Müpa Magazin 2010/1 by Fidelio

www.mupa.hu

Fotó: © Clive Arrowsmith – Warner Classics

Élve eltemetve Daniel Barenboim Bennük lakik a duende Nuevo Ballet Español

Ahol a nap nyugszik Variációk ÉszakAfrika zenéjére

Topi Müpa Top5

ingyenes időszaki kiadvány • V. évfolyam 1. szám • 2010. január–március

mupa_jan-marc.indd 1

magazin

müpa

Élmény! Minden tekintetben.

Régi és új világsztárok Lumú 2010

12/14/09 2:10:56 PM

lll#ZghiZWVc`#]j :ghiZ KdcVa/ %+ )% *** )))

7{g cZb kV\njc` Z\n[dgb{`! e co \nZ^ b^cYZc`^cZ` kVccV`# 6o :ghiZ 7Vc`c{a cZbXhV` V e co \nZ`gZ! ]VcZb \n[ZaZ^c` Z\n c^ ^\ cnZ^gZ ^h dYVÃ \nZa c`# C{ajc` yc Vo Zah #

mupa_jan-marc.indd 2

6 B k hoZiZ` EVadi{_V i{bd\Vi _V Vo :ghiZ 7Vc` Cngi#

12/14/09 2:11:01 PM

Nyitány A Nemzeti Táncszínház 2001-ben a Várszínházban kezdhette meg működését a korábbi Táncfórum Kht. 20 éves tevékenységének jogutódjaként. 2004-ben az a megtiszteltetés érte a magyar táncművészetet, hogy a kulturális kormány úgy döntött – Kiss Imre vezérigazgató úrral közösen –, hogy a Művészetek Palotájában a Nemzeti Táncszínház legyen az egyik partnerintézmény. A Művészetek Palotája Fesztivál Színházában kialakított stratégiánk lényege is az volt, hogy a gyermek-, ifjúsági és felnőtt-előadásokat mutatunk be a tánc minden stílusában azon együttesekkel, akik már hazai és nemzetközi tekintetben is kivívták elismertségüket. Inspiráltuk többek között Bozsik Yvettet, Földi Bélát, Goda Gábort és Juronics Tamást is, hogy – kihasználva a 21. századi színpadtechnika adta lehetőségeket – a felnőtt előadások mellett készítsenek gyermekdarabokat. Megtették! A kialakított műsorterv sajátossága, hogy csak itt, a Művészetek Palotájában látható. Tettük ezt azért, hogy az ország minden területéről idehozzunk nézőket, s egyben bemutassuk az épületet is. Látható, hogy a Fesztivál Színházban kialakított műsorpolitika, a hétvégi „Cifra Palota” programján belül a vezető amatőr táncegyüttesek, valamint a Bohém étterem Tánclépések programjai sikeresek voltak, s hozzájárultunk, járulunk a Művészetek Palotája elismertségéhez. Évente egy alkalommal a Tánc Világnapja tiszteletére Táncfórum néven fesztivált szervezünk, ahol a professzionális magyar táncegyüttesek előadásai, bemutatói mellett egy-egy világszínvonalú külföldi tánctársulat is a fesztivál díszvendége. Az elmúlt öt évben szervezésünkben lépett fel például a Nederlands Dans Theater I., az amerikai Merce Cunningham Dance Company, a Shen Wei Dance Arts, a svéd Cullberg Balett, a 2010-es év fellépő együttese pedig a New York-i Les Ballets Trockadero de Monte Carlo lesz. Büszkék vagyunk rá, hogy a Nemzeti Táncszínház 2009-ben megkapta a Prima Primissima-díjat a „Magyar Népművészet és Közművelődés” kategóriában. Ez az elismerés újabb lendületet és erőt ad, hogy a már megkezdett színvonalas művészi és szakmai munkánkat folytassuk. Úgy gondolom, hogy a Művészetek Palotájában működő intézmények vezetőinek együttgondolkodása, amelynek célja az, hogy a közönség számára minél magasabb művészi élményt nyújtson, példamutató és követendő. Bízom benne, hogy ez az együttműködés még sok kreativitást rejt magában, tovább fejlődik, s így folyamatosan életben tarthatjuk a Művészetek Palotája művészi, szakmai elismerését.

Török Jolán ügyvezető igazgató Nemzeti Táncszínház Nonproﬁt Kft.

mupa_jan-marc.indd 3

12/14/09 2:11:02 PM

2010. január-március

Tartalom

16 Piros-fehér-zöld tucatnyi árnyalattal – Magyar Szimfonikus Körkép

Müpa Magazin A Művészetek Palotája ingyenes magazinja Alapító: Mûvészetek Palotája Kft. Kiss Imre vezérigazgató

„… böjttől szerelemig…” – Háromszék Táncegyüttes

Felelős szerkesztő: Csonka András

Olvasószerkesztő: Papp Tímea Szerkesztőség: Fidelio Média Kft. 1055 Budapest, Szent István krt. 23. Tel./Fax: (1) 476-0320 e-mail: mupamagazin@ﬁdelio.hu

A művelt hagyomány – Nikola Parov

Felelős kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetője Graﬁkai tervezés és nyomdai előkészítés: chocolatebone.com A Művészetek Palotája fotóit Pető Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette. Nyomda: Pauker Nyomda

Ők ajánlják…

Élve eltemetve

ÚjraTeremtés

Piros-fehér-zöld…

Monokróm árnyalatok

Mesterkurzuson...

Tizenkét derűs ember

Orgona ága

Közel kerülni…

Csókkirály

Bennük lakik a duende

„…böjttől szerelemig…”

Menjünk közelebb!

Nagymesterek...

Hegedűs a barikádon

Magyar spirituálék

Gatyában táncol

Elő a vitrinből!

Közöny kizárva

Jazzben talált nőiség

A művelt hagyomány

Ahol a nap nyugszik

Az orgonaút Bulgáriába... 48

Topi – Müpa Top5

Megjelenik 15 000 példányban. HU ISSN 1788-439X Művészetek Palotája: 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Tel.: (1) 555-3000 e-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

Vigyázz, kész, Showcase! 35

Főszerkesztő: Zsoldos Dávid

Szerkesztő: Filip Viktória

Hírek, érdekességek

Régi és új világsztárok – Lumú 2010

Speciális Rapszódia

Rejtelmek ha zengenek

Topi

Régi és új világsztárok

Testhezálló szerepben

Opera a Színház téren

Ajánló

Echo

mupa_jan-marc.indd 4

12/14/09 2:11:04 PM

Gyönyörködjön ebben a csodás alkotásban, ! ha nem érdekli az igazi mûvészet

C[] `kbj W C[jhefeb$ JWhjWbcWiWXXWd a[pZ Z_a W dWf$ 5

mupa_jan-marc.indd 5

12/14/09 2:11:13 PM

Hírhozó

Hírek, érdekességek

Fotópályázat Ötödik születésnapja alkalmából a Művészetek Palotája fotópályázatot hirdet Élmény! Minden tekintetben. címmel. A pályázat célja, hogy a résztvevők a művészi alkotás és befogadás élményét a fotográfia eszközeivel megörökítsék és megoszszák a képek nézőivel. A Müpa színpadai helyet adnak a komolyzenének, operának, jazznek, világzenének, táncnak, könnyűzenének. Közönségterei otthont nyújtanak gyermekfoglalkozásoknak, családi és ifjúsági programoknak, kamaratárlatoknak. A felsorolt műfajokra rímelő érzések, élmények fotográfiai megjelenítését nem szükségszerű a Müpában elkészíteni. Nem a helyszín, hanem az élmény a lényeg! A pályamunkák a fotográfiai műfajok széles skáláján mozoghatnak az alábbi kategóriák szerint: a felidézett élmény (a művészi alkotás és befogadás élménye); kreatív (a művészi alkotás eszközeit, körülményeit megjelenítő csendélet, absztrakt, hangulatkép); a Művészetek Palotája épülete (külső, belső, valamint szűkebb és tágabb környezete)

A pályázathoz regisztrálni kell a www.mupa.hu oldalon. A pályázat beküldési határideje: 2010. február 21. Fotózásra a Müpa épületében 2010. január 1. és 2010. február 19. között van lehetőség. A fotózás feltételeiről a regisztráltakat e-mailben értesítik. Az ünnepélyes díjátadásra és a pályaművekből rendezett kiállítás megnyitójára 2010. március 14-én, a Müpa megnyitásának ötödik évfordulóján kerül sor. •

2006 májusában átadott, világhírű orgonáján hangzott el először. A Prima Primissimadíj alapítójának ajánlott, négytételes alkotás 12 hangos alapmotívuma Demján Sándor nevének betűiből keletkezett, és ritmikai átalakítások során különböző karaktereket ölt. A zeneirodalomból jól ismert lassú–gyors– lassú–gyors forma minden tételének csúcspontján egy jól ismert magyar táncdallam hangjai körvonalazódnak. Tételközökben, mintegy mottóként a címadó Honvágydal refrénje is megszólal, kifejezve a haza iránti vágyakozást. •

Ősbemutató a Prima-gálán Tíz év szünet után újból tollat ragadott Fassang László, hogy – immár világhírű előadóművészként – újabb darabbal gyarapítsa az orgonairodalmat. A Honvágydal című, Demján Sándornak ajánlott kompozíció december 4-én szólalt meg először a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Hidas Frigyes Orgonaversenye és Karosi Bálint zenekarra és orgonára írt esszéje, a Consonances után ez volt a harmadik olyan zenemű, amely a Művészetek Palotája

Müpa-kártya márciustól Ötödik születésnapján klubtagsággal is járó kártyákkal lepi meg közönségét a Művészetek Palotája. Kétféle konstrukcióban, kétféle szolgáltatási kört kínáló, és természetesen kétféle árkategóriájú kártya készül. A részletekről a Müpa januárban megújuló honlapján (www.mupa.hu) lehet majd tájékozódni. A tagok a Müpa általános hírlevelén kívül speciális hírlevélben tájékozódhatnak a

mupa_jan-marc.indd 6

12/14/09 2:11:13 PM

Müpa programjairól; postán kapják kézhez a Müpa összes nyomtatott kiadványát; elővásárlási, tájékoztatási és foglalási szolgáltatást kapnak telefonon, interneten és postai úton, évente két alkalommal, két hétig; jegy- és bérletvásárlási kedvezményben részesülnek; kedvezményesen vehetik igénybe a Müpában található szolgáltatások egy részét; személyre szóló tagsági kártyát kapnak. A támogató tagok egész éven át élvezhetik a telefonos szolgáltatás előnyeit; magasabb kedvezményben részesülnek; zártkörű főpróbán, backstage-partyn is részt vehetnek; nevük megjelenik a Müpa honlapján és a Műsorkalauzban. •

Prima Primissima a Nemzeti Táncszínház Török Jolán

A Prima Primissima-díjat Demján Sándor a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) támogatásával alapította 2003ban. Célja a magyar értelmiség eredményeink megőrzése, a hazai tudomány, művészet és kultúra fejlesztésének erősítése. Az alapítványi formában felajánlott és tíz évre szóló több mint kétmilliárd forintot évente osztják ki a kiemelkedő tevékenységet felmutató nyertesek között. Jelölteket a VOSZ megyei és szekcióelnökei, a társadalmi tanácsadó testület tagjai, a Prima Primissima Alapítvány kuratóriumának tagjai, illetve érdekvédelmi, szakmai és civil szervezetek állíthatnak. Fassang László

A Magyar Népművészet és Közművelődés kategóriában idén Foltin Jolánt, a Honvéd Táncszínház ﬁatal koreográfusainak műhelyvezetőjét, Palya Bea énekest és a Művészetek Palotájában rezidens Nemzeti Táncszínházat jelölték Prima-díjra. Az öszszegyűlt szavazatok alapján hármuk közül a Nemzeti Táncszínház lett a Prima Primissima, azaz első az elsők között és kapta meg a díjak díját, ahogy ezt az elismerést deﬁniálni szokták. A díjat Török Jolán, a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatója vette át. A Müpa ezúton is gratulál a Nemzeti Táncszínháznak, amely sokszínű és magas színvonalú előadásaival nap mint nap megtölti a Fesztivál Színházat. •

Gramofon díj az NFZ-nek Kilencedik alkalommal adták át a Gramofon-díjat idén november 23-án. „Az év legjobb hazai lemezfelvétele” díjat nyerte el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Bartók: Zenekari művek című CD-je Kocsis Zoltán vezényletével. A Gramofon című zenei folyóiratban rendszeresen publikáló kritikusok három jelöltet állítanak azon lemezek közül, amelyekről ötpontos, illetve a korszakalkotónak minősített ötcsillagos méltatás jelent meg a lapban 2008 decembere és 2009 szeptembere között. A jelöltek közül a legtöbb kritikusi szavazattal rendelkező kapja a legjobb lemezfelvételnek járó kategóriadíjat. 2009 tavaszán jelent meg a mostani Gramofon-díjas lemez, amelyen a II. szvitet, a Román népi táncokat és a Táncszvitet játssza a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kocsis Zoltán vezényletével. A díjnyertes felvétel a BBC ﬁgyelmét is felkeltette, s Nagydíjra jelölte a Bartók-összkiadás legújabb lemezét. „Nagyon örülök, hogy a viszonylag keveset játszott Bartók-művek megelőzték az igen népszerű IV. szimfónia felvételét Mahlertől, mert ez azt jelenti, hogy egy kevéssé népszerű Bartók-mű, a II. szvit azért tudott első helyre kerülni, mert az ítészek felismerték, hogy milyen fontos állomás ez a darab a bartóki életműben” – mondta az eredményhirdetés után Kocsis Zoltán. •

mupa_jan-marc.indd 7

12/14/09 2:11:14 PM

Ők ajánlják…

Láng Annamária, színművész

Fekete Ernő, színművész

Csákányi Eszter, színművész

Juj, de nehéz választani!!! Na, lássuk! Január közepén egy estén kerül színpadra két Schönberg-mű, a különlegesség az, hogy az egyik prózai. A Mózes és Áron című mű előzményeként ugyanis színdarabot írt a zeneszerző A bibliai út címmel. Míg a zenedarab minőségét Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok garantálják, addig a prózai mű izgalmát és frissességét Rusznyák Gábor rendező, és a kaposvári színészhallgatók kortárs olvasata adhatja. Nem lesz könnyű este, ezt nem lehet hátradőlve hallgatni.

Tavaly újévkor külföldi barátaim voltak Magyarországon, és meg akartam nekik mutatni a Művészetek Palotáját. Az esti koncertre már nem kaptam jegyet, viszont a délutánira igen. Nagyszerű élmény volt! Persze főleg annak, akinek gyereke van: a Vadász-szimfóniában még egy kutya is bejött a színpadra, és be volt idomítva, hogy mikor ugasson. Fischer Ádám remekül vezényli és vezeti ezeket az ifjúsági koncerteket. Csak ültünk ott az ötven éves külföldi barátaimmal, és ugyanúgy élveztük a koncertet, mint körülöttünk a gyerekek.

Nagyon nehéz választani. A „Cifra Palota” és a Zenebona sorozatot nagyon fontosnak tartom, akár a felnőttek részére is. Ha esetleg valakinek kimaradt az életéből a zenével való foglalkozás, gondoljon arra, sosem késő, ebben nincs korhatár! Remek dolog, hogy a hangszereket és a hangokat is megismertetik az emberekkel, így egészen másképp lehet látni a világot. Föl lehet fedezni a zenét a mindennapok hangjaiban, ritmusaiban, akár az ajtócsikorgásban, a villamos csilingelésében, az utca zajaiban.

Nem szorul tán ajánlásra, de annyira lelkes lettem a Bartók–Kocsis összecsapástól, hogy muszáj megemlítenem. Születésnapot ünnepelhetünk aznap a két óriással, és megeshet, hogy felnövök aznap én is, és örökre kitörlődik az ügyetlen zongoraórák emléke, vagy a csokor virág, amit tízéves koromban Kocsis Zoltán zongorakoncetjén szorongattam, hogy a végén remegő kismadárként átadjam, ő pedig kimerülten átvegye.

Kétszer léptem már föl szimfonikus zenekarral, az egyik épp a Budapesti Fesztiválzenekar volt. Felemelő érzés, amikor színészként ülök a színpadon, és mögöttem megszólal ennyi hangszer! Még nem tudom, aznap épp játszom-e majd, de a Beethoven-maratont mindenképp megnézném. A szerző miatt is, és a Fesztiválzenekar miatt is.

Let‘s talk about jazz, baby! Remek ötlet a januári Jazz Showcase-tehetségbörze. Hogy kiemeljek egyet: a Szesztay Dávidféle formáció pédául nagyon különleges, már hallottam, láttam őket a Sirályban. A tehetségkutatás után esténként csodálatom „tárgyai“ is fellépnek, úgy mint Harcsa Veronika vagy Lukács Miki és még sokan…

Sebő Ferenccel többször is dolgoztam nyaranta Kőszegen. Nagyon megkedveltem. Néhány évvel ezelőtt rendszeres klubja volt a Nemzeti Színházban, ahol föl is léptem. A József Attila-műsorát még nem láttam, úgyhogy igyekszem. Ez egy örök érvényű dolog. Ezeket a verseket, ezeket a zenéket játszani kell. Örülök, hogy a Helikon egy egész sorozatot ad az ilyen típusú előadásoknak.

Fotó: Tilo Werner

Schönberg: Mózes és Áron Január 16. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Nemzeti Filharmonikusok Bartókestje Március 25. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Jazz Showcase Január 8., 9., 10. – Zászlótér, Üvegterem, Fesztivál Színház

Fotó: Szilágyi Lenke

Ehhez kapcsolódik az a koncert, amely a természeti jelenségekről szóló darabokból válogat, elhangzik a Vízizene, A négy évszak, vagy A sevillai borbélyból a Viharzene. Én nagyon sokszor hallgatok olyan lemezeket, amelyeken a természet hangjai hallhatók. Teljesen kikapcsol. A természet világa különleges, izgalmas, és soha meg nem fejthető. És persze mondhatnám még a Balkán crossovert, érdekes lehet az általam annyira szeretett balkáni zenét összeházasítani az orgonával; a Beethoven-maratont, mert a Budapesti Fesztiválzenekar úgy gondolkodik a zenéről, ahogy én a létező színházról; a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes estjét, mert a sepsiszentgyörgyi színház közel áll a szívemhez, és érdekel, hogy egy táncegyüttes hogyan szól a saját világáról; a Kistehén Tánczenekar koncertjét, Goran Bregovićot... A lista végtelen. Fotó: Balogh Edina

Újévi ifjúsági hangverseny Január 1. 16:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Zenebona; „Cifra Palota” Szombatonkét és vasárnaponként – Előcsarnok, Lépcsőterem

Beethoven-maraton Február 21. – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház, Előadóterem

Zenés vizeken... – Nemzeti Filharmonikusok Február 7. 11:00 – Fesztivál Színház

Sebő – József Attila Március 13. 19:30 – Fesztivál Színház

Balkán crossover Március 11. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa_jan-marc.indd 8

12/14/09 2:11:16 PM

mupa_jan-marc.indd 9

12/14/09 2:30:39 PM

Daniel Barenboim

Élve eltemetve Fáy Miklós

Ma kissé barbár ötletnek tetszik: Chopint ugyan a Père-Lachaise-be temették, de a szívét kioperálták halott testéből, és Varsóba vitték. Ott urnába zárták, és külön temették el, fölébe pedig azt írták: „ahol a kincsed, ott a szíved is”. De mielőtt kellően elborzadnánk a romantika ereklyegyűjtő mániájától, jobb, ha tudjuk: maga Chopin kívánta, hogy a szívét különválasszák a testétől. Rettegett az élve eltemettetéstől.

mupa_jan-marc.indd 10

12/14/09 2:30:43 PM

Vajon elkerülte? Nyilván nem is érdemes föltenni ezt a kérdést a kétszázadik születésnapon. Persze, hogy elkerülte, azóta is játsszák, mindig játsszák, miatta lesznek zongoristák a zongoristák, hiszen nekik Chopin a példaképük. Nincs még egy hozzá fogható jelentőségű zeneszerző, aki ennyire beleszeretett volna egyetlen hangszerbe, akinek egyszerűen nincs olyan műve, amelyben ne szerepelne a zongora. Nincs is könnyebb feladat, mint az alkotó Chopin nyomába szegődni: elegáns, madárcsontú, köhécselő emberke, aki ül a hangszer mellett, és ábrándozik. Fantáziál, finom, vékony ujjú keze tétován szalad a billentyűk fölött, egy-egy táncritmust keres, fölé valami lágy, édes, szomorú, ködös dallamot talál, eljátssza, majd fázósan öszszehúzza magát. A legáttetszőbb lángész az emberiség történetében, ahogy Liszt írta róla: „finom, harmonikus zseni”. Élve beskatulyázva. Azért jó lett volna, ha Liszt értesül, hogyan gondolkodott Chopin felőle. Vagy ha Schumann, aki a híres „Kalapot le uraim! Egy lángész!” kiáltással üdvözölte lapjában Chopin Mozart-variációit, tudta volna, hogy a lángész nem viszonozza feltétlen rajongását. Bár Schumann élt még a további lehetőségekkel, és finomította Chopin-képét, ő írta a híres virággal borított ágyú hasonlatot Chopin b-moll szonátájáról. És azt is mondta, négy rendetlen gyerekét kötötte egymás mellé Chopin ebben a szonátában. Meglátjuk, milyenek ezek a rendetlen gyerekek külön-külön. Vagy legalább egyet meghallunk közülük. Daniel Barenboim azt teszi, amit csak a hozzá hasonló kaliberű zenészek engedhetnek meg maguknak: külön is eljátssza a szonáta Gyászindulóját. Harcoljon a bennünk élő két sznob egymással. Az egyik, amelyik azt mondja: a szonáta attól szonáta, hogy tételek egymásutánja, titkos összefüggésekkel, amelyek valóban egésszé teszik az egészet, mert a Gyászinduló elé kell valami, és utána jönnie kell a tépett, zilált, töredezett negyedik tételnek, melyben, oh, romantikus elme, a hideg szél fúj a sírok között. És van a másik sznob, aki azt mondja, hogy Barenboim azt tesz, amit akar, ha kedve tartja, csak a tétel felét játssza majd el, akkor is ő Daniel Barenboim, intézmény a klasszikus zene világában, örüljünk, hogy halljuk. Örüljünk, hogy halljuk zongorázni, mert ilyen pályát kevesen futnak. Az megesik, hogy a sikeres zongoristából karmester lesz – az esetek túlnyomó többségében nem annyira sikeres karmester –, de ennek is

Eugène Delacroix: Fryderyk Chopin

megvan az oka. Egyrészt fáradnak az ujjak, csuklók, könyökök, fárasztó az állandó gyakorlás, napi négy óra a hangszer mellett, másrészt a zongorának hiába van a szólóhangszerek között a legcsodálatosabb irodalma, azért mégis egy szerkezet, gépezet: lenyomok egy billentyűt, megszólal egy hang; mennyivel több lehetőség, mennyi szín, dinamika, változatosság van a zenekarban. Aztán a sokat vezénylő zongorista az idők során annyit, de annyit vezényel, hogy már egyáltalán nincs ideje gyakorolni, annyira megszokta már a zenekar dimenzióit, hogy nincs kedve visszatérni a billentyűkhöz, kalapácsokhoz. Daniel Barenboim azonban másik eset. Karmesterként legalább olyan sikeres, mint zongoristaként, pedig van mihez hasonlítani önmagát. Ifjan Otto Klempererrel játszotta Beethovent, hogy nem sokkal később Arthur Rubinsteint vezényelje ugyanazokban a versenyművekben. Ennek ellenére nem szokott le a közvetlen zenélésről, a hangszeres játékról, és nem csak magának játszik, de folyamatosan koncertezik, mi is hallottuk Bartók 1. zongoraversenyében – hallottuk, és megbocsátottuk –, Liszt-prog-

ramjának élő felvételét lemezen nemrég kiadták, most pedig Chopin előtt tiszteleg. Barenboim úgy szereti a zongorát, mint… Talán úgy, mint maga Chopin. Valószínűleg már ez is elegendő ok arra, hogy Chopint játsszon, és érdekes legyen az, mit is gondol erről a zenéről. Mielőtt őt kérdezzük, magunkat kérdezzük: mit gondolunk erről a zenéről? Még mindig a b-moll szonátáról van szó, a harmadik tételről, a Gyászindulóról. Gyerekkoromban azt hittem, hogy ez valami munkásgyászinduló, mindig ennek a zenekari változata ment a híradóban, ha a mozgalom egy régi harcosától búcsúztak. Mikor Leonyid Brezsnyev temetésén is ez szólt, már tudtam, hogy Chopin a szerző, azóta azt is tudom, hogy a mű gyakorlati alkalmazása már Chopin temetésén megkezdődött, a szívtelen holttest mellett ezt játszották a temetőben, de nem ez a tökéletes félreértése a műnek? Vagy egyáltalán: a helyzetnek? Ott állnak a sír körül a gyászolók, és megszólal a zene? Miért szól? Kinek? A halottnak? Chopin talán a halottaknak dolgozott? Vagy mégis az élőknek zenélnek? Akik nem hallanak a saját szipogásuk-

mupa_jan-marc.indd 11

12/14/09 2:30:44 PM

bizonyos Luigi Lablache énekelte, akinek igen tekintélyes skalpgyűjteménye volt, hiszen korában már énekelt Beethoven és Bellini temetésén is.

tól, akiknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy milyen zene szól és hogyan? Kezdjenek el most koncentrálni, ﬁgyelni a zongorista pedálhasználatát, és hogy vajon a két kéz tökéletesen kiegyensúlyozottan játssza-e a játszanivalókat? És feledkezzünk el nagyvonalúan a tétel középrészéről, amikor már végképp nincs induló, talán gyász sincs, a zene tisztán zenévé válik, és csak a maga törvényeinek akar megfelelni? Elő tudjuk még hívni a romantikus Chopint a skatulyából? Egyáltalán: mennyire romantikus Chopin? Persze, hogy romantikus, ő maga a romantika a fürtjeivel, a tüdőbajával, légiességével. Meg a zenéjével, az irodalmi címeivel, balladák, fantáziák, táncok, töredékek. De ez a romantika közben mégis irtózik az alapvető romantikus kellékektől, a ködtől, homálytól, túlzástól, rendetlenségtől. Ez a zene szigorú, kemény gyökerekkel kapaszkodik a múltba. Az első nagy Chopin-mű Mozart témát variál, a b-moll szonáta első tétele Beethoven utolsó szonátáját idézi, a Gyászinduló meg, természetesen, az Eroicát. A Prelűdök sorozata egyértelmű és nyílt utalás Bachra, a Wohltemperiertes Klavier prelúdiumaira, de ha ez nem lenne elég, Chopin csupa jól szerkesztett mű, hibátlan ellenpont, kényes ízlés, izzadságos könynyűség, szigorú műhelymunka. Micsoda félreértés Chopint zongoránál rögtönző lángelmének látni, aki gyengéd szíve harmóniáit azon melegében papírra veti, és késő századok álmodozói folytathatják zenéje mellett a szenvelgést! Sokkal jobban megírt darabok ezek annál, hogysem

ennyivel megúszhatnánk. Sokkal jobban tudta Chopin, milyen hagyományt folytat, hogysem beérte volna álmodozással. Pontosan tudta, kik voltak az elődei. Talán azt is tudta, kik lesznek az utódai, hányan írnak még az ő mintájára, mondjuk, etűdöket, látszólag gyakorlásra, valójában előadásra szánt darabokat. Nézzük csak: Liszt és Schumann, Szkrjabin és Debussy, Bartók és Ligeti. Egyikük sem révedező, álomittas lélek. Ha megnézzük Chopin előzményeit és következményeit, talán jobban értjük, ki lehetett ő. De ha már az örökösöknél tartunk, beszélni kell a halálról is. Turgenyev írja a Füstben egy grófnőről, hogy ő az, akinek karjaiban Chopin kilehelte a lelkét, de tekintve, hogy a világban egyre több és több grófnő közli magáról, hogy az ő karjai között lehelte ki a zeneszerző a lelkét, Chopinnek igen nagy lelke lehetett egy igen nagy szobában. A tudósoknak szép feladatot jelentett utólag megállapítani, hogy egyáltalán kik állták körül Chopin halálos ágyát, és a jelen álláspont szerint a főrendek közül kizárólag Czartoryska hercegnő volt jelen. A temetés viszont annál nagyobb társadalmi esemény volt, háromezren kisérték Chopint utolsó útjára. Rá jellemző módon a gyászmisén Mozart Requeimje szólt, nem kevés gondot okozva a párizsi Madeleine-templomnak ezzel a kívánságával, mert a templomi kórusban addig nők részvételét nem engedélyeztek. Végül Chopin iránti tiszteletből mehettek az asszonyok, de végig fekete bársonyfüggöny mögül énekeltek – el lehet képzelni a hangzást. A basszus szólamot

Bármilyen nevetséges bolhacirkusznak látszik ez ma, a halál Chopin életében végig főszereplőként volt jelen. Chopin nem az a típus volt, mint Mozart vagy Schubert, akik mintha rövid életre lettek volna programozva. Pontosan tudták, hogy sietniük kell, és ma nehéz elképzelni, hogy mi lett volna, ha még negyven év adatik meg nekik. Mozart írt volna még tizenöt Varázsfuvolát? Schubert meg még kétezer dalt? Chopinnek nem nehéz hosszabb életet elképzelni, még három zongoraversenyt, óvatos szimfonikus kísérleteket, esetleg egy vagy két operát. Őt a betegség és a korai halál tudata nem ösztökélte kényszeres és gyors alkotásra. Tökéletesen tisztában volt az egészségi állapotával. Harminckilenc évesen halt meg, de már évekkel korábban elkészítette a végrendeletét. A teljes hagyatékról, vagyis a művekről persze nem rendelkezhetett, ez a zeneszerzőknek soha nem adatik meg, az utókor dönt felőlük, de ami a hatalmában állt, azt megtette. Chopin után nem maradtak fércművek, végig nem gondolt zenei ötletek, röpke gondolatok. A legnagyobb félreértés, a leghoszszabb szög az élve eltemetett koporsójában, az, ha azt hisszük, hogy mivel ezeket a zenéket egy ﬁatal komponista alkotta, nyilván a ﬁatalokhoz szól elsősorban, az ő romantikus, érzelmes, túlérzékeny lelküket gyógyítja, andalítja, ápolja, vigasztalja. Soha ne higgyük el, hogy Chopint ki lehet nőni, túl lehet lenni rajta, és akkor majd visszatérhetünk Beethoven zsenijéhez, Bach nagyszerű tárgyilagosságához. Chopin éppen úgy örök barát, mint a többiek. Talán ezért fontos, hogy Daniel Barenboim, aki sokszorosan bekalandozta már oda-vissza a zenei világot operától szimfóniáig, Bachtól Bartókig, menüettől a tangóig, most Chopint játszik. Ha neki eleven ez a zene, akkor mit mondhatnánk mi? •

2010. február 23. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Daniel Barenboim Chopin-estje Chopin: f-moll fantázia, op. 49; Desz-dúr noktürn, op. 27/2; b-moll szonáta, op. 35 – III. Marche funèbre (Gyászinduló); Fisz-dúr barcarola, op. 60; Három keringő, op. 64; Desz-dúr berceuse, op. 57; Asz-dúr polonéz, op. 53

mupa_jan-marc.indd 12

12/14/09 2:30:46 PM

mupa_jan-marc.indd 13

12/14/09 2:30:47 PM

Újévi hangverseny a Magyar Telekom támogatásával

ÚjraTeremtés Mikusi Balázs

A zenetörténetkönyvekben Haydn neve többnyire a hangszeres műfajoknak szentelt fejezetekben bukkan fel: elsősorban „a szimfónia atyjaként” és „a vonósnégyes megteremtőjeként” szoktuk emlegetni. Legmegbízhatóbb korabeli életrajzírója ugyanakkor feljegyezte, hogy idős korában „Haydn néha úgy nyilatkozott, a sok vonósnégyes, szonáta és szimfónia helyett több vokális zenét kellett volna írnia.” Efféle kijelentést persze csak a hírneve csúcsán álló és immár anyagilag is független Haydn engedhetett meg magának, hiszen a 18. század zeneszerzői többnyire egyszerűen azt írták, amit mecénásaik megrendeltek tőlük. Élete korábbi évtizedeiben nem volt ez másképp Haydnnal sem: ha az őt 1761-ben szerződtető Esterházy Pál Antal éppen a napszakokat bemutató hangszeres műveket vágyott hallani, udvari

komponistája sietett kedvére tenni a „Reggel”, „Dél” és „Este” programszimfóniákkal. Amikor pedig Pál Antal utóda, „Fényes” Miklós éppen a baryton nevű gambaféleségen való játékra kapott rá, Haydnnak erre a kuriózum-számba menő hangszerre kellett triókat írnia, ráadásul hercegi gazdája nem túl virtuóz technikájához is gondosan alkalmazkodva. S bizonyára nem belső késztetés vezette a zeneszerzőt arra sem, hogy

az 1770-es évek közepétől fogva több mint egy tucat operát és marionett-operát komponáljon az eszterházai színpadra – tudván tudva, hogy azok az udvari operaházon kívül másutt aligha fognak megszólalni. „Fényes” Miklós halálával azonban hirtelen minden megváltozott. Utóda, Esterházy Antal nem osztozott apja zene iránti rajongásában, és haladéktalanul felszámolta az eszterházai zenekart – Haydnt magát azonban afféle tiszteletbeli karmesterré nevezte ki, évi négyszáz forint ﬁzetéssel. Minthogy Miklós végrendelete értelmében a zeneszerző további ezer forint nyugdíjat kapott, s műveinek eladásából is tekintélyes bevételekre tett szert, az immár majd’ hatvan esztendős Haydn végre megtapasztalhatta a függetlenséget. Jellemző, hogy ekkortájt visszautasította mind Grassalkovich Antal herceg pozsonyi, mind IV. Ferdinánd király nápolyi állásajánlatát – mindennapi rutinfeladatokkal küszködő udvari komponista már semmiképp sem akart lenni az Esterházy-szolgálat egyre nehezebben viselt évtizedei után. Johann Peter Salomon londoni utazásra szóló felkérését azonban

Joseph Haydn (copyright: Burgenland Tourismus)

mupa_jan-marc.indd 14

12/14/09 2:30:48 PM

örömmel fogadta, hiszen ezúttal végre nem udvari alkalmazottként, hanem független zeneszerzőként számítottak rá az addiginál sokkalta kedvezőbb pénzügyi feltételekkel, s ráadásul mindössze egyetlen évre kellett elköteleznie magát (fenntartva persze a „hosszabbítás” lehetőségét). A két londoni utazást gyakran emlegetik fordulópontként a zeneszerző pályáján, lévén Haydnt mindenekelőtt angliai sikerei tették immár megfellebbezhetetlen zenei prófétává saját hazájában is. Kevesebb szó esik azonban arról, hogy ez az időszak nem csupán a komponista hírnevét növelte rendkívüli mértékben, de gyökeres fordulatot hozott magában az életműben is. Jóllehet az angliai turnék termésének gerincét kétségtelenül a tizenkét „londoni” szimfónia adta, Bécsbe való visszatérése után az addig főként zenekari és kamaraműveivel hírnevet szerzett zeneszerző szinte teljesen felhagyott a hangszeres kompozíciók írásával. Utolsó aktív éveiben egyértelműen a vokális művek a meghatározóak: a két nagy oratórium, a hat kései mise, a többszólamú énekek sorozata és a több tucat kánon már pusztán mennyiségileg is messze felülmúlja ugyanezen időszak instrumentális termését. Ezt a feltűnő változást persze részben magyarázhatja, hogy a zeneszerző ekkoriban éppen ilyen fajta megbízásokat kapott: a Az utolsó ítélet A teremtés kéziratos szövegkönyvének margójára van Swieten számos, a megzenésítésre vonatkozó tanácsot jegyzett fel Haydn számára, aki ezek többségét meg is fogadta. Néhány évvel később, Az évszakok komponálásakor azonban a zeneszerző már sokat zsörtölődött a báró túlzottan konkrét javaslatai miatt: a híres „brekegő” részlettel kapcsolatban például elpanaszolta, hogy „ez az egész rész mint békautánzás nem az én tollamból eredt; rám kényszerítették, hogy leírjam ezt a franciás vackot.” Ennek fényében aligha meglepő, hogy bár Haydn komolyan fontolgatta egy újabb oratórium komponálását, ennek szövegírójául van Swieten helyett immár a kor egyik költőóriását, Christoph Martin Wielandot szerette volna megnyerni. A közel hetven esztendős Wieland azonban sajnos nem vállalkozott a feladatra, így Az utolsó ítélet oratórium csupán terv maradt.

Fischer Ádám

két oratórium megkomponálására azok szövegírója, van Swieten báró igyekezett rábírni a zeneszerzőt, míg a misék Esterházy II. Miklós felesége, Marie Hermenegild nevenapjára készültek. Mégis, ezek a megbízások már korántsem ellentmondást nem tűrő parancsok formájában érkeztek Haydnhoz, hanem sokkal inkább hosszas megbeszélések eredményeként születtek – a komponista tehát aligha kényszerült olyasmit írni, amihez ne lett volna kifejezetten kedve (nem szólva arról, hogy a többszólamú énekek és kánonok sora bármiféle felkérés nélkül keletkezett). Valószínűbb tehát, hogy az utolsó évek termése bizonyos értelemben „az igazi Haydnt” reprezentálja, aki döntő szerepet játszott ugyan a klasszikus hangszeres stílus kialakításában, de az 1740-es és ’50-es években kapott zenei képzésénél fogva voltaképpen sosem kérdőjelezte meg a hagyományos esztétikai hierarchiát, mely szerint a hangszeres zene legfeljebb afféle szolgálóleány lehet a mindenek felett való vokális muzsika árnyékában. És persze meghatározóak lehettek a zeneszerző londoni élményei is, hiszen a többszólamú énekek mögött a szigetországi glee-ket, a kánonok hátterében az ugyancsak jellegzetesen angol catcheket sejthetjük ihlető forrásként; magának A teremtésnek a német szövegét pedig van Swieten báró egy – a legenda szerint eredetileg Händel számára készült – angol nyelvű libretto alapján készítette el. A teremtést tehát nem csupán mint magában álló remekművet érdemes hallgatnunk, hanem mint Haydn egyfajta ars poeticáját is, amelyben a pályája végéhez közeledő mester lenyűgöző tablókban fogalmazta meg, mit gondol a zenéről és a világról.

Ebben az értelemben pedig az oratórium korántsem pusztán a bibliai Genezis történetének zenei „újrateremtése”, de egyszersmind legfontosabb dokumentuma Haydn zeneszerzői „ön-újrateremtésének” is, amelynek során a komponista utolsó műveiben egy új alkotói imázst próbált kialakítani. Az Európa talán leghíresebb alkotóművészévé emelkedett és hazájában szinte nemzeti hősnek számító zeneszerző műveire ekkor már mint követendő mintákra tekint a nagyvilág – Haydn pedig éppen ezzel a felelősséggel a vállán fordul a magasabb rangúnak tartott vokális zene felé, azon belül pedig különösen a fenséges és vallásos témák irányába. Az oratóriumnak ez a „kultúrmissziós” jellege azonban a legkevésbé sem kérdőjelezi meg a zeneszerző őszinteségét, hiszen A teremtés zenei világát legtalálóbban éppen azzal a három szóval jellemezhetjük, amelyekkel egyik életrajzírója Haydn katolikus hitét írta le: „derűs, megbékélt, bizakodó”. •

2010. január 1. 19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Újévi hangverseny a Magyar Telekom támogatásával Haydn: A teremtés, Hob. XXI:2 A Művészetek Palotája és a Theater an der Wien közös produkciója

Km.: Annette Dasch (szoprán), Michael Schade (tenor), Hanno Müller-Brachmann (bariton), Freiburgi Barokk Zenekar, Arnold Schoenberg Kórus Vez.: Fischer Ádám

mupa_jan-marc.indd 15

12/14/09 2:30:49 PM

Magyar Szimfonikus Körkép

Piros-fehér-zöld tucatnyi árnyalattal Kovács Sándor

Folytatódik a Magyar Szimfonikus Körkép sorozat, amely az ország valamennyi szimfonikus zenekarát és karmestereit látja vendégül. Az együttesek műsorválasztás tekintetében szabad kezet kapnak, egyetlen kitétellel: kötelező beilleszteni a programba egy 20. vagy 21. századi magyar szerző művét. A soron következő tíz alkalommal sem lesz ez másképp, ahol számos kortárs mű csendül fel. Kurtág György az 1970-es évtized elején kezdte komponálni a Játékok címmel közreadott darabjait. Az eredetileg gyerekeknek szánt sorozat hamar túlnőtt a pedagógiai Kurtág György

kereteken, szinte Kurtág zenei naplójává, számos későbbi kompozíció kiindulópontjává vált. Több-kevesebb joggal az utóbbiak közé sorolhatjuk a kilencvenes évek elején

zenekarra komponált Üzenetek című, Op. 34-es jelzésű ciklust is. A mű első tétele (Levél Eötvös Péternek) a Kurtágnál jó generációval ﬁatalabb alkotónak és karmesternek „üzen”. A második (Aus der ferne...) Alfred Schlee, az Universal Edition egykori vezetője előtt tiszteleg, a 85. születésnap alkalmából. A harmadik (… a solemn air…) egy idehaza fontos küldetést teljesítő, az új zene mellett elszántan kiálló karmester, az azóta elhunyt Simon Albert köszöntése. A negyedik darab címe önmagáért beszél: Helyzetkép – néhány szó Jeney Zoltánnak. Az ötödik egy sírfeliratra utal: Insciption on a Grave in Cornwall – Hommage à Sabine Tomek. Végül a hatodik Kocsis Zoltán édesapjára emlékezik, teljes címe: Virág az ember … Kocsis Zoltánnak (in memoriam Otto Kocsis). Ez utóbbi a Játékoknál korábbi opuszra tekint vissza: a címbeli szavakra a barokk korban élt Bornemissza Péter prédikációit olvasva talált rá a zeneszerző. A Bornemissza Péter mondásai címmel közreadott nagyszabású mű – Kurtág műfaji meghatározása szerint concerto szopránhangra és zongorára – hallatlanul szenvedélyes zenei anyagában e mondat zenéje végtelen egyszerűségével tűnik ki. Kurtág már a Játékokban is számos változatát teremtette meg az ott felvetett zenei gondolatnak. A két utolsó tétel egyébként része volt egy közös vállalkozásnak, a második világháború áldozatai előtt tisztelgő Requiem der Versöhnungnak (1995), amelynek minden tételét más komponista (többek közt Luciano Berio, Krzysztof Penderecki) alkotta. Az Új üzenetek folytatása az op. 34-es ciklusnak (ezt fejezi ki opusz-száma is: 34/a). Első tétele – Merran’s dream (Caliban detecting-rebuilding Mirranda’s dream) – a zenepedagógus Merran Joy Poplarnek szól és Shakespeare Viharjának két szereplőjét idézi meg: a félig-vadember Caliban Kurtág képzelete szerint „meglesi és újraálmodja” Prospero bájos leányának álmát. A kompozíciónak van egy vonószenekari változata is. A második tétel felirata:

mupa_jan-marc.indd 16

12/14/09 2:30:50 PM

Schatten … Message à Elmar Weingarten. A címzett a német (újabban svájci) zenei élet egyik vezető személyisége, aki darab születésének idején a Berlini Filharmonikusok intendánsa volt. A harmadik tétel egy svájci születésű írónő 80. születésnapjára készült, címe Luther Márton koráljára, a 130-as zsoltár (A mélységből kiáltok…) német átköltésére utal: …aus tiefer Not… un message à Madeleine Santchi. A darab a korál dallamának idezetével kezdődik. A negyedik tétel részben Beethoven Esz-dúr (op. 81/a) szonátájának címét veszi kölcsön: Les adieux – in Janáčeks Manier (in memoriam Egon Westerholt). Végül az ötödik darab – Üzenet Peskó Zoltánnak – a Szálkák című korábbi ciklus első tételének újra fogalmazása, s az előtt a karmester előtt rója le tiszteletét, aki számos új magyar kompozíciót mutatott be külföldön, és aki jelenleg a Pannon Filharmonikusokat vezeti. Az op. 34/a néhány tételét Kurtág nemrég átalakította, elsősorban a hangszerelésen változtatott, a legújabb verzió bemutatójára 2009 őszén, Párizsban került sor. A hallgatóban természetesen joggal vetődhet fel a kérdés: hogyan lehet az utalásoknak ezt a szövevényes hálóját követni? A válasz egyszerű: nem lehet, de nem is kell. A reneszánsz korban alakult ki a kifejezéspár: musica riservata és musica communa. Rezervált, beavatottaknak szóló és közösségnek szóló zene. Mindez ugyanannak a műnek két arcát jelentette. A „titkokat” csak a beavatottak fedezhetik fel – s alkalmasint a zenetörténész sem tartozik közéjük –, a zene által közvetített indulatokat, hangulatokat azonban bárki, akinek füle van a hallásra. Ligeti György Concert românesc című zenekari darabja 1951-ben született. Az erdélyi származású komponista ekkoriban Budapesten élt, tanult, majd tanított a Zeneakadémián, s módja nyílt arra is, hogy a Néprajzi Múzeumban őrzött népzenei fonográfgyűjteményt, köztük annak a gazdag román anyagát tanulmányozza. Nem pontos lejegyzések alapján dolgozott, saját bevallása szerint az archívumban hallott melódiákat inkább emlékezetből idézte fel a komponálás során. „Kezdődik a mese” hangulatú első tétele után a második virgonc tánc, a román népzenére jellemző modális hangsorú dallammal. A harmadik havasi kürtöt idéz, erdélyi hegyeket képzelhetünk hozzá, pásztorral, nyájjal, rétekkel és fenyvesekkel. A ﬁnale ismét eleven: bevezetőjének különleges színvilága a jóval későbbi Ligeti-opuszok hangzását jósolja.

Ligeti György

A darab annak idején eljutott a próbákig, a nyilvános előadást azonban betiltották. Az indok – Ligeti későbbi visszaemlékezése szerint – többek közt az volt, hogy a ﬁnaléban egy helyütt ﬁsz is szól F-dúr környezetben. A kor vezető zenepolitikusai szerint ilyen disszonanciákra nem vetemedhettek a kommunizmust építő társadalom muzsikusai. Melis László új kompozíciójának címe az Over.. re az első pillanatban talányosnak tűnhet, pedig pontosan kifejezi a lényeget. A mű egy igazi ouverture, amely nagyjából a Varázsfuvola nyitányának felépítését követi, csakhogy helyenként hiányzik belőle valami. Hogy mi hiányzik, azt a karmester és zenészei döntik el a próbák során. Kihagyhatnak szólamokat, akár többet is egyszerre, előfordulhat, hogy döntésük értelmében egy ideig egészen elnémul a muzsika. A hallgató tehát az „ouver”-t és „re”-t hallja, a „tu” a képzeletére van bízva. A darabnak ilyen formán mindegy egyes előadása bemutató, hiszen mindig másképp hangozhat. A mostani előadás az első a bemutatók sorában.

Tóth Péter eredetileg operát tervezett Petőﬁ Sándor híres szatirikus költeménye, A helység kalapácsa alapján. Az alkotás során azonban a terv – a szerző meghatározása szerint – hangversenytermi kórusoperává módosult: a szereplőket és az összekötő szöveget ugyanis mindig a kórus vagy legalább a kórus egy szólama jeleníti meg. A librettó helyenként más Petőﬁ-versekből is kölcsönöz sorokat, miközben elhagy néhány leíró részletet az eredeti szövegből. A zene a költemény szatirikus-parodisztikus élét azzal igyekszik elmélyíteni, hogy számos idézetet vagy legalább idézetszerű utalást tartalmaz: a hallgató egyaránt felfedezheti benne a korai Verdi-operák hangvételét, és Kodály Zoltán jellegzetes harmóniameneteit. A mű a Debreceni Szimfonikus Zenekar és a Kodály Kórus felkérésére készült. Budapest születésének századik évfordulója (1973) alkalmából a Főváros Tanácsa ugyanolyan ünnepi koncertet tervezett, mint amilyenre fél évszázaddal korábban a Táncszvit és a Psalmus készült. Szőllősy András elfogadta a felkérést, s már 1972-

mupa_jan-marc.indd 17

12/14/09 2:31:17 PM

ben befejezte a Musica per orchestra című, Kodály emlékének ajánlott kompozíciót. Az egytételes művet a partitúra több részre osztja: Intruduzione, Prima parte principale, Parte di transizione (azaz átvezetőrész), Seconda parte principale, Ripresa dell’introduzione (ebben a bevezető felfelé haladó menetei fordításban, lefelé szólalnak meg), végül vonós-üveghangokon kicsengő Epilogo. Noha a darab alapja egy kis- és nagyszekundokból, valamint kistercekből álló tizenkéthangú „sor”, a hangzásvilág nem emlékeztet Schönberg vagy Webern dodekafón műveire: a kodályi, bartóki, sőt liszti magyar hagyományokhoz kötődik. A csúcsponton Liszt Koronázási miséjének egy dallama sejlik fel, mint ős-sejt, rejtett mottó, amelyből minden más a szerző képzeletében kibontakozott: Qui tollis peccata mundi (ki elveszed a világ bűneit…). Lendvay Kamilló 2009-ben a Szegedi Szimfonikus Zenekar fennállásának 40 éves jubileumát köszöntötte, ünnepi fanfár helyett azonban a jazz-szimfóniát komponált a jeles alkalomra. A darab a szimfonikus zenekar szokásos együttesét a régi big-

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 2010. január 11. 19:30 Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar Brahms: d-moll Zózongoraverseny, Nr. 1 op. 15; II. szimfónia, op. 73 Kurtág: Új üzenetek zenekarra, op. 34b Km.: Várjon Dénes (zongora) Vez.: Takács-Nagy Gábor 2010. január 17. 19:30 Debreceni Filharmonikus Zenekar Tóth Péter: A helység kalapácsa Stravinsky: Oedipus rex Vez.: Kocsár Balázs 2010. január 21. 19:30 MR Szimfonikusok Melis László: Over..re…Ami megmaradt belőle… (ősbemutató) Stravinsky: A tűzmadár – szvit (1919) Sarasate: Cigánydalok (Zigeunerweisen) Ravel: Lúdanyó meséi – szvit; Daphnis és Chloé – II. szvit Vez.: Stephen D’Agostino 2010. január 24. 15:30 Budapesti Fesztiválzenekar

bandekre emlékeztető instrumentumokkal egészíti ki, s nagy szerepet kapnak a szaxofonok, a rezek, illetve a zongora. Duke Ellington, Glenn Miller, Dave Brubeck és a jazz más nagyjai inspirálták a komponistát. Konkrét idézet, bármiféle „stíluskópia” azonban nincs a szonátarondó-szerűen felépülő szélső tételekben, illetve a középső Tangóban. Hosszadalmas leírás helyett érdemes a szerző sajátkezű ismertetőjéből idéznünk. „Meguntam a linkséget, a zenei blöfföt. Elegem lett a kortárs zene címszóba burkolt semmitmondásból, a hangszeres bűvészkedésből. Saját zenei világomon belül inkább fordulok ezúttal a jazz felé. Nem találtam ki semmi újat. Debussy, Stravinsky, Sosztakovics és mások is szerették a jazzt.” Varga Judit pár esztendeje operát tervezett Marcel Proust híres regénye, Az eltűnt idő nyomában alapján. A tervből ugyan csak vázlatok készültek el, de az a gondolat, hogy egy zenemű valamilyen módon az „eltűnt” időt kutassa, megmaradt. A 2008-ban pályázatra írt Le Temps retrouvé (A megtalált idő) című nagyzenekari darab a ﬁatal komponista régebbi műveiből indul

Ligeti György: Concert românesc Liszt: II. (A-dúr) zongoraverseny Berlioz: Három részlet a Faust elkárhozása c. drámai legendából, op. 24 Haydn: G-dúr („Katona”) szimfónia, Hob. I:100 Vez.: Sylvain Cambreling 2010. január 25. 19:30 Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Szőllősy András: Musica per orchestra Dohnányi: Pierrette fátyla – szvit, op.18 Brahms: IV. (e-moll) szimfónia, op. 98 Vez.: Héja Domonkos 2010. január 29. 19:30 Pannon Filharmonikusok Liszt Ferenc: Les Preludes Maurice Ravel: G-dúr zongoraverseny Bartók Béla: Táncszvit Dohnányi Ernő: ﬁsz moll szvit, op. 19 Vez.: Peskó Zoltán 2010. február 4. 19:30 Óbudai Danubia Zenekar Varga Judit: Le temps retrouvé Dohnányi: D-dúr koncertdarab gordonkára és zenekarra, op. 12

ki. Az első tétel például egy tíz évvel korábbi kompozíció „emléke”. Nem átirat, nem „javított” kiadás. A szerző sajátkezű ismertetője szerint elővette a partitúrát, átnézte, s megpróbálta magában felidézni, voltaképp mi az, ami a régiből benne mélyebben megmaradt. Egyes részek így „szinte csontig” leegyszerűsödtek, más, korábban jelentéktelennek tűnő ötletek dallamokká, témákká nőtték ki magukat. A második tétel „gyakorlatilag lázálom, melyben a fantáziának nagyobb szerepe van, mint az emlékezésnek”. A harmadikban megjelennek az előző kettő motívumai, a zenei anyag azonban egyúttal előlegezi a zárótétel hangvételét. A kezdeti kürtmotívum olyasfajta invokáció, mint Proustnál a múltat felidéző tea és madeleine sütemény. Végül a negyedik tétel a már előzőleg bemutatott tematikus ötletek újfajta, erősen ritmikus feldolgozása. Varga Judit ebben a tételben – saját szavai szerint – egy őt ugyancsak régóta foglalkoztató ideát igyekezett megvalósítani. Noha a darabban különböző „idősíkok” futnak egymás mellett, ezek egymást kiegészítve teremtik meg a hallgatóban a kikezdhetetlenül feszes „rend” érzetét. •

Csajkovszkij: IV. (f-moll) szimfónia, op. 36 Km.: Perényi Miklós (gordonka) Vez.: Héja Domonkos 2010. február 16. 19:30 Győri Filharmonikus Zenekar Wagner: Trisztán és Izolda – előjáték és Izolda szerelmi halála Bartók: Két portré, op. 5 Kurtág György: Üzenetek, op. 34 Dvořák: VIII. (G-dúr) szimfónia, op. 88 Km.: Joanna Kamenarska (hegedű) Vez.: Berkes Kálmán 2010. március 8. 19:30 Miskolci Szimfonikus Zenekar Weiner: Szvit, op. 18 Mozart: B-dúr zongoraverseny, K. 450 Elgar: Enigma-variációk, op. 36 Km.: Ránki Dezső (zongora) Vez.: Kovács László 2010. március 10. 19:30 Szegedi Szimfonikus Zenekar Lendvay Kamilló: Jazz-szimfónia Bartók: III. zongoraverseny R. Strauss: Sinfonia domestica, op. 53 Km.: Kaneko Miyuji (zongora) Vez.: Gyüdi Sándor

mupa_jan-marc.indd 18

12/14/09 2:31:17 PM

La femme Az igazi alkotás nem ér véget az elôadással, hanem a nézôk lelkében nyílik ki és alakul tovább. Az igazi mûvészet így kel életre. Mervyn Levy WWW.LAFEMME.HU

mupa_jan-marc.indd 19

12/14/09 2:31:20 PM

Schiff András és a Cappella Andrea Barca

Monokróm árnyalatok Rákai Zsuzsanna

„A késői Beethoven-műben a konvenció gyakran minden szubjektívtől mentesen, érintetlenül és változatlanul bukkan elő, olyan kopáran, szinte azt mondhatnók, kiszikkadva, éntelenül, hogy az hátborzongatóbb, fenségesebb minden egyéni merészségnél. Ezekben a művekben […] szubjektivitás és konvenció új kapcsolatra lépnek, és e kapcsolatot a halál határozza meg” – magyarázza Wendell Kretzschmar. A kaisersascherni Közhasznú Tevékenység Társaságának termében tartott előadásai egyikén Thomas Mann Doktor Faustusának nyolcadik fejezetében Wendell Kretzschmar úgy érezte, hogy a híres anekdota indoklása, amely szerint „nem volt rá érkezése”, csöppet sem kielégítő válasz arra a kérdésre, miért nem írt Beethoven harmadik tételt az opus 111-es c-moll szonátához. Persze abban az esetben, ha a zene kifejezőeszközeivel, sajátos tartalmaival kapcsolatban szavakat kell használni, mi sem egyszerűbb, mint fellapozni a megfelelőnek tartott irodalmi alkotást (és az érdemeinek megfelelően gyakran citált Faustus-regény

kiváltképp alkalmas erre), az író tehetségére és szakértelmére hagyva a megfogalmazás erejének és eleganciájának valamennyi problémáját. Beethoven utolsó stíluskorszakának lenyűgözően embertelen szépsége körül lábatlankodva azonban mégsem puszta kibúvó Kretzschmar nevezetes, önmagát énekelve-zongorázva illusztráló, dadogva kiabáló fejtegetéseihez folyamodni. A lelkesen esetlen vándormuzsikus érzékeny intellektusa mögé bújva ugyanis Thomas Mann rendkívül pontos és jelentőségteljes jellemzést ad az utolsó zongoraszonátáról, az alkotás szerkezetének érzelmi súlyáról, harmóniarendjének

Schiff András és a Capella Andrea Barca (fotó: Haris Akriviadis)

formaalkotó képességéről, tárgyilagosan szigorú drámaiságának hangnemi konvenciókat átalakító, következetes fegyelméről. A 18–19. század fordulóján a zeneszerzők még természetesnek vették, hogy az egyes hangnemekhez speciálisan rájuk jellemző mozgásformákat, tematikus ötleteket, ritmikai fordulatokat társítsanak. Bár kőbe vésett szabálynak soha nem számított semmiféle olyan törekvés, ami az absztrakt zenei elemeket egyfajta hangulati tartalom bűvkörébe igyekezett vonni, a zenei ﬁgurák „jelentésének”, tipikus szituációk teremtésére képes asszociációs rétegzettségének lehetőségével gyakran éltek a komponisták. A zenei ábrázolás eszköztárához tartoztak a hangnemek is, amelyek ebben az időben – a korabeli hangolási módszerekből fakadóan – még valóban eltérő hangzásvilágot teremtettek. A 18. században ugyanis az úgynevezett egyenletes lebegésű temperálás, az egy oktávot tökéletesen egyforma tizenkét félhangra osztó, modern hangolásmód még nem volt elterjedt, így az egyes hangnemek azonos fokain változatos méretű hangközökkel találkozott a zenehallgató, amelyek markáns színkülönbségeket hoztak létre akár két dúr hangsor között is. Ilyen módon az előjegyzés nélküli C-dúr hangnem reprezentálta a tökéletesség világosságát, egyszerűségét és ragyogását: jellegzetes példája ennek Haydn A teremtés című oratóriumának nevezetes pillanata, amely a fény teremtését sokkolóan monumentális C-dúr akkorddal jeleníti meg, míg a D-dúr szolgált a királyi hatalom dicsőségének ábrázolására, az A-dúr pedig gyakran érzékeltette a szerelem édességét: nem véletlen, hogy Don Giovanni ennek a hangnemnek a csáberejével igyekezett levenni a lábáról Zerlinát. A d-moll kissé archaikus zárkózottságát Mozart helyezte új, a romantika számára vonzó megvilágításba a Don Giovanni démoni erejével, illetve a Requiem hátborzongató szenvedélyességével, a következő évszázad zeneszerzőit mégsem ez a karakter ragadta elsődlegesen magával, hanem a c-moll tónusának átalakulása, amelyet

mupa_jan-marc.indd 20

12/14/09 2:31:20 PM

A c-moll vonzásában Schiff András közismerten nem híve a vegyes, csillogást, sikert és szórakozást célzó, de semmilyen mélyebb zenei összefüggésrendszert nem tükröző, zavarosan egyforma koncertműsoroknak. Meggyőződéssel vallja, hogy az egyes kompozíciók valódi értéke csak a megfelelő kontextusban bontakozhat ki igazán, ennek érdekében pedig előszeretettel állít össze tematikus programokat, változatos elvek alapján, de mindig biztos ízléssel. Januári hangversenyén is hű marad önmagához: a szarkasztikusan örök életű, ﬁktív toszkán komponistáról elnevezett zenekarával, a Cappella Andrea Barcával kizárólag c-moll hangnemű műveket tűzött műsorra.

korábban hagyományosan a gyász kifejezésére használtak (Froberger szeszélyes tombeau-k kétségbeesésének illusztrálásakor, Michael Haydn pedig a gyászmise spirituális alapjának kijelölésekor folyamodott hozzá). A hangnem dicsőséges felemelkedését Beethovennek köszönhette, aki 1790 és 1810 között komponált műveiben a hősiesség viharos és intenzív kifejezőesz-

közévé avatta, a 19. századi szimfonikus repertoár olyan mestereit inspirálva ezáltal, mint Brahms és Bruckner. Ez az erőteljes érzelemvilág, amelyhez a romantikus fantázia hatékony képek egész sorát társította, hosszú időre szinte a teljes Beethoven-életművet bevonta a feszült és kirobbanóan energikus c-moll jellegzetes árnyalataival, elsősorban azokat az alkotásokat tekintve a komponista valódi, mélyen egyéni megnyilvánulásainak, amelyek a félisteni önfeláldozás gyorsan kialakuló toposzát támogatták. Csakhogy bármilyen plasztikusan fejezi is ki a zeneszerző személyiségének egyik rétegét a III. szimfónia c-moll gyászindulója, az V. szimfónia c-mollból C-dúrba hajló „megváltástörténete”, vagy akár a Coriolannyitány heroikus küzdelme, Beethoven művészi identitása az 1810-es évektől új utakat keresett, és a c-moll hangnemhez csak egy bő évtizeddel később, 1822-ben tért vissza, utolsó zongoraszonátájának komponálásakor. Az op. 111 c-mollja azonban, ahogyan Kretzschmar tanította, már nem az emberfeletti erőfeszítések dinamikus és drámai győzelmének impulzív ábrázolására szolgál. Gesztusai tiszta renddé és formává sűrűsödnek, harmóniai lehetőségeinek kibontása aprólékosan kidolgozott, statikusnak tűnő, mégis tágas és élő szerkezetet épít,

mintha csak azt akarná megmutatni, hogy időközben „milyen mértékben vált a tonális világ felfedezése önvizsgálattá, befelé fordulássá”, ahogyan Charles Rosen kifejezte. Thomas Mann megfogalmazásában ez annyit jelent, hogy a c-moll hangnem szakszerű technikai feltárásából létrejövő, saját elemeit önmagukban megmutató, azokat többé semmiféle eszme és cél szolgálatába nem állító kompozíció megteremtette a szonáta és vele együtt a tökéletes zene ideáját. „Ahol nagyság és halál összetalálkozik […], ott a konvenciót igénylő tárgyilagosság támad, mely szuverenitásában túlszárnyalja a legönkényesebb szubjektivizmust, mert benne a csupán személyes elv, amely maga is már túlnő a végsőkig emelt hagyományokon, még egyszer túlnő önmagán, és grandiózusan, kísértetiesen belép a mitikus, a kollektív emberi birodalmába.” •

2010. január 26. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Schiff András és a Cappella Andrea Barca Beethoven: Coriolan-nyitány, op. 62; III. (c-moll) zongoraverseny, op. 37 Mozart: c-moll fantázia, K. 475; c-moll zongoraverseny, K. 491

A sokoldalú kortárs. 21

mupa_jan-marc.indd 21

12/14/09 2:31:20 PM

Mózes és Áron

Mesterkurzuson Schönbergnél Molnár Szabolcs

Legutóbb a Miskolci Operafesztiválon beszélgettünk Schönberg Mózes és Áronjáról Kocsis Zoltánnal. A nem befejezett, de mégis hiánytalannak ható zenedrámához a zongorista-karmester megírta a harmadik felvonást. – Egy-egy mű befejezetlenségét nem mindig az objektív körülmények magyarázzák – mondta Kocsis Zoltán. – Egész egyszerűen az elkészült részek önmagukban is megjelenítik a teljességet, függetlenül attól, hogy tudjuk: az eredeti szerzői koncepció szerint a mű csonka maradt. Ilyennek gondolom például Schubert Befejezetlen szimfóniáját. Ebben az értelemben késznek érzem és látom a Mózes és Áront is. A két felvonásosnak hagyott kompozíció zenéjével nincs, ám eszmeiségével komoly bajom van. Ezt akkor éreztem először a bőrömön, amikor Miskolcon prózában hangzott el a harmadik felvonás. Megpróbálom elmagyarázni, miért. Mózes és Áron között ekkorra már többé-kevésbé kialakul a közös nevező, de még mindig két pólust képviselnek. Nemcsak azért, mert Mózes dadog, Áron pedig ékesszólóan énekel, hanem azért is, mert Mózes az eszmékben hisz, miközben Áron még mindig képtelen feldolgozni azt, hogy az eszme a valóság fölött állhat. Ha a harmadik felvonást pusztán végigbeszélik, akkor a tartalom megjelenítése elkerülhetetlenül uniformizálódik, ami borzasztó nagy esés a darab dramaturgiájában. Mindenképpen zenét kíván, oly módon, hogy Mózes továbbbeszél, Áron pedig továbbénekel. A harmadik felvonás így sem hoz egyértelmű megoldást, de drámai értelemben feloldást jelent.

– Néhány ütemnyi vázlaton kívül semmi sem maradt fenn Schönbergtől. Miből lehetett kiindulni?

– Felhasználtam három Schönberg-vázlatot, és vettem át ütemeket az első és a második felvonásból is. Nem egyszerűen a cselekményre utalnak vissza, jellegük, dramaturgiai szerepük is indokolttá teszik visszaidézésüket. Természetesen más hangszerelésben, és más zenei kontextusban. Ilyenek például Mózes felháborodásai, vagy a nép felvonásvégi vonulás-zenéi. Ily módon körülbelül harminc-negyven ütem köthető Schönberghez, a többi teljesen az én kompozícióm. A szöveg rövid, ám sokszor éreztem úgy, hogy a szövegmotívumok zenekari kommentárt, bővebb zenei kifejtést, illusztrációt igényelnek. Például a felemlegetett három emblematikus képet, a sziklát, a csipkebokrot és a pusztát, önálló hangszeres részletek is érzékeltetik. Használom a darab schönbergi sorát, tehát a reihét, a dodekafon technika alapegységét, de újabb sort is ki kellett alakítanom. Végig az motivált, hogy a hallgató ne vegye észre az átmeneteket, ne tudja, hol kezdődik Schönberg, és hol végződik az én zeném.

– A harmadik felvonás elkészült zenéjének fényében óhatatlanul máshogyan kell vezényelni az első kettőt. – Igen, de megfordítanám a felvetést. A darab intenzív tanulmányozása – ami komponáláskor különösen elmélyült – egy csomó rejtett összefüggés felismeréséhez vezetett, olyanokra, melyekre nyáron, az előadás során nem ﬁgyeltem fel. Olyan fokú zeneszerzői tudással találkoztam, ami már-már

ijesztő. Úgy éreztem, mintha egy Schönberg-zeneszerzés mesterkurzuson vettem volna részt. •

2010. január 16. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Schönberg: Mózes és Áron – a Nemzeti Filharmonikus Zenekar előadása A Nemzeti Filharmonikusok és a Miskolci Operafesztivál közös produkciója

Km.: Wolfgang Schöne (bariton), Daniel Brenna (tenor), Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás), Budapesti Énekes Iskola Kórusa (karig.: Bubnó Tamás, Mezei János) Vez.: Kocsis Zoltán

mupa_jan-marc.indd 22

12/14/09 2:31:21 PM

Chanticleer énekegyüttes

Tizenkét derűs ember László Ferenc

Két év múltán újra Pesten köszönthetjük korunk egyik legismertebb férﬁkarát. A nevét a Canterbury mesék „tisztán éneklő” kakasáról elnyerő amerikai kórus imponálóan széles, a gregoriántól a kortárs könnyű- és komolyzenéig terjeszkedő repertoárját ezúttal is legfeljebb ámulhatjuk majd.

„Hihetetlenül fürgén váltogatták a különféle hangszíneket: a nagy férfikari hangzást és a törékeny kamaraformációét, az egyes szólamok kiemelésére épülő megszólalást és a tizenkét önálló egyén fellépését. S mindezt mindig úgy, ahogy azt az adott mű és adott korszak megkívánta. Tizenkét technikailag és zeneileg felkészült profi énekes, tizenkét egyéniség szórakoztatta a közönséget…” – fogalmazott a kaliforniai férfikórus tavaly februári koncertje hallatán az Új Zenei Újság műsorában Katona Márta. S méltán, hiszen a 2008-ban működésének immár negyedik évtizedébe lépő Chanticleer Énekegyüttesre jószerével a szolid kezdetek óta egyszerre volt jellemző az előadásmódok, a zenetörténeti korszakok

és a zenei műfajok változatossága, valamint a különböző emberi és művészi egyéniségek, a kórus sokszínűségének tudatos kidomborítása. A magyar közönség alighanem régi kedvencei, a King’s Singers példáján ismerkedett meg a markáns önazonosságát évtizedeken át őrző, a tagcseréktől érintetlenül hagyott, tartósan felismerhető, s ugyanakkor érdekes személyiségeket pódiumra léptető kórustradícióval, melyhez ma már a San Franciscóban rezideáló Chanticleert is nyugodt lélekkel odasorolhatjuk. Színes egyéniségek voltak a kórus alapítói is, bohémhajlamú értelmiségiek és a régi zenés mozgalom tudományos elmélyültségű művészei, s ilyesforma

férﬁakból áll ma is a tizenkét tagú Chanticleer. Ilyen például az együttes legrégebben szolgáló aktív tagja, a nagybajszú basszus, a hedonista Eric Alatorre és ilyen a matematikusi végzettséggel is rendelkező, afroamerikai származású kontratenor, Cortez Mitchell, aki a kórusénekléssel párhuzamosan szólistakarriert is folytat, akárcsak a formáció legtöbb tagja – ki az operaszínpadon, ki a koncertdobogón. Aki látta az együttes tavalyi koncertjét, az már jól tudja, hogy a Chanticleer cseppet sem felületes, ám egyszersmind jókedvű és kommunikatív társaság, s ugyanerről győződhetünk meg akkor is, ha beleolvasunk a kórus internetes naplójába (sfchanticleer.blogspot.com), ahol a tagok számot adnak koncertkörútjaik megannyi komoly és komolytalan eseményéről. A Chanticleer ugyanis igazi világjáró kompánia, s így aztán a 2009es esztendőt is nagyszabású európai turnéval indítják. Párizsban kezdik majd tizenkét országot érintő körútjukat, s mihozzánk a csehországi Brno városából érkeznek programjukkal, mely az Erzsébet- és Jakab-korabeli komponista, Orlando Gibbons hozsannájától egészen az utcai mogyoróárust megénekeltető, közkedvelt kubai számig (El Manisero) ível. S mielőtt tőlünk továbbutaznának az amszterdami Concertgebouw irányába, Ligeti két kórusában még magyar nyelven is hallhatjuk majd énekelni a Chanticleert. Jó mulatság, férﬁmunka lesz. •

2010. január 31. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Chanticleer Énekegyüttes Orlando Gibbons, Sethus Calvisius, Palestrina, Jean-Yves Daniel-Lesur, Guillaume Dufay, Janequin, Ligeti, Chen Yi, Steven Sametz, Michael McGlynn, Mason Bates, Sánchez Acosta–Juan Tony Guzmán, Carmen Cavallaro és Moises Simons–Tania León művei

mupa_jan-marc.indd 23

12/14/09 2:31:22 PM

Dupla csavar a hangszerek királynője körül

Orgona ága Ókovács Szilveszter

Ez a két ﬁatalember baráti viszonyt ápol. (Sőt, estjükön még Baráti Kristóf is hegedül majd.) Tán valamely közös pecázáson ötlötte ki Karosi Bálint, hogy Orgonautak című műsorába mi módon vonja be az ugyancsak nemzetközi karrierbe kezdett Brickner Szabolcsot? És kicsoda Miłosz, hogy Orfeusz-verse komponálásra ragadtatta az ifjú orgonistát? Kérdések, amelyekre épp a világ különböző pontjain fellépő művészek válaszoltak, mert ne csak a február 8-i hangverseny, hanem a másik fél is hallgattasson meg! – Mire asszociáljunk az Orgonautak cím hallatán? Merre ágazik el, Bálint, a te utad? – Természetesen Budapestre. Sokkal többet koncertezem Amerikában, mint Európában, de ha otthon lépek fel, jobban dobog a szívem. Akárhol játszom, mindig a magyar zeneművészetet képKarosi Bálint

viselem, és büszke vagyok arra, hogy Budapestről származom.

– A fővárost miért említed ilyen nyomatékkal? – Magyarországon fellendült az orgonakultúra az elmúlt pár évben. Sokban köszönhető ez a Művészetek Palotája

orgonájának, és a világszínvonalú koncerteknek. Budapest a Müpa hangszerével, és azzal, amit a terem lelkes vezetése az orgonakultúra érdekében tesz, beírja magát az európai orgonavárosok előkelő névsorába. Boston, Dublin, Lipcse és Svájc után érdemes eljönni egy budapesti orgonaútra!

– Épp itthon leszel, ezért vállaltál koncertet, vagy hazajössz a hangverseny kedvéért? – Természetesen a koncert kedvéért jövök haza. Nagyon fontos hangverseny lesz. Nemcsak a darabom bemutatója miatt, de azért is, mert az ország legjobb zenészeivel tudok együtt muzsikálni, köztük az egyik legjobb barátommal. Ahogy itt mondják: I am very much looking forward to it!

– Brickner Szabolcs volna az a barát… – Minden nyaramat otthon töltöm, olyankor sokat pihenek és pecázom a Duna partján. Szabolccsal ezek a közös élmények meghatározták barátságunkat konzis korunk óta. Ezek a nyári hetek a legszebbek az egész évben.

– Mutasd be nekünk Miłoszt! – Czesław Miłosz két éve elhunyt, Nobel-díjas lengyel költő, aki életéből több évtizedet töltött az Egyesült Államokban. Rokonszenvezek a lengyelekkel – több évig volt lengyel barátnőm: a szláv misztikum és a magyar szenvedély érdekes keveréke az övék. Második tér kötete a legnagyobb költők sorába emeli őt. A vers eredeti címe: Orpheus and Eurydice, habár Milosz lengyelül írta, angolra költő barátja, Robert Haas segítségével ültette át. Angolul tartjuk az ősbemutatót is. Kicsit problémásnak érzem, de sajnos nem akadt senki, aki vállalta volna a magyar fordítást. A lengyel eredetit nem ismerem, de az angol rusztikusan egyszerű, alapigékből és tőszavakból áll. Tetszik ez az egyszerű-

mupa_jan-marc.indd 24

12/14/09 2:31:24 PM

valamilyen átfogó cím alá sorolható. Az F-dúr toccata Bach egyik legimpozánsabb, legnehezebb orgonaműve. A Reger-féle B-A-C-H pedig a német romantika egyik legnagyobb műve. A program tulajdonképpen egy tripla hamburger: német (hús), francia (sajt), német (hús), majd a szünet után: német (hús), francia (sajt), magyar (zsömle). Lehet, hogy több kenyeret kellene tenni a programba… De ha jobban szeretem a húst!

– Fricsay Ferenc szép szokása volt, hogy bárhol járt, koncertprogramot nem állított össze magyar mű, vagy magyar előadó nélkül. Gondoltatok-e már hasonló, rendszeres főhajtásra nemzeti kultúránk előtt?

Brickner Szabolcs

ség, és a vers ebből fakadó ereje. A zeném is egyszerű elemekből építkezik, szigorúan követve a vers formáját és hangulatát.

– Ha Szabolcs nem régről barátod, tán világot sem lát ez a megzenésítés? – Valószínűleg nem születik meg ez a mű. Kifejezetten alkalomra és neki írtam.

– Kapcsolódj be te is, Szabolcs. Bálint új darabját hogy jellemeznéd? – Egy hete készült el, elhamarkodott lenne véleményeznem. De ahogy Bálintot ismerem, gondos versválasztás és alapos utánajárás előzte meg a komponálást. Klarinétoztam és énekeltem jópár művét, mind tetszett. Fantáziadúsak, élvezhetők, könnyű őket megemészteni, legalábbis más modern alkotásokhoz képest.

– Mióta Brüsszelben a világ is láthatta, ahogy imponálón énekled Mahler nagy dalát, az Um Mitternachtot, már nem kérdem, tartasz-e tőle? De orgonára áthangszerelni azt is jelenti: még nagyobb, még tartottabb akkordokkal kell versenyre kelned. – Mindig nagy kihívás akár zenekarral, akár zongorával: hatalmas frázisokat és dinamikai skálát kell énekelni. Orgonával sem lesz egyszerűbb, de bízom benne, hogy az átirat jól sikerül. Rengeteg hangszín bemutatására alkalmas, úgyhogy nagyon való hozzá az orgona. Alapjában mélyen vallásos mű, amely

így előadva még ünnepélyesebb lehet. Nem tartok az aránytalanságoktól, elég időnk lesz próbálni.

– Lecsengtek már az Erzsébet királynéversenygyőzelem jutalomkoncertjei? – Még mindig nincs vége, legutóbb egy luxushajóúton énekeltem, ahol a partnerem José van Dam volt. A következő márciusban lesz, ugyancsak egyhetes brazil koncertkörút keretében. Hála Istennek, sok fellépésem van, jó helyeken: vendégszerepeltem a müncheni Staatsoperben, idén még Frankfurtban énekelek Traviatát, Weimarban A varázsfuvolát és Anyegint, Strasbourgban Szöktetést.

– Kemény sorozat, mintha paníroznának stílusok és szerepek közt… – A verseny után tartottam attól, hogy nem fogom bírni a tempót – de a másik véglet is rémített, hogy esetleg semmi következménye sem lesz. Lett, persze. Ez tényleg olyan verseny, ami segít elindulni. A döntő után Fischer Ádám megjegyezte: az a legfontosabb, hogy mostantól nem szabad rosszul énekelni. Próbálom betartani, mert nagyon igaz!

– Bálint, miért nem homogénebb műsort játszol? Muszáj Bachtól indulni a lipcsei versenygyőztesnek? És muszáj Karosiig elérnie? – Szeretem a nehéz darabokat, technikailag is, zeneileg is. Általában homogén műsort választok, ahol a program

– Mindig igyekszem magyar szerző művét a programba csempészni – mondja Bálint. – Liszt Ferenc összes orgonaművét rendszeresen játszom, valamint Koloss István, Antalffy Dezső darabjait és persze, a sajátjaimat is. – Ne feledjük, hogy egy tehetséges és feltörekvő, „amerikai magyar” komponistánk ősbemutatójára készülünk most is! – vág közbe Szabolcs. – A viccet félretéve – és mondjuk, Rost Andrea példáját követve – igenis mindig akad egy jó magyar dal, amit akár ráadásként is el lehet énekelni egy-egy külföldi koncerten. És ha a magyar nyelvet nem is, azért a zenéét mégis csak érti a közönség. •

2010. február 8. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Orgonautak: Budapest – a versenygyőztes Karosi Bálint és Brickner Szabolcs J. S. Bach: F-dúr toccata és fúga, BWV 540 Vierne: „Les Angélus” – le matin, le midi, le soir Reger: B-A-C-H fantázia és fúga, op. 46 Mahler: Um Mitternacht (Karosi Bálint átirata orgonára) César Franck: h-moll korál Karosi Bálint: Orfeusz hárfája (Milosz versére) – ősbemutató

Km.: Karosi Bálint (orgona), Brickner Szabolcs (ének), Baráti Kristóf (hegedű), Kolarics Kinga Katinka (hárfa), Fábry Boglárka, Schlanger Tamás (ütőhangszerek)

mupa_jan-marc.indd 25

12/14/09 2:31:35 PM

Beethoven-maraton

Közel kerülni egy kivételes emberhez Kolozsi László

Csajkovszkij és Dvořák életművéből még adható bő keresztmetszet egy teljes napon át tartó koncertsorozaton, de Beethoven esetében, az életmű gazdagsága miatt, erre kevesebb lehet az esély. Fischer Ivánt, a rendezvény művészeti vezetőjét, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatóját kérdeztük a dilemmáról. – Mindegyik Maraton keresztmetszet, egyetlen zeneszerzőnek sem tudjuk a teljes életművét bemutatni ilyen rövid idő alatt. De nem is ez a cél. A cél az, hogy a szerző alkotásait egy egész napon át hallgatva közel kerüljünk ehhez a kivételes emberhez. Olyasmi ez, mint egy rendkívül hosszú szerzői est, amelyen az élet különböző korszakaiból, sokféle műfajból válogatva megszólal egy-egy ízelítő. Beethovenről is meg fogunk érezni valamit, ugyanúgy, mint a másik két szerzőről.

– Ugyanakkor azt elképzelhetőnek tartja, hogy lesz, aki éppen a Maratonon fedezi fel, hogy van egy egységes és jól artikulálható Beethoven-hang és -stílus? – Beethoven azonnal felismerhető, már néhány ütem után is. Aki végig fogja hallgatni az összes koncertet, a sokoldalúságot mindenképpen érzékelni fogja, de Beethoven egyéniségének „jelenléte” is lenyűgöző lesz.

– A művek valamilyen koncepció szerint következnek egymás után? – A válogatást nemcsak szubjektív, hanem olyan szempontok is vezérelték, mint az, hogy legyen a műsorban líra, dráma, val-

lomás és vízió. Mindez megvan Beethoven életművében. Az is fontos irányelv volt, hogy bemutassunk zenekari, kamara-, vokális és versenyműveket is.

– Ön milyennek látja Beethovent? Mit teszi a műveit legyűrhetetlenné és naggyá? – Egyrészt Beethoven minden hangja tökéletes. A zsenialitás nála olyan fokú, hogy szinte ijesztő. Ha végletes, felfokozott érzések szólalnak meg, nincs senki, aki nála többet tudna mondani. Másrészt viszont egy-egy hanggal, a legegyszerűbb eszközökkel olyan őszinte lírai érzéseket tudott megkomponálni, ami a legunalmasabb embereket is szíven üti.

– Az utolsó években kizárólag vonósnégyeseket komponált. Ezek nélkül adható-e teljes kép? – Nem törekszünk teljességre. Beethoven mindegyik korszakának olyan remekművei vannak, hogy értelmetlen lenne rangsorolni. A zongoraszonáták, szimfóniák, kamaraművek végigkövetik a szerzőt ﬁatalkorától az utolsó évekig. Érdekes lenne egy koncert csak ﬁatalkori vagy csak késői műveiből, de ez egy másik koncepció lenne.

– Kevés olyan szerző van, akinél kamaraés nagyzenekari zene ilyen harmonikus egyensúlyban van, mondhatni, akinél mindkettő ugyanarról a nagyságról tanúskodik. A programmal is éreztetették ezt, hiszen egyik sem kerül túlsúlyba. – Valóban, és ebben segít az, hogy több teremben tervezzük az előadásokat, egy nagyobb és egy kisebb helyszínen is, ahol természetes módon otthont találnak a zenekari és a kamaraművek is.

– Mire lehet – lesz – elég ez az egy nap? – Arra, hogy valaki megismerhesse Beethovent, és ha megismerte, meg is fogja szeretni. Nem kell minden művét meghallgatni, de tizenegy koncert után valami nagyon meg fog változni a hallgatókban. •

2010. február 21. 10:30 – 22:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Előadóterem, Fesztivál Színház Beethoven-maraton

A Művészetek Palotája és a Budapesti Fesztiválzenekar közös rendezésében, művészeti vezető: Fischer Iván

mupa_jan-marc.indd 26

12/14/09 2:31:36 PM

Mozart: Don Giovanni

Csókkirály Várkonyi Judit

Az új fiú 1787-ben költözött a telepre, de híre messze megelőzte őt. Több mint száz éve róla beszélt már a fél világ, és még ma sem nyugszunk, személye mindenkiben érzelmeket kavar. A férfiakban irigységet és haragot kelt gátlástalan szabadsága és feltétlen sikere, a nők, áldozataivá válva végletesen, véglegesen elomlanak, háborognak, vágyakoznak, észt vesztenek, vagy észhez térnek. Don Giovanni ma is hódít, bár kétségtelen: örökérvényű operaszínpadi sikereit Wolfgang Amadeus Mozart zenei és „hóhányói” szaktudása alapozta meg. Magam szintén áldozatként kezdtem. Tizenhat évesen úgy kellett kiengesztelnem szerelmemet, hogy még csak nem is ismertem azt, aki ideig-óráig elcsavarta a fejemet: az oktatási rendbe nem fért bele a széleskörű ismeretátadás, kiadták a feladatot, én meg minden háttértudás nélkül bebifláztam Zerlina áriáját. Mit mondjak: az embernek nem esik nehezére édes dallamokat memorizálni, és nem okoz maradandó értelmi sérülést, ha cafatokban ismerünk meg egy zeneművet. Mégis jobb egyben. A mai tinédzser lányoknak itt az alkalom, hogy a teljes operát meghallgassák: hamarosan újra hazánkba látogat Tassis Christoyannis, a görög bariton, aki februárban a Müpa színpadán kelti életre a hírhedt nőcsábászt. Rég elmúltam tizenhat, és ha Don Giovannira gondolok, nekem most már mindig csak egy férfi fog eszembe jutni. Lukács Ervin, hazánk dirigenseinek doyenje, az Operaház karmestere, aki évtizedeken keresztül szoros kapcsolatot ápolt hősünkkel. Úgy hiszem, érdemes felidéznem és Önökkel is megosztanom az idős mestertől kapott fellelkesült

műelemzést, amelyben immár megkövült alapigazságokként mondta el a százszor is elvezényelt Da Ponte-i történet konklúzióit. Bár kiemelte: nem ez Mozart egyedüli remeke, a darab a vígjáték és a tragédia tökéletes ötvözete. A történet pusztán egy ember számára tragikus, a világ számára tiszta haszon, mint mondta. A főhős nem az eszmények és a hűség példaképe, inkább egy eszelős szoknyapecér, aki minden úgynevezett kispolgári erkölcsiséget kigúnyol és kinevet. Ezért nem győzhetett, hiszen az emberiség azt értékeli, ha a jólneveltség és az erkölcs győzedelmeskedik mindenekfelett, a gonosz pedig elnyeri méltó jutalmát. Mindezt nem lehetett felborítani egy 18. századi előadásban. A zene és a dramaturgia azonban elárulja Mozart igazi álláspontját, amit kimondani nem szabad, érezni viszont igen. Don Giovanni központi ﬁgura, a többiek pedig mind az ő játékszerei, akik azonban mind véresen komolyan veszik a történéseket. Egyesek azért, mert menthetetlenül beleszerettek, mások pedig azért, mert akaratuk ellenére szédítette meg őket. Don Giovanni uralja a világukat. Halála után bágyadt fényben

Juliane Banse (fotó: Susie Knoll)

tűnik fel az élet. Nélküle, aki ragyogott, aki ugyan gonosz is volt, mégis mindenkit megérintett, már nem ér semmit. Mindenki visszatér a párjához, és a kis vacak emberek közönséges, unalmas életét élik tovább. Hogy boldogan-e vagy sem? Hát, inkább nem. Így láttatta velem e történetet a dirigens, aki Don Giovannik egész sorának diktálta a tempót. Lehet-e szebb ajánlót írni? Nem hiszem. •

2010. február 24., 26., 28. 19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Mozart: Don Giovanni – kétfelvonásos opera, K. 527

Km.: Juliane Banse (Donna Elvira), Laura Aikin (Donna Anna), Tassis Christoyannis (Don Giovanni), Lorenzo Regazzo (Leporello), Sunhae Im (Zerlina), Budapesti Stúdió Kórus (karig.: Strausz Kálmán), Budapesti Fesztiválzenekar Vez.: Fischer Iván

mupa_jan-marc.indd 27

12/14/09 2:31:40 PM

Nuevo Ballet Español

Bennük lakik a duende Rajkó Anna

Legalábbis ez a hír járja szerte a világon. Belgium, Hollandia, Franciaország, Portugália, Ciprus, Nagy-Britannia és Németország után a Nuevo Ballet Español most Magyarországon mutatja be legújabb produkcióját, melynek már a címe is muzsikál: Sangre Flamenca (flamenco vér). A táncegyüttes a Budapesti Cervantes Intézet közreműködésével látogat el hozzánk, az apropó pedig Spanyolország európai uniós elnökségének kezdete. Angel Rojas és Carlos Rodriguez, a Sangre Flamenca koreográfusai és vezető táncosai a kilencvenes évek elején találtak egymásra. Első munkájukkal („Elégia Ramón Sitgéhez” – Infinito) megosztva nyerték el a Spanyol Tánc és Flamenco Nemzeti Koreográfiai Művészeti Pályázatán a legkiemelkedőbb táncos díját. 1995-ben alapították meg közös táncegyüttesüket, a Nuevo Ballet Españolt, amellyel azóta számos

egyéb díjat is bezsebeltek. Előadásaikban újraértelmezik a ﬂamencót: modern táncokkal, a Sangre Flamenca esetében például jazz-tánccal fűszerezik az andalúziaiak önmagukban is rendkívül izgalmas, hagyományos táncstílusait. Január 14-én kilencvenpercnyi ízelítőt kaphatunk az együttes munkásságából. Tíz táncos és nyolc zenész kilenc „felvonásban”

(’Vér’, ’Újjászületés’, ’Belső’, ’Arénák’, ’Hajlongás’, ’Lélek’, ’Fegyverek’, ’Gyanakodva’, ’Határok nélkül’) tárja elénk a flamenco-életérzést, azt, amelyből Federico García Lorca költészete vagy egy spontán andalúziai kocsmai nótázás is táplálkozik. A flamenco valójában gyűjtőnév, az andalúziai cigányok 18–19. századi népzenéjének és táncstílusainak arab, mór, indiai, afrikai, zsidó és keresztény hatásokat is felmutató együttese. Flamenco a tango és a bulerías, de a zapateado és a jaleos is. A flamenco az ének-zene-tánc hármas egységére épül, feszültségét, vibrálását a szerkezeti kötöttségek és az improvizatív, érzelemdús előadásmód állandó harcban állása adja. Bár a Nuevo Ballet Español stilizálja a flamenco hagyományos mozdulatait, az eredeti payo és gitano (azaz andalúz és cigány) stílust, hangulatot is igyekeznek megőrizni, beépíteni előadásaikba. A végeredmény büszke, szenvedélyes, elegáns és erotikus tánc, amely – ha benne van a duende –, felszínre hozhatja bennünk a legtisztább örömöt és a legmélyebb bánatot, méghozzá egyazon időpontban. De mi is ez a sokat emlegetett duende? Federico García Lorca poétikájának központi fogalma, a flamenco és a művészet nehezen szavakba önthető lényege: egyszerre jelent ihletett állapotot, tébolyt, vágyat, vért, végzetet, katarzist, hangokat, illatokat, forró szelet és mozdulatokat. A duende titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni. Nem cselekvés, hanem mágikus erő, nem gondolkodás, hanem harc. Duende nélkül a zene és a tánc üres, csupán technika. Ha hihetünk a La Tribuna, az El Mundo és a The Times híreinek, a Nuevo Ballet Español bemutatkozása duende-dús lesz. •

2010. január 14. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Nuevo Ballet Español – Sangre Flamenca

mupa_jan-marc.indd 28

12/14/09 2:31:40 PM

Háromszék Táncegyüttes – Sepsiszentgyörgy

„...böjttől szerelemig” Bergendy Petra

Énekek Éneke, táncok tánca, szerelmek szerelme, istenek istene, böjtök böjtje. Háromszék Táncegyüttes, csodás erdélyi népzene, szenvedélyes felföldi vokál. Hagyományos és új. Férﬁ és nő. Szentháromság és ember.

koreográfusa. De a felvidéki származású, Magyarországon dolgozó vendégrendező nemcsak vallásos böjtre gondol, hiszen aki hittel böjtöl, megtisztul a világ dolgaitól, és bámulatosan fogékony lehet a szellemi dolgok iránt. A böjtre tehát nem Istennek van szüksége, hanem nekünk. Templommá válhat a testünk, ahogy ezt Krisztus képviselte. Ő már nem a törvényre épít, hanem a kegyelemre.

Barátság és szerelem? Bánat vagy boldogság? Testi vagy spirituális? Önkínzás vagy megtisztulás? Vallás vagy hit? Átok vagy áldás? Halál vagy örök élet? Lírai impressziókkal telített, expresszív táncköltemény érzelmektől túlfűtött belső monológokkal Furik Rita rendezésében.

A böjt és a szerelem ilyeténképp összetartozó fogalmak, hiszen aki szerelmes, gyakran megfeledkezik az evésről, mert csak egy valaki éltet: megőrzöd a szíved, újjászületsz, és ez a valódi, szellemi böjt elvezethez a gyűlölettől a szeretethez, a rabságból a szabadságra, az igaz szerelemhez.

A Háromszék Táncegyüttes 1990-ben alakult Sepsziszentgyörgyön. A város, melynek háromnegyede magyar nemzetiségű, Székelyföld jelentős kulturális központja. A táncegyüttes célkitűzése az erdélyi magyar népzene és néptánc bemutatása művészi értékű előadások segítségével. Közel kétezerszer léptk közönség elé Erdélyben, több alkalommal vendégszerepeltek Magyarországon és külföldön, melyek közül különösen fontosak számukra az önálló műsoraikkal tartott turnék.

A Háromszék Táncegyütteshoz tartozik az M-Stúdió, amelynek társulata a mozgás- és táncszínház területén kíván új, formateremtő előadásokat készíteni Uray Péter művészeti vezetésével. A sepsziszentgyörgyi Lajtha László Alapítvány népzene- és néptánctalálkozóin a résztvevők a ma még élő hagyományőrzőkkel találkozhatnak. Hasonló az alapgondolata a Kommandói Cigányfolklór Tábornak, amely azzal a céllal született, hogy betekintést nyújtson a cigányság kultúrájába szintén az alapítvány rendezésében. A „…böjttől böjtig…” című darab férﬁ és nő kapcsolatának világát szimbolizálja. A böjt az ember legbensőbb ügye – mondta a Háromszék Táncegyüttes legújabb produkciójáról Furik Rita, a „… böjttől böjtig…” című előadás rendező-

Az előadás a szeretet és a szerelem tüzének jegyében készült, amint az Énekek Éneke is. „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre... erős a szeretet, mint a halál... lobogó tűz, mint az Úrnak lángja. Sok víz nem tudja eloltani a szeretetet.” (Énekek Éneke 8:6–7) Konkrét történet tehát nincs, ám az elhangzó, tájegységekhez kötődő dallamokkal mindent el lehet mesélni, hiszen a tánc maga az élet, és abban tetten érhető a cselekmény. A felvidéki, erdélyi zenei anyag is egy szerelem, miként az egyedi erdélyi táncokat sem lehet semmihez hasonlítani. A rendező azt szeretné, ha nemcsak a folklór eléggé zárt világához tartozók néznék meg, hanem minél többen kíváncsiak lennének az új előadásra. •

2010. február 28. 19:00 Fesztivál Színház „…böjttől böjtig…” – Háromszék Táncegyüttes – Sepsiszentgyörgy

Rend.-kor., jelmez: Furik Rita Társalkotó: Ivácson László Zenei szerk.: Fazakas Levente

mupa_jan-marc.indd 29

12/14/09 2:31:42 PM

Nemzeti Táncszínház

Menjünk közelebb! Garancsi Ágnes

A Nemzeti Táncszínház az évad második felében az utóbbi hónapok legsikeresebb bemutatóit tartja műsoron a Művészetek Palotájában. A választék igen hívogató: kortárs és néptáncprodukciók, valamint a klasszikus balettet is felvonultató koreográfiák közül csemegézhetünk. A megjelenített témák sora nem kevésbé változatos, a névsor pedig kétségkívül a hazai élvonalat jelzi: Frenák Pál, Bozsik Yvette, Zsuráfszky Zoltán, Juhász Zsolt és Román Sándor darabjai tavasszal is láthatók a Fesztivál Színházban. Bozsik Yvette tervei között már régóta szerepelt a Halál és a lányka feldolgozása. A nyáron szinte egyszerre érkezett Pina Bausch és a fiatal vak lány, Matatek Judit halálának híre. Bozsik kettejük emlékének ajánlotta a koreográfiát. „Már dolgoztunk az előadáson, amikor hirtelen az egyik táncoslány édesapja is meghalt. Ha az embert hirtelen ilyen veszteségek érik, az mindig megrendíti. Egy olyan darabot szerettem volna készíteni ebből, ami ellép ettől a hangulattól, és némi humorral, játékossággal oldja fel a tragédiákat. Beszéltetni akartam a táncosokat – ez Bausch egyik fontos eszköze volt, amit szerettem volna megidézni – és más olyan konkrétumokat is beépítettem, amelyek felismerhetőek, ha valaki egy kicsit is követte a munkásságát. A Halál és a lánykához a Schubert-dalból külön hangfelvételt készítettünk, amelyen Jandó Jenő zongorázik és Várhelyi Éva énekel.” Az est második része, a Lábán Rudolf-díjas Menyegző eredetileg a Magyar Állami Operaházba készült. Török Jolánnak, a Nemzeti Táncszínház igazgatójának, Keveházi Gábornak és a Magyar Állami Operaháznak köszönhető, hogy a darab tovább él a Művészetek Palotájában. A Menyegző új szereposztásban, a Magyar Nemzeti Balett szólistáival, a Bozsik Yvette

Társulat táncosainak közreműködésével látható. „Úgy érzem, hogy bár gyönyörű volt a Menyegző az Operában, a Müpa intimebb terében jobban hat, mivel az apróbb koreográﬁai elemek és arcrezdülések is érvényesülnek – mondja Bozsik. – Örülök, hogy ez a két koreográﬁa együtt látható, hiszen két különböző arcomat tudom velük megmutatni. Látványos, vizuálisan szuggesztív előadásokról van szó, ami Khell Zsolt díszlettervezőnek és Pető József fénytervezőnek, valamint a két jelmeztervezőnek, Velich Ritának és Bozóki Marának is köszönhető. Számomra mindig nagyon fontos a vizualitás, s a Müpában igazán jól kihasználhatóak a színpadtechnikai lehetőségek, itt igazán lehet szárnyalni.”

zökkel dolgoztam.” A koreográfusi munkát olyan táncórák segítették, ahol külföldről érkezett táncmesterek saját országuk hagyományainak megfelelő néptáncot tanítottak a társulatnak. Antonopoulos Georgios, Charitonidis Chariton és Mehmet Öcal Özbilgin görög és török tradíciókba vezették be a táncosokat, a koreográfus pedig továbbgondolta a tőlük tanultakat. „Az otthonukban, Görögországban nincs hivatásos néptáncegyüttes, nem tekintik színházi műfajnak a saját történelmükből származó hagyományokat, ezért számukra nagyon érdekes, hogy hogyan nyúl a tradícióikhoz egy idegen. Ott originálisan jelenítenek meg mindent, sosem változtatnak” – meséli Juhász Zsolt. Mihályi Gáborral közös irányítása alatt a Duna Művészegyüttes táncosai példaértékű alázattal és tisztelettel dolgoztak az új anyaggal, így egy archaikus hangulatú, igazán tisztességesen megtanult néptáncokkal előadott est kerekedett, amelyben mégis ott lebeg a modernség hangulata. Innovatív színházi módszerek ezek, olyan út, amelyen haladva a Duna Művészegyüttes alkotógárdája egyre pontosabban találja el a kapcsolódási pontokat a múlt és jelen művészete között. A zene Szokolay Balázs és Dongó Mátyás munkája, akik szintén ráéreztek arra a hangvételre, világzenei matériára, ami tükrözi az alkotók eredeti szándékát, vagyis Mihályi Gábor és Juhász Zsolt azon törekvését, hogy a hagyományos, tiszta népzenei környezetet könnyen befogadhatóvá tegyék a mai közönség számára. A zenei alapot Bognár Szilvia igen hatásos színpadi egyénisége és szintén tiszta hangja egészíti ki.

„A létezésünkkel szerettem volna foglalkozni, egyfajta létezésrítust feldolgozni” – mondja a Duna Művészegyüttes egyik vezetője, Juhász Zsolt, a már korábban bemutatott, de sikerének köszönhetően még mindig repertoáron tartott Örökkönörökké című előadás koreográfusa. „Itt a fa áll mindennek a középpontjában, hiszen ez az elem mindenféle kultúrában különleges jelentőséggel bír, igen erős szimbólum. Miután nagyon szeretem a színházban az absztrakciót, a tiszta formákat, amik többféle értelmezést is sugallnak, ilyen eszkö-

Zsuráfszky Zoltán, a Honvéd Együttes művészeti vezetője így emlékszik vissza A Tenkes kapitánya című koreográﬁa ötletének megszületésére: „1997-ben volt szerencsém együtt dolgozni az Egri csillagokból készült táncprodukcióban, ami hasonlóan nagy falat volt. Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy egy kalandos táncjátékot kellene bemutatni A Tenkes kapitánya alapján.” Végül egy nagyszabású projektté duzzadt a produkció, amit óriási sikerrel mutattak be novemberben. A kritikák is dicsérték, így az alkotók reménykednek,

mupa_jan-marc.indd 30

12/14/09 2:31:43 PM

vágy, a szerelemben történő önmegvalósítás lehetősége, mint életcél – mindaz, ami és negyven évvel ezelőtt is fontos volt és fontos ma is mindannyiunknak. A Frenák Pál Társulaté a legfrissebb bemutató, amelyben a mestert ezúttal az átalakulás, az átmenet érdekli, az a határvonal, amely a letisztult formák és kész identitások között húzódik. A Seven című koreográﬁa témája az egyén saját kultúrájából való kiszakadása és idegen közegbe való beilleszkedése. Kérdésfeltevései az individuum és a nemzeti identitás újraértelmezését boncolgatják. A megjelenített színpadi tér és a rugalmas térformák ennek az állandó mozgásnak, a táncosok robbanékony jelenlétének köszönhetően egy víziót alkot a világról, ahol az álom és a valóság határa elmosódik. Rávilágít a modern kori kultúrák és társadalmak, s a bennük élő, illetve őket alkotó egyéniségek viszonyára. Mindegyik darab játszik az idővel, változó és a változatlan érzelmeinkkel, harcainkkal. Sokféle stílus és iskola szerint, de az említett koreográfusok és táncosaik mind ezekről mesélnek: hogyan közelíthető egymáshoz élő és holt, idegen és ismerős. Ha megnézzük őket, jó eséllyel jutunk közelebb mi is – éppen ahhoz, amihez szeretnénk. •

2010. február 12. 19:00 Fesztivál Színház Bozsik Yvette Társulat: Halál és a lányka / Menyegző 2010. március 12. 19:00 Fesztivál Színház Örökkön-örökké – a Duna Művészegyüttes előadása

Halál és a lányka (fotó: Dusa Gábor)

hogy a tavaszi tizenhat alkalommal még nagyon sokan fogják látni. „Számunkra az volt a legfontosabb, hogy úgy készítsük el a darabot, hogy megmaradjon a ﬁlm kedvessége, humora, játékossága. Nagyon nehéz dolgunk volt, hogy a természetet a színpadra „hozzuk”, illetve hogy a pincesort, a kazamatákat, az emlékezetes iszapfürdő helyszínét is izgalmasan ábrázoljuk.” A Honvéd Együttes ﬁatal táncosai számára – akik mögött egyébként máris meglepően hosszú repertoár van – Zsuráfszky szerint egy valódi jutalomjáték az előadás, amiben megmutathatják sokoldalúságukat. A Boldogság 69:09 című ExperiDance-produkcióban az alkotók párhuzamot vonnak

a címben szereplő két dátum, 1969 és 2009 között. Történelmi panteon helyett – de természetesen nem elfeledkezve a háttért adó körülményekről – azonban az itt élők személyes konﬂiktusait, sikereit, érzéseit igyekeztek feldolgozni. Román Sándor koreográﬁájában a hétköznapok emberei hétköznapi harcaikat vívják a boldogságért; az ExperiDance társulatától megszokott látványos, mozgalmas és szórakoztató, különleges színpadi minőségben. A zenei környezetet napjaink népszerű elektronikus zenéi és az 1969 körüli időszak slágerei vegyesen alkotják. Az előadás olyan érzelmi hatásokat próbál megjeleníteni, ami a mai közönség számára is ismerős: a mindennapok egyszerű örömei utáni

2010. február 23., március 17. 15:00 és 19:00 Fesztivál Színház A Tenkes kapitánya – a Honvéd Táncszínház előadása 2010. január 15. 19:00, január 24. 15:00 és 19:00, február 4., 5. 19:00, március 9., 10. 19:00 Fesztivál Színház Az EXPERIDANCE Produkció és a Nemzeti Táncszínház bemutatja: BOLDOGSÁG 69:09 2010. január 27. 19:00 Fesztivál Színház Seven – a Frenák Pál Társulat előadása

mupa_jan-marc.indd 31

12/14/09 2:31:44 PM

Áttekintő Január

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

1. péntek

ÚJÉVI IFJÚSÁGI HANGVERSENY Freiburgi Barokk Zenekar, Arnold Schoenberg Kórus/ Fischer Ádám Haydn: A teremtés – oratórium-keresztmetszet

2010. január Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek A teremtés – japán gyerekek szemével (rajzkiállítás) Január 1–17.

ÚJÉVI HANGVERSENY a Magyar Telekommal A Művészetek Palotája és a bécsi Theater an der Wien közös produkciója Freiburgi Barokk zenekar, Arnold Schoenberg Kórus / Fishcer Ádám Haydn: A teremtés 2. szombat

Polyák Lilla–Homonnay Zsolt: Ketten

3. vasárnap

Budapest Bár

Zenebona – Ne csak hallgasd!

4. hétfő

Babakoncert „Én, a régész….” Január 4–12 „Én, a régész….”

5. kedd

Hangulatkoncert

6. szerda

Hangulatkoncert Műhelybeszélgetés

7. csütörtök

Jubileumi újévköszöntő a Sunnal

8. péntek

Purcell Kórus, Orfeo Zenekar / Vashegyi György Bach: Karácsonyi oratórium, BWV 248

JAZZ SHOWCASE Transform Quintet, Joey Calderazzo (USA)

Jazz tehetségbörze

9. szombat

Budafoki Dohnányi Zenekar /Hollerung Gábor • Szakcsi Lakatos Béla, Falusi Mariann, Yossi Arnheim, Yaron Deutsch

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Richard Strauss: A rózsalovag

HANG-SZER-SZÁM Magyar népi hangszerek – A citera Jazz tehetségbörze JAZZ SHOWCASE Jazz Duók

10. vasárnap

Gajdos Imre és Tatai Dániel orgona-diplomakoncertje

11. hétfő

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Concerto Budapest /Takács-Nagy Gábor • Várjon Dénes

14. csütörtök

„SANGRE FLAMENCA” Flamneco-est a Noevo Ballet Español előadásában

15. péntek

JAZZ SHOWCASE Kőszegi Imre 65

Cifra Palota

Labirintus – a Magyar Állami Népi Együttes előadása

Hangulatkoncert

BOLDOGSÁG 69:09 - Az EXPERIDANCE Produkció – Nemzeti Táncszínház

Jam Session: Amerika jazz-nagykövetei a világ körül Január 15–február 18.

Jazz tehetségbörze

Művészet a mesterségben…. Rácz Barnabás – bőgő Február 12–július 1. 16. szombat

Schönberg: Mózes és Áron – Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Kocsis Zoltán Nemzeti Énekkar, Budapesti Énekes Iskola Kórusa

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Bizet: Carmen

Zenebona – Ne csak hallgasd! Hangulatkoncert Arnold Schönberg: A bibliai út (dráma)

17. vasárnap

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Debreceni Filharmonikus Zenekar /Kocsár Balázs

„Cifra Palota” MATINÉKONCERTEK A MAGYAR TELEKOMMAL Variációk öt szólamra

18. hétfő

„A ZONGORA” 3. Fazil Say zongoraestje

Kortárs koreográfusok XI. bemutatója

Babakoncert

19. kedd

A népzene ünnepe a Magyar Telekommal

Hangulatkoncert

20. szerda

Révész Sándor

Ringató

21. csütörtök

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP MR Szimfonikusok / Stephen D’Agostino • Sárközi Lajos

Angyalok üzenete / Egy faun délutánja / Seherezádé – a Magyar Fesztivál Balett előadása

Hangulatkoncert

22. péntek

Budapesti Fesztiválzenekar / Sylvain Cambreling • Nyikolaj Demigyenko Ligeti Liszt, Berlioz, Haydn

Szirtes Edina Mókus

MINIMATINÉ

23. szombat

MESÉLŐ MUZSIKA „A vígopera rejtelmei”

Műhelybeszélgetés

Brémai muzsikusok – mesés zenejáték

Budapesti Fesztiválzenekar/ Sylvain Cambreling • Nyikolaj Demigyenko Ligeti Liszt, Berlioz, Haydn 24. vasárnap

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Budapesti Fesztiválzenekar / Sylvain Cambreling • Nyikolaj Demigyenko

BOLDOGSÁG 69:09 - Az EXPERIDANCE Produkció – Nemzeti Táncszínház

„Cifra Palota”

25. hétfő

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara / Héja Domonkos

HÉTFŐ ESTI JAZZ Vukán György: Psalms

HÉTFŐ ESTI JAM Balázs József-trió

26. kedd

Schiff András és a Cappella Andrea Barca Beethoven, Mozart

Petőﬁ Vándorszínház: A költő utazása Ferenczi György és a Rackajam

27. szerda

MÁV Szimfonikus Zenekar / Takács-Nagy Gábor • Kocsis Zoltán Mozart, Bartók, Beethoven

Seven – a Frenák Pál Társulat előadása

28. csütörtök

Táncdalfesztivál ’70-’80 „Szépek és bolondok”

Szegedi Kortárs Balett A hattyúk tava – gyermekeknek

29. péntek

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Pannon Filharmonikusok - Pécs / Peskó Zoltán • Csillag Gábor

Mini-Fesztivál

30. szombat

Ringató Hangulatkoncert

Mini-Fesztivál

Hangulatkoncert

MINIMATINÉ Brémai muzsikusok Zenebona

31. vasárnap

mupa_jan-marc.indd 32

Chantecleer énekegyüttes (USA)

Mini-Fesztivál

Cifra Palota

12/14/09 2:31:45 PM

2010. február február

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2. kedd

Lajkó Félix

Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek Ringató Műhelybeszélgetés

4. csütörtök

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Óbudai Danubia Zenekar / Héja Domonkos • Perényi Miklós

BOLDOGSÁG 69:09 - Az EXPERIDANCE Produkció – Nemzeti Táncszínház

5. péntek

Tonkünstler Zenekar / Andrés Orozco-Estrada • Christiane Oelze R.Strauss, Brahms, Wolf, Villa-Lobos

BOLDOGSÁG 69:09 - Az EXPERIDANCE Produkció – Nemzeti Táncszínház

6. szombat

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Andrés Orozco-Estrada • Tonkünstler Zenekar (Ausztria) • Christiane Oelze R.Strauss, Brahms, Wolf, Villa-Lobos

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Verdi: Simon Boccanegra

7. vasárnap

Budafoki Dohnányi Zenekar / Stephen D’Agostino Budapesti Akadémiai Kórustársaság, MR Énekkar, MR Szimfonikusok

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Horváth Gábor • Nemzeti Énekkar Női Kara Händel, Haydn, Vivaldi, Rossini

8. hétfô

ORGONAUTAK – BUDAPEST Karosi Bálint, Brickner Szabolcs Kokas Katalin, Kolarics Kinga Katinka, Fábry Boglárka, Schlanger Tamás J.S. Bach, Vierne, Reger, Mahler, Franck, Karosi Bálint

9. kedd

Back II Black – Bolyki Brothers

Hangulatkoncert

„Cifra Palota”

Hangulatkoncerti

10. szerda

Ringató Hangulatkoncert

11. csütörtök

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Beethoven

Bozsik Yvette Társulat Varázscirkusz Bozsik Yvette Társulat Varázsfuvola - táncjáték

12. péntek

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Beethoven

Bozsik Yvette Társulat Halál és a lányka / Menyegző

13. szombat

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Beethoven

14. vasárnap

Goran Bregović: Best of

MATINÉKONCERTEK A MAGYAR TELEKOMMAL Müpa Top 5

„Cifra Palota”

15. hétfô

Concerto Budapest / Keller András • Perényi Miklós Brahms, Lutoslawski, Schubert

HÉTFŐ ESTI JAZZ Moór Bernadett és a Modern Art Orcehstra

Babakoncert

16. kedd

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Győri Filharmonikus Zenekar/ Berkes Kálmán • Joanna Kamenarska

17. szerda

MÁV Szimfonikus Zenekar / Kesselyák Gergely Lukács Gyöngyi és vendégei – operagála

HÉTFŐ ESTI JAM Pecek Lakatos-trió

Ringató Hangulatkoncert Műhelybeszélgetés

18. csütörtök

Magyar Fesztivál Balett Bolero / Egy faun délutánja / Jeux

19. péntek

Pannon Filharmonikusok - Pécs / Hamar Zsolt • Meláth Andrea, Peter Mikuláš Wagner, Bartók

20. szombat

Zuglói Filharmonia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus Ravel, Saint-Saëns

Magyar Fesztivál Balett Bolero / Egy faun délutánja / Jeux Beethoven és a IX. szimfónia MINIMATINÉ Egyszer egy királyﬁ

21. vasárnap

Beethoven – maraton

22. hétfô

MR Szimfonikusok / Stephen D’Agostino • Kelemen Barnabás, Kokas Katalin Borogyin, Mozart, Brahms,

23. kedd

Daniel Barenboim Chopin-estje

24. szerda

Mozart: Don Giovanni Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván

25. csütörtök

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Kocsis Zoltán • Jörg Widmann Haydn, Mozart, Brahms

Frank Martin: Hamupipőke meséje (főpróba)

26. péntek

Mozart: Don Giovanni Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván

Frank Martin: Hamupipőke meséje (magyarországi bemutató)

27. szombat

Bródy János: Ne várd a májust!

28. vasárnap

Mozart: Don Giovanni Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván

Hangulatkoncert

Beethoven – maraton

Honvéd Táncszínház A Tenkes kapitánya Ringató Hangulatkoncert Hangulatkoncert

Zenebona Háromszék Táncegyüttes – Sepsiszentgyörgy „…böjttől böjtig…”

„Cifra Palota”

mupa_jan-marc.indd 33

12/14/09 2:32:26 PM

Áttekintő

2010. március

március

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fesztivál Színház

1. hétfő

Frederyk Chopin bicentenáriumi hangverseny Szlasi Alex és a Bydgoszczi Filharmonia Pomorska Szimﬁnikus Zenekara / Tadeusz Wojciechowski

Babakoncert

2. kedd

ALMA MATER KONCERTEK Liszt Akadémia Szimfonikus Zenekara / Ligeti András • Orendt Gyula Weiner, Mahler

Hangulatkoncert

3. szerda

Csík zenekar

Kistehén tánczenekar

Egyéb helyszínek

Ringató Hangulatkoncert Műhelybeszélgetés

4. csütörtök

Archie Shepp & Dar Gnawa; Anouar Brahem Variációk Észak-Afrika zenéjére

5. péntek

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Jörg Widman Szergej Nakarjakov Jörg Widman

Rudolf Nureyev Nemzetközi Balettverseny Középdöntő

6. szombat

Szent István Gimnázium Jubileumi Szimfonikus Zenekara / Ménesi Gergely • Banda, Molnár Brahms, Kodály

Rudolf Nureyev Nemzetközi Balettverseny Döntő

7. vasárnap

Pannon Filharmonikusok – Pécs / Oliver von Dohnányi Hadady László Smetana, Haydn Dvořák

MATINÉKONCERTEK A MAGYAR TELEKOMMAL Beethoven „Ötödik”

„Cifra Palota”

8. hétfô

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Miskolci Szimfonikus Zenekar / Kovács László • Ránki Weiner, Mozart, Elgar

HÉTFŐ ESTI JAZZ Babos Project Special

HÉTFŐ ESTI JAM Molnár Sándor Quartet

9. kedd

Brnói Filharmonikus Zenekar és Kórus / Aleksandar Marković Verdi: Requiem

BOLDOGSÁG 69:09 - Az EXPERIDANCE Produkció – Nemzeti Táncszínház

10. szerda

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Szegedi Szimfonikus Zenekar / Gyüdi Sándor Kaneko Miyuji Attila

BOLDOGSÁG 69:09 - Az EXPERIDANCE Produkció – Nemzeti Táncszínház

Ringató

11. csütörtök

Balkán crossover Fassang László, Hangok Hangjai Bolgár Énekegyüttes, Szokolay Dongó Balázs

Magyar Fesztivál Balett Angyalok üzenete / Egy faun délutánja / Seherezádé

Hangulatkoncert

12. péntek

Keio Wagner University Orchestra / Okouchi Mashahiko Beethoven, Csajkovszkij, Bartók

Duna Művészegyüttes Örökkön örökké

13. szombat

”A ZONGORA” 4. Oleg Maisenberg Liszt, Ravel, Muszorgszkij

HANGZÓ HELIKON Sebő – József Attila

14. vasárnap

Nikola Parov

MINIMATINÉ Egyszer egy királyﬁ

Hangulatkoncert

Zenebona – Ne csak hallgasd! HANG-SZER-SZÁM Magyar népi hangszerek – A duda

ZENÉS VIZEKEN…. ….a romantikában Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Medveczky Ádám

Élmény! Minden tekintetben. Müpafotókiállítás Március 14–április 14. Cifra Palota

16. kedd

Concerto Budapest / Keller András • Ránki Dezső Beethoven, Bartók

Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana

Hangulatkoncert

17. szerda

Purcell Kórus, Orfeo Zenekar / Vashegyi György Bach: János-passió

Honvéd Táncszínház A Tenkes kapitánya

Ringató

18. csütörtök

Charlie Exkluzív

19. péntek

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Beethoven-est

20. szombat

„VENDÉGÜNK DÁNIA” Dán Királyi Kamarazenekar / Fischer Ádám Nielsen, Mozart

”VENDÉGÜNK DÁNIA” PowerGames – kiállítás Március 19–május 30. „VENDÉGÜNK DÁNIA” Dán Királyi Balett Othello

21. vasárnap 23. kedd

Műhelybeszélgetés

MINIMATINÉ Brass cirkusz „ Cifra Palota”

Palya Bea „Én leszek a játékszered”

24. szerda

Ringató Hangulatkoncert

25. csütörtök

Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar, MR Gyermekkar / Kocsis Zoltán • Ránki, Brickner Bartók, Kodály

Bill T. Jones / Arnie Zane Dance Company Another Evening: Serenade / The Proposition

26. péntek

Nigel Kennedy Bach- és Ellington-estje

Bill T. Jones / Arnie Zane Dance Company Another Evening: Serenade / The Proposition

27. szombat

Evelyn Glennie

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Thomas: Hamlet

28. vasárnap

Paco de Lucia

Cifra Palota

29. hétfő

Berlioz: Faust elkárhozása Budafoki Dohnányi Zenekar / Hollerung Gábor

Babakoncert

30. kedd 31. szerda

Hangulatkoncert

Zenebona – Ne csak hallgasd!

Hangulatkoncert A 30 éves Győri Balett Stravinsky-estje

Ringató Hangulatkoncert Műhelybeszélgetés

mupa_jan-marc.indd 34

12/14/09 2:32:26 PM

Jazz Showcase

Vigyázz, kész, Showcase! Bércesi Barbara

Részben új koncepcióval, de változatlan célkitűzéssel indul el január elején a harmadik Jazz Showcase – Jazz-tehetségbörze a Művészetek Palotájában. Több fellépő, szabadabb, kötetlenebb hangvétel, fesztiválhangulat jellemzi a 2010-es rendezvénysorozatot, amely remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy a nemzetközi jazzélet prominensei ismét hírét vigyék a fiatal magyar jazzmuzsikusok felkészültségének, tehetségének. Az előző két Showcase egyértelműen sikeresnek bizonyult, ami nemcsak a számos európai jazzorgánumban megjelent, az eseményt és a fellépőket méltató cikkel illusztrálható, több fiatal külföldi szereplésre is kapott meghívást és a washingtoni WPFW-FM rádióállomás Sound of Surprise című műsorának egyik kiadása csak a magyar jazzel foglalkozott. A műsor szerkesztője és vezetője, egyben a washingtoni Library of Congress zenei osztályának jazzszakértője, Larry Appelbaum ez alkalommal is a meghívott szaktekintélyek közt lesz, egyben a nagyközönség számára is látogatható, január 9-én délután kettőkor kezdődő szakmai beszélgetést is vezeti. Újdonság ebben az évben, hogy naponta hat-hat fiatal csapat lép színpadra, összesen tehát tizennyolc új formáció mutatkozik be egymást váltva a Müpa Üvegtermében és Zászló terében. A félórás minikoncerteken túlnyomó részben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékének hallgatói, illetve végzett diákjai szerepelnek majd, de hallhatunk a Kőbányai Zenei Stúdióban vagy külföldi intézményekben képzett, sőt autodidakta fiatal előadókat is. Köztük lesz Balogh Roland gitáros, aki 2009-ben megnyerte a Montreux-i Jazz-

fesztivál gitárversenyét, melyen ikertestvére, a zongorista Balogh Zoltán is a döntőbe került. Fellép Gayer Mátyás zongorista, aki a legnevesebb amerikai jazziskolába, a Berklee College of Musicra nyert ösztöndíjat. S az érdeklődők meghallgathatnak olyan ﬁatal trombitásokat is, akik 2008-ban a Magyar Rádió Tomsits Rudolf Jazztrombita Tehetségkutató Versenyének voltak helyezettjei. Érdekeség, hogy idén az énekesek és a zongoristák dominálják a mezőnyt, ami nem mellesleg a nemzetközi tendenciára is rímel. Az egyes napok betetőzéseként este nyolctól most is olyan formációk állnak színpadra, amelyek vagy éppen kinőtték a Showcase-kort, vagy jócskán túl vannak azon, hovatovább legendának számítanak. Január nyolcadikán az a Transform Quintet zenél majd a Fesztivál Színházban, akik az első Jazz-tehetségbörzén még „ﬁatalnak” számítottak, most viszont a világhírű amerikai zongoristával, Joey Calderazzóval egészülnek ki. Másnap este két olyan jazzduó ad meghitt hangulatú koncertet az Üvegteremben, melyeknek tagjai – Lakatos Ágnes és Csuhaj-Barna Tibor, illetve Binder Károly és Borbély Mihály – évtizedek óta tanítják a jazzifjakat. A záró estén Kőszegi

Kőszegi Imre

Imre dobos, zeneszerző, pedagógus ünnepli 65. születésnapját a Fesztivál Színházban – négy különböző jazztrióban, melyek olyan fajsúlyosak, hogy egyenként is megtöltenék a termet érdeklődőkkel: közreműködik Vukán György, Szakcsi Lakatos Béla és Rozsnyói Péter zongorán, Berkes Balázs, Egri János és Orbán György bőgőn, a „meglepetésvendég” pedig Duka Norbert nagybőgőművész lesz. •

JAZZ SHOWCASE 2010. január 8., 9., 10. 17:00 Üvegterem, Zászló tér Jazz tehetségbörze 2010. január 8. 20:00 Fesztivál Színház Transform Quintet és Joey Calderazzo (USA) 2010. január 9. 20:00 Üvegterem Jazzduók 2010. január 10. 20:00 Fesztivál Színház Kőszegi Imre 65

mupa_jan-marc.indd 35

12/14/09 2:32:26 PM

A népzene ünnepe a Magyar Telekommal

Nagymesterek csúcstalálkozója Vermes Laura

Harmadszor tartanak Tanszékfoglalót a Zeneakadémia újonnan alapított népzenei tanszékének tanárai, hallgatói és a hazai népzenei élet „nagy öregjei”. Eredetileg a fókusz Bartók és Kodály munkásságára, a népzene és a műzene kapcsolatára irányult. Mostanra egyértelműen kiderült: a visszatérő gálakoncert mentes minden elvont zeneelmélettől, és élő, sodró hagyománnyá, vérbő népzenei ünneppé terebélyesedett. A folkélet virágzik, a legﬁatalabb generációk is felfedezik maguknak és tanulják, használják a népzenét, magasan képzett zenész-tanárokra tehát nagyobb szükség van, mint valaha. A népzenetanárok és előadóművészek felső szintű képzését elindító tanszék 2007 őszi megalakulása mégis sokaknak óriási meglepetés volt. Nem az Balogh Kálmán

hogy megalakult, hanem a felismerés, hogy eddig ilyen nem létezett. A tanári szobában többek között Sebő Ferenc, Halmos Béla (a táncház mozgalom úttörői, népzenekutatók, zenészek), Eredics Gábor (Vujicsics-alapító), Farkas Zoltán „Batyu” (néptáncos), Borbély Mihály (Vujicsics, különböző jelentős jazzformációk) fordulnak meg.

A tanszék tanári karát most Balogh Kálmán képviseli. A sokoldalú cimbalomművész saját zenekarával, a Gipsy Cimbalom Banddel a zenélés egy egészen különleges színét mutatja. Magyar és roma népzenétől a ﬂamencón át a klezmerig, illetve jazzig terjed repertoár. Balogh Kálmán koncertjeinek sajátossága, hogy bármely ismert zenei ötletből, témából, dallamból valami egészen különlegeset bontanak ki a szinte már valószínűtlenül virtuóz zenészek. A megszólalás nem szokványos, a hegedű-cimbalom-nagybőgő hármast gitár és trombita egészíti ki. Játékosság, humor, örömzene. A vége mindig össztánc és ováció. Nem véletlen, hogy Balogh Kálmán a világ fesztiváljainak, hangversenytermeinek ünnepelt sztárja Kapolcstól a Carnegie Hallig. Szigorúan eredeti hagyományok mentén zenél a Fonó és a Dűvő zenekar. Az autentikus megszólalást évek, évtizedek óta saját gyűjtéssel tökéletesítik. A Fonó együttes és neves prímása, Pál István „Szalonna” Kárpát-medencei vokális és hangszeres népzenét játszik, azaz a magyar mellett az itt élő népek (szlovák, román, zsidó, cigány, ruszin, horvát) bármelyikének dallamai feltűnhetnek. A népi vonósok kísérő hangszereinek egyik játékmódjáról elkeresztelt Dűvő főleg a palóc zenére koncentrál. Ők is foglalkoznak terepkutatással, aminek eredményeként Hrúz Dénes harminc éve alapított együttese rákapott a szászcsávási és az erdőszombattelki zenékre is. Sebestyén Márta mellett az est hagyományőrző vonalát erősíti Berecz András énekesmesemondó is. Ahogy magáról mondja: „kedves dalaim és meséim a honát kereső és a nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai.” Bár sokaknak ő leginkább az ízes nyelvű mesemondó, több népzenei lemezt is kiadott, például kalotaszegi mulatósnótákat az Ökrös zenekarral. Ha létezik a műfajnak sztárja, akkor Csík János és zenekara biztosan az. Hagyo-

mupa_jan-marc.indd 36

12/14/09 2:32:27 PM

mányos magyar népzenét játszanak, de úgy, hogy a műfaj iránt kevésbé érdeklődő ﬁatalok tömegei is felkapták a fejüket. Több önálló világzenei nagyszínpados koncert a Szigeten, vendégszereplés a 2007-es Kispál és a Borz húszéves jubileumi koncerten, és ők lettek az egyik legismertebb magyar népzenekar. Az utolsó két lemezük aranylemez lett. A zenekar külsős tagja Dresch Mihály szaxofonos, akinek páratlan életműve a jazz kifejezésvilágát és a Kárpát-medence hangszeres népzenéjét, elsősorban az erdélyi, moldvai zenéket hozza egymással reakcióba. Az eredmény egyedülálló élmény. Dresch az elmúlt évtizedekben John Coltrane bebopjától a gyimesi furulyadallamokig jutott el. Mi jazzzenészként tarjuk számon, ám külföldi méltatói ma már sokszor világzenei előadóként emlegetik. A besorolás végül is mindegy, az biztos, szaxofonjával, vagy furulyáival máshol nem hallható regisztereket rezdít meg a hallgatóban. Krulik Zoltán és az idén 25 éves Makám az autonóm népzenei feldolgozások egyik úttörője. A hetvenes évek közepén NyugatEurópában is zajos sikert aratott Kolindát tartják az első hazai világzenei együttesnek. Ez a kifejezés akkoriban még nem létezett,

amikor pedig felbukkant, a címke ellen a zeneszerző, gitáros Krulik Zoltán sokáig tiltakozott. A Makám zenéje kelet-európai, balkáni, ázsiai hagyományos dallamok, letisztult, modoros sallangoktól mentes szintézise a rock és a jazz szabadon szárnyalásával, az utazások végtelenével vagy éppen a dal bensőségességével. Makám első korszaka 1984-től 1999-ig tartott, amikor is leginkább Ázsiára és a zenei világutazásra helyezték a hangsúlyt. Az ezredfordulóval a ﬁgyelem Kelet-Európára került át és olyan énekesnők váltak még ismertebbé a zenekarban, mint Bognár Szilvia, Herczku Ágnes, Szalóki Ági vagy Palya Bea. Stílusskálájuk több zenekarnak is elegendő lenne: indiai zenei inspirációktól a magyar népdalig, katonadaloktól, a gyerekzenéig vagy a karácsonyi dalokig, ami mind modern hangvételben, korszerű felfogásban, megragadó erővel, egyszerűséggel, jazzes játékossággal szólal meg. Nem hagyományt őriznek, hanem továbbviszik, továbbgondolják azt. Sokan mások is próbálkoznak ezzel, ám csak keveseknek sikerül maradandót alkotniuk. Talán ezért is érezhető némi szembenállás az autentikus

népzenében hívők és a feldolgozásokat, átdolgozásokat kedvelők között. Az utóbbiakat jelölő világzene jelzőt nem egyszer pejoratív értelemben használják, a giccstől, hígulástól féltve a veretes hagyományt. A harmadik népzenei csúcstalálkozón mindkét megközelítés a legmagasabb szinten képviselteti magát. Valószínűleg megint bebizonyosodik a jól ismert alaptétel: csak zene van. Hiteles, érzékeny, magával ragadó, vagy üres, talmi. Emlékezetes bemutatót kaphatunk a műfaj nagymestereitől, és újfent ki fog derülni, hogy kevés erősebb és gazdagabb hagyomány létezik a magyar és Kárpát-medencei népdalkincsnél. •

2010. január 19. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A népzene ünnepe a Magyar Telekommal

Km.: Fonó zenekar, Berecz András, Dűvő népzenei együttes, Csík zenekar és Dresch Mihály, Makám, Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band, Sebestyén Márta, Rutafa Kórus

mupa_jan-marc.indd 37

12/14/09 2:32:28 PM

Szirtes Edina Mókus

Hegedűs a barikádon Rick Zsóﬁ

Az Óperenciás tengeren és az Üveghegyen innen született egy lány, aki már a zeneoviban kijelentette, ő bizony zeneszerző lesz. Szirtes Edina Mókus ezúttal önálló, kihívásokkal teli, ám határok nélküli koncertre készül. Ha azt kérdezném, mi a közös Zsédában, Falusi Mariannban, Nagy Jánosban, Nikola Parovban, Presser Gáborban, Ágnesben és a Noxban, az egyetlen jó válaszként Szirtes Edina nevét tudnám elfogadni. Számokat írt nekik, hegedült és vokálozott a lemezeiken, koncertjeiken. Néhányukat most meghívta saját koncertjére. Vagy ahogy ő mondja: „összeereszti” ezeket a zenészeket, mert ebből csak valami nagyon jó dolog lehet. Nem akarja őket keretek közé szorítani, csak a szellemükkel, a tudásukkal és a tehetségükkel szeretné betölteni a színpadot.

Ezzel együtt a saját maga megmérettetésére is vágyik: egész este az ő zenéi lesznek terítéken. „Az ember muzsikál, teszi a dolgát. Ha fölkérik valamire, igyekszik megfelelni. De egészen más dolog, ha a saját bőrömet viszem a vásárra. Mert akkor derül ki, hogy amit én csinálok, én gondolok, az kell-e az embereknek vagy nem.” Amit ő csinál. Ami igazán a sajátja. Az pedig most a Fabula Rasa zenekar. Szíve-lelke benne, bár tudja jól, csak egy szűk rétegnek szól. Szeretne ebből kitörni, hiszen egy

előadóművész számára a pódium jelenti az életet. Nehéz úgy kitartani, ha nincs igazi megmutatkozás. Az egyik legnagyobb lemezkiadó fölkarolta őket, Mókus bízik, ugyanakkor fél is: „Most minden túl szép. Mint a vihar előtti csend. Minden összejön, kezdek gyanakodni… És félek attól is, hogy normális tudok-e maradni. Egyre több helyre hívnak, és ha az ember bekerül ebbe a körforgásba, a legnehezebb dolog embernek maradni. Boldog vagyok, hogy lentről kezdtem, hogy megismerhettem a zenészek ’földalatti mozgalmát’, ahol a közönség nem a nevedért szeret, hanem saját magadért, azért, amit csinálsz. Sosem szabad elfejtenem azt a ’földkupacot’, ahonnan jöttem.” Ahonnan jött. Kecskemét, Szeged. Zeneovi, Kodály, zeneművészeti, hegedű szak. Egyenes út. Mindig is tudta, hogy zenész lesz. „Mindenki meg van hívva valamire az életében. Nekem mázlim van, hogy pont megtaláltam. Sokan, mire felnőnek, elfelejtik, mire vágytak gyerekkorukban. Én csodálatos emberektől tanultam, van mihez visszatérnem, bármi történjék is velem. És úgy alakult az életem, hogy folyamatosan emlékeztetni tudom saját magamat, hogy ez a dolgom, én ezt szeretném.” Amit szeretne. Egy mestert, mint régen. Akitől nem csak azt lehet megtanulni, hogy hogyan készül a cipő, hanem le lehet ülni mellé, nézni, ahogy eszik, beszél, ahogy viszonyul a világhoz. Szeretne még tanulni, igaz emberek között lenni. Időnként szeretne olyan lenni, mint mások; nem föltűnni, hanem belesimulni. Szeretné, ha a koncert végén a közönség sírna, üvöltene, tombolna belül, mert ő azt megérzi a színpadon. És van még egy gyerekkori vágya. „Kiskoromban forradalmár is szerettem volna lenni. Talán még összejöhet. Egyelőre csak álmodozom róla, titkos perceimben.” •

2010. január 22. 20:00 Fesztivál Színház Szirtes Edina Mókus

Km.: Fabula Rasa, Falusi Mariann, Zséda, Nagy János, Nikola Parov

mupa_jan-marc.indd 38

12/14/09 2:32:29 PM

Vukán György

Magyar spirituálék Végh Dániel

Szűk egy évvel életműkoncertje után újra a Müpában lép fel Vukán György. A Hétfő esti jazz sorozat első 2010-es koncertjén a zongorista, zeneszerző és fogorvos talán legkevésbé ismert oldaláról mutatkozik be: január 25-én zsoltárfeldolgozásai szólalnak meg. Népszerű ﬁlmzenéi, a Super Trióval és a Creative Art formációkkal adott számtalan koncertje, vagy éppen a Horgas Eszterrel közösen megálmodott crossover produkciók mellett talán kevésbé ismert, hogy Vukán György nemcsak világi műveket komponált. És talán azt sem mindenki tudja, hogy a szülői házból hozott vallásosság elválaszthatatlanul végigkísérte a művészt a zeneakadémiai évektől a füstös jazzklubokon és az amerikai turnékon át az életének hosszú évtizedeken át keretet adó fogorvosi rendelőig. A ’90-es évek elején Missa ad Dominum Jesum Christum címmel a jazz, a gospel és

az európai egyházzene elemeit saját egyéni hangjával ötvöző misét írt, amit II. János Pálnak ajánlott a pápa budapesti látogatása alkalmából, de komponált oratóriumot Bernstein Kaddis-szimfóniája nyomán, édesapja emléke előtt pedig egy Requiemmel tisztelgett. Spirituális ihletésű műveinek sorát gazdagítja a 150 zsoltár vegyes karra készített angol nyelvű feldolgozása, melynek ötlete 1993–94 táján született. A szerző naplójának részleteit is közlő, Szegedi-Szabó Béla szerkesztésében megjelent Vukán című interjúkönyvből az is megtudható, hogy a zsoltárokat halva született bátyja emlékére kezdte komponálni; azt a zsoltároskönyvet pedig, amelyből az angol nyelvű

szövegeket vette, az Amerikából visszatért legendás jazz-szaxofonostól, Ablakos Lakatos Dezsőtől kapta. Az elkészült zsoltárok közül néhányat még 1995-ben a 8+8 énekegyüttes adott elő. 15 év elteltével most a ciklus átdolgozott változatának bemutatójára kerül sor: két zongorista (a szerző és Szakcsi Lakatos Béla) valamint egy ütős (Balázs Elemér) csatlakozik az énekszólamokhoz, melyeket vegyes kar helyett ezúttal mindössze négy férﬁhang fog megszólaltatni. Méghozzá nem akármilyen négy hang! Vukánék partnere a jazz és gospel, vagyis a vallásos ihletésű könnyűzene műfajaiban egyformán sikeres és népszerű Bolyki Brothers lesz, akik maguk is rendszeresen éneklik saját feldolgozásukban a 23. zsoltárt. Az est főszereplője és az énekesek között könnyen felfedezhetünk további hasonlóságokat: a Bolyki-ﬁvérek például éppúgy komolyzenészként indultak, mint a zongoraművész-zeneszerző. Maguk a Vukán-zsoltárok is a műfajok és stílusok közötti átjárhatóság jegyében születtek. Egyrészt az angol szöveg és a jazzes kíséret a néger spirituálékra utal; másfelől a szerző, aki a komponálást és a rögtönzést művészete egyformán fontos és egymástól elválaszthatatlan részeinek tekinti, nagy példaképe, Johann Sebastian Bach koráljainak hangvételét is megidézi zsoltárfeldolgozásaiban. A magasságok és mélységek élményét ígérő kétrészes, egészestés koncerten az 1., 5., 6., 8., 9., 12., 14. és 18. zsoltár, valamint egy záró Alleluja csendül majd fel a Fesztivál Színházban. •

HÉTFŐ ESTI JAZZ 2010. január 25. 19:30 Fesztivál Színház Vukán György: Psalms

Km.: Vukán György, Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Balázs Elemér (dob) Vendég: a Bolyki Brothers (Bolyki András – bariton, Havas Lajos – tenor, Bolyki László – basszus, Bolyki Balázs – kontratenor)

mupa_jan-marc.indd 39

12/14/09 2:32:35 PM

Petőﬁ Vándorszínház

Gatyában táncol Sisso

A nyári szabadtéri sikerek után, a téli művészetpalota impozáns falai között is látható a Karzat Produkció és a Rackajam zenekar tagjaiból összeállt társulat nemzeti blueskomédiája. Petőﬁről, a ﬁatal költőről szól a nóta, akinek bár minimum egyszer az életünkben már mindannyian megkoszorúztuk a szobrát, erről az oldaláról jóval kevesebbet tudunk.

Az ismert versek az előadás közben hol népzenei, világzenei stílusban hangzanak el, van, hogy bluesritmusokban, szájharmonika-kísérettel, van, hogy hegedűszóra. A díszletek mobilak, és játékosak, az egész „esetlegességét” tükrözik, sőt azt is, hogy Petőfi korában sem állt távol a fiataloktól, magától a költőtől meg pláne a „rákendroll életforma”, csak akkor még másképp hívták, talán úgy hogy „verbunkoslájf”. Petőfi, a magyar irodalmi és népnemzeti ikon, ebben a felfogásban nagyon is élő, sőt köztünk élő figura: lejön a térre, a kocsmába, ott iszik, költ, csajozik, lázad. Jó megismerkedni vele erről az oldaláról is.

A rendhagyó színházi produkció úgy készült – lévén Ferenczi György a magyar herﬂikirály maga is nagy határátlépő ﬁgura –, hogy irodalmat, rockzenét, bluest, népzenét, színházat összekevertek, és kisült belőle valami örömteli, múltidéző, de ugyanakkor ironikus produkció. Van díszlet, jelmez, hangszerek, buli, vándorcirkuszi hangulat, népi felmutatószínház, de minden kicsit szabálytalan. Azért nehogy azt higgyük, hogy valami kellemes anarchia az egész: Pál Kálmán rendezésében, a Szabó Sipos Barnabás hangján megszólaló költővel, a látvány-díszletező „Kossuth szakállas honleányokkal” (Bálint Tünde, Gulyás Réka,

A széles mosolyú Ferenczihez nyilván a stílusok közötti szemfüles utazó alkata miatt is közel áll Petőfi, mint színes figura, aki viszonylag rövid élete alatt a népszínműtől, a forradalmi dalokon át a szabad versig otthonosan mozgott az irodalmi műfajok terén. Ferenczit újabban gyakran láthatjuk népzenei koncerteken, popzenészek között, lazán kapcsolódik bármihez, ami arról szól, hogy örömzene és szívügy. Ebben a tulajdonképpeni zenés-költői úti beszámolóban (Petőfi Úti jegyzetek című munkája nyomán) is releváns figura. Az előadó itt a költő egyik alteregójaként mondja el véleményét a körülötte zajló világról, városokról, pályatársakról. A próza, az ének, a csujogatás, a színészkedés és a „cselekmény” szabálytalanul váltakoznak az előadás során, végül a feleséghez intézett szép, szentimentális levél zárja az estét. Petőfi sem volt szabályokat kedvelő figura, s nemcsak a költészete, de egész élete bizonyíték erre. És most különben is a leplek alatt ugrásra kész, eleven szobrok korszaka jön el. •

Rackajam

Pilári Lili Eszter), a Rackajam zenekar tagjaival és Borsa Kata dramaturg szövegrendezésének köszönhetően tisztességesen összeállt a szuperprodukció. Az előadás előzménye Ferenczi György és a Rackajam CD-je, amely 2006-ban a Hangzó Helikon sorozatban jelent meg, rajta tizenöt Ferenczi-kedvenc Petőﬁ-verssel. Furcsának tűnhet a szájharmonika-virtuóztól ez a választás, de saját bevallása szerint így talált el a népzenéhez, és Jimi Hendrix, az AC/DC meg a Hobó Blues Band zenéje után a magyar irodalom mentén fedezte fel a zenei gyökereket.

2010. január 26. 19:30 Fesztivál Színház Petőﬁ Vándorszínház: A költő utazása

Szereplők: Szabó Sipos Barnabás, Bálint Tünde, Gulyás Réka, Pilári Lili Eszter, Rackajam (Ferenczi György, Apáti Ádám, Jankó Miklós, Kormos Levente és Pintér Zsolt)

mupa_jan-marc.indd 40

12/14/09 2:32:36 PM

Táncdalfesztivál ’70–’80

Elő a vitrinből! Zöldi Gergely

Malek Andrea rendszeresen visszatérő fellépője annak a koncertsorozatnak, amely részben a Táncdalfesztiválok köré, ám azoktól egyre inkább függetlenedve idézi fel az elmúlt évtizedek népszerű dalait. Az 1968tól 1989-ig terjedő időszak zenéjét bemutató hangversenyen az övé az első és az utolsó szó. Fotó: Klinszky Gábor

Malek Andreáról valóban kijelenthető, amit sokakról mondogatnak általánosságban: az anyatejjel szívta magába a zene, a táncdalok és azok fesztiváljainak érzését. Édesanyja, Toldy Mária népszerű és sikeres előadója volt az egész országot megmozgató dalnokversenynek – bár éppen kislánya születésekor döntött úgy, hogy elhagyja a reﬂektorfényt. Andrea néha házimunka közben énekelget olyan szövegeket, amelyekről fogalma sem volt, hogy kívülről tudja őket. Persze ritkán szárnyalnak ezek a versek József Attila vagy Petőﬁ magasságában, de néha elég egy jó, „igazi” mondat is, hogy vállán vigyen egy egész dalt – mondja. Ez többnyire akkor derül ki, amikor újra előkerül egy régi sláger, amelyet annak

idején elsősorban az előadója miatt hallgatott szívesen. Ugyanis a dalok többségénél az énekes volt számára a döntő; ha az interpretáció tetszett, a mai napig örömmel hallgatja. Mint mondja, Magyarországon csak mostanában kezdik elfogadni egy-egy előadó dalainak átdolgozását. Világszerte régi szokás Frank Sinatra, Dean Martin, Ella Fitzgerald dalait újrafogalmazni, ahogy teszi Diana Krall vagy Robbie Williams, hiszen az ő markáns előadásukban újabb milliókhoz jut el egy-egy szerzemény. Ezek az újabb milliók aztán remélhetőleg az eredeti előadókkal is meghallgatják a felvételeket. Malek maga is rengeteget tanul régi énekesektől. Nemrégiben Nat King Cole-t

emlegette neki valaki, mire elővette a régi CD-t; és bár mostanában eszébe sem jutott, hirtelen nagy gyönyörűséggel hallgatja, és technikákat les el belőle. Hasonló örömöt szerez neki Kovács Kati, Karácsony János, Gerendás Péter, Katona Klári vagy Somló Tamás hangja és előadásmódja, Dés László dalai, illetve a legnagyobb kedvenc: Demjén Ferenc, akit mindkét területen kimagaslónak tart. Mint mondja, a letisztult, akusztikus hangszeres, egyszerű stílusok állnak legközelebb hozzá. Majd gyorsan hozzáteszi, mekkora élvezettel hallgatja az R-Go, vagy a nyolcvanas évek rock and roll-reneszánszának Hungária-slágereit is Fenyő, Dolly vagy Szikora előadásában. Reméli, hogy a közönség és a kritika már nálunk sem tartja szentségtörésnek, ha mondjuk Máté Péter vagy Cserháti Zsuzsa dalait repertoárjukra veszik a maiak. Ezek a dalok ugyanis nem arra valók, hogy a vitrinben őrizzük őket. Nem véletlenül választott Caramel-dalt saját koncertje ﬁnáléjául – és kimagasló példaként emlegeti a Csík zenekar Quimbyfeldolgozását. Egy új előadó ugyanis más oldalát csillanthatja fel egy-egy régebbi számnak – ha van hozzá ereje. A régi fesztiváldalok, és a rockslágerek többsége ugyanis attól üt, hogy hatalmas energiák, érzelmek koncentrálódnak bennük. Híressé, feltűnővé ez teszi őket, ettől költözhetnek bele az emberek mindennapjaiba. Márpedig ez az energiaszint az optimum, amivel egy új előadónak neki kell veselkednie egy klasszikussá vált dalnak. •

2010. január 28. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem „Szépek és bolondok”

Km.: Malek Andrea, Péterfy Bori, Tóth Vera, Behumi Dóri, Kozma Orsi, Váczi Eszter, Bereczki Zoltán, Fenyő Iván, Fool Moon, Serbán Attila Rend.: Böhm György

mupa_jan-marc.indd 41

12/14/09 2:32:46 PM

Goran Bregović

Közöny kizárva Matisz László

Goran bosnyák-szerb szülők gyermekeként született Szarajevóban, ötvenegy éve. Az ifjúkori „kötelező” rockzenei próbálkozásokat követően felfedezte magának szűkebb környezete, vagyis a közelében élő, balkáni etnikumok népzenéjét. Filmrendező barátja, Emir Kusturica ekkor talált benne partnerre, melynek eredménye egy sor remek közös munka. A filmek mellett a Bregović-filmzenék csaknem ugyanolyan zajos sikerű, önálló produkciókként váltak ismertté; a Cigányok ideje, az Arizonai álmodozók, az Underground vagy a Macskajaj című filmek után más európai filmrendezők munkáiban, illetve színházi produkciókban is részt vett. S bár Gorán nemzetközi hírnevéhez azért kellett a Kusturica-filmek közvetítő szerepe, az ott megteremtett atmoszféra, ez mit sem von le a muzsikus érdemeiből. A közönséget általában nem érdekli, hogy mitől jó egy produkció, mert elég annyi,

hogy jó. Pedig talán nem teljesen érdektelen az előbbi szempont sem. Nos, a Bregović-dalok sikerének hátterében olyan intuíció, de talán már tudás is feltételezhető, ami nem eredményezhet mást, mint sikert. Adva van ugyanis egy igazi, élő hagyomány, a népzenei háttér, melynek legjobb vagy aktualizálható opusai már évszázadok alatt bizonyították időtállóságukat. Az etnikumban sokszínű Balkán tálcán kínálja a jobbnál jobb népzenéket; különösen az érzelmileg végletekig turbózható romákét. Ehhez már csupán némi tájékozottság kell a modernebb hangzások, hangszerelések

irányában, s megfelelő stílusérzékkel máris kész a semmivel sem összetéveszthető, rendkívül hatásos balkáni világzene. Egyszerűnek tűnhet a recept, de a dolog hátterében persze csöppet sem elhanyagolhatók a mélyebb rétegek. Utóbbiakat a zene tartalmában találjuk meg, tudniillik a kiválasztott repertoár nagy része olyan eseményekhez kötődik, melyeket nem szokás félvállról venni: esküvő és temetés. Ezen alkalmak zenei aláfestése jelenti ezúttal a tartalmat. Szélsőséges érzelmek közt kavarog tehát Bregović zenéje, melyeket persze nem lehet langyosan, felejthetően interpretálni sem. A filmes dramaturgia mellett így egyfajta programzenei dramaturgia is emeli a hatást. A filmzeneszerzők kicsit szerencsésebbek a tartalmat illetően, az ugyanis előre adott, elolvasható a forgatókönyvben, ennek dacára a legtöbb filmzene-komponista csöppet sem törekszik új, eredeti zenék írására. Persze nem a témát, a dallamot illetően, hanem a stílus vonatkozásában: már bevált, bizonyított, működő formákat alkalmaznak. Bregović sem tesz másképp, de neki a bevált alapanyagot a balkáni romák zenéje adja a maga egzotikumával, hangszeres (rézfúvós) extremitásával, szilajságával vagy éppen idézőjelbe tett szentimentalizmusával. S hogy még biztosabb legyen az eredmény, jól mozogható, táncolható, ritmusok keretei között; a balkáni páratlanok mellett tangó, keringő, rock and roll, tviszt – vagyis bármi szóba jöhet, amit nem lehet mozdulatlanul kibírni. Végül, de nem utolsósorban mindez egy sármos, férfias, délvidéki muzsikus által feldolgozva és előadva… vagyis a közöny teljességgel kizárva! •

2010. február 14. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Goran Bregović: Best of

42 42

mupa_jan-marc.indd 42

12/14/09 2:32:48 PM

Moór Bernadett

Jazzben talált nőiség H. Magyar Kornél

A jazzben sok minden más mellett az is jó, hogy néha nem veszi komolyan magát. Ez azt jelenti, hogy a proﬁ jazz-zenészek kezében a könnyűzene is művészetté válik, vagy épp igazi show-vá terebélyesedik. Moór Bernadettet kevesen azonosítják korábbi előadói önmagával, de talán ezt ő is épp így szerette volna. Egy énekesnő több mint tízéves pályája, visszavonulása és egy gyönyörű átváltozás utáni visszatérése a jazzhez – ennek lehet tanúja az, aki nem csak a zenét hallgatja a színpadról, hanem megvizsgálja az embert is a művész mögött. Volt dögös csajos popzenekar tagja, üzletasszony Kenyában és jelenleg is boldog családanya. Hogy ezekkel az élettapasztalatokkal mi mindent mesél Moór Bernadett szólóénekesként, már meggyőződhetett róla az, aki meghallgatta tavaly megjelent szólólemezét (Elkésni szépen kell). Moór Bernadett igazi zenére akart énekelni, igazi zenészek kíséretében, amikor 2008 közepén összeállította önálló lemezét. Sikerült is neki, méghozzá rögtön az egyik legjobb

hátteret szerezte meg, akit csak lehet az országban. Ez a küldetéstudat persze akkor válik érthetővé, ha tudjuk, hogy énekesi pályája a 90-es évek végén egy lányformációban, a Bestiákban kezdődött, az egyik legismertebb itthoni popzenei producer irányítása alatt. Ez az idő a playback-roadshow, a végtelen, faluról falura járó országos „turnék” reneszánsza volt Magyarországon:

akkor még Bedhyként ő is végigutazta az egész országot azért, hogy a gépről szóló elektromos zenei alapra énekeljen. Ezt a munkát 2001-ben befejezte, amikor elhatározta, hogy valami mást szeretne kezdeni az életével. Két gyermek megszülésével, a családanyaság szerepével megtalálta nőiségének forrását, ám ennél több is történt: ez a fordulat gyökeres változást okozott zenei érdeklődésében. Az Elkésni szépen kell című lemez felvételeinek kezdetekor még nem volt világos, hogy jazzalbum születik a munka végén. 2008-ban, amikor Bernadett épp tizenhét éve foglalkozott énekléssel, tizenhét különböző stílusú dalt vettek fel a stúdióban: meg akarta adni magának a szabadságot, hogy eldöntse, melyik hangvétel mellett tudja elkötelezni magát, melyik lehet az ő hangjának kiteljesítője. A tizenhetes Bernadett szerencseszámának bizonyult. Az intelligens nyitottságnak az lett az eredménye, hogy a jazz megtalálta magának őt, és hamarosan Fekete-Kovács Kornél szakmai irányítása alatt folytatták tovább a munkát, háta mögött a Modern Art Orchestra nagyvonalú apparátusa szólt. A zene az amerikai Broadway és a két világháború közti budapesti varieté világát egyaránt idézi, ebben a kettősségben rejlik a magyar közönség számára oly kedves varázsa. A mostani koncerten ismét a dalok szerzője és hangszerelője, Fekete-Kovács Kornél irányítja majd a zenekart. Moór Bernadett túlzás nélkül a magyar zenei élet nagy visszatérője. Igaz, ez a díva már egészen más zenei arculattal rendelkezik, mint korábbi énje. •

HÉTFŐ ESTI JAZZ 2010. február 15. 19:30 Fesztivál Színház Moór Bernadett és a Modern Art Orchestra

Km.: Moór Bernadett (ének), FeketeKovács Kornél (trombita, szárnykürt, műv. vez.), Modern Art Orchestra

mupa_jan-marc.indd 43

12/14/09 2:32:48 PM

Nikola Parov

A művelt hagyomány Végső Zoltán

Nikola Parov zeneszerző, a világzene számos hangszerén játszó, nemzetközileg is elismert alakja. Kvartettjének lemezbemutató koncertjén elmélyültebb énjével ismerkedhetünk meg, életpályájához azonban a nagyobb apparátusra készült, népszerű művek éppúgy hozzátartoznak, mint korabeli úttörő vállalkozásai és a tapasztalattal átitatott meglátásai. – Gyermekkori fotókon még a balkáni gadulkával látni téged, legutóbb viszont már a svéd nyckelharpával hallottunk játszani. Ez időben és térben is nagy távolság. – Azért játszom több hangszeren, mert van egy nagyon rossz tulajdonságom: gyorsan megunok dolgokat az életemben és ez alól a hangszerek sem kivételek. Aztán rájöttem, hogy idővel zenebohóc válna belőlem, ezért körülbelül csak egy féltucatnyi hangszert hagytam meg magam körül és azokon gyakorolok folyamatosan. Sokat mozogtam a világban és teljesen véletlenszerűen találkoztam a svéd hangszerrel is, ami bizonyos értelemben hasonlít a gadulkához; a tekerőlant családjába tartozik és a későbarokk folyamán jött létre.

– Nem lehet másképp! Ha nincs meg benned a szükséges önbizalom – ami akkor is szükséges, ha széllel szemben mész – akkor kár belekezdeni, mert elvérzel. Mindenki az adrenalinért tolong, azt meg csak akkor kapod meg, ha betornászod magad a csúcs közelébe, minél több szempár szegeződik rád… és csak rád. Tehát nem csak úgy, hogy az emberek bámulják azt a színpadot, amin mellesleg te is ott vagy. Mindenkit az hajt, hogy őt nézzék.

– Mikor érintett meg a népszerűség szele? – Amikor kiléptem Magyarországról, és a Riverdance című tébolyban hét évet dolgoztam.

lehet, hogy a mai napig is tolom – akkor fél évre bezárt a Broadway, arra az időre megszűnt a produkció, és ki tudtam szakadni belőle.

– Ezek után neked könnyebb lett a szakmában érvényesülni? – Engem hazai léptékben kevésszer keresnek meg, a kvartettel nem adunk havi két koncertnél többet. De nem is akarunk ennél többet játszani, mert nem akarjuk magunkat megunni és inkább elmegyünk kevesebbszer méltó helyszínre, mert akkor ugyanott tartunk, mintha tizenkétszer játszanánk rossz helyeken. Viszont látom, hogy milyen küszködések árán maradnak talpon a kollegáim. A mi népzenei műfajunk úgy működik, mint a vérfertőzés: mindenki mindenkivel játszik, hogy meg legyen a napi betevő. Ez nagyon nem tesz jót a zenének, mert mindenhol ugyanazt hallod.

– A vezéralkatúságodat hogy viselték a zenésztársaid? – A vezéregyéniség köré általában oda húzódnak azok, akik alkalmasak arra, hogy irányítsák őket. Nem véletlenül nem sodródFotó: SzoFi

– Miért mondod, hogy téboly? – A te hangszereidnek Magyarországon nincs hagyománya, kevesen tudják, hogyan kell rajtuk játszani. Ebből azt feltételezem, hogy te mindig más voltál, mint ahogy általában a zenészt elképzeljük. – Ami konvencionális – a gitár, a bőgő, a hegedű, a cimbalom – különösebben nem érdekelnek, ezeken százával játszanak. A tudatalatti egó és becsvágy (akinek ez nincs, az ne is menjen zenésznek) odasodort, hogy ki akartam tűnni az érdekes hangszereimmel, aztán valahogy így is maradtam.

– Az öntörvényűséged mennyire határozza meg, amit játszol?

– Mert a showbiznisznek megvannak a maga szigorú és sokszor nagyon kegyetlen szabályai; az individualizmusnak itt nincsen helye, a legtöbben kiszolgálók, én is egy pillanat alatt azzá váltam. Rögtön a plafonra katapultáltam a saját műfajomból és egy idő után azt éreztem, hogy mentálisan nem bírom, mert mindig ugyanazt, ugyanolyan minőségben kell produkálni, és mindig ugyanolyan teltháznak játszol; innen nincs tovább. Olyan, mintha korrumpálva lennél, mert amikor hetente leteszik azt a csekket az asztalodra, egyszerűen nem tudsz nemet mondani; de nem azt teszed, amit igazából szeretnél, hanem azt, amit ők szeretnének. Ha nincs 2001. szeptember 11.,

mupa_jan-marc.indd 44

12/14/09 2:32:48 PM

mancs_2

tak mellém hasonló alkatok, mert az ő erőterük biztosan konﬂiktusba került volna az enyémmel. Akik körülöttem voltak, azoknak nem jelentett gondot az, amilyen vagyok.

– Hogyan született a Naplegenda? – Egyik alkalommal az Állami Népi Együttestől eljöttek a Sebő Feriék megnézni a Riverdance-t, és elhatározták, hogy ilyen nekik is kell, csak magyarban. Az elv volt a fontos, hogy a népzenét és néptáncot emeljük ki a táncházból és tegyük át egy másik színpadra, próbáljunk új közönséget behozni és alkalmazkodni a mai korhoz. Amikor elkezdtük, a népzenei szakma nagyon nem szerette, de örömmel látom, hogy akik annak idején a leghangosabbak voltak, ma már ők is világzenében utaznak.

– Milyen a fogadtatása a magyar fül számára különösen strukturált, balkáni zenei világnak? – Azoknak bizony meg kell ezt szokni, akik a temperált, közép- és nyugat európai zenén nőttek fel. A magyar zenében is fellelhetők az aszimmetrikus ritmusok, csak a késő barokk folyamán ezek a dallam- és táncfoszlányok marginalizálódtak és itt is a 2/4 és

4/4 lett domináns. A Balkánon az elszigeteltség miatt ugyanakkor megmaradhatott ez a hagyomány. A határok kinyílásával, a média segítségével a most felnövő generáció viszont már teljes nyitottsággal fogadja be ezeket a zenéket.

– Néhány éve hallottalak a Balkan Syndicate-tel. A mai kvartettedhez hogyan kapcsolódik az a zenekar? – A Naplegenda után ez volt az első zenekar, ahol játszottam, de rá kellett jönnöm, hogy a modern hangzás ellenére a hazai viszonyok között nem lehet tíz embert egy zenekarban foglalkoztatni, pedig a legjobb „basevisták” voltak. Abból a csapatból maradt meg Herczku Ági mint énekes, a harmonikás Szlobi (Wertetics Szlobodán) és az ütős-billentyűs Födő Sanyi. Azt gondolom, mindenki a saját területén az egyik legjobb és nagyon jól tudunk alkalmazkodni egymáshoz, sőt, néha azon kapom magam, hogy nekem elég csak szemlélni, ahogy a zene folyik.

– Az eddigiek alapján úgy érzem, hogy te megnyugodtál abban, ami vagy, ahol tartasz. Viszont túl ﬁatal vagy ahhoz, hogy ne történhessen még bármi.

– Á, mindig van valami. például most kezdtem bele az Állami Népi Együttessel tíz év után az Álomidő című produkcióba, aminek jövő októberben lesz a bemutatója, éppen a Müpában. A közönség fejlődik, új elvárásaik vannak, és azzal véleményez, hogy újra eljön-e – a Naplegenda után ez mindenképpen kihívás.

– A népzenének szerinted van mai élete? – Nem ugyanaz, mint 200 évvel ezelőtt, mert a funkciója sem ugyanaz, de van. Akkor ez a paraszt muzsika egyértelműen a paraszt ember szórakozását jelentette, de ma már kincsként tekintünk rá, nagyon őrizzük – és sokszor ez baj is. A hagyományt nem őrizni, hanem művelni kell, ki kell hozni a múzeumból és mai formában kell tálalni. Az értéket kell észrevenni, és ezt az értéket kell tovább emelnünk; ha kell, ágyazzuk bele egy olyan zenei környezetbe, ami a következő generációk igényeinek megfelel. •

2010. március 4. 19:30 Fesztivál Színház Nikola Parov

Alapból

20 ÉVES A 45

mupa_jan-marc.indd 45 mancs_2009osz_210x148_MUPA.indd 1

12/14/09 2:32:51 2009.11.09. 11:33:17PM

Variációk Észak-Afrika zenéjére

Ahol a nap nyugszik Vörös Eszter

Mint minden összefoglaló név, a Magreb is sok etnikumot, kultúrát és viharos történelmeket próbál egy fogalomba gyűjteni. Az öt északafrikai országot felölelő terület közelsége Európához, illetve a Mediterráneum hatása az évszázadok során az itt élő népek zenei kultúráját is befolyásolta. Mára ezekben az országokban egyre több zenész nyit az európai vagy amerikai zene felé, és sokan azt is remélik ettől a zenei fúziótól, hogy hagyományaikat így tudják továbbmenteni a ﬁatalabb generációnak. Az arab világ Nyugatja – a magreb szó arabul nyugatot jelent – sok, a világzenében, jazzben népszerű zenészt adott a világnak. Közülük két országot képviselnek az ÉszakAfrika változatos zenei világát bemutató est

vendégei. Tunézia egyik büszkesége, Anouar Brahem például több mint negyven éve játszik az általunk talán egyik legismertebb keleti hangszeren, az oudon, vagyis az arab lanton.

Már tizenéves korában komoly zenekarok hívták magukhoz, a hangszer művelését a legnevesebb oudmestertől, Ali Srititől tanulta. Hosszú utat járt be addig, amíg a tradicionálisan kísérő hangszert szóló hangszerként kezdte használni, és ahelyett, hogy hagyományos esküvőkön lépett volna föl, a nyugati világ nagynevű jazz zenészeivel kezdett közös projektekbe. Richard Galliano, Jan Garbarek, Dave Holland csak néhány név a jazz színteréről, akik Brahemmel közösen kísérleteztek a világzene és a jazz határain. Játéka Maurice Béjart-t is megihlette, így zenéjére koreográﬁa is született. Ahhoz azonban, hogy Braheb hazájának legkreatívabb és újító zenésze legyen, komolyan bele kellett ásnia magát az oud és a tradicionális zene történetébe. Őt magát is a hangszer arab klasszikus zenében betöltött szerepe bűvölte el, és tanulmányait a ’20-as, ’30-as évek arab zenéjével kezdte a tuniszi konzervatóriumban. 24 éves volt, amikor Párizsba ment, s az itt töltött idő megváltoztatta a zenéhez való viszonyát.

Archie Shepp (fotó: Jan Kricke)

mupa_jan-marc.indd 46

12/14/09 2:32:52 PM

Az a kulturális kavalkád, amibe a francia fővárosban csöppent, ﬁgyelmét az otthonról hozott tradíciókról az új, a más felé irányította. Innen már adta magát az egyenes út a jazz és a világzene felé. Hangszerét, a többnyire duplahúros lantot (van öt, hat, vagy akár hét hangú verzió) már feltehetően ötezer évvel ezelőtt is használták – Dél-Mezopotámiában találtak legkorábbi rajzokat –, és a főbb kultúrák mindegyikében valamilyen formában előfordult. Játszottak rajta sumérok, aszszírok, egyiptomiak, görögök és rómaiak. Története során felépítése sokat változott, de meghatározó volt a törökök zenéjében is, Irakban pedig egyenesen „a nép lelkének” tartják, s gyógyító hatással ruházták fel. Ezen a már-már misztikus hangszeren játszik majd klarinétos, basszusgitáros és ütőhangszeres mellett Anour Brahem, aki ezúttal a hangszerek összeállításában is

Anouar Brahem

Zenészeik a rituális gyógyítás mesterei, akik többek között a ritmus erejével hatnak a betegségekre – így a skorpiócsípést és bizonyos mentális bajokat is tudnak kezelni. Zenéjük hipnotikus transzzene, jellegzetesen felelgetős szerkezetű és mély hangzásokra építő, s a közép-afrikai és az arab motívumok keveredésén nyugszik.

Dar Gnawa (fotó: Bernard Delfraissy)

különlegesre vállalkozott. Szerinte az oud és a basszusklarinét összetartoznak, különös egységet formálnak. Brahem a német Klaus Gesinggel képzelte el ezt az egységet, amelyhez a kubai zenén felnőtt svéd basszusgitáros Björn Meyer és a libanoni Khaled Yassine ütőhangszeres csatlakozott. Zenéjük az észak-afrikai gyökerek felől indul, és bejárja a világ egy nagy szeletét, s az ebből készült lemezt pedig a kvartett a 2008-ban elhunyt palesztin költőnek, Mahmoud Darvisnak dedikálta. A Magreb talán leginkább összetett zenei világa azonban Marokkóban alakult ki, ahol a berber, az arab, az andalúz motívumok éltek egymás mellett a hosszú idők során. A számos, ma is játszott stílus közül az egyik a gnawa, amely egyben a szuﬁ vallású népcsoport neve. A gnawákat a Szaharán túli vidékekről rabszolgaként vitték Marokkóba a 15–16. század idején.

A gnawa dal egy-egy sor ismételgetésével akár órákig is eltarthat, közben azonban a különböző szentekről dalolnak. Legjellegzetesebb hangszere a krakeb, a fém kasztanyetta, de megszólalnak pengetős hangszerek is, mint a háromhúros gimbri, és hatalmas dobok adják a ritmus alapjait. Ma már azonban ez a zene sem maradt a hagyományos keretek között, és bár léteznek még tradicionális gyógyító rituálék, a gnawa egyre többet hallható a nyugati stílusokkal kevert változatokban. Legfőbb fóruma az évenként megtartott Gnaoua World Music Festival, ahol amellett, hogy gnawazenészek találkoznak, rendszeres résztvevők ismert jazz, hip-hop, blues, és reggae zenészek is. Így került kapcsolatba a marokkói gyógyító zenével Pharoah Sanders vagy Randy Weston is, aki a Dar Gnawa nevű együttest választotta egy közös zenei projekthez. Ezzel elindította a marokkói zenekart a világhír útján, hiszen a fekete

gyógyító zenészek azóta több neves muzsikus társaságában léptek már fel. Legújabb munkájuk során a jazz nagy öregjével, a tenor szaxofonos Archie Sheppel játszanak együtt. Az együttest a 62 éves Maalem Abdellah Gourd gyógyító mester alapította, s amellett, hogy a nyugati zene mestereivel is játszanak, rendszeresen részt vesznek szertartásokon, gyógyító ceremóniákon. Az úgynevezett gnawa fúziós zenének már a rock fénykora óta komoly hagyománya van. Mahmoud Guinia például Carlos Santanával, Brahim Belkane Robert Planttel és Jimmy Page-dzsel, más neves gnawazenészek pedig Peter Gabriellel, Gilberto Gillel próbálták ki a gnawa és a legkülönfélébb nyugati és latin zenék közös hangzását. Ehhez persze az említett zenészek újdonságra fogékony füle is kellett, Archie Shepp például már a hatvanas években kacsintgatott az afrikai zene – egy másik Magreb-ország, Algéria zenéje – felé, részben a zenei kihívások, részben a feketék jogaiért való harc okán. A szaxofonos ezután visszakanyarodott a mainstream jazz felé, így a zenei párosítás ezúttal Shepp szempontjából is új és érdekes ötlet. Dar Gnawa és Archie Shepp közös munkája egy végtelen energiájú transzzenévé forrta ki magát, melyben az előadás során a zene mellett minden bizonnyal a tánc is szerepet kap majd. •

2010. március 4. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Archie Shepp & Dar Gnawa; Anouar Brahem

Km.: Archie Shepp (tenorszaxofon), Dar Gnawa (gimbri), Anouar Brahem (oud), Klaus Gesing (basszusklarinét), Björn Meyer (basszusgitár), Khaled Yassine (darbouka, bendir)

mupa_jan-marc.indd 47

12/14/09 2:32:54 PM

Balkán crossover

Az orgonaút Bulgáriába vezet Zipernovszky Kornél

Fassang László ﬁatal kora ellenére már óriási nevet szerzett a világban orgonaművészként és versenyek győzteseként, itthon pedig azzal vívott ki tekintélyt, hogy friss szemlélettel szerzett új híveket hangszerének és az orgonakoncerteknek. A Liszt-díjas orgonaművész következő Müpa-koncertjén Délkelet- és Közép-Európa dallamai szólalnak meg. A Balkán crossover című műsorba régi partnere, a kiváló fúvós szólista Szokolay Dongó Balázs mellett meghívta a Hangok Hangjai Bolgár Énekegyüttes tíztagú nőikarát is. Fassang László koncertprogramjának és művészi felfogásának fontos célja, hogy a határokat áthágja, ledönti. A budapesti Zeneakadémián (ahol 2008 szeptembere óta maga is tanít) és a párizsi Conservatoire-on megszerzett diplomáival a zsebében eltér a megszokott klasszikus zenei formáktól, egyre-másra kitágítja koncertjeinek kereteit. Lehet, hogy ennek egyik oka választott hangszerében rejlik: éppen az orgona az a hangszer, amelyik a klasszikus zenében is megőrizte az improvizáció hagyományát.

Szokolay Dongó Balázs

Miután Fassang szakértőként részt vett a Művészetek Palotája orgonájának építésében, itt zajló koncertjeinek sorozatával földrajzi határokat is átlép. Ősszel a hangszer francia hagyományát mutatta be, most pedig a balkáni népzenét hozza közelebb. Különleges élmény húzódik meg amögött, hogy Fassang a bolgár népzene iránt érdeklődni kezdett. Tíz évvel ezelőtt járt egy népzenei fesztiválon Koprivsticában. A Nagy Nemzeti Autentikus Folklór Fesztivált

ötévenként rendezik meg, több százan lépnek fel, de rá az tette a legnagyobb hatást, ahogyan a fellépések között is szólt a zene, táncoltak és énekeltek, nem vált külön a fesztivál és a hétköznapi élet, ami egészen más megközelítést jelent a klaszszikus zenéhez képest. Most, hogy eljött az alkalom, hogy ebből házigazdaként is megmutathasson valamit saját közönsége előtt, nagyon kíváncsi, hogy ez milyen hatást vált ki. Fassang a hagyományosabbnak tekinthető repertoárral rendszeresen koncertezik, főleg külföldön. Itthon azonban a kevésbé megszokott előadások kezdeményezője az improvizáció műsoron tartása mellett zenésztársainak megválasztásával is. A Müpa-beli sorozat kezdete óta, sőt pályáján hosszabb ideje célja, hogy ne csak klasszikus, hanem más stílusok is megszólaljanak és ezáltal új híveket szerezzenek a zenének és az orgonának, például olyan partnerekkel, mint Vincent Le Quang, Palya Bea, Szokolay Dongó Balázs, Bacsó Kristóf vagy Barbara Dennerlein. Szokolayt éppen Palya Bea mutatta be Fassangnak, miután mindketten koncerteztek a népszerű énekesnővel. Ezt követően a kiváló népzenész dudán, furulyán és szaxofonon játszva Fassanggal különleges duót alkotott. Közös muzsikálásukat az vezérli, hogy megértsék a másik zenei látásmódját és megtalálják azokat a kapcsolódási részecskéket, amelyek egymásba kapaszkodva új anyagot hoznak létre. Az egyik alkotóelem a népzenei ihletésű improvizatív zenéből, a Kárpát-medencei folklórra épülő saját kompozíciókból épül, a másik a klasszikus szerzők világában szerzett otthonosságból és az oldott improvizatőr gyakorlatából. Valójában a duó nem is nevezhető szokatlan hangszerpárosításnak, mert – a megszólalás módja szerint – azonos hangszercsaládba tartoznak; sípok, rezgő légoszlopok keltette hangok kelnek versenyre, felfrissítve, intenzívebbé és kifejezőbbé téve a megszokott hangképeket.

mupa_jan-marc.indd 48

12/14/09 2:32:56 PM

A klasszikusok és a népzene szerves öszszefüggése a táncokban érhető leginkább tetten: a 18. században már megjelennek a népzenei használatból átemelt táncelemek. Bach egyik gigue ritmusban írt műve – Fassang előadásában – Dongó moldvai táncaival feleselve új életre kel, rávilágítva ezekre a mélyebb, közös gyökerekre. Fordított szerepben pedig Fassang veszi át a népi hagyományban megőrződött pompázatos, variációs ornamentikát, az orgona hangszín-kombinációival gazdagítva a díszítést. Emlékezetes lemezt jelentetett meg egyébként Fassang egy volt francia növendéktársával, Vincent Lé Quang szaxofonossal is, de más zenei indíttatásból. Persze Fassang improvizációt lehetetlen kiismerni vagy valamilyen stíluskategóriába begyömöszölni, legfeljebb abba az egybe, hogy „improvisation générative”, ami leginkább kortárs zenei alkotást, rögtönzést takar. Ettől eltérő válfaja az improvizációnak, és ezt sok iskolában gyakoroltatják, hogy egy-egy nagy zeneszerző stílusában rögtönözzön a játékos. Fassang rögtönzési felfogása inkább Gadó Gábor gitároshoz hasonlítható, akivel szintén fellép néha, vagy éppen Keith Jarrettéhez, a klasszikus műveket is előadó legendás jazz-zongoristához. Ennek a felfo-

gásnak a kulcsmozzanata az, hogy minden betanult frázist, fordulatot el kell felejteni, mielőtt a művész megszólaltatja az első hangot. A muzsikus teljesen üresítse ki gondolatait, és az adott, egyszeri pillanatot próbálja zenében megragadni. Orgonistánál különösen fontos, amint ezt Fassang több interjújában is hangsúlyozta, hogy az első koncertpillanat előtt már tökéletesen tisztában legyen a hangszer és a terem akusztikai adottságaival. Ilyen előzmények után tehát Fassang és Dongó számára is kivételes koncert következik, mert most fognak először énekesekkel együtt fellépni, most derül ki, hogy a két fúvóssal hogyan olvadnak össze az énekhangok. Először a duó játszik, saját szerzeményeik mellett erdélyi és moldvai dallamok csendülnek fel, köztük olyanok is, amilyeneket például Bartók is feldolgozott a Tizenöt magyar parasztdalban. A 16. századi magyar táncok az említett módon közelítik a két muzsikus által reprezentált felfogást, amelyben nagy szerep jut az improvizációnak. A Hangok Hangjai, amely afféle bolgár nemzeti válogatottnak tekinthető, vagy egy állami népi együttesnek, most tíztagú nőikart delegál Budapestre. Angol nevük (The Great Voices of Bulgaria)

és első, áttörést hozó lemezük francia címe (Le Mistere des Voix Bulgares) is ismert a világban. Az intézménnyé bővült együttest még 1971-ben alapította Zdravko Mihajlov, jelenlegi művészeti vezetőjük Ilia Mihajlov. A női karon kívül vegyes kart és férﬁ kart is működtetnek. A bolgár éneklés egyedülálló hagyományát egészen Orfeuszig szokás visszavezetni, aki állítólag ezen a tájon élt. Arról is lehet hallani, hogy különleges arcberendezésüknek köszönhetően képezik ilyen különlegesen a hangot – Herbert von Karajan legalábbis hitt ebben, és mindig előnyben részesítette a bolgár énekeseket. A Hangok Hangjai kórus a magyar zenészekre régóta nagy hatást gyakorló népzenei hagyománynak vagy akár a legendák igazának is méltó képviselője. •

2010. március 11. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Balkán crossover

Km.: Fassang László, Szokolay Dongó Balázs, Hangok Hangjai Bolgár Énekegyüttes

mupa_jan-marc.indd 49

12/14/09 2:33:06 PM

Babos Project Special

Speciális Rapszódia Bércesi Barbara

Az eMeRTon-, Szabó Gábor- és Liszt-díjas, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével kitüntetett muzsikus a saját útját járva hozta létre produktumait. Az új Babos Project Special-lemez megjelenése régen érett már, s a Művészetek Palotájának publikuma az elsők közt hallhatja ennek anyagát.

Tudjuk, elengedhetetlen Babos számára a magyar és roma népzenei és a tágabban értelmezett közép-európai kulturális hatások megszólaltatása a kortárs jazz szálai közé szőve, melyek közt ott a fusion vagy a blues, de megtalálható a hiphop is. „Senki nem játszott még előttünk 5/4-es bluest lovári nyelven” – emeli ki az album egyik különlegességét. A lovári szövegekhez ez alkalommal is Daróczi Choli József költészete szolgált forrásként Babos számára.

friss felvétel feltétlenül szerves folytatása a 2006-ban megjelent Variációnak és a korábban megjelent „Egyszer volt...” zenei világának. Szellemisége, stilárisan és érzelmi töltet tekintetében is a megkezdett úton jár tovább, noha az élet által kínált újabb impulzusok szükségszerűen éreztetik hatásukat az új zenén; ezeket ráadásul kevésbé tompítottan tolmácsolják a hallgatóknak, mint korábban bármikor. „A Variációt szándékom volt szigorúbb rendben tartani, míg a Rapszódia inkább szabad gondolatok csokra.”

A közreműködők tekintetében az utóbbi időben egyetlen változás történt: Hárs Viktor helyett az ifjú Pecek Lakatos Krisztián a MR bőgőversenyének győztese játszik a Project Specialban basszusgitáron is, s olyan megoldásokat hallhatunk tőle, melyekre bizton felkapjuk a fejünket. Így már elmondható, hogy minden muzsikustársa több generációval ﬁatalabb a zenekarvezetőnél. S hogy ez milyen érzés Babosnak? „Eszembe sem jut a korkülönbség. Jól játszanak, és kész. Tökéletesen illeszkednek a kimondatlan elvárás-rendszerembe azzal együtt, hogy megőrzik saját egyéniségüket. Úgy játszanak, hogy sokszor csodálom őket.”

A március 8-i koncert fontos állomásnak ígérkezik Babos Gyula pályáján, s a Hétfő esti jazz sorozat történetében is. Ezen az estén lesz a Babos Project Special lemezbemutató koncertje, ami a jeles gitáros, zeneszerző esetében bátran állíthatjuk, hogy az általánosnál jelentősebb esemény. „Nem készítek évente lemezt, csak akkor stúdiózom, ha megérlelődik a játszanivaló a szívemben, a fejemben. Ha jól számolom, még csak a hatodik szólólemeznél tartok.” Az új album címe: Rapszódia, mely azt is jelzi, hogy ez alkalommal nagyobb szabadságfokot ért el a zenekar, amellett, hogy a Veres Mónika és Babos Gyula

Március 8-án meghallhatja minden nyílt szívű érdeklődő, hogyan működik az új Babos Project Special, hallhat szinte minden számot az új lemezről – persze másként –, és még ennél is többet kap. Számíthat egy világhírű magyar operaénekesnő fellépésére, aki talán először lép a crossover műfaj számára még feltáratlan birodalmába. „Ha minden sikerül, a koncerten ezzel a világsztár énekes hölggyel és egy jazzoktettel – öt fúvóssal és egy gitártrióval – tudunk valami gyönyörűt mutatni.” •

HÉTFŐ ESTI JAZZ 2010. március 8. 19:30 Fesztivál Színház Babos Project Special Km.: Babos Gyula (gitár), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora), Pecek Lakatos Krisztián (nagybőgő), Balogh László (dob), Veres Mónika (ének)

mupa_jan-marc.indd 50

12/14/09 2:33:06 PM

Sebő – József Attila

Rejtelmek ha zengenek Rajkó Anna

Körülbelül negyven évvel ezelőtt egy ﬁatal építésztanonc csak úgy, a maga szórakoztatására dallamokkal kezdte feldíszíteni a számára legkedvesebb József Attila-verseket. Ült, gitárral a kezében, és énekelte, dúdolta, pengette a ringató, szikrázó, néhol nevető, néhol síró költeményeket, amelyek ettől még ringatóbbá, még szikrázóbbá, még nevetőbbé, még síróbbá változtak. Az öncélú pengetésből hamarosan életre szóló küldetés lett: Sebő Ferenc – mert így hívták a ﬁút – 1970-ben megalapította együttesét, és többedmagával (Halmos Béla, Berek Kati, Éri Péter, Koltay Gergely, Nagy Albert, Sebestyén Márta stb.) együtt újraélesztette a középkori lantosok műfaját, az énekelt verset. 1972-ben „Játszani is engedd…” címmel jelent meg az első, József Attila megzenésített verseit tartalmazó

album, melyen már hallhatók voltak a nagy „slágerek”: a Tiszta szívvel, a Medvetánc, a Ringató és A Hetedik. Hamarosan Weöres Sándort, Nagy Lászlót és Szécsi Margitot is zenébe foglalták az újkori énekmondók, de elővették Csokonait, Tinódi Lantos Sebestyént, Balassit és Aranyt is. Az azóta eltelt több mint négy évtized bebizonyította, hogy manapság is igény van erre a 16–17. században virágzó műfajra: az énekelt vers

olyan érzelmi tartalmakat közvetít, amelyek ebben a formában tudják igazán elérni a céljukat. 2004-ben a Helikon Kiadó is felvállalta az énekelt versek népszerűsítésének ügyét. Útnak indult a Hangzó Helikon sorozat, mely ma már húsz kötettel büszkélkedhet. A csinos verseskötetekhez mellékelt CD-ken többek között a Kaláka, a Villő Énekegyüttes, Sebestyén Márta, Ferenczi György, Kátai Zoltán, Cseh Tamás, Novák János, Heidl György és Lovasi András tolmácsolásában hallgathatjuk meg Kányádi, Ady, Petőﬁ, Arany, Kosztolányi, Radnóti vagy éppen Faludy verseit. A sorozat 2005-ben megjelent ötödik darabja József Attila verseiből válogat, a könyvecskéhez tartozó CD-n a Sebő-együttes szólaltatja meg az „árva csodagyerek” (még) mindig aktuális sorait. A Fesztivál Színházban március 13-án a Hangzó Helikon-estek keretében ennek az albumnak az anyagát hallgathatjuk meg Sebő Ferenc (ének, tekerőlant, gitár), Barvich Iván (tárogató, bolgár kaval, pánsíp, dvojnica, csellótambura, brácstambura) és Perger László (prímtambura, bolgár tambura, gitár) előadásában. Az együttes meghívott vendégei valószínűleg a 2005-ös album közreműködői közül kerülnek ki. Sebő Ferenc elmondása szerint a hetvenes évek eleje óta nem kellett hozzányúlnia József Attiladalaihoz: a mostani koncerten is a több generáció által jól ismert Gyöngy, Harmatocska, Bánat, Medvetánc, Altató és Klárisok szólal meg. Versek és dalok, amelyek többszörösen is kiállták az idő próbáját. •

HANGZÓ HELIKON-SOROZAT 2010. március 13. 19:30 Fesztivál Színház Sebő – József Attila

Km.: Sebő Ferenc (ének, tekerőlant, gitár), Barvich Iván (tárogató, bolgár kaval, pánsíp, dvojnica, csellótambura, brácstambura) Perger László (prímtambura, bolgár tambura, gitár)

mupa_jan-marc.indd 51

12/14/09 2:33:07 PM

Matinékoncertek a Magyar Telekommal

Topi Filip Viktória

Számtalan toplista tűnik fel a mindennapok során: vannak köztük könnyűzenei, eladási, kölcsönzési, sőt körözési toplisták, de léteznek kerítésépítéshez vagy moziﬁlmekhez kapcsolódók is. A legek rangsorával a klasszikus zene területén ritkán találkozhatunk, de az ötéves születésnapját ünneplő Művészetek Palotájában ez sem lehetetlen. 2010-ben lesz fél évtizede annak, hogy megnyitotta kapuit a Müpa. A mindig más témára felfűzött, 8–14 éves korosztály számára meghirdetett Matinékoncertek következő négy alkalma mi másra épülhetne, mint az ötös számra? Januárban Variációk öt szólamra címmel az Auer Vonósnégyes és a Fekete-Kovács Kornél Quintet kalauzolja a gyerekeket a klasszikus és a jazz világának határmezsgyéjén, márciusban Beethoven V. szimfóniáját ismerhetik meg

az érdeklődők Hollerung Gábor és a Budafoki Dohnányi Zenekar közreműködésével, májusban pedig Mozart öt legnépszerűbb operájának részletei elevenednek meg Kovalik Balázs rendezésében. A különböző műfajok e széles spektrumán mozgó rendezvényekhez azonban kapcsolódik még egy esemény: a Müpa Top5 című koncert. Hogyan lett a legnépszerűbb öt mű Csajkovszkij Rokokó variációi, Beethoven Hege-

dűversenye, Liszt A-dúr zongoraversenye, Kodály Galántai táncok és Ravel Bolero című kompozíciója? A szervezők nem a manapság annyira népszerű SMS-küldés, betelefonálás, internetes szavazás vagy a játékos kvíz eszközét választották. Szigorúan objektív módszerrel – ami azonban mégiscsak a közönség szubjektív véleményén alapul –, egy rendszernyilvántartó program segítségével állapították meg a Művészetek Palotájában az elmúlt öt évben legtöbbször elhangzott klasszikus zenei művek listáját. A rendszer által kiadott műsorszámokon nagyon kis mértékben, de módosítani kellett, mert azt az öt legnépszerűbb zeneművet keresték, amelyben szimfonikus zenekar vagy hangszeres szólista is részt vesz, és alkalmas egy Matinékoncerten való bemutatásra – tudtuk meg Körmendy Zsolttól, a Müpa családi és ifjúsági programjainak szerkesztőjétől. A statisztikában az elsők között szerepelt például Mozart Requiemje is, amely azonban nagyobb apparátust igényel és terjedelmesebb is. „A Matinékoncertek ideális időtartama hatvan-nyolcvan perc. A tiszta játékidő ennél kevesebb, hiszen magyarázatok is elhangzanak az előadások során. Ezért szólal meg csupán egy-egy tétel vagy részlet ezen a koncerten

52 52 mupa_jan-marc.indd 52

12/14/09 2:33:08 PM

menni a helyiségbe, körül kell nézni, látni kell, kik azok, akik ott ülnek, mennyi az átlagéletkor, több-e a lány mint a ﬁú? Sok-sok empátia kell ahhoz, hogy megérezzük mi az, aminek a jelenlévők éppen akkor örülnének.”

Hamar Zsolt

azokból a művekből, amelyek mindegyike legalább tízszer hangzott el a Müpa eddigi hangversenyein” – tette hozzá Körmendy Zsolt. A gyerekek segítőtársa, a zene birodalmának idegenvezetője ezúttal Hamar Zsolt karmester lesz, aki azt a kérdést járja körül, hogy vajon a gyakori elhangzás lehet-e az egyes zenedarabok népszerűségének oka, vagy éppen közkedveltségük miatt kerültek oly sokszor műsorra. A könnyűzenei toplisták esetében általában a közkedveltség a kiinduló tényező, ami sokszor egy ﬁgyelemfelkeltő kampányra vagy épp valamilyen aktuális eseményre épül. „Bizonyos médiumok álértékekkel bombáznak bennünket. A kulturális értéktelenség ellen tiltakozom, de ahogyan, és amilyen módon elérik a különböző korosztályokat, azt tanulnunk kellene – mondta Hamar Zsolt. – A 21. században a dolgunk az, hogy mindenki számára elérhetővé tegyük a komolyzenét. Az ifjúság és a nekik rendezett hangversenyek pedig különösen fontosak, mert a gyerekeken keresztül több generációt is meg lehet szólítani: a kicsiket szülők, nagyobb testvérek, nagymamák kísérik el a koncertekre. Ezen a területen nagyon nagy lehetőségek vannak még, amiket nem használunk ki eléggé.” A klasszikus zenei hangversenyek közönsége egyre inkább az idősebb generáció tagjai közül kerül ki, és egyre kevesebb ﬁatal vált jegyet Bartókra, Mozartra, Beethovenre. Ezért is kiemelt jelentőségűek az ifjúsági koncertek, ahol szoros, és életre

szóló kapcsolat alakulhat ki az ifjak és a muzsika között. De vajon mi a garancia arra, hogy az a gyerek, akit elvisznek ilyen rendezvényekre, húsz-harminc évesen is ellátogat egy-egy klasszikus zenei koncertre? „Nem dőlhetünk hátra, újra és újra meg kell nyernünk a közönséget, legyen az ﬁatal vagy idősebb, de a tapasztalatom az, hogy azok a felnőttek, akik korai éveikben kapcsolatba kerültek a zenével, sokkal szívesebben jönnek hangversenyre később is” – tette hozzá a dirigens. Hamar Zsolt alapelve az, hogy a zene remekműveit nem oltárképként kell imádni, és arra tanítani a nézőket, hogy azok érinthetetlenek és csak távolról szemlélhetőek. „Le kell akasztani, kezünkbe kell venni, kezükbe kell adni, meg kell érinteni, érthetővé kell tenni számukra a zene lényegét és meg kell találni azokat a pontokat, amik az ő számukra fontosak.” A Pécsett nagy sikerrel működő, szintén az ifjúságnak szóló Segítség, komolyzene! című sorozat egykori házigazdája nem rettent vissza attól, hogy a Bajnokok Ligájáról és a Disney Csatorna Hannah Montana című, kamaszlányoknak szóló tévésorozatáról is beszéljen ezeken az alkalmakon, s tette mindezt azért, hogy a jelenlévőknek könnyebb legyen megtenni a komolyzenéhez vezető utat. „Bár ezeket az előadásokat is nagyon jól elő kell készíteni, fel kell lapozni a kottát, ki kell jelölni a részeket, amiket eljátsszunk, el kell próbálni azokat a kollégákkal, nagyon sokat számít a pillanatnyi jelenlét is. Koncert előtt be kell

Gyerekeknek játszani teljesen más, mint a felnőtt közönségnek. Sokszor őszintébben és hangosabban jelzik, mi az, ami tetszik nekik és mi az, ami nem. Az, hogy hogyan lehet kezelni a mozgolódást, a sustorgást, bizony nagy kérdés, hiszen az sem biztos, hogy elvárható-e tőlük az, hogy úgy viselkedjenek, mint a felnőttek, és pisszenés nélkül üljék végig a koncerteket. Hamar Zsolt szerint „meg kell találni az arany középutat, mert ahhoz csend kell, hogy eljátszhassuk a zeneműveket, de mindenképp fontos, hogy bevonjuk a gyerekeket a történésekbe. Az a jó, amikor körbeülik a fellépőket, amikor elérjük egymást, amikor közbeszólhatnak, amikor kipróbálhatják a hangszereket vagy kezükbe vehetik a karmesterpálcát. Fontos, hogy élővé tegyük ezeket az alkalmakat és a gyerekek ne csupán szemlélői legyenek egy előadásnak.” A Müpa Top5 jelenleg tehát Pjotr Iljics Csajkovszkij, Ludwig van Beethoven, Liszt Ferenc, Kodály Zoltán és Maurice Ravel műveit jelenti. Érdekes elgondolkodni azon, ha öt év múlva is sor kerül egy ilyen kísérletre, vajon ki fog szerepelni az elsők között: Johann Sebastian Bach, Joseph Haydn vagy Ligeti György? Nem tudhatjuk, de az bizonyos, hogy a gyerekkoncertek fontos eszközei annak, hogy a komolyzene minél több ember életének toplistáján előkelő helyre kerüljön – legalább az első öt közé. •

2010. február 14. 11:00 és 15:00 Fesztivál Színház Müpa Top5 Csajkovszkij: Variációk egy rokokó témára – részletek Beethoven: D-dúr hegedűverseny op. 61 – III. tétel Liszt: II. A-dúr zongoraverseny – I. tétel Kodály: Galántai táncok – részletek Ravel: Bolero

Km.: Pusker Júlia (hegedű), Szabó Ildikó (gordonka), Báll Dávid (zongora), Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel és a műsort vezeti: Hamar Zsolt

mupa_jan-marc.indd 53

12/14/09 2:33:09 PM

Ludwig Múzeum 2010

Régi és új világsztárok Szanyi Erika

A Ludwig Múzeum 2009-es tárlatai egyaránt megmozgatták a szakmát és a közönséget, és valószínűleg nem lesz ez másként jövőre sem. A tervezett kiállítások listája alapján bőven lesz miért ellátogatnunk az intézménybe.

hanem olyan munkákat, amelyek az elmúlt két évtized társadalmi, politikai változásaira reﬂektáltak a volt szovjet blokk területén. A tárlat tehát egy erős válogatásból fog állni, de emellett a kiállítás ideje alatt a Transitland teljes archívuma (ami huszonöt országból tartalmaz videókat) hozzáférhető lesz a helyszínen.

A 2010-es év során több nemzet és műfaj képviselői fordulnak majd meg a múzeum falai között, így láthatunk majd fotókat, festményeket, szobrokat és videókat is. Ez utóbbi kategória nyitja az évet; a január 21. és március 7. között látható, Transitland – Videoművészet Közép- és Kelet-Európából (1989–2009) című tárlaton az elmúlt

A videók után egy igazi kortárs világsztár, Glenn Brown (Hexam, 1966) munkáit ismerhetik meg a látogatók február 4. és április 11. között. A 2000-ben Turner-díjra is jelölt, jelenleg Londonban élő és alkotó művészt szemmel láthatóan nem befolyásolja az oly sokszor hangoztatott vélemény, miszerint a festészet halott. Ő rendületlenül dolgozik, leginkább már egyszer megfestett

húsz év videóiból válogattak a kurátorok, pontosabban a Transitland-videoarchívum anyagából. Az archívum több intézmény (többek között a Ludwig Múzeum) együttműködésének köszönhetően született meg, apropóját pedig a Berlini Fal leomlásának húszéves évfordulója adta. Ebből kifolyólag nem „szimpla” videókat láthatunk majd,

Malcolm Morley: Lóversenypálya

mupa_jan-marc.indd 54

12/14/09 2:33:10 PM

műveket fest újra, ez azonban nála nem a festőtanoncoktól ismerős szolgai alázattal teli másolást jelenti. A képekhez hozzátesz és elvesz, leginkább a különböző általa használt festészeti technikák segítségével, ami nem teszi problémamentessé pályáját. A Turner-díj kiállításon szereplő képét egy 1973-as Tony Roberts sci-fi illusztrációhoz hasonlították, a Dalí Alapítvány pedig be is perelte. A Budapesti Tavaszi Fesztiválból természetesen a Ludwig Múzeum sem maradhat ki, így a Fesztivál keretében rendezi meg PowerGames/Hatalmi játszmák című tárlatát március 19. és május 30. között, amely egyben a „Vendégünk Dánia” programsorozat része. Tekintve a tudatosságot, amivel az észak-európai országok viszonyulnak a környezeti és a társadalmi problémákhoz, nem meglepő, hogy ez alkalommal is komoly kérdésekre keresik a választ: terítékre kerül a nemzetiségek és a tolerancia kérdése, a publikus és a privát szféra határai, vagy épp a kortárs művészet helye és helyzete a mai világban. Az elgondolkodtató csoportos tárlatot egy másik, szintén csoportos és mélyen szántó tárlat követi. A Modernizmus című kiállítás az 1945 és 1989 közötti nyugati kultúrát kívánja áttekinteni egy sajátos szempont, a technika és a technológia tükrén keresztül. A ma embere számára a technika valóban a hétköznapok része, sőt már el sem tudjuk képzelni az életünket mosógép, lift vagy mobiltelefon nélkül. Ezzel együtt (vagy épp ezért) szorongásainkhoz kiváló táptalajt biztosít a technika, elég csak a Terminátor-filmekre vagy a Mátrix-trilógia negatív, gépek uralta világaira gondolnunk. Az érzés azonban nem új keletű, gyökerei a hidegháborúig nyúlnak vissza mint az a nagyszabású kiállításból is kiviláglik majd, ami április 22. és június 27. között várja a látogatókat. Ha nem is könnyedebb, de egyértelműen szórakoztatóbb lesz a korábban említett két kiállításnál Gerber Pál (Tatabánya, 1956) retrospektív, június 10. és augusztus 22. között rendezett tárlata, amely a Ludwig Múzeum egyéni életműveket bemutató sorozatának a része. A humorral és meghökkentő rafinériával gazdagon átszőtt alkotások sorát nehéz lenne pár mondatban bemutatni, helyette álljon itt kedvcsinálónak egy korábbi ötlete. Buszok oldalára festett feliratokat, melyekkel az volt a célja, hogy agresszió nélkül, de kizökkentse az utasokat a hétköznapi monotóniából. Például ezzel a

Elmgreen & Dragset: Amikor egy ország szerelembe esik önmagával

mondattal: „El van rontva a napom, ha nem győzök le három gonoszt.” A Munkácsydíjas Gerber eredetileg festőnek tanult, de számos technikával készíti műveit, így itt is láthatunk majd a festmények mellett printeket, rajzokat, valamint külön erre az alkalomra egy új installációval készül a művész, mi több, a kiállítás kapcsán egy újság is megjelenik, ami a szöveges munkáira hivatott felhívni a ﬁgyelmet. Szintén fontos szerepet tölt be a szöveg Allan Sekula (Erie, Pennsylvania 1951) munkásságában, aki fotói mellett, ezt az eszközt használja a leggyakrabban arra, hogy „kedvenc” témájának – a kapitalizmusnak és a globális tőkének kiszolgáltatott ember – minél nagyobb publicitást szerezzen, felhívva a ﬁgyelmet a jelenleg működő gazdasági rendszer visszáságaira és veszélyeire. A közönség július 8. és szeptember 19. között tekintheti meg az ő műveinek tárlatát. Az év utolsó harmadát a magyar művészek uralják a múzeumban. A sort Kepes György (Selyp, 1906–Cambridge, Massachusettets, 2001) nyitja. A „fényművésznek” is nevezett alkotó munkásságát Frank Malina (Brenham,1912–Párizs,1981) életművével együtt tárják a nagyérdemű elé szeptember 2. és október 24. között. A párosítás természetesen nem véletlen, mindketten a művészet és a tudomány szintézisét keresték,

eközben pedig nemcsak műalkotásokkal, de tudományos eredményekkel is gazdagították a világot. A fotó volt a meghatározó műfaja Martin Munkácsinak (Kolozsvár,1896–New York, 1963), ám képei nélkülözték Sekula ideológiai töltetét. Az erdélyi születésű Munkácsi életművét sokáig a feledés homálya fedte, holott munkássága forradalmasította a divatfotózást: ő volt az első fényképész, aki műtermen kívül is készített képeket. Lencsevégre kapta a kor sztárjait, Marlene Dietrichet, Louis Armstrongot és Fred Astaire-t, emellett ő jegyzi a How America lives (Hogyan él Amerika) fotósorozatot is, amely a negyvenes évek Amerikájának társadalmi tablója. A szeptember 30. és október 24. között látható tárlaton számtalan fényképpel találkozhatunk majd, melyek sejthetően az idei Capa-kiállításhoz hasonlóan népszerűek lesznek a közönség körében, a tárlat révén pedig egy újabb magyar művész kerül az őt megillető helyre végre az itthoni köztudatban is. Az évet Megyik János (Szolnok, 1938) életmű-kiállítása zárja december 2. és 2011. február 8. között, akitől láthatunk festményeket, rajzokat, pálcikakonstrukciókat, fotogramokat, kartonreliefeket, valamint a művész építészeti tevékenységéből is ízelítőt kaphatunk majd. •

mupa_jan-marc.indd 55

12/14/09 2:33:11 PM

Kulissza – Tódika László

Testhezálló szerepben Teimer Gábor

A Művészetek Palotájának van egy munkatársa, aki munka- és szabadidejében is szenvedélyének, az irányításnak élhet. Tódika Lászlóval, a Müpa Üzemeletető Kft. egyik ügyvezető igazgatójával beszélgettünk. – Nehezen találtunk az interjú elkészítésére alkalmas időpontot. Ilyen sok feladatot ad a Művészetek Palotája? – Az intézmény működtetéséért felelős Müpa Üzemeltető Kft. egyik ügyvezető igazgatójaként gyakorlatilag huszonnégy órán keresztül a házzal foglalkozom. Elméletileg ugyan csak harminckét ember napi munkáját felügyelem, az általunk elvégzett feladatok összessége azonban ennél lényegesen több munkatárs mozgatásával jár. A mi felelősségi körünkhöz tartozik az épület hűtése, fűtése, takarítása, karbantartása, és

minden olyan probléma megoldása, amely ezek kapcsán felmerülhet. Ezek jelentős része már napi rutinként működik, egyrészt a huszonnégy órás, számítógépekkel ellátott diszpécserszolgálat, másrészt a kollégáim hozzáértése révén.

kiszámítani, s az ennek nyomán szükségessé váló beavatkozásokat elvégezni. Emellett persze a felmerülő kisebb hibák javítását elvégző karbantartóknak is dolgozniuk kell, és ne felejtsük el, hogy a takarítás sem megy elektronikusan. Átvitt értelemben azonban valóban mindennek előre kiszámítható módon, tervszerűen és szervezetten kell zajlania, mert az idelátogatók által ünnepként várt eseményt nem teheti tönkre sem emberi mulasztás, sem technikai probléma. Ezért a fő hangsúlyt a megelőző karbantartásra, és ez előadások előtt történő ellenőrzésre helyezzük. – Mi jelenti a legnagyobb kihívást egy ekkora intézmény működtetése során?

– Vagyis minden gombnyomásra megy? – A korszerű épület-felügyeleti rendszerek – valóban gombnyomásra – folyamatos ellenőrzés alatt tartják a házban működő nagy gépészeti és világítási rendszereket, és bármikor képesek a kért paramétereket

– A villamossági és a gépészeti berendezések működtetése, elsősorban a nálunk elvárt szigorú követelmények miatt. Ezek közül kiemelkedik a múzeum, ahol nagyon szűk hőmérséklet- és páratartalom-határok között kell tartani a levegő állapotát. Ha

mupa_jan-marc.indd 56

12/14/09 2:33:14 PM

például kint esik az eső és 90% felett van a páratartalom, nekünk bent akkor is 40% körüli értékét kell garantálnunk, nehogy kár keletkezzen a kiállított tárgyakban. Hasonlóan kényes szerkezet az orgona is, ami nem tűri a gyors és jelentős hőmérsékletváltozásokat. Persze nem ez a célkitűzésünk, de ha „ügyesek vagyunk”, egy perc alatt tehetjük tönkre a hangoló több hetes munkáját. Emellett említhetem a takarítást is. Vegyünk egy olyan napot, amikor délelőtt kétezer gyerek szórakozik a „Cifra Palota” rendezvényein, miközben párhuzamosan program van a Fesztivál Színházban, majd mindezt követően délutáni és esti előadásra is sor kerül – a két idősáv között, majd azt követően is úgy kell kitakarítanunk a teljes épületet, hogy a később vagy másnap érkezőket patyolattiszta állapotok fogadják. – Előfordult már olyan üzemzavar, amit a háttérben, gyakorlatilag az utolsó pillanatban sikerült elhárítani? – Igen. Talán mondhatom, hogy mindanynyiunk rémálma a dugulás – megesett, hogy egy rendezvényre már megterítettek a kollégák, amikor kiderült, hogy épp a büfével egy szinten lévő mellékhelyiségben keletkezett jókora dugulás. Három kolléga órákig tartó, együttes erőfeszítéssel is csak alig tudta elhárítani a katasztrófát. Ezen túl minden, a közönségforgalmi területeket érintő, váratlan esemény is gondot tud okozni. Így extrém időjárási viszonyok esetén a hőmérséklet-ingadozás csillapítása különösen nagy ﬁgyelmet kíván, hiszen három, egymás mellett helyet foglaló néző biztosan teljesen eltérő komfortérzettel bír, s nekünk igyekeznünk kell a lehetőleg mindenkit egyaránt elégedettséggel eltöltő körülményeket megteremteni. – Az Ön pozíciója menedzseri vagy műszaki ismeretek alkalmazását követeli meg inkább? – Sokkal inkább menedzsment jellegű tudást kíván, ami testhez áll, mert probléma esetén – némiképp munkatársaim bánatára is – szeretek mindenbe beleszólni. Szerencsére a csapat úgy lett összeállítva, hogy rendelkezésre állnak a komoly műszaki végzettséggel bíró mérnök kollégák, valamint az épülethez és a szakmájukhoz egyaránt jól értő szakemberek is. Mindemellett én is bírok némi műszaki érzékkel, hiszen eredeti végzettségemet gyengeáramú berendezésekkel kapcsolatos területen szereztem.

– Ha nem generációk óta ingatlanüzemeltetéssel foglalkozó családban jött a napvilágra, hol volt lehetősége kitanulni a tudományt? – A szakmába az előző munkahelyemen, a Malévnál csöppentem bele, ahol húsz évet húztam le előbb navigációs műszerészként, később fejlesztőmérnökként. A régi TU-134-es és 154-es modellekkel foglalkoztam. Amikor elkezdték fejleszteni a már meglévő sportingatlanokat, olyan vezetőt kerestek, aki komoly sporttapasztalattal is bír, és hajlandó az üzemeltetés rendszerét a tervektől kidolgozni. Mivel eleve a sport révén kerültem a légiközlekedési vállalathoz – NB1-es kosárlabdázó voltam, és a pályám végén, levezetésként szerződtem a Malév csapatához –, megpályáztam a posztot, majd végül osztályvezető lettem. A roppant méretű reptér, a szerte az országban és a világban található, számos ingatlan komoly feladat elé állított, ennek keretén belül még uszodaüzemeltetéssel is foglalkoztam. A

Müpához már eleve ezen ismereteim megléte miatt vettek fel, gyakorlatilag a kezdetek kezdetén, amikor még volt lehetőség a tervek ismeretében módosításokat is kérni. Ez is jó iskola volt, mivel így kívülről-belülről megismerhettem az épületet. – A sport szeretete máig megmaradt? Mivel tölti azt a kevés időt, amit nem a munkája határoz meg? – Immár húsz esztendeje aktívan kosarazom a Bence SE öregﬁúk csapatában, a számomra testhezálló irányítói poszton. Rajongok a zenéért, így a szabadidőm egy része is a házhoz kötődik. Elsősorban a jazzt szeretem, de ma már szívesen beülök egy-egy klasszikus zenei koncertre is. Ha tehetem, megnézem a próbákat is, s ilyenkor élvezettel fedezem fel a kosárlabda és a közös muzsikálás párhuzamosságait. Hiszen legyen az egy jól sikerült kosár vagy egy előadás megszületése, mindkét esetben emberek együttműködése szükséges. •

mupa_jan-marc.indd 57

12/14/09 2:33:22 PM

Házról házra – A varsói Nagyszínház

Opera a Színház téren Papp Tímea

A varsói operajátszás története mintegy 380 évre tekint vissza: az első előadásokat 1628-ban láthatta a varsói közönség IV. Ulászló jóvoltából, aki egy ﬁrenzei társulatot hívott vendégjátékra, négy évvel későbbi trónra lépésekor pedig színházat alapított, és a Marco Sacchi igazgatta trupp rendszeresen adott elő operákat is. A 17. század végén III. Sobieski János, illetve az őt követő II. (Erős) és III. Ágost uralkodása alatt virágzott az operakultúra, s utóbbi jóvoltából épült fel 1724-ben téglából és fából az „operaház”. Az első állandó jellegű és hivatásos lengyel színházat Teatr Narodowy (Nemzeti Színház) néven a francia felvilágosodás lelkes híve, Szaniszló Ágost, az utolsó lengyel király e falak közt hívta életre uralkodásának második évében, 1765-ben. Az épület azonban düledezni kezdett, ezért egy évtized múltán a Radziwiłł herceg palotájának – ma: elnöki palota – kastélyszínházába költözött át a teátrum. Itt mutatták be 1778. július 11-én az első lengyel nyelvű operát, amelyet Maciej Kamienski írt Wojciech Bogusławski librettójára. A darab címe körülbelül így fordítható: Szerencsétlenségből boldogság, és Franciszek Bohomolec komédiájának zenés színpadi átirata. A Spiró György Ikszekjéből (és Im-

posztorából) is ismert Bogusławski a varsói Nemzeti Színház vezetőjeként az operát is támogatta: ő fordította az összes általa rendezett olasz opera librettóját, 1794-től pedig eredeti műveket is írt. A Teatr Wielki, azaz a Nagyszínház reprezentatív épületét a livornói születésű Antoni Corazzi tervezte neoklasszikus stílusban. 1825 és 1833 között építették a háromtagozatú Nemzeti Színház prózai, opera- és balettegyüttesének. A színháznyitó előadás 1833. február 24-én Rossini A sevillai borbély című vígoperája volt. A 19. század elején a repertoárt természetesen az importoperák uralták: Boildieu, Hummel, Mozart, Weber, Auber, Meyerbeer, Donizetti, Bellini, Verdi művei szerepeltek a Karol Kurpiński igazgatta ház műsorán, ám legnagyobb sikereit a zeneszerző-direktor saját operáival aratta – Új krakkóiak, Jad-

wiga, Lucifer palotája, Gdańsk ostroma –, amelyeket ő maga is vezényelt. 1795 és 1918 között, az önállósággal nem rendelkező, Oroszország, Poroszország, Ausztria és Magyarország között felosztott Lengyelországban a varsói színház nemcsak kulturális, de politikai, azaz nemzetösszetartó szereppel is bírt. Lengyel operák és balettek premierjeit tartották a Nagyszínházban, köztük a lengyel opera megteremtőjének, Stanisław Moniuszkónak a legfontosabb darabjai kerültek színre. Moniuszko 1858-ban, 39 évesen lett a varsói dalszínház igazgatója, akinek Halka című operájának teljes változatát itt játszották első alkalommal 1864-ben. A zeneszerző további húsz operát írt, tíz drámához komponált kísérőzenét, szerzett egy balettet, több operettet és vaudevillet-t, s ezeket mind játszották a Nagyszínházban. Moniuszkót Cesare Trombini követte a poszton, aki az 1879-es Lohengrin révén megismertette a lengyelekkel Wagnert. Itt készítette el egy olasz koreográfus, Virgilius Calori a Pan Twardowski (Twardowski úr) című balettet 1874-ben, s a darab először Adolf Sonnenfeld, majd Ludomir Rozycki zenéjével a korszak repertoárjának legnépszerűbbjévé vált. A hazai operakomponisták közül Władisław Zelenski, Ignacy Jan Paderewski és Karol Szymanowski álltak a toplisták élén, a koreográfusok közül Roman Turczynowicz, Piotr Zajlich és Feliks Parnell balettjeire keltek el a leghamarabb a jegyek. A századelő történelmi viharainak ellenállt a lenyűgöző méretű ház, a II. világháború bombatámadása 1939 szeptemberében azonban olyan mértékű károkat okozott az épületben, hogy csak a homlokzatot állították helyre, a színpadot és a közönségforgalmi tereket rekonstrukció helyett Bohdan Pniewski tervei alapján építették fel. Az új Nagyszínház 1965. november 19-én nyitotta meg kapuit, s azóta folyamatosan várja vendégeit az 1850 fős Moniuszko-terem, és a 250 néző befogadására alkalmas Młynarski-terem, az első emeleti vigadóban pedig a Lengyel Színházi Múzeum kapott helyet. •

mupa_jan-marc.indd 58

12/14/09 2:33:31 PM

mupa_jan-marc.indd 59

12/14/09 2:33:34 PM

Április-júniusi előzetes

Tavaszváró Ezen a koncerten Brahms Hegedűversenyét szólaltatja meg, majd az est második részében Mahler „A titán” alcímet viselő D-dúr szimfóniája csendül fel. A koncert dirigense a nemzetközi hírű Manfred Honeck lesz. • (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2010. május 28.)

Trisztán-premier a Wagner-napokon Az idei, ötödik alkalommal megrendezett Wagner-napokon ismét bővül a repertoár. Ezúttal a német zeneköltő 1865-ben bemutatott dalműve kerül színre a Magyar Állami Operaházzal közös produkció keretében. A mű megszólaltatása rendkívüli állóképességet és magas koncentrációt

Djabe

Jazztavasz 2010

Anne-Sophie Mutter először Budapesten

A Djabe 2002 óta a világ minden táján harmincöt országban lépett fel, koncertjeiken igazi világzene csendül fel: afrikai, ázsiai, latin-amerikai zenéből és magyar folklórból egyaránt építkeznek dalaik. Tizenöt éves működésüket ünneplő koncertjükön kiváló hazai és külföldi vendégművészekkel, köztük a Genesist alapító brit gitárossal, Steve Hackett-tel együtt lépnek fel.

A legnevesebb amerikai szimfonikus együttesek közé tartozó Pittsburghi Szimfonikus Zenekar ismét fellép a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Mostani szereplésük revelációnak is tekinthető, mivel ezen az esten mutatkozik be a magyar közönségnek Herbert von Karajan felfedezettje, Anne-Sophie Mutter. A három évtizede sikert sikerre halmozó hegedűművésznő a barokktól a kortárs zenéig mindent professzionális módon játszik, számtalan lemezfelvétel őrzi különleges tehetségét.

A Stúdió 11 a jazz egyik kultikus ﬁgurájának, Jaco Pastoriusnak állít emléket a basszusgitáros áthangszerelt szerzeményeinek középpontba állításával. Az est vendégei, Peter Erskine és Victor Bailey szorosan kötődnek az egykori basszusfenoménhez, utóbbi Pastorius művészi örökségének egyik legfontosabb mai képviselője. Oláh Kálmán zongoraművész, a magyar jazz mértékadó művésze kettős jubileumát ünnepli. Negyvenévesen visszatekint eddigi művészi vonzódásaira, főleg a kamarajazzre és a kortárs ensemble-ra. A koncert második felében a húsz éve működő Trio Midnight, Magyarország egyik leginkább összeszokott jazz-zenekara játszik. • (Fesztivál Színház, 2010. május 17., 22., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2010. május 20.)

Anne-Sophie Mutter (fotó: Anja Frers)

Anna-Katharina Behnke

kíván az előadóktól, a sikeres előadásban viszont különleges szépségében mutatkozik meg a komponista zenei nyelvezetének extravagáns jellege, újszerű harmóniája és a zenekari hangzás utánozhatatlan sokszínűsége. A címszerepet a Wagner-napok nagy népszerűségnek örvendő tenoristája, Christian Franz énekli, Izoldát Anna Katharina Behnke, Marke királyt Jan-Hendrik Rootering személyesíti meg. Természetesen magyar művészek is fellépnek a produkcióban, a közönség Németh Juditot, Szegedi Csabát, Megyesi Zoltánt, Clementis Tamást és Horváth Istvánt láthatja. A Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekarát Fischer Ádám vezényli. • (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2010. május 29., június 1. és június 16.)

mupa_jan-marc.indd 60

12/14/09 2:33:36 PM

piknik

kulturรกlis magazin szombat 13-15h

van barรกtod.

mupa_jan-marc.indd 61

12/14/09 2:33:42 PM

Echo László Ferenc Tejben a vigasz – Hans Krása: Brundibár (Fidelio.hu, 2009. szeptember 10.) „S mégsem ezek az áthallások teszik élménnyé Krása művét, hanem az emlékezetes pillanatokat teremtő, könnyeden melodikus, szlávos és dzsesszes elemeket egyaránt rejtő muzsika, s a darab egészét átható, az önfeledt játékban vigaszt és menekülést találó gyermeklét csodája. Minthogy játszótárs volt a színpadi cselekmény útjából vezénylés közben ki-kitérő, s néha a gyerekek közé kuporodó Fischer Iván is.”

Aquiles Machado

Illés Zsóﬁa Elektronika a Gangesz partjáról (Exit24.hu, 2009. október 4.) „A Müpa Fesztivál Színház termének kiváló adottságait kihasználva adott felejthetetlen koncertet Hortobágyi László a Gayan Uttejak Orchestrával. Az autentikus hindusztáni zene magyar nagymestere újra megmutatta, miért számít már életében etalonnak. Dübörgő elektronika keveredett indiai dallamokkal, kaotikus egyveleg, rendszer a káoszban és éteri dallamok csakrákig lehatoló szólamai segítették a hallgatóságot a „megvilágosodás” felé vezető úton.”

Visszhangok a Müpa eseményeiről

Tölgyesi Gábor A kubai Johnny Cash – interjú Eliades Ochoával (Magyar Nemzet, 2009. október 5.) „Minden, amit elértem vagy a jövőben elérek, a múlt tolmácsolásáról szól – mondja. Majd a próbára menet még megjegyzi: Ha a közönség ugyanolyan szeretettel fogad minket, mint ahogy az este programját összeállítottuk, jó koncert lesz. Ugyanis ha két azonos energia összeadódik, abból csak jó születik. „Szenvedély, öröm, hagyományos dalok bluesos gitárjátékkal, dzsesszes zongorafutamokkal tűzdelve, táncoló publikum. Eliades Ochoa koncertjén találkoztak az azonos energiák.”

Végső Zoltán A nagy találkozás (Élet és Irodalom, 2009. október 9.) „...mégsem csak ettől más az anyagot Both Miklós és a Napra előadásában élőben meghallgatni. A megkapó, atonális effektek képfestő erejéhez (kiváltképp az Éjszaka kezdésében) kell a tér, a koncert egésze alatt tapasztalható vibrálást otthoni környezetben, lemezről visszahallgatva nem érezni; már csak ebből is egyértelműen kiderült, hogy a Radnóti-album nagy művész elmélyült alkotása. Az eredendő szándék minden bizonnyal a költészet és a közönség kapcsolatának erősítése volt, ami ezúttal nem egyszerűen a szöveg mellé illesztett zene hatásával vált valóra. A megszületett nyolc műben szöveg és zene olyan természetességgel létezik együtt, mintha az alkotók nem közel százévnyi távolságban, hanem egy időben, sőt, egyszerre egyazon helyen dolgoztak volna együtt.”

Mélységek nyíltak meg előttünk, éreztük, ahogyan a mesélő maga is nagy utakat járt be, és most a tudást átadja nekünk.” Zappe László Elcsellózták (Népszabadság, 2009. november 2.) „A rendező kimeríthetetlen ötletességgel használja ki jelenlétüket. […] Az ötletek önmagukért valók, akár esetlenek, akár látványosak. A befejezés nagyon hatásos. A haldokló testek már-már egymásra találnak, az öngyilkos ﬁatalok végvonaglása szeretkezési kísérletbe torkollik. Mondhatni egymásba halnak.”

Albert Mária Dívák kora: Norma tündöklése (HVG, 2009. november 23.) „Gruberova más értelemben specialista. Specialista, mert gondosan ápolja hangszerét: a hangját. Specialista, mert énekesi alapeszközeit, például a fantasztikus hoszszúságú levegőket, a szinte páratlan pianotechnikát minden szerepében alkalmazza. Mégis minden alakban másként mutatkozik meg, és noha ő a díva, a partnereivel úgy működik együtt, hogy tekintettel van tulajdonságaikra.”

Siklódi Csilla Kőrösi Csoma Sándor királysága (Csoma – opéra cinématique a Müpában) (Cafe Momus, 2009. október 15.) „Ahogy mondani szokás, a legjobb rendező az élet, hiszen egyetlen forgatókönyv sem tervezhette előre azt a rendkívüli hatást, amelyet a lét és nemlét mezsgyéjét megjáró, onnan visszatérő Törőcsik Mari tolmácsolásában előadott szöveg ereje okozott.

mupa_jan-marc.indd 62

12/14/09 2:33:43 PM

MUPA_2

„A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul.” Victor Hugo

A Mûvészetek Palotája stratégiai partnere a Magyar Telekom

63 Fotó: Mûvészetek Palotája – Budapest, Petô Zsuzsa

mupa_jan-marc.indd 63 MUPA_210x297_koncert.indd 1

12/14/09 2:33:45 PM 11/30/09 1:07:15 PM

www.mupa.hu

Élmény! Minden tekintetben. .

4 1! +

Fischer Ádám

Mariza

Seherezádé

Szakcsi Lakatos Béla

Németh Judit

Váltson bérletet a Müpa elôadásaira! • világsztárok • plusz egy választható elôadás • „ a` la carte” ülôhelyek • az eredeti jegyárakhoz képest 15% kedvezmény

G II AA II SS TT RR AA TT ÉÉ G N EE RR EE II N N KK PP AA RR TT N

STRATÉGIAI MÉDIASTRATÉGIAI MÉDIAP A R T N E R E I NPKA R T N E R E I N K

mozi tv színház

Jegyek a Müpa jegypénztárában 1095 Budapest, Komor Marcell u.Komor 1. (tel.: 555-3300), Concert & Media jegyirodáiban (tel.: Budapest, 455-9000), a Libri könyvesboltjaiban, valamint az ismert jegypénztárakban. Bérletek csak a kaphatók Müpa jegypénztáraiban kaphatók: 1095 Budapest, Marcella u. 1., tel.: 555-3300 és 1061 Andrássy út 28., tel.: 555-3310. A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem. A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem. ISO 9001:2000 ISO 9001:2000

mupa_jan-marc.indd 64

12/14/09 2:33:46 PM