Görögkatolikus szemle 2013/12 december by Hajdúdorogi Egyházmegye

A Máriapócsi Lelkigyakorlatos és Zarándokház programjai 2013. DECEMBER 1. Máriapócs várossá válásának 20. évfordulója püspöki Szent Liturgia díszvendég: Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes 3. Boldog II. János Pál Idősek Otthona munkatársainak lelkinapja 6. Szent Miklós ünnepe 7. Hajdúdorogi Szent Bazil Oktatási Központ Óvoda dolgozóinak lelkinapja Kántorjánosi cigány hívek lelkinapja 8. Szent Anna csodálatos foganása – a gyermeket várók és gyermekáldásért imádkozók búcsúja (19.00-től virrasztás) 9. Szent Anna csodálatos foganásának emléknapja

10. Boldog II. János Pál Idősek Otthona munkatársainak lelkinapja 11. Debreceni Görögkatolikus Egyházközség lelkinapja 12. Tiszai Esperesi Kerület karácsonyi lelkinapja 13–15. Kántorok lelkigyakorlata (vezeti: Fülöp püspök atya) 14. Kispapok szüleinek lelkinapja 14–15. Nyíracsádi fiatalok karácsonyi lelkigyakorlata 24. Pócsi karácsony – élő betlehemes játék 25. Jézus születésének ünnepe (karácsony I. napja) 26. A Szent Család ünnepe (karácsony II. napja) 27. Karácsony III. napja (Szent István diakónus ünnepe) 31. Óévbúcsúztató

2014. JANUÁR 1. Az Úr körülmetélése, Nagy Szent Bazil főpap ünnepe, polgári újév 5. Vízkereszt búcsúja 6. Vízkereszt ünnepe 17–19. Jézus ima lelkigyakorlat 18. Cursillo Ultreya 20. A kegyhely dolgozóinak zarándoklata Sajópálfalára 24–26. Egyházközségi világi vezetők lelkigyakorlata

JELEN

Kocsis Fülöp

Hitünk látható jele:

AZ OLTÁR Vagy talán nem is annyira látható? Valóban kevés az az alkalom, amikor bizánci templomainkban megpillanthatjuk az oltárt. Eltakarja szemünk elől az ikonosztáz, a bezárt királyi ajtó, néhol még a behúzott függöny is. Ám amikor felhangzik a Szent Liturgia kezdőáldása, elkezdődik az a folyamat, amely egyre közelebb hozza hozzánk. Nem az építményt, hiszen az kőből vagy fából készült, s nem lehet elmozdítani. (Ha netán elmozdulna, újra kellene szentelni!) Mégis, még ha végig a helyünkön maradunk is, az oltár a liturgia folyamatában fokozatosan egyre közelebb kerül hozzánk. Nem tévedés, nemcsak mi közeledünk az oltárhoz, hanem az közelít felénk, a teljes egyesülésig…

i az oltár? Ha a templom az Isten háza, akkor annak központi része, a kiemelt trónus, az egyedül Istennek fönntartott hely az oltár. Itt van rajta állandóan az Evangélium, amely magát Krisztust jelképezi, az áldó kereszt és az Eucharisztiát őrző kis szekrény, a frigyláda újszövetségi formája, a szentségház. Más nincs is az oltáron, nem is szabad, hogy legyen. Erre, a világon legszentebb helyre, a világ legeslegértékesebb tárgyai mellé méltatlan volna bármit tenni akár esztétikai, akár gyakorlati okok miatt. Igaz, itt fekszik még az Evangélium alatt egy összehajtogatott kendő is, amelynek neve: antimenzion. Ez azonban valójában magát az oltárt jelképező liturgikus eszköz, amelyet a püspök egy évben egyetlenegyszer készít el és áld meg az egyes templomok használatára. A neve is ezt jelenti: másik asztal, vagy asztalt helyettesítő. Azt lehet mondani, hogy ez az antimenzion az oltár lelke. A szent áldozat bemutatásakor kihajtogatja a pap, ekkor előtűnik a rajta ábrázolt ikon: Krisztus sírbatételi eseménye, a nagypéntek. Erre helyezik majd az adományokat, a kenyeret és bort, s erről veszi le a pap Krisztus testét és vérét, hogy a híveknek nyújtsa. De ne szaladjunk ennyire előre a szent eseményben!

Épp csak elindult a közeledés folyamata, amelybe a kezdőáldásra énekelt Ámen-nel kapcsolódunk be mi is. A pap az oltár előtt áll, mint Mózes a hegyen, a diakónus pedig a nép között marad, mint Áron, aki vitte a szót. A füstölgő hegyhez még közeledni sem mertek az emberek, elég volt, ha Mózes közvetített feléjük. Itt sem kevésbé félelmetes dolog történik, hiszen a Magasságbeli velünk is szóba áll, közvetítőkön keresztül hallatja hangját, majd egyre közelebb lépve egészen át- és magába ölel bennünket. Ez a Szent Liturgia. Az oltártól indul, fölajánlásainkat az oltárra visszük, az oltáron pedig megelevenedik a megtestesülés, a kereszthalál, a föltámadás, a mennybemenetel és a pünkösd titka. Ebbe a kozmikus drámába von be bennünket a liturgia pusztán az egyszerű Ámenek, Uram, irgalmazz-ok éneklése révén. Persze csak akkor, ha a szánkkal együtt a szívünk is énekel. A zsoltározás végeztével, amikor a harmadik antifónát énekeljük, a pap fölemeli az Evangéliumot az oltárról, és elindul vele körbe a szentélyben, majd kijön az északi ajtón – egyes helyeken még a templomot is körbejárja vele –, hogy az ekkorra teljesen kinyílt királyi ajtó elé érkezzék. Ez az a pillanat, amikor először látszik az oltár. Várja, hogy a hívek közé lépő Krisztus, tanítói körútja után, újra elfoglalja rajta a helyét. A diakónus mindnyájunkat int, magasra emelt könyvvel és hanggal figyelmeztet: Bölcsesség! – és belépve a szentélybe visszateszi az oltárra az Evangéliumot. E szimbolikus cselekedetet aztán kézzel fogható, füllel hallható valóság is követi, amikor a felolvasó az Apostolt, a diakónus vagy pap pedig az Evangéliumot énekli. Majd meg is magyarázza a hallottakat, hogy értelmünkön át minél mélyebben hatoljon belénk, eresszen bennünk gyökeret a körbejárt és elhangzott Szó. A másik körmenet – amely alatt megint látható az oltár – az adományokkal történik. Ugyanazon az ajtón át szintén a hívek közé jön a fölajánlási adományokkal a pap, a diakónus és segédletük. Ez a körút most már valamiképp minket is fölvisz, bevisz a szentélybe. A diszkoszra helyezett Bárány körül lévő kenyérdarabkák minket jelképeznek. Ekkor történik a perselyezés, hiszen az összegyűjtött adományok szintén azt a jelentést hordozzák, hogy mi is egészen odaadjuk magunkat, ahogyan Krisztus is nekünk adta magát. Az oltáron aztán minden megváltozik. A kenyér Istenné lesz, az Isten kenyérré – s mindez azért, hogy mi Istenné váljunk. Ez oltár nélkül nem lehetséges. Az oltáron történik az átváltozás. Ez a Szent Liturgiának, a templomnak, az egyháznak, egész életünknek a célja: hogy átváltozzunk. Ne mássá, hanem igazi önmagunkká. Az oltár a templom szíve. A mi szívünk pedig oltárrá válik azáltal, hogy hozzánk érkezik, átölel bennünket, lakást vesz bennünk az elérhetetlen Isten.

Testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma… (1Kor 6,19).

SZINAXÁRION

Dr. Papp Szabolcs

SZENT MELÁNIA

(December 31.)

A mai világ csak a saját logikáját hajlandó elismerni, ezért értetlenül áll az előtt, ha egy fiatal lány egész lelkével Krisztushoz ragaszkodik, és a világi élet örömei helyett szerzetes akar lenni. Különcnek tartja azt, akinek meggyőződése, hogy az imádságnak és böjtnek szentelt élet hozza el számára a boldogságot.

em csak ma ilyen a világ, ilyen volt Rómában a IV-V. században is. Szt. Melánia ősi, gazdag és befolyásos családban született 383 körül, szülei a Valeria és a Ceionia nemzetség tagjai voltak, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy lányuk férjhez menjen, gyerekei szülessenek, így biztosítva a hatalmas vagyon átörökítését. Melánia ennek ellenére sohasem adta fel tervét, hogy Istennek szentelt életet éljen. 14 éves korában Melániának össze kellett házasodnia unokabátyjával, a szintén Valeria nemzetségből származó Pinianusszal. Melánia már a házasság legelején kérte férjét, hogy éljenek tisztaságban, vagy bocsássa el magától. Pinianus azt válaszolta, hogy most még nem engedheti meg. Ha már lesz két gyermekük, akik öröklik a vagyont, akkor mindketten lemondanak majd a világról. Melánia először egy kislánynak adott életet, akit Istennek ajánlottak. A második gyermek, egy koraszülött fiú volt, aki megkeresztelése után meg is halt, és az édesanya élete is veszélybe került. Piniaus, látva felesége szenvedését, kérte az Urat, hogy őrizze meg Melánia életét, és fogadalmat tett, hogy életük hátralevő részét tisztaságban fogják tölteni. Miután Melánia fölépült, többé nem viselt drága ruhákat és ékszereket. Hamarosan a lányuk is meghalt. Melánia szülei azonban nem akarták eltűrni, hogy a fiatalok Istennek szentelt életet éljenek. Csak miután Melánia apja halálos beteg lett, akkor kértek bocsánatot a fiataloktól, s engedték meg, hogy saját útjukat járják. Ebben a kibékülésben nagy segítséget nyújtott Melánia apai nagyanyja, az idősebb Melánia, akinek korábban hasonlóan kellett küzdenie a család ellenvetéseivel. A szent házaspár elhagyta Rómát, és Isten szolgálatára szentelt, teljesen új életet kezdtek. Pinianus ekkor 24, Melánia 20 éves volt. Elkezdték látogatni a betegeket, befogadni a vándorokat, segíteni a rászorulókat. Meglátogatták a száműzötteket, a bányamunkára ítélteket és az adósok börtönében nyomorgókat. Eladták hispániai és itáliai birtokaikat, nagylelkűen támogatták a monostorokat, kórházakat, özvegyeket és árvákat.

Szülőföldjüket elhagyva először Nolába mentek, Nolai Szt. Paulinushoz, aki talán távoli rokonuk volt. Majd Szicília következett, végül a barbárok betörései elől Afrikába hajóztak. Ott a helyi püspökök áldásával adományokat juttattak monostoroknak és templomoknak. Ez idő alatt Melánia szigorú böjtöléssel fegyelmezte testét, lelkét pedig a Szentírás állandó olvasásával erősítette. Másolta a Biblia könyveit, és szétosztotta azoknak, akiknek nem volt. A házaspár hét évet töltött Karthágóban, ahol barátságot kötöttek Szt. Ágostonnal, majd elhatározták, hogy meglátogatják Jeruzsálemet. Erre a zarándoklatra a családból is többen elkísérték őket, meglehetősen sok szolgával. Alexandriában Szt. Cirill fogadta őket. Jeruzsálemben aztán szétosztották maradék aranyukat a rászorulóknak, s ettől kezdve szegénységben és imádságban éltek. Melánia visszavonult egy cellába az Olajfák hegyén, és csak olykor-olykor találkozott férjével. Később monostort alapított, ahol időnként 90 nővér élt engedelmességben. Alázatból nem fogadta el, hogy apátnőjük legyen, újra a remeteséget választotta. Arra tanította a nővéreket, hogy éberek legyenek és imádkozzanak, gyakorolják az Isten- és emberszeretetet, tartsanak ki az ortodox hitben, őrizzék meg testük és lelkük tisztaságát. Arra buzdította őket, hogy engedelmeskedjenek Isten akaratának. Erőfeszítéseinek köszönhetően kápolna és oltár épült a monostorban, ahol Zakariás próféta, Szt. István első vértanú és a szebasztei 40 vértanú ereklyéit őrizték. Ebben az időben férje, Szt. Pinianus elhunyt az Úrban. Eltemette ereklyéit, majd még négy évet töltött böjtölésben és szüntelen imádságban. Melánia egy férfimonostort is akart alapítani a hegyen. Az Úr megáldotta tervét, s egy jótevőt küldött, aki gondoskodott a monostor költségeiről, így a munka egy év alatt elkészült. Miután ezeket a feladatait elvégezte, Melánia elhagyta Jeruzsálemet és Konstantinápolyba ment. Ebben az időben sokan estek Nesztoriosz tévtanításának hálójába. Melánia mindenkinek kifejtette az ortodox tanítást, és sokakat vezetett vissza az igaz hitre. Imádságaira számos csoda is történt. Visszatérve a monostorába, érezte halála közeledtét, amit elmondott az ottani papnak és a nővéreknek. Végső beszédében is a tisztaság megőrzésére buzdította őket, majd örömmel vette magához az eukarisztiát, s békében hunyt el 439-ben.

KELET

Kanyó Árpád HIT ÉS LITURGIA

A Hit évében azt keressük, „mit hisz”, amikor „ünnepel” az egyház. Sorozatunk első része a liturgikus nap istentiszteleteit – a teljesség igénye nélkül – vizsgálva közelít hitünk vonásaihoz.

A HIT ÜNNEPLÉSE – a szentségekben – A Hit évének zárásaként a Szentlélekre tekintünk, aki a keresztény ember számára az „élő víz forrása”, s úgy jelenik meg az egyház életében, mint a Krisztusban való élet teljessége. Ő gerjeszti bennünk az Isten utáni vágyat, és a hit révén csillapítja is lelki szomjúságunkat. A Szentlélek szerepe különösen is tetten érhető az egyház szentségi életében, ezért most a szentségekre tekintve keressük azok hitünk számára fontos, e pár sorban kiaknázhatatlan üzeneteit.

ltalánosságban megállapíthatjuk, hogy a keletiek szentségekről vallott felfogása őrzi a titok jelleget (szívesebben „misztérium”nak is nevezik azokat), s nem törekednek sem szűkös jogi kategóriák megállapítására, sem különféle értelmezések kizárólagossá tételére, vagy egzakt meghatározások kialakítására. A szentségekben nyilvánvaló a hit titokzatossága: céljuk, hogy általuk az Isten Lelke megszentelje az embert, és áthassa az egész világot. A kiszolgáltatásukban a passzív formák uralkodnak, ezzel is érzékeltetve, hogy Isten cselekszik általuk. Szent Pál alapján (1Kor 11,27kk) hangsúlyozzák, hogy a hit és az imádság nélkül méltatlanná válik a szentség felvevője. 1. Keresztség: A Szentháromság nevében történő keresztség a többi szentség előfeltétele. A Szentlélek által beépülünk Krisztus Testébe, s e szentség az egyház fontos alaptételének, az Atya, Fiú és Szentlélek örök közösségének lényeges megvallása is. A Krisztusba való beépülés szempontja mellett a gonosztól való megszabadulás és az ember új teremtésének valósága is nagy hangsúlyt kap. 2. Bérmálás: Amint Keleten többen hangsúlyozzák, nem csupán a

Lélek ajándékait, hanem magát a Szentlelket kapja a bérmálkozó, s ez felhívást jelent hitének tudatos megvallására, és az őt befogadó közösség, az egyház iránti felelősségteljes életmódra, mivel felvétetik Isten népébe, s ez a keresztség egyfajta megerősítése is. Sokszor „pecsét”-nek nevezik, utalva arra, hogy Krisztus lefoglalt szolgáivá lettünk, és a Lélek bevezet minket a Krisztusban való új életbe. A „pecsétet megtartani” ősrégi kifejezés pedig a hit egész életen át való megtartását jelenti. 3. Eukarisztia: Az egyház életének alapját jelentő szentség. Keleti teológusok különösen is hangoztatják, hogy minden helyi egyházban a maga teljességében jelenik meg az Eukarisztia révén Krisztus Titokzatos Teste. Mint a szentségi élet középpontja, a „vértelen áldozat” bemutatása a híveket is rá akarja vezetni: legyenek Istennek szentelt áldozattá. Az első három szentséget „beavató szentségek”-ként ismerjük, s e hármat Keleten egyszerre szolgáltatják ki. 4. Bűnbocsánat szentsége: A hit szempontjából a bűnbánat szentsége a lelki fejlődés fontos eszközének számít. Benne nem annyira mint „bíró”-nak, hanem inkább mint „or-

vos”-nak valljuk meg vétkeinket, s a kapott elégtétel is a lelki gyógyulást szolgálja. Az ember jobbítása a fő cél, mely a hit megerősítő kegyelme nélkül nehézkesen lehetséges. 5. Házasság: Férfi és nő házassága a korai időktől kezdve Krisztus és jegyese (egyháza) titokzatos egységének az ikonja. Az új keresztény család létrejötte révén a keresztény hit első továbbadási helye, a „hit iskolája” is. Kelet hangsúlyozza a házassági koronák, s az egész házasság vértanú jellegét: a Krisztus szeretetébe való beoltódás mellett a házasság a vértanúsághoz hasonló lemondást és a hittel teli elszántságot is megkívánja. 6. Egyházi rend: A szolgálatra kiválasztott férfiak a Lélek leszállása által tanúi a Szentlélek elevenségének. Az apostoli folytonosság révén megtapasztalható az egység hitünk alapjával és hirdetőivel, Krisztussal és apostolaival. 7. Betegek kenete: A Krisztus szenvedésében való részesedésünk hitbeli szemlélése mellett e szentség a lelki-testi gyógyulást és a bűnbocsánat szempontjait is kiemeli. Isten Lelke működik a testi és lelki gyógyulásban.

A szentségek fontosságára az alábbi szavak jól rámutatnak: „A Lélek jó illata is bőségesen kiárad és betölt mindent, de akinek nincs hozzá szaglása, az nem tudja észlelni azt.” (Nikolaosz Kavaszilasz) LEGYÜNK A LÉLEK JÓ ÉSZLELŐI!

ÜZEN A BIBLIA

Dr. Soltész Mihály

A BIBLIA ÜZEN ÉVA LÁNYAIRÓL

Egy szolgálólány – aki mindig Istenről beszélt (2Kir 5,1–15)

„Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el titeket, és tanúim lesztek Jeruzsálemben… egészen a föld határáig.” (ApCsel 1,8) Kr. e. a 9. század – Izraelben béke van. A szír király csapatai időnként mégis betörnek Izraelbe, és foglyokat visznek magukkal. Egy zsidó kislányt is elvisznek. Neve ismeretlen, nincs feljegyezve. Naamán a sereg főparancsnoka. A felesége szolgálója lesz a kislány.

dulásból élhet. Mindenkit messziről kell figyelmeztetnie, ne közeledjen. Egy darabig titkolja a betegségét, amíg lehet, de a betegség elhatalmasodásával a titok kiderül, már a szolgálólány is tud a szomorú helyzetről.

alán hívő szüleinek az imádsága segítette a leányt, hogy a damaszkuszi rabszolgapiacról igen jó házba került. A ház urának súlyos gondja van. Bélpoklos lett. Rémülten fedezi fel lepráját a parancsnok. Ez a betegség a legborzalmasabb, amit az ember megkaphat (Lev 13,45–46). A lepra kitaszítja az embert a társadalomból. Elkerülhetetlen a halál, bár évekig eltarthat, amíg a leprás megszabadul szörnyű magányából. Naamán tudja, mi vár rá. Talán évekig is élhet, de elszakadva feleségétől, barátaitól. Mi lesz vele? A városon kívül fog bolyongani, kol-

A kis szolgálót segíti az Istenbe vetett hite, amit a szülői házból hozott. Nem keseredett meg a szen-

vedések és a szabadság elvesztése miatt. Békességben él gazdáival. Ők is bíznak benne. Naamának és a családjának nehézségei vannak. De ezekkel Istenhez kell fordulni. Ezek az emberek nem tudják, hogy Istennek van szolgája itt a földön: Elizeus. Az ő szülei igen nagy tisztelettel beszéltek róla. Csak ennyit mond: „Ha uram a prófétához fordulna Szamariában, biztosan megszabadítaná leprájától.” Ez a pár szó mekkora változást hozhat egy ember életében! A halálra való állandó gondolás helyett az élet reménye csillan fel. Az asszony komolyan veszi a szolgáló szavait. Naamán elindul ajándékokkal megrakodva Elizeus prófétához. Amikor visszatér, nemcsak teste gyógyult meg, hanem a gyógyulás megérintette a szívét is. A hazatérés után nyilvánvaló lesz: ez az ember bízik Izrael Istenében. „Most már tudom, hogy nincs Isten a

ÜZEN A BIBLIA világon, csak Izraelben.” Az élő Isten imádója lesz a bálványimádóból. A zsidó kislánynak az életéből csak ez a néhány szó van feljegyezve, többet nem hallunk róla. Mit mondhatunk el a szolgálóról? Ő még nem hallhatta Jakab apostol intését: „mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, belőle fakadó tettei azonban nincsenek? (Jak 2,14). A hit halott tettek nélkül (Jak 2,26). A kislány a háztartásban lelkiismeretesen végezte a munkáját. Azt tette, amit századokkal később az apostol mond. Látja a család súlyos gondját, beszél, s nem gondolja, hogy jelentéktelen volna, hiszen túl fiatal (1Tim 4,12). Nincs zavarban, látja, hogy egy ember nagy bajban van. Hiszi azt, hogy Izrael Istene meg tudja szabadítani Naamánt a súlyos betegségéből. Ezt a hitét bátran ki is mondja. Az eredménye pedig meghökkentő. Naamán és családja előtt új jövő tárul fel.

Közel ezer esztendővel később azt mondja Jézus a tanítványainak: „Tanúim lesztek.” Mit tesz a tanú? A tanú feladata, hogy elmondja másoknak, amit magunk hallottunk és láttunk (1Jn 1,2–3). Ha valaki így cselekszik, Isten megerősíti szavát, és áldása követi azt. Aki így tesz tanúságot, olyan lehetőségei lesznek, amikről azelőtt nem is álmodott. Néhány szó egy embernek új életet, családjának reménységet szerzett. A néhány szó Izrael Istenének a dicsőségére szolgál. Ez a kisleány a szavai által, amit a Biblia megőrzött, szól hozzánk, pedig már ő réges-régen halott. Cselekedete fennmarad, amíg csak ember él a földön. A szolgáló an�nyit mond, amennyit tud, de megmutatja, hogy hite által hasznos lehet a környezete számára. Szavai végül is erőforrássá lesznek. Egy jelentéktelen kislány, egy egyszerű szolgáló is megmenthet rászoruló embereket, családokat.

MÚLTUNK

Endrédi Csaba, történelem PhD-hallgató, Debreceni Egyetem

Kormányzati lépések A DOROGI EGYHÁZMEGYE VAGYONI HELYZETÉNEK RENDEZÉSÉRE AZ I. VILÁGHÁBORÚ UTÁN A kormányzat sok nehézséget igyekezett orvosolni az egyházakkal kapcsolatosan az I. világháborút követő időszakban. Ekkor még úgy tűnt, hogy a fiatal Hajdúdorogi Egyházmegye is komoly támogatásra számíthat, hiszen a trianoni döntés még az átlagosnál is súlyosabban érintette a néhány éve megalapított püspökséget.

zek között a kormányzati lépések között az egyik fontos intézkedés volt, hogy igyekeztek felmérni, milyen jövedelemkiesést jelentett a papságnál a Tanácsköztársaság időszaka, és az elmaradt papi járandóságokat ki is fizették. Ez vonatkozott a Hajdúdorogi Egyházmegye papjaira is. Az elszámolásról szóló bizonylatokat még ma is őrzik a Görögkatolikus Püspöki Levéltárban. A másik intézkedés azt célozta, hogy a lakosság felé könnyebben érvényesíthetők legyenek a papi járandóságok. Ennek előzménye az volt, hogy 1920. október 27-én ös�szeült az Országos Katolikus Kongruatanács, amely megállapította, hogy a természetben teljesítendő párbér szolgáltatások – amelyek a lelkészek fő jövedelmi forrását jelentették – nem folynak be, ezáltal a lelkészek megélhetése bizonytalanná vált. Az erről szóló állásfoglalást megküldték a minisztériumnak, amely nem késlekedett a szükséges intézkedéssel, és ahogy az erről szóló, hercegprímásnak küldött tájékoztatásból kiderült, erről valamennyi vármegyei alispánt azonnal értesítették is, már 1920. december 15-én. Ebben azt írták, hogy „…a kellő tapintat szem előtt tartásával a párbér szolgáltatások behajtása körül megfelelő eréllyel járjanak el”. Ez azért is fontos gesztus a kormány részéről, mert különösen 1894-95, vagyis az egyházügyi törvények meghozatala

óta az egyház és az állam teljes szétválasztásáról beszélhetünk, itt mégis egy – az egyházat érintő – kérdésben az államhatalom saját adminisztratív eszközeivel sietett a papság segítségére. A kormányzati beavatkozás természetesen a görögkatolikus lelkészeket is kedvezően érintette, de nem csak ez. Miután a trianoni szerződéssel nyilvánvalóvá vált, hogy a hajdúdorogi püspökség számára elveszett a Pásztory-féle hagyaték mint püspöki törzsvagyon, elkerülhetetlenné vált, hogy rendezzék a birtok és vagyon nélkül maradt fiatal egyházmegye sorsát anyagilag. A kormányzati beavatkozást 1920 nyarán egy a kultuszminisztériumból a pénzügyi tárcához írt levél indította el, amelyben javasolták, hogy a görögkatolikus papnevelde számára a minisztérium kezdeményezzen tárgyalásokat, és szerezze meg az Osztrák-Magyar Bank nyíregyházi épületét. Ezt a lehetséges megoldást Miklósy István püspök ajánlotta a miniszter figyelmébe, aki mint láttuk, továbbította azt kollégájához. A kezdeményezésre azonban elutasító válasz érkezett július 01-jén, ám a vallás- és közoktatásügyi tárca az előzményekre való hivatkozással még az év november 15-én újra kísérletet tett, hátha sikerül a pénzügyminisztert jobb belátásra bírni az ügyben. A levelezésről a szaktárca átiratok útján folyamatosan tájékoztatta az esztergomi érseket is.

A megindult folyamat egyik sajátossága, hogy az ügyintézés kezdete után nem sokkal kormányváltás történt. Éppen 1920. július 19-én, vagyis az első levélváltás hónapjában váltotta fel a korábbi SimonyiSemadam-kormányt az első Telekikormány. A tárcák között folytatott párbeszéd a görögkatolikus ügyekben azonban azért nem szakadt meg, és azért nem kellett újra elölről kezdeni az egészet, mert mindkét kormányban ugyanaz a személy töltötte be az érintett tárcák miniszteri pozícióit. A kultuszminisztériumot Haller István, a pénzügyminisztériumot pedig Korányi Frigyes vezette. Ennek ellenére Haller miniszter levele igyekszik indokolni, hogy miért veti fel a kérdést Korányinál. Ebből pedig nagyon világosan kiderül nemcsak az, hogy miként akarták rendezni a püspökség vagyoni helyzetét, hanem az is, hogy mi volt a kormányzat szándéka azzal, hogy néhány évvel korábban zöld utat adott a magyar ajkú keleti keresztény egyházkormányzat megalakításának. Haller erről így ír: „A hajdúdorogi görög szertartású katolikus egyházmegye létesítésével kapcsolatos kérdések megoldásának nagy fontosságára való tekintettel kénytelen vagyok a fentebb jelzett ügyre visszatérni. A nevezett egyházmegye létesítése ugyanis magyar nemzeti szempontból történt azzal a célzattal, hogy a görög szertartású katolikus magyarság egyházi életéből is teljesen kiküszöböltessék a szláv és oláh liturgikus nyelvekkel együtt az azokhoz fűződő nemzetiségi kultúra minden maradványa.” Vagyis a magyar nemzeti érzelem megerősítése volt az a

MÚLTUNK hivatás, amelyet a kormány szándékai szerint az egyházmegyének be kellett töltenie, illetve létrehozásával a politika igazolta a közvélemény felé a magyarság iránti elkötelezettségét nemzeti, nemzetiségi kérdésekben. És bár akkoriban még béke volt, úgy tűnik, a vesztes háború után ez a küldetés mit sem veszített fontosságából, hiszen a levél erre is kitér, amikor írója így fogalmaz: „A hajdúdorogi egyházmegye Makótól Debrecenen, Kis-Várdán, Sátoraljaújhelyen, Miskolczon át mindenütt határos a megszállt területekkel és így a már demarkációs vonalon túl eső görög katolikus vallású oláh és rutén vidékekkel. A megmaradt ország integritásának érdeke is megkívánja tehát, hogy annak egyetlen görög katolikus Egyházmegyéje, a hajdúdorogi püspökség, ha nem is fényűző módon, de a fejlődéshez szükséges méretekben el legyen látva mindazzal, amit a magyar állam az Apostoli Szentszékkel kötött egyezményben – e tekintetben biztosított.” Azon túl, hogy a levélben foglaltak teljesen egyértelművé teszik az eredeti egyházmegyei alapítás politikai motivációját, a kultuszminisztérium igyekezett megoldási lehetőséget is kínálni a pénzügyi tárca számára. Nem erőltette tovább az Osztrák-Magyar Bank épületének átadását, hanem azt javasolta, hogy miután az egyes tárcák hatáskörét az adott helyzetben meghaladja egy ilyen beruházás, ezért közösen terjesszék a kormány, azaz a minisztertanács elé az ügyet, amelynek rendezését „…a lezajlott világháború odázta el, de melyet most már tovább halogatni az új püspökség céljainak kockáztatása nélkül alig lehet”. Haller miniszter aktivitása azonban nem állt meg itt, hanem még ugyanezen a napon levelet írt Teleki Pálnak, az új miniszterelnöknek, amelyben lényegében hasonló tartalom mellett érvelt a papnevelő intézet felállítása és általában a görögkatolikus ügyek anyagi ren-

dezése mellett. Ebben a levélben viszont nem a minisztériumok mozgásterét meghaladó hatásköri kérdésekre hivatkozott, hanem azt írta, hogy az egyes tárcák költségvetése tulajdonképpen csak az illetményekre elegendő, ezért egységes kormányzati intézkedésre van szükség. Az így elindított folyamatba igyekezett a miniszter Csernoch érseket is bevonni, és neki is megküldte a tárcák közötti levélváltás átiratait, amelyre a magyar katolikus egyház vezetője terjedelmes levélben válaszolt, még az év december 13-án. Az esztergomi érsek némiképp másként látta ennek az ügynek a megoldását, illetve annak hangsúlyát máshova helyezte. Először is már a dokumentum első soraiból kiderül, hogy a miniszter annak hatására tette az elsők között elintézendő üggyé a magyar görögkatolikus kérdést, hogy Miklósy István beadvánnyal fordult hozzá, amelyben sürgette, hogy az állam álljon helyt, és vállalt kötelezettségeit teljesítse a hívek és az egyház felé. Ezzel a prímás is egyetértett, ám ezt írta a miniszternek: „Föltétlenül kívánatos volna, ha a magyar állam a hajdúdorogi egyházmegye végleges kiépítését a püspök úr javaslata szerint mielőbb megvalósítaná. Alig hiszem azonban, hogy ez a kormány legjobb akarata mellett is hamarosan bekövetkeznék. … A magyar Kormány először a hajdúdorogi egyházmegye központi kormányzására szükséges épületekről gondoskodjék. A papnövelde ügyének jobb időkre halasztása nem válik az ügy kárára...” Ugyanitt ismét világossá tette, hogy a papnevelés kérdését az Esztergomi Központi Kollégium és a Budapesti Szent Imre Kollégium keretein belül látja rendezhetőnek. Ugyanakkor a prímás megfontolásra ajánlotta a püspök és a káptalan földbirtokhoz való jut-

tatását is, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ezeknek az egyházi vezetőknek a megélhetése biztosított legyen. Csernoch érsek tehát pusztán a legszükségesebb működéshez nélkülözhetetlen ingatlanokkal javasolta ellátni az egyházmegyét. A többit a katolikus egyház keretein belül akarta megszervezni annak ellenére, hogy Miklósy püspök – ahogy fentebb olvasható volt – követelte mindazt, amit a bullában az állam magára vállalt. Haller miniszter ezekkel az előzetes egyeztetésekkel mindenesetre elérte azt, hogy a kormány 1921. február 24-én valóban napirendre tűzte a helyzet megtárgyalását, és ennek eredményeként határozatban mondták ki, hogy a Hajdúdorogi Egyházmegye szükséges intézményekkel történő ellátása mielőbb megtörténjen. Az örvendetes hírről a miniszter március 12-én írásban is értesítette az esztergomi érseket. Sajátos humora az eseményeknek, hogy márciusban végre legfelsőbb szinten is rendeződni látszott ez a régóta húzódó ügy, miközben áprilisban a szó szerint szűkölködő hajdúdorogi püspök kénytelen volt segélyért fordulni a hercegprímáshoz, és kapott is 2000 korona támogatást. Egyelőre tehát csak papíron voltak rendben a dolgok, és sajnos, ez még nagyon sokáig így is maradt, a kedvező minisztertanácsi döntés nem valósult meg. Az egyre fogyatkozó politikai akarat és Esztergom mérsékelt lelkesedése a görögkatolikus egyházmegye és annak vezetője iránt elég volt ahhoz, hogy még sok évig csak a legszükségesebbeket kapja meg a püspökség, többet nem. Miklósy püspök álma az egyházmegyei virágzásról csak álom maradt az ő idejében.

A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-12012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.

Útinapló Cseh Gyöngyi

PER ASPERA AD ASTRA – Rögös út a csillagokig Barcelona, 2013. június 5. (szerda)

3. rész

Hosszú és rögös utat tett meg a Salvador Espriu Intézet (középiskola 12–18 éves korig) az 1996-os megalapítása óta. A tanári együttműködés mintapéldáját ismerhettük meg az iskolában. A nap folyamán lehetőségünk volt több órán (matematika-, angol- és rajzórákon) is jelen lenni amellett, hogy megismertük az iskola főbb oktatási alapelveit és módszereit.

Institut Salvador Espriu

z iskola alapelve, hogy olyan autonóm, versenyképes diákokat neveljen, akik képesek lesznek hozzájárulni a társadalmi értékek és eszmék fejlesztéséhez, bővítéséhez, és megtanuljanak együtt élni a tolerancia és a sokszínűség jegyében. Az iskolában kiemelt szerepe van az angol nyelvnek. Annak ellenére, hogy az iskoláknak mindössze 10%os beleszólása van a tantervbe, rendkívüli eredményeket tudnak felmutatni. Az órák közti szünetekben a tanári szobában gyűltünk össze, és beszélgettünk az iskola igazgatónőjével (Gemma Riu) és pedagógusaival. A tanárok elmondták, hogy vannak olyan tantárgyak, amelye-

ket kizárólag csak angol nyelven, és vannak olyanok, amelyeket heti 1 tanórában angol nyelven oktatnak, Matematrikaóra

melyet önkéntesen vállaltak a pedagógusok. 90%-uk nem rendelkezik angol nyelvtanári végzettséggel, azonban van gyakorlati angol nyelvtudásuk. Az iskola néhány éve elhatározta, hogy készít egy több kötetből álló angol nyelvű matematikakönyvet (Teresa Socias, Carlota Petit, Oriol Pallarés – The World of English Through English), melyet az iskola tanárai közös összefogással el is készítettek, és használnak azóta is az oktatásban. Ezeknek a fáradozásoknak köszönhetően a diákok kiválóan és folyékonyan beszélik az angol nyelvet. A matematikaórán megfigyelhettük az együttműködésen alapuló tanulásszervezés módszerének alkalmazását, mely során a pedagógus csak megfigyelő és segítő szerepet tölt be. A tanulók között kölcsönös felelősségen alapuló, egymást segítő, támogató és ellenőrző együttműködés alakul ki. A feladatokat közösen tervezik, a munkát felosztják egymás között különféle szerepekbe helyezkedve, mint pl. szervező, jegyző, bátorító,

ÚTINAPLÓ beszélő. A feladatok megoldása közös alkotás és tudás eredménye, hiszen mindenki rendelkezik bizonyos tudással, amelyek összeadód-

álló tárgyi eszközök kihasználatlanságát mutatja az évenkénti statisztika, amelyből kiderül, hogy vannak olyan intézmények, ahol a meglévő

nak a csoportban. Ez a pozitív és ösztönző egymásrautaltság segíti a tanulókat, hogy egyéni fejlődési ütemük szerint haladjanak a tudás megszerzésében. Rajzóra keretében a gótikus művészet témáját projektmódszerrel dolgozták fel, amely több lépésből állt. A projekt ötvözte a társadalomtudományokat a művészettel. A diákok a témafeldolgozást több órán keresztül végezték, kezdve a festőművészek és művészeti alkotásaik megismerésétől a saját maguk által készített gótikus alkotásig, majd a projektet egy angol nyelven írt ös�szefoglalóval zárták a tanultakról. A tanórákon minden diák laptopon dolgozik, a feladatlapokat az iskola belső hálózatáról érik el. A tanulók munkájuk során használhatják az internetet is. A harmadik nap után, látva ezeket a modern szemléletű iskolákat, felmerül bennem a kérdés, hogy a hazai iskolák jelentős részében az iskola számítógépeit és laptopjait miért nem használják a tantárgyak oktatása során. A rendelkezésre

informatikai eszközök alig 20%-át használják oktatási vagy közösségi célra. Miért halmoz fel egy iskola 300 laptopot, ha azt nem használja az oktatásban? Miért kell olyan eszközökre pályázni, amelyet utána raktárba tesznek? Azt hiszem, ezen el kellene gondolkodni, és rá kel-

lene ébredni, hogy a mai modern informatikai alapú társadalomban elengedhetetlen az infokommunikációs eszközök használata az oktatásban, hiszen a fiatalok ebben élnek a mindennapjaikban is. A diákokat meg kell tanítani az internet helyes, oktatási célú használatára, az adatvédelemre és a plagizálás fogalmára. A Nemzeti alaptanterv informatikai műveltség fejlesztési céljai és a tanulók digitális kompetenciáinak fejlesztése heti 1-2 informatikaóra keretében biztosan nem tud megvalósulni. A tanórákon minél fiatalabb kortól be kellene vezetni az infokommunikációs eszközök használatát annak érdekében, hogy a tanulók minél hamarabb megtanulják a helyes és ésszerű használatukat, veszélyeiket, és akkor lehetséges, hogy a játékfüggőség vagy facebook-függőség is kisebb arányban fordulna elő a diákok körében. Csak bízni tudok abban, hogy rövid időn belül hazánkban is sikerül szemléletet váltani a közoktatás területén ebben a témában is. folytatása következik…

Görögkatolikus zarándoklat Bécsbe

Siessünk buzgón az Istenszülőhöz... NOVEMBER 9-ÉN ÉS 10-ÉN AZ ELSŐ, BÉCSBEN TALÁLHATÓ PÓCSI KEGYKÉP 1696 NOVEMBERI KÖNNYEZÉSÉNEK IDEJÉHEZ KAPCSOLÓDVA, GÖRÖGKATOLIKUS ZARÁNDOKLATOT SZERVEZETT A HAJDÚDOROGI EGYHÁZMEGYE BÉCSBE.

zarándoklat közös programjaként november 9-én a bécsi Szent István dómban Orosz Atanáz, a Miskolci Apostoli Exarchátus püspök-exarchája és Kocsis Fülöp hajdúdorogi püspök vezetésével a közel félezer zarándok előbb parakliszt imádkozott közösen, majd este bekapcsolódott abba az ószláv nyelvű Szent Liturgiába, melyet a Schönborn bíboros által szervezett európai görögkatolikus konferencia zárásaként tartottak szintén a Szent István dómban. A Szent Liturgiát Igor Voznyak lembergi érsek vezette, s a görögkatolikus püspökök mellett részt vett rajta Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa, Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek, valamint Peter Stephan Zubriggen érsek, Ausztria apostoli nunciusa is. A liturgiába a két magyar püspök mellett a zarándokokkal érkezett magyar atyák is bekapcsolódtak, s néhány ének magyar nyelven is elhangzott. Mind ezen a Szent Liturgián, mind az előtte imádkozott parakliszon a pócsi ikont az eredeti helyéről kihozva a főoltár mellett helyezték el, s a paraklisz során a zarándokok ikoncsókolásra járulhattak hozzá. Másnap, 10-én vasárnap, Szent Liturgiát végeztek a zarándokok a heiligenkreuzi ciszterci apátság főtemplomában, melyen vendégként részt vett Milan Lach eperjesi segédpüspök is.

BÉCS, 2013.

KÓRUSTALÁLKOZÓ

„T égy

méltókká minket ,

November 16-án Nyíregyházán a Szent Miklós iskola adott otthont a már második alkalommal megrendezett Görögkatolikus Kórustalálkozónak.

K risztus I stenünk ,

agy örömmel hallgattuk gazdag liturgikus énekeinket, és a különböző szerzők szláv, bizánci dallamainak hangjait. Általános iskolások, gimnazisták, szeminaristák, tanárok, egyházközségek kórusai nagy számmal vettek részt ezen a már hagyománnyá vált rendezvényünkön. Számunkra is meglepetés volt a jelentkezők nagy száma, a választott művek sokfélesége, a tiszta hangzás és a lélekkel telt előadás. Köszönjük a kórusok részvételét, valamint köszönetet szeretnénk mondania házigazdáknak, a Szent Miklós iskola pedagóguskarának és a technikai személyzetnek a kitartó szolgálatért. Szervezők

hog y t i s z ta szívvel éne k e l j ü n k é s d i c s ő í t s ü n k t é ged !”

MISKOLCI APOSTOLI EXARCHÁTUS

ok családban a karácsony a bevásárlás ünnepe lett – mert ilyet is hallani már, hogy a karácsony a bevásárlás ünnepe. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne ves�szen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). S minket érdekel-e ez egyáltalán? Mert a „mindenki abban hisz, amiben akar” életelv nem erről árulkodik. Sokkal inkább arról, hogy az ilyen embert nem érdekli embertársainak a sorsa, élete – de még a jó Isten sem. Karácsonykor Jézus Krisztus születését ünnepeljük. Legalábbis mi, hívő keresztények. S ezért kell, hogy minden évben hozzátartozzanak hitünkhöz az ekkor végzett csodálatos szertartásaink: az alkonyati zsolozsmával végzett Nagy Szent Bazilliturgia, az esti nagyzsolozsma és az ünnepi Szent Liturgiák. Mert Jézus csak annak születik meg – jobban mondva: a karácsony csak annak a számára lesz Jézus születésének ünnepe –, aki tud a templomban ünnepelni, akinek igénye a hit, és nem csak hit- vagy valláspótlékokra vágyik. A butítás elég régen elkezdődött. A tömegek számára elég volt hozzá annyi, hogy engedjék magukat sodorni azzal az árral, amit a közélet indított: nem kellenek nekünk a keresztény és nemzeti értékeink (s ezek igazán csak az értékek!), hanem ha Nyugaton jobb az életszínvonal, akkor a nyugatiakat kell követni életvitelben és életfelfogásban is. A rendszerváltás után sokan kezdték újra gyakorolni a hitüket, mivel hirtelen eltűnt a kommunista elnyomás. Aztán az ezredforduló táján ez is egyre alábbhagyott, és aki már nem akarta vállalni a hitét, annak a karácsony csak a szeretet ünnepe lett – s előbb csak a szájával mondta ki, de később az életén is meglátszott. Mert ha a karácsony a szeretet ünnepe, akkor az a lényeg,

14 16

Ivancsó Bazil

KARÁCSONY – hol, hogyan? Ki hogyan ünnepli a karácsonyt, az ő dolga. Ki hogyan él, az ő dolga. Ki miben hisz, az ő dolga – halljuk az utóbbi években elég gyakran. hogy együtt legyen a család, a karácsonyfa csillogjon-villogjon, finomakat és különlegeseket együnk, és minél drágább ajándékokat adjunk egymásnak. Vagyis itt már nem az a lényeg, hogy szenteste és az ünnep napjain templomba is menjünk. A következő lépés pedig már az amerikai butítás, amelynél már a karácsonyfát és az ajándékokat is a Télapó hozza – természetesen az égből érkezve, rénszarvas szánon. S ezen gondolkodva talán elgondolkodhatunk azon is, hogy Jézus vajon azért született-e meg a világba, hogy a születését ennyire ledegradáljuk, s minden szakrális

vonatkozásától megfosszuk, ezáltal lelkileg magunk süllyedve le egy nagyon emberi szintre? Természetesen az is igaz, hogy Isten nem ünnepeltetni akarja magát. Isten minket a követésére hív, s földi életünk végén az ő országába. Oda viszont csak hittel juthatunk, és az ő parancsainak a teljesítésével. Jézus Krisztus azért született meg értünk több mint kétezer éve, hogy az isteni szintre emeljen minket, a mennyek országába. Ezért. Nem ünnepeltetni akarja magát. Nekünk fontos, hogy az ő üdvgondozásának a művét hálával szemléljük, s azokban részesedve a megváltás művét (ünnepeit) minden évben megünnepeljük. Mert ezzel nem emberi szintre süllyedünk lélekben, hanem fölfelé, az isteni dimenzió felé emelkedünk. Ezért énekeljük ünnepélyesen a karácsonyi esti nagyzsolozsma szertartásában: Velünk az Isten, értsétek meg nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten! A pap pedig az alkonyati zsolozsmával kapcsolt Bazil-liturgia végén a hívek felé fordulva énekli, gyertyával a kezében az ünnep tropárját és kontákját. Hitünk gyertyája ez, mely Krisztus világosságát jelképezi: értünk született meg! S bár egy barlangistállóban, emberhez elég méltatlan körülmények között, mégis örvendezünk az ő születésén, és hittel és örömmel énekeljük énekeinket, mert mindez értünk történt, a mi megváltásunkért!

MEX

Jászter Beáta

Szeretet Egyik éjjel nem jött álom a szememre, az olvasáshoz fáradt voltam, ezért a televízió távirányítójának gombjait nyomkodtam. Ahogy váltogattam a csatornákat, a magyar filmművészet egyik legszebb alkotása, az Emberek a havason című Szőts István-film villant elém. Áhítattal néztem, akár

gyermekkoromban. „Kicsi Jézus! Maholnap annyi hely se lesz ezen a világon, ahol Te megszülessél” – mondja a végén az öreg Ádám az élő Betlehem előtt. Kicsi Jézus! Maholnap annyi hely sem lesz a szívünkben, hogy befogadjuk a szeretetet! – gondoltam én. A leglényegesebb keresztény tulajdonság a szeretet. Ez az alapja emberi és Isten-kapcsolatunknak. Semmit nem ér az a szeretet, ami van ugyan, de nem tudjuk kimutat-

Orosz Rita

Igazán jól látni „Hogyne félnétek a bizonytalantól, hiszen emberek vagytok… Az emberi lét titka a bizonytalanság: senki nem tudhatja, mi történik vele a következő pillanatban. Ám mint mindennek, a titoknak és a bizonytalanságnak is van ellenszere a földön. – Ellenszer? Az valami jó dolog? – Ó, igen – szólt a tanító – ám … az emberek mindennek kitalálták a pótszerét: a valódi boldogság helyett az anyagi biztonságot, az egymáshoz tartozás helyett az egymás mellett élést, a szeretet helyett az akaratot… Pótszerekre csak azoknak van szükségük, akik csukott szemmel járnak a világban, és nem tudják, hogy az igazit semmivel nem pótolhatják, mivel az továbbra is hiányozni fog. A valódi értékeket nem lehet tárgyakkal és ámítással megváltani…” (Angelisz Irini)

ni. S nemcsak az a fontos, hogy én szeressek, hanem az is, hogy szerethető legyek. Tegyek azért, hogy szeressenek! Ebben a nagy munkában Krisztus világossága fényeskedik nekünk. Ő lehajolt a bűnöshöz, elment a kitaszítotthoz, megetette az éhezőket, átölelte a kisdedeket, életét adta barátaiért. Mindent megtett azért, hogy szeressék. Ezzel hagyott nyomot az emberek szívében. Szeressünk és szerettessünk! Ne féljünk! Szent Pál óta tudjuk, hogy a szeretet nem szűnik meg sohasem.

amit úgy is írhatnék: akik csukott füllel, csukott szívvel élik az életüket. Akik nyitottá tudják tenni önmagukat arra, hogy a kisgyermekként megjelenő Király belépjen az életükbe, még azoknak is nehéz az utca forgatagában, villódzó fények, harsogó reklámok és a környezet vásárlási láza mellett a szeretetre fókuszálni. Szeretném a fenti gondolatot segítségként átnyújtani az ünnepi előkészülethez, a legnagyobb szeretettel.

„Pótszerekre csak azoknak

van szükségük, akik csukott szemmel járnak a világban…”

legkönnyebb és a legnehezebb karácsony környékén a lényegeset keresni. Azért könnyű, mert csodálatosan gazdag rítusunk már november közepétől böjttel és szebbnél szebb imádságokkal hangol a Messiás születésének ünnepére. „Pótszerekre csak azoknak van szükségük, akik csukott szemmel járnak a világban…”,

KÉSZÜLET Az ukrán és a görög atyák tanítása alapján egybevetette:

Petricsko Lubo atya

A karácsony előtti bűnbánat analízise A mi nagy problémánk a mai napokban az, hogy megbélyegezzük az embereket, az élethelyzeteket, a világot és a dolgokat körülöttünk.

megbélyegzés nyomot hagy a lelkedben, mert alakítja a lelkednek az állapotát. Ugyanis minél jobban elítélünk egy embert, annál jobban függünk attól az embertől, dologtól vagy élethelyzettől. Le kellene szoknunk a megbélyegzésről. Ahol a megbélyegzés, ott rögtön a pokol keletkezik a lélekben. Uram, nézd el nekem, hogy bár tudatot kaptam Tőled, de én nem irányítom saját elmémet, mert a körülmények, a kapcsolatok és nyugtalanító gondolatok uralják a tudatomat, a szívemet és lelkemet. Bocsásd meg ezt nekem, Uram. Bocsásd meg nekem, hogy nem a saját tudatommal gondolkodom, de helyettem évek óta – a szemeim, a füleim, a külső történések irányítanak. Már nem én élek, hanem a dolgok élnek bennem. Bocsáss meg nekem. Mert a külső, anyagi dolgok elveszik tőlem a belső szabadságot és békét. Bocsáss meg nekem, Uram! Bocsáss meg nekem a félelmemért. Hajlandó volnék elveszíteni azt a dolgot, amihez, úgy érzem, hozzá vagyok nőve, mert nem ér annyit az a dolog, mint az én lelkem? Csak saját magam lelkét ölném meg a félelmen és békétlenségen keresztül. Már nem én irányítom azt a dolgot, hanem az a dolog irányítja az én életemet. Bocsáss meg azért is, hogy vannak szemeim és nem látom az embert, csak a kapcsolatokat látom. és azt, hogy hogyan viselkednek velem az emberek, de az embert, mint szívet és lelket nem látom. Csak azokat értékelem, akik értékelik az én egómat, akik értékelnek engemet vagy megértenek engem. Szent Pál apostol a Galatákhoz írt levélben ezt írja: „Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak.“ (Gal 5,13) Az egoizmus az ördöghöz vezet, a

lelkiismeret pedig a szabadsághoz. Az egoizmus mindig a lelkiismeret ellen dolgozik. János apostol az első levélben ezt írja: „Ne szeressétek a világot, se azt, ami benne van. Aki nem szereti testvérét, az sötétségben éli le életét.” Miért?? – Utálom a testvéremet. Hogy miért? Azért, mert én nem a testvéremet értékelem, hanem a viselkedését és azt, amit mondott. Nem szeretem a nővéremet, mert nem azt értékelem, hogy van egy nővérem, hanem azt, amire tőle nekem szükségem van. És akkor minél többre értékelem azt, amit én akarok, annál jobban hatalmába kerít engem ez az érzés. És ekkor bizony már nincs bennem fény. Mert megszállottá válok azzal-attól, amit várok az emberektől. Az a szellem azután irányítja a gondolataimat, az érzéseimet, a hangulatomat és a lelkem állapotát. Bocsásd meg, Uram. Az egoizmus vár. A lelkiismeret azonban megajándékoz. Lelkiismeret-furdalásom lehet, mondjuk azért, mert nem adtam a rászorulónak vizet, hogy nem adtam az éhezőnek kenyeret, nem segítettem a bajbajutotton. Furdal a lelkiismeret, mert nem ajándékoztam oda, amit oda kellett volna. De ha az egóm fáj, az azért van, mert nem kaptam meg. Bocsásd meg nekem, Uram, hogy mindig a körülményeket és a cselekedeteket figyelem meg, és nem a saját gondolataimmal foglalkozom. Az Úr azt mondja: Ne azoktól féljetek, akik megölik a testet, hanem azoktól, akik a lelket a pokolba taszítják. Nem a tárgyak, nem a cselekedetek, nem az élethelyzetek taszíthatnak a pokolba, hanem a gondolataink. Mert a sértődöttség vagy a harag gondolata poklot csinál a lelkedben. Bocsáss meg nekem, Uram! Köszönet Neked, Uram, minden percért, amelyet nekem adsz. Add meg, Uram, hogy értékelni tudjam a perceket, hogy meg tudjak bocsátani, szeretni tudjak, éppen ebben a pillanatban is. Mert nagyon gyakran élek abban, ami már nincs, vagy abban, ami még csak lesz, vagy abban, ami már elmúlt. Ha abban élek, ami már nincsen, akkor abban a pillanatban, amikor erről elmélkedem, én sem vagyok, mert az illúziók felizgatnak engem, a szívemet és tudatomat is, így már nem saját magamhoz tartozom, nem Krisztushoz tartozom –, hanem a békétlenség szelleméhez, ami a fantázián keresztül érkezik hozzám. Ez öli meg az én lelkemet. Elrejt engem az Isten elől és az emberek elől is. Bocsáss meg nekem, Uram.

NŐI OLDAL

Laskay Anna

NŐI OLDAL Az igazi ajándék Hárman üljük körül az asztalt, hónapról hónapra. Nők, feleségek és családanyák. Beszélgetünk. Sokszor csak elmesélve a saját történetünket, segítjük egymást tovább. Gondolatainkat közreadva, reméljük, sokan magukra ismernek, s „leülnek közénk”. Anna: Közeledik a karácsony… Mennyire tartozik össze nálatok az ajándék és az ünnep? Andi: Nagyon szeretek ajándékozni, válogatni, csomagolni, s főleg átadni a meglepetéseket! Amikor a legkisebbünk bontja a csomagot, olyan jó figyelni az arcát és látni az örömét! Vagy még amikor ki sem bontotta, jó látni, hogy már attól boldog, hogy az az övé! Örül, mert mindegy, hogy mit, de kapott! Anna: Én a tervezgetést, a vágyaik felderítését szeretem a legjobban. Ez is az ünnepi készülődés része, az egymásra figyelés egyik módja. Az is, amikor nem feltétlenül azt adjuk és annyit, amit és amennyit akarnak. Mert a „jó” ajándék megválasztásával is szerethetjük, nevelhetjük őket, és kifejezhetjük a karácsony lényegét. Én például fontosnak tartom, hogy értékben, darabszámban legyen egy határ. Andi: Ez nálunk is így működik, hiszen év közben sem kapnak meg mindent, amit szeretnének. Nem jellemzőek máskor sem a nagy ajándékok, ezért karácsonykor sem az anyagi értékét nézik. Fontos, hogy a szeretetünket érezzék, s ne ajándékkal akarjunk megadni mindent! Például egy saját készítésű dobozban lapuló személyes versike, s hozzá egy régen vágyott apróság kifejezi mindazt, amiért ajándékozunk! Ildi: Abból is látszik, hogy nem az ajándék a lényeg, hogy én gyerekkoromból egyetlen színes építőkockára emlékszem. Ami megmaradt, az a várakozás izgalma, ahogyan valami megfoghatatlan dologra vágyunk és várunk. Anna: Engem mindig meghat, hogy mennyire ünnepi és örömteli mindannyiunk számára az, ahogyan elindulunk a templomba karácsonykor, Jézus születését ünnepelni! De azt is tudom, hogy a gyerekeknek szükségük van az ajándékra és az azzal szerzett örömre!

Ildi: Én azt látom, hogy a kisebbekre nagyon hatnak a reklámok, de ezt kordában kell tartanunk! Nálunk is van lista, de az is elhangzik, hogy másokra is tekintettel kell lenni, ezért nem kaphat meg minden ajándékot. Andi: Mi is azt mondjuk, hogy ahhoz, hogy minden gyereknek legyen ajándéka, neki kevesebbel is be kell érnie. Arról is szoktunk beszélni karácsony környékén, hogy sokan vannak áram, víz vagy a legalapvetőbb élelem nélkül. Nekik egy darab kenyér is ajándék lehet! A környezetünkben is van olyan, aki komoly támogatásra szorul. Egészen egyszerű dolgokkal is lehet segíteni, és segítenünk is kell! Anna: Valóban, a karácsony környéke jó alkalom arra, hogy az adakozásra is példát kapjanak. Az egészen kicsi is örömmel válogat a szeretett játékai közül, ha tudja, hogy másnak jobban kellhet, s örömet szerezhet vele. Így megtanulja az ajándékozás lényegét.

Ildi: Ami gyerekkoromtól elkísér, az az ajándékozást követő nyugalom. Ma is szeretem, ahogyan a nagyszülőkkel együtt társasjátékozunk, nem sietünk, egymásra figyelünk. Emellett már lényegtelen, hogy mi az ajándék.

MOZIVÁSZON ELŐTT Legeza Kata

Mindenek nyugta mély „A karácsony éppen azt hirdeti nekünk, hogy minden külső változásnak lelki feltételei is vannak, s belső változás nélkül igazi eredményt várni nem lehet. A népek lelkületében kell jobb igazságnak fakadnia ahhoz, hogy jobb világrend születhessék.” (Makkai Sándor)

Csendes éj (Silent night) című 2002-es kanadai filmdráma megtörtént eseményt dolgoz fel. Karácsony táján reméljük, hogy – értékrendtől függetlenül – az ünnep lelkisége a világon mindenkit elér. Sokan talán már nem is tudják a karácsony jelentőségét, hogy Isten fia a földre jött, hogy megváltson minket. Napjainkban a karácsony a plázák ünnepe lett, a termékeké, a karácsonyi akcióké, a dőzsölésé, a mértéktelenségé. Mégis a már november elején meginduló őrület után december 24-én délután, amikor közeledik a szenteste, lecsendesedik a város és a vidék egyaránt. Az embereket megszállja valami különös, melengető érzés, és visszavonulnak a fa köré, hogy szeretetben a családjaikkal ünnepeljenek. Nem mást, mint magát a szeretetet. De vajon van-e kivétel? Lehet-e másképp? Van-e bármi, ami fölülírhajta a szeretetet? Lehet olyan helyzet, ami megmásíthatja a karácsony szent üzenetét? Talán csak egy ilyen van: a háború. 1944-ben még egész Európa forrong, dúlnak a háborúk. Elisabeth Vincken (Linda Hamilton) egy német édesanya, aki nagyobbik katonafiát már elveszítette a sztálingrádi csatában, férje pedig még mindig a csatatéren harcol. Egyedül 12 éves fia, Fritz (Matthew Harbour) van vele. Közeleg a karácsony este, és mivel a háború egy napig sem szünetel, mindenhol véres harcok dúlnak, ezért bízva abban, hogy talán vidéken nyugodalmasabb a helyzet, az asszony kockáztat, és úgy dönt, fogja 12

éves fiát, és felmegy vele a hegyekbe, az Ardennekbe. „Akkoriban olyan időket éltünk, hogy az ember nem hitt, nem hihetett abban, hogy a háborúnak egyszer vége lesz. Ezen a vidéken eleve lehetetlen volt élelmet szerezni. Ennek ellenére anyám meglehetősen merész döntést hozott. Kitalálta, hogy a telet a család kis erdei vadászházában vészeljük át. Édesanyám szerencsére nem az a fajta asszony volt, akit az események irányíthattak. Amikor beléptem abba a korhadt, rozoga faházba, nem hittem, hogy ez lesz életem legszebb és legemlékezetesebb karácsonya” – emlékszik vis�sza rá a fiú. A zord körülmények és a dermesztő hideg ellenére bent melegséget teremt maga körül az asszony. Tanul a fiával, sőt gyakoroltatja vele az angolt, mert modern, józan gondolkodású nő, aki pontosan látja a történelem buktatóit, és nem áltatja magát azzal, hogy meghódítják a németek az egész világot, és akkor mindenki úgyis németül fog beszélni. A kisfiú minden vágya, hogy bevonuljon katonának, amit anyja nagyobbik fia miatt is ellenez. Épp édeanyjával vitatkozik ezen, amikor hangokat hallanak. Fritz az ajtóhoz rohan, mert azt reméli, apja érkezett haza. Nyílik az ajtó, és egy amerikai katona (Romano Orzari) lép be fegyvert szegezve rájuk. Halálra fagynak ijedtükben. A katona körbejár, hogy tiszta-e a terep, de a puskacsövet továbbra sem szegezi le róluk. Jelzést ad parancsnokának (Alain Goulem), aki beront, vállán egy sebesülttel (Michael Eklin). Forró vizet kérnek, hogy ellássák azt. De

nem bíznak a nőben. „Ha túl akarod élni a háborút, csak abban bízz, aki a te egyenruhádat viseli!” – utasítja Ralph Blank parancsnok a közlegényét, Jimmy Rassit. A riadt helyzetben annyira lefoglalja őket a sebesült társuk, Herbie ellátása, hogy fegyvereiket a sarokban hagyják. Az asszony Fritzcel kiviteti a puskákat. Amikor a három amerikai katona rájön erre, Elisabeth így védekezik: „Én nem tűrök meg semmilyen fegyvert a házamban. Majd visszakapják, ha elmennek.” Blank őrmester azonban ezt nem fogadja el: „Ha nem tudná kegyed, ez egy háborús övezet, így a maga háza jelenleg egy menedékház.” Kiküldi Rassi katonát a gyerek után, hogy szerezze vissza tőle a fegyvereket. Jimmy jó ember, és nem akarja bántani a fiút, így szóba elegyedik vele. De közben meglátja, hogy három német katona közeleg a ház felé. Mivel a fegyvereket még nem udvarolta ki a gyerekből, az egyetlen esélye, hogy mögéjük kerülve hátulról „átvágja” a három katonát, elhitetve velük azt, hogy nála is fegyver van. Azok félve a hátuk mögül érkező fenyegetéstől, felteszik a kezüket. A csel beválik, mivel az asszony kijön a házból, és bár lát-

FILMAJÁNLÓ

ja, hogy az amerikai katona csak egy botot tart a kezében, fia miatt eléri, hogy a három német katona is letegye a fegyvert a hóba. Drámai pillanatok. Az amerikaiak csellel átveszik a németek fegyvereit. Amikor azonban fegyvert fogva rájuk, be akarják terelni őket a házba, az asszony az ajtó elé áll: „Megmondtam. Ebben a házban nincs helye fegyvernek. Nem, nincs fegyver. Ha én nem vagyok, maga már halott lenne. Ha az én házamba akar jönni, tartsa be a szabályaimat. A fegyverek kint maradnak.” Az amerikaiakat ledöbbenti a nő helytállása és keménysége. Blank parancsnok egyezségre kényszerül: „Tisztázzunk valamit. Ez a ház menedéket ad nekünk ma éjszakára. De mert megszabta, hogy nem vihetünk be fegyvert, a ház semleges terület.” A három német katona is kénytelen elfogadni ezt. A parancsnokuk, Hans Klosterman hadnagy (Martin Neufeld) átlátja a helyzetet, hogy az asszony bizonyos értelemben elárulta saját honfitársait. Az első feszengő perceket – amikor a három-három ellenséges katona fegyvertelenül csak áll egymással szemben a szoba közepén – az asszony oldja fel: „Maguk itt most

mind a vendégeim. Úgy illik, hogy mind bemutatkozzunk. Aki beszéli az angolt, beszéljen ezen a nyelven, hogy elkerüljük a félreértést.” Mindenki bemutatkozik, és enyhül némileg a háború kellős közepén teljesen abszurdnak ható helyzet. Közben kiderül, hogy az egyik német katona, a békésebb, Marcus Mueller őrmester (Mark Anthony Krupa) ért az orvosláshoz, így a szükség törvényt bont, és azonnal ellátja a sebesült közlegényt. Senki sem lázad annyira és tartja a pozicíióját, mint a németek vezetője, Klosterman hadnagy. „Jól sejtem frau Vincken, hogy maga átállt? Nem szólt, hogy fegyvertelenek. Ez hazaárulás. Tudja maga milyen következményekkel járhat ez?” – kérdezi fenyegetőleg az asszonyt, amikor kettesben marad vele. „Azért nem szóltam, mert tudtam, hogy akkor lövöldözni kezdenek, és féltettem a fiamat. Ha valakit hazaárulónak mondanak pusztán az erkölcsi elköteleződése és az értékrendje miatt, akkor én valóban az vagyok” – válaszolja bátran a nő, utalva arra, hogy embernek kell maradni bármely körülmények között. Mueller őrmester közben segít elállítani az amerikai katona vérzését. Elisabeth végig a sebesült Herbie mellett van. Amikor az egyik amerikai megkérdezi, miért teszi mindezt, a nő csak ennyit válaszol: „Igyekszem azt tenni, amit helyesnek gondolok.” A katonák igyekeznek a helyzethez képest normálisan viselkedni egymással és betartani a vendéglátójuk által hozott szabályt: a háború a házon kívül marad, azaz beszélni se beszélhetnek róla. Egyedül Klosterman hadnagy szít mindig feszültséget, mert bizalmatlan, és nem tud nem ellenségként tekinteni a három amerikai katonára. Elisabeth arra kéri, legyen tekintettel a karácsony szent ünnepére, hisz ő is azon van, hogy a körülmények ellenére minél jobban megteremtse a szenteste különleges hangulatát. Vacsorát főz, feldí-

szíti a fát, rendet rak, egy asztalhoz terít mindannyiuknak. A katonák azon kapják magukat, hogy rájuk is kihat az asszony ünnepi lelkülete. Ők is beleadják a rejtett tartalékaikat a közösbe: puding, kolbász, ecetes hagyma, sőt még sütemény is kerül a karácsonyi asztalra. De más is terítékre kerül: életük egyegy emberi részlete. Családi tragédiák, vicces történetek, és szép lassan elkezdik egymásban az embert látni. Elisabeth áldást mond az ünnepi vacsora előtt. „Akkor fogtam fel igazán, mit is tett az én anyám. Már nem félelmetes katonákat láttam magam körül, hanem inkább egy családot, barátokat. Azt éreztem, hogy anyám kívánsága valóra vált. Hogy a háborúnak immáron vége, mi pedig csak ünnepelünk a karácsonyi asztal körül” – gondol vissza ezekre a pillanatokra Fritz. A fát együtt díszitik fel a katonák. Rassi közlegény a nyakából a fa tetejére rakja ezüstkeresztjét. Az este legszebb pillanata, a teljes elcsöndesülés az, amikor a még gyerek, 15 éves Heinrich közlegény (Casian Bopp) angyali hangján elkezdi énekelni a fa előtt a Csendes éjt. Csendes éj! Szentséges éj! Mindenek nyugta mély; Nincs más fenn, Csak a Szent szülepár, Drága kisdedük álmainál, Szent Fiú, aludjál, Szent Fiú aludjál! Mindenki szíve meglágyul, mert mind érzik a pillanat jelentőségét. Még a német parancsnok is. Felismeri a szenteste üzenetét, azt, hogy a szeretet valójában még háborúban is képes arra, hogy az esküdt ellenségeket összebékítse. „Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!” (Mt, 5.43)

KÖNYVESPOLC MELLETT

Legeza József

ENYÉM AZ ÉLET Kosztolányi Dezső ESTI ÉS A HALÁL című novellájában leírja, hogy hőse, Esti Kornél egy rendkívül hajszás napon, mielőtt másnap külföldre utazott volna, épp egy készülő regény részletére gondolva átment az úttesten.

özben egy spanyol lapot olvasgatott. Amint áthaladt a kocsiúton, állati ordítozás harsant. – Hű! – üvöltötte egy hang. Utána többen felhördültek a rémülettől: – Jaj. Az autónak sikerült utolsó percben lefékezni. Az emberek közül többen különféle megjegyzéseket tettek. – Olvas a kocsiúton! – szólt felháborodva az autó tulajdonosa. – „Marha!” – kiáltotta a sofőr. Esti megtapogatta testét, hogy nem sérült-e meg és átment a túlsó oldalra. Megérintette a halál szele. Az emberek már szétoszlottak, ő pedig ott állt bambán. Eszébe jutott, hogy mennyi dolga van még ma, holnap pedig Párizsba kell utaznia. Fellapozta naptárját, megnézte programjait és elmosolyodott. Azt érezte, semmi se fontos. Csak az a

fontos, hogy él. Felszabadult. Kiment a hegyekbe. Fönn leheveredett a fűre, bámulta az eget, a bogarak nyüzsgését figyelte, csodálta a virágokat. – Enyém az élet – ujjongott –, mert majdnem enyém volt a halál. Végre igazán élek.

Délben egy vendéglőben megebédelt, bort iszogatott, cigarettázott. Kószált az utcákon, bámulta az embereket. Este ezt írta a naplójába:

Csak az él, aki minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre. Való igaz, ha az ember felfedezi, hogy a halál közelében van, nem számít, milyen az időjárás, hogyan öltözködnek az emberek, milyen az ebéd, és lehetne folytatni az apró részletek sorát, amire más esetekben nagyon is adunk. A halál közelében az addig lényeges dolgok lényegtelenné válnak. Ami azelőtt fűtött, az nem hevít már. Ami pedig távolinak tűnt, az hirtelen közelivé válik, és így a közeli távolivá. Ha a halál szele megcsap, akkor azok a dolgok, amelyek fontosak voltak, elhanyagolhatókká lesznek, amikre addig fütyültünk, azok hirtelen életbe vágó dolgokká alakulnak át. A karthauzi szerzetesek ezért köszönnek így egymásnak: „emlékezz a halálra”. Hogy mindig ennek tudatában éljenek. A lelki élet nagyjai azt tanácsolják, hogy minden napunkat úgy éljük, mintha az az utolsó lenne. Bizonyára másképpen festene a világ, más lenne az élet. Akkor élünk helyesen, ha úgy élünk, mintha valaki aznap reggel megsúgta volna, hogy még ma meghalunk. Akkor ha mindent úgyanúgy teszünk, mondunk, mintha az utolsó napunkon tennénk, mondanánk. Több szentről is feljegyezték megkérdezve tőlük, mit tennének másként, ha megtudnák, hogy ez az utolsó napjuk, azt feleték: ugyanazt, mint most. Valaki konkrétan azt válaszolta: biliárdoznék tovább.

GYERMEKSAROK KEDVES ISKOLÁSOK!

Folytatjuk a Görögkatolikus Szemle Szerkesztősége által meghirdetett

LEVELEZŐS HITTANVERSENYT iskolás gyermekek részére.

1. Görögkatolikus egyházunkban mikor kezdődik a karácsonyt megelőző böjti időszak? a. december 1. b. november 21. c. november 15.

2. FORDULÓ

6. Milyen ajándékot vittek a bölcsek a kis Jézusnak? a. sajtot, kisbárányt, tejet b. aranyat, tömjént, mirhát c. puha takarót és játékokat

2. Kinek a neve illik bele a következő énekünkbe? „Ó, aki ……… szereti, és aki híven szolgál neki…” a. Szent Istvánt b. Szent Istent c. Szent Miklóst

7. Hogy tudták meg a pásztorok, hogy megszületett a kis Jézus? a. az égből az Atya szózatát hallották b. egy idegen pásztor hozta nekik a hírt Názáretből c. egy angyal mondta el nekik

3. Kit ábrázol a következő ikonunk? a. Szent Miklóst b. Szent Józsefet c. Szent Jánost

8. Kit vagy mit követtek a napkeleti bölcsek, hogy eljussanak Jézushoz? a. egy csillagot b. égő tűzoszlopot c. Gábor arkangyalt 9. Hol született Jézus? a. egy barlangistállóban b. egy fogadóban c. a mezőn

4. Kik voltak Jézus nagyszülei? a. Joákim és Anna b. Ábrahám és Sára c. Zakariás és Erzsébet

5. Kik voltak Jézus első látogatói? a. Heródes király katonái b. pásztorok c. betlehemi gyerekek

10.

Az októberi hittanverseny megoldásai: 1: a, 2: c, 3: b, 4: a, 5: b, 6: a, 7: b, 8: b, 9: c, 10: a KÖSZÖNJÜK A RENGETEG HELYES MEGFEJTÉST. A hittanverseny győzteseit a 4. forduló végén a legkitartóbb versenyzőink közül fogjuk kisorsolni. A második forduló megfejtéseinek beküldési határideje: 2014. január 15.

Ki volt az egyház első vértanúja? a. Szent Péter apostol b. Szent Pál apostol c. Szent István diakónus

Feladatmegoldásaidat egy borítékban vagy e-mailben küldd el a következő címre: Görögkatolikus Szemle Szerkesztősége 4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 5., email: iroda@gorogkatolikus.hu Kérjük, a borítékra írjátok rá: „LEVELEZŐS HITTANVERSENY” (A versenyt a februári számunkban folytatjuk.)

• Kiadja: A HAJDÚDOROGI EGYHÁZMEGYE • Honlapunk címe: www.gorogkatolikus.hu • A szerkesztőség címe: 4401 Nyíregyháza, Pf. 60. • Tel.: 42/415-901 • E-mail: sajto@gorogkatolikus.hu • Számlaszám: CIB 10702071-19204886-52300002 • Arculat: Zadubenszki Norbert és Szabó Sándor • Tördelés: Projekt-Team DTP Stúdió • Készült: ImiPrint-Nyomda • ISSN: 1416–793X • A Görögkatolikus Szemle megrendelhető postán a szerkesztőség címén, vagy elektronikus formában a sajto@gorogkatolikus.hu címen. Rendeléssel kapcsolatos információ a 42/415-901 telefonszámon kérhető.