Müpa Magazin 2011/2

magazin

C a m i l l a N y l u n d F o t ó : M a r k u s H o f f m a n n

i n g y e n e s i d Ő s z a k i k i a d v á n y • VI . é v f o ly a m 2 . s z á m • 2 0 1 1 . á p r i l i s – j ú n i u s

Komolyzene/opera Axelrod Borbély Csalog Drahos Keller Mandel Nakarjakov Rácz Ránki Rost Várjon Vásáry Jazz/Világzene/Könnyűzene Bognár Ferenczi Harcsa Kozma Orosz Szőke Winchester Tánc Juronics Markó McMillan Mihályi Wei Családi/Ifjúsági Babakoncert Cifra Palota Hang-Szer-Szám Hangulatkoncertek Minimatiné Kiállítások Liszt Stilinović

lenny vagy nem lenni Alan Gilbert lelke rajta Dianne Reeves Régi-új táncfesztivál Budapest Táncfesztivál wagner, a gyűrűk ura A hattyúlovag

M o n d d „Az a művész, amelyik nem beszél h á t n e v e d … angolul, nem művész” Lohengrin Mladen Stilinović

MUPA 2011_apr-jun.indd 1

3/10/11 10:10:18 PM

MUPA 2011_apr-jun.indd 2

3/10/11 10:10:55 PM

n y i t á n y k i s s

i m r e

Azt hiszem, kortársaim egyetértenek velem: ahogy telnek az évek, egyre gyorsabban múlik az idô. Mintha csak tegnap lett volna az a tavaly márciusi este, amikor a Müpa ötödik születésnapját ünnepeltük, s máris itt van a hatodik… Borzongató belegondolni, milyen hosszú utat is tettünk meg ez alatt a néhány év alatt.

Talán Ön is emlékszik még arra a rengeteg tamáskodásra, kételyre, ami a Müpát övezte születésének oly törékeny pillanataiban. „Messze van”, „kikkel fogják megtölteni ezt a hatalmas termet” – mi pedig tudtuk, hogy a néha nem csupán a jóindulat vezérelte aggodalmakra kizárólag egyetlen elfogadható választ adhatunk: teltházas, sikeres koncerteket. Hála az Önök bizalmának, a gazdasági válság során is töretlennek mutatkozó mûvészetszeretetüknek, és kiváló kollégáim áldozatos munkájának, az elmúlt években sikerült megadnunk ezt a választ. A Müpa megnyitása óta összesen több mint hatezer nyilvános rendezvénynek adott otthont, amelyet csaknem 4,2 millió hazai és külföldi vendég látogatott. Emellett már csak hab a tortán, hogy az intézmény számos díjat elnyert, a hazai és külföldi sajtó pedig Cecilia Bartolitól Keith Jarretten át a Budapesti Wagnernapoktól volt hangos.

Mielôtt félreértenének: ez nem a mi sikerünk – ez az Önök sikere, az egész ország sikere. Egyetlen intézmény sem létezhet az ôt befogadó szûkebb és tágabb, szakmai és civil közösség befogadó és megtartó ereje nélkül. A Müpa a kezdetektôl fogva az együttmûködésre törekedett mindenkivel. Szoros szakmai együttmûködésben dolgozunk a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetemmel, és közös produkciókat hoztunk létre az Operaházzal éppúgy, mint a Nemzeti Színházzal vagy a Madách Színházzal, az itt rezidens Nemzeti Filharmonikusokkal és a Budapesti Fesztiválzenekarral egyaránt.

Harmóniára törekedtünk mindig a partnereinkkel is, nem csak a koncerttermekben.

Kiss Imre a Müpa vezérigazgatója

Az állandóság és a változás egyensúlya – ez a harmónia alapja. A hetedik évébe lépô Müpa új vezetôvel, de a régi értékek mentén folytatja azt a kulturális küldetést, amelyet elkezdett. Biztos vagyok benne, hogy az utódom megôrzi majd Önöknek mindazt, amiért eddig szerették a Müpát; és abban is, hogy sok olyan újdonsággal áll majd elô, amiért új és új rajongói lesznek a háznak. Káel Csaba, aki most a helyemre áll, a ház elsô percétôl fogva részt vett a közös munkában, s ôszintén kívánom, hogy a Müpa következô hat éve még sikeresebb legyen, mint az elsô hat volt. Önöknek pedig szívbôl köszönöm, hogy jóban-rosszban mellettünk álltak ebben a hat évben, hogy érezhettük a felénk áradó bizalmukat, és hogy hozzátették a produkciókhoz azt, ami nélkül a legkitûnôbb zenekar a legjobb teremben sem tud katartikus élményt nyújtani: az értô és lelkes hallgatóságot.

Megtiszteltetés és élmény volt Önöknek szolgálni. Minden tekintetben.

mm3

MUPA 2011_apr-jun.indd 3

3/10/11 10:11:18 PM

Hírek, érdekességek Ők ajánlják Mondd hát neved…

Kortárs szendvics Nagy színház, nagy zenekar Drezdai szimfónia Áttört korlátok Alattad a föld, fölötted az ég

6 8 10 14 16 18 20 22

dianne reeves

Shen Wei Dance Arts

alan gilbert

26

38 A pisztráng és a Szentháromság Egy liba története Lenny vagy nem lenni Korlátok közt a végtelen Az elfeledett Liszt Akusztikus burjánzás Újra zeng a bárdok éneke

24 25 26 28 30 31 36

46 Régi-új táncfesztivál Habzsolni: másképp Randevú félúton a népzene felé Koncert a nappaliban Gyönyörű vagy, mint az ének Triciklin a hallhatatlanságba Lelke rajta

38 40 41 42 43 44 46

mm4

MUPA 2011_apr-jun.indd 4

3/10/11 10:11:42 PM

MÜPA Magazin A Mûvészetek Palotája ingyenes magazinja Alapító: Mûvészetek Palotája Kft., Kiss Imre vezérigazgató Fôszerkesztô: Zsoldos Dávid

Hamar zsolt

Mladen Stilinović: Money & Zeros

Felelôs szerkesztô: Csonka András

6

56 A gyengébb nem erős produkciói 48 A hangszer, amit még mindig nem ismerünk igazán 50 Haránt a stílusokon át 51 Egy kis komolytalanság 52 Symphonia, végállomás! 54 Wagner, a gyűrűk ura 56

Szerkesztô: Filip Viktória Olvasószerkesztô: Papp Tímea Szerkesztôség: Fidelio Média Kft. 1055 Budapest, Szent István krt. 23.

Tel./Fax: (1) 476-0320 e-mail: mupamagazin@fidelio.hu Felelôs kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetôje

58 „Az a művész, amelyik nem beszél angolul, nem művész” Láthatatlan hangfalak Házról házra – Salle Pleyel Ajánló Echo

58 60 62 64 66

Nyomdai elôkészítés: Gróf Róbert A Mûvészetek Palotája fotóit Petô Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette.

Nyomda: Pauker Nyomda Arculat: Mátai és Végh Kreatív Mûhely Megjelenik 15 000 példányban.

HU ISSN 1788-439X Mûvészetek Palotája: 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Tel.: (1) 555-3000 e-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

mm5

MUPA 2011_apr-jun.indd 5

3/10/11 10:12:07 PM

h í r e k ,

é r d e k e s s é g e k

h í r h o z ó

A M ü pa o r g o n á j á n a k h a n g j á n s z ó l E u r ó pa h i m n u s z a Christoph Guyard, az Európa Tanács kinevezett zeneszerzője a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem orgonájának hangjait használta fel a szervezet himnuszának felvételéhez.

Az Örömóda dallamát feldolgozó mű zenekari, zongora- és orgonaátirata eljutott a világ összes jelentős médiumához, így az Európa Tanácsról szóló híradások során milliók hallhatják a francia szerző művét és a Müpa orgonáját. A Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra és a német Werkstätte für Orgelbau Mühleisen együttműködésével 2006-ban elkészült hangversenytermi orgona hangját egy évvel később rögzítette az Entel Kft. akusztikai kutatás-fejlesztési részlege, az Inspired Acoustics. Az orgona minden egyes sípjának hangját 16 másodpercig, a CD-formátumhoz képest négyszeres felbontásban, 192 kHz-en vették fel, majd adatbázisba rendezték. Ezt a páratlan digitális gyűjteményt használta fel Christoph Guyard is.

Huszty Csaba, az Inspired Acoustics vezető mérnöke kiemelte, hogy a 92 regiszterrel rendelkező orgona a legnagyobb hangszer a világon, amelyről ilyen részletességű virtualizációs felvétel készült; ráadásul ha egy megfelelően előkészített orgona-játszóasztalt összekötnek a programot futtató számítógéppel, hangjában és kezelésében is az eredeti hangszert megidéző szimulátor hozható létre. Igazi ritkaságként egy ilyen eszköz található a Művészetek Palotájának előcsarnokában is.

M ü pa w e b c a s t – k o n c e rt e k o t t h o n é l ő b e n 2010. december 23-án új elemmel bővült a Müpa honlapszolgáltatásainak köre: a Mupa.hu oldalon élőben követhették az érdeklődők Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar jótékonysági hangversenyét.

Az első adást 2011-ben számos további követte és mindegyik nagy sikert aratott a látogatók körében. A júniusig még tesztfázisban futó Müpa webcast esetében nem egy televíziós csatorna műsorstruktúrájához hasonlatos adásmenet valósul meg: a közvetítések eseményszerűek, a tartalmat az éppen aktuális koncert határozza meg. Minden alkalommal komplett stáb – operatőrök, vezető operatőr, világosító, rendező, hangmérnök, zenei rendező – több kamerával dolgozik azon, hogy az adott koncert közvetítése valóban élő legyen.

Az adásmenet kiegészül koncertajánlókkal, a videostúdió pedig az előadáshoz kapcsolódó interjúkat, kisfilmeket is készít, amelyekkel a szüneteket, illetve a közvetítések egy részében a koncert előtti és utáni perceket töltik meg tartalommal. A tavaszi szezonban is több koncert szerepel a Müpa webcast műsorán, melyekről részletes információ a Mupa.hu-n található.

é s

f e k e t e - k o vá c s

k o r n é l

K i o s z t o t tá k a F o n o g r a m – M a g ya r Z e n e i D í j a k at Március 2-án tizenkilencedik alkalommal adták át az elismeréseket.

A különböző kategóriákban több olyan művészt, zenekart is díjaztak, akik korábban felléptek már a Müpában, esetleg a közeljövőben láthatók majd a ház valamelyik színpadán.

Az év hazai jazzalbuma a Fekete-Kovács Quintet és a Pannon Filharmonikusok Integro/Grandeur című lemeze lett, amelynek anyagát a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem vendégei április 15-én élőben is meghallgathatják.

Az év hazai világzenei albumát és az év hazai autentikus népzenei albumát is a Müpában láthatta-hallhatta először a közönség. Előbbi kategóriában Nikola Parov Álomidôje nyerte el k o c s i s z o ltá n a díjat, melynek bemutatója a Magyar Állami Népi Együttes előadásában 2010. október 6-án volt a Fesztivál Színházban. A darabot a 2011. március 6-án láthatta a közönség, aki azonban k e l e m e n b a r n a b á s ekkor lemaradt, a május 4-i előadásra válthat jegyet a Művészetek Palotájába.

Az autentikus népzenei lemezek között a Rendhagyó prímástalálkozó Prímás Parádé című lemeze bizonyult a legjobbnak. A műfaj legjelesebb képviselőit felvonultató produkció 2009. május 30-án aratott nagy sikert.

Az év hazai klasszikus komolyzenei albumának díjazottja Kelemen Barnabás, Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar CD-je lett, amelyen Bartók Hegedûversenye mellett az 1., 2. rapszódia szerepel, melyet a Művészetek Palotájában rögzítettek.

Az év hazai alternatív albuma a Bin-Jip Enter című korongja lett. A zenekar az Elektronikus Zenei Napok keretében lépett fel a Müpában 2010 őszén, állandó tagja, Harcsa Veronika pedig a Jazztavasz 2011 záró estjén kvartettjével érkezik legközelebb a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe.

mm6

MUPA 2011_apr-jun.indd 6

3/10/11 10:14:15 PM

MUPA 2011_apr-jun.indd 7

3/10/11 10:14:28 PM

ö k ő k i

a j á n l j á k . . .

m i r e

m e n n e

P o k o r n y az Új Színház színművésze

p o k o r n y l i a ( f o t ó : m e g g y e s

l i l l a )

Wagner: A walkür – a Metropolitan Opera a Müpában Május 14. 18:00 – Fesztivál Színház 600 év hangszercsodái – Mandel Róbert sorozata Május 29. 19:30 – Fesztivál Színház

L i a

Akik nem tudnak hangszeren játszani – én is ide tartozom, amit nagyon sajnálok –, fogalmuk sincs, milyen érzés lehet megszólaltatni egy hangszert.

Azt hiszem, ez egy fantasztikus tudás. És elképesztő izgalma van annak is, hogy egyáltalán hogyan szólal meg egy hangszer. És mitől más a hangja?

Minél kisebb korban el kell kezdeni ezzel foglalkozni! Trenírozni a gyerekek fülét és lelkét, mert ők pontosan értik, miről szól a zene. Aki azt hiszi, hogy korai, az próbálja ki! Kétéves lehetett a fiam, egyáltalán nem engedtük tévét nézni, csak a komolyzenei csatorna ment a háttérben mindig. Egyszer elindult egy darab, ő megállt a rohangászás közben, elkiáltotta magát: „a Rossinit azt szeretem!” – és rohangált tovább…

Tavasszal Wagner-kánaán lesz. A Lohengrin… Az gyönyörű! A Budapesti Wagner-napok keretében gyerekeknek szóló Lohengrint nézni kötelező.

Az pedig már tényleg csak ráadás, hogy a Metropolitanből ideteszik az orrunk elé A walkürt.

A hattyúlovag – Budapesti Wagner-napok Június 4. 18:00 – Fesztivál Színház

N o v á k

P é t e r

énekes, előadóművész, koreográfus A Magyar Állami Népi Együttes az akadémikus elnevezés ellenére kísérletező műhely.

Minden produkciójuk arról szól, hogy a magyar kultúra folyamatosan változik, azt mutatják meg, hogy az identitás és az újdonság nem zárják ki egymást. Hogy az ősrégiség és az eredet remekül megfér a kozmopolita szemlélet mellett.

Ferenczi György a szó legnemesebb értelmében az ország legnagyobb zenebohóca. Újragondolta a zenéhez való viszonyát; kultúrmissziót teljesít azzal, hogy a verseket, az irodalmat ennyire emberközelivé hozza. A Rackajamről azt szokta mondani: „végre van egy zenekarom, ami befér egy autóba”. És páratlan az az energia, ami a színpadról árad.

Amikor a rendezők Shakespeare-hez nyúlnak, általában valami fontosat szeretnének mondani a jelenről, a közéletről. Shakespeare egyedülálló abban, hogy akár tizennégy sorban, akár öt felvonásban tud megfogalmazni viszonyrendszereket. A szonettek a ritmusuknak köszönhetően önálló zenei egységek. És jó, ha a fiatal zenészek úgy gondolják, hogy érdemes és érdekes ezzel foglalkozni.

Malek Andrea: Családi koncert Ápr. 12. 20:00 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

p é t e r

W.H. – Shakespeare-szonettek Április 10. 20:00 – Fesztivál Színház Bognár Szilvi és együttese; Ferenczi György és a Rackajam Április 11. 19:30 – Fesztivál Színház Álomidő – Magyar Állami Népi Együttes Május 4. 19:00 – Fesztivál Színház

Danças Ocultas; Orosz Zoltán Máj. 27. 19:30 – Fesztivál Színház Jamie Winchester halfplugged – Hey, June!

Jún. 21. 20:00 – Fesztivál Színház

n o v á k

K á l l o y P é t e r

M o l n á r

színész, rendező, zenész

k á l l o y

m o l n á r

p é t e r

Malek Andrea családi koncertjét jó szívvel ajánlom. Az édesanyjánál, Toldy Máriánál tanultam énekelni, ő egy „énektanár-nagyhatalom”, és mindent tud. Andreát nagyon szeretem hallgatni, fantasztikusan énekel. Az öccse, Miklós készítette az első lemezem alapjait, már akkor is kiváló zenész és zongorista volt. A családfő, Malek Miklós pedig a hangszerelés királya. A legkomolyabb könnyűzenész.

Orosz Zoltán az ország legjobb harmonikása. Vele is volt szerencsém már együtt zenélni. Amellett, hogy nincs olyan, amit a hangszeréből ki ne tudna hozni, emberileg is egy elképesztő pasas. Az ő koncertje nagy élmény lesz.

Jamie Winchesterrel is dolgoztam már, nagyra értékelem. Teljesen egyedi zenei világot képvisel, akár másoknak ír számokat, akár a saját formációival lép föl. Tavaly Fonogram-díjat is kapott, ráadásul az első szólólemezére.

mm8

MUPA 2011_apr-jun.indd 8

3/10/11 10:15:11 PM

MUPA 2011_apr-jun.indd 9

3/10/11 10:15:26 PM

C a m i l l a

N y l u n d

M o n d d L á s z l ó

h á t

n e v e d …

F e r e n c

Madarász Henrik német király fegyverbe szólítja vitézeit a kalandozó magyarok ellen – így indul a Lohengrin cselekménye. Fischer Ádám hazánkba toborozza korunk legkiválóbb Wagner-énekeseit – így kezdődnek a Budapesti Wagner-napok. Immár hagyományszerűen, s ezúttal éppen a Lohengrinnel.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK 2011. június 9., 12., 18. 16:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Richard Wagner: Lohengrin A Művészetek Palotája és a Magyar Állami Operaház közös produkciója Km.: Fried Péter, Burkhard Fritz, Camilla Nylund (junius 9-én és 12-én), Ricarda Merbeth (június 18-án), Perencz Béla, Petra Lang (június 9-én és 12-én), Németh Judit (június 18-án), Michael Nagy (június 9-én és 12-én), Mukk József, Kiss Tivadar, Clementis Tamás, Jekl László

„A Lohengrin előadását egyetlen próba sem előzte meg, és így Brabanti Elzát a színpadon láttam először életemben. Mint valami kétlábon járó fényszóró állottam előtte ezüst fegyverzetben, óva intettem, meg ne kérdezze, ki és mi vagyok, s merre van hazám, mert ez igen kellemetlen bonyodalmakra vezetne. Miután biztosított, hogy nyugodtan rábízhatom magamat, nem fog kíváncsiskodni, mámoros örömmel tettem néki vallomást:

„Elzám, szeretlek Téged!” Az előttem térdelőt felemeltem és fejét az előírás szerint csillogó keblemre vontam: „Engedje meg, Slezak Leó vagyok” – suttogtam. – „Nagyon örvendek, Ternina vagyok” – hangzott a szintén suttogó válasz. Így ismerkedtünk meg.” Az előző, a békebeli századelő nagynevű tenorja, a bohémkedélyű Leo Slezak idézte fel ekképpen humoros visszaemlékezéseinek lapjain legelső londoni Lohengrinjét, s mi tagadás, ha tán nem is ennyire

karikírozottan, ám azért a repterek és operaházak között ingázó, világjáró énekesek élete olykor bizony még mostanság is produkál hasonló helyzeteket. Csakhogy nem a 2006ban életre hívott Budapesti Wagnernapok előadásain, s korántsem csupán azért, mert a szcenírozott produkciók hagyományosan gondos próbákat követően kerülnek a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönsége elé. Hanem mivel a nyaranta fővárosunkban vendégelt

mm10

MUPA 2011_apr-jun.indd 10

3/10/11 10:15:57 PM

művészek jószerint mindahányan nemzetközi hírű Wagner-specialisták, akik a világ legjelentősebb operaházaiból és fesztiváljairól, s így kiváltképpen Bayreuth legendás Zöld Dombjáról már igencsak jól ismerhetik egymást.

Az idei eseménysorozatot útjára indító, s Marton László rendezésében összeálló új produkció, a Lohengrin szereplőgárdájával is épp ilyesformán áll az eset, hiszen a főszerepekben megannyi világszerte keresett énekes vonul majd a dobogóra.

A címszereplő hattyúlovagot (apropó: e cím alatt a romantikus opera ifjúsági változata is elkészül a reménybeli Wagner-rajongókat csábítandó!) például a hamburgi születésű Burkhard Fritz fogja énekelni, aki a pesti Lohengrin után alig pár héttel immár a Bayreuthi Ünnepi Játékokon küzd majd meg egy hölgy kezéért: brabanti istenítélet helyett nürnbergi dalnokversenyen, Stolzingi Walther próba- és versenydalát zengve. Az orvosi diplomával is rendelkező, 41 esztendős énekes Spieltenorból vált rövid úton a Wagner-hősök hivatott megformálójává. Pályafutásának gyors felívelésében a legtöbbet alkalmasint Daniel Barenboim pártfogó bizalmának köszönheti a 2004-ben a Berlini Staatsoperhez szerződtetett német hőstenor. 2005 tavaszán itt mutatkozhatott be első

R i c a r d a

M e r b e t h

ízben (és hozzá mindjárt zajos sikerrel) a Parsifal címszerepében, s 2009 áprilisában ugyancsak itt, az Unter den Lindenen énekelte legelőször Parsifal messzire elkóborolt hős magzatának, Lohengrinnek a szólamát is. Barenboim Trisztán szerepével is megkínálta az énekest, azonban Fritz gondos mérlegelés után nemet mondott a lehetőségre, hogy beálljon a Scala 2007-es évnyitó produkciójába, mivel a hangját még nem érezte teljesen alkalmasnak erre a tenorpróbáló feladatra. Ebből azonban ordas tévedés lenne Fritz túlzott óvatosságára, netán félénkségére következtetni, hiszen a tenorista éppen 2007-ben ejtette ámulatba a Salzburgi Ünnepi Játékok vájt fülű közönségét, amidőn az osztrák kormányzatra megneheztelő sztártenortól, Neil Shicofftól szinte az utolsó pillanatban átvette a címszerepet a Benvenuto Cellini extravagáns kiállítású előadásában.

Fritz szerepei és sikerei azóta egyre csak gyarapodnak: idén a Wagnerhősök mellett Richard Strausst csakúgy énekel, mint Smetanát és Korngoldot, s Bécsben még Liszt Ferenc Faustszimfóniájának tenorszólistájaként is hallhatják majd a szerencsések.

Brabanti Elzából kettő is akad majd a budapesti sorozatban: az első két este Camilla Nylund, a harmadik alkalommal pedig

Ricarda Merbeth fog végzetes módon rákérdezni megmentőjének nevére és nacionáléjára. Akárcsak Fritz, úgy finn Elzája, Camilla Nylund is Bayreuth felé veszi majd az irányt budapesti szereplését követően, hiszen a Tannhäuser ez évi sorozatában ő fogja énekelni a megváltó szerelmű Erzsébet szerepét.

A megejtő szépségű szőke szoprán, aki énektanulmányait a magyar származású Illés Évánál kezdte, diadalmas Wagner-szerepei (Éva, Erzsébet és Elza) mellett napjaink egyik legkiválóbb Leonórájának (Fidelio) számít: e nadrágszerepében Nikolaus Harnoncourt és Simon Rattle zenei irányítása alatt egyaránt emlékezetes sikert aratott. Nylund idei esztendejét azonban, úgy lehet, leginkább a Strauss-szerepek dominálják majd: Salomét, Ariadnét, Arabellát, Chrysotemist és a Tábornagynét fogja megformálni – Bécsben, Drezdában, Amszterdamban, valamint a japán főváros Új Nemzeti Színházában.

Az énekesnő, aki 2006-ban még nyolchónapos terhesen is felettébb illúziókeltő és ihletett Elzának bizonyult a Kölni Operaház színpadán, a 2011-es évet egy világpremierrel zárja: a múlt századelő nagy finn szopránjáról, az éppenséggel Elzaként is legendás emlékezetű Aino Acktéről írt kortárs opera címszerepében lép majd fel Helsinkiben, a Finn Nemzeti Operában.

W a l t r a u d

M e i e r

mm11

MUPA 2011_apr-jun.indd 11

3/10/11 10:16:16 PM

P e t r a

L a n g

Camilla Nylund ezen a nyáron debütál Erzsébet őrgrófné szólamában a Bayreuthi Ünnepi Játékokon, pesti váltótársa, Ricarda Merbeth pedig 2002 és 2005 között, majd azután 2007-ben énekelte ott újólag e hótiszta szerepet Christian Thielemann pálcája alatt. A Lipcsében képzett művésznő korábban egyébiránt Freiát és Gutrunét is énekelte már a Wagner zenedrámáinak szentelt Zöld Dombon. Merbeth pályafutása a magdeburgi operatársulat lírai szopránjaként indult, ám igen hamar a német nyelvterület és egyszersmind a német repertoár egyik legsokoldalúbb énekese vált belőle.

Merbeth az ezredfordulón több évadra az osztrák fővárosba, közelebbről a Bécsi Staatsoperbe helyezte át a székhelyét, s 2007 nyarán itt debütált a Lohengrin Elzájaként is.

Legnagyobb művészi diadalait talán a kései Strauss-remek, a Daphne címszerepében aratta, s aratja mindmáig: júliusban éppenséggel a barcelonai Liceu színpadán énekli majd ezt a roppant igényes szólamot.

Camilla Nylund engesztelhetetlen darabbéli ellenlábasát, az ármányos Ortrudot a frankfurti születésű, s a finn szopránhoz hasonlóan ugyancsak többszörös versenygyőztes, Petra Lang fogja életre kelteni.

Az énekversenyeken megszerzett elsőségek mellett a mezzoszoprán ráadásul még két Grammy-díjnak is büszke társtulajdonosa, miután a Petra

J o h n

W e g n e r

Langot Kasszandraként mikrofon elé állító Berlioz-opera, a Trójaiak felvétele (dirigens: Colin Davis) 2002-ben elnyerte mind a legjobb operaprodukciónak, mind a legjobb klasszikus albumnak kijáró díjat. A tavalyelőtt Szemjon Bicskov vezényletével Ortrud szerepét is hanglemezre éneklő vörös csoda tavasszal a Budapesti Fesztiválzenekar társaságában indul kiadós európai turnéra: Brünnhilde III. felvonásbeli monológját énekli majd Az istenek alkonyából – Fischer Iván vezénylete alatt.

Ortrud június 18-i megformálója immár a magyar énekkultúra dicsőségét zengi, s egyúttal persze jogos honfiúi büszkeségünknek is tárgya lesz, hiszen Németh Judit tőlünk, Miskolcról, majd Budapestről indult el az operai fellegvárak meghódítására. Hét esztendő és öt szerep Bayreuthban, s hozzá vendégszereplések Európa és a világ megannyi híres operaházában a Scalától a Liceuig, a drezdai Semperopertől a berlini Deutsche Operig. A Budapesti Wagnernapoknak pedig valóságos alappillére a magyar mezzo: most júniusban például Ortrud mellett a bájitalt kitöltő Brangäne szólamában is hallhatjuk majd Németh Juditot, míg éveken át ünnepelt szerepét, a Parsifal Kundryját ezen a nyáron egy nagy vendég, Waltraud Meier fogja elénk varázsolni.

Büszkeségünk értelemszerűen a Lohengrinben közreműködő mindahány „hazai erőre” kiterjedhet,

E v e l y n H e r l i t z i u s F o t ó : F a r b e

kezdve a sort a Magyar Állami Operaház hősbaritonján, a Telramundot éneklő Perencz Bélán, s folytatva a Madarász Henrikként a Schelde folyó partjához vonuló Fried Péterrel. Ám még a vendégművészek között is találhatunk magyarországi származást. A király hirdetőjeként kiálló markáns baritonista, Michael Nagy személyében. A fiatal énekes a berlini Komische Oper társulatából indult, s vált mára a frankfurti opera együttesének egyik alapjátékosává.

A Frankfurtból idén Bécsbe és Spanyolországba is invitált, s oratóriuménekesként ugyancsak előszeretettel foglalkoztatott művész ezen a nyáron debütál majd a jubileumi Bayreuthi Ünnepi Játékokon is. Akárcsak Camilla Nylund, úgy ő is a Tannhäuser újdonat produkciójában fogja próbára tenni szerencséjét és művészi felkészültségét.

Michael Nagy a budapesti hirdető megformálása után Bayreuthban már a nemes Wolfram von Eschenbach jelmezét magára öltve lép majd a dalnokverseny résztvevőinek sorába. Ha úgy tetszik, a Müpa-beli Wagner-dalnokverseny előzetes megmérettetését követően. Mert mint látjuk: a hatodik Budapesti Wagner-napok és a századik Bayreuthi Ünnepi Játékok igencsak közel esik egymáshoz. És önérzettel hozzátehetjük: korántsem csupán a naptárban!

mm12

MUPA 2011_apr-jun.indd 12

3/10/11 10:17:34 PM

MUPA 2011_apr-jun.indd 13

3/10/11 10:19:23 PM

K o r t á r s M i k u s i

s z e n d v i c s

B a l á z s

A 18. században élt John Montagu, Sandwich negyedik earlje lelkes támogatója volt James Cook expedícióinak, s hálája jeléül a kapitány egy 1788-ban felfedezett területnek a Sandwich-szigetek nevet adta (ma már Hawaiiként szokás emlegetni). A legenda szerint azonban Montagu maga is fontos felfedezéssel gazdagította az emberiséget, amikor egy izgalmas kártyaparti közben inasát arra utasította, hogy két kenyérszelet közé fogva tálalja fel a vacsorára szánt húsdarabot.

2011. április 6. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Borbély László és az Alba Regia Szimfonikus Zenekar Mozart: Esz-dúr zongoraverseny, K. 271 Vajda János: Magnificat Csajkovszkij: VI. (h-moll, „Patetikus”) szimfónia, op. 74 Km.: Borbély László (zongora), Veszprémi Vegyeskar Vez.: Drahos Béla

2011. április 29. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Ránki Fülöp és a Concerto Budapest Sosztakovics: II. zongoraverseny Eötvös Péter: Two Monologues (1998) Stravinsky: Le sacre du printemps d r a h o s

Km.: Ránki Fülöp (zongora) Vez.: Keller András

b é l a

A nem csupán kártyázás, de munka közben is kényelmesen fogyasztható sandwich hamar elterjedt, és ma is világszerte őrzi népszerűségét (még ha a puristák szerint a hamburger a szó szoros értelmében nem tekinthető is szendvicsnek). Ezzel párhuzamosan pedig a szó jelentése ugyancsak jelentősen kibővült: immár „szendvics” lehet egy ember, aki hirdetőtáblák közé préselődve rója az utcákat; egy panelfal, amely hőszigetelő réteget is rejt magában; vagy akár a Szimfonikus felfedezések sorozat

két áprilisi hangversenye, amelyek programján két népszerű klasszikus mű közé „rejtve” jelenik meg egy-egy a nagyközönség számára kevésbé ismert kortárs kompozíció: Vajda János Magnificatja és Eötvös Péter Two Monologues című alkotása.

Ha az 1944-ben született Eötvös és az öt esztendővel fiatalabb Vajda egyazon generációhoz tartozik is, zenei világuk igencsak különböző – ezzel összhangban pedig az Alba Regia Szimfonikus Zenekar április 6-i,

illetve a Concerto Budapest április 29-i hangversenyén egészen másféle „körítéssel” hangzik majd el a két kortárs kompozíció.

Vajda egy 1997-ben készült interjúban amolyan életre szóló ars poeticaként fogalmazta meg a hagyományhoz való viszonyát: „Vétek volna azt a rengeteg kincset, amit az évszázadok mesterei felhalmoztak, múzeumi tárgyaknak tekintenünk, s nem felhasználnunk. Nem hiszem, hogy még soha nem hallott hangzatok,

mm14

MUPA 2011_apr-jun.indd 14

3/10/11 10:19:34 PM

eszközök, effektek felfedezése a dolgunk, hanem az, hogy a meglevő kincsekből próbáljunk valami olyat építeni, ami csak a mienk.” Vajda Magnificatja tökéletesen példázza e felfogást: a kórus- és szólótételek váltakozásával felépített héttételes mű a szöveggel való éppolyan harmonikus viszonyról tanúskodik, mint a korábbi évszázadok számtalan Magnificatja – s mindenekelőtt a talán legismertebb, Johann Sebastian Bach által 1733-ban végleges formába öntött D-dúr kompozíció.

Vajda azonban az említett interjúban rögtön azzal is kiegészítette iménti hitvallását, hogy „nyilvánvalóan egy csupa hagyományos eszközökkel dolgozó darab sem lesz olyan, akár a mintaképe… Csak a tehetség ereje élteti ezeket a műveket.” Amikor tehát a Drahos Béla vezényelte koncerten Vajda János műve Mozart K. 271-es számú Esz-dúr zongoraversenye és Csajkovszkij „Patetikus” szimfóniája társaságában hangzik fel, fülünket nem elsősorban egy-egy klasszikus vagy romantikus harmóniai és dallamfordulat esetleges „áthallására” kell kihegyeznünk. A valódi kérdés, hogy a kompozíciónak sikerül-e létrehoznia a maga sajátos hangzásvilágát, amelyben a hagyományos zenei gesztusok is új értelmet nyernek – éppen a Magnificat immár két évtizede töretlen népszerűsége pedig feltétlenül arról tanúskodik, hogy ebben az esetben a „múzeumi tárgyakból” valóban önálló és öntörvényű, „a tehetség ereje által éltetett” mű született.

Míg Vajda János Magnificatja nem csupán zenei stílusában, de szövegválasztásában is az európai műzene évszázados hagyományához kapcsolódik, Eötvös Péter Two Monologues című kompozíciója a 20. század zeneszerzői által csaknem teljesen elhanyagolt Anton Pavlovics Csehov egy művére épül. A zeneszerzőt – az orosz irodalom iránti közismert rajongása mellett – éppen a más szerzők számára problematikusnak tűnő „drámaiatlanság” vonzotta a Három nôvér szövegéhez: „Érdekelt, hogyan lehet operai dramaturgiát létrehozni hősök nélkül. Ez az én karakteremből is ered: utálom a hősöket. De vonzott az is, hogy a Három nővér arról szól, hogy – nem szól semmiről.” Eötvös 54 esztendős korában befejezett első

„valódi operája” ennek megfelelően nem is igazán opera, hanem (Bán Zoltán András tanácstalanságát megidézve) „valahol az oratórium, a profán rítus, a zenedráma és a melodráma közti sávban helyezhető el.” A vékonyka cselekmény sem a hagyományos időrendben zajlik le előttünk, a szereplők közötti ellentétek pedig elsősorban nem konfliktust hozó párbeszédekben, hanem hosszas monológokban bomlanak ki. Éppen ez az akciótlanság tette lehetővé Eötvös számára a további sűrítést: a Two Monologues az első és a harmadik felvonás (vagy Eötvös szóhasználatával: „szekvencia”) egyegy monológjának egymás mellé állításával megrendítően lakonikusan idézi meg a Három nővér nyomasztó világát. Annál is inkább, mivel a két vokális számot a zeneszerző az opera további részleteinek zenéjéből szőtt elő-, köz- és utójáték keretébe illeszti, ezzel lényegében a teljes opera dramaturgiáját felelevenítve.

A „Két monológ” megírásának különös pikantériát ad, hogy Eötvös Péter mint zeneszerző nem titkolt fenntartásokkal viseltetik a hangverseny „műfajával”

szemben. „Minden zenémet színháznak vagy filmnek érzem” – vallotta be a fentebb már idézett, 1998-ban készült interjúban. Ennek megfelelően pedig „mindig jobban éreztem magam a színházban, mint a koncertteremben… Számomra a koncert mint műfaj – bár magam is aktívan részt veszek benne – ebben a pillanatban nem igazi lehetőség. A zene ceremónia, abban az értelemben, ahogyan az ősi kultúrákban értelmezik.”

E megjegyzések fényében a Two Monologues megszületését aligha volna helyes pusztán a Három nôvér partitúrájának kényelmes „újrahasznosításaként” értelmeznünk – talán közelebb járunk a valósághoz, ha a koncertpódium „reszakralizálására” tett kísérletet látjuk Eötvös kompozíciójában.

A Szimfonikus felfedezések április 29-i estjén pedig e kísérlet különösen izgalmasnak ígérkezik, hiszen a programban Csehov két reményvesztett monológja olyan robusztus erőtől duzzadó kompozíciók közé ékelődik, mint Sosztakovics II. zongoraversenye és Stravinsky Tavaszi áldozata.

k e l l e r

a n d r á s

mm15

MUPA 2011_apr-jun.indd 15

3/10/11 10:19:48 PM

N a g y F a z e k a s

s z í n h á z ,

n a g y

z e n e k a r

G e r g e l y

Moszkva első állandó színtársulatának zenei együttese tizenhárom főt számlált 1776-os alapításakor.

Ma kétszázötven muzsikus tartozik a Bolsoj Színház Szimfonikus Zenekarához, amely több mint két évszázados története során komolyabb szellemi sérülés nélkül volt képes átvészelni a különféle politikai, művészeti, illetve művészetpolitikai változásokat.

És a tűzvészeket. Mert korai története során számos alkalommal égett porrá az úgynevezett Moszkvai Nagyszínház (Bolsoj Tyeatr). Az első, mintegy nyolcszáz néző befogadására alkalmas arisztokratikus épületet 1805ben, alig húsz évvel átadása után pusztították el a lángok. Három évvel később új helyen nyitotta meg kapuit az intézmény, 1812-ben azonban a napóleoni seregek Moszkva nagy részével együtt ezt is felégették.

Mai formáját akkor nyerte el, amikor a városközpont újjáépítésének részeként az 1820-as évek elején felhúzták az ötszintes, impozáns épületet. Amikor 1825-ben megnyílt a színház, az intézmény vezetői a profilon is alakítottak némileg: kibéreltek egy szomszédos házat, ahol a prózai darabokat játszották – ez volt a Kis Színház –, a Nagy Színház pedig ettől kezdve egyre inkább a zenés produkciókra összpontosított.

A 19. század közepének moszkvai zeneéletét a karmester Ivan Johannes határozta meg, aki 1841-től működött a Bolsoj zeneigazgatójaként. Az ő nevéhez fűződik az orosz zene újkori történetében afféle nemzeti origónak számító Glinka-opera, az Életünket a cárért 1842-es moszkvai bemutatója, s ő vezette be a színházban rendezett, vasárnapi koncertek sorozatát, amely meghatározónak bizonyult az orosz Mozart-, illetve Beethoven-recepció történetében.

A Bolsoj és a zene kapcsolatát egy további tűzvész fűzte még szorosabbra: az épület megnyitása után huszonnyolc évvel, 1853-ban a külső falak és a főbejárat kivételével ismét a lángok martalékává lett minden, s a színház újjáépítését és kibővítésére kiírt pályázatot Albert Katyerinovics Kavosz, egy szentpétervári zeneszerző-karmester fia nyerte meg. Zenekari árkot alakítottak ki és megnövelték a színpadot illetve a nézőteret, amely ettől kezdve több mint kétezer fő

befogadására vált alkalmassá.

1856. augusztus 20-án Vincenzo Bellini Puritánok című operájának nagyszabású előadásával nyitotta meg kapuit a régi-új színház.

Az intézmény és együttesei elsősorban az orosz repertoárt kultiválták, Glinka, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov és Csajkovszkij művei domináltak a műsorpolitikában – utóbbinak négy operája is itt került színre először: A vajda (1869), Undine (1870), Mazeppa (1884), A cárnô cipellôje (1887) –, de természetesen az Oroszországban hagyományosan népszerű olasz opera is mindvégig központi szerepet kapott.

A zenekar a századfordulótól kezdve ad önálló szimfonikus esteket, s a színpadtól független zenekari munka akkor emelkedett új magaslatra, amikor Szergej Rahmanyinov (1904– 1906) majd Václav Suk (1906–1932) állt az együttes élén. A 20. század elején olyan vendégkarmesterek dirigálták a zenekart, mint Bruno Walter és Oscar Fried. Az 1917-es forradalmat követően, amint Moszkvát tette fővárossá a szovjet hatalom, a Bolsoj és zenekara váltak az új rendszer legfontosabb zenei intézményeivé.

Már 1917-ben államosították a színházat, s bár Lenin kezdetben ellenérzésekkel viseltetett az operával és a balettel, a burzsoá elitizmus e két reprezentatív műfajával szemben, a közönség körében mindkét műfaj változatlan népszerűségnek örvendett, így az 1920-as évektől az állami kultúrpropaganda zászlóshajójává vált az intézmény. A zenekar tagjai gyakran adtak koncerteket gyárakban, munkásegyletekben, s ilyenkor a hangversenyek politikusi beszédekkel kezdődtek, a zene elsődleges funkciója tehát az volt, hogy a politikai gondolatok számára szolgáljon ideológiai támaszként.

A 20. század folyamán a Bolsoj Színház vált a hivatalos állami ünnepségek elsődleges helyszínévé,

s nemzeti intézményként a zenekar szolgáltatta az ilyenkor szükséges hangzó hátteret. A színház repertoárja a klasszikusokon túl az új kultúrpolitika által támogatott művekkel, Prokofjev operáival (Szemjon Kotko, Háború és béke), valamint Aszafjev és Hacsaturján balettjeivel (előbbitől a Párizs lángjai és a Bahcsiszeráji szökôkút, utóbbitól a Gajane és a Spartacus voltak a színház sikerdarabjai) bővült.

A kommunizmus bukásával a színház és a zenekar az 1990-es évek elején néhány évig válságos helyzetbe került, jelenleg azonban ismét biztos alapokon áll az intézmény működése. Az épület felújítása most is zajlik (várhatóan idén fejeződik be), a zenekar pedig, amelyet 2010 szeptemberétől Vaszilij Szinajszkij irányít, az előző évadban indította azt a programját, amelyben a világ legfontosabb orosz karmestereit kérik fel a közös munkára. Ennek keretében tér vissza hozzájuk a budapesti koncerten is fellépő karmester, Alekszander Lazarjov, az orosz repertoár egyik legjelentősebb tolmácsolója, aki először 1973-ban vezényelte az együttest, s 1987 és 1995 között a Bolsoj Színház művészeti igazgatója és vezető karmestere volt.

2011. április 9. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Bolsoj zenekarának hangversenye Csajkovszkij: Hamlet – nyitány Lalo: d-moll gordonkaverseny Prokofjev: Hamupipőke – részletek Km.: Sol Gabetta (gordonka) Vez.: Alekszandr Lazarjov

mm16

MUPA 2011_apr-jun.indd 16

3/10/11 10:20:12 PM

mm17

MUPA 2011_apr-jun.indd 17

3/10/11 10:20:23 PM

b o r g g r e v e

g a b e t t a m a r c o

s o l f o t 贸 :

D r e z d a i B o k o r

s z i m f ó n i a

G a b r i e l l a

Németországban úgy tartják, hogy ha valahol a világban két német összetalálkozik, azonnal alapít egy egyesületet. Valahogy így kezdődött a Drezdai Filharmonikusok története is, bár ahhoz, hogy a mai zenekar elődje, a Gewerbehausorchester megszülethessen, egy, a sorstól kapott, váratlan ajándékra is szükség volt.

2011. április 13. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Drezdai Filharmonikus Zenekar hangversenye Liszt: Hamlet Brahms: a-moll kettősverseny, op. 102 Schumann: I. (B-dúr, „Tavaszi”) szimfónia, op. 38 Km.: Viviane Hagner (hegedű), Danjulo Ishizaka (gordonka) Vez.: John Axelrod

d r e z d a i

f i lh a r m o n i k u s

Johann Andreas Schubert, a drezdai Műszaki Képzőintézet fiatal professzora, 1833 őszén úgy látta, legfőbb ideje lenne létrehozni a város első ipartestületét. Ötlete azonnal támogatókra talált, rengetegen csatlakoztak az egyesülethez, de a folyamatosan növekvő taglétszám miatt egyre nehezebben lehetett gyűlésekre alkalmas termet találni.

1869-ben az akkor már több mint ezerötszáz tagot számláló egyesület vezetősége elhatározta, hogy ötvenezer tallérért megveszi a Zwingerrel szemben, az Ostra Allee 7. szám alatt álló régi épületet, átépíti, és akkor végre otthont kaphat az ipartestület, nem kell többé különböző szállodáknál kilincselni és termet bérelni. Egy évvel később elkészült a Bernhard Schreiber tervezte székház, a Gewerbehaus, amelynek hatalmas, neoreneszánsz díszterme kétezer embert tudott befogadni.

A hivatalos átadásnál aztán – mintegy „mellékkörülményként” – kiderült, hogy az előadóteremnek egészen

z e n e k a r

kiváló az akusztikája. A döntéshozó urak ekkor imponáló gyorsasággal és rugalmassággal elhatározták, hogy a remek lehetőséggel élni kell, legyen az ipartestület díszterme egyúttal Drezda polgárainak első, igazi koncertterme, ahová – a tudatosan alacsonyra tervezett jegyáraknak hála – majd a város minden lakója eljöhet zenét hallgatni.

A terem avatását 1870. november 29-én tartották, az ünnepségen az ötvenfős Városi Zenekar – Moritz Erdmann Puffholdt zeneigazgató vezetésével – Beethoven Házavatás, valamint Weber Öröm nyitányát játszotta. Hermann Gustav Mannsfeldt karmester eközben megfigyelte, kik a legjobbak a Városi Zenekarban, szerződést ajánlott nekik, és velük, valamint saját jelöltjeivel létrehozta a ház önálló zenekarát, a Gewerbehausorchestert.

Mannsfeldt nagyratörő terveket dédelgetett, szerette volna felépíteni Európa egyik legjobb zenekarát.

Az ehhez szükséges alapokat sikerült is leraknia, hiszen a 19. század vége felé már Csajkovszkij, Richard Strauss és Dvořák vezényelte egy-egy darabját a zenekarral. 1907-ben így ír a Dresdner Neuste Nachrichten kritikusa: „A Drezdában kialakult zenei ízlés magas színvonala, és a haladó szellem, az új iránti fogékonyság, nyitottság elsősorban a Gewerbehausorchesternek köszönhető.”

Két évvel később aztán – egy utazás formájában – jött a nagy kaland.

A zenekart akkoriban vezető dán Henrik Willy Olsen 1909-ben tengerentúli koncertet szervezett, így a drezdai Ipartestület hetven muzsikusa – az egyik első német zenekarként – egy óceánjárón áthajózhatott az Újvilágba. A turné igen feszített tempóban zajlott, hatvan nap alatt ötvenhat koncertet adtak az Egyesült Államokban és Kanadában.

Játszottak egyebek közt a New York-i Carnegie Hallban, Torontóban,

mm18

MUPA 2011_apr-jun.indd 18

3/10/11 10:20:40 PM

Detroitban, New Orléansban, Cincinnatiben, Atlantában és Buffalóban. Az utazásokat egy remek étkező-, és hálókocsikkal felszerelt különvonattal bonyolították, a turné fáradalmait azonban a koncertlátogatók érdeklődése enyhítette: a nézők minden koncert után lelkesen ünnepelték a zenekart, és a drezdai muzsikusok érezhették, hogy sikerült meghódítaniuk a tengerentúli közönséget.

Közben persze Drezdában is zajlott az élet. Olsen nem csak a zenekart vitte mindenfelé, de – elődeihez és utódaihoz hasonlóan – „helybe” is hozta a legnagyobb muzsikusokat.

Meghívta például Rahmanyinovot, aki 1909 februárjában velük játszotta el 2. zongoraversenyét.

A Gewerbehausorchester nevet 1915-ben felváltotta a Dresdner Philharmonisches Orchester elnevezés, a következő években megint csak különböző nemzetiségű karmesterek érkeztek a zenekar élére, és mindannyian egy-egy újabb színt hoztak a drezdaiak életébe.

Az osztrák Edwin Lindner megnövelte

MUPA 2011_apr-jun.indd 19

a zenekar létszámát, ráadásul kiváló érzékkel találta meg és szerződtette a legjobb hangszereseket. Aztán jött a német Eduard Mörike, aki minden tőle telhetőt megtett a kortárs szerzőkért.

Az ő nevéhez kötődik 1925-ben Prokofjev 3. zongoraversenyének németországi bemutatója Elsa Rau zongoraművésznővel, számos Hindemith- és Milhaud-ősbemutató, műsorra tűzte Bartók Táncszvitjét, és ő próbálta megszerettetni a derzdaiakkal - a ma már főleg az eredeti címén Háromgarasos opera zeneszerzőjeként ismert – Kurt Weill darabjait is. A harmincas években folytatódott a zenekar aranykora, a holland Paul van Kempen vezetése alatt még többen ismerték meg a Drezdai Filharmonikusokat, aztán a háború miatt kényszerűen véget ért a hetvenéves sikertörténet: a zenekart 1942-ben feloszlatták.

A Gewerbehaus díszterme – muzsikusok nélkül ugyan – még két éven át létezett. 1944 őszén, Drezda első bombázásánál súlyosan megsérült, 1945 februárjában pedig teljesen megsemmisült.

A háború befejezését követő őszön a Volkssolidarität nevű, a legkülönbözőbb egyházak, pártok, és szakszervezetek összefogásával alakult önsegélyező szervezet utcai gyűjtéseket szervezett, ahol élelmiszert, ruhát, bútort szereztek a város lakóinak és hangszereket a Drezdai Filharmonikusoknak. A kényszerű szünet után tehát lassacskán újra indult az élet, és1945 Karácsonyán már szólt a zene a szétbombázott Drezdában. A következő években új helyszínek és új dirigensek jöttek, közöttük például Kurt Masur, akivel a zenekar a Kulturpalastba költözött.

A német karmester összesen tizenhét évet töltött a Drezdai Filharmonikusokkal. Ő alapította az együttes kórusát, és ő állt a karmesteri emelvényen a zenekar alapításának századik évfordulójára rendezett ünnepi koncerten, majd 1995-ben is, immár tiszteletbeli karnagyként a 125. születésnapi hangversenyen. 2004 óta a spanyol Rafael Frühbeck de Burgos vezeti a zenekart, a hagyományokat folytatva, de minden bizonnyal egy kis dél-európai színt is keverve a 141 éves zenekar életébe.

3/10/11 10:20:48 PM

Á t t ö r t K á l l a y

k o r l á t o k

K a t a l i n

A finn sajtó Szergej Nakarjakovot már tizenhárom éves korában a trombita Paganinijének nevezte a Korsholmi Zenei Fesztiválon nyújtott teljesítményéért, 1997-ben pedig a trombita Carusójaként üdvözölte a Musik und Theater kritikusa. A rendkívüli képességekkel megáldott művész technikája nem ismer határokat. Hangja egyedülálló, és jóval több, mint pusztán elképesztő virtuozitásának eszköze: a fiatal trombitaművész valódi carusói hangminőséget képvisel.

Világsztárok a Liszt Ferenc Kamarazenekarral 2011. április 16. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szergej Nakarjakov Suk: Esz-dúr szerenád Haydn: C-dúr gordonkaverseny, Hob. VIIb:1 - átirat szárnykürtre Csajkovszkij: Firenzei emlék

Nakarjakov 1977-ben született Gorkijban. Hatévesen kezdett zongorázni, majd 1986-ban egy gerincsérülés miatt váltott trombitára.

Nagyon sokat köszönhet édesapjának, mind technikailag, mind zeneileg tőle tanulta a legtöbbet. Mihail Nakarjakov kezdetben naponta foglalkozott a fiával, klasszikus versenyművek sorát dolgozta át trombitára, és fáradhatatlanul kereste a megfelelő tanárt számára, de a fiatal muzsikus 1995 óta kizárólag édesapjával csiszolja tudását. A trombitaművész tízéves korában már zenekarokkal koncertezett Szovjetunió legnagyobb hangversenytermeiben, és oklevelet kapott egy felnőttek számára rendezett rézfúvós versenyen. Pályája további alakulása és az utazás szabadságának biztosítása érdekében a család Izraelbe vándorolt.

s z e r g e j n a k a r j a k o v

A nemzetközi karrier hamar elindult: Nakarjakov 1991-ben a Bad Wörishofenben rendezett Ivo Pogorelich Fesztiválon aratott óriási sikert, majd ugyanazon év augusztusában a Salzburgi Ünnepi Játékokon debütált a Litván Kamarazenekarral. Egy évvel később a Schleswig–Holstein-i Zenei Fesztivál vendége volt, ahol elnyerte a Davidoffdíjat. Azóta a világ számos vezető zenei központjában szerepelt, többek között a Los Angeles-i Hollywood Bowlban, a New York-i Lincoln Centerben, a londoni Royal Festival és Royal Albert Hallban. Európa

legrangosabb fesztiváljain lép fel, Japánban évente több héten át turnézik, valamint vendégszólistaként koncertezik Észak-Amerikában és Kanadában. A világ legünnepeltebb zenészeivel, zenekaraival és karmestereivel dolgozik együtt, legutóbb a Szentpétervári Filharmonikus Zenekarral és Jurij Temirkanovval lépett színpadra Párizsban, a Théâtre des Champs Élysées-ben. A 2009/2010-es évad csúcspontjaként bemutatta Christian Jost – Chet Bakernek dedikált – PIETA című trombitaversenyét a hamburgi Laeiszhalléban.

A fiatal művész mint az év hangszeres muzsikusa elnyerte a Deutsche Phono-Akademie által adományozott Echo Klassik díjat 2002. október 13-án, 2006-ban pedig már zsűritagként vett részt a BBC Az év fiatal muzsikusa versenyén Angliában.

Nevéhez fűződik Jörg Widmann ad absurdum című versenyművének bemutatása, melyre a Müncheni Kamarazenekarral 2006. január 8-án került sor. A szerző kifejezetten Nakarjakov számára komponálta a darabot, melyben a briliáns technikájú trombitás demonstrálhatja, hogy képes a körlégzésre is.

Ezt a művet 2007. október 5-én Nakarjakov a londoni Barbicanben is előadta a BBC Szimfonikus Zenekarral és Jiři Belohlávekkel. A muzsikus sokszínűségét bizonyítja, hogy Japánban egy romantikus filmben is

mm20

MUPA 2011_apr-jun.indd 20

3/10/11 10:21:09 PM

szerepelt (Taiga-no itteki): egy orosz trombitást alakított, valamint a film zenéjében is közreműködött.

Szergej Nakarjakov diszkográfiája, melyet a Teldec Classics International (Warner) gondoz, rendkívül lelkes fogadtatásra talált mind a közönség, mind a kritika részéről. Felvételei között megtalálhatók a leghíresebb trombitaversenyek, két szólóalbum trombitára írt virtuóz zenékkel (köztük Bizet, de Falla, Gershwin műveivel), a zongorista Alexander Markovitch kíséretével, romantikus dalok átiratai trombitára és zongorára, valamint Haydn, Mendelssohn és Hoffmeister vonós hangszerekre írt versenyművei trombitára és szárnykürtre átdolgozva. Legfrissebb albuma (Echoes from the past) Hummel, Mozart, Weber és Camille SaintSaens eredetileg csellóra és fagottra született concertóinak átiratait tartalmazza. „A zenében a hangszerek azt a feladatot látják el, mint a színek

MUPA 2011_apr-jun.indd 21

a festő ecsetjén” – írta Balzac.

Nakarjakov felvételeit hallgatva megállapíthatjuk, hogy a muzsikus – tökéletesen kiaknázva hangszereinek lehetőségeit – a kevésbé ismert művek mellett a nagyon jól ismerteket is különleges, ritkán hallható színekkel festette meg. Kifogástalan technikája mellett árad belőle a természetes zeneiség. Ahogy egy kritikusa egyszer megjegyezte: úgy játszik a trombitán, mint ahogy mi levegőt veszünk.

Nakarjakov 2000-ben kiadott lemezének címe: No limit. És nála tényleg nincs határ. Folyamatosan kutatva a zenei kifejezés újabb és újabb lehetőségei után, a fiatal művésznek sikerült áttörnie a trombita világát határoló korlátokat a klasszikus zenében; repertoárja nemcsak az eredetileg trombitára írt művek teljes skáláját öleli fel, hanem egyre nagyobb területeket hódít meg káprázatos átiratainak köszönhetően. Átdolgozta többek között Csajkovszkij csellóra és zenekarra írt Rokokóvariációit, valamint Haydn az Esterházy-udvar csellistájának

1761 körül komponált, de csak kétszáz évvel később felfedezett C-dúr gordonkaversenyét is, melyet szárnykürtön szólaltat meg a Liszt Ferenc Kamarazenekarral közös hangversenyen.

A hangszer koncertpódiumra emelése is a trombitaművész érdeme. Nakarjakov egy különleges szárnykürtön játszik, mely nem három, hanem négy billentyűvel rendelkezik, így a mélyebb regiszterek is megszólaltathatók rajta. Az instrumentum a Musik und Theater kritikusa szerint: „Egyrészt a hegedű virtuozitásával tündököl, másrészt viszont a cselló melegségével énekel.” Szabadon szárnyaló, kivételes trombitahangját hallgatva talán megértjük, hogy mire gondolt Szabolcsi Bence, mikor a következőképpen fogalmazott: „Minden hangszer végtelen lehetőség, mögötte sűrítetten és izzón ott lüktet a lélek; minden hangszer hatalom, vallás, egyéniség, zárt világegység, mítosz.”

3/10/11 10:21:19 PM

A l at ta d G u r m a i

a

f ö l d ,

f ö l ö t t e d

a z

é g

É v a

Weöres Sándor A teljesség felé című verseskötetében olvasható e mottó, majd zárul a gondolat: benned a létra. Az egyházi ünnepkörben a böjti, nagyheti és húsvéti események vezetik végig az elmélyült embereket a földi mélység kínzó, bűnbánó vágyódásaitól a boldogan kirobbanó, hálatelt, feltámadás felett érzett örömünnepig. Az út felfelé vezet, s egy jól felépített hangversenyen a bennünk lévő létra fokain egy-egy zenemű segít minket tovább ezen az úton, hogy egyetlen estére tömörítve is átélhessük e hetek életérzéseit.

2011. április 21. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Nagyböjttôl a Feltámadásig – Deák László orgonaestje J. S. Bach: Aus tiefer Not schrei’ ich zu dir BWV 686; O, Mensch bewein dein Sünde groß BWV 622; Von Gott will ich nicht lassen BWV 658 Grigny: La Messe – Gloria Dupré: Keresztút – részletek (I. Jézust halálra ítélik, IV. Jézus Szent Anyjával találkozik, IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt, XII. Jézus meghal a kereszten, XIV. Jézus testét sírba helyezik) Reger: O Tod, wie bitter bist du! – motetta op. 110. No. 3; Halleluja, Gott zu loben – korálfantázia

d e á k

Km.: Új Liszt Ferenc Kamarakórus (műv. vez.: Erdei Péter) Színpadkép: Káel Csaba

l á s z l ó

A hangszeres liturgikus művek jelentős részét a templomi gyakorlat által jól ismert énekek megzenésítései alkotják, melyeknek különösen nagy szerepe van Johann Sebastian Bach művészetében is. Korálfeldolgozásai több száz kompozíciójában teljesedhettek ki önálló műként vagy nagyobb zeneművei tételeiként. A koncerten elhangzó három korál a nagyböjti csoport képviselői, az első a Clavier-Übung harmadik kötetéből (Aus tiefer Not schrei’ ich zu dir BWV 686), a második az Orgelbüchleinbôl (O, Mensch bewein dein Sünde groß BWV 622) s a harmadik a Lipcsei sorozatból (Von Gott will ich nicht lassen BWV 658) származik.

tanító jellegűek. Központi témájuk a bűn és a kegyelem, a régi életből az újba való újjászületés. Bach zeneszerzői fantáziáját tökéletesen felgyújtották ezek az énekek, nem csak a dallamaik, hanem annál inkább a bennük rejlő mély, tanító gondolatok.

Bachot gyakran támadták a gyülekezetek a dallam harmonizációk zsúfoltsága miatt, s intették őt feljebbvalói, hogy egyszerűsítsen kíséretén. Meddő kérés volt ez ahhoz a szerzőhöz, aki a szöveget és a zenét ilyen tökéletes egységben látta, mint Bach. Korálharmonizációiban minden ritmusnak, s hangjegynek mély, teológiai értelmezése is van, ezáltal válik a zenei invenció ily tökéletessé.

Az evangélikus egyház korál szövegei a Bach idejében virágzó pietizmus hatására sokszor szisztematikusan

Bach fiatalon elhunyt francia kortársa, Nicolas de Grigny (1672–1703) a katolikus egyház szolgálatában állt.

A párizsi Saint Denis és a reimsi Notre-Dame orgonistája volt. Egyetlen hátrahagyott orgonakönyve, a Livre d’orgue, egy mise állandó részeit és öt himnusz zenei feldolgozását tartalmazza. Szerzőjük tradicionális orgonista család sarjaként hamar kivívta magának a hírnevet; Grigny a francia királyok koronázó helyén, annak kimagasló zenei kultúrájával, s tökéletes orgonájával méltán hívta fel magára a távoli német mester figyelmét is. Miséjének Gloria tétele különös lehetőséget biztosít a zenei dicsőítés francia barokk stílusú megcsillogtatására. A Gloria négy héten át mellőzött tétele a misének, s a feltámadás dicsőségét tolmácsolja a húsvéti ünnepi fényben.

Az ezt megelőző napok kiemelten fontos eseménye a keresztútjárás,

mm22

MUPA 2011_apr-jun.indd 22

3/10/11 10:21:37 PM

valamint a passiók. Nemcsak irodalmi, hanem zenei és képzőművészeti alkotások is felsorakoznak ezekben a témakörökben, bőven merítve a történet lelki tartalmából. Marcel Dupré (1886–1971) keresztút tételei képviselik a koncerten az ünnepkör e fontos részét. A francia orgonazene jeles képviselője, kit gyakran emlegettek az orgona Paganinijeként is, 1931ben komponálta keresztútját (Le chemin de la Croix, op. 29), melynek a koncerten elhangzó tételei Káel Csaba színpadképével gazdagítva biztosítják a nagyheti liturgia mély átélését.

Max Reger (1873–1916) elsősorban orgonakompozícióival vált híressé, amelyekkel barokk műfajokat, a korálelőjátékot, a fantáziát, a fúgát és passacagliát fejlesztette tovább.

Különösen említésre méltók a merész korálfantáziái, de kiemelkedő alkotásai vannak a kamarazene területén és a kórus zenében egyaránt. Op. 110. no.

3-as motettája, O Tod, wie bitter bist du, 1909-ben keletkezett.

A motetta mint egyházzenei műfaj évszázadok óta kísérője a

MUPA 2011_apr-jun.indd 23

liturgiának. Reger drámaisága és szövegábrázoló tehetsége tökéletesen megnyilvánul e műfajban. A századelő későromantikus stílusa, melynek egyik ismérve a gazdag kromatika, s ezáltal szokatlan hangzások összekapcsolása, bőven ad lehetőséget Reger számára jelen művében a hálál arcainak gazdag illusztrálására. A kezdő szöveg a halál keservét (Bitter) a mű végén bizalomra (Trust) váltja: „O Tod, wie wohl trust du!” A kezdeti e-moll a tétel végén E-dúrra vált, s ez az a pillanat, amikor a belső lépcsőn egyre feljebb jutva az ég felé, a húsvéti feltámadás fokára jutunk. A megragadó a capella kórusmű az utolsó szakaszához vezeti a hallgatót a húsvéti ünnepkör liturgiájában, melyre a koronát Reger korálfantáziáinak egyike helyezi fel, a húsvéti korálra született Halleluja, Gott zu loben.

A német és a francia orgonairodalom tökéletes tolmácsolója Deák László.

A Művészetek Palotája és a magyar közönség előtt már jól ismert, kiváló művész hangversenye rangos helyet foglal el a tavaszi orgonaversenyek

sorozatában. Deák László orgonatanulmányait Baróti Istvánnál kezdte. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgona tanszakán Gergely Ferenc növendékeként, zongora szakon Jandó Jenő tanítványaként diplomázott, ezt követően tudását Párizsban tökéletesítette tovább a Conservatoire Perfectionnement osztályában Marie-Louise Langlais-nál. Kiváló professzorok számos mesterkurzusán vett részt, és több nemzetközi zenei verseny díjnyertese. 1993-ban a Budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Orgonaverseny II. díját, egy évvel később Franciaországban a Chartres-i Nemzetközi Orgonaverseny II. díját kapta az interpretációs kategóriában.

1998-ban a Pretoriában (DélAfrikai Köztársaság) megrendezett I. Nemzetközi Orgonaverseny III. helyezettje és különdíjasa lett. 1998 áprilisában megnyerte a párizsi UFAM orgonaversenyt, majd az 1999-ben a biarritzi (Franciaország) André Marchal Orgonaversenyt. Ugyancsak 1999-ben Párizs Város Nemzetközi Orgonaversenyének győztese, valamint különdíjasa.

3/10/11 10:21:46 PM

A

p i s z t r á n g

r á k a i

é s

a

S z e n t h á r o m s á g

z s u z s a n n a

„Milyen kár egy ilyen embert a zongorához ültetni!” – jegyezte meg egyszer ôszinte sajnálkozással Lady Blessington Liszt 1840-es angliai látogatása kapcsán. Bár százhetven év távlatából a kifakadás könnyen tûnhet sértésnek, annak idején a jó társaság valamennyi tagja bon mot-nak tekintette e megjegyzést.

2011. április 22. 19:00 Fesztivál Színház

A spirituális Liszt Liszt: Aux cyprè s de la Villa d’Este; Schlaflos! Frage und Antwort; Pensée des morts; Sursum corda; Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen – variációk; Via Crucis – kétzongorás változat

Csalog Gábor, Kemenes András (zongora)

c s al o g

g á b o r

A grófnő ugyanis valóban annak szánta: Liszt nagyvonalú és erőteljes személyisége iránti elismerésnek, amely alkalmasnak minősült arra, hogy valamelyest ellensúlyozza a hírhedt virtuóz szerencsétlen foglalkozását. Zenésznek lenni ugyanis az angol arisztokrácia, valamint az egyre nagyobb gazdasági és társadalmi befolyásra szert tevő nagypolgárság szemében egyáltalán nem volt gentlemanlike.

Persze nem csupán az angolok viszonyultak felemás módon az őket szórakoztató művészekhez.

A közönség jelentős része Európa más részein sem feltétlenül azért látogatta az ismert előadók hangversenyeit, hogy a művészet misztériumába nyerjen beavatást a géniusz vezetése által. Az ünnepelt virtuózok koncertjein összegyűlt tömeget legalább olyan mértékben vonzotta a divat és a szenzáció, mint a zene iránti érdeklődés, és semmiért sem adták volna az élményt, hogy részesülhettek a lenyűgöző újdonságból, amelyet a

játékmód technikai tökéletességének hátborzongató, ördögi bűvésztrükkjei jelentettek. Ez a szórakozásvágy ugyanakkor sokszor meglehetősen naiv szentimentalizmussal közelített a zenei ábrázolásmód összetett kérdéséhez, és ez időnként olyan kínos félreértésekhez vezetett, mint az a nevezetes marseille-i eset, amikor egy nyomdahiba következtében a hallgatóság áhítatos csöndben ülte végig Schubert Pisztrángjának (La Truite) zongoraátiratát, abban a hiszemben, hogy a darab a Szentháromságról (La Trinité) szól.

Ha Liszt maga el nem kezdett volna magyarázkodni, mihelyt ráébredt a tévedésre, az értelmezés csődje valószínűleg ki sem derült volna, ő azonban nem az az ember volt, aki hajlandó lett volna játszadozni akár a zenei jelentés meghatározásának problémáival, akár a vallásos érzés művészi kifejezésével.

Hitét és művészi hivatását egyaránt a létezés szakrális titkaival való kapcsolattartás személyes módjaként

élte meg. Rendíthetetlen vallásosságát még gyerekkorából hozta magával (alig húszéves apja annak idején a noviciátus éveit is letöltötte a Pozsony melletti Malacka ferences kolostorában), és erre az alapra épültek későbbi élményei, nem utolsósorban a renitens pap, Félicité de Lamennais abbé, La Chênaie „guruja” jóvoltából, aki felébresztette a fiatal zongoristában az új egyházzene elkötelezett harcosát. Mély vallásossága (1865ben vette fel az alsóbb papi rendeket Rómában) ugyanarról a tőről fakadt, mint szenvedélyes művészi öntudata, és démoni virtuozitását, amelyet még pályatársai is önmagáért való csillogásnak, esetleg nagyszabású üzleti lehetőségnek láttak, ugyanúgy az Istennel való párbeszéd emberiséget szolgáló eszközének tekintette, mint időskori műveinek szikár, intellektuális merészségét. Mivel azonban ironikus humora megvédte attól, hogy túlságosan elmeszesedjen a prófétai hivatás súlya alatt, valószínűleg könnyen túltette magát Lady Blessington megjegyzésén.

mm24

MUPA 2011_apr-jun.indd 24

3/10/11 10:22:09 PM

E g y

l i b a

Ko l o z s i

t ö r t é n e t e

Lás z l ó

Händel Semeléjének címszereplôje egy nagyravágyó, korlátolt hölgy: Bacchus anyja.

A London Gazette 1700. március 21-én nemes versengésre invitálta a zeneszerzőket: kétszáz guinea nyereményt ígért annak, akinek művét a közönség a legjobbnak ítéli.

A szövegkönyvet a legelismertebb drámaíróval, William Congreve-vel íratták meg. A Párizs ítélete Trója ostromának előzményeit dolgozta fel, s nem az események tragikus voltát domborította ki. A döntőbe Daniel Purcell, a legnagyobb angol szerző, Henry testvére, a purcelli hagyomány örökösének tartott John Eccles, Gottfried Finger és John Weldon került.

Az utóbbi diadalmaskodott, a szakmai ítészek által legjobbnak tartott Eccles a második díjat kapta.

Congreve 1705–6 táján írt Semele című librettójához is először ő komponált zenét, ám művének bemutatása a huszadik századig elhúzódott. Händel kortársa, Thomas Arne elővette a Párizst, hogy abból készítsen egy újabb művet, és a jeles operaszerző figyelmébe ajánlotta a Semele szövegkönyvét. Newburgh Hamilton a darabot átgyúrta, a második felvonás végének franciás zenei anyaga

ellen dolgozva; megváltozatta a súlypontokat, valamint beleillesztette a műbe Pope Nyár című versét is.

A Semele központi figurája – ebben igazat kell adnunk Fodor Gézának – a zenetörténet egyik legostobább libája. Az Ovidiustól eredeztethető dráma hősnőjét lakodalmán lepi meg nyilaival a főisten. A halhatatlanságra pályázó Semele enged Jupiternek, hisz az gyönyörű verssel – Where’er you walk (ez Pope) – festi le előtte, mily széppé is lesz frigyükben. Ám „a tudatlan Cadmus-lányt idomítja szavával Juno”, az álnok feleség, ki az álmok urának szolgálatát is igénybe veszi. A zenedráma sok szép áriája közül is kiemelkedik a Sleep Song (Sleep, why dost thou leave me), amelyben Semele ráveszi az istent, hogy az valódi alakjában mutatkozzék meg előtte. Jupiter „valódi alakjában” jelentős feszültség van: halálra sújtja a halhatatlanságra pályázó leányt.

Nászuk eredménye a mámor és bor istene Bacchus. A pórul járt vőlegény egyébként társra talál az oratórium végén, s a porrá lett Semele halála sem hiábavaló.

Händel két nem bibliai témára íródott oratóriumával, a Herkulessel és ezzel közelített legjobban az említett angol szerzők által képviselt angol operai hagyományhoz. A Semelével azon nőket figurázta ki, akik a társadalmi felemelkedés érdekében szexualitásukat használják, ezért is olyan vérbő, hedonista és érzéki e mű, mely zenéjében egységbe forrasztja az angol és az olasz operai stílt.

Semele liba, mert a nagyravágyás, a hiúság legyőzi benne a józan belátást, és még a féltékeny Junonak is képes hinni, oly vakká válik.

Felfuvalkodottságát Händel különösen élénk színekkel festi meg a No, no, I’ll take no less kezdetű áriában.

A Semele mélyen emberi, tulajdonképpen szatirikus mű.

(Ne feledjük, Händel Jonathan Swift kortársa volt!) Főként a nők karakterrajzait illetheti elismerés: Juno kígyóságának, Semele ostobaságának ábrázolása nem nélkülözi a humort; az előadók tehát akkor járnak jó úton, ha a humor felől közelítenek e rendkívüli színekben ragyogó műhöz.

G o n z á l e z

Mó n i ka

2011. május 13. 19:00 Fesztivál Színház

Händel: Semele – a Budapesti Kamaraopera előadása Km.: González Mónika, Megyesi Zoltán, Cser Krisztián, Lehőcz Andrea, Hegyi Barnabás, Bakos Kornélia, Fried Béter, Jónás Krisztina (ének), Savaria Barokk Zenekar (műv. vez.: Németh Pál), Óbudai Kamarakórus (karig.: Erdős Ákos) Vez.: Németh Pál Díszlettervező: Csengery Zsolt Jelmeztervező, producer: Moldován Domokos Fejdíszek: Gerlóczy Sári Rendező munkatársa: Turai Kati Rendező: Halász Péter † mm25

MUPA 2011_apr-jun.indd 25

3/10/11 10:22:24 PM

a l a n g i lb e r t F o t ó k : M a t s L u n d q u i s t

L e n n y va g y n e m l e n n i A r a d i

P é t e r

A legrégebbi és leghíresebb amerikai zenekar, a 169 éve alapított New York-i Filharmonikusok május 18-án története során ötödször látogat el Budapestre. Bár a legjelentősebb amerikai együttesek többségétől eltérően soha nem volt magyar származású zeneigazgatója, történetük mégis számos ponton kapcsolódik a magyar muzsikusokhoz és általában a magyar zenéhez.

2011. május 18. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Alan Gilbert és a New York-i Filharmonikusok Bartók: Hegedűverseny Beethoven: III. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, op. 55 Km.: Lisa Batiashvili (hegedű) Vez.: Alan Gilbert

Első ízben 1930. május 21-én, európai turnéja egyik állomásaként lépett fel Budapesten a már akkor is világhírű együttes, zeneigazgatója, Arturo Toscanini vezényletével. A Városi (a mai Erkel) Színházban tartott koncerten elhangzott Kodály Nyári este című darabja is, melyet bő másfél hónappal korábban, április 3-án Toscanini és zenekara mutatott be New Yorkban. Nem ez az egyetlen Kodály-mű, melynek ősbemutatója a New York-i Filharmonikusoknak köszönhető: még ugyanazon év decemberében Toscanini a

Marosszéki táncokat is bemutatta, három évvel korábban pedig, 1927. december 15-én Willem Mengelberg, az együttes akkori zeneigazgatója dirigálta elsőként a Háry Jánosszvitet, amelyet a zenekar harmadik budapesti vendégszereplésekor, 1993 áprilisában Kurt Masur is műsorára tűzött. Az ezt megelőző, második látogatásra több mint fél évszázadot kellett várni: 1985 júniusában Zubin Mehta hozta el muzsikusait a magyar fővárosba. Ugyanott, az Erkel Színházban léptek föl, ahol Toscaniniék egykor. Legutóbb négy esztendeje,

mm26

MUPA 2011_apr-jun.indd 26

3/10/11 10:22:39 PM

2007 májusában hallhattuk őket Budapesten, a Müpában, Lorin Maazel vezényletével.

Filharmonikusok Baráti Köre számára a Metropolitan Múzeumban rendezett koncerten.

A Háry-szvitet Doráti Antal is dirigálta a New York-i Filharmonikusok élén: 1944 nyarán egy szabadtéri koncerten, a Lewisohn Stadionban, amely egyaránt szolgált amfiteátrumként és atlétikai versenyek helyszíneként.

A többi nagyhírű magyar karmestert is gyakran meghívták New Yorkba.

Reiner Frigyes – a Pittsburghi, később a Chicagói Szimfonikusok zeneigazgatója – például 1943 és 1949 között harmincszor, majd 1960 márciusában tíz nap alatt nyolcszor vezényelte a zenekart. Ormándy Jenő, a Philadelphiai Zenekar zeneigazgatója 1943 és 1947 között tíz alkalommal állt az együttes élén, Széll György, a Clevelandi Zenekar zeneigazgatója pedig 1943 és 1970 között mintegy százötvenszer.

Kertész István, a Kölni Opera főzeneigazgatója 1969 decemberében két műsort vezényelt, összesen hét esten. Az első négy hangverseny második részében Bartók Kékszakállúját hallhatta a közönség, Judit szerepét Szőnyi Olga, a herceget Faragó András énekelte.

Az ő vezetése idején három magyar ült a csellószólamban: rajta kívül Ormándy Jenő öccse, Márton (1929-től 36 éven át) és Fehér György (1948-tól 1974-ig). Az együttes centenáriumán, 1942-ben pedig négy magyar muzsikus játszott a zenekarban: a második hegedű szólam vezetője, Pogány Imre (1929 és 1958 között), Kürthy Zoltán, aki 1943-ig a brácsaszólamot vezette, a már említett Ormándy Márton, valamint az orgonista Antalffy-Zsíross Dezső.

Az említett „nagyágyúkon” kívül olyan magyar karmesterek is felbukkantak a zenekar történetében, akiket a mai magyar zenebarátok talán kevésbé ismernek. A 2001-ben, 96 éves korában elhunyt Halász László, az 1943-ban alakult New York City Opera első zeneigazgatója – a harmincas években asszisztens karmester Széll György, majd Toscanini mellett – 1946 júliusában háromszor vezényelte a New York-i Filharmonikusokat a Lewisohn Stadionban: az első este többek között Kodály Psalmus Hungaricusát, a másodikon Liszt Haláltáncát és Magyar fantáziáját Kilényi Ede szólójával, aki Budapesten tanítványa, Floridában tanártársa volt Dohnányi Ernőnek. 1954. július 2-án a Metropolitan Opera egyik karmestere, Kozma Tibor A denevér koncertszerű előadását dirigálta a stadionban, míg Rozsnyai Zoltán, a Philharmonia Hungarica alapító karmestere 1963. augusztus 3-án ugyanott magyar estet vezényelt. Varga László, aki 1951 és 1962 között az együttes csellószólamát vezette, 1961. április 5-én a zenekar tagjaiból általa alapított Virtuosi of New York kamarazenekart dirigálta a

Fellépett a zenekarral több magyar zongorista is – Sándor György, Földes Andor, Anda Géza, Cziffra György, az utóbbi években Kocsis Zoltán és Schiff András –, a hegedűs Szigeti József, az énekesek közül Svéd Sándor, Várnay Asztrid, Szántó Enid és Stader Mária.

Végül még valakiről szót kell ejtenünk, aki noha nem magyar, annyi szállal kötődik hozzánk, hogy egy kicsit mégis a magunkénak érezzük.

Leonard Bernstein a New York-i Filharmonikusok legnagyobb hatású és legnépszerűbb vezetője volt.

1958-tól tizenegy esztendőn át töltötte be a zeneigazgatói posztot – utána örökös tiszteletbeli karmesteri címet adományoztak neki –, de közös történetük jóval korábban kezdődött.

Bernstein Reiner Frigyes legjobb növendékeként 1941-ben végzett a philadelphiai Curtis Intézetben, és 1943-ban már asszisztens

karmesterként működött a New York-i Filharmonikusoknál. November 14-én, alig néhány órával a délutáni koncert kezdete előtt, a zenekar menedzsere felhívta, hogy neki kell helyettesítenie a megbetegedett Bruno Waltert.

A műsorban szerepelt egy bemutató, az elsősorban filmzeneszerzőként híressé vált Rózsa Miklós op.

13‑as darabja, a Téma, variációk és finale. A bravúros beugrást a rádióközvetítésnek köszönhetően a Carnegie Hall közönségén kívül is rengetegen kísérhették figyelemmel, s a huszonöt éves dirigenst kivételes teljesítménye egy csapásra ismertté tette.

Néhány évvel később, 1948. május 20-án, a nálunk még akkor is szinte ismeretlen karmester a Székesfővárosi Zenekart vezényelte a budapesti Zeneakadémián. A hangverseny fél házzal indult, ám ezt is közvetítette a rádió, így a szünet után már a csilláron is lógtak, a koncert végén pedig hatalmas ünneplésben részesítették a fiatal amerikai karmestert. Az est egyik száma Bartók Zene húros hangszerekre, ütôkre és cselesztára című műve volt, melyet Bernstein következő budapesti fellépésekor, 1983 novemberében is elvezényelt – akkor a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara élén. Leonard – vagy ahogy Amerikában szólították: Lenny – Bernstein fiataloknak szóló, műfajteremtő zenemagyarázó koncertjei sokunk számára meghatározó élményt jelentettek, hiszen annak idején jó néhányat itthon is láthattunk belőlük a televízióban.

mm27

MUPA 2011_apr-jun.indd 27

3/10/11 10:22:52 PM

K o r l á t o k M o l n á r

k ö z t

a

v é g t e l e n

S z a b o l c s

Amikor egy csembalón vagy egy orgonán megszólal egymás után néhány hang, a legegyszerűbb, ha a jelenséget zeneműként próbáljuk meg értelmezni. Ha ugyanez történik egy működő mosogatógép belsejében, csak alapos filozófiai körülményeskedés után vetemedünk ugyanerre. Ligeti György a „meddig és honnantól zene a hangok sorozata” kérdését – mi sem természetesebb – csembalón és orgonán is feszegette.

Amikor Ligeti az Aventures, majd a Nouvelles Aventures partitúráján dolgozott, olyan zeneművet képzelt el, melyet a koncertlátogató önkéntelenül is operának hall, miközben sem egy jól körülhatárolható személyiséget, sem egy drámai konfliktust, sőt egyetlenegy szót sem lehet kihámozni vagy kihallani belőle.

Utóbbit azért sem, mert a műnek nincs létező nyelven írt librettója.

Bár a darab nem egy valóságos szöveg megzenésítése, maga a mű mégiscsak a zene és a felhangzó – kizárólag hanghordozást és beszédgesztusokat megidéző – kitalált nyelv idealisztikusan tökéletes összeolvadása: „a szöveget a zene, a zenét a szöveg közvetíti”. Olyan opera tehát, mely tartózkodik ugyan az operai megoldásoktól, mégis eszményi operává válik.

Ligetit – függetlenül attól, aktuálisan éppen milyen stílusban komponálta darabjait – szüntelenül az foglalkoztatta, miként hozhat létre

jelentéssel rendelkező, autonóm zenei folyamatokat a hagyomány által jelentéssel felruházott zenei elemek – ritmus, tempó, harmónia, dallam, stb. – nélkül. Ám tévedés volna egy-egy Ligeti-kompozíciót csupán anti-darabként (antiopera, anti-concerto, anti-etűd stb.) értelmezni. Még azok a művei is valamiféle eszményiséget céloznak meg, melyeket paradox módon a hiátus, a tökéletlenség ihletett.

A Volumina című orgonadarabban többek között az érdekelte, hogy az orgona mechanikai felépítésével és több száz éves előadói tradíciójával szemben hogyan lehetséges olyan hangzásokat létrehozni, melyek a hangszer tökéletlenségeire épít úgy, hogy eközben épp egy új hangszínlehetőségre derül fény, arra, miként lehet a hibából erényt kovácsolni.

Amikor néhány évvel később a két orgonaetűdöt írta, élénken

foglalkoztatták az orgonaépítésben rejlő lehetőségek. Számos javaslata közül igen izgalmasnak tetszik az orgonahang lehangolódásának kontrolálhatósága. Ekkoriban nemcsak Ligetit, másokat is izgatott az a pillanatszerű hangzáskép, mely a fújtató leállásakor, a szélnyomás csökkenésével áll elő: a hangmagasság egészen kis mértékben alulintonálttá válik.

Normál esetben ezzel a jelenséggel a templomok vagy a koncerttermek közönsége nem is találkozik.

A két orgonaetűd között keletkezett a Continuum című csembalódarab.

Maga Ligeti úgy fogalmazott, hogy ezúttal teljes mértékben „a hangszer lehetőségeiből” indult ki, azonban olyan hangzás elérését célozta meg, mely leginkább az első orgonaetűddel (Harmonies) vagy a Lontano című zenekari darabbal rokon. Miközben a csembaló játékos extrém sebességgel játszik, a hatás ezúttal is a statikusság varázsában rejlik.

2011. május 23. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Hommage à Ligeti – UMZE Kamaraegyüttes Ligeti: Aventures (1962); Nouvelles Aventures (1966); Mysteries of the Macabre (1974–1977/1991); Szólószonáta brácsára (1991–1994); Orgonadarabok (Ricercare, 1951; Volumina, 1961-62/1966; Etude, No. 1: Harmonies, 1967; Etude, No. 2: Coulée, 1969); Művek csembalóra (Continuum, 1969; Hungarian Rock, 1978; Passacaglia ungherese, 1979) Km.: Barbara Hannigan (szoprán), Károlyi Katalin (mezzoszoprán), PaulAlexandre Dubois (bariton), UMZE Kamaraegyüttes Vez.: Rácz Zoltán mm28

MUPA 2011_apr-jun.indd 28

3/10/11 10:23:22 PM

mm29

MUPA 2011_apr-jun.indd 29

3/10/11 10:23:34 PM

A z

e l f e l e d e t t

K o v á c s

L i s z t ?

S á n d o r

Kis patetikus túlzással akár ezt a címet is adhatta volna Rost Andrea május 28-i dalestjének.

A kétszáz esztendeje született zeneszerző több mint hetven dala közül ugyanis mind a mai napig talán csak tucatnyi hangzik el viszonylag rendszeresen dalesteken.

2011. május 28. 19:00 Fesztivál Színház

Rost Andrea dalestje Liszt: Die Loreley (Heine); Kling leise mein Lied (Schober); Die drei Zigeuner (Lenau); Es war ein König in Thule (Goethe); Freudvoll und leidvoll (Goethe); Vergiftet sind meine Lieder (Heine); Mignons Lied (Goethe) Debussy: En blanc et noir – zongora négy kézre; Kis szvit – zongora négy kézre R o st

Km.: Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora)

A n drea

A mellőzés néhány esetben ugyan érthető, mert valóban akadnak kevésbé jelentős, alkalmi szerzemények, a kompozíciók többségénél azonban nem.

A kortársak és az utókor tanácstalanságát talán az is okozhatja, hogy Liszt dalszerzőként sokféle hagyományból indult ki.

Nem kevesebb, mint hat nyelven alkotott dalokat: német, francia és itáliai költők versei mellett akad pár magyar, sőt egy-egy angol és orosz dala is (ugyan a Tolsztoj soraira írt mű hitelességét egyes kutatók kétségbe vonják). Márpedig a 19. században meglehetősen nagy különbség mutatkozott például a franciák kissé szónokias és a németek alapvetően dallamosabb, egyszerűbb – bár az idők során a kezdeti népdaleszménytől már Schubert művészetében is jelentősen eltávolodó – stílusa közt. Lisztnél olykor keveredik is a kettő, s további bonyodalmat okoz, hogy legtöbb dalát – mint általában legtöbb művét

– az önmagával örökké elégedetlen művész több változatban írta meg.

Rost Andrea ezúttal a német dalokból kínál válogatást. Köztük akad keletkezése óta híres, népszerű kompozíció, például a Heine-versre írt viszonylag korai Loreley, vagy a Lenau-szövegre komponált, 1860-ból való Drei Zigauner, s koncerten igen ritkán hallható darab is. Az ihlető versek többnyire a kor legjelesebb költőitől valók, Goethétől (Mignon dala, a Freudvoll und leidvoll Goethe Egmontjából, a Thulei király balladája a Faustból), illetve Heinétől (Vergiftet sind…). Többségüket számos más zeneszerző is megzenésítette, kivétel talán a Klingt leise, mein Lied szövegkezdetű szépséges szerenád, amely J. Nordmann sorait veszi alapul.

A műsort két Debussy-kompozíció egészíti ki. Noha Debussy sem tudta kivonni magát Liszt hatása alól, az kétségtelen, hogy négykezes zongoradarabjai ezen az estén

inkább a változatosságot, a stílusok kontrasztját erősítik. A négytételes Kis szvit (Csónakon, Menetelés, Menuet, Balett) még viszonylag korai kompozíció, 1889-ből való, az En blanc et noir viszont egyike a francia mester legkésőbbi alkotásainak. Címe, a Fehérenfeketén a zongora billentyűzetére utal, és egyben arra is, hogy Debussy ezúttal tudatosan lemond régebbi műveinek színességéről, s szikárabb, egyszerűbb, rajzosabb zenét igyekszik teremteni, amely mentes minden költői, természeti vagy festői inspirációtól. 1915-ben, amikor a Faun és a Tenger szerzője a három tételt papírra vetette, Párizs ifjú zeneszerző nemzedéke, a későbbi „Hatok” csoport tagjai és szimpatizánsai már egy radikális fordulatot készítettek elő: azt, amit a húszas években neoklasszicizmusnak nevezett a zenei sajtó. Debussy műve azonban tanúsítja, hogy a komponista idősebb korában is jó érzékkel sejtette meg a kor kihívásait.

mm30

MUPA 2011_apr-jun.indd 30

3/10/11 10:23:43 PM

A k u s z t i k u s D o m o n k o s

b u r j á n z á s

M á t é

A zene alapanyaga, a hang önmagában is csoda lehet. Mindenesetre a lehetőség végtelen, a 600 év hangszercsodái koncertek bepillantást engednek a hangszerek evolúciójának meglepő, időnként meghökkentő pillanataiba, amelyek a zenetörténet szerves részeként az akusztikus környezetet elemi szinten formálták. A sorozat idei utolsó hangversenyén üvegharmonika, szöghegedű, baryton és Ophicléide szólal meg.

600 év hangszercsodái – Mandel Róbert sorozata 2011. május 29. 19:30 Fesztivál Színház

Klasszikus hangszercsodák Mozart: Adagio üvegharmonikára, K. 356 (617a); Adagio és Rondo, K. 617 Haydn: Baryton Trió Ferdinando Carulli: Serenade in A Anon: Menüett Hummel: Fantaisie für Ophicléide und Klavier Johann Georg Albrechtsberger: F-dúr versenymű dorombra, mandorára észenekarra Km.: Christa Schönfeldinger (üvegharmonika), Michael Brüssing (viola di bordone), Mandel Róbert (szöghegedű), Patrick Wibart (kontrabasszus billentyűs kürt), Albin Paulus (klasszikus doromb) Műsorvez.: Mandel Róbert

Elég csak egyetlen példát kiragadnunk. A sorozat szervezőjének, Mandel Róbertnek a Klasszikus és romantikus hangszercsodák című könyvéből megtudjuk, hogy az üvegharmonika eredete az a mechanikusan tökéletesített és instrumentummá vált jelenség, amikor az üvegpohár peremét kezünkkel dörzsöljük. Az ebéd után a gyerekek kezében a felnőttek bosszantására korlátlan lehetőséget biztosító játékról azonban kevesen gondolnák, hogy Galielo Galileit is foglalkoztatta, aki 1638-ban tudományos megközelítését adta a nedves kézzel a poharak szélét dörzsölő akusztikus eseménynek.

Visszaemlékezések szerint a 18. században emelkedett zenei performansszá az üvegpoharak dörzsölgetése, a dublini Richard Pockrich jóvoltából, aki egyébiránt sörfőzéssel foglalkozott. Az angyali orgonák elnevezésű hangszer nem volt más, mint vízzel, illetve mint későbbiekben kiderült, vörösborral megtöltött poharak egy asztalon.

A hangolás órákig tartott, az előadó egy alkalommal kiment a teremből, tán egy kicsit szuszanni, amit rosszul tett, mert a közönségből néhány borra szomjas látogató megcsapolta a vörösborokat. Így a koncert előtt elhangolódott a szövevényes hangszer, ami véglegesen alkotói

válságba sodorta hősünket, aki felhagyott tevékenységével. Bármily meglepő, ennek ellenére követői voltak Európa-szerte és a hangszernek ismert virtuózai lettek.

A mechanikusan tökéletessé vált üvegharmonikát Benjamin Franklinnek köszönheti a világ, aki az üvegpoharak egy virtuózának, Edward Delaval hangversenyei alapján kapta az ihletet, hogy közös tengelyre egymásba illeszkedő behangolt üvegedényeket illesszen. A technológiai eredmények lehetőséget adtak a hangszer diadalútjához, Mozart pedig a világtalan üvegharmonika-virtuóznak, Marianne Kirchgässnernek komponált műveket.

alapját formáló és teremtő szándék húzódik, ahol a hangot a korszak nem adottnak, hanem lehetőségnek tekinti: a feltáruló gazdag variabilitás az akkor születő zene gazdagságának velejárója és igénye, a hangszerkészítő pedig része a zenei alkotás folyamatának.

M i c h a e l B r ü s s i n g

A májusi koncerten szerepel egy kevésbé meglepő hangszer, a baryton, amely azon túl, hogy Esterházy Miklós egyik legkedveltebb hangszere volt, a „Fényes”-nek is nevezett nagyherceg kiválóan játszott rajta. Nem csoda, hogy a hangszer szépsége mellett – Leopold Mozart az egyik legbájosabb hangszernek nevezte – a főnöki inspiráció is kiegészítette Joseph Haydn ihletét, s nem meglepő, hogy a kettős inspiráció 176 barytonművet eredményezett a termékeny szerző tollából.

A ma sokszor mosolyt keltő ezernyi kísérlet mögött a zenei környezet mm31

MUPA 2011_apr-jun.indd 31

3/10/11 10:23:57 PM

2011. április 5

13. szerda

Drezdai Filharmonikus Zenekar / John Axelrod Viviane Hagner, Danjulo Ishikaza Liszt, Brahms, Schumann

MÁV Szimfonikus Zenekar / Takács-Nagy Gábor Csajkovszkij, Bizet-Scsedrin

20. szerda

Budapesti Nemzetközi Kórusverseny Nagydíjas-verseny és díjátadó

21. csütörtök

A Nagyböjttôl a Feltámadásig Deák László orgonaestje J. S. Bach, Grigny, Dupré, Reger

22. péntek

Nemzeti Filharmonikusok / Kocsis Zoltán Ingrid Fliter • Ravel, Debussy

19.00

19.00

19.30

Honvéd Táncszínház Dózsa

19.00

19.30

KFKI Kamarabalett Bogármese

Budapesti Nemzetközi Kórusverseny Kategóriaversenyek BUDAPEST TÁNCFESZTIVÁL Tánc tánc tánc... – immár 60 éve Nemzetközi gálaest BUDAPEST TÁNCFESZTIVÁL Gyôri balett Magyar rapszódia – budapesti bemutató LISZT! MINDEN TEKINTETBEN. A spirituális Liszt Csalog Gábor, Kemenes András A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Richard Strauss: Capriccio

11.00

Cifra Palota

Zenebona – Ne csak hallgasd!

Szabadegyetem

1

19.30

10. ke

3

2

13. p

4

Tárlatvezetés

1

Tárlatvezetés

1

Tárlatvezetés

1

1

14. sz

15. va

17. ke

18. sz

3 LumiMini

Hangulat Extra

2

3

2

Tárlatvezetés Mladen Stilinivic retrospektív kiállítás-megnyitó

1

19. cs

20. p

21. sz

22. v

23. h Hangulatkoncert A MET A MÜPÁBAN Richard Strauss: Capriccio

2

Tárlatvezetés

1

Tárlatvezetés

1

Szabadegyetem

3

3 LumiMini

2

2

1

19.00

2

Ringató

BUDAPEST TÁNCFESZTIVÁL Shen Wei Dance Arts • Map, Re-II

19.00

Hangulatkoncert

Hangulatkoncert

BUDAPEST TÁNCFESZTIVÁL Gálaest a Tánc Világnapja tiszteletére

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Verdi: A trubadúr

Mûhelybeszélgetés

24. k

25. s

26. c

27. p Tárlatvezetés

28. s

29. v

MINIMATINÉ Évszakok Zenebona – Ne csak hallgasd!

A MET A MÜPÁBAN Verdi: A trubadúr

MUPA 2011_apr-jun.indd 32

Tárlatvezetés

Ringató

19.00

Purcell Kórus, Orfeo Zenekar / Vashegyi György Rameau: Hippolyte et Aricie, 1733

1

9. hé

Szabadegyetem

19.00

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK Ránki Fülöp és a Concerto Budapest / Keller András Sosztakovics, Eötvös Péter, Stravinsky

Tárlatvezetés

16. hé

19.30

29. péntek

6. pé

12. cs

19.30

Csík Zenekar Tetszés szerint

5. csü

11. sz

18.00

BUDAPEST TÁNCFESZTIVÁL Shen Wei Dance Arts • Map, Re-II

28. csütörtök

30. szombat

A MET A MÜPÁBAN Rossini: Ory grófja

Cifra Palota

27. szerda

4. sze

8. va MINIMATINÉ A Rézerdô lakói

Babakoncert

24. vasárnap Sebestyén Márta, Angelite bolgár nôi kar Sebô együttes

2. hé

7. szo

Cifra Palota Budapesti Nemzetközi Kórusverseny Kategóriaversenyek

23. szombat

26. kedd

1

19.00

19. kedd

2

Tárlatvezetés

10.00

„A ZONGORA” 5.

Ránki Dezsô zongoraestje • J.S.Bach, Liszt

Honvéd Táncszínház Dózsa

19.00

18. hétfô

2

2

19.00

Budapesti Nemzetközi Kórusverseny Megnyitó

Hangulatkoncert

3

Mûhelybeszélgetés

19.30

17. vasárnap

3 LumiMini

Hangulatkoncert

19.30

VILÁGSZTÁROK A LISZT FERENC KAMARAZENEKARRAL Szergej Nakarjakov Suk, Haydn, Csajkovszkij

Ringató

Szabadegyetem

3 LumiMini

19.30

16. szombat

2

Ringató

19.00

A Pannon Filharmonikusok, Fekete Kovács Kvintett Integro Lemezbemutató koncert

Hangulatkoncert

2

19.30

15. péntek

Pécsi Balett A Jó és a Rossz Kertjében

1

Hangulatkoncert

19.30

MR Szimfonikusok / Hamar Zsolt Liszt: Krisztus oratórium

Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda

Babakoncert

19.00

10.30, 15.00 19.00

Malek Andrea: Családi koncert

Bognár Szilvi és együttese, Ferenczi György és a Rackajam

20.00

12. kedd

19.30

Hegedûs Endre szólóestje Hommage à Liszt

20.00

11. hétfô

19.30

WH – Shakespeare-szonettek

19.00

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Rossini: Ory grófja

9 versenymû - Szenthelyi Miklós 60 11.30-22.00

14. csütörtök

19.00

20.00 19.30

Szegedi Kortárs Balett Beethoven IX. szimfónia

10. vasárnap

1

19.30

A Bolsoj zenekara / Alekszandr Lazarjov Sol Gabetta Csajkovszkij, Lalo, Prokofjev

Tárlatvezetés

19.00

9. szombat

1

19.00

Pannon Filharmonikusok - Pécs / Krzysztof Penderecki Krzysztof Penderecki, Sosztakovics

14.30, 19.30

8. péntek

Szegedi Kortárs Balett A hattyúk tava – gyermekeknek

19.00

In Memoriam Louis Armstrong Benkó Dixieland Band

19.00

7. csütörtök

19.30

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK Borbély László és az Alba Regia Szimfonikus Zenekar / Drahos Béla Mozart, Vajda János, Csajkovszkij

19.30

6. szerda

Magyar Állami Népi Együttes Álomidô

19.30

Neoton Unplugged

Tárlatvezetés

3. ke

4. hétfô 5. kedd

Cifra Palota

10.00

MATINÉKONCERTEK Budafoki Dohnányi Zenekar / Hollerung Gábor Bartók: Concerto

4 10.00

Zenebona – Ne csak hallgasd!

19.00

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Az Európai Unió Ifjúsági Zenekara Wagner, Liszt

Máj

1. vas

10.00

3. vasárnap

Ludwig Múzeum

11.00

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Maggio Musicale Fiorentino / Zubin Mehta

Egyéb helyszínek

Tárlatvezetés

1

30. h

4 19.00

2. szombat

Fesztivál Színház

19.30

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL „Halljunk szót!” – 30 éves a Táncháztalálkozó

19.30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

19.30

Április 1. péntek

31. ke

3/10/11 10:24:13 PM

Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek

Ludwig Múzeum

Udvaros Dorottya és Dés László Átutazó

Jászság Népi Együttes Örömzene

19.00

Cifra Palota

Tárlatvezetések

2. hétfô

Budafoki Dohnányi Zenekar / Kocsis Zoltán Rossini, Mozart, Rachmaninov

HANGZÓ HELIKON-SOROZAT Sebô-együttes – Nagy László

20.00

JAZZTAVASZ 2011 Dianne Reeves: Strings Attached

50 éves a Törekvés Táncegyüttes

HANG-SZER-SZÁM Utazás Symphoniába: A zenekar

MET+ Verdi: A trubadúr

8. vasárnap

Nemzeti Filharmonikusok A királyok zenéjétôl a zenék királyáig

9. hétfô

JAZZTAVASZ 2011 Kozma Orsi Quartet

10. kedd

JAZZTAVASZ 2011 Szôke Nikoletta Quartet

1

11. szerda 3

16.00 3 LumiMini 2

2

Tárlatvezetések

1

Zenebona – Ne csak hallgasd!

4

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

MINIMATINÉ Évszakok

11.00

2

A MET A MÜPÁBAN Wagner: A walkür

18.00

19.00 18.00

19.30

Hangulatkoncert

Babakoncert

1

Hangulatkoncert

2

Ringató

3 LumiMini

19. csütörtök

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Gilbert Varga Boldoczki Gábor • Ligeti, Hummel, Barber, R. Strauss

20. péntek

Pannon Filharmonikusok – Pécs / Vass András Csalog Gábor • Haydn, Kurtág György, Mahler

21. szombat

Purcell Kórus, Orfeo Zenekar / Vashegyi György Händel: Messiás

22. vasárnap

„Énekel az ország 2011” Budafoki Dohnányi Zenekar, Országos Egyesített Kórus / Hollerung Gábor • Berlioz, Puccini

23. hétfô

UMZE Kamaraegyüttes / Rácz Zoltán Hommage à Ligeti

24. kedd

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Kocsis Zoltán Nemzeti Énekkar, MR Gyermekkórus Liszt: Szent Erzsébet legendája

Duna Mûvészegyüttes Örökkön-örökké Magyar Táncmûvészeti Fôiskola Vizsga elôtt

19.00

Duna Mûvészegyüttes Örökkön-örökké

Hangulatkoncert

25. szerda

MATINÉKONCERTEK Kodály: Háry János

Új szerzemények A kiállítás zárónapja

2

1

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

Hangulatkoncert

2

Ringató

3 LumiMini

Hangulat Extra

2

Frenák Pál Társulat Seven Honvéd Táncszínház Dózsa

2

Tárlatvezetések

Cifra Palota

10.00

Alan Gilbert és a New York-i Filharmonikusok Lisa Batiashvili • Bartók, Beethoven

19.00

18. szerda

19.00

Gálaest Kovács József operaénekes emlékére A Táncdalfesztiváltól az Interoperettig

19.30

17. kedd

19.30

„A ZONGORA” 6. – Mitsuko Uchida Schubert

19.30

16. hétfô

10.00

Cifra Palota

3

2

600 ÉV HANGSZERCSODÁI– MANDEL RÓBERT SOROZATA Klasszikus hangszercsodák – gyerekeknek

Cifra Palota

600 ÉV HANGSZERCSODÁI– MANDEL RÓBERT SOROZATA Klasszikus hangszercsodák

Kocsis Zoltán jótékonysági hangversenye a Nemzetközi Gyermekmentô Szolgálat javára

31. kedd

MUPA 2011_apr-jun.indd 33

Babakoncert

20.00

1 30. hétfô

15.00 19.00

Budapesti Fesztiválzenekar / Mark Elder Jonathan Biss Elgar, Mozart, R. Strauss

Zenebona – Ne csak hallgasd!

16.00

29. vasárnap

LISZT! MINDEN TEKINTETBEN. – Rost Andrea dalestje / Simon Izabella, Várjon Dénes • Liszt, Debussy

19.30

Budapesti Fesztiválzenekar / Mark Elder, Jonathan Biss Elgar, Mozart, R. Strauss

Danças Ocultas, Orosz Zoltán

Szegedi Kortárs Balett Inferno

4

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

1

19.00

28. szombat

19.45

Budapesti Fesztiválzenekar / Mark Elder, Jonathan Biss Elgar, Mozart, R. Strauss

19.45

27. péntek 1

KFKI Kamarabalett Bogármese

19.30

Mûhelybeszélgetés 26. csütörtök

15.30

2

Ringató Hangulat Extra

11.00, 16.00

1

1

19.00

1

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván, Lendvay József Bartók, Paganini, Csajkovszkij

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Wagner: A walkür

19.00

19.00

1

15. vasárnap

19.45

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Lendvay József Bartók, Paganini, Csajkovszkij

19.45

14. szombat

Budapesti Kamaraopera Händel: Semele

18.00

2

Tárlatvezetések

15.30

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván, Lendvay József Bartók, Paganini, Csajkovszkij

19.30

3

1

19.30

13. péntek

19.30

1

Tárlatvezetések

19.30

JAZZTAVASZ 2011 Harcsa Veronika Quartet

19.30

1

1

Mûhelybeszélgetés 12. csütörtök

2

1

Tárlatvezetések

10.00

1

19.00

19.30 19.30

Bozsik Yvette Társulat Stravinsky-est

2

11.00

7. szombat

3 LumiMini 2

19.00

Staff Benda Bilili

Ringató

15.00, 19.00

6. péntek

2

Hangulatkoncert

11.00, 15.00

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Vásáry Tamás Kolonits Klára, Halmai Katalin, Megyesi Zoltán, Hámori Szabolcs, Nemzeti Énekkar • Mozart

19.30

5. csütörtök

Magyar Állami Népi Együttes Álomidô

1

19.30

Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar / Antal Mátyás, Monostori Gábor, Geszthy Veronika • Liszt, Szalay András, Ravel, Poulenc

19.30

1

4. szerda

Hangulatkoncert

19.30

2

MÁV Szimfonikus Zenekar / Rodrigo de Carvalho • Fenyô László • Satie, Milhaud, Ravel, Debussy

19.30

3

3. kedd

1

17.00

1

Babakoncert Prunyi 70 - Születésnapi koncert Fenyô László, Banda Ádám Schumann, Grieg, Mendelssohn

10.00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

1. vasárnap

19.30

1

Május

19.30

2011. május

3/10/11 10:24:22 PM

2011. június Június

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek

1. szerda

Ludwig Múzeum

Ringató

3 LumiMini

Hangulatkoncert

2

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK A hattyúlovag / Hamar Zsolt Wagner: Lohengrin - gyerekeknek

7. kedd

Gyôri Balett Queen-Balett

8. szerda

Magyar Táncmûvészeti Fôiskola Vizsgakoncert-elôzetes

2

18.00

5. vasárnap

Hangulatkoncert

19.00

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK A hattyúlovag / Hamar Zsolt Wagner: Lohengrin - gyerekeknek

Hangulatkoncert

19.00

4. szombat

18.00

2. csütörtök

Évadzáró Ringató 9.00, 10.15, 11.30 Hangulatkoncert

2

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

LumiMini

2

Tárlatvezetések

1

2

2

15.00

1

Tárlatvezetések

1

LumiMini

2

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

22. szerda

LumiMini

2

23. csütörtök

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

29. szerda

LumiMini

2

30. csütörtök

Tárlatvezetések

1

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Lohengrin A Mûvészetek Palotája és a Magyar Állami Operaház közös produkciója

13. hétfô

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Trisztán és Izolda A Mûvészetek Palotája és a Magyar Állami Operaház közös produkciója

Szegedi Kortárs Balett Inferno

15. szerda

Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda

16. csütörtök

Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana

Arany János - Karl Jenkins: A walesi bárdok Kodály, Karl Jenkins

20.00

21. kedd

„HEY JUNE!” Subscribe – Áthangolva „HEY JUNE!” Jamie Winchester halfplugged

20.00

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Parsifal

„HEY JUNE!” Karaván Familia - Crossover barátok Református Énekek X.

26. vasárnap

„HEY JUNE!” Magna Cum Laude

„HEY JUNE!” The Qualitons

20.00

25. szombat

19.30

24. péntek

20.00

19. vasárnap

20.00

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Lohengrin A Mûvészetek Palotája és a Magyar Állami Operaház közös produkciója

16.00

18. szombat

16.00

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Parsifal

19.30

17. péntek

16.00

14. kedd

19.00

12. vasárnap

11.00, 15.00

Tárlatvezetések

16.00

Bihari képeskönyv 2011 A Bihari János Táncegyüttes évadzáró elôadása

16.00

11. szombat

Magyar motívumok

19.30

Moholy-Nagy László: The Art of Light kiállítás-megnyitó

19.00

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Trisztán és Izolda A Mûvészetek Palotája és a Magyar Állami Operaház közös produkciója

KFKI Kamarabalett Bogármese

19.00

10. péntek

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Lohengrin A Mûvészetek Palotája és a Magyar Állami Operaház közös produkciója

16.00

9. csütörtök

16.00

Mûhelybeszélgetés

1 Babakoncert: 10.15, 11.30

Mûhelybeszélgetés: 17.30

2 Hangulatkoncert és Hangulat Extra:

1 Tárlatvezetések: csütörtök 18.00, 19.00

hétköznap 17.00, hétvégén 11.00

szombat és vasárnap 16.00, 17.00

3 Ringató: 9.00, 9.45, 10.30, 11.15

2 LumiMini: 10.00

4 Zenebona – Ne csak hallgasd!: 11.00

3 Szabadegyetem: 16.00

MUPA 2011_apr-jun.indd 34

3/10/11 10:24:42 PM

2

1 1

1

2

1

1

1

2 1

1

1

2 1

1

1

2 1

MUPA 2011_apr-jun.indd 35

3/10/11 10:24:54 PM

Ú j r a

z e n g

G ö r ö mbey

G .

a

b á r d o k

é n e k e

S zilárd

Június 21-én magyarországi ôsbemutatóra, egyben világpremierre kerül sor a Mûvészetek Palotájában.

Az est folyamán a világhírû kortárs walesi komponista, Karl Jenkins Arany János: A walesi bárdok címû balladájára írt nagyszabású kantátája csendül fel a szerzô vezényletével.

2011. június 21. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus Karl Jenkins: Walesi bárdok (ősbemutató) Km.: MÁV Szimfonikus Zenekar, Debreceni Kodály Kórus, Nyíregyházi Cantemus Kórus, Cardiffi Vegyeskar, English Concert Singers Vez.: Karl Jenkins, Takács-Nagy Gábor

m á v

s z i m f o n i k u s

A mű életre hívása, és az ősbemutató megvalósulása néhány elszánt magyar, walesi és angol magánember baráti együttműködésének köszönhető.

Irinyi László, a Budapesti Egyetemi Énekkar egykori titkára, a Concert Masters International nevű, budapesti székhelyű hangversenyszervező cég vezetője 1994. október 26-a óta tudta, hogy az alkotás egyszer megszületik. Aznap ugyanis Swansea városának kórusa lépett fel Debrecenben, s hirtelen ötlettől vezérelve, az est záróakkordjaként felolvasta az Arany-balladát; a hatás pedig olyan elementáris volt, hogy az azóta eltelt közel tizenhét évben a ballada megzenésítését tűzte ki egyik megvalósítandó fő céljául. A zenemű megszületését tovább inspiráló, látszólag véletlen egybeesések láncolatának következő, sorsdöntő állomását a Leedsi Filharmonikus Kórustársaság 2009. évi, krakkói vendégszereplése jelentette. Azon a koncerten találkozott első ízben Karl Jenkins zeneszerző nevével, akinek The Armed Man című békemiséje,

z e n e k a r

valamint walesi származása hallatán azonnal érezte, ő fogja megzenésíteni a balladát.

Karl Jenkins a legünnepeltebb, a legtöbbet játszott, és a legnépszerűbb kortárs brit klasszikus zeneszerző, akit a walesiek élő legendájaként, és a „britek Carl Orffja”-ként tartanak számon. Jazz-zenészként indult, a Montreux-i Jazzfesztiválon tűnt fel, ma már jazzalapokon is nyugvó, klasszikus zenét szerez. Muzsikája harmóniákra épülő és élvezhető, apparátusában klasszikus – a nagyzenekari összeállítás mellett vegyeskart és szólistákat alkalmaz –, miközben sok fúvóst, számtalan ütőst is megszólaltat. A Boosey & Hawkes és az EMI exkluzív ügyfele igazi világsztár, akinek számos olyan eposza is van, amelyből egyenként egymillió eladott lemezzel büszkélkedhet. A meggyőző teljesítmény ellenére egy percig sem vonakodott, s egy esztendő alatt megkomponálta a 47 perc hosszú, kilenc tételből álló kantátát, amelyhez az új fordítást az 1956 óta az Egyesült

Királyságban élő Peter Zollman készítette.

A koncertet maga a szerző vezényli, a szólisták mellett a MÁV Szimfonikusok kíséretében fellép a Debreceni Kodály és a Nyíregyházi Cantemus Kórus, valamint a Cardiffi Vegyeskar és az English Concert Singers tagjaiból ez alkalomra verbuválódott közel 150 fős magyarangol-walesi vegyeskar. Az este első felében Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusa csendül fel, miközben szokatlan kiegészítő elemek teszik még látványosabbá a nem mindennapi előadást.

Felvételről elhangzik A walesi bárdok Latinovits Zoltán előadásában, s a Ráth Mór-féle, Zichy-illusztrációkkal gazdagon díszített kiadásának egyegy eredeti példánya is átadásra kerül Montgomery, illetve Nagyszalonta polgármesterének. A darabot az elkövetkező években Debrecen, Nyíregyháza, Pécs, Montgomery, Swansea, Cardiff, Nagyvárad, Varsó, Tallinn, New York, Seattle és Boston közönsége is élőben hallgathatja meg.

mm36

MUPA 2011_apr-jun.indd 36

3/10/11 10:25:21 PM

MUPA 2011_apr-jun.indd 37

3/10/11 10:25:33 PM

S h e n

W e i

D a n c e

R é g i - ú j H a l á s z

Ar t s

F o t ó :

L o i s

Gr e e n f i e l d

t á n c f e s z t i v á l

T am á s

A Nemzeti Táncszínház szervezésében április 20. és 29. közt zajlik a Budapest Táncfesztivál.

Színes programjából négynek is a Mûvészetek Palotája Fesztivál Színháza a helyszíne.

A Magyar Táncmûvészeti Fôiskola, a Magyar Táncmûvészek Szövetsége jegyezte gálák mellett egy esten, egy csokorban három, vidéki mûhely munkáit láthatjuk, s visszatér Budapestre a világhírû Shen Wei nagy sikerrel bemutatkozott társulata is.

Régi-új táncrendezvényt köszönthetünk a fővárosban: a Budapest Táncfesztivál ugyanis az idén tizenegyedik évébe lépő Táncfórum utóda, ám a szervezői szándék szerint nem csupán nevében újul meg idén.

A kilencnapos programban tallózva balett-, modern- és kortárstánc, valamint néptáncprodukciókkal, népszerű és „könnyebben fogyasztható”, illetve kísérletezőbb hangvétellel egyaránt találkozunk.

(Persze kérdés, kinek mi csúszik könnyebben.) A fentebb említett Shen Wei Társulat felfogásában maradisággal nem egykönnyen vádolható. Nemzetközi hódításainak térképére azonban Budapest, tombolva ünneplő közönségével már igazán könnyedén felkerült.

A fesztivál nyitányaként, április 20-án látható a Tánc, tánc, tánc… – immár 60 éve című, nemzetközi gálaest a Magyar Táncművészeti Főiskola és vendégei közreműködésével.

Az est címében hirdeti, a főiskola a közelmúltban ünnepelte megalapításának hatvanadik évfordulóját. 2010 azonban nem csupán a jubileum örömét, de gyászt és döbbenetet is hozott az intézmény életében. Alig másfél évvel kinevezése után, tragikusan fiatalon elhunyt az iskola rektora, a szintén aktív élete csúcsán eltávozott ifj. Nagy Zoltánt tisztségében követő dr. Jakabné dr.

Zórándi Mária Harangozó-díjas táncművész, pedagógus. Az ünnepi est hangulatát alapjaiban határozza meg az emlékezés, hiszen a jubileumi évre született gála beköszöntőjét is a néhai rektor írta, aki Henry Havelock Ellis, világhírű brit orvos-író szavaival kezdte ajánlását. „A tánc a legmagasztosabb, a legmegindítóbb és a legszebb a művészetek között, mert nem puszta lefordítása és absztrahálása az életnek, hanem az élet maga.” A műsorban a legjobb mai növendékek, hazai és külföldi vendégek produkciói láthatók.

E gálaest – mint azt Zórándi fogalmazta – „az áthagyományozott értékek és a friss próbálkozások ünnepe. A tánc ünnepe – és ha a táncé, akkor az élet ünnepe is.”

Szívszorító, hogy már őnélküle.

Másnap, április 21-én egy úgynevezett Triple Bill, azaz három különálló produkciót egy est keretében felvonultató program látható, melyek közül a Badora Társulaté és a Szegedi Kortárs Baletté egyaránt budapesti premier – míg a Győri Balett repertoárjának egy 2009-ben betanult, remek darabját hozza el.

A Barta Dóra táncművész-koreográfus vezette Badora 2008 végén alakult meg, s az egri Gárdonyi Géza színház adott teret és otthont a társulatnak, s művészeinek.

A Budapest Táncfesztiválon Gustavo Ramirez Sansano Töredék című alkotásával lépnek fel. A táncmű az emberi lét olyan alapvető felvetéseire-

mm38

MUPA 2011_apr-jun.indd 38

3/10/11 10:25:54 PM

A Budapest Táncfesztivál programjai a Művészetek Palotájában: 2011. április 20. 19:00 Tánc, tánc, tánc… – immár 60 éve

Nemzetközi gálaest a Magyar Táncművészeti Főiskola és vendégei közreműködésével

2011. április 21. 19:00 Triple Bill

Badora Társulat: Töredék Szegedi Kortárs Balett: A belső pokol Győri Balett: Kakas

2011. április 27-28. 19:00 Shen Wei Dance Arts Map Re-(II. rész)

2011. április 29. 19.00 óra Gálaest a Tánc világnapja tiszteletére

Magyar Táncművészek Szövetségének szervezésében Rend.: Novák Ferenc

kihívásaira keres választ, mint a távolság, emlékezet, társulás és az idő múlásának feltartóztathatatlansága, keresésének fókuszában a párkapcsolatok, a család és a barátok köre. „Mit teszel akkor, amikor a számodra fontos emberek több száz, vagy több ezer mérföldre vannak tőled? Mi történik, amikor életedet két távoli pont között kell megosztanod; és amikor a földrajzi távlatokban folytatott gondolkodásod lassan az egész világot felöleli?” – kérdezi Sansano.

A Szegedi Kortárs Balett egyfelvonásosának, a Juronics Tamás jegyezte Belsô pokolnak mottója egy Hamvas Béla-idézet a Silentium című műből: „A bűn és a pokol és a kárhozat misztériuma. Át kell menni rajta, mint a halálon. Jaj annak, aki a sötétség borzalmas titka elől menekül.

Magadra kell venned.” A Liszt-zenére komponált táncdarab a távoli, a felmérhetetlen távolságba képzelt, és a magunkban hordott, személyes pokolról és mennyországról értekezik.

Európa egyik legjelentősebb táncegyüttese, a Rambert Dance Company (a társulathoz táncoskéntkoreográfusként, művészeti vezetőként Bruce neve negyven évig kötődött) előadásában is láthatott, fergeteges élményt ígér.

2008 tavaszán mutatkozott be Magyarországon – a Táncfórum programjában, s pont a Fesztivál Színházban – a Shen Wei Dance Arts. Shen Wei, az 1995 óta New Yorkban dolgozó, kínai születésű táncalkotó-előadó (nemkülönben kiváló festő- és fotóművész, designer), felmenői révén a hagyományos kínai opera világába beleszületett, majd fiatal korától maga is művelte e műfajt. Varázsos hangulatú műveivel üstökösként robbant

B a d o r a

be a táncművészet nemzetközi világába. Koreográfiáját tízezrek, televízión pedig százmilliók láthatták a 2008-as Pekingi Nyári Olimpia nyitóünnepségén. A társulat budapesti bemutatkozását közönség és kritika egyöntetű elragadtatással fogadta.

Az együttes most, április 27-28-án látható programja szerkezetében, atmoszférájában idézi a három évvel ezelőtti estet. Az elsőként látható Map Steve Reich The Desert Music című zenéjére készült, áradó, nagy erejű munka, melyről a The News Observer kritikusa így vélekedett: „ (…) sodró ereje megdöbbentő (…) A mozgások egy része a természet törvényeit és a káoszt idézi, ahogy csoportok alakulnak, majd oszlanak fel, vagy ahogy ugyanazon mozgáselemek ismétlődnek újra és újra (…)

Bámulatos.”

Az est második felében látható Re- (II.) egy triptichon középső darabja, elemei Tibet, Kambodzsa és Kína varázslatos világára, kulturális örökségére, atmoszférájára reflektálnak.

A budapesti közönség a Kambodzsát idéző, hagyományos, khmer zenére és John Tavener kompozíciójára (Tears of the Angel) készült második számú táncművet láthatja.

A Táncfórumhoz hasonlóan a Budapest Táncfesztivál is a Tánc világnapja köré szerveződik. Mint minden évben a jeles napot, április 29-ét idén is gálaest ünnepli, melynek szervezője a Magyar Táncművészek Szövetsége, rendezője pedig a magyar táncművészet, a néptánc legendás, nagy öregje, Novák Ferenc.

T á r s u l a t :

T ö r e d é k

A Győri Balett Christopher Bruce világhírű brit koreográfus 1991-ben, a Genfi Balett bemutatta, népszerű alkotását, a Kakast (Rooster) adja elő a hármas esten. A Rolling Stonesszámokra született, kirobbanó erejű, magával ragadó játék, mint alkotója fogalmaz: „közvetlenül a Rolling Stones zenéjéből származott azzal a szándékkal, hogy az ő zenéjüket és korukat ünnepelje”.

A darab, melyet a hazai közönség

mm39

MUPA 2011_apr-jun.indd 39

3/10/11 10:26:06 PM

H a b z s o l n i :

m á s k é p p

S i ss o Négyszáz éves Shakespeare-szonettekbe lehelt új életet a W.H. formáció 2009-ben készített bemutatkozó lemezén, amely Shakespeare’s Sonnets címmel jelent meg a maga szerény körülményei közepette, mint, ahogy az egyszeri kortárs csodáknak kijár. Április 10-én ismét élőben hangzanak fel a pazar, hallhatatlan sorok egy koncert keretében.

2011. április 10. 20:00 Fesztivál Színház

W.H. – Shakespeareszonettek Km.: Dagadu Veronika Sena (ének, szöveg), Márkos Albert (cselló), Gryllus Samu (basszusgitár), G. Szabó Hunor (ütőhangszerek, basszusgitár), Vajna Balázs aka VJ Lee Unflyable (vetítés, videotechnika)

W . H .

A zenekart 2006 őszén alapította Márkos Albert csellista-zeneszerző, akit a Tilos Rádiótól kezdve a Pont(y) Műhelyen át a Nemzeti Színházig sokfelől ismerhet a közönség, mint komponistát és egyben a hazai kortárs improvizatív zene egyik meghatározó „filozófusát”. Sokszínű csapatot állított össze a hazai zenei élet legkülönbözőbb területeiről verbuvált figurákból, akik nemcsak előadókként, de zeneszerzőkként, illetve szövegírókként is megjelennek a saját produkcióikban. Gryllus Samu lett a basszusgitáros, ütőhangszereken és dobon G. Szabó Hunor játszik, az énekes pedig MC Sena, a magyar hiphopszcéna sztárja, aki a szonetteket eredeti, angol nyelven adja elő.

A formáció megnevezése tiszteletben tartja a szonettek körül kialakult misztériumot – ahogy azt kell –, ezzel borsot tör a kortárs értetlenkedők orra alá. Annak a titokzatos úrnak a monogramját takarja ugyanis a név, akinek Shakespeare a nyomtatásban megjelent szonettjeit ajánlotta. Mr W.H. személye körül, akárcsak a szövegek tartalmát érintően, máig nem tisztázódtak a viták. Ami nem baj, hiszen az utódművészeknek így talán még több újraértelmezésre ad okot.

A szonettek legendájához tartozik az is, hogy William Shakespeare akarata ellenére, és Thomas Thorpe korabeli kiadó kitartó munkájának köszönhetően adták ki először 1609ben nyomtatásban a verseket. Vajon miért nem akarta kiadni a szerző ezeket a valóban nagyon pikáns, intim hangulatú műveket?

A W.H. formáció legendájához pedig annyit, hogy mindezek emlékére (és persze saját kedvére) jelentette meg négyszáz évvel később a bemutatkozó albumát, amely a veretes költeményeket vakmerően párosítja az improvizatív kortárs zenével, és újra bedobja a köztudatba a megfejtésre váró titkokat. Megfejteni persze nem is szükséges, hiszen vers és zene arra való, hogy ki-ki magának találjon benne élvezetet és érvényes mondanivalót.

A koncerten elég inspirációt kaphatunk a kalandra, mert a minimalista felállás ellenére igen sokrétű a hangzás. A tizenhárom kiválasztott szonetthez szerzett „nagyon 21. századi” zenék bőven tartalmaznak zenetörténeti utalásokat, hogy a vájtfülűek is élvezkedhessenek, de bizonyos részek simán beleillenének

egy jazzes könnyűzenei programba is. A modern jazz, az absztract hiphop, az avantgard free jazz, a spoken world és a populárisabb tónusok is megtalálhatók benne, ami az akcionárius előadásmóddal együtt radikálisan eklektikussá teszi a produkciót: felfogható ez irodalmi estként, színházként, koncertként és Vajna Balázs aka VJ Lee Unflyable vetítéseivel, illetve videotechnikai show-jával akár egy intelligens parti nyitányaként is.

A verseket érdemes ismerni vagy átismételni annak, aki nem érti az irodalmi angolt, de Sena előadásában, sajátos ritmizálásában a szöveg értelmezése nélkül is élvezhető az előadás. Az élő produkció részeként azonban kivetítésre kerülnek a kiválasztott szonettek facsimile másolatai és a szövegek fordítása, úgyhogy különösebben készülni sem kell.

Csak éppen élvezni a lendületes életteli előadást, vagy utazgatni a szemlélődőbb, gondolkodni pedig a nyersebben szóló részeken.

Mindenesetre a W.H. meggyőzi a közönséget arról, hogy múltat olvasni, újraértelmezni és megzenésíteni lehet úgy, hogy az ne szóljon hamisan.

40

MUPA 2011_apr-jun.indd 40

3/10/11 10:26:25 PM

B o g n á r S z i l v i F o t ó : B . V é r t e s Er z s é b e t

R a n d e v ú V ö r ö s

F e r e n c z i

f é l ú t o n

G y ö rg y

a

é s

a

R a c k a j a m

n é p z e n e

f e l é

E s z t e r

Egyre több együttes merít itthon a népzenéből. Van, amelyik azzal a misszióval teszi, hogy valamely érdekes stílussal fuzionálva talán több, mai zenéhez szokott fül hallja meg a tradicionális dallamokat, és van, amelyiknek egyszerűen csak jól esik a hagyományos dalok feldolgozása. Az igazán érdekes az, amikor a nagyon különböző stílusokat elegyítő zenekarok egymással játszanak.

2011. április 11. 19:30 Fesztivál Színház

Bognár Szilvi és együttese; Ferenczi György és a Rackajam Ilyen lesz például Bognár Szilvia és új zenekarának közös koncertje Ferenczi György Rackajamjével. Bár az ismeretség a két zenekar tagjai között régi, színpadon eddig még keveset zenéltek együtt. Azok az alkalmak viszont mindkét félnek emlékezetesek. „Azon túl, hogy nagyon szeretem a Rackajam zenéjét, igazán az fog meg Gyuriékban, ahogyan ők a szó szoros értelmében együtt muzsikálnak, figyelnek egymásra.

Nagyon szeretem azokat az energiákat, melyek belőlük áradnak a színpadon, noha ez a fajta stílus sok mindenben más, mint amit én képviselek, és sokkal férfiasabb”– mondja el Bognár Szilvia, aki az új formációval a Müpában debütál.

A zenekarban nincsen klasszikus szólóhangszer, az elektromos gitár és a dob még messzebb viszi őt a tradicionális zenétől, az akusztikus gitár és az oud, vagyis az arab lant adja a bőgővel együtt a kontrasztot, melyhez Szilvia hangja az éneklés mellett sokszor pusztán hangeffektként társul.

Ehhez csatlakozik a 60-as és 70‑es évek rock and rolljára épülő Rackajam, mely egyre több népzenei elemmel tölti ki sodró lendületű zenéjét. „Gond nélkül össze lehet ereszteni minket egy jam sessionre, mert mindkét zenekarnál nagyon jó a belső lüktetés – mondja Ferenczi György. – Sokat improvizálunk, és közel van egymáshoz a két zene is, hiszen mindkettő a népzenéből építkezik, csak más úton. Mi a rock and roll és a modern muzsikák felől közelítünk, Szilvi pedig a népzene felől nyit a modern zenék felé, aztán valahol félúton találkozunk.”

Az énekesnő szerint – aki éppen pályája elején csatlakozott az elektronikus alapokra építő Anima Sound Systemhez – ez a nyitás csakis úgy történhet meg, ha a népzene idomul, asszimilálódik az új zenei környezethez. Ha egy az egyben akarnánk egy dallamot, vagy dalt elektronikus zenei világba helyezni, ott elvesztené a hitelességét, a funkcióját. Ő például máshogy énekel egy dalt, ha más hangszer kíséri.

De ha kell, a népdalok szövegét is aktualizálja, ahogy annak idején is a saját mondanivalójukhoz igazították a népdalénekesek. „Én például kifejezetten olyan szövegeket keresek, amelyekben nem az ekeszarva van, hanem ma is érvényes mondanivalók.

Az ’Ez a világ olyan világ, mint a mogyorófa virág, sokat ígér, keveset ád’ sorok ma is ugyanúgy megérintik a hallgatót, mint akkor”– meséli Bognár Szilvia, aki nem tagadja, azért is énekel, és zenél, hogy minél több emberrel megismertesse ezt a páratlan kulturális hagyományt. „Van, akit csak egy szép dallam fog meg a zenénkből, mást pedig az egyszerű, letisztult előadásmód.”

A Rackajamet hallgatva pedig könnyen megeshet, hogy valaki egy fergeteges koncert után hazamegy, és rákeres Petőfi Sándor egy versére, netán felüti a kötetet, vagy mondjuk a Tisza partján elaludtam című népdalunkra, hogy felidézze az aznap este hallott dalszövegeket. Akármelyik zenekarral is közelít a zeneszerető, egy biztos: a népzenéhez mindenképp eljut. mm41

MUPA 2011_apr-jun.indd 41

3/10/11 10:26:48 PM

K O N C E R T R I C K

A

N A P P A L I B A N

Z S Ó F I

Ha van egy család, ahol mindenki zenél, előbb-utóbb föllépnek együtt. Ez szinte kikerülhetetlen.

Malek Andreát viszont rá kellett beszélni. Ő elmesélt mindent, én pedig lejegyeztem.

2011. április 12. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem M A L E K

Malek Andrea – családi koncert

A N D R E A

Miért? Amióta csak emlékszem, karácsonykor mindig összejön az egész család, amiből persze minden évben közös muzsikálás lesz. Egyszer a testvéremnek eszébe jutott, nem kellene-e ezt szélesebb közönségnek is megmutatni. Elég sokáig ellenkeztem; mostanában behúztam a kéziféket, nem nagyon szeretem a felhajtást. És persze eszembe jutott az is, hogy minden család kihasználja ezt, nem akartam, hogy ez egy látványosság legyen.

Végül azzal győztek meg, hogy annyira sokfélék vagyunk, és sok műfajban működünk, hogy a koncert a zenélés öröméről fog szólni, nem pedig arról, hogy lám, a mi családunk is tudja ezt.

Kik? Három generáció áll majd a színpadon: az apukám, a testvérem, a férjem, a két fiam és a férjem lánya, aki fuvolázni fog. Meg persze a zenekarom. Négyen vagyunk zongoristák, hárman trombitások, és gitáros is akad… Vannak, akik több hangszeren is játszanak. Azt hiszem, én megmaradok az éneklésnél, habár

konzit végeztem zongora szakon.

A nagyobbik fiam dobol, a kisebbik trombitál. Szeretetből csinálják, maguk találták meg a hangszereiket. És talán a kicsilányt is behozzuk valahogy. Amikor két évvel ezelőtt elkezdtük szervezni a koncertet, még nem tudtuk, hogy eggyel többen leszünk…

Hogyan? Böhm Gyuri dolga lesz, hogy közös mederbe tereljen minket, ő rendezi a koncertet. Elég jól ismer engem, és én megbízom benne. Amikor először beszéltünk a koncertről, kérte, írjak össze ötven számot. Összeírtam negyvenet. Erre jól leszúrt, hogy ez rengeteg… Hát most majd szelektálunk. Biztosan nem kronológiai sorrendben megyünk.

A fő csapásirány az én zenekarom repertoárja lesz, ehhez jön be mindig valaki, és új, saját dalokat is játszunk majd a március végén megjelent lemezről. Nem szeretem milliméterről milliméterre megtervezni a dolgokat.

Az életben sem. Sok meglepetés lesz.

Azt szeretnénk, hogy a közönség azt lássa, amilyenek vagyunk: szerintem

olyan lesz, mintha otthon ülnénk.

Szeretem, amikor úgy érzem magam a színpadon, olyan otthonosan, mint a nappaliban. Ezzel sokáig küszködtem, mert énekelni ugyan nagyon jó volt, de utána inkább gyorsan elszaladtam, csak nehogy beszélni kelljen… Talán meg akartam felelni valami képnek? Kérdezték is a barátaim, miért nem merek úgy beszélni a színpadon, amilyen valójában vagyok. Kipróbáltam, és kiderült, tulajdonképpen az az erényem, hogy nem olyan a stílusom, mint amilyet várnak. Mostanra elég jól megtanultam kontrollálni magam.

Mit? Hasonló az életfelfogásunk, szeretjük a legkülönbözőbb dolgokkal kényeztetni a közönséget. Most megnézzük, kinek mi van a kamrában, ezeket beledobjuk egy fazékba, aztán április 12-én kiderül, mit főztünk. Apukám fog hangszerelni, rajta a világ szeme!

Elég széles a családi „műfajpaletta”, úgyhogy minden bizonnyal kavalkád lesz. Én nagyon csípem az ilyen dolgokat.

42

MUPA 2011_apr-jun.indd 42

3/10/11 10:27:06 PM

G y ö n y ö r ű R ajk ó

v a g y ,

m i n t

a z

é n e k

A nna

A középkor vándorlantosai az énekelt versek segítségével szállították a nagyvilág híreit a információra éhes várnépnek, a huszonegyedik századi lantosok ugyanezen műfajt bevetve éppen, hogy kiragadni próbálják közönségüket a hétköznapok információrengetegéből. Hírszolgáltatás helyett a költészet népszerűsítése, megszerettetése lett a modernkori énekelt versek talán legfőbb funkciója.

A Müpa sokakat megmozgató Hangzó Helikon-sorozata a bizonyíték arra, hogy a megzenésített versekre manapság is igény van, hogy szeretjük Kosztolányit Kaláka-, Lackfit Lovasi András-módra, hogy kíváncsiak vagyunk a Gerendás Péter által tolmácsolt Faludyra, a Sebő-féle József Attilára vagy a Both Miklós-Radnóti párosra.

A Helikon Kiadó 2004-ben vállalta föl az énekelt versek népszerűsítésének ügyét. Az azóta eltelt hét évben több mint húsz 18–21. századi magyar költő kortárs zenészek által megzenésített verseit tartalmazó album jelent meg szépen kivitelezett verseskötetek hangos mellékleteként.

Ezeknek a kiadványoknak az anyagát hallgathatjuk meg időről időre a Művészetek Palotájának koncertsorozatán.

szerelmet, a Himnusz minden idôben, a Sólyom-ének, Az ördög hárfái és az Ez az álom nyughatatlan.

Az előadáshoz kapcsolódó április 13-i Műhelybeszélgetésen Sebőék különféle művészeti ágak elismert képviselőivel gondolkodnak együtt a Nagy László-estről. A házigazda ezúttal is Fenyő Gábor lesz.

HANGZÓ HELIKON-SOROZAT 2010. május 2. 20:00 Fesztivál Színház

Sebő-együttes – Nagy László

S e b ő

f e r e n c

A tavaly márciusi nagy sikerű József Attila-est után idén tavasszal ismét a 16–17. századi énekelt vers műfaját a hetvenes években feltámasztó, újraértelmező Sebő-együttes lép a Fesztivál Színház színpadára, akik ezúttal Nagy Lászlót zenélnek a közönségnek. Nagy Lászlót, aki idén lenne 86 éves, és akinek saját versei mellett bolgár népköltészeti fordításait is megzenésítették azon a felismerésen felbuzdulva, hogy a folklór lényege csakis a vele összeforrt zene és tánc révén birtokolható. A 20. század egyik legkiválóbb hazai költője, versfordítója, rajzolója így nyilatkozott a zenekarról a hetvenes években: „Az újkori versek Sebő-szerzette dallamai azért oly megragadóak, mert szigorúan őrzik a zenei anyanyelv tisztaságát.”

Ez a tisztaság párosul a Nagy Lászlóversek rejtelmes-hatalmas erejével a május 2-i koncerten, ahol a Hangzó Helikon 2004-ben kiadott albumának anyagát hallgathatjuk meg. Várhatóan felcsendül majd többek között az Adjon az Isten, a Ki viszi át a mm43

MUPA 2011_apr-jun.indd 43

3/10/11 10:27:28 PM

T r i c i k l i n Z i per n ovszk y

a

h a l h a t a t l a n s á g b a

K or n é l

Több hajléktalan éldegél a kinshasai állatkert környékén, közülük többen gyermekbénulás miatt tolószékben. Gitáron, dobokon, konzervdobozon zenélgetnek. Na és? Világturnéjuk nem akar véget érni, hírük egyre nagyobb, Európa patinás koncerttermeibe hívják őket. Az utcagyerekként felnőtt kongóiak ma a magaskultúra fényes palotáinak ünnepelt sztárjai.

2011. május 6. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Staff Benda Bilili Km.: Ricky Likabu (zenekarvezető, ének), Coco Ngambali (ének, gitár), Theo Nsituvuidi (ének, gitár), Djunana Tanga-Suele (ének), Zadis Mbulu Nzungu (ének), Kabamba Kabose Kasungo (ének), Paulin ‘Cavalier’ Kiara-Maigi (bőgő), Roger Landu (satonge, ének), Cubain Kabeya (dobok, ének), Randy Buda (ütőhangszerek)

Ezeknek a zenészeknek az élete sejthetően ugyanabban a mederben csörgedezett volna tovább, az állatkert területén és annak környékén, ha nem következik be egy találkozás.

Hat évvel ezelőtt két fiatal francia filmes, Florent de La Tullaye és Renaud Barret Kongó zenei életéről forgattak filmet. Kinshasa hangulatát, zenészeit filmezték a város dzsungelében, és rá is találtak az állatkertiekre. Eldobták az agyukat attól, amit hallottak, és feladva eredeti elképzelésüket inkább úgy döntöttek, az egész filmet a Benda Bilili zenészeinek szentelik.

Rögtön bemutatták a zenekart a független lemezcég, a Crammed Discs producerének, Vincent Kenisnek. Ő is elámult a hallottakon és látottakon, szerződést ajánlott a zenészeknek, és elkészítették a zenekar első lemezét.

Meg is jelent nemsokára a Tres Tres

Fort, amelyet hazai terepen, vagyis a kinshasai állatkert területén rögzítettek.

A felvételeket maga Vincent Kenis felügyelte, a keverést Büsszelben, a Crammed székhelyén végezték, de a felfedezés hihetetlenül egyszerű története ezzel véget is ért.

A kongóiaknak nem kellett végigélniük a zeneiparban sokszor kiszámíthatatlan, bizonytalan érvényesülési fázisokat. Persze ha azt nézzük, hogy a lemeztársaságnál milyen előadók társaságába kerültek a kongói amatőr zenészek, akkor annyira azért nem kell csodálkoznunk.

A Crammed büszkélkedhet a legendás amerikai John Lurie, a belga bulizós bigband, a Flat Earth Society, a macedón Koçani Orkestar és a romániai Taraf de Haidouks kiadványaival.

A Benda Bilili lemezén is átsüt zenéjük, hitük ereje. Már a nevük is azt sugallja, hogy betegség, szegénység, egyéb csapások sem törték meg hitüket az örök belső értékekben: „nézz a külső mögé!” A nemzetközi nyomtatott és elektronikus sajtó ugyancsak megérezte, hogy valami rendkívüli történik az együttes európai színrelépésével. Szinte előzmény nélkül megkapták a Womex (a legnagyobb világzenei szakmai vásár és találkozó) tavalyelőtti díját, befutottak a nagy fesztiválok meghívásai is, és 2009 őszére már lezajlott az első hosszabb európai turné is.

Kik alkotják ezt az erősen összetartó, csak kinézetre szedett-vedett társaságot? Sajnos a tagok egyéni sorsa nagyon is jellemző, sőt, általános a polgárháború,

mm44

MUPA 2011_apr-jun.indd 44

3/10/11 10:28:46 PM

kettészakadás és szegénység sújtotta Kongóban. Tízmillióan próbálnak megélni a hivatalosan nevén demokratikus Kongó, az egykori Zaire fővárosában, Kinshasában.

Közöttük a legóvatosabb becslés szerint is legalább húszezer az utcagyerek, akikkel hírhedten durván bánik a rendőrség, de számuk a korábbi generációkban még magasabb lehetett. A rájuk ragadt „shege” név valójában súlyos megbélyegzés: a Che Gueverát idealizáló gyerekkatonákra utal, akik ellepték a fővárost 1997-ben. De ez a megjelölés, szinte visszavonhatatlanul, a gyerekeket rögtön a társadalom legalsó kasztjába, az érinthetetlenek közé sorolja.

A legelesettebb rétegen, a mozgássérülteken a hetvenes években úgy próbáltak segíteni, hogy vámmentességet adtak nekik, akik ettől kezdve a Kongó folyó (és a politikai országhatár) túlsó oldalára, a város brazzaville-i felébe kisáruforgalmat bonyolítottak, a rokkantkocsikat motoros, áruszállító triciklikké alakították. A városközpontban, a kórház melletti szálló környékén pedig Plateforme

MUPA 2011_apr-jun.indd 45

néven szerveződtek összetartó csoportba a fiatalok, sokszor kisebb társaikat is pátyolgatva.

A Staff Benda Bilili ebben a társadalmi miliőben kezdett működni, és mindennapjaikról, ismerőseikről, a kisemberekről énekelnek. Elöl négy idősebb tagjuk gitáron játszik és énekel extra spéci tricikliken. Ülve is táncolnak, legalább karjukkal mozognak a ritmusra. A fiatalabbaknak jutottak az ütőhangszerek, akik általában mögöttük állnak. Mindehhez azonban a legfurcsább látványt mégis a tizenéves Roger nyújtja, aki saját maga fabrikált drótból és konzervdobozból guembriszerű hangszert, amin a rockgitárosokat lepipálva szólózik.

A szólóénekes szerepe zenekarvezető ötvenöt éves Rickyé, aki a társaságban mindig is kemény legény hírében állt. Sokat ad a megjelenésére, bár több éjszakát tölt a szabadban, mint fedél alatt. Viselt dolgairól most ne essék szó, csak annyiban, hogy néha még árul alkoholt és cigarettát motorja csomagteréből.

Coco ötvenéves, gitáros, énekes és a

számok többségének zeneszerzője.

Neki van a legspécibb motorja, csak sosincs pénze benzinre, ilyenkor az utcagyerekek megtolják egy kis kajáért. Hegesztőként is dolgozik, nagyon erős testalkatú, a szkanderben mindig ő nyer. Hét gyereke van és családi otthona a város szélén, de csak ha már elég pénzt keresett, a hétvégére megy haza.

Theo, a szopránhangú énekes, James Brown és Bob Marley rajongója, tehetősebb társadalmi környezetből származik, de családjával együtt mindent elvesztett a Mobutu-rezsim bukása után. Villanyszerelésből él, ami a helyiek szemében megbecsült, szinte varázslói rangban álló foglalkozás, mert a vezetékek néha tényleg csak a csodának köszönhetően működnek még.

Roger még csak tizenhét éves, Ricky még maszatos, elvadult shege korában fogadta örökbe. Saját készítésű hangszerét satonge-nak nevezte el. Óriási tehetségét és bravúros szólóit látva a minden bizonnyal a zenekar tagjai tanítják a zenei struktúrák, dallamok, ritmusok ismeretére.

3/10/11 10:29:28 PM

L e l k e B é r c e s i

r a j t a B a r b a r a

Ki gondolná, hogy már hétéves a Művészetek Palotája egyik legkedveltebb, szinte patinássá érett rendezvénysorozata, a Jazztavasz? Az idei négy estének női főszereplői lesznek, akik igyekeznek emlékezetes pillanatokat szerezni a vokális jazz legkülönfélébb irányzatait kedvelő közönségnek. A sort az amerikai Dianne Reeves nyitja május 7-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

JAZZTAVASZ 2011 2011. május 7. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Dianne Reeves: Strings Attached Feat. Russell Malone & Romero Lubambo

d i a n n e F o t ó k :

r e e v e s C h r i s t i a n

A produkció, mellyel a négyszeres Grammy-díjas Dianne Reeves májusban európai turnéra indul, a Strings Attached címet viseli, mivel két gitáros, Romero Lubambo és Russell Malone csatlakozik hozzá a színpadon. Mindketten régi harcostársai az énekesnőnek, külön-külön több albumon és koncerten kísérték már. A mostani felállás azonban különleges, mert ritmusszekció nélkül szólal meg. (A ’no strings attached’ kifejezés amúgy annyit tesz: „nincsenek megkötések”, és erős érzéki konnotációval bír.)

Ismerve Reeves lenyűgözően energikus előadásmódját, talán csodálkozhatunk rajta, hogy az énekesnő ez alkalommal mellőzi a bőgőt és a dobot. Magyar rajongói kétségeit azonban hamar eloszlatja: „szerte a világon játszottunk már így, két gitárral. Egyszerre emelkedett és intim hangulat áradt szét a teremben.

Nagy sikerünk volt, bármerre

L a n t r y

jártunk, és mindenhol azt mondták az emberek, még jobban is tetszik nekik ez a felállás.” Talán csak amiatt sajnálkozhatunk, hogy a Reeves egyik védjegyének tekinthető, szellemesen improvizált zenekari bemutatás szükségszerűen rövidebb lesz.

Az összhatás azért is különleges, mert míg Romero Lubambo brazil gyökereinek köszönhetően délamerikai fűszereket vegyít a zenébe, addig Russell Malone – aki Reeves mellett Diana Krallt és Hary Connick Jr.-t is rendszeresen kísérte – a Delta City blues-tradíciót követi, de az R’n’B vagy a gospel világa is ismerős terep számára. Eltérő zenei hátterükre azonban mindketten a jazz palettájáról válogatnak színeket, virtuóz improvizatőrök, és éppolyan remekül kísérnek, ahogy szólóznak. „A színpadon teljes köztünk az összhang.

Tökéletesen megértjük egymást, figyelünk a másikra, és hihetetlenül

élvezzük egymás zenei megoldásait” – magyarázza a zenekarvezető díva, aki egyébként nem tekinti úgy, hogy irányítói szerepben lenne.

Csak úgy tud dolgozni, ha mindenki egyenrangú a csapatában, legyen az trió vagy nagyzenekar. Ami irányít, az a telepátia: lélekből jövő üzeneteket küldenek egymásnak és a hallgatóságnak.

A figyelem persze óhatatlanul a kristályhangú Reevesre összpontosul, aki egyre jobban kiveszi a részét a zeneszerzői feladatokból is. Legújabb, 2008-ban megjelent When You Know című lemezén az egyetlen saját szerzemény az akkor nyolcvanhárom éves édesanyjának írt blues, a Today Will Be a Good Day volt, de a készülőfélben lévő, remélhetőleg 2011 végén napvilágot látó friss ReevesCD még több eredeti szerzeményt tartalmaz majd. „Időre van szükségem, hogy olyanná alakítsam

46

MUPA 2011_apr-jun.indd 46

3/10/11 10:29:44 PM

az új albumot, amilyenné szeretném” – magyarázza Reeves, és hozzá elmeséli, hogy a Strings Attacheden kívül egy másik produkcióval is turnézik majd a nyáron. Ebben két, későbbi generációkat képviselő énekesnő lép fel vele: Jane Monheit és Nikki Yanofsky, akikkel komponista hölgyek munkássága előtt fognak tisztelegni. Nem tartja kizártnak, hogy ebből a repertoárból is válogat Budapesten kedvelt standardjei és vadonatúj dalai mellé.

Feladat tehát akad bőven, Dianne Reeves nem kíméli magát. Ha koncertkörútra indul, nem ritkán hajnalban kel, hosszú órákat utazik földön és levegőben, de a színpadon semmi jelét nem mutatja fáradtságának. Egy párizsi Strings Attached-koncerten félig tréfásan ecsetelte a közönségnek: el sem lehet képzelni, milyen kalandok érik zenekarát és kísérőit a reptereken, például amikor eltűnt poggyászok után kutatnak. Néha úgy érzi, valójában az effajta tortúrákért fizetik őket; a koncerteket ingyen adják.

S hogy estéről estére meg tudja őrizni frissességét, igyekszik olyan körülményeket teremteni, ahol csend

MUPA 2011_apr-jun.indd 47

és nyugalom veszi körül. „Valójában nagyon könnyű dolgom van, hiszen olyan emberekkel utazom, akiket szeretek” – mondja a rendkívül simulékony és figyelmes Reeves.

(Figyelmességének példája az eset, amikor januárban egy kínai delegáció látogatott a Fehér Házba. Mielőtt néhány számot elénekelt volna az egybegyűlteknek, Dianne Reeves mandarin nyelven köszöntötte a kínai kiválóságokat, ami nem volt ugyan könnyű feladat számára, de az üzenet vélhetően célba ért, mert mosolyokkal jutalmazták.)

Amikor művészete kategorizálásáról van szó, Reeves már kevésbé simulékony. Sok zenésztársához hasonlóan ő sem szereti a fakkokat.

Bizonyos életrajzokban az olvasható róla, hogy míg a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején több olyan lemezt adott ki, amely erős R’n’Bés pophatásokat mutatott, addig az I Believe című, csupa jazzstandardet tartalmazó albuma „végre” valódi jazzénekesnővé emelte őt. Ha efféle elvágólagos megfogalmazásokat hall, azt Reeves a „jazzrendőrség” áldatlan tevékenysége megnyilvánulásának tartja. „Nem osztom a véleményt,

hogy a jazz magasabb rendű stílus lenne, mint a popzene. Szerintem a jó zene az, ami magasabb rendű.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy története során a jazz alakulására mindig nagy hatással voltak az adott kor populáris zenéi. A jazz-zenészek a popszámokat is jazzes érzettel játszották, így jött létre új minőség. Én is mindig így közelítettem az általam előadott dalokhoz.”

Nemcsak a „jazzrendőrség”, de még a National Academy of Recording Arts and Sciences sem talált kivetnivalót Reeves Good Night And Good Luck című albumában, amelyen George Clooney azonos című filmjének zenéje hallható. Erről a lemezről szinte miden kritika elismerően szólt, és ez hozta meg Reeves számára a negyedik Grammy-díjat. A dalok előadásán túl Clooney arra is felkérte a dívát, hogy az ötvenes években játszódó filmben szereplő jazzénekesnőt a vásznon is formálja meg. Reeves felettébb élvezte a feladatot, sőt nem titkolt vágya lett, hogy egyszer olyan karaktert alakítson egy filmben, aki beszél, nem csak énekel. Ennek a tervnek a megvalósítása még várat magára, de reméli, egyszer eljön az ideje.

3/10/11 10:29:52 PM

ko z m a o r s i , s z ő k e n i ko l e t t a , F o t ó : H e r m a n P é t e r

A

g y e n g é b b

B é r c e s i

n e m

h a r c s a

e r Ô s

v e r on i k a

p r o d u k c i ó i

B a r b a r a

Gyönyörű, karakteres hangjuk van, egészen egyedi stílusvilágot alakítottak ki, és egyre népesebb rajongótáborral rendelkeznek. Szeretnek kvartett felállásban dolgozni, és nem szeretik a skatulyákat.

Mindhárman új lemezzel büszkélkedhetnek, ezeknek az anyagát mutatják be a Jazztavasz 2011 fesztiválon. Kozma Orsival, Szőke Nikolettával és Harcsa Veronikával beszélgettünk.

- Mindhárman énekeltetek már korábban a Mûvészetek Palotájában.

Mennyiben lesz más a mostani koncertetek?

Harcsa Veronika: Ami engem illet, gyökeresen más lesz, hiszen először énekelek majd egy teljes műsort magyarul. Eddig minden alkalommal angol nyelven énekeltem. Annyiban is új fába vágtam a fejszémet, hogy nem saját szövegeimet fogom előadni, hanem huszadik századi magyar költők verseit dolgozzuk föl a kvartettemmel. A század első és második feléből is válogattunk műveket. A költők igen ismertek, a művek talán kevésbé: József Attilától elhangzik például a Műterem és az Ülni, állni, ölni, halni című vers,

Nemes Nagy Ágnestől a Szomj és a Szobrokat vittem, és a lemez címadója Tóth Árpád Lámpafény című verse, vendégünk pedig Kulka János színművész lesz.

- Nikolettáékhoz és Orsiékhoz is érkezik egy-egy különleges vendég.

Szőke Nikoletta: Tony Lakatos szaxofonművész csatlakozik majd az együttesemhez, amely nagy örömömre már 2002 óta változatlan felállásban működik: Szakcsi Lakatos Róbert zongorázik, férjem, Barcza Horváth József bőgőzik, és Mohay András dobol. A február végén Japánban megjelent, Shape of My Heart című lemezünk anyagát fogjuk bemutatni, amely a korábbiakhoz

képest annyiban más, hogy több saját szerzemény szerepel rajta; pontosan öt a tizenkettőből. A néhány jazzstandard mellett hallható az albumon popfeldolgozás – például a címadó Sting-szám átdolgozása – és Jobim-kompozíció is.

Kozma Orsi: Mi alapvetően a múlt év végén megjelent Embrace című lemezünk anyagát fogjuk bemutatni, melyen főként saját szerzemények hallhatók. A májusi koncerten is eredeti kompozíciókból válogatunk: nemcsak az Embrace-ről, de az első lemezünkről is, illetve lesznek olyan meglepetésszámok, amelyek azóta íródtak. A Kozma Orsi Quartetben Cseke Gábor zongorázik, Hárs Viktor bőgőzik, Pusztai Csaba dobol,

mm48

MUPA 2011_apr-jun.indd 48

3/10/11 10:30:07 PM

JAZZTAVASZ 2011 2011. május 9. 19:30 Fesztivál Színház

Kozma Orsi Quartet Km.: Kozma Orsi (ének), Cseke Gábor (zongora), Hárs Viktor (bőgő), Pusztai Csaba (dob)

2011. május 10. 19:30

Fesztivál Színház

Szőke Nikoletta Quartet Km.: Szőke Nikoletta (ének), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora), Barcza Horváth József (bőgő), Mohay András (dob) Vendég: Tony Lakatos

2011. május 12. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Harcsa Veronika Quartet Km.: Harcsa Veronika (ének), Gyémánt Bálint (gitár), Blaho Attila (zongora), Oláh Zoltán (bőgő), Majtényi Bálint (dob)

vendégünk pedig Kanadából érkezik. Őt Vince Mainak hívják, trombitás, és olyan sztárokkal dolgozott már együtt, mint Tom Jones, Natalie Cole vagy Robben Ford. Nyolc évvel ezelőtt egy másik projekt kapcsán találkoztunk először, és most nagy örömmel fogadta el a meghívást, hogy saját zenekarommal lépjen színpadra. Az ő saját szerzeményeiből is játszunk majd az este folyamán.

- Az Embrace-rôl már elmondhatjuk, hogy igen kedvezô fogadtatásban részesült a rajongók és a szakma körében is. Niki, Veronika, mit vártok ti a vadonatúj lemezmegjelenéseitektôl, mikor éreznétek azt, hogy sikeres az új produkció?

H. V.: A sikernek van egy számszerűsíthető oldala: a lemezeladási példányszám, illetve hogy hányan jönnek el a koncertre.

Igazából sokkal nehezebben mérhető, hogy mekkora hatást vált ki az emberekből akár a lemezbemutató koncert, akár a lemeznek a hallgatása.

Számomra a puszta számoknál sokkal többet jelentenek a személyes

visszajelzések, ezekből tudom lemérni a lemez igazi sikerét.

Sz. N.: Nagyon egyetértek Veronikával.

Az én esetemben azért is bír különleges jelentőséggel majd ez az este, mert több hónapos elvonulásom után május 10-én lépek először színpadra. November 15-én született meg a második kisbabám, aki mellől eddig szinte egyáltalán nem tudtam elmozdulni. Sokat dolgozunk rajta, hogy a lehető legjobban sikerüljön a koncert.

- Az idei Jazztavasz fesztiválnak azt az alcímet is adhatnánk, hogy Dívák a Palotában. Hogyan viszonyultok ehhez az elnevezéshez?

K. O.: Én mosolygok rajta, mert nem érzem magamat tipikus dívának.

Velem ellentétben Nikiről például inkább elmondható, hogy díva, jobban megfelel ennek a kategóriának az ő színpadi megjelenése. Nem is nagyon kedvelem az efféle skatulyákat, és úgy érzem, túlzottan sokakra használják manapság a díva titulust. Szerintem mindhárman egyéniségek vagyunk, saját előadói világunk van. Másfelől

természetesen nem tagadom, hogy van kedvező csengése is ennek a megnevezésnek.

H. V.: Mindenben egyetértek Orsival. Én is idegennek érzem ezt a szót magamra vonatkoztatva, és noha sokszor használják rám, ezt alaptalannak tartom. Ez egyfajta sztereotípia, lassan mindenki, aki énekesnő és jazzt énekel, az díva. Én ezzel a véleménnyel nehezen azonosulok.

Sz. N.: Mindenekelőtt köszönöm Orsi értékítéletét! [nevet] Számomra megtisztelő ez az elnevezés, de azt vettem észre, hogy a díva szónak sokak szerint van egyfajta pejoratív értelme is. A díva hisztis, esetleg megközelíthetetlen; ez azért rám nem vonatkozik! El kell ismerni, hogy vannak olyan munkafeltételeim, amelyekhez ragaszkodom, hogy a legjobbat tudjam nyújtani énekesnőként, de jól szót értek mindenkivel. Még nem mondták, hogy nehéz lenne velem dolgozni.

- Bár Niki és Veronika esetében a tervek szinte a jelennel érnek össze, mégis, hogyan látjátok a mûvészi utatokat a közeli jövôben?

H. V.: Valóban még minden erőmmel a májusi lemezbemutatóra koncentrálok. Az én lemezem most van a keverés fázisában, a másik két énekesnővel ellentétben még nem foghatom kézben, izgatottan várom, hogy ez elkövetkezzen. A kvartettem mellett működő Bin-Jip nevű zenekarral pedig a második albumunkon kezdtünk el dolgozni.

Sz. N.: Mi is dolgozunk egy új projekten. Újdonság, hogy Lamm Dávid gitáros, illetve két fúvós fog csatlakozni hozzánk, és stilárisan is merőben más úton fogunk járni.

Magyar nyelvű R’n’B-jazzprodukció lesz, saját számokat szerzünk, és a szövegeket én fogom írni. Egy hasonló kísérlet évekkel ezelőtt elhalt, mert akkor úgy tűnt, a hazai közönség nem volna befogadó egy ilyesfajta anyaggal szemben. Úgy érzem, mára változott a helyzet.

K. O.: Engem is többféle munka foglalkoztat. A kvartettemmel körvonalazódik egy németországi, majd egy erdélyi turné, és az új lemez anyaga is készülőben van, amelyen már lesznek Kozma Orsi-számok is!

Emellett Szakos Krisztiánnal készülök felvenni egy friss, magyar nyelvű lemezt, amely poposabb irányt vesz. mm49

MUPA 2011_apr-jun.indd 49

3/10/11 10:30:17 PM

A H A N G S Z E R , A M I T M É G M I N D I G N E M I S M E R Ü N K I G A Z Á N V Ö R Ö S

E S Z T E R

Ötven éve még ünnepelt sztár volt, majd pár évtizedig méltatlanul elfeledték, s most ismét a kedvencek között él itthon a harmonika, amely közel kétszáz éves története alatt számos nép tradicionális zenéjének lett meghatározó része.

2011. május 27. 19:30 Fesztivál Színház

Danças Ocultas; Orosz Zoltán O R O S Z

I. rész: Orosz Zoltán II. rész: Danças Ocultas

Z O L T Á N

Legyen az sváb, délszláv, orosz vagy francia zene, a harmonika magának követelte a vezető szólamokat, a ritmuskíséretet, s így a hangszer a legkülönfélébb érzelmeket közvetítette és váltotta ki. A magyar népzenét viszont elkerülte, nálunk inkább a városokban lett divatos.

A mindent elsöprő beatkorszak és az elektronika egy ideig túlharsogta a többi akusztikus hangszerrel együtt a harmonikát is, ám ezen az estén nemzetközi élvonalbeli muzsikusok mutatják meg, mire képes még az a hangszer, amely Edith Piaf mellett milliókat ríkatott meg, s amelynek hangjára éjszakákat mulatnak át manapság a nagy vigadalmakban.

A négy fiatal alkotta portugál zenekar, a Danças Ocultas concertinákkal, azaz diatonikus harmonikákkal érkezik, s kilépve a folklór világából saját szerzeményeikkel egy különleges hangzásvilágot szólaltatnak meg a Fesztivál Színház színpadán.

Inkább a klasszikusokhoz nyúl, feldolgozásaival mégis a harmonika ezerarcúságát mutatja majd meg

Orosz Zoltán, akinek játékát a délszláv muzsikusok, a francia sanzon mesterei és a klasszikus zene értői egyaránt elismeréssel illetik. Azt mondják, ezer zenész közül is fel lehet ismerni az ő stílusát, amely a remek technikai tudás mellett talán ars poeticájával magyarázható: szerinte a hiteles zene alapja, hogy minden stílust őszintén tisztelni kell, s a zenész csak azt tudja eljátszani a színpadon, amit megélt az életében. Orosz Zoltán a legfontosabb útravalót talán édesapjától, a remek harmonikástól kapta négyévesen.

Legújabb, s egyben egy korszakot lezáró Kontrasztok című lemeze kapcsán fel is idézi a sorsfordító szavakat: „A hangszerrel csak nagyon óvatosan szabad bánni, hiszen benne laknak a hangok – mondta apám. Nem értettem. Elmagyarázta.

A hangszerben mindenféle hang ott lakik, jók és rosszak egyaránt, és nagyon nagy felelősség, hogy az ember csak a jó hangokat engedje ki, hiszen miután kiszabadult egy hang, az körbejárja a világot és egyszer majd szembejön. Arra a kérdésemre, hogy hogyan kell úgy játszani, hogy

az ember csak a jó hangokat engedje ki a hangszerből, azt felelte: úgy kell élni.”

Orosz Zoltán ezzel a felelősséggel vállalta fel azt is, hogy a köztudatban sramlihangszerként élő harmonikát és annak sokszínűségét megismertesse a hazai közönséggel. Ahogy el is mondja, még mindig vannak titkai ennek a hangszernek, s egyre több zeneszerző ismeri fel a harmonikában rejlő lehetőségek sorát, s használja fel műveiben. Ötven éve például bizonyos hajlításokat azért nem alkalmaztak dallamdíszítésként, mert nem is tudták, hogy megszólaltatható. „Amit most mondok a harmonikáról, az húsz év múlva már elavult lesz, olyan fiatal még ez a hangszer”– meséli. S valóban, a pár évtized alatt ismét népszerűvé vált hangszeren ma már megszokott, hogy Bach orgonaműveket, jazz sztenderdeket, tangót, polkát, Vivaldit játszanak a jobbnál jobb zenészek. Ha meg ezeket mind egy koncerten akarja hallani az ember, akkor ott van Orosz Zoltán és az ő ezerarcú harmonikája.

mm50

MUPA 2011_apr-jun.indd 50

3/10/11 10:30:35 PM

H a r á n t

a

Z i p e r n o v s z k y

s t í l u s o k o n

á t

K o r n é l

Fülep Márk fuvolaművész a zenetörténet rengeteg stílusát, hangszerének szinte minden válfaját egyformán szereti a 17. századi zenétől és a népzenétől Bartókon át egészen a kortárs zenéig. Koncertjére minden műfaj legjobbjait hívta meg, hogy mindezt egy este, új perspektívában mutatathassa meg, így a Müpa-beli est műsora eljut a kortárs zenétől egészen az improvizációig.

Fülep Márk még a Bartók-jubileum évében határozta el, hogy cimbalomkísérettel akar Bartókot játszani. A 2000-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Pröhle Henriknél diplomázott kiváló fuvolaművészre jelentős hatással volt Matuz István és Drahos Béla előadó-művészete is. A kortárs művek előadásáért kétszer is Artisjus-díjat kapott, és háromszor részesült a Fischer Annie-ösztöndíjban. Több mint harminc mesterkurzuson vett részt, szakmai kíváncsisága szinte kielégíthetetlen.

De ne gondolja senki, hogy Fülep Márk is beállt azoknak a sorába, akik a klasszikus zenét az avatatlan fülek számára népszerűsítő crossoverrel próbálkoznak! Ő egész más felfogásban szerkesztette meg rendhagyó estjét: nem keveri a műfajokat, a népdalok, a népdalfeldolgozások és az improvizációk mindig saját kereteik között szólalnak meg, csak éppen több, egységes, teljes ívet kirajzoló blokkba szerkesztve. Fülep célja

a stílusok egymásra épülését megmutatassa, azt, hogy egyik sem létezik a másik nélkül, és ehhez – úgy tartja – nem kell őket erőltetetten keresztezni. Műsora viszont épp ettől válik színessé, a megközelítés pedig rugalmassá. Ő maga nemcsak fuvolán – konkrétabban egy állami tulajdonú, arany Yamaha-hangszeren –, hanem altfuvolán, piccolón, flótákon, tilinkón és hosszúfurulyán is játszik.

A Magyar Motívumok című, tág horizontot felvázoló estnek még egy nagyon fontos késztetése az, hogy Fülep mindig kíváncsi volt a fuvolacsalád magyar népi hangszereire, tervezett doktori tanulmányait is ezek huszadik századi zeneirodalmi vonatkozásainak kívánja majd szentelni.

A Muzsikás együttes – például nagy sikerű műsorukban a Bartókvonósnégyessel és Sebestyén Mártáva – döntögette már ilyen felfogásban a falakat, dobta sutba a sokszor szűkkeblű műfaji felfogást, amely a koncerttermek műsorát uralja. Fülep

éppen Sipos Mihállyal (Muzsikás) fog duózni ugyancsak Bartók-kottából.

Egy másik duó igazán látványos lesz, hiszen a híres Batyu, vagyis Farkas Zoltán (akinek partnere, Tóth Ildikó is színpadra lép) táncolni fog Borbély Mihály improvizációira, duójuk egyedülállónak ígérkezik.

Fülep szólóban, Borbéllyal és Lukács Miklós cimbalmossal Kurtág, Kocsár Miklós, Sáry László darabjaiból állította össze az első blokkot, ezzel is feje tetejére állítva a kronológiát mindenek fölé helyező, hagyományos szerkesztésmódot. A Három csíkmegyei népdalt Bartók gyűjtéséből előbb a csodálatos tisztaságú népdalénekes, Bognár Szilvia adja elő, majd a feldolgozás a régi elképzelést megvalósítva a híres cimbalomművésszel, Lukács Miklóssal duóban hangzik el. Lajtha László fuvoladarabjait repertoárja nélkülözhetetlen részének tartja Fülep. Az improvizációkkal, tánccal fűszerezett második rész fergeteges fináléját viszont Bartók népszerű Román népi táncaival az egész társulat adja elő.

L u k á c s M i k l ó s , B o r b é l y M ih á l y , F ü l e p M á r k F o t ó : B o r b é l y B a l á z s

2011. június 10. 19:30 Fesztivál Színház

Magyar motívumok – Magyar kortárs, magyar népzene, improvizációk Km.: Borbély Mihály (szaxofon, klarinét, tárogató, kaval, kettősfurulya, tilinkó), Fülep Márk (műv.vez., fuvola, altfuvola, piccolo, flóták, tilinkó, hosszúfurulya), Lukács Miklós (cimbalom), Bognár Szilvia (ének), Sipos Mihály (hegedű), Farkas Zoltán „Batyu”, Tóth Ildikó (tánc, gardon) mm51

MUPA 2011_apr-jun.indd 51

3/10/11 10:30:45 PM

J a m i e W i n ches t e r

E g y K ov á cs

k i s

The

Q u a l i t i o n s

k o m o l y t a l a n s á g

B or i

Szinte már tradíciónak számít, hogy a Hey, June! fesztivál fellépôi kivetkôznek önmagukból, kifordítják-befordítják zenei világukat és varázskalapjukból szokatlan produkciókat húznak elô.

Lesz idén is játék a mûfajokkal: metálbanda kalandozik komolyzenébe, roma folk a popba, pop a csöndesülôsbe, a hatvanas évek funkja pedig afrobeatbe.

HEY, JUNE!

Fesztivál Színház

2011. június 19. 20:00 Subscribe – Áthangolva 2011. június 21. 20:00 Jamie Winchester halfplugged 2011. június 24. 20:00 Karaván Familia – Crossover barátok 2011. június 25. 20:00 The Qualitons 2011. június 26. 20:00 Magna Cum Laude

Metálbanda a Müpában? – döbbenhetünk meg a Subscribe nevét olvasva a fellépők között.

Bizony, a Hey, June! alkalmával még ez is megtörténhet! Ráadásul ők ígérik az egyik legizgalmasabb estét, nem csoda, hogy már a magazin megjelenésének időpontjában teltházas a koncert. A tizenkét éve indult Subscribe eddig sem volt átlagos rock-metál zenekar, hiszen a kötelező keménykedés – őrjöngő hardcore gitártémák, dobok és hörgő ének – mellé szinte minden számukba belecsempésztek valami kis finomságot a reggae-től a popos, jazzes hangzásokig, de népdal is szolgált már ihletforrásként.

Humort sem nélkülöző zenéjükben így sokszor érdekes kontrasztot képez a hangos és súlyos hangzás felizgató, és a lágyabb, érzelmesebb dallamok lenyugtató váltakozása, mely nemcsak a közönséget, hanem a szakmát is megnyerte magának, mint ezt 2008-ban modern rock kategóriában kapott Fonogramdíjuk is bizonyítja. Áthangolva című

koncertjükön még tovább mennek majd, a repertoárt teljesen a Fesztivál Színház hangulatához igazítva fúvósok és vonósok kíséretében inkább az akusztikus megszólalást helyezik előtérbe, valamint az eddigieken felül belekóstolnak kicsit a salsába, funkba, hiphopba és triphopba is.

Szintén saját stílushatárait feszegeti a Karaván Familia, melynek a roma vokális hagyományokra épülő zenéjébe eddig is szervesen beleépültek mississipi blues, flamenco, latin és a balkáni hatások.

Amit viszont a Crossover barátok című estén fognak művelni, arra eddig csak egyszer volt példa – hatalmas sikerrel.

Olyan eltérő karakterű zenészek tűnnek majd fel a színpadon egy kis közös örömzenélésre, mint Harcsa Veronika, Péterfy Bori, Kowalsky, Szűcs Krisztián a Heaven Street Sevenből, KRSA a Pannonia All-Stars Ska Orchestrából, Tanka Balázs a Turbóból, Papp Szabi a Supernem zenekar éléről, Czutor Zoltán, valamint

mm52

MUPA 2011_apr-jun.indd 52

3/10/11 10:31:08 PM

F o t ó :

K a r a v á n F a m í l i a D ö m ö lk y D á n i e l

a Subscribe frontemberei, Csongor Bálint és Tilk Máté. A vendégek rock-, pop-, metál-, ska-, jazz- és punkdalait a szülőkből és gyermekeikből álló együttes nyakon önti cigány zenei motívumokkal, az eredeti szövegek mellé pedig lovári dalszövegeket illesztenek. A végeredmény mind hangulatában, mind zeneiségében egyszerre színes, és mégis meglepően egységes. A repertoárba ráadásul az elmúlt negyven év legjobb könnyűzenei dalaiból is válogatnak, így nehéz elképzelni, hogyan fogja ezt a táncra csábító estét ülve kibírni a közönség.

A múltat röpíti a jelenbe a Qualitons is, visszahozva a rock hatvanas, hetvenes évekbeli korai korszakát. A 2008-ban alakult, a háború utáni hanglemez kiadó nevét felvevő együttes először a kor kislemezeken megjelent ritkaságait játszotta, majd rátaláltak Kovács Katira. Együttműködésük mindamellett, hogy ismertté tette a Qualitons nevét, hozzájárult Kovács Kati visszatéréséhez. E két év alatt szép számmal születtek saját szerzemények is, melyek Panoramic Tymes címmel nemrég láttak napvilágot, és amelyekben izgalmasan keveredik a soul, a jazz, a funk, a garázsrock, a pszichedélia és az afrobeat. A pörgős, feszes dob- és basszusalapon virgoncan száll a Hammond orgona

összetéveszthetetlen hangja, melyet a fúvósok próbálnak néha befogni és kordában tartani. A rendkívül profi és összeszokott gárda lazán, csuklóból rázza ki ezt a sodró lendületű, hiperaktív zenét, melyet azért megpróbálnak majd a helyi adottságokhoz alakítani például cimbalommal és szitárral kiegészített hangszereléssel. A fesztivál azonban nemcsak a múlt populáris zenéjének ad helyet, hanem bemutatja a kortárs popzenét is két kiváló előadón keresztül, hiszen Jamie Winchester és a Magna Cum Laude neve hazánkban egybeforrott a rádióbarát, könnyen befogadható, mégis igényes, intelligens popzenével.

Az ír származású Jamie Winchester 1988-ban került Magyarországra, és a koncertszervezésben eltöltött évek alatt kötött ismeretségeknek köszönhetően egyre többször találta magát is a színpadon, számos formációban fordulva meg session zenészként. 2001-ben indult el Hrutka Róberttel közös együttese, mely ismertté tette. 2009-től szóló pályára lépett, az elektronikus elemeket is beemelő Moldvai Márk (ex-Neo, Mitsoura) segédletével készült The Cracks Are Showing című lemezén a lírai mellett hangos gitártémáknak is helyet adó, esetenként U2-s, néha pedig már punkos irányba is elhajló oldaláról mutatkozott be, nemzetközi színvonalon. A nyári turnészezon előtti

M a g n a

C u m

L a u d e

Halfplugged koncerten mégis inkább az akusztikusabb megszólalású dalokra, az intimitásra, a finom üzenetekre helyezi a hangsúlyt, hogy azok a szerzemények is méltó figyelmet kaphassanak, melyeket a zajos, energikus turnéfellépések során kénytelen lesz nélkülözni.

Szintén több mint tíz éve részese a hazai zenei életnek a négy lemezzel, köztük több arannyal büszkélkedő Magna Cum Laude. A gyulai négyes kemény tanulóévek után, 2006-ban robbant be a köztudatba Minden állomás című második albumával, mely elnyerte a Fonogram-díjat az év poplemeze kategóriában. A máig tartó siker titka nagyon egyszerű: a könnyen befogadható, viszonylag egyszerű zeneszerkezet és az egy hallgatás után már dúdolható fülbemászó refrének olyan kreatív, igényes dalszövegeket támogatnak, melyek a hallgatót intelligens lénynek, és nem félkegyelműnek nézik.

Kara Mihály kiemelkedő szövegírói teljesítményéért ki is érdemelte a Fonogram-díjat. Az együttes ezen az estén nyugodt és halk hangvételű koncerttel készül, kicsit áthangszerelve játsszák el legnagyobb slágereiket, és bemutatnak pár ismeretlen számot is. Vendégnek pedig stílszerűen szintén egy kiemelkedő szövegírót és a „csöndesülős” estek atyját, Lovasi Andrást hívták meg egy kis örömzenélésre. mm53

MUPA 2011_apr-jun.indd 53

3/10/11 10:31:24 PM

S y m p h o n i a , P app

v é g á l l o m á s !

T í mea

Mi mindennel zenélhetünk? Először is ott a kezünk, a lábunk, hangszalagjaink – egész testünk.

Aztán ott vannak a fa- és csontdarabok, a kövek, az apróbb és nagyobb magvak, amelyekkel a természeti népek adnak hang- és ritmuskíséretet dalaiknak, táncaiknak, vallásos rítusaiknak.

A Művészetek Palotájának Hang-szer-szám sorozata arra vállalkozott, hogy a zenélés legkomolyabb instrumentumait, a hangszereket autentikus élőzenével mutassa be.

c a p r i cc i o

k a m a r a ze n ek a r

HANG-SZER-SZÁM 2011. május 7. 11:00 Üvegterem

Utazás Symphoniába: A zenekar Km.: Capriccio Kamarazenekar (műv. vez.: Juhász Ágnes) Műsorvez.: Fazekas Gergely A 2010 januárjában indult sorozat minden félévben adott téma köré gyűjtött hangszerekre, hangszercsoportokra koncentrál.

Az első félévben a magyar népi hangszereket ismerhették meg az érdeklődők; négy alkalommal találkozhatnak a gyerekek a magyar népi hagyományban használt zeneszerszámok egy-egy jellegzetes képviselőjével: a citerával, a tekerővel, a dudával és a cimbalommal.

Az egyes hangszereket a téma legkiválóbb hazai szakértői – Rácz Antal és a Gereben zenekar, a Magyar Tekerőzenekar, Lányi György és zenekara, illetve Balogh Kálmán és zenekara – mutatták be, akik nem csupán magukat az eszközöket, hanem egy-egy magyar tájegység

a bemutatkozó hangszerhez kapcsolódó zenéjét is magukkal vitték a Művészetek Palotája Üvegtermébe.

Az új tanévben a Hang-szer-szám sorozat a Zenél a világ alcímet kapta, azaz a világzenei barangolásra indulhattak kisiskolások és felső tagozatosok, hogy különböző földrészek népeinek zenéjét és ritkán láthatóhallható hangszereit ismerjék meg.

Keleti instrumentumokkal találkozhattak a hat-tizenkét évesek, akik eljuthattak a Varázslatos Indiába, Marokkóba és Nyugat–Afrikába, A sokszínû Kolumbiába és Törökországba, a szultán udvarába. Megszólalt a tabla, a szitár, a dzsembe, a kembri, az ambora alegre és a tambora llamador, a gaita, a bonang, a kendang, a gambang kayu és egyéb egzotikus nevű és hangú zeneszerszámok, amelyeket egy kiállítás keretében azok is megszemlélhettek a Művészetek Palotája Előcsarnokában, akik esetleg túlkorosnak gondolva magukat ódzkodtak a szombat délelőtti programtól.

A Hang-szer-szám sorozat 2011 első félévében az úti cél Symphonia, ahová

négy állomáson keresztül juthatnak el a kalandvágyók. Az első alkalommal a klasszikus zene és a szimfonikus zenekar jellemző színét adó, legnagyobb számú csoportját, a vonósokat figyelhették meg munka közben az érdeklődők.

A hegedűk, mélyhegedűk, gordonkák és nagybőgők után következtek a zenekar legragyogóbb megjelenésű és legfényesebb hangú tagjai, a rézfúvósok. Az Ewald Rézfúvós Kvintett jóvoltából megszólalt a virtuóz trombita, a lágy hangú vadászkürt, a tolóharsona és a dörmögő hangú tuba is. A rezeseket egy másik fúvós szekció, a fafúvósok követték, akikről kiderülhetett – talán sokak számára újdonságként –, hogy az oboa, a klarinét vagy a fagott mellett a fuvolát és a pikolót is ebbe a csoportba soroljuk.

Márciusban viszont „Hangol már a zenekar” – de a Kaláka dalának szövegével ellentétben itt nem kezdődik zűrzavar, és nem lesz kavargó zenebona –, hiszen a muzsikusok nem csupán szólóban vagy kamaraformációkban szeretnek játszani. Mintegy kétszázötven éve

mm54

MUPA 2011_apr-jun.indd 54

3/10/11 10:31:39 PM

egy mannheimi karmester, bizonyos Johann Stamitz hozta létre azt az újszerű zenekart, amelyben két hegedűszólam, brácsa, mélyvonósok, két-két fúvós hangszer és üstdob megszólaltatásával igyekeztek a zenészek addig nem hallott új hangzásvilágot és természetesen harmóniát elérni.

Az évszázadok során ez a muzsikusés hangszerlétszám a többszörösére növekedett, és megjelent egy karmester, aki az együtthangzást koordinálta, s így vezette zenészeit és hallgatóit symphoniába (a symphonia jelentése ugyanis együtthangzás).

Ebben a félévben a Müpa látogatói Fazekas Gergely kalauzolásával járták be Vonósváros, Rézfúdda, Fafúvia tájait, s érkeznek el Symphoniába, ő mutatta be a zenészek közreműködésével az egyes hangszereket a gyerekeknek; választ adott arra a kérdésre, mit csinál a vonó a hegedű húrján, vagy épp arra, miért van tölcsér a rézfúvós hangszerek végén. „Közben persze a zenéről általában is szó esik, hiszen el kell magyarázni, hogy a tuba vagy

MUPA 2011_apr-jun.indd 55

a cselló más szerepet kap a zenében, mint a trombita vagy a hegedű. És olyan alapkérdések is előkerülnek, hogy mi a hang és miként jön létre” – magyarázza a muzikológus, aki hozzáteszi, számára nagy kihívás ennek a korosztálynak beszélni, s bizonyos értelemben sokkal nehezebb, mint zenetörténet órát tartani a Zeneakadémián.

Budapest Fringe Fesztivál fődíját, ennek következményeként 2009ben a Tavaszi Fesztivál vendégei voltak. A Capriccio Kamarazenekar tagjai a kulturális értékek elkötelezett közvetítői, és bár még ők is igen ifjak, nyitottak a fiatalabb generáció felé is, ennek jegyében 2008-tól minden évben koncertsorozatot adnak a Sziget Fesztiválon.

A sorozatzáró alkalommal, május 7-én a Capriccio Kamarazenekar lesz a gyerekek és Fazekas Gergely partnere. A 2003-ban, a Zeneakadémia hallgatóiból alakult fiatal, de máris széles repertoárral rendelkező együttes rendszeres szereplője a hazai hangversenyéletnek. Olyan nemzetközileg elismert művészekkel dolgoztak együtt mint Baráti Kristóf, Lencsés Lajos,Vásáry Tamás, Stephen D’agostino, Medveczky Ádám, Csereklyei Andrea vagy az Ars Nova kamarakórus.

Rendszeres fellépői a Múzeumok éjszakájának, koncerteket adnak a Zeneakadémiától a Millenáris Parkig. 2008-ban megnyerték a

A Hang-szer-szám sorozat célközönsége is a fiatalabbak, egész pontosan a kisiskolások-kiskamaszok, hat-tizenkét évesek közül való, de persze vannak kisebbek is a szombati matinékon, hiszen a tesókat nem lehet otthon hagyni. A műsor ötvenperces, és a „műfaj” keretein belül interaktív – a gyerekek kérdésekre válaszolva mutathatják meg, mennyit tudnak, a vállalkozó kedvűek pedig akár még a pódiumra is kimehetnek például belekiabálni egy csőbe, hogy láthatóhallható legyen, mennyire megváltozik a hangszíne –, a cél ugyanis az, hogy a klasszikus zenei koncertszituációt modellezzék, azaz a zenészek játszanak, a nézők pedig ülnek, és átadják magukat a muzsikának.

3/10/11 10:31:50 PM

W A G N E R , F I L I P

A

G Y Ű R Ű K

U R A

V I K T Ó R I A

A gyerekek lelkesen nézik végig a többórás Harry Potter-, valamint A Gyûrûk ura-epizódokat, és izgatottan élik bele magukat a varázslótanonc és a hobbitok kalandjaiba. Wagner varázslatos mesevilága, a történelmi idôkbôl való izgalmas történetei hasonlóan érdekfeszítôek lehetnek az ifjabb korosztálynak is, de vajon a bonyolult zene és az opera komplex, sokszor túl komolynak vélt világa is fel tudja kelteni az érdeklôdésüket? Erre tesz kísérletet a Mûvészetek Palotája A hattyúlovag címû produkcióval, amely Ðsbemutatóként hangzik el a Fesztivál Színházban.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK 2011. június 4. 18:00 Fesztivál Színház

A hattyúlovag (ősbemutató) Wagner: Lohengrin – gyerekeknek Átdolgozta és vezényel: Hamar Zsolt Rendező: Novák János

H A M A R

Z S O L T

A vállalkozás nem lehetetlen, hiszen a Zürichi Operaház és a Bécsi Staatsoper közös, a Niebelung-tetralógia alapján készült gyerekelőadása, a Kinderring nemcsak az osztrák fővárosban és Svájc legnagyobb városában aratott nagy sikert, hanem Tokióban is. A Zürichi Operaházban ötödik évadát töltő Hamar Zsolt karmester azonban merőben más produkciót képzelt el, amikor nekifogott a Lohengrin gyerekváltozatának megírásához. „A hattyúlovag története a mából kiindulva, modern környezetből vezet el a hercegnők és lovagok korába, mert van egy tizenkét éves kislányom, és azt próbáltam elképzelni, hogy hogyan tudnám a figyelmét rögtön az első pillanattól kezdve felkelteni, illetve ébren tartani” – mondja a dirigens.

A csaknem 150 percnyi zenei anyagot a 8–14 éves korúak számára is befogadható, hatvan-nyolcvan perces művé sűríteni nem könnyű

feladat, ráadásul az opera nemcsak zenéből, hanem konkrét történetből, szövegkönyvből áll, amihez a színházi közeg sajátosságai is hozzáadódnak.

A Zeneakadémián először zeneszerzés, később karmesteri diplomát is szerző Hamar Zsolt véleménye szerint „látszólag valóban nagy kihívás egy Wagner-operát gyermekek számára megfoghatóvá tenni, de a Kinderring világsikere, illetve más, hasonló kezdeményezések eredménye bennünket is bátorrá tett.

Természetesen ilyen esetben az opera meseelemeit kell megragadnunk, és azok segítségével ’csábítani’ el a gyerekeket. Nem az a cél, hogy valamiféle kivonatolt esszenciát tanítsunk meg a fiataloknak, hanem, hogy átsegítsük őket azokon a kezdeti nehézségeken, amelyek minden nagy, komoly remekmű esetében igenis jelen vannak. Ha sikerül pozitív élményt – zeneit és színházit egyaránt – adnunk, akkor bízhatunk abban, hogy a gyerekek

egyrészt legyőzik esetleges kezdeti viszolygásukat, másrészt később, akár már felnőttként, tovább nyitogatják ennek a fantasztikus világnak az ajtóit, egyre többet és többet megértve ebből a komplex világból, mind több és több zenei és intellektuális élményt szerezve.”

Az 1995-ben a Magyar Televízió 8. Nemzetközi Karmesterversenyén második helyezést elért és közönségdíjat nyert művész egy évvel később a spanyolországi Cadaquesban ugyancsak második díjas lett. 1997-ben megnyerte a Portugál Rádió Nemzetközi Karmesterversenyét, két évvel később pedig Trentóban az Antonio Pedrotti Nemzetközi Karmesterversenyen lett első. 1997 őszén – Kocsis Zoltán főzeneigazgató javaslatára – a Nemzeti Filharmonikus Zenekar első állandó karmesterévé nevezték ki, 2000 és 2009 között pedig a Pannon Filharmonikusok vezető

56

MUPA 2011_apr-jun.indd 56

3/10/11 10:32:06 PM

karmestere és művészeti igazgatója volt. 2001 óta rendszeresen vezényel a Magyar Állami Operaházban és 2006-tól a Zürichi Operaház állandó karmestere. „Természetesen az a tény, hogy az utóbbi években sokat foglalkozom operával, és ezt – Zürichnek hála – nagyon magas színvonalon, fantasztikus kollégák társaságában tehetem, nagyban megkönnyítette számomra Wagner operájának átdolgozását. Ehhez azonban azt is hozzá kell tennem, hogy a Művészetek Palotája részéről egy hihetetlenül odaadó, ugyanakkor nagyon professzionális szemlélettel és gyakorlattal találkoztam, ami nélkül ez a produkció minden bizonnyal nem jöhetett volna létre” – folytatja a karmester.

Ez a professzionalizmus természetesen nem egyik napról a másikra alakult ki. A Wagnernapok immár hatodik alkalommal varázsolja Zöld Dombbá a Duna-part lankáit, és a matinéprogramokat profiljának szerves részeként kezelő intézménynek sem ez az első, „összművészeti” gyerekelőadása.

MUPA 2011_apr-jun.indd 57

Két komolyzenei műből készítettek színpadi adaptációt gyerekek számára: a Szentivánéji álom című báb-balettet Mendelssohn zenéjére, Antal Mátyás dirigálásával és az Aki hûtlen, pórul jár marionett operát Haydn tollából Oberfrank Péter vezénylésével. Utóbbi két előadást Novák János, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója rendezte, mely intézménnyel közös produkció volt a Kippkopp, a geszetnyegyerek, és Novák állítja színre A hattyúlovagot is.

Számos beszélgetős, hangszerbemutatóval, műelemzéssel egybekötött koncertje van a Művészetek Palotájának, de vajon A hattyúlovag milyen arányban keveri majd a különböző kommunikációs formákat? „Reményeim szerint egy olyanfajta szintézis jön létre, amely során a ’hagyományos’, énekesekkel, bábokkal, díszlettel-jelmezzel ellátott előadás előtt, a beavató színházi gyakorlatnak megfelelően egy beszélgetésre is sor kerül, ahol már előre bizonyos információkkal segítjük a közönséget a mű könnyebb megértése érdekében. Ha úgy tetszik,

ez utóbbi rímel arra a hajdanvolt pécsi kezdeményezésemre, mely később Segítség, komolyzene! címen vált ismertté és elismertté” – mondja Hamar Zsolt.

Az opera nem szokványos matinéműfaj, így nagy előrelépést jelent A hattyúlovag megvalósítása. „Sokat vitatkoztunk a kollégáimmal azon, hogy kell-e hangsúlyozzuk az előadás gyermekjellegét, hiszen – reményeink szerint – egy olyan produkció jön most létre, mely mindenki számára érdekes és élményt adó lehet, függetlenül attól, hogy érdeklődik, vagy idegenkedik Wagner életművétől, illetve magától az opera műfajától” – bizakodik a karmester. A Művészetek Palotája hattyú vonta csónakon érkező lovagjának ezek szerint minden esélye megvan arra, hogy páncél és vészjósló pallos nélkül is sok-sok gyereket és felnőttet győzzön meg arról, hogy J. K. Rowling és J. R. R. Tolkien kötetei mellé érdemes Wagner-lemezeknek és más operafelvételeknek is helyet szorítani a könyvespolcon.

3/10/11 10:32:16 PM

„ A z a m ű v é s z , a m e l y i k n e m b e s z é l a n g o l u l , n e m m ű v é s z ” S za n y i

E r i ka

Bár Mladen Stilinović neve itthon kevéssé ismert, méltán nevezhetjük világhírűnek. Alkotásairól – melyek áprilistól a Ludwig Múzeumban láthatóak – a tárlat koordinátorával, Székely Katalinnal beszélgettünk.

2011. április 22. – július 03.

Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Mladen Stilinović retrospektív kiállítása A kiállítás alkalmából az egész életművet felölelő katalógus jelenik meg.

- Az elmúlt évben több különleges mûvész alkotásait is kiállította a Ludwig Múzeum. Stilinovic´ra hogyan esett a választás?

- Az egyik érv nyilvánvalóan az volt, hogy Magyarországon nagyon kevesen ismerik Stilinović művészetét, pedig az a közép-európai művészeti színtér legkiemelkedőbb teljesítményei közé tartozik. Olyan fontos nemzetközi kiállításokon szerepelt, mint a kasseli documenta vagy az isztambuli és sydney-i biennálék. A másik ok pedig az, hogy a múzeum szeretné fokozott hangsúllyal bemutatni a nemzetközileg elismert, de itthon

ismeretlen, kelet-európai művészeket.

Ebbe a kategóriába sorolható Braco Dimitrijević, Marina Abramović, Zofia Kulik és Stilinović is, de ennél talán még fontosabb szempontként vettük figyelembe Stilinović kritikai művészetének a fiatalabb generációkra gyakorolt hatását.

A Félreérthetetlen mondatok című gyűjteményi kiállításunkon számos olyan mű szerepel, amely a Stilinović által felvetett témákkal foglalkozik: a munka társadalmi megítélésével, a művész szerepével, a keleteurópai avantgárd művészetének újraértelmezésével. Ezen érvek

mellett fontosnak tartottuk, hogy a magyar közönség megismerhesse a Stilinovićra jellemző kritikai látásmódot.

- Mire irányul ez a kritika?

- Stilinović rávilágít arra, hogy az ideológia hogyan szivárog át a mindennapos nyelvhasználatba.

Ezt a témát dolgozza fel Szlogeneknek nevezett műveiben, ahol újságokból vett, a mindennapos nyelvhasználatban is megjelenő szófordulatokat használ, amelyeken érződik a politikai-ideológiai íz. Olyan kifejezésekre kell itt gondolni mint a

A m ű v é s z , a m e l y i k n e m b e s z é l a n g o l u l , n e m m ű v é s z , 1 9 9 2

mm58

MUPA 2011_apr-jun.indd 58

3/10/11 10:32:29 PM

„jelentős lépés”, „magasabb célok”, „szociális értékek”, „tiszta és világos válaszok”. Ezekben a hétköznapinak tűnő, és mindennaposan használt szófordulatokban megjelenik a szocialista rezsim önigazoló és öntelt, felülről lefelé beszélő hangneme.

Stilinović ezeket kiszakítja az eredeti környezetükből, néha pedig akár csak egy-egy betű megváltoztatásával fordítja ki eredeti jelentésüket.

A „savez komunista”-ból, ami magyarul szocialisták szövetségét jelenti, például így lesz „savez komuništa”, ami viszont már azt jelenti, hogy közös semmi.

- Ki tudna emelni egyetlen Stilinovic´ra jellemzô mûfajt?

- Stilinović számtalan médiumban dolgozik: kollázsai, nagyméretű installáció, művészkönyvei és fényképei egyaránt fontosak az életműben. Jellemző egyébként, hogy amikor az Artforum című művészeti folyóirat megkeresett azzal, hogy szeretnének előzetesen hírt adni a kiállításról, többször megkérdezték, hány mű lesz látható.

Stilinović-tyal és a kurátorral, Branka Stipančić-tyal, majd egy napot töltöttünk el Zágrábban azzal, hogy megpróbáljunk értelmesen felelni erre a kérdésre, egy-egy installáció ugyanis néha több mint száz részből áll. Néha olyan darabokból, amelyek önállóan is kiállíthatóak lennének, de ugyanez igaz a kollázsokra és a fotósorozatokra. Végül aztán maradtunk a nagyobb egységeknél, de még így is több mint száz mű volt a pontos válasz.

- Láthatóak lesznek kiemelten fontos alkotások?

- Mivel ez lesz Stilinović első igazán nagy léptékű retrospektív kiállítása, megpróbáltuk az életművet legjobban bemutató műveket kiválogatni. Első ízben lesznek láthatóak a hetvenes években készült kísérleti filmjei, amelyeknek kiemelt jelentőséget ad, hogy kiállításon még egyáltalán nem, csak egy horvátországi vetítésen szerepeltek. Emellett látható lesz az eredetileg 1986-ban készült, de a 2007-es documentán kiállított A Halál Kizsákmányolása című installációja.

Ebben a művében a letűnt művészeti jelenségek, a jelentésüket vesztett jelképek hétköznapi és művészi felhasználásáról szól. És kiállítjuk az egyik legismertebb művét, egy hímzett feliratot, amely szerint „A művész,

amelyik nem beszél angolul, nem művész.”

- Stilinovic´ készül új alkotással a tárlatra?

- Bár új mű nem készül a kiállításra, a művész maga állítja össze az installációkat, amelyeket az adott térhez igazítva saját maga is épít fel.

Itt valójában arról van szó, hogy az új környezethez adaptálódnak a művek: a Money&Zeros című installáció esetében például mindig a helyi valuta lóg a plafonról, és az adott ország aprópénzei vannak szétszórva a padlón, tehát a Ludwig Múzeumban forint bankjegyeket és érméket fogunk használni.

- A múzeum korábban három mûvet is vásárolt a mûvésztôl. Miért döntöttek a vétel mellett, és miért pont ezeket az alkotásokat választották?

- A Mûvész munka közben, a Kalapács és a Kiemelve a tömegbôl a hetvenes évekből származó konceptuális fotómunkák, amelyek jól párhuzamba állíthatóak a korabeli magyar művekkel. Ezek közül talán a Mûvész munka közben című fotósorozat a legjelentősebb, melyen Stilinović részben a saját lustaságát mutatja meg, de valójában a művészi munka mibenlétét vizsgálja, azt, mit is jelent a művészi vagy az intellektuális tevékenység egy olyan társadalomban, amelyben igazi munkaként csak a fizikai munkavégzést értékelik.

- Stilinovic´ életmûvének van egy olyan szakasza, amit a szocializmusra adott válaszként vagy reflexióként is tekinthetünk. Mit mondhatnak ezek a munkák azoknak, akik nem éltek a szocializmusban?

- Stilinović olyan közismert jelképeket használ, és értelmez, mint a vörös csillag vagy maga a vörös szín, tehát a fiatalabb generáció számára is nyilvánvaló lehet, miről van szó, még akkor is, ha a kisebb, rejtettebb utalásokat esetleg nem értik. Ám mivel Stilinović a szocializmusnak éppen a hétköznapi arcát mutatja meg, az ideológia gondolkodásra, nyelvre való hatását, ezért ezek a művek segíthetnek a múlt megértésében.

Emellett a művész ugyanilyen kritikusan reflektál a kapitalista viszonyokra is: pénzzel kapcsolatos munkái már az új rendszer szemléletét kritizálják, ahol minden a pénz körül forog.

M ű v é s z m u n k a k ö z b e n ( r é s z l e t ) , 1 9 7 8

mm59

MUPA 2011_apr-jun.indd 59

3/10/11 10:32:47 PM

K u l i s s z a

L á t h a t a t l a n V é g h

h a n g f a l a k

D ánie l

Mikrofonok, hangszórók, keverőpultok, kábelek… egy hangversenyteremben? Nem gondolnánk, de a Müpában szinte minden este szükség van hangosításra. Igaz, maguk az eszközök többnyire elrejtőznek a kíváncsi szemek elől.

Jártak már a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem harmadik emeleti karzatán? Érdemes a szünetekben felsétálni a diákok birodalmába: egészen elöl, a színpad fölé belógó hangvetők takarásából hirtelen láthatóvá válik két hatalmas, csörlők segítségével egészen a színpadig leengedhető rejtett hangszóró! „Mivel a termet alapvetően komolyzenei koncertteremnek tervezték, ezért a zenei célú hangrendszert úgy kellett beépíteni, hogy esztétikus legyen, sőt, teljesen el lehessen tüntetni, mintha soha nem is lenne hangosítás” – magyarázta érdeklődésünkre Korsós András.

A Müpa hangtárának helyettes vezetőjétől azt is megtudhatjuk, hogy a legutóbb 2010-ben továbbfejlesztett, immár minden szempontból világszínvonalú rendszer mobil hangfalelemeit a színpad két oldalán, illetve a mellvéd teljes szélességében helyezik el, a keveréshez és a vezérléshez szükséges pultokat pedig a földszint utolsó széksorai helyére lehet fölszerelni.

S mikor vetik be ezt a hangrendszert?

Ritkábban 20. századi és kortárs műveknél, a könnyűzenei vagy crossover koncertek esetében azonban már folyamatosan izzanak a drótok, színházi vagy táncos produkció pedig el sem képzelhető hangosítás nélkül. Éppen ezért különbözik a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremtől a Fesztivál Színház: a kisebbik előadótérben, ahol túlnyomórészt nem klasszikus koncerteket tartanak, a teljes hangfalrendszer fixen telepített. A hangversenyteremben ezzel szemben csak a „beszédcélú hangrendszer” hangszóróinak helye állandó. Ezekkel erősítik ki a konferanszié mikrofonját, és innen halljuk a mobiltelefonok kikapcsolására felszólító vagy a szünet végét jelző szignálokat is.

Maguk a hangfalra alig hasonlító fekete oszlopsugárzók az orgona sípjai mellett rejtőznek, illetve a nézőtér felett függnek. Ám arról sem nem szabad megfeledkeznünk, hogy a Müpa más tereiben is számos rendezvényt tartanak, elég csak a sajtótájékoztatókra vagy a

gyerekprogramokra gondolnunk – ezek szinte mindegyike igényel hangosítást.

Használaton kívül a hangtárban pihen minden mozgatható eszköz. Persze a hangtár nem egyszerű raktár: amint a színházakban, a Müpában is így hívják a teljes, hangosítással kapcsolatos feladatokért felelős részleget. A Müpa hangtárának feladata ráadásul kettős.

Az ide beosztott munkatársak egyrészt a rendelkezésre álló eszközökkel kiszolgálják a befogadott produkciók hangosítási igényeit, másrészt saját rendezésű, speciális hangtechnikát igénylő előadások esetében az alkotás folyamatában is részt vesznek: zenét vágnak, effekteket készítenek. A nyolc hangosítással foglalkozó kolléga ezért nem helyszín, nem is részfeladatok, hanem műfajok szerint osztja fel egymás között a tennivalókat. „Van, aki a konferenciarendszert üzemelteti; van, aki a koncerteket, és van, aki a színházi darabokat hangosítja.

Mindenki azt csinálja, ami a legjobban fekszik neki” – árulta el Korsós András. Álommunka, nem igaz?

60

MUPA 2011_apr-jun.indd 60

3/10/11 10:33:21 PM

MUPA 2011_apr-jun.indd 61

3/10/11 10:34:43 PM

H á z r ó l A

h á z r a

p á r i z s i

S z i l a s i

r o k o n

A l e x

Párizs talán legpatinánsabb koncertterme, a Salle Pleyel nevét az 1757-ben született Ignace Pleyel zeneszerzőről kapta. Az Erdődy család egykori zenemestere, az osztrák származású Ignaz Pleyel kalandos művészkarrier után Párizsba költözik, ahol előbb kottakiadót, majd 1807-ben – mára Európa legrégebben működő – zongoragyárat alapít. a bemutatóteremben kiállított négyszáz (!) zongorával együtt porig ég. Az épületet és a terem tulajdonjogát a Credit Lyonnais Bank veszi át. A gyors és költségkímélő rendbehozatal után újra koncerteket rendeznek, de a legendás akusztika odavész.

A zenetörténet egy kézlegyintéssel intézi el a pályája és népszerűsége csúcsán lévő zeneszerző hirtelennek tűnő lépését, hozzáfűzve, hogy bizonyára „kiégett, elfásult”. A Pleyelcégbirodalom létrehozása azonban egy kreatív, tudatosan átgondolt döntés. Az elsők között megalapított zongoragyára innovatív készségének még markánsabb tanúbizonysága.

Fia, Camille Pleyel zeneszerző és zongorista, az 1810-es évektől fokozatosan veszi át vállalkozást, és tovább növeli a cég piaci befolyását.

A rue de Rochechouart-on, a gyár mellett megnyílt első Salle Pleyel nem csak a világ akkori legjobb zongoramárkájának pompás bemutatóterme lesz, de Európa első számú hangversenyterme és szalonja is. A Camille Pleyel halála után az örökösök gyengekezű irányítása miatt csődközelbe került gyárat Gustave Lyon húzza ki a mélyrepülésből, aki a régi, elavult terem helyett egy korszerű, akusztikailag zseniálisan átgondolt grandiózus, a nagy szimfonikus zenekari igényeknek is megfelelő párizsi koncertterem megépítését álmodja és

tervezi meg. Ez nem más. mint Párizs belvárosának azóta is egyedülálló koncertterme, a mai Salle Pleyel.

Az 1927. október 18-i megnyitó hangversenyen fellép Ravel és Stravinsky is. Az art deco stílusú épületkomplexum magában foglal egy 2400 fős hangversenytermet, továbbá két kisebb kamaratermet, egy zongorabemutató-termet, közösségi tereket, kávézókat, könyvtárat, gyakorlószobákat, és vendéglakásokat. A tökéletes arányokat leképező nagyterem híres akusztikáját merész tojásformája és a legmodernebb akusztikai berendezések biztosítják. A zavaró kicsengések elkerülése érdekében a falfelületeket négyöt méter magasságig művészi textilkárpit burkolja. A korabeli kritikák egyöntetűen a világ legjobb akusztikájú termének kiáltják ki, Le Corbusier egyenesen művészi alkotásnak titulálja.

A Pleyel-birodalom ismét a csúcsra tör, ám alig fél év múlva 1928. július 19-én, a hangversenyterem

A mostoha sorsú terem története hetven év után váratlan fordulatot vesz: 1998-ban a csődbe ment Credit Lyonnais Banktól a terem egy magánbefektető kezébe kerül.

Hubert Martigny úr az épület mellé felvásárolja az összes francia zongoramárka jogait, köztük a Pleyelt és az Erard-t is, és megalapítja a Francia Zongorák Manufaktúráját, azaz az új Pleyel zongoragyárat.

Ismét egy kézbe kerül tehát a francia kulturális örökség kivételes együttese.

Az elkerülhetetlen renoválás miatt a Pleyel terem 2003-ban bezár.

A műemléki védettségű épület felújításának építészeti koncepcióját végül a modernitás jegyében alakítják ki. Az épület a hangversenytermen kívül irodaház funkciót kap, a zongoraterem az alagsorba kerül, a két, Chopin és Debussy nevét viselő kamaratermet megszüntetik. A nagyterem befogadóképessége 1600 fő alá csökken, az akusztikai tervezést az amerikai ARTEC-re bízzák.

Miután ez a cég nyerte el a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermének akusztikai kialakítását is, a Salle Pleyel tulajdonosai 2005-ben Budapestre is ellátogattak, hogy tanulmányozzák az amerikai akusztikusok tervezői munkáját, eredményeit. Okkal örülhetünk innen Budapestről, hogy Erdődyék udvari muzsikusa után kétszáz évvel ismét a mi tapasztalatunk mutathatott utat Párizsnak, amikor valami újat és értékeset akart alkotni.

mm62

MUPA 2011_apr-jun.indd 62

3/10/11 10:35:06 PM

MUPA 2011_apr-jun.indd 63

3/10/11 10:35:30 PM

a j á n l ó

a u g u s z t u s – o k t ó b e r i

N e w

B o h é m

R a g t i m e

B u d a p e s t i

J a z z

B a n d

O r l e a n s

S w i n g

A hetedik alkalommal megrendezésre kerülő New Orleans Swing fesztivál rendkívül népszerű, nagy érdeklődéssel kísért, háromnapos koncertsorozata a Művészetek Palotájának. New Orleans a tradicionális jazz, a ragtime és természetesen a szving fellegvára. A hagyományokhoz híven a műfaj hazai és régióbeli képviselői mellett tengerentúli művészek is megcsillantják a szving hagyományos és autentikus színeit. Az első napon Liszttől a ragtime-ig, Ittzés Tamás és a Bohém Ragtime Band produkciói csalogatják a nézőket. Az együttes a minap jelentette meg negyedszázados fennállásának 252 felvételét 12 lemezen, egy dobozban. A koncertjükön felcsendülő számokkal több mint egy évszázadot ölelnek át. És ez csak a kezdet, mert a szervezők a fesztivál második és harmadik napján is izgalmas összeállításokkal várják a közönséget.

(Fesztivál Színház, augusztus 26., 27., 28.)

M a h l e r - ü n n e p

A Művészetek Palotája megnyitásának évében, 2005 őszén rendezték meg először a Budapesti Fesztiválzenekar szervezésében az első Budapesti Mahler-ünnepet. A rendezvény szellemi atyjának, Fischer Iván zeneigazgatónak hagyományt teremtő ötlete bevált: szeptemberben már hetedik alkalommal kerül sor a nemzetközileg is nagy érdeklődésre számot tartó zenei eseményre. Az elmúlt esztendőben Mahler születésének százötvenedik évfordulójára emlékeztünk, ebben az évben pedig halálának centenáriuma okán nyílik lehetőségünk monumentális szimfóniáiban és filozofikus szellemiségű dalaiban való elmélyülésre. A Művészetek Palotájában neves vendégművészek közreműködésével, Mahlerrel összefüggésbe hozható egyéb zeneművek is elhangoznak, valamint a koncertek mellett számos kísérőprogram várja az érdeklődőket.

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 9., 10., 11.)

G y e n y i s z

e l ő z e t e s

M a c u j e v

F i s c h e r

I v á n

L i s z t ! M i n d e n t e k i n t e t b e n .

Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulóján ritkán hallható különleges, ünnepi hangverseny várja a közönséget. Köztudomású, hogy a zeneszerző számos szóló zongoradarabja mellett mindössze három zongoraversenyt komponált. Akár egyedülállónak is nevezhetjük a születésnapi koncertet, hiszen nem nagyon fordult eddig elő, hogy egy hangverseny keretében Liszt mindhárom zongoraversenye (Esz-dúr zongoraverseny, Haláltánc, II., A-dúr zongoraverseny) elhangozzék. Az meg végképp kuriózumnak számít, hogy e három művet egyetlen szólista, ráadásul a világ jelenleg egyik legkeresettebb zongoraművésze, az 1998-as Csajkovszkij Zongoraverseny első helyezettje, Gyenyisz Macujev tolmácsolja. Az ünnepi esten az Óbudai Danubia Zenekart Héja Domonkos dirigálja.

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 22.)

64

MUPA 2011_apr-jun.indd 64

3/10/11 10:36:02 PM

MUPA 2011_apr-jun.indd 65

3/10/11 10:36:16 PM

E c h o

–

V i s s z h a n g o k

a

M ü p a

e s e m é n y e i r ô l

mit sem törődő muzikalitás jellemezte. A hangokban rejlő végtelen lehetőséget élvezte, fürge és színes passzázsokat keverve nosztalgikusan érzelmes dallamossággal és rusztikusan penetráns, egyenesen képzett, szándékosan esetlen tematikus fordulatokkal, mellőzve a koncerttermek ünnepeltjének izmos rátermettséget hirdető attitűdjét.

H a l á s z

G l ó r i a

Szívdobogás – Michael John LaChiusa: Bernarda Alba (Tánckritika,hu, 2011. január 25.)

k o c s i s

T u r i

z o l t á n

G á b o r

A kamarazenélés apoteózisa: Redman és Mehldau (Magyar Nemzet, 2010. november 29.)

A klasszikus iskolázottságú, romantikus beállítottságú fehér zongorista és a kiemelkedő hangszertudású színes bőrű szaxofonos kettőse a bensőséges zenélés ritka pillanataival ajándékozta meg a közönséget. Akadhattak ugyan olyanok, akik hiányolták a jazz hagyományos ritmusszekciójának másik két hangszerét, a bőgőt és a dobot, ez a felállás azonban másról szólt: két szuverén muzsikus tökéletes egységbe olvadó kamarazenélését élvezhették a jelenlévők. Redman és Mehldau nem desztillált változatát adta annak, amit saját zenekaraikkal önállóan játszanak. A rögtönzéses duójáték nagyfokú alkalmazkodást, önkontrollt kíván, s ők rendkívüli érzékenységgel és alázattal illeszkedtek egymáshoz. Összehangolt, artisztikus előadásukat a kamarazenélés apoteózisaként élhette meg a fogékony publikum.

S z á s z

Ist v á n

Kremer és az oroszok (Népszava, 2010. december 18.)

Csak a legnagyobb elismerés hangján beszélhetünk Mihail Pletnyov dirigensről. A koreográfiát lejtő „attraktív” karmesterek korában Pletnyov a tekintetben is üdítő kivétel, hogy a lehető legkisebb mozgással, fejbólintásokkal, szemvillantásokkal úgy irányítja a hatalmas orkesztert, ahogy csak a legjobbaktól látni. És még valami: senki se keressen produkcióikban valami sajátos oroszos ízt, ilyet előadásukban nem találni, de nincs is rá szükség. Az Orosz Nemzeti Zenekar ugyanis mindenben ugyanolyan, mint a legjobb nyugati nagyegyüttesek.

R á k a i

Zs u z s a nn a

Hegedűs a háztetőn (Élet és Irodalom, 2010. december 23.)

Kremer játékát, amelyből a visszafogottság kísérletező jellegét hamar kiszorította az előadásmód megkérdőjelezhetetlen, ragyogó természetessége, mindvégig nyugodt és elmélyült, a konvenciók szorításával

Böhm György távolság- és mértéktartó rendezése a fajsúlyos karakterek ellenére nem klasszikus, vagyis a hatást vadászó klisékkel elérő musicalként, hanem sokkal inkább a stilizáció eszközét alkalmazó kortárs kamaradrámaként értelmezi LaChiusa darabját. Mindez nyilvánvalóan az operai jellegből ered, és valószínűleg csupán azért nem ez a műfaji megjelölés, mert túlságosan dús és rendhagyó hozzá a zenei szövet. A csupasz, militáris jellegű, kék vaságyakkal és egyéb puritán kiegészítőkkel felszerelt üres tér (a díszlet Bátonyi György munkája) közvetítésével visszatér a lorcai alapgondolat, beszivárog a katonai diktatúra humanizmust gyilkoló sivársága.

D e v i c h

M á r t o n

Éljen Liszt király! – Liszt! Minden tekintetben.

Nyitóhangverseny (Heti Válasz, 2011. január 27.)

Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok bevezetőnek az Amit a hegyen hallani című, ritkán hallható szimfonikus költeményt választották. Ez a Victor Hugo-versre írott darab nem fénytelen kicsit ehhez az ünnephez? – tették fel sokan a kérdést, de a Magyar fantázia – Farkas Gábor zongoraszólójával – helyrebillentette az egyensúlyt, hogy aztán, hogy aztán a Magyar koronázási mise méltóságot adjon a hangversenynek – és megkoronázza. Az Antal Mátyás karnagy irányította, az idén 25 éves Nemzeti Énekkar külön dicséretet érdemel: magabiztosságot sugárzott, kimunkált és átélt produkciója az egész előadást átvilágította.

L á s z l ó

F e r e n c

Liszt Ferenc estéje (Fidelio.hu, 2011. január 24.)

A protokolláris jelleget felülírva, gazdag és merészen árnyalt Liszt-programmal lelkesített a bicentenáriumi emlékév szombati nyitóhangversenye. (…) Az egész estet kikezdhetetlen autoritással és elemző modorban irányító Kocsis a második számként felhangzó Magyar fantáziával adózott a Liszt-életmű slágervonulatának. A zongoraszólót játszó Farkas Gábor elsöprő lendülete, virtuozitása és a szólista temperamentumával versenyre kelő zenekar kicsattanó teljesítménye egyaránt üdvösen távol állt a Liszt által oly sokat korholt előadói „antialkoholizmustól”.

A kedélytelenséget hírből sem ismerő produkció jószerint a közönségre is részegítő hatást gyakorolt, amint elősorjáztak a mindmáig zsigerien meghitt magyaros táncmotívumok.

mm66

MUPA 2011_apr-jun.indd 66

3/10/11 10:36:42 PM

MUPA 2011_apr-jun.indd 67

3/10/11 10:36:58 PM

MUPA 2011_apr-jun.indd 68

3/10/11 10:37:17 PM