Müpa Magazin 2011/3

magazin

Komolyzene/opera Bogányi Csalog Fassang FisCher Keller Kemenes KoCsis máCsai medveCzKy reiCh rost vashegyi várjon Jazz/Világzene/Könnyűzene BaCsó Balogh BereCz Bittová gryllus harrington Kováts móKus szaKCsi Tánc BozsiK FrenáK juhász juroniCs marKó mihályi tunyogi zsuráFszKy családi/ifJúsági BaBaKonCert CiFra Palota hang-szer-szám hangulatKonCerteK minimatiné KiállíTásoK Friedman mahler moholy-nagy liszt Wagner

i n g y e n e s i d Ő s z a k i k i a d v á n y • v i . é v f o ly a m 3 . s z á m • 2 0 1 1 . a u g u s z t u s – o k t ó b e r

a

K i s K é s i t !

cecilia bartoli

MUPA 2011_3r.indd 1

Szabad emberek gyenyisz macujev Szenvedély éS noSztalgia miklósa erika ami az embert emberré teSzi mózes, avagy a tízparancsolat gyerekjátékok felnőtteknek iS a gyermek és a varázslat legendáS hangSzertörténet magyar hangszertörténet

8/24/11 10:08:52 PM

MUPA 2011_3r.indd 2

8/24/11 10:10:47 PM

n y i t á n y k á e l

c s a b a

Talán nem szerénytelenség kijelenteni: az elmúlt hat év munkájának eredményeképpen a Müpa a hazai és közép-európai kulturális élet meghatározó szereplôjévé és alakítójává vált. Olyan világhírû intézmények sorába csatlakozik minôségi élményt nyújtó szolgáltatásaival, mint a Barbican Centre, a Lincoln Center, a Royal Albert Hall vagy a Palau de les Arts Renia Sofia (Valencia). Kimagasló elôadók léptek, lépnek fel itt évrôl évre, a New Yorki Filharmonikusoktól Cecilia Bartoliig, a Buena Vista Social Clubtól Dianne Reevesig, José Carrerasig. A magyar kultúra értékmérôjévé is vált, hiszen a Szimfonikus Felfedezésekben minden évben megmérettetik magukat a hazai szimfonikus zenekarok, és mind a nyolc általunk képviselt mûfajban a legkiválóbb, legnevesebb honi elôadók képviselik a minôségi kultúrát.

Remélem, Önök is egyetértenek velem abban, hogy a Müpa az elmúlt évek egyik legnagyobb magyar sikertörténete – és ez valamennyiünket kötelez.

Napjaink kiszámíthatatlan gazdasági körülményei, a világválság, a fogyasztói társadalmat kiválóan kihasználó, felhasználó showbusiness térhódítása azt a feladatot rója ránk, hogy még jobban ügyeljünk közös értékeinkre. Jelentôs zenei hagyományainkat – amelyet Liszt Ferenc Zeneakadémiája alapozott meg – meg kell mutatnunk, újra kell értelmeznünk, és építkeznünk kell rájuk. Méghozzá a többi hazai kulturális intézménnyel együttmûködésben – ahogyan a Müpa ezt a kezdetektôl fogja vallja és teszi –, hiszen a programegyeztetések, az összehangolt akciók nem csupán szakmailag, hanem a kulturális turizmus szempontjából is fontosak.

káel csaba a Müpa vezérigazgatója

Hogyan tud a minôségi kultúra illetve a Mûvészetek Palotája a XXI. század követelményeinek megfelelni? Még aktívabb párbeszédet szeretnénk kezdeményezni Önökkel, mai és jövôbeli koncertlátogatóinkkal.

Programjainkat tematizáljuk, olyan struktúrában mutatjuk be, hogy még könnyebben az Önök figyelmébe ajánlhassuk. Stratégiai partnereink, a médiaszolgáltatók segítségével megelôzô és követô információkat kínálunk majd Önöknek. Folyamatosan fejlesztjük gyermek- és ifjúsági programjainkat, még szorosabb együttmûködésben a tanárokkal, az iskolákkal és a családokkal. Elkezdjük az elsô lépéseket testvérintézményeinkkel koprodukciós irányokban. Szeretnénk egyre több magyar mûvészt helyzetbe hozni a hazai és a nemzetközi koncertpiacon. Stratégiai partnereinkkel azt a célt tûztük magunk elé, hogy felgyorsítjuk a folyamatot, aminek hatására a kulturális turizmus húzóágazattá válhat.

mm3

MUPA 2011_3r.indd 3

8/24/11 10:11:04 PM

Miklósa erika

Markó iván

Gyenyisz Macujev

28 hírek, érdekesséGek ők ajánlják a kiskésit! az iGazGató úr „szyMfóniája” két est – két Műfaj sziMpatikus felfedezések GyóGyíthatatlan szereleM

6 8 10 14 16 18 20

34 a hétpecsétes titok aki Maazelt is elBűvölte a tények és a tényezők eMBere esti harMóniák szaBad eMBerek az élMény és a hanG aMi az eMBert eMBerré teszi

22 24 25 26 28 30

46 BoldoG születésnapot, satchMo! eGy szelet MennyorszáG MosolyoG a hold „szerinteM Minden elénekelhető” látható zene csodálatos rezervátuM

36 40 41 42 44 46

34

mm4

MUPA 2011_3r.indd 4

8/24/11 10:11:21 PM

MÜPA Magazin A Művészetek Palotája ingyenes magazinja Alapító: Művészetek Palotája Kft., Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Zsoldos Dávid Szerkesztő: Filip Viktória

Legendás hangszertörténet

antaL mátyás

6

Olvasószerkesztő: Papp Tímea

56 rögtönzés Liszt Ferenc tiszteLetére 48 a Liszt-rapszódiáK eredete 50 szenVedéLy és nosztaLgia 52 egy Kis KomoLytaLanság 52 ösztönhíd 54 gyereKjátéKoK FeLnőtteKneK is 56

Szerkesztőség: Fidelio Média Kft. 1055 Budapest, Szent István krt. 23.

Tel./Fax: (1) 476-0320 e-mail: mupamagazin@fidelio.hu Felelős kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetője Nyomdai előkészítés: Gróf Róbert

58 Legendás hangszertörténet KuLissza házróL házra – a ViLLa d’este ajánLó echo

58 60 62 64 66

A Művészetek Palotája fotóit Pető Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette.

Nyomda: Pauker Nyomda Arculat: Mátai és Végh Kreatív Műhely Megjelenik 15 000 példányban.

HU ISSN 1788-439X Művészetek Palotája: 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Tel.: (1) 555-3000 e-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

mm5

MUPA 2011_3r.indd 5

8/24/11 10:11:35 PM

h í r e k ,

é r d e k e s s é g e k

h í r h o z ó

Ú j v i l l a m o s m e g á l l ó a m ü p á n á l A nyár folyAmán régen várt munkálAtok kezdődtek A 2-es villAmos vonAlán: elindult A megálló teljes rekonstrukciójA. A művészetek Palotája és a nemzeti színház felépülésével Budapest egyik legfontosabb kulturális tere jött létre a rákóczi (volt lágymányosi) híd pesti hídfőjénél. Az ide érkező közönség által leggyakrabban használt járat, a 2-es villamos megállója azonban szűk, kényelmetlen és balesetveszélyes volt.

A trigránit zrt., Bkv zrt., a Budapesti közlekedési központ zrt. és az itt működő kulturális intézmények összefogásából létrejött nonprofit együttműködésnek köszönhetően július 24-én megkezdődhettek egy új, középperonos megállóhely kialakításának munkálatai. A 4,5 méter széles várakozóhelyet a müpa előtti sétányon használt térkövekkel burkolják, ahogyan a köztéri bútorok, lámpák formája és színe is illeszkedik a milleniumi városközpontban használt elemek stílusához. A modern, nagyobb befogadó-képességű utasvárót a közönség a fővám téri felső villamosmegállóból már ismerheti.

A trigránit zrt. megbízásából a megállóhely átalakítása mellett a sínek és az ágyazat felújítását is elvégezte a mávgéP kft., aminek köszönhetően gyorsabban haladhatnak a villamosok, emiatt azonban a menetrend nem módosul. Augusztus 20- án már az új megállóhelyen szállhattak le az utasok, a kiegészítő munkálatok szeptember 15-re fejeződnek be.

M e g j e l a l i s z t h i v a t a l e M

e l e

n é o z

t v s e

A müPáBAn tArtott nyitó hAngversenyen készült felvételt AdtA ki A WArner clAssics.

2011. január 22-én, a Bartók Béla nemzeti hangversenyteremben tartották a liszt-év hivatalos nyitó hangversenyét, amely egyben a művészetek Palotája Liszt! Minden tekintetben. című eseménysorozatának első programja is volt. A koncerten a müpa stúdiója által, matz lászló zenei rendezésével készített felvételen liszt Magyar fantázia című zongoraversenye, továbbá két szimfonikus költemény, a Les Préludes, valamint az Amit a hegyen hallani ütemei csendülnek fel. ez utóbbi ritkán játszott és lemezen még ritkábban hallható zenemű. „A felvételen hallható három liszt-kompozíció mindössze hat év alatt keletkezett: 1848 és 1854 között. ez a hat esztendő azonban sorsdöntő volt liszt zeneszerzői pályáján. e három mű ugyanis szinte pillanatfelvételként rögzíti azt a folyamatot, melynek során a glanzperiode briliáns zongorafantáziáit és improvizációit rögzítő virtuóz pianistából új formai megoldásokkal kísérletező, saját hangját kereső, tudatos szimfonista válik.” (részlet a CD ismertetô füzetébôl; Kaizinger Rita)

K o v á c s g é z a m a r a d a z n F z ü g y v e z e t ő j e réthelyi miklós nemzeti erőforrás miniszter nevezte ki Az intézményt eddig irányító szAkemBert A nemzeti filhArmonikus zenekAr, énekkAr és kottAtár nonProfit kft. ügyvezetőjévé. megbízatása szeptember 1-től öt évre szól. kovács géza 1989 és 1995 között a máv szimfonikus zenekar igazgatója, 1995-től a magyar állami hangversenyzenekar, majd a nemzeti filharmonikusok ügyvezetője, igazgatója, majd főigazgatója volt. 2001-ben és 2002-ben a magyar nemzeti filharmonikusok zenekar átalakításakor miniszteri biztosként dolgozott. gratulálunk, és sok sikert kívánunk munkájához!

mm6

MUPA 2011_3r.indd 6

8/24/11 10:11:48 PM

MUPA 2011_3r.indd 7

8/24/11 10:11:58 PM

ö k ő k i

a j á n l j á k . . .

m i r e

m e n n e

H á m o r i G a b r i e l l a az Örkény Színház SzínmÛvéSze

hangversenyterem

Steve reicH 75 október 30. 19:30 – Bartók Béla nemzeti hangversenyterem liSZt! minden tekintetben. – orGona SZtorik október 9. 18:00 – Bartók Béla nemzeti hangversenyterem

m u c S i

Z o l t á n

a Bárka Színház SzínmÛvéSze

a zenével való ismerkedést nem lehet elég korán kezdeni. ravel meseoperája bármelyik kisgyerekről szólhatna: a kisfiú nem akar leckét írni, anyukája leszidja, erre ő felesel, és a rá kiszabott büntetés miatt a szobájában található élőlényeken és tárgyakon tölti ki haragját. a tárgyak azonban életre kelnek. elsőre ijesztően hangzik, de a mesék alapmotívuma általában a félelem, a zene viszont feloldja azt. ami new Orleansból jön, az nem lehet rossz! a háromnapos szving- és jazzfesztivál utolsó napján a trombita királyát, Louis armstrongot ünnepli a Louis armstrong revival Band. ami leginkább izgat engem ebben a formációban, az az, hogy a német csapat három különböző trombitaszólam segítségével varázsolja a színpadra a nézőknek armstrong híres melódiáit. ha valaki biztosra akar menni, semmiképp ne hagyja ki a Jazzverziókat, ami szerintem a Lisztévforduló egyik legizgalmasabb eseménye. a hazai jazzélet két zongorista virtuóza, Szakcsi Lakatos Béla és Oláh kálmán arra vállalkozik, hogy Liszt-művek témáit jazzre komponálva, nyilván sok improvizációval alakítsa saját zenei világára. Biztos vagyok benne, hogy nem fognak csalódást okozni.

new orleanS SwinG – louiS armStronG revival band auGuSZtuS 28. 19:30 – Fesztivál Színház matinékoncertek – a Gyermek éS a varáZSlat október 2. 11:00, 15:00 – Fesztivál Színház liSZt! minden tekintetben. – jaZZverZiók október 17. 19:30 – Fesztivál Színház

new orleanS SwinG – jaZZ StePS éS janice HarrinGton auGuSZtuS 27. 19:30 – Fesztivál Színház GrylluS dániel éS barátai – Pál aPoStol levelei; weöreS Sándor: a teljeSSéG Felé október 2. 19:30 – Bartók Béla nemzeti hangversenyterem iva bittová október 5. 19:30 – Fesztivál Színház

S c H e r e r

Z o l t á n F o t ó : G a r a m v á r i G á b o r

budaPeSti maHler-ünneP – budaPeSti FeSZtiválZenekar SZePtember 9., 10., 11. 19:45 – Bartók Béla nemzeti

m u c S i

H á m o r i G a b r i e l l a F o t ó : r i c k Z S ó F i

a programokat böngészve az első, aminél komolyan fellelkesültem az volt, hogy láttam, Steve reich ismét a müpába érkezik, hogy az amadinda életművét átölelő születésnapi koncertjén legyen jelen. minden bizonnyal nagy élmény lesz azoknak, akiket gyönyörködtet a precizitás, a tökéletesség és a szabadság összefonódása. Számomra Steve reich zenéje a repülés és az elmélyült belső utazás élményét adja. ha már a tökéletességnél tartunk, többször voltam Fassang László koncertjén, mindig fantasztikus élményben részesültem. Fassangtól Liszt orgonadarabjait, mácsai Páltól pedig Liszt orgonához kapcsolódó történeteit hallgathatjuk meg az Orgona sztorik című koncerten.

De akad még különlegesség: mahler-ünnep a Budapesti Fesztiválzenekarral és a hozzá kapcsolódó kiállítás – valamelyikre mindenképp elmegyek!

P é t e r

S c H e r e r SzínmÛvéSz

P é t e r

new Orleans, szving, jazz. erről egy Boris vian idézet jut eszembe „mi a világon a két legjobb dolog? Lányokkal megismerkedni és Duke ellington-féle zenét hallgatni.” a műfajt is nagyon szeretem, és kíváncsi lennék a magyar zenekar és az amerikai Janice harrington összhatására.

Gryllus Dániellel volt szerencsém együtt dolgozni akkor, amikor fia, Samu kitalálta, hogy édesapja 60. születésnapjára Weöres Sándor A teljesség felé című fantasztikus művét újrahangszerelve előadjuk. ebben a népi és az etnozene keveredése lett a fő motívum. én részleteket olvastam fel a műből, mellettem Gryllus Dániel 15 hangszeren játszott, egyik oldalamon női kar, olyan nevekkel, mint Palya Bea, Sebestyén márta, másik oldalamon férfi kar, középen pedig a „vezénylő”. Samu. Páratlan szöveg, csodálatos zene! Teljes szívvel ajánlom. iva Bittová keveri a műfajokat, vérbeli cseh nő, aki ma már amerikában él.

Otthonosan mozog a színpadon minden szerepben. állandó társa és segítője a hegedűje: legyen szó rockról, jazzről, sőt, operáról, abban biztos vagyok, hogy felejthetetlen élményt nyújt az előadása.

mm8

MUPA 2011_3r.indd 8

8/29/11 10:50:00 AM

MUPA 2011_3r.indd 9

8/24/11 10:12:22 PM

A

k i s k é s i t !

L á s z L ó

F e r e n c

Két esztendő elteltével, októberben Sacrificium című lemezének anyagával tér vissza Budapestre cecilia Bartoli. A hajdanvolt kasztrált énekesek emlékét idézi az áriaantológia, s ez nem csupán a kollegiális tiszteletadás kései, ám nagyszívű gesztusa, de az idők jele is egyben.

A saját, századokra elfeledett kincseiből gazdagodó operai kultúra győztes jeladása.

2011. október 11. 19:30

Bartók Béla nemzeti Hangversenyterem

Cecilia Bartoli: sacrificium Részletek Porpora, Broschi, Händel, Veracini, Vinci, Leo, Araia, Graun, sammartini Caldara operáiból és zenekari műveiből Km.: il Giardino Armonico; vez.: Giovanni Antonini

Gioachino rossini vígoperájának közönsége nemzedékeken át úgy fogadta a vénecske buffóalak dallammal kísért szavait, mint afféle röpke, komikus híradást egy végérvényesen elsüllyedt zenei univerzum valahai létezéséről.

A tájékozottabbak tudták ugyan, hogy az emlegetett művésznév a régmúlt egy nagy kasztrált énekesét rejti, ám ez is csupán érdekes adalék volt az érett Mozart előtti operavilág bizarrságaihoz. Az opera első nemzetközi sztárjait, a kasztrált énekeseket, akik több mint két évszázadon át uralták a színpadokat, nagyjában-egészében a tartós feledés homálya takarta.

közönség nem brávót kiáltott, hanem ekképp lelkesedett: „evviva il coltellino!”, vagyis „Éljen a késecske!” s nem vitás, a messzire tűnt korszak elkényeztetett hősei ki is érdemelték a figyelmünket, hiszen túl hangjuk jócskán megszenvedett varázsán, érdekesebbnél érdekesebb alakok bontakoztak ki a 17–18. századi operatörténet szürkületi zónájából.

A herélt létére éppenséggel nőügy áldozatává vált, a féltékeny férj által legyilkoltatott siface, vagy a hosszú pályafutását diplomataként és mesterkémként bevégző s mára titokfejtő regénysorozat főszereplőjévé lett Atto Melani apát merőben izgalmas figurák, s 1994 óta azt is nagyon jól tudhatják a mozilátogatók, hogy Farinelli sem volt akárki.

Az utóbbi miskárolt énekest, polgári nevén carlo Maria Broschit egyenesen „az európai énekművészet elismert uralkodójaként” tisztelte kora, aki miután negyedszázadon át énekelte álomba a portugál királyt, bolognai villájában egy fejedelem méltóságával fogadta tisztelgő vendégeit: Gluckot, Mozartot, vagy mondjuk a majdani kalapos királyt, II. József császárt.

Azután a huszadik század legvégére lassanként és hozzá gyökeresen megváltozott a helyzet. Muzikológiai kutatások sora és a régizene mozgalmának szárba szökkenése, a teljes posztmodernitás meg néhány szexuális forradalom, s még ki tudja, mi minden kellett hozzá, de a világ újra felfedezte magának a kasztráltak operai világuralmának történetét. A kort, amikor egy-egy diadalmas ária után az elégedett

Mindez az érdeklődés természetesen együtt járt a kasztráltak hangszálaira és félelmetes tüdőkapacitására komponált művek újrafelfedezésével is. Énekesnők, férfiszopránok és kontratenorok – mint például az új senesinóként ünnepelt Andreas scholl – léptek elő a hajdani virtuóz áriákkal, s e folyamat átmeneti betetőzését jelentette cecilia Bartoli 2009-es lemeze, a Sacrificium. szent Pál kevéssé nőbarát kitétele, mely szerint

A sevillai borbély második felvonásában a gyámleánya kezére ácsingózó Bartolo doktor ezekkel a szavakkal akasztja meg rosina és az álruhás Almaviva gróf úgynevezett éneklecke-jelenetét: „Az én időmben, hajdan a zene más volt. / Amikor például a nagy caffariello / dalolta ezt a dalt, hogy / La ra la la la… / csak hallgassa Don Alonso, ez volt ám a szép…”

„Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak összejöveteleiteken”, évszázadokon át kerülőutakra terelte a női énekhangok kedvelőit, s az énekesi utánpótlás embertelen, tiltott, ámde mégis tömeges gyakorlata ezrek és tízezrek életét nyomorította meg. nekik állított emléket a zenetörténetben oly merész biztonsággal és oly csodás stílusérzékkel tájékozódó nagy énekesnő, amikor összeválogatta a dicső kasztráltak, a nápolyi nicola Porpora iskoláját kitanuló caffarelli, Farinelli és társaik jellemző bravúráriáit.

A Sacrificium hangzóanyaga és cecilia Bartoli egész történeti-esztétikai feltáró munkája azonban csupán egy része annak a folyamatnak, amely az elmúlt évtizedekben a fülünk hallatára átrendezte a világ operakultúráját. csupáncsak egy része, igaz, reprezentatív és a tökélyt kísértő része annak a folyamatnak, amely mind több és több kincset hoz elénk az operaimádó barokk tárházából. Valóságos megújulás ez, hiszen történeti alapú kultúránkban újdonságnak az számít, ami elég régen volt. Az operatörténet feltornyosuló apafiguráitól féligmeddig elfordulva, az archívumok búvárlói fölfedezték maguknak a nagy-, déd- és ükapák alakjait, s ez a historikus mozgalom olyannyira tartós hullámnak bizonyult, hogy késéssel ugyan, de azért még Magyarországra is időben elérkezett. „Bravi! cosa rara! […] evvivano i litiganti!” ezekkel a felkiáltásokkal ismer rá az urának felszolgáló Leporello az asztalizene vendégmotívumaira a Don Giovanni fináléjában. nos, a historikus alakulatok leporoló munkájának hála, a két Mozart-kortárs, Vicente Martín y soler és Giuseppe sarti operái, az Una cosa rara, illetve a Fra i due litiganti il terzo gode már korántsem csak e kotnyeles bemondások révén

mm10

MUPA 2011_3r.indd 10

8/24/11 10:12:34 PM

mm11

MUPA 2011_3r.indd 11

8/29/11 10:50:22 AM

F o t 贸 :

U l i

c e c i l i a

-

D e c c a

b a r t o l i W e b e r

lehetnek ismerősek számunkra. S még inkább ismerőseinkké váltak az elmúlt évtizedekben a barokk elvitathatatlan remekművei! A Mozart előtti korszakot nemzedékeken át jószerint egyedül képviselő Gluck-opera, az Orfeusz és Eurüdiké egyre több társra lel a nemzetközi operarepertoáron.

Méghozzá olyannyira, hogy mára már a romantikus opera fellegvárai is nyitottak a barokk kor alkotásai felé. Így a HD-közvetítések révén immár számunkra is meghitten lakályos New York-i Metropolitan Opera gigantikus színpadán az Ifigénia Tauriszban nyomdokán az új évadban bemutatásra kerül egy barokk áriákból összeállított pastiche-opera, a The Enchanted Island. De még a Magyar Állami Operaház is újít, hiszen a Xerxes hiánypótló produkciója után, a 2011/12-es évad végén pár estére Jean-Philippe Rameau operája, a Hippolyte et Aricie veszi majd birtokába a házat – alighanem megújrázva Vashegyi Györgyék Müpa-beli zajos sikerét.

Régen még a só is sósabb volt – állítják a tegnapok tántoríthatatlan rajongói, s nem kétséges, a nemzetközi operaélet jelenkori változásainak létezik egy elterjedt pesszimista és kritikus értelmezése is. Eszerint vészesen megfogyatkoztak a világban a Verdibaritonok és a hőstenorok, nem találtatnak többé az életnagyságnál nagyobbnak mutatkozó operadívák, a hatásiszonytól szenvedő, s az összehasonlítástól okkal félő énekesek és rendezők pedig a jól ismert, népszerű művektől elővigyázatosságból az ismeretlenek felé fordultak. Hogy a barokk divatjában ilyesfajta okok is közrejátszhatnak, az persze könnyen

elképzelhető, ám a művészi-esztétikai hozadékok mégis egészen komikussá teszik ezeket a sirámokat. Egyre több Händel-áriát dudorászunk ugyanis, jószerint a semmiből elénk bukkant – amúgy részben éppen Cecilia Bartolinak köszönhetően – Antonio Vivaldi operai életműve, s immár a zenetörténet mind több és több nevéhez kapcsolhatunk hangzó emlékeket.

S mindeközben korántsem mellesleg átalakult az operaénekesi szerepfölfogás is. A barokk éneklés pionírjai mögé, mellé vagy olykor éppenséggel elé felsorakoztak a repertoárjukat visszafelé, ráklépésben bővítő operasztárok, valamint a már eleve több korstílusban otthonos új versenyzők is. Az örökkön járatlan utakat és új megmérettetéseket kereső Plácido Domingo Gluck- és Händel-szerepekben lép a közönség elé: Oresztész az Ifigéniában és Bajazet a Tamerlánban. Renée Fleming Alcinát és Rodelindát énekel, Susan Graham a barokkal váltogatja romantikus és modern szerepeit, s Natalie Dessay is magától értetődő természetességgel ingázik Claudio Monteverditől a 20. századig. Az eredetileg Mozartés Rossini-specialistának indult Cecilia Bartoli is visszafelé haladva hódította meg számunkra a 17. és a 18. századot: Vivaldit, Haydnt, Gluckot és Salierit, valamint a 2009 tavaszán a Művészetek Palotájában is előszemezgetett Opera Proibita című áriaantológia kincseit.

A hajdani kasztráltak részörökösei, a kontratenorok eminens operasztárokká léptek elő: Philippe Jaroussky vagy Andreas Scholl olyan ünnepelt szereplői a nemzetközi komolyzenei életnek és a médiának,

amiről a számukra is utat törő Jochen Kowalski legfeljebb csak álmodhatott. A buta operaénekes féligazságokon alapuló sztereotípiáját mindinkább elnyomja a pallérozott operafilológusok énekszava: például a barokk nagy tenorénekesei felé tudományos igényességgel forduló bölcsészdoktor, Ian Bostridge dalolása. S az operavilág színészként is remeklő, s ráadásul roppant fotogén új csillagai pedig már a Mozartot megelőző évszázad zenéjében is otthonosan érzik magukat: amint erről a Vivaldi által komponált Bajazet című opera 2005-ös lemezfelvétele is ékes bizonyságot adhat Elìna Garanča közreműködésével és Ildebrando D’Arcangelóval a címszerepben.

Az opera köszöni szépen, jól van, s már többször kiadott gyászjelentése dacára él és virágzik. Ha sokan múzeumi művészetnek is ítélik, azért bizonyosan a világ leggazdagabb múzeuma, amelynek alagsorából egyre újabb és újabb kincsek kerülnek elő. Barokk remekművek, amelyeket egykoron nehéz természetű kasztráltak és talán még nehezebb természetű primadonnák énekeltek, s amelyeket most elkötelezett régizenészek és kíváncsi operisták keltenek új életre.

Magukban álló áriák és teljes operák elevenednek fel a tetszhalálból egy-egy karizmatikus előadóművész hatására, ahogyan a huszadik század közepén a bel canto néhány feledésbe merült alkotását elővették Maria Callas vagy Joan Sutherland repertoárját gazdagítandó. Így bukkannak most elő Porpora, Caldara, Veracini, Broschi és társaik áriái – az Il Giardino Armonico együttesével összehangzó Cecilia Bartoli kedvére. Azazhogy pontosítsunk máris ezen a záró fordulaton: az ő kedvére meg a miénkre.

mm12

MUPA 2011_3r.indd 12

8/24/11 10:13:00 PM

MUPA 2011_3r.indd 13

8/24/11 10:13:17 PM

f I s c h e r I v á n f o t ó : M A r c o

A z

B o r g g r e v e

I g A z g A t ó

K o v á c s

ú r

„ s z y f ó n I á j A ”

s á n d o r

részben egy herendi készletnek köszönhető, hogy Gustav Mahler első szimfóniáját itt mutatták be, Budapesten.

Keglevich István, az 1884 őszén megnyitott operaház második intendánsa ugyanis elődével, Podmaniczky Frigyessel ellentétben két marokkal szórta a pénzt.

Márkás porcelánokat vett például színpadi kelléknek (!). Úgy vélte, ha túllépik a pénzügyi keretet, az állam majdcsak belenyúl a zsebébe.

Túllépték. És Keglevich helyére Beniczky Ferenc kormánybiztos állt azzal a feladattal, hogy teremtsen rendet. Beniczky pedig elérkezettnek látta az időt ahhoz is, hogy erőskezű művészeti igazgatót keressen a megfáradt Erkel sándor helyett. nikisch Artúrt szerette volna megnyerni, majd Felix Mottllal vette fel a kapcsolatot. Már megegyeztek volna, amikor Mottl visszalépett.

Más jelöltje nem lévén, a kormánybiztos a Zeneakadémia igazgatójához, Mihalovich Ödönhöz fordult tanácsért. Mihalovich, illetve az Akadémia csellótanára, Popper dávid egy fiatalembert ajánlott, aki nagy sikereket ért el Prágában, s időközben Lipcsébe szerződött. Gustav Mahlernek hívták. Megkezdődtek a puhatolózó tárgyalások. A 28 éves muzsikus hajlandónak mutatkozott arra, hogy a magyar fővárosba jöjjön, azt is megígérte, megtanul magyarul. Ezt az ígéretét nem tartotta be. Tízesztendős szerződést kötöttek.

Mahler 1888 októberében érkezett meg, s hatalmas energiával látott munkához. A teljes nibelung-ciklus bemutatóját tervezte, méghozzá magyar nyelven. És A Rajna kincse

premierjén csodát hallott a közönség.

A csoda megismétlődött A walkürnél is, aztán Mozart Figarójánál, a Don Giovanninál… de az itáliai zene híveit sem hagyta cserben az új igazgató. Fél évvel a milanói premier után Budapesten hangozhatott el a Parasztbecsület, voltaképpen innen indult el világhódító útjára.

Hogy milyen lehetett az előadások színvonala, azt egy közismert anekdota árulja el: Brahms, pesti barátai unszolására egyszer elment a Don Giovanni egyik előadására, s utána azzal bosszantotta a bécsieket, hogy ha igazán jó operaprodukciót akarnak hallani, utazzanak Budapestre. Hogy a nevezetes mondat valóban elhangzott-e, semmi sem bizonyítja. Az azonban tény, hogy

mm14

MUPA 2011_3r.indd 14

8/24/11 10:13:28 PM

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP 2011. szeptember 9., 10. 19:45, 11. 15:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenye Enescu: Prelúdium uniszónóban (1. szvit, op. 9 –1. tétel) Orbán György: IV. szerenád – bemutató Wolf: Dalok (Harfenspieler No.1.: Denk’es, o Seele; Gesang Weylas; Herz, verzage nicht; Gebet) Mahler: I. (D-dúr, „A titán”) szimfónia Km.: Wolfgang Holzmair (bariton) Vez.: Fischer Iván

2011. szeptember 13. 19:45 Fesztivál Színház

Kamaraest Mahler IV. szimfónia (zongora négykezes-átirat); Egy vándorlegény dalai (Lieder eines fahrenden Gesellen); Négy dal Rückert-versekre (Um Mitternacht, Liebst du um Schönheit, Blicke mir nicht in die Lieder, Ich bin der Welt abhangen gekommen) Km.: Csalog Gábor, Kemenes András (zongora), Markus Werba (bariton)

a dicséretekkel híresen fukarkodó Brahms az előadás után meleg szavakkal gratulált Mahlernek.

A soha korábban nem tapasztalt színvonalnak persze megvolt az ára.

Mahler nem kímélte zenészeit. Sok próbát követelt. A zenészek tehát nem kedvelték. Hamar megindult az intrika az „idegen” dirigens ellen.

A háttérből a „kevély mágnás”, gróf Zichy Géza szőtte a szálakat. A tíz esztendőből így végül is csak két és fél lett. A rövid időszak azonban arra lehetőséget adott, hogy az I. szimfónia itt hangozzék el a világon először. Az igazat megvallva, az 1889. november 20-i előadás nem hozott nagy sikert a szerző számára.

Még gúnyrajz is megjelent az egyik vicclapban, „Malér-szyfónia” címmel.

A kritikusok bombasztikusnak és hosszadalmasnak tartották az igazgató úr művét.

Ami a terjedelmet illeti, volt rá némi okuk. A szimfónia ugyanis ekkor még öt tételből állt. Amikor Mahler utóbb átdolgozta, kihagyta belőle a másodikat. (Ezt manapság Blumine címmel önálló darabként szokták megszólaltatni a szimfonikus zenekarok). A végső átdolgozást azonban megelőzte egy weimari

előadás, amelyhez Mahler programot is mellékelt. Az egész műnek a „Titán” címet adta a Goethe kortárs német író, művésznevén Jean Paul regényére utalva. Az egyes tételek is címet kaptak: 1. A végtelen tavasz, 2. A virágok fejezete, 3. Dagadó vitorlákkal, 4. Csütörtököt mondott, 5.

Dall’inferno al Paradiso.

A négytételes változat elhagyta ezeket a feliratokat és a melléjük csatlakozó magyarázatokat. Mahler belátta, jobb, ha zenéje önmagáért beszél. Azt például, hogy az első tétel kezdete a feszült várakozás, a születés, kialakulás zenéje, amely mintegy révbe ér a főtéma megszólalásával, szóbeli kommentár nélkül is megérzi a hallgató: önkéntelenül is a természet téli álomból való ébredését asszociáljuk hozzá. A virágdarab kihagyásával a második helyre került tétel a huszadik század történelmi traumái után a ma emberét a totalitárius rendszerek harsány indulóira emlékezteti. Éles ellentétben áll ezzel a középrész intimitása. Mintha Orwell hőse, Winston Smith lépne be a számára végzetesnek bizonyuló ócskásboltba s pillantaná meg a múlt törött emlékeit. A harmadik tételről Mahler utóbb bevallotta, egy cseh

területen népszerű metszet ihlette: a vadász temetése. Nyuszik húzzák a koporsót, őzikék, vaddisznók sírnak mögötte, a menetet katonabanda követi. Mahler itt egy Európaszerte közismert dal melódiáját használta fel, zenéjének néhány részlete a mai klezmeregyüttesek előadásain visszhangzik. A finale valóban pokoljárás, egy pillanatra mintha a képzeletbeli főhős összeroppanásának lehetnénk tanúi.

A befejezés azonban azt hirdeti, a harc nem volt hiábavaló.

Különleges élménnyel gazdagodhat, aki az idei Mahler-ünnep első koncertje mellett a kamarakoncertre is ellátogat. A IV. szimfónia Joseph Venantius Wöss-féle négykezesátirata és négy Rückert-dal zongorakíséretes verziója mellett ugyanis hallhatja a Vándorlegénydalok eredeti, 1884-ben alkotott, zongorakíséretes verzióját, s felfedezheti a szoros tematikus kapcsolatokat az első szimfóniával.

A szimfónia nyitótételének főtémája, illetve harmadik tételének középrésze ugyanis idézi a dalciklust.

A zenekari hangversenyen a D-dúr szimfónia előtt három további kompozíció, illetve kompozíciórészlet szerepel a műsoron. Enescu folklór ihletésű, unisonóval kezdődő első szvitjét, amelyből a közönség ezúttal a nyitótételt hallhatja, Mahler mutatta be 1905-ben New Yorkban. Orbán György a Budapesti Fesztiválzenekar felkérésére komponálta IV. szerenádját: a darab Bartók és Mahler szelleme előtt tiszteleg, mégpedig azzal, hogy fő gondolata pentaton motívum.

Mahler művészetére ugyan a pentatónia általában nem jellemző, de kétségkívül akad egy fontos darab, a kínai versek német átköltése nyomán alkotott Dal a Földrôl ciklus, amelynek legtöbb témája pentaton ihletésű. Hugo Wolf 1860-ban, ugyanabban az esztendőben született, mint Mahler, és sok tekintetben hasonló nézeteket vallott. Goethe-költeményekre írt Harfenspieler-ciklusa (ennek most első része, első négy dala hangzik el) abban is közel áll Mahler művészetéhez, hogy zenekarkíséretes. A Mahler (és Wolf) előtti időkben erre a műfajra nemigen találni példát.

mm15

MUPA 2011_3r.indd 15

8/24/11 10:13:42 PM

K é t

e s t

M a g y a r

–

K é t

m ű f a j

K o r n é l

Komlósi Ildikóról, a világhírű mezzoszopránról úgy tartják – nem tudni miért –, hogy ritkán szerepel Magyarországon. a szeptember rácáfol erre, hiszen három alkalommal is közönség elé lép. a hónap elején a régóta nagy várakozás övezte Bartók-opera, A kékszakállú herceg vára 3D-ben látható-hallható az operaházban, a Művészetek Palotájában a nemzeti Filharmonikusok évadnyitó hangversenyén Kocsis Zoltán vezényletével Mahler dalszimfóniáját énekli, két nappal később pedig amerikai kollégájával, Marcello giordani tenoristával ária- és duettestet ad.

2011. szeptember 27. 19:30

Bartók Béla nemzeti Hangversenyterem

Komlósi Ildikó és marcello Giordani áriaestje Verdi: a szicíliai vecsernye – nyitány; Luisa miller – Rodolfo áriája; a végzet hatalma – nyitány; aida – Radames románca; amneris és Radames duettje Ciléa: adriana Lecouvreur – a Hercegné áriája mascagni: Parasztbecsület – Intermezzo; santuzza áriája; santuzza és turiddu duettje Leoncavallo: Bajazzók – Canio áriája; Bizet: Carmen – nyitány; Carmen áriája, Habanera; Don josé áriája; Virágária; seguidilla; Carmen és Don josé kettőse Km.: miskolci szimfonikus Zenekar Vez.: marco Balderi

„Számomra minden felkérés fontos” – mondja Komlósi Ildikó – „azonban ez a három azonban annyira különbözik egymástól, hogy ebben rejlik a varázsa. Hogy Kocsis Zoltánnal részt vehetek a Mahler: Das lied von der Erde előadásában, kitüntetés!

Bármilyen közös munka vele, egy kurzussal ér fel. Imádok tanulni, új színeket felfedezni. Zoli pedig teljesen letisztítja, szinte csontig lebontja a zenét, hogy utána újra összerakjuk, és mindig valami fantasztikus produkció születik. a 27-i ária- és duettest magáért beszél. Egy olyan kollégával lépek fel, akivel közel három évtizede ismerjük egymást: egy istenadta hang, mindig csodálattal hallgattam.” a szicíliai születésű Marcello giordani korunk egyik vezető tenorja a new york-i Metropolitanban. 1993-ban mutatkozott be ott a Szerelmi bájital nemorinójaként, azóta több mint 170 előadáson alakította elsősorban az itáliai bel canto szerzői, valamint Verdi és Puccini írta szerepeket, és rendkívüli sikert aratott a világhírű dalszínház Anyegin produkciójában

is, amikor első ízben giordani énekelte orosz nyelven lenszkij szerepét. a Covent garden operába Solti györgy meghívására érkezett.

Verdi Simon Boccanegrájának gabriele adorno szerepében debütált londonban, a világhírű magyar karmester utolsó ottani fellépésén. „akkor ismerkedtünk meg” – folytatja Komlósi Ildikó – „amikor a Scalában voltam ösztöndíjas, és Marcello ott tanult egy milánói énektanárnál. Ő már akkor tulajdonképpen ’készen volt’, a hangja skálázás nélkül is kellő pozícióban szólalt meg. azóta sokat énekeltünk együtt, legutóbb a barcelonai liceuban Mascagni Parasztbecsületének több előadásában.” a 27-i hangverseny műsorán – a Miskolci Szimfonikus Zenekar közreműködésével, Marco Balderi vezényletével – a Parasztbecsület részletei mellett szerepel még leoncavallo, Cilea, Verdi és Bizet operáinak több népszerű áriája és kettőse. Beszélgetésünk során szóba

kerülnek a legkedvesebb szerepek és a legemlékezetesebb pillanatok: „Zeffirellivel a Scalában találkoztam először az Aida új rendezésében. amikor megkaptam a Carment a Veronai arénában, hihetetlenül boldog voltam. életemben először Bregenzben énekeltem a Bizet-operát Jérôme Savary rendezésében, nagy élmény volt, de az igazi kiteljesedést az aréna 85 méteres színpada adta. nagyon szeretem Carmen figuráját. Zeffirelli mindig nagyon odafigyel a kosztümökre, számomra pedig – éppen a magasságom miatt – nagyon fontosak. Carmen a közönség emlékezetében mindig telt, nagyon nőies figuraként él. a Veronai arénában tizenhatezres nézőterével olyan távolságok vannak, ahol a termetemmel vékonynak, kicsinek tűnök, tehát a látvány rendkívül fontos. Zeffirellinek még inkább, mert ő úgy dolgozik, mintha a kamerán át nézve filmet készítene. amikor elkészültek a jelmezek, elszállt minden félsz belőlem.

Megláttam a kosztümömet, és máris nyertesnek éreztem magam. Soha

mm16

MUPA 2011_3r.indd 16

8/24/11 10:14:08 PM

olyan jó közérzettel nem énekeltem Carment, mint az Arénában. Olyan szabadságot adott, mint maga a szerep, amely éppen annak a jelképe. Carmen vad, olyan szabad és megfékezhetetlen.”

Komlósi Ildikót nem köti állandó szerződés egyetlen színházhoz sem, ugyanakkor fáradhatatlanul járja a világot és sűrű meghívásainak eleget téve egyik után a másik földrész legnagyobb operaházaiban lép fel, a legkülönbözőbb szerepekben. Jelentős – 20. századi műveket sem nélkülöző – repertoárjának minden darabja egyaránt fontos számára: „Mindig az a szerep áll hozzám a legközelebb, amelyet éppen éneklek. Ami pedig az átállást illeti, hát elképzelhetetlen, hogy Mascagni néhány bevezető taktusa után, miközben a színpadra lépek, mire megszólalok, ne váljak valóban Santuzzává. Nem mindig könnyű, de ugyanakkor muszáj, hogy ne csak a kedvenc szerepeket énekeljem.

Fontos új feldolgozásokkal, új szemléletekkel, új karmesterekkel, rendezőkkel dolgozni. Frissen tart és gazdagodik a szerep, azzal együtt én is. Ez a megújulásunk forrása.

Kezdettől fogva nagy repertoárra és sokoldalúságra törekedtem.

Hogy az utóbbi években nagy dalciklusok interpretálására is felkértek, mint Mahler Das Lied von der Erdéje (Dal a Földrôl – a szerzô) vagy a Kindertotenlieder (Gyermekgyászdalok – a szerzô), sőt Mozarttól Ravelig egy sor más szerző darabjaira, számomra nagyon fontos.

Ezt ki kellett harcolni, és állandóan bizonyítani kell. Sosem szégyelltem bevallani, ha valami nem ment egészen úgy, ahogyan elképzeltem, de utána kemény munkával próbáltam korrigálni az esetleges hibákat. Nem könnyű a pályánk és az életünk. Itt van a családom, és bizony egyes pillanatokban nem szívesen pakolom be a bőröndöt.

De ha folytatni akarom, akkor menni kell. És ha csinálni akarom, akkor száz százalékig kell csinálni. Kell lennie több ilyen ’száz százaléknak’, ami természetesen nagyon fárasztó, de anélkül nem megy. De ha sokat áldozunk, sokat is ad ez a pálya.

A szeptember 25-i hangverseny a Nemzeti Filharmonikusokkal és két napra rá a 27-i ária- és duettest is

k o m l ó s i

i l d i k ó

nagyon fárasztó lesz, de a program gyönyörű, és az ember bízik, hogy mindig a legjobb formáját tudja hozni.”

Komlósi Ildikó búcsúzóul elmondta, hogy a nyár első hónapjában Aida-produkciót énekelt a masadai fesztiválon, majd a müncheni – szintén Aida- – előadások után hosszabb pihenőt engedélyezett magának. Hét év óta most először fordult elő, hogy nem vállalt fellépéseket egyetlen fesztiválon sem. Néha az embernek tudnia kell, hogy mi igazán fontos az életében.

Férje és tizennégy éves fia sokat hiányolta, az utóbbi években annyit

utazott, dolgozott, énekelt. Most elhatározta, hogy néhány hónapig együtt lesz kamasz gyermekével, szabadon, a nap huszonnégy órájából huszonnégyet. Egyébként mint minden fiatalt, őt is vonzzák a különféle technikai újdonságok, nagy élvezettel vesz részt a Kékszakállú 3D-s produkciójának előkészületeiben. Október hónapban egy újszülöttel gyarapodik a tágabb család, úgyhogy a külföldi koncertek és előadások közt fennmaradó idő az övé és a készülő új Wagner-szerepeké lesz, amelyek közül a Tannhäuser Vénuszaként a budapesti Operaház közönsége is hallhatja Komlósi Ildikót 2012 februárjában.

mm17

MUPA 2011_3r.indd 17

8/24/11 10:14:22 PM

S Z I M P A T I K U S K O L O Z S I

F E L F E D E Z É S E K

L Á S Z L Ó

A hivatásos magyar zenekarokat bemutató Magyar szimfonikus körkép a 2010/2011-es évadban megújult.

Az is, hogy az eseménysorozat neve Szimfonikus felfedezések lett egyértelműsíti, nagyobb hangsúlyt kapnak a magyar zenetörténet kevésbé vagy egyáltalán nem játszott alkotásai. A sorozatban egy jól ismert és egy teljességgel ismeretlen magyar szerző kompozíciója is hallható lesz: Veress Sándor neve sokaknak mond valamit, Moór Emánuelé alig valakinek.

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK 2011. október 7. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Jandó Jenő és a Savaria Szimfonikus Zenekar Kodály: Marosszéki táncok Bartók: III. zongoraverseny Veress Sándor: I. szimfónia Km.: Jandó Jenő (zongora) Vez.: Medveczky Ádám

2011. október 31. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

M E D V E C Z K Y

Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84 Moór Emánuel: C-dúr (Kossuth Lajos -) szimfónia Bartók: Kossuth-szimfónia Vez.: Kovács János

Á D Á M

1940-ben a japán kormány a császárság megalapításának 2600. évfordulójára meghívásos zenei pályázatot hirdetett. Hat ország komponistáitól kért nagyzenekari kompozíciót, többek közt a magyar (akkor még Magyarországon élő) Veress Sándortól. A szigetország vezetője a később háborús bűnökért elítélt Todzso Hideki – de még Pearl Harbor előtt vagyunk. A politikára érzékenyebb Benjamin Britten e pályázatra az európai békét és kultúrát sirató Rekviemjét küldi.

A pályamunkák mindegyike jeles darab, a japán kultusztárca favoritja, Richard Strauss a Japán Fesztivál Zenét postázta, Ibert egy Nyitányt nyújtott be, Ildebrando Pizzetti szimfóniát, Britten az említett Sinfonia da Requiemjét. Mégis a mi Veressünk kompozíciója kerekedett minden darab fölé e nemes versenyben.

Egy olyan mű tehát, mely magyaros motívumai miatt is jellegzetesen, mélyen magyar alkotásnak tekinthető.

Hozzátehetjük, Veress meghívásának egyik oka az lehetett – mindamellett, hogy szerte a világon elismerték szerzőnk kvalitását –, hogy a japán kiíró pentaton alapdallamú, vagyis a helyi népzene hagyományos szerkezetéhez kapcsolható művet várt el. És e szempontnak is Veress Üdvözlete (ez volt ez eredeti cím) felelt meg a legjobban. A 19. századi romantikus és a 20. századi modern hagyományra egyaránt építő, barokk allúziókkal is élő munkájával tudott a legjobban azonosulni a zsűri.

Ez a szimfónia volt Veress Sándor I. szimfóniája.

Az I. szimfóniát a hangszerelése teszi különösen izgalmassá: már az első tétel – ütőhangszeres nyitórésze – is

árulkodó, elárulja, kiket is tisztelt legnagyobb szerzőjeként Veress: Johann Sebastian Bachot és Bartók Bélát. Veress munkásságának két iránya a neobarokk (az ellenpont mesterének mondható) és a magyar népzenei. A polifonikus szerkezetű fanfártétel után a zenei impresszionizmus eszközeivel jeleníti meg a szélfútta mező ingását, a fináléban az ütősök ostinatója idézi a magyar falusi vásárok forgatagát.

Sárosi Bálint leírása Veress zenéjéről – „ez a zene minden ízében kiegyensúlyozott, szinte klasszikusan dallamos és harmonikus; panaszos, de sehol sem siránkozó; mozgalmas, de sehol sem kapkodó; színes, de sehol sem rikító” – azért mondható pontosnak, mert kiderül az is belőle, miért nem lett Veress igazán népszerű. A nagyszerű

mm18

MUPA 2011_3r.indd 18

8/24/11 10:14:33 PM

indulás ellenére zenéje nem tette eléggé feltűnővé, így Veress nem szerzőként, hanem interpretátorként, zenepedagógusként, mint a svájci zeneélet meghatározó alakja tesz szert hírnévre és elismertségre.

A polgári közegben cseperedő Veress – nagyapja tervezte az erdélyi vasútvonalat, elkísérte Kossuthot az emigrációba – Kodálynál tanult zeneszerzést, Bartóktól vett zongoraleckéket, hatásuk érhető tetten abban is, hogy Moldvában gyűjtött népdalokat. Hazáját a kommunista hatalomátvétel után hagyta el, elmondása szerint a Rajkper volt az utolsó csepp a pohárban.

A remekműnek mondható Térszili Katicza stockholmi bemutatója után az északi városban telepedett le, Róma érintésével került Bernbe, ahol egyetemes zenetörténetet tanított, s meghonosította a zeneetnológia tárgyat. Majdnem az utolsó pillanatig ragaszkodott menekültstátuszához, magyarnak vallotta magát, bántotta, hogy svájci zeneszerzőként tartották számon. Kéziratai a bázeli Paul Sacher Stiftung 20. századi gyűjteményébe kerültek.

Ha van művész, akivel munkássága rokonítható, akkor az Paul Klee, a festő. Első találkozásukat követően – 1951-ben – komponálta Veress két zongorára, vonós zenekarra és ütősökre a Klee-fantáziák

című sorozatot. E darabja lett a legsikeresebb. Életének utolsó tíz évében az oktatás olyannyira igénybe vette, hogy komponálásra ideje sem maradt már.

A Savaria Szimfonikus Zenekar Kodály Marosszéki táncok és Bartók III. zongoraversenye, tehát Veress két tanárának műve mellé helyezi az első szimfóniát. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara egy, a Veress művénél sokkal kevésbé ismert, eleddig lemezre sem vett szimfóniát ad majd elő, egy héttel nemzeti ünnepünk, október 23-a után. Nemcsak Bartók Kossuth szimfóniája csendül majd fel, de Moór Emánuelé is.

A Brahmsnál harminc évvel fiatalabb Moór a nagy német szerző követőjének tekinthető. Huszonhat éves, amikor először találkozik bálványával, s még zenéjének magyaros motívumain is a nagy előd keze nyomát érezni.

Elsősorban nem is kompozícióinak köszönheti a kecskeméti kántor fia, hogy kora legkiválóbbjaival (csak néhány név: a csellista Casals, és olyan nagyszerű hegedűsök, mint Ysaÿe, Flesch) tartott fenn jó viszonyt, hanem inkább találmányának, a kétmanuálos zongorának. La Pompadour című operájának címszerepét az a Marie Brema

énekelte, aki az első nem német származású előadó volt Bayreuthban.

Moór, akárcsak Veress, Svájcban talált otthonra, itt dolgozta ki a Bösendorfer és a Steinway műhelyeiből is kigördülő hangszert, melynek propagátora lett Max Pirani zongorista és Bruno Walter, valamint a neves zongoraművésznő, Winifred Christie-Moor, Moór felesége is. A kettőzött billentyűzet és pedál segíti a nagyobb ugrások, fogások, oktávfutamok megszólaltatását, emellett érdekes, új hangzásokat produkált Moór építménye. (Csak érdekességképpen: Mihail Jugyin Lenin-oratóriumában is megszólal e furcsa instrumentum.)

Moór termékeny szerzőnek mondható: három zongoraversenyt, két csellóversenyt, négy hegedűversenyt és nyolc szimfóniát írt, ez utóbbiak hangsúlyosan dallamosak. Már az is, hogy mely műfajokban tündökölt, mutatja, hogy a 19. század zenéjének elkötelezettje, a klasszikus formák kedvelője volt.

Valószínűnek tarthatjuk, hogy e mű, hasonlóan a sorozat számos más darabjához, kellemes meglepetéssel szolgál, és reméljük, a sorozat kitartóan szolgálja majd az elfeledett művek ügyét, és behoz az alaprepertoárba is onnan fájóan hiányzó darabokat.

mm19

MUPA 2011_3r.indd 19

8/24/11 10:14:44 PM

G Y Ó G Y Í T H A T A T L A N V Á R K O N Y I

S Z E R E L E M

T A M Á S

Mindig megérdemelni, és néha megkapni – ennek a Liszt Ferenctől származó mondatnak kíván megfelelni Bogányi Gergely, aki arról is beszél az alábbi interjúban, hogy külsőleg nem szándékosan hasonlít a nagy zongoraművész-zeneszerzőre, noha évtizedek óta az ő szellemi közelségében éli életét. Idén már számos szólóestet adott Liszt műveiből, háromféle műsorral, de a virtuóz Liszt, a szerelmes Liszt és a vallásos Liszt arcait egy hangverseny keretében mutatja meg október 8-án, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

2011. október 8. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bogányi Gergely szólóestje

B O G Á N Y I

Liszt: II. magyar rapszódia; Harmonies du soir (Esti harmóniák –11. transzcendens etűd); Eroica (7. transzcendens etűd); Waldesrauschen; Gnomenreigen; A vándorévek első kötetéből (Svájc); Vallée d’Obermann (Obermann völgye); Les cloches de Genève (Genfi harangok); Bénédiction de Dieu dans la solitude Mozart–Liszt: Réminiscences de Don Juan

G E R G E L Y

– Ha találkozhatna Liszt Ferenccel, mit kérdezne tôle?

– Inkább hallgatnám.

– Nyilván rendkívül jól ismeri a zongoramûveit, hiszen évtizedek óta foglalkozik velük. Mégis, nem merült fel önben kérdés valamelyik darabbal kapcsolatban – vagy minden világos?

– Nem akarok nagyképűnek látszani, de a műveiből elég világosan kitűnik, mit is szeretne, mik az elképzelései.

Liszt zenéjéből ugyanaz a nemes nagyság sugárzik, mint ami az életrajz szerinti cselekedeteiből is nyilvánvaló.

Ezt a párhuzamot igazolja Alan Walker monumentális Liszt-életrajza is, amely az életút valamennyi ismerhető mozzanatát napvilágra hozza.

– Befolyásolja az ön zongorajátékát Liszt személyisége? Az anekdoták, a megtörtént esetek, a fennmaradt dokumentumok?

– Liszt egyénisége egy és ugyanaz Liszt művészetével. Igen,

befolyásolnak a mondatai, például ez: mindig megérdemelni, és néha megkapni. Ez az én életvezetési elveim között is az elsők között szerepel. Ő nagy elme volt, akinek az intellektuális nagysága egybeforrt érzelmi és zenei érzékenységével.

Ehhez szervesen hozzátartozik nemes nagyvonalúsága is, ami ritka az ő intellektuális és művészi szintjén.

Ezenkívül személyiségének alakítója mély vallásossága is, ami szintén sugárzik az életművéből.

– Mi alapján állította össze az október 8-ai hangverseny rendkívül nehéz mûsorát?

– Ebben az évben – ugyanúgy, ahogy tavaly Chopin életművéhez kapcsolódóan – nagyon sok koncertet adtam Liszt műveiből. Ezeket a koncerteket három kategóriába soroltam műsoruk szerint: Liszt virtuoso, Liszt amoroso és Liszt religioso. Idén ezzel a három típusú koncerttel jártam végig a fél világot;

a Művészetek Palotájában elhangzó műsor ennek a három hatalmas anyagnak az esszenciája. A virtuóz Liszt a II. magyar rapszódiában érhető tetten, és csúcsosodik ki a Don Juan-parafrázisban. A vallásos Liszt elsősorban a Bénédiction de Dieu dans la solitude című műben van jelen, a szerelmes Liszt pedig mindegyik darabban.

– Nagyapám zenekedvelô ember, de nem szereti Lisztet. Bombasztikusnak, hatásvadásznak tartja, inkább Mozartot hallgat. Ha meg kellene neki magyaráznia, miért nagy zeneszerzõ Liszt, mit mondana neki?

– Semmit. Eljátszanám neki a Bénédictiont.

– Lisztet könnyû olcsón játszani, virtuóz darabjait tûzijátékká, cirkuszi mutatvánnyá silányítani.

A sztárvilágban, a versenyek világában, amelyekben egy-egy Liszt-mû már-már kötelezô opus,

mm20

MUPA 2011_3r.indd 20

8/24/11 10:14:57 PM

óhatatlanul találkozni felületes elôadásokkal. Mit gondol ezekrôl: elítéli vagy megérti, mondván, ezt az interpretációs lehetõséget is kínálják a leírt hangok?

– Azt nem mondom, hogy megértem, de valóban ez a helyzet. Ezek a bóvlielőadások, a futószalagon gyártott magyar rapszódiák tiszavirág életűek, ezért nem is tartom fontosnak ezt a kérdést. Ami a lényeges: még a II. rapszódiában is, ami Liszt talán leggyakrabban játszott – mondhatnám: legelcsépeltebb – darabja, még abban is olyan erőt, őszinteséget és improvizatív készséget tudjon valakit felmutatni, hogy ne legyen unalmas, ne legyen sablonos, ne legyen tucatelőadás, hanem a hallgató elhiggye, ott és akkor születik meg a kompozíció.

Ilyen szempontból talán ez a mű a legnagyobb kihívás, ezért is kezdem ezzel a koncertemet.

– Nem unja még Lisztet?

– Érdekes módon nem. Ezen magam is csodálkozom, pontosabban: örömmel tapasztalom. Minél többet játszom az ő műveit, annál többet

MUPA 2011_3r.indd 21

szeretném játszani. Jövőre például, amikor magunk mögött hagyjuk a Liszt-évet, még több művét tervezem műsorra tűzni. Annyira belejöttem, annyira megéreztem a szépségét, a nehézségét és elsősorban a nagyságát, hogy kicsit kábítószerként is hatott rám.

– Ennek a hatása az is, hogy ön külsejében emlékeztet Liszt Ferencre?

Az öltözködése, a félhosszú haj… Már régen szerettem volna megkérdezni: szándékos ez a hasonlóság?

– Ahogyan kinézek, arról nem tehetek. Igaz, hogy egy időben sokszor hordtam fekete ruhát, de egyre többször öltözöm világosba.

Ezek a dolgok periodikusan változnak nálam, ahogy minden ember életében, ebben nincs szándékosság.

Ha a sors úgy adta, hogy a kezem vagy az alkatom esetleg hasonlít Lisztéhez, azzal nem tudok mit csinálni, ez van.

– De a félhosszú hajról tehet…

– Arról az egyről valóban tehetek, de azt is elmondom őszintén, hogy ennek semmi köze Liszthez, vagy

ahhoz, hogy hasonlítani szeretnék valakire.

– Rengetegszer játszotta Liszt-mûveit, bizonyára van kedvenc darabja.

Melyik az?

– A Három nagy koncertetűd középső tétele: La leggierezza. Egyébként soha nem fordult még velem elő, hogy kedvenc darabot mertem volna megnevezni. Csodálkozom is magamon, hiszen sok-sok éven át nem volt kedvencem, mert nem lehet kedvencem. Most mégis kimondom, hogy ez a darab a kedvencem. És nemcsak most, hanem már évek óta az.

– Miért?

– Nem tudom, egyszerűen szerelmes vagyok ebbe a darabba, de kigyógyíthatatlanul. Ez nem jelenti azt, hogy a többiért nem rajongok. Szó sincs rangsorolásról. Ez egyfajta belső, finom érzékenység, amit tulajdonképpen nem szabadna a külvilág felé mutatnom.

Személyes kapcsolatról van szó, ami a legközelebbi barátaimon kívül nem tartozik senkire. A Müpa Magazin olvasóival azonban szívesen tettem kivételt.

8/24/11 10:15:07 PM

A

H É T P E C S É T E S

M A L I N A

T I T O K

J Á N O S

Liszt Ferenc életében Weimar volt az a város, amelyben először állandó otthonra lelt, ahol már 37 évesen, életének hű társával, Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnővel megtelepedett. De itt fordult érdeklődése az orgonaművek komponálása felé is: itt született 1850-ben első és mindjárt egyik legnagyobb szabású orgonaműve, amely az októberi hangverseny zárószámaként hangzik majd fel. Mindez nem véletlen, hiszen Weimarban töretlenül élt tovább a bachi orgonajáték hagyománya.

ORGONA-SZTORIK 2011. október 9. 18:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fassang László és Mácsai Pál

M Á C S A I

Liszt: Orpheus – szimfonikus költemény; Les Morts (A holtak); Ad nos, ad salutarem undam Liszt–Reger: E-dúr legenda „Paulai Szent Ferenc a hullámokon”

P Á L

További inspirációt jelentettek Liszt számára a Thüringia-szerte eredeti állapotukban megmaradt barokk mesterorgonák, amelyeket az évek folyamán szorgalmasan végiglátogatott. Tanítványa, Alexander Gottschalg szerint Liszt orgonistának is kiváló volt, csak éppen a pedáltechnikája maradt el a hivatásosokétól; kárpótolt azonban ezért rendkívüli és a szokatlan megoldásoktól sem visszariadó fantáziája a regisztráció terén.

Az orgona azonban Liszt keze alatt nem maradt kizárólagosan a liturgia szolgálóleánya, sőt ő volt az egyik úttörője a hangszer világi szólóhangszerként való emancipálásának. Jól példázza ezt az október 9-én megszólaló első kompozíció, az Orfeusz című szimfonikus költemény tőle magától származó orgonaátirata. Liszt negyedik szimfonikus költeménye – a Tasso, a Prométheusz és a Mazeppa mellett – a legendás hősöket és zseniket eszményítő poémák közé tartozik. Ismeretes, hogy egyik inspirálója egy Orfeuszt ábrázoló, klasszikus szépségű

etruszk vázakép volt, amelyet a zeneszerző a Louvre-ban látott, s azonnal foglalkoztatni kezdte.

A másik forrás Liszt jó ismerősének, Pierre-Simon Ballanche francia filozófusnak az az általa is osztott teóriája, amely szerint az emberiséget az Orfeusz által bevezetett törvények juttatták el a civilizáció korszakába.

A kontemplatív hangú kompozíciót Wagner különösen kedvelte; a befejezés semmibe vesző kromatikus emelkedése a felhőkbe vesző Orfeusz ballanche-i képét vetíti elénk a szemünk elől eltűnő dalnokról, aki így magára hagyja az emberiséget a civilizáció megőrzésének feladatával.

Az első weimári korszak közepe táján komponált szimfonikus költemény orgonára történő, merőben szokatlan adaptálásával Liszt az 1860-ban, a Rómába költözését megelőző évben kezdett el foglalkozni, de még az ő esetében is szokatlanul hosszú ideig, 12 évig dolgozott rajta, s csak 1873ban jelentette meg nyomtatásban.

Ugyancsak 1860 a keletkezési éve a Három gyászóda első darabjának.

Ez a sorozat zenekari tételekből áll, de éppen ez a tétel, amely A holtak (Les mortes) címet viseli, ad libitum férfihangokkal is előadható.

A kompozíció mélységesen személyes vonatkozású: az előző év legvégén vesztette el Liszt harmadik gyermekét, a mindössze húszéves Danielt, akitől még búcsút vehetett Berlinben, halálos ágyánál. Ebben az esetben a tétel orgonaátirata azonban késedelem nélkül elkészült, bár csak Liszt halála után jelent meg nyomtatásban. Liszt megrendítő gyászzenéinek sorában ez az egyik legkorábbi remekmű.

Míg az előbbi Liszt-kompozíciókat, bár eredetileg nem orgonára készültek, ő maga adaptálta erre a hangszerre, a következő szám másféle utat járt be. Liszt 1863-ban, tehát a hangverseny műsorában kivételképpen már az első weimari időszak után, a két Szent Ferenc emlékére egy-egy legendát komponált zongorára. Közülük a második, E-dúr darab a kevésbé ismert szent alakját örökíti meg Paulai Szent Ferenc a hullámokon jár (St François de Paule marchant sur les flots) címmel. A szerző maga is adaptálta

mm22

MUPA 2011_3r.indd 22

8/24/11 10:15:16 PM

a két darabot, ám nem orgonára, hanem zenekarra. Az orgonaátirat viszont sokáig váratott magára: a Bach utáni német orgonaművészet talán legnagyobb mesterének, Max Regernek a nevéhez fűződik.

A varázslatos hangulatú darab a fiatal Liszt természetpoézisét és tájábrázoló művészetét menti át a kései művek elmélyült vallásosságának világába; a zeneszerzőt ebben az esetben is inspirálta egy képzőművészeti alkotás, nevezetesen egy Paulai Szent Ferencet ábrázoló német festmény. Képszerű maga a zene is, amely a hullámok egyre intenzívebb mozgását varázsolja elénk. Ez a kép azonban, mintegy igazolva az említett kettősséget, hirtelen megszakad, és egy éles cezúrát követően hálaima zárja le a kompozíciót.

A hangverseny utolsó és legjelentősebb súlyú darabja, mint már utaltunk rá, egyszersmind időben a legkorábbi. A Fantázia és fúga az „Ad nos, ad salutarem undam” című korálra egy idézetből idéz, hiszen a koráldallamot Meyerbeer Le prophète című operája nyomán

MUPA 2011_3r.indd 23

használja fel, amelynek első felvonásában hangzik fel a látszólag tradicionális, valójában újonnan megírt koráldallam. A művet Liszt jelentősen átdolgozta, és két zongorára is megkomponálta; sőt valószínűleg ez utóbbi változat volt a korábbi, bár erről eltérnek a vélemények. Mindenesetre az orgonaváltozat az, amelyet barátjának, Meyerbeernek ajánlott.

A csaknem félórás mű három szakaszból áll, ezek: Fantázia, Adagio és Fúga. A Fantázia szakasz a téma felidézését követően kontemplatív hangot üt meg, a téma visszatérése után azonban fokozás kezdődik, és a zene kétszer is tetőpontot ér el. Az Adagio a kidolgozás szerepét játssza, és az eddigi moll hangnemekkel szemben elsősorban dúr hangnemeket érint, és karaktere egészében véve is világosabb. A Fúga az előző részek számos elemét feldolgozza, és hatalmas, diadalmas kóda koronázza meg.

A korál és a fúga megjelenése visszavezeti a koncert hallgatóját Bach alakjához, amely Weimar kapcsán

kiindulópontként szolgált. A programnak ez a legmonumentálisabb darabja egyszersmind Liszt regisztráló fantáziájáról, tehát egy szorosan Bachhoz kötődő készségéről is sokat mond. (Nem véletlen, hogy egy másik Liszt-tanítvány, Alexander Winterberger éppen ezzel a művel avatta fel 1855ben Merseburgban Európa akkori legnagyobb orgonáját.) Indokolt tehát felidézni Gottschalg Lisztről szóló visszaemlékezéseinek következő epizódját.

A tanítvány egy ízben eljátszotta mesterének Bach d-moll toccata és fúgáját, a korabeli uralkodó németországi gyakorlatnak megfelelően csak egy manuált használva. Liszt azonban nem volt elragadtatva, és így reagált: „Technikailag teljesen kielégítő… de hol marad a szellem?

Anélkül Bach zenéje hétpecsétes titok marad! Bach ezt biztosan nem játszhatta így, hiszen regisztrációit csodálattal övezték a kortársai!” Liszt számára tehát a regisztráció maga volt a zene szelleme – orgonaműveit érdemes ennek tudatában hallgatnunk.

8/24/11 10:15:25 PM

A K I M A A Z E LT E L B Ű V Ö LT E A R A D I

I S

P É T E R

Ha Magyarországon megkérdezünk egy művészet- és kultúrakedvelő embert, ismeri-e Joyce nevét, valószínűleg igennel válaszol, esetleg őszintén hozzáteszi, hogy az Ulyssest viszont nem olvasta.

Ha ugyanezt a kérdést Dél-Koreában tesszük fel, elképzelhető, hogy szintén igenlô választ kapunk,és az illető – különösen, ha férfiember – esetleg cinkos mosollyal hozzáteszi, hogy igen bájos teremtés.

VILÁGSZTÁROK A LISZT FERENC KAMARAZENEKARRAL 2011. október 12. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Joyce Yang és a Liszt Ferenc Kamarazenekar J O Y C E O H

S E O K

Y A N G F O T Ó : H O O N

Haydn: D-dúr („A reggel”) szimfónia, Hob. I:6 Beethoven: II. (B-dúr) zongoraverseny, op. 19 Mozart: g–moll szimfónia, K. 550 Km.: Joyce Yang (zongora)

Ebből aztán rögtön rájövünk, hogy a két megkérdezett nem ugyanarra a Joyce-ra gondol. James Joyce, a világhírű ír író már hetven éve meghalt, Joyce Yang, a világhírt ostromló, ám nálunk még kevéssé ismert dél-koreai zongoraművésznő viszont még csak huszonöt éves.

Ehhez képest szép teljesítmény, hogy már huszonegy éve zongorázik, és nem is akárhogy!

Erről személyesen is meggyőződhet mindenki, aki meghallgatja a Liszt Ferenc Kamarazenekar október 12-i hangversenyét, amelyen Beethoven II., B-dúr zongoraversenyének szólistájaként Joyce Yang is pódiumra lép.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar közel fél évszázados története során mindig jó érzékkel válogatta meg szólista partnereit. Több világhírű muzsikus velük lépett fel először Magyarországon, és ezek a debütálások gyakran hosszú és termékeny művészi együttműködés, sőt barátság kezdetét jelentették.

Szoros kapcsolatban álltak JeanPierre Rampal fuvola- és Maurice André trombitaművésszel épp úgy, mint Isaac Stern hegedűművésszel, de említhetjük Henryk Szerynget, Szvjatoszlav Richtert vagy Msztyiszlav Rosztropovicsot is. Mostani hangversenyük szólistáját egyszer már hallhatta a magyar közönség: Joyce Yang 2009 decemberében is a Müpában lépett fel, akkor az Óbudai Danubia Zenekarral játszott két Beethoven-zongoraversenyt.

A művésznő négyéves korában ismerkedett meg hangszerével, amikor a nagynénjétől kapott egy zongorát. Az ajándék telitalálatnak bizonyult: Joyce Yang tízévesen már koncertezett Dél-Koreában, tizenegy éves korában pedig New Yorkba költözött, ahol a nagyhírű Juilliard School előkészítő tagozatára járt.

Már az első évben megnyerte a növendékek számára rendezett versenyt, és a továbbiakban is kimagasló teljesítményt nyújtott.

Neve akkor vált szélesebb körben

ismertté, amikor 2005-ben, tizenkilenc évesen az egyik legrangosabb nemzetközi megmérettetés, a négyévente megrendezett Van Cliburn Verseny legfiatalabb résztvevőjeként ezüstéremmel jutalmazták, és mellette két különdíjat is neki ítéltek.

A következő évben – még mindig a Juilliard hallgatójaként – legnagyobb meglepetésére egy meghallgatáson Lorin Maazel őt választotta ki, így 2006 novemberében első ízben léphetett fel a New York-i Filharmonikusokkal, akiket azután ázsiai turnéjukra is elkísért. Ennek keretében szülővárosában, Szöulban is tomboló sikert aratott. Azóta is jó néhányszor játszott a világhírű New York-i együttessel, többek között 2008 szeptemberében, a Leonard Bernstein Fesztivált nyitó koncerten. Évek óta rendszeresen fellép a legjobbak között számon tartott – ám ma már csak felerészben magyar – Takács-kvartettel. Nem lehetetlen, hogy mostani koncertje a Liszt Ferenc Kamarazenekarral egy hosszabb távú együttműködés első állomása lesz.

mm24

MUPA 2011_3r.indd 24

8/24/11 10:15:36 PM

A

T É N Y E K

P A P P

É S

A

T É N Y E Z Ő K

E M B E R E

T Í M E A

„Liszt-életrajzot írni olyan, mint egyetlen fénysugárral belevilágítani a vaksötétbe. S jaj, mert minél szélesebb e fénysugár, annál nagyobb sötét terület sejlik fel körülötte” – így vallott Alan Walker hatalmas munkájáról, amelynek kézzelfogható eredménye háromkötetes Liszt-életrajza. Az a mű, amelyet kiindulásképp használtak fel a Liszt-faktor alkotói.

2011. október 13., 14. 19:00 Fesztivál Színház

A Liszt-faktor Km.: a HOPPart Társulat Írta: Fábri Péter (Alan Walker Lisztéletrajza és Harsányi Sulyom László ötlete alapján) Zenei szakértő: Mácsai János Zenei vez.: Lázár Zsigmond Díszlet, jelmez: Zeke Edit Rend.: Harsányi Sulyom László

A Fesztivál Színházban azonban nem egy tévéműsor felvételére kerül sor, és nem is a Ki tud többet Lisztrõl? vetélkedő zajlik majd. „Életrajzi indíttatású, de nem hagyományos életrajzi játékot láthat a közönség” – jelzi előre Harsányi Sulyom László, akinek ötletéből Fábri Péter készítette el a szövegkönyvet. Nem ismeretlen előadó felfedezését célozzák az alkotók, ám nincs könnyű dolguk. – „Dacára annak, hogy Liszt népszerűsége a 19. században senkiével nem vetekedett, és előadóként olyan sztár volt, hogy a 20. század második-harmadik évtizedéig, a mozicsillagok megjelenéséig senki fel nem ért hozzá, a zenében pedig csak a popzenészekről beszélhetünk hasonló módon, valódi ismertsége azonban megdöbbentően alacsony.

A ’faktor’ szó rímel napjaink tévés tehetségkutatóira, nem csupán egy egyszerű analógia, bár jobb lenne, ha a ’tényező’ szóra fordítanánk le.

Ebben az előadásban azt szeretnénk körbejárni, mi ennek a kettősségnek a titka: mitől, hogyan vált ismertté, és miért nem ismerjük mégsem, mi az, ami a 19. századnak szólt, és mi az, ami a 21. században is érvényes belőle” – folytatja a rendező, aki az életmű felfedezésére, pontosabban újra felfedezésére invitálja a nézőket. „Nem az a célunk, hogy a tudásunkat csillogtassuk, hogy felmondjuk

L I S Z T

F E R E N C

a Liszt-életrajzot. Egy őrületes, bolond játékra készülünk, amelynek minden kiindulópontját Liszt életéből merítettük, ugyanakkor mindegyik annyira elrajzolt, hogy a színpadon fikcióvá válik. Igyekeztünk elkerülni a tiszteletlenséget, igaz, az ájult tisztelet sem árad majd az előadásból. Liszt nagyságát, személyiségét humoros, vidám, szellemes formában szeretnénk megismertetni és népszerűsíteni, úgy, hogy a közönség maga is kíváncsivá váljon Liszt Ferencre” – vetíti előre Harsányi Sulyom László azt, mit várhatunk a Lisztfaktortól. A produkció pontos műfaji meghatározása: életrajzi szkeccsekből álló játék, amely Liszt életének szélsőségeit mutatja be. Azt a férfit, akit – így az alkotók – „az egész Európát megfertőző Lisztománia idején zongorakentaurnak neveztek, és aki mint egy hurrikán söpört végig a 19. századon Doborjántól Párizson át Isztambulig és Londonig, III.

Napóleontól IX. Piusig és főleg: Beethoventől Debussyig”.

Az előadásból természetesen nem hiányozhat a muzsika sem, hiszen a téma megköveteli a zenés illusztrációt. Ezek egy része bejátszásról szólal meg, másik részét viszont a HOPPart Társulat tagjai adják elő, akik Ascher Tamás és Novák Eszter zenés színész osztályában végeztek, és mindannyian remekül játszanak különféle hangszereken.

(Elég csak a 2009/2010-es évadban a Színikritikusok Díját elnyerő Chicagójukra gondolni, amelyet nem csupán elénekeltek és eltáncoltak, hanem élőben el is zenéltek.)

S hogy mit játszanak? „Liszt ezernyi parafrázist használt, Schuberttől Borogyinig a kor összes zeneszerzőjét úgy tette ismertté és népszerűvé, hogy koncertrepertoárja részévé tette a műveiket vagy azok átiratait. Ezt a fajta önzetlen ismeretterjesztést szeretnénk követni” – ígéri a rendező, ám módszereik és eszközeik nagyon is 21. századiak lesznek. mm25

MUPA 2011_3r.indd 25

8/29/11 10:54:32 AM

ESTI HARMÓNIÁK G U R M A I

É V A

Liszt élete alkonyán elmondta Carolyne hercegnének, hogy muzsikusként már csak az az egyetlen vágya, „hogy gerelyemet a jövő határtalan terébe hajítsam”! Tudta, hogy nem ő az egyetlen komponista a világegyetemben, aki lekörözte közönségét, s bár a meg nem értettség fájdalmas sebeket ejtett rajta, hitt benne, hogy „világtalan közönsége ” talán még látóvá válik.

S C H O L C Z P É T E R

2011. október 18. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Az abbé – Egyházi kórusművek orgonakísérettel Liszt: B-A-C-H fantázia és fúga, op.

46; Ave Maria; Ave verum; O salutaris Hostia; Qui seminant in lacrimisi; Quasi cedrus; Qui Mariam absolvisti; Missa choralis Mosonyi Mihály: Ave Maria; Ave verum Km.: Debreceni Kodály Kórus (karig.: Pad Zoltán); Király Csaba (orgona) Vez.: Scholcz Péter

Saját művészete Liszt szemében Istentől származott, az elhivatottságnak ebben a tudatában irányította sorsát, ezt a célt a látszat ellenére sosem tévesztette el. Azt azonban, hogy Liszt 1861-ben Rómába költözött ennek ellenére is legfőképpen magánéleti motívumok vezérelték. Néhány életrajzíró véleményével ellentétben, dokumentumokból tudjuk, hőn vágyott rá hogy hitvesének nevezhesse Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnét.

Carolyne már több mint egy éve Rómában tartózkodott, elkeseredett harcot vívva a Vatikánnal fiatalkori házasságának felbontásáért. A pápai engedély tudatában 1861. október 22-re volt a ceremónia kitűzve, melyet az utolsó pillanatban visszavontak Caroline egy unokatestvére azon tanúsítására, miszerint a házasság közös megegyezéssel, s nem kényszer hatására köttetett.

Liszt élete a meghiúsult házasság után gyökeres fordulatot vett. Caroline végig a legjobb barátja maradt, kapcsolatuk azonban más alapokra helyeződött. Mindenesetre Rómába jövetele az elkövetkezendő években egészen más értelmet nyert. Mivel mélyen vallásos ember volt, aki érzelmi világát meghatározó katolicizmusát még a szülői házból hozta, nagy hatást gyakorolt rá e város. Lisztet élete folyamán több ízben is megkísértette már a világtól való elvonulás, a papi pálya, melyhez legközelebb 1863 és 1865 között került, amikor Rómában

a Madonna del Rosario kolostorban két évig visszavonultan élt. Az ötvenes évei elején járó művész az egyházi kisebb rendek közül felvett négyet: ajtónálló, fölolvasó, ördögűző és katolikus oltárszolga lett. Nem tett nőtlenségi fogadalmat, s bár voltak ez irányú tervei, végül lemondott a papságról, melynek kötelezettségei jelentősen csökkentették volna a zeneszerzésre fordított idejét, ami egyre fontosabb volt számára.

Kezdetben IX. Pius pápa személyes barátságban állt a mesterrel, s találóan „Palestrinájának” nevezte őt. Lisztnek azonban nem adatott meg, mint hajdani kollégájának az egyházzene szentesített reformja, de darabjaiban testet öltenek a Palestrinastílus elemei, a modális hangnemek, s a gregorián dallamok. Ez figyelhető meg az 1846-os Pater noster férfikarban, s a zongoraciklusában a Költôi és vallásos harmóniákban.

Gregorián dallamokkal találkozhatunk még az 1848-ban komponált Férfikari misében, s 1850 és 1860 között az Esztergomi mise egyes tételeiben, a Haláltánc zongoraversenyben, a Dante-szimfoniában, s szimfónikus költeményeiben. Ez a stílus az 1860- as évektől még inkább sajátjává válik.

Betetőző művei a Missa choralis, a Szent Erzsébet legendája, a Krisztus című oratórium és a Via crucis.

A koncerten elhangzó kórusművei is egyre nagyobb teret hódítanak napjainkban. A gerely földet ért.

mm26

MUPA 2011_3r.indd 26

8/24/11 10:15:58 PM

MUPA 2011_3r.indd 27

8/24/11 10:16:10 PM

S Z A B A D R Á K A I

E M B E R E K

Z S U Z S A N N A

„Mi van a lányaimmal?” – érdeklődött Liszt 1855. szeptember 22-én kelt levelében egykori tanítványától és későbbi vejétől, a Berlinben élő Hans von Bülowtól, akinek az ötvenes évek közepén zenei értelemben a gondjaira bízta Blandine-t és Cosimát. – „Tényleg van zenei adottságuk, s gondolja, hogy alkalmasak annak megszerzésére, amit mi tehetségnek nevezünk?”

2011. október 22. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Gyenyisz Macujev – a zongoraversenyek Lisz: I. (Esz-dúr) zongoraverseny; Haláltánc; II. (A-dúr) zongoraverseny Km.: Óbudai Danubia Zenekar Vez.: Héja Domonkos

G Y E N I S Z

M A C U J E V

A levelet olvasva az ember elsőre természetesen azon lepődik meg, hogy Liszt, minden idők leghíresebb és legnagyobb hatású zongoraművésze, erre e kérdésre másvalakitől várt feleletet. Ez nem véletlen, hiszen tény, hogy ő maga, bár minden részletre kiterjedő alapossággal irányította gyermekei nevelését (nem egyszer azok akarata ellenére), lényegében évszámra nem is látta őket. Az olvasó figyelmét azonban a bizonytalan apa kérdése mellett egy másik részlet, nevezetesen a tehetség mibenlétével kapcsolatos különös fogalmazásmód is megragadja. Mostanában ugyanis – nem utolsósorban éppen a nagy 19. századi virtuózok tevékenységének köszönhetően – hajlamosak vagyunk szinte kizárólag úgy tekinteni a tehetségre, mint valamiféle genetikai titokra, alaposan alábecsülve a képzéssel és kitartással megszerezhető jártasság értékét csakúgy, mint a veleszületett adottságok törékenységének veszélyét. Pedig a helyzet ennél lényegesen bonyolultabb, egyrészt,

mert pusztán egyedi génszekvenciák önmagukban senkit nem tesznek naggyá, másrészt a képesség kibontakoztatásának folyamata a Kill Bill kung-fu mesterét, Pai Meit idéző kérlelhetetlenségen kívül számtalan adminisztratív akadályt is állít azok elé, akik adottságaikat odáig akarják fejleszteni, hogy azt már Liszt is tehetségnek nevezze.

A kritikusok által hol „új Horowitznak”, hol „szibériai Lisztnek” nevezett Gyenyisz Macujev éppen azért indította el néhány évvel ezelőtt a fiatal orosz tehetségek számára világszerte fellépési lehetőséget biztosító Crescendo Fesztivált, mert felismerte, hogy bármilyen kiszámíthatatlan legyen is a siker, és bármilyen megjósolhatatlan az áttörés, minden pályakezdő művésznek nagy segítséget jelent, ha olyan bemutatkozási lehetőséget biztosítanak számára, amelyet saját erejéből nem tudna elérni. Ebben a döntésében meghatározó szerepet játszottak saját kamaszkori emlékei is.

Az Irkutszkból származó zongoristát

ugyanis az Új Nevek Jótékonysági Alapítvány segítette hozzá a hírnév és a nemzetközi karrier kimerítő áldásaihoz; az az orosz szervezet, amelynek nemrég a vezetője lett.

Macujev eredetileg nem akart részt venni a szülővárosa hangszeresei számára huszonegy évvel ezelőtt kiírt versenyen, mivel, mint egy interjúban elmondta, akkoriban profi futballista szeretett volna lenni, és a megmérettetés egy focimeccs időpontjára esett. Végül azonban engedett apja rábeszélésének.

A versenyt megnyerte, és ezzel az Új Nevek átvette az irányítást az élete fölött: Moszkvába kellett költöznie, ösztöndíjat biztosítottak számára, mesterkurzusokon való részvételt és koncerteket szerveztek neki és a többi kiválasztottnak – vagyis megkímélték mindattól a bizonytalanságtól és kilátástalanságtól, amellyel a zenei közoktatás többi neveltjének rendszerint szembe kell néznie.

Az azóta számos díjjal és elismeréssel kitüntetett, előadásmódjának robosztus virtuozitásáért, kifinomult

mm28

MUPA 2011_3r.indd 28

8/24/11 10:16:20 PM

költőiségéért és fantáziadús jazzimprovizációiért egyaránt méltatott művész pályafutása akkor kapott újabb lendületet, amikor 1998-ban megnyerte a Nemzetközi Csajkovszkij Zongoraversenyt. Azóta évente összesen alig több, mint egy hónapnyi időt tud a koncertpódiumtól távol tölteni: játszott már az ENSZ Székházában, a pápa és az angol királynő előtt, és a koncertnaptára évekre előre zsúfolásig tele van a legnevesebb zenekarokkal és karmesterekkel való fellépések terveivel – egyszóval pontosan azt a vándorló életformát éli, ami Liszt hátborzongatóan fantasztikus diadalai óta a szakmai elismerés legmagasabb fokát jelzi a hangszeres előadóművészek körében.

Budapestre is Liszt-művekkel érkezik: az Esz-dúr és A-dúr zongoraversennyel, valamint a Haláltánccal. Olyan kompozíciókkal, amelyeket elsősorban már nem maga Liszt, hanem tanítványai igyekeztek népszerűsíteni annak idején Európa

MUPA 2011_3r.indd 29

hangversenytermeiben. Liszt addigra nyolc keservesen fárasztó, szüntelen utazással töltött év után kezdett rádöbbenni, hogy közönsége rajongására csak zongoristaként számíthat, zeneszerzőként, amennyiben nem szorítkozik a divatos bravúrdarabok kissé szűkös tartományára, aligha. A kritika támadásait azonban ugyanazzal a szarkazmussal kezelte, amely a hisztérikus ünnepléssel szembeni túlélésének is záloga volt. A művészlétnek nagyrészt ellenszegülő, megbecsült polgári életformával kapcsolatosan annyit jegyzett meg egyszer Bülownak, hogy „az élet művészete [..] abban áll, hogy tudjunk az illendőség megkívánta módon tisztességesen unatkozni”, a jóindulatúnak álcázott kritikusi tanácsokat pedig azzal intézte el egy Eduard Lisztnek, bécsi nagybátyjának írt levelében, hogy nagyjából annyi választást hagynak neki, mint azok a párizsi utcasarkokon egy sou-ért osztogatott füzetek, amelyek azzal kecsegtetnek, hogy felfedik az „egyetlen módszer” titkát, amellyel

„elkerülhető a halál június 13-án, az üstökös megjelenésekor”. Merthogy, mint Liszt találó gúnnyal rámutatott, az „egyetlen módszer az, hogy öljük magunkat vízbe június 12-én.”

Akár humorosnak, akár zavarónak tűnik az ember számára ez a szarkazmus, Lisztnek ugyanolyan szüksége volt rá, mint azóta bármely más, sikerrel terhelt előadónak; Macujevnek, aki saját bevallása szerint a szüleitől tanulta az irónia önvédelmét, csakúgy, mint alapítványi pártfogoltjainak. A virtuozitás, a kivételes tehetség ugyanis a közönség számára egy kicsit mindig gyanús – nyilván ezért is szeretjük annyira. A csodálat, kíváncsiság és kíméletlenség elegyével szemben azonban egy művésznek nagyon pontos iránytűre van szüksége ahhoz, hogy mindvégig megőrizhesse önmagát. Liszthez hasonlóan, akit egyik nagylelkű pillanatában Wagner így jellemzett Cosima előtt: „Apádról elmondható, hogy szabad ember, mozgalmas élete közepette is megingathatatlan.”

8/24/11 10:16:32 PM

A z é s

é l m é n y A h A n g

B o k o r

G a B r i e l l a

Megnyerő arcél, amiről süt az intelligencia és az érzékenység. És valóban, az idén 75 éves Steve reich, akit a minimálzene nagymestereként és a kortárs zene ikonjaként tartanak számon, hihetetlen érzékenységgel és nyitottsággal viszonyul mindenhez, legyen az belső vagy külső történéshez. abból, ami megérinti, zene lesz.

2011. október 30. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

steve Reich 75 steve Reich: Triple Quartet – magyarországi bemutató; Double sextet – magyarországi bemutató; Drumming km.: Kelemen-kvartett, UmzE Kamaraegyüttes, Amadinda Ütőegyüttes

a New York és los angeles közötti távolság 3940 kilométer. Többnapos vonatút, amit Steve reich három és hat éves kora között rendszeresen megtesz nevelőnőjével, hiszen a szülők külön élnek. Vonatozás apától anyáig, aztán vissza a NewYork-i „bázisra” apához. Évek telnek el a zakatolásban, a gyerekkori emlék jó negyven évvel később, a Different Trains című művében köszön vissza. a szigorú ügyvéd papa úgy gondolja, egy rendes polgárcsaládban tanuljon a gyerek zongorázni, ha akar, ha nem. Steve történetesen nem akar, de azért három évig eljár az órákra, aztán tízévesen fellázad, és abbahagyja az egészet. Négy évvel később viszont épp az ellenkezője történik, felfedezi magának Bachot, Stravinskyt, mellette a jazzt, Charlie Parkert, Miles Davist, és szenvedélyesen beleveti magát a zenetanulásba. Ütőhangszerekkel kezd foglalkozni, többek közt roland kohlofftól, a New York-i Filharmonikusok későbbi dobosától vesz órákat, emellett egyetemre iratkozik, filozófia szakra.

Főleg ludwig Wittgenstein hozza lázba, igaz, nemcsak az írásai, de a személyisége is. lenyűgözi, milyen érdekes figura volt, az például, hogy végig tudott fütyülni egy egész koncertet, és a bátyja, a zongorista Paul is különös életutat járt be: jobb karját elvesztette az első világháborúban, így ravel neki írta a D-dúr zongoraverseny bal kézre című darabot. közben persze tudja jól, hogy nem lesz filozófus. Hétvégenként dobol, a filozófiát pedig zeneszerzésre cseréli William austinnál a Cornwall egyetemen. Bebop kvintettet alapít, magánórákat vesz a jazz-zeneszerző és zongorista Hall overtontól, és belekóstol a híres Juilliard zeneszerző szakába is. itt azonban nem igazán találja a helyét, ráadásul úgy érzi, ütőhangszeresként enyhe lenézés övezi, úgyhogy a kaliforniai Milss College-ban folytatja a tanulmányait többek közt Darius Milhaudnál és luciano Beriónál. Diploma után visszatér New Yorkba, és 1966-ban saját zenekart alapít Steve reich and

Musicians néven. egyetlen dolog érdekli, a komponálás, amiből viszont nem tud megélni. Nem finnyáskodik, vállalja, ami adódik: taxisofőrködik, postahivatalban dolgozik. Mindent megtesz, hogy életben maradjon, és hogy zenét írjon, amit aztán kis galériákban ad elő. Festőkből, koreográfusokból, filmesekből áll össze az első törzsközönsége, ők biztatják, hogy érdemes folytatnia. a „hogyan”-nal kísérletezik, más akar lenni, mint a kortársak. „Csúnya volt a zene, amit hallottam, olyan volt elmenni egy kortárszenei koncertre, mint a fogorvoshoz. Tudtuk, hogy fájni fog, de muszáj, és láttam, hogy senki sem kíváncsi erre, csak maguk a komponisták” – meséli egyik régebbi interjújában. Ő viszont új utakat keres.

Sok minden érdekli, szeret kísérletezni. Fiatalon kialakít például egy speciális technikát, amit először magnóra vett beszédhangokkal gyakorol, és utána már a hangszeres zenébe is beépít. arthur Morris Jones könyvének hatására 1970-ben

mm30

MUPA 2011_3r.indd 30

8/24/11 10:16:43 PM

S T E V E

R E I C H

Ghánába utazik, hogy Accrában az egyetemen tanulmányozza a tradicionális afrikai dobnyelveket.

Ez is erősen megérinti, dobokra ír zenét, aztán a kör szélesedik. Elkezd foglalkozni a Bali szigetén és más délkelet-ázsiai régiókban honos gamelánkultúrával, ami ugyancsak a ritmusra, az ütőhangszerekre épül.

Később az ősi héber dallamok felé fordul, ez az az időszak, amikor felerősödik a zsidó identitása.

Minden impresszió, az ősi kultúrák és a nagyon is napi, aktuális történések egyaránt nyomot hagynak a zenéjében. Reich érzékenyen reagál a világra, izgatja a minket körülvevő, iszonyatos tempójú technikai fejlődés. Elgondolkodott például azon, milyen lesz, ha férfi és nő többé nem nemz gyereket, mert vásárolhatnak maguknak a bébiboltban. Foglalkoztatja mindaz, ami a 19. században még fantázia volt, mára pedig valóság lett, a repülés, a klónozás, a géntechnika.

1998-ban kezdi írni második operáját, a Három mesét, amelyet a Hindenburg léghajó katasztrófája, az

atomkísérletek, valamint a klónozott Dolly bárány esete inspirált.

Hihetetlenül széles érdeklődési köre, nyitottsága a munkájában olyan módon is érződik, hogy nem ragad le egyetlen műfajnál. Az elmúlt évtizedek során zeneszerzői stílusa többször megváltozott, saját bevallása szerint ugyanis érdektelen számára mindig ugyanabban a stílusban írni.

Mint oly sokaknak, Steve Reichnek is megvan a maga magyar kötődése: a családi – az apai nagymama révén – és persze a szakmai. Az itthoni közönséggel az Új Zenei Stúdió kezdte megismertetni a még fiatal szerző darabjait, a körbe később a 180-as csoport, majd az Amadinda Ütőegyüttes is bekapcsolódott. Az évek során Reichet egyre több szakmai és személyes szál fűzte össze a magyar muzsikusokkal, magyarországi útjai közül az egyik legemlékezetesebb bizonyára a 2006-os volt. Ekkor töltötte be a hetvenedik évét, és a Művészetek Palotájában, az Amadinda és az UMZE Kamaraegyüttes részvételével

tartott hangversenyen azt is érezhette, hogy Magyarországon nem „csak” szeretik, de becsülik is, hiszen átvehette a Magyar Köztársaság Középkeresztjét és a Zeneakadémia Tiszteletbeli Professzora címet.

2009-es budapesti koncertje szintén különlegességnek számít. Ekkor tartották ugyanis a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Amadinda számára komponált Mallet Quartet című művének ősbemutatóját, és a magyar közönség itt hallhatta először a Daniel Variations című darabot, amit az iszlám fundamentalisták által Pakisztánban kivégzett amerikai újságíró, Daniel Pearl emlékére írt.

Október 30-án, három héttel a 75. születésnapja után pedig ismét Budapestre jön, hogy személyesen is részt vegyen a műveiből összeállított koncerten, amelynek a programja közel negyven évet ölel fel. Egy korábban adott interjúban azt mesélte, hiába a magyar származású nagymama, a sok pesti utazás és barát, magyarul mindössze annyit tud mondani, A kékszakállú herceg vára. És ez nekünk épp elég. mm31

MUPA 2011_3r.indd 31

8/29/11 10:54:55 AM

2011. augusztus Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fesztivál Színház

26. péntek

NEW ORLEANS SWING 2011 Liszttől a ragtime-ig Ittzés Tamás és a Bohém Ragtime Jazz Band

19.30

27. szombat

NEW ORLEANS SWING 2011 A Jazz Steps és Janice Harrington (USA)

19.30

28. vasárnap

NEW ORLEANS SWING 2011 Louis Armstrong Revival Band (D)

19.30

Egyéb helyszínek

Ludwig Múzeum

Októ

Jazz a Palotában

Moholy-Nagy László 2011. június 9-től

1. szo

17.00

Augusztus 20. szombat

2. va

4. ke

5. sze

2011. szeptember Szeptember

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

6. csü

7. pé

Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek

Ludwig Múzeum Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

3. szombat

Tárlatvezetések

1

4. vasárnap

Tárlatvezetések

1

6. kedd

Tárlatvezetések

1

Gálakoncert • Óbudai Danubia Zenekar / Héja Domonkos • Glinka, Orff

7. szerda

Jazzforum Budapest 2011 - Nyitókoncert

19.30

2. péntek

19.30

1. csütörtök

Ringató

3 LumiMini

2

Hangulatkoncert

2

Tárlatvezetések

1

2

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

Családi Délelőtt

3

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

Műhelybeszélgetés

11. vasárnap

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Wolfgang Holzmair • Enescu, Orbán György, Wolf, Mahler

Zenebona – Ne csak hallgasd!

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP Csalog Gábor, Kemenes András, Markus Werba • Mahler

Somogyi Anna orgona-diplomakoncertje

Hangulatkoncert

2

Ringató

Nemzetközi Zongoraverseny Liszt Ferenc emlékére • 15.00, 19.30

Frenák Pál Társulat: Seven

19.00

HANG-SZER-SZÁM A népi hegedű és a kontra

18. vasárnap

Nemzetközi Zongoraverseny Liszt Ferenc emlékére

A Premier bemutatja: Kéri Kitty – Kalandra fel!

11.00

Cifra Palota

A Premier bemutatja: Vásáry Tamás és Tunyogi Henriett estje

3 LumiMini Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

Családi Délelőtt

3

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

20.00 Hangulatkoncert

Tárlatvezetések

1

Ringató

3 LumiMini

2

Hangulatkoncert

2

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

Családi Délelőtt

3

Tárlatvezetések

1

19.00

Duna Művészegyüttes: Örökkön-örökké

2

Kováts Kriszta – Tao Te King Zene: Szirtes Edina Mókus

JAZZMŰHELY Bacsó Kristóf Quartet feat. Németh Ferenc (USA)

Budapesti Vonósok / Rozmán Lajos

MR Szimfonikusok / Stephen D’Agostino • Mahler

29. csütörtök

MUPA 2011_3r.indd 32

19. sz

20. c

Cifra Palota

60 ÉVES A MÁNE Magyar Állami Népi Együttes: Naplegenda

22. s

24. h

25. k

26. s

Tárlatvezetések

1

Moholy-Nagy László A kiál lítás zárónapja

27. c

29. s

1

19.00

28. szerda

Szegedi Kortárs Balett: Carmina Burana

19.00

Komlósi Ildikó és Marcello Giordani áriaestje Miskolci Szimfonikus Zenekar / Marco Balderi Verdi, Ciléa, Mascagni, Leoncavallo, Bizet

19.30

27. kedd

4

MINIMATINÉ Török gyerek megvágta

Babakoncert

19.30

26. hétfő

Zenebona – Ne csak hallgasd!

11.00

24. szombat

17.00

Pécsi Balett: Giselle

Nemzeti Filharmonikusok / Kocsis Zoltán Komlósi Ildikó, Zoran Todorovicˇ • Mahler, Bartók

17. hé

23. v

10.00

23. péntek

19.30

Honvéd Táncszínház: Dózsa

19.30

22. csütörtök

20.00

Műhelybeszélgetés

25. vasárnap

16. va

2

19.00

21. szerda

14. pé

1

19.00

Concerto Budapest / Keller András Bogányi Gergely • Thomas Adès, Liszt, Berlioz

Tárlatvezetések

19.30

20. kedd

13. cs

21. pé

19.30

Nemzetközi Zongoraverseny Liszt Ferenc emlékére

15.00, 19.30

17. szombat

19. hétfő

12. sz

18. ke Galambos Tibor 80 éves: Szikrák és szilánkok

16. péntek

10. hé

15. sz

Édentől Keletre kiállítás-megnyitó

19.00

Szabó Kata orgona-diplomakoncertje

1

16.00

15. csütörtök

Babakoncert

19.00

Mekis Péter orgona-diplomakoncertje

19.00

13. kedd

19.45

12. hétfő

14. szerda

4

19.00

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Wolfgang Holzmair • Enescu, Orbán György, Wolf, Mahler

11.00

10. szombat

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP Mahler és Wagner Szeptember 9 - 30.

10.00

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Wolfgang Holzmair • Enescu, Orbán György, Wolf, Mahler

9. va

11. ke

15.30

9. péntek

19.45

Hangulatkoncert

19.45

8. csütörtök

8. szo

30. v Ringató

3 LumiMini

Hangulat Extra

2

Hangulatkoncert

2

2

31. hé Tárlatvezetések

1

8/24/11 10:17:05 PM

2011. október Gryllus Dániel és barátai • Pál apostol levelei, Weöres Sándor: A teljesség felé

MATINÉKONCERTEK A gyermek és a varázslat • 11.00, 15.00

Iva Bittová Vladimír Václavek

Cifra Palota

5. szerda

Nemzeti Filharmonikusok / Kocsis Zoltán Richard Strauss: Daphne

19.30

4. kedd

Családi Délelőtt

3

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

Hangulatkoncert

2

Ringató

3 LumiMini

A jövőre hangolva

2

17.00

2. vasárnap

Ludwig Múzeum

10.00

Magyar hangszertörténet Október 1 - 21.

Madarász Iván: Az élő álarc Kamaraopera – ősbemutató

19.00

Egyéb helyszínek

19.30

Fesztivál Színház

Liszt és Európa • Művészeti vezető: Várjon Dénes

19.30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

1. szombat

19.30

Október

Műhelybeszélgetés

Interaktív Liszt-kiállítás

Családi Délelőtt

3

Liszt arcai – fotókiállítás Október 8 – december 31.

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

MINIMATINÉ • Török gyerek megvágta Nemzeti Filharmonikusok – Gyermekszemmel Nemzeti Énekkar / Antal Mátyás • Báll Dávid • 11.00, 15.00

Cifra Palota

10. hétfő

VILÁGSZTÁROK A LISZT FERENC KAMARAZENEKARRAL Joyce Yang és a Liszt Ferenc Kamarazenekar Haydn, Beethoven

19.00

Budapesti Fesztiválzenekar / David Zinman Truls Mørk • Ljadov, Sosztakovics, Rachmaninov

19.00

15. szombat

LISZT! MINDEN TEKINTETBEN. A Liszt-faktor • Színpadi etűdök két részben A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Donizetti: Boleyn Anna

19.00

Budapesti Fesztiválzenekar / David Zinman Truls Mørk • Ljadov, Sosztakovics, Rachmaninov

19.45

14. péntek

LISZT! MINDEN TEKINTETBEN. Az abbé – Egyházi kórusművek orgonakísérettel Király Csaba, Debreceni Kodály Kórus / Scholcz Péter • Liszt, Mosonyi

19. szerda

LISZT! MINDEN TEKINTETBEN. Cigányzenétől a rapszódiákig

LISZT! MINDEN TEKINTETBEN. Jazzverziók • Szakcsi Lakatos Béla, Oláh Kálmán

19.00

18. kedd

LISZT! MINDEN TEKINTETBEN. Cifra Palota – Liszt Ferenc

Tárlatvezetések

1

Családi Délelőtt

3

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

MET+ • Donizetti: Boleyn Anna • 11.00, 17.00

Hangulatkoncert

Ringató

3 LumiMini

Hangulat Extra

2

1

2

MINIMATINÉ • Álom, álom, kitalálom Kabóca Bábszínház Zenebona – Ne csak hallgasd!

4

Babakoncert

1

3 1

Helyszíni szemle kiállítás-megnyitó

31. hétfő

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara / Kovács János • Beethoven, Moór, Bartók

MUPA 2011_3r.indd 33

19.00 19.00

Hangulatkoncert

2

A MET A MÜPÁBAN Mozart: Don Giovanni

2

Tárlatvezetések Yona Friedman kiállítás-megnyitó

Cifra Palota

19.00

Győri Balett: Magyar Rapszódia

19.00

MATINÉKONCERTEK Gyermekek mikrokozmosza 11.00, 15.00

2

19.00

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Mozart: Don Giovanni

3 LumiMini

Hangulatkoncert

10.00

Steve Reich 75 Kelemen-kvartett, UMZE kamaraegyüttes, Amadinda ütőegyüttes

Honvéd Táncszínház: Dózsa

Ringató

1

1

Családi Délelőtt

3

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

MET+ • Mozart: Don Giovanni • 11.00, 17.00 19.00

30. vasárnap 2

1

Szenvedély – Miklósa Erika másképp

18.30

29. szombat

Budapest Bár Jótékonysági gálaest

19.30

27. csütörtök

Bozsik Yvette Társulat: Stravinsky-est

19.30

Nemzeti Filharmonikusok / Kocsis Zoltán Csíky Boldizsár, Sosztakovics, Mozart

19.30

26. szerda

Bozsik Yvette Társulat: Varázscirkusz

19.30

25 éves a L’art pour l’art Társulat

19.30

25. kedd

1

Hsin-Ni Liu és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar / Izaki Masahiro • Mozart, Sosztakovics

15.00

MÜPA ISKOLÁSKONCERTEK Liszt, Európa vándora

1

1

Családi Délelőtt Tárlatvezetések

Tárlatvezetések

24. hétfő

11.00

23. vasárnap

1

19.00

Néptáncgála – Tisztelet Liszt Ferencnek 1811-2011

Tárlatvezetések

19.00

10.30

19.30

15.00

LISZT! MINDEN TEKINTETBEN. Gyenyisz Macujev – a zongoraversenyek Óbudai Danubia Zenekar / Héja Domonkos • Liszt

19.00

22. szombat

Szegedi Kortárs Balett: Carmina Burana

19.00

Concerto Budapest / Keller András Várjon Dénes • Liszt, Mahler

Szegedi Kortárs Balett A hattyúk tava – gyermekeknek 19.30

21. péntek

Szegedi Kortárs Balett A hattyúk tava – gyermekeknek

19.30

Purcell Kórus, Orfeo Zenekar / Vashegyi György Hamvasi Szilvia, Halmai Katalin, Németh Judit, Megyesi Zoltán, Kovács István • Mozart

1

3

2

Műhelybeszélgetés 20. csütörtök

2

1

2

19.30

Berecz András: Medvés • Dsupin Pál, Vizeli Balázs, Balogh Kálmán, Kádár Ignác

19.30

17. hétfő

60 ÉVES A MÁNE Magyar Állami Népi Együttes: Naplegenda

19.00

Budafoki Dohnányi Zenekar Budapesti Akadémiai Kórustársaság • Wagner, John Williams, Rachmaninov, Mozart, Nick Glennie-Smith, Vangelis, Sibelius, Alan Silvestri, Mahler, Klaus Badelt

1

1

HANG-SZER-SZÁM Magyar népi hangszerek

2

19.30

16. vasárnap

1

1

Hangulatkoncert

A MET A MÜPÁBAN Donizetti: Boleyn Anna

2

3

2

19.30

19.00

1

1

3 LumiMini

Hangulatkoncert Műhelybeszélgetés LISZT! MINDEN TEKINTETBEN. A Liszt-faktor • Színpadi etűdök két részben

19.45

Budapesti Fesztiválzenekar / David Zinman Truls Mørk • Ljadov, Sosztakovics, Rachmaninov

15.30

1

13. csütörtök

Ringató

11.00

12. szerda

1

19.00

Cecilia Bartoli: Sacrificium Il Giardino Armonico / Giovanni Antonini

3 1

10.00

Babakoncert

11. kedd 1 1

LISZT! MINDEN TEKINTETBEN. Orgona-sztorik • Fassang László és Mácsai Pál • Liszt

11.00

1

9. vasárnap

19.30

2

19.30

1

4 11.00

Zenebona – Ne csak hallgasd!

1 18.00

1

10.00

1

Magyar Fesztivál Balett Mózes, avagy a Tízparancsolat

1

10.00

LISZT! MINDEN TEKINTETBEN. Bogányi Gergely szólóestje Liszt, Mozart-Liszt

Tárlatvezetések 19.00

8. szombat

Magyar Fesztivál Balett Mózes, avagy a Tízparancsolat

19.00

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK Jandó Jenő és a Savaria Szimfonikus Zenekar / Medveczky Ádám • Kodály, Bartók, Veress

19.30

1

7. péntek

19.30

6. csütörtök

8/24/11 10:17:13 PM

A m i

A z

F E H é R

A N N A

e m b e r t

e m b e r r é

t e s z i

M A G d A

Anyai nagyanyja, Guttmann Amália a nép nyelvén megfogalmazott ószövetségi történetei, Mózes beteljesületlen, de csodákban, kegyelemben gazdag élete Markó Iván legújabb koreográfiájának, a Mózes, avagy a Tízparancsolat címűelőadásnak a témája. Az egyszerre intim mégis monumentális műről a próbafolyamat során Markó Iván Kossuth-díjas koreográfus-rendezőt kérdeztük.

2011. október 7., 8. 19:00 Fesztivál Színház

mózes, avagy a tízparancsolat – a magyar Fesztivál balett előadása Koreográfus: markó iván díszlet, jelmez: Gombár Judit

– Az ószövetségi történetek, Mózes alakja egy személyes emlék, gyermekkori legenda az ön számára.

Ez inspirálja az elõadás készítésekor?

– Ez egy nagyon személyes történet és egyben nagy kihívás számomra, úgy gondolom, hogy ez az előadás csak akkor hiteles és őszinte a részemről, ha a magam szemlélete, érzései és a magam hite szerint készítem el.

Gyermekkoromban a Hajós utcában egy négyszobás lakásban tizenegyen laktunk együtt. Az egyik szobában lakott a nagynénim, a nagybácsim és két unokatestvérem, a másik szobában laktunk a szüleimmel, a harmadikban a nagyszüleim éltek, és a negyedik ki volt adva két albérlőnek. Amikor gyermekbetegségeken estem át, a szüleim pedig dolgoztak, nagymama vigyázott rám. A takaró alól kilógó lábfejemet simogatta és mesélt nekem az Ótestamentum hőseiről, Mózesről, Ábrahámról, Jákobról, Józsefről, akik keresték és megtalálták az Istent. A nagymama szegény, gazdálkodó, tokaji zsidók negyedik lányaként született. Vidéken a zsidó hagyományt, ugyanúgy, ahogyan a keresztény vallás történeteit is, népiesen mondták el.

Az én nagyanyám is így beszélte el nekem a történeteket. Tehát három ihlető forrása van az előadásnak: nagyanyám népmesei jellegű ószövetségi történetei, a magam hite, valamint a megtapasztalt jeruzsálemi élményeim, hiszen sokszor jártam a Szentföldön, és két évet tanítottam is a jeruzsálemi Rubin Akadémián.

– A készülô elôadás címe kettôs: Mózes, avagy a Tízparancsolat.

Mózes sorsa, a Sínai-hegyen történt csoda vagy maga a Tízparancsolat erkölcsi szabályrendszere lesz az elôadás témája?

– Nagyon szubjektíven, de mind a három téma benne foglaltatik a játékban. Az előadás történetiségét egy ember élettörténete adja, aki a népének szabadságot, önállóságot szeretne, vállalja a nép tanítását, így megváltását. Egy megígért föld által szépséget, életerőt, reményt ad.

Másrészt pedig a Tízparancsolat szerepét vizsgálja a mű. Az értékrendet, ami Magyarországon és az egész világon hiányzik az emberek életéből. Illetve egyetlen értékrend létezik az emberek többsége számára és ez a pénz, a vagyon. A Tízparancsolat ezzel szemben az az erkölcsi szabály, ami az embert emberré teszi.

– Beletekinthettem a jegyzeteibe, ahol az elsô pont rögtön nagyon lakonikusan írta le a nyitójelenetet: „Mózes megteremti Mózest”.

Késôbb pedig „Mózes átveszi Mózes szerepét”. Mire utalnak ezek a megjegyzések?

– Peter Brook találó anekdotájával tudok erre a kérdésre felelni.

Az emberek már régóta, sokféle képen játszották a színházat, de nem tudták eldönteni, mi a színháznak a lényege, mi az, amire a színházművészetet alapozni kell. A zene, a tánc, a próza? Az emberek egy kis küldöttséget menesztettek a Jóisten

mm34

MUPA 2011_3r.indd 34

8/24/11 10:17:24 PM

színe elé, és megkérték tisztelettel, hogy árulja el, mi a színház lényege.

A Jóisten fogadta őket, és kisvártatva a küldöttségnek átadott egy kis fadobozt, és azt mondta nekik, csak akkor nyissátok ki a dobozt, ha visszatértek a földre. Az emberek lementek a földre, kinyitották a fadobozkát, amiben egy kis papírcetlire azt írta a Jóisten: Lepj meg!

– Értem, akkor beszéljünk a konkrétumokról. Hányan táncolnak majd a színpadon? Ki alakítja majd Mózes figuráját?

– Mózes szerepét Nyári Gábor Europas Magyar Táncdíjas és Junior Prima-díjas művész, a Magyar Fesztivál Balett vezető táncosa alakítja. Az előadás vendégművész szólistája Keveházi Gábor lesz, akit a Fáraó szerepére hívtam meg. Rajtuk kívül huszonöt táncos lép színpadra, valamint tizenöt kisgyerek.

– Úgy tudom, ön is szerepel majd az elôadásban.

– Így van. A szerepemet még inkább csak érzem, semmint pontosan meg tudnám fogalmazni, mi lehet a helyes megnevezése a figurának.

Ha egyszerűen akarom kifejezni, én leszek az előadás narrátora, enyém az egyetlen prózai szerep a színpadon. A drámai csúcspontokon megélt szubjektív történeteimet és természetesen az értékrendet meghatározó Tízparancsolatot én közvetítem a közönség számára.

– Koreográfiái a legtöbb esetben konkrét és szuggesztív zenei alaphoz köthetôk. Ezúttal milyen zenével dolgozik?

– Felkértem Faltay Csaba zeneszerzőt, ő komponálja az előadás zenéjét. Több balett- és táncelőadás zeneszerzésében és hangszerelésében jeleskedett

feleségével, Tallér Zsófia zeneszerzővel közösen. Még nem tartunk a munka végén, de nagyon örülök, hogy együtt dolgozunk, mert kifejező, erőt adó, gyönyörű zenét ír, ami engem a mozgásanyag kidolgozásában rendkívül inspirál.

– Gombár Judit az elôadás díszlet- és jelmeztervezôje. Milyen hangulatot teremt, mely kort idézi majd a látvány?

– A látvány kevéssé korhoz köthető, a fantázia és az empátia szülötte.

Végtelenül egyszerű és egyben monumentális. Ahogyan ez a történet is intim, személyes, egy ember története, ugyanakkor fundamentális, csodáktól fénylő, lángoló világ.

A Fesztivál Színház tere is segít megteremteni ezt a kettősséget, a hatalmas színpad, a nyitott tér, a világítás, a néhány meghatározó díszletelem mind erősíti a koncepciót, a koreográfiát.

M A R K Ó I V Á N F O T Ó : M E Z E Y

B É L A

mm35

MUPA 2011_3r.indd 35

8/24/11 10:17:33 PM

B O L D O G B É R C E S I

S Z Ü L E T É S N A P O T,

S AT C H M O !

B A R B A R A

A hetedik New Orleans Swing fesztivál fellépői Liszt Ferenc születésének kétszázadik, illetve Louis Armstrong születésének száztizedik, halálának pedig negyvenedik évfordulójáról emlékeznek meg előadásaikkal augusztus 26-27-28-án a Fesztivál Színházban.

L O U I S

A R M S T R O N G

NEW ORLEANS SWING Fesztivál Színház

Liszttől a ragtime-ig 2011. augusztus 26. 19:30

2011. augusztus 27. 19:30

2011. augusztus 28. 19:30

Ittzés Tamás és a Bohém Ragtime Jazz Band

A Jazz Steps és Janice Harrington (USA)

Louis Armstrong Revival Band (D)

Km.: Ittzés Tamás (zongora, hegedű, tölcséres hegedű, ének, hangszerelés, zenekarvezető), Mátrai Zoltán (klarinét, tenorszaxofon), Lebanov József (trombita), Korb Attila (harsona, kornett, zongora, ének), Lázár Miklós (hegedű, ének), Mátrai György (bendzsó, gitár), Mazura János (tuba), Falusi Alfréd (dob), Bálint Brigitta, Janicsek Gábor (tánc) Vendég: Zsoldos Bálint (zongora)

Km.: Finok Zoltán (klarinét, szaxofon, zenekarvezető), Lázár István (trombita, ének), Kovács Tamás (harsona), Nagy Iván (zongora), Lutz János (bőgő), Czakó Tibor (dob), Bartus Patrícia (ének) Vendég: Janice Harrington (ének), Szalóky Béla (trombita)

Km.: Peter „Sputnik” Lange (trombita, ének, hangszerelés), Andy Lawrence (trombita), Ralf „Mosch” Himmler (trombita), Jerry Senfluk (klarinét, altszaxofon), Alexander Katz (harsona, ének, hangszerelés, zenekarvezető), Werner Lener (zongora), Wolfgang Mörike (bőgő), Bernard Flegar (dob), Rebecca Madeleine Katz (ének)

mm36

MUPA 2011_3r.indd 36

8/24/11 10:17:46 PM

Amikor Louis Armstrong megszületett 1901. augusztus 4-én, épp száztíz évvel és huszonegynéhány nappal a többek közt az ő művészete előtt tisztelgő New Orleans Swing 2011 fesztivált megelőzően, szinte semmilyen körülmény nem látszott kedvezni annak, hogy nem sokkal később belőle váljon a jazztörténet vitathatatlanul legnagyobb hatású előadója. Még az 1980-as évekig úgy tudta mindenki, hogy Satchmo 1900. július 4-én született, vagyis mondhatni, már világra jövetelével is Amerikát ünnepelte, de aztán egyházi feljegyzésekből kiderült valódi születési dátuma.

Pedig neheztelhetett is volna szülőhazájára, hiszen rabszolgák leszármazottjaként látta meg a napvilágot New Orleans legzűrösebb kerületében, melyet csak úgy neveztek, „Back of Town”.

Nagy szegénységben éltek.

Anyja, akit mindenki Mayannnek hívott a környéken, egy

b o h é m

R a g t i m e

cukornádültetvényről szökött meg, és menekült a városba. Évekig prostitúcióval kereste a kenyerét, hogy el tudja tartani gyerekeit.

Apja, aki kazánfűtőként dolgozott, hamar elhagyta családját. Élete első öt évében a kis Louis nagyanyja gondjaira volt bízva, majd anyja szobát bérelt Storyville fekete negyedében, itt tengette életét a család. Vasárnaponként templomba jártak, ezt Mayann fontosnak tartotta, és azt is, hogy gyerekeit önérzetre és tisztességre nevelje. Armstrong szerint ez az anyai útravaló eredményezte, hogy soha nem volt elégedetlen vagy irigy másokra, ezért lehetett széles, életigenlő mosolya olyan hiteles.

Az egyetlen előnye annak, hogy rosszfiúktól és rosszlányoktól hemzsegő környéken nevelkedett, nem volt más, mint az, hogy az utcákon és a szórakozóhelyeken állandóan szólt a zene, és ez már akkor óriási hatással

J a z z

volt Louis-ra, amikor kisfiúként legfeljebb csak bekukucskálhatott a szomszédságukban működő Funky Butt Hallba, ahol hajnalig ropták a párok, s ahol a verekedések sem voltak ritkák. Armstrong ugyanabba az iskolába kezdett járni, ahová korábban a nagy jazzúttörő-kornettista, Buddy Bolden, a Franklin Street-i Fisk Fiúiskolába.

Tanítás előtt és után pedig Morris Karnofsky vállalkozásának dolgozott, amely rongyok, csont és palackok begyűjtésével meg szénkihordással foglalkozott. Az itt kapott szerény keresetéből tudta megvenni első kornettjét. Piszkos is volt a hangszer, a hangja sem volt az igazi, de az ifjabbik Morris Karnofsky segített neki megpucolni, megolajozni a csövet. Tizenegy évesen Armstrong otthagyta az iskolát és Karnofskyékat is, három társával pedig utcai kvartettet alapított, akikkel énekeltek, táncoltak, s még Sidney Bechet klarinétos is felfigyelt rájuk. No, meg a rendőrség is, akik

b a n d

mm37

MUPA 2011_3r.indd 37

8/24/11 10:17:56 PM

egy szilveszteri túlkapás miatt – mostohaapja elcsent pisztolyával éjfélkor a levegőbe lőtt párat – Armstrongot először börtönbe, majd mivel több minden volt már a rovásán, végül a színes bőrűek lelencházába küldték.

A kezdeti csüggedését megint csak a zene tudta feledtetni: szombat esténként beszűrődött a terembe Freddie Keppard kornettista és csapatának zenéje. És ott volt a lelencház zenekara is, amely az intézet büszkeségét jelentette.

A muzsikusok a rendőrség levetett uniformisában masíroztak a városban. Nem csoda, hogy Armstrong be szeretett volna kerülni a csapatba, de Peter Davis zenekarvezető rendre visszautasította mondván, aki a Back of Townból jön, attól semmi jóra nem számíthat az ember. Armstrong heteken át kérlelte, míg végül kapott egy esélyt, és beállhatott tamburinozni. Szorgalma határtalan volt, hamar megtanulta a repertoárt, így a tamburin, majd a pergődob után végre dallamhangszert is kézbe kapott: először altkürtön, kürtön, végül a szeretett kornetten játszhatott, kis idő múlva pedig ő lett a zenekar vezetője. 1913-ban ő masírozott elöl a Colored Waif’s

L o u i s

A r m s t r o n g

r e v i v A L

Home for Boys zenekarában New Orleans utcáin; akik ismerték Mayann fiát, mind ott tapsoltak neki, és elismerésük jeléül annyi aprópénzt dobáltak a bandának, hogy abból több új hangszert is tudtak venni. Armstrong végül 1914 nyarán elhagyhatta az intézetet.

Először apjával, majd anyjával élt, és visszakerült az utcai balhék világába. Mégis volt kiút: trióival először Henry Ponce, majd Henry Matranga csehóiban szórakoztatta rendszeresen a publikumot. Ez volt az első lépés afelé, hogy Louis Armstrong professzionális előadóvá váljon.

1971. július 7-én a The New York Times arról adott hírt, hogy előző reggelre virradóra Louis Armstrong, az ünnepelt jazztrombitás-énekes elhunyt New York City Queens kerületének Corona városrészében található otthonában. A cikk még arról tesz említést, hogy Armstrong három nappal korábban ünnepelte hetvenegyedik születésnapját, hiszen ekkor még nem volt ismeretes Satchmo valódi születési ideje. Halálának oka szívroham volt, mely álmában érte. Korábban, még június közepe előtt, szív-, máj- és veseproblémák miatt tíz hetet töltött kórházban, de egy

B A n d

mm38

MUPA 2011_3r.indd 38

8/24/11 10:18:07 PM

június 23-án készült interjú során még úgy tűnt, kielégítő egészségi állapotnak örvend, és még trombitáját is megszólaltatta, sőt úgy nyilatkozott, szándékában áll visszatérni a koncertpódiumra.

Legutolsó, kéthetes fellépéssorozata 1971 februárjában zajlott a WaldorfAstoria Hotelben.

Nixon elnök a szomorú eseményt követően közleményt adott ki, melyben arra emlékeztetett, hogy Armstrong egyike volt egy amerikai művészeti forma megalkotóinak, szabad és független szellem, aki világhírnévre tett szert, óriási tehetsége és ragyogó személyisége pedig mindenkinek beragyogta az életét. Duke Ellington szerint ha valaki, hát Armstrong kiérdemelte a Mr. Jazz elnevezést. Eddie Condon kiemelte, hogy úgy játszott trombitán, mint senki más, aztán letette a hangszerét, és elénekelt egy dalt úgy, ahogy senki más. Earl ’Fatha’ Hines, aki már korábban úgy nyilatkozott, hogy zongorajátékának stílusát leginkább Armstrong trombitajátékának stílusa alapján

MUPA 2011_3r.indd 39

J a z z

alakította ki, halálhírére e szavakkal reagált: a világ elveszített egy bajnokot. A dicséretekkel amúgy igen gazdaságosan bánó Miles

S t e p S

Davis is úgy fogalmazott, hogy „semmit sem lehet már eljátszani a trombitán, amit Louis ne játszott volna el előtted”.

8/24/11 10:18:17 PM

E g y R i C K

s z E l E t

m E n n y o r s z á g

Z s ó f i

„Szavamat megérteni könnyű, és megfogadni könnyű. Mégse bírják megérteni, se megfogadni.”

Kováts Kriszta tíz éve forgatja Lao Ce írását, a Tao Te Kinget. Az Út és Erény könyve 81 rövid versből áll, a magyar fordítás Weöres Sándor munkája. A Müpában Szirtes Edina Mókus zenéivel szólalnak meg az ősi bölcsességek.

2011. szeptember 24. 20:00 Fesztivál Színház

Kováts Kriszta – tao te King

s z i r t E s E d i n A m ó K u s , K o v á t s K r i s z t A

Az mindig úgy van, hogy ha két, erős művészi elképzeléssel bíró alkotó találkozik, akkor vagy évtizedeken át tartó, állandó közös munka lesz a vége, vagy rövid úton kiderül, hogy az a bizonyos egyetlen csárda nagyon kicsi. Kováts Kriszta és Szirtes Edina Mókus tíz éve dolgoznak együtt zenekarban és színházban, a Tao Te King lesz a második közös, egész estés produkciójuk. Jól haladnak tehát az első eshetőség felé. „Ha zeneszerző lennék, valószínűleg ilyen zenét írnék. Sosem tudom, mit fog csinálni, de biztos vagyok benne, hogy jó lesz” – Kriszta szerint ennyire egyszerű az egész. „Krisztának időnként hajmeresztő ötletei vannak, amik nekem sosem jutnának eszembe – mondja Mókus –, nem gondoltam volna például, hogy képes leszek Arany-balladákra a capella kórust írni, vagy Lao Ce-verseket megzenésíteni. Soha életemben nem írtam még ilyen zenét.”

Aki ismeri Mókus zeneszerzői tevékenységét, biztos lehet

benne, hogy távol marad az egyszál gitáros, szomorú, felhős tekintetű interpretációtól, de kerüli a kézenfekvőnek tűnő meditációs jellegű zene kliséit is: „Úgy nyúltam hozzá, mint egy ember, aki elolvas egy szöveget, és mivel éppen muzsikus, elkezdi elénekelni.

Próbáltam végletekkel dolgozni, megfogalmazni, hogy nekem mit jelentenek a szövegek. Van bennük világégés és egy szelet mennyország.

A hangszerelés is erre az ellentétre épül: a vonósnégyest groove-os alapok támasztják meg. A gép ugyan élettelen dolog, gombnyomásra működik, de megpróbáljuk élővé tenni azzal, hogy a helyszínen, a szereplőkkel és a hangszerekkel együtt lélegezve alakul ki a végleges forma, csak azon az estén.”

Egy másik gép is helyet kap a színpadon: Ruttka Andrea bűvészkedik a fényekkel, színekkel, formákkal. A színek, festékek egymásba folynak, meg-megállnak, elindulnak, formálódnak, egymásból

Versek: lao Ce (fordította Weöres Sándor) Zene: szirtes Edina mókus Km.: Kováts Kriszta (ének, rendezés), szirtes Edina mókus (ének, hegedű, zeneszerzés, hangszerelés), Andrejszki Judit (ének), lantos zoltán (hegedű), Hegyaljai-Boros zoltán (brácsa), Kertész Endre (gordonka), Földes gábor (elekronikus kíséret, zenei effektek, programozás), ruttka Andrea (festék- és fényanimáció)

egy mássá alakulnak. Amiről Az Út és Erény könyve szól.

Filozófiai verseket olvasni magányos dolog. Ahány olvasó, annyiféle gondolat, értelmezés, megfejtés, tétovázás. Kováts Kriszta megmutatja a sajátjukat, amiből aztán mindenki továbbgörgetheti a magáét: „A Weöres-fordítás tömény, gyönyörű, tiszta költészet. Valószínű, hogy minden sor és minden jelentésréteg nem fog azonnal eljutni a közönséghez.

De nem is ez a cél. Szeretném, ha mindenki megtalálná a saját pillanatát.

Ezek az alapfilozófiai művek nagyon mély rétegeket érintenek. Olyan örök, ugyanakkor nagyon mai, alapvető, szinte magától értetődő gondolatokat sűrítenek néhány mondatba, amelyekkel nem foglalkozunk a hétköznapi életben, de közben mindannyian ezek szerint vagy ezek ellen élünk. Csak esetleg nem tudjuk így megfogalmazni. A világ ebből a szempontból semmit sem változott.

A feketében mindig benne van a fehér, és a fehérben is mindenütt ott a fekete.”

40

MUPA 2011_3r.indd 40

8/24/11 10:18:29 PM

M o s o ly o g B é r C E S I

a

H o l d

B A r B A r A

A Bacsó Kristóf Quartet jelenlegi zenekari felállása 2008-ban alakult ki, vagyis összecsiszolódott, egymást félhangokból is értő négyesről van szó, akik között nem utolsósorban azért is erős a kohézió, mert szinte egyidősek.

JaZZMŰHEly 2011. szeptember 25. 19:30 Fesztivál Színház

Bacsó Kristóf Quartet feat. Németh ferenc (Usa) Km.: Bacsó Kristóf (szaxofon), fekete-Kovács Kornél (trombita, szárnykürt), szandai Mátyás (bőgő), Németh ferenc (dob) Vendég: oláh Kálmán (zongora)

Fekete-Kovács Kornél trombitás a rangidős, ő nemrég múlt negyven, Bacsó Kristóf és Németh Ferenc dobos harmincöt, míg Szandai Mátyás bőgős harmincnégy éves. „Ferivel együtt kezdtük a főiskolát, aztán Amerikában is sok időt töltöttünk együtt, együtt is laktunk” – meséli Bacsó Kristóf. „Matyival is nagyon régóta játszom. Mondhatom, hogy együtt fejlődtünk zenészi pályánkon, hosszú évek óta inspiráljuk egymást. Kornél is teljesen magától értetődő választás volt mint másik fúvós, mert tökéletes partner úgy a frazeálás, vagyis dallamformálás, mint az improvizáció tekintetében.

Mindhármukra igaz, hogy semmit nem kell magyaráznom nekik, érzik, mit szeretnék hallani, és szinte azonnal megszólal általuk, ami a fejemben szólt.”

Németh Ferencnek tehetsége és kitartó munkája folytán megadatott, hogy sorra felvételt nyert az USA legjobb jazzoktatási intézményeibe, a Berklee College of Musicra (ahol Kristóf is tanult), a New England Conservatoryra, illetve első magyarként és egyetlen dobosként a Thelonious Monk Institute-ba.

Németh mára vitathatatlanul a világ élvonalába tartozik, aki olyan óriásokkal készített lemezfelvételt, mint Herbie Hancock és Wayne Shorter.

Bacsó szerint Feri idehaza még több figyelmet érdemelne, hiszen a szüntelenül a jazzdobolás határainak kitágításán munkálkodó művész

mára a világ minden táján keresett és elismert előadó, jelenleg például az indiai Swarnabhoomi Academy of Music rezidens művésze.

A kvartett 2008-as Alteregos című lemezéhez képest a Jazzmûhely sorozat szeptember 25-i koncertjén a zenekar egy teljesen új műsort fog előadni, mely tekinthető a friss lemezanyag bemutatójának. „Még nem tudom, mi lesz az új lemez címe, egyébként is nehéz számomra a címadás. Sokszor olvasmányélmények vagy életképek adnak ötleteket – valamelyik este séta közben épp beugrott egy cím, amely jól megfogalmazza az egyik számom hangulatát: Mosolyog a Hold” – mondta Bacsó Kristóf. A felállásból adódóan a zene hangzása hasonló lesz az Alteregoson megismerthez, de Bacsó nagyobb szerepet szán a zongorának, ezért is hívta meg vendégnek Oláh Kálmán, aki az est második felében fog közreműködni: „Mindig is izgatott, kihívást jelentett számomra a kétfúvósos, harmóniahangszer nélküli felállás, ahol a dallamok párbeszéde folytán épül a zene. Ez a fajta hangzás nagy szabadságot ad számomra, és különösen izgalmas, ahogyan a megírt részek és az improvizációk átszövik egymást” – magyarázta a szaxofonos. Most, a koncerten a zongora hangsúlyosabb jelenlétén kívül a némileg modernebbnek nevezhető, groove-os alapokat is az újdonságok közt üdvözölhetjük. „Lesz

B a c s ó K r i s t ó f

például egy olyan szám, amelyhez a chacarera nevű argentin alaplüktetés adott ihletet, ami szintén különleges ízzel fog szolgálni” – folytatta Kristóf.

A Lunar Dance című, a Brussels Jazz Orchestra zeneszerzőversenyén döntőbe jutott darabját pedig most combóváltozatban hallhatja a nagyérdemű. „Akkor érzem magam a legjobban a színpadon, ha a helyén van a hangzás, ha úgy szól a hangszerem, és úgy szól az egész zenekar – avat be a részletekbe Bacsó –, ahogy szeretném, ilyenkor az egész zenekar még nem járt zenei ösvényekre tud lépni. Olyan érzés a játék ilyenkor, mintha egy medencében lubickolnék.

Ezt a közönség is megérzi, és velünk együtt emelkednek.” mm41

MUPA 2011_3r.indd 41

8/24/11 10:18:42 PM

„ S z e ri n t e m V Ö r Ö S

mi n den

el én ekel h et ő”

E S z t E r

Hatvanadik születésnapján barátai és zenésztársai vele együtt zenélték és énekelték Weöres Sándor szövegeit Gryllus Samu hangszerelésében. A koncert annyira jól sikerült s az erre az alkalomra verbuválódott társaságot úgy összekovácsolta, hogy senkinek sem volt ellenére a folytatás. Azóta mindössze egyszer játszott együtt a hazai folk- és világzene sztárcsapata, s most a Müpa színpadán prezentálják a sokak számára fontos útravalóul szolgáló A teljesség felé című Weöres „bölcsességgyűjteményt”. A koncert kapcsán Gryllus Dániellel beszélgettünk.

2011. október 2. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Gryllus dániel és barátai Pál apostol levelei; Weöres Sándor: A teljesség felé

Pál apostol levelei Km.: Gryllus dániel (ének, citera), halmos Béla (brácsa), Ferenczi György és a rackajam

Weöres Sándor: A teljesség felé

G d F k

r Á o r

y l l u S n i e l t ó : l e t t n e r i S z t i n A

– Sebestyén Márta, Sebô Ferenc, Palya Bea, Szalóki Ági, Bognár Szilvi, Szirtes Edina Mókus, Ferenczi György, Both Miklós és sok kiváló zenész Gryllus Dániel mellett. Igazi sztárparádé.

Az a koncert tényleg fantasztikus volt. Mindenki együtt maradt még utána, és jó hosszasan beszélgettünk, volt valami közös szívdobbanás ebben az egészben. A Weöresműben is, amellyel mindenki tökéletesen tud azonosulni, és Samu hangszerelésében is, ahol mindenkinek megvolt a maga „labdája”. Mindez egy olyan közösséget kovácsolt, ami valóban ritkaság.

– A teljesség felé címû Gryllus-lemez a 80-as években jelent meg, akkor még élt a költô, Weöres Sándor, milyen volt a kapcsolatuk?

Először 1971-ben találkoztunk a Vízivárosi Pinceklubban, akkor az volt a Kaláka törzshelye. Sanyi bácsi nézőként volt ott. Aztán rendszeressé váltak ezek a találkozások. A

Km.: Gryllus dániel (ének, citera, furulyák), Sebestyén márta, Sebő Ferenc, Palya Bea, Szalóki Ági, Bognár Szilvi, Szirtes edina mókus, Ferenczi György, Both miklós (ének), Pálhegyi máté (fuvola), Bacsó kristóf (klarinét, szaxofon), Bizják Gábor (kürt), Frankie látó (hegedű), kovács Ferenc (hegedű, mrdanga), halmos Béla (brácsa, hegedű), kovács zoltán (nagybőgő), Balogh kálmán (cimbalom), Bolya mátyás (citera, brácsa), tömösközi lászló (ütőhangszerek) Narrátor: Scherer Péter Vez.: Gryllus Sámuel

Kalákával mindig bemutattuk neki az új nótákat, elmondtuk neki a terveinket, és ő nagy szeretettel és kedvesen fogadott minket. A teljesség felé kapcsán először azt mondta, szabad kezet ad, azt csinálok, amit akarok, de ő ezt nem tudja elképzelni feldolgozva. A Kalákánál egyszer előfordult, hogy beleszólt a munkánkba, de akkor is úgy, hogy átírta a saját versét, mert szerinte úgy jobban stimmelt a mi dallamunkra.

– Ezek az írások rövid prózák. Nem egyszerûbb rímekbe szedett verseket megzenésíteni?

Az a kérdés, hogy mit tekintünk megzenésítésnek. Mert ha az énekelt szövegeket vesszük, akkor annak egy része vers, ezt jobb híján vers-megzenésítésnek szokták mondani, noha tulajdonképpen dalnak kellene neveznünk. Egy olyan dalnak, amelyben a szöveg született meg előbb. Ám ha az a szöveg vers formájú, akkor azt, főként régi versformáknál, valamilyen

dal formából örökölte, hiszen a dalformák úgy maradtak meg, hogy versekké váltak. Az énekelt szövegek nagyon nagy része, az operák librettói vagy a szakrális szövegek sem versek. A Kaláka repertoárjában is van Örkény-novella, ami nem vers, de attól még elénekelhető.

Szerintem minden elénekelhető. Azt is olvastam, hogy Jézus mondatait az evangélium megszületéséig énekelt formában őrizték meg.

Az ének ugyanis könnyebbé teszi a szöveg megjegyezhetőségét.

Bizonyos szempontból a zeneszerzők nem is szeretik azokat a verseket, amelyek dalformájúak, mert nagyon megkötik zeneszerzői lehetőségeiket. Én viszont ezt szeretem. Ahogy egy költő szereti azt, hogy a szabályok szabta korlátok hozzák az ötleteket, az asszociációkat. Kosztolányi rengeteget ír erről vagy Weöres Sándor is a Vers születésében.

Valójában A teljesség felé is néha átmegy versbe, így én költői prózának szoktam nevezni.

42

MUPA 2011_3r.indd 42

8/24/11 10:18:53 PM

– Hogyan kezd hozzá az ember egy próza elénekléséhez? Ezen a lemezen például több dalban feltûnnek távolkeleti dallamok, motívumok, ezeket a könyv forrásául szolgáló keleti tanítások inspirálták? Én nem dokumentálom a munkáim során az alkotói folyamatot.

Mindenesetre az a könyv, amiből akkor dolgoztam, teljesen rongyos, tele van aláhúzogatásokkal. Először megnéztem, mi az, amiről zenei gondolat jut az eszembe. Aztán addig válogattam, míg lett ez az egy százalék. Ami a zenei inspirációt illeti, a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején a feleségem révén megismertem egy indiai jógamestert, akivel nagyon jó kapcsolatba kerültünk. Tőle tanultam sok éneket, amelyeket leírtam, s beleszőttem a dalaimba. Mondhatjuk azt, hogy a dallamok felét az indiai vallásos énekek ihlették A teljesség felében.

– A koncert elsô felében megszólaló Pál apostol leveleiben viszont inkább közelkeleti zenei motívumok a jellemzôek.

Miért ez lett a Weöres-est párja?

Tematikájában és zeneiségében valóban nem azonos a kettő, hiszen

MUPA 2011_3r.indd 43

a Pál apostol leveleit megéneklő lemez egy keresztény elkötelezettségű mű, Weöres Sándor pedig azt írja A teljesség feléről, hogy ez a mű több mint világnézet és kevesebb mint vallás. Ami összefogja a két produkciót, az az, hogy mindkettő hozzám kötődik és a citerámhoz, és mindkettő valami új, 21. századi formában szólal meg, új hangszerelésben.

– Milyen érzéseket kelt egy húsz évvel ezelôtti munka feldolgozása?

Rájöttünk, mennyire törvényszerű volt, hogy épp akkor foglalkoztunk Pál leveleivel. Ezeknek a gondolatoknak akkor kellett előjönniük, amikor mindenki kereste a tiszta eszmeiségű dolgokat. A mi életünkben a 89-es, 90-es változás teljesen átrendezte az egész közösségi életet. Pál, amikor a maga idejében közösségeket alapított, és a közösség ügyesbajos dolgait levelekben rendezte, állandó kapcsolatban állt ezekkel a közösségekkel. Ezekben a levelekben olyan problémafelvetések és azokra adott válaszok olvashatóak, amelyek érvényesek ma is. A páli levelek egy része agitatív, más része a teológia

alapvetéseit határozza meg, és egy másik része pedig a jövő felé mutató, útkijelölő írás.

– Pál apostol levelei, illetve Sumonyi Zoltán versátiratai nemcsak újrahangszerelést éltek meg, hanem egy stílusában eltérô zenekar, Ferenczi György és a Rackajam is csatlakozott az elôadáshoz. Könnyen egymásra hangolódtak?

Nagyon érdekes volt, ahogy Gyuriékkal elkezdődött az együtt zenélés. Azt hiszem, hogy a Rackajam közösségérzésében is szép időszak volt. Gyuri azt szokta mondani, amikor ezt játsszák, Halmos Béla hegedül, ők pedig kontráznak. Elképesztő, ahogyan ő, aki egy energiabomba a színpadon, milyen alázatos és visszafogott tud lenni, ugyanakkor a teljes koncentráltság állapotában van, amikor irányítja a bandát és együtt játszunk. A versek persze nem változtak, bár a szöveg értelmezés vagy a gondolati hangsúlyok áttevődtek adott esetben más helyekre a húsz év alatt. De hát ez kétezer év óta így van, így a levelekből mindenki minden korban a maga módján tud magának meríteni.

8/24/11 10:19:02 PM

L á t h a t ó H E g E d ű s

z e n e

C L A u d I A

Neki már akkor sem kellett vízum, amikor még szilárdan tartotta magát a berlini fal. Zsigeri muzsikája és szikrázó színpadi léte átjuttatta ugyanis minden vélt és valós határon. Az ő „kis faluja” nem Morvaország, de még csak nem is Kelet-Közép-Európa. saját fűszerezésű magánzenéje egy cseh világpolgár ihletett vallomása a hétköznapokról. Több mint egyéves távollét után, a ma már Amerikában élő hegedűs-énekes, Iva Bittová októberben „hazatalál” Budapestre.

2011. október 5. 19:30 Fesztivál színház

Iva Bittová Km.: Iva Bittová (ének, hegedű), Vladimír Václavek (ének, gitár)

Elég egyetlen pillantást vetni Iva Bittová időbeosztására, és könnyen arra juthatunk, hogy igenis létezik perpetuum mobile. Egyik nap még Budapesten ad koncertet Vladimír Václavek gitárossal, két nappal később pedig már szűkebb pátriájában, a kelet-morvaországi Zlínben áll színpadra muzsikus barátaival, és ez így megy egész évben. Ettől bárki könnyen kiégne, de nem úgy ez a vibráló világzenész.

Lépjen fel bármikor vagy bárhol, az teljességgel kizárt, hogy elmaradjon a Bittová-varázslat. Túl az ötvenen, színpadi és filmes sikereken, és nem utolsósorban csaknem harminc lemezfelvételen, a hallgatósága újra és újra rácsodálkozhat zenei útkereséseire.

értelmezd újra Bartók és Janáček darabjait, s ha mindez még mindig nem adja ki a vágyott ízhatást, adj hozzá egy csipetnyi jazzt, klezmert, cigánymuzsikát és/vagy rockzenét.

Persze Iva Bittovának kell ahhoz lenni, hogy mindebből estéről estére egy valóban üdítő kompozíció álljon össze. A titkos receptúra az invencióban rejlik, ami nem tanítható és másra át nem ruházható. Ki tudja ma már megmondani, melyik hatás bizonyult nála erősebbnek: az, hogy zenészcsaládba született, vagy az, hogy Morvaország pregnáns muzikalitása vette körül?! Is-is. Ha róla beszélünk, minden közhely megdől, mert éppannyira talányos és kiismerhetetlen kortárs zenész, mint amennyire sírva nevető komédiás.

Fáradhatatlanul, mindmáig saját kezűleg keveri ki markáns zenekoktéljait. Első hallásra a Bittovárecept egyszerűnek tűnik: indulj ki a térség népzenéjéből, vagy/és

Makrancos Iva évizedek óta kísérletezik, kipróbálta magát neves zenekarokban, szólóban a hegedűjével, és nem túlzás azt állítani, hogy évről évre emeli a tétet. Játsszon

bár Bartókot, vagy adja elő saját kompozícióit, a koncerttermekben mozdulatlanságra és csendre int a testzenéje. Nincs más szó rá, mint az, hogy bámulatos, ahogyan képes szinte együtt lélegezni, eggyé válni a hegedűjével. A közép-európai etnozene nagyasszonya persze ezen a fennkölt mondaton valószínűleg jót nevetne, ha tudna magyarul, mert nála a zenei fricskák, a kikacsintó irónia akkor is jelen van, ha nevetve sír a szeme. Formabontó előadásmódját hasonlították már Meredith Monk, Laurie Anderson újításaihoz, de ez – már bocsánat érte – balgaság. A morva hegedűs-énekest ugyanis még saját tegnapi önmagával sem lehet összemérni, nemhogy másokkal egy lapra tenni. Iva Bittovát még maga Iva Bittová sem tudja utánozni. Így aztán arra mérget vehetünk, hogy Pavel Václavek hegedűssel soha eddig nem látott-hallott kortárszenei piruetteket adnak majd elő október elején Budapesten.

mm44

MUPA 2011_3r.indd 44

8/24/11 10:19:19 PM

b i t t o v À i v a

mm45

MUPA 2011_3r.indd 45

8/24/11 10:19:34 PM

C s o d á l a t o s R e z e R v á t u m V e r m e s

L a u r a

Berecz andrás énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató és előadóművész. Idén megkapta előadóművésznek adható az egyik legnagyobb állami kitüntetést, a Kossuth-díjat.

2011. október 17. 19:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

berecz andrás: medvés b e R e C z a n d R á s

Kevesen gondolnák róla, hogy Budapesten született. magáról el szokta mondani, hogy az első dalokat édesanyjától tanulta, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tudott. És mind emellé „nagyon jó mesemondást” kapott. „a fő műsoradás édesanyám volt, aki kifogyhatatlan volt, megmaradt kunhegyesinek haláláig. Későn is került el onnan, amikor már nem változik az ember, iskolát sem járt, úgyhogy az eredetiségét nem volt, ami kikezdje. Őmellette minden olyan érdekes volt, mindenre olyan könnyedén, kedvesen oda tudott csodálkozni, ezerféle arcjátékot tudott, és könnyedén mindenből kerek történetet gyúrt. Hát ez volt az én iskolám” – mondta egy interjúban.

Berecz festőnek és jogásznak készült, de fordulatokban gazdag élete során volt rakodó, segédmunkás, erdőművelő és útkarbantartó is. mára – ahogyan weboldalán olvashatjuk – „hajszolt embertársaim örömét keresgélő énekes, mesemondó lettem”.

Km.: dsupin Pál (furulya), vizeli balázs (hegedű), balogh Kálmán (cimbalom), Kádár Ignác (gardon)

Televíziója soha nem volt (ahogy magáról büszkén mondja: „televíziótlan ember”), életét a mesére és népdalokra tette. Világa ezek közt létezik. Állandóan úton van: „Óvodásoktól nyugdíjasokig, nevelőintézettől parókiáig mindenféle rendű és rangú ember ’használ’, hazám az elszakadt részekkel és a diaszpóra is. Kedves dalaim és meséim a honát kereső és a nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai. Felnőttekhez szólnak inkább.” a meséket csodálatos rezervátumnak és természetvédelmi területnek látja, ahol még most is ritka szavak teremnek. Őrizni kell őket, mint a ritka őserdőket. ugyanakkor a mesék nála élnek, virulnak, változnak, alakulnak. semmiképp sem vitrin mögötti múzeumi darabok. mese, dal nála együtt él. mindig összefonódnak, átölelik egymást. Hol a mesék között megszólal a dal, hol a dalok között előkerül egy mese.

Pályája kezdetén csángók között forgolódott, később erdélyben, Felvidéken, somogyban,

a Nagykunságban, Nyírségben járt gyűjtőutakon. Legutóbb éppen Gyergyóban járt és gyűjtött, mert nem hagyták nyugodni az ottani népdalok, népzene. ez az a székely zene, ami megfordította a magyar műzenét is. erről írta Kodály, hogy „keményre csiszolt, monumentális stílus”, és „még nagy fejlődés indítója lehet”. másutt „rigol-eké”-nek, „mélyszántás”nak nevezi, mely a magyar lelket teszi majd termővé, mondja. a Gyergyóban összegyűjtött dalok és mesék az Új út teteje című produkcióban rendeződik egymás mellé. a művészetek Palotájába készülő előadás – amelyet kiváló zenésztársak tesznek teljessé – nem lesz mentes a pajzán felnőttmeséktől. utalva a címmel is erre, hisz a Medvés egy tavaszváró-állatutánzó násztánc, amit két férfi jár. Berecz andrás ezen az estén a dalokat olyan mókák közé szorítja, melyekből – ahogy mesélni szokta – például kiderül, hogy a kifordított vérmedve miközben harapni felejt, az időt is kifordítja, s hogy hiába a két zseb – szőrehullott róka, kinek mínusz harminc fokban a háza ég.

46

MUPA 2011_3r.indd 46

8/24/11 10:19:44 PM

MUPA 2011_3r.indd 47

8/24/11 10:19:54 PM

s z a k c s i

L a k a t o s

B é L a

R ö g t ö n z é s L i s z t t i s z t e L e t é R e Z i p e r n o v s Z k y

F e R e n c

k o r n é l

Mit jelent a magyar jazzműfaj két meghatározó zongoristájának, Szakcsi Lakatos Bélának és Oláh Kálmánnak Liszt Ferenc zenéje? Sokkal többet, mintha csak az improvizáció kiindulópontjának tekintenék őket. De annak is fantasztikus…

2011. október 17. 19:30 Fesztivál Színház

Jazzverziók – szakcsi Lakatos Béla, oláh kálmán Km.: szakcsi Lakatos Béla, oláh kálmán, Lakatos Benjámin (zongora), Horizont Fafúvós kvintett (tagjai: gyöngyössy zoltán – fuvola, Horváth Béla – oboa, klenyán csaba – klarinét, Bizják gábor – kürt, Jankó attila – fagott)

Lisztről eléggé közismert, hogy virtuózként a zongoristákban elképesztően gazdag 19. század virtuózai közül is kiemelkedik.

Lényegében az ő szereplései – néhány kortársával együtt – fektették le annak az alapját, amit a koncertező hangversenyszólista, a klasszikus zene nemzetközi sztárjának képzete ma is jelent. Liszt virtuozitásának, koncertező művész énjének, és nemcsak a korai, az Európát bejáró, turnézó években, hanem a későbbiekben is volt egy olyan eleme, amelyet felvételek híján a korabeli leírásokból csak sejtünk. Eszerint sokkal többet és sokkal bátrabban improvizált, mint az a klasszikus interpretációban ma általánosan elfogadott.

Az európai zene újabb kori történetében a kotta lejegyzése, majd nyomtatott sokszorosítása, illetve a zeneoktatás széles társadalmi körben való elterjedése vezetett oda, hogy az előadó és a szerző funkciói ennyire szétváltak. Holott Mozart, Beethoven, Paganini fantáziái, hogy csak a Liszt számára is fontos példaképeket említsük, gyakran az „itt és most” jegyében születtek.

Már Bartóknál elég határozottan tudjuk az egyik fiókba tuszkolni a zeneszerzői, és a másikba a zongorista tevékenységét, de Lisztnél a két megközelítési forma jobban összefonódott. Van olyan műve, amelynek három autentikusnak elismert hangszerelése is szerepel a koncertműsorban, és átiratai azt

mm48

MUPA 2011_3r.indd 48

8/24/11 10:20:04 PM

kiteljesedő jazzmuzsikusok sem jogcímet kerestek, hanem a legizgalmasabb módjait annak, ahogy a mai hallgató számára Liszt és a rögtönzés viszonyát, Liszt verziókban gondolkodó szellemét, no meg persze halhatatlan műveit felidézzék.

is jelzik, hogy nem a végsőként rögzített, cizellált műideál vonzotta igazán: gyakran évtizedekkel később is elővette saját műveit, hogy tovább dolgozzon rajtuk. Operaátiratai parádés darabok, hetekkel a bemutató után pódiumra tudta vinni saját verzióját akár egy egész estés színpadi műből, és ezzel hozzájárult annak sikeréhez. Jó okunk van hinni, hogy nem ragaszkodott mindig a kottához, az előadásban eltért attól, és nem csak egy-egy kadenciát, kisebb variációt tett bele, amit ma általában még megengedhetőnek tartanak. És érdemes itt röviden arra is emlékeztetni, hogy a huszadik század második felétől kezdve, John Cage és más zeneszerzők visszahelyezik jogaiba az előadót, nyitva hagyva, rábízva addig a zeneszerzői kompetenciába sorolt művészi döntéseket is.

De kell-e egyáltalán a Liszt-életműben jogcímeket keresnünk arra, hogy hozzányúljunk művéhez, és ne csak azt játsszuk, amit ő lejegyzett, és kiadásra, előadásra jóváhagyott?

A Jazzverziók című koncert szereplői, improvizációra nyitott klasszikus zenészek és a rögtönzésben

Szakcsi Lakatos Béla olyan jazzzongorista, akinél a szerzői és előadói vonások szorosan, elválaszthatatlanul egybefonódnak – saját műfajából viszont kiemelkedik a klasszikusok iránti mély, és tudásszomjtól áthatott érdeklődéssel. Egy operafelkérés nyomán most éppen a Parsifal tanulmányozásában merült el, korábban a huszadik századi modern zeneszerzők, Stravinsky, Schönberg és mások művészetébe mélyedt bele.

A Liszt-verziók koncerten fúvósötösre és zongorára ír egy művet, amelynek minden szólama – a zongora is – előre megkomponált. Ennek a darabnak a kiindulópontja Liszt Eszdúr zongoraversenyének leghíresebb része, az első tétel kezdő motívuma.

Erre a néhány hangra írja az egész darabot, árulta el a zongorista, de ő nem a motívummal indít. A három hang az ő szerzeményében végig ott fog bujkálni, míg azután a végén diadalmasan megjelenik.

Aki jobban tudja értékelni a kortárs verziókat az után, hogy meghallgatta az eredetit, annak (is) érdemes eljönnie erre a koncertre. Ugyanis Szakcsi unokaöccse, Lakatos Benjámin, a Zeneakadémia másodéves hallgatója játssza el a klasszikus művet, amire utána improvizál a nagybátyja. Hogy melyiket, az még nem dőlt el véglegesen, lehet, hogy talán éppen a felülmúlhatatlan h-moll szonáta lesz, legalábbis annak egy tétele.

Ennek a koncertnek az improvizáció mellett a kétzongorás felállás adja a különlegességét, mivel szerepet kap Benjáminon kívül Szakcsi másik rokona, és átvitt értelemben tanítványa, Oláh Kálmán is, méghozzá ugyanolyan fontosat, mint Szakcsi, szerzőként és előadóként. Ő is igen sokat tett már a magyar zene elismertetéséért szerte a világon, az Egyesült Államokban nyerte meg az egyik legrangosabb komponistaversenyt, kiadott ott lemezt adott, és híres amerikai sztárokat választhatott társul.

Oláh és a Fúvósötösből Klenyán Csaba klarinétos régóta improvizálnak duóban, de ez nem a hagyományos jazzimprovizáció, hanem a jazz által felszabadulttá vált, a klasszikus hagyományt kellőképpen tisztelő interpretátorok előrelépése alkotóvá, alkotótárssá: tipikusan a duóbetéteket, plusz tételeket, műfajban és stílusban nagyon hasonló továbbgondolásokat szokott illeszteni 19–20. századi művekhez. Ennek szellemi izgalma eddig mindenhol elbűvölte a közönséget.

Oláh is komponál egy Liszt-hommage jellegű művet a fúvósötös- és zongora felállásra, hogy azután duózzon példaképével, Szakcsival.

Ketten idén már több nagysikerű koncertet adtak – például Miskolcon vagy Torinóban –, amelyeket a teljesen szabad, nyitott szellemű rögtönzés jellemzett. Szakcsi már többször, Vulkán Györggyel vagy Lukács Miklóssal is bizonyságát adta, hogy ennek milyen nagy mestere.

Oláh Kálmán tapasztalata egyébként az, hogy míg Klenyánnal bizonyos kereteket, nagy vonalakat szóban rögzíteni szoktak az improvizáció előtt, addig Szakcsival a pillanatnyi szellemi-lelki vagy más, akár külső impulzus is továbbviheti a duóimprovizációt, amelyen mindketten a másik ötleteire, közléseire reagálnak, ott helyben.

Oláh Kálmán szerint, aki nemcsak a Zeneakadémia jazztanszékén, hanem az idén indult felsőörsi Snétberger Zenei Tehetségközpontban is tanít, úgy tapasztalja, hogy újabban a fiatal roma klasszikus zenészek és növendékek sokkal nyitottabbak a rögtönzésre, és nagyon kreatívak tudnak lenni. Szakcsi Lakatos Béla viszont azt is hangsúlyozta, hogy Liszt maga is az egyik legnagyobb improvizáló zongorista volt. Persze, a zeneszerzők általában tudnak improvizálni, de Liszt ebben magasan kiemelkedett. Ráadásul a jazz műfajához azért is közelebb áll, mert a modern zene egyik előhírnöke volt. A késői Liszt-kompozíciókat Szakcsi kifejezetten moderneknek tartja, nyilván nem véletlen, hogy Bartók ilyen komolyan foglalkozott a zenéjével, ennél fogva is büszkék lehetünk rá, hogy magyar volt – érvelt a Kossuth-díjas zongoraművész. mm49

MUPA 2011_3r.indd 49

8/29/11 10:55:14 AM

B A L O G H

A

K Á L M Á N

L I S Z T - R A P S Z Ó D I Á K

Z I P E R N O V S Z K Y

E R E D E T E

K O R N É L

A csodálatos magyar zongoraművészek hosszú sorából is kiemelkedik Mocsári Károly, aki anno megnyerte a Budapesti Nemzetközi Liszt-Bartók Zongoraversenyt, Liszt-lemezeit külföldön is magasan jegyzik, és a Francia Liszt Társaság művészeti tanácsadójaként is dolgozik. Ezen az estén társaival, népzenészekkel, cigányzenészekkel és a MÁV Szimfonikusokkal a Magyar rapszódiák két ciklusából válogatva felfedi ezek eredetét, forrásait.

Mocsári Károly zongoraművész, aki a Liszt-év alatt itthon és külföldön rengeteg koncertet ad, és tagja az őszi, budapesti Lisztzongoraverseny zsűrijének, többször is előadta mostanában a Magyar rapszódiákat. A Liszt-bicentenárium egyik legnagyobb érdeklődéssel várt koncertje az év elején Mocsári Károly és Jandó Jenő fellépése volt, amikor Liszt és Thalberg művészi „párbajának” szellemét felidézve adott kétzongorás estet a Mocsári–Jandó páros. Korábban egyébként Hernádi Ákossal duózott rendszeresen.

Erre a koncertre Mocsári olyan műsort állított össze, ami új megvilágításba helyezi ezeket a híres darabokat:

„A rapszódiákat szerettem volna bemutatni valahogy olyan módon, hogy megkeressük a gyökereit, és ezeket, ugye, már meg is találtuk. De a közhiedelemmel ellentétben nincsen ’etno’, vagyis cigány gyökere egyik rapszódiának sem. A legtöbbnek semmilyen népzenei alapja nincs, de annak a jó pár darabnak, amelyeket mi kiválasztottunk, annak azért van népzenei aspektusa.”

A zongorista először eljátssza a Rákóczi-induló első pár taktusát, csak egy-két percet belőle, és rögtön utána a népzenészek megmutatják, hogy ennek a híres dallamnak mi az eredete. Egy hegedű és egy gardon játssza el a korabeli

dallamot, amelyet Liszt felhasznált.

Ilyen módon több rapszódiának is megmutatják a forrásait. A hatodiknak például többfelé ágazó népzenei gyökere van, és így kerül sorra a hetedik, a nyolcadik, a tizenkettedik, és természetesen az estét megkoronázó tizennegyedikre. Mivel a 14. rapszódiát, a Magyar fantáziát Liszt maga is átírta zenekarra zongorával, így ez Mocsári szerint nem más, mint egy zongoraverseny: „Adódott, hogy ide csúcsosodjon ki ez az este. Én egy kicsit át is írtam a darabot, mert hagyományos cigánybandát is szerepeltetek benne, tehát hegedűt, bőgőt, brácsát és cimbalmot. Nagyon érdekes lesz, mert egész egyszerűen felelgetni

mm50

MUPA 2011_3r.indd 50

8/24/11 10:20:23 PM

2011. október 19. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Cigányzenétől a rapszódiákig Km.: Mocsári Károly (zongora), Balogh Kálmán (cimbalom), Herczku Ágnes (ének), Lendvay József (hegedű), Kádár István és zenekara, MÁV Szimfonikus Zenekar Vez.: Takács-Nagy Gábor

fogunk a cimbalommal, de lesz benne hegedűszóló is.” Mivel némelyik rapszódiának ismerjük az eredeti, szöveges népdalgyökerét, az eredeti népdalokat Herczku Ágnes fogja elénekelni, aki szerepelni fog Magasan száll a daru című népdalból íródott Magyar fantáziában is.

Bár a Liszt-rapszódiák igazi sikerdarabnak számítanak, és sokszor játsszák őket sok helyen a világon, Mocsári szerint mégsem mindig jól. „Őszintén megmondom, nagyon sokszor rosszul interpretálják őket, eltúlozva a szerzői utasításokat.

Liszt egészen pontosan beírta a kottába, hogy ő mit szeretne és azt is, hogy mennyit. És ezt sajnos néha eltúlozzák, pozitív vagy negatív irányba. Nagyon sokszor hallom például túl gyorsan a rapszódiákat.”

Mocsári szerint – akit egyébként is untat az üres virtuozitás – amikor túl gyorsan szólalnak meg a rapszódiák, akkor valami furcsa börleszk lesz belőlük. Ennek persze lehet az is az oka, hogy az adott zongorista nem ismeri kellő mélységben a magyar népzenét, mert egész egyszerűen nem ezen nőtt fel. A zongoraművész, aki a világon sok helyen tart mesterkurzusokat, olykor szomorúan tapasztalja, hogy külföldön előfordul, hogy Lisztet csak másodrangú zeneszerzőnek tekintik, azért, mert szinte csak ilyen előadásokat hallottak; szerencsére azonban nem ez az általánosan jellemző.

Bár Mocsári szerint szorosan kell követni Liszt szerzői utasításait, annotációját, ezen a koncerten a kiegészítő áthangszerelés formájában hozzá mer nyúlni ehhez

a tiszteletre méltó örökséghez: „Amikor szólóban játszom egy Liszt-rapszódiát, akkor sem mindig feltétlenül ugyanazokat a futamokat játszom, és ennek több oka is lehet.

Vagy azért, mert egész egyszerűen nem jut eszembe... Esetleg azért, mert az én kezemnek jobb egy másik fajta futam. És azt hiszem, ez ellen Lisztnek semmi kifogása nem lett volna.”

Persze, jellemzően ezt a fajta előadói hozzáállást nem egy Beethovenszonátánál képzeli el Mocsári, de szerinte azért adott esetben ott sem lehetetlen.

Liszt műveinél nem érzi azt, hogy teljesen kottahűen kellene játszani, még akár egy h-moll szonátát sem, amit nagyon fiatalon tanult meg, és nagyon mélyen beleívódott: „Ha például egy terem akusztikája azt kívánja meg, akkor bizony egy orgonapont basszust fogok le egy oktávval mélyebben, ilyen előfordulhat. Vagy másképp pedálozok. Arra ügyelve, persze, hogy azért a darabnak ne sértsem meg se a struktúráját, se a mondanivalóját, hogy ne torzítsam el.”

a párosításnak az a célja, hogy a kontrasztot is megmutassák a koncerten. A Liszt-rapszódiákon belül is nagyon jól látható, mutatott rá a zongoraművész, hogy a zeneszerző mennyire volt képes a két végletet érinteni, a romantikust és az egészen modernt.

Liszt időskori művet sokan méltatták már, Debussytől kezdve, mint a modern hangzás előfutárát.

Bartók is elég sokat tanult Liszttől, igaz, a cigányzenével kapcsolatos fogalmait ma már nem osztjuk, alaptételeit viszont Bartók éppen Liszttel vitatkozva fektette le.

A modern zenei gondolkodás előfutárát persze jellemzően nem a rapszódiák kapcsán szokták emlegetni, Mocsári szerint a rapszódiacikluson belül megtalálhatók a végletek: „Az 5. egy vadromantikus alkotás, még valami wagneri is felfedezhető benne, miközben a 16. rapszódia szinte teljesen hangnem nélküli, tele van szűkített hangzásokkal, kromatikával.

A többi rapszódiában, amiből csak részleteket mutatok be zongorán, mert a főszerep az együttesé lesz, meg fogják mutatni az adott motívumok különböző variánsait is.”

M O C S Á R I

K Á R O L Y

Ez az este viszont csakis a rapszódiákra épül, mégis rengeteg lesz benne a népzene. Az 5. és a 16. rapszódiát szólóban adja elő Mocsári teljes egészében, és azért éppen ezeket, mert ezek „kilógnak a sorból” – ahogyan fogalmazott.

Mind a kettőben megvan minden híres stiláris elem, ami a többiben is, mint a hegedűszóló, a cimbalom és a többi, de egyiknek sincs népzenei gyökere. Az egyik korai, a másik a késői ciklusból való, az utóbbit halála előtt egy évvel írta. Ennek mm51

MUPA 2011_3r.indd 51

8/29/11 10:55:32 AM

m i k l ó S a

e r i k a

S z e n v e d é l y G ö r ö M B E y

G .

é S

n o S z t a l g i a

S z i l á r D

Október 29-én sztárvendégek kíséretében, egyedi koncertprogrammal lép a közönség elé a világjáró művésznő, Miklósa Erika. A kétrészes előadás során a szívéhez legközelebb álló darabokból válogat: Piaf- és Bernstein-slágerek, portugál fadók, Piazzolla-tangók, operettslágerek és operaáriák jazzátiratai csendülnek fel.

– Az ön elôtt álló koncert tulajdonképpen a tavaszra ígért új nagylemez bemutatója is egyben?

Terveink szerint igen, feltéve, hogy addigra végre elkészül a lemez.

Sajnos, egyéb munkák, elsősorban egy másik anyag felvétele miatt elcsúszott az új dalok rögzítése, így erre augusztus végén kerül sor.

– A koncert programja meglehetôsen vegyes – valamennyi elhangzó dal része az albumnak is?

Ezt a kérdést sajnos a végső, kiérlelt változat hiányában egyelőre nem tudom megválaszolni. Annyi biztos,

hogy a szólószámaim felkerülnek, míg a Dolhai Attilával és Kökény Attilával énekelt hármasunkat, valamint a duetteket nem tartalmazza a CD. – Korábbi interjúi egyikében az album irányultságát a „..komoly zene, de nem komolyzene…” szerkezettel határozta meg. Megváltozott érdeklôdéssel, formálódóban lévô új ízlésvilággal ismerkedhetnek a hívei?

Nem, erről szó sincs. 21 év gyakorló operaénekesi múlt során olyan sok minden ragadt rám és olyan sokfelé jártam, hogy azt gondoltam,

érdemes lenne az utazásaimat nosztalgikusan megörökítenem, s mivel hozzám legközelebb a zene áll, kézenfekvőnek tűnt, hogy ezeket az érzéseket, élményeket, tapasztalatokat muzsikában fogalmazzam meg. Az egész előadás során elsősorban élményeket, hangulatokat próbálok megragadni – főleg a szerelem és a szeretet köré rendezve a gondolatokat –, s ennek érdekében rövid összekötő szövegekkel is készülök. Van egy nem mindenki által kedvelt munkacímünk, mivel azonban eddig jobbal senki nem rukkolt elő,

mm52

MUPA 2011_3r.indd 52

8/24/11 10:20:46 PM

így maradt a „Szenvedély útjai”.

Ezt megmutatandó, kiválasztottam a szívemnek kedves operaáriákat és dalokat, amelyeket a Quartett Escualóval együtt harmonikára, gitárra, bőgőre, hegedűre és zongorára áthangszereltünk, így a műsor első felét tangókból, fadókból, sanzonokból álló program jellemzi. Az este második felében Fekete-Kovács Kornél zenekarával, a Modern Art Orchestrával zenélünk, s az étlap sokkal inkább új változatban felcsendülő opera- és operettslágerekre épül, de Gershwin mellett egy könnyedebb Cole Porterszám is elhangzik.

– Elmondása alapján egy intim klubkoncert képe dereng fel számomra. Képes lesz a bensôséges hangulatot a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben is megteremteni?

Nem akarom magam dicsérni, de nagyon sok múlik az előadó személyiségén, hogy mennyire tudja betölteni a termet, érezni a közönséget. Mivel sokszor énekeltem nagy színpadokon, nem egyszer teljesen egyedül, szimfonikus zenekar nélkül, eszembe sem jutott, hogy ebből probléma lehet.

Berlinben egy ízben, a legnagyobb koncertteremben, élőben hallhattam énekelni Marizát, a populárisabb műfajú fado leghíresebb képviselőjét, és egy percig sem éreztem oda nem illőnek. Meggyőződésem, hogy nagy helyen lévő, nagyszámú közönség is érezheti intim környezetben magát.

Amikor életemben először léptem ki előéneklés során a Metropolitan Opera színpadára, azt éreztem, hogy nemhogy énekelni, de mozdulni sem tudok. Aztán egyedül egy szál magamban, egy zongorával kiegészülve megszólaltam, s már meg sem fordult a fejemben, hogy elnyelne a tér! A Művészetek Palotája érzésem szerint pontosan ilyen, a fa enteriőr roppant meleg hangulatot tud árasztani, egy jó világítással ráadásul csodákat lehet művelni.

Egyébként a rendező ismét Káel Csaba lesz, ez pedig számomra garancia a magas művészi színvonalra, az igényességre. Hogy aztán a közönség ezt a rendhagyó műsort hogyan fogadja, elválik.

Egyébként néhány helyen már bemutattuk a műsort, mert egy ekkora produkcióval nem mertünk

2011. október 29. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szenvedély – Miklósa Erika másképp I. rész: Dvořák: Szláv táncok Delibes: Lakmé – Csengettyűária Donizetti: Szerelmi bájital – Nemorino románca Bizet: Carmen – Habanera Piaf: Himnusz a szerelemről Szécsi Pál: Szeretni bolondulásig Ábrahám: Bál a Savoyban – Tangolita Piazzolla: Libertango Mariza: Há uma musica do povo Piazzolla: Maria de Buenos Aires Yo Soy María Sartori: Time to Say Goodbye Km.: Harazdy Miklós (zongora), Quartett Escualo

egyből a Müpa színpadára állni, s a fogadtatás kivétel nélkül pozitív volt. Úgy érzem, széles rétegeket vonz ez a műfaji sokszínűség, a stílusoknak ez az átjárhatósága, s az a magánvéleményem – amiért aztán majd nyilván sokan meg fognak kövezni –, hogy valahogy így lehet a jövőben a klasszikus zenét a közönséghez közelebb hozni.

– Káel Csabát régi alkotótársaként jellemezte. Milyen a viszonya a többi fellépôvel? Szintén kipróbált zenésztársai vagy az új stílushoz új partnereket keresve talált rájuk?

Csabával több, mint tíz éve dolgozunk együtt, közös koncerteken, operákon, félszcenírozott operákon edződtünk, s számomra fontos az ennek révén megteremtődött bizalom. Én volt sportolóként egyébként is csapatban gondolkodom, mert hiszem, hogy csak együtt tudunk inspiráló dolgokat alkotni. Ezért is vagyok hű azokhoz az emberekhez, akikkel kapcsolatban jó tapasztalatokat szereztem.

A háttérben muzsikáló emberekkel is komoly közös múltat tudhatunk a hátunk mögött, s mindegyikük kapcsán meg vagyok győződve arról, hogy az este méltói partnerei lesznek.

– Húszéves jubileumát még Donizettioperával ünnepelte, most azonban

II. rész: Gershwin: Porgy and Bess – Summertime Bernstein: Candide – Kunigunda áriája Händel: Messiás – részlet Verdi: Traviata – nagyária J. Strauss: A denevér – csárdás Kálmán: A csárdáskirálynő – Táncolnék a boldogságtól Km.: Modern Art Orchestra Vendég: Dolhai Attila/Kökény Attila (ének), Fekete-Kovács Kornél (trombita) Km.: Quartett Escualo, Modern Art Orchestra, Christian Duarte és Lilach Mor tangótáncosok, Harazdy Miklós (zongora)

már a crossover felé kezd kutakodni.

Ez határozza meg a következô két évtizedét?

A koncertjeim programjának nagy részét biztosan ez fogja kitenni, hiszen amúgy is olyan egyéniség vagyok, aki igényli, hogy egymástól gyökeresen eltérő impulzusok érjék.

Az éneklés eléggé individuális szakma, mindenkinek megvan a saját módszere, nekem pedig mindig kellett egy külső, másfajta energia, amivel tovább tudtam lépni és meg tudtam újulni. A főcsapás azonban továbbra is az opera marad, s a jövőbeni terveim nagy részét is ez teszi ki. Jön a Verdi-év, amelyre két szereppel, a Haramiák női főszerepével, valamint a Don Carlos francia, magas szopránra írt változatával készülök, s a Wagneréletműben is találtam általam is énekelhető, koloratúrszopránra írt szerepet.

– Bátran ajánlja tehát az elôadást az operákon nevelkedett, régi rajongóinak is?

Persze, hiszen elhangzik a Traviata, a Carmen, a Szerelmi bájital egy-egy áriája is. Ismerve a saját közönségemet, tudom, hogy nem okozok csalódást, hiszen igényesen és őket nagyon komolyan véve adjuk elő a programot. mm53

MUPA 2011_3r.indd 53

8/29/11 10:55:49 AM

Ö s z t Ö n h í d F i L i P

V i K T ó R i A

Bár hivatalosan sohasem oktatott, a Zeneakadémia tiszteletbeli tanára volt, és bár csak egyetlen tanítványt ismert el és jelölt meg utódjának, több zongorista generáció is életre szóló tanácsokat köszönhet neki. Sőt, sokan oly csodaként élték meg játékát és színpadi megjelenését, hogy maguk is zongoristává lettek. És bár Fischer Annie emlékét már csak lemezek, könyvek, fotók, rádiófelvételek őrzik, a róla elnevezett ösztöndíj sok mai fiatalnak ad új reményt a pályakezdés rögös útján.

hAnGULAt EXtRA Bemutatkoznak a Fischer Annie-ösztöndíjasok 2011. szeptember 28. 17:00 Üvegterem

Km.: Karasszon Dénes (gordonka), Birtalan Zsolt (zongora)

2011. október 19. 17:00 F i s c h E R A n n i E F o t ó : M o L n á R

Csoba Tünde, Failoni Donatella, Schiff András, Vásáry Tamás vagy Bogányi Gergely is rendkívüli, varázslatos eseményként számol be arról, amikor először hallották az utánozhatatlan zongorahangot.

Csoba Tünde – a későbbi és egyetlen tanítvány – már tizenéves volt, amikor elment Fischer Annie egyik koncertjére, ahol Mozart, Bartók és Beethoven zongoraversenyeinek hatása „villámcsapásként” érte. Failoni Donatella még a pontos helyre is emlékszik: az Erkel Színház bal-közép tizedik sorában ült egy főpróbán, amikor Annie épp Haydnt játszott, és megtörtént a csoda, ami teljesen elvarázsolta. Schiff András egész kisgyerekként, mindössze hatévesen ült a Zeneakadémián édesanyja ölében, és már a koncert előtti várakozásból érezte, hogy itt valami rendkívüli fog történni. Egyszer csak „kinyílt az ajtó, és a pódiumra lépett egy igazi királynő, mint a mesében” – emlékezett. Vásáry Tamás sorsa is akkor pecsételődött meg, amikor már-már a tanulás-gyakorlás-

Üvegterem E d i t ,

M t i

megfelelés során elfelejtett, általa elképzelt érzelemdús, ezerrezdülésű zongorahangot ismerte fel Annie játékában. Bogányi Gergelynek „csontig hatoló” élmény volt tőle Beethovent hallani élőben.

Fischer Annie nem csak reveláció erejű játékával hatott a fiatalokra. Ő már akkor meglátta Martha Argerichben a kiemelkedő tehetséget, mielőtt megnyerte volna az 1956-os varsói nemzetközi zongoraversenyt.

Rév Lívia Debussy-játékát is nagyra értékelte, Bíró Sári amerikai zongoraművésznő felvételeit maga juttatta el a Magyar Rádióba. Szívesen játszott ifjúsági koncerteken is, legyen szó a Zeneakadémiáról, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemről, a Kölcsey Gimnáziumról, közös koncertről a budafoki ifjúsági zenekarral vagy turnéról vidéki városokban.

Olyan híd volt ő, ami (aki) egyszerre közvetített a földi világ és a zene legmagasabb szférái, a fiatalok

Km.: tömösközi László (ütőhangszerek)

és idősebbek, a pályakezdők és a közönség között. Nem véletlen, hogy róla nevezte el egyik legjelentősebb ösztöndíját a Filharmónia Budapest Nonprofit Kft., mely a Nemzeti Erőforrás Minisztérium megbízásából minden évben pályázatot ír ki fiatal hangszeres és énekes szólisták részére. Céljuk ugyanaz, mint egykor Fischer Anni célja volt: segítséget nyújtani a pályakezdéshez és kedvező feltételeket teremteni a szólista pályájára való felkészüléshez.

A Művészetek Palotájában rendezett Hangulatkoncertek sora már tavaly ősszel is teret adott különkiadásában, a Hangulat Extrában a pályázatot elnyert fiataloknak és ez idén sem lesz másként. Szeptemberben Karasszon Dénes csellóművész mutatkozik be, aki 2006-ban végezett a Zeneakadémián Kertész Ottó növendékeként, és jelenleg a Magyar Állami Operaházban csellózik. Mivel régizenével is foglalkozik, és nemrég készült el Koós Viktor hangszerkészítő mester

mm54

MUPA 2011_3r.indd 54

8/24/11 10:21:12 PM

neki szánt csellója, ezért a Müpabeli koncerten mindkét hangszerét megszólaltatja: „A hangverseny két részből fog állni és váltani fogom a hangszereket is, röviden szóban is bemutatva azokat a közönségnek. Érdekes lesz megfigyelni a két instrumentum közötti hangzás- és látványbeli különbségeket is.” A műsorban Beethoven és Brahms szonátái csendülnek fel Birtalan Zsolt közreműködésében a modern csellón, majd Bach C-dúr csellószvitje hangzik el a régi típusú gordonkán. A csellóművész a Magyar Állami Operaház gyerekkoncertjein rendszeresen játszik és úgy látja, hogy a kisebbek is nagyon fogékonyak a hallottakra, a nagyobbak pedig már bonyolultnak látszó operarészleteket is könnyedén be tudnak fogadni. „Még talán nem tudatosul bennük, de érzik, hogy mi a valódi érték és rendkívül nyitottan állnak hozzá a zenéhez” – mondta.

A Müpa közönségének sem kell bemutatni az ifjú muzsikust, aki 2005-ben édesapjával, Karasszon Dezsővel lépett fel, játszott az Előtérben, ahol partnere Lajkó István

MUPA 2011_3r.indd 55

zongoraművész volt, és Mandel Róbert Hangszercsodák című hangversenyein is sokszor működött már közre.

Fiatal kora ellenére szintén „régi motorosnak” számít a Müpában Tömösközi László ütőhangszeres művész, aki 2007ben végzett a Zeneakadémián Rácz Zoltán osztályában.

Többször játszott a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a legkülönbözőbb formációkkal, az Amadinda Ütőegyüttessel, az UMZE Kamaregyüttessel, Palya Beával, Presser Gáborral, a Balkan Fanatikkal, de rendszeresen láthatjuk a Nemzeti Színház, az Örkény Színház és a Bárka Színház előadásain is. Októberi koncertjének műsora alapvetően az ütőhangszeres zene egyik korszakalkotó személyiségéhez, John Cage-hez kapcsolódik.

A programot – egy Cage-darab mellett – olyan kompozíciók alkotják, melyek a Cage-féle szemlélet nélkül aligha születhettek volna meg. „Nagyrészt hangolatlan hangszerek szólalnak meg, tehát dobok,

gongok, kolompok, illetve olyan – Cage darabjaiban előszeretettel alkalmazott – eszközök mint az autófékdobok vagy a fémkannák.

A Cage munkássága által közvetlenül inspirált darabok mellett az ütőhangszeres szóló műfajnak egyre inkább elengedhetetlen részét képezik az elektronikával társított művek, ezek közül reményeim szerint kiemelkedő különlegesség lesz az idén 75. születésnapját ünneplő Steve Reich Electric Counterpoint című darabja. Az eredetileg tíz gitárra, két basszusgitárra és egy élő gitárszólamra komponált darab most saját hangszerelésemben, ütőhangszeres verzióban hangzik el.”

A fiatalabb korosztályú közönség érzékenységét ő is kiemelte: „Ha egy idő után a gyerek a mellette ülőt sokkal érdekesebbnek tartja a színpadon történteknél, akkor előadóként valamit nem csinálunk jól. Bízom abban, hogy ezen a koncerten az ütőhangszerek varázsa rabul ejti őket és sikerül felkelteni az érdeklődésüket a komoly- és kortárs zene iránt is.”

8/24/11 10:21:23 PM

A n t A l

M á t y á s

G y e r e k j á t é k o k f e l n ő t t e k n e k i s P A P P

T í M E A

„Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet” – és még annyi minden mást is persze. Mondjuk a meséket. És a zenét természetesen. De mit kapunk, ha a két műfajt összetalálkozik egy kis zeneszerzői segítséggel?

Egy meseoperát.

A fantázia görög eredetű szó, jelentése alkotó képzelőerő, álmodozás, szabadjára engedett képzelet, képzelődés, ábránd, a zenében pedig a szabad formájú, rögtönzésszerű darabokat hívják így. A fantázia birodalma pedig olyan hely, amelyet mások által nem korlátozva, kizárólag saját teremtményeinkkel, saját törvényeink mentén népesíthetünk be. Gyermekkorban a fantázia jóval aktívabb, mire felnövünk, hajlamosak leszünk kizárólag hiperrealista módon érdeklődni a világ iránt.

rámosolyogni az ismerősökre, a beszéd kialakulásának idején az élénk képzeletről aztán tökéletes tanúbizonyságot tesznek a két-, három-, négyévesek, akik a felnőttek szerint „furcsákat mondanak”. Pedig ők nem viccelnek, hanem teljesen komolyan gondolnak mindent, a mesét elhiszik, mi több: ők nem játszanak, hanem ők megélik a játékot. Bármit megtehetnek, bárkinek a bőrébe belebújhatnak, és akkor ők nem szerepelnek, hanem tényleg átlényegülnek és átlényegítenek.

Már a csecsemők is fantáziálnak: figyelik környezetüket, azt elraktározzák, s a képzelet teremtő erejére hagyatkozva képesek aztán felismerni az arcokat,

Éppen úgy, ahogyan Maurice Ravel A gyermek és a varázslat című egyfelvonásosának főszereplője, aki egyáltalán nem akar leckét írni. Amikor édesanyja megszidja,

szemtelenül válaszol neki, az ezzel kiérdemelt büntetés pedig olyan haragra gerjeszti a kis lurkót, hogy a szobájában található élőlényeken és tárgyakon tölti ki haragját. (Ismerős helyzet, ugye, kedves szülők?) Az első helyszín, a szoba tárgyai és bútorai, illetve a második részben a kerti élőlények, a fák és az állatok azonban nem hagyják magukat, életre kelnek, és a szemére vetik mindazt a gonoszságot, amit mindaddig ellenük elkövetett. Egyre fenyegetőbben viselkednek mind a tizenkilencen, végül a kisfiú igazán megrémül…

Maurice Ravel második operája – A pásztoróra után, amelyet 1907 és 1909 között írt – A gyermek és a varázslat 1918 és 1925 között készült.

56

MUPA 2011_3r.indd 56

8/24/11 10:21:36 PM

MATINÉKONCERTEK 2011. október 2. 11:00 Fesztivál Színház

Ravel: A gyermek és a varázslat Gyermek: Czabán Angelika Tűz, Hercegnő, Csalogány: Széll Cecília Mama, Kínai Csésze, Szitakötő: Lehőcz Andrea Karosszék, Pásztorlány, Denevér, Bagoly: Dóri Eszter Pásztorfiú, Fehér Cica, Mókus: Galgóczy Dóra Teáskanna, Kis Öreg, Levelibéka: Gavodi Zoltán Óra, Fekete Kandúr: Lisztes László Fotel, Fa: Mokán László Km: a Nemzeti Énekkar szólistái, MÁV Szimfonikus Zenekar Látvány: Kiss Ákos Rend.: Göttinger Pál Vez.: Antal Mátyás

Biztosan vannak sokan, akik csak legyintenek: hét év egy gyerekeknek szánt egyfelvonásosra? Még akkor is, ha nem hétszer 365 napon keresztül, napi huszonnégy órát dolgozott a darabon…

A kisopera megrendelésre készült, az ötlet Jacques Rouchétól, a francia főváros dalszínházának, az Opéra de Paris-nak az igazgatójától származik, aki az első világháború vérzivataros napjai alatt kérte fel Colette-et egy „féerie-ballet”, azaz mesebalett komponálására.

A híres-hírhedt írónő, teljes nevén Sidonie-Gabrielle Colette, nyolc nap alatt elkészítette a szövegkönyvet, melynek műfaját lányoknak való szórakozásnak nevezte. Több komponistát is javasoltak, Colette szeme viszont csak Ravel nevére csillant fel. A történetet annak rendje és módja szerint elküldték neki. Ám 1916-ot írunk, a zeneszerző a fronton teljesít szolgálatot – a balettje után Adélaïde-nek keresztelt teherautóval –, a küldemény pedig elveszik. Egy évvel később aztán eljutott hozzá a darab, tetszett is neki, rábólintott, megegyeztek a megrendelővel. Jacques Rouché türelmes ember volt, csak 1924- ben kezdte lobogtatni a szerződést, hogy be kellene fejezni a művet.

A bemutatót végül 1925. március 25-én tartották Monte Carlóban.

Az előadás karmestere Vittorio de Sabata volt, míg a koreográfiát az ifjú George Balanchine készítette.

Ravel az amerikai musical comedyből vette a zenei inspirációt, különösen

abban a tekintetben, ahogyan a zenekar alárendeli magát az énekes számoknak. A művet vegyes fogadtatásban részesítette a közönség: Colette-nek tetszett – ő különben az évek alatt már leszámolt azzal, hogy valaha színpadon látja a történetet –, a premieren Monte Carlóban rajongták, egy évvel később Párizsban már jóval hűvösebben fogadták. André Messager zenekritikus fanyalgott, a Hatok – Poulenc vezetésével – azonban megvédték, különösen a másütt botrányosnak tekintett Macskaduettet, amelyről feltételezték, hogy egy wagneri szerelmi kettős paródiája. Aztán persze lehet, hogy jóval prózaibban is indokolhatjuk a cicákat: Ravelnek ugyanis több sziámi macskája volt.

A felnőttek „gondolta a fene” csapdájába azonban ne essünk bele, higgyük el, hogy a kínai csésze, a fotel, a levelibéka nekünk, velünk beszél. Próbáljunk megőrizni gyermeki énünket, hiszen kell egy hely, mint Pán Péternek vagy Alice-nak, ahová a hétköznapok szürkesége elől elfuthatunk. Ezért váltsanak a Gyermekek évadjára, a Művészetek Palotájának őszi Matinékoncert-sorozatára a felnőttek is jegyet, hogy ismét felfedezzék magukban a gyermeket és a varázslatot, hogy feltárulhasson előttük egy rég elfeledett mikrokozmosz, felfedezhessék (magukban is akár) a csodagyereket, karácsony előtt pedig jutalmul zenés szánkóutazásra is indulhassanak.

G Ö T T i n G E R

P Á L

A fiatal rendező 2007-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, tanulmányai alatt a poznani Teatr Polski és a londoni Young Vic színházakban szerzett tapasztalatot. 2008-ban rendezte meg Dennis Kelly Love & Money című darabját a székelyudvarhelyi nézőpont Színház társulatával, az előadás bekerült a Viii. Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába.

Diplomaszerzése óta nagyrészt kortárs szerzők drámáit állította színpadra, öt magyar ősbemutató fűződik a nevéhez, melyeket olyan jeles szerzők írtak, mint Esterházy Péter, Erdős Virág, Szabó Borbála, Varró Dániel és Háy János. A prózai színházi előadások és a Magyar Rádiónak készített hangjátékok mellett rendezett barokk és kortárs operát, kórusimprovizációs előadásokat és operettet, koncertezik Firkin nevű zenekarával, és színészként is bemutatkozott. A Bárkán vitte színre Dinyés Dániel és Szabó Borbála Párkák című meseoperáját, legutóbbi gyerekpremierje pedig Az elvarázsolt disznó, Jonathan Dove egy román népmese motívumaira épülő kortárs meseoperája volt, amelyet a Halastó Kórussal készített.

mm57

MUPA 2011_3r.indd 57

8/24/11 10:21:44 PM

L e g e n d á s D o M o N k o S

h a n g s z e r t ö r t é n e t

M á t É

Mezei János írta egyik cikkében, hogy a publikum a hangszerészek között maximum Stradivariról, Guarneriről tud – többnyire a keresztnevek ismerete nélkül. Ami, jegyezzük meg, a két neves olasz család esetében több, mint stílustörténeti kérdés.

2011. október 1. – október 21.

Fesztivál tér, Zászlótér

Magyar hangszertörténet

A cremonai dinasztiák korszakokat, stílusirányzatokat ölelnek fel és ebben az esetben a két legismertebb olasz vonós-hangszerész famíliáról beszélünk. E készítők vonós hangszereiért vagyonok cserélnek gazdát egy-egy árverésen. Elég, ha csak a legutóbb elkelt Stradivariopust, a Lady Bluntot említjük, amely idén júniusban új rekordot döntve, 16 millió dollárért lelt új gazdára.

A hangszerek a zenei élet búvópatakjai, amelyek időnként a felszínre törnek, sokkoló árakkal bizonyítva, hogy fontosak a világnak, majd visszatűnnek a névtelenségbe.

A zenerajongó közönség lelkesen látogatja a hangversenyeket és hallgatja a produkciókat, amelyek közül mindegyik valamilyen hangszeren vagy hangszeregyüttesen szólal meg, kivéve, ha a cappella produkcióról beszélünk. A publikum nem tudja, és túlnyomó többségét egyébként is vajmi kevéssé érdekli a koncerten megszólaló instrumentum.

Amennyiben egy művész Stradivarin, Guarnerin játszik, és ezt olvassuk a koncert ismertetőjén vagy a CDborítón, az információt jó esetben kiegészítő adatnak tekintjük, rossz esetben pedig marketingfogásnak. És mi van a kevéssé ismert hangszerekkel, vajon mennyire rendülünk meg, amikor a koncerten tudatják velünk, hogy a szólista Nemessányi-hangszeren játszik?

Vajon tudjuk-e, hogy a magyar hangszerész zseni hangszereiből többet átcímkéztek és Guarnieridel Gesú- hangszerként eladtak és használnak ma is? Vagy tudjuk-e, hogy ki az a Schunda Vencel József, aki a hangszerészet polihisztoraként találmányt találmányra, sikert sikerre halmozott? Ferenc József különösen kedvelte, de általában az európai királyi udvarokban is ismerték őt és munkásságát is. Liszt Ferenc rendszeresen elhívta összejöveteleire,

népszerűsítette a legendás találmányt, a Schunda-cimbalmot.

Sőt olyan kuriózumok is tudottak a rendkívűl találékony és tehetséges magyar hangszerészetben, mint Bárány Dezső pályája, aki egészen rendkívűli módon tudta utánozni a nagy olasz hangszereket, felületkezélési eljárása révén jelentősen öregíteni tudta hangszereit, amelyre egy műgyűjtő, Fred Chamier is felfigyelt, és Budapesten műhelyt nyitott a hangszerkészítőnek.

Az elkészült hangszereket aztán Amerikában értékesítette, többnyire nagy olasz remekként.

Az angol műhelyként ismertté vált manufaktúra fénykorában húsznál több alkalmazottal dolgozott a hangszerkészítő.

A magyar hangszerészet nagy volt, méltó társa zenei életünknek, hangszerészeinket nemzetközi szinten ismerték és elismerték. Az 1945 utáni években legendás hangszerészek, rendkívüli emberi és szakmai tartásról bizonyságot adó mesterek vitték tovább a hagyományokat, a rendkívül nehéz körülmények között. Ma is jelentős műhelyek és hangszerészek működnek hazánkban, bármely területen találunk egészen kiváló alkotókat, mestereket, akik munkásságát mindenhol elfogadják és elismerik. Hiánypótló egy hangszertörténeti kiállítás, amely a magyar hangszerészetet mutatja be a koncertlátogató közönségnek, betekintést enged a múltba és a jelen törekvéseit, jelentős műhelyeit mutatja be.

A másik fontos tárgy maga a hangszerészet, amely egy kultúrtörténeti pozicionálás miatt képletesen szólva elrejtőzik a zeneszerető közönség előtt.

Rejtélyes ok? Vélhetően az aktívan és rendszeresen muzsikálók számának radikális csökkentése, az élőzene eltűnése a szórakozóhelyekről

mm58

MUPA 2011_3r.indd 58

8/24/11 10:21:56 PM

is hozzájárult a szerep megváltoztatásához. A tömeges csökkenés mellett lecsökkent az akusztikus világok felfedezésének igénye, és nem túl sok új hangszer keletkezett az utóbbi évszázadban.

szerkezetét. A Fesztivál Színháztól a Zászlótérbe egy Stowasser-helikont függesztenek fel a szervezők, míg a videókon a Magyarországon készült lantcsembalót és készítését ismerhetik meg az érdeklődök.

A Művészetek Palotája ad helyt a Hangszerkészítők Szövetsége által szervezett hangszertörténeti kiállításnak, ahol három nagy területen, a Zászlótérben, a Fesztivál Színház bejárata melletti területen és ezen emeleti rész alatt állítják ki az instrumentumokat. Az első helyen vonós, historikus és népi hangszerek jelennek meg, a Fesztivál Színház mellett fúvósok láthatók, míg az oszlopoknál zongorák és cimbalmok találhatók.

Minden hangszercsoportnál egy külön bemutató-felületen az adott hangszerre vonatkozó hangszertörténeti ismertetőt találnak az érdekődők, az adott hangszert reprezentáló hangszerkészítővel.

A kiállított hangszerek minden hangszercsoportnál a magyar hangszertörténeti hagyományok és iskolák alapján kerülnek kiválasztásra.

Több különlegességet is tartalmaz a kiállítás, a zongoráknál a térben szemmagaság felett belógatott, corpuson, rezonánson, öntvényen és mechanikán keresztül ismerheti meg az érdeklődő a zongorák

A hazai hangszerészet útkeresését mutatják a működő egyesületek és szakmai szervezetek, amelyeket szövetségi formában kíván képviselni a Magyar Hangszerkészítő Céhek és Egyesületek Közhasznú Szövetsége, amelyet több, évek óta működő egyesület alapított.

A Hangszerkészítők Szövetségének célja, hogy ismertté tegye a hazai közvélemény előtt a rendkívűli magyar hangszerész szakma hagyományait,

a kommunikáción keresztül tegye nyilvánvalóvá, hogy a hangszerészet mesterség és művészet egyben, továbbá gazdasági eredményekhez jutassa a hazai hangszerészet.

A hangszer a megszólalás előtt álló zene. Az az igazi zenész, aki képes meglátni értékeit, vizuális tárgyként is műalkotásnak tekinteni az instrumentumot, amelyen keresztül életre kel a zene. És a hang és hang között milyen karakterisztikai különbség fedezhető fel! Muzsikusok beszélnek arról, hogy a hangszerrel együtt alakítják ki a rájuk jellemző speciális hangzást, hiszen az instrumentum lehetőséget ad a saját hang megtalálásához.

mm59

MUPA 2011_3r.indd 59

8/24/11 10:22:09 PM

k u l i s s z A

F o t ó :

V é g h

d á n i e l

A b l A k m o s á s V É g h

m i n d e n

n A p ? !

D á N I E L

Valljuk be őszintén, egy évben kétszer is sok ablakot pucolni, nemhogy minden nap. A Művészetek Palotája hatalmas kültéri üvegfelületeit évente „csak” kétszer mossák meg, ám a közönségforgalmi részeken látható és elérhető helyekre beépített üvegfelületeket naponta tisztítják. És az üvegfelületek tisztítása csak egy apró szelete a Művészetek Palotája hétköznapi léptékkel felfoghatatlan takarítási feladatainak!

A tisztán tartandó burkolat ötvenezer négyzetméter, ebből ezer a lépcsőkön kígyózó, speciális porszívózást igénylő szőnyeg, s emellé jön csaknem száz mellékhelyiség és tíz konyha.

Tudományos módszerekkel tervezett program alapján, váltott műszakban: éjszakánként, illetve a próbák szüneteiben és az előadások alatt dolgozik a profi alvállalkozó ötvenfős csapata, a hét minden napján. Nagytakarításra a napi feladatok részeként csak akkor van mód, ha egy-egy épületrészt vagy helyiséget átmenetileg éppen nem használnak, minden más a nyári üzemszünetre marad – árulja el az épület hűtésével, fűtésével, takarításával és karbantartásával kapcsolatos feladatokért felelős Müpa Üzemeltető Kft. ügyvezető igazgatója, Tódika László, akit a Müpa ötödik születésnapja alkalmából 2010- ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntettek ki.

A takarítás legutálatosabb, de külső szemlélők számára legizgalmasabb része az üvegfelületek tisztán tartása. A közönségforgalmi rész szem előtt lévő felületeit minden nap tisztítják, hiszen az elérhető magasságban beépített üvegek (bejárati ajtók, mozgólépcsők, üvegterem) pillanatok alatt valóságos ujjlenyomatgyűjteménnyé válnak. A takarítóknak ráadásul nem elég arra figyelniük, hogy az üvegek ragyogjanak, a kényes padlóburkolatokra ugyanis nem csöppenhet a tisztítószerből. És akkor még nem is beszéltünk a Rákóczi hídra nyíló irodák számtalan kisebb-nagyobb ablakáról vagy a panorámaliftről, amelynek bizonyos részeihez csak a felvonószerkezet megbontásával lehet hozzáférni – évente egyszer, a nyári karbantartási szünet idején. Ekkorra időzítik az alpinista technológiát igénylő feladatokat: a belső függőleges falfelületek tisztítását, valamint az egyik homlokzati „ablakmosást” is (a másikra március 15. előtt kerül

sor). Az épületen két héten át csüng tíz ipari alpinista, munkájukat a Müpa gondnoka ellenőrzi, s ha szükségesnek ítéli, egy-egy résznek újra nekilát a brigád. Az üvegek persze a Művészetek Palotájában is törékenyek. „Igyekszünk gyorsan, észrevétlenül javítani” – mondja Tódika László, hiszen ahogy a takarítást, a karbantartást is úgy végzik a Müpában, hogy a vendégek semmit se vegyenek észre belőle, s mindig mindenhol tökéletes állapotokkal találkozzanak.

S hogy miért ilyen gondosan végzi a munkáját a Müpa Üzemeltető Kft. és alvállalkozói csapata? A Művészetek Palotája építésekor harminc évre kötött üzemeltetési szerződés szerint a futamidő lejártakor a beruházó újszerű állapotban köteles átadni az államnak az épületet, azaz pontosan olyan makulátlan állapotban, mint ahogy annak idején a megnyitón csillogott-villogott: egyetlen morzsa, kávéfolt vagy ujjlenyomat nélkül.

60

MUPA 2011_3r.indd 60

8/24/11 10:22:25 PM

MUPA 2011_3r.indd 61

8/24/11 10:22:35 PM

H á z r ó l

H á z r a

„ I t á l I a l e g g y ö n y ö r ű s é g e s e b b l á t o m á s a ” V é G H

D á n I E L

Bárcsak Budapestről is egy olyan hegyi városkába juthatnánk a metró végállomásától fél órát buszozva, ahol a reneszánsz kert- és építőművészet egyik legextravagánsabb, s nem mellesleg ezer szállal Liszt Ferenchez kötődő csodája bújik meg!

Mit van mit tenni, ez a szerencse csak a rómaiaknak, na és persze a Rómába látogatóknak adatik meg. A világörökség részét képező Villa d’Este látványosságként sem utolsó, de a Liszt után érdeklődőknek egyenesen kötelező kiruccanniuk az örök városhoz közeli Tivoliba.

A Róma környéki hegyvidék peremén megbúvó település már az antikvitásban is kedvelt üdülőhelynek számított, a környéken a leggazdagabbak – többek között Hadrianus császár – építtettek fényűző villát. Az 1500-as évek második felében a tévésorozatból is ismerős Borgiák rokona, Ippolito d’Este bíboros határozott úgy, hogy a meredek hegyoldalba épült bencés kolostorból az egykori antik villák mintájára csodák palotáját varázsol. A finom ízlésű főpap a rendházépületet reneszánsz stílusban átalakíttatta, a kert felé néző homlokzatra lépcsőket és loggiákat építtetett, s persze minden szabad falfelületet freskókkal díszíttetett. A barátok egyszerű kertjében a manierista parképítő művészet divatja szerint szökőkutakat, medencéket, mesterséges forrásokat, csobogókat és vízeséseket alakítottak

ki, a sétányok, teraszok, ösvények és terecskék szövevényes hálózatát pedig jellegzetes mediterrán örökzöldekkel szegélyezték, és mitológiai jeleneteket mintázó szobrokkal díszítették.

Az Este bíborosról elnevezett rezidenciának csodájára jártak a művészetkedvelők, s Portugáliától Lengyelországig számos utánzata született. A villa és a kert állapota azonban a 18. századra leromlott, és csak az 1860-as években hozatta rendbe Gustav von Hohenlohe kardinális. Itt jön a képbe Liszt, aki a bíborossal szoros kapcsolatot tartott fent, hiszen második élettársa, Carolyne de Sayn-Wittgenstein hercegnő leányát Hohenlohe testvéröccse vette feleségül, s a bíboros szentelte Lisztet abbévá 1865-ben. Liszték Hohenlohe kardinális meghívására látogattak a Villa d’Estébe két évvel később.

Carolyne hercegné egyenesen el volt ragadtatva: „Tündérország! Itália leggyönyörűségesebb látomása!”

– kiáltott fel az építészeti remekmű láttán.

A természet közelsége, a festői szökőkutak és növények, a teraszokról

Rómára nyíló kilátás, és nem utolsó sorban a Tivolit az örök várostól elválasztó akkoriban több órányi távolság miatt garantált magány csaknem tíz éven keresztül biztosított Liszt számára a komponáláshoz szükséges eszményi környezetet.

Az 1870-es években hosszabbrövidebb ideig mindig elidőzött itt az év azon hónapjaiban, amikor háromfelé szabdalt életének bokros teendői éppen nem Pestre vagy Weimarba szólították. Liszt a Hohenlohe-rezidencián írta jellegzetes kései zongoraműveinek első darabjait, köztük természetesen a Villa d’Este szökökútjait és ciprusait megörökítő elégiákat, de itt született a Via Crucis is. Liszt egyik legutolsó időskori nyilvános koncertjét is a Villa d’Este nagytermében adta. A nagyszabású jótékonysági hangversenyre akkora tömeg indult útnak Rómából, hogy a nem sokkal korábban elindított gőzomnibusz-vonalon a járatok számát meg kellett négyszerezni.

A 20. századi rekonstrukcióknak köszönhetően a régi pompájában tündöklő kert, és persze Liszt emléke azóta is érdeklődők özönét vonzza a Villa d’Estébe. A különbség mindössze annyi, hogy a buszok azóta tízpercenként járnak.

mm62

MUPA 2011_3r.indd 62

8/24/11 10:22:49 PM

MUPA 2011_3r.indd 63

8/24/11 10:23:01 PM

A J Á N L Ó

O K T Ó B E R – N O V E M B E R I

E L Ő Z E T E S

2 0 É V E S A B U D A P E S T T Á N C S Z Í N H Á Z

B U D A P E S T

Fennállásának két évtizedes jubileuma alkalmából Földi Béla, a Budapest Táncszínház megalapítója és koreográfusa új produkcióval jelentkezik, melynek címe Lélekmorzsák. Ez az est emlékezés az együttes megalakulása óta eltelt húsz évre, a sikerekre, az elvégzett, sokszor emberfeletti munkára. Emlékezés a megismerkedésre, a közösséggé formálódásra, az együttes tagjai egyéni sorsának formálódására, a tánc művészt formáló erejére. A Budapest Táncszínház nagyszabású, egész estét betöltő programjában felvillannak az elmúlt húsz évben bemutatott produkciók legemlékezetesebb részletei, hogy elmélkedésül szolgáljanak arról a metamorfózisról, amely az idő és a kreativitás közös erőfeszítéseként alakítja, formálja a mindennapok során az embert.

(Fesztivál Színház, november 11.)

TÁ N C S Z Í N H Á Z

A C Í M S Z E R E P B E N : G R U B E R O V A

E D I T A

Edita Gruberova, a bel canto operák női főszerepeinek rajongott megszólaltatója, a koloratúrák utolérhetetlen, kristálytisztán csillogó magasságokkal rendelkező királynője a 2005-ös Roberto Devereux, majd a két évvel ezelőtti Norma után ismét egy Donizetti-dalmű, a Lucrezia Borgia címszerepében lép a magyar közönség elé. A Lucrezia Borgia a rendkívül termékeny zeneszerző hatvanöt befejezett operája között sorrendben a negyvenegyedik. A 16. században játszódó történetben a címszereplő szinte végig a színpadon van, ezért ez a koncertszerű előadás különleges élményt jelenthet a hallgatók számára. Az esten Edita Gruberova partnerei a nemzetközileg is elismert kiváló szólisták mellett a Szlovák Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar lesznek (karigazgató: Antal Mátyás), az előadást Andrij Jurkevics dirigálja.

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 13.)

V I C E N T E F O T Ó :

G R U B E R O V A

V I C E N T E A M I G O : D E G R A Z I A

A M I G O

J U A N J O

E D I T A

R O M E R O

P A S E O

Vicente Amigo, a negyvennégy esztendős spanyol gitáros ezen az estén debütál Magyarországon. Hangversenye akár előrehozott karácsonyi ajándéknak is tekinthető, hiszen hangszere hihetetlen érzékenységgel képes az érzelmek rezdüléseinek bemutatatására. A művész már nyolcévesen gitározott. A neves zeneszerző és a flamenco kiváló tolmácsolója, Manolo Sanlúcar mellett játszva tökéletesítette tudását, majd szólópályára lépett. Játékában azonnal feltűnt, hogy nem áll szándékában a flamenco stiláris jegyeit felborítani, ám lenyűgöző variációi, bravúros rögtönzései és zseniális szerzeményei a sajátos stílust a modern kor elvárásainak megfelelően bővítették. Fellépett kiváló szimfonikus zenekarokkal, és a műfaj legnagyobbjainak, többek között Bob Dylannek, Keith Richardsnak, John McLaughlinnak volt muzsikustársa.

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, december 17.)

64

MUPA 2011_3r.indd 64

8/24/11 10:23:18 PM

MUPA 2011_3r.indd 65

8/24/11 10:23:29 PM

c A m i l l A

E c h o C s i d e r

n Y l u n D

–

V i s s z h a n g o k

i s t V á n

z o l t á n

A szonEttEk, köszönik, jól vAnnAk – Wh – shAkEspEArE-szonEttEk (népszabadság, 2011. április 13.)

kicsit reggae-s lüktetésű szonettet csakúgy hallunk, mint jazzt, fékevesztett punklovakat, akik mégiscsak rendszerszerűen rohannak a semmibe, és azért ez megnyugtató. Megnyugtatósdiból egyébként kevés van a koncerten, sok itt a fájdalom, sír, néha üvölt Márkos albert csellója, máskor leheletfinoman könnyezik csak, a szerelem neurotikussá tesz könnyedén. Univerzális érzemény. ahogy a kétségbeesés is. a LXVI. szonettnél például talán sosem hallottunk szenvedélyesebb, egyszersmind korrektebb és találóbb, aktuálisabb politikai kiáltványt. Íródhatott volna tegnap is.

k o V á C s

t Í M e a

koncErt: hArcsA vEronikA QuArtEt (ekUltUra.hU, 2011. MájUs 12.)

nem pusztán egy koncert, hanem egy koncertbe oltott irodalmi est résztvevői lehettünk – a zene, a versek, a próza tökéletes egysége feledhetetlen élménnyel szolgált. s ha már vers és zene, akkor szinte megkerülhetetlen a hobo blues band „Ballada a senki fiáról” című nótája, ami sokaknak generációs alapélményt jelentett – harcsa Veronika is így gondolhatta, hiszen a ráadásban eme nem éppen klasszikus jazz-zenészek számára írt dal sajátos feldolgozásával kedveskedett a közönségnek.

Mondhatom, leesett állal hallgattuk.

F á y

M i k l ó s

Erőt, EgészségEt, Eroicát! – AlAn gilbErt és A nEW York-i FilhArmonikusok (népszabadság, 2011. MájUs 24.)

a szimfónia végére alan gilbert-rajongónak vallom magam. lenyűgöző, ahogy szembefordul a divattal, sőt a zenekar hagyományaival is, és nem táncolja el a művet, nem mozdulattá formálja a zenét, hanem visszatér az eredeti feladathoz: zenére fordítja a mozdulatokat. nem hajtja a szimfóniát, csak mert most ez a divat, az elsöprő lendület, az elemi erejű hatás helyett a zenére, a szólamokra, az arányokra, az egészre figyel, és arra gondol, hogy az érzelmi viszonyulásokkal amúgy is alaposan megterhelt beethoven majd jótáll magáért. nem

a

M ü p a

e s e M é n y e i r ô l

a saját koncepcióját erőlteti, nem azzal van elfoglalva, hogy önnön zsenialitását magyarázza meg beethoven ürügyén, hanem, mint aki belátja, hogy egy teremben elegendő egy lángésszel megbirkózni, szinte észrevétlenné teszi magát. legalábbis a közönség előtt. túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. túl igaz ahhoz, hogy ne legyen szép.

V a k U l y a

e s z t e r

WAgnEr-művEkkEl Az élvonAlbAn – lohEngrin (Magyar neMzet, 2011. júniUs 11.)

Fischer ádám ismét olyan csodát varázsolt a Müpa falai közé, amivel minden Wagner-rajongó elégedett lehet. ezúttal ráadásul joggal lehetünk büszkék saját énekeseinkre: a címszerepet éneklő kovácsházi istván érzékeny, árnyalt lohengrinje olyan íveket rajzolt fel, amelyekkel szinte szöveg nélkül is értelmezhetővé vált a mondanivalója.

Camilla nylunddal (elsa) tökéletesen igazodtak egymáshoz, míg az igazán átütő petra lang (ortrud) és perencz béla (telramund) páros is összehangoltságával tűnt ki. elsősorban a névkérdés témája köré épült zeneileg mind a négyük előadása, teljes egységben Fischer ádám zenei megközelítésével. alfred Muff henrik királyként és Michael nagy mint a király hírnöke szintén remek hangi adottságokkal, karakterhez illő hangszínnel és hangban átélt játékkal győzte meg a közönséget. kiváló énekesek a javából, egyetlen hangjuk, frazeálásuk vagy dinamikai árnyalásuk jogosultságát sem tudjuk kétségbe vonni.

M i k e

r o d d y

WAgnEr új szEntélYE A DunA, nEm A rAjnA mEntén FEkszik (reUters, 2011. júniUs 23.)

richard Wagner operái a rajna folyóval kapcsolódtak össze, mégis egy, a duna partján fekvő korszerű hangversenyterem vált a 19. századi német romantika pozitív és negatív szenvedélyeket egyaránt felkorbácsoló komponistájának új szentélyévé. a nagyszerű akusztikájú Művészetek palotája idén a lohengrin új produkcióját mutatta be, így Fischer ádám karmester egy lépéssel közelebb került céljához, azaz a zeneszerző összes operájának – a nagyszabású „Nibelung-ciklustól” kezdve a misztikus hangulatú „Parsifalig” – színpadra állításához az évente megrendezett budapesti Wagner-napok fesztivál keretein belül.

mm66

MUPA 2011_3r.indd 66

8/24/11 10:23:44 PM

MUPA 2011_3r.indd 67

8/24/11 10:23:54 PM

MUPA 2011_3r.indd 68

8/24/11 10:24:10 PM