogok mutatni néhányat az általam átélt tapasztalatokból. Szeretnék rámutatni itt arra, hogy az emlékeim többsége tudatos emlék, ami azt jelenti, hogy reggel felébredek és pontosan tudom, mi történt az éjszaka. Nagyon pontos emlékeim vannak számos élményemről. Néhány esetben az egészre emlékszem, másoknál csak az elejére és a végére, vagy a közepéből néhány részletre. Egy ausztrál kutató bátorított engem arra, hogy végezzek el egy regressziót, de én 20 éven keresztül ellenálltam ennek, mert világszerte nagy vita tárgyát képezi, hogy mennyire pontos módszer valójában a regressziós hipnózis. Számomra azonban - mikor végül elvégeztem a regressziót, hogy betöltsem az emlékeimben lévő lyukakat - nagyonnagyon hasznosnak bizonyult. Magában a könyvben a tudatos élményeimről beszélek, de ugyanakkor néhány olyan extra részletet is hozzáveszek, amelyek a regresszió során kerültek felszínre és vannak régi dvd felvételeim, amelyeken ezekről 10

az élményeimről beszélek és amelyek sok-sok évvel azelőtt készültek, mielőtt a regressziót elvégeztem volna. Úgyhogy senki sem mondhatja, hogy minden a regresszió során jött elő, tehát erről bizonyítékkal rendelkezem. Az első esetben sok más emberrel együtt felvittek egy űrhajóra. Ez a Szürkék egyik hajója volt - úgy értem a Szürkék fajának egyik hajója. Odafönt, a velük folytatott beszélgetés során kifejeztem érdeklődésemet az űr iránt, és egyikük azt mondta erre: „Gyere, mutatok neked valamit.” Felmentünk egy spirál alakú hídra, amiről feltételezem, hogy a hajó belsejének tetején lehetett és beléptünk egy szobába, ami nyilvánvalóan négyszög alakú volt, de úgy tűnt, hogy van egyfajta kör formájú aspektusa is. A hajón nagyon gyakran előfordul, hogy valami furcsát tapasztalsz a helyiségek terével kapcsolatban. Néha úgy tűnik, mintha képesek lennének megnövelni a szoba méretét és számos megtapasztaló beszélt már arról, hogy bementek egy kis helyiségbe, aminek a mérete aztán megnőtt. Bemész egy kis méretű hajóba, és amikor bemész, úgy tűnik, hogy minden masszív. És ez az, amit dr. Schild és én keresünk olyan más megtapasztalók beszámolóiban, akik hasonló tapasztalatról számolnak be. Szóval ennek a szobának volt valamilyen lekerekített minősége is, amire nem tudtam igazán rájönni, hogy mi az. Olyan volt, mint egy gömbölyű akvárium. De a szoba közepén, egy emelvényen ott állt egy sötét képernyő.

A képen láthatod, hogy száz meg száz apró négyzetre van osztva, mint egy négyzetrácsos lap. A képernyőn egy kép volt látható, amiről ez a Szürke lény azt mondta, hogy az a mi galaxisunk. És amikor megérintette a képernyőt, illetve a képernyőn bizonyos dolgokat, felugrott egy olyasmi, amiről ma már tudom, hogy virtuális valóságnak nevezik. Szóval a szoba légterében felbukkant egy bolygó, egy nap, vagy valami hasonló. Bármelyik négyzetet érintette meg a képernyőn, a rácsnak azon részéről felugrott valami. Így aztán tudott ki- illetve bezoomolni, hatalmasra nagyítani, lekicsinyíteni, meg tudta mutatni a más holdakkal vagy a körülöttük lévő naprendszerekkel való kapcsolódásukat. Ez 1973 és 1993 között történt velem. Nem dokumentáltam, hogy melyik év, melyik időszak volt pontosan, és persze akkoriban nem tudtunk semmit a virtuális valóságról. Amikor eredetileg leírtam ezeket a jelenségeket, azt mondtam, hogy ezek a dolgok ott lógtak a levegőben, mint a strandlabdák, nagy focilabdák, mert nem voltak meg számomra azok a modern technológiai kifejezések, amikkel körülírhattam volna azt a dolgot, amit ma virtuális 12

valóságnak hívunk. Íme egy idézet a könyvemből: „Egy hologramban álltunk – mert ma már tudom, hogy ez egy virtuális valósághologram volt – ami egy hatalmas gömböt formázott meg, majdnem teljesen körbefogta a szoba belsejét, betöltve azt planetáris testekkel, amelyek erről a galaxist ábrázoló "rácsról" ugrottak elő." A Szürke lény ugyanakkor az időben is tudott előre és hátrafelé haladni. Elmondta nekem, hogy valós időben is meg tud mutatni dolgokat, amit ma nagyon nehezen értünk meg, mert minden, amit látunk a külső űrben, már nagyon régen megtörtént, hogy úgy mondjam, mielőtt a képe átutazott volna ide hozzánk. Beszélt nekem a történelmünk II. világháború utáni időszakáról, ami megváltoztatta az életet a bolygónkon, nevezetesen az atomrobbantásról, amikor bombákat dobtunk le Hiroshima-ra és Nagaszaki-ra. Megmutatta nekem a Földet és a technológia segítségével hozzátette az alábbi képet. Szóval, amikor ez a robbanás valós időben történt meg az akkori időszakot ábrázoló hologramon, meg tudta mutatni nekem azokat a lökéshullámokat, amelyek keresztülmentek a bolygónk elektromágneses mezején, ami a képen rózsaszín remegő vonalakkal van ábrázolva, amint kimennek egyenesen a Naprendszerünkbe. Folyamatosan húzta vissza a hologramot, így a Föld egyre kisebb és kisebb lett, így láthattam, hogy valójában milyen messzire is nyúlnak ki ezek a lökéshullámok az űrbe.

Mindez azt sugallta nekem, hogy az idő ezen pontján bármi olyat teszünk a bolygón, ami destruktív és robbanékony, az az összes életre hatással van körülöttünk. És mi csak most kezdünk rájönni arra, hogy van más élet is körülöttünk. Szóval megmutatta nekem a Föld mágneses mezejét és ahogy ez a kirobbanás megtörtént, láthattam, hogy a robbanás hatásai visszahangoznak ki a Naprendszerbe és még annál is tovább, ki a galaxisba. 70 év telt el a bombák ledobása óta és mi változott? Még mindig zajlik a nukleáris fegyverkezés, még mindig keressük a nukleáris háború lehetőségét. Itt látható Hiroshima a bombázás előtt és után.

A Szürke lény azt mondta nekem: „Az idő megállhat a számotokra” – úgy értve ha tovább folytatjuk ezen az ösvényen. „Semmi sem marad számotokra ezen a rácson." Vagyis erről a képernyőről beszélt és az azon lévő rácsról illetve a galaxisban elfoglalt helyzetünkről. Hogy semmi sem marad a számunkra ebből, minden elpusztul körülöttünk.

Jó barátom, Robert Salas, akit néhányan talán ismerhetnek közületek – egy amerikai katonai kiszivárogtató, aki könyvet írt „Unidentified – the UFO phenomenon" ("Azonosítatlan – az Ufo-jelenség") címmel. Ez egy nagyon jó könyv, amelyben leírja egyik élményét, amikor is az egyik amerikai hegységen - az egyik légibázisnál, ahol ő fiatalemberként szolgálatot teljesített - egy ufo kelt át és kikapcsolta az összes nukleáris rakétát. Két napba telt, míg a rendszereket újra beindították, mert lekapcsolta az összes berendezést, a számítógépeket és ezeket mindet újra kellett indítani. Elment egy közeli bázisra, ahol ugyanezt megcsinálta a 60-es évek végén. Szóval az egész nukleáris fegyverkezés aggasztja az odakint lévőket és megértik azt a veszélyt, amivel szembenézünk. Robert azt mondja erről: „Ha mindegyikünk 15

elkötelezetten támogatja a nukleáris fegyverek teljes és tökéletes eltörlésének gondolatát, akkor együtt megelőzhetjük a nukleáris háborút." És így ezzel együtt tulajdonképpen megelőzhetjük a saját kihalásunkat is. Most viszont visszatérnék arra, amit korábban említettem, vagyis hogy a szoba dimenziója megváltozott. Megemlítem egy másik élményemet is, ami ugyanezt a technológiát mutatja be. Egyik alkalommal egy csoportnyi ember társaságában elvittek egy helyiségbe, bementünk egy nagyon kicsi fehér színű szobába. Elmondták nekünk, hogy tiszta gondolatokhoz, tiszta energiához fogunk kapcsolódni és figyelmeztettek bennünket, hogy a szoba dimenziói meg fognak változni. Ott álltunk a közepén és azt láttuk, hogy a falak a szoba minden oldalán elkezdenek szétesni és távolodni, mígnem egy hatalmas kiterjedésű fehér térben álltunk. Ez alkalommal a velünk lévő Szürke entitások bemutatták, hogyan tudják használni a tudatukat, amely összeköti őket a hajóval és kapcsolódnak egy közösségi tudatossághoz és a testük lényegében elkezdett egy ragyogó fehér fénysávvá szétesni.

Miközben a könyvemet írtam, kapcsolatba kerültem egy Egyesült Államokbeli megtapasztalóval, aki Dr. John Mack-kel dolgozott. Carlosnak hívták. Már a 70-es éveiben jár, de az enyémhez nagyon hasonló tapasztalatokkal rendelkezik. Nagyon fontos, hogy a megtapasztalók megerősítő bizonyítékot találjanak, világszerte rátaláljanak olyan emberekre, akik az övékéhez nagyon hasonló, nagyon specifikus tapasztalásokon estek át, vagy le tudják írni a fent látott technológiák bizonyos részleteit, mert nagyon nehezen menne különböző helyeken élő különböző embereknek ennyire specifikus dolgokat elképzelniük. Carlos így írta ezt le: „A padló hasonlított egy sűrű anyagból készült táncparkettre. Nem volt kemény, de állni tudtam rajta, éreztem, hogy egy nyitott tér van alattam." Én pedig úgy írtam le ez, mint „hatalmas szoba és kiterjedt tér – olyan érzés volt, mintha lebegnék, szóval megint csak, olyasvalamin állsz, ami nem teljesen tűnik keménynek – mintha a levegőben lennék kifüggesztve, de ennek ellenére éreztem a puha talajt." Szóval nagyon hasonló módon írtuk le azt, hogy a szoba egyre nagyobb és nagyobb lett, az entitások pedig „szétestek” egy színes fényfürdőbe és a padlón állni olyan érzés volt, mintha nem is valamin állnál, hanem egyszerűen csak ki lennél függesztve. Most pedig rátérek egy olyan élményemre, amelynél – hiszitek vagy sem – egy kis felderítő hajóra kerültem, ahol arról tanultam, hogyan repüljek ezzel az űrhajóval, továbbá számos más tapasztaláson is átestem. Azt mondták nekem, hogy most keresztül fogunk menni a bolygón. Nos, ekkor én rögvest eléggé megrémültem attól, hogy mi fog történni. Úgyhogy most nézzük is meg, hogy mi történt pontosan. Először is azzal kezdeném, hogy felvittek egy űrhajó fedélzetére, amin öt entitás tartózkodott. Éjszaka vittek fel és elmondták nekem, hogy instrukciókat fogok kapni arról, hogyan kell repülni ezzel a kis felderítő hajóval. Ezeket a kisméretű hajókat gyakran látni a légkörünkben, gyakran úgy írják le őket, mint amik lebegés közben hulló falevélhez hasonló mozgást végeznek. Elmondták, hogy ez nem valami különleges dolog, alkalmanként csinálnak ilyet, felvisznek embereket és különböző technológiák használatát végeztetik velük, amit a tudatuk segítségével kell 17

megtenniük, és ezáltal letesztelik őket, hogy lássák, hogyan tudnak bánni az idegen technológiákkal. Ez pedig elvezet bennünket ahhoz a megállapításhoz, hogy sok technológiából, ami ma a világunkban megtalálható, számos megtapasztaló hasonló, de fejlettebb változatot látott űrhajókon. Vagyis technológiákkal látnak el bennünket? Vagy lezuhant űrhajóból töltöttük le őket? Nem tudom. Ez alkalommal végül megnyitották a képernyőt - miután meglehetősen rövid ideig utaztunk - és napfényt láttunk, ami azt jelezte számomra, hogy az északi félgömbre vittek. Ott volt egy domboldal is világos narancsszínű, őszi levelekkel borítva, ami az új-zélandihoz képest egy másik évszak volt és nálunk nincsenek ilyen őszi levelekkel borított területek.

Ebből tudtam, hogy valami nagyon más helyen vagyok. Láthatod, hogy a jobb kezemben egy emelőkart tartok és mozgatok, ami a pultból bukkant elő. Azt mondták, hogy meg fogják tanítani nekem, hogyan kell manuális módszerekkel irányítani a hajót. Szóval ehhez egy kart használtam, ami olyan volt, mint egy ragasztórúd, csak sokkal kisebb és sokkal érzékenyebb és ugyancsak megtanították nekem, hogyan működtessem a hajót a gondolat illetve a szándék ereje által. Ez eltartott egy darabig, de megtanultam ezt a két metódust és végül rájöttem, hogy telepatikus úton vagy az elme használatának segítségével – a hajó tudatával való összekapcsolódás révén - sokkal könnyebb irányítani a hajót, mert megkerüli az agyból jövő összes olyan üzenetet, aminek át kell mennie az izmokon, ízületi szalagokon, inakon, stb, minden olyan folyamaton, aminek egy mozdulat megtétele előtt meg kell történnie. Tehát a telepatikus út - amikor közvetlenül kapcsolódsz a hajóhoz és a szándékod szerint adsz neki intstrukciókat – sokkal könnyebb. Mögöttem két északi típusúnak tűnő entitás állt. Ezek a bizonyos entitások a Szürkékkel dolgoznak együtt és engem először a Szürkék egyik hajójára vittek fel, majd később áttettek egy kisebb hajóba ezekkel az entitásokkal.

Szóval, amikor azt hallom, hogy a Szürkék rosszak, ezek az északi típusúak meg jók, ezek nem dolgoznak össze azokkal, stb... azzal én nem tudok mit kezdeni, mert láttam, hogy egy hajón nagyon változatos fajok dolgozhatnak együtt és együttműködnek a fajunk fejlesztése és jobbá tétele érdekében. Mindezt annak ellenére teszik, hogy többségünk nincs tudatában ennek. A repülésoktatás időszaka után azt mondták nekem, hogy a bolygón keresztül utazva hazavisznek. És ahogy azt bizonyára el tudod képzelni, az elméd ezt hallva rögtön megtelik mindenféle kétséggel és azt mondod magadnak: „Hogyan lehetséges átmenni az anyagon?" De ahogy Dr. Schild magyarázta nekem, ez sem különbözik attól, mint amikor megtapasztalók arról számolnak be, hogy ezekkel az entitásokkal közösen átmentek egy ajtón vagy falon vagy ablakon. Ez ugyanaz az elv, hogy az atomok és az atomok állapota egyetlen másodperc alatt megváltozik, így keresztül tudsz menni az anyagon és kijössz a másik oldalán. Ezen utazás kezdetén először is kimentek az űrbe egy bizonyos távolságba, így láthattad a Föld görbületét. Erről így írtam a könyvemben: „Először a szárazföldek, majd az óceánok és a felhők tűntek el a távolban. Egy lélegzetelállítóan gyönyörű látképe a Föld bolygónak - amit soha nem felejtek el – töltötte be az ablakképernyőt. Majd a hajó és az összes hajóban lévő dolog állapotában egy változás állt be. Történt egy "váltás", egy átmeneti szakasz az egyik helyről a másikba történő mozgás során... ebben a megváltozott valóságban, miközben A pontból B pontba kerültünk, gyakorlatilag keresztülmentünk a bolygón." Ezután elkezdtünk közelíteni a bolygó felé és eközben a képernyőn és a falon egy spirálos effektust láttam megtörténni. „A szárazföld újra közeledett, de néhány másodpercen belül, a látkép átváltozott... az óramutató járásának megfelelően spirális alakban egy kúpformát vett fel.”

Ahogy az imént említettem, Dr. Schild ezt mondja erről: „A leírás arról, hogy keresztülrepülj egy bolygón, nagyon izgalmas... Nézőpontom szerint ez az anyag fázisinformációjának ugyanazt a manipulációját jelenti, mint amikor falakon, ablakokon és ajtókon haladsz keresztül." Beleugrottunk a sötétségbe és a hajó belseje is elsötétült, a képernyőn csak színes statikus vonalak jöttek-mentek föl-le, és ehhez egy lágy, de magas hümmögő hang társult. Mozdulni sem mertem. Dr Schild azt írja: „Suzy leírása arról, hogy a Föld belsején történő keresztülhaladás egy sötét alagútszerű kúp vagy vortex képét eredményezte az ablakképernyőn, megint csak azt sugallja, hogy a folyamatot olyan spirális hullámok túlsúlya jellemezte, amelyek a tudatossággal álltak kapcsolatban." Vagyis minden, ami felmerült e tapasztalás kapcsán, a hajónak küldött instrukciók, a formájának és állapota megváltozásának köze van a tudatossághoz.

Most pedig egy nagyon érdekes dologra fogok rátérni. Ezt a tapasztalást – amit egyszerűen úgy hívok, hogy "a teszt" - két részletre fogom bontani – első és második 21

részre – mert tökéletesen emlékszem e tapasztalás minden részletére, dokumentáltam és beszéltem róla sok évvel ezelőtt. 1993-ban történt és itt szeretnék rámutatni arra, hogy 1993-ban mi még nem használtunk számítógépet. Én soha nem használtam számítógépet, mert Új-Zélandon akkoriban még nem voltak számítógépek. Csak intézményekben – kórházakban vagy egyetemeken fordultak elő – de a lakosságnak nem voltak számítógépei egészen 1995-ig. Én személyesen soha nem is használtam számítógépet 1998-ig és akkor is csak szövegszerkesztőt, és egyáltalán semmit sem tudtam az internetről. De amiről beszélni szeretnék e tapasztalás kapcsán az az, hogy mindannyian fel fogtok ismerni néhány olyan dolgot a technológia területéről, ami előkerült e tapasztalásom során és amik az elmúlt években napvilágot láttak a bolygónkon. Abban az időben azonban csak egyszerű laikus fogalmakkal tudtam körülírni ezeket. Tizenhat embert vittek be egy szobába és egyfajta teszthelyzetbe helyezték őket. Mindegyikünknek különböző feladatokat adtak, amiket teljesítenünk kellett. Ugyanolyan nehézségűek voltak, egyik sem volt könnyebb vagy nehezebb a másiknál, de mindannyian különböző anyagot és különböző adatot használtunk a probléma megoldásához. Azonban nem csak magának a problémának a megoldása képezte fontos részét e tesztnek. Hanem ez arról is szólt, hogy hogyan oldjuk meg a problémát. A bennünket figyelő entitások azt is nézték e teszt közben, hogy milyen jól tudjuk használni a felszerelésüket, mennyire vagyunk képesek használni azokat a képességeket, amiket ők tanítottak nekünk, az elmeképességeket, telepatikus képességeket, stb. Ők ezt a tesztet figyelték. Hogyan jutunk el a válaszhoz és mit használunk fel, hogy eljussunk a válaszokig. Két vén, vagy ősi Szürke lény volt ott, a képen láthatod, hogy az egyiknek kúp alakú, a másiknak pedig sokkal kerekebb feje volt - ők felügyelték ezt a procedúrát.

Először mindannyian egy kis Szürkéhez kerültünk, aki az egész folyamat során segített nekünk. Az történt, hogy nagy mennyiségű információt továbbítottak az elméjükből egyenesen a miénkbe. Mi pedig a problémamegoldás során képesek voltunk felhasználni ezeket az adatokat. De amikor azt mondom, hogy információkat tettek be az elménkbe, akkor tucatnyi és tucatnyi enciklopédiának megfelelő 24

információról beszélek, amit nagyon rövid idő lefolyása alatt tettek be az emberi elménkbe, kb másfél perc leforgása alatt. Mindössze annyit kellett tennünk, hogy ott ültünk, és éreztük a bizsergést a homlokunkban és ekkor ők telepatikusan információkat ültettek az elménkbe. A szimbólum, amit a mögöttünk lévő képernyőn láthatsz, az én személyes szimbólumom.

Minden embernek megvolt a saját szimbóluma, ami minden információt tartalmazott róluk.

Olyan volt, mintha a saját pedigréd lett volna, amin minden információ

szerepel a fizikai testedről, a pszichológiai testedről, az átélt tapasztalataidról, mindent adatot tartalmazott rólad. Mindegyikünknek adtak egy kisméretű táblagépet, egy információs tabletet. Emlékezzünk rá, hogy ez 1993-ban történt. Azonban ez a tablet nagyon-nagyon vékony volt, alig volt vastagabb egy papírlapnál, inkább hasonlított egy régi típusú röntgen felvételre. Mint amikor bemész a kórházba, megröntgeneznek és odaadnak neked egy régi szürke színű műanyag lapot. Ehhez hasonlított, nagyon vékony volt. Nem volt semmilyen látható áramforrása, nagyon 25

rugalmas volt, és ma már tudom, hogy 3D-s képek voltak rajta, mert akkoriban úgy írtam le ezeket, hogy a képek „kiálltak” a tabletből és kisugárzódtak a levegőbe. Tehát ezek 3D-s képek voltak. És mindegyik személyre szabott volt, személyre szabott adatok voltak rajtuk minden egyes személy számára. Érintőképernyős volt. Láthatod, hogy az én képernyőm térképeket, leírásokat és néhány bolygót tartalmazott a körülöttük lévő elektromágneses mezőkkel.

Ki kellett találnom, hogyan tudok eljutni egyik bolygóról egy másikra anélkül, hogy a köztük lévő elektromágneses mezőben kárt okoznék. Szóval ebben a kis bolygórendszerben az űrben lévő energiaáramlás segítségével kellett mozognom ahelyett, hogy egyszerűen átvágtattam volna rajta. Ez volt a feladatom. Ezután ezt a tabletet beletettük egy nagyobb számítógép konzoljába és így nagyobb képernyőn tudtuk nézni az egészet, tehát ezt a tabletet USB-ként vagy memóriaegységként is lehetett használni.

Tehát betettük ezt egy nagyobb számítógépbe. Képesek voltunk felhúzni a képeket és kitenni őket a képernyőre, pont úgy, ahogy ma is tesszük - de ez 1993-ban volt. Tudtuk őket nagyítani, kicsinyíteni, mindent, amire ma képesek vagyunk. És emlékezzünk arra is, hogy én azelőtt még sohasem használtam számítógépet, sőt, még csak nem is láttam ilyet. Ha megnézzük a képet, látható, hogy a képek egyenesen az arcomból jönnek ki, és az elmémet használva tudtam őket kitenni a képernyőre. Ne kérdezd tőlem, hogyan lehetséges ez, de a hajón tartózkodva egy más tudatállapotba kerülsz, megnövekedett tudatosság lesz jellemző rád, megemelkedett telepatikus képességek jönnek elő belőled, képes vagy előhúzni dolgokat az elmédből és hologramszerűen ki tudod őket tenni magad elé, ahol aztán meg tudod nézni, 27

arrébb tudod csúsztatni, stb. Miközben ott ültem és ezen dolgoztam, egy Szürke lény állt mellettem, ő volt ott velem és némi információt adott át nekem, nem azt mondom, hogy csalás céljából segített, hanem egyszerűen csak információkkal látott el. Dr. Schild azt mondja erről: „Azt gyanítom, hogy a Suzy által használt technológia, aminek

szemtanúja

volt,

3D-s

technológia,

ami

számítások

mélyebb

kvantumfejlesztését foglalja magában, ami sokkal közelebb áll magához a tudathoz, és ami hatalmas ugrást jelent a civilizációnk számára.” És ez még mindig 3D-s technológiára értendő.

2. rész Miközben én ezzel foglalatoskodtam, a Szürke lény „az űrt átszelő folyókról” beszélt nekem.

Tudomásuk van ugyanis az energiafolyamok áramlásáról (lásd – kozmikus hálózat) és Dr. Schild a munkáiban nagyon sokat foglalkozik ezzel a sötét energiával és a fekete lyukakkal. A Szürkéknek tudomása van ezekről az áramlásokról és fel is használják ezeket az áramlásokat, nem mindig fénysebességet használva szelik át az űrt, mint ahogy azt mi feltételeznénk. Gyakorta ezeket az áramlásokat használják fel, így nem zavarnak meg más civilizációkat, illetve más bolygók életét. Képesek egyik áramlatról átutazni egy másikra. Mi csak most kezdjük megérteni ezeknek az áramlásoknak a létezését. A Szürke lény beszélt nekem arról, hogy amikor beérnek a 29

légkörünkbe, ugyancsak ezeket a légkörünkön belül található áramlásokat használják. Tehát valamiképpen kombinálják a kettőt, hiszen bizonyos energiák kiáramlanak a Földből is és mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan helyek a bolygónkon, ahol furcsa energiák tapasztalhatók. Ez néha a tektonikus lemezekhez kötődik, időjárási mintázatokhoz, és az időjárásmintákból is léteznek áramlatok a bolygónk körül és ők felhasználják ezt az információt ahhoz, hogy utazni tudjanak a légkörünkben. Tehát nem szelik át és nem okoznak kárt ezekben az áramlatokban. A Szürke lény beszélt nekem arról, hogy ennek a megrongálódása sérülést okozhat az idegrendszerünkben és az általános állapotunkban. A könyvemben így írtam erről: „Azt a megjegyzést tette, hogy naponta több ezer űrhajó szeli át az egünket és végül meg fogjuk majd érteni, hogy a természetes energiamezőkben okozott zavarok - az üzemanyag fogyasztásból eredő szennyeződéshez hasonlóan - milyen hatással vannak a földi életre, az egészségünkre és idegrendszerünkre.” Az előadásomat megelőzően nemrégiben a helyi újságban találtam ezt, ami nagyban megerősíti, amit ez a lény 1993-ban mondott nekem. Itt egy másik fénykép, amit a NASA készített egy szuperszónikus repülőgépről, amint átrepül a Mojave-sivatag (USA) felett és egy speciális,

nagy

sebességre

beállított

képfelvétel

segítségével

láthatóak

szuperszónikus repülőgép lökéshullámai.

Láthatod, amint a lökéshullámok kijönnek és kirobbannak a repülőből. A modern nagy sebességű kamerák ma már képesek felvenni a robbanásból eredő lökéshullámokat és egy képernyő segítségével vizuálisan is meg tudják mutatni. Láthatod, amint hullám hullám után jön ki belőle. Ez az a sérülés, amiről ez a Szürke lény beszélt nekem. Érdekes lehet megjegyezni, hogy az általa elmondottakat mi éppen most kezdjük megérteni és elkezdünk tudatába kerülni annak, hogy ez történik. A NASA fejlesztésbe kezd és olyan szuperszonikus repülőgépek fejlesztési lehetőségeit keresi, amelyek csendesebbek és amelyek nem okoznak ekkora kárt a légkörünkben, így aztán városok és repülőterek fölé is berepülhetnek majd. Jelenleg e tekintetben a repülőink korlátozva vannak, hogy hol repülhetnek a sűrűn lakott területek felett. Tehát ez egyfajta megerősítése ennek. A képernyőm egyik kis szegletében néhány jel látható.

Sok megtapasztaló és elrabolt személy számolt be korábban űrhajókon látott furcsa jelekről. Néhányan közülük azt mondják, el is tudták olvasni és meg is értették ezeket a jeleket. Én ezt „áthidaló írás”-nak hívom. Ez kombinációja a földönkívüli írásoknak és néhány általunk használt írott nyelvnek, ami könnyebbé teszi az embereknek a megértést és a felismerést. Annak az írásnak viszont, amit én a hajón használtam, egyfajta tudata is volt. Nézzük meg például a legalsó jelet. Ha ez egy ikon lenne a számítógéped képernyőjén, rákattintanál és felugrana egy weboldal vagy valami más, vagyis egy klikkeléssel hozzáférhetnél az ott lévő adatokhoz és aztán mélyebben is belenézhetnél az ott tárolt dolgokba. Nos, a hajón használt írás is nagyon hasonlított ehhez, és ez elgondolkodtatott engem, hogy vajon honnan származik néhány elgondolásunk az internettel kapcsolatban. Mert ha, megnézzük ezt, a tudatállapotod teszi lehetővé, hogy mélyebbre hatolj az információban – ha összekapcsolódsz a hajó tudatosságával, be fog áramlani az elmédbe. Szóval nem lesz szükséged arra, hogy megérintsd, vagy hogy ráklikkelj, vagy bármi ilyesmire, hanem egyszerűen csak ráfókuszálsz és minden, ami az elmédben társítva van ezzel a szimbólummal, meg fog nyílni és az elmédben nézheted át ezeket az adatokat. Na most, ez fenomenálisan hangzik, de ha jobban belegondolunk, ez valójában a következő lépcsőfokot jelentheti számunkra a mostani állapothoz képest, amikor is megérintünk egy ikont és erre felugrik egy weboldal. Meg fogjuk tanulni, hogy telepatikusan egyszerűen csak belépünk magába az írott szimbólumba és az információ egyenesen az elménkbe lesz küldve. A könyvemben elég sokat beszélek erről az írásról és erről a fajta mélyolvasásról, hiszen ilyenkor ennek nem a felszínét olvasod. És az emberek megkérdezik: „Hát ez mit jelent?” Nos, nem tudom, hogy mit jelent. Nem tudom elolvasni úgy, mint egy könyvet. Fent kell lennem a hajón, össze kell kapcsolódnom a hajó tudatával és aztán meg tudom nézni, és el tudom mondani neked, hogy mit jelent.

Van egy barátom az Államokban, egy katonaember, aki ugyancsak rendelkezik néhány ilyen tapasztalattal. Elmondta nekem hogy 1974-ben egy nap felébredt és 32

még félálomban, nem volt biztos benne, hogy vagy az elméjében vagy maga előtt egy hologram formájában egész sor technikai szimbólumot és egyenleteket látott elsuhanni a szemei előtt. Egy egész hosszú sor volt, ami túl gyorsan haladt el előtte, hogy rá tudjon fókuszálni, de úgy érezte, hogy valami nagyon egyszerű és számára nagyon ismerős összetételt jelentett. Az volt a benyomása, hogy e rövid tapasztalás során adatokkal kapcsolatos dolgokat mutattak és tanítottak meg neki. Számára ez valami nagyon egyszerű és nagyon ismerős dolgot képviselt. Azt mondta nekem: „Olyan volt, mint egy sajtos szendvics.” Mint egy sajtos szendvics leírása. A bolygónkon jelenleg olyan helyzetben vagyunk, amikor is túlterheltség mutatkozik az adatokból. Ha megnézzük a sajtos szendvics adatleírását, adatokat találhatunk az összes összetevőjéről, például a kenyérről és a búzáról. Honnan jön a búza? Milyen termőföldben termesztették és milyen volt a termőföld kémiai összetétele? Hol volt a termőföld? Hogyan takarították be a búzát? Ki takarította be? Hol volt ez a terület? Aztán megnézhetjük a sajtot. Honnan érkezett a tej? Milyen gyárban, melyik szarvasmarha csordától származik? Milyen volt a csorda? Milyen a csorda fiziológiai összetétele? Milyen a genetikai összetétele? És aztán megnézhetjük a dolog pszichológiai oldalát is. Ki készítette a szendvicset? Miért készítették el a szendvicset? Milyen személy készíttette el? Milyen volt az egészségi állapota? Hol él? És aztán egyre csak szélesíthetjük a sajtos szendvicshez kapcsolódó adatok körét. Ezt értem én adattúlterheltség alatt. Itt van most az internet, itt van a felhőalapú számítástechnika. Itt vannak a kezdők, a diákok és a kutatók és ha valamit meg akarnak találni, egyre nehezebbé és nehezebbé válik, mert manapság már annyi adat létezik... Mit nézzünk meg először? Hogyan jutok el odáig? És ez az a pont, ahol a jövőben a tudat, a telepátia és az intuitív dolgok belépnek a képbe, pont úgy, ahogy az űrhajón tették. Érdekes dolog az adattúlterheltséggel kapcsolatban, hogy az USAban, a Phoenix-i Egyetemen éppen nemrégiben kezdték el tanítani a diákoknak a kognitív tanulást, a perceptuális és intuitív tanulást.

Nagy mennyiségű adatot mutattak nekik és azt tanították, hogyan nézzék meg ezeket, pont úgy, ahogy nekem tanították a hajón – figyeljem az írást és tudjam, hogy melyikbe akarok mélyebben belenézni. Megnézték az adatokat és intuitívan beleolvastak a közepébe, egyszerűen csak „leszkennelték” és érzés alapján döntötték el, hogy az információ hasznos számukra, vagy sem. Hát nem érdekes, hogy éppen most kezdünk elmozdulni afelé, hogy új módon tekintsünk az adatokra? És ez az egyetem arra kereste a választ, hogyan juttatjuk kifejezésre ezeket az adatokat. Adjunk neki szimbólumot? Adjunk neki valamilyen formát? Hogyan ábrázoljuk az adatot? Szóval minden egyes kis adatdarab különbözik. A civilizációnkban tehát kezdetét veszi egy perceptuális, intuitív tanulási folyamat, ami nagyon hasonlít ahhoz, mint amikor a hajón hatalmas mennyiségű információt „szkennelsz” be, aztán érzés alapján döntöd el, hogy mire van szükséged, a többit pedig elveted.

Szóval teljesítettem a tesztet, amiről az imént beszéltem. 16 emberi lény volt ott. Négyen – beleértve engem is – átmentünk a teszten és ekkor én is kaptam egyet azokból a tabletekből vagy számítógépekből – a mérete nagyon hasonlított a ma használatos táblagépekéhez, csak sokkal vékonyabb és fejlettebb volt azoknál. Azt mondták, hogy ezt vihetem magammal a hajó következő szintjére.

Ha megnézzük ezt a képet, egy csőszerű objektumot látunk rajta, ami felmegy egészen a mennyezetig. Van rajta egy nyílás - felnyílik, te pedig kilépsz belőle. Egyszerűen csak kiléptem belőle, és ahogy láthatod is, olyan a megjelenése, mint a vízé. „Fényliftnek” neveztem el és úgy írtam le, mintha folyékony fény lett volna. A tudat illetve a telepátia segítségével működött. Beléptél, nem volt padlója, csak egy csillogó kékes-fehér fényoszlopot tartalmazott. Beléptél, rágondoltál annak a szintnek a szimbólumára, ahová menni akartál, aztán egy pillanatra feketeség lett, majd egy másik szinten találtad magad. Egy könnyű, átlátszó műanyag ajtó kinyílt, aztán kiléphettél belőle. Egy ideig hallgattam erről az élményemről, mert annyira furának tűnt, egyetlen más létező technológiához sem tudtam társítani itt a Földön. Szóval túlságosan kívül állt a normál valóságunkon. 2006-ban azonban, miközben egy Ausztráliában megtartandó beszédemre készültem, úgy döntöttem, hogy szétnézek az interneten és olyan rajzokat kerestem, amiket más megtapasztalók rajzoltak és amik hasonlíthattak ahhoz, amit én láttam. És bingó - ezt találtam:

Ezt a képet egy Jeff nevű megtapasztaló készítette és amit lerajzolt, folyékony fényként emlegette. Ez volt a kép neve a weboldalán. Úgyhogy felvettem vele a kapcsolatot és azt mondtam neki: „Nézd, láttam valamit, ami nagyon hasonlított ehhez, de nem akarok neked semmilyen információt elmondani erről, mert azt akarom, hogy te mond el nekem, mit rajzoltál. Milyen élményed kapcsolódik ehhez? Képzelted az egészet vagy saját tapasztalataid alapján rajzoltad le?” Ő pedig azt válaszolta erre, hogy igen. Pár éve a MUFON-nál dolgozott az Államokban és művészként megtapasztalók számára rajzolt képeket. Ezt a rajzot pedig 1995-ben – tehát két évvel a velem történtek után - saját élménye alapján készítette. „Fényliftként” írta le, akárcsak én, egy csőszerű valamiként, ami a hajó bizonyos területei között fut, belelépsz, kigondolod a következő megállót, majd olyan érzésed lesz, mintha a bőrödet bársony érintené, ami pontosan ugyanaz a leírás, mint amit én is használtam erre. Szóval ez volt az első alkalom, hogy valódi megerősítő bizonyítékot kaptam valami olyasmiről, aminek én is szemtanúja voltam, kézzelfogható, megerősítő bizonyítékot valami nagyon specifikus dologról, aminek funkciója van. Ezt követően elmentem Ausztráliába, számos találkozón beszéltem, majd egyik alkalommal egy fiatal lány jött oda hozzám az édesanyjával és azt mondta nekem: „Szeretnék mutatni néhány rajzot a tapasztalataimról.” Az alábbi kép egy volt ezek közül:

Azt kérdeztem: „Mi ez? Mesélj róla nekem.” Azt mondta: „Nos, ez egyfajta teleportáló, egy csőszerű, puha, csillogó, világos fényoszlop, ami átszállít téged valahova.” Tehát megint csak van egy másik megtapasztalónk, egy másik országból, aki ugyanilyen típusú liften utazott, és ugyanolyan módon írja le ezt, puha fény, úgy ér hozzá a bőrödhöz, mintha bársony lenne. Tehát három tanúvallomásunk van, az enyém, Jeff-é és ezé a lányé. Dr. Schild, aki lábjegyzetekkel, megjegyzésekkel és egy előszó megírásával járult hozzá a könyvemhez, megvizsgálta a szakterületéhez tartozó összes tudományos aspektust és az alábbi kommentárt fűzte ehhez: „A fénylift 38

majdnem bizonyosan egy antigravitációs készülék, ami mágneses-elektromos hatást gyakorol a gravitációra és ez a készülék gondolatok irányítása alatt áll. Interakcióban lép a benne álló érző lények tudatos szándékával.” A könyv megírása óta számos területről érkező különböző tudós olvasta át a könyvemet. Beszéltek nekem a benne olvasott információkról és képesek voltak összekötni néhány technológiai jellegű információt a könyvben. A korábban mutatott képhez visszatérve, látható, hogy a háttérben egy képernyő található és látszik, hogy a képernyőn valami történik. Lehetséges, hogy ez a képernyő egy ablak is egyben, és amikor ezt láttam, nem voltam biztos benne, hogy vajon egy ablakon nézek-e keresztül, ami a hajó egy másik területére néz, vagy egy képernyőn mutatnak nekem valamit. De láttam ezt a kupolát és a kupolában egyfajta arany fény volt, ami nem áramlott ki a kupola külsején a körülötte lévő helyiségekbe, hanem a kupolán belül maradt. Emberek voltak ott és szürkék, illetve fák lombjai. Megkérdeztem a képernyő előtt ülő entitást, hogy mondjon erről nekem valamit – egy nőnemű lény volt – azt mondta: „Ez az a hely, ahová néha ti, emberek járkáltok, amikor hosszú időn keresztül a hajón vagytok.” Ez azt sugallta nekem, hogy valamiféle mesterséges napfény lehet. Itt látható a kupola, és a kupola külseje.

Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor láttam ezeket a kupolákat, más alkalmakkor egy úgynevezett „inaktív állapotban” is láthattam őket, amikor semmi sem volt bennük, vagy üresnek tűntek és gyakran valamilyen szállítási procedúrához is bevihettek téged oda. Nyilvánvaló tehát, hogy több célt is szolgált. A képernyő előtt ülő nőnemű lény azt mondta, hogy a képernyőnek öt funkciója van. Lehet falként használni – megérintheted és ekkor eltűnik, lehet ablak, lehet egy skype-hoz hasonló kommunikációs képernyő, használhatják megfigyelés céljából, ilyenkor rajta tartják a szemüket valamin, továbbá a képernyő egy hatalmas adatbázis részét is képezheti – rajta keresztül hozzáférhetsz adatbázisokhoz, felugró képeket, írásokat jeleníthetsz meg rajta. Szóval többfunkciós készülékként működhet. Összefoglalásképpen tehát láthatjuk, hogy néhány olyan technológia, ami nálunk csak az elmúlt években jött ki, 40

nagyon hasonlít ahhoz, amit én 1993-ben láttam ezen a hajón. Hallottatok már Dr. Roger Leah, amerikai sebészről, aki implantátumokat távolít el? Egy konferencián tartottam előadást Ausztráliában és a konferencia előtt lehetőségem nyílt együtt ebédelni Dr. Leah-val. Amíg beszélgettünk, elkezdett mesélni nekem egy katonai személyről, akivel ő korábban interjút készített, és aki leírta neki, hogy elvitték egy USA-ban lévő titkos bázisra, ahol a leszállópályán egy földönkívüli űrhajó állt láthatatlan

állapotban.

Volt

valamilyen

működő

technológia,

amivel

megakadályozták, hogy a hajó láthatóvá váljon. A személyzet egyik tagja felvitte őt a hajóba felvezető rámpán. Amikor egy csoportnyi emberrel bejutottak a hajó belsejébe – mind katonai személyek voltak – látott mindent a hajó belsejében és egy ablakon keresztül láthatta az odakint lévő leszállópályát. Amíg odabent tartózkodott, a személyzet egyik tagja megmutatta nekik a hajó belsejét és azt mondta, hogy ez az ablak öt képernyőt foglal magába, öt funkciója van és nagyjából leírta nekik azt az öt funkciót, amit a nőnemű Szürke lény mondott el nekem a hajón. Na most Dr. Leah nem tudott arról, hogy a másnapi előadáson én miről is akartam beszélni – pontosan ugyanerről. Szóval ez megint egy olyan momentum, amikor megerősítő információ érkezik valakitől, akinek szintén hozzáférése volt ilyen jellegű információkhoz. Zajt hallottam mögöttem és megfordultam, mire megláttam egy hibrid lényt – én legalábbis hibridnek láttam – a folyosóról egy részben ember, részben Szürke lény jött elő.

Egy halomnyi tablet volt a kezében. Azt hiszem, hamarabb éreztem őt, mint ahogy meghallottam volna. Ez alatt azt értem, hogy mindannyiunk körül van egy elektromos mező, néhányan ezt aurának nevezik, és én éreztem a belőle kiáramló óriási energiakiáradást. Egyszerűen körbeölelt engem ez az energia és megéreztem belőle, hogy ő egy rendkívül erőteljes lény, de ezt pozitív értelemben használom, rendkívüli intelligens volt. Nagyon ijesztő volt számomra érezni ezt a rendkívüli mezőt körülötte. Megpróbáltam kommunikálni vele, és ő képes volt megtartani engem egy alapállapotban. Olyan volt, mintha lelassított volna engem - mint amikor megpróbálnál beszélni, de nem tudsz. Szóval lényegében kontrollálta az elmémet, és csendben tartott engem, míg ő egy másik Szürke lénnyel kommunikált, aki a konzol mellett ült. Aztán kérdezhettem tőle. Azt mondtam neki: „Tudnál valamilyen tanácsot adni az életemre vonatkozóan?" Eléggé véletlenszerűnek tűnhet ez a kérdés, de ezt kérdeztem tőle, mert eléggé nagy hatással volt rám a jelenléte. Mindössze egyetlen szót mondott nekem telepatikusan: „Megerősítés". És ennyi. Aztán megfordult és 42

elsétált. Először eléggé csalódott voltam emiatt, arra gondoltam: „Mire gondolhatott ezzel és vajon mi lehet ennek a jelentősége?" De aztán, ahogy az évek múltak, elkezdtem megerősítéseket gyűjteni, elkezdtem felismerni, hogy egy megtapasztaló számára valószínűleg a legfontosabb kifejezés a „megerősítés". Mert az emberek azt mondhatják: „Oh, honnan tudod, honnan tudhatjuk, hogy te tényleg fent voltál azon az űrhajón? Mondod itt nekünk a történeteidet, de mi honnan tudhatjuk, hogy azok igazak?" Egyetlen módon tudhatjuk. Megerősíthetjük a tapasztalatainkból származó információkat és mindazt, amit ugyanúgy láttak mások, mint ahogy én, felfedezhetünk olyan embereket, akik nagyon specifikus technológiákat láttak és ugyanolyan módon használták azokat, mint ahogy én, és akikkel soha korábban nem találkoztam. A könyvem 32-ik fejezete „Műtét egy földönkívüli kórházban" címmel íródott. 1996-ban történt, amikor felvittek egy űrhajóra. Egy fenomenális technológiáról szeretnék nagyon röviden beszélni, mielőtt rátérnék az előadásom második részére. Felvittek egy űrhajó fedélzetére. Súlyos autóbalesetem volt, majdnem meghaltam, aztán összeszedtem egy borzalmas fertőzést, mert az immunrendszerem nem működött megfelelően és ebbe majdnem belehaltam. Szóval nagyon rossz állapotban voltam. Felvittek a hajóra, bevittek egy helyiségbe, ahol Szürke orvosok voltak és ott volt egy nagy kerek valami, lógott le a mennyezetről, mint a színházi lámpák, csak fények nélkül, csak maga a nagy lemez. Megérintettek valamit, és láthattam, amint egy kerek oszlopban egy jól kivehető csillogó fény jön le a testemhez. Megérintette a testemet a törzsem környékén, felemeltem a fejem, ránéztem a könyökömre és láttam az összes csontomat. A testem többi része, a lábam, viszont teljesen normálisan látszódott. Tehát olyan volt, mintha rajzolnál egy kört és minden, ami a körbe esik, olyanná válik, mint egy röntgen. Váltogatni tudták a csontok, a szervek, az ínszalagok, a kötőszövetek, inak, bármi más között. Megvizsgálták az ereket, hozzáértek a képernyőhöz, amivel irányították ezt és különböző frekvenciák jöttek elő, amelyek megmutattak valami mást. Na most képzeljük el, hogy mekkora fenomenális segítséget jelenthetne ez nekünk. Egy MRI vizsgálat során hosszú időt 43

kell a gépben töltenünk, szörnyű hangot ad ki, csak azért, hogy egyetlen képet tudjon készíteni egy ízület belsejéről. Nemrégiben csináltattam egy ilyet, mert reumás ízületi gyulladásom van, és látni akarták, hogy mi van az ízületem belsejében. Szóval hosszú ideig kellett feküdnöm benn a gépben. Ez viszont olyan egyszerű és tiszta technológia volt. Amikor nemrégiben anyagot kerestem az előadásomhoz rábukkantam, hogy 2013 novemberében az Epson és az Avena gyógyászati cégek az USA-ban bemutattak egy olyan okostömböt, amely lehetővé teszi a nővérek számára, hogy keresztüllássanak a páciensek bőrén és belenézhessenek a beteg érrendszerébe.

Vagyis amikor felveszed ezt a Google Glass-hoz hasonló valamit, láthatod az ereket a személy karjában. Merthogy a nővéreknek gyakran problémát okoz megtalálni a vénát. Tudom, mert az enyémet is hosszú ideig tapogatták és csak nehezen sikerült megtalálniuk. Szóval olyasfajta technológiák alkalmazása felé haladunk, amik sokkal kevésbé lesznek invazívak. A jövő technológiája – ha követi azt a vonalat, amit a hozzám hasonló megtapasztalók láttak az űrhajókon – efelé mutat. Dr. Schild és én 44

sokat beszéltünk erről. Ő azt mondta, hogy vagy letöltöttünk valahonnan néhány olyan földönkívüli technológiát, amely ezt az irányvonalat követi, vagy pedig valamiféle megállapodások útján jutottunk hozzájuk, emberek és földönkívüliek közti találkozok során a múltban és talán megegyezések is születtek arról, hogy kereskednek

valamivel

és

így

valamilyen

módon

hozzájutottunk

néhány

technológiához. Vagy pedig egyszerűen csak a fizikának ugyanazt a vonalát követjük, lassan fejlődik a megértésünk az új fizikáról, ők egyszerűen csak sokkal előrébb tartanak nálunk. És most mi is ebbe az irányba mozdulunk el és azt hiszem, több esetben is illusztráltam ezt az előadás során, hogy lassanként mi is ebbe az irányba haladunk.

Oké. Most pedig röviden haladjunk tovább a tudattal kapcsolatos dolgok felé. „A telepátia egy multiszenzoros tapasztalás a hajó fedélzetén”. A telepátiáról azt gondoljuk, hogy ez egy üzenet, ami köztem és az előttem lévő székben ülő úriember között történik. Kap egy üzenetet, de ha mások is vannak körülötte, akkor ők is megkaphatják ezt, ha rá vannak hangolódva, vagy ha pszichikus képességekkel rendelkeznek, vagy ha relaxált tudatállapotban vannak, akkor fel tudják venni ők is az üzenetet. Mindannyian megtapasztaltunk már olyan helyzetet, amikor azt mondjuk pl: „Ó, fel kell hívnom a testvéremet." És egy perc múlva csörög a telefon és a testvéred beszél a vonal túlsó végén. Mindannyian megtapasztalunk olyasmiket, amikor tudunk valamiről és aztán kimondják azt, vagy megérkezik a telefonon vagy ilyesmi. De az űrhajóban meg tudod ízlelni a hangokat, és képes vagy hallani az ízeket. Minden a feje tetejére áll. Minden egyetlen konglomerátummá válik és az érzékelés összekeveredik. Vagyis nem csak egyszerűen egy telepatikus üzenetet kapsz. Ez nem így működik. Egy telepatikus tudást küldhetnek át, ami fel van erősítve képek segítségével, illatok segítségével, érzelmek segítségével. Vagyis egy holisztikus képet vagy holisztikus érzést fogsz kapni arról, amit kifejeznek feléd. Különböző módok vannak arra, ahogyan a Szürkék – és néhány más entitás is akiket láttam – telepatikusan működnek. 45

Az első kettő elég hasonló. Hallhatsz megtapasztalókat, akik arról beszélnek, hogy letöltéseket kaptak, nagy mennyiségű információt, amely hirtelen megnyílik számukra az elméjükben és ők eközben azt gondolják: „Ez vajon honnan jött?" Néhány megtapasztaló le tud írni fizikai koncepciókat, vagy egyenleteket, amikkel korábban még soha sem találkozott. Hirtelen megnyílik számukra és ott van. És aztán valahogyan képesek felhasználni vagy kifejezni azt. Információ átvitel – láthattuk korábban, amint a Szürke lény nagy mennyiségű információt helyezett az elmémbe, hogy fel tudjam használni azt. Az én terminológiám szerint a gondolat egy kissé különbözik ettől. Adhatnak neked akár egy egész struktúrát is. Szóval mondjuk van egy tanár, aki felállít egy tantervet arról, hogy mit fog csinálni az osztállyal. A földönkívüliek viszont ebbe bele tudják tenni a saját inputjukat, ötleteiket és könyveket is, mutathatnak egy videót, vagy műalkotást, vagy bármit. Szóval a gondolatbeültetés ahhoz hasonlít, mint amikor azt mondod: „Beleteszem az elmédbe, hogy aztán kibonthasd." Tehát ez egy többrétegű adatáramlás. Megtapasztaltam olyat, 46

hogy egyszerre három áramlásból érkezett felém az információ. Amikor egymással beszélünk az egy az egyben történik. Csak az én hangomat hallod, a másik ember pedig válaszolhat erre. Ez egy az egyben történik. Ők viszont tudnak neked három különböző forrásból információt küldeni, ami három különböző szinten, három különböző módon képes számodra magyarázattal szolgálni – egy időben. Léteznek telepatikus akcentusok. A férjem dán – a szülei dánok – mi Új-Zélandon élünk, úgyhogy ő most hazajött ide meglátogatni a családját. De lehet hallani, hogy ahogy ő beszél dánul és ahogy az unokatestvérei beszélnek dánul, az egy kicsit különbözik. Tehát megvan ez a kis akcentus. Felismerheted ezt például a skótokon is. Tehát különböző entitások, különböző fajok esetében halvány különbségeket fedezhetsz fel a telepatikus kapcsolódás során és ez észrevehető. Aztán van egy olyasmi, amit én csak "halászat"-nak hívok, amikor is ha megpróbálnak elmagyarázni neked egy koncepciót és te nem érted, hogy mit akarnak elmagyarázni, akkor ők csak rázoomolnak az elmédre és keresnek benne egy olyan terminológiát, ami passzol hozzád és visszatükrözik azt a terminológiát a számodra. Ily módon meg fogod érteni, mit akartak kifejezni. Például volt egy olyan eset, amikor a Szürke lény a galaxist bemutató képernyőn mutatta nekem a nukleáris robbanásokat és azt mondta: „Azért mutatom meg neked ezt, mert..." és ekkor én nem értettem azt a kifejezést, amit el akart mondani nekem. Úgyhogy belépett az elmémbe, kihúzta onnan azt a kifejezést, ami azon nyomban kiváltotta belőlem a kívánt reakciót. Ezt úgy értem, hogy rögtön nagyon elkötelezetten anti-nukleárisnak éreztem magam tőle. Szóval "kihalászott” egy kifejezést az elmédből. Rostálás. Azt jelenti, hogy amikor információt adnak át neked, látják, hogy egy kicsit le vagy lassulva, nem tudod felvenni a sebességet, így aztán átdobnak neked egy nagy rakás információt. A tudatos elméd elkezdi nagy sebességgel feldolgozni-feldolgozni-feldolgozni ezeket az adatokat és aztán egyszer csak telítődsz vele és ekkor ezek eltűnnek a tudatalattidban. És azon a ponton, amikor ez megtörténik, azt mondják: „Oké, most már elég információt kaptál." És ők tudják, hogy egy későbbi alkalommal mindez elő fog majd bukkanni a tudatalattidból. Többszörös telepatikus üzenetküldés – ez egy újabb terminológia a telepátia egy másik módjára a hajón. Ekkor valaki – lehet akár egy 47

Szürke lény is – tart egy előadást több embernek és miközben ez zajlik, rájön, hogy valaki lemaradt valamiről. Merthogy mindannyian különböző dolgokat fogunk fel abból, mikor egy személy beszél, ő pedig rájön, hogy valaki valamiről lemaradt. Az előadás végén összesíti mindezt az elméjében és egyszerűen csak átdobja az egészet. Szóval ez az úriember megkapja azt, amiről lemaradt, ez a hölgy megkapja azt, amiről ő lemaradt, és az az úriember szintén megkapja amiről ő lemaradt, így mindenki a teljes adatmennyiség birtokában távozik. És az utolsó mód – amit már említettem korábban – a kizárás. Ha egymáshoz beszélünk és ki akarunk zárni valakit, suttognunk kell. Ők viszont képesek egyszerűen csak blokkolni a közönség egész szekcióját, telepatikusan. Ez olyan, mintha instrukciót adnának neked, hogy nem hallhatod ezt és ezt, a másik fele a közönségnek viszont hallhatja. Vagyis ez a kizárás arra vonatkozik, hogy képesek manipulálni, hogy ki és mit hallhat.

Most pedig szeretnék rátérni egy olyan tapasztalatomra, amikor egy hét éves kisgyereket figyeltem meg, akit néhány fenomenális elmetechnikára tanítottak egy űrhajón. 27-ik fejezet – „Az elme gyermekei – az agy USB-ként való használata”. Ez 1990-ben történt. A gyermek egy speciális székben ült, aminek gumírozott karfái voltak, valami olyasmi, ami összekapcsolta az elektromos mezejét a hajón lévő számítógépek tudatával. Szóval ez a kisgyerek ott ült a székben, karjai pedig ezeken a párnákon nyugodtak. Egy képernyő volt mögötte - nem előtte, hanem mögötte. És azt gondoltam, hogy ez egy kicsit fura. Nem tudtam, hogy a képernyő miért mögötte van, de nem sokkal később rájöttem, hogy miért. A Szürke lény, aki ezzel a kisgyermekkel dolgozott, azt mondta neki, hogy most egy egész információkészletet fog átadni neki. Egy egész kupacnyi információt. Szóval ez az információkupac tartalmazhat képeket mondjuk az űrről. Több száz kép tartozhat egy ilyen kupacba. Vagy például a Szürke lény választása eshet mondjuk a virágokra, a Földön termő virágokra és több száz képet adhat át a gyereknek a virágokról, több száz képet galaxisokról, vagy hegységekről.

De ekkor egy instrukciót is adott a gyermeknek: „Most pedig újra kell rendezned őket." Szóval mondjuk azokat, amik a sorozatban a 10-es és az 50-es számmal szerepeltek, azt tedd az elejére. Az információkupacból, ami hegységekről készült képeket tartalmazott, szeretném, hogy a 66-os és a 197-es számút tennéd az elejére, stb.

A kép tetején tehát ott látható a Szürke lény, aki telepatikusan információkészleteket továbbít a gyermeknek. Ő újrakonfigurálja az információkészletet a Szürke lénytől kapott instrukciók alapján, majd a gyerek telepatikusan elküldi az adatkészletet a számítógépnek és ezt követően a képernyőn megjelenik az összes adat újrarendezve. A Szürke lény átnézi - én is láttam őket - és leellenőrzi, hogy a gyerek vajon a helyes sorrendben rakta-e össze az adatokat. Nos, tehát ez egy hét éves embergyerek volt, akinek fenomenális elmeképességeket tanítottak a tudathoz való telepatikus kapcsolódásról. Ugyanakkor ez nem csak erről szólt. Amikor a Szürke lény továbbította a gyermeknek az adatkészletet, frekvenciaként továbbította őket. A képen a különböző színek egyszerűen csak frekvenciákat jelölnek.

Szóval nem egyszerűen csak a teljes képeket továbbította, hanem egy részletes programot is átadott és a gyermek regisztrálta az összes beérkező frekvenciát. És akkor itt térnék rá egy másik tényezőre is, ami folyamatosan jelen van a hajón. Frekvenciák és energia. A hajón minden frekvenciákkal és energiával áll kapcsolatban. A gyermek ezt követően továbbította a frekvenciákat és a programot, amit aztán az organikus számítógép képekké konvertált. Ezt valószínűleg egy kicsit nehezebb lesz majd megérteni. A könyvemben azt írom erről: "Az információ frekvenciaként lett továbbítva, amit az elme mentálisan képek formájában lát." Szóval amíg emberként vagy fent egy hajón és nem tanítják meg neked azt, hogy hogyan dolgozz ezekkel a frekvenciákkal és energiákkal úgy, ahogy ez a gyermek tette, addig nem leszel képes erre. Tehát embergyerekeket visznek fel a hajókra és fejlett elmetechnikákat, az adatok fejlett manipulációját, valamint a frekvenciák és az energiák használatát tanítják meg nekik. Dr. Rudy Schild azt írja: 51

"Ez a fejezet számomra bámulatos megerősítése annak, amit megértettem az idegen űrhajókban történő információfeldolgozás kvantum hologram formulációjáról." Ha hazamész és otthon beírod a Google-ba a "kvantum hologram" kifejezést, továbbá Dr Edgar Mitchell nevét, bámulatos anyagokat fogsz találni Dr. Rudy Schild-től és Dr. Edgar Mitchell-től, egykori amerikai űrhajóstól a kvantum hologram témájában és hogy mindez hogyan kapcsolódik a tudatossághoz.

3. rész Most pedig elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor is a lélekről kell beszélnem. A híres író, C.S. Lewis azt mondta egyszer: „Neked nem lelked van, hiszen te vagy maga a lélek. Neked tested van." Na most, néhányan talán nem értenek egyet ezzel. Néhányan még azzal sem értenek egyet, hogy egyáltalán van lelkünk. Nem tudom, talán még itt a közönség soraiban is ülhetnek olyanok, akik így gondolkodnak. Nézzük meg, mihez kezdenek ezzel a földönkívüliek. A most következő emlékem néhány évvel ezelőtt tért vissza. Egy álomszerű emlék, amelyben egy lila színű fénylabda voltam egy kék színű fénylabda társaságában és eléggé világosan emlékszem rá, hogy valamiféle tanács elé vittek bennünket, ha mondhatom ezt így, egy csoport intelligens, nagyon intelligens lény elé, akik valamilyen módon a bolygónk spirituális jólétét felügyelték, továbbá a lelkek belépését az életbe itt a bolygónkon.

Én egyáltalán nem kommunikáltam ezekkel a lényekkel, mert ott volt velem ez a kék gömb, és úgy tűnt, hogy az összes telepatikus kommunikációt ő végzi. Végül azt történt, hogy felvázoltak előttem egy életet, amit kiválaszthattam. Két élet közül választhattam. Letisztult előttem annak az életnek a lehetősége, amit ma élek, majd ezt követően ők átnézték ezt, hogy vajon a lélekhátterem, a korábban leélt életek és az összegyűjtött tudásom alkalmas e arra, hogy leéljem ezt az életet, elvégezzek egy bizonyos munkát, elvégezzek bizonyos feladatokat, ahogy mindnyájan tesszük. És aztán végül úgy döntöttek: „Igen, alkalmas leszel rá." Megkérdezték, hogy elfogadom-e ezt az életet, én pedig elfogadtam, és most itt vagyok.

Továbbmenve ugyanezen az úton, a könyvem 11-ik fejezetének címe: „Találkozás a jövőbeli fiam lelkével." 54

8 éves koromban – 1962-ben – felvittek egy űrhajóra és megkérdezték, hogy szeretnék-e találkozni egy másik gyerekkel. Egy játszószobában voltunk, ahol férfiak vigyáztak ránk. Körben ültünk, és a tudatunk illetve telepátia segítségével hologramokat formáltunk meg. Megalkotsz egy formát, egy másik gyerek pedig áthúz rajta egy alagutat, mindenféle ilyesmi, amit az elme használatával végzünk, hogy kifejezzünk és levitáltassunk különböző dolgokat.

Nagyon sok elmestruktúrát tanítottak és tapasztaltunk meg, miközben végeztük ezeket Szürke és kevert fajba tartozó hibrid gyerekekkel közösen. Az egyik Szürke lény azt kérdezte tőlem: „Szeretnél találkozni egy másik gyerekkel?" Én pedig igent mondtam. Nagy mennyiségű információt áramoltatott felém - ahogy arról korábban már beszéltem - három szimultán információáramlat formájában. Az egyik az volt, hogy „oh, most találkozni fogsz egy másik kölyökkel." A következő hatalmas mennyiségű információ volt erről a másik gyerekről - hogy mit fog csinálni az életében -, a harmadik pedig az volt, hogy nyugodjak meg és menjek vele. 55

Egy szobában várakoztunk, mikor végül két Szürke lény lépett be és kettejük között egy kék színű fénylabda lebegett. Én pedig eléggé csalódott voltam, mert arra számítottam, hogy egy másik gyerekkel fogok majd találkozni.

Ekkor azonban rögtön azt éreztem, hogy én ismerem ezt a fénylabdát. Azon nyomban azt éreztem, hogy szeretem őt és elkezdtem zokogni és sírni. És ekkor a Szürke lény azt mondta nekem: „Ő lesz a fiad. Amikor majd felnősz és megházasodsz, lesz egy gyermeked, egy fiú. A lélek bele fog szállni a gyermekbe. Ez az a lélek, aki a fiad lesz a későbbi életed során." Ez eléggé zavarbaejtő volt számomra. Kavarogtak bennem az érzések, a lelkesedéstől a félelmen át a sírásig, a Szürke lény pedig eközben a homlokomon tartotta a kezét, csak hogy megnyugtasson. Végül úgy döntöttek, hogy egy időre magunkra hagynak bennünket, hogy lássák, hogyan jövünk ki egymással. Elhagyták tehát a helyiséget, de nyilvánvaló volt, hogy talán telepatikusan, de kapcsolatban maradtak, vagy talán keresztülláttak a falon, hogy 57

lássák, mi fog történni. Elkezdtünk játszani ezzel a fénylabdával. Egy tudatos telepatikus szinten kommunikáltunk - egy bizonyos módon képes volt kommunikálni velem. Jól elszórakoztunk, majd a Szürkék visszajöttek a szobába és megnyugtattak.

Azt mondták: „Jól van. Ez működni fog, nagyszerűen fog működni. Minden alkalommal, vagy még gyakrabban, amikor feljössz a hajóra, kapcsolódni fogsz ehhez a lélekhez, és meg fogtok ismerkedni, mielőtt a fiaddá lesz." Úgyhogy visszavittek engem a játszószobába és a visszafele úton azt mondtam: „Elmondhatom 58

ezt a többi gyereknek is?" Mire ők azt mondták: „Nem, ez csak rád tartozik". És ekkor megérintette a homlokomat és abban a pillanatban az összes emlékem arról a helyiségről elkezdett elhalványulni az elmémben. Visszamentem a szobába és folytattam a játékot a többi gyerekkel, amíg el nem jött a távozás ideje.

Most pedig haladjunk előre a történetben és nézzük meg, mikor lépett be újra az életembe ez a kék gömb. 1983-ban terhes voltam az első gyermekemmel, az első 59

fiammal. Felvittek a hajó fedélzetére, mert nem voltam túl jól. Azt gondolták, hogy leválik a méhlepényem, és nem tudták, hogy milyen hatása lesz ennek a gyerekre nézve és nyilvánvaló volt, hogy a Szürkék is aggódtak emiatt, ezért felvittek a hajóra, hogy megnézzenek. Azt mondták nekem: „Rendben leszel, és most pedig el fogjuk végezni a lélekbeillesztési procedúrát." Ami megint csak nagyon nyugtalanító volt, és nem voltam biztos ebben, és a képen láthatod, hogy a lény a kezét ismét a homlokomra teszi, hogy megnyugtasson.

Elmagyarázta nekem, hogy le fogja lassítani az anyagcserémet. Valószínűleg ti is tudjátok, hogy a jogik, a jógát végző emberek, képesek lelassítani az anyagcseréjüket. A légzésük, a szívverésük lelassul, úgyhogy nagyjából velem is ez történt akkor. Minden működésemet lelassították és azt mondták: „Ezt a lelket most felerősítjük." Hozzáadtak valamit a lélekhez, amit meg kellett tanulnia és így felerősödött, amit akkor azon a ponton nem értettem, most viszont már igen. Amikor a lélek belép a testbe az nagy sokkot jelenthet a testnek, ha az anyagcsere normál keretek közt zajlik, úgyhogy ezt le kellett lassítaniuk. Ezt megelőzően behozták a kék fénylabdát, továbbá behoztak egy egész rakásnyi kis Szürke gyereket és azt mondták nekem, hogy ezek a gyerekek végigkísérik majd a fiamat egész élete során. Tanulni fog velük a hajók fedélzetén, pont mint ahogy én tanultam a gyerekek közt a hajón, és ők figyelni és vigyázni fognak majd rá az élete során.

Interakcióba fognak lépni és együtt fognak dolgozni a fiammal, amikor gyermekként felviszik majd őt a hajóra. Lelassították tehát az anyagcserémet és a kék fénylabda 61

belépett a testembe illetve a magzat testébe és úgy éreztem, mintha az egész testembe fényt öntöttek volna. Végül visszatértem az otthonomba és amikor reggel felkeltem az ágyamban, még mindig úgy éreztem, mintha fel lennék töltve fénnyel. Ekkor felkeltem és az egész elkezdett elhalványulni bennem és újra elég normálisan éreztem magam.

Szóval, mi is ez a duális lélekkapcsolat? Ez a címe a könyvemnek. Mi az a duális lélek? A következőképpen tudnám megmagyarázni. Ez talán nem egyezik a ti hitrendszeretekkel, de ez az én megértésem erről. Mindannyian, amikor elhagyjuk ezt az életet, a nagy tudatmező egy szikrájává válunk. Eltölthetünk ott hosszú időt is akár, vagy azt is választhatjuk, hogy újra inkarnálódunk. Egy szellemállapotban is maradhatunk. Mindannyian tudunk a szellemekről, akik megőrültek, és akik úgy néznek ki haláluk után, mintha még élnének, szóval ebben az állapotban is maradhatunk egy ideig, bizonyos okoknál fogva. De végső soron, amikor visszatérünk a tudatmezőre - ahogy Dr. Rudy Schild nevezi ezt – ott egy elektromos állapotban létezünk és végül választhatunk egy életet. A "Lélekeredet" című fejezetben leírom, hogy ilyenkor egy bizsergető érzés jön felénk és végig leszünk vezetve a választható életek között, mi pedig kiválasztunk egyet, és ahogy haladunk előre, lassan felveszünk egy tömeget. A földönkívüliek tudják, hogy a léleknek tömege van. Az embereknek más a súlyuk közvetlenül a haláluk után. Számottevően könnyebbek lesznek miután a lélek – aminek egy elektromos sűrűsége van - távozik belőlük. Szóval kiválasztunk egy életet és aztán haladunk előre. De azon emberek esetében, akik földönkívüli fajokkal vannak kapcsolatban, szóval azoknak az embereknek a lelkét egy kicsit felerősítik. Ott találod magad egy hajón és a fénylabda állapotban extra tanításokban részesülsz, mielőtt ténylegesen emberré válnál és megszületnél kisbabaként. A lelket tehát felviszik egy űrhajó fedélzetére, pont mint ahogy a fenti képen látható, és felerősítik. Így képessé válik arra, hogy hozzáférjen a Szürkék vagy más földönkívüli fajok megértéséhez, tudatosságához és telepátiájához. Vagyis megnövekedett telepatikus képességei lesznek. Amikor a gyermek megszületik, élete során eléggé spontán módon képes lesz hozzáférni mindehhez. 62

Szóval vannak olyan emberek, akik azt fogják mondani: „Én egyszerűen csak tudok dolgokat, nem tudom hogyan, egyszerűen csak tudom őket." Itt látható tehát az a duális lélek, az individuális lélekforrás, amik mindannyian vagyunk.

Sok életen megyünk keresztül, nagy tudásra teszünk szert mielőtt választunk egy életet, és ennek a tudásnak csak egy részét használjuk. Kiválasztjuk, hogy mire lesz szükségünk ezen életünk vagy a feladatunk során és ez kombinálva van a Szürkék intelligenciájával vagy tudatosságával és ez válik azon emberek pszichéjévé, akik ilyen típusú kontaktélménnyel rendelkeznek. Na most, ez nem csak emberekkel történik meg, hanem - ha mondhatom így - ez egy kísérleti dolog. Azzal, hogy bevezetik ennek a duális lélekkapcsolatnak a koncepcióját az emberiségen, megpróbálják emelni a tudatosságunkat. Merthogy mi spirituális értelemben 63

visszafelé haladunk. Fejlődünk, és egyre többet tudunk, de az, ahogyan a technológiát használjuk, nem mindig jó értelemben történik. A technológiát gyakran arra használjuk, hogy bántsunk másokat, hogy elpusztítsuk a bolygónkat. Eldobható társadalom vagyunk, szeméthegyekkel. Szemétkupacok lebegnek az óceánban, ostorcsapkodás és erőfitogtatás zajlik a különböző országok között. Egy nagyon aljas bolygóvá lettünk. Természetesen vannak olyan helyek itt, amelyek szépek és tiszták, de általánosságban véve szennyezzük a bolygót. Ők pedig nagyon aggódnak emiatt, nagyon aggódnak amiatt, hogy mit teszünk más fajokkal. Gondoljunk bele ebbe. Tényleg szükség van ránk ezen a bolygón? Felsőbbrendű fajnak tartjuk magunkat. De valóban szükség van itt ránk? Ha eltávolítanának minket, vagy megölnénk egymást, Földanya boldogan meglenne nélkülünk. Akárcsak a többi itt élő faj a Földön. Harmóniában és boldogan élnének nélkülünk. Nincs ránk szükség. Hogy itt fejlődtünk-e a bolygón, vagy idehoztak bennünket? Nem tudom. De ha mi vagyunk a bolygó gondnokai, akkor e téren nem végeztünk túl jó munkát. Ezt csinálják tehát a földönkívüliek ezekkel a mély, többszintű programokkal, felvisznek embereket az űrhajóik fedélzetére, ezer és ezer, ha nem több százezer embert, valószínűleg a közönség soraiban is ülnek néhányan, akik megtapasztaltak hasonlót. Tanítanak bennünket, munkával látnak el bennünket, és növelik a tudatosságot bolygószerte. Mi egy stagnáló állapotban vagyunk, iszapos vízben, ha lehet ezt így mondani. Ha megnézed a folyóvizet, középén - ott ahol a víz a leggyorsabban folyik - tisztára mossa a folyómedret. De a meder szélén a víz iszapos és szemétdarabok lebegnek a szélén, nem sok élet van ott, az állapot stagnál. Itt tartunk most a fejlődésünkben. Szóval ez egy kísérlet a földönkívüliek részéről, hogy felemeljék a tudatosságunkat, a megértésünket és érettségünket. Mert mit teszünk a jelenben? Kimegyünk az űrbe, de nem változunk. Háborúskodó faj vagyunk és el akarunk menni a Marsra és szondákat küldünk kifelé, sőt, még azon is túl. Ha te is odakint élnél, nem félnél inkább tőlünk azt látva, hogy kimegyünk? Mert én igen. Szóval egy hosszú és őszinte változási folyamaton kell keresztülmennünk. És az emberek azt mondják: „Ó, miért nem jönnek le és landolnak a Fehér Ház kertjében?" Azért, mert nem állunk készen erre. Az emberek azt mondják: „Miért nem történik meg a közzététel már holnap?" Azért, 64

mert nem állunk készen. Az ufo-kal foglalkozó közösség világszerte talán azt gondolja magáról, hogy a tagjai készen állnak. De mi csak egy nagyon kis részét képezzük a világ lakosságának. Mások még nem állnak készen erre. Szóval ez a duális lélek dolog megtörténik a fajok között. Már hosszú ideje zajlik más fajok között is. Láttam egy entitást átváltozni egy Szürke lény alakjából mantid alakba.

Gyógyulása során mindkét faj tudására támaszkodott. Megengedte nekem, hogy lássam az alakjának átváltozását. Így megérthettem, hogy neki is hozzáférése volt mindkét fajhoz. Az alábbi képet a férjem rajzolta, ő tulajdonképpen egy fiút rajzolt az ágyra, de ez igazából én lennék.

14 éves koromban történt velem, hogy három Szürke lényt találtam az ágyam mellett, akik azt mondták nekem: "Kelj fel! Kelj fel!" Volt egy pillanatnyi zavar bennem, mert nem voltam benne biztos, hogy valójában kinek is kell felkelnie. Hogy nekem, Suzy-nak kell felkelnem, vagy ennek a bennem élő másik intelligenciának kell felkelnie? És ekkor az emberi test leoldódott rólam, és a szürke intelligencia felkelt és felvett egy szellem-szerű alakot. Világszerte nagyon-nagyon sok megtapasztaló beszél erről a fajta dualitásról, beszélnek arról, hogy felvitték őket a hajóra és Szürkeként sétáltak ki az emberi testükből. Nagyon nehéz megbirkózni ezzel, vagy 66

legalábbis elfogadni, amikor pont veled történik mindez. De mégis ez az a jelenség, amiről megtapasztalók és elrabolt személyek világszerte beszámolnak. Kutatásaim során több hónapja beszéltem egy csodálatos úriemberrel, aki az Államokban él, 81 éves és régóta kutatja a témát. Nagyon szorosan együttműködött a Harvard Egyetemen Dr. John Mack-kel. Megtapasztalók után kutattak és párbeszédbe elegyedtek velük. Nemrégiben kapcsolatba lépett velem és azt mondta: „Nézd, amikor regressziót végeztünk emberekkel és együttműködtem dr. Mack-kel, belefutottunk ebbe a duális vonatkozásba. Nem értjük, hogy mi ez." Úgyhogy elküldtem neki egy példányt a könyvemből, mire ő azt mondta: „Most már elhiszem, és értem, hogy mi ez a duális vonatkozás, amire az emberek utaltak." Vagyis itt van a duális lélek, amikor is a lelkünk kombinálva van a Szürkék intelligenciájával, és képes hozzáférni ahhoz. A duális vonatkozás az, amikor emberek arról számolnak be, hogy egy űrhajón Szürkeként vagy valamilyen más fajba tartozó egyedként léptek ki a testükből, továbbá vannak emberek, akik földönkívüliként leélt elmúlt életekről számolnak be. Sok ember végez regressziós hipnózist, és jön rá, hogy valamilyen más fajba tartozó lényként élt le életeket. Továbbá nagyon sok olyan ember van, akiket "csillaggyermek" címkével illetnek és ők is az emlékeikről beszélnek. Ők valami másra is emlékeznek és ezt az emléket behozzák a mostani, emberként élt életükbe.

Ő itt Joe Nyman, aki az ufológia területének egyik kutatója, egy nagyon szeretetteljes ember, aki 1995-ben az egyik konferencia alkalmával írt egy cikket az Államokban és ebben azt mondja: „Ebben a cikkben beszámolok egy mélyebbre ható felfedezésről... ami azt okozhatja, hogy az elrabolt személyek teljesen újraorientálják nézőpontjukat ezen tapasztalatok természetéről. Én ezt a perspektíva-váltó nézőpontot „duális vonatkozásnak" nevezem, amikor az ember azt tapasztalja, hogy énje emberi és földönkívüli egyszerre." Szóval amire itt ő utal az az, hogy regresszió közben az emberek gyakran eléggé sokkos állapotba kerülnek, mert az egyik pillanatban még személyként beszélnek, a másikban pedig azt mondják: „de tulajdonképpen kiléptem a testemből és most Szürke vagyok." Ő ezt a tapasztalatot "perspektíva váltásnak" nevezi, ugyanis sok regressziós hipnózison átesett ember rendelkezik ilyen tapasztalatokkal, és nekik rossz emlékeik, nagyon negatív emlékeik vannak kapcsolatfelvételekről és néha – nem mindig, de néha - ha regressziót végeznek rajtuk, szembesülnek ezzel a perspektíva-váltó helyzettel, amikor is felismerik, hogy 68

hozzáférésük van ehhez a másik intelligenciához és hogy ez végső soron egyáltalán nem olyan vészes. Nyman ezt mondja: „Ez azt jelenti, hogy születéskor vagy még előtte egy teljesen kifejlett intelligencia költözik az emberi formába, ami természetét illetően mind emberi, mind nem-emberi és egy előre megtervezett megfigyelést folytat le egész élete során." Vagyis a Szürkék megfigyelik azokat az embereket, akik duális lélekperspektívával

rendelkeznek

és

akiknek

feladatuk

van

tudatosság

megemelésében és e terület megértetésében. Dr Mack azt állítja: „A legutóbbi eseteim nagyjából fele fedte fel a kapcsolatát ezekkel a lényekkel, ami hasonlít a Joe Nyman által emlegetett duális vonatkozáshoz... a duális identitás úgy tűnik, hogy alapvető dimenziója a tudatosság kiterjedésének vagy megnyílásának, ami egy lényeges aspektusát képezi az elrablás jelenségének." Elmondok ezzel kapcsolatban még valamit. Beszéltünk korábban a közzétételről és a földönkívüliekkel történő nyílt kapcsolatfelvételről. Nem tudjuk, hogy hogyan fogunk reagálni, nem tudjuk, hogy a társadalomnak vajon hány szektora fog rosszul reagálni erre. De hogyan reagálnánk akkor, ha addigra, mire ez megtörténik, sikerülne megértenünk, hogy az űrhajókon élő számos hibrid lény kapcsolódik hozzánk? A mi génjeinkből alkották meg őket ők a rokonaink. És hogyan éreznénk akkor, ha felismernénk, hogy számos ember genetikailag

kapcsolódik

Szürkékhez?

visszakozásra

és

helyzet

újrafelmérésére késztetne bennünket. Vajon ebben az esetben is negatívan reagálnánk? Nem tudom. Talán egyszer kiderül. Az előadás végéhez közeledve azért említem ezt, mert beszéltem korábban arról a három hullámról, amiről részletesen írok a könyvemben. Önkéntes lelkek a bolygón. Nemrégiben írt nekem valaki és azt mondta: „Te lemásoltad egy amerikai kutató, Dolores Cannon állításait, aki ezen a címen írt könyvet." Nem, nem másoltam le. 2007 júniusában, Sydney-ben bemutattam ezt a „három hullám agendát”. Dolores Cannon nem sokkal ezt követően járt Sydney-ben. Hallott az előadásomról. Amikor 2010-ben ellátogattam Laughlin-ba, ő ott árulta a könyvét „A három hullám agenda – önkéntes lelkek a Föld bolygón" címmel. A lényeg, amit mondani szeretnék ezzel, hogy erről a témáról én beszéltem először. Szóval mi is ez a három hullám agenda? 69

Az első hullám az, hogy a földönkívüliek - akik az én nézőpontom szerint ezt a bolygónk spirituális hierarchiájával történő összeolvadást végzik - felügyelik azokat a lelkeket, akik különböző okok miatt bejönnek és ide inkarnálódnak. Ez tehát az első hullám. Az első hullámba feltalálók és megvilágosítók tartoznak. A feltalálók első hulláma kb az 1800-as évek körül érkezett. Szóval ez már jó ideje zajlik és lassan viszi előre a társadalmunkat. Akiket én megvilágosítóknak nevezek, azokat ti csillaggyerekek, kristálygyerekek, indigó gyerekek néven ismerhetitek, akik földönkívüliként leélt előző életek emlékeivel érkeznek, mindenféle pszichikus képességekkel megáldva és ez annyit tesz, hogy megmutatják nekünk, hogy ezek a dolgok lehetségesek, hogy mi is képesek vagyunk ilyesmire, hogy intuitív lények vagyunk, pszichikus, telepatikus lények, csak mi nem mindig akarjuk magunkra venni ezeket a címkéket. Sok ember nem akar tudni az emberi lét ezen oldaláról.

A második hullám – amibe én is beletartozom – messze a legnagyobb létszámú hullám és sokan közülük 40 és 80 év közöttiek. Nagy mennyiségű inkarnált ember tartozik ebbe a hullámba és ezek az emberek a kommunikátorok. Ők azok, akik elkezdenek megnyílni és beszélni a tapasztalataikról, elkezdenek emlékezni ezekre a tapasztalatokra, arra, hogy felvitték őket űrhajók fedélzetére. Ha visszamegyünk az 1970-es évekbe, amikor először kezdtem felismerni felnőttként, hogy vannak ilyen tapasztalataim, nagyon sok olyan ember állt elő, aki elrablásokról számolt be. Világszerte számos könyv íródott, a téma teljesen új volt, az emberek nem tudták, hogy szeressék vagy féljenek ettől a dologtól, igazából senki sem akart ilyen jellegű tapasztalatokat átélni. Néhányan teljesen elfelejtették vagy elhomályosult bennük ez a tapasztalás, néhányakkal a földönkívüliek felejtették el a tapasztalataikat, ők viszont hamarosan fel fognak ébredni ebből. Mert most a felébredés időszakát éljük és grafikonon ábrázolva nagyon meg fog ugrani a számuk, ahogy elkezdünk spirituális megértés birtokába kerülni, és ezt összekapcsoljuk a technológiával, hogy segítsünk másoknak. Újfajta gyógyszerek, újfajta oktatás, újfajta szállítás, ezek egyik pillanatról a másikra meg fognak változni. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, először 70

nekünk

magunknak

kell

megváltoznunk.

Tehát

második

hullámot

én

kommunikátoroknak nevezem. Közülük sokan rendelkeznek ezzel a duális lélekperspektívával – megfigyelik és vezetik őket életük során. A harmadik hullám a fiam hulláma. A fiamról mindent elolvashattok a könyvemben. A harmadik hullámba tartozók közül sokan duális lelkek és ők lesznek azok, akik elhozzák a változást. A fiam a 30-as évei elején jár és a harmadik hullámba tartozók közül sokan olyan embereknek a gyermekei, mint amilyen én is vagyok. Ők lesznek azok, akik széleskörű változást hoznak majd. Megtanították nekik azokat a képességeket, amiket a hét éves gyermek példáján keresztül mutattam be és ők elkezdenek majd emlékezni és használni fogják ezeket a képességeket, mert ezeket a földönkívüliek elrejtették bennük, hogy biztonságban tartsák őket, mert mindnyájan tudjuk, hogy napjainkban nagyon nagy méreteket ölt a megfigyelés. Szemtanúként, kutatóként és olyasvalakiként, aki a kapcsolatfelvételeiről beszél, nagyon sok ilyenben volt részem Új-Zélandon, és ez még a mai napig is tart. Betörtek a házamba, másfél éven keresztül névtelen telefonhívásokat, fenyegetéseket kaptam, az USA-ban CIA ügynökök vittek el, akik megfenyegettek és elmondták, hogy menjek haza és soha ne beszéljek erről többet, merthogy két fiam van, igaz és nem akarnád, hogy bármi történjen velük, ugye. Szóval ez egyfajta manipuláció. Megfigyelték az autómat, a házamat, megbabrálták a dolgaimat. Szóval ilyesmik megtörténnek és nagyon nehéz lehet ilyen körülmények közepette menni előre és biztosítani, hogy a családod boldog azzal, hogy te ezzel foglalkozol. Szóval a harmadik hullám, akik most itt vannak, a harmincas éveik végén járnak. Végül elkezdenek emlékezni a tapasztalatiakra és hasznosítják a képességeiket. Mindenféle foglalkozást űzhetnek majd és felhasználhatják telepatikus képességeiket és megértésüket az energiáról és frekvenciákról, az ökológiáról és a környezetről. Ők ezeket a képességeiket pozitív célokra fogják használni. És ahogy belekezdenek ebbe, ténylegesen látni fogod, ahogy a dolgok fejlődésnek indulnak a bolygón. Íme egy kép, amelyen bemutatom, hogyan inkarnálódtak le az emberek a különböző időszakokban. 71

Haladjunk tovább. „Ők a mi rokonaink lesznek?” 2001-ben egy űrhajón voltam és bevittek egy olyan helyiségbe, ahol ezeket a kisbabákat láttam és az évek során számos olyan helyiségben jártam, ahol hibrid gyerekek voltak, de ezek a kisbabák mások voltak. Ezek voltak a harmadik hullámba tartozó emberek utódai. Hibrid utódok, akiket a hajókon neveltek fel.

Volt valami nagyon furcsa a bokájukat és a csuklójukat borító bőrrel kapcsolatban, amire világosan emlékszem. A másik pedig a szemük volt. Talán ismeritek az abalone kagylót vagy az opált, amihez ha hozzáérsz, különböző színek jelennek meg. Nos az ő szemeik jól megkülönböztethetően zöld és kék színűek voltak, mint 73

amilyenek az Új-Zélandon található kis abalone-ok.

Szóval ez az, ami történik a bolygón ebben a pillanatban. Szuperviharok vannak, aztán az a valami, amit sokan globális felmelegedésnek, néhányan klímaváltozásnak neveznek, egész sor vélemény és vita zajlik ezekről, és nagy viharokat kelt a tudomány különböző területein, hogy akkor ez most igaz vagy sem. De azt hiszem mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a Földön változások zajlanak és ezek egyre súlyosabb formát öltenek a természetben. Egy alkalommal sok más emberrel együtt elvittek egy tribün-szerű helyre, egy földalatti bázisra, azt hiszem. Ez 1987-ben történt. Emberek voltak ott és az egész parancsnoki láncolat. Ez nem katonai dolog volt, hanem valami más. Valamilyen különálló csoport volt, amely a Szürkékkel működött együtt.

Előrejeleztek egy olyan időszakot a jövőben, amikor széleskörű káosz lesz majd. Úgy írták le ezt, hogy egy „halott állapot"a bolygón. Ezen időszak alatt az emberi psziché globális reménytelenséget fog megtapasztalni és az emberek el fogják veszíteni a tudásukat arról, hogy hová menjenek akár fizikailag, akár földrajzilag, hová 74

forduljanak segítségért és iránymutatásért. Nos, vajon nem ez az a helyzet, amiben jelenleg vagyunk? Nem ez a helyzet megy már évek óta? Ha megnézzük a menekültek hullámait Szíriából, egyre inkább határok nélkülivé válunk, az emberek nem tudják, hová menjenek, káosz van a társadalomban, a politikában, káosz a nagyvállalatoknál, pénzügyi káosz. Valamit fel kell adnunk és változnunk kell - nem mehetünk így tovább, mert el fogunk hasalni. A könyvemben azt írom: „A kommunikátorok – azon emberek csoportja, amelyikbe én is beletartozom – nagyon gyorsan aktiválva lesznek világszerte – az emberek ráébrednek a tapasztalataikra – és amikor többen közülük számos különböző módon elkezdik kommunikálni a tapasztalataikat és megértésüket a saját földönkívüli kapcsolataikról, az elősegíti a felszabadulás folyamatát azon embereknél is, akiknek eddig nincs, vagy csak nagyon kevés tudatos emlékük van arról, hogy miért inkarnálódtak ide, ebbe az életbe." Hány embert ismersz, aki csak keresztülszánkázik az életen és fogalma sincs arról, miért van itt és nem tesz semmi pozitív dolgot? „Az, hogy a kommunikátorok hogyan mutatják be a tudásukat és tapasztalataikat a közönségnek, kritikus fontosságú lesz. Az emberi tudatosság jelenleg zajló felébredése a tudat kiterjeszkedésének részeként egy mikroszkópikus tükröződése az univerzumunk kiterjeszkedésének.” Az emberek tehát mindenféle téren ráébrednek önmagukra, egymásra, a spiritualitásra, a telepátiára, a jövőben rejlő potenciálokra. Dr. Schild a könyvemben megállapítja: „Suzy utolsó állítását mélyen igaznak érzem. A tudatosság felerősíti a vákuum nullponti energiát/sötét energiát és segédkezik az univerzumunk kiterjeszkedésében. Ennél fogva mi, mint élő lények, társteremtői vagyunk az univerzumnak." Minden amit teszünk, minden amit gondolunk, minden, amit teremtünk a jövőnk számára, segít teremteni az univerzumot és meg kell vizsgálnunk, milyen univerzumban szeretnénk élni. Köszönöm.

VÉGE. Forráslinkek a következő oldalon. 75

A cikk online itt olvasható: 1.rész: http://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/suzanne_hansen_foldonkivuli_kontaktus_e s_a_dualis_lelekkapcsolat_1_resz 2.rész http://goodethungary.blog.hu/9999/12/31/suzanne_hansen_foldonkivuli_kontaktus_e s_a_dualis_lelekkapcsolat_2_resz 3.rész http://goodethungary.blog.hu/2017/10/30/suzanne_hansen_foldonkivuli_kontaktus_e s_a_dualis_lelekkapcsolat_3_resz A cikk magyar fordítása az alábbi előadás alapján készült: https://www.youtube.com/watch?v=ExZ5Oj28rmQ

Suzanne Hansen weboldala: http://www.communicatorlink.com