BUKOVINAI ÉLETKÉPEK Kóka Rozália rovata
Lőrincz Gergely írásai és rajzai Márika! Ahogy a sóhajtás névvé formálódik, ez a név színt is kezd kapni: halován pirost egy kicsi csodálatos sárgával vigyítve, amitől valami túlvilági zsongást érez, ami igen bizsergeti a szívét. Akaratlanul is egészen hatalmába keríti ez az érzés. Úgy érzi, elmegy minden ereje. Legjobb volna lerogyni s engedni, hogy magába szívja a meleg föld, vagy felszippantsa ez a gyönyörű napsütés. Biztos, hogy ő es itt van a
többi lejánka közt. Istenkém! Be szép tud lenni! Nincs az a csengettyű, amelyik ne szégyellné el magát, ha ő elkezd kacagni. Úgy tud menni, mintha a papucsa s a poros, sáros út közt egy kicsi levegő vóna örökké. De ne es próbálja bémocskolni ezt az ártatlan virágocskát semmi! – Te mitőte játszódol cüveket? – rontotta el a bátyja odavetett kérdése ezt az édes-bús ábrándozást.
Husét lápintával Úgy süt a tavaszi nap, mintha ő egyedül kéne széppé varázsolja ezt a szent, nagy innapot. Pedig mindenhogy az volna: szent, nagy ünnep, Husét. Dicsírtessék a feltámadott nagy szeretet: Kritsztus! Albét az udvaron áll. Végre lejárt a bőt tennap, feltámadáskor. Most, jót reggelizve, teli hasval engedi, hogy az arcába süssön a nap. Húshagyó keddtől semmiféle zsíros nem járt a szájába’, de szeredán s pénteken még tejfélék se, mert az es zsíros. Most, hogy ott áll, nagyobb legénnek érzi magát, mint amekkora. Legénke ő azért, 14 esztendős. Az idén ma húzta fel először a kikönyörgött új pár csizmáját. Van ugyan csizmája, de az imá a fótozó susztert többször látta. Kacagás, zsivaj van a kapun kűjel. Valaki még szájhúzó mozsikával es segít a lármának. A legények eppe az ők házik elé csinyálták a lápintát, s kicsit arrább a cserkabolát. Albét nem akar kimenni veres tojás nélkül. Mielőtt rászánná magát, hogy kérjen az anyjától, elnézi a kapu mellett foltokba’ nyíló tulipánokat. Halován rózsaszínű az egyik, azt nézi. Minnél tovább nézi, annál inkább egy arcocska-formát kap a virág, s egy név csilingelése kezdi borzasztóan fájdítani az egész emberkét. „Istenkém” – sóhajtja –, „hogy tud valami úgy fájni, s olyan jól esni egyszerre?” Szétfolyik benne a két érzés, mint a dránicás házacskák tetején a napsütés s a málécskát főző kémények nyílásából kiszűrődő szegénység.
15
