1.1 Az értelem mint kreatív utazásunk iránytűje

bármi mástól függetlenül. Számomra ez elég! Nevezhetjük ezt a valamit léleknek is, vagy a lényegünknek, a célunknak.”

Jannie Tusveld, Wim felesége csodálattal tekint a férjére: „Ő nem arra figyel, amit többé már nem tehet meg, hanem azokra a dolgokra, amikre most is képes” – mondja.

1.1 Az értelem mint kreatív utazásunk iránytűje

Viktor Frankl pszichiáter és professzor négy éven át tartó bebörtönzést, nélkülözést és megaláztatást vészelt át a náci koncentrációs táborokban. A II. világháborúban elvesztette a feleségét, a szüleit és szinte az egész családját. Mindössze egyetlen húga maradt életben. Ő is ugyanabban a táborban volt, ahol Frankl felesége, aki a halála előtt azt mondta férje testvérének: „Az én Viktorom túl fogja élni mindezt! Biztosan tudom, hogy nemcsak kenyéren és vízen, de a saját gondolatain is képes elélni. Amíg az elméje szabad, ő élni fog.” És valóban, Frankl túlélte a koncentrációs táborok megpróbáltatásait annak köszönhetően, hogy megtalálta létezése célját és értelmét. Egy egész könyvet megírt fejben. A …trotzdem Ja zum Leben sagen! (…mégis mondj igent az életre!) című könyv 1946-ban jelent meg és világszerte sikert aratott.

Könyvében Frankl elmondja, hogy azok a fogolytársai, akik úgy érezték, hogy az életük értelmét vesztette, egyszerűen nem keltek fel reggel az ágyból. Elszívtak egy utolsó cigarettát, és szótlanul várták az őröket. Márpedig a foglyok számára az őrök érkezése a biztos halált jelentette.

Frankl azt írja, hogy aki elveszíti élete értelmét, elveszíti az életét is. Attól kezdve, hogy a táborban sínylődve felfedezte élete értelmét, a szenvedés elviselhetőbbé vált számára. Az értelemmel bíró létezést úgy írja le, mint ami nélkülözhetetlen a boldog és egészséges élethez, és három szintjét különbözteti meg.

1. Egyéni létezésünk célja

Mivel mindannyian egyediek vagyunk, létünk célja is egyedi, ahogyan egyediek az adottságaink és a személyiségünk. Az, hogy maradéktalanul betöltsük létünk célját, önmagában is elég ok arra, hogy életünket értelmesnek találjuk.

Történetesen én magam is tapasztaltam ezt. Apám az első felesége halála után vette el anyámat. Kettejüknek három gyermeke született. Édesapám

Miért alakítsam kreatívan az életemet? 21 63 esztendős volt, amikor én a világra jöttem. Ha ő egyedül maradt volna, miután megözvegyült, én nem születtem volna meg, és három gyönyörű gyermekem sem lenne most itt. Szerencsére apám értelmet talált az életében, és volt bátorsága idősebb korában új családot alapítani.

Egyéni létezésünk értelemmel bír! Önmagunk felfedezése és elfogadása életenergiát szabadít fel bennünk és ebből következően a körülöttünk élőkben is. Fontos, hogy választ találjunk ezekre az alapvető kérdésekre, amikor életünk értelmét kutatjuk:

• Ki vagyok én? • Mi a történetem? • Milyen hatással van az életem másokra?

2. Cselekedeteink értelme

Wim Tusveld és Viktor Frankl egyedülálló adottságokat kaptak az élettől, amelyeket felfedeztek magukban, továbbfejlesztettek, gyakoroltak és a közvetlen környezetük épülésére kamatoztattak. Mindannyiunknak megvannak a magunk egyedi adottságai, ami egyben lehetőséget, kihívást vagy inkább feladatot jelent, hogy feltárjuk, továbbfejlesszük, gyakoroljuk és kibontakoztassuk a tehetségünket. Mi Európában a zsidó-keresztény kultúrából eredően hiszünk minden egyén páratlan emberi méltóságában, legyen az gazdag vagy szegény, idős vagy fiatal, férfi vagy nő. Minden ember egyenlő, éppen ezért mindenkit egyformán megillet a lehetőség, hogy felfedezze és fejlessze a tehetségét, és ezáltal a maga egyedi módján hozzájáruljon környezete épüléséhez.

Ebből következően nem hiszek abban, hogy a munka valami negatív dolog lenne. A munka szent kiváltság. A munka révén mindenki hasznosnak érezheti az életét. Ilyesformán a munka még a boldogságunk és az egészségünk megőrzéséhez is elengedhetetlen. A betegség vagy a mentális leépülés egyik legfőbb oka időskorban az, hogy sokan úgy érzik, nem képesek a környezetük hasznára lenni.

Az elképzelés, mely szerint „Keményen dolgozom, hogy majd egyszer legyen szabadidőm”, emberek millióit vezeti tévútra. Sokan röviddel a nyugdíjba vonulásuk után meghalnak. Amikor már nem dolgoznak, hamar rájönnek, hogy a „szabadidő” önmagában nem feltétlenül jutalom.

Ezért is igazán hasznos ötévente visszatekintenünk, hogy átgondoljuk az

elmúlt időszakot, majd újra a jövőbe tekintsünk. Ötévente új kreatív élettervet készíthetünk. Így már valóban arra fordíthatjuk az adottságaink kibontakoztatásával töltött többezernyi munkaórát, hogy nagyobb élvezettel és megelégedéssel töltsük be egyéni rendeltetésünket.

3. Ajándékul kapott céljaink

Emberi lényekként nem csupán az tesz minket különlegessé, akik vagyunk és amit teszünk, de az is, amit kapunk. Az élet önmagában is ajándék. Kezdjük azzal ezt a kreatív utazást, hogy feltárjuk és elfogadjuk a saját történetünket – a szüleinket és a nagyszüleinket, akik életet adtak nekünk, a társunkat, barátainkat, példaképeinket, kollégáinkat és másokat, akik az életünket gazdagítják. És gondoljunk hálával az adottságainkra, a személyes erősségeinkre, a jellemvonásainkra és a testünkre. Mindezt ajándékul kaptuk!

A tudás ma mindenki számára napi 24 órában elérhető. Mindezek az emberek, dolgok és lehetőségek bőséggel hozzáférhetők számunkra. A kérdés tehát az, hogy megbecsüljük-e őket. Az egyik legnagyszerűbb készség az élet művészetében, ha képesek vagyunk tudatosan rácsodálkozni a minket körülvevő kimeríthetetlen bőségre. A szépség meglátásának képessége segít ebben. Az egész világot szépség és csúfság elegye alkotja körülöttünk, és persze még vagy milliónyi árnyalat a két véglet között. Az erőszak, az önzés, az igazságtalanság, a gyűlölet és a perverzió csúfsága nyilvánvaló, és szinte állandóan ömlik ránk a (közösségi) médiából. Nem lehet megúszni. Ugyanakkor majdnem ennyi szépség is felfedezésre vár.

Csúf ember nem létezik, csak elgyötört. De a gyakorlott szem, amely a szeretet nézőpontjából tekint rá, meglátja a szépet.

Anselm Grün

Látjuk a szépséget a természetben, a művészetben, az építészetben. Halljuk a zenében, érezzük a költészetben, és felfedezzük a tudományban, az irodalomban, a vallásban és a filozófiában. A szépségben visszatükröződnek világunk és életünk becses értékei. A szépség pedig arra vár, hogy felfedezzék és befogadóra leljen! Saját kreativitásom és a késztetés, hogy gyakoroljam a tehetségemet, folyvást abból a szépségből ered, amelyet felfedezek magam körül. Kérdezzük hát meg magunktól: