4 minute read
Játsszunk a kisbabánkkal!
Playing with Baby © 2021 Laurie Hollman.
Original English language edition published by Familius PO Box 1249, Reedley California 93654, USA.
Arranged via Licensor’s Agent: DropCap Inc.
All rights reserved.
Copyright © Dr. Laurie Hollman, 2021.
Hungarian edition © Harmat Kiadó, 2023 All rights reserved. Minden jog fenntartva.
Fordította: Bessenyei Ágota
ISBN 978-963-288-744-9
E kiadvány a kiadó írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, nem sokszorosítható, nem tárolható visszakereshető rendszerben, nem tehető közzé sem elektronikus, sem más formában.
Bevezetés
Az újszülöttek titokzatos és csodálatos kis lények. Szülőként gyakran rácsodálkozunk: „Vajon mi történhet abban a pici kis fejében?” Mielőtt azonban rátérnénk, mi is történik a baba fejében, lássuk, miről lesz szó ebben a könyvben – mi mindent fedezhetünk fel az első életévben.
Ahhoz, hogy tudjuk, hogyan játsszunk a kisbabánkkal, előbb meg kell őt értenünk. Ez a könyv nemcsak a játékról szól, hanem a babák és a szülők közös játékát vizsgáló kutatásokról, valamint arról, hogy miként segíthetjük gyermekünk fejlődését.
Könyvemben a csecsemő játékkal kapcsolatos élményeire összpontosítok az elmúlt évtizedek kutatási eredményei alapján. Szó lesz azokról a tapasztalatokról, amelyeket a szülő és a csecsemő a közös játék során szerez. Olvashatunk a csecsemő viselkedésében megfigyelhető érzelmi jelzésekről és arról, hogy miként reagálhatunk ezekre a jelzésekre a legmegfelelőbb módon (Ammaniti és Trentini 2009). Miközben együtt gondolkodunk azon, hogy játék közben milyen mentális folyamatok játszódnak le a csecsemő fejében, könnyen felismerhetővé válik, hogy babánk mikor érdeklődő, frusztrált vagy elégedett.
Játsszunk a kisbabánkkal!
A csecsemők születésüktől kezdve kétszemélyes társas világban élnek – az anyával mint elsődleges gondozójukkal. Ez azt jelenti, hogy viselkedésüket összehangolják az anya viselkedésével, aki kezdettől fogva játszik velük
(Peery 1980; Trevarthen 1979, 321–347). Látni fogjuk, hogy már a születés utáni első pillanattól kezdve menynyire érdeklődők, milyen aktív elmével, mennyi fizikai és érzelmi szükséglettel rendelkeznek. Ebben a könyvben arról lesz szó, hogy a szülők hogyan ösztönözhetik kisbabájukat a tanulásra élete első tizenkét hónapjában. Hogyan is? Leginkább a játékon keresztül!
A babák káprázatos, okos és fogékony tanulók. A játékon keresztül megtanulhatjuk, „mi történik a kisbabánk fejében”, hogyan kapcsolódhatunk hozzá, és hogyan foglalkozzunk vele.
Látni fogjuk, hogy a babák már a kezdetektől kapcsolódásra vágynak. Igen! Az első naptól kezdve! Már születésükkor meg tudják különböztetni az emberi arcokat és hangokat a többi látott és hallott ingertől – és ezeket részesítik előnyben.
Az újszülöttek már néhány napos korukban felismerik az ismerős arcokat, hangokat és illatokat, és jobban kedvelik azokat az ismeretlenekkel szemben. A tekintetükkel minket választanak mások helyett. Figyelemre méltó, hogy a csecsemő látótávolsága vagy látása az őt kézben tartó személy távolságában a legélesebb. Olyan, mintha
„úgy lennének tervezve, hogy minden másnál tisztábban lássák azokat a személyeket, akik szeretik őket” (Gopnik, Meltzoff és Kuhl 1999, 29). Milyen csodálatos!
A babák szeretik az újdonságot. Ha ugyanazt a képet látják újra és újra, elvesztik az érdeklődésüket. Mutassunk nekik valami mást, és máris élénkebbek lesznek!
A csecsemők felismerik a hangokat. Ha az újszülött zajt hall, arrafelé néz, ami arra utal, hogy vár valamit a hang irányából. Más szóval a csecsemők összekapcsolják a hangot és a látványt. Öt hónapos korukra a gondolkodásuk még összetettebbé válik, képesek megkülönböztetni, hogy melyik hang milyen tárgyhoz vagy archoz tartozik. Kilenc hónapos korukra pedig már azt is felismerik, hogy a letakart tárgy nem tűnik el, még ha el is rejtettük a szemük elől. Erre a felfedezésre ismétlés útján jutnak el. Izgalmas év áll előttünk!
A babák azt csinálják, amit látnak! Emberi közelségre vannak hangolva, és kezdettől fogva aktív utánzók. Nyújtsuk ki a nyelvünket, és a baba is ki fogja nyújtani a nyelvét. Vagy nyissuk ki a szánkat, és a csecsemő is ki fogja nyitni az övét. És ez már egy hónapos korban megfigyelhető! Milyen gyorsan tanulnak tőlünk a babák!
„Ahhoz, hogy utánozni tudjanak, az újszülötteknek valahogyan meg kell érteniük a hasonlóságot a belső érzés és a külső arc között, amelyet látnak – egy kerek alakzatot, amelynek alján egy hosszú, rózsaszínű dolog [a nyelv] mozog előre-hátra.” (30) Továbbá úgy tűnik, a csecsemők tudják, hogy a dolgoknak három dimenziójuk van.
Tudják, hogy valami, ami görbének látszik, az görbének is érződik, ha megtapintják (63)!
Úgy tűnik, hogy születésüktől fogva kapcsolatban vannak a saját mozdulataikkal és testi érzéseikkel. Ez személyes énjük nagyon korai felismerésére utal.
Születésüktől kezdve azt is megérzik valamiképpen, hogy ennek a növekvő személyes énnek a testi mozgásai hasonlítanak a miénkhez. Tehát észreveszik a mozgásunkat, amit látnak, de maguk még nem éreznek (30).
Bár tudjuk, hogy a csecsemők szeretik az emberi hangokat és arcokat, a vonalak és a szélek iránt is érdeklődést mutatnak. Mutassunk a babánknak különböző képeket, és figyeljük meg, hova néznek. A babák az összetett min- ták, például az erős kontrasztú csíkok felé fordulnak –nem pedig az egyszerű, gyenge kontrasztú minták felé.
Szeretik a kockás táblákat és a körkörös céltáblák közepét nézni. A csecsemők észreveszik a különbséget két felület fényessége és textúrája közötti is, valamint azt, hogy hol kezdődik és hol végződik egy tárgy. Így képesek azonosítani a széleket, ami megkönnyíti számukra a tárgyak elkülönítését (65).
A csecsemők a tárgyak mozgásának megfigyeléséből is tanulnak, ami több támpontot ad arról, hogy hol kezdődik és hol végződik egy tárgy, mint a szélek önmagukban. Már a nagyon pici babák is képesek követni a közvetlenül előttük lévő tárgyak mozgását. Sőt úgy tűnik, azt is képesek előre látni, hogy egy mozgó tárgy hol folytatja az útját.
Egy kísérletben egy labda gurult, majd begurult egy paraván mögé. A baba, aki figyelte az eseményt, azt várta, hogy a labda a paraván másik oldalán fog kigurulni. Ha a labda nem bukkant elő, a baba még tovább és még feszültebben nézte a paraván szélét – azt a helyet, ahová a labdának érkeznie kellett volna.
Sőt, még azt az utat is végigkövette a szemével, amelyet a labdának be kellett volna járnia. Mintha képes lett volna megjósolni, hogy a labdának hol kellene lennie, amikor a paraván mögött gurul, hol kell kigurulnia, és azt is, hogy mikor kell odaérnie (67)! Úgy tűnik, a csecsemők azt is meg tudják különböztetni, hogy egy labda közel vagy távol van-e, valamint azt is, hogy egy nagyobb méretű labda mikor van közel vagy távol. Más szóval megértik a méretállandóságot (68).
A csecsemők képesek megkülönböztetni az emberek arcán látható különféle érzelmeket, és értik az ezekhez társuló különböző hangszíneket, például a boldog, szomorú és dühös hangokat. Egyéves korukra már megkülönböztetik az embereket a tárgyaktól, és anyjukra mint referenciaszemélyre néznek, hogy eldöntsék, mit részesítsenek előnyben és mit utasítsanak el. Ha például egy felnőtt belenéz két dobozba, és az egyik dobozba nézve mosoly, a másiknál pedig undor jelenik meg az arcán, a baba azt a dobozt fogja előnyben részesíteni, amelyikhez a boldog arckifejezés társult. A baba nemcsak azt ismeri fel, hogy a felnőtt boldogságot vagy undort érez, hanem azt is, hogy ezt konkrétan valamivel kapcsolatban érzi.
Továbbá az egyéves babák képesek emlékezni a
