Balogh béla gyógyító meditáció

BALOGH BÉLA

GYÓGYÍTÓ MEDITÁCIÓ ELŐSZÓ Kedves Olvasó!

Igen tiszteletreméltó a szándék, ami Önt ehhez a meditációs CD-hez és a mellékelt könyvhöz vezette. Belső késztetés ez, a szív hangja, amire idővel mindannyian megtanulunk hallgatni. A meditáció útján Ön egy olyan világba készül belépni, amit részben már ismer. Ennek a világnak vannak ragyogó, kellemes, fényárban úszó oldalai, de vannak árnyoldalai is.

Ez az útmutató kifejezetten a CD-hez készült, és részletes leírást ad a meditációban rejlő lehetőségekről és veszélyekről.

Mivel a meditáció során felbukkanhatnak előző életekből származó emlékek, kitérünk arra is, hogy milyen módon lehet ezeket felismerni, azonosítani. A könyv külön érdekessége, hogy képi bizonyítékkal tudja alátámasztani Edgar Cayce, Grace Cooke és Elisabeth Haich Egyiptomból származó reinkarnációs emlékeinek valóságtartalmát.

Tekintettel arra, hogy a most közzétett meditáció az angliai központú White Eagle Lodge, azaz a Fehér Sas Páholy rituális Fehér Mágiával dolgozó testvériségének gyógyító meditációja, a könyv bepillantást nyújt a Páholy életébe, működésébe és a Páholy munkájába.

A meditáció alatt gyakran találkozhatunk szimbólumokkal, szimbolikus képekkel. A könyvben megtalálhatók a leggyakrabban előforduló szimbólumok és ezek magyarázata, illetve értelmezésük módja.

A Gyógyító meditáció az első alkalomtól kezdve biztosítja a lehetőségét annak, hogy azt az erőt, amivel Ön jelen pillanatban rendelkezik, a saját maga és mások gyógyítására, megsegítésére használja. A boldog, egészséges és harmonikus élet receptje egyszerű. Ám épp azért, mert ilyen egyszerű, kevesen hisznek benne. Kezdetben én sem hittem. Azután fokozatosan megértettem, majd kipróbáltam, hogy valóban így működik-e. És megtörtént a csoda, ami valójában nem csoda, csupán az univerzális törvények felismerésének és követésének következménye. Az életem mintegy tíz év leforgása alatt olyan mértékben átalakult, hogy az már-már hihetetlennek tűnik. Nem a külső körülményeimen igyekeztem változtatni, hanem a belső hozzáállásomon, gondolataimon, érzéseimen.

A külső körülmények pedig híven követték a belső átalakulást.

Ezért úgy gondoltam, hogy ezt a lehetőséget, ami kivétel nélkül mindannyiunknak rendelkezésére áll, elméleti úton A végső valóság c. könyv segítségével - és gyakorlati úton - a Gyógyító meditáció révén - megpróbálom átadni mindenkinek, aki szeretetre, belső békére és testi egészségre vágyik.

A sorozatot valószínűleg követni fogja még egy CD, ami a tudatalattiban gyermekkorban elhelyezett rossz programok és beidegződések kijavításában, „felülírásában" segít. Ezt is saját magamon próbáltam ki először, majd barátaimnak, ismerőseimnek is felajánlottam. A visszajelzések alapján azt mondhatom, hogy szinte nélkülözhetetlen „kellék" mindazok számára, akik harmonikus párkapcsolatra, anyagi bőségre, tehetségüket és alkotóképességüket értékelő munkaközösségre, békés családi kapcsolatokra vágynak. A MEDITÁCIÓBAN REJLŐ LEHETŐSÉGEK ÉS VESZÉLYEK Bár a meditációs technikák és módszerek egyre jobban terjednek, még mindig sokan vannak, akik idegenkednek tőlük, vagy téves elképzeléseik vannak a meditációval kapcsolatban. A közúti közlekedésben természetesnek tűnik az, hogy bizonyos szabályokat betartunk. A meditáció olyan területre vezethet, ami csak részben feltárt vagy teljesen új. Ezért nagyon ajánlott megismerni és betartani a „közlekedési szabályokat". Először néhány alapvető fogalmat szeretnék tisztázni, amiből remélhetőleg még a szkeptikusok és az anyagi világhoz erősen kötődő társaink számára is világossá

válhat, hogy a meditáció nem lila ködökben járó, hiszékeny emberek menedéke a világ elől, hanem hatalmas, spirituális eszköz, ami a belső, lelki fejlődés bizonyos szakaszában mindannyiunk életének részévé válik. A megválaszolandó kérdések közül az alábbiakat emelném ki: Mi a meditáció?

Hol vagyok a meditáció alatt?

Mi az, amit a meditációval elérhetek?

Milyen veszélyek leselkednek rám?

Milyen módon tudom biztosítani a „visszatérést"? Milyen védelemre van szükségem a meditáció után?

Mindenekelőtt azonban a leglényegesebb dologgal kell tisztában lennünk, mégpedig azzal, hogy kik és mik is vagyunk valójában.

Aki olvasta jelen mű szerzőjének A végső valóság c. könyvét, nem lepődik meg, ha azt hallja, hogy mindannyian egyetlen egységes Univerzum elválaszthatatlan részei vagyunk, és ez az Univerzum tudatos, intelligens, és a szeretet irányítja. Az univerzális intelligencia, erő és szeretet hármas egységére általában Istenként hivatkozunk, és ilyen értelemben mindannyian Isten gyermekei vagyunk, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Az Univerzum pedig elpusztíthatatlan energia is, ami nem volt és nem lesz, hanem „van". Itt és most létezik, és - mivel mindig MOST van - az élet valójában tértől és időtől független. Más szóval örök. Vannak benne tudatállapot-változások, de nincs valódi elmúlás, nincs valódi halál. Az életnek - az emberi életnek is -a logika és a fizika törvényei szerint léteznie kell a születés előtt, és nem tud megszűnni a test halála után sem. Mindezt csak azért igyekszem dióhéjban összefoglalni, hogy gondolataink világát ne korlátozza az életről és halálról alkotott materialista elképzelés. Ezen már csak azért is érdemes túllépni, mert az evolúció elmélete jelen formájában ellentmondásban van a fizika törvényeivel, ami annyit jelent, hogy az anyagból véletlenül kialakult és emberré fejlődött élet lehetősége nem csupán valószínűtlen, hanem lehetetlen. És most vegyük sorra a válaszra váró kérdéseket.

MI A MEDITÁCIÓ?

Ez talán az első és legfontosabb kérdés, amit minden meditálónak fel kellene tennie.

A meditáció nem más, mint megváltozott tudatállapot. Ha még pontosabban szeretnénk fogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy a megváltozott tudatállapotok egyike. Ugyanis nem csak ez az egy létezik.

Megváltozott tudatállapot az álom, a hipnózis, az áldott állapot, a megszállottság, a szerelem és a halál is. Bizonyos megváltozott tudatállapotokat képesek vagyunk előidézni, ismét mások spontán módon történnek, mint például a „sze~ relem első látásra".

A rituálé mint segédeszköz Ahhoz, hogy bizonyos tudatállapotot előidézzünk magunkban, gyakran szükségünk van segédeszközökre. Az egyik ilyen segédeszköz, ami megbízható, és mindenki számára veszély nélkül használható: a rituálé.

A rituálé fogalmát gyakran összekapcsoljuk bizonyos vallásos megnyilvánulások külső jellegzetességeivel. Ha a szerepüket és jelentőségüket nem ismerjük, könnyű összetéveszteni ezeket a külső megjelenési formákat a belső tartalommal. Ez aztán odavezethet, hogy idővel a külső formát tartjuk elsődlegesen fontosnak, a belső lelki, gondolati tartalmat és a magasabb összefüggéseket pedig szép lassan elfelejtjük. Tisztában kell lennünk tehát azzal, hogy a rituálé mint külső megjelenési forma, nem más, mint előkészítő gyakorlat, segédeszköz a tudat és a lélek számára, hogy bizonyos megváltozott tudatállapotok létrejöhessenek, és hogy ezekben a megváltozott tudatállapotokban megtapasztalt élmények hozzáférhetők legyenek a hétköznapi tudatunk számára. Az elalvás sem jön létre akaratlagosan, hiszen ha valaki arra koncentrál, hogy nagyon, de nagyon szeretne

elaludni, a koncentrálástól és a megfeszített akarattól csak egyre éberebb lesz. Ezzel ellentétben, ha elvégzi esti rituáléját, amibe beletartozhat a zuhanyozás, a fogmosás, a pizsamába bújás, az esti mese stb., felkészíti önmagát arra, hogy a megváltozott tudatállapot létrejöhessen. Aki álomkontrollal is foglalkozott, az tudja, hogy az álomban megtapasztalt élmények jelentős részét igenis hozzáférhetővé lehet tenni a hétköznapi tudat számára, de ez másfajta gyakorlatokat igényel.

A meditációnak sok változata van. Ezek közül talán a legnagyobb biztonsággal járható út az irányított meditáció. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a meditáció vezetője szóbeli képekkel irányítja, terelgeti a meditáló személy vagy csoport gondolatait bizonyos irányba. Lehetőleg olyan irányba, ami segít megteremteni azt a belső békét és nyugalmat, amelyben a világi problémákkal foglalkozó elme állandó zakatolása és kényszerpályán mozgó gondolkodása elcsendesül, jó esetben le is áll. Ebben az állapotban előkészíti önmagát arra, hogy a megváltozott tudatállapot létrejöhessen.

A teljes külső és belső csendben a meditáló képessé válik arra, hogy befogadja a magasabb világokból érkező képeket, tanításokat, a saját vagy mások életére vonatkozó információkat.

White Eagle, a Fehér Sas Páholy vezetője az alábbi módon szemlélteti a belső csend fontosságát: „Az emberek többségének olyan az elméje, mint egy rendetlen rongyos-zsák. Nem könnyű dolog befogadni e rakás limlom közé a magasabb világok üzeneteit. Ha az agy zsúfolásig tele van, elutasítja a spirituális fényt. Előfordulhat, hogy a fény ott marad egy ideig, és egy csendesebb pillanatban sikerül behatolnia, de ha az elme túlzsúfolt, hogy is fogadhatná be a magasabb világokból érkező benyomásokat, hogy is vehetnél tudomást a melletted őrködő angyalról?" (White Eagle: Spiritual Unfoldment I. 1961, The White Eagle Publishing Trust, England) HOL VAGYOK A MEDITÁCIÓ ALATT? Igen izgalmas kérdés ez, de a válasz - bármennyire egyszerű és egyértelmű is - bővebb magyarázatot igényel, ahol még csak nem is a meditatív állapottal kezdjük, hanem a normál hétköznapi - ébrenléti - tudatállapottal. A világról alkotott képünk ugyanis még éber tudatállapotban is lehet téves, és a legtöbb ember esetében az is. A legtöbben azt gondolják, hogy igenis létezik egy szilárd, megfogható anyagi világ, ami adott, és amiből valamilyen folyamat eredményeképpen kialakult az élet. Továbbá azt is gondolják, hogy sorsukat és életüket azok a körülmények alakítják, amelyekbe beleszülettek, és az ő feladatuk a körülményekhez való legsikeresebb alkalmazkodás. Történik mindez a túlélés és fajfenntartás érdekében. Erre tanít az evolúció elmélete. Azt már jóval kevesebben ismerik fel, hogy az evolúció elmélete alapjaiban téves, és ellentmondásban van a fizika törvényeivel, a logikával, valamint személyes élményeinkkel.

Sokszor tűnődöm azon, milyen érdekes, hogy tudományos eredményeink homlokegyenest az ellenkező irányba mutatnak, mégis évtizedekig képesek vagyunk ragaszkodni egy á priori, azaz minden komoly tudományos kutatást megelőzően kialakított világképhez, miszerint a világ anyagi, és a tudatunktól függetlenül létezik. Később, amikor a kutatási eredményeink ezt nem igazolják, mindenféle nyakatekert bravúrral igyekszünk kimagyarázni a kísérleti eredményeket, és igazítani próbáljuk őket a már korábban elfogadott világképhez.

Hogy a materialistának nevezett világkép mennyire nem állja meg a helyét, arra jelen mű keretei között nincs módomban kitérni. Csupán a kutatási eredmények levonható tanulságait sorolom fel.

Nincs, azaz nem létezik egyetlen olyan legkisebb anyagi részecske sem, amit az anyagi világ „téglájának" tekinthetnénk, és amiből az anyagi világ származtatható vagy felépíthető lenne.

Az „anyag" hullámtermészete azt feltételezi, hogy a rezgésben lévő elektronok, protonok, neutronok stb. mozgását bizonyos erő állandó jelleggel fenntartja. Amennyiben ez az erő nem létezne, az elektronok, protonok és neutronok rezgését le lehetne állítani. Az elektronokat, protonokat, neutronokat mozgató erő viszont nem található az általunk eddig feltérképezett világon belül, ami azt

jelenti, hogy energiaszintjének magasabbnak kell lennie az általunk ismert legmagasabb - még mérhető - kozmikus sugárzás energiaszintjénél is. Amit mi hétköznapi szinten anyagnak nevezünk, az egy - az anyagnál sokkal hatalmasabb és kiterjedtebb - erőtér vagy energiamező terméke.

Az emberi gondolatok, amelyek a kísérletek alapján -a kozmikus sugárzáshoz hasonlóan látszólag minden akadályon képesek áthatolni, hatalmas energiával rendelkeznek. Ezzel az energiával alakítjuk bolygónk teljes felszínét, közvetlen környezetünket és testünket is. Tény, hogy hatalmas energiaszintjük ellenére a gondolatokat nem tudjuk anyagi eszközökkel mérni, nem tudjuk anyagi műszerekhez hasonlítani, ami ilyen formán kizárja annak a lehetőségét, hogy gondolataink az anyagnak vagy az abból összeálló agyunknak a termékei lehetnének. (Amit az anyag és annak bármilyen kombinációja kibocsátani képes, az anyagi műszerekkel mérhető. Különösen könnyű a mérés, ha az energiakibocsátás nagy.)

Ezen az úton, tehát kísérleti eredményekre, logikára és fizikai törvényekre támaszkodva fokozatosan eljutunk egy újszerű világképhez, ami feltételezi a fizikai léten túli létet, és ez többé nem hit kérdése. Továbbá tágra nyílt, csodálkozó szemmel arra is ráeszmélhetünk, hogy annak a világnak az energiaszintje, ahova gondolataink és érzéseink tartoznak, nem függ a földi világtól, és a földi világ nélkül is vígan létezik. A következő felismerés, ha lehet, még felvillanyozóbb, hiszen érthetővé válik, hogy a gondolat szintjén létező világ az elsődleges, és az alakítja a földi világot, nem pedig fordítva. És amilyen döbbenetes ez a felismerés, olyan kézenfekvő is, hiszen közvetlen vagy közvetett környezetünkben nem tudunk felmutatni egyetlen olyan tárgyat sem, amit ne kellett volna először kigondolni, és csak azután kerülhetett sor a megformálására.

Jó, jó, mondanák sokan, ez érvényes az ember által készített tárgyakra és eszközökre. De mi a helyzet a fákkal, növényekkel, virágokkal vagy éppen a bolygókkal, naprendszerekkel, galaxisokkal?

A kérdés jogos.

A válasz kézenfekvő, és az Univerzum természetéből adódik.

Ma már hétköznapi dolognak számít egy-egy génmanipulált gyümölcs vagy zöldség, és az is nyilvánvaló, hogy a gének cseréjével, bizonyos gének beültetésével és mások eltávolításával módosítható a végeredmény, azaz a termés a korábbitól eltérő tulajdonságokat fog mutatni. Amit kutatóink még nem ismertek fel, az az, hogy a gének antennaként fogják a magasabb energiaszintről érkező információt, és a növények annak alapján alakítják ki formájukat, színüket és gyümölcseik ízét.

A gének megváltoztatásával az adást fogó antennába nyúltunk bele -avatatlanul. így történt azután - csak egyetlen példát említek -, hogy röpke 30 év alatt sikerült a könnyen megpuhuló, nehezen szállítható és csak a saját szezonjában kapható illatos paradicsomot átalakítani egy mindig kemény, egyenletesen piros, könnyen csomagolható és szállítható, télen-nyáron hozzáférhető „termékké". Talán mondanom sem kell, hogy nem kellett ehhez az „evolúcióhoz" több százezer év természetes kiválasztódás és alkalmazkodás. Annál inkább szükség volt a gondolatra, ami az átalakítást megtervezte. Kigondolt átalakítás, mérnöki munka volt. Mégpedig a legpocsékabb, legkontárabb fajtából, ami olyan valamibe nyúlt bele, aminek az összefüggéseit nem látta - és még ma sem látja - át. Az eredmény pedig az lett, ami lett. Egy ízetlen, kevés levet tartalmazó, kemény, piros golyóbis, amit a németek „vízbombának" neveztek el, és ami gyakran még napfényt sem látott.

Természetesen nagyon jól eladható. Kevés a veszteség. Ha netán rohad, belülről kezd feketedni, és még akkor is pénzzé tehető. A paradicsomillat pedig, ami harminc évvel ezelőtt még betöltötte a piacot vagy a vásárcsarnokot, ma már csak emlékeinkben él.

Hogy mi köze mindennek a meditációhoz és a természetben található növényekhez, állatokhoz, bolygókhoz? Nagyon is sok. Mégpedig azért, mert ezen az úton talán felismerjük, hogy a világegyetem minden megnyilvánulása mögött tudatos gondolati tevékenység, precíz terv és jól meghatározott cél

működik. Nem véletlen az, hogy a pillangónak gyönyörű a szárnya, és az sem, hogy a krokodil lényegében semmit sem „fejlődött" az elmúlt 50 millió év alatt. Nem véletlen, hogy a cápának állandóan mozognia kell, különben elpusztul. így tervezték, így alakították ki. Lehet, frusztráló érzés, ha rájövünk, hogy nem mi vagyunk a legokosabbak az Univerzumban, de van ebben valami vigasztaló is. Az általunk „evolúciónak" nevezett folyamat lényegében egy folyamatos „fejlesztés", tervezett és művészileg magas szinten kidolgozott alkotás, és az Alkotónak mi, földi emberek is elválaszthatatlan részei vagyunk. Egyelőre nem vagyunk birtokában nagyobb erőknek, hiszen a rendelkezésünkre álló erőt sem sikerült harmonikus módon használni. Sőt még a természetét sem ismertük fel. Tény azonban, hogy ezek a galaxisokat is megalkotó erők léteznek, hozzáférhetők és használhatók, és kivétel nélkül mindannyian birtokba vehetjük a bölcs és szeretetteljes Univerzum eme ajándékát, miután megtanultunk bánni vele. Titokban abban bízom, hogy a paradicsomot és az egyéb elkutyult génmanipulált szörnyűséget megbocsátják nekünk a szakképzett alkotók, akik a Föld flórájának és faunájának terveit minden bizonnyal hosszabb távra készítették. Talán felírják majd a tanuló és tudatosodó emberiség veszteséglistájára mindazt, amit helyre kell állítaniuk, de csak akkor, ha már megtanultuk értékelni a környezetünket.

Persze a legvalószínűbbnek még mindig az tűnik, hogy amit elrontottunk, azt nekünk kell majd helyrehozni.

Az emberi kapzsiság és gyors haszonszerzés másik példája a belga kék tehén (csak a neve „kék", a színe nem), ami már csak császármetszéssel tud a világra jönni. Előfordul, hogy csontjai olyan gyengék, hogy hevederekkel felkötve az istállóban tölti rövid életét. Hatalmas „húshozamát" már nem bírják el vékony és törékeny lábai. Ehhez sem kellett évmilliókban mérhető „evolúció". Annál inkább szükség volt előre kitűzött célra, a végrehajtás módjának kitervezésére és a gyakorlati megvalósításra, más szóval egy olyan folyamatra, ami egy pillanatig sem nélkülözi a gondolkodást és a gondolat erejét.

E rövid, de szükséges kitérő után térjünk vissza a meditációhoz és a kérdéshez: Hol tartózkodik az ember a meditáció alatt?

Lényegében ugyanott, ahol nappali tudatállapotában tartózkodik: Egy Gondolat által Teremtett Világban.

Igen, bármennyire hihetetlennek tűnik, hétköznapi tudatállapotunkban is egy gondolat által teremtett világban létezünk. Az igaz, hogy ez a világ anyaginak tűnik, de lényegét tekintve fényből fotonokból - épül fel, és ezeket a fotonokat egy magasabb tudatszint tartja kordában. Ez a magasabb tudatszint pedig nem tőlünk függetlenül létezik, hanem szervesen és elválaszthatatlanul hozzánk tartozik. Ha nem így lenne, saját fizikai testünk megannyi bonyolult szervét és azok összehangolt működését sem tudnánk irányítani. Sokkal többek, lényegesen és minőségileg többek vagyunk, mint a fizikai testünk, aminek az esetleges elvesztése leginkább egy zárkából való kiszabaduláshoz hasonlítható. Porból lettünk és porrá leszünk? Nem, erről szó sem lehet. A csendesen égő gyertyalángot figyelve felismerhetjük az anyag és az anyagi test titkát. Az anyag fénnyé változik. A tudat és a szeretet pedig, ami a testben lakozik, maga is fény.

Tudatunk azonban nem csak a test halála alkalmával hagyhatja el a fizikai testet. Életünkben is képesek vagyunk erre, és meditáció során is előfordulhat. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy minden meditálóval, vagy minden meditáció alkalmával megtörténik a fizikai test tényleges elhagyása, de tény, hogy ez sok esetben megtörténik. Éppen ezért szükség van arra, hogy tudjuk, mire számíthatunk, és hogyan térjünk vissza.

Az ember elsősorban lélek és tudat. Csak másodsorban test. Erre tanították meg azt a kevés számú kiválasztottat az ókori Görögországban az eleusziszi misztériumok. Többek között erre szolgáltak a

piramisokban és a piramisok alatt lévő kamrák és beavatási szentélyek. Nem elméleti tudást adtak a neofitának, hanem segítettek neki átélni a test halálának és a lélek kiszabadulásának érzését. Ezt azután az adeptussá, vagy főpappá vált személy nem hallomás alapján, hanem személyes élményeire és emlékeire hivatkozva tanította, adta tovább. Persze nem mindenkinek. Mindenkinek nem lehetett, és ma sem lehet.

A meditáció alatt tehát egy gondolat által teremtett világban tartózkodunk, ami rendkívül változatos lehet. A meditálónak lehetősége nyílik arra, hogy tudatával behangolódjék valamely magasabb energiaszinten létező szférára ugyanúgy, mint ahogy a rádióvevő készüléket is át tudjuk hangolni egy másik állomásra. Ezeknek a szféráknak a jellegzetességeiről A végső valóság c. könyvben írtam részletesebben. A meditáció irányítása azért fontos, mert ez az irányítás lehetővé teszi a kereső számára, hogy egyenesen a magasabb asztrális szférák egyikére hangolódjék rá, megkímélve így az illetőt az alacsonyabb szférák kellemetlen élményeitől. Az irányítás, ami megfelelő rituálé segítségével történik (erről a rituáléról, annak eredetéről és céljáról a továbbiakban még szó lesz), adott ponton megszűnik, és a meditáló átadja magát a teljes belső csend és nyugalom állapotának.

Ami ezek után történik, az nehezen körvonalazható, hiszen mindenki saját gondolatvilágában találja magát, de nem a hétköznapi élettel foglalkozó gondolatainak világában, hanem egy lényegesen magasabb és tisztább gondolati szférában, és az ilyen gondolatok által kialakított környezetben. Az élmények természetesen egyénenként változók. Nagy hiba lenne azonban azt képzelni, hogy ez a gondolatvilág nem reális, nem igazi, és bármilyen szempontból nézve kevesebb jelentőséggel bír, mint a földi. A Földön is elsősorban mindenki a saját gondolatvilágában él, akár tud róla, akár nem.

Nem létezik objektív, a szemlélőtől független „valóság". Másrészt a meditációban megtapasztalt gondolatvilágról tudni illik, hogy az a tulajdonképpeni elsődleges, és anélkül a földi világ nem is létezhetne.

MI AZ, AMIT A MEDITÁCIÓVAL ELÉRHETEK? Meditációban megváltozik az idő természete. így hát nem csak a „hol", hanem a „mikor" kérdése is felmerülhet. Ezekre a kérdésekre az egyetlen megnyugtató válasz az „itt" és „most". Ez az, ami biztos, és nem változik. Ez az öröklét titka. Innen indulva a meditáló szemlélője lehet régmúlt dolgoknak, újra átélhet korábbi élménye ket és helyzeteket - ily módon megvalósítva az oly sokak által áhított „időutazást". Nem kell hozzá sem „időgép", sem fénysebesség, se pénz, csak egy égő gyertya és némi csend. Felbukkanhatnak úgynevezett reinkarnációs emlékek, amikre általában az a jellemző, hogy rendkívül erős érzelmi töltettel jönnek. Nem csupán látjuk, mint egy filmet, amit külső szemlélőként végignézünk, hanem újraélünk valamit, ami megtörtént velünk, és ami nagyon mély érzelmi nyomot hagyott. Ma nagyon sokan vannak, akik kíváncsiak előző életeikre, és ennek érdekében ülnek le meditálni, vagy - ha még jobban siettetni szeretnék a dolgot - regressziós hipnózis keretén belül valósággal előkényszerítik a régmúlt „idők" vagy - ha pontosabban szeretnénk fogalmazni - korábbi tudatállapotok eseményeit.

Nagy szeretettel szeretnék figyelmeztetni minden kíváncsit, hogy a reinkarnációs emlékek nem véletlenül vannak elzárva előlünk. Amikor már elég érettek vagyunk, és fel tudjuk dolgozni őket, meditációban vagy álomban maguktól is előjönnek. Ki lehet őket kényszeríteni, de ez nem veszélytelen. Nagyon zavaró lehet például, ha valaki kellő érettség nélkül egyszer csak rájön arra, hogy szeretett kedvese előző életében az édesanyja volt. Vagy netán fiútestvére. Sokkal jobb, ha az információ akkor érkezik, amikor ennek feldolgozására már képesek vagyunk. Példaként említhetem svédországi tanítómesterem lányát, aki férjhez ment és két gyermeket szült. A gyermekek már iskoláskorúak voltak, amikor előjöttek a reinkarnációs emlékek, és a fiatalasszonyban tudatosult,

miszerint jelenlegi férje egy középkori életben az inkvizíció papjaként halálra ítélte őt, és az ítéletet végre is hajtották. Tanítómesterem lánya könnyed mosollyal mesélt az eseményről, majd hozzátette: „nyilván én sem lehettem ártatlan a dologban, nekem is el kellett követnem olyan dolgokat, amelyek karmikusan egy Ilyen helyzet elé állítottak. Akkor nagyon gyűlöltem azt a papot. Ebben az életemben megtanultam szeretni, és ez neki is rendkívül sokat segített a továbblépésben. És most már engem sem köt meg a harag és a gyűlölet, én is szabadnak érzem magam."

A meditáció kitűnő lehetőséget nyújt arra, hogy kifejlesszük úgynevezett belső érzékszerveinket, azaz a belső látást, a belső hallást, a belső tapintást, a belső ízlelési, és -nem utolsósorban - a belső szaglást. Ezekre ugyanis nagy szükségünk lesz, ha teljes értékű élményeket szeretnénk szerezni a meglátogatott magasabb szférákból. A CD-n lévő meditáció ebben is segítséget nyújt, és a meditálónak igyekeznie kell - nem csak elképzelni - hanem valóban érezni, amint kezét érinti a hideg víz, vagy egy érdes követ simogat. Törekednünk kell arra is, hogy meghalljuk a madárdalt, érezzük a virágok illatát, és gyönyörködhessünk a pompás színekben.

A meditáció legfőbb célja azonban a belső csend és nyugalom elérése. Ez az az áhított állapot, ami aztán kiterjeszthető a mindennapokra, és az elképzelhető legmegrázóbb helyzetekben is erőt és magabiztosságot ad.

A meditáció során kapcsolatba léphetünk lelki mesterünkkel, aki minden erőfeszítésünket jutalmazza, és mintegy „félúton" találkozik a keresővel, azaz elébe siet. Kaphatunk tanításokat szavakban, képekben, vagy éppen szimbólumokba sűrítve, amiket tudatunk csak később fog „kicsomagolni". Kaphatunk olyan információt, ami nem is tudatosodik bennünk a meditáció alatt, de később, bizonyos helyzetben vagy körülmények között egyszer csak pontosan tudjuk, mit kell tennünk, vagy mit kell mondanunk.

A rendszeres meditáció minden alkalommal hozzátesz valamit belső képességeinkhez, és a behangolódás is egyre könnyebben megy majd. Idővel megtanulunk teljes biztonsággal mozogni ebben a világban. Elkezdjük otthon érezni magunkat benne. Ugyanakkor elkerülhetetlen következményként egyre nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, összeszedettebbek, tudatosabbak leszünk. Felismerjük az összefüggéseket a földi és a magasabb szférák között, felismerjük az egyes események hátterében zajló kiváltó okokat. Egy-egy testen kívüli élmény - ami mellesleg tudatos álomban is bekövetkezhet nyilvánvalóvá teszi, hogy a test csak ruha, és igazi halál, igazi elmúlás nem létezik. így aztán szinte észrevétlenül kopik le rólunk a haláltól való félelem, és ezzel együtt a félelmek nagy része, ami gúzsba kötött, és ami miatt eddigi életünk csak egy gúzsba kötött ember kínlódó rángatózása volt, holott felszabadult táncra, örömre születtünk. És végül újra felfedezhetjük, tudatossá tehetjük azt a képességünket, amit eddig is használtunk, de siralmasan rosszul. Mindannyian teremtők vagyunk.

A gondolat erejével, a képi megformálás segítségével nem csupán használati tárgyakat tudunk létrehívni, hanem élethelyzeteket, lelkiállapotokat is elő tudunk idézni. Jelen életünk minden mozzanata, minden részlete korábbi gondolataink teremtő erejének, de azt is mondhatnám, meditatív állapothoz közeli merengéseinknek, ábrándozásainknak, vágyainknak és félelem szülte gondolatainknak torz egyvelege. Az életedért nem valaki más a felelős. Az életedért Te vagy a felelős. Ha az életedet irányítani szeretnéd, ha meg szeretnéd változtatni, ha többet, jobbat, mást szeretnél, megvan rá a lehetőséged. De csak akkor, és csakis akkor, ha felismered, hogy Te vagy az egyetlen ember, aki a jelenlegi helyzetedért felelős vagy. Amíg kígyózó mozdulatokkal próbálkozol kibújni a kellemetlennek ítélt helyzetből, amíg azt erősíted magadban, hogy mindarról, ami az életedet nehézzé, sőt elviselhetetlenné teszi, valaki más a hibás, egyszerűn nem vagy érett arra, hogy tudatosan saját kezedbe vedd a sorsodat. Saját sorsodat persze így is Te iránjátod, csak borzasztó rosszul.

Panaszkodásod, borúlátásod, elégedetlenséged, amiknek nap mint nap hangot adsz, hatalmas teremtő erővel dolgoznak a jövőd alakításán. És a jövőd az lesz, amit ma gondolsz. Még akkor is, ha nem hiszed. Gondolataidnak akkor is teremtő erejük van, ha ennek nem vagy tudatában. És a panaszkodásod, elégedetlenséged, borúlátásod eredménye az lesz, hogy megállapítod: „lám, lám, pontosan az történt, amitől féltem". Mint ahogy a hipochonder sírkövére is az van felírva: „Ugye megmondtam".

Ha felismered a gondolataidban rejlő teremtő erőt, mindent képes leszel megváltoztatni. A gondolataidnak senki nem parancsol rajtad kívül. Bármikor elkezdheted másként gondolni a dolgokat, és a külvilág - ha nem is bámulatos gyorsasággal, mert erre a szférára ez nem jellemző - elkezd alakulni körülötted. És amikor azt hinnéd, hogy most már mindent megtehetsz, mert a Teremtő részeként Te is teremtő erővel bírsz, jön a következő buktató. Beleveted magad a gondolattal való teremtés örömébe, és életre keltesz dolgokat, amikről csak „használat közben" derül ki, hogy számodra kellemesek vagy kellemetlenek. Ezért a teremtéshez, a dolgok életre hívásához és az anyagi világban való manifesztálásukhoz jóval többre van szükség, mint egy jól működő elmére, összpontosított gondolatokra és valósághű képek megjelenítésére. A teremtéshez szükség van a szív bölcsességére és szeretetére is. Aki azonban ezek nélkül indul felfedező útra, olyan, mint a sivatagi vándor, aki nem visz magával vizet.

A szeretet különös virág. Kapni kell ahhoz, hogy adhassunk belőle másnak is, és minél többet adunk, annál több talál majd vissza hozzánk. Olyan, mint a kilégzés és a belégzés. Ahol szeretet nincs, ott nincs harmónia, nincs belső csend, nincs fényes jövőkép és nincs testi egészség. És hányan vannak ma a földön, akik ezt a szomorú felsorolást magukra vehetik...

A CD-n található meditáció éppen ezért jóval több, mint egy átlagos irányított meditáció, ami csupán a belső csend és a kellemes képek vizualizálásán keresztül igyekszik hozzásegíteni valakit a hétköznapok rohanásából való kikapcsolódáshoz. A meditáció az angliai White Eagle Lodge (Fehér Sas Páholy) rituális Fehér Mágián alapuló gyógyító meditációja. Ennek a rituálénak a segítségével a meditáló már az első alkalomtól kezdve felépít magában és maga körül bizonyos lelki erőteret, és olyan fénylények védelmében végezheti gyakorlatait, akik szeretettel veszik körül, és megóvják attól, hogy egyszerre túl sok vagy túl erős hatás érje.

Figyelem: A hangfelvételen mindkét irányított meditációban 10 percig te\jes csend uralkodik.

Ez nem hiba és nem véletlen, hanem a meditáció tulajdonképpeni célja és leglényegesebb része.

MILYEN VESZÉLYEK LESELKEDNEK RÁM? Ezen a ponton óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vannak-e a meditációnak veszélyei, és ha igen, melyek azok, és hogyan lehet elkerülni őket.

Ne ringassuk magunkat hamis elképzelésekbe. A megváltozott tudatállapotok hozhatnak számunkra olyan információt, amit nehezen vagy egyáltalán nem vagyunk képesek feldolgozni. Ha valaki kíváncsiságból, előző életek élményei után való érdeklődésből, feltűnési viszke-tegségből stb. végez meditációs gyakorlatokat, az számíthat kellemetlen meglepetésekre. De vegyük sorra a lehetséges veszélyeket, illetve akadályokat: A magamutogatás: Valamelyik nap a Margitszigeten sétáltam, és láttam egy fiatalembert, aki lótuszülésben „meditált" a szökőkút előtt, egy olyan helyen, ahol mindenki láthatta. Vajon miért választott olyan helyet a meditáció számára, ami sokkal zajosabb, forgalmasabb, mint a többi? Mert ez volt a célja.

Azt szerette volna, hogy mások is lássák, hogy ő meditál. Hogy mások is lássák, hogy ő már különb, ő már előbbre van a többinél, ő már magasabb dolgokkal foglalkozik, mint a többi „halandó".

Az ilyen magamutogatás egyáltalán nem tartozik a szerény, belső lelki munkához, és az eredménye sem az, amit az illető el szeretne érni. A magamutogatás természetesen csak annyiban jelent veszélyt, hogy hosszú időre leköti az embert, aki hiába várja a spirituális fejlődés eredményeit.

Az irányítás nélküli meditációban rejlő veszélyek: Korunkban, amikor egyre többen szereznek tudomást arról, hogy a fizikai, látható világon túl igenis létezik egy másik világ, ami sokkal nagyobb, sőt érdekesebbnek is ígérkezik, megnőtt a kíváncsiak száma. Egyesek előző életeikbe szeretnének bepillantást nyerni, mások angyalokkal szeretnének kapcsolatot teremteni, és igen nagy azon testvéreink száma, akik a jövő eseményeit szeretnék feltérképezni meditációik során. A meditáció azonban nem más, mint megváltozott tudatállapot, ahova gyakran magunkkal visszük hétköznapi vágyainkat, élményeinket, gondolatainkat.

De milyenek a hétköznapi gondolataink? Tiszták, önzetlenek, és mindenben és mindenkiben a jót és a szépet keresik? Vagy éppen önzők, bosszúállóak, és olyanok, amikkel életünk minden kialakult helyzetéért valaki mást teszünk felelőssé?

Hasonló a hasonlót vonzza. Ez univerzális törvény, ami alól egyikünk sem kivétel.

Hasonló gondolatok, hasonló emberek vonzzák egymást, attól függetlenül, hogy az egyik még fizikai testben van, a másik már elhagyta azt. Irányítás nélküli meditációban sokféle entitás jelentkezhet, és sok mindent lehet látni, hallani a belső érzékszervek segítségével. A kérdés csak az, hogy mennyire járulnak hozzá lelki fejlődésünkhöz. Ismerek olyan személyt, aki őszintén és odaadón kereste a kapcsolatot az angyalokkal, és sokszor megismételte gondolatban, hogy megnyitja magát a magasabb világok energiái számára. Aztán egy szép napon jelentkezett egy entitás, akinek a szavait belső hallásának segítségével tisztán és érthetően hallotta, és aki azt mondta, hogy ő az a bi zonyos „angyal", akire várt. Csakhogy - ahogy telt az idő - az üzenetek és beszélgetések egyre jobban eltolódtak a hétköznapi szexualitás irányába. Az „angyal"-ként jelentkező entitás ugyanis nem volt más, mint egy fizikai testét levetett ember, aki megrekedt a földi szférában, és ugyanolyan szexuális fantáziái voltak, mint az illetőnek, aki angyalokkal szeretett volna kapcsolatot teremteni. A szinte állandóan jelen lévő belső hang, a földi ember hétköznapi, valamint szexuális életének állandó kommentálása ijesztő volt, és minden bizonnyal az is maradt volna, ha az illető idejekorán nem szerez tudomást arról, mi is történt valójában. Utána már könnyebben tudta kezelni, megtanulta a dolgot a humoros oldala felől nézni, és - ami talán a legfontosabb -nem szorult pszichiátriai kezelésre, kétes értékű gyógyszerek beszedésére, és nem került a zárt osztályra, mert „hangokat hall". Vajon hány pszichiáter rendelkezik ma azzal a belső tudással, hogy a megszállottság valós jelenség, és a kezeléséhez nem csak gyógyszerekre és csillapítókra van szükség?

A hasonló a hasonlót vonzza elv alapján az önmagát a magasabb szférák számára megnyitó embernek tehát törekednie kell a gondolati és érzelmi tisztaságra.

Az irányított meditációban rejlő veszélyek: Természetesen, most azt kérdezhetné az olvasó - és joggal -, hogy ezek szerint nem létezik olyan meditáció, ami veszélytelen, akár irányított, akár nem?

Tény, hogy bizonyos nemkívánatos dolgok, ha mégis bekövetkeznek, lényegében csak újabb tapasztalattal gazdagítják a kíváncsi keresőt. Vigaszként szolgálhat az a biztos belső tudás, hogy az Univerzum intelligenciája és szeretete mindent helyrehoz bennünk és általunk. Legnagyobb hibáinkat és tévedéseinket is a javunkra fordítja, és biztosítja, hogy - miután tanultunk belőlük -többé ne hozzuk magunkat hasonló helyzetbe.

Az irányított meditációban rejlő veszély egészen más természetű, mint az ellenőrizetlen, és adott esetben sötét gondolatokkal terhelt kíváncsiskodás. Az irányított meditációban a vezető kellemes és szép képek gondolati kivetítésével segíti a keresőt abban, hogy a szellemvilágban a szépet és a jót

keresse. És ez néha túlságosan is jól sikerül. Olyannyira jól, hogy a meditálónak sikerül ráhangolódnia egy magasabb asztrális szférára, ahol remekül érzi magát, és egyszerűen nem hajlandó visszatérni. Miért is tenné? Miért is jönne vissza egy megpróbáltatásokkal teli földi gondolatvilágba, amiben talán nem is volt olyan sok öröme? Főleg, ha végre olyan jól érzi magát, mint még soha...

Létezik még egy veszélyforrás, ami abból fakad, hogy a gyorsabb haladás érdekében a tanuló több módszert, több iskola tanításait keveri. Az igazán türelmetlenek, a gyors sikerre vágyók pedig esetenként megkísérelik kábítószerfogyasztással elérni azt, amire lelki fejlődésük jelen szintje még nem teszi alkalmassá őket.

Ami a sietséget illeti, jó, ha eszünkbe véssük, hogy egy időtlen, gondolat által kivetített világban soha nem késünk le semmiről. Ez a hétköznapi élet szintjén persze nem így jelentkezik, de ahhoz, hogy a meditáció eredményes legyen, a legfontosabb a belső csend és a nyugalom. Nevezhető-e belül nyugodtnak az, aki türelmetlen?

Ami a kábítószer-fogyasztást illeti, igen eltérőek a vélemények. Valóban léteznek olyan könyvek, amik leírják, hogy bizonyos kultúrkörben, bizonyos tanítók fogyasztottak növényi eredetű és esetenként kábító hatású anyagokat a transzállapot elérésének érdekében. Amiről ezek a könyvek nem számolnak be, az az, hogy ami bizonyos kultúrkörben bizonyos emberek számára használható, az más kultúrkörben nem úgy működik. Az indiánokat például teljesen lezüllesztette az alkohol. Szomorúan tapasztaltam ezt, amikor Arizonában, az apacsok rezervátumában jártam.

De milyen veszélyt is rejt magában a drogokkal kevert meditáció, vagy a meditációs módszerek és technikák keverése?

Hát igen. Megvalósul a nagy álom. Felszabadulhat a különben lekötött „kundalini"-energia egy része. Hozzáférünk belső energiatartalékainkhoz. Hurrá! Ez az energia önmagában se nem rossz, se nem jó. Ez csak energia, mégpedig a javából. És ha felszabadul, akkor a hátgerinc energiacsatornája mentén emelkedni kezd, és eléri a magasabb csakrákat. Közben pedig felerősít minden tulajdonságot, érzést, félelmet és vágyat, amit útközben talál. Ha a tanulóban ez akkor történik meg, amikor már lelkileg, érzelmileg, gondolatilag letisztult és megnyugodott, valóban hatalmas teremtő erő birtokába jut. De ha nem...

Ha a tanuló valamilyen csalafinta módszerrel felfeszítette a jól lezárt pecsétet, ha idő előtt jutott hozzá a nagyobb erőkhöz, akkor bizony megfizeti a tandíjat. Először is azzal, hogy rendkívül érzékeny lesz a külső hatásokra. Érzékenységét azonban nem tudja ki-be kapcsolni, így nagyon nehezen viseli majd el a körülötte élők gondolat-, hangulat- és érzelemhullámzását. Saját érzelmeivel és gondolataival is nehezen birkózik meg, hiszen a kundalini-energia felerősíti mindazt, ami benne van, jót, rosszat egyaránt.

Egyik éjszaka - még Svédországban történt -, lehetett úgy éjjel három óra felé, amikor tanítómesteremnél megszólalt a telefon. Reszkető hangú fiatalember jelentkezett, és lehetőleg azonnali segítséget kért. Amint az nyögdécselő, félelemmel telített, remegő hangjából kiderült, szörnyű élményben volt része. Azt látta és érezte, hogy a hátgerince alsó részéből kinőtt két nagy kígyó, elindult felfelé a testében, majd a mellkasát átszakítva kidugták a fejüket, és harapásra nyitott szájjal fenyegetően nézték a fejét. Nem tudott szabadulni sem a látványtól, sem az érzéstől. Kivetített gondolatai és félelmei „színezték ki" a felfelé haladó - különben semleges -energiaáramlást.

A jelenséget meditációs pszichózis néven tartják számon.

MILYEN MÓDON TUDOM BIZTOSÍTANI A „VISZATÉRÉST"?

Soha ne feledjük: feladattal érkeztünk a Földre, mégpedig olyan feladattal, amit magunk választottunk. Senki nem kényszerített, senki nem küldött. Lehet, hogy már pontosan tudod, mi a

feladatod, de az is előfordulhat, hogy a feladat, amit elvállaltál, még nem tiszta előtted. Nem emlékszel. Nem vagy biztos abban, hogy valóban azt teszed-e, amiért jöttél. Ne aggódj, sokan vannak ebben a helyzetben.

De miért is jövünk le a Földre? Miért is vállaljuk a fizikai testet és az azzal járó megannyi kényelmetlenséget? Nos, a cél: lelki fejlődés és tudatosodás. Ehhez pedig a legnagyobb ellenállást biztosító közeg a legmegfelelőbb. A fokozatosan tökéletesedő és tudatosodó embernek négy alapvető feladata van, négy alapvető érték, amit - ha megszerezett - magával vihet a test levetése után, és beépítheti mennyei testébe. Ez a négy alapvető érték: nyugalom, barátság, szeretetet, szolgálat.

Olyan ez, mint négy drágakő, amelyek megszerzéséért újra és újra elindulunk, de nem minden esetben járunk sikerrel. A dolgunkat azonban lényegesen megkönnyíti, hogy egyszerre csak egy fő feladat van, a négy felsorolt belső érték közül csak egy az, amire a legnagyobb hangsúlyt kell fektetnünk.

- Na, de kinek melyik a legfontosabb feladata?

-kérdezhetné bárki. - Honnan tudhatjuk, hogy ebben az életben éppen mit kell megtanulnunk?

Ugye ismerősek a csillagjegyek az asztrológiából? Bízom benne, hogy olvasóim zöme azt is tudja már, hogy ezek a csillagjegyek bizonyos elemekhez kötődnek. A biztonság kedvéért azonban hadd soroljam fel őket.

VÍZ-jegyek: Rák, Skorpió, Halak = Nyugalom LEVEGŐ-jegyek: Ikrek, Mérleg, Vízöntő = Barátság TŰZ-jegyek: Kos, Oroszlán, Nyilas = Szeretet FÖLD-jegyek: Bika, Szűz, Bak = Szolgálat.

Ezen felsorolás alapján már látható, hogy melyik tulajdonságon melyik csillagjegy szülöttének kell dolgoznia. A víz-jegyűek legnagyobb feladata a belső nyugalom megvalósítása, ami azt jelenti, hogy a külvilág minden forrongásának és zajának, akár hajmeresztő eseményeinek közepette is képesek legyenek megőrizni belső, rendíthetetlen nyugalmukat.

A levegő-jegyűeknek meg kell valósítaniuk a barátságot, a lehető legmagasabb fokon. Ugye tisztában vagy azzal, hogy ki a barát? Az, aki pontosan tudja, hogy milyen vagy, de nem bánja, és nem akar megváltoztatni. Elfogad olyannak, amilyen vagy.

A tűz-jegyűek feladata az önzetlen szeretet megvalósítása, az olyan jellegű szereteté, amit rendszerint csak egy anya érez a gyermeke iránt, akiért mindent megtesz, és cserébe nem vár semmit.

A föld-jegyűek feladata pedig a szolgálat. És ha valaki úgy gondolná, hogy ez alantas feladat, kérem, gondoljon Jézus szavaira, aki azt mondta: „Aki közületek a legnagyobb akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája."

Mind a négy érték megszerzésére három különböző mód létezik. Minden elemen belül három különböző csillagjegyben inkarnálódhatunk. Három különböző töltettel, három különböző hajlam- és tulaj donságcsomaggal felszerelve érkezhetünk a Földre, ami azt is mutatja, hogy ritka az olyan ember, akinek valamely érték megszerzése egyből és azonnal sikerül. Nagy szomorúság, ha valaki úgy érkezik vissza mennyei otthonába, hogy vállalt feladatából alig teljesített valamit.

Miután tisztáztuk, hogy miért kell visszatérnünk a meditáció világából a földi világba, lássuk a „hogyan"-t.

A visszatéréshez akaratunk erejét használjuk, és gondolatban kimondjuk: „Elérkezett az idő, hogy visszatérjek földi szentélyembe, földi testembe."

Ezután mélyebben kell lélegezni, és könnyedén megmozgatni a fejünket, az ujjainkat, a lábujjainkat.

Teljes bizonyossággal éreznünk kell, hogy ismét urai vagyunk a fizikai testünknek, még mielőtt a szemünket kinyitnánk. Aki a mellékelt CD segítségével meditál, csak követnie kell az utasításokat.

MILYEN VÉDELEMRE VAN SZÜKSÉGEM A MEDITÁCIÓ UTÁN? Sokan meglepődnek a kérdésen. Miért volna szükség védelemre, és mi ellen, ha már irányított meditációban vettek részt, ahol a szertartás eleve biztosította számukra a lehető legmagasabb fokú védelmet?

Ez így is van. Amíg a meditációban vagy, védelem alatt állsz. De tudod-e, mi történik a csakráiddal a meditáció alatt? Nos, kezdetben kevésbé, később mind jobban kitágulnak, kinyílnak, erőteljesebb forgásnak indulnak, hiszen ezek azok a kapuk, amiken keresztül kapcsolatot tudsz teremteni a magasabb világokkal. És mindaddig, amíg tudatilag a magasabb világokban tartózkodsz, nincs is semmi vész. Amikor azonban visszatérsz földi tudatodhoz, és ismét ráhangolódsz a földi világra, ezek a kapuk - mármint a csakráid - továbbra is nyitva vannak, és válogatás nélkül befogadnak minden olyan ingert, ami a környezetedben hat rád. A legérzékenyebb, azaz inkább azt mondanám, a leghamarabb jelentkező káros, negatív hatást a napfonatnál érzed, ha például érzelmi nehézségekkel küszködő emberek társaságába kerülsz, akár otthon, akár csak egy tömegközlekedési eszközön, vagy egy bevásárlóközpontban.

A csakrákat tehát a meditáció után le kell zárni!

- Álljon meg a menet egy pillanatra! - mondhatná bárki, aki csak egy kicsit is logikusan szemléli a világot. Miféle dolog az, hogy a meditációban azon igyekszünk, hogy kapcsolatot teremtsünk a magasabb világokkal, sőt, hogy ez a kapcsolat idővel állandóvá váljék. Ehhez pedig az szükséges, hogy csakráink megfelelő módon nyitottak legyenek. Nem dobjuk el magunktól az összes eredményt, ha a meditáció után ismét bezárjuk őket?

Erről szó sincs. A CD pontos utasítást ad a csakrák lezárásának módjára és mikéntjére, és ez a lezárás egyetlen dologra hivatott: kizárja az ellenőrzés nélkül beáramló negatív érzéseket és gondolatokat. A gondolatban Jelépített és elhelyezett pecsét tehát csak a negatív dolgokat tartja távol, a pozitív, alkotó, építő gondolatokat, érzéseket és információt átengedi.

MIKOR ÉS MILYEN GYAKRAN MEDITÁLJUNK? Az időpont kiválasztásánál érdemes figyelembe venni, hogy jobb eredményt érhetünk el, ha a nap bizonyos óráit részesítjük előnyben. Ezek az időpontok: 3; 6; 9; 12; 15; 18; 21; 24; A napi rendszerességgel, ugyanabban az órában végzett meditáció hozza a legszebb eredményt, de a heti kétszeri alkalom is megadja a ritmust, ami a folyamatos fejlődést biztosítja.

A REINKARNÁCIÓS EMLÉKEK RÉGÉSZETI BIZONYÍTÉKAI Amikor először kerültem kapcsolatba a svédországi White Eagle Lodge (Fehér Sas Páholy) tagjaival, meglepetten tapasztaltam, hogy ha valaki az életéről vagy annak jelentősebb eseményeiről beszél, két, három vagy több előző életével kezdi. Évekkel később, amikor a Páholy angliai központjában jártam, ez a jelenség már természetesnek tűnt. (Mégis végigfutott a hideg a hátamon, amikor első angliai látogatásom alkalmával egy hófehér hajú, összeaszalódott arcú idős néni egyenesen odajött hozzám, megragadta a kezemet, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta: „Téged ismerlek!") A magyarországi Páholyon belül is egyre többen vannak, akik a rendszeres és megfelelő rituálé védelmével végzett lelki munka nyomán kezdenek hozzáférni előző életeikből származó emlékeikhez. Saját tapasztalatom, de mások beszámolói is azt erősítik meg, hogy azok a reinkarnációs emlékek, amelyek annak idején erős érzelmi megrázkódtatást okoztak, ugyanolyan élő, eleven és megrázó módon jelentkeznek, mintha csak most történnének, míg olyan múltbeli képek, amelyeknek inkább csak nézői voltunk, nem kavarják fel az érzelmeket. Arról azonban megbizonyosodtam, hogy sokkal jobb kivárni a reinkarnációs emlékek felbukkanását, mintsem idő előtt kiérő

szakolni ezeket pusztán a kíváncsiságnak engedve. Szükség van, igen, nagy szükség van bizonyos bölcs megértésre, az Univerzum törvényeinek ismeretére, sőt egyfajta „közömbösségre" is, ha az ember újra akarja nézni előző életének filmkockáit.

Mindannyian hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy korábbi életeinkben is hasonlóan jók és „fénykeresők" voltunk. Csakhogy ez nem mindig igaz. Tanítómesterem mesélte, hogy egy alkalommal szörnyű álomból ébredt. Azt álmodta, hogy nyakától az ágyékáig mintegy kettéhasítja valami.

Megpróbálta hát felidézni ezt az élményt meditációiban, és lassan kikerekedett a történet. Egyik előző életében kínai földművesként dolgozott a rizsültetvényen, amikor a császár embere mintegy találomra kiválasztotta a többi közül, és bevitte a császár elé a palotába. Ott volt egy fegyverkovács is, aki azt állította, hogy olyan pengét készített, amivel az embert egyetlen kardcsapással ketté lehet vágni. Mint az hamarosan kiderült, a kiválasztott földművest azért hozták be, hogy a bemutatón kísérleti alanyként szerepeljen. És kettévágták.

Döbbenten hallgattuk tanítómesterünk történetét. Ki gondolta volna, hogy ilyesmi vele is megtörténhet. Ő pedig, miután kivárta a hatást, csendesen hozzátette: „Azért nem csak ennyiből áll a történet. Tovább meditáltam, és lassan előbukkantak egy még korábbi élet emlékei. Szamurájként éltem Japánban... és az igazság az, hogy egy kicsit elővigyázatlanul bántam a karddal..."

Sokan vannak, akik felteszik a kérdést, hogy ezek a reinkarnációs emlékek mennyiben felelnek meg a valóságnak. Van-e külső bizonyíték, vagy csupán fantáziánk vetíti ki a színes képeket a „belső vetítővászonra"?

Talán mondanom sem kell, hogy a bizonyíték igazi természete nem külső, hanem belső, és mindig az egyén saját élménye az, ami számít. Ez azonban távolról sem jelenti, hogy teljes mértékben híjával vagyunk bizonyos külső bizonyítékoknak.

Azt hiszem, sokat köszönhetünk Abonyi István fizikusnak, aki három éves egyiptomi kutatásai nyomán olyan kép- és filmanyagot hozott magával, ami új fejezetet nyithat a régészetben, és megváltoztatja az emberiség történelmével és fejlődésével kapcsolatos legtöbb elképzelésünket.

Ehhez képest szinte apróságnak tűnik, hogy az itt hamarosan sorra kerülő reinkarnációs emlékekről szóló történetek egy részét is igazolja. Abonyi Istvánnak jelentős szerepe volt a Kheopsz piramis szellőztetésének megoldásában. A szén-dioxid- és páratartalom ugyanis olyan méreteket öltött, hogy a falakat és a látogatókat egyaránt veszélyeztette. És közben tette, amit tennie kellett. Nem régészszemmel, nem a korábbi megállapításokra alapozva, hanem tudományos, jól felkészült kutatói szemmel, valamint a legkorszerűbb műszerekkel vizsgált meg mindent, aminek közelébe juthatott.

De ne vágjunk a dolgok elébe. Lássuk először, milyen reinkarnációs emlékek mesélnek a nagy piramisról, a Szfinxről és az azok alatt található kamrákról, termekről.

Kezdjük talán Edgár Cayce, az „alvó próféta" emlékeivel, aki azt állította, hogy mintegy 15 000 évvel korábban Atlantiszról menekült Egyiptomba, és népének tudását a Szfinx közelében rejtette el.

Graham Hancock és Róbert Duval: A Szfinx üzenete c. könyvének 122. oldaláról az alábbi szövegrészeket emelném ki - a jobb érthetőség kedvéért fordított sorrendben: „Az 1993-ban a hollywoodi színész, Charlton Heston áltál bemutatott A Szfinx rejtélye című film részben az ECF/ARE (Edgar Cayce Alapítvány) és szövetségesei anyagi támogatásával születhetett meg, és vehemensen kiáll a nézet mellett, hogy a Szfinx - a gízai nekropolisz számos egyéb műemlékével együtt - legalább az le. tizenegyedik évezredre datálódik vissza. Mint arról az I. részben már tudósítottunk, ugyanebben a dokumentumfilmben esett szó először Thomas Dobeckinek a Szfinx körül végzett szeizmografikus felméréséről és a nagy méretű, téglalap alakú kamra felfedezéséről az első mancspár alatt -, ami természetszerűleg egyet jelentett az ECF/ARE

számára azzal, hogy sikerült fizikai kapcsolatot találni a „Feljegyzések Csarnokával". Ahogyan azt Charlton Heston megjegyezte: a szeizmográf áltál jelzett fold alatti üreg pontosan ott helyezkedik el, ahol Edgar Cayce előre megmondta - A Szfinx mellső mancsai alatt."

A Szfinx rejtélye c. film az alábbi dühödt kirohanást váltotta ki Egyiptom első számú és ez idő szerint teljhatalommal bíró történészéből, Zahi Hawassból: „A film a maga otromba módján arról próbál meggyőzni bennünket, hogy a Szfinx életkora elérheti a tizenötezer évet... és hogy a Szfinx, s ebből következően a piramisok és egyéb magasztos műemlékek építői nem lehettek az ősi egyiptomiak, csakis egy magasan fejlett és művelt civilizáció gyermekei, akik „Atlantiszról" jöttek, miután a kontinens elpusztult, hogy letűnt kultúrájuk minden tudását a Szfinx alá temessék el! Nyilvánvaló, hogy ez a John West (az említett dokumentumfilm készítője) sem képvisel mást, csak továbbélését annak a kulturális inváziónak, amely az egyiptomi civilizációt fenyegeti. E vonulat képviselője volt West előtt Edgar Cayce is, aki még azt sem átallotta kijelenteni, hogy tizenötezer éve ő is az Egyiptomba menekültek között élt, és hogy a kontinens pusztulása után saját maga temette el népe tudását a Szfinx közelében!" (Graham Hancock és Róbert Duval: A Szfinx üzenete, Alexandra Kiadó) Mielőtt döntenünk kellene, hogy vajon kinek van igaza, a tudományos módszereket egy reinkarnációs emlék alapján célirányosan használó kutatócsoportnak, vagy az egyiptomi régészeti kutatások területén szaktekintélynek számító Zahi Hawassnak, idézzük fel Grace Cooke-nak, a White Eagle Lodge alapítójának reinkarnációs emlékeit, amint azokat A megvilágosodottak c. könyvében leírja. (Grace Cooke: A megvilágosodottak, Unikornis Kiadó 1994) Grace Cooke a történet megírása és a könyv megjelenése előtt semmit nem olvasott és nem tudott még Egyiptom történelméről. A könyv megjelenése után azonban felfigyeltek rá, és az angliai British Museum felajánlotta segítségét, sikerrel igazolva a történet néhány részletének hitelességét és egyes szereplőinek azonosságát. Grace Cooke - emlékei szerint - egyiptomi életében Ra-hotep fáraó idejében élt, és a neve Ra-min-ati volt. Anyjáról, Nofret hercegnőről így ír: „Nofret, az uralkodó fáraó húga, gyönyörű nő volt, kis növésű, de kecses, olajbarna arcú és barna szemű. Középen elválasztott egyenes fekete haja, amelyet egy hímzett aranypánt tartott, majdnem válláig ért. Szépségét kiemelő fehér vászonruháját kék, napfény sárga és világos lakkvörös hímzések díszítették."

Eddig az idézet. A British Museum Grace Cooke rendelkezésére bocsátotta a két szoborról készült fotókat, igazolva, hogy a fáraót valóban Rahotep-nek hívták és a hercegnő neve valóban Nofret volt, mint azt Grace Cooke reinkarnációs emlékeiben leírta. Most pedig vessünk egy pillantást magára a szoborra.

9

A múzeum útmutatójában az alábbi leírást találjuk: „Testhez simuló fehér ruhát visel ami elárulja alakjának körvonalait. Dús haját virágokkal díszített pánt ékesíti, nyakában uzeh-t, azaz a mell felső részét takaró, széles, gyöngyökből fűzött gallért visel. Amikor arcára siklik a tekintetünk, észrevehetjük szelíd, nyitott arckifejezését, és azt a nyugalmat, amely a józan kiegyensúlyozottságra jellemző." Nofret és Rahotep gyönyörűen festett szobrát Mariette fedezte fel 1871-ben, a Kairóhoz és Memphiszhez közel fekvő Médumban talált sírok egyikében. Az egyiptomi történelemmel behatóan foglalkozó régészek a szobrok korára vonatkozólag az i.e. 2620 körüli időpontot adják meg. A kormeghatározás alapja ismereteim szerint az volt, hogy az

említett sírok közel voltak a IV dinasztia korabeli piramisokhoz. A IV. dinasztiához tartozó Kheopsz -i.e.

2551-2528, Kephrén-i. e. 2520-2449 és Menkauré i.e.

2490-2472 állítólag a gízai piramisok építői. Ez a kormeghatározás már önmagában is kétségeket hagy maga után, mivel - mint az Elisabeth Haich reinkarná-ciós emlékeiből hamarosan kiderül -, a piramisok már i.e. 4500 körül is a helyükön álltak, és „működtek". És persze a Szfinx is ott volt.

Az alábbi idézet Grace Cooke: A mevilágosodottak c. könyvéből származik, amiben kimerítő részletességgel ír előző életeinek emlékeiről. „Ra-min-ati templomkerti szentélyében volt egy zárt kőajtó.

- Mi van az ajtó mögött? - kérdezte kíváncsian első alkalommal, amikor a főpap a szentélyhez vezette.

- Amikor készen leszel rá - válaszolta Is-ra -, megérintem majd a titkos zárat, és az ajtó megnyílik. Akkor 37

majd meglátod. Az út egy föld alatti labirintuson át a Szfinx termébe és a piramis alatt lévő Csillag Templomába vezet. Mit jelképez a Szfinx?

-A Szfinx ma már letűnt országok és népek jól ismert szimbóluma, az örök misztérium jelképe, Isten jelenléte az emberben és minden teremtésben. Jelenti ugyanakkor az embernek állati énje felett aratott győzelmét is. A többire a jelöltnek magának kell rájönnie. Mindenkinek, aki a Fehér Testvériségbe való beavatásra vár, először a Szfinx külső formáját kell tanulmányoznia. Meg kell figyelnie felépítését, és észre kell vennie, hogy saját szunnyadó lehetőségeit testesíti meg. Önfegyelmet kell tanulnia, hogy bölcsességével úgy tudjon hallgatni, mint a Szfinx maga. Arra kell törekednie, hogy ereje olyan legyen, mint az oroszláné, és szárnyalni tudjon, mint a sas (a leírás alapján feltételezhető, hogy a Szfinx hátán valamikor szárnyak lehettek - a szerk. megjegyzése).

Törekednie kell mindazon tulajdonságok megszerzésére, amelyeket e néma figura jelképez. Akkor a Szfinx mancsai között megnyílik majd az ajtó, ami a Beavatás Termébe vezet."

Itt van tehát Edgar Cayce reinkarnációs emlékei után a második reinkarnációs emlék, ami ismét a Szfinx mancsai között lévő ajtóról, a Szfinx terméről, sőt továbbmenve, a piramis alatti Csillag Templomról tesz említést.

A kérdés természetesen az, hogy valóban vannak-e kamrák és járatok a Szfinx alatt és - amennyiben vannak - miért nem szól róluk a régészeti kutatás?

Abonyi Istvántól kutatásai során három kamerát is elkoboztak, és a digitális fényképezőgéppel készített fotóit újra és újra letöröltették, mégis sikerült kimentenie mintegy ötezer képet. „Még szerencse - mesélte egy alkalommal -, hogy ezeket a letörölt digitális fotókat -amennyiben nem fényképeznek rá újabb képet - utólag vissza lehet nyerni." Csakis ennek köszönhető, hogy a Zahi Hawass bizalmába férkőzött magyar kutatónak olyan képi anyagot sikerült kimentenie, amit egyértelműen nem a nyilvánosságnak szántak. Itt van ízelítőnek néhány a kimentett képek közül.

A szeizmografikus vizsgálatok és a fotók birtokában úgy gondolom, a reinkarnációs emlékek realitásához nem fér több kétség.

Ezért nem kell arra várnunk, hogy a történészek felülvizsgálják korábbi elképzeléseiket, vagy nyilvánosságra hozzák mindazt, amit tudnak, de elhallgatnak.

Pillantsunk be inkább egy több ezer évvel ezelőtti beavatás titkaiba, amit Grace Cooke a környezet leírásával is kiegészít. A megvilágosodottak c. könyvéből származó részlet ugyanis még egy rendkívül fontos adatot rejt. „Menepheti halála után rendbejöttek a dolgok a templomépítés körül. A munkások ismét barátságosak voltak és hajlottak az együttműködésre. Lehet, hogy Menepheti a lélek világából sugározta/eléjük megváltozott szellemének jóakaratát, de több késedelem nem fordült elő.

Ez jó volt, mert az uralkodó fáraó, előrehaladott kora miatt közel állt már a földi élet végéhez.

Szokás szerint neki kellett kineveznie utódát, és mivel leánygyermeke nem volt, olyan valakit kellett választania, aki a királyi családból nősült. Ez a törvény az atlantisziak Egyiptomba érkezése óta érvényben volt. (íme, egy másik „emlék", ami az atlantiszi eredetre utal.

-A szerző megj.)

Hosszú idő óta húgának lányát, Ra-min-atit tartották örökösének, és arra számítottak, hogy férjével közösen veszi majd át az uralkodó helyét. Amikor eljött az idő, a fáraó elé hívatták őket. A kihallgatáson Is-ra is jelen volt. Rahotepnek eszébe jutott a húsz évvel ezelőtti kihallgatás, amikor jelenlegi hivatalába nevezték ki. Most még nagyobb felelősséggel kellett szembenéznie, de oldalán Ra-min-atival bátran lépett előre, és hálával fogadta a megtiszteltetést. A Fáraó, mintha gondolataiban olvasott volna, megszólalt.

- Rahotep! Sok évet töltöttél el országod szolgálatában. Növekvő elismeréssel és tisztelettel figyeltem munkádat. Odaadás és bizalom született népem szívében, és te mindig lojális maradtál hozzám. Rá akarata, hogy Ra-min-atival együtt téged nevezzelek ki utódomként. Az én időm a földön ez alkalommal a végéhez közeledik. Hamarosan fejedre jogom helyezni a dupla koronát, és kezedbe adom a hatalomjelképeit. Mindezt békében teszem. Beavatásodra telihold napján kerül sor a piramis alatt lévő Csillag Templomában, amelyen csak Rendünk legmagasabb fokot elért beavatottai vehetnek részt. Meditáljatok és imádkozza tok a hátralévő időben fiam, Rahotep és lányom, Ra-min-ati.

Beavatásukra a telihold napjának kilencedik óráját jelölték ki A szertartást huszonnégy órás böjtnek és meditációnak kellett megelőznie. Ezt az időt a templomkertnek egy elkülönített részén töltötték, amely hegyi sziklakerthez hasonlóan volt elrendezve. Ritka virágok színes ágyasai között a víz, mint megannyi csillogó gyémánt, zuhogott alá a kövekről. A vízesés melletti beugróból egy padon

ülve nézték a folyó feltáruló panorámáját, és a túlsó parton gabonát vető földrnűveseket.

Is-ra közeledett hozzájuk, magas kora ellenére egyenes tartássaL Nyugodt arcáról hiányozták a fáradtság és nyugtalanság jelei, aurája már-már fizikai szemmel is látható erősséggel sugárzott.

Mosolyogva köszöntötte őket.

- Emlékszel, Ra-min-ati, amikor első alkalommal jöttél a templomba? Egy kis szentélyhez vezettelek a kertben, ahol kitartó gyakorlással megtanultál áthatolni az anyagi világ fátylán, és betekinteni a lélek világába. Kíváncsi voltál, hova vezet a szentélyben lévő ojtó, és én azt ígértem, hogy amikor eljön az idő, megérintem a titkos reteszt, és az ajtó kitárul előtted Az idő elérkezett Holnap, a nap kilencedik órájában ott találkozunk.

Fehér vászonruhában várták Is-rát a megbeszélt időben. A Fehér Testvériség szolgálatába való belépéskor egy-egy drágakövet kaptak. Ma ez volt egyetlen ékszerük Sok idő telt el azóta, hogy Ra-min-ati megkapta első beavatását ebben a szentélyben. A heverőre pillantva visszaemlékezett, hogyan tanította meg Is-ra arra, hogy alvó testét elhagyva magasabb világokba emelkedjék. Milyen rejtély lehet a kőqjtó mögött?

Is-ra bejött, megáldotta őket, majd megérintve a titkos zárat, intett nekik, hogy kövessék. A nehéz kőajtó hátrahúzódott, és ők beléptek a járatba. Az ajtó becsukódott mögöttük.

Amint a lépcsőn lefelé haladtak, a sziklaalagút mindkét fala enyhén sugárzó, tompa, egyenletes fényt árasztott. Ahogy mélyebbre értek a labirintusban, még rejtélyesebb fény világította meg a falakat, amelyeket téli fák csupasz ágaihoz hasonló arany erezet hálózott be. Egyre mélyebbenjártak.

- Ez emlékeztetni fog benneteket a lélek leereszkedésé-re az anyagba - mondta Is-ra, A járat véget ért, és hirtelen a bejárathoz hasonló kőajtó állta el útjukat Két pap várt rájuk az ajtó előtt, mindketten kék ruhába öltözve. Anélkül, hogy egy szót szóltak volna, bekötötték a jelöltek szemét. Hallották a hátracsúszó kőajtó hangját és hallották, amint Is-ra kimondja a jelszót.

- Követőimért jótállok - tette még hozzá.

A papok a Szfinx Termébe vezették őket; a szertartás ideje alatt vezetőikként és védelmezőikként viselkedtek.

Gyenge fényt érzékeltek a csendben, amelyet csak egy távoli hárfa zenéje tört meg. Majd egy hang szólalt meg közvetlen előttük.

- A sors a Szfinx Termébe hozott benneteket. Itt van a válasz az Univerzum rejtélyére. Az emberi lét értelmének itt van a megoldása. Az emberi lét négy alkotóeleme a fold, a levegő, a tűz és a víz. Az ember feladata ezt a négy elemet megfegyelmezni és ellenőrizni Amikor megszerezte az ön ismeretet és önuralmat, készen áll a beavatásnak egy olyan fokára, amelyet ebben a teremben kaphat meg. Ezután az alacsonyabb rendű „én"-nek nincs értéke számára. Készen állsz-e arra, hogy minden anyagi javadról lemondj?

- Igen - válaszolták mindketten.

- Készen állsz-e arra, hogy Ra munkájának nagysze rűségét megtekintsd?

- Készen állok.

- Akkor hát meg akarsz szabadulni az emberi termé szet minden alantas összetevőjétől?

- Igen, meg akarok.

- El akarod-e szenvedni, hogy minden, ami alacsony rendű benned, elégjen a lélek tüzében, és az Univerzum tiszta esszenciájává alakuljon?

- Igen, el akarom.

- Nézd hát Ra munkájának dicsőségét!

Szemükről lekerült a kötés, és láthatták a fényt sugárzó, dupla kocka alakú, kék kőből faragott oltárt, amely előtt álltak. A templom falait az ember fejlődését ábrázolófaragott és festett képek

borították. Az angyali élet jeleneteivel telefestett mennyezetet négy hatalmas oszlop tartotta, és a velük szemben lévő falból a Szfinx színaranyból öntött feje és mellső része nézett rájuk. Elbűvölve bámulták a rejtélyes szimbólumot.

A két pap kíséretében hétszer körbejárták a termet, majd visszatértek az oltárhoz. A főpap felmutatta a hatágú csillagot alkotó dupla háromszög jelét, és a Szfinx mancsai között megnyílt az ajtó. Az út a piramis alatt lévő Csillag Termébe vezetett.

A ragyogó falak hatszögű csillagot alkotva vették körül a termet. Olyan volt az egész, mintha egy űrben felfüggesztett csillogó ékszer - tökéletes, tömör kristály -közepén álltak volna, távol a háromdimenziós világ korlátaitól, egy magasabb rendű létformában.

A csillag minden sarkában állt egy pap. Középen, a Hierophant előtt hason feküdt a két beavatásra váró, a Legfelsőbb Hatalomnak való önátadás jeléül.

A Hierophant megtörte a csendet.

- Ez a legmagasabb csúcs, amelyre lelketek felkapaszkodott. Most a tökéletes csillag belsejében vagytok. Ez a földi élet elsőrendű szimbóluma, amelyen keresztül az Univerzum megnyilvánul.

Magának a kozmosznak a jele ez, amely jelen van a Teremtő legalacsonyabb megnyilvánulásában, legapróbb porszemében, benne Van a legegyszerűbb virág formájában és a tökéletessé vált ember lelkében. Az ember szimbóluma a földön a pentagramma, az ötágú csillag, de mi látjuk a hatágú csillagban a két háromszög beteljesedett egységét, az emberi élet két aspektusának egyesülését. A csúcsával felfelé mutató háromszög jelképezi a felfelé törekvő fizikai aspektust, a lefelé mutató pedig az anyagba leszálló lelket. A két egymásba hatoló jel a Föld és az ég között egyensúlyban lévő emberi természet jelképe. Ez a szimbólum beszél az ellentétek keveredéséről, a jóról és rosszról, a fényről és sötétségről, az önzésről és az önzetlenségről. Csak ebben a teremben lehet kapcsolatot teremteni a mennyekben lévő Csillagok Körével. Itt tartózkodnak a Megváltó hatalma által tökéletessé vált emberek. A Megváltó leereszkedett bolygónk sötétjébe, hogy az embereket megtanítsa az emberi élet titkára. Ez olyan régen történt, hogy az ember aligha emlékezhetne rá.

Földnek gyermekei! Lássátok hát a dicsőséges életet, amely kezdettől fogva számotokra készíttetett.

A jelölteket emelkedettség érzése töltötte el. Tudatukban már egyikük sem volt nő vagy férfi. Lelkek voltak a lélek birodalmában, lelki lények társaságában ragyogtak egy láthatatlan Nap fényében, amelynek szívében ott volt a tökéletes csillag.

A csillag belsejében voltak, és mágikus vízióban láttak a tökéletessé vált világot, ahol az emberek harmóniában, egészségben és elégedettségben éltek. A Hierophant ismét megszólalt.

- Földnek fiai! Megmutatjuk nektek Ra akaratát. Meg mutatjuk nektek az ember végzetét, amely felé az áltála tok és bennetek működő teremtés vezet. De ez az ember saját akaratától függ, mert az ő hatalmában áll elfogad ni vagy elvetni magától Teremtőjének akaratát, elutasí tani vagy magába olvasztani azt.

Amikor elhallgatott, Ra-min-ati és Rahotep egy arcba nézett.

Mintha emberi arc lett volna, de egyúttal az igazság, szeretet és béke arca is. Szívük megtelt az emberiség iránt érzett jóindulattal.

Csend uralkodott mindenütt... az erő és megvilágosodottság csendje.

A Fény Ura állt előttük...

Mintha mennyei anyag alkotta volna a templomot, az oszlopok szelíd rózsaszín fényt vetettek a gyülekezetre, a finom erezetű falak áttetszőek voltak. Zene hangjai lopakodtak be a színre; angyalok kórusa lehetett. Ra-min-ati és Rahotep téren és időn kívül létezett, egyre magasabbra emelkedve. A rituálé felszabadította őket, és most asztrális tudatállapotban emelkedtek a mennyekbe. A Hierophant

helyén a Nagy Mester állt. Ahogy megszólalt, a menny együtt rezgett hangjának zenéjével.

- Gyermekeim. Az ember azt mondja, Oziriszt meg ölték. Azt mondja, testét feldarabolták és egy fém lá dába tették, amelyet a mélybe vetettek. Azt mondja, Izisz összeszedte a darabokat és újrateremtette őt. Az után gyermekük született, Hórusz, a tökéletes ember. Emlékezzetek rá szüntelenül, hogy az elpusztíthatat-lant soha nem lehet elpusztítani. A gonosz soha nem pusztíthatja el Ra gyermekének tökéletes formáját, ahogy isteni lelkét sem semmisítheti meg. Újra és újra felemelkedik, hogy visszatérjen a Földre, a hozzá hasonlókhoz, és ez addig tart, amíg minden ember a legprimitívebb is - önmagára talál. Térjetek vissza otthonotokba és uralkodjatok Ra gyermekei fölött. Vezessétek őket a mindent látó szem, a bennetek lévő Fény víziója szerint. Szolgátjátok őket megtörhetetlen odaadással, mindig tudatában a felelősségnek, amelyet most vallótokra vettetek.

Gondoskodj átok fizikai és lelki szükségleteikről képességeitek szerint. Ne engedjétek, hogy ennek a pillanatnak az emléke elhalványodjék szívetekben. Adjátok szavatokat! Ünnepélyesen megfogadjátoke, hogy a Nagy Fehér Testvériség igaz és lojális szolgálói lesztek?

- Ünnepélyesen megfogadjuk.

- Megígéritek-e, hogy testetek erejével szolgáljátok tár saitokat, biztosítva számukra az eszközöket, amelyek kel testi életüket fenntarthatják?

- Megígérjük.

- Ünnepélyesen megfogadjátok-e, hogy támogatjátok a mentális és lelki kultúra minden formáját, hogy népe teknek semmi ne hiányozzék az ősi művészet és tudás megszerzése felé vezető úton?

- Megfogadjuk.

-Készek vagytok-e lemondani a világi hatalomról, tisztségről és vagyonról, semmivé és senkivé válni embertársaitok szemében, ha ez a hármas Egy akarata?

- Készek vagyunk mindent feladni, ha ez a hármas Egy akarata. - Emelkedjetek hát fel!

Kezek segítettek nekik felállni. A hármas Egy ereje töltött meg testet, szellemet és lelket. Még hosszú ideig kapcsolatban maradtak a mennyel. *

Amikor földi tudatállapotukhoz visszatértek, egy szarkofágbanfeküdtek. Fogálmuk sem volt róla, hogy kerültek oda, és mennyi ideig feküdtek ott, de úgy érezték, hogy a halálon átmenve, egy dicsőséges állapot megélése után ismét visszatértek testükbe, amely nehéz, sötét és zárt, mint a halottak koporsója. Órák teltek el, míg jött egy pap, felsegítette és visszavezette őket a Szfinx Termébe. Ismét a Hierophant előtt álltak.

-A legnagyobb felelősséggel járó feladat áll előttetek -mondta. Nem remélhetitek, hogy saját erőtök elegendő lesz ígéreteitek betartására. Ezért a Fehér Testvériség emlékeztet, hogy Rá örökké könyörületes, és számon tartja azok szükségleteit, akik a sötét világban őt szolgálják. Segítségetekre elküldi majd a Fehér Fény testvéreit. Ők lesznek csalhatatlan társaitok, amíg hatalmon vagytok. A földi ember gyenge és megbízhatatlan lény. Fogadalmait könnyen megszegi, mert a hús gyengíti őt, de lelki testvérei soha nem hagyják cserben. Az ő szeretetükre és gondjaira bízlak benneteket. Úgy nézzetek rájuk, ahogy ők tekintenek Ra fényére, és béke lesz földi életetek minden napja"

Érdekes módon Grace Cooke emlékei között is megjelenik az atlantiszi származás. Ezen túlmenően azonban szeretném még egy részletre felhívni a figyelmet, mégpedig a fényt sugárzó falakra. Ez a megfigyelt részlet ugyanis egyezik Elisabeth Haich leírásával, amint azt a Beavatás c. önéletrajzi regényében olvashatjuk. Ebben a viszonylag pontos kormeghatározásra is lehetőség nyílik, ugyanis az író - emlékei szerint - a „bika" korszakának kezdetére teszi a történteket. A „bika" korszaka után következett a „kos", majd a „halak", és most vagyunk a „vízöntő" korszak elején. Tekintettel arra, hogy egy-egy korszak a számítások szerint mintegy 2160 évre tehető, könnyen „visszamehetünk" időben. Mindössze háromszor 2160 évet, azaz 6480 évet kell visszamennünk, ami - ha levonjuk belőle a Krisztus után eltelt mintegy 2000 évet -, i.e 4480 körüli időpontot ad. Természetesen ezt ilyen pontosan szinte lehetetlen kijelenteni, hiszen egy korszak kezdetének számíthat akár az első 300 év is. Ezzel együtt kiszámítható, hogy a Grace Cooke által leírt periódus (kb. i.e. 2620 -amennyiben ez az időpont helyes) és az Elisabeth Haich által jelzett kor (kb. i.e. 6480) között mintegy 1500-2000 év telhetett el. (Elisabeth Haich: Beavatás, Édesvíz Kiadó, 1994) Pillantsunk hát bele Elisabeth Haich „emlékeibe", és vizsgáljuk meg, hogy a részletek között találunk-e olyat, amire Grace Cooke is hasonló módon emlékszik. „Ptahhotep hozzám fordul: - Most felkészíted testedet és lelkedet a beavatásra, és a következő telihold napján, naplementekor jelentkezel nálam.

(Mint Grace Cooke leírásában, a beavatásra itt is teliholdkor kerül sor. - A szerk. megjegyzése.) Mindketten meghajtunk, ő pedig távozik. ...A napok elrepülnek, eljön a telihold. Magamba mélyedve megyek át Ptahhotephez. Abban a pillanatban lépek be, amikor a Nap eltűnik a láthatáron. - Kövess - utasít Ptahhotep, és előremegy.

A templomban elvezet az áldozati asztalig, amelyet megkerülve a falhoz lépünk. A hatalmas kőtömbök hajszálpontosan illeszkednek egymáshoz - már tudom, hogyan.

Ptahhotep a középső kőtömbhöz lép, amely egyszer csak elfordul, és a falban egy nyílás jelenik meg. Széles, lefelé vezető lépcsőt pillantok meg.

Egy ideig lefelé haladunk, majd vége szakad a lépcsőnek, és egy hosszú folyosón megyünk tovább. Tájékozódási érzékem és a légzésem azt súgják, hogy a föld alatt vagyunk. Feltűnő, hogy penészedésnek semmijele, semmiféle állott szag nem érzékelhető. Éppen ellenkezőleg, a levegőt frissítő ózonillat tölti be. Ez a föld alatti járat egy másik lépcső aljában végződik, amelyen elindulunk felfelé. Ptahhotep további járatokon vezet keresztül, amelyek egyszer szűkek, máskor tágasak. Kisebb és nagyobb helyiségeken haladunk át, közben egyre távolabb jutunk. Végül egy nagy terembe érkezünk. Az összes járat és ez a terem is világos, mintha nappali fény árasztaná el, de sehol nem látom a fényforrást. Úgy néz ki, mintha maguk a falak sugároznák ki a világosságot. A terem elrendezésének titokzatossága minden figyelmemet leköti.

Sugárzó fény ragyog be mindent. Nagy, prizmaszerű, különös dolgot pillantok meg, amely olyan, mintha nem is tömör anyagból, hanem fényből, a fény valamilyen koncentrált, sűrített és behatárolt formájából állna. Ez a fény tömeg különös fényt sugároz, ezért olyan világos a terem.

Egy fazekasnál egyszer lehetőségem nyílt rá, hogy a kémlelőnyíláson át bekukkantsak a kemencéje belsejébe. Több, egymás mögött elhelyezkedő fazekat láttam, amelyek a nagy forróságban fehéren izzottak, és teljesen átlátszóvá váltak.

Látni lehetett az egymás mögött álló agyagedényeket, amelyek fényt is sugároztak. Ilyen ez a téglaszerűfényprizma is, amely különös fényt áraszt magából. Igen, fényt - de nem forróságot!"

A fontos részlet tehát, ami mindkét - egymástól időben távol eső - leírásban szerepel: a fényt sugárzó falak. Hacsak azt nem feltételezzük, hogy a kőtömbök maguktól foszforeszkáltak, akkor a föld alatti járatokban és termekben világításnak kellett lennie. Ehhez pedig szükség van valamilyen fényforrásra. A régészek azonban soha nem találtak fáklyákból származó koromnyomokat, sem hamut.

Nem véletlenül. A korabeli egyiptomiak ugyanis ismerték az elektromosságot. A Cairo Muse-umban is kiállított, elektrolízisre és aranyozásra alkalmas edények (áramforrások), kábelek mellett a hieroglif feljegyzések alapján rendelkeztek olyan fényforrásokkal, amit csak a modern „izzó" kifejezéssel írhatunk le.

Ami a piramisok „működését" illeti, Elisabeth Haich könyvében az alábbiakat találjuk: „... egy ideig még eltöprengtem a megjegyzésen. A piramisból kicsapó villám és dörgés? Igen, tényleg! Gyermekkorom óta tudom, hogy a piramisból néha villámok csapnak ki mennydörögve, és azután az országban elered az eső. Korábban ez olyan magától értetődő volt, mint maga az élet, soha nem gondolkoztam el ezen. Most azonban, hogy a templomban megkapom a beavatást, valószínűleg ezt a titkot is megismerem."

Az egyiptomi hieroglifák az elektromos áramot a sziszegő kígyó szimbólumával ábrázolták. Ezt az áramot azonban valószínűleg nem csupán elektrolízisre és aranyozásra használták, különösen, ha figyelembe vesszük a „Duat ötödik tartományára" vonatkozó korabeli rajzokat. Magáról a Duat kifejezésről a történészek között sem uralkodik konszenzus. Sokan földi helyekkel, területekkel próbálják azonosítani. A feljegyzések a Duat tizenkét tartományáról szólnak, és a Koporsószövegek (i.e. 2134-1783) a halál utáni út kapuival hozzák összefüggésbe.

"Nem fordítok hátat a Duat kapuinak, felemelkedem az égbe Orionhoz... én vagyok az, ki összegyűjti túlcsorduló fényét Ra-Szetau előtt..." (Graham Hancock és Robert Duval: A Szfinx üzenete, Alexandra Kiadó, 1996) A halál utáni élet, valamint a 12 tartomány azonban „kísérteties" módon egybeesik a beavatottak által jelölt 12 magasabb energiaszinten lévő szférával. Pontosabban azokkal a szférákkal, ahonnan a földi léthez szükséges energiautánpótlást szünet nélkül kapjuk.

A „Duat ötödik tartományának" leírása egy gigászi kettős oroszlánt - pontosabban oroszlántestű, emberfejű lényt és egy nagy piramist is ábrázol. A piramis belsejében egy ovális -netán valaminek az áramlására utaló - alakzat, amibe látható módon „be van kötve" az áram, azaz az áramot jelképező kígyó. Vajon a középen álló, szárnyakat tartó emberalak a „hűtést" szimbolizálja? A két oroszlántestű, emberfejű alak pedig az energia kimenetelét? Netalántán egy ilyen -magasabb energiaszinten létező - „erőműnek" létezhetett földi mása, ami villámokat bocsátott ki, és esőt hozott az országra akkor, amikor a történészek szerint az ember még alig kezdett hozzá a földműveléshez, szakítva korábbi vadászó, halászó, gyűjtögető életmódjával? Elképzelhető, hogy a piramisok valójában gigászi erőművek, mégpedig minimális mozgó alkatrészszükséglettel, és az egyiptomiak nem azért hordtak össze több hegynyi követ, hogy egy-egy fáraó testének végső nyugvóhelyet építsenek?

A nagy piramis és a Duat ötödik tartomány ára vonatkozó rajz kísérteties hasonlóságot mutat. Graham Hancock és Róbert Duval: A Szfinx üzenete, Alexandra Kiadó, 1996, 177. old)

De menjünk még tovább a reinkarnációs emlékek és az azokat bizonyító régészeti leletek felkutatásában. Elisabeth Haich szerint ugyanis a fáraók nemzetsége nem is ahhoz a fajhoz tartozott, amit mi ma földi emberi fajként tartunk számon. Beavatás c. könyvének Isten fiai c. fejezetében az alábbiakra bukkanunk: „Apám már gyermekkorom óta hozzászokott kérdéseimhez, és most is a tőle megszokott türelmességgel válaszolt: - Van tükröd, és a tükörben láttad már a fejedet, nem igaz?

- Igen, apám, mindennap látom a fejemet, miközben Menü a hajamat fésüli. - És mit látsz a fejeden? - kérdezi apám.

- Hogy hosszabb a koponyám, mint az ember fiainak általában. Úgy látom, nálad, Ptahhotepnél és egész nemzetségünknél, vagy ahogy mondani szokták, az Isten fiainál meglehetősen gyakori ez a

sajátságos, hátrafelé megnyúlt koponya. Ez a fejkendő és a fejdíszek ellenére is kiütközik. Honnan van ez a tulajdonságunk, apám? Miért más a mi koponyánk formája, mint az emberek gyermekeié?

- Nézd, gyermekem, ahhoz, hogy a Föld sok jelenségét megértsd, egyet s mást tudnod kell a Föld fejlődéséről is.

Mint az összes égitest a világűrben, és az ezeket lakó összes élőlény, a Föld is az állandó változás törvényének van alávetve. Az isteni teremtő erők az örök ősforrásból sugároznak, és egyre növekvő hullámkörökben hatolnak be az anyag szintjébe, más szavakkal: az anyag ezekből az erőkből keletkezik. Ez a folyamat az ultramatéria formájában tetőzik, majd automatikusan a visszájára fordul és elkezdődik a viszaszellemülés folyamata, az anyag újra erővé válik. Ez a változás folyamatosan megy végbe, de olyan lassúsággal, hogy egy emberélet nem elegendő ennek érzékelésére és megfigyelésére. Ám, ha egy-egy ilyen változás, talán több ezer év során észrevétlenül megérik, akkor a folyamat egy adott pillanatban hirtelen nyilvánul meg.

Most is ilyen átmeneti korszakban élünk, amelyben a változások megfigyelhetőkké váltak. Ezek egyik megnyilvánulása, hogy a Földön lakó kerek koponyájú népeket olyan uralkodók irányítják, akik sokkal magasabb szellemi szinten állnak, és testileg is különböznek. Testfelépítésük kifinomultabb, és tarkójuk megnyúlt.

Apám - kérdeztem -, a mi országunk az Isten fiainak országa?

- Nem, gyermekem. A Földnek az a része, amely az Isten fiainak adott otthont, teljesen megsemmisült. ...A megsemmisített kontinens egy része hatalmas homoksivatagként létezik még most is az országunkban.

Az Isten fiai olyan szerkezetekkel látták el hajóikat, amelyek segítségével a természeti katasztrófák közepette is a vízfelszínén tudtak maradni, és végül kikötöttek. Az összes földrészen, ahol csak megvetették a lábukat, új kultúra kezdődött.

Tudásukkal, bölcsességükkel, szeretetükkel hamar megnyerték a bennszülöttek bizalmát.

Uralkodókká váltak. Istenként vagy félistenként tisztelték őket. Először is titkos eszközeik elhelyezésére alkalmas építményeket emeltek, hogy az azokban felhalmozott, mindenen áthatoló energiákat a külvilágtól elszigetelve őrizzék. Ezeket a világ különböző részein - mindenütt, ahová csak az Isten fiai eljutottak -egyaránt fellelhető építményeket nevezzük piramisoknak." Úgy tűnik - legalábbis a reinkarnációs emlékek tükrében -, hogy a piramisok valóban „erőművek" voltak. Ez az állítás persze csakis akkor állhatja meg a helyét, ha a reinkarnációs emlékek valós voltára konkrét, tudományos kritériumoknak is megfelelő bizonyítékot találunk.

Lássuk tehát, tartogat-e számunkra tárgyi bizonyítékokat a Cairo Museum a megnyúlt koponyájú fajjal kapcsolatban.

Az alábbi két szoborfej - mindkettő a Cairo Museum-ban van kiállítva - a feljegyzések szerint Ekhnaton (IV Amenhotep) fáraó lányait ábrázolja.

Ekhnaton fáraó szobra is hátrafelé megnyújtott koponyával készült, de az alábbi képen az is jól látható, hogy a fáraó pocakos volt.

Ebből aztán a „szakértők" igencsak meglepő következtetésekre jutottak. Dr. G. E. Smith szerint az ábrázolás, amennyiben a valóságot tükrözi, arra utal, hogy Ekhnaton Foelich-színdrómóban szenvedett, ami férfiakban a hormonháztartás egyensúlyának felbomlásával akadályozza a szexuális maturizációt, pocakhoz és androgén formához vezet. A tények azonban nem egyeztethetők össze ezzel a diagnózissal, hiszen Ekhnatonnak a feljegyzések szerint hat lánya született Nefertititől. Mivel a Froelichszindróma nem öröklődik, az is kérdés, hogy miért ábra

zolták az egész családot hasonló vonásokkal? Ha mégis öröklődő betegségről lenne szó, akkor esetleg a Marfanszindróma volna az, ami ráillene. Az ilyen szindrómákban szenvedő betegeknek rendszerint gyenge a látásuk és érzékenyek a hidegre, ami egyúttal magyarázattal szolgálna arra is, hogy miért vonzódott Ekhnaton a Naphoz, és miért tekintette Istennek.

Ilyen, és ehhez hasonló spekulációk látnak tehát napvilágot, betegséget vagy művészi túlzásokat feltételezve a számunkra érthetetlen jelenségek mögött. Ekhnaton unokájának, Tutanhamon fáraó múmiájának koponyájáról azonban röntgenfelvétel készült. Ez nem művészi túlzás, nem a szobrász elképzelése, hanem régészeti lelet és tény.

És lám, csodák csodája, a koponya hátrafelé megnyúlt alakot mutat. A fáraók múmiáiról sok felvétel készült, de ritkán teljes profilból. Minden esetre érdemes volna alaposabban utánanézni, mert II Ramszesz koponyája is hasonló alakúnak látszik. Vajon ezek a fáraók, akik Egyiptom civilizációját több ezer éven át irányították, betegségek által kínzott, hidegtől reszkető napimádók voltak, vagy mégiscsak Elisabeth Haichnak van igaza, és egy más faj képviselőiről van szó?

Minél mélyebbre ásunk tehát a fellelhető bizonyítékok tárházában, annál inkább megerősödni látszik a felismerés, miszerint a reinkarnációs emlékek valódi eseményekről, korokról és tárgyakról

szólnak. Úgy tűnik, a meglepetések korában élünk, amikor nagyon rövid idő alatt át kell majd értékelnünk mindazt, amit az evolúcióról, az anyagról, az életről, valamint a halál utáni életről gondoltunk, és ebből a sorból a jelek szerint a történelem sem fog kimaradni.

Létezik egy feljegyzés az Akasha-krónikában (Levi H. Dowling: The Aquarina Gospel of Jesus The Christ, De Vorss Publications, 2001) Jézus tanításaiból, miszerint Jézus azt mondta, hogy a megváltásnak három fokozata van. Az ő szavaival élve: „A megváltás egy három fokból álló létra, ami az ember szívéből az Isten szívébe vezet.

Az első lépcső a hit, és ez az, amiről az ember úgy gondolja: lehet, hogy igaz.

A belső bizonyosság a második, és ez az, amiről az ember egészen biztosan tudja, hogy igaz.

A harmadik a megvalósulás, amikor az ember maga az igazság.

A hit elvesztődik a belső bizonyosságban, és a belső bizonyosság elvesztődik a megvalósulásban. És az ember akkor éri el a megváltást, amikor eléri az isteni életet, amikor Isten és ő egy."

Hosszú évszázadok adat- és ismeretgyűjtése után most érkeztünk el arra a pontra, ahol a hitet kezdi felváltani a valódi dolgokra vonatkozó tudás, és egyre gyakoribb, hogy belső tapasztalatunknak hangot merünk adni. Megtanuljuk megkülönböztetni a hamist az igaztól, még azon az áron is, ha egyikünkben-másikunkban egy-egy világ omlik össze. Hiszen az összeomló világ csupán belső képekből, hitrendszerekből álló gondolataink csomagja. Ha nem felel meg az Univerzum valódi felépítésének, ha nem ismerjük fel a belső törvényeket, hogyan remélhetjük, hogy tovább tudunk lépni? Egy rossz térképen nem lehet megtalálni a jó irányt. Lassan mindenki számára világossá válik, hogy a Földön a dolgok nem a legjobb irányba haladnak, és az atmoszféra változásai, az egyre gyakoribbá váló természeti csapások, a környezet szennyeződései előbb-utóbb konkrét lépésekre kényszerítenek bennünket. Vajon nem lenne jó idejében tisztázni, hogy milyen elvek, milyen törvények szerint működik az Univerzum, mielőtt kíváncsi bűvészinas módjára, kontár kezekkel kezdenénk hozzá a korrekciókhoz?

Környezetünk - az a bizonyos külvilág -, bármilyen különösen hangzik is, csupán belső gondolataink kivetülése. Ha változtatni szeretnénk a világon, a körülményeinken, a lehetőségeinken, akkor a változást nem magunkon kívül, hanem belül kell elkezdeni. Ennek a belső változásnak egyik legjobb eszköze a meditáció, ami megadja a lehetőségét annak, hogy naponta kikapcsolódjunk a rohanásból, a felszínen jelentkező hullámok ker-getéséből, a stresszből és idegességből. Közvetlen következménye, hogy a rendszeresen megtalált belső nyugalom hatására hozzá tudunk kezdeni ahhoz, hogy ezt a belső nyugalmat, biztonságot és szeretetet kisugározzuk magunkból, átültessük a hétköznapi élet gyakorlatába. Nem várhatjuk el, hogy ebben az életben mindannyian elérjük a legmagasabb beavatottak szintjét, de a földi paradicsom lehetőségét magunkban hordozzuk. Megvalósításának lehetősége pedig ITT és MOST rendelkezésünkre áll. Ebben nyújt segítséget a CD-re rögzített meditáció.

A FEHÉR SAS PÁHOLY A CD-n közreadott meditáció egyben a Fehér Sas Páholy rituális Fehér Mágiával dolgozó tagjainak egyik nagyon komoly szertartása. Ezért úgy gondolom, érdemi tájékoztatást kell adnom magáról a Páholyról és működéséről is.

A belső tudásnak minden időkben voltak őrzői. Ezt a tudást már csak azért sem lehetett válogatás nélkül mindenkinek átadni, mert az ismeretek és gyakorlatok által a tanítvány egyre nagyobb erőkhöz jutott. Mi történik akkor, ha egy spirituális tudás nélküli ember kezébe nagyobb erőt adunk?

Természetesen fel fogja használni, és természetesen az éppen érvényesnek tekintett világképe

részeként értelmezi. Ha körülnézünk, bizonyára nagyon sok olyan embert láthatunk, akik a rendelkezésükre álló erőt gáncsoskodásra, gyűlölködésre és félelemkeltésre használják. A tanítómesternek pedig felelősséget kell vállalnia a tanítványáért, akire nagyobb erőket bízott. A Fehér Sas Páholy mesterei ezzel messzemenően tisztában vannak.

Mindjárt az elején szeretnénk leszögezni, hogy a Páholy nem tartja az általa tanított utat és módszereket az „egyedüli üdvözítőnek". A „hegycsúcsra" sok különböző út vezet, és mindenkinek lehetősége és szíve joga kiválasztani azt az utat, amin járni szeretne.

A PÁHOLY CÉLJAI A „fehér sas" a spirituális vízió szimbóluma. A Fehér Sas Páholy alapításának helye és éve: Anglia, 1936. A Páholy azért alakult meg, hogy elhozza az emberekhez annak a spirituális életnek a vízióját, amiben mindannyian létezünk, és ami mindannyiunknak életet ad. Amint fokozatosan tudatosodik bennünk az anyagnak és léleknek a lényege, megtanuljuk, hogy a halál nem a vég, hanem visszatérés egy tágabb valósághoz, továbbá azt is, hogy saját lelkünk által mindannyian a gyógyítás és a béke megvalósulásának eszközeivé válhatunk.

White Eagle, a Páholy vezetője jelenleg nem él földi testben. Kezdetben Grace Cooke médium segítségével szólt hozzánk, és úgy jellemzi magát, mint a lélek világában élő bölcs Testvériség, a Fehér Testvériség szószólója. A Testvériség segítséget kíván nyújtani az emberiségnek ahhoz, hogy saját valódi lelki természetét felismerje, és fejlődése bölcs szeretetben és minden élet szeretetében teljesedjék ki. White Eagle sok ezer ember barátjaként, mindig bátorítva, szeretettel és erővel mutatja a lelki fejlődés szelíd útját. Megtanította nekünk a meditáció biztonságos formáját, megtanított elfogadással imádkozni, megmutatta, hogyan szolgálhatunk másokat gyógyítással és a krisztusi fény kisugárzásával szívünkből. Megtanított, hogyan irányítsuk életünket szeretetben - olyan szeretetben, ami egyben az egész Univerzum alaphangja. White Eagle tanításain keresztül megtanuljuk, hogy a szeretet a leghatékonyabb eszköz, mert a szeretet valójában a mindenek mögött álló erő és bölcsesség.

Azt is megtanuljuk, hogyan használjuk a szeretet erejét mindennapi életünkben.

A Fehér Sas Páholy nem gazdasági vállalkozás, és nem feladata a „térítés". Nagy tisztelettel viseltetik minden vallás és lelki egyesület iránt. Példaként említhetnénk, hogy White Eagle gyakran utal Buddha inspirációjára és bölcsességére, mint ahogy más lelki tanítómesterekre is. Amikor a Krisztus szót használja, nem korlátozza ennek jelentését a keresztény hagyományokra. A Krisztus szót ősi, misztikus jelentésében használja, mint a Fénynek, az Istennek magasztos esszenciáját. White Eagle tanításainak eredményeként a Páholy úgy tekint Istenre, mint ,Atyára" és .Anyára". A Páholy ugyanakkor nagy tisztelője minden angyali befolyásnak, valamint az állatvilágnak is. Tanításai segítenek abban, hogy véget vessünk az állatokkal szembeni kegyetlen bánásmódnak, és természetes környezetünkkel harmóniában élhessünk.

A Páholy működése kiterjedt. Központjai vannak többek között Európában, Amerikában és Ausztráliában. A Páholy központja Angliában van.

LELKI GYAKORLATOK, TANFOLYAMOK, ESEMÉNYEK Lelki gyakorlatokat, tanfolyamokat, tanműhelyeket, ünnepségeket és más rendezvényeket a Páholy minden nagyobb központjában rendszeresen tartunk. Ezen aktivitásokban a Páholy igyekszik nyitott maradni és kulturális, szociális, valamint anyagi korlátok fölé emelkedni. Tekintettel arra, hogy a Páholy egy jelenkori „Misztériumiskola", vannak olyan lelki gyakorlatok és tanfolyamok, amelyek csak a páholytagok számára hozzáfér hetők. A Páholy tagjai azok lehetnek, akik elfogadják White Eagle tanításait, ezekkel a tanításokkal összhangban érzik magukat, szeretnék a lelki fejlődésnek ezt az útját követni, és ezért kérték

felvételüket a Páholyba. A tanfolyamok többsége a lelki tudatosság fokozatos fejlődésének szolgálatában áll. A lelki gyakorlatokon és a tanfolyamokon kívül minden White Eagle központ rendszeresen tart istentiszteletet és meditációt.

LELKI FEJLŐDÉS A Fehér Sas Páholy harmonikus és biztonságos lelki fejlődést kínál, ami isteni törvényeken alapszik.

A meditáció gyakorlása, a lelki gyakorlatokon való részvétel, a tanfolyamok és tanműhelyek, valamint az istentiszteleteken való részvétel lehetővé teszi a tanuló számára, hogy lassan felismerje az élet értelmét, és saját ittlétének célját. A szellemi érzékszervek és az intuíció szelíd úton történő kifejlődése hozzásegíti, hogy erőt és támogatást kapjon az istenivel való kapcsolatteremtésen keresztül. Továbbmenve, az isteni törvények egyike úgy szól, hogy amint adsz, úgy kapsz. így hát a fény kibocsátásával dolgozni -akár általánosságban, akár személyre szólóan a Páholyon belüli gyógyításban -egyúttal azt is jelenti, hogy a tanuló lelki tudatossága növekedni fog. Ezúton az is tisztázódik a tanuló előtt, hogy a legnagyobb leckék és megpróbáltatások a mindennapi élet során érnek el bennünket, és nagyon fontos, hogy ezekre hogyan reagálunk. White Eagle tanít, bátorít, és a kezünkbe adja azokat az eszközöket, ame lyeknek segítségével fenntarthatjuk magunkat a modern világi életben.

A tanfolyamok és meditációk nagy része mindenki számára hozzáférhető, az egyénnek azonban meg kell találnia azt a lelki utat, amit itt a Földön a legszívesebben követne. A lelki fejlődés időt és türelmet kíván, valamint egy általános hitet a folyamatban és abban, amihez ez a folyamat kötődik. így elkerülhetetlen, hogy bizonyos meditációk és tanfolyamok csak a Páholy tagjainak a számára hozzáférhetők. A tagsághoz azonban nem szükséges más, mint egy szimbolikus éves tagsági díj befizetése és a Páholy alapelveibe vetett hit, vagy -ami még jobb - belső bizonyosság. Ezek az alapelvek a következők: A PÁHOLY ALAPTÉTELEI 1. Isten, az örök létező Lélek egyben Atya és Anya. 2. A Fiú, a kozmikus Krisztus: Fény. Ugyanaz a Fény, ami az emberi szívben is világít. Azáltal, hogy mindannyian a Fény gyermekei vagyunk, lélekben mindannyian testvérek vagyunk. Ez a testvériség minden életet és minden létezőt magában foglal, a látható világoktól a láthatatlanokig, a Földtől a tündérek és angyalok világáig.

3. Hétköznapi életedben juttasd kifejezésre ezeket a princípiumokat szolgálat által.

4. A láthatatlan világok tudatosodása érvényteleníti a halál és az elválás fogalmát, és felfedi az élet örök egységének titkát.

5. Az élet öt univerzális érvényű törvény irányítása alatt áll: - reinkarnáció - ok és okozat törvénye - lehetőség törvénye - rezonancia törvénye, és - kiegyenlítődés törvénye

6. Az ember végső célja az, hogy a szívében ragyogó krisztusi Fényt annyira megerősítse, hogy ennek segít ségével fizikai testének atomjait is finomabb (magasabb rezgésű) közeggé alakítsa, ami már nincs alávetve az élet és halál földi törvényeinek. Amikor ezt elérjük: meste rek vagyunk. Az ősi Testvériség szavaival élve: Nyíljék rózsa az anyag keresztjén! Az üzenet azt jelenti: Te, aki lélekben testvérünk vagy, élj úgy, hogy életed ne az anya gi világ keresztjén lévő szenvedés legyen. Élj úgy, hogy szívedben rózsa nyíljék, ami idővel beborítja és magába szívja a keresztet.

MEDITÁCIÓ A PÁHOLYON BELÜL White Eagle a meditációnak egy jól megalapozott formáját tanítja, ami által megtanuljuk, hogyan teremtsünk kapcsolatot az isteni szeretettel, és ily módon biztonságos úton felismerjük a lelki élet szintjeit és szféráit. A meditáció segít abban, hogy csakráink - a fizikai test spirituális központjai -kinyíljanak. Már akkor megtanuljuk használni finomabb, szellemi érzékszerveinket (belső látás, belső hallás, belső szaglás, belső tapintás, belső ízlelés), amikor még fizikai testben tartózkodunk.

Ugyanakkor fejlődik az intuíciónk is, ami valójában a belső, spirituális bölcsesség. A legfontosabb azonban az, hogy a meditációnak ez a formája segít, hogy lelki tudatosságunkat a mindennapi élet során hasznosítsuk.

LELKI GYÓGYÍTÓK KÉPZÉSE A White Eagle által tanított lelki gyógyítás egyszerűnek tűnő, de mélyreható munkával kezdődik, aminek során „szívcsakránkból" a Krisztus-csillag fényét sugározzuk mindazok felé, akiknek segítségre van szükségük. A hatágú -felosztások nélküli - csillag az anyagban tökéletessé vált férfi/nő misztikus szimbóluma. Ez teszi lehetővé azt, hogy csatornaként működjünk a spirituális tökéletesség - Krisztus -erejének közvetítésében. A spirituális tökéletesség magában hordozza a kellemes érzést, az örömet, a békét és az erőt. A Páholy működtet egy lelki gyógyítói iskolát, ami ebből a felfogásból meríti erejét.

A gyógyítók színes fénysugarak erejét használják, amit a páciens csakráin és auráján keresztül juttatnak célba. Ez így történik a közvetlen - kézrá-tételes -gyógyítás alkalmával és a távgyógyítás esetében is. Ezt a szolgálatot mindig anyagi ellenszolgáltatás nélkül ajánljuk fel. A közvetlen, kézrátétellel gyógyító tagjainkat nemzeti irányelvek szerint képezzük, és a nemzeti erkölcsi normák (Code of conduct) szerint járunk el azokban az országokban, ahol ilyenek léteznek.

A lelki eszközökkel történő gyógyítás módjának elsajátításához alapvető feltétel a legalább egy éves tagság és az ugyancsak egy éves rendszeres részvétel a kéthetente tartott meditációkon.

Szükséges továbbá az, hogy a tanítvány White Eagle tanításait elfogadja, és a gyógyításban csak a Páholy által tanított módon dolgozzék. Az itt tanított gyógymód keverése más gyógymódokkal és más irányzatok tanításaival nem ajánlott, és a gyógyulni vágyóra ugyanúgy káros hatással lehet, mint a gyógyítóra.

A gyógyítók képzésének első állomása a „távgyógyító tanfolyam". Itt elsajátítják annak a módját, hogy a rendelkezésükre bocsátott rituálé segítségével heti egy órában hogyan segíthetnek a rászorulókon. Ezzel a gyógyítási móddal rendszerint 2-3 évig dolgozik a tanítvány, és lassan kifejlődnek benne azok a képességek, amelyek szükségesek a továbblépéshez, a közvetlen, „kézrátétellel" történő gyógyítási mód elsajátításához. A kézrá-tétellel történő gyógyítási mód szintén

elméleti tanfolyammal kezdődik, és a gyakorlásra a Páholy vezetőjének irányítása és felügyelete mellett kerül sor.

A kézrátétéllel történő gyógyítás nem veszélytelen, mint ahogy egy sebészeti beavatkozás sem az.

Ahogy a sebész fertőtleníti a kezét operáció előtt és után, úgy kell vigyáznia a lelki erőkkel dolgozó gyógyítónak is aurájának tisztaságára. Ez legkönnyebben az aurának hideg vízzel való átmosása -hideg zuhany - útján érhető el. Egyszerűbb esetek gyógyítása után elegendő az alapos, hideg vízzel történő kézöblítés is. Ha ez nem történik meg, akkor a beteg aurájából letakarított szennyeződésből óhatatlanul visszamarad valami a gyógyító aurájában, és azt a következő kezelésnél mintegy rákeni, átadja a következő betegnek. Ebből talán az is kiderül, miért olyan fontos, hogy a gyógyító egészséges le gyen, amikor gyógyít. Betegen a saját aurájának szennyeződését viszi át a beteg aurájába.

Elképesztő történeteket mesélt egy barátom olyan emberekről, akik lelki problémáik folytán egymásra találtak, és egymást kezdték „gyógyítani". Még elképzelni is rossz, mi történhet, ha mondjuk egy depressziós beteg akar meggyógyítani egy megszállottsággal küszködőt.

A mellékelt CD alapján végzett, meditációban alkalmazott távgyógyítás szerencsére minden ilyen veszélytől mentes. A gyógyító nem kerül közvetlen kapcsolatba a beteg aurájával, és végig a lelki vezetője, valamint az őrangyala felügyelete mellett sugározza a fényt a rászorulóknak. Ezt segíti a rituálé, ami az angliai központú, rózsakeresztes alapokra épült, és gyógyításra, valamint gyógyítók képzésére specializálódott Fehér Sas Páholytól származik. A rituálé helyes elvégzése -jelen esetben a CD szövegének tudatos követése - a magasabb energiaszinten létező világok fényköntösbe öltözött angyalaival való kapcsolatfelvétel előfeltétele. Ezt a rituálét azok használják, akik a hetedik sugár, az ibolyaszínű sugár irányítása alatt élnek és dolgoznak. Ez lényegében a rituális Fehér Mágia sugara, ami segít és véd. A rituálé segítségével a meditáció alatt jelentős lelki erő építhető fel még akkor is, ha a tanítvány egyedül végzi a gyakorlatot. Ez az erő részben a meditáció után is jelen van a szobában. Ennél sokkal erősebb spirituális „erőtér" hozható létre a csoportos meditáció segítségével. Ez az erőtér a Fehér Sas Páholy kizárólag meditációs célra használt termeiben és szobáiban szinte kézzelfoghatóan érezhető. Ha pedig valaki - mint azt az angliai Páholyban jómagam is megtapasztaltam -meghívottként olyankor lép be a meditációs terembe, amikor a rituálé bevezető sza kasza lezajlott és a lelki erő már fel van építve, az erőtér úgy vágja mellbe, mintha egy téglával dobták volna meg. Még az is megtörténhet, hogy a könnye patakokban folyni kezd.

A könnyezés - amit itt elválasztanék az érzelmek által kiváltott sírástól - az egyedül végzett rituális meditáció alatt is előfordul, aminek a tanítvány csak örülhet, hiszen a magasabb energiaszinttel felvett kapcsolatot jelzi.

BEAVATÁSOK Nagyon sok misztikus mendemonda kering a beavatással kapcsolatban, és sokan úgy gondolják, hogy idővel végre megtudhatnak valami titkot, amit a „mester" elárul a tanítványnak. Szeretnénk ezt a félreértést tisztázni, és felhívni a figyelmet arra, hogy a beavatás egy bizonyos tudatossági szint, belső, lelki élmény, aminek eléréséhez a tanítvány -fejlődésének adott szakaszában - segítséget kaphat. Ez azonban inkább csak felvillantja, mintsem az ölébe pottyantja azokat a lehetőségeket, amiknek az eléréséért még a beavatás után is nagyon sokat és kitartóan kell dolgoznia. De ekkor már belső élmény szintjén megvan a látható és elérhető cél, aminek elérését persze újabb beavatás, újabb vízió felvillantása, újabb cél elérésének lehetősége követi.

Ugyanakkor a beavatás azt is jelenti, hogy a tanítvány azontúl nagyobb erővel rendelkezik, nagyobb hatékonysággal állhat társai szolgálatában. Talán természetesnek tűnik, hogy ezzel együtt nagyobb

felelősség is jár, és ebben a felelősségben az a tanítómester is osztozik, aki a tanítványt a beavatásra javasolja, vagy akinek a kérését elfőgadja. Mielőtt a beavatás megtörténne, a tanítvány gyakran elég nehéz, azonnali megoldást kívánó helyzetekben találja magát, ahol úgymond ösztönösen kell cselekednie. Itt dől el, hogy az ösztönös cselekvés a szeretet vagy a félelem irányítása alatt működike. Mindaddig, míg a szeretet, a fény, a barátságosság, a segítőkészség és a szelídség nem vált valamilyen mértékben a tanítvány lényének részévé, ezeket a próbatételeket nem tudja pozitív módon megoldani, és így a beavatásra is várnia kell.

A beavatással kapcsolatban szeretném felhívni minden kedves olvasó figyelmét a próbatételekre.

A lelki úton járó tanítvány ugyanis előbb vagy utóbb elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor szeretne továbblépni, szeretné az eddig felhalmozott tudást és gyakorlatot nagyobb hatékonysággal átültetni mindennapi életébe. A régi misztériumiskolákban a tanítványt próbatételek elé állították, és csak akkor léphetett tovább, ha ezeket a próbatételeket kiállta. A mai világban másképp történnek a dolgok.

Nincs, vagy alig van lehetőségünk, hogy a világtól elzárkózva, egy kolostor cellájának csendjében készüljünk fel a tudatosodás magasabb szintjére. A próbatételekre mégis sor kerül. Lelki mestered pontosan tudja, melyek a gyenge pontjaid, melyik az az élethelyzet, amiben előfordulhat, hogy nem a szeretetnek, hanem a félelemnek engedsz. A próbatételek személyre szabottak, egyéniek, és megoldásuk is egyéni, ezért nagyon nehéz volna általános szabályokat felállítani vagy örök érvényű figyelmeztetésekkel ellátni bárkit. Azoknak a próbatételeknek a sorozata, amikkel annak idején nekem kellett szembesülnöm, gondolom, jól illusztrálják a felső gondoskodás összehangoltságát és bölcsességét, ezért - bár személyes jellegűek - megosztom olvasóimmal.

Már négy éve rendszeresen meditáltam, és részt vettem a svédországi Fehér Sas Páholy gyógyítói munkájában, amikor úgy éreztem, képes volnék nagyobb energiával is dolgozni. 1994-ben kértem hát a beavatásomat a Külső Testvériségbe. Kaptam egy nagyon kedves választ, miszerint ennek időpontjáról a Páholy jelenleg nem földi testben élő Mestere, White Eagle fog dönteni. Türelemmel vártam hát, miközben teltek, múltak a hónapok. 1995 tavaszán úgy döntöttem, húsvétra hazautazom Kolozsvárra, meglátogatom szüleimet, barátaimat. Az út remekül indult, könnyen és gyorsan jutottam el Budapestig, ahol rokonaimnál megszállva egy kis pihenőt tartottam. Másnap délután moziba mentünk. A kis Buddha c. filmet vetítették. A kocsit leparkoltam a mozi melletti utcában. Amikor a moziból kijöttünk, az autónak hűlt helye volt. Nem kellett hozzá nagy intelligencia, hogy belássuk, ezt bizony ellopták. Viszonylag nyugodtan vettem tudomásul, hiszen teljes körű biztosítással rendelkeztem, és a rendőrségi jegyzőkönyv felvétele alatt azon töprengtem, vajon miért történhetett meg, pontosabban: vajon mikor és milyen körülmények között károsíthattam meg én valakit úgy, hogy ez lett a karmi-kus eredménye. Akkor már tisztában voltam azzal, hogy véletlenek nincsenek.

Az utazást nyilván át kellett szervezni, így vonattal utaztunk tovább Kolozsvárig. Részt vettünk volt feleségem nagymamájának századik születésnapján, a szülők örültek nekünk, szóval úgy tűnt, a kocsit leszámítva minden rendben van. Két napot töltöttem szüleimmel, és a második nap délutánján leültem beszélgetni édesapámmal. Ezek a beszélgetések mindig érdekesek voltak, mindig sok mindent meg tudtunk osztani egymással, bár a külső szemlélő számára különösnek tűnt volna, hogy édesapám jóformán az egyik cigarettát gyújtja a másikról, és amikor felteszek egy kérdést, olyan sokáig csendben marad, hogy már-már azt hinné az ember, lemondhat a válaszról. De aztán megjött a válasz, ami mindig alaposan átgondolt, mély értelmű és tiszta volt. Ezen a délutánon, egy hosszabb szünet és néhány kifújt füstgomolyag után édesapám azt mondta: - Furcsa...

- Mi furcsa? - kérdeztem kíváncsian, majd türelme sen várakozó álláspontra helyezkedtem.

Két-három perc hallgatás után jött a válasz.

- Nem látok semmit.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem, mivel tudtam, hogy a szemével semmi baj nincsen. Ismét pár percnyi szünet...

- Korábban, ha a jövőre gondoltam, mindig peregtek előttem a képek. Szinte láttam, hogy mi fog történni...

- És most? Hosszú csend...

- Most nem látok semmit... Furcsa...

Nem szólt többet, csak ült a cigarettafüstbe burkolózva, és nézett ki az ablakon.

Különösnek tűnt, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Az est további része kellemesen telt, vacsorával, beszélgetéssel.

Hajnali három óra lehetett, amikor édesanyám lélekszakadva rohant be a szobámba.

- Baj van! - mondta remegő hangon. - A papa nagyon rosszul van...

Azonnal felugrottam, és átszaladtam hozzá. Megdöbbentő látvány fogadott. Édesapám hanyatt feküdt az ágyon, lábát felhúzta, és kezét a mellkasa fölé tartva, de azt nem érintve, sírva-nyöszörögve, remegő, reszkető hangon mondta: -Nagyon fááj... Az egész teste remegett, és tudtam, hogy ennek az embernek, aki korábban már átesett néhány nehéz operáción, és mindig jó viselte a fájdalmat, ez alkalommal valami olyat kellett kiállnia, amiről nekünk még csak fogalmunk sem lehetett.

A lakásban eszeveszett futkosás vette kezdetét. Édesanyám a telefonhoz rohant és hívta a mentőket, nagymamám az erkélyajtó és a bejárat között ingázott, mintha ezzel is siettetni próbálta volna a mentők megérkezését. Én pedig egyedül maradtam édesapámmal, aki kegyetlenül szenvedett, és persze - lelkileg - én is vele. És ekkor villant át rajtam mindaz, amit az elmúlt évek alatt tanultam és gyakoroltam. Csöndesen letérdeltem az ágy mellé, elmondtam egy imát, kerestem a kapcsolatot a magasabb világok fényével, nyugalmával és erejével...

Majd jobb kezemet a fájó mellkas fölé tartottam - rátenni nem lehetett, mert a fájdalom olyan mértékű volt, mintha az aurája is fájt volna minden fizikai közelítésre - és igyekeztem látni, amint szívemet megtölti a fehér krisztusi fény, majd gyógyító, nyugtató, fájdalomcsillapító kék fényként halad tovább a tenyércsakra felé, és onnan édesapám mellkasába...

Mire a mentők megérkeztek, a hatalmas fájdalom jelentősen enyhült, és édesapámmal már lehetett beszélni, már tudott információt adni arról, hogy pontosan mit és hol érez.

A kórházban aztán kiderült, mi is történt. A szívéből kijövő kettős falú aorta belső fala átszakadt, és a vér betódult a két fal közé. A sok dohányzás valószínűleg jelentős mértékben hozzájárult az érfalak meggyengüléséhez, így a betóduló vér egyre mélyebbre hatolt, és olyan érzést keltett benne - amint azt orvos barátom, Laló, szemléletesen kifejezte -, mintha belülről nyúznák. Úgy tűnt azonban, hogy állapota stabilizálódik. Az orvos szerint egyetlen megoldás volt, mégpedig az aorta cseréje, azaz kiváltása egy műanyag aortával. Amennyiben ez nem történik meg, a vér nyomásának hatására előbb-utóbb az aorta külső fala is átszakad, és a belső vérzést akkor már nem lehet megállítani. Összedugtuk a fejünket, és úgy döntöttünk, ebbe mindannyian beleegyezünk, és az orvos ügyességére bízzuk édesapám életét. Az operációra azonnal sor kerülhetett volna, ha Kolozsvár történetesen nem Romániában van, 1995-ben. Az operációhoz ugyanis jelentős mennyiségű vérre lett volna szükség,

ami természetesen nem állt a kórház rendelkezésére.

Hazamentünk édesanyámmal, és azon kezdtünk tanakodni, hogyan lehetne megszerezni az operációhoz szükséges vérmennyiséget a megfelelő vércsoportból. Ismerősöket, barátokat hívtunk fel, hátha tud valaki segíteni.

Délután úgy gondoltam, elég nyomasztó nap van mögöttünk, jó lenne egy kis belső nyugalom.

Gyújtottam egy szál gyertyát, és leültem meditálni...

Meditációmban meglepő dolog történt. Előbb saját magamat láttam, amint édesapám szobájában ülök, majd feltárult az ajtó. Édesapám lépett be, a megszokott mozdulatával leakasztotta az aktatáskáját az íróasztala oldalába erősített kis kampóról, és így szólt: „Béla fiam, vigyázz a családra, mert én megyek."

Mielőtt felfogtam volna az üzenet jelentését, másik kép ugrott be. Édesapámat láttam egy asztalon fekve. Majd egy alakot láttam, aki egy boltíves kőlépcsőn jön lefelé, feje felett ragyogó csillag.

Odamegy édesapámhoz, és jobb kezét a szívére teszi... És abban a pillanatban édesapám szíve felett megjelenik egy halványkék lótuszvirág, és csak nyílik, nyílik, nyílik...

Kábultan tértem vissza a hétköznapok valóságába, de úgy éreztem, tudok valamit, amit sem édesanyám, sem az orvos nem tudnak. Édesapám „menni készül".

Ekkor úgy döntöttem, felhívom Ádám testvéremet Torontóban. Mondtam neki, hogy édesapánk nagyon rosszul van, és operáció előtt áll. Azt kérdezte, mit javasolok. Azt mondtam, én az ő helyében hazajönnék. Egy órán belül visszahívott, hogy már meg is vette a repülőjegyet.

Másnap kezdetét vette az operációhoz szükséges vér felkutatása és beszerzése. Négy város kórházait és orvos barátom ismerőseit meglátogatva, két nap alatt sikerült megszerezni a kívánatos mennyiséget.

Amikor már a birtokunkban volt a vér, megérkezett az öcsém. Bement édesapámhoz. Sokáig szótlanul, könnyes szemmel nézték egymást. Magukra hagytam őket. Azzal búcsúztam el édesapámtól, hogy bármi történne is, amikor magához tér, az első dolga az legyen, hogy imádkozik és kéri a magasabb világok segítségét.

Nem sokkal később sor került a műtétre. Ha hamarabb sikerült volna összegyűjteni a vért, vagy ha lett volna vér a kórházban, az öcsém már nem találkozhatott volna szeretett édesapjával.

A műtét nyolc órát tartott, és este tízkor felhívott a sebész, miszerint az operáció sikerült. Nagy volt az örö műnk, és bizakodva vártuk a reggelt. De a reggelt édesapám már nem érte meg...

A következő napok zavarodottságában, amit csak az tud megérteni, aki már átélte, igyekeztem elintézni minden hivatalos formaságot, gyászjelentést, virágot, koporsót, sírásást. Közben próbáltam tartani a lelket a családban, abban a biztos tudatban, hogy édesapám él, csak épp a testét hagyta el tragikus körülmények között.

A temetés után az öcsémnek azonnal vissza kellett térnie Kanadába. Én még két napot tölthettem Kolozsváron. Meditációhoz nem volt kedvem, de álmomban sikerült találkoznom édesapámmal, aki két dolgot közölt velem. Az első az volt, hogy elmondta, mennyire meglepődött, hogy olyan sokan voltak a temetésén. A másik pedig az, hogy otthon járt a lakásban, de édesanyám nagyon megijedt tőle.

Meg is kérdeztem édesanyámat, mit tud mondani az esetről. Ettől a kérdéstől édesanyám, ha lehet, még jobban megijedt.

- Honnan tudod?! - kérdezte rémülten. - Honnan tudod? Ezt nem tudhatja senki. Egyedül voltam a hálószobában...

- Onnan tudom, hogy a papa mondta - válaszoltam most már kis mosollyal, mert világossá vált előttem, hogy az álombeli kommunikáció és az üzenet valós volt. - Mi történt?

- Reggel felé félálomban voltam - mesélte édesanyám remegő hangon -, és amikor felnéztem, a papa

ott állt az ágyam mellett. Én meg felkiáltottam: „Jaj, Istenem! Endre!" és úgy megijedtem, hogy leestem az ágyról. De honnan tudod?

Ezek után az embert próbáló napok után sor került a visszatérésre. Vonattal Budapestig, onnan pedig autóbusszal Svédországba. Kevéssel azután, hogy az autóbusz rákanyarodott az osztrák autópályára, elaludtam. Amikor felébresztettek, épp a kompra hajtott fel a busz. Az 1000 km-es út alatt mintegy 16 órán át aludtam. Csak pár nap múlva gondolkodtam el azon, hogy mi lett volna, ha ehelyett vezetnem kell. És hálát adtam Istennek, amiért a lehető legjobbkor lopták el a kocsimat.

Néhány héttel később levelet kaptam Angliából, miszerint White Eagle jóváhagyta a Külső Testvériségbe való beavatásomat, és megjelölték az időpontot, amikor erre sor kerül.

A MEDITÁCIÓ ÉRTELMEZÉSE* A lelki igazságokat gyakran szimbólumok segítségével tanítják. Ahhoz, hogy a kereső a meditációban megjelenő szimbólumokat értelmezni tudja, ismernie kell a szimbólumok nyelvét. White Eagle azt tanítja: Minden beavatottnak meg kell tanulnia a szimbólumok nyelvét, és tudnia kell értelmeznie azt saját szellemében. Lehet, hogy meditációd alatt víziók egész sorát látod, de a tanításokban rejlő igazságot csak akkor értheted meg, ha megérted a szimbólumok jelentését.

Ebben a fejezetben szeretném megadni a leggyakrabban megjelenő szimbólumok értelmezését, de szeretném tisztázni azt is, hogy egy szimbólum jelentése változhat aszerint, hogy milyen összefüggésben jelenik meg, és főként aszerint, hogy a keresőnek mire van szüksége az adott időben.

Lelki dolgokban teljesen lehetetlen azt állítani, hogy pontosan ígyvagy úgy van, és nem volna okos dolog belemenni egy ilyen jellegű pontosításba. Az itt következő értelmezések útmutatóként szolgálnak, és nem az a céljuk, hogy megváltoztathatatlan szabályokat szögezzenek le. A szellem a meditációk során mind többet és többet fog megérteni, mígnem eljut a tiszta megértésig, és a szimbólumok személyesen hozzá szólnak. *Grace Cooke: The Jewel in the Lotus ,The White Eagle PublishingTrust

ALAGÚT vagy barlang, a végében fénnyel. Türelemre lesz szükséged, mert vannak az utadon megoldandó problémák. Végül azonban minden sikerül, és eléred a mély boldogság állapotát.

BAGOLY. Bölcsesség és csendes figyelem. Légy nyugodt, légy türelmes, és szívedbe megérkezik a lélek világának üzenete.

BOR, KEHELYBEN. Az utolsó vacsora szimbóluma, és a szeretet isteni esszenciáját jelzi, a Krisztus-leiket, ami minden életet fenntart.

ELEMENTÁLOK. Gyakran megjelennek meditáció alatt, és megmutatják feladatukat az élet nagy rendszerében. Egy tanuló így írta le az élményét: „Hirtelen odaszaladt hozzám egy kis manó, aki egy nagy fehér gyémántot tartott a kezében, és minden igyekezetével azon volt, hogy minél fényesebbre csiszolja. Amikor elmúlt a hirtelen örömöm, hogy megláthattam, rövid időre ismét a templomban találtam magam, és az oltár első részén láttam egy hatágú csillag alakú gyémántot Tudtam, hogy kis barátomnak van valami köze hozzá. Amikor ezt beláttam, hirtelen a teremtés minden szintjének összefüggése világossá vált előttem," FA. Egy szép, magános fa a testvérek szerint magának az életnek a szimbóluma. A gyökerek a földi erőket képviselik, amelyek a fizikai testet táplálják. Az ágak a kozmikus, lelki erők szimbólumai, amelyek a szellemi és lelki élet táplálói. Meditációban olyan helyre vezethetnek, ahol a fák hatalmas, égbe nyúló törzsei alkotják a templom oszlopait, az összeboruló zöld lomb pedig a tetejét. Meditációban úgy telhetsz fel erővel, hogy hátadat egy fa törzsének támasztod, és érzed, amint a fával együtt nősz, emelkedsz a mennyei

világok felé. (White Eagle gyakran tanácsolja, hogy gyengeség és erőtlenség esetén menj ki a fizikai világba, keress egy erős fát, és a hátadat nekitámasztva lélegezd be az életerőt, ami a fát átjárja.) Fát látni meditációban lehet az erőnek és az érkező segítségnek az ígérete is.

FA, VIRÁGZÓ. ígéret arra nézve, hogy valami valóra válik.

FÁK KÖZÖTT LENNI. A földi értelem elhomályosítja a lelki víziót. „Nem látod a fáktól az erdőt."

FARAGÁS. Faragott mintákat látni - bizonyos munkának a befejezésére utal. Azt is jelentheti, hogy elveszel a részletekben, és nem látod a teljes képet.

FÉLELEM. Az asztrális síkon megtanulandó leckék közül az első a félelem legyőzése és a belső meggyőződésből fakadó tudatosítása annak a ténynek, hogy fizikailag semmi és senki nem bánthat. A lélek világában nem rendelkezünk földi testtel. Próbára tehetnek úgy, hogy arra kérnek, vesd le magad egy magaslatról, vagy nézz szembe egy vadállattal. Egy tanuló elmesélte, milyen érzés volt számára pókhálót és egy olyan hatalmas pókot látni, amitől hétköznapi életében bizony nagyon megijedt volna.

Egy másik tanuló az alábbiakat mesélte: „Két oszlopot láttam magam előtt, mindkettő aranyból volt, és felső részükön hegyes csúcsban végződtek. A két oszlopot egy boltív kötötte össze, az oszlopok között pedig egy ajtó volt, az alábbifelirattal: „LÉGYBÁTOR!" Azon gondolkodtam, mi lehet az ajtó túloldalán, és kinyitottam, hogy megnézhessem. Azonnal észrevettem, hogy már nincs visszaút, és lassan kibontakozott előttem az éjszakai sötét égbolt látványa, tele csillagokkal és ragyogó bolygókkal. Elkezdtem szabadon mozogni közöttük az űrben, de anélkül, hogy megérintettem volna őket. Aztán megijedtem, mert teljesen egyedül voltam, és úgy éreztem, sehova sem tudok leszállni Ahogy erőt vett rajtam az ijedtség, elkezdtem zuhanni, és csak zuhantam, zuhantam zuhantam anélkül, hogy bármibe is beleütköztem volna. Pánikba estem. Ekkor felbukkant egy fehér madár, csőrében piros rózsával, és átadta nekem a rózsát. A megkönnyebbülésem szinte leírhatatlan volt, és valami mágneses vonzás segítségével sikerült követnem a madarat, ami végül három - arany trónuson ülő - királyhoz vezetett. Fejükön aranykorona volt, ruhájuk vakító fehér. A középen ülő király trónusa magasabb volt, mint a másik kettőé, és maga a király is minden tekintetben emelkedettebbnek tűnt.

Lelépett trónjáról, pálcáját a fejemhez érintette, és átadott nekem egy veszélytelen kígyót. „Légy okos és megértő!" mondta. Azután a jobb oldali király lépett le a trónjáról és egy karddal érintette meg a fejemet. Egy kis bárányt adott, és azt mondta: „Légy tiszta és gyöngéd, mint ez az ártatlan bárány!" A bál oldali király is megérintette fejemet a kardjával, majd átadta nekem a kardját, és csak annyit mondott: „Jól harcolj a Fényért!"

A fentiekben leírt meditációban jelentkező szimbólumok közül ki kell emelnünk a fehér madarat, ami a lelki tanítómester jelenlétét jelzi. A piros rózsa a teljes és tö~ kéletes szeretet, ami minden félelmet felold. A háromszori érintés a királyi pálcával vagy karddal jelzi, hogy a király emelkedett, megvilágosodott lélek, a fejet érintő kard pedig bizonyos gyengeség - jelen esetben a félelem legyőzését jelenti. Ebben a meditációban a fej megérintését minden esetben bíztatás követi emlékeztető azokra a leckékre, amelyeket el kell sajátítani ahhoz, hogy a gyengeséget legyőzhessük.

FÉNYKÖR. Isten mindent átfogó szeretete.

FÜSTÖLŐ, EZÜST. Lehetőséget vagy eszközt kapsz, hogy a Nagy Fehér Páholy Mesterének szolgálatába állj. A füstölő a tisztításnak illetve tisztulásnak egyik formája. Gyógyító munkát is jelezhet.

GALAMB, fehér, csőrében rubinnal. A béke és a szeretet szimbóluma. A barátságot és a szívben élő elfogadást is jelzi.

GALAMBOK, feketék és fehérek. Jelzi annak szükségességét, hogy megtanuljuk az egyensúly törvényét. Az ellentétes erők kiegyensúlyozásának leckéje egyike azoknak, amelyeket a lelki úton

járva meg kell tanulnod.

GYÉMÁNT. A drágakő, ami a spektrum minden színét magábanhordja. A tiszta lélek szimbóluma. „Amikor a tavirózsát nézegettem meditációmban, láttam szabályos szirmait és aranyló közepét. És lassan láthatóvá vált a gyémánt. Milyen csodálatos látomás! Úgy tűnt, nincsenek Jazettái. Nem olyan volt, mint a kemény, földi csiszolt gyémánt. Inkább olyan, mint egy harmat csepp. Nagyon tiszta és tökéletes. Amikor a nap sugara ráesett, a szivárvány minden színében tündöklő fényt bocsátott ki magából, és lüktetővé, élővé vált. Nem tudom másképp leírni."

GYÖNGYÖK. A lelki igazságok speciális aspektusa. Az értékes gyöngyszem az osztrigában rejlik, ami kívülről aligha nevezhető vonzónak. A gyöngy így annak a lelki jutalomnak a szimbóluma, ami hosszú szenvedés, áldozatvállalás és önzetlen szolgálat után jelentkezik. Olyan úton járni, ami kényelmetlen, de belül tudod, hogy ez a helyes, a boldogság eldugott gyöngyszeméhez vezethet. „Tavirózsákat láttam a csendes tó felszínén. Amikor kinyíltak, kelyhükben egy-egy gyöngyszem volt. Mindenik egy-egy lelki jótulqjdonság szimbólumaként ragyogott. Szárnyas tündérek gyűjtötték össze őket, és odaadták a tó mellett játszadozó gyermekeknek. A gyermekek nagyon örvendtek a gyöngyöknek. Képeket raktak ki belőlük, és a képeket odaadták a tündéreknek, hogy vigyázzanak rájuk. A tündérek azután ezeket a képeket óvatosan szétszórták az emberek között. Az emberek egy részének sikerült kézzel elkapnia egy-egy képet, és szeretettel meditáltak rajta, mások viszont elejtették. Voltak, akik lehajoltak utána és letörölgették. A tavirózsák válósággal ontották a gyöngyöket, és a gyöngyök egyre több földi emberhez jutottak el. Minél több embernek voltak ilyen gyöngyök a birtokában, annál jobban értékelték őket. Végül az egész Föld szebbé, naposabbá, szentebbé vált, miközben a sötétség, a tudatlanság, valamint az élet szentsége elleni bűnök egyre csökkentek."

GYÖNGYÖK, amik fénysugarakat bocsátanak ki. A gyöngy a spektrum hét színét tükrözi vissza.

Ugyanígy mindenikünknek sugároznia kell azokat az isteni ajándékokat, amelyeket kapott.

GRÁLKEHELY. Egy jobb és ragyogóbb élet szimbóluma. A lelki fény befogadásának egyik központja. Gyakran a szívet hasonlítják hozzá, mert a szív az, amin keresztül az ember befogadja a szeretetet. Vannak a Földön olyan helyek, ahol tisztánlátó szemmel felismerhető egy-egy Grálkehely.

Ezek a központok telítve vannak lelki fénnyel, és egy érzékeny ember érezheti az erő koncentrált jelenlétét. Ezt az erőt régi vallások munkájával és rituáléjával vagy egy szent ember közreműködésével építették fel.

GYERMEK, gyermekekkel együtt lenni. Azt jelenti, hogy valaki szívében fiatal, és lelkiekben öröm, boldogság és szabadság jellemzi őt. Meditációban mindig jó, ha gyermekekkel vagyunk együtt, mert ez Isten anyai aspektusának hatását is jelzi.

GYERTYA, ÉGŐ. A Krisztus-lélek szimbóluma, ami minden ember szívében világít.

Meditációban minden szépnek, tisztának, lelki dolognak a jelképe. Ha a nyugodt gyertyaláng képét a tudatodban tartva meditálsz, nagy segítségedre lehet.

HATTYÚ. Egy beavatott vagy egy beavatás szimbóluma. Ha nyugodt tavon úszik, a víz a belső nyugalom jelképe.

HEGY, aminek magaslatából lefelé nézel. Az asztrális test emelkedett tudatállapota, ami lehetővé teszi, hogy magasabb szintről szemléld az anyagi világot, és értékes felismerésekre juss.

HINTA. Meg kell tanulnod az egyensúly törvényét.

HOMOKÓRA. Figyelmeztetés, hogy meg kell szabadulnod a földi tudat és az idő lehúzó erejétől.

Be kellene látnod, hogy idő valójában nem létezik. Az örök MOST-ban élsz.

HÓPELYHEK. Tisztaság. Egy sötét és szenvedéssel teli időszak után következő új élethelyzet.

HOMOKKŐRE ÍRNI. Korábban elkövetett hibáidat jóvátetted, és megszabadultál a karmikus szenvedéstől.

JOGAR. Az uralkodó és az uralkodás jelképe. Jelentheti azt, hogy különleges felelősséget és különleges erőt kaptál az előtted álló munkához.

IBOLYA. A hetedik sugár mesterének jele, a magasabb pszichikai erők jelenléte. Meditációban gyakran előbb az illatot érzed.

KAPU. A földi elme a lelki megértés útjában áll. A karma is akadályt jelentő kapuként jelentkezhet. Türelemre lesz szükséged, mert vannak olyan karmikus adósságok, amelyeket meg kell fizetni, és olyan leckék, amelyeket meg kell tanulni, mielőtt továbbléphetsz.

KAPUBOLTOZAT. Valami új tapasztalatot szerzel. Lehet lelki beavatás, vagy földi életednek egy új aspektusa. Egyik tanítványunk gyakran látott egy aranyló kapuboltozatot, és azon át egy aranyhajú gyermeket. De soha nem sikerült átlépnie a túloldalra. „Legyen meg a Te akaratod!" -jutott eszembe.

Az aranykapu, amit életed alatt építesz, az ígéret földjére vezet, azaz egy magasabb szintű tudatállapotba. Ez azonban csakis akkor történhet meg, amikor a szellem elérte a megfelelő fejlődési szintet. Az aranyhajú gyermek a Krisztusgyermekre, a növekvő Krisztus-tudatra utal.

KENYÉR (vagy búza) és BOR. Krisztus mennyei teste, aminek mindannyian részei vagyunk.

Istentől érkező táplálék. „Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak."

Erre így szóltak hozzá: „Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!" „Én vagyok az élet kenyere -felelte Jézus. Aki hozzámjön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. (János 6:34-36) Aki ismeri White Eagle tanításait, az tudja, hogy az ÉN VAGYOK a legmagasabb Fényt, az egyetlen Istent, az egyetlen életet jelenti az Univerzumban. Amikor a mély belső csendben ezen meditálunk, megjelenik a végtelen, az isteni, az örök új tudatossága. Kezdjük belátni, hogy ÉN VAGYOK mélyen a szívünkben lakik.

Ez az élet kenyere. Amikor ebből részesülünk, tudatában vagyunk az örök életnek, és tudatunk megvilágosodik. Az emberi mikrokozmosz beleolvad Istenbe, a makrokozmoszba.

A kenyér vagy a búzaszem, ami az ember testét táplálja, nem más, mint a kozmikus test, a fénytest, mert a napfény áthatol a földrögökön, és a földanyából búzát teremt. A kenyér az Univerzum legnagyobb építészének szeretetéből, gondoskodásából és tökéletes törvényéből készül. Ezért minden egyes falatnak, amit csak a szájunkba veszünk, emlékeztetnie kellene az „áldozás"-ra vagy „úrvacsorá"-ra. A kenyér szimbolizálhat emberi tapasztalatot is, azaz karmát. White Eagle tanítása szerint a fent említett rituáléban a kenyeret az emberi tapasztalat szimbólumának tekintik. „Amikor elfogadod a mennyei kenyeret, értsd meg, hogy ez azt jelenti, elfogadod a karmádat, és megérted, hogy az valójában a te táplálékod. A tapasztalatod az a táplálék, ami segít téged, hogy tökéletes emberré válhass."

A bor, a szőlő kipréselt leve, ugyancsak az emberi tapasztalat szimbóluma, hiszen az ember is „prés" alatt van, és fizikai, érzelmi, mentális és lelki szenvedésen megy keresztül. De a szenvedésből mennyei esszencia lesz - az Isteni szeretet esszenciája.

A serlegben lévő bor a krisztusi lélek, az isteni szeretet esszenciája, amit azért kapsz, hogy szenvedésedet enyhítse.

KERESZT. Azokat a próbatételeket és megpróbáltatásokat jelzi, amiket az inkarnált embernek ki kell állnia.

KERESZT, KÖZÉPEN RÓZSÁVAL. Az önátadás és a szenvedés vállalása nyomán létrejött átalakulás.

KERT, FALLAL KÖRÜLVÉVE. Ha belépsz, ígéretet kapsz, hogy segítség érkezik. Egyben az örök nyár kertjének a szimbóluma.

KÉZ, gyűrűvel. Segítség az azonosításhoz. Bizonyos mester jelenlétére utal, aki ametisztgyűrűt visel. Az értelmezés különbséget tehet aszerint, hogy a gyűrű a kéznek melyik ujján van. Jelenthet magas küldetést vagy a beavatás bizonyos fokát.

KORONA, valakinek a fején. Olyan embert jelent, aki legyőzte, vagy le fogja győzni a gyengeséget.

KŐ, CSISZOLT. Az ősi testvériség jelképe, miszerint minden ember olyan, mint egy csiszolatlan kő, amit életek hosszú során át kell csiszolni, hogy végül beépíthe-tővé váljék a mennyei templomba.

Csiszolt követ látni bátorítás és bíztatás, hogy folytasd a munkádat. A jutalom saját tökéletességed lesz.

KÖNYV Feljegyzése azoknak az eseményeknek és leckéknek, amiket megtanultál. Jelentheti azt, hogy már tanulod a bölcsességet, jelentheti a szentírást és jelentheti a lelki törvényt. Amikor egy Mester használja a könyvet, tanítványának személyesen tolmácsolja a bezárt vagy nyitott könyv szimbólumát. „Meditációmban azt láttam, hogy lelki mesterem beszél hozzám. Kezében arany borítású könyv volt. A könyv be volt csukva, míg láttam másokat is, akik nyitott könyveket tartottak a kezükben.

Kezdtem megérteni, hogy még tanulnom kell, mielőtt a könyv előttem is kinyílik, és be tudom fogadni a mélyebb tanításokat."

KÖPENY Védelem, vagy valami, ami el van rejtve. Az egyik tanítvány így számolt be meditációs élményéről, amelyben előbb a lélek tiszta fehér köpenye borította be, amit elrejtettek a földi élet barna köpenye alá. „Megértettem, hogy visszatértünk a szobába, és tudatosult bennem az erős, nyugodt jelenlét, ami közöttünk volt. Úgy éreztem, valaki egy köpenyt borít a hátamra. Teljesen fehér volt, valósággál csillogó, és a nyakamnál egy arany csat tartotta össze, amiben egy ametisztet láttam.

Majd egy másik köpenyt terítettek rám, ami olyan barna volt, amilyet a szerzetesek hordanak."

KULCS - aranyból, és kulcslyuk. A belső királyságnak, Isten aranyló világának kulcsa. A régi misztériumiskolákban a magas szintű beavatást kérő jelölttől megkérdezték: Hol van a kulcs? A válasz mindig az volt: A szívemben. Az aranyló város egy tudatállapot, ami mélyen a szívedben nyugszik. Kapuját a szeretet és az önzetlen szolgálat nyitja meg.

KULCSCSOMÓ, ami hét kulcsból áll. Sok, különböző út vezet a célhoz, és sok ajtót kell megnyitnod, mielőtt eljuthatsz a templom központjába. Azt is jelenti: sok tapasztalatot kell szerezned, mielőtt eléred a tökéletes életet.

LÁB, MEZÍTELEN. Az Istenbe vetett hit és bizalom, amire a lelki életet fel lehet építeni.

Mezítláb kell végigjárnod az utadat, és az élet útjának kövei felsértik lábadat. De élvezni fogod a puha mohával benőtt helyeket és a lágy pázsit simogatását is, ami a kövek között van.

LÁB, arany saruban. Megértés. Az aranyló szandált viselő láb a lelki világok mély megértését jelenti. A szép láb jó alapot jelent.

LÉPCSŐ, FEHÉR AJTÓHOZ VEZETŐ. A lélek fejlődésének útját jelzi.

LÉTRA, ÉGIG ÉRŐ. A földi és a mennyei tudat közé építhető híd.

LILIOM. Tisztaság. A tiszta, mennyei lélek. Bizonyos kapcsolatban van az isteni Anyával. Az illatát az Idősebb Testvérek egyikével szokták azonosítani.

LOVAG, ragyogó vértezetben. Lelki vezető, mégpedig olyan, aki legyőzte a földi élet megpróbáltatásait, vagy saját Felsőbbrendű Éned.

LOVAG, fehér lovon. Az új korszak testvériségének lelki vezetője. Az ember magasabb mediális és lelki képességeinek kifejlődése. Az egyik tanítvány így számolt be meditációs élményéről, amiben

sikerült kapcsolatot teremtenie a hetedik sugár mesterével, aki bevezet bennünket a Vízöntő korszakba. „Egy nagy, fehér harcilovat követtünk, amin gyönyörű lény ült, sötét ibolyaszínű köpenyben.

Jobb kezében egy ragyogó, aranyló csillag volt, bal kezében egy újszülött gyermek. A csillag útmutató volt, az újszülött pedig az új korszak szimbóluma."

MENEKÜLNI, ELSZALADNI. Félelem. Le kell győznöd valamely lelki vagy fizikai gyengeségedet. MÉRLEG. Az isteni egyensúly és kiegyensúlyozottság jele.

NAP. Isten szimbóluma. Minden élet hátterében létező teremtő erő.

OROSZLÁN. Az állatok királya, a hatalmas erő jelképe. Ha meditációban szelíd oroszlánként jelentkezik, az Istentől kapott állandó erőt és segítséget jelenti. A vad oroszlán jelzi, hogy le kell győznöd a félelmeidet. Ha összeszeded magad, és bátorságot gyűjtve elhaladsz előtte, veszélytelenné válik.

OSZLOP. A magas, egyenes oszlop vagy oszlopok a tökéletes embert szimbolizálják, lábbal a földön, és a magasban Istent keresve, Isten felé nyújtózkodva. Két oszlop egy bejárat előtt minden élet pozitív és negatív aspektusát jelzi. Tizenkét oszlop egy körön a zodiákus tizenkét jegyére utal, vagy az ember fejlődésének tizenkét világkorszakára. (Egy világkorszak kb. 2160 földi év.) ŐZIKE. Szerény, visszahúzódó természetre utal. Lehet, arra hívja fel a figyelmet, hogy nem jó, ha túl szerény és elővigyázatos vagy, mert akkor nem tudod megragadni azokat a lehetőségeket, amiket az élet eléd hoz, és amik segítenének a lelki fejlődésben.

PADLÓ - fekete-fehér kockás. A szabadkőművesség egyik szimbóluma, a pozitív és negatív erők jelképe. A tanulónak meg kell tanulnia a megkülönböztetést jó és rossz között. Meg kell tanulnia értékelni a jót, és megtalálni az egyensúlyt.

PATKÓ. A szerencsének vagy balszerencsének tradicionális szimbóluma. Amikor meditációban látod, azt jelenti: lelki mestered megígéri, hogy a nehézségek idején segítségedre lesz. Bíznod kell Isten szeretetében és bölcsességében.

PEGAZUS, szárnyas ló. A sashoz hasonlóan a magasabb tudatszintet jelzi, ami - ha megszabadul a földi elme béklyóitól - szárnyalva emelkedhet a lelki világ igazságainak magaslatába.

PÁSZTORBOT. A nyáj őrzőjének szimbóluma, aki utat mutat és gondoskodik a rászorulókról.

PÓKHÁLÓ. Az isteni tervre utal. Az egész minta a középpont felé vezet, a körkörös szálak mindegyike kapcsolódik egy másikhoz, és a minta kialakításához minden szálra szükség van. Talán azért kaptad, hogy megértsd: életed minden eseménye - legyen az bármilyen hétköznapi történés vagy komoly próbatétel - része a tervnek, ami lelki fejlődésedet biztosítja. Bíztatás is egyben, hogy „tarts ki a kitartásban".

RÓZSA. Arany, rózsaszín, piros és fehér. A rózsa mindig a szeretet szimbóluma. Egy aranyló rózsa gyakran az új korszak mesterével hozható összefüggésbe. Jelentheti a földi elmére ható aranyló napfényt is.

A rózsaszínű rózsa az isteni Anyával kapcsolatos, valamint az emberi szívben lévő krisztusi szeretettel.

Egy piros rózsa a szenvedésen és tapasztalatokon keresztül megszerzett mély emberi szeretet jele. Általában olyan valakitől kapjuk, aki szeretné átadni ezt a szeretetérzést a tanulónak.

A fehér rózsa az életnek és a gondolatoknak a tisztaságát jelzi. A tiszta isteni szeretetnek is szimbóluma.

RUBIN. Testvéri szeretet, jóakarat és igazszívűség. SAKK, JÁTÉK. A jó és rossz, a fény és az árnyék közötti örök harc. Jelképezi az isteni tervet és rendet mindazon jelenségek mögött, amit a Földön véletlennek neveznek. A játékot a Mester-elme, Isten játssza.

SÁRKÁNY, amit legyőzött a lovag. A sárkány az alacsonyabb rendű én szimbóluma. A lovag, aki legyőzi a sárkányt, a jó és a rossz örök harcát, valamint a jó végső győzelmét jelképezi.

SAS. Lelki vezető jelképe. Egyúttal az új korszak, a Vízöntő korszakának és Jézus legkedvesebb tanítványának, Jánosnak a szimbóluma. A repülő sas jelzi a szellem földi kötelékektől való megszabadulását.

SZÁRNYAS KORONG. Egyike azon szimbólumoknak, amelyet a görög és az egyiptomi misztériumokban használnak. A korong az ember szívcsakrájának szimbóluma, olyan, mint az aranyló napkorong. A szárnyak a szellem szárnyai, amelyek segítik a magasabb világokba való felemelkedést, amikor megtanultuk használni őket.

SZEM, MINDENT LÁTÓ. Isten gondviselő tekintete. Egyiptomban gyakran használt szimbólum.

SZÍNEK. Amennyiben a szín tiszta és világos, bizonyos tulajdonságokra utal, amelyeknek a leírását az alábbiakban megadjuk. Ha nehéz, feketével vagy barnával „tarkított", akkor az alacsonyabb rendű én hatása érvényesül benne. így válik a szeretet rózsapiros tiszta színe a szenvedély, az önzés és az érzékiség sötétvörös, bordó árnyalatává. Ugyanígy, a legmagasabb lelki elme aranyló sugarát elszínezhetik a földi elme anyagias gondolatai.

Piros: a szeretet és az élet színe. Az idegrendszer élete. A gyógyításban a vitalitás megerősítésére használják. A tiszta piros vagy a rózsaszín önzetlen szeretetet jelent. Narancs és sárga: az isteni intelligencia színe.

Zöld: a természet gyógyító színe. Alkalmazkodó készséget, együttérzést és harmóniát jelent. Kék: gyógyítást, odaadást és vágyakozást jelképez. Ibolya: a Rituális Fehér Mágia sugara. Arany: Krisztusfény és szeretet. A Nap. Ezüst: kapcsolatban áll a Holddal és az isteni Anyával. Tisztító hatása van.

Fehér és fekete: a két ellentét, a jó és a rossz, a pozitív és a negatív, az éjszaka és a nappal stb.

SZŐLŐ. A bor úgy készül, hogy előbb kipréselik a szőlőt. Az emberi lélek úgy fejlődik, hogy szenvedésen (préselésen) keresztül megszületik szívében a szeretet (a bor).

TANÁCSKOZÓ BÖLCSEK. Az isteni törvény végrehajtását jelenti. Minden kis esemény Isten nagy tervének része, ami az élet fejlődését szolgálja. Létezik a magasan fejlett Mestereknek egy Tanácsa, akik az emberiség lépéseit vigyázzák, segítik, és útmutatóként szolgálnak a Krisztuskörön belül.

TÁNC. Öröm és ünnep, ismerőseid vagy saját számodra.

TÓ tavirózsákkal. A nyugodt középpont. Béke.

TROMBITA. A bibliai értelmezés szerint a trombita hangjára minden halott feltámad, és örök életre kel. Ez a magyarázat elfogadhatatlan a jelen kor logikusan gondolkodó embere számára, de amint a belső, lelki értelmezés feltárul előtte, a szimbólumba rejtett tanítás mélyebb értelmet kap. Egy mennyei hangról vagy rezgésről van szó, ami megérinti az emberi szellemet, és hatására az ember ráébred a lelki világok igazságára és valóságára. A trombita és a trombitahang tehát „lelki ébresztő", ami bevezetője lehet egy magasabb szintű tudatosság elérésének.

TÜKÖR. A lelki mester által gyakran alkalmazott módszer, hogy tanítványának megmutathassa igazi önmagát vagy a lelki fejlődési szintet, amit elért. Bepillantást is nyújthat előző életekbe.

Tükörbe nézni, és önmagunkat más történelmi korhoz tartozó ruhákban látni elég gyakori jelenség a meditációk során. ÚT, AMIN JÁRSZ. A fejlődés útja, amelyen minden léleknek végig kell mennie. Néha nehéz, és sok a próbatétel, máskor könnyebb, és az ember visszatekinthet a megtett útra, és felmérheti, mennyit fejlődött.

VETÍTŐVÁSZON. Egy nagy, kifeszített vászon, amin képek jelennek meg, olyan szimbólum, ami gyakran bukkan fel meditáció alatt. Az Akasha-krónika szimbóluma, és előző életek képei, vagy jelen életből vett képek vetülhetnek ki rajta.

VILÁGÍTÓTORONY Útmutató, ami a lelki fejlődés útját jelzi, és az élet nyugtalan tengeréről a biztos kikötő felé vezet.

VÍZ, KÖZELBEN MALOMMAL. Tisztító, gyógyító hatás. A tiszta víz a szellem tisztaságát jelenti, vagy azt, hogy a szellemet megtisztítja a lélek vize. A víz-beavatáshoz szükséges az, hogy érzelmeid felett uralkodni tudj. Ezt jelenti Jézus történetében az a rész, amikor a Mester a vízen járt.

Amikor Péter is megindult felé, minden rendben volt, mígnem elkezdett kételkedni képességében, engedett a félelemnek, és elkezdett süllyedni. Más szóval: még nem uralta az érzelmeit.

ZENE. Amikor a szellemtestben elkezd kialakulni a belső hallás képessége, a kereső a meditáció alatt zenét fog hallani. Ez leggyakrabban a templomban történik meg, ahol a zene a szellem által érzett teljes harmóniát juttatja kifejezésre. Néha valóban a szférák zenéje, a szférák harmóniája jut el a tanítványhoz. Ez közvetíti Isten teremtett világának nagyszerűségét, és biztosít a tökéletes rendről és tökéletes tervről, ami mind az isteni törvénynek engedelmeskedik. Egy bizonyos zeneszám meghallása lehet egy ötletnek, egy helynek vagy egy olyan személy jelenlétének a közvetítője, aki nagyon közel áll hozzád.