Ferencz Móni

"Ami pedig engem illet, én csak a végső határig vittem az életemben azt, amit önök a feleútig se mernek vinni, és ráadásul még józanságnak tartják a gyávaságukat, és önmagukat becsapva ezzel vigasztalódnak. Úgyhogy talán még az sül ki, hogy én „elevenebb” is vagyok, mint önök. Vegyük csak jobban szemügyre a dolgot! Hisz még azt se tudjuk, hol is él most az az élő, és mi az, hogy hívják?! Ha könyvek nélkül magunkra hagynak bennünket, mindjárt zavarba esünk, eltévedünk: nem tudjuk mihez tartsuk magunkat, hová pártoljunk, mit szeressünk, mit gyűlöljünk, mit tiszteljünk, mit nézzünk le. Még az is nehezünkre esik, hogy emberek, igazi hús-vér emberek – önmagunk legyünk; restelljük ezt, szégyennek tartjuk és azon iparkodunk, hogy holmi nem létező általános-emberek legyünk. Mindnyájan halvaszületettek vagyunk, sőt már régóta nem apáktól születünk, és ez egyre jobban és jobban tetszik nekünk." INTP. (http://lelektanitipusok.net/tipu