Sózási (rossz) szokások SÓ - A kémiában sónak nevezzük – azokat az anyagokat, melyek pozitív töltésű kationokból, és negatív töltésű anionokból állnak, azaz kifelé semleges töltésű ionos vegyületek. Ezek az ionok lehetnek szervetlenek (Cl¯) vagy szervesek (CH3COO¯), egyatomosak (F¯) vagy többatomos ionok (SO42). A sók legtöbbször szilárd halmazállapotú kristályokból állnak. - A konyhasó (vagy legfőbb összetevőjének kémiai neve után „nátriun-klorid”, melynek képlete NaCl, az egyik legismertebb só a Földön. - A sók elnevezése felhasználásukhoz és tulajdonságaikhoz kapcsolható hagyományos neveikkel történhet Pl. „konyhasó”. Mivel ez nyelvenként, sőt tájegységenként más-más lehet, ezért egyértelműsítésként kémiai elnevezésűket használják. A kémiában a sókat az őket alkotó ionokról nevezik el. A hivatalos forma szerint a névben előre veszik a kation (pozitív ion, pl. nátrium) nevét, majd kötőjellel az anion (negatív ion, pl. klorid) nevét (Nátrium-klorid - Sodium chloride – kősó - konyhasó). - A nátrium, ami a konyhasónak (nátrium-klorid) is egyik alkotórésze, szinte minden természetes élelmi anyagban megtalálható. Ezen kívül az élelmiszeripar is sok sót, só tartalmú tartósítószert használ fel a gyártás során (konzervek, kenyérfélék, húskészítmények, fűszerkeverékek, ételízesítők stb.).
Evolúciós örökség Évmilliókon keresztül arra voltunk rákényszerítve, hogy a bevitt tápanyagokat minél hosszabb ideig, minél hatékonyabban megőrizzük. A hús a szervezetet gyorsan juttatja nagy mennyiségű kalóriához. Magas a fehérje, koleszterin, zsír és ásványi anyag tartalma. A növényi és állati eredetű fehérjék legfontosabb tulajdonsága, hogy nélkülözhetetlen testépítő vegyületek. A zord időket megélt emberiség nem élhette volna túl hús és só fogyasztás nélkül. Többnyire ugyanis olyan vízben kevésbé oldható anyagokat tartalmaznak, amelyek nem tudnak a vizelettel könnyen eltávozni. Az ember számára a só életfontosságú anyag, legkönnyebben a hús fogyasztás révén jut hozzá a szervezet. A hús sós íze nátrium tartalmának köszönhető. A só nem is olyan rég, még annyira értékes volt, hogy fizetőeszközként használták. Természetes körülmények között nem áll korlátlan mennyiségben rendelkezésre. Az ipari forradalom viszont a sót könnyen hozzáférhetővé tette. Így az egy főre jutó só fogyasztás a többszörösére nőtt. Hosszú idő elteltével kiderült, hogy a túlsózás magas vérnyomást, ez pedig bizonyos szervekben vérellátási zavarokat okoz. Főként ott, ahol az anyagcsere fokozottabb és az bőségesebb vérellátást igényel. A ma élő „civilizált” emberiség számára viszont veszélyekkel jár a túlzott cukor, só és zsírbevitel. Az élelmiszeripar óriási túlkínálata és a mozgásszegény életforma együttesen megnehezítik a tudatos vásárlási szokások és az egészséges életmód kialakításának gyakorlatát. A zsíros, túlsózó konyha, a gyorsétkezdék kínálata mind károsan befolyásolják életmódunkat, egészségi állapotunkat. A magas energia tartalmú ételek fogyasztásával nehezebbé válik szervezetünk fehérje anyagcseréje. A keletkező salakanyag-többletet és a fölösleges só mennyiséget ugyanis a 1