Kult50 2019

2019

VIRTUÓZOK ÜNNEPI KONCERT A zene mindenkié!

Jegyek kaphatók a jegy.hu-n

KIS VIRTUÓZOK ALAPÍTVÁNY

Kult50 kult50 • 2019 a kultúra ötven arca Kiadja: Programmagazin Kiadó Kft 1052 Budapest Semmelweis u. 14. Ügyvezető igazgató: Szentpéteri András Főszerkesztő: Molnár Barbara Grafikai terv, tervezőszerkesztő: Kollányi Julianna Korrektor: Nyilas Ágnes Az ötven portré szerzői: Borbély Zsuzsa, Csabai Máté, Gyürke Kata, Karácsony Ágnes, Molnár Barbara, Szász Emese, Várhegyi András Munkatársak: Csizmárdy Csilla, Földesi Judit, Kaszás Tamás, Thuróczy Tímea Lapzárta: 2019. április 3.

Nyomdai munka: Comorn Kft. 1031 Bp., Őrlő u. 2.

Tel.: 454-0956 ügyvezető: Bányai Péter

Ingyenes kulturális magazin Megtalálható Budapesten és a nagyobb vidéki városokban, közel 400 terjesztési ponton.

ISSN 2559-916X

– számít a kultúra Több újdonsággal jelentkezik a Fidelio kultúranépszerűsítő programja, a Kult50. 2017-ben indítottuk el a Kult50 – A kultúra 50 arca kiadványunkat, amely mindig az előző év kiemelkedő művészi, kulturális teljesítményei alapján mutatja be azt az ötven alkotót, akikre itt és most érdemes odafigyelni, akik hatással vannak kulturális életünkre.

Idén már tíz kategóriában jelölhettek a különböző szakmai szervezetek, valamint a közönség, a jelöltek közül pedig a kategóriákhoz tartozó védnökök és a Fidelio szerkesztősége közösen választotta ki a kultúra ötven arcát.

A következő oldalakon bemutatjuk, kik pörgették a hazai kulturális életet 2018-ban az alábbi területeken:

„Ügy” • védnök: Miklósa Erika Prózai színház • védnök: Szikszai Rémusz Zenés színház • védnök: Bodor Johanna Tánc • védnök: Gergye Krisztián Popkultúra • védnök: Novák Péter Film • védnök: Tasnádi István Vizuális kultúra • védnök: Magyarósi Éva Klasszikus zene • védnök: Vajda Gergely Jazz, folk, világzene • védnök: Szirtes Edina Mókus Irodalom • védnök: Háy János Az április 16-án induló idei Kult50-programban a beválogatott ötvenet videós portrésorozatban mutatjuk be, amelyben különleges módon hoztuk össze a kulturális szereplőket. A heti rendszerességgel jelentkező részeket keressék a www.kult50.fidelio.hu oldalon.

Akik pedig személyesen is találkoznának a művészekkel és a kategóriák védnökeivel, azokat havonta jelentkező pódiumbeszél­ge­té­seinkre is várjuk, amelyek részleteiről folyamatosan beszámolunk online felüle­ teinken.

Jó böngészést kívánunk, tartsanak velünk a kultúra felfedezésében!

www.kult50.fidelio.hu kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca • 3

Ahol a zene

A Pannon Filharmonikusok Aranyfedezet címmel hirdeti meg a 2019/2020-as évad bérletes sorozatát a Müpában. Az országos szinten jegyzett pécsi zenekar koncertjei aranyfedezetet nyújtanak arra, hogy a közönség a koncertélményen túl valódi részesévé váljon a zene megszületésének. Az öt hangverseny a teljes zenekari évad esszenciája lesz, amely programválasztásában ismert darabokból és ritkaságokból is válogat, különleges fiatal tehetségekkel színesíti a hazai zenei palettát, és kiváló szólistákat új versenyművek bemutatására sarkall. A koncertek érzékeltetik az együttes vezető karmestereinek, Bogányi Tibornak és Gilbert Vargának a két különböző, de egymást kiegészítő arcát. Újdonságként a zenekar Családi programot hirdet a bérletesek, gyermekeik és unokáik számára.

Az együttes fővárosi koncertsorozatának exkluzivitása a zenekar finomra hangolt válogatásában rejlik. A budapesti sorozat a pécsi teljes évad koncertjeinek legjavából áll. Olyan hangversenyekből, melyek a Pannon Filharmonikusok vezető karmesterei és muzsikusai számára a művészi önkifejezés lehetőségét rejtik magukban, és művészeti kihívást jelentenek. A repertoárba olyan újdonságokat és ritkán játszott darabokat is becsempésznek, mint Édouard Lalo Spanyol szimfóniája vagy az alig 24 évesen elhunyt Lili Boulanger műve. A szólóművek a virtuozitáson és a hangszeres tudáson túl a nyitottság és a kultúrák közti párbeszéd képességét igénylik az előadóktól.

Kelemen Barnabás Sibelius versenyművét játssza első alkalommal a Müpában, a japán Mayu Kishima először lép fel Magyarországon, és egy számára új, spanyol művet játszik. „Sok fiatal művésszel ismerkedtem meg, és nagyon elbűvöltek játékukkal” – fogalmaz a ze­nekar egyik bérletese, joggal, hiszen az együttesnek számos tehetség bemutatása köszönhető az elmúlt 15 évben a Müpa színpadán. A budapesti koncertétlapon a zenekar sorozata egy különleges, karakteres ízekkel teli, izgalmas menü, amely kitűnik az átlagos programajánlatok sorából, és hűen tükrözi a pécsiek lendületes és nívós munkáját.

Az októberi nyitókoncerten Gilbert Varga vezető karmester meghívására a japán Mayu Kishima érkezik Budapestre. A legendás Rosztropovicsnak köszönhetően világhírre szert tevő fiatal művész először lép a magyar közönség elé. A kultúrák találkozását jelentő hangversenyen a spanyol virtust idéző virtuóz, színpompás és drámai hegedűjátékban a feltüzelt szenvedélyek visszafogásának is tanúi lehetünk.

4 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

A Pannon Filharmonikusok 2019/2020-as Aranyfedezet-évada

kult50.fidelio.hu

születik

kult50.fidelio.hu

Gilbert Varga a sorozatban összesen három hangversenyen dirigál. A második, novemberi koncert szólistája a fiatal üstökösként számontartott kiváló operaénekes, Ludwig Mittelhammer. A Vándorutak című esten a szerelem útjaira vezetnek a zeneszerzők, ahol Mittelhammernek köszönhetően a dalok mélyére merülhetünk, hogy az énekes ars poeticáját idézve valami új táruljon elénk a színpadon a zene mélyéből.

A sorozat májusi záró, Varázslatos meséket bemutató koncertjén Gilbert Varga fiatalkori kamarapartnerét, a Londonban élő Frankl Péter zongoraművészt hívta haza Mozart c-moll zongoraversenyének előadására. „Beszélek angolul, németül, franciául, egy kicsit olaszul, spanyolul és magyarul is, de ha valaki megkérdezi, melyik az anyanyelvem, azt kell mondanom, hogy a zene” – fogalmazott Gilbert Varga a számos kultúra képviselőjét összekovácsoló három koncert dirigense.

A koncertsorozat további két hangversenyét Bogányi Tibor különleges szólista- és műsorválasztású hangversenye teszi teljessé. A tavalyi évad meghatározó Bruckner-előadásai után Bogányi Tibor mindkét koncertjén Sibelius világába kalauzolja el a közönséget. A januári, négy kürtre és zenekarra írt Schumann-versenymű elő­ adásában a Concertino Prága Nemzetközi Kürtverseny első helyezettje és miniszteri különdíjasa, Zempléni Szabolcs vezetésével a Pannon Filharmonikusok művészeit köszönthetjük kamarapartnerként a színpadon. A márciusi, Univerzum című koncerten Kelemen Barnabás mindig ámulatba ejtő hegedűjátéka mellett Gustav Holst művén keresztül megtudhatjuk, mit is jelent valójában, amikor Bogányi Tibor vezető karmester így fogalmaz: „…a jó zene az univerzum szabályait követi…”

Az októberben induló sorozatra – bár még távolinak tűnik – a bérletvásárlás időszaka már tavasszal, március 1-jével megkezdődött. Az együttes arra is fel kívánja hívni a figyelmet, hogy a komolyzene koncertsorozat formájában nem csupán egymástól független előadások csokrát jelenti: az előadók, a közönség és a produkciók koncerteken átívelő kapcsolata új minőséget teremt. A zenekar a Családi programmal segíti a bérleteseit abban, hogy a közös koncertélmények támogatásával együtt erősítsék a fiatalabb generációkban a kötődést a zenéhez, a családhoz és a kultúrához egyaránt.

A Pannon Filharmonikusok Aranyfedezet évadára 2019. március 1-jétől vásárolhatók és hosszabbíthatók a bérletek.

(X) kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca • 5

ügy Fotó: Mészáros Csaba

Fotó: Németh András Péter

Védnök:

Miklósa Erika területek: kulturális menedzsment társadalmi szerepvállalás fesztiválok tehetségkutatás tehetséggondozás mentorálás jelölhető: művészeti vezető, ötletgazda, kivitelező, társulat, csoport

Artman Egyesület mozgásterápiás egyesület A fogyatékkal élők integrációjáért Csuja Imre színművész A hajléktalanoknak vitt versadományokért Horváth Kristóf színművész, író, slammer A Cigány magyar és az Örömsorvasztó című előadásért Debreczeni Ildikó kulturális szervező A Tisza-tavi Fesztiválért Vecsei H. Miklós színművész A POKET kitalálásáért

6 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

Artman

A fogyatékkal élők művészeti integrációjáért 2018-ban, a Lábán-díj történetében először különdíjat is átadtak, amelyet az ArtMan Egyesület kapott. Az alkotói munka akadálymentes akkor is, ha a minket körülvevő világ nem az.

A mozgás, az alkotói tér, a kreativitás határtalansága, a művészet gyógyít – nemcsak alkotót, hanem befogadót is.

Közös alkotói tér létrehozása a tánc és a terápia eszközeivel, értékeink és sérüléseink mentén az elfogadóbb társadalomért – ez az ArtMan Egyesület missziója. 2005-ben alakultak (betagozódott hozzájuk a Tánceánia) azzal a törekvéssel, hogy új bázisa legyenek a társadalommal folytatott kulturális és szociális párbeszédnek, a sérültek társadalmi integráció­ jának. Szakmai munkájukban és színpadi előadásaikban a kortárs tánc módszereire építenek. Magyarországon egyedülállóan vonják be a legsúlyosabban sérült csoportokat is.

Az elmúlt két évtizedben a hazai és a nemzetközi művészvilág több jeles képviselőjével működtek együtt. Hat éve rendszeresen fellépnek a Trafó Kortárs Művészetek Házában.

Darabjaik egyik visszatérő központi témája a sérülékenység. „A táncosok szerint inkább színház, amit csinálunk, a színházasok szerint inkább tánc, a terapeuták szerint művészet, a művészek szerint terápia. Ez a sokféle aspektus mind benne van a munkánkban, csak időnként az egyik irányba szándékoltan eltolódik a hangsúly” – mondja Farkas Dorka koreográfus, az egyesület elnökségi tagja, aki a vezetőségben együtt dolgozik Kopeczny Katával és Kálmán Ferenccel.

Az ArtMan azt igyekszik megmutatni, hogy „egy a világunk, ahol mindannyian élünk: épek és fogyatékosok, fogyatékos épek és ép fogyatékosok, és az akadálymentesítésre nemcsak fizikálisan, hanem a fejekben, lelkekben is szükség van.

A tánc pedig mindenkié!”

M. B.

kult50.fidelio.hu

Fotó: Kaszás Tamás

CsujaImre

Rozsdasínek, holtvágányra futott sorsok: a csaknem kétszáz méter hosszú szerelvény a Vágány utcában száztíz hajléktalan férfi éjjeli menedékhelye. A „Vonat” – ahogy a ki­siklott életűek hívják – a Magyar Máltai Szeretet­ szolgálaté. Oda, a közösségi kupéba szállítja adománycsomagját Csuja Imre: verset mond azoknak, akiknek a világ még jó szót sem tartogat.

Több mint ötven éve versel Csuja Imre. Az első strófákat a nagyanyja tanította neki, Aranyt, Petőfit. Ötéves volt akkor.

Szavalt előbb a szomszédoknak, aztán gyomlálás közben a földeken, amikor édesapjának segített, később ünnepségeken az általánosban meg a gimnáziumban, majd amatőr színpadokon Hajdúnánáson, ahol felnőtt.

Az Örkény Színház kiváló művésze tizenhét évesen már tudta, pontosabban akkor már ki is merte mondani, hogy színész szeretne lenni. Harmincöt éve játszik, huszonnégy esztendősen végezte a főiskolát. Őszinte magával is. Olykor, mondja, nehéz elindulnia a színházba, mert fáradt vagy nyűgös éppen, de ha beér, „akkor már csak a röpülés van”.

Kereknek persze csak a versekkel együtt érzi a pályáját.

Nála a költészet a teljesség élménye. Mintha ott, előttünk teremtené meg a költőt magát, hogy föltámassza vele a versét is. Csuja Imre, ahogyan verset mond, tényleg visszaadja a „mulandóság formájában az örökkévalóságot”.

Szeret emberek között lenni. Ha meghívják idősekhez, hajléktalanok közé – igent mond rögtön. A „Vonat” közösségi kocsijában már többször verselt. Úgy tartja: az ember előtt tiszteleg ő a költészettel, amely gyógyír és szabadságterep is.

Megindító, fölkavaró, mennyire vágyják a verseket az elesettek.

Azokat legalább senki nem veheti el tőlük. Tulajdonuk lehet egy másik, egy időtlen világ. Egy saját éteri menedék. Számukra a költészet – mennyire tudta ezt Gabriel García Márquez – az ember létezésének mégiscsak egyetlen konkrét bizonyítéka.

K. Á. kult50.fidelio.hu

Fotó: Tisza-tavi Fesztivál

DebreczeniIldikó

Napsütés, nyár, gyönyörű táj, sport és opera – a Tiszatavi Fesztivál a nagyvárosi embernek felér egy terápiával.

Persze ennél többről van szó, a rendezvénynek köszönhetően a magaskultúra hátrányos helyzetű településekre is eljut, ahová eddig nem.

Debreczeni Ildikó édesanyja a szolnoki színházban volt öltöztető. Lánya ott nőtt fel. De sosem vágyott a színpadra, a kulisszák mögötti világ vonzotta mindig. Imádta a jelmezeket, kezdetben ő is öltöztetőként dolgozott Szolnokon, majd átkerült a varrodába, végül annak vezetője lett, és egyre több önálló feladatot kapott.

Az első nagyobb munkája az ExperiDance Ezeregyév című produkciójának jelmezei voltak: azóta is ő tervezi Román Sándor társulatának öltözékeit. Ma már inkább üzletasszony, mégsem tartja problémának, ha az utolsó pillanatban éppen neki kell átalakítania egy ruhát. Vállalkozását, a Jelmez-Art nevű stúdiót 1995-ben alapította, és igazi sikerre vezette.

Ildikó a jelmezek és a divat mellett – na és persze a családján túl – a Tisza-tó és az opera szerelmese. Kitalálta hát, hogy mindezt valahogy összegyúrja. Létrehozta 2014-ben a Tiszatavi Fesztivált, ahol találkozik a sport, a víz és a klasszikus zene. Mindezt önerőből csinálta, és olyan hátrányos helyzetű településeket is bevont a kulturális életbe, amelyeknek a kultúrára korábban esélyük sem volt.

A fesztivál ráadásul a Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete és a SINOSZ (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) támogatója is. Hiszünk abban, hogy a hazai kulturális élet jövője nagyban múlik az ilyen alulról érkező civil kezdeményezéseken, amelyek mögött nincs más, csak rengeteg munka és a közösségek, a kultúra szeretete.

Lehet kalapot lengetni és utánacsinálni.

M. B.

kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca • 7

Fotó: Bámer Bence

HorváthKristóf

„Egy, ne fordítsd el fejed kettő, ez elítélendő három, a parlamentet várom négy, a középkorba mégy öt, nem működött hat, most hova halad hét, lehetetlenség nyolc, jobb, ha szólsz kilenc, élet nincs kilenc, csak egy.” (Nekem nem mindegy – Színész Bob „mondókája” az erőszakról) Színész, rendező, slam mentor és országos slambajnok.

Mintegy húsz éve él és dolgozik színházban – a Színész Bob nevet öniróniából használja, mert gúnynévként kapta.

Volt színész és díszletes a Bárkában, tagja volt a Merlin és a Maladype Színháznak is. Ám a klasszikus színpadi színészetet háttérbe szorította, mert jobban szereti azt a művészetet, amibe a néző becsatlakozhat, amivel vitatkozhat.

Nem szeret magáról beszélni, azt viszont azért lehet tudni róla, hogy a nyolcadik kerületben nőtt fel szerény körülmények között, de a vele készült interjúkban sokkal fontosabb számára az aktuális ügy. A visszatérő témái a cigányság helyzete, a rasszizmus, a szegénység, az erőszak.

Nem csak magára a problémára vagy a helyzetre hívja fel a figyelmet. Munkáiban folyamatosan keresi a megoldást is, mert a tehetség felelősséggel jár. A művészetre mint gyógy­ módra tekint. A közönség nála nem lehet passzív, néhány éve egy fesztiválon láttam, ahogy slam poetry workshopot tartott, és simán elhitette a közönséggel, hogy az időmértékes verselés ott van a kisujjunkban. Számos projektben, formációban dolgozik. A Bob és Bobék Orchestra frontembere, a Láthatáron Csoport független színházi társulás munkatársa, több roma mentorprogramban dolgozik országszerte.

2013-ban fiatal roma művészekkel közösen alapította meg a Tudás6alom Társulatot, az általuk készített, a tanulás fontosságát hangsúlyozó videót több mint 170 ezren látták.

2018-ban két nagyon fontos előadást is létrehoztak: az év elején bemutatott és a drogozást vizsgáló Örömsorvasztót és az ősszel debütáló Cigány magyart.

M. B. 8 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

Fotó: Poket

Vecsei H.Miklós

Nem lehet úgy élni, hogy ne olvassunk, hogy az instant világban csak a poritalt és porételt nyomjuk, és nincsenek ízeink, szavaink, tetteink, és úgy egyáltalán nem vesszük észre a jót, mert hát az nem automatikus. Ez is mind benne van a POKET-projektben, a zsebnyi klasszikus és kortárs könyvsorozatban.

Vecsei H. Miklós színművész és a Sztalker Csoport kitalálta: legyen az olvasás is kúl! Beleképzelték a zsebbe a magyar és világirodalmat a mobiltelefon helyére, hogy a műveltségtől, az olvasástól legyen trendibb az SMS-nyelvű új smart világ, amelyben a meghittség köre úgyis egyre szűkül.

2018-ban pont a költészet napján, április 11-én indult a POKET. Voltaképpen gondolatokat telepítenek köztereken, közlekedési csomópontokon „utasellátó” automatákba, amelyek cukor és szénhidrát helyett lökik ki magukból a csúcsirodalmat egy ezresért. Már nemcsak Pesten, hanem Tatán és Szentendrén is. A POKET gazdáit persze az is vezette, hogy irodalommal töltsék ki a közösségi közlekedés álomkóros üresjáratait. A POKET – több színes zsebnyi sorozatnál. Útitárs. Azt képviseli: olvasónak lenni annyit jelent, hogy sosem leszel magányos, és soha nem fogsz unatkozni.

A kötetek kiválasztásában Grecsó Krisztián író segített.

Hozzá lehet jutni az automatákból Szerb Antal, Esterházy Péter, Molnár Ferenc, Csáth Géza, Krúdy Gyula, Hrabal, SaintExupéry egy-egy remekművéhez.

Szerethető dolog a POKET-projekt. Vecsei az arca, hátterében a Sztalker Csoporttal, egy fiatal alkotói műhellyel. Tényleg stalkerek, becserkészik a kultúrát, nem akarnak részt venni a létrontásban, szerintük az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. És ahogy Vecsei mondja huszonévesen: az olvasás közelebb visz a csendekhez, az elmélyülés meg az élethez. Nem árt végre felfedezni.

K. Á. kult50.fidelio.hu

MÜPA BÉRLETEK

19 20

Stratégiai partnerünk:

Stratégiai médiapartnerünk:

mupa.hu A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Jegyek kaphatók a Müpa jegypénztáraiban, valamint online a www.mupa.hu oldalon.

További információ: +36 1 555 3300, +36 1 555 3310

prózai színház

Fotó: Szécsi István

Védnök:

Szikszai Rémusz

területek: prózai színház bábszínház Jelölhető: színész, rendező, dramaturg, díszlettervező, jelmeztervező, író, fordító, színpadi szövegkönyvíró

Fodor Tamás színművész A vihar és A székek című előadásban nyújtott alakításáért Hegymegi Máté rendező A Jeanne d'Arc és a Woyzeck című előadásokért Mohácsi János rendező Egy piaci nap című előadásért

Nagypál Gábor színművész A Macbeth-ben nyújtott alakításáért Pallai Mara bábszínész Az Apa lánya című előadásért

10 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

Fotó: Németh Sz. Péter

FodorTamás

Színész, előadóművész, rendező, színházcsináló. Szen­ve­ délyes színházi beszélő – minden helyzetben. Fodor Tamás sosem ábrázol, sosem interpretál. Létezik. Prosperóként bábok között azzal indít: „Itt az idő!” Mindig itt az idő, amikor ő lép színre. Úgy kezdte a színészetet, hogy az Egyetemi Színpadon ülve mondta A grófi szérűn Ady-verset. Az apró Pártos Géza előbb csak nézett rá, majd pattogtak a szavai: „Holnap kezdjük a próbákat, és ez a kisfiú játssza majd Pathelin mestert.”

Fodor Tamás azt mondja, mindig jól vezette az ösztöne, mert sosem találta magát rossz helyen a színházakban.

Olykor persze unni kezdi, amit addig csinált. Szerinte az ember arra született, hogy rácsodálkozzon bizonyos dolgokra: jé, ezt fel kell fedeznem, meg kellene ismernem. Folyton ez hajtja.

Sosem akart „Fodorság” lenni. Rettegett attól, hogy belemerevedjen valamiféle saját sablonba. Nem akarta, hogy kivasalják. Gyűrötten érzi jól magát. Sémaellenesen. Egyébként meg rajong az Excel-táblázatért. Rendszerető. Úgy gondolja: ahhoz, hogy rend legyen az ember fejében, rendezettség az alkotásban, muszáj valamilyen módon rendszerezni.

A Budapesti Bábszínház kicsike Ország Lili Stúdiójában 2018 őszétől Fodor Tamás Prosperója lehúzza a villámot az égből. Pálcája nincs, a múltjában, a szellemében van az ereje. A megbocsátásban. Nála ez a bűn következménye, nem a bosszú.

Fodor Tamás szokta mondani: számára nincs színház csoportos alkotás nélkül. A Pesti Magyar Színház legkisebb termében, a Sinkovits Imre Színpadon ketten alkotnak óriáscsoportot Béres Ilonával Ionesco tragikus tréfájában, A székekben (rendező: Szabó K. István). Béres és Fodor 2018ban színházünneppé emelte az elődást. Ionesco abszurd, világvégi magánydrámájában minden szétesik. De talán még sincs veszve minden – legalábbis ha őket nézzük.

K. Á. kult50.fidelio.hu

Fotó: Tokár Tamás

HegymegiMáté

Szereti az erős állításokat a színpadon. Woyzecke a részvétnélküliség és a kiszolgáltatottság drámája. Jeanne d’Arc-előadásával is közös gondolkodásra hív minket a jelenről. Mindkettőt 2018-ban rendezte kihagyhatatlanná. Öt nappal a köztársaság kikiáltása előtt született 1989ben Hegymegi Máté. Húszévesen vették fel színházrendező, fizikai színházi koreográfus-rendező szakra. Horváth Csaba és Lukáts Andor voltak az osztályfőnökei. Hegymegi is adott egy megfejtést a fizikai színházra: szerinte „beszélő mozgás”, prózával vagy nélküle, s nem lényege a gyönyörködtetés. Öt éve diplomázott. Minden megnyilvánulása egyedi – hatásos formai elemekkel, képekkel, különös fényekkel –, akár a k2 csapatával, akár a Katonával, akár a Stúdió K-val dolgozik. Utóbbi társulattal kultikussá rendezte a kőbányai pincerendszerben a Peer Gyntöt.

Woyzeck-előadása azt firtatja, mitől veszíti el egy ember a kontrollt a döntései fölött, s lép meg olyan dolgokat, amelyeket józanul gondolkodva fel sem vetne magában. Büchner darabjának szakadozott, töredezett jelenetei közé mázsányi csendet rak Hegymegi. Testekkel, mozgásokkal is alakítja a teret. Rövid jelenetekben hosszú utat járnak be a színészei.

Cipelik magukkal a díszletelemeket – folyvást változtatva az előadás látószögét. Állandó alkotótársával, Garai Judit dramaturggal formálta a Woyzecket, akárcsak a Jeanne d’Arc – a jelenidő vitrinében című előadás szövegét. (Anouilh, Shaw, Schiller darabjait és az eredeti per anyagát is használták.) Jeanne d’Arc egy kettészakadt gyűlöletországot akar összehozni hitével, elszántságával. Előbb kihasználják, majd cserben hagyják, eltüntetik. Hegymegi Máté színháza viszont nem engedi eltűnni a problémákat, amelyek minket érintenek. Előadása arról is szól: ha feladjuk meggyőződésünket, elsősorban magunkat áruljuk el.

K. Á. kult50.fidelio.hu

Fotó: Kaszás Tamás

MohácsiJános

Az Egy piaci nap – Mohácsi János rendezésében a Radnóti Színházban – riasztó szembesítés a jelennel: ma is téboly és zavar van a fejekben. Mohácsi sosem hallgatja el azt, amiről beszélni kell. Emlékeztet, int, hogy résen kell lenni, ami volt, az most is lehet. Úgyhogy inkább gyanakodjunk.

Závada Pál dokumentumok alapján tárta fel az 1946-os kunmadarasi és miskolci pogromok gyilkos indulatait. Kiszabadította az elhallgatásból ezt a sötét őrületet. Színdarabnak gondolta eredetileg, két színháznak is kínálta, nem volt rá figyelem.

Závada nem sértődött meg. Regénnyé írta a zsidók elleni lincseléseket. Mohácsi János pedig rögtön meglátta benne a színházat: állandó alkotótársával, testvérével, Mohácsi Istvánnal és Závadával közösen létrehozták a végleges színpadi szöveget a Radnóti társulatának. Más lett az új mű, mint az eredeti, mégis ott van benne Závada könyve.

Néhány túlélő zsidó hazatér a falujába. Már mások lakják a házaikat. Javaikat elkobozták. Közösségi részvét helyett közösségi megvetés fogadja őket. Miért követelik vissza, ami már nem az övék? Ha elvitték őket meghalni, miért élnek? Újraéled a vérvád, a zsidókat végül a szomszédaik agyonverik. Önként ölnek. Saját gyűlöletük, félelmük a felbujtó bennük, és az a kegyetlenség, hogy akit nem véd senki, az nincs, az nem létezik.

Mohácsi mindig az önfelmentés, az elfedések ellen rendez. Az Egy piaci nap 2018 egyik legfelkavaróbb előadása. De nem kell fokozni, „leg” nélkül is hat. Elég annyi: Mohácsi János „szimfonikus színházat” csinált a múlt taktusaira, a jelen ritmusára. Tiszta hangzás, tökéletesen összehangolt színészek, zenészek. És hát az a vég, az a monoton kopogás a gadulkán, ami aztán hirtelen megszakad… Zajos intés Mohácsi Jánostól: ami megtörtént, bármikor ismétlődhet, és a gyűlölet kiveszi az emberből az embert, és ez a legnagyobb bűn, hogy az emberből kiveszik az ember.

K. Á. kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca • 11

Fotó: Éder Vera

Fotó: Csabai Kristóf

NagypálGábor

Nagypál Gábor Macbethje kételkedik, őrlődik. Tényleg benne van, hogy „mindent veszít és semmit se nyer a lélek, hogyha nem ízlik a siker”. A negyvenhárom éves színművészt minden évadban lehetne díjazni. De annyi plecsnink nincs nekünk.

Annak idején az Újvidéki Színházból jött át a Bárkába.

Aztán ment tovább a Stúdió K-ba, Fodor Tamáshoz, aki idővel ráhagyományozta a társulatot, Nagypál pedig vitte tovább művészeti vezetőként, hűen a „K-hoz” a színház nevéből. Azaz „közösségi” és „kritikai” maradt a hely. De ma már nem művészeti vezető. Merthogy szeretett volna „csak színész lenni”, más semmi.

A Macbeth – 2018-ban mutatták be Szikszai Rémusz rendezésében, a tatabányai Jászai Mari Színház és a Szkéné közös produkciójában – látomásos és rémálomszerű emberi tabló.

Kicsit sem történelmi. Csupán kevéssé politikai. Lekapták róla a klasszikus magyarázatmázat, hogy Shakespeare a hatalomvágy és a bűntudatba őrülés drámáját írta meg. Szikszainál – más rendezésében is, itt is – belül játszódik a dráma, amely nagyon is emberi. Úgyhogy a mindenkinél erősebb Macbeth itt mindenkinél esendőbb. A legyőzhetetlen végül legyőzi magát is.

Kiszolgáltatottsága rettegővé teszi, félelme meg erőszakossá. Van egy jelenet, amelyben Nagypál Gábor Macbethje csak tátog, próbálja, de nem tudja elmondani Lady Macbethnek, mi a baja. Irgalmatlan sűrű és gyilkos csend ez, ahogyan Nagypál Macbethjét a bűn, a belső romlás némává teszi. Nagypál magabiztos férfiteste a szemünk láttára szinte elvékonyodik, mire a saját poklának aljára kerül. Döbbenetes fizikai kifejeződése a szellem tébolyának, ami – ahogy a darabban elhangzik – „kitör a lélekkerítésen”.

Macbeth emberarca örökre eltűnik. Nagypál Gábor alakítása nem törlődik a 2018-as színházi emlékezetből.

K. Á.

12 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

PallaiMara

A Budapest Bábszínház művésze az egyik legfelkészültebb és legérzékenyebb bábszínész, akire az elmúlt években több fővárosi színház is felfigyelt. 2018 végén bemutatott, Apa lánya című monodrámában Háy János szívbe markoló történetét adja elő.

Pallai Mara sokoldalú személyiség, akit változatos feladatok találnak meg: a színészi munka mellett dramaturgi felkéréseket is kap, sőt több általa írt mesét is színpadra állítottak már. Debreceni kötődésű, itt szerzett francia szakos diplomát, és itt kóstolt bele először a színpad varázsába is. A Budapest Bábszínház társulatát 2012 óta erősíti. Bábszínészként tökéletes összhangban van az általa életre keltett karakterekkel.

Mint tudjuk, a báb nem korosztály, hanem műfaj – ezt pedig kiválóan demonstrálja Pallai Mara repertoárja, amelyben egyaránt találunk gyermek- és felnőttelőadásokat. A fiatalokat célozza meg a 2018-ban bemutatott, Bambi című mesejáték, ebben több szerepben is láthatjuk. Ennek a korosztálynak szól a debreceni színházban futó, Oszkár és Rózsa mami című elő­ adás is, amelynek dramaturgi munkájáért felelt. Ősszel mutatták be anyaszínházában A vihar című előadást Szikszai Rémusz rendezésében, ahol Blasek Gyöngyivel és Spiegl Annával közösen Arielt, a légi szellemet formálja meg nagy fokú alázattal, empátiával és játékosan, nem mellékesen pedig az énektudását is alkalma nyílik megcsillogtatni.

Eddigi talán legfontosabb munkája, egyben a legnagyobb lehetőség drámai arcának megmutatására Hoffer Károly rendezőtől a 2018 végén bemutatott, Apa lánya című mono­ dráma. A történet alapját a lengyel ápolónő, Irena Sendler élete adta, aki a második világháború idején 2500 gyermeket mentett ki a varsói gettóból a saját élete kockáztatásával.

Pallai Mara tucatnyi karaktert kelt életre, játékával rengeteg színt mutat meg, megrendít, felszabadít, és még napokig nem hagy nyugodni.

V. A. kult50.fidelio.hu

KORTÁRS TALÁLKOZÁSOK KÉT HELYSZÍNEN

Kiállítások, művészeti programok egész évben, Szentendrén www.alkotomuveszet.hu

Ú

MANK Galéria a Szentendrei Régi Művésztelep szomszédságában

HAVONTA

ÚjMűhely Galéria a szentendrei Fő téren

J

K IÁ

LLÍTÁSO

K

Fotó: Budapesti Operettszínház

Védnök:

Bodor Johanna területek: Opera Operett Musical zenés Színház Jelölhető: színész, rendező, dramaturg, díszlettervező, jelmeztervező, zeneszerző, zenész, zenekar, karmester

Dolhai Attila színművész Az István, a királyban nyújtott alakításáért és új albumáért Gubik Petra színművész A Dorian Gray-ben és az István, a királyban nyújtott alakításáért Soharóza kísérleti kórus Az Ügy című előadásért Makláry László karmester Zenés színházi életművéért Wiedemann Bernadett operaénekes Az álarcosbálban és Candide-ban nyújtott alakításáért

14 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

Fotó: Bolya Árpád

DolhaiAttila

Rajongott a rockzenéért. Kamaszodva az első sorban csápolt és üvöltött a koncerteken. Piramist, Eddát, Bikinit.

Már nyolcévesen Koppány dalait találta vagánynak. 2018ban negyvenegy évesen megkapta a szerepet a Budapesti Operettszínház István, a királyában.

Dolhai nem utánozza a Koppány-elődöket, nem vesz át tőlük a stílusjegyeket. Székely Kriszta rendezésében meg­ énekelt egy új Koppányt. Az ő lázadója erős, szenvedélyes, ám szelíd és sebezhető is. Egyszerűen szexi. Szerencsére.

Privát szerencséje pedig tényleg az, hogy maga is lázadt ifjan, és éneklő szabadságvágya mellé még gitározni is megtanult. Úgyhogy hamar ráeszmélt, a zenében lehet a jövője. Csak a finomhangolás akkor még nagyon hiányzott.

Zsámbéki tanítóképzős korában barátaival megalapították a Zsámbéki Zúzókat. A Merlin együttessel Dolhai felléphetett a Népstadionban az Omega előtt. Egyszer. Viszont várta az áttörést a szabálytalan rockerségében. Nem jött.

Lassan aztán füle lett a zenés színházra. Maga sem tudja, hogyan vetette le magáról a rendezetlenséget, s cserélte át a rendre.

Nagyot lépett, és jelentkezett meghallgatásokra. Az Elisa­ beth című musicalben így kapta meg Rudolf szerepét. Majd bent is volt a Színművészeti operett és musical szakán.

Másodévesen már Mozart lett az Operettben.

Sosem szerepkört játszik, inkább szerepet mindig.

Tudatosan próbál ki újabb hangokat. 2014-ben bejelentkezett az operavilágba, tanulni vágyott klasszikus hangképzést.

Bátor volt. „Boldogtalan operaénekes” viszont mégsem akart lenni. 2018-ban visszatalált a musicalekhez: megcsinálta a Visszatérés című lemezét is.

Dolhai Attila – tudatos alkotó. Módszeres tanuló. Precíz művész. Tisztában van vele, mondja is, hogy a hiábavaló, fölösleges dolgokat nem kell erőltetni.

K. Á. kult50.fidelio.hu

Fotó: Budapesti Operettszínház

GubikPetra

Különleges személyisége és hangi adottságai a legjelentősebb zenés színésznők sorába emelik a Budapesti Operettszínház fiatal művészét.

Gubik Petrának megvan az a képessége, ami csak keveseknek adatik meg: a színpad csodát tesz vele. Már egészen fiatalon lehetősége nyílt megcsillogtatni a tudását, tehetsége pedig utat tört magának, hiszen 2013-ban, mindössze huszonnégy évesen Magyarországon elsőként játszhatta el az Elfújta a szél női főszerepét a Szegedi Szabadtéri Játékokon. 2015ben szerződött a Budapesti Operettszínházhoz, ahol különleges személyisége és hangi adottságai hamarosan a legjelentősebb zenés színésznők sorába emelték. Okosan, éretten gondolkodik a pályájáról, határozottan halad az önmaga által kijelölt úton. Pályáján felváltva jelentkeznek prózai és zenés előadások, a kettő együtt jelenti számára a színházat.

Több fontos szerep is megtalálta 2018-ban, különböző műfajokban, ami bizonyítja sokszínűségét. Év elején debütált Réthly Attila Dorian Gray-rendezésében. A Kálmán Imre Teátrum színpadán futó musicalben Kocsis Dénes partnereként a női mellékszerepet is súlyossá és emlékezetessé formálja, kádas jelenetük pedig az előadás egyik legintimebb és legszebb pontjának bizonyult. Ezt követte nyáron Székely Kriszta rendezésében az István, a király című rockopera, amelyben Rékaként nyújt drámai alakítást, még mélyebb rétegeit mutatva fel Koppány lánya szerepének.

Novemberben szubrettként is bemutatkozhatott a Maya című revüoperettben, ugyancsak Réthly Attila rendezésében. A komikus szerepben valósággal lubickol.

Gubik Petra fáradhatatlan a tanulásban, idén végzős a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakán. Tehetségét tavaly Junior Prima Díjjal ismerték el.

V. A.

kult50.fidelio.hu

Fotó: Csabai Kristóf

Soharóza

Extravagáns divatbemutató, társadalmat érintő kérdések, kóruséneklés – mindez Kodály Székely fonójának alapötletére: a Soharóza Az Ügy című előadása – catwalk-koncertje – 2018 egyik legizgalmasabb zenés színházi produkciója volt.

A Soharóza több mint tíz éve alakult, huszonöt tagú kísérleti kórus, bár a kottából éneklés sem idegen tőlük, azért a legjellemzőbb rájuk, hogy alapjaiban átfogalmazzák a kóruséneklést. Mozgás, közösségi zeneszerzés, improvizáció és játék. Felléptek már barlangban, törökfürdőben, színházban, flashmobon és az Operában. Nevüket egy valamikori szomszéd kislánytól, Soha Rózától kölcsönözték – persze úgy könnyű, ha a szomszédban mesehősnevűek laknak.

A kórus vezetője, Halas Dóra klasszikus kórusban kezdte az éneklést és a karvezetést is, de doktoriját már a kórus­improvizációról írta. Nevéhez fűződik a KOMP, a kollektív komponálási módszer, a Soharóza pedig a mániája.

A 2016-os Tabu-kollekció az első közös projektjük volt Nagy Fruzsina jelmeztervezővel. Fruzsinának konkrét álma volt, hogy a jelmezeit énekelve mutassák be a modellek, és amikor ezt elmesélte a barátnőjének, Halas Dórának, ő rá is vágta, „csináljuk meg”.

2018 őszén mutatták be új előadásukat, Az Ügyet. A bürokrácia útvesztőjéről szól, a hivatali káoszban az ügyfelek egyre kétségbeesettebbek, próbálnak eleget tenni az adminisztrációs feltételeknek, de még így sem biztos, hogy a csigalassú ügyintézés sikeres lesz, és nem tűnik-e el a kérelem a bürokrácia lefolyójában. Napi aktualitás, parádés jelmezek, népzene (vagy inkább népies zene) és kóruséneklés. Ha van összművészet, abban az élre tört a Soharóza.

M. B.

kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca • 15

Fotó: Budapesti Operettszínház

MakláryLászló

Az Operettszínház doyenjének titka fő-zeneigazgató­ként az volt, hogy az emberi oldalát is megragadta a fela­ datainak.

Makláry László vérmérséklete alapján is a zenés színház pergő forgatagába való, szédítő zenei tempóit egyszerre rettegik és csodálják az énekesek és a táncosok a színpadon.

Ez persze sokszor a siker egyik záloga, az általa igazgatott zenekar dinamikája több mint negyven éve sodorja magával az Operettszínház közönségét, valahogy úgy, ahogy az ő vitorlását a szél. Ez – a sebesség, a tempó – hobbijának és munkájának közös lényege.

Művészi karrierje korai, sorsdöntő momentuma volt, amikor a New York-i Broadwayn megismerkedett Leonard Bernsteinnel. 1978-tól a Budapesti Operettszínház karmestere, ’83-tól zeneigazgatója, később fő-zeneigazgatója. 1983ban az ő vezényletével mutatta be a Szörényi–Bródy-páros a legendás István, a királyt. A büszkeség mindig ott van a szeme sarkában, joggal: az ő érdeme is, hogy a rockopera a mai fülnek is fantasztikusan szól. A művet legutóbb 2018ban az Operettszínház új produkciójában vezényelte.

Azt mondja, épp azt szereti a legjobban, amin dolgozik, legyen az Lehár Ferenc, Kálmán Imre vagy Andrew Lloyd Webber. Odafigyel a zenekarára, mindenkit a keresztnevén szólít, és tudja, hogy csak úgy lehet maximalista, ha a muzsikusokkal emberként bánik. Nála a humor, a közvetlenség az, ami összetart egy együttest. Több évtizedes tapasztalata nem merevedett dogmává, nyitottsága, frissessége mögött viszont rutin és tudás rejlik. Megkerülhetetlen doyenjévé vált a magyar zenés színházi életnek. Az Operettszínház fő-zeneigazgatói posztjától a világhírű Liliom-adaptációval, a Carousellel búcsúzik, és 2019-ben az ő pálcájára csendültek fel először Dubajban A víz özvegy hangjai.

Cs. M. 16 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

Fotó: Magyar Állami Operahaz

Wiedemann Bernadett

Két legemlékezetesebb alakítása 2018-ban az Erkel Színházban áprilisban bemutatott Álarcosbál Ulricája és Bernstein Candide-jában a Félfenekű hölgy.

Gyermekkora óta tanult zenét, viszonylag későn döntött az operaéneklés mellett, sokáig óvónőnek készült. De a győri konzervatóriumban korábban volt a felvételi, mint az óvónőképzőben, így az ének tanszakot választotta. Már csak azért is az éneket, mert „túlmozgásos” volt a zongorához, egyszerűen képtelen volt órákig egy helyben ülni. Azt már akkor is tudni lehetett, hogy szép hangja van, hiszen több énekversenyt megnyert. De a konziban is tanári pályára készült, sőt akkor is még, amikor felvették a Zeneakadémiára. Ám ott Bende Zsolt osztályába került, elment hát az Operába megnézni őt, ekkor vált rabjává a műfajnak.

Pedagógiai ambícióit nem adta fel, végzős kora óta párhuzamosan tanít az éneklés mellett. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetemen és a Weiner Leó konziban tanít 14 éves korosztálytól felfelé szinte bárkit, felnőtteket, kollégákat is. „Rendkívül sokat segít ez a munka. Mivel arra buzdítok mindenkit, hogy tanítsa magát énekelni, én is újragondolok énektechnikai kérdéseket. Azt szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy én csak egy fül vagyok, aki hallja, hogy mi szép, mi nem szép, mit lehetne másképpen, de választaniuk nekik kell.

A külső fülre viszont szükség van, anélkül nem lehet énekelni.”

Széles hangterjedelme okán a repertoárjába tartoznak Verdi drámai mezzo és Wagner alt hősnői. Huszonnyolc éves pályafutása kezdete óta csaknem minden fontos szerepet elénekelt. Kimondottan szereti a rendezőközpontú operajátszást, ha kihasználhatja az összes adottságát.

Rendszeresen tart dalesteket. „Gyógytornának” tartja a daléneklést. Nem sztár típus, egyszerűen teszi a dolgát a legjobb tudása szerint.

M. B. kult50.fidelio.hu

2019.

JÚLIUS

10-13.

07.

10.

07.

11.

Gavanelli Caro Verdi: Paolo René Barbera Emerald Rigoletto Zuzana Marková 07.

12.

07.

13.

UB40 featuring Katie Ali & Astro Melua Jegyek: veszpremfest.hu

Fotó: Dömölky Dániel

Védnök:

Gergye Krisztián területek: Balett kortárs tánc mozgásszínház újcirkusz fizikai színház néptánc Jelölhető: táncművész, koreográfus, színész, rendező, artista, együttes

Berecz István koreográfus A Szerelmünk, Kalotaszeg főszerepéért és koreográfiájáért Hód Adrienn koreográfus A Sunday című előadásért Lőrinc Katalin táncművész Az Utópia című előadásért és a magyar táncművészetért tett erőfeszítéseiért Recirquel újcirkusz társulat A My Land című előadásért Szabó Réka koreografus A Burok című előadásért

18 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

Fotó: Emmer László/Képmás

BereczIstván

Ha a néptáncnak van ma arca, akkor Berecz István biztosan az.

Beleszületett ebbe a kultúrába. Édesapja, Berecz András énekes, mesemondó révén már kora gyermekkorában ellátogathatott magyarországi és erdélyi faluközösségekbe, találkozhatott énekes és táncos „adatközlőkkel”, magába szívhatta azt a levegőt, ami Bartók Bélát is mélyen megérintette. Ebből kifolyólag hivatalos táncképzés nélkül is – hiszen ő maga jogászként végzett – már nagyon fiatalon autentikusan beszélte a különböző tájegységek táncnyelveit.

Az autentikusság nála nem szolgai másolást jelent, hanem önazonosságot: kirobbanóan energikus, atletikus mozgásában – ha fel is fedezhető azonosság néhány mesterével, Fitos Dezsővel vagy Kis Istvánnal – egészen egyedi, amivel divatot is teremtett a nála fiatalabb férfi táncosok körében. Így már akkor is a néptánc egyik legismertebb arca volt, mielőtt megnyerte a Fölszállott a páva első szériáját. Budapesti születése, nyitott személyisége ugyanakkor mintha tolmácsszerepre is predesztinálná őt, amennyiben nagyon jól tud közvetíteni a falu szereplői és a városi emberek között. A Fonó Budai Zeneház művészeti vezetőjeként minőségi programokkal népszerűsíti a népi kultúrát, házigazdaként a humorával pedig pillanatok alatt oldott hangulatot teremt bármilyen táncházban vagy koncerten. 2018-ban főszerepet táncolt a Duna Művészegyüttes Müpában bemutatott, Szerelmünk, Kalotaszeg című előadásában, miközben koreográfusként is fontos munkákat készített. A Sztalker Csoport Kinek az ég alatt már senkije sincsen vagy a Míg fekszem kiterítve című előadásainak, valamint a Vígszínház Bíborsziget című darabjának szerves részét képezték azok a néptáncalapú koreográfiák, amelyek nemcsak a darabok szavakon túli dimenzióját töltötték meg rendkívüli feszültséggel, de bizonyították, hogy színházi környezetben, kiemelve a népzenei környezetből is organikusan működhet ez a mozgásforma.

Sz. E. kult50.fidelio.hu

Fotó: Hamarits Zsolt

HódAdrienn

Hód Adrienn az egyik legszikárabb alkotó a hazai táncszakmában, aki kegyetlenül irt mindent, ami a felszínesség gyanúját kelti.

A Hodworks előadásai velőig hatolnak. A lemeztelenítés – ami szó szerint is igaz rájuk – gyenge kifejezés arra, amit csinálnak. Olykor az a gyanúm nézőként, hogy ha tehetnék, elevenen kifiléznék az embert a színpadon. Ha fizikailag nem is, szimbolikusan mindenképp végrehajtják ezt, az emberi lényegre kérdeznek rá, leszámolva a szépelgés, a formahűség és a látszatvalóság minden elképzelhető módjával.

Látszólag nagyon modern és progresszív az, amit csinálnak, valójában azonban nagyon is ősi: egészen az ókori Saturnaliaünnepekig nyúlik vissza ez a szemlélet, amire az ösztönvilág felszínre hozása, a társadalmi szerepek gúnyos kifigurázása, a nemi szerepek gátlástalan kiforgatása jellemző. Hogy erre mekkora szükség van formalitásokkal teli világunkban, azt hazai és külföldi sikereik sora bizonyítja. Előadásaikat három alkalommal válogatták be az európai tánchálózat Aerowaves programjába, és négyszer hozták el a kortárs táncelőadásoknak szóló Lábán Rudolf-díjat, a Basse Danse (2011), a Pirkad (2014), a Grace (2017) után 2018-ban a Szólók című előadással. Az előadásról írott laudációjában Artner Szilvia Sisso így fogalmazott: „A kiűzetés történetét adja elő a Hodworks repülő cirkusza. (…) Olyan fülledt és giccses az egész, hogy az már szinte kozmológia, de egyébként is teljesen elveszíthetjük a hétköznapi tájékozódási pontjainkat, és az idő is végtelenné válik – minden szóló minden szereplője a saját időnkben lüktet, él tovább.” Hód Adrienn és a Hodworks munkája azért is megkerülhetetlen, mert – különös tekintettel az Angelus Iván vezette Budapest Kortárs Főiskola bizonytalan helyzetére – egyre kevesebben vannak, akik hadműveletet folytatnak a művészi és személyes autonómia megőrzéséért.

Sz. E. kult50.fidelio.hu

Fotó: Mészáros Csaba

LőrincKatalin

Lőrinc Katalin egy személyben képvisel mindent, amire a mai magyar táncművészetnek szüksége volna.

Táncpedagógusként paradigmaváltást vitt véghez, amikor a Magyar Táncművészeti Egyetem első modern év­folyamának élén egy teljesen új, növendékközpontú szemléletet vezetett be, szembemenve az intézmény sok évtizedes tradícióival, erősen hierarchikus rendszerével. Az első végzős évfolyam 2018-ban a Müpában tartott bemutató előadást, ahol érett, koreográfiai alkotásra is kész húszéves növendékei revelációkent, üde tavaszi záporként hatottak a közönségre. Mindeközben Lőrinc Katalin előadóként újra és újra rácáfol arra az erős sztereotípiára, hogy csak a húszéveseké a táncszínpad. Táncosként mágnes gyanánt vonzza a nézői tekintetet. Így volt ez a Duda Éva rendezte, Utópia című 2018-as előadásban és a Székesfehérvári Balett Színház Naplementéjében is. Minden bizonnyal törékeny, kislányos alkatának és emberi-előadói bölcsességének különös szintézise hat olyan erővel a színpadon, hogy az ember a létezés új dimenzióiba kap beavatást általa. És van még egy harmadik aspektusa az ő megkerülhetetlenségének: táncteoretikuskent azért is sokat tesz, hogy szavakat találjunk a karok és lábak poézisének verbalitáson túli mibenlétére.

2018-ban jelent meg A test mint szöveg című kötete, melyben az előadói, pedagógusi és elméleti tapasztalatait összegezte, új definíciókat keresve az itthon még gyerekcipőben járó táncszakírás bizonytalan terminusai helyett. Lőrinc Katalin tehát minden szinten lefedi a mai magyar táncművészetet, amihez kétségtelenül hozzájárult, hogy rengeteg időt töltött nagynevű európai társulatoknál, és így szert tett egy valóban nyitott gondolkodásmódra.

Sz. E.

kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca • 19

Fotó: Réthey-Prikkel Tamás

RECIRQUEL A társulat pályája példa nélkül ível fölfelé azóta, hogy Vági Bence 2012-ben először rendezett színházi jellegű cirkuszi előadást a frissen végzett artistaképzősök számára.

Az emberi teljesítmény az, amit a nézőnek kínálnak, no meg a leleményesség, a víziók, amik az egyszeri „hűha” vagy „hátha” élményét mesévé szövik. Vági Bence hisz a mesékben és a lehetetlenben, és ezzel a hittel a társulatát is megfertőzte. Hiszen hogyan lehet, hogy egy frissen alakult társulat rögtön felkérést kapjon a Budapesti Tavaszi Fesztiváltól és a Müpától egy egész estés újcirkuszi előadás elkészítésére, ahogyan az a Meztelen Bohóc esetében történt? Vagy hogyan történhetne, hogy a világ egyik legnagyobb színházában, a New York-i Brooklyn Academy of Musicon mutatkozzon be meghívásra a társulat legintimebb előadása, a kétfős Non Solus?

A 2018-as év feltehetően nagybetűkkel kerül be a Recirquel-könyvbe, hiszen elnyerték a fődíjat a világ egyik legnagyobb fesztiválján, az Edinburgh Fringe-en a My Land című produkcióval. Akár jó marketinget is sejthetnénk a siker hátterében, de érdemesebb inkább azt az őszinte vágyat feltételezni, hogy a nézőt elemeljék a földhözragadt realitástól, és visszavezessék a gyermeki fantázia világába. Akkor is, ha az előadások nem gyermekeknek, gyermekekről, hanem egyetemes témákról szólnak, mint például a Non Solus, ami test és lélek kölcsönös dinamikáját vizsgálja az általuk cirkusz-balettnek (danse cirque) keresztelt új mozgásnyelven.

Vági Bencének nemcsak víziói vannak, de jó csapata is: tisztában van azzal, hogy az artisták mindig is autonóm művészek voltak, akik rendező nélkül, maguk készítették számaikat az utánozhatatlanság igényével. Ezért folyamatosan bevonja őket az alkotásba, átadva azt a szemléletet, hogy miként lehet az egyik legrégebbi művészeti ágat kiemelni a puszta ámulatba ejtésből.

Sz. E. 20 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

Fotó: Dusa Gábor

SzabóRéka

Kevesen tudják olyan jól megnevettetni a közönséget saját kétségeikkel, nyomorúságukkal, mint Szabó Réka és a Tünet Együttes.

Szabó Réka nyílt kártyákkal játszik: aktuális élethelyzeteit eddig három szólóba fogalmazta bele, amiket „összeolvasva” nemcsak egy személyes, de egy általános női életút, sőt egy társadalmi kórkép is szépen kirajzolódik. Volt, hogy a harmincas éveiben járó nő céltalanságát teregette ki, máskor az életközepi válsággal, az öregedéssel nézett szembe, de olyan is előfordult, hogy saját anyatejével kínálta a közönséget. Ezzel az extrém személyességgel ugyanakkor sohasem lépi át azt a határt, amitől kínosan személyeskedő lenne, miközben mégis vállalja azt a sebezhetőséget, ami egy ilyen megnyilatkozással jár. Ezzel lesz tétje az előadásoknak, amikkel helyettünk, a közönség helyett fogalmazza meg a tabunak gondolt jelenségeket ő és társulata. Ebben két dolog segíti: a mértani pontosságú arányérzék és a belülről fakadó humor.

Arányérzéke abból adódóan is van, hogy matematikusként és egyetemi tanárként is praktizál a tánc mellett, utóbbi pedig egyszerűen veleszületett tulajdonsága. És mindez nemcsak rá, de az általa vezetett Tünet Együttesre is igaz, ahol olyan emberekkel vette körbe magát, akik előadói kvalitásuk mellett Rékáéhoz hasonló, önreflexív szemlélettel, humorral is bírnak. 2018-ban revelatív erővel hatott Burok című előadásuk, melyben anyák, táncosok meséltek szülésélményükről, amivel nemcsak a női, de a férfi nézőket is bevonták egy „beavatásrítusba” – ne felejtsük el – személyességgel és humorral. Ez év elején pedig a társulat jubileumát „ünnepelték”: mivel azonban nem akartak úgy tenni, mintha minden rendben lenne, A tünetegyüttes című metadarabban arról meséltek, mivel jár a független társulati lét.

Sz. E.

kult50.fidelio.hu

Fotó: Marosi Viktor

Védnök:

Novák Péter területek: könnyűzene stand up slam poetry street art virtuális kultúra média jelölhető: előadó, alkotó

24.hu internetes portál Az Ady 100 projektért Bősze Ádám zenei szakember A klasszikus zene népszerűsítéséért Csepelyi Adrienn író, újságíró A Popfilter című rádióműsorért Kolodko Mihály szobrász A városi miniszobrokért Molnár Áron színművész, aktivista A noÁr-projektért

kult50.fidelio.hu

24.hu

Ha valami megmutatta, hogy a klasszikus irodalom igenis lehet a popkultúra része, az a 24.hu Ady 100 projektje.

1919. január 27-én halt meg Ady Endre. A 24.hu a századik évforduló alkalmából – Weyer Balázs ötlete alapján – 2018. október 20-tól száz napon át közzétett egy-egy Ady-verset ismert emberek és pont az évforduló napján az utolsó videóban a szerkesztőség előadásában.

A száz nap alatt mondott verset popsztár, politikus, színész, Ady-leszármazott, közéleti megmondóember, költő, sportoló, képzőművész, újságíró, kertészmérnök – köztük olyanok is, akiket feltehetően itt láthatott a közönség először és utoljára verset szavalni. És mielőtt lebecsülnénk az internet erejét, a száz versre összesen több mint 800 ezer kattintás érkezett. A legnépszerűbb verset 58 ezren nézték meg.

Ady egyébként a maga idejében popsztárnak számított, sőt ma azt mondanánk, hogy tudatos brandépítő volt. Fontos volt számára, mit gondolnak róla. Divatosan öltözködött, ügyelt arra, milyen képek jelennek meg róla – tulajdonképpen csak egyetlen fotósnak, Székely Aladárnak engedte magát fotózni.

Mindehhez hozzájön Ady zsenije, és innentől nem csoda, hogy igazi popsztárra jellemzően korának közvéleménye két táborra oszlott: Ady-rajongókra és Ady-ellenesekre. Köztes vélemény, közömbösség nem volt.

Több mint ezer verset írt. Kultusza máig erős. Talán nincs is olyan, irodalmat szerető ember, akinek nem volt Adykorszaka, hacsak kamaszkori punk attitűdje miatt éppen utálta a költőt, de aztán ő is megveszi az első Ady-kötetet, miután huszonéves korára lenyugszik.

Hogy mennyire van jelen Ady ma is, azt jól fogalmazza meg Bordás Gábor, az Ady 100 szerkesztője: „A forgatás alatt kiderült, szinte mindenkinek van egy Ady-verse.”

Igazából most már száz van.

M. B. kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca • 21

Fotó: Emmer László

BőszeÁdám

„Bősze úr, ma ön van a rádióban, én meg már a Petőfit hallgatom” – írta a műsorvezetőnek egy hallgató, de nem sejtette, hogy belőle lesz kabarétréfa.

Hogy jobb útra térjen züllött tinédzserként, ferences gimibe íratták, és amikor nem vették fel színésznek, megkönnyebbült, és elment szerzetesnek. Ott aztán meghallott egy Byrd-lemezt, és rájött, hogy zenével szeretne foglalkozni. Zenetudós lett, otthagyta a szerzetesi életet is.

Bősze Ádámot 2008 óta a Bartók Rádió műsorvezetőjeként ismerjük, aki túl sokat és túl viccesen bakizik, egy szűkebb kör pedig ínyenc zenei antikváriusként tartja számon.

Szerethető és közvetlen személyisége kakukktojás a gyakran rigorózus klasszikus zenei színtérben, nem csoda, hogy a Virtuózok című tehetségkutató egyik házigazdájának is őt szemelték ki a köztévénél. 2017 nyarán mutatkozott be humoristaként: a #Szeretnekahallgatók című klasszikus zenei standup bejárta az országot. Nem népnevelni akar, szögezte le, pedig az efféle intelligens, a közönség általános műveltségére alapozó humor hiánycikk a szórakoztatóiparban. A standup címe ironizál, a Bartók stúdiójába érkező, gonoszkodó hallgatói sms-ek ihlették: „Egészen addig bántottak a beszólások, amíg fel nem olvastam az elsőt adásban – vallotta be a Fidelio interjújában. – Volt, aki – mert nem hallgatja a Bartók Rádiót – meg is volt rökönyödve, hogy hogyan adhatok ilyen szerénytelen címet a show-nak.”

Komolyzene-kedvelőként Bősze Ádámot elkerülni meglehetősen nehéz – ez persze rossz hír az utálkozó sms-ek írói­ nak. Pécsett ifjúsági programokat vezet (#NoBabel), Pesten rendhagyó zenetörténeti előadásokat tart a Három Hollóban.

2019 elején indult új műsora a Bartókon Varázsbolt címmel.

A második standup estre sem kellett sokat várni: ez idén áprilisban debütál Bő szekund címmel.

Cs. M. 22 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

Fotó: Kállai Márton

CsepelyiAdrienn „A popkultúra észrevétlenül szövi át az egész életünket, így a legtöbbször fel sem tűnik, milyen lenyűgöző. A Popfilter segít kiszűrni a lényeget.”

Csepelyi pedig készséggel bebizonyítja, hogy tényleg az élet minden területét érti ezalatt, sőt ehhez a mindenhez zenét is képes találni. Legyen szó a Csillagok háborújáról, a fociról, az utazóblogokról, a brandépítésről vagy épp a zeneipar szexizmusáról, szakmai és szórakoztató beszélgetésre számíthatunk. Heti vendégei ugyanolyan változatosságot mutatnak, mint a témák: Ókovács Szilveszter éppúgy megfordult a mikrofonja mögött, mint az Ivan & the Parazol frontembere, szakértett itt az Index újságírója, Sixx, és mesélt Rácz Ödön, a Bécsi Filharmonikusok nagybőgőszólistája.

Csepelyinek már a Népszabadság hasábjaira is sikerült becsempésznie olyan témákat, mint Taylor Swift és Beyoncé hatása a zeneiparra, vagy hogy a fesztiválozók ruhái hogyan váltak a fast fashion márkák prédájává. Otthon van az opera és a futball világában is. 2018-ban jelent meg futballrajongásának regényes – és szenvedélyes – átirata Belemenés címmel. Az önéletrajzi ihletésű kötet első körben a szerző személye és a téma közötti – nő és foci –, közmegegyezés szerinti összeegyeztethetetlenség miatt keltett feltűnést, majd ezen túllépve bekerült a legjobb elsőkönyves szerzőnek járó Margó-díj tízes listájára. Nemcsak szövegben, hanem képben is foglalkozik a sporttal: tavaly májusban a manchesteri Nemzeti Futballmúzeumban nyílt kiállítás futballfotózással foglalkozó hat nő, köztük Csepelyi Adrienn fotóiból.

B. Zs.

kult50.fidelio.hu

Fotó: Denis Sosnovskiy

KolodkoMihály

Az ember, aki beköltöztette Mekk mestert a Széll Kálmán térre, kiültette a Főkukacot a Duna-partra, és új őrhelyet talált a Kockásfülű nyúlnak a Várban.

Kevés alkotóra illik annyira a „rejtőzködő művész” jelző, mint az ungvári születésű Kolodko Mihályra. Váratlanul felbukkanó miniszobrairól egész Budapest találgatta, ki lehet az alkotójuk, míg a Duna-parti Főkukac ungvári ikertestvére el nem árulta a művészt.

Játékos figurái a felfedezés örömét ajándékozzák a nézőknek. Az új alkotások bejelentés nélkül tűnnek fel a főváros különböző pontjain. „Így magától születik meg a szobor, és találja meg a közönségét. Azt akarom, hogy a nézők ne is tudják, hogy ott kell keresni. Aki megtalálja, annak legyen az az érzése, hogy ő az első, aki felfedezte.”

Az elhelyezkedésükön kívül az apró részleteknek is szimbolikus jelentőségük van. Az eredetileg monumentális szobrász szakon végzett Kolodko a saját kislányai számára próbálta otthonosabbá tenni a várost, amikor Ungvárról Budapestre költöztek. Az apró alkotások azonban egész rajongótábort gyűjtöttek, akik télen méretben megfelelő sálat és sapkát kötnek a szobroknak. Az ukrán városban a rajzfilmfigura mellett olyan hírességek miniatűr, karikatúraszerű mását mintázta meg, mint Švejk, Csontváry Kosztka Tivadar, Napóleon vagy Jon Lord. „Hogy viccesek, az csak egy oldal. Annak a nézőnek szól, aki nem akar belemászni a gondolatiságukba. Ő nyugodtan emlékezzen erre. De nem ezért csinálom őket groteszkre, hanem hogy erősek és karakteresek legyenek” – avatta be lapunkat a művész.

B. Zs.

kult50.fidelio.hu

Fotó: Csabai Kristóf

MolnárÁron NoÁr

Hat évig játszott a Vígszínházban Molnár Áron. Egye­te­ mis­taként már ott volt gyakorlaton. Csakhogy a ku­lis�szákból rálátott a korlátokra is. Nézte a híreket, és egyszer csak betelt nála a pohár. Annyit érzett, de azt nagyon: tennie kell valamit. És a szabadságmániájára létrehozta a NoÁr-projektet 2018-ban.

A gyűlölet a gyávák mérge, Molnár Áron viszont a bátorságot tartja természetesnek. Tisztán gondolkodik, szereti a másik embert. Ezért aztán nem is tudja elviselni, hogy egyesek ellenségnek látják azt, aki mást gondol a világról. „Azért jöttem el a színházból, mert szerintem ezek a problémák kinőtték azt a közeget” – mondja.

Egy éve már, hogy rapben beszéli el, ami az igazságérzetét bántja. Sosem ő áll a főszerepben, hanem a gondolatai.

2018-ban nyitott egy YouTube-csatornát, miután megírta az Ébresztő című rapszámát. Aztán elkészült a Tanulni akarunk! dalával, amelyet több mint egymillióan néztek meg a neten. Majd jött a Fogjunk össze! klipje – benne színészkollégák is, Sipos Vera, László Zsolt, Pál András. Meg Mohamed Fatima, aki hidegrázósan gyönyörűen énekli: „Fogjunk össze már együtt a gyűlölködés ellen, kell a bátorság, a tudás, a tettek és a jellem…” És pontosan ez a NoÁr-projekt célja.

A Fogjunk össze! rapszámot szintén egy hír indította el benne: színes bőrű lányt atrocitás ért egy pesti buszon.

Lemigránsozták. Az utasok nem szóltak, nem védték meg, csendben, közönyben lapultak. „A Fogjunk össze! azt üzeni: nem számít, kinek milyen a bőre színe, az a lényeg, milyen ember ő maga. Romák, arabok, feketék, ázsiaiak is vannak a klipben, és mind fantasztikusak” – jegyzi meg Molnár Áron.

Négyéves volt, amikor Szerbiából átjöttek a szüleivel ide.

Szereti Magyarországot. Nem hagyná el sosem. Ezért nem is hagyja, hogy az eltérő nézetek megfojtsák itt az emberi kapcsolatokat.

K. Á. kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca • 23

Fotó: Németh András Péter

Védnök:

Tasnádi István területek: mozi tv, video Jelölhető: színész, rendező, hangmérnök, operatőr, látványtervező, forgatókönyvíró, kreatív szakember, producer

Krigler Gábor író, kreatív producer Az Aranyélet című sorozatért Milorad Krstić rendező A Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs filmért Reisz Gábor rendező A Rossz versek című filmért Szamosi Zsófia színművész Az Egy nap című filmben nyújtott alakításáért Szilágyi Zsófia rendező Az Egy nap című filmért

26 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

Fotó: Saghy FOTO

KriglerGábor

Aki kimozdította a magyar tévésorozatokat a Szomszédok– Angyalbőrben–Barátok közt Bermuda-háromszögből, az stí­ lusosan épp az utóbbi forgatókönyvírói gárdájában tanulta ki a szakmát.

Showrunner, kreatív producer – még a szakmán belül is újnak ható titulusok, amelyek egy új munkastílust is takarnak. Krigler Gábor fél lábbal a filmezés gyakorlati, fél lábbal a kreatív részében áll. Nemcsak a képernyőn látottakban hozott gyökeresen mást, de a stúdióban, a forgatásokon és azok előkészítésében is egy új szemléletet vezetett be az HBO működési struktúrája alapján. A csatorna a 2000-es években elkezdte előkészíteni a terepet Magyarországon is a saját sorozatok gyártásának, ehhez pedig a szakemberek kinevelése volt az első lépés a külföldi licenc alapján készülő sorozatokkal.

Társas játék, Terápia, Aranyélet, mindhárom sorozat alkotásában jelentős szerepet vállalt. 2018 egyik legjelentősebb filmes sikere az Aranyélet záró évada volt. A képi világukban a mozifilmekhez közelítő szériáknál a forgatókönyvírásra is nagy hangsúlyt fektettek: profi szakembereket alkalmaztak, és hónapokat hagytak a cselekményszálak kidolgozására.

Krigler Gábor még egyetemistaként csöppent a Barátok közt történetíró csapatába, ahol három évet töltött, majd vezette is egy évig. Az HBO-hoz a Született lúzer vígjátéksorozat írójaként került, majd innen jutott el végül a forgatókönyv-fejlesztésig. A kettő között pedig szakmai tapasztala­ taiból írt egy (folyt. köv.) – Hogyan írjunk tévésorozatot című könyvet. Nyolc év után, 2019 elején távozott az HBO-tól, hogy Prágában oktasson forgatókönyv- és projektfejlesztést.

B. Zs.

kult50.fidelio.hu

Fotó: Máté_Bach

MiloradKRSTIĆ

„A lélek gondjaihoz a művészet a kulcs” – hangzik el a Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs filmben, amelynek a forgatókönyvét, látványvilágát és rendezését is Milorad Krstić jegyzi.

A Szlovéniában született művész szerb származású, Újvi­ déken végezte el a jogi egyetemet, és 1989 óta él Magyar­ országon. A festészet mellett grafikával, képregényekkel, gyerekeknek szóló animációs sorozatokkal, színházi díszletés látványtervezéssel foglalkozik. Első animációs sikerét a berlini filmfesztiválon érte el 1995-ben, ahol Ezüst Medve-díjat nyert a My Baby Left Me című rövidfilmjéért. Régi kapcsolat fűzi Horváth Csabához és a Forte Társulathoz, először 2011-ben, egy közös műcsarnokbeli estjükön tűnt fel Ruben Brandt alakja.

2018 legsikeresebb magyar animációs filmjének főszereplője, Ruben Brandt nemcsak műkincseket rabol, a nézők szívét is előszeretettel gyűjti be. Milorad Krstić filmje ott volt 2019-ben a 25 legjobb egész estés animáció között az Oscardíj előszobájában, és vannak, akik a Macskafogó méltó utódjaként emlegetik. Tavalyi locarnói világpremierje óta lelkes kritikák kísérik útját, és világszerte nagy sikerrel járja a filmfesztiválokat. Itthon több mint 40 ezren látták eddig, és folyamatosan műsoron tartják a mozik.

Sokat elmond a sikerről, hogy a bukaresti animációs film­ fesztivál fődíját és a sevillai filmfesztivál 3 díját követően a Sony Pictures Classics vásárolta meg az amerikai forgalmazási jogokat, majd rangos szakmai díjakra jelölték: Anniedíjra két kategóriában, és versenyben volt a Press Academy Satellite-díjáért is.

A James Bond-filmek hangulatát megidéző akcióthriller hommage a filmművészet, az építészet, a dizájn és a képzőművészet ikonikus alkotói előtt, és az sem véletlen, hogy maga a cím két híres művész, Rubens és Rembrandt nevének összeolvadásából jött létre.

Gy. K. kult50.fidelio.hu

ReiszGábor

„Ez az én ’így jöttem’ filmem” – mondja Reisz Gábor második filmjéről, a Rossz versekről, amelyet egy hónap alatt több mint 40 ezren néztek meg a mozikban. A rejtett utalásokkal teli időutazásban a személyességet száz százalékig viszi a rendező: a saját emlékekből felépített fiktív történet főszerepét is ő alakítja.

Főhőse egy szakítás után gondolja át, hol rontotta el az életét, és „a múltjában kezdi keresni a választ arra, hogy a szerelem valóban csak akkor létezik-e, amikor már gyakorlatilag nincs”. Találkozik saját gyerekkori énjeivel, és az is előfordul, hogy egyszerre négy alteregó néz szembe egymással. A film kiválóan vegyíti a szürrealitást mindennapi frusztrációinkkal, a magyar filmben ritka természetes humorral, sőt még romantikus is mer lenni. A Rossz versek személyes hangvételű felnövéstörténet: az útkeresés, a szerelem, az elmúlás filmje, telis-tele szeretettel.

Reisz Gábor eredetileg tornatanárnak készült, verseny­ szerűen vízilabdázott, és a gitár is fontos szerepet kapott az életében. Enyedi Ildikó osztályába járt a Színház- és Film­ művészeti Egyetemre, amelyet 2011-ben fejezett be a 65 ezres nézőszámmal berobbanó diplomafilmjével, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannal. A humort a világon a legjobb dolognak tartja – mondta el a VAN megjelenésekor a Maszol.ro portálnak. „A humor egyszerre távolít el és szül empátiát, szerintem ez nagyon fontos. Soha nem értettem azokat a drámákat, filmeket, ahol humor nélkül próbálnak beszélni. Szerintem legalább önirónia kell ahhoz, hogy élet legyen.”

Gy. K.

kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca • 27

Fotó: Jamison, Cinefest

SzamosiZsófia

Ott állhatott Hollywoodban a Kodak Színház színpadán, amikor Deák Kristóf rendező átvette az Oscar-díjat a Mindenki című rövidfilmjéért.

Szamosi Zsófia imád filmezni, szereti a forgatásokkal járó összpontosítást, az „itt és most” egyszeri, megismételhetetlen izgalmát. Főszerepet játszott 2018 legfontosabb magyar filmjében is, Szilágyi Zsófia Egy nap című alkotásában, amelynek világpremierjét Cannes-ban a Kritikusok Hetén tartották, és ahonnan a legjobb első filmnek járó Európai Felfedezés díjával tértek haza. Az Egy nap sikerétől elválaszthatatlan az ő alakítása, amelyért számos elismerésben részesült, a magyar filmkritikusok díja mellett elnyerte a kassai Art Filmfesztivál Kék Angyal-díját csakúgy, mint a szarajevói és a kairói filmfesztivál legjobb színésznőnek járó díjait.

Szamosi Zsófia a Mindenki és az Egy nap esetében is pályakezdő, fiatal rendezőknek szavazott bizalmat, a filmeket kísérő sikersorozat meglepetésszerűen érte. Így történhetett meg, hogy a legnagyobb nemzetközi sikereit egy új filmes generáció első filmjeiben nyújtott alakításaival érte el.

A Mindenki szigorú kórusvezetőjét az Egy napban háromgyerekes túlhajszolt édesanya szerepe váltotta, a magyar filmben ritka, visszafogott és letisztult alakítással.

A komoly színészi koncentrációval járó forgatásokat hosszú előkészítő szakasz és próbafolyamatok előzték meg, csakúgy, mint színházi szerepei esetében. A Pali című monodrámában Maléter Pálnét formálja meg, a szerepet mélyinterjúk és korabeli dokumentumok alapján építették fel a PanoDráma Dokumentumszínházzal. Az elmúlt években a szabadúszást választó színésznő korábban 10 éven át Pintér Béla és Társulatának tagja volt. Legközelebb Deák Kristóf új filmjében, a Foglyokban és ismét egy elsőfilmes alkotásban, a Nagy Zoltán által rendezett Impromptuban láthatjuk.

Gy. K. 28 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

Fotó: Vizkelety Marton

SzilágyiZsófia

A 2018-as év a magyar filmben egyértelműen Szilágyi Zsófia első játékfilmjéről, az Egy napról szólt.

A siker Cannes-ban, a világ legrangosabb filmfesztiválján kezdődött, ahol elnyerte a nemzetközi kritikusok, a FIPRESCI Európai Felfedezés díját, majd több fesztiválmeghívás következett, köztük Kairó, Cork, Sydney, Trieszt, majd az alkotás a luxemburgi CinEast fődíját is elvitte. A magyar filmkritikusok az év legjobb filmjének járó B. Nagy Lászlódíjjal ismerték el.

Az Egy nap a Filmalap elsőfilmesek számára létrehozott Inkubátor Programjában készült, női alkotócsapata, a főszerepet alakító Szamosi Zsófia, valamint Kenesei Edina és Pataki Ági producerek arra vállalkoztak, hogy bemutassák egy háromgyerekes anya percekre beosztott idejét. Szilágyi Zsófia a rendezés mellett a forgatókönyvet is jegyzi, amelyet Mán-Várhegyi Rékával közösen írtak. A film készítése során a rendezőt az ambivalens viszonyok, az elhagyatottság, az idő végessége, a monotonitás és a csendben végzett munka érdekelte a legjobban, tágabb perspektívából nézve a házasság válsága és az értelmiségi lét kérdései foglalkoztatták.

Szilágyi Zsófia első diplomáját Pécsett szerezte, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem film- és televíziórendező szakán végzett 2007-ben Gothár Péter és Enyedi Ildikó osztályában. 10 évig dolgozott rendezőasszisztensként és forgatókönyvíróként, kisfilmeket és televíziós sorozatokat rendezett, Enyedi Ildikó első számú munkatársa volt a Testről és lélekről című, sokszorosan díjnyertes filmben. Első önálló rendezésében a dráma a „halasztásra ítélt pillanatokból” bontakozik ki, az alkotás a magyar film legszebb hagyományaihoz illeszkedik.

Gy. K.

kult50.fidelio.hu

Fotó: Kaszás Tamás

Védnök:

Magyarósi Éva területek: festészet grafika szobrászat fotó audiovizuális művészet performatív művészet iparművészet építészet design divat Jelölhető: alkotó, kurátor, tervező, restaurátor

Lantos Adriána kurátor A Frida Kahlo kiállításért Polgárdi Ákos grafikus A Lipcsei könyvvásár magyar pavilonjáért Seres András restaurátor A Román Csarnok restaurátori munkálataiért Varga Erika ötvösművész, tervező A Romani Designért Varga Tamás építész A pécsi Onkoterápiás Intézet tervezéséért

30 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

LantosAdriána

Frida Kahlo első magyarországi életmű-kiállítása 2018 egyik legnépszerűbb kiállítása volt itthon. Kahlo személyiségének megosztó jellegét jól jelzi, hogy a tárlat kapcsán művészeti, genderelméleti és politikai viták egyaránt fellángoltak. „Határozottan képviselte saját magát és azt, hogy kicsoda ő – ebből a szempontból a feministák előfutára” – nyilatkozta a Fideliónak Lantos Adriána, a kiállítás kurátora, aki ekkor még nem tudhatta, hogy Frida-féle karakánságra a tárlat kapcsán is szükség lesz. A 20. században feminista ikonná értelmezett mexikói művész a festményei mellett saját személyét, megjelenését, a hozzá fűződő képzeteket is úgy alakította, mint egy műalkotást, legyen szó a mexikói indiánok viseletéből összeállított ruhatáráról vagy a különféle orvosi segédeszközei – mint a fűzője vagy a műlába – feldíszítéséről. Frida Kahlo életében a férje, Diego Rivera mexikói festő hírneve és elismertsége messze túlnőtt az övén, azóta azonban az asszony egyenlített.

A Nemzeti Galéria tárlata kapcsán szimbolikusnak is tekinthetjük, hogy egy olyan alkotónál, akinek az alakja gyakorlatilag egyet jelent a női művész fogalmával, a műveket kölcsönző gyűjtő, sőt a kurátor is nő volt. A kiállítás képeit kölcsönző asszony – Kahlo egykori riválisa a nagy étvágyú Rivera kegyeiért – Dolores Olmero volt, aki személyesen ismerte a házaspárt.

Lantos a kiállításon Kahlo műveit mexikói népművészeti tárgyak segítségével helyezte a festőnő hazájának kulturális kon­textusába, a katalógusban kitért Frida magyarságának legendájára, a tárlaton pedig egy Muray Miklóshoz írt magyar szerelmes levéllel örvendeztette meg a látogatókat. Az utolsó teremben Frida popkulturális hatását villantotta fel, ahogy a divatvilág, a zeneipar vagy a tetoválóművészek az összenőtt szemöldökétől a hajába tűzött rózsán át mindent felfaltak belőle. A brandépítés úttörőjének is tekinthető festőnőtől egyet nem vitathatunk el: „Az imidzse része az is, hogy kíméletlenül őszinte volt saját magához, soha nem akarta szépíteni magát.”

B. Zs. kult50.fidelio.hu

Fotó: Csordás Lajos

PolgárdiÁkos

Libbenő fehér függönyökkel teremtett meghitt és egyben Bauhaust idéző hangulatot a lipcsei könyvvásáron felállított pavilonnal. A Kálvin teret betonkockányi kálvinista bölcsességgel hintette tele, a Budapest100-kiadványokban pedig az eddigi százéves házakat ünneplő program bestof­ jának adott formát.

A lipcsei nemzetközi könyvvásár magyar pavilonjának tervezésére három éve építészirodákat kérnek fel, így a német olvasók a kortárs magyar dizájnból is ízelítőt kaphatnak az irodalom mellett. A 2018-as stand a Hetedik Műterem csoport, vagyis Biri Balázs, Polgárdi Ákos és Szabó Levente közös munkája volt. A Bauhaus atmoszféráját idéző alkotásuk egy teljes évvel beelőzte a témát, a centenáriumra tartogató nemzetközi mezőnyt, és már 2018-ban egy Walter Gropiustól vett mottóval jelentek meg a könyvszemlén. A több ezer négyzetméteres kiállítótérben 7 méter magas, fehér, áttetsző textilfüggönyökkel bensőséges teret hoztak létre, ugyanakkor felidézték a Ludwig Mies van der Rohe és Lilly Reich tervezte, 1927-es német selyemipari kiállítási pavilont. A hatalmas nyitott térben és tömegek részvételével zajló rendezvényen is megteremtették a befelé figyelés, a könyvekre hangolódás lehetőségét. Ugyanez a szemlélet érződik a Kálvin tér járdájába süllyesztett idézeteiken is.

Polgárdi Ákos hivalkodás nélküli, de egyéniséggel bíró munkái finoman hozzásimulnak a projekthez, amin dolgozik, és megemelik azt. Alkotásairól azt állítja: „Nem nagyon szeretnék kifejezni semmit, csak azt szeretném, hogy jobban nézzenek ki a dolgok.” A mondat mögött pedig a nem a teremtésben, hanem a formázásban, az alakításban kedvet lelő személyiség rajzolódik ki – legyen az az Európa Kiadó diákkönyvtár-sorozata, a Budapest100 könyvecskéi vagy a nagykörúti üzlete arculatának újratervezése.

B. Zs. kult50.fidelio.hu

SeresAndrás

Seres András vezető restaurátornak és hetvenfős csapatának sikerült teljesen megmenteniük a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokának falfestéseit. 2018-tól a nyilvánosság is meggyőződhet erről.

A Román Csarnok 1900 és 1906 között épült, hogy műtárgyak gipszmásolatai révén bemutassa a középkor szobrászati és építészeti stílusainak történetét, hasonlóan a múzeum többi földszinti, különféle korszakokról elnevezett tereihez. Seres András restaurátortól tudható: a 20. század elején a kor építészei nem akartak egy az egyben reprodukálni egy román kori templomot, hanem a középkor művészetének esszenciáját próbálták megragadni a freskóknál, falfestéseknél is.

A második világháborúban a csarnok tetőablakai azonban beszakadtak, a falfestés is súlyosan megsérült. Hosszú éveken át ázott az egész. Még az ötvenes évekből is van olyan fotó, amelyen éppen lapátolják a havat a csarnokban. Nem hozták rendbe a termet, inkább lezárták hetven évre. Szoborés festményraktár volt. Az állapotát sem tudták felmérni.

Amikor Seres András 2015-ben állványon először feljutott a mennyezetig, azzal szembesült: a vakolat sok helyen, mint egy függöny, lóg a fal előtt. „Az volt a célunk, hogy az eredeti festésből mindent megmentsünk. Meg is mentettünk” – nyilatkozta Seres, aki korábban egyebek mellett a Zeneakadémia vezető restaurátora is volt.

A Román Csarnok 20. századi falfestései az évtizedes eróziótól középkorivá öregedtek. Ugyanolyan technológiát kellett alkalmazni a restauráláskor, mintha valóban román kori falfestések lennének, nem pedig a historizmus idejéből valók.

A csarnok helyreállítása 2016 decemberében kezdődött.

Seres szerint: rejtőzködő szakma a restaurátoroké, hiszen csendben, a háttérben végzik a munkájukat. De a lenyűgöző eredmény, tesszük hozzá, mégiscsak őket dicséri. 2018-tól ismét látogatható a Román Csarnok.

K. Á. kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca • 31

Fotó: Stiller Ákos

VargaErika

Varga Erika szereti visszanézni a régi fotóit. Hétévesen télhercegnőnek érezte magát, amikor anyukájától egy fehér prémes, piros bundát kapott, hímzettet, kapucnisat.

Középiskolásként is az egyedit kereste. Aztán a Romani Designnal trendet csinált a roma népviseletből. Frida Kahlo-kollekcióját világhírűvé tervezte.

Családjukban fontos a szép. Anyai nagyanyja, a Mámi maga varrta a tradicionális roma ruháit. Édesanyja már felvett modern darabokat is. Varga Erika viszont sokáig még varrni sem tudott. Érettségi után találta meg a misszióját, hogy változtasson a közgondolkodás általános romaképén.

Tizenkét évig vitte a Glinda gyerekmagazint, amelyben képregényesen meséltek a romákról. Közben kitanulta az ötvösséget, beindította saját műhelyét. Roma gyerekeket vont be az ékszerek készítésébe. Volt, hogy összepakolta az ötvösműhelyét, elvitte Kántorjánosiba, Hajdúhadházra, ahol a romatelepeken kézműves-foglalkozásokat tartott.

Aztán gondolkodni kezdett, hogy ruhák is kellenek az ék­szerekhez: a világ első roma divatstúdiójává formálta a Romani Designt 2010-ben. Vizuális üzenete is lett Varga Erika társadalmi vállalásának. Rendszeresen részt vesznek hazai és külföldi divateseményeken. Eddigi legnépszerűbb kollekciójuk az Ikon, különösen a Frida Kahlo ihlette népviseletek.

Együttműködtek a Magyar Nemzeti Galériával a 2018-as Frida Kahlo-kiállítás kapcsán. A múzeumshopba bekerültek Romani darabok is.

A Romani – designmárka. De társadalmi brand is. Varga Erika ruháinak jellemük van. „Az én cigány ruháim magyarul szólalnak meg” – mondja. Viselőjüknek nemcsak az egyediség fontos, hanem az is, amit képviselhetnek vele. Varga Erika a divattal, a „látványkommunikációval” üzen a többségi társadalomnak, de a rejtőzködő roma értelmiségnek is: vállalják magukat, legyenek büszkék az identitásukra.

K. Á.

32 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

Fotó: Molnár Barbara

VargaTamás

Még mindig megborzong, ha belép a Műegyetem központi épületébe. Szerinte lehet egy épületnek terápiás funk­ ciója is. Az általa tervezett pécsi Onkoterápiás Intézetért és a balatonfüredi Városi Uszoda és Sportakadémiáért is különdíjat kapott 2018-ban az Év Háza pályázaton.

Varga Tamás középiskolás korában lépett be először a Műegyetem „K” épületébe, amikor felvételi előkészítőre járt.

Aztán ott töltötte az egyetemi éveit, majd átállt a katedra másik oldalára, a mai napig tanít. Emellett folyamatosan dolgozik a tervezőasztalnál. Hisz abban, hogy az épületnek és a környezetének összhangban kell lennie, éppen ezért fontos minden tervezésnél a helyi adottságok figyelembevétele és a helyi anyagok beépítése. De az épületnek nemcsak a fő funkcióit kell ellátnia: fontos szempont az is, hogy akik használják, hogyan érzik magukat benne.

Varga Tamás már többször tervezett egészségügyi intézményt. Vallja, hogy az ilyen épületeknek terápiás funkciójuk is van, és a tervezéskor – a forgalom, a használat, a funkcionalitás mellett – ugyanilyen fontos figyelembe venni a közérzetet. Nemcsak az orvosok, a gyógyszerek segíthetik a betegeket a gyógyulásban, hanem az épített környezet is.

A pécsi Onkoterápiás Intézetnél igyekezett egy introvertált helyzetet teremteni ahhoz, hogy a betegek el tudjanak vonulni, másfelől tudjanak nyitni is a külvilág felé, ha állapotuk megengedi. A fénynek és az elvonulásnak e kettősségét próbálta megfogalmazni. Az ars poetica is ez: „Fény és remény a külvilágtól elhatárolódva, a gyógyulás reményében.”

M. B.

kult50.fidelio.hu

szentendreiteatrum.hu

Szentendrei Teátrum

50 ÉV | 50 NYÁR | SZÁMTALAN ÉLMÉNY

Fotó: Óbudai Társaskör

Védnök:

Vajda Gergely területek: klasszikus zene régizene kortárs komolyzene Jelölhető: zeneszerző, karmester, zenekar, zenekarvezető, zenész

Balog József zongoraművész A Wolf-temperiertes Klavier című albumért Balogh Máté zeneszerző Az Egy nap című film zenéjéért és a CentriFUGA-projektért Hámori Máté karmester Az Óbudai Danubia Zenekar vezetéséért Rohmann Ditta csellóművész A Solo Cello Portrait című albumért Vashegyi György régizenész, karmester Az Orfeo Zenekar és Purcell Kórus sikereiért

34 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

BalogJózsef

Nem sztáralkat, pedig szív és ész van abban, ahogy játszik. És lelkiismeretesség, ami nélkül soha nem szabadna pályára állítani zongoraművészt.

Annak idején zongoraművészek generációinak bátor programválasztására volt szükség ahhoz, hogy Beethoven vagy Brahms darabjai a repertoár kitüntetett helyére kerüljenek.

Az idén negyvenéves Balog József ezek közé a bátrak közé tartozik, csak épp kétszáz évvel később: mostanában Lajtha László és Kodály Zoltán zongoraműveinek népszerűsítésén fáradozik, amelyekről nem érti, hogyan porosodhatnak a polcon. „Kutya kötelességemnek érzem előadni őket” – vallja.

Ha kérdezték, már négyévesen rávágta, hogy ő bizony zongoraművész lesz. Prímás édesapja mellett a zene mellett dönteni az alma és a fája esete. A roma zenészek azon nemzedékéhez tartozik, akik a Zeneakadémiát választották.

Szerinte ez inkább jó, mint rossz, még ha a cigányzene veszít is a népszerűségéből.

Ahogy sokaknak, Balog pályája a legnépszerűbb szerzőkkel, Chopinnel és Liszttel indult, valamint Kocsis Zoltán dicséretével, aki korosztálya legtehetségesebbjének nevezte őt. Soha nem elégedett meg a felszínességgel, Liszt műveit például a szerző által használt zongoratípuson, Erardon rögzítette.

Revelatív erejű zongorista. Azt mondja, többször álmodott már azzal a darabbal, amelyet meg szeretett volna tanulni.

Hogy Wolf Péter grandiózus ciklusával, a Bach-ihlette Wolftemperiertes Klavierral, vagy épp Gershwin zongoraműveivel álmodott-e, azt fedje balladai homály. Az biztos, hogy a 2018-as év számára főként erről a két szerzőről szólt, utóbbiról egy Hungaroton-lemez okán. Hallgatóira pedig, ahogy sokszor, átragadt valami abból a gondoskodó affinitásból, amivel Balog József egy-egy műhöz közelít. Vallja, hogy minél jobb előadóvá válik, annál több munkája fekszik egy-egy koncertben. Hiszen akkor a billentyűket leütni is nagyobb felelősség.

Cs. M. kult50.fidelio.hu

Fotó: Nagyilles Szilárd

BaloghMáté

A kortárs zeneszerzők üvegplafonja alighanem törés­álló.

Balogh Máté rendkívül fiatalon mégis megrepesztette azt, pedig nem hinnénk, hogy erre törekedett volna.

Zene és irodalom, hagyomány és modernitás talál egymásra Balogh Máté gondolkodásában: nem is tudja, nem is akarja kikapcsolni a filozófiai értelmezést, bármilyen zenét hall. Az ember szerinte máshogy fogadja be Mozartot, ha megismerkedik mindazokkal, akik utána jöttek, a mai alkotónak sem kell feltalálnia a spanyolviaszt, elég, ha hozzátesz a kontinuitáshoz – valami újat.

Győrött született, zenészcsaládban. Jeney Zoltánnál tanult a Zeneakadémián, Eötvös Péter és Csapó Gyula mesterkurzusait is látogatta. Kívülről szemlélve azt mondhatnánk, kíváncsiságának köszönhet mindent: saját nyelvére egyaránt hat a zen buddhizmus és a magyar zeneszerzők pillanatnyi ómegája, Kurtág György. Már huszonöt évesen tanított a Zeneakadémián, három éve Artisjus-díjjal, 2018-ban pedig Junior Prima Díjjal tüntették ki. Szervezkedni sem lusta: Rajk Judittal, Tornyai Péterrel és Kedves Csanáddal a CentriFUGA kortárs zenei műhely alapítója.

Még nincsen harminc, vagyis zeneszerzőévekben mér­ ve rendkívül fiatal, szédítő belegondolni, mit írhat még.

Az eddigi lista is csinos, tucatnyi zeneszerzőversenyen nyert már zeneműveivel, 2017-ben a zürichi Tonhallében Eötvös Péter vezényelte Jam Quartet című ősbemutatóját. Tavaly pedig jó néhány napig egyetlen napról szólt a magyar filmművészet, Szilágyi Zsófia Egy napjáról, amelyben az ő zenéjét hallottuk. Sikerében talán része van, hogy húszas évei elején a Színmű produkcióiban edződött zeneszerzőként és zongoristaként. Száz éve szégyenteljes megalkuvásnak számított „komolyzeneszerzőként” filmzenét írni – ma már nem az, sőt. Milyen jó, hogy Balogh Máté is tudja, hogy „sőt”.

Cs. M. kult50.fidelio.hu

Fotó: Doron Ritter

HámoriMáté

Huszonöt év fiatal kor egy szimfonikus zenekarnál: épp ennyi idős az Óbudai Danubia Zenekar, amely Hámori Máté művészeti vezetésével virágkorába lépett.

Az 1983-as születésű karmester öt éve igazgatja az óbudai együttest. Már gimnazistaként külön énekórákat tartott az osztá­lyának, később, még zeneakadémistaként alapította első zenekarát – hogy legyen mit vezényelnie. Megesett, hogy az autóját is eladta, hogy finanszírozni tudjon egy koncertet, és azt sem bánta, hogy a zenekar azóta feloszlott: a zene szenvedélye megmaradt. Az Óbudai Danubia élén a szimfonikus repertoár ismeretlenebb területeire vezeti közönségüket, egyaránt játszanak a barokk és a klasszika elfeledett kin­cseiből és a modern és kortárs zene felfedezésre váró remekművei­ ből. Együttesként képben vannak, résen vannak: 2020-ban az ő közreműködésükben hangzik el hazánkban Kurtág György tavalyi, világsikert aratott operája, A játszma vége. „Amit a karmester csinál, az jelentősen befolyásolja, hogy a zenész hogyan viszonyul a saját hangszeréhez és az előadott műhöz” – nyilatkozta a Fideliónak. Igazi 21. századi maestro, aki nem öncélú erőfitogtatással, tekintély­ elvűséggel igazgatja a zenekart, hanem invencióval, kreativitással jár elöl. A zenekar tematikus évadai, a már ismert remekművek radikálisan új, élő olvasatai erről a leleményről tanúskodnak, és egy olyan energiáról, amelynek szükségéről sokszor elfeledkeznek ebben a műfajban.

Hámori Máté 2017-ben az Arany Érdemkereszt polgári tagozatában, 2019-ben pedig Liszt-díjban részesült, de sem a karmesteri pulpitusra, sem a próbákra nem viszi magával a plecsnit. Nem értékek ellen, hanem értékekért érdemes lázadni, vallja, a nyugati világnak az utolsó nagy fogódzója a kultúra. Szerinte azt a misztériumot kell megteremteni a koncertteremben, amit a régiek a templomokban tapasztaltak.

Cs. M. kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca • 35

Fotó: Felvégi Andrea

RohmannDitta

Nagyapja Rohmann Henrik hárfaművész, tanár. Édesapja Rohmann Imre zongoraművész, karmester. Rohmann Ditta beleszületett a zenébe. Kivételes zeneiség. Úgy játszik a csellón, mintha csak hagyná a zenének, hogy őrajta keresztül áramoljon.

Rohmann Ditta játéka szuggesztív, virtuóz és érzékeny.

Szenvedélyes. Mindegy, mit játszik. Persze számára Bach a levegő, vele beletekinthet a végtelenbe, még akkor is, ha zenéje szigorú koncentrációt, mély intellektuális figyelmet követel az előadótól. Nyilván a hallgatótól is. Egyszer mesélte Rohmann Ditta, hogy amikor Eisenachban, Bach szülőházában zenélt, azt nézte, a sokablakos épületből milyen tájat láthatott Bach, milyen hatással lehetett az rá. Azóta is sokszor eszébe jut Bach „műveinek domborzata”, szólamai föl, le. Egyébként tízévesen tanulta az első Bach-művet. Anyanyelvének tartja.

A kortársakat is természetesen beszéli – jól hallható ez a Solo Cello Portrait című lemezén, amely 2018-ban jelent meg a Hungarotonnál. A csellóművésznek ez az ötödik albuma ott. Kodály Zoltán és Ligeti György szólószonátái mellett például Eötvös Péter darabját – Két vers Pollynak – is játssza.

Megszólaltatja Kurtág Györgytől a Szókratész búcsúját, Dukay Barnabástól két olyan darabot is, amelyet neki, a csellistának ajánlott. Utóbbi három mű lemezfelvétele világpremier.

Rohmann Ditta Solo Cello Portrait albumának választott zenéi – és zenei gondolkodásának, értelmezésének különleges módja, ahogyan elszakad a prekoncepcióktól – tényleg kiadják a csellóművész portréját. Szeret a műfajok közt átjárni. Körbejátszani a művészetet – olykor nemcsak zenével, hanem szóval is. Nem is kell azon csodálkozni, hogy újabban színész is egy kortárs magyar drámában.

K. Á.

36 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

Fotó: Wagner Csapó József

VashegyiGyörgy

A hazai régizene-játszás egyik úttörője: Vashegyi György nemcsak művészként, hanem menedzserként is sokat tett azért, hogy a magyar közönség megismerje a 16–18. század zenéjét.

Vashegyi György a magyar klasszikus zenei élet régésze, aki John Elliot Gardinertől és Helmuth Rillingtől, illetve a Drezdai Régi Zenei Akadémián tanult. 1990-ben zenészbarátaival megalapította a Purcell Kórust, egy évvel később pedig az Orfeo Zenekart, hogy motorjai legyenek annak, ami tőlünk nyugatabbra, Angliában, Németországban és Franciaországban már futott: a régizene-revivalnek. Működésük nagy mérföldköve 2003-ban Haydn oratóriumának, Az évszakoknak a megszólaltatása volt, s azóta még alaposabban elmerültek a 16–18. századi zenében. A Versailles-i Barokk Zenei Centrummal együttműködve minden évben színre visznek egy francia barokk operát, lemezfelvételeik pedig kritikai sikernek örvendnek.

2018-ban Rameau Naïs című operájának felvételével kerültek a nemzetközi sajtóba, Gervais Hypermnestre című művével pedig a Müpába, ahol a Vashegyi-produkciók évről évre „headlinerei” a Régizenei Fesztiválnak is. Tudós alkat, 2010-ben az ő vezetésével indult el a Zeneakadémia régizene-tanszéke, de ez az ő műfajában elválaszthatatlan az előadói minőségtől: „az előadónak a kotta mellett kötelező kutatnia is, legyen szó akár Monteverdiről, Bachról, Brahmsról vagy akár Bartókról” – nyilatkozta a Fideliónak.

2018-ban, szokatlanul fiatalon lett a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, de a tisztsége mellett muzsikusként sem lassított a tempón. Listánkra sem a pozíciója miatt került fel, hanem azért, mert nagy érdeme van abban, hogy hazánk felkerült Európa régi zenei térképére. Ez egy olyan zenei korszak, amelynek kincseiből Magyarország a történelme folytán jócskán kimaradt, Vashegyi törekvéseinek hála viszont van alkalmunk (s van mit) pótolni.

Cs. M. kult50.fidelio.hu

A KÖVETKEZŐ ÉVADBAN IS

EGY PIACI NAP

1088 Budapest, Vas u. 2/c.

ÓDRY SZÍNPAD

1065 Budapest, Nagymező u. 11.

RADNÓTI SZÍNHÁZ

7

HELYSZÍNEN JÁTSZUNK

10 A GONDNOK A MŰVÉSZNŐ ÉS RAJONGÓI ÜVEGFIGURÁK

Az EMMI támogatásával.

FUTÓTŰZ A PÁRNAEMBER

TESLA LOFT

1075 Budapest, Kazinczy u. 21.

KAKUKKFÉSZEK

GLORIA

JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZ 1134 Budapest, Váci út 63.

1065 Budapest, Andrássy út 31. 1. em.

KEZDHETEK FOLYTATÓDNI RADNÓTI

1143 Budapest, Stefánia út 34.

KERES EMIL PRÓBATEREM

STEFÁNIA PALOTA

III. RICHÁRD

BÁRÁNY BOLDIZSÁR

KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ

1052 Budapest, Petőfi Sándor u. 6.

ÁDÁM ALMÁI radnotiszinhaz.hu

jazz Fotó: Szaniszlo Ivor

Védnök:

Szirtes Edina Mókus területek: Jazz folk Világzene Jelölhető: Énekes, zenész, zenekar, zeneszerző

Dresch Mihály szaxofonos A Körbe-körbe című lemezért és új formációjáért Lakatos Mónika énekes A Romanimo albumért Modern Art Ochestra együttes A Bartok: Fifteen Peasant Songs projektért Söndörgő együttes A Szikra című albumért Szőke Szabolcs zenész A Dialógus életműkoncertért

38 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

DreschMihály

Dresch Mihály csupa kettősség. Két zenei tradíció, két érzelmi véglet, a kül- és belvilág egyensúlyát keresve hozza létre elemi erejű zenéjét.

Két forrást emleget, amikor a zenéje inspirációjáról kérdezik: a paradicsomszedést a földesi tanyán a nagyszülei társaságában, meg az ötvenes évek jazzóriását, a tenorszaxofonos Johnny Griffint, akinek a játékát először a rádióban hallotta. Ha megnézzük, ez a kettő nincs is olyan távol egymástól, mindkettő a föld felé gravitál. És Dresch Mihály meg is találta a kettő közös eredőjét magában, a legmagasabb örömben és a legmélyebb bánatban. A szaxofonos-zeneszerzőben kétségtelenül van valami szélsőségesség, ahogy a két érzelmi végpont között ingázik, de talán a zenéje is attól olyan elemi erejű, hogy terápiaként, vagy ahogy ő mondja, imádságként használja. Nála sosincs hamis hang abban az értelemben, hogy az őszintétlen lenne. Az, hogy játszott a legnagyobbakkal, Archie Shepp-pel, Dewey Redmannal vagy Chris Potterrel, számára nem a polcra kitenni való eredmény, nem is gondolkodott külföldi karrierben. „Mindig is amolyan ’tősgyökeres’ típus voltam, sosem gondoltam például arra, hogy Amerikában kéne karriert csinálnom. Egyszerűen gondolkodni, annak örülni, ami megadatik, alázatosnak maradni – én így próbálok élni” – nyilatkozta egyszer. Dresch Mihály neve a nyolcvanas évek óta összeforrt a magyar etnojazzel, és bár azóta sem tudta senki ilyen szerves vegyületét létrehozni a népzenének és a jazznek, ő csak dolgozik tovább, és egy gyerek kíváncsiságával keresi az újabb zenei dimenziókat.

Az övéhez talán csak Borbély Mihály zenéje mérhető, akivel 2018-ban adták ki nagy sikerű, második közös lemezüket Körbe-körbe címmel, amit Fonogram-díjra is jelöltek. De új formációt is alakított fiatal népzenészekkel, a Dresch Mihály Húros Kvartettben most a másik oldalról kérdez: a népzenei hangszereket faggatja arról, hogy beszélik a jazz nyelvét.

Sz. E. kult50.fidelio.hu

Fotó: Attila Kleb

LakatosMónika

Az oláh cigányzene egyik legszuggesztívebb énekes-­ előadójáról nehéz elfogulatlanul írni. Talán azért, mert amit ő képvisel, az is a végletekig személyes.

Lakatos Mónika az anyatejjel szívta magába ezt a zenei kultúrát, az első dalokat családi körben, többek között édesapjától, Lakatos Géza Józseftől tanulta, aki a magyar cigányság körében országszerte ismert énekes volt. Mónika először 1996-ban mutatta meg a nyilvánosságnak énekescsaládi hagyatékát, amikor megnyerte a Ki mit tud? népdal kategóriáját. Azóta a neve már összefonódott a Romengóval, aminek lelkét ő és férje, Rostás Mihály Mazsi adják. Amikor Mónika a színpadon énekel, nemcsak a saját hangját hallatja, de erőteljes, szuggesztív jelenlétébe belesűríti a felmenői örömét és bánatát is attól függően, hogy épp vidám pergetőt vagy szomorú hallgatót hallunk tőle. De nem csak ez az oka, hogy Mónika éneke a dalok után, a csendekben is hosszú másodperceken át tovább rezeg a nyitott szívű hallgatóban. Varázslatos személyiségéből hol egy kislány ártatlansága és játékossága, hol egy érett nő bölcsessége és szívóssága villan elő. 2018-ban a férje, Mazsi ötlete nyomán készítettek zenei trendeket nagy ívben elkerülő, csupa lassú dallamból, a bánat megéneklésére szolgáló hallgatóból álló lemezt Romanimo címmel, leheletnyi hangszeres kísérettel. A tömény zenei anyag a mai értelemben nem hallgatóbarát, sokkal inkább emberbarát, amennyiben az ember valódi arcát mutatja meg. Ezt érezhették meg a World Music Charts Europe (WMCE) nemzetközi döntnökei is, akik a 2018-as világzenei toplista tizennegyedik helyéig juttatták a lemezt.

Lakatos Mónika egy sok száz éves zenei tradíciót képvisel a jelenben. Férjével, Mazsival egyszer viccesen meg is jegyezték, hogyan nézne ki náluk egy népzenei gyűjtés: „Gyere, Móni, felgyűjtelek!” – „Én meg téged.”

Sz. E. kult50.fidelio.hu

ModernArt Orchestra A Modern Art Orchestra világklasszis zenészegyéniségek

demokratikus közössége.

Fekete-Kovács Kornél nem csak a trombitához, a szárnykürthöz, a zeneszerzéshez és a hangszereléshez ért nagyon.

Remek érzéke van ahhoz is, hogy felismerje és teret adjon a zenészekben buzgó alkotásvágynak. Szinte a kezdetektől fogva olyan műhelyként működik a MAO, ahol a muzsikusok közösen ugranak fejest egymás egyedi zenei világának mély vizébe. Legendás albumokat újragondoló Jazztörténeti sorozatuk és a Hajós Andrással közös, Zenehajó című szellemes gyerekkoncertjeik mellett szerzői esteket is tartanak. Ennek során egy-egy egész estét és lemezt szenteltek az egykori és jelenlegi tagok közül Ávéd János, Bacsó Kristóf, Cseke Gábor, Korb Attila, Oláh Szabolcs és Subicz Gábor szerzeményeinek.

De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az improvizáció már önmagában is jelen idejű zeneszerzés; a hangszeres szólókban pedig nemcsak az említett muzsikusok, de valamennyi MAO-tag rendre maradandót alkot – amennyiben használhatjuk ezt a szót a pillanat művészetének kontextusában. 2017 végén ők sem hagyták ki azt a nagyszerű lehetőséget, hogy szabadon felhasználhatóvá váltak a Bartók Béla-szerzemények. A Tizenöt magyar parasztdal – Bartók Béla művét játsszák a MAO című lemezükön, és a 2018-as, nagy sikerű lemezbemutató koncerten némi pimaszság is vegyült abba a tiszteletbe, amivel a zeneszerző zongorára írt népdalátdolgozásaihoz közelítettek. A vendégelőadókkal – Harcsa Veronikával, Dave Liebmannal, Dresch Mihállyal, Lukács Miklóssal és Gőz Lászlóval – vezetett improvizációk során kommentálták a műveket, miközben a legmodernebb elektronika és az archív népzenei gyűjtések fúziójával tágították az amúgy sem szűkös bartóki univerzumot.

Sz. E. kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca • 39

Fotó: Aknay Csaba

Söndörgő

Kind Of Béla – a zenekar egyik legújabb számának címe remekül szemlélteti, miben áll a „söndörgőség”: népzenei hagyományok bartóki szemlélettel, a klasszikus zene precizitásával, az improvizáció szabadsága és rengeteg humor.

Az említett számban mintha Bartók Béla Román népi táncokból ismert dallamát Miles Davis fújná fekete trombitáján egy szerb hegymagaslaton. Pedig minden bizonnyal Eredics Benjamin játszotta föl ezt egy belvárosi stúdióban, tamburakísérettel. A Söndörgő úgy szűri át magán a különböző zenei kultúrákat, hogy közben nem uniformizál, nem butít le, nem keresi az eladhatóság ízetlen kenyerét, az emberek mégis megveszik. Hogy miért? Eleve adott az életerőtől duzzadó délszláv népzene, amit a zenekar anyanyelvi szinten beszél.

Szó szerint, hiszen a banda magját alkotó Eredics testvérek annak az Eredics Kálmánnak a fiai, akik a Vujicsics Együttessel először kezdtek el itthon délszláv népzenével foglalkozni.

Nem is akartak kikerülni ennek a zenének a hatása alól, sőt, még valamit átemeltek a Vujicsics-iskolából: a klasszikus zenei szemléletet, ami náluk az apró díszítésektől hemzsegő zene kézműves igényű kidolgozottságában jelentkezik.

Szinte gyerekek voltak, amikor megalapították a Söndörgőt, a zene ezért otthonos játszóterük lett: a szertelenséget pedig jól hasznosítják ma is, amikor eredeti dallamokat dolgoznak át, vagy saját számokat írnak a stílushűség igényével, nem tagadva azokat a 21. századi zenei hatásokat, amik érték őket.

2018-ban nagyot robbant – és zenei toplistákon landolt – a Szikra című albumuk, amit az Amsterdam Klezmer Banddel közösen készítettek. Ezen példa nélküli szerves fúzióját hozták létre a kontinentális klezmer zenének és a Kárpátmedencei tamburamuzsikának; a lemezbemutatón a két zenekar szinte bigbanddé olvadt össze, miközben a hangok csak úgy spricceltek a színpadról a multiinstrumentalista zenészek fesztelen szólóiban.

Sz. E. 40 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

Fotó: Szőke Dániel Bogdán

SzőkeSzabolcs

Három dallam- és tizenegy rezgőhúr. Van némi jó értelemben vett fanatizmus abban, ha valaki negyven évet tölt azzal, hogy kihozza ebből a legtöbbet. Szőke Szabolcs, a gadulka mestere ilyen.

Az első, Szőke Szabolccsal kapcsolatos – szinte gyerekkori – emlékem mélyen belém égett. Egy fesztiválon esőhelyszínként szocreál iskolai tornateremben tartották meg koncertjüket Ektar nevű formációjával. Más előadók talán méltatlankodtak volna, hogy a visszhangos, rideg terem alkalmatlan egy ilyen intim koncert számára, ők azonban játszottak, én pedig úgy éreztem, megnyílik a föld és az ég – ha lehet ilyet mondani, spirituális élményben volt részem. Szőke Szabolcs azok közé tartozik, akik ízig-vérig művészek. Őket arról lehet megismerni, hogy bármilyen műfajhoz is nyúlnak, utánozhatatlant alkotnak. Előbb klasszikus hegedűsnek, majd képzőművésznek készült, miközben rátalált a színházra, ahonnan visszakanyarodott a zenéhez.

A hegedűspályát részben azért hagyta el, mert szintén zenész apját – aki nagy reményeket táplált fia klasszikus zenei pályája iránt – korán elvesztette. A gadulka hangszíne és kifejezőereje viszont első hallásra rabul ejtette. A képzőművészetből díszletés bábtervezés lett az általa alapított Hólyagcirkusz Társulatban, ahol a zene teátrális szerepe is elkezdte foglalkoztatni, kísérleti hangszerekkel hozott létre performatív előadásokat.

Szőke Szabolcsnál ezek a művészeti platformok mindig is szintézisben működtek, ahogy a zenében is műfajok párbeszédét hozza létre: a Tin Tin Quartetben, az Ektar Szőke Quartetben vagy legutóbbi formációjában, a Trio Squeliniben is a jazz, a Balkán, India és Nyugat-Afrika unióját teremti meg zenésztársaival. Bár ez csak egyetlen momentum az ő gazdag pályájából, amiért 2018-ban mégis a legjobbak között emlegetjük, az a Müpában adott Dialógus koncertje, ahol az elmúlt 30-40 év alkotótársaival elegyedett felejthetetlen párbeszédbe.

Sz. E. kult50.fidelio.hu

öö ss ss zz hh aa nn gg zz aa tt vv aa n !

Fotó: Dirk Skiba

Védnök:

Háy János területek: próza vers dráma ifjúsági és gyermekirodalom Jelölhető: író, költő

Bán Zsófia író A Lehet lélegezni! című kötetért Garaczi László író A Hasítás című regényért Krusovszky Dénes író Az Akik már nem leszünk sosem című kötetért Marno János költő A Szereposzlás című kötetért Varró Dániel költő A szomjas troll című kötetért

42 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

BánZsófia

„Ez is olyasmi, ami látszólag önmagáért beszél, és látszólag rögtön rá lehet mondani, hogy ez egy tragikus történet, de ezt az installációt úgy is lehet értelmezni, mint egyfajta himnuszt az élet apróbb-nagyobb lehetőségeihez.”

Kép és szöveg összefonódásával találkozunk Bán Zsófia Lehet lélegezni! című 2018-ban megjelent kötetében – ahogy a korábbi Turul és dínó esszéi és az Amikor még csak az állatok éltek című kötet szövegei is ebben a témakörben barangoltak. Több novella is konkrét képhez, festményhez, fotóhoz vagy kiállításhoz kapcsolódik, jóllehet mindössze három képet mutat meg maga a könyv. Ez talán nem meglepő az ELTE-n vizuális kultúrát is tanító szerző esetében. A tizenkilenc elbeszélés gyakran apróságokból, töredékekből, felvillanó emlékekből épül fel, ahogy a társadalom kisebb csoportjaira – menekültek, gyerekek – is külön figyelmet fordít.

A címadó darab a kötet borítójával folytat párbeszédet.

Az Eperjesi Ágnes 2017-es, D. 356 című installációjához kapcsolódó írás egy autista férfi története, aki szappandarabokat farag ki a körmével. Eperjesi művében a színes szappanok hiányzó részeit betonnal kiöntve egészítette ki. „Ági installációját többnyire úgy értékelték, mint egy csodálatos, tragikus hangvételű művet. Holott én inkább úgy láttam, hogy ennek az embernek ez az élete, és az ő életében neki feltehetően ez a tevékenység okoz örömet, tehát örüljünk neki, hogy van ilyen” – mondta Bán Zsófia.

B. Zs.

kult50.fidelio.hu

Fotó: Magvető Kiadó

GaracziLászló

Épp a negyedik születésnapján történt, hogy Garaczi László állt a lakásuk ablakában, a függöny meglebbent, madár szállt le az erkélyre, félrefordította a fejét, nézte a fiút. Aztán felrepült a galamb, a kis Garaczi meg arra gondolt, milyen öreg is már ő, de alig emlékszik valamire a múltjából.

Ez a pillanat valahogy makacsul megragadt nála – az emlékek üzeneteivel, a kérdéssel, vajon hányszor lehet újból és újból nekifeszülni az emlékezésnek, hagyni, hogy az életkor bizonyos pontjain mindig más-más epizód villanjon föl a múltból. Sajátos memoárfolyam lett nála ebből, a Lemurciklus. Új beszédmód az övé, bevállalós és eredeti, szabad és punk, ez a garaczizmus. Történeteiben ugyanazt keresi: mi az értelme ennek a nagy, vagyis inkább kis egésznek.

Emlékszem, amikor Garaczi tényleg punk volt a Felszabon, majd gyorsan közös válogatottba került Kukorelly Endrével, a fociban és az irodalomban is, később futott félmaratonokat, átúszta a Balatont, újabban vega. Azzal viszont sosem tudtam mit kezdeni, hogy Garaczit „posztmodernezték”, tolták bele a „kísérleti irodalom” dobozaiba. Ő húzta is ki magát ezekből, és mondta, „az van, hogy szeretek írni, ennyi”.

Garaczi László izgalmas szövegjátékos. Felrázta a nyelvet.

Kötöttségek nélkül fűzi a történeteit, kedvére vágóké­pezi az időt. Lemur-ciklusa „kult” lett. Negyedszázadnyi le­­­mu­­ rológia: az első kötet, a Mintha élnél 1995-ben jelent meg, a Hasítás 2018-ban, ötödikként az önéletrajzban a Magvetőnél.

Már lehet életművezni, Garaczi-klasszikust emlegetni, noha ő maga még mindig olyan, mint egy srác, túl a hatvanon is.

Olyan jól mondta neki Konrád György egy balatoni borozáskor, hogy ő a „fiú” a kortárs magyar irodalomban. Ezt persze nem tudta az a postás, aki nem is olyan rég becsöngetett hozzá, Garaczi rövidnadrágban nyitott ajtót, a postás meg kérte, küldje ki a szüleit, csak felnőtt veheti át a csomagot.

K. Á. kult50.fidelio.hu

Fotó: Kaszás Tamás

KrusovszkyDénes

Három évig dolgozott rajta. Ötszázharmincegy oldal. Fél­ ezer lap a történelmi távlatú nemtörődömségről, hatásáról a mára, a személyes életekre. A nagyon is ismerős és látható Magyarországot írta meg Krusovszky Dénes költő első nagyregényében. Lehetne a valóság ennél fiktívebb is. De hát nem az.

Krusovszky regénye – Akik ​már nem leszünk sosem – szembenézés. Miért hallgatott róla mindenki, hogy Hajdú­ nánáson, ahol az író boldog gyerekkorát töltötte, az ’56-os forradalomból pogrom lett, hajsza a zsidók ellen, és a hajdúnánási zsidóság teljes eltűnése onnan nem 1944-re esett – a deportáltak egy része ugyanis visszatért oda, igyekezett túlélni, ismét beilleszkedn i a kisvárosba –, hanem a „bátor” 1956-ra.

Krusovszkyt – maga mondta – az ’56-os pogrom „nemlétező emlékezete” megviselte intellektuálisan, hogy mennyire tanulságok nélküli ez az egész. Az érdekelte, mit kezdhetnek az utódok az ilyen nagyon késői felismeréssel, és hogyan lehet egyáltalán valaki szabad, amikor azt sem tudja, hol él, kikkel együtt, milyen feltáratlan, elhallgatott titkokkal. Re­gényében az idő örvénylése húz le a szörnyű múlt mélyébe. Mégsem akarta, hogy írás közben elfogult legyen, a harag vezesse.

Hajdúnánással – a kötetében Hajdúvágás – sem engedékeny nem volt, sem méltánytalan. Persze ez a város bárhol lehet Magyarországon, a karakterek bármerre élhetnek körülöttünk, velünk. Mindenkinek lehet egy Hajdúvágása. De mindenki felteheti magának Krusovszky kérdését is: vajon lehet-e élni becsukott szemmel?

Az Akik már nem leszünk sosem 2018-ban jelent meg a Magvetőnél. Fikciós, miközben persze nagyon is dokumen­ tarista, rendkívül precíz, kidolgozott, a háttér nem elna­gyolt, nem elkent. A 2018-as kortárs magyar széppróza egyik legjobbja.

K. Á. kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca • 43

Fotó: Szilágyi Lenke

MarnoJános

Porszem vagyok a világ gépezetében.

Porszemmé vált a világ a gépezetemben.

(Reciprok) „Versírás közben csak annyiban hagyatkozhatom az eszem­re, hogy amit leírtam, amit épp leírok, annak a gram­matikai, szintaktikai konzisztenciáját ellenőrizhessem, de evidensen át kell adnom a kormánykereket a nyelv felől érkező javaslatoknak, sugallatoknak ahhoz, hogy a versbeszéd minduntalan bekövetkező jelenvalósága teljes komplexitásában, végtelen sokértelműségében szólalhasson meg” – mesélte munkamódszeréről egy interjúban a költő. „Ha verset írok, elfelejtem a világról vallott véleményeimet, még talán az ízlésítéleteimet is, s csak arra figyelek, mi mindent mondhat a versbeszéd.”

Marno János költészete átható erejű, azonban szikár és nehezen megközelíthető. Kötött formák, dalok, „egysorosok” és hosszú szabadversek is találhatók benne.

Megszólalnak szorongásai, az emlékekkel és a szerelemmel való küzdelmei, a halállal való szembenézés gondolata.

Szürreális képalkotása miatt posztavantgárd költőnek tartják.

Szereposzlás című 2018-as kötetében azt vizsgálja, hol vagyunk a szerepeinkben, mi van a szerepeken túl és innen.

Lehet-e szerep maga a nyelv, és ha igen, az oszt vagy szoroz? Érzése szerint a szerepek nem fix maszkok, inkább szüntelen cserebomlások, átalakulások. Költészetben a létezés állandó színre lépés, színeváltozás és színpad. „Magam is a kötet rendezése során figyeltem fel a motívumok ismétlődésére, módosulására, néha már afféle verskertésznek éreztem magam” – jegyezte meg utolsó kötete kapcsán.

B. Zs.

44 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

VarróDániel

Fotó: Posztós János

Van egy remek kis unokaöcsém – Varró Dánieltől kölcsönözve milyenségét, szóval ő egy „lébenkanál természetű” –, aki estéről estére arra kéri szüleit, Varró Danit olvassanak neki, és amikor az óvó néni egyszer megkérdezte tőle, ki a legkedvesebb mesefigurája, rögtön rávágta, hogy Varró Dani.

Persze már jó régóta Dániel a Dani, mégiscsak huszonöt éve író és három kisfiú apukája. Annyiban mesehős, hogy mesevilágokat épít, legújabban a Maszat-hegytől messze északra, ahol a trollok, goblinok, orkok, leprikónok, törpök laknak. Meg hablegények, hableányok. Ki ne maradjon a fókatündér, a szárnyas vadmalac, na és dullahan, a lovas, aki hóna alatt cipeli a fejét Varró Dániel vikingbirodalmában.

A szomjas troll – Kis viking legendárium című verses mesefüzér (Jelenkor Kiadó) 2018-ban jelent meg. Fősze­replőit Varró Dániel kicsit a kisfiairól is mintázta. A kis hablegényt a legkisebbről, a kíváncsi és csintalan óratörpét, azt a bizonyos „lébenkanál természetűt”, aki lyukat beszél az emberek hasába, a középső gyerekéről, a leprikónos vikinges történet hősét a legidősebb kisfiáról. Az író felesége pedig szereti a finn metálzenekarokat, ők dalaikban sűrűn meg­ idézik a kőbunkójukkal menetelő trollokat. „A kötettel a feleségemnek is kedveskedtem” – mondta Varró. Könyvét tehát az egész család ihlette. A meséket és legendákat rí­mei­vel, szófordulataival, „varródaniságával” tette elevenné.

A szomjas troll négy történetének egyikében, A leprikónok átkában egy viking falura különös varázslat száll, amitől a felnőttek infantilissá válnak, erre a viking gyerekek nyomozásba kezdenek, miféle rontás érte el őket. Persze a világra leselkedő veszély ellenére a világ rendje itt is helyreáll, mint mindig Varró Dánielnél. Olyan jó, hogy nála nincs felső korhatár. Úgyhogy ha egy ogre kocsmájában járnak, ki ne hagyják a lakkaszörpöt.

K. Á. kult50.fidelio.hu

Plácido Domingo lesz a Virtuózok 5. évadának sztárvendége A világhírű operaénekes, aki a kezdetektől támogatja a klasszikus zenei tehetségkutatót, és részvényesként is csatlakozott a Virtuózok cégéhez, most a Kamara Virtuózok című, május 3-án induló ötödik évad egyik sztárfellépője lesz. Maestro Domingo a Virtuózok Kamaraegyüttest fogja vezényelni a finálé extra produkciójában. Újításokkal és világhírű sztárvendéggel erősít a Virtuózok ötödik évada. Idén a műsor címe Kamara Virtuózok, amelyben muzsikáló csoportok vetélkednek, hogy az együtt zenélés örömét, közösségformáló erejét megismertessék a nézőkkel. Az idei műsorfolyam május 3-tól június 7-ig látható péntek esténként a Duna Televízió műsorán.

Idén először nem egyedi produkciók, hanem csoportok mérik össze tudásukat az első magyar klasszikus zenei tehetségkutató műsorban.

Peller Mariann, a műsor kitalálója elmondta, hogy a Virtuózok iránt az érdeklődés töretlen. „A Kamara Virtuózokba nemcsak iskolák, hanem családi csoportok is jelentkeztek, a legnagyobb családi zenekar hétfős.” Majd hozzátette: „a formátum nemzetközi mentora, Maestro Plácido Domingo eddig is figyelemmel kísérte az adásokat, de most szerepelni is fog az idei évadban. A nemrégiben megalakult Virtuózok Kamaraegyüttest fogja vezényelni, ami különösen nagy megtiszteltetés lesz a műsorban felfedezett tehetségeinkből álló, fiatal zenekar számára” – számolt be büszkén a mostani évad indulásáról Peller Mariann, a Virtuosos Holding Ltd. vezérigazgatója.

46 • kult50 • 2019 • a kultúra ötven arca

Mint ismeretes, Plácido Domingo tavaly májusban részvényesként is csatlakozott a Virtuózok nemzetközi cégéhez.

A világhírű énekes akkor így nyilatkozott: „Biztos vagyok benne, hogy a műsor, annak modern eszközeivel, a világ többi országában is új közönséget és rajongókat teremthet a klasszikus zenének. Remélem, hogy aktív részvényesként a tapasztalatommal és a kapcsolataimmal további személyes támogatást nyújthatok mind a felfedezett tehetségeknek, mind a Virtuózok vezetőségének.”

A műsorformátum iránt a világ számos országában számottevő az érdeklődés, Németországtól Japánig.

A Virtuózok Kamaraegyüttes még egy nagy dobásra készül az idén: december 30-án a Müpában búcsúztatják majd az idei évet nemzetközi sztárvendégekkel együtt.

A koncertre, mely a „Virtuózok Ünnepi Koncert – A zene mindenkié!” címet viseli, a jegyértékesítés már megkezdődött. Bővebb információt a virtuozok.hu-n találhatnak az érdeklődők. kult50.fidelio.hu