Müpa Magazin 2009/2

www.mupa.hu

magazin

müpa

Élmény! Minden tekintetben.

A határ a csillagos ég Wayne Shorter Fizetés nélküli Ünnepelni a táncot szabadság Táncfórum 2009 Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar

Kippkopp és Pötty Fortélyok és útra kelnek kamaszötletek Minimatiné Kamaratárlatok

ingyenes időszaki kiadvány • IV. évfolyam 2. szám • 2009. március–április

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 1

1

23/02/2009 18:13:18

mmm$[hij[XWda$^k ;hij[ LedWb0 &, *& +++ ***

8|h d[c lW]okda []o\ehc|a" f dp ]o[_ c_dZ[da_d[a lWddWa$ 7p ;hij[ 8Wdad|b d[cYiWa W f dp ]o[ah[" ^Wd[c ]o\[b[_da []o d_ _] do[_h[ _i eZWÄ ]o[b da$ D|bkda zd Wp [bi $

2

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 2

7 C l ip[j[a FWbej|`W j|ce]Wj `W Wp ;hij[ 8Wda Dohj$ 23/02/2009 18:13:20

Nyitány A verseny inspirál, a verseny partnerségre nevel, a versenyben edződik a tisztelet. A verseny kíváncsivá és nyitottá tesz, a verseny a kreativitás katalizátora. A verseny értéket teremt. Sok szó esik manapság a versenyről, sokan félnek napjainkban tőle. Puszta gondolata is szorongást, csalódást, haragot kelt. Vesztesekről, kiszolgáltatottakról, áldozatokról szólnak a hírek; igazságtalanságról, egyenlőtlenségről beszélnek a szociológusok, könyörtelen piaci törvényekről a közgazdászok.

A művészet, a kultúra nagyon-nagyon sokat tehet azért, hogy az emberekben pozitív értékekkel kapcsolódjon össze ez a fogalom. A művészetek története maga is drámaversenyektől, zongorapárbajoktól, operapályázatoktól hangos – s tudjuk, hogy az utókortól a babérkoszorút nem egyszer az egykori veszteseknek kapták. A művészet, az érték nyilvánossághoz segítése – a szürke eminenciások, a háttéremberek munkája – nem egyszer szintén versenyszituációkhoz vezet. Mindenki igyekszik a legjobb, a legérdekesebb, a legemlékezetesebb produkcióval szolgálni a közönséget.

A Művészetek Palotája és a Budapesti Tavaszi Fesztivál sokak szerint versenytársak. Ám ez alatt a pár év alatt a sok felhangzó vastaps, a mosolygó fesztiválközönség bebizonyította, hogy a társ szón van a hangsúly. Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a két intézmény kapcsolata minden vonatkozásban a versengés nagyszerűségét példázza. Tanulunk egymástól és számítunk a másikra. A Tavaszi Fesztivál bő negyed évszázad alatt igényes közönséget nevelt és olyan időkben szólt a művészet nyelvén az európaiságról, amikor ez még idehaza utópiának számított. S hogy az ember a Művészetek Palotájában nap mint nap európainak érzi magát, ma már természetes, miként az is, hogy itt a világ művészeti életének legfrissebb produkcióival és legfényesebben felfénylő csillagaival találkozhat.

Büszkék vagyunk arra, hogy mi is részesei lehettünk annak, hogy a közönség igazi és megalapozott várakozással fogadta a Művészetek Palotájának felépítését. Erre a közönségre lehet ma is alapozni a Ház működését, miközben a Müpa, felvállalva a legnehezebb feladatot, a magyar kultúrának nevel csecsemőkortól művészetbarátokat.

Egy fesztiváligazgató számára fontos, hogy ideális, a képzelet szárnyalását segítő körülményeket biztosítson a művészek számára. Ha nincs a Művészetek Palotája, akkor például a megelőző évben nincs magyarországi Pfitzner-premier, nem láthatjuk honi színpadon Tihanyi László operáját. Idén pedig nem rendezhetne Mundruczó Kornél Kékszakállút, nem tudnánk elegendő helyet biztosítani Max Raabe és a Palast Orchester közönségének, nem csábíthatnánk Budapestre a bécsiek Don Giovanniját, nem elégíthetnénk ki a tánc szerelmeseinek csillapíthatatlan étvágyát.

A Művészetek Palotájának sikerének köszönhetjük, hogy az elmúlt pár évben bátrabb, kísérletezőbb, igazán innovatív produkciós irodává váltunk, versenyre termett kultúraközvetítő intézménnyé.

Foglaljon helyet nálunk, és élvezze, hogy versenyeznek Önért!

Zimányi Zsófia igazgató Budapesti Fesztiválközpont Kht.

3

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 3

23/02/2009 18:13:21

2009. március–április

Tartalom

32 Operai priusz – Koldusopera

38

Müpa Magazin A Művészetek Palotája ingyenes magazinja Alapító: Mûvészetek Palotája Kft. Kiss Imre vezérigazgató

Szárny-szupermarket – Trey McIntyre

42

Felelős szerkesztő: Csonka András

Olvasószerkesztő: Papp Tímea Szerkesztőség: Fidelio Média Kft. 1055 Budapest, Szent István krt. 23.

Tel./Fax: (1) 476-0320 e-mail: mupamagazin@fidelio.hu

Rock, folk, film, opera! – Goran Bregović

52

Felelős kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetője Grafikai tervezés és nyomdai előkészítés: Komenczi Bálint A Művészetek Palotája fotóit Pető Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette.

Nyomda: Blackprint Nyomda

Kippkopp és Pötty útra kelnek – Minimatiné

56

Ők ajánlják…

8

A határ a csillagos ég

10

Piotr és Fazil

14

Kinyíló ajtók Mundruczó Kornél Muzikális kriminális

16 18

Szent zene, szent idő

20

Intellektuális...

26 Pekingi Szimfonikus Zenekar Egy bolond nap...

28 Mozart: Figaro házassága Olyan mozi, hogy...

30 Operai priusz

32

Ünnepelni a táncot

36

Szárny-szupermarket

38

Udvari Zenekar...

40

Rock, folk, film, opera!

42

Tárd ki szíved!

Tárogatóünnep A zene, ami úrrá lett...

44

Költészet...

Afrika dobnyelvei Csészényi térhatás 30Y – Szentimentálé Házibuli a palotában

48

Kippkopp és Pötty

52

Fortélyok...

54

46

50 51

Hegedűk és Zenepavilon Északi hiszti 56

Megjelenik 15 000 példányban.

HU ISSN 1788-439X Művészetek Palotája: 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Tel.: (1) 555-3000 e-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

6

A nagy szabadítás 22 Húsvéti orgonaünnep Fizetés nélküli szabadság 24

Főszerkesztő: Zsoldos Dávid

Szerkesztő: Filip Viktória

Hírek, érdekességek

Északi hiszti – Arctic Hysteria

Házról házra

58

Kulissza

60

Ajánló

62

Echo

64

4

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 4

23/02/2009 18:13:22

5

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 5

23/02/2009 18:13:30

Hírhozó

Hírek, érdekességek Elhunyt Baross Gábor karnagy

Január 23-án, életének 79. évében elhunyt Baross Gábor karnagy, Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló művész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bartók Béla Énekkara és Koncertzenekara dirigense.

Baross Gábor 1930-ban született Budapesten. Tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végezte, karnagyi és zeneszerzői képesítését a Bartók Béla Szövetségben szerezte meg Vásárhelyi Zoltán, Sugár Rezső és Geszler György növendékeként.

Baross Gábor 1953-tól 1957-ig a Magyar Állami Népi Együttes korrepetitora, karmestere, 1957-től az együttes művészeti vezetője volt. 1948-ban alapította az ELTE Énekkarát, később az egyetem hangversenyzenekarának karnagya lett. 1970-től 1973-ig az Egyetemi Színpad vezetője, 1990-től 2003-ig a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének elnöke, 1991-től az Europa Cantat elnökségi tagja volt.

Baross Gábor

Ő vezényelte a Fesztivál Színházban a Négy szlovák népdalt a 2006-os Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megrendezett magyarországi Bartók Kórusok Főhajtás című Bartók-emlékestjén. Két évvel később a Liszt Via Crucisát és Beethoven C-dúr miséjét előadó Eurofestivalchor karigazgatója volt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.Baross Gábor fontosnak tartotta az „értő közönség” nevelését, véleménye szerint „a művészet áramába be kell vonni a közönséget”, s akkor a hangversenytermek nem csak sztárok fellépése esetén telnek meg. Kórusa rendszeresen énekelte Bartók Béla és Kodály Zoltán műveit, ugyanakkor repertoárjából nem hiányoztak a kortárs magyar zeneszerzők alkotásai sem. •

International Tourism Bourse – ITB Berlin, március 11–15.

Idén tavasszal a Művészetek Palotája ismét képviselteti magát a világ legnagyobb turisztikai kiállításán és vásárán, amelyet a berlini vásárvárosban rendeznek. Az ott megjelenő cégek nemcsak termékeik promóciójával szerepelhetnek

a rendezvényen, de – igény szerint – olyan konferencián is részt vehetnek, amely szakterületük legújabb lehetőségeiről, teljesítményeiről és eszközeiről tájékoztat.

A Müpa angol és német nyelvű kiadványokkal, önálló standon reprezentálja azt a műfaji sokszínűséget, azt a magas színvonalat, amely az intézmény ars poeticájában a nyitás pillanatában megfogalmazódott, és amely elvárásoknak a Művészetek Palotája számos hazai és nemzetközi visszhang tanúsága szerint a legmesszebb menőkig megfelel. Komoly kihívás, hogy programjaink helyet kapnak azon a hatalmas „svédasztalon”, amelyen a világ turisztikai iparának színe-java kínálja válogatott termékeit. A Müpa-megjelenés helyszíne a Kulturális turizmus nevet viselő pavilon, amelyben kizárólag ezen a területen működő szolgáltatók vannak jelen és mutatják be portékájukat. Itt összpontosul a kulturális turizmus iránti kereslet és kínálat.

2008-ban 11.147 (2607 német és 8540 külföldi) kiállító vett részt a rendezvényen, amit 177.891-en látogattak meg (ebből 110.322 volt a szakmai vendégek száma). A szakkiállítás és vásár kombinációjából álló rendezvény öt napon át várja Berlinbe a privát, az üzleti, a kulturális, a tudományos és minden egyéb irányultságú turizmus iránt és azokban érdekelt publikumot (11. és 13. között a szűkebb szakmát, 14-én és 15-én a nagyközönséget). •

A Magyar Kultúra Követei Három olyan világhírű muzsikus kapott A Magyar Kultúra Követe címet 2009 januárjában, akiknek komoly szakmai kötődésük van a Művészetek Palotájához.

A díjat átadó Hiller István oktatási és kulturális miniszter szerint A Magyar Kultúra Követe cím nem egyszerűen elismerés, nem a hagyományos értelemben vett kitüntetés, nemcsak arról szól, hogy a Magyar Köztársaság megköszöni az addigi kiemelkedő

6

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 6

23/02/2009 18:13:31

ben. A tengerentúli magyar kulturális évad washingtoni programjait Kurtág György koncertje nyitotta a Kongresszusi Könyvtárban, ahol a komponista erre az alkalomra írt, Bartók zenéje által ihletett új műve szólalt meg.

Vásáry Tamás Kossuth-díjas zongoraművész és karmester legutóbb 2008 októberében adott teltházas koncertet 75. születésnapja alkalmából a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Számos más alkalommal is találkozhat vele a Müpa közönsége, legyen szó „reprezentatív” esti hangversenyről, vagy gyerekeknek szóló matinékoncertről, mint amilyen például a január 25-i Muzsikáló Cimborák című előadások is voltak. •

A Művészetek Palotája a bécsi Collegium Hungaricumban Fischer Ádám

tevékenységet. Megbízatás is, ahogyan a követeket egy közösség, egy ország arra kéri, hogy képviselje őt egy másik közösség előtt. Három évvel az alapítás után jó esély van arra, hogy A Magyar Kultúra Követe cím hagyomány legyen: „Hagyomány az, amely ha elmarad, hiányzik; hagyomány az, amelyhez tartozni érdem, megtiszteltetés”.

Fischer Ádám nemcsak különböző, sikeres koncertek karmestereként írta be nevét a Müpa (valódi és virtuális) emlékkönyvébe, de mint a világszerte elismertséget szerzett Budapesti Wagner-napok létrehozója, művészeti vezetője és dirigense, valamint a komoly nemzetközi visszhangot kiváltó Újévi Hangverseny kitalálója, aki – immár hagyományosan – minden év január 1-jén Haydn A teremtés című oratóriumát vezényli egyegy világhírű zenekar és kórus élén.

Kurtág Györgyöt, akit Ligeti Györggyel együtt Bartók óta a legjelentősebb és nemzetközileg a legismertebb magyar komponistának tartanak, januárban legendás zeneszerzőként harangoztak be az Egyesült Államokban, a Carnegie Hallban rendezett két hangversenye előtt, amelyek a The New York Times című napilap kulturális programajánlójában is kiemelt helyen szerepeltek. „Ne hagyja ki a jelenkor egyik legújítóbb szellemű zenészének kivételes előadását!”

– olvasható a koncertközpont műsorfüzeté-

Szeptemberben Berlinben, a Magyar Nagykövetségen mutatkozott be a Művészetek Palotája. Az épületről és az intézményről szóló kiállítás, a működést bemutató prezentáció nagy sikert aratott a német fővárosban.

Február 11-én Bécsben, a Collegium Hungaricumban ismerkedhettek meg az érdeklődők a Müpával. Délelőtt 11-kor német nyelvű prezentációt adott rövid összefoglalót a Művészetek Palotája illetve a Ludwig Múzeum működéséről, este 7-kor fotókiállítás nyílt, amely a Müpa sokrétű és nemzetközi sikereket maga mögött tudó tevékenységét illusztrálja. A szakmai napot a Balázs Elemér Group koncertje zárta este fél 8-kor. A 2000-ben alakult és népszerűségében a popzenekarokkal vetekedő formáció fellépése a Fesztivál Színházban a Jazztavasz 2008 egyik kiemelkedő eseményének számított. •

Cesaria Evora

vagy – legkésőbb március 16-ig – a Müpa jegypénztáraiban (Művészetek Palotája, illetve VI., Andrássy út 28.) visszaválthatók.

Rumba Caliente Special a Jazztavasz 2009. május 20-i koncertjén A Chucho Valdés Quintet helyett Ramon Valle és Omar Calvo Rodriguez lesz Elsa Valle muzsikus vendége május 20-án. Az est többi résztvevőjének névsora – a Rumba Caliente Winand Gáborral, Petz Bálinttal, Barcza Horváth Józseffel és Nils Fischerrel – változatlan. •

Elsa Valle

Változások a meghirdetett programokban Elhalasztja koncertjét Cesaria Evora A február 27-re a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe hirdetett Cesaria Evora-koncert új időpontja március 16. A teljes turné időpontváltozásának okát a művésznő európai ügynöksége logisztikai problémákkal indokolta. A koncertre megváltott jegyek az új dátumra is érvényesek,

77

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 7

23/02/2009 18:13:34

Ők ajánlják…

Ónodi Eszter, a Katona József Színház színművésze Kulka János, a Nemzeti Színház színművésze A Nemzeti Színház színészeként gondoltam már rá, milyen jó lenne, ha titkos alagút kötne össze minket a Müpával: előadásszünetekben át lehetne szaladni belehallgatni ebbe-abba.

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én is a Müpa színpadára lépek. A Férfi és Nő koncert óriási élményt jelentett. Dés és Bereményi dalai, a Hangversenyterem hangulata, a kollégák és a fantasztikus zenészek...! Büszke vagyok rá, hogy együtt dolgozhattam Horváth Kornéllal, ezért is ajánlom szeretettel az ő koncertjét.

A Koldusopera szcenírozott koncertváltozata nagyon érdekesnek ígérkezik, elsősorban a csodálatos énekesek-színészek miatt. Lenyűgöző, amikor a hangi és a színészi adottságok együtt vannak jelen valakiben. A Brecht–Weill-szerzeményeket előadni nagy kihívás. Pár éve a Zsidó Nyári Fesztiválon nagyzenekarral németül énekelhettem a Koldusopera dalait. Nehéz, de szép feladat volt.

Régóta hallgatom a Buena Vista Social Club zenéjét. Mindig úgy képzeltem, tényleg ilyen lehet Kuba: a semmihez nem hasonlítható életérzés, az életöröm, a színek, az emberek, az esték, az utcák… Végül eljutottam oda, és azt kell mondjam, igazam volt. • fotó: Gordon Eszter

Horváth Kornél koncertje Április 13. 19:30 – Fesztivál Színház Koldusopera – szcenírozott koncert Április 16. 19:00 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Buena Vista Social Club Április 24. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Takács Katalin, az Új Színház színművésze Nem gyakran jár nálunk kínai zenekar, ráadásul a Pekingi Szimfonikusokat a legjobbak között tartják számon. A műsoruk is különleges: Muszorgszkij mellett ezúttal egy örmény és egy kínai zeneszerző darabját játsszák. De aki miatt leginkább érdekel ez a koncert, az Boldoczki Gábor, fiatal trombitás, aki tavaly az „Év zenésze” kategóriában elnyerte a német Phono-Akademie Echo Klassik díját. Fiatal, tehetséges emberek pályáját figyelni mindig izgalmas dolog.

Csuda jó varázslat lehet, ahogy Joachim Torbahn német festőművész egy áttetsző vászonra egy piros pöttyből mesét kerekít, miközben Ravel és Debussy szól! Fontosak az olyanfajta előadások, ahol a kép és a zene által a gyerekek saját maguk állíthatják össze a saját maguk meséjét.

De éppen ennyire fontos a szabad képzelet szárnyalása felnőtt korban is. Szabados György egy igazi különleges ember, ő pontosan ezt váltja ki a hallgatóságából. Őt figyelve megszűnik, vagy inkább időtlenné válik az idő. És persze azért is ajánlom az ő koncertjét, mert idén lesz 70 éves! •

fotó: Dömölky Dániel

Szabados György és a MAKUZ Március 16. 19:30 – Fesztivál Színház

Rutinos anyukaként azonnal a gyerekprogramokat kerestem, és rögtön megakadt a szemem egyik otthoni kötelező olvasmányunkon, a Kippkopp, a gesztenye-gyereken, amit a kisfiam kívülről tud. Annál is inkább, mert azt a Tallér Zsófiát láttam zeneszerzőként feltüntetve, akit eddig csak Zsótér Sándor és Mundruczó Kornél munkatársaként ismertem. De legalább ennyire érdekel a Matinékoncertek sorozat is, mert olyan alapművekkel ismertetik meg a gyerekeket, amelyeket én is hallgattam kezdő zongoraiskolásként, és amelyeknek köszönhetően ha ma már nem is művelem, de mindennapjaim részévé vált a komolyzene.

Ahogy a könnyűzene is – amennyiben a jazz és a világzene is annak számít. Azt kell mondjam, ebben is erős a következő félév, és akkor itt direkt nem szólok a két – szerintem – tuti befutóról, a Buena Vistáról és Goran Bregovićról, inkább megemlítem az általam még nem ismert, ám az ismeretségi körömben nagyra tartott 3OY nevű formáció koncertjét.

Lakatos Gyurival egyszer volt szerencsém fellépni egy Trio Lignum-esten, ahol nemcsak lenyűgöző fagott-tudásával, de ellenállhatatlan humorával is szórakoztatta a nagyérdeműt, és aki most egy olyan karmesterrel játszik, akit úgy hívnak, Alpaslan Ertüngealp. Ez csak jó lehet. • fotó: Kállay Tóth Anett

30Y Március 13. 20:00 – Fesztivál Színház

Pekingi Szimfonikus Zenekar Április 18. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Savaria Szimfonikus Zenekar és Lakatos György Március 17. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mit csinál a Kis Piros Pötty csütörtökön? Április 18. 10:00, 11:30, 13:00 – Üvegterem

Kippkopp, a gesztenye-gyerek Március 21. 10:30, 12:00 – Üvegterem

8

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 8

23/02/2009 18:13:39

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 9

23/02/2009 18:13:48

Wayne Shorter

A határ a csillagos ég Máté J. György

Közel harminc saját jegyzésű lemez, közülük a legnevezetesebbek a Blue Note kiadó gondozásában; meghatározó szerep olyan jelentős jazz-zenekarokban, mint Art Blakey Jazz Messengerse, Miles Davis ’60-as évekbeli kvintettje vagy a Weather Report; örökzöldnek tekinthető szerzemények hosszú sora; díjak, kitüntetések, elismerések.

Felületesen így is összefoglalható Wayne Shorter, az élő klasszikus tenorszaxofonos szakmai pályája.

Wayne Shorter

Akik csak az 1970-től működött Weather Report együttes fúvósaként ismerik Shortert, talán el se hinnék, hogy a muzsikus ötven esztendővel ezelőtt készítette első lemezfelvételeit a Wynton Kelly Quintetben. Az akkor 26 éves fiú már megjárta Horace Silver és Maynard Ferguson együttesét, és élte a fiatal zenészek tipikus életét: eljárt jazzklubokba zenét hallgatni, tapasztalatokat gyűjteni, és eszmét cserélni zenei kérdésekről. Shorter korai szólói meglepően érett muzsikust mutatnak. Amikor interjúiban e kezdeti évekről beszél, kiemeli azt az egykori törekvését, hogy mihamarabb megtalálja a minél intaktabb, csak az ő játékát jellemző hangot. Ez a korai Vee Jay-lemezein nem mindig sikerült neki: különösen Sonny Rollins- és John Coltraneáthallások fedezhetők fel nála, de már e nem teljesen eredeti munkákon is érezhető a leendő nagy, független művész szelleme.

Elsősorban a Coltrane-kapcsolat hagyott

mély nyomokat világlátásán és zenéjén.

Például a Down Beat 1968. decemberi számában beszélt arról, hogy katonaévei idején (1956–58) hallgatta meg először figyelmesen Coltrane játékát élőben. Később New Yorkban személyesen is megismerkedtek, és miután Shorter leszerelt, egész napokat töltöttek együtt Coltrane lakásán, megmutatva egymásnak legfrissebb zenei elképzeléseiket. Shorter már a ’60-as évek végén érzékelte, hogy az individualizálódó jazzből mennyire hiányoznak az efféle gyümölcsöző szakmai összejövetelek, házimuzsikálások.

Egy másik beszélgetésben Shorter a Coltrane-nel folytatott diskurzusok filozófiai jellegét emelte ki. Emlékei szerint a szaxofonos hosszan magyarázta neki a szent om szótag jelentését, mely a buddhizmus teljes tanítását megfogalmazó mantra (om mani padme hum) első nyelvi eleme, és a róla való meditálás megszabadít a boldogsághoz, illetve a büszkeséghez ragaszkodás béklyójából. Tudjuk, Coltrane-t később is foglalkoztatták a keleti vallások, 1965 októberében épp Om címen tett közzé nagylemezt. Feltehető, hogy a magát buddhistának valló Shorter szemléletének alakulásában is lényeges szerepet játszottak a Coltrane-nel folytatott beszélgetések.

Jellemző, hogy Shorter két fiatalkori bálványa, Miles Davis és Charlie Parker előadásaiban is a „hibák” mögöttes jelentése, művészetfilozófiai üzenete iránt érdeklődik a leginkább. Az altszaxofonos játékában az „elkenések”, a gondolatok nem mindig kristálytiszta zenei kifejtése, a trombitáséban a hangszer megszólaltatásának hagyományát semmibe vevő fújástechnika Shorter fülében a műfaj megújításának eszközeiként visszhangoztak. Szinte zen-aforiz-

10

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 10

23/02/2009 18:13:48

maként idézi Davis meghökkentő mondását: „Nem vagyok trombitás. Nem vagyok trombitás.” A szaxofonos szerint a zenében a tartalom az elsődleges a módszerhez képest. Shorter gondolata persze nem új, már a 11. században élt Guido d’Arezzo is úgy fogalmazott, hogy „nem az eszköz, hanem a téma az, ami az énekest teszi.”

Shorter magyarázata, miszerint a Davis-

„ a metafizikus muzsikus minden fellépéskor „újjászületik”

”

formátumú játékosok számára a hangszer nem több szerszámnál, egyfajta varázspálcánál, valószínűleg a probléma egyszerűsítése. A magyarázat hátterében az a keleti metafizikai felfogás áll, miszerint az igazán mély és új, például zenei tartalmak művészi kifejezésekor el kell veszítenünk énünket, ideákhoz való kötődéseinket, s ezzel együtt mindazt, amit valaha megtanulhattunk tárgyunkról. Más szavakkal: a metafizikus muzsikus minden fellépéskor „újjászületik”.

Shorternél, mint más vallásos művészeknél, mindez kiegészül azzal, hogy az előadás rítus is, mely egy másképp megközelíthetetlen paradigmát kíván felidézni a hallgatóság számára.

Shorter legaktívabb évtizedét 1959 végétől számíthatjuk, amikor első hangfelvétele készült Art Blakey együttesével. Innentől kezdve nemcsak egyedi stílusú bopperként, hanem a koncertről koncertre régi sikerdarabokat ismétlő Jazz Messengerst újszerű szerzeményekkel felfrissítő komponistaként is jegyezték a nevét. Többek között az ő tollából való Children Of The Night (1960), Contemplation (1961) és Mr. Jin (1964) színesítette a korabeli Blakey-lemezeket. Például az 1963-as Ugetsu albumon megjelent

One by One című számot Noé bárkájának bibliai története inspirálta. Shorter szerzeményei és szólói már ekkor kísérletieknek számítottak, és újszerűségük csak fokozódott az évtized derekától, amikor a Miles Davis Quintet tagja lett. Shortert nevezik az együttes stílusát nagyban meghatározó „idea man”-nek. Davis számára is halhatatlan kompozíciók sorát alkotta (E.S.P., Nefertiti). Harmóniavilága e modális jazzlemezeken még különösebbnek hatott, mint Blakey bopalbumain. Aszimmetrikus szólói meditatívabbak, elvontabbak, sokszor melankólikusak lettek. A szaxofonos ekkori szerzeményeinek java ma már a jazz alapszókincséhez tartozik. S bár Davis távol tartotta magát a korabeli free irányzattól, a szabad improvizatőrökhöz hasonlóan nagy játékszabadságot biztosított együttese tag-

jainak, így Shorter hozzászokhatott ahhoz, hogy szinte minden előzetes megbeszélés nélkül is újabb, még ismeretlen területeket járhat be zenésztársaival egy-egy session alkalmával. Szinte bizonyos, hogy a régi Davis-zenekar szolgáltatta a mintát a mai akusztikus Shorter-kvartett számára, melybe a szaxofonos olyan tehetségeket (J. Patitucci, B. Blade, D. Perez) hívott meg játszani, akikkel minden előadáson folytatható az Ismeretlen ad libitum meghódítása.

A szakírók szinte egybehangzó véleménye szerint a szaxofonos a Davis-zenekarban töltött évek alatt készítette el legfontosabb saját lemezeit. A sort a kompozíciós szempontból izgalmas, kvintettben felvett Night Dreamer nyitotta 1964-ben. Ezt követte a Juju, a kizárólag a Coltrane-kvartett

11

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 11

23/02/2009 18:13:52

tagjaival készített jelentős album. Egyes kutatók szerint e nagyszerű Blue Note-sorozat csúcspontját az 1964 végén – ismét kvintettben – rögzített Speak No Evil jelenti Shorter talán ezzel az albumával gyakorolta a legelsöprőbb hatást ifjú utánzóinak sokaságára. Nem kétséges, hogy a szaxofonos struktúrafelfogása ekkor már lényegesen kifinomultabb volt, mint a másik fúvósé, Freddie Hubbardé, aki a lemez energikusabb, „fényesebb” oldalát képviselte a kontemplatívabb és „sötétebb” tónusú Shorterrel szemben, mégis olyan magvas interakció bontakozott ki kettejük játékában, amire nem sok példát találunk a későbbi korok bopformációiban. Az 1966-os Adam’s Apple-ön hangzott fel először Shorter ma már „standard”-ként idézett Footprintse. Az évtized végén publikált Super Nova szintén történeti jelentőségű LP. A lemez fő érdekessége, hogy Shorter itt használja először hosszabb szólókra a szopránszaxofont, mely azóta a tenor mellett fő hangszerének számít. Sok rajongója épp a szopránszaxofonos Shortert tiszteli elsősorban; a szakírók egy része azonban úgy véli, a muzsikus emez újabb hangszerén meg se közelítette azt a színvonalat és szellemiséget, amit tenorszaxofonos előadásaiban megvalósított.

Kétségtelen, hogy Shorter legismertebb periódusa csak a klasszikus kiadványok megjelenése után, 1971-ben kezdődött, az első Weather Report-album piacra kerülésével.

Különös fintora a sorsnak, hogy a szaxofonos legismertebb zenekara épp az a rugalmas formáció lett, mely mellékes szeWayne Shorter Quartet

repet szánt a hangszerszólóknak, és amely Shortert egy addig nem ismert stílusfordulatra, az „enigmatikus zenei foltfestészetre” bátorította. Mindez nem történhetett volna meg Davis korabeli éles stílváltása, illetve a rockzenének a jazzre gyakorolt erős hatása nélkül. Ám akármilyen távolságba került is zenészünk korábbi nagy korszakától, nem tagadható, hogy a Weather Report a fusion-éra egyik invenciózus társulása volt, mely a Birdland című dallal valószínűleg

„ nem az eszköz, hanem a téma az, ami az énekest teszi

” sok új barátot szerzett a műfajnak. Shorter alapító tag volt itt, és az együttes fennállásának tizenöt éve alatt végig kitartott, mégis azt mondhatjuk, hogy a kezdeti egyensúly

megbomlása után mindinkább a másik alapító, Joe Zawinul szellemisége határozta meg e zenekar működését.

Shorter – kissé sommás fogalmazással – a WR-feelinget kívánta átültetni a ’80-as évek közepén kiadott albumaira is, kétes sikerrel.

A kompozíciók nem érték el a legizgalmasabb WR-darabok színvonalát, és a melódiák zöme se vonta magára a hallgató figyelmét. Az 1995-ös High Life e sort folytatta. Majd relatíve terméketlen évek következtek: kevesen tudják, hogy a zenész felesége 1996-ban meghalt, Shorter visszavonulását gyásza magyarázta.

Az ezredforduló utáni Wayne Shorter – úgy tűnik – ismét megtalálta önmagát. Említett akusztikus kvartettje változatlan felállásban dolgozik sok éve, és minden lemezével újabb sikert arat. Talán Shorter buddhista attitűdjével magyarázható, hogy a kvartettben teljes demokrácia uralkodik. A bőgős Patitucci valahol úgy fogalmazott, hogy e zenekarban játszva mindig úgy érzi, bármi megtörténhet, a határ a csillagos ég. Herbie Hancock a hetvenes éveit taposva is ifjú Shorterről beszél. Napjainkra Shorter-reneszánsz alakult ki. A muzsikus klasszikusok iránti régi érdeklődése is változatlan (már ’65-ben eljátszotta a Valse triste-et a The Soothsayeren, és szintén Sibelius-motívumra épült az Adam’s Apple egyik darabja).

Nemrég egy helyütt Vaughan Williams iránti szeretetéről nyilatkozott, máshol pedig felidézte 1954-es emlékét Arturo Toscanini hangversenyéről, amit élőben közvetített a rádió. A koncert végén a zenekar még játszott, amikor a karmester letette pálcáját a pódiumra, a közönség felé fordult, és elköszönt: Adieu. Ez volt Toscanini utolsó nyilvános fellépése. Úgy képzeljük, egyszer majd Wayne Shorter búcsúja is hasonlóan „prosperói” lesz. Addig azonban még sok szép és tevékeny évet kívánunk neki. •

2009. március 18. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Wayne Shorter Quartet

Tagjai: Wayne Shorter (tenorszaxofon), Danilo Pérez (zongora), John Patitucci (bőgő), Brian Blade (dob)

12

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 12

23/02/2009 18:13:55

MUŴPA

Ünnepi játékok bécsi klasszikával és modern mûvészettel Az idei év mindenekelôtt Joseph Haydn jegyében telik.

Ugyanakkor 220 projekt avatja Linz városát Ausztria legnagyobb kulturális eseményévé.

Joseph Haydn alakja szorosan összefonódik a klasszikus zene fogalmával. Idén, halálának 200. évfordulója alkalmából megszólal majd a zeneszerzô összes mûve, részben eredeti alkotási helyszíneken. Kismartonban nagyszabású kiállítások, Bécsben pedig a felújított Haydn-ház teszi emlékezetessé e kivételes évfordulót.

Európa kulturális fôvárosaként Linz szintén parádés programot kínál. A kulturális naptár fix pontjai, például a Bruckner Fesztivál és a Dallamfelhô mellett 2009

Linz legjavát nyújtja: a Lentos Mûvészeti Múzeumban nyíló „Best of Austria” kiállítástól kezdve a sok-sok ôsbemutatóig és szabadtéri rendezvényig.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK AUSZTRIÁRÓL Ingyenes információs telefonszám:

06-800-12726 E-mail: informacio@austria.info www.austria.info

Zeneélmény Grafeneggben Miért is ne kötné össze a biciklitúrát egy, a grafeneggi kastély parkjában felcsendülô klasszikus koncerttel? E Bécs közelében fekvô kastély régóta kedvelt kirándulócélpont. Itt, a kastély hatalmas parkjában emelkedik az égbe a beszédes „Wolkenturm”, azaz ’felhôtorony’ névre keresztelt szabadtéri színpad, amely komolyzenei koncertek egyedülálló kulisszája. Rossz idôben koncertterem várja a Zenés Nyár (június 19-tôl augusztus 15-ig) és a Zenei Fesztivál (augusztus 20-tól szeptember 6-ig) látogatóit.

a környék biciklitúra-útvonalairól, „fûben ülô” jegyek a választott koncertre (a jegykészlet erejéig, helyfoglalással): személyenként 65 euró. Foglalható 2 fôtôl, június közepétôl szeptember elejéig.

INFORMÁCIÓ ÉS FOGLALÁS Donau Niederösterreich Tourismus GmbH Tel.: 0043-2713-300600-60 E-mail: urlaub@donau.com www.donau.com

2 éjszaka magánszálláson reggelivel Haitzendorf–Grafeneggben, prospektusok

Zenészek a grafeneggi kastélyparkban © Peter Rigaud

Kerékpárral a Duna mentén Kék szalagként fut végig Felsô-Ausztrián a folyó, s ennek mentén halad a közkedvelt Duna-kerékpárút is. A bajorországi Passautól a vadregényes Strudengauig egymást érik a festôi városok és falvak, középkori várak és nagy múltú kolostorok.

A túra ámulatba ejtô fénypontja Linz, amely Európa kulturális fôvárosaként nap mint nap izgalmas programokat kínál.

INFORMÁCIÓK ÉS FOGLALÁS Oberösterreich Tourismus Information Tel.: 06-800-12726 E-mail: informacio@austria.info www.felsoausztria.hu www.radfahren.at

Egy hét a Duna-kerékpárúton: 7 éjszaka reggelivel és csomagszállítással már 353 eurótól. További kerékpáros üdülési ötletekkel szolgálunk az ingyenes „Radreisen 2009” címû katalógusban.

Kultúra és kerékpározás a Duna mentén © Donau OÖ

„Linz,másként” várja Európát Idén Linz büszkélkedhet Európa kulturális fôvárosának címével, és ezt az évet számos új épülettel és káprázatos átépítéssel ünnepli. Az Ars Electronica Center digitális élményvilága látványos, 6500 m2-es, LED-es megvilágítású üvegépítménnyé bôvült, amelynek aktuális tárlata a tudomány és a mûvészet keresztmetszetében új képet ad az emberrôl. A linzi Tartományi Galéria ugyanakkor átfogó kiállítást szentel Henri de Toulouse-Lautrec francia festômûvész alkotásainak március 2. és június 7. között.

Egy Linz-hétvége a Linz09 Card minden elônyével egybekötve személyenként már 96 eurótól foglalható.

INFORMÁCIÓ ÉS FOGLALÁS Linz09 Infocenter – Tourist Information Tel.: 0043-732-7070-2009 E-mail: tourist.info@linz.at www.linz.at/tourismus www.linz09.at

A linzi Ars Electronica Center éjszaka © Stadt Linz

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 13 MUŴPA.indd 1

23/02/2009 18:13:58 2/5/09 4:21:26 PM

Kamarazenekarok szólistái

Piotr és Fazil Fazekas Gergely

Két zongorista. Az egyik negyvenéves, a másik harminckilenc. Az egyik Beethovennel és Szymanowskival tűnt fel, a másik Mozarttal és Stravinskyvel. Mindketten öntörvényűek és excentrikusak, mindketten a tökéletességet keresik a zenében és varázsolni képesek hangszerükkel. Piotr Anderszewski és Fazil Say négy nap különbséggel látogat a Művészetek Palotájába a Budapesti Tavaszi Fesztivál vendégeként.

A lengyel-magyar szülőktől származó Anderszewski 1990-ben keltett feltűnést, amikor a világ legrangosabb megmérettetésének tartott leeds-i zongoraversenyen huszonegy évesen óriási sikerrel eljátszotta Beethoven monumentális Diabelli-variációit, majd a második fordulóban Anton Webern op. 27-es Variációinak előadása közben egyszer csak felállt a zongora mellől, elhagyta a termet és hazautazott, mondván, hogy pocsékul játszott. Hogy megnyerte volna-e a versenyt, ha ott marad, soha nem fogjuk megtudni, 2000-ben mindenesetre

Fazil Say

lemezre játszotta a Diabelli-variációkat, sőt, a felvételt Bruno Monsaingeon is filmre vette, s Anderszewski olvasata egy csapásra a mű gazdag előadói hagyományának egyik legfontosabb darabjává, referenciává vált.

Hogy miért éppen a Beethoven-zongoraművek e legnagyobb szabású darabját, ezt a par excellence kései művet választotta fiatal emberként, arra egy interjúban a következőképpen adott magyarázatot: „Húszéves korom körül mélyen vallásos voltam és öreg, azt éreztem, hogy mindjárt meg fogok halni, olyan volt számomra a Diabelli-variációk, mint egy végrendelet. Egyedül éltem, teljes magányban, olykor sétáltam egyet az erdőben, templomba jártam. És számomra ez van benne a késői Beethovenben, az utolsó kvartettekben, a Missa Solemnisben, a Diabelliben.”

Ezt a korai öregséget aztán fokozatosan nőtte ki Anderszewski, amint a kései Beethoventől figyelme Mozart, majd a 20. század elejének legjelentősebb lengyel zeneszerzője, Karol Szymanowski felé fordult.

Bartók e különös kortársának atmoszférikus zenéjét kevesen szólaltatták meg nagyobb elhivatottsággal, mint Anderszewski, aki így nyilatkozott kedves szerzőjéről: „Lengyelországban Szymanowski igencsak elhanyagolt, mindig minden csak Chopin körül forog. Pedig ha Szymanowski zenéjét meggyőzően adják elő, nem pusztán

kiválasztottak egy szűk csoportját képes megszólítani; rendkívül kommunikatív zene az övé, amely azoknak is sokat mondhat, akik nem konyítanak a zenéhez.” Szymanowski rendkívül komplex partitúrái Anderszewski kezében megdöbbentően áttetsző zenévé válnak, s zongorázásának varázsa talán éppen abban áll, hogy képes láttatni a bonyolultban az egyszerűt és viszont. „Mozart azért nehéz, mert a zenéje nagyon világos – mondta egy interjúban. – Nem lehet elbújni, minden egyes hang hallatszik.” 2006-ban lemezre vett két Mozartzongoraversenyt (K. 453, 466) – egyöntetű kritikai és közönségsikert aratva –, de hogy Anderszewski számára nemcsak a kerek évfordulók fontosak, hanem valamennyi év Mozart-évnek számít, azt nemcsak az mutatja, hogy négy évvel korábban is rögzített két zongoraversenyt (K. 491, 467), hanem az is, hogy 2009-ben Mozarttal turnézik: Krakkóból érkezik Budapestre a D-dúr és a c-moll zongoraversennyel (K. 451, 491), majd San Francisco felé folytatja útját.

Nemzetközi turné részeként érinti Budapestet a török Fazil Say is, az utóbbi évtizedek talán legsokoldalúbb zongoraművésze. A legkeresettebb klasszikus szólisták egyike – rendszeres vendég a New York-i Filharmonikusoktól a Concertgebouw Zenekarig a világ szinte valamennyi jeles együttesénél –, gyakran és lenyűgözően játszik jazzt – tagja a montreux-i jazzverseny zsűrijének –, ugyanakkor aktív zeneszerző, akitől a Mozart-évre Bécs városa balettet rendelt.

Fazil Say Ankarában kezdte tanulmányait Alfred Cortot egyik tanítványánál, majd ösztöndíjjal Németországba került, s itt indult el – mindjárt fénysebességgel – a karrierje, miután a Young Concert Artists nemzetközi meghallgatását megnyerte.

1998-ban jelent meg az első lemeze Mozart műveivel, amelyet egy Gershwin- és egy Bach-felvétel követett néhány éven belül, majd 2001-ben nagy feltűnést keltő Stravinsky-lemeze, amelyen a Tavaszi áldozat négykezes átiratát játssza egyedül (!). A több sávon rögzített felvételen elképesztő

14

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 14

23/02/2009 18:13:58

Piotr Anderszewski

hangzásokat csal ki a zongorából, s a Bösendorfer cégnek köszönhetően egy különleges, számítógéppel összekapcsolt hangszerrel az „egyszemélyes négykezes” műfaját élőben is bemutathatta – többek között Budapesten is. A szerző által készített átiratban apró változtatásokat tett, lévén ő maga is zeneszerző. „A komponálás segít a klasszikus művek előadásában – nyilatkozta egy interjúban. – Lehetővé teszi, hogy belehelyezkedjek a más zeneszerzők műveit előadó zeneszerző helyzetébe, ami nagy

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 15

szabadságot ad ahhoz, hogy létrehozzam a kottaszöveg csak rám jellemző, szubjektív olvasatát.”

A zeneszerzés persze nem pusztán interpretációs segédeszköz számára, amit műveinek máris imponáló listája tanúsít: két oratórium, három zongoraverseny, egy hegedűverseny, és számos zongoradarab.

Zenéjének forrásai között a nyugat-európai klasszikus zeneirodalmat éppúgy megtaláljuk, mint a török népzenei hagyományt, előadóművészi habitusára azonban török származása nincs befolyással. Ahogy ő fogalmaz: „Ha saját műveimre hatással van is Törökország, őszintén remélem, hogy Beethovent nem játszom törökös akcentussal! Tekintettel arra, hogy hazámat hosszú évekkel ezelőtt elhagytam, nem is tudom igazán, hogy nyugati zenész vagyok, aki Nyugat felől próbálja megközelíteni a Keletet, vagy török előadó, aki hidat próbál képezni a nyugati világ felé. A legfontosabb számomra, hogy megértsem azoknak a zeneszerzőknek a gondolkodását, akiket éppen játszom.” Hogy Fazil Say a maga kérlelhetetlen művészi igényességével és mély emberségével valóban a kultúrák közötti átjárás szimbóluma lehet, azt az

Európai Unió korifeusai is észrevették, s 2008-ban kinevezték A kultúrák közötti párbeszéd európai éve uniós kezdeményezés nagykövetévé. •

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL 2009. március 30. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Mahler Kamarazenekar Beethoven: V. (Esz-dúr) zongoraverseny, op. 73 Brahms: III. (F-dúr) szimfónia, op. 90 Km.: Fazil Say (zongora) Vez.: Daniel Harding 2009. március 26. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Skót Kamarazenekar J. Ch. Bach: Lucio Silla – nyitány Mozart: D-dúr zongoraverseny, K. 451; Esz-dúr divertimento, K. 113; c-moll zongoraverseny, K. 491 Km.: Piotr Anderszewski (zongora)

23/02/2009 18:14:00

Mundruczó Kornél a Kékszakállúról

Kinyíló ajtók Mácsai János

Két magyar világsztár – Komlósi Ildikó és Polgár László – énekli majd Bartók Kékszakállúját, az est igazi meglepetését mégis a rendező Mundruczó Kornél tartogathatja számunkra, aki a filmes világból érkezve vállalta a szcenírozott koncert rendezését.

– Nem volt aggályos egy szinte szentté avatott műhöz nyúlni?

– Egyszerre öröm és félelem, hogy felkértek erre a munkára. Egyrészt, mert a komolyzene világa nagyon vonzó, ugyanakkor félelmetes is számomra, másrészt, mert az az előadásmód, vagy progresszió, amit én kvázi biológiailag képviselek, nem állná meg a helyét ebben a színpadi munkában.

De mivel a szervezők kifejezetten kérték és támogatták, hogy olyan produkciót készítsek elő, ami eltér a szokásoktól, vagy ami másképp látja ezt a művet, megnyugodtam.

– Milyen mintát adtak a korábbi feldolgozások?

– A korábbi feldolgozások tanulmányozását tudatosan mellőztem, annyira a zenéből akartam kiindulni. Hallgattam a zenét, ez vezetett. Azért én is ismerek néhány kanoFotó: Erdély Tamás

nizált előadást, de ezek nem befolyásoltak, és azt is meg kell mondanom, olykor ezek már porosak is. A Kékszakállú olyan fontos zéró pontja, alapműve az újkori operának, egyáltalán az újkori zenének, hogy mindenkor színpadon kell lennie, és minden előadásnak meg kell és lehet teremtenie a maga olvasatát.

– Mennyire kell rejtvényt fejtenie a közönségek?

– A mű nem specifikusan egy közönségrétegnek szól, ez tényleg egyetemes alkotás.

Azt gondolom, a „kékszakállságról”, vagy egyáltalán az emberi kapcsolatok problémaköréről vagy így, vagy úgy mindenkinek van élménye. Valahogy ennek az origóját fogja meg ez a mű. Egyébként én nagyon realista darabnak látom a Kékszakállút. A balladaszerűsége, a modellszerűsége, és a folklórja csak közelebb visz engem a realitásokhoz. Pont ahhoz, amit a saját életem-

ben látok, amit a saját életem eseményeivel egyeztetni tudok.

– Hogyan lesz színpad a koncertpódiumból?

– Áruljuk el, hogy ez persze nem egy rendes színpadi előadás, hanem szcenírozott koncert lesz. Mindenekelőtt a látványból indul ki. A rendelkezésre álló mindössze két próbával nem is lehetne egy igazi operaelőadást létrehozni. Azt tartottuk szem előtt, hogy ennek a darabnak a köznapisága kerüljön előtérbe, ne pedig a szimbólumai, a stilizáltsága. Ami a megjelenítést illeti, valahogy úgy éreztem, nekem mint filmrendezőnek a filmes eszközöket tilos használnom, és ettől kifejezetten távol tartottam magam. A film esetében nem kell magyaráznunk a látvány fontosságát, de szerintem annak a színpadon is rendkívül jelentős szerepe van. Színházban díszlettervezőnek, filmben látványtervezőnek hívjuk azt a szakembert, akivel együtt alakítjuk ki a látványt. Ágh Márton lesz ebben segítségemre, nélküle nem is tudnék már megmozdulni az utóbbi években. Elég hosszú beszélgetések után jutottunk el ahhoz a változathoz, amit megpróbálunk most színpadra tenni. De végső soron annak ellenére, hogy kerültük a mű előadói tradícióit, mégiscsak lesz valamilyen hagyományos jellege.

– A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumán sokféle megoldással találkozhattunk az úgynevezett félszcenírozott előadásokon a bábszínpadtól a high-tech LCD-panelekig, most mi lesz a varázslat?

– A színpadi lehetőségek persze erősen korlátozottak, ezt figyelembe kellett vennünk. Ezzel nekem soha sincs bajom, mert ez valamiféle valóságot jelent, abból pedig mindig ki lehet indulni. Mindig próbálom az adott tér valódi elemeit használni, még színházban is, amit persze általában éppen elrejteni igyekeznek. Ez a hely szerencsére a pódium jellege miatt nem olyan, mint egy színpad, ami voltaképp egy fekete lyuk a

16

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 16

23/02/2009 18:14:01

A z i

maga gépészetével és zsinórpadlásával.

Azért ez mégiscsak egy valóságos tér.

Ennek a valóságos térnek, és a mi valóságunknak a találkozása, illetve az ebben rejlő feszültség érdekel tulajdonképpen bennünket igazán. Pofonegyszerű dolog lesz, de nem minimalista, inkább banalitásában egyszerű. Az egyszerűség igazsága próbálja megtartani a mi szerkezetünket, ami egyébként azért veszélyes, mert legyalultságában könnyen válhat közhellyé valami.

– Akkor egyenesen megkérdezem: mit jelent Bartók műve ebben az előadásban?

– Az első és legfontosabb koncepciónk, az, hogy nem nyúlunk bele a mű koncert mivoltába, szóval az énekesek állnak és énekelnek. Ők nem mozognak. Azért meg fog jelenni valami, de maradjon ez meglepetés.

Hogy az énekesekkel igazán bekapcsolódhassunk egymás vérkeringésébe, ami egy színháziasabb, operaszerűbb előadáshoz kellene, ahhoz valljuk be, a két nap próbalehetőség igencsak kevés lenne.

– A szöveg is realista valóságként értelmeződik?

– Balázs Béla szövege kétségtelenül furcsán hat ma már, mert a librettóírás veszélyes, idővel a szöveg porosodik, de Bartók zenéje annak minden szavát szentesíti. Ő egyébként a maga korában nagy teoretikusa volt a filmes szakmának, ezért hozzám nagyon közel áll. Amit ő akkor a kezdetekkor lefektetett, sok szempontból máig megállja a helyét. És mint filmhez értő embernek, a történetmeséléshez nagyon is volt köze.

nem kimódolt gondolatokkal. A kedvenc fényképem róla az, amin az Amerikába vezető hajóúton látható a hajó korlátjának támaszkodva. Kissé homályos kép, mégis, szerintem ennek az embernek minden feszültsége benne van. Amikor Bartók zenéjébe beköltözünk, akkor nem üres szobákra találunk, hanem nagyon gazdag helyre. Ezekből a szobákból mindig tovább lehet menni, mindegyikből nyílik még másik ajtó. •

– Hogyan hat Mundruczó Kornélra Bartók zenéje?

– Nagyon erősen. Ez a zene európai és magyar, és magyar és európai, ami számomra is alapvető mind a filmes, mind a színpadi munkáimban. Bartók olyan kohéziót tudott ebben teremteni, amely semerre sem billeg. Áll, mint egy oszlop. Érdekes, hogy Bartók rövidebb zenéi jobban hatnak rám, mint a hosszabbak, de hát én laikus vagyok a komolyzenében. Egyébként azt hiszem minden nehézsége ellenére ő még nem veszítette el a közönségét, mint nagyon sok mai kortárs szerző. A közönséggel csak a legegyszerűbb és legintenzívebb érzelmeken keresztül lehet kapcsolatot teremteni,

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL 2009. március 22. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának Bartók-estje Bartók: A csodálatos mandarin Bartók: A kékszakállú herceg vára – szcenírozott koncert Km.: Komlósi Ildikó, Polgár László (ének) Vez.: Kovács János Rend.: Mundruczó Kornél

2009: egy év Joseph Haydn jegyében - Ismerje meg a kiemelkedő zeneszerző műveit ott, ahol keletkeztek!

A világ 2009. május 31-én emlékezik az 1732-ben született Joseph Haydn halálának 200. évfordulójára. Ausztria egyik legnagyobb zeneszerzőjének munkásságát koncerteken és kiállításokon ismerhetik meg az érdeklődők, elsősorban Burgenlandban, Bécsben és Alsó-Ausztriában, valamint Sopronban is.

egyei Múzeumban, míg a „crossover” a népzenének Haydn munkásságára gyakorolt rendkívüli hatását taglalja. A négy kiállítás együttese izgalmas képet alkot az ember és a zeneszerző sokoldalú személyiségéről.

A kiállítás nyitva tartása: 2009. április 1.–november 11.

© Schloss Esterhazy Management

Bécs: ahol a fiúkórus énekeséből elismert művész lesz Joseph Haydn karrierje a Bécsi Fiúkórusban indult, majd elismert művészként itt töltötte életének utolsó 19 évét is. Bécs, a zene városa több mint 170 rendezvénnyel tiszteleg a híres zeneszerző előtt. A változatos programkínálatban opera, koncertek és kiállítások is szerepelnek. A bécsi Haydn-ház a komponista halálának 200. évfordulója alkalmából 2009. május 29–31. között háromnapos ünnepséget szervez koncertekkel, idegenvezetéssel és a rekonstruált kert bemutatójával – a belépés ingyenes. Az akkori bécsi elővárosban, a mai Haydngasse 19-es szám alatt található földszintes épületet Haydn 1793-ban vásárolta meg. A ház 12 éven át szolgált otthonul.

Itt írta késői műveinek jelentős részét, köztük olyan nagyszerű oratóriumokat, mint a „Teremtés” © WienTourismus/Gerhard Weinkirn és az „Évszakok”.

Burgenland: kiállítás „Haydn-jelenség” címmel Joseph Haydn életének kismartoni (eisenstadti) helyszínein négy egymást tökéletesen kiegészítő kiállítás várja az érdeklődőket: a „Haydn-jelenség – pompakedvelő” című kiállítás az Esterházy-kastélyba csábítja a látogatókat. A „Haydn-jelenség – polgári” névre keresztelt kiállítás a zeneszerző egykori lakóházát mutatja be. Az „isten áldotta” alcímű tárlat Haydn egyházi zenéjét állítja a középpontba az Egyházm-

Alsó-Ausztria: 6. Haydn-napok a rohraui kastélyban Június végén Rohrau híres szülöttjére, Joseph Haydnra emlékezik. A zene, az irodalom és a színjátszás művelői tisztelegnek produkcióikkal a nagy zeneszerző előtt. Haydn és Harrach – ennek a két ismert névnek köszönheti történelmi jelentőségét a Bécs közelében található község, Rohrau. A Harrach-család kastélya és híres festménygyűjteménye, Joseph és Johann Michael Haydn zeneszerzők szülőháza, valamint va rohraui plébánia alkotják az immár 6. alkalommal megrendezendő Haydn-napok helyszíneit.

Időpont: 2009. június 25–28.

© Österreich Werbung

www.niederoesterreich.at/haydn

Sopron: a törzsvendég tisztelete Joseph Haydn, a hajdani „törzsvendég” halálának 200. évfordulójára Sopron is emlékezik. A zabolátlan életszeretetéről, jókedvéről ismert világhírű zeneszerző harminc éven át tevékenykedett az Esterházy hercegi udvar fő-zeneigazgatójaként. Kismarton és Eszterháza között utazva gyakran pihent meg Sopronban, az Esterházy-palotában, amely Haydn-házként is ismert, és ma a Központi Bányászati Múzeumnak ad otthont. A 2009-es Haydn-évben a kismartoni programokhoz kapcsolódóan Sopron is koncertekkel tiszteleg a művész emléke előtt. © Schloss Esterhazy Management

T o v á bb i i n fo rm á c i ó k b es zerez hetőek az Ö s terrei ch W erbu ng Üdü l és i Info rm ác i ó s zo l gál atánál.

T e l.: 06 80 0 12726, fa x : 06 1 4 13 3920 v agy i nfo rm ac i o @au s tri a. i nfo és www.hay dn2 0 0 9 .ne t

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 17

www.schloss-esterhazy.at

© Sopron MJV Önkormányzata

17

23/02/2009 18:14:02

Joshua Bell

Muzikális kriminális Filip Viktória

Amikor Antonio Stradivari cremonai műhelyében az utolsó simításokat végezte hegedűin – amelyek titkát azóta se sikerült megfejtenünk –, és a hangszertestbe beillesztette az Antonius Stradivarius Cremonensis Faciebat Anno (date) feliratot, nem sejthette, hogy egyes daraboknak olyan detektívregénybe illő sorsa lesz, amit még Sherlock Holmes is nehezen tudna felgöngyölíteni.

Itt van például annak a hangszernek az esete, amin Kelemen Barnabás is játszhatott négy évig a 2002-es indianapolisi versenygyőzelmét követően. Ez a hegedű Josef Gingold, a Cleveland Orchestra koncertmesterének, az Indianapolisi Nemzetközi Hegedűverseny alapítójának tulajdona volt, aki halálakor fiának, George-nak adta Martinelli nevű Stradivariját. George három évvel később Rene Morel manhattani üzletében adta el az 1683-ban készült hegedűt a kereskedőnek egymillió dollárért. Néhány héttel később George egy újságcikkre lett figyelmes miszerint Morel a hangszert továbbadta az édesapja alapította Indianapolisi Nemzetközi Hegedűversenynek 1,6 millióért, ami testvérek között is 60%-os felár, ezért Gingold perre ment. A tárgyaláson a bíró értéken felülinek találta az összeget a hegedű eladási szolgáltatásért, ezért úgy ítélt, hogy George Gingold valóban jogosult kárpótlásra Rene Morel méltánytalan meggazdagodása miatt. A felek aztán megegyeztek abban, hogy nem hozzák nyilvánosságra az ügyet, és a hegedű is az indianapolisi verseny tulajdonában marad.

De ez mind semmi ahhoz képest, ami Bronislaw Huberman lengyel hegedűművész hangszerével történt. Kétszer is ellopták

ugyanis Gibson nevű Stradivariját, amely 1919-ben csodával határos módon néhány héten belül visszakerült gazdájához, de az 1936-os eltűnést követően több mint fél évszázadra nyoma veszett. Mivel a hegedű biztosítva volt a Lloyds cégnél, Huberman 30.000 dollárral vigasztalódhatott. Abban, hogy ötven évvel később a hegedű újra felbukkant, nagy szerepe volt Edward Wicksnek, a vaskereskedőből lett danbury-i hangszerésznek. 1983-ban egyik este a vacsora és az esti házimuzsikálás után kopogtattak Wicksék ajtaján: egy idegen férfi állt a gyengén megvilágított verandán. „Julian Altman vagyok” – mondta, és hegedűtokjával belépett az ajtón. Wicks nem sejthetette, hogy egy tolvajjal áll szemben, ugyanis Altman volt az, aki 1936-ban ellopta Hubermantól értékes hangszerét, miközben a művész épp a színpadon játszott egy Guarnieriuson.

A szobában Altman kipakolta hegedűjét, és megkérte a mestert, cserélje ki a lábat, az oldalán lévő kis rést ragassza be, és szőrözze meg a vonóját. Wicks kezébe vette a hangszert és felkiáltott: „Te jó Isten, ez egy Stradivari!” „Nem, ez csak egy másolat, gyerekkorom óta megvan” – szabadkozott a megijedt Altman. Ám megpillantotta

Wicks hangszerész oklevelét, ami mindöszsze egyéves tapasztalatról árulkodott, és megnyugodott. Kisétált az ajtón, majd pár nap múlva visszatért javított hangszeréért. Így kezdődött a kisváros népszerű hangszerészének, a Gibson Stradivarinak és Altmannak a története.

Wicks később igen jó barátságba került Altmannal, aki Wickshez hasonlóan csatlakozott a helyi szimfonikus zenekarhoz, így sok koncerten együtt húzták a taktust. Annyira jóban lettek, hogy 1985-ben Altman ismét megjelent Wicksnél, kezében egy duplatokkal, és arra kérte őt, hogy amíg vissza nem jön, a benne lévő hangszereket őrizze meg.

Altmant hat nap múlva letartóztatták unokái molesztálása miatt, és börtönbe kellett vonulnia. Itt halt meg 1985 áprilisában, gyo-

Örömifjú A világ egyik legkeresettebb szólistája Joshua Bell 1967. december 9-én született Bloomingtonban. Hazájában, az Egyesült Államokban 14 éves korában vált ismertté, amikor első versenyét nyerte. Ugyanebben az évben debütált nagy feltűnést keltve a Riccardo Muti vezényelte Philadelphia Zenekarral a Carnegie Hallban és ugyanekkor kötött szerződést a London/Decca lemezkiadóval. Azóta a legnevesebb zenekarokkal (New York-i Filharmonikusok, Londoni Szimfonikusok) és karmesterekkel (Ashkenazy, Gardiner, Levine, Dutoit) dolgozik. Joshua Bell, miközben évente több mint száz koncertet ad, fesztivált szervez Londonban, kortárs szerzők világpremierjei fűződnek a nevéhez, de zenét is szerez, és a karmesteri hivatás sem közömbös számára. Bell három Grammy-díjjal büszkélkedhet, és 2007ben ő kapta az Avery Fisher-díjat, ami az egyik legnagyobb presztízsű klasszikus zenei elismerés.

18

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 18

23/02/2009 18:14:02

Jos

tulajdonosához fordult, és a becsületes megtalálónak járó jutalmat követelte. A biztosító fizetett, Marcelle ennek örömére nagyszabású partyt adott, ahová az NBC tévécsatorna, a Lloyds ügyvédei és a sajtó krémje is hivatalos volt. Edward Wicks a televízióban látta mindezt, és jólesően emlékezett arra a különös estére, amikor szinte kezdő hangszerészként felismerte Stradivari keze munkáját. Marcelle Hallnak, a „becsületes” magtalálónak pedig tíz évvel később már semmije nem maradt a Lloyd pénzéből, és 2001-ben egy lakókocsiban találták meg holtan…

Joshua Bell

morrákban. Második feleségére Marcellere várt a feladat, hogy elmenjen Wickshez a hegedűkért, aki annyira becsületes volt, hogy meg se nézte, mit rejt barátja tokja, és nyugodt szívvel odaadta azt a feleségnek.

Az ügyes feleség, akinek haldokló férje említést tett egy nagy értékű hegedűről, elvitte a hangszereket egy szakértőhöz, aki megállapította, hogy az egyik valóban Stradivari.

A hölgy pénzt akart csinálni mindebből, így a Lloyds biztosítóhoz, a hangszer hivatalos

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 19

A hegedűt a J. and Beare cég restaurálta 1987 nyarán, és Antonio Stradivari születésének 250. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon mutatták be ismét a nyilvánosságnak. A hangszert Norbert Brainin, az Amadeus Quartet egyik tagja vette meg, és számos koncertet adott ezzel a hangszerrel. Az egyik hangversenyen Joshua Bell is jelen volt. Azonnal beleszeretett a hegedű hangjába, megkérte Brainint, hadd próbálja ki, és már meg is vette volna, ha ki tudott volna fizetni négymillió dollárt – ennyit kért ugyanis Brainin. Mivel ennyi pénze Bellnek még nem volt, kénytelen

volt Tom Tyler nevű Stradivariján tovább játszani. Mikor egyik nap a Londonban járt, a J. and Beare kirakatában megpillantotta, hogy Brainin egy német iparmágnásnak készül eladni a Gibsont, és elsírta magát.

Azonnal felhívta kollégáját, és végül sikerült megegyezniük a négymillió dollárt illetően, így Bell azóta ezen a hegedűn koncertezik.

A rejtélyek imígyen szerencsésen megoldódtak, és reméljük Bellhez soha nem fog bekopogtatni egy Altman-féle alak… •

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL 2009. március 20. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Joshua Bell és a Camerata Salzburg Csajkovszkij: D-dúr hegedűverseny, op. 35 Beethoven: VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92 Vez.: Louis Langrée

23/02/2009 18:14:04

Paolo Crivellaro

Szent zene, szent idő Gurmai Éva

Mióta vallás létezik, szent zene is létezik.

Minden kornak megvoltak a maga művészei, akik hivatásukként tekintették a templomi zene felvirágoztatását, jobbá tételét. Egyházzenei reformok sorozata érlelte, szabályozta a liturgiában elhangzó muzsikát, mely ha alapvető jellegét nem is, de arculatát gyakran megváltoztatta.

A zene szépsége időnként megzavarta a szent elődöket, Augustinus például Vallomásaiban leírta, hogy bűntudatot érzett, ha a szép dallam elvonta figyelmét a szent szövegről. Koronként változott az igény a liturgikus zenét illetően. Egy azonban megmaradt, a szent zene minden korban annak legfontosabb, legújabb zenei vívmáPaolo Crivellaro

nyait olvasztotta magába, ezzel is hirdetve Isten dicsőségét.

A katolikus egyház központja, Róma, különösen magas szintű egyházzenei múlttal rendelkezik. Nem szűkölködtek nagy mesterekben, kik előtt több száz év távlatából is fejet hajt az utókor. Paolo Crivellaro orgonaestjén két Rómában keletkezett mű hangzik el, egy 17. és egy 19. századi remekmű. Mindkettő liturgikus keretek közé született azzal a szent céllal, hogy tökéletesebb, tisztább muzsika szólalhasson meg a templomokban. Közel 250 év választja el egymástól Girolamo Frescobaldi és Liszt Ferenc megszólaló kompozícióit, melyek bemutatása által azt is nyomon követhetjük, mily nagy változáson ment keresztül az egyházzene ez idő alatt.

A katolikus liturgia csúcspontját a mise alkotja. Girolamo Frescobaldi (1583–1643) tehetsége folytán élete leghosszabb szolgálatát a katolikus egyházzene egyik fellegvárában, a római Szent Péter bazilika orgonistájaként tölthette. Munkássága ugyanolyan korszakalkotó az itáliai hangszeres zenében, mint Monteverdié a vokális és színpadi zenében. A liturgikus orgonajáték rendkívül sokat tökéletesedett Frescobaldi által. Egyaránt messze híressé vált harmó-

niakezelésével, disszonanciái, kromatikái, enharmonikus váltásai, már szinte megkívánták a maihoz hasonló egyenlő temperálást. Pártolta a szabad, a metrumnak nem szigorúan alárendelt előadásmódot és az ízléses tempóválasztást. Munkássága nem csak a kora barokk katolikus egyházzene csúcsát jelentette, hanem összekötő kapocs is volt egyben Itália és a híres észak-német billentyűs muzsika között. Tanítványa, Johann Jakob Froberger közvetítésével művészete eljutott egészen Johann Sebastian Bachig, kinek könyvtárában becses helyet foglalt el Frescobaldi több szerzeménye.

1635-ben jelent meg Fiori musicali címmel az itáliai mester orgonadarabjainak az a gyűjteménye, melyet liturgikus használatra szánt, és orgonamisék formájába rendezett. A koncerten elhangzó Messa della Madonna (Cum jubilo) a gyűjtemény második kötetében található. Frescobaldi a Mise tételeihez tartozó gregorián dallamokat dolgozott fel, bizonyos részekhez szóló orgonatételek társulnak: toccaták a színeváltozás után, ricercarók a credo után és canzonák az olvasmányok után.

A kor szokásai szerint az előadáson az orgona és a gregorián ének egymást váltogatják. A belső tér adta többkórusosság szinte természetes volt a 17. századi olasz egyházi zenében. Ezt fogja megidézni Paolo Crivellaro hangversenyén a térbeli elhelyezés. Az orgonista a karzaton fog játszani, a kórus pedig több csoportban a harmadik emeleti karzaton és a zengőkamrákban helyezkedik majd el. A 21. századi technikát kiaknázva fényhatások és színpadi kivetítő segítségével egy 16. századi itáliai katedrális hangulata is megelevenedik majd a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

Liszt Ferenc (1811–1886) különösen fogékony volt a miszticizmusra, maga is mély vallásos életet élt. 1861-től haláláig élete egyik meghatározó színtere volt Róma. Módjában állt tanulmányozni évszázadok egyházi muzsikáját, bejáratos volt a Vatikánba is.

20

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 20

23/02/2009 18:14:05

Hamar felismerte művészetének azon hivatását, hogy értékes egyházzenével gyarapítsa a liturgikus zenét. Mint zeneszerző nemcsak felfedezte a régi liturgiák zenei kincseit, hanem ötvözte azokat saját zenei stílusával.

Kései alkotói korszakának egyik értékes gyöngyszeme a Via Crucis (ami a keresztút latin neve is), melynek első vázlatait 1866ban, „Monte Mario Juin 1866” keltezéssel vetett papírra. A részletesebb vázlatok a Róma melletti Tivoli városkában található Villa d’Estében kerültek lejegyzésre, a végső forma több átdolgozás után Budapesten 1879. február 26-án készült el. Liszt ekkor már túl volt forradalmi, monumentális, csillogó, virtuóz korszakán. Öregkori műveiben az egyszerűségre, letisztultságra, koncentrált zenei szerveződésekre törekedett. A kereszt útja is rövid tételekből álló ciklus, zenéje a lehető legegyszerűbb, mentes minden külsőségtől, csillogástól és virtuozitástól. A Via Crucis előadói apparátusa is kicsi, így szerényebb zenei adottságokkal rendelkező gyülekezetek is előadhatják azt.

A mű szövegét kedvese és patrónusa, Carolyne Wittgenstein hercegnő válogatta bibliai, himnusz- és koráltextusokat felhasz-

nálva. Nemcsak szöveg, hanem a dallam is átvett helyenként, amelyek mégis szerves részévé váltak a kompozíciónak. A 14 stáció egy részéhez nem tartozik szöveg, tiszta hangszeres zene. A lélektani folyamatok így még erőteljesebben átélhetők, hiszen amint szóval már nem lehet elmondani, ott válik a zene igazán beszédessé. Liszt Via crucisának története gyakran a tekintetek találkozásában zajlik, melyet a szerző zenei pillanatokként rögzít. Cyrenei Simon átveszi Jézustól a keresztet, Veronika kendőjével törli le a Megváltó verejtékező arcát, végig jelen van Mária, ki végignézi fia kálváriáját, halálát. A szenvedésnek igen nagy mélységei tárulnak fel e sorozatban a húsvéti diadal előtt.

Hatással volt Lisztre a mű komponálása közben Johann Friedrich Overbeck német festőművész acélmetszet-sorozata is, amely a keresztút 14 stációjának jeleneteit ábrázolja. A liturgikus célra készült mű szuggesztív hangvételével hangversenyteremben is felemelő élményt nyújt, melyhez a koncert alatt keresztúti stációk vetített képei is hozzásegítik a hallgatót.

Paolo Crivellaro a berlini Universität der Künste orgonaprofesszora. Koncertező

orgonaművész, gyakori vendége a híres zenei fesztiváloknak, nemzetközi orgonaversenyeknek. Koncertjein gyakran hangzanak el művek az általa oly igen csodált korabarokk mesterektől, mint Jakob Froberger, Kaspar Kerll, Georg Muffat és Girolamo Frescobaldi. Elmélyült kutatóként, tanulmányok írásával is jelen van a zenei életben.

Liszt Ferenc orgonaműveinek is hiteles tolmácsolója, így áprilisi koncertje méltán tarthat számot nagy érdeklődésre. •

2009. április 10. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem „Via crucis” – Paolo Crivellaro orgonaestje Frescobaldi: Messa della Madonna (Cum jubilo) Liszt: Via Crucis Km.: Rajk Judit, Laborfalvi Soós Béla, Cser Péter (ének), Schola Cantorum Budapestiensis, Szent Efrém Bizánci Férfikar (műv. vez.: Mezei János, Bubnó Tamás) Vez.: Bubnó Tamás

21

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 21

23/02/2009 18:14:08

Húsvéti orgonaünnep

A nagy szabadítás Devich Márton

Minden hangverseny ünnep. Sokunknak – számomra is – különösen az a Művészetek Palotájában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, amelynek ott lehettünk a megszületésénél. Valahogy úgy érzi az ember, hogy itt minden koncert magát az épületet is dicséri. De bárhol, ahol emberek gyűlnek össze, hogy élőben hallgassanak meg egy-egy zeneművet, a résztvevők ünnep részeseivé válnak: a közönség tapsolja a művészeket, együtt ünneplik a szerzőt, meg persze magát a művet, a muzsika csodáját.

Mindig más a főszereplő: hol a komponista vagy az előadó, esetleg a hangszer, hol pedig – jó koncertnek ez a sajátja – maga a zene misztériuma. Egy „hagyományos” húsvéti hangverseny azonban, főként, ha orgonaünnepnek hirdetik, teljesen más. Jóval több. Túlmutat a pillanaton, és magán a zenén is. Ilyenkor egész más kerül a középpontba – pontosabban valaki más, akire oda kell figyelnünk: a feltámadott Jézus.

Húsvétkor, ahogyan ezen a hétfői koncerten is Jézus Krisztus mindenkihez szól, legyen hívő keresztény vagy más vallású, netán istentagadó ember. Róla, a megváltás csodájáról és a halál feletti győzelemről, az örök életről beszélnek – közvetetten vagy közvetlenül – a Kecskés Mónika orgonaművész által választott darabok: Bach, Mendelssohn, Tournemire és Haydn művei.

S hogy segítségükkel tudunk-e valóban Krisztusra „fülelni”, döntően rajtunk múlik. A fő kérdés mindannyiunk számára ugyanaz: a koncerten meghalljuk-e, megértjük-e a nekünk küldött húsvéti üzenetet.

Erdődy Kamarazenekar

22

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 22

23/02/2009 18:14:12

Kecskés Mónika

Kecskés Mónika személyében ezen az estén olyan művész szólaltatja meg az orgonát, aki a Pesti ferences templom orgonistájaként, a szolgálati helyén a teljes húsvéti liturgiát évről évre végigköveti, sőt, annak több hetes előkészítésében is részt vesz, énekeket tanít be, vezényel. Ilyenkor a művész nemcsak megérti a nagyhét liturgikus énekeit és különleges szertartásait, imádságait, hanem szinte átéli a passiót. „A húsvét hétfői orgonaest egy lehetőség a számomra – vallja az orgonaművész –, hogy a közönségnek hallhatóvá tegyem a krisztusi megváltásba, a feltámadásba vetett hit örömét és bizonyosságát. Ez az este lehetőség arra is, hogy sokakat meggyőzzek: az élet lehet küzdelmes, igazságtalan vagy fájó, de mégis érdemes és nagyon jó élni.”

A felhangzó kompozíciók kiválasztását persze nem kizárólag a húsvéti tematika határozta meg. Felix Mendelssohn-Bartholdy születésének és Joseph Haydn halálának kétszázadik évfordulója is közrejátszott a műsor összeállításában. No meg, ne felejtsük el, hogy ezen az „orgonaünnepen” nem csak a hangszerek királynője dicsőíti a Mindenhatót. Itt vannak a kiváló énekesek, Zádori Mária, Schöck Atala, Megyesi Zoltán és Kovács István, és két nagyszerű együttes, a méltán világhírűnek nevezhető Nyíregyházi Cantemus Kórus Szabó Soma karnagy vezetésével, valamint az Erdődy Kamarazenekar Szefcsik Zsolt hegedűművész és Rácz Márton karmester irányításával.

De kezdjük az elején: egy húsvéti orgonaünnep elképzelhetetlen Johann Sebastian

Bach nélkül. G-dúr fantáziája akár egy jól sikerült stílusgyakorlat is lehetne, amellyel a zeneszerző a francia barokk ismeretéről és műveléséről ad számot: a darabban több párhuzam található más kortárs mesterek munkáival. Ám Kecskés Mónika számára jóval többet jelent, szerinte ez az orgonamű egyfajta credo, a keresztény hitvallás zenébe öntött szimbóluma. Számtalan zenei megoldás utal a húsvéti történetre. A darab középrészének második felében például a pedálszólam egészen a klaviatúra legalsó hangjáig süllyed, ezután pedig egy olyan hang következik, amely nem létezett sem a korabeli, sem a mai orgonákon. Lejátszhatatlan, tehát szimbolikus. Vagyis Krisztusnak olyan mélységig kellett leszállnia a poklokra, hogy megtörje a sátán hatalmát, amely az emberi dimenzióban nem létezik. Erre csak Jézus képes.

Az orgonaünnep következő két Bach-kompozíciója, a két húsvéti korál, a Christ ist erstanden és a Christ lag in Todesbanden közvetlenül kapcsolódik a húsvét protestáns liturgiájához. A másodikat igen ritkán játsszák, mint ahogy talán szintén kevésbé ismert a Charles Tournemire-darab, a Victimae paschali, amely az első Bach-korál gregorián megfelelője. Tournemire-ről (1870–1939) érdemes megjegyezni, hogy nagy csodálója volt Bach művészetének, remekül improvizált, és a párizsi St. Clotildetemplom orgonista székében César Franckot követte. Különös érdeklődést tanúsított a gregorián énekek iránt, ez a vonzalom hatotta át legtöbb szerzeményét.

Mendelssohn f-moll szonátája nemcsak az évforduló alkalmából került a műsorba, hanem a szonáta korálmottója miatt: Was mein Gott will, das g’scheh allzeit (Mit Isten akar énvelem, az lesz a legjobb nékem). Az Istennek való engedelmesség a keresztény ember egyik alapvető tulajdonsága. Ahogyan Jézus az Atya akaratára a kereszthalált is vállalta. Akár hívők vagyunk, akár nem, akár keresztény hagyományok szerint ünnepeljük a húsvétot, akár nem, a halál pillanatában mindenki szeretne reménykedni a feltámadásban. „Ha az ördög, halál, bűnök vádolnak engem,/És halálos ágyam küzdőtérré válik, Te segíts, hogy Benned bízó hitem győzedelmeskedjen,/És elérjem kívánt, boldog végem!” Az eredetileg a vízkereszt harmadik vasárnapjára írt kantáta szövegeként ismert korál így kapcsolódik a feltámadás, a húsvét gondolatához.

A koncertet záró darab, Joseph Haydn legendás Nagy orgonamiséje, noha nem játsszák túl gyakran, éppen a terem orgonájának egyik avató hangversenyén már elhangzott a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem falai között. Kecskés Mónika szerint leginkább a mű életigenlése az, amely joggal rímel a húsvét mondanivalójára.

Ha az életre igent mondunk, valójában Krisztusra mondunk igent. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” – jegyezte le János apostol Jézus szavait. Ez a legnagyobb keresztény ünnep fő üzenete. Azt jelenti egy mai embernek is, aki sok mindenben talán különbözik a régi korokban élőktől, hogy Isten teljes, végérvényes és elvehetetlen szabadságot ajándékoz neki. Ilyen isteni szabadságot és tökéletességet sugároz például Bach muzsikája.

Csak az az ember fogja átélni húsvétkor nagypéntek és a Golgota tragédiáját, a feltámadás és a megváltás csodáját, aki hajlandó saját életének a szempontjából átgondolni mindazt, ami Jézussal történt, és megérti, hogy valóban miatta is, helyette és érte is jött közénk Krisztus. Átéli a nagy szabadítást. A húsvét nem csupán egy fontos egyháztörténeti esemény, amit ünnepelhetünk otthonokban, templomokban vagy hangversenytermekben, hanem életünk megújulásának a záloga. És ezt sugározzák elhangzó zeneművek is. •

2009. április 13. hétfő 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Húsvéti orgonaünnep Kecskés Mónikával J. S. Bach: G-dúr fantázia, BWV 572; Christ ist erstanden, BWV 627; Christ lag in Todesbanden, BWV 718 Mendelssohn: f-moll szonáta, op.

65, Nr. 1 Tournemire: Victimae paschali Haydn: Nagy orgonamise, Hob. XXII:4 Km.: Kecskés Mónika (orgona), Zádori Mária, Schöck Atala, Megyesi Zoltán, Kovács István (ének), Nyíregyházi Cantemus Kórus (karig.: Szabó Soma), Erdődy Kamarazenekar Vez.: Rácz Márton

23

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 23

23/02/2009 18:14:14

Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar

Fizetés nélküli szabadság Eszéki Erzsébet

Lelkes amatőrök – így szól a szokványos párosítás. A Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar ifjú zenészei feltűnő érettséggel és technikai tudással játszanak; ráadásul a tehetség erős figyelemmel, a zene iránti sugárzó szeretettel, örömteli munkával és fiatalos lendülettel párosul. Így nem csoda, hogy játékuk különleges élményt nyújt a közönségnek.

A 2004-es Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik koncertjén sokan részesülhettünk ebben az élményben. Lenyűgözött az a koncentráltság és érettség, ahogyan játszottak, miközben jó volt látni az öröm- és várakozásteli arcokat. Rengeteg finomság, árnyalat és feltűnő egymásra hangoltság jellemezte a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar tagjait.

Azonnal átélhető volt az, amiért világhírű dirigensek, az alapító karmesteren, Claudio Abbadón kívül ilyen volt például Pierre Boulez, Eötvös Péter, Fischer Iván, Sir Neville Marriner, Kent Nagano vagy Seiji Ozawa, és szólisták is szívesen dolgoznak az együttessel. Biztos, hogy ők is sokat kaptak a fiataloktól, erőt meríthettek a közös munkából.

Az sem lehet véletlen, hogy éppen Claudio Abbado hozta létre ezt a zenekart: ő korunk egyik legjelentősebb, rangos zenei díjakkal elismert dirigense, akiért állítólag rajonganak a zenészek. Minden bizonnyal a fiatalok is. Mert bár Abbado nem rukkol elő folyton meghökkentő interpretációkkal, van a személyiségében valami rendkívüli. A titka talán a harmóniára való törekvés mellett az érdeklődés, a figyelem lehet – márpedig erre a fiataloknak különösen nagy szükségük van.

A Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar 1986-ban jött létre Bécsben. Claudio Abbado, aki ma is az együttes zeneigazgatója, tehetséges fiatal zenészeknek akart értékes zenekari tapasztalatokat nyújtani. A tehetséggondozás mellett az szintén fontos volt, hogy a zenekarnak sikerült a vasfüggönyön túli területeken, Magyarországon és Csehszlovákiában, 1988-tól pedig az NDK-ban

24

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 24

23/02/2009 18:14:16

Ing

jelentős szimfonikus és kamarazenekarokban, a Bécsi és a Berlini Filharmonikusoknál, a Drezdai Staatskapelle vagy a lipcsei Gewandhaus Zenekar csapatában, a Londoni Szimfonikusoknál, az amszterdami Concertgebouw Zenekarban játszanak.

Ingo Metzmacher (fotó: Mathias Bothor)

is próbajátékokat tartani. 1992 óta Európa minden országából jelentkezhetnek az együttesbe a 26 évesnél fiatalabb zenészek, az évente szervezett próbajátékokat ma már több mint 25 európai városban tartják. Az Abbado által felkért zsűritagok minden évben körülbelül ezer pályázó közül választanak – és nem is akármilyen tehetségeket. Az egykori tagok közül többen

A zenekar évi két – húsvéti és nyári – turnéja keretében ma már nem csak Európa rangos hangversenytermeiben és fesztiváljain szívesen látott vendég, hanem távoli országokban is: 2003-ban turnéztak először Japánban, Pierre Boulez vezetésével, 2007-ben – Philippe Jordannal – Argentínában és Brazíliában adtak koncertsorozatot. Claudio Abbado kezdeményezésére 1994-ben kezdték kiépíteni a Zenekari Akadémiát, amely meghatározott időre szóló ösztöndíjakat ad a zenekar tagjainak, akik fizetést nem kapnak, a szállás, az utazás, az étkezés, illetve próbák költségeit azonban a fenntartók állják. A világhírű karmester kezdeményezésére jött létre 1999-ben a Gustav Mahler – zene és ifjúság elnevezésű alapítvány a dél-tiroli Bolzano/Bozen városában, amely Bécs mellett a zenekar másik rezidens városa, s amely az osztrák főváros mellett szintén hozzájárul az együttes fenntartásához. Az alapítvány mesterkurzusokkal támogatja a zenekar ösztöndíjasait.

Az alapító 1933-ban született Milánóban. A milánói konzervatórium után a bécsi zeneakadémia karmester szakán végzett. 1961-től vezényelt a milánói Scalában, ahol később éveken át vezető karmesterként dolgozott. 1963-ban megnyerte a New York-i Mitropoulos Karmesterversenyt, ennek köszönhetően öt hónapon át Leonard Bernstein asszisztense volt a New York-i Filharmonikusoknál. 1966-ban vezényelte először a Berlini Filharmonikusokat. A világ vezető együtteseit dirigálta: volt a Londoni Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, később zeneigazgatója, és első vendégkarmester a Chicagói Szimfonikusoknál. 1986-ban a Bécsi Staatsoper zeneigazgatója, majd Bécs város fő-zeneigazgatója lett. 1988-ban megalapította a Wien Modern Fesztivált. 1989-től a Berlini Filharmonikusok vezetője, tőlük 2002-ben vett búcsút.

2003-ban kezdett dolgozni a Lucerne Festival Orchestra együttesével. A Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar alapítójaként ma is örömmel foglalkozik fiatal tehetségekkel.

A Művészetek Palotája közönsége április 18-án hallhatja ezt a nagyszerű együttest: a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben Mahler III. (d-moll) szimfóniáját játssza Ingo Metzmacher vezényletével. A német karmester az Ensemble Modern zongoristája, majd dirigense volt, Frankfurt után a hamburgi Staatsoper fő-zeneigazgatója, Amszterdamban pedig a Holland Opera első karmestere volt, jelenleg pedig a berlini Német Szimfonikus Zenekar vezető dirigense és művészeti vezetője. Gyakran vezényel későromantikus zeneműveket, de elsősorban a 20. századi és a kortárs alkotások jelentős előadójaként vált ismertté.

Gustav Mahler (1860–1911) grandiózus életművet hagyott ránk, s ebben is különösen fontosak a szimfóniái. A hat tételből álló III. (d-moll) szimfónia előadása hatalmas létszámú zenekart igényel, a zenekar mellett fiúkórus és női kar is énekel benne (a budapesti koncerten Jane Irwin énekes mellett közreműködik a Nemzeti Énekkar Női Kara és az MR Gyermekkórusa). Az 1896-ban született szimfóniát még abban az esztendőben bemutatták, az ősbemuta-

Jane Irwin (fotó: Andres Landino)

tót Hamburgban tartották. Mahler eredetileg tételcímeket is írt, ám ezeket később elhagyta, hogy szabadabb asszociációk alakulhassanak ki a hallgatóban, akiben valóban erőteljes képek elevenedhetnek meg a rét virágairól, az erdőben élő állatok idilljéről, a természet derűjéről. Ez a szimfónia is jól érzékelteti, hogy Mahler zeneszerzői gyökerei Beethoven és Schubert klasszikus, romantikus hagyományából táplálkoztak, s azokat bár nem tépte el, mégis sok tekintetben el tudott szakadni ezektől.

Fiatal zenészek számára még inkább emberpróbáló feladat lehet a monumentális III. szimfónia előadása, de a közös munka és a fellépés ennyi hasonló korú kollégával, ilyen válogatott társasággal biztosan hat az együttes tagjaira, a velük dolgozó dirigensre, és persze a közönségre. Talán ők a fiatalabb hallgatók érdeklődését is képesek fölkelteni, a hangversenytermekbe vonzani. Így lesz igazán ifjúsági a zenekar. •

2009. április 18. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar hangversenye Mahler: III. (d-moll) szimfónia Km.: Jane Irwin (ének), a Nemzeti Énekkar Női Kara (karig.: Antal Mátyás), MR Gyermekkar (karig.: Thész Gabriella) Vez.: Ingo Metzmacher

25

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 25

23/02/2009 18:14:17

Pekingi Szimfonikus Zenekar

„Intellektuális orvvadászengedély” Rákai Zsuzsanna

„Kétségtelen, hogy a barbárokat nyílt és egyenes eszközökkel kell visszaszorítanunk, gyakran azonban célszerűbb mesterséges eszközökhöz folyamodnunk. A barbárok Kína határain túl rejtőzködnek, és számos ponton nem értenek egyet a Mennyei Dinasztia intézményeivel. Ezen kívül mindent önkényesen értelmeznek, s nehéz megvilágosítani őket az ész érveivel…”

A fenti szavak egy mandzsu nemes beszámolójából származnak, aki az 1850-es években tett európai utazásáról visszatérve gyanakvó éleslátással intette óvatosságra a császári udvart a nyugati világ lakóinak intellektuális korlátait illetően. Ami azt illeti, a világszemlélet empatikus tágasságának és az értékítélet megengedő nyitottságának kérdésében nagyrészt helyesen ítélte Boldoczki Gábor (fotó: Emmer László)

meg kortársait. Bármilyen szokatlan legyen ugyanis az európai civilizációs öntudat számára a barbár szerepköre, a Mennyei Birodalom szuverenitását mindennél előbbre tartó kínai utazó lényegében csak egyenlített a maga meghökkentően keresetlenül fogalmazott megjegyzésével. Igaz, a kínai porcelán a nyugati kereskedők számára már a 17. században figyelemre méltó üzleti lehetőségeket rejtett, és az ancien régime arisztokratái száz évvel később legalább olyan lelkesedéssel rajongtak a chinoiserie, mint a szépségflastromok iránt, a TávolKelet csábítása sokáig mégsem bizonyult erősebbnek a teáskészletek hangulatához illően egzotikus mintázatú tapéták átmeneti divatjánál.

Jóllehet a kínai han kultúra befolyása ekkor már több mint ezer éve igen erős volt egész Kelet-Ázsiában – mélyen átitatva a társadalmi elit szellemi életét Japánban, Koreában és Vietnamban egyaránt–, Európa kevéssé érdeklődött a pogány területek világnézete és a szakrális renddel összefüggő művészi megnyilvánulásai iránt. A nyugati értelmiség mindezt a saját szemszögéből, önnön civilizációs fennsőbbrendűségébe vetett hitének védőbástyái mögül szemlélte, ennek következtében pedig nem sokat tudott kezdeni a Távol-

Kelet irodalmi, zenei vagy éppen színpadi alkotásaival. Orientális hangulati elemként beérte közvetlenebb tapasztalatokkal a török vagy a cigány zene jellegzetességei közül szemezgetve, amelyek viszonylag könnyen illeszkedtek a nyugati hangszeres többszólamúság rendszerébe, csörgő-zörgő „janicsárzenével” színezve a Szöktetés a szerájból korának bécsi ízlését, vagy kackiásan pontozott ritmusok és kacéran megbízhatatlan bővített szekundok vadságával bűvölve el a közönséget a szimfóniák, versenyművek és vonósnégyesek „cigányos-magyaros” zárótételeiben.

Kelet-Ázsia hangszereinek különlegessége, hangsorainak idegensége azonban egyáltalán nem volt ilyen egyszerűen

Aranyos trombitás Boldoczki Gábor, a nemzetközi zenei élet egyik leghíresebb és legkeresettebb trombitaművésze a budapesti Zeneakadémián szerezte diplomáját, majd prof. Reinhold Friedrich karlsruhei mesteriskolájában folytatta tanulmányait. Eddigi pályafutásának látványos ívét díjak és elismerések sora rajzolja meg: 1997-ben elnyerte a Yamaha Alapítvány Díját, a Prágai Tavasz keretében rendezett nemzetközi megmérettetés és a párizsi Maurice André Verseny első helyezését. A Reemtsma cég által alapított Prix Davidoff díjat 1999-ben nyerte el, 2002-ben pedig neki ítélték „az év fiatal művésze” kitüntetést. Egy évvel később EchoKlassik-díjjal tüntették ki első lemezéért.

A megtisztelő címet 2008-ban újra elnyerte, ezúttal az „év zenésze” kategóriában. Komoly érdemeket szerzett a kortárs zene tolmácsolásában, és világszerte számos zenei fesztivál visszatérő vendége.

26

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 26

23/02/2009 18:14:18

integrálható, a szabályozottan improvizatív zenei szerkezetek rendje pedig jószerével teljesen kaotikusnak tűnt az európai zenészek számára, akik még a legnagyobb jóindulattal is csak a nyugatihoz hasonló fejlődés igen kezdetleges fokaként tudták értelmezni a számukra ismeretlen kultúra hangzó formáit. Egy francia orientalista, Baltazard Solvyn a 19. század elején őszintén sajnálkozott afölött, hogy az oboához hasonlatos zurna nevű hangszerükön a „hinduk olyan rosszul játszanak, hogy csak visító, kellemetlen hangok jönnek ki belőle”, Berlioz pedig kategorikusan kijelentette, hogy a kínaiak éneke leginkább kutyavonyításhoz és macskanyávogáshoz hasonlítható, nem beszélve kínzóeszköznek is beillő hangszereikről.

Az európai kulturális öntudat ítélete csak a 19. század közepétől vált valamelyest megértőbbé, amikor a terjeszkedő gyarmatbirodalmak és az Egyesült Államok politikai-kereskedelmi törekvései új ázsiai divathullámot indítottak el. A legfrissebb sikk ezúttal Japán lett. Metszeteikre és iparművészeti tárgyaikra lelkes gyűjtők vadásztak a Rue de Rivolin, a Goncourt fivérek pedig, akik 1866-ban megjelent Manette Salomonjukban hosszasan ecsetelték a japán művészet hősükre gyakorolt hatását, alig két évvel később már nem győztek panaszkodni, amiért „a hülyéktől a középosztálybeli nőkig” mindenki az új divatnak hódolt. Igaz, a hülyéknek aposztrofált rajon-

gók csoportját gazdagították jelenlétükkel az impresszionista festők is, akiket elbűvölt a japán ábrázolásmód és kompozíciós technika merészsége.

A zenében azonban még csaknem harminc évre volt szükség ahhoz, hogy a vezérmotívumok és tématranszformációk segítségével irányított, bonyolult zenei formák egyeduralmát térbeli mintázatok ismétlődéseinek elvére emlékeztető szerkezetek és mozaikszerű illesztések kezdjék megingatni, hogy aztán hatalmuk egészen a minimalizmus repetitív alakzataiig terjedjen. Mivel a drámai logika hajtóereje elsősorban a couleur locale szerepét szánta a keleti művészetnek – Puccini operáiban persze kimondottan előkelő szerep volt ez is –, az újdonság szerkezeti elvként eleinte olyan szerzőket inspirált elsősorban, akiket a vonalvezetés, az együtthangzások és tónusok változatossága foglalkoztatott. Leghíresebb képviselőjük kétségkívül Debussy volt, aki annak dacára, hogy elkötelezetten csodálta Palestrina és Victoria miséit, amikor az 1889-es párizsi világkiállításon először hallott tradicionális jávai gamelánzenét, határozottan úgy döntött, hogy annak lenyűgöző kontrapunktikus bonyolultságához mérten a 16. századi vokálpolifónia mesterművei alig többek csenevész próbálkozásoknál.

Keleti és nyugati művészet egymásra hatása a 20. század kezdetétől visszavon-

hatatlanul kölcsönös folyamattá alakult az „intellektuális orvvadászat” eredményeképpen, ahogyan Clyde Kluckhohn nevezte találó szarkazmussal az elemző-rendszerező megismerés elvén alapuló európai civilizáció misszionárius érdeklődését.

A barbárnak tekintett európai kulturális formák a Mennyei Birodalom hősies erőfeszítései ellenére Japán és Korea után Kínát is elérték, és megteremtették a maguk intézményrendszerét: iskoláit, zenekarait és koncertsorozatait. A kínai kortárs zene iránt elkötelezett Pekingi Szimfonikus Zenekar látogatása áprilisban ízelítőt ad abból, hogyan ötvözik a keleti szerzők a nyugati művészet elvárásait saját hagyományaikkal, amelyről – a legkevésbé sem meglepő módon – Európában alig tudunk valamit. •

2009. április 26. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Pekingi Szimfonikus Zenekar hangversenye Alexander Arutjunjan: Asz-dúr trombitaverseny Guo Wenjing: Versenymű ütőhangszerekre Muszorgszkij–Ravel: Egy kiállítás képei Km.: Li Biao (ütőhangszerek), Boldoczki Gábor (trombita) Vez.: Tan Lihua

27

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 27

23/02/2009 18:14:23

Mozart: Figaro házassága

Egy bolond nap, ami megrengette a világot Kovács Sándor

A vígjátékok és a mesék többsége happy enddel zárul. A jó elnyeri jutalmát, a gonosz megkapja a magáét. A rokonszenves fiatalok egymáséi lesznek. Ásó, kapa, nagyharang. Ki gondolna arra, hogy a mézeshetek elmúlnak? El tudjuk képzelni, hogy Hamupipőke utóbb hisztizve veszekszik az őt megcsaló párjával, és repülnek a tányérok? Vagy azt, hogy Csipkerózsika megunja a megpocakosodott Herceget, s kijelenti: inkább aludnék?

A hihetetlenül kalandos sorsú írónak, Pierre Augustin Caron Beaumarchais-nek éppen ez a képtelen ötlet jutott eszébe, amikor az 1775-ben először megbukott, majd kissé rövidített formájában óriási sikert aratott Sevillai borbélyának megírta a folytatását, a Figaro házasságát. A sevillai borbély története viszonylag egyszerű. Almaviva gróf,

Burgtheater Wien

eleinte álcázva magát, mint Lindoro, beleszeret Rosinába, aki gyámapjánál, Bartolo doktornál nevelkedik. A doktor úr úgy hiszi, a kislányt majd később is „patronálhatja” a maga módján. Figaro, a tehetséges mindenes hathatós segítségével azonban sikerül túljárni az öreg eszén, s a kellő pillanatban Almaviva is leleplezi igazi mivoltát. A derék

polgár nem tehet mást, meg kell hajolnia az úr akarata előtt. Különösebb forradalmi töltése nincs a történetnek, olyannyira nincs, hogy akadt előadás, amelyen XV. Lajos felesége, Marie Antoinette játszotta kényúrnői mulatságból Rosina szerepét.

Az 1781-ben elkészített, de csak hoszszas huzavona után, három évvel később bemutatott „második rész” viszont gyilkos szatírává vált. A mézeshetek elmúltak, a változatosságot kedvelő Almavivának pedig ezúttal éppen szolgája, Figaro menyaszszonyára, Susannára fáj a foga. Az első éjszaka feudális jogáról ugyan lemondott, de úgy hiszi, némi ígérgetéssel így is célt érhet. Figaro, akit Susanna figyelmeztet a veszélyre, fellázad a kényúr ellen. Valaha Almavivát segítette ügyességével, ravaszságával – most azonban kész a gróf ellen is megvívni a csatát. Csakhogy ott van Bartolo doktor, aki bosszúra szomjazik, Basilio, az intrikus énekmester (ő is szerepelt a Sevillai borbélyban), Marzellina, az idős kisasszony, aki éppen Figarót szemelte ki magának és egy meggondolatlan adósság miatt zsarolhatja, no, meg Cherubino, a pubertáson éppen átjutott apród, aki a világ összes kicsit is szemrevaló nőjével kikezdene. Hallatlan kalamajka kezdődik tehát, amelynek közepén úgy tűnik, Figaro veszít. Almaviva, mint Sevilla környékének legfőbb bírája, ítél: Figaro köteles feleségül venni Marzellinát.

Susanna összegyűjtötte a váltságdíjat, de kissé későn érkezik. Azt látja, Marzellina és Figaro nagy szeretettel ölelkeznek, csattanós pofont mér hát vőlegényére, mert még nem ismeri a pár pillanattal korábban kiderült igazságot: Figaro valójában Raffaello, azaz Marzellina és Bartolo doktor vadházasságának gyümölcse, akit csecsemőkorában elraboltak.

Roppant kellemetlen a fordulat Almaviva számára, de ő nem adja fel könnyen. Rosi-

28

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 28

23/02/2009 18:14:24

persze bekövetkezik a happy end, Almaviva térden állva bocsánatért könyöröghet, s Figaro végre oltár elé vezetheti mátkáját.

A folytatás… Nos, Beuamarchais nem írta meg Figaróék házasságának további történetét. Szabadon elképzelhetjük a terebélyesedő feleséget és kopaszodó férjét. Megírta viszont Rosináét az Új Tartuffe, avagy a bűnös anya címmel arról, hogy a feddhetetlen leány gyermeket vár – Cherubinótól.

Kár, hogy ennek a darabnak a hírét Mozart már nem érhette meg.

Jekatyerina Siurina

na és Susanna cselt eszelnek ki, ám sajnos ebbe nem avatják be Figarót, s következhet a vígoperák elmaradhatatlan ruhacseréje.

Almavivát Susanna levélkéje esti találkára hívja, a gróf valójában azonban a félhomályban a Susanna ruhájában mutatkozó feleségének csaphatja a szelet. Végül

engedett, hogy a szöveg nyomtatásban megjelenhessék; várható volt hát, hogy a zenés változatot is elveti. Da Ponte azonban rábeszélte, hogy hallgasson meg legalább néhány részt, mielőtt dönt. Mozart maga zongorázott, a császár pedig engedett.

1786. május elsején láthatta először Mozart és Da Ponte Figaróját a bécsi Burgtheater közönsége. A fennmaradt dokumentumok alapján nehéz megállapítani, az új mű

Ugyanaz az esztendő, 1781, amelyben Beaumarchais pontot tett a Figaro végére, hozott döntő fordulatot Mozart életében, aki látványos külsőségek közepette szakított a salzburgi hercegérseki szolgálattal (állítólag Arco gróf, Colloredo érsek megbízottja a szó leghétköznapibb értelmében kirúgta az ajtón). Ettől kezdve rendszeres fizetés nélkül, „vállalkozóként” élt. 1782-ben német Singspielt alkotott (Szöktetés a szerájból), mert II. József pártolta ezt a műfajt. A következő években viszont nem akadt jó libretto számára, elsősorban tehát zongoraversenyeket komponált. Ám eljutott hozzá a Beaumarchais-darab hallatlan párizsi sikerének híre.

Markus Werba

Órák és operák Pierre Augustin Caron Beumarchais (1732–1799) eleinte apja foglalkozását folytatta: órásmester lett, még egy újfajta szerkezetet is kitalált. De értett a muzsikáláshoz is, és hamarosan rábízták XV. Lajos lányainak zenei nevelését.

A szép karriernek azonban egy időre véget vetett az, hogy gyanús vagyonkezelési ügyekbe keveredett, s mikor szorult körülötte a hurok, és megpróbálta megvesztegetni a bírót, börtönbe csukták. Szabadulása után pompás emlékiratokat írt, amivel nagy feltűnést keltett, aztán hajós vállalkozóvá avanzsálva húsz hajója járta a tengert. Majd nyomdát alapított, és közreadta Voltaire műveit. Közben az írásról sem feledkezett meg, 1775-ben alkotta A sevillai borbélyt, és hat év múlva a „bolond nap” történetét, a Figaro házasságát.

Mikor végre bemutatták ezt a darabját, olyan nagy volt a közönség érdeklődése, hogy a jegyekért való tülekedésben három embert agyontapostak. Napóleon jellemezte így utóbb a darabot: „A Figaro már maga volt az akcióban lévő forradalom.”

Máig vitatkoznak rajta, érett fővel Mozart mennyire volt politikailag tájékozott, „haladó szellem”. Tény, hogy belépett a szabadkőműves páholyba, ahol a tagok akkori mércével mérve meglehetősen liberális nézeteket vallottak. De Haydn is belépett, miközben nyugodtan tovább szolgálta Esterházy Miklóst, és semmi jelét sem adta forradalmi gondolatoknak. Ilyesfajta hevületről Mozart esetében is erős túlzás volna beszélni. Inkább azt mondhatjuk, ügyesen követte a divatot, és hallatlanul időszerűnek érezte a Beaumarchais-darabot. Nyilván az is hozzájárult a szövegválasztáshoz, hogy 1783-ban Bécsben bemutatták A sevillai borbélyt Giovanni Paisiello zenéjével, s ez az opera hallatlanul népszerű lett. Szerencsére megismerkedett egy, a Beaumarchais-éhoz hasonlóan kalandos sorsú, tehetséges költővel, Lorenzo da Pontével, aki a francia vígjátékból roppant ügyes operaszöveget írt. A történet magját, valamint a feudális kényúron felett aratott diadalt érintetlenül hagyta, viszont jó érzékkel tompította az eredeti darab politikai töltését.

II. József eleinte betiltotta a Beaumarchais-darab német fordításának prózai színházban való előadását, és csak annyit

mekkora sikert aratott. Kilencszer adták sorozatban, ami nem túl nagy szám, de sem kudarcra, sem tomboló sikerre nem vall.

Az egyik kritika némi malíciával állapította meg, célozva a prózai darab betiltására: „úgy látszik, amit nálunk nem szabad kimondani, azt eléneklik.” •

2009. március 7. 15:30, 9. és 11.

19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Mozart: Figaro házassága

Km.: Markus Werba (Almaviva gróf), Dominique Labelle (A grófné), Jekatyerina Siurina (Susanna), Marco Vinco (Figaro), Katharina Kammerloher (Cherubino), Robert Lloyd (Bartolo), Budapesti Stúdió Kórus (karig.: Strausz Kálmán), Budapesti Fesztiválzenekar Vez.: Fischer Iván

29

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 29

23/02/2009 18:14:25

A Metropolitan Opera a Müpában

Olyan mozi, hogy valami csuda Várkonyi Judit

Sokan sokszor kilátásba helyezték már az opera pusztulását. Mások azt mondják, hogy a műfaj közönsége harminc éve épp ilyen öreg volt, mint manapság.

Közelebbről szemlélődve azonban nemcsak azt látjuk, hogy van közönség, méghozzá minden korosztályból, hanem azt is, hogy az opera csodálatosan felvette a világ tempóját, és jön, jön, jön!

Messziről kezdem: 1894-ben Párizsban mutatták be először Massenet Thaïs című művét. Mi magyarok legutóbb a Müpa vetítővásznán láthattuk a Metropolitan előadásában – műholdak segítségével, egyenesben. Januárban a Müpa honlapján olvasom a New York-i recenzens írását, amelyben az egekig dicséri a főszerepet éneklő Renée Fleminget, és megjegyzi: „utoljára éppen 30 éve, 1978-ban, a csodálatos Beverly Sills „birtokában” vállalkozott a New York-i Metropolitan Operaház erre a bemutatóra.”

1894-ben nagyobb sanszunk lett volna Párizsba utazni, mint 1978-ban Amerikába. Évtizedekkel azelőtt bezártak minket

30

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 30

23/02/2009 18:14:26

– „szerencsére” operaénekeseinket is –, így maradt nekünk a magyar operakultúra, amelybe azért be-becsöppent egy-egy külföldi nagyság és a rádió. Az arra érdemes darabokat arra érdemes művészekkel megfilmesítették, így énekeseinket a tévében is láthattuk, akit érdekelt, megismerhette a Bánk bánt fekete-fehérben és színesben, részletekben, egészben, és filmre rendezve. Idővel sorra szivárogtak be a külföldi operafilmek, míg mára opera DVD-k széles választéka áll rendelkezésünkre, mi több, közeli és távoli operaházak teljes repertoárja, amelyből kedvünkre szemezgethetünk, az internetes jegyrendelés perceket vesz csupán igénybe. Operát tehát bárhol, bárhogyan élvezhetünk.

A 21. század küszöbét épp csak átlépve mégis olyan, sosem látott különlegességgel állt elő a Metropolitan Opera, amely mintegy elegyíti az eddig elérhető lehetőségeket. A Live in HD közvetítések a legmodernebb digitális technika segítségével történő opera-élőadások (sic!), amelyek a világ bármely pontján foghatók és megtekinthetők. Magyarországon először a Művészetek Palotája kötött szerződést a kontinenseken átívelő programra. Hogy mit is elegyít az operamozi? A színház élményét, a film adta képi élményt, az élő hang élményét, és ha még nem elég, a kulissza varázsát. Így eshet meg, hogy a fent említett Renée Fleminget egyszer főszerepben, máskor házigazdaként láthatjuk, vagy éppen az, hogy a színpadon maradhatunk, miután lemegy a függöny – megleshetjük, amint Roberto Alagna törölgeti könnyáztatta szemeit. Olyan karmestereket kísérhetünk az árokba, mint James Levine, vagy Jesús López-Cobos; a felvonások között operasztárok interjúvolják fellépő kollégáikat – s e megismételhetetlen pillanatok tanúiként úgy lehetünk részesei az előadásnak, hogy közben az operaénekesekkel közvetlen, szinte személyes élményekhez jutunk.

A Met a legnagyobbakat hozza elérhető közelségbe. Szó szerint, tehát képben is, ami tán új kihívás a legkiválóbb énekesek számára is, hiszen a HD mozi nem film, nincs lehetőség ismételni, cizellálni, újra venni; de nem is színházi előadás: egy világközvetítés közönségével képtelenség együtt rezdülni, intim pillanatokat teremteni.

Az élő rádiós közvetítés hosszú évtizedek óta megszokott a Metropolitan előadásaiban fellépő énekesek számára – ám itt ész-

revétlen mikrofonok helyett mozgó kamerák tömege pásztáz földön, vízen, levegőben: nemcsak hanggal nem lehet hibázni, de minden mozdulatnak, pillantásnak tökéletesnek kell lennie. Lám, a négyszáz éves operakultúra virágában van, és ma is képes erőpróbák elé állítani az énekeseket.

A 125 éves amerikai operaház által életre hívott Live in HD pedig szép csendben a globalizáció részévé teszi az operát. Egyegy közvetítés egymástól mérföldekre élő, különböző kultúrákhoz tartozó emberek tömegeit kapcsolja össze. Pedig a Metropolitan nem csinál mást, mint folytatja évtizedek óta tartó missziós tevékenységét: megpróbálja a legszélesebb közönséghez eljuttatni az operát. A Met a kezdetektől fogva a legjobbakkal dolgozik: mai dirigensei személyében Toscanini és Mahler utódai lépnek a karmesteri dobogóra, a világ operaénekesei számára pedig ma is a legnagyobb rang a Metropolitan Opera színpadára lépni. A ház az általuk létrehozott világszínvonalú előadásokat – 1931 óta minden időben a legkomolyabb technikai lehetőségeket megragadva – igyekszik közkinccsé tenni. 1977-ben már több mint négymillió néző nézhette a Bohémélet közvetítését. A Live in HD program előadásait egy időben élvezheti Dél-Amerika, Ázsia, Európa és Ausztrália közönsége, a NewYork-i fiatalok pedig egy oktatási program részeként saját iskolájukban, ingyenesen ismerhetik meg az opera világát a Met jóvoltából.

S hogy ebből nekünk mi a nyereségünk?

Például az, hogy naprakészen ismerhetjük meg a Metropolitan kínálatát, vagy az, nemcsak otthoni „ketyeréink” által, kis képernyőn, hanem más módon is megismerkedhetünk a jelen operaóriásaival.

Márciusban például láthatjuk a hirtelen és korán elhunyt Anthony Minghella, Az angol beteg rendezője által színpadra állított Pillangókisasszonyt, amelynek címszerepére még Minghella választotta a chilei születésű Cristina Gallardo-Domâst , valamit a Mary Zimmerman által megálmodott Az alvajárót, s benne Natalie Dessay oldalán az egyik legfelkapottabb operamacsót, Juan Diego Flórezt.

A Live in HD műsorszerkesztése hűen követi a színház repertoár-összeállítási hagyományait. A programban a korai operáktól a kortársig minden korszak darabjaira hangsúlyos figyelem vetül. Ha a cél az,

Marcello Giordani és Cristina Gallardo-Domâs

hogy százezrek ismerjék és szeressék meg a legkomplexebb művészeti ágat, csak így érdemes. S hogy a digitális operaközvetítés után mi jöhet még? Talán újra atomjaira hullanak a nagy operaszerető közösségek, és visszabújunk lakásainkba. Mert a vége most már csak az lehet, hogy Flórez kilép a tévéből – ahogy annak idején Mézga Géza otthonában, a Köbüki-féle készülékből Harangozó Teri. •

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN 2009. március 7. 19:00 Előadóterem Puccini: Madame Butterfly (Pillangókisasszony)

Km.: Cristina Gallardo-Domâs (Csocsoszán), Maria Zifchak (Suzuki), Marcello Giordani (Pinkerton), Dwayne Croft (Sharpless), a Metropolitan Opera Zenekara és Kórusa Vez.: Patrick Summers Rend.: Anthony Minghella 2009. március 21. 18:00 Előadóterem Bellini: La Sonnambula (Az alvajáró)

Km.: Natalie Dessay (Amina), Juan Diego Flórez (Elvino), Michele Pertusi (Rodolpho), a Metropolitan Opera Zenekara és Kórusa Vez.: Evelino Pidò Rend.: Mary Zimmerman Élő közvetítések magyar feliratozással

31

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 31

23/02/2009 18:14:31

Koldusopera

Operai priusz Molnár Szabolcs

Néhány hónapja egy kávéházban Böhm György feltűnően lelkes szemcsillogásának okát firtattam. „Úgy néz ki, hogy Kurt Weill Koldusoperája végre Magyarországon is az eredeti hangszerelésben és formában fog elhangozni. Igazi, nagy hangokkal, és ÉNEKELVE!” – mondta. Most, hogy már nemcsak „úgy néz ki”, visszatértünk a témára.

– A „fillérességről”, a „koldusról”, a „garasosról” most átkerül a hangsúly az operára?

hangversenyre, mely pusztán a dalokkal, kórusokkal idézi meg Brecht színdarabját.

– Így is fogalmazhatunk. A mi előadásunkban a műfajnál fogva – szcenírozott koncert – a hangsúly a zenén lesz. Nem színházi estre készülünk, hanem egy pompás

– Amit, azt hiszem, mindenki jól ismer.

Böhm György

– Vagy legalábbis ismerni véli. A Koldusoperát nálunk mindig is olyan prózai színházi

műnek tekintették, egy Brecht-darabnak, melynek dramaturgiájához hozzátartozik, hogy dalokat énekelnek benne, ráadásul olyan dalokat, melyek között néhány világsláger is akad. Mindenki fütyüli, és Sinatrától Robbie Williamsig, Armstrongtól a megasztárpalántáig mindenki énekeli, jazz standardként pedig végeláthatatlanul sorjáznak a különböző feldolgozások. Ha egy dal bármilyen formában előfordulhat, akkor szinte el is feledkezünk arról, hogy annak van egy eredeti formája. Ez nem baj persze, egyszerűen így van, tudomásul kell venni.

Másik kérdés, de részben összefügg az előzővel, hogy a normál, azaz a prózai színház gyakorlatában a Koldusoperát mindig úgy adják elő, ahogy éppen ki tudják osztani.

Ha a színész mellesleg jó énekes is, akkor jó színvonalon adja elő a dalait; partnere – történetesen maga is remek színész, de nem éppen pacsirta – pedig eljátssza, hogy énekel. Ezért sem kell senkit kárhoztatni, van létjogosultsága, ha a rendezői gondolatot az előadás igazolja. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mondjuk az adott színésznő remekül énekel, de hangfaját tekintve alt, a kottában pedig szopránnak való hangok állnak – tehát transzponálni kell. Az opera világában senki sem fogadja el, ha a Kékszakállút tenor énekli. És nemcsak azért, mert az esetleg sérti a mű szellemét, hanem azért, mert egy tenor Kékszakállú teljesen mást jelent. Carment sem hisszük el egy koloratúr szopránnak.

– A színházi üzem kárhoztatható a hangszerelési önkényességekért?

– Igen, az „üzem”! Weill pompás, igen gazdag hangszerelésű muzsikát komponált, egy tizenöt tagú jazz-combót írt elő, s olyan hangszerek is szót kapnak benne, mint a bendzsó, a harmónium, a bandoneon vagy a basszusklarinét. Valahol érthető, ha egy prózai repertoárszínház erre nem tud vállalkozni, és inkább azon kezd el azon gondolkodni, hogy az egy szál zongoráját mivel tudja még színesíteni.

32

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 32

23/02/2009 18:14:35

A vádló erejű komédia Hegedűs Géza így írt a műről: „A Koldusopera témája szerint átköltés, vagyis egy klasszikus angol szatirikus játék elmesélése merőben új szempontok szerint. A darab eredetije John Gay, a franciákat is megelőző angol felvilágosodás írójának-költőjének mulatságos műve. A 17. évszázad végső negyedében és a 18. század első évtizedeiben élt szerző a kor legnagyobb angol íróinak – Swiftnek, Pope-nak – jó barátja, eszmetársuk az ésszerűség meggyőződésében és a kritikai, olykor szatirikus szellemben. Műve a korai kapitalizmus ma is felismerhető üzleti módszereinek haragos komikumba fordított tükre. Hőse az élelmes polgár, aki üzleti társulattá szervezi a koldusokat és a bűnözőket. Ebből az alapötletből formálta Brecht a maga vádló erejű komédiáját. És habár jobbról is, balról is indulatosan elmarasztalták, világsiker lett belőle. Kicsengése kétségtelenül inkább anarchista, mint szocialista.”

– Furcsa, hogy egy jelentős alkotóként számon tartott zeneszerző egyik legfontosabb műve nem tudta megőrizni integritását, nem részesült a klasszikus művek érinthetetlenségének mítoszából. Mintha Weill hangjainak nem járna ki a tisztelet. Tehet erről maga a zeneszerző?

– Szerintem nem tehet róla. De azt hiszem, hogy külföldön ez egyre kevésbé van így.

Sőt! Másfelől ez a „nem-klasszikusság” alapozta meg Weill és a darab világhírét: paradox módon így válhatott klasszikussá.

De ha a helyén van minden hang, akkor valahogy máshogy szól, illetve más szól. A szerep is mást jelent. Nagyon szeretném, hogy ez kiderüljön.

– Az operaénekesi hangok pedig még csavarnak is egyet.

– Hogyne. Hozzák a saját énekesi múltjukat, s hozzák azokat a szerepasszociációkat, melyeket korábban énekeltek. Például Kováts Kolos Tigris Brownként azért egy kicsit Fülöp király és Sarastro is, és mindjárt más a figura súlya. Igazi hatalom, félelmetes személyiség. Vagy Mészöly Katalin, aki Mrs Peachum lesz, nekem mindig egy ifjúkori Carmen-élményt hív elő. Még gimnazista-

ként hallottam őt Pécsett, s nagyon nagy hatással volt rám. De mondhatnám Kocsma Jennyt is, akit Wiedemann Bernadett énekel majd, és elkerülhetetlen (szerencsére!), hogy alakításának auráját ne gazdagítsa Wagnervagy Verdi-tapasztalataival. És még valami, ami nagyon fontos: a koncert tisztán akusztikus lesz, erősítést nem használunk.

– Az előadás nyelve nyilván a német lesz.

– Ezúttal azt mondom, hogy természetesen igen, mivel a német nyelv hangzása döntő a dalok akusztikája szempontjából, és most mindent a zenei hűségnek rendelünk alá.

– Több mint húsz zenei számból áll Weill kompozíciója, tartalmas koncertműsor kerekedhet belőle. Vajon nem fog hiányozni a történet?

– Az énekesek valóban nem mondják el a prózai dialógusokat, de a néző így is világosan követni tudja majd a történetet, mivel Brecht írt egy narrátor szöveget is, ami tökéletes kalauznak bizonyul. Az egyik legizgalmasabb lemezfelvételen is így hallható, azon pedig olyan „figurák” énekelnek, mint a Palast Orchester és Max Raabe vagy az operaénekesből punk dívává avanzsált Nina Hagen, a „kíséretet” pedig az Ensemble Modern biztosítja.

– A rendezőnek milyen kellemes emlékei vannak a Koldusoperáról?

– Életem egyik megrendítő színházi élménye volt a Nemzeti Színházban Ljubimov 1981ben rendezett Háromgarasos operája.

Törőcsik Mari, Garas Dezső játszottak benne.

Abban voltak olyan pillanatok, melyeknek szeretnék a mostani előadásban, a magam szerény eszközeivel emléket állítani. De erről babonából nem mondanék most többet.

Legyen meglepetés. Nekem is az lesz.

– A darab humorát a zene képviseli majd. És a nagybetűs kritikai hangot?

– Ami a humort illeti, a zene talán még a szokásosnál is szellemesebbnek fog hallatszani, ebben kiváló partnerem lesz Oberfrank Péter, az est karmestere. A kritikai hang – nos, ez egy érdekes dolog. Amikor elkezdtük tervezni a produkciót, tisztán esztétikai szempontok vezéreltek: legyen végre egy zeneileg perfekt, a zeneszerzői szándékot híven közvetítő Weill-koncert. „Csak” ennyit akartunk, és a Müpa felada-

Bertold Brecht

tának érezte ezt a fajta értékközvetítést, példamutatást. Én bízom benne, hogy egy ilyen hangverseny megemeli a közönség zenei elvárását minden jövőben színre vitt Koldusoperával szemben. Bevallom, a mű húsbavágó aktualitását a tervezés korai szakaszában nem érzékeltük, de az események elképesztő módon hangolódtak újra rá Brecht szövegére és Weill zenéjére.

A Koldusfinálé hátborzongatóan aktuálissá vált. Most, hogy a darabbal intenzívebben is elkezdtem foglalkozni, megrögzött fatalistaként egyre többször eszembe jut egyetemi éveim egyik legszürreálisabb élménye.

Akkoriban azzal kerestem kevéske pénzt, hogy a IX. kerületi tanács közművelődési ellenőreként amatőr együtteseket látogattam végig. Így kerültem a nyugdíjasokból álló Húsos Kórus vágóhídi próbájára. Ott hallottam a következő panaszt. „Nagyon kevés a fellépésünk, többnyire egymás temetésén lépünk fel.” Mindez itt szemben történt, az út túloldalán. • 2009. április 16. 19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Brecht–Weill: Koldusopera – szcenírozott koncert

Km.: Mészöly Katalin, Szolnoki Apollónia, Wiedemann Bernadett, Kováts Kolos, Rozsos István, Szegedi Csaba Vez.: Oberfrank Péter Rend.: Böhm György

33

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 33

23/02/2009 18:14:37

Áttekintő Dátum

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

1. vasárnap

2009. március Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek

Ludvig Múzeum

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Antal Mátyás Témák és változatok

Mûvészet a mesterségben – Február 18–június 30.

Sarkvidéki hisztéria – Kortárs finn mûvészet Február 5-tól

Dvořák Ruszalkája – Február 24–március 9. „Cifra Palota” – Tavaszi szél

2. hétfő

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Miskolci Szimfonikus Zenekar / Kovács László Kerek Gábor, Bruch, Rachmaninov

Babakoncert

3. kedd

Csík Zenekar • „Ez a vonat, ha elindult…”

Hangulatkoncert

4. szerda

Egy este Jon Lorddal Koncert szimfonikus és rockzenekarra

Ringató

Pécsi Balett • Spartacus 2076

5. csütörtök 6. péntek

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Antal Mátyás • Stravinsky, Prokofjev, Webber

7. szombat

Mozart: Figaro házassága Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván

LumiMini

Mûhelybeszélgetés

Bozsik Yvette Társulat Varázscirkusz / Varázsfuvola

Tárlatvezetések

Zenebona • Hangulatkoncert

Tárlatvezetések LumiCsaládiDélelôtt

A MET A MÜPÁBAN Puccini: Pillangókisasszony „Cifra Palota” – Szín-játék

8. vasárnap

Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus / Kocsis Zoltán Ravel, Mozart, Debussy

MATINÉKONCERTEK Mestersége: karmester

9. hétfő

Mozart: Figaro házassága Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván

Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda

10. kedd

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP MÁV Szimfonikus Zenekar / Kollár Imre Schubert, Hidas Frigyes, Saint-Saëns

KFKI Kamarabalett Bogármese

11. szerda

Mozart: Figaro házassága Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván

Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana

Ringató Hangulatkoncert

LumiMini

12. csütörtök

Goran Bregovic Wedding And Funeral Ensemble • „Alkohol”

Magyar Állami Népi Együttes Magyar Concerto

Hangulatkoncert

Új szerzemények és rég nem látott mûvek

13. péntek

Pannon Filharmonikusok – Pécs / Christian Gansch Fauré, Ginastera, Debussy

30Y – Szentimentálé koncert

14. szombat

„Tárogatóünnep”

16. hétfő

Cesaria Evora (Zöld-foki Köztársaság)

17. kedd

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Savaria Szimfonikus Zenekar / Alpaslan Ertüngealp Wagner, Kovács Zoltán, Szkrjabin

18. szerda

Wayne Shorter Quartet

19. csütörtök

Purcell Kórus, Orfeo Zenekar / Vashegyi György Purcell-est

20. péntek

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Joshua Bell és a Camerata Salzburg / Louis Langrée • Csajkovszkij, Beethoven

21. szombat

HÉTFÔ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL Szabados György és a MAKUZ

Tárlatvezetések LumiCsaládiDélelôtt Babakoncert Hangulatkoncert

Gyôri Balett Gaudí

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Zene-Tánc-ABC Vásáry Tamás és Tunyogi Henriett estje

Ringató • Hangulatkoncert

LumiMini

Mûhelybeszélgetés

Bohuslav Martin Március 19–április 6.

Tárlatvezetések

MINIMATINÉ Kippkopp, a gesztenye-gyerek

Tárlatvezetések LumiCsaládiDélelôtt

A MET A MÜPÁBAN Bellini: Az alvajáró „Cifra Palota” – Állatfarm

22. vasárnap

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Komlósi Ildikó, Polgár László, BFTZ / Kovács János • Bartók: A csodálatos mandarin, A kékszakállú herceg vára

23. hétfő

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Max Raabe & Palast Orchester • „Ma éjjel vagy soha!”

24. kedd

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL „A stetl muzsikája” • Kántorkoncert

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Trey McIntyre Project

25. szerda

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar / Kocsis Zoltán • Debussy, Bartók

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Trey McIntyre Project

Ringató Hangulatkoncert

LumiMini

26. csütörtök

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Skót Kamarazenekar • Piotr Anderszewski J. Ch. Bach, Mozart

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Trey McIntyre Project

Hangulatkoncert

Tárlatvezetések

MINIMATINÉ Kippkopp, a gesztenye-gyerek

Tárlatvezetések LumiCsaládiDélelôtt

27. péntek

KLASSZ-tehetségek gálakoncertje

28. szombat

Haydn emlékezete Március 28–május 5.

29. vasárnap

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Prágai Rádiózenekar / Vladimír Válek Dimitrij Berlinszkij • Smetana, Dvořák, Martin

„Cifra Palota” – Hetedhét ország

30. hétfő

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Mahler Kamarazenekar / Daniel Harding Fazil Say • Beethoven, Brahms

Babakoncert

31. kedd

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL A Prágai Nemzeti Színház Balettegyüttese

34

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 34

23/02/2009 18:14:38

2009. április Dátum

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

1. szerda

2. csütörtök

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Nigel Kennedy Quintet

3. péntek

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Budapesti Fesztiválzenekar / Sir Andrew Davis Arkagyij Volodosz • Sibelius, Prokofjev, Schumann

4. szombat

Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek

Ludvig Múzeum

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL A Prágai Nemzeti Színház Balettegyüttese

Ringató

LumiMini

Mûhelybeszélgetés Hangulatkoncert

Tárlatvezetések

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Bangarra Táncszínház True Stories Tárlatvezetések LumiCsaládiDélelőtt

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Bangarra Táncszínház • True Stories

5. vasárnap

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Bécsi Állami Opera • Mozart: Don Giovanni

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Bangarra Táncszínház • True Stories

6. hétfő

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Győri Filharmonikus Zenekar / Medveczky Ádám Orbán György, Mascagni

Budapesti Nemzetközi Kórusverseny

7. kedd

MÁV Szimfonikus Zenekar és Miklósa Erika – másképp / Kovács János

Budapesti Nemzetközi Kórusverseny

Hangulatkoncert

8. szerda

Budapesti Nemzetközi Kórusverseny

Budapesti Nemzetközi Kórusverseny

Ringató

LumiMini

9. csütörtök

Pannon Filharmonikusok – Pécs / Howard Griffiths Wagner, Elgar, Mendelssohn

Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana

Hangulatkoncert

Tárlatvezetések

11. szombat

Zenebona Hangulatkoncert

Tárlatvezetések LumiCsaládiDélelőtt

12. vasárnap

„Cifra Palota” – Húsvét

Sarkvidéki hisztéria A kiállítás zárónapja

10. péntek

13. hétfő

„Cifra Palota” – Cini-cini ...

Cini-cini muzsika

„Via crucis” Paolo Crivellaro orgonaestje • Frescobaldi, Liszt

Húsvéti orgonaünnep Kecskés Mónikával J. S. Bach, Mendelssohn, Tournemire, Haydn

HÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL Horváth Kornél • Vendég: Alegre Correa

14. kedd

Hangulatkoncert

15. szerda

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Alba Regia Szimfonikus Zenekar / Drahos Béla Wagner, Madarász Iván, Liszt

16. csütörtök

Brecht–Weill: Koldusopera

17. péntek

Nemzeti Filharmonikusok Zenekar / Kocsis Zoltán Stravinsky-est

TÁNCFÓRUM 2009 • Cullberg Balett Empty House / Negro con Flores / Walking Mad

18. szombat

Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar / Ingo Metzmacher Mahler: III. szimfónia

TÁNCFÓRUM 2009 • Cullberg Balett Empty House / Negro con Flores / Walking Mad

MINIMATINÉ Mit csinál a Kis Piros Pötty csütörtökön?

19. vasárnap

Budafoki Dohnányi Zenekar / Hollerung Gábor Berlioz: Requiem

Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda

„Cifra Palota” – Tündértánc

20. hétfő

A Zeneakadémia orgona tanszakának hangversenye

TÁNCFÓRUM 2009 A Magyar Táncmûvészeti Főiskola gálaestje

21. kedd

Nyári Károly „My Way” – Sinatra-koncert

TÁNCFÓRUM 2009 Szegedi Kortárs Balett A csodálatos mandarin / A katona története

23. csütörtök

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar / Kovács János Ligeti György, Mozart, Bartók, Enescu, Liszt

TÁNCFÓRUM 2009 Duna Mûvészegyüttes Örökkön-örökké

24. péntek

Orquesta Buena Vista Social Club®

TÁNCFÓRUM 2009 Győri Balett • Gaudí

25. szombat

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Szent István Király Szimfonikus Zenekar / Ménesi Gergely • Záborszky József, Dvořák

26. vasárnap

Pekingi Szimfonikus Zenekar / Tan Lihua Li Biao, Boldoczki Gábor A. Arutjunjan, Guo Wenjing, Muszorgszkij–Ravel

27. hétfő

Vukán – 60 éve a pódiumon

TÁNCFÓRUM 2009 Cloud Gate Dance Theatre of Taiwan • Moon Water

Babakoncert

28. kedd

Somló feat. Charlie, Demjén

TÁNCFÓRUM 2009 Cloud Gate Dance Theatre of Taiwan • Moon Water

Hangulatkoncert

29. szerda

Varnus Xaver – 45 Jacques Loussier Trió

TÁNCFÓRUM 2009 A TÁNC VILÁGNAPJA – gálaest

Ringató Hangulatkoncert

LumiMini

Mûhelybeszélgetés Tárlatvezetések

22. szerda

Tárlatvezetések LumiCsaládiDélelőtt

Hangulatkoncert

Ringató

LumiMini

Hangulatkoncert

Anton Corbijn Tárlatvezetések

Tárlatvezetések LumiCsaládiDélelőtt „Cifra Palota” – Hetedhét ország

Ringató • Hangulatkoncert

LumiMini

Mûhelybeszélgetés

Testből font jelbeszéd Április 29–május 20.

30. csütörtök

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Duna Szimfonikus Zenekar / Deák András Kovács Zoltán, S. Revueltas, Liszt, Dvo řák

Bonga (Angola)

Tárlatvezetések

35

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 35

23/02/2009 18:14:38

Táncfórum 2009

Ünnepelni a táncot Garancsi Ágnes

„Költészet, festészet és tánc. Uraim, mindez nem más, mint a gyönyörű természet pontos mása – vagy legalábbis annak kellene lennie.” Így fogalmazott Jean-Georges Noverre az 1760-ban megjelent Levelek a táncról című munkájában a mozdulatművészetről. Noverre százötven koreográfiájának egyike sem maradt meg az utókor számára, de a balettművészetre gyakorolt hatása mind a mai napig vitathatatlan. Ezért 1982 óta a „balett nagyapjának” születésnapján, április 29-én ünnepljük a Tánc Világnapját.

Cullberg Balett, három az egyben A Svéd Nemzeti Utazó Társulat, a Riksteatern a részeként működő Cullberg Balett öt évtizede a modern táncművészet élvonalába tartozik. Mély szakmai felkészültség, erős színpadi jelenlét jellemzi a társulat minden tagját. A Cullberg Balettnél több jelentős magyar táncos és koreográfus is megfordult már, olyanok például, mint Lőrinc Katalin vagy Dózsa Imre. Az idei

Táncfórum keretében a skandinávok három különálló etűdöt mutatnak be a hazai közönségnek. Az Empty House különlegessége, hogy a zenei montázsok a különc hegedűvirtuóz Lajkó Félix munkái. A Negro con Flores a sötétség-fény, komolyság-könnyedség kettőségéből építkező feszült mozdulatszekvenciák együttese, a darabbeli útkeresés pedig a felszabadulás felé vezet.

A Walking Mad drámai kaland, amelyet Ravel Bolerójának dallamaira komponáltak:

Cullberg Balett - Empty House - Fotó: Urban Jörén xx

három nő története ez, akik önmagukról, kapcsolataikról és a férfivilágról viccesen, de mégis fájdalmasan mesélnek.

Naplegenda A mű tökéletes példája annak, hogy a Magyar Állami Népi Együttes nagy múlttal rendelkező társulata micsoda frissességet és kreativitást tud felvonultatni a hagyományok őszinte tisztelete mellett. Igazi modern darabot hoztak létre, amelyben Nikola Parov dinamikus, ősi motívumokat görgető populáris zenéjében a népzenei eszközök mellett szaxofon, dobok és rézfúvósok erősítik a hangzást, és a színpadra hozzák a Napot. Az előadás koreográfiájáért Mihályi Gábor a Magyar Táncművészek Szövetségétől megkapta Az év legjobb alkotója díjat.

Bemutatkoznak a fiatal tehetségek A Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei, akik éjt nappallá téve keményen és alázatosan dolgoznak a próbateremben, nagyon sokáig csak versenyeken és különböző házi megmérettetéseken léphetnek a világot jelentő deszkákra. Április 20-án azonban lehetőségünk nyílik arra, hogy megismerjük az elmúlt év legtehetségesebb növendékeit, azaz a jövő művészeit, akik a tavalyi szezon önálló estjeinek, a Diótörő kamaraszínpadi előadásnak és a Nemzetközi Ifjúsági Táncfesztiválnak a keresztmetszetét mutatják be.

A próza és a mozgás ötvözete A csodálatos mandarin Bartók Béla azonos című zeneművére alkotott sajátos táncverzió. Juronics Tamás koreográfiájában azonban a mandarin, az utcalány és a csavargók szinte csak mellékszereplőként jelennek meg. Ebben az adaptációban a mindent felforgató viharos szerelem és elementáris vágy áll a középpontban, s ezáltal megszűnik a külvilág, csak a szexualitás

36

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 36

23/02/2009 18:14:38

zet szakmai elismeréseit: az életműdíjat, A táncművészetért díjat, az Imre Zoltán Alapítvány díját és a Fülöp Viktor-ösztöndíjat. Az est műsorát szokásosan az előző évben díjazott művészek produkciói alkotják, ennek megfelelően idén ifj. Zsuráfszki Zoltán a Magyar Állami Népi Együttes tagja, Szász Dániel, a Tünet Együttes táncosa, Jónás Zsuzsa, a Szegedi Kortárs Balett tagja, Pozsár Kitti, a Duna Művészegyüttes néptáncművésze, Hajszán Kitti, a Szegedi Kortárs Balett tagja, Szabó Richárd táncos, a bécsi Staatsoper balettegyüttesének tagja, valamint Gergye Krisztián kortárs táncművész, koreográfus áll majd színpadra. •

Fotó: Kanyó Béla

létezik. A katona története Igor Stravinsky és egy francia költő, Charles Ferdinand Ramuz közös alkotása. A Faust-legendára épülő, az ördög és ember párbajáról, az állandó megkísértésről szóló művet Magyarországon eddig csak oratorikus formában mutatták be. A Szegedi Kortárs Balett, a Szegedi Nemzeti Színház és a Nemzeti Táncszínház közös produkciójában a Juronics készítette koreográfia mellett jelentős szerepet kap Megyeri Zoltán és Székhelyi József vásári játéka, és a Horváth Illés által megformált Mesélő figurája.

Gaudí Egy mindenki által ismert építész életét, szokásait, és legnagyobb műveit a kortárs tánc eszközeivel bemutatni – ezt a célt tűzte ki maga elé a Győri Balett Gaudí című koreográfiája készítésekor. Az Antoni Gaudí által létrehozott stílusjegyek, az egyedi harmónia, az anyag- és színkavalkád, és az a bátorság, ahogyan ezeket alkalmazta, s amellyel világhírt vívott ki magának mind megjelenik a különleges, két felvonásos, Gustavo Ramirez Sansano megálmodta táncelőadásban.

A fa világa A Duna Művészegyüttes utóbbi időkben készült koreográfiáit az autentikusság mellett új utak keresése is jellemzi, a hagyománytisztelet és a modern megfogalmazás együtt lelhető fel produkcióikban.

Korszerű interpretációjukban a néptánc és népzene a legszélesebb közönségrétegek számára válik befogadhatóvá. Az Aranyághoz és a Tavaszi szélhez hasonlóan legújabb előadásuk, az Örökkön-örökké is a néptánc, a képzőművészet és a világzenei hangzás szép ötvözete. Az Örökkönörökké a fák misztikus világába kalauzolja nézőjét. A fa, ami nélkül még lélegezni sem tudnánk, ami elgondolkodtat és megnyugtat, rítusaink, privát és kollektív mítoszaink jelentős szereplője. A darabban felvillannak mindennapjaink fái – az élet és a halál, a termékenység és a bőség, a szerelem és a felemelkedés fája, a sámánfa, a lélekfa, a tudás fája, az idő és történelem fája és a kereszt maga –, így az alkotók és a táncosok látványszínházukkal az örök körforgást jelenítik meg ezen az estén.

Nyugodt pillanatok

2009. április 17., 18. 19:00 Fesztivál Színház Cullberg Balett – Empty House / Negro con Flores / Walking Mad 2009. április 19. 19:00 Fesztivál Színház Magyar Állami Népi Együttes – Naplegenda 2009. április 20. 19:00 Fesztivál Színház Magyar Táncművészeti Főiskola gálaestje – Válogatás az évközi versenyek és kiskoncertek számaiból

1973-ban alapították Tajvan szigetén a Cloud Gate Dance Theatre-t, a világ első kínai kortárs tánctársulatát. Az azóta is töretlen lendülettel működő együttes előadásait szépség, líraiság, szoborszerűség és nyugalom jellemzi. A Táncfórumon bemutatásra kerülő darab címe, a Moon Water (Hold Víz) a shui yuei szóösszetételre, a taoista filozófia alapgondolatára utal, és akár buddhista tanulmányként is értelmezhető, amely a jin és a jang, valamint az idő kérdéseit feszegeti. Lin Hwai-Minnel koreográfiájában a vizet hívta segítségül, hogy így érzékeltesse igazán: ami körülvesz minket az igazából csak illúzió. Johann Sebastian Bach csellószvitjei és keleti táncnyelv – igazi kihagyhatatlan csemege.

2009. április 21. 15:00 és 19:00 Fesztivál Színház Szegedi Kortárs Balett – A csodálatos mandarin / A katona története

Örömtánc

2009. április 29. 19:00 Fesztivál Színház Gálaest a Tánc Világnapja tiszteletére – A Magyar Táncművészek Szövetsége díjazottjaink előadása

A Táncfórum 2009 zárásaként április 29-én, a Magyar Táncművészek Szövetségének hagyományos gálaestjén adják át a szerve-

2009. április 23. 19:00 Fesztivál Színház Duna Művészegyüttes – Örökkönörökké 2009. április 24. 19:00 Fesztivál Színház Győri Balett – Gaudí 2009. április 27., 28. 19:00 Fesztivál Színház Cloud Gate Dance Theatre of Taiwan – Moon Water

37

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 37

23/02/2009 18:14:46

Trey McIntyre

Szárny-szupermarket Sisso

„Célunk, hogy a balett eszköztárában eleve megtalálható szépséget felhasználva alkossunk olyan táncot, amely tisztán és autentikusan fejezi ki az emberi emóciókat és az élet méltóságát, miközben a közönség átélheti a művészi alkotófolyamat élményét is” – Trey McIntyre napjaink egyik legfoglalkoztatottabb koreográfusa így fogalmazta meg társulata ars poeticáját. És valóban: az ő balettje a műfaj megújulását és az ember repülésre való képességét képviseli.

A modern, igazán progresszív művészeti irányzatok kedvelői közül kevesen képzelnék a balettről, hogy a színpadi tánc egyik legalapvetőbb, „ősi”, igen kötött formájaként és mesterséges alaprendszereként képes arra, hogy valódi érzelmeket fejezzen ki, elszakadjon a túlzott teatralitástól, és

kövesse a felgyorsult világ valós időben zajló élettempóját, pedig ez tényleg nem a hamuban sült Hattyúk tava. Trey McIntyre koreográfiái a balettet dinamikus, felfoghatatlanul gyors, kőkemény műfajnak mutatják, ami ugyanakkor szellemes és van humora, miközben persze a mozdulatok

születése, a mozgás folyamata, mint valami balettanatómiai kalauzban, tisztán látható az előadásokban.

Trey McIntyre húszévesen, 1990-ben lépett fel először a Houston Ballet társulatával, és azóta majdnem nyolcvan koreográfiát készített, ami testvérek között is valamivel több, mint évi négy produkció, vagyis kőkemény nagyüzem. Saját csapatát, a Trey McIntyre Projectet (TMP) 2004-ben alapította meg. Lia Cirio, Chanel DaSilva, Dylan G-Bowley, Jason Hartley, Brett Perry, Virginia Pilgrim, Annali Rose, John Michael Schert és Ashley Werhun – a TMP állandó táncosai a megalakulás óta – Amerika legtehetségesebbnek tartott balett-táncosai, akik nagy fesztiválokon vétették észre magukat.

Persze ez egy kicsit úgy hangzik, mintha McIntyre laboratóriumi körülmények között, a legjobb hibridekkel hozna létre színházi produkciót, vagyis mintha egy nagy, és tulajdonképpen elbukhatatlan kísérlet jönne létre, ám épp ez adja a dolog pikantériáját.

A táncosokat ugyanis külön-külön be lehet azonosítani a színpadon, mert mindegyikük azt a közeget képviseli, ahonnan eredetileg érkezett.

A klasszikus balett képzettségre és a műfaj hagyományaira alapozva nehezen beskatulyázható produkciókat hoznak létre klasszikus és modern zenékre vegyesen.

Beethoventől a Beatlesig profin mozdulnak a lélegzetelállítóan képzett testű, jó színészi képességnek birtokában levő, természetesen mozgó, beszélő, grimaszoló táncosok.

Arról, hogy a kamera sem feszélyezi őket, tanúbizonyságot tesznek a róluk/velük készült tánc- és útifilmek. Ha tetszik szórakoztató, és közönségbarát, de mégis nagyon kreatív, újító produkciók ezek.

Már a kezdeteknél és azóta is friss, áttörő, innovatív, és előrelátó koreográfiáknak nevezték az amerikai kritikusok a TMP előadásait, és elkezdték őket meghívni a világ vezető balett-társulatai is. Már alakulásuk után nem sokkal bejárták Amerika legimpo-

38

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 38

23/02/2009 18:14:50

tartanak műsoron, köztük olyanokat, mint a megrendítően szép, humoros, atlétikus és elektronikus mozgásmusical, a Queen és Mendelssohn zenéjére készült Wilde Sweet Love, a Roy Orbison-klasszikusokra készült balettballada, az In Dreams, vagy a Jessye Normannel készült élő kooperáció, a Sacred Ellington, természetesen Duke Ellington időutaztató jazz-zenéire.

Trey McIntyre

zánsabb találkozóit, fesztiváljait, felléptek a Jacob’s Pillow, a Wolf Trap National Park for the Performing Arts és Aspen Dance Festival programjában, és azóta is sokat turnézó, szinte folyamatosan úton lévő társulatnak számítanak. A tíz remek táncos, akik úgy néznek ki a prospektusokon, mint a repülő fehérneműmodellek, legalább tíz előadást

A Fesztivál Színházban a TMP három egész estét betöltő etűdöt mutat be. A Violent Femmes zenéjére koreografált Ephemeral Composition (Rövid életű szerzemény) az idő folyamatosságának, és megszakítottságának metszéspontjait tárja fel táncosan.

Elvezet a fiatal felnőttkorba, amikor az ember épp maga mögött hagyja a mágikus, ám sokszor katasztrofális gyerekkort.

A darab megcsillantja McIntyre filmkészítő tehetségét, és kiemeli a nyolcvanas évek amerikai rockzenéjének, itt épp a Violent Femmes, jelenkori érvényességét is. A Leatherwing Bat (Bőrszárnyú denevér) című etűd is időutazás, ám ez a gyerekkort idézi a felnőtt lét szűrőjén keresztül. A látványos szólókban a balettmozdulatokat mindennapi gesztusokkal keveri a koreográfus. A dalokat Peter, Paul and Mommy szolgáltat-

ja, szövegeik a gyerekversekhez hasonlóak.

A 18 perc hosszúságú darab egyszerre vicces és szomorú, édes és szatirikus; a mágikus és egyben melankolikus befejezést Brett Perry és John Michael Schert táncolják benne a Paff, a bűvös sárkány zenéjére. A Beatles-számokra koreografált A Day In The Life (Az élet egy napja) című, indulatos, ám üdítő, a klasszikus balett alapjain koreografált komoly darab zárja az estét, ami után abban biztosak lehetünk, hogy szárnyakat kapva távozhatunk a Müpából. •

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL 2009. március 24., 25., 26. 19:00 Fesztivál Színház Trey McIntyre Project I. Ephemeral Composition – zene: Violent Femmes II. Leatherwing Bat – zene: „Peter, Paul and Mommy” III. A Day In The Life – zene: The Beatles Koreográfiák: Trey McIntyre

a Közép-Európai Média Zrt. csoport tagja

.BHZBSPST[gH IrSSgEJwKB Minden sikeres cég életében elérkezik az a pillanat, amikor a növekedés új megoldásokat kíván. Megújul Magyarország egyetlen hírrádiója is. Hiszen már nemcsak az FM 95.8-as budapesti frekvencián, hanem a 20-4636958-as TeleRádiós hívószámon és az inforadio.hu hírportálon keresztül is bárhol, bármikor hozzájut a legfrissebb hírekhez és információkhoz. És hamarosan digitális minôségben is, az ország egész területén. Ahogy Magyarország hírrádiójától elvárja: gyorsan, pontosan, megbízhatóan.

39

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 39

23/02/2009 18:14:52

Szabados György és a MAKUZ

Udvari zenekar a Palotában Zipernovszky Kornél

Az európai hírű zongoristát és zeneszerzőt, Szabados Györgyöt a magyar improvizatív zene és az etno-jazz atyamestereként szokás emlegetni. Kisebb együtteseiben a hetvenes évek közepe óta, majd a Magyar Királyi Udvari Zenekarban (MAKUZ) Dresch Mihály, Grencsó István, Kovács Ferenc, Baló István és mások szereztek pótolhatatlan tapasztalatokat. A csoport nyitottságát mutatja, hogy időközben két híres, határon túli magyar muzsikus, Szelevényi Ákos és Mezei Szilárd is meghívást kapott.

Egyszer, már a diktatúra felpuhulása idején Szabados György felkérést kapott a Magyar Rádiótól, annak is a jazz területén mindenható urától, Kiss Imrétől, hogy szerepeljen a Debreceni Jazznapokon. A részletek tisztázása után Szabados azt is közölte, hogy együttesét ezentúl MAKUZ-nak neve-

zik. Amikor Kiss a név magyarázata iránt érdeklődött, Szabados a következőképpen ütötte el a választ: „Ez egy régi szó, olyan, mint a koboz.”

A legfiatalabbak számára nem könnyű érzékeltetni, hogy akkor magában az a szó

is, hogy királyi, milyen hidegrázást okozott a rendszerhű kultúrotthonosoknak, a pártfeladatból koncertre járó kádereknek. Hát ha még az udvari rá is erősített erre a történelmi felkiáltójelre! Szabados gondolkodásában kezdettől fogva megjelennek az ősi, a szakrális és a magyar nemzeti motívumok.

Már akkor is kizárólag ilyenekben fejezte ki magát, amikor használatuk egyáltalán nem volt ajánlatos. A zenekar neve tehát történelmi hagyományokra utal, vállalt anakronizmus, amely ugyanakkor egy új, improvizatív alapú, jellegzetes, megújuló magyar zeneiséget hordoz.

Az elismerés és a fenyegetés (vagy ahogy emlegetni szokták: a támogatás és a tiltás) közötti szédítő ingadozásra a MAKUZ történetében még a nyolcvanas évek első felében is bőven akadt példa. Szabados A szarvassá vált fiak című művét Markó Iván és a Győri Balett felkérésére írta, be is mutatták a Szegedi Szabadtéri Játékokon 1984-ben. A bemutató napján a fesztivál igazgatója magához kérette Szabadost.

Feltűnt neki, hogy a délelőtti időpont ellenére, ráadásul a premier előtt, pezsgővel kínálják. Kiderült, hogy a pártközpontból

Szabados György

Fotó: Johann Sauty

40

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 40

23/02/2009 18:14:53

Berecz elvtárs telefonált az igazgatónak, hogy arról érdeklődjön, a mű tényleg ’56-ról szól-e, ahogy ő hallotta rebesgetni.

A zeneszerző szabadkozott, hogy ezt a zenéből aligha lehetett kikövetkeztetni, talán inkább a koreográfiából. Markó korábban, egy peripatetikus beszélgetésen (utcán sétálgatva, hogy ne hallgathassák le őket) valóban megkérdezte Szabadost, hogy mit szólna hozzá, ha a mű a tánc nyelvén a forradalom történetéről szólna. A zeneszerző természetesen belegyezését adta ehhez, de csak azzal a feltétellel, hogy a legkisebb fiú is megdicsőül, a legendabeli többi áldozattal együtt. Így is lett. Berecz végül megnézte a premiert, és betiltotta azon nyomban. Összesen három előadás ment le, de az is csak Győrben. A pártvezető még arra is rákérdezett, hogy nem véletlenül róla mintázták-e az egyik – negatív – figurát.

Bár a szegedi előadáson a zene felvételről szólt, a premieren Szabados is ott volt, holott emiatt egy Anthony Braxtonnal közös ígéretes, londoni fellépést kellett lemondjon.

Azért is különleges estet rendez a Művészetek Palotája ezzel a koncerttel, mert a MAKUZ-t ritkán lehetett az utóbbi években hallani, tavaly – betegség miatt – a Fonóban még a hagyományos Kassák Karácsonyon sem játszottak, amelynek elnevezése a hetvenes évekbeli legendás zuglói klubra utal, ahol a „másként gondolkodó” művészek és fiatalok gyülekeztek, meg persze a besúgók. A Kassák-klubban következetes munka folyt, s bár sokszor kérdezték a zenekar tagjai, hogy mikor lesz a sok gyakorlásból, műhelymunkából igazi kibontakozás, sok fellépés, turné, külföldi út, erre Szabados csak azt tudta válaszolni, hogy „ha minden össze fog itt dőlni,

ez a zene akkor is megmarad.” Csinálták tovább, hittel, kitartással, és saját pályájukon, saját zenekaraik élén folytatták, amit ott elkezdtek.

Ha már itt tartunk, Kassák és Szabados, a két mester alakja között, a végső kérdésekre adott ellentétes válaszuk dacára, nem nehéz felfedezni a hasonlóságot. Meggyőződéses avantgárd művészek, akik a konokságig következetesek, de sohasem magányosak, mert az újat akaró fiatalok melléjük szegődnek. Kassák, akit élete utolsó nagy budapesti kiállításán a következő generációk lelkesen ünnepeltek, biztosan örülne, hogy a Kassák-klubban olyanok vitték tovább bátor szellemét, mint Halász Péter, Jeles András, Tarr Béla, és persze Szabados.

Az idén hetvenedik évét betöltő Szabados munkásságának – amelyet a Gramofon Klasszikus és Jazz folyóirat életműdíja is elismert tavaly év végén – három területe van: a szólózongora-koncertek és -lemezek, a kisebb együttesek és a MAKUZ. Ám ez nem jelenti, hogy az egyes műveket, témákat ne vinné át egyik felállásról a másikra, sőt, mint a barokk zenében, ez nagyon is jellemző. Az egyik első darab például, amit a szerző a MAKUZ-nak írt, a Szertartászene volt, amit 2007-ben, más hangszerelésben, a szerb pravoszláv férfikarral, a Liszt Ferenc Kamarazenekar zenészeivel és több külföldi muzsikussal kiegészülve, Belgrádban is bemutattak.

A március 16-i koncert várhatóan az Előjátékokkal fog indulni, amely szintén egy MAKUZ-ra komponált korai mű. Ezt a Lassú című új darab követi, mely után szintén egy régebbi szerzemény, a Baltás zsoltár hangzik el, amellyel a Szabados-kvintett 1972-ben, a San Sebastian-i Fesztiválon kiugró sikerrel szerepelt. A műsor zárásaként, és ez is hagyomány a zenekarnál, Regölés címmel improvizálnak.

Szabados megközelítésmódja, munkamódszere nem sokat változott pályafutása során, ahogyan kulcsmotívumai, legfontosabb zenei és gondolati témái sem. Kezdettől kész ideával alkot. A kiindulópont nála mindig a magyar, az európai zene és a jazz szellemével élő rögtönzés, akár „szabad zeneként”, akár szólóban, kisegyüttesben, akár nagyobb kollektívában gondolkozik. A művek lélegzése, a zene folyamata partitúraszerűen felvázolt rend és motivikusság

Szabad zene lemezen Nem lehet csodálkozni azon, hogy a Szabados-féle zenei irány nagy hatása ellenére alig jelent meg aktuális lemezen, akkor, amikor ezek a művek születtek. A politikaikultúrpolitikai helyzetben az is nagy dolognak számított, hogy az Esküvő (cenzúrázott borítóval) 1975-ben és az Adyton (1982), majd a Braxtonnal közös felvétel (1984) napvilágra került. A rendszerváltás után viszont sokkal jobban dokumentálták Szabados munkásságát. Homoki zene volt az első MAKUZ-lemez 1991-ben. A GyőrFree egyesület pedig egy 1987-es Kassák-beli amatőr felvételt adott ki CD-n tavaly. Ugyancsak meghallgatható A szarvassá változott fiak is, a Magyar Rádióban rögzített felvételt a Hungaroton először LP-n adta ki, majd Az események titkos történetével, egy, immár nyíltan az 1956-os forradalomra emlékező művel együtt jelent meg CD-n a Fonónál. A legújabb Szabados-lemez emelkedett szólózongora-felvételeket tartalmaz, Boldogasszony földje (Harangok) címmel (BMC).

mentén történik ugyan, de a kompozíció végső formája, jól követhetően, az improvizatív alapra épülő, erősen irányított zenei játék során testesül meg. Szabados szavai szerint a kompozíció következmény lesz. Szabados szólóestjeinek ez ugyanúgy jellemző vonzereje, mint a zenekari koncerteknek. •

HÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL 2009. március 16. 19:30 Fesztivál Színház Szabados György és a MAKUZ koncertje

Km.: Szabados György (zongora), Mákó Miklós (trombita), Kovács Ferenc (trombita, hegedű), Grencsó István (tenorszaxofon), Szelevényi Ákos (szoprán- és tenorszaxofon, basszusklarinét), Dresch Mihály (szoprán- és tenorszaxofon, basszusklarinét, furulyák), Vaskó Zsolt (altszaxofon, pikoló, furulyák, doromb), Mezei Szilárd (brácsa), Márkos Albert (cselló), Benkő Róbert (bőgő), Baló István, Geröly Tamás (dob)

41

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 41

23/02/2009 18:14:58

Goran Bregović

Rock, folk, film, opera!

Végső Zoltán

Ha valakinek volt már szerencséje Belgrád főterén Goran Bregović zenéjére ötszázezres tömeggel együtt mulatni, az tudja, hogy a zenekarvezető-zeneszerző munkásságának csak töredéke a filmzene. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy legnagyobb sikereit a mozgóképekkel együtt megszólaló – nyugodtan mondhatjuk – slágereknek köszönheti, amelyek színpadi produkcióiban a mai napig gyakran visszaköszönnek.

Goran Bregović jövőre tölti be a hatvanat és bár ez nem látszik rajta, terjedelmes életművét böngészve fejet kell hajtanunk tiszteletet parancsoló pályafutása előtt. Szerb anya és horvát apa gyermekeként született a bosnyák fővárosban, Szarajevóban. Még Tito mesterségesen egyben tartott Jugoszláviájában is mindig boszniai szerb-horvát zeneszerzőnek tartotta magát, a rendszerváltoztatás és a délvidéki háborúk azonban

a nagyvilág számára is megmutatták e „groteszk paradicsom” ellentmondásait. A pánszláv eszmény Bregović muzsikájában ironikusan jelenik meg, az viszont valóság, hogy hangokkal senki más nem tudta ennyire plasztikusan megfesteni a térség viszontagságait, megénekelni az egymásba érő népcsoportok színes kultúráját és a dalok erejével rámutatni az addig csak az egymás mellett élés mintaországaként

emlegetett Jugoszlávia rejtett és robbanásra kész konfliktusaira.

A zeneiskolában hegedűn kezdett tanulni, de a gitár gyorsan közbeszólt és a négyhúrost gyorsan lecserélte az ajándékba kapott hathúrosra. Tinédzser korát meghatározta a rockzene iránti érdeklődése, és már akkor több, helyi együttesben pengette a basszusgitárt. Az életrajz ezen a ponton szépművészeti tanulmányokról beszél, ennek részleteiről azonban hosszabb kutatás után sem tudhatunk meg többet.

Talán azért, mert a zenekar-alapítás a főiskolán is mindennél fontosabb volt, még akkor is, mikor hősünk a nyelvészettel is megpróbálkozott. Az itt létrehozott Beštije nevű együttesével Konjic városának egy kiskocsmájában rendszeres fellépők voltak: itt fedezte fel 1969-ben Željko Bebek, az akkor már hírneves rockegyüttes, a Jimi Hendrix nyomdokain haladó Kodeksi vezetője. A Kodeksiben Bregović szólógitárra váltott, és az akkor négytagú formáció lett a későbbi Bijelo dugme zenekar alapja. Addig azonban Goran ismét tanulni vágyott és filozófia-szociológia szakra iratkozott be. A Zoran Redžićcsel 1971-ben megalakított Jutro végül 1974-ben vette fel a Bijelo dugme nevet és vált a korabeli Jugoszlávia talán legnépszerűbb rockbandájává. 1988-as feloszlásukig nyolc stúdióalbumot és négy koncertlemezt jelentettek meg, valamint a 2005-ös búcsúturnét is megörökítették hangzó anyagon.

Az 1989-ben megkezdett szólókarrier első szakasza kizárólag filmekhez kötődik.

Emir Kusturica rendezővel alkotott párosuk csakis olyan jelentős filmrendező-zeneszerző együttállásokhoz hasonlítható, mint Federico Fellini és Nino Rota, vagy Peter Greenaway és Michael Nyman. Az 1989ben elkészített Cigányok idejét már cannes-i arany pálmás rendezőként készítette Kusturica, amely díjat A papa szolgálati útra ment című realista alkotásért kapta, de ismertségét már 1981-ben, az Emlékszel Dolly Bellre? című drámával megalapozta.

42

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 42

23/02/2009 18:15:00

A Cigányok ideje két és fél órás monumentális alkotás, humorral és bájjal vegyes drámaisága egy putriváros mindennapjain keresztül mutatja be az utolsókat rúgó Jugoszláviában élő roma népesség életét. Az Arany Pálma itt sem maradt el, ahogyan a méltatások nem feledkeztek meg Bregović zenéjéről sem, a cigány folklórból merítő, keserédes, balkáni rezesekkel hangszerelt dalokról. Ebben a filmben hangzik el az Ederlezi, Bregović milliós példányszámban fogyó válogatáslemezének címadó dala, amellyel mellesleg Rúzsa Magdi is nagy lépést tett a Megasztár vetélkedő megnyerése irányába. A dal egyébként egy szerb népdal, Djurdjevdan címen is ismert: ez a tény árulkodik Bregović munkamódszeréről, arról, hogy honnan merít, és a mondandót miképpen szövi egybe a zenei formával. A leíró jellegű alkalmazott muzsikával is jól boldogul, de első, komoly nemzetközi sikert hozó ilyen jellegű megmutatkozása előtt még meg kell említeni az Arizonai álmodozókat. A különleges, szürreális vízió Johnny Depp és Faye Dunaway főszereplésével készült, amelyben a délszláv motívumokat idézőjelbe téve, mégis a főbb jellegzetességeket megtartva lehettünk részesei a – többek között – Iggy Pop közreműködésével megvalósuló, világon átívelő zenei és a történet szerinti álomutazásnak. A Magyarországon csak 2003-ban bemutatott, Patrice

Válogatott filmográfia a leghíresebb és a nálunk kevéssé ismert, de fontos filmekből, amelyekhez Goran Bregović írt zenét: - A cigányok ideje (Emir Kusturica, 1989) - Kuduz (Ademir Kenovic, 1989) - Gluvi barut (Bahrudin Cengic, 1990) - Caruga (Rajko Grlic, 1991) - Arizonai álmodozók (Emir Kusturica, 1993) - Margó királyné (Patrice Chéreau, 1994) - Underground (Emir Kusturica, 1995) - A Chef in Love (Nana Dzhordzhadze, 1996) - A kígyó csókja (Philippe Rousselot, 1997) - Életvonat (Radu Mihaileanu, 1998) - The Lost Son (Chris Menges, 1999) - Tuvalu, az álomsziget (Veit Helmer, 1999) - Le Lièvre de Vatanen (Marc Rivière, 2006) - Mustafa (Can Dündar, 2008)

Chéreau rendezte 1994-es Margó királynét a legjobb filmzenéért jelölték César-díjra, és ehhez az Ofra Haza által énekelt gyönyörű dal, az Elo Hi is hozzájárult, csakúgy, mint az a bizonyos, szakrálisan magával ragadó, leíró szertartászene. Az Underground aztán ismét (és jelen ideig utoljára) Kusturicával készült, amelyben a háborúból háborúba futó közel fél évszázad Jugoszláviáját mutatják be az alkotók tablószerűen és lefegyverző iróniával. Talán a legismertebb Bregović-slágerek is ebből a filmből valók; hogy mást ne mondunk, a Mesecina.

A Sundance és a Velencei Filmfesztiválon díjakat nyerő, az egy kis faluból a deportálás elől kedélyes elszántsággal menekülő zsidókról szóló Életvonatban is kulcsfontosságú szerepet kap Bregović zenéje.

Goran Bregović dalaiból saját anyanyelvén készített lemezt a lengyel Kayah, a török Sezen Aksu és a Művészetek Palotájában 2007-ben koncertet adó görög George Dalaras is, és nem feledkezhetünk meg Cesaria Evoráról sem, aki az Ausenciát énekli portugálul. Két éve egy különleges dalszínházi produkció, a Carmen With Happy End érkezett a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. Bizet operájának sajátos átirata a cigányság bejárható útjainak sorsszerűségére kereste a válaszokat, a mesélő maga Bregović volt. Ekkor ismét szembesülhettünk a zeneszerzői nagysággal, amiként a széthulló délszláv nemzetek közösségének korszakos zeneszerzője az operától a filmzenén keresztül a pop-rock dalokig mesterien fogalmazza bele népének zilált sorsát és évszázados dallamkincsét szerzeményeibe és feldolgozásaiba. A közepestől a hatalmas méretűig növelhető koncertzenekar, a Wedding and

Funeral Orchestra többször hozott utolérhetetlen hangulatot magyar színpadra. A zenekarvezető balesete miatt az együttes nem jöhetett a legutóbbi Volt Fesztiválra, a Szigeten azonban már ott voltak. Talán ez alkalommal azt is megtudhatjuk, hogy a szerencsétlen nyári eset (Bregović ugyanis leesett a cseresznyefáról) az éppen akkor friss album hatására történt-e, ugyanis a dupla album címe: Alkohol. •

2009. március 12. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Goran Bregović Wedding And Funeral Ensemble (Szerbia): „Alkohol”

Km.: Gypsy Brass Band: Alen Ademovic (dob, ének), Bokan Stankovic, Dalibor Lukic (trombita), Stojan Dimov (szaxofon, klarinét), Milos Mihajlovic (harsona), Aleksandar Rajkovic (harsona), Dejan Manigodic (tuba), Dejan Pesic, Karolj Kolar, Igor Arizanovic, Vladimir Rumenic, Dusan Ljubinkovic, Sinisa Dutina, Ludmilla Radkova-Trajkova, Daniela Radkova-Aleksandrova (ének)

43

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 43

23/02/2009 18:15:01

Tárogatóünnep

Tárd ki szíved!

Bergendy Petra

Március 15. előestéjén ezzel a koncerttel méltóképp ünnepelhetjük nemzeti identitásunkat. A házigazdák és a fellépő zenészek célja, hogy a tárogató hangján keresztül bemutassák jó néhány évszázad történelmét. Izgalmas utazás lesz ez, ami a történelem és a művészet korszakain átível: Ázsiából Magyarországra, a kuruc kor csatáiból az egyház templomába, onnan pedig a klasszikus, majd a kortárs zene világába. A zene és az előadók örömöt ígérnek: ünnepelni hívnak.

Ez a különleges hangszer sok harcot élt át, győzelemre buzdító hangja sok lázadást és csatát kísért. És az évszázadok során fennmaradt. Már önmagában ez egy csoda, amiért ünnepelnünk kell – és akkor a ránk váró túláradó zenei forgatagról nem is beszéltünk.

A tárogató szenvedélyes és ősi hangjához igazán szép küllem társul, rekedtes és visszafojtott hangzása miatt pedig kifejezetten szívszaggatónak érezhetjük. A töröksíptárogatót a zurnát, Bartók a Biszkra-vidéki araboknál látta. Ma is kedvelik a tárogatót a Balkánon és a törököknél, hiszen hangja magában hordozza a harcos népek erejét, örömét és fájdalmát. Egykor csatahangszer volt, melynek harcba kellett hívnia, fel kellett riasztania az alvó katonákat. Fő színtere később is a hadizene volt, az erdélyi fejedelmi például az udvarok ünnepi felvonulásain használták. A Rákóczi-féle szabadságharc leverése után vált ez a hangszer magyar jelképpé; a falusiak megkedvelték, és ma már népi hangszerként is számon tartják.

A mai tárogatót 1894–96-ban a budapesti Schunda Vencel József hangszergyáros, a modern cimbalom megalkotója készítette

el, ezért a kuruc tárogatótól való megkülönböztetésül Schundának is szoktuk nevezni.

A mai modern tárogató, enyhe túlzással, a klarinét, a szaxofon és az oboa keveréke, mivel billentyűzete a német klarinét és oboa ötvözete, furata azonban a szopránszaxofonra hasonlít.

Amilyen sokszínű maga a hangszer, olyan sokszínű a Tárogatóünnep fellépőinek sora is. Ezen a koncerten mindenki megtalálhatja a neki tetsző műfajt. A színpadon csodásan elfér a zenei eklektika kavalkádja: felhangzanak majd a hadi hangszerre írt szerzemények, a szívből áradó egyházi zene hatására pedig megbékélhetünk önmagunkkal és másokkal. De ne unalmas meditációra számítsunk – a népzene dinamikus ereje fog magával ragadni minket, sőt, akár táncra is perdülhetünk!

A koncert házigazdája, a Trió Tárogató Kamaraegyüttes „a gregoriántól a Szózatig” mintegy kilencszáz év történelmét, kultúráját idézi fel a tárogató dalával. A meghívott zenész vendégek közül Nagy Csaba a barokk, Kiss Gy. László pedig a kortárs zenébe avatja be hallgatóit a tárogató segítségével. A Matocsáv Együttes tagjai,

a három fúvós zenész (Makó Péter, Tóth József és Csávás Attila) meglepő ötletként a jórészt vonósokon játszott magyar népzenét fúvós hangszerekre ültette át – s arról, hogy milyen izgalmas az eredmény, ez az este is meggyőz. A Fonó Zenekar tagjai Szlovákia és Ukrajna magyarlakta területeiről származó hivatásos muzsikusok, akik Agócs Gergellyel az élükön a Fesztivál Színház színpadán a magyar népzenét tolmácsolják igen hűségesen, de ne lepődjünk meg, ha más műfajokból is ízelítőt adnak, és klasszikus vonós zene, opera, modern jazz, world music vagy épp autentikus klezmermuzsika hangzik fel előadásában. •

2009. március 14. 19:30 Fesztivál Színház „Tárogatóünnep”

Km.: Trió Tárogató (tagjai: Barvich Iván/tárogató I., pánsíp, Rónai Lajos/tárogató II., Csávás Attila/ tárogató III.), Kiss Gy. László, Nagy Csaba, Agócs Gergely és a Fonó Együttes, Matocsáv Együttes

44

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 44

23/02/2009 18:15:07

M?D=

ÅÅÅÅÅÅÅÅÅÅ

*AZZYÜ3WINGÜ#$

ÜÜ!ÜJAZZÜARANYKORfNAKÜLEGJOBBÜDALAIÜAÜM}FAJÜKLASSZIKUSAITvLÜmSÜNAPJAINKÜCSILLAGAITvL ÜÜ!Ü Ü*AZZYÜRfDIvÜVADONAT{JÜ#$ JEÜFEBRUfRÜVmGmTxLÜAÜBOLTOKBAN ÜVAGYÜAÜWWW JAZZY HUÜWEB SHOPJfBAN

45

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 45

23/02/2009 18:15:14

Orquestra Buena Vista Social Club

A zene, ami úrrá lett a rendszeren Vörös Eszter

Az ötven évvel ezelőtti kubai forradalom az ország zenei életét sem hagyta változás nélkül. A kommunizmusba tartó rendszer a kubai éjszakai élet hedonizmusát nem nézte jó szemmel, és Manuel Urrutia Lleó elnök elkezdte, amit Fidel Castro folytatott: még az első évben, 1959-ben bezáratta az összes kaszinót, a legtöbb szórakozóhelyet és klubot, majd a társasági élet olyan központjait is, mint a Buena Vista Social Clubot. A csak tagok által látogatott klubban Havanna Marianao negyedében az akkori zenei élet jelentős zenészei fordultak meg és léptek fel.

Alig egy évtizeddel később az államosított kabarék (így például a leghíresebb, és sok Manuel Galban (fotó: Pascal Saez)

zenészt foglalkoztató Tropicana Club) és a kisebb bárok estek áldozatául a rendszerBarbarito Torres (fotó: Balint Hrotko)

nek, amely végképp megbénította a kubai népszerű zene szárnyalását. Az országban élő zenészek majdnem fele munkanélkülivé vált, és a sok képzett zenésznek évtizedekig nem volt lehetősége tehetségének kibontakoztatására. Pedig repertoárnak nem voltak híján. A Karib-tengeri térség legnagyobb szigetének zenéje rendkívül szerteágazó – az ember a legkülönfélébb stílusokkal találkozik akár csak a főváros, Havanna utcáin, de a vidék elhagyatottabb zugaiban is. Akárcsak Latin-Amerika többi országában, a latin zene, és azon belül az egyes nemzetek sajátos dallamai és ritmusai sokkal fontosabb részét képezik a hétköznapoknak, mint mifelénk. S bár a modern zene ott sem mentes a globalizáció hatásaitól, a „saját” zene szerepe meghatározó része a kubai identitásnak.

S attól sem kell félni, hogy az újabb generációk ne vinnék tovább a hagyományt: bőven vannak vállalkozók a tradicionális zene, így például a Buena Vista Social Club Aguaje Ramos (fotó: Pascal Saez)

46

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 46

23/02/2009 18:15:17

által prezentált stílus továbbörökítésére, sokan a már modernebb salsát, vagy kubai változatát, a timbát művelik, mások pedig örömmel elegyítik sajátjukat a térség zenéivel, melynek eredménye a reggaeton, vagy akár a karibi hiphop zene.

Több mint egy évtizede a világ legtöbb országában természetes, hogy a kávéházakban, a rádiókban vagy a bevásárlóközpontokban is fülünkbe másznak a kubai dallamok. Az ok pedig az a sikertörténet, amely Ry Cooder és Wim Wenders 1999-es filmjéhez, s az évtizedekkel azelőtt bezáratott klub nevéhez fűződött. A Buena Vista Social Club akkori zenészeinek derékba tört hazai karrierje a nemzetközi színpadokon és mozivásznakon folytatódott, és ezzel felhívták a figyelmet arra a zenei gazdagságra, ami ennek az évtizedek óta diktatúrában élő országnak megadatott. S bár a világ csak egy tucat zenész nevét jegyezte akkor meg, a „hátországban” több tízezren voltak, akik színvonalasan játszották a sont, a csacsacsát, a bolerót. Hamarosan viszont közülük is sokakat megismerhettek a Kubába látogatók: a „nagy támogató”, a Szovjetunió összeomlásával Kuba kénytelen volt nyitni a turizmus, mint lehetséges gazdasági forrás felé, és egyre több bárban, étteremben játszhattak újra az addig elfelejtett zenészek. S bár a általában a sikerfilmben megismert slágereket játsszák, nélkülük nem indult volna meg a kubai zene újjászületése.

Amadito Valdez (fotó: Dave Bamford)

De mit is hallhat valaki, ha nyitott füllel járja az országot? A legtöbb helyen – már ami a tradicionális zenét illeti – a son műfajával találkozhat. Ez a legfontosabb eleme a kubai zenének, erre épül sok, a története során kialakult stílus is. A son olyan Kubának, mint a tangó Argentinának vagy a szamba Brazíliának. A Buena Vista zenészei is leginkább son dalokat játszanak. Előadásában a jellegzetes hangszer a tres, egy speciális gitár. A son a 19. század végén alakult ki az ország keleti vidékein, ahol a spanyol gitár és a lírai dallamok keveredtek a fekete rabszolgák afrikai ritmusaival. Az első, Havannában rögzített hangfelvételek 1918ból származnak. A sonnak később több változata is kialakult, amint más stílusokkal keveredett, így született a mambo, a boleroson, a son-montuno a sucu-sucu. Később pedig a salsa és a timba. A bolero a kubai zenében a lírai dalok stílusa, amit például a Buena Vistá-s Omara Portuondótól lehet sokat hallani. Nagyjából az Európában rumbaként ismert dalok ezek. A rumba szó ugyanis Kubában egészen más zenét takar, mint amire a táncversenyek rumba táncosai mozognak. A kubai rumba a feketék által táncolt és játszott stílus, amely a törzsi táncokra emlékeztet, és erősen erotikus vonásai vannak. Az erőteljes ritmusok mellett többen éneklik kórusban a dalokat.

A son, illetve a bolero-son az Amerikába és Európába exportálás közben elveszítette a nevét, és egy eladhatóbb keresztnevet kapott (a son nagyon hasonlított a song angol szóhoz).

A klasszikus stílusokból játsszák még a csacsacsát, de a 19. században kialakult formák, mint a guaracha, a danzón, a habanera, a guajira stílusjegyei mind felismerhetők a ma játszott modernebb stílusokban.

S minthogy a latin láz a jazzt sem kerülte ki a 20. század közepén, a kubai jazz masszív ága lett az amerikai születésű zenének – köszönhető ez többek között Dizzy Gillespienek -, és egyaránt népszerű Kubában és a világ más pontjain is. Biztos pont minden városban a Casa de La Trova, illetve a Casa de La Música, a zene háza, afféle kultúrház, amely a tradicionális zenék megőrzésére hivatott, és ahol táncolni is lehet – erre azért ügyel a rendszer, szerencsére. Az a rendszer, amely azért kialakította a maga zenéjét is, a jellegzetes latin-amerikai nueva-trovát, a politikai töltetű, fülbemászó latin dallamokat, amelyek mára jobbára jelentőségüket veszítették. És ugyanez a rendszer küzd most az új stílusokkal, és azok lázadó

A legenda folytatódik A tíz évvel ezelőtt – és azóta tartó – sikertörténet főszereplői újra itt lesznek, bár már egyre kevesebben vannak közöttünk. Az eltávozott nagyok helyére kiváló fiatal zenészek kerültek, akik továbbörökítik a kubai zene sokszínű hagyományát, amely Kubának lételeme, a világnak pedig nagy ajándék. A koncerten tudjuk, mire számíthatunk: a kubai tradicionális zene fő vonalát hallhatjuk majd, főleg a már eddig megismert son montuno, bolero dalokat ad elő a zenekar. S mivel a zenészek nem csak egy stílusban vannak otthon, hiszen jól játszanak jazz-t, klasszikus zenét, vagy más kubai stílusokat, az előadás garantáltan izgalmas zenei élmény lesz – és remélhetőleg táncos élmény is.

szövegeivel, így a hiphop és a reggaeton bizonyos helyeken (iskolák, partik, diszkók) nem szólalhatnak meg. A kubai zene – természeténél fogva – folyamatosan változott, és az országot akaratlanul is ért kulturális hatások rendre formálták. Kérdés, hogy a majd egyszer bekövetkező nagy változás mit hoz e sokszínű zenei világ életében. •

2009. április 24. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Orquestra Buena Vista Social Club®

Km.: Manuel „Guajiro” Mirabal (trombita), Pedro Pablo Gutierrez (nagybőgő), Manuel Galbán (gitár, billentyűs hangszerek), Jesús „Aguaje” Ramos (harsona), Barbarito Torres (lant), Amadito Valdés (timbales), Idania Valdés (ének, ütőhangszerek), Rolando Luna (zongora), Filiberto Sanchéz (bongó), Angel Terry (konga), Carlos Calunga (ének), Luis Alemañy (trombita), Raúl Nacianceno (klarinét, fuvola, szaxofon)

47

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 47

23/02/2009 18:15:25

Afrika dobnyelvei

Költészet hangsebességgel H. Magyar Kornél

Afrikának annyira a bőre alatt van a zene, hogy az afrikai emlékezet nem is képek, hanem hangok formájában tárolja az információkat, így még a lejegyzés is inkább „hangos”, és nem írásos. A Szaharától délre élő népek auditív gondolkozása alapvetően befolyásolja egész viselkedésüket, világképüket, kommunikációjukat. Az első gyarmatosítók még nem értették, miért tudott érkeztükről minden falu, aztán rájöttek, és megdöbbentek: dobnyelven repült az üzenet, hangsebességgel.

Régi történet szerint egy angol diáklány Afrika valamelyik nyugati régiójában lévő országba utazott turistaként. Az út végén szuvenírt is vásárolt: egy öthúrú íjciterát, egy mvet nevű hangszert. Otthon izgatottan adta oda apja fekete sofőrének, mert úgy tudta, hogy ő tud játszani az ilyesféle pengetős hangszereken. Az afrikai sofőr kezébe vette a hárfa-citerát, óvatosan megvizsgálta, próbaképpen megpengette húrjait; végül látszólag megvető arckifejezéssel visszaadta a hangszert. A lány csodálkozása nyomán elmagyarázta, hogy képtelen olyasvalakivel kommunikálni, aki nem beszéli az ő nyelvét.

Az afrikai hagyományos kultúrákban a zene és a nyelv rendkívül magas szintű szimbiózisa figyelhető meg: számos afrikai nyelvben egy-egy szó jelentését befolyásolja, hogy milyen dallammal ejtik ki. Ez a tulajdonság lehetővé teszi, hogy a beszéd ritmusát és dallamát egy-egy hangszeren, például marimbán vagy dobon utánozva – a hangszer segítségével teljes szövegeket lehet imitálni, így kialakulhat az úgynevezett dobnyelv, és a dobnyelvhez fejlesztett be-

szélő dobok családja. A beszélő dob és a dobnyelv úgy tudott létrejönni, hogy a fekete zenészek elementáris muzikalitása ösztönösen behelyettesíti a beszélt szöveget dallammal, ritmussal, és fordítva: a zenei dallamot is képes szövegként értelmezni.

A hangszerekkel közvetített szöveg alkalmazási területe rendkívül széles lehet.

Elsődleges a költészetben és telekommunikációban betöltött szerepe. Erre specializált hangszerek meglepően rövid idő alatt juttatnak el üzeneteket akár az egész kontinens léptékeiben számolva – feltéve, hogy megfelelő „tolmácsdobosok” a határvidéken képesek lefordítani a dobszöveget az egyik nyelvről a másikra. A telekommunikációnak Afrikában évszázadokon át a favagy más néven résdob volt a legfontosabb eszköze, ami voltaképp egy különlegesen kialakított formájú, hosszanti irányban mélyen bemetszett, kivájt, kiégetett nagy farönk. A résdob játéka közben általában két-, esetleg háromféle különböző hangot lehet elkülöníteni, és a hangszert két vastag faütővel szólaltatják meg. A résdob a „beszélő” hangszerek közül talán a legelterjed-

tebb, Guineától a Közép-Afrikai Köztársaság keleti határvidékéig szinte mindenhol lehet találkozni vele. Egy megfelelő méretű fadob hangja sík, szavannás területen, éjszaka akár húsz kilométerre is elhallatszik.

A beszélő hangszerek másik szerepe a régi afrikai költészetből ismert: az ősi mande, asanti és joruba udvarokban járt arab

Harcos zenész Bonga 1942-ben – Barceló de Carvalho néven – angolai munkáscsaládba született. Kilencen voltak testvérek, de egyedül ő zenélt: a dikanza nevű, bordázott bambusznádból készült ritmushangszeren játszott. Fiatalon kiemelkedő sportkarriert ért el: a 400 méteres síkfutás kiválóságaként a portugál atlétikai válogatott tagja lett, s európai versenyei során csatlakozott a portugál gyarmati uralom ellen lázadó, emigráns angolai mozgalmakhoz. 1972-ben politikai tevékenysége miatt száműzték az országból, és ezzel sportpályafutása is véget ért. Hollandiában menedékjogot kapva elkészítette Angola 72 című albumát. Zenéjére éppoly jellemző a morna melankóliája, mint politikai nézeteinek markáns megfogalmazása. Szülőhazája függetlenné válása után Bonga váltogathatta lakóhelyét, és hol Párizsban, hol Lisszabonban, hol pedig Angolában élt. Tucatnyi lemezén jól megfértek egymással a szívszorító angolai dallamok és a tüzes brazil szambák, de az Angola 72 – és az azt követő Angola 74 – sikerét csak 2000-ben, a Mulemba Xangola albummal érte el. Ezzel újra belépett a legkeresettebb afrikai előadók klubjába, és azóta két lemezzel erősítette a világzenei sikerlisták élén szerzett helyét, a Kaxexe és a Maiorais cíművel.

48

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 48

23/02/2009 18:15:27

Bonga

utazók feljegyzéseiből tudni lehet, hogy már a 14. században professzionális udvari költő-muzsikusok szórakoztatták a királyok vendégeit. Ezek az úgynevezett griot-k, akiknek leszármazottaival a mai afrikai világzene sztárjai között találkozhatunk: a Diabaték vagy Sissokók ilyen dinasztia leszármazottai.

A griot-k hangszeres felkészültségük, mindig ihletett megszólalásuk révén határozottan különváltak Afrika minden más

előadóművészétől. Krónikás szerepükre jellemző, hogy hihetetlen mennyiségű történeti információt tudtak felidézni énekeik során. Az amerikai író Alex Hailey, a nálunk is népszerű Gyökerek című regény szerzője saját bevallása szerint a tengerentúlról Gambiába átutazva egy helyi griot-tól ismerte meg családfájának hiányzó láncszemeit, amelyek a messzi 18. századba vesztek. A griot-k beszélő hangszerei közül kiemelkedik homokóra formájú beszélődob, amely sok afrikai nyelv imitálására az egyik legalkalmasabb hangszer: a „homokóradob” felépítése lehetővé teszi hangolása állandó módosítását. A hangszer két vége bőrrel van bevonva, a homokóra formájú test pedig lehetővé teszi, hogy a kötélzetet játék közben kézzel összehúzva és lazítva visszaadja a játékos a beszéd legjellegzetesebb mikroelemeit, emelkedő-eső hajlításait is.

helyi változatait beszélik, még az angolba is átveszik tükörfordítással, és azt kérdezik, ha egy tál ínycsiklandozó étel kerül eléjük az asztalra: „Do you hear the scent?” – „Hallod az illatát?”. Ha valaki azt kérdezi: „Hallod?”– azzal egyben azt is kérdezi: ’megértetted, befogadtad szellemileg, lelkileg, amit hallottál, láttál, éreztél?’ Az afrikai ember elsődleges érzékszerve a füle – talán ez a titka annak, hogy minden élményét képes zenére fordítani. •

A nyugat-afrikai Ghánában a helyi nyelvek egyik jellegzetessége a ’hallani’ ige változatos jelentésegyüttese. Az itteni emberek ugyanis nemcsak hangokat hallanak, hanem például az étel illatát. A reflex anynyira erős, hogy azok, akik az angol nyelv

2009. április 30. 19:30 Fesztivál Színház Bonga (Angola) Km.: Bonga (ének, konga, dikanza), Chiemba (basszusgitár), Fusica (harmonika), Da Graca (dob), Feijo (gitár)

Mivel Miv em Mitt főzzek ődís ekszíts vacsorá a ás ra??e Hogyan gy legyen gy mégg izgalmasabb g a sminkem? sminkem?

Mit vegyek fel el randira? rand

Hova ova vigyem a gyereket sporto sportolni? olni?

Mivel díszítsem az ott otthhonom??

Melyikk a legmenőbb csizma?

Idén hova utazzunk? k??

Elképesztő, mennyi helyzetben kell egy nőnek helyt állnia! A Nők Lapja Cafe nap, mint nap friss ötletekkel segít, hogy mosolyogva állhass helyt az életben! Ha pedig pihenésre vágysz, sztárjaink mindent megtesznek a szórakozásodért! Saját élményeidet, tapasztalataidat pedig megoszthatod az egyik legnépszerűbb női fórumban.

49

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 49

23/02/2009 18:15:28

30Y – Szentimentálé

Csészényi térhatás Kovács Bori

A 30Y együttes a mai fiatal zenészgeneráció egyik legtermékenyebb előadója és nagy kaméleonja egyben.

Szinte évente megjelenő albumain alapvetően az alternatív rockzenéből indul ki, mégis remekül változtatja színvilágát, ugrál stílusról stílusra, folyamatosan izgalomban tartva mind magát, mind a közönséget.

Bár a zenekar egy szombathelyi buszjárattól kölcsönözte nevét, mégis Pécsett alakult meg 2000-ben. Sokáig csak a pécsi egyetemi ifjúság figyelhette ténykedését, az első négy év ugyanis leginkább az útkeresésről szólt. A Beck Zoltán (ének, gitár), Beck László (dob), Gradvolt Endre (gitár), Sárközy Zoltán (billentyű – 2002-től a zenekar tagja) és Varga Ádám (basszusgitár) alkotta formáció végül a Kispál és a Borz nevével fémjelzett alternatív rock mellett tette le a voksát, hangszerelésben, gitártémákban a földijük

által kijelölt úton haladva tovább, elrejtve azonban benne egy kis pszichedeliát, a kilencvenes évek britpopjának szelídségét, amerikai grunge robbanékonyságát, no meg egy kis U2-utánérzést. A Kispál fel is figyelt rájuk, és előzenekarként számos helyen bemutatta őket, miközben „önállóan” a nyári fesztiválokra is eljutottak.

Egy 2002-es demó után 2004-ben jelent meg a zenekar első albuma 1 perccel tovább címmel, mely koncertfelvételekből

lett összeállítva. Az anyagot az együttes honlapjáról is le lehetett tölteni, később pedig speciális csereakció keretében az írott lemezeket a koncerteken igazira cserélhették a rajongók. A két évvel később elkészült Csészényi tér című stúdióalbum már szinte teljesen új dalokat tartalmazott, és a zene is kissé elmozdult az elektronika irányába. 2007-ben megszületett a Semmi szédítő magasságra keresztelt album, amit kicsit rockosabbra vettek, miközben újból felerősödött a britpop hatása. A lemezen meghökkentően keveredett a Muse operettrockja a Kispál-vonallal, és a Commodore 64 számítógéphangokat sem mellőzték.

A legszínesebb, legjátékosabb és egyben legkiegyensúlyozottabb, legletisztultabb lemez mégis az eddigi utolsó, a tavaly megjelent No4 lett, melyen megszaporodtak a lassúbb, nyugodtabb dalok, nagyobb teret kaptak a billentyűs hangszerek, megjelent a trombita, a kamarazene, az álmodozós lebegés, és még a beatkorszakot is megidézték.

Mindezen pozitívumok mellett azért a zenekar az egyik legfontosabb poszton hátránnyal indul kortársaihoz képest. Beck Zoltánt hangi adottságai ugyanis nem predesztinálnák színpadra, mondanivalója viszont van, ami feljogosítja a frontemberi szerepre, megidézve ezzel a nyolcvanas évek magyar underground zenekarainak attitűdjét. Dalszövegei Lovasi András szövegeihez hasonlóan soráthajlásos szerkesztésűek, és a két szerző szóhasználata is mutat átfedéseket, de Beck világa sokkal sötétebb, komolyabb és a hétköznapokban élő. A slágergyanús szövegekkel és a kiváló zenészi játékkal együtt az évek alatt remek koncertzenekarrá fejlődtek, hamar fel tudják forrósítani a koncerttermek hangulatát és számos új rajongót vonzanak magukhoz, miközben mindmáig megmaradtak szimpatikus, hétköznapi embereknek. •

2009. március 13. 20:00 Fesztivál Színház 30Y– Szentimentálé koncert

50

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 50

23/02/2009 18:15:28

Somló Tamás

Házibuli a palotában Vörös Eszter

Az ember azt gondolná, hogy egy olyan koncertteremben, ahol rendszeresen a nemzetközi zenei élet legrangosabb szimfonikus zenekarai lépnek fel, nehezen fér meg a rockzene. Pedig a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem sok könnyűzenei estét élt már meg. Az igazán jók mindig azok, amelyek a Müpára lettek szabva. Az akusztikájára, a méreteire, az „intimitására”, ahogy Somló Tamás közelgő koncertje kapcsán fogalmazott.

Szerinte ugyanis a terem a méretei ellenére közel viszi a zenészt a közönséghez, ami bizony eltérő zenei megoldásokat követel az előadóktól. „A koncertek 80 százalékánál sikerül elérni, hogy a zenekarok a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem adottságaira hangszereljék a koncertjeiket – mondja el Várkonyi Attila, a könnyűzenei programok szervezője és rendezője. A Müpában egyébként is az a szokás, hogy nem veszünk meg egy már létező koncertet, hanem a fellépés előtt leülünk a zenészekkel, a látványtervezőkkel, színházi szakemberekkel, videorendezőkkel, és közösen kitaláljuk, mi lenne az az egyedi produkció, amit csak itt tudunk megvalósítani”. Az április 28-i Somló Tamás-est,

melynek két vendége Horváth Charlie és Demjén Ferenc lesz, több szempontból is az egyedi megoldások estéje lesz, hiszen három magyar rocklegenda ad közös, akusztikus koncertet.

Három teljesen más hang és személyiség ugyanabból a generációból. Olyannyira egy korosztály, hogy Somló Tamás és Charlie még a Balettintézetben voltak hat évig osztálytársak, Somló és Demjén „Rózsi” pedig 1969-ben találkoztak a Moulin Rouge-ban, ahol Demjén zenélt, Somló pedig mint

artista lépett fel. A barátságok megmaradtak, a zene pedig még inkább összefűzte a három művészt. Így, hárman ezt az anyagot még sehol nem adták elő, s ez máris egy kuriózum az estét illetően. A koncerten megszólal majd két-két dal a vendégek repertoárjából, az est végén lesz két teljesen új szám, közte pedig Somló Tamás régi és új, az LGT-s időkből való és szóló slágerei hangzanak el.

A házigazda szerint a számokat gondosan a Nemzeti Hangversenyteremre „szelídítik” majd, vagyis két-három énekhangra és akusztikus hangszerekre , gitárra, zongorára, klarinétra, szaxofonra vagy fuvolára írt formában hallhatjuk majd az eddig másként ismert dalokat. „Szeretnénk kipróbálni, hogy ez a három hang együtt mennyire tud mássá tenni egy számot. Hogy jobb vagy rosszabb annál, amit már úgyis ismernek az emberek. Utána majd lehet pontozni vagy dobálni…” – folytatja az egykori LGT szaxofonosa, basszusgitárosa és énekese, aki 1992 óta szólózenészként vesz részt a hazai rockéletben. „Ezért felkértük Fehér Gábort a Cotton Club Singersből, aki egyébként az Álomarcú lányt is átírta a capellára, hogy néhány dalt ő dolgozzon át.”

Az összhatást a legmodernebb látványtechnika fokozza majd – a kivetítőn a koncert pillanataiból és hozott anyagokból szerkesztett videó látható majd egy VJ (video jockey) vezetésével. Ám technika ide vagy oda, Somló Tamás szerint a közönséggel való közvetlen kapcsolat lesz a kulcsa a koncertnek. „Közelebb zenélünk majd a közönséghez. Az akusztikus zene sokkal kifinomultabb, és persze sokkal nehezebb is, hiszen itt minden hiba rögtön kiderül.

Nagyon oda kell figyelni. Természetessé szeretnénk tenni ezt a koncertet, hogy olyan legyen, mintha otthon, egy lakásban tartanánk házibulit.” • 2009. április 28. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Somló feat. Charlie, Demjén

51

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 51

23/02/2009 18:15:29

Minimatiné

Kipkopp és Pötty útra kelnek Kelemen Orsolya

A Müpa gyerekprogramjai között fontos helyet foglal el a 2–8 éves korosztályt célzó Minimatiné sorozat. A tavasszal látható, különféle művészeti ágak és műfajok metszéspontjában születő produkciók a gyermekek képzelőerejét, kreativitását ébresztik fel, vagyis komplex befogadói élményeket kínálnak. Márciusban és áprilisban találkozhatunk a kalandokat kereső gesztenyegyerekkel, Kippkopp-pal és a Kis Piros Pöttyel, melyről talán az is kiderül, hogy csütörtökön épp mit csinál.

A Művészetek Palotájában a zongoradarabok alapján készült előadást tekinthetik meg a szülők és a gyerekek a Kolibri Színház művészeinek közreműködésével – Tisza Bea rendezésében, Bodnár Zoltán és Alexics Rita előadásában –, Bizják Dóra zongorajátékával kísérve. És ha mindez tetszett, hazafelé útba lehet ejteni egy nagyobb könyvesboltot, ahol Kippkopp-sorozat darabjait és a – természetesen – Marék Veronika illusztrálta kottát is meg lehet vásárolni. Kár, hogy márciusban nem olyan egyszerű lehullott vadgesztenyét gyűjteni, mert a zene és mese élményeit követően nagyszerű játék lehet igazi gesztenyefigurákat gyártani. Sebaj, gesztenye lesz majd ősszel, addig pedig ott a mese és a zene!

Kippkopp másképp

Színház, zene, festészet

A Kippkopp-történetek szerzőjét, Marék Veronikát nem kell bemutatni az olvasóknak. A fiatalabb szülők közül biztosan sokan rajongtak annak idején a Kockás fülű nyúl történeteiért. A Boribon- és az Annipanni-kötetek talán ismerősek azoknak is, akik nem szoktak hosszasan válogatni a könyváruházak gyermekrészlegein. És lehet folytatni a felsorolást további jól ismert mesékkel: Laci és az oroszlán, A csúnya kislány, Öcsi és bátyó, Télapó és ezüstmackó. Marék Veronika elmúlt hetvenegy éves, de szerencsére fáradhatatlanul dolgozik, ír, rajzol. Időnként pedig Japánba utazik, ugyanis több nyelvre lefordított művei a távol-keleti országban különösen nagy népszerűségnek örvendenek. Kippkopp lelkes, kíváncsi és kalandra éhes gesztenyefigura, aki kitartóan járja a világot, és igyekszik választ kapni kérdéseire. Említést kell tenni Tipptoppról is, a segítőkész és magányos gesztenyelányról, aki a mese szerint barátokat, családot szeretne találni magának.

A zenei programok közé Kippkopp és Tipptopp figurája egy szerencsés találkozásnak

köszönhetően kerülhetett be. Ennek egyik előzménye, hogy Tallér Zsófia zeneszerzőt megihlette e kedves figura, és rövid zongoradarabokat komponált Kippkopp kalandjaihoz. Tallér Zsófiának nem ez az első gyerekek számára készült munkája.

Néhány éve a Kolibri Színház Békés Pál regényéből készített Trapiti című előadásához írt zenét, és a KFKI Kamarabalett Bogármese című produkciójának is ő az egyik zeneszerzője, emellett rendszeresen közreműködik „felnőtt” alkotásokban is: számos filmhez és színdarabhoz komponált zenei anyagot, rendszeresen dolgozik együtt Zsótér Sándorral, Mundruczó Kornéllal vagy Gothár Péterrel. Az előzmény tehát a Kippkopp és Tipptopp címet viselő, tizennyolc zongoradarabból álló sorozat, mely a mese egy-egy jelenetéhez fűzött rövid karakterdarabokból áll. A mű azért izgalmas, mert a darabok nem nehezek, és köszönhetően annak, hogy a nehézségi fokok egymásra épülnek, már a legkisebbek is sikeresen próbálkozhatnak az előadásukkal. A darabokat tavaly áprilisban mutatták be a győri Liszt Ferenc Zeneiskolában, ahol vetítéssel, felolvasással egészítették ki a zongorajátékot.

Kippkoppal ellentétben a Kis Piros Pötty nem mesefigura, hanem egy igazi piros pötty, ha úgy tetszik, festékpaca, melyet egy festő ken a vásznára. Bár tény, a pöttyből hamarosan komplex mesevilág keveredikkerekedik ki. A festő Joachim Torban, aki Thalias Kompagnos néven 1990-ban alapította meg társulatát Tristan Vogttal, és hét évvel később egy másik társulattal karöltve színházat nyitottak Nürnbergben.

Előadásaik, melyekben gyakran szerepelnek bábok, zenével, vetítéssel, képzőművészeti installációkkal kísért és illusztrált összművészeti produkciók. A társulat a Mit csinál a Kis Piros Pötty csütörtökön? című előadásával a közelmúltban számos fesztiválon szerepelt világszerte. Jártak Svácjban, Ausztriában, Hollandiában, Luxemburgban, Finnországban, Szlovéniában, Olaszországban, Lengyelországban, Ausztráliában, Dél-Koreában és Izraelben. Magyarországon nem ez az első vendégjátékuk, tavaly májusban sikerrel szerepeltek Kaposváron, a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Biennáléján.

52

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 52

23/02/2009 18:15:30

idéző palotákkal, növényekkel, állatokkal és mindennapi életünk tárgyaival, szereplőivel olyan, mint egy mágikus túra. Az áttetsző vásznon a műalkotások keletkezésének alapvető élményével szembesülhetünk, és az alkotófolyamatba nyerhetünk betekintést.

A látvány folyamatosan változik, a készülő mű megannyi részlete önálló történetként kelhet életre, és a látványból olyan narratíva születik, ami mindenkinek a sajátja. A festmény újra és újra átalakul, minden egyes ecsetvonásnak köszönhetően újra elbűvölheti a közönséget, így játékosan mutatja be a művészet által kínált meglepetéseket, melynek valódi hatása magának a kreativitásnak az élvezetében lelhető fel.

Hogy mi történik a pöttyel? A festő egy áttetsző fólia mögött dolgozik, melyhez Ravel és Debussy zenéjéből merít inspirációt. A Kis Piros Pötty újabb piros pöttyöket kap maga mellé, melyek különböző színű geometriai formákkal egészülnek ki. Az így keletkező kép izgalmas képzeletbeli utazásra invitál bennünket, ugyanis a színek és formák elkezdenek variálódni, labdává, madarakká, felhővé alakulnak. Álomszerű utazás veszi kezdetét, ami a tündérmesék világát

A színházi keretben készült előadás arra ösztönzi a gyerekeket, hogy megfogalmazzák saját inspirációjukat arról, mit látnak. Az élményeken túl az előadás mind a vizuális, mind a zenei nevelés szempontjából hasznos, a kreatív szülők maguk is inspirációt nyerhetnek további színes, fantáziát megmozgatható játékokhoz. Hiszen a képzelet szárnyalásához, a fantáziavilág működéséhez nincs is feltétlen szükség kész történetekre, elég hozzá valami jó zene és egy adag színes festék. •

MINIMATINÉ 2009. március 21. 10:30, 12:00 és március 28. 10:30, 12:00 Üvegterem, Kék terem Kippkopp, a gesztenye-gyerek

Írta: Marék Veronika Zene: Tallér Zsófia Tervező: Opra Szabó Zsófia Rendező: Tisza Bea Előadja: Bodnár Zoltán és Alexics Rita Zongorán közreműködik: Bizják Dóra 2009. április 18. 11:00, 11:30, 13:00 Üvegterem, Kék terem Mit csinál a Kis Piros Pötty csütörtökön? – A Thalias Compagnons (Németország) vendégjátéka

Zene: Claude Debussy és Maurice Ravel Előadja: Joachim Torbahn Rendező: Ruta Platais

53

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 53

23/02/2009 18:15:31

Hegedűk és Zenepavilon

Fortélyok és kamaszötletek László Ferenc

Fotók, kihajtós könyvek meg tréfás Haydn-kalap emitt, csodálatosképp hegedűvé formált alkatrészek amott.

Ifjonti próbálkozások és évszázados tapasztalatok – a Művészetek Palotájának két aktuális kamaratárlatát a szabályokhoz kötött, s egyszersmind váltig teremtő fantázia rokonítja egymással.

Művészet a mesterségben Ez a címe annak a kiállításnak, amelyet február közepétől egészen június legvégéig a Fesztivál Színház bejáratánál talál, s bizonynyal kíváncsian fürkész majd a koncertlátogató közönség kandi hányada. Meglehet, kissé talányos és többértelmű a megfogalmazás, ám az alcím rögvest közelebb is segít bennünket az érdekfeszítő, és a laikus számára túlzás nélkül megejtően titokzatosnak tetsző tárgyhoz: Hegedűkészítés a céhmesterek nyomdokain. Mert hát, forgassuk bár mégoly ügyesen a nyirettyűt, vagy

Hegedűkészítés (fotó: Molnár Gábor)

54

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 54

23/02/2009 18:15:33

éppen ellenkezőleg, csodáljuk pusztán csak tisztes távolból a nemes hangszert – a hegedű, s különösen egy-egy mesterhegedű világrájöttének boszorkányos fogásai, gyártásának mesterségbeli fortélyai méltán kiérdemlik az ámulatunkat. „Ha Isten, mint mondják, a maga képére teremtette az embert, akkor bízvást állíthatjuk, hogy az ember saját képére alkotta a hegedűt, helyesebben a nő képére, mert a hegedű gyönyörű istennő” – fogalmazott a témában fokozottan illetékesnek tekinthető Yehudi Menuhin, és ezt az érzékletes meglátást felidézve alighanem kézenfekvő retorikai megoldás lenne a nő oly gyakran emlegetett, s a közmegegyezés által régente megerősített örök titokzatosságának előcitálásával körvonalaznunk a hegedű úgyszintén roppant enigmatikus jellegét.

Csakhogy e párhuzam felemlítése jószerével teljesen felesleges, hiszen a legszélesebb körben tudomásul szolgál a tény, miszerint egy tisztelettel övezett Amati-, Stradivari-, vagy Guarneri-hegedű legalább annyi titkot rejt bensőjében, mint Éva akármely lánya, s hogy „lelkének” egy-egy megfejtésre váró rezdülése a világirodalom nagy nőalakjainak is bízvást a becsületére válna.

Az imént cremonai mesterhegedűket emlegettünk, és méltán, hiszen a szép instrumentum máig használatos formája e rokonszenves észak-itáliai város céhes műhelyeiből származik, s utóbb majd két évszázadon át e település számított a hegedűkészítés első számú, áhítattal csodált fellegvárának. S e lombard várost említhetjük azért is, mivel a Fesztivál Színház előtt állomásozó kisded kamaratárlat ötlete szintúgy ott fogant meg, amikor tavaly októberben a budapesti Guminár Műhely, a mesterség hazai tradíciójának jeles reprezentánsa is részt vett a cremonai Mondomusica 2008 elnevezésű hangszerkiállításon. Ennek a rendezvénynek az ihletésére és részben mintájára tervezte el ugyanis a műhely mestere, Guminár Tamás a szerénységében is nagyvonalú hazai bemutatót, amelyen most a hangszer készítésének mindahány fázisát, seregnyi csínfogását tanulmányozhatják, leshetik meg és el a hegedű hangjának, külső szépségének és magasztos belbecsének budapesti tisztelői.

Zenepavilon Szorosan a Joseph Haydn ünneplésére szentelt idei emlékév szelleméhez kapcsolódik a másik, március 28-án nyíló, és egészen május 5-ig megtekinthető kiállítás.

Ez a bemutató az előzményekben gazdag, míg hivatalosan 2006-ban életre hívott Rajz és vizuális kultúra Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny ötven legsikerültebb pályaművét tárja (a benyújtott majdnem háromszáz terv és mintadarab közül) a látogató elé. Az Oktatási Hivatal, a MoholyNagy Művészeti Egyetem és még számos egyéb szervezet által gondozott verseny ugyanis 2008/2009-ben a „Zenepavilon” avagy Haydn emlékezete összefoglaló téma köré rendeződött, s ilyesformán a megmérettetést vállaló fiataloknak az első körben olyan munkákat kellett a mustráló zsűri elé bocsátaniuk, melyek egy elképzelt eszterházai zenepavilon számára készültek.

Az említett témakijelölés mindazonáltal csak keretek közé terelte, és a legkevésbé sem béklyózta meg az ifjonti kreativitást, hiszen felettébb változatos műfajok, technikák és eszközök kínálkoztak a vetélkedésbe benevező középiskolások számára. Megeleveníthették Haydn életének eseményeit, munkásságát, felidézhették korát, tervezhettek a zenepavilon részére arculatot, weblapot és logót, s persze hagyományosabb díszítőelemeket: függönyt, csempét és kárpitot, vagy készíthettek szinte bármiféle ajándéktárgyat, ami csak helyet kaphatna a virtuális Haydn Zenepavilon ajándékboltjában. A pályázatra benyújtott munkák láttán egyhamar megállapítható, hogy a versengő gimnazisták bátran éltek is a lehetőségekkel, és ötletekben dúslakodó terveiket alighanem maga a humorérzékkel és teremtő fantáziával ugyancsak gazdagon megáldott Haydn papa is derűs tetszéssel szemlélné.

A Zászlótérre kihelyezett tárlaton akad az udvari zenekar hangversenyét három dimenzióban ábrázoló kihajtós, úgynevezett pop-up kép (Racskó Júlia, a budapesti Eötvös Gimnázium diákjának munkája), műtárgyként azonosítható mókás fejfedő (Csőke Dóra, Avasi Gimnázium, Miskolc) vagy éppenséggel Haydn elhalt szerelmét megidéző pszichedelikus kompozíció (Gombos Cintia, Bródy Imre Gimnázium, Budapest) – csak győzzük befogadni a friss és merész elgondolásokból kibomló alko-

tásokat. S akárcsak egy szinttel feljebb, úgy itt is találunk hegedűt (Kara Dávid, Katona József Gimnázium, Kecskemét), amelynek azonban nem a hangja, és nem is gyártásának céhes furfangjai, hanem megfestett hátlapja kínál gyönyörködést a kíváncsiak számára.

S ha mind az ötven, képzelőerőről és szinte kivétel nélkül művészi tehetségről tanúskodó pályamunkát átböngésztük, könnyen felötölhet bennünk a felismerés, hogy talán nem is lenne éppenséggel haszontalan megalapítani azt a bizonyos Haydn Zenepavilont. Mert ezek a versenyművek (amint vélhetőleg a Rajz és vizuális kultúra OKTV korábbi díjazottjai is) jócskán kiérdemlik a huzamosabb nyilvánosságot, és persze a szélesebb körű érdeklődést. •

2009. február 18–június 30.

Fesztivál Színház bejárati szintje Művészet a mesterségben – Hegedűkészítés a céhmesterek nyomdokain 2009. március 28–május 5.

Zászló tér Zenepavilon, avagy Haydn emlékezete – kiállítás

55 55

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 55

23/02/2009 18:15:35

Művészet a designbútorokon túl

Északi hiszti Szanyi Erika

Február 5-én nyitotta meg legfrissebb, Sarkvidéki hisztéria című tárlatát a Ludwig Múzeum. Az április12-ig látható kiállítás nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy betekintést nyújtson a kortárs finn művészetbe, amely – mint az ahogy a kiállított anyagból kiviláglik – lényegesen gazdagabb, mint amit finn művészet emblémájának tartott designbútorok alapján gondolnánk, és nem szűkölködik önironikus és humoros felhangokban sem.

A kiállításról Székely Katalinnal, a tárlat helyi kurátorával beszélgettünk.

– Honnét jött a kiállítás ötlete?

– A kiállítást első ízben a New York-i MOMA galériája, a P.S.1 Gallery mutatta be 2008 nyarán, óriási sikerrel. A kiállításnak két kurátora volt: Alanna Heiss, a P.S.1 akkori igazgatónője és Marketta Seppälä, a FRAME igazgatónője. Ez a szervezet a finn kortárs művészet külföldi propagálásával foglalkozik, azaz egyfajta kulturális exportiroda.

Anni Rapinoja: Életkör

A FRAME-mel már régóta kapcsolatban álltunk. Nagyon sokat tanultunk tőlük, főleg azt, hogyan lehet kis nemzetként, periferikus földrajzi helyzetből érkezve érvényesülni a kortárs művészet nemzetközi mezőnyében. A kiállítás ötlete is tőlük származott, és az előbbiekből egyértelműen látszott, mely intézményekkel, személyekkel dolgozzunk együtt.

– Milyen szempontok alapján állították össze a kiállítás anyagát?

– A Sarkvidéki hisztéria a nemzeti önreprezentáció kérdését állítja a középpontba. A kiállított alkotások mind a finnekkel kapcsolatos kulturális klisékre reflektálnak. Olyanokra kell gondolni, mint a finnek közismert hallgatagsága és természetszeretete, vagy épp a pszichedélia iránti erős vonzódásuk.

De ugyanúgy megjelenik a technikai innováció, hiszen sokan a finnek egyik legvonzóbb tulajdonságának az elmúlt néhány évtizedben született fantasztikus technikai eszközeiket vagy designbútoraikat tartják.

– Mennyiben más a budapesti tárlat, mint a New York-i?

– Számtalan olyan mű látható a kiállításon, melyek New Yorkban nem szerepeltek, ezek legtöbbje azóta készült. Ilyen például Pekka Jylhä Bűnbak című installációja, a Pink Twins két új videója vagy Ilkka Halso Szponzorok Erdeje című triptichonja. Sok művet pedig a Ludwig Múzeum kiállítótermeihez kellett igazítani, például Tea Mäkippä óriási képét, a Bőség világát. Ezt végül egy kisebb, átdolgozott változatban állítottuk ki.

– Milyen változtatásokat, technikai megoldásokat kívánt a tárlat?

– A leglátványosabb változtatásokat a kiállítótérben kellett végrehajtani, amit gyakorlatilag teljesen át kellett építeni, hogy megfelelő formában mutathassuk be a videomunkákat is tartalmazó anyagot. A most látható falaknak csaknem a fele új, de emellett számos technikai problémával kellett megküzdenünk, például Markus Copper Kurszk című installációjánál, ahol a búvárokat egy ipari árammal működő kompresszor mozgatja. A kompresszort beszerezni sem volt egyszerű, ráadásul az a kiállításmegnyitó előtt néhány órával el is romlott, és az utolsó pillanatban kellett helyette egy másikat szereznünk.

56

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 56

23/02/2009 18:15:37

– A kiállítás tükrében mi az a plusz, amit megtudhatunk a finnekről?

– Nagy általánosságban elég keveset tudunk róluk, leszámítva persze azt, hogy – sokak számára teljesen misztikusnak tűnő módon – nyelvrokonok vagyunk.

Tudjuk még azt is, hogy északon élnek, és ott bizonyára nagyon hideg van. A finn filmekből, például Aki Karusimäki alkotásaiból valamennyire ismerősek lehetnek azok a sztereotípiák, mondjuk a hallgatagság, melyek ennek a kiállításnak a kiindulópontját jelentik. Számomra mindenképpen újdonság volt a műveikben megnyilvánuló fantasztikus humor és életszeretet. Ehhez a véleményhez persze hozzájárul a művészekkel kialakult személyes kapcsolatom is: nagyon jókat nevettünk együtt. De ennél sokkal fontosabb, hogy ezek a művészek és művek nem csak ebben a csoportdimenzióban működnek. Anni Rapinoja cipőiben nem az az érdekes, hogy egy finn művész alkotta őket, sokkal inkább az, hogy növényi eredetű anyagokból, barkából, tőzegáfonya és fűzfalevélből készültek, hogy a művésznő belekombinálta a munkájába a természetet is, így a kiállítás végére valószínűleg teljesen be fog barnulni a most még friss zöld levélkékből összeragasztott női lábbeli.

– Sikerült minden tervezett tárgyat megszerezniük a kiállításra?

– Sajnos nem. Nagyon szerettük volna ideszállítani Matti Suuronen legendás hatvanas évekbeli lakókapszuláját, a hordozható otthont, a Futuro House-t. A hatvanas-hetvenes években körülbelül száz darabot gyártottak belőle, ezek többsége ma is lakóházként szolgál. A prototípust viszont a rotterdami Centraal Museum őrzi, de nem tudták kölcsönadni, mivel restaurálásra szorul. A házról viszont több eredeti terv is szerepel a kiállításon, valamint látható Mika Taanila filmje, amely pont ennek az utópisztikus építészeti ideának a tündöklését és bukását mutatja be. A Futuro House a modernizmus futurisztikus építészeti megoldásaival pontosan ugyanolyan múzeumi műtárgy lett, mint teszem azt egy 18. századi festmény, és ez – számomra legalábbis – nagy tanulsága volt ennek a kiállításnak.

– Mit tart a tárlat legnagyobb erényének?

– A kiállítás számunkra legizgalmasabb vetülete, hogy a nemzeti önreprezentáció

Tea Mäkipää Petteri: Életem rénszarvasként

nagyon aktuális kérdéssé vált az elmúlt évtizedekben. Pár éve a Trafóban nyílt egy kiállítás, amelynek egy André Breton idézet volt a mottója: „a legrosszabb dolog, ami egy művésszel történhet az, hogy saját országát kell reprezentálnia.” Sok művész tényleg kínos dolognak tartja, ha a nemzeti reprezentációval hozzák összefüggésbe, és az sem véletlen, hogy a nagy nemzetközi biennálékon, mint amilyen a Velencei, a magyar megjelenést mindig olyan feszült figyelem kíséri. Ez a kiemelt szerep persze abból is fakad, hogy viszonylag kevés olyan helyzet van, ahol egy magyar művész megmutatkozhat a nemzetközi közönség előtt.

Ugyanakkor ez nem azért van, mert a magyar művészek rosszabbak lennének, mint teszem azt az angolok, hanem mert ehhez komoly állami vagy magántámogatás kell.

A finnek ezt már felismerték, és akár meg is tanulhatnánk tőlük.

– Bár nem kötődik szorosan a kiállításhoz, muszáj megkérdeznem: miért volt világító kocka a megnyitón felszolgált italokban?

– Szeretnénk, ha a kiállítás-megnyitóink ugyanolyan izgalmas társasági eseménynek számítanának, mint egy színházi premier vagy egy filmbemutató. A világító jégkocka a kiállítás címéhez kapcsolódó dekoratív elem volt, ami beváltotta a hozzáfűzött reményeinket, hiszen különleges jelleget kölcsönzött a megnyitónak. •

2009. Február 5–április 12.

Ludwig Múzeum Arctic Hysteria - Kortárs finn művészet

57

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 57

23/02/2009 18:15:39

Házról házra – A barcelonai L’Auditori

A zeneváros Papp Tímea

Barcelonában állandóan építkeznek. 1883 óta folyamatosan dolgoznak a Sagrada Familián, az 1888-as világkiállításra készült az Arc de Triomf és a Ciutadella park, az 1929-es expóra épült a Palau Nacional és elkezdték belakni a Montjuïc hegyet. A 11 arany-, 12 ezüst- és 7 bronzéremmel a magyar csapat számára is emlékezetes 1992es olimpia rendezési jogának elnyerése olyan lökést adott, amelynek hatása máig tart.

Lord Richard Rogers brit építész és urbanista szerint Barcelona a világon az egyik legsikeresebb példa a városrehabilitációra.

A munkák egyik fókuszpontja a Plaça de les Glòries Catalanes, ahol összefutnak a Barcelonát átszelő utak. És ahol találkozik a múlt század fordulója és a jelen, ahol összeér a modernizmus (a katalán szeceszszió) és a modern, hiszen a horizonton két épület emelkedik az egekbe: egyik irányban a városjelkép, Antoni Gaudí lenyűgöző, buja-pszichedelikus Sagrada Familiája, a

másik irányban pedig a 144 méter magas, napszaktól, hőmérséklettől függően színváltásra képes LED lamellákkal felszerelt, a helyi vízműszékháznak is helyt adó Torre Agbar. Megálmodója, a Wolf- és Pritzker-díjas Jean Nouvel nem került rossz társaságba, hiszen a szomszédban a Ricard Bofill tervezte, posztmodern görög templomot idéző Teatro Nacional de Catalunya, valamint a zeneművészeti főiskolának, zenei múzeumnak és hangversenytermeknek otthonként szolgáló L’Auditori, Rafael Mo-

neo alkotása áll. A navarrai születésű, 72 éves, az építészeti Oscarral, a Pritzker-díjjal kitüntetett Moneo sem kisebb név említett kollégáinál, nevéhez fűződik a Los Angeles-i Miasszonyunk-templom, a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeum, az Atocha pályaudvar és a Prado új szárnya.

A L’Auditori 1999. március 22-én nyílt meg a Barcelonai, egyben Katalán Nemzeti Szimfonikus Zenekar (OBC) koncertjével, amelyen első műsorszámként Joan Guinjoan erre az alkalomra komponált nyitánya hangzott fel. A többszörös latin Grammy-díjas OBC azóta is itt székel (2006 óta Eiji Oue vezetésével). Még ebben az évben elindult az iskoláskorú közönséget célzó hangversenysorozat, elindult a zeneművészeti főiskolai képzés és a rendszeres növendékkoncertek sorozata, két éve pedig megnyitotta kapuit az interaktív zenei múzeum.

A 42.000 négyzetméter alapterületű épületben három koncertterem található, akusztikájukért Higini Arau felelt, aki a komolyzenei „szomszédvár”, a Palau de la Música Catalana hangzását is tervezte. A világhírű katalán csellistáról, Pau Casalsról elnevezett 2200 személyes auditórium (kiképzésében a bécsi Musikverein ihlette meg az építészt), a 600 ülőhelyes kamaraterem, amellyel a barcelonai születésű zenepedagógus, muzikológus, kórusalapító Oriol Martorellnek állítanak emléket, illetve a 400 főre méretezett Tete Montoliu Terem, amelynek névadója, az 1997-ben elhunyt vak jazz-zongorista, egész életét a közeli Eixample negyedben töltötte. A L’Auditori falait a 20. századi spanyol képzőművészet egyik legnagyobb alakjának, a festő-szobrász Pablo Palazuelónak a munkái díszítik.

A L’Auditori bordó-fehér tömbje kiemelkedik környezetéből, ám méret- és színbeli dominanciája ellenére épp letisztult formája, visszafogott nyugalma, sokoldalúsága és nyitottsága miatt képes párbeszédet folytatni a várossal. •

58

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 58

23/02/2009 18:15:41

A4_fid

AQUAWORLD –VÍZIBIRODALOM…

Az örök nyár szigete…

Közép-Európa legnagyobb fedett vízi témaparkja egész éven át felejthetetlen szórakozást kínál minden korosztálynak Budapest északi részén, az M0-ás körgyűrű mellett, a Megyeri híd pesti hídfőjénél.

A vízi élményközpontot 72 méter átmérőjű, 5 emelet magasságú óriáskupola fedi. Lélegzetelállító látványosság az óriáskupola alatt magasló függőhidakkal, tornyokkal és medencékkel körülölelt Angkor-romtemplom.

Az egyedülálló szolgáltatásokat felvonultató fürdőben a szórakozni vágyók a különböző méretű csúszdák közül választhatják ki adrenalinszintjüknek a legmegfelelőbbet.

17 medencéje közül 15 minden évszakban üzemel, télen-nyáron 11 csúszda kínál izgalmas kalandot és felhőtlen szórakozást összesen közel 1 kilométer hosszan – többek között hagyma-csúszda és 180 méteres hegyi folyó. A hullámmedence és a Magyarországon egyedülálló szörfmedence a tengerparti üdülések hangulatát idézi fel. Az úszni és ugrani vágyókat 25 méteres úszómedence és 3 méter magas ugrótorony várja.

A wellness iránt érdeklődőknek a vízibirodalom saját szaunavilága kínál nyugodt időtöltés 10 szaunával.

A szobahőmérsékletű, fűtött ágyakkal felszerelt tepidárium, valamint a gőzkabinok és az aromakabinok illatos gőzei nemcsak az orrot kényeztetik, hanem átjárják a vendég minden egyes pórusát. A magas hőmérsékletű finn erdei szaunát jégbarlang egészíti ki, a sokak által kedvelt infraszauna mellett bioszauna illetve egyedi kialakítású Kristály, valamint orosz szauna is szerepel a kínálatban. A Kneipp-medencében végezhető fürdőkúra a hideg és a meleg víz váltakozása által előidézett enyhe ingerek elvén alapul; serkenti az anyagcserét és élénkíti a vérkeringést.

A gigantikus létesítményben olyan gyermekbarát terek és vízi élmények kerültek kialakításra, ahol az apróságok is jól érezhetik magukat, és a szüleik is biztonságban tudhatják őket. A kupolatértől elkülönített épületrészben változó vízmélységű, élményelemekkel és gyermekcsúszdákkal felszerelt medence, valamint játszóház és gyermekpelenkázó várja a kisgyermekes családokat. A gyermekek bankettterme tökéletes helyszín gyerekzsúrok, születésnapi ünnepségek és egyéb rendezvények számára.

A fedett élményfürdő nyáron gazdagon parkosított stranddal bővül, amely toTovábbi információ vábbi vízi élményeket és sportolási lehetőségeket kínál, többek között röpAquaworld Budapest labdapálya, kalandpark és szabadtéri fitnesz-részleg, játszótér. A vendégek 1044 Budapest, Íves út 16. a Magyarországon ritkaságszámba menő rönkszaunában pihenhetik ki a t.: 06 (1) 2313 760 kalandpark páratlan izgalmait, és a kerti grillpavilonban csillapíthatják e.: aquaworld@aqua-world.hu éhüket-szomjukat. www.aqua-world.hu 59

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 59 A4_fidelito.indd 1

23/02/2009 18:15:42 2/13/09 11:32:21 AM

Kulissza – Nyúl Erika

Megismerni és megszeretni Zsoldos Dávid

A kultúra elsősorban turisztikai termék – tőlünk nyugatra ez már közhely, ám idehaza még korántsem az. Az országimázs részévé emelni egy vadonatúj kulturális létesítményt viszont nem lehet anélkül, hogy külön figyelmet ne fordítanánk a turizmusra.

– Magyarországon a kulturális intézményeknél az ügyfélkapcsolati igazgató meglehetősen ritka tünemény – miért van szükség a Müpában erre a posztra?

– Pontosan azért, mert maga a Müpa is ritka tünemény – elsősorban kiemelt kulturális és turisztikai jelentőségének köszönhetően.

A poszt pedig korántsem valami hirtelen ötlettől vezérelve született: Kiss Imre már a Müpa megnyitása előtt egy évvel jelezte, hogy ennek az intézménynek feltétlenül szüksége lesz egy olyan szakemberre, aki kifejezetten a kulturális turizmussal foglalkozik. Külkereskedelmi közgazdászként, illetve turisztikai szakközgazdászként végeztem, de világéletemben a kulturális turizmussal foglalkoztam – és nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy egy olyan kivételesen vonzó intézményben kamatoztathatom a tapasztalataimat, mint a Müpa.

mi pedig szövegeket írtunk, s lelkesen próbáltunk meggyőzni mindenkit, hogy ami itt a Duna-parton rohamtempóban épül, az valóban megváltoztatja majd az ország, sőt Kelet-Európa kulturális arculatát.

Rengeteg szakmai csoportot hívtunk meg:

szállodákat, utazási irodákat, légitársaságokat és természetesen a turisztikai sajtót – volt olyan nap, hogy öt ilyen csoportot is fogadtunk. Az első stratégiai tervet a nyitás előtt fél évvel készítettem el, ami részben arról szólt, miként tudjuk a Müpát előbb a belföldi, majd kicsit később a külföldi turizmus számára is vonzó célponttá tenni, részben pedig arról, miként válhat a Müpa az országimázs elválaszthatatlan részévé – ami azóta be is következett.

– Mivel lehet leginkább megnyerni az ügyfeleket?

– Elsősorban ugyanazzal, amivel a közönséget: a programok minőségével. Ha a

– Hogyan kezdődött a munka?

– Óriási kihívást jelentett mindannyiunk számára, hogy ezt a kivételes minőséget képviselő épületet nem a patinás Andrássy úton vagy a Várban, hanem a belvárostól távolabb, egy meglehetősen rendezetlen környezetben kellett elfogadtatni és megszerettetni a hazai és külföldi látogatókkal. Még teteje sem volt a háznak, amikor Zoboki Gábor már szakmai bemutatókat tartott a félkész épületben,

60

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 60

23/02/2009 21:21:17

partner rajong a klasszikus zenéért, akkor már félig nyert ügyünk van, mert ehhez hasonló minőségű programkínálatot a világon csak kevés helyen talál. Másrészt az a tapasztalatom, hogy aki jobban megismeri, az egyúttal meg is szereti a házat. Rengeteg apró kis titkot, érdekességet rejt egy ilyen intézmény, mind az építészeti-műszaki paramétereket, mind pedig működését tekintve – és ezeknek az apróságoknak a megismerése egy laikus számára a beavatottság érzését kelti, ami által érzelmileg is kötődni kezd a Müpához.

– 2009 a kulturális turizmus éve – mit vár ettől az évtől, ami most úgy tűnik, az idegenforgalom és a kultúra számára is leginkább a nemzetközi gazdasági folyamatok miatt tartogat izgalmakat?

– A Müpa minden olyan kutatásban részt vett, ami az kulturális turizmus évének előkészítése során zajlott, és több ehhez kapcsolódó szakmai rendezvényt is vendégül láttunk. Őszintén remélem, hogy sikeres lesz ez a turisztikai projekt – de valóban, az idei esztendő elsősorban a gazdasági válság hatásai miatt jelent majd különösen nagy kihívást a turisztika számára. A

turizmus, ezen belül a kulturális turizmus nagyon komoly átalakuláson ment keresztül az elmúlt három-négy évben. Egyre inkább egyénileg, tehát nem szervezett utak keretében utaznak az emberek, nyolcvan százalékban az interneten foglalják a szállást és a jegyeket, és igen népszerűvé váltak az úgynevezett „city-breaks” típusú utazások, tehát a két-három napos, jellemzően hétvégére eső városlátogatások. A tipikus kulturális turista magasan képzett, a negyvenes éveiben jár vagy idősebb, és a minőségi szállást és szolgáltatásokat részesíti előnyben – mondhatni, tökéletes célcsoport a Müpa számára. Ami pedig a jövőt illeti… Borítékolni lehet, hogy a világgazdaságban jelenlegi zajló drámai változások a turizmust sem hagyják érintetlenül: szinte bizonyos, hogy paradigmaváltás következik, hiszen jóval kevesebben kisebb összeget fordíthatnak utazásra. Ám néhány tendencia akár fel is erősödhet: valószínűleg tovább csökken az utazási irodák szerepe, nő az egyénileg szervezett utazásoké, és az internet szinte egyeduralkodó információs csatornává válik.

– Kidolgoztunk egy programot, amely öszszefogja Budapest legfontosabb, turisztikai szempontból legvonzóbb kulturális intézményeit – a Müpa mellett az Operaházat, a Szépművészeti Múzeumot, a Zeneakadémiát és másokat – és egy csokorban kínáljuk ezeket turisztikai piacon. A programot a Budapest Turisztikai Szolgáltató Kht. koordinálja. Már elkészült a kiadványunk, és hamarosan lesz egy közös weboldalunk is. A következő logikus lépés pedig közös termékek kialakítása lenne, ezzel is ösztönözve az idelátogatókat, hogy budapesti látogatásuk során minél több kulturális intézménnyel ismerkedjenek meg. És mindig akadnak új lehetőségek is: például az orosz piac, amely véleményem szerint jelenleg erősen alulreprezentált idehaza, miközben egy egyre fizetőképesebb és a kultúra iránt hagyományosan fogékony célcsoportot jelent. De a legnagyobb segítséget maga a termék, azaz a Müpa és minőségi, nemzetközileg is versenyképes programjai, mint például a Wagner-napok, jelentik. •

– És hogyan lehet ezekre a változásokra reagálni?

If you’re bored it’s not our fault

On newstands now!

61

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 61

23/02/2009 21:21:21

Május-júliusi előzetes

Nyárelő Händel és Malibran Cecilia Bartolit, a világszerte méltán ünnepelt koloratúr-mezzoszoprán énekesnőt első ízben köszönthetjük hazai pódiumon.

A művésznő májusban három különböző, más-más évforduló alkalmából összeállított műsorral érkezik Budapestre, s ezekből kettőt a Müpa közönsége hallhat. Ahogyan azt Bartolinál megszokhattuk, koncertjeinek és hangfelvételeinek programja mögött komoly tudományos munka is áll, hiszen a felkészülés során zenetudósokkal együttműködve tanulmányozza az adott korszakot, és a zeneszerző munkásságát. Az első estén Cecilia Bartoli Händel halálának 250. évfordulójáról emlékezik meg a zeneszerző itáliai tartózkodása alatt szerzett műveinek előadásával. Ez a program Magyarországon hangzik el először. A második koncert programjának gerincét a 2008-ban 200. születésnapját ünneplő legendás énekesnő, Maria Malibran életművével foglalkozó Maria című Bartoli-album alkotja. • (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. május 1. és 4.)

Émigré elnevezésű tematizált sorozatba illeszkedő koncertjük során megpróbáljanak választ találni azokra a kérdésekre, amelyek Prokofjev, Rachmaninov és Stravinsky emigrálásának zeneműveikben is fellelhető okait és következményeit firtatják.

A műsoron három mű található: Prokofjev op. 25-ös Klasszikus szimfóniája, Stravinsky Szimfónia három tételben című műve, valamint Rachmaninov op. 45-ös Szimfonikus táncok címet viselő alkotása. Mindhárom mű szerzőjük Amerikába való kivándorlása környékén keletkezett, ezért Gergijev nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy értelmezésével segítse hallgatóságát a komponisták indítékainak, lelkivilágának, személyes vívódásainak megértésében. • (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. május 12.)

Szabadon, örömmel Ágoston Béla nevéhez fűződő zenekarok közül a legutóbbiak a jazzes irányú Ágoston Quartet, a broken etno mezején kalandozó Zuboly, és a világzenei kanyarodású Agostones. A jazz-quodlibet-alkotó, több hangszeren játszó Ágoston a Müpa Szabadon, örömmel: Hétfő Esti Jazz a Cadillac-kel sorozatában különböző társulásokból ismert zenészeivel, Mazura János tubással, Móser Ádám harmonikással, az elektromos gitáron játszó Dely Róberttel,

Wagner-napok

2009-ben negyedik alkalommal rendezik meg a Művészetek Palotájában a Budapesti Wagner-napokat, ahová a Ring és a Parsifal előadásaira egész Európából érkeznek Wagner-rajongók, így nem csoda, ha az Emigráns hangok óriási érdeklődés miatt már az előző évi Wagner-napok előtt elkezdték árusítani a Az idén 105. születésnapját ünneplő Londo- jegyeket. Az énekesek között találunk fiatal ni Szimfonikus Zenekar Valerij Gergijevvel tehetségeket és tapasztalt, híres énekeseket az élén érkezik Magyarországra, hogy az egyaránt, akiket az alkotógárda összeszokott csapata, köztük az MR Zenei Együttesei segítenek. A dirigensi dobogón továbbra is a Wagner-napok művészeti vezetője, Fischer Ádám áll majd. Idén először kétszer egymás után hangzik el a teljes Ring-ciklus, amit a Parsifal két előadása követ. Mi lehet a fantasztikus siker titka? Talán az, hogy amíg a fővilágosító a színpad díszleteire, addig Wagner az istenek bőrébe bújtatott halandók metaforikus megjelenítésén keresztül a mindenkori hallgató lelkének mélységeire és magasságaira világít rá. • (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. június 11–28.)

Fotó: Szabó Bernadett

Glaser Péter bőgőssel és a dobos Geröly Tamással együtt látja vendégül a trombitás Frank Londont, aki elsősorban klezmer zenei felvételeiről híres, és tagja a Klezmatics és a Hasidic New Wave elnevezésű együtteseknek. Az általuk képviselt zenei irányzatokban nagy szerepet játszik a népzenei motívumokra épülő improvizáció, az együttzenélés szeretete és vidámsága. • (Fesztivál Színház, 2009. május 4.)

Jazztavasz – nyitány A Barabás Lőrinc Eklektric nevet viselő formáció a Jazztavasz 2009 nyitóestjén lép fel a Fesztivál Színházban, a Dhafer Youssef Quartettel együtt. A két együttes arcvonala bőven rászolgál az eklektikus jelzőre – az est folyamán Barabás zenekarában a scratch és a női rap mellett az mpc sampler

62

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 62

23/02/2009 21:21:23

lehetőségeit is kiaknázzák a jazz, az elektronika, a hiphop és a reggae vonalai mentén, míg a Youssef Quartetben az iszlám misztikus-spirituális arcának, a szufizmus és az arab trubadúrok hagyományának a jazz-világzenével és az együttes norvég tagjai révén megismert skandináv nu-jazzel való találkozása valósul meg. Mindkét zenekarvezető a saját kultúrája hagyományai szerint kezdte tanulmányait: Barabás az európai klasszikus zenei irányzattal, az udjátékos (arab lantos) Youssef pedig a Korán iskola énekes tradícióit követve. A nyitóest így igazi csemegével szolgálhat az újra és izgalmasra fogékony hallgatók részére. • (Fesztivál Színház, 2009. május 16.)

mé változtathatja. A BJO célkitűzései között szerepel az is, hogy a zenei anyag változatossága által felállított új kihívásoknak is megfeleljen. Ezt olyan elismert hangszerelők segítségével teszik, mint Oláh Kálmán, Friedrich Károly vagy Zana Zoltán, akik maguk is az együttes tagjai. A Jazztavasz alkalmával a hatvanhárom éves billentyűsénekes George Duke működik együtt velük ennek a küldetésnek, és a zenekar egyéni hangjának képviseletében. 2005 óta a zenekar művészeti vezetője Fotó: Pepe Torres a szaxofonos-klarinétosfuvolista Elek István. • (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. május 21.)

Jazztavasz a BJO-val A Budapest Jazz Orchestra az ország kevés bigbandje közül az egyik legjobb és legismertebb. Stílusuk, a swing aranykora három ismert névvel könnyen fémjelezhető: Duke Ellington, Benny Goodman, Glenn Miller. A harmincas évek Amerikájának jazz-zenéjének hangulata utánozhatatlan, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem nézőterét képzeletben könnyen bálterem-

Mindig „haza” jönnek 2009-ben a Fesztivál Színházban kerül sor a rendhagyóságában is különleges Prímástalálkozóra, ahol olyan zenészek lépnek, föl, akik saját műfajukban újra és újra a magyar népzenéből merítenek, és az est folyamán hivatásos népzenészek kísérik őket. Mindegyik „prímás” azaz együttes-, illetve zenekarvezető a népzenéből indul(t), és mindegyikük máshová érkezett/érkezik,

így a jazz, a rock, vagy a világzene területére, de elsődlegesen és minél hangsúlyosabban emlékeztetve a gyökerekre. Nekik is köszönhetjük, hogy egyre szélesebb körben és szívesebben hallgatja a nép azt a zenét, amiről száz éve azt gondolták, el fog veszni az idő süllyesztőjében. A prímások: Pál István „Szalonna” hegedűs, Lakatos Róbert hegedűs-brácsás, Both Miklós gitáros, a fúvós hangszeres Dresch Mihály és a cimbalmos Balogh Kálmán, akik pedig kísérnek: a hegedűs Vizeli Balázs, az énekes Korpás Éva és Herczku Ágnes, a nagybőgős Doór Róbert és a brácsás Mester László. • (Fesztivál Színház, 2009. május 30.)

Pártoljuk a művészetet...

A kultúra gondolat és harmónia. Örökértékű.

Megtiszteltetés, hogy hozzájárulhatunk a hazai kulturális élet értékeihez és közös világunk tartalmasabbá, gazdagabbá tételéhez.

Ezért vezető talk and news rádióként hírt adunk és beszélünk róla.

Felelősséggel a kultúráért!

Ajka Balatonfured Budapest Debrecen Esztergom Gyongyos

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 63

88.8 91.8 95.3 93.5 98.1 88.9

Kecskemet Keszthely Papa Tatabanya Veszprem

Kultúra a Klubrádión 97.7 92.2 92.7 96.7 90.6

Hallgasson bele!

63

23/02/2009 21:21:25

Echo Danczi Csaba László Bájos kikapcsol(ód)ás (Tara Fuki és) Swäng (Prae Portál, 2008. december 27.)

Visszhangok a Müpa eseményeiről

hangot, és valahogy zizzent egyet az egész, az ember a zsigereiben érezte a zenét, ha ez egyáltalán zeneérzékelésnek mondható még. És aztán jöttek a többiek, a hegedűkar, a repkedő vonók, oboa, a rezek, az üstdob, ugyanaz, de mégis egészen más, nyersebb, és mégis harmonikus, Fischer Iván pedig végig tartani tudta feszültséget, minden hangért tudott harcolni, nincs pihenés a két felvonás alatt, az ember szíve megmelegszik, hogy a karmester a darab végén még ugyanazzal az energiával sistereg, mint a legelején.

Swäng

Amit hallottunk, a repertoár valóban lenyűgöző volt: különösen az aszimmetrikus ritmusok, az orosz, cigány, román, bolgár és szerb ütemek. Technikailag is lenyűgöző volt a tudásuk: amit a szájharmonikán tudni lehet, azt hozták.

Fáy Miklós Az új etalon (Così fan tutte) (Élet és Irodalom 2008. december 5.)

Tassis Christoyannis

László Ferenc Frakkos banda (Puccini: A Nyugat lánya) (Fidelio, 2008. december 16.)

Juliane Banse (fotó: Susie Knoll)

Jóra készült az ember, ahogy eresztették le a Fesztiválzenekart a zenekari árokba, már jött a borzongás, de a teljes átadást csak a nyitány elején éreztem, ahogy a nagybőgősök erőteljesen meghúzták a

Mi tagadás, a Művészetek Palotájában megszokott félig, sőt olyik alkalommal egyenesen háromnegyedig szcenírozott produkciók után tagadhatatlanul kissé elidegenítően hatott a kottatartóik elé vonuló frakkos aranyásók látványa, s a kivezényelt recenzensben rögvest feltámadt a kétség, hogy ilyen formában előadható-e egyáltalán Puccini 18 szereplős, teátrális akciókban bővelkedő operája? A meglepő válasz: igen, a hamiskártyázással, plafonról aláhulló vércseppekkel, s félbehagyott lincseléssel kecsegtető cselekmény nemcsak követhetővé, de átélhetővé, s – erősen restelkedve az ómódi pátosz miatt – katartikussá vált hétfő este.

Az ősbemutató

Albert Mária Verbéna illatú katarzis (Rost Andrea Puccini-estje) (Gramofon Zenekritikai Műhely, hvg.hu, 2009. január 6.)

A recenzens nem tagadhatja, hogy elfogult, ha Rost Andreáról van szó, mert úgy érzékeli, hogy olyasvalakinek a pályafutását figyelheti, aki a kor követelményeit megértette és követi. Nem iskolásan, hanem szuverén módon és okosan, nagy szakmai alázattal. Letérőben van egy kitaposott, bár szép ösvényről; az utat úgy keresi, hogy a közönségnek nem okoz csalódást – csak annyit vállal, amennyit szükséges. A Pillangókisasszony híres, verbéna illatú áriáját mély emócióval énekelte, Tosca imáját esendően, de nagyvonalúan. A valaha „be-

Rost Andrea

64

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 64

23/02/2009 21:21:26

65

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 65

23/02/2009 21:21:34

Mi sem jellemzőbb Marriner ízlésére, hogy első ráadásként megint Mendelssohnt vezényelt (mintegy a hegedűverseny párjaként). A Reformáció-szimfónia lassúját az utóbbi esztendők legnagyobb koncertélményei közé sorolom (pedig manapság nincs okunk panaszra: sorra-rendre hallhatjuk a világ legjobb együtteseit).

A győztesek

találni egy zeneszerzőversenyre, és nem csak arra nyílt lehetőség, hogy a döntőben pár perc híján egyórányi nagyzenekari darab elhangozzék, méghozzá a döntős kamaradarabokkal együtt remek előadásban... De – legfőképpen – a három zsűri

Fischer Ádám

határolt”, csilingelő szubrett hang már nem dominált, erős és telt szopránt hallottunk.

Kaltenecker Zsolt

Mátrai Diána Eszter És lőn 2009 (Prae Portál, 2009. január 8.)

Matisz László Vitrinben (Jazz Showcase) (Fidelio, 2009. január 15.)

Mondanám, hogy Fischer Ádám remekül játszatta, ahogy Haydn muzsikába foglalta a világ teremtését – azonban ez kevés a Bartók Hangversenyteremben történtek kifejezésére. Nem illusztráció, nem interpretáció történt, hanem maga a világ teremtődött meg. A Londoni Filharmonikusok előadásában oly mérhetetlen érzékenységgel haladtunk végig a „hat napon” – sötétséggel, világossággal, tengerrel és állatokkal –, hogy tényleg valami új született meg nekünk.

…a háromnapos Jazz Showcase tizenkét koncertje semmiképp sem hatott kirakateseménynek (legalábbis azok alapján, amennyit hallhattam belőle). A szó legjobb értelmében vehető bemutató produkciókat hallhatott a közönség, alkalmanként negyvenöt percben. A mustrajelleget szinte Binder Károly

tagjai és a két karmester személyében a mai magyar zene olyan meghatározó személyiségei vették kezükbe az ügyet, akik önmagukban jelképezték: fontos ügyről és magas szakmai elvárásokról van szó. És akkor nem szóltam a különdíjak sorát felajánló fontos zenei intézményekről.

Kovács Sándor Szerény gondolatok űrutazásról, hagymáról és trioláról (Academy of St. Martin in the Fields) (Fidelio, 2009. január 15.)

Gonda János

teljesen elfedte a Müpa decens, európai atmoszférája. (Kérdés, hogy a bemutatkozó fiatalok vajon mikor játszhatnak újra ilyen színvonalú színpadi, fény- és hangtechnikai körülmények között.)

Malina János Minden eldőlt (Új Magyar Zenei Fórum – zeneszerzőverseny) (Revizor, 2009. január 15.)

Sir Neville Marriner

Nagyszerű, hogy a zeneszerzés fontos ügynek számít. Nem csupán pénzt lehetett

Matisz László Rögtönzött kompozíciók (Binder Károly a Jazz Showcase-en) (Fidelio, 2009. január 16.)

Végezetül muszáj néhány szóval kitérni magára az előadásra is. Az ugyanis a közönségnek szólt – ami manapság nem annyira egyértelmű minden muzsikus részéről. Lehet, hogy ehhez olyan fokú magabiztosság kell, amit ezen az estén Binder Károlytól tapasztalhattunk? Erre más magyarázat nem lehet, mint a tudatosan felépített, kiérlelt és letisztult értékrend és szakmai biztonság.

66

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 66

23/02/2009 21:21:35

T_osszta

A felejthetetlen előadásokat sokáig emlegetik a társaságban A Művészetek Palotája mecénása a Magyar Telekom.

Együtt. Veled

MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 67 T_ossztam_allo_A4.indd 1

23/02/2009 21:21:46 10/20/08 9:43:21 AM

ÉlmÊny! Minden tekintetben.

01-1075-01_image_metro_210x297.indd 1 MUPA_2009_marcius-aprilis 3 lead.indd 68

www.mupa.hu

2/13/09 5:10:42 PM 23/02/2009 21:21:46