A HÁZASSÁGI KÖTELÉK

Pályám kezdetén érdeklődő, tudásra szomjazó antropológushallgató voltam. Egyetemi és posztgraduális tanulmányaim során elmélyülten tanulmányoztam a házasságok működésével kapcsolatos összehasonlító etnográfiai kutatásokat. Egybehangzó tanulságuk szerint minden társadalom egyik legfontosabb építőköve a férfi és nő közti házasság. Az is bebizonyosodott, hogy a világ valamennyi országában többé-kevésbé univerzális norma a monogám, élethosszig tartó házasság.

Természetesen e szabályszerűség alól is vannak kivételek: például az írástudást nélkülöző kultúrákban a poligámia, valamint egyes nyugati országok gyakorlatában a többszöri monogám házasság. E jelenségek azonban mit sem változtatnak azon, hogy az emberi pszichében a monogámia normája él. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban a válás igen széles körben elterjedt, egy közelmúltbeli, 20–30 év közötti életkorú egyedülálló személyekkel végzett közvélemény-kutatás adatai azt mutatták: 87 százalékuk csak egyetlen házasságot tervez.1 Sokan közülük megszenvedték szüleik válását, s hasonló tapasztalatra nem szeretnének szert tenni. A házasság mint társas intézmény mindenekelőtt és mindenekfelett olyan szerződést2 jelent, amelyben férj és feleség elkötelezi magát az élethosszig tartó együttélés mellett. A teremtés bibliai leírásában Isten kifejezett vágya az, hogy férj és feleség egy testté legyenek. 3 A házasság lényege tehát az egység, amely a magánynak, az egyedüllétnek szöges ellentéte. Mózes első könyvéből az is egyértelmű: Istennek nem az volt a szándéka, hogy a férfi és a nő egyedül éljen.4 A férfi valahol a szíve legmélyén társra vágyik: egy nőre. A nő hasonlóképpen egy férfi közelségére áhítozik. Ahol pedig mindketten megtalálhatják ezt a fajta intimitást, az a házasság. Nemcsak egy kapcsolat, hanem olyan intim viszony, amely magába foglalja az élet valamenynyi aspektusát: az intellektuális, az érzelmi, a társas, a spirituális és a fizikai területet egyaránt. A házasság kötelékében férfi és nő a lehető legmélyebben osztja meg életét egymással. Csapattársként tekintenek egymásra, nem csupán úgy, mint egy másik individuumra. Az intimitás utáni vágy és késztetés annyira elemi bennünk, hogy ha egy kapcsolatból hiányzik, a házasság veszélybe is sodródhat.

A házasság mindemellett értelmet adó kötelék is. Az érzelmi közelség teremti meg a legbiztonságosabb és legproduktívabb légkört a gyermekek növekedéséhez. A gyermeknemzés azonban nem egyedüli célja a házasságnak. Isten minden embert bizonyos talentumokkal, adottságokkal ruházott fel, a házas-

A H Zass Gi K Tel K

ság pedig ideális környezet ezen ajándékok és képességek fejlesztéséhez és kibontakoztatásához. A Prédikátor könyve is megjegyzi: „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.”5 Ennek a realitását minden házaspár megtapasztalja: a kettő valóban több az egynél.

Férj és feleség arra teremtetett, hogy kiegészítsék egymást. Amikor a férfi gyenge, a nő erős; amikor a nő megbotlik, férje felemeli. Amikor két szív és két lélek elköteleződik az élet kihívásainak közös vállalására, életük lényegesen könnyebbé válik.

A házasság természete

Elköteleződés Egység Intimitás Értelemadás Egymás kiegészítése

Több mint negyven éve élek házasságban, s visszatekintve világosan látom: mindazon dolgok közül, amiket elértem, a legtöbb sohasem bontakozhatott volna ki feleségem bátorítása és segítsége nélkül. Mindez elégedettséggel tölt el. Szeretnék hinni abban, hogy ő is többre képes a támogatásommal. Közösen köteleztük el magunkat Isten életünkkel kapcsolatos tervének megvalósítása mellett. Segítünk egymásnak felfedezni és Isten szolgálatába állítani valamennyi ajándékunkat.

Azáltal, ha ebben sikert érünk el, egyúttal mások figyelmét is Istenre irányítjuk, s betöltjük hivatásunkat. Házasságunk közegében együtt még hatékonyabban tudjuk Istent szolgálni.

Dávid király ezt a gondolatot a következőképpen fogalmazta meg: „Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!”6 A Biblia megközelítésében életünk célja nem saját elképzeléseink és szándékaink megvalósítása. Sokkal inkább Isten megismerése, valamint nevének tisztelete és megdicsőítése. A legtöbb ember számára a házasság lehetőséget teremt ezeknek a céloknak az elérésére.

Alkalmazkod S Az Vszakok V Ltoz S Hoz

A házastársi kapcsolatok folyamatosan változnak. Attitűdjeink átalakulhatnak, érzelmeink hullámzanak, a társak egymáshoz való viszonya a szeretetteljes és a kevésbé figyelmes megnyilvánulások között gyakran ingadozhat.

A változást időnként nem tudjuk befolyásolni. Amikor Ben felesége, Nancy megtudta, hogy rákban szenved, a diagnózis a teljes életét és a férjével való kapcsolatát is megváltoztatta. Alkalmazkodtak a betegséghez, de befolyásolni nem tudták. Hasonlóképpen történt ez több másik párnál is. Tricia férjét, Robot – az amerikai hadsereg tartalékosaként – hirtelen mozgósították, félvilágnyi távolságra, harci övezetbe küldték. Egy harmadik pár, Jon és Carol előtt pedig világossá vált, hogy Carol édesanyja képtelen az önellátásra, és nekik kell gondoskodniuk róla. Megannyi váratlan változás, amelyet nem tudunk alakítani! Egyedül arra van lehetőségünk, hogy döntést hozzunk – éspedig arról, hogyan reagálunk.

A H Zass Gi K Tel K

Vannak olyan változások is, melyeket mi magunk kezdeményezünk, annak ellenére, hogy a következmények sokszor előreláthatatlanok. Ken és Melinda a Melinda szüleinek közelében leélt egy évtized után Kansas Citybe költöztek, s így életük számos területen megváltozott, amivel együtt kellett szembenézniük. A munkavállalással, gyermekneveléssel és iskoláztatással, civil és egyházi szervezetekhez való csatlakozással, és más életterületekkel kapcsolatos döntéseink házasságunkra is hatással vannak. Ezek a változások befolyásolják a kapcsolat minőségét és az azzal való elégedettséget is.

A természet világában az évszakok változása olyan szabályszerű, egyúttal elkerülhetetlen folyamatokon múlik, mint a Föld saját tengelye és a Nap körül való forgása. A természeti folyamatokhoz hasonlóan az életünkben bekövetkező változások (valamint az, ahogyan feldolgozzuk őket és reagálunk rájuk) hozzák létre a házasság négy évszakát. Gyermekeink születése, szeretteink elvesztése, a betegség, a házastárs családjának életmódja, egy új pozíció megszerzése, vagy régi állásunk elvesztése, a munkahelyi követelmények, az utazások, a szabadidős programok, a hízás és fogyás, az anyagi bevételek hullámzása, a költözés vagy a legyökerezés, a depresszió, a viták, a hangulatok, a serdülőkor, az idősödés, a szülők öregedése, a hobbitevékenységek és a szokások, a szexualitás, az impotencia, valamint a hűtlenség – mind-mind olyan helyzetek és körülmények, amelyek befolyásolják a házasságot, s megkívánják, hogy lépéseket tegyünk a változtatás irányába. Ha ezekre megfelelően, valamint a társunk viselkedésével összhangban reagálunk, házasságunk a tavasz vagy a nyár időszakában maradhat. Ám ha hibát vétünk, vagy nézeteltérésbe keveredünk, bőrünkön érezhetjük az ősz hidegét vagy a tél jeges szelét – néha még azt megelőzően, hogy tudatára ébrednénk, a problémákat valójában mi is idézte elő. Vannak olyan változások is, amelyek alapjaiban rengetik meg a házasságot, például a szexuális hűtlenség. Egyes megpróbáltatásokat az élet természetes részeként fogadunk el − például a betegséget, az öregedést vagy egy új állást. Az, ahogyan reagálunk a változásra, nem mentes az érzelmektől, az attitűdöktől és a különböző magatartásmintáktól. E három tényező kombinációja határozza meg, hogy mely évszak válik uralkodóvá a házasságunkban.

Könyvem központi gondolata, hogy a természetben megfigyelhető évszakok – a tél, a tavasz, a nyár és az ősz – körforgásának analógiája jól szemlélteti a házasság működését.

S ugyanolyan természetes módon, ahogyan az életet öt érzékünk útján felfogjuk – hallunk, látunk, szaglunk, ízlelünk és tapintunk –, a házasságban is érzelmeket élünk át, attitűdöket alakítunk ki, illetve cselekszünk. Kapcsolatunk minőségét ezek összessége határozza meg a házasság különböző évszakaiban.

A nyugati kultúrában az elmúlt negyven évben egyre népszerűbbé váltak az érzelmeket és a viselkedést középpontba helyező megközelítések. Harmincévnyi tanácsadói munkám során azonban egészen más stratégia bizonyult hatásosnak.

Kérem, ne értsen félre! Kétségtelenül fontosnak találom az érzelmeket, hiszen megmutatják, egy-egy kapcsolatban mi működik jól, illetve rosszul. Mindazonáltal ennél is fontosabbak

A H Zass Gi

KÖTELÉK az értelmes, konstruktív tettek, célok, melyek felé jó esetben az érzelmek is vezetnek bennünket. Ezt a folyamatot nem érdemes oly módon lerövidíteni, hogy az érzelmekről azonnal a cselekvésre váltunk, kihagyva az értelem előnyeit. Aki mégis ezzel kísérletezik, könnyen belebonyolódhat a kapcsolat téli időszakába – a tavasz vagy a nyár lehetősége helyett.

Konstruktív cselekvés = ÉRZELMEK az ÉRTELEM támogatásával és az IGAZSÁG irányításával

Kezdjük tehát közös utazásunkat a házasság négy évszakának meghatározásával! A következő négy fejezetben áttekintjük az egyes évszakokat leggyakrabban jellemző érzelmeket, attitűdöket és viselkedéseket. Gondolatban olyan párokhoz látogatunk el, akik tanácsadásomon részletesen beszámoltak kapcsolatuk valamennyi öröméről és bánatáról. A bizalmas adatkezelés érdekében a nevükre és lakhelyükre utaló részleteket megváltoztattam, történetük mindazonáltal valódi, sőt leírásomban a saját szavaikat használom.

Meglehet az egyes évszakok ismertetésénél ön is magára ismer majd. Ha azonban ebben nem jár sikerrel, a 6. fejezetben található kérdőívünk segítségére lesz ebben. Könyvünk második felében hét olyan gyakorlati stratégiát ajánlok majd az olvasó figyelmébe, melyek által érzelmeit, attitűdjeit és cselekedeteit ötvözve elindulhat a hűvösebb, kellemetlenebb évszaktól a melegebb, barátságosabb, boldogabb felé.

Miért éppen a téllel kezdjük? Nos, a naptár is a januárral kezdődik. Észak-Karolinában a január és a február a leghidegebb hónap. Jeges viharok uralják az időjárást, gyakran havazik. Az emberek kesztyűt és télikabátot viselnek, a gyerekek szánkáznak a domboldalakon, és síelni is lehet a Sugar Mountain lejtőin. Az iskolások alig várják a tanítás befejezését, hogy a hóban szaladgálhassanak. Ilyenkor még a medvék is téli álomba szenderülnek, s csak az árvácskák bontanak virágot. Ám ha őszinte akarok lenni, mégsem ezek miatt kezdem a téllel.

Sokkal inkább azért, mert tanácsadóként leggyakrabban olyan párokkal találkoztam, akik kapcsolatuk telén fordultak hozzám. S végső soron természetes is, hogy ha valaki élvezi a nyarat, nem keres segítséget. Leginkább a jeges hideg elől szoktak a párok az irodámba menekülni. A természet világában zord, havas, fagyos telek uralkodnak, ami röviden összefoglalva nehézségekkel jár. Télen az élet több megpróbáltatást ró ránk, mint nyáron.

A házasság telét ridegség, durvaság és keserűség jellemzi.

Gary Chapman

Az egykori tavaszi álmokat jég borítja, és remény sincs rá, hogy elálljon az ónos esőzés. Ha a kapcsolat telén járó férj és feleség szóba is áll egymással, leginkább az élet megszervezésében merül ki társalgásuk: ki, mit és mikor tegyen? Ha pedig kapcsolatukra terelődik a szó, vitába keverednek, s a feszültségek nem oldódnak fel. Vannak aztán olyan párok is, akik rideg csendben, egymás mellett − nem pedig együtt − élnek annak ellenére, hogy egy fedél alatt laknak. S mindeközben egymást hibáztatják kapcsolatuk kihűléséért.

De miképpen köszönt be a tél egy házasságba? Röviden: a partnerek merevsége miatt – azáltal, hogy képtelenek tekintetbe venni egymás nézőpontját, és lépéseket tenni az érdemi kompromisszum felé. Minden házasságban vannak nehézségek, a partnerek minden kapcsolatban különböznek. Ezek a különbözőségek adódhatnak a pénzbeosztásból, a rokoni kapcsolatokhoz való eltérő viszonyból, a vallásból vagy az élet számos egyéb területéből. Azok a párok, akik nem tudnak egyezségre jutni ezen eltérések tekintetében, egyszer csak a tél kellős közepén találják magukat. A tél olyan évszak a házasságban, amelyet nem önmagában a nehézségek idéznek elő, hanem a partnerek által választott konfliktuskezelési módszer. Amikor egyik vagy mindkét fél ragaszkodik saját nézőpontjához, mondván: „ha nem lehet úgy, ahogyan én akarom, akkor sehogyan sem lesz!”, máris megtették az első lépéseket a tél felé. Az elhidegülés tarthat egy hónapig vagy akár harminc évig is. Kezdődhet három hónappal a házasságkötés után vagy akár az életközépi krízisben is. Kiterjedhet az élet minden területére vagy akár csak egyetlenegyre. Mint már korábban megjegyeztük, a házasság évszakait érzelmek, attitűdök és magatartások egész sora jellemzi. E három tényező kölcsönhatása határozza meg, hogy egy kapcsolat megreked-e egy adott szakaszban, vagy továbbhalad a soron következő felé. Ebben a fejezetben mindazokat az érzéseket, attitűdöket és megnyilvánulásokat ismertetem, amelyek a házasság téli időszakát jellemzik. Lássuk tehát, hogy fest a házasságban a tél!

A T L Rzelemvil Ga

A „téli kapcsolatokat” a fájdalom, a düh és a csalódottság légköre hatja át a magányosság és az elutasítottság érzésével együtt. A télben rekedt párok rendszeresen panaszkodnak a házasságra jellemző ridegségről, durvaságról és keserűségről.

Hadd mutassak be néhány példát! Figyeljük meg, hogyan fogalmaznak az emberek érzéseikkel kapcsolatban! George negyvennégy éves, Jacksonville-ben, Florida államban tizennyolc éve él házasságban. „Egyszerűen csüggesztő! Ha nem volnék keresztény, már rég feladtam volna. Tudom, hogy szeretnem kellene a feleségemet, de érzelmileg teljesen kiürültnek érzem magam. A feleségem nem kedvel és nem is tisztel engem. Egyszerűen csak elvisel. Aztán van olyan is, hogy még ennyire sem képes. Borzalmas dolog így élni!”

Helen, a felesége így jellemezte a házasságát: „Nem, egyáltalán nem jó! Mozdulatlanságba rögzült, nekem pedig nincs elég energiám a változtatáshoz. A férjem már másfél éve munkanélküli, és fogalma sincs, hogyan folytassa az életét. Ott tartunk, ahol tizennégy éve, amikor befejeztük az egyetemet, visszatértünk a kezdetekhez. Ez pedig nagyon, de nagyon két- ségbeejtő! Problémáinkat csak mélyíti, hogy három gyermekünk van, akik velünk együtt feszültségekben élnek! Nagyon, nagyon boldogtalan vagyok!”

Marilyn ötvenöt éves, öt éve kötötte második házasságát. „Kétségbeesett és lehangolt vagyok. Már nem szoktunk beszélgetni, mindig csak veszekszünk. A problémák megoldásában sem tudunk megegyezésre jutni. Egyikünk sem boldog így. Nem értünk egyet sem a pénzügyekben, sem a gyerekneveléssel kapcsolatban. Három saját gyermekem van, még velünk élnek. A férjem szerint a válás az egyedüli megoldás. Én még reménykedem.”

Mark huszonhárom éve él házasságban, és kapcsolatát így jellemzi: „Nagyon lehangoló. Az élet minden területére kiterjednek a vitáink. Mindketten rendkívül önfejűek vagyunk, és ebből nagyon sok konfliktusunk származik. Elhidegült kapcsolatban élünk.” A felesége, Millie pedig így fogalmaz: „Mark nagyon sértő tud lenni. Évek óta neheztelek rá. Sokkal többet dolgoztam ezért a kapcsolatért, mint ő! Mintha meg sem hallaná, amit mondok, egyszerűen nem érdekli, hogy mit érzek! Annyira, de annyira kritikus velem! Mostanában nagyon kevés időt töltünk együtt, nem tudunk egymásnak elismerő szavakat mondani, és már nem is érintjük meg egymást.”

Maria negyvenhárom éves, kilenc éve él a második férjével.

Házasságáról így számol be: „Annyira fájdalmas! Az életem valamennyi területét ez a fájdalom hatja át. Cipelem magamban, és csak Istennel osztom meg, próbálok optimista lenni és reménykedni. Mindketten többre vágyunk, de érzelmi téren egyszerűen képtelenek vagyunk egymásra hangolódni!”

Emily két és fél éve él a férjével, de máris jellemző kapcsolatukra a tél jeges lehelete: „Nagyon elégedetlen vagyok. Időről időre mély fájdalmat érzek. A napról napra való túlélésre rendezkedtem be. Már feladtam a reményt.”

Fájdalom, düh, csalódottság, magány, elutasítás és időszakos reménytelenség – ezek azok az érzések, amelyek áthatják a házasságuk „telén” járó párok életét.

A T Lre Jellemz Attit D K

Az attitűdök − más néven beállítódások − azt fejezik ki, ahogyan a világgal kapcsolatban gondolkodunk és érzünk. Emberekkel kapcsolatban gyakran fogalmazunk úgy, hogy az illető pozitív vagy negatív attitűddel rendelkezik. Könyvemben e kifejezéssel azt az általános módot jelölöm, ahogyan az emberek az élet eseményeire reagálnak.

A házasság téli időszakát negatív attitűdök jellemzik. Hajlamosak vagyunk mindig a legrosszabbra gondolni. Eltúlozzuk a nehézségeket, rögzültnek tekintjük társunk álláspontját. Mindemellett gyakran úgy véljük: a konfliktusok már túlságosan hosszú ideje húzódnak, s nincs esély a változásra. A kapcsolat megromlásáért többnyire a társunkat hibáztatjuk („Ha ezt tette volna…” „Bárcsak másképpen viselkedett volna…”). Ezek az attitűdök olyan érzéseket ébresztenek, melyek az elbátortalanodástól egészen a teljes reményvesztettségig terjedhetnek.

Frank Seattle-ben, Washington államban él, huszonnégy esztendős és még csak egy éve házas, de máris a teljes zavarodottság érzésével küzd: „Úgy érzem, sohasem fog sikerülni!

Egyre rosszabb! Egyfolytában veszekszünk, sőt néha össze is verekszünk, miközben egy kisbabát nevelünk. Ez nem mehet így tovább! De nem tudom, mit tehetnék.” Munkahelyén Frank energikus személyiség, mindig készen áll az újabbnál újabb kihívásokra, otthon azonban mindent negatívan szemlél.

Tizenkilenc évnyi házasság után Martha úgy fogalmazott: „Házasságunk első éveiben sokáig törekedtem arra, hogy jobbra forduljanak a dolgok. Úgy tűnt azonban, hogy a férjem minden javaslatomat piszkálódásnak veszi. Semmi sem használt, én pedig egyszerűen lebénultam. Voltak időszakok, amikor közelebb kerültünk egymáshoz, és képesek voltunk együtt változni, ám legtöbbször az történt, amit ő akart; egyszerűen nem vette tekintetbe az igényeimet. Egy idő múlva aztán már ő sem érdekelt engem. Most arra várok – talán mindhiába –, hogy ő is befektessen némi energiát a házasságunkba!”

Martha férje, William így látta a kapcsolatukat: „Másfél évvel ezelőtt vége szakadt a legszebb éveinknek. Korábban a házasságunkat bibliai elvek szerint próbáltuk alakítani. Kezdetben ez nagyszerű volt, Martha egyre keményebben próbálkozott, én pedig csökkentettem az elvárásaimat. Aztán egyszer csak otthagytam az állásomat, ebben még élveztem a feleségem támogatását, de akkortól nagyon nehéz idők köszöntöttek be. Minden ajtó bezárult előttem. Jelenleg egyszerre négy részmunkaidős állást látok el, hogy el tudjam tartani a családomat. Úgy érzem, azzal dühítettem fel a feleségemet, hogy az elvárásaihoz képest másképpen kommunikáltam, túlérzékeny voltam, és az átmeneti időszakban túlzottan nagy terveket kovácsoltam. Martha egyszerűen elzárkózik előlem. Tehetetlen vagyok.

Szeretettartalékai kimerültek, és már elfogadni sem tud tőlem semmit. Azt mondja, nem érzi magát sértve, nekem azonban ez másként tűnik.” A negatív attitűdök Marthán és Williamen is eluralkodtak, egyikük sem érzékeli már a társa támogatását. A beállítódások gyorsan változhatnak a negatív irányba. Truettnek egyik szomszédos államban a korábbinál kedvezőbb munkalehetőséget kínáltak. Feleségével, Maryvel egyeztetve arra jutottak, hogy az ajánlatot életük e szakaszában még elfogadhatják. Így is tettek, rövid idővel később azonban

Mary már hiányolta a barátait, és ingerülten fogadta, hogy számos kényszerű változást kell megszerveznie az életükben. Panaszkodott is férjének a nehézségeiről, s megosztotta vele, mennyire boldogtalan. Truett azonban úgy érezte, a felesége elárulta. A döntést ketten hozták meg, tudták, hogy a költözés szükségszerű, és úgy érezte, Mary most inkorrekt vele szemben. Szerette volna megtartani új állását, de egyúttal arra is vágyott, hogy a felesége boldog legyen.

Házasságuk működőképességét többek között Mary negatív hozzáállása gátolta. Egy évvel később már a válást fontolgatták. Mennyivel más lett volna a helyzet, ha Mary pozitív attitűddel fordul az új barátok, az új lehetőségek felé! A negatív attitűd olyan, mint a metsző szél, mely beharangozza a telet.

A T Lre Jellemz Magatart Sform K

Télen mindannyian hajlunk rá, hogy amennyire csak lehet, kerüljük az időjárás viszontagságaiból adódó kellemetlenségeket. Amint az időjárás fagyosra fordul, a négy fal közé húzódunk, hogy átvészeljük az ítéletidőt, és várjuk a meleget,