FR White Paper (magyar) by Fashion Revolution Hungary

DIVATFORRADALOMRA?

Fashion Revolution fehér könyv Közzétéve: 2020. április

Köszönetnyilvánítás

Tartalom

Írta és szerkesztette Sarah Ditty, Sienna Somers, Bronwyn Seier és Yasmin Khatun Dewan közreműködésével.

Bevezető 4

Köszönet Becky Earley-nek, Kate Goldsworthy-nek és Clara Vuletich-nek, amiért kölcsönvehettük és alkalmazhattuk az úttörő rendszerek megváltoztatása keretüket.

Hogyan kezdődött a mozgalom és mit ért el Fashion Revolution 2013-óta?

Mi változott 7 évvel a Rana Plaza után?

Miért van még mindig szükségünk divatforradalomra?

Külön nagy köszönet a Fashion Revolution egész csapatának, akiknek az ötleteik, meglátásaik és visszajelzéseik segítettek ennek a fehér könyvnek a létrejöttében. Valamint hatalmas hála minden csapatunknak a világon, az országos koordinátoroknak és a csapattagoknak, akik működtetik a mozgalmunkat és nagy hatással voltak a könyv elkészülte alatt a gondolkodásunkra.

Modell: A divat, mint üzlet 25

A design Emily Sear-től származik, segítette: Maria Maleh.

A divatforradalom kiáltványa 52

Anyag: Emberek és a bolygó 29 Gondolkodásmód: A divat kultúrája 40 Három megváltoztatandó útvonal: kultúra, ipar, politika

A mi elméletünk a változásról 48

További kutatási lehetőségek és átgondolandó tényezők

Magyar nyelvű kiadvány A magyar nyelvű fordítást Gyurkovics Réka és Zahorján Ivett készítették.

Záró gondolatok… csatlakozz hozzánk! 55 Hivatkozások 56

A magyar nyelvű kiadvány szerkesztését és grafikai munkáját Ruszin Noémi segítette. Készült a Pannonia Nyomda támogatásával: http://www.pannonianyomda.hu/ Kapcsolat Központi weboldal: www.fashionrevolution.org Magyar: weboldal: www.fashionrevolution.org/europe/hungary Email: hungary@fashionrevolution.org Facebook: facebook.com/fashionrevolutionhungary Instagram: instagram.com/fashionrevolutionhungary A kiadvány tartalma semmilyen módon sem kívánja tükrözni Európa vagy a Fashion Revolution alapítóinak a véleményét. © Fashion Revolution CIC 2020. Minden jog fenntartva. A dokumentum nem másolható vagy alkalmazható részleteiben vagy teljes egészében a Fashion Revolution CIC engedélye nélkül.

This publication was produced with the financial support of the European Union. Its contents are the sole responsibility of Fashion Revolution and do not necessarily reflect the views of the European Union.

Miért van még mindig szükségünk divatforradalomra?

Fotó @chuliabischoff

Bevezető

Bevezető 7 éve annak, hogy Bangladesben összedőlt a Rana Plaza gyár. 2013. április 24-én ez a tragédia, ami megelőzhető lett volna ezernyi, olyan ruhagyári munkást ölt és sebesített meg, akik több tucat jól menő divat cégnek készítettek ruhákat. Az áldozatok nagy része fiatal nő volt. A mai napig ez a világ egyik legsúlyosabb ipari balesete. Azóta rengeteg pozitív változást láttunk. Mégis, az emberi jogokkal való visszaélés és a környezet degradálása továbbra is világszerte gyakori a divatiparban. Miközben rengetegen tudatában vannak ezeknek a problémáknak, sokaknak nem világos, hogy saját ruhájuk is hozzájárulhat a klímaválsághoz és az emberek kihasználásához. Az első fehér könyvünket 2015-ben tettük közzé, amelyben kidolgoztuk, miért van szükség forradalomra a globális divatiparban és milyen változás létrehozásában reménykedünk. Akkor azzal zártuk,

„Bízunk abban: •

2020-ra az emberek már kapni fognak valódi válaszokat arra a kérdésre, hogy „Ki készítette a ruháimat?”

•

ezernyi márka és viszonteladó lesz hajlandó beszélni a közönségnek azokról az emberekről, akik a termékeiket készítik.

•

a készítők, termelők és munkások láthatóvá válnak és elmesélik a történeteiket.

•

azt látjuk, egyre több vásárló igényel fenntarthatóan, etikusan készült ruhákat.

•

azt látjuk, valóban pozitív változás veszi kezdetét.”

Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy azt mondhatjuk, elértük ezeket a célokat, de még nagyon sok munka van hátra, hogy a teljes divatipar átalakuljon. Még mindig rendszeresen halnak meg emberek gyári tűz-balesetekben. Habár némely ruhagyártó országban emelkedtek a bérek, sokan az ellátóláncban még mindig alulfizetettek és küszködnek az alapvető szügségleteikért. A női textil- és ruhaipari dolgozók gyakran szexuális zaklatás és erőszak áldozatai a munkahelyeken. Továbbra is előfordul, hogy a munkáltatók és a kormány megbénítják a szakszervezeteket és

a munkások azon képességét, hogy összeszerveződjenek és a jogaikért harcoljanak. Eközben a divatipar folytatja légkörünk és a vízforrásaink szennyezését. Az őserdőket kivágják, hogy bőrt és textilt termeljenek. Az állatokkal rendszeresen rosszul bánnak. A szemétlerakók pedig megtelnek használt ruhákkal. Fogyasztóként még mindig nehéz hiteles információhoz jutni a munkakörülményekről és környezeti hatásokról, amik az általunk vásárolt termékek hátterében húzódnak. Most nem veszíthetjük el a akarat erőnket. Tovább kell dolgoznunk a valódi forradalmi változásért, hogy ezek a problémák végre a múlt részévé váljanak.

Ez a fehér könyv azt vizsgálja, mit ért el a Fashion Revolution hét év alatt, amíg a változásért kampányoltunk. Az első felében leírjuk, milyen egyéb előrehaladás történt az iparban, és miért van még mindig szükség a divatforradalomra. A tanulmány második felében, elmagyarázzuk, hogyan tervezünk változást elérni az elkövetkező öt évben, milyen témákra összpontosítunk. Illetve, hogyan néz ki a divat jövőjére vonatkozó hosszú távú víziónk, és mire kérjük meg a közönséget, az ipart, a kormányt, és másokat.

Miért van még mindig szükségük divatforradalomra?

Hogyan kezdődött a mozgalom,és mit ért el a Fashion Revolution 2013 óta? A Rana Plaza ruhagyár összeomlása volt az, ami cselekvésre szólított fel bennünket

Milyen előrehaladások történtek a Rana Plaza óta

Azt éreztük, hogy elég volt. Az átláthatatlan, veszélyes és kizsákmányoló divatiparban sürgősen radikális és rendszerszintű változásokat kell végrehajtani. Hét évvel később, bár történt fejlődés, a ruhaipari munkások körülményeinek javításában. Többet kell tennünk a megelőzésért, hogy hasonló gyári balesetek soha többé ne fordulhassanak elő. Ráadásul, a növekvő klímaválság és a fenyegető ökológiai összeomlás még több hangsúlyt fektet annak szükségességére, hogy újragondoljuk az divatiparban működő szennyezés és nyersanyag intenzív felhasználását.

A tanulmány egy későbbi pontján elmagyarázzuk, mit értünk a globális divatipar rendszerszintű változása alatt. Először azonban lássuk, milyen előrehaladások történtek az elmúlt hét évben, mi változott és mi nem Bangladesben. Azon túl, milyen társadalmi és környezeti visszaélések léteznek azóta is az iparon belül.

Amikor a Fashion Revolution elkezdett kampányolni 2013-ban, tudtuk, hogy az ellátólánc nagyobb átláthatósága felgyorsítaná a pozitív változásokat. Az volt a gondolatunk, hogy a javulás érdekében, szükséges megmutatni, mi történik. Ugyan az ipar hatalmas lépéseket tett az átláthatóság felé az utóbbi években, még rengeteg tennivaló van. Sok probléma láthatatlan, homályos, bejelentetlen vagy félreértett marad. Mindeközben az emberek és az élő bolygó tovább szenved attól, hogyan készítik, árulják, használják és dobják ki a ruháinkat. Az első, 2015-ben publikált fehér könyvünkben azt írtuk, szeretnénk „megérteni és megdönteni a divatiparon belüli kizsákmányolást.” Továbbra is ez a fő célunk. Szeretnénk messzire nyúló strukturális és szisztematikus változásokat elősegíteni a globális divatiparban. Kétségkívül nagyra törő célkitűzés ez. A teljes világgazdaság felépítésék befolyásolását és megváltoztatását jelenti. Az általunk ismert fogyasztói kapitalizmus, valamint a meghatározó erők és az azt formáló politika felelősségre vonását jelenti.

A Fashion Revolution az elején, egy kis csoport volt 2013-ban, akik az Egyesült Királyságban összeülve, megvitatták a divatipar megváltoztatása felé irányuló kérdéseket. Elhatároztuk, befolyással leszünk a globális divatiparra a biztonságosabb, tisztább, igazságosabb és tisztességesebb munka érdekében-kifejezetten globalizált ellátólánc dolgozóira. Mindössze néhány hónapon belül több száz ember fogott össze több, mint 50 országból, hogy mozgósítsák közösségeiket a nagyobb átláthatóság követelésében. Ma a Fashion Revolution világszerte emberek által irányított mozgalom, ami közösségekben dolgozik együtt azért, hogy pozitív és tartós változást hozzon létre. A Fashion Revolution egy regisztrált non-profit szervezet. Az Egyesült Királyságban, 14 másik regisztrált országos irodával és további 75 országban önkéntes csapatok dolgoznak együtt nap, mint nap.

Ma a Fashion Revolution világszerte emberek által irányított mozgalom, ami közösségekben dolgozik együtt világszerte azért, hogy pozitív és tartós változást hozzon létre.

Hogyan kezdődött a mozgalom?

Fashion Revolution Global Network

A divatforradalmárok globális hálózata

Székhely Egyesült Királyság

Országos irodák Brazilia Horvátország Csehország

Dánia Franciaország Németország

Olaszország Luxemburg Malajzia

Fülöp-szigetek Portugália Szlovákia

Spanyolország Svájc

Országos csapatok Argentína Ausztrália Ausztria Bahrein Banglades Fehéroroszország Belgium Bosznia és Hercegovina Kambodzsa Kanada

Zöld-foki Köztársaság Chile Kolumbia Costa Rica Ciprusi Köztársaság Ecuador Egyiptom Salvador Etiópia Finnország Fidzsi-szigetek

Ghána Görögország Guatemala Honduras Hong Kong Magyarország India Indonézia Irán Írország Japán

Kazahsztán Kenya Koszovó Laosz Lettország Macedónia Madagaszkár Malawi Málta Mauritius Mexikó

Moldova Mianmar Nepál Hollandia Új-Zéland Nigéria Norvégia Panama Paraguay Peru Lengyelország

Tunézia Törökország Uganda Ukrajna Egyesült Arab Emírségek Uruguay Amerikai Egyesült Államok Vietnám Zimbabwe

Arra kértük a fogyasztókat, hogy mutassák meg a címkéiken szereplő nevet és tegyék fel a kérdést, a divatcégeknek: „Ki készítette a ruháimat?” Egy olyan kérdést, ami erős üzenetet közvetített az iparnak, mivel a nagyobb átláthatóság fontos a fogyasztóknak, de létfontosságú ahhoz, hogy változást érjünk el.

A Fashion Revolution hashtag-ek használata április folyamán 2015 és 2019 között

2014-ben megrendeztük a legelső Fashion Revolution Napot, a Rana Plaza évfordulóján tisztelegve ezzel, az áldozatok előtt. Valamint hangot kellett adnunk követelésünknek, hogy a ruha márkák átláthatóbbak és elszámoltathatóbbak legyenek. Arra kértük a fogyasztókat, hogy mutassák meg a címkéiken szereplő nevet és tegyék fel a kérdést, a divatcégeknek: „Ki készítette a ruháimat?” Egy olyan kérdést, ami erős üzenetet közvetített az iparnak, mivel a nagyobb átláthatóság fontos a fogyasztóknak, de létfontosságú ahhoz, hogy változást érjünk el. Nem sokkal ezután a kérdésből hashtag lett, amit a közösségi médiában használtunk fel és szempillantás alatt elterjedt. 2015. áprilisában a #WhoMadeMyClothes és a #FashionRevolution több, mint 42,000 közösségi média posztban jelent meg. 2019. áprilisáig több, mint 178,000-szer posztolták ki ezt a kérdést és felhívást, amik 289 millió embert értek és 700 millió reakciót váltottak ki. 2016-ban elindítottuk az #ImadeYourClothes (Én készítettem a ruháidat) hashtag-et lehetőséget adva a farmereknek, kézműveseknek, gyári munkásoknak,

szakszervezetieknek és más termelőknek az ellátóláncban, hogy megosszák történetüket és megünnepeljük munkájuk fontosságát. 2019-ben több, mint 12,500 termelő használta ezt a hashtag-et a közösségi médiában. 2020-ban elindítunk egy új hashtag-et: #WhatsInMyClothes (Mi van a ruháimban), bátorítva az embereket, hogy kérdéseket tegyenek fel a ruháik származását, anyagát és környezeti hatását illetően. Ez majd a #LovedClothesLast (A szeretett ruhák tovább tartanak) hashtag-ünkre fog épülni, ami arra inspirálja az embereket, hogy meglévő ruháikat tovább tudják megtartani, illetve hordani. A Fashion Revolution Nap immár egy egész hetes akcióvá alakult, ami minden évben a Rana Plaza évfordulójával esik egybe. Ekkor érdekes és tanulságos beszélgetéseket, eseményeket rendezünk online és offline a világ minden táján. Online közösségünk több, mint 760,000 követőt és Instagram-, Facebook-, Youtube- és hírlevél-feliratkozót tudhat magáénak.

Közösségek bevonása világszerte a pozitív változás megteremtéséért A világon mintegy 2,000 offline esemény volt minden évben, beleértve panel beszélgetéseket, előadásokat, film vetítéseket, kreatív produkciók, művészeti installációk, divatbemutatók, utcai felvonulások, pop- up üzletek, gyakorlati workshopok és még sok mást is tartalmazva, több tízezer embert elérve a világon. Továbbá, a munkánk, hogy bevonjuk és informáljuk a médiát arról, hogy rendszerszintű változást akarunk a divat- és textiliparban. Világszerte megtérült munkánk gyümölcse, abban a többezernyi cikkben és blogban, ami évente olyan kiadványokban jelent meg, mint: a Vogue és a Teen Vogue, Elle, Harper’s Bazaar, BBC, Newsweek, The Financial Times, Refinery 29 és a Business of Fashion, hogy csak néhányat említsünk. 2013 óta minden törekvésünk, arra koncentrálódott, hogy a pozitív változás megvalósulhasson a globális divatiparban, akár úgy, hogy informáljuk, inspiráljuk vagy aktivizáljuk az embereket, a kormányt és az ipart. A mottónk a következő: „Légy kíváncsi, fedezd fel, tégy valamit.”

178,000

Fashion Revolution Impact Report 2019

173,000

#whomademyclothes

Fotó Siblings Army

A Fashion Revolution naptól a Fashion Revolution hétig

Hogyan kezdődött a mozgalom?

180 160 140

100 80 60 40

Posztok száma (ezer)

113,000

120

70,000

Miért van még mindig szükségük divatforradalomra?

42,000

20 0

2015

2016

2017

2018

2019

Minden évben több, mint egy tucat részvételcsomagot, gyakorlati útmutatókat, oktatóanyagokat, cselekvésorientáltkampány-eszközöket és élvonalbeli kutatási beszámolókat bocsájtunk ki, illetve ingyen letölthető anyagokat honlapunkon. Létrehoztunk videókat, amik gyorsan elterjedtek, többek között a német csapat 2 eurós póló kísérlete, amire közel 8 millióan kattintottak a Youtube-on, vagy a #Haulternative sorozatunk, amik nagy Youtube influenszerekkel készültek, mint Grav3yardgirl és MadduMagalhães Hat amatőr magazint adtunk ki, melyben első kézből tudósított ellátóláncbeli történeteket, vezető szakemberek véleményét, és sok izgalmas művész gondolatébresztő költészetét és egyéb alkotását. A világ nagyobb városaiban az évenkénti „Nyitott divat stúdió” programunkkal hívtuk meg az embereket, hogy felfedezzék a ruhagyártás és -vásárlás alternatíváit azzal, hogy izgalmas tervezőket és márkákat mutatunk be, akik az innovációt és fenntarthatóságot beágyazzák a tervezői és gyártási folyamatba.

Miért van még mindig szükségük divaforradalomra?

9% növekedés az átlagpontokban 2017 óta a 98 márka körében, amit a Divat átláthatóság indexben vizsgáltunk. Divat átláthatóság index, 2019

94% a megkérdezetteknek mondta azt, hogy „a Fashion Revolution hatással volt arra, ahogyan a jelenlegi divatiparhoz hozzááll.” Fashion Revolution közösségi hatás felmérés 2019

Iskolákkal és egyetemekkel való partnerkapcsolat a diákok inspirálására Két ingyenes online kurzust indítottunk, ami a divat társadalmi és környezeti hatásait tárja fel, közel 20,000 jelentkezővel világszerte. Összefogtunk az Istituto Europeo di Design (IED)-nal Olaszországban és a Northumbria University-vel, az Egyesült Királyságban rendkívüli multidiszciplináris BA diploma projektekhez, hogy inspiráljuk a hallgatókat az anyagok kreatív újrahasznosítására. Jelenleg 200 feletti diáknagykövetünk van több, mint 20 ország iskoláiban és egyetemein. Brazil csapatunk kiépített egy 150 egyetemből és szervezetből álló oktatási hálózatot, amely minden évben összegyűlik egy oktatásra irányuló fórumon. A szlovák és az Amerikai Egyesült Államokbeli csapataink általános és középiskolákkal alakítottak ki projekteket, egyéb helyeken pedig olyan vezető egyetemekkel léptek partnerkapcsolatba, mint a Nemzetközi Divatakadémia Párizsban, az RMIT Melbourne-ben és a CENTRO Mexikóvárosban.

Évenkénti Divat átláthatóság index felmutatása Az éves Divat átláthatóság index négy kiadását tettük közzé. Ez egy olyan eszköz, amely segít megérteni, milyen információkat fednek fel a nagy cégek és viszonteladók a társadalmi és környezetvédelmi irányelveikkel és hatásaikkal. Módszertanát, vezető munkajogi és környezetvédelmi szervezetekkel, akadémikusokkal és szakértőkkel tanácskozva alakítottuk ki. 2017-óta láttuk, amint a mutató hatást gyakorol sok cégre. A divatmárkák átlagpontszáma 9 százalékkal nőtt csupán két év alatt. Tucatnyi márka hozta nyilvánosságra a folyamat során a gyártókat, akik termékeiket készítik. Elindítottuk első nemzeti divatátláthatósági indexünket Brazíliában, amely olyan hatással volt néhány divatcégre, hogy működésük során először fedtek fel információkat ellátóláncaikról. Jelenleg az első mexikói piacra szánt indexünkön dolgozunk. Eközben szakszervezetek, civil szervezetek és újságírók számára is hasznosak voltak ezek az információk, hogy tanulmányozzák és megoldhassák azt a valós problémát, amivel a nagy cégek ellátóláncaiban dolgozók szembesülnek. Ezt bizonyítva az átláthatóság nagyobb elszámoltathatósághoz vezet és elvezethet a pozitív változás felé.

Hogyan kezdődött a mozgalom?

Közösségi csoportokkal és kulturális intézményekkel való együttműködés 2016-ban és 2017-ben, együttműködtünk a Microfinance Opportunities-zel egy rendkívüli 12 hónapos kutatási tanulmányon, a Ruhaipari munkás naplón, és létrehoztunk egy podcast sorozatot- felderítve 540 kambodzsai, bangladesi és indiai ruhaipari munkás életét, bérezését és munkakörülményeit. A podcast több, mint 20,000 hallgatót ért el, és ellátólánc szakértőkkel készült interjúit, valamint nemzetközi piacra dolgozó ruhaipari munkások első kézből származó beszámolóit mutatta be. Az ebben a projektben összegyűjtött adatokat és a betekintést felhasználták kambodzsai bértárgyalásokhoz és a munkások számára való jobb bérekért és munkakörülményekért való lobbizáshoz a divatcégeknél. Az elmúlt hét évben több száz civil szervezettel, közösségi és aktivista csoporttal, művészeti és kulturális szervezettel, oktatási intézménnyel, múzeummal és fesztivállal társultunk, hogy általánosan felhívjuk a figyelmet a divatipar rendszerszintű kihívásaira, felelősségre vonjunk vállalatokat és kormányokat, valamint valódi változásra buzdítsunk.

A kormányok jobb jogi aktusok és politikák elfogadásában való támogatása Meghívást kaptunk arra, hogy megszólítsuk az Európai Parlamente és az Egyesült Királyság kormányát, hogy készítse elő a terepet a divatipar átláthatóságának, munkakörülményeinek és környezetvédelmi gyakorlatainak jobb rendszabályozásához. Globális mozgalomként egyike voltunk azon szervezeteknek, akik segítettek befolyásolni a kormányokat, az egyesült királyságbeli és ausztrál modern rabszolgaságról szóló törvény elfogadásáról. 2019-ben a Tradecraft Exchange-el együtt petíciót nyújtottunk be az Egyesült Királyság kormányánál, hogy nyilvánosan elérhető adatbázist hozzanak létre a vállalatok éves modern rabszolgaság nyilatkozatáról, amelyről bejelentették, hamarosan megteszik. Az Egyesült Királyság kormányának a Környezetvédelmi Vizsgálati Bizottságát is inspiráltuk, hogy indítson kutatást a divatipar társadalmi és környezeti hatásairól. Résztvevői voltunk az Európai Bizottság 2015-ben indított ruha- és textilszektorban való társadalmi felelősség és fenntarthatóság kezdeményezésének. 2019-ben csatlakoztunk az Egyesült Nemzetek Diva-

tipari Éghajlat-politika Okiratához, hogy nyomást gyakoroljunk a nagy cégekre: 2050-ig elérjék a nulla nettó kibocsátást, és együtt dolgozunk az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságával az átláthatóságra és követhetőségre vonatkozó ipari irányelvek kidolgozásán. Továbbá sok országos csapatunk, mint Brazília, Fülöp-szigetek, Franciaország, Olaszország, Kenya és Ruanda élenjáró törekvéseket tesz, befolyásolja a helyi döntéshozatali folyamatokat. Céljuk ezzel, hogy fellépjenek saját nemzeti divat- és textilszektorukban fennálló társadalmi és környezeti kérdésekben.

A közfelfogást a divatiparral kapcsolatban Hisszük, hogy az erőteljes narratívák, amelyek alapvetően meghatározzák a divatipar működését, változóban vannak – köszönhetően globálisan a Fashion Revolution csapatok elkötelezett törekvéseinek és más kampányoló szervezeteknek, akik velünk együtt dolgoznak. Nemrégiben mértük fel online közösségünket, 94%uk mondta azt, hogy a Fashion Revolution hatással volt arra, ahogyan a jelenlegi divatiparhoz hozzáállnak. 48%-a azoknak, akiket megkérdeztünk azt nyilatkozta, hogy segítettünk nekik személyes változtatásokat tenni a mindennapi életükben (Fashion Revolution, 2019). Továbbá, a legutóbbi kutatások Kantarból azt találták, hogy az Egyesült Királyságban a ruhák iránti kereslet alig változik, miután közel két évtizedig emelkedett. Morgan Stanley elemzői nemrég a divatés textilipar környezetre gyakorolt negatív hatásairól való egyre nagyobb fogyasztói tudatosságot nevezte meg, mint egyik legfőbb okát annak, hogy a ruhavásárlás mennyisége csökkenni kezdett a nyugati piacokon. (Morgan Stanley, 2019) Ez mind valódi fejlődésre mutat, de eddig a változás járulékos volt, és nem az az alapvető átalakítás, amire az iparnak, olyan nagy szüksége van.

Nincs vesztegetni való időnk, különösen, ha figyelembe vesszük az olyan sürgős kihívásokat, mint a gyorsuló éghajlati és biodiverzitás-válság, a globális covid-19 járvány miatti kiesés, az automatizálódás, a mesterséges intelligencia és a tömeges népvándorlás miatti gyorsan változó munkakörülmények, a divatiparon belül.

Miért van még mindig szükségük divatforradalomra?

A körülmények javultak Bangladesben a Rana Plaza összeomlása óta, de korántsemeléggé A Rana Plaza esetétől nézve legjobb esetben is vegyes az előrelépés a globális divatipar emberjogi és környezeti fenntarthatóság fejlesztése terén. Bizonyos értelemben, a dolgok sokat változtak. Például a 4.5 millió bangladesi textil- és ruhaipari dolgozók nagy részének munkakörülményei (ILO, 2019) jelentősen javultak. A munkahelyek biztonságosabbak, ami nagyrészt a Bangladesi tűz- és Épületbiztonsági Egyezménynek tudható be, ami egy jogilag kötelező megegyezés program a helyi és nemzetközi szakszervezetek és multinacionális divatcégek között. Ez a kezdeményezés több ezer ruha- és textilgyár tűz- és épületbiztonsági korszerűsítését vizsgálta, követte nyomon. Ennek eredményeként mérhető csökkenés történt Bangladesben a súlyos gyárbalesetek számában minden évben 2013 óta. Tulajdonképpen, nagyon kevés bangladesi ruhaipari munkás halt meg a munkahelyén azóta. Az Egyezmény program abban is segített, hogy kiképezze a bangladesi ruhaipari dolgozókat egészség és biztonság területén, illetve biztosítja a munkásoknak, hogy bizalmasan panaszt tehessenek a munkakörülményeikkel kapcsolatban. (The Nation, 2019) A növekvő ruhaipar Bangladesben az utóbbi években hozzájárult ahhoz, hogy a szegénységi küszöb alatt élő emberek száma az 1991-ben mért több, mint 44%-ról kevesebb, mint 13%-ra csökkenjen 2018-ra. A családok mérete és a gyermekágyi halálozás is drasztikusan lecsökkent, és az emberek egyharmaddal tovább élnek, mint a 80-as években. Bangladesben milliónyi nő számára a textil- és ruhaiparban való dolgozás lehetősége fontos módja a pénzkeresésnek és a gazdasági függetlenség elérésének egy olyan társadalomban, ahol a nők általában háziasszonyok és az egyetlen elérhető munka a falusi közösségekben a mezőgazdaságon belül van, amit férfiak végeznek. (The Guardian, 2019a)

Hogyan kezdődött a mozgalom?

Az előrelépések ellenére a gyári munkakörülmények továbbra is problematikusak Kétségtelenül, az életminőség és munkahelyi körülmények néhány fontos szempontból javultak sok bangladesi munkás számára az utóbbi években. Mégis, az egészségi és biztonsági problémák, a rossz munkahelyi körülmények, a nagyon alacsony fizetés, a nemi erőszak, és a szakszervezetek és az egyesülési szabadság elnyomása továbbra is gyakori Bangladesben. 2016-ban a Ruhaipari munkás napló, egy a Microfinance Opportunities által vezetett, és a Fashion Revolution-nel együttműködésben készült tanulmány, arra jött rá, hogy 40%-a azoknak a bangladesi munkásoknak, akiket 12 hónap alatt interjúvoltak meg és legalább egy tűzesetet látott már a gyárában. (Microfinance Opportunities és Fashion Revolution, 2017) 2018-ban a bangladesi kormány megemelte a ruhaipari dolgozók minimálbérét, de a fizetésük még mindig túlságosan alacsony ahhoz, hogy legalapvetőbb szükségleteiket fedezzék. (Üzleti és Emberi Jogi Erőforrás Központ, 2019) A helyzet hasonló más ruhaés textilgyártó országok munkásai számára is, de erről majd később. Habár több száz új szakszervezetet regisztráltak Banglades-szerte az elmúlt években a kormány és a ruhagyárak tulajdonosai továbbra is megtörik azokat a munkásokat, akik megpróbálnak szervezkedni és jobb fizetésért és körülményekért harcolni. Az IndustriALL Global Union (2019) szerint több, mint 11,600 ruhaipari dolgozót tartóztattak le, bocsátottak el vagy kényszerítettek felmondásra, mert részt vett egy sztrájkban 2018 végén és 2019 elején. A rendőrség, a jelentések szerint vízágyút, gumilövedéket és kön�nygázt használt a tüntetők ellen.

Több, mint 11,600 ruhaipari dolgozót tartóztattak le, bocsátottak el vagy kényszerítettek felmondásra, mert részt vett egy sztrájkban 2018 végén és 2019 elején. IndustriALL Global Union, 2019

Hét évvel a Rana Plaza eset után, Bangladesben és a világ minden táján milliónyi munkás néz szembe szegénységgel, veszéllyel, sőt halállal, amint a miáltalunk vásárolt ruhákat készítik. Más szóval, marad a „szokásos üzletvitel.”

Miért van még mindig szükségük divatforradalomra?

Transzparencia [főnév]

A divat ellátóláncairól, üzleti gyakorlatairól és ezeknek a munkásokra, a közösségekre és a környezetre gyakorolt hatásairól szóló hiteles, átfogó és összehasonlítható adatok nyilvános felfedése.

Előrehaladás az átláthatóságban

Nemrég történt némi előrelépés az átláthatóság, az éghajlat és az emberi jogok területén a globális divatiparban. Ebben a szakaszban megvizsgáljuk, milyen pozitív változások történtek 2013 óta. A következő részben pedig megnézzük, milyen problémák állnak továbbra is fenn a globális divatiparban, milyen lehetőségek és kihívások vannak előttünk, illetve miért kötelességünk továbbra is a divatforradalom.

Az átláthatóság elengedhetetlen része lett az üzleti tevékenység folytatásának 2013 óta a nagyobb átláthatóságért való kampányolás volt a Fashion Revolution elsődleges célja. Amint a Rana Plaza és számos más az utóbbi években történt ruhaés textilgyári katasztrófából láttuk. Az átláthatóság hiánya emberi életeket sodor veszélybe. Úgy tisztességes, ha elmondjuk, ma már sokkal többet tudunk a ruhagyártókról és a nagyobb divatmárkához való viszonyukról, mint hét éve. 2013-ban még csak egy maroknyi cég fedte fel azoknak a gyáraknak a listáját, ahol a ruháikat készítették. Azóta, több tucatnyi nagy divatcég tette közzé ellátói listáját, és a számuk tovább növekszik. Amint a Human Rights Watch (nemzetközi emberjogi szervezet) egy nem régi (2019) jelentésében magyarázta: az ilyen fajta átláthatóság már egy széles körben elfogadott lépés a divatellátó láncok rossz munkakörülményeinek meghatározásában és az azokra való reagálásban. A szakszervezetek, az újságírók és a munkásjogi csoportok most hasznukat látják ezeknek az információknak, mert így a ruháinkat készítő emberek problémái meghatározhatóak és megoldhatóak. Ez valódi pozitív hatást jelent a munkások életére nézve. Egyes márkák még ennél is előretörőbb lépéseket tettek az átláthatóságban. Például két Amerikai Egyesült Államokbeli cipőmárka, az Able és a Nisolo, közzétették a legalacsonyabb béreket, amiket a munkásaik az ellátóláncban kapnak, és

kihívták a többi céget, tegyék ők is ugyanezt. A céljuk az volt, hogy rávegyék az ipart arra, hogy kezdjenek el őszintébben beszélni a munkások alacsony béréről, amit eddig a legtöbb cég inkább került . (Legalacsonyabb bér kihívás - Lowest Wage Challenge, 2019) 2019 januárjában a Business of Fashion azt írta:

„A divatvállalatoknak el kell fogadniuk a tényt, hogy egy bizalmatlanabb vásárló hiánytalan átláthatóságot vár az értéklánc teljes hosszán. Mivel vissza kívánják szerezni a bizalmat, a divat-játékosok nem engedhetik meg, hogy ne vizsgálják felül régóta uralkodó üzleti gyakorlataikat... a fogyasztók aktívabban vizsgálják át azokat a márkákat, amikhez közük van.” A Harper’s Bazaar pedig 2020 januárjában ezt közölte: „A fogyasztók átláthatóságot akarnak, arról mit vásárolnak, a viszonteladók pedig számos módon kiszolgálják ezt a változást.” Mindemellett, az ellátólánc alsóbb szakaszán továbbra is hiányzik a követhetőség és az átláthatóság-hol szövik, festik és utókezelik az anyagokat, hol sodorják a fonalat, és hol termelik és dolgozzák fel a rostokat. Ez a láthatóság megléte nélkül nehezen tudhatjuk meg, kik készítik a ruhákhoz használt anyagokat, milyen munkakörülményekkel kell szembenézniük, miféle környezetvédelmi gyakorlatok mennek végbe. Persze, az átlátszóság nem garantálja az emberi jogok betartását és a környezet védelmét, de sokkal nagyobb vizsgálódást tesz lehetővé, ha arról van szó, mit állítanak a vállalatok. Azt jelenti, hozzáférésünk van az információkhoz, amik alapján a cégeket és a kormányokat felelősségre vonhatjuk, különösen amikor rosszul alakulnak a dolgok, mint a Rana Plaza esetében.

Miért van még mindig szükségünk divatforradalomra?

A Bangladesi Egyezmény bevezetése óta 238 gyár fejezte be korszerűsítéseit, és majdnem 1,100 gyár pedig közel befejezte azokat. Tűz- és Épületbiztonsági Egyezmény Bangladesben, 2019

Új jogilag érvényesíthető vállalati felelősségvállalási modellek vannak tesztelés alatt, és sikeresek A Bangladesi Tűz- és Épületvédelmi Egyezmény azért jött létre, hogy felülvizsgálja és ellenőrizze 1,600 bangladesi ruhagyár fejlődését a Rana Plaza esetet követően. Az egyezmény összehozta az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetét, a bangladesi szervezeteket, nemzetközi szervezeteket, a bangladesi kormányt és több, mint 190 nagy divatmárkát és viszonteladót, hogy együttműködjenek milliónyi ruhaipari dolgozó biztonságos munkahelye érdekében. Ennek eredményeképp, 238 gyár befejezte korszerűsítéseit és majdnem 1,100 gyár pedig közel befejezte azokat, valamint több, mint 1,7 millió dolgozó részesült munkavédelmi információátadásban és -képzésben. (Bangladesi Tűz- és Épületvédelmi Egyezmény, 2019) Több, mint két évtizedig, a vállalati társadalmi felelősségvállalás kezdeményezések főként önkéntes és önszabályozó jellegűek voltak, valódi jogi alap nélkül, és a cégek saját napirendjük szerint rangsorolták. Az Egyezmény abban az értelemben volt úttörő, hogy egy jogilag kötelező megállapodást hozott létre a divatmárkák és a szakszervezetek között, hogy hivatalosan megvizsgálják és orvosolják a biztonsági problémákat a ruhagyárakban. Azt jelenti, hogy a cégek kötelezve vannak, hogy teljesítsék vállalásaikat, hogy javítanak a bangladesi biztonsági feltételeken, ahelyett, hogy csak a jó szándékukra hagyatkoznánk.

Egy másik döntő esemény az volt, amikor 2019 augusztusában egy jogilag érvényesíthető megállapodást írtak alá vezető cégek, egy nagy ruházati ellátó és munkaügyi szervezetek és női jogi aktivisták koalíciója, hogy megfékezzék a nemi alapú erőszakot és zaklatást Lesotho ruházati szektorában. Ez a megállapodás egy olyan vizsgálatból nőtte ki magát, amely súlyos és messzemenő szexuális zaklatásokat leplezett le egy konkrét ruházati ellátóban Lesotho-ban. (Munkavállalói Jogok Szindikátusa, 2019) Ez a két jogilag kötelező megállapodás egy alapvetően más hozzáállást képvisel, mint azok az önkéntes vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezések, amire az elmúlt 30 évben támaszkodtunk. A nagy cégek kötelesek arra használni a hatalmukat és a pénzüket, hogy fejlődést hozzanak az ellátóláncukon belül dolgozóknak. Ezek az úttörő példák ellenére ritkán vonják be a dolgozókat abba, hogy kidolgozzák a megoldásokat olyan problémákra, amelyekkel ők szembesülnek, és ennek meg kell változnia.

A törvényhozás azért változik, hogy foglalkozzon a divatipar által okozott legnagyobb megrázkódtatásokkal Az elmúlt hét év alatt néhány kormány és kormányok közötti intézmény meghatározó és konkrét lépéseket tett, hogy foglalkozzon az emberi jogokkal való visszaélésekkel és a környezeti károkkal, melyek a globális ellátóláncban történnek, beleértve a divat- és textilipart. Az Egyesült Királyság kormánya 2015-ben fogadta el a modern rabszolgaság-törvényt, megkövetelve a 36 millió fontnál nagyobb forgalmú egyesült királyságbeli vállalatoktól,hogy évente tegyenek közzé egy rabszolgaságról és emberkereskedelemről szóló nyilatkozatot, mely felvázolja szemléletmódjukat, hogy ellátóláncukban beazonosítják és megsemmisítik a kényszermunkát. 2019 júniusában, amint az akkori miniszterelnök, Theresa May lemondására készült, bejelentette, hogy a kormány közzétesz egy központi, nyilvános cégjegyzéket a vállalatok jelenkori rabszolgaság nyilatkozataival, tehát mindenki könnyen hozzájuthatott ezekhez az információkhoz a cégek erőfeszítéseiről. (az Egyesült Királyság kormánya, 2019)

Előrehaladás az átláthatóságban

Szakértők szerint, habár a törvény elégtelen, legalább bekerült a tanácstermekbe a kényszermunka problémája. Sok vállalatot arra ösztönzött, hogy információkat fedjenek fel üzleti gyakorlataikkal vagy az ellátásilánc szerkezetével kapcsolatban. 2018-ban az ausztrál kormány elfogadtatta saját jelenkori rabszolgaság törvényét, ami az egyesült királyságbeli törvény alapján íródott. Nagyjából 3,000 üzlettől kéri, hogy tegyenek közzé hasonló éves nyilatkozatot, és felállított egy kormány által kezelt publikus jegyzéket, a nyilatkozatoknak. Az egyesült királyságbeli törvényhez hasonlóan nincsen büntetés azok a cégek számára, akik nem tesznek ennek eleget, és nincsen független felügyelet sem. Mégis, mind az egyesült királyságbeli, mind az ausztrál törvény fontos előrelépést képviseli abban, hogy az emberi jogokat összeköti a vállalati elszámoltathatósággal. Az Emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság jogszabálya is belendül. Ez a jogszabály magában foglalja, hogy a vállalatoktól megkövetelik, hogy beazonosítsák, megelőzzék, csökkentsék és elszámoljanak azzal, hogyan kezelik az emberi jogokra káros hatásokat cégeikben és az ellátóláncaikban. Például 2019 májusában a holland kormány elfogadta a Gyermekmunkával kapcsolatos kellő gondosság törvényét, elvárva a holland fogyasztóknak árucikkeket vagy szolgáltatásokat nyújtó vállalatoktól, hogy azonosítsák be és előzzék meg a gyermekmunkát ellátóláncaikban. (Oxford Human Rights Hub, 2019) 2017-ben Franciaország elfogadta a Vállalatok felügyeleti kötelezettsége törvényt, ami azt várja el a nagy vállalatoktól, hogy beazonosítsák és megelőzzék az emberi jogokra és a környezetvédelemre gyakorolt káros hatásokat, melyek a saját tevékenységeikből, az általuk irányított vállalatok, valamint azon beszállítóik és ellátóláncaik, akikkel érvényes kereskedelmi kapcsolatban állnak, tevékenységéből következnek. (Brabant és Savourey, 2017) Hasonló Emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság-jogszabály bevezetését fontolgatja Németország, Finnország, Svájc, még az Európai Unió is.

Eközben 2019 júniusában a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet elfogadta az u.n. 190-es Erőszak és zaklatás megszüntetése a munka világában Egyezményt, mely szerint mindenkinek joga van erőszaktól és zaklatástól (beleértve a nemi alapon történőket) mentes munkahelyen dolgozni. A másodkézből származó ruhák importja és exportja ugyancsak vitatott jogalkotási kérdéssé vált. 2015-ben Ruanda, Tanzánia és Uganda megegyezett, hogy betiltják a főként az Egyesült Államokból és az Egyesült Királyságból behozott használt ruhákat, hogy saját helyi textil- és ruhagyártóiparát erősítse. Ez alatt politikai viták folynak a Fülöp-szigetekre, Ghánába és Kenyába importálandó second-hand ruházatról. A kérdésnek pozitív és negatív társadalmi és környezeti hatásai is vannak a közösségekre világszerte.

Környezetvédelmi témák, különösképpen az éghajlat összeomlása tekintetében egy halomnyi jogszabály és eljárás lép be a képbe világszerte. A Párizsi Egyezményt 2015-ben fogalmazták meg, 2016-ban lépett hatályba. 189 ország egyezett meg abban, hogy a globális hőmérsékletet 2°C alatt tartják. Azáltal korlátozzák a káros kibocsátásokat és elhárítják az éghajlatváltozás egészségre, élelmiszer biztonságra és extrém időjárásra vonatkozó hatásait. (UNFCCC, 2020)

47 klímatörvényt hoztak meg a világon a Párizsi Egyezmény aláírása óta. Carbon Brief, 2017b

Miért van még mindig szükségünk divatforradalomra?

Azóta az Amerikai Egyesült Államok, a világ legnagyobb halmozó szénkibocsátója 1750 óta (a Carbon Brief szerint (2017a) kilépett a Párizsi Egyezményből, de sok amerikai állam, nagyváros és vállalat úgy döntött, kitart törekvései mellett, hogy eleget tegyen az egyezménynek. A Grantham Institute szerint 47 klímatörvényt hoztak meg a világon a Párizsi Egyezmény aláírása óta . (Carbon Brief, 2017b) Nemzetközi szinten 2020 után egy Globális Biológiai sokféleség Keretegyezményt fejlesztenek ki, az idén októberben megtartandó ENSZ Biodiverzitás kongresszusára. Eddigi terv szerint 2030-ra „az emberekért elengedhetetlen szolgálatot tevő ökoszisztémák és vadvilág megőrzését és helyreállítását” tűzték ki célul. A tervezet, reagálni kíván, a fajok kihalásának gyors és növekvő mértékére. (The Guardian, 2020)

A klímaválság környezetvédelmi elszámolásra kényszerítette az ipart Nehéz figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy az élő bolygó, az otthonunk, szó szerint ég. Soha nem látott tüzek pusztítottak ki sok életet és földet Ausztráliában, Kaliforniában, Brazíliában, Dél-Koreában, és sok más közösségben a világon. Az aszályok, hirtelen árvizek, forgószelek, rekordhőmérsékletek és egyéb extrém időjárási helyzetek egyre gyakoribbak és rémisztőbbek az utóbbi években. Olyan emberi tevékenységek következtében fordulnak elő, amik túl sok üvegházhatású gázt pumpáltak a légkörbe. Felhevítették az óceánjainkat, miközben tönkretették az ökoszisztémákat, amely bolygónkat egyensúlyba tartották. Válaszul, olyan befolyásos mozgalmak, mint a the Youth Climate Strikes, Zero Hour, Sunrise Movement, Extinction Rebellion, Standing Rock, Guardians of the Forest, és sokan mások közreműködésével, rákényszerítsék az embereket, a vállalatokat és kormányokat, hogy felfigyeljenek a gyorsuló éghajlat- és ökoszisztéma összeomlási fokára. Többek között a klímaváltozás, ami a kitaszított és sebezhető közösségekre gyakorol a világon minden részén a legnagyobb hatását. Eközben, az utóbbi néhány évben közzétettek néhány fontos tanulmányt, amik rávilágítanak a globális divatipar által előidézett hatalmas környezeti következményekre. Megtudtuk, hogy a világ ruházati és textilipara

felelős több jelentős üvegházhatású gázkibocsátásért, mint a nemzetközi légi és vízi szállítás együttvéve. Potenciálisan több szén-dioxid kibocsátásért felelősek. (Ellen MacArthur Foundation, 2017) Megtudtuk, hogy az óceánok, a folyók, a talajvizek és az állatok, sőt az eső és a levegő is szennyeződik azon mikroműanyagok által,ami szintetikus ruháink mosása során válnak le. (The Guardian, 2019b) Erre reagálva, a világ néhány legkimagaslóbb divatcége és viszonteladója csatlakozott az Egyesült Nemzetek Divatipar Klíma Alapszabálya Akciójához, összehozva vállalatokat azért, hogy 2050-ig elérjék a nulla nettó szénkibocsátást. A G7 Divatpaktum, szintén ezekre a célokra kötelezi a vállalatokat. Ezenkívül biodiverzitás-stratégiák kidolgozása is fontos, hogy kiiktassák az egyszer használatos műanyagokat 2030-ig. Illetőleg támogassák az innovációt, a mikroműanyag-szennyezés csökkentésében. A Vogue idén egy olyan cikket jelentetett meg, miszerint „2019-et úgy fogják emlegetni a történelemkönyvekben, mint az évet, amikor végre a divat komolyan vette a klímaválságot.” Marie-Claire Daveu, a Kering fő fenntarthatósági megbízottja ugyanebben a cikkben azt mondta: „2019-ben radikális változás történt általában a fenntarthatóságra, különösképpen a klímaválságra való figyelemben. A diagnózis mostanra mindenki számára tiszta: gyorsítanunk kell a változás tempóján és együtt kell dolgoznunk.” (Vogue, 2019)

CO 2

a világ ruházati és textilipara több szén-dioxidkibocsátásért felelős, mint a nemzetközi légi és vízi szállítás együttvéve.

Előrehaladás az átláthatóságban

„2019-ben radikális változás történt általában a fenntarthatóságra, különösképpen a klímaválságra való figyelemben. A diagnózis mostanra mindenki számára tiszta: gyorsítanunk kell a változás tempóján és együtt kell dolgoznunk.”

Ellen MacArthur Foundation, 2017

Marie-Claire Daveu - Fő fenntarthatósági megbízott, Kering Csoport

Miért van még mindig szükségünk divatforradalomra?

A fogyasztói tudatosság elért egy kritikus fordulópontot Az AnOther divat és kultúra magazin 2019 decemberében kijelentette: „A fenntarthatóság már nem csak peremkérdés a divaton belül, hanem a legmeghatározóbb kihívás – és lehetőség – a mai időkben.” Amikor az Egyesült Királyságbeli Elle magazin felmérte olvasóit a 2018-as fenntarthatóság különszámában, azt állapították meg: tízből kilenc többet szeretne tudni a divatipar fenntarthatóságáról, 62%-uk azt mondta, nagyobb valószínűséggel vásárol egy ruhadarabot olyan cégtől, amelyik értékeli a fenntarthatóságot, 55% nagyon fontosnak találta, megvásárolt ruhája, honnan jön és etikusan készül, 51% akarta tudni, mit tehet, hogy fenntarthatóbb legyen. (Elle Egyesült Királyság, 2018). 2018-ban a Consumer Goods Forum (Fogyasztói cikkek fóruma) and Futerra több, mint 3,600 felnőttet mért fel Európa szerte, és arra jutott, hogy az emberek 78%a jobban bízik az átlátható márkákban, 90%-a vállalatoknak vett észre növekvő érdeklődést a közérdeklődésben az átláthatóság iránt 2017 óta, megjósolva ezzel a következő 5 év kíváncsiságának emelkedését. (CGF és Futerra, 2018) A McKinsey & Company konzultációs cég nem régi kutatása szerint (2019), az internetes keresések a „fenntartható divat” szóra megháromszorozódtak 20162019 között. Eközben a Business of Fashion 2019-ben azt írta: „az átláthatóság fontos témává vált az ellátólánc távolabbi szakaszait illetően, a fogyasztók aggályai egyre nagyobbak az igazságos munkával, a fenntartható beszerzéssel és a környezettel kapcsolatban. A vásárlók azokat a márkákat akarják támogatni, akik jót tesznek a világban, 66%-uk hajlandó többet fizetni fenntarthatóbb árucikkekért. A Z generációnak 37%-a, míg az ezredfordulós generációnak körülbelül 42%-a tudni szeretné, mi kerül bele a termékbe és hogyan készül, mielőtt megveszi.”

Az Accenture 2019 szeptemberében tett kutatásában, azt találta, hogy az egyesült királyságbeli fogyasztók 62%-a jobban szeret olyan cégektől vásárolni, akik csökkentik műanyaghasználatukat. Kétharmaduk szeretné, ha átláthatóbb lenne, honnan szerzi be a vállalat nyersanyagát. (Accenture, 2019) Amikor a Fashion Revolution 2018 októberében társult a vezető piackutató Ipsos Mori céggel, hogy felmérje az öt legnagyobb európai piac 5,000 lakosát, azt tapasztaltuk: hogy az emberek 80%-a szerint a divatmárkáknak nyilvánossá kellene tenniük, kik a gyártóik, 61% szeretett volna többet megtudni arról, mit tesznek a divatcégek környezeti hatásuk minimalizálása és munkásaik emberi jogainak megvédése érdekében .(Fashion Revolution, 2018) Ezt a felmérést újra megismételjük 2020 második felében, hogy változott e az emberek véleménye azóta.

“A fenntarthatóság már nem csak peremkérdés a divaton belül, hanem a legmeghatározóbb kihívás – és lehetőség – a mai időkben.” AnOther Magazin, 2019

Előrehaladás az átláthatóságban

Nagy divatcégekkel és viszonteladókkal való nemrégi beszélgetésünk során sokan azt mondták, az utóbbi 12-18 hónapban a vásárlóik több kérdést tesznek fel, arról, hogyan készülnek a termékek, és mit tesznek a márkák azért, hogy társadalmi és környezeti hatásukkal foglalkozzanak. A vásárlók gondolkodása jelentősen elkezdett megváltozni.

90%-a a vállalatoknak vett észre növekvő érdeklődést a közérdeklődésben az átláthatóság iránt 2017 óta. CGF és Futerra, 2018

A fősodrású média egyre többet tudósít az emberi jogok és a környezetvédelem kérdésérő a divatiparban A legnagyobb hírközlők és a vezető divatsajtó, amelyek hét éve még csak elszórtan tájékoztattak a divatipar emberjogi és környezetvédelmi kérdéseiről, most úgy tűnik, legalább hetente tesznek közzé kutatásokat, véleményközléseket és ismeretterjesztő filmeket. Valójában 2018-ban a Vogue Ausztrália kinevezte a legelső fenntarthatósági főszerkesztőt, azóta különböző nagynevű divatmagazinok követik példáját, így tett brazil Vogue is- a legelső fenntarthatósági szerkesztője Fernanda Simon lett, aki brazíliai csapatunkat is vezeti. Eközben, tucatnyi olyan könyv jelent meg az elmúlt öt évben, amelyek a divat társadalmi és környezeti hatásait kutatják, az akadémikustól, a kutató jellegűn és a személyes fejlődésről szólón át az aktivista kézikönyvekig – jelezvén a nyilvánosság növekvő éhségét a divatipar, a ruhagyártás és -fogyasztás globális hatásairól szóló információkról.

Miért van még mindig szükségünk divatforradalomra?

A ruhavásárlási szokások fejlődnek és új üzleti modellek kapnak erőre A növekvő médiatudósítás és a divat hatásaival kapcsolatos lakossági tudatosság fényében az emberek már másként vásárolnak ruhát, mint amikor elkezdtünk kampányolni.

Az utóbbi három évben 21-szer gyorsabban növekedett a viszonteladói piac az Egyesült Államokban, mint a divatárucikkekkel foglalkozó kereskedelem más típusai. GlobalData

2019 októberében a Morgan Stanley kijelentette: „a ruhaipar szerkezeti hanyatlással áll szemben, mivel azok a vásárlók, akiknek „túl sok holmijuk”, az újonnan vásárolt ruhák számát csökkentik le, még akkor is, ha az árak zuhannak.” Azt állítják, hogy a ruhavásárlás – legalábbis a nyugati piacon – néhány kritikus indok miatt stagnál. Először is, a vásárlók elérték a „fogyasztói csúcsot,” ami azt jelenti, olyan mennyiséget vásároltak már, hogy nagyon kicsi extra „haszon” van új cikkek vásárlásából. Másodszor, növekvőben van a ruhaipar által okozott károkkal kapcsolatos fogyasztói tudatosság. Ezeknek a trendeknek a következtében, legalábbis részben, a világ tucat listavezető divatmárkája és viszonteladója átlagosan közel 40% csökkenést tapasztalt keresetében 2016 kezdete óta. A Morgan Stanley további küszködést lát a nagy márkák és viszonteladók nagy részének. (Morgan Stanley, 2019) Ezt tovább erősíti a Mintel kutatása, ami azt írja, hogy azok az emberek száma, akik havi egyszer (azoké is, akik kétszer vagy háromszor) vesznek ruhát, lecsökkent 2017-2018 között. Ugyanakkor, a fizikai üzlethelyiséggel rendelkező boltok hatalmas veszteséget tapasztaltak, mivel egyre több vásárlás történik online. Szinte hetente jönnek a hírek, hogy csődbe mennek és bezárnak hosszú évek óta meglévő viszonteladók. Teljes bevásárlóközpontok váltak elhagyatottá.

Előrehaladás az átláthatóságban

Ez nem azt jelenti, hogy a teljes divatipar tönkremenőben van. Az ipar még mindig 3.5 és 4.5% között növekszik évente, a Business of Fashion 2019-es jelentése szerint, egyre növekvő költekezéssel Ázsiában, a Csendes-óceáni területen és Afrikában. (The Business Research Company, 2019) Sajnos az online és az ultragyors divatkereskedők is növekszenek, és százasával, sőt ezresével dobnak a piacra új termékeket hetente, amiket hihetetlenül alacsony áron adnak. Mindemellett a ruhafogyasztás alternatív formáit, mint az újrahasználat, kölcsönzés és csere is növekedni látjuk. A Global Data szerint az utóbbi három évben az Amerikai Egyesült Államokban. Az újra eladási piac 21-szer gyorsabban növekedett, mint más típusú divat kiskereskedelem. A 2019-es Thred Up újra eladási jelentés azt jósolja, hogy a 2018-ban 24 milliárd amerikai dollárt érő újra eladási piac 2023-ra megduplázódik, 51 milliárd dollárra és szinte megháromszorozódik tíz éven belül, elérve a 64 milliárd dollárt, míg a fast fashion csak 44 milliárdra növekszik majd. A ThredUp kutatás azt találta, hogy a 2,000 megkérdezett nő 26%-a többet tervez költeni ruhakölcsönzésre az elkövetkező öt évben. (ThredUp 2019) Ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államokban a Rent the Runway (kölcsönözz a kifutóról) milliárdos cég lett, és néhány nagy nevű viszonteladó, mint az Urban Outfitters és a H&M is ruhakölcsönzői szolgáltatásokkal próbálkozik. (Business Insider, 2019) A ruhacserék száma és népszerűsége is növekszik világszerte. Nemhivatalos ruhacserék barátok, családtagok és szomszédok között, generációkon át már nagyon régóta előfordulnak. Most viszont egyre formálisabbá és szervezettebbé válnak közösségi szinten, ahol idegenek is találkoznak azért, hogy ruháik egy második (vagy akár harmadik, negyedik…) életet folytathassanak valaki másnál. Ez a fajta ruhacsere a divat hatalmas hulladékproblémájának ellenszereként tekinthető, és lehetőséget az embereknek arra, hogy felfrissítsék ruhatárukat anélkül, hogy sok pénzt költenének vagy olyan márkáktól vásároljanak ruhákat, amelyek értékeivel nem értenek egyet.

Sok fiatal tervező beépíti a fenntarthatóságot a ruháiba, az ipar pedig végre némileg megadja nekik a megérdemelt elismerést A mai fiatal divattervezők egyre inkább beépítik a fenntarthatóságot gyakorlataikba és kollekcióikba. Az utóbbi öt évben néhány tehetséges fiatal tervező megnyerte a világ legfontosabb divatversenyeit, mint a LVMH Díj, a nemzetközi Woolmark Díj, Ecco Domani, CFDA és BFC x Vogue Divat Alap, a Fashion Awards és az upcycling-re fókuszáló Redress Awards. Várhatóan a jövő divattervezői egyre inkább kutatják majd a fenntarthatósági kérdéseket és fejlesztéseket. Innovációkat vezetnek be, ahogy a vezető divatiskolák, mint a Central Saint Martin’s, London College of Fashion, De Montfort University, Polimoda, Istituto Marangoni, Fashion Institute of Technology, Parsons School of Fashion, RMIT University, és sokan mások, integrálják a társadalmi és környezetvédelmi kérdéseket a tanterveikbe és teljes diplomaprogramokat vezetnek, amik a divat fenntarthatóságára fókuszálnak.

Miért van még mindig szükségnük divatforradalomra?

Miért van még mindig szükségünk divatforradalomra Minden jó fejlemény ellenére, még mindig csak kontárkodunk a változás szélén. Sok probléma továbbra is fennáll a divatipar minden szintjén. Milliónyi ember, akik a ruháinkat készítik, alacsony fizetéssel, megkülönböztetéssel, nem biztonságos munka- és életkörülményekkel, zaklatással és visszaéléssel kell, hogy szembenézzen. Eközben erdőket, földet, levegőt és vizet szipolyoznak ki és szennyeznek azért, hogy a ruháinkat elkészítsék. Továbbra is túl sok értékes forrást használunk, sokkal több ruhát vásárolunk, mint amire szükségünk van, és túl sok szemetet termelünk, amit egyszerűen nem tudunk megújítani. A következő néhány oldalon felderítjük ezeket a válságos kihívásokat és, hogy miért van még mindig szükségünk divatforradalomra – talán most még inkább, mint valaha.

Itt a „Modell, anyag, gondolkodásmód” keretben felvázolt ötleteket adaptáljuk, amelyek a 2015-ben közzétett Textil eszköztár részeként kerültek kifejlesztésre, Rebecca Earley, Kate Goldsworthy és Clara Vuletich vezető textil és design gondolkodás-kutatók által.

Modell: a divat, mint üzlet

Modell: a divat, mint üzlet Körülbelül azóta hordunk ruhát, amióta az emberiség létezik, de az a mód, ahogyan a ruhákat rendszerint termeljük és fogyasztjuk, egy viszonylag új jelenség. Az elmúlt harminc évben, különösen a ruhagyártás és -fogyasztás mértéke, gyorsasága drámaian megnőtt. Ennek eredményeként, gyakoribb és halálosabb gyári katasztrófákat látunk, míg az éves textilhulladék termelés mértéke az egekbe szökik, a vizek a textilfestésből visszamaradt vegyi anyagokkal szennyeződnek, teljes víztömegek száradnak ki a pamut mezőgazdálkodás miatt, a poliészter ruháinkból származó mikroműanyagok túlburjánzanak a vizeinkben és őserdők pusztulnak ki a viszkóz- és bőrtermelés érdekében. Tömeg gyártott ruhák a 19. század közepe óta léteznek, a munkakörülmények pedig jóval több, mint kétszáz éve jelentenek problémát. Rabszolgaság építette ki azt a gazdaságot, amiben ma élünk. A pamut jövedelmező termék volt, amit nagyrészt elnyomott és súlyosan kihasznált, legfőképpen afrikai emberek termeltek. Az 1830-as évekre a gyapot vált a legfontosabb terménnyé Amerika déli részén. Ruhakészítőket és lakásberendező vállalatokat látott el az Amerikai Egyesült Államok többi részén, valamint Európában. Eközben, már egészen az 1850-es években létrejött a ‘sweathop’ (nagyjából kizsákmányolás) kifejezés. A Triangle Shirtwaist gyári tűz volt a leghalálosabb ipari katasztrófa annak idején, amibe 123 nő és 23 férfi halt bele Manhattanben, New Yorkban. Körülbelül ugyanabban az időben, az egyesült királyságbeli textilüzemi tüzek is annyira gyakoriak voltak, hogy a gyártulajdonosoknak sokszor saját gőzmeghajtású tűzoltóautójuk volt. Évszázadokon keresztül, a ruhákat megrendelésre készítették helyi szabók, és direkt bemutatókon adták el előkelő ügyfeleknek. Az 1900-as évek elejétől kezdve a luxusdivatot kifutókon mutatták be, de még mindig helyileg gyártották, viszonylag kis üzemben. Csak az 1950-es években emelkedett fel valójában a fogyasztói kultúra. A felső kategóriás áruházak elkezdtek rendszeresen ‘ready-to-wear’ divatbemutatókat szervezni, és a divatfotográfia és reklám kiemelkedően népszerűvé vált az 1960-as években. Ezen a ponton, noha a ruházatot tömegesen gyártották és elérhetőbbé vált, még mindig helyileg gyártották évente csak két szezonban.

a ruhagyártás legalább 40 millió munkást alkalmaz csak Ázsiában, és több, mint 60 milliót világszerte, melynek 80%-a nő. ???

A fast fashion felemelkedése 1973-ban az Egyesült Államok néhány másik országgal együtt egy kvótarendszert állított fel, hogy limitálja a bizonyos országokból importált textil- és ruhaneműk mennyiségét. Ugyanakkor, ez felvitte a hazai gyártás árát. Ekkor kezdték külföldre vinni a gyártást, olyan országokba, ahol olcsóbban lehet előállítani a ruhákat. Az 1970-es évek további részében a divat viszonteladók (néhány azok közül, amelyeket ma a legnagyobb divatmárkáknak tekintünk) elkezdték leutánozni a kifutók stílusát, átszervezve a gyártást, hogy a ruhák hamarabb ott lehessenek a boltokban, és sokkal olcsóbban gyártották őket. Ez az üzleti modell az, amit ma ‘fast fashion’-ként ismerünk, ami az 1980-as és 90-es években további lendületet nyert, és egyesek „a divat demokratizálódásának” kiáltották ki. Ami valaha néhányak kiváltságának tűnt, most sokak által elérhetővé vált (legalábbis a nyugati piacokon) vagy ez volt akkoriban az elgondolás. A divatmárkák ezen kívül elkezdtek évente több kollekciót is piacra dobni és azt követelni, hogy a gyártók és ellátók (különösen a fejlődő országokban) rövidebb és gyorsabb határidőkre dolgozzanak. A piac nagy része ebbe az irányba mozdult. 2005-ben a Textilegyezményként (Multifibre Arrangement) ismert kvótarendszert, amely a világkereskedelmet nagyban befolyásolta, eltörölték. A Kereskedelmi Világszervezet egyezményével helyettesítették, ami hatékonyan megnyitotta a zsilipeket a külföldi kiszervezésnek. A 2000-es évek közepéig a fast fashion modell uralta az ipart. Az jellemezte,

Miért van még mindig szükségünk divatforradalomra?

hogy a termelést gyakran olyan országokra bízta, amelyek a legalacsonyabb béreket, a legkisebb szabályozást és a munkások és a környezet számára legkevesebb védelmet nyújtották. Ez a rendszer tovább fejlődött az a folytonos hajsza során, hogy egyre több ruhát termeljen olcsóbban, és amilyen gyorsan csak lehet a piacra dobhassa. Ez a modell nem csak az alacsony költségvetésű viszonteladókra, de a középárú- és luxusmárkákra is jellemző volt. Az utóbbi évek alatt divat kiskereskedők egy új fajtája eltökélte, hogy felgyorsítja a dolgokat és még tovább csökkenti a költségeket, nem törődve az emberi és környezeti költségével annak, amit tesznek. Ezek az „ultra gyors” divat játékosok, a direkt a fogyasztónak történő növekvő online eladás és a közösségi média influenszer-marketingje által táplálva kihagyják a fizikai helyszíneket, hogy heteken belül eljussanak a termékek a koncepciótól az online eladásig. Ez a tempó nem csak figyelemreméltó, de teljességgel fenntarthatatlan is, és gyakran fokozottan kihasználja az ellátóláncokban dolgozó embereket.

A divatipar és a globalizálódás A divat ma az egyik legglobalizáltabb és legbefolyásosabb iparág a világon, mind pénzügyi hatalom, mind annak a tekintetében, hogy hogyan alakítja a szélesebb trendeket, hitrendszereket, állásfoglalásokat, magatartást, identitást és a kultúrát. A McKinsey Globális divat index (2017) szerint, a globális divatipar (mely magába foglalja a ruházatot, textíliát, lábbelit és luxuscikkeket) évente 5.5%-kal nőtt az elmúlt évtizedben, és jelenlegi értéke 2.4 milliárd amerikai dollárra becsülhető. McKinsey azt a következtetést vonja le, hogy a divat „felülmúlta a teljes piacot és minden más szektort világszerte több, mint egy évtizedig” — jövedelmezőbb még az olyan magasan fejlett szektoroknál is, mint a technológia és a telekommunikáció. Tehát még akkor is, ha, mint ahogy fentebb magyaráztuk, a ruhafogyasztás szerkezeti hanyatlásnak indult a nyugati piacokon, mégis rendkívül befolyásos iparág marad, és további növekedése várható értékben és profitban. Ennek a növekedésnek a következtében a ruha- és textilgyártás most a világ legnagyobb ipari szektora és kiemelten munkaerő igényes marad, milliónyi embert

foglalkoztatva. A foglalkoztatási statisztikák nem túl pontosak és megbízhatóak, de a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2015-ös becslése szerint a ruhagyártás legalább 40 millió munkást alkalmaz csak Ázsiában, és több, mint 60 milliót világszerte, melynek 80%-a nő. Ha figyelembe vesszük, hogy sokkal több embert foglalkoztatnak, hogy textilt szőjenek, fonalat sodorjanak, fessenek, nyomtassanak, díszítsenek, hímezzenek, termesszenek és szedjenek pamutot, nyírjanak birkát a gyapjukért, csomagolják és szállítsák a termékeket, válogassanak és újrahasznosítsanak használaton kívüli textileket, akkor az iparág ellátóláncában dolgozók száma elérheti a több százmilliót is.

Az ipari fejlődés paradoxonának kezelése Ezzel eljutunk egy fontos paradoxonig, amivel foglalkoznunk kell. Közel 150 évig a textil- és divatipar növekedése és fejlődése teljes nemzetek iparosodását alapozta meg, munkát teremtve milliónyi ember számára. Ez volt a helyzet az Egyesült Királyságban a 19. században, és ez ma a helyzet olyan országokban, mint Banglades, Kambodzsa és Mianmar. Ugyanakkor ez a fejlődés nagy költségekkel is jár – a munkásokat régóta kihasználják és veszélyeztetik, ezt az élő bolygót pedig szennyezik és megfosztják sok véges erőforrástól. A globális divatipar, csakúgy, mint a gazdaság többi része, kezdettől fogva előbbre helyezi a profitot és a növekedést minden másnál. Valójában sok országban a vállalatokat törvény kötelezi arra, hogy biztosítsák, a részvényesi érték elsőbbséget élvez, és nem számítanak a következmények a munkásokra, a közösségekre és a környezetre nézve.

Újragondolni az egész rendszert Nem hajszolhatjuk tovább a legolcsóbb munkaerőt, kihasználva az embereket és kimerítve természetes erőforrásainkat örökké, mindezt a véget nem érő növekedés nevében. A divat uralkodó üzleti modellje nem fenntartható, legalábbis nem az a munkaerő nagy része és az élő bolygó számára. Egy teljesen új modellre van szükségünk, és a kormányoknak meg kell találniuk a módját, hogyan írhatják át a gazdasági törvényeket. Itt az akadémikus Kate Raworth úttörő munkájához fordulunk és a „fánk-gazdaságnak” nevezett elméletéhez, ami egy globális gazdaság modellje, melybe a tervezéstől fogva be van építve a megújulás és az igazságos elosztás.

Model: a divat ,mint üzlet

Nemrég egy Ted beszédében így írta le, hogyan néz ki a „fánk-gazdaság”: „Képzeljétek el az emberiség erőforrás használatát, amint középről kifelé árad. Az a lyuk a közepén egy olyan hely, ahol az emberek a létfenntartáshoz szükséges dolgoknak szűkében vannak. Nincs meg az étel, az egészségügyi ellátás, az oktatás, a politikai hang, a lakhatás, amire mindenkinek szüksége van egy méltóságteljes és lehetőségeket kínáló élethez. Mindenkit ki szeretnénk húzni a gödörből… De nem engedhetjük, hogy a kollektív erőforrás használatunk túllépjen a külső körön, az ökológiai csúcson, mert így akkora nyomást helyezünk erre az egyedülálló bolygóra, hogy elkezdjük kibillenteni egyensúlyából. Éghajlat összeomlást okozunk, elsavasítjuk az óceánokat, lyukat az ózonrétegen, a bolygó tűrőképességein túlra nyomjuk magunkat, amik annak az életfenntartó rendszernek a határai, amik az utóbbi 11,000 évben a földet ilyen emberbarát otthonná tették.” Tehát ez a kétoldalú kihívás, hogy mindenki szükségleteinek eleget tegyünk a bolygó kínálta keretek között, egy újfajta fejlődésre invitál. Már nem egy folyton emelkedő fejlődési vonal kell, hanem egy optimális hely az emberiség számára. Az alap és a plafon közötti dinamikus egyensúlyban gyarapodni. Egy fánk. Igazán meglepett, amikor megrajzoltam ezt a képet. Rá kellett jönnöm, hogy sok ősi kultúra jólét-szimbóluma éppen ezt a dinamikus egyensúly-eszmét tükrözi vissza, a Maori Takarangito, a taoista Yin Yang, a buddhista végtelen csomó és a kelta dupla spirál.” A 2015-ös fehér könyvünkben idéztük az író és rádiós újságíró Kurt Anderson-t, aki azt mondta: „Nagy híve vagyok a történelmi ingakilengéseknek… az amerikai társadalompolitikai ciklusok, a történészek szerint, körülbelül 30 évig tartó tendenciát mutatnak.” (Vanity Fair, 2011)- A különbség ma, öt évvel később, hogy az inga kileng, és a divatforradalom már előrehaladott. Láttunk harminc év gyors fejlődést ebben az iparágban. Most világos, hogy új gazdasági modellekre van szükség az elkövetkező harminc évre. Szerencsére számos kreatív elme, igazság-kimondó, kockázatvállaló és ínnovator bukkan fel az előtérben úttörő megoldásokkal és új módokkal, ahogyan üzleti tevékenységet lehet folytatni az emberekkel és a bolygóval.

„Jelenleg távol vagyunk a kiegyensúlyozottságtól, szűkölködünk és túlfogyasztunk egyszerre… Sürgősen pénzügyi, politikai és társadalmi újításokra van szükségünk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy túllépjünk ezen a növekedéstől való struktúrális függőségen, hogy ehelyett már a gyarapodásra és a társadalmi és ökológiai egyensúlyra tudjunk fókuszálni a fánk határain belül.”

Raworth, 2018

Miért van még mindig szükségük divatforradalomra?

A divat mint üzlet: idővonal KEZDD ITT 1830-as évek A gyapot vált a legfontosabb terménnyé Amerika déli részén, ruhakészítőket és lakásberendező vállalatokat lát el az AmerikaiEgyesült Államokban és Eurpában.

~1850 Létrejön a tömeggyártott ruházat.

1850 Megalakul a ‘sweatshop’ (kizsákmányolás) kifejezés. 1900-as évek eleje A luxusdivatot kifutón mutatják be, de még helyileg és kisüzemben készül.

NAPJAINKBAN A direkt a fogyasztónak történő növekvő online eladás és a közösségi média influenszermarketingje lehetővé teszi, hogy az ultra fast fashion virágozzon, és az iparág még tovább gyorsuljon. 2010-es évek vége A divat kiskereskedők egy új fajtája – akik fel akarják gyorsítani a dolgokat és még tovább csökkenteni a költségeket – bukkan fel, és az eladás az online térbe kerül át.

2000 évek közepe a fast fashion modell uralja az iparágat. Jellemezője, hogy a termelést gyakran olyan országokra bízza, amelyek a legalacsonyabb béreket, a legkisebb szabályozást és a munkások és a környezet számára a legkevesebb védelmet nyújtják.

1911 Triangle Shirtwaist gyári tűzeset. A leghalálosabb ipari katasztrófa a maga idejében

1950-es évek Kezd megalakulni a „fogyasztói társadalom” fogalma.

1960-as évek A felső kategóriás áruházak elkedtek rendszeresen ‘ready-to-wear’ divatbemutatókat szervezni.

2005 A Textilegyezményt eltörölték, és a Kereskedelmi Világszervezet egyezményével helyettesítették. Megnyíltak a zsilipek a külföldi kiszervezésnek.

A divatmárkák elkezdenek évente több kollekciót is piacra dobni, a gyártóknak és ellátóknak pedig rövidebb és gyorsabb határidőkre kell dolgozniuk. A piac nagy része ebbe az irányba mozdul.

A divatfotózás és a reklám egyre népszerűbb.

A ruházatot már rendszerint tömeggyártják, és elérhetőbb áron van, de még mindig helyileg készítik és csak évi két szezonban.

1973 az Egyesült Államok néhány másik országgal együtt felállítja a „Textilegyezmény” kvótarendszert, hogy limitálja a bizonyos országokból importált textil- és ruhaneműk mennyiségét. Ez felviszi a hazai gyártás árát.

A ruhagyártást külföldre szervezik, olcsóbban termelő országokba.

1980-as és 90-es évek A ‘fast fashion’ üzleti modell további lendületet nyer, egyesek „a divat demokratizálódásának” kiáltják ki.

Ez az üzleti modell az, amit ma ‘fast fashion’ként ismerünk.

1970-es évek A viszonteladók elkezdik leutánozni a kifutók stílusát, átszervezve a gyártást azért, hogy a ruhák hamarabb ott lehessenek a boltokban, és sokkal olcsóbban gyárthassák őket.

Anyag: Emberek és bolygó

Anyag: Emberek és bolygó Emberi jogok és munkakörülmények Több száz nemzetközi szabvány, törvény és rendszabály, ellenőrzés és tanúsítvány rendszer ellenére, melyek az emberi jogok és tisztességes munkakörülmények megvédése érdekében léteznek, a kihasználás továbbra is mindennapos a globális divatiparban. Az emberi jogokkal való visszaélések magukba foglalják az olyan keresztmetszeti kérdéseket, mint a kényszer- és gyermekmunka, a túl hosszú munkaidő, szakszervezetek megalakulásának elnyomása, rendkívül alacsony fizetés, munkavédelem hiánya, nemi és faji alapon történő megkülönböztetés és erőszak, veszélyes munkakörülmények és az alapvető jogaikban megsértett dolgozók alacsony vagy nem létező hozzáférése az igazságszolgáltatáshoz. Ezek a problémák nem csak Bangladesben, Kambodzsában és Mexikóban léteznek, hanem az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Európa más részein is.

Épület- és tűzbiztonság Habár sok ruhaipari munkás számára javultak a biztonsági feltételek a Rana Plaza-eset óta, gyári balesetek továbbra is történnek. 2019 decemberében nagy tűz söpört végig egy táskagyárban India fővárosában, Delhiben, amiben 43 munkás halt meg, akik a gyárépületben aludtak. Automatikusan adódik a kérdés: miért aludtak a munkahelyükön? Egy héttel később egy dhakai pulóvergyárban robbanás ölt meg egy nőt, és másik ötöt sebesített meg (Ecotextile News, 2019). 2020. február 13-án hét farmergyárban dolgozó ember halt meg tűzesetben az indiai Ahmedabad-ban, itt az egyetlen menekülőút egy meredek létrán vezetett az egy darab kijárati ajtóhoz. Kevesebb, mint két héttel később, február 24-én egy másik tűz három ember életébe került, akik ugyanabban a városban dolgoztak egy ruhacímke gyárban. „Ruhagyári munkás napló” kutatásunk, melyet a Microfinance Opportunities-zel együtt dolgozva vezettünk 2016-ban és 2017-ben azt találta, hogy 40%-a a vizsgált bangladesi dolgozóknak legalább egyszer látott már tüzet a munkahelyén. (Microfinance Opportunities és Fashion Revolution, 2017)

Kambodzsában tavaly több, mint 1,500 közlekedési baleset volt, amiben ruhagyári munkások utaztak otthonuk és munkahelyük között, és amiből összesen 50 haláleset és 341 komoly sérülés származott. The Phnom Penh Post, 2020

Kambodzsában tavaly több, mint 1,500 közlekedési baleset volt, amiben ruhagyári munkások utaztak otthonuk és munkahelyük között, és amiből ös�szesen 50 haláleset és 341 komoly sérülés származott a Nemzeti Társadalombiztosítási Pénztár szerint. (The Phnom Penh Post, 2020)

Kényszer-, rabszolga- és gyermekmunka A kényszermunka, a rabszolgamunka (melybe adósságkifizetés reményében megy bele valaki, de nagyon alacsony vagy semennyi fizetést sem kap) és a gyermekmunka a jelenkori rabszolgaság formái és elterjedt a divat ellátóláncban. A Walk Free Alapítvány (2018) készített egy tanulmányt 167 ország adataira támaszkodva, melyben 71,000 emberrel készült interjú 52 nyelven, és az az eredmény született, hogy a divatipar egyike azon fő ágazatoknak, melyek hozzájárulnak a modern rabszolgaságoz. Az Anti-slavery International (nemzetközi rabszolgaság ellenes szervezet) 2020-ban elmagyarázta, hogy az üzbég és türkmén kormány több százezer embert kényszerített ki szokásos munkájából a földekre, hogy gyapotot szedjenek, melyet külföldre szállítanak. Nemrégiben történt kínai jelentések azt állítják, hogy a Xinjiang-ban készült pamuttermékek alapját képező gyapotot ujgurok termeszthették és szedhették, egy muzulmán kisebbségi csoport, akiket jelenleg akaratuk ellenére tartanak ott egy hatalmas fogolytáborban. (Wall Street Journal, 2019)

Miért van még mindig szükségünk a divatforradalomra?

Tehát, ha most pamutot hordasz, és valószínűleg így van, mert ez a legszélesebb körben használt anyag ruházathoz. Nagy esélye van annak is, hogy az átment egy olyan ember kezén, aki modern rabszolgaként dolgozik.

Alacsony bérek A bérek is közismerten alacsonyak a divat ellátóláncban. Tulajdonképpen a törvényes minimálbér a legtöbb ruhagyártó országban ritkán elég ahhoz, hogy a munkás megéljen belőle. Bangladesben a Bérmutató Alapítvány (Wage Indicator Foundation) 2019-es adatai szerint a törvényes minimálbér havi 16 euró, míg a tulajdonképpeni létminimum egy személynek havi 72-142 euró, ha valaki egy családot is el kell, hogy tartson. Ez azt jelenti, hogy egy bangladesi munkásnak 4,5-szer többet kellene kapnia, mint a jelenlegi minimálbér, egy tisztességes életszínvonal megengedéséhez. Majdnem 9-szer többet, hogy egy családot is eltarthasson. Kínában, El Salvadorban, Etiópiában, Sri Lankán és néhány más olyan országban, ahol a ruháink készülnek, a minimálbér és a létminimum közötti rés felháborító és igazságtalan. A bérek problémájának megoldása különösen bonyolult. Nem olyan egyszerű, mint ahogy gondolnánk: Miért nem tudnak a divatmárkák egyszerűen többet fizetni a dolgozóknak? Valójában, a kifizetett összeget gyakran több összetett és politikai tényező alakítja. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nincs döntő szerepünk mindannyiunknak abban, hogy befolyásoljuk a vállalatokat és kormányokat, hogy biztosítsák a munkások elégséges és igazságos kifizetését. A vállalatoknak magasabb fizetést kellene adniuk az ellátóiknak, a kormányoknak pedig törvényes minimálbéreket kellene meghatározniuk, amik fedeznének egy tisztességes, méltóságteljes életszínvonalat. A fogyasztóknak többet kellene fizetniük a ruhákért is. A mega alacsony árak, amikhez hozzászoktunk, nem reflektálják a ruhakészítéssel együtt járó valódi költségeket. Ahogy Kalpona Akter, a bangladesi munkás szolidaritás központ (Bangladesh Center for Worker Solidarity) ügyvezető igazgatója elmagyarázza a New York Timesnak (2020), „Az olcsó ruhák nem olcsók. Valakinek mindig fizetnie kell értük. És ez a valaki a munkás.”

Az elmúlt öt évben volt némi ígéretes törekvés az alacsony bérek kezelésére a divat ellátóláncban. Az ACT (Action, Collaboration, Transformation – magyarul cselekvés, együttműködés, átformálódás) egy olyan kezdeményezés, ami összehoz világmárkákat, szakszervezeteket, gyártókat és kormányokat, hogy mindannyian felelősséget vállaljanak azért a szerepükért, hogy növeljék a dolgozók fizetését és elérjék a létminimumot. Mindemellett, a dolgok jelenlegi állása szerint, a nagy többsége a gazdálkodóknak, kézműveseknek, termelőknek és munkásoknak a divat ellátó láncában, közel sem keresnek annyit, mint a létminimum és továbbra is szegénységben élnek.

Egy bangladesi munkásnak 4,5-szer többet kellene kapnia, mint a jelenlegi minimálbér, ahhoz, hogy egy tisztességes életszínvonalat engedhessen meg magának, és majdnem 9-szer többet, hogy egy

családot is eltarthasson. Bérmutató Alapítvány

„Az olcsó ruhák nem olcsók. Valakinek mindig fizetnie kell értük. És ez a valaki a munkás.” Kalpona Akter

Anyag: Emberek és bolygó

Nemi alapú megkülönböztetés és erőszak Több millió ruhaipari dolgozó fiatal nő, gyakran nagyon alulfizetett munkával. A férfiak inkább felügyeleti, vezetői és tulajdonosi pozíciókban dolgoznak a gyárakban. Ez azt jelenti, hogy kiegyensúlyozatlanok az erőviszonyok férfiak és nők között, ami sok szektorban és társadalomban így van, de ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a nők különösen kiszolgáltatottak a visszaélésekkel szemben a munkahelyen. A szexuális zaklatás és a nemi alapú erőszak mindennaposak a divat ellátóláncban. Minden második ruhagyárban dolgozó nő Délkelet Ázsiában élt már át szexuális zaklatást a CARE International 2019-es helyszíni jelentései szerint. Egy másik nemrégiben, a Solidarity Center által készült kutatás (2019a) dokumentálta Kambodzsában és Indonéziában dolgozó nők ellen elkövetett szexuális zaklatást és erőszakot, beleértve nem kívánt érintést, szóbeli sértéseket, megerőszakolást és állapotos dolgozókkal való visszaélést. 2019. június 21-én a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet elfogadott egy új nemzetközi törvényt a munkahelyi erőszakról és zaklatásról, a 190-es számú egyezményt, és a vele járó 026-os számú javaslatot (ILO, 2019). Ez a törvény segít egyértelműséget és törvényes védelmet teremteni a nők és a munkahelyen történő erőszakkal és szexuális zaklatással szemben legvédtelenebbek számára. Azonban ez csak azokra az országokra vonatkozik, akik törvénybe iktatták az egyezményt, és máig ezt csak néhány ország tette meg. (Solidarity Center, 2019b). Ez egy olyan dolog, amivel kapcsolatban az emberek mindenhol nyomást gyakorolhatnak és kell is, hogy gyakoroljanak a nemzeti kormányaikra.

Minden második ruhagyárban dolgozó nő Délkelet Ázsiában élt már át szexuális zaklatást. CARE International, 2019

Miért van még mindig szükségünk divatforradalomra?

Közösségi és társadalmi hatások A kultúra, a mesterségek és a készségek elvesztése Sok kézműves és öröklött mesterség kikopóban levő iparág a világon, ami nagyrészt a tömeggyártásból következik, és mert a használt ruházat elárasztotta a helyi piacokat. Azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük az ősi és egyedi technikákat, amiket generációkon keresztül adtak tovább, ha nem teszünk többet a támogatásuk érdekében. Milliónyi ember függ a kézműves ipartól, különösen falusi közösségekben élő nők. Gyakran nincs formális képzettségük és jellemzően otthonról vagy más nem hivatalos helyekről dolgoznak. Emiatt küzdenek, hogy bejussanak a piacokra és eladják termékeiket, de kihasználják őket. A közvetítők, ellopják szellemi tulajdonukat, nagyon alacsony a jövedelmük és el kell küldeniük a gyerekeiket dolgozni, hogy kijöjjenek a fizetésükből. Szinte lehetetlen lemérni, pontosan hány kézműves keresi a kenyerét a mesterségével, mert problémás definiálni, mi tesz egy mesterséget foglalkozássá és mert nincs megbízható adat. Mégis, becslések szerint

Becslések szerint a kézműves szektor a második legnagyobb munkaadó a fejlődő világban a mezőgazdaság után. Évi több, mint 32 milliárd amerikai dollárt ér. A Az Aspen Intézet Kézműves Szövetsége (2012)

a kézműves szektor a második legnagyobb munkaadó a fejlődő világban, a mezőgazdaság után. Évi több, mint 32 milliárd amerikai dollárt ér az Aspen Intézet Kézműves Szövetsége szerint (2012). Vannak kutatások, amelyek szerint a kézműves gyártásra való igény növekszik. (The Guardian, 2015; Autumn Fair, 2018). De jelenleg a kézművesipar bizonytalan jövővel áll szemben. Az 1950-es években Olaszország négymillió szabónak adott otthont. Mára ez a szám 700,000-re zuhant (DW,2013). Eközben állítólag 50,000 kézműves, aki a luxustermék-szektorban dolgozik Olaszországban, közel áll a nyugdíjhoz, és nincsenek fiatalok, akik átvegyék a munkájukat. (Alvanon, 2019) Olaszország kézműves örökségének meghatározó része a kihalás szélén áll. Pascal Bourdariat, a felső kategóriás francia ékszerész, Chaumet vezetője úgy becsüli, a Párizsban luxusékszert készítő kézművesek száma megfeleződött az utóbbi évtizedekben. (BBC, 2015) Száz évvel ezelőtt több ezer ember készített hagyományos kimonókat, de ma már csak három család maradt Japánban, akik folytatni tudják ezt a munkát (The Telegraph, 2010). Az Egyesült Királyságban a hagyományos cipőkészítés és bőrcsezés nagyrészt eltűnt.

Anyag: Emberek és bolygó

Kulturális kisajátítás, strukturális fajgyűlölet és a sokféleség hiánya A divatipart a kreativitás bajnokának tekintik. A divatnak ápolnia és ünnepelnie kellene a készségeket és a kézművességet, és, a legjobb formájában, teszi is. De ritkán osztják el a profitot megfelelően és egyformán azokkal, akiknek a keze munkája és képességei által készül a termék, és nem jár elismerés azoknak a kultúráknak, amelyek inspirációul szolgáltak. Szükségszerű, hogy a divatipar diverzifikálódjon, azért, hogy megoldhassa az ilyen problémákat. Dicsérendő és követendő, hogy egy olyan embert neveztek ki a brit Vogue főszerkesztőjének, mint Edward Enninful. Sokkal nagyobb sokféleséget és képviseletet hozott, nemcsak az újonnan felvett szerkesztők és kreatív munkatársak csapatának, hanem a világ egyik legfontosabb divatmagazinja csillogó oldalainak. Nemcsak a ruháinkban van szükség sokféleségre, hanem az emberekben is, akik készítik őket, jelentenek róluk, és döntéshozókként vezetik a divatszervezeteket. Hogy megragadjuk, mi az, ami kulturális kisajátítás és strukturális fajgyűlölet is az iparban, a gyökereket kell felrázni és nagyobb sokszínűséget behozni minden szinten. –Yasmin Khatun Dewan, újságíró

A kulturális kisajátítás nem új jelenség, de a divatipart ma is átható problémáról van szó. Túl gyakran a társadalom nagyobb befolyással és kiváltságokkal bíró tagjai helytelen módon átveszik más kultúrák és közösségek szokásait, gyakorlatait, és ötleteit, megfelelő elismerés, tiszteletadás, bevonás vagy megfizetés nélkül. Azonban újra és újra fény vetül ezekre a problémákra az utóbbi években, a közösségek pedig egyre inkább kiállnak jogaikért és változást követelnek. Számos újabb példa akad azzal kapcsolatban, hogy nagy divatmárkákat vádolnak meg bennszülött népek elgondolásainak és egyéb kulturális gyakorlatainak és ötleteinek kisajátításával. Louis Vuitton az elmúlt három évben több botránnyal is szembesült, például, hogy eladta a Dél-afrikai Basotho takarók pontos

Fotó:Looms of Ladak

mását, vagy egy karosszéket, melynek egyik sajátossága a híres bennszülött Tenango motívum a mexikói Hidalgoból, anélkül, hogy megfelelően bevonta vagy elismerte volna ezeket a közösségeket. Azóta, Louis Vuitton becsületére legyen mondva, a márka most már megfelelő módot létesített partnerkapcsolatot kézművesekkel Oaxaca-ban, hogy a Zapotec Alebrijes időtálló hagyományából származó bonyolult állatmintákat fessenek a cég bőröndjeire. Eközben 2018-ban a Gucci-t kritizálták, amiért fehér modelleket vonultatott végig a kifutón turbánban, ami a szikh közösség által viselt szent vallási cikk. Akárhogyan, az otomi hímzők Mexikóban, a maja szövők Guatemalában, a maszáj kézművesek Kenyában, és a navahó nép csak néhány azok a közösségek közül, akik a szellemi tulajdon- és reklámtörvényhez fordulnak, hogy védelmet kapjanak bennszülött és kulturális elgondolásaik, technikáik és identitásuk számára. A strukturális fajgyűlölet a divatiparban magában foglalja, de meg is haladja a kulturális kisajátítást. Alátámasztja, mekkora része működik az iparnak, ami lényegi velejárója annak, ahogyan a társadalmunk és a gazdaságunk alapvetően szerveződik. Ez sokféle módon testesül meg a divatiparban, beleértve, de nem korlátozódva a változatosság hiányára a kifutókon és a divatmagazinokban. Kevés változás van a divatcégek tanácstermeiben és irodáiban. Nem csökken a munkahelyeken való megkülönböztetés vagy a nyíltan rasszista terméktervek és marketingek. Valamint kevés a színes bőrű ember szavazatának elismerésére és ötleteinek értéklésére való hajlam. Tulajdonképpen, egyesek úgy érvelhetnek, hogy a költségcsökkentésért folytatott verseny által kiépült globális divat ellátólánc (más szóval, amikor a vállalatok a tengeren túlra szervezik ki a gyártást, a legalacsonyabb béreket és juttatásokat kínáló területekre) már önmagában a modern gyarmatosítás egy formája. Végső soron, a kiváltságos helyzetben levő embereknek fel kell ismerniük, hogy része vagyunk a problémának. Sőt nekünk kötelességünk megtenni a dolgunkat, hogy felszámoljuk ezeket a rendszereket, miközben egy jobb divatipart építünk, ahol mindenféle színű ember be van vonva, képviselve van és a továbblépés lényegére koncentrál.

Miért van még mindig szükségnük divatforradalomra?

Mentális egészség és testkép Sok különböző kérdést lehetne felderíteni, ha a mentális egészségről és a testképről van szó a divatiparban. Mi most csak röviden fogunk itt érinteni néhányat. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy ezek is fontos feladatai a iparágnak, és részét kellene, hogy képezzék a fenntarthatóságról és társadalmi felelősségvállalásról folytatott beszélgetéseknek. A divat befolyásolta a testképet és hatalmas szerepet játszott a gender normák patriarchális elvárásainak megerősítésében a történelem során. Több, mint száz éve a ruhákat többnyire vékony fehér modellekkel reklámozzák. Azzal, hogy a közösségi médiából árad, hogyan kell kinéznünk, még sosem volt ilyen nyomasztó és alattomos, mint napjainkban. A digitális marketing és a közösségi média influenszerek felemelkedésével, olyan platformok-mint az instagram-valóságos kirakattá változtak. A hirdetők bizonytalanságainkra alapozva olyan dolgokat adnak el nekünk, amikre nincs szükségünk, ezzel táplálva a túlfogyasztást (erről később még lesz szó). Persze ez mind nyomot hagy az emberek mentális egészségén. Terjedelmes kutatás létezik már, ami összeköti a testi deformációkat, az étkezési rendellenességeket és a depressziót. Határozottan hiány van különböző testformák, méretek, életkorok, nemi identitások és képességek tekintetében is, amelyeket az iparág alkalmaz és képvisel; habár ez az utóbbi időben kezdett már változni. Végül pedig a féktelen iram, amiben a divatkollekciókat manapság gyártják. A tervezők és művészek mentális egészségére is hatással van, mivel elvárják tőlük, hogy úgy folyjon belőlük az alkotóképesség, mint a csapból.

Azzal, hogy folyamatosan árad a közösségi médiában megosztott tartalom, a nyomás, hogy egy bizonyos módon öltözködjünk és nézzünk ki, még sosem volt ilyen nyomasztó és alattomos, mint napjainkban... a hirdetők a bizonytalanságainkra alapoznak, hogy olyan dolgokat adjanak el nekünk, amikre nincs szükségünk.

Környezeti hatások A klímaválság A valóság az, hogy még mindig távol vagyunk attól, hogy megértsük a divatipar környezetre gyakorolt hatásának valódi mértékét. Túl kevés tanulmány készült ez idáig. A létező adatok nem mindig átfogóak, megbízhatóak, néha ellentmondásosak. Mégis, szánj egy pillanatot arra, hogy elgondolkozz rajta, hányféleképpen gyártjuk, fogyasztjuk, használjuk és dobjuk ki a ruháinkat. Ezek után már tényleg nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy megértsd, hogy a ruháinkért az élő bolygónk fizet nagy árat.

Fosszilis üzemanyagra van szükség az épületek megvilágításához, a textilgépek működtetéséhez, a poliészter anyag készítéséhez (ami petróleumszármazék), a ruhák elszállításához, és a szakemberek bolygó körüli utaztatásához, valamint az energiaellátáshoz, amitől működnek a mosógépeink és ruhaszárítóink. Mindezek a tevékenységek jelentős mennyiségű üvegházhatású gázkibocsátást termelnek. A Carbon Trust 2011-ben úgy becsülte, hogy a divatipar a globális szénkibocsátás 3%-áért felelős, habár nem tudjuk biztosan, és még több is lehet. Ettől függetlenül, ha ez a szám a jelenlegi mértékben növekszik, az Ellen MacArthur Alapítvány azt sugallja, hogy a divatipar 2050-re a világ évi szénkibocsátásának több, mint negyedét is elhasználhatja (2017). Az Egyesült Királyságban, a WRAP szerint (2017a), a ruházkodás a negyedik azok a tényezők között, amelyek a legnagyobb hatással vannak a környezetre, az építkezés, a közlekedés és az élelmiszer után. Az Egyesült

Barbara Kruger – Vásárolok, tehát vagyok, 1987

Anyag: Emberek és bolygó

Az Egyesült Királyságban a ruházkodás a negyedik azok a tényezők között, amelyek a legnagyobb hatással vannak a környezetre, az építkezés, a közlekedés és az élelmiszer után. WRAP, 2017

Királyságban az aktív használatban lévő ruhák szénkibocsátása 26.2 millió tonnára emelkedett 2016-ban a 24 millióról, ami 2012-es adat. (WRAP, 2017a) Hogy ezt egy kicsit kontextusba helyezzük, egy átlagos autó körülbelül 46 tonna széndioxidot bocsát ki évente, így a ruháink szénlábnyoma csak az Egyesült Királyságban annyi, mintha megközelítőleg 5,695,652 autót vezetnénk évente (EPA, 2018). Európai Unió-szerte a becslések sokkal magasabbak: 195 tonnányi a szénkibocsátás, amit évente a ruházat termel. (WRAP,2017b) Mindeközben a Carbon Trust and Ordre legutóbbi jelentése (2020) úgy ítéli, hogy az utazás, amit a ruhavásárlók és a divatmárkák tesznek, hogy ott legyenek a hat nagy divathéten évente kétszer körülbelül 241,000 tonna szénkibocsájtást eredményezett (ami a mi hasonlatunkkal élve olyan, mintha 52,291 autót vezetnénk egy évben. Habár sok divatmárka és ellátó tesz lépéseket azért, hogy csökkentse szénlábnyomát. A világ továbbra is a 2°C-t meghaladó nyomon halad és többet kell tenni sokkal gyorsabban azért, hogy visszaforduljon a globális kibocsátás. A divatiparnak és a kormányoknak sürgősen el kell kezdenie több pénzt befektetni a divat környezetre gyakorolt hatásairól szóló átfogó és hiteles adatok bemutatásába. Ennek sokkal nagyobb általános megértésére van szüksége. Komoly környezeti kárt hozunk létre már csak azáltal, ahogyan a ruháinkat vásároljuk, hordjuk, mossuk és szárítjuk.

Miért van még mindig szükségük divatforradalomra?

A divatból származó hulladék általában két kategóriába sorolható:

a textílek és ruhák kevesebb mint 1%-át hasznosítják újra.

Fogyasztás előtti: a ruhák gyártása során keletkezett darabok és maradékok, felhasználatlan minták, sérült vagy eladhatatlan termékek; Fogyasztás utáni: amit a fogyasztók használat után kiselejteznek.

Ellen MacArthur Foundation, 2017

környezetünk és azon közösségek számára, ahol a kiselejtezett ruháink gyakran végzik – hogy ne is említsük értékes forrásainknak, az emberek idejének, tehetségének és pénzének nagybani pazarlását.

Fotó Priya Ahluwalia Ahluwalia from ‘Sweet Lassi’

Hulladék, újrahasznosítás és körkörösség Társadalmi szinten több ruhát vásárolunk, kevesebb ideig viseljük őket. Gyorsabban megválunk tőlük, mint eddig valaha. A levetett ruháink legnagyobb része hulladéklerakóban vagy -égetőben végzi. A textilek és a ruhák kevesebb mint 1 %-át alakítják ténylegesen át új textillé és ruhává. (Ellen MacArthur Foundation, 2017. Egyszerűen még nem elérhető az a technológia, amely valóban körkörös módon és kellő mértékben hasznosít újra textileket. Ez egy hatalmas probléma

A textil- és ruhagyártás maradékaként az ipar erőforrásainak körülbelül a negyede pazarlódik el minden évben. Ennek a fele magában foglalja a fonalhulladékot, míg a másik fél a kezeletlen textileket, levágott darabokat, maradék anyagokat, hibás anyag darabokat és túltermelt vagy visszautasított ruhákat.(Global Fashion Agenda szerint, 2018). A sérült ruházat és a kidobott márkanévvel ellátott vagy felismerhető textileket rendszerint felhasítják, szemétlerakóba dobják, illetve elégetik a szellemi tulajdonvédelem miatt. Ezt, hogy megelőzzék, a felesleges készletek olcsóbban adják el. 2018-ban a Burberry-t részletes közvizsgálatnak vetették alá. A vizsgálat oka, az a jelentés róla, hogy 286 millió dollár értékű eladatlan ruhát, táskát és parfümöt égetett el abban az évben. A legtöbb nagy márka követi ezt a gyakorlatot; ez egy nyílt, de jól-rejtett titok. Oknyomozó riporterek hiába próbáltak bizonyítékot találni arra, hogy mi történik valójában a hibás és eladatlan ruhákkal. Csak az Egyesült Királyságban, a WRAP adatai szerint (2017a) 38 millió új ruhadarabot vesznek hetente, míg a fogyasztók 11 millió darabot küldenek hulladéklerakóba. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 140 millió font értékű ruhanemű kerül kukába évente az Egyesült Királyságban. A Környezetvédelmi Kirendeltség (Environmental Protection Agency) 2019-es adatai szerint az Amerikai Egyesült Államokban 1960 és 2015 között

Anyag: Emberek és bolygó

811%-kal nőtt a hulladék mennyisége, ennek nagy többsége a szeméttelepen kötött ki. Az Ellen MacArthur Alapítvány (2017) úgy becsüli, hogy másodpercenként egy szemetesautónyi textilt visznek hulladéklerakóba vagy égetnek el világszerte. A becslések szerint csupán körülbelül 20%-nyi használaton kívüli textilt gyűjtenek össze globálisan, aminek nagyjából a felét újrahasznosítják (főként felaprítják és ipari rongyként, szigetelőanyagként és bútortömítésként használják, nem pedig új textilként és ruhaként), a másik felét pedig újrahasználják, leginkább a fejlődő piacra exportálják. (Sandin és Peters, 2018). Számos jelentés szerint a használt ruhák beáramlása a fejlődő országokba tönkreteszi a helyi textiltermelést és a szabóüzleteket. Például Ghánában van a használt ruhák egyik legnagyobb felvevőpiaca. 100 hatalmas szállítókonténer érkezik az országba minden héten, és a legtöbbjük eladhatatlan. (ITV, 2020). Egy nemrég készült vizsgálat azt találta, hogy az importált ruhák 40%-a a végén hulladéklerakóban vagy a tengerben rothad el.(Ricketts, 2020). Ráadásul, ezek a ruhák legnagyobb része szintetikus anyagból készült, tehát soha nem fog biológiailag lebomlani. Túl gyakran ez történik azokkal a megunt ruhákkal, amiket eladományozunk – ezért érdemes komolyan meggondolni mielőtt lomtalanítást végzünk a ruhatárunkban. A dolgok kezdenek ugyan változni, de korántsem eléggé gyorsan. Néhány nemzeti törvény beleszól a játékba. Arra kényszeríti a vállalatokat, hogy felelősséget vállaljanak a hulladékért, amit az általuk eladott termékekkel, beleértve a ruhákat, hoznak létre. Ezenkívül néhány divatmárka és viszonteladó begyűjti a vásárlóik feleslegessé vált ruháit. Már láthatók ezek a gyűjtőládák a boltokban az utóbbi időben. Mégis, mivel ezeknek az összegyűjtött ruháknak a legnagyobb része nem hasznosítható újra új textil és ruha formájában, néhány márka új textilből textil újrahasznosítási technológiákba fektet, vagy jótékonysági szervezetekkel lép partneri viszonyba, hogy újrahasználják őket. A textilből textilbe való újrahasznosítás célja az, hogy előbb vagy utóbb a ruházatban használt textileket lehetőség lesz majd ismétlődően használni, és sokkal hosszabb ideig, ami drámaian lecsökkenti a szűz forrásból való új ruhák megalkotásának igényét. Más szóval, a ruháink zárt hurokban, körkörös rendszerben kerülnének megtervezésre, legyártásra és kidobásra. Viszont ez a körkörös utópia még mindig

nagyon távoli, eközben pedig lépéseket kell tennünk afelé, hogy komolyan lecsökkentsük a textil termelését, fogyasztását és kidobását most. És még egy valóban körkörös rendszerben is szükségünk van vegyi anyagokra, amikkel festjük és kikészítjük a textileket, energiára, hogy a gépeket működtessük, és üzemanyagra a szállításhoz. A tömegruhák túlgyártásának jelenlegi korában a körkörösség nem fogja eltüntetni a divat környezetre tett és hulladékban mérhető hatásait. Afelé is gyorsabban kell haladnunk, hogy hosszú életre, szétbontásra, újrahasznosításra és újrahasználatra alkalmas textileket és ruhákat tervezzünk, mivel enélkül, a körkörösség nem lesz kivitelezhető.

A tömegruhák túlgyártásának jelenlegi korában a körkörösség nem fogja eltüntetni a divat környezetre tett és hulladékban mérhető hatásait. Afelé is gyorsabban kell haladnunk, hogy hosszú életre, szétbontásra, újrahasznosításra és újrahasználatra alkalmas textileket és ruhákat tervezzünk, mivel enélkül, a körkörösség nem lesz kivitelezhető.

Miért van még mindig szükségünk divatforradalomra?

Víz, szennyezés, műanyag és mérgező vegyületek A vízhasználat és vízszennyezés két jelentős probléma a divatipar számára. Hatalmas mennyiségű vizet használunk a mezőgazdaságban, hogy gyapotot és más növényeket termesszünk, hogy befessük és kikészítsük a textileket, és hogy kimossuk a ruháinkat. A vízhiány a társadalom tíz legelső veszélyének egyike lesz az elkövetkező tíz évben (World Economic Forum, 2020). A rost- és textilgyártás erősen támaszkodik a világ legfontosabb vízgyűjtő területeire, mint például a Taihu tó vízgyűjtő terület Kínában, a Nagy Mekong Delta Vietnamban, és az Indus folyó Pakisztánban. Ezek a vízmedencék döntő fontosságúak a terület vízbiztonsága szempontjából, mivel ivóvízzel látnak el milliónyi embert, és egyedi vadvilágot tartanak fenn. Átlagosan 737 milliárd gallonnyi vizet húznak ki az Indus folyóból évente gyapottermesztéshez a WWF szerint (2019), a vízpazarlás pedig túlburjánzik. Az Aral tó, egykor a Föld negyedik legnagyobb frissvizű tava, köztudottan eredeti mérete tizedére csökkent, nagyrészt a gyapotöntözés következtében. Az utóbbi öt évben valamennyire sikerült regenerálódnia, de soha nem lesz már újra a régi. A jobb vízgazdálkodással sokkal széleskörűbben kell foglalkozni az iparon belül.

Akadémikusok becslése szerint az összes édesvízi szennyezés 20%-a a textilek kezeléséből és festéséből származik. Maxwell, McAndrew és Ryan, 2015

A textilipar a vízszennyezés egyik legnagyobb elkövetője világszerte Továbbá minden alkalommal, amikor szintetikus anyagból készült ruhákat mosunk, különösen a poliészterből készülteket, azok az apró műanyagdarabok, amik túl kicsik ahhoz, hogy a hagyományos vízkezelés kiszűrje őket, belemosódnak a vízrendszereinkbe, és folyókban, tavakban és óceánokban kötnek ki. Akár 700,000 mikroszál is leválhat a ruháinkról egy átlagos mosás alatt (Napper és Thompson, 2016). Gondold meg, hányszor mosod ki a ruháidat egy évben. Aztán szorozd meg az utcád, városod, országod tekintetében. Az eredmény az, hogy ma a textilek az elsődleges mikroműanyag-szennyezés legnagyobb forrása világszerte, és még az óceán legmélyebb részeiben is kimutatták (Boucher és Friot, 2017). A mikroműanyagok annyira kicsik, hogy a tengeri állatok könnyen lenyelik őket, beleértve azokat is, amiket mi megeszünk. Ez az állatoknak fizikai sérülést, bélelzáródást, megváltozott étkezési viselkedést és csökkent energiaszintet okoz, ami mind hatással van a növekedésre és a szaporodásra. Ez idáig nagyon kevés kutatás készült arról, hogy hogyan válnak le a mikroszálak a különböző anyagokról, hogyan befolyásolják az ökoszisztémánkat és egészségünket, vagy arról, hogy egyáltalán mit tehetnénk a leválás csökkentéséért.

Anyag: Emberek és bolygó

Biodiverzitás és a termőföld egészsége Az Aroizonai Egyetem kutatói arra jöttek rá, hogy megközelítőleg minden harmadik növény, rovar és állatfaj a kihalással kerülhet szembe 2070-re, és ez még rosszabbodhat, ha a kibocsájtások továbbra is az elmúlt évtizedekben tapasztalt gyorsasággal növekszenek (Román-Palacios és Wiens, 2020). A termelési folyamat során, valamint a használat, a gondozás és az eltávolítás közben a divatnak jelentős és gyakran káros hatása van a biológiai sokféleségre (a növények, állatok, életterek és élet változatossága a földön). Erdőket pusztítanak ki, hogy helyet készítsenek a gyapottermesztéshez, szarvasmarhák legeltetéséhez, ami által a bőrt pótolják, és azért, hogy fa alapú textileket készítsenek. Valójában a divatipar előreláthatóan 35%-kal több földet fog használni textil előállításhoz 2030-ra – ez 115 millió hektárnyi többlet, amit meg lehetne hagyni, hogy megőrizzük a biodiverzitást (Global Fashion Agenda, 2017). Az erdők nem csak a biodiverzitás miatt fontosak, hanem alkalmasak a szén-dioxid megfogására is, ami máskülönben a légkörünkben maradna. Amikor pedig az erdőket kiirtják vagy felégetik, akkor a szénkibocsájtást jóváhagyják. Ezen kívül sok közösség van, ami az erdőktől függ étel, víz és kulturális identitás tekintetében. A divat a termőföld egészségére is befolyással van. Az intenzív megaindusztriális mezőgazdasági folyamatok, amik nyersanyagot és textilt termelnek, hozzájárulnak a föld erodálódásához. Eközben a rovarirtó szerek, amiket a hagyományos gyapot termelésénél használnak, veszélyeztetik az elengedhetetlen rovarpopulációkat, melyek a termés be-

Az ipar a megújuló mezőgazdálkodás és termelési folyamatok felé kell, hogy elmozduljon, hogy biztosítsa, hogy az élő bolygónk alkalmas marad a túlélésre.

porzásáért felelősek és támogatják az ökoszisztémákat és a táplálék biztosítását az egész világon. Habár a gyapottermesztés területe csak 3%-át teszi ki a világ mezőgazdasági földjeinek, az összes baktériumirtó szer 16%-át és az összes rovarirtó szer 6%-át használja el (Pesticide Action Network 2017). Az ipar a megújuló mezőgazdálkodás és termelési folyamatok felé kell, hogy elmozduljon, hogy biztosítsa, hogy az élő bolygónk alkalmas marad a túlélésre.

Állatjólét Bőr, gyapjú, selyem, kasmír, angóra, moher, irhabunda, egzotikus bőrök, pelyhek és tollak- ezek mindössze néhány azok az állati eredetű anyagok közül, amik rendszerint felhasználásra kerülnek. Sajnálatos módon, az állatokkal való visszaélés egy komoly probléma a globális divatellátó láncban, ami nem hagy alább. Az ipari állattenyésztés magába foglalhat extrém bezsúfolást, kis helyekre való bezárást, megvonást, sérüléseket és fájdalmat az állatoknak. A bőr legnagyobb része Indiából, Kínából és Bangladesből jön, ahol az állatjóléti jogalkotás hiányos. A követhetőség és átláthatóság hiánya szintén hatalmas probléma, emiatt szinte kinyomozhatatlan az állati anyagok származási helye esetleg milyen körülmények között termelhették. Sok vegán alternatíva, amit úgy reklámoznak, mint az állati anyagok helyettesítője, környezetet károsító műanyagokból készül. Szerencsére olyan újító jellegű anyagok is bekerülnek a piacra, amik növényi alternatívát jelentenek a bőr, a szőrme, a selyem és a toll számára – a vásárlóknak, divatmárkáknak és kormányoknak is fel kell kutatniuk és támogatniuk kell ezeknek az új anyagoknak a fejlesztését és elterjedését.

A divatipar az előrejelzések szerint 35%-al több terület hasznàl majd rost és textil gyártáshoz 2030-ra - ez extra 115 millió hektár, ami megmaradhatna a biodiverzitás megőrzéséhez. Global Fashion Agenda, 2017

Miért van még mindig szükségünk divatforradalomra?

Gondolkodásmód: A divat kultúrája

Gondolkodásmód: a divat kultúrája A divat a választott bőrünk. Egyéni szinten azt fejezi ki, hogyan érzünk magunkkal kapcsolatban, és mit akarunk mondani a világnak arról, kik vagyunk. Közösségi és társadalmi szinten a történelmünkről, kultúránkról és szokásainkról mond történetet. A divat erőteljes kulturális, politikai és pénzügyi hatalom. A ruházat már bátorított lázadókat, provokált társadalmi mozgalmakat,megerősített bizonyos meggyőződéseket, és még a történelem néhány legfontosabb pillanatát is szimbolizálta. Vegyük például a Pussy Riot rózsaszín kötött álcasapkáit, a Fekete Párduc mozgalom fekete barettjeit, az Extinction Rebellion vörös brigád demonstrálóit, vagy a fekete-fehér kockás keffiyeh-et, ami a palesztin nacionalizmus szimbóluma. Ha meg tudjuk változtatni a divat kultúráját, meg tudjuk változtatni a világot.

Túltermelés és túlfogyasztás Ez annyi, mintha minden egyes ember a földön 15 ruhát és 2 pár cipőt venne évente (habár a vásárlási mintázatok számottevően változnak országonként). Sőt mi több,az adatok azt mutatják, hogy a ruhák és cipők éves kiskereskedelmi ára mindenhol a világon lecsökkent 2005 és 2019 között tételenként 16.47 dollárról 3.6 dollárra (Euromonitor International, 2020)— tehát kevesebbet fizetünk a ruhákért átlagban, mint 15 éve, és többet veszünk belőlük.

A globális ruhavásárlás több, mint kétszeresére növekedett – 2005-ben 74.3 milliárd ruhadarab és lábbeli fogyott, míg 2019-ben 130.6 milliárd. Euromonitor International, 2020

Az 1990-es évek elején az amerikaiak körülbelül 40 ruhadarabot vásároltak személyenként évente. A 2000-es évek közepére ez a szám közel 70-re változott. Ez a 2008-as globális pénzügyi válságot követő években lassult le. Mégis, az amerikai lakosság még mindig több, mint 65 ruhadarabot vásárol évente, ami hatalmas növekedés a 20 évvel ezelőtti számokhoz képest. (Quartz, 2018)

Miközben több ruhát vásárolunk, mint valaha, sok közülük csak ott áll használaton kívül a szekrényünkben, és túl gyorsan megszabadulunk tőlük. ICsak az Egyesült Királyságban, az emberek körülbelül 1.13 millió tonna ruhát vásárolnak minden évben. Ez több, mint 6,500 jumbo jet repülőnek a súlya (WRAP, 2017a). Eközben a divat szezonális naptára felborult. Évtizedeken keresztül évi két luxusdivat kollekciót gyártottak: tavasz/nyárit és őszi/télit. Most resort és cruise kollekciók is vannak, elő-kollekciók és exkluzív szállítmányok, hogy kielégítsék a növekvő vásárlói igényeket Ázsiában, Afrikában és a Közel-Keleten. A Ralph Laure prémium divatmárka nemrég bejelentette, hogy egy új rendszerrel kísérletezik, amivel a kezdeti koncepciótól a kiskereskedőig mindössze 16 nap alatt jut el a termék (Supply Chain Dive, 2020). A belvárosban hetente vagy kéthetente kerülnek új kollekciók a polcokra, némely ultragyors divat-játékos akár ezer új öltözéket is szállíthat heti szinten. A közösségi média hajtja a divatra jellemző túlfogyasztást és kidobást. A Consensuswide 2018-as 2,000 fogyasztót bevonó felmérése azt mutatja, hogy az emberek körülbelül 10%-a eldob egy terméket azután, hogy háromszor megjelent róla egy fotó ebben az öltözékben az interneten (Evening Standard, 2018). Egy veterán újságíró és élharcos Lucy Siegle magyarázata szerint „a közösségi média, mint elsődleges kommunikációs csatorna rakéta-üzemanyagként szolgált az ultra-fast fashion kiskereskedőknek, mint a Fashion Nova és

a Boohoo” (HuffingtonPost, 2019). Ezek a márkák hatalmas pénzösszegeket fektetnek a hírességekbe és a közösségi média influenszerekbe. Követőiknek árengedmény kódot kínálnak fel, ezáltal ezek az influenszer-eladások követhetőek, ők pedig jutalékot kapnak mindabból, amit eladnak. Minél többet posztolnak, és minél több terméket adnak el, annál több pénzt keresnek a divatcégek és az influenszerek is. Néhány cégvezető és közösségi média influenszer nagyon meggazdagodott már ebből. Például az az ember, aki 2006-ban megalapította a Boohoo-t, most milliárdos, míg a vállalat szintén aláírt egy jövedelmező szerződést a 22 éves Love Island nyertes Amber Gill-el, ami egyik napról a másikra milliomossá tette, csupán 6 héttel a show befejezte után. Miközben több ruhát vásárolunk, mint valaha, sok közülük használatlanul várakozik a szekrényünkben, és túl hamar megválunk tőlük. A WRAP becslése szerint a használaton kívüli ruhák értéke a brit szekrényekben 30 milliárd font környékén van, míg 140 millió font értékű ruha kerül a hulladéklerakóba minden évben (2020). Amennyiben a globális divatipar egy hasonló pályán halad, és hozzá jön még a népességnövekedés és a felmerülő gazdaságok növekvő vagyona, várható, hogy a termelés és a ruha- és cipővásárlás 2050-re megháromszorozódik. (Ellen MacArthur Foundation, 2017) Mégis, ezek egyike sem tükrözi vissza a divat valódi árát. Számtalan jelentésből tudjuk, hogy mennyivel nő a munka költsége Kínában, ami a világ legnagyobb ruha- és textiltermelő országa. A gyapot ára is növekszik. A trágya és a farmok gépfelszerelésének költsége is magasabb, ahogy a vegyszereké is, amiket festékekben és divatcikkek egyéb felületkezelésében használnak. Ennek ellenére kevesebbet fizetünk a ruhákért, mint eddig valaha. A kérdés az: ha a gyártás költsége emelkedik, ki az, aki megszorul? Az élő bolygó egyszerűen nem tud megbirkózni ekkora mennyiségű túltermeléssel, túlfogyasztással és hulladékkal. Ahogy egy még soha nem látott klímaválsággal találjuk szembe magunkat, nem folytathatjuk ugyanazt a mértékű ruhatermelést, -vásárlást és -eldobást, amit az elmúlt három évtizedben.

140 millió font értékű ruha kerül a hulladéklerakóba minden évben. WRAP, 2020

Az élő bolyó egyszerűen nem tud megbirkózni ekkora mennyiségű túltermeléssel, túlfogyasztással és hulladékkal. Ahogy egy még soha nem látott klímaválsággal találjuk szembe magunkat, nem folytathatjuk ugyanazt a mértékű ruhatermelést, -vásárlást és -eldobást, amit az elmúlt három évtizedben.

Miért van még mindig szükségnük divatforradalomra?

Fogyasztói gondolkodásmód és vásárlási magatartás

A #SustainableFashion hashtag használata ötszörösére nőtt 2015 és 2018 között. Heuritech, 2019

Bár az emberek még mindig többet vásárolnak és kevesebbet fizetnek a ruhákért, a legújabb kutatások szerint ez a gondolkodásmód kezd megváltozni. A fogyasztókat egyre inkább aggasztják az ipar társadalmi és környezeti hatásai. Például a #SustainableFashion hashtag használata ötszörösére nőtt 2015 és 2018 között (Heuritech 2019). A Lyst divatkereső jelentése (2019) szerint a „fenntartható divat” kifejezésre csak 2018-ban 66%-kal többen kerestek rá, a használt luxuscikkek forgalma pedig 329%-kal gyarapodott. A Lyst előrejelzése szerint a platformon feldolgozott összes vásárlás mintegy 10%-át a fenntarthatóság szem előtt tartásával végzik 2020 végéig. Kétségtelen, hogy az éghajlati válság, különösen az elmúlt egy-két évben, reflektorfénybe helyezte a divatipar környezetre gyakorolt hatásait. Az emberek egyre inkább érzékelik a kapcsolatot a klímaváltozás és az általuk viselt ruházat között.

az amerikai fogyasztók 35%-a 25%-kal fizetne többet a fenntartható termékek eredeti áránál. CGS, 2019

Az emberek egyre inkább érzékelik a kapcsolatot a klímaváltozás és az általuk viselt ruházat között.

2018-ban az Ipsos Mori piackutató céggel együttműködve 5000, a 16-75 éves korosztályba tartozó fogyasztóval végeztünk vizsgálatot az öt legnagyobb európai piacon. A kutatás eredménye meglepő és ígéretes volt – minden harmadik ember azt nyilatkozta, hogy a ruhadarabok vásárlásakor a társadalmi (38%) és a környezeti hatásokat (37%) is figyelembe veszik. Az általunk megkérdezett emberek többsége egyetértett abban, hogy fontos, hogy a divatmárkák fordítsanak figyelmet a globális szegénység (84%), az éghajlatváltozás (85%), a környezetvédelem (88%) és a nemek közötti egyenlőtlenség (77%) problémaköreire. Ugyanakkor egyértelmű volt, hogy a megkérdezettek több információt szeretnének kapni a megvásárolt ruhákról. 80%-uk szerint a divatmárkáknak közzé kell tenniük a ruházatuk előállításában résztvevő gyárakat, 77%-uk pedig szükségesnek tartja, hogy a márkák feltüntessék, honnan származnak a felhasznált anyagaik. Annak eldöntéséhez, hogy hol, mely márkánál vásárolnak, a megkérdezettek 72%a szerint fontos, hogy a márkák jelezzék a csomagoláson azt, hogy termékeik mennyire fenntarthatók. A kutatásban résztvevők 70%-a szeretné, ha a brandek tájékoztatást adnának arról, hogy mit tesznek a társadalmi felelősségvállalás érdekében, 74%-uk pedig azt, hogy a környezetünkkel kapcsolatban is felelős magatartást tanúsítsanak.(Fashion Revolution, 2018)

Gondolkodásmód: A divat kultúrája

Az Ipsos Mori hasonló kutatásokat végzett a “Változó Piacok és Tiszta Ruhák Kampánnyal” együttműködve 2018-ban. A vizsgálat szerint öt fogyasztóból három (62%) 2-5%-kal lenne hajlandó többet fizetni a költséges ruhadarabokért, míg a válaszadók valamivel több mint a fele (51%) 5-10%-kal költene többet az olcsóbb divatcikkekre, ha ez azt jelentené, hogy a ruházati dolgozók méltányos bért kapnak (Ipsos MORI, 2018). A CGS (2019) kutatásai szerint az amerikai fogyasztók 35%-a 25%-kal fizetne többet a fenntartható termékek eredeti áránál, míg a Z generáció válaszadói hajlandók 50-100%-os áremelést is megtéríteni, a többi korosztályhoz képest. Eközben a Futerra fenntarthatósági kommunikációs ügynökség kutatást végzett az amerikai vásárlók körében (2019), és megállapította, hogy a Z generáció válaszadóinak 83%-a gondolja, hogy a márkák nem elég őszinték azzal kapcsolatban, hogy hogyan bánnak gyári dolgozóikkal. 82%-uk szerint a márkák nem elég őszinték azzal kapcsolatban, hogy mennyire környezetbarátak a termékek. Az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Dél-Afrikában és Indiában végzett felmérések alapján a válaszadók 98%-a véli úgy, hogy a divatmárkáknak felelősséget kell vállalniuk a pozitív változások előre mozdításáért a világban. Ennek eredményeképpen sok vezérigazgató látja úgy, hogy a fenntarthatósági kérdések kritikusak üzleti tevékenységük jövője szempontjából. Az Accenture és az UN Global Compact (2019) által elvégzett, 1000 globális vezetővel nemrégiben készített tanulmány úgy találta, hogy az üzleti szereplőknek sokkal nagyobb mértékben kell tudniuk hozzájárulni a 2030-ig tartó fenntartható fejlődési célok eléréséhez. Érdekes módon a vezérigazgatók 88%-a „úgy véli, hogy globális gazdasági rendszereinknek újból az egyenlő növekedésre kell összpontosítaniuk”. Ez a növekedést előtérbe helyező törekvés a társadalmi és környezetvédelmi kérdések vezérigazgatói szintű kezelésére azonban továbbra is ellentétes azzal, hogy a részvényesi értéket helyezzék előtérbe mindenek felett.

A vásárlási folyamatban a fogyasztók birtokában lévő információk még mindig hiányosak, zavarosak, nem ellenőrzöttek, nem hitelesek és/vagy csak a pozitív tulajdonságokra összpontosítanak, nem pedig a környezeti, társadalmi hatások holisztikusabb és őszintébb bemutatására. Ez azt jelenti, hogy az embereknek nehéz eldönteniük, hogy hol és mit vásároljanak és még akkor is, ha a márkák azt kommunikálják, hogy a fenntarthatóság fontos. A vezérigazgatók egyetértenek abban, hogy az üzletnek többet kell tennie a változásért.

83%

a Z generáció válaszadóinak 83%-a gondolja, hogy a márkák nem elég őszinték azzal kapcsolatban, hogy hogyan bánnak gyári dolgozóikkal. ???

Miért van még mindig szükségünk divatforradalomra?

Gondolkodásmód: A divat kultúrája

A nyilvánosságra hozott ellátói

átláthatóság számadás

a szakszervezeteknek és a munkajogi-szervezeteknek abban,hogy kezeljék és helyrehozzák a problémákat,

változás

amikkel a munkások néznek szembe olyan gyárakban, amik nagy márkákat látnak el.

Átláthatóság és utánkövethetőség Az első fehér könyvünk 2015-ös publikálása óta négy kiadványt tettünk közzé az évenkénti Divatátláthatósági indexünkről. Ebben a jelentésben többszáz divatmárkát vizsgálunk meg, amik világszerte a legnagyobbak. Majd rangsoroljuk őket asszerint, mennyit osztanak meg a nyilvánossággal az emberi jogokkal és környezettel kapcsolatos politikájukból, gyakorlataikból, hatásaikból és ellátó láncaikból. A 2015-ös fehér könyvünkben, mielőtt elkezdtük a Divatátláthatósági indexet,a Rank-a-Brand (2014) elemzését néztük meg, mely szerint 350 népszerű német és holland márka közül csak 7% tett közzé listát a gyártóiról. Az elsődleges ellátók azokat a gyárakat jelentik, ahol a ruhákat szabják, varrják és az utómunkálatokat végzik a termelés utolsó szakaszába.Ugyanabban az évben, az Ausztrál baptista világsegély (2015) által évente közreadott „A vonalkód mögött” második jelentése 219 globális divatmárkát vizsgált meg, és azt találta, hogy 20%-uk hozta nyilvánosságra az elsőrangú gyártóit, és csak a negyedük tette meg ugyanezt a többi anyagfelhasználás (textilek, zipzárak, varrócérnák, stb) forrásait illetően. Magunk is végeztünk egy kis kutakodást akkoriban. Azt találtuk, hogy a világ tíz legnagyobb ruházati cége közül csak három (a Nike, az Adidas és a H&M) hozta nyilvánosságra elsődleges ellátóinak listáját. Észrevettük, hogy egyéb nagy márkák is megteszik ezt, többek között a Patagonia, a Levi Strauss & Co. és a G-Star Raw. Luxusmárkák nem tették közzé a beszállítóikat. (Fashion Revolution, 2015)

listák segítenek

Öt évvel később ez teljesen megváltozott. A 2020-as Divatátláthatósági index jelentésünkben 250-ből 101 (40%) a világ legnagyobb divatmárkái közül nyilvánossá teszi a közvetlen gyártóit. Eközben 60 cég (24%) az ellátólánc lentebbi szakaszáról is láthatóvá teszi a gyártási folyamatait, 18 márka (7%) pedig még a nyersanyagellátóit is kiemeli (Fashion Revolution, 2020). Még egy nagyobb olasz luxus divatház, az ErmenegildoZegna ellátói listáját is láthattuk nyilvánosan. Ez egy hatalmas előrelépés, mivel különösen a luxus szektor az, ami évtizedekig kihasználta az átláthatatlanságot és a titoktartást. A nagyszerű hír az, hogy ezek a nyilvánosságra hozott ellátói listák segítenek a szakszervezeteknek és a munkajog-szervezeteknek abban, hogy kezeljék és helyrehozzák a problémákat, amikkel a munkások néznek szembe olyan gyárakban, amik nagy márkákat látnak el (erről többet is olvashatsz a Divatátláthatósági indexünkben). Míg néhány cég gyakorlatait továbbra is nyilvánosan vizsgálják, és azok jelentőségteljes törekvést mutatnak arra, hogy tisztává váljanak, ezernyi vállalat van, amelyeknek nem jár ugyanolyan figyelem, és így folytathatják működésüket, amiben csekély láthatóság és felelősség terheli őket azzal kapcsolatban, hogy mi folyik az ellátóláncaikban. Például a saját márkás vállalatok (vagyis azok a termékek, amiket egy vállalat gyárt, és egy másik vállalat márkaneve alatt adnak el) virtuálisan láthatatlanok a fogyasztók számára. A legtöbb vásárló azt sem tudja, hogy ez a része az ellátóláncnak létezik – pedig ez

a világ legnagyobb divatmárkáinak 40%-a közzé tette első osztályú beszállítóit 2020-ban. Divat átláthatóság index, 2019

egy nagyon fontos és jövedelmező része az iparnak. Ezek a cégek a felelősek annak a nagy részéért, amit a belvárosban és online vásárolunk. Li & Fung egy 18.8 milliárd dolláros globális beszerző cég, ami sok amerikai és európai márkát lát el, és jövedelmezőbb, mint a Marks & Spencer, a Gap Inc., és a Levi’s. Jelenleg fejleszti néhány saját, a vásárlók számára látható márkáját. A 2015-ös fehér könyvünkben megnéztünk hét kiemelkedő, a textil- és ruházati szektorban működő saját márkás vállalatot (Li & Fung, The Supply System, Zegna, HRX, FreeCultr, Zovi, La Isla Fashion Group) és egyikük sem tett közzé listát az ellátóiról (Fashion Revolution, 2015). Még mindig ez a helyzet. Ezért kulcsfontosságú az átláthatóság a pozitív változás megteremtésében. Az átláthatóság egy módszer arra, hogy az cégeket felelősségre vonjuk, de mivel az iparnak még mindig ekkora része el van rejtve a közösség szeme elől, továbbra is nyomást kell gyakorolnunk a vállalatokra, hogy legyenek átláthatóak társadalmi és környezeti kérdésekben. Ugyanakkor, nyomást kell gyakorolnunk a kormányokra, hogy elfogadják és megszilárdítsák azokat a rendszabályokat, amik felelősségre vonják a vállalatokat a gyakorlataikért és megkövetelik tőlük a nagyobb átláthatóságot a tetteikkel kapcsolatban.

a 200 vizsgàlt márka közül 38 közzé tette az ellátási láncában lévő feldolgozó létesítményét és 10 márka megadta néhány alapanyag beszállítóját. Divat átláthatóság index, 2019

Az átláthatóság a divatot forradalmasító folyamat kezdete. Az átláthatóság önmagában nem oldja meg az ipar minden gondját, de rávilágít az egyébként sötétben levő pontokra. Az ipar átformálása szempontjából létfontosságú, hogy mit csinálunk a nyilvánosságra hozott információval, hogyan használjuk ahhoz, hogy lépéseket tegyünk, és pozitív változást ösztönözzünk.

Míg néhány cég gyakorlatait továbbra is nyilvánosan vizsgálják, és azok jelentőségteljes törekvést mutatnak arra, hogy tisztává váljanak, ezernyi vállalat van, amelyeknek nem jár ugyanolyan figyelem, és így folytathatják működésüket, amiben csekély láthatóság és felelősség terheli őket azzal kapcsolatban, hogy mi folyik az ellátóláncaikban.

Miért van még mindig szükségünk divatforradalomra?

Hogyan érünk el rendszerszintű változást A globális divatipar forradalmasítása mind az egyének, mind a közösségek életviteli fejlődését és a gazdasági és jogi rendszereink változását követeli. Ezért a változás három fő témájára összpontosítunk:

A kultúra megváltozása A divatrendszer megváltoztatásához a kultúrát kell megváltoztatnunk, amiből táplálkozik. Meg kell változtatnunk a módot, ahogyan az emberek gondolkodnak a ruháikról és amilyen kapcsolatban vannak velük. A Fashion Revolution a fogyasztói szemléletmód megváltoztatásával és új kulturális narratíva létrehozásával fogja ezt tenni. Azt akarjuk, hogy az emberek felismerjék, hogy ami stílusos, egyben védi az emberi jogokat és bolygónkat. Ehhez továbbra is kreatív dizájnt, érdekes videókat, gyönyörű képeket, okos üzeneteket, művészetet és költészetet, provokatív internetes mémeket, és kreatív offline eseményeket fogunk használni. Hisszük, ez a Fashion Revolution egyedi erőssége. Míg más kampányok és szervezetek sikere rejlik abban, hogy befogják a fogyasztókat, azzal változást mozdítsanak elő, nem érik el a végcélt. Folyamatosan keresni fogunk új módokat arra, hogy beszéljünk a problémákról, akár az interneten, akár a való életben.

Az ipar megváltozása Az ipar olyan hatalmi helyzetben van, hogy belülről végezhet változtatásokat. A nagy divatmárkáknak megvannak a forrásaik, a piaci erejük, és a morális felelősségük, hogy megtegyék. Miközben tudjuk azt, hogy rendszerszintű változás nem egyik napról a másikra fog történni. A divat cégek – akár kicsik, akár nagyok – tudnak és kell is, hogy sürgősen lépjenek a nagyobb

átláthatóság, az igazságos fizetések, és afelé, hogy megvédjék az embereket az ellátóláncban és fenntartsák bolygónkat. A Fashion Revolution úgy akarja befolyásolni az ipart a változásra, hogy fogyasztói nyomást gyakorol, nyilvánosan kiemeli, mely területeken túl lassú az ipar, több cselekvésre, és gyorsabb változtatásokra ösztönöz. A fejlődésért pedig megadja az elismerést.

A politika megváltoztatása Nemzetközi, nemzeti és helyi szinten, a kormányainknak az a kötelességük, hogy megvédjék az emberi jogokat és a környezetet. Többet tudnak és kell is tenniük azért, hogy gondoskodjanak arról, hogy ez megtörténjen. A kormányok túl sokáig engedték meg a globális divatiparnak, hogy felállítsa saját szabályait és ellenőrizze saját tevékenységét, nagyon kevés számonkéréssel. Ellenkező esetben megelőzhetőek lettek volna az olyan tragédiák, mint a Rana Plaza. Most eljött az ideje annak, hogy a kormányok aktívabban részt vegyenek az ipar szabályozásában, jobban érvényre juttassák a már létező törvényeket, hogy megvédjék a dolgozókat és a környezetet, és segítsenek a lakosságnak abban, hogy jobb döntéseket hozzanak és fenntarthatóbb életet folytathassanak. Befolyást fogunk gyakorolni a döntéshozókra és a kormányokra azáltal, hogy mozgósítjuk a lakosságot, hogy lobbizzanak a választott tisztviselőiknél, azáltal, hogy magunk is személyesen találkozunk a döntéshozókkal, és azáltal, hogy tényeken alapuló kutatásokkal szolgálunk, amivel a politika megváltozásáért érvelünk.

Soha ne kételkedj abban, hogy gondolkodó, elkötelezett polgárok egy kis csoportja megváltoztathatja a világot. Valójában, ez mindig is így volt. Margaret Mead

A mi elméletünk a változásról

A mi víziónk a jövőre nézve a következő:

olyan globális divatipar, amely megóvja és helyreállítja a környezetet, valamint nagyobbra értékeli az embereket a növekedésnél és a profitnál.

A rendszerszintű kihívás: A globális divatipar a természeti erőforrások és az ellátási lánc egész területén dolgozó emberek kizsákmányolására támaszkodik. Az uralkodó üzleti modell abból gazdagszik meg, hogy exponenciálisan több ruhát állít elő, mint amennyire az embereknek szüksége van, és egyre gyorsabb ütemben manipulálja a fogyasztókat a ruhák túlfogyasztása érdekében. Az igazságtalanságok népbetegségszerűek, mert az ellátási láncok összetettek, széttagoltak, átláthatatlanok, és mert egyesek óriási hatalommal bírnak, míg mások nagyon kevéssel. Végső soron ez a modell leginkább a gazdasági növekedést és a profitszerzést szorgalmazza. Szisztémás és strukturális változásokkal azonban a globális divatipar emberek millióit képes kimenteni a szegénységből, továbbá biztosítani tudja számukra a tisztességes és méltóságteljes megélhetést. Megóvhatja és helyreállíthatja az élő bolygót, miközben összehozza az embereket. Öröm-, kreativitás- és kifejezésforrás lehet az egyének és a közösségek számára egyaránt.

A mi elméletünk a változásról

A pozitív hatás, amihez szeretnénk hozzájárulni: •

•

Az emberek és az élő környezet kizsákmányolásának megszüntetése a globális divatiparban Biztonságos munkakörülmények és méltó bérek az ellátási lánc minden dolgozójának

•

Újra felosztott és egyenlőbb erőviszonyok a globális divatiparban

•

Nagyobb és erősebb munkaerő-mozgalom a globális divatiparban

•

A változás elmélete

•

A nyilvánosság tudatosságának növelése és az emberek edukálása a globális divatipar előtt álló szisztémás kihívások kapcsán

Gyártók és dolgozók

•

Beszállítók és termelők

•

Szakszervezetek

Megértetni az emberekkel a ruházatuk társadalmi, környezeti hatásait és azt, hogy miként befolyásolhatják a globális divatipart

•

Kormányok és döntéshozók

•

Civil szervezetek és közösségi csoportok

•

Leszámolás a pazarló kultúrával és áttérés egy olyan rendszerre, ahol az anyagok sokkal hosszabb ideig használatban vannak, és semmi sem vész kárba

Eszközök biztosítása az emberek számára, hogy használhassák a hangjukat, és változtassanak a személyes életmódjukon és munkájukon

•

Az emberek ösztönzése a kevesebb fogyasztásra, a minőség értékelésére és arra, hogy jobban vigyázzanak a ruháikra

Örökségmegőrzés, ahol a kézművességet és a helyi tudást elismerik és értékelik

•

Egy olyan platform biztosítása, amely nagyobb láthatóságot tesz lehetővé, valamint az különböző akadályok kiküszöbölését szolgálja a fogyasztók és a gyártók között

•

Olyan kutatások indítása, amelyek világossá teszik a divatipar gyakorlatát és hatásait

•

Az átláthatóság és az elszámoltathatóság ösztönzése és elősegítése az egész ellátási láncban

•

a lakosság

•

gyártók és a dolgozók,

•

a divatipar és az élő bolygó számára.

Polgárok

•

Az átláthatóság és az elszámoltathatóság kultúrájának kialakítása és fenntartása az egész értékláncban

Mind ez hasznos lehet :

•

Egy sokszínű mozgalom létrehozása, a közösségek mozgósítása és az emberek összehívása szerte a világon egy kollektív fellépésre

•

Várható eredményeink 2025-ig:

Előállítók és tervezők

•

A változás érdekében az alábbiakkal dolgozunk:

•

Egy olyan globális divatipar, amely az értékes erőforrások megőrzésén és az ökoszisztémák regenerálásán dolgozik

Együttműködés művészekkel és aktivistákkal a divat kultúrájába ágyazott erőteljes narratívák újrafogalmazása érdekében

A politikai változások előremozdítása, a kormányok cselekvésre ösztönzése

a Divatforradalomban

•

Média

•

Divatmárkák és kiskereskedők

•

Divat tanácsok, iparági szereplők

•

Akadémikusok, oktatók, iskolák, egyetemek

Szélesebb körben megértetni a lakossággal a ruházkodás társadalmi és környezeti hatásait.

A ruhagyártás és -vásárlás nagymértékű csökkenése és vásárlási alternatívák megszaporodása.

Fokozott átláthatóság megteremtése a nagyobb márkák és kiskereskedők körében, lehetővé téve minél több ember számára, hogy a vállalatokat el tudják számoltatni a munkakörülményekről, a bérekről és a munkafolyamatok környezeti hatásairól.

Az új modellben az átláthatóságon, az emberi jogok és a méltóság tiszteletben tartásán és a környezet megőrzésén alapuló új domináns kulturális narratíva a nyilvánosság és a divatipar hajtóerejévé válik.

Ideális irányelvek és szabályozások révén élhetőbb munkakörülmények, bérek és ökoszisztémák megteremtése.

Olyan üzleti modellek kifejlesztése, melyek a sikert nem csupán a növekedés és a gazdagodás alapján mérik.

Kiáltvány egy Divatforradalomért

KIÁLTVÁNY

A divat tiszteli a kultúrát és a nemzeti örökséget. Támogatja, ünnepli és megjutalmazza a szakértelmet és a mesterségbeli tudást. A kreativitást a legnagyobb erősségének tekinti.A divat soha nem vesz el becstelenül, soha nem sajátítja ki más értékét engedély nélkül. A divat értékeli a mesterembereket.

EGY

DIVATFORRADALOMÉRT Mi vagyunk a divatforradalom. Tervezők, gyártók, készítők, ruhaipari szakmunkások és fogyasztók. Akadémikusok, írók, felsővezetők, márkák, kiskereskedők, szakszervezetek és politikai döntéshozók. Mi vagyunk az iparág és a nyilvánosság. Világpolgárok vagyunk. Mozgalom és közösség vagyunk. Mi vagyunk Te. Imádjuk a divatot. De ruháinkkal nem akarjuk kizsákmányolni az embereket vagy elpusztítani a bolygónkat. Gyökeres, forradalmi változást követelünk.

A divat szolidaritást, elfogadást és demokráciát jelképez fajra, társadalmi osztályra, nemre, korra, egészségre vagy szellemi képességre való tekintet nélkül. A különbözőséget a siker alapkövének tekinti.

A divat óvja és helyre állítja a környezetet. Nem károsítja az értékes természeti erőforrásokat, nem teszi tönkre a termőföldünket, nem szennyezi a levegőnket és vizünket, nem károsítja az egészségünket. A divat védi valamennyi élőlény jólétét és megőrzi a különböző ökológiai rendszereinket.

A divat sose rombol vagy szemetel feleslegesen, hanem gondosan újra tervezi és helyre állítja a körforgást. A divat megjavított, újra felhasznált, újrahasznosított, és értéknövelt. A gardróbszekrényeink és szemétlerakóink nincsenek tele olyan ruhákkal, amelyekre vágyunk, de nem becsülünk, amelyeket megveszünk, de nem tartunk meg.

Ez az álmunk… A divat átlátható és elszámoltatható. A divat tisztaságot jelent és nem rejtőzik a bonyolultság álarca mögé, nem épít kereskedelmi titkokra azért, hogy haszonra tegyen szert. Bárki, bárhol tudhatja, hogy hogyan, hol, ki által, és milyen feltételek mellett készül el az öltözéke.

A divat tiszteletet parancsoló munkát nyújt, az elképzeléstől a létrehozáson át a kifutóig. Nem nyom el, nem veszélyeztet, nem használ ki, nem jelent túlmunkát, nem zaklat, nem bántalmaz vagy különböztet meg senkit. A divat szabaddá teszi a készítőt és a viselőt, és mindenkit felhatalmaz arra, hogy kiálljon a jogaiért.

A divat a sikert többel méri, mint az értékesítés és a profit. A divat nagyobbra értékeli az emberi jólétet és a környezeti fenntarthatóságot az anyagi növekedésnél.

A divat igazságos és egyenlő fizetést nyújt. A mezőgazdasági farmtól az üzletekig az iparban dolgozó valamennyi résztvevő számára megélhetést nyújt. A divat kiemeli az embereket a szegénységből, virágzó társadalmakat hoz létre és valóra váltja a vágyakat.

A divat célja a kifejezés, az öröm, a visszatükrözés, a tiltakozás, a kényelem, az együttérzés és a megosztás. A divat sohasem igáz le, nem feketít be, nem alacsonyít le, nem közösít ki, nem kompromittál. A divat az életet ünnepli.

ÍRD ALÁ A KIÁLTVÁNYT A divat kifejezési lehetőséget nyújt az emberek számára, hogy félelem nélkül beszéljenek, elnyomás nélkül egységbe szerveződjenek, munkahelyi és közösségeken belüli jobb feltételekről tárgyaljanak.

Te is követlj divatforradalmat! #FashionRevolution. Lázadjunk fel együtt, és váltsuk valóra ezt az álmot! https://www.fashionrevolution.org/hungary-blog/fashion-revolution-manifesto-hu/

További kutatási lehetőségek és átgondolandó tényezők

További kutatási lehetőségek és átgondolandó tényezők A technológia szerepe Mi csak nagyon röviden érintettük a technológia szerepét ebben a fehér könyvben, pedig hihetetlenül fontos. Helyes megvalósítás esetén, a technológia segíthet megoldani az ipar legkezelhetetlenebb társadalmi és környezeti problémáit. Például a blokklánc és a DNS-címkézés javíthatja a nyomon követhetőséget, az új kémiai és biológiai eljárások pedig közelebb visznek minket a körkörös textilgyártáshoz és az újrahasznosításhoz. Számos márka vizsgálódik már a digitális ruházat területén is, ahol a 3D-s tervezők segítségével egy ruhát „ráillesztenek” a vásárló fényképére a közösségi médiában való használat céljából, így ebben a folyamatban tényleges fizikai ruházat egyáltalán nincs. A technológia azonban potenciális kockázatokat is jelent. Például az automatizálás és a mesterséges intelligencia munkavállalók ezreit vagy akár millióit teheti ki munkahelyéről, vagy más negatív, nem szándékolt következményeket teremthet, amelyeket még nem látunk előre. Szeretnénk tovább vizsgálni, hogy a technológia miként jelenthet pozitív erőt ebben az iparágban.

Az átláthatóság alkalmazása az elszámoltathatóság és a változás ösztönzésére Most, hogy már sok márka nyilvánosságra hozta beszállítói névsorát, és elkezdett több információt megosztani irányelveiről és a környezeti hatásokról, meg kell találnunk azokat az egyszerű és hatékony módszereket, amikkel mindezt az információt hasznosíthatjuk. Ezt az információt bárki felhasználhatja arra, hogy a márkákat elszámoltathassa a fenntarthatóságról szóló kijelentéseivel és tevékenységeivel kapcsolatban. A munkavállalók, a szakszervezetek, a nem kormányzati szervezetek és az újságírók már használják a márkák nyilvánosságra hozott információit a világ gyáraiban felmerülő problémák kezelésére, de fontos, hogy az információk még hozzáférhetőbbé váljanak számukra. Az olyan platformok, mint a Wiki-

rate és az Open Apparel Registry segítenek az átláthatóságra vonatkozó információk praktikusabbá tételében, de ennél mindenképpen többet lehetne tenni. Reméljük, hogy ezt a területet tovább tudjuk vizsgálni.

A gazdák, a termelők és a munkavállalók közvetlen összekapcsolása a fogyasztókkal Bár láttuk, hogy több ezer gyártó osztotta meg történeteit a világgal a közösségi médiában található #IMadeYourClothes (Én készítettem a ruháidat) hashtagünkkel, szívesen látnánk további módszereket arra, hogy közvetlen, értékes kapcsolatokat teremtsünk a ruhákat gyártó és vásárló emberek között az empátia, a megértés és a szolidaritás megteremtésének érdekében. Egy olyan iparágban, ahol az értéklánc hihetetlenül hosszú, széttagolt és összetett, úgy gondoljuk, hogy sokat lehet elérni a termelők és a fogyasztók közötti szorosabb kapcsolatok kiépítésével.s.

A digitális média és az influencerkultúra alkalmazása a pozitív változások eszközeként A Rana Plaza összeomlása óta eltelt hét évben új jelenségek, kihívások láttak napvilágot, melyek a túlfogyasztást és a pazarlást ösztönzik. Mivel az emberek minden eddiginél jobban össze vannak kapcsolódva a közösségi médián keresztül, sokkal szélesebb körű hatásokra, referenciacsoportokra fogékonyak. A piacvezetők és a divatmárkák már használják ezt a kiterjesztett hálózatot az értékesítés ösztönzéséhez, de mi szeretnénk tovább vizsgálni azt, hogy az influenszerek (a szó minden értelmében), hogyan befolyásolhatják az új fogyasztási módokat. A közösségi média forradalmi lehetősége, hogy összehozza az embereket és felhasználja az adatokat a viselkedés alakításához. Szeretnénk látni, hogy ezt a lehetőséget olyan módon használják ki, hogy az a divataktivizmust ösztönözze.

Záró gondolatok… Még több szolidaritás és közös fellépés Az utóbbi öt évben olyan szervezetekkel léptünk partneri viszonyba, mint a Greenpeace, Fairtrade Foundation, IndustriALL Global Union, Clean Clothes Campaign, CARE International, Traidcraft Exchange, eXXpedition, és sokan mások, azért, hogy fokozzuk a tudatosságot és javítsuk az emberi jogi és környezeti hatásokat a teljes divat- és textiliparban. De tudjuk, hogy ennél is többet tehetünk, ha egyesítjük erőinket és együtt dolgozunk, különösen amikor az emberek és a bolygó megvédése érdekében meghozandó hatékonyabb törvényekért és rendeletekért harcolunk. Hívunk más csoportokat és szervezeteket, hogy lépjenek velünk kapcsolatba; fedezzük fel, mi mást érhetünk még el együttműködés által!!

A koronavírus hatásai Ezt a tanulmányt hónapokkal azelőtt írtuk, hogy a világjárvány és a gazdasági válság elkezdődött. A krízis megbénította a divat ellátó láncot, és a fogyasztói igény összeomlott. Felfedte az ipar néhány legfenyegetőbb rendszerszintű problémáját, és nem valószínű, hogy a dolgok valaha is visszamennek a régi kerékvágásba. A kérdés az, hogyan fog a divatipar adaptálódni és fejlettebben kikerülni ebből a válságból. Mi megpróbálunk segíteni ennek a kezdődő vitának az alakításában.

Csatlakozz hozzánk! Ha divatcikkeket vásárolsz és viselsz (amiben szinte mindenki benne van), az ellátólánc valamely pontján az iparban dolgol, akár a jogi követelményekre befolyással levő döntéshozó vagy és ebbe a csoportba tartozol, kérünk, csatlakozz hozzánk! A Fashion Revolution mozgalom mindenkinek szól, akárhol élsz, akár zöld, vegán, aktivista, vagy bármilyen csoportba tartozol. Leginkább az számít, hogy mindannyian megtesszük, amit tudunk a változásért mindennapi életünkben. Másokat is erre kell inspiráljunk és meg kell követeljük az elszámoltathatóságot, miközben változást szorgalmazunk azoknál, akik nagy befolyással rendelkeznek – megválasztott tisztviselőinknél és divatcégeknél. Ha mind megtesszük ezeket, a következő öt év alatt ténylegesen át tudnánk alakítani a globális divatipart, javíthatnánk az emberek életén. Segíthetnénk abban, hogy csökkentsük az éghajlat összeomlásának legrosszabb következményeit és megőrizhetnénk az élő bolygónkat.

Hivatkozások Fashion Revolution. 2019 hatásai (2019). Elérhető innen: https:// www.fashionrevolution.org/resources/2019-impact/ Morgan Stanley. A ruhavásárlások csúcsa (2019).Elérhető innen: https://www.morganstanley.com.au/ideas/peak-clothing Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO). Jobb munka – a bangladesi ipar és megfelelőség felülvizsgálata (2019). Elérhető innen: https:// betterwork.org/wp-content/uploads/2020/01/Bangladesh-AnnualReport_2.pdf Chen M. 6 évvel a Rana Pláza összeomlása után nagyobb biztonságban vannak e a ruhagyári munkások? The Nation (2019. július 15). Elérhető innen:https://www.thenation.com/article/archive/rana-plazaunions-world/ Weber-Steinhaus F. Banglades felemelkedése – de javulnak e az életkörülmények? The Guardian (2019a október 9). Elérhető innen: https://www.theguardian.com/global-development/2019/oct/09/ bangladesh-women-clothes-garment-workers-rana-plaza

Hivatkozások

Bangladesi tűz- és épületbiztonsági egyezmény. Az Accord Key milestones által feldolgozott negyedévenkénti teljes jelentés az RMG gyárak munkahelyi programok orvoslásának előmeneteléről és helyzetéről (2019. július) Elérhető innen: https://admin. bangladeshaccord.org/wp-content/uploads/2019/09/Accord_ Quarterly_Aggregate_Report_July2019.pdf Munkavállalói Jogok Szindikátusa. Úttörő megállapodások a nemi alapú erőszak és zaklatás leküzdéséért a lesothoi ruhaiparban (2019). Elérhető innen: https://www.workersrights.org/commentary/ landmark-agreements-to-combat-gender-based- violenceand-harassment-in-lesothos-garment-industry/ Az Egyesült Királyság kormánya. A Egyesült Királyság kormányának válasza a 2015-ös modern rabszolgaság-törvény független felülvizsgálatára (2019. július). Elérhető innen: https://www.gov. uk/government/publications/government-response-to-theindependent-review-of-the-modern-slavery-act Ausztráliai parlament. A 2018-as modern rabszolgaság-törvény (2018. december 10). Elérhető innen: https://www.legislation.gov.au/ Details/C2018A00153

Microfinance Opportunities és Fashion Revolution. Bangladesh - két fronton való működés: nemek közti viszonyok és gyári körülmények (2017 április). Elérhető innen: http://fashionrevolution.org/wp-content/ uploads/2017/04/Garment_Worker_Diaries_Bangladesh_Interim_ Report. pdf

Hoff A. Holland gyermekmunkáról szóló kellő gondosság-törvény: egy lépés a kötelező emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság felé. Oxfordi Emberi Jogok Központja (2019. június 10).Elérhető innen: http://ohrh.law.ox.ac.uk/dutch-child-labour-due-diligence-law-astep-towards-mandatory-human-rights-due-diligence/#

Üzleti és emberi jogi források központja. Bangladesh: A minimálbér megemeléséért folyó széleskörű ruhagyári munkás -tiltakozások tömeges elbocsátásokhoz vezetnek (2019). Elérhető innen: https:// www.business-humanrights.org/en/bangladesh-widespreadgarment-worker-protests-over-minimum-wage-increase-leads-tomass-dismissals/?page=1#c183019

Brabant S, Savourey E. Franciaország Vállalatok felügyeleti kötelezettsége-törvénye: A vállalatokat érintő bírságok közelebbről (2017. december). Elérhető innen: https://www.business-humanrights. org/sites/default/files/documents/French%20Corporate%20Duty%20 of%20 Vigilance%20Law%20-%20Penalties%20-%20Int%2527l%20Rev. Compl_.%20%26%20Bus.%20Ethics_.pdf

IndustriALL Global Union. Több, mint 11,600 Bangladesi ruhagyári munkás veszíti el munkáját és néz szembe elnyomással (2019. február 11). Elérhető innen: http://www.industriall-union.org/over-11600-bangladeshgarment-workers-lose-jobs-and-face-repression

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO). 190. Egyezmény – Erőszakról és zaklatásról szóló 2019-es egyezmény. (2019. június 21). Elérhető innen: https://www.ilo.org/dyn/normlex/en/f?p=NORMLEXPUB:12100:0

Human Rights Watch. Az ellátólánc átláthatóságának felgyorsítása a

UNFCCC. Párizsi Egyezmény – a törvénybe iktatás helyzete (2020). Elérhető innen: https://unfccc.int/process/the-paris-agreement/ status-of- ratification

ruházati és cipőiparban (2019 december 18). Elérhető innen: https:// www.hrw.org/report/2019/12/18/fashions-next-trend/acceleratingsupply-chain-transparency-apparel-and-footwear Legalacsonyabb bér kihívás (2019). Elérhető innen: https://www. lowestwagechallenge.com/ Business of Fashion and McKinsey & Company. A divat állapota 2019ben (2019). Elérhető innen: https://www.mckinsey.com/~/media/ McKinsey/Industries/Retail/Our%20Insights/The%20influence%20 of%20woke%20consumers%20on%20fashion/The-State-ofFashion-2019.ashx Davis J. Hogyan vállalják fel a luxusdivat-viszonteladók a fenntarthatóságot? Harper’s Bazaar(2020. Január 2). Elérhető innen: https://www.harpersbazaar.com/uk/fashion/fashion-news/ a29386990/luxury-retailers-sustainability/

Hausfather Z. Mapped: A világ legnagyobb szén-dioxid importálói és exportálói. Carbon Brief (2017. május 7. a). Elérhető innen: https://www. carbonbrief.org/mapped-worlds-largest-co2-importers-exporters Evans S. Mapped: Klímaváltozás törvények világszerte. Carbon Brief (2017. május 11. b). Elérhető innen: https://www.carbonbrief.org/ mapped-climate-change-laws-around-world Greenfield P. Egy ENSZ törvénytervezet 2030-as célokat állít fel, hogy elkerülje a Föld hatodik tömeges kihalását. The Guardian (2020. január 13. a). Elérhető innen: https://www.theguardian.com/ environment/2020/jan/13/un-draft-plan-sets-2030-target-toavert-earths-sixth-mass-extinction-aoe Carrington D. Felfedezték a mikroműanyag szennyezést a városi

Hivatkozások

esőben. The Guardian (2019b december 27). Elérhető innen: https://www.theguardian.com/environment/2019/ dec/27/revealed-microplastic-pollution-is-raining-down-oncity-dwellers ENSZ klímaváltozás. Divatipari Éghajlat-politika Okirat (2018). Elérhető innen: https://unfccc.int/sites/default/files/resource/ Industry%20Charter%20%20Fashion%20and%20Climate%20 Action%20-%2022102018.pdf Chan E. 8 mód, ahogyan a divatipar elkezdte komolyan venni a klímaválságot 2019 Vogue (2019. december 18). Elérhető innen: https://www.vogue.co.uk/fashion/article/howfashion-addressed-the-climate-crisis- in-2019 Benson S. Miért kezdtünk el végre törődni a divat fenntarthatóságával ebben az évtizedben. AnOther (2019. december 16). Elérhető innen: https://www.anothermag.com/fashion-beauty/12153/ why-2010s-decade-we-finally-started-caring-about-fashion-andsustainability ELLE UK. Az ELLE UK szeptemberi számát a fenntarthatóságnak szenteli (2018).Elérhető innen: https://www.elle.com/uk/life-andculture/a22591018/elle-uk-september-issue-sustainability/ Fogyasztói termékek fóruma (CGF) és Futerra. Az őszinte termék (2018). Elérhető innen: https://www.theconsumergoodsforum.com/wpcontent/uploads/2018/10/CGF-Futerra-Transparency-and-theHonest-Product.pdf McKinsey & Company. A divat új kötelező darabja: fenntartható beszerzés nagyban (2019. október) Elérhető innen: https://www. mckinsey.com/~/media/mckinsey/industries/retail/our%20 insights/fashions%20new%20must%20have%20sustainable%20 sourcing%20at%20scale/fashions-new-must-havesustainable- sourcing-at-scale-vf.ashx Barton R, Ishikawa M, Quiring K, Theofilou B. Az én-től a mi-ig: A cél-vezérelt márkák felemelkedése (2019). Elérhető innen: https:// www.accenture.com/_acnmedia/Thought-Leadership-Assets/PDF/ Accenture-CompetitiveAgility-GCPR-POV.pdf#zoom=50 Fashion Revolution. Fogyasztói felmérés jelentés (2018). Elérhető innen: https://www.fashionrevolution.org/resources/ consumer-survey/ Vogue Australia. A Vogue Australia fenntarthatósági szerkesztőt jelöl ki (2018. február 27). Elérhető innen: https://www.vogue. com.au/fashion/news/vogue-australia-appointssustainabilityeditoratlarge/news-story/0f188dbeae4c126fb6a3bb8629b4079b The Business Research Company. Ruházati és öltözködési világpiaci lehetőségek és stratégiák 2022-re (Oct 2019). Elérhető innen: https://www.researchandmarkets.com/reports/4848769/ clothing-and-apparel-global-market-opportunities?utm_ source=BW&utm_medium=PressRelease&utm_code=spxb6h&utm_ campaign=1312307+-+Global+%241%2c182.9+Billion+Clothing+and+Appa rel+Market+Analysi

ThredUp. 2019-es viszonteladási piac és trend jelentés (2019). Elérhető innen: https://www.thredup.com/resale?tswc_redir=true Hanbury M. A H&M, a Zara és a Forever 21 veszélyben az Y-generáció megnövekedett ruhakölcsönzései miatt. Business Insider (2019. május 26). Elérhető innen: https://www.businessinsider.com/ millennials-renting-more-clothes-threatens-hm-zara-forever-212019-5?r=US&IR=T McKinsey & Company. A divat helyzete 2017 (2016). Elérhető innen: https://www.mckinsey.com/industries/retail/ourinsights/the-state-of-fashion HuynhP. Foglalkoztatás, bérek és munkahelyi körülmények Ázsia ruházati szektorában: új versenyszellemre ösztönzők megtalálása. ILO (2015). Elérhető innen: https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/--asia/---ro-bangkok/documents/publication/wcms_426563.pdf Little J. Mitől lendült fel a divatkölcsönzés. The Guardian (2019c július 29). Elérhető innen: https://www.theguardian.com/fashion/2019/ jul/29/hire-calling-why-rental-fashion-is-taking-off Raworth K. Az egészéges gazdaság virágzásra, nem növekedésre van tervezve. Ted Talk (2018). Elérhető innen: https://www.ted.com/ talks/kate_raworth_a_healthy_economy_should_be_designed_to_ thrive_not_grow/transcript Anderson K. A divattól a konyhai felszerelésekig – évtizedekig tartó alkotói válságban lennénk? Vanity Fair (2011. december 7). Elérhető innen: https://www.vanityfair.com/style/2012/01/prisonersof-style-201201 Glover S. A bangladeshi ruhagyár robbanásában meghalt nő. Ecotextile News (2019. december 13). Elérhető innen: https://www. ecotextile.com/2019121325441/social-compliance-csr-news/ woman-killed- in-bangladesh-garment-factory-explosion.html Kimmarita L. Csökkennek a ruhagyári munkás-balesetek. The Phnom Penh Post (2020. február 16).Elérhető innen: https://www. phnompenhpost.com/national/garment-worker-accidents-drop Walk Free Foundation. Globális rabszolgasági Index (2018). Elérhető innen: https://www.globalslaveryindex.org/2018/findings/ highlights/ Anti-Slavery International. Rabszolgaság az ellátó láncban (2020). Elérhető innen: https://www.antislavery.org/slavery-today/slaveryin-global-supply-chains/ Dou E, Deng C. Nyugati vállalatok összezavarodva Kína muzulmán megszorítása miatt. The Wall Street Journey (2019). Elérhető innen: https://www.wsj.com/articles/western-companiesget-tangled-in-chinas-muslim-clampdown-11558017472 Bérindikátor Alapítvány. Megélhetési bérek összehasonlítása – Globális minimálbérek (2019). Elérhető innen: https://wageindicator. org/salary/wages-in-context/minimum-wages-living-wages Paton E. A gyári katasztrófa után, Bangladesh nagy biztonsági

Hivatkozások

lépéseket tett. Visszatérnek e a rossz napok? The New York Times (2020. március 1). Elérhető innen: https://www.nytimes. com/2020/03/01/world/asia/rana-plaza-bangladesh-garmentindustry.html

The Ellen MacArthur Foundation. Egy új textilgazdaság: a divat jövőjének újratervezése (2017). Elérhető innen: https://www. ellenmacarthurfoundation.org/assets/downloads/publications/ANew-Textiles-Economy_Full-Report.pdf

CAREInternational. Nők által készített hatásjelentés 2019(2019. november). Elérhető innen: https://www.care.org/sites/default/files/ mbw_impact_report_2019_final.pdf

The Waste and Resources Action Programme (WRAP). Ruháink értékelése: a brit divat ára (2017a július). Elérhető innen: https://www. wrap.org.uk/sustainable-textiles/valuing-our-clothes%20

Szolidaritás központ. Saját szavakkal: Hogyan kezelik a női munkások a nemi alapú erőszakot az indonéziai ruhagyárakban (2019a). Elérhető innen: https://www.solidaritycenter.org/wpcontent/uploads/2019/06/Gender.Indonesia-report.6.19.pdf

US Environmental Protection Agency (EPA). Üvegházhatású gázkibocsátás egy tipikus utasszállító járműből (2018). Elérhető innen: https://www.epa.gov/greenvehicles/greenhouse-gas-emissionstypical-passenger-vehicle

Szolidaritás központ. Saját szavakkal: Hogyan kezelik a női munkások a nemi alapú erőszakot az kambodzsai ruhagyárakban (2019a). Elérhető innen: https://www.solidaritycenter.org/wpcontent/uploads/2019/06/Gender.Cambodia-report.6.19.pdf

Ordre és Carbon Trust. Zero To Market: A ready-to-wear nagykereskedelmi vásárlással összefüggő utazás szén-dioxidköltsége (2020. február). Elérhető innen: https://www.ordre.com/en/ static/pdf/ZeroToMarket.pdf

Szolidaritás központ. Az Unió női vezetői sürgetik a nemzeteket, hogy törvénybe iktassák a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 190. egyezményét (2019b október 1). Elérhető innen: https://www. solidaritycenter.org/union-women-leaders-urge-nationsratify-ilo-c190/

Gray S. A ruházat hatásainak feltérképezése Európában: a környezeti költség. WRAP (2017b). Elérhető innen: http://www.ecap.eu.com/wpcontent/uploads/2018/07/Mapping-clothing-impacts-in-Europe.

The Aspen Institute. Kézműves vállalkozók szövetsége: kézműves vállalkozások felnagyítása (2012). Elérhető innen: https://assets. aspeninstitute.org/content/uploads/files/content/images/ Alliance%20for%20Artisan%20Enterprise%20Concept%20Note_0. pdf Glaister D. A kézművesség felkapottsága Angliában a kisiparosok seregének új modelljét hozza létre. The Guardian(2015. április 26). Elérhető innen: https://www.theguardian.com/lifeandstyle/2015/apr/26/ crafts-world-of-handmade-arts-is-booming Autumn Fair. Globális kézművesség: növekszik a kézműves termékek iránti kereslet (2018). Elérhető innen: https://www. autumnfair.com/news/global-handicraft-rise-in-demand-forartisan-products Greenleese N. Made in Italy? Már nem sokáig, mert eltűnnek a kézművesek és a készégek. DW (2013. június 19). Elérhető innen: https://www.dw.com/en/made-in-italy-not-for-much-longeras-artisans- and-skills-disappear/a-16887589 Lewis J, van Beveren K, Robertson-Hood E, Cole C. Hogyan lesz a fenntarthatóságnak üzleti értelme (2019). Elérhető innen: http://313ct818yszd3xd6xa2z47nm-wpengine.netdna-ssl.com/wpcontent/uploads/2019/06/190325_people-planet-profit_LORES.pdf Hope K. A kézműves az eltűnés veszélyében. BBC News (2015. március 11). Elérhető innen: https://www.bbc.co.uk/news/business-31791937 Demetriou D. A kimonókészítés Japánban kihaló művészeti ág. The Telegraph (2010. október 23). Elérhető innen: https://www.telegraph. co.uk/news/worldnews/asia/japan/8082875/Kimono-making-inJapan-is-a- dying-art.html

pdf Morten Lehmann A, Tärneberg S, Tochtermann T, Chalmer C, EderHansen J, Seara JF, et al. A divatipar pulzálása 2018 (2018). Elérhető innen: https://globalfashionagenda.com/pulse-of-thefashion-industry-2018-report-released/ US Environmental Protection Agency (EPA). Textilek: anyagspecifikus adatok (2019). Elérhető innen: https://www.epa.gov/facts-andfigures-about-materials-waste-and-recycling/textiles-materialspecific- data Sandin G, Peters GM. Beszámoló a textil újrahasználás és újrahasznosítás környezeti hatásairól. Journal of Cleaner Production (2018. május 20); 184:353–65. Elérhető innen: https://www. sciencedirect.com/science/article/pii/S0959652618305985#bib70 Marshall P. Hogyan szennyeznek a brit fast fashion szokások egy a világ másik felén levő országot. ITV News (2020. február 18). Elérhető innen: https://www.itv.com/news/2020-02-18/how-the-uk-s-fastfashion-habits-are-polluting-a-country-halfway-around-theworld/ Ricketts L. Halott fehér emberek ruhái. Fashion Revolution (2019). Elérhető innen: https://www.fashionrevolution.org/dead-whitemans-clothes/ World Economic Forum. A globális kockázatok 2020-as jelentése (2020. január). Elérhető innen: http://www3.weforum.org/docs/ WEF_Global_Risk_Report_2020.pdf WWF. A textil iparág vízhez való hozzáállásának átformálása (2019). Elérhető innen: https://wwf.panda.org/our_work/water/freshwater_ news/?352012/Transforming-the-textile-sectors-approach-towater Maxwell D, McAndrew L, Ryan J. Jelentés a ruházati ágazat

Hivatkozások

állapotáról – víz (2015. augusztus). Elérhető innen: https://www. textilepact. net/ pdf/ publications/reports-and-award/glasa_2015_ stateofapparelsector_specialreport_water.pdf Napper IE, Thompson RC. A szintetikus mikroműanyag szálak kikerülése az otthoni mosógépekből: az anyagtípusok és mosási körülmények hatásai. Marine Pollution Bulletin (2016. november 15); 112:39 –45. Elérhető innen: https://www.sciencedirect.com/ science/article/abs/pii/S0025326X16307639 Boucher J, Friot D. Elsődleges mikroműanyagok az óceánokban: a források globális értékelése. IUCN (2017). Elérhető innen: https:// portals. iucn.org/library/sites/library/files/documents/2017-002-En. pdf Román-Palacios C, Wiens JJ. A klímaváltozásra adott újabb válaszok felfedik a fajok kihalásának és túlélésének okozóit. Proceedings of the National Academy of Sciences (2020. február 10); 117(8):4211–7. Elérhető innen: https://www.pnas.org/content/117/8/4211 The Boston Consulting Group (BCG) and Global Fashion Agenda(GFA).A divatipar pulzálása 2017 (2017). Elérhető innen: http:// globalfashionagenda.com/wp-content/uploads/2017/05/Pulse-ofthe-Fashion-Industry_2017.pdf Pesticide Action Network (PAN). Legyőzi a pamut a kémiai függőségét? (2017). Elérhető innen: http://www.pan-uk.org/cottonschemical-addiction/ Euromonitor International, Ruházati és cipőipar, 2020-as kiadás. Bain M. Az amerikaiak már nem próbálnak több ruhát tömni a szekrényükbe. Quartz (2018. február 26). Elérhető innen: https:// qz.com/1212305/americans-have-stopped-trying-to-stuff-moreclothes-into-their-closets/ Cosgrove E. Ralph Lauren 16 nap alatt dob piacra méretre szabott ruhát. Supply Chain Dive (2020. Február 6) Elérhető innen: https:// www.supplychaindive.com/news/Ralph-Lauren-custom-apparellead- time/571835/ CarbonTrust. Nemzetközi széndioxid áramlás: ruházat (2011). Elérhető innen: https://www.carbontrust.com/resources/ international-carbon-flows Bayley S. 10-ből 1 eldobja a ruhát miután három fotón szerepel benne. Evening Standard (2018. október 8). Elérhető innen: https:// www.standard.co.uk/fashion/fast-fashion-clothing-throw-awaysocial- media-a3956231.html

Siegle L. Hogyan fűtik destruktív fast-fashion-függőségünket az Instagram influenszerek. Huffington Post (2019. február 7). Elérhető innen: https://www.huffingtonpost.co.uk/entry/fastfashion-influencers-instagram-fashion-nova-waste-climatechange_n_5c5ae8ffe4b0871047598750?ri18n=true&guccounter= 1&gu ce_referrer=aHR0cHM6Ly93d3cuZ29vZ2xlLmNvbS8&guce_ referrer_ sig=AQAAAAZMJDrvVPR3d The Waste and Resources Action Programme (WRAP). A textilek áttekintése. (2020) Elérhető innen: https://www.wrap.org.uk/ content/textiles-overview Heuritech. Divat fenntarthatósági jelentés (2019). Elérhető innen: https://cdn2.hubspot.net/hubfs/4352661/Market%20Reports/ Heuritech%20Fashion%20Sustainability%20Report.pdf? Lyst. Fenntarthatóság után kutatva (2019). Elérhető innen: https:// www.lyst.com/news/sustainable-ethical-fashion/

Segíts, hogy forrásaink mindenki számára elérhetőek és ingyenesek lehessenek, hogy továbbra is változást hozhassunk a divatiparba és javulhassanak azoknak az embereknek az életkörülményei, akik a ruháinkat készítik. Adományozás Ha hasznosnak találtad ezt a forrást, kérlek fontold meg, hogy támogatsz egy kis összeggel - £5/$5/€5 - hogy segíts bennünket.

Kapcsolat: Magyar weboldal: https://www.fashionrevolution.org/europe/hungary Központi weboldal: https://www.fashionrevolution.org/ Email: hungary@fashionrevolution.org Facebook: facebook.com/fashionrevolutionhungary Instagram: instagram.com/fashionrevolutionhungary