A TÖRTÉNELEM ORSZÁGÚTJÁN Naplók, levelek, visszaemlékezések – Kóka Rozália sorozata
A hadikfalvi „árva magyarok” levele Széchenyi István grófhoz Az 1764-es madéfalvi vérengzést követően mintegy tízezer székely határőrző, aki nem akarta felvenni osztrák parancsra a fegyvert, Moldvába menekült. Zömük egy-két évtized alatt beépült a vajdaság társadalmába. Kisebb hányaduk, főként az osztrák császár ígéreteinek hatására – hogy földet kapnak, háromévi adómentességet, pénzbeli támogatást stb. – felkerekedett, hogy Bukovinában kezdjen új életet. Másokat, mint például a szökött katonákat fegyveresen kísértek az új tartományba. József császártól kegyelmet kaptak, s a többiekkel együtt letelepedhettek. Ismert a történet, 1776 és 1786 között a Szucsáva folyó mentén megalakult az öt magyar falu: Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva, Andrásfalva. A nemrég még nemesi származásukra büszke székelyek nem sejtették, hogy hamarosan valamennyien jobbágysorba süllyednek. Életüket megnyomorítja a dézsma, a robot, a botozás. A jobbágyfelszabadításig, 1848. június 18-ig még hat évtizedet kell várni. Az alább közölt levél 1846-ban született, amelyben a hadikfalvi székelyek panaszolják Széchenyi István grófnak sanyarú sorsukat, és kérik segítségét. A levél eredetijének másolatát vagy negyven éve őrizgetem. Egy Bukovináról szóló előadásom után küldte az MTA egyik könyvtárosa. A bukovinai „Tiborc” levele annyira megrendített, hogy még a régies nyelvezet és a sok idegen szó sem rettentett vissza, több részletét megtanultam és beillesztettem a műsoraimba. Kóka Rozália
Gróf Széchenyi István Ő Exellenciájához alázatos kérésünk Legnagyobb bizodalommal folyamodunk Exellenciádhoz és földre borulva esedezünk, méltoztat a’ mü pártfogásunk, hadikfalvi árva magyaroknak felvenni, s münket mindeneknek lába alól kivenni. Falunk építésének hatvan esztendejét felülmúlva elégtelenek valánk mind máig megérteni, vagy tudni, hogy mivel tartoznánk az uraságoknak. Mivel vagy kezünkbe nem kapván, vagy német nyelvet nem tudván, a Krajzomt urak is néhol kevesebb, néhol többet mondnak, azért soha nem tudjuk hozzátartani magunkat. Mely friss emlékezetben lévő, most történt sonyorgattatásink bébizonyítják, minekelőtte csendesen élnőnk, nagy terhelések és renkívüli dolgok teljesítése mellett is. Eljövén Csernaviczból egy Kraiskommisszár a dominiumba, ezeket mondá az úr dolgáról: I. or – egy egész birtokú gazda 12 napot 12 hónapban; II. or – egy közepes 6 napot; III. or – egy legalsó 3 napot, regveltől estig, melyen igen megörülvén ahhoz tartottuk magunkat. Más sérelmekkel Csernaviczba, a Krajzomtba igazíta, miszerént bátran mehetnőnk panaszainkat feladni, de mindezeket kevéssé használhatók, mert a dolog mennyiségére az uraságnak nem térvén reá, így midőn a többi sérelmünköt, panaszunkat feladni mennének egynéhányon, akiket az uraság dolga sértett, azok is hozzánk kötülvén, és amidőn a panaszt megtettük, eljött mind 4
