Mupa Magazin 2010/2

magazin ingyenes idôszaki kiadvány • V. évfolyam 2. szám • 2010. április–július

Komolyzene/Opera Boldoczki Janowski Latry Kremer Mutter Rácz Rév Say Sokolov Vashegyi Tánc Gyôri Balett Les Ballets Trockadero de Monte Carlo Jazz/Világzene/Könnyûzene Balanescu Dennerlein Downs Falusi László Mariza Nigun Oláh Családi/Ifjúsági Babakoncert Cifra Palota Hangár Hangulatkoncertek Minimatiné Mozart ötször Kiállítások Gerber PowerGames Szatelit Wagner-kiállítás

e l s ü l l y e d n e k a s z a v a k

trisztán és izolda aKI ERÔSÍTI A SZABÁLYT Andreas Scholl balerina az aknamezÔn Les Ballets Trockadero de Monte Carlo öt oktávot is kiénekel Lila Downs kaleidoszkóp a panoptikumból Mozart ötször hidegháborús fantáziák Hatalmi játszmák

MUPA10_04-06.indd 1

4/6/10 4:22:08 PM

MUPA10_04-06.indd 2

4/6/10 5:08:53 PM

n y i t á n y J e r o m e

b l o c h

Emlékszem Bartók Csodálatos mandarinjára, Jean-Yves Thibaudet Liszt-zongoraversenyeire, Schiff András Bach-játékára, Alfred Brendel búcsúkoncertjére. Emlékszem Fischer Iván Mahler-ünnepére, a Wagner-napokra Fischer Ádám vezényletével és a Kocsis Zoltán által kiegészített Schönberg-operára, a Mózes és Áron ôsbemutatójára.

Emlékszem számtalan nagyszerû karmester, köztük a Fesztiválzenekart dirigáló Sylvain Camberling fellépésére, a Messiaen születésének 100. évfordulójára emlékezô hangversenyre a Zeneakadémia, Ránki Dezsô és Klukon Edit, Jean-Efflam Bavouzet és a Rácz Zoltán által vezényelt UMZE Kamaraegyüttes közremûködésével, a Tavaszi Fesztiválokra, közülük is a Louis Langrée által vezényelt Camerata Salzburg koncertjére, az Ôszi Fesztiválokra, és a késô ôszi éjszakákba nyúló dzsesszkoncertekre az épületben és kint a szabadban. És természetesen emlékszem Cecilia Bartolira, Keith Jarettre is!

A felejthetetlen beszélgetésekre a legnagyobb mûvészekkel. Eötvös Péter és Vásáry Tamás koncertjeire, Daniel Barenboim zongoraestjére, ahol még épp elcsíptünk egy-két helyet a színpadon. És hogy ne emlékeznék Fassang László és Thierry Escaich orgonaestjeire!

Emlékszem a Kodály-koncertekre, ahol egyszerre csodáltam a gyermekkórust, a zenekart és a szólistákat, a találkozásra Kodályné Péczely Saroltával, s Laurent Bayle elôadására a párizsi Mûvészetek Palotájáról, a Párizsi Filharmóniáról. Emlékszem a hozzáértô, figyelmes közönségre, a Zeneakadémia diákjaira és a többi fiatalra! Emlékszem azokra a francia vendégekre, akik magyarországi tartózkodásuk alatt ellátogattak a Müpába és csodálattal meséltek róla és emlékszem a programszervezôkkel folytatott jó hangulatú megbeszélésekre, amelyek során sikeres együttmûködések születtek a Haydn-, a Chopin- vagy a Liszt-emlékév kapcsán.

Emlékszem ezekre a zenében gazdag budapesti évekre, a városra, erre a mûvészeti olvasztótégelyre, kulturális nagyhatalomra, ahol mindig is szerettem volna élni és dolgozni, miután húsz évvel ezelôtt, még diákként felfedeztem magamnak. Emlékszem Baudelaire Kapcsolatok c. versére, élô oszlopaira, amelyek ennek a tökéletes akusztikájú katedrálisnak, a Mûvészetek Palotájának fákat formázó pillérjeiben elevenednek meg. Emlékszem, ahogy „egymásba csendül a szín és a hang s az illat.”

Jerome Bloch A Budapesti Francia Intézet igazgató-helyettese Agrégé d’Histoire, a francia Kulturális Minisztérium zenei ügyekért felelôs tanácsosa www.franciaintezet.hu

De nem emlékszem egyetlen olyan hétre sem, amikor ne tettem volna be a lábam a Mûvészetek Palotájába, hogy újabb és újabb fantasztikus élménnyel térjek haza: legyen szó alkotásról, koncertekrôl, találkozókról, fesztiválokról – s mindezeknek egy olyan emberbarát környezet ad otthont, ami nemcsak szép, de nyitott is, és ahol akár egész napokat tölthetünk el önfeledten.

mm3

MUPA10_04-06.indd 3

4/6/10 5:09:25 PM

Hírek, érdekességek ELSÜLLYEDNEK A SZAVAK Haladó hagyomány A Petruska Varázslója Szív dáma Csak a zongora Aki erÔsíti a szabályt A Notre Dame zenei kincse Kis nagy mÛvek A szeretet mÛvésze Balerina az aknamezÔn kakasok és lánykák A cigányzene színei HegedÛszaltó háló nélkül A fado királynÔje Klezmer ManhattanbÔl és BudapestrÔl

6 8 12 16 18 19 20 22 23 24 26 28 36 37 38 39

26 A Fräulein funky orgonája 40 Egy sokoldalú énekesnÔ 42 Kontinenseken átívelÔ ütÔsparádé 43 Egységben az erÔ 44 Jazz-rock idÔutazás 45 A Szabadság 15 éve 46 Halhatatlan mélyek 47 Oláh Kálmán – 20, 40, 88 48 Ha jó napja van, öt oktávot is kiénekel 50 Retro tangó BukarestbÔl 52 Kaleidoszkóp a panoptikumból 54 Hidegháborús fantáziák 56 A Duna-parti Fénypalota 58 Kisváros a nagyvárosban 60 Ajánló 62 Echo 64

Irie Maffia

Les Ballets Trockadero de Monte Carlo

Anne-Sophie Mutter és a Pittsburghi Szimfonikus Zenekar

24

44 MÜPA Magazin A Mûvészetek Palotája ingyenes magazinja Alapító: Mûvészetek Palotája Kft., Kiss Imre vezérigazgató • Fôszerkesztô: Zsoldos Dávid • Felelôs szerkesztô: Csonka András • Szerkesztô: Filip Viktória • Olvasószerkesztô: Papp Tímea • Szerkesztôség: Fidelio Média Kft. • 1055 Budapest, Szent István krt. 23. • Tel./Fax: (1) 476-0320 • e-mail: mupamagazin@fidelio.hu • Felelôs kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetôje • Nyomdai elôkészítés: Gróf Róbert • A Mûvészetek Palotája fotóit Petô Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette.

• Nyomda: Keskeny Nyomda • Arculat: Mátai és Végh Kreatív Mûhely

Megjelenik 15 000 példányban.

HU ISSN 1788-439X Mûvészetek Palotája: 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. • Tel.: (1) 555-3000 • e-mail: info@ mupa.hu • www.mupa.hu

mm4

MUPA10_04-06.indd 4

4/6/10 5:11:20 PM

MUPA10_04-06.indd 5

4/6/10 5:11:34 PM

h í r e k ,

é r d e k e s s é g e k

h í r h o z ó

K i t ü n t e t é s e k a M ü p a ö t ö d i k s z ü l e t é s n a p j á n Születésnapi gálakoncertjén Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter magas rangú kitüntetéseket adott át az ötéves Müpa számos munkatársának.

A Magyar Kultúra Nagykövete címet adományozta Kiss Imre vezérigazgatónak, Sólyom László köztársasági elnök megbízásából pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adta át Csonka András vezérigazgató-helyettesnek.

A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vehette át Balázs Lajos informatikai csoportvezetô, Farkas Tamás fôkönyvelô, Juhász Lászlóné vezérigazgatói titkárságvezetô, Sörös István szervezési igazgatóhelyettes, Tódika László, a Müpa Üzemeltetô Kft. ügyvezetô igazgatója és dr. Turkovics Monika marketing- és kommunikációs igazgató.

A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét kapta Darvas Éva rendezvényszervezô és dr. Meggyes Istvánné információs csoportvezetô.

A Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjével tüntették ki Eiler-Kiss Károly színpadmestert, Györgyfalvai Károly fôvilágosítót és Mátyus Zsolt színpadmestert.

V e r s e n y v a g y e g y ü t t ­ m û k ö d é s ?

Közép-kelet-európai regionális konferencia a Mûvészetek Palotájában 2010. szeptember 24-25.

A Müpa Magazinban szereplô épület-illusztrációkat a Mûvészetek Palotája ötödik születésnapja alkalmából meghirdetett fotópályázat anyagából válogattuk.

Az elôadómûvészeti konferencia arra az európai területre koncentrál, amelynek közös – nem csak 20. századi – történelmi gyökerei láthatatlanul még mindig meghatározzák az itt található országok mindennapjait, a közös örökség például a „nyugatitól” némileg eltérô attitûdök és reflexek tettenérésében is megmutatkozik. A találkozó célja, hogy e sajátos régió szakmai tapasztalatainak kicseréléséhez nyújtson segítséget, egymás példáiból tanulva, egymás hibáiból okulva. A konferencia ugyanakkor hangsúlyozottan európai is, a néha mesterségesnek ható „észak-dél” és „nyugat-kelet” viszonyrendszer statikus beágyazottságából kíván kilépni azzal, ha egy földrajzi területet a térkép alapján emel ki ugyan, de országainak gazdag, sokrétûen egymásra ható kulturális örökségét nem választja el az európaiság eszmerendszerétôl. Távol kívánja tartani magát minden olyan véleménytôl, ami az „ex…” címkékkel vagy a „keletiség” egzotikumával operál, ugyanakkor nem menekül az ellenazonosság védôbástyája mögé, feltörekvô bezzeg-területként határozva meg a régiót. A megnyitó beszédet Dragan Klaic kulturális elemzô, számos európai egyetem professzora tartja, a külföldi elôadók többek között a Prágai Tavasz, a Bukaresti Enescu Fesztivál és a Litván Nemzeti Filharmónia igazgatói lesznek.

mm6

MUPA10_04-06.indd 6

4/6/10 5:12:05 PM

S z a k m a i n a p o k a M û vé s z e t e k P a l o t á j á b a n 2010. március 6-án tovább folytatódott a szakmai napok sorozata, az elôadó ezúttal a párizsi Cité de la Musique mûvészeti központ fôigazgatója, Laurent Bayle volt.

M o z a r t t a l N e w Y o r k b a Mindhárom Lorenzo da Ponte szövegére írt, olasz nyelvÛ Mozart-operát elÔadta a Fischer Iván vezette Budapesti Fesztiválzenekar a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

A még részben szcenírozott Cosí fan tutte rendezÔje Nicholas Hytner volt.

A 2009-es évben Európa fôbb mûvészeti központjait mutatta be a sorozat, ennek a tematikának az utolsó – immár a 2010. évben megrendezett – állomásaként a feladatait tekintve talán legszínesebb és legváltozatosabb központ, a párizsi Cité de La Musique került sorra. A „Zene városának” megteremtése azzal kezdôdött, hogy 1990 végén új, modern helyére költözött a Párizsi Zene- és Táncmûvészeti Egyetem, ezután 1995-ben nyílt meg az új koncertterem és 1997-ben a múzeumi rész, ekkor alakult ki a CdlM ma ismert felépítése. A belvárosból kiesô, de metróval könnyedén megközelíthetô komplexumot ma már évente milliónyian látogatják.

A Cité de la Musique a közelmúltig 3 fô részbôl állt: a koncerttermekbôl, a médiatárból, és a múzeumi részbôl. A belvárosi Salle Pleyel felújítása óta ez az intézmény gondozza a koncertterem szakmai programjait is, a legnagyobb kihívás azonban a 2012-re ígért új párizsi koncertterem, a Philharmonie de Paris szakmai elôkészítése és késôbbi koordinálása lesz.

A szakmai nap a Budapesti Francia Intézet támogatásával került megrendezésre, moderátorként ezúttal is Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok fôigazgatója mûködött közre.

A Fischer Iván szcenikai ötleteit megvalósító Figaró házasságát az általa már teljesen megrendezett Don Giovanni követte. A 2008 novembere és 2010 februárja között összesen kilenc alkalommal felcsendült Mozartdallamok minden elôadáson telt házakra és hatalmas sikerre találtak. A közönség lelkesedését a nagy számban megjelenô, elismerô kritika is alátámasztotta.

A nemzetközi megbecsülést is kivívott produkciókat a tengerentúlon is láthatják majd, hiszen a Mûvészetek Palotájával közösen létrehozott három Mozart-operával New York-i meghívásnak tesz majd eleget a közeljövôben a Budapesti Fesztiválzenekar.

A L a b i r i n t u s É s z a k - R a j n a V e s z t f á l i á b a n A Bartók-trilógia második koreográfiáját, amelyet Kovács Gerzson Péter és Mihályi Gábor a magyar népzenét integráló és a kortárs absztrakció irányába mozduló Sáry László-zenére alkotott, 2008. október 29-én mutatta be a Müpa a Fesztivál Színházban.

Az elsô rész, a 2006-ban keletkezett Kincses Felvidék után a Magyar Állami Népi Együttes újabb produkciója is óriási sikert aratott.

A Labirintus a képet (tánc, design, jelmez, világítás) és a zenét egymás mellé rendeli, és mindezek trónjára az elôadót, a táncost és a zenészt ülteti. Ezzel a táncszínházi eszközökkel újjáépített, aktuális magyar táncnyelven megszólaló kompozícióval nyit április 12-én a 2010-es Észak-Rajna-Vesztfália Fesztivál.

mm7

MUPA10_04-06.indd 7

4/6/10 5:12:22 PM

E L S Ü L L Y E D N E K

A

S Z A V A K

F i s c h e r Á d á m m a l S z e m e r é d y A l e x a n d r a é s P a r d i t k a M a g d o l n a b e s z é l g e t

Budapesti Wagner-napok 2010. május 29., június 1., 16. 16:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Mûvészetek Palotája és a Magyar Állami Operaház közös produkciója

Wagner: Trisztán és Izolda Mûvészeti vezetô és vezényel: Fischer Ádám Rendezés, színpadkép és jelmez: Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra Christian Franz (Trisztán), Anna Katharina Behnke (Izolda), Jan-Hendrik Rootering (Marke király), Tomasz Konieczny (Kurwenal), Németh Judit (Brangäne), Szegedi Csaba (Melot), Megyesi Zoltán (Pásztor), Ambrus Ákos (Kormányos), Horváth István (Ifjú hajós) Fény: Györgyfalvai Károly Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara

SzA: Te hiszel abban a bizonyos italban?

FÁ: Én a zene bódító hatásában hiszek. Ilyen hatása egyetlen zenemûnek sem volt a Trisztán elôtt, de aTrisztán után sem.

Egyébként nem mindenkire hat, az embereket vagy meg fogja, vagy nem. Engem foglyul ejtett tizenhat éves koromban.

PM: Akkor ismerted meg a mûvet?

FÁ: Volt egy féléves Trisztán-idôszakom, akkor semmi más nem létezett számomra, csak a Trisztán. Utána eltávolodtam tôle — a kamaszok önmagukkal mindig háborúságban állnak. Igen, voltak idôk, amikor ezt a heroin-érzést gyûlöltem magamban. De hát ez van. Mindenesetre a wagneriánizmusnak a Trisztán és Izolda a kiindulópontja: az az érzés, hogy az egész világ elsüllyed és semmi más nem létezik, csak ez a zene. Pedig ez a zene nem is „szép”, de függôvé teszi az embert. Olyan, mint a drog.

PM: Nietzschével szólva: Méreg, hasis... Hogy bírod elviselni vezénylés közben a mûben rejlô belsô feszültséget? Hogyan védekezel az intenzitása ellen?

FÁ: Most már valahogy hozzászoktam, hogy eltávolodom.

Nekem, mint karmesternek, irányítanom kell. Szerintem mûhiba, ha teljesen elveszek a zenében. Tehát nem arról van szó, hogy én élvezzem az elôadást. El kell váljak önmagamtól. Egy mûvész

nem tud élni, ha ezt nem tanulja meg — és ez éppen a Trisztán esetében a legnehezebb. A kérdésre visszatérve, a célom az, hogy a zene mákony jellegét és azt az érzést, amit én éreztem akkor, tizenhat évesen — és amit most is érzek — , át tudjam adni a közönségnek.

SzA: Egy Mathilde Wesendonckhoz írt üzenetében Wagner aggodalmát fejezi ki, attól tart, hogy a Trisztánt be fogják tiltani, annyira depresszív hatást gyakorol majd a közönségre. Azonnal ható méreg a Trisztán? Brangäne mégsem cserélte ki az italokat...?

FÁ: Valószínûleg többször meg kell hallgatni, hogy hatni kezdjen.

Mindenesetre a karmestereknek sokkal nagyobb feladat a Trisztán, mint bármi más, mert Wagner nem törôdött a gyakorlati problémákkal és ezt a zenét úgy írta meg, hogy ezért mind az elôadóknak, mind a közönségnek „meg kell szenvedni”.

A Trisztánt nem lehet háttér zeneként hallgatni, nem lehet rá nem odafigyelni. Természetesen a közönségbôl nem veheti mindenki magának a fáradságot, hogy hónapokig foglalkozzon a darabbal.

De ez Wagnert abszolút nem érdekelte. Ô azt akarta, hogy az emberek feltétel nélkül higgyenek zenéjében, márpedig ez nagy feladat. Most józan számokat mondok: a Trisztán az a darab,

mm8

MUPA10_04-06.indd 8

4/6/10 5:12:42 PM

amelynél a Bayreuthi Festspielhaus még az 50-es évekig sem volt tele soha; a Trisztánra mindig lehetett jegyet kapni, nem úgy, mint például a Nürnbergi mesterdalnokokra.

SzA: A Mesterdalnokok története mindenképpen könnyebben követhetô, mint ez a titokzatos szerelmi téma, amirôl Wagner is szimbólumokban beszélt — „Die tiefe Kunst des tönenden Schweigens”...

PM: Nagyon érdekes, hogy Wagner nem operaként vagy zenedrámaként határozta meg a Trisztán és Izolda mûfaját, hanem „Handlung”—, vagyis cselekményként, a görög „dráma” kifejezésre utalva ezzel. Talán meg akarta akadályozni, hogy a Trisztánt operaként tartsák számon, a belsô történésekre szerette volna fektetni a hangsúlyt.

FÁ: Igen, itt színpadra állított érzelmekrôl van szó. Wagner ebben a mûvében eltér saját elveitôl, hiszen egyébként ô az, aki azt mondta, hogy a történés, a színház, a dráma egyenrangú a zenével: itt ugyan a belsô dráma egyenrangú a zenével, de a külsô történés nem. A cselekmény introvertált, külsôleg nem történik szinte semmi. Wagnernak sikerül a drámát a lélek szintjére áthelyezni.

PM: Ez olyan, mintha a belsô dráma lenne a lélek-tenger mélye és a felszín pedig a külsô történés...

FÁ: Azt is mondhatnám, hogy nincsen felszín. Persze ez attól függ, hogy honnan nézed. Az emberélet is egy pillanat. Semmi az alatt az egymillió év alatt, amikor az ember megjelenik és eltûnik a földön, de ha belemész, „belezoomolsz”, akkor minden felnagyítható vagy lekicsinyíthetô. Ezt teszi Wagner is: nagyítóval

C a s p a r

vizsgálja meg, hogy az érzelmek szintjén mi zajlik le egy pillanat alatt. És ez természetesen a színház kereteit feszegeti. Más kérdés, hogy a szöveggel — lehet, hogy ez egy kicsit merészen hangzik — nem lehet mindig szinkronban ez a technika, mert a szöveg valahogy kézzelfoghatóbb, reálisabb, mint a zene.

SzA: Pont ennél a szövegkönyvnél a „reális” szó nem feltétlenül jut eszembe. A szerelmespár kialakít egymással egy saját nyelvet, beszélhetnénk talán „ikernyelvrôl” is, amit csak ôk érthetnek. Még gondolataik is „rímelnek” egymásra.

FÁ: Nem az számít, hogy mit mondanak. A szerelmi duettben nem a szavak a lényegesek. Természetesen az elbeszélô-technika ebben a darabban is jelen van, hogy a nézôk mindig követni tudják a történéseket, de én nem ezt érzem a darab lényegének.

Teljesen elsüllyednek a szavak.

PM: Meddig „süllyednek”? Nem az ôsi kelta réteg a történet alapja?

SzA: De igen, csak sajnos nem maradt fenn. A kutatások szerint ez a kelta (ôs)réteg valószínûleg két részbôl állt: az egyik az ismeretlenbe vivô hajóút, amibôl a késôbbi elbeszélésekben a sebesült Trisztán elsô írországi útja lett; a másik pedig a meneküléstörténet, ami a Trisztán-hagyományban késôbb, a szerelmespár erdei történeteként élt tovább.

PM: Az ital és a neki rendelt funkció csak késôbbi Trisztánkölteményekben jelenik meg, és Béroul-nál például fôleg arra szolgál, hogy társadalmilag elfogadhatóvá tegye Trisztán és Izolda társadalmon kívüli szerelmét. Az ital által létrejön egy kivételes helyzet, mondhatni katasztrófa-állapot, és így a szerelmesek nem követnek el „bûnt”, nem vonhatók felelôsségre.

D a v i d

F r i e d r i c h :

D a s

E i s m e e r

mm9

MUPA10_04-06.indd 9

4/6/10 5:12:53 PM

SzA: Az elsô felvonással kapcsolatban egyébként az volt az érzésem, hogy Trisztán és Izolda úgy gyötrik egymást, úgy veszekednek, mintha már régóta házasok lennének, és nem tudnának szabadulni ebbôl a kapcsolatból. Az a hosszú párbeszéd nagyon ellenséges, de az egymás fejéhez vágott szavak mögött egy nagy szerelem rejlik. Túl jól ismerik egymást.

FÁ: Igen, a szerelem már létezik a „bájital” elôtt is, csak nem mondják ki.

SzA: Provokálják egymást.

PM: Az ô „sakkjátszmájuk” arról szól, kinek sikerül elôbb lerántani a maszkot a másikról.

FÁ: Az ital a konvencióktól való megszabadulást, vagyis a lélek felszabadítását jelenti. Megengedik önmaguknak a szerelmet, bevallják érzelmeiket.

SzA: Ez már Gottfried von Straßburgnál, sôt, elôtte már Thomas de Bretagne-nál is így van. Gottfriednál fôleg arról van szó, hogy Trisztán és Izolda, akik egymásnak lettek rendelve, akik harmóniájukban a szerelem ideáját testesítik meg, a szerelmi elixír által ajtót nyitnak Erosznak, szerelmükbe belép egy elementáris erô: a testiség.

PM: Ahogy Thomas Mann is mondja: a varázsital csak eszköz arra, hogy egy már létezô érzelmet felszabadítson. A szeretôk akár tiszta vizet is ihatnának. A lényeg az, hogy hisznek abban, hogy a halált isszák.

FÁ: Wagner egész életében iszonyatos harcban állt a társadalommal, küzdött a társadalmi konvenciók ellen. Kis kajánsággal azt is lehetne mondani, hogy minek kellett ekkora feneket kerítenie ennek a dolognak, ennek a mindennapi történetnek, hogy beleszeretett a barátja feleségébe, Mathilde Wesendonckba; és minek kellett egy ekkora operát írnia, hogy igazolja önmagát. A kérdés az, hogy ha a társadalmi konvenciók az érzelmek ellen vannak, akkor mit lehet tenni, illetve érdemes-e tenni bármit is. Tehát valószínû, hogy Wagner átélte ezt a szerelmet, vagy legalábbis azt gondolta, hogy átéli.

Mindenesetre a közönségnek valami olyasmit kellene átélnie, amit Spinell és Frau Klöterjahn éreznek Thomas Mann Trisztánnovellájában. Egyébként azon gondolkozom, hogy színekkel mennyire lehet a racionálist és az irracionálist kifejezni. Nem lehetséges. Nincs annyi szín, mint ahány hang. Egy festô mást mondana talán, de én így érzem. A Trisztánnál az ember becsukhatja a szemét, a zene megengedi ezt. Izolda és Trisztán is becsukja a szemét, hiszen nem akarják tudni, mi van körülöttük, és ekkor megjelenik elôttük a zene mint önálló világ: belépnek egy új dimenzióba. Persze itt fôleg a második felvonásra gondolok.

SzA: Összehasonlíthatjuk a Parsifallal. Hiszen ez is egy szertartás.

FA: A Trisztán második felvonását?

SzA: Ahogy ôk celebrálják a találkozásukat, ahogyan egymásnak „megengedik” önmagukat.

PM: Egyébként is feltûnô a két mû szoros kapcsolata. Nem csak az Amfortas-Tristan párhuzam miatt. Már 1854-ben készített Wagner egy jelenet-vázlatot a Trisztánhoz, amelyben a bolyongó Parsifal vándorlásai során a haldokló Trisztánra talál.

FÁ: A fény és árnyék ellentétet ti már behoztátok a Parsifalrendezésetekben. A fekete-fehér, fény-árnyék, az éjszaka és a nappal kettôssége a Trisztánban ugyanúgy érvényesek.

A mûvészet az tulajdonképpen az éjszaka világa. Az az igazi, de a nappal tönkreteszi.

PM: Te is így érzed ezt?

FÁ: Ha hallgatom a Trisztánt, akkor igen. De nem biztos, hogy így érzem mindig. Mi az az erô, ami befolyásol minket, ami a tudatalattit diktálja, vezeti? Mekkora hatalma van az érzelemnek az értelem fölött? Akkoriban kezdték ezeket a kérdéseket feszegetni. Rengeteg „Freud” van Wagner költészetében, harminc évvel Freud elôtt. A kérdés az, hogy az érzelmet le kell-e gyôzni, vagy csak tudni kell kezelni. És ennek konkrét politikai jelentôsége is van, mármint hogy az érzelem mennyire hat az értelemre. Azt is mondhatnánk, hogy az értelem és érzelem kettôssége jelenik meg a Trisztánban. De talán ilyen kettôsség nem is létezik.

mm10

MUPA10_04-06.indd 10

4/6/10 5:13:08 PM

R e n é

M a g r i t t e :

S z e r e t ô k

SzA: De igen, hiszen ott van Marke király és a politikai házasság, vagyis a nappal világa. Izolda és Trisztán pedig úgy döntenek, hogy felhagynak érzelmeik „kezelésével”, túllépnek ezen. Ez lehet, hogy összefügg azzal is, amit egy korábbi beszélgetésünkben említettél, hogy védekeznek az „ébredés” ellen, elérnek arra a mezsgyére, ahol már nem tudják, hogy ébren vannak-e vagy álmodnak. A hold hatalmába kerülnek.

FÁ: Mi a realitás? Alapvetôen fontos kérdés a szöveg megértése vagy nem-megértése, megsejtése. A Brangäne-szólónak például az a lényege, hogy a szerelmesek nem értik és nem is akarják megérteni a figyelmeztetô szavakat. A partitúrában a „BrangäneRuf” az éjszaka hangjai közé van szôve: a zenekar fúvós hangjai közül bukkan fel, majd süllyed el megint. A szerelmesek az álomvilágot akarják, de kényszerítik ôket, hogy felébredjenek.

Persze rájönnek, hogy a halálból nem kell felébredni.

Veszélyes nézet...

SzA: Így döntenek.

PM: Már az elsô felvonás a halálba viszi ôket, mintha Kharón hajóján utaznának a Styx vizén az alvilág felé.

SzA: Gottfried von Straßburg középkori költeményében Trisztán többször kel át a tengeren. Bolyongása mindjárt egy hajóúttal kezdôdik: a sakkozó csodagyereket norvég kereskedôk rabolják el.

A további hajóutak mindig egy új életszakaszt jelentenek, egy-egy új állomást a fôhôs lelki fejlôdésében.

PM: Ha már a „fekete vizeknél” tartunk: köztudott, hogy a Trisztán második felvonását Wagner Velencében írta, ide menekült, miután a „Wesendonck-idill” Zürichben már nem volt tartható. Van valamilyen élményed Velencével kapcsolatban?

FÁ: Nem tudom ismeritek-e a Láthatatlan embert Gárdonyitól; ott van az a szép nô, akit elsôre senki sem szeret. Velencével én is így voltam: nem elsôre szerettem bele, valahogy talán mást is vártam.

Egyébként azóta minden évben elmegyünk néhány napra...

Velencét nem lehet abbahagyni.

PM: Wagner velencei naplójában megjegyzi, hogy a városban együtt van jelen szépség és pusztulás. Szerintem ugyanez a végletesség jellemzi a Trisztán zenéjét is.

FA: A Trisztán kromatikájával Wagner szétrobbantotta az addigi zenei dimenziókat és még tovább jutott. Ez lezárás és újrakezdés volt egyben: lezárta a 400 éves zenetörténetet, a tonalitás és a diatónia uralmát. A zenetörténet a Trisztántól egész más irányt vett. Wagner új elemet talált: a kromatika végletekig való fokozásával addig még le nem írt érzelmek ábrázolását tette lehetôvé. Úgy is mondhatnám, hogy sikerült megközelítenie annak a leírását, ami tulajdonképpen leírhatatlan. Így a Trisztán nagyobb zenetörténeti jelentôséggel bír, mint bármi más a XIX. században; hogy visszatérjünk a holdra: ez egy kis (félhang)lépés volt Wagnernek, de egy hatalmas ugrás a zenetörténetnek.

W A G N E R

a

T R I S T A N r ó l

Régi, elévülhetetlenül újra alakuló, a középkori Európa minden nyelvén utána költött, ôsi szerelmi ének dalol nekünk Tristanról és Isolderól.

A hûséges vazallus azt a nôt jegyezte el királya részére, akit ô maga szeretett, anélkül, hogy azt be merte volna vallani; Isoldet ki követte ôt, mint urának jegyese, mert tehetetlenül kellett követnie a kérôt. A szerelem megtagadott jogaira féltékeny istennôje megbosszulta magát: a szerelmi varázsitalt, melyet az akkori idôk szokása szerint az elôrelátó anya, a csupán politikai érdekbôl házasuló férj számára adott át leányának, találékony tévedés folytán az ifjú párnak nyújtja át, mely a serleg kiürítése után, lángra lobbanva hirtelen bevallani kénytelen, hogy csakis egymásé lehet. És ettôl kezdve nem lett vége a szerelem vágyódásának, epedésének, gyönyörének és kínjának: világ, hatalom, dicsôség, becsület, lovagiasság, hûség, barátság — mindez szétfoszlott mint az álom; csak egy dolog volt még eleven: vágy, vágy, olthatatlan, mindig újászületô vágyódás, szomjúság és epedés; egyetlen megváltás: halál, elmúlás, megsemmisülés, felnemébredés!

A zenész, ki ezt a témát választotta szerelmi drámájának bevezetéséül, minthogy úgy érezte, hogy itt a zene legsajátosabb, legkorlátlanabb elemei között van, csak azzal törôdhetett, hogyan tömörítse össze témáját, mert a kimerítése teljesen lehetetlen. Így csak egyszer, de hosszúra tagozott vonalban fokozta fel a kielégíthetetlen vágyat a legbátortalanabb vallomástól, a legszendébb vonzódástól kezdve félô sóhajon, reményen és tépelôdésen, panaszon és vágyon, gyönyörön és szenvedélyen át, egészen addig a hatalmas nekilendülésig, erôszakos fáradtságig, amely az áttörést keresi, hogy a határtalanul vágyódó szív kijuthasson a végtelen szerelmi kéj tengerére.

Hiába! Tehetetlenül roskad össze a szív, hogy vágyódásban epedjen el, vágyódásban, melyben nincs célhoz jutás, mert hiszen minden elérés ismét csak új vágyat jelent, míg csak a megtörô tekintet utolsó elbágyadásában fel nem villan a legnagyobb gyönyör elérésének sejtése: a halál, a többé-nemlétezés gyönyöre, ez az utolsó megváltás abba a csodálatos birodalomba, amelytôl akkor vagyunk legtávolabb, amikor azon fáradozunk, hogy szilaj erôszakkal hatoljunk bele. Nevezzük halálnak? Vagy talán az éjszakának ama csodás világa ez amelybôl — mint a monda hírül adja, — egykor bensô ölelésben repkény és szôlôvesszô nôtt ki Tristan és Isolde sírján?

(Cserna Andor fordítása)

A májusban megjelenô Wagner-almanachban további háttéranyagok olvashatók a Trisztán-elôadásról.

mm11

MUPA10_04-06.indd 11

4/6/10 5:13:17 PM

S z Ô l l Ô s y A n d r á s ( f o t ó : F e l v é g i A n d r e a )

H a l a d ó R á k a i

h a g y o m á n y

Z s u z s a n n a

Valamikor az 1789-es nagy francia forradalom táján, illetve az idôközben kibontakozó romantika idején született meg a mûvészet szakrális rangjáról és az alkotómûvész-géniuszról szóló elképzelés, amely a koncerttermekben azóta is uralkodó repertoár derékhada mellett létrehozta azt a meggyôzôdést is, hogy a mûalkotást (jelen esetben a zseni által alkotott zenei kompozíciót) saját korának közönsége jó eséllyel nem értheti meg, mivel hétköznapi horizontja csak hosszas önnevelés és mûvelôdés után lehet eléggé tágas a transzcendens összefüggéseket feltáró és közvetítô mû befogadásához.

Noha a mûvészet-vallás 19. század eleji ideája a katarzis egészen új dimenzióit nyitotta meg a lelkes hallgatóság elôtt a maga meghökkentôen közvetlen, drámai és erôteljes eszközeivel, az állandóan megújuló, egyéni, korábban sosem hallott zeneszerzési bravúrokat követelô zsenialitás-eszmény rövid száz év alatt igen nehéz helyzetbe sodorta a szerzôk és elméletírók segítségével hitvallássá, világképpé váló mûvészetet. A kétszáz éve még lényegében egységes zenei stílus a nemzeti hovatartozás kulturális kifejezésének vágyában elôbb különbözô akcentusokat kapott, változatos szláv, skandináv, vagy éppen verbunkos magyar színezettel gazdagítva a bécsi mesterektôl örökölt harmónia- és formavilágot. Késôbb iskolákra, kisebb zeneszerzôi csoportokra érvényes nyelvszigetekre bomlott, míg végül a 20. század során megjelent az egyes komponistákat személyesen fémjelzô, csak egyetlen alkotó kezében releváns, mindenki más számára az epigonizmus veszélyeit és bélyegét hordozó megszólalás igénye, amely a számtalan egyéni stíluson belüli naprakész tájékozódás és értékítélet hatalmas feladatát mindenestül a befogadókra rótta.

A zeneszerzôk és a közönség közötti közvetítô szerepében fellépô kritikusokat meglehetôsen el is bizonytalanította a jövôbe látás

kötelezettségével járó „lehetetlen küldetés”, amint azt a szintén kritikusként tevékenykedô Pernye András néhány évtizeddel ezelôtt találóan megfogalmazta: „Ahogyan […] a komponisták nagy része a jövônek ír – a kritikusok nagy része a jövônek kritizál. A jövôrôl magáról viszont csupán egyetlen, alapvetô elképzelése van: jövônek nevezzük azt a kort, amely majd mindazt megérti, amit ma nem értünk meg”, következésképp a szakmai értékelésnek és visszajelzésnek az adott körülmények között „az a feladata, hogy már most elvégezze az idô szelekcióját.” A szakíróknak ugyan nem volt lehetôsége megkerülni a fenti problémát, a közönség többsége viszont a maga részérôl meglehetôsen hamar kiutat talált az idôutazás nehézségeibôl, amennyiben egyszerûen elhatárolta magát a kortárs mûvészettôl. A jelenség világszerte érvényes, jóllehet a mértéke országonként, társadalmanként eltérô, ahogyan eltérôek azok a módszerek is, amelyekkel a kurrens mûvészi törekvéseket a galériatulajdonosok, könyvkiadók, iskolák és koncertszervezôk integrálni igyekeznek. Magyarországon a 20. század közepén a központi irányítás az esztétikai ítéletalkotás kérdésében is igen határozott szerepet vállalt, az egyéni avantgárd nehezen átláthatató burjánzása helyett a harmincas évek nemzeti klasszicizmus-eszményének egyszerûsített változatára bízva

mm12

MUPA10_04-06.indd 12

4/6/10 5:13:28 PM

a népi demokratikus közösség egészséges pszichéjének védelmét.

Mint Kroó György megfogalmazta: „Íratlan törvénnyé emelkedett, hogy a haladás a zenében a dúr-hangnemmel, a klasszikus szonáta-, rondó-, vagy dalformával, a Kodály-mûvekbôl desztillált akkordfûzések patronjaival azonos. Az az elzártság, a nemzetközi áramlatoktól való tudatos elszigetelôdés, amely a Kodályiskolára már a harmincas évektôl jellemzô volt, most beteges egyoldalúsághoz, harsány konzervativizmushoz vezetett, olyasfajta beszûküléshez, amelyben minden eredeti, egyéni javaslat gyanúsnak tûnt.”

A népszerû egyszerûség csapdájából szabadulni akaró zeneszerzôk rendkívül nehéz helyzetben találták magukat, amikor megpróbáltak a személyes fantázia és tehetség, valamint a hivatalosan elfogadott alkotás közötti szûk határmezsgyén egyensúlyozni. Szôllôsy András a rá jellemzô, zárkózottan diplomatikus intelligenciával úgy vélte, voltaképpen nem lényeges kérdés, hogy létezik-e egyáltalán egyéni stílus. „Az a dolgunk” – mondta Stravinskyt idézve, - „»hogy rendet teremtsünk a hangok között«. […] Úgy gondolom, hogy az egyéniség nem abban van, hogy valaki valami gyökeresen újat talál ki. […] Azt hiszem, inkább arról van szó, hogy a dolgok közötti összefüggésekben, elrendezésükben talál-e valaki olyan egyéni szempontot, amely szerint át tudja csoportosítani a jelenségeket.” Ami saját alkotói

pályafutását illeti, megtalálta az egyéni szemléletét kifejezô „időbeli rendet a hangok között”, amelyet össze tudott egyeztetni a klasszikus formákkal kapcsolatos, az ötvenes évektôl sokáig megkerülhetetlen elvárásokkal, ahogyan azt a mûfajában Bartókot idézô V. zenekari concertója is bizonyítja, amelynek alcíme, a „Lehellet” Lehel György karmester ötvenedik születésnapjára utal.

Hasonlóan szerencsés kompromisszumra lelt a magyar oratorikus repertoárt gazdagító Sugár Rezsô is a török korba helyezett Hôsi énekével, amelynek kontrapunktikus összetettsége, drámai gazdagsága a kritika mellett a közönséget is magával ragadta hatvan évvel ezelôtt, de a modern inspiráció és a hagyományos forma közötti egyezés lehetôségét kereste számos mûvében Hidas Frigyes is. Sôt, ezen munkálkodik a legfiatalabb generáció egyik tagja, az 1969-ben született fagottmûvész és zeneszerzô, Kovács Zoltán is Szent Ágnes életét megjelenítô programszimfóniájában és 2. fagottversenyében egyaránt. Hogy tevékenységükkel a kortárs alkotások közelebb kerülnek-e a közönséghez, továbbra is kérdés, de talán reménykedhetünk benne, hogy az ízlés változásával enyhül valamelyest a 20. századi kultúrpolitika kudarca, amelyet Kroó így summázott: „Az operalátogatók számának hatalmas növekedése, a lemez-hallgatás és lemezgyûjtés megindulása, a hangversenyközönség összetételének demokratizálódása rendkívüli eredmény volt […]. Az új közönség azonban, mint az elôdje is, Puccini és Beethoven közönsége lett…”

F o t ó :

K ö m ö z

G e r g e l y

mm13

MUPA10_04-06.indd 13

4/6/10 5:13:41 PM

2010. április 6. 19:30

Alba Regia Szimfonikus Zenekar Szôllôsy: Lehellet (V. Concerto) Bartók: Hegedûverseny Bartók: A kékszakállú herceg vára

Km.: Szabadi Vilmos (hegedû), Meláth Andrea, Rácz István (ének) Vez.: Drahos Béla

A n drás

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

D eák

Szimfonikus körkép

2010. április 25. 18:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus Glinka: Ruszlán és Ludmilla – nyitány Brahms: a-moll kettôsverseny, op. 102 Sugár Rezsô: Hôsi ének

D rahos

B é la

2010. április 20. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

MÁV Szimfonikus Zenekar

Kovács Zoltán: I. szimfónia Ravel: A gyermek és a varázslat – lírai fantázia Km.: Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás) Vez.: Kollár Imre

Km.: Záborszky Katarina (hegedû), Záborszky Anna (gordonka), Váradi Zita, Wiedemann Bernadett, Megyesi Zoltán, Massányi Viktor (ének), Hunyadi János Általános Iskola Nagykórusa, Szent István Király Oratóriumkórus, Szent István Király Zenemûvészeti Szakközépiskola Vegyeskara, Szent István Gimnázium Vegyeskara Karigazg.: Igaliné Büttner Hedvig, Záborszky Kálmán, Tôkés Tünde, Rónaszékiné Ôrfalvy Katalin, Szilágyiné Mátyus Elvira Vez.: Záborszky István

2010. május 9. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Savaria Szimfonikus Zenekar

Dohnányi: Szimfonikus percek, op. 36 Kovács Zoltán: I. fagottverseny Dohnányi: I. szimfónia, op. 9 Km.: Lakatos György (fagott) Vez.: Robert Houlihan lakatos

I mre

2010. április 21. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

g y ö rg y

K ollár

Duna Szimfonikus Zenekar

Barber: A rágalom iskolája (The School for Scandal) – nyitány, op. 5 Jereb Ervin: Trombitaverseny Dukas: A bûvészinas – szimfonikus scherzo Sosztakovics: IX. (Esz-dúr) szimfónia, op. 70 Km.: Geiger György (trombita) Vez.: Deák András mm14

MUPA10_04-06.indd 14

4/6/10 5:14:29 PM

MUPA10_04-06.indd 15

4/6/10 5:14:44 PM

A

P e t r u s k a

R á k a i

V a r á z s l ó j a

Z s u z s a n n a

„Ernest Ansermet az utcán mutatkozott be Clarens-ben, 1911-ben egy napon, és meghívott magához vacsorára – emlékezett vissza az idôs Stravinsky Robert Crafttal folyatott egyik beszélgetésében a híres svájci karmesterrel való megismerkedésére. – Bár már hallottam róla mint pedagógusról és muzsikusról, külseje – szakálla – megdöbbentett: olyan volt, mint a Varázsló a Petruskában.” Ebbôl az utcai találkozásból hosszú barátság fejlôdött ki, ami mindkét mûvész pályájára hatást gyakorolt.

2010. április 14. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Marek Janowski és a Suisse Romande Zenekar

Ravel: Couperin sírja Mendelssohn: e-moll hegedûverseny, op. 64 Saint-Saëns: III. (c-moll, „Orgona”) szimfónia, op. 78 M a r e k

Ja n o w s k i

Stravinsky többek között a Gyagilev-társulattal Amerikából hazatérô Ansermet-tôl kapta 1918-ban azokat a ragtime-kottákat, amelyek A katona története és a Ragtime tizenegy hangszerre komponálásakor inspirálták, ugyanakkor viszont a karmester lényegében azért lehetett jelen az említett hangversenykörúton, mert 1914-ben, amikor Pierné és Monteux otthagyták az Orosz Balettet, Stravinsky szót emelt annak érdekében, hogy Gyagilev Ansermet-t nevezze ki a zenekar élére.

A legendás Sacre-bemutató óta botrányhôsnek számító komponista kiállása a valóban némileg ördögi külsejû dirigens mellett már csak azért is figyelemre méltó, mert a hírhedten éles nyelvû Stravinsky véleménye a karmesteri szakmáról általában igen kevéssé volt hízelgônek nevezhetô, annak pedig rendszerint egyáltalán nem érezte szükségét, hogy lesújtó megállapításait magába fojtsa. Leopold Stokowskit például „a karmesterek, akárcsak a politikusok, ritkán eredeti emberek” axiómája ellenére kifejezetten becsülte, mégis úgy vélte, hogy a dirigens „nagymértékben hibáztatható azért, mert a vezénylésrôl elterjesztette azt a közkeletû hiedelmet, hogy az egyfajta bûvészkedés”. Stokowski ezzel együtt mégis jobban járt, mint Furtwängler, akirôl Stravinsky kijelentette, hogy Zongoraversenye egyik elôadásán „borzalmasan vezényelt, még rosszabbul, mint Koussevitzky a bemutatón”, márpedig ez összevetve egy másik, az Óda Koussevitzky-féle premierjérôl szóló, és szintén Craft által feljegyzett anekdotával, amely szerint a karmester egy

Km.: Arabella Steinbacher (hegedû), Tobias Berndt (orgona) Vez.: Marek Janowski

kottamásolási hiba mellett állítólag azt sem vette észre annak idején, hogy a trombitás rossz kulcsban játszik, határozottan gonosz megjegyzésnek tekinthetô. Ansermet-rôl ehhez képest igen elismerôen nyilatkozott, megállapítva, hogy „mint karmester rendkívül ügyes volt a zenekari egyensúly megteremtésében, és emellett értette a francia-orosz új zenét is”. (Igaz barátságukra némi árnyék vetült, amikor Ansermet Stravinsky elôzetes jóváhagyása nélkül húzott részleteket az Apollónból és a Kártyajátékból.)

Az Orchestre de la Suisse Romande-ot (a Francia-Svájc Zenekarát) ez a nagyszakállú varázsló, a modern zene egyik apostola alapította 1918-ban, és egészen 1967-ben bekövetkezett haláláig az együttes vezetô karmestere maradt.

Ahogyan ô maga is szinte intézménynek számított a 20. század közepén, zenekara is hamar azzá vált. Eleinte rádióadások tették világszerte ismertté a genfi székhelyû együttest, késôbb a koncertkörutak mellett számos legendás hangfelvétel gyarapította rajongóik táborát. A zenekar kezdettôl fogva nagy hangsúlyt fektetett a kortárs zene értô megszólaltatására és támogatására Britten és Debussy mûveitôl Eötvös Péterig, Milhaud-tól Honeggeren át Heinz Holligerig. Ansermet halála után a vezetô karmester posztját olyan dirigensek töltötték be, mint Wolfgang Sawallisch, Armin Jordan vagy Fabio Luisi. Áprilisban Marek Janowski irányításával érkeznek Budapestre, aki 2005 szeptembere óta áll az együttes élén.

mm16

MUPA10_04-06.indd 16

4/6/10 5:15:06 PM

F o t 贸 :

H i r s c h

A n n a

mm17

MUPA10_04-06.indd 17

4/6/10 5:15:21 PM

S z í v L á s z l ó

d á m a F e r e n c

Tavaly ott ülhettünk Rév Lívia zeneakadémiai búcsúkoncertjén, de ugyan tegye föl a kezét, akit nem lelkesít a lehetôség, hogy most újra hallhatja a mûvésznô letisztult zongorajátékát.

Volt csodagyermek, s ma magas életkorát bámulhatnánk, ám már jó ideje rájöhettünk, Rév Lívia az évei számától függetlenül csoda.

2010. május 1. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Rév Lívia és Érdi Tamás Chopin-estje

Kilencévesen megnyerte a Grand Prix des Enfants Prodiges elnevezésû nemzetközi versenyt, s a budapesti születésû Rév Lívia akkor sem volt sokkal idôsebb, amikor a zongorázás korabeli fejedelme, a dicsôült emlékezetû Arthur Rubinstein az alábbi szavakkal jósolt nagy jövôt neki: „Egészen biztos vagyok benne, hogy a fiatal hölgy ragyogó karrier elôtt áll.”

Nem vitás, Rubinstein helytállóan mérte fel a pályakezdô kollegina lehetôségeit, ám a magyarországi közönség e diadalmas karriert, Rév Lívia mûvészi kiteljesedésének évtizedeit nem kísérhette oly szoros figyelemmel, mint amilyen amúgy okkal kijárt volna Fischer Annie Franciaországban letelepedett nemzedékés növendéktársának. A magyar kulturális élet részleges elzártságának évtizedei megannyi csillagórától fosztották meg a hazai koncertközönséget, s jó néhány tündöklô világsztár, hangszeres mûvész, karmester és operaénekes egyáltalán

nem, vagy éppen csak elvétve, netán hanyatló korszakában jutott el a pesti koncertdobogókra, illetve az Operaház színpadára. Azonban a külföldi sztárvendég-járás esetlegességeinél és korlátjainál nem kevésbé fájdalmas veszteségnek, és legalább oly sajnálatos kortörténeti tünetnek kell tekintenünk, hogy a magyarságát választott új hazájában is ápoló, s mindeközben Franciaország egyik elsô zongoristájává és zongorapedagógusává emelkedô Rév Lívia ugyancsak hiányzott a hazai koncertélet állandó, de legalábbis rendszeres résztvevôinek sorából.

Különös szerencsénkre, Rév Lívia mindmáig intakt módon ôrzi mûvészetének megejtô vonzerejét, s így ha megkésve is, de az elmúlt években a magyar zenei nyilvánosság, s a hazai koncertközönség is közelebbi ismeretségbe kerülhetett zongorajátékának könnyed eleganciájával,

billentésének váltig makulátlan tisztaságával.

Megismerhettük és egyszersmind a szívünkbe is zárhattuk az elragadóan bájos asszonyt, aki 2008 nyara óta a Francia Becsületrend lovagi fokozatának birtokosa.

Magyarországi újrafelfedezése egy 2003. novemberi zongoraesttel vette kezdetét, s több emlékezetes hangverseny, köztük a Strém Kálmán születésének 75. évfordulójára szervezett tavalyi zeneakadémiai fellépés, valamint egy nagyszerûen sikerült portréfilm, Mácsai János és Pálos György 2006-os munkája után immár meghitt ismerôsünkként találkozhatunk az idén kilencvennégy esztendôs zongoramûvésznôvel.

Most május elsején az egykor párizsi mesterkurzusait látogató Érdi Tamás társaságában Chopint játszik majd Rév Lívia, s mi csak jó egészséget kívánhatunk neki.

Magunknak pedig még minél több örömteli pillanatot Rév Lívia zongorajátékából és szeretetreméltó jelenlétébôl.

mm18

MUPA10_04-06.indd 18

4/6/10 5:15:44 PM

C s a k V é g h

a

z o n g o r a

D á n i e l

Gyakran látott vendég Budapesten Grigory Sokolov, a billentyûs muzsika kedvelôi közül bizonyára nem kevesen hallották már játékát élôben. Április 15-i zongoraestjére azonban érdemes nekik is ellátogatniuk, a kiváló orosz zongoramûvész ugyanis ezúttal jellegzetes stílusához talán a legjobban illô darabokat válogatta össze széles repertoárjáról.

2010. április 15. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Grigory Sokolov zongoraestje

Bach: c-moll partita, BWV 826 No. 2 Brahms: Hét fantázia, op. 116 Schumann: f-moll szonáta, op. 14

Grigory Sokolov nemzetközi sikerei akkor indultak el, amikor Emil Gilels tanítványaként mindössze 16 évesen megnyerte az 1966-os Nemzetközi Csajkovszkij Zongoraversenyt. A kritikusok azóta is elsôsorban hihetetlenül pontos, túlzásoktól és sallangoktól mentes elôadásmódjáért, légies billentéséért, áttetszô pedálhasználatáért és kifogástalan technikájáért tartják nagyra. Sokolov sikerének másik titka abban rejlik, hogy a zongoraestek gerincét adó romantikus darabok mellé gyakran választ stílusához kiválóan illô, ám az ünnepelt sztárzongoristák repertoárjáról a régizenei fordulat óta elmaradozó barokk mûveket.

Idei szólókoncertjét Bach c-moll partitájával kezdi majd az orosz pianista. Lemezfelvételei és korábbi budapesti koncertjei alapján csembalós hangvételû, szikárságával és ôszinteségével lenyûgözô, ugyanakkor sodró lendületû elôadásra számíthatunk – többen egyenesen Glenn Gould vagy éppen Szvjatosztlav Richter játékához hasonlítják Sokolov Bach-interpretációit. A BWV 826-os szvit érdekessége, hogy öt másik partitával együtt 1731-ben az opus 1-es szám alatt adta közre a már 46 éves Bach – akkoriban ugyanis csak a nyomtatásban megjelent mûveket látták el számozással.

A partita hat tétele után Brahms Hét fantáziáját játssza Sokolov.

Az op. 116-os számot viselô három capriccio és négy intermezzo Brahms életének utolsó évtizedében keletkezett. Míg a capricciókra a viharos érzelemkitörések jellemzôk, a tétova, improvizációszerû intermezzókra a közelgô elmúlás elôérzete nyomja rá bélyegét. Az alig néhány perces darabokból álló sorozatot – és talán Sokolov elôadómûvészi attitûdjét is – találóan jellemzik Pándi Marianne

második, a-moll intermezzóra vonatkozó szavai: „lefojtott indulatok forrnak a simának tûnô felszín alatt: a kései zongoradarabok szemérmes lírája”.

A szólóest zárószámaként Schumann Versenymû zenekar nélkül alcímet viselô f-moll szonátája (op. 14) csendül fel. A végleges formáját 1862-ben elnyerô mûvet Brahms mutatta be Bécsben, aki – nem mellesleg – hosszú idôn át gyengéd viszonyt ápolt Schumann feleségével, a szintén zongorista Clarával. Érdekesség, hogy a szonáta variációs formában kidolgozott lassú tételének témája, amely felismerhetô a két szélsô tételben is, éppen Clarától származik. Az alcímet a bécsi kiadó javasolta a közönség lenyûgözésére, miután meggyôzte a szerzôt arról, hogy dolgozza át a szonátát a versenymûvekre jellemzô háromtételes szerkezetûre. A zenekart nem igénylô kvázi-zongoraversenyhez minden bizonnyal azért is vonzódik Sokolov, mert ô maga nem szeret zenekarral játszani. Néhány évvel ezelôtt egy interjúban elmondta, azért vállal ritkán zongoraversenyeket, mert azt az idôt és energiát, amit a mûvekrôl gyökeresen eltérô koncepcióval rendelkezô karmesterekkel, és különbözô felkészültségû együttesekkel való próbálás megkíván, szívesebben fordítja csak a zongorára, a szólómûvekben való elmélyedésre. Elméletét igazolni látszik, hogy Sokolov valóban elmélyült, részletgazdag Schumannjátékán még legvájtfülûbb kritikusai sem igen találnak fogást.

Bár a Schumannhoz hasonlóan kétszáz évvel ezelôtt született Chopin mûvei ezúttal ugyan nem szerepelnek a különc orosz zongoramûvész programján, szinte bizonyosak lehetünk abban, hogy a ráadásszámok között felcsendülnek Chopin-dallamok is.

mm19

MUPA10_04-06.indd 19

4/6/10 5:15:55 PM

A k i

e r Ô s í t i

Ó k o v á c s

a

s z a b á l y t

S z i l v e s z t e r

Gregorián szólt anno egy kissrác ajkáról A rózsa neve címû filmprodukcióban, a nagy Sean Connery oldalán.

Gyönyörûen. A falzettista, akinek érdemes, sôt, mindannyiunk örömére muszáj énekelnie. Neve is van, el is jô hozzánk: Andreas Scholl.

2010. május 11. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andreas Scholl Händel-estje Km.: Stuttgarti Kamarazenekar

Pardon, Scholl kontratenor. Bár a 16. század derekán még nincs problémájuk az énekeseknek a falzettbôl (álhangszalagos megszólalásból) vagy gégemerevített fisztulásságból adódó elnevezéssel. Nem ezzel van: hisz templomi karzatokról épp kiszorítják ôket a kasztráltak, akiket bezzeg senki sem eufemizál – és némelyikük az isteni ajándéknak tekintett vocéval remekül boldogul. Fényes karrier várja Senesinót vagy Carlo Broschit, aki Farinelliként még depressziós betegeket is gyógyít dalolásával.

kell egy-egy fogós Bach- vagy Händelfrázis egylevegôjû megoldásához.

Tegyük hozzá: ezerbôl egynek marad különlegesen szép a hangja, s fut be csillogó pályát, márpedig csak Itáliában évente négyezer fiúgyermek életét teszi tönkre az embertelenség. (És a hamissá lett, harmadosztályú kórustutti-kasztrált örülhet nyomorodott életének, hisz a fiúk fele azonnal elvérzik a vidéki bérsebész szutykos asztalán. Tévhit viszont, hogy a potencia egészében odaveszne: a legtöbb esetben csak nemzôképtelenség áll fenn.)

Az egyház egyidejûleg tiltja és tûri a kasztrációt, mivel nôket nem enged kórusba, a fiúk hangja pedig serdüléskor törik, és addig se jó precíz éneklésre.

Muzsika márpedig kell a liturgiához, hát jöjjenek, akik a szülôk szerint „véletlen balesetnek” áldozatai – speciel kiskamaszként elvesztették mindkét heréjüket, így félresiklattatott náluk a természet hormonális tomboldája.

1870-tôl új idôk járnak: a friss olasz állam tiltása nyomán ma már csak sercegô lemezrôl hallani az utolsó herélt, Alessandro Moreschi erôteljes, nôies énekét. Alfred Deller pedig feltámasztja a torkokban szunnyadó falzett technikát, amelyet a romantika tenorjai Duprez teljes funkciós magas C-je elôtt bôven használtak. (Férfiolvasóink mindegyikének – sôt még a nôknek is – van falzettja: vonuljanak félre, és próbáljanak tartott hangot nagyon halkan sikítani, az lesz az!)

A gyermeki szoprán vagy alt matéria köbre emelkedik, volumene gazdagodik, ugyanakkor elmarad az énekes másodlagos nemi jellegének kifejlôdése.

A csupasz fiatalember hatalmas vitálkapacitásra tehet szert: ma „vastüdô”

A régizene forradalma óta tart a falzettisták térnyerése, lám, már a fachnév, a (valójában altregiszterû) kontratenor is meggyökeresedett. Michael Chance,

Derek Lee Ragin vagy a férfiszopránnak megmaradt Max Emanuel Cencic varázsos és virtuóz mûvészetét testközelbôl volt módom figyelni, Philippe Jaroussky, a fiatal orosz-francia, vagy a német, templomi énekkarban és reneszánszon felnôtt Andreas Scholl mûvészete ugyanúgy szintbe áll a vokalitás más magaslataival.

Scholl mellett szól még életkora: benne jár a negyvenes évtizedben, ahol a kollégák hangja már lebegni kezd – de nem az övé.

Mások illúzióvesztôn femininek – ô képes a férfiszerepeket maszkulinul elôjátszani.

Az ifjak hajszolt tempóval rohannak fel-le a koloratúrlétrán – ô már érett kifejezéssel, mély és derûs stílusismerettel teszi ezt, éppoly sebesen. Mások két orcára falnak a barokkopera-konjunktúra roskadó asztaláról – ô visszautasítja azt is, hogy operistának titulálják. Énekes, aki idônként operában is fellép, mondja, s szerénysége mögött a legutóbbi, Koppenhágában filmre vett Arsace-alakítás az aranyfedezet.

(Budapesti Händel-estjén is hallható lesz a Partenope lirissimo csúcsáriája.) Így érdemes. Andreas Schollnak érdemes.

Ha borzalmas és személyiséggyilkos mûtétek nélkül elérni nem is tudjuk a kasztráltak különös kaliberét, legalább a lehetô legkevésbé maradjunk alul.

mm20

MUPA10_04-06.indd 20

4/6/10 5:16:16 PM

MUPA10_04-06.indd 21

4/6/10 5:16:26 PM

A

N o t r e

G u r m a i

D a m e

z e n e i

k i n c s e

É v a

Rózsaablak, csúcsív, faragott kôcsipke, világos belsô tér az építészetben – récit, dialogue, echo, plein jeu a sajátos orgonahangzásban. A francia építészet és az orgonastílus fejlôdése kézen fogva járt egymással.

Nagy volt a versengés az évszázadok folyamán a központi irányítás megszerzésére, melyben az állam és az egyház egyaránt dicsôséget szerezhetett magának. Katedrálisok sora viselte e titulust idôrôl idôre, s árasztotta el Európát a falai között kikristályosodott stílusokkal, tanokkal, szabályokkal és a mûvészi muzsikával.

2010. május 15. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Notre-Dame orgonazenéje – Olivier Latry szólóestje

Charles Racquet: Fantázia Antoine Calvière: Pièce d’orgue Claude-Bénigne Balbastre: Marche des Marseillois Émile Bourdon: Elégia Louis Vierne emlékére Augustin Barié: Intermezzo (Symphonie pour orgue – részlet) Maurice Duruflé: Prélude, adagio és korálvariáció a Veni Creator témájára Louis Vierne: Allegro a II. orgonaszimfóniából Pierre Cochereau: Berceuse Louis Vierne emlékére Bolero Charles Racquet témájára Olivier Latry: Improvizációk

A gótikus építészet a francia királyok központi tartományának, a Párizst körülvevô Île-de-France, majd a szomszédos Champagne és Pikardia városaiban született meg a 12. század közepétôl meginduló nagy székesegyházak építésével. Chartres, Reims, Amiens, a párizsi Notre-Dame, a bourges-i Sainte-Étienneszékesegyház, a Loire-menti Blois várkastélya, a pápák avignoni palotája a stílus legékesebb példái. A 12. század elején Párizsnak minden városnál nagyobb politikai szerepet szántak Franciaországban. Ebben az idôben az egyházzene területén is Párizs központi temploma, a Notre Dame vette át a hatalmat.

A nyugati zenetörténet elsô legnagyobb korszaka is e falakhoz kötôdik. 1200 körül létezett egy zenei kör, melynek fô mesterei Magister Leoninus és az ifjabb Magister Perotinus voltak.

A gregorián ének többszólamú feldolgozásainak (orgánum) magasiskoláját teremtették meg, mely Notre Dame-i iskola néven vonult be a zenetörténetbe.

A hangszeres zene késôbb emelkedett hasonlóan magas színvonalra, miután megépült a templom minden korszakban élenjáró, tökéletesedô orgonája. A párizsi Notre-Dame székesegyház nagyorgonájának története 1334-re nyúlik vissza, az elsô hangszert Jean de Bruges építette. Különlegessége, hogy már 1730-ban, XVI. Lajos parancsára ötmanuálosra bôvítették, és 46 regiszteres lett. Ebben a korban az ilyen hatalmas hangszer igen ritka még. Rengeteg sípot megmentettek a 15. századból, ezek a mai napig is szólnak. A 19. században Aristide CavailléColl Barker-emeltyûk segítségével 86 regiszteresre bôvítette a hangszert. A 20. század folyamán Louis Vierne és késôbb Pierre

Cochereau kérésére átintonálták, s teljes elektronikus vezérlést kapott. Az 1990-es évek tökéletes felújítási munkálatai révén a vezérlést teljesen számítógép alapúvá tették. Ma a Notre-Dame 113 regiszteres és ötmanuálos nagyorgonája a világ egyik legjobb hangszerének számít.

A Notre Dame orgonistájának lenni nagy dicsôségnek számított minden idôben. Jobbnál jobb muzsikusok váltották egymást, legtöbbjük komponistaként is kimagasló volt. Ilyen volt közülük a kora barokk idején Chabanceau Pierre de La Barre (1580–1600), ôt követte nem sokkal késôbb Charles Racquet (1618–1659).

A nagy orgonabôvítés idején William Anthony Calviere (1730–1755) viselte a titulust, kompozícióiban határozottan nyomon követhetô a hangzó tér gazdagodása. Híres zenészcsaládok képviselôi sem hiányoznak, mint a Couperin, Daquin és a 18. század nagy mestere, Jean-Jacques BeauvarletCharpentier, ki 1783 és 1793 között volt a templom orgonistája.

A nagy áttörést a francia orgonamuzsikában César Franck szimfonikus hangzású orgonamuzsikája hozta. A párizsi Conservatoire-ban tanárként számos tehetséget fedezett fel, közülük az egyik legnagyobb Louis Vierne volt, aki 1900-tól 1937-ig állt a párizsi Notre Dame szolgálatában. Hasonlóan hosszú idôn át vezette a katedrális zenei életét Pierre Cochereau (1955–1984), kinek kezdeményezésére tovább tökéletesítették a hangszert. 1985-tôl a három hivatalban lévô orgonista Olivier Latry, Philippe Lefebvre, valamint Jean-Pierre Leguay. Utóbbiak közül Olivier Latry fogja megeleveníteni Budapesten május 15-én este a Notre Dame varázslatos zenei világát.

mm22

MUPA10_04-06.indd 22

4/6/10 5:16:43 PM

K i s

n a g y

K o l o z s i

m Û v e k

L á s z l ó

2010. május 27. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Hommage à Ligeti – UMZE Kamaraegyüttes

R á c z

Z o lt á n

Ligeti György opus magnumnak szánt darabjai keletkezésük után néhány évtizeddel, mintha nem igazolnák a szerzôk szándékait, jelentôségüket vitatják, méltó elôadójuk kevés akad. Ugyanakkor, Weöres Sándor életmûvéhez hasonlóan, az apróságok, az odavetett ujjgyakorlatok, a kis etûdök, legyenek azok a Magyar etûdök vagy a zongoradarabok, az alaprepertoár részei lettek, klasszicizálódtak, idézik ôket.

Ligeti György: Lontano (1967); Trió hegedûre, kürtre és zongorára (1982); Nonszensz madrigálok (1988-1993); San Francisco Polyphony (1973-74) Km.: Keller András (hegedû), Zempléni Szabolcs (kürt), Várjon Dénes (zongora), Szent Efrém Férfikar (mûv. vez.: Bubnó Tamás), UMZE Kamaraegyüttes, Concerto Budapest Vez.: Rácz Zoltán

Ez korántsem azt a jelenti, hogy mondjuk a Grand Macabre érték nélkül való, üres kísérlet lenne. Egyáltalán nem.

Az ismertség ugyanis nem méri a mûvek értékét. Mind Ligeti, mind Weöres, e két játékos, nyilatkozóként komolyan sokszor nem vehetô elme, hajlamos volt az apróságokat élete alkonyán maga is igazabbnak, fontosabbnak mondani a nagy mûveknél, és számos kísérletét minôsíteni zsákutcának, kudarcnak, egykor eleven, de ma már értéktelen formakísérletnek.

Ligeti azt mondta Varga Bálint Andrással beszélgetve: „mélységesen elégedetlen vagyok magammal, és ez nem álszerénység, hanem tény. Állandóan keresem, de nem találom meg a nyelvemet, és mindig valami újat csinálok. A Kürttrió tévút volt, ezt azonnal megváltoztattam, és akkor írtam az elsô hat Zongoraetûdöt, utána a Zongoraversenyt, a Hegedûversenyt, s aztán az új etûdöket.

A Nonszensz madrigálokról úgy gondolom, hogy technikailag talán sikerültek.

A többi darabomról nincs ilyen ítéletem, tulajdonképpen csak Zongoraetûdöket és a Nonszensz madrigálokat fogadom el.”

Ligeti Györgynek fantasztikus humora volt.

Stockhausent éppen azért szólja meg, mert a neves kortárs – és valamennyi darmstadti szerzô – híján van annak. Ligeti humorának egyik ékes megnyilvánulása a csembalóra írt Hungarian Rock, ami megidézi az Illés, Omega korszakát, és az UMZE újabb Ligeti hommage-koncertjének egyik legfontosabb darabja a King’s Singersnek írt Nonszensz madrigálok. E dalmûvek fricskák, nem csak a komoly kortársakat fricskázzák, de magát az Obladi-odladával és popsláger kifacsarásával sikeressé lett brit, királyi élcsapatot is.

A hetvenes évek nagy mûve, a San Francisco Polyphony hullámzása és rögzülô kontrasztjai vannak, akiben azt a kellemetlen folyamatot idézik majd fel, hogy az évek múlásával egyre kevésbé leszünk hajlíthatóak, de akadhat, akinek Borges labirintusnovellái jutnak róla eszébe; a Lontano vibrálása, lebegése, a hangszínek apró változásai pedig a gondolatok zsongását, az elmerengô ember gondolatainak csapongását idézik.

E mûnek is központi eleme a dallam – amennyiben félrevezetett hallásunk a mûben folyton a segítô, eligazító dallamot keresi –, és nem nehéz a meghatározó

ösztönzô erôk keresésére, az önmagát beváltani igyekvô ember keresésére sem asszociálni. Míg a Lontano és a San Francisco Polyphony olyan verseket idéz, mint a Hatodik szimfónia vagy Az ôsidô, a Nonszensz madrigálok Weörespárdarabja az Óda a kispolgárhoz lehetne.

Ligeti Bartók kései mûveit azért kedvelte, mert azok szerinte nem visszavezetettek a tonalitásba, hanem elôre vittek – egy olyan tonalitásba, ami már nem a klasszikáé. „Kürttrióm jelentette a radikális szakítást az atonalitással. Most merek „régimódi” is lenni. Nem akarok visszatérni a 19. századhoz, csak már nem érdekelnek az olyan kategóriák, mint avantgárd, modern és atonális. Ugyanakkor az atonalitástól való eltávolodás nem jelent tonális zenei nyelvet, inkább egyfajta modális technikát” – írta Ligeti a tévútnak (le)minôsített Trióról.

E Brahms-hommage-nak is szánt mû – Ligeti szerint – „félig ironikus, félig mélységesen komoly”. Egy hamis Beethoven-idézet már a mû elején megjelenik, végigvonul a trió négy tételén, és ezzel indul a negyedik, Lamento tétel döbbenetes erejû siratója is.

Ez a „mélységesen komoly” tétel a legmegindítóbb Ligeti-mûvek egyike.

mm23

MUPA10_04-06.indd 23

4/6/10 5:42:00 PM

A

s z e r e t e t

F i l i p

m Û v é s z e

V i k t ó r i a

Szeretni elsôsorban annyi, mint adni – az alkotó személyiség számára pedig ez a hatóerô legnagyobb mérvû kifejezôdése – írja Erich Fromm. A német filozófus és pszichológus A szeretet mûvészete címû könyvét az a világhírû hegedûmûvésznô is szívesen forgatja, aki jelenleg Brahms zenéjével járja a világot, és aki májusban elôször látogat el hozzánk.

2010. május 28. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Anne-Sophie Mutter és a Pittsburghi Szimfonikus Zenekar Bemutatja a Magyar Telekom Brahms: D-dúr hegedûverseny, op. 77 Mahler: I. (D-dúr, „A titán”) szimfónia Vez.: Manfred Honeck

F o t ó :

A n j a

F r e r s

Anne-Sophie Mutter csodagyerekként már tizenhárom évesen szólókoncertet adott a Luzerni Fesztiválon, majd késôbb Herbert von Karajan segítségével bontogatt a szárnyait, de olvasni és lemezeket hallgatni is jutott ideje a gyakorlás és a fellépések sora mellett. Második legkedvesebb olvasmányaként említi Fromm kötetét, de más, hasonló témájú könyveket is szívesen forgat szabadidejében. A top tízes listán William Shakespeare drámája a Rómeó és Júlia, Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején címû regénye is megtalálható, továbbá a nagyobb lélegzetû Az eltûnt idô nyomában regényfolyam Marcel Prousttól és Beethoven A-dúr szonátájával azonos címû Tolsztoj-elbeszélés, a Kreutzerszonáta is ott sorakozik a képzeletbeli könyvespolcon. Az operák közül a Bohémélet áll elsô helyen Puccinitôl, továbbá szívesen hallgatja a keringôirôl jól ismert Johann Strausst, továbbá a szimfonikus filmzenék atyját, az utolsó éveiben varázslatos hegedûversenyt komponáló, Hollywoodban zenitre jutó Erich Korngoldot, és nagyon kedveli a scattkirálynô, Ella Fitzgerald dalait is.

A jó német söröket és a gyönyörû ruhákat sem megvetô hegedûs Mozart zenéjéért is rajong. 2006-ban az osztrák zeneszerzôzseni születésének 250. és saját pályafutásának 30. évfordulóján megjelentette a Deutsche Grammophonnál Mozart nagyobb hegedûdarabjainak új felvételsorozatát, rajta a hegedûversenyekkel, a brácsára, hegedûre és zenekarra írt Sinfonia Concertantéval, három zongorástrióval és tizenhat hegedû-zongora szonátával.

Lelkesültségnek jelenlegi tárgya azonban Brahms romantikus muzsikája. Legújabb lemezén a német komponista három hegedû-zongora szonátáját rögzítették régi, kedves kamarapartnerével, Lambert Orkis amerikai zongoramûvésszel. „A három szonáta nagyon különbözô, mindegyiknek megvan a saját, személyes története” – nyilatkozta a mûvésznô. – Számomra a G-dúr a legkülönlegesebb, mert nagyon személyes és békés, az A-dúr egy szeretetteljes, meleg üdvözlés Clara Schumann-nak, a d-moll pedig komplexitása miatt érdekes. Eljött az ideje, hogy lemezre vegyük ôket, mert sokszor játszottuk már e remekmûveket, együtt

éltünk, lélegeztünk velük, szerettük ôket.

Brahms az a zeneszerzô, aki igazán meg tudja mutatni az élet szépségét – egyszerûen gyönyörû muzsika” – tette hozzá.

Ez a tavasz mindenképp Brahmsé: Mutter márciusban Németországban turnézik a Londoni Filharmonikusok és Ludovic Morlot oldalán, a hegedûsök körében a legtöbbször játszott és legnagyobb becsben álló versenymûvel, a D-dúr hegedûversennyel. Áprilisban a szonátákkal járja a világ távol-keleti szegletét Orkisszal, majd májusban európai turnéjának részeként a Pittsburghi Szimfonikus Zenekarral és Manfred Honeckkel érkezik Magyarországra, szintén a hegedûversennyel.

Anne-Sophie Mutterben sok mindent lehet szeretni: nôiességét, szépségét, a hegedûhangját, briliáns technikáját vagy azt, hogy világhírû hegedûmûvészként és két gyermek édesanyjaként egyszerre tud helyt állni a családi fészekben és színpad fényei közt. De talán e lényeges momentumok között most mégiscsak az a legszeretnivalóbb, hogy végre Budapesten is hallhatjuk játékát.

mm24

MUPA10_04-06.indd 24

4/15/10 12:32:04 PM

F o t ó :

S z é c s é n y i

Zs u z s a

mm25

MUPA10_04-06.indd 25

4/6/10 5:17:28 PM

F o t ó :

S a s c h a

V a u g h a n

B a l e r i n a H a l á s z

a z

a k n a m e z Ô n

T a m á s

A klasszikus balett világa idôtlen idôk óta szolgál paródiák céltáblájaként. Jellegzetes jegyeit, ódon, patetikus világát, hôseinek – nem túl komplikált – karakterjegyeit a legváltozatosabb formában karikírozzák.

A Budapestre érkezô világhírû Les Ballets Trockadero de Monte Carlo azonban messze több mint paródiakompánia, spicc-cipôbe, tütübe öltözött, jókedvû kandúrok mûfaji játéka a klasszikum gombolyagával.

Világsztárokat köszöntünk, akik szerelemmel szeretik, és páratlan alapossággal ismerik tárgyukat.

Története során elôször lép fel Magyarországon a táncklasszikatravesztia világhírû együttese: a harminchat esztendeje szárba szökkent, pajzán gondolat, a csupa férfiból álló, vérprofi balettegyüttesé, 1974 óta kápráztatja el a világot. Személyükben milliók által rajongott csillagokat köszönthetünk.

a balett-történet kimagasló alakjaira utalnak: nem véletlen, hogy a nemzetközi csapat zöme elsôsorban orosz hangzású, szellemes férfi és nôi neveket hord: ezekben valósággal pancsol a társulat, melynek „sztárjai” közt találjuk Tatiana Youbetyabootskayát, Bertha Vinayshinskyt vagy Yakatarina Verbosovichot.

A New Yorkban székelô (rajongói által csak Trocksnak becézett együttes) a tökélyig fejlesztette a paródiát: bûverejük titka pedig roppant profizmusukban rejlik. Az együttes nem csupán a balettirodalom klasszikusait szedi ízekre: hatalmas, változatos repertoárjukon elsôsorban a 19. század romantikus korszakának fômûveit, a táncsztereotípiák fô forrásanyagát ízekre szedô darabok virítanak, de kedvtelve nyúlnak a 20. század újítóinak munkáihoz is.

A kiadványokban pazarul szellemes, fiktív életrajzokat olvashatunk az együttes tagjainak szerepfotói mellett. A maszkmesteri bravúrok sorozatával pompás balettvampokká, vagy mesterkélt, csekélyül férfias, romantikus hímekké varázsolt táncosok minibiográfiái (akárcsak mûvészetük) egyáltalán nem csak avatott balettrajongók számára ellenállhatatlanul mulatságosak.

Az eddig harminchárom ország több mint ötszáz városában fellépett társulat egyik oszlopa, Paul Ghiselin a többiekhez hasonlóan két identitással, két portréval szerepel a kiadványokban. Az általa formázott Ida Nevasayneváról megtudjuk, hogy a (világhírû, tényleg létezô) Várnai Balettversenyen elnyerte az alkalmilag kreált elismerést, a mûanyag Rossz Ízlés-medált. Ugyanôt a forradalom hôseként

A Trocks mindenesetre nem csupán egy csapat, a felszínt éles pengékkel karcolgató, cinikus virtuóz. E magasan képzett, néhai modelljeik zömét – kiváló technikájuknak köszönhetôen – könnyedén „letáncoló” mûvészek tökéletesre formázott árnyékvilág hôsei. A táncosok állandó, fiktív mûvészneveket viselnek, melyek

mm26

MUPA10_04-06.indd 26

4/6/10 5:17:44 PM

is számon tartják, mert, miután könnyedén átszökellt egy aknamezôn, kibiztosított balettcipôvel támadást intézett egy kapitalista bank ellen.

A Trocks létezése, tálalása, egész imázsa a letûnt korok balettmûvészetét, s annak hôseit parodizálja mesterien, s az utódok tisztelettel teli gunyorával. Pipogya hercegecskék, robosztus hím-balerinák, egymással a nyílt színen, gátlástalanul rivalizáló, önhitt sztárnôk pompás forgatagába feledkezhetünk bele: az egyik hattyú elmélyülten rágózik, valamely nimfa béna szemüvegben, avagy loboncos „hónaljkutyával” produkál lélegzetelállító ugróspárgát. A Trocks elôadásait – természetesen más és más szemszögbôl – önfeledten élvezhetik a mûfaj megszállottjai, az úgynevezett balettománok, akik milliónyi apróságot fedezhetnek fel a tárgyát amúgy mûvészettörténeti alapossággal kicsontozó társulat játékában, de a laikusoknak sem kell fészkelôdniük. A klasszis táncosok játékának élvezetéhez nem szükségeltetik különösebb terepismeret, csak humorérzék.

A 10. Táncfórum keretében 2010. április 21., 22., 23. 19:00 Fesztivál Színház

Les Ballets Trockadero de Monte Carlo

F o t ó :

S asc h a

V a u g h a n

Mûv. vez.: Tory Dobrin

MUPA10_04-06.indd 27

4/6/10 5:18:10 PM

K a k a s o k é s l á n y k á k R ajk ó

A nna

Kísérletezô kedvû koreográfusairól és remek táncosairól híres a harmincadik születésnapját ünneplô Gyôri Balett. A társulat nem titkolt célja, hogy akár populárisabb témák feldolgozásával azokat is becsábítsa a nézôtérre, akik eddig nem mutattak túl nagy érdeklôdést a táncmûvészet iránt. Három részbôl álló ünnepi estjüket is ezt (pontosabban: ezt is) szem elôtt tartva állították össze.

A 10. Táncfórum keretében 2010. április 27., május 18. 19:00 Fesztivál Színház

30 éves a Gyôri Balett – ünnepi balettest két részben

Michael Kropf: Adiemus F. Schubert – Robert North: A halál és a lányka The Rolling Stones – Christopher Bruce: Kakas

A jubileumi est egy tízperces Adiemus (Karl Jenkins)-zenére komponált Michael Kropf-darabbal indul, melyben nyolc fiatal balettmûvész mutatkozik be a közönségnek. A születésrôl, fiatalságról, szerelemrôl, öregedésrôl és haláról mesélô Adiemus a táncosok technikai bravúrjára épít, ami nagyon fontos – emeli ki a Gyôri Balett igazgatója, Kiss János – hiszen a társulatnak mindig is a klasszikus bázis volt az alapja: „A táncosok mûvészi fejlôdése érdekében elengedhetetlen, hogy látható legyen a táncos minôsége. Mindig is megpróbáltuk – sporthasonlattal élve – emelni a magasugró lécet. Ez a mû lehetôséget ad arra, hogy a fiatal táncmûvészek bemutathassák tánctudásuk virtualitását.”

Robert North a Trójai játékok és a Carmen után Schubert A halál és a lányka címû vonósnégyesére komponált koreográfiát a Gyôri Balettnek. A némafilmek világát idézô táncballada szólistái a Harangozó-díjas Sóthy Virág és az ugyanezzel a díjjal kitüntetett Pátkai Balázs. Az érzékeny, férfi-nô kapcsolatot az élet-halál viszonylatában vizsgáló „merengôs” táncköltemény után következik az est talán legnagyobb durranása, Christopher Bruce Kakasa. A koreográfus kimondottan a Gyôri Balettre formálta az eredetileg 1991-ben Svájcban bemutatott tánckompozíciót.

Az eddig mindenhol zajos sikert arató darab a Rolling Stones korát és zenéjét ünnepli, miközben jó adag humorral (és persze

némi iróniával) fûszerezve mutatja be a nemek örök idôk óta tartó csatározását. A pirosban-feketében feszítô játékos kedvû kakasok gátlástalanul csábítják el az ôket ravasz élvezettel figyelô csirkéket: vágyról, szenvedélyrôl, ideálokról, emberi gyengeségrôl szól ez a több etûdbôl álló, élettel teli, szórakoztató, ám komoly mondanivalóval is bíró elôadás, ami láthatóan a fellépô táncmûvészeknek is jutalomjáték. „Robert Northról és Christopher Bruce-ról tudni kell – mondta el Kiss János –, hogy mindketten a Rambert Balett szólótáncosai és egymást fölváltva igazgatói is voltak. Nekünk és nekik is nagyon nagy öröm volt, amikor hosszú évek után Gyôrben találkoztak.

Fantasztikus, hogy két igazi koreográfus landolt a Gyôri Balettnél.”

A Magyar Állami Balettintézet végzôs növendékei által 1979ben alapított együttes rengeteg átalakuláson ment keresztül az utóbbi évtizedekben. A Markó Iván távozása utáni útkeresésben esetenként kivívták a szakma rosszallását, ám elmondható, hogy összességében bátor, állandó megújulásra képes, kiváló táncosokkal rendelkezô, külföldön is elismert társulatról van szó, akik méltán lehetnek büszkék az elmúlt harminc év munkásságára, és akikre méltán lehetünk büszkék mi is.

mm28

MUPA10_04-06.indd 28

4/6/10 5:18:30 PM

Á r o n B o d o r d r .

F o t ó : MUPA10_04-06.indd 29

4/6/10 5:18:43 PM

A MÛvészetek Palotája ötödik születésnapja alkalmából meghirdetett fotópályázat közönségdíjára április 14-éig várják a voksokat a fotopalyazat.mupa.hu-n vagy a kiállítás helyszínén, a Müpában kitölthetÔ szavazócédulákon. Az alábbiakban – és a magazin néhány másik oldalán – ízelítÔt láthatnak a pályázatra beérkezett alkotásokból.

F o t ó :

D ö m ö l k y

D á n i e l

S z a v a z z o n Ö n i s a k e d v e n c k é p é r e !

M o r o v i c s

L i v i a

F o t ó :

F i s c h e r

B e n c e

F o t ó :

B é k y - H a l á s z

Z o l t á n

F o t ó :

D ö m ö l k y

D á n i e l

F o t ó :

MUPA10_04-06.indd 30

4/6/10 5:19:30 PM

F o t ó :

F o t ó :

V ö r ö s

A n n a

F o t ó :

F o t ó :

MUPA10_04-06.indd 31

W á g n e r

E ö r i

J e k k e l

C s a p ó

S z a b ó

C s a b a

J ó z sef

Zs o l t

4/6/10 5:20:06 PM

F o t ó :

V e r e s s

S á n d o r

B é k y - H a l á s z

Z o l t á n

F o t ó :

S e r e s

Z o l t á n

F o t ó :

F o t ó :

MUPA10_04-06.indd 32

R é t i

D ó r a

4/6/10 5:20:44 PM

Április

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

1. csütörtök

Erwin Schrott romantikus áriaestje Mozart, Verdi, Berlioz, Gounod, Meyerbeer

2. péntek

Il Giardino Armonico Händel: La Resurrezione

3. szombat

Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek

Erkel: Hunyadi László A Gyôri Nemzeti Színház elôadása 55 éves a pozsonyi Ifjú Szívek Magyar Táncegyüttes Az ördög tánca

4. vasárnap

MINIMATINÉ Brass cirkusz „Cifra Palota”

5. hétfô

30 év Liszt Ferenc Kamarazenekar / Rolla János Gyenyisz Macujev, Boldoczki Gábor Sosztakovics, Corelli, Bartók, Bach

6. kedd

Elôhang MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Alba Regia Szimfonikus Zenekar / Drahos Béla, Szabadi Vilmos Szôllôsy, Bartók

Forrás Néptáncegyüttes - Százhalombatta A javából… – 25. éves jubileumi elôadás

7. szerda

Hangulatkoncert

Ringató Hangulatkoncert

8. csütörtök

Benkó Dixieland Band és barátai 70 éves lettem

Bozsik Yvette Társulat Varázscirkusz Bozsik Yvette Társulat Varázscirkusz

9. péntek

Oláh Gipsy Allstars; The Gypsy Queens & KingsTM

Vad Fruttik

10. szomabt

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Kocsis Zoltán Jevgenyij Nyesztyerenko R. Strauss, Muszorgszkij, Csajkovszkij

Magony & Alexander Balanescu

Zenebona – Ne csak hallgasd!

11. vasárnap

Mariza (Portugália) HÉTFÔ ESTI JAZZ Nigun Vendég: Steven Bernstein & Matt Darriau (USA)

„Babakoncert

12. hétfô

„Cifra Palota”

április 13. – május 2.

HÉTFÔ ESTI JAM Jam session a Hétfô esti jazz után Ávéd János Trió Harmati Hedvig textilmûvész DLA installációja

13. kedd

Nyolc manuál Barbara Dennerlein, Oláh Kálmán

Honvéd Táncszínház A Tenkes kapitánya

14. szerda

Suisse Romande Zenekar / Marek Janowski Arabella Steinbacher, Tobias Berndt Ravel, Mendelssohn, Saint-Saëns

Honvéd Táncszínház A Tenkes kapitánya

15. csütörtök

„A ZONGORA” 5.

Grigorij Szokolov

Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana

Hangulatkoncert

16. péntek

Budapesti Fesztiválzenekar / Peter Oundijan Garrick Ohlsson Vaughan Williams, Prokofjev, Mendelssohn

17. szombat

MESÉLÔ MUZSIKA „Bábok-babák”

A 10. TÁNCFÓRUM KERETÉBEN Szegedi Kortárs Balett A Tiszánál – budapesti bemutató

MINIMATINÉ Kipkopp, a gesztenyegyerek

Magyar Állami Népi Együttes Bartók-trilógia II. rész: Labirintus

„Cifra Palota”

Budapesti Fesztiválzenekar / Peter Oundijan, Garrick Ohlsson Vaughan Williams, Prokofjev, Mendelssohn 18. vasárnap

Budapesti Fesztiválzenekar / Peter Oundijan Garrick Ohlsson Vaughan Williams, Prokofjev, Mendelssohn

Ringató Hangulatkoncert Mûhelybeszélgetés

április 19 – május 13.

Anya, apa és én Mesekönyv-illusztrációk

19. hétfô

A 10. TÁNCFÓRUM KERETÉBEN A Magyar Táncmûvészeti Fôiskola gálaestje

20. kedd

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP MÁV Szimfonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar / Kollár Imre Kovács Zoltán, Ravel

21. szerda

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Duna Szimfonikus Zenekar / Deák András, Geiger György Barber, Hidas, Jereb Ervin, Dukas, Sosztakovics

Hangulatkoncert

A 10. TÁNCFÓRUM KERETÉBEN Les Ballets Trockadero de Monte Carlo

április 22 – június 27.

Ringató Hangulatkoncert Szatelit Nemzetközi csoportos kiállítás

22. csütörtök

Best of Neoton Família Sztárjai

A 10. TÁNCFÓRUM KERETÉBEN Les Ballets Trockadero de Monte Carlo

23. péntek

A Filharmónia Budapest Kht. ifjúsági hangversenye Respighi, Muszorgszkij-Ravel

A 10. TÁNCFÓRUM KERETÉBEN Les Ballets Trockadero de Monte Carlo

Pannon Filharmonikusok – Pécs / Olari Elts, Henning Kraggerud R. Strauss, Mendelssohn, Sibelius 24. szombat

Budafoki Dohnányi Zenekar / Christoph Campestrini Bruckner, Prokofjev

EXPERIDANCE Produkció és Nemzeti Táncszínház BOLDOGSÁG 69:09

Zenebona – Ne csak hallgasd!

25. vasárnap

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus / Záborszky István Glinka, Brahms, Sugár Rezsô

A 10. TÁNCFÓRUM KERETÉBEN Magyar Balett Színház BUMM…

„Cifra Palota”

26. hétfô

Magyar Virtuózok Kamarazenekar / Kern András Szenthelyi Miklós, Faludi Judit, Kiss Gyula Beethoven

A 10. TÁNCFÓRUM KERETÉBEN Honvéd Táncszínház Monarchia – Népek tánczai

Babakoncert

27. kedd

LOW FESZTIVÁL Anima Eterna / Jos van Immerseel Mozart

A 10. TÁNCFÓRUM KERETÉBEN 30 éves a Gyôri Balett Ünnepi est két részben

28. szerda

Concerto Budapest / Kocsis Zoltán Baráti Kristóf, Fenyô László Brahms

Ringató Hangulatkoncert

április 29. – május 2.

VI. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár

29. csütörtök

„Miattad eszem” – Falusi Mariann másképp

A 10. TÁNCFÓRUM KERETÉBEN A TÁNC VILÁGNAPJA – gálaest

30. péntek

A ritmus mesterei Marylin Mazur Group, Horazio „el negro” Hernandez, Giovanni Hidalgo

Magyar Fesztivál Balett Angyalok üzenete / Egy faun délutánja / Seherezádé

MUPA10_04-06.indd 33

HANG-SZER-SZÁM Magyar népi hangszerek: A cimbalom

Hangulatkoncert

4/6/10 5:20:52 PM

Május

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek

1. szombat

Rév Lívia és Érdi Tamás zongoraestje

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Rossini: Armida

VI. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár

Irie Maffia

„Cifra Palota”

2. vasárnap

Zorán

3. hétfô

Zeneszínház – Kárászy Szilvia

4. kedd

MR Szimfonikusok /Stephen D’Agostino • Andrew Armstrong Scsedrin, Rachmaninov, Verdi, Humperdinck, Respighi

MINIMATINÉ Kippkopp, a gesztenyegyerek VI. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár

május 5 – 23.

5. szerda

MOME plakátsikerek MÁV Szimfonikus Zenekar /Vladimir Ponkin • Alekszander Markov Berlioz, Paganini, Csajkovszkij

Frenák Pál Társulat Seven

Ringató

6. csütörtök

Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar, MR Gyermekkar / Kocsis Zoltán Gidon Kremer, Fekete Attila, Anatolij Fokanov Rachmaninov, Sosztakovics, R. Strauss

Örökkön-örökké – Duna Mûvészegyüttes

Hangulatkoncert

7. péntek

Budapesti Fesztiválzenekar/Fischer Iván Sibylla Rubens, Collegium Vocale Gent Bartók, Mozart, Arvo Pärt

Bozsik Yvette Társulat: Halál és a lányka / Menyegzô

8. szombat

Budapesti Fesztiválzenekar/Fischer Iván Sibylla Rubens, Collegium Vocale Gent Bartók, Mozart, Arvo Pärt

Lovász Irén: Szerelmes virág

Budapesti Fesztiválzenekar/Fischer Iván Sibylla Rubens, Collegium Vocale Gent Bartók, Mozart, Arvo Pärt

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar /Antal Mátyás • Nemzeti Énekkar nôi kara Zenés vizeken… a 20. századi zenében

„Cifra Palota”

HÉTFÔ ESTI JAM László Attila és barátai Tommy Campbell (USA)

Babakoncert

9. vasárnap

Hangulatkoncert

Zenebona – Ne csak hallgasd!

PianoForte Duo

Elôhang MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Savaria Szimfonikus Zenekar /Robert Houlihan • Lakatos György Dohnányi, Kovács Zoltán 10. hétfô

Purcell Kórus, Orfeo Zenekar /Vashegyi György • Hamvasi Szilvia, Bárány Péter, Szigetvári Dávid, Cser Krisztián J.S. Bach

11. kedd

Andreas Scholl Händel-estje • Stuttgarti Kamarazenekar Händel

12 szerda

Midori és Charles Abramovic Beethoven, Janacˇek, Sallinene, R.Strauss

HÉTFÔ ESTI JAM Oláh Dezsô Trió

Ringató Hangulatkoncert Mûhelybeszélgetés

13. csütörtök

Nemzeti Filharmonikus Zenekar/Antal Mátyás • Nemzeti Énekkar, Virágh András Schönberg, Stravinsky, Vincent d’Indy, Saint-Saëns

14. péntek

Pannon Filharmonikusok – Pécs / Peskó Zoltán, Fazil Say Mozart, Fazil Say, Brahms

15. szombat

A Notre-Dame orgonazenéje Olivier Latry szólóestje

16. vasárnap

„Énekel az ország 2010”/ Hollerung Gábor • Országos Egyesített Kórus, Budafoki Dohnányi Zenekar Händel: Izrael Egyiptomban

MATINÉKONCERTEK A MAGYAR TELEKOMMAL Mozart ötször

„Cifra Palota”

17. hétfô

Horvát tamburás rapszódia

JAZZTAVASZ Djabe 15

JAZZTAVASZ SG5 – Subicz Gábor Quintet

18. kedd

Lila Downs (Mexikó)

A 10. TÁNCFÓRUM KERETÉBEN 30 éves a Gyôri Balett

Hangulatkoncert

Hangulatkoncert

MINIMATINÉ Állatságok Elôhang

május 18 – 27.

Ferencvárosi mûvésztanárok és tanítványaik kiállítása

19. szerda

Concerto Budapest / Takács- Nagy Gábor • Keller András Brahms, Berg, Bruckner

Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda

Ringató

20. csütörtök

JAZZTAVASZ Tribute to Jaco Pastorius

Honvéd Táncszínház A Tenkes Kapitánya

JAZZTAVASZ Egri & Pluto Fusion

21. péntek

EXPERIDANCE és Nemzeti Táncszínház BOLDOGSÁG 69:09

22. szombat

JAZZTAVASZ Oláh Kálmán 40; Trio Midnight 20

23. vasárnap 24. hétfô

Hangulatkoncert

Zenebona – Ne csak hallgasd!

JAZZTAVASZ Bolla Gábor Quartet „Cifra Palota”

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Heinrich Schiff Haydn, Bruckner

Babakoncert

25. kedd

Hangulatkoncert

26. szerda

Hangulatkoncert Ringató

27. csütörtök

UMZE Kamaraegyüttes Hommage à Ligeti

Magyar Táncmûvészeti Fôiskola A Modern Évfolyam Vizsgakoncertje

28. péntek

Anne-Sophie Mutter és a Pittsburghi Szimfonikus Zenekar Bemutatja a Magyar Telekom • Manfred Honeck • Anne-Sophie Mutter Brahms, Mahler

Oana Catalina Chitu: Bucharest Tango

május 29. – június 16.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Wagner: Trisztán és Izolda

Wagner kiállítás

29. szombat

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Trisztán és Izolda a Mûvészetek Palotája és a Magyar Állami Operaház közös produkciója

MINIMATINÉ „Állatságok”

30. vasárnap

Kocsis Zoltán jótékonysági hangversenye a Nemzetközi Gyermekmentô Szolgálat javára

„Cifra Palota”

MUPA10_04-06.indd 34

4/15/10 12:32:22 PM

Június

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

1. kedd

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Trisztán és Izolda a Mûvészetek Palotája és a Magyar Állami Operaház közös produkciója

Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek

2. szerda

Ringató Hangulatkoncert

3. csütörtök

Hangulatkoncert

4. péntek

„Cifra Palota”

5. szombat

Gwilym Simcock, Mike Walker (Anglia), Steve Swallow & Adam Nussbaum (USA)

Zenebona – Ne csak hallgasd!

6. vasárnap

„Cifra Palota”

7. hétfô

Babakoncert

8. kedd

Bozsik Yvette Társulat Varázscirkusz

Hangulatkoncert

Bozsik Yvette Társulat Varázsfuvola 9. szerda

A 10. TÁNCFÓRUM KERETÉBEN Honvéd Táncszínház Monarchia – Népek tánczai

Ringató

Honvéd Táncszínház A Tenkes kapitánya

Zenebona – Ne csak hallgasd!

Hangulatkoncert

10. csütörtök

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK A Rajna kincse

11. péntek

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK A walkür

12. szombat

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Siegfried

EXPERIDANCE és Nemzeti Táncszínház BOLDOGSÁG 69:09

13. vasárnap

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Az istenek alkonya

A Bihari János Táncegyüttes évadzáró elôadása Bihari képeskönyv 2010

15. kedd

EXPERIDANCE és Nemzeti Táncszínház BOLDOGSÁG 69:09

16. szerda

Szegedi Kortárs Balett BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Carmina Burana Trisztán és Izolda a Mûvészetek Palotája és a Magyar Állami Operaház közös produkciója

17. csütörtök

Markovich Mónika hárfa-diplomakoncertje

19. szombat

MR Szimfonikusok /Stephen D’Agostino Wagner-Maazel: A Ring szavak nélkül

20. vasárnap

„Orgona-sztorik” Hangzó orgonatörténet Mácsai Pállal • Fassang László és tanítványai Marchand, Bach, Mozart, Liszt, Florentz, Duruflé

21. hétfô

Kocsis Anna orgona-diplomakoncertje César Franck, J. S. Bach, Niver

Ambrus Orsolya, Tarnai Katalin, Takáts Tamás, Tarnai Dávid diplomakoncertje • Megyeri Krisztina, Halász Ágnes

Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda

Emilio

Klucsik Eszter orgona-diplomakoncertje Messiaen, Liszt, J.S. Bach 23. szerda

HEY JUNE Balkan Fanatik

24. csütörtök

Hot Jazz Band 25

Renato Borghetti (Brazília)

25. péntek

Református Énekek IX.

HEY JUNE Firkin

26. szombat

HEY JUNE 30Y

27. vasárnap

HEY JUNE PASO

július 2. péntek

A Schleswig-Holstein Musikfestival Zenekara Christoph Eschenbach Mahler városai: Hamburg – Prága – Budapest

F o t ó :

MUPA10_04-06.indd 35

t a n á c s

a n i k ó

4/6/10 5:21:12 PM

E s m a

A

R e d z e p o v a

c i g á n y z e n e

S erf Ô z Ô

s z í n e i

M e l inda

Pergô táncritmusok, felejthetetlen énekhangok, keleti hangulatot idézô, lassan lüktetô dallamok, érzelmekkel, szenvedélyekkel teli, varázslatos táncmozdulatok – sok részletében ismerôs, egészében mégis felfedezésre váró kultúrába nyerhetünk bepillantást az Oláh Gipsy Allstars és a Gypsy Queens & Kings estjén: a cigányzene tarka, sokféle hatást ötvözô, magával ragadó világába két olyan formáció vezeti be a nézôket, amelyek tagjai külön-külön is rendkívüli egyéniségek, neves mûvészek.

2010. április 9. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Oláh Gipsy Allstars; Gypsy Queens & Kings Az Oláh Gipsy Allstarst két magyar zenész, Szilvási István, a Szilvásy Gipsy Folk Band, és Kovács Antal, a Romano Drom tagja hívta életre néhány évvel ezelôtt. Ma az Oláh Gipsy Allstars tizenöt énekes, zenész és táncos közös produkciója, akik mindannyian jól ismerik ezt a kultúrát, hiszen ebben nôttek fel. Sôt, ismerik egymást is, hiszen gyerekkoruk óta jó barátok. Így minden adott ahhoz, hogy hitelesen tudják tolmácsolni az oláh cigányzenét, amely sok mindenben különbözik a többi cigányzenei stílustól. Többek között azért, mert egészen a nyolcvanas évekig az oláh cigányok csak saját maguk szórakoztatására játszották zenéjüket, amelyet az ének dominanciája és az ütôhangszerek használata jellemez.

Az Oláh Gipsy Allstars ezt a muzsikát, ezeknek a közös énekestáncos alkalmaknak a hangulatát ôrizte meg elôadásaiban a mai napig. A zenészek a koncerteken a hagyományos hangszereket, mint a kanna vagy a kanál, modern instrumentumokkal egészítik ki.

A hazai allstars-csapatot a cigányzene külföldi királyai és királynôi követik: a Gypsy Queens & Kings tagjai három éve varázsolják el a világot különleges, felejthetetlen elôadásukkal, amellyel minden országban újabb és újabb rajongókat nyernek meg a mûfajnak.

A zenekar macedón (Esma Redzepova), román (Mahala Rai Banda, Florentina Sandu), bolgár (Jony Iliev) és francia (Kaloome)

zenészekbôl, illetve együttesekbôl állt össze. Az idei évadban a tagok között találjuk Mitsout, vagyis Miczura Mónikát is, akinek felejthetetlen énekhangját a hazai közönség már jól ismeri.

A formáció 2007-es londoni, a Barbican Centerben tartott koncertjét a The Independent kritikusa az év koncertjének nevezte.

A tagok egyike egy 66 éves énekesnô, akinek élete is lenyûgözô, már-már filmszalagra kívánkozik: a macedón Esma Redzepova, aki önmagát „a skopjei cigányként” emlegeti, már 13 évesen keresett zenész volt. Hosszú évek óta végez többféle jótékonysági munkát, számos örökbefogadott gyermeket nevelt fel, különféle karitatív tevékenységeiért eddig kétszer jelölték béke-Nobel-díjra, Indira Gandhi pedig a cigányok királynôjévé koronázta. A román és balkáni zenészek egyébként sem szürke stílusát a francia Kaloome együttes zenéje tovább színesíti: ôk a Földközi-tenger környéki cigányok és az észak-afrikai népek muzsikáját hozták a mûsorba. Az elôadást a tagok idôrôl idôre új elemekkel frissítik, így erre az évadra is készültek újdonságokkal, és nemcsak a zenét illetôen: a cigányzene sztárjai különleges látványt is ígérnek a páratlan zenei élmény mellé. Bár ehhez tulajdonképpen már az is elég, hogy hat ország huszonkét cigány mûvésze gyûlik össze a színpadon.

mm36

MUPA10_04-06.indd 36

4/6/10 5:21:30 PM

H e g e d Û s z a l t ó h á l ó n é l k ü l H .

M a g yar

K o rn é l

A „vonós fenegyerek” titulus a világ mai kócos, posztmodern, crossover zenei életében olyan gyakori, hogy már szinte külön fémjellé vált, amelyre elég sok elôadómûvész rátalál, és hordja rendesen, hitelesen. S hogy mit is jelent ez pontosan? Ha egyszer valóban belekerül ez a kifejezés a zenei lexikonokba, alighanem az alábbi jellemzôkkel fogják definiálni.

2010. április 10. 19:30 Fesztivál Színház

Magony & Alexander Balanescu

Km.: Alexander Balanescu, Kovács Ferenc (hegedû), Balogh Kálmán (cimbalom), Szandai Mátyás (bôgô), Bede Péter (szaxofon)

Nigel Kennedy, Lajkó Félix, Kronos Quartet, L. Shankar, Didier Lockwood – olyan vonós zenemûvészek, akik elindultak valahonnan, aztán kikötöttek valahol egész máshol, de közben mindvégig magukkal vitték azt a sok kincset, amelyet pályájuk legelejétôl kaptak, és továbbadtak.

A hegedû talán azért alkalmas arra, hogy ezt a döbbenetes próteuszi bravúrt zsinórban többször is végbevigye, mert ez a hangszer a világ négy kontinensén vált olyan eszközzé, amely hitelesen tolmácsolja az adott régió népi és mûzenéit egyaránt. A hegedû szálló, teres hangzása, rugalmas, hajlékony intonálása, virtuóz technikai lehetôségei harmónia- és szólóhangszerként egyaránt predesztinálják erre a földrészeken és civilizációkon átívelô karrierre.

Nem érdemes a fent nevezett elôadók pályáját egyenként sorra venni. Mûvészi öntudatra ébredésük folyamata ugyanis sok tekintetben nagyon hasonlít ahhoz, ahogy a Müpa áprilisi hegedûmûvészei találtak saját magukra és késôbb egymásra. Alexander Balanescu Londonban és a New York-i Juilliardon szerezte pedigréjét. Tanulmányai

és vonzásai arra ösztönözték, hogy mai közönségnek játsszon mai zenét, ezért a kortárs szerzôk elôadói praxisába vetette bele magát. Ám hamar kiderült, hogy ennél többet szeretne: olyan zenét játszani, amely irányát a közönség szélesebb körével való diskurzus szabja meg. Saját kvartettjének megalapítása egyben a nyitást jelentette egy végtelenül kozmopolita zeneszemlélet irányába: a Balanescu Quartet közremûködött például Rabih-Abou Khalil 1986-os lemezén, ahol a libanoni lantmûvésznek Balanescuék adták a döntô impulzust, hogy a divatos és kissé felszínes etnojazzbôl kiindulva rátaláljon puritán, arab és európai tradíciókon egyaránt nyugvó kamarazenei stílusára. Balanescu gyakran tért vissza szülôhazájához zenei inspirációért: a román népzenét tanulmányozó, klasszikus képzettségû mûvészhez ekkor került közel Bartók életmûve, és annak sajátos interpretációja.

Magyar népzenészekkel is ennek köszönhetôen került kapcsolatba: a Muzsikás együttes 1998-as Bartókalbumán az eredeti gyûjtéseket a Muzsikás, Sebestyén Márta és

Balanescuék elevenítik fel autentikus elôadásban és a bartóki feldolgozásban egyszerre.

Balanescu mostani házigazdája, a Magony zenekar kiemelt hegedû- és trombitamûvészünknek, Kovács Ferencnek saját formációja, vagy talán inkább zenei alteregója. A Magony ugyanis nagyon sokféle felállásban játszotta már a mûvészeti vezetô szerzeményeit, amelyek a magyar népzenei hagyományokkal nagyon intim, közeli viszonyt ápolnak, és erôs elkötelezettséget mutatnak a kortárs improvizatív zene iránt is. Kovács Ferenc vonzásairól sokat elárul, ha tisztázzuk, hogy meghatározó partnere a magyar népzenei ihletésû jazzformációknak, így Dresch Mihálynak, Balogh Kálmánnak vagy a Djabe együttesnek. A Magony zenéjében, ebben a magyar népzenei ihletésû rögtönzött hegedûmuzsikában a népdal immár közvetett forrás. Kovács hangszerének stílusa ennek értelmében a rusztikus, népies vitalitást és spiritualitást hajszálpontos ritmikával, jazzesen sodró tempóval és elképesztô technikai virtuozitással ötvözi.

mm37

MUPA10_04-06.indd 37

4/6/10 5:21:42 PM

a f a d o k i r á l y n Ô j e v ö r ö s

es z t er

Nem egészen két éve járt Mariza a Müpában.

Akkor ujjongva ünnepelte ôt a közönség, s aki ott volt, annak bizonyára meghatározó élmény maradt a koncert. Feltehetôen a mostani fellépése sem lesz kevésbé emlékezetes. Mariza, a mozambiki származású portugál énekesnô mára a világzenét kedvelô közönség egyik elsô számú kedvence lett.

2010. április 11. 19:30 F o t ó :

I s a b e l

P i n t o

A sikerben némi szerepe a fadónak, a portugál dalnak is van, hiszen vágyódó szomorúsága valamilyen módon mindenkit megérint. A stílus leghíresebb, külföldön is ismert képviselôje Amália Rodrigues volt, aki 1999-es halálával Marizának adta át a koronát: az ifjú énekesnô akkor tûnt fel igazán, amikor felkérték, hogy Amália emlékére énekeljen. Elsô lemeze majdnem harmincszor annyi példányban kelt el, mint addig a fadolemezek többsége. S bár a fiatal korosztályból többen is vannak, akik nemzetközi népszerûségnek örvendenek, köztük Mísia vagy Joana Amendoeir, talán ô vált igazán a portugál lelket kifejezô zene nagykövetévé. Népszerûségének jelentôs része azonban sugárzó személyiségének, gyönyörû énekhangjának és a különféle stílusok iránti nyitottságának köszönhetô. Ugyanolyan szenvedéllyel és átéléssel énekli el Joe Cocker You Are So Beautiful címû balladáját (ezt tette a Müpában is a közönség sorai mellett sétálva), mint a karibi dalokat, a bossa novát vagy a szívéhez legközelebb álló fadót. Fontos számára a tradíció, de bátran kísérletezik a dalok modernebb megközelítésével.

S hogy mi is a fado, ami Marizát már kislány korában megragadta, amikor Lisszabon szûk utcáin hallgatta az énekeseket?

Eredetére több magyarázat is létezik, mivel Portugália területén a történelem során sok nép megfordult, otthagyva zenei kultúrájuk nyomait. Az egyik elképzelés szerint a fado (a szó a latin fatum, azaz sors szóból ered) alapját a mór dalok adják – a mór uralom több mint négyszáz évig határozta meg az ott

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mariza

élôk sorsát. Mások szerint a Brazíliából érkezô rabszolgák zenéje, a lundum a fado ôse. Ôket az 1800-as években hozták hosszú hajóutakon a lisszaboni kikötôbe, s így nemcsak a messzirôl visszatérô tengerészek gondjai-bajai, hanem a fekete rabszolgák távoli hazájuk iránt érzett honvágya is megszólalt az idôk során átformálódott stílusú dalokban. Egy harmadik elmélet szerint a fado eredete egészen a középkorig nyúlik vissza, abban is az úgynevezett cantigas de amigo, vagyis a „baráti dalok” formáig, amelyben szerelemrôl énekeltek.

Bármilyenek is a zenei gyökerek, egyet biztosan tudunk: a fado Lisszabonban alakult ki. Mégpedig annak akkori szegény negyedeiben: ma is az Alfama negyedben és a Bairro Altóban szól a legtöbb fadomuzsika.

Férfiak és nôk egyaránt éneklik a lisszaboni stílust; a fado legnagyobb korai alakja Maria Severa volt 1820–30 körül, akibe énekén keresztül beleszeretett egy gróf, s a szenvedélyes szerelem egyben elérte, hogy a munkások dala a felsôbb osztályok életébe is beszivárogjon.

A fadót hallgatva kétségtelen hasznos a portugál nyelvtudás, hiszen a szövegek legalább olyan kifejezôek, mint a zene maga. (Remek lehetôség a szövegek és a fado történetének megismerésére Carlos Saura Fados címû filmje, melyben természetesen Mariza is szerepel.) A sajátosan portugál életérzés mellett azonban a fado olyan örökérvényû érzelmekrôl szól, melyek megértéséhez a nyelv nem lehet akadály.

mm38

MUPA10_04-06.indd 38

4/6/10 5:21:58 PM

K l e z m e r M a n h a t t a n b Ô l é s B u d a p e s t r Ô l H .

M agya r

K o r nél

Vannak az Égnek olyan csarnokai, amelyek csak a dal hangjára nyílnak meg – idézi mottójában a Nigun együttes a Kabbala írását, a Zóhárt. Mivel Párniczky András zenekara nem elôször lép fel a Müpában, a közönség már akár tudhatja is: ha az amerikai keleti parti jazz és a kelet-európai klezmer közös spiritualitását keressük, ez a formáció tökéletes idegenvezetô.

Soron következô koncertjük ezt a kétpólusú szemléletet teljesíti ki: olyan vendégek érkeznek, akik ugyanezt a különleges zenei dialektust beszélik, ám a jazz és a klezmer kapcsolatának túlsó végállomásáról, New Yorkból.

2010. április 12. 19:30 Fesztivál Színház

Nigun

Tagjai: Párniczky András (gitár), Nagy Péter (bôgô), Jeszenszky György (dob) Vendég: Steven Bernstein (trombita), Matt Darriau (szaxofon)

Matt Darriaut a Klezmatics alapítójaként, míg Steven Bernsteint annak a Sex Mob zenekarnak a vezetôjeként ismeri a világ jazzközönsége, amely pár éve a budapesti klubok egyik új kedvencévé is elôlépett. A Sex Mob legutóbb áprilisban koncertezett a Gödör Klubban, ahol a közönség egészséges dózist kapott Bernstein vitriolos humorából, formabontó hangszerkezelésébôl, progresszív struktúráiból. Elôszeretettel használt hangszere a harsona és a trombita hibridjeként jellemezhetô slide-trombita.

Ennek hangfekvése és hajlékony intonációja nagyon széles felhasználási kereteket tesz lehetôvé az atonális artikulációtól, sôt industrial-hatásoktól a paródián át egészen a lírai hangvételû szólókig. Bernstein 2002 óta számos kategóriában elnyerte a Downbeat kritikusi díját.

Az este másik vendége, Matt Darriau, a Grammy-díjas és rendkívüli népszerûségnek örvendô Klezmatics együttes tagja. Ám a klarinétos-szaxofonos Darriau saját zenekarával, a Paradox

S t e v e n

Trióval is nyomot hagyott a New-York-i Downtown zenei életében, amikor a ’90-es években a elsôként kezdtek tradicionális etnikus zenét játszani jazzklubban. Darriau otthonosan mozog a klezmerben, de ez a zene sok szempontból kapu számára más kelet-európai etnikus dialektushoz is: a Jazziz címû amerikai szakújság az elmúlt huszonöt év 150 legbefolyásosabb jazzzenésze közé választotta a többi között azért is, mert elsôként emelte a balkáni ritmikát a keleti part jazz-zenéjébe.

A Nigun és vendégei a közös nevezô, a kelet-európai zsidóság hagyományos dallamkincse mentén bontakoztatják ki közös repertoárjukat: stílusuk ebbôl a sokszínû, szabad tradícióból és az amerikai avantgárd zenei áramlataiból egyaránt táplálkozik – a zenészek érdeklôdésének ezek a közös pontjai avatják muzsikájukat sokkal többé egyszeri produkciónál.

A klezmer tradícióinak felelevenítése amerikai jazzkörökben jelentôs

B e r n s t e i n

hagyományokkal bír: Frank London egyike az irányzat legismertebb képviselôinek, de ugyanilyen jelentôs John Zorn is, aki 2006-ban vendégszerepelt a Müpában, magyar mûvészekkel, köztük a Nigunt vezetô Párniczky Andrással közösen.

A Nigun Európában egyedüliként követi a klezmer jazznek ezt a vonalát.

Hagyomány és modernitás, kötött formák és improvizációk, nyugalom és feszültség: zenéjét az egymást kiegészítô ellentétpárok jellemzik, miközben a jiddis és magyar kultúrkincs az autentikus környezetben közös, új minôségre talál.

A Nigun a közelmúltban készítette el legújabb lemezét, amelynek szintén Matt Darriau a közremûködôje.

Az este során természetesen errôl a lemezrôl is felcsendülnek kompozíciók, ám a zenészek szándéka szerint a koncert a témák laza egymáshoz kapcsolásával, zenei invenciók sorjázásával, a spontán kreativitás mûvészi eszközével formálódik a színpadon, a közönség füle hallatára.

mm39

MUPA10_04-06.indd 39

4/6/10 5:22:07 PM

A

F r ä u l e i n

Z ipernovszk y

f u nk y

o r g on á j a

K orn é l

A Mûvészetek Palotája orgonáján Barbara Dennerlein már egyszer elkápráztatta a közönségét, mozgékony és funky dallamokat elôcsalva a tekintélyesnek és lassúnak vélt hangszerbôl.

Fassang László ötletébôl most egy újabb szokatlan párosításban élvezhetjük a hangszerek királynôjének hangját: Oláh Kálmán zongorista és Dennerlein összesen nyolc manuált vesznek birtokba.

2010. április 13. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nyolc manuál – Barbara Dennerlein (orgona) és Oláh Kálmán (zongora) estje A Hammond orgonán, amióta Jimmy Smith széles körben népszerûvé és a jazzben is elfogadottá tette a hangszert, nem könnyû tôle eltérô, saját stílust kialakítani. De éppen ez sikerült egy német orgonistának. A müncheni Barbara Dennerlein tizenegy éves korában jegyezte el magát ezzel a hangszerrel, és tizenöt éves korában már játszott a helyi klubban. Egyik titka, hogy az azóta bekövetkezett technikai újításokat, a MIDI-t és a szintetizátort is kihasználja.

De Dennerlein igazán elképesztôen virtuóz pedáljátékáról híres, amivel olyan hangzást ér el, mintha tényleg egy bôgôs vinné a basszus szólamot a zenekarában.

a különbözô stílusok rajongóit, legyen azok a szving-, és bebop kedvelô jazzerek, a blues, soul, latin zene vagy éppen a klasszikus orgonamuzsika hívei. Persze sosem fogja megtagadni, hogy jazzmuzsikus, amennyiben a jazz felfogáson a teljes, korlátok nélküli mûvészi szabadságot értjük. Pályájának aktuális szakaszát egyre inkább meghatározza az a fellépés, amelyre meghívták a würzburgi Bach-napokon. A karcsú hölgy ugyanis a templomi és koncerttermi orgonákat szólaltatja meg olyan dögösen, mint a Hammondot, márpedig erre az útra még csak nagyon kevesen mertek lépni.

Lemezei az utóbbi években Németország egyik legjobb lemezcégénél, az Enjánál, utóbb pedig a Verve-Universalnál láttak napvilágot albumai. A Take Off (1995) például a slágerlista jazz kategóriájának elsô helyén landolt. De tévedés lenne azt hinni, hogy Dennerlein csak a jazz közönséghez képes szólni. Az egész világon ismerik és elismerik játékát, amely inkább egyesíti, mint szétválasztja

Oláh Kálmán nem akármilyen társaságba kerül, amikor a német muzsikus partnerévé szegôdik: Ray Anderson, Randy Brecker, Jeff „Tain” Watts, David Murray, Roy Hargrove és Dennis Chambers mellé. A Liszt-díjjal kitüntetett Oláh nemzedékének kiemelkedô elôadómûvésze, aki a Müpa öt eddigi szezonja alatt legalább évente szerepelt ott különbözô formációkkal. Elegáns stílusát, komplex megközelítését szólistaként,

trióban és nagyobb együttesekben legfeljebb zeneszerzôi tehetsége múlja felül. Eddigi legnagyobb sikere, hogy a BMI által szponzorált Thelonious Monk Jazz Zeneszerzô Versenyen Amerikában 2006-ban elsô helyezést ért el. Az Egyesült Államokban kiadott lemezén a nyertes szerzemény, az Always is szerepel, partnerei Ron McClure és Jack deJohnette, akiket a Müpában is láthattunk Oláh szerzôi estjén. Egyre komolyabban aknázza ki a klasszikus zene iránti affinitását, például klasszikus zenei interpretációk között elôadott improvizációkkal, szimfonikus hangszerekre és zenekarra írt mûveivel, kortárs zenei törekvéseket magáévá tévô mûveivel.

Dennerlein és Oláh szólóban, majd együtt is színpadra lépnek. Oláh csak egyszer játszott korábban orgonistával, Rhoda Scottal egy belgiumi fellépésen. Biztosan mûsorra tûzik Sentimental voices címû szerzeményét, amely még egyik elsô, a Trio Midnighttal és egy vonósnégyessel készült felvételérôl lehet ismert.

mm40

MUPA10_04-06.indd 40

4/6/10 5:22:24 PM

D รก n i e l D รถ m รถ l k y F o t รณ : MUPA10_04-06.indd 41

4/6/10 5:22:42 PM

E g y

s o k o l d a l ú

S zondy

é n e k e s n Ô

R éka

2010. április 29. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem F o t ó :

G á t i

G y ö r g y

„Miattad eszem” – Falusi Mariann másképp

Falusi Mariann nevének hallatán nemegyszer egymástól távolinak tûnô dolgok juthatnak eszünkbe.

Bevillanhat Mariann kicsit bulváros oldala, a Celeb vagyok, ments ki innen dzsungelkirálynôje, a Csillag születik zsûritagja, a Benkô feleséget keres címû mûsorban a fôhôs tanácsadója.

Emellett évek óta televíziós és rádiós mûsorvezetô, számos filmben és színházi darabban szerepelt már az Eldorádótól kezdve a Vízkereszt, vagy amit akartok-on át a Mechanikus Narancsig.

Ami azonban Falusi Mariannt leginkább jellemzi, az a zene, az éneklés. Konzervatóriumot, majd a Zenemûvészeti Fôiskola tanár szakát végezte el, 1983-ban jazz kategóriában Ki mit tud?-ot nyert. A tehetségkutató sorsfordító volt számára, hiszen ezután operaénekesnôi lehetôségeit hátrahagyva indult el egy másik úton, melyet egy cseppet sem bán. „Nem szerettem volna a nyolcadik dajka lenni az Operában” – fogalmaz.

Sikereinek jelentôs állomása az 1985-ös kubai fesztiválgyôzelem, melyet több külföldi szereplés követett, Mongóliában, Hollandiában, Németországban és Ausztriában. Évekig a Stúdium Dixieland szólóénekese volt, emellett játszott a Pesti Színházban, Szegeden, Diósgyôrben és Szolnokon is. A színháznak köszönhetô a Lang Györgyivel való találkozása. Huszonöt évvel ezelôtt, a Pesti Színház-beli Rémségek kicsiny boltja szerepeire kérte fel Presser Gábor Mariannt és Györgyit. Az ötlet bevált, olyannyira, hogy a két énekesnô együtt maradt és elindult az Interpop Fesztiválon.

A fesztiválzsûri és talán a közönség is azt hihette, hogy ez csak egy vicc, egy jazzista és egy színésznô egyszeri kalandja, de a lányok elég kitartónak bizonyultak az elmúlt két évtizedben. A Pa-dö-dö, fennállásának több mint húsz éve alatt húsz nagylemezt jelentetett meg, melyekbôl négy aranylemez lett, több ezer koncertet adott, és legnagyobb slágereiket generációk dúdolják.

A popzene mellett Falusi Mariann hû maradt gyökereihez is, folyamatos résztvevôje klasszikus zenei produkcióknak. Énekes

szerepeiben is sokoldalúságáról ad bizonyságot musicalekben, mint az Olivér vagy a Dr. Bubó mellett hallhattuk az Óriáscsecsemô kortárs operában is, de énekelte már Rossini Ünnepi miséjét, jazzt a Budapest Jazz Orchestrával, és a crossover mûfajába is kirándulást tett a Honvéd Férfikarral és a Budafoki Dohnányi Zenekarral.

Tavaly New Yorkban bemutatott önálló estje, melyet Kati Marton Kilenc magyar, aki világgá ment és meghódította a világot címû könyve alapján az olvasás közben felidézett dalokból állított össze, meghívást kapott az Egri Monodráma Fesztiválra és Budapesten is látható. Az elmúlt évben két rangos zenei eseményre hívta meg Presser Gábor, az Arénában rendezett önálló koncertjére, és együtt énekeltek az Élet Menete koncerten a Dohány utcai zsinagógában is.

Ezúttal viszont a nyilvánosság számára ismeretlen oldalát, a szerelmes nôt ismerhetjük meg. Miattad eszem címet viselô estjén életbölcsességekkel teli dalok segítségével mutatja meg nekünk az esendôségét, sebezhetôségét, szárnyalását operaáriákba, sanzonokba, jazz standardekbe foglalva.

A szerkesztésben ismét Fáy Miklós a segítség, a színpadon pedig természetesen Lang Györgyi, a nagyszerû operaénekes, Kálmán Péter és az elmaradhatatlan zenevarázsló Szirtes Edina „Mókus”. Közremûködik a Freeport zenekar, az est rendezôje Böhm György.

mm42

MUPA10_04-06.indd 42

4/6/10 5:22:52 PM

K o n t i n e n s e k e n ü t Ô s p a r á d é Z ipernovszky

á t í v e l Ô

K orn é l

Egy dán-svéd jazzkvartett és egy ôserejû kubai-Puerto Ricó-i dobpárbaj várja a közönséget április végén. Az elôtérben mindkétszer az ütôhangszerek állnak, hiszen Horazio „el negro” Hernandez és Giovanni Hidalgo, valamint az elbûvölô Marilyn Mazur is ezeken játszanak. De a ritmusok orgiája mindkét produkcióban a magasabb rendû zeneiségnek van alárendelve.

2010. április 30. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A ritmus mesterei

Km.: Marilyn Mazur, Horazio „el negro” Hernandez, Giovanni Hidalgo (ütôhangszerek), Fredrik Lundin (szaxofon, fuvola), Krister Jonsson (gitár), Klavs Hovman (bôgô)

Marilyn Mazurról sokat elmond, hogy Miles Davis, a jazz egyik legnagyobb alakja is meghívta együttesébe, késôbb viszont a norvég Jan Garbarek kvartettés duópartnere lett. New Yorkban született, de hatéves kora óta Dániában él. Balettozni tanult a klasszikus zongora mellett, miközben szinte teljesen autodidakta módon ismerkedett meg az ütôhangszerekkel, fôleg azokkal, amelyeket a világ minden tájáról összegyûjtött. Táncelôadásokon szerepelt kezdetben, és mind a mai napig érdekli ez a terület is. A Koldusoperához, a híres Cantbile2 társulat mozgásszínházi produkciójához zenét is írt, amelyet éppen azzal a kvartettel adtak elô, amellyel most ellátogat hozzánk.

A világhír szinte egycsapásra szárnyra vette, amikor Miles Davis (az Aura 1985-ös felvételeit követôen) meghívta zenekarába.

Turnézott Gil Evans nagyzenekarával és Wayne Shorter együttesével is, de már 1989-ben megalapította Future Song nevû zenekarát. Garbarekkel elôször 1991-ben lépett fel, többször

járt is vele Magyarországon, szóló- és duófelvételeket tartalmazó lemezük, az Elixir 2008-ban jelent meg. Saját projektjei, zeneszerzôként, zenekarvezetôként ugyancsak széles körben váltottak ki elismerést, és nagyban hozzájárultak a neves Jazzpar-díjhoz, amelyet 2001-ben vett át és ünnepelt meg egy koncertsorozattal. Mazur kvartettjében férje, Klavs Hovman bôgôzik és basszusgitározik, hozzájuk két svéd muzsikus társult: Fredrik Lundin, akinek Overdrive nevû saját zenekara is komoly sikereket ért el, szaxofonozik és fuvolázik, Krister Jonsson, aki Szegeden is fellépett Mazurral annak utolsó magyarországi koncertjén, pedig gitározik.

Egy másik kultúra üzenetét tolmácsolja Horazio „el negro” Hernandez és Giovanni Hidalgo, akik virtuózan és változatosan elôadott latin ritmusokból állítják össze koncertjeiket. Traveling through time címmel adtak ki duóban lemezt és DVD-t néhány éve. „A fekete” becenevét büszkén viselô Hernandez Havannában született 1963-ban, és elôször a briliáns zongorista,

Gonzalo Rubalcaba együttesében tûnt fel.

1990-ben végleg elhagyta szülôföldjét, és New Yorkban telepedett le, de közben Olaszországban tartózkodott három évig, ahová azóta is visszajár, Italuba nevû zenekara is itt mûködik. Elôször feketén volt kénytelen fellépéseket vállalni fillérekért, de Michel Camilóval már turnézhatott, miután kapott papírokat. Grammy-díját is Camilo egy koncertlemezén való közremûködéséért kapta 2003-ban.

Idôközben Carlos Santanával stadionokban, a Habana címû Roy Hargrove-projekttel fesztiválokon lépett fel, rengeteg latin- és jazzegyüttesben szerepelt, a Calle 54 címû filmben is látható.

A Hernandezzel egyidôs Hidalgót generációjának legjobb kongásának tartják az egész világon. Ötéves kora óta dobol, apja is híres ütôs volt. Elôször Dizzy Gillespie figyelt fel rá, akinek az ENSZ-nagyzenekarában turnézhatott. Ettôl kezdve rengeteg meghívást kapott, Freddie Hubbard jazztrombitástól ugyanúgy, mint Paul Simontól, kiadta elsô szólólemezét, és ô is dolgozott honfitársával, Camilóval.

mm43

MUPA10_04-06.indd 43

4/6/10 5:23:09 PM

E g y s é g b e n K o v ács

a z

e r Ô

B ori

Tizenegy ember általában nehezen jut dûlôre egymással, de a pontosan ennyi tagot számláló Irie Maffia családjában mégis tökéletes az összhang.

Az alapkövet természetesen a barátság jelenti, de hogy a közönség is az egyik legjobb reggae és dancehall produkcióként értékelhesse az örömzenélést, ahhoz kell jó pár év tapasztalata, továbbá a tagok nagyfokú kreativitása, mely az összmunkában egymást segítve kiteljesedhet.

2010. május 2. 20:00 Fesztivál Színház

Irie Maffia

Tagjai: Sena Dagadu (ének, rap, beszédhang), Kéri András (ének, vokál, ragga, rap), Busa István (ének, vokál, rap), Élô Márton (harsona), Horváth Gáspár (billentyûk), Havas Miklós (basszusgitár), Szekér Ádám (gitár), Dési Tamás (dob), Meggyes Ádám (trombita), Oláh Antal (ütôs hangszerek), Baranyai Ákos (szkreccs)

A mosolygós, boldog család – ugyanis ezt jelenti az irie szó a jamaikai szlengben – 2005-ben kezdett formálódni, bár a tagok már korábban is dolgoztak együtt.

Az együttes szellemi és zenei atyjai, vezetôi, a pozanon játszó Dermot (Élô Márton) és a billentyûs Jumo Daddy (Horváth Gáspár) hobbizenészként és DJ-ként találtak egymásra a Tilos Rádió égisze alatt. A soundsystem kultúra hazai éllovasa, a Love Alliance, illetve a dancehall- és hiphopesteket szervezô Gimmeshot Crew tagjaként ismerkedtek meg a granadai származású MC Kemonnal, a ghánai-magyar rapper/ énekes hölggyel, Senával, a Müpában a Zuboly tagjaként már megfordult vakerkirály Busa Pistával, valamint a legeredetibb jamaikai ragga hanggal megáldott MC Columbóval (Kéri András, Brains), akik az Irie Maffia állandó és vendég frontemberei lettek. A zenészek sorát a Sziámiból érkezô Havas Miklós basszusgitáros és Dési Tamás dobos, az ütôhangszeres Zsömi (Oláh Antal), a gitáros Szekér Ádám, a lemezjátszót

kezelô tilosos DJ Future (Baranyai Ákos), illetve a Barabás Lôrinc (Barabás Lôrinc Eklektric) távozása után érkezô Meggyes Ádám trombitás tette teljessé.

A fentiekbôl is látható, hogy bár az együttes alapvetôen a reggae és dancehall elkötelezettje, a számtalan irányból érkezô muzsikusok hatására zenéjükbe integrálódott a rock, a ska, a funky, a jazz, az afrobeat, valamint némi elektronika, dub és a manapság egyre népszerûbb kolumbiai eredetû cumbia.

A sok elem között olyan jól találták meg az egyensúlyt, hogy már mûködésük korai szakaszában több mint száz zenekart maguk mögé utasítva második helyezést értek el Európa egyik legrangosabb reggae-versenyén, az olasz Rototom Sunsplashen (2007). Elsô albumuk szintén ebben az évben jelent meg Fel a kezekkel! címmel, amit 2009-ben követett a tudatosabb, bátrabb, mozgalmasabb, színesebb és muzikálisabb What’s My Name, melyen egy jamaikai rapper, Blessed is vendégszerepel.

Bár lemezen sem utolsó, az Irie Maffia igazi varázsereje mégis az intenzív élô fellépésekben van. Magyarország egyik legjobb koncertzenekarának hasító a fúvós szekciója, dögös a basszus és dob alapja, lazán lüktetô, de mégsem szétesett a ritmusvilága. Az MC-k nem csak egyéni hangi adottságaikkal teszik változatossá a dalokat, hanem a magyar és angol nyelvû szövegek témaválasztásaival is, melyek a barátságot, az érzelmi és szociális problémákat, a megélt életutakat, a bulizást és a csajozást egyaránt felölelik.

A sok férfi között gyémántként ragyog a rendkívül szuggesztív elôadásmódú Sena, akinek különös ismertetô jegye, hogy bármilyen stílusú zenébe képes azonnal beleolvadni, és akinek jellegzetes énekbeszéde és hangja egyre több és változatosabb szerephez jut az Irie zenéjében. Ezek után nem csoda, hogy a formáció több ezres tömegek elôtt játszik egy-egy fesztiválon, teltházas turnékon van túl, egyre gyakrabban koncertezik külföldön, és a Fesztivál Színháznak is megmutatja, mi is az a repprokkreggi!

mm44

MUPA10_04-06.indd 44

4/6/10 5:23:31 PM

J a z z - r o c k H u s z á r

i d Ô u t a z á s

E nd r e

A fiatalabb generációk számára bizonyára csak „bezzeg az én idômben” kezdetû mesének hangozhat, ha a hetvenes-nyolcvanas évek magyar jazzéletérôl olyasmiket hallanak a hozzám hasonlóan hajlott korú fültanúktól, hogy a többnyire zsúfolt klubokban olyan produkciókat láthattunk a hét szinte minden napján, amelyek kiállták az összehasonlítást az akkortájt igazi kincsnek számító külföldi lemezeken hallható anyagokkal.

HÉTFÔ ESTI JAZZ 2010. május 10. 19:30 Fesztivál Színház

László Attila és barátai Km.: László Attila (gitár), Oláh Kálmán (zongora), Lattmann Béla (basszusgitár), Csanyi Zoltán (billentyû), Tommy Campbell (dob) Ez a nosztalgikus emlékkép különösen a legtermékenyebb és legizgalmasabb korszakában járó jazz-rock/fusion esetében volt érdekes, hiszen a mûfaj amerikai nagyjai is pont ekkor határozták meg az új irányokat, amelyeket addig még tôlük sem hallhattunk, így lényegében velük egy idôben zajlott a magyar elôadók útkeresése is. Ennek a fényes korszaknak volt egyik legaktívabb szereplôje László Attila, akinek zenekaraiban általában Lattmann Béla basszusgitározott és Csanyi Zoltán billentyûzött. A funk ritmikailag erôteljes megoldásait a jazz-rockban George Duke‑hoz hasonlóan alkalmazó Csanyi késôbb Hollandiába költözött, és hosszú éveken át nem volt Magyarországon hallható, az idôközben egyik legkeresettebb session basszusgitárosunkká váló Lattmann viszont azóta is szerepelt László Attila szinte valamennyi produkciójában.

Nagyjából ugyanebben az idôben Amerikában a jazz-rock egyik legnagyobb úttörôje, a gitáros John McLaughlin felvette Music Spoken Here és Belo Horizonte címû albumait, amelyen egy robbanékonyan és ötletesen játszó fiatal dobos, Tommy Campbell játszott, aki hangszerének azóta is egyik legmagasabban jegyzett képviselôje maradt a fusion mûfajában. Az említett John McLaughlin lemezek felvételének idején bizonyosan fogalma sem volt róla, hogy az Irányi utca melyik részén volt az Eötvös Klub, de valószínûleg még arról sem, hogy hol lehet Budapest.

Ez utóbbit alig egy évtizeddel késôbb megtanulhatta, sôt, László Attilával is találkozhattak, hiszen 1995-ben adták elsô közös koncertjüket Budapesten, amelyet késôbb több másik is követett.

A rendszerváltás környéki ingatlantranzakcióknak köszönhetôen az Eötvös Klubbal való megismerkedés lehetôségérôl már sajnos lemaradt, de a klubokhoz és a klubélethez hasonlóan a jazz-rock mûfaja sem sokkal jobb állapotban vészelte át az elmúlt tizenöt évet. A jazz történetírói is mintha „megfeledkeztek” volna arról a húsz-harminc évrôl, amelyben a jazz a legnagyobb tömegeket szólította meg, és amikor a legnagyobb hatást fejtette ki a populáris zenékre a rocktól a hiphopig.

Emiatt aztán mindig jó érzés, ha legalább különleges alkalmakkor, ünnepélyes környezetben emlékezhetünk a jazz egyik legkreatívabb korszakára. Ilyen ritka alkalom lesz az a koncert is, amelyen László Attila és barátai játszanak majd együtt. Az említett Tommy Campbell, Csanyi Zoltán és Lattmann Béla mellett a zenekarban egyik legsikeresebb zongoristánk, Oláh Kálmán és a számos mûfajban egyaránt hiteles és lenyûgözôen sokféle hangszeren játszó fúvós, Borbély Mihály játszik.

Ez utóbbi érdekessége, hogy talán a jazz-rock mûfajában lehet ôt a legritkábban hallani.

mm45

MUPA10_04-06.indd 45

4/6/10 5:23:42 PM

A

S za b ads á g

B érces i

1 5

é v e

B arbara

Mi történik, ha vegyítjük a jazz, a rock, az autentikus magyar, azeri vagy indiai zenék, a latin zene, afrikai törzsi zenék és más muzsikák elemeit? Zagyvaság? Semmiképp, ha az alapok megalkotása olyan hozzáértéssel, következetességgel és arányérzékkel történik, ahogyan arról a Djabe tagjai már a kilencvenes évek közepe óta folyamatosan gondoskodnak.

JAZZTAVASZ 2010 2010. május 17. 19:30 Fesztivál Színház

Djabe 15

Km.: Banai Szilárd (dob), Barabás Tamás (basszusgitár), Égerházi Attila (gitár), Kovács Ferenc (trombita), Kovács Zoltán (zongora, billentyûs hangszerek) Vendég: Steve Hackett (gitár), Ben Castle, John Nugent, Dresch Mihály, Tóth Viktor (szaxofon), Malik Mansurov (tar), Said Tichiti (ének, guembri), Bakó Gábor (táncos-koreográfus)

A változatosság gyönyörködtet, de csak akkor, ha megvan benne az állandóság. A Djabe már tizenöt éve nem enged abból, hogy hangszerük legkvalitásosabb megszólaltatóival mûködjön, hogy az egyes kompozíciói és albumai egyaránt kidolgozott, karakteres és stílusos mûvek legyenek, hogy hangzása kifogástalan élményt nyújtson hanghordozón és élôben is, illetve hogy arculata a lemezborítóktól a színpadképekig egységesen és professzionális módon jelenjen meg. Mindezeknek együtt köszönhetik óriási sikereiket, köztük, hogy 1998 óta a Magyar Hanglemezkiadók szövetsége minden sorlemezüket jelölte A legjobb world music album díjra, 2001-ben eMeRTon-díjat kaptak, és Táncolnak a kazlak címû lemezük DVD-Audio verzióját Los Angelesben Surround Music Award díjra jelölték.

A világ 37 országába eljuthattak, és minden egyes helyszínen a legelismerôbb szavakkal szóltak jazz/world fusion produkciójukról, ami annak ellenére, hogy számtalan különféle etnikai gyökerû zenét tartalmaz, mégis egyértelmûen mint magyar elôadás maradt meg a hallgatóság emlékezetében – Szlovákiától Svédországon és az Egyesült Államokon át Malajziáig. Már csak azért is, mert az utóbbi években a Djabe zenéjében egyre erôteljesebb a szerepe a magyar népi motívumoknak elsôsorban Kovács Ferenc autentikus hegedûjátékának köszönhetôen. Míg a két ôsalapító, Égerházi Attila gitáros-producer és a 2007‑ben elhunyt Sipos András ütôhangszeres eredeti koncepciója egzotikusabb, fôként afrikai és ázsiai ritmusok és dallamok

megidézésére irányult, mára a zenekar – mondhatni – hazatalált.

Ebben nyilvánvaló a szerepe Barabás Tamás basszusgitárosnak is, aki a zeneszerzés oroszlánrészét, egyben a hangmérnöki feladatokat vállalja. S hogy párját ritkító módon tizenöt éven át fennmaradt a zenekar, az talán elsôsorban Égerházi, Barabás és Kovács, valamint Banai Szilárd dobos és Kovács Zoltán billentyûs csapatjátékának erejével magyarázható.

Ez az ötszög a május 17-i születésnapi koncerten további tíz csúccsal bûvül, akik mindnyájan erôsítették már a Djabét koncerteken, lemezfelvételeken. Steve Hackett, a Genesis egykori gitárosa egyenesen a legjobb zenekarnak nevezte a Djabét, amellyel valaha játszott. John Nugent szaxofonostól is szuperlatívuszokat idézhetünk, akinek olyan „összehasonlítási alapjai” vannak, mint Mel Tormé, Woody Herman vagy Ella Fitzgerald. Ben Castle szaxofonos például Stinggel, Tony Bennetttel és Jamie Cullummal való közremûködése mellett talált többször alkalmat a Djabéval való együttmûködésre. A zenekar 2007-es bakui fellépésének sikerét nemcsak a lelkes kritikák jelentették, hanem hogy lehetôségük nyílt az együttmûködésre Malik Mansurovval, a tar, vagyis azeri lant mesterével. Dresch Mihályt, Tóth Viktort, Muck Ferencet, Koós-Hutás Áront és a már szinte magyar mûvésznek számító marokkói származású Said Tichitit szintén a Fesztivál Színház-beli hangszeres közremûködôk közt üdvözölhetjük majd. Bakó Gábor táncos-koreográfus a vizuális élmény kiteljesítéséért lesz felelôs.

mm46

MUPA10_04-06.indd 46

4/6/10 5:24:00 PM

H a l h a t a t l a n M á t é

J .

m é l y e k

G y ö rg y

Egyesek úgy tartják, Jaco Pastorius volt a 20. századi jazz utolsó meghatározó egyénisége.

Zenéjét gyakorta idézik fel a pályatársak és követôk – különbözô formációkban.

A Mûvészetek Palotája tavaszi kínálatában a Peter Erskine-nel és Victor Bailey-vel megerôsített Stúdió 11 vállalkozik Pastorius-emlékkoncertre.

JAZZTAVASZ 2010 2010. május 20. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Tribute to Jaco Pastorius

Km.: Stúdió 11 (tagjai: Kalmus Pál – szoprán-, alt- és baritonszaxofon, basszusklarinét, fuvola, Dennert Árpád – alt- és szopránszaxofon, klarinét, Varga Gábor – trombita, szárnykürt, Ducsai Szabolcs – trombita, szárnykürt, Barbinek Gábor – harsona, Rátonyi Róbert – zongora, Gátos Iván – billentyûs hangszerek, Balázs Gábor – bôgô, basszusgitár, Berdisz Tamás – dob, Tóth Gyula – gitár, zenekar vezetô, Csepregi Gyula – szoprán- és tenorszaxofon, fuvola, mûv. vez.)

Vendég: Victor Bailey – basszusgitár, Peter Erskine – dob

Kölcsey Berzsenyi-emlékbeszédének egyik alapgondolata, hogy „az emlékezet életet ád; s ki tetteiben megemlegettetik, az halhatatlan lesz”. Ez az 1951-ben született basszusgitárosra is igaz. Az utókor emlékezete által elôhívott halhatatlanság független a pálya hosszától. Pastoriusnak csupán tizenkét aktív év jutott osztályrészül, de nem vitás, hogy munkásságának ismerete nélkül megérthetetlen a jazz 1970 utáni története.

Abban, hogy Pastorius néhány év alatt világhírû zenésszé vált, három tényezô játszotta a fôszerepet. Elsôsorban muzsikusi géniusza, stílusának a másokéval összetéveszthetetlen karaktere.

Másodsorban az, hogy miután 1974-ben Paul Bley, Pat Metheny és Bruce Ditmas társaságában megjelent vele az elsô lemez (Improvising Artists), hamar olyan felvételekre hívták meg játszani, amelyek a jazzkedvelôkénél jóval szélesebb közönséghez juttatta el a basszista hírét.

1976 volt számára az áttörés éve. Az ô nevével találkozhattunk a mind népszerûbb Pat Metheny Bright Size Life triólemezén (melyet még 1975-ben rögzítettek), a rock és a jazz közötti korábban átjárhatatlan

V i c t o r

határokat megnyitó Joni Mitchell Hejira albumán, s ami talán még az említett lemezeknél is fontosabb: elôször ekkor tûnik fel neve a Weather Report zenekarban, melybôl – túlzás nélkül mondható – a két zenekarvezetô, Wayne Shorter és Joe Zawinul mellett Pastorius csinált világsikert.

A harmadik tényezô Pastorius hangszere. Zenetörténeti tény, hogy a modern elektronikus jazzben, fôként a fúziós zenékben elvesztették jelentôségüket a mûfaj korábban használt basszushangszerei. Helyükre a rockzenében elterjedt basszusgitár került, melynek egész hangképe sokkal jobban illett az új jazzhez. Pastorius az úgynevezett fretless basszusgitár mesterévé vált: egy saját stílusának megfelelôen egyénileg átalakított Fender hangszeren dolgozott. Jellegzetesen „pattogós”, rendkívül dinamikus, s a hagyományos basszushangszer-ritmikára fittyet hányó stílusa, az akkordokkal és harmóniákkal való állandó kísérletezése, valamint az a tény, hogy a basszusgitárt kiemelte a szólista kíséretébôl, s ezáltal a hangszer úgy vált részévé a különbözô

B a i l e y

együtteseknek, hogy közben mintegy önálló életet élt, s a sound soha nem hallott elevenségre tett szert, már az 1974-es, rossz hangminôségû lemezen is érzékelhetô, hát még az egy évvel késôbbi Epic albumán, vagy a már említett, nem az ô nevén futó felvételein.

Semmi meglepô nincs tehát abban, hogy hamarosan mint „a basszusgitár Jimi Hendrixérôl” kezdtek beszélni róla, késôbb pedig a csak egy kultusz övezte hangszeres mûvésszel kapcsolatban elképzelhetô le demi-dieu de la basse (a basszusgitár félistene) titulussal jellemezték nem mindennapi zenei teljesítményét.

Hozzátehetjük: a kissé túlzó francia kifejezés még érthetôbbé válik, ha Jaco Pastorius tevékenységét nemcsak a legismertebb formációkban vizsgáljuk.

A nagy áttörés évében például részt vett a Berlini Jazznapokon is, itt rögzítették november 6-án azt a hangversenyt, mely késôbb a német MPS kiadónál Trilogue – Live címen látott napvilágot, s a basszusgitárost élete talán legkülönösebb triójában mutatja, Albert Mangelsdorff harsonás és Alphonse Mouzon dobos oldalán.

mm47

MUPA10_04-06.indd 47

4/6/10 5:24:09 PM

O l á h K á l m á n va l a m i n t a T r i o M i d n i g h t ta g ja i

O l á h B é rcesi

K á l m á n

–

2 0 ,

4 0 ,

8 8

B arbara

A tény, hogy Oláh Kálmán még csak negyvenedik, miközben az egyik legnevesebb, legkitartóbb és legsikeresebb hazai jazzegyüttes, az általa, Egri János bôgôs és Balázs Elemér dobos által alapított Trio Midnight már huszadik születésnapját ünnepli, nem csak azt sejteti, hogy az évfordulós zongorista tudatos mûvész – a tehetség nem mindennapi megszemélyesítôje ô.

JAZZTAVASZ 2010 2010. május 22. 19:30 Fesztivál Színház

Oláh Kálmán 40; Trio Midnight 20 Amikor másodikos gimnazista koromban elôször hallottam a Trio Midnightot zenélni az akkor még virágzó Merlin Jazz Klubban, épp csak pár hónapja lehettek a színen. Már ekkor lenyûgözték a hallgatóságot, noha Kálmán még csak végzôs volt a jazz tanszakon. Pedig büszkélkedhetett elôzményekkel az életrajzában. „A tallini konzervatórium április elején nemzetközi ifjúsági jazzfesztivált rendezett, amelyen a Bartók Szakközépiskola jazz tanszakának triója is közremûködött. Az Oláh Kálmán (zongora), Balázs Elemér (dob), Hárs Viktor (bôgô) összeállítású együttes elnyerte az elsô helyezettnek járó diplomát, Oláh Kálmán pedig a »fesztivál legjobb zongoristája« címet.” Ez a kis hír a Gonda János tanár úr által szerkesztett Jazz címû folyóirat 1988/1. számában jelent meg. A lap nem sokkal késôbb sajnos megszûnt, de 1995‑ben Maloschik Róbert, a Magyar Rádió jazzszerkesztôje indított egy új, nagyreményû havilapot, a MaJazzt, melynek októberi elsô számában már közölt egy interjút „Kálcsival”. Benne az ekkor mindössze huszonöt éves zongorista a floridai Jacksonville‑ben rendezett The Great American Piano Competitionön való megmérettetésérôl mesélt, egy olyan versenyrôl, melyre 87 zongorista közül ôt egyedüli európaiként válogatták az ötös döntôbe. Noha harmadik helyezett lett, a zsûri két világhíres tagja, Renée Rosnes és Monty Alexander külön odamentek hozzá, és biztosították róla, hogy nekik Kálmán játéka tetszett a legjobban.

A tetszés persze szubjektív, az eredmények, amelyeket csak ebben az évben, 1995-ben ért el, viszont magukért beszélnek. Januárban felvette elsô önálló lemezét az Oláh Kálmán Sextettel (Night Silence),

Km.: Oláh Kálmán (zongora), Trio Midnight (tagjai: Egri János – bôgô, Balázs Elemér – dob), Oláh Kálmán Sextet (tagjai: Bacsó Kristóf – szaxofon, Borbély Mihály – szaxofon, klarinét, tárogató, Schreck Ferenc – harsona, Szandai Mátyás – bôgô, Balázs Elemér – dob), Klenyán Csaba (klarinét), László Attila (gitár), az UMZE Kamarazenekar tagja

és eMeRTon-díjat kapott mint az év jazzszólistája. Tavasszal a László Attila Banddel lemezt készített (The Only One), és az ezt bemutató koncerten Tommy Campbell dobos közremûködésével játszott a Nyugati mellett állt Vígszínház Sátorban (15 év után, május 10-én újra játszik ez a formáció a Müpában). A Trio Midnighttal eljutott Hollandiába, aztán a vonósnégyessel kiegészült trió Hoeilaartban, Belgiumban megnyerte a 30 év alatti európai jazzegyüttesek versenyét, Kálmán pedig megint elhozta a legjobb szólistának járó díjat. Az Oláh Kálmán Sextet Franciaországban tomboló sikert aratott a marciaci jazzfesztiválon, októberben pedig még Pozsonyban is learattak némi babért. Az év végén elindult a Trio Midnight Klub az Újlipótvárosi Klub-Galériában – és bónuszként megszületett Kálmán elsô fia.

A 2000-es évet már a MaJazz sem érhette meg, de a vele közel egy idôben, 1996-ban indult és máig prosperáló Gramofon természetesen hírt adott az ezredforduló nagy szenzációjáról: a Trio Midnight On Track címmel közös lemezt készített a legendás amerikai altszaxofonossal, Lee Konitzcal. Nem mellékesen ez az év is hozott egy eMeRTon-díjat a hármasfogatnak.

Az azóta eltelt tíz év történései közül csak egy párat emeljünk ki: 2006-ban az Always címû Oláh Kálmán-szerzemény a Thelonious Monk International Jazz Composers Competitionön elnyerte a BMI Nagydíját, az azonos címû lemez pedig, melyet egy évvel késôbb Ron McClure bôgôs és Jack DeJohnette dobos közremûködésével készített, az év jazzlemeze lett a Gramofon kritikusi szavazásán.

mm48

MUPA10_04-06.indd 48

4/6/10 5:24:31 PM

F o t รณ :

D รถ m รถ l k y

D รก n i e l

mm49

MUPA10_04-06.indd 49

4/6/10 5:24:39 PM

H a ö t

j ó n a p j a v a n , o k t á v o t i s k i é n e k e l

V ö r ö s

E s z te r

Az amerikai kontinensen kívül elôször igazán a Frida címû filmben ismerték meg. A Frida Kahlo életét bemutató remek alkotásban nemcsak több dalt énekelt el – köztük az egyik leghíresebb mexikói éneket, a La Lloroná-t -, hanem a vásznon is megjelent. Azóta már a világ számos országának koncerttermeiben hallgatják elragadó hangját.

2010. május 18. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Lila Downs

Lila Downs amerikai apától és mexikói anyától született. Gyermekkorát részben az Egyesült Államokban, részben Mexikóban töltötte, Minnesotában szerzett antropológusi és énekesi diplomát. Hamar visszatalált mexikói gyökereihez, mexikói zenében, azon belül is az ország déli részén fekvô Oaxaca állam népzenéjében mélyedt el. Így megtanulta elénekelni autentikus stílusban a rancherókat, a bolerókat, és más, a bennszülött indiánok zenéjével átitatott mexikói dallamokat elképesztô terjedelmet átívelô hangján (ami – elmondása szerint –attól függôen, hogy milyen napja van, négy vagy öt oktáv).

mexikói népdalt ad elô. A nyelvek terén sem ismeri a határokat: énekel spanyolul, angolul, franciául, portugálul, a mexikói ôshonos nyelvek közül pedig nem idegen tôle a mixtec, a nahautl, a maya és a zapotec sem. Saját zenekarán kívül más zenekarokkal és zenészekkel is együtt dolgozik, így szerepel például a tradicionális ír zenét játszó The Chieftains zenekar legutóbbi albumán, vagy Carlos Saura Fados címû filmjében fadót énekel, az említett Frida címû filmben pedig a brazil zenei élet egyik nagy alakjával, Caetano Velosoval énekli azt a Burn it Blue címû dalt, amelyet Oscar-díjra is jelöltek.

Downs azonban annál sokoldalúbb, hogy leragadjon egy mûfajnál. Mexikóban találkozott Paul Cohen jazz szaxofonossal, aki szakmai és élettársa lett, és a közös alkotómunka a jazz, a rock és más latin stílusok felé sodorta az énekesnôt. Nemcsak a stílusok között tud könnyedén mozogni: hangképzésével meglepô végletekbe csap, amikor a visszafogott, selymes altból a felsíró, minden porcikájából kitörô szoprán lesz. Más a hangja, amikor jazzt énekel, vagy akár a ranchero és a hip-hop ötvözetét, és más, amikor egy ôseitôl tanult

Azok a zenei gyökerek, amelyekbôl Lila Downs is töltekezik, több mint ezer évvel azelôttre nyúlnak vissza, hogy a spanyol hódítók partra szálltak a közép-amerikai régióban. Az aztékok által dominált területen az ismeretek szerint változatos zenei kultúra alakult volt. Aztán ahogy a többi dél- és közép-amerikai ôslakos nép kultúrájában is végbement: a spanyolok és a behurcolt afrikai rabszolgák hozták a maguk dallam és ritmusvilágát, s a létrejött zenei kavalkádból új mûfajok születtek. Mexikóban ez különösen

változatosan alakult. A legfôbb tradicionális mûfajjá a ranchera és a son fejlôdött, s kialakult egy jellegzetes zenekari forma is, a mariachi, azaz a hegedûsökbôl, trombitásokból és gitárosokból összeállt együttes. A mariachik mindenféle zenét játszanak, bár elsôsorban romantikus hangvételû dalok jellemezték a repertoárokat. Sok vidéki birtokos megengedhette magának, hogy saját zenekart tartson. Majd a gazdaság és az életszínvonal romlásával a zenészeket szélnek eresztették, s a kilátástalanságban a szerelmes témákat felváltották a forradalomról ábrándozó, aktuális problémákat feldolgozó szövegek.

Lila Downs mellett természetesen sok ismert alakja van a mexikói tradicionális zenének, de talán a legismertebb közülük a 91 éves Chavela Vargas, a ranchera stílus egyik legnépszerûbb énekesnôje. Akárcsak Downs, ô is lenyûgözô erôvel és átéléssel énekel magas életkora ellenére is. Ahogy Downs egyik interjújában megfogalmazta: ezeket a dalokat csak „gyomorból” lehet énekelni, csak úgy, ha a hang az ember zsigereibôl indul.

mm50

MUPA10_04-06.indd 50

4/6/10 5:24:55 PM

F o t รณ :

MUPA10_04-06.indd 51

K รถ m รถ z

G e r g e l y

4/6/10 5:25:09 PM

2010. május 28. 19:30 Fesztivál Színház F o t ó :

D i e

R e t r o V ö r ö s

H o ff o t o g r a f e n

t a n g ó

Oana Ca˘ta˘lina Chit˛ u: Bucharest Tango

B u k a r e s t b Ô l

E s z ter

Noha gyerekkorában a rádiók nem játszhatták a Bukarest szerte valaha népszerû tangókat, Oana Caˇtaˇlina Chit¸u mégis megismerhette a leghíresebb dalokat, amikor kislánykorában édesapja minden este énekelt neki.

Késôbb hozzájutott rengeteg gramofonlemezhez, amelyen az ismert hazai tangóénekesek – köztük a példaképévé vált Maria Tanase, a múlt század közepének világszerte is ismert énekese – szerepelt. Az alapok tehát megvoltak ahhoz, hogy két évtizeddel késôbb ô legyen az, aki visszaadja a Kis Párizsnak is nevezett Bukarest tangóinak méltóságát.

A köztes idô egy részét Oana Berlinben töltette, ahol jazz és opera tanulmányokat folytatott. Együttesét is a német fôvárosban alapította 2000-ben Romenca névvel, ám a tangóhoz csak jó pár évvel késôbb jutott el. A Kelet-Európai Balkáni Tangózenekar nevû zenekarával adja elô a két háború közti idôszak Bukarestjének lokáljaiban énekelt szomorkás tangókat.

A tangó annak idején egész Európát meghódította, s minden országban egy kicsit saját szájízükre alakították az Argentínából importált mûfajt. Kelet-Közép-Európában több cigányzene, illetve balkáni motívum került a tangókba. Minthogy a tangó a városok szórakozóhelyeire volt jellemzô, leginkább bukaresti tangóként lehet megemlékezni a tangó román változatáról.

Oana és zenekara a feldolgozásokban megtartja a kor hangulatát, de mégis a mai fülekhez alakította a dalokat, és nem eredménytelenül, hiszen a fiatal közönség körében is népszerû a 2008-ban kiadott album. S bár többen is próbálkoztak hasonló repertoár feldolgozásával, ilyen összetételû zenekarral elôállni és ilyen ügyesen lavírozni a régi és az új között egyedül neki sikerült.

Oana Ca˘ta˘lina Chit˛u lemeze elôtt jelent már meg összeállítás a kelet-közép-európai harmincas évek tangóiról Old World Tangos címmel, melyben az eredeti felvételeket gyûjtötték össze két kiemelkedô énekes, Jean Moscopol és Titi Botez elôadásában. A retró hangulatot azonban elsôsorban a berlini énekesnô teremtette meg akkusztikus feldolgozásaival (a zenekarban feltûnik többek között a cimbalom, a harmonika, a hegedû, a klarinét, a szaxofon). A tangó itt meglehetôsen tág mûfai meghatározás, hiszen találunk a dalok között feszes ritmusú, klasszikus értelemben vett tangókat, de vannak a jazzhez közelebb álló balladák és a román népzenében ismert hegedûszólamok, és még a manouche jazz (romák által játszott jazz) ritmusaira emlékeztetô számok is akadnak a repertoárban. Oana Ca˘ta˘lina Chit˛u hangja pedig pompásan igazodik a harmincas évekhez, de mégis a 21. században érezzük magunkat, ha kellemes és szenvedélyes alt hangját hallgatjuk.

A régi slágerek „retró” feldolgozása a határ innensô oldalán sem ismeretlen, hiszen Budapest Bár címmel már két aranylemez is hódított itthon a fiatal korosztálynál: a fülbemászó, két háború közötti évek alatt énekelt dalok a mai kor igényes stílusára szabva, híres popénekesek által elôadva óriási siker.

A bukaresti tangó életre keltése azért is jelentôs lépés, mert a kommunizmus alatt a rendszer által dekadens zenének megbélyegzett és betiltott tangók csak mostanában kapták vissza szabadságukat.

mm52

MUPA10_04-06.indd 52

4/6/10 5:27:55 PM

F o t 贸 :

MUPA10_04-06.indd 53

S i m o n

K r i s t 贸 f

4/6/10 5:28:16 PM

K a l e i d o s z k ó p a p a n o p t i k u m b ó l V á r kon y i

J u d i t

Ha internetes szavazásra bocsátanák a kérdést: melyik az öt legnépszerûbb Mozart-opera, minden valószínûség szerint a Szöktetés a szerájból, a Figaro házassága, a Don Giovanni, a Così fan tutte és A varázsfuvola szerepelne az összesített listán.

Hamarosan közös programra indulhatnak a Müpába azok, akik szeretik, és azok, akik még nem ismerik ezt az öt operát.

2010. május 16. 11:00 és 15:00 Fesztivál Színház

Mozart ötször

Részletek a Szöktetés a szerájból, a Figaro házassága, a Don Giovanni, a Così fan tutte és A varázsfuvola címû operákból K o v a l i k

Km.: Concerto Budapest, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem opera szakos hallgatói Vez.: Oberfrank Péter Rend.: Kovalik Balázs

B a l á z s

A május 16-i matinékoncerteken a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem opera szakos hallgatói keltik életre a fent említett operák szereplôit. „Olyan lesz, mintha egy panoptikumban járnánk, amelyben a megelevenednek a figurák, majd elôadnak egy-egy Mozart-operarészletet” – meséli Kovalik Balázs, az elôadás rendezôje, aki zeneakadémiai tanárként minden osztályával fél évet szánt arra, hogy csak Mozart operáival foglalkozzanak, mert meglátása szerint a mozarti dramaturgia és színház olyan kiváló, hogy kötelezô segítség ahhoz, hogy az ember megértse Verdit, Puccinit és Wagnert. Voltaképpen ezekbôl a mûhelymunkákból született annak idején a Budapesti Tavaszi Fesztiválon a Mozart-maraton elôadás.

amelyek a teljes történetbôl kiemelve, önmagukban is megállják a helyüket. „Ezeknek a koncerteknek nem az a céljuk, hogy a közönség cselekményszerûen megismerje a mûveket. Ezúttal arra próbálunk rávilágítani, hogy mennyire hasonlóak bennük bizonyos karakterek és szituációk, mégis mennyi különbözôség rejlik ezekben a hasonlóságokban.” Lehet DVD-t venni, el lehet menni operába, ám ott biztosan nem hallhatja az ember egymás után Don Giovanni és Zerlina, majd a Gróf és Susanna duettjét. Pedig a két jelenetet érdemes egymás mellett megvizsgálni: mindkettôben a bariton csábítja a lírai szopránt. A különbségekre és az azonosságokra maga a rendezô hívja majd fel a közönség figyelmét.

A szerzôvel azonban nem lehet eleget foglalkozni, új és új ötletekkel lehet színre vinni, most például kaleidoszkópszerûen tárulnak majd elénk egyes jelenetek,

Kovalik februárban a müncheni Deutsche Operben ôsbemutatót rendezett, majd Bonnban állította színpadra Janácek Katja Kabanováját. „Mindenki azt hiszi,

hogy a rendezônek az a feladata, hogy megmondja, hol jöjjön be és menjen ki az énekes, és hogy milyen legyen a díszlet.

Nem csak errôl van szó. Egy opera, de még egy matinékoncert is rengeteg önálló elemzést és közös gondolkodást igényel a szereplôkkel. Megbeszéljük, hol diktál dramaturgiai feszültséget a zene és a szöveg, együtt nyomozzuk, hogy milyen másodlagos, harmadlagos jelentése lehet egy-egy szónak, vagy dallamnak, amire a Mozart-operák különösen alkalmasak.”

A Mozart ötször elôadásain csupa fiatal énekest láthatunk majd a színen, akik a rendezô elmondása szerint mindenre fogékonyak és nyitottak, ugyanakkor kellôen képzettek a mûfajban. A két koncert nagy lehetôség az opera szakos hallgatóknak, és nagy lehetôség a közönségnek is: találkozni. Egymással, Ozminnal, Dorabellával, Sarastróval és persze Wolfgang Amadeussal.

mm54

MUPA10_04-06.indd 54

4/6/10 5:28:31 PM

K r i s t 贸 f S i m o n F o t 贸 : MUPA10_04-06.indd 55

4/6/10 5:28:59 PM

S a s o S e d l a c e k : O r i g a m i S p a c e R a c e

H i d e g h á b o r ú s S z an y i

f a n t á z i á k

E r i k a

Ûrágyúk, nukleáris töltetek és ellenség mindenütt. Ebben telt a 20. század fele, és bár ez a korszak véget ért, de nem múlt el nyomtalanul.

Orson Welles 1938-as rádiójátéka ma már ugyanúgy a nyugati kultúrtörténet része, mint mondjuk a Mona Lisa. Anno amerikaiak milliói estek pánikba a marslakók (valósnak vélt) támadása hallatán. Az indokolt és indokolatlan félelmek „aranykora” egyértelmûen a II. világháborút követô évtizedekre tehetô.

A hidegháború alatt, a Szovjetunió holdudvarába tartozó országokban, a perverz kapitalista métely különbözô vállfajairól nyújtott gazdag beszámolót a propaganda, miközben Nyugaton a vörös veszedelemmel riogatták a honpolgárokat.

Míg az ötletekben és a tálalásban akadtak eltérések a két oldal között, addig bizonyos dolgokban abszolút megvolt az egyetértés.

Mindkét fél úgy gondolta, hogy a két rendszer nem létezhet egymás mellett, ebbôl kifolyólag nyilván a másik az életére tör, tehát fegyverkezni kell és mind technológiailag, mind gondolatban a másik elôtt járni egy lépéssel. Hogy ezek a gondolatok mennyire részét képezték a hétköznapoknak, jól példázzák az ekkoriban készült James Bond filmek, a fantasztikus technikai vívmányokkal és a gyakorló elmebetegként és/vagy idiótaként viselkedô ellenségekkel. Valószínûleg ennek a hangulatnak köszönhetôen jelentek meg a mozivásznakon az inváziós sci-fik, hogy aztán

akár ideológiai, akár technológiai tippekkel a filmek kezdjenek el visszahatni a valóságra.

A hidegháború véget ért, az általa táplált topikok bekerültek a kortárs kultúra fôsodrába is, de vajon mennyire hatnak ezek az eszmék napjainkban? Erre a kérdésre keresi a választ a Ludwig Múzeum új, a Siemens Stiftunggal közösen létrehozott, tárlata.

A képzelet tudománya címû tárlaton szereplô mûvészek az 1945 és 1989 közötti korszakra reflektálnak, sokféle, hol igen szórakoztató, hol a témából fakadóan, ijesztô módon. Ez utóbbi vonulatra példa Deimantas Narkevicius litván mûvész The Dud Effect (2008) címû videomunkája, melyet egy 1977 óta lezárt katonai bázison forgatott, ahol korábban kilövésre kész nukleáris rakétákat tároltak. A filmben bemutatja a lassan az enyészetté váló támaszpontot, azt, hogyan hódítja vissza a természet a titkos járatokat és a katonai épületeket, miközben egy hajdanán itt szolgált katonatiszt a nukleáris töltetek kilövésére vonatkozó protokollt mutatja be, melyet szerencsére élesben sosem hajtott végre.

Jóval könnyedebb hangvételû Gerard Byrne 1984 and Beyond (2005–2007) címû munkája, ami az amerikai Playboy 1963-ban

mm56

MUPA10_04-06.indd 56

4/6/10 5:29:15 PM

G e r a r d B y r n e : 1 9 8 4 an d Be y ond, 2005-2007 © Lisson Gallery, London

C h r i s M a r k e r : L a J e t é e , 1 9 6 2 © Argos Films, Párizs

2010. április 29. – június 27.

Ludwig Múzeum

A képzelet tudománya – Nemzetközi csoportos kiállítás

A nna M o l s k a : P e r s p e c t i v e P e r s p e k t í v a , 2 0 0 3

/

© Foksal Gallery Foundation, Varsó

készített interjúsorozatát dolgozza fel. Ebben a lap a kor híres sci-fi íróit arról kérdezte, hogy szerintük milyen lesz az élet 1984 és 2000 között. A kérdésekre, többek között, Stanislav Lem, Isaac Asimov, Ray Bradbury és Arthur C. Clarke is válaszolt, Byrne pedig ezeket az interjúkat jeleníti meg filmjeiben, holland színészek és a az interjúk alapján összeállított saját szövegei segítségével. Nem szeretnénk lelôni minden poént, de a megkérdezettek igen változatos véleményeket fogalmaztak meg a jövôvel kapcsolatban, amiben egyaránt helyet kaptak a földönkívüliek, a szexdrogok és a halhatatlanság.

Három fiatal mûvész külön ez alkalomból készített munkával jelentkezik. Az egyikük a német származású, de jelenleg Svájcban élô és alkotó Daniel Roth (1969–), akinek alkotásai már számtalan európai és egyesült államokbeli kiállítótermet megjártak. A másik két mûvész magyar származású.

A Sepsiszentgyörgyön született Csákány István (1978–) jelenleg Budapesten él és több önálló tárlatot tudhat már a háta mögött, a dunaújvárosi Kaszás Tamást (1976) pedig a Ludwig-ösztöndíj mellett, Csákány Istvánnal egyetemben, tavaly AVIVA-díjra jelölték.

mm57

MUPA10_04-06.indd 57

4/7/10 11:20:26 AM

K u l i s s z a

A

D u n a - p a r t i

H e g ed Û s

f é n y p a l o t a

C la u dia

Beszédes színek, csalogató fényjelek. Estérôl estére más és más alkalmi látványruhát ölt a Mûvészetek Palotája. A Müpa nem kétszínû, legyen bár hétköznapi vagy ünnepi a pillanat.

Szereti a sárgát, a kéket, de nem ellenkezik akkor sem, ha bíborlilába vagy zöldbe öltöztetik.

Nem a nôi szeszély dönti el azonban, hogy mikor milyen élôfényben láttatja magát. A négy jellemzô Müpa-szín – négy üzenet. Ijedségre azonban semmi ok, a megértésben koránt sincs annyira nehéz dolgunk, mint azoknak, akik a navajo indiánok füstjeleit próbálják megfejteni. A Müpa esetében ugyanis pontos koreográfia alapján dôl el, mikor milyen színben pompázzon a Duna-parti fénypalota. Igazoltan nem kell tehát született kódfejtônek lenni, hogy kiderítsük a Mûvészetek Palotájának fénytitkait.

Egy egyszerû földi halandó számára úgy tûnhet, hogy egy ufójeleket kibocsátó szerkezet tudja mindazt, amitôl a Müpa sötétedés után változó fényárban úszik. Ennyire azért nem reménytelen a helyzet, legalábbis annak nem, aki ért is hozzá.

Kovács Attila, a Müpa Üzemeltetô Kft. mûszaki igazgatója beszámolója szerint a diszpécserközpontban egyetlen ember vezérli ezt az elsô, és valljuk be, második ránézésre is bonyolultnak tûnô rendszert. Jó hír azonban, hogy a lényeget, a színeváltoztató homlokzatért felelôs csaknem száz darabos lámpaparkot szabad szemmel is látni. Zömmel a tetôteraszon és az utcafronti kandelábereken helyezkednek el az úgynevezett dinamikus lámpák, amelyek az épület külsô részeit világítják meg. Az energiatakarékos LED-es világítótesteket pedig a külsô homlokzati burkolat réseibe rejtették el. Ami persze nekünk laikus fényzabálóknak igazán érdekes, az az esti színorgia.

A világítástechnikát irányító program ugyanis nem ismer lehetetlent, bármilyen színjáték kikeverésére alkalmas.

A Müpa esti ruhájának csillogó fényét pedig a világítótestek Stradivarijának számító LED lámpák kölcsönzik. A színes villanások összhangzattana természetesen mind-mind egy célt szolgál: azt, hogy már messzirôl üzenje, mit láthat és hallhat a közönség aznap este.

Amióta ember az ember, jelképekben gondolkodik. Az ôsember hamarabb adott ki énekhangokat, mint beszélt, elôdeink elôbb

írásképekben jeleztek egymásnak, és csak késôbb fedezték fel a betûszót. A színek szimbolikája is ôsidôkre nyúlik vissza, a végtelen igazkék, a remény zöldje, az életszínû piros vagy a patyolattiszta fehér mind többletjelentést hordoz. Ki tudná hát pontosan felidézni, hogy a kezdetek kezdetén, vagyis amikor öt évvel ezelôtt a Müpa megnyitotta kapuit, mi volt elôbb a szín vagy a gondolat?! Az azonban bizonyos, hogy a ház két alapszíne már az elsô pillanattól a sárga, az intellektus és a bölcsesség szimbóluma, és a fekete, az elegancia jelképe.

Amikor nincs meghatározó esemény vagy rendezvény az épületben, akkor a külsô megvilágításban a sárga szín dominál. Annak, aki rendszeresen forgatja a Müpa mûsorfüzetét, szintén nem újdonság, hogy a különbözô mûvészeti eseményeket színcsík alapján is kikeresheti. A táncelôadásokat kékkel jelölik, a komolyzenei produkciókat pedig az alázat színével, a barnával tüntetik fel. Az épületen a föld színe, a barna nem mutat jól, így a fényjáték esetében, ezt sárgával helyettesítik. A könnyûzenei és világzenei rendezvények, a bölcsesség és az érzelem közötti egyensúlyozó bíborlilát kapták. Az üzemeltetôk arra is gondoltak, hogy amikor a Ludwig Múzeumban egy kiállítás-megnyitó zajlik, akkor azt a ház falán zöld villanások jelezzék.

Kôbe vésett színszabályok a Müpa esti falifényeiben nincsenek, de párhuzamos elôadások igen. Felmerülhet a kérdés, hogy milyen színben látjuk a Müpát, ha a Fesztivál Színházban például a Szegedi Kortárs Balett vendégszerepel, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben pedig a Nemzeti Filharmonikusok adnak koncertet. Kék vagy sárga? Ilyen esetben, a rangosabb esemény, a premier élvez elônyt – mondta Kovács Attila. A Mûvészetek Palotájában számos külföldi produkciót is vendégül látnak, ilyenkor sem a nemzeti lobogó színei, hanem maga a program határozza meg a ház esti fényeit. Vannak természetesen olyan alkalmak is, amikor nem az intézmény saját rendezvényei alakítják a Müpa fényjátékát. Az állami ünnepeken nemzeti színekben világítják meg az épületet, de az már egy másik városképi történet.

mm58

MUPA10_04-06.indd 58

4/6/10 5:30:45 PM

MUPA10_04-06.indd 59

4/6/10 5:31:03 PM

H á z r ó l

h á z r a

C i t é d e l a M u s i q u e ( f o t ó : P . E . R a s t o i n )

K i s v á r o s P app

a

n a g y v á r o s b a n

T í mea

Északkelet-Párizsban, a Parc de la Villette zöldjében oxigénben és kultúrában gazdag levegôt szívhatnak magukba a látogatók: a Cité de les Sciences et de l’Industrie, a Párizsi Konzervatórium és a Grande Halle de Ville társaságában ott áll a Cité de la Musique, két év múlva pedig a szomszédba költözik a Filharmónia is.

1995 januárja óta léphetnek be a vendégek a Rue Musicale-én keresztül a Cité de la Musique – nevének megfelelôen – zenének szentelt épületébe. A tervezô, a Pritzker-díjas Christian de Portzamparc – az ô nevéhez kötôdik többek között az Opèra Bastille, a New York City Opera és a Rio de Janeiró-i Cidade de Musica – úgy alkotta meg, hogy az a felfedezés helye legyen, a ház így a zene térbeli formát öltött kifejezése lett. „Egy szvitként képzeltem el, egy olyan darabként, amiben ütemrôl ütemre haladva egyre beljebb kerülünk, amirôl egyre többet tudunk meg.

A meglepetés, a kapcsolódások, a mozgás ereje által kerül közel egymáshoz az építészet és a muzsika dinamizmusa” – nyilatkozott Christian de Portzamparc mûvérôl, ahol az átlátható terek egymásba érnek, így adva helyt az emberek közti találkozások, kapcsolatok létrejöttének.

A Cité de la Musique programkínálatát a kultúrák közti párbeszéd jegyében állítják össze. A három koncertterem – az intézményhez tartozik ugyanis szervezetileg a Champs-Élysees-n található

Salle Pleyel is – mindegyikében hallható klasszikus és kortárs zene, világzene, jazz, de a pop mûfaja sem reked az ajtókon kívül. Az évi körülbelül kétszázötven koncerten a pódiumon és a közönség soraiban, ülve és állva – mivel az ezerfôs terem annyira szabadon alakítható, hogy akár az összes földszinti széket kivihetik – ennek megfelelôen ifjak és örökifjak, kezdôk és szakértôk, helyiek és külföldiek egyaránt megtalálhatók.

A párizsiak szoros kapcsolatot ápolnak európai partnereikkel: közös kezdeményezések keretében minden évben több fiatal tehetséget mutatnak be, nagy hangsúlyt fektetnek a zenei nevelés új módszereinek kifejlesztésébe; és az épületben lelt otthonra 1997-ben, öt szinten, háromezer négyzetméteren a reneszánsztól máig tartó idôszakból származó több mint négyezer hangszer is. A Franck Hammoutène tervezte múzeumot 2009-ben újították fel, és tették a multimédiás eszközök által a látogatók számára informatívabbá, játékosabbá. És ha már az otthonoknál tartunk: aki

az Ensemble Intercontemporain 31 mûvészének szeretne írni, címezze levelét a Cité de la Musique-be. Az együttest, amelyet 1976-ban hozott létre Pierre Boulez az akkori kulturális miniszter, Michel Guy támogatásával, jelenleg Susanna Mälkki vezeti. A muzsikusok a megalakuláskor a 20. századi zene megismertetését tûzték ki célul, s ez az ambíció ma is változatlan, ám az új mûvek megrendelésével az új évezredbe lépve sem hagytak fel.

A zenekar évente tucatnyi alkalommal lép fel e falak közt, tevékenységébe azonban a külföldi turnékon, lemezfelvételeken és a fiatal zenészeknek, zeneszerzôknek és karmestereknek tartott workshopokon kívül a gyerekeknek rendezett beavató koncertek is beletartoznak.

Itt elôfordulhat, hogy miközben az amfiteátrum Jean-François Dupont építette barokk orgonáján játszanak a konzervatórium növendékei, egy másik helyszínen indiai tradicionális zene hangjai csendülnek fel. És ez egy olyan intézményben, ahol a filozófia fô jellemzôje a nyitottság, teljesen természetes.

mm60

MUPA10_04-06.indd 60

4/6/10 5:31:29 PM

D รก n i e l D รถ m รถ l k y F o t รณ :

mm61

MUPA10_04-06.indd 61

4/6/10 5:31:37 PM

Ô s z i k é k

A u g u s z t u s – o k t ó b e r i

A u g u s z t u s

e l ô z e t e s

2 0 .

A Mûvészetek Palotája 2005-ös megnyitása óta hagyománnyá vált, hogy augusztus 20-án benépesül az impozáns kultúrközpont és annak kültere, hogy kicsik és nagyok, ifjak és idôsebbek, családok múlatják az idôt, remélhetôleg ideális meteorológiai feltételek mellett a nemzeti ünnep este kilenc órakor kezdôdô, évrôl évre látványosabb tûzijáték elôtt. Van itt minden, ami szem-száj-fülnek ingere, sok-sok ingyenes program, játéklehetôség teremben és szabadban. A jazz életvidám humorral, igazi örömzenével köszönti az ünnepet. Az elôcsarnok különbözô pontjain, a Ludwig Múzeum felôli oldalon felállított kisszínpadon és az épület elôtti nagyszínpadon egyfolytában szól a zene, ki-ki megtalálhatja magának a kedvére valót. Ilyenkor, ha az ember jól érzi magát, szinte észrevétlenül telik az idô, s mire megkezdôdik a közel harminc percen át tartó, ezerszínû petárdadurrogtatás, a megfáradt nézô jólesô fáradsággal gyönyörködhet a lenyûgözô látványban.

(Fesztivál Színház, Üvegterem, Zászlótér, Kültér, 2010. augusztus 20.)

Ma h l e r - ü nnep A hagyományos Mahler-ünnep keretében idén elôször köszönthet a palota közönsége külföldi vendégegyüttest. A hamburgi Észak-német Rádió Zenekarát a 81. életévében járó Christoph von Dohnányi, a nagy magyar zeneszerzô, Dohnányi Ernô unokája vezényli. A világjáró és -hírû mûvész koncerttermek és operaházak szívesen látott és gyakran foglalkoztatott vendége, számos lemezfelvétele is igazolja, nem véletlen, hogy a karmestert világnagyságok között jegyzik.

Az est szólistája, Christiane Oelze, keresett énekese a nagy operaházaknak és hangversenypódiumoknak. A világ élvonalába tartozó dirigensek vezényelték sikeres fellépéseit.

Az esten felcsendülô szimfónia a Mahler-mûveknél megszokott „mamutegyüttesekhez” képest kisebb elôadói apparátust igényel, nincsenek harsonák, rézfúvósok, tubák, elmaradnak a dobhártyaszaggató forték. A zenemû, hûen visszaadván a zeneköltô boldog éveinek hangulatát, különleges harmóniát, kiegyensúlyozottságot sugároz.

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2010. szeptember 9.)

C h r i s t i a n e O e l z e ( f o t ó : N a t a l i e B o t h u r )

F o t ó :

D u s a

G á b o r

Á l o m i d ô Új produkcióval jelentkezik a Magyar Állami Népi Együttes.

Az Álomidô címû elôadás nem freudi lélekelemzés, hanem a táncoló ember dicsérete. Alkotóinak álmai – vagy annak vélt emlékei – elevenednek meg egy általuk megélt, vagy megéltnek hitt világról, demonstrálva viszonyukat a tradícióhoz, a múlt titkaihoz, a jelen sokszínûségéhez. Az álomban minden megtörténhet. Az álom varázslat. Átjárót nyit az élet és a halál, a valóság és a fikció között. Az álom elfojtott vágyaink tükre.

Az álom: utazás. Az elôadáshoz Nikola Parov komponált új mûvet.

Az Álomidô zenéje, miközben szándékosan eklektikus, a tradíció mellett magába építi a jazz jellemzôit éppúgy, mint napjaink világzenéjének posztmodernségét.

A táncjelenetek matériája a Kárpát-medence folklórjából merítkezik. Az egyes táncokhoz - a Mihályi Gábor vezette koreográfusok - gondolati-érzelmi, egyéni asszociációkat rendelnek, hogy ezáltal azok a modern ember érzelmeinek, gondolatainak, egyéni vagy közösségi identitásának kifejezôeszközévé válhassanak.

(Fesztivál Színház, 2010. október 6.)

mm62

MUPA10_04-06.indd 62

4/6/10 5:32:18 PM

MUPA10_04-06.indd 63

4/6/10 5:32:32 PM

E c h o

F o t ó :

–

s i m o n

V i ss z h a n g o k

k r i s t ó f

a

M ü p a

e s e m é n y e i r ô l

Az épület kôbôl, az intézmény eszmékbôl épül (Fidelio.hu, 2010. március 11.)

A Müpa és rezidens intézményeinek, stratégiai partnereinek vezetôi jelentek meg a március 11-i sajtótájékoztatón, hogy a Mûvészetek Palotája ötödik születésnapján arról beszéljenek, mit jelentett, milyen lehetôségeket teremtett a Müpa létrejötte. Kiss Imre vezérizgató házigazdaként nem minden meghatottság nélkül beszélt egy olyan megvalósult álomról, amelyben még optimista személyiségként is csak halványan hitt annak idején. Egy fél évtized alatt világhírûvé vált intézmény egy egész nemzetnek képes komoly tekintélyt szerezni a világon. Ez jogos büszkeséggel töltheti el a döntéshozókat, ám arra is figyelmeztet, hogy a kultúra – különösen Magyarországon – feltétlen figyelemre és támogatásra méltó társadalmi tényezô.

F o t ó :

S e r f ô z ô

Kömö z

G e r g e l y

M e l i n d a

Ötéves a Mûvészetek Palotája (Kultúra.hu, 2010. március 11.)

3,5 millió látogatót fogadott eddig az öt éve megnyílt Mûvészetek Palotája, amelyet vezetôi a születésnap alkalmából rendezett sajtótájékoztatón egyhangúlag hiánypótló, különleges produkciók megrendezésére alkalmas épületnek minôsítették. (…) Az épületet, illetve az intézményt az elmúlt években több díjjal is elismerték: például 2006-ban a Café Momus díját és a Fiabci-díjat, 2007-ben a Fiabci Közönségdíjat nyerte el az épület, 2008-ban a Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének Aranyrajzszög-díjával jutalmazták a Müpa grafikai arculatát.

F o t ó :

d ömö l k y

d á n i e l

Ötéves a Mûvészetek Palotája (Metropol.hu, 2010. március 12.)

A Nemzeti Filharmonikusoknak igazi otthona, a hazai táncéletnek perspektívát, a Ludwig Múzeum révén a kortárs mûvészetnek lehetôséget, a kultúra kedvelôknek pedig rengeteg felejthetetlen élményt jelent a Mûvészetek Palotája – immár öt éve.

T ö l g y e s i

G á b o r

Ötéves fennállását ünnepli a Müpa (Magyar Nemzet, 2010. március 12.)

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar fôzeneigazgatója, Kocsis Zoltán szerint a magyar muzsikusok korábban nem is álmodhattak olyan koncertteremrôl, amely a Müpában található. Bizonyos mûvek – hangszeres igényeik miatt – ugyanis csak itt csak itt adhatók elô Magyarországon, így bôvülhetett a zenekarok repertoárja.

Mûvészetek Palotája: Kultúrából ötös (Esti Hírlap, 2010. március 12.)

Világhírû magyar mûvészek köszöntik az ország legnagyobb kulturális központját az MTV-ben. A köztévé képernyôjén tizenkét alkotó mesél az élményeirôl, idéz meg emlékezetes elôadásokat.

MUPA10_04-06.indd 64

4/6/10 5:33:54 PM

MUPA10_04-06.indd 65

4/6/10 5:34:11 PM

– d n i – Öt éve élmény (Café Momus, 2010. március 15.)

Már öt év? Mintha tegnap lett volna – mondja a feleségem. Igaza van, habár bennem a torzult idôérzék ellenkezô elôjellel is nagyon határozottan jelentkezik. Mintha mindig is a Müpába jártunk volna. Idôtlen idôk óta otthonként ismerôs, és ezen a kisebbnagyobb újítások sem változtatnak. Az információs pult és a büfé helycseréje fölött azonnal napirendre tértünk, és mióta a megváltott hangversenyjeggyel további fizetés nélkül látogatható a Ludwig Múzeum is, még korábban igyekszünk odaérni. „Belaktuk” a házat, és jól érezzük magunkat benne. A jóhoz könnyû hozzászokni.

F o t ó :

d ö m ö l k y

d á n i e l

Ötven percben emlékeznek meg a páratlanul gazdag öt évrôl (Stop.hu, 2010. március 14.)

Az összeállítás a megnyitás óta eltelt idôszak felvételeibôl is bemutat részleteket, komoly- és könnyûzenei koncerteket, tánc- és színházi elôadások hangulatát visszaidézve. A nézôk bepillanthatnak a próbafolyamatokba és a háttérben zajló munkálatokba is. A tévénézôk nemcsak a Müpa páratlanul gazdag kulturális kínálatával ismerkedhetnek meg ezen az estén, hanem az építész szakma legkiemelkedôbb nemzetközi díjával jutalmazott modern épülettel is.

M é z e s

G e r g e l y

Célba ért a Mûvészetek Palotája (Vasárnap Reggel, 2010. március 14.)

Az elsô év után már szinte csak a programoktól volt hangos az addig óvatosan tapogatózó sajtó, és a közönség is megszerette az egy tömbbôl faragott épületegyüttest. Olyannyira, hogy az elmúlt idôszak jegyeladásait tekintve 80-85 százalékos kihasználtsággal büszkélkedhet az intézmény. Ebben persze nem kis szerepe volt a Müpában folytatott közönségnevelésnek. Kevés országban mondhatják el például a diákok, hogy akár a legnagyobb világsztár koncertjére is be lehet jutni egy euróért, azaz 300 Ft-ért. Vagy hogy annyi baba-és gyerekprogram lenne, mint a Lágymányosi hídnál lévô komplexumban. Az pedig csak hab a tortán, hogy a koncertre váltott jeggyel utána ingyen megnézhetôk a Ludwig Múzeum kiállításai. (A lehetôséggel már hétezren éltek.)

MTI Ötéves a Mûvészetek Palotája (Belfold.ma.hu, 2010. március 16.)

Március 15., a nemzeti ünnep elôestéjén ünnepi gálaestet tartottak a Mûvészetek Palotájában (Müpa), amely öt évvel ezelôtt, 2005ben ezen a napon nyílt meg hivatalosan. Az alkalomból Hiller István oktatási és kulturális miniszter Kiss Imre vezérigazgatónak a Magyar Kultúra Követe elismerést nyújtotta át, és 12 kitüntetést adott a Müpa munkatársainak.

V é gs ô

Z o l t á n

Ötéves a Mûvészetek Palotája (Élet és Irodalom, 2010. március 19.)

Olyan produkciók jöttek Budapestre, amelyek megfelelô helyszín híján soha nem valósulhattak volna meg, és olyan extrém apparátust igénylô zenemûvek hangoztak el, mint például a Gurre-Lieder és az Ezrek Szimfóniája. (…) A Müpa a mûvek befogadhatósága terén kétségkívül új minôséget teremtett.

És létezik magyar csoda (Petôfi Népe, 2010. március 22.) Ötéves a Mûvészetek Palotája. Isten éltesse sokáig! És még mondja valaki, hogy nincsen magyar csoda. Ha nem is a semmibôl született meg a magyar kultúra új fellegvára, hiszen a hagyományok erôs alapot adtak, sokan mégsem hitték, hogy ilyen sikerpálya áll elôtte.

Pedig mára Európa és a világ tud létezésérôl, s a zene világának legkülönbözôbb mûfajainak képviselôi örömmel jönnek, ha hívják ôket.

F o t ó :

MUPA10_04-06.indd 66

h o l l ó

h u n o r

4/6/10 5:34:42 PM

MUPA10_04-06.indd 67

4/6/10 5:34:53 PM

MUPA10_04-06.indd 68

4/6/10 5:35:14 PM