Varga Lia: Virágvasárnap

Szokáskoreográfia elemzése

Az alábbiakban Varga Lia Virágvasárnap című koreográfiáját elemzem, amely a füleki Kis Rakonca Néptáncegyüttes számára készült. Az elemzett koreográfia az együttes 2015-ös jubileumi műsorán lett bemutatva, a felvétel tartalmazza a teljes műsort (a koreográfia 48:06–54:05 között található). A koreográfia az Ipoly menti és Zobor-vidéki, virágvasárnaphoz köthető szokásokat, a kiszehajtást és a villőzést állítja színpadra.

A kiszehajtás a nagyböjti időszakhoz, azon belül virágvasárnaphoz köthető szokás, melynél Manga János szerint: „a lányok egy szalmabábut menyecskeruhába öltöztettek, majd végigvitték a falun, aztán levetkőztették, a szalmát pedig a vízbe dobták vagy elégették. A szokás Hont, Nógrád, Pest és Heves megye egyes községeiben volt ismeretes, századunk első évtizedeiben még gyakorolták.” („kiszehajtás” – Magyar Néprajzi Lexikon). A koreográfia pontosan követi a néprajzi leírást, megjelenik a kisze öltöztetése, a színpad körbesétálásával jelezve van a kisze kihordása a faluból, végül pedig a bábut kidobják a színpadról, ami a folyóba dobást imitálja. A „vízbe dobás” előtt a táncosok a báburól levették a kendőt, majd felkötötték a legkisebb táncos lány fejére. Ezt a szokást Manga János Ünnepi szokások a Nyitra megyei Menyhén című munkájában ismerteti: „A kisze fejéről levett féketőt vagy kendőt a jelenlévő kisleányok (iskolás leányok) valamelyikének a fejére teszik, aztán a kiszét hajtó leányok közül kettő kézen fogva vezeti vissza a faluba.”. (Manga, 1942)

A lány visszavezetését a koreográfus egy kezeken sétáltatós vonulással jelenítette meg, ezzel kiemelve a kendő szerepét, felhívva rá a figyelmet. Ez azért volt fontos, mert a következő részben ez a kendő került fel elsőként a villőre. Érdekes a tér használata is a kiszehajtás közben, a kisze a színpad rendezői hátsó bal sarkában jelenik meg és a színpad elején, rendezői jobb sarokban történik a kidobása. A kezeken sétáltatás a bal hátsó sarok irányába történik, így kifejezve a faluba visszavezetést. A színpad két legtávolabbi pontját használva érzékelhető a szokás térbelisége, haladása. A bábu színpadról kidobása a helyi színpad adottságai miatt ténylegesen a vízbedobás hangulatát kelti, emellett fenntartja a nézők figyelmét, mivel a színpadon kívüli tér is e rövid időre használva van.

Manga János és Szendrei Janka szerint a villőzés a Zobor-vidéki magyar falvakban elterjedt virágvasárnapi szokás volt, a tavasz megérkezését jelképezte. A kiszehajtás után a lányok feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal sorra járták a falut („villőzés” – Magyar Néprajzi Lexikon). A feldolgozásban megjelenik a házról házra já-

ForrásjegyzéK: rás, a táncosok egymás között folytatják le a párbeszédeket, mindegyik után egy újabb szalaggal díszítve a villőt. A villő térbeli mozgása is a kiszehajtással megegyező diagonálon mozog, de itt a kellék csak a színpad közepéig jut el, ezzel jelezve a faluba behozatalát. A koreográfia utolsó része, a kitáncolás azt a látszatot kelti, hogy a lánytársaság a villőzést tovább folytatja, azaz házanként járja végig a falut.

A darabban megjelenő Mért küldött az úrasszony kezdetű hidas játék is a húsvéti ünnepkör szokásaihoz tartozik, elterjedése a Palócföldre jellemző („Mért küldött az úrasszony” – Magyar Néprajzi Lexikon).

A koreográfiát három tételre osztottam, ezek: bevezető szakasz, hidas játék (48:06-50:06); kiszehajtás (50:06-51:37); villőzés (51:37-54:05)

Jelmezeiben a darab teljesen hiteles, Zobor-vidéki és Ipoly menti viseleteket használ. Kellékekben gazdag a koreográfia, villőt, kiszebabát, kendőt, kötényt, szalagokat használnak a táncosok a szokások eljátszásához. A fény koreográfiai eszközként használatát nélkülözi, a szokások vokális jellege miatt hangszeres zenei kíséret sem jelenik meg. A színpadképet a táncos lányok adják, akik a teljes színpadot betöltik táncukkal. A színpadkép részei továbbá a táncoltatott kellékek, valamint a jubileumi alkalomhoz igazodó díszítés és a színpadon maradt zenekar.

„Kiszehajtás.” Írta Manga János. Magyar Néprajzi Lexikon. (főszerkesztő Ortutay Gyula) 3. kötet, Akadémiai Kiadó. Arcanum, www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/ Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/k-72CDA/kiszehajtas-72F4F/?

Manga János: Ünnepi szokások a Nyitra megyei Menyhén. A Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intézete, 1942.

Az alkotó célja, elmondása szerint, a Zobor-vidéki és Ipoly menti falvak virágvasárnaphoz köthető szokásanyagának együttes bemutatása volt. Zoboralján a villőzés hagyománya maradt fenn, az Ipoly mentén a kiszehajtás pontos folyamatát sikerült felgyűjteni. Ez a két szokás eredetileg mindkét vidéken jelen volt, és a koreográfus ezt a kapcsolatot szerette volna színpadi alkotásában megmutatni. Emellett az énekanyag, mozgásanyag, játékok és párbeszédek hiteles felhasználása is célja volt.

„Mért küldött az úrasszony”. Írta Igaz Mária. Magyar Néprajzi Lexikon (főszerkesztő Ortutay Gyula) 3. kötet, Akadémiai Kiadó. Arcanum, www.arcanum.com/hu/ online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/m-732AC/ mert-kuldott-az-urasszony-733F3/?

Varga Lia: Virágvasárnap. Előadta a Kis Rakonca Néptáncegyüttes, 2015. november 24., Városi Művelődési Központ, Fülek. YouTube, 48:06-54:05 www.youtu.be/6_26g3VYY_o

„Villőzés.” Írta Manga János, Szendrei Janka. Magyar Néprajzi Lexikon (főszerkesztő

Ortutay Gyula) 5. kötet, Akadémiai Kiadó, 1982. Arcanum, www.arcanum.com/hu/ online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/v-74097/villozes-741C3/

Véleményem szerint az elemzett darab jó példája annak, hogyan lehet hiteles szokáskoreográfiát készíteni gyerekcsoportnak. A Virágvasárnap című koreográfia a forrásanyagra támaszkodik, eredeti dal- és játékanyagot használ fel, emellett a nézőknek egy komplex, de befogadható képet ad a bemutatott témáról.

Brusznyai Erik