Magyarázatos Károli-Biblia – Mintaoldalak és jellemzők by gyoritj

MAGYARÁZATOS KÁROLI-BIBLIA

E kicsinyített mintaoldalak, amelyek János evangéliumának az 1. és 18. fejezetéből valók, bemutatják az oldalak elrendezését, és a készülő Magyarázatos Károli-Biblia főbb jellemzőit.

Mintaoldalak és jellemzők

JÁNOS 18,17

20 61 9v r. 17,12 10w [Lk 22,38] 11x Mt 20,22; 26,39.42; [Ézs 51,22] 13y [Mt 26,57] z v. 24; Lk 3,2; ApCsel 4,6 a v. 24.28; ld. Mt 26,3 14b r. 11,50 15c Mt 26,58; Mk 14,54; Lk 22,54 16d 16–18. versekhez ld. Mt 26,69–70; Mk 14,66– 68; Lk 22,55–57 17e ApCsel 12,13

EVANGÉLIUMA

1. fejezet

Az örökkévaló Ige testté lett a Kezdetben volt az b Ige, és az Ige cIstennél volt, és dIsten volt az Ige. 2 Ő kezdetben Istennél volt. 3 eMinden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. 4 f Benne volt az élet, 1 és g az élet volt az emberek világossága. 5 h A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. 6 Megjelent egy i Istentől küldött ember, akinek j János volt a neve. 7 kTanúskodni jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, lhogy mindenki higgyen általa. 8 mNem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. 9 n Az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, már eljött a világba. 10 A világban volt, és a világ általa lett, de a világ o nem ismerte meg őt. 11 Az p övéi közé 2 jött, és az q övéi 3 r nem fogadták be őt. 12 De mindazoknak, akik befogadták, s akik hisznek az ő

1a 1Móz 1,1; [Kol 1,17; 1Jn 1,1; Jel 1,4.8.17; 3,14; 21,6; 22,13] b Jel 19,13; [Zsid 4,12; 1Jn 1,1] c 1Jn 1,2; [r. 17,5] d Fil 2,6 3e v. 10; Zsolt 33,6; 1Kor 8,6; Kol 1,16; Zsid 1,2 4f r. 5,26; 11,25; 1Jn 1,2; 5,11 g r. 8,12; 9,5; 12,46 5h [r. 3,19] 6i v. 33; r. 3,28; Mal 3,1 j Mt 3,1; Mk 1,4; Lk 3,2 7k r. 3,26; 5,33 l ApCsel 19,4 8m v. 20 9n Ézs 49,6; 1Jn 2,8 10o [r. 16,3; 1Jn 3,1] 11p Mt 21,38 q r. 13,1 r r. 5,43; [r. 3,11.32] 12s ld. 1Jn 5,13 t 1Jn 5,1

1,1−18 Előszó: a testet öltött Ige. Az előszóban János úgy mutatja be Jézust, mint az örökkévaló, eleve létező, most testet öltött Igét (1,1.14) és mint az Atya egyetlenegy Fiát, aki maga is Isten (1,1.18). Isten kinyilatkoztatását és megváltását Jézusban és Jézus által úgy ábrázolja, mint az üdvtörténet tetőpontját, melynek korábbi megnyilvánulása volt az, hogy Isten törvényt adott Mózesen keresztül (1,17), népe között lakozott a szent sátorban és a templomban (1,14), illetve hogy küldött egy előfutárt, Keresztelő Jánost (1,6−8.15). Az előszó bevezet több olyan fő témát is, melyet később kibont az evangélium, mint például Jézus mint az élet (1,4), a világosság (1,5−9) és az igazság (1,14.16−17); a hívők mint Isten gyermekei (1,12−13); valamint hogy Jézust elutasítja a világ (1,10−11).

Jézus szolgálata Galileában Jézus élete és szolgálata nagyrészt Galilea területén, egy hegyes észak-palesztinai vidéken zajlott. Názáret hegyi városában nőtt fel, körülbelül 5,6 kilométerre délre a pogány közigazgatási központtól, Szepphórisztól. Miután elkezdte nyilvános szolgálatát, Jézus hamarosan áttelepült Kapernaumba, a Galileai-tenger mellé. Jézus idejére virágzó halászati ipar fejlődött ki a tenger körül; Jézus több tanítványa is halász volt.

0 5

10 mi 10 km

0 1,1 Kezdetben volt az Ige. Felidézi Mózes első könyvének nyitószavait: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” János rövidesen Jézussal azonosítja ezt az Igét (1,14), de ebben a versben Jézus létezését az örökkévalóságban helyezi el, Isten mellett. Az „Ige” (görögül Logosz) szó az isteni önkifejezés vagy beszéd fogalmát hordozza magában, és gazdag ószövetségi tartalommal bír. Isten Igéje hatékony: Isten szól, és a dolgok létrejönnek (1Móz 1,3.9; Zsolt 33,6; 107,20; Ézs 55,10–11), továbbá Isten a beszéden keresztül személyesen kapcsolódik népéhez (például 1Móz 15,1). János azt is bemutatja, hogy „az Ige” fogalma magasabb rendű, mint a „szó” (logosz) görög filozófiai fogalma; ez utóbbi alatt az értelem személytelen alapelvét értették, mely rendet teremtett a világban. Az a megfogalmazás, hogy és az Ige Istennél volt, interperszonális kapcsolatot feltételez „Istennel”, ám az, hogy és Isten volt az Ige, megerősíti, hogy ez az Ige ugyanaz az Isten volt, aki megalkotta a világegyetemet „kezdetben”. Ezek azok az építőkövek, amelyekből a Szentháromság tana felépül: az egy igaz Isten nem csupán egy személyből áll, kapcsolódnak egymáshoz, és mindig is léteztek. A patrisztikus kortól (Arius, kb. Kr. u. 256−336) a mai napig (Jehova tanúi) egyesek szerint az „Isten volt az Ige” pusztán egy istenként mutatja be Jézust, nem pedig az Istenként, mert a görög szövegben e helyütt szereplő „Isten” (Theosz) szót nem előzi meg határozott névelő. Azonban a görög nyelvtanban a Colwellszabály szerint nem szükségszerű az „egy isten” fordítás, mivel a névelő hiánya nem feltétlenül jelzi a határozatlanság tényét („egy isten”), hanem inkább pontosabban megszabja, hogy az adott kifejezés („Isten”) egy meghatározott alanyról („az Ige”) való állítás. Ez azt jelenti, hogy a kontextusnak kell meghatároznia a Theosz jelentését ez esetben, és a szöveg világosan jelzi, hogy ez az „Isten”, akiről János beszél („az Ige”), az az egy igaz Isten, aki mindent megteremtett (lásd még a Jn 1,6.12.13 versét, ahol a Theosz határozott névelő nélkül áll, mégis egyértelműen „Istent” jelenti).

Kána

Korazin Kapernaum Genezáret

Magdala

Szepphórisz

Bétsaida Gamla

Galileaitenger

Tiberiás

Názáret Nain

Szkítopolisz

Gergesa Hipposz

Jordá n folyó

A 20 000 magyarázó jegyzet elsősorban a Biblia szövegének megértésére fókuszál, és a gyakran felmerülő kérdésekre ad választ. A Biblia szövegéből származó szavak félkövér szedéssel olvashatók, hogy könnyen meg lehessen találni őket.

A magyarázó jegyzetek között elszórtan található több mint 200 színes térkép életre kelti az eseményeket és helyszíneket a Bibliában.

Vagy nélküle nem készült semmi. Ami létrejött, az élet volt őbenne Görögül az ő dolgai közé; vagyis saját birtokára, saját népe közé A görög megfogalmazás alapján: és az ő népe nem fogadta be őt

Szakaszösszefoglalások a magyarázó jegyzetek között kiemeléssel, hogy könnyen megtalálhatók legyenek. Ezek az összefoglalók az egyes fő részek áttekintését adják, összhangban az egyes könyvek előtt található, bevezetőkben bemutatott vázlatokkal.

Jézus Annás, majd Kajafás előtt. Péter tagadása (Mt 26,57–75; Mk 14,53–72; Lk 22,54–71) 13  Először z Annáshoz y vitték, ő ugyanis apósa volt a Kajafásnak, aki abban az esztendőben főpap volt. 14 Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, b hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. 15 c Simon Péter pedig és egy másik tanítvány követte Jézust. Az a tanítvány pedig ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap udvarába, 16 d Péter pedig kint állt az ajtónál. Kiment azért az a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtónálló szolgálónak, és bevitte Pétert. 17 e Az

18,8−9 Jézus kijelentése összefoglalja a 17,12 verset, amely viszont a 6,39 és a 10,28 versre utal vissza. Jézust úgy ábrázolja a szerző, mint a „jó pásztort”, aki önként választja a halált, hogy megmentse „juhai” életét (vö. 10,11.15.17−18.28). Fizikai megtartásuk lelki megtartásukat jelképezi. 18,10 Péter kardja valószínűleg a római rövid kard (gladius) volt, amelyet el lehetett rejteni az öltözék alá (vö. Lk 22,38). Fülét. A rövid kard döfésre szolgált, nem pedig vágásra, Péter szándéka tehát valószínűleg az volt, hogy megölje a katonát egy halálos csapással, de mivel a szolga ki tudott térni a kard elől, csak a fülét veszítette el. Lukács hozzáteszi, hogy Jézus azonnal meggyógyította a fülét (Lk 22,51). Málkus. A szolga neve csak János evangéliumában szerepel (vö. Lk 22,50−51 és a párhuzamos igehelyekkel). Ugyanakkor a Málkus név ismert Josephus Flaviusnál (egy korábbi időszakból), illetve a nabateus és palmírai feliratokból. Ezen előfordulásai azt valószínűsítik, hogy arab név volt. 18,11 Igyam ki azt a poharat. A halál metaforája, és Isten haragját jelképezi (lásd Zsolt 75,8; Ézs 51,17.22; Jer 25,15−17.28−29; 49,12; továbbá Jel 14,10; 16,19). Vegyük figyelembe, hogy a Jézusnak készített pohár az Atyától van, ezért Jézus felkészült arra, hogy kiigya. A kereszten átélt testi szenvedéseken kívül Jézus lelki gyötrelmet is elszenvedett, amikor Isten haragját hordozta, amely kiöntetett rá mint helyettesítő áldozatra és a bűnökért való fizetség gyanánt (lásd még a Róm 3,25 és az 1Jn 2,2 verséhez fűzött jegyzeteket; vö. Zsid 2,17, 1Jn 4,10). 18,13 A római helytartók alatt túlnyomórészt három gazdag papi család birtokolta a rendkívüli fontosságú főpapi tisztséget. Annás volt az egyik ilyen befolyásos főpapi család pátriárkája (vö. ApCsel 4,6). Kr. u. 6−15 között szolgált főpapként, azt követően öt fia vitte tovább a főpapságot, köztük veje, Kajafás (lásd a Jn 18,24 verséhez fűzött jegyzetet). Korábbi tekintélye alapján Annás továbbra is kiérdemelte a „főpap” megnevezést (ApCsel 4,6), és még leváltása után is kezében tartotta az irányítást afelett, ahogyan családja betöltötte ezt a hivatalt (ezért beszélhet a Lk 3,2 verse „Annás és Kajafás főpapságáról”). Josephus Flavius említést tesz

Annás síremlékéről (A zsidó háború, 5.506), amelyet meggyőzően azonosítottak a Kidrón-völgy közelében talált, gazdagon díszített sírral. 18,14 Kajafás. Lásd 11,49−52. 18,15−16 Az udvar (görögül aulé) egy bekerített szabadtéri terület volt. A másik tanítvány valószínűleg nem más, mint maga János, az a tanítvány, „akit Jézus szeretett” (vö. 20,2; 21,24; lásd még 13,23). Jézus elfogatása, tárgyalása és megfeszítése Nehéz bizonyossággal nyomon követni a Jézus elfogatásának színhelyétől a keresztre feszítéséig vezető útvonalat (ennek egy részét gyakorta via dolorosaként – „a fájdalmak útja” – emlegetik). Az evangéliumi beszámolók valószínűsíthető egybehangzása szerint a húsvéti vacsora után Júdás elvezetett egy szakasznyi katonát a Gecsemánéba, hogy elfogják Jézust (1). Innen Jézust Annáshoz vezették (helyszín ismeretlen), aki elküldte a vejéhez, Kajafáshoz, a főpaphoz (2). A zsidó vezetők azután a római helytartóhoz, Pilátushoz folyamodtak, hogy végeztesse ki Jézust (3). Lukács feljegyzi, hogy Pilátus elküldte Jézust Heródes Antipászhoz (4), aki kikérdezte Jézust, de visszaküldte Pilátushoz ítélet meghozatala nélkül (5). Pilátus azután átadta a katonáknak Jézust, hogy megfeszítsék a Golgotán (6).

Antónia erőd

Z IS ) L S O AP RO D E KÍ Z V Á (T

1,3 Minden. Magába foglalja az egész világegyetemet, jelezve, hogy – Istent kivéve – minden, ami létezik, teremtés által lett, és hogy – Istent kivéve – semmi sem létezett öröktől fogva. Általa lett. Követi a Szentírás következetes mintáját, miszerint az Atyaisten a Fiú tevékenysége által vitte végbe teremtő munkáját (vö. 1Kor 8,6; Kol 1,16; Zsid 1,2). Ez a vers megcáfol bármely olyan feltételezést, hogy az Ige (vagy a Fiú, Jn 1,14) teremtés által lett, mert ezt egyedül az Atyának kellett volna elvégeznie, és János szerint semmi sem így jött létre, mert nélküle – vagyis a Fiú nélkül – semmi sem lett, ami létrejött.

Abszolút „én vagyok” állítások

Golgota

Heródes Antipász palotája

6,20; 8,24.28.58; 18,5

5 3

Metaforikus „én vagyok” állítások 1. Én vagyok az élet kenyere

6,35.48.51

2. Én vagyok a világ világossága

8,12; 9,5

3. Én vagyok az ajtó a juhok számára

10,7.9

4. Én vagyok a jó pásztor

10,11.14

5. Én vagyok a feltámadás és az élet

11,25

6. Én vagyok az út, az igazság és az élet

14,6

7. Én vagyok az igazi szőlőtő

15,1

Gecsemáné-kert

(a hagyomány 6 szerint)

Jézus „én vagyok” állításai

Gadara

A 80 000 kereszt hivatkozás könnyű hozzáférést kínál a Biblia kulcsszavaihoz, szövegrészeihez és témáihoz.

Görögül rabszolgájára; e versben kétszer A görög iudaioi kifejezés valószínűleg az akkori zsidó vallási vezetőkre és a hatásuk alatt álló emberekre vonatkozik; ugyanígy 18,14.31.36.38

Templom

K I D RÓ N - VÖ L GY

János

Az újonnan revideált Károli-Biblia szövege, jól olvasható 9 pontos betűmérettel szedve, egyhasábosan tördelve.

És azt válaszolták: A názáreti Jézust. 8 Mondtam nektek, hogy én vagyok – szólt Jézus –, azért ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el. 9 vHogy beteljesedjen szava, amelyet mondott: Azok közül, akiket nekem adtál, senkit sem vesztettem el. 10 Simon Péter pedig, akinél w kard volt, kirántotta, a főpap szolgájára1 sújtott, és levágta a jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus volt. 11 Jézus ekkor azt mondta Péternek: Tedd hüvelyébe a kardodat! xTalán ne igyam ki azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem? 12 Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidók 2 szolgái megfogták Jézust, és megkötözték.

Számos ábra kínál új nézőpontot a Biblia legfontosabb helyszíneivel és kulcseseményeivel kapcsolatosan a lehető leghitelesebb és legfrissebb történelmi és régészeti kutatások alapján.

A főpap 2 udvara?

Nagy Heródes palotája (Praetorium?)

H I N NÓM-VÖLGY

1000 � 250 m

A több mint 200 táblázat a fontos témák és tanítások tömör összefoglaló áttekintését nyújtja.