GUMITESZT
DUNLOP ROADSMART II
A RoadSmartII-őn az előző modellhez képest módosították a profilt és az oldalfalat is, így nagyobb a tapadási felület.
30
BEMUTATÓ › DUNLOP ROADSMART II
FELOKOSÍTVA Bizonyos mértékadó motoros lapok tesztjei szerint a Dunlop RoadSmart-ja már idáig is a legjobb megvehető sport-túra abroncs volt a piacon. De fekete karikák között az egyik legádázabb csata dúl, és senki sem pihenhet a babérjain. Az új motor modellek, még újabb elvárásokatistámasztanakazutcaipapucsokkal szemben, a mérnököket ezzel lassacskán már a lehetetlen feladat megvalósítására sarkallva. Vajon sikerülhet nekik? ki a motorozás nagy széles horizontján a sportos irányból közelít kétkedve fogad minden olyan dolgot amire nem „Race” azaz verseny van írva. A Road Smart II-n pedig nincs racing felirat. Ami a nevet illeti a Road útat, a Smart okosat, a kettő meg kettőt jelent. Tehát van egy útra való, második generációs lépőnk. Semmi ördögi, vagy éppen angyali jelző, mint a Pirellinél, semmi „Pilot” meg „Power”, mint a Michelinnél, és nincsenek semmitmondó betű-szám kombók, mint a Bridgegestonnál, vagy éppen a Metzelernél, és végkép nincs hangzatos „Attack”- (támadás) csatakiáltás, mint a Continental családban. Csak út és okos. Tehát ha jó úton jársz és okos vagy, akkor nem lesz baj. De már be is fejeztem az értelmetlen szószaporítást és okoskodást, mert nem az a lényeg, hogy milyen hangzatos névvel látták el a terméket a marketing guruk, legalábbis a teljesítmény szempontjából nem. Ha jómagam Dunlop mérnök lennék, akkor igencsak vakargatnám a fejem, mert a mai piaci igényeknek egyre nehezebb megfelelni. Ugyanis egyre több az olyan nagy teljesítményű, sporttúra, túra-sport, naked, vagy éppen roadster, ami valamilyen sportmotor erőforrás köré épül, vagy saját egyedi blokkja is irtózatos gumikínzó nyomatékot állít elő. Ráadásul a tulajok azt várják, hogy azonkívül, hogy a papucs elviselje a tőgázos rajtokat, még sokat is fusson, minden körülmény között semleges, könnyen vezethető és ultra stabil legyen, akár háromszázas szaggatásnál is. De persze esőben is jól tapadjon, hidegben is jó fogjon, és lehetőleg kanyarban belülről forduljon el Rossinak – magától! Még szerencse, hogy én nem vagyok a Dunlop mérnöke, mert eszem ágában sem lenne nekiállni egy ilyen teljesíthetetlen feladnak. Hogy hozzak létre olyan multifunkciós,
minden igényt kielégítő lépőt, ami az utcán kényeztet, a versenypálya-nyíltnapon büntet, és jó a BMW R1200RT-től a Kawasaki Z750-en át a Ducati Monsterekre, a Benelli TnT-kre, a Honda VFR-re, és még a Suzuki GSX-R-ekre is, tehát szinte minden gyártott kétkerekűre? Inkább bevernék pár sört, és beadnám a felmondásomat. Viszont a Dunlop szakemberei vagy nem szeretik a sört, vagy szeretik a teljesíthetetlen kihívásokat, mert ők ugyan nekiálltak, és az eredmény a továbbfejlesztett RoadSmartII. De vajon men�nyire sikerült megoldani a lehetetlent? A válaszért egészen a Dél-Franciaországba, azaz Nizzába kellett utaznom, legalábbis sokáig azt hittem, ez állt a meghívómban, és ide szólt a repjegyem is. Hogy ez miért fontos? Mindjárt megtudod. Ferihegyről indultam, hogy párizsi átszállással érkezzek meg Nizzába. De Ferihegyről több, mint egy órás késéssel szállt fel a gépem, így lekéstem a csatlakozást a Charles De Gaulleon. Sebaj, átfoglalták a helyem egy későbbi járatra, gondoltam egye fene Nizza megvár. De tévedtem! Ugyanis egyszer csak csörög a mobilom, és egy hang kissé zaklatottan és számon kérően tudakolja: „Hol vagyok?” Párizsban – felelem –, mert késett a gépem. A következő kérdést ezután nem is tudtam hova tenni: „Miért vagyok Párizsban, amikor itt kéne legyek Nizzában?” A folytatás még érthetetlenebb volt! „Na jó, nem tudunk rád várni, már mindenki itt van, a gépnek fel kell szállnia, vegyél egy jegyet közvetlenül Ajaccion-ba, Korzikára! Hirtelen nem is értettem, hogy miről van szó? De hamar összeraktam a képet. A teszt Bonaparte Napóleon szigetén, Korzikán lesz, ahol még a vendetta, azaz a vérbosszú a mai napig is a szokásjog része, a háziállatok az út szélére vannak kicsapva legelgetni, a táj pedig gyönyörű. Mondtam a vendéglátóimnak, hogy már nem tudok másik gépre átszállni, mert becsekkoltam, és mire megmagyarázom a francia hatóságoknak, főleg mire megértik, Írta: SZABÓ HENRIK fotÓ: DUNLOP
31
BEMUTATÓ › DUNLOP ROADSMART II
Mindig ezek a tré motorok...
Mr. Jet Lag, kérjük ne késs el!
A büféasztalnál rendszerint nagy a tülekedés...
Egyedül a világbaN
Egy ilyen tesztre Európa minden pontjáról jönnek a kollégák. Kicsit irigykedve nézed a szomszédokat, akik kvázi egy nyelvet beszélnek. A Horvátok a szlovénekkel, szerbekkel jól megértik egymást, a csehek a szlovákokkal, a skandinávok egymás közt jól elvannak, a svájciak mindenkivel. Te meg általában egyedül utazol. Ilyenkor azon gondolkozol, hogy a francba kerültünk egyáltalán ide, mármint Európába. Olyan nyelvet beszélünk, melyhez még hasonló sincs! Viszont az évek alatt már szereztem pár ismerőst. A szláv brigádokkal könnyű hangot találni, már csak a hasonló múlt miatt is. Érdekes módon a svájciak is jó arcok, akárcsak a görögök, vagy a portugálok, viszont ők most nem voltak. A csoportbeosztásom szerint a Skandináv különítménybe kerültem, ami végül szintén jó móka lett.
32 FASTRIDE ‹ www.fastride.hu
A kényelem kezd fontos szemponttá válni két keréken is, motorkerékpár abroncsoknál először alkalmaztak komfort tesztet. Az eredmény: kevésbé vibrál, mint a korábbi kiadás.
...és tré helyek!
hogy miért akarok pánik szerűen kimenni a tranzitból, addigra a csomagom már rég Nizza felé hajózik, cucc nélkül meg feleslegesen vagyok Korzikán. Végül a megoldás az lett, hogy Nizzából egy későbbi menetrendszerű járattal jutottam el Ajaccion-ba. Már majdnem éjfél volt, amikor megérkeztem a szállásra, lekéstem a sajtótájékoztatót és a vacsorát is. Összességében jó 16 órát töltöttem utazással, és már nagyon ki voltam a fedélzeti kajától. Vendéglátóim nagyon készségesek voltak, kedvesen fogadtak, és a következő napokban minden alkalommal, amikor valamilyen határidő szóba került nekem külön felhívták a figyelmemet arra, hogy ne késsek el! Úgy tűnik hiába magyaráztam, hogy én idáig is mindenhol ott voltam időben, csak a légitársaságok babráltak ki velem, ők inkább biztosra mentek. Hogy ettől hülyének éreztem-e magam? Szerinted? De persze amit a következő két napban kaptam, azért bőven megérte ez a kis tortúra. Az első nap azonnal egy 300 kilométeres, hét órás „kis” jutalomtúrával kezdődött. A külső szemlélő számára igen bosszantó egy ilyen teszt. Ha nem akarsz nagyon megutálni, akkor a következő sorokat inkább ugord át! Megriadsz reggel egy gyönyörű, mesébe illő helyen, és reggeli után ott vár rád a parkolóban egy rakat vadi új, jobbnál jobb gép. Olyan valószerűtlen az egész, mint amikor azt álmodod, hogy az eunuchok éberségét kijátszva észrevétlenül besurrantál a szultán háremébe, ahol megannyi unatkozó és elhanyagolt hölgy várja, hogy valaki végre időt szánjon rájuk. Jellemzően akad pár olyan gép is, amit idáig még én is csak fényképről láttam. A választék: Yamaha FJR1300, Ducati Monster 1100 Evo, Kawasaki Z750, Honda Crossrunner, BMW R1200RT, Yamaha FZ8, Triumph 675 Street Triple, a KTM 990 SM-T, Honda VFR800, Honda CB1000R, Suzuki GSR750, Ducati Hypermotard 1100, Benelli TnT. Mivel a jelenlévők közül a Benelli-hez nem volt még szerencsém, gyorsan lestoppoltam egy TnT 899-et. Elítélhető módon az volt a célom, hogy egész nap birtoklom majd a gépet, hogy alaposan megismerhessem. Persze arra is számítottam, hogy ezzel a nyomatékos, sportos nakeddel majd nem lesz nehéz dolgom a szerpentinen. Egész sokáig sikerült is őriznem a pozíciót, és sikeresen bújtam ki a szép számmal érkező csere ajánlatok alól, de az ebédszünetben meg kellett hátrálnom. Egy skandináv kolléga olyan szépen kérte, hogy belementem a cserébe. Ez kicsit olyanra sikeredett, mint egy vak randi, ugyanis miután igent mondtam, csak akkor kérdeztem meg, hogy „neked mind van?” Egy BMW RT – jött a válasz. Hirtelen úgy éreztem, ez bizony hiba volt, de szarvas! Aztán eszembe jutott, ez a Bimmer a kedvenc túragépem, sőt az egyik kedvenc vasam egyáltalán, amivel igen nagyokat és vidámakat randalírozok, ha a kezeim közé kerül. Nos, most sem volt ez másként! Már indulás előtt, mindenkinek büszkén hirdettem, hogy sikerült szert tennem a titkos fegyverre, amit a többiek joviális mosollyal fogadtak, és rám hagyták gondolván „szegény magyar gyerek végre motorozhat, és ettől milyen boldog”. Aztán szembesültek a komor valósággal, hogy az RT büntet, méghozzá nagyon. Feltekertem a rádión a hangerőt, leengedtem a plexit, és a nap hátra lévő részében toltam magam előtt a Dunlop felvezető emberét a 1050-es Triplájával együtt, úgy, hogy a combom
is begörcsölt. Az egyik legrosszabb dolog amit a BMW valaha is kitalált az a komfortülés! Kényelmetlen, és a motort sokkal nehezebb vezetni, mint a normál nyereggel. De ami a lényeg, hogy a gumi természetesen jelesre vizsgázott, ami annak ellenére sem lepett meg, hogy egyenesen szinte sohasem mentem, egyik kanyarból azonnal a másikba estem, és az aszfalt szakaszonként kimondottan rossz minőségű és piszkos volt. A papucsok csak kapaszkodtak és a bizonytalanság legkisebb jelét sem mutatták. A sziget pedig lélegzetelállítóan gyönyörű.
Földön...
Még aznap este átrepültünk a kontinensre, mivel a teszt következő napját Mireval-ban, a Goodyear-Dunlop tesztpályáján töltöttük. Gondolom számodra nem meglepő, hogy erről a programról sem tudtam. Egyáltalán miért kell egy dedikáltan sport-túra gumit pályára vinni? A válasz egyszerű. Mert az az a laboratórium, akol valóban érzékelhetően kiderülnek az eltérések. Az utcán szerintem hajthatod napestig ezeket a gumikat, nem igazán fogsz eltérést tapasztalni, de egy kvázi zavarmentes, ideális környezetben már érezheted a differenciákat. Ez a teszt három szakaszból állt. Nekem az első a nagy sebességű versenypálya teszt volt. Hat darab GSXR750-re volt felfeszítve kettesével, három különféle gumi – Michelin Pilot Power 2CT, Bridgestone BT023, és természetesen a Dunlop RoadSmartIIese. Szerencsére a 2CT már jól ismertem, két évet versenyeztem ilyen gumikon a GSX-R kupában. Bár igaz, hogy ez egy újabb fejlesztés, de úgy voltam vele, hogyha csak ugyanannyit tud, akkor már bőven jól fogom magam érezni. És ha a házigazdáim nem féltek mellé tenni a saját portékájukat, és úgy vélik, hogy a japánok lépője is közel ezen a szinten van, akkor bizony félóra önfeledt móka vár rám! És nem tévedtem! Bár ezek mind utcai gumik, megdöbbentően jól vizsgáztak a pályán! Azért persze érezhető, vagy sokkal inkább érzékelhető módon másként viselkedtek. A BT023 nagyon semleges volt, és jól tűrte a kigyorsítást, de az irányítása kicsit lomhább volt. A 2CT néhol idegesebben viselkedett, szinte beesett a kanyarba de nagyon hegyes volt és kezesen fordul. Az RSII bomba biztosan fogta az ívet, jó volt a vis�szajelzése, ezért egészen mélyen be mertem fékezni vele a kanyarba, kigyorsításon egy ideig jól tűrte a nagy gázokat is, de a vége felé azért kezdett látszani az arcán a fájdalom. Ebben a számban a Dunlop hozta a kötelezőt, valamivel tényleg a konkurencia elé tudott kerülni.
Vízen...
Ezt a tesztet úgy képzeld el, hogy életed egyik legrosszabb rémálma válik valóra. Egy vízzel folyamatosan bőven elárasztott pályán kell körözgetned, persze legjobb tudásod szerint. Itt a gépek Honda CB1000R-ek voltak, a szisztéma pedig ugyanaz – hat motor háromféle gumin. Bár a Dunlop fejlesztésénél kiemelten nagy hangsúlyt kapott a vizes úton mutatott teljesítmény, nekem összességében akkor és ott a 2CT jött be a legjobban. Ami azért nem is annyira meglepő, hisz azon van a legtöbb „esőcsatorna”. Viszont az is igaz, hogy ezzel hibáztam a legnagyobbat is, egyszerűen elment az eleje, emiatt pedig ki kellet menjek a sóderba. A Dunlop első gumija ismét a www.fastride.hu › FASTRIDE
33
BEMUTATÓ › DUNLOP ROADSMART II
Varázsszavak Ha motorokról, motoros felszerelésekről van szó, akkor mindenhol találkozhatunk mágikus varázsigékkel. A RoadSmart2 kapcsán három ilyen szóról kell megemlékezzünk. Az első a JLB, vagyis JointLess Belt, ami egy olyan abroncs gyártási rendszert jelent, amely speciális korszál szövési technológiát alkalmaz. Ennek eredménye a jó egyenesfutás, nagy sebességű stabilitás, és finomabb visszajelzések a tapadásról. De ezeken felül még merevsége révén segít tovább megtartani a gumi alakját, és az út egyenetlenségeket is jobban elnyeli. A másik mantra, amit a mérnökök mormolnak, az MT, azaz MultiTread technológia. Ahogy lenni szokott ez is a versenysportból szivárgott át
az utcára, és a lényege, hogy a hátsó abroncs futófelületének középső sávjában kopásálló gumi helyezkedik le, míg az oldalfalakon lágyabb, jobban tapadó keverék van. Értelem szerűen amikor egyenesen száguldasz, akkor a kevésbé melegedő, ezáltal lassabban kopó rétegen közlekedsz, kanyarban, bedöntött kasznival viszont már a ragacsosabb, fogósabb oldalát használod. A harmadik kulcsszó a szilikát. A RoadSmartII a korábbinál finomabb, jobban elkeveredő koromszemcséket tartalmaz, így hideg időben kevésbé rideg, ezért jobban tapad és jobban fékez. De ezen kívül gyorsabban is melegszik fel, és nagyobb az üzemi hőtartomány is.
Egy pár érdekes adat:
• 22 hónap telt el a tervezés megkezdésétől a sorozatgyártásig. • 88 különféle specifikációt teszteltek, ami ös�szesen 670 gumit jelent. • Laboratóriumban 62 nagy sebességű tesztet végeztek, és összesen 523 000
kilométert csavartak bele a gumikba • A tesztpályán 209 száraz kezelhetőségi és 92 vizes tesztet végeztek, ezen kívül 141-szer próbálták a nagy sebességű stabilitást. Az élettartamot 148 500 kilométeren keresztül figyelték.
„a japánok gumija nálam borzasztóan leszerepelt a vizes szekcióban. Olyan, mintha a szigetükön soha nem esne az eső. Ment eleje hátulja keresztbekasul, folyamatosan csak imádkoztam, és azt vártam mikor vetnek már véget az ámokfutásomnak.” mezőny fölé emelkedett, onnan semmi bizonytalanság nem érkezett. Viszont a hátsó jobban megérezte a vastagabb vízátfolyásokat, melyeken finoman elandalgott egy kicsit. Érdekes lett volna tudni, hogy mindebből a datarekorder mit regisztrál. Mert az érzés egy dolog, a mért adatok pedig egy teljesen másik. Nagyon nem esik jól ilyet mondanom, egyáltalán nem, de a japánok gumija nálam borzasztóan leszerepelt a vizes szekcióban. Olyan, mintha a szigetükön soha nem esne az eső. Ment eleje hátulja keresztbekasul, folyamatosan csak imádkoztam, és azt vártam mikor vetnek már véget az ámokfutásomnak.
Bedrótozva...
...avagy a leggyorsabb skandináv Skandináv testvéreim megszavaztak gyors srácnak, pedig egyáltalán nem fűlött a fogam eme megtisztelő címhez a vízen. De nem sikerült elkummantanom a dolgot, szerintem ezzel bűntettek, hogy a nagy pályán kört adtam nekik. Így az egyik adatrögzítős „vizes” motorra ültettek, aminek az lett volna az értelme, hogy majd jól kielemzik, hogy mikor mit csináltam, merre mentem, és a többi és a többi... Ez nagyon tanulságosnak ígérkezett, azonban az
34 FASTRIDE ‹ www.fastride.hu
egészből nem lett semmi, mert kifutottunk az időből és el kellett érni a gépet... Persze a késéshez most sem volt semmi közöm!
Körbe-körbe karikába
Ez egy érdekes teszt volt, amit megvallom nem is igazán értettem. Egy körpályán kellett körbe körbemenni, két eltérő sebességben 60-nal és 90-nel. Az elv az volt, hogy tapasztaljuk meg a Dunlop semleges viselkedését kanyar közben. Nos a gondom az, hogy a Gixxer 750 egy elég jó gép ahhoz, hogy ne érezze meg komolyan milyen gumikon is gördül. Voltak eltérések, de azok az érzékelhetőség határán mozogtak. Tény, hogy a Dunlop meggyőzően semleges és nagyon biztosan fogja az ívet. Hozzá képest a Michelin a hegyesebb profilja miatt inkább szűkítette azt, a Bridgestone laposabb, így az kicsit kelletlenebbül kanyarodott. A gond az, hogy ezekből egy kezdő, vagy gyakorlatlan motoros nem érez semmit, egy gyakorlott pedig simán kibalanszírozza ezt, tehát a személyes tapasztalatom alapján ez nem lehet elég érv egyik termék mellett sem. Állítólag más motorokon, mint például a VFR800on sokkal markánsabban érzékelhető a különbség, csak, hogy nem volt más motor.
Labormunkára ítélve!
Ha
hirtelen azt mondanák neked, hogy beosztunk életed hátralévő részére egy kis labormunkára, akkor feltehetően sírva menekülnél, mert nem szeretnél szemüveges, kapafogú, zsíros hajú gyakornokok, kémcsövek, centrifugák és mikroszkópok között létezni, közben csírátlanított levegőt lélegezni. De ezzel szemben, ha nekem azt mondanák, hogy a következő 30-40 évben a Mireval laborban kell gályáznom, akkor szinte azonnal rávágnám, hogy: Rendben! Ugyanis ez nem szokványos hely. Mireval, vagy ahogy akkor hívták Karland, normál versenypályaként kezdte életét, egy a földközi tengerre néző domboldalon, Montpellier városa mellett 1974-ben. Voltak tervek
3100 m 1649 m
arra, hogy nívósabb versenyeket hozzanak ide, de végül 1983-ban a Goodyear megvásárolta és tesztpályává alakították át. Elhelyezkedéséből adódóan van benne fölfelé és lefelé egyaránt, ami igen szórakoztatóvá és egyszersmind kicsit nehézzé is teszi. Mindez megtűzdelve egy csomó „láthatatlan” kanyarral. De
van keményebb lejtős féktáv, két összefűzött, befelé szűkülő kanyarral is, és cseles, áttevős rész is akad. A célegyenes vége egy baromi gyors forduló, ahol állandóan elspóroltam a gázt, mert persze ott sem látod hova is mész. Összességében nagyon jó kis 3100 méter, ahol bármilyen helyzetet szimulálni lehet.
A RoadSmartII esetében külön hangsúlyt kapott a megfelelő mintázat kialakítása. Ez a minta javítja a teljesítményt, csökkenti a kopást, általa egyenletesebb az érintkezés a gumi és az úttest között, és jól teljesít nedves útfelületen is. www.fastride.hu › FASTRIDE
35
Ezek a gumik nem versenygumik! Teljesen lefektetve nem akaszthatod rá a gázt büntetlenül! De ha ezt észben tartod, akkor megdöbbentően jó teljesítményre képesek extrém igénybevétel mellett is!
FastRide ítélet:
N Árkérdés
Az árakról még nem tudunk biztosat, de a korábbi RoadSmart listaáraiból kiindulva, egy átlagos 120/180as szett ára becslésünk szerint valamivel meg fogja haladni a százezret. A jót nem adják olcsón, és a legjobbat pláne nem! (Azért bízzunk abban, hogy a jövőben is lesznek akciók, és a szettet meg fogjuk tudni venni 80 ezer környékén.) A RoadSmart II 2011. október 1-től a következő méretekben már elérhető:
2012. április 1-től pedig az alábbi méretekben is vásárolható lesz:
Elöl 120/60ZR17 120/70ZR17
Elöl 110/70ZR17 110/80ZR18 120/70ZR18 110/80R19
Hátul 150/70ZR17 160/60ZR17 180/55ZR17 190/50ZR17
Hátul 150/70R17 170/60ZR17 160/60ZR18 190/55ZR17
infó: www.delivk.hu 36 FASTRIDE ‹ www.fastride.hu
agyon tuti tesztet szerveztek a Dunlop-os srácok, ahol valóba nagyon hasznos új tapasztalatokat szereztem, ezért feltétlen köszönet nekik! Van egy gondolat a sajtóanyagban, ami így hangzik: „A RoadSmartII sokoldalúan megnyilvánuló kiválósága tökéletesen kifejezi a Dunlop filozófiáját, amely szerint a motorozás bizalmi kapcsolatot jelent ember és gép között.” Ebből nekem a vége tetszik igazán, mert nagyon így van. A lényeg a bizalom ember és gép között. Ezt már jómagam is rengetegszer megtapasztaltam, ha igazán jót akarok karcolni, akkor bízni kell a gépben. Tehát a Dunlop azt mondja, hogy a ő nem csak egy gumit ad el neked, hanem a bizalmat is! És ez igaznak is tűnik. Van egy mondás, miszerint „sötétben minden tehén fekete”. Ez áll a
gumiabroncsok 100%-ára is, sőt a papucsok döntő többsége még verőfényes napsütésben is az. És ha nekem azt mondják, hogy ez a papucs sport-túra, akkor én el is fogom hinni, mert ki vagyok én, hogy vitatkozzak a gyártóval. Azonban megkerülhetetlen tény, hogy az új Dunlop RoadSmartII-es a várakozásomat messze felülmúlva teljesített a versenypályán. A Michelin pont a bizalom terén nem adott eleget, és érzésre a Bridgestone sem adta ugyanazt vissza. Még most is úgy vagyok valahogy, mint parasztbácsi az állatkertben, aki nézi a zsiráfot, nézi erősen, majd végül megszólal: „ilyen állat pedig nincs!” Pedig van! A Dunlop nagyon közel ért ahhoz, hogy legyártsa neked azt a gumiabroncsot, amire mindig is vágytál. Persze motorozni rajtuk azért továbbra is még neked kell!