Akvarisztika by Nagy György

Dr. Wiesinger Mรกrton

Akvarisztika, 1975 DR. WIESINGER Mร RTON

Akvarisztika

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

DR. WIESINGER MÁRTON

Akvarisztika

GONDOLAT, BUDAPEST•1975

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

SZAKMAILAG ÁTNÉZTE DR. PÉNZES BETHEN A SZÍNES ÁBRÁKAT TELEKY-VÁMOSSY ÁRPÁD, A SZÖVEGKÖZTI RAJZOKAT ÉS A HAZAI HALAK ÁBRÁIT MAURER ZSUZSA KÉSZÍTETTE

ISBN 963 280 227 6

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

BEVEZETÉS

„AZ AKVÁRIUMBAN AZ EMBER NEMCSAK HÍNÁRT ÉS HALAKAT LÁTHAT, HANEM A VÍZTÜKÖRBEN MEGPILLANTHATJA SAJÁTMAGÁT IS.” B . MI C H A I L O VI T S

Különös emberek azok, akik olykor egyenként, máskor csoportosan megjelennek a városszéli tócsák körül. Összecsukható bambusznyelű hálójuk, szállítódobozuk, vagy fémesen csillogó kannájuk arról árulkodik, hogy az ilyen kis iszapos pocsolyákban kiszuperált háztartási eszközökön, ócska lyukas és rozsdás vödrökön kívül más is van. Hálójukkal nagy buzgón fekvő nyolcasokat írnak a vízben, komoly arccal, mintha sorsuk függene ettől a művelettől. A környék lakói ügyet sem vetnek már rájuk; tudják, hogy az emberek sokféle hobbinak hódolnak. Ezek a tócsajárók időnként elmozdítanak egy-egy követ, és az iszapba leragadt másik kő vagy farönk közelébe helyezik. Így keletkeznek azok a kis zegzugos utak, amelyeken billegő lépésekkel tudják megközelíteni az apró tavacskák víztükrét. „Kincsüket” — mint akik félnek, hogy elveszik tőlük — a lehető leggyorsabban hazaviszik. Megesik egy-egy gyűjtőútjukon, hogy a vélt kincs helyén a keresők semmit sem találnak. Minthogy a fosztogatók az ilyen vidéket messze elkerülik, másképp tűnik el a „kincs”. Néhány évvel ezelőtt egy városszéli kubikgödörből a tűzoltók kiszivattyúzták a vizet. Ez a pocsolya rövidesen ismét vízzel telt meg. Újbóli kiszivattyúzás után az illetékesek még a helyét is eltüntették: földdel töltötték fel a mélye-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

dést. Pár hét múlva a környező házak pincéje megtelt vízzel, majd néhány kisebb épületet beomlási veszély fenyegetett a talaj erős fellazulása miatt. Mindez azért, mert a földalatti szivárgások, amelyek a tócsa vizének utánpótlását biztosították, a feltöltés után új utat kerestek maguknak, ezúttal a pincék felé, a legkisebb ellenállás irányába. A legfeljebb kacsaúsztatónak alkalmas kubikgödör kevés hasznot hajtott, megszüntetése mégis károsnak bizonyult. Legjobban pedig a környéken lakó akvaristák sajnálták eltűnését, mert odajártak planktoneleséget gyűjteni halaik számára. Az akvarista otthon valamit elindít, mondjuk elkezd neonhalakat tenyészteni. A nemzedékek láncának folyamatosságát — és egyben a kapcsolatot a halak perui őshazájával — az íváskor összeolvadó szaporítósejtek biztosítják. Ez a kiindulópont minden nemzedékben újból jelentkezik. A kis halak teste viszont teljes egészében a nekik juttatott táplálékból, vagyis a tócsákban gyűjtött apró rákokból, az ún. planktoneleségből épül fel. Más szóval minden, amit megesznek és megemésztenek, átalakul neonhallá. Ha más a kiindulópont, akkor a sok kis planktonrákból, a vízzel telt kubikgödör és más kacsaúsztatók lebegő szervezeteiből esetleg indiai üvegsügérek vagy amazonasi vitorláshalak lesznek. Íme a kincs, amit összehalásztak, anélkül, hogy más földrészre utaztak volna. A tócsajáró, különös emberek lakásukon üvegmedencék, akváriumok aljára mosott homokot töltenek. Felöntik vízzel, vízinövényeket ültetnek bele, majd néhány halacskával népesítik. Ahogy múlik az idő, akváriumuk egyre szebb, egyre természetesebb lesz. Egy tó vagy egy patak titokzatos életét most már üvegfalakon keresztül figyelhetik. Derengő fényben a hullámoktól fodrozott fövenyen egy-egy élénk színű kavics vonzza a tekintetet. A háttérben, elsülylyedt faágakon üde zöld jávai moha terpeszkedik. Amikor a fürge halak csapata elsuhan mellette, meglibben a moha, csak a sásszerű nyílfű hajtásai állnak mozdulatlanul, mint palánták a kínai rizsföldeken. Ha egy nagyobb üvegmedencébe varázsolnak víz alatti tájat, és az mind-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

össze néhány apró hal otthona lesz, akkor az minden kezelés — így a halak táplálása — nélkül fenntartja önmagát! Láttunk már olyan több hektoliteres akváriumot, amelybe 25 éven keresztül senki sem nyúlt, a vizet sem pótolták benne. Minden bolygatás nélkül negyed évszázada élte a maga természetes életét. Üvegfalait zöldre festették a moszattelepek. Amikor fedőüvegét óvatosan leemeltük, a rajta tovagördülő páracseppek halk csobbanása törte meg a várakozás csendjét. Minket legjobban az lepett meg, hogy a talajszinten parányi exkavátorok módjára ott turkált két kis páncélos harcsa. A medence vize ennek ellenére kristálytiszta volt. Idősebb növényei úgy halhattak el, mint az őserdei fák — szerves hulladékot juttatva a talajba, de helyükbe újabbak sarjadtak, sok nemzedéken át. Első pillanatban azt hihetnénk, hogy aki először rendezett be akváriumot, feltalálta az örökmozgót, a perpetuum mobilét. Hiszen elég beindítani, és most már megy magától, minden külső energia befektetése nélkül, elvben örökké. Ez azonban így fizikai lehetetlenség volna! A valóság az, hogy az akváriumnak is van motorja: a fény. Ki hinné, hogy a tócsajáró emberek — akiknek zsebében mindig ott lapul egy kis darab madzag, mert a rozsdás tepsik és fazekak könnyen kitéphetik planktongyűjtő hálójukat — otthon ,,kozmikus állomásokat” létesítenek. Tevékenységük alapja az a sok atomrobbanás, ami a Napban szakadatlanul végbemegy. Ez hidrogénatommagok héliumatommagokká való egyesülésének a következménye. A felszabadult energia egy részét, ami fénysugarak formájában a világűrön át alig több mint nyolc perc alatt a Napból a Földre érkezik, a növények befogják, s ez „hajt” minden akváriumot is. E kozmikus energia megkötését az akvárium vízinövényeire bízzák, azok meg zöld színtestekkel végzik el ezt a munkát. A bennük levő növényzöld — a klorofill — lehetővé teszi a fényenergiának a sejtek szőlőcukor-molekuláiba való beépítését. Ez a folyamat parányi gázbuborékok gyöngysorát eredményezheti, mert oxigén felszabadítással jár együtt.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Ha nem így volna, hogyan is maradhatna tiszta a tavak, mocsarak, levezető árkok vize. Rövid idő alatt posvánnyá változna a bennük élő vízi szervezetek által kilehelt szén-dioxidtól. A szén-dioxid azonban a növények egyik táplálékát jelenti, és miközben azt testükbe építik, helyébe oxigént juttatnak a vízbe. Az oxigént pedig a halak kopoltyúikkal vonják ki a vízből, széndioxidot adva le, amit a vízinövények ismét felvesznek. Az így beállt gázcsere-egyensúly teszi lehetővé az akváriumokban a tarka díszhalak életét is. Ha kevés a növény, vagy sok a hal, a gázegyensúly nem áll be. Az akvaristák dolga, hogy az üvegfalak mögött megfelelő arányt hozzanak létre a két édes testvér, a növény- és állatvilág tagjai között. Ez néha „tűhegy-egyensúly”: ilyenkor kár volna behúzni a függönyt, vagy elhelyezni egy virágcserepet úgy, hogy árnyékot vessen az akváriumra. Ha mégis így történne, akkor világítson a fénycső, induljon a szellőztető, szűrje a vizet a filtráló. Juttassunk rendszeresen élő eleséget az akváriumba, vagyis ne kívánjuk, hogy fenntartsa önmagát külső segítség nélkül. Úgyis bebizonyította, hogy megtudja ezt tenni, csak éppen más körülmények között. Gondozással viszont jóval több vízi lakó életfeltételeit biztosíthatja. „Sűrített életközössége” fokozott mozgással most már koncentráltan nyújtja a mindig változó színpompát. Felgyorsult életüteme gazdájának igényeit is jobban kielégíti. Néha órák hosszat gyönyörködik benne, s észre sem veszi, hogy az idő késő estébe hajlik. Aztán egy gombnyomásra kialszik a fénycső. Az akváriumi fűtőtest jelzőlámpájának rózsaszínű fénykévéje kellemesen nyugtató hangulatfényben füröszti a szobát. Az akvarista gondolatai rövidesen messze kalandoznak. Most nem a városszéli tócsák partján lépked, sárba süppedt köveken. Brazília édes illatait hozza egy vízesés felől a kósza szellő, ő meg banánfák árnyékában, majd datolyáktól roskadozó pálmák alatt, a selymes fűben kitaposott ösvényen

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

közeledik vágyai birodalmához. A vízesés előtt meleg pára függöny, a hullámfürdőben pedig csapatosan úsznak mindazok a halak, amelyeket az utóbbi években ő hívott életre. Nélküle nem volnának. — Csak azért lettek, mert az a tócsajáró akvarista, miközben fekvő nyolcasokat írt planktonhálójával egy vízzel telt

kubikgödörben,

megtanulta

teremtés

mesterfogásait.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ AKVÁRIUM TECHNIKAI KÖVETELMÉNYEI ÉS KÉZISZERSZÁMAI

AZ AKVÁRIUM ANYAGAI ÉS ÉPÍTÉSE Az akvárium 1. üvegöntés, 2. fémváznak gittel történő beüvegezése, vagy 3. legújabban üveglapok összeragasztása nyomán készül. Az öntöttüveg medence tartóssága attól függ, hogy előállításakor milyen lassan hűlt le a folyékony üveg. Minél lassabban hűtötték, annál kevésbé valószínű, hogy látszólag minden külső ok nélkül kipattan majd belőle egy üvegszilánk. Mindenképpen filclapra vagy habszivacs lemezre kell állítani. Vízzel telve elmozdítani nem szabad. A vastagabb falú kádak — megfelelő előállítást feltételezve — üzembiztosabbak, mint a vékonyabbak, de erősen torzított képet adnak, és ez nagy hiba! Számos hátrányuk mellett az öntöttüveg kádak azért nem szorultak ki eddig az akvarisztikai gyakorlatból, mert a vázas medencékkel ellentétben abszolút higiénikusan kezelhetők, és némelyik kényesebb halfaj „steril” körülmények között való tenyésztése ezekben volt leginkább megoldható. A fémvázas akváriumok közül a szögletvas (idomacél) vázú medencék terjedtek el. A bádogváz könnyen elhajlik, és az akvárium folyni kezd. A sárgaréz váz költségesnek bizonyult, és előnyei csak krómozás esetén érvényesülnek. Kétségtelen, hogy a vázas medencék közül a krómozottak a legszebbek. Üvegházi díszhaltenyészetben viszont a levegő magas páratartalma okozta erős oxidáció miatt nem használhatók. A vasvázas medencék keretét először míniummal, majd olajfestékkel (fehér, kék, mogyorószínű, cseresznyepiros stb.) szokták befesteni. A váz színe lehetőleg igazodjék a lakás bútorainak színéhez.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Az üveglapok rögzítése míniumos gittel történjék. Ez utóbbi sokkal lassabban szárad, mint a közönséges ablakrögzítő gitt. Ha a medence állandóan üzemben van, a míniumos gittben nem keletkeznek hajszálrepedések. Ha üzemen kívül kerül, akkor is ajánlatos vízzel feltöltve eltenni, mert ellenkező esetben az újbóli használatba vételkor a medence folyni fog. Az ilyen száraz gittű, folyós medencét ne próbáljuk gittel foltozni. (Nedves alaphoz amúgy sem tapadnak a közhasználatú kötőanyagok!) Legfeljebb azt kísérelhetjük meg, hogy olajfestékkel lefestjük a csontkeményre kiszáradt gitt felületét, vagy bekenjük színtelen cipőkrémmel! Az utóbbi tömítés nemegyszer beválik. Az is oka lehet az állandó szivárgásnak, hogy a szögletvasakat a hegesztéskor nem derékszögben illesztették egymáshoz (a váz tehát nincs vinkliben!) Ha házilag üvegezzük a fémvázat, akkor a következőkre ügyeljünk. Az üveglapokat akkorára kell levágni, hogy közöttük rés ne maradjon. Ha erre nem ügyelünk, akkor az élek mentén szabad gittfelületek alakulnak majd ki. Az ilyen részeknek üvegcsíkokkal való lefedése — az ún. csíkozás — további kellemetlenségek forrása lehet (szennygóc keletkezhet), ezért mellőzzük. Az akváriumgitt is előállítható házilag a festéküzletben kapható hegyi krétából, firniszből és míniumporból. Ezeket az alkotórészeket addig gyúrjuk egymáshoz, amíg az egész massza egyöntetű lesz, élénkpiros színűvé válik, és már nem ragad a kezünkhöz. Ezután ujjnyi vastagságú „gittkolbászokat” rakunk az üvegtáblákra az élek mentén, majd a firnisszel lekerít fémvázhoz nyomkodjuk. Természetesen a fenéküveget kell először beillesztenünk, és csak azután jöhetnek sorjában a többi oldalak. Üvegezés után a medencét rögtön töltsük fel vízzel, és legalább egy napig így hagyjuk állni. Ami gittet ezalatt a víz nyomása kiszorít, azt késsel levágjuk. Fedőüveg azért kell, mert hiányában a vízfelszín beporosodik, vagy a halak kiugrálhatnak. Letakarás nélkül a fűtött akváriumok hővesztesége is jelen-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

tékeny volna. A fedőüveg egyik sarkát azonban tompítsuk le az üvegvágóval, hogy szellőzőrés alakuljon ki. Tompítás helyett azt is megtehetjük, hogy felül gumilapocskákat ragasztunk a váz vízszintes szabad felületeire. A leírtakból következik, hogy a frissen üvegezett akvárium gittjét szárítani nem szabad. Most már az üvegfalaknak száraz vattával való letisztítása és a kiöblítés után a medence azonnal berendezhető. A ragasztott akvárium nem egyszerűen a XX. század medencetípusa, mert hiszen századunkban gömbölyű és serleg alakú haltartóktól kezdve a már ismertetett öntöttüveg kádakon, bádog-és vasvázas akváriumokon keresztül sok minden volt és részben van is forgalomban. A ragasztott akvárium az ezredforduló előtti évtizedek medencéje! Óriási előnye a minden eddigi hasonló űrméretű medencéhez viszonyított alacsony előállítási költsége és üzembiztossága. 150-200 literes medencék is készülnek üveglapok összeragasztása révén. A ragasztott akváriumok házi készítése azonban nem a kezdő akvaristának szánt feladat. Az üzembiztosság követelményének a medence csak akkor felel meg — tehát akkor nem fog folyni vagy szétesni —, ha előállításakor a gyártási technológiát szigorúan betartották. Az üzembiztosság annyira alapvető követelmény, hogy pusztán ezért is érdemes a gyártás szakszerű módját megismerni. Az üveglapok összeillesztéséhez epokittet használnak. A ragasztóba a felhasználás előtt kevergetés közben megfelelő bázist cseppenként juttatnak be. Külföldi akváriumragasztókhoz a bázis mellékelve van. Az elkeverés 15-20 percig tart. A bázisnak nem szabad az emberi bőrre, még kevésbé a szembe kerülnie. Ha ez meg-is megtörténik, ecetes vízzel kell közömbösíteni. Andódi szerint — aki a magyar irodalomban a gyártástechnológiát először ismertette — az elkevert ragasztót fél órán belül fel kell használni, mert különben megkeményedik. 23-25 °C meleg helyiségben kell dolgozni, hogy a gyanta ne maradjon túl sűrű. A szárítás 80-90 °C-on történik,

13 -

minimális üvegvastagság/mm

magasság/cm

minimális üvegvastagság/mm

magasság/cm

minimális üvegvastagság/mm

4,4

3,4

2,8

magasság/cm

minimális üvegvastagság/mm

magasság/cm

minimális üvegvastagság/mm

magasság/cm

minimális üvegvastagság/mm

magasság/cm

Ha az oldalhosszúság

AKVÁRIUMI ÜVEGTÁBLÁK VASTAGSÁGA

7,4

6,6

6,0

5,1

4,3

3,3

8,2

7,3

6,5

5,8

5,1

3,8

8,8

8,2

7,5

6,5

5,6

4,1

9,3

9,0

8,5

7,2

6,0

4,2

9,7

8,2

6,5

4,6

80 11,0 12,2

10,0 10,9

9,3

7,7

6,3

4,4

8,7

6,9

6,3

13,7

12,2

10,7

9,1

7,1

6,9

14,9

13,1

11,4

9,2

9,1

16,1

13,6

11,7

11,1

100/110 110/130 130/150

1. TÁBLÁZAT

Dr. Wiesinger Márton Akvarisztika, 1975

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

2. TÁBLÁZAT FENÉKLAPOK VASTAGSÁGÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Fenéklap-

A medence

vastagság

mérete cm

hosszúság

szélesség

magasság

50 60 60 80 80 80 100 100 100 120 150 200

25 25 30 30 30 40 40 35 40 50 60 80

25 30 40 30 40 45 40 40 60 50 80 100

1,5-2 1,6-2 1,7-2 2,0-2,6 2,2--2,6 2,62,7-2,9 2,92,9 3,4 5 8

1-2 óra hosszat, vagy addig, amíg a ragasztó kőkeménnyé válik. Kisebb medencék szárítására a konyhai sütő is megfelel. Sokat könnyít a munkán, ha az összeragasztásra szánt üveglapokat előbb leukoplaszt csíkokkal pontosan összeillesztik. Az akváriumba a ragasztás után 3-5%-os ecetsavoldatot öntsünk, ami 5-10 napig benne áll. Az ecetsavoldat lecsapolása és tiszta vizes kimosás után a medence elkészült. A felhasznált üvegtáblákra vonatkozóan a következő táblázat adatai irányadók (Hans Frey után, módosítva).

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

KÉZISZERSZÁMOK ÉS HASZNÁLATUK Az algakaparó az akvárium-üvegfalak belső oldalának letisztítására való. Egy rúd végére szorítószerkezettel zsilettpengét vagy esetleg műszivacs lapot rögzítünk. A zsilettpengés különösen a kovamoszatok eltávolításához KIS KÉZIHÁLÓ DÍSZHALAK AKVÁRIUMBÓL VALÓ KIHALÁSZÁSÁRA (H. FREY UTÁN)

látszik

nélkülözhete t-

lennek.

Sajnos,

kezdő

akvaristák könnyen megkarcolhatják vele az akvárium üvegtábláit, ha nem megfelelő szögben tartják. vagy ha folyami homok kvarcszemcséje kerül az algakaparó tisztítórésze és az üveg közé. Az akváriumi halháló miniatűr mása annak, amit a halászok a hálóba került vagy a horogra akadt halak kiemelésére használnak. Ez a kis háló az akvarisztikai gyakorlatban is a halak áthelyezésére szolgál. Kerete rozsdamentes fémből, pl. kellő vastagságú alumínium drótból készül. A háló zsákja — akárcsak a planktongyűjtő-háló — alul ne csúcsban fusson ki, hanem tompán végződjön. Ha sűrű szövésű a háló zsákjának anyaga (műanyag vagy grenadin), akkor nagy ellenállást fejt ki a vízben, így nehezebben mozgatható, de előnye, hogy a planktoneleség házi kezelésére (átmosásra, akváriumba juttatásra) is alkalmas. A háló nagysága mindig az akváriumok méretéhez igazodjon. Nagy medencében apró hálóval halászgatni meglehetősen szaporátlan dolog. Az üvegpipát helyesebb volna áthelyező pipának nevezni, mert gyakran nem üvegből, hanem műanyagból készül. A halivadék kiemelését, illetve víz alatti áthelyezését teszi lehetővé. A pipa tölcsérébe beúszó halacskákat a pipa

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

szárán át csurgatjuk ki. Kényesebb halak kiemelésére is felhasználható. Különösen jól beválik az olyan halakhoz, amelyeknek úszóin vagy kopoltyúfedőin kis horgocskák vannak, és így a hálón lógva maradnak. Arra azonban vigyázni kell, hogy a már nem ivadék méretű hal ne szoruljon be a pipa szárába. Bár a vízleszívó gumieső nélkülözhetetlen szerszáma minden akvaristának, furcsa ellentmondásképpen nem díszhalüzletekben, hanem csak borászati szaküzletekben kapható. Legalább 2 méter hosszú és hüvelykujj vastagságú darabot szerezzünk be. Vízlecsapolás előtt a cső egyik végét az akváriumba helyezzük, a másik végét meg egy másodpercig megszívjuk, majd egy előre odakészített vödörbe lógatjuk. Ekkor a közlekedő edények törvénye alapján az akváriumból a víz a vödörbe folyik. A művelet igényel egy kis gyakorlatot, mert ennek hiányában könnyen megeshet, hogy valaki nagyokat nyel az akvárium vizéből. Ez a „baleset” elkerülhető, ha a vízcsapnál a gumicsövet előre feltöltjük, majd két végét befogva visszük az akváriumhoz. A vízleszívatásnak ez a módja higiéniai szempontból is előnyösebb. A gumicsövet egyidejűleg iszap (növényi törmelék, korhadék, állati anyagcseretermékek) szívására is használhatjuk. Egyesek ezért üvegtölcsért illesztenek a cső felső végére, ami bár megnöveli a szívófelületet, de csökkenti a szívó hatást. Így kevésbé fordulhat elő az, hogy kavicsok tömik el a gumicsövet. Ha mégis megtörténne, a tölcsért levéve, a csövet vízcsap alatt erős vízsugárral kimoshatjuk. Természetesen, ha „porszívóként” használjuk a gumicsövet, akkor a lecsapolt vizet nem felmosó vödörbe, hanem tiszta zománcos lavórba vagy műanyag edénybe csurgatjuk. Ez a víz ugyanis az iszap leülepedése után az akváriumba visszatölthető, és csak a sűrűjét kell kiönteni. Az iszaplopó főleg olyankor bizonyul célszerű szerszámnak, ha meghatározott, apró természeti tárgyat (ételmaradékot, halhullát) kell az akváriumból kiemelni. A borlopóhoz hasonló elven működik, csak itt az akváriumvíz szorítja

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AKVÁRIUMI KÉZISZERSZÁMOK: ALGAKAPARÓ, VÍZLESZÍVÓ GUMICSŐ ISZAPTÖLCSÉRREL, ÉS ISZAPLOPÓ (H. FREY UTÁN)

ki a lopóból a levegőt, és a vízzel együtt — megfelelő kézi irányítással — az eltávolítandó tárgy is bejut a lopóba. Kezelése mindössze abból áll, hogy mielőtt vízbe mártjuk, csövének felső végét mutatóujjunkkal befogjuk és csak akkor engedjük el, ha másik vége az eltávolítandó tárgy fölé került.

MŰSZAKI BERENDEZÉS ÉS SZEREPE AZ AKVÁRIUMGONDOZÁSBAN SZELLŐZTETŐ. Akvarista szóhasználat szerint a szellőztetés a vízi lényeknek oxigénnel való mesterséges ellátása. Ez csak halszállítás előtt történik tiszta oxigénnel, amikor is a műanyag zsákok vízfelszíne fölé palackból oxigéngázt juttatunk. Egyébként egy pumpa, elektromos légszivattyú légköri levegőt hajt az akváriumba. Nem minden akváriumot kell szellőztetni! Ha csak annyi halat tartunk egy medencében, amennyi számára az akvárium növényzete kellő mennyiségű oxigént tud biztosítani, akkor a szellőztetés felesleges. Általában literenként számíthatunk egy 3-4 centiméteres halacskát. Halaink egészségének megóvása

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

érdekében célszerűbb díszhalakból 5 literenként csak egyet tartani. Ha a jelzett arányt az akvárium túllépi, akkor már túlnépesítettnek minősül, vagyis a gázegyensúlyt benne csak szellőztetéssel lehet fenntartani. Vannak különleges esetek, amikor az akvárium, bár nincs állatokkal túlnépesítve, mégis legalább átmeneti szellőztetést igényel. Ezért fontos, hogy minden akvaristának legyen készenlétben legalább egy szellőztetőkészüléke, amit az alábbi esetekben üzembe lehet állítani:

ha kevés a növény, és fényasszimilációjuk nyomán nem termelődik elegendő oxigén;

ha túl sok a növény, s éjjel, amikor a fényasszimiláció szünetel, ezek is (az állatokhoz hasonlóan) csak fogyasztják az akvárium oxigénkészletét, anélkül, hogy egyidejűleg oxigént termelnének;

ha nem kap elég fényt a medence, és ezért a növények fényasszimilációja csökkent mértékű;

ha a vízrétegek egyenletes átkeverésére van szükség;

ha porból és baktériumokból felületi hártya képződik a vízben, illetve ha ennek képződését akarjuk megelőzni. Különösen indokolt ez mocsári akváriumokban (paludárium), ahol a vízből kiemelkedő növényi hajtások és az úszónövények jelenléte miatt az akvárium üveglappal nem takarható be.

Ne felejtsük el azt sem, hogy a halakkal történő átmeneti túlnépesítés szinte elkerülhetetlen egy-egy sikeres tenyésztés alkalmával. A csepegtetős, légtartályos vagy víznyomással működő szellőztető készülékek ma már akváriumtörténeti érdekességeknek számítanak. Ma minden forgalomban levő konstrukciót elektromos energia üzemeltet. Sajnos, nagyobb teljesítményű elektromos szivattyúkat a hazai kereskedelem még nem biztosít az akvaristák számára. A kisebb és nálunk beszerezhető szellőztető gépek vi-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

szont csak néhány akváriumot képesek levegővel ellátni. Ez utóbbiak ún. gumimembrános szellőztetők, s a villamos jelzőcsengő elve alapján működnek. Lényegük az a mágneses tekercs, amely a váltakozó áram megszaggatásának megfelelően egy fémkart ütemesen magához vonz, majd elenged. A fémkar egy gumimembránt rezegtet. A gumimembrán egy szívó-záró szeleppel ellátott dobot zár le. Megfelelő kivezetőcső juttatja a levegőt az akváriumba. Minthogy rendszerint 1-2 méteres távolságot kell légvezetékkel áthidalni, helyesen tesszük, ha erre a célra gumi- vagy ólomcsövet használunk. A víz alá viszont üveg- vagy műanyag cső vigye a levegőt. Az üvegcső (kapilláris cső) hajlítására Bunsenláng alkalmas, műanyag csöveket viszont vízgőz felett hajlíthatunk. Ha előzőleg a csöveket a hajlítás helyén finoman szitált kvarchomokkal (folyami sóderral) töltjük meg, akkor hajlítás közben a csőtörés veszélye jóval kisebb. Ha két helyre kell osztanunk a levegőt, akkor Y, ha három helyre, akkor X alakú üvegelosztókat használhatunk. A légmennyiséget viszont szorítócsavarokkal szabályozhatjuk. Két régi, vagyis forgalomból kivont apró, lyukas fémpénzből egy csavar és egy anya felhasználásával házilag is könnyen készíthetünk szorítócsavart. Magát a gépet az akvárium víztükrénél magasabbra helyezzük el, hogy áramszünet esetén a légvezeték be ne szívja a vizet. A porlasztás a nagyobb légbuborékoknak kisebbekre való elaprózását jelenti. Erre azért van szükség, mert a nagyobb légbuborék az ugyancsak nagyobb felhajtőerő következtében hamarabb felszáll a víz felszínére, mint az apró, és így a benne levő oxigén csak kis részben tud a vízben oldódni. Továbbá a sok kis buborék együttes felülete eleve nagyobb, mint a hasonló tömegű nagy buborékoké, s így a vízzel érintkező légfelület megkönnyíti a víz oxigénfelvételét. A porlasztót mindig a légvezetéknek az akváriumban levő szabad végéhez csatlakoztassuk: műanyag légvezetékhez közvetlenül illeszthetjük üvegcsőhöz

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

viszont rövid gumicső toldalékkal. Porlasztónak alkalmas habkő, habüveg vagy préselt kovaföld. Jó ilyen célra egy darabka spanyolnád is, amiből régebben vesszőkosarakat, valamint tollseprűk nyelét készítették. Az utóbbinak az az előnye a többivel szemben, hogy lényegesen kisebb nyomással átpréselhető rajta a levegő. Ez abból adódik, hogy likacsai nagyobbak, vagyis — sajnos — korántsem ad olyan finom porlasztást, mint pl. egy darabka gyufaszál! Különösen tengeri akvárium sűrűbb vizében álomszép látványt nyújt egy gyufaszálporlasztással nyert, lassan felfelé himbálódzó buboréksugár. Ezt kár kihagyni, ha bírja nyomással a szellőztető! Ha zsinórral felfüggesztjük vagy habszivacs párnát teszünk a szellőztető alá, azzal annyira tompítható az egyébként zúgó hangja, hogy alig halljuk. Ha a légbuborékok áramlása nem folytonos, vagyis lökésszerű, azon úgy segíthetünk, hogy egy légsűrítő tartályt (kis fém vagy műanyag dobot) iktatunk a légvezetékbe a szellőztetőkészülék közelében. Az ilyen légsűrítő azért is előnyös, mert rajta a levegőnek csak rövid úton kell erős ellenállást legyőznie. Ha szellőztetőkészülékünk villanyvasaló vagy elektromos kávédaráló módjára cikcakk vonalakat varázsolna a tévé képernyőjére, vegyük igénybe elektrotechnikus szakmai segítségét. Általános panasz, hogy a szellőztetőszelep, vagy a membrán túl gyakran mondja fel a szolgálatot. Eltekintve attól, hogy egy nem kifeszített és nem állandó rázkódásban levő gumilap is elveszti idővel a rugalmasságát, a hiba oka nem a készülékben, hanem a szennyezett levegőben van. Minthogy a városi levegő erősen szennyezett, itt ezt pumpálja a szellőztető az akváriumba. Ha nagyon dohányfüstös szobában működtetjük, a halak még nikotinmérgezést is kaphatnak! Az akváriumba kerülő levegő szűrését házilag úgy oldhatjuk meg, hogy a szellőztetőkészüléket egy 5 literes uborkásüvegbe lógatjuk, az üveg nyakát pedig dugóval zárjuk el, amelybe előzőleg három lyukat fúrunk: két

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

kisebbet a villanyzsinór és a légvezeték részére, valamint egy nagyobbat, amit jól összenyomkodott vattával tömünk el. Így csak a vatta által megszűrt levegőt nyomhatja tovább a készülék. A portól elszürkülő vattacsomót időnként cserélni kell! SZŰRŐ- (FILTRÁLÓ-) KÉSZÜLÉK. A filtráló-készülékeket elsősorban az akváriumvíz szűrésére használjuk. Van azonban egy másik szerepük is, ami abban áll, hogy bizonyos anyagokat (pl. tőzegből kioldódó huminsavakat) a vízbe juttatnak. Csoportosításuk a szerint történhet, hogy: 1. milyen energiával üzemelnek; a szellőztető felszálló légbuborékainak energiáját hasznosítják, vagy közvetlenül elektromos energiát igényelnek. Az előbbiek az általánosan elterjedt ha-

gyományos akváriumfiltrálók, az utóbbiak az újabban használt nagy teljesítményű vízszivattyúk. 2. Helyzetük alapján aszerint, hogy az akváriumon kívül vagy az akváriumban belül helyezkednek el, külső vagy belső szűrőről beszélünk. 3. És végül azon az alapon, hogy a vízben lebegő részecskéket — esetleg apró élőlényeket: egysejtűeket, baktériumokat is — szűrnek, vagy oldott alkatrészeket is képesek megkötni: mechanikus, illetőleg adszorpciós szűrőnek minősülnek. A mechanikus készülék szűrőanyaga gyakran kavics. Itt válik valósággá az a népi mondás, hogy „ha a víz hét kövön keresztülfolyik, akkor már kristálytiszta lesz”. Kavics mellett kvarchomok (szitált és mosott folyami sóder) és perlonvatta is szerepel a szűrőtöltetben. Az utóbbi helyett a régebben kedvelt üvegvatta (angyalhaj) nem felel meg, mert idővel szilánkokká töredezik, és a lélegzési vízzel a halak kopoltyúlemezei közé jutva gyulladást okozhat. Az adszorpciós szűrő töltetének legjelentősebb része úgynevezett aktív szén, illetve annak külön akvarisztikai célokra gyártott változata, a hidraffin szén. Ezek aktivitása abban áll, hogy metánt (mocsárgázt), klórt, és ami a gya-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975 TALAJSZŰRŐ KÉSZÜLÉK MŰSZAKI RAJZA, A MŰKÖDÉSI ELV ÁBRÁZOLÁSÁVAL (H. FREY UTÁN)

korlatban a legtöbbször bajkeverő, az állatok anyagcseréje nyomán a vízbe került nagy molekulasúlyú fehérjehasadási termékeket is képes megkötni. A hidraffin szenet csak a műgyanták fogják teljesen kiszorítani, ugyanis az utóbbiaknak megvan az a képességük, hogy a fehérjebomlás végtermékeit: a nitrát- és nitritfelesleget is kivonják a vízből. Tapasztalatunk alapján hidraffin szén helyett — különösen tengeri akváriumban — jól bevált a Műszén Termelő Vállalat Nuxit nevű készítménye is. A belső szűrők egyik csoportját talajfiltrálóknak nevezzük. Ezeknek gyakran az akvárium altalajában egy perlonvattával megtoldott kis üvegharangja szűr — a mellékelt ábrán jelzett működési elvnek megfelelően. Bár a talajfiltrálók kellő méretezés mellett jó hatásfokkal működnek, hátrányuk, hogy az akvárium talaját szennyezik. Sajnos, korántsem felel meg a

LEITHOLD-FÉLE SZŰRŐKÉSZÜLÉK ÜZEMBEN: A SZELLŐZTETŐ FELSZÁLLÓ LÉGBUBORÉKAINAK HATÁSÁRA (BAL OLDALI KARIKÁK) VÍZÁRAMLÁS KELETKEZIK (A NYILAK AZ ÁRAMLÁS IRÁNYÁT JELZIK) A JOBB OLDALI AKVÁRIUMBÓL A BAL OLDALI FILTERTARTÁLY SZŰRŐRÉTEGÉN ÁT (FERDÉN VONALKÁZOTT RÉSZ) VISSZA AZ AKVÁRIUMBA (H. FREY UTÁN)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

valóságnak az a feltételezés, hogy a sok szerves hulladék a vízinövények számára felszívható talaj sókká bomlik. Ha tehát talajfiltrálót használunk, akkor az akvárium altalaját évenként cserélni kell! A többi szűrő töltetét pedig rövidebb időközönként — 2-3 hónaponként — mossuk át. Az elszennyeződött szűrőkészülék üzemeltetése ugyanis a bomlástermékek tömeges vízbe juttatása miatt súlyos veszélyt rejt magában! Ha nincs szükség filtrálásra, és csak szűrőkészülékkel szellőztetjük az akvárium vizét, az nem gazdaságos eljárás, mert minden szűrő aránylag sok levegőt fogyaszt!

FŰTÖKÉSZÜLÉK. A trópusi akváriumot ősztől tavaszig fűteni kell, ha a helyiség léghőmérséklete nem kielégítő. Nagyobb díszhaltenyészetek nem egyenként fűtik a medencéket (ez nem volna gazdaságos), hanem magát a helyiséget tartják a kívánt hőmérsékleten. A melegvízi halak általában 18°C-tól 35 °C-ig terjedő vízhőmérsékletet viselnek el károsodás nélkül. Ahogy közeledünk a 35 °C felé, egyre erőteljesebben kell szellőztetni, mert az ilyen meleg vízben már kevés az oxigén. Különben is csak bizonyos halbetegségek kezelésekor szoktunk ilyen szélsőségesen magas hőmérséklet elérésére törekedni. A meleg vizű társas akváriumok normál hőmérséklete 22 és 24 °C között van. Az akvaristák általában hőspirálos fűtőtesteket használnak. Ezek szerkezete lényegében egy vékony, üvegcsőre tekert ellenálláshuzal, az úgynevezett cekász, amely az elektromos áram hatására átizzik, és felmelegíti azt a homokköpenyt, amely a cekászt körülveszi a henger alakú üvegben. Az üveghenger itt egy hosszabb, vastagabb falú „kémcső”, amelynek belső terét a felső végére illesztett gumidugó szigeteli a környező víztől. A gumidugón át vezet ki az ugyancsak gumiborítású, vagyis vízhatlan szigetelésű elektromos vezeték. A wattszám és a hálózati feszültség a készüléken jelezve van. Ha nem túl magas az akvárium, a fűtőtestet egyszerűen lefektetjük a medence altalajára. Magas akváriumokban, ha a fűtőtestet csak belógatni tudjuk, a szellőztető légporlasztója pontosan a

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

fűtő alatt legyen, hogy a felszálló légbuborékok a felmelegített vizet a hűvösebbel elkeverjék. Ellenkező esetben, vagyis ha csak a felső víztér melegszik, a a halak könnyen megfázhatnak, amikor a melegebb vízből a hidegebb vízbe úsznak. Meleg égövi halakat nem lehet hideg vízhez edzeni. Az ilyen meddő próbálkozások már nagyon sok díszhal életébe kerültek! Akváriumi fűtőtesteket csak víz alatt szabad üzemeltetni, mert ha vízen kívül kerülnek áram alá, az üvegburkolat a túlmelegedés következtében elreped. Ezért az akvárium lecsapolásakor is először mindig a fűtőtest villásdugóját kell a fali konnektorból kihúzni. A jelzőlámpás fűtőtesteknek nagy előnye, hogy a belsejükbe szerelt kis villanyégő világít, és így látjuk, ha áram alatt vannak. Ha nem jelzőlámpás fűtőtestet vásárolunk, akkor az akvárium fedőüvegének alsó oldalán összegyűlő kövér vízcseppek tájékoztatnak a működéséről. Az ilyen fűtőtestet beszerzéskor — megszegve a szabályt — néhány másodpercig a kezünkben tartva, vízen kívül kell kipróbálnunk. De csak kihűlve kerülhet vízbe! Nyár elején, amikor a fűtést beszüntetjük, ne vegyük ki a készüléket az akváriumból, vagy legalábbis ne tartsuk szárazon, mert a gumidugója csak így fogja megőrizni rugalmasságát őszig, s ez a vízhatlan tömítése érdekében elengedhetetlen. Ajánlatos a fűtőtest vásárlásakor egy úgynevezett bimetálos hőszabályozót is beszerezni. Ez utóbbi ára ugyanis az általa biztosított szabályozás és a kisebb áramfogyasztás révén rövid idő alatt megtérül. Sajnos, a jobb konstrukciót képviselő relés, kontakthőmérős hőszabályozók a hazai akvárium-szaküzleti forgalomból még hiányoznak. A bimetálos hőszabályozóban (amint a neve is mutatja: kettős fém) kétféle fém van összehengerelve, amely egy ezüst érintkezőt mozdít el egy ugyancsak ezüstből készült fix, de csavarral állítható ezüstpólustól. Az elmozdulás, vagyis az áramszakítás akkor következik be, amikor a felmelegedéstől a bimetál elhajlik. Egy ilyen hőszabályozóval több medence

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

fűtése is össze-köthető, amennyiben a medencék azonos űrméretűek, vagy ha különböző űrméret esetén megfelelő wattszámú fűtőtestek fűtik őket. Egy bimetálos készülékre eső összeterhelés 100-150W lehet. A hőkikapcsoló felülről — sajnos — nem vízhatlan, vagyis nem szabad vizet kapnia, meg az akvárium fedőüvegének páracseppjeitől sem. Beszerezhető ilyen szabályozó jelzőlámpás kivitelben is. Fontos, hogy a fűtőtestek ne legyenek túl erősek, és így a halak akkor se pusztuljanak el, ha üzemzavar keletkezik, pl. a bimetál beragad. Az akváriumvíz mindenkori hőmérsékletét tapadó gumival a medence üvegfalához rögzített hőmérővel ellenőrizzük. Forgalomba kerülnek vörösre színezett borszesszel töltött, speciális akvárium-hőmérők. A hőmérőt ne a fűtőtest fölé rögzítsük; a medence más pontján az összképnek jobban megfelelő értéket olvashatunk le.

AZ AKVÁRIUM CÉLSZERŰ FELSŐ MEGVILÁGÍTÁSA (H. FREY UTÁN)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

VILÁGÍTÓTEST. Minthogy az akvárium üzemeltetése a növények fényasszimilációján (fotoszintézis) alapszik, rendkívül fontos a megvilágítás. Másrészt sok akvarista csak az esti órákban tud halaival foglalkozni. Áteső fényben az egyébként elfogadhatóan tiszta víz is ködösnek látszik, mert ilyenkor sok parányi lebegő részecske észrevehetővé válik. Ezért a hátulról történő megvilágítást mellőzzük. Rendezéstechnikai megoldásnak számító világítási effektusokon kívül (lásd Az akvárium berendezése c. fejezetet) csak a felülről jövő műfény jöhet számításba. Ez felel meg leginkább a természetes viszonyoknak is, mert a halak szervezete, így idegrendszerük is a felső világításhoz alkalmazkodott. Az algák az akvárium fényindikátorai: ha a lebegő zöldmoszatok (algák) zöldre „festik” az akvárium vizét (vízvirágzás), akkor túl sok a fény. Ha kovamoszatok barna bevonatot alkotnak az üvegfalakon, kavicsokon és más berendezési tárgyakon, akkor pedig kevés a fény. Végül ha a kovamoszatok helyét zöldmoszatok foglalják el — de főleg a hátsó üvegfalon jelentkeznek —, a világítás mértéke kielégítő. Természetesen az algák csak akkor tájékoztatnak bennünket a fényviszonyokról, ha az akvárium vize megfelelő a számukra. Ha egyes halfajok igényeinek kielégítésére a vizet vegyileg kezeljük, akkor nem biztos, hogy az a moszatok szaporodásának is kedvez. A kovamoszatok megtelepedése ellen jó segítséget jelenthet a mesterséges megvilágítás is. A zöldmoszatok túlzott elszaporodása ellen viszont fénycsökkentéssel védekezhetünk. Ez úgy érhetjük el, ha a medence hátsó oldalát olajfestékkel festjük le, vagy műanyag lapot, illetve selyempapírt ragasztunk rá. A zöld háttér természethű, és egyben megakadályozza a zöldmoszatok terjedését. Ritkán gondolunk arra, hogy a víz milyen sok fényt nyel el: teljesen tiszta vízben 30 centiméter mélységben csak a felülről beeső fénysugarak 50%-a jut el. Tőzeggel barnított vízben viszont, hasonló körülmények között a fénynek

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

csak 30%-a képes kifejteni hatását. A kirakat-világításra is használt, cső alakú szofitaizzóknak az az előnye, hogy — amennyiben nem opálüvegből készültek— egyik oldaluk tükör módjára foncsorozott. Így ha két kis porcelántalpú foglalatukkal a medence fedőüvegjére kerülnek, nem világítanak szembe, sőt fényüket teljes egészében az akváriumba vetítik. Ugyancsak a szembe világítást akadályozzák meg azok a világítótestek, amelyekben fémlapból készült, henger formájú ernyő alatt világít gyertyaizzó. 25 W-nál erősebb izzót itt ne használjunk, mert az akvárium fedőüvege a túlhevüléstől megrepedhet. Bár a lámpa négy kis gumitalpa megakadályozza a közvetlen hőátadást, mégis a sugárzó hő nagyobb wattszám mellett a fedőüvegre veszélyes lehet. Ezt pedig ne kockáztassuk, mert az áram alatt levő világítótest a vízbe zuhanhat! Villanyégőt ne lógassunk akváriumba fűtés céljából még akkor sem, ha a lámpafoglalat teljesen vízhatlan burkolású. Ne tegyük ezt egyrészt azért, mert a halak éjszakai nyugalmát zavarja, másrészt a trópusi vízinövények ún. rövidnappalosak, ami annyit jelent, hogy 12 óránál hosszabb ideig tartó megvilágítás hátráltathatja a fejlődésüket. Lépcsőzetes állványon az izzók hő leadása a normális megvilágítási idő alatt sem vész kárba teljesen. Itt ugyanis a medencék több sorban állnak, és a lejjebb fekvő sorok lámpái alulról a talajon át fűtik a felsőbb sorok medencéit. Újabban egyre több akvarista használ akvárium megvilágításra fénycsövet. Ez ugyan drágább, mint a hagyományos világítótest, fölszerelése is költségesebb, de a többletkiadás idővel megtérül. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy egy fényeső háromszor olyan jól hasznosítja az áramot, mint egy közönséges villanyégő. Vagyis egy 25 W-os fénycső egy 75 W erősségű villanyégő fényének megfelelő fényt ad. (A fénycső ugyanis nem melegszik fel.) A fénycső fényirányítója olyan alakú legyen, hogy az egész akváriumot bevilágítsa. Jó, ha fényes alumínium lemezből készül, és közvetlenül a medence fölött helyezzük

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

el. Ha széles az akvárium, és ezért felette több párhuzamos fénycsőre van szükség, akkor azok váltakozva F-2 és F-7 jelzésűek legyenek. Az így nyert kevert fény összetétele megközelíti a napfényét! Ha egy fénycső világít, akkor az F-29 típusú a legmegfelelőbb. Természetes világítástól mentes helyiségben is kifogástalanul üzemeltethetünk akváriumot megfelelő műfénnyel, mint ahogy azt filmszínházak előcsarnokaiban felállított medencéken és nem egy külföldi nyilvános akváriumban tapasztalhatjuk.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSE

Az esztétikai célból létesített díszakvárium is biotóp: a benne élő állatok és növények élőhelye. Mégis más, mint a biotóp-akvárium, mert rendezésekor nem valamely természetes élőhely (pl. trópusi tó vagy folyó) életközösségének szakszerű „másolása” a cél, hanem csak a gyönyörködtetés! Minthogy az, ami gyönyörködtet, egyben kikapcsol, szórakoztat, pihentet is, ezért a lakásban, klubhelyiségben stb. felállított díszakvárium nem öncélú játszadozást szolgál. A színek és formák lehetőségeit leginkább társas akváriumi keretben aknázhatjuk ki, bár sokszor azt tapasztaljuk, hogy a díszakváriumban kizárólag vitorláshalak (Pterophyllum scalare) lebegnek méltóságteljesen, vagy vörös neonhalak (Lamprocheirodon axelrodi) úsznak csapatosan égnek meredő, fekete bazaltsziklák fölött. A társas akvárium vitathatatlanul megalkuvást jelent: az egyes halfajok speciális igényeire nem lehetünk tekintettel. Úgy kell összeválogatni a fajokat, hogy a környezet mindegyik számára megfelelő legyen. Ez csak úgy érhető el, ha az akváriumi környezet nem sokban különbözik a természetes élőhelytől. Így a díszakvárium rendezéstechnikájába a biotóp-akvárium rendezésének módszerei vegyülnek. Az akvárium berendezésekor gondoljunk arra, hogy a vízinövények és dekorációs elemek elhelyezésében mindig természetellenesen hat a szimmetria. Amellett a giccses hatásokat is mindenütt kerülnünk kell. Elsüllyedt hajók, műanyag sellők, mitológiai porcelánszobrok, miniatűr kertitörpék, a légszellőz-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSÉNEK TERVRAJZAI (LÁNYI-WIESINGER UTÁN)

tető buborékaitól libikókán „hintáztatott” békák nem akváriumba valók. Ugyancsak mellőzzük a dísztárgyakként használt tengeri csigaházakat és kagylóhéjakat. Az akváriumok talajának fő tömege tisztára mosott sóder (folyami homok) legyen. A növények tápanyagszükségletét akváriumi növénytápsóval, esetleg egy réteg kevésbé mosott sóderral szokták kielégíteni. A talajt az egyik rövidebb oldaltól a másik felé lejtősen helyezzük el, vagy átlósan, egyenletesen lejtve, hátulról előre, az egyik elülső sarok felé. (Például, ha a legmagasabb pont a jobb hátsó sarok, akkor a legalacsonyabb a bal elülső sarok legyen.) Talajfiltráló használata esetén előbb a filtráló kellékeit rögzítsük, és csak azután következhet a talaj berakása. Akvarisztikai célra az a homok alkalmas, amit az

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

építkezéseknél betonkeveréshez használnak. A malter készítésére használt sárga bányahomok a magas mésztartalma miatt nem felel meg céljainknak, mellesleg ezt nem is lehet tisztára mosni. A homok mosása úgy történjék, hogy a vödörbe szórt homokra csapból ráfolyatjuk a vizet, és azt közben teljes tömegében felkavarjuk, majd a vizet leöntjük róla. Fél vödör homoknál többet mosni, közben kis lapáttal kevergetni már nehéz volna. A mosás műveletét addig folytatjuk, amíg a felkavart homokon a víz kristálytiszta nem lesz. Munkánk így legalább 15-30 vízleöntést feltételez, és kb. 20-40 percig tart — a homok szennyezettségétől függően. A mosást akkor lehet abbahagyni, ha már a kavargó homokról ivópohárba kivett vízmintán át az újság kis betűit olvasni tudjuk. Az így előkészített akváriumtalajt nedves állapotban a medence aljára terítjük és jól lenyomkodjuk. (De vigyázni kell a fenéküvegre!) A lenyomkodás után a talajvastagság átlagosan kb. 4 centiméter legyen. Aztán egy papírlapot

EGY KISEBB AKVÁRIUMBA ÍGY KELL A VIZET BETÖLTENI (H.FREY UTÁN)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSE: AZ ELŐTÉR TÖBBNYIRE NÖVÉNYEKTŐL MENTES (KIÚSZÓ TÉR); KÖZÉPEN KIS TERMETŰ NÖVÉNYEK EGYENKÉNT ÁLLNAK; A HÁTTÉRBE NAGYOBB, BOKROS ÉS SZÁLAS NÖVÉNYEK VALÓK (H. FREY UTÁN)

vagy felvágott polietilén zacskót terítünk a homokra, és erre öntjük az állott vizet kancsóból, esetleg gumicsővel csurgatjuk egy magasabbra tett zománcozott vödörből. Csak félig töltsük fel így a medencét. A papírlap, illetve zacskó addigra a víz felszínére emelkedik, és most már nyugodtan kivehetjük, nem kell attól tartani, hogy a bezúduló vízsugár a homokot felkavarja! A növényeket a víz alatt úgy ültessük, hogy gyökerük függőlegesen lefelé hatoljon. (Az elöregedett, túl nagyméretű gyökérrészeket ollóval levághatjuk!) Ha az ültetéstől a víz kissé megzavarosodott volna, csapoljuk le gumicsővel és töltsünk helyébe tisztát a már ismertetett módon. A víztöltés után a növénye-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ken apró légbuborékok fognak megjelenni. Ha ezek az apró „gyöngyszemek” másnapra eltűnnének, az ne okozzon aggodalmat, hiszen szó sincs arról — mint már többen gondolták —, hogy a vízinövények oxigéntermelése szűnt volna meg. A medence elülső egyharmadába legfeljebb egy-egy apró termetű növényt ültessünk (Acorus gramineus var. pusillus, Echinodorus brevipedicellatus, vagy széthajló levelű Sagittaria chilensis fajt.) Ezek az összképet nem zavarják, és még így is marad elég kiúszó-tér a halak számára. A magasabb termetű növények hátrább kerüljenek; a szálasak (Cabomba, Elodea, Myriophyllum) csoportosan, az amúgy is bokrosan növők (Cryptocorine cordata, Ceratopteris cornuta) egyenként. Ha szálas növényeket dugványozunk, ne felejtsük el a talajba süllyesztett szárrészről a leveleket letépkedni. Ellenkező esetben a növény — alsó szárrészének pusztulása miatt — felúszik a felszínre, még mielőtt meggyökeresedhetne. Bár a talajszint lejtős kiképzése eleve azt eredményezi, hogy a növények töve nem kerül azonos szintbe, mégis több szintes rendezésről csak akkor szoktunk beszélni, ha külön kis magaslatokat létesítünk a növényeknek. A több szintes rendezés legegyszerűbb módja az, ha a kövekre telepedett forrásmoha (Fontinalis antipyretica) — bokrokat gyűjtünk be, és ezeket kőalapjukkal együtt rakjuk a medencébe. Finomra szitált homokon a sötétebb kövek, a rájuk telepedett haragoszöld Fontinalis bokrokkal igen díszítők. A kövek közé süllyesztett légvezetékből felszálló, sűrű buborékfüggöny pedig a forrás tökéletes illúzióját kelti. Ha homokból kis dombokat létesítenénk, azok szemcséi hamarosan lesodródnának és a szintkülönbség kiegyenlítődne. Ennek elkerülése érdekében fontos, hogy az akvárium talaját ne szitáljuk túl finomra; a borsó nagyságú kavicsok még maradjanak benne. Ugyanakkor a magaslat helyét bástyázzuk körül kövekkel, a közbülső részt pedig kisebb kövekkel, kavicsokkal és homok-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

MŰVÉSZIEN BERENDEZETT DÍSZAKVÁRIUM (H. FREY UTÁN)

kal töltsük ki. A magaslatra fényigényes, bokros növényeket ültessünk. Itt rendkívül jól hat a sűrűn telepített vízikehely (Cryptocoryne) is. Díszletként vagy talajszilárdításhoz a kifejezetten lágy vizet igénylő halak mellé ne használjunk mészkövet. Ilyen esetben jól beválnak a bazalt és andezit kövek, amelyeknek külön előnyük, hogy a növények számára létfontosságú nyomelemeket is tartalmaznak. Nyomelemek bevitelére megfelel a homokba

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

kevert kevés bazaltsplitter is (amit makadám utak felhintésére használnak). Biotóp-akváriumokban, sötét alapszínű aljzat elérésére a bazaltsplittert a sóder felszínére hintik. A díszakváriumokba e helyett bazaltkavicsokat ajánlunk. Ezek matt vagy fényes feketék, néha olyan sima felszínűek, mint a sírkövek. Kétségtelen, hogy türelemjáték, de érdemes ilyeneket folyami kavicsok közül összeválogatni. Balaton menti kavicsbányák sárga kavicsai között aránylag nagyobb számban

találhatók

keszthelyi

park

ilyennel

van

felhintve).

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Az ilyen fényes fekete kövek az ipari célra forgalomba hozott hófehér kvarchomokon rendkívül mutatósak. Egy-egy rendezéstechnikai céllal kiemelt, különleges kavicsot érdemes a talajba süllyesztett kövekkel nagy gonddal „alápolcolni”, máskülönben idővel eltemetődik. Amíg a biotóp-akváriumban a halakkal azonos színű aljzat gyakran a környezetbe való beolvadást szemlélteti, addig a díszakváriumokban jól bevált a kiegészítő színek alkalmazása [pl. ibolyaszínű sziámi harcoshalak (Betta

splendens) alatt narancssárga kavicsok]. Ha akad a sok azonos színű kavics között egy fényáteresztő, vagyis áttetsző kavics is, az a víz alatt elhelyezve éppúgy magára vonja a figyelmet, mintha eltérő színű lenne. Tehát „tekintet-fogónak” a medence ama pontjára tegyük, ahová a figyelmet esztétikai okokból amúgy is irányítani akarjuk. Hatásos tekintetfogó a medence alaptónusától elütő — piros, citromsárga vagy ciklámenszínű — kavics is, ha azt félkörben alacsony csetkáka - (Heleocharis

acicularis) függönnyel szegélyezzük. Főleg zebra dániókkal (Brachydanio rerio) népesített biotóp-medencékben, de díszakváriumokban is rendkívül előnyös hatást érnek el a csíkos palák. Ilyenek találhatók Lillafüred és Garadna között, a kisvasút sínje mentén. Néha a kavicsok színét algabevonat adja. Halványzöld moszatokkal bevont és akváriumi dekorációnak rendkívül alkalmas, egyébként hófehér kavicsokat gyűjthetünk Göd alsón, a dunai strand területén fakadó Széchenyi-forrás kifolyójában. A Veszprém megyei Tapolcai-tavasbarlangban vörösmoszatok színezik rózsaszínűre a tómeder kavicsait. Ha az ilyen algabevonattól színes kavicsokat az akvárium hátsó üvegfala mentén helyezzük el, az algatelepek elszaporodva lassan felkúsznak az üvegre, és halványzöld vagy rózsaszínű(!) függönyt alkotnak. Mésztufa kövek (travertinó) közül a cseppkőszerű alakúakat részesítsük

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

előnyben a földes külsejűekkel szemben. (Az utóbbiaknak számtalan likaccsal megnövelt felülete a vízkemizmust előnytelenül befolyásolja.) Magaslatok, teraszok képzésére különösen alkalmasak. Találhatók pl. a rómaifürdői Camping és Aquincum között. Díszhalüzleteink mésztufával kövesedett, összecementezett nádszálakat mint mesterséges barlangokat is forgalomba hoznak. Bölcsőszájú sügérek szívesen bújnak el ilyen barlangokban. E halak jó közérzetéhez — amit színpompájuk tükröz — a kis barlangi búvóhely (ivóhely is egyben) elkerülhetetlen. Fokozhatja az esztétikai hatást, ha a barlangot félbevágott kókuszhéjból formáljuk ki. Kifejezetten talajtúró bölcsőszájú halak (legtöbb Cichlasoma faj,

Tilapiák stb.) azonban díszakváriumba nem valók, mert állandó ásásukkal minden esztétikai követelménynek fittyet hányva, „saját ízlésüknek” megfelelően formálják át az akvárium berendezését. Berendezés közben mindig gondoljunk arra is, hogy milyen halat akarunk a medencében tartani. Némelyik berendezés-megoldás a legkülönbözőbb fajoknak megfelel, míg más megoldási mód csak, különleges esetekben, egyes halfajok számára alkalmas.

KÓKUSZDIÓ HÉJÁBÓL KÉSZÍTETT REJTEK- ÉS IKRÁZÓHELY BÖLCSŐSZÁJÚ SÜGÉREKNEK (H.FREY UTÁN)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A „DEKORÁCIÓS GYÖKÉR” EGYIK PRAKTIKUS RÖGZÍTÉSI MÓDJA (H. FREY UTÁN

Csaknem valamennyi díszakváriumban tartható halfaj igényét kielégíti a „sziklakerti megoldás”. Itt az egyenletesen (ejtő talajon formás kövek és kisebb növénycsoportok mozaikszerűen váltják egymást. Felhasználhatók ebben a legkülönfélébb alacsony növésű bokros növények (Marsilia, kisebb Echinodorus és Cryptocoryne fajok). Süllyesztett kaktuszcserepekből kiemelkedő, magról nevelt vízitök (Nuphar luteum) törpehajtásai is dekoratívan illeszkednek a „sziklakert” kövei közé. Az összkép hatását fokozhatjuk, ha a „sziklakertbe” egy-egy eltérő keménységű rétegből álló, és ezért egyenlőtlenül kopott ún. „pagoda kavicsot” is illesztünk. A „sziklakert” növényei közül a kis Ambulia

sessiliflora-bokrok a legszebb akváriumi növények, de csak akkor, ha elölről kapják a fényt, hátrafelé pedig a képet szálas növények (Cabomba,

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Myriophyllum) függönye, esetleg Vallisneria-ültetvény zárja le. Ne feledkezzünk meg a modern akvárium jelentős dekorációs eleméről, a süllyesztett „fatörzsről” se. Itt egyedül a süllyesztés okozhat gondot! A friss fa ugyanis a víz színén úszik, és vízkémiai okokból sem megfelelő. Ezért öreg, kiázott fát keressünk, amelyet víz alatt találunk, s azt műanyag zacskóban, vízpárásan szállítsuk haza, nehogy kiszáradjon. (A Hévízi-tó gyógyiszapjában érdemes ilyeneket lábbal kitapogatni és felszínre emelni.) Ha szárazon találunk vízmosta „fatörzset”, azt előbb zománcozott edényben, telített sóoldatban, legalább egy óra hosszat főzzük ki, majd egy hétig vízben (teljesen ellepve) hagyjuk állni. Az áztatóvizet naponta többször frissítsük fel. Sajnos, így sem biztos, hogy a fa valóban elsüllyed! Ágat, „fatörzset” rögzíthetünk úgy is, hogy a befelé hajló akváriumperemen, felül keresztbe fektetett léccel leszorítjuk.

DIORÁMÁS AKVÁRIUM HÁTLAPJÁNAK TÉRHATÁST KIVÁLTÓ, TETSZETŐS MEGOLDÁSA (H. FREY UTÁN)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A fűzfagyökér és az áztatott tőzeg inkább a biotóp-akvárium kellékei. A tapasztalat azt mutatja, hogy a díszakváriumokat ritkábban rendezik át, mint a biotóp-medencéket, ezért azok tartósabb dekorációs elemeket igényelnek. Ha végképp nem süllyed el az egyébként alkalmas „fatörzs”, akkor diorámára ragasztva is használható. A dioráma keretbe foglalt üveglap, amit az akvárium hátsó falára akasztunk. Ugyanitt nádszárak, papírból kivágott sziklaformák, festett képek is elhelyezhetők, mert távlatot adnak a víz alatti tájnak. Fontos azonban, hogy a dioráma mintegy egyenes folytatása legyen a belső berendezésnek, ha a díszakvárium hátsó felében „sziklák” vannak, ezek a diorámán „hegyekké” növekedjenek. Amíg az akváriumban a „sziklák” tövén csak néhány növény díszeleg, a dioráma-hegyet már sűrű erdő borítsa. Ha homoksivatagot ábrázol a víz alatti táj, ez a dioráma matt üvegén folytatódjék. A dioráma új távlatokat nyit meg nemcsak a biotóp-akvárium, hanem a diszakvárium rendezéstechnikájában is. Az akváriumok megfelelő világítótestből (fénycső, fémburkolattal körülvett gyertyaizzó), felülről kapják a fényt. Emellett azonban a víz alá süllyesztett, megfelelően szigetelt, rejtett égőknek is van létjogosultságuk, ha fokozzák az esztétikai hatást. Ha a díszakvárium kizárólag mesterséges fényt kap, állítsunk a hátsó fala elé egy nagy, lapos mésztufa követ. Esetleg kemény homokkövekből összecementezve készítsünk falat. (Kemény homokkövek Göd felső és Vác között a Duna-parton is találhatók.) A kőfalon legyen néhány nagyobb lyuk, hogy a halak átúszhassanak rajta. A kőfal és a hátüveg közötti teret tetszetősen rendezzük be vízinövényekkel, és ha tudjuk, világítsuk meg süllyesztett égővel. Ebbe a sejtelmes fényektől és árnyékoktól átjárt víz alatti kertbe csak a kőfal nyílásain át pillanthatunk be. Ha az akváriumra prizmával szivárványt vetítünk, a színes fényhatás sem természetellenes. Ilyenkor például, miközben a szép színjátszó dániók (Brachydanio albolineatus) népes csapata végigússza

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

az akvárium hullám strandját, valóban a szivárvány minden színében pompázik. Az állandó színképvetítés azonban egyrészt növényélettani okokból nem megfelelő, másrészt azért sem helyes, mert a megszokottnál jóval erősebb fényforrás kell hozzá. A prizmán keresztül történő világítás tehát nem pótolja az állandó nappali fehér fényt, bármennyire is törekszünk a szép hatásokra. Ne felejtsük el, hogy a természetben is ünnepszámba megy, ha olykor a szivárvány felragyog.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ AKVÁRIUM VIZE

Az akvárium lakóinak életeleme a víz, ezért rendkívül fontos, hogy sajátságait megismerjük.

A VÍZ FIZIKAI SAJÁTSÁGAI A) SZÍN. Ha a kezdő akvarista nem mossa ki elég tisztára az akvárium altalajaként használt homokot, és ezért a víz kissé homályos, többnyire azzal nyugtatja magát, hogy „majd leülepszik”, mármint a benne levő szennyezés. Csakhogy ez hiú ábránd. Még ha be is következne, a halak úszásukkal mindig újból felkavarnák. A teljesen átlátszó közegben lebegő halak képe ilyenkor csak vágyként rajzolódik ki tudatunkban. Később kiderül, hogy a színtelen, nyers víz nem a biológiai egyensúlyban levő, úgynevezett „beállt” akváriumok ismertetőjele. Vitathatatlan, hogy ahhoz is idő kell, amíg az ember megszokja és megszereti az érett akváriumvíz kissé bronzos árnyalatát. Ez utóbbi szín vagy a lebegő algáktól származik, vagy a fadekorációból, illetve áztatott tőzegből a vízbe juttatott szerves savak (pl. huminsav) jelenlétét tanúsítja. A frissen engedett csapvíz sokkal erősebb fénytörésű, benne a tárgyak szinte csillognak. Máskor kissé opálos is lehet, amit alumínium-hidroxid tartalma okoz. B) SZAG. A víz lehet klóros, de ez is csak akkor érezhető, ha nemrégen engedtük a vízcsapból. (Lásd Az akváriumi halak betegségei című fejezet Mérgezés alcímét.) Ha később kénhidrogén (záptojás) szagot észlelnénk, az fehérje-bomlástermékek jelenlétére enged következtetni (pl. tűletetés miatt). Ilyen-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

kor a leszívócső kerül elő, nemcsak a vízváltás érdekében, hanem azért is, hogy a fő okot megszüntessük. Vízcsere helyett az akvarisztikai célra forgalomba hozott aktív szénnel (hidraffin szén) való vízszűrés is bevált módszer. Az aktív szénnel töltött szűrőkészülék csak tüneti kezelést biztosít, s az akvárium altalajáról a bomló anyagokat mindenképpen el kell távolítanunk. Ha a homok megfeketedik, az a talajban lezajló nemkívánatos szerves-anyagbomlások áruló jele. Különösen könnyen beállhat kénhidrogén fejlődéssel társuló talajszíneződés a befúródott csőféreg (Tubifex) anyagcsere-termékeinek jelenléte miatt. A helyesen ápolt meleg vízi akvárium fedőüvegének leemelésekor kellemes trópusi illat csap meg bennünket. Ez nagyrészt a vízinövények (főleg emers, a vízből kiemelkedő hajtások) illóolaj-termelésének eredménye. Ehhez hasonló illatot a mérsékelt égövön legfeljebb dísznövényeket termesztő kertészetek vagy füvészkertek üvegházaiban észlelhetünk.

LEBEGŐANYAG-TARTALOM. Ha talajtúró halakat tartunk (harcsafélék,

nagyobb termetű bölcsőszájú sügérek), akkor szinte elkerülhetetlen az akvárium üzemeltetése közben felgyülemlő iszap (növényi törmelék, halürülék) lebegése. Mindez kedvez a mikroorganizmusok (baktériumok, csillós egysejtű állatok, félig szaprofiton algák) elszaporodásának. Az utóbbi hívatlan vendégsereget a lebegő törmelékkel együtt csak nagy teljesítményű és finomra szitált mosott homokot tartalmazó szűrőkészülékkel lehet „távozásra szólítani”. Kifejezetten talajtúró halak mellé valóban nem szoktunk lebegő talajszemcsékre kényes vízinövényeket ültetni. Azért nem érdektelen, ha megemlítjük, hogy a szellőztető légbuborékainak tőzegkavarása is egy-egy féltve őrzött vízikalász-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

bokor (Aponogeton) életébe kerülhet.

D) HŐMÉRSÉKLET. Az akváriumban tartott állatok és növények különböző hőmérsékletet igényelnek. A hidegvízi fajok vizének hőmérséklete +4 °C alá nem süllyedhet, mert a víznek ezen a hőfokon a legnagyobb a fajsúlya, ezért a vízfenéken a természetes vizekben is +4 °C a telelési hőmérséklet. A melegvízi fajok igényének alsó határa 18°C. A legtöbb hideg- és melegvízi állat- és növényfaj hőmérséklettűrésének felső határa egyaránt +30 °C körül van. Természetesen a hegyi patakból vagy lápkútból begyűjtött hal ezt a magas hőmérsékletet még erős szellőztetés mellett sem fogja kibírni. Nagy medencében a vízhőmérséklet szempontjából is könnyebb állandó viszonyokat teremteni, mint kisebben. A víznek ugyanis nagy a hőkapacitása, vagyis jól tartja a meleget. Más szavakkal kifejezve ez annyit jelent, hogy lassan melegszik ugyan, de lassan is hűl le. Minél nagyobb a víz felülete a tömegéhez képest, annál gyorsabban hűl a felületen történő hőleadás miatt. Minél kisebb a tömege, annál nagyobb a tömeghez viszonyított felülete, ami a kis akváriumok aránylag gyors lehűlését jelenti.

A VÍZ KÉMIAI SAJÁTSÁGAI

A) OXIGÉNTARTALOM. Közismert tény, hogy a halak — de egyéb vízi élőlények is — légzésükkor nem a víz kémiailag kötött oxigéntartalmát hasznosítják (tehát nem a H2O-ból az O-t). Ha képesek volnának azt megtenni, hogy a H—OH szerkezetből a hidroxilgyököt (OH) hasítsák, akkor a hidrogén elszállna, és ők ott pusztulnának a szárazon. Ezt a fantázia szülte és célszerűtlen lehetőséget már csak energetikai okokból is ki kell zárnunk. Marad a víz által elnyelt (abszorbeált) oxigén. Ezt egyrészt a vízinövények szabadítják fel a fényasszimi-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

láció (fotoszintézis) során, másrészt a víz szabad felületén át nyelődik el a légköri levegőből. Ha rázkódás folytán növekszik a felület (pl. halszállításkor, akkor a vízben a halak oxigénellátása is kedvezőbben alakul. Ha például a sorompó lezárása miatt a vonat egy helyben vesztegel, akkor a szállítmány halai a fulladás veszélyének vannak kitéve. Amennyiben az állatokat nylonzacskókban szállítják, és előzőleg a vízoszlopok fölé oxigéngázt préseltek, akkor ez a veszély legfeljebb a szállítmány nagyfokú késése esetén fenyegetheti őket. A melegebb víz kevesebb oxigént képes oldani, illetve megtartani, mint a hideg. Ugyanakkor melegebb vízben a halak oxigénszükséglete is emelkedik az anyagcsere ütemének élénkülése következtében. 20-24 °C-on egy átlagos termetű díszhal oxigénszükséglete 3-3,5 mg/l 24-28 °C-on már 5 mg/l oxigént kíván meg ugyanaz a hal. Az oxigéntartalom mérése helyett is megbízható helyzetképet kapunk, ha megfigyeljük a halak magatartását. (Lásd Az akváriumi halak betegségei című fejezet Oxigénhiány alcímet.) A szellőztetéssel víz alá préselt levegő finom porlasztása két okból is indokolt. Az egyik: a sok apró buborék együttese nagyobb felületet képvisel, mint a hasonló tömegű, jóval kevesebb nagy buborék. A másik a kisebb buborékok felhajtó ereje csekélyebb, mint a nagyoké, és így kisebb a lehetősége a levegőnek a vízből való gyors kiszállására. Vagyis a nagyobb felület azonos idő alatt jóval több oxigén oldódását eredményezi. Más a helyzet a porlasztással, ha oxigénhiány miatt bekövetkezett ájulás esetén halaink gyors életmentéséről van szó. Akkor a nagy buborékok által keltett élénkebb vízmozgás állítja helyre könnyebben a normális kopoltyúlégzést.

B) KEMÉNYSÉG. A víz keménységét a benne oldott kalcium-(Ca) és magnézium- (Mg) sók okozzák. Mértékét többnyire úgynevezett német keménységi fokban (nk) adjuk meg. Akkor mondjuk 1 nk fokúnak a vizet, ha 1 liter vízben

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

10 mg kalcium-oxiddal (CaO) egyenértékű kalcium- és magnéziumsó van. (Német keménységi fokokban kifejezve a 0-4 fokos víz igen lágynak minősül, a 4-8 fokost lágynak mondjuk, a 8-12-és közepesen kemény, a 12-18-as kemény, s végül a 18-30 nk fokos víz nagyon kemény.) A keménység ismerete a legkülönbözőbb vízi élőlények tartása szempontjából egyaránt jelentős. Nagyon lágy vízben vízinövényeink közül a valiznéria és a vízikelyhek (Cryptocoryne) tönkremennek. Akváriumi halainknak is csak bizonyos keménységi határokon belül felel meg a víz. A lágy vizet igénylő halak ikrája már közepesen kemény vízben sem kel ki. Érthető ez, hiszen szaporodásuk a trópusokon az esős évszak beálltához kötődik, akkor keletkeznek sekély, meleg vízzel elárasztott, alkalmas ívóhelyek. Ha a talaj nem tartalmaz nagyobb mennyiségben mészkövet vagy dolomitot, akkor az esővíz lágy marad. Az egyes halfajok (pl. pontylazacok) ehhez a lágy vízhez sok-sok évezred során alkalmazkodtak, és akváriumban is ezt követelik meg. Sok, úgynevezett probléma-hal akváriumi ívatása nem is volt addig megoldható, amíg az akvaristák a vízkeménységre vonatkozó ismeretek biológiai jelentőségét fel nem ismerték! Az akvarisztikai gyakorlatban többféleképpen juthatunk lágy vízhez; legegyszerűbben hibátlan zománcú, tiszta konyhaedényben való forralással. Az ehhez használt lábasnak vagy fazéknak nem szabad vízkövesnek lennie, mert ha van már egy kis ilyen mészbevonata, megtörténhet, hogy a forralás után a víz keményebb lesz, mint eredetileg volt! Ha nincs is ilyen zavaró körülmény, és sikeres a lágyítás, akkor is csak az úgynevezett változó keménységet okozó sók válnak ki csapadék formájában. (A forralás után megmaradt keménységet állandó keménységnek hívjuk, a változó + állandó keménység együttvéve az összkeménység; ez utóbbit szokták mérni az akvaristák.) A kihűlt vizet szűrőpapíron átszűrjük, majd alapos szellőztetés után felhasználhatjuk.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Közepes Duna-vízálláskor a budapesti vízvezeték 12-13 nk-ű vize 5-6 nkkal lesz lágyabb. Hígítással az akvarisztikai gyakorlatban igényelt bármilyen keménységű vizet előállíthatunk, ha forralt csapvizet desztillált vízzel, esővízzel, esetleg hólével keverünk. A desztillált víz 0 nk-ű. Az esővíz vagy hólé keménységét viszont ugyanúgy meg kell mérni, mint a csapvízét. Esővizet csak nem túl szennyezett levegőjű területeken, zivatarok alkalmával érdemes felfogni, Fontos, hogy a csapadékvíz előbb alaposan mossa le a háztetőt, csak akkor állítsunk egy erre alkalmas zománcozott (!) vödröt az eresz alá. A csapadékvíz vagy a hólé nagyon lágy szokott lenni (3-4 nk). Kevés akvaristának van desztillálókészüléke. Annál fontosabb kellék ez díszhaltenyészetekben vagy nyilvános akváriumokban. Ha rendszeresen és nagy mennyiségű vizet desztillálnak rajta, akkor a lepárlókészülék fémből készült kifolyócsöve sem okoz – egyébként a halakra nagyon is veszélyes — fémmérgezést. Desztillált víz tárolására csak zöld üvegballon alkalmas; ennek falából ugyanis a víz sem lúgokat, sem kalciumot nem képes kioldani. A vegyi anyagok közül a sokat emlegetett trisóval való vízlágyítás azon alapszik, hogy a trisó — azaz nátrium-foszfát (Na3PO4) — cserebomlás folytán kivonja a vízből a kalciumot és a magnéziumot, egyben nátriumot juttat a helyükbe. Minthogy a trisózástól a víz lúgossá válik, és akkor még külön a pH-t is módosítani kell (lásd ott), ezt az eljárást hosszadalmas volta miatt nem ajánljuk. Az ioncserélő műgyanták (pl. Wofatit) hatásmechanizmusa abban áll, hogy a keménységet okozó kationokat (Ca++, Mg++, sőt a Na+-ot is), valamint az anionokat (OH–, HCO3–) a felületükön megkötik. Ezzel egy idő múlva hatásukat vesztik, de mód van a regenerálásukra. Hazai gyártmány a Varion KS kation-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

cserélő és Varion HD anioncserélő műgyanta. A gyártó cég mindkettőhöz részletes használati utasítást mellékel. Maga a természet is végez vízlágyítást, aminek eredményeképpen a vízben levő tárgyak kérgeződnek be mésszel. Ezt a folyamatot — a vízre vonatkoztatva — biogén mésztelenedésnek nevezzük. Kémiai reakciója az alábbi egyenlet szerint zajlik le:

Ca (HCO3)2 = CaCo3+H2O+CO2,

vagyis a víz kalcium-hidrogén-karbonát tartalma (ami Ca++ és (HCO3)--ionokat jelent) szénsavas mészre, vízre és szén-dioxidra bomlik. Ha a növények a vízben levő szabad szén-dioxidot már fotoszintézisük során elhasználták, akkor a

„tartalékhoz

nyúlnak,

és

bekövetkezik

szén-dioxidnak

hidrogén-

karbonátokból való felszabadítása. Minél több növény és minél kevesebb állat van egy medencében — megfelelő megvilágítás mellett —, annál intenzívebb ez a folyamat. Fordított esetben a reakció az alsó nyíl irányába zajlik, s akkor a víz keményedik. Ezt viszont biogén meszesedésnek mondjuk. Ritkább eset, hogy az akvaristának lágy vizet kell keményítenie, de ez is előfordulhat. Erre a célra keressünk egy meglehetősen porózus (szivacsszerű) szerkezetű mésztufa követ. Ezt előbb alaposan tisztítsuk meg, majd a lágy vízben addig főzzük, amíg a víz a kívánt keménységet el nem éri. Keménységmérést többféleképpen végezhetünk. Időnként díszhalüzletek is forgalomba hoznak erre alkalmas készülékeket, a szükséges vegyszerekkel együtt. Céljainknak megfelelő pontosságú, ezért újabban egyre több akvarista használja félmikro módszerként a dr. Papp Szilárd és Farkas Ferenc módszerét. Az ehhez szükséges felszerelés egyszázad milliméter beosztású Mohr-pipetta (laborfelszerelést vagy üvegtechnikai cikkeket árusító üzletben kapható), egy kis küvetta (orvosságos fiola is megfelel), és kálium-sztearátos mérőoldat.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Az eljárás a következő. A küvettába egy milliliter vizsgálandó vízhez a Mohr-pipettával addig csepegtetjük a mérőoldatot, amíg annak minden becseppentésnél megjelenő rózsáslila színét — ami a fenolftaleintől származik — már nem lehet rázással eltüntetni. A mérőoldatból addig fogyott 0,01 milliliterek száma adja a keménységet, német keménységi fokokban. Ne kerülje el azonban a figyelmünket, hogy a vizsgálatra felhasznált vízmintának közömbösnek (neutrálisnak) kell lennie (7 pH). Ezzel viszont már elérkeztünk a hidrogénion-koncentráció fogalmához.

C) HIDROGÉNION-KONCENTRÁCIÓ. A trópusi halak nagy része nemcsak lágy, hanem egyben savanyú vizet is igényel. Ilyen lágy, savanyú vizet hazánkban kevés helyen, mindössze néhány tőzegmohalápban találunk. Fővárosi akvaristák — nem aszályos időszakban — a Pomáz felett levő Csikóvári-tóban találhatnak meleg égövi kedvenceik természetes környezetének megfelelő vizet. Az ilyen lágy, savanyú víz kellő vastagságú tömegben felülnézetben mindig feketének látszik. Az említett helyen ugyanúgy, mint a trópusokon, mészben szegény a talaj*, és a víz savanyúsága nagyrészt a vízparton álló fák lehulló leveleitől** származik. A savanyúság — vagy éppen ellenkezőleg: a lúgosság — fokát az úgynevezett pH-értékkel fejezzük ki. Ez a hidrogénion-koncentráció negatív logaritmusa (hidrogénion-kitevő). Ha pl. azt mondjuk, hogy a víz pH-ja 7, ez annyit jelent, hogy egy liter vízben 1

10000000 g hidrogénion van, vagyis 107g=10-7g. Így a logaritmusunk alapját, a 10-et, a —7. hatványra kell emelni, hogy a jelenlevő hidrogénionok számát kifejezhessük. A 7 pH egyben a határértéket jelenti a savanyúság és lúgosság között, vagyis a víz közömbösségét jelöljük * Őskőzet meder: andezit. **Tölgyfák csersavtartalmától.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

vele. A savanyúságot az 1-7, a lúgosságot a 7-14 pH-érték fejezi ki. Az akvarisztikai hasznosítás szempontjából az 5-9-ig terjedő pH-értékű víz jöhet számításba. Igen erős megvilágításnak kitett, növényekkel sűrűn beültetett medencékben veszedelmes helyzet állhat elő. Amikor már az intenzív fotoszintézis miatt a szabad szén-dioxid (CO2) elfogyott, és a hidrogén-karbonátok hasítása is végbement, maró mészlúg keletkezhet, ami a víz pH-ját akár 10 fölé emelheti. Rossz megvilágítású akvárium lágy vizében viszont nagymérvű lehet a szénsav felszaporodása. Ezt a kimerülő félben levő Ca-tartalom már nem képes hidrokarbonát alakjában megkötni, és így az 5-nél alacsonyabb pH miatt beállhat a savmérgezés. Hasonló okból egészen természetesnek kell vennünk, hogy reggel a lágy vizű akváriumok pH-ja alacsonyabb, mint este. Az akváriumvíz pH-jának beállítása kényes művelet, és csak a pH-érték ellenőrzésére alkalmas felszerelés, valamint a kellő gyakorlat birtokában végezhetjük sikeresen. Máskülönben többet lehet ártani a savanyítással és lúgosítással, mint amennyi haszon ebből származhat. Zsebben hordható mini elektromos pH-mérők akvarisztikai célra — sajnos — nálunk még nem kerültek forgalomba. Helyettük Universal indikátorfolyadékot használhatunk. Az ehhez mellékelt színskála valamely száma adja a vízminta pH-ját. Mindig azt a számot vegyük figyelembe, amelyik felett levő színsáv vízmintánk színével az indikátor becseppentése után megegyezik (kolorimetriális módszer). (1 milliliter vízmintához 3 csepp Universal indikátorfolyadékot adjunk.) A megfelelő pH-érték (lásd A díszhaltenyésztés mesterfogásai című fejezet) beállítását kénsavval*, sósavval, foszforsavval, tőzeggel, illetve szódabikarbónával végezhetjük. Az akváriumba a savaknak csak híg törzsoldatát szabad csepeg-

* Baleset-elhárítási okokból mindig a kénsavat öntsük a vízbe, és sohasem fordítva!

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

tetni állandó kavargatás közben, s a halakat erre az időre is fogjuk ki. A savanyításra minden esetben szükség van, ha műgyantával lágyított vizet használunk. Keményebb víz pH-ját nehezebb Leállítani, mint a lágy vízét, mert a karbonátkeménység kiegyenlítő (pufferoló) hatású. A hazai tőzegek vízsavanyításra nem alkalmasak. Erről különben meggyőződhetünk úgy is, hogy a tőzegmintára sósavat cseppentünk. Ilyenkor pezsegni kezd, ami a benne levő mésztartalomra vall. Ha desztillált vízbe teszünk kevés tőzeget, és pár nap múlva megmérjük a víz pH-ját, az sem fog biztatóbb eredményre vezetni. Német tőzegre (dortmundi Torfmullra) van tehát szükségünk. Az utóbbit nyugodtan betölthetjük az akváriumi szűrőkészülékbe. A szűrőt addig járatjuk, amíg az ellenőrző pH-mérés a kívánt eredmény elérését nem tanúsítja. Túlsavanyítástól itt nem kell félni. Közben az akvárium vize szép barna színt ölt, amit a savanyú vizet igénylő díszhalak nagyon is kedvelnek. Ennek fénytompító hatása ikráik kikelésére is előnyösen hat.

D) SÓTARTALOM. Különösen a folyók tengeri torkolatában élő úgynevezett brakkvízi halak (Mollienisia, Tetraodon Ambassis lala) az átlagosnál magasabb sótartalmat igényelnek. Ilyen halak számára valamivel több jódozatlan konyhasót adagoljunk az akvárium vizébe, mint amennyit amúgy is szoktunk. (A szokásos adag 10 literenként egy csapott kávéskanál só.) Jobban megfelel a természetes viszonyoknak, ha az édesvizet kevés tengervízzel keverjük. A tengervíz átlagos sótartalma 3,5%. Akvaristák számára a Fővárosi Állat- és Növénykert korlátozott mennyiségben forgalomba hoz tengervizet is. A vízinövények só szükségletét viszont a talaj kimerülése esetén Knoppféle tápsóoldattal lehet fedezni. Ezt a tápsóoldatot házilag is összeállíthatjuk a következő recept alapján:

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

1,00 g Ca (NO3)2

0,12 g KCl

0,25 g MgSO4

0,12 g NaCl

0,25 g KH2PO4

1-2 csepp FeCl3 1 liter vízben oldva.

A keserűsót (MgSO4) csak akkor szabad feloldanunk, amikor a többi só már oldatba ment; ellenkező esetben gipsz (CaSO4) válik ki, és a sok kis lebegő gipszkristály tejfehérré teszi az oldatot. A Knopp-féle tápoldatot óvni kell a fénytől — pl. zöld üvegben való tárolással —, mert egyébként könnyen bealgásodik, s az algák nagymértékben csökkentik az oldat tápértékét. Az így elkészült és huzamosabb ideig tárolható törzsoldatból csepegtessünk akváriumunkba a mindenkori szükségletnek megfelelően.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ AKVÁRIUM VÍZINÖVÉNYEINEK ÁTTEKINTÉSE

Ez az összeállítás a legismertebb akváriumi vízinövényeket foglalja magába, a botanikai családok szerint csoportosítva. Magyar és tudományos neve után mindig a növény eredeti elterjedési területét adjuk meg. A faj leírásában először az alaktani sajátosságokat találjuk, majd az életmódjára (akváriumi tartására) vonatkozó adatok zárják az ismertetést. Azok a növényfajok, amelyeknek a felsorolásban elterjedési területként Európa szerepel, hazánk természetes vizeiben is őshonosak. Csillárkamoszatok (Characeae). 1. Hajlékony csillárka (Nitella flexilis).

be. Ikraaljzatként is kitűnően beválik.

Európa, Ázsia, Észak-Amerika. Tenge-

Vízben úszó mohák (Ricciaceae).

lye hajlékony, az örvök sugarai még

2. Úszó májmoha (Riccia fluitans).

tovább tagolódnak. Sötétzöld; egy-

Európa, Ázsia, Amerika. Agancsszerű-

vagy kétnyári.

en elágazó, világoszöld úszónövény.

Ha túl erős megvilágítást kap, könnyen

Igénytelen, gyorsan fejlődik. Labirint-

elalgásodik. Telepeit kaviccsal rögzít-

halak

hetjük a talajhoz, vagy vízbe süllyesz-

szerepelhet.

tett faág valamely résébe, repedésébe

szorítjuk

fogaspontyoké is) elrejtőzhet telepei között.

habfészkeinek halivadék

támaszaként (elevenszülő

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Forrásmohafélék

Indonézia,

(Fontinalaceae). 3.

Malájföld,

Fülöp-

szigetek.

(Fontinalis

Forrásmoha

Sűrűn álló levelű, dúsan elágazó,

antipyretica).

világoszöld lombos moha.

Európa, Szibéria, Észak-Amerika,

Vízen kívüli (emersz) formában is

Észak-Afrika.

él. A fadekorációra, sőt az őskőze-

Sűrű sötétzöld bokor.

tekre is ránöveszthető. Nem kíván

Az akváriumba ültetett példányok

sok fényt.

ne származzanak gyors folyású

Durdafűfélék (Isoëtaceae).

hegyi patakokból. A szállításnál

vigyázni kell, hogy bolharákok ne

lacustris).

maradjanak

Európa, Nyugat-Szibéria, Észak-

hajtásai

között,

Közönséges durdafű (Isoetes

mert a hajtások könnyen lepusz-

Amerika.

tulnak, és akkor a növény is tönk-

Ennek a korpafüvek közé tartozó

remegy. Ajánlatos a természetes

harasztnak a tőkéjéből spirálisan

kis kő- vagy faág-aljzatával együtt

elrendeződött,

telepíteni.

levelek nőnek ki. 18 °C-nál maga-

kötőtű

formájú

Tollmohák (Amblystegiaceae).

sabb hőmérsékletet már nehezen

(Amblystegium

bír ki, ezért fűtött akváriumba ne

4. Tollmoha

riparium).

telepítsük.

Európa, Ázsia. A

Édesgyökerű

forrásmoháknál

keskenyebb

páfrányok

(Polypodiaceae).

szárú és kisebb levelű növény.

7. Lándzsás

Tócsákból,

(Microsorium pteropus).

út

menti

árkokból

vízipáfrány

származó példányokat telepítsünk.

Dél-Ázsia trópusi vidékei.

Az üde zöld részeket csipkedjük

le, és csak azok kerüljenek a

decurrens néven került. Hosszú-

medencébe.

kás lándzsa alakú levelei vannak.

5. Jávai

dubyana).

moha

(Vesicularia

kereskedelembe

Leptochilus

Tőkéjét semmi esetre sem szabad a talajba süllyeszteni! Elsüllyesz-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

tett faágak közé viszont beszorít-

18-22 °C között, magas vízoszlopú

ható.

akváriumban nevelhető. Kedveli az

Szarvpáfrányok

agyagos talajt.

(Parkeriaceae).

Úszópáfrányok (Salviniaceae).

8. Sallangos

vízipáfrány

10.

Karolinai

mohapáfrány

(Ceratopteris thalictroides). Koz-

(Azolla caroliniana).

mopolita faj, a trópusokon min-

Amerika trópusi és szubtrópusi

denfelé elterjedt. A vízből kiemel-

tájain, elvadultan néha Budapest

kedő (emersz) hajtása szarvas-

környékén a Dunában is előfordul

agancsszerű.

ez a kis, ezüstfehér levelű úszónö-

Finoman

szabdalt

levelű formája szumátrai páfrány

vény.

néven terjedt el az akvaristák

Csak lapos tálban, 12-15 °C

között.

hőmérsékleten,

Fényigényes, világított

nem

kellőképpen

akváriumban

ősszel

nedves

iszapra

téve teleltethető. Rucaöröm páfrány (Salvinia

11.

lepusztulhat.

natans).

Lóherepáfrányok

Európa, Észak-Afrika, Kis-Ázsia.

(Marsileaceae).

Kisebb hazai állóvizek felszínén is

(Marsilea

9. Mételyfű

quadrifolia).

barna

Európa, Ázsia. Levélformája négylevelű

megtalálható. Zöld levelein kívül szín

gyökérszerűen

módosult levelei is vannak. Az alapján

mondják

vízilóherének

is.

Azollához hasonlóan kell teleltetni. Kétféle

spórát

termel.

Duna—Tisza közén és a Tiszántú-

nemzedéke váltivarú.

lon

12.

(Hunyadfalva,

Kőtelek)

Úszó

rojtpáfrány

Ivaros

(Salvinia

rizsföldek gyomnövénye.

auriculata).

(Ahogy ezeken a helyeken mond-

Dél-Amerika trópusi tájain. Na-

ják: „Limbusos tőle a rizsa”, vagy-

gyobb termetű, mint a hazai rokon

is gyomos.) Emersz hajtásai is

faj.

vannak.

Érzékeny a visszacsöpögő vízre,

Víz alatt élő (szubmersz) formája

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ezért ajánlatos fedőüvegét lejtősen

16. Karolinai tündérhínár (Cabomba

elhelyezni.

caroliniana).

Tündérrózsafélék

Mexikó

(Nymphaeaceae).

Brazíliáig. Levelei valamivel széle-

13. Sárga tavi rózsa vagy vízitök

sebb bemetszésűek, mint testvérfa-

(Nuphar luteum).

jáé. Átmeneti formák viszont nem

Európa.

ismeretesek.

déli

részétől

Közép-

Hazai tavakban és folyók holtágai-

Tartása is az előző fajéhoz hasonló.

ban

Tócsagazfélék

megtalálható.

először

Rizómájából

világoszöld

szubmersz

(Ceratophyllaceae).

hajtás fejlődik. Ez alkalmas akva-

17. Érdes tócsagaz (Ceratophyllum

risztikai célra, magról kelt példányai

demersum).

még jobban megfelelnek. Rizómáját

Kozmopolita.

nagyobb kavicsokkal rögzíteni kell a

Vaskos, törékeny, sötétzöld. Négy-

talajba, mert ellenkező esetben a

sallangos, szabdalt levelei vannak.

víz feldobja.

Úszónövényként is nevelhetjük, de

14.

Törpe

tavirózsa

(Nuphar

pumilum).

tetszetősebb, ha rögzítjük a talajhoz.

Kelet-Európa,

Nyugat-Szibéria.

18. Sima tócsagaz (Ceratophyllum

Kisebb termetű, mint hazai rokona.

submersum).

Akárcsak testvérfaja, ez is egész

Kozmopolita.

télen át zöldell, és nem csepülődik

Finomabb

le hűvösebb vízben sem. 15. Tavi

alkatú az előző fajnál, de nem

tündérhínár (Cabomba aquatica).

annyira törékeny. Levelei három-

Mexikó

szorosan villásak.

déli

részétől

Közép-

felépítésű,

kecsesebb

Évelő, akár a C. demersum, de

Brazíliáig. Finoman szeldelt levelű, közkedvelt

többnyire csak a hajtáscsúcs telel

akváriumi

át.

helyen,

növény. lágy

vízben

Félárnyékos tartható.

Akantuszfélék (Acanthaceae) 19. Indiai vízicsillag (Hygrophyla

polysperma).

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

MÉTELYFŰ (MARSILEA QUADRIFOLIA)

ÚSZÓ MÁJMOHA (RICCIA FLUITANS)

ÉRDES TÓCSAGAZ (CERATOPHYLLUM DEMERSUM)

SALLANGOS VÍZIPÁFRÁNY (CERATOPTERIS THALICTROIDES)

FORRÁSMOHA (FONTINALIS

ANTIPYRETICA)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

1. 2. 3.

4. 5.

SÁRGA TAVIRÓZSA-VÍZITÖK (NUPHAR LUTEUM) FONALAS CSETKÁKA (HELEOCHARIS ACICULARIS) BOKROS SÜLLŐHÍNÁR (MYRIOPHYLLUM SCABRATUM ) PIROSFONÁKÚ TÓALMA (LUDWIGIA NATANS) KAROLINAI TÜNDÉRHÍNÁR (CABOMBA CAROLINIANA)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

CSAVARTLEVELŰ VALIZNÉRIA

(VALLISNERIA SPIRALIS FORMA TORTIFOLIA) VÍZIPETREZSELYEM (SYNNEMA TRIFLORUM)

KÖZÖNSÉGES VALIZNÉRIA (VALLISNERIA

2. 3.

ARGENTÍNAI ÁTOKHÍNÁR (ELODEA DENSA) KESKENYLEVELŰ AMAZONASI KARDFŰ

SPIRALIS)

(ECHINODORUS BREVIPEDICELLATUS)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

1. KAGYLÓTUTAJ (PISTIA STRATIOTES) 2. KANADAI ÁTOKHÍNÁR (ELODEA CANADENSIS) 3. HULLÁMOS LEVELŰ VÍZIKALÁSZ (APONOGETON

UNDULATUS)

4. NEVILL VÍZIKELYHE

NEVELLI)

5. TÖRPE KÁLMOS

PUSILLUS)

(CRYPTOCORYNE

(ACORUS GRAMINEUS VAR.

SZÍVLEVELŰ VÍZIKEHELY (CRYPTOCORYNE

CORDATA)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Délkelet-Ázsia. Keresztben

Ez is könnyen dugványozható.

átellenes

helyzetű

levelei rövid nyélen ülnek.

Látonyafélék (Elatinaceae).

Ha a gyökere részben mosatlan vagy

22.

agyagtartalmú akkor

látonya

terjed,

(Elatine macropoda). Franciaor-

rendkívül

dúsan

szág, Spanyolország, Málta, Szicí-

hajtása

fejlődik.

Hosszúgyökerű

homokban

akváriumba

lia, Észak-Afrika. A talajon kúszó,

(paludárium) is alkalmas emersz

elágazó szárán apró, lapát alakú

hajtása miatt.

levelek fejlődnek.

20.

Mocsári

Vízi

hortenzia

(Nomaphila

stricta).

Kevés agyagot tartalmazó, mosatlan homokban fejlődik jól. Fényigé-

Délkelet-Ázsia. Levelei

nyes. Feldarabolt szárdarabkákkal

közismert

dísznövé-

szaporítható.

nyünk, a hortenzia leveleire emlé-

Sulyomfélék

keztetnek.

(Trapaceae).

Hőigényes: 20 °C alatt fejlődése

23. Sulyom (Trapa natans). Euró-

lelassul.

pa.

25-28

°C-os,

enyhén

savanyú és nem túlságosan kemény

Jellegzetesek négyszögletes, fűrészes

vizet kíván.

szélű levelei, amelyek a víz színén

Leválasztott

leveles

hajtásai

rózsát alkotnak. Négytüskés, sötét

homokba dugva meggyökeresed-

alapszínű

nek.

lakosság mint „gesztenyét” fo-

21. Vízi

petrezselyem

(Synnema

termését

vízparti

gyasztotta.

triflorum).

Csak

Délkelet-Ázsia.

literes) akváriumban vagy szabadté-

Világoszöld, keresztben átellenes,

tenyeresen összetett levelei szép

helyről, ahol állománya megritkult,

rozettákat

ne gyűjtsük be.

formálnak.

Wistária

néven is szerepel a kereskedelmi árjegyzékekben. A groph yláh oz hasonlóan

tartsuk,

amellyel

egyébként közeli rokonságban áll.

nagyobb

medencében

méretű tartható.

(70-100 Olyan

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Ligetszépefélék

Árjegyzékben M. proserpinacoides

( O e n o t h e raceae).

néven is szerepelt. Levelei örvök-

24. Pirosfonákú tóalma (Ludwigia

ben állnak. Az emersz hajtás levél-

natans).

alakja

Mexikó, Egyesült Államok déli része.

szubmerszétől.

Átellenes vagy keresztben átelle-

Akváriumának rendszeres filtrálását

nes, fonákjukon lilásvörös színű

ajánljuk, de szellőztetni csak na-

levelei vannak. Fűtött akváriumba

gyon óvatosan szabad a közelében,

inkább ajánlható, mint hazai roko-

mert a felkavart törmelék a levele-

na.

ket megfojthatja.

Erőteljes

emersz

paludáriumban

vagy

hajtásait szabadtéri

nagyon

eltér

27. Bokros süllőhínár (Myriophyllum

medencében fejleszti.

pinnatum).

25. Közönséges tóalma (Ludwigia

tájai, Mexikó, Kuba.

palustris).

Sokan M. scabratum néven ismerik.

Európa, Nyugat-Ázsia, Észak-Afrika,

Levelei szórt állásúak vagy rend-

Egyesült

Államok.

Hazánkban

Észak-Amerika

keleti

szertelenül átellenesek. Kedveli a

Somogy megyei Baláta-tóban is

kristálytiszta, átlátszó vizet. Tartá-

előfordul.

sának körülményei egyeznek meleg

L. natansszal ellentétben a

égövi testvérfajáéval. Fűtött akvári-

levélfonákja zöld színű. Hajtásdug-

umba inkább alkalmas, mint a többi

ványairól könnyen szaporítható.

M.-faj.

A magról nevelt példányokat foko-

28. Gyűrűs süllőhínár (Myriophyllum

zatosan kell a magasabb vízoszlop-

verticillatum). Európa, Ázsia, Afrika,

hoz hozzászoktatni.

Kanada. Levelei fésűsek, és általá-

Süllőhínárfélék

ban ötösével alkotnak egy levélör-

(Haloragaceae). 26.

Brazíliai

(Myriophyllum Amerika,

vöt. süllőhínár

brasiliense).

Egyesült

Államok

Dél-

Hideg vizű akváriumba ültessük. Lágy vizet igényel.

déli

része.

Dr. Wiesinger Márton 29.

Füzéres

Akvarisztika, 1975 süllőhínár

(Myriophyllum spicatum). Minden

földrészen,

télen

felső

Tátogatók (Scrophulariaceae). 32. Nagylevelű bakopa (Bacopa

A Balatonban a hínáros békaszőlő-

(Potamogeton

ezért

világítást igényel. Ausztrália

Dél-Amerika kivételével. vel

Fényigényes,

perfoliatus)

amplexicaulis). Egyesült Államok déli és középső

együtt fordul elő.

része.

Fésűs levelei négyesével alkotnak

Merev szára könnyen törik. Rajta

egy levélörvöt.

keresztben

Hideg vizű akváriumban ápoljuk; a

tojásdad levelek ülnek.

kemény víz is megfelel .számára.

Minthogy egyáltalában nem sűrű a

Kankalinfélék (Primulaceae).

hajtása,

30. Pénzlevelű lizinka (Lysinnachia

ültetni. 20 °C felett szára elpusztul-

nummularia).

hat, és akkor a vízicsigák csak

Európa, Észak-Amerika keleti része,

gyorsítják az egész növény pusztu-

Kelet-Ázsia (Japán). Kerek levelei

lását.

keresztben

33. Ülőlevelű ambulia (Limnophila

átellenesek.

Nedves

átellenes,

ajánlatos

szárölelő,

csoportokban

réteken emersz formában gyakori.

sessiflora).

Akváriumban igénytelen. Lehetőleg

India,

víz alatti hajtásait ültessük az akvá-

Szundaszigetek.

riumba. Túl sötét helyre ne kerül-

Hazánkban a Miskolctapolcai-tóban

jön. Emersz hajtása az akvárium

gyakori. A Cabombára emlékeztet,

víztükre Felett is virágozhat.

de annál sokkal törékenyebb, vilá-

31. Békaliliom (Hottonia palustris).

goszöld növény.

Európa, Kisázsia, Szibéria. Hazánk-

Törékeny volta és ezzel kapcsolatos

ban szórványosan fordul elő (pl.

szállítási nehézségek miatt kerül

Ócsa: égerláp).

ritkán kereskedelmi forgalomba.

A fűtetlen akváriumban egész télen

Paludáriumban emersz hajtást is

át megőrizheti üde zöld hajtásait.

fejleszt.

Japán,

Ceylon,

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Rencefélék (Lentibulariaceae). 34.

Közönséges rence (Utricularia

E. intermedius néven kerül forgalomba.

Levelei

keskeny

ellipszis

vulgaris).

vagy lándzsa alakúak. Napos helyen

Európa, Észak-Afrika.

a növény apró tőlevélrózsaformájá-

Finoman szabdalt levelei szórtan

ban jelenik meg. Árnyékban levelei

állnak hosszú szárán. Rovaremésztő

nagyobbak lesznek és kiszélesed-

növény. Számos apró fogóhólya-

nek.

gocskájával plankton rákokat zsák-

37.

Tojáslevelű

amazonasi

mányol, és így elégíti ki nitrogén-

kardfű

(Echinodorus

radicans).

szükségletét.

Egyesült Államok déli része és

Lágy, savanyú vízben sűrűn terjed.

Mexikó.

Harmatfűfélék (Droseraceae).

Nagytermetű

35.

(Aldrovanda

Aldrovandi-fű

kardfűfaj:

kedvező

körülmények között elérheti az 1 m-

vesiculosa).

es magasságot is. Kisebb akvári-

Európa, Kelet-Ázsia, Japán, Elő-

umban

India,

szokták ültetni, hogy ne nőjön túl

Ausztrália.

Levelei

Úszónövény.

rovarcsapdát

alkotnak.

nagyra.

csak

mosott

Egyébként

Európában ez a faj megritkult.

paludáriumi növény.

Aránylag

38.

jelentős

állománya

él

Keskenylevelű

Somogy megyében, a Baláta-tóban.

kardfű

Ha nem kap állati táplálékot, lecse-

brevipedicellatus).

pülődik.

Brazília.

öntöttüveg

„Téli

rügyeit”

kádakban

kis

érdemes

homokba remek amazonaszi

(Echinodorus

Akárcsak a többi kardfűfaj, ez is

átteleltetni.

mocsári növény, de akváriumban

Hídőrfélék (Alismataceae).

szubmersz módon nevelik. Levelei

36.

kardfű

lándzsa alakúak és enyhén hajlot-

(Echinodorus magdalenensis). Dél-

Amazonasi

törpe

tak. Kedveli az agyagos talajt, a

Amerika, Kuba, Brazília.

lágy és tőzeggel savanyított vizet.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Törpe termetű növények 20 °C

Közönséges

körüli hőmérsékleten fejlődnek.

sagittifolia).

39.

Európa, Ázsia.

Finomlevelű

amazonasi

(Echinodorus

kardfű

tenellus).

nyílfű

(Sagittaria

Akárcsak a meleg égövi nyíl-fűfajok,

Amerika.

a víz alatt ez is a valiznériához

Víz alatti levelei fűrészesek. Hideg-

hasonló leveleket fejleszt. Vízen

és melegvízi változata ismeretes. A

kívüli, nyíl alakú levelei ugyancsak

melegvízi (trópusi évelő) formának

jellemzők valamennyi Sagittariára.

maximális magassága akváriumban

Kisebb szobaakváriumokban csak

mindössze 4 cm.

átmenetileg tartható. Inkább mo-

Sok

fényt

és

meleget

igényel.

Talajába keverjünk kevés tőzeget. 40. Chilei

(Sagittaria

nyílfű

csári akváriumi (paludáriumi) növény, amely szabadtéri medencéknek is dísze. Agyagtartalmú, tápdús

chilensis).

talajban

Chile.

fejleszt.

Alacsony termetű növény. Ívben

Békatutajfélék

visszahajló.

(Hydrocharitaceae).

Szubmersz

levelei

erőteljes

gyökérzetet

Argentínai átokhínár (Elodea

tőlevélrózsát alkotnak. Hibás néven

42.

— mint S. chinensis — került keres-

densa).

kedelmi forgalomba.

Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi

Fényigényes, és melegvizű akvári-

területei.

umban

Levelei a száron hármas-ötös ör-

hálás

növény.

Indákkal

szaporodik. 41.

Pázsitos

vökben ülnek. Kanadai rokonával nyílfű

(Sagittaria

ellentétben Európába csak hímne-

eatonii).

mű példányai kerültek.

Egyesült Államok északkeleti része.

Jól bírja a meleget. Könnyen dug-

Élénk zöld színű, kemény szárú

ványozható.

növény,

44.

keskeny

szalag

alakú

Kanadai

átokhínár

(Elodea

levelei vannak. Úszólevelei nem

canadensis).

fejlődnek.

Kanada, Egyesült Államok.

Igénytelen, indáról szaporítják.

A természetes vizekben sok helyen

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

elvadult (többek között hazánkban

sékletű forrásvizében elvadult, sőt

is!). Európában csaknem kizárólag

helyenként

nőnemű példányai élnek. Rendkívül

megtelepedett (!). Kétlaki. Nőivarú

buján fejlődik.

virágai spirális kocsányok végén

Ivartalanul, leváló hajtásrészekkel

fejlődnek.

szaporodik. Hideg vizű akváriumba

A megporzást a víz közvetíti. Indák-

ültessük.

kal is szaporodik.

45.

Kolokán (Stratiotes aloides).

Európa,

Észak-Ázsia.

Hazánkban

47.

tortifolia).

kén

megtalálható.

Csavartlevelű

(Vallisneria

például az Alföldön, Dabas környémég

még

spiralis

Dunában

valiznéria forma

Ritkuló

Egyesült Államok déli része. Levelei

félben levő, védelmet igénylő növé-

spirális alakban megcsavarodottak,

nyünk. A pozsgás növények közül

kissé fogas szélűek.

az áloéra hasonlít.

Valamivel hőigényesebb, mint a

Ősszel begyűjtött úgynevezett „téli

törzsalak. A növény tövét sohase

rügyekről” szokták nevelni. Ezeket a

temessük be a talajba!

rügyeket

48.

poharakban,

hidegen

Óriás valiznéria (Vallisneria

teleltethetjük át, és tavasszal kerül-

gigantea).

hetnek a medencébe. Fényigényes,

Új-Guinea, Fülöp-szigetek. Hazánk-

sőt a közvetlen napfényt is megkí-

ban Jászapáti Pannakút hőforrásai-

vánja.

ban termesztik, több más vízinö-

46.

Közönséges

valiznéria

vényfajjal együtt. Minthogy levelei 3

(Vallisneria spiralis).

centiméteres szélesség mellett a

Szinte az egész Földön, a déli

másfél méter hosszúságot is elérhe-

féltekén.

tik, kizárólag nagy akváriumokba

Különösen régebben ez a fűszerű

való.

valiznéria az akváriumok alapnö-

Kevés tőzeggel kevert, 1:1 arányú

vényzetének elmaradhatatlan tagja

agyag és folyami homok keveréké-

volt. Hazánk több állandó hőmér-

be ültessük. Minimális vízhőmérsékleti igénye: 18 °C.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Békaszőlőfélék

lándzsa

(Potamogetonaceae). 49.

Bodros

alakú

levelei

szélükön

többé-kevésbé hullámosak. békaszőlő

Kissé

keményebb vízben is tartható, mint

(Potamogeton crispus).

számos rokona.

Európa,

Ha túl sok fényt kap, az

Ázsia,

Ausztrália,

algásodás

Keskeny, szélükön hullámos levelei

Kedveli az agyagtartalmú talajt.

vannak, amelyek nem ritkán vörö-

51.

sesbarna színűek. Lassan áramló

(Aponogeton undulatus). Elő-Ázsia.

vizekben fordul elő.

veszélye

el-

Észak-Amerika.

Hullámos

fenyegeti.

levelű

vízikalász

Az A. crispusszal hibridizálják. A

Olyan helyre ültessük a medencé-

törzsalak levelei lándzsa alakúak,

ben, ahol a szellőztető légbuborék-

hullámos szegélyűek. Apró termete

ok mozgatják a leveleit. Így azok

miatt kis akváriumban is tartható.

nem tudnak „bekérgeződni” (szén-

Lassan fejlődik.

savas mész, hulladék lerakódásá-

52.

nak, illetve baktériumok megtele-

(Aponogeton elongatus). Ausztrália

pedésének

északi és keleti része.

gátlása).

hazai

Hosszú

levelű

vízikalász

Potamogeton fajok az akvaristák

Világoszöld, keskeny levelei vannak.

részéről több figyelmet érdemelné-

Jól látható a jellegzetes mintázatú

nek!

levélerezet. Lándzsa alakú úszóle-

Vízikalászfélék

veleket fejleszt.

(Aponogetonaceae). 50.

Fodros

Lágy, enyhén savanyú vízben és vízikalász

félárnyékos

helyen

jól

fejlődik.

(Aponogeton crispus).

Tüskéshínárfélék

Ceylon.

(Najadaceae).

Többnyire egy másik fajjal, az A.

53. Nagy tüskéshínár (Najas mar-

undulatusszal keresztezett alakja

ina).

kerül forgalomba. Csak szubmersz

Európa, Ázsia, Afrika.

formában ismeretes. Vonalzó vagy

fővárosi

akvaristák

város-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ligeti tóban találják meg. Leveleinek

példányait is nyugodtan beültet-

széle öblös fogazottsága miatt kissé

hetjük az akváriumba. A tenyész-

szúrós.

tőmedencében

Egynyári

növény,

vagyis

ősszel

jó

lepusztul. Ajánlatos tavasszal kisebb

Vízijácintfélék

gyökeres példányokat az akvárium-

(Pontederiaceae).

ba telepíteni.

56.

54.

Kis tüskéshínár (Najas mi-

ikravédelmet

biztosít.

Lila

vízijácint

(Eichhornia

crassipes).

nor).

Földünk

Közép- és Dél-Európa, Ázsia, Afrika.

vizeiben mindenfelé. Úszónövény,

Elterjedési

területén

sehol

trópusi

és

szubtrópusi

sem

de meg is gyökeresedhet. Levelei

gyakori; nálunk is szórványosan

nyélben kiöblösödnek, és szivacs-

fordul elő. Alkatra hasonlít a N.

szerű szövet biztosítja lebegését.

marinához, de sokkal kisebb terme-

Nagy termete miatt akváriumban

tű. Ugyancsak egynyári. Ha valahol

ritkán tartják. Paludáriumba vagy

találkozunk

szabadtéri medencébe való.

vele,

pl.

planktongyűjtés közben, feltétlenül

57.

hagyjunk belőle eredeti termőhe-

hínár (Heteranthera zosterifolia).

lyén. Amúgy sem tartozik a leghálá-

Brazília, Bolívia.

sabb

Viszonylag

akváriumi

növények

közé.

Tengerifűszerű

merev

üstökös-

szárán

szórt

Újabban amerikai rokona, az apró-

állásban helyezkednek el a rendkí-

fogú tüskéshínár (Najas microdon)

vül vékony, a vízből kiemelve a

kezd terjedni az akváriumokban.

hajtáson lekonyuló levelek.

Palka-

Gyorsan fejlődő, igénytelen akvári-

vagy

sásfélék

(Cyperaceae). 55.

Fonalas

umi növény. csetkáka

Talajágynak mosatlan homok is

(Heleocharis acicularis).

megfelel: Meleg vizű paludáriumban

Merev, kötőtű alakú levelei kúszó

virágzata is kifejlődik, amit úszóle-

szárából erednek. Megfelelő tiszto-

velek támasztanak.

gatás után vízparton növő, emersz

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Kontyvirágfélék (Araceae).

Levelének vége tompább, mint

58.

az egyébként hozzá nagyon hasonló

Nevill

vízikelyhe

(Cryptocoryne nevellii).

C. cordatáé.

Ceylon.

Kizárólag indákról szaporítják.

Valamennyi

vízikehely

közül

61.

Härtel

vízikelyhe

legkisebb. Lándzsa lakú, kissé ívelt

(Cryptocoryne affinis).

levelei vannak.

Származási helye ismeretlen. Leve-

Ha széles az akvárium, és a nap

lei a színükön selymes fényűek, a

nagy részében természetes világí-

fonákuk vörös. Dúsan nő, nem

tást kap, apró termete ellenére ne

fényigényes. Az indái végén fejlődő

ültessük az elülső oldalhoz, mert

új tövek leválasztásával könnyen

fényigénye így nem elégül ki. Lassú

szaporítható.

fejlődésű növény. Szobai medencé-

62. Törpe

ben csak ritkán virágzik.

gramineus var. pusillus). Kelet-

59.

Csillós

vízikehely

kálmos

(Acorus

Ázsia.

(Cryptocoryne ciliata).

Kúszó gyökértörzsön legyezőszerű-

India,

en elrendeződő, kemény levelei

Thaiföld,

Szunda-szigetek,

Maláj-félsziget.

rendkívül mutatósak. Apró termete

Sötétzöld hajtásaiban újabban

csak

gyönyörködhetünk.

miatt egy-két tő a medence elülső harmadába,

úgynevezett

eddig C. ciliata néven forgalomba

kiúszótérbe is ültethető. Nehezen

került

gyökeresedik, de igénytelen. Fagy-

vízikehely

ugyanis

beckettii volt.

pont körüli hőmérsékletet is elvisel-

Ha az akvárium vízoszlopa 50 cm-

het.

nél alacsonyabb, kinő a vízből.

63. Kagylótutaj (Pistia stratiotes).

Fény- és hőigényes.

Az egész Föld trópusi és szubtrópu-

60. Griffith vízikelyhe (Cryptocoryne

si tájain.

griffithii).

Szürkészöld, kehely formájú úszó-

Indonézia, Malájföld.

növény. Páradús meleget igényel, de a haj-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

tását érő vízcseppektől tönkremegy.

bibircses

Sok fényt, sőt közvetlen napsütést

békalencse (Lemna minor, L. gibba,

kíván. Lágy víz az életeleme. 18-

L. trisulca)*.

20°C

Európa,

hőmérsékletű

helyiségben,

békalencse,

Ázsia,

csillagos

Afrika,

Észak-

„vízmentes”, letakart akváriumban,

Amerika, Ausztrália.

homok és tőzeg keverékén teleltet-

A víz színén úszó, kicsiny termetű

hető.

virágos növények. Száruk lemezsze-

64.

Tündérkonty

(Zantedeschia

rűen kiszélesedik. Gyökerük a vízbe

aethiopica).

lóg.

Fokföld.

állóvizeink felszínén.

Sokan „Calla” néven ismerik.

Az akvárium fedőüvegéről lecsepe-

Másfél méter magasra is megnövő

gő

Tömegesen

víz

fordulnak

hátrányosan

elő

befolyásolja

mocsári növény. Sárga buzogányvi-

fejlődésüket. (A fedőüveg ferde

rágzata, amit hófehér buroklevél

elhelyezését ajánljuk!) A csillagos

övez, menyasszonyi csokrok dísze.

békalencse nem bírja a tűző napot.

Csak fűtött paludáriumban virágzik.

68. Vízidara (Woiffia arrhiza). Koz-

Átlagos méretű szobaakváriumokba

mopolita.

kisebb tövei alkalmasak. Az utóbbi-

A világ legkisebb virágos növénye:

akat

mindössze gombostűfejnyi.

mint

fokozatosan

cserepes kell

növényeket vízborításhoz

Gombszerűen ívelt. Békalencsékhez

szoktatni.

hasonlóan lebeg a víz színén. Akvá-

Békalencsefélék (Lemnaceae).

riumba elég nehezen szoktatható

65., 66., 67. Apró békalencse,

be.

* A Lemna minor kozmopolita faj, az egész Földön előfordul; a L. gibba hazája Európa, Afrika és Ausztrália, míg a L. trisulcata Európában, Ázsiában, ÉszakAmerikában és Ausztráliában él.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ AKVÁRIUM CSIGÁI

Csiga mindenütt él: fönn a havasok törpefáinak kérge alatt, a sivatag homokján, és a homály birodalmában, több ezer méter mélyen a tengerben. Megtaláljuk a csigákat földbe fúródva, állati tetemek csontjai közt, de az országút mentén, vagy a városi parkok féltve őrzött dísznövényeinek levelén is. Békésen legelgetik a kaszáló füvét, másutt, mint orvtámadók szétmarcangolják a gilisztákat, vagy egyik virágkehelyből a másikba bújva, pillangó módra elvégzik azok megporzását. Ha csiga mindenütt van, nem csoda, hogy megtaláljuk az akváriumban is. Akváriumi tartásra valamennyi vízicsiga többé-kevésbé alkalmas, leginkább azonban azokat a fajokat kedvelik, amelyek aránylag nem nagytermetűek, de nem is olyan aprók, hogy a díszhalak „keresztben lenyelhetik” őket. Fontos, hogy a magasabb rendű vízinövényeket ne rágják le, de szorgalmas algafogyasztók s így akváriumtisztítók legyenek. Előnyben részesülnek a különböző hőmérsékletű, többféle összetételű vízhez alkalmazkodó fajok, amelyek sok nemzedéken át akváriumban nevelt törzseket adnak (Physa acuta, Radix

peregra). Vízicsigáink egy része állandóan a talajon, a vízfenék kövein vagy a növényeken tartózkodik. Mások viszont időnként feljönnek a felszínre levegőért. Ez utóbbiak tüdőscsigák, köpenytüdővel lélegeznek. A vízi élethez tökéletesebben alkalmazkodott fajok viszont kopoltyúval lélegeznek, amelyeket egyébként arról is felismerhetünk, hogy a házukba visszahúzódva szájadékukat házfedővel zárják el.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Joggal vetődik fel a kérdés: hogyan lehetséges, hogy a vízben tüdőscsigák is élnek? Miért nem lélegzik valamennyi vízicsiga kopoltyúval? Kérdésünkre a származástan ad feleletet: a tüdős vízicsigák ősei kopoltyús csigák voltak, de amikor kivándoroltak a vízpartra, elvesztették kopoltyújukat, és a köpeny kikülönült részéből kialakult a tüdejük. Később a körülmények ismét arra késztették őket, hogy vízben éljenek, de elvesztett szervüket, a kopoltyút már nem szerezhették vissza. A hazai vízicsigákat két nagy csoportra osztjuk: elölkopoltyús csigák

(Prosobranchia) és tüdőscsigák (Pulmonata). Nemcsak a lélegzőszerv szempontjából mutatkozik különbség köztük, hanem eltérő alkotású az idegrendszerük, de különösen ivarkészülékük. A kopoltyúsok váltivarúak, tehát hím és nőstény állatot lehet megkülönböztetni, a tüdőscsigák pedig hímnősek. Ez utóbbiak ivarsejtjei rendszerint nem egy időben érnek meg, ami kizárja az önmegtermékenyítést. Olyan esetet is ismerünk — a nagy mocsári csigára

(Limnaea stagnalis) gondolok —, amikor a párzó állatok félkört alkotnak. Képzeljünk el három csigát, miközben a középsőt megtermékenyíti a tőle jobbra levő, azaz a középső mint nőstény működik, de egyidejűleg ugyanez a tőle balra levőt termékenyíti meg, s így egyben a középső hím is. A legtöbb vízicsiga a petéit nyálkás burokban kövekre, vízinövényekre vagy az akvárium üvegfalára rakja. Kevés állat reagál olyan élénken a környezeti tényezők változására, mint a vízicsigák. A víz sósűrűsége, pH-ja, de még a hőmérséklete is fontos rájuk nézve. A melegvízben élő csigák mindig kisebbek, mint hidegvízi fajtársaik. A melegvíz ugyanis egész télen át kedvezőbb életfeltételeket (bővebb táplálékot) biztosít, mint a hideg. Így a melegvízben minden, egyébként életképtelen csiga tovább szaporodik és átörökíti utódaira csökkentértékűségét, ami végül is a faj lecsepülődéséhez vezet. Különösen jó példát nyújtanak erre hévizeink fekete bödöncsigái (Theodoxus prevostianus). A Miskolctapolcai-tóban a források

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

környékén voltak a legkisebbek, és minél messzebb ékek a melegvíz feltörési helyétől, annál nagyobbak lettek. Hasonló összefüggés derül ki a víz hőfoka és a fajok testméretei között, ha a különböző ternóhelyek vizét, illetve bödöncsigáit hasonlítjuk össze. Ha már ezeknél a csigáknál tartunk, kopoltyús vízicsigáink bemutatását kezdjük vele. A fekete bödöncsiga (Theodoxus prevostianus) háza félgömb, illetve féltojás alakú, koromfekete vagy zegzugos rajzolatú. Állandó hőmérsékletű vizek lakója. Hőszabályozóval üzemeltetett akváriumban jól tartható. Ez a csiga egyébként nálunk harmadkori maradvány. A negyvenes évek végéig előfordult Budapest Rómaifürdőn is, ahová Soós Lajos telepítette Tatáról. A Dunában, köveken él nagyobb termetű rokona, a világos alapon lilásbarna vagy vörösesbarna zegzugos rajzolatot viselő rajzos bödöncsiga (Theodoxus

danubialis). Alacsony vízállás idején ugyancsak a Dunában kövekre tapadva találjuk a három körkörös lefutású csíkkal tarkított sávos bödöncsigát (Theodoxus

transversalis). A márványos mintázatú folyami bödöncsiga (Theodoxus fluviatilis) gyors folyású vizek lakója. Ennek megfelelően oxigénigénye is nagyobb. A Tiszából is előkerült (Horváth Andor, illetve Vásárhelyi István gyűjtése). A bödöncsigákkal rokon és ugyancsak harmadkori maradvány a két tornyos házú Fagotia faj: a folyami csiga (Fagotia acicularis) és a pettyes csiga (Fagotia

esperi), valamint a már kissé zömökebb vízi orsócsiga (Amphimelania hollandri). Habár mind a három faj folyóvízben honos, könnyen betelepíthetők az akváriumba is. Különösen jó akváriumcsigának bizonyult fűtött medencében a folyami csiga hévízi változata (Fagotia acicularis var. audebardi). Egri és miskolctapolcai vízinövényekkel szokták behurcolni. A törzsfajtól könnyen megkülönböztethető, mert apróbb termetű és lépcsős háza van. A Fagotiák közeli rokonai a Nagyvárad melletti Püspökfürdő meleg vizeiben

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

élő, és már inkább tengeri csigákra emlékeztető bordás tornyoscsigák

(Melanopsis parreyssi és Melanopsis hungarica néven leírt ökotípusa.) Legközönségesebb dunai csigánk a gyakran láncra fűzve nyakéknek használt, gömbölyded, vastag héjú kavicscsiga (Lithoglyphus naticoides). A kopoltyús vízicsigák közül talán leggyakrabban a közönséges sátorcsigák

(Bithynia tentaculata) tartják akváriumban. Minthogy a talajon összegyűlt korhadékot is fogyasztja, előszeretettel gondozzák. Rokona az angol sátorcsiga

(Bithynia leachi) (ejtsd „licsi”), amely nálunk ritka, pedig az utolsó jégkor előtt gyakoribb volt hazánk területén, mint testvérfaja. A kerekszájú csigák hazai faunánkban négy fajjal vannak képviselve: folyami kerekszájú csiga (Valvata piscinalis), kis k. cs. (Valvata cristata), szép k. cs. (Valvata pulchella), és ritka k. cs. (Valvata naticina). Arról nevezetesek, hogy jól látható külső, azaz köpenyüregükből kitolható kopoltyújuk van. Amellett — meghazudtolva a kopoltyús vízicsigák természetrajzát — kivételesen hímnősök. Nemcsak a díszhalak, hanem a vízicsigák között is akadnak elevenszülők. Ilyen a peremes csiga (Viviparus fasciatus=Vivipara vivipara), és az öt és fél centiméteres magasságot is elérő fialló csiga (Viviparus hungaricus). A hím jobb oldali tapogatója bunkó alakú párzószervvé alakult. A nőstény petevezetékének kitágult része, az anyaméh egész nyáron át különböző fejlettségű embriókat tartalmaz. Az újszülöttek is feltűnően nagyok, és jól fejlett házzal jönnek a világra. Kár, hogy a fialló csiga, valamint a peremes csiga télen beássa magát a talajba, legalábbis hosszabb-rövidebb időre megteszi ezt, még akkor is, ha akváriumának vizét fűtjük. A hazai kopoltyús vízicsigák sorozata két aprósággal záródik, ezek a forráscsiga (Bythinella austriaca) és a patakcsiga (Sadleriana pannonica). Hűvös vizű források lakói, ahol is nagy számban lepik el a köveket. Azt várhatnánk, ezek után, hogy akváriumban is hűvös vizet és sok oxigént fognak igényelni. Ám az

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

eddigi tapasztalatok ennek ellene szólnak. Ha nem törekszünk tenyésztésükre, puszta tartásuk nem okoz különös gondot. Tüdős vízicsigáink közül az úgynevezett csészecsigáknak — sapkacsiga

(Ancylus fluviatilis) és pajzscsiga (Acroloxus lacustris) — az alakja érdekes, amennyiben házuk kis hegyes sapkára. emlékeztet. Kanyarulatuk egyáltalában nincs. A ritka „sipkacsigák” (Gundlachia sp) szájadéka többé-kevésbé zárt. Életmódjuk sajnos egyhangú, nem sok érdekességet nyújt. Más a helyzet a hólyagcsigák (Physidae), a mocsári csigák (Limnaeidae) és a tányércsigák (Planorbidae) esetében. Ezek legkedveltebb akváriumi csigáink. A hólyagcsigáknak balra csavarodó házuk van, és ezen az alapon könnyen megkülönböztethetők az ugyancsak tornyos házú, de mindig jobbra csavarodó mocsári csigáktól. Igazán rájuk illik „az akvárium utcaseprői” tréfás elnevezés, olyan szorgalmas algairtók. Rágásuk nyomai az elalgásodott üvegtáblákon pontos negatívját adják reszelőnyelvük (radula) sűrűn álló fogainak. A nálunk őshonos és gyakran hártyavékony héjú közönséges hólyagcsiga (Physa

fontinalis) helyett akvaristáink inkább a vastagabb házú nyugati hólyagcsigát (Physa acuta) tartják. Ezt hazánkban először 1926-ban, a budapesti Botanikus Kert egyik medencéjében találták, ahová minden bizonnyal nyugati országokból származó vízinövényekkel hurcolták be. Nem sokkal később megjelent a Lukács-fürdő mögötti Malom-tóban. Innen kezdte meg diadalútját, és ma már a Dunát és a Tiszát is meghódította. Jóval ritkább az ugyancsak hólyagcsigák közé sorolt karcsú, nagy balogcsiga (Aplexa hypnorum). Legnagyobb vízicsigánk a 7-7,5 cm-es hosszúra is megnövő nagy mocsári csiga (Limnaea stagnalis), amely növénypusztító természete miatt akváriumban ritkán látható. A karcsú csiga (Stagnicola palustris) arról nevezetes, hogy környezetének megfelelően alakban és nagyságban igen változó.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Ezzel szemben a pocsolyacsiga (Radix peregra) inkább csak testméretével idomul mindenkori vízmedencéjéhez. Iszapos fenekű tócsákban törpe példányai fordulnak elő, s akváriumi törzsei is többnyire aprók. Rendkívül dekoratívan hatnak a valiznériák keskeny levelein mászkáló fülcsigák (Radix auricularia) és nagyszájú csigák (Radix ovata), valamint ez utóbbinak ampla nevű változata. Valamennyien többé-kevésbé fül alakúak, és vékony héjukon áttetszik köpenyük pettyes mintázata. A R. Ovata var. ampa házának alacsony vízállásban fejlődő része ellaposodik, mert ilyenkor a csiga egész testével a nedves iszaphoz simul. Magas vízálláskor viszont a ház normális domborulattal fejlődik. Így az az eset állhat elő — bármilyen különösen hangzik is —, hogy némely csiga házáról több évre viszszamenőleg leolvasható a dunai vízállások története. A májmételyes csiga (Galba truncatulla) a legkisebb a Limnaeidák között, és mint neve is mutatja, a juhok, szarvasmarhák veszedelmes kórokozójának, a májmétely (Fasciola hepatica) nevű szívóféregnek köztes gazdája. A juhok nyirkos réteken legelés közben fertőződnek a csigákat már elhagyott és fűszálakon be-tokozódott mételylárvákkal. Mocsarakban, de lassan folyó patakok vizében is gyakran megtaláljuk a nagy tányércsigát (Planorbarius corneus). Vele együtt fordul elő a laposházú éles csiga (Planorbis planorbis). Újabban külön fajnak veszik ez utóbbihoz hasonló tarajos csigát (Planorbis carinatus). A különféle tányércsigák más és más vízitípusok jellegzetességei. Természetes környezetük ismerete nélkül nemcsak a begyűjtésük nehézkes, hanem akváriumi tartásuk sem oldható meg kellőképpen. A nagyobb termetű fajokat halas akváriumba telepíthetjük, a kisebbek viszont akár megérdemelnek egy-egy kisebb üvegmedencét, vagy legalábbis akvárium módjára berendezett befőttesüveget. Kifejezetten tiszta vízhez ragaszkodik a kis sima csiga (Gyraulus laevis) —

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

egyik legritkább vízicsigánk! —, és a szinte valószínűtlenül lapos csiga

(Planorbis vorticulus). Ez utóbbi gyakran források elláposodó környékén él. Sűrű növényzetet igényel a vértcsigának (G. crista) nevezett legkisebb tányércsigafaj, a pogácsacsiga (Bathyomphalus contortus) és a gombcsiga

(Segmentina nitida). Sekély vizű árkok lakója a fehérszájú csiga (Planorbis leucostoma). A víz kiszáradását is elviseli, gyakran a törpe tányércsigával (P. spirorbis) együtt. Réti és erdei mocsarakban honos a vízi korongcsiga (P. septemgyratus), de megtaláljuk tőzegkitermelő árkok savanyú vizében is! Kisebb patakok és mocsarak lakója a rácsos csiga (Gyraulus albus). Csendes vizű tavakban található a Lemezcsiga (P. vortex) és a lencsecsiga

(Segmentina complanata), más víztípusokból is felsorolt fajokkal együtt. A már említett nagy tányércsiga, az élescsiga és különösen a törpe tányércsiga csaknem valamennyi víztípusban megtalálható. Külföldről származó vízicsigák is fellelhetők akváriumainkban, igaz, hogy csak néhány faj, éppen mutatóban. Talán leggyakrabban egy brazíliai tányércsigával találkozunk. Minthogy albínó „változata” vérvörös, vagyis olyan, mint a felkelő nap, ezért napcsigának

(Heliosoma nigricans) nevezték el. Ugyancsak élénk színe miatt közkedvelt a vörös tornyos csiga (Physastra

proteus = lsidorella proteus), amely az első világháború után került Ausztráliából Európába. Feltétlenül lágy vízben tartsuk, mert kemény vízben nemcsak hogy nem szaporodik, hanem rövidesen el is pusztul. Egy müncheni díszhal-szállítmánnyal érkezett az Állatkert Akváriumába a maláji mocsári csiga (Melanoides tuberculata), s minthogy elevenszülő, máris szépen elszaporodott. 18 C foknál melegebb vizet kíván. Ellentétben a Physas-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

trával, mészigényes; lágy vízben tornyos házának csúcsa elgörbül, vagy csak tompán fejlődik ki. Külföldön egyre nagyobb tért hódítanak az almacsigák; különösen a La Plata vízrendszeréből származó Ampullarius australist (-Ampullarius gigas) tartják szívesen. Újabban az almacsigák a lengyel akvaristák medencéiből hazánkba is elkerültek. Hamar közkedveltté váltak. Természetes vizeinkben viszont nem honosodhatnának meg, mert petéiket vízen kívül rakják le, és folyamatos kikelésükhöz páradús trópusi meleg kellene egész éven át. Ez az ismertetés semmilyen vonatkozásban nem kimerítő tanulmány, habár valamennyi Magyarországon előforduló, vízi-csigát megemlítettük. Mindössze támpontot ad azok számára, akik díszhalakon kívül más vízlények, így a puhatestűek iránt is érdeklődnek.

MAGYARORSZÁGI VÍZICSIGÁK ÉS ELŐFORDULÁSUK Számos előfordulási hely közül a fővároshoz legközelebb fekvő, biztos lelőhelyeket tüntettük fel. Az akváriumi nem ragadozó halakkal együtt tartható fajokat felkiáltó jellel (!) jelöltük.

Elölkopoltyúsok

Rajzos bödöncsiga (T. danubialis)

(Prosobranchia)

Budapest:

Lágymányos,

Újpest

(Duna) Neritidae (!) Fekete bödöncsiga (Theodoxus

prevostianus) Miskolctapolca (Csónakázó-tó kifolyója)

Sávos bödöncsiga (T. transversalis) Mint az előző faj, de csak rendkívül alacsony vízálláskor gyűjthető. Folyami bödöncsiga (T. fluviatilis) Tiszasüly, Szeged (Tisza)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Viviparidae

Patakcsiga (Sadleriana pannonica)

(!) Peremes csiga (Viviparus

Bükk forrásai, Lillafüred, Garadna-

fasciatus) Budafok (Duna)

völgy, Miskolctapolca: Csónakázó-tó

(!) Fialló csiga (V. hungaricus) Tata

kifolyója és a park területén

(Cseke-tó)

Kavicscsiga

(Lythoglyphus

naticoides) Valvatidae

A Duna partján mindenütt gyakori

Folyami kerekszájú csiga (Valvata

(!) Közönséges sátorcsiga (Bythynia

piscinalis)

tentaculata)

Budapest: Újpest, Népsziget ho-

Budapest:

mokpadján (tócsákban)

fürdő, Forrás strandkifolyó Angol

Veresegyháza (Malom-patak) Ritka

sátorcsiga (B. leachi) Ócsa: Égerláp

kerekszájú csiga (V. naticina)

(ritka)

Újpest,

Népsziget

Rákospatak,

Római-

homokpadján

(tócsákban; mint a neve is utal rá:

Melanidae

ritka)

(!)

Kis kerekszájú csiga (V. cristata)

acicularis)

Budapest-Rómaifürdő,

(!) Pettyes csiga (F. esperi) Tata,

Mocsáros-

Folyami

csiga

(Fagotia

dűlői árkok

melegforrások kifolyója, Dunában is

Szép kerekszájú csiga (V. pulchella)

(!) Folyami csiga melegvízi változa-

Rákos, Csepel (ritka)

ta (Fagotia a. var. audebardi Miskolctapolca: Csónakázó-tó; Eger,

Hydrobiidae

Eger-patak: strandkifolyó

Forráscsiga (Bythinella austriaca)

(!) Vízi orsócsiga (Amphymelania

Göd alsó; Széchenyi-forrás; Leány-

hollandri)

falu; Rekettyés-tó előtti

Zalaapáti (Zala)

forrás; Vác; Hétkápolna

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Tüdőscsigák (Pulmonata)

Aquincum:

Aranyárok-patak;ger:

Eger-patak;

Szentendre:

Bükkös-

patak Limnaeidae Nagy

Nagy

mocsári

csiga

(Limnaea

balogcsiga

(Aplexa

hypnorum)

stagnasis)

Sződliget:

Minden mocsárban

Keszthely—Hévíz;

Karcsú csiga (Stagnicola palustris)

útmenti árok

Floch-erdei

tócsák;

nemesbükki

Minden mocsárban (!) Fülcsiga (Radix auricularia) Tatai

Planorbidae:

patakok; Siófok (Balaton) (!) Nagy-

(!) Nagy tányércsiga (Planorbarius

szájú csiga (R. ovata) Budapest:

corneus)

Feneketlen-tó; Göd alsói Feneket-

Minden mocsárban

len-tó

(!) Éles csiga (Planorbis planorbis)

(!) Nagyszájú csiga széles változata

Minden mocsárban

(R.

(!)

ovata

Tungsram

var.

ampla)

strand

Újpest:

környékének

Tarajos

(Planorbis

csiga

carinatus)

tócsái ; Városligeti-tó (!) Pocsolya-

Göd felső: Tőzegkitermelő

csiga (Radix peregra)

Lemezcsiga (P. vortex)

Minden tócsában (!)

Májmételyes

Dunakeszi; Fóti-tó csiga

(Galba

truncatula) Vác,

Vízi korongcsiga (P. septemgyratus) Ócsa: Égerláp

Dunakanyar,

Duna

menti

nedves rétek

Fehérszájú csiga (P. leucostoma) Vác, Duna menti tócsák (!) Törpe tányércsiga (P. spirorbis)

Physidae

Alföldi szikes mocsarakban

(!) Közönséges hólyagcsiga (Physa

Lapos csiga (P. vorticulus)

fontinalis)

Keszthely;

Sződ: Sződrákosi patak; Veresegy-

(Pápa mellett)

házai-tó

Pogácsacsiga

(!)

Nyugati

acuta)

hólyagcsiga

(Physa

Hévízi-tó;

Tapolca-fő

(Bathyomphalus

contortus) Ócsa: Égerláp

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

(Segmentina

Lencsecsiga

complanata)

Vértcsiga (G. crista) Vác: ligeti tó; Göd alsó:

Miskolctapolca:

Csónakázó-tó

Feneketlen-tó

Gombcsiga (S. nitida) Ancylidae

Pomáz: Csikóvári-tó Rácsos

csiga

(Gyraulus

albus)

Szentendre: Bükkös-patak

Zalatapolcai strandkifolyó

(!) Pajzscsiga (Acroloxus lacustris)

Sima csiga (G. laevis) Budafok,

Háros

(Duna, ritka)

sziget

Sapkacsiga (Ancylus fluviatilis)

mentén

Budapest: Rómaifürdői-tó „Sipkacsiga” (Gundlachia sp.) Eger, strandkifolyó

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

DÍSZHALAK BESZERZÉSE

A DÍSZHALÜZLETEK SZEREPE AZ AKVARISZTIKA ELTERJEDÉSÉBEN Hazánkban az akvarisztikai kereskedelmi tevékenységet az első magyar akvarista szakcsoport vezetője, Temesvári Dezső kezdeményezte a századforduló utáni évtizedben. Addig ha akadt is nálunk egy-egy akvarista, az díszhal- és vízinövény-készletét mindenféleképpen külföldről, főleg bécsi állatkereskedőktől (Findeis, Krebs és Panesch cégek) volt kénytelen beszerezni. Bár Temesvá-

rinak utcai üzlete sohasem volt, gyakran változó lakásán (Budapest: Szép utca, Ranolder utca, Csányi utca) időnként az érdeklődők egymásnak adták a kilincset. Mint filatelista is máig megbecsült nevet szerzett magának.* Így jogos a feltevés, hogy otthonában nem egy bélyeggyűjtő kapott kedvet az akvarisztikához. Bár 1912-ben megalakult a Budapesti Aquárium és Terrárium Egyesület, tagjai az újonnan importált halakat hozzánk legközelebb csak Bécsben szerezhették be. Szokásba jött, hogy az egyesület néhány tagja a nyári hónapokban az osztrák fővárosba utazott akvarisztikai beszerző körútra. Az első világháború kitörése azonban ennek is véget vetett. A két háború között már több akváriumüzletnek is nevezhető állatkereskedés működött Budapesten. Központi fekvésük és a díszállatkedvelők megnövekedett száma jelentős forgalmat biztosított számukra. A legrégibb üzletek az Irányi és Kaplony utcában voltak. Felkapott nagy díszhalüzletek a Városház utcában (Pilvax-köz sarka), továbbá a Sütő utcában (Horváth Sándor) és a Rákóczi úton működtek. A Rákóczi úti * Lásd „A magyar bélyegek monográfiája. Közl. Dok. Váll. kiadása. 1965. Csathó Ödön: A magyar bélyeggyűjtés története. Filatéliai szemle, Vol XII. 1962.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ A TÖBB TÍZEZER HAL, AMELYET A BUDAPESTI DÍSZHALÜZLETEK EGYIDEJŰLEG ELADÁSRA KÍNÁLNAK, MEGLEPŐEN KIS „TAVACSKÁBAN” ELFÉRNE: EGY 4x4 M-ES, 1 M MÉLY GÖDRÖCSKÉBEN — ENNYIT TESZ KI A 15 FŐVÁROSI SZAKBOLT ÜZEMBEN LEVŐ AKVÁRIUMAINAK ÜZLETENKÉNTI ÖSSZESÍTÉSBEN TÉRFOGATA; DIAGRAMMUNK IS EZT ÁBRÁZOLJA, ÜZLETENKÉNTI ÖSSZESÍTÉSBEN

Willhelm-féle díszhalüzletnek önálló üvegházi díszhaltenyészete volt a Váci úton, és egyben lerakata volt a Corvin Áruházban. Az utóbbi cég 1939-ben érdekes újításként vevőit erre a célra nyomtatott levelezőlapon értesítette a folyó havi propagandahal forgalomba hozásáról, vagy alkalomszerűen propaganda-vízinövények árusításának megkezdéséről. (Ilyenkor a következő díszhalak, illetve vízinövények kerültek filléres áron forgalomba: Danio malabaricus,

Macropodus opercularis, Xiphophorus helleri, illetve a növények közül: Ludwigia, Cabomba, Myriophyllum).

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A nagyközönség 1935 nyarán már napilapból értesült a dísz-halüzletek forgalmáról. A cikk Petschauer Attila kardvívó bajnok tollából származott, aki a második világháború alatt tragikus körülmények között hunyt el. Ez a kis írás azért is figyelemre méltó, mert bepillantást enged egy budapesti díszhalüzlet akkori életébe: „HATEZER AKVARISTA VAN BUDAPESTEN Ötvenpengős díszhalacskákat is árulnak. Rengeteg vízibolhát fogyasztanak a szép kis vízilakók — Az Est tudósítójától — Örömmel jelentem, hogy egy liter bolha már kettő pengő negyven fillérért kapható. — No, ugyan mit akarnak a bolhákkal? — kérdezheti az olvasó. Tessék csak tovább olvasni, mindjárt elmondom. Valami furcsa divat tört ki mostanában Budapesten. Sokan itthon maradnak, nincs pénzük a nyaralásra. Ábrándoznak vízről, moszatról, polipról, tengerpartról, emlékezetükbe idézik azt az időt, amikor még Brioniban a tengerparton élvezték a vízi élet örömeit. Ezen a nyáron kevés embernek jut »tengeri víz, hal és moszat«, de hogy mégis meglegyen az illúzió, a pesti polgárok leeresztik ablakuk redőnyeit, hadd higgyék az ismerősök, hogy elutaztak a Lidóra vagy Ciprus szigetére, és a lehűsített lakásban halak világában olvassák az újságokból, hogy milyen is az élet a kék Adrián. Itt jutottam el mondanivalóm lényegéhez. Nagy akváriumláz van Pesten. A halak divatba jöttek; a Quarneróból, a Nílus, Kongó és Zambézi folyók partjáról özönlik a pesti lakásokba a hal. Mint megtudtam, hatezer magánakváriumban lubickolnak már a kardhalak, Betták és a vitorlás halak, »akik« falják, eszik, marják a medencébe dobott élő és szárított bolhákat. Nagy fellendülés van bolhában.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Elmentem a bolhaüzletbe. Kedves, kövér hölgy állt a pult mögött. Körülötte dobozokban sárga szárított bolha, lavórokban pedig élő, ugrálós vízibolha. Az üzletben vígan úszkálnak a halak, kicsik, nagyok, sárgák, zöldek, mérgesek és kedvesek, nagyszeműek és persze kopoltyúsok. Basedow-szemekkel néznek rám az aranyhalak. A halashölgy 10 fillérért bolhát mér, és fölényesen beszél a pesti »akvarista”- ahogy ő mondja — mozgalomról. —

„Hál' isten, a mi napunk is felvirradt. Végre rájöttek az emberek,

hogy a halak kedvesebb állatok, mint a madarak. —

De nem csicseregnek, kérem.

Ugyan. Van olyan kanári, amit ha kancsukával vernek, akkor sem fütyül. A hallal legalább nincs méreg. —

Szóval nagy a hossz halban?



Igen, ma már hatezer budapesti lakásban van akvárium — mondja

büszkén. —

Annyi a megrendelésünk, hál' isten, — le is kopogja a fából készült

bolhásdobozon, ahol sok ezernyi szárított bolhamúmia várja, hogy aranyhalacskák ebédje legyen. Hosszú, magas, kaucsukgalléros úr lép az üzletbe. Tízfillérért élő bolhát kérek. A halashölgy az egyik lavórhoz megy. Tölcsérrel kiemel egy deci vizet, tele bolhával, zacskóba méri. Lehetnek az ugráló állatkák vagy háromszázan. Kaszsza csöng, és a hosszú úr zsebében 300 bolhával el. (Folytatjuk): —

Mibe kerül az élő bolha?

—

Azt nem adjuk literszámra, mert megromlik, és akkor elrontják a ha-

lak a gyomrukat. Abból csak 10-20 fillér árát mérünk. A szárított bolha az más áru kérem, az eláll, annak literje kettőnegyven.

—

Honnan veszik a bolhaárukészletet?

—

Halászmesterek fogják őket az iszapban.

—

Mennyit fizetnek önök a bolháért?

—

Ezt nem árulhatom el. Üzleti titok.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

—

Drága mulatság az akvárium berendezés?

—

Attól függ, akvaristája válogatja. Tessék nézni, Bettát már adunk 50

fillértől 4 pengőig. Guppi már 30 fillérért kapható. Vannak aztán drágább halak, például tessék ezt nézni! Egy medencéhez vezet, amelyben gyönyörű színű kék halak úszkálnak. Vékonyak, picik, soványak, kecsesek, hátuk vörös, testük kékeszöldben játszik; neonhal a nevük. —

Ez nagyon drága. Csak három embernek van Pesten belőlük. Ötven

pengő egy darab. Még az Állatkertnek sincs ilyen ritka példánya. —

Honnan jönnek ezek?

—

Az Amazonasz felső folyásában fogják őket.

—

De tessék ezeket nézni. Itt vannak a kardhalak. Ezekkel Sziámban

olyan viadalokat rendeznek, mint Spanyolországban a bikaviadal vagy kakasviadal. A medencében összeengednek két hímet és azok kardjukkal addig harcolnak, míg az egyik holtan terül el a medence fenekén.* —

Érdekes. Mi az ára egy ilyen harcos halnak?

—

Negyven pengő.

—

Nézem őket. A medencében gyönyörű tájak, remek moszatok között

úszik a két kardhal. Egy vízinövény alatt a nőstény drukkol. Kiderül, hogy a hal is csak ember, épp olyan féltékeny, szerelmes és bosszúálló, mint az ember. Veszekednek, verekednek, az egyik csodálkozva ram bámul, körülnéz, van-e valaki a közelben, aztán tovább küzdenek a nőért. Kedves, tehetséges halak. Szívük van, férfiasak. Öröm nézni őket, és mennyivel jobban csatáznak, mint a

* A riporter összetéveszti a kardfarkú halat a sziámi harcoshallal.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

HAZÁNK ITT JELZETT VÁROSAIBAN VANNAK DÍSZHALÜZLETEK

féltékeny lovagok. De a halashölgy tovább beszél, otthagyom a kardhalakat. —

Tessék elhinni, hogy a hal nagy lélekmegnyugtató valami...

—

Csak egyet kérek öntől, uram — mondja a hölgy. — Ne úgy írjon az

akvaristamozgalomról, hogy a halak bolhát esznek. Ezek, amit ön itt a dobozban és a lavórokban lát, nem bolhák, hanem kis rákok. Nem szeretném, ha félreértés lenne a dologból...” A második világháború alatt Budapest ostromakor a díszhal-üzletek halállománya csaknem teljes egészében kipusztult. 1945 tavaszán mégis megindult a díszhalforgalom. Ezt részben az egri szabadtéri díszhaltenyészet és vízinövény-kultúra termálvizében áttelelt halak szaporulata tette lehetővé. Új díszhalfajok külföldről való importálása csak évek múlva valósulhatott meg, lelkes akvaristák magánkezdeményezéseként. 1972 első negyedévében már tizenöt díszhalüzlet működött Budapesten. Vidéki városaink akváriumkultúrája is lendületesen zárkózik fel a fővárosi mellé.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Ez annál is örvendetesebb, mert azt mutatja, hogy a vidéki kollégák a folyamatos beszerzés nehézségeit le tudják küzdeni. Könnyít a helyzeten, hogy több helyen már szaküzlet is nyílt: így Pécsett két kereskedés is gondoskodik az érdeklődők igényeiről. Debrecenben, Kaposvárott, Kecskeméten, Miskolcon, Szegeden, Szekszárdon és Szolnokon is működik akváriumi díszhalüzlet. A legtöbb szaküzlet akváriumi cikkeken kívül kalitkamadarakat is árul. Azonkívül helyenként hüllők (pl. teknősök), kis emlősök (főleg szíriai aranyhörcsög) is beszerezhetők. Rovargyűjtemények, kitömött állatok, sőt madár és emlősállat töméséhez szükséges üvegszemek is szerepelhetnek az árulistán. Mint érdekességet jegyezzük meg, hogy régebben Budapesten a Calvin téri Kirchknopf-féle üvegáruházban mindenféle akváriumi cikket is lehetett kapni, így díszhalakat is. A Ráday utcában viszont működött egy „akvárium és antikvárium” cégtáblájú üzlet. Továbbá a József körúton akvárium és bélyegkereskedés kombinációja gazdagította a ma már idegenül ható üzletsorozatot. A tizenöt budapesti szaküzletben beszerezhető díszhalfajokról készült az alábbi összeállítás. Természetesen egy ilyen felmérés csak egy adott időről nyújthat keresztmetszetet, minthogy a forgalomba hozott fajok — legalábbis részben — változnak. A fajnevek után feltüntetett számok azt jelentik, hogy a jelzett hal hány üzletben kapható. A csillag (*) viszont azt jelzi, hogy a kérdéses hal nemcsak most szerezhető be, hanem hazánkban már a második világháború előtt is forgalomban volt.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A BUDAPESTI DÍSZHALÜZLETEKBEN FORGALOMBA KERÜLT HALAK

Pontylazacok (Characidae). Ciklámen-lazac

14.

(Hyphessobrycon

callistus) (11) *2.

Rózsa hal (Hyphessobrycon

orrsatus) (10) *3.

Lángvörös

pontylazac

(Hyphessobrycon flammeus) (10) 4. Fekete neonhal (Hyphessobrycon

herbertaxelrodi) (4) *5.

Ezüstös

pontylazac

(Hyphessobrycon scholzei) (1) 6.

Citrom-lazac

(Hyphessobrycon

pulchripinnis) (1) *7. Neonhal (Paracheirodon innesi) (10) 8.

Vörös

neonhal

(Cheirodon

axelrodi) (3) *9.

Parázsszemű

pontylazac

(Hemigrammus ocellifer) (10) Lándzsafoltú

pontylazac

(Hemigrammus caudovittatus) (1) 11.

Kecses

pontylazac

(Hemigrammus pulcher) (1) 12. Vörössávos

pontylazac

Fecskendező

pontylazac

(Copeina arnoldi) (1) 15. Kongó-lazac (Phenacogrammus

interruptus) (2) *16. Fekete

tetra

(Gymnocorymbus ternetzi) (10) *17.

Ferdénúszó

pontylazac

(Thayeria boehlkei) (6) *18. Áttetsző pontylazac (Pristella

riddlei) (10) 19.

Beckford

törpeszájú

(Nannostomus

beckfordi

aripirangensis) (5) 20. Díszes

törpeszájú

21.

Farkpettyes

pontylazac

(Moenkhausia oligolepis) (1) 22.

Vörösszemű

pontylazac

(Moenkhausia sanctae filomenae) (2) *23.

(Ctenobrycon

Tallérhal

spilurus) (1) 24. Császár-lazac (Nematobrycon

palmeri) (4) Pontyfélék (Cyprinidae).

13. Ferdénálló lazac (Nannobrycon

*25. Szumátrai

eques)

bus tetrazona) (12)

hal

(Nannostomus marginatus) (2)

(Hemigrammus erythrozonus) (6) (4)

hala

díszmárna

(Bar-

Dr. Wiesinger Márton *26. Rózsás

Akvarisztika, 1975

(Barbus

díszmárna

conchonius) (9) *27.

Karcsú

díszmárna

(Barbus

titteya) (3)

*28.

Farkszalagos

díszmárna

(Barbus lateristriga) (1)

*29. Zöld díszmárna semifasciolatus) (1)

(Barbus

30. Brokát díszmárna (Schubert díszmárnája - Barbus schuberti) (6)

*31.

Szivárványos

díszmárna

(Barbus oligolepis) (1)

*32. Ékfoltos razbóra heteromorpha) (10) *33. Kolibri-hal

(Rasbora (Tanichthys

albonubes) (9)

*34. Malabári

márna

(Danio

malabaricus) (5)

41. Vörös rojtosszájú hal (Labeo erythrurus) (1) Labirintkopoltyús

halak

(Anabantidae)

*42. Kínai paradicsomhal (Macropodus opercularis) (10) *43.

Sziámi

(Betta

harcoshal

splendens) (12)

*44. Kék gurámi (Trichogaster trichopterus „sumatranus”) (11) *45. Gyöngygurámi (Trichogaster leeri) (3) *46. Törpegurámi (Colisa lalia) (2)

47. Ajakos labiosa) (5)

gurámi

(Colisa

48. Csókos gurámi (félalbino) (Helostoma temmincki) (1)

*35. Zebra dánió (Brachydanio rerio) (14)

Bölcsőszájú halak (Cichlidae).

*36.

scalare) (10)

Feketecsíkos

dánió

(Brachydanio nigrofasciatus) (1) 37. Leopárd

dánió

(Brachydanio

*49.

Vitorláshal

(Pterophyllum

50. Kubai bölcsőszájú hal

(Cichlasoma tetracanthus) (5)

„Frankei”) (7)

*51. Feketesávos bölcsőszájú hal

*38. Színjátszó dánió (Brachydanio albolineatus) (3)

(Cichlasoma biocellatum)

*39. Aranyhal (Carassius auratus

*52. Bíbor tarkasügér (Hemichromis

auratus et var.) (8)

bimaculatus) (3)

40. Stendhal-hal (Labeo bicolor)

53. Szájköltő leucosticta) (2)

(2)

(3)

hal

(Tilapia

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

54. Ékfoltú tarkasügér (fél-albínó)

Elevenszülő

(Uaru amphiacanthoides)

(Poecilidae).

(4)

*66.

55.

Diszkoszhal

(Symphysodon

discus) (2)

56. Pillangó tarkasügér (Apistogramma ramirezi) (3) 57.

Pávaszemes

pompássügér

(Pelmatochromis

subocellatus

Mexikói

fogaspontyok kardfarkú

hal

(Xiphophorus helleri) (14)

*67. Széleshátú fogasponty (Xiphophorus maculatus) (15) *68. Tarkafoltos fogaspontyocska

(Papagáj platti - Xiphophorus variatus) (2)

kribensis) (2)

*69. Szivárványos guppi (Poecilia

58. Csíkos pompássügér (Pelmatochromis taeniatus) (1)

reticulata) (15)

59. Thomas pompássügérje (Pelmatochromis thomasi) (1)

(Poecilia sphenops) (11)

60.

(Heterandria formosa) (2)

Rojtosszájú

bölcsőszájú

hal

(Labeotropheus sp.) (2) Ikrázó

fogaspontyok

(Cyprinodontidae).

*61. Cifra

fogasponty

(„Cap

Lopez”) (Aphyosemion australe) (2)

*70. Yukatáni *71.

Törpe

fogasponty fogaspontyocska

72. Fémes csukapontyocska (Girardinus metallicus) (1) 73. Rabló csukaponty (Belonesox belizanus) (2)

74.

*62. Pirosszegélyű fogasponty (Aphyosemion calliurum) (1) *63.

Páncélos

Sárga

*74. Kékpajzsos páncélos harcsa

cifra

(Aphyosemion

fogasponty

gulare)

(1)

*64.Vöröstorkú díszcsuka (Epiplatys

chaperi) (2) *65. Sávos fogasponty (Aplocheilus

líneatus) (1)

harcsák

(Callichthidae).

(Corydoras aeneus) (8) Tepsifejű

harcsafélék

(Loricariidae).

75. Kis parva) (1)

vértesharcsa

(Loricaria

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Tapadóhalak

Csíkfélék (Cobitidae).

(Gyrinochoeilidae).

76.

Algaevő

*83. tapadóhal

(Gyrinocheilus aymonieri) (3) Félcsőrös

csukák

(Hemirhamphidae)

Réti csík (Misgurnus fossilis)

(1)

*84. (1)

Vágó csík (Cobitis taenia)

Díszhalváltozatok

*77. Félcsőrös csuka (Dermogenys

pusillus) (2)

(amelyek a törzsalakok között vagy esetleg

azok

helyett

egyes

Kalászhalfélék (Atherinidae).

díszhalüzletekben beszerezhetők)

78.

1. Kék gurámi (Trichogaster

Celebeszi

napsugárhal

(Telmatherina ladigesi) (2)

trichopterus sumatranus) „Cosby”

*79.

tenyészváltozat (márványos rajzola-

Ausztráliai

szivárványhal

(Melanotaenie macculochi) (7) Holdhalak (Monodactylidae). 80. Ezüst hold hal (Monodactylus

argenteus) (1)

*81. Indiai üvegsügér (Ambassis lala) (5)

Kínai

paradicsomhal

(Macropodus opercularis) albinója

*3.

Sziámi

harcoshal

(Betta fátyolos

tenyészváltozata, több színben

*4. Fátyolhal (Carassius auratus auratus var. japonicus bicaudatus)

naphalak

*5. Teleszkóphal (Carassius auratus auratos var. macropthalmus)

(Elassoma

6. Szumátrai díszmárna (Bar-bus tetrazona) albinója

(Elassomatidae).

*82. Törpesügér evergladei) (1)

*2.

splendens)

Üvegsügérek (Centropomidae).

Törpe

tú)

7. Fekete tetra (Gymnocorymbus ternetzi) lengyel fátyolos tenyészváltozat

8. Ciklámen-lazac (Hyphessobrycon callistus) „Minor”

Dr. Wiesinger Márton

9. Füstszínű

Akvarisztika, 1975 vitorláshal

*20. Niger

(Pterophyllum scalare)

*21. „Mont”

10. Fekete vitorláshal

22.

11. Fátyolos vitorláshal 12. Márványos rajzolatú vitorláshal

23. Papagáj platti (Xiphophorus variatus) „Delta” hátúszójú

tenyészváltozatai

tenyészváltozat, több színben

* 1 3 . Mexikói kardfarkú hal (Xiphophorus helleri) „Rubra”!

*24. Szivárványos guppi (Poecilia

(Neuroth is)

25. Meghatározott alakú farkúszó

*14. Nigra

standard,

*15. Berliner

Triangel stb.

16. „Simpson”

*26. Yukatáni fogasponty (Poecilia

17. Wagtail (több színben)

sphenops)

*18. Albino,

felhámra,

Széleshátú

(Xiphophorus

tenyészváltozatok fogasponty

[Platypoecilus]

maculatus)

Wagtail

reticulata) „Auratus”

fekete

Roundtail,

melanisztikus epidermiszre

pigmenttöbblet,

Robson,

formája kiterjedő „Black

Molly” lekerekített farokkal vagy 27. Lyra farkúszóval (lantfarkú)

*19. Ruber

A DÍSZHALAK FORGALMÁNAK TÉNYEZŐI A budapesti díszhalüzletek 75%-ának van kirakati akváriuma, míg 25%-ának vagy nincs kirakata, vagy egzotikus szövőpintyek, illetve szíriai hörcsögök, ékszer-teknősök, esetleg dokumentációs anyag (szakkönyvek, folyóiratok) vannak ott elhelyezve. A kirakatos üzletek több mint 50%-ában aranyhalváltozatokat láthatnak az utcai járókelők. A kirakati halak összeválogatásában a következő szempontok érvényesültek: 1.

Letisztítja az üvegtáblákat az algaevő tapadó hal. (A kirakati akvári-

umok ugyanis több fényt kapnak, mint a belső medencék, és így erősebben algásodnak!)

Dr. Wiesinger Márton 2.

Akvarisztika, 1975

Nagy termete miatt csak a legnagyobb medencében, vagyis többnyi-

re a kirakati akváriumban helyezhető el, pl. a malabári dánió. 3.

Feltűnő alakja, élénk színe vagy csillogó mustrázata miatt magára

vonja a figyelmet: fátyolhal, vitorláshal, diszkoszhal, csókos gurámi, réti csík, A LEGISMERTEBB DÍSZHALAK amelyek az üzletek 75-100%-ában megtalálhatók

fajnév

Poecilia reticulata Xiphophorus maculatus 3. Xiphophorus helleri 4. Brachydanio rerio 5. Barbus tetrazona 6. Betta splendens 7. Trichogaster sumatranus 8. Poecilia sphenops 1. 2.

hány üzletben kapható

3. TÁBLÁZAT

népszerűség indoklása

15 15

szaporaság, mintázat szín, szaporaság

alak (kardfarok) szaporaság

14 12

fürge és mintázat, szaporaság fürge, mintázat, szaporaság

alak és szín

szín és alak

szín flammeushoz hasonló, de

Hyphessobrycon callistus

10. 11.

Pterophyllum scalare Paracheirodon innesi

10 10

alak fény, „problémahal”

12.

Hemigrammus ocellifer Hyphessobrycon flammeus

fény

könnyű tenyésztés, szín

14. Hyphessobrycon ornatus 15. Rasbora heteromorpha

10 10

lásd H. callistus „problémahal”, alak, szín

16. Macropodus operacularis

17. Gymnocorymbus ternetzi

13.

„problémásabb” hal

tradíció, az aranyhal után az első díszhal volt alak, szín

Az aranyhal nagyobb termete és „pipálása” miatt nincs köztük, továbbá azért, mert a vörös színű elevenszülő (Xipho, platti) kisebb akváriumokban is megadja az aranyhal illúzióját.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

kardfarkú hal, celebeszi napsugárhal, Stendhal-hal, szumátrai márna, parázsszemű pontylazac és vörös neonhal. A forgalomba hozott díszhalak árulistájának változása főleg abból adódik, hogy mint minden árucikk, a díszhal is alá van vetve a divat szeszélyének. Az új import különösen akkor, ha apró termetű és színpompás, hamar divatba jön és kiszorít valami hozzá hasonló, de kevésbé mutatós fajt. Így jött divatba már a harmincas években a „Berliner xipho”, az addig népszerű piros alapon barnafoltos „Montezumae” tenyészváltozat rovására. (Ez a tenyészváltozat nem azonos a Xiphophorus montezumaeval.) A kék sügért (Badis badis) a nála mutatósabb bölcsőszájú sügérek szorították ki. A szürke gurámi (Trichogaster

trichopterus) és a kék színű változata, az úgynevezett kék gurámi (Trichogaster trichopterus var. sumatranus) néhány évig együtt volt forgalomban, végül csak a kék maradt meg, a szürke teljesen eltűnt. Ugyancsak hasonló folyamat volt megfigyelhető napjainkban a szumátrai díszmárna (Barbus tetrazona) és a feketesávos díszmázna (Barbus nigrofasciatus) esetében. A második világháború után már senki nem látott hazai szaküzletben üvegpontylazacot (Epicyrthus

microlepis), mert a nála kisebb és áttetszőbb üvegsügér (Ambassis lala) elterjedésének

hatására

eltűnt.

utóbbi

viszont

csak

akkor

tudott

„akváriumszerte” megjelenni, amikor tömegtenyésztésének rejtélye megoldódott. Az ifjabb akvarista generáció talán már hallásból is alig ismeri a két háború között egész kontinensünk akváriumaiban elterjedt „liberti molli”-t, amelyet a francia zászló színeire emlékeztető hátúszója és hasfalának szép kék mustrázata tett népszerűvé. — De minthogy Mollienisia volt és zöld alapszínű, így a fekete (melanisztikus) Mollienisiákat mégiscsak többre becsülték a díszhalkedvelők. A „Black Molly” immár nem túlságosan hőigényes, és szaporább törzsei sikeresen konkurráltak vele. A január pontyocskának (Phalloceros caudomaculatus) az akvaristák egykori „kaudi”-jának a csillaga napjainkban hanyatlott le. Egyedül az volt a hibája, hogy nem voltak fekete úszójú „Wagtail” vagy delta hátúszójú, líra farkú stb. változatai. Így nem volt versenyképes sok más, új elevenszülő fogasponty tenyészváltozatával szemben. Ha sok nemzedéken át tenyésztenek egy

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

díszhalat, anélkül, hogy közben vérfelfrissítő keresztezés történne, beltenyésztéses degeneráció következtében a törzs leromlik. Ilyenkor már alig akad megfelelő tenyészállat a felserdült utódok között. Ezért volt az 1950-es években annyira hiánycikk a gyöngygurámi (Trichogaster leeri). Ez akkor egyik legkeresettebb halnak minősült a díszhalüzletekben. — De nagyon sokan hiába keresték. Egyidejűleg hasonló okokból bekövetkezett degeneráció miatt a törpegurámi (Colisa lalia) fészekaljakban is meglepően kevés hím akadt. Alig jutott az üzletekbe, mert a nagy hímhiány miatt csaknem teljesen leállt a tenyésztése. Végül még egy ok, ugyancsak kiváltja a forgalomba hozott halfajok változását: ha sokan tenyésztenek egy népszerűvé vált halat, akkor olyan nagy a kínálat belőle, hogy nem gazdaságos a tenyésztésével foglalkozni. Ilyenkor aztán minden tenyésztő felhagy a szaporításával. Erre tipikus példa egy különös halunk az Astianax fasciatus mexicanus barlangi formájának esete, amely a barlangi vaklazac (Anoptichthys jordani) néven került forgalomba. A fővárosban beszerezhető díszhalak névjegyzékének megállapításakor már egyetlen üzletben sem találkoztunk vele. A nálunk még nem tenyésztett importhalak természetesen a beszerzési lehetőségüktől függően kerülnek csak forgalomba. A már medencéinkben meghonosodott díszhalakat magántenyésztők őstermelőkként a lakásukon tenyésztik. Az olyan munkafolyamatban ugyanis, ahol a szubjektív szempontok ilyen nagy szerepet játszanak, a kötetlen munkaidő és a nagyfokú egyéni érdekeltség a kiváló minőség biztosítéka. Ha aránylag fiatal állatok kerülnek piacra, az a planktoneleség hiányának a következménye. Itt természetesen a gépkocsi tulajdonos tenyésztők előnyben vannak, mert a távolabb fekvő plankton-tavakat is akár naponta felkereshetik. A vízinövények tekintélyes része az egri szabadtéri tenyésztelepről került ki, illetve ma Jászapáti Pannakút hőforrásaiból származik.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Végül megjegyezzük, hogy az akvarisztika propagálása ügyében a kereskedők nagyon sokat tehetnek és tesznek is. Ma már hazánkban mindenki, aki hivatásszerűen foglalkozik díszhal-eladással, eljutott addig a felismerésig, hogy nem jó üzlet a kezdőnek több halat eladni, mint amennyi akváriumában megélhet. Így adódik az a csak látszólag paradox helyzet, hogy miután a kereskedő megkérdezte a kezdő akvaristát, hogy hány literes az akváriuma, lebeszéli fölösleges díszhalak vásárlásáról. Valójában ebben semmi ellentmondás nincs. Ha valaki már az elején kudarcot vall, lehet, hogy még egyszer próbálkozik, de rövidesen megszűnik vevő lenni. Minthogy minden kezdő sokat kérdez, a kereskedő örül, ha megfelelő szakkönyvet adhat az érdeklődő kezébe. Így érthető, hogy nem egy propagandafüzet, szakközlemény, sőt kezdőknek szóló könyv született díszhalkereskedő tollából.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

HAZAI HALAK AZ AKVÁRIUMBAN (Őshonos és betelepített fajok)

Egyik újabb kiadású akváriumszakkönyvünk* a hazai halak tartását akvarisztikai kultúránk igen gyenge pontjának minősíti. Ez valóban így is van. Kérdés, hogy mit tegyünk, hiszen e helyzeten nem lehet úgy változtatni, hogy az akvaristáknak trópusi halak helyett hazai halak gondozását ajánljuk. A magyarázat egyszerű: hazai halaink mint akvarisztikai objektumok nem versenyezhetnek a meleg égövi díszhalakkal. Ennek oka egyrészt az, hogy általában kevésbé színpompásak, mert mindig csak a magasabb hőmérséklet anyagcsere-élénkítő hatása eredményezi több festékanyag, vagyis pigment lerakódását a bőrben. Másrészt több a kisebb termetű, igénytelen természetű és könnyen tenyészthető faj az egzóták között. Hiszen ne feledjük el, hogy négy földrész meleg égövi tájainak vízrendszere eleve több választékot biztosíthat, mint a mindezekhez viszonyítva parányi Magyarország természetes vizei. De ha tovább vizsgálódunk, rögtön kiderül, hogy mi minden gátolja még hazai halaink elterjedését az akvarisztikában. Mindenekelőtt több előítélet. Ilyen e halak hűvös vízhez való ragaszkodásának tévhite, amit a „hidegvízi hal” elnevezés is ébren tart. A valóság az, hogy csak a hegyi patakok lakóira vagy a lápkutak bennszülött halaira veszélyes a meleg égövi halak tartásánál megszokott 20 °C feletti hőmérséklet. Nem ritkán hallhatjuk akvarista körökben, hogy

* Horn—Zsilinszky: Akvarisztika. Natura 1970.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

a hazai halak befecskendezik a vízinövényeket „barna váladékukkal”. Ebből csak annyi igaz, hogy amennyiben a szokásos díszhalméretnél nagyobb termetű példányokat tartunk, azok nyálkatermelése is intenzívebb. A vízbe került halnyálka részben a vízinövényekre rakódik, abba viszont szerves törmelék ragad hat bele, remek táptalajt készítve elő a medencében elszaporodó baktériumoknak. Ez a veszély ugyanúgy fennáll akkor is, ha az egzótákból tartunk 10-12 centiméternél nagyobbat. Szobaakváriumban ez a testméret a felső határ. Közismert tény, hogy az első benyomásaink milyen tartósak szoktak lenni. Első ismerkedésünk a hazai halakkal gyakran vásárcsarnokban történik, ahol túlzsúfolt tartályban, levegőért kapkodó, szállítástól összetöredezett úszójú, kiszakadt pikkelyű pontyokat láthatunk. Olyanok ezek a megviselt halak, amilyeneknek még a látásától is irtóznánk, ha saját akváriumunkba képzeljük őket, akár kicsinyített formában is. Mármost, ha valaki azt kívánná, hogy kedvenc dánióinkat, a „szumi”-kat vagy labirinthalainkat ilyenekre cseréljük át, érthető módon élénken tiltakoznánk. Nem győzöm eléggé hangoztatni, hogy ilyesmiről szó sincs. Csak azt hangsúlyozom, hogy előítélet mentesen és józanul mérlegelve „tiszta lappal” kezdjük a hazai halakkal való megbarátkozást. Elvégre lehetséges, hogy ilyen körülmények között a kedves olvasó a trópusi halaknak beállított akváriumán kívül egyet hazai halak számára is be fog rendezni. Rögtön hadd említsek meg valamit, ami a hazai halak javára szól a sok negatívum után. Magunk gyűjthetjük be őket tavakból, folyókból, és ha elénk úsznak, otthon az akváriumban egy-egy szép kirándulás legkellemesebb emlékeit is felidézik bennünk. Ez is ellensúlyoz valamit abból, hogy mindig az a vonzó, ami ritka, ami nehezen szerezhető be. Ezért van pl. Svájcban sok tengeri állatot gondozó akvarista (mert Svájcnak nincs tengere), ugyancsak ezért nem volt Egerben egyetlen

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

akvarista sem, amíg az út mentén, Eger patakban százával úsztak a kardfarkú és a yukatáni fogas-pontyok. Ott ezek a mexikói származású akváriumi halak túl közönségesek voltak ahhoz, hogy akváriumban tartsák őket. Legfeljebb kacsát hizlaltak velük, vagy a horgászok csalinak használták, hogy kifogjanak velük egy-egy domolykót.

Bade megítélése szerint egy akváriumban megszoktatott ritkább hazai hal feltétlenül képvisel akkora értéket, mint egy nehezen beszerezhető trópusi hal. Különösen szép eredményeket érhetünk el az akváriumi megszoktatás terén, ha beszáradó félben levő, iszapos gödörből, rendkívül sanyarú életkörülmények közül emelünk ki valamely halacskát. Az ilyen kis állat nemegyszer a hasonló fajúak tömegéből egymaga maradt életben, és ezzel már tanújelét adta a pocsolyában egyedi szívósságának. Elbírta az iszap szerves hulladékából adódó magas nitrát- és nitrittartalmat, a felmelegedő víz amúgy is alacsony oxigéntartalmát. Azt se higgyük, hogy elpusztult társainak minden külső parazitája áttelepült rá. Sokszor az ilyen ritka „egyedi példány” meglepően egészséges, mert a kórokozókkal szemben is ellenállóbb társainál. Ilyen szinte már csak a nedves iszapon vergődő szélhajtó küsz (Alburnus alburnus) élt a szerzőnél négy évig, szellőztetés nélkül egy tízliteres akváriumban. Pedig folyóvízből származó társait, amelyeket a horgászok „schneci” néven ismernek, rendszerint még hazáig sem sikerül élve eljuttatni. Dr. Kalmár Zoltán 1945-ben a Lágymányosi-öbölben fogott apró kárászokat húsz évig tartott akváriumában. A húszéves halak változatlanul csak4-5 centiméteresek voltak, mert egy alig 5 literes akváriumban nem tudtak nagyobbra megnőni. Arról se feledkezzünk meg, hogy ha valaki a természetes vizekből begyűjtött ikrákat akváriumában ki tud keltetni, az egyben jó gyakorlat egzotikus díszhalak tenyésztéséhez. A hazai halak zsenge ivadékának felnevelése a trópusi díszhalak tenyésztése terén is nagyban növeli a kísérletező esélyeit.

Dr. Wiesinger Márton

Tarka

Akvarisztika, 1975

(Proterhorinus

géb

marmoratus)

Folyami géb (Neogobius fluviatills) Ez az ugyancsak vándortermészetű, fekete-tengeri kis hal — nagy meg-

Ezt az apró gébfélét, amelyet ere-

lepetést okozva — 1970-ben került

Pallas írt le a Fekete-

elő a Balatonból. Hazai előfordulá-

detileg

Kriesch János találta

tengerből,

sáról

Biró

Péter

tájékoztatta

meg a Rómaifürdő patakjában a

szakembereket. A 10-15 centiméter

múlt

éveiben.

hosszú, folyami géb hasonlít a

Olyan halról van szó, amely a

század

vizeinkben rendkívül ritka, legelő-

Fekete-tengerből vándorolt fel és

ször Ópalánkán a Dunából kifogott

édesvizeinkben

Kessler-gébhez. A két faj között

Testhossza

hetvenes

meghonosodott.

általában

csak

5-8

azonban

könnyen

felfedezhető

centiméter Hasúszói összenőttek,

különbség, hogy a folyami géb

és valóságos tapadókorongot alkot-

második hátúszójának sugarai — a

nak. A hullámok így nem sodorhat-

Kessler-géb úszósugaraival ellen-

ják le halunkat a szikláról. A tarka

tétben —

géb csak azért tűnik ritkának, mert

rövidülnek. Amennyiben a Balaton-

nehezen fogható a közhasználatú

ban elszaporodik, idővel még fontos

halászeszközökkel. Ételborító szitá-

süllőtáplálékká válhat. A Fekete-

val vagy méhészálarccal viszont

tengerből fogott példányok is rend-

könnyen kiemelhető a sekélyebb

kívül

Duna-kiöntésekből.

tengeri akváriumokban.

Akváriumában

hátrafelé

szívósaknak

fokozatosan

bizonyultak

mindig legyen a víz felszínén úszó növény:

ugyanis

tarkagébnek

Botos kölönte (Cottus gobio)

nincs úszóhólyagja, és így lebegve pipálni sem tud. Ha az úszónövé-

Méreteiben

nyekre felfeküdhet, azzal átmeneti-

hasonló. Jellemző rá békaszerűen

leg segíthet magán, ha kevés a

lapos feje és alacsony hártyával

vízben az oxigén.

összekötött kettős hátúszója. Nevét

előző

fajhoz

Dr. Wiesinger Márton onnan kapta, hogy régebben a

Akvarisztika, 1975 külön fogalakozási ág volt.

hegyvidék lakossága botra erősített villával szigonyozta. A hím ivadék-

Kövi csík (Nemachilus barbatulus)

gondozó: maga ásta gödrében a párja által lerakott ikrákat, majd a

A réti csíkkal ellentétben a kövi csík

kikelt ivadékot védelmezi sokszor

gyors folyású hegyi patakok vagy

önmagánál jóval nagyobb halakkal

kavicsos,

szemben is. Ha alacsony a Duna

lakója. Éjjel szokott táplálék után

vízállása, helyenként kövek alatt

kutatni, nappal inkább a kövek alatt

megtalálhatjuk (Vác, Budafok).

rejtőzik. Régebben cseh területen

köves

fenekű

folyók

gazdasági célokra mesterségesen Réti csík (Misgurnus fossilis)

létesített, külön kis „csíktavakban” tenyésztették.

Április—május

hó-

Akváriumban is a legigénytelenebb

napban, ívás idején a hím remek,

faj valamennyi hazai hal közül. 20-

pasztellszínekben pompázó, márvá-

25 cm hosszú, kígyó formájú. A

nyos mintázatú nászruhát ölt.

mocsarakat és lápvizeket népesíti be. Ha csökken a légnyomás, béllé-

Vágócsík (Cobitis taenia)

legzést folytat. Ilyenkor felúszik a víz színére, nyel egy „falat” légköri

Termetre ez is hasonlít a kövi csíkra

levegőt,

végbelének

(9-11 cm). Kézzel nem szabad

hajszálerei felszívták az oxigént, az

megfogni, mert a szeme alatti

elhasznált levegőt végbélnyílásán

tüskéje fájdalmas sebet okozhat.

engedi ki. Vagyis, ha a réti csík

Homokos, valamint iszapos fenekű

bugyborékol, az vihart jelent. Ré-

folyó- és állóvizekben él, de megle-

gebben használták is erre a célra,

hetősen gyakori a vizesárkokban is.

de egyben a húsát is szívesen

Akváriumban megfigyelhető, hogy

fogyasztották. A mocsarak és lápok

táplálékkeresés

lecsapolásával elmúlt az az idő,

veszi a homokot, és azt lő exkavá-

amikor a csíkászat hazánkban még

tor módjára kopoltyúívei között löki

és

miután

közben

szájába

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ki. Akváriumi tartása akkor jött

hosszú

halacskának.

Ezt

divatba, amikor a meleg égövi

Homonnay

díszhalak meg nem honosodtak

kézihálóval a Dunában az óbudai

meg.

Tímár utcánál (1956-ban). A hím

Szabolcs

fogta

vízinövényekből és más növényi Balkáni

(Cobitis

csík

aurata

balcanica)

törmelékből madárfészekre emlékeztető fészket épít. Ebben kelnek ki az ikrák, és azokat ellenséges

Bár a Balkán-félsziget bennszülött

támadással szemben halunk hősie-

hala, elterjedési területébe hazánk

sen oltalmazza.

is beletartozik. A vágócsíkhoz hasonlít legjobban, de az oldalán levő

Dunai ingóla (Lampetra danfordi)

nagy, szögletes foltok sakktáblaszerű

20-30 cm hosszú, csík formájú állat.

folyók sodrában él, rendkívül magas

mintázatúak.

Minthogy

Pikkelyei nincsenek. A fején két pár

az oxigénigénye. Hirtelen hőmér-

kopoltyúrés nyílik a szabadba. A

séklet-változás

körszájúak közé tartozik. Mint a

hatására

elveszti

egyensúlyát.

fokozott

mértékben

azonnal

Tartásánál

gerincoszlopa

kell

helyett gerinchúrja van. Átalakulás-

arra, hogy mindig csak azonos

sal fejlődik. Lárváját — látószerv-

hőmérsékletű

ének hiánya miatt — a halászok

vízbe

ügyelni

lándzsahalnak,

tegyük

át.

Huzamosabb ideig történő gondo-

vakcsíknak

nevezik.

kifejlett

zásával csak gyakorlott akvaristák

ingolák halakra tapadva élősködő

dicsekedhetnek.

életmódot folytatnak. A rendkívül megritkult dunai állományuk viszont

Tüskés

pikó

(Gasterosteus

aculeatus)

nem élősködő! E „hal” akváriumi tartásánál figyelembe kell venni, hogy már 0,5 °C-os hirtelen hőmér-

Idáig csak egyetlen hazai példánya

séklet-változás is végzetes lehet az

került elő ennek a mindössze 4-6

ingóla számára. A vízszennyeződés-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

re is nagyon érzékeny. Az akvaris-

alj” koromfekete menyhalra akad-

ták diadala volna, ha ezt a fajt

tam. Más alkalommal egy 12 cm-es,

sikerülne akváriumban megmenteni

már megszínesedett, sárga-fekete

a természetes vizeinkben — sajnos

mintázatú példányt sikerült akvári-

— nehezen elkerülhetőnek látszó

umba szoktatnom olyannyira, hogy

kipusztulástól. Újabban védett faj,

kézből evett.

és fogásához a Természetvédelmi Hivatal előzetes engedélye szüksé-

Lápi póc (Umbra krameri)

ges. Ez a bennszülött halfajunk mindöszMenyhal (Lota lota)

sze 8-10 centiméter hosszú. Bár hazánk határain kívül is előfordul,

Csak fiatal menyhalak tarthatók

elterjedésének központja Magyaror-

szobaakváriumban, hiszen kifejlet-

szág. Legközelebbi rokonai (Umbra

ten az 5-8 kilogrammos testsúlyt is

limi és pygmaea) Észak-Amerikában

elérő, ritkább gazdasági halunkról

honosak. Halunkat népiesen kutya-

van szó. Az egyetlen édesvízi tőke-

halnak is mondják, mert páros

halféle. A közismert tőkehallal való

úszóit felváltva használhatja, és

rokonságát az álla közepéről lelógó

ilyenkor szaladó kiskutyára emlé-

egyetlen hosszabb bajuszszála is

keztet.

jelzi. Ivadéka egyébként hasonlít a

származó réti csíkkal együtt került

fiatal lesőharcsához, de ez utóbbi-

piacra. Helyenként olyan sok volt

nak két hosszú bajuszszála van.

belőle, hogy disznót hizlaltak vele.

Ragadozó, éjjel jár táplálék után,

Az utóbbi időben — mint kipusztuló

nappal kövek között, gyökerek alatt

félben

Tevő

rejtőzködik. Télen ívik a jéghideg

sokan

elsiratták.

vízben. Magam Dunakeszin, egy

megkongatása

Duna-kiöntésben március elején 3-4

bizonyult. Bár a hazai mocsarak

centiméteres ivadékból álló „fészek

nagy részét lecsapolták, kihalásától

Régebben

ősi

lápvidékről

halfajunkat A

—

vészharang

azonban

korainak

100

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

még nem kell tartani. Megmaradt

vezik.

Duna

vízrendszerének

lápvizeink hűvös homályában meg-

egyik halkülönlegessége. A folyók

találja életfeltételeit.

sodrában él, vagy kisebb mellékfolyók torkolata közelében kialakult

Közönséges csuka (Esox lucius)

homokzátonyok található.

sekély

vizeiben

Oxigénigénye

minden-

Fiatal példányaink szobaakvárium-

képpen magas, ezért az akvárium-

ban való megfigyelése rendkívül

ban erős szellőztetést kíván. Ter-

tanulságos. Minthogy márciusban

mészetes vizeinkben elérheti az 1

ívik, ivadékát nyilvános akváriumok

kg-os testsúlyt és a 30-40 centimé-

számára is kora tavasszal szokták

teres hosszúságot.

begyűjteni. Annyira falánk, hogy édesvizeink „ragadozó farkasaként”

Német bucó (Zingel streber)

emlegetik. A gombai víztárolóból 1969-ben horoggal egy 14,6 kilo-

Ez jóval kisebb a magyar bucónál

grammos példányt fogtak ki. Ez a

(15-20 cm) és faroknyele is sokkal

sporthorgászok

magyarországi

keskenyebb. A Duna mentén he-

Akváriumban

lyenként a gyerekek „pipaszurkáló”-

megtörténhet, hogy valamely fiatal

nak nevezik. Testvérfajával együtt

csuka bekapja a vele csaknem

fordul elő. Minthogy az erős áram-

azonos méretű, egyívású társát.

lású, mély vizeket kedveli, nagyon

Amúgy is kizárólag élő eleséget

ritkán találkozunk vele. A Fővárosi

fogad el. Ajánlatos kisebb halakkal,

Állat- és Növénykert egyik kézhez

például fajtajelleg nélküli guppikkal

szoktatott példányát a Lánchíd pesti

táplálni.

hídfőjénél horoggal fogták.

Magyar bucó (Zingel zingel)

Vágó durbincs (Acerina cernua)

Hátrafelé

formája

Hegyvidéki folyók és gyors folyású

miatt ezt a fajt orsósügérnek is ne-

hegyi patakok kivételével minden

rekordpéldánya.

101

elkeskenyedő

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

természetes vizünkben előfordulhat.

zadforduló után a halászati szerve-

Bőre feketével pettyegetett, népies

ink a naphal betelepítését azzal

neve, a „paptetű” is mintázatával

propagálták, hogy a balatoni fogas-

függ

folyóparti

süllő táplálékaként fog szerepelni.

gyakran

Nemcsak ez a remény nem vált

nagy tömegben gyűjthető. Különö-

valóra, hanem még ez a falánk

sen a német akvaristák kedvelik, és

ragadozó a nemes halak ikráiban és

„Kaulbarsch” néven egyik leggyak-

ivadékaiban is

rabban emlegetett, hidegvízi akvá-

okoz. 1909-ben a sárdi tógazda-

riumi haluk. Hazai akvaristák ritkán

ságból jutott a Balatonba és innen a

foglalkoznak fiatal vágó durbincsok

Sión át a Dunába, majd az ország

akváriumba telepítésével. A Duná-

szinte valamennyi vizében elterjedt.

ban él egy másik, ritkább, közeli

Csodálatos szivárványszínei miatt

rokon

durbincs

vált közkedveltté a hidegvízi halak-

(Acerina schraetzer) is, de ennek

kal is foglalkozó akvaristák körében.

össze.

gödrökben,

faj,

Iszapos árterületen

selymes

mérhetetlen kárt

akváriumi tartása jóval körülményesebb.

Angolna (Anguilla anguilla)

Észak-amerikai naphal (Lepomis

gibbosus)

A természetes vizeinkbe betelepített „kígyó testű” fiatal angolnák nálunk

Ennek a 15-20 cm hosszúra meg-

nőnek fel. Amelyik példányt nem

növő, lapos testű díszsügérnek az

sikerül visszafogni, az szülőhazájá-

eredeti hazája Észak-Amerikában

ba, a tengerbe vándorolhat. Hazánk

van: a Mississippiben és a Nagy-

határaitól igen távol, a Mexikói-

tavak környékén őshonos. Nevét

öbölben 1000 méter mélyen ívik.

arról a — felkelő napra emlékezte-

Nagy ritkán emberi beavatkozás

tő—vörös foltról kapta, amely a

nélkül is betéved folyóinkba, és

kopoltyú fedőjén található. A szá-

mint gyufaszálnyi üvegangolna kez-

102

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

di meg édesvízi vándorútját a folyók

gyakran a medencében létesített

felsőbb szakaszában. Fiatal példá-

kőrakás valamelyik üregében húzó-

nyai könnyen tarthatók, igénytelen

dik meg. A fiatal példányok — ezek

akváriumi halak. Fontos, hogy a

a kis fekete krampuszok — viszont

medencében búvóhelyet (ólomcső,

nappal

amfora-töredék) találjanak, ahon-

akváriumban.

sürögnek-forognak

nan csak a fejüket dugják ki. Lesőharcsa (Silurus glanis) Törpeharcsa (Amiurus nebulosus) Ragadozó halaink között a harcsa a A naphalhoz hasonlóan a törpehar-

legnagyobb termetű. Vízbe dőlt fák

csa ugyancsak a Mississippi víz-

vagy tuskók alatt szokott tartóz-

rendszeréből származik. Már 1902-

kodni az alámosott mederrészek-

ben hazánkba került mesterséges

ben. A Fővárosi Állat- és Növény-

telepítéssel. Az őshazájában meg-

kert több ízben kapott a Duna—

szokott táplálék hiányában nálunk

Tisza-csatornából származó fehér

csökött marad, vagyis legfeljebb

testű, piros szemű albínó harcsát.

20-30 centiméteres testhosszat ér

Az ilyet többen japánharcsa néven

el. Amellett itt nincs természetes

emlegették, minthogy fehér testén

ellensége sem, és így mint ikra-és

elhelyezkedő piros szeme a japán

ivadékrabló könnyen elszaporodhat.

zászlóra emlékeztet. A legkisebb

nehéz

kifogható harcsa mérete: 40 centi-

összetéveszteni, mert azzal ellen-

méter. A horgászati nyilvántartás-

tétben nem két hosszú, hanem

ban szereplő legnagyobb, 71 kg-os

nyolc rövid bajuszszála van. Akvári-

példányt

umban tisztára mosott homokot és

fogták. A szóban forgó horgásztel-

mindenképpen

(szerves

jesítmény előtt 30 évvel, Gönyű

törmelék) mentes aljzatot igényel.

határában egy sziklaodúból Kovács

Az éjjeli ragadozó halak természe-

József

lesőharcsa

tének

103

ivadékával

„mulm”

megfelelően

nappal

1969-ben

búvárhalász

Tiszában

egy

ton-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

nányi harcsát hordott ki. Voltak

Ez a hal a kínai növényevő halak

ezek

ivadékával

között

60-80

kilogrammos

érkezett

Romániába.

példányok is. Akváriumban termé-

Először 1967-ben a román vizekkel

szetesen

határos biharugrai tógazdaságban

csak

fiatal

példányok

tarthatók.

észlelték tömegesen. Négy évvel később a Dunában is megjelent. 8-

Fürge cselle (Phoxinus phoxinus)

12 centiméter hosszú. Rendkívüli szaporasága miatt gazdasági halaink veszélyes táplálék konkurense.

Hegyi

patakokban

csapatosan

De mint egzotikus akváriumi hal,

előforduló apró pontyféle, a fürge

ideális és különösen mindig virgonc

cselle. 8-10 centiméter hosszúra

ivadékcsapata mozog otthonosan

nő. Népies neve „csetri”. Így neve-

még az apró medencében is. A

zik Tapolcán is (Veszprém megye),

kínai razbóra fiatal korában

ahol a Tavasbarlang kifolyójában

alakra és szokásaiban is — a törpe-

tömegesen él. Földalatti vizeken át

szájú halakra (Nannostomus) emlé-

kerül le a Tavasbarlang kristálytisz-

keztet.

—

ta vizébe. Ha a csetri csapat valamelyik tagja megsérül, a testéből

Kurta

felszabaduló riasztó anyag a csapat

delineatus)

baing

(Leucaspius

többi tagját menekülésre készteti. A pápai vízvezetékből egyszer egy

A legkisebb magyarországi pontyfé-

ilyen halacska csurgott ki, mielőtt a

le a kurta baing: 8-9 centiméter.

tapolcafői forrásokból érkező víz

Lemberg halas-piacán fedezte fel

szűrőberendezését

megépítették.

Haeckel. Csendes vizű tavacskák,

Képzeljük el: a hal a vízcsapból

vízlevezető árkok lakója. Egy régi

egyenesen az akváriumba esik!

halászrege azt állítja róla, hogy nem anyától születik, hanem az iszapból

Kínai

parva)

razbóra

(Pseudorasbora

kel ki. A valóságban viszont az anyaállat a vízinövényekre rakja le

104

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ikráit, és azokat a hím őrzi kikelésü-

biztosítunk neki. Ez a legtetszető-

kig. Közben az apaállat sajátságos

sebb

ivadékgondozást folytat: fejével az

alapszínű, átlátszó műanyag lappal

ikrákat

hordozó

fűszálat,

formában

egy

tőzegbarna

hínárt

oldható meg. A hátsó üvegfal elé

bögdösi. Ezáltal oxigénben dúsabb

szurkáljunk az akvárium altalajába

vizet hajt oda, és így biztosítja az

száraz nádszálakat.

ikrákban fejlődő embriók életben maradását.

Halunk

begyűjtését

óvatosan kell végezni, mert pikke-

Ezüstkárász

(Carassius

auratus

gibelio)

lyei könnyen leválnak. Azok az akvaristák, akik medencében gon-

Ezt az Ázsiában őshonos halfajt

dozták, hamar megszerették.

hazánkba betelepítették. Szaporodásmódja rendhagyó: a nőstény

Széles

kárász

(Carassius

más pontyféle halak között ívik, és azok teje serkenti ikráit barázdáló-

carassius)

dásra anélkül, hogy az ikrák megA kárász pontyra emlékeztet, de

termékenyülnének. Hazánkban 30-

bajuszszálai nincsenek. Testhossza

40 centiméter hosszúra nő, és 0,50-

25-30

1,00 kilogramm testsúlyt ér el.

cm.

szakirodalomban

gyakran széles kárász néven szere-

Akvarisztikai

pel, ugyanis van egy tányérszerű,

érdekességét fokozza az a körül-

nézőpontból

halunk

rendkívül magas hátú formája is.

mény, hogy a kínaiak belőle te-

Természetes vizeinkben az egyik

nyésztették ki az aranyhalat.

legigénytelenebb hal. Gyakran a réti csík társhala. Könnyen kereszteződik a ponttyal. A hibrid vagy ponty-

Compó (Tinca tinca)

kárász, vagy kárászponty néven ismeretes. Dr. Pénzes Bethen sze-

A compó a többi pontyféle hallal

rint szobaakváriumban csak akkor

nehezen téveszthető össze. 25-30

tartható, ha sötét színű hátteret

cm hosszú, zömök testét apró pik-

105

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

kelyek fedik. Népies neve cigányhal.

Pirosszemű

A néphit azt tartja róla, hogy ő a

erythrophthalmus)

(Scardinius

kele

halak doktora: ha valamelyik hal megsérül — úgy mondják —, a

E faj úszói általában élénkebb piros

compó nyálkás testéhez dörzsöli

színűek, mint a hozzá megtéveszté-

sebeit. Narancssárga színváltozatát

sig hasonló vörös-szárnyú koncéré.

aranycompónak nevezik. Ez utóbbit

25-30

vérvörös

centiméter

hosszúra

nő.

aranysárgán

Szemének szegélye is pirosas vagy

csillogó pikkelyei miatt kontinen-

narancsságra. Folyók holtágaiban,

sünk egyik legszebb halának tekin-

tavakban a hínáros részeket kedve-

tik.

li. Többnyire olyan helyeken él, ahol

ajkai

és

a kárász és a compó is szeret tarJász-keszeg (Lenciscus idus)

tózkodni. A Fővárosi Állat- és Növénykert Akváriumában évről évre, több nemzedéken át rendszeresen

Bár a jász meglehetősen nagyter-

szaporodott.

metű (35-70 cm), és az 1,5 kg testsúlyt is elérheti, fiatal példányai

Nyúldomolykó

tetszetős akváriumi halak. A fiatal

leuciscus)

(Leuciscus

jászok emlékeztetnek a domolykók ivadékára,

kevésbé

vaskos,

Kisebb

termetű

faj,

mint

inkább keszegszerűen lapos halak.

fejesdornolykó: 20-25 centiméter.

Narancssárga színű változata, az

Patakok

aranyorfa kerti medencék dísze.

hosszú és erősen kimetszett fark-

Előnye

szemben,

úszójával különbözik a horgászok

hogy gyakrabban tartózkodik a víz

által jól ismert folyami rokonától.

felszínéhez közel, és annál jóval

Pisztrángos vizekben azért tartják

nagyobbra nő.

kártékonynak, mert a pisztrángnak

aranyhallal

vizében

honos.

Főleg

táplálék-konkurense. A frissen be-

106

Dr. Wiesinger Márton fogott

példányok

magas

oxigénigényével

Akvarisztika, 1975

meglehetősen számolni

Szivárványos

(Rhodeus

ökle

sericeus amarus)

kell. Medencéjét feltétlenül fedjük le, mert mint általában a domoly-

Mindössze 6-9 centiméter hosszú,

kók, könnyen kiugrik.

tehát mérete alapján is ideális akváriumi hal. A nőstény íváskor tojócsövet növeszt, és ezzel rakja le

Szélhajtó

küsz

(Alburnus

alburnus)

— a tavikagyló légzőszifonján át annak

kopoltyúlemezei

közé

—

parányi ikráit. A kikelt ivadék is eleinte

ott

tartózkodik,

és

így

A nagyobb folyóink partjain horgá-

oxigéndús vízben fejlődik. A nász-

szó gyerekek gyakori zsákmánya ez

ruhás hím a szivárvány minden

a küsz. Rendszerint „schneci” néven

színében

emlegetik. Legfeljebb 15-18 cm-es

nevét. A természetben csak olyan

hosszúságot ér el. Beceneve a

vizekben található, ahol kagylók is

német „Schneider” (szabó) szóból

élnek. Halunk akváriumi ívásának

származik

megfigyelése

mellű,

(olyan

amilyenek

egészségtelen miatt

beesett,

lapos

régebben

pompázik,

erről

minden

kapta

akvarista

számára rendkívüli élményt jelent.

munkakörülmények

tbc-ben

megbetegedett

szabók voltak). A szélhajtó küsz

Petényi

(Barbus

márna

meridionalis petényi)

tömegénél fogva gazdaságilag is jelentős: halliszt (állati takarmány),

Nevét ez a hal felfedezőjéről, Peté-

valamint

nyi János Salamonról kapta. Zuho-

gyöngyesszencia

készül

belőle. Két rokona — a felfelé nyíló

gó

szájú állasküsz (Alburnus mento) és

patakokban

a teste oldalán sötét sávval díszes

ikrásnak a teste csaknem derék-

(Alburnus

szögben megtörve hajlik, és ilyen

sújtásos

küsz

vízesések

tajtékjától

honos.

bipunctatus) — hazánkban jóval

„ülő”

testhelyzetben

ritkább.

ikrák

lerakása.

107

habzó

Íváskor

történik

Ikrája

mérgező,

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

akárcsak a nagyobb termetű folya-

küllőire

emlékeztető

mi testvérfajáé, a rózsás márnáé. A

pihennek.

Fővárosi Állat- és Növénykert Akvá-

kavicsos aljzatú akváriumban ér-

riumában a Petényi mama ívásakor

demes tartani. Rendkívül mutató-

valamennyi fürge cselle elpusztult,

sak, mert mindig csapatban rajza-

mert ettek a mérgező ikrából. A

nak.

apró

alakzatban példányokat

rózsás márna fiatal példányaitól hátúszója alapján lehet megkülön-

Felpillantó

böztetni: a petényi márna hátúszó-

uranoscopus)

küllő

(Gobio

jában ugyanis nincs bognártüske úszósugár).

A fenékjáró küllőnél kisebb rokon,

Halunk legfeljebb 20-25 centiméter

rendszerint csak 8-9 centiméter

hosszúra nő.

hosszú. Bajusza viszont hosszabb:

(csontos,

fogazott

eléri a szemgödör hátsó szélét. A Fenékjáró küllő (Gobio gobio)

hal- biológusok a Duna vízrendszerének egyik bennszülött halfajaként

A 14-15 centiméteres testhosszat

tartják nyilván. A tihanyi Balaton-

elérő faj bizonyára onnan kapta

akváriumban évekig élt egy pél-

nevét, hogy a vízfenéken elhelyez-

dány,

kedő küllő csapat tagjai fejüket

származott

egymás mellé fektetve, a kerék

sokkal ritkább. Kristálytiszta vizű

amely (!).

Tihanyi-öbölből Testvér

fajánál

hegyi patakokban bukkanhatunk rá.

108

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A „KING-IÓ” DIADALUTJA

Japánban a hosszan elnyújtott hangon kiáltozó King-iója Szan, vagyis az aranyhal-kereskedő is a tavasz hírnöke. Egyben arra figyelmeztet, hogy ideje felújítani a télen olyannyira megcsappant aranyhalállományt. Kis kocsiján tolja akváriumát, és benne fémesen csillognak az aranyhalak. Kifog egy aranysárgát vagy ezüstfehéret, esetleg egy fekete teleszkóphal tetszik meg valakinek. Pár szál vízinövényt és néhány jó tanácsot is ad hozzá, és már a szomszéd utcából hangzik fel kiáltása: „King-jóó-óó, King-jóójóó”. Csak a lecsöpögő víz jelzi útját, hogy merre ment... A régi Kínában az aranyhalat piacon árulták. A mandarin személyesen jelent meg, hogy elefántcsont lábakon álló, aranylemezekkel díszített medencéjébe megfelelő halakat válasszon. Sokat fizetett érte, és így kénye-kedve szerint válogathatott a díszhal-piacon. Igaz, hogy Európában is akadt olyan halkedvelő, aki az aranyhal testsúlyának hússzorosát fizette ki színaranyból egyegy ritka példányért. Az emberek tarka képzeletvilága nem engedhette meg, hogy egy ilyen különleges hal egyszerűen ikrából keljen ki. Ha valaki a tudomány rideg álláspontját hirdetve azt állította volna, hogy az első aranyhal (Carassius auratus

auratus) az ezüstkárásztól (Carassius auratus gibelio) származott, senki sem hitte volna el. Már csak méltóbb, ha az ég küldötteként, a felhők közül pottyant le; a haragvó Kelet-kínai-tengeri felkorbácsolt hullámai, tajtékzó habjai vetették partra; vagy hűtlen szerelme miatt bánkódó, mandulaszemű kislány könny-

109

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

cseppjei keltették életre. Esetleg szárazság idején vízért fohászkodó emberek vágya teljesült: megeredtek az ég csatornái, és az egyidejűleg felfakadó forrásvízből aranyhalak szökkentek elő. Miért hívják aranyhalnak, ha a színe annyira változó? Ez a név bizonyára nem is a színét, hanem inkább az értékét fejezi ki. , Mert hogy sok színű, azt egy régi kínai forrásmunkában, a Ki fu tung csi-ben emlegetett Pekingi-tó aranyhalállománya is bizonyítja. Ezt a hínáros halastavat a környék lakói kitisztították, és partját szomorúfűzzel ültették körül. Belőle évente ötféle aranyhalat halásztak: sötétvöröset, ezüstöt, fekete foltokkal díszes hófehéret, sárga foltoktól tarkálló hússzínűt, és színes gyűrűkkel ékesített tarka halakat. A „Mennyei Birodalom”-ból a háziállatként tartott aranyhal híre eljutott a titokzatos Indiába is. Egy ősrégi indiai mesegyűjteményben, az Ezeregyéjszakának a halász és a szellem történetében bukkan újra elő. A halász négyféle aranyhalat visz a király elé: vöröset, fehéret, sárgát és kéket. Ezek négy törzsbeli emberek voltak, akiket egy szellem hallá változtatott. Ösztönös kifejezése ez annak, hogy az aranyhalat nem a természet alkotta, hanem az ember céltudatos kiválasztó munkája, évezredes tervszerű nemesítése tette olyanná, amilyen, vagyis szinte az emberi szellem megtestesítője! A teleszkóphalakat nemcsak a mesterséges kiválasztás tette egyre dülledtebb szeművé, hanem különleges

környezethatás

érvényesülhetett.

Állítólag

távol-keleti

díszhaltenyésztők besötétítették a halak medencéjét, és csak egyetlen nyíláson át hatolhatott a vízbe a fénysugár. Az amúgy is dülledt szemű halak a kevés fénysugárban egyre jobban meresztették szemüket, és így annak teleszkóp jellege nemzedékről nemzedékre fokozódott. Felmerül az a kérdés, hogy a kínai aranyhal hogyan került Európába? Talán a rómaiak hozták be? Az óbudai Hajógyár szigetén régebben kiásott pannóniai helytartópalota mozaikpadlója, illetve az arra vonatkozó leírás látszólag ezt a felfogást igazolja: „A nagy nyolcszögletű csarnok díszes mozaikpadlója tengeri

110

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

jelenetet ábrázol. A töredékesen ránk maradt padlórészlet alapján is sejtjük, hogy az aprólékos munkával kidolgozott, naturalisztikus felfogásban készült tájkép a maga idejében is színvonalas művészi munkának számított. Delfin mellett aranyhal surran a sás között, szemben velük fűrészhal úszik egy vadkacsa mellett.” Ha azonban közelről megnézzük a mozaikpadló aranyhalát, kiderül, hogy ez nem kínai aranyhal, hanem a Mullus surmuletus (vörös színű tengeri hal), amit már Plinius is emleget. Megszerzéséért a rómaiak egész rabszolgahadakat küldtek Ostiából Rómába. Nemcsak a húsa volt kitűnő ízű, hanem azzal a tulajdonságával is kitűnt, hogy halála előtt, idegizgalmában csodálatosan ragyogó pikkely köntöst öltött. Ezért a rafinált ízlésű rómaiak aranyhaluk haláltusájában kéjesen gyönyörködtek. A kínai aranyhalat az európai hajósok hazájából előbb az Egyetértés szigetére vitték át, majd Java és a Fülöp-szigetek gazdag kereskedői ismerkedtek meg vele. Elterjedt Szent Ilona szigetén és Afrika északi partján, majd végül Portugáliába is eljutott. Feljegyzések bizonyítják, hogy Portugáliában már 1611-ben is kötött ki hajó — fedélzetén aranyhalszállítmánnyal. KözépEurópába viszont az első kínai aranyhalak csak a XVIII. század közepén (1750) kerültek: a Francia Kelet-indiai társaság lepte meg velük XV. Lajos francia király kegyencnőjét, Marquise de Pompadourt. Így az a régi legenda, amely az Árpád-házi király lányának margitszigeti aranyhaláról, illetve a halacska Dunába szökéséről szól, minden hiteles történeti alapot nélkülöz. Pedig a becsületes megtalálót, az öreg halászt a népi képzeleterő -- királyi adományképpen — még egy Tisza-parti községgel is gazdagította. Ezt a községet mind a mai napig Halászteleknek hívják. Egy egész község egyetlen aranyhalért! Micsoda csodáló tisztelet, micsoda érték! Már azon sem csodálkozhatunk, ha az egyik Puskin-mesében, a becsületes szegény ember hívó szavára a habokból felbukkanó aranyhal minden kíván-

111

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ságot teljesíteni tud! A fejedelmi udvarok halát megillető fény és pompa tehát mesébe illő elképzeléseket szült. Halunk szökési hajlama, vonzódása a szabad vizekbe azonban nem mese, hanem valóság! Bár egy ősi kínai költemény a XVI. századból — a Himnusz az

aranyhalakhoz — éppen azért magasztalja a porcelánedények lakóit, mert nem vágyódnak a szabadba, hűek maradnak az ember lakásához. A költő szerint azért, mert amikor egyszer szökni próbáltak, viperákkal találkoztak, és ijedtükben azonnal visszafordultak biztonságos otthonukba.

AZ ARANYHAL MAGYARORSZÁGI MEGHONOSODÁSA Amikor a Rómaifürdő meleg forrásvize még valiznériával benőtt patakmederben hömpölygött a Duna felé, látványos, tarka aranyhalállomány népesítette be a források vízrendszerét. Kellner Jenőnek, a Budapesti Aquárium és Terrárium Egyesület egyik alapító tagjának az érdeme volt ez a szemet-lelket gyönyörködtető színpompa. á ugyanis még 1891-ben telepítette ide ilyen sikeresen az aranyhalakat. Az állomány azonban 1952-ben rendkívül megritkult, vagy talán ki is pusztult. Valószínűleg a források és a tó tisztítása mért rá halálos csapást. Érdekes tény, hogy a kipusztulást megelőző években feltűnően nagy mértékben elszaporodtak. A példányszám megnövekedése közvetett összefüggésben állhatott a rómaifürdői források vízhozamának csökkenésével. A kevesebb víz ugyanis télen 20 °C alá hűlt, és az aranyhal társhala, a beltenyésztéses degeneráció miatt már amúgy is legyengült guppi (Lebistes reticulatus) a hűvös víz miatt kipusztult. Ez viszont az aranyhal nagymérvű szaporodását vonta maga után, mert addig a guppik állandóan tizedelték az aranyhalak ikráit, és ezáltal szaporodásukat alaposan mérsékelték. Ennek az ökológiai „láncösszefüggésnek” a feltételezése nem alaptalan, mert a margitszigeti

112

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A MAGYARORSZÁGON ELVADULT ARANYHAL CARASSIUSAURATUSAURATUS) TÖRZSEK ELŐFORDULÁSI HELYEI

Japánkert betonmedencéiben is akkor kezdtek fogyni az aranyhalak, amikor valaki önkényesen guppikat telepített oda. A Fóti-tóban Botlik János már a harmincas években üzletszerűen tenyésztett aranyhalakat. Elvadult aranyhalai később növekedésben elmaradt pontyokkal és kárászokkal kereszteződtek. A helybeli halászok véleménye szerint vízimadarak hurcolták ide az aranyhalak ikráit a Rómaifürdőről vagy a cinkotai strandról. Ez a feltevés azonban egészen valószínűtlen. Tény viszont, hogy a Fóti-tavat már akkor aranyhalak díszítették, amikor a környék még a grófi uradalomhoz tartozott. Botlik tehát az aranyhalat újratelepítette. 1957 őszén a Tatabánya melletti Síkvölgy állami gazdaságának halastavából különös „pontyok” kerültek piacra. Némelyik ezüst-sárga mintázatával tűnt ki, de jócskán akadtak fekete-piros színkombinációjú, egy kilót megközelítő példányok is. Az történt ugyanis, hogy a Bakonyi Emil által 1954 tavaszán ide telepített aranyhalak tenyész-pontyokkal ívtak le, és a kifogott tarka halak

113

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

mind hibridek voltak. Alakjuk, és a testüket csak részben borító pikkelyzetük a fátyolfarkú aranyhalból visszafajzott szimplafarkú' aranyhalak sajátságaira emlékeztetett. Ha a síkfőkúti turistaház felé igyekvő kirándulók elérik a' tengerszemnek is beillő, festői bükki tavacska partját, élvezettel szemlélik abban a csillogó aranyhalcsapatot. (Annál visszataszítóbb, hogy ott felelőtlen egyének a kenyérbéllel felszínre csalogatott halakra légpuskával lövöldöznek!) Az aranyhal törzsalakján kívül aranyhal-kárász hibridek is gyakoriak a tóban. Sajnos, a közeli Felsőtárkány vizeiből halunkat az orvhalászok teljesen kiirtották. A szilvásváradi Pisztrángos-tóba viszont Fejes János 1950-ben sikerrel telepítette be. A második világháború alatt a soproni Neuberger-féle téglagyár tavából azért tűnt el az aranyhal, mert oda olajos hordókat gurítottak be. Ellenben megmenekült a városi téglagyár 3. számú ” részlegének tavában. Ide

Kolnhauser J. és Hasenöhre F. telepítette még 1930-ban. A szabadon bocsátott példányok az Ebenfurthi-tóból (Ausztria) származtak. Szombathelyen, a Pohl-tóban emelőhálóval halásszák a gyerekek a szebbnél szebb aranyhalakat. Néha azonban „bürgyöncs”-öt fognak. Ez utóbbi névvel a még ki nem színesedett aranyhalat, illetve a hibridek közül az egyszínű, barnás példányokat illetik, és azokat külön halfajnak tartják. Nem volt problémamentes az aranyhal begyűjtése a Müller-féle és a Hungária-téglagyár tavában. Szombathelyen 1932-ben terjedtek el a kenderesi téglagyárból származó aranyhalak. Kiskunmajsán az alföldi szikes tavak: nyújtanak élőhelyet a kínai aranyhalaknak. A Balog-féle tanya környékén, ahová 1952-ben telepített Balog Sándor olaszországi származású példányokat, a tavaszi árvizek alkalmával messze kivonulnak az elöntött legelők- re, vízlevezető árkokba a szűk, kínai porcelánedények egykori lakóinak utódai. Kárásszal vagy ponttyal, de még inkább ezüstkárásszal kereszteződött egyszínű, barnászöld példányait itt „pósztár”-nak

114

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

nevezik. Külön érdekessége a kiskunmajsai törzsnek, hogy akadnak benne teleszkópszemű aranyhalak is. Létükkel bizonyítják, hogy a teleszkóphal, ha nem fátyolfarkú, minden emberi beavatkozástól mentesen, a természetes vizek életkörülményei között is életképes! Az aranyhal Cinkotán és Körmenden — egykor szép állományuk élt ezekben a községekben — már sajnos kiveszett. A budapesti Városligeti-tóban még 1957-ben akadt egy vörös színű példány, és egy évvel előbb egy kárász-hibrid aranyhalat is kifogtak. Az aranyhal kevésbé jelentős, kisebb vagy kellőképpen fel nem kutatott előfordulási helyei még: Aranyosfürdő (Abaújszántó és Erdőbénye között); Bakonyszentlászló (?), Debrecen (a volt Balog-féle és Vértessy-féle téglagyár elhagyott kubikgödrei), Sárvár (Vas megye); Jánosháza (Vas megye); téglagyári tó, és Pusztaszántó (Nógrád megye), természetes tó. Ezeket a felsorolt magyarországi előfordulási helyeket sikerült eddig feljegyeznünk, szándékosan kihagyva minden olyan helyet, ahol halunk fennmaradása rendszeres emberi beavatkozásnak köszönhető. Az aranyhal — a távol-keleti „King-ió” — miután fél évszázadon keresztül az akváriumok egyeduralkodója volt, most már kijutott a kertek dísztavaiba, és azok lefolyóján át terjed tovább a szabadban, egyre messzebb. Egyszer majd népes csapata felcsillan talán még a Balatonban is. Akkor valóra válhat a tihanyi halászok régi dala:

„Én vagyok a halászlegény Én járok a víz tetején Én fogom az aranyhalat A tihanyi hegyek alatt.”

115

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A MAGYARORSZÁGON MEGHONOSODOTT ARANYHALTÖRZSEK HATÁROZÓJA: 1.

( 6) Nyúlánk forma, profilindexe 2,6-nál

nagyobb, alakja vadpontyra emlékeztet

( 5) Halványszínű vagy színtelen

( 4) Sárgás színű, alig csillogó vagy egyálta-

Fót

lában nem színesedő 4.

( 3) Fakópiros

Szombathely

5. 6.

( 2) Elénk színekkel (1) Széles forma, profilindexe 2,6-nél ki-

Kiskunmajsa 7

sebb 7.

(10) Alakja kárászszerű

( 9) Színes vagy színesedő

Síkfőkút, Szilvásvárad

( 8) Nem színes vagy csak későn és hiányo-

Sopron

san színesedik 10. ( 7) Alakja magashátú 11. (12) Tenyészpontyra emlékeztet

11 Kiskunmajsa

12. (11) Fátyolfarkú aranyhalból visszafajzott

Síkvölgy (Tatabánya).

szimplafarkú aranyhalra emlékeztet, egyes testtájai pikkelytelenek lehetnek

Megjegyzés: a határozótábla használatához. Az egyes pontokban feltüntetett sajátságokat sorba vesszük, és megállapítjuk, hogy azok a meghatározásra szoruló aranyhal vagy hibrid sajátságaival egyeznek-e. Ha megegyeznek, a sor végén jelzett számon keressük tovább, ha nem, a zárójelben feltüntetett számok a mérvadók. Profilindex — a testhossz és a legnagyobb testmagasság aránya (úszók nélkül).

116

117 1954

Síkvölgy (Tatabánya)

Síkfőkút

Szilvásvárad

III.

IV.

1950

1931

1933

Fót

II.

1891

Telepítés éve

Előfordulási hely

Rómaifürdő (Budapest)

Sorszám

egri tenyészet

Sikfőkúti-tó

Egri horgász- egyesület Fejes János

Bakonyi Emil

lásd: Síkfőkút

széles, kárász alak

lásd: Síkfőkút

élénk színek, fényes

2,4

többnyire pasztell színek

magas hátú, helyenként pikkelytelen lehet üzleti forgalomban levő törzs

3,5

sárgás, alig csillogó, vagy nem színes

Profil-index

nyúlánk

üzleti forgalomban levő törzs

Botlik János

szín

Jellemzés

megszíneződés előtt hátán barna sáv

üzleti forgalomban levő törzs

Kellner (Kara) Jenő

alak

Származás

telepítő neve

4. TÁBLÁZAT

Dr. Wiesinger Márton Akvarisztika, 1975

1930

1932

1952

Szombathelyi Pohltó, Müllerféle és Hungária téglagyári tó

Kiskunmajsa

VII.

VIII.

Telepítés éve

VI.

Előfordulási hely

Sopron, téglagyár, III. számú tava

Sorszám

Balog Sándor

Kolnhauser J.

neve

telepítő

Olaszország

kenderesi téglagyár

Ausztria: Ebenfurthi -tó

Származás

fakópiros

élénk színek

nyúlánk, vagy magas hátú, néha teleszkópsze mű

nem színes, vagy csak későn és hiányosan

szín

nyúlánk

széles

alak

Jellemzés

2.4

2.7

Profilindex

4. TÁBLÁZAT (folytatás)

Dr. Wiesinger Márton Akvarisztika, 1975

118

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

MELEG ÉGÖVI DÍSZHALAK

Minthogy könyvünk lényegesen több egzotikus halfajt ismertet, mint hazai halat, az előbbiek jellemzését, illetve rövid leírását családokra bontva adjuk meg. Pontylazacok (Characidae).

származó, tűzpiros halacskát szok-

Számos közkedvelt akváriumi halat

ták ajánlani azoknak az akvaristák-

magába foglaló család. Egy részük

nak, akik először kísérlik meg az

könnyen

ikrázó

szaporodik,

más

fajok

díszhalak

tenyésztését.

viszont nehezen tenyészthetők. Az

Érthető ez, hiszen akár 4-5 literes

utóbbiak a víz összetételére igénye-

akváriumban, lágy vízben, 25-26 °C

sek.

Közép-

körüli hőmérsékleten tartva köny-

Amerika, valamint Afrika. Bajusz-

nyen ívatható. Az ivadék felnevelé-

száluk nincs. Hát- és farkúszójuk

se sem nehéz. Társas akváriumban

között úszósugár nélküli, kis zsír-

gyakran láthatjuk.

Hazájuk

Dél-

és

úszó található (zsírúszójuk alapján hasonlítanak

lazacokhoz).

2. Rózsa hal (Hyphessobrycon

könyvben ismertetett fajok békés

ornatus)

természetű faiak, átlagos hosszuk

A rózsa hal hazája Suriname (Hol-

3-4 centiméter.

land Guayana) az Amazonas alsó folyásáig

Lángvörös

pontylazac

terjed.

Sok

akvarista

tévesen „Rosaceus” néven emlege-

(Hyphessobrycon flammeus)

ti. A hím hátúszója nagy, bumeráng

Ezt a Rio de Janeiro környékéről

formájú,

119

nőstényé

kisebb,

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

kevésbé megnyúlt és porcelánfehér

ténytől már egészen fiatal korban

szegélyű. Társas természetű hal.

jól meg lehet különböztetni, mert a

Pasztellszínű úszóival és egyben

hím fekete csíkja kb. 1/3-dal keske-

fényesen csillogó pikkelyeivel rend-

nyebb, minta nőstényé.

kívül jól mutat társas akváriumban. 5. 3.

Citrom-lazac

(Hyphessobrycon pulchripinnis)

Ciklámen-lazac

(Hyphessobrycon callistus)

A citrom-lazacot Brazíliából impor-

A ciklámen-lazac került be

„H.

tálják. Nevét fark alatti úszójának

serpae” névvel az akváriummeden-

sárga

cékbe, noha az eredeti serpa laza-

lehet jól össze illő párokat találni. A

cot Európában már nem tartják.

választást

Hasonlít halunk a rózsa halra, de

nőstények beikrásodása nem feltű-

oldalán

könnycsepp

kapta.

megnehezíti,

Ritkán hogy

ún.

nő. Gyakori hiba, hogy a túlzott

„vállfoltot” visel. Van egy vállfolt

módon kergetőző hímeket — habár

nélküli,

tenyésztésre

égővörös

tenyészváltozata, kereskedelmi

alakú

szegélyéről

színű

ami

megjelöléssel

„Minor”

rezhető. A törzsalakot az importőrök a Rio Paraguayból és a Matto Grossóból szállítják szerte a világba. pontylazac

(Hyphessobrycon heterorhabdus) E nagyon csinos halacska hazája az Amazonas alsó folyásvidéke. Más pontylazacokkal

együtt

—

ugyancsak forgalomba hozzák.

időn-

ként díszhalüzleteinkben is besze-

4. Díszöves

alkalmatlanok

6. Fekete

neonhal

(Hyphessobrycon

herbertaxelrodi)

Az újabban importált halak közé tartozik.

Axelrod,

Rio

Taquaryban talált rá, Coxim városa közelében. Környezetével szemben támasztott igényei a neonhaléhoz hasonlók.

társas

akváriumban is jól tartható. Kedveli

Vörös

fantomlazac

az esetenkénti napsütést. Tenyész-

(Megalamphodus sweglesi)

tésekor keményebb vizet is eltűr,

A fantomlazacok közül ez a legfris-

mint a neonhalak. A hímet a nős-

sebb európai „import”. Mintázatban

120

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

és színeloszlásban tér el testvér

Parázsszemű

fajától. Nem tartozik a tömegben

(Hemigrammus ocellifer)

tenyésztett egzótáink közé. Dél-

E kis hal szemének szivárványhár-

Amerika északi tájain, az Orinoco

tyája

vízrendszerében

farkúszója tövén is élénk ragyogású

szokták

hálóval

vörösen

pontylazac

„izzik”,

valamint

befogni a díszhalgyűjtő expedíciók

folt

látható. Mindkettő fényjelet

tagjai.

képvisel az őserdők homályában. Hazája: az Amazonas árterülete és

8. Fekete

fantomlazac

(Megalamphodus

megalopterus)

tenyészthető 4-5 literes, apró me-

Orinoco.

Aránylag

könnyen

Dél-Amerikában,

brazíliai

és

dencében. Sokáig csak egy alfaja

bolíviai

hömpölygő

Rio

(H. ocellifer falsus) volt Európában

határnál

Guaporéban

őshonos

fekete

forgalomban, de 1960-ban a törzs-

fantomlazac.

„callistus”

alakot is importálták. Az utóbbi

formakör egyik tagja. Első ránézés-

farkúszója alul élénkvörös, és egy

re is a ciklámenlazacra hasonlít.

csillogó vállfoltot visel.

ún.

Gyakorlott tenyésztők véleménye szerint

ivadéka

még

optimális

10.

Kecses

pontylazac

(Hemigrammus pulcher)

táplálás mellett is lassan fejlődik.

„Karbunkulus lazacnak” is mondják 9. Vörössávos

pontylazac

ezt a halat — a középkor csillogó

(Hemigrammus erythrozonus)

drágakövéhez hasonlítva —, lám-

Halunk vörös fényben izzó oldalsáv-

pásnak is beillő, fényes foltjai miatt.

ja feltűnő. Az akvaristák „Glühlicht

Az Amazonas felső folyásának perui

tetra” néven ismerik. Dél-Amerika

tájairól került az akvaristák gondo-

trópusi övének északkeleti erdei

zásába. Csak olyan párt fogjunk be

vízfolyásaiban

tenyésztésre, amelyik már a társas

csillogó testű halak a fél homályban

akváriumban elkülönült és „táncot

egymásra

lejtett”.

honos.

találtak,

Miután

megindul

akváriumban is oly látványos nászjáték, amit az ikrák lerakása követ.

12.

Lándzsafoltú

(Hemigrammus

121

pontylazac

caudovittatus)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Hasonló mintázata miatt gyakran

Fekete tetra

összetévesztik

ternetzi)

ezt

fajt

(Gymno-corymbus

Astyanax fasciatus mexicanusszal.

Halunk a Rio Paraguay fels8. fo-

Barlangi vak formája azonban csak

lyásvidékén honos. Az élénk színű,

az utóbbinak van. A lándzsafokú

dél-amerikai származású pontylaza-

pontylazac elterjedt társas akváriu-

cok között ez a grafitfekete hal

mi hal. Argentínából importálták.

ünnepélyes

Sajnos, a vízinövények friss hajtá-

1966-ban

sait és a lágyabb szárú vízinövé-

akváriumában

nyeket lelegelheti, ez az átlagosnál

fátyolfarkú

amúgy is nagyobb termetű, (8-9

tartozó több száz ivadék között. Ezt

cm) díszes köntösű pontylazac.

a rendhagyó alkatú példányt sikere-

komorságával egy

lengyel

hat.

akvarista

meglepetésszerűen

kelt ki a törzsalakhoz

sen felnevelték és továbbtenyész13. Barlangi vaklazac (Astyanax

tették.

fasciatus mexicanus)

hozta be.

Látószervének egyik

hiánya

legkülönösebb

halunk.

Régebben

miatt

Hazánkba

Pintér

Károly

akváriumi

Anoptichthys

14.

Neonhal

(Paracheirodon

innesi)

jordani néven került forgalomba,

Rabaud francia orchideagyűjtő és

amely név szem nélküli halat jelent.

„lepkevadász” 1936-ban találta meg

Mexikó, San Luis, Potosi barlangjai-

a neonhalat az Amazonas perui

ban

vidékén. Ékszer csillogása minden

honos.

Bőre

festékanyagot

nem tartalmaz, úszása tapogatódzó

díszhalkedvelőt

siklásnak tűnik, de minden akadály

sokáig nem sikerült a tenyésztése.

elől ügyesen kitér. A 13 —15 °C-ot

Ma recept szerint teljesen steril

is kibírja, tehát hidegtűrésében is a

körülmények között, savanyúvízben

barlangi

életmódhoz

lenyűgözött,

alkalmazko-

ívatják. A savanyítást a tenyésztők

dott. Az ívás teljes sötétségben

égerfa- vagy tölgyfakéregből főzött

történik, és az ikrák valószínűleg

teával végzik. Az ikrák rendkívül

már a lerakás előtt megterméke-

fényérzékenyek, ezért ívás után a

nyülnek.

122

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

szülőket zseblámpa fényénél kell az

tovább.

elsötétített

„vízistiglicnek” is mondják. George-

tenyészmedencéből

eltávolítani.

Tarka

hátúszója

miatt

town botanikus kertjének vízlevezető árkaiban is úszkál ez a kecses kis

15.

Vörös

neonhal

üveghal.

(Lamprocheirodon axelrodi) A névadó sajátság az élénkvörös

17.

halrész, amely fölött széles, ragyo-

(Nannostomus

gó zöld csík húzódik. Az Amazonas

aripirangensis)

egyik északi mellékfolyójából, a Rio

Ez a békés természetű halacska

Negróból

Európába

csak más apró termetű, nem túl

színpompája

gyorsan úszkáló halakkal társítható

tőzeggel borított lágy vízben, felső

(pl. Poecilobrycon). Az Amazonas

világítás

alsó

kerülhetett

1956-ban.

Teljes alkalmazása

esetén

és

Beckford törpeszájú hala

beckfordi

folyásvidékén

sötét aljzat (bazalt kavicsok vagy

Aripiranga-sziget

bazalt zúzalék) fölött érvényesül.

Akváriumban

Tenyésztési módja megegyezik az

levelű

„innesi”-éval.

halunknak búvóhelyül.

hímek

viszont

elterülő

patakjaiban

finoman

vízinövények

él.

szabdalt

szolgáljanak

sokszor nem mutatnak érdeklődést 18. Díszes

a nőstényeik iránt.

törpeszájú

hal

(Nannostomus marginatus) 16.

Áttetsző

pontylazac

(Pristella riddlei)

A dél-amerikai Suriname-ből származik. Habár parányi szája van,

E halacska nagy csapataival talál-

saját erejéből ezzel is rengeteget

koznak

Dél-

tud felfalni. Ez aztán tenyésztésénél

Amerika északi tájain, folyó- és

komoly gondot okoz! Ezért a talajon

állóvizekben

ajánlatos

sajátsága,

díszhalbegyűjtők egyaránt. hogy

—

Meglepő

eddig

még

készült

elhelyezni ikravédő

műanyagból

rácsot,

esetleg

ismeretlen okból — a 12 hetes

sűrű növényzet (pl. jávai moha

ivadék növekedése megáll, és csak

vagy Nitella) is megteszi ugyanezt a

féléves

szolgálatot.

123

szünet

után

folytatódik

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Ferdénálló lazac (Nanno-brycon

nem tud saját erejéből az ikrákból

eques)

kibújni, és ilyenkor — H. J. Franke

Különös testtartásban úszik ez a hal: gerincoszlopa a talajjal 70-80 fokos szöget zár be. Hasonló meredek tartásban gyakran egy helyben álldogál

vízinövények

levelei

között, ilyenkor csak úszói vibrálnak. Egészen apró, akár 3 literes medencében is ívatható. Az alakban hozzá hasonló törpeszájú halakkal ellentétben nem ikrafaló. Társas akváriumba nem való! Legfeljebb a vele közeli rokon, apró termetű halakkal társítható. Az Amazonas középső és alsó folyás- vidékén, valamint az ide torkolló mellékfolyókban (pl. Río Negro) terjedt el.

20. Pontozott fejreálló lazac (Chilodus punctatus) Nevét halunk különös testtartásáról kapta: testének hossztengelye kb. 75 fokos szöget zár be a talajjal. Ivadéka még meredekebb helyzetet foglal el, sőt átbillenhet a hátára. Hazája Venezuela és Guayana, de elterjedt Brazílián át egész Peruig. Tenyésztését nehezíti az a körülmény, hogy a halivadék gyakran

megállapítása szerint — tűvel kell az akvaristának nagyító alatt az ikraburkokat

átszakítani,

Ritkán

látjuk akváriumban, ami azzal is magyarázható, hogy a már félig kifejlett állatok fogékonyak a fertőző betegségek- re, illetve eddig még ismeretlen okból a gerincoszlopuk meggörbülhet. 22. Vörös úszójú pontylazac

(Aphyocharax rubropinnis) Ez az egyik legkarcsúbb és egyben legmozgékonyabb

pontylazacunk.

Hazája Argentínában, a Rio Parana. Igazi szépsége csapatban érvényesül leginkább, de csak akkor, ha az akváriumnak kellő kiúszótere van. A hím fark alatti úszóján apró horgok helyezkednek el, amelyek könnyen a

hálóba

akadnak.

Átrakásakor

tehát óvatosan bánjunk vele! Két okból nem ideális társas akváriumi hal: egyrészt csak fajtársai között érzi igazán jól magát, másrészt a többi

pontylazacnak

általában

megfelelő lágy és savanyúvízben az

Aphyocharax — ahogy mondani

124

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

szokás — „megszőrösödik”, gomba-

Kifejezetten szapora, mert egy jól

telep vonja be, amely pusztulását

fejlett

okozza.

méretű (kb. 30-40 literes) meden-

tenyészpártól

megfelelő

cében 2000-3000 ivadékot is nyer-

23. Törpe sárkányszárnyú hal (Corynopoma riisei)

hetünk.

Ez a leheletfinom úszójú, törékeny testű díszhal kiváló úszó, és így

25. Fecskendező (Copeina Arnoldi)

aztán ritkán éri sérülés. A külső

Ez az Amazonas és a Rio Para

halparazitáktól fokozottan óvni kell.

vidékén elterjedt pontylazac külö-

Az Orinoco folyóban és Trinidad

nös ivadékgondozásáról nevezetes:

szigeten honos. Íváskor a hím

ugyanis vízen kívül ikrázik. Az ikrák

jelenléte felesleges, mert a nőstény

aljzata valamely vízinövény vízből

már

kiálló hajtása, víz feletti faág; akvá-

előzőleg odakerült hímivarsejteket.

riumban pedig fedőüveg lehet. A

Újabban

lerakott ikrák megtermékenyülése is

petevezetékében

őrzi

közkedveltté

vált

egy

aranysárga színű tenyészváltozata.

pontylazac

itt történik. A fecskendező pontylazacok tehát íváskor kiugrálnak a

24. Tallérhal spilurus)

(Ctenobrycon

vízből. Ezért fontos, hogy az akvárium ne legyen színültig töltve vízzel

A tallérhal széles formája a hazai

(6-8 centiméter légtér elég, és a

pontyféle halaink közül leginkább a

fedőüveg pontosan zárjon). Az ívás

dévérkeszegére

Dél-

után a hím a megnyúlt farkúszójá-

Amerika északi részén terjedt el.

val kb. félóránként vizet fecskendez

Bár szépségét csak nagy felületen

az ikrákra, így azok nem száradnak

érvényesülő ezüstös csillogása adja

ki.

emlékeztet.

— minden különösebb színpompa nélkül — az akvaristák mégis ked-

26. Narancshal

velik. Népszerűségének bizonyára

melanura)

az az oka, hogy mindig virgonc, de

Az akvaristák a narancshalat általá-

különösen

alkalmával

ban H. marginata néven ismerik.

produkálja jártasságát az úszásban.

Brazíliából került Európába. Társas

125

nászjáték

(Hasemania

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

akváriumban is megszoktatható, de

félalbinói. Szaporítás után a gyor-

ha külön akváriumot akarunk a

sabb növésű utódokat el kell válasz-

narancshal csapat számára beren-

tani a kisebb termetűektől, mert a

dezni, akkor különösen sok örö-

nagyobbak az utóbbiakat felfalják.

münk

lesz

benne.

Széles

(Micralestes

kiúszóteret, de ugyanakkor sűrű

29.

növényzetből álló rejtekhelyet is

interruptus)

igényel. Ez az egyik olyan díszhalfé-

A kongó-lazac ráeső fényben a

le, amely a második világháború

szivárvány minden színében csillog.

alatt gyakran szerepelt hazai keres-

Közép-Afrikában, a Kongó árterüle-

kedelmi

más

te a hazája. Sajnos, ez a meseszép

„újdonság” azonban kiszorította ezt

állat, amely a neonhalaknak komoly

a kedves kis halat az akváriumból.

„vetélytársa” lehetne, már néhány

forgalomban.

Sok

Kongó-lazac

évvel első importálása után az 27.

Farkpettyes

pontylazac

akváriumi törzsekben úszórövidü-

(Moenkhausia otigolepis)

lésben megnyilvánuló degenerációs

Ez a mozgékony, tetszetős külsejű

tüneteket mutatott. Ezen egyrészt

kis hal az Amazonas árterületén és

karbonátokban

a Guayanában honos. Kisebb ta-

másrészt változatosabb táplálással

vakban,

(rovartáplálék!) lehetne segíteni.

mocsarakban

és

folyók

szegény

vízzel,

holtágaiban gyűjtötték be. A fakóbb mintázatú

gyémánt

lazaccal

30.

Császárlazac

(Moenkhausia pittieri) ellentétben a

(Nematobrycon palmeri)

társas akváriumok egyre jobban

terjedő lakója.

Európába a kolumbiai Rio San Juan

császárlazac

1962-ben

került

vízrendszeréből. Tetszetős alakja és 28. Vörösszemű

pontylazac

csillogó színei miatt az akvaristák

(Moenkhausia sanctae filomenae)

hamar megszerették. Ma is kifeje-

Immár két évtizede annak, hogy

zetten

hazánkba került ez a Dél-Brazíliából

azonban nem könnyű, és aránylag

és Paraguayból importált kis ponty-

kevés utódja nevelhető fel. Vannak

lazac. Vannak halványabb köntösű

hímjei, amelyek túl gorombák, és

divatos

hal.

Tenyésztése

126

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

párjukat „agyonkergetik”. Ilyenek-

dozásuk nagyon ritka (Rhodeus,

kel nem érdemes tovább kísérletez-

Leucaspius). Az itt leírt fajok átla-

ni.

gos testhossza 6-7 centiméter.

31. Ferdénúszó pontylazac

32.

(Thayeria boehlkei)

conchonius)

Nem színpompája tette közkedvelt-

Ez az indiai díszhal kezdő akvaris-

té ezt a halat, hanem szép testtar-

táknak is ajánlható, mert nem

tása (az aljzattal 4.5 fokos szöget

nagyon

zár be), kimért mozgása, valamint a

medencében is könnyen szaporítha-

testén levő fekete sáv, rendjelnek is

tó. Az egri strandfürdő úszómeden-

beillő lefutása. Hazánkban tévesen

céjében az őszi zárás után kezdték

ez a faj szerepelt T. obliqua néven.

tenyészteni, és a karácsonyi dísz-

Hazája az Amazonas folyam. Gyak-

hal-piacot látták el vele. Régebben

ran egyetlen éjszaka alatt kikelő,

díszhalüzleteinkben olcsón besze-

nagyszámú ivadékát nem könnyű

rezhető

élelemmel ellátni.

szerepelt.

Pontyfélék (Cyprinidae).

33.

Rózsás díszmárna (Barbus

hőigényes.

Szabadtéri

„propaganda-halként”

Feketesávos díszmárna

(Barbus nigrofasciatus) Dél-Amerika és Ausztrália kivételé-

Különösen szépek e hal nászruhás

vel az egész Földön elterjedt halak.

hímjei,

Számos fajuk álló-, illetve lassú

nevét: bíborfejű díszmázna. Hazája

folyású vizek iszapos alját kutatja át

Ceylon szigete. A szabad termé-

bajuszszálaival tapogatva. A ponty-

szetben — földrajzi elszigeteltség

félék gyakran csücsöríthető ajkuk-

miatt — a rózsás díszmárnával nem

kal turkálnak az iszapban. Más fajok

kereszteződik. 1957-ben a buda-

gyors sodrású vizek

pesti Állatkert Akváriumában már

kavicsos verődve

aljzata

felett

csapatba

„bandáznak”.

Vegyes

táplálékukat

garatfogaikkal

őrlik

meg. Szabadon ívnak. Ivadékgon-

127

ezekről

kapta

második

sikerült a két faj hibridjét létrehozni.

Dr. Wiesinger Márton 34.

Szumátrai

Akvarisztika, 1975

díszmárna

A díszhaltenyésztőknek köszönhető,

(Barbus tetrazona)

hogy

Tetszetős mintázata miatt ez az

törzsalakjából a zöld díszmárnából

egyik

legkedveltebb

Schubert

díszmárnájának

akváriumi

új akváriumi hal lett. Ősei Ceylon

halunk. Fajtársaival együtt tartható,

hegyi erdeiben, növényekkel sűrűn

külön

benőtt patakok öbleit választották

medencében.

mozgású

halakat

lassúbb

ugyanis

élénk

élőhelyül.

aranyszínű

úszásával nyugtalanítja, ugyanakkor

tenyészalakot egy Schubert nevű

gyakran beleharap más halak úszó-

amerikai akvarista adta át a keres-

iba. Csak lágy, savanyú vízben

kedelemnek. Ezt a szép halat bro-

tenyészthető. Ha jó tenyészpárunk

kátmárnának is mondják, és már

van, és a körülmények megfelelők,

közkedveltté vált a hazai társas

akkor egyszeri ívás eredményeként

akváriumokban.

akár 400 főnyi ivadékcsoportja is Karcsú díszmárna (Barbus

37.

felnevelhető.

titteya) 35.

Szivárványos

díszmárna

Ceylon árnyékos patakjainak ez a

(Barbus oligolepis)

kis pontyféle hala újabban akváriu-

A hímek imponáló magatartásához

mainkban

tartozik, hogy kissé merev mozdula-

formában is megjelent. A megfelelő

tokkal, fejjel lefelé fordulva körül-

párok elkülönülése előtt a hímek

táncolják

egymást.

élénkvörös

tenyész-

szaporító

egymás közt sokat vetélkednek. A

medencében egy nőstény mellé

többi dísz-márnafajhoz viszonyítva

csak egy hímet szoktak tenni, mert

nem nagyon szapora: 250 főnyi

a hímek nagyon féltékenyek egy-

ivadéka

másra. A Nagy-Szunda-szigeteken

tenyészeredménynek számít.

már

kitűnő

áramló vizek csendes öbleiben, a szumátrai díszmárnával él együtt.

38.

Zebra dánió (Brachydanio

rerio) 36.

Schubert

(Barbus schuberti)

díszmárnája

Csíkozása miatt a zebra dániót fegyenchalacskának

szokták

becézni. Csak csapatban érzi jól

128

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

magát. Egy ilyen csíkos előindiai

40. Színjátszó

dánió csapat az akvárium élővilága

(Brachydanio albolineatus)

által nyújtott látványosságok közé

Hátsó-India, Malacca és Szumátra

tartozik. Hajnali napsütésben ívik.

patakjaiban, valamint folyóiban él

Tenyésztésre az aranysárga alap-

ez a faj. Világos alapszínű teste a

színű hímek alkalmasabbak, mint a

szivárvány minden színében csillog.

krémszínűek. A nőstényt egy-két

Halunknak van egy aranyos színtó-

nappal

nusú akváriumi tenyészváltozata. A

tenyészakváriumba kitenni, mint a

zebra dánióval keresztezhető, de

hímeket, hogy már előre megismer-

minthogy a hibridek kevésbé szé-

je új környezetét, és a majd túl

pek, mint a törzsalak, így nem

temperamentumos hímek támadá-

terjedtek el az akvaristák körében.

előbb

szokták

dánió

saitól megóvhassa magát. 41. Malabári

dánió

(Danio

39. Leopárd dánió (Brachydanio

malabaricus)

„Frankei”)

Ez a rendkívül fürge, az akvárium-

A leopárd dánióról sok vita folyt a

ból

szakértők körében. Bár az egyik

melegvízi díszhal Elő-Indiából, a

híres

külön

Malabar-partról és Ceylon kristály-

fajnak írta le, eredete meg nem

tiszta vizeiből került Európába. A

tisztázott kérdés. Ma az a vélemény

hím hosszanti csíkjai a farkúszó

terjedt el, hogy a leopárd dánió a

felső lebenyébe húzódnak. Jellemző

zebra dánió ugrásszerű megválto-

a nőstényre, hogy domborúbb a

zása révén keletkezett (spontán

hasfala, mint a hímé, de kevésbé

mutációval).

azt

színes, valamint csíkozása egyenle-

tudjuk, hogy csehszlovák tenyész-

tes. A tekintélyes méretbeli különb-

tők indították el „világhódító” útjá-

ség ellenére a zebra dánióval ke-

ra.

reszteződhet, mint ahogy azt a

halkutató,

Meinken

Biztosan

csak

nem

frankfurti hibrid

129

könnyen

kifogható

állatkertben

példány

kiállított

bizonyította.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Kolibri-hal (Tanichthys

csaknem tiszta esővízben ívik, amit

albonules)

a vízbe hullott lombok, gyümölcsök

Egy Tan nevű kisfiú fedezte fel a

gyengén savanyítanak. Ezért ra-

kolibri-halat Kanton közelében, a

gaszkodik

Fehér Felhő Hegye mögötti patak-

akváriumban is.

ban.

Minthogy

hegyi

hasonló

közeghez

patakból

(Rasbora

származott, az első importpéldá-

44.

nyok leszármazottai a normálisan

maculata)

fűtött akváriumban gyakran hőgutát

Szingapúr környékén és Szumátra

kaptak. Azóta már nagymértékben

szigetén árkokban, tőzeges aljzatú

alkalmazkodott a szobaakváriumok

tavakban honos ez a tarka mintáza-

életkörülményeihez.

Törpe

razbóra

tú parányi halacska. Legfeljebb 2,5

zöldes

centiméter hosszúra nő. Sok akva-

tetszetős

rista szívesen tartaná, de nálunk —

külsejű, ugyanakkor mindig köny-

sajnos — csak ritkán kerül forga-

nyebben hozzáférhető volt, mint a

lomba. Tenyésztése pontosan úgy

neonhal, „népneonnak” is becézték.

történik, mint az ékfoltos razbóráé.

neonhaléhoz fényben

Ivadéka

hasonlóan

csillog.

Mivel

(Lásd A dísz-haltenyésztés mester43. Ékfoltos razbóra (Rasbora

fogásai című fejezetet.)

heteromorpha) Ékszernek

beillene

45.

Kínai aranyhal (Carassius

hátsóindiai szigetekről és Thaiföld

auratus auratus).

déli

parányi

Az aranyhalat az ezüstkárászból

díszhal. Csaknem fél évszázadon át

tenyésztették ki a Távol-Keleten.

ellenállt minden tenyésztési kísér-

Már az Ezeregyéjszaka ősrégi me-

letnek. A kezdeti sikerek Szászor-

séje is említi a halász és a szellem

szág bizonyos területei re korláto-

történetében. Az aranyhal volt a

zódtak, ahol lágy és gyengén sava-

legelső díszhal. A kínaiak díszes

nyú volt a vízvezetéki víz. Később

porcelán edényekben, majd Európa

kiderült, hogy hazájában halunk az

népei üvegserlegekben, gömb alakú

esős évszak beköszöntekor a mész-

üvegedényekben

kőben rendkívül szegény talajon

nyésztése

részéről

származó,

tartották.

újabban

Te-

mesterséges

130

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

megtermékenyítéssel történik, amit

engedéllyel

begyűjtött

vagy

az ikra és a „tej” kifejése előz meg.

körzeten kívül előforduló példányokból lehetne új akváriumi tör-

46.

Fátyolfarkú

aranyhal

zset nevelni. Az akvaristák részéről

(Carassium auratus auratus var.

nagy

japonicus bicaudatus)

Közép-Európa

A fátyolhalak érték megállapítása

melegvízi hala.

figyelmet

érdemel,

egyetlen

mert

őshonos

nemzetközileg elismert pontozással történik. Ez figyelembe veszi a

48. Stendhal-hal (Labeo bicolor)

farkúszó alakját, hosszát, a test

Stendhal egyik legismertebb műve

méretarányait stb. Különösen köz-

a Vörös és fekete adta az ötletet

kedvelt

égre

ennek a tetszetős halnak az elneve-

néző, buborékszemű, oroszlánfejű,

zéséhez. Hátsó-Indiából és a Thai-

valamint

földről hozták Európába, s jelenleg

teleszkópszemű, a

tojás

alakú

tenyészváltozat.

az igényesebb akvaristák társas akváriumának dísze. Egyedei heves

(Scardinius

47. Szivárványkele

erythrophthalmus pirosszemű

racovitzai)

(Scardinius

kele

erythrophthalmus) alkalmazkodott,

meleg törpe

vízhez termetű

harcokat folytatnak az egyeduralomért. Már a 4 centiméteres halak is

vetélkednek,

és

igyekeznek

maguknak külön tartományt biztosítani.

alfaja. Mindössze 8 cm hosszúra nő meg, és néhány gramm súlyt ér el.

Páncélos

(A pirosszemű kele 25-30 cm hosz-

(Callichthydae).

harcsafélék

szúra nő, átlagban 30-400 g súlyú, szélsőséges esetben 2 kg.)

Nevüket a testüket borító csontle-

A szivárványkele egyedüli élőhelye

mezekből

a püspökfürdői hőforrások vízrend-

kapták. Van ún. zsírúszójuk, ame-

szere (Nagyvárad, Báile„ 1 mai”).

lyet — a pontylazacokéval ellentét-

Minthogy

ben

ebben

„szubtrópusi

—

alakult

egy

csontos

páncéljukról

úszósugár

oázisban” védelem alatt áll, a ter-

támaszt. Alsó állású kis szájukat 2-3

mészetvédelmi

pár bajuszszál szegélyezi. Járulékos

131

területen

külön

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

bél légzést folytatnak. Dél-Amerika

dolgozó O. Schultzéról kapta. A hal

trópusi és szubtrópusi vidékeiről

hazája az Amazonas folyamvidék-

kerültek be a szobaakváriumokba.

ének

49. Pontozott páncélos harcsa

(Corydoras paleatus) Rendkívül szívós, hosszú életű hal. Csaknem

egész

Dél-Amerikában

honos, délen egészen a La Plata vidékéig terjedt el. Testét pikkelyek helyett csontpajzsok borítják. Vörös szemű, fehér testű albinó „változatából” sikerült már akváriumi törzset nevelni. Meglehetősen groteszk látvány, amint a kis páncélos harcsák tankok módjára közlekednek az akvárium sziklás altalaján. 50. Feketepettyes

páncélos

(Corydoras

melanistius).

harcsa

Guayanában, az Essequibo folyóban találták meg ezt a fajt. Testhossza 5-6 centiméter. Szaporítása csak szórványos

esetekben

sikerült.

Tenyésztésének részletes ismertetése még nem jelent meg. 51. Aranysávos páncélos harcsa

(Corydoras schultzei) Ez a páncélos harcsafaj nevét a

kisebb

vízlevezető

árkai.

Mérete kb. a feketepettyes rokon fajáéval egyezik. Aránylag könnyen tenyészthető, és ennek köszönhetjük, hogy az utóbbi években többször is találkoztunk vele a díszhalüzletek medencéiben. 52.

Törpe

páncélos

harcsa

(Corydoras hastatus) Az Amazonas árterületén, Villa Bella közelében honos. Ez az akváriumban

tartott

legkisebb

páncélos

harcsa; a hím mindössze 2,4, a nőstény 3,5 centiméter hosszú. A hím hátúszója magasabb és élénkebb mintázatú, mint a nőstényé. Ellentétben a többi páncélos harcsával, a medence középső vízrétegében szabadon úszkál. Csapatban érzi jól magát. Az ikrák a nőstény hasúszó-táskájában

termékenyül-

nek meg. Nem túlságosan szapora, húsz lerakott ikra már jó eredménynek számít, de nem mindegyik kel ki. Az ivadék apró ebihalakra hasonlít.

München-Hellabrunni akváriumban

132

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Ikrázó fogaspontyok (Cyprinodontidae).

Szalagos

(Aphyosemion bivittatum)

Főleg a trópusokon és szubtrópusokon élő halak, de Európa déli tájain is van néhány őshonos fajuk. (Pl. spanyolponty: Valencia hispanica). Bajuszszálaik

nincsenek,

szájüregüket

határoló

míg

csontokon

számos fog helyezkedik el. E színpompás halak időszakos tócsákban fordulnak elő, és aránylag rövid életűek. A felsorolt fajok átlagban 6-7 centiméter hosszúságúak. 53.

Cifra

fogasponty

(Aphyosemion australe) Amíg a cifra fogasponty nősténye egyszínű szürke, addig a hím mesés szépségű színei palettára kívánkoznak. Első behozatala (1913) óta messzemenően megváltozott. Ma már nem tartozik a kényes, nehezen tartható és körülményes módon tenyészthető akváriumi halak közé. Nem társas akváriumba való. Kiáztatott

tőzeg

aljzatot,

alacsony

vízoszlopot és lágy, savanyú vizet igényel.

Nyugat-Afrikából,

környékéről utáni

133

származik.

beceneve:

„Cap

fogasponty

Gabon Lelőhely Lopez”.

Számos alfaja él Kameruntól a Niger torkolatáig a mocsarakban és egyéb

kisebb

állóvizekben.

6,5

centiméter hosszúságot érhet el. Színezete előfordulási hely szerint is változó. Családjának egyik legszebb tagja. Bármiféle élőeleséggel táplálható. Tenyésztése megegyezi k a cifra

fogaspontyéval.

Díszhaltenyésztés

(Lásd

mesterfogásai

című fejezetet.) 55.

Pirosszegélyű

fogas-

ponty (Aphyosemion calliurum) Csak az utóbbi időben jelent meg nálunk

kereskedésekben.

hazai Eredeti

díszhalhazája

Nyugat-Afrika, Libériától a Kongóig. Korántsem olyan változatos, mint a szalagos fogas-ponty. Szokásaiban a cifra fogaspontyra hasonlít, az utóbbival együtt is tartható. Sikeres tenyésztése nagymértékben függ attól, hogy a tenyésztésre kiszemelt párt előzőleg elég változatosan és kellő mértékben táplálták-e.

Dr. Wiesinger Márton 56.

Sávos

Akvarisztika, 1975

fogasponty

tarkított

csörgedező

patakjaihoz

(Aplocheilus lineatus)

vezet. A nőstény fehérrel szegett

Ceylon szigetén és Elő-Ázsia keleti

fekete foltot visel farktövén. A hím

partvidékén sekély tócsákban tö-

testén — bár az egyébként dísze-

megesen irtja a szúnyoglárvákat ez

sebb — a folt hiányzik. Az eleven-

a kis hal, amiért is a helyi lakosság

szülő fogaspontyokhoz hasonlóan,

nagyra becsüli. Az akvaristák vi-

gyakran kidobja magát a vízből,

szont a csillogó pontsor díszítése

majd csobbanva szökken vissza.

miatt kedvelik. Főleg a hím szín

Ezért akváriumát le kell fedni!

pompás. Lapos feje csukaszerűvé teszi, s ragadozó természete is a

59.

csukáéra

(Epiplatys chaperi sheljuzhkoi)

emlékeztet.

társas

Vöröstorkú

díszcsuka

akváriumban is előfordulhat, hogy

Libéria pocsolyáiban, valamint az

egy-egy kisebb halat üldözőbe vesz.

Elefántcsontpart árkaiban tenyészik. Az importált példányok akváriumi

57. Zanzibári

tarkacsuka

leszármazottai sok nemzedéken át

(Pachypanchax playfairi)

formában,

Marakodó, összeférhetetlen termé-

megváltoztak. Csuka módjára víz

szete miatt kisebb halak közé ne

színéhez közel szokott zsákmányra

telepítsük.

trópusi

leselkedni. Élelme szúnyoglárva is

Zanzibár)

lehet. Egy hímmel egyszerre két

éghajlatú

Kelet-Afrika tájain

(pl.

honos, de Madagaszkáron és az

mintázatban

alaposan

nőstény is párosítható.

óriás teknőseiről híres Seychelleszigeteken is elterjedt. Mindenütt

Elevenszülő

félsós vizekben gyűjthető.

(Poeciliidae).

58. Kubai

patakhalacska

fogaspontyok

Észak-Amerika

déli

részein,

Közép-Amerikában, valamint Dél-

(Rivulus cylindraceus) Ez a közkedvelt halacska Kuba

Amerika

cukornádültetvényeinek

egzotikus

övezetében elterjedt, apró termetű

trópusi

és

szubtrópusi

hangulatát

hozza

lakásunkba,

halak átlagos testhossza, ikrázó

déltengeri

szigetek,

vízesésekkel

rokonaikéval egyezik. A hím általá-

134

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ban kisebb, mint a nőstény. A kis

61. Feketehasú limia (Poecilia

törpe hím fark alatti úszója párzó-

melanogaster)

szervvé — kopulációs úszóvá —

A faj hímje színezetben is különbö-

alakult. A hímivarsejteket huzamo-

zik a nősténytől: farktövén fekete;

sabb ideig raktározhatja. A nőstény

az úszók fekete szegélye és na-

nem ikrákat rak, hanem élő utódo-

rancssárga

kat szül. Az embriók az anyaállat

meg a nősténytől. A nőstény hasfa-

petefészkében fejlődnek ki.

la viszont sötétkék színben csillog.

hátúszó

különbözteti

Jamaica lassú folyású patakjaiban 60. Szivárványos guppi (Poecilia

és kisebb állóvizeiben honos. Növé-

reticulata)

nyi táplálékra is szüksége van. A

Csaknem minden akvarista ezzel a

hím nagyon tolakodó, s

kis,

fogas-ponttyal

„támadásai” elől a nőstény gyakran

kezdi a díszhaltartást. E rendkívül

az akvárium kövei között keres

szapora hal apró, színes hímje

menedéket.

elevenszülő

heves

szinte mindig udvarol a nagyobb, egyszínű

nősténynek.

Hazája:

62. Feketesávos limia (Poecilia

Venezuela, Trinidad és Barbados

nigrofasciata)

szigete, valamint Guayana. Az USA-

Az idősebb állat háta egyre maga-

ban, továbbá a két német államban

sabb lesz, és így alakja első látásra

külön guppi-egyesületek működnek,

is eltér a fiatalokétól. Haitiból szár-

amelyek

egyre

újabb

formákat

mazik, ahol félsós vizekben is meg-

Számos

tenyész-

található. Hazájában nagy rajokban

változat hímje jóval nagyobb, mint

tartózkodik. Akárcsak a rokon fajok,

a vad típusé, és a nőstény is színes.

a feketesávos limia is sok napfényt

Hazánkban állandó hőmérsékletű

igényel. Akváriumának vizét csak

forrásvizekben

fokozatosan szabad cserélni, mert

nemesítenek.

(Miskolctapolca,

Eger) elvadultan élt.

érzékeny

változására.

135

víz

összetételének

Dr. Wiesinger Márton Vitorlás

Akvarisztika, 1975

(Poecilia

fogasponty

velifera)

tenyésztették ki (piros-, fekete-, simpson stb.). A hím nemcsak

Mexikóban

partvidékén,

Yucatan-félsziget többnyire

előre, hanem hátrafelé is tud úszni.

félsós

Azok a példányok, amelyeknek bőre

(brak-) vízben él, de kiúszik a

túl sok fekete festéket tartalmaz,

tengerbe

is.

megbetegedésre hajlamosak (Úgy-

hátúszójú

hímjeit

Szokatlanul —

magas —

nevezett „mackónadrágos”, Berliner

nálunk ritkán lehet látni. A nagyobb

xifók). A faj érdekessége, hogy a

nőstények egy alkalommal száznál

nőstény hímmé alakulhat akkor is,

több utódot is szülhetnek.

ha már előzőleg utódokat szült.

64.

66.

Yukatáni

sajnos

fogasponty

Catemacoi

fogasponty

(Poecilia sphenops)

(Xiphophorus milleri)

A törzsalak Mexikótól Venezueláig

1960-ban fedezték fel a mexikói

terjedt el, főleg a partvidéki vizek-

Catemaco-öbölben

ben. Az akvaristák leginkább hibrid-

méretű Xiphophorus fajt. Elsősor-

jeinek kisebb termetű fekete szín-

ban a specialistákat érdekelheti,

változatát tenyésztik „Black Molly”

ugyanis csak egy színű szürke, mint

néven. Gyengén sós és jól fűtött

a guppi nősténye, és a hímnek

(24 °C feletti) vizet kíván, valamint

sincs kardfarka. A nőstény ritkán

bőséges algatáplálékot. Az utóbbi

szül ötven utódnál többet. Igénye-

időben forgalomba kerül egy lant

sebb megjelenésű a Xiphophorus

alakú

variatus-szal létrehozott hibridje.

farkúszójú

ún.

líra

farkú

ezt

törpe

„Black Molly” is. 67. 65.

Mexikói

kardfarkú

hal

Széleshátú

fogasponty

(Xiphophorus maculatus)

(Xiphophorus helleri)

Ennek farktövén jellegzetes sötét

Ez ma az egyik legelterjedtebb

folt látható, ami színváltozatokon is

elevenszülő akváriumi halunk. A

feltűnő. Újszülött ivadéka sok más

hím

elevenszülő

hosszú

kardnyúlványt

visel

haléval

ellentétben

farkúszóján. Első behozatala óta

nagy szikzacskós és gyámoltalan.

számos

Ezért nem honosodott meg — a

szín-

és

alakváltozatát”

136

Dr. Wiesinger Márton telepítési

kísérletek

egyetlen

állandó

Akvarisztika, 1975

ellenére

—

Florida

napsütötte

tavaiban

és

hőmérsékletű

tócsáiban honos. A nőstény egy-

forrásvizünkben sem. A mexikói

egy szülési periódusban — ami akár

kardfarkú hallal történt akváriumi

2-3 hétig is eltarthat — naponta 1-2

keresztezése nagymértékben meg-

utódot szül. Nagyon kis vízmeden-

növelte

cével is megelégszik.

kitenyésztett

formáinak

számát. 70. 68.

Tarkafoltos

tyocska

fogaspon-

(papagáj

platti,

Szúnyogirtó

fogasponty

(Gambusia affinis) A maláriaellenes küzdelem kereté-

Xiphophorus variatus)

ben

Az utóbbi időben ez is sokféle színű

Anopheles szúnyoglárvák pusztító-

tenyészváltozatban

került

ezt

kis

halat

mint

forga-

ját az egész világon széthurcolták.

lomba. Eredeti hazájában, Mexikó-

Hazája Texas. Más halakkal össze-

ban is sok helyi változata él. Külö-

férhetetlen, ragadozó. Nősténye a

nösen kedveltek a magas hátúszójú

guppi nőstényeire hasonlít, a hím

tenyészformák. Sajnos, nem mind-

viszont eltérő alakú és színű. Az

egyik hím színesedik ki teljes mér-

utóbbi nem mintás, a fekete pety-

tékben. Egyik. szép „változata” az

tyes „Holbrooki” változat kivételé-

USA-ban kitenyésztett, mind két

vel. Magyarországon csak állandó

ivarban sárga, illetve a farktájékon

hőmérsékletű vizekben telel át. A

élénk vörös „Marigold”. Sok napsü-

Hévízi-tóban

tést és ezzel összefüggésben alga-

betelepített állományban, vadon él..

és

Miskolctapolcán

táplálékot is igényel. 71. 69.

Törpe

fogaspontyocska

Rabló

csukaponty

(Belonesox belizanus)

(Heterandria formosa)

Nevét — csukaponty — a tengeri

Apró termete ellenére általában

csőrös

nem félénk hal, sőt 2 centiméteres

hasonlósága alapján kapta. Közép-

hímjei egymással párharcot vívhat-

Amerikában

nak. Ez a világ egyik legkisebb

Nicaraguáig megtalálható. Gyakran

gerinces

félsós vizekben is él. Feltűnően

137

állata.

Dél-Karolina

és

csukához

(Belone)

Mexikó

déli

való

tájaitól

Dr. Wiesinger Márton nagytermetű

Akvarisztika, 1975

elevenszülő

72.

Tőzegsügér

(Mesogonistius

fogasponty. A nőstény a 20 centi-

chaetodon)

méteres testhosszúságot is elérheti.

Az Egyesült Államokban Marylandtól

Ajánlatos a nemeket külön tartani.

New Jerseyig fordul elő. Kedveli az

Pároztatás előtt a nőstényt alapo-

álló — vagy lassú áramlásban levő

san meg kell etetni — pl. kis hallal

— tiszta, homokos talajú vizeket. A

(guppi) —, mert ellenkező esetben

magas

a hímet is megtámadhatja. Na-

tartást, valamint a vízváltást meg-

gyobb

nőstények

száznál

vízhőmérsékleten

történő

több

sínyli. Akváriumvizének hőmérsékle-

utódot szülhetnek. Az újszülöttek

te 8-22 °C között változhat. Gyors

már 2,5-3 centiméter hosszúságú-

mozgású

ak.

társítani. A hím homokba váj se-

halakkal

nem

szabad

kélygödröt. Ebbe rakja le a nőstény Díszsügérek (Centrarchidae)

ikráit. Ez utóbbiak gondozását is a hím veszi át.

A díszsügérek észak-amerikai fajok, csaknem

kizárólag

édesvízben

73.

Törpesügér

(Elassoma

élnek. Testük magasságát a kifeszí-

evergladei)

tett hátúszó még növeli. Hátúszójuk

A törpe naphalaknak ez a 3-3,5

két részből áll, de a két rész egy-

centiméterre megnövő faja megér-

mással

demel egy külön kis akváriumot,

összenőtt.

Kistermetű,

gazdaságilag értéktelen halak. Az

ahol szaporodni is

ivari különbségük nehezen fedezhe-

különösebb kezelés nélkül. Sokan

tő fel. Akváriumban is alacsony

hidegvízi halnak tartják, hiszen 4

vízhőmérsékletet

°C-os vizet is elbír. Felfelé 30 °C a

ikrákat és az ivadékot a hím gon-

hő-tűrése, de ha ilyen meleg vízben

dozza. A kis halak gödörben kelnek

tartanánk,

ki.

kellene gondoskodnunk. Az Egye-

igényelnek.

erős

fog minden

szellőztetésről

sült Államokban Észak-Karolinától Floridáig honos.

138

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Nanduszfélék (Nandidae)

zuelában éjszakai életmódot folytat ez a ragadozó hal. Általában az

Ezek a magas, oldalt erősen lapos

akvárium altalaja felé mutató test-

testű

tartást vesz fel. A nőstény kövekből

ragadozó

halak

éjszakai

életmódot folytatnak, nappal üre-

készített

gekben rejtőznek. Minden fajuk

boltozatára ikrázik, majd a hím

ivadékgondozó:

gondozza az ivadékot. A magyar

ikráikat

üregek

mesterséges

boltozatára, úszónövényekre vagy

akvaristák

vízinövények levélfonákjára rakják.

ritkán látható.

Még

habfészekfújó

faj

otthonában

Bölcsőszájú

Afrika

(Cichlidae)

Dél-Amerika

aránylag

akad

köztük. A fészket a hím őrzi. Ázsia, és

barlang

szűkebb

sügérek

területein találhatók. E fajok egy része amerikai, mások 7 4 . Kéksügér (Badis badis)

Afrikában honosak. Ázsiában csak

Ez az indiai Nandida a második

egyetlen (Etroplus) nemük él. Az

világháború előtti évtizedekben volt

etológusok

divatos díszhal a magyar akvaristák

„legértelmesebbek”

körében. Később a különféle böl-

akváriumi hal közül. Ideális akvári-

csőszájú

umlakók lennének, de sajnos sok

kéksügérnek számos élénk színű

közöttük a nagytermetű, talajtúró

tenyészváltozata ismeretes. Virág-

vagy legalábbis „territoriális visel-

cserépbe

kedésű” reviert (körzetet) védő faj.

halak

kiszorították.

vagy

terméskövekből

véleménye szerint

valamennyi

készített kis barlang falára ikrázik. A

Ivadékgondozásuk

hím úgy termékenyít, hogy a nős-

megkülönböztethetünk

szempontjából

tény fölé görbíti testét, és úszóinak

illetőleg apai családot alkotó, vala-

mozgatásával sodorja a hímivarsej-

mint olyan fajokat, ahol mindkét

teket a lerakott petékre.

nembeli szülő gondozza az ivadé-

anyai,

kot. A nőstény ívás előtt tojócsövet 7 5 . Schomburgk

soktüskéjű

fejleszt, vagy legalább az ivarsze-

(Polycentrus

schomburgki)

mölcse nyúlik meg. A tengeri halak

Guayanában, Trinidadban és Vene-

közül a Pomacentridae családba

hala

139

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

tartozó korallszirti halakkal vannak

78.

Feketecsíkos

bölcsőszájú

rokonságban.

hal (Cichlasoma nigrofasciatum) A guatemalai Amatitlan és Atitlan

76.

Nílusi

bíbor

tarkasügér

(Hemichromis bimaculatus) A

tarkasügér

riumába

vagy

egyáltalában

alapon

ültessünk növényt, vagy csak né-

világító kék foltjai a trópusi pintyek

hány szálat kövekkel körülbástyáz-

mintázatára emlékeztetnek. Egész

va, mert különben kitúrja. Szereti a

Afrikában elterjedt, és számos helyi

kristálytiszta vizet. Ívása szabadon

változata

akvárium

álló kövek felett történik. Minthogy

kőépítményeit a fenéküvegre kell

könnyen tenyészthető, kezdőknek is

helyezni, mert úgyis kiásná alóluk a

ajánljuk.

homokot,

égővörös

tavak egyik jellegzetes hala. Akvá-

létezik.

és

végül

lehuppanva

eltörhetnék az üveget. Előbb-utóbb

79.

„holdbéli kráterek” jelzik működé-

(Cichlasoma meeki)

sét.

Imponáló megjelenésű, egy „meki

Medencéjét

ugyanis

saját

igényeinek megfelelően rendezi át.

Vöröstorkú

sügér

pár”, amint népes családját kotlóstyúk módjára vezetgeti. A kis halak

77. Egyiptomi szájköltő hal

kőre vagy virágcserépbe lerakott

(Haplochromis multicolor)

ikrákból kelnek ki, majd a szülők

Afrikában rendkívül nagy területen

áthurcolják őket egy előre elkészí-

él ez a különös életmódú apró hal.

tett gödörbe. A szülők még az

Hozzánk legközelebb a Nílus deltá-

ivadékok elúszása után is pajzssze-

jában található. A nőstény lerakott

rűen előrefordított kopoltyúfedőik-

ikráit torokzacskójába felszedegeti,

kel rontanak minden ellenség felé,

és ott kelti ki. Csaknem két hétig

miközben vörös torkuk fenyegetően

egyetlen falatot sem eszik, míg

izzik.

végül kiköpi az időközben kikelt apró halakat. Veszély esetén azok

80.

visszaúsznak élő bölcsőjükbe, sőt

(Cichlasoma tetracanthus)

Kubai

bölcsőszájú

hal

még néhány napig aludni is vissza-

Amióta Kubához fűződő gazdasági

járnak anyjuk szájába.

kapcsolataink kiszélesedtek, nem-

140

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

csak a havanna szivar közismert.

rekhez hasonló ivadékgondozásu-

Ahogy a kubai narancs és rum is

kat, leváló hámsejtekkel való ivadék

bekerült háztartásainkba, úgy a

táplálásukat náluk is megfigyelték.

kubai bölcsőszájú hal is kezd elter-

Magyarországon első ízben a Fővá-

jedni akváriumainkban. A hím halat

rosi Állat- és Növénykertben sikerült

a nősténytől elég nehéz megkülön-

böztetni, mert mintázatuk hasonló.

1955-ben.

márványsügérek

szaporítása,

Mindössze annyi különbség mutatkozik, hogy a hím hát- és fark alatti

83.

úszója hegyesebb végű.

(Nannacara anomala)

Csíkos

Guayana 81. Kék

akara

széleshomlokú

vagy tarkasügér

törpe

tarkasügér

szavannáinak

folyóvizeiben,

valamint

kisebb folyók

holtágaiban található törpe bölcső-

(Aequidens latifrons)

szájú sügér. Hőigényes, mozgékony

Bár a kék akara nagy testű bölcső-

halacska. Jellemző rá az anyai

szájú hal, nem túrja ki az akvárium

család, ahol a nőstény végzi az

növényeit.

ivadékgondozást. A nőstény egyéb-

nem

Ebben

hasonlít

tekintetben

családjának

egyik

ként

élénkebb

színű,

alapján

amelyet

miatt

hímtől. Ivadék hiányában pótcse-

„Chanchitó”-nak (disznócska) be-

lekvésként előfordulhat ebben a

céztek. Kolumbiában és Panamában

fajban is a planktonrákok gondozá-

terjedt el. Szívesen veszi, ha akvá-

sa.

talajtúró

volta

különböztethető

rajzolata

régebben gondozott tagjához sem,

meg

riumának vizét időnként részlegesen felfrissítjük.

84. Pávaszemes pompássügér (Pelmatochromis

82.

Márványsügér (Astronotus

subocellatus

kribensis)

ocellatus)

Ez a sügérféle mindenben megfelel

A fiatal állatok testformájuk alapján

a sokat sejtető nevének. Különösen

és mintázatban korallhalakra emlé-

a nőstény feltűnő színű. Mondják

keztetnek. Az idősebbek Guatema-

ezt a fajt bíbor-hasú sügérnek is,

lában piaci halak. A diszkoszsügé-

minthogy

141

haloldala

bíborszínben

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

játszik, de lehet kifejezetten cékla-

világítani, ugyanis ellenkező eset-

színű is. Afrikában a Nigertől Kame-

ben

run déli tájáig honos. Ikráit cserép-

planktonrákok a világosba, a kis

be rakja, és a nőstény végzi az

halak meg a sötétbe húzódnak, és

ivadék gondozását. Rokon faja a

így „terített asztal” mellett is éhen-

számos fényes folttal díszes Tho-

halás fenyegetné őket.

táplálékul

beadott

mas pompássügérje újabban vált nálunk ismertté, mert csak a hatva-

87.

nas években került Európába.

(Apistogramma reitzigi)

Sárga

törpe

tarkasügér

Az akváriumi gondozásban egyre 85. Törpe tarkasügér (Apisto-

jobban terjedő törpe Cichlidák egyik

gramma agassizi)

faja. A nagyobb termetű bölcsőszá-

Ez sem talajtúró faj, így megkíméli

jú halakkal ellentétben ennek is

az akvárium növényzetét. A törpe

nagy előnye, hogy nem talajtúró.

bölcsőszájú halak egyik képviselője,

Hazája a Rio Paraguay. Szaporítá-

mellékfolyóiban

sához virágcserepet vagy kókusz-

honos. Lágy, savanyú vízben érzi jól

dióhéj darabot szoktak medencéjé-

magát, de a vízváltásra, illetve a víz

be tenni, amibe a nőstény lerakja

összetételének

megváltozására

ikráit. Gyakori jelenség nála, hogy

érzékeny. Az ivadék gondozását

ha az ivadék gondozásában valami

főleg a nőstény végzi.

okból akadályozva van, elkezdi a

Amazonas

táplálékként 86.

Pillangó

tarkasügér

beadott

vízibolhákat

terelgetni.

(Apistogramma ramirezi) 88.

pillangó. Az Orinocóban és annak

scalare)

vízgyűjtő területén terjedt el. A

A harántcsíkozás íváskor remekül

tenyészpár kiválasztása nehéz a

álcázza a vitorláshalat a nádszálak

nemek alaktani hasonlósága miatt.

között.

Amellett a nőstények sokszor hím

alakú, lapos testével az Amazonas

módjára

leggyorsabb folyású szakaszaiban a

viselkednek.

ivadék

akváriumát egyenletesen kell ki-

Vitorláshal

(Pterophyllum

Tarka és mozgékony hal, mini egy

Máskülönben

sziklákhoz

simul,

kis

háromszög

ellenállást

142

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

fejtve ki ilyenkor a víz sodrával

Labirintkopoltyús

szemben. Ikráit vízinövények leve-

(Anabantidae)

halak

lére rakja. Ívás előtt a hím a levelet szájával gondosan megtisztítja. Ezt

Délkelet-Ázsiában,

akkor is megteszi, ha műanyag

valamint Nyugat-Afrikában a felme-

levélre

akváriumban.

legedő sekély vizekben élnek ezek a

Hazájában a helyi lakosság „őrült

különös halak. Ehhez az oxigénben

halnak”

szegény környezethez pótkopoltyú-

ívatjuk

hívja. Ez

elnevezés

Indonéziában,

onnan származik, hogy az idősebb

jukkal

példányok nagyon ijedősek, és ha

ikrákat és ivadékot lebegtető habfé-

(labirintszerv),

megzavarjuk őket, fejjel a homok-

szek-fújással

nak rohannak.

Hasúszóik tapogatókká

89.

Diszkoszhal

(Symphysodon

valamint

alkalmazkodtak. gyakran

fonálszerű

módosultak.

Hőigé-

nyesek, vizüket külön sózni nem

discus)

szakad. A hím nagyobb hátúszója

Ez is az Amazonas vízrendszerében

kihegyesedő. Az itt ismertetett fajok

fordul elő, főleg a Rio Negróban és

átlagos testhossza 8 centiméter.

a Tapajósban. De sok akvarista szíve vágya ez az egyelőre még

90. Kínai

nehezen elérhető trópusi halcsoda!

(Macropodus opercularis)

Alakja, mintázata egyaránt mesébe

Az aranyhal „egyeduralmát” ez a faj

kivárakozik.

teszi

szakította meg. Mint labirinthal, ez

rendkívülivé, hogy a szülők kezdet-

is különleges légzőszervének kö-

ben

szönheti, hogy légköri levegőből is

Életmódját

hámváladékukkal

táplálják

paradicsomhal

kicsinyeiket. Mindkét szülő etet, és

tud

váltáskor ügyesen kimért mozdula-

Kínában a rizsföldek sekély vizeiben

tokkal

elvadultan él.

adják

át

egymásnak

„hámmezőkön legelésző'

lélegezni. Ragadozó hal,

aprósá-

gok népes csapatát. Tenyésztésé-

91. Törpe

ben a magyar Zsilinszky Sándor

(Macropodus cupanus)

kimagasló eredményeket ért el.

India és Ceylon édes-, valamint

paradicsomhal

félsós vizeinek lakója. A hím ajka

143

Dr. Wiesinger Márton duzzadtabb,

és

Akvarisztika, 1975

nemcsak

hát-,

93. Törpegurámi (Colisa lalia)

hanem farkúszója is hegybe fut ki.

Társas akváriumban is könnyen

Európába. Mint neve is sejteti, a

tartható. Hazánkban már sokan

pótlégzőszerves

tudtak létezéséről, mielőtt akvári-

halak családjának ő a legkisebb

umkereskedői forgalomban megje-

tagja az akváriumban. Buborékból

lent volna. Első hazai behozatalakor

fújt habfészkébe a hím úszónövé-

már többen ismerősként üdvözöl-

nyeket

ték. Az 1930-as években ugyanis a

beépít. Nász idején a hím különö-

Frank

csomagjaiban

sen színpompás, a nőstény viszont

többszínnyomásos képeit helyezték

csak ezüstszürke. Az ivadék felne-

el reklám céljából.

velése nem volna nehéz, de amikor

pótkávégyár

törpegurámit

Indiából

hozták

labirintkopoltyús

(pl. úszó májmohát)

a kis halak elérik az 1 cm-es nagy92.

Sziámi

harcoshal

(Betta

splendens)

ságot, a labirintszervük kifejlődése miatt nagy lehet az elhullás.

Két hím sziámi harcoshal legfeljebb akkor tűri meg egymást, ha egy

94. Ajakos gurámi (Colisa labiosa)

fészekaljból valók és együtt nevel-

Névadó sajátsága arra utal, hogy e

kedtek. A thaiföldiek halviadalokat

gurámi ivarérett hímjeinek szája

rendeznek velük. Sokan veszítették

felett feltűnő ajakduzzanat alakul ki.

már el egész vagyonukat a fogadá-

sokkal egybekötött Bettaviadalokon.

annál valamivel nagyobb termetű,

Az ikrák a víznél nagyobb fajsúlyú-

és

ak, de a hím a szájába veszi, majd

Hátsó-Indiában

átköpi azokat a habfészekbe. Ezt

sűrűn benőtt, erősen beárnyékolt

akkor is

villamos

tócsákban, fonalszerű halúszóival

dübörgése „rázza ki” az ikrákat az

tapogatózva halad előre. Szaporo-

akvárium vízfelszínén úszó fészek-

dásában is a törpegurámira emlé-

ből.

keztet.

megteszi, ha

törpegurámihoz mintázatában

hasonlít, is

eltér

de attól.

vízinövényekkel

95. Mézgurámi (Colisa chuna) Nevét a hím mézsárga alapszíneről

144

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

kapta; egyébként a törpeguráminál

de álomszép mintázatú és főleg

is színpompásabb labirinthal. Indiá-

nászjátéka felejthetetlen élmény.

ból a Brahmaputra vidékéről és a

Hátsó-India,

volt Kelet-Pakisztán kisebb állóvize-

Borneó sekély, meleg, vízinövé-

iből jutott el a díszhalkedvelők

nyekkel sűrűn benőtt állóvizeiből

akváriumába. Ha kis medencébe

került a szobaakváriumokba. Néme-

sok egyedet helyezünk el, könnyen

lyik hím a habfészek alatt homokból

verekedés törhet ki köztük. Hab-

kúp alakú kupacot készít.

Java,

Szumátra

és

fészke nem készül különös gonddal, sőt olyan esetet is megfigyeltek,

98. Csókos gurámi (Helostoma

amikor habfészek nélkül ívott le.

temminckii) A csókos gurámit Hátsó-India és

96.

Kék

gurámi

(Trichogaster

trichopterus sumatranus)

Indonézia

lakossága

fogyasztja.

Nevét arról kapta, hogy már a fiatal

Ez a halványkék, ezüstcsillogású

halak vastag, húsos ajkukat tapa-

labirinthal

dókorongszerűen kifordítják, és azt

India

sekély

vizeiből

származik. Hasúszói hosszú tapoga-

egymáshoz

támasztva

tókká módosultak. Ívás előtt a

nak”. Ez a szokásuk nem mindig

család többi tagjához hasonlóan a

függ össze a párválasztással, mert

hím habfészket „fúj”. Látványos

azonos nemű halak is megteszik.

nászjáték után a nőstény ebbe

Halunknak van egy festékanyagban

rakja le olajtartalmú, apró ikráit. A

szegény,

hím szerepe a párzással nem ér

tenyészváltozata, amely fehér testű,

véget: a fészekben levő ikrákat,

és

majd a kikelt ivadékot is őrzi.

gyöngyházfényben csillog.

megfelelő

„csókolóz-

ún.

félalbinó

világítás

esetén

97. Gyöngygurámi (Trichogaster

leeri) Egyik legkeresettebb díszhalunk ez a faj. Ijedős, sérülésekre érzékeny,

145

következő

vegyes

csoportba

soroltuk a kevés akváriumi halfajt magukba foglaló családokat.

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Tapadóhalak (Gyrinocheilidae) (G) Délkelet-Ázsia a hazájuk. A pontyfélékkel és csíkfélékkel állnak közeli rokonságban. Ajkuk tapadókorongot alkot. Mind ez ideig az egész családból csak 3 Gyrinocheilus faj ismeretes.

tetni. Hátsó-Indiában több trópusi és

szubtrópusi tengeri félcsőrös

csukafaj él. Kalászhalak (Atherinidae). (A) Kettős hátúszójú rajhalak; szétszórlálhatók. Az édesvízi akváriumokban

E család fenéklakó, hengeres testű, nagyobbrészt gyors folyású vizekben található fajokat foglal magában. Pikkelyeik aprók. Sok faj béllélegző. Szem alatti tövisük gyakran felmereszthető és fájdalmas sebet ejthetnek vele. Európában, Ázsiában és néhány fajuk Afrikában honos.

ápolt fajok többnyire Ausztráliában őshonosak. Üvegsügérfélék (Centropomidae) (Cent.) A család akvarisztikai szempontból fontosabb fajai mind apró, néhány centiméteres, többé-kevésbé átlátszó halacskák. India és a Csendesóceán partvidékén, folyamok torko-

Félcsőrös

csukafélék

(Hemirhamphidae) (H) formájú,

apró

halak,

jellemző rájuk, hogy felső állkapcsuk rövidebb, mint az alsó. E sajátságuk a víz felszínéről történő táplálkozásukkal (a vízre rárepülő rovarok

alakja szerint lehet megkülönböz-

tan az egész földkerekségen megta-

Csíkfélék (Cobitidae) (C)

Megnyúlt

össze. A nemeket fark alatti úszójuk

zsákmányolásával)

függ

lataiban félsós vizekben találhatók. Gébfélék (Gobiidae) (Gob.) Hasúszójuk egész

páratlanná

Földön

vált.

elterjedtek,

főleg

tengerben és félsós vízben, de teljesen édesvízhez alkalmazkodott fajok is ismeretesek közöttük.

146

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

99. Algaevő tapadóhal

bennszülöttek

(Gyrinocheilus aymonieri) (G)

úszkál a sekély vízben. Élő utódokat

A thaiföldi patakokban ez a faj 25 centiméteres

testhosszúságot

elér, ám akváriumban jóval kisebb marad. Alakja a fenékjáró küllőére emlékeztet.

akvaristák

azért

kedvelik, mert szorgalmasan letisztítja az akvárium üvegfalait, az ott fejlődő algákat legeli le róluk. 100. Tüskésszemű leopárd-csík

(Acanthophthalmus semicinctus) (C) Az akvaristák „kuhli”-nak becézik, ezt az Indiában honos leopárdcsíkot. Az igazi kuhlitól azonban abban

különbözik,

hogy

sárga

harántövei nem teljesek, hanem a hasoldalon megszakadnak. Régebben azt hitték róla, hogy íváskor habfészket épít, de valószínű, hogy csak az állatok erőteljes mozgása keltett buborékképződést. Megtörténhet az is, hogy beássa magát a homokba, s így az akváriumban eltűnhet szemünk elől. 101.

Félcsőrös

körül

hoz a világra, de nem tartozik az elevenszülő

fogas-pontyok

közé.

Minthogy felső állkapcsa rövidebb az alsónál, kizárólag a víz felszínéről táplálkozhat. A frissen importált állatok akváriumába kevés tengervizet

vagy

konyhasót

ajánlatos

tenni. 102. Ausztráliai szivárványhal

(Melanotaenia Érdemes

rnacculochi)

gondozására

(A) nagy

figyelmet fordítani, már csak azért is, mert az ötödik földrészről eddig nagyon kevés díszhalunk érkezett. Nevét a szivárvány minden színében

pompázó

kapta.

pikkelyköntöséről

Minthogy

Északkelet-

Ausztráliában folyókban él, oxigénigénye is

meglehetősen

magas.

Társas ösztönét csak akkor tudja kiélni, ha csapatban tartjuk. 103.

Nagy

szivárványhal

(Melanotaenia nigrans) (A) Eléri a 10 centiméter hosszúságot.

csuka

(Dermogenis pusillus) (H) Indonéziában és Malájföldön a

147

cölöpházai

Kelet-Ausztráliából vízváltásra

származik.

érzékeny,

akárcsak

testvérfaja, az ausztráliai szivár-

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ványhal. Részben nagyobb testmé-

kemény, de egyben kristálytiszta

retének köszönheti, hogy az akva-

vizet. Szeret csapatokban a víz

risták otthonában ritkábban látható.

felszínéhez közel tartózkodni. Az akvárium altalajáról nem szed fel

104.

Celebesi

napsugárhal

táplálékot, és csak azt fogyasztja el,

(Telmatherina ladigesi) (A)

ami a felszínen úszik vagy a vízben

Bár ezt a fajt már 1935-ben impor-

lebeg. Tenyésztése is csapatban

tálták Celebesz szigetéről, mégis

történhet, több nőstényt és keve-

csak az utóbbi években terjedt el

sebb

nálunk. Nevét gyönyörű formájáról

medencébe rakni.

hímet

kell

tenyész-

és csillogó színeiről kapta. Minthogy nagyon érzékeny a penészgombás

106. Indiai üvegsügér (Ambassis

fertőzésre,

lala) (Cent.)

akváriumába

tegyünk

konyhasót (egy evőkanállal 10 liter

Az üveghalak átlátszósága abból

vízbe, de ne jódozottat!) Nagy

adódik, hogy izmaik fénytörése a

előnye e halnak, hogy vidéki akva-

környező vizéhez hasonló, ezért

risták is tarthatják, nem túl kemény

röntgenfelvételre emlékeztető képet

kútvízben, sőt tenyésztésével

nyújtanak. Ívás előtt a hím a nős-

több

tényt szép kimért mozdulatokkal

napig tart, és ezért a medencébe

úszkálja körül, miközben pikkelyei-

helyezett,

nek

megpróbálkozhatnak.

műnövényt venni,

Ívása

ikraaljzatnak naponta

hasonló

alkalmas

szokták

összetételű,

aranycsillogása

különösen

tetszetős. Az ivadék felnevelése

sokáig nem sikerült, mert a te-

alacsony (kb. 10 cm-es) vízoszlopú

nyésztők nem tudták, hogy annak

medencébe helyezve át.

első

táplálékát

(Cyclops, 105.

Pirosfarkú

kalászhal

evezőlábú

Diaptomus)

rákok

naupliusz

lárváiból kell biztosítani.

(Bedotia geayi) (A) Ez a 9 centiméter hosszúságot elérő

107. Darázshalacska (Brachygo-

nyúlánk hal — akárcsak a család

bius nunus) (Gob.)

többi tagja — előnyben részesíti a

Tipikus brakkvízi (félsós vízi) hal,

148

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ezért akváriumi tartás esetén ezt a

kövekre vagy az akvárium üvegfa-

sajátságát figyelembe kell venni.

lára tapad. Gyökerek között bujkál,

Apró indiai géb, amit az akvaristák

ikráit üregek kőboltozatára ragaszt-

többsége

xanthozona

néven

ja, és azokat a hím őrzi. Tenyészté-

ismer. Jellegzetes a sárga-fekete

se az elmúlt években Svédország-

mintázata. Összenőtt hasúszóival

ban sikerült.

149

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

DÍSZHALAK TERMÁLVIZEINKBEN

Hazánk halfaunáját őseurópai és pannóniai bennszülött fajokon kívül nemcsak észak-, kelet- és dél-európai származású fajok alkotják, hanem olyanok is, amelyeket más világrészekből telepítettek ide. E betelepített fajok nagy része gazdasági jelentőségének köszönheti itteni előfordulását. Gyakorlati okokból honosítottak meg nálunk több észak-amerikai halfajt. Ilyenek a szivárványos pisztráng (Salmo irideus), a pataki szaibling (Salmo fontinalis), a pisztrángsügér (Micropterus salmoides) és a törpeharcsa (Amiurus nebulosus). Az észak-amerikai naphal (Lepomis gibbosus) a Bárdi tógazdaságból véletlenül került a Balatonba, és onnan a Sión át nyomult előre a Dunába. Telepítés eredményeképpen honosodott meg nálunk az ázsiai eredetű ezüstkárász

(Carassius auratus gibelio), az aranyhal őse, valamint a kínai növényevő halak, a fehér amur és a busa (Ctenopharyngodon, Hypophthalmichthys). Román vizekből jutott át hozzánk az oda is behurcolt kínai razbóra (Pseudorasbora

parva). Az eddig felsorolt halfajok előfordulására vonatkozólag a szakirodalomban részletes adatokat találunk. Egészen már a helyzet több európai díszhalfajt illetőleg, amelyeket műkedvelő akvaristák telepítettek be. Ezek a halak valamennyien az elevenszülő fogaspontyok közé tartoznak. Hazájuk Közép- és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi vidékeire esik, és így érthető, hogy csak állandó hőmérsékletű forrásvizekben találhatták meg életfeltételeiket. Miskolctapolca, Hévíz, a budapesti Rómaifürdő és az egri hőforrások vizeire gondolunk.

150

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Habár helyenként az említett halak csaknem nyolcvan éve élnek vadon, mégis többször elkerülték a szakemberek érdeklődését.

MISKOLCTAPOLCA

Aki a miskolctapolcai hőforrások élővilágát tanulmányozza, trópusi növények közt elcikázó elevenszülő halakban gyönyörködhet. Eredetüket kutatva vissza kell pillantanunk a századfordulóra. A múlt század vége felé élt Miskolcon egy

Buday nevű természetrajztanár, aki a helybeli katolikusgimnázium természetrajzi szertárában akváriumokat rendezett be. Külföldről hozatta az akkor még nagyon ritka és költséges díszhalakat. A századforduló után, amikor nyugalomba vonult, halait kivitte a tapolcai nagy tóba. Így vadult ki több elevenszülő fogasponty: a Venezuelában és a környező szigeteken honos Poecilia reticulata, amelyet az akvaristák egyszerűen „guppi”-nak neveznek; a mexikói kardfarkú hal (Xiphophorus helleri) és az Anopheles szúnyogálcák pusztítására is felhasznált szúnyogirtó fogasponty (Gambusia affinis). A felsorolt fajok közül a guppit és a Gambusiát ma is megtaláljuk Miskolctapolcán. A guppi terjedésének azonban fokozatosan gátat vet a Gambusia rohamos elszaporodása. Felmerül a kérdés, hogyan bomlott meg a díszhalak egyensúlya, és hogyan tudta a Gambusia a guppit kiszorítani? Az említett három halfaj közül a guppi a legszaporább, amennyiben vemhességi ideje csak négy hét. Az ivadék hamar felnő, három hónap alatt eléri ivarérettségét, és így már újabb generációknak adhat életet. Évente tehát három nemzedék nő fel a tavaszi—nyári időszakban.

151

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A betelepített guppi-egyedek utódai azonban már ötven év alatt beltenyésztéses degeneráción estek keresztül, és így szaporodóképességük is leromlott. Habár a Gambusia talán nem is tűnt el nyomtalanul, arra sincs adatunk, hogy valaki is fogta volna. 1938-ban Paulovics Miklós vérfelfrissítő telepítést végzett, amennyiben Egerből származó guppikat bocsátott ki a tóba. Halunk a k5vetkező években tömegesen ellepte a tó egész vízrendszerét. 1940-ben a fürdőigazgatóság a korszerű fürdőjét díszíteni akarta, és hatytyúkat helyezett ki a tóra. Ezek a hattyúk alaposan megtizedelték a halállományt, és csak 1944 telén, az ostrom alatt szűnt meg kártételük, amikor a rombolásnak a madarak is áldozatul estek. 1944 óta a Gambusia soha nem látott tömegekben szaporodott el. Ama példányok utódairól van itt szó, amelyeket az Országos Közegészségügyi Intézet szúnyogirtás céljából, a Keszthely melletti Hévízről hozatott át Miskolctapolca tavába. Ezek nemcsak a fürdő területén levő tavakba, de a tavak meleg vizét levezető Hejő-patakba is kivadultak. Ez utóbbi helyen társhalai a vágó csík (Cobitis taenia) és a ragadozó őn (Aspius aspius). 1947 nyarán, amikor a helyszínen vizsgáltam a halállományt, a begyűjtött anyagban még találtam néhány guppi nőstényt. Hím guppit azonban a sok száz

Gambusia között nem sikerült felfedeznem. A helybeliek közlése szerint 1944 óta nincs Tapolcán színes hím. Ez a megállapítás jól szemlélteti a guppi jelentékeny ritkulását. Ugyanis a Gambusia nősténye hasonló a guppi nőstényéhez — a hozzá nem értő könnyen összetéveszti vele —, de hímje ugyancsak egyszínű, ellentétben a tarka foltokkal ékeskedő guppi hímmel. Minden jel arra mutat, hogy a Gambusia a guppit már csaknem teljesen kiszorította, és a begyűjtött állatok csak „utolsó mohikánjai” egy nemrég még viruló guppiállománynak.

152

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Mielőtt a Gambusia rohamos terjedését és vele együtt a guppi kipusztulásának okait kutatnánk, vizsgáljuk meg a Keszthely melletti Hévízi-tó fogaspontyait, ahol a biológiai egyensúlyt ugyancsak a közép-amerikai származású Gambusiák bontották meg.

HÉVÍZ

1939-ben az Országos Közegészségügyi Intézet támogatása mellett dr. Nikolics Ferenc állatorvos a Gambusia tenyésztésével kísérletezett szúnyogirtási célzattal. Az OKI-tól kapott példányokat elkerítve tartotta a Hévízi-tóból kifolyó „főlefolyás” (röviden: gát) zsilipje mellett. A víz fizikai és kémiai sajátságai mindenben megfeleltek a hal életigényeinek, úgyhogy rövidesen elszaporodott. Ekkor történt, hogy valaki éjszaka kíváncsiságból megrongálta a ketrecet, és a halak kiszabadultak. Rövidesen elterjedtek a tó és a gát minden részén, csak éppen a mélyebb helyeket kerülték el. Tömeges elszaporodásukat 1941 és 1942 nyarán észlelték. A kb. 38 méter mélységben feltörő források környékén nem tudnak megélni, már az erős vízáramlás miatt sem. Inkább a sekély parti övet kedvelik. Csapatokba verődve az ún. Lótusz-öbölben, de még nagyobb tömegben a tó délkeleti részén úszkálnak a sekély, 32-35 °C-os melegvízben. A gát vize egyre jobban hűl, minél inkább távolodik a tótól. Magam a Hévízzel szomszédos Alsópáhok község határában — kb. 2 km távolságra a Hévízi-tótól — még találtam Gambusiát.

Nikolics dr. megfigyelése szerint azonban halunk csapatosan lejár a KisBalatonba, és onnan az őszi hűvösebb idő beálltával nyomul vissza a gát melegebb vizébe. A hévízi-tóból származó Gambusia-példányokat akváriumban még 5 C-fokos vízben is sikerült életben tartani. Halaim keveset úsztak, és étvágyuk sem volt a nem megfelelő környezetben, de a meghűlés jelei (egy helyben

153

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A FORRÁSOK NAPI VÍZHOZAMA 500-700 EZER HL, (34-35 °C, RADIOAKTÍV), VAGYIS TÖBB, MINT AMENNYIT A BUDAI HŐFORRÁSOK EGYÜTTESEN TERMELNEK

154

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

történő imbolygás képében) nem mutatkoztak. Mindez azt bizonyítja, hogy a

Gambusia jóval kevésbé hőigényes hal, mint a guppi. Ez utóbbi ugyanis már 16 C-fokos vízben könnyen megfázik. Ezt a körülményt sem szabadfigyelmen kívül hagyni, ha halunk gyors térfoglalására keresünk magyarázatot. Mindamellett a tóban már a víz magas hőfoka miatt más oka kell hogy legyen a Gambusia telepítése előtt oly gyakori guppi pusztulásának. Ha a Gambusia affinis életmódját figyeljük, kitűnik, hogy kifejezetten ragadozó hallal van dolgunk. Nemcsak a szúnyogálcákat tépi szét előszeretettel, hanem még nála nagyobb halakat is megtámad, és úszóikból kihasít egy-egy darabot. Saját fajtáját nem bántja, csak amennyiben minden hal megeszi a nála jóval kisebbet. A „tragédia” lejátszódott kicsiben is, amikor akváriumi kísérlettel próbáltuk a Gambusia térfoglalásával párhuzamosan a guppi kipusztulását igazolni. A Gambusia tehát kiirtotta a guppit, de nem irtotta ki a szúnyogokat. A tájékoztató gyomor és béltartalom-vizsgálatok azt mutatták, hogy nálunk növényi táplálékon kívül a vízbe hulló rovarokból él. Plankton itt nem jöhet számításba, mert a tó vize plankton szempontjából „holt víznek” tekinthető. A szúnyogok inkább tócsákban, kiöntésekben tenyésznek, és nem a tóban meg a gátban, a Gambusiák fő elő-fordulási helyén. Ma mégis kevesebb a szúnyog, mint egykor volt Hévízen, de ez, Nikolics dr. véleménye szerint, inkább a rendszeres petróleumpermetezésnek köszönhető. Említésre méltó, hogy halunk társhalai a tóban: a ponty (Cyprinus carpio) és a vörösszárnyú koncér (Rutilus rutilus); a gátban pedig a már említett fajokon kívül a vágócsík (Cobitis taenia), valamint az észak-amerikai naphal

(Lepomis gibossus) él.

155

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

BUDAPEST— RÓMAIFÜRDŐ

Ha belelapozunk Herman Ottó A magyar halászat könyvébe, megtudjuk, hogy a múlt század végén tőponty (Cyprinus carpio), fejes domolykó (Leuciscus

cephalus) és vörösszárnyú koncér (Rutilus rutilus) élt a rómaifürdői tó vizében. A patakban pontyon kívül szélhajtó küsz (Alburnus alburnus) és pirosszemű kele (Scardinius erythrophthalmus) fordult elő. Aquincumban, ahol a patak kiszélesedik (Krempel-malomi tó), egy tengeri eredetű hal, a sugárkardos

(Peletus cultratus) és a ragadozó őn (Aspius aspius) élt. Mielőtt a patak a Dunába ömlött volna, meg a csapó sügért (Perca fluviatilis), a felpillantó küllőt (Gobio uranoscopus) és egy ugyancsak tengeri eredetű vándort: a tarka gébet (Proterhorinus marmoratus) is meg lehetett találni. A rómaifürdői tóban és patakban az említett halak közül a legutóbbi időkig csak a ponty volt ismeretes. A tarka géb is csak a patak végső részének medrében tenyészett. Az aranyhalat azóta telepítették be (Kara Jenő, 1891), és ami minket közelebbről érdekel, egy elevenszülő fogasponty, a Poecilia reticulata is betelepítésnek köszönheti itteni elterjedését. Sokáig vitatott kérdés volt, hogy ki telepítette a guppit a rómaifürdői patakba. Többen tulajdonították maguknak az érdemet. Ma már biztosra vehetjük, hogy itt nem egyetlen telepítésről van szó. 1924-ben dr. Malán Mihály Bécsből hozatott példányokat vitt ki a Rómaifürdő patakjába, azonban e halak további sorsáról semmit sem tudunk. 1931 júniusában Balás Mihály, a Budapesti Aquarium és Terrárium Egyesület titkára szerbiai útja előtt kiengedte díszhalait a rómaifürdői patakba. Mivel akkori halállományát Poecilia reticulata és Xiphophorus helleri alkotta, megvolt a lehetősége annak, hogy ez a kétféle elevenszülő fogasponty elszaporodjék a télen-nyáron 23 C-fokos meleg vízben.

156

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Ugyanabban az évben, még a nyár folyamán Szilvássi Andor a tóba bocsátott hat-nyolc Poecilia reticulata tenyészpárt. Ezek utódai részben a patakba kerültek, és keveredtek a Balás-féle halakkal. Adataink azért érdekesek, mert az mutatják, hogy nagyjából ugyanabban az időben, egymástól függetlenül ötlött két ember agyába az a nem éppen mindennapi gondolat, hogy egy budapesti tóba venezuelai halakat telepítsen. A guppi új otthonában — úgy látszik — nagyon is jól érezte magát, mert a fürdő korszerű stranddá való átépítése sem ártott meg neki, sőt rövidesen az egész vízrendszert meghódította. Időnként még a jóval hidegebb vizű aquincumi Aranyárok-patakban is megjelenik. Csak a rómaifürdői patak utolsó szakaszából hiányzott, mert az Aquincumi strand kavicsszűrőjén nem tudott áthatolni. Ivadéka a sekélyebb vizet keresi fel, illetve a mély vízben csak a felszínes rétegekben tartózkodik. A rómaifürdői tó hévforrásaiból napi 180 ezer hl víz tört fel. Könnyű belátni, hogy halunk tápláléka itt nem lehetett planktonikus eredetű, és így főleg telepes algákra volt utalva. A Xiphophorus azért szorult háttérbe a guppival szemben, mert egyrészt kevésbé szapora, másrészt már a betelepítéskor sokkal kisebb egyedszámban volt jelen.* Hogy nem a víz fizikai és kémiai sajátságai iránt vannak nagyobb igényei, mint egyesek gondolják, azt legjobban az a körülmény bizonyítja, hogy az ugyancsak a tó forrásainak vízrendszerébe tartozó Emőd utcai telken fakadó forrásban kiváló eredménnyel sikerült tenyészteni nemcsak az alapfajt, hanem a rubra változatot is. Ez utóbbi a csillaghegyi artézi vízzel táplált betonmedencében is jól megélt. Ha a Rómaifürdő patakjában a sok guppi között nem látunk egyetlen

* A rómaifürdői guppi állomány a fürdő korszerűsítése előtt a vízhozam csökkentése miatt pusztult ki itt. Megmenekült azonban a Lukács-fürdő mögötti Malom-tóban, bár sajnos nem fajtisztán.

157

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Xiphophorust sem, nem szabad azt gondolnunk, hogy nyomtalanul eltűnt. 1933 nyarán előkerült egy nőstény, amelyről feltételezhető, hogy még a betelepített példányok közül való volt. Az 1942 nyarán fogott példány feltétlenül szaporulat, hacsak nem történt újabb telepítés, 1939 augusztusában egy fiatal var. rubrát fogtunk. Utólag jutott tudomásunkra, hogy Gáti Pál 1939 tavaszán a fürdőigazgatóság tudtával próbálkozott ebből a szép vörös halból nyolc tenyészpárt a tóban meghonosítani. Elterjedését emberi beavatkozás (a medence vizének rendszeres leengedése) és természetes kiválasztódás akadályozta meg.

EGER

Az egri hőforrások vízrendszerének élővilága a harmincas évek óta érdekes új trópusi halfajokkal gazdagodott. 1932-ben Székely János főkönyvelő Frank Tivadarnak, a városi strand akkori igazgatójának tervét valósította meg azzal, hogy a fürdő területén levő tóba díszhalakat hozatott. Több Barbus faj,

Macropodus opercularis, Danio malabaricus, Pterophyllum scalare, alkották akkori halállományát. Ezeken kívül elevenszülő halakat is bocsátott a tóba:

Poecilia reticulatát, Xiphophorus hellerit, továbbá ennek vörös (var. rubra) és fekete (var. nigra) színváltozatát. Egyes példányok kijutottak a tó lefolyóján át a városon átfolyó Eger-patakba. Itt azonban csak a guppi és a Xiphophorus

helleri tudtak elszaporodni. A nem elevenszülő díszhalak azért nem tenyészhettek a patakban, mert az nem nyújt számukra megfelelő ikrázó-helyeket. Ugyanakkor Székely elbeszélése szerint pataki halak: fenékjáró hüllő (Gobio

gobio) és fejes domolykó (Leuciscus cephalus) úsztak fel a zuhogóba. 1939-1940 telén a halak szerencsétlen véletlen miatt kifagytak a tóban, csak Xiphophorus és Barbus conchonius maradt meg. 1940 és 1941 nyarán a patakban több volt a Xiphophorus, mint guppi, és érdekes, hogy ezek a Xiphophorusok sokkal nagyobbra nőttek, mint a patakban jelenleg élők.

158

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Az Eger-patakból valószínűleg gyerekek hordták át a halakat az egykori Lakatos, Lemez és Fűrészárugyár mellett elfolyó vizesárokba. A guppit különben az ezzel összefüggésben álló városi mosodában, továbbá a versenyuszoda medencéjében is megtaláltuk. A vizesárok 27 C-fokos melegvize csak mintegy 30 méter hosszú szakaszon nyújtott kedvező életfeltételeket halaink számára, mert az egykori Viest-féle vegytisztító kifolyója anilines és kénsavas vizével minden élőlényre mérgezőleg hatott. Eddig a kifolyóig a guppi volt képviselve legnagyobb példányszámban, jóval kevesebb volt itt a Xiphophorus (a hímek a patak túlnépesedése folytán „törpehímek”), és var. rubra csak elvétve akad. Ez utóbbi változat van legjobban kitéve vörös színe folytán a természetes szelekciónak. Nemcsak más halak fogyasztják ivadékát, hanem több ízben megfigyeltük, hogy a kacsák is elsősorban ezeket szedik ki. Az itt előforduló „vörös Xiphophorus” is inkább csak halványpiros, vagyis a

X. helleri és X. helleri var. rubra hibridjei. A helybeli horgászok ezt a szép mexikói halfajt csak arra méltatják, hogy kitűnő csalihalnak használják. 1943-ban két új halfaj szaporodott el rendkívül nagy tömegben az Egerpatakban. A mexikói Yucatán-félszigeten honos Poecilia velifera és a Poecilia

sphenops. (Régebbi nevük Mollienisia volt.) Első példányaik a városi strand területéről, Józsa László szabadtéri díszhaltenyészetéből szöktek ki a medencék túlfolyóján. Említésre méltó, hogy Józsa tenyészetéből időnként a legkülönbözőbb díszhalfajok kijutottak a patakba, de azok közül eddig csak a Molliensia tudott meghonosodni. A gyors térfoglalás magyarázata abban rejlik, hogy e halak ivadéka nagyon fejletten jön a világra, ellentétben a nagy szikzacskós

Xiphophorus maculatuséval. (Ez utóbbi ivadéka adott környezeti tényezőkkel

159

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

semmi esetre sem tudna küzdeni.) Emellett a hatalmas Poecilia egyedek rendkívül szaporák. Egy 11,5 centiméter hosszúságú, fekete pigmentszemcsés

Poecilia velifera nőstény, amelyet 1947 nyarán a patakból — több száz társával együtt — vontatóhálóval fogtunk ki — akváriumban 158 utódot szült. A vizsgálat céljából begyűjtött Mollienisiák 75%-a P. sphenops, 25%-a pedig a P. velifera fajhoz tartozott. E két faj azonban nagymértékben keveredik. Fajtiszta sphenops még kivételesen akad, de fajtiszta veliferát nem sikerült begyűjteni. Valószínűleg a pataki veliferák elvadult ősei sem voltak már fajtiszták. 1944 tavaszán mindenki azt hitte, hogy a tavaszi áradás le fogja sodorni a halakat hidegebb régiókba, vagy a források 31,5 C-fokos melegvize a MELEG ÉGÖVI FAJOK HAZAI V I ZEKBEN

5. TÁBLÁZAT

Faj

Előfordulási hely

Xiphophorus helleri (var. rubra is)

Eger

Poecilia reticulata

Bp.—Rómaifür dő Eger Miskolctapolca Lukács-fürdő (Malomtó)

patakban már annyira le fog hűlni, hogy a Mollienisiát majd kipusztulás veszélye fenyegeti. Halunk itt is ellenállónak bizonyult, mert azóta már sok tavaszi áradást élt túl. A pataki állomány tagjai testalkatuk-

Poecilia (Mollienisia) sphenops

Eger

Poecilia (Mollienisia) velifera

Eger

Gambusia affinis

Hévíz Miskolctapolca

ban is alkalmazkodtak az új életviszonyokhoz: megnyúltak, „áramvonalasabbak” lettek, mint állóvízi társai k. Az Eger-patak mentén sétálva több kilométeren át Mollienisia,

Xiphophorus és guppi vegyes, tarka csapataiban

gyönyörködhetünk.

Sajnos, az utóbbi időben a vízterület rendezése miatt itt is megritkultak a halak.

160

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Összefoglalva: a Poecilia reticulata, Xiphophorus helleri, Xiphophorus

helleri var. rubra, Gambusia affinis, Poecilia sphenops és P. velifera a hévizeinkben teljesen elvadultan élő elevenszülő fogaspontyok. Hazai előfordulásukat egyrészt szándékos telepítésnek köszönhetik, másrészt kultúrából kiszökött példányok szaporodtak el és tenyésztek tovább, minden emberi beavatkozástól függetlenül. Bármiképpen kerültek is ki e természetes vizekbe ezek a meleg égövi fajok, ma már elválaszthatatlan tagjai hazánk halfaunájának.

161

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

MIVEL ÉS HOGYAN ETESSÜNK?

Ha egy díszhal éhes és mohón kap a falat után, azzal csak azt árulja el, hogy egészséges. Ilyenkor pikkelyköntösét csillogtatja az akvárium üvegfalai mögött, és mi szívesen elgyönyörködünk bennük. Ha elhízott testtel vízinövények között hever, akkor nem egészséges, szánalmas látványt nyújt, s nem nehéz megállapítanunk, hogy a túltápláltság is kóros állapot. De hiszen egy állat nem eszik többet, csak annyit, amennyire szervezetének szüksége van — érvelhetne valaki. Több-kevesebb megkötéssel ez igaz is, de a háziállatokra ez a megállapítás nem vonatkozik. Háziasításuk során a mértéktartás adottsága veszendőbe ment. Díszhalaink többsége sok nemzedéken át ugyanúgy akváriumban tenyésztett háziállattá vált. Lényegesen több akváriumi hal pusztul el a táplálék túladagolásától, mint amennyi éhen hal! Nemcsak az elfogyasztott, felesleges mennyiségű táplálék okozhat súlyos bajt. Még nagyobb veszedelmet rejt magában az, amit a halak, mint felesleget otthagynak: ez utóbbitól megposhad az akvárium vize, és a poshadt víz már nem biztosítja a halak életfeltételeit. Ilyenkor gyakran oxigénhiány keletkezik, ami fulladásos halált idéz elő, vagy a savanyúság-lúgosság nagymértékű eltolódása lehet végzetes. Egy jól berendezett, biológiailag egyensúlyban levő akvárium halai akár egy-két hetes koplalást is kibírnak (az ivadék nem!), de egyszeri túletetés soraikban már tömegkatasztrófát idézhet elő! A haltáplálásról tehát először is azt kell tudni, hogy egy alkalommal csak annyi eleséget juttassunk a medencébe, amennyit halaink azonnal megesznek. Félórával az etetés után már nem szabad eleségnek lenni az akváriumban. Ha

162

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

mégis maradt volna, azt iszaplopóval vagy vízleszívó gumicsővel azonnal távolítsuk el. Ezt az első és egyben leggyakrabban elvétett irányelvet hadd toldjuk meg mindjárt a továbbiakkal: változatos táplálékot juttassunk az akváriumba. Csak így biztosíthatjuk kedvenceink számára a táplálkozás területén is a természetes viszonyokat. Nyugodtan etethetünk naponta többször, ha mindig csak keveset adunk. Az etetés mértéke a víz mindenkori hőmérsékletének is függvénye: minthogy a halak változó testhőmérsékletű szervezetek, alacsony vízhőmérséklet esetén anyagcseréjük és így étvágyuk is csökken. Átmeneti lehűlés után a melegvízi halaknak kalóriadús táplálékot adjunk. Figyeljük meg halainkat, hogy kedvvel vagy kedvetlenül esznek-e; sok értékes adatot nyerhetünk így, és ezek alapján szükség esetén a tartási körülményeken változtathatunk. A helytelen táplálás miatt legyengült ellenálló képességét elveszített hal könnyen áldozatul esik a mindenütt jelenlevő halparazitáknak. Szárazeleséget csak szükségből adagoljunk, ha más nincs, de tartósan, egymagában lehetőleg ne használjuk. Kifejlett, tehát nem ivadékkorban levő halaknak — főleg téli időszakban — nyugodtan tarthatunk hetenként egy koplaló-napot. Módunkban áll élő haltáplálékkal (különösen televényférgek béltartalmával) díszhalaink szervezetébe olyan vitaminokat juttatni, amelyeket azok önként, más formában aligha vennének fel (pl. Enchytraeus). Ugyanakkor óvakodjunk, nehogy férgekkel, szúnyoglárvákkal mérgező anyagok kerüljenek halaink testébe. Gyári szennyvízből származó Tubifex vagy Chyronomus szúnyoglárva feletetése esetén ez könynyen megtörténhet. Ez ellen az egyetlen védekezési mód a türelem: meg kell várni, amíg a férgek, illetve rovarlárvák béltartalma kiürül, és így is csak többszöri átmosás után használhatjuk azokat etetésre. Halas vízből élő haltáplálékot ne gyűjtsünk — a veszedelmes halparaziták behurcolásának lehetősége miatt!

163

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A haltáplálás általános szabályait tehát azért kell betartani, hogy akváriumi halaink egészségesek maradjanak; ez a feltétele annak, hogy jó tenyészállatok válhassanak belőlük.

FŐ ELESÉG IVADÉKHALAKNAK

INFUZÓRIA Az ikrázó halak ivadékának első tápláléka az infuzória vagy ázalékállatok. A nemegyszer felhőszerűen hömpölygő tenyészet csillós egysejtűkből áll. Akvarisztikai célokra leginkább a papucsállatok (Paramecium) felelnek meg. Az ázalékállat nevet onnan kapták, hogy ázalékkultúrában, pl.: vízbe áztatott szénán tenyészthetők. Az ilyen szénaöntelékbe az infuzóriát nem kell külön betelepítenünk, mert az betokozódott formában a kiszárított fűszálakon mindig jelen van, ahova elpárolgott vizű tócsákból a „szelek szárnyán” repül. Ily módon terjedt el a legtöbb egysejtű faj az egész világon (kozmopoliták). Ha tehát banánhéjból készítjük a tenyészetet, ami erre a célra nagyon is alkalmas, akkor se várjuk, hogy azon különleges, afrikai ázaléklények jelentkezzenek. Felgyorsítható a papucsállatok szaporodása, ha szénát lapos tálba teszünk, langyos vízzel öntjük le, és mogyorónyi darabokra lótrágyát is rakunk a vízbe. Ezután már csak az szükséges, hogy ne tűző napon hagyjuk állni! A papucsállatok megfelelő megvilágításban szabad szemmel éppen hogy láthatók. Papucs formájuk viszont csak mikroszkóp alatt „érvényesül”. Ha egy hét múlva sem jelentkeznének, csepegtessünk egy kis tejet a tenyészetbe, és várjunk tovább türelemmel. Az eddig mondottakból is következik, hogy az infuzóriatenyészetet nem lehet akkor beállítani, amikor már az ivadék kiúszott és etetni kellene, hanem minderről jóval előbb kell gondoskodni. Táptalajnak megfelel még széna helyett a szárított salátalevél-por, vagy ugyanez kb. 1 cm3-esre

164

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

vágott, majd megszárított karalábékockákkal dúsítva. Sok akvarista zsilettpengével összevagdalt csővájó férgek (Tubifex) vagy televényférgek (Enchytraeus) vízbe csurgatott testnedvein tenyészti az infuzóriát. Végül meg egy jól bevált recept, de ezt a tenyészetet csak kertes házban Zakó akvaristáknak ajánljuk, minthogy jobb szabad ég alatt beállítani: kukoricakása és tavi iszap fele-fele arányú keverékét langyos vízzel leöntjük, és kevés állatvért csepegtetünk hozzá. Ebből kellemetlen szagú lé lesz, amin először baktériumok szaporodnak el, de mire a víz letisztul, már átadják helyüket a papucsállatoknak. Az infuzória különválasztása a tápoldattól a következőképpen történik: a tápoldatot egy tisztára mosott borosüveg aljára öntjük, majd az üveget elkeskenyedő nyaki részéig olyan állott vízzel töltjük föl, amibe előzőleg Tubifex-lét csurgattunk. Ezután illesszünk egy benedvesített, laza vattadugót az üveg nyakába, és e fölé töltsünk tiszta csapvizet. Nagyon fontos, hogy ne legyen légbuborék a vatta és a vízrétegek között! A vattadugó alatti térségben rövidesen oxigénhiány keletkezik, ezért a papucsállatok a vattaszálak között átbujkálnak és a felső tiszta vízben gyűlnek össze. Innen pipettával (szemcseppentővel) kiemelhetjük és a mindenkori szükségletnek megfelelően adagolhatunk belőlük a halivadéknak.

MIKROFÉREG. A „mikro” néven ismert ecetférgeket (Turbatrix aceti) svéd recept szerint virágcserépben, kávézaccon tenyésztjük. A kávézaccot először tisztára kell mosni (ugyanolyan technikával, mintha akváriumi homok lenne!), majd szárítsuk ki, ezután aludttej savójával itassuk át. Az akvaristák nagy része azért használ tejsavós kávézacc-alj helyett mást (pl. erjedt sört), mert a kávézaccot a bomlási folyamatok miatt túl gyakran kellett cserélni. Ezen segít gyökeresen a tisztára mosás! A zacc felszínére aludttej kerül, ide tegyük a megvásárolt férgeket, majd egy üveglappal fedjük le az egész tenyészetet. Az aludt

165

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

tejet két-három naponként pótoljuk. A halivadék etetésekor egy benedvesített ecsettel válasszuk le a parányi hengeresférgeket az üveglapról. A mikroeleséget sajnos nem minden hal ivadéka fogadja szívesen. Lehet, hogy az élénk, kígyószerű vonaglás, amit a férgek véghezvisznek, gátlást ébreszt a félénkebb halacskákban. Ha azt akarjuk, hogy a mikro ne süllyedjen le azonnal a fenékre, tegyük ki vékony rétegben itatóspapírra, majd fektessük végig óvatosan néhány másodpercre az itatóst az akvárium vízfelszínén. Fenéklakó halak (pl. harcsafélék, bölcsőszájú sügérek) ivadéka ilyen felszíni adagolást természetesen nem igényel.

ROTATORIA. A kerekesférgek (Rotatoria) szintén számításba jönnek a halivadék táplálásában. Az állatvilág rendszerében önálló törzset alkotnak. Nagyító alatt láthatjuk, hogy csillókoszorújuk csapkodó mozgása forgó kerékre emlékeztet; erről kapták a nevüket. Sok akvarista „poreleség” néven emlegeti őket. A Philodina, Rotifer és Asplancha nemek tagjai a legfontosabbak számunkra. Gyakran olyan tavakból kerülnek elő, ahol egyébként kandicsrákok (Cyclops

nauplius) lárváit szoktuk begyűjteni. A gyűjtést legjobb Triple extra (XXX.) 13. számú hálóanyagból készült táplálékfogó hálóval végezni. De minthogy a jelzett hálóanyag nálunk nem egykönnyen szerezhető be, indokolt a Rotatoria házi tenyésztésével is megismerkednünk. A legjobban bevált ún. Schiller-féle módszerhez 1 literes befőttesüvegek kellenek, s mindegyikbe öt darab kiszárított karalábékockát tegyünk, amely frissen darabolva kb. 1 cm3 térfogatú volt. Ezt tavi vízzel „beoltott” állott csapvízzel öntsük le. Ilyenkor is először a papucsállatok szaporodnak el, majd miután azok letűnnek, a Rotatoria jelentkezik tömegesen. Ehhez árnyékos helyen, 24 °C hőmérsékleten kb. 2-3 hét kell! Ha a poreleség szaporodása alábbhagy, újabb karalábékockákat dobjunk a vízbe. A halivadék etetése pipettával vagy gumicsővel történhet.

166

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A leszívást mindig a víz felszíne közeléből, de csak akkor végezzük, ha a színültig töltött üveget előbb légmentesen lezártuk (pl. üveglappal), majd felette egy órán át lámpát égettünk. Ilyenkor ugyanis oxigénhiány miatt és a fény vonzása következtében a kerekesférgek a vízfelszínhez közel sűrűsödnek. A leszívott vizet pótolni kell egy másik tenyészetből. Ajánlatos sötétben etetni, oly módon, hogy az ivadéknevelő akvárium egy pontját elemlámpával megvilágítjuk. A halivadék is — akárcsak a Rotatoria — vonzódik a fényhez, és így azzal közös fénykúpba kerül.

ARTEMIA. Az utóbbi évtizedben, mint ivadéknevelésre alkalmas haltáplálék, egyre nagyobb tért hódított a díszhalkedvelők körében a sóféreg (Artemia

salina). A sóféreg népies név, itt egy rákot, vagyis ízeltlábú állatot jelöl. Óriási előnye, hogy vásárolt petékből házilag nagyon könnyen és gyorsan keltethető. Télen is hozzáférhető számunkra. Továbbá nem fenyeget az a veszély, hogy halparazitát hurcolunk be vele akváriumunkba. Fontos adatait az alábbi táblázatban közöljük: A nálunk forgalomba hozott ún. tartós peték általában az Egyesült Államokból, az Utah állambeli Nagy-Sós-tóból származnak. Sok Artemia található Romániában is (Eforie, Techirghiol), sőt hazánkban is megtalálták a budapesti Sósfürdő árkaiban. (Ezek az árkok tereprendezés folytán eltűntek, s ma a fürdő vizét zárt csatornák vezetik el.) Tenyésztése — akárcsak a Rotaroriáé — 1 literes befőttes üvegekben történhet, a jelzett sósűrűségű vízben és hőmérsékleten (l. a 6. táblázatot). A kelési idő alatt fontos, hogy az üvegek sós vizét erősen szellőztessük, mert különben a peték könnyen egymáshoz tapadnak. Ugyanabban a sóoldatban többször keltetni nem szabad, mert a peteburkok és a lepusztult peték a keltető folyadék vegyi összetételét előnytelenül befolyásolják. A lárvákat felhasználás előtt hasonló hőmérsékletű édesvízben le kell mosni. Legjobb erre a célra egy sűrű szövésű, dederon anyagú kis háló. Tapasztalat igazolja, hogy a

167

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ ARTEMIA SALINA ADATAI

6. TÁBLÁZAT

rendszertani besorolása:

levéllábú rákok (Phyllopoda)

előfordulása:

sós vizek (tengerben nincs)

(tartós) peték szárazon elállnak: igényelt

2-3 évig

sósűrűség:

15 g jódmentes konyhasó/1 liter vízre

mennyi petét keltessünk?

1/2 gyűszűnyi (0,75 cm3)/1 liter vízben

pete átmérője:

0,3 mm

naupliuszlárva átmérője közvetlenül kikelés után:

0,5 mm

naupliuszlárva az édesvizet elviseli:

2-3 óráig

keltetési hőmérséklet:

28-30 °C

kikelési idő*:

24 óra

kikeléstől ivarérettségig:

kb. 1 hónap

ivarérett rák testhossza:

15 mm

ivari különbségek: Hím (♂)

kékeszöld színű, fején maszk, ez utóbbi a nőstény átölelésére szolgál. Szemei távol vannak egymástól

Nőstény (♀)

pirosas színű, egy petezacskót visel

megadottnál hígabb sóoldatban több pete kel ki, de akkor a lárvák — a naupliuszok — az ötödik napon tömegesen elpusztulnak, baktériumos „fertőzés” miatt, A sűrűbb sóoldat a baktériumok szaporodását gátolja. Minden frissen kelt naupliuszlárva sarkain letompított háromszögre emlékeztet, és két

* Ha keltetés előtt a tartós petéket nedves rongyba csavarjuk 10-15 percre. a kikelési idő alaposan lerövidülhet.

168

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

evezőlábával csapkod. A naupliuszok helyváltoztatása így meglehetősen lassú, részben ennek tudható be, hogy a legapróbb halivadék (pontylazacok és labirinthalak) is ügyesen vadásznak rájuk, másrészt szívesen fogadják őket azért is, mert még puha a lárvák héja, és így a halivadéknak nem okoznak nyelési nehézséget.

GRINDALFÉREG. A grindálférgeket (Enchytraeus buchholzi) egy svéd akvarista nő (l. Grindal) használta első ízben díszhalak ivadékainak felnevelésére. Ez az elnevezés egyben megkülönböztetés az Enchytraeustól, ugyanis grindal néven az akvaristák sohasem az Enchytraeus albidust értik, hanem az E. buchholzit. Habár ez így zoológiailag nem helyes, mégis annyira általánosan elterjedt szokás, hogy a könnyebb érthetőség kedvéért mi sem tértünk el tőle. A grindált az a sajátság tette ivadékeleséggé, hogy mindössze 0,4 mm széles, az 1 mm széles Enchytraeusszal szemben. Így a grindált a már serdülő ivadék is könnyen bekaphatja, és még az sem hat zavarólag, hogy ez a kis gyűrűsféreg 1 centiméter hosszú. (Az Enchytraeus albidus a 3 cm hosszúságot is elérheti!) Különbség még a két faj között, hogy a grindal kifejezetten hőigényes: 14 °C alatt szaporodik, ezért ajánlatos 18 és 24 °C között tartani. 30 °C felett a férgek elhagyják élőhelyüket, vagyis „megkísérlik a kivándorlást”, ami a mi égövünk alatt aligha lehet sikeres. Habár az Enchytraeus mintájára a grindal is tenyészthető ládában, kicsiben az egyszerűbb eljárást, az Eckert-féle módszert érdemesebb alkalmazni. A tenyésztés céljára kivételesen nem egy-, hanem kétliteres befőttesüvegeket állítunk be, és azokat azonos módon készítjük elő a tenyésztésre: 1/3 részükbe laza tőzeg kerül, erre diónyi kupac főtt zabpelyhet helyezünk, a grindal és az Enchytraeus legkedveltebb csemegéjét. Melléje telepítjük a szaküzletben vásárolt vagy díszhaltenyésztéssel foglalkozó akvarista ismerősünktől kapott grindálférgeket. A talajfelszínt most üveglapokkal befedjük, továbbá minden befőttesüveg kapjon egy üveglap fedőt is, de úgy, hogy légrés maradjon mellette, tehát legjobb ferdén alátámasztani. A grindált naponta kell etetni vagy kevés zabpehellyel (vigyázat: a zabpehely könnyen penészedik!), vagy bármelyik Enchytraeus eleséggel (lásd ott!).

169

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Azért kell több befőttesüveget beállítanunk, mert a feletetésnél elkerülhetetlen bolygatást a férgek megsínylik, így viszont hetente újabb üvegből vehetünk ki férgeket, pár hetes pihenést biztosítva az előzőleg használt üvegek lakóinak. Mindenképpen helytelen a féregkeresés közben a talajt felforgatni! De felesleges is, mert megfelelő táplálás esetén a talajt borító üveglapról csipesszel mindig kellő mennyiségű féreg szedhető le. A grindált előbb langyos vízben kell ,,mosdatni”, mielőtt a halivadék gyomrába jut. A tőzegtől úgy választhatók el a férgek, hogy a befőttesüveg-fedőben alulról melegítjük őket. Az el nem fogyasztott grindál 12 napig is életben marad az akváriumban, de már csak azért is veszélyes a túladagolás, mert a felesleg az akvárium talajába fúródik és ott anyagcsere-terrnékeivel bomlási folyamatokat indít meg.

FŐ ELESÉG KIFEJLETT HALAKNAK ENCHYTRAEUS. Az Enchytraeus már nem az ivadék, hanem a kifejlett halak fontos téli vagy járulékos tápláléka. A vele való állandó etetés viszont halaink elhízását, terméketlenségét és ragyogó színük elvesztését vonja maga után. Az

Enchytraeust legfeljebb 50x 40 x 30 centiméteres faládákban szokták tenyészteni. A kívánt talajkeverékre vonatkozólag a szakirodalomban a legváltozatosabb recepteket találjuk, és az csak természetes, hogy mindenki a maga módszerét tartja a legjobbnak. Íme, egy kis választék (a grindálnak is megfelel): 1.

50% átszitált virágföld, 25% mosatlan kvarchomok, 25% malátaká-

véalj (zacc); 2.

50% virágföld (szintén átszitált), 50% tőzeg;

átszitált komposzt, homok és tőzeg (mindegyik 1/3 arányban);

lombföld, tőzeg és fenyőtű (mindegyik 1/3 arányban, de ezt általá-

ban csak grindálhoz ajánljuk!); 5.

tiszta tőzeg.

170

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Az utóbbi a legegyszerűbb, és semmi esetre sem a legrosszabb! Abban minden akvarista egyetért, hogy agyagos talaj vagy ma-trágya tartalmú föld nem alkalmas céljainknak. Eltekintve attól, hogy az Enchytraeus-tenyészetet mindig ládába telepítjük, a megoldás teljesen hasonló a grindaltelepéhez. Ugyancsak hasonló módon kell a férgeket kiszedni és feletetni. Enchytraeus a szabadban is gyűjthető — a trágyadombokon és komposztgödrök felszínén. Különösen alkalmasak az olyan helyek, ahol rothadt sárgarépa található. A Kőbányai Konzervgyár hulladéklerakó telepein augusztusban, paradicsombefőzés idején szokott nagyobb mennyiségű Enchytraeus megjelenni. Ha háztáji hulladékra kevés zabpelyhet öntünk, valóságos csapdát állíthatunk neki. Ezt a módszert kertes házban lakó akvaristák sikerrel alkalmazhatják. A szabadban begyűjtött Enchytraeust sohase telepítsük a már több nemzedéken át ládában nevelt fajtársak közé. Az ilyen keverést ugyanis a tenyésztörzsek alaposan megsínylik. A talajt etetéskor parfümszóróból permetezett vízzel nedvesíthetjük. A talaj csak nedves lehet, lucskos soha! Az Enchytraeus táplálására alkalmas mindenféle főtt hüvelyes, tehát bab, borsó, lencse, továbbá sárgarépa- vagy burgonyafőzelék. A főtt zabpehelybe tehetünk időnként kevés cukrot vagy késhegynyi margarint. A tejtermékeket (pl. krémsajt, tejfel) is szívesen fogyasztják a ládák lakói. Jó nekik az összevagdalt máj, vagy a csirkehús is, de ez utóbbiak a ládák talajának atkásodását mozdítják elő. A talajlakó atkák a férgeket ugyan nem bántják, de táplálék-konkurenseik. Szabad szemmel nézve a talajatkák gombostűfejnél kisebb, mozgó, barna golyóknak látszanak. Atkairtás céljából petróleumos rongyokat szoktak tenni a ládák sarkába. Ha apró ugróvillás rovarok jelennének meg a tenyészetben (szökdécselő mozgásukról felismerhetők), azokat egyszerűen le kell fújni a ferdén tartott láda talajfelszínéről. Eset-

171

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

leg egy akváriumba fújhatók be, ahol a vízfelszínről táplálkozó halak menüje tehető velük változatossá. Az Enchytraeus-tenyészet nemkívánatos vendégei közül a fekete fürkészdarazsak ellen rovarirtó szerekkel (Chemosol, Unitox stb.) védekezhetünk. Ezeket kívülről permetezzük a ládák falára, és ugyanilyen szerekkel átitatott rongyokat tegyünk a talajfelszín és az üveglapok közé. Pók és pinceászka nem ártalmasak, sőt csak segítenek nekünk az atka és rovarirtásban. Több akvarista kövek

alól

gyűjti

összegömbölyödő

pinceászkákat

Enchytraeus-

tenyészetének egészségügyi „ápoltatására”. A hangyák invázióját úgy védhetjük ki, hogy a ládát a levegőben felfüggesztjük. Rendkívül szellemes Józsa László eljárása, aki hangyák és atkák ellen villamossági porcellán szigetelő talpakat erősít — megfordított helyzetben — kívülről a ládák aljának sarkaira. A szigetelő talpak kalapjába pedig vizet vagy olajat önt. A nemkívánatos vendégek persze nem tudnak átjutni a folyadékon. Ha valamelyik láda tartalma elöregszik, amit az egyre csökkenő féregszaporulat és a felső talajrétegek elkérgesedése, valamint édeskés szaga is jelez, akkor tegyük a ládát tűző napra. Ilyenkor a férgek a mélybe húzódnak, s az elkérgesedett felső talajréteget lehánthatjuk és frissel cserélhetjük ki. Az akció sikerét már egy hét múlva az Enchytraeus rohamos szaporodása szokta jelezni. Ha ez nem következik be, akkor radikálisabb megoldáshoz kell folyamodni: a még kimenthető férgekből egy mogyoró nagyságú kupacot egy pohár állott vízbe rakunk, majd a víz felszínére felúszó talajatkákat leöntjük róla. Ezt követően a ládát kiürítjük, s néhány percre forrásban levő vízbe mártjuk. Aztán ismét következhet a talaj elkészítése, és végül a benépesítés a megmentett

Enchytraeusszal. SZÚNYOGLÁRVÁK. A trópusokon némelyik évszakban dísz halaink fő tápláléka

172

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

a szúnyoglárvákból adódik. A nálunk annyira elterjedt planktonrákok ugyanis a meleg égövön jóval kisebb egyedszámban fordulnak elő. Ebből következik, hogy természetes viszonyok között mint haltáplálék — a szúnyoglárvákkal szemben alárendelt jelentőségűek. Különösen fekete szúnyoglárvák lebegnek óriási tömegben a trópusi állóvizek felszínén. (Itt is előre kell bocsátanunk, hogy a szúnyoglárvák szín szerinti osztályozása nem akar tudományos csoportosítás lenni, mindössze az akvaristák közhasználatú megjelöléseivel élünk az egyszerűség kedvéért.) Kétségtelenül nehezíti a szúnyoglárvák akvarisztikai felhasználását az a körülmény, hogy tömeges tárolásuk huzamosabb ideig nem megoldható, hiszen bebábozódnak és átalakulnak kifejlett szúnyogokká. Ezek pedig elég rossz hírűek, mert amellett, hogy csípésükkel megkeserítik az ember életét, az

Anopheles-szúnyog fertőző betegséget, maláriát is terjeszthet. Fekete szúnyoglárváink között jócskán akad Anopheles-lárva is. Még az a szerencse, hogy a maláriaszúnyog csak akkor veszélyes, ha előzőleg maláriás betegtől szívott vért. (Ennek viszont nálunk kicsi a valószínűsége.) A fekete szúnyoglárvákat (Aedes, Culex stb.) magunk gyűjthetjük kisebb állóvizek felszínéről planktonhálóval (l. planktonrákok). Ez a művelet némi gyakorlatot igényel, mert a háló bemerítésekor az ott levő és potrohvégüket a vízből kidugó szúnyoglárvák bukfencezve a vízfenékre menekülnek. Rövid idő múlva azonban ismét a felszínre emelkednek, hiszen a légköri levegőből lélegeznek, és így a víz mélyén megfulladnának. A vízfelszíntől való elzáráson alapszik a petróleumos szúnyogirtás is. Ugyanis, ha a petróleum vékony, színt játszó rétegben a vízfelszínre kerül, a szúnyoglárvák légzését meggátolja, ami természetesen pusztulásukat vonja maga után. A szúnyogirtásnak ez a módja csak akkor indokolt, ha szakemberek előre kidolgozott terv szerint végzik. Magánosok petróleumlocsolgatása állóvizeink felszínén a biológiai egyensúly

173

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ ÁRVASZÚNYOG (CHI-

RONOMUS SP.) ÉS FEJLŐDÉSE - FELÜL: BALRA HÍM, JOBBRA NŐSTÉNY IVARÉRETT PÉLDÁNY (IMÁGÓ): 1.

PETECSOMÓ

LEVELÉN;

ÉS

NYÍLFŰ 3.

ISZAPBAN ÉLŐ FEJLŐDÉSI ALAKOK: LÁRVA ÉS BÁB

megbontása oktalan

és

büntetendő

miatt egyben cselek-

mény! Az efféle kártételt az akvaristák mindig megdöbbenéssel veszik tudomásul.

Fontos

volna, hogy mindenki tudja: káros szúnyogok szennyvízcsatornákban, esővizes hordókban és árterületeken szaporodnak legnagyobb mennyiségben, tehát elterjedésüket elsősorban ilyen helyeken kell gátolni. E lárvák különleges akvarisztikai felhasználása a következő: fekete szúnyoglárva diétára szokták fogni azokat a halakat, amelyek emésztési zavarokban szenvednek. Ez a természetes kúra rendszerint nagyon is hatásos, minthogy a lárvák a hashajtó szerepét betöltő hangyasavat tartalmaznak. A vörös és fehér szúnyoglárvák nagy előnye, hogy télen is gyűjthetők, továbbá a belőlük kifejlett szúnyogok nem szúrnak. Minthogy hűvös vízben könynyebben tárolhatók, ősztől tavaszig terjed a begyűjtésük fő idénye. A második világháború

előtt

díszhalüzleteink

vörös

szúnyoglárvát

(Chyronomus

plumosus) Bécsből hozatták. Az első légi szállítmányok mindig Mikulás-nap (december 6) táján érkeztek Budapestre. A Chyronomus inkább vörös színű,

174

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

apró féregnek látszik, mintsem szúnyoglárvának. Az iszapban turkál, így begyűjtése sem történhet a fekete szúnyoglárvákéhoz hasonlóan. A Chyronomus a legcélszerűbben úgy gyűjthető, ha alkalmas helyen kövekkel ócska zsákdarabokat rögzítünk a vízfenéken. Városszéli árkok mentén rendszerint a gyűjtés minden kelléke a helyszínen megtalálható. Az előkészületek után nekünk csak azt kell tenni, hogy egy-két nap múlva kiviszünk egy tiszta vödröt, és miután vízzel megtöltöttük., a zsákdarabok rostjai közé befurakodott szúnyoglárvákat a vödörbe kirázzuk. A szúnyoglárvák házi eltartása a feletetésig hűvös, fagymentes helyen, ugyancsak nedves rongyban vagy lapos tál vízben (pl. fotóelőhívó tál) történhet. A Chyronomusszal halaink számára fehérjedús táplálékot biztosítunk. Vörös színe is a mi vérfestékünkhöz hasonló hemoglobinból származik. Az

úgynevezett

fehér

(Sayomya

vagy

Corethra)

szúnyoglárvákat

planktoneleségből szoktuk otthon kiszűrni. Az egyes lárvák teste csaknern víztiszta, átlátszó. Úgy fekszenek a vízben, hogy hossztengelyük a vízfelszínnel majdnem párhuzamos, amit testük elülső és hátsó végén levő két kis úszóhólyag tesz lehetővé. A kiszűrés különösen akkor fontos, ha halivadéknak készítünk elő táplálékot. A fehér szúnyoglárvák ugyanis ragadozók. Egyetlen példányuknak sem szabad az ivadék medencéjébe kerülni. Kifejlett halak étrendjét viszont változatosabbá tehetjük velük.

TUBIFEX. Ha arról készülne statisztika, hogy hazánkban melyik a leggyakrabban használt élő díszhaleleség, vitathatatlanul a Tubifex állna első helyen. Ezt egyébként díszhalüzleteink számottevő Tubifex-forgalrna is bizonyítja. Magyar neve kevésbé ismert: csővájó féreg (tudományos neve: Tubifex tubifex). Ez a földigilisztával rokon, 1-6 centiméter hosszú gyűrűsféreg álló- és lassan folyó vizek iszapjában nagy tömegben szokott előfordulni. Nemegyszer rózsaszínű, hullámzó szőnyeget alkot. Az egyes férgek az iszapban testük váladékával

175

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

olyan csövet vájnak, amelybe veszély esetén könnyen visszahúzódhatnak. Máskülönben csak fejvégük van a csőben, farki testvégük abból kiállva, szüntelenül kígyózó mozgást végez; így biztosítva egész szervezetük testfelületen át történő oxigénellátását. Természetesen nagy előny, hogy szaküzleteinkben a Tubifex egész éven át beszerezhető. De éppen ezért arra csábítja az elfoglalt akvaristát, hogy halait állandóan ezzel a féreggel etesse. Ez pedig súlyos hiba volna, mert a halak máj-, bél-, ivarszerv elzsírosodásához vezetne. Szerencsére maguk a halak is jelzik, hogy mikor nem kívánnak belőle többet. Ilyenkor unottan úsznak el a leszálló féreg mellett, vagy csak ímmel-ámmal kapnak utána. Így nem csoda, hogy a Tubifex a talajba fúródik még akkor is, ha a szokott adagnál nem kerül több a medencébe. Ott aztán elkezdi jellegzetes „hastáncát”. Az akvaristák ritkán szokták a Tubifexet személyesen begyűjteni. Díszhalüzletek sem szívesen veszik alkalmi begyűjtőtől, hiszen az illető menten abbahagyja a szállítást, mihelyt a komolyabb fagyok beállnak. Ennek ellenére, ha valaki tömeges lelőhelyet talál, érdemes kitermelni: a Tubifex-tartalmú iszapot a helyszínen „kirostálhatjuk” ételborító szitával vagy méhészálarccal. Az így nyert ún. „nyers tubi” még tele van hulladékkal, ezért otthon vissza kell tenni a szitába, de úgy, hogy a szita alja egy külön, erre a célra beállított lavór vizébe érjen. A Tubifex a vele felszedett törmelékből ilyenkor a szitán át a lavórba mászik. A kimászatás befejeztével ajánlatos a férgeket nagy tömegben nem víz alatt, hanem csak nedvesen tartani. Ha a begyűjtött „nyers tubi” a törmelék között nem túl kevés Tubifexet tartalmaz, akkor a száradó közegből menekülve egy csomóba összemászik. Ez az összemászás vagy egymásba fonódás amúgy is számunkra előnyös tulajdonsága a férgeknek. Így csipesszel könnyen kiemelhetők az eltartásukra szolgáló lapos tálból, a naponkénti vízváltások alkalmával. Időnként mossuk ki a tálat is, mert benyálkásodik, és az ott

176

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

tenyésző baktériumok is fogyasztják az oxigént. Különben is nagyon vigyázzunk, mert a Tubifex rendkívül oxigénigényes! Fokozott mértékben vonatkozik ez a dunai kiöntésekben található és halaink részéről könnyen emészthető ún. „selyem tubi”-ra. Hasonló okokból a szaküzletben vásárolt és papírba csomagolt Tubifex-adagot nylonzacskóba tegyük — ami nagyon is indokolt — mielőtt táskánkba süllyesztenénk. A zacskót fölülről sohasem szabad befedni! A

Tubifex nagy oxigénszükségletét otthon úgy elégíthetjük ki legkönnyebben, ha befőttesüvegben, vízcsap alatt állandó átfolyó vízben tartjuk. Ellenkező esetben feletetés előtt le kell mosdatni róla az anyagcsere termékeit. Ajánlatos ezt a műveletet egy ugyancsak erre a célra beszerzett teaszűrővel végezni. Elektromos hűtőszekrény legalsó polcán is tárolhatók e férgek anélkül, hogy a jelenlevő élelmiszert veszélyeztetnék. (Bár ettől a megoldástól sokan érthető módon — idegenkednek.) A feletetést úgy végezzük, hogy az akvárium vízfelszínén úszó üveg- vagy műanyag kosárka, az ún. Tubifex-etetőbe helyezzük a férgeket. Ennek apró likacsain át azok egyenként kimásznak, és a halak elkapják őket. Gyorsíthatjuk a kimászást, ha nem gomolyagot teszünk az etetőbe, hanem azt előbb szétrázzuk! Az etető alá tegyünk egy kis üvegtálkát (pl. patentzáras befőttesüveg tetejét). Nagyobb halaknak, pl. bölcsőszájú sügéreknek egyszerűen az akvárium vizébe is dobhatjuk a Tubifexet, de csak akkor, ha a halak étvágyát, illetve az általuk egy alkalommal elfogyasztott táplálék mennyiségét már jól ismerjük. A talajba ásódott Tubifex sok oxigént von el a halak elől. Amellett tömegesen erősen savanyítja is a vizet. Csak kevés hal képes a férgeket a talajból kihúzogatni. Ilyenek a páncélos harcsák (Corydoras) és némelyik labirinthal (kék gurámi, Betta). A többi hal csak elszakítja a férget, amelynek a talajba lepusztuló testrésze elkezd penészedni, s a leggondosabban kimosott homokban is sötét színű szennyfoltok keletkezhetnek. Ha növendékhalaknak

177

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A CSŐVÁJÓ FÉRGET ETETŐKOSÁRBAN ADJUK A HALAKNAK (A. KÉPEN

BÖLCSŐSZÁJÚ,

SÜ-

GÉREK EGYENKÉNT HÚZZAK KI A FÉRGEKET A KOSÁR NYILASAIN)

vagdalt Tubifexet adunk a medencébe, a talajba fúródás veszélye

nem

Elevenszülő

fenyeget.

fogaspontyok

ivadékának

csaknem

első

tápláléka lehet ez a féreg pépfinomságú

vagdalék

formájában. A férgek felvagdalását mindig falapon, borotvapengével vagdalék

végezzük.

alapos

kimosása

még fokozottabb mértékben indokolt, mint a felvágatlan Tubifexé. Végül megemlítjük, hogy nem jelentéktelen az a csonterősítő hatás, amit a Tubifex-táplálék a fiatal halakra kifejt. Ezt magas ergoszterin-tartalma biztosítja. Ahhoz azonban, hogy ez a vegyület Dvitaminná alakuljon, a napfény ibolyántúli sugarainak hatására is szükség van. Sajnos, a napfény legértékesebb részét már az ablaküveg, ha pedig az ablak nyitva van is, az akvárium üvegfala szinte teljesen kiszűri. A csonterősítő Dvitamin csak akkor jelenik meg Tubifex feletetés hatására halaink szervezetében, ha a lefedetlen akváriumot ultraibolya sugárzás éri. Ez utóbbit azonban nemcsak a napsugár, hanem kvarclámpával rövid ideig tartó besugárzás is biztosíthatja. PLANKTONRÁKOK. Többször hallottam már városi akvaristáktól: „De jó lenne lakóhelyem közelében egy kis „planktontó”, mondjuk egy hamisítatlan falusi kacsaúsztató.” Ilyenkor mindig olyan állóvízre gondoltak, amelyben egészen

178

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

apró, lebegő evezőlábú- és ágascsápú rákok élnek milliószámra. Városszéli „planktontavakból” általában a baromfitrágya, de még inkább a falusi udvarokból kiszivárgó trágyalé hiányzik. Így a falusi tócsákra jellemző apró, lebegő lények, vagyis a kacsaúsztatók plankton-rákjai nem is szaporodhatnak el bennült

nagy

tömegben.

Egy

„planktontó”

valóban

kincset

ér:

apró

planktonrákoktól a kis halak szemlátomást nőnek.

PLANKTONRÁKOK BEGYŰJTÉSE - A NYILAK A HÁLÓHÚZÁS IRÁNYÁT JELÖLIK; A NAGYÍTÓ ALATT BALRA VÍZIBOLHA (DAPHNIA), JOBBRA KANDICSRAK (CYCLOPS)

179

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975 PLANKTON-HALELESÉG BEGYŰJTÉSÉRE KÉSZÍTETT HALÓ FÉMKERETE, ÉS A NYÉLHEZ RÖGZÍTŐ TARTOZÉKOK: 1. A HÁLÓ FÉMVÁZA HOZZÁERŐSÍTETT CSAVARMENETTEL; 2-3. HÁLÓVÁZ CSAVARMENETTEL, ILLETVE CSAVARANYÁVAL; 4. A HÁLÓVÁZ EGY SZÁRNYASCSAVARRAL RÖGZÍTHETŐ A NYÉLHEZ

AZ ELESÉGGYŰJTŐ HÁLÓ ZSÁKJÁNAK ALAKJA ÉS FELFÜGGESZTÉSI MÓDJA: 1. A HÁLÓ ZSÁKJA ALUL HEGYBE FUT KI - HIBÁS; 2. ALUL LEKEREKÍTETT KIKÉPZÉS - HELYES; 3. A HÁLÓ KÜLÖNÁLLÓ ZSÁKJA

A tócsajáró akvarista planktongyűjtő felszerelése a „plankton-hálóból” és szállítókannából, illetve az utóbbi helyett szállítódobozban elhelyezett, fakeretre kifeszített textiltálcákból áll. A „planktonháló” nyele bambuszrúd, 2 méter hosszú legyen, és minthogy ilyen hosszú nyél szállítása nehézkes, összecsukható formában kell készülnie. A hálókeret rozsdamentes fémből készüljön, 20-30 centiméter átmérő és 30-40 centiméter zsákmélység az ideális. A műanyag

180

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

zsák a hálón alul ne csúcsban fusson ki, hanem öblösen lekerekített formájú legyen. A többi egyéni ízlésünkre van bízva, minthogy ilyen hálót hazánkban készen vásárolni amúgy sem lehet. A készíttetés pedig azt eredményezi, hogy ahány akvarista, annyiféle a felszerelése. Szállításra műanyag edények vagy horganyzott bádogkanna alkalmas. Fontos, hogy ezek laposak, nagy felületűek legyenek, mert máskülönben a begyűjtött anyag oxigénellátását nem lehet biztosítani. A keskeny, magas, tejeskanna formájú tartályok céljainknak nem felelnek meg. A szállítódobozban elhelyezett, fakeretű textiltálcák (zsákvászon tálcák) nagy előnye az, hogy rajtuk a planktonrákok vízoszlop nélkül, de nedves környezetben szállíthatók. Ilyenkor tehát felesleges súlyt nem kell cipelni. A felszerelést különböző lyukbőségű bronzsziták vagy nylon szövetű hálók egészítik ki. Ezeket azonban csak otthon használjuk, amikor a kisebb és nagyobb méretű halak részére az eleség szétválogatását végezzük. E sziták, hálók hiányában a háztartási boltokban kapható műanyag lisztszita — ételborító fémszitával kombinálva — is jó szolgálatot tehet. Sokszor eltűnődünk azon, mi módon kerülhet teljesen zárt vizekbe a sok kis planktonrák. Ez leginkább a következő példán érthető meg: amíg a víz meleg, a sok vízibolha (Daphnia pulex) — így nevezik azokat az ágascsápú rákokat, amelyek szökdécselve változtatják a helyüket — szűznemzéssel szaporodik. Ez annyit jelent, hogy petéi nem szorulnak megtermékenyítésre, hanem anélkül indulnak fejlődésnek, de nőnemű utódok fejlődnek belőlük. Vagyis rövid idő alatt rengeteg nőstény Daphnia fejlődik. Amikor a víz hűlni kezd, akkor a szűz petékből hímek is kelnek ki, és az ezek megtermékenyítette nőstények vastag kitinhéjú, ún. tartós petéket termelnek. A tartós petéket vízimadarak könnyen átcipelhetik egyik tócsából a másikba, sőt a szél is elfújhatja a kiszáradt pocsolyából. A tél beálltával nem kell abbahagynunk a planktonrákok gyűjtését. Igaz, hogy télen nem Daphniával, hanem inkább kandicsrákkal (Cyclops) fogunk

181

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975 APRÓ TERMETŰ DÍSZHALAK ÉS A HALIVADÉK TÁP-LÁLÁSÁRA ALKALMAS EVEZŐLÁBÚ RÁKOK: 1. CYCLOPS STRENUUS; 2.

DIAPTOMUS COERULEUS; 3. DIAPTOMUS GRACILIOIDES; 4. CANTHOCAMPTUS STAPHYLINUS

találkozni. Ez utóbbi ún. naupliuszlárvái Diaptomusszal és Rototoriával összehasonlítható tápértékű ivadékeleséget jelentenek. Kifejlett példányaik a legapróbb halivadék kivételével minden hal menüjében előkelő helyet foglalnak el. A planktonrákok téli begyűjtését gyakran a jég feltörésével kell kezdenünk. Ezt kővel, vagy még inkább kis bakával végezzük. Minthogy nem veszélytelen „sportra” vállalkozunk, ilyen „jeges halászatra” ne egyedül induljunk el. Csak akkor szabad ráállni a jégpáncélra, ha az elérte a 6 cm vastagságot. Sőt más kikötésünk is van: legalább 60 cm mély vízrétegnek kell lennie a gyűjtés színhelyén. Ellenkező esetben a beszakadozó jégtáblák felkavarják az iszapot. A feltört jég darabkáit ne dobáljuk szét, hanem rakjuk a lyuk köré jelzésként. A korcsolyázókat még kevésbé fenyegeti veszély, ha a jégrés környékét homokkal szórjuk fel, így ugyanis azt korcsolyával legfeljebb tipegve lehet megközelíteni. Fokozza a jég teherbírását, ha a feltört résen át a megterhelés irányának megfelelően botot, illetve letört faágat dugunk alája. Amíg planktonhálónkkal szűrjük a vizet, a szállítótálcák ússzanak a víz színén. Egyenesen ezekre borítsuk ki a háló tartalmát. Ahogy elkészültünk a munkával, teljesen csurgassuk le a vizet a tálcákról, és azokat vastagon tekerjük be rongyokba. Minthogy így nehezen férnek el a dobozokban, legjobb az egész szállítódobozt becsavarni rongyokba, s utána az oldalzsákba süllyeszthetjük. A szállítás így páradús légtérben, akár másfél óráig is eltarthat anélkül, hogy veszteségekkel kellene számolnunk.

182

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

DÍSZHALAK TÁPLÁLÁSÁRA LEGGYAKRABBAN HASZNÁLT PLANKTONRÁKOK

7. TÁBLÁZAT

Daphnia

Cyclops

Diaptomus

rendszertani hely

ágascsápú rákok (Cladocera)

evezőlábú rákok (Copepoda)

színe nagy tömegben

szürkéssárga vagy barnásvörös

sárgászöld

kékeszöld

helyváltoztatás módja

szökdécsel és utána visszaesik

minden szökdécselés után szünetet tart

folyamatosan halad (gyakran körkörösen úszva)

fejlődése

közvetlen fejlődes

átalakulás (naupliusz lárva)

begyűjtés időpontja

tavasztól őszig

télen is!

gyűjtésének módja

széllel szemben

szélirányban

rétegvastagság a szállítótálcákon

5-6 mm feltűnően nagy állatoknál (pl. Daphnia magna) 15 mm

3-4 mm

hirtelen hőváltozásra

érzékeny!

a halivadék nem fogyasztja

különösen a halivadékra veszélyes lehet

a naupliuszlárva a halivadékra veszélytelen, naupliusz lárvája kitűnő ivadékeleség

viszonya a halivadékhoz

KIEGÉSZÍTŐ ELESÉG. Ilyen néven foglalhatjuk össze azokat a haltáplálékokat, amelyeket az eddig ismertetett főeleségek mellett alkalomszerűen adunk kedvenceinknek. Nagyobb testű ragadozó halak, pl. bölcsőszájú sügérek szívesen fogadnak egy-egy földigilisztát (Lumbricus terrestris), de csak akkor adjuk nekik oda, ha a giliszta bélcsövéből a föld már eltávozott. Egy napig tartó és nedves üvegben való koplaltatás után kerül a földigiliszta feletethető ál-

183

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

lapotba. A pataki bolharák (Gammatus pulex) és rokonfajai ugyancsak ragadozóhalak kiegészítő tápláléka. Ezzel azonban óvatosak legyünk, mert ha narancssárga foltot látunk egy ilyen kis, oldalazva úszó, néhány centiméteres rákocskában,

akkor

veszélyt

jelent

halainkra.

Ugyanis

ekkor

Pomphorhynchus nembe tartozó szívóféreg lárvája élősködik benne, amely halakban fejlődik tovább, ha a bolharákot egy hal lenyeli. Aki még kiegészítő haltáplálékot nem használt, az bizonyára meglepődik, hogy mi minden szerepelhet halaink menüjében. Íme, egy kis ízelítő: nyers hús (borjú, marha, szárnyas), vagy helyette szív, késsel elvagdalva. Fontos, hogy a hús ne legyen zsíros, és ügyelnünk kell arra is, hogy a falatok kisebbek legyenek, mint amit egy hal éppen el tud nyelni. Egyébként megtörténhet, hogy valamely rosszul szájba vett falattól megfullad egy kis vízilakó. Jó eleség a máj (sertés-, libamáj) nyersen, de főzve, sütve is, ugyancsak késsel elvakarva. Tojássárgája is sorra kerülhet. Kemény tojás sárgájából egy darabkát pohárba öntött néhány cm3 vízben elmorzsolunk, s ebből a vízből öntünk nagyon óvatosan és nagyon keveset halainknak. Ha finomra morzsoljuk a tojássárgáját, akkor az apró ivadék is fogyaszthatja, de a mértéktartást nem győzzük eléggé hangsúlyozni! Nem minden akvarista tetszését fogja megnyerni a nyers tej és citromlé keveréke, amit megtúrósodás után az akvárium vizébe csepegtethetünk. Ha a vízfelszínen vékony zsírhártya jelenne meg, azt selyempapírral azonnal fel kell itatni. Ilyenkor a fehér selyempapírt egyszerűen a víz felszínére terítjük, a zsírréteg hozzátapad, s rögtön leemeljük. Nagyon ajánlhatjuk a tonhalat, de minthogy ez fagyasztva kerül forgalomba, előbb meleg vízben kell áztatni, s utána tépkedjük az izomrostok lefutásának megfelelően apró darabokra. Édesvízi halak húsa ilyen célra nem felel meg, mert könnyen parazitákkal fertőzhetjük meg az akvárium ugyancsak édesvízi halait. Főtt sonka sovány darabkáival is nyugodtan megkínálhatjuk az akváriumi halakat. Sőt a halikra a kaviár szerepét töltheti be.

184

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Daphnia és Tubifex sózva konzerválható. A konzerválást víz nélkül kell végezni, s ez a művelet a Tubifex esetében a férgek magas víztartalma miatt vitathatatlanul körülményesebb. A Daphniát rétegesen konzerváljuk, befőttesüvegben: egy réteg Daphnia (kb. ujjnyi vastagságban) majd ugyanolyan vastagságú konyhasó réteg következik, aztán ismét Daphnia és így tovább, amíg az üveg meg nem telik. A szárazra kitett élő Tubifexet viszont hasonló mennyiségű konyhasóval lehet óvatosan elkeverni. Rövid idő múlva a konzervált anyag vörösesbarna levet enged, amit leöntünk, majd a keveréket patentzáras befőttesüvegbe töltjük. Néhány nap múlva a Tubifex az üvegben leülepedik, akkor a folyadékot ismét leöntjük róla, s konyhasót töltünk a helyébe. Az ilyen konzerv hűvös helyen sokáig eltartható. Felhasználás előtt minden sózott eleségről a konyhasót alaposan le kell öblíteni. Természetesen a sóban konzervált Tubifex vagy hasonló módon tárolt Daphnia csak akkor játszhatja a kiegészítő táplálék szerepét, ha ugyanezekhez a feletetés időpontjában élő formában nem jutunk hozzá. Minthogy díszhalaink túlnyomó többsége vegyes táplálkozású, és féltve őrzött növényeink csipegetésein kívül legfeljebb moszat (alga) jut nekik a növényi táplálékok közül, ezért jót tesz a főtt sárgarépa- és kelvirág-vakarék is. Többen sikerrel adagolják a forrázott vagy fagyasztás után langyos vízbe áztatott saláta- és spenótlevelet. A mosott, friss levél nyersen is megfelel, de akkor finomra kell vagdalni. Végül az is kiderül, hogy a nyers zabpehely nemcsak a televényférgek tápláléka, hanem maguk a halak is élvezettel fogyasztják mint kiegészítő növényi táplálékot.

185

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

SZÜKSÉGELESÉG

A szárított haleleséget és műeleséget (mesterséges, szintetikus haltápszerek) minősíthetjük szükségeleségnek. El kell ismernünk, hogy az utóbbiak között vannak kiváló minőségűek, mégis ha kizárólag szükségeleséggel etetünk -akár szárított táplálékot adunk szintetikus tápszerekkel kombináltan —, akkor előbb-utóbb halaink emésztési zavarokban megbetegednek, sőt az bélgyulladásukhoz fog vezetni. A legismertebb szükségeleség a szárított bolharák (Daphnia). Az a tömeg, ami ebből az eleségből évente a szaküzletekben elfogy, azt mutatja, hogy sokan a még elfogadható mennyiségnél is lényegesen többet használnak belőle, s élőeleség helyett is rendszeresen ezt adják halaiknak. Daphniát olyan helyeken szoktak szárítani, ahol sok nagy termetű és vastag kitinpáncélú vízibolha felhőszerűen hömpölyög, s a vizet átlátszatlanná teszi. A planktonhálóval kifogott rákokat ilyenkor fakeretre kifeszített dróthálókra (szúnyogháló) öntik, majd a kereteket néhány másodpercre vízbe mártják. A Daphnia így egyenletes rétegvastagságban oszlik el, s nem törik meg úgy, mint simításkor. A gyűjtést a hajnali órákban szokták kezdeni, hogy a déli tűző napon a kifogott mennyiség megszáradjon. Alkalmas helyen egy ember — természetesen az illetékes helyen beszerzett engedéllyel! — akár napi 70 liter Daphniát is kiszáríthat. Lényegében hasonló technikával történhet a Cyclops és a Diaptomus, sőt a fekete szúnyoglárvák szárítása is. Újabban szokásba jött nálunk a Tubifex és

Chyronomus szárítása. Az utóbbiak meleg, de nem forró helyen — tehát nem sütőben — száríthatók. A púderfinomságúra tört Tubifexet szükség esetén a halivadék is fogyaszthatja. A műeleségek tartalmazhatnak halhúst, rákhúst, sörélesztőt, halikrát, lóvelőt, csiga- vagy kagylóhúst, salátalevelet, spenótot. Természetesen mindez szárítva van. Esetleg kevés lisztet, szervetlen sót is kevernek beléjük. A forga-

186

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

lomban Tevő több készítmény alapanyaga zsírtalanított kazein (tejfehérje). Ez a műeleség régebben Unisono vagy — ártalmatlan növényi festékekkel rózsaszínűre festve — Wawil néven szerepelt. Az Unisono-hoz, illetve céklalével színezve a Wawil-hoz hasonló anyagot kapunk, ha száraz ementáli sajtot lereszelünk és az így nyert pelyhekből a zsírt benzinnel kioldjuk. (De vigyázzunk, mert a benzin tűz- és robbanásveszélyes.) Közismert kitűnő műeleség a Biomin, a Tetramin, a Vitakraft stb. Pontos összetételük gyári titok. A szemlátomást is felismerhető kazein-pelyheken kívül vitaminok, hormonok, sőt antibiotikumok is lehetnek bennük. Használatuk előnyét a műanyag dobozokra nyomtatott szöveg is kiemeli: nem zavarosítják a vizet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha túladagolnánk valamelyiket, az akvárium vizének vegyi összetétele akkor is változatlan maradna.

187

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A DÍSZHALTENYÉSZTÉS MESTERFOGÁSAI

Neonhal (Paracheirodon innesi) Vörös neonhal (Lamprocheirodon axelrodi) Kellékek: 25x25 cm alapterületű öntöttüveg akvárium (a vörös neonhal részére 25x50 cm alapterületű) fedőüveggel, 9-15 l desztillált víz, tölgy- vagy égerfa néhány apró ágának héja kiszárítva (ehelyett német tőzeg is lehet), kolometriás pH-mérő (pl. Universal indikátorfolyadék színskálával), 1 m hosszú, 5 cm átmérőjű üvegeső perlonvatta töltettel (esetleg üvegvatta is lehet, vagy mindez helyett belső szűrő is megfelel), néhány újságpapír, 1 db elemlámpa vagy íróasztali lámpa, az utóbbi 25 W-os izzóval, 1 db teafőzésre alkalmas, kis zománclábas, 1 db üvegpipa, 1 db akváriumi fűtőkészülék — termoregulátorral és hőmérővel (ezt a továbbiakban külön nem írjuk ki), Késhegynyi vegytiszta konyhasó, és külön egy púpozott kávéskanál timsó, műnövény vagy helyette élő ikravédő növény (jávai moha, forrásmoha, esetleg apró repce), 1 db ♂

és 1 db ♀ ivarérett és az ivarérettségig is megfelelően ápolt neonhal.

Az öntöttüveg medencét, illetve tenyészakváriumot forró vízzel fertőtleníthetjük

188

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

(ügyeljünk arra, hogy a forró víz ne hirtelen érje az üveget!) A fertőtlenített medencét 12 centiméter magasságig feltöltjük desztillált vízzel. Ezután tölgyvagy égerfaág kiszárított héjából teát főzünk úgy, hogy a forrásban levő desztillált vízzel leöntjük. A kihűlt főzetet („teát”) egyszer végigcsurgatjuk egy perlonvattával töltött üvegcsövön. A sárgás színárnyalatú teának ilyenkor kristálytisztának és 3 pH-júnak kell lennie. Nagy előnye a tölgyfa-, illetve égerfafőzetünknek, hogy lezárható üvegben, sötét helyen tartva tetszés szerinti ideig tárolható. A tenyészmedencébe kitöltött desztillált víz pH-ját a főzet adagolásával 6,5-re csökkentjük (eredetileg a desztillált víz pH-ja 7 volt). Tiszta üveglappal lefedjük a medencét, és 14 napig félsötét helyen állni hagyjuk. Ezalatt a víz legkisebb zavarodásának sem szabad mutatkoznia. A két hét elteltével késhegynyi vegytiszta konyhasót oldunk a vízben. Most kerül be az ugyancsak forró vízzel fertőtlenített műnövény, illetve timsóval kezelt valódi ikravédő növény néhány kis bokra a medence közepére. (A timsós fertőtlenítés menetét lásd a „Fontosabb gyakorlati tanácsok” között.) A vörös neonhal tenyészakváriumának alja leforrázott tőzegborítást is kap. Az utóbbi ugyanis nem növényekre ikrázik, hanem szabadon, vagyis az ikrákat szerteszórja. A tenyésztésre kiszemelt neonhalakat ajánlatos már a társas-medencében figyelemmel kísérni. Fontos, hogy ezek legalább 9 hónaposak legyenek (illetve a vörös neon hal már 8. hónapban ivarérett). 21-23 °C-os vízhőmérséklet és 5 nk biztosít számukra a tenyésztésig is ideális tartási körülményeket. Lényeges továbbá, hogy mint őserdei halak, mérsékelt világítást kapjanak. Ha már a társas medencében megfigyelhetjük az ívási próbálkozásaikat, akkor bizonyára az is kitűnik, hogy melyik hím „gyengéd” természetű. Az utóbbival biztosabb a tenyészeredmény, minthogy a termékenyítést a növények között alaposabban elvégzi. A túlságosan rámenős hímek inkább csak a párjukat üldözik, és az

189

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

egész nászjáték felgyorsított üteme nem teszi lehetővé valamennyi ikra megtermékenyülését. A kiválasztott párt szombat este, teljesen tiszta üvegpipával, víz nélkül „beugratjuk” a tenyészmedencébe. Ennek vízhőmérséklete 21-24 °C legyen, és csak csökkent felső világítás érje. Az ívás többnyire már másnap megtörténik. Azért ajánlatos a tenyészpárt szombaton átrakni, mert akkor — legalábbis az „innesi” esetében — nagy valószínűséggel vasárnap reggel az ívást végignézhetjük. Ha nem ívtak le, akkor még öt napig legyünk türelemmel, de tovább nem érdemes várni. Sikeres próbálkozás esetén az utóbbi halfaj ikráinak tömege jól látható a vízinövényeken. A vörös neonhal, bár több ikrát rak, annyira szétszórja azokat a tőzegben, hogy kevésbé feltűnők. A felnevelt utódok száma 300-nál is több lehet, míg az „innesi”-nél 100-150 létszámú ivadékcsapat jó eredménynek számít. Rendkívül fontos dolog, hogy a tenyészakváriumban a szülőket sohase etessük! Ez más ikrázó halfajok szaporításánál is feltétlenül betartandó szabály. (Csak a tartósan ívó ikrázó fogaspontyok jelenthetnek kivételt.) Az ívás után mindkét szülőt emeljük ki. A tenyészakváriumot ismét fedjük le, s most már ne csak a fedőüveggel, hanem újságpapírral is. Az újság lapjai borítsák be a medence oldalait is. Az ikrák fényérzékenyek, ezért azokat erős fénynek kitenni nem szabad, mert szemünk láttára pusztulhatnak el. Elemlámpa, sőt a 15 W-os izzó fénye sem ártalmas. A szobai lámpa erős fénye azonban ne érje a tenyészmedencét, legfeljebb az újságborításon át. A kikelési idő 24-28 óra. Az ivadék mindig a medence legsötétebb pontján helyezkedik el, és így bizony gyakorlat kell hozzá, hogy valaki a parányi halakat megpillantsa. Az ikrázás utáni ötödik napon kezdhetjük meg az ivadék etetését. Egészen apró Cyclops-, illetve pár nappal később Artemia naupliuszlárva is alkalmas erre. A „túletetés” itt végzetes lehet, mert a naupliuszok hamar felnőnek és a Cyclops a halivadékra támadhat.

190

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Tíz nap múlva a kis neonhalak halvány rózsaszín árnyalatot kapnak. Ez a szín a rákövetkező időben kisebb felületre szorítkozik, végül összpontosul az ismert sötétvörös csíkban. Rövidesen a szép zöldes sáv is megjelenik rajta. A 4-5 hetes ivadék már sokat sejtet jövendő szépségéből. Neonhalat Magyarországon első ízben Horváth Sándor tenyésztett 1938ban. Akkoriban a hétfőnyi ivadék felnevelése is rendkívüli eredménynek számított.

Lángvörös pontylazac (Hyphessobrycon flammeus) Kellékek: 25 literes akvárium, klórmentes, lágy, neutrális víz (desztillált vízzel vagy állott esővízzel hígított csapvíz), mogyoró nagyságú kavicsok vagy üvegből készült ikrarács (ami az ikrákat a szülők falánkságától védi),

növény: Myriophyllum, Ceratopteris, egy ♂ és egy ♀ ivarérett lángvörös pontylazac. A 25 literes akváriumot 12-15 cm magasságig feltöltjük 6 nk-nál nem keményebb, neutrális (pH 7) állott vízzel. Betesszük az ikrarácsot, illetve kavicsokat

és

néhány

—

szokott

módon

előkészített

—

növényt.

tenyészakváriumban elhelyezett halakat csak mérsékelt fény érje. A víz hőmérséklete az ívatáskor 25-26 °C legyen. Az este átrakott halak rendszerint már reggel ívnak, és közben a sok ikra szertehull. Az ivadék 36 óra múlva kel ki, és eleinte a növényeken csüng. Öt nap múlva

kezdjük

őket

etetni,

először

infuzóriával,

majd

Cyclops

rák

naupliuszlárvájával, Bosminával stb. A fiatal H. Flammeusok 6 hónapos korukban ivarérettek. 300-400 utód is felnőhet egy családból.

191

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Ékfoltos razbóra (Rasbora heteromorpha) Kellékek: 2 db kis öntöttüveg medence (lehet akkumulátorüveg is), 1 db 50x 20x 20 cm-es akvárium, 8 liter desztillált víz, 10 l szabadon gyűjtött (nem tetőről lecsurgott!) esővíz, néhány marék német tőzeg, 1 púpozott kávéskanál timsó, 1 db virágcserép, vízinövények: Cryptocoryne vagy Ludwigia, esetleg Sagittaria platyphylla, 1 db gumicső, 1 db üvegpipa, néhány újságpapír és selyempapír, 1 db fiatal ivarérett ♀ és egy kétéves ♂ ékfoltos razbóra. A tenyésztés előkészületeit négy héttel az ívatás megkezdése előtt indítsuk el. Gondosan megtisztított, öntöttüveg medencébe esővizet töltünk, és néhány marék német tőzeget dobunk bele. A tőzeg apró rostjai egy hónap múlva már biztosan leülepednek. Ekkor átszívatjuk a leszívócsővel az esővizet egy másik, hasonló módon előkészített öntöttüveg tartályba. A közben víz nélkül maradt tőzeget felfőzzük, és a még esetleg benne maradt idegen anyagoktól átválogatással megtisztítjuk. Ha ez megtörtént, 50x20 cm alapterületű és 20 cm magas, ugyancsak kimosott akvárium aljára terítjük. Most egy fehér selyempapír lapot fektetünk rá — mintha a szokott módon akváriumot rendeznénk be —, és kb. 8 cm magasságig felöntjük a már tőzegen megsavanyított esővizünkkel. (A víz a méréseknél kb. 3 pH-t mutat.) A vízoszlop további emelését már desztillált vízzel folytatjuk, 16 cm magasságig. A desztillált víz ilyenkor csökkenti a savanyúságot, 5 pH-értékig. Ezután viszont a közben timsóval fertőtlenített növények steril virágcserépbe történő ültetésére is sor kerülhet. A virágcserepet homok helyett ugyancsak tőzeggel töltjük meg, és a medence közepére he-

192

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

lyezzük. Bármelyik növényfajt is választjuk a felsoroltak közül, fontos, hogy annak levelei a vízfelszínt elérjék. Az ékfoltos razbóra tenyészpárt épp úgy, mint a neonhalakat, üvegpipával, víz nélkül telepítsük át. Minthogy a trópusi esős évszak beköszönte a halakat ívásra ingerli, az akváriumban is ezt utánozzuk. Igaz, hogy erre a célra nem egészen friss (infuzóriaveszély miatt!), hanem csak 8 napos esővizet használhatunk, és ez utóbbival további 2 cm-rel emeljük az akvárium vízoszlopát (most már a vízoszlop magassága 18 cm lesz). Az akváriumvíz pH-értéke 5,55,7 lesz. Ha a vízhőmérséklet eléri a 25-27 °C-ot, ritka jelenetnek lehetünk szemtanúi. Az elénk táruló kép ugyanis csaknem egy fél évszázadon át váratott magára. 1906-tól, halunk első, szingapúri, illetve Johore tartományból való behozatalától a negyvenes évek közepéig nem sikerült megoldani a rendszeres tenyésztését. A hím hosszas üldözés után a nőstényt „megnyergeli”, vagyis lovagol a hátán, így száguldoznak végig az akváriumon. Majd a nőstény hanyatt fekszik egy levél alatt és várja — gyakran percekig — a partnerét. Az közeledik, és átöleli őt úgy, ahogy azt a nagyszárnyú hal (Macropodus opercularis) szokta tenni párjával. Az ikrákat valamelyik levél alsó felére, vagyis a levélfonákra ragasztják. Ha néhány ikra lehull, akkor azok a tőzegben kelnek ki. A kikelés 24 óra múlva következik be. Az ikrázás befejezésétől számítva 6 napig tartó elsötétítés szükséges. Amikor az erre a célra felhasznált újságpapír függönyt felhúzzuk, meg kell kezdeni az ivadék etetését infuzóriával (ázalékállatokkal), vagy apró

Cyclops naupliuszokkal. Ékfoltos razbórát Magyarországon először Babocsay László és dr. Marton Szilárd tenyésztett a negyvenes évek végén.

193

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Zebra dánió (Brachydanio rerio) Kellékek: 8-10 literes akvárium, perlon vattacsomó, mogyoró nagyságú kavicsok,

növény: Fontinalis vagy Nitella, két ♂ és egy ♀ ivarérett zebra dánió. A jelzett űrtartalmú akvárium aljára helyezzük el a kavicsokat, 2 cm magasságig (kavicsok helyett üveggolyókat is szoktak használni). Majd öntsük fel állott csapvízzel a medencét úgy, hogy a vízoszlop 15 cm magas legyen. A medence egyik sarkába illesszünk egy perlon vattacsomót, esetleg ehelyett forrásmohát (Fontinalis) vagy Nitellát is ültethetünk. Ivatási hőmérséklet 23-25 °C. Először a nőstény kerül a tenyészmedencébe, majd egy nappal később, az esti órákban a két hím. Reggel, amikor kisüt a nap, meg fog kezdődni az ívás. A szülők ikrarablók, ezért az ívás befejezése után nem maradhatnak az ikrákkal egy akváriumban. A kikelés egyenlőtlen, akár 6 napig is elhúzódhat. A közben kikelt ivadék etetését a 3. napon meg kell kezdeni infuzóriával vagy

Rotatoriával. A növőfélben levő állatok többszöri vízfrissítést igényelnek, mert különben egyenlőtlen lesz a növekedésük is („szétnövés”).

Vitorláshal (Pterophyllum scalare) Kellékek: 1 db 100-200 literes akvárium (a tenyészállatok nevelésére), 33-36 liter esővíz, 1 marék tengeri só, növény: Sagittaria, Vallisneria gigantea vagy Echinodorus, I. módszerhez: öntöttüveg kád (kb. 6 literes), 1,5 l esővíz, 1 fél teáskanál konyhasó, 1 db szellőztetőkészülék finomporlasztóval.

194

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

II. módszerhez: 1 db 100 literes akvárium, tisztára mosott kavics, kevés növény, 30 liter esővíz, 1 db üvegcsésze (vagy mélytányér kb. 20 cm átmérőjű), 1 db üvegpálca vagy ólomnehezék, 1 db szellőztetőkészülék finomporlasztóval, 1 db hegyes tű, 1 db. kapilláris cső, 6 db ivarérett vitorláshal. Minthogy önfeláldozóan ivadékgondozó vitorláshalak egyre ritkábban kerülnek kereskedelmi forgalomba, az ivadék mesterséges felnevelésére vagyunk utalva. A tenyészállatokat féltucatnyi ivadékcsapatból magunk neveljük 100200 literes akváriumban. Ebbe a nagyméretű medencébe a kellékek közt jelzett széles levelű vízinövényeket ültetjük. Az akváriumot 2/3 rész csapvízzel és 1/3 rész esővízzel töltsük fel úgy, hogy annak keménysége kb. 10 nk legyen. Ha egy maréknyi tengeri sót oldunk a vízben, ez a halak egészségi állapotára kedvezően hat. A kívánatos vízhőmérséklet 26 °C. Kizárólag esztétikai okokból nyugodtan berakhatunk 10-20 halból álló Glühlicht tetra és neonhal csapatot a vitorláshalak nevelő medencéjébe. Ezek nem fogják megcsipkedni a „scalaré”-k hosszú, vékony halúszóit. Kilenc hónap múlva legalább egy pár vitorlás kezd elkülönülni és ikrázóhelyet keres. Hamarosan birtokba vesznek egy levelet, és onnan minden más halat elhessegetnek. A kiválasztott levelet szájukkal alaposan megtisztítják. Majd a nőstény az időközben kifejlődött tojócsövén át mindig lentről felfelé úszva, szemenként lerakja az ikrákat. Minden egyes ikraszemet gondosan a levélre ragaszt. A hím közvetlenül nyomon követi partnerét, és megtermékenyíti az ikrákat. Az első ívás eredménye kb. 150 ikra szokott lenni, később számuk meghaladhatja

195

600-at.

Megfigyelhetjük,

hogy

szülők

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ikrákat ápolják, és mindig kicsípik azokat, amelyek megpenészednek. Ugyanakkor mellúszóikkal legyezgetve folyamatosan oxigéndús vizet hajtanak a levél közelébe. Az ívás utáni estén levágjuk az ikrahordozó levelet, és kezdődhet a mesterséges felnevelés. Ha műlevelet használunk, azt csak egyszerűen átrakjuk a nevelőakváriumba.

módszer. Levelünk az ikrákkal egy kb. 6 literes öntöttüveg kádba kerül,

amibe 1/3 rész esővíz és 2/3 rész nevelőakváriumi vizet töltöttünk (nem színültig!) Egyidejűleg 1/2 teáskanálnyi konyhasót adagolunk a kb. 5 liter vízbe. Gyenge, finom szellőztetést is biztosítsunk: az apró buborékok éppen hogy körülnyaldossák a levelet. — Hogy ne kelljen külön fűteni az öntöttüveg medencét, mindenestől belógathatjuk a nevelőakváriumba. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy a kikelő ivadékot ugyan-csak át kell majd rakni a nagyobb akváriumba, az pedig valószínű, hogy az átrakás veszteségekkel jár. Ezt a hátrányt küszöböli ki a második módszer.

II.

módszer. Gondosan kitisztított 100 literes akvárium alját tisztára mosott

kaviccsal terítjük le, és kevés növényt ültetünk bele. Az I. módszerben leírt összetételű vízzel 15 cm magas víz-oszlopot létesítünk. Ügyeljünk arra, hogy a vízinövényekkel csigák ne kerüljenek be. A medence közepére üvegcsésze vagy mélytányér kerül, és az utóbbiba helyezzük a levelet az ikrákkal. A levéllemeznek függőleges helyzetben kell állnia, és ezért nyelét üvegpálcával vagy ólomnehezékkel rögzítjük. A már ismertetett módon szellőztetünk. Az elfehéredő (lepusztult) ikrákat mindkét esetben magunknak kell eltávolítani. Erre szolgál a hegyes tű és a kapilláris cső, az utóbbival a levélről leválasztott penészes ikrákat szippantjuk ki. Az ívástól számított 24 óra múlva már egyetlen ikrának sem szabad elpenészednie. A 4-6 nap múlva kikelő ivadék nem sokban hasonlít szüleihez.

196

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Minden kis hal fején ragadós fonál van és úgy lebegnek, mint falevelek a szélben. — De rövidesen lehullanak a vízinövény leveléről, és gomolyagba kapaszkodnak. Az ívástól számított 90 óra elteltével az első kis vitorlások felemelkednek, majd az egész raj követi az „elő-kelőket”. Az első kiúszás időpontjától kezdve nem szabad elmulasztani az etetést. Olyan sok eleségre ( Cyclops naupliuszra) van szükségünk, hogy az ivadék — mint mondani szokás — benne ússzon a táplálékban. Ha egyetlen napon hiányosan etetünk, az minden addigi fáradozásunk eredményét kétségessé teszi. Hathetes korukban a kis „scaleré”k, már nem „sisakos vitorlások”, hanem kezdenek szüleikhez hasonlóvá válni. Végtelen sok örömet okozhat a vitorláshalak nevelése, ha kellően gondosak vagyunk. Megjegyezzük még, hogy a tenyészformák (fekete, füstszínű, márvány, fátyolos) jóval lassabban nőnek, mint a törzsalak. Vitorláshalat Magyarországon első ízben Lauermann tenyésztett Csillaghegyen. Ugyancsak szenzáció-számba ment röviddel ezután a harmincas években Keczöl Géza kárpitos tenyésztési sikere.

Sziámi harcoshal (Betta splendens) Kellékek: 1 db legalább 60 cm hosszú akvárium, 1 db szellőztetőkészülék, 1 db szűrőkészülék, sűrű növényzet: Cryptocoryne, Limnophila, Hygrophyla, Ceratopteris, Riccia, 1 ♂ és 1 ♀ ivarérett sziámi harcoshal. A sziámiak halviadalainak hőse az akváriumban közreműködésünkkel gondoskodik utódairól. A tenyésztést a szaporítómedence előkészítésével kezdjük: a megjelölt növényekkel sűrűn beültetett akvárium vízoszlopát 10-15 cm-re csökkentjük. Egyben olyan helyre állítjuk a medencét, ahol rázkódásmentes

197

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

környezetet tudunk biztosítani számára. Vízhőmérséklete 27 és 30 °C között legyen. Ilyen körülmények között a hím hamarosan elkezdi a habfészek építését. Ha szorgalmasan fújja a buborékokat, a habfészek rövidesen 2 cm-re is kiemelkedhet a víz tükre fölé. Ekkor becsalogatja a nőstényt a fészek alá, és megindul a nász-játék — először csak „látszatpárzások” formájában. A nőstény ilyenkor hassal felfelé kerül. Néhány átkulcsolás után a hím ikrákat szorít ki párja testéből. Az ikrák a víznél nehezebb, csaknem egészen fehér kis golyók. Lesüllyednek, de a hím — szájába véve — felviszi azokat a fészekbe. Ha a hím az ívás befejezése után nem veri nagyon a párját,akkor a nőstény az ikrák kikeléséig (20-24 óra) benn maradhat a tenyészakváriumban. 4-5 nap múlva a kicsinyek kiúsznak a fészekből. Ekkor a hímet is eltávolítjuk. Itt is kiúszáskor kezdjük az etetést. Táp-lálékként keményre főtt, és a víz felszínére szórt tojássárgája is megfelelő lehet. Élő eleségként először infuzória jöhet számításba, majd Cyclops naupliusz. Egy fészekaljból 300 Bettát is felnevelhetünk. Öthetes koruk kritikus, mert akkor kezd kifejlődni a labirintszervük. Ilyenkor fokozott szellőztetés és szűrés indokolt. Az együtt nevelt hímek ivarérett korukig nem viaskodnak. Szép hímeket nevelhetünk úgy, hogy 1,5 cm-es testhosszuk elérése után elkülönítve tartjuk őket egészen apró üvegekben (pl. régi joghurtos poharakban vagy műanyag fűszerdobozokban). Ha csak annyi élelmet kapnak, amennyi az „éhenhalásukhoz sok”, akkor törzsük karcsú marad, de gyönyörű hosszú és széles úszókat fejlesztenek. Üveglapokkal rekeszekre tagolt, hosszú medencében látványos formában történhet a hímek elkülönített nevelése. Így látják egymást anélkül, hogy egymáshoz úszhatnának, és ez színpompájukat fokozó, állandó idegizgalmat vált ki bennük.

198

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Cifra fogasponty — „Cap Lopez” (Aphyosemion australe) J. Nachstedt és H. Tusche* Züchterkniffe (tenyésztői kulcsok) című kiadványukban a következő három módszert ajánlják. Ezekhez szükséges kellékek: I. 2 db 30x 20x 15 cm-es akvárium, 18 l esővíz, 1 db evőkanál, 1 db 20x15 cm-es elválasztó üvegfal, 1 csomó tisztított fonálalga (vagy műnövény), 1 ♂ és 2♀ ivarérett „Cap Lopez”. II.1 db 30x 20x 15 cm-es tenyészmedence, 9 l esővíz, 1 db cilex tabletta (vagy más hozzá hasonló fertőtlenítőszer), 1 csomó tisztított fonalalga (vagy műnövény), 1 ♂ és 2 ♀ ivarérett „Cap Lopez”. III. 1 db 30x 20x 15 cm-es tenyészmedence, 1 db 80 x 40 x 25 cm-es felnevelő medence, 57 l esővíz, 1 db cilex tabletta (vagy más hozzá hasonló fertőtlenítőszer), 4 db csavaros üveg (vagy jól befedhető üvegedény), 1 csomó tisztított fonálalga (vagy színes perlonvatta), a kívánt ivadék mennyiségétől függően változó példányszámú „Cap Lopez” tenyészállat.

módszer. Két db 30 x 20 x 15 cm nagyságú tenyészmedencét állott eső-

vízzel megtöltünk és 23 °C hőmérsékleten nem túlságosan világos helyre tesszük (nem napra!). Egyik medencébe két nőstényt és egy hímet, továbbá egy csomó kifogástalanul meg-tisztított fonálalgát, illetve műnövényt teszünk. A berakott állatokat naponta etetjük tiszta Enchytraeusszal, nagyszemű élő bolharákkal, esetleg szúnyoglárvával is, de mindig csak annyit adjunk, ameny*Nagyrészt e két szerző érdeme, hogy ma az akvaristák közkincse az, ami sokáig egyes emberek kiváltsága volt. (Züchterkniffe. Alfred Kernen Verlag, Stuttgart.)

199

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

nyit fél órán belül elfogyasztanak. Közben az állatok naponta ívnak. A peték a fonálalga csomókban vagy annak külső szélén megragadnak. 14 nappal később kezdjük meg a víz felszínén úszó ivadék naponkénti lehalászását egy evőkanállal. Az így kifogott kis „Cap Lopez”-eket vigyázva tegyük át a másik medencébe, amelyben ugyanolyan vízviszonyokat, hőmérsékletet és mindenben megegyező környezetet találnak, mint az ikrázó medencében. Ennél a módszernél vigyázzunk arra, hogy nemsokára meg kell ejtenünk az ivadékok válogatását növekedésük szerint. A nagyobb példányokat elkülönített helyre tegyük. Ez egy becsúsztatott elválasztó üveglappal könnyen megoldható. Különben minden további nélkül lenyelnék vagy legalábbis megölnék fiatalabb és kisebb testvéreiket. A kicsinyeket naupliuszokkal, infuzóriával vagy Bosminával etethetjük. A

Cyclops naupliuszainak semmiképpen sem szabad a medencében befejezniük fejlődésüket, mert ezek a táplálékállatkák fejlettebb korukban a kis halakat megtámadják és elpusztítják. Kiváló felnevelő tápláléknak bizonyult a „Mikro”.

II.

módszer. Egy a fentihez hasonló tenyészmedencét ugyan-olyan állott

esővízzel töltünk meg, és feloldunk benne egy cilex tablettát. (Ez a fertőtlenítőszer kb. a Trypaflavinnak felel meg.) Az erősen zöld színűvé váló víz 14 nap múlva ismét kitisztul. Halványzöldes színárnyalata nem ártalmas. A tenyésztés művelete egy sterilizált erős algapárna (vagy műnövény) behelyezésével kezdődik. Három jól beikrásodott nőstény mellé

két erős hímet válasszunk a

tenyésztéshez. Nem túl erős megvilágításban és 23 °C hőmérsékleten a halak késedelem nélkül ívnak. Ez után 24 óra múlva fogjuk ki őket. A tenyészmedence enyhén elsötétítve, ugyanazon a helyen maradjon, s 14-16 nap múlva kikelnek a kishalak. Ez a tenyésztési módszer annyiban előnyös, hogy az ivadék egyenlő korú, és így a kicsinyek jó etetés mellett majdnem egyformán felnőhetnek. A nagyság szerint való áthelyezés itt már nem szükséges.

200

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

III. módszer. Az akvárium ugyanolyan mint az I. módszerben írtuk, úgy is kell feltölteni. A cilexes állott vízbe egy ökölnyi csomó fonálalga vagy színes perlonvatta kerül. Etetés nélkül, 24 óránként cseréljük a tenyészmedencében a párokat, és az időnként lerakott ikrákat este gyenge világítás mellett keressük meg. A világos ikrák jól elütnek a zöld algaháttértől és aránylag könnyen megtalálhatók. Az alga-, esetleg vattacsomó belsejébe hullott ikrákat mutató- és hüvelykujjunkkal minden további nélkül kiszedhetjük és kiemelhetjük. Az ikrák olyan kemény héjúak, hogy károsodás nélkül, akár dörzsölhetjük őket ujjaink között. Az összegyűjtött ikrák csavaros üvegekbe vagy jól befedhető üvegedényekbe kerüljenek, amelyekben 2 cm-es víz-oszlop van. Természetesen a vizet a tenyészmedencében kell merítenünk, ahol már csírátlanítottunk. A poharakat vagy edényeket sötét helyre vagy egyszerűség kedvéért szekrénybe állítjuk 2224 °C hőmérsékleten. Így szinte lehetetlen az ikrák penészedése. A fehéredő ikrák nincsenek megtermékenyítve és naponta el kell őket távolítanunk. Mintegy 13-14 nap múlva, ha már tisztán felismerhetők a petékben a fekete szemfoltok és a kis halak összesodort teste, óvatosan leengedjük a medencéből a vizet, és helyébe abból a vízből töltünk, amelyben a fiatal „Cap Lopez” ivadékot kikelése után fel akarjuk nevelni. A vízcsere elősegíti a kicsinyek másnapi kikelését. Ha minden kis hal kikelt, az üvegedényt állítsuk be a felnevelő medencébe, amíg a víz hőmérséklete ki nem egyenlítődik. Ha ez megtörtént, negyedóra leforgása alatt cseppenként befolyatunk a medence vizéből, de olyan óvatosan, hogy ne keletkezzenek kis vízörvények. Ha az edény megtelt, beengedjük az ivadékot új, nagyobb környezetébe, a felnevelő medencébe. A kis cifra fogaspontyok az áthelyezésre nagyon kényesek. óvatosaknak és türelmeseknek kell lennünk; ha nagyobb veszteségeket el akarunk kerülni. A felnevelő medencét természetesen — mint fentebb említettük — több héten át „érlelt” esővízzel töltjük meg, a szokásos sómennyiség hozzáadásával. Külö-

201

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

nösen fontos, hogy igen sűrű növényzetet használjunk. A világos hely nem ártalmas, a 24 °C ,- feletti hőmérséklet azonban kárt okoz. Az etetést már leírtuk. De megemlítjük ismét, hogy Enchytraeusszal nem szabad túlzott mértékben etetnünk, mert a víz igen könnyen megzavarosodhat. Az ivadék igen érzékenynek mutatkozik baktériumokkal szemben. Ha nem jól érzik magukat a kis halak, ezt összehúzott farkúszójukkal és imbolygó mozdulatokkal mindjárt ki is mutatják. Ha ilyesmit veszünk észre, tegyünk fertőtlenítőszert a zavaros vízbe. Ennél a módszernél is ügyelni kell arra, hogy a víz-oszlop magassága megfelelő (legfeljebb 15 cm) legyen.

Yukatáni fogasponty (Mollienisia=Poecilia sphenops) (fekete tenyészváltozat — „Black Molly”). Kellékek: nagyobb méretű berendezett akváriumok a tenyészállatok felneveléséhez, 1 db 20 cm hosszú öntöttüveg akvárium, 10 db, kb. 10 cm hosszú kapilláris cső, 1 db szellőztetőkészülék, 1 db szűrőkészülék, db befőttesüveg, 1-2 kávéskanál konyhasó.

Myriophyllum vagy műnövények, 6-8 db fiatal „Black Molly”. A tenyésztéshez beszerzett fiatal „Black Molly”-kat páronként szétosztjuk más békés természetű halak tartására szolgáló akváriumokba. Ezek a medencék lesznek a koromfekete halacskák nevelőakváriumai. Háromnegyed éves korukban már kitűnik, hogy a nőstények megtermékenyültek-e vagy sem. Terhességi foltot itt ugyan nem lehet felismerni, de az ivarnyilás fele szögletesebb hasfal jelzi, hogy egyik-másik anyaállat már szülés előtt áll. Ekkor a 20 cm hosszú öntöttüveg akváriumba 8 cm magasságig állott csapvizet öntünk.

202

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975 SZÜLÖTÖLCSÉR LAKHOZ

ELEVENSZÜLŐ

HA-

10 liter vízre számítva egy kávéskanál

konyhasót

teszünk

bele.

Előnyös megoldás, ha utóbbi medencét beállítjuk a nevelőakváriumba. Ilyen körülmények között nem kell fűteni (vízköpenyes fűtés). De minthogy itt a medence súlya miatt elsüllyedne, tegyünk alája víz alatti állványként egy lefordított befőttesüveget.

növényeket

(legalkalmasabb a Myriophyllum) talaj nélkül helyezzük el úgy, hogy a száruk egy részét üvegcsövekbe dugjuk; így nem úsznak fel a víz felszínére. A műnövények pedig minden rögzítés nélkül megállnak. Olyan sok növényre van szükség, hogy a „terhes” nőstény úszni is alig tudjon. Ha a hőmérséklet

elérte

27-28 °C-ot, a szülés nem sokáig várat magára; rendszerint már a környezet

változással

TENYÉSZAKVÁRIUMBA AKASZTHATÓ SZÜLŐKETREC - AZ ELEVENSZÜLŐ FOGASPONTYOK IVADÉKA A KETRECFENÉK ÜVEGRÚDJAI KÖZÖTT AZ AKVÁRIUMBA HULL

203

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

együtt járó izgalom kiváltja. Etetni nagyobb Daphniá-val lehet. Amennyiben a várandós halacska nem szülne 14 napig, akkor a tenyészmedence vizének egy részét azonos hőfokú friss vízzel cseréljük ki. Ezzel siettetni lehet az ivadék világra jöttét. Nagyon fontos, hogy a vízoszlop ne legyen 8 cm-nél magasabb, mert ellenkező esetben a kis halak „hasoncsúszókká” válnak. Úszóhólyagjuk feltöltésére ugyanis feltétlenül szükségük van légköri levegőre. Ugyanilyen lebegési (hidrosztatikai) zavarok keletkeznek akkor is, ha úszóhólyag-megfázás következik be a tenyészakvárium vizének nem megfelelő hőmérséklete, illetve az egyenlőtlen hőeloszlás miatt. Ha megindul a szülés, akkor az anyaállat egy nap alatt megszüli valamenynyi utódát. Amikor ez megtörtént, vegyük ki az anyát, valamint a növények egy részét. A vízköpenyes fűtésnek az is előnye, hogy az ivadék nem tud a fűtőtestre lefeküdni. A nevelő akváriumban is akadályozzuk meg a „Molly”-kat szellőztetéssel és filtrálással keltett vízáramlással — rossz szokásuk gyakorlásában. A szellőztető porlasztóját és a belső szűrőt ilyenkor a fűtőtest közelében helyezzük el. Az ivadék etetését megszületése után azonnal meg kell kezdeni. A menü:

Cyclops naupliusz, Rotatoria, valamint a legfinomabb szárazeleség. Minthogy a „Black Molly”-knak feltétlenül szükségük van növényi táplálékra, ezt az átlagosnál erősebb napsütés okozta algásodással, valamint kiszárított és finom porrá őrölt salátalevéllel biztosíthatjuk. Az újszülött halak egyedszáma, továbbá színe tájékoztat bennünket fajtajellegükről: ha 10-20 halacska született és kezdetben hollófeketék, de 3 napos korukban világosabbak lesznek, akkor az original „Black Molly” törzs tagjai, amit az USA-ból importáltak. Ezek csak egy negyedév múlva lesznek ismét koromfeketék. Ha 20-nál több az ivadék egyedszáma (30 vagy akár 50-60), akkor ezek a „Black Molly” és „Liberty Molly” hibridjei. (A lírafarkú tenyész

204

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

változat újabb mutáció eredménye.) Az original „Black” terhességi ideje 45-60 nap. Megjegyezzük még, hogy a „Black Molly” az akvárium „hangulatmérője”. Ha rázkódik ez a hal, akkor valami baj van az akváriumban: vagy zavaros, vagy infuzóriás a víz, vagy nem megfelelő a hőmérséklete. A hazai akváriumi törzseknek újabb importált fajtákkal történt vérfelfrissítő keresztezése ugyan nagymértékben megnövelte halunk életképességét (vitalitását), de ez műszerpontosságú „indikátor” jellegén mit sem változtatott. 30 °C-hoz közeli hőmérsékleten, jódmentes konyhasóval kezelt tiszta vízben kell tartanunk úgy, hogy algatermelő nap-sugárban fürödhessen. Akkor egyetlen „Black Molly” sem fog bennünket nyugtalanítani ideges rángatódzásával. Ennek a fejezetnek az anyagát tipizálva állítottam össze az akvarisztikai szempontból jelentősebb halcsaládok jellegzetes képviselőinek tenyésztési leírásával. A fajokat úgy válogattam, hogy a tenyésztés receptje — legfeljebb kisebb módosításokkal — az egy családba tartozó, közeli rokon fajokra is érvényes legyen. Amiben a fajok a szaporodás terén eltérnek, az elsősorban a tenyészakvárium vizének fizikai és kémiai sajátosságait érinti. Ugyancsak fajokra jellemző, és a gyakorlat szempontjából fontos az ikrák kikelési, valamint az ivadék kiúszási időpontja. Az utóbbi adat általában az etetés megkezdésére figyelmeztet. Az egyes meleg égövi díszhalfajokat tárgyaló fejezet fajleírásait a mellékelt táblázat anyaga egészíti ki. Ennek összeállításánál felhasználtam azokat az adatokat, amelyeket H. Stallknecht részben saját megfigyelései alapján, részben az idevágó gazdag irodalomból összegyűjtött és rendszerbe foglalt.

205

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

MELEG ÉGÖVI HALAK FŐBB ADATAI*

8. TÁBLÁZAT

II.

III.

IV.

VI.

halfaj

°C

kikelés

etetés

<20

20-25

2. 3.

<8 <12

5-6 6-7

25-28 24-26

30 24-30

5-6 6

24-26

4-5

6. 7.

<8 <5

6 5-6

24-26 25-28

24 30

5 4-5

5-6

25-28

4-5

9. 10.

<10 <12

5-6 6-7

22-25 23-25

30 20

4-5 4-5

11.

5-7

24-28

4-5

12.

<20

20-22

5-6

13.

<12

18-20

3-4 nap

14. 15. 16.

<12 <8 <5

7 6-7 6,5

23-25 21-23 26-27

24 20 24-28

4-5 5 5

17.

<20

24-26

4-5

18. 19.

<10 <6

6-7 5-6

24-28 24-28

30 30

4-5 4-5

20. 21.

<6 <3

6-7 -

24-28 27-28

35 6-7 nap

4-5 -

22. 23.

<10 <12

6-7 7

24-26 20-24

30 40

5 5-6

24.

25-26

50-70

3-4

25. 26.

<12 <6

5-7 6,8

25-28 24-26

28 30

5 3-4

27.

24-26

* I.=halfaj a Meleg égövi díszhalak című fejezetben; II.= Vízkeménység nk-ban; <szám=felső érték >szám =alsó érték III.=a víz hidrogénion-koncentrációja pH (hidrogénion-kitevő); IV.=vízhőmérsékleti (°C) határok, amelyek közt tenyészthető a halfaj; V.=kikelési idő órákban (a „nap" szó külön jelezve van); VI.=ivadék első etetésének napja, a kikeléstől számítva.

206

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975 8. TÁBLÁZAT(folytatás)

II.

III.

IV.

VI.

halfaj

°C

kikelés

etetés

28.

<10

25-28

30-40

5-6

29.

<10

6,8

24-26

6-7 nap

néhány órával kikelés után

30.

<12

23-26

30-35

5---6

31.

<10

26-30

16-20

5-6

32.

<20

18-30

33.

<10

24-28

34.

<10

6-7

24-28

35.

<12

6-7

24-28

próbálnak 3

36. 37.

<20 <12

7 6-7

18-24 24--28

40 30-45

3 azonnal a kikelés után.

38.

<15

23--25

40-6 nap

39.

<15

23-25

40-6 nap

40.

<15

23-25

40-6 nap

41.

<12

25-28

30-4 nap

42. 43.

<15 <8

7 5-6

16-22 24-28

40 30

3 az első kishalak elúszása után

44.

5-6

25-30

45.

22-23

5-7 nap

46.

22-23

5-7 nap

47.

48. 49.

<15

24-26

7-10 nap

kikelés utáni napon

50. 51.

<12

6-7

26 26-28

7-10 nap

kikelés utáni napon

3 azonnal, amikor az első halak úszni

52.

25-28

6-8 nap

1-2 nappal a kikelés után

53.

<10

5-6

20/24

10-14 nap

elúszás után azonnal

54.

5-6

20/24

10-14 nap

elúszás után azonnal

55. 56.

<15

26 25-23

15-20 nap

elúszás után azonnal

57.

<20

25-30

10-14 nap

elúszás után azonnal

.....

207

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975 8. TABLÁZAT (folytatás)

I. halfaj

II. nk

III. pH

IV. °C

V. kikelés

VI. etetés

58.

<15

6-7

25-30

10-14 nap

elúszás után azonnal

59.

<10

22-24

8-10 nap

kikelés napján

60.

20-26

terhességi idő: 28-30 nap

születés után azonnal

61.

10>

20-30

kb. 35 nap

születés után azonnal

62.

10>

20-30

kb. 35 nap

születés után azonnal

63.

15>

7-8

25-30

egyéni és tartási körülményektől függ

születés után azonnal

64. 65.

8> 10>

7 7

25-30 23-26

30-35 30-45

születés után azonnal születés után azonnal

66.

7,3

22-23

4-6 hét

születés után azonnal

67.

10<

23-26

28-35

nagy szikzacskó esetén később 1-2 nappal

68.

10<

23-26

30-90

születés után azonnal

69.

6-7

18-30

21-30

születés után azonnal

70. 71.

18-20 26-30

5-8 hét 36-60

születés után azonnal születés után azonnal

72.

<12

7-8

18-24

5. nap után

10. nap előtt nem szabad!

73.

<12

7-8

18-24

4-8 nap után

4 nap múlva

74.

<15

26-28

kb. 50 óra után

3-4 nappal a kikeléstől számítva

75.

<15

28-30

kb. 50 óra után

6 nappal később

76.

<20

25-28

5-8

4 nappal később

77. 78.

<20 <12

7 7

25-28 24-26

4-6 nap

10-14 nappal később 4 nappal később

79.

<12

24-26

4-6 nap

4 nappal később

80. 81.

6-8

27-30 24-26

3 nap

208

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975 8. TÁBLÁZAT (folytatás)

II.

III.

IV.

VI.

halfaj

°C

kikelés

etetés

82.

<15

28-30

5-8 nap

83.

<12

24-28

4-6 nap

84.

<12

5-6

24-28

6-10 nap

5-6

85.

<12

5-6

24-26

6 nap

86.

26-28

52-56 nap

87.

<15

6-7

24-26

6 nap

88.

<12

26-28

4-6 nap

89.

5-6

28-30

4-6 nap

2. héttől kezdve

90.

<15

25-28

16-20

4-5

91. 92.

<12 <12

7 6-7

24-30 27-30

24-30 20-24

4 4

93.

<12

26-30

94.

<12

26-30

20-24

95.

<12

26-30

96..

<15

25-30

20-24

97.

<12

5-6

25-30

26-24

98.

26-28

36-48

99.

100.

24-30

101.

10><

7-8

26-30

102.

8 ><

24-26

8-12 nap

a kikelés napján

103.

8 ><

24-26

8-12 nap

a kikelés napján

104.

10><

7-8

24-28

8-12 nap

a kikelés napján

105.

8 ><

25-28

8-12 nap

a kikelés napján

106.

10><

7-8

25-30

20-24 nap

4 nappal később

107.

2-5 nap

209

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

SZUBTRÓPUSI OÁZIS EURÓPÁBAN

A táj semmit sem árul el abból, hogy oázis felé közeledünk, mint ahogy az afrikai oázisok is váratlanul bukkannak fel, ha szemünk már belefáradt a sivatag vörösesbarna homokjának szemlélésébe. Itt kukoricaföldek után vált hirtelen a táj. Mint valami látomás, párafelhőktől övezve patak kígyózik elő délszaki hangulatot árasztva magából. Habjain tányérszerű levelek között rózsaszínű virágok himbálóznak. Vize mélyen a mederben tör fel, de a vadforrások vízhozamát sokáig nem mérhette senki. Csak a feltörő iszapból lerakódó geológiai rétegek jelezték az idő múlását, azt, hogy ismét eltelt egy évmillió. Üde zöld növények szigetei tépik fel a sűrű párafüggönyt.— felmutatva egy-egy leheletfinom virágkelyhet. Mélyen a víz tükre alatt ősidők óta változatlanul zajlik az élet. Évmilliók élettörténete olvad a jelenbe. Egy hindu rege szerint, amikor Brahma megalkotta a világot, a Gangesz folyó vizén nyugvó lótuszlevélen pihente ki fáradalmait. Indiában ezért részesítették kultikus tiszteletben a szép növényt: a föld és a földnek életet adó Gangesz vizének jelképe lett. Az indiai lótusz közeli rokona az egyiptomi állótusz, a nílusi tündérrózsa

(Nymphaea lotus var. thermalis). A bőség és a jólét jelképe volt ez, mert hiszen Egyiptom földjét a Nílus vize és hordaléka termékenyítette meg. Az élet szimbóluma, de egyben a halálé is: nyílásakor a Nílus vize visszahúzódott medrébe. A tündérrózsa bimbója vagy nyíló virága kőbe vésve, oszlopfőnek

210

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

kiképezve az egyiptomi építőművészet jelentős eleme lett. Miközben odalent a csendes vizeken íbisz madarak lépkedtek át rajta, hasonmása fényűző otthonok tartópilléreként az ég felé tört. Ez a tündök16 szubtrópusi jelenség mindenütt a messzi tájak egzotikus hangulatát sugallja. A piramisok országába kell utaznunk, hogy őshazájában, eredeti környezetében gyönyörködhessünk benne. Legalábbis így gondolták sokáig. És akkor a XVIII. század magyar tudósa,

Kitaibel Pál szenzációs felfedezést tett: megtalálta a nílusi tündérrózsát a Nagyvárad melletti Püspökfürdő hévizeiben, ahová — mint azóta kiderült — nem vízimadarak hurcolták át a magvát, hanem ott is őshonos. A jégkorszak előtti Európában még gyakori, de a hó és a jég, a gleccserek, illetve a hatásukra erősen lehűlt levegő mindent letarolt, ami a napsütötte tájak szülöttje volt. Európának csak egyetlen pontján, egy meleg és változatlanul szubtrópusi oázison húzhatta meg magát mind a mai napig. Ez a különös növény ma szigorú védelem alatt áll, de a múlt század végén még nem részesült kíméletben. Érdemes felidézni Alföldi Flatt Károly panaszait (1886): „Midőn a Nymphaea thermalis virágzik, nagyon természetes, hogy a fürdőközönségnek a természet ritkaságai iránt érdeklődő része bírni óhajt egyegy példányt belőle. Fiúk és lányok egész serege áll készen, s a tolakodásig ajánlja fel szolgálatait. Két, sőt egy krajcárért is kész mindenik — sokszor a szemérmet is mélyen sértőleg — a vízbe menni, hogy az óhajtott virágot onnan kihozza. És ezt teszik minden felügyelet nélkül a maguk akaratából, mert a ritka növény eddig még — sajnos! — csak afféle bitang jószág! Némelyik két marokra fogott óriási, s már-már fonnyadni készülő zsákmányt szorongatnak az útszélen, s kínálgatják eladásra! A magyarhoni fűvészetnek szerintem akkor tenne a Fürdőigazgatóság legnagyobb szolgálatot, ha e »Nymphaeasarcolásnak« egyszer már a legszigorúbb véget vetne.” A sarcolásnak véget is vetettek! A virágkelyhek letépése ugyanis a meghi-

211

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

úsult termésképzés miatt a növény szaporodását gátolta. A már kifejlődött tövek viszont még a bivalytiprást is állták. A bivalyok órák hosszat hevertek a meleg, iszapos vízben, miközben a hullámok hátán táncoló fodros levelek cirógatták ormótlan testüket. Ősi életközösség volt ez. Harmadkori kép, csak akkor még nem volt jelen, mint szemtanú: az ember! Még legalább egy évmilliónak kellett eltelnie, míg 1866-ot jelzett a kalendárium. Püspökfürdőn már 101 méter mélyen törte át a fúrópajzs a föld szilárd kérgét, de jelentősebb mennyiségű termálvíz nem szökött fel. A fúrást a következő évben megismételték, de ismét eredmény nélkül. Érthetetlen, hiszen a közeli Félix-fürdőn már 47 méter mélyen gazdag vízérre akadtak. A fúrás Püspökfürdőn abbamaradt, de az elhagyott fúrólyukon át így is percenként 250 liter 42 °C-os víz ömlött a felszínre. Így keletkezett Püspökfürdő: Oradea-Mile „1 Mai” főforrása. Ezenkívül csaknem 30 db kisebb-nagyobb természetes vadforrás fakad itt a föld mélyéből 20-32 °C-os vízzel buzgólkodva. E vadforrások mentették át a már egy-millió éve véget ért harmadkor élővilágának néhány tagját a mai ember korába. A tündérrózsaleveleken — élő kövületként — e díszes házú harmadkori csigák is fennmaradtak. De ez nem minden fajnak sikerült! Földtörténeti mérték szerint egyikük csak „néhány tizedmásodpercet” késett: a fekete bödöncsiga

(Theodoxus prevostianus) élő példányait a századforduló előtti évtizedekben találták utoljára Püspökfürdő hévizeiben. Most itt már kipusztult, de mégsem merülhetett feledésbe. Zegzugos vonalmintájú, fél-gömbalakú mészvázát fonalra fűzve nyakláncnak árusították. Olyan tömegben került elő a homokból, hogy még a modern tengeri üdülőhelyek, pl. Mamaia és Eforie különlegességek után sóvárgó közönségének is jut belőle bőven és a Fekete-tenger nap barnította strandszépei büszkén viselik nyakukban a Nagy-várad melletti kihalt bödöncsigák házát. A fekete bödöncsiga élő példányai a Pannon-beltenger

212

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

kiédesedett vizének maradványaiként magyarországi élőhelyen ma is fellelhetők: Kácsfürdőn, állandó hőmérsékletű forrásokban csigáink meg ma is ráspolyozzák a kavics algavegetációját. Sőt egy-egy épségben előkerült friss dunai csigahéj ébren tartja azt a feltevést is, hogy a Margit-sziget mentén, a Duna vízszintje alatt fakadó termálforrásokban is él még. Ezek a források csak rendkívül alacsony vízállás idején tűnnek elő habtisztán, a szürke mélységből. A margitszigeti artézi kút fúrása előtt a jelenleginél több vizet szolgáltattak. A hűvösebb idő beálltával „gőzfelhő” hömpölygött felettük, s ott a jégpáncél még a leghidegebb télen is fodrozódó víznek adta át a helyet. A hőigényes bordás tornyoscsiga (Melanopsis parreyssi) nevű csigafaj a világ egyetlen pontján vészelte át a jégkorszakot, és ma már csak a püspökfür-

A NAGYVÁRAD MELLETTI PÜSPÖKFÜRDŐ (ORADEA, BÁILE „I MAI”) „BENNSZÜLÖTT” VIZICSIGÁI: BORDAS TORNYOSCSIGÁK (MELANOPSIS, PARREYSSI) (AZ ELŐTÉRBEN A MÁR KEVÉSBÉ MELEG VÍZHEZ ALKALMAZKODOTT ÖKOTIPUS LATHATÓ) (A. BREHM UTÁN)

213

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

dői hőforrásokban található. Itt 30 °C-os víz az életeleme. Soós Lajos, a neves magyar malakológus idegenszerű jelenségnek tartja kontinensünkön. Miközben az Európa legszebb édesvízi csigájának járó pálmát „neki ítéli”, a következőképpen jellemzi: „Lépcsőzetesen egymás fölé sorakozó kanyarulatait lendületes bordák keresztezik, s hogy a héj szerkezete még díszesebb legyen, a bordák vége csomósan megduzzad, olyan díszítést adva a háznak, amilyen egyébként csak a trópusok alatt élő csigákon szokott előfordulni.” Legközelebbi rokonai is csak Kisázsiában és Szíria melegvizeiben honosak. A trópusi jelleg nem a véletlen játéka: Európa éghajlata legutolsó jégkor előtt ennek a kiváltságos helynek a mikroklímájára emlékeztetett. Ahol már kissé hűl a források vize, ott a tóból kifolyó patakban egy ökotípusa, a Melanopsis hungarica néven leírt forma az uralkodó. Ezt a hűvösebb víz itt megedzette és a példányok többségét nagyobbá, erőteljesebbé tette, bár héja kevésbé díszes. Felfedezője és első leírója,

Kormos Tivadar 6-8 °C-os vízvezetéki vízben is tartotta huzamosabb ideig. A víz-partot szegélyező fekete földekből mindenütt kifehéredett Melanopsisházakat túr ki a vakondok, és szánt ki az eke. Régebben ezeket az üres csigaházakat is kilyukasztották és láncra fűzték. Ma a Román Tudományos Akadémia az ásatag csigaházakat is védi mint a múltba vezérlő néma tanúkat. A Melanopsisok nem nyálkás, kocsonyás burokba ágyazott peték tömegével gondoskodnak utódaikról, hanem sok szikű petéiket egyenként tojják le a vízinövények levelére, kövekre vagy akár az akvárium üvegfalára. A fejlődő csigák parányi háza jól látható már a peteburkon belül is. Ugyancsak akváriumban tartott példányokon sikerült megfigyelni, hogy a vízváltásra élénk mozgással reagálnak, a fedetlen akváriumból ki is másznak (!), míg az alacsony hőmérsékletet félig a homokba ásódva, eléggé passzívan vették tudomásul. Egyik sorstársuk, a nyugati hólyagcsiga, (Physa acuta) nem őshonos itt, hanem betelepítésének köszönheti előfordulását. Különösen az

214

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ugyancsak behurcolt, ausztráliai eredetű ülő levelű ambúlia (Lymnophyla

sessiliflora) bozótban gyakori. Miután a budapesti Egyetemi Botanikus Kert egyik medencéjéből és a Lukács-fürdő mögötti Malom-tóból is előkerült, úgy látszik, hogy ez a csiga bejutott hűvösebb folyóvizeinkbe, és egészen otthonosan szánkázik a Duna, a Tisza, sőt a Körös iszapján is. Amikor először e szubtrópusi oázist meglátogattuk, mindenütt a Román Tudományos Akadémia Természetvédelmi Bizottságának táblái vonták magukra figyelmünket: „Természetvédelmi terület (REZERVÁTUM), kérjük, hogy védje a természetet” — hirdeti az egyik; „A virágokat letépni és a halakat kifogni szigorúan tilos!” — közli a másik. Később döbbentünk rá, hogy legalábbis az emberek tudatából egy táblaszöveg hiányzott: „Víziállatokat és vízinövényeket ide telepíteni szigorúan tilos.” Minden élőlény élete időhöz van kötve, csak az örök megújulás teszi halhatatlanná! De egy adott élőhelyen sohasem lát napvilágot korlátlan egyedszámú ivadék, és nem is szakad meg a leszármazottak láncolata addig, amíg a külső körülmények állandók. Ezt mondja ki a biológiai egyensúly törvénye. Növények és állatok már megismert, egymást kiegészítő gázcseréje ennek csak következménye. Ha avatatlan kezek a természet rendjébe belenyúlnak, a mérleg serpenyője megbillenhet. Ez a veszély fenyeget egy-egy újabb artézi kút fúrásakor is, meglevő hőforrások közelében. Ilyenkor a forrásvíz egy része elszökik. Majd amikor beköszönt az ősz, a megmaradt víz valamelyest lehűl. Így akkortájt tűnhetett el az őshonos fekete bödöncsiga Püspökfürdő forrásvizéből, amikor a közeli Félix-fürdő melegvize a fúrólyukból a felszínre tört (1885). Az élő környezet változását viszont nemcsak egy-egy faj kipusztulása, hanem betelepítése is jelentheti. A szumátrai páfrány (Ceratopteris cornuta) petrezselyemszerű víz alatti és Asparagusra emlékeztető víz feletti hajtásai

215

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

néhány évvel ezelőtt jelentek meg; 1966-ban még nyoma sem volt. A szivárványos guppi (Poecilia reticulata) néhány példányát is minden bizonnyal akvaristák úsztatták be az 1966-ot követő években. Ki gondolta volna, hogy a hőforrások vize ennek a szivárványszínekben ragyogó venezuelai elevenszülő halacskának, annyira kedvez, hogy 4-5 éven belül utódainak tömege csak mázsaszám lesz mérhető. Ez ma Európa legnagyobb szabadvízi guppitenyészete. A hím guppik nagy része felső- (Topsword) és alsókardos (Bottomsword). Dupla kardfarkú hím (Doublesword) is megcsillan néha a kristálytiszta vízben. Feltűnő, hogy milyen sok, teljesen kiszínesedett törpe hím siirög-forog a hínár felett. A sok szivárványos guppi között az oszakai (Japán) Világ-kiállítás „díjnyertes” példányaival vetélkedő szépségek is akadhatnak. Kihozza a véletlen, a statisztikai valószínűség. De ki volna képes sok millió jellegtelen közül kiemelni a kincset? Már könnyebb volna továbbtenyészteni vagy standardírozni a mesébe illő jelleget. Vajon a halászatot tiltó táblákat a guppik miatt szögezték ki? Aligha. Akkor is kinn voltak, amikor itt meg egyetlen guppi sem élt. Pontyot, fenékjáró küllőt, kurta baingot, szivárványos öklét vagy vágócsíkot védenek vele? Ilyen halak akadnak másutt is, bár mint az élő környezet tagjai, természetesen ezek is védelemre szorulnak. Nem kisebb tét forog itt kockán, mint Közép-Európa egyetlen őshonos melegvízi

hala.

Mert

ilyen

van

itt,

szivárványkele

(Scardinius

erythrophthalmus rakovitzai; első leírója: G. S. Müller, 1939). A piros szemű kele (Scardinius erythrophtalmus L.) díszhal méretű leszármazottjáról van szó. 28-34 °C-os víz az életeleme. Ősidők óta itt születik az erdei forrásokban. Már februárban itt ölti aranysárga nászruháját, hiszen az ő hazájában, ezen az európai szubtrópuson sincs sohasem tél. Ha leívott, az egyben a halálát jelenti, mintha legalábbis 20 °C-nál hűvösebb vízbe került volna.

216

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Miért kell ennek így történnie? Nem tudjuk. — De a szülők helyett már ott úszik a parányi ivadék. Ha bedugjuk kezünket a patakba, egy kis csapat szivárványkele előbb-utóbb biztosan odaúszik, mert nagyon kíváncsi halacskák! Minthogy a vízi élet szubtrópusi varázslatként hatott, a vízparton is vártuk a folytatást. Akaratlanul is délszaki növényeket kerestünk. A parkban megpillantott banánfák illettek a tájba, és nem tűnt zavarólag az sem, hogy a tűző napon óriási agávék meresztgetik tövisbe végződő, húsos leveleiket. Az erdő szélén a vadrózsák narancssárga csipkebogyója és a vadrózsabokrokra felkúszó futórózsák égőpiros virága egymás szépségét fokozza. Később tudatosult bennem, hogy az utóbbiak az egész oázis szimbólumát testesítik meg: a vadon élő faj és a kivadult kultúrforma él itt is látszólag tökéletes harmóniában. Hogy a vízi élet egyensúlya az európai szubtrópusi oázison eddig nem borult fel, az nemcsak a védelem érdeme, hanem szerencse is. Nem vitathatjuk, hogy az újabb fajok betelepítésével az életközösség még színpompásabb lett. De ezt a világért sem szabad folytatni! A mérleg mutatója kileng, és bármikor átbillenhet a serpenyő, ami az évmilliós élővilág vesztét jelentené. Az egész emberiség közkincsét aligha lehetne a véletlenre bízni! Azt mindenkinek, és elsősorban az akvaristáknak — gyakran egy adott környezetben még ártatlannak tűnő — „betolakodott”, idegen állat- és növényfajoktól óvni kell!

217

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ AKVÁRIUMI HALAK BETEGSÉGEI

Ha valakinek jól megy a sora, anyagi gondok nem gyötrik, azt szokták mondani, hogy „él, mint hal a vízben”. Olyankor aligha gondolunk arra, hogy a halak élete a természetes vizekben korántsem irigylésre méltó. Az élőlények egyetlen csoportját sem károsítja annyiféle parazita, mint éppen a halakét. Nem is beszélve azokról a ragadozókról, amelyek támadásainak ugyancsak ki vannak téve. Hiszen ki tudná felsorolni, hogy hányféle állat táplálkozik hallal ! A halbetegségeket két nagy csoportra osztjuk: I. nem élősködők, és II. élősködő (halparaziták) okozta betegségekre. Mindkét betegségféle megelőzése a legfontosabb, ami igen szorosan összefügg a kondícióromlás megakadályozásával. Egy hal ellenállása az őt fenyegető veszedelmekkel szemben főleg három tényezőn múlik: 1. öröklött ellenállás (rezisztencia); 2. védettség (immunitás), ami természetes úton a kiállott betegségek következtében jön létre; 3. tartási körülmények (mechanikai sérülések elkerülése, tápláltság, a víz fizikai és kémiai sajátságai). Könnyű belátni, hogy az ellenálló képesség kialakítása tekintetében a tartási körülmények terén van a legtöbb teendőnk. A mechanikai sérüléseket úgy kerülhetjük el, hogy kellő kiúszó-teret biztosítunk; nagyjából azonos testméretű állatokat tartunk egy medencében, a ragadozókat nem zárjuk össze békés természetűekkel. (Az utóbbi két irányelv alól kivétel, ha kisebb termetű ragadozókat és nagyobb békés halakat tartunk együtt.)

218

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Óvakodjunk a halak minden felesleges átrakásától, ami azért fontos, mert minden átrakás törődéssel jár, és minden sérülés egy-egy fertőzési kapu. A medencébe éles tárgyakat ne tegyünk (nagyobb, pattintott kőzetet, üvegből készült dekorációs tárgyakat mellőzzük). Minél változatosabban etessünk. A víz hőmérséklete az akváriumban tartott állatok és növények igényét elégítse ki. Fémtárgy ne kerüljön a vízbe, és az akváriumváz is legyen a víztől tökéletesen elszigetelve. A szoba dohányfüstös levegője is káros, ha a szellőztető túl sokat juttat belőle a víz alá (nikotinmérgezés veszélye!). Ha a szobanövényeket növényvédő-szerekkel ápoljuk, akkor állítsuk le a szellőztetőt, és a legnagyobb gonddal fedjük le a medencét. Ilyenkor még a fedőüveg légrését is külön le kell takarni. Vizet szennyező szerves bomláson áteső anyag (ételmaradék, halhulla, nagyobb mennyiségű halürülék) nem maradhat az akváriumban. (A vízösszetételre vonatkozó egyéb előírásokat lásd Az akvárium vize című fejezetben.) Gyakorlott akvaristák sokszor heves kézmozdulatokat produkálnak az akvárium előtt: egyik kezükkel gyorsan közelednek valamely akvárium elülső üvegtáblája felé, majd a mozdulatot a levegőben hirtelen lefékezik, s utána csak ujjaikat vibráltatják. A halak egészségi állapotára következtetnek abból, hogy a hirtelen mozdulatra milyen gyorsan reagálnak, elugranak-e idejében, majd visszatérnek-e a lassú ujjvibrálásra, esetleg a tenyér nyitására és zárására. Figyelemre méltó, hogy ez utóbbi esetben csapatosan közelednek-e az azonos fajúak, vagy egyesek félrevonulva a csapatból, „elsápadva” lemaradnak. Különben a halak színe — ami kedélyállapotuknak megfelelően változik — a legbiztosabb jelzője mindenkori közérzetüknek. Természetesen a kezdő akvarista az efféle jelekből legfeljebb „szótagolva” fog tudni olvasni. Kórokozó jelenlétére utal, ha egy hal úszás közben gyakran megbillen és nekidörzsöli az oldalát egy kőnek vagy akár a másik halnak. Ez a jelenség

219

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

eléggé feltűnő, mert ilyenkor fényes oldala megcsillan. Betegségre utal az imbolygó úszás, vagy az egy helyben történő „hintázás” is. Baj, ha az úszók nem állnak feszesen, hanem tartósan a törzshöz simulnak. Ugyancsak körkép a pikkely-borzolódás (a hal ilyenkor fenyőtobozszerű külsőt kap!), az opálos szem, a kopoltyúfedők elállása, a túl szapora légzés, vagy az étvágy csökkenése. Egyáltalában minden olyan magatartás-forma figyelmet érdemel, ami az eddig megszokottól eltér.

I. NEM ÉLŐSKÖDOK OKOZTA HALBETEGSÉGEK OXIGÉNHIÁNY (ANOXEMIA). Ha a halak a víz felszínéhez közel tartózkodnak, illetve ajkukat a vízből kidugva levegő után kapkodnak („pipálnak”), az jelzi, hogy kevesebb a vízben az oxigén, mint amennyi normális életműködésükhöz kellene. Különösen áramszünet idején indokolt az óvatosság, mert akkor a szellőztető légbuborékai sem juttatnak oxigént a vízbe. Ez a baj úgy kerülhető el, ha a medencék nincsenek túlnépesítve, vagy ha áramszünet idején parfümszóró labdaccsal vagy gumi-matracpumpával időnként magunk nyomunk levegőt a vízbe. Etetni ilyenkor nem szabad! Ha más megoldás nincs, részleges vízcsere is életmentő lehet. Ha nem lépünk közbe idejében, akkor a halak megfulladnak. Az oxigénhiányban elpusztult hal tátott szájáról, és görcsösen felhajló kopoltyúlemezeiről ismerhető fel. Ez utóbbi tünet főleg a sügérfélékre, illetve a bölcső-szájú halakra jellemző. MEGHÜLÉS. A meleg vizű akvárium vízhőmérsékletének 20 vagy 18 °C alá történő csökkenése, illetve bármilyen hirtelen hő-változás a halak meghűlését eredményezheti. A meghűlt halak elszíntelenednek, úszóikat behúzzák, és egy helyben imbolygó (hintázó) mozdulatokat végeznek. Az imbolygás sebességé-

220

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

nek fokozódása rázkódásba mehet át. Az állapot súlyosbodásával bőrelhalás keletkezhet. Az úszóhólyag nagyfokú károsodása esetén a hal nem is tud egyensúlyozni, hanem úszás közben mindig visszaesik, vagy csak hason csúszkál az altalajon. A Betták és Mollienisiák különösen könnyen megfáznak. A labirinthalak akváriuma fölötti légtérnek sem szabad hűvösnek lennie. A meghűlt halak gyógykezelése vizük lassú felfűtésével kezdődhet (30 °C-ig), majd hagyjuk visszahűlni a megszokott hőmérsékletig. A felfűtés azonban lassú legyen, hogy ne eredményezhessen újabb meghűlést. Minthogy a legyengült szervezetet még alkalmi (ún. fakultatív) paraziták is könnyen megtámadják, megelőzés-kent jódozatlan konyhasót oldhatunk a vízben (egy csapott kávéskanállal 10 literenként). Egyes szakírók konyhasó helyett kevés Xantakridint ajánlanak.

GYOMOR- ÉS BÉLGYULLADÁS (ENTERITIS). Amennyiben heveny lefolyású ez a betegség, a hal pánikszerű, villámgyors cikázó mozdulattal igyekszik menekülni. Kényszermozgásai gyakran ugrásra emlékeztetnek. A bántalomnak ez a megjelenési formája gyors elhullással szokott járni. Ellenkező esetben az elsötétedő színű hal duzzadt, véraláfutásos hastájéka sokáig nyugtalaníthatja az akvaristát. Ezt a betegséget is sokkal könnyebb megelőzni, mint gyógyítani. Nem győzzük eleget hangoztatni, hogy változatosan tápláljuk halainkat, száraz eleséget tartósan ne adjunk nekik, s főleg ne etessünk mosatlan, szennyezett

Tubifexszel.

minden

elővigyázatunk

ellenére

egyik-másik

halunk

enteritisben megbetegedne, válasszuk külön a többitől. Akár az akváriumba belógatott befőttesüvegbe vagy műanyag tartályba is tehetjük, és koplaltassuk néhány napig. A koplaltatás utáni első eleség lehetőleg planktoneleség legyen.

221

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

IKRA-VISSZAMARADÁS. Azok a halak szoktak ebben a betegségben szenvedni, amelyeket túl későn tesznek ki ikrázni. Az is lehetséges azonban, hogy a petefészkük degenerálódása miatt nem tudnak ikráiktól megszabadulni. A petefészek zsíros degenerációja következhet be egyoldalú, tartós Tubifex-etetéstől is. Ha az ikrák a petefészken belül rothadásnak indulnak, hamarosan vérmérgezést okoznak (szepszis). Ugyancsak vérmérgezés lehet a következménye annak is, ha egy elevenszülő hal nem tud idejében megszülni. Az értékes állatok hasfalának felmetszésével az ivadékot még megmenthetjük. Ilyen operatív beavatkozást azonban nem szabad elsietni, mert az egy-két hetes túlhordás sem tartozik a ritkaságok közé.

MÉRGEZÉS. Gyakran a vízvezetéki víz klórgáztartalma okoz mérgezést, amit fertőtlenítés céljából juttatnak a kutakba. El-kerülhető ez a mérgezés, ha friss csapvízbe sohasem teszünk halat, hanem a vizet mindig előbb állni hagyjuk 24 óráig; egy nap alatt a klórgáz kiszáll belőle. Siettethetjük a klórtalanodást csipetnyi fixírsó (nátriumtioszulfát) hozzáadásával. Súlyos veszélyt jelenthet minden vízbe került fémtárgy (ólom kivételével); s ez a vízmelegítésre használt, zománcozatlan fémedényekre is érvényes. Hasonló okból a fürdőszobai kályha melegcsapjáról vagy bojlerből sohase engedjünk akváriumi halaink részére meleg vizet, bármilyen kényelmes is lenne ez a megoldás. A mérgezésben szenvedő hal a víz felszínéhez közel álldogál, nemegyszer az akvárium sarkába húzódik. Ujjunkkal könnyen lejjebb lökhetjük anélkül, hogy elúszna. Gyakran ugyanilyen tüneteket észlelhetünk a természetes vizeinkből (hőforrások) befogott és most már akváriumban tartott elevenszülő halainkon. Az addig, főleg növényi táplálékra vagy plankton rákokra utalt állatok szervezete a minden átmenet nélküli Tubifexszel történő etetésre súlyos fehérjemérgezéssel reagálhat.

222

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

GÁZEMBÓLIA. A gázembóliát egyrészt a környező vízben levő, másrészt légzéskor a halak vérébe jutott gázok nyomásának eltérő volta okozza. A vérbe jutott gázok nyomása hamar csökken, ezzel viszont a térfogatuk növekszik meg. (Azonos hőmérsékleten ugyanis a gázok nyomásának és térfogatának szorzata állandó!) A gázembólia — a gázoknak buborékos kiválása formájában — akkor keletkezhet, ha állott víz helyett halaink frissen engedett csapvízbe kerülnek, vagy ha vízinövényekkel sűrűn benőtt akváriumban tartjuk őket, tűző napon. Természetes termálvizeinkben az elevenszülő fogaspontyok úszóhólyagja szokott hasonló okból felfúvódni, ha magas gáznyomású helyről (források környéke) alacsonyabb gáznyomású helyre úsznak. Ezeknek a halaknak ugyanis csökevényes légjáratuk van, s úszóhólyagjuk gáztartalmát — a zárt úszóhólyagú halakhoz hasonlóan — a vérből kapják. Ha a nyomáscsökkenés az úszóhólyagban következik be, akkor az eredmény annak olyan fokú felfúvódása lesz, hogy a halak egyáltalában nem tudnak a vízben alámerülni. Gyakran még a hátuk is kiáll a vízből. Ilyen kóros állapotú, árral szemben haladó szúnyogirtó fogasponty (Gambusia affinis) csapatot láthatunk a Hévízi-tóból kiinduló főlefolyás (Gát) eredési helyén.

II. ÉLŐSKÖDŐK OKOZTA HALBETEGSÉGEK DARAKÓR (ICHTHYOPHTHIRIASIS). Kevés halparazita okozott az akvaristáknak annyi keserűséget, mint a csillós egysejtűekhez tartozó Ichthyophthirius

multifiliis. Ma azonban már nem számítanak az igazán veszélyes kórokozók közé, mert leküzdésének módját teljes mértékben ismerjük. A megtámadott hal testén — különösen jól látható formában az úszókon — élesen körülhatárolt, kissé kidomborodó hófehér pettyek jelennek meg. A betegség előrehala-

223

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A DARAKÓR (ICHTHYOPHTIRIUS MULTIFILIIS) NEM A HAL TESTÉN SZAPORODIK, HANEM LEVÁLIK RÓLA ÉS A TALAJRA HULL; OTT CISZTÁT KÉPEZ, AMIBŐL SZÁMOS CSILLÓS RAJZÓ BÚJIK ELŐ ÉS TELEPSZIK MEG ISMÉT A HAL BŐRÉBEN

dottabb stádiumában az általában több kórokozót tartalmazó pettyek összefolynak, és az addigra szennyesszürke bőr cafatokban leválva rongyolódik. A halak ilyenkor összehúzzák úszóikat, és egy helyben állva hevesen rázkódnak. Gyakran kövekhez, talajhoz stb. dörzsölődve vakaródznak. Az lchthyophthirius nem a hal bőrében szaporodik, hanem onnan kiszabadulva a talajra hull, majd cisztát hoz létre, és abból sok körte alakú csillós rajzó (lárva) bújik ki. Ha a rajzók 3 nap alatt nem jutnak halhoz, elpusztulnak. Ez utóbbi körülmény akvarisztikai jelentősége kettős: 1. a betegség azáltal szüntethető meg, hogy a kórokozókat megfelelő gyógyszerek hatásaként leválasztjuk a halról, majd

224

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

visszajutásukat megakadályozzuk; 2. három nap elteltével a hal nélkül álló medencét felesleges külön fertőtleníteni. Ennek a halbetegségnek — sajnos — lappangó állapota is van: ilyenkor csak egy-két kórokozó húzódik meg a kopoltyú-lemezeken. Ha változnak a körülmények, pl. a halat eladják és új medencébe kerül, eltérő vízkémiai körülmények közé, akkor meglepő gyorsasággal kitörhet e kór. A gyógykezelést berendezés nélküli tartályokban (öntöttüveg kád, uborkásüveg) végezhetjük, 32-35 °C-os kininum-bihidroklorikum oldatot használva (1 cg/liter). 35 °C-os akváriumban erős szellőztetésre van szükség, mert ezen a hőfokon a víz már kevés oldott oxigént képes megtartani. Öt napon át a halakat mindig új oldatba tesszük, arra azonban vigyázni kell, hogy az átrakáskor az állatok mindig hasonló hőmérsékletű vízbe kerüljenek. Újabban igen eredményesnek és főleg egyszerűbbnek bizonyult a normál tartási hőmérsékleten a malachitzöld-kúra*, amit berendezett akváriumban is lehet végezni: 0,01 cg/liter hígításban. Ezzel az eljárással a naponkénti vízváltásokat is elkerülhetjük. A díszhalüzletekben forgalomba hozott malachitok törzsoldatok. Ilyen törzsoldatból — állandó kavargatás közben — addig csepegtetünk a medencébe, amíg annak vize éppen, hogy láthatóan halvány kékeszöld nem lesz. Tíz nap múlva az oldatot tiszta vízzel cseréljük fel. Sokan megfigyelték, hogy savanyú vegyhatású (6 pH-s vízben) az ichthyophthiriasis nehezebben tör ki. Ennek az a magyarázata, hogy ilyen körülmények között a ciszták elpusztulnak és így a rajzóképzés elmarad.

PLISTOPHORABETEGSEG (SPOROZOASIS MYOLYTICA). Ez a kór leggyakrabban a neonhalakon jelentkezik, amit zöld csíkjuk ragyogásának megtörése tesz feltűnővé (neon halbetegség). Az elszíntelenedés mindig foltokban kezdődik.

* A malachitzöldet többféle minőségben gyártják; számunkra csak a hal-gyógyászati célra forgalomba kerülő felel meg.

225

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Jellemző tünetének minősülhetnek egyensúlyzavarok (a halak fejjel lefelé úsznak) és a gerinc oldalsó görbülése (skoliosis) is. Gyakoribb a lesoványodás, a hasfal beesése. A megbetegedett neonhalak — kiválva a csapatból — egész éjjel úszkálnak, ahelyett, hogy a talajszint felett néhány centiméter magasságban lebegnének. A kórokozó spórás egysejtűek (Plistophora hyphessobryconis) a hal izomzatában helyezkednek el. Neonhalakon kívül a kecses pontylazac (Hemigrammus pulcher), a lángvörös pontylazac (Hyphessobrycon flammeus) és a parázsszemű pontylazac (Hemigrammus ocellifer), valamint a zebra dánió (Brachydanio rerio) izomrostjai között találták meg. Egy közeli rokonától viszont a szivárványos pisztráng, illetve egy kölöntefaj betegedhet meg. Sajnos, az antibiotikumokkal végzett gyógyítási kísérletek eddig még nem vezettek eredményre. Egyelőre ezért csak a kór megelőzéséről lehet szó, rendszeres egészségvizsgálatok keretében. Elpusztult halnak semmi esetre sem szabad az akváriumban maradnia, mert a többiek szétmarcangolhatnák. A kiürített medence fertőtlenítése a legradikálisabban tömény sósavval vagy klóraminnal történhet, természetesen nagy körültekintéssel a maró sav miatt. De tömény káliumhipermangán (meleg-sötétlila oldat) is megfelelő fertőtlenítő. Az újraberendezés előtt természetesen a fertőtlenített akváriumot folyó vízzel alaposan ki kell öblíteni.

HALTUBERKULÓZIS (TUBERCULOSIS PISCIUM). Akváriumi keretek között mindenesetre ez a legveszedelmesebb halbetegség, ami olykor tömegpusztulásokhoz vezet. Gyakran előfordult, hogy a díszhalakon nem ismerték fel, illetve más betegséggel tévesztették össze. Leginkább az Ichthyophonus moszatgomba által keltett kórral (ichthyophonosis) vélték azonosnak. A haltuberkulózis kórokozója valószínűleg a Mycobacterium piscium. A megtámadott halak levert, apatikus magatartásúak. Az akvárium sarkában álldogálnak vagy ferde testtartásban, lefelé lógó farkúszóval úsznak. Ha a

226

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

fertőzés az úszóhólyagra is kiterjed, annak ún. „hason csúszás” lesz a következménye. Közvetlenül az elhullás után felboncolt halban piszkosszürke, mákszemnyi puha csomók találhatók az izomzatban. De a legkülönfélébb belső szervek, a vázrendszer, sőt a szem is a fertőzés jeleit mutat-hatja. Díszhalaink közül leggyakrabban a labirinthalak (Anabantidae család) és a pontylazacok (Characidae) betegednek meg tbc-ben. Az utóbbiak közül a lángvörös pontylazac és az áttetsző ponty-lazac (Pristella riddlei) a legérzékenyebb. Sajnos, a tbc-ben meg-betegedett halak gyógyítását még nem oldották meg a hal-patológusok. Kórmegelőző módszernek számít az akvárium túlnépesítésének elkerülése. Ebben a szellőztetés és a vízszűrés is sokat segít. Ha azonban rendszeres szűréssel nem tudunk nagyfokú higiéniát teremteni, akkor kívánatos, hogy az akvárium minden 5 liter víz mennyiségére csak egy halat telepítsünk. Ugyancsak nem tűnik luxusnak ilyen szempontból, ha minden akváriumot külön eszközkészlettel látunk el, és valamennyi medencét egymástól elkülönítve kezeljük.

OODINIUM-BETEGSÉG („MORBUS COLISAE”). Colisa-betegségnek is mondják ezt a kórt, mert legelőször a törpegurámin (Colisa lalia) írták le (1951). Később kiderült, hogy megkaphatja még a paradicsomhal (Macropodus opercularis), a

Hyphessobrycon nemzetségbe tartozó pontylazacok, a kolibrihal ( Tanichthys albonubes), a törpeszájú halak (Nannostomus), a széleshátú fogasponty (Xiphophorus maculatus), a mexikói kardfarkú hal (Xiphophorus helleri), a cifra fogasponty (Aphyosemion australe), valamint az ékfoltos razbóra (Rasbora

heteromorpha), illetőleg több díszmárna-féle (Barbus). Hidegvízi halak közül kárász- és pontyivadékon figyelték meg. A kórkép az ichthyophthiriasiséra emlékeztet, de kórokozója nem csillás egysejtű, hanem a páncélos ostorosokhoz tartozó Oodinium pilularis. A bőrön

227

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A HALPENÉSZ (SAPROLEGNIA) GYAKRAN KÁROSÍTJA A NEM MEGFELELŐEN GONDOZOTT HALAT

jelentkező pettyek kisebbek, mint a darakór tüneteként jelentkezők, és inkább sárgás színűek. A bőr itt is cafatokban válik le, a halak sokat „vakaródznak”. Ha halivadék betegszik meg, annak növekedése leáll. A parazitáknak szilárd külső burkuk van, amely egyik végén palackszerűen megnyúlik. A halon mindig ezzel a végükkel ragadnak meg, miközben a „palacknyakon” át protoplazmanyúlványokat bocsátanak a gazdaszervezet sejtjei, szövetei közé. Az Oodinium okozta betegség lassú lefolyású. Tartós tripaflavin-kúrával lehet leküzdeni ezt a kórt, olyan lesötétített, berendezetlen akváriumban, ahol a halakat halvány-zöld gyógyszeroldatban, 30 °C hőmérsékleten tartjuk. Újabban a kutatók rézszulfát (rézgálic) oldattal sikeresen vették fel a harcot közeli rokon kórokozó (Oodinium ocellatum) ellen, amely korallhalakat betegít meg.

HALPENÉSZ

(DERMATOMYCOSIS

SAPROLEGNIACEA).

halpenészt

Saprolegnia és Achlya nembe tartozó penészgombák okozzák, amelyek szinte

228

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

minden vízben megtalálhatók. Éppen ezért nem a kórokozók távoltartása itt a lényeg, hanem halaink testének sérülésektől történő megóvása. Az említett gombák ugyanis mindig sebhelyen telepszenek meg. A díszhalak sebesülése vagy mechanikai sérülés (pl. egymásban tesznek kárt, szállításnál törődnek), vagy a víz lehűlésének következménye. Az utóbbi nagy felületen hám- esetleg irharéteg leválást is okozhat. Sajnos, nem ritka látvány a megfázás miatt egy helyben „hintázó” hal, amelynek bőre cafatokban válik le, és helyenként már az élősködő gombák fehér, vattaszerű csomói lepik el. Súlyos megbetegedés esetén a gomba az izomzatba is behatolhat, sőt a szemet is megtámadhatja. A fertőzés kiindulópontja rendszerint penészedő ételmaradék, a medencében felejtett halhulla, esetleg meg nem termékenyült ikra. A halpenészt egy „betegszobaként” beállított öntöttüveg kádban gyógyíthatjuk oly módon, hogy az akváriumvíz hőmérsékletét 30-32 °C-ra fűtjük fel, majd a fűtőtestet kikapcsolva hagyjuk azt csökkenni a szokásos tartási hő-

HASVÍZKÓROS FÁTYOLFARKÚ ARANYHAL, FELBORZOLÓDOTT PIKKELYEKKEL

229

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

mérsékletig. Ezt a hőkúrát néhány napon át megismételjük. Nagyfokú fertőzés esetén kálium-hipermangános fürdőt készítünk a gyógykezelésre felhasznált üres medencében (1 g KMnO4, 100 liter vízre számítva), és abban 90 percig tartjuk a halakat. Végül megszokott helyükre tegyük vissza a halakat, a tiszta, vagyis leváltott és természetesen hasonló hőmérsékletű vízbe.

HASVÍZKÓR (SEPTICAEMIA HAEMORRHAGICA). Amíg a hasvízkór tógazdaságainkban az egyik leggyakoribb halbetegség, addig a trópusi díszhalak akváriumában viszonylag ritka. Hideg vizű medencébe viszont — ha ott pontyféle halakat tartunk — zárt területű vizekből könnyű becipelni. Kórokozója az

Aeromonas punctata típus ascitae. A betegség az egyik gyakori tünetéről, a hasüregben felgyülemlő folyadékról kapta a nevét. Ez a folyadék a hasfal kiöblösödését okozza. A tünetek alapján a hasvízkórnak többféle megjelenési formáját különböztetjük meg. Ezek közül ismertebb a következő kettő. Az egyik: daganatok jelentkeznek a bőrben és az izomzatban; nyitott sebek mutatkoznak, gyakori a pikkelyborzolódás és az úszók rojtosodása; az úszók szétszakadoznak, a váz eltorzulhat. A másik: a szem kidülled vagy éppen ellenkezőleg, beesetté válik. Itt észleljük boncoláskor a sárgás vagy a véres, de többnyire kellemetlen illatú testüreg-folyadékot. (A folyadék lehet átlátszó és szagtalan is!) Kísérő jelenség továbbá a bélgyulladás és a máj elszíneződése is. A máj ilyenkor jellegzetes barna színe spenótzöldre vagy sárgára változik. Akváriumi halaink közül a labirinthalak (Betta, Macropodus, kék gurámi), továbbá a Mollienisia fajok, valamint az aranyhal és tenyészváltozatai fertőződnek legkönnyebben a hasvízkór okozójával. A gyógykezelés Streptomycinnel vagy nitrofuranéval történhet. Az utóbbit E. Amlacher szerint eleségbe keverik (0,3 g, illetőleg 0,5 g 10 dkg eleségbe). Mások 1 liter vízbe 50-80 mg klo-

230

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

romicetint ajánlanak. A régi magyar haltenyésztő család egyik Franciaországban élő leszármazottja, Corchus Zoltán vitaminadagolással próbálta meg a kór leküzdését. Az ő megfigyelése alapján Wunder kísérletezett tovább, és már 7 évvel ezelőtt arra a megállapításra jutott, hogy főleg az A-, E- és C-vitamin adása vezethet eredményre. Bizonyára nem hatástalan a szárazeleségbe kevert, porrá tort Polivitaplex sem.

231

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A SZÁZÉVES BUDAPEST ÉS KÖRNYÉKE AKVARISTA SZEMMEL

„Milyen sok szép hely volt még hajdanában Pesten és környékén, ahol szebbnél szebb ázalékállatkákat, vízinövényeket és apró planktonlényeket lehetett gyűjteni! A Városmajorban volt az Ördögárok, amely hemzsegett tőlük, a Városligeti-tó akkor még zavartalan tócsa volt, belőle rákocskákat meg sodróállatkákat (Rotatoria) halásztunk. A Lágymányos afféle egyiptomi tájék, félig sivatag, félig nílusi mocsár, melyben százával fetrengett a vízisikló, a kákásban meg remek édesvízi szivacsokra, moha-állatkákra és tiszavirág álcájára vadásztam.” Így emlékszik a természetkutató R. Francé a századforduló Budapestjére, és nem kevésbé doboghat az akvarista szíve, ami-kor a rákosi réteket emlegeti: „A Rákos mezeje még nem volt házsorokkal beépítve, hanem csak homoktenger volt és puszta, melyen tavaszi áradáskor a patak messzire elöntötte a földeket. Ott kéjelegtem a Daphnidák hadseregeiben — mert minden tócsában volt milliónyi —, annyi, hogy sokszor sárgás színt adtak a víznek, és nyüzsgésük már messziről meglátszott.” Azóta alig több mint fél évszázad telt el. A feltöltött árterületeken modern, sokemeletes bérházak épületek. Ablakaikban esténként kivilágított akváriumok vonják magukra a figyelmet. A medencékben sok száz trópusi díszhal úszkál. Az egész vízi világ átformálódott és a „magasba költözött”! Csak éppen eleség nincs, mert már az utolsó planktontavakat is betemették, mert a terjeszkedő főváros egyre újabb, egyre több helyet követelt.

232

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Nemrég még közkedvelt planktongyűjtő helyeink is feledésbe merültek, és csak a ferihegyi repülőtér mellett meg a Budaőrsi út mentén, az Osztyapenkoemlékmű közelében maradt még — sajnos, nem sokáig — mutatóban egy-egy planktontó. Bár Tubifexet nem érdemes a fővárosi akvaristáknak kisebb mennyiségben gyűjteni, mégis ha valaki meg akarna ismerkedni a szabadban ezzel a csővájó féreggel, az újpesti Holt-Dunaágat (csak alacsony vízállás idején!), az aquincumi Aranyárok-patakot és a Budakalászi Textilgyár kifolyóját ajánljuk. A budakalászi volt Benárd villa kertjében átfolyó patakban viszont Chironomus szúnyoglárva él, ha nem is tömeges gyűjtésre alkalmas mennyiségben. A Városligeti-tó ma már planktongyűjtésre nem alkalmas, mert halak is élnek benne, és így fennáll a halparaziták (pontytetű, halpióca) akváriumba hurcolásának a veszélye. Vízinövények is csak megfelelő (10-15 percig 10%-os konyhasóoldatos) fertőtlenítés után telepíthetők onnan a szobai medencékbe. (Ez más „szabad” vízből begyűjtött vízinövényekre is vonatkozik!) A ligeti tó termőhelye az üvegszerűen merev, törékeny, de rendkívül dekoratív nagy és kis hínárnak (Najas marina és N. minor). Sajnos, egyik sem évelő. Magyarországon nem őshonos és egyben évelő növény a kanadai átokhínár (Elodea

canadensis). Nevét arról kapta, hogy vegetatív módon buján szaporodik, és kezdetben féltették tőle hajózható folyóinkat. Tavasszal tarajos gőtékre (Triturus cristatus) és pettyes gőtékre (Triturus vulgaris) vadásztak itt az iskolásfiúk. Ősszel viszont, amikor a tó műjégpályának használt feléről a vizet lecsapolják, zsákkal fogják a gyerekek az apró kárászokat (Carassius carassius) és a legkisebb magyarországi pontyfélét, a mindössze 6-8 cm hosszúságot elérő kurta baingot (Leucaspius delineatus). (Ez utóbbi akváriumi tartásra is rendkívül alkalmas hidegvízi hal.) Kelenföldön, a Kosztolányi Dezső tér előtti Feneketlen-tavat horgászati céllal halasították, így mint planktontó, számunkra ugyancsak nem jöhet számí-

233

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

tásba. A halasítás még a tó környékének parkosítása előtt történt. Legmélyebb pontján a tó 6-7 méter. Helyenként agyagbánya működött, de kb. száz évvel ezelőtt olyan hirtelen tört fel egy bányagödörből a víz, hogy a munkások szerszámaikat otthagyva kénytelenek voltak menekülni. A tó időnkénti háborgását és oxigénhiánnyal kapcsolatos halpusztulását kén-hidrogén feltöréssel lehetett magyarázni. Vízinövényei közül az érdes borzhínár (Ceratophyllum demersum) alkalmas akváriumi telepítésre. A Feneketlen-tó egyik jellegzetes csigája, a nagyszájú csiga (Radix ovata ) kitűnő algairtó. A Lukács-fürdő mögötti Veli bég kupolás fürdőépületének talapzatát a Malom-tó langyos vize öblögeti. Különös „trópusi tó” ez a főváros szívében. Azelőtt kőfal zárta el a kíváncsiskodó idegen szeme elől, ma védett terület, de a Frankel Leó úti üveg-falon át mindenki gyönyörködhet a tó tükrén himbálózó kék tündérrózsák (Nymphaea coerulea) égszínkék kelyhében. A tündérrózsák levelei közti teret amerikai származású rucaöröm (Salvinia auriculata) töltötte ki. Újabban Hasszmann Dénes és Spanyur Rudolf többféle indiai Cryptocoryne és dél-amerikai Echinodorus fajt honosított meg benne. Nekik köszönhető, hogy a Hygrophyla polisperma és a „Wistária” (Synnema triflorum) paludáris hajtásai ugyancsak a tó tükre fölé emelkednek. Amikor a Malom-tó eszpresszó helyét még kopott autójavító műhely foglalta el, a tó klasszikus növényzetéhez tartozott az évtizedeken át itt díszlett

Vallisneria spiralis, a már említett tündérrózsák és Salvinia mellett az egyébként Európában őshonos tóalma (Ludwigia palustris) és a víz alatti moha

(Amblystegium riparium), valamint a labirinthalak ivatásához oly kiváló, víz színén úszó májmoha, az ún. úszó májmoha (Riccia fluitans). A „Malom-tó” zoológiai érdekessége a búvárpókokon (Argyroneta aqutica) kívül az indiai Euplanaria tigrina nevű örvényféreg, egy parányi vak, hévízi bolharák (Niphargus thermalis) és a nyugati hólyagcsiga (Physa aucata). Ez utóbbi az Egyetemi Botanikus kertből került ide, és innen terjedhetett el csak-

234

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

nem az ország egész területén. A törmelékevő maláji mocsári csigát

(Melanoides tuberculata) a szerző telepítette ide 1964 novemberében. Pázmán Ferenc közlése szerint a századfordulón itt Macropodus is élt vadon. Ma egyetlen halfaj található a tóban, és ez az akvaristák kedvenc kis guppija (Poecilia reticulata) (Szakáts-féle telepítés: 1946-ból.) A soroksári Duna-ág, „ez a csendes kis folyó”, különösen Dunaharaszti, Szigetszentmiklós táján és a ráckevei szakaszon nyújthatja a legtöbb akvarisztikai élményt. A dunaharaszti híd pillérje és a part között minden évben megjelenik egy parányi úszónövény, a világ legkisebb virágos növénye, az alig mákszemnyi vízidara (Wolffia arrhiza). Valószínűleg vízimadarak hurcolták be a trópusokról, de lehet, hogy a szelek szárnyán repült ide. Nálunk nem is virágzik, így csak ivartalanul szaporodik. Fehér tündérrózsát (Nymphala alba) csak akkor érdemes kiásni a soroksári Duna-ág homokos medréből, ha megfelelő méretű akváriumunk vagy kerti medencénk van. Kisebb akváriumba legfeljebb egész fiatal, magról kelt hajtásai ültethetők. A sulyom (Trapa natans) a hajóhorgonyra emlékeztető termését nemegyszer hullámok is kivetik a partra. Ebből fejlődik a leveles hajtás, ami akváriumok dísze lehet. A sulyom különösen stílszerű a csendesebb folyású hazai vizekből származó halak vagy akár a tavi halak akváriumában. Ilyen apró hal a vízterületünkön is gyakori szivárványos ökle (Rhodeus sericeus) nászruhás hímje. Ez tavasszal oly elragadó, hogy színpompában vetekszik a trópusi halakkal. Ahol szivárványos ökle el, ott tavikagyló (Anondonta cygnaea) is található. A tavikagyló teknőjére telepedett kisebb kecskeköröm formájú kagylók a vándorkagyló (Dreissena polymorpha) egyes példányai. A Balatonban a vándorkagyló tömeges inváziója a harmincas években indult meg.

235

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Gyűjtőkirándulásaink során az Egyesült Izzó strandjának környékére is érdemes kilátogatni. Ott Újpest határán, a Megyeri Csárda mögött a feltöltés miatt egyre zsugorodó holt Duna-ág húzódott. A Népsziget homokpadján, az ún. Lidót az újpesti parttól elválasztó, keskeny Kis-Duna-ág ugyancsak be ebbe az akvarisztikai szempontból érdekes területbe. A vízinövényekkel (Elodea

canadensis, Najas-félék, Ceratophyllum demersum és C. submersum) benőtt részeken sok a törpeharcsa (Amiurus nebulosus) és a naphal (Lepomis

gibbosus). Mindkettő észak-amerikai eredetű. Amilyen hasznavehetetlenek, illetve károsak halgazdasági szempontból, olyan jelentős akváriumi halak. A Lídó mögött a Fekete-tengerből felvándorolt tarka gébek (Proterhorinus

marmoratus)

„társhalaként”

még

akadhat

magyar

ingóla

(Lampetra

[Eudontomyzon] danfordi) is. Az Egyesült Izzó strandja és a Lídó között él a balkáni csík (Cobitis aurata

balcanica). A hirtelen hőváltozásra — ami vízcserénél következhet be — az ingóla és a balkáni csík egyaránt rendkívül érzékeny. Állományuk — sajnos — folyószabályozás miatt a fenti előfordulási helyen erősen megritkult. Úgyszintén a Szilas-patak megyeri holtágának feltöltésével is érdekes mocsári állatvilág tűnt el végérvényesen. Ha rendkívül alacsony a Duna vízállása, a megyeri parton a kompkikötő fölött — máskor szinte hozzáférhetetlen helyen — is zoológiai ritkaság található: a folyami csíkpoloska (Aphelochirus aestiyalis), amely megszoktatható akváriumban is. Egy 5 literes medencében hónapokig sikerült életben tartanom. Ugyanitt magas vízállaskor a kaliforniai mohapáfrány (Azoila caroliniana) ezüstös párnácskáit dobálják partra a Duna hullámai. Valószínűleg a vácrátóti kutatóállomás tavából terjed tovább. A Rómaifürdő hidrobiológiai képe az elmúlt évszázad alatt sokat változott.

Herman Otto a melegvizű tó kifolyójának alsó szakaszáról még a Balaton híres „látott halát”, a gardát (Pelecus cultratus), valamint a felpillantó küllőt (Gobio

uranoscopus) is említi. Innen írta le Kriesch János 1875-ben az addig csak

236

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

9. TÁBLÁZAT A FEJEZET SZÖVEGÉBEN NEM SZEREPLŐ ADATOK ÖSSZEFOGLALÁSA Fellelhető érdekesebb fajok

Lelőhely Csepel (Szabad kikötő)

folyami szivacs (Ephydatia fluviatilis)

Rómaifürdő (HÉV-állomás mögötti mocsár)

búvárpók (Argyroneta aquatica)

Fót (Fóti-tó)

törpe növésű ponty (Cyprinus carpio) törpe növésű kárász (Carassius

carassius)

elvadult aranyhal (Carassius auratus aura-

tus) Magyarkút (a vasútállomás közelében levő patak)

fürge cselle (Phoxinus phoxinus) folyami rák

Pomáz (Csikóvári-tó)

fűzfa- (Salix) gyökér ikráztatáshoz és biotópakváriumba békaliliom (Hottonia palustris); Elatine

(Astacus fluviatilis)

alsinastrum Szigetmonostor (csárda melletti tócsák)

éles csiga (Planorbis planorbis) vörös testű albinója

Sződliget (Timár-rét)

tündérfátyol (Nymphoides flava) réti csík

Sződliget (Floch-erdei tócsák)

nagy balogcsiga (Aplexa hypnorum)

Sződliget (Floch-erdei tócsák, a szeszgyárnál)

szúnyoglárva (Aedes vexans) tömegben stb.

Vác (Duna-part, alacsony vízálláskor)

botos kölönte (Cottus gobio)

Veresegyháza (Veresegyházai-tó)

úszó májmoha (Riccia fluitans)

(Misgurnus fossilis)

tengerből ismert tarka gébet. Később szép aranyhalállomány élt a tóban és a patakban (Kara Jenő telepítette 1891-ben). Majd a szivárványos guppi szaporodott el tömegesen: csaknem két évtizeden át sok akvarista ismerte meg itt egymást guppi halászás közben. Később a melegforrások vízhozamának csök-

237

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

kenése, vagyis a víz lehűlése következtében a guppi kipusztult. Ugyancsak kipusztult a patakból a fekete bödöncsiga (Theodoxus prevostianus), amelyet

Soós Lajos telepített kb. 1909-ben. Eltűnt a valiznéria (Vallisneria spiralis) is, sásszerű hajtásai ma a tatai Fényes-forrásokban díszlenek. Mint érdekességet jegyzem meg, hogy ezt a növényt dr. Baranyai Vince, a komáromi Jókai Mór Gimnázium tanára Nyergesújfalun, a nyílt Dunában is megtalálta. Valószínűleg Tatáról sodródott le és telepedett meg. Sőt Neszmély határában is előfordul a Dunában. A Rómaifürdő HÉV-állomása mögötti vizesárokban és a mocsarakban még é(egy ritka „rovarfogó vízinövény”, az Utricularia bremii. Testvérfaja, a meleg vízhez szokott Utricularia biflora, a Keszthely melletti Hévízi-tóból telepíthető a fűtött akváriumokba. Az újjáépített és 1964-ben megnyílt rómaifürdői strandon egy mésztufa kővel szegélyezett kis dísztó hirdeti az egykori „akvarista eldorádó” emlékét. A Margit-híd budai hídfőjétől induló HÉV végállomása Szentendre. Ezt a mediterrán jellegű festői kis várost kettészeli a Bükkös-patak. Minél messzebb megyünk a patak partján a hegyek felé, annál tisztább a vize. lzbégen, ahol a gyors folyású tiszta víz még nagyobb andezit kavicsokat görget a patak medrében, kövi rákok (Astacus torrentium) húzódnak meg a kimosott fagyökerek alatt. Dömörkapun a patak szélén, kövekre telepedve a forrásmoha (Fontinalis

antipyretica) haragoszöld színével is magára vonja a figyelmet. A Fontinalis kitűnő ikráztató növény. Ha szerencsénk van, a Bükkös-patakban villámgyorsan cikázó Petényi márnákat (Barbus meridionalis Petényi) is megpillanthatunk. Ezt az ugyancsak mediterrán halat több ízben Visegrádon, a Malomvölgyi patak vízesése alól, hófehér, tajtékzó vízből emeltük ki. Nem kell túl messze utaznunk a fővárostól ahhoz, hogy a váci vonalon megérkezzünk Göd alsóra. A Biológiai Kutatóállomás és a szabadságharcosok

238

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

gyakorlótere között egy mélyedésben húzódik meg itt a Feneketlen-tó. Bizonyára gyerekek nevezték el így, mert fürdés közben nem ért le a lábuk. A víztükröt

helyenként

rucaöröm

(Salvinia

natans),

másutt

békatutaj

(Hydrocharis morsus ranae) borítja. Ez utóbbi úszónövényke levelei közül kandikál ki a rence (Utricularia vulgaris) sárga, bájos kis virága. A kárászok fiatalabb

példányai

itt

feltűnően

szélesek,

és

csillogó,

aranysárga

pikkelyköntösbe vannak öltözve. A tó legérdekesebb hala viszont egy magyar specialitás, a lápi póc (Umbra krameri). Pest környékén a következő vizekben való előfordulását jegyeztük fel: Göd felső, Mesevári-tó (az országút melletti miniatűr Várkastély előtt); Váci Hétkápolna melletti Ligeti-tó; Veresegyházai-tó. A második világháború előtt az Állatkertnek Rákosszentmihályról, a Rákospatak mocsaraiból származó példányai voltak. A Duna Göd alsói partján fakadó jéghideg vizek parányi csigája, a forráscsiga (Bythinella austriaca) a Duna túlsó oldalán a leányfalui hegy tetején fakadó forrásban ugyancsak fellelhető.

Meggyőződésünk, hogy a magyar akvarista társadalom a felsorolt előfordulási helyek állat- és növényvilágát kint a szabadban és akváriumban egyaránt védeni fogja. Az eltitkolás amúgy sem ismeretterjesztő módszer! Minthogy a természetjáró akvarista ésszerűen gyűjt és nem irt, így hosszú időn át büszkék lehetünk majd Budapestnek és környékének ezekre a természeti kincseire.

239

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ AKVARISZTIKA — BÉLYEGEKEN

Újabban egyre több akvarista gyűjt bélyeget. Érthető ez, hiszen a bélyeggyűjtés rohamosan terjedő újabb irányzata — az ún. „motívumgyűjtés” — lehetővé teszi az akvarizálással is a legteljesebb összhang kialakítását. Az akváriumi tárgyú bélyegek gyűjtése az ún. konstruktív filatélia egyik ága. Mikro méretű állatkertet vagy botanikus kertet is kialakíthatunk a tükörfényű, de egyben átlátszó műanyag csíkok alatt, amelyek a fekete album-lapokon feszülnek ki. Mint kifutókban az állatok, vagy virág-ágyásokban a növények — úgy láthatók bélyegalbumunkban az egzotikus ritkaságok. Állat-, illetve növényföldrajzi remekműnek is beillik egy ilyen gyűjtemény, hiszen minden ország a maga jellegzetességeit igyekszik bélyegképre vinni. Ha a világ állatkertjei javára kiadott bélyegekből állítunk össze gyűjteményt, akkor az állatföldrajzi nézőpont nem fog érvényre jutni. Egy zoo-ban ugyanis a Földünk minden tájáról származó állatok kerülnek össze. A nyilvános akváriumokat vagy az akvarizálást propagáló bélyegképeken is a halak és egyéb víziállatok tarka serege szerepelhet. A témakörünkbe vágó bélyeg viszont életföldrajzi (biogeográfiai) tárgyát illetőleg a kiadó állam jellegzetességeivel összhangban lesz. Minthogy akváriumi tárgyú bélyeggyűjteményt állítunk össze, mindenféle víziállatot és vízinövényt bemutató bélyegképre kiterjedhet a figyelmünk, hiszen szinte bármelyik vízi élőlény az akvárium élővilágának tagja lehet. Tegyük hozzá, hogy előbb-utóbb és több-kevesebb sikerrel mindegyik faj tartható lesz. Az ilyen „csend világa” azonban túl tág tématerület. A már eddig megjelent és adott motívumba tartozó bélyegek beszerzése

240

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

hosszú időt és nem csekély anyagi áldozatot követelne. Ezért ajánlatos a tématerületet szűkíteni. Szűkebb értelemben az akvárium-motívum bélyegei: 1. Szobaakváriumi édesvízi díszhalakat és akvarisztikai célra beszerezhető vízinövényeket bemutató bélyegek. 2. Nyilvános akváriumok javára forgalomba hozott filatéliai kiadványok. 3. Az újabban egyre gyakrabban szobai méretű medencében tartott korallszirti halakat ábrázoló bélyegek. Eddig mindössze a világ két állama adott ki szobaakváriumi, édesvízi díszhalakat bemutató sorozatot. Az egyik hazánk (1962-ben), a másik a Német Demokratikus Köztársaság (1966-ban). Minthogy a bélyegképeken ábrázolt halak egyik ország területén sem honosak, nyilvánvaló, hogy a bélyegek kiadásával kifejezetten az akvarisztika népszerűsítését tűzték ki célul. Mindez a filatélia eszközeinek igénybevételével sikeresen megvalósítható. A magyar akváriumsorozat szivárványos guppitól (Poecilia reticulata) a neonhalig

(Paracheirodon innesi) és a diszkoszsügérig (Symphysodon aeqifasciata Haraldi) sokféle halat szemléltet. Közöttük a kardfarkú hal (Xiphophorus helleri), a cifra fogasponty (Aphyosemion australe); (ez utóbbi 2 értékben), a kínai paradicsomhal (Macropodus opercularis), a tőzegsügér (Mesoginistius chaetodon), a szumátrai díszmárna (Barbus tetrazona) és a vitorláshal (Pterophyllum

scalare) hirdeti az akvarisztika szépségeit a magyar posta bélyegein. Az NDK a kék cifra fogasponty (Aphyosemion coeruleum), a vörös neonhal (Cheirodon

axelrodi), a fantomlazac (Megalamphodus megalopterus), a pillangó tarkasügér (Apistogramma ramirezi) és a gyöngyházsügér (Cichlasoma cyanoguttatum) figuratív megörökítését találta indokoltnak. Szingapúr az Osakai Világkiállítás emlékére kiadott sorozatában (1970) egyetlen díszhalfaj ábrázolásával kedveskedett az akvaristáknak. Ez a hal hi-

241

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

bátlan színelosztású triangel guppi. A bélyegképen szereplő egyik kis fogasponty az előtte megnyíló vízréteg előtt úgy áll, mintha felhőtlen kék égen lebegne. Ugyan-ebben a sorozatban — ami egyébként blokkszerű formában, kis íven jelent meg — van egy másik akváriumi tárgyú bélyeg: egy tengeri akvárium látképe. A rajzoló ötletességét dicséri, hogy a szóban forgó bélyegen egy Tridacna kagyló belső felülete a Fudzsijama hófedte hegycsúcsainak impresszióját kelti. Ez a hegység, mint a japánok kultikus hegye, a szigetországgal kapcsolatos képsorozatról — ha csak jelképesen ábrázolják is — sohasem hiányozhat. Két édesvízi akváriumi hal ismerhető fel Bhután térhatású ún. dimenziós bélyegein (1969). Az egyik fátyolfarkú aranyhalat, a másik vitorláshalat ábrázol. A sorozat többi bélyege korallszirti halakat mutat be. Sajnos, ez a sorozat nálunk csak nagy ritkán és akkor is csak magas katalógus-szorzószámot képviselő összegért szerezhető be. Egy arab sejkségnek, Ras al-Khaimának a Vörös-tenger halait feltüntető bélyegsorozat-blokkján — meglepő módon — sziámi harcoshalak is láthatók (1972). Ugyancsak az olajkútjain meg-gazdagodott Katar arab sejkség korallhalakkal egy sorozatban kínai paradicsomhallal, fekete csíkos bölcsőszájú hallal

(Cichlasoma nigrofasciatum) és gyöngyházsügérrel ékesített bélyegeivel keltett érdeklődést (1965). A többi ország — ha bélyegein meleg égövi díszhalak képeit hozza — már saját halfaunijuk tagjait, vagyis a náluk őshonos halakat örökíti meg. lgaz, hogy gyakran az akvaristák kedvtelését is pártfogolják ezzel. Ilyen Brazília, amely a már több ország bélyegein feltűnt vitorláshalat szerepelteti (1969). A vele együtt kiadott blokk felirata is jelzi, hogy a „piscicultura” (haltenyésztés) és az „aquariofilia” (akváriumszeretet) népszerűsítése volt a bélyegkiadás indítéka. A blokkon látható brazíliai halak: Vilmalazac (Hyphessobrycon vilmae),

242

Dr. Wiesinger Márton Roosevelt-lazac

Akvarisztika, 1975

(Rooseveltiella

nattereri),

fantomlazac

és

fekete

tetra

(Gymnocorymbus ternetzi). Szingapúr díszhalkultusza már egy évtizeddel az 1970-es kiadvány előtt hírt adott magáról a szürke gurámi (Trichogaster trichopterus), a jávai lövőhal (Toxotes jaculator), az akvaristák kedvenc „szumi”-jával közeli rokon hatöves díszmárna (Barbus hexazona), az ékfoltos razbóra (Rasbora heteromorpha) és két tengeri halfaj szemléltetése formájában. Az ékfoltos razbóra képe különösen érdekes, mert alakja és színezete azt jelzi, hogy nem akváriumban tenyésztett, hanem a természetes vizekből befogott példány szolgált a festőnek modellként. Így alkalmunk van azt a „kultúrformá”-val összehasonlítani. Venezuela

saját

faunájából

tovább

gazdagította

közkedvelt

tár-

sasakváriumi halaink bemutatását: a törpe sárkányszárnyú hal (Corymopona

riisei), a pirája egyik rokona (Serrasalmus notatus), a pontozott fejreálló lazac (Chilodus punctatus), a márványsügér (Astronotus ocellatus), a pillangó tarkasügér, és a nálunk kevésbé ismert dél-amerikai durbincs (Cichla ocellaris) került bélyegkép-re (1966). Thaiföld az ott őshonos „sziámi-faunát” sorakoztatja fel, két sorozatban (1966 és 1968). Az első sorozatból a viharmárna (Barbus genionotus) és a sziámi harcoshal érdemel említést. A másodikban a szalagos gurámi (Trichogaster pectorals) és a Stendhal-hal (Labeo bicolor) méltó figyelemre. Kamerun, Csád, Malawi és Togo egynéhány bélyegén száj-költők (Tilapiák) fajai

ékeskednek.

Guinea

bélyegsorozatán

meg

közkedvelt

ikrázó

fogaspontyokat láthatunk. Ebben a sorozatban egyébként két Cichlida is szerepel: az egyik az ötfoltos tarkasügér (Hemichromis fasciatus), a másik a nílusi bíbor tarkasügér (Hemichromis bimaculatus), amely még Ghána (1959), Togo (1964) és az egyik arab sejkség, Ajman (1964) bélyegén is megtalálható. Malawi Labeotropheus, Pseudotropheus sorozatával férkőzött közelebb a filate-

243

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

lista akvaristák szívéhez. Ugyanakkor a Közép-afrikai Köztársaság egy ritka halcsalád

tagjait,

csőrösszájúfélék

közé

tartozó

ormányos

halakat

(Mormyridae) vitte bélyegre. Kuba a szigetország faunakutatójának, Felipe Poeynak állított emléket bélyegkiadással (1958). A lepkéket és főleg tengeri halakat ábrázoló bélyegképek mellett a pontozott fogaspontyocska (Gambusia punctata) ábrája az egyetlen olyan halkép a sorozatban, amely szűkebb témakörünkbe illeszkedik. A legrégibb, kifejezetten akvarisztikai tárgyú — és mint ilyen, egyedülálló — bélyeget Libéria adta ki a kúszógéb (Periophthalmus koelreuteri) képével (1918). Ugyancsak egyetlen halas tárgyú bélyeg egy vegyes témájú suriname-i sorozatban a guayanai páncélos harcsa (Haplostemum littorale). Néha nem a szingapúri ékfoltos razbóra mintájára a vadon élő forma került bélyegképre, hanem éppen a leszármazott. Erre klasszikus példát szolgáltat egy kínai aranyhal-sor, számos dekoratív kultúrafajta bemutatásával (1960). A filatelista akvaristák bizonyára szívesebben fogadták volna, ha FelsőVolta, a Kongó-lazacot (Micralestes interruptus) dokumentálja postabélyegén, és nem annak egy nálunk egyáltalában nem tartott rokonát, a Micralestes

(Phenacogrammus )pabrensist. A sorozat többi tagja akváriumban még kevésbé meghonosodott trópusi halakat mutat, amelyek egy része a hazájukban létesített, a Balatonnál is nagyobb mesterséges tóban honosodott meg (1965). Az egyik legváltozatosabb témájú díszhal bélyegsorozatot a nem létező Republik Maluku Selatan nevében bocsátották ki. Valóságos „fantáziabélyegekről” van itt szó, amelyek a hátsó-indiai származású, közkedvelt akváriumi halainkat ábrázolják: a szumátrai díszmárna, karcsú díszmárna (Barbus

titteya), törpegurámi (Colisa lalia), sziámi harcoshal, árgus hal (Scatophagus argus) és vörös torkú díszcsuka (Epiplatys chaperi). Amoroine és Seram szigetek az Indonéz Köztársasághoz tartoznak. Vezetőik viszont megjelentek az

244

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ENSZ-nél, és megpróbálták magukat önálló államnak elismertetni. Egyidejűleg határozták el egy bőséges címletű bélyegsorozat kiadását. Egy amerikai cég közvetítésével adták le megrendelésüket annak a bécsi nyomdának, amely amúgy is szokott számos ország részére postabélyegeket készíteni„ Mire kiderült a turpisság, a jelzett bélyegeket már az egész világon bélyegkereskedői forgalomba hozták. Egy ideig a pesti bélyegkereskedők is jóhiszeműen árusították ezt a „fantáziasorozatot”. Románia 1966-ban vízinövényeket nyomatott az apró értékpapírokra, vagyis a postabélyegekre. Köztük van a ritka rovaremésztő aldrovanda-fű

(Aldrovanda vesiculosa), a süllőfű (Myriophyllum spicatum) és mocsárhúr (Callitriche verna), de egyben két behurcolt növény is, a valiznéria (Vallisneria

spiralis) és a kanadai átokhínár (Elodea canadensis). A világ számos nyilvános akváriuma közül ez ideig aránylag keveset propagáltak a postabélyegek. Az európaiak közé tartozik a Monacói Oceanográfiai Múzeum sorozata. Ennek csak azok a bélyegei illenek motívumunk keretébe, amelyek az épületet vagy az akvárium enteriőrjét, illetve mindkettőt együtt montázsban ábrázolják. Az antwerpeni zoo javára kiadott belga sorozat (1968) korall-halas bélyegei, és egy lágyhéjú teknőst (Trionyx trianguis) bemutató, a sorozathoz tartozó blokk az állatkert akváriumát ismerteti meg ily módon is a közönséggel. Marokkóból a filatélia berkeiben a casablancai akvárium jelentkezik. A nyilvános akvárium épülete előtt muréna kígyózik, másik értékű bélyegén pedig hasonló beállításban egy lazac „veszi a kanyart”. A bélyegeken „Aquarium de Casablanca” felirat szerepel. Hogy a legkisebb földrész is képviselve legyen, nem marad le az újKaledóniai „Aquarium de Noumea” sem. Sőt éveken át ontja a sorozatokat különféle tengeri állatok felsorakoztatásával.

245

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A bélyegképek alapján nem lehetnénk benne biztosak, hogy a gyűjteményünk szűkebb témakörét ezekkel nem lépjük-e át, de a felirat tájékoztat. Kuba

1966-ban

kiadott

tengerihal-sorozatát

katalógusok

Nationalaquarium felirattal ismertetik. A bélyegeken viszont nem szerepel ez a felirat. Az adriai állatvilágot szemléltető 1956-os jugoszláv, valamint az 1964-es román tengerihal-sorozat csak akkor illeszkedik tematikánkba, ha az egyes bélyegek a dubrovniki, illetve Ionstancai akvárium borítékjára vannak ragasztva. Ez azonban már parafilatélia, vagyis ha a bélyegzésen múlik a besorolás. Az ilyen parafilatéliai anyag még változatosabbá teszi a gyűjteményt: levélzáró bélyegek, közöttük akváriumkiállatási kiadványok — különösen, ha azok régebbi keletűek — ma már nagyon nehezen szerezhetők be, mert kevés ember őrizte meg azokat. Akvarisztikai tárgyú ünnepi bélyegzőt a magyar posta csak 1962-ben használt „50 éves a magyar akvarisztika” felirattal. A bélyegző egy diszkoszsügért ábrázol. A harmincas években viszont a Fővárosi Állat- és Növénykert adott ki levélzáró bélyeget egy korallhal kissé stilizált képével. A Carte-Maximum is rendkívül divatos parafilatéliai objektum. Ez levelezőlap, postabélyeggel. A bélyegképnek és a levelezőlap ábrájának azonban hasonlónak kell lennie. Nemzetközi kiállításokon levelezőlapokat bélyeggyűjtemények parafilatéliai kiegészítő-anyagaképpen csak Carte-Maximum formájában fogadnak el. Nem volna teljes a kép, ha nem sorolnánk fel azokat az országokat, helységeket,

amelyek

bélyegein

korallhalak

szerepelnek.

Ezek

főleg

Chaetodontidae és Pomacentridae családba tartoznak. Ilyen: Dubai (1969), Fudzseira (1971), Indonézia (1973), Izrael (1962), Karácsony-szigetek (1968), Lengyelország (1967), Mozambik (1951), Panama (1968) Katar (1961), Ras al-

246

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Khaima, (1972) Sharja (1966), Szomália (1967), Togo (1964) Umm al-Qaiwain (1967), Jemen (1967). Az anyag végleges feldolgozására album alkalmas. A berakó-könyvbe történő tárolás előnye viszont az, hogy a bélyegek bármikor átcsoportosíthatók. Számos új kiadás az újrarendezést csak akkor teszi szükségessé, ha rendszertani alapon pl. halcsaládok szerint csoportosítunk. Bár a sorozatot így meg kell bontanunk, de az egész gyűjtemény sokkal tanulságosabbá válik. Ellenkező esetben országok szerint, vagy egyszerűen a megjelenési sorrendben sorolhatjuk be a filatéliai dokumentumokat. A bélyegek mellé az albumba rövid gépelt ismertető szöveg is kerüljön, egységes forgatókönyvi terv alapján. A fajok meghatározásához motívumkatalógusokat használhatunk. Ez utóbbiakat évente jelentetik meg. Nálunk a Magyar Filatélia Vállalat időnként forgalmazza a Sikula—Winter-féle bécsi kiadású állat-és növénybélyeg katalógusokat. Nagyon ajánlhatók a műanyagból készült, hártyavékony bélyegvédő tasakok, az úgynevezett filák, bár sajnos ezek — mivel importcikkek — ugyancsak nem kaphatók nálunk rendszeresen. A házilag készített tasakok általában túl vastagok, és kitágítják a berakókönyv csíkjait, kidomborítják az albumlapokat. A bélyegeket ne kézzel, hanem mindig csak külön erre a célra gyártott csipesszel fogjuk meg.

247

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AKVARISTA ÉLMÉNYEK EGZOTIKUS TÁJAKON (A szerző útinaplójából)

EGYIPTOM Szélcsendes tiszta idő van. A Hotel Cleopatra erkélyéről mint parányi gúla látszik a messziségben a Cheops-piramis. Alattunk utcai árusok kínálnak CocaColát, légycsapónak is használható korbácsot, Nofretete-fejjel díszített nyakláncot, skarabeusz-gyűrűt, egyszóval mindazt, amit az idegen hajlandó megvásárolni. A Nílus vize fölött karvalyok keringenek, lassan, méltóságteljesen vitorlázva, ahogy hóroszokhoz, karvalytestű „napistenekhez” A gizehi piramisokhoz aszfaltút vezet, rajta száguld a sivatagi autóbusz, tevekaravánok évezredes útvonalát követve. Kondicionált légtérben, műbőr üléseken kényelmesen elhelyezkedve, 12 évvel ezelőtt már átutaztam a Líbiai sivatagon. Akkor ismertem meg a most viszontlátott, szélfodrozta, drapp színű homokot, ezt a száraz, növénymentes, kietlen tájat, ami — úgy tűnik — sohasem akar véget érni. De aztán mégis feltűnik egy Phoenix pálmákkal ékesített, üdezöld oázis, amit a mélyből feltörő források vize éltet. Azt viszont nem tudtam, hogy mangóval és gránátalmákkal megrakott asztalok között, sikátorokon át vezet a múltba út. Igaz, hogy nem évezredek távlatába, csak a múlt századba, de a díszhalak kedvelői számára az is régmúltnak tűnik. Afrikai szokás, hogy helyenként aranyhalas üveggömbök díszítik a gyümölcs-kereskedők kuckóit, sőt néha még az újságárusok „standját” is. Minthogy évek óta gyűjtöm a díszhal tárgyú levelezőlapokat, jól tudom, hogy — néhány tréfás rajzú kártyát és festményreprodukciót leszámítva — még

248

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

véletlenül sem akad egyiken sem aranyhalas üveggömb. Amikor ugyanis hazánkban megjelent az első képes levelezőlap, a millennium körüli években a díszhal-tartásnak ez a módja már kiment a divatból, és az üveggömbök üresen álltak, esetleg vágott virágot fogadtak magukba. Nem így Afrikában! Ott a csillogó aranyhalas üveggömbök nyurga pontyra emlékeztető, de fényes pikkelyű lakóikkal dédszüleink ifjúkorát idézik. Mégis tévedés volna azt hinni, hogy észak-Afrikában a díszhal-kultusz nem jutott túl az üveggömbös aranyhaltartáson. Ebből sehol a világon nem nőtt ki akvarisztika! Már Egyiptomba érkezésemkor ízelítőt kaptam az akvarisztika ottani helyzetéről. Csak a kairói repülőtéren a presszóhelyiségbe kellett belépnem: az ott felállított díszakvárium hasonlít pesti társához, amiben 5 és fél órával ezelőtt gyönyörködtem a MALÉV Dorottya utcai székházával szemben az AERO presszóban. Majd hasonló élményben volt részem a Szuliman pasa téren, az „Australian Air Line” kirakata előtt: szakszerűen berendezett és fénycsővel világított, nagyméretű akváriumban Labeo bicolorok úszkálnak. Hát még ha valaki a Zamaleknak nevezett városrész akváriumüzletét keresi fel. Ott olyan tarka halegyüttest talál, mint bármelyik nagy európai díszhaltenyészetben. Botiák, Leporinusok, Prochilodusok sem hiányzanak a kristálytiszta vizű társas akváriumokból. Nagy meglepetéssel fedeztem fel, hogy itt a szellőztetők légbuborékai nemcsak filtereket üzemeltetnek, hanem műanyagból készült vízimalmokat is hajtanak. A kék, zöld vagy fehér malmok forgókereke mindig akkor billen tovább, ha egy kis harang megtelik levegővel. (Ez a technikai megoldás egyezik Lányi magyar szabadalmával.) Kairó egyik legforgalmasabb utcáján, a Sherif pasa úton három díszhalüzlet is van. lgaz, hogy az egyik főleg dekorációs tárgyakat, tengeri csigaházakat és kagylóhéjakat árul. Remek kis korallvázakat lehet ott vásárolni — mindössze 5 piaszterért. Egy vitorláshal hétszer ennyibe kerül (35 piaszter), és egy görög

249

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

teknősért már 2 fontot kérnek (ez akkor kb. 5 dollárnak, azaz 150 forintnak felelt meg). A Sherif pasa út egyik kisebb üzletének a kirakatában — sokat sejtetően — zöld vízimalomtól kavart vízben egy fiatal angolna tekergett. Benn a boltban változatos látványban volt részem: az előtérben galambok lépegettek. Hátul akváriumban különféle xiphókat, „Black Molly”-t, kék gurámi „Cosby” változatát, vitorláshalat, Bettát, guppit, Danio reriót sikerült felfedeznem az elmaradhatatlan üveggömbök aranyhalai mellett. Csak úgy teljes a választék felsorolása, ha az egyiptomi szájköltő halat (Haplochromis multicolor) sem hagyom ki. Minthogy az üzlet tulajdonosnője csak arabul beszelt, elég nehezen értett meg, hogy az utóbbi ára érdekel. Fél dollárnak megfelelő összeget kért azért a halért, amely pár száz méterrel odább, a Nílusban csapatostul úszkál. Amikor mutogatással és a Nílus nemzetközi nevének említésével közöltem, hogy ez egy közönséges hazai halért túlságosan sok -- az Ezeregyéjszaka világába illő módon jó nagyot nevetett! Az egyiptomi akvaristák azt természetesnek tartják, hogy hazájukat éltető nagy folyóban bölcsőszájú sügérek (Cichlidae) szelik a habokat: bíbor tarkasügér

(Hemichromis

bimaculatus),

valamint

különféle

szájköltő

halak

(Haplochromis multicolor) és ( H. egyipticus), Tilapia nilotica és rokonai tarkítják a helyi faunát. Bármelyik fajhoz tartozó halat pillantok is meg, képzeletemben akváriummá válik egy-egy náddal vagy sással szegélyezett öböl. A piacon vásárolt halakkal azonban vigyázni kell! Előző egyiptomi utamon történt, hogy

Tilapiákat és Hemichromisokat vettem a halpiacon. Ott vergődtek a piaci árus asztalán. Rögtön édesvízbe tettem őket, és csak amikor valamennyi elpusztult, akkor derült ki, hogy folyótorkolatból, vagyis brakkvízből származtak. Most tiszta édesvízben négy helyen is gyűjtöttem fiatal Tilapiákat: Egyiptom déli tájain, a núbiai Assuanban, a szudáni határ közelében, ahol az Ele-

250

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

fánt-sziget zöldell a Níluson, folyami példányokat fogtam be. A halakat az „Áldozati kő”-vel szemben gyűjtöttem. A régi egyiptomiak itt június 17-én, a Nílus áradásának napján évszázadokon át virágfüzérekkel felékesített lányokat áldoztak a „szent folyónak”. Ők voltak a Nílus menyasszonyai. A sivatagból elhódított terület öntözését biztosító Assuani gát kiöntésből, valamint Luxor (az ókori Théba) Karnak-templomának szent tavából kerültek elő állóvízi példányok. Ez utóbbi kőmedencét a régi thébaiak azért létesítették, hogy hajnalban a Nap sugarai az ókori világ hét csodája közé beillő Karnak-templom oszlopcsarnokán (Hypostyle hall) áthaladva a „szent tó” vizében fürödjenek meg. Amikor kis húzóhálómmal ismét Cichlidákat halásztam a kairói Gezirán (Nílussziget), az Egyiptomot éltető folyó szúnyogirtó fogaspontyokkal (Gambusia

affinis) is megajándékozott. Ezek az elevenszülő texasi halak a maláriaellenes küzdelem keretében jutottak el ide, ugyanis szorgalmas pusztítói az Anopheles szúnyog lárváinak. Az egyiptomi múzeum kertjében is felfedeztem őket. A vadonban befogott díszhalakat ajánlatos termoszban szállítani, mert csak így óvhatók meg a túlzott felmelegedéstől. A szállóban elhelyezve is remekül tarthatók, ha éjszakára a hőpalack dugóját kiemeljük. A csapokból meleg, szűrt Nílus-víz folyik. Sajnos a reggeli vízváltásnál a csapvíz jóval melegebb (!), mint a termosz tartalma, mert a szobák légterét kondicionáló készülék hűti. Ez is szokatlan dolog, hogy a hideg csapból melegebb víz folyik, mint amilyent a melegvízi halak vízváltásnál igényelnek! Ami a vízszűrést illeti, arra nagyon is szükség van, mert a vérmétely (Schistosoma [Bilhardziella] haematobium) egyébként rendkívül veszélyes lenne. Ez rendkívül elterjedt a Nílus csigákban gazdag öbleiben; ahol Cleopatra bulimoides, Melanoides tuberculata, Lanistes

carinatus, Theodoxus és Vivipara sp. gyakori. Köztesgazdáiból a szabadon úszó lárva az ember bőrén át az alsótest vénáiba juthat, és petéi súlyos gyulladást okozhatnak. Ha a Nílusban halászunk, akkor a szűrt vízzel való, gyakori kézmo-

251

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

sásról nem szabad elfeledkezni! Fürödni is csak a nyilvános strandokon és kádban szabad! Az akadályok a megfelelő egészségügyi szabályok betartásával leküzdhetők, és már-már kezdjük irigyelni az egyiptomi akvaristákat a vadvizekből befogható díszhalaikért. A kb. félezer főt számláló egyiptomi akvarista tábor legjobbjai viszont lankadatlan kitartással a neonhal (Paracheirodon innesi) tömeges tenyésztésével kísérleteznek. Baráti beszélgetés során tudtam meg, hogy még csak vágyálmuk az, amit mi Magyarországon több mint egy évtizeddel ezelőtt megoldottunk.

Az igazgatói szobában társalogtunk. Tapasztalatcsere közben dr. Maustafa Salah igazgató, aki egyben a vörös-tengeri halászati kutatóállomást is vezeti, valamint Amin Aziz Samaan hidro-biológus feketekávéval kínálnak. Ilyen kellemes zamatú kávét idehaza még nem ittam, pedig nálunk is kapható sokféle. Jólesik megpihenni a gazdag halgyűjtemény megtekintése után. Ennyi korallszirti halat (Balistapus, Heniochus) sem láttam még egy helyen. Különös érzés elképzelni, hogy Egyiptomban ezek is hazai halaknak számítanak. Az 50 darab, egyenként 500-1600 liter űrméretű akvárium túlnyomórészt tengeri medence, és csak néhány van Nílus-vízzel feltöltve. Hazautazás előtt arra is kell gondolnom, hogy a Természet-tudományi Múzeum részére begyűjtött szárazföldi és édesvízi csigák sorozatát kiegészítsem. Ugyanígy a Múzeum részére összeállított bogárgyűjtemény még csak néhány sivatagi Tenebrionidá-ból áll. Most szent galacsinhajtót (Scarabeus sacer) keresek, és szórakozottan rugdosok egy beszáradt tevetrágya-csomót, hátha van alatta skarabeusz. A mellettem álló arab iskolás gyereket angolul megkérdezem: mit tud a szkarabeuszról, hol lehetne itt ilyet fogni? Okos, nagy barna szemeit ram mereszti, és elmondja röviden a bogár életét, különös ivadékgon-

252

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

dozását, és azzal fejezi be, hogy a szkarabeusz repül a kék égben, megy Allahhoz. Így keveredik ma a tudomány és mitológia a fáraók egykori országában.

TÖRÖKORSZÁG Istanbul és Ankara az akvaristák centruma. A legnagyobb török városban, Istanbulban két díszhalüzletet is találnak az érdeklődők. Az egyik Muhitin Kusdogán üzlete (Kusdogán törökül sólyommadarat jelent), a másik pedig az ún. Japán Bazárban van. A Japán Bazár lényegében áruház, ahol főleg Japánból származó árucikkeket hoznak forgalomba. Díszhalak közül a Japán Bazárban a következőket láttam: Trichogaster

sumatranus, T. leeri, Pterophyllum eimekei, Puntius nigrofastiatus, P. conchonius, P. tetrazona, Tanichthys albonubes, Betta splendens, Macropodus opercularis, Pristella riddlei, Brachydanio rerio. Az elevenszülő fogaspontyok közül Mollienisiák és zöld Xiphók díszítették a medencéket. A Xiphophorusok között feltűnő volt egy rozsdabarna, középen elmosódott sávot viselő, nálunk ismeretlen változat, amely némileg hasonlított a „Montezuma-xipho” néven forgalomba hozott tenyészformához. Muhitin Kusdogánnál a fentieken kívül még Colisa labiosát, Haplochromis

multicolort, Hemichromis bimaculatust, Cichlasoma meekit, Hemigrammus ocellifert és Hyphessobrycon innesit lehetett kapni. Tehát mint ahogy a felsorolásból látjuk, a neonhal is megjelent a török piacon. Annál feltűnőbb viszont a guppi teljes hiánya. Az akváriumokban általában Cabomba, Myriophyllum,

Cryptocorynék,

Ceratopteris,

Hygrophyla

és

Elodea

zöldell.

Muhitin

Kusdogánnak Ankarában, a török fővárosban is van egy fióküzlete. Minthogy Ankara Istanbulnál kisebb város, egyetlen díszhalüzlet is ki tudta elégíteni a forgalmat. A díszhalak ára még meglehetősen magas. Egy neonhal ára ötven török lí-

253

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ra, ami kb. 14 dollárnak felel meg. De egy aranyhalért amit különben virágüzletek is árusítanak — ugyancsak elkérnek 10-20 lírát. Egy szivárványos ökle ára hat líra (kb. 40 Ft).

SZÍRIA ÉS LIBANON Szíriában már hatszáz akvarista működik, akik azonban még nemrégiben Libanonban szerezték be díszhalaikat és a szükséges felszerelési cikkeket. Minthogy Libanon sokáig állt francia fennhatóság alatt, a franciák által kedvelt dekoratív, de biológiai szempontból kifogásolható „stílus” még ma is érezhető az akvárium berendezésében. Beirut egyik legnagyobb szaküzletében (Ed. Dels & Cie Tous-sports) — ami mint a nevéből is kitűnik, egyben sportáruház is — a nálunk is elterjedt akváriumtípusokon kívül széles és fehér „képkeretes” medencék is kaphatók, hátoldalukra festett dioráma képpel. Ez a dioráma kép kissé stilizált vitorláshalat, xiphót és Bettát ábrázol. Egy ilyen, mindössze 10 literes akvárium ára húsz libanoni líra (1 dollár három libanoni lírának felel meg). Látogatásom idején a fenti üzletben mint felszerelési cikkek, műkorallok és plasztik műnövények sorakoztak. Ez utóbbiak Ceratopteris vagy

Acorus formában készültek. Zöld levelek között narancssárga vagy ibolyaszínű virág adta a színkontrasztot. Ezen kívül porcelán sellők, világító búvárok, kínai ház- és elsüllyedt csónak-modellek között válogathat a libanoni akvarista. Sok, nyugaton közkedvelt műeleség (pl. Aureomanna) és halgyógyszer került forgalomba. A már Törökországban látott díszhalakon kívül Corydorasok (C. paleatus és C. aeneus), valamint Macropodus cupanus is beszerezhető volt. Beirutban közismert és népszerű hal az Acanthophthalmus semicinctus, amely nagy számban került forgalomba.

254

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

KÍNA Régi vágyam volt, hogy eljuthassak Kínába, ahol is a díszhalkultusz bölcsője ringott. Aztán egy augusztusban álmom valóra vált: a TU-104-es repülőgép Moszkvából Omszk és lrkutsz repülő-terein át Pekingbe vitt. Óránként mintegy 1000 kilométeres sebességgel száguldott a modern szovjet sugárhajtásos gép, de az utasok mit sem éreztek a nagy sebességből. Szibéria fölött, 10 ezer méter magasságban —45 C-fokot jelzett a külső hőmérő, mi viszont jól fűtött légtérben, hűsítő italokat fogyasztva, gombnyomásra fekvőhellyé átalakítható üléseinken kényelemben vártuk az érkezés időpontját. Tíz óra eltelte után gépünk leereszkedett a pekingi repülőtérre. Éppen szemerkélt a meleg nyári monszun, és a 40 C-fokos hőségben a föld — meghazudtolva a kínai főváros földrajzi fekvését — trópusi párát lehelt. Pedig akkor még távol voltam az igazi trópusoktól. Ahhoz még éjjel-nappal vonaton kellett utazni és délnek hajózni a Jangce folyón a kínai alligátorok hazájában. Mint akvaristát, a díszhaltenyészetek és a kínai akvaristák ugye különösen érdekeltek. Minden nagyvárosban számos díszhal-tenyészetet látogattam meg, és ha kiértem a városokból, első utam a délszaki tócsák világába vezetett. Egy régi monda szerint a Csau-dinasztiához tartozó Ping Yang császár uralkodása idején (i. e. 770-719) a Senhszi tartományban már 100 napja tartott a szárazság. A nép isteneihez könyörgött. Végre megeredt az eső, és egyidejűleg a sziklákból forrás fakadt. A vízből pedig csodaszép aranyhalak szökelltek elő. Így keletkezett volna az aranyhal — tartja a mese. A valóságban azonban az aranyhalat (Carassius auratus auratus) a kínaiak az ezüst-kárászból (Carassius

auratus gibelio) tenyésztettek ki hosszú évszázadokig tartó kiválogatással és beltenyésztéssel. Az arany-haltenyésztésnek tehát itt hagyományai vannak, és a népi Kínában az aranyhal is közkincs! Szállodák társalgójában, kultúrházak-

255

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ban és városi parkok díszmedencéiben egyaránt találkozhatunk vele. Egyszerű emberek otthonának is elmaradhatatlan tartozéka. Helyenként akváriumban, másutt

díszes

porcelánedényekben

úszkálnak

aranyhal

szép

tenyészváltozatai. Haluk, mint nép- és iparművészeti motívum is közkedvelt. Láttam fátyolfarkú aranyhalakat, teleszkópszemmel vagy a nélkül, nemcsak hatalmas tenyésztelepeken, hanem mint motívumot napernyőkön, legyezőkön, selyemruhákon vagy gyufacímkén, porcelán szervizekre, sőt kisgyerekek éjjeli edényére festve, fából kifaragva, achátba vagy jadeitbe vésve. Pekingben egy állami divatüzlet kirakatának hátsó falát díszítették vörös, égre néző aranyhalak élethű képmásai. Az aranyhaltenyésztés és az akvarisztika Kínában egymástól függetlenül fejlődött,

és

bizonyos

fokig

független

egymástól.

díszhal-

szaküzletekben ugyan központi helyet foglalnak el az aranyhalváltozatok, de nagy állami aranyhaltenyészetekben csak az aranyhallal és változataival foglalkoznak. Aki lakásán aranyhalat gondoz, még nem feltétlenül akvarista. Hiszen az akvarizálás életközösségek kialakításával kezdődik, s a növények és állatok egymásrautaltságának tapasztalati tényén alapszik. Meglepő az akvarisztika uniformizáltsága az egész világon. Ha magyar akváriumkönyvet veszünk a kezünkbe, nagyjából ugyanazokkal a fajokkal találkozunk, mint Kínában vagy a Szovjetunióban, de ezeket fedezzük fel a legújabb angol vagy amerikai magazinokban is. A kínai díszhalüzletekben számos, idehaza soha nem látott aranyhaltorz mellett nagyjából a pesti díszhalüzletekben is kapható díszhalakat, vízinövényeket kínálnak eladásra. Guppival kezdi a kínai akvarista is. A „Xipho”, „platti”, „Molly”, zebra dánió rendkívül népszerűek. A jellegzetesen kínai kolibrihalat (Tanichthys albonubes) sehol sem láttam, mint ahogy nálunk is csak ritkán kerül üzleti forgalomba egykori mocsárvilágunk maradványhala, a lápi póc (Umbra krameri). A paradicsomhalak (Macropodus opercularis) beltenyésztéses degeneráció következté-

256

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ben csaknem ugyanolyan rozsdabarnák, mint Európában. Eltűnt a szép piros és kék szín testük oldaláról, és az úszók rajzolatából. Társas medencékben is csaknem mindenütt albinó példányai láthatók. Kaphatók viszont nálunk különlegesség számba menő vagy idehaza teljesen beszerezhetetlen díszhalak is. Ilyenek a csókos gurámi (Helostoma temminckii) albinója, a darázshalacska

(Brachygobius xanthozona) és sanghaji akváriumüzletekben, nagy tömegben, egy keresztben csíkos hal, a feketeöves lazac (Leporinus fasciatus)., A dél-kínai állóvizek fölé rózsaszínű virágú lótuszok levelei borulnak. E levelek rendszerint mozdulatlanok. Ilyenkor olyan nagy a hőség, hogy még a vízparton is csak állandó legyező-használat mellett lehet kibírni. Fürödni nem ajánlatos ott, ahol halászni akarunk. Lótuszvirágok (Nelumbo nucifera) között nő a tüskéslevelű Euryale ferox. Ezt a Victoria amazonicához hasonló növényt először a Huangho mocsárvilágában pillantottam meg. A vízi flóra rendkívül változatos. A nagy levelű trópusi növények között felbukkannak hazai vizekből is ismert fajok. Összefüggő gyepet alkotnak a víz alatt a fűrészes levelű

Vallisneriák, a külön-féle Potaemogetonok, a Ceraphyllum submersum és a patakokban meghonosodott Elodea densa. A békatutaj (Hydrocharis morsus

ranae) és békalencsefajok (Lemna minor, Spirodella polyrrhiza) az Euryale levelek közötti teret töltik ki. A négylevelű vízi lóhere (Marsilea quadrifolia) a nagy kiterjedésű rizsföldek jellemző gyomnövénye. A kagylótutaj (Pistia

stratiotes) vagy sárgászöld, vagy pedig ezüstfehérnek látszó hajtásaiban először a Sanghaj előtti rizsföldeken, majd pedig a Kelet-kínai-tenger egy kiédesedett öblénél, a Siku-tó partján gyönyörködhettem. Vuhan, Nanking, Sanghaj és Hangcsou területén — halászás közben — több vízkémiai mérést végeztem. A jelzett vizek lágynak és savanyúnak bizonyultak. Különösen lágy a Csangcsiang (Jangce) vize: mindössze 2 nk-fokú és 6,5 pH-jú. Tehát az az óriási víztömeg, amely 2 millió km2 felülettel hömpölyög, és helyenként kiad négy „dunányi” szelességet, ideális akváriumvíz a legtöbb

257

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

egzotikus hal számára! Bár tenyésztési célokra hasonló vizeket szintetizálunk, a gazdag kínai falfaunából csak a Tonichthyst és a Macropodus opercularist szoktuk akváriumunkban tartani. Tény, hogy a mindenütt közönséges réti csík ázsiai és egyben kínai alfaja (Misgurnus fossilis anguilicaudatus) és az aranyhalősként tisztelt ezüstkárász (Carassius auratus gibelio) vagy az ezüstösen csillogó, nagy oxigénigényű „küszfélék” nem kimondottan szoba-akváriumba valók. Am a kúszógéb (Periophthalmus koelreuteri) mellett több kínai rokona, a meredtszemű kúszógéb (Boleopthalmus boddaerti), a fésűs és zöld kúszógéb

(Boleophthalmus pectinirostris és a B. viridis), továbbá a zöld díszmárna (Puntius semifasciolatus) és a kerekfarkú paradicsomhal (Macropodus chinensis) mint színpompás díszhalak, az európai akvaristák részéről több figyelmet érdemelnének. Különösen vonatkozik ez a mai időkre, amikor is a Kínai Népköztársaság megjavult közlekedési viszonyai, új behozatalokkal lehetővé teszik a már leromlott haltörzsek vérfrissítő keresztezését.

258

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ÍRÓK ÉS KÖLTŐK AZ AKVÁRIUMRÓL*

Ez a fejezet újszerű próbálkozás. A „dokumentumjátékok” mintájára készült, és főleg szépirodalmi részletekből áll. Mégsem egyszerűen szemelvények felsorakoztatása vagy idézetgyűjtemény. Az itt összeállított anyag lehetővé teszi az akvárium térfoglalásának nyomon követését, valamint képet ad arról, hogyan vélekednek az akváriumról az irodalom hivatásos művelői: írók és költők. „London egyik utcájában egy éve még apró, mocskos butikra bukkant az ember, felette viharvert, sárga betűk hirdették: C. Cave, Természetbúvár és Régiségkereskedő. A kirakatban a legkülönbözőbb dolgokat lehetett látni. Volt ott elefántagyar, hiányos sakk-készlet, üveggyöngy, kard, egy teli doboz műszem, két tigris és egy emberi koponya, számos molyette, kitömött majom — az egyik egy lámpát is tartott —, régimódi vitrin, valami légymaszatos, strucctojásszerűség, néhány horgászfelszerelés, végül egy rendkívül mocskos, üres akvárium.” (H. G. Wells: A kristálytojás) A múlt század hetvenes éveiben, egy hentesüzlet kirakatában „A gyomor kápolnájának

legfelső

lépcsőfokán,

pacallal

körülvéve,

két

bíborszín

gladióluszcsokor között, egy kagylókkal díszített akvárium koronázta az oltárt, két aranyhal úszkált benne szüntelenül.” (Zola: Párizs gyomra)

*A szerző hasonló tárgyú írását Fénytörés az akvárium üvegfalán címmel közvetítette a Kossuth rádió 1973. karácsonyi műsora keretében.

259

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Az akvárium tehát még nem a hétköznapi élet tartozéka, hiszen legfeljebb kirakati látványosság és a „különlegességek boltjában” kapható. Ne csodálkozzunk azon sem, ha még régebben fejedelmi paloták fényét növelte: „Amikor Cortez bevonult Iztapalapanba, katonáit meglepő látvány fogadta: átlátszó forrászöld vízben, a kikövezett óriási akváriumban versenyt kergetőztek a legkülönfélébb halak, közöttük rákok, csigák és vízisiklók, ezerfajta egzotikus moszat, vízen úszó gyönyörű virágok, melyek minden esztendőben csak egy napra tárják ki hússzínű, káprázatos pompájukat...” (Passuth László: Eső

isten siratja Mexikót. Montezuma palotájának leírása.) Az akvárium nagyon sokáig csak mint különlegesség szerepel. Honegger, a zeneköltő is így nyilatkozik: „Elég a felhőkből, hullámokból, akváriumokból, mi a mindennapi élet zenéjét akarjuk.” Az akvárium néma világa amúgy sem nyújt sok élményanyagot a zeneköltő számára. Ennek tulajdonítható, hogy az akváriumi zeneszámok aránylag ritkák. (Pl. Saint-Saëns: Az állatok farsangja című fantázia és Moskov: Az állatkertben zenekari szvit egy-egy akvárium-tétele, továbbá Bogyai — Stark: Akvárium című szerzeménye.) E muzsikákból több helyütt kicsendül a víz csobogása és a vízfelszínen elpattanó légbuborék hangja. A lakásberendezés művészetének szakírója sok mindent másképpen lát, mint az akvarista, de minthogy színes álmait vetíti papírra, érdemes gondolatait felidézni. Elvégre ő is valami nem hétköznapit akar!: „De hányféle ágas-bogas, zöldes és vörhenyes iszalag úszkál még a jó akváriumban!... Az ilyen friss, nyitott uszodában érzik jól magukat a télikert vendégei, a halacskák. A kecses kis aranyponty már régtől fogva törzsvendég itt. Az újabb ízlés az ezüstmárnát is szívesen látja a helyi hullámfürdőben.

260

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

De amikor déli tengert ábrázol az akvárium, nem lehet beérni ilyen egyszerű hazai halfajtákkal. Egzotikus vendégeket szerződtetünk tehát. Világító színekkel suhan át az indiai zebraszakáll, gyöngyházfényben világít a holdhal, amely az Amazonas folyóban hagyta felnőtt testvéreit. És mint valami spiritiszta látomás, kering hosszú csóvájával a fátyolfarkú hal. Azt mondják, hogy ezt évszázados erőfeszítéssel kínai halászok tenyésztették ki a közönséges aranyhalak fajtájából. Mindezek a vendégúszók csodálatosan kecsesek és csodamód érzékenyek. Így alakul ki a nagy üvegablak falai közt a virágzó és annyira lenyűgöző természettudományos élet. Az egyre finomodó fogékonyság új meg új eszközökkel gazdagítja azt a képet. Kavicsdombok, kagylók, kis homokzátonyok kapnak helyet a vízben. A mennyezetről üveggömbök és cserépámpolnák lógnak le, s bennük futónövények dús levelei. A hatást még fokozni lehet este, rejtett csővilágításnak érdekes fényével. Valóságos Riviéra költözik be ilyenkor a virágablakba. A megfigyelő ember pedig a párás, illatos levegőben egy csodálatos világ rejtelmeit kapja, mialatt élménye, szeme, érzékei a növény- és állatélet rezzenéseit figyelik.” (Nádai Pál: A lakásberendezés művészete. Szobai növények és akváriumok című fejezet.) A magánlakásokban felállított akvárium még különcködésnek számít, vagy legalábbis a gazdagok szórakozása. Az Est 1929. évi hármaskönyvében olvashatjuk: „Vannak, akik díszes akváriumokban ritka halakat tartanak, nem is szólva a békákról és a gyíkokról, bizonyos háztartásokban.” (Szomory Dezső: A

vadkutyától a brüsszeli majompincsiig és a divatos tücsökig.) Egy előkelő ügyvéd magányának leírása: „Az ügyvéd még ült, pálmák és akváriumok függönye mögött, egyedül.” (Giovanni Arpino: Gyilkosság becsü-

letből.) Az egykori „felső tízezerre” vonatkozó irodalmi hasonlat is sokat mond: „Bazilékhoz megérkezett a huszonötödik házassági évforduló. Hogy kiket hívtak meg? Hát mindannyiunkat, akik felül voltunk, akikről Tanya azt mondta, hogy

261

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

díszhalakat tartunk. Nekünk megvan rá a lehetőségünk. Másoknak nincs meg.” (Galambos Lajos: Orosz asszony.) A nagyközönség egyelőre inkább csak a nyilvános akváriumokban ismerkedhet a víztükör alatti tündöklő világgal. A londoni akvárium igazgatójának véleménye szerint: „A város szívében van kiállítva a halárus elpetyhüdt áruja, átalakítva tündéries tengerfenéki baletté. Ilyen látványt az akváriumtól távol csak a búvár élvez.” (Boulenger: The Aquarium Book.) A csillogó üvegfalak ünnepélyessé teszik a környezetet, és ez írói hasonlatnak önmagában is alkalmas: „A három falat betöltő üveges polcok egy nagy akváriumhoz tették hasonlóvá a szobát.” (Sz. Nannov: A lány.) „Máskor — gyakran járt errefelé vonaton — ilyenkor már úgy fénylett a város körül az ég, mint egy kivilágított akvárium.” (Thurzó Gábor: A jóra való

restség.) Még Vernét is megihlette az akvárium csillogása: „A sötétségbe borult szalonból még ragyogóbbnak tűnt a víz, s mi úgy néztük a kristályablakon át ezt a tündöklést, mintha egy óriási akvárium üvegfala előtt állnánk.” (J. Verne:

Némó kapitány.) Külföldi utazások programjában a nyilvános akváriumok a helyi látványosságok közé számítanak. Íme egy amerikai házaspár úti programjából: „Képtárak, akváriumok, a ház, ahol Gladstone két hetet töltött, 1887-ben — egyik sem kerülte ki a figyelmüket.” (Sinclair Lewis: Dodsworth.) A nyilvános akváriumok forgalma egy-egy világvárosban a szín-házak látogatottságával vetekszik. Így nem csoda, ha egymásután nyílnak ilyen intézmények. Sőt, nyilvános akvárium létesítésének gondolata kisebb vidéki városokban is felmerülhet, mondjuk ilyen formában: „A lengyel azon idő alatt, hogy e jószágot igazgatta, minden üres idejét geológiai tanulmányokra fordította. Annálfogva az ő indítványa az volt, hogy az üres templomot ásványtani és ásatagi múzeummá kellene szentelni, amit rövid kijelentésben pártolt a főer-

262

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

dész azzal a hozzáadással, hogy az ásványgyűjtemény mellett kitömött vadállatok zoológiai kiállítása is foglaljon helyet az üres templomban, ami a főerdész véleménye szerint pompásan egyesíthető volna egy egzotikus pálmakerttel és akváriummal.” (Jókai: A mi lengyelünk.) Ha nem is máról holnapra, de lassanként az akvárium bevonul a polgári lakásokba. Pihenést, csendet, nyugalmat áraszt magából. Talán hangulatilag is jellemző a következő irodalmi részlet: „A házban minden Zojka kedvéért volt: a tisztaság és a napfény, a sikálás, a cserepekben és dézsákban virágzó növények, a pianínó, az akvárium a halakkal meg a könyvekkel teli kis szekrény... Az akváriumot azért szerezte be az apja, mert akkor Zojka meg egészen kicsike volt, és a házuknak még csak alapjai voltak meg (több éven át készült). A kislány valamelyik ismerősüknél egy kis üvegben aranyhalakat látott meg és elragadtatva kiáltott fel: »Nézd csak, papa, halacskák!« — és ez a kiáltás tüskeként fúródott az apai szívbe. Ettől kezdve, míg a házat építették, s ő a mozgósítás alól kibújva (ekkor kezdődött a világháború), a zsúfolt mocskos vonatokon teljesítette kalauzi szolgálatát, és a városi zsibpiacokon vásárolt szoknyákat és zakókat a bőségben élő sztyeppi állomásokon mézre és szalonnára cserélte, folyton eszében járt Zojkának e boldog felkiáltása. Vett egy csodálatos, valódi akváriumot, benne műbarlang, gyöngéd, furcsa formájú vízinövények, s telerakta különös, drága halakkal. Nem is gondolt arra, hogy Zojkának már nem kellenek ezek a halak, hogy a kislány közben felnőtt. Mikor Zojka meglátta a halakat, csodálkozott egyet, de feléjük sem ment többé, csak édesanyja és nagyanyja szorgoskodtak fáradhatatlanul az akvárium körül. Így élt Zojka..., miközben apja hordta haza az állomásról a tojással teli kis kosarakat, és anyja és nagyanyja az akváriumot tisztogattak és pirogot sütöttek.” (Panova: Szentimentális regény.) A nyugodt életkörülmények vázlatába immár harmonikusan illeszkedik az akvárium: „És a nyárfasor, a Kloster-patak mellett, ahol durbincsokat fogtunk!

263

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Megint berendezhetsz egy akváriumot, és halakat tenyészthetsz, ki-be járhatsz, nem kell kérdezned senkit, s még zongorázhatsz is, ha akarsz!” (Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan.) K. Čapek egyik regényhőse, Povandra úr — egyébként tipikus nyárspolgár — „amikor nyugdíjba került, abbahagyta a cikk-gyűjtést. Helyette inkább akváriumot létesített és benne arany-halak mellett apró víziszalamandrákat is tenyésztett. Órák hosszat nézegette őket, ahogy mozdulatlanul feküsznek a vízben, vagy a kavicsokból épített parton mászkálnak. Ilyenkor aztán megcsóválta a fejét és így szólt:» Ki gondolta volna ezt róluk?” (Hogy tudniillik háborút indítanak az emberiség ellen.) (K. Čapek: Harc a szalamandrákkal.) Ha íróink és költőink az akváriumot hasonlataikban alkalmazzák, többnyire a medencében úszkáló halak mozgását, csillogását emelik ki. Mozgás, színpompa, csillogás amúgy is nehezen választhatók el, mert a halak színjátszó csillogása leginkább mozgásuk közben érvényesül, az egész összkép meg kaleidoszkópszerűen folyton változik. Talán nem érdektelen, ha a világirodalom egy évszázada alatt megalkotott, idevágó hasonlataiból néhányat felsorakoztatunk: „A szökőkút kristálytiszta vizében ezernyi arany- és ezüst-halacska csillogott, fickándozott, mint megannyi eleven ékszer.” (H. Beecher-Stowe: Tamás

bátya kunyhója.) „Emlékszel, mit mondott az Akváriumban, amikor összetalálkoztatok: Ezek itt ezrével úszkálnak üveg alatt, egyedül ti ketten vagytok szamarak.” (Ugyanis külön utakon jártok.) (Ray Lawler: A tizenhetedik baba nyara.)

264

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

„Tutaj mereng még, gőzös tér haza, hálóját vonja egy halász — mint aranyhalak tűnő hasa ragyog ezer dús csillanás...” (Jankovich Ferenc: Idegen város c. verse) Kálmán Imre: Csárdáskirálynő című operettjében Feri bácsi, a főpincér mondja: „Milyen furcsa egy Orfeum így üresen, olyan, mint egy akvárium: emlékek úszkálnak benne, nótafoszlányok.” „Emlékszel én rám — kezdte egy új nagy lélegzettel — milyen voltam. Mint az akváriumban fölfelé lengő halak, egy buborék. Egyik férfiről a másikra lengtem... S akkor egyszerre ott volt ő. Fölértem a víz színére. Nem éreztem, hogy van még emelkedni valóm, legfeljebb kettesben... Ott borzongott benne. Ó az a halmozgás fölfelé!” (Németh László: Égető Eszter.) „Linda magasra ágyazott párnáin éppen a dél-afrikai teniszbajnokság elődöntőjében gyönyörködött. A kivilágított üvegablakon fürgén mozogtak az apró emberfigurák, fürgén és nesztelenül, mint halacskák valami akváriumban.” (Aldous Huxley: Szép új világ.) De nemcsak halacskákat látunk a hasonlatok akváriumában: „Szemem előtt egy medúza verdeste az akvárium üvegét, erőtlenül ráncolta körgallérját, és szétfoszlott a homályban. Leszállt az éj, tintafellegek oldódtak fel a tükör vizében, s eltemették legutolsó megtestesülésemet is.” (Jean-Paul Sartre: A

szavak.) Írók és költők szívesen alkalmaznak akváriumi hasonlatokat, de gyakran tévesen! Ne csodálkozzunk ezen, hiszen aránylag kevesen akvarizálnak. Karinthy Frigyes kivétel. ő el is árulja nekünk, hogy megteremtette egy akvárium berendezésének feltételeit. ,,Ötkor elhatároztam, hogy azt a dolgot holnap délelőttre hagyom, bemegyek az állatkereskedésbe, ahol hónapok óta alkuszom egy akváriumra (»antikvárium«, ahogy Rózsi mondja).” (Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül.)

265

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Tévhasonlatok valóságos klasszikusa lehetne az akváriumból kitörő hal. Valójában halszökés ilyen módon még ritkán sem fordulhat elő: „Amikor a professzor válni akart, reménykedett, túljutott a nehezén, nem tartott botránytól — az akváriumot elkerüli a vihar. Igaz, hogy a díszhal is ritkán tör át az üvegfalon, de azért keményebb választól tartott... arra nem gondolt, hogy felforrt a víz az egyik üvegfalú cellában, s az aranyhalnak menekülnie kell, ha élni akar. Még akkor is, ha soha nem úszott szabad vízben, nem ismeri a nagy folyókat, nem látott tengereket.” (Koroda Miklós: Látóhegyi asszonyok.) Pedig az akváriumból kitörő hal képzavar jelleget már Schöpflin Aladár feljegyezte: „Ahogy visszanézett, mintha egy akvárium előtt állott volna és nézné benne a halak sürgő-forgó úszkálását. Kis halak, nagyobb halak, cél és ok nélkül úszkálnak, nem kergeti őket semmi, mégsem tudnak nyugton maradni. A víz gyengén fodrozódik az akvárium felszínén, néha egy halacska kidugja belőle az orrát. Egyszerre megmagyarázhatatlan okból mozgásba jön a víz, mintha vihar támadt volna benne, a halak izgatottan evickélnek előre-hátra, körbe, az akvárium üvegfalai mintha szétfeszülnének. Aztán elcsendesedik a vihar, a vízfelszín kisimult, a halak megnyugszanak... Karolára gondolt egy kis melankóliával. Valami mégis volt ebben a lányban, ami más volt, mint a többi halak az akváriumban. Ki is tört belőle. Elkedvetlenedett. Észrevette, hogy az egész akváriumhasonlatban képzavar van. Hogy törhet ki egy hal az akváriumból?” (Schöpflin Aladár: Vihar az akváriumban.) De további részletek más művekből is idevágnak: „Hal, amely sokszor beütötte az orrát, végül megértette, hogy az akvárium üvegfala áttörhetetlen akadály.” (Abe Kóbó: A homok asszonya.) A gogoli ábrázolásmód szemléltetésének keretében, az elmaradottság tévhasonlata a következő: „Amikor Mejerhold elhatározta, hogy bemutatja a Revizort, így szólt színészeihez:

266

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

»Egy akváriumot látnak, amelyben régen nem cserélték ki a vizet, a víz zöldes, a halak fickándoznak és buborékokat engednek.” (Ehrenburg: Emberek,

évek, életem.) Persze, a helyesen berendezett akváriumban vizet nem kell cserélni, és a halak nem engednek buborékokat, noha minden hirdetés és karikatúra így ábrázolja őket. A Nagyvilág című folyóiratban (1962) olvastuk: „Aldous Huxley, aki hatalmas kötetben jelentette meg összegyűjtött esszéit, a harmincas években mármár gyanúsan népszerű író volt nálunk. Budapesten s néhány közép-európai fővárosban alighanem többen olvasták, mint saját hazájában. Korai regényeire visszaemlékezve az ember egyetlen nagy akváriumra emlékezik, s az üvegfal mögötti nyálkás tenyészetre: áltudósok, sarlatán próféták, pávián méltóságú aggok, széplelkű libák, komplexusaikat pátyolgató démonok, szalonmisztikusok, s hasonszőrűek komisz és mulatságos nyüzsgése. Ez a homunkuluszgárda osztódással szaporodott, mint az ázalagok, négy-öt regényre is telt belőlük: az akvárium állott vize ugyanaz, a bestiárium időnként cserélődik a lefolyón.”

(Huxley, az esszéíró c. tanulmány.) Szóval az állatsereglet cserélődik a lefolyón, és a víz ugyanaz marad? Lehet, de akkor az akvárium-hasonlat hibás. Fordítva könnyebb volna elképzelni! (Valójában a víz folyik le a filter-lefolyón, és nem az állatállomány!) Sokan azért tartják börtönnek az akváriumot, mert elődje, az aranyhalas üveggömb valóban az volt. „— Ejha! — kiáltott fel Conseil — Mennyi hal! Mintha csak egy akvárium előtt állnánk! — Dehogy is! — ráztam a fejem. — Az akváriumban rabságban élnek a halak, ezek meg szabadok, mint a levegőben a madár.” (J. Verne:

Némó kapitány.) Verne idejében a gömbölyű haltartók voltak elterjedve, és hogy a modern akvárium milyen lesz, úgy látszik, azt még a vernei fantázia sem álmodhatta meg.

267

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

NEMCSAK HUMOR, HANEM EGY TÉVES SZEMLÉLET IS KIFEJEZÉSRE JUT A KÉPALÁÍRÁSBAN - AZ AKVÁRIUMBAN UGYANIS A HALAK NEM RABOK! ÍGY SORSUK EGY BÜNTETÉSBŐL BEZÁRT EMBERÉVEL, SŐT MÉG A KETRECBEN TARTOTT ÁLLATOKÉVAL SEM HASONLITHATÓ ÖSSZE

Mécs László: Aquárium című költeménye akvarisztikai szempontból nézve igen merész hasonlatokat tartalmaz: „Vizem tisztult. Az élet szemete eltűnt. De néha az aranyhal felsír az Óceán után, mert az emberszív mind remete: Sok mindent sejt szívünk az ég alatt, Átúszná álmok, eszmék minden árját, S aquáriumba szűk börtön be zárják, a lét falak.”

268

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Az akvárium zárt egység jellegét hangsúlyozza címében is Fenakel Judit

Akvárium című kisregénye, valamint Maróti Lajos Hippi akvárium című könyve. „Ki akartam törni ebből a rothadt akváriumból...” (Szakonyi Károly: Adáshi-

ba.) Az akvárium valóban zárt élőhely, de nem szűk börtön, hanem életközösség, ahol állatok és növények élnek egymásra utalva, egymást kölcsönösen fenntartva. Az aranyhal sem vágyódik az Óceán után, hanem beéri vízvezetéki vízzel is. Bár már elhangzott olyan vélemény is, hogy „A városi világ csak olyan az embernek, mint az aranyhalnak a vízvezetéki víz.” (Gárdonyi Géza: Az a

hatalmas harmadik.) Közismert tény, hogy az újságírók színes riportjai az érdeklődést csigázzák fel, szenzációt keltenek, ami gyakran a tárgyi pontosság rovására mehet. A következő cikkrészletek a harmincas évek napilapjaiból valók: Tűzvészt okozott egy náthás hal. — Londonból jelentik: „Stanley Wingrove londoni bankár legnagyobb szenvedélye az, hogy ritka trópusi halakat gyűjt. Gyönyörű akváriuma van otthon a villájában... Amikor hazatért, észrevette, hogy egy gyönyörű dél-tengeri hala náthát kapott. Megnézte a vizet és hidegnek találta. Az ilyesmire a szenvedélyes halgyűjtő fel volt készülve, így csak meggyújtotta a spirituszlángot, amely az akvárium alatt készen áll, hogy felmelegítse a vizet. Éjfél után a szomszéd villa lakói egyszerre lángokat láttak felcsapni a bankár villájából. Felverték a ház lakóit, és nagy nehezen sikerült a tüzet elfojtani. A halak sajnos mind elpusztultak. Megállapították, hogy az akvárium vize felforrt és a halak mind bennfőttek.” Mindez egy náthás hal miatt. Hát lehet egy hal náthás?

Halak hídja: „Ezt a szabadalmat a Zwack-neongyár hozza forgalomba, a gyártása már régebben megindult, úgyhogy néhány héten belül valamennyi akváriumkereskedésben kapható. A megfelelő útbaigazítások és útmutatások szerint bárki házilag rögtön felállíthatja, vízzel megtöltheti, halainak nagy mozgási lehetőséget nyújthat, és emelheti vele az akvárium értékét.” A közlekedő edények törvénye alapján működő és az egyes akváriumok

269

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

összekötésére alkalmas üvegcsövek nem kerültek forgalomba — igaz, erről az újságíró mit sem tehetett; a halak nem voltak hajlandók a csövekbe beúszni. A békanyelő művész tragikomikus kalandja. Párizsból jelentik: „Kellemetlen kalandja volt az egyik párizsi cirkuszban fellépő» akvárium-embernek«. Fő száma önmagában is eléggé hátborzongató: élő békákat nyelt a rettenthetetlen férfiú, majd szóval-füttyel hívogatja elnyelt partnerek, s azok erre vidáman kiugrálnak a gyomriból. Ki tudja miért, a legutóbbi előadáson sztrájkba léptek... Az akvárium-ember mérgesen öltözőjébe vonult. Itt még kísérletezett egy darabig, majd lemondóan beült egy vendéglőbe, hogy egy pohár sörrel mossa le magáról a szégyent. Alig itta ki félig a poharát, amikor szokatlan jelenet folyt le a zsúfolt étteremben. A békák, úgy látszik, nem barátai a sörnek, mert sorra elkezdtek kiugrálni a vendég száján. Pánik tört ki, nők elájultak, több ember béka nélkül — akarva-akaratlanul — követte a művész példáját. A kedélyek és a háborgó gyomrok még akkor sem csillapodtak le, amikor a sorsüldözött akvárium-embert a rendőrök közbotrányokozás miatt bevitték.” Az akvárium-ember elnevezés egy fokkal inkább ráillett egy messinai csapszék pincérnőjére, aki „naponta kiitta az aranyhal-tartó vizét öt aranyhallal együtt, és pár perc múlva visszaköpte az egészet.” (Fritz Kahn: Az emberi test

csodái.) De ha már az élőhalnyelésnél tartunk: „Az aranyhal-nyelés a maga idejében teljesen újszerű kísérlet volt. 1939 tavaszán kezdődött divatja az amerikai egyetemeken... A nemes versengés nemzetközi-egyetemközi-eleven aranyhalnyelési (national-inter-collegiate-livegoldfish eating) verseny néven ért el gyors népszerűséget... A bostoni egyetem egy nő hallgatója követte a szelídebb női kedély tanácsát, az aranyhalat szirupba fagyasztotta, és úgy ette meg, mint cukrozott gyümölcsöt.” (Ráth-Végh István: Az emberi butaság.) Újabb keletű riportok között 1963-ban a Nők Lapjában olvastuk: „B. J. a

270

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Hídépítő Vállalat művezetője, eredeti mestersége lakatos. Szenvedélye: az aranyhalak... Külön kis házat épített nekik... Ha belép, minden akváriumban megremeg a víz, a halak az etetőnyíláshoz gyűlnek. Az anyák, ha veszélyt sejtenek, szájukba kapják gyerekeiket, s védett helyre úsznak.” Ezek szerint az aranyhal a bölcsőszájú halak mintájára ivadékgondozó lenne. Igaz, hogy az eddigi újságcikkek után már semmin sem lepődünk meg, azon sem, hogy Cincog az aranyhal. „Egy kuamotói japán fiatalember, név szerint K. Okamoto különös jelenségre figyelt fel éjszakánként. Csiripelő és cincogó hangokat hallott a lakásban, és jó ideig képtelen volt eldönteni, honnan származnak azok. Végül kiderült, hogy a hangokat aranyhala adja. Miután Okamoto nem akart hinni füleinek, megkérdezte a kiotói egyetem egyik biológiaprofesszorát, létezhet-e ilyesmi. A professzor válaszában kijelentette, hogy a halaknak finom állkapcsuk van, és ritkán valóban képesek bizonyos hangokat hallatni.” Véleményünk szerint a professzor aligha adhatott ilyen választ, mert a finom állkapocs nem magyarázat a hangadásra. A humorista kacag az egészen és kacagtat. Az ő tükre görbe tükör, és ezért senki sem veheti tőle rossz néven, ha a valóság torz képét mutatja: „Közben megitták az első két pohárka konyakot, és Alice elmondta, hogy édesanyja szenvedélyes aranyhal-tenyésztő, azonban egy takarékossági rohamában elajándékozta a kedvenc, szapora állatokat, amire egy nagybácsi azt mondta, hogy valószínűleg vissza fognak szökni hozzá.” (Aszlányi Károly: Aludni is tilos.) Aszlányi akvarisztikai megállapításai egyébként is figyelemre méltók: „Az akvárium kívül üveg, belül azonban víz.” „Az akváriumbeli halak megeszik a növényeket, de az akváriumbeli növények nem eszik meg a halakat. Éppen ezért csodálatos, hogy a halak folyton fogynak, növény meg egyre több lesz.” ”Az akvárium hőmérséklete mindig pont 26 és fél fok Celsius legyen. Erre

271

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

nagyon vigyázzunk, mert ellenkező esetben a víz vagy hidegebb, vagy melegebb talál lenni. Ha tengeri halunk van, adjunk neki sós vizet. Paprikás víz is jó, de akkor egy kis hagyma és rántás is kell hozzá, az egészet keverjük lassú tűzön minél tovább.” (Aszlányi Károly: Üzenet kezdő haltenyésztőknek.) A férj háziállatot akar tartani, de még nem tudja, hogy milyent. Felesége beleegyezik, de kikötései vannak. Végül a férj hal mellett dönt, mert az minden kikötésnek eleget tesz (nem fütyül, nem brekeg, nem kell idomítani, és nem nyalja meg a gyerek kezét stb.). Halljuk, hogyan nyilatkozik szenvedélyéről: „Négy hónapja tartok halakat, s a készlet szépen megszaporodott. E tudósítást róluk egy akvárium tetején írom, s egy másik akváriumot használok asztal gyanánt. A gyereket ketrecbe zártam, hogy ne zavarja háziállataimat, s a feleségem kiköltözött a konyhába. Rossz szemmel nézi szegény kis jószágaimat, pedig nem adtak rá okot. Énrám is rossz szemmel néz, pedig szigorúan betartottam a feltételeit. A hal nem nyalta meg a gyerek kezét, arról pedig igazán nem tehetek, hogy a gyerek megnyalta a halat.” (Országh György:

Bogaram: a háziállat.)

272

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

F BERGE KÉPES TERMÉSZETRAJZA MAGYAR KIADÁSÁNAK MEGJELENÉSEKOR (1891-BEN) MÉG NEM VOL T AK M AG Y AR A KV A RI ST Á K ( A K Ö NY V B O R Í T Ó L A PJ ÁN S Z O B A AK V Á RI U M I S L AT H AT Ó )

Dr. Wiesinger Márton

E. A. ROSSMÄSSLER (1806-1867) „AZ AKVARISZTIKA ATYJA”

Akvarisztika, 1975

Dr. Wiesinger Márton

I. A. ROSSMÄSSLER ILYENNEK „ÁLMODTA MEG" A SZOBAAKVÁRIUMOT

Akvarisztika, 1975

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

PÁZMÁN FERENC (1873-1965) SZÍNMŰVÉSZ, AZ ELSŐ MAGYAR AKVARISTA, 89 ÉVES KORÁBAN (FOTÓ: VÁRKONYI STÚDIÓ)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

HAMBURG KIKÖTŐJE, AHOVÁ A DÍSZHALSZÁLLÍTMÁNYOK A TENGERENTÚLRÓL SŰRŰN EGYMÁS UTÁN BEFUTOTTAK (MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

PÁZMÁN FERENC EGYKORI AKVÁRIUMA PÁZMÁN FERENC EBBEN A RÉGI TÍPUSÚ AKVÁRIUMBAN TARTOTTA FEHÉR AXOLOTLJÁT (AMBLYSTOMA TIGRINUM; ALBINÓ)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

PÁZMÁN FERENC ELISMERŐ OKLEVELE, AMIVEL 1908-BAN A BÉCSI KERTÉPÍTŐ TÁRSASÁG KIÁLLÍTÁSÁN TÜNTETTÉK KI BEMUTATOTT AKVÁRIUMAIÉRT (AZ ELSŐ MAGYAR AKVARISTA DIPLOMA) SZÁZ ESZTENDŐVEL EZELŐTT MÉG FŐVÁROSSZERTE CSACSIFOGATOK SZÁLLÍTOTTÁK A DUNA VIZÉT FŐZÉSHEZ, MOSÁSHOZ, AZ IVÓVIZET PEDIG A VÁROSI KUTAKBÓL MERÍTETTÉK (STERIC KÁROLY LITOGRAFIÁJA)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975 HÍNÁROS BÉKASZŐLŐT (POTAMO-GETON PERFOLIATUS) ÁBRÁZOLÓ, SAJÁT KÉZI TUSRAJZ PÁZMÁN FERENC TERVEZETT AKVARISTA KÖNYVÉBŐL (FOTÓ: NÉMETH FERENC)

UGYANCSAK PÁZMÁN BÉKALILIOMOT (HOTTONIA PALUSTRIS) SZEMLÉLTETŐ TUSRAJZA KÉZIRATBAN

MARADT AKVA-RISTA KÖNYVÉBŐL (FOTÓ: NÉMETH FERENC)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

TEMESVÁRI DEZSŐ (1876-1929), AZ ELSŐ MAGYAR AKVARISTA SZAKCSOPORT VEZETŐJE

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A LUKÁCS-FÜRDŐ MÖGÖTTI MALOM-TÓ A SZÁZADFORDULÓN - MÁR AKKOR MELEG ÉGÖVI TÜNDÉRRÓZSÁK ELŐHELYE VOLT, ÉS KÍNAI PARADICSOMHALAK (MACROPODUS OPERCULARIS) ÚSZKÁLTAK BENNE (EZT A KÉPES LEVELEZŐLAPOT MÁTRAY LAJOS IRODALOMTÖRTÉNÉSZ KÜLDTE PÁZMÁN FERENCNEK)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

MOCSÁRI AKVÁRIUMNAK (PALUDÁRIÚMNAK) BERENDEZETT SZÖKŐKUTAS AKVÁRIUM EGY RÉGI PESTI ÁLLATKERESKEDÉS KIRAKATI REKLÁMTÁBLÁJÁN (FOTÓ: DR. ORSZÁG MIHALY)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

KRENEDITS FERENC 1907-BEN MEGJELENT, ELSŐ MAGYAR AKVÁRIUM KÖNYVÉNEK CÍMLAPJA (FOTÓ: DR. ORSZÁG MIHÁLY)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

RÉSZLET TEMESVÁRI DEZSŐ NÉHÁNY KÉZIRATTÖREDÉKBEN RÁNK MARADT AKVÁRIUM KÖNYVÉBŐL

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

R. J. L. GUPPY (1836-1916), AZ AKVARISTÁK KEDVES KIS FOGASPONTYÁNAK ELSŐ BEGYŰJTŐJE

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ELEVENSZÜLŐ FOGASPONTYOK TÖMEGE AZ EGRI VIZESÁROKBAN: SZIVÁRVÁNYOS GUPPI (POECILIA RETICULATA), ÉS MEXIKÓI KARDFARKÚ HAL (XIPHOPHORUS HELLERI) (A FELVÉTEL A PA-TAK FÖLÉ NYÚLÓ FAÁGRÓL KÉSZÜLT — FOTÓ: JÓZSA LASZLÓ)

SZIVÁRVÁNYOS GUPPI (POECILIA RETICULATA) ON. INTERSEX (KÖZTES NEMŰ) PÉLDÁNYA A MÁR BETEMETETT EGRI VIZESÁROKBÓL; A KÉPEN FELTÜNŐ A HAL TERHESSÉGI FOLTJA ES JÓL FEJLETT KOPULÁCIÓS ÚSZÓJA (GONOPODIUMA); A NŐSTÉNYEK 75%-A FELTEHETŐEN EGY CSATORNÁBÓL A HALAKHOZ JUTOTT FÉRFI IVARI HORMON HATÁSÁRA HANGOLÓDOTT ÁT HÍM JELLEGŰVÉ (A SZERZŐ FELVÉTELE)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

DÍSZAKVÁRIUM: LAPIDÁLIS RENDEZÉSTECHNIKAI MEGOLDÁS (SZIKLAKERTI BERENDEZÉS) (FOTÓ: BERTHY IMRE)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

DÍSZAKVÁRIUM BERENDEZESÉNEK EGY RÉSZLETE (FOTÓ: BERTHY IMRE)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

VIRÁGZÓ INDIAI LÓTUSZOK EGY SANGHAJI TÓBAN (FOTÓ: BARACS DÉNES)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A NAGY TERMETŰ BÖLCSŐSZÁJÚ SÜGÉREK (CICHLIDAE) MEDENCÉJÉBE RENDSZERINT SEMMIFÉLE VÍZINÖVÉNYT NEM ÜLTETÜNK, MERT A HALAK TALAJTÚRÁSUKKAL A NÖVÉNYEKET A VÍZ FELSZÍNÉRE ÚSZTATNÁK (A FÉNYKÉPEN GYÖNGYHÁZSÜGÉR [CICHLASOMA CYANOGUTTATUM] LÁTHATÓ BIOTÓP-AKVÁRIUMBAN) (FOTÓ: DR. GYULAI FERENC) A DUNA-TISZA-CSATORNABAN HONOS, VÖRÖS SZEMŰ - ALBINÓ- HARCSÁK (SILURUS GLANIS) A FŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT AKVÁRIUMÁBAN (FOTÓ: DR. GYULAI FERENC)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

PAKSON A DUNÁBAN FOGOTT, 2,73 M HOSSZÚ VIZA (HUSO HUSO) A FŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT 6000 LITERES AKVÁRIUMÁBAN (FOTÓ: DR. ORSZÁG MIHALY) EZÜST HOLDHALAK (MONODACTILUS ARGENTEUS) A FOVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT BRAKKVIZŰ AKVÁRIUMÁBAN (FOTÓ: DR. ORSZÁG MIHALY)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

HÁROMTÜSKÉS PIKÓ (GASTEROSTEUS ACULEATUS) HAZÁNKBAN BEGYŰJTÖTT EGYETLEN PÉDÁNYA (FOTÓ: DR. GYULAI FERENC)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ ELŐZŐ HALAT HOMONNAY SZABOLCS ÁLTALÁNOS ISKOLÁS KORÁBAN FOGTA KÉZIHÁLÓVAL AZ ÓBUDAI DUNAPARTON, A TÍMÁR UTCÁNÁL (FOTÓ: DR. ORSZÁG MIHÁLY)

Dr. Wiesinger Márton A PÜSPÖKFÜRDŐI HŐFORRÁSOK TAVA NAGYVÁRAD MELLETT (ORADEA BAILE „1 MAI"); ÉLŐVILÁGA FOLYTÁN „SZUBTRÓPUSI OÁZISNAK" SZÁMÍT EURÓPÁBAN (KÉPESLAP UTÁN)

ARANYHALAK KÉPE RÉGI KÍNAI HALTARTÓ (PORCELÁN) EDÉNYEN (FOTÓ: DR. GYULAI FERENC)

Akvarisztika, 1975

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

KÍNAI TEAHÁZ TÜNDÉRRÓZSÁKKAL ÉS LÓTUSZOKKAL BORÍTOTT TAVON (A SZERZŐ FELVÉTELE)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A LUXORI „KARNAK" TAVA AZ ÉSZAK-AMERIKAI SZÁJKÖLTŐ HALAK (TILAPIA ZILLII ) ELŐFORDULÁSI HELYE: AZ ÓKORI THEBA LAKÓI EZT A MEDENCÉT AZÉRT ÉPITETTÉK, HOGY A VILÁG HÉT CSODÁJA KÖZÉ BEILLŐ OSZLOPCSARNOKON (HYPOSTYLE HALL) VÉGIGVONULÓ HAJNALI NAPSUGARAK A TÓ VIZÉBEN FÜRÖDJENEK MEG

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ ARANYHALAT ELSŐ ÍZBEN AZ EZEREGYÉJSZAKA ŐSRÉGI KELETI MESÉSKÖTETE EMLÍTI A HALÁSZ ÉS A SZELLEM TÖRTÉNETÉBEN

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A TÁVOL-KELETEN AZ ARANYHAL (CARRASIUS AURATUS AURATUS) ŐSIDŐK ÓTA SZERETET ÉS KEDVTELÉS TÁRGYA

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ARANYHALAK GÖMBÜVEGBEN - BERNÁT AURÉL (1895) REGGEL CÍMŰ FESTMÉNYÉN

TELESZKÓPSZEMŰ FÁTYOLHALAK JAPÁN PORCELÁN EDÉNYBEN (FOTÓ: HÖLZL GYULA)

RÉGI ARANYHALTARTÓ EDÉNY BRONZ MACSKAFIGURÁKKAL (A SZERZŐ GYŰJTEMÉNYÉBŐL) (FOTÓ: DR. GYULAI FERENC)

Dr. Wiesinger Mรกrton

Akvarisztika, 1975

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

RÉSZLET A RÉGI RÓMAI FÜRDŐ TAVÁBÓL, HÁTTÉRBEN A FÜRDŐHÁZZAL; HAJDAN AZ ITT FAKADÓ MELEGVÍZFORRÁSOK VÍZRENDSZERE A FŐVÁROSI AKVARISTÁK „ELDORADÓJA" VOLT

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

RÉGI „SÁRKÁNYOS" KÍNAI PORCELÁN ARANYHALTARTÓ EDÉNY (FOTÓ: DR. GYULAI FERENC)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A SZOMBATHELYI TÉGLAGYÁRI TÓ IS AZ ARANYHAL ELŐFORDULÁSI HELYE (FOTÓ: DR HORVÁTH ERNŐ)

Dr. Wiesinger Márton

SÍKFŐKÚT: ARANYHALAS TÓ ÉS A TURISTAHÁZ

Akvarisztika, 1975

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A SZILVÁSVÁRADI PISZTRÁNGOS-TÓBAN ARANYHALAK IS ÉLNEK SZIKI TELESZKÓPHAL (CARASSIUS AURATUS AURATUS VAR. MACROPHTHALMUS) KISKUNMAJSÁROL (FOTÓ: DR. ORSZÁG MIHÁLY)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

HALÁSZAT KISKUNMAJSÁN SZIKI ARANYHALAKRA (FOTÓ: DR. STERBETZ ISTVÁN)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

EBBŐL AZ ÚJPESTI HOLT DUNA-ÁG MARADVÁNYBÓL ÉVTIZEDEKEN ÁT RITKA HAZAI HALAK - BALKÁNI CSÍK (COBITIS AURATA BALCANICA), MAGYAR BUCÓ (ZINGEL ZINGEL) - ÉS DUNAI INGÓLAK (LAMPETRA DANFORDI) KERÜLTEK ELŐ (FOTÓ: DR. ORSZÁG MIHÁLY)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ EGYETEMI FÜVÉSZKERT „VICTORIA HÁZÁT" RÉGEN „AQUARIUM"-NAK NEVEZTÉK (FOTÓ: DR. ZSOLCAI) LATIN-AMERIKAI TÁJAKAT IDÉZŐ TRÓPUSI NYÍLFŰ (SAGITTARIA PLATYPHYLLA) A JÁSZAPÁTI - PANNAKÚT TAVÁBAN: A VÍZTÜKÖR FÖLÉ EMELKEDŐ TAVIRÓZSÁK (NYMPHAEA CITRINA) ÉS MÁS TRÓPUSI RITKASÁGOK MIATT EZ AZ EGYETLEN HAZAI SZABADVÍZI „TROPIKÁRIUM" MEGÉRDEMELNÉ A VÉDETTÉ NYILVÁNÍTÁST (FOTÓ: BOTTA ISTVÁN)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

RENDELLENESEN FEJLŐDÖTT CSIGAHÁZAK ( 1) NAGYSZÁJÚ CSIGA (RADIX OVATA VAR. AMPLA)UTOLSÓ KANYARULATA KALAPSZERŰEN KISZÉLESEDIK (BUDAPEST, ÚJPEST: DUNA-KIÖNTÉSBOL A NÉPSZIGET HOMOKPADJÁN, 1943. VII. 20.) ( 2) TÁNYÉRCSIGA (PLANORBARIUS CORNEUS) FEDETT KÖLDÖK (SZIGETCSÉP, A SZÁZADFORDULÓ ELŐTTI ÉVEKBŐL) (3) ÉTICSIGA (HELIX POMATIA FORMA TURRITA SCALARIS), HÉJA TORNYOSHÁZÚ VIZICSIGÁKÉRA EMLÉKEZTET (PÉCS: MECSEK, 1966. V. 22.) (4) FOLYAMI CSIGA MELEGVÍZI VÁLTOZATÁNAK (FAGOTIA ACICULARIUS VAR. AUDERBARDI) ÓRIÁS NÖVEKEDÉSŰ PÉLDÁNYA AZ EGRI VIZESÁROKBÓL (1950. VI. 28.) (MELLETTE NORMÁLISAN NÖVEKEDETT FAJTÁRSÁNAK HÉJA) (5) BORDÁS TORNYOSCSIGA (MELANOPSIS PARREYSSI), ELLAPOSODÓ UTOLSÓ KANYARULATTAL (PÜSPÖKFÜRDŐ, 1944. VIII. 2.) (FOTÓ: NÉMETH FERENC)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975 A MARGITSZIGET BUDAI OLDALÁN, A DUNÁBAN TALÁLT FEKETE BÖDÖNCSIGA FRISS HÉJA (1955. V. 23.) (A LELET TÁMPONTOT AD AHHOZ A FELTEVÉSHEZ, HOGY EZ A HARMADKORBÓL FENNMARADT FAJ A DUNA VÍZFELSZINE ALATT FAKADÓ MELEGFORRÁSOKBAN MA IS EL) (FOTÓ: NÉMETH FERENC)

BÖDÖNCSIGÁK (1) RAJZOS BÖDÖNCSIGA (THEODOXUS DANUBIALIS ) (BUDAPEST; RÓMAI-PART) (2) SÁVOS BÖDÖNCSIGA (THEODOXUS TRANSVERSAL(S) (BUDAPEST; RÓMAIPART) (3) FOLYAMI BÖDÖNCSIGA (THEODOXUS FLUVIATILIS) (TISZASÜLY) (4) FEKETE BÖDÖNCSIGA (THEODOXUS PREVOSTIANUS) (BUDAPEST; RÓMAI-FÜRDŐ, ERDEI FORRÁSOK (FOTÓ: NÉMETH FERENC)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

DÍSZHALAK A POSTABÉLYEGEKEN: NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG (1) VÖRÖS NEONHAL (LAMPROCHEIRODON AXELRODI); GUINEA (2) ÖTFOLTOS TARKASÜGÉR (HEMICHROMIS FASCIATUS); KUBA (3) PONTOZOTT FOGASPONTYOCSKA (GAMBUSIA PUNCTATA); SZINGAPÚR (4) ÉKFOLTOS RAZBÓRA (RASBORA HETEROMORPHA), MAGYARORSZÁG (5) MEXIKÓI KARDFARKÚ HAL (XIPHOPHORUS HELLERI) (6) SZIVÁRVÁNYOS GUPPI (POECILIA RETIKULATA); SURINAME (7) GUAYANAI PANCÉLOS HARCSA (HAPLOSTEMUM LITTORALE); SZINGAPÚR (8) SZÜRKE GURÁMI (TRICHOGASTER

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

TRICHOPTERUS); A NEM ÖNÁLLÓ ÁLLAMISÁGÚ MALUKU (9) NEVÉBEN KIADOTT „FANTÁZIABÉLYEG" SZIÁMI HARCOSHAL (BETTA SPLENDENS) FUDZSEIRA (10) KÍNAI PARADICSOMHAL (MACROPODUS OPERCULARIS); GHANA (11) BÍBOR TARKASÜGÉR (HEMICHROMIS BIMACULATUS); THAIFÖLD (12) STENDHAL-HAL (LABEO BICOLOR( 101)) BRAZÍLIA (13) VITORLÁSHAL (PTEROPHYLLUM SCALARE); KÍNA (14) KÍNAI ARANYHAL (CARASSIUS AURATUS AURATUS) TENYÉSZVÁLTOZATA („BARNA SAPKÁSHAL"); VENEZUELA (15) PONTOZOTT FEJREÁLLÓ LAZAC ( CHILODUS PUNCTATUS); KÍNA (16) TELESZKÓPSZEMŰ FÁTYOLFARKÚ ARANYHAL (CARRASIUS AURATUS AURATUS VAR. JAPONICUS BICAUDATUS MACROPHTALMUS)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

NYILVÁNOS AKVÁRIUMOKAT PROPAGÁLÓ BÉLYEGEK — A VÍZ VÉDELME MINT KÖRNYEZETVÉDELEM (1) ÚJKALEDÓNIA: AZ AKVÁRIUM NOUMEABÓL — CORIS ANGULATA FÉLIG KIFEJLETT PELDÁNYA (2) MONACO: AZ 50 ÉVES ÓCEANOGRÁFIAI MÚZEUM FŐBEJÁRATA (3) ÚJ KALEDÓNIA: RÉSZLET A NOUMEAI AKVÁRIUM EGYIK MEDENCÉJÉBŐL: ZSÁKÁLLATOK (ASCIDIA POLYCARPA) (4) MONACO: ÓCEANOGRÁFIÁI MÚZEUM (5) MONACO: AZ ÓCEANOGRÁFIAI MÚZEUM ÉS AZ AKVÁRIUM ENTERIŐR-MONTÁZS (6) SZOVJETUNIÓ: AZ EXPO '74 VILÁGKIÁLLITÁS MEGNYITÁSÁRA — A KÖRNYEZETVÉDELMI EMBLÉMA ELŐTT STILIZÁLT ARANYORFA (LEUCISCUS IDUS VAR. ORFA)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

(7) MAROKKÓ: MURÉNA (MURENA HELENA) A CASABLANCAI AKVÁRIUMBAN (8) MAROKKÓ: LAZAC (SALMO SALAR) (9) FRANCIAORSZÁG: AZ 1900 ÉVI PARIZSI VILÁGKIÁLLÍTÁS NYILVÁNOS AKVÁRIUMOT NÉPSZERŰSÍTŐ LEVÉLZÁRÓJA (10-11) KUBA: A NEMZETI AKVÁRIUM PROPAGALÁSÁT SZOLGÁLÓ KIADVÁNY KORALLHALAKKAL: ABUDEFDUF SAXATILIS ÉS LUTIANUS ANALIS (12) MAGYARORSZÁG: STILIZÁLT KORALLHALAK A FÖVAROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT AKVÁRIUMÁNAK LEVELZÁRÓJÁN

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975 50 ÉVES A MAGYAR AKVARISZTIKA (A MAGYAR POSTA ÜNNEPI LEVÉLBÉLYEGZÉSE AZ 1962. ÉVI JUBILEUMI AKVÁRIUN KIÁLLÍTÁS ALKALMÁBÓL

BRAZÍLIA: BÉLYEGBLOKK (1) VILMA-LAZAC (HYPHESSOBRYCON VILMAE) (2) ROOSEVELT LAZAC (ROOSEVELTIELLA NATTERERI) (3) FANTOMLAZAC (MEGALOMPHODUS MEGALOPTERUS) (4) FEKETE TETRA (GYMNOCORYMBUS TERNETZI)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

1. TARKA GÉB (PROTERHORINUS MARMORATUS) 2. FOLYAMI GÉB (NEOGOBIUS FLUVIATILIS). BOTOS KÖLÖNTE (COTTUS GOBIO) 4. DUNAI INGÓLA (LAMPETRA DANFORDI) 5. HAROMTÜSKÉJŰ PIKÓ (GASTEROSTEUS ACULEATUS)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

1. RÉTI CSIK (MISGURNUS FOSSILIS) 2. KÖVI CSÍK (NEMACHILUS BARBATULUS) 3. VÁGÓ CSÍK ( COBITIS TAENIA)4. BALKÁNI CSÍK (COBITIS AURATABALCANICA)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

1. MENYHAL (LOTA LOTA) 2. LÁPI PÓC (UMBRA KRAMER! ) 3. KÖZÖNSÉGES CSUKA (ESOX LUCIUS) 4. ANGOLNA

(ANGUILLA ANGUILLA)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

1. TÖRPEHARCSA (AMIURUS NEBULOSUS) 2. LESŐHARCSA (SILURUS GLANIS) 3. COMPÓ (TINCA TINCA) 4. SZÉLHAJTÓ KÜSZ (ALBURNUS ALBURNUS)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

1. NÉMET BUCÓ (ZINGEL STREBER) 2. VÁGÓ DURBINCS (ACERINA CERNUA) 3. MAGYAR BUCÓ. (ZINGEL ZINGEL)4. ÉSZAK-AMERIKAI NAPHAL (LEPOMIS GIBBOSUS)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

1. FÜRGE CSELLE (PHOXINUS PHOXINUS) 2. KURTA BAING (LEUCASPIUS DELINEATUS) 3. KÍNAI RAZBÓRA (PSEUDORASBORA PARVA) 4. SZIVÁRVÁNYOS ÖKLE (RHODEUSSERICEUS AMARUS)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

1. KÖZÖNSÉGES KÁRÁSZ (CARASSIUS CARASSIUS) 2. EZÜSTKÁRÁSZ (CARASSIUS AURATUS GIBELIO) 3. JÁSZKESZEG (LEUCISCUS IDUS) 4. NYÚLDOMOLYKÓ (LEUCISCUS LEUCISCUS)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

1. PIROSSZEMŰ KELE (SCARIDINIUS ERYTHROPHTHALMUS) 2. PETÉNYI MÁRNA (BARBUS MERIDIONALIS PETENYI) 3. FENÉKJÁRÓ KÜLLŐ (GOBIO GOBIO) 4. FELPILLANTÓ KÜLLŐ (GOBIO URANOSCOPUS)

Dr. Wiesinger Márton

LÁNGVÖRÖS PONTYLAZAC (HYPHESSOBRYCON

Akvarisztika, 1975

VÖRÖS FANTOMLAZAC (MEGALAMPHODUS

FEKETE FANTOMLAZAC (MEGALAMPHODUS

VÖRÖSSÁVOS PONTYLAZAC (HEMIGRAMMUS

2. 3. 4.

FLAMMEUS) RÓZSAHAL (HYPHESSOBRYCON ORNATUS) CIKLÁMEN-LAZAC (HYPHESSOBRYCON CALLISTUS) DÍSZÖVES PONTYLAZAC (HYPHESSOBRYCON

HETERORHABDUS) FEKETE NEONHAL (HYPHESSOBRYCON HERBERTA

10. PARÁZSSZEMŰ PONTYLAZAC (HEMIGRAMMUS

CITROM-LAZAC (HYPHESSOBRY

11. LÁNDZSAFOLTÚ PONTYLAZAC (HEMIGRAMMUS

XELRODI)

CONPULCHRIPINNIS)

SWEGLESI)

MEGALOPTERUS)

ERYTHROZONUS) OCELLIFER)

CAUDOVITTATUS)

12. KECSES PONTYLAZAC (HEMIGRAMMUS PULCHER)

Dr. Wiesinger Márton

1. BARLANGI VAKLAZAC (ASTYANAX FASCIATUS MEXICANUS) 2. FEKETE TETRA (GYMNOCORYMBUS TERNETZI) 3. NEONHAL (PARACHEIRODON INNESI) 4. VÖRÖS NEONHAL (LAMPROCHEIRODON AXELRODI) 5. ÁTTETSZŐ PONTYLAZAC (PRISTELLA RIDDLEI) 6. BECKFORD TÖRPESZÁJÚ HALA (NANNOSTOMUS

BECKFORDI

Akvarisztika, 1975

ARIPIRANGENIS) 7. DÍSZES TÖRPESZÁJÚ HAL (NANNOSTOMUS MARGINATUS) 8. FERDÉNÁLLÓ LAZAC (NANNOBRYCON EQUES) 9. PONTOZOTT FEJREÁLLÓ LAZAC (CHILODUS PUNCTATUS) 10. VÖRÖS ÚSZÓJÚ PONTYLAZAC (APHYOCHARAX RUBROPINNIS)

Dr. Wiesinger Márton

1. NARANCSHAL (HASEMANIA MELANURA) 2. TÖRPE SÁRKÁNYSZÁRNYÚ HAL (CORYNOPOMA RIISEI) 3. FERDÉN ÚSZÓ PONTYLAZAC (THAYERIA BOEHLKEI) 4. FECSKENDEZŐ PONTYLAZAC (COPEINA ARNOLDI) 5. FARKPETTYES PONTYLAZAC (MOENKHAUSIA OLIGOLEPIS)

Akvarisztika, 1975

6. TALLÉRHAL (CTENOBRYCON SPILURUS) 7. KONGÓ-LAZAC (MICRALESTES INTERRUPTUS) 8. VÖRÖSSZEMŰ PONTYLAZAC (MOENKHAUSIA SANCTAE FILOMENAE) 9. CSÁSZÁRLAZAC (NEMATOBRYCON PALMERI)

Dr. Wiesinger Márton

1. FEKETESÁVOS

NIGROFASCIATUS)

2. SZIVÁRVÁNYOS

OLIGOLEPIS)

DÍSZMÁRNA DÍSZMÁRNA

Akvarisztika, 1975

((BARBUS (BARBUS

3. SZUMÁTRAI DÍISZMÁRNA (BARBUS TETRAZONA) 4. RÓZSÁS DÍSZMÁRNA (BARBUS CONCHONIUS) 5. MALABÁRI DÁNIÓ (DANIO MALABARICUS)

6. 7. 8. 9.

KARCSÚ DÍSZMÁRNA (BARBUS TITTEYA) ZEBRA DÁNIÓ (BRACHYDANIO RERIO) LEOPÁRD DÁNIÓ (BRACHYDANIO „FRANKEI") SZÍNJÁTSZÓ DÁNIÓ (BRACHYDANIO

ALBOLINEATUS)

10. SCHUBERT DÍSZMÁRNÁJA (BARBUS „SCHUBER-

TI")

Dr. Wiesinger Márton

1. KOLIBRI-HAL (TANICHTHYS ALBONUBES) 2. ÉKFOLTOS RAZBÓRA (RASBORA

HETEROMORPHA)

3. KÍNAI ARANYHAL

AURATUS)

(CARASSIUS AURATUS

4. STENDHAL-HAL (LABEO BICOLOR) 5. FÁTYOLFARKÚ ARANYHAL (CARASSIUS

AURATUS AURATUS VAR. JAPONICUS BICAU-DATUS) (RASBORA MACULATA)

6. TÖRPE RAZBÓRA

Akvarisztika, 1975

7. SZIVÁRVÁNYKELE (NÁSZRUHÁS♂)

(SCARDINIUS ERYTHROPHTHALMUS

RACIVITZAI)

8. ARANYSÁVOS PÁNCÉLOSHARCSA (CORYDORAS

SCHULTZEI)

9. FEKETEPETTYES PÁNCÉLOSHARCSA

(CORYDORAS MELANISTIUS)

10.PONTOZOTT PÁNCÉLOSHARCSA

PALEATUS)

(CORYDORAS

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

1. KÉK CIFRA FOGASPONTY (APHYOSEMION

5. KUBAI PATAKHALACSKA (RIVULUS

2. TÖRPE PÁNCÉLOSHARCSA (CORYDORAS

6. VÖRÖSTORKÚ DÍSZCSUKA (EPIPLATYS CHAPERI

3. CIFRA FOGASPONTY (ASHYOSEMION

7. ZANZIBÁRI TARKACSUKA (PACHYPANCHAX

4. SZALAGOS FOGASPONTY (APHYOSEMION

8. SÁVOS FOGASPONTY (APLOCHEILUS LINEATUS)

COERULEUM) HASTATUS)

ALISTRALE)

BIVITTATUM)

CYLINDRACEUS) SHELJUZHKOI) PLAYFAIRI)

Dr. Wiesinger Márton

1. SZIVÁRVÁNYOS GUPPI ♀♂ (POECILIA RETICULATA) 2. FEKETEHASÚ LIMIA (POECILIA MELANOGASTER) 3. FEKETESÁVOS LÍMIA (POECILIA NIGROFASCIATA) 4. VITORLÁS FOGASPONTY ♂ (POECILIA VELIFERA)

Akvarisztika, 1975

5. SZÚNYOGIRTÓ FOGASPONTY ♀ (GAMBUSIA AFFINIS) 6. TÖRPE FOGASPONTYOCSKA ♀(HI HAN)-RIA

FORMOSA)

7. YUKATÁNI FOGASPONTY ♀ (POECILIA SPHENOPS )

Dr. Wiesinger Márton

1-2. MEXIKÓI KARDFARKÚ HAL ♀ ♂ (XIPHOPHORUS HELLERI) A HÍM TÖRZSALAK, A NÖSTÉNY VÖRÖS SZÍNVÁLTOZAT 3. SZÉLESHATÚ FOGASPONTY ♀ (XIPHOPHORUS

MACULATUS)

4. CATEMACAÓI FOGASPONTY 2 (XIPHOPHORUS

MILLERI)

Akvarisztika, 1975

5. TARKAFOLTOS FOGASPONTYOCSKA (XIPHOPHORUS VARIATUS) (PAPAGÁJ PLATTI) 6. TÖRPESÜGÉR (ELASSOMA EVERGLADEI) 7. TŐZEGSÜGÉR (MESOGONISTIUS CHAETODON) 8. KÉKSÜGÉR (BADIS BADIS) 9. RABLÓ CSUKAPONTY (BELONESOX BELIZANUS)

Dr. Wiesinger Márton

PÁVASZEMES POMPÁSSÜGÉR

(PELMATOCHROMIS SUBOCELLATUS KRIBENSIS) 2. SCHOMBURGK SOKTÜSKÉJŰ HALA (POLYCENTRUS SCHOMBURGKI) 3. NÍLUSI BÍBOR-TARKASÜGER

(HEMICHROMIS BIMACULATUS) 4.

SÁRGA TÖRPE TARKASÜGÉR

(APISTOGRAMMA REITZIGI)

Akvarisztika, 1975

EGYIPTOMI SZÁJKÖLTŐ HAL

FEKETECSÍKOS BÖLCSÖSZÁJÚ HAL

VÖRÖSTORKÚ SÜGÉR (CICHLASOMA

(HAPLOCHRMIS MULTICOLOR)

(CICHLASOMA NIGROFASCIATUM) MEEKI)

8. KUBAI BÖLCSÖSZÁJÚ HAL (CICHLASOMA TETRACANTHUS)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

1. CSÍKOS TÖRPE TARKASÜGÉR (NANNACARA

4. TÖRPE TARKASÜGÉR (APISTOGRAMMA

2. KÉK AKARA VAGY SZÉLESHOMLOKÚ TARKASOGÉR (AEQIDENS LATIFRONS) 3. DISZKOSZHAL (SYMPHYSODON DISCUS)

5. MÁRVÁNYSÜGÉR (ASTRONOTUS OCELLATUS) 6. VITORLASHAL (PTEROPHYLLUM SCALARE)

ANOMALA)

AGASSIZI)

Dr. Wiesinger Márton

1. KÍNAI PARADICSOMHAL (MACROPODUS

OPERCULARIS)

2. SZIÁMI HARCOSHAL (BETTA SPLENDENS) 3. TÖRPE PARADICSOMHAL (MACROPODUS

CUPANUS )

4. TÖRPEGURÁMI (COLISA LALIA) 5. AJAKOS GURÁMI (COLISA LABIOSA) 6. MÉZGURÁMI (COLISA CHUNA )

Akvarisztika, 1975

7. GYÖNGYGURÁMI (TRICHOGASTER LEERI) 8. KÉK GURÁMI (TRICHOGASTER

TRICHOPTERUS SUMATRANUS)

9. PILLANGÓ TARKASÜGÉR

(APISTOGRAMMA RAMIREZI)

10. CSÓKOS GURAMI (HELOSTOMA

TEMMINCKII)

Dr. Wiesinger Márton

1. TÜSKÉS LEOPÁRDCSÍK

(ACANTHOPHTHALMUS SEMICINCTUS) 2. FÉLCSŐRÖS CSUKA (DERMOGENIS PUSILLUS) 3. ALGAEVŐ TAPADÓHAL (GYRINOCHEILUS AYMONIERI) 4. AUSZTRÁLIAI SZIVÁRVÁNYHAL

(MELANOTAENIA MACCULOCHI )

Akvarisztika, 1975

5. NAGY SZIVÁRVÁNYHAL (MELANOTAENIA

NIGRANS)

6. CELEBESZI NAPSUGÁRHAL (TELMATHERINA

LADIGESI)

7. PIROSFARKÚ KALÁSZHAL (BEDOTIA GEAYI) 8. DARÁZSHALACSKA (BRACHYGOBIUS

NUNUS)

9. INDIAI ÜVEGSÜGÉR (AMBASSIS LALA)

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

EURÓPA HALAINAK JEGYZÉKE*

A magyar szakirodalomban Európa halainak teljes felsorolása itt jelenik meg először. A csillaggal jelzett fajok hazánkban is előfordulnak. A felkiáltójeles fajok testméretüknél fogva szoba-akváriumba is alkalmasak volnának. A körrel jelöltek azonban hazánkban 1974 óta védelem alatt állnak, és csak tudományos célból, az Országos Természetvédelmi Hivatal engedélyével gyűjthetők be.

— — güldenstädti

Petromyzontidae — ingólafélék 1 Petromyzon marinus

— — persicus

2 Caspiomyzon wagneri

— — colchius

3 Eudontomyzon danfordi

(!)

Eudontomyzon viadykovi

11 Acipenser nudiventris

4 Eudontomyzon mariae

12 Acipenser ruthenus

5 Lampetra fluviatilis

13 Acipenser stellatus

6 Lampetra planeri

14 Acipenser sturio Clupeidae — heringfélék

— — zanandreai !

7 Lampetra japonica

15 Alosa alosa

— — kessleri

— — macedonica

Acipenseridae — tok fél ék *

10 Acipenser naccari

8 Huso huso

— — bulgarica 16 Alosa fallax

— — orie ntalis — — maeoticus — —c a s p i u s

— — killarnensis

9 Acipenser güldenstädti

— — gracilis

— — nilotica — — lacustris

*W. Ladiges és D. Vogt után, módosítva

273

Dr. Wiesinger Márton 17 Alosa (Caspialosa) caspia

— — paleostomi * — — nordmanni — — tanoica — — knipowitschi — — persica — — salina 18 Alosa (Caspialosa) curensis 19 Alosa (Caspialosa) maeotica — — brashnikovi — — agrachanica — — orientalis — — sarensis — — autumnalis — — kisselevitschi — — nirchi — — grimmi 20 Alosa (Caspialosa) pontica * — — kessleri — — volgensis 21 Alosa (Caspialosa) saposhnikowi 22 Alosa (Caspialosa) sphaerocebhala ! 23 Clupeonella delicatula — — caspia Salmonidae — lazacfélék 24 Salina solar * 25 Salmo trutta

— — forma fario — — forma lacustris — — macrostigma — — carpio — — dentex — — farioides — — letnica — — macedonicus — — marmoratus — — pelagonicus

274

Akvarisztika, 1975 — — peristericus — — visovacensis — — zrmanjensis — — labrax — — capius *O 26 Hucho hucho 27 Hucho taimen 28 Salmothymus obtusirostris — — oxyrhynchus — — kerkensis — — ohridanus 29 Salvelinus alpinus

— — carbonarius -- — lepeschini — — rutilus — — salvelinus — — umbla — — salmarinus — — lonsdalei — — perisii — — willughbii — — colli — — fimbriatus — — grayi — — obtusus — — scharffi — — trevelyani — — killinensis — — mallochi — — maxillaris — — struanensis — — gracillimus — — inframundus — — murta — — nivalis — — thingvallensis Coregonidae — marénafélék 30 Coregonus albula

Coregonus baunti

Dr. Wiesinger Márton Coregonus pidschian Coregonus nasus Coregonus lavaretus Coregonus oxyrhynchus Coregonus peled Stenodus leucichthys — — nelma 31 32 33 34 35 36

Thymallidae — pérfélék 37 Thymallus thymallus Osmeridae ! 38 Osmerus eperlanus

— — forma spirinchus — — dentex Cyprinidae — pontyfélék * ! 39 Rutilus ruiilus

! ! ! !*

— — carpathorossicus — — caspicus — — dojranensis — — fluviatilis — — heckeli — — mariza 40 Rutilus pigus — — virgo 41 Rutilus rubilio — — ohridanus — — prespensis 42 Rutilus arcasii 43 — macrolepidotus 44 — lemmingii 45 — macedonicus 46 Rutilus (Pararutilus) frisii — — kutum — — meidingeri — — velecensis 47 Radius (Pararutilus) alburnoides 48 Pachychilon pictum 49 Phoxinellus minutus 50 — hispanicus 74 Phoxinus phoxinus

Akvarisztika, 1975 ! 51 Paraphoxinus alepidotus ! ! ! ! ! *! ! ! *

— metohiensis 52 — croaticus 53 — ghethaldii 54 — pstrossi 55 — epiroticus — — prespensis 56 Paraphoxinus adspersus 57 Leucaspius delineatus 58 — marathonicus 59 — (?) stymphalicus 60 Leuciscus leuciscus — — burdigalensis 61 Leuciscus danilewskii

62 — svallize * 63 — cephalus

— — albus — — cabeda — — macedonicus — — pyrenaicus — — vardarensis 64 Leuciscus illyricus 65 — borysthenicus 66 — aphipsi *0 67 — souffia — — agassizi — — muticellus 68 Leuciscus polylepis 69 — ukliva 70 — microlepis — — tenellus 71 Leuciscus turskyi * 72 — idus — — stagnalis 73 Phoxinus percnurus — — dybowskii — — gdaniensis — — posnaniensis — — stagnalis — — banaticus

275

Dr. Wiesinger Márton — — colchicus

Akvarisztika, 1975 *0 91 Gobio uranoscopus

* 75 Scardinius erythrophthalmus ! 76

77 * 78 * 79 * 80

81 82 83 84 85 86 87 ! 88 ! * 89

! * 90

— — scardafa — — racovitzai Scardinius graecus Aspius aspius — — taeniatus Tinca tinca Chondrostoma nasus — — borysthenicum — — ohridanum — — prespense — — vardarense — — variabile Chondrostoma soetta — colchicum — — kubanicum Chondrostoma polylepis — — willkommi Chondrostoma oxyrhynchum — genei — — albicans Chondrostoma toxostoma — — arrigonis Chondrostoma kneri — phoxinus — — reiseri Gobio gobio — — albanicus — — bulgaricus — — caucasicus — — holurus — — kovatschevi — — krymensis — — obtusirostris — — ohridanus Gobio kessleri — — antipai

— — istanbulensis

276

— — frici *0 92 Gobio albipinnatus

! 93 ! 94 * 95

97 98 99 100 101 ! 102

*0 103 104 105 106

— — belingi — — vladykovi Gobio ciscaucasicus Aulopyge hiigeli Barbus barbus — — bergi — — bocagei — — borysthenicus — — macedonicus — — sclateri Barbus cyclolepis — — kubanicus — — escherichi — — polylepis — — strumicae — — tauricus Barbus plepejus — prespensis — ciscaucasicus — grsecus — albanicus — meridionalis — — caninus — — graellsi — — peleponnesius — — petenyi — — rebeli Barbus capito — brachycephalus — (Aspiobarbus) comiza Chalcalburnus chalcoides — — derjugini — — mandrensis — — mento — — mentoides

! 122 Noemacheilus angorae

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975 — — bureschi

— — schischkoffi !*

107 Alburnus alburnus

108

109

*0 110

* *

111 112

* * *

113 114 115

* !*

116

— — macedonicus — — strumicae — albidus — — alborella — — belvica — — scoranzoides — charusini — — hohenackeri Alburnoides bipunctatus — — fasciatus — — ohridanus — — rossicus — — strymonicus — — tzanevi Blicca bjoerkna Abramis brama — — orientalis —sapa —ballerus Vimba vimba — — bergi — — carinata — — elongata — — melanops — — persa — — tenella Pelecus cultratus

117 Rhodeus sericeus

!* 118 Carassius carassius !* 119 — auratus * 120 Cyprinus carpio Cobitiadae - csíkfélék * O 121 Noemacheilus barbatulus

— — caucasicus — — sturanyi — — vardarensis

! 123 Noemacheilus merga *0 124 Misgurnus fossilis *0 125 Cobitis taenia

! 126 *0

— — bilienata — — dalmatina — — haasi — — meridionalis — — paludicola — — puta — — strumicae Cobitis aurata — — balcanica — — bulgarica — — radnensis — — vallachia Cobitis caspia — caucasica — conspersa — elongata — larvata — romanica

! 127 ! 128 ! 129 ! 130 ! 131 ! 132 Siluride— harcsafélék * 133 Silurus glanis 134 — aristotelis Anguillidae - angolnafélék * 135 Anguilla anguilla Umbridae - pócfélék *0 136 Umbra krameri Esociade - csukafélék * 137 Esox lucius Cyprindontaidae - fogaspontyok ! 138 Aphanius fasciatus ! 139 — iberus ! 140 Valencia hispanica Atherinidae— kalászhalfélék 141 Atherina hepsetus !

277

Dr. Wiesinger Márton ! 142 — mochon ! 143 Atherina presbyter Mugilidae — tengeri pérfélék 144 Mugil auratus 145 — capito 146 — cephalus ! 147 — labeo 148 —labrosus

— — septentrionalis 149 —saliens Serranidae — fürészsügérfélék 150 Roccus labrax Percidae — sügérfélék * 151 Perca fluviotilis * 152 Stizostedion lucioperca

— marina — volgensis Gymnocephalus ocarina — cernua — schraetzer Zingel asper — streber — balcanicus *0 160 Zingel zingel 161 Percarina demidoffi — — maeotica 162 Romanichthys valsanicola 153 * 154 155 * 156 *0 157 158 *0 159

Gobiidae — gébfélék !* 163 Gobius (Ponticola) kessleri 164 Gobius (Ponticola)

cephalarges — — constructor ! 165 Gobius (Ponticola) syrman ! 166 Gobius (Babka) gymnotrachelus ! 167 Gobius (Mesogobius) batrachocephalus !*

168 Gobius (Neogobius)

fluviatilis

278

Akvarisztika, 1975 — — pallasi

! 169 Gobius (Apollonia) ! ! ! ! ! *0 ! ! ! ! ! !

melanostomus — — affinis 170 Gobius (Zosterisessor) aphiacephalus 171 Pomatoschistus canestrini Pomatoschistus pygmaeus 172 Pomatoschistus (Bubyr) caucasicus 173 Pomatoschistus (Knipowitschia) Iongicaudota 174 Pomatoschistus microps — — leopardinus 175 Proterhorinus marmoratus 176 Padogobius panizzai Gobius martensi 177 Padogobius nigricans 178 Cospiosoma caspium 179 Benthophilus macrocephalu: — — magistri 180 Benthophilus stellatus — — leobergius 181 Benthophilus brauneri (Gobius niger) (Relictogobius kryzonowslii) (Hyrcanogobius bergi) (8enthaphilus granulosus) (Mesogobius nonultimus)

Blenniidae — nyálkáshalfélék ! 182 Blennius fluviatilis Cottidae — kölöntefélék * 183 Cottus gobio

— — koshewnikowi

! 184 Cottus poecilopus ! 185 Myoxocephalus

quadricornis — — labradoricus

Dr. Wiesinger Márton — -- lönnbergi — — relictus — -- venerensis — — onegensis -- — frykenensis — — oernensis — -- asundensis Gasterosteidae --- pikófélék !* 186 Gasterosteus aculeatus ! 187 Pungitius pungitius ! 188 Pungitius platygaster Pleuronectidae — félszegúszófélék 189 Platichthys flesus

— — trachurus --- --- bogdanowi — -- septentrionolis — — luscus 190 Liopsetta glacialis Gadidae — tökehalfélék * 191 Lota lota Syngnathidae — tűhalfélék ! 192 Syngnathus nigrolineatus

— -caspius (Singnathus abaster) (Syngnathus acus) (Siphonostoma typhle) (Nerophis ophiodon)

Akvarisztika, 1975 BETELEPÍTETT HALFAJOK Salmonidae --- lazacfélék 193 Salmo gairdneri 194 Salvelinus fontinalis Centrarchidae — naphalfélék * 195 Micropterus salrnoides

-- dolomieui ! * 196 Lepomis gibossus

— cyanellus Amiuridae — törpeharcsafélék ! * 197 Amiurus nebulosus Umridae — pócfélék ! 198 Umbra pygmaea Cyprinodontidae — fogaspontyfélék ! * 199 Gambusia affinis

— patruelis — — holbrooki ! * 200 Poecilia reticulate ! * 201 — sphenops !

202 — velifera

! * 203 Xiphophorus helleri Cyprinidae — pontyfélék ! * 204 Pseudorasbora parva * 205 Hypophthalmichthys nobilis * 206 Hypophthaimichthys molitrix * 207 Ctenopharyngodon idella * 208 Mylopharyngodon piceus

279

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ AKVARISZTIKA TÖRTÉNETE

Az akvarisztika története régmúlt idők emlékeit idézi. Ókori egyiptomi domborművek, római mozaikok, kínai porcelánfestmények tárulnak elénk, mint szerves részei letűnt időknek. Meglepő élethűséggel szemléltetik a vízi élet változatosságát is. A mindezeket megteremtő indíték az ember örök vágyódása a természet után, túlélte az egymást váltó évezredeket, és bele-olvadt a jelenbe. Végül is nem csekély nosztalgia életre hívta a napjainkban egyre jobban terjedő akvarisztikát. Nem tudhatjuk, hogy ki tartott először halakat mesterséges környezetben. Annyi azonban valószínű, hogy az első haltartály valamely sziklás partszakasz kövekkel elzárt öble lehetett. Olyas-féle szerepet tölthetett be, mint ma a vásárcsarnokok vagy a zöldövezeti vendéglők kerthelyiségeinek nagy haltartó medencéi. A rómaiak halastavak építésében is magas technikai szintet értek el. Előkelő polgárok villáinak konyháját vagy ebédlőjét külön csatornák kötötték össze a mesterséges halastavakkal. Így a friss hal a terített asztalon mindig biztosítva volt. „Vivárium” elnevezéssel a háztáji halhízlaló medencéket illették. De tarthattak halakat a paloták impluviumaiban, azaz esővíztartályokban, szúnyogok ellen, sőt gyönyörködtetés vagy megfigyelés céljából is. Különösen a pompeji ásatások során előkerült, gazdagon díszített kőmedencék tölthették be az akváriumhoz méltó szerepkört. Az „akvárium” kifejezés bár élő szó volt, a rómaiak ajkán még nem haltartályt, hanem csak egyszerűen víztartó edényt jelentett. Néha bizony fekete árnyak is vetődtek a nagyobb haltartályokra. Büntetett rabszolgák vagy levitézlett politikusok ragadozó halak, murénák fogai között, esetleg gomolyogva kígyózó ingolák tömegétől sebesítve véreztek el. Máskor viszont szerencsés kimenetelű volt a ragadozó halaknak szánt ember sorsa. Seneca tájékoztat arról, hogy egyszer Vedius Pollio nem kisebb vendéget, mint magát Augustus császárt fogadta. Érthető, hogy legszebb kris-

280

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

tályedényeivel és vasa gemmatáival* teríttetett. Ekkor történt, hogy a házigazda egyik rabszolgája eltört egy remekbe vésett kristályserleget. Pollio ezért akkora haragra gerjedt, hogy „halastavába” akarta dobatni a megrémült embert, aki a császár lábai elé borulva keresett menedéket. Pollio azonban a császár kérlelésére sem enyhült meg. Ekkor Augustus, aki méltóságában sértve érezte magát, parancsot adott szolgáinak, hogy törjék össze Pollio minden drága edényét. A luxori ásatások során az egykori Théba romjai közül kikerült leletek Egyiptom fejlett díszhalkultuszáról árulkodnak. Olyan apró halfajokat ábrázoló festményeket és domborműveket láthatunk itt, amelyek modelljei aligha szolgálhattak

étkezési

célokat

(például

Haplochromis,

Mormyrus,

Clarias,

Synodontis, Distichodus, Tetraodon). Valamennyi ma is akváriumi díszhal. Herman Ottó A magyar halászat című könyvben közöl egy ide-vágó képet. A régi egyiptomiak a perspektivikus ábrázolást még nem ismerték; ezért egysíkú a kép. így is kivehető, hogy a halas-medence, ami magasan a helyiség légterébe emelkedik, alul behatol a padozat alá. Az „ősakvárium” előtt díszes széken ülve egy előkelő egyiptomi férfi horgászik, jól ismert akváriumi halakra. A medencében látszó nílusi ál-lótuszok bimbói még nem nyíltak ki. Szájköltőhalak

(Chromis nilotica) és nílusi harcsák (Bagrus schilboides) ízlelő szemölcseit csiklandozza a horogra tűzött csali. A Cortez Ferdinánd által meghódított Mexikó utolsó azték uralkodójának, Montezumának a XVI. század elején hatalmas állatkertje volt. Ezt a zoo-t még elődei alapították. Benne különleges tartályok szolgáltak halak, sőt vízimadarak tartására, valamint tenyésztésére. Sajnos, a halasmedencékről semmiféle feljegyzés nem maradt fenn. így csak a képzelet fennkölt játéka az a

*Gyöngyökkel díszített edények.

281

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

szövegrész, ami Montezuma akváriumáról Passuth László: Eső isten siratja

Mexikót című művében megjelent. Csen Csung-hszien közlése szerint egy kínai hivatalnok már a X. században a Csöcsiang tartományban egy aranyosan csillogó, narancsszínű kárászt is tartott más halakkal együtt. I. sz. 1000-ből írásos emlékek maradtak fenn egy kínai templom halas-medencéjének aranyhalairól, amelyeket ott, mint valóságos háziállatokat ápoltak. A XII. században az egész „Mennyei Birodalom” területén elterjedt az aranyhalak tartása. Csao Ku császár élenjárt ebben, és először ő hozta divatba az udvari körökben az aranyhalak kultuszát. A porcelángyártás és az aranyhalak további terjedése szorosan összefüggött egymással. King Te-csen területén 1369-ben Hung Vu császár létesített porcelánmanufaktúrát. Erről egyidejűleg kínai kormányzati jelentés számol be. A fenti üzemben külön nagy kemencékben égették ki az ún. sárkányos edényeket. Feljegyezték a Távol-Kelet történetírói, hogy amikor 1522-ben Kia Csing az uralmat átvette, 300 nagy sárkányos edényt csináltatott az aranyhalak számára. Olyan félhordó alakú porcelánedényekről volt szó, amelyeket kívül is felhők és sárkánypár díszített. Ilyen tartályokat Európában is nagy mennyiségben importáltak: fejedelmek vették nagyobb virágcserepek helyett, üvegházi növények részére. De maga az aranyhal is sárkányos edényekkel együtt érkezett földrészünkre, 1611-ben. A japánok a kínaiaktól tanulták az aranyhalak tenyésztését, mintegy 500 évvel ezelőtt. Amíg azonban a kínaiak többnyire a színváltozatokat kedvelték, addig a japánok érdeklődése főleg a formaváltozatokra terjedt ki. Két és fél évszázadon keresztül az aranyhal volt az egyetlen Európában tenyésztett egzotikus díszhal. Utóbb kiszorult a szobai haltartó edényekből a szökő-kutas kerti medencékbe. (Lásd A „King-ió” diadalútja című fejezetet, 109. old.) Ebben a „trónfosztásban” jelentős szerepet kapott vetélytársa, az ugyancsak Kínából importált paradicsomhal (Macropodus opercularis), amely 1869-ben érke-

282

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

zett Párizsba, a ningpói francia követ küldeményeként. A hosszú tengeri utat egy francia hadihajó fedélzetén tette meg. Carbonnier-nak, a kor neves tenyésztőjének sikerült elszaporítania. Később Greitsche Breslauban fehér testű, piros szemű albinó változatát is kitenyésztette. Az albinó Macropodus azonban csak a legutóbbi időben terjedt el megközelítőleg annyira, mint a törzsalak. A paradicsomhalakat ugyanis éppen színpompájuk miatt kedvelték az akvaristák, de színeik a beltenyésztéses degeneráció következtében teljesen elmosódtak. Előbb észak-amerikai díszsügérek, majd 1892-ben a chanchito (Cichlasoma

facetum) gazdagította a behozott halak sorozatát. A chanchito neve a spanyol nyelvben disznócskát jelent, és talajtúró természetére utal. A XIX. század végén és a XX. század elején robbanásszerűen törtek be az európai akváriumokba az Amerikából importált elevenszülő fogaspontyok (Poecilidae). 1898ban a „kaudi” (Phalloceros caudomaculatus) szenzációt jelentett szakkörökben. Egy hal, amely ikrák lerakása helyett eleven utódokat szül — ez valami döbbenetesen más volt, mint minden addigi. Lehetetlen ma meghatódás nélkül olvasni a Blätter für Akvarien und Terrarienkunde 1909 áprilisi számát, amelyben Paul Arnold Hamburgból tájékoztatja az olvasót egy különleges újdonságról. Ez a hal az akvaristák kedvenc guppija (Poecilia reticulata). Az elevenszülő fogaspontyok könnyű tarthatóságuknak és főleg szapora voltuknak köszönhetik gyors terjedésüket, ami vitathatatlanul népszerűségük záloga volt. 1912-ben egy német zsebnaptár 180 különféle, Európába behozott díszhalat sorol fel. 1950-ben P. Arnold importhal-listája már 800 fajt számlál. Napjainkig viszont több ezer faj és változat fordult meg az európai tenyésztők kezei között. A Szovjetunió-béli akvaristák a Szovjetunió című folyóirat (1972. VI.) közlése szerint 200 különféle hazai és külföldi halat tartanak. Gondolatban elvonul előttünk e hal-vendégsereg tarka sokasága. Az akvárium egzotikus növényeinek „őserdei tisztásain” rendezik „úszóversenyüket”.

283

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Miközben álmélkodva gyönyörködünk e kaleidoszkópszerűen változó képsorozatban, felvetődik a kérdés: lehet-e mindaz, ami ma akvarisztikánkat fémjelzi, az eddig megismert antik római vagy tengerentúli díszhalkultusz szerves folytatása? Tény, hogy a világ akváriumkultúrája nem a rómaiak, de még csak nem is az egyiptomiak, Mexikó lakói vagy a kínaiak díszhalkultuszából nőtt ki. Szokatlannak hangzik, hogy az említett népek közt is Európából kiindult áramlat nyomán honosodott meg az akvarisztika, díszhalkúltuszuktól függetlenül. Sőt a ma legnagyobb akváriumkedvelő távol-keleti területek (Hongkong, Szingapúr) akváriumkultúrája is Európából származott át. A gyökereket tehát másutt kell keresnünk. Az akvarisztika európai tudósok laboratóriumaiból kelt életre hosszú szunynyadás után. Úgy „hajtott ki a fényre”, mint ahogy azt Tut-Ankh-Amon fáraó sírjában talált gabonaszemek csíra-növénykéiről feltételezték. Leonardo da Vinci, a reneszánsz nagy olasz művésze, tudós és feltaláló hosszasan üldögélt a víziállatok megfigyelésére szolgáló üvegtartályai előtt. Úgy látszik, abban is megelőzte korát, hogy ismerte a természetben a létért folyó küzdelem szükségességét. Dimitrij Mereskovszkij írja Leonardo da Vinci-

ről: „Érdeklődéssel figyeli egy nagy üvegtartály falain keresztül a halakat, csigákat, gilisztákat, polipokat és egyéb víziállatokat. Amikor küzdenek egymással... arca mély, nyugodt megelégedettség ki-fejezését ölti magára.” Ez az adat azért is tarthat számot érdeklődésünkre, mert az akvarisztika irodalma a brandenburgi választó-fejedelemség udvari orvosának tulajdonítja az elsőbbséget: Leonhart Thurneyser zum Thurn személyéről van szó (1530-1596), aki üvegedényben halakat tartott és megfigyelt. 1666-ban jelent meg Leonhart Baldner halaskönyve, amely az érdeklődőket „fogoly halak” üvegedényben való megfigyeléséről tájékoztatja. Ugyanitt a réti csík „időjós”-képességéről is beszámol.

284

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A holland Anthony van Leeuwenhoek saját készítésű mikroszkópjával (1723) kezdett vizsgálni apró víziállatokat. Ezek tartására kőedényeket használt. Ő is — akárcsak más tudós elődei — anyagát gyakran volt kénytelen váltani. Ez a rendszeresen vissza-térő kényelmetlenség a dolog természetéből adódott: a szűk helyen az állatok légzése folytán hamar elfogyott az oxigén. A kisméretű tartályban sok állat volt összezsúfolva, a vízfelületen történő gázelnyelődés pedig nem tudta biztosítani a medence lakóinak szükségletét. Ezért a kisebb-nagyobb vízi szervezetek hamar elpusztultak, ami sok fejtörést okozhatott a hajdani kutatóknak. Megoldást azonban csak az oxigén felfedezése, az állatok és növények ellentétes gázcseréjének megismerése hozhatott. Tarka halak csapata azért jelenhetett meg üdezöld akváriumokban, mert Leeuwen-

hoek Reaumur, Schaffer, Swammerdam, Trembley „akváriumaink akaratlan feltalálói„ ezt lehetővé tették. A XVIII. században Lavoisier, Priestley, Scheele, Spalanzani, Humboldt és

Provencal az elődök részleges sikereinek és kudarcainak okát kutatták. Közben felfedezték egyrészt a légzés oxidáció voltát, másfelől az állatok szén-dioxidleadását is. Később a holland lngenhouss olyan kísérleteket folytatott, amelyek azon alapultak, hogy fény hatására a növények táplálékként többek között szén-dioxidot vesznek fel. Úgy is mondhatjuk, hogy azt a szén-dioxidot hasznosítják, amit az állatok kilehelnek. Cserében pedig oxigént adnak le. Nyilvánvaló lett, hogy az állatok és növények légzésének már előzőleg felfedezett oxidáció volta ennek az oxigénnek a felhasználásával azonos. Így bontakozott ki annak az egymást kiegészítő gázcserének a felismerése, amely akváriumok üzemeltetését lehetővé teszi. A XVIII. század végén J. M. Bechstein thüringiai erdészeti tanácsos könyvet írt a szobában tartható állatok természetrajzáról. (Naturgeschichte der

* E. A. Rossmässler fogalmazása.

285

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Stubenthiere, 1797). Ebben szalamandra, a gőte, a csíkhal és az aranyhal tartására is útmutatást ad. Kurt Jacobs, az elevenszülő halak monográfiájának szerzője mentette meg Bechstein munkáját a feledéstől; Az akvarisztika és

terrarisztika 1797-ben kezdődött című művében Bechstein-nek az „akvarisztika atyja” címet javasolja, amivel eddig kizárólag Rossmässlert illették. Meglepően hat, hogy csak mintegy fél évszázad múlva hangzott el H. Ward részéről az a tömör fogalmazás, hogy „A víz gáz-egyensúlya akkor marad meg, ha benne állatok mellett növényeket tartunk.” (1841) 1850-ben Warrington tudományosan is megalapozta az akvarisztikát. Minthogy egyben gyakorló akvarista volt, módjában állt a tengeri akvárium üzemeltetése terén hathetes rekordot felállítani. Egyik medencéjében öt hétig éltek viaszrózsák (Anemonia sulcata) tengeri algák között. Ugyanebben az évben P. H. Gosse a londoni állatkert egyik madárházában — ahol ma a gázlómadarakat tartják — tengeri akváriumokat rendezett be a nagyközönség számára. Az ilyen üvegmedencékre vonatkozóan az „akvárium” kifejezést is ő használta először 1855-ben megjelent munkáiban. Amikor E. A. Rossmässler német természettudományos író (1806-1867) értesült Gosse akvárium berendezési kísérleteiről, „a homlokára csapott”. Úgy érezte, hogy micsoda lehetőségeket mulasztott el. Milyen remekül szemléltethette volna saját maga is számos előadásnak anyagát a hamisítatlan, élő vízi életközösségek bemutatásával. Egy akkoriban divatos német családi folyóiratban (Der Gartenlaube — Kerti lomb) olvasta a Gosse közre-működésével írt cikket Der Ozean auf dem Tische (Óceán az asztalon). Ez rögtön szárnyakat adott fantáziájának. Mindenekelőtt ugyanebben a folyóiratban ő is közölt egy részletes tanulmányt Der See in Glase címen (Tó az üvegben, 1856). Tekintettel ennek az írásnak a szélesebb körökben keltett visszhangjára, innen, vagyis

286

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

1856-tól szokták számítani az akvarisztika kezdetét. A következő évben önálló könyve jelent meg Das Süsswasseraquariurn címen. Rossmässler akváriumkönyve négy kiadást ért meg. A második kiadást a szerző halála után Alfred

Brehm, Az állatok világa szerzője bővítette. Főleg a halakról szóló fejezetet dolgozta át, és számos újabb faj leírásával egészítette ki.

Rossmässler nem ismerte Bechstein szobai állatokról írt könyvét. Bár Bechstein könyve prioritást élvez, hiszen 60 évvel előbb jelent meg, mint az Édesvízi akvárium, mégis Rossmässler érdemli meg inkább az „akvarisztika atyja” megtisztelő címet. Tudományos kedvtelésünk népszerűsítése terén szerzett érdemeiért ítélte ezt neki az akvarista közvélemény. Egy ember sorsát adottságai és a körülmények együttesen határozzák meg. Ez alól Rossmässler sem volt kivétel. Rendkívüli adottságai alapján magasba ívelő pályára jelölte sorsa. Végtelen türelme tette lehetővé, hogy kora természettudományi ismereteiben — főleg az állattanban és növénytanban — elmélyedjen. Rézmetsző édesapjától csodálatos rajzkészséget örökölt, így akvarisztikai műveit és más tanulmányait (pl. erdészettudományi munkáit), sőt Európa puhatestűit bemutató monográfiáját saját kezű rajzaival illusztrálta. A körülmények úgy hozták, hogy szüleit korán elvesztette. Mint árva gyermek, egyedül küzdötte fel magát a tudomány magaslataira. Képességeinek korai kibontakozása lehetővé tette, hogy már 24 éves korában az állattan professzora lett, a híres tharandti erdészeti főiskolán. Magas színvonalú előadói és tudományos kutatómunkája mellett példátlan következetességgel terjesztette a tudományos ismereteket a nép körében is. Egész életében arra törekedett, hogy a tudás fényét elvigye a tudatlanság és a babona sötétjébe. Híres monográfiája, amit ő tréfásan csigológiának nevezett — angol szakkörökben is számos barátot szerzett neki.

Rossmässler barátainak anyagi támogatásával utazott Spanyolországba, ahol kiterjedt gyűjtőmunkát végzett. Több puhatestűt neveztek el róla, és a

287

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Kárpátok hegygerincein is mászkál egy csiga, amely a Helicigona rossmässleri nevet viseli. Tharandtot és vele együtt tanszékét 1848-ban azért hagyta ott, hogy mint az oktatásügyi bizottság tagja, elfoglalja képviselői székét a frankurti parlamentben. Úgy vélte, hogy így tehet legtöbbet a népe felemelkedését biztosító népművelés terén. A körülmények azonban közbeszóltak: az ellenzék győzött a választásokon, s a kiváló tudósnak bátor hangú újságcikkeiért következetes és merész kiállásáért állandó zaklatás, üldöztetés, sőt a börtönök szűk cellája jutott osztályrészül. 1850-től kezdve Rossmässler mint hivatásos természettudományos író működött. Hányattatott sorsában szerzett nagy tudását rendszeresen továbbadta népének. Előadássorozatai alkalmával bejárta hazájának városait, rendszeresen továbbadva ismereteit a Humboldt-társaságok mellett a munkásképző egyesületekben. Amikor saját készítésű szemléltető tábláit felállította, ellenségei a „tudomány vásári énekesének” gúnyolták. 1862-ben egy merész cikkéért ismét bebörtönözték. Ez aláásta egészségét, és 5 évvel később egy előadássorozatán szerzett betegséget sokat gyötört szervezete már nem viselt el. Ekkor már szerte a világon tanítványai idézték a mester szavait; .„A természet élvezése önmagában nem elegendő. A fölötte való szellemi élvezetnek kell ezt az érzést megnemesítenie”. Halála előtt Rossmässlernek arra is volt gondja, hogy kijelölje — röviden és tőle megszokott határozottsággal — az akvarisztika további útját: „Az akvárium az oktatva szórakoztatás soha ki nem apadó forrása legyen.” Az elmondottakból kitűnt, hogy az akvarisztika, mint valami mag, kicsírázott, vagyis áttörte a maghéjat, a tudósok laboratóriumának falát. Bechstein idejében még palánta volt, de Rossmässler atyai nevelésére facsemetévé fejlődött. Az azóta eltelt év-században viszont hatalmas fává terebélyesedett. Sok ember meg akart pihenni árnyékában, azok is, akik maguk nem voltak

288

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

akvaristák. Bizonyára ezzel magyarázható a szerte a világon létesült nyilvános akváriumok nagy népszerűsége. A látványtól felüdülve egyik-másik látogató már többet megérthetett a körülötte zajló világból. Az első nyilvános akvárium Londonban létesült: a már 1852- ben megnyílt állandó akvárium-kiállításból nőtte ki magát. Londont követte számos más angol város (Dublin, Belfast, Edinburgh), majd Boulogne, Le Havre és Berlin akváriumai. Később Nápoly és Helgoland akvárium-bemutatóval kiegészített tenger-biológiai kutatóintézetei tettek szert világhírnévre. De nem maradt le mögöttük Köln, Hamburg, Hannover, Bruxelles, Bécs és Boston sem. Ma a legismertebbek közé tartozik a frankfurti tropicarium, a monacói Oceanográfiai Intézet nyilvános akváriuma, a kaliforniai óceanárium vagy az ausztráliai Tweed Heads akvárium, amely — akárcsak a kaliforniai óceanárium — delfinbemutató, vagyis delfinárium is egyben. Régi tapasztalat, hogy aki meglátta a csodát, az nem nyugszik addig, amíg másoknak meg nem mutatta. Ezért már 1926-ban csak Rossmässler hazájában 400 fölé emelkedett az akváriumegyesületek száma. A Szovjetunióban is hosszú út vezetett a Zolotnyickij írta első orosz nyelvű akváriumkönyvtől a moszkvai akvarista klub megalakulásáig, amelynek elnöke V. Dackevics. Szergej Obrazcovot a nagyközönség, mint híres bábjátékost ismeri, de kevesen tudják róla, hogy lelkes szószólója az akvarisztikának is. Ma világviszonylatban több ezer akváriumegyesülettel és akvarista szakcsoporttal számolhatunk. Csúcsszervként 1954-ben a hollandiai Hilversumban megalakult az akvaristák világszövetsége, a WFA=World Federation of Aquarist. Munkáját saját kiadású szaklappal és a modern híradástechnika minden eszközével igyekezett megvalósítani. Megalakulásának ténye az egész Földet behálózó akvarisztikai kultúrprogram időszerű voltát igazolja.

289

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ AKVARISZTIKA ŐSTÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON

A réti csík előbb került be a magyar otthonokba, mint az aranyhal. Bél Mátyás

Tractus de Rerustica Hungarorum című művében írja (1730-1740) „Némelyek időjóslás céljából hosszúkás üvegben higany helyett szokták őket őrizni. Úgy csinálják, hogy edénybe vizet töltenek egy kevés homokkal (de jól apróra törve), azután beleeresztik a réti csíkot. Átszurkált papirossal zárják le az üveget, és a papírra néhány csepp olajat öntenek.” Az is előfordult, hogy a vándorcirkuszok állatseregletében bukkant elő. A mocsaraktól távol eső területeken a cirkuszosok a nagyobb réti csíkot fiatal kígyóként mutogatták a hiszékeny népnek. Hazánkban a nyilvános akvárium létesítésének gondolata a XIX. század második felében jövedelmező üzleti vállalkozás reményével vetődött fel. Külföldi példákra hivatkoztak, mert akkoriban nálunk még a szobaakváriumok is teljesen ismeretlenek voltak. Kriesch János, majd Lendl Adolf nem hagyták, hogy az ötlet feledésbe merüljön. A Természettudományi Közlöny első évfolyamának első száma már ezzel a kérdéssel is foglalkozott. (Kriesch János: A

külföldi aquáriumok, különös tekintettel a Pesten fölállítandóra. Felolvasás: 1868. december 2-i gyűlésen.) 1893-ban a Tudományegyetem Botanikus Kertje „aquariumot” építtetett. így nevezték el a Victoria-házat, amelynek beton-medencéjében hatalmas termetű amazonasi tündérrózsa (Victoria amazonica) vívta ki a látogatók ámulatát. Az akvárium nevet azzal érdemelte meg, hogy fátyolfarkú aranyhalak és kínai paradicsomhalak úszkáltak a trópusi mocsarak illúzióját keltő környezetben. Egy évvel később virágzott itt először egy ilyen pompás növény. Innen kapott magot számos külföldi intézmény, többek között a szentpétervári Botanikus Kert is. Hazánkban Procopp Jenő orvos és gyógyszerész nevéhez fűződik az első Victoria-virágzás, ő nevelt rákosfalvai kertjében sikeresen Victoriát. Nem csoda,

290

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

ha kertje akkor és a következő években valóságos búcsújáró hellyé változott.

Procopp már 1876-ban beírta nevét a magyar akvarisztika történetébe is azzal, hogy a Római-fürdő tavába valiznériát (Vallisneria spiralis) telepített. Sőt a korabeli Természettudományi Közlöny tanúsítja, hogy már 1875- ben az ugyancsak Budapest területén levő Malom-tóba, (a Lukács-fürdő mögött),

Wiesinger Károly társaságában a kék tündérrózsát (Nymphaea coerulea) is ő honosította meg. Procopp szakközleményei botanikai tanulmányok. De nemcsak a vízinövények vonzották, ugyanis az 1890-es évek elején hosszabb tanulmány-utat tett Mexikóban, azon a földön, amely kaktuszkedvelők szívét dobogtatja meg. A főváros bizományi áruházaiban alkalmanként régi kínai haltartó porcelán vázákat kínálnak eladásra. Akad közöttük nagy ritkán félhordó alakú, sárkányos edény is. Ezek minden bizonnyal mint műtárgyak kerültek Európába — aranyhalak nélkül. Nem valószínű, hogy itt halat tartottak volna bennük. Néhány évvel ezelőtt a margitszigeti Nagyszálló is vásárolt a Bizományi Áruháztól két nagy kínai porcelánedényt. Oldalukat érdes borz-hínárt és aranyhalakat ábrázoló festmények díszítik. Az ilyen régi porcelán árát nem is sokallja az, aki tudja, hogy az efféle antik műtárgyak kiszállítását a kínai kormány megtiltotta. Ha egy-egy ilyen kincs beszélni tudna, talán elmondaná, hogy mandarinok lakosztályában „kis kék”, „rubin”, „vörös úszójú”, valamint „sürgölődő” (Tummler) aranyhal otthona volt. Az utóbbi faj jellegéhez tartozott az a furcsa szokás, hogy bukógalamb módjára időnként bukfenceket vetett. Azóta már újabb, szép változatok váltották fel a régi fajokat. A népi Kína központi állami tenyészetének mintegy 50 féle aranyhala között vagy a Szun Jat Szen park állandó díszhalkiállításának anyagában aligha találnánk meg a mandarinok valamennyi büszkeségét. A kínai porcelán edényekben való aranyhaltartás mintájára hazánkban rögtön az aranyhalas gömbüveg kultusza jelentkezett. A gömbüvegek halbiológiai

291

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

hátrányát a gondolkodó emberek hamar felfedezték. Berge Ferenc képes

Természetrajza az ifjúság számára magyar fordításban és átdolgozásban Bein Károly tollából, Lauffer Vilmos kiadásában jelent meg (1891). Ez részben azért jelentős, mert borítólapján viseli az eddig megismert első magyar szobaakvárium képét. Másrészt, mert haladó volta abból is kitűnik, hogy lebeszéli az olvasót az üveggömb használatáról: „A gömb-akvárium nem ajánlatos. Először kis térfogata miatt, másodszor, mivel nyáron az állatok nagy kínjára majdnem naponként kell abban a vizet megújítani.” A később divatos kehely alakú haltartó hátrányaként a görbe üvegfalaiból adódó torzítását hozza fel. Továbbá azt is helyteleníti, hogy az állatok ebben — tiszta képet nyújtva — csak felülről szemlélhetők. Beniczky Irma 1893-ban az Arany Kincstárban (a Nélkülözhetet-

len tanácsadó minden család és háztartás számára c. rovatban) ragasztót ajánl „aquariumok”-hoz. Mert ezek az edények bizony gyakran eltörtek a gyakori vízváltás, illetve azzal kapcsolatos emelgetések miatt. Mindkét haltartó helyett

Berge könyve már a millenniumi évek előtt a szekrény-akváriumot tartja a legkedvezőbbnek. „Ez négy-, hat- vagy nyolcszögletű, és tükörüvegből álló síkfalakkal bír, amelyek vaskeretek által vannak összefoglalva.” A Magyar Lányok 1909-ben megjelent cikke (XV. köt. 114. l) bemutat egy tejszállító kanna formájú aranyhalas edényt, mondván hogy abban inkább szobanövényeket gondozzunk. Feltehető, hogy a réti csík magas üvegtartályába került először az aranyhal? A Kincses Kalendárium ugyancsak 1909-ben leszögezi: „Gömbölyű haltartót sohase vegyünk, inkább négyszögletűt. Ha valaki tehetős és áldozhat rá, úgy egy szép kis akvárium felállítása ajánlatos.” A vízinövényekre meg úgy tekint, mint amelyek csak a medence szépítését szolgálják. Oxigénfejlesztő szerepüket elhallgatja. Hiába — nehéz a rendszeres vízváltás gyakorlatától máról holnapra megszabadulni. Hiszen még az akvárium négy-szögletes formáját is csak fokozatosan szokták meg. Közvetlen elődei a

292

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

négy- és nyolcszögletes medencék voltak, a végtelen számú sík lappal határolt gömb után. Az aranyhalas gömbökből és kehely alakú haltartókból virágváza lett lakóik elpusztulása után. A Képzőművészeti Alap mai kiadványai között egymás mellett szemlélhetjük Bernáth Aurél egyik festményének reprodukcióját és a modern virágvázákat ábrázoló képes levelező-lapokat. Bernáth Reggel című képén még két aranyhal úszik az ablak elé helyezett gömbüvegben. A modern, gömbölyű és kehely alakú vázák viszont mint vágott virágok tartói a megtévesztésig utánozzák az egykori haltartó edényeket. Az emberek nehezen barátkoztak meg azzal a gondolattal, hogy az akvárium lényegében más, mint egyszerű haltartó edény. Hogy a vízinövények nemcsak díszt képviselnek, hanem mint önálló akváriumlakók egyben életfontosságú kellékek a víziállatok, tehát mindenekelőtt a halak életéhez. Merészség lenne azt állítani, hogy az egykori haltartó edények tulajdonosai az akvárium növényesítését akarták utánozni halaik pusztulása után, hamissal nem, hát vágott virággal. Annyi azonban bizonyos, hogy olyan tartályok, amelyek mint igazi akváriumok berendezésre lettek volna hivatva, sokáig csak a haltartó edény szerepét töltötték be. 1926-ban Budapesten a Kaplony utcai díszhalüzlet hirdetésén — ami több, akkor divatos folyóiratban megjelent — a következőket olvashattuk: „Szobaakváriumok berendezve vagy berendezés nélkül, díszhalak, vízinövények.” A berendezés nélküli akváriumot ugyanis nem a vevő rendezte be utólag, saját ízlése szerint, hanem azt mint haltartót berendezés nélkül használták. E hirdetés megjelenése után egy-két évvel a fenti üzlet új tulajdonosa, Konta Rezső Célszerű utasítások akváriumok berendezésére és karbantartására című kis könyvében közli: „Általában két fajta akváriummal foglalkozunk, úgymint be nem ültetett és beültetett akváriummal. Gyermekek és kezdő akvaristák leginkább a be nem ültetett akváriumot használják, mert ennek kezelése a legegyszerűbb.” A beültetett akvárium növényei sem foglalták el rögtön az őket

293

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

megillető helyet, mert gyökereik apró virágcserepekbe voltak szorítva. A cserepek közti teret finomra szitált kavics töltötte ki. Az Osztrák—Magyar Monarchiában a grazi „Neptun” akváriumegyesület tagjai őrizték a legtovább a vízinövény ültetésének ezt a kezdetleges módját. Gyakran a vízből kinövő mocsári növények is cserépbe kerültek. Hajtásaik viszont csak akkor alkottak valódi dzsungelt a víz felett, amikor gyökérzetük az egész altalajt meghódíthatta. Így minden akvárium paludáriummá (mocsári akvárium) vált. Ahogy a régi filmek a szereplők állandó ide-oda rohanásával akarták dokumentálni lényegüket, vagyis hogy nem álló, hanem mozgó képek, ugyanúgy „kérkedett az akvárium is azzal, hogy nem egyszerű haltartó edény”. Növény van benne, nemcsak hal, és a kettő együtt már életközösség! Az akvárium növényekkel való betelepítését a medencék tulajdonosai akkor már túlhangsúlyozták. így lehet megérteni Rossmässler jóslatát: szerinte a tengeri akvárium azért nem fog annyira elterjedni, mint az édesvízi, mert a víztükör fölötti teret nem lehet kihasználni. Nem ritkaság, hogy az ember ragaszkodik múltjának gyakran kétes értékű, de ilyenkor mindenképpen szépnek ismert emlékeihez. Ez is egyik oka lehetett annak, hogy a haltartó edények helyébe csak lassú ütemben kerültek igazi akváriumok. Íme egy idézet Kara (Kellner)Jenőnek, a Budapesti Aquarium és Terrárium Egyesület hajdani alapító tagjának, a hírneves akvaristának 1947ben kelt és kéziratban őrzött leveléből: „Éppen e héten diskurálgattam egy barátommal, s azt az ideát vetettem fel, hogy megépítek ismét egy nagy akváriumot, nyolcszegletest, cirka 50 cm átmérővel, benne, ami akvarista szempontból ugyan talán elítélendő szökőkúttal, amelyet alulról villanyfényben több színnel váltogatva megvilágítanék. Ez már nem lenne komoly akvarisztika — nevezhetném lakásdísznek vagy extravaganciának, de hát ha benne, az örök

294

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

mozgó Danio reriók raját figyelhetném, nekem kedves szórakozást nyújtana.” A régi akváriumok külsőleg is sokkal bonyolultabbak voltak, mint a maiak. Ez nemcsak a beépített szökőkúton vagy esetleg sokszögű (ún. poligonális) alakjukon múlott. Vázuk felső sarkait nemegyszer bronzból készült angyalfejek díszítették vagy korinthoszi oszlopfőre emlékeztetett a váz felső végének kiképzése. A szecesszió mindent aranyozó divatja gyakran az akváriumváz kisebb domborműveit sem kímélte meg az aranyszínű festéktől. A fertődi kastély egyik kiállítási termében díszes kivitelű, régi akvárium látható. Gyűjteményünkben is szerepel egy Magyarországon üzemben tartott Rossmässler-féle „ősakvárium”, amely egy magasabb kompótostálra emlékeztet. Fém védőburka és lábazata van. Az utóbbiról három bronzmacska emelkedik a víztükör fölé, mintha legalábbis a halakat figyelné. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az ilyen tál formájú akvárium be volt ültetve vízinövényekkel, akkor egyszerre kiderül, hogy akvárium és haltartály között valóban az a különbség, hogy az egyik életközösség, a másik meg nem. Így a sík vagy a kifelé domborodó üvegfal csak közvetve jelent különbséget. A haltartó edények vízfelülete — a bennük elhelyezkedő víz tömegéhez képest — roppant kicsi. Egy gömbüveg vagy egy kehely alakú haltartó vízinövényekkel való beültetése azért nem történhetett meg, mert a növény a fény irányában növeszti hajtásait. Az üvegfalaknak az edény szűk szája felé való görbülése viszont ezt nem tette lehetővé. Ha néhány kisebb vízinövény mégis helyet kaphatott volna a haltartályokban, azok együttvéve sem lettek volna képesek arra, hogy biztosítsák a halak oxigénellátását. Az oxigén-szükséglet fedezését csak a rendszeres vízváltás tette lehetővé. Ezt a műveletet a talaj és a vízinövények olyan nagy mértékben hátráltatták volna, hogy a haltartályok berendezése szóba sem jöhetett. Egy német nyelvű zsebnaptár (Kalender für Tier freunde und Trierzüchter

295

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

1909) adatai alapján a századforduló előtti években (pontosabban 1895 és 1897 között) Bécsben még csak egyetlenegy kis ház volt, ahol művelt emberek akvarisztikával foglalkoztak. Könnyű elképzelni, hogy az Osztrák— Magyar Monarchia idején amúgy is háttérbe szorított Budapest még jobban el volt maradva. Auer Károly, aki később a Fővárosi Állat- és Növénykert Akváriumának vezetője lett, 1910-ben a Blätter für Aquarien und Terrarienkunde hasábjain Aquarisztika Magyarországon című rövid riportjában arról tájékoztat, hogy augusztus 24-én a Bp. IV. Szép utca 3. sz. alatt kiállítás nyílik. Szerinte kívánatos volna, hogy egyesületek, műkedvelők és kereskedők érdeklődjenek az ügy iránt, mivel Magyarország ezen a területen még teljes mértékben fel nem fedezett ország, és az akvarisztikának innen még sok híve származhat. Az első magyar akvarista Pázmán Ferenc énekes színművész, a régi Népszínház tagja volt (1873-1965). Pázmán külföldi szerződései alkalmával magával vitte akváriumait. Így történt ez akkor is, amikor Hamburgba szerződött. Ott volt — ahogy akkoriban mondták — a világ kapujában. Minden jelentős, Európába „címzett” díszhalszállítmány a világ minden tájáról Hamburgba futott be. Pedig Hamburg nem is a tengerparton fekszik. Órákig kell az Elbán utazni, amíg az ember a tengertől Hamburgot eléri. A cuxhaveni strand fürdővendégei — akik éjjel a bárokban szórakoznak — integetve üdvözlik a nagy tengeri hajókat, amelyek fedélzetükön mindenféle egzotikus különlegességet hoznak. Már az 1900-as évek elején külön üzletággá fejlődött a díszhalak be-hozatala. Ha egy magyar ember itt akvarizálhatott, az mindenképpen előnyösen befolyásolta nemcsak szaktudását, hanem a téma iránti lelkesedését is. Pázmán 1908ban a bécsi Kertépítő Társaságtól („Gartenbau Gesellschaft”) emlékoklevelet nyert a társaság kiállításán bemutatott akváriumaival. Ennek a Kertépítő Társaságnak volt a tagja Heller Károly, az anyai ágon magyar származású botanikus is. Heller a Monarchia kultuszkormányzatának megbízásából még 1840-ben

296

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

indult el Mexikóba azzal a céllal, hogy a bécsi botanikus kertek számára növényeket gyűjtsön,. Utazásának akvarisztikai eredménye az Orizaba város melletti patakban felfedezett kardfarkú hal (Xiphophorus helleri) volt. Ezt Häckel a felfedező iránti tiszteletből nevezte el Xiphophbrus hellerinek. Hasonlóképpen sok délszaki növény is viseli a helleri nevet. Az aranyhal és tenyészváltozatai után az első díszhal, amelyet hazánkban már nem alkalomszerűen, hanem „nagyüzemileg” tenyésztettek, az aranyorfa

(Idus melanotus var. orfa) lett. Migazzy Vilmos Aranyosmaróton rendezett be tenyészetet az ónos jász eme aranyszínű fajtájából. Az 1885. évi Országos Kiállításon halunknak remek példányait mutatta be. Ezek nagy termetük miatt főleg kerti medencékbe voltak alkalmasak. A kisebb aranyorfák viszont később szobaakváriumokban is helyet kaphattak. Hidegvízi halak közül még törpeharcsa (Amiurus nebulosus), naphalak (Lepomis gibbosus és L. auritus), továbbá díszsügérek, a nyálkás compó (Tinca tinca) arany színváltozata és a lápi póc

(Umbra krameri), valamint az utóbbinak amerikai rokonai gazdagították az akváriumok halállományát. Herman Ottó A magyar halászat könyvében (1887) három hazai halfaj akváriumi tartását említi. 1.Vágó csík (Cobitis taenia): „Újabb időben mint csinos és kitartó aquáriumhal dívik.” 2.Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus): „csak haltartók díszéül sűrű szákokkal merítik.” 3.Felpillantó küllő (Gobio uranoscopus): „Amióta a szobákban a haltartók divatoznak, a halkereskedők más apróság között sokszor tartják e kis halat is.” Meglepő, hogy fél évszázaddal később, a harmincas években még mindig ez a három őshonos hazai halfaj szerepelt a budapesti állatkereskedések hideg vizű akváriumaiban. Mindössze egy kis módosítás történt: a felpillantó küllő helyett a nálunk jóval gyakoribb fenékjáró küllő (Gobio gobio) fiatal példányai

297

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

kerültek forgalomba. A melegvízi halak közül eleinte kevés jutott el hazánkba, csak a kínai paradicsomhal (Macropodus opercularis) és a „chan-chito” néven ismert bölcsőszájú hal (Cichlasoma facetum) dominált.

Krenedits Ferenc az 1907-ben megjelent Akváriumi tanulmány-ban az első magyar akváriumkönyvben sokféle melegvízi halat is felsorol. Ez nem azt jelenti, hogy azokat nálunk akváriumban valóban tartották. Az ő könyve minden vonatkozásban úttörő volt. Mint ő maga is elismeri, könyvét Herman, Brehm,

Bade, Jäger, Geyer és más szerzők művei alapján írta. Ennek ellenére ide kívánkozik egy meglepő részlet: „Az akváriumkedvelők között ez idők szerint kisebb-nagyobb mértékben forgalomban van: 1. az észak-amerikai május-hal

(Fundulus majalis), 2. a spanyol ponty (Fundulus hispanicus)*, 3. a floridai tigrisponty (Gambusia holbrooki)**. A két utóbbi csak negyed, fél, legfeljebb 5 cm nagy, amellett oly feltűnő alakjuk van, hogy kétségtelenül nemsokára az akváriumhoz vezető győzelmi út első vitézeivé válnak.” Ilyen nagy jövőt jósolt 1907-ben egy magyar szerző a fogaspontyoknak! „Sajnos, egy fajtársuk, a közkedvelt» kaudi «, a január-pontyocska (Phalloceros caudomaculatus var. reticulatus) már elég korai beltenyésztéses degeneráción esett át.” Legalábbis erről panaszkodott 1924-ben Kellner Jenő, egy akvárium-egyesületi kérdőíven. Ő 1910 óta akvarizált elmélyültebben, és így alkalma volt figyelemmel kísérni halunk elváltozásait. A már több ízben emlegetett Kaplony utcai állatkereskedés kirakatában még 1955-ben is ki volt téve egy bekeretezett régi vízfestmény, amely mint miniatűr reklám — paludáriumot ábrázolt. Halai közül Macropodust, Xipho-

* Mai nevén Valencia hispanica. ** Mai nevén Gambusia affinis holbrooki.

298

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

phorust, fátyolhalat és kaudit lehetett rajta felismerni. Temesvári Dezső ex librisén viszont több stilizált hal mellett fátyolhal és zebra dánio (Brachydania

rerio) szerepel (a Desidereus Temesváriensis felirat a tulajdonos nevét jelenti latinul). A paradicsomhal (Macropodus opercularis) rendíthetetlen népszerűsége mellett tanúskodik egy, a halunkat ábrázoló, régi magyar feliratú képeslap (sztaniolszerű csillogású ún. lunakártya), valamint a városligeti Vidámpark kis Csónakázó-tavának kulisszáin viszontlátott festmény. lgaz, hogy ez utóbbi a

Macropodust tengeri rózsák között, számára idegen környezetben láttatja. Az 1918-ban Megjelent magyar faunakatalógus (Fauna Regni Hungariae) a hazai halak sorából végleg törli a még Reissinger János által 1830-ban említett páncélos harcsát (Callichthys callichthys). Érthető, mert ez a hal DélAmerikában az Andoktól keletre eső területek állóvizeiben él. Aligha lehetséges, hogy akváriumból elvadult példány alapján került volna fel neve a hazánkban honos fajok jegyzékére. Az aranyhal mindenképpen elvesztette egyeduralmát, sőt nagyon is háttérbe szorult. Régi üzleti hirdetések és a „Hibi” néven forgalomba hozott, ma már kevesek által ismert haleleség (szárított csigahús) zacskójának felirata azt sejteti, hogy az aranyhal nem is díszhal többé. Ezeken ugyanis a díszhal szót az aranyhal kifejezéstől „és” választó-kötőszó különíti el (pl. dísz- és aranyhal eleség). A díszhalakat az egykori akvaristák főleg Bécsből hozatták. A Bécsből hozott állatok viszont többnyire Németországból jutottak az osztrák fővárosba. Hamburg, Drezda és Lipcse állat-kereskedőit egy-egy akvaristánk rendszeresen látogatta. Bécs kaphatott volna Trieszten keresztül is halakat, de a XX. század első évtizedében Ausztriában még nem volt díszhaltenyésztő telep. Így azokat a halakat, amelyeket a tengerjáró hajók személyzete Triesztig élve eljuttatott, csak alkalomszerűen privát akvaristák, illetve viszonteladók vehették át. Ez nem tette lehetővé ennek az üzletágnak a nagyobb méretű kibontakozását.

299

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Előfordult, hogy a vámellenőrzés okozta bonyodalmakat megelőzve a trópusi halakat a tengerbe öntötték. A Tabularium című folyóirat 1921.l. évf. 4. számában figyelemreméltó, hirdetés jelent meg. A lap főszerkesztője Reflex írói álnéven Temesvári Dezső (1876-1929) volt. íme, a hirdetés szövege: „Szoba-aquariumokat berendezve vagy berendezés nélkül (!), díszhalakat, aquáriumkellékeket, vízinövényeket szállít az AMATÖRÖK FORGALMI SZÖVETKEZETE. Bp. IV., Magyar u. 1. sz. Megtekintés vételkényszer nélkül. Felvilágosítás és útbaigazítás díjtalanul. Rendszeresített hal- és növénygyűjtő kirándulások, amelyeken érdeklődőket a vezető szívesen lát. Az aquarisztika a legszebb amatőr kedvtelések egyike, tanít, szórakoztat és az otthon dísze. TERO AQUARIUM„ Látható, hogy nemcsak egyszerű üzleti vállalkozásról van szó, noha ez utóbbi sem lebecsülendő úttörő munkát tételezett fel azáltal, hogy lehetővé tette az akvárium belföldi beszerzését. Az 1910. évi akvarista zsebnaptárban (Taschenkalender) még magyar akvárium egyesületi címet nem találunk. 1911ben Bp. IV., Szép u. 3. 1912-ben pedig a Ranolder utca 30. cím tűnik fel, ugyancsak a zsebnaptárban („TERO AQUARIUM” megjelöléssel). 1913-ban — minthogy már 1912. évben megalakult a Budapesti Aquarium és Terrárium Egyesület — két magyar cím is szerepelt: Eugén Kellner, V. Gresham-palota, valamint D. Temesvári, Bp. IV., Szerecsen u. 45.

Temesvári Dezső 1909-ben lett akvarista. Ekkor az Andrássy úton (ma Népköztársaság útja) két tartállyal kezdte meg működését. Egy évvel később Szép utcai lakásán már 3 ablakon polcos állványokat szereltetett fel. Majd a Ranolder utcában külön akvárium-szobát rendezett be. A Csányi utcában is

* A „TERO Aquarium” elnevezést Temesvári családi nevének és felesége keresztnevének (Rózsa) összevonásából képezték.

300

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

külön szobában tartotta akváriumait. A helyiséget „Vivárium”-nak nevezte el, ahol az akvaristák is rendszeresen összejöttek. Az így kialakult akvarista szakcsoport munkájához formai keretet a Zoológiai Társaság nyújtott, amelynek központja Bécsben (I. Wollzeile 25.) működött. A bécsi központ állandó akvárium és terrárium kiállítást készített, amely szerdán és vasárnap 9-12 óráig az érdeklődők rendelkezésére.

Temesvári volt egyben az első magyar tengeri akvarista. Az inspirációt ugyancsak az osztrák fővárosban szerezhette hozzá, ahol a tengeri akvarisztika ebben az időben már magas fejlettséget ért el. Vivárium-szobájában tengeri rózsákat és tengeri csillagokat is tartott. Kígyói tojtak, és a látogatók ugyanott elgyönyörködhettek két szép amazon papagájban is. Egy bunder majom szabadon közlekedett a viváriumban. Történt egyszer, hogy amikor Temesvári leánya hazajött és viharosan üdvözölte édesapját, a majom megharapta a kislányt. Ezért egy cirkusznak adták el a támadó majmot, természetesen közölve, hogy az állat veszélyes lehet. Ott állítólag tragédiát okozott, mert idomítójának nyakát a porondon harapta el, és a szerencsétlen ember a helyszínen elvérzett. Amikor 1912-ben megnyitotta kapuit a Lendl Adolf irányításával újjáépített Fővárosi Állatkert, Temesvári Dezsőt kérték fel az akvárium vezetésére. Ez a beosztás társadalmi rangjával szilárdította volna egy hírneves magyar akvarista eredményes működését. 6 azonban maga helyett Auer Károly zágrábi akvaristát ajánlotta, aki rövidesen megkapta kinevezését, és 1929- ben bekövetkezett haláláig töltötte be ezt a tisztséget. Temesvári ugyanis ebben az időben egy nagy orvosi műszerüzlet irodafőnöke volt, és minden bizonnyal gazdasági okokból nem akart beosztásától megválni. Az állatkerti Akvárium megnyitásával megvalósult Lendl Adolf álma, a nyilvános akváriumról. Egyben Lendl lett az újjáépített Fővárosi Állat- és Növénykert első igazgatója. Az Akvárium a tengervizet, valamint részben a tengeri

301

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

medencék lakóit is a fiumei Tengerészeti Hatóság épületében létesített Akváriumtól szerezte be. Az utóbbi igazgatója Garádi Gauss Viktor volt, az oktatási intézményeknél működő és privát tengeri akvaristák nagy pártfogója. A budapesti akvárium tengerparti elődje 1905- ben épült, és az első világháború végén szűnt meg. Régi kőmedencéi átkerültek az akkori Rovignóba, és azok a mai napig is a rovinj-i Tengerbiológiai Állomás udvarán láthatók. Végezetül megemlítjük, hogy az akvarisztika őskora hazai adatainak felkutatása ma már nem kis nehézséggel jár. Talán mindennél érdekesebben igazolja ezt Behyna Miklós 1938-ban megjelent Az akvárium élővilága, berendezése

és gondozása című könyvének egyik megállapítása: „Az akvarisztika történetét hazánkban nem ismerem, és talán össze sem lehetne szedni az adatokat.”

PÁZMÁN FERENC, AZ ELSŐ MAGYAR AKVARISTA VISSZAEMLÉKEZÉSE Hat-hét éves koromban a Belvárosban laktunk. A régi házakban nem volt vízvezeték, hanem csak kutak. A mosáshoz való vizet puttonyokban hozták a házakhoz, hangosan kiáltva: „Donau-Wassza” (Donau Wasser=Duna víz), és néhány puttonnyal a pincében gyűjtötték kádakban. Onnan használták a szükséghez képest a mosáshoz. Egyszer egyik szolgálólányunk arra figyelmeztetett, hogy a kádakban egészen pici halak úszkálnak. Azonnal felébredt bennem az akvarista, és rögtönzött kis hálóval kifogdostam őket. Valamennyit egy nagy uborkásüvegbe raktam, s kis kenyérdarabkával etettem. Később nagyobb tartályokba gyűjtöttem különböző halakat, amelyeket a Pest környéki vizekben, tavakban, mocsarakban fogdostam össze szenvedélylyel. Gyűjtőhelyeim a Lágymányos, ahol különösen szárazság, illetve alacsony

302

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

vízállás idején a kis tócsákból szabad kézzel merítettem ki törpe termetű, bronz színű kárászokat. A Kelenföldi út mentén még ma is létező régi téglagyár tavában szivárványos öklét (Bitterling) halásztam. A népligeti vasúti gát két oldalán elterülő kisebb állóvizekben mindenféle halakat, de főleg csíkfajokat gyűjtöttem

be.

római-fürdői

patakban

tarka

gébet

(Proterhorinus

marmoratus), de legnagyobb meglepetésemre a Lukács-fürdő mögötti tavacskában, amely hőforrás és a Vallisneria spiralis meg különböző színű

Nymphaeák termőhelye, Macropodusokat, az ún. paradicsomhalakat leltem. Ugyancsak a Rómaifürdőből a Krempel-malom felé folyó 2-3 méter széles árokban a fent említett növényeket szedtem. Közben megszereztem a Rossmässler-féle Süsswasser-aquariurn című könyvet, és így már szabályszerűen folytathattam szép és tanulságos passziómat. Aki valami szépet és érdekeset akar látni, az hozzon haza egy mocsárból vagy 5-6 liter vizet és öntse egy uborkásüvegbe, ha nincs üvegakváriuma. Hagyja két napig állni, hogy a vízben levő azt zavarossá tevő látszólagos piszok leülepedjen, és csodálatos látványban lesz része: mindenféle őskori állatok miniatűrjei, „sárkányok” és egyéb fantasztikus állatocskák tülekednek, úszkálnak benne. A valóságban nem egyebek, mint infuzória, szúnyoglárvák, tegzérek (tegzes szitakötők lárvái), piócák, Cyclopsok, Daphniák stb. tömegei. Itt kezdődik az akvarisztika, mert az egy csöppben rejlő mikroszkopikus állatkák már szigorúan a tudomány területére tartoznak. Most már nagy akváriumom, egy ún. társas medencém volt. Persze csakhamar rájöttem, hogy nem szabad a ragadozó állatokat a békés halakkal, illetve más vízi állatokkal összezárni, mert kárt tesznek egymásban, sőt „ennivalóan” szeretik egymást, tehát el kell különíteni az össze nem illő fajokat. A Bitterlinget (szivárványos öklét) egy olyan tartályba helyezzük, ahová néhány

303

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

élő tavikagylót raktunk. Ez utóbbiak magukat a fövénybe fúrják, csak légző szifonjaik nyílásait hagyják szabadon, azért is, hogy lélegzetet vegyenek, és nemcsak azért, hogy a Bitterling ikráit beléjük rakva rájuk bízza, hogy utódjait világra hozzák. De módot kell adni arra is, hogy a tüskés pikó (Stichling) fészket rakhasson és ikráit belerakva a bejáratot bezárja idegen tolakodók elől. A Macropodusokból is — ha kicsi az akvárium — csak egy párnak adhatunk helyet, hogy habfészekbe tojhassák ikrájukat. Miután az apa megtermékenyítette az ikrákat, az anyát egy üveg-fallal el kell különíteni. A hím, amely remek színeivel megszédítette a nem ilyen pompázó hölgyet, maga neveli gyermekeit, de miután a kicsinyek már mind kiszálltak a fészekből, a hímet is el kell különíteni, mert most már ő is megenné ivadékait. Már nem törődik velük, és folyton az elválasztó üvegfalhoz úszik, amelynek túlsó oldalán viszont az anya van. Bizony előfordult, hogy a szerelmes hím elkeseredettségében „öngyilkossági szándékkal” a levegőbe ugrott, és csak napok múlva, holtan és kiszáradva találtam „hűlt tetemét” a földön. Ezzel szemben kevés gondot okoz a szájköltő hal (Maulbrüter), amely a hím által megtermékenyített ikrákat a szájában költi ki. Séta közben az anyjuk szája körül úszkálnak a kicsinyek, de veszély esetén hamar az anyjuk szájába menekülnek. De vigyázni kell a különben nagyon kedves és mulatságos tarajos gőtékre. Ha összevesznek egy gilisztán, addig falják be, míg egymás szájához érnek, és ha az egyik történetesen kisebb, mint a másik, előfordulhat, hogy mint folytatást, őt is felfalja az ellenfél. — No de, ezekre még visszatérek. Most hadd mondjam el, hogy az 1894-es évben, a Körúton, a Royal Szálló közelében volt egy akvárium-kiállítás, amelyet belépődíj ellenében meg lehetett tekinteni. Nem volt nagy az érdeklődés, igaz, hogy nagyon primitív volt, amelynek látványossága az akkor behozott fátyolfarkú, gyönyörű, de rém

304

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

unalmas díszhal volt. A kiállítás rendezője és tulajdonosa, ha jól emlékszem, egy Seyferth nevű bécsi mérnök volt. Igen kedves ember, akitől átvettem néhány akváriumot, és egy fehér mexikói Axolotlot. Ez egy érdekes amphibia, amely lárvaállapotban is szaporodik. Nekem sikerült a szaporítása is, mert Hamburgban szereztem hozzá egy szürke hímet. A nőstényke borsó nagyságú ikrákat ragasztott a növényekre. Láttam is több fiókát, de sajnos, elfoglaltságom miatt nem tudtam velük érdemlegesen foglalkozni, ezért elpusztultak. Később a hím is jobblétre szenderült. A nőstény tíz esztendeig volt a mérnök birtokában, és nálam még tizenkét évig élt. Egy alkalommal, amikor nem volt senki sem otthon és nem figyelhette a kis különszobát, egy nálam szabadon szaladgáló (szobatiszta) kis ormányos medve unalmában kihalászta az akváriumból és összevissza sebezte körmeivel. Mire észrevettem, az állatocska vérében fetrengett az ablakpárkányon. Rögtön gyógykezelésbe vettem: bőrkenőcscsel kezeltem, és timsós fürdőket adtam neki. Valami belső sérülése is lehetett, mert a neki adott marhahús-szeletkéket majdnem emésztetlenül távolította el belsejéből. Még két évig élt, tehát összesen 24 esztendeig, és most a hamburgi Állattani Múzeumban pihen spirituszban. Még egy kis teknőst is meg kell említenem, amely nálam hat esztendeig élt. A kis Emys nem volt nagyobb, mint egy császár-zsemlye, és hívásra kidugta a fejét a vízből. Ez is ritkaság ilyen állattól. Később Heindrich Károly virágkereskedő (virágkereskedése az Eskü úton volt), lelkes tanítványom üzletének kirakatában is állítottunk akváriumot, sőt bent az üzletben is gyönyörködhettek a vevők hasonló látványosságban, de ezáltal még nem sikerült népszerűsíteni a szép passziót. Később megalakítottuk a Budapesti Aquarium és Terrárium Egyesületet, és ekkor már kezdett az akvarisztika elterjedni. Én a Népszínház megszűnte után Bécsbe szerződtem és odaköltöztem,

305

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

természetesen az akváriumokat is magammal cipeltem. Meglátogattam a bécsi „Viváriumot”, felkerestem dr. Kamerert, a Vivárium igazgatóját, akivel már régebben levelezésben álltam. Sőt annak idején Vallisneriákat és más növényeket küldettem számára a Lukács-fürdői medencéből. Szívesen fogadott, és megmutatta nekem a „Biologische Versuchanstalt in Wien”-t (Vivirium). Nagyon érdekes volt, különösen a pincében tartott barlangi gőte (Proteus

anguinus) medencéje. Barlangi gőtét később a természetben is láttam az adelsbergi (postumi) barlangban. A Wiener Aquarien Verein Rossmässler-kiállítást rendezett a Gartenbau termeiben. Mint kiállító, diplomát is nyertem. Nagy feltűnést keltett az én Axolotlom, amely évek óta békés egyetértésben élt néhány tarajos gőtével. Szenzációként hatott akvarista körökben az akkor először behozott

Xiphophorus helleri elevenszülő halacska. Párját 200 márkáért adták, persze néhány hónap múlva, már 2,50 márkára szállt le az ára, gyors és könnyű szaporodása következtében. Aztán jött a Girardinus guppi (mai nevén Poecilia reticulata), és egyszeriben kedvet kaptak az emberek az akvarisztikához. Innen Hamburgba szerződtem, magammal víve az állatseregletemet, amely négy akvárium lakóiból, továbbá egy papagájból és egy fehér angóramacskából állt. Itt aztán elememben voltam. Összeköttetésbe léptem a tengerészekkel, tisztekkel és legénységgel, minden elképzelhető módon megnyertem őket, hogy Dél-Amerikából, Afrikából halakat és néprajzi tárgyakat hozzanak nekem. A néprajzi tárgyak részben a Budapesti Néprajzi Múzeumban vannak elhelyezve, kb. 440 db (mint Pázmán-féle gyűjteményt könyvelték el), de részben az ankarai múzeumban nyertek elhelyezést. Gyönyörű és változatos halaim voltak. Szép eredményeket értem el egyes halfajok, így pl. a Fundulus gularist (mai nevén: Aphyosemion gulare) először én tudtam szaporítani.

306

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Mint a legnépszerűbb hamburgi színészek egyikének, mindennemű támogatást megadtak szenvedélyemhez. Hoztak mindenféle állatot, így skorpiókat, kígyókat, amelyekből sokszor küldtem a budapesti Állatkertnek. Kaptam többek között

néhány

darab

igen

érdekes

mocsári

állatot,

ún.

„Schlammspringereket” (Periophthalmus koelreuteri). A Brehmben illusztrálva is vannak ezek a szinte csak félig hal, félig Amphibiák. A vízből is ki szoktak mászni a mangrovegyökerekre, igen érdekes és ritka példányok, de nem sokáig éltek nálam, nem tudtam nekik azt nyújtani, amit a természet, és megvallom, rá sem értem nagyon, hiszen mindennap játszottam. Még egy rendkívüli halat kaptam, a Pantodon buchholzit. Ez kizárólag eleven élelemmel táplálkozik, tehát apró halakkal, legyekkel, ruszlikkal, apró barna csótányokkal. Hamburgban még nem volt nehéz az élelmezése, mert jártak fiúk haleledelekkel: kis palackokban Cyclopsokat, Daphniákat és főleg a halacskámnak nagyon szükséges kakalacsnikat, ahogy ők nevezték, vagyis kis csótányokat hoztak. Ezeket hetenként szállították néhány pfennigért. De amikor Budapestre költöztem, bizony nem voltak ilyen előzékeny szállítóim, és magam iparkodtam a szükséges eleven eledeleket a Pantodonom számára összefogdosni. Nyáron még csak ment valahogy. Ha mást nem, legyeket bőségesen szerezhettem, bezzeg télen csak csótányokra voltam utalva. Ezeket is találtam volna bőven a pékműhelyekben, de nem volt, aki összefogdossa számomra, és így a szegény kis halacskám éhen halt, s most az itteni múzeumban talált elhelyezést. (Legyen neki könnyű a spiritusz!) Ötesztendei távollét után visszakerültem a Budapesti Népoperához, ismét teljes cókmókkal foglaltam el új lakásomat. Amikor a pesti akvaristáknak ez tudomására jutott, meghívtak egy estére az általam is alapított Aquarium és Terrárium Egyesületbe, amelynek akkoriban dr. Lendl Adolf, az európai hírű természettudós volt az elnöke. Meglepetésem re egy zsúfolt terem fogadott, hangos ovációval. Lendl szép üdvözlő beszéddel nyitotta meg az ülést, majd

307

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

megkért, hogy külföldi tapasztalataimról tartsam meg előadásomat. A felkérés nagyon meglepett, hiszen erre nem voltam előkészülve, de mint beugrásokban gyakorlott színész, egy rögtönzött előadást tartottam, azzal a címmel, hogy milyen viszontagságokon megy keresztül egy tengerentúli halacska, amíg az itteni halkedvelők akváriumába kerül. Másfél óráig tartott az előadásom, mert az emlékezések csak úgy tódultak az agyamba, de úgy látszik elég érdekes lehetett, mert a hallgatóság feszült figyelemmel hallgatta. Befejezésekor zajos ünneplésben volt részem, és dr. Lendl, a világhírű tudós megköszönte, mondván, hogy ő mennyit tanult a mai előadásomból. (No lám, a kis színészt milyen megtiszteltetés érte.) Lendl a budapesti Állatkertet újjáalakította, éspedig a Hamburg melletti Hagenbeck-féle steillingeni állattelep mintájára, ahol az állatok a szabadban mozognak. Volt a budapesti Állatkertben kisebb aquariumházacska (hivatalosan terrárium) is, a tó belsejére építve, de csakhamar felépült az új, a mai helyén, a mai alakjában, az alsó részben tengeri állatokkal, a felső részén az édesvízi belföldi és tengerentúli halakkal, valamint terráriummal. Én, aki bejártam a hamburgi, berlini, trieszti, fiumei, nápolyi, helgolandi akváriumokat, kívül-belül láttam a híres villfrancai és monacói oceanográfiai múzeumot, szívesen szolgáltam tapasztalataimmal Lendlnek. A tartályok berendezésében személyesen vettem részt. Egy Spitz János nevű lelkes akvarista, akinek a József téren volt előkelő férfiszabó üzlete, ugyancsak segített nekünk. Az akvárium felügyelője Auer Karcsi bácsi volt, aki hozzáértéssel és szeretettel kezelte a rábízott osztályt. Auer halála után Szombath László kitűnő szakember vette át a vezetést. Többszöri felszólításra írtam egy könyvet az akvarisztikáról: miként rendezzük be, az alkalmas halakról, növényekről stb., de mire elkészültem vele, megelőzött egy szintén hozzáértő, aki kiadott egy igen ügyes könyvecskét, amely

308

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

teljesen megfelelt a célnak, és így az enyém feleslegessé vált. Most már 30 esztendeje nem foglalkozom az akvarisztikával. Szakkönyveim nagy részét az Állatkert vette meg. Igen sokat elajándékozgattam a hozzám tanácsért fordulóknak. Lendl a tengervizet kezdetben Fiuméból hozatta, ahol a gyűjtőállomásunk volt, de később házilag csinált tengervizet, amely kitűnően bevált. Hamburgban annak idején annyira divatban voltak az akváriumok, hogy alig akadt lakás, amelynek ablakában ne állt volna egy-két tartály. Befejezésül még egy kedves epizód. Jászai Mari, a nagy színésznő egyben nagy természetbarát volt. Egy népszínházi jubiláris előadás alkalmával, amelyen ő és Blaha Lujza is vendégszerepelt, a kulisszák mögött beszélgettünk jelenésünk előtt hárman: Jászai ismét kedvenc témájáról, a természet-tudományokról beszélt, hogy milyen csodálatos például a bálna, amely eleveneket szül, az egyetlen a maga nemében. „Bocsánat, drága művésznő, de vannak még más, sőt igen apró halacskák, amelyek eleveneket szülnek” — mondom én. Erre Jászai nagy fölénnyel szólt: „Édes fiam, én a Brehmet kívülről tudom, tehát higgyen nekem!” — „De csak hallgass Pacira” (ez az én becéző nevem), mondja a felejthetetlen, édes Blaháné,„ ő nagy természet-tudós”, jegyzi meg tréfásan. — „Kérem, meggyőződhet róla személyesen, művésznőm, nálam otthon láthatók a tartályaimban.” „Igazán?” — mondja ő. — „Édes fiam, öregasszony vagyok, ne értsen félre, remélem a kis felesége nem lesz féltékeny rám, de én szeretném meglátogatni, mert ezek a halacskák roppantul érdekelnek.” — „Drága művésznő, végtelen megtiszteltetésnek venném látogatását.” Egy szép napon be is állított hozzám. Csak a sógorom volt otthon, és ter-

309

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

mészetesen megmutatott neki mindent. Majd egy óra hosszat gyönyörködött, és otthagyta a névjegyét, rajta egy vörös tulipánnal (akkor divat volt a tulipán). Sok-sok szép emlék fűz az akvarisztikához, és a másik bogaramhoz, az etnográfiához. Nem sajnálom a rájuk pazarolt időt és munkát.

310

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

FONTOSABB GYAKORLATI TANÁCSOK

Ez a fejezet nem mindenben mond újat; az itt tanácsként összefoglalt ismeretek jó része megtalálható a könyv megfelelő fejezetében. A teendők ilyenféle összefoglalása azért látszik mégis szükségesnek, hogy egyrészt nagyobb hangsúlyt kapjanak, más-részt az akvárium berendezésének és gondozásának legnagyobb figyelmet igénylő gyakorlati kérdései könnyebben hozzáférhetők. Mindenekelőtt az akváriumhoz szükséges külön eszközökre hívom fel a figyelmet. Sok családi vitát el lehet kerülni, és az akvárium is hamarabb népszerűvé válik a családban, ha az akvarista nem a konyhából, fürdőszobából, éléskamrából kölcsönzi alkalmilag az eszközeit (műanyagtálakat, lavórt, befőttes üvegeket stb.), hanem saját készletével dolgozik. A külön felszerelést ajánlatos könnyen hozzáférhető helyen tartani, de senkinek ne legyen útban!

Akvárium-medence Minden kezdő akvarista azt szeretné, ha nagy akváriumot tarthatna. Ennek szakmailag sincs akadálya, mert egy nagy akvárium gondozása sem feltétlenül nehezebb, mint a kisebbé (lásd Az akvárium vize c. fejezetet). A kis akvárium kezelésében elkövetett hiba sem kisebb hiba, csak az arányok következtében esetleg kisebb a veszteség. Akváriumot mindenütt lehet üzemeltetni — megfelelő műszaki berendezéssel ellátva —, pl. még olyan helyen is, ahol természetes világítást egyáltalában nem kap, vagy ahol nagyok a hő-ingadozások. Igaz, hogy ez nagyobb körültekintést kíván az akvaristától. íme, egy részlet a Kékestetőn működő egyik akvarista leveléből: „Itt a vízszegény hegyekben, azt hiszem, le kell tennem arról, hogy halivadékot teljesen felnevelhessek... az 1000 méteren felül meg

311

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

kell küzdenem a nagy hőmérsékleti ingadozásokkal, a nagyon erős napsugárzással stb. is. A múlt héten egy ivadékkal teli öntöttüveg medencét 21 °C-os vízzel az ablakba tettem, hogy egy kis nap is érje az eléggé sötét helyen álló medencét. Ott is felejtettem, és reggel 8-tól 10.30-ig, 2,5 óra alatt a víz 46 °Cra melegedett fel. Nálunk nem lehet tréfálni a Nappal, még februárban— márciusban sem.” Az akvárium űrméretét illetően nem érdemes fogadást kötni. Minden medence térfogata kisebbnek látszik, mint amekkora valójában. A fogadás helyett inkább a medence cm-ben mért hosszúságát, szélességét és magasságát szorozzuk össze, és az eredményt osszuk ezerrel. Így megkapjuk az űrtartalom értékét literben. Ha egy vázas akváriumot átmenetileg nem használunk, akkor vízzel feltöltve tartsuk. Csak így óvhatjuk meg a kiszáradástól, Így a gittet a megrepedezéstől. Az esetleg kiszáradt medence gittjét olajfestékkel vagy Walkiddal szigetelhetjük, de ha nem sikerül, újra kell gittelni. Az akváriumot szállítani csakis víz nélkül ajánlatos. A gumi-tömlővel lecsapolt víz maradékát szivaccsal itassuk ki. Ha ezután a vízinövényeket több rétegű nedves újságpapírral letakarjuk, nem kell aggódnunk, hogy a berendezés — akár több órás szállítás alatt — kárt szenved.

Berendezés A homokmosás hosszadalmas munka, amely nagy türelmet igényel. Ha ezt elsietve végeznénk, azzal számos baj okát teremtenénk meg. Vödörben állandó kavargatás közben csurgassuk a homokra a vizet, és ugyanígy csurgassuk le róla, amíg a víz kristálytiszta nem lesz. Mosásra csakis ún. folyami homok (kvarchomok-sóder) alkalmas. Sárga bányahomok egyáltalán nem mosható ki!

312

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Ha kókuszdiót veszünk, ne dobjuk el a héját, mert a kettéfűrészelt kókuszhéj kiszárítva és kimosva a bölcsőszájú sügérek számos fajának kitűnő búvóhelye, sőt íváskor ikraaljzat. Az akvárium vizének — az ólom kivételével — nem szabad fémtárggyal érintkeznie. Csak e szabály betartásával kerülhetjük el halaink ún. fémmérgezését. Hasonló okból nem szabad a fürdőszobai kályhából vagy boylerből az akváriumba vizet engedni. Az akváriumvíznek friss betonnal sem szabad érintkezésbe kerülnie, mert annak anyagai mérgezők a halakra nézve. Ezért a friss betonépítményeket (pl. mesterséges barlangot) 8 napig átfolyó vízben, vagy ha ez nem lehetséges, akkor naponta többször váltott vízben, majd újabb nyolc napig 5%-os konyhasós vízzel ki kell áztatni. Csak ezután tehetjük be azt az akváriumba. Víz betöltésekor mindig tegyünk az akvárium homokrétege fölé polietilén (nylon) zacskót vagy papírlapot, hogy a vízsugár ne mossa el a homokot a helyéből vagy a növények tövéről. Nagy felületű edényben a 24 óráig állni hagyott csapvízből a halainkra veszélyes klórmennyiség magától is elillan. A csapvizet nátriumtioszulfáttal (a fényképezéshez használt fixírsóval) klórtalaníthatjuk: egy mogyorónyi elegendő belőle, és ennyi sem a növényekre, sem a halakra nem ártalmas. Egy helyesen berendezett és megfelelően kezelt akvárium vizét soha nem kell cserélni, csak a párolgást utántöltéssel pótolni. Az elpárolgott vizet felforralt, majd kellőképpen lehűtött vízzel pótolhatjuk. A forralást (lágyítást) csakis hibátlan zománcú, nem vízköves edényben végezzük! Egyébként feltöltésre a tiszta, állott esővíz vagy a desztillált víz is alkalmas. A szellőztető működése közben felszálló buboréksugár nem a víz cirkulációjának, hanem a légköri levegő bejutásának a következménye.

313

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Szellőztető nélkül is gondozható akvárium, ha a halsűrűség és a növényzet aránya biológiai egyensúlyban van. A működő szellőztető készülék feltétlenül magasabban legyen az akvárium vízszintjénél, mert különben kikapcsolva (vagy áramszünet esetén) leszívja a vizet. A fűtőtestnek mindig a medence alján kell feküdnie, mert különben a víz egyenlőtlenül melegszik, és a halak meghűlését okozhatja. Az akvárium túlfűtését elkerülhetjük, ha olyan voltszámú fűtőtestet használunk, ahány literes az akvárium. Igaz, így előfordulhat, hogy nem érjük el a kívánt hőmérsékletet, de azt elkerüljük, hogy halaink megfőjenek. (Lásd Az

akvárium technikai követelményei c. fejezetet.) A használatból kivont akváriumi fűtőtestet a kiszáradás elkerülése végett — ajánlatos víz alatt tárolni (pl. nyáron). A víz leengedése előtt pedig először mindig a fűtőtest villásdugóját húzzuk ki. A mesterséges fényforrás csakis felülről világítsa meg az akváriumot; áteső fény ne érje!

Tisztítás Ha az akvárium vizének felszínén zsírfényű réteg keletkezik, akkor azt selyempapírral itassuk le. A porból és baktériumokból álló réteg azért jön létre, mert túl nagy a fedőüveg szellőzőnyílása. Az akvárium fenekéről az iszapot (szerves törmeléket) legjobb gumitömlővel eltávolítani. Megszíváskor a kezdőnek könnyen a szájába megy a víz, ami úgy kerülhető el, hogy az U alakban meg-hajlított tömlőt feltöltjük vízzel, két végét befogjuk, maid egyiket az akváriumba, a másikat a vödörbe lógatjuk, mik8zben a felsőt a szennyeződés fölött mozgatjuk. A medence vize egyik napról a másikra megzavarosodhat (tejszerűvé vál-

314

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

hat), amit csillós egysejtűek (infuzória) okoznak. Ilyenkor először az okot kell megszüntetni: eltávolítani a medence aljáról az élelemmaradékot vagy a sok szerves bomlásterméket. Ugyanez okból friss esővizet se használjunk az akvárium feltöltésé re. Ezután indítsuk be a finomra szitált homokkal töltött szűrőt, ami jobban beválik, mint a szakirodalomban ajánlott számos vegyszeres védekezési módszer. Az akvárium vize akkor zöldül meg, ha túl sok fényt kap (lebegő algák szaporodnak el benne=vízvirágzás). Ha pedig az üveg megbarnul, akkor kevés a fény; ilyenkor a kovamoszatok szaporodnak el. Akkor megfelelők a fényviszonyok, ha csak a hátsó üvegfal zöldül erősebben, a többi nem. A vízvirágzás meg-szüntetése céljából zöld papír- vagy műanyaglapot tegyünk a medence hátsó (fény felőli) falára. Ezután rakjuk át másik akváriumba a halakat, és egy napra élő Daphniával népesítsük be az előbbit. Az ágascsápú rákocskák elfogyasztják a lebegő algákat. A barna kovamoszatokat pedig óvatosan, karcolásmentesen zsilettpengével kaparjuk le az üvegről, s egyidejűleg növeljük a megvilágítást, akár mesterséges fénnyel is.

Etetés Mindenekelőtt próbáljuk meg beszerezni (antikváriumból) vagy könyvtárból kikölcsönözni Daday Jenő: A magyarországi tavak halainak természetes táplá-

léka c. könyvet. Ez a klasszikus mű majdnem 500 oldalon tárgyalja a magyar vizek táplálékállatait és azok hajdani előfordulási helyeit. (Természettudományi Társulat kiadása, Budapest 1897.) Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy egyszerre csak annyi eleséget adjunk a halaknak, amennyit félóra alatt elfogyasztanak. Az ennél bőségesebb eleségtől csak az akvárium vize romlik meg! Szárazeleséget sohase szórjunk közvetlenül a medencébe, hanem előbb a tenyerünkbe vagy a műeleséget tartalmazó doboz fedelébe adagoljuk. Nagyon

315

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A DÍSZHALTARTÁS HÁROM LEGGYAKORIBB HIBÁJA: 1. TÚLETETÉS; 2. HIRTELEN HŐMÉRSÉKLET-VÁLTOZÁS; 3. TÚLNÉPESÍTÉS

sok, szépen berendezett akvárium ment már tönkre attól, hogy nem megfelelő adag szárazeleség „csúszott be” a vízbe. Ha banánt veszünk, tartsunk meg a héjából — akár kiszárítva is. Ugyanis a vízben áztatott banánhéjon kitűnően lehet ázalék-állatokat tenyészteni ivadékhalak táplálására. Ha élő Tubifexet szállítunk, ne zárjuk le az edényt légmentesen. Például a polietilén zacskót úgy hajtogassuk vissza, hogy levegő jusson bele.

316

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

A Tubifexet ne kézzel, hanem erre a célra használt csipesszel kezeljük. Ha nem tudjuk állandóan folyó víz alatt tartani, akkor lapos tálkába tegyük, és naponta (esetleg többször) váltsuk a vizet rajta. Ilyenkor etetés előtt ajánlatos újból átmosni. Tubifexet csakis etetőből adjunk a halaknak, és az esetleges felesleget szedjük ki, mert a lehulló férgek csak kék gurámival vagy páncélos harcsával etethetők ki a talajból. A fekete szúnyoglárva enyhe hashajtó (purgatív) hatású. Adagolása tehát egészségvédelmet is szolgál: rendben tudjuk tartani vele halaink emésztését.

Növények A természetes vizekből begyűjtött növényeket fertőtleníteni kell, amire 10%-os konyhasóoldatban való, 10-15 perces áztatás megfelel. De ez után ne felejtsük el tiszta vízzel leöblíteni őket. Elsősorban a tenyészakváriumba ültetendő növények fertőtlenítésére jól bevált a timsós módszer: 1 liter csapvízben egy púpozott kanál timsót oldjunk fel, s ebben 5 percig fürösszük a növényeket; utána felforralt, majd kihűlt csapvízzel alaposan öblítsük le a növényekről az oldatot. A növények beültetésénél különösen ügyeljünk arra, hogy a sásszerű valiznéria tövét ne temessük be homokkal, mert megfullad! A vízen kívül a vízinövényeket páradús helyen, teljes sötétségben hetekig is sikeresen tárolhatjuk. Nagyobb tömegben sokkal jobban eltarthatók így, mintha víz alatt volnának. Ha egy újonnan berendezett akvárium üvegfalán és vízinövényein légbuborékok keletkeznek, amelyek másnapra eltűnnek — ne aggódjunk miatta. Ezek ugyanis nem a termelt oxigéntől vannak, hanem a víz betöltésekor az akváriumba került légköri levegőtől.

317

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Halak Akváriumunk benépesítésekor részben az oxigénellátás, részben egészségügyi okok miatt (lásd Az akváriumi halak betegségei c. fejezetet) átlagosan 2-5 liter vizet számíthatunk egy-egy 5-6 cm hosszú díszhalra. Szellőztetés hiányában különösen nagy előny, ha halanként biztosítva van az 5 liter víz. Ha a halak a víz színén szájukat kidugva tátognak, akkor nem éhesek, hanem oxigénhiánytól szenvednek. Ilyenkor sürgősen szellőztessünk, vagy csökkentsük a halak számát (áttelepítéssel). Ha ezek egyike sem oldható meg, csak akkor cseréljük ki a vizet (esetleg részlegesen cseréljük, pl. egyharmadátfelét). Frissen engedett csapvízbe sohase tegyünk halat! Erre a célra kizárólag állott víz alkalmas. Halat mindig csak azonos hőmérsékletű vízbe szabad átrakni. Ez a szabály a hidegvízi halakra is vonatkozik. A legegyszerűbb megoldás az, ha az áttelepítésre szint halakat a régi medencéjük vizével befőttes üvegbe tesszük, s üvegestől belógatjuk őket az új lakóhelyük vizébe, amíg a két víz hőmérséklete kiegyenlítődik. De vigyázzunk rájuk, nehogy hosszú ideig így maradjanak, mert oxigénhiány miatt megfulladhatnak. Keskeny, magas edénybe (virágváza, tejeskanna) sohase tegyünk víziállatot — még átmenetileg se! Ilyen célra mindig széles edényt használjunk, hogy a víz nagy felületen érintkezzen a levegővel. Halat sohase tartsunk lefedetlen tartályban, mert kiugorhat, különösen a nem függőleges falú, alacsony edényből (pl. lavórból). Melegvízi halakat nem lehet átszoktatni hideg vízbe; az ilyen próbálkozás nem kísérlet, hanem egyszerűen állatkínzás. 18-20 °C-nál alacsonyabb hőmérsékletű vízben ne tarsunk melegvízi halat. Viszont hőtűrésük felső határa 35 °C, és ezt is csak erős szellőztetés mellett viselik el.

318

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

Hazai halak gyűjtése esetén váltsunk ki horgászengedélyt (területi engedéllyel együtt), ami „csali háló” használatára is jogosít. Ha meg van szabva egy faj (ponty, harcsa, süllő) legkisebb kifogható mérete, azt természetesen be kell tartanunk. Ugyanígy nem szabad védett halfajok egyedeit sem begyűjtenünk (lásd az Európa halai c. táblázatot). Több napos hazai halgyűjtő körútra vigyünk magunkkal sűrű szövésű akváriumi halhálót is, amivel kihalászhatjuk a hulladékot a tároló medencéből. így megtakaríthatjuk a gyűjtőúton amúgy is nehezen megoldható szűrést és szellőztetést. Ha növendékhalakat akarunk betenni társas medencébe, ezt lehetőleg éjszaka, csendben végezzük, de semmi esetre se az etetés helyén. Így elérhetjük, hogy a fiataloknak van idejük megismerni az új környezetük búvóhelyeit, amíg a többi hal alszik. Egy medencét pillanatok alatt kettéoszthatunk egy megfelelő üvegválaszfallal. Jó megoldás ez elkülönítésnek is, ha az akvárium valamely lakója a többi állat nyugalmát zavarná. A díszhalak néha „rejtvényekkel, találós kérdésekkel szórakoztatják” az akvaristákat. Vajon a halak lettek-e szívósabbak az utóbbi évtizedekben, vagy az akvaristáknak nagyobb a szakmai jártasságuk — a helyes válasz bizonyára az, hogy mind kettő.

Tenyésztés Tenyésztéshez lehetőleg magunk neveljünk tenyészpárt 6-8 ivadékból álló csapatból, s ne akarjunk készen vásárolni, mert ritkán sikerül. Ne vegyünk olyan „Berliner xiphokat” vagy „Platy” tenyész-változatokat, amelyeknek hátsó testvége koromfekete (melanisztikus pigmentáltság). Az ilyen állatok farúszója könnyen letöredezik, és meglehetősen nagy százalékukon rákos daganatok keletkeznek. A halivadéknak vagy a sűrű népességű akvárium lakóinak a számlálását

319

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

„köbözéssel” végezhetjük. Várjuk meg, amíg a halak megközelítőleg egyenletesen oszlanak el a víztérben. Ekkor állapítsuk meg, hogy tíz hal mekkora vízteret foglal el, s ezt az arányt viszonyítsuk az akvárium többi, vízzel telt részének arányaihoz. Elevenszülő halak ivadékát egyenként is megszámlálhatjuk, ha vagdalt

Tubifex-szel alaposan megetetjük, majd a medence vizét részben lecseréljük. A jóllakott ivadék a frissített vízben egy helyben áll. Ezzel a módszerrel sikerült már 128-as létszámú ivadékcsapatot is hibátlanul megszámolni.

Betegségek megelőzése, kezelése A halparaziták behurcolásának megelőzésére a legfontosabb óvintézkedés az, hogy az újonnan beszerzett halakat elkülönítőben tartjuk mindaddig, amíg meggyőződünk egészséges voltukról. A másik megelőzési mód: ne gyűjtsünk élőeleséget olyan természetes vízből, amelyben halak élnek. Az újonnan berendezett akváriumba, minden 10 liter vízre számítva tehetünk egy kávéskanál jódozatlan konyhasót. Ez egyrészt gátolja a halparaziták elszaporodását, másrészt előnyösen befolyásolja a vízinövények fejlődését. Egy díszhal beesett (egyre laposabb, majd homorú) hasfala, mint kórkép önmagában semmit sem mond. Minthogy ez rendkívül sokféle — parazitás és nem parazitás — betegség tünete lehet, ne akarjunk kizárólag ennek alapján diagnosztizálni. Az egy helyben rázkódó („hintázó”) hal — pl. „Black Molly” — vagy megfázott, vagy így jelzi, hogy nem megfelelő, pl. infuzóriás a víz. Egyébként a „Black Molly” az akvárium „hangulatmérője”. A biológiai egyensúlyban levő akvárium munkálatai átlagosan naponta mintegy öt percet igényelnek az akvaristától. Téves tehát az a felfogás, hogy az akvarizálás csak sok szabadidővel rendelkező embernek való.

320

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ AKVARISZTIKA MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYNAPTÁRA (1912-1972) 1912. Megnyílik az újjáépített Fővárosi

Terrárium Egyesület fennállásának 25.

Állat- és Növénykert Lendl Adolf igazga-

évfordulóját ünnepli a Belvárosi Kávéház

tása alatt. Itt valósul meg a nyilvános

különtermében. Az egyesület vezetősége

akvárium terve.

aranyozott plakettel lepi meg a régi,

1912. VI. 17. Az ugyancsak Lendl Adolf

érdemes tagokat.

irányítása alatt álló Budapesti Aquarium

1937-1940. Akvárium kiállítások a buda-

és Terrárium Egyesület ülése a Rábel-féle

pesti Rómaifürdőn.

vendéglő különtermében

1938. Behyna Miklós Az aquarium élővi-

(Budapest I., Pauler u. 3.). A vezetőség

lága, berendezése és gondozása című

bejelenti, hogy a Belügy-minisztérium a

átfogó kézikönyvének megjelenése. (A

beadott alapszabályok tervezetét módosí-

Magyar

tás után elfogadja.

kiadásában.)

1919. I. 20. A Budapesti Aquarium és

1949. II. 7. A Virágkedvelők Egyesületé-

Terrárium Egyesület ismét megkezdi az

nek Akvárium és Terrárium Szakosztálya

első

alakuló ülését tartja az Egészségügyi

világháború

miatt

átmeneti-leg

Természettudományi

Társulat

beszüntetett működését. Össze-jövetel a

Múzeumban.

Modern Kávéházban.

1950. XI. 2. A Vallás- és Közoktatásügyi

1924. Kellner Jenő Szobaaquarium című

Minisztérium 3375/20/2/III/1950. számú

klasszikus kézikönyvének meg-jelenése.

átiratában felkéri a Magyar Hidrológiai

1932. VI. 2. A Budapesti Aquarium és

Társaság

Terrárium Egyesület fennállásának 20.

Akvárium Bizottságát az „Élősarok Moz-

évfordulóját ünnepli Budapest IV. ker.

galom” irányítására.

Váci u. 38. sz. alatt.

1950. XI. 10. A Magyar Hidrológiai

Limnológiai

Szakosztályának

1937. XI. 18. Megjelenik Az Akvárium

Társasig Limnológiai Szakosztálya Akvári-

folyóirat,

és

um Bizottságának első előadó ülése az

Terrárium Egyesület hivatalos közlönyé-

ELTE Ásványtani Intézetének földszinti

nek első száma.

előadótermében

1937.

Budapesti

Aquarium

és

1952. II. 20. A Magyar Természettudo-

321

Dr. Wiesinger Márton mányi

Akvarisztika, 1975

Társulat Biológiai Szakosztálya

„Élősarok-Akvárium”

Bizottságának

1960. IX. 3-13. A Budapesti Központi Akvarista Szakkör kiállítása a Kultúrkap-

alakuló ülése (Budapest, VIII. ker. Vas

csolatok

utca 20). Ez a szervezet később a TIT

Dorottya u. 6.).

„Központi

1960. IX. 10. Országos akvarista találko-

Akvarista

Szakkör”

néven

Intézetében

(Budapest,

szerepel.

zó a Kossuth-klubban.

1954. II. 3. Elkészült Kollányi Ágoston

1960. XI. 10. Dr. Herbert R. Axelrod, az

Kossuth-díjas filmrendező Akvárium című

Akvarista Társaságok Nemzetközi Szövet-

filmje. Szakbemutató a Híradó és Doku-

sége hivatalos lapjának (Tropical Fish

mentum Filmgyárban.

Hobbyst)

1954-55. A Fővárosi Állat- és Növénykert

Halak és halászat Brazíliában címmel,

újjáépített Akvárium és Terrárium részle-

expedíciójáról.

gének ünnepélyes megnyitása (1954. X.

1962. IX. 15-30. 50 éves a magyar

30.). Trópusi akvárium, 1955. II. 28.:

akvarisztika. - Jubileumi Akvarista Kiállí-

Hüllőház [Terrárium], 1955. XII. 31.:

tás a TIT Budapesti Központi Akvarista

Tengeri akvárium.

Szakkör rendezésében (A kiállítás helye:

1955. IV. 12. A TIT Budapesti Szervezete

VII. Lenin krt. 32.).

Biológiai Szakosztályának klubestjén a

1966. V. 12. Dr. Herbert R. Axelrod

Kossuth Klubban (A magyar akvarisztika

Trópusi halak gyűjtése a világ körül című

időszerű

előadása a Kossuth-klubban.

kérdései)

Kollányi

Ágoston

főszerkesztője

előadást

tart

bemutatja az Akvárium c. dokumentum-

1969. I. 14. TIT értekezlet a Budapesti

filmet.

Központi Akvarista Szakkör újraindításá-

1955. VII. 8. Akvarista nap és kiállítás

val kapcsolatos problémák megtárgyalá-

Pécsett, a Doktor Sándor Kultúrotthon-

sára, a Budapesti Szervezet titkárának

ban (TIT).

vezetésével. Ez évben nyílik meg a

1956. IX. Az Akvárium és Terrárium az

Természet-tudományos Stúdió, a TIT

akvarisztikát

Központi

és

terrarisztikát

felölelő

Akvarista

Szakkörének

új

biológiai folyóirat, a magyar biológiai

otthona. 1970. Az első magyar nyelven

szakkörök

megjelent akváriumlexikon az érdeklődők

közlönyének

megjelenése

(Gondolat Kiadó).

asztalára kerül: Hans Frey: Az akvarista

1956. IX. 30. Akváriumkiállitás Sopron-

kislexikona (Gondolat Kiadó).

ban, az Ady Endre Kultúrházban (TIT).

- 1972. Az első magyar nyelvű, önálló

1958. VIII. 17. Állandó Akvárium-kiállítás

terráriumkönyv

ünnepélyes megnyitása Szombathelyen

Bethen: Terrárium (Natura)

(a TIT-ben).

322

megjelenése

Pénzes

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ AKVARISZTIKA MAGYAR IRODALMA*

1. Krenedits Ferencz: Aquariumi tanul-

Magyar

mány. Pátria kiadás. Budapest, 1907.

kiadás. Budapest 1938.

2. Kellner Jenő: A szobaaquarium. Szé-

8. Az Akvárium Akvarista folyóirat.

kesfővárosi Állat- és Növénykert kiadása.

Budapest, 1924.

Egyesület szakfolyóirata. I-II. köt. Buda-

3. Horváth Károly: Aquarium terrárium.

pest 1937-1938.

„A kis könyvek” 8. Singer és Wolfner

9. Sárvári Horváth Pál: Akvárium ABC. A

Irodalmi Intézet Rt. ki-adása. Budapest

szerző kiadása. Budapest 1941.

1926.

10. Borsiczky István: A kezdők akváriuma

Konta Rezső:

Célszerű utasítások

Természettudományi

Budapesti Aquarium

és

Társulat

Terrárium

és a benne tartható ismertebb díszhalak.

aquariumok berendezésére és karban-

A szerző kiadása. Kolozs-vár 1942.

tartására. A szerző kiadása. Budapest

11. Koczogh Ákos: Halgyíktól az akváriu-

1927.

mig. „Nézzetek körül” 7. Ifjúsági könyvki-

5. Behyna Miklós: Édesvízi aquariumok

adó kiadása. Budapest 1951.

berendezése és kezelése. Székesfőváros

12. Dr. Lányi György - Dr. Wiesinger

kiadása. Budapest 1927.

Márton: Az akvarisztika alapjai. Termé-

6. Behyna Miklós: Az aquariumok beren-

szet és Technika. Budapest 1953.

dezése és gondozása. „Népszerű termé-

13. Dr. Lányi György - Dr. Wiesinger

szettudományi

Magyar

Márton: Akvarisztika. Művelt Nép Kiadó.

Társulat

kiadás.

Budapest 1955.

könyvtár”

Természettudományi Budapest 1931.

14. Teszársz Kálmán - Veres Géza:

7. Behyna Miklós: Az aquarium élő-

Útmutató a hazánkban előforduló trópusi

világa,

halak

berendezése

és

gondozása.

tartásához

és

tenyésztéséhez.

Veres Gézáné kiadása. Budapest 1955.

* Akvárium-könyvek és folyóiratok teljes jegyzéke.

323

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

15. Akvárium és Terrárium folyóirat. A

21. Horn Péter — Zsilinszky Sándor:

magyar

Akvarisztika.

biológiai szakkörök

közlönye.

Gyakorlati

díszhalte-

VOL. I—IV. Gondolat Kiadó. Budapest

nyésztés. Natura Kiadó, Budapest 1970.

1956-1959.

22. Hans Frey: Az akvarista kislexikona.

16. Hankovszky Dezső — Katona István

(Az eddig importált díszhalak tenyészté-

— Rosconi Győző — Szombath László:

sének leírásával). Gondolat Kiadó. Buda-

Akvarizálni kezdek. TIT ki-adás. Budapest

pest 1970.

1956.

23. Dr. Pénzes Bethen: Hálóval a tenge-

17. Anghi Csaba—Pénzes Bethen—Sulyok

ren. „Útikalandok” 102. Táncsics Kiadó.

Mária: A pálmaház. Az akvárium és

Budapest 1971. (A Fővárosi Állat- és

terrárium.

Növénykert Akváriumának tengeri gyűj-

Gondolat

Kiadó.

Budapest

1959. 18.

tőexpedíciói. — A szerk.) Kászoni

sporthorgászat.

Zoltán:

Akvarisztika

Tudományos

és

Könyv-

24.

Dr.

Kétéltűek,

Pénzes hüllők

Bethen: és

Terrárium.

kisemlősök

el-

kiadó. Bukarest 1963.

helyezése, gondozása a lakásban. Natura

19. Oláh József: Akvárium, terrárium,

Kiadó.

szobakert. „Kis Technikus Könyvtár” 3.

akvaterráriumot is ismerteti. — A szerk.)

Táncsics Kiadó. Budapest 1963.

25. Kászoni Zoltán: Akvarisztika, Tudo-

20. Dr. Lányi György: Korszerű akvarisz-

mányos Könyvkiadó, Bukarest 1972.

tika. Gondolat Kiadó. Budapest 1966.

324

Budapest

1972.

(Az

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

TARTALOM

BEVEZETÉS

AZ AKVÁRIUM TECHNIKAI KÖVETELMÉNYEI ÉS KÉZISZERSZÁMAI AZ AKVÁRIUM ANYAGAI ÉS ÉPÍTÉSE

10 10

KÉZISZERSZÁMOK ÉS HASZNÁLATUK MŰSZAKI BERENDEZÉS ÉS SZEREPE AZ AKVÁRIUMG ON DOZÁ SBAN SZELLŐZTETŐ SZŰRŐ- (FILTRÁLÓ-) KÉSZÜLÉK FŰTŐKÉSZÜLÉK VILÁGÍTÓTEST AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSE AZ AKVÁRIUM VIZE A VÍZ FIZIKAI SAJÁTSÁGAI A VÍZ KÉMIAI SAJÁTSÁGAI AZ AKVÁRIUM VÍZINÖVÉNYEINEK ÁTTEKINTÉSE AZ AKVÁRIUM CSIGÁI MAGYARORSZÁGI VÍZICSIGÁK ÉS ELŐFORDULÁSUK DÍSZHALAK BESZERZÉSE DÍSZHALÜZLETEK SZEREPE AZ AKVARISZTIKA ELTERJEDÉSÉBEN A BUDAPESTI DÍSZHALÜZLETEKBEN FORGALOMBA KERÜLT HALAK A DÍSZHALAK FORGALMÁNAK TÉNYEZŐI HAZAI HALAK AZ AKVÁRIUMBAN A „KING-IÓ” DIADALÚTJA

15 17 17 21 23 26 29 42 42 44 53 67 74 78 78 85 89 94 109

325

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

AZ ARANYHAL MAGYARORSZÁGI MEGHONOSODÁSA A MAGYARORSZÁGON MEGHONOSODOTT ARANYHALTÖRZSEK HATÁROZÓJA MELEG ÉGÖVI DÍSZHALAK DÍSZHALAK TERMÁLVIZEINKBEN MISKOLCTAPOLCA HÉVÍZ BUDAPEST-RÓMAIFÜRDŐ EGER MIVEL ÉS HOGYAN ETESSÜNK? FŐ ELESÉG IVADÉKHALAKNAK INFUZÓRIA MIKROFÉREG ROTATORIA ARTEMIA GRINDALFÉREG FŐ ELESÉG KIFEJLETT HALAKNAK ENCHYTRAEUS SZÚNYOGLÁRVÁK TUBIFEX PLANKTONRÁKOK KIEGÉSZÍTŐ ELESÉG SZÜKSÉGELESÉG A DÍSZHALTENYÉSZTÉS MESTERFOGASAI SZUBTRÓPUSI OÁZIS EURÓPÁBAN AZ AKVÁRIUMI HALAK BETEGSÉGEI I. NEM ÉLŐSKÖDŐK. OKOZTA HALBETEGSÉGEK OXIGÉNHIÁNY (ANOXEMIA) MEGHŰLÉS GYOMOR- ÉS BÉLGYULLADÁS (ENTERITIS) IKRA-VISSZAMARADÁS MÉRGEZÉS GÁZEMBÓLIA II. ÉLŐSKÖDŐK OKOZTA HALBETEGSÉGEK DARAKÓR (ICHTHYOPHTHIRIASIS) PLISTOPHORABETEGSÉG (SPOROZOASIS MYOLYTICA) HALTUBERKULÓZIS (TUBERCULOSIS PISCIUM) OODINIUM-BETEGSÉG („MORBUS COLISAE”) HALPENÉSZ (DERMATOMYCOSIS SAPROLEGNIACEA)

326

112 116 119 150 151 153 156 158 162 164 164 165 156 167 169 170 170 172 175 176 163 186 188 210 218 220 220 220 221 222 222 223 223 223 225 226 227 228

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

HASVÍZKÓR (SEPTICAEMIA HAEMORRHAGICA) A SZÁZÉVES BUDAPEST ÉS KÖRNYÉKE AKVARISTA SZEMMEL

230 232

AZ AKVARISZTIKA - BÉLYEGEKEN AKVARISTA ÉLMÉNYEK EGZOTIKUS TÁJAKON EGYIPTOM TÖRÖKORSZÁG SZÍRIA ÉS LIBANON KÍNA ÍRÓK ÉS KÖLTÖK AZ AKVÁRIUMRÓL EURÓPA HALAINAK JEGYZÉKE AZ AKVARISZTIKA TÖRTÉNETE AZ AKVARISZTIKA ŐSTÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON PÁZMÁN FERENC, AZ ELSŐ MAGYAR AKVARISTA VISSZAEMLÉKEZÉSE FONTOSABB GYAKORLATI TANÁCSOK AZ AKVARISZTIKA MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYNAPTÁRA (1912-1972) AZ AKVARISZTIKA MAGYAR IRODALMA

240 248 248 253 254 255 259 273 280 290 302 311 321 323

327

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

KI A D J A A GO ND O L A T, A TI T KI A D Ó J A • FEL EL ŐS KI AD Ó A G O ND OL A T KI A D Ó IGAZGATÓJA • FEL ELŐS SZERKES ZTŐ: BÍRÓ SÁNDOR • MŰSZAKI VEZETŐ: KÁLM ÁN EMIL • M ŰS ZAKI S ZERKESZTŐ: HAIMAN ÁGNES • A BORÍ TÓ - ÉS K Ö T É S T E R V K A T O N A K A T AL I N M U N KÁ J A . M E G J EL E N T 2 0 0 0 0 P É L D Á N Y B AN , 16,4 (A/5 Í V + 52 OL D AL FEKETE ÉS 1 6 OL D AL S ZÍ NES M EL L ÉKL ET TERJEDELEMBEN EZ A KÖNY V AZ MSZ 5601-59 ÉS 5602-55 SZABVÁNYOK SZERINT KÉSZÜ LT 75.3943.13 -1 ALFÖLDI NY OMDA, DEBRECEN

328

Dr. Wiesinger Mรกrton

Akvarisztika, 1975

329

Dr. Wiesinger Márton

Akvarisztika, 1975

dr.Wiesinger: Akvarisztika Mi kell egy akváriumhoz? Hat üveglap és megfelelő ragasztó, vagy fémváz és gitt, továbbá mosott folyami homok és kavics. Ezekből a kellékekből — megfelelő kézügyességgel — bárki megépítheti „üveg-falú tavát”. Még a betelepítés sem kíván elmélyült szakértelmet, csupán kellő körültekintést, és némi eligazítást a halaknak egymással, a növényekkel és a vízzel szemben támasztott igényéről. Ennyi ismeretet pedig bármely akvarista könyv első fejezeteiben megtalálhatunk. Ám ha valaki nem dísznek szánja az akváriumot, hanem kedvtelésből akar vele foglalkozni, akkor már megbízható „vezetőre” van szüksége, például egy olyan könyvre, amely nemcsak ismeretet, hanem szemléletet is ad. E könyv szerzője éppen az akvarista szemléletet tartja a legfontosabbnak, hogy olvasója ne csak „kívülről” lássa az akváriumot, hanem megismerje annak belső összefüggéseit, vagyis életét is. Megismerteti az olvasóval az első hazai díszhaltelepítéseket, az akvarisztika kezdeteit és későbbi történetét, tehát mintegy beavatja az akvarisztikába. Tizenhat színes képtáblán a trópusi halak és a legfontosabb vízinövények képe látható, míg számos fotó és rajz az akvárium építését, gondozását, az akvarisztika történetének egyes dokumentumait stb. mutatja be.

330