DERKÓ2016 by Réka Fazakas

Az 1955-ben alapított Derkovits Gyula–ösztöndíjra (közkeletűen „Derkóra”) a harmincötödik évüket még be nem töltött képzőművészek pályázhatnak minden évben. Az ösztöndíjat – melynek összege jelenleg havi bruttó 100 000 Ft – egyidejűleg 26 művész kaphatja meg egy esztendőre. Egy pályázó legfeljebb három alkalommal, azaz maximum három éven át részesülhet ösztöndíjban. A pályázók műveit az Emberi Erőforrások Minisztériuma által felkért szakmai zsűri bírálja el. A derkósok műveiből minden évben kiállítást rendeznek. A mostani tárlat a 2015-ben egy vagy két éve ösztöndíjas művészek friss munkáit mutatja be, a harmadévesek beszámoló-kiállítására más helyszínen kerül sor az év folyamán.

tó. a h t oga t a á k l é as R us 26-ig k a z , Fa l márci s á r And ius 2-tó n á or: B 6. márc t á r Ku 201 s á t í ll A kiá

művészetia#lap

Békési Ervin Nagyatád, 1986 PTMK, szobrász szak, 2011

Felsmann István Budapest, 1984 MKE, festő és tervezőgrafika szak, 2013

Az Elfelejtve című munka inspirációját adó tetőgörgeteg

Munkáim egy része az átalakulással, a változással foglalkozik. Olyan alkotói rendszereket próbáltam kigondolni, amelyekben a műtárgy részben önmagát hozza létre. Ezek a művek a művészet mibenlétében való töprengések, ugyanakkor foglalkoznak az alkotás folyamatával és az ezekből adódó helyzetekkel.

A tervezés folyamán a szobraim küllemére az absztrakt formajátékok sokszor erősebben hatnak, mint maga a téma. Egy-egy talált jelenség előadásánál is több utat járok be, hogy a számomra megfelelő tálalás elősegítse a „mondat” kiemelését. A természeti vagy építészeti elemek olykor tárgyakkal keveredve szimbolizálják az általam megélt vagy talált gondolatokat. Sokszor a talált építészeti jelenségek egy egyszerű logikai csavar mentén munkáimban áttranszformálódhatnak egy „jövőből jött” formává.

Oldalak, 2015, faragott abachi fa, 80 x 10 x 7 cm (posztamensen)

Self Hitler, 2015 papír, ceruzarajz, 65 x 50 cm

Folyam, 2015, viasz, print, 73 x 54 cm

Elfelejtve, 2015, faragott abachi fa, 70 x 70 x 190 cm

Cenzúrázott Bak Imre, 2015 Bak Imre-szitanyomat, zománc, papír, keret, múzeumi üveg, 85 x 75 cm

Gallov Péter Budapest, 1984 MKE, grafika szak, 2014

Borsos Lőrinc Lőrinc Lilla Mór, 1980 MKE, festő szak, 2006; DLA képzés, 2011–2013 alkotótárs: Borsos János Székesfehérvár, 1979 MKE, 2004

Cenzúrázott Bak Imre, 2015 – munkafotó

Műveim másik részét a kerámia alapú munkák alkotják, melyek ötvözik a neolitikus technika alkalmazását a jelenkor kvantummechanikai misztikumával, eseményeivel, történéseivel. A fotográfia és a kerámia, az ókori és a modern technika vívmányainak ötvözése különösen izgalmas kihívás számomra.

Ikon skála I., 2015 grafit, papír, 29 x 44 cm, fotó: Donnák János

Munkáimban két, látszólag élesen eltérő ábrázolást jelenítek meg: a skorpiók esetében egy realista megjelenítési módot követtem, rajzaimnak organikus tárgya volt, míg a rácsszerkezeteknél egy absztrakt, geometrikus ábrázolási elv vezérelt. Az ábrázolásmódban jelentkező végletek mellett a kettősség több formában és több munkámban is megjelenik: a skorpiókban rejlő feszültség, a technikában kifejeződő kíváncsiság, illetve a lény természete, valamint az ikonikusság között. A szürkeskála végletei, a fekete-fehér, a sötétvilágos ellentétei is ide tartoznak. Ezek a kettősségek végül mind egyetlen egységbe rendeződnek.

A fiktív képzőművészt Lőrinc Lilla és Borsos János keltette életre 2008-ban. A festészet mellett sokféle médiumban alkot, az installációtól a videóig. Stílusára jellemző a konceptuális redukáltság, a kritikai álláspont, a fekete humor és a provokáció. A művészet mibenlétét vizsgálja a nemzeti identitás és más társadalmi elvárások tükrében, gyors reflexiók és hosszú távú projektek formájában. Borsos Lőrinc a hangsúlyt a festészeti tevékenységre helyezi, ezen belül kijelölve a kisajátítás és az önkritika fogalmait, melyek megjelenítésére fő identifikációs eszközét, az ún. „sötét anyagot” használja. A Cenzúrázott Bak Imre című kép inspirációs forrása Robert Rauschenberg 1953-as Kiradírozott de Kooning-rajz című munkája. Rauschenberg akciójára Borsos Lőrinc az általa tisztelt Bak Imre művének kiradírozásával felel. 1967-ben a Fiatal Művészek Stúdiója éves kiállításáról kultúrpolitikai megfontolások alapján eltávolították, cenzúrázták Bak Imre absztrakt festményeit. Borsos Lőrinc megidézi ezt az eseményt azzal, hogy az említett időszakban készült Bak-művet sötét anyaggal takarja el, természetesen a művésszel együttműködésben, ezzel a szerzőiség kérdését is helyzetbe hozva. A művész célja, hogy a képzőművész kortársaival együttműködésben hozzon létre sötét anyaggal fertőzött műalkotásokat.

Dupla szürkeskála, 2015 grafit, papír, 40 x 50 cm, fotó: Donnák János Kötel/ék, 2016, festett bükkfa, MDF-lap, 4 x 9,5 x 3 m

A Tisztesség elvégzi a Munkát, 2015–2016 videóinstalláció, 2:18 perc

A Lehetséges eljátszik a gondolattal, 2015–2016 videóinstalláció, 3:09 perc

Gombos Andrea Szombathely, 1983 MKE, szobrász szak, 2009; vizuális nevelőtanár szak, 2010

Fabricius Anna Budapest, 1980 Magyar Iparművészeti Egyetem, fotó szak, 2005 Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, DLA fokozat, 2015

Installációim egyszerű tárgyakból építkeznek: létra, kötél, lábbelik, labda. A létra meghatározott keretek, korlátok, fogódzók közötti előrejutás, életút jelképe. Instabil, ugyanakkor stabil helyzetben a kötéllel egyensúlyban tartott tárgy. Ez az egyensúly nem egy nyugalmi állapot, magában hordozza a változás lehetőségét. Ez a gondolati háttér munkáimban megköveteli az öntartó szerkezetet, mely a megvalósítás legizgalmasabb és legnehezebb kérdése. Részlet a Kötel/ék című munkából

„A Bizonytalan megkérdőjelezi a Bizonyosságot.” Videómunkáimban megrendezett folyamatokkal foglalkozom: a kibillentés fogalmával játszom, ami a résztvevők nem megszokott mozgatását, instruálását jelenti, egy nem megszokott helyzetbehozást, ami az improvizáció és a megrendezés találkozásával kérdez rá társadalmi jelenségekre és globális kérdésekre. Napjainkban aligha lehet elmenni olyan kérdések mellett, mint a migráció, a határok, a biztonság, a fenyegetettség, a bizonytalanság, az identitás és a rejtőzködés kérdése. Ezen fogalmak mentén készültek munkáim, amik nem válaszokat, inkább kérdéseket tesznek fel a globális bizonytalansággal és változással kapcsolatban.

művészetia#lap

Izsák Előd Sepsiszentgyörgy, Románia, 1980 Partiumi Keresztény Egyetem, Képzőművészeti Tanszék, grafika szak, 2007; Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem, fotó, videó és számítógépes képfeldolgozás szak, DLA fokozat, 2010

Hajas Katinka Salgótarján, 1985 MKE, szobrász szak, 2012

Kutató és szemlélődő emberként a rajz és rajzi kifejezés intermediális lehetőségeit vizsgálom a képalkotás periferiális területein. Kognitív gyűjtéseim tárgya a véletlenszerűen vagy nem művészi szándékkal létrejött, rajzként kezelhető nyomhatások és autonóm grafikai képek. A gyűjtés során a rajz fogalmának kitágítására teszek kísérletet, felvetve ugyanakkor a posztmodern korszak egyik fontos, a szerzőiségre, a művész demisztifikációjára vonatkozó kérdését is. Gyűjtési területként elsősorban azokat a „nem művészi” helyeket jelöltem meg, ahol az ismeretlen polgár tudattalan módon írja jelöletlen felületekre ittlétének gesztusait. Ezek átigazítása a művészeti színtérre többlépcsős folyamat: elsőként a szimbólumok felismerése, majd a „talált” képek egyedi kontextusba helyezése következik, végül azok kiemelése és áthelyezése egyedi reprezentációba, amelynek formája követi a kiállíthatóság lehetőségeit.

3, videóinstalláció 10:00 perc

Videómunkám szereplői: a fehér golyó, a fehérre festett kéz, valamint a fehér kesztyűs kéz. A fehér golyó önmagunk a világban, a fehér kéz az ösztönös és velünk született valós én, a kesztyűs kéz pedig a betanult és megtanult szabályrendszerek analógiája. A munka során egyfajta intuitív hozzáállásra törekedtem, nem pedig egy szigorú logikai rendszer létrehozására. Az így létrejött képekből alakítottam ki azt a belső szabályrendszert, ami egy bizonyos szintű értelmezéshez elengedhetetlen, mégis kellően szabad eltérő asszociációkra. A videóban a képek belső, tartalmi ütemét próbáltam eltalálni és speciálisan erre választott hanggal aláfesteni.

Prematúr rajzok, 2015 C print, 50 x 70 cm

Hatching, 2016 olaj, vászon, 150 x 200 cm

Első sor, hetes szék, 2016 horganylemez, tükör 18 x 18 x 18 cm (posztamensen) fotó: Csikász Annamária

Hardi Ágnes Budapest, 1989 MKE, szobrász szak, 2014 Vízzel kapcsolatos installációimban egy kifordított világot szerettem volna létrehozni, ami a negatív emlékekből összeállított kép karikírozása. Összegyűjtöttem a saját, illetve mások rossz élményeit az uszodákról, zuhanyzókról, ezeket átértelmezett formában igyekeztem finoman elrejteni az installációkban, úgy, hogy azok közben kedves játszótérnek vagy éppen veszélyes, végzetes helynek tűnjenek. Zuhany, 2015 horganylemez, hangtechnika 173 x 15 x 15 cm fotó: Csikász Annamária

Incoming Distrortion, 2015. október, 2015, ceruzarajz, papír, 75 x 144 cm

Jakatics-Szabó Veronika Székesfehérvár, 1983 MKE, festő szak, 2007; DLA fokozat, 2016 A képalkotás számomra mitológiateremtési folyamat, amelyben egy személyes élményeken alapuló látomásos világ elevenedik meg. Mitológiarendszerem legjellemzőbb motívumai városi típusfigurákból, terekből, látványokból indulnak ki. A valós látványélmény egy hos�szú átalakulási folyamaton megy keresztül, így végül egy belső képhez kezd hasonlítani, megőrizve ugyanakkor a felismerhetően valós „látvány-fragmentumokat”.

Részlet a Wheel of Fortune, 2015 című munkából

Long live the new flesh, 2016 olaj, vászon, 130 x 165 cm

Az Interface oltárok című munkám mitológiateremtő alkotásként archaikus motívumokat kortárs vizuális nyelven fogalmaz meg, úgy, hogy a kortárs nyelvezetben szerepelnek a képzőművészet klasszikus eszközei, a rajz és a festészet is. A QR kódok közvetettséget és titokzatosságot jelenítenek meg. A parkolóautomaták mint formák archaikus oltárokra, áldozati oszlopokra utalnak, így a hétköznapi élet egy rendkívül profán tárgya kap szakrális töltést. Az automatákba ténylegesen pénzt lehet dobni, így az interaktivitás mellett a pénzbedobás köznapi gesztusa is transzcendens értelmet nyer, az áldozat rítusát idézi. A parkolásnál tárhelyet vásárolunk, vagyis időt és teret nyerünk. Mindez nincs szoros kapcsolatban a QR kódokkal, melyek segítségével virtuálisan egy archetipikus gondolati térbe jutunk. A rajzsorozat az emberi élet hat legfontosabb stádiumát ábrázolja (születés, beavatás, szerelem, házasság, család, halál). Az összefüggés a munkámban megjelenő motívumok és gesztusok között távoli és áttételes; az archaikus és a kortárs, a szakrális és a profán kerül folyamatos ellentmondásba és áthatásba.

Karsai Dániel Budapest, 1985 MKE, festő szak, 2011

Interface oltárok (doktori mestermunka), részlet, 2016 olaj, vászon, 210 x 80 cm Stációk I–III., 2013 tollrajz, papír, vegyes technika, 14 x 18 cm In Trade We Trust, 2015 fa, műselyem, szúnyogháló, 2,3 x 2,5 x 1 m

Horváth Csaba Árpád Szombathely, 1980 PTMK, szobrász szak, 2006, DLA fokozat, 2012 A hosszú, több mint féléves, intenzív kutatómunka ellenére is sokkal inkább poétikusabb, mint analitikus eszközökkel dolgozom. Az általános asszociációkon túl a racionális és irracionális fogalompárt a hatalmi struktúrák és reprezentációk egyensúlyának változásain keresztül vizsgálom. A probléma általános érvényétől függetlenül

az installációk nem objektív tények, hanem személyes élmények és asszociációk alapján konstruálták meg a II. világháború utáni európai történelem egy szubjektív olvasatát. Ezzel a módszerrel egy olyan személyes pozícióból rekonstruált történelmet jelenítettem meg, amelyben nagy szerepet kaptak a modernizmus, a strukturalista filozófia, a televíziózás kezdeti időszaka és az 50-es, 70-es évek építészeti irányzatai. A munkák ebből a historikus pozícióból azonban nem a múlt, hanem a jelen, pontosabban a társadalomban jelen lévő civilizációs félelmekkel kapcsolatban fogalmaztak meg kérdéseket.

A képeimen kialakuló helyzet nem egy valós történés, nem narratív, egy „soha nem látott” képekből összeálló rendszer. A jelenetek nem fotó vagy látvány után készülnek – a munkák összetett folyamat által jönnek létre. Az adott folyamat közben alakul ki az a komplex, jelentéssel telített képi egység, amelyre törekszem. A felfestett jelenségek, téri képződmények, alakok a kép alakulásának folyamán foglalják el végső helyüket, formájukat. Megfogalmazásukat az adott képi szituációban önmaguk diktálják. Ennek mikéntje az adott helyzetben a legmegfelelőbb rendelkezésre álló festészeti eszközökkel alakul. A képi elemek úgy kerülnek a helyükre, hogy közben felelnek a kép addig felépült, többi részére. Képeimen ismétlődően jelennek meg különböző szimbólumok, a koponya, a test nélküli fej, lebegő testrészek, végtagok. Ezek sokszor magát a szétdaraboltságot jelentik, néha pedig csak egy-egy elemként, testi idézetként szerepelnek mint kifejezést segítő neutrális elemek. Képeimen a koponya sugározza a felülírások végeredményét, minden újrakezdés célpontját, a végét.

művészetia#lap

Kútvölgyi-Szabó Áron Budapest, 1985 Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, művészettörténet, filozófia, hebraisztika szak, 2008; PTMK, szobrász szak, 2013

Keller Diána Budapest, 1983 MKE, intermédia szak, 2009 Kutatási témámban azt próbáltam meg feltérképezni, hogy a piramis-hatás összefüggésbe hozható-e a geometriával, szabályos struktúrákkal. Kérdés számomra, hogy vajon modellezhető-e a piramis-hatás működési elve. A természetben, ősi kultúrákban, tudományokban, találmányokban kerestem a hasonlóságokat, inspirációkat. Az emberi szem által nem látható világ kétségkívül létezik, a létrejövő geometrikus mintázat feltételezés. Inspirációs forrásként használom, egy olyan vizuális világ megfogalmazására, amely egy egységes rendezési elvként működik a nem érzékelhető tartományban. Ezért mutatom be lightboxokként a print sorozatot, hogy annak segítségével az általam rajzolt struktúrákat fényként jeleníthessem meg.

Munkáim négy, egymástól látszólag független, de valójában egy irányba mutató és lényegileg összefonódó szálra fűzhetők fel. Ezek a párhuzamos valóságokat és olvasatokat vizsgáló sorozat, a személyes emlékezéssel és múltfeldolgozással foglalkozó kutatás, másrészről a mindezeket alapvetően meghatározó egyéni gondolkodásmódok és világnézetek sajátosságait tematizáló munkák. Ezek közé tartoznak a magánkoordináta-rendszereket és a különféle egyéni kategorizálásokat vizsgáló művek; az ebből fakadó ítélkezések és megbélyegzések külön csoportot alkotnak. Unwashable 6, 2015 objekt, 32 x 8 x 32 cm

Piramis II., 2015 lightbox, 50 x 40 x 10 cm

Piramis I., 2016, lightbox, 50 x 40 x 10 cm

Magán koordináta-rendszerek, részlet, 2015 fekete-fehér printek, átlátszó fólián és papíron, mérőeszközök, változó méret Konvex meditációs objekt, 2015 fekete gránit, 165 x 71,3 x 15 cm

Gruppó Tökmag Kovács Budha Tamás Budapest, 1984 MKE, intermédia szak, 2008 alkotótárs: Tábori András Budapest, 1975 MKE, intermédia és festő szak, 2010 Jó volna végre egy szép, színes kép, amely azt ábrázolja, amint a múlt és a jelen éppen elkerülik egymást. „A geometrikus és az egyszerűen mozaikolt színfelületek mellett csoportunk dolgozik egy, az Aya Sophia mennyezeti díszítőelemeit stilizáló ornamentum megalkotásán. E bonyolult motívumok kihelyezésére egyelőre csak kiemelt épületek esetében lesz lehetőség, hiszen ez jóval költségesebb a fent említett színtábláknál. Ennek értelmében: az elkövetkezendő öt évben azon épületek, amelyek a kulturális- vagy a belügyminisztérium kezdeményezésére valósulnak meg, kérvényezhetik bonyolultabb díszítőelemek engedélyezését hatóságunktól. Valamint felmerült bizonyos intézmények és kiemelt lakóegységek esetében egyéb minták elhelyezése. Mérlegelve ezen alpont szabályozhatóságát, bizottságunk 1 x 1 méter nagyságban maximalizálta a speciális ábrák méretét.” (Részlet Mualla Eyüboğlu városi főépítész fiktív leveléből – 1978. 09. 01. Istanbul)

Sárkány Lee, 2016 installáció, vegyes technika, változó méret

Porkamra, 2015–16 fotódokumentáció az installációról

Martin Henrik Siófok, 1979 MKE, festő szak, 2004 A mű elkészítése cselekvés általi meditáció, lehetséges funkciója a nemcselekvés általi meditatív állapot előidézése a lencse közepén megjelenő fénybe révedés segítségével. Hogyan vezetnek ezek az alakzatok az ürességbe? A végtelennek tűnő csiszolás olyan tudatállapotot eredményez, amelyről egy érzés megfogalmazásával tudok beszámolni. Kicsiszoltam magamból a gondolataimat, és ezek helyén bármit befogadni képes üresség jelent meg. Ezt átélve a többi kérdés lényegtelenné vált.

Szintező, 2015 C-print, kollázs, üveglap, alumínium, borovi fenyő 120 x 60 x 130 cm

Torse bleu et Torse blanc (Hommage á HM), 2016 selejt nyomóköpeny, blueback papír, stancszerszám, 146 x 217 cm

Munkadobogó, 2015 C-print, kollázs, üveglap, alumínium, borovi fenyő 120 x 110 x 30 cm Távolságmérő, 2015 C-print, kollázs, üveglap, alumínium, borovi fenyő 140 x 60 x 97 cm

Részlet a Távolságmérő című munkából fotó: Zana Krisztián Stars shine bright, 2016 selejt nyomóköpeny, defektjavító foltok 80 x 94 cm

fotó: Zana Krisztián

Kristóf Gábor Kassa, Szlovákia, 1988 MKE, festő és intermédia szak, 2008 Festőként a képiség, az önmagán túlmutató, absztraháló reprezentáció lehetősége mozgat. A festészet határainak keresése továbbra sem a kép (image) létjogosultságának tagadását jelenti. Azokat a potenciális képeket keresem és alkotom meg, amelyek az információszerzésünket meghatározó vizuális környezetünk előfeltételeiként írhatók le, s látványuk a fogyasztás és kultúra terének jellegzetesnek tűnő jegyeit magukon hordozva, az említett közegekbe visszacsatoló asszociációkra épülve nyernek további jelentést. A kifordítás és felfedés, a rekontextualizálás gesztusaira építve keresem a rendszer öndekonstrukciójaként felfogható lenyomatokat és jeleket – a zajban egyfajta sűrített, túlterhelt, mégis tűrhető és önmagán túlmutató csendet.

Molnár Zsolt Celldömölk, 1989 MKE, képgrafika szak, 2012; vizuális nevelőtanár szak, 2013 Az ember pszichikumának alapvető eleme a biztonságérzet. Ennek érdekében erőfeszítéseit maximalizálja, illetve számos tényező bevonásával segíti annak létrejöttét és fenntartását. Ilyen tényező lehet egy mechanizmus is, mely segítséget adhat a minőségi munkavégzéshez vagy a komfortzóna kialakításához, lehetővé téve addig nem kivitelezhető megoldásokat.

Munkáim két komponensből épülnek fel: térbeli installációs megoldásokból és papírmetszetekből. Olyan szerkezetek létrehozására koncentrálok, melyek modulárisan igazodnak a kollázsaimon ábrázolt alakzatokhoz. Ez a felépítés a modulok közötti interakciót szolgálja, illetve reflektál az alkalmazkodóképességre és a kiegyensúlyozott stabil állapot fenntartására egyaránt. A kollázsaim vonalvezetése geometrikus alapformák által rajzolódik ki. Az egymás alá-fölé épített rétegek a horizontálisan vagy vertikálisan terjeszkedő állványokon jelennek meg, melyek az ábrázolt tárgyak térbeli és egyben geometrikus absztrakciói.

művészetia#lap

Türelemüveg 01, 2015 vodkásüvegek, tükrök, 14 x 20 x 4 cm

Szalay Péter Pécs, 1981 PTMK, szobrász szak, 2008 Szobrászatom kiindulási pontja talált tárgyak és gondolatok újrahasznosítása. Műveim jelentésbeli rétegzettsége nem meditatív, hanem gesztusszerű produkciós folyamat eredménye. Célom többek közt annak a tulajdonságnak a vizsgálata, ami a műalkotást megkülönbözteti más tárgyaktól és közvetíti azt a transzcendens körülményt, hogy civilizációnk fejlődése történeti léptékről termék élettartamra zsugorodott. Kutatásom fókuszában a ready made utáni konstrukciós stratégiák állnak. Feladatomnak tekintem a hazai avantgárd tendenciák aktualizálását. De, mivel ezt akadályozza tárgykultúránk immanens esztétizálódása, a választott tárgyat asszociatív és rendszerező mechanizmusokkal kivonom rögzített kontextusából. A tárgyak így alkalmasak túlmutatni önmagukon és releváns kérdéseket feltenni. Türelemüveg 02, 2016 borosüveg, alumínium, parafa, 29 x 8 x 8 cm

Fiktív játékterek sorozat, 10-es pavilon, 2015 tintasugaras nyomat, 108 x 81 cm

Széchenyi-Nagy Loránd Budapest, 1984 MKE, intermédia szak, 2014 Aktuális munkáim két csoportra oszthatók. Egyikben a számítógépes játékokkal mint médiummal foglalkozom, a másikban a képalkotó technikai médiumok határterületeit és új használati lehetőségeit kutatom. Milyen jelentéssel bír, ha a 80-as, 90-es évek számítógépes megjelenítési lehetőségeit keverjük a fotografikus leképezéssel? Mi történik, ha a napóra funkcióját társítjuk a camera obscura képalkotásával? Hogyan lehet a programba kódolt lehetőségeket használva túllépni a keretrendszeren? Munkáimban hasonló kérdésekre próbálok művészi választ találni.

Nipkow tükre, 2015 installáció, 40 x 40 x 25 cm MKE = Magyar Képzőművészeti Egyetem PTMK = Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar

Kurátorok: Bán András, Fazakas Réka Fotók: Donnák János, Csikász Annamária, Zana Krisztián, valamint a kiállító művészek Kiállításarculat: Szigeti Gábor Csongor Kiadványterv: Vizvárdi András Szöveggondozás: Koroknai Edit, Wirth Imre Kivitelezés: Béki István, Boros István, Dupaj Péter, Gárdonyi Kolos, Lipécz Tamás, Molnár János, Szabó Árpád, Szakmáry Béla Műtárgyszállítás, biztosítás: Bodnár János A borítón: Hardi Ágnes: Zuhany. Fotó: Zana Krisztián Együttműködő partner: 2016. március 8., kedd 16 óra Első bekezdés – ösztöndíjasok beszélnek műveikről 2016. március 22., kedd 16 óra Második bekezdés – ösztöndíjasok beszélnek műveikről