A Collection of Practices and Ideas on Art in Prison: Manual for Artists (HU)

ARTS OF FREEDOM

Művészeti jó gyakorlatok és ötletek gyűjteménye börtönökben Kézikönyv művészeknek szerk. Melinda Šefčić Anita Jandrić Nišević

8

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés

Művészet és börtönvilág

Ed Santman

27 45 65 83 107 125 141 155 179 195 201 203 209

Művészet és kultúra a börtöntérben Ed Santman

Börtönök esztétikája – evolúciós megközelítésben Stefan Florek & Przemysław Piotrowski

Börtöntér, idő és művészet - pszichológiai és korrekciós kontextusban Przemysław Piotrowski & Stefan Florek

Részvételi és közösségi művészet, a kreativitás felszabadítása Kiss Virág, Egervári Júlia & Orosz Csaba

A művészet hatása a börtöntérben: új és innovatív megoldások Melinda Šefčić, Anita Jandrić Nišević & Vida Meić

Színek a börtönben: Milyen színeket alkalmazzunk börtönkörnyezetben Melinda Šefčić, Anita Jandrić Nišević & Vida Meić

Művészet és terápia Peter van Olmen

A művészetalapú módszerek és a művészetterápia módszertani kérdései

Kiss Virág

Művészeti oktatás a börtönökben Ed Santman

Szerzők önéletrajzai

Recenzió Tomislav Buntak Recenzió Dalibor Doležal

Impresszum

BEVEZETÉS

A művészet és a börtön közösségi létünk két olyan szférája, amelyek között természetüknél fogva nem könnyű érintkezési pon tokat találni. A művészet fogalmához legtöbben olyan képzeteket társítunk, mint a szabadság, a spontaneitás, a kreativitás, a konven cionalitás, a játékosság, a sokszínűség, vagy a könnyedség. A börtön említésekor viszont mindannyian a szabadságtól való megfosztott ságra, a dolgok korlátozottságára, rendre és fegyelemre, szigorú szabályok betartására, durva és tekintélyelvű bánásmódra asszo ciálunk. Ezért a börtönművészet kifejezés első látásra oximoronnak tűnhet.

Jelen a kézikönyvünkben a börtön és a művészet látszólag ne hezen áthidalható távolságát olyan módon próbáljuk lecsökkenti és ezzel közelebb hozni egymáshoz a két jelenséget, hogy a mű vészet perspektívájából annak terápiás hatásaira összpontosítunk, a börtönbüntetés fogalmi világán belül pedig a börtönterek esztétikai jellegű humanizálására fókuszáltunk.

A börtöntérben zajló művészi alkotómunka merőben más sza bályokat és lehetőségeket irányoz elő a kapcsolatteremtésre, moz gásszabadságra, egyes témák felvetésére és etikai dimenzióinak alapos átgondolására nézve - beleértve ebbe a szakmai titoktartási kötelezettséget az ott szerzett információkkal vagy következtetések kel kapcsolatban.

A témában szakavatott szerzők munkáját összefogó Arts of Freedom (A szabadság művészete) projekt keretében megjelenő kö tetünk olyan szövegeket tartalmaz, amelyek a művészeti programok és projektek fegyházakban történő megvalósításának kulcsfontos ságú formális és informális vonatkozásait, elméleti hátterét és mű vészeti gyakorlatait tárgyalják, főként a művészet terápiás hatására, valamint esztétikai és térformáló értékére fókuszálva. Az Európában és a világ számos más táján egyaránt jól bevált, börtöntereket érintő művészetalkalmazási gyakorlatok mind azt támasztják alá, hogy ér demes még több figyelmet fordítani a már végzett hivatásos alkotók kiegészítő művészetteráápiás képzésére, illetve ösztökélni kell őket a különféle terápiás célú börtönművészeti projektekben való rész vételre.

A börtönök és a börtönművészet történetének, valamint néhány közismert börtönviselt művész szabadulást követő alkotói korszaká

nak áttekintése mellett kézikönyvünk betekintést nyújt a fogvatartot takra bizonyítottan pozitív hatással levő kortárs művészeti tevékeny ségtípusokba, amelyek segíthetnek ellensúlyozni a bebörtönzéssel járó megfosztottsági állapot negatív következményeit. Kötetünkben ugyancsak áttekintjük a formális és informális ta nulási folyamatok fogvatartottakra gyakorolt kedvező hatásait, va lamint a börtönökben szervezett művészeti és terápiás programok anyagi hasznosulásának számos aspektusát. Tesszük mindezt azzal a céllal, hogy felhívjuk a figyelmet a börtönökben zajló edukáció fontosságára, illetve elmélyítsük az ezzel kapcsolatos eddigi isme reteket, továbbá hogy közelebb hozzuk az olvasókhoz a speciális börtönművészeti programokat - beleértve a fogvatartottakkal való munkát is -, tudatosítva azok komplexitását és legfőbb céljait. Ezen túlmenően munkánk áttekintést ad mindazokról a szakirodalmakban tárgyalt lényegi ismeretkről, amelyek a színek, a forma, az építészet, a térkialakítás és a művészet börtönrendszerbeli hatásmechanizmu sát érintik, beleértve ebbe a börtönlakók fizikai és mentális állapotá ra vonatkozó hatásokat is.

Az Arts of Freedom projekt vezető intézménye, a Horvát Kép zőművészek Szövetsége a projektet a következő kiemelkedő euró pai szakértőkkel és háttérintézményükkel együttműködve valósítot ta meg: a lengyelországi Jagelló Egyetem, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, a hollandiai Changes & Chances egyesület, a norvégiában székelő Európai Börtönoktatási Szövetség és társult partnerei, Katalónia Kormányának Igazságügyi Minisztériuma, vala mint a Horvát Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma.

A projekt célja a művészetben és annak alkalmazásában rejlő valamennyi pozitív adottság kiaknázása, továbbá a börtönvilágot jel lemző erős korlátozottsággal látszólag nehezen összeegyeztethető művészi kreáció és szabadság közelítése a fogvatartottak, illetve az egész börtönkörnyezet felé.

A 38 pályázó közül az Arts of Freedom projekt egyike azon hét projektnek, melyek elnyerték a Horvát Mobilitási Ügynökség és az Európai Uniós Programok szervezetének pénzügyi támogatását. A kutatások az Erasmus + Key Action 2: Stratégiai partnerségek a felnőtt képzés területén program keretében valósultak meg.

ED SANTMAN

ART AND PRISON

Ed Santman

Absztrakt

A börtönök történetével kapcsolatos bevezető és Michel Fou cault francia filozófus gondolatainak rövid összefoglalása után jelen fejezet célja feltérképezni, milyen hatással volt a börtönbüntetés olyan jelentős művészekre, mint Oscar Wilde és Ai Weiwei, illetve hogyan reagáltak egyes börtönközösségek világhírő alkotók (példá ul Michelangelo vagy Salvador Dali) remekműveinek börtöntérben való elhelyezésére.

Jeremy Bentham (1748-1832) brit filozófus és társadalomteoreti kus nevéhez fűződik a panoptikum elnevezésű, kör alaprajzú börtön komplexum ideája, amelyben az őrök a foglyokat egy, a komplexum közepén magasodó felügyelőtoronyból figyelik. A középpontban lévő tornyot úgy alakítják ki, hogy a fogvatartottak ne láthassák, tartózkodik-e valaki a megfigyelőhelyiségben, ennek folytán az el ítéltek nem tudhatják, mikor figyelik őket valóban és mikor nem. Az építészeti koncepció alapja az az elgondolás, hogy amennyiben a fogvatartott tudatában van annak, hogy folyamatosan figyel(het)ik, akkor óhatatlanul mindig úgy viselkedik majd, mintha állandóan fi gyelnék, ami kihat a magatartására, vagyis állandóan korrekt, jó ma gaviseletre kényszerül.

Kulcsszavak: történelem, Foucault, panoptikum, művészek a bör tönben, börtönművészet

Bevezetés

Mutasd meg a börtöneidet, és megmondom, milyen társadalom ban élsz – a szemléletes mondás Winston Churchillnél, őt megelőző en pedig már Fjodor Dosztojevszkijnél is megjelent. Ami a művészet és a börtönvilág kapcsolódását illeti, sok igazság van a fenti kijelen tésben. A börtönvilág és a művészet sok szempontból nem éppen összeegyeztethető dolgok, hiszen a börtönbüntetés az emberek külvilágtól való elzárásáról és szabadságuk korlátozásáról szól. Cél

ja éppen az, hogy a bűnelkövető egyént egy korlátozó rendszernek vesse alá, a művészetek feladata ezzel szemben pont hogy a sza bad véleménykifejezés, illetve a gondolat szabadságának hirdetése. A művészetek természetüknél fogva minden olyan rezsim számára veszélyt jelentenek, amely megpróbálja ellenőrzés alatt tartani az emberek szabadságjogait. Nem véletlen, hogy a totalitárius rend szerekben gyakran pont a művészek kerülnek az elsők között bör tönbe. Márpedig az az ország, amelyik bebörtönzi művészeit, olyan ország, ahol a hatalmon levők minél jobban szeretnék ellenőrzésük alá vonni az állampolgárokat.

Egy kis börtön-történelem

A börtönökről szóló legkorábbi feljegyzések a Kr. e. 1. évezred ből származnak, és ezek alapján az ókori civilizációk börtönei legin kább a Mezopotámiából vagy Egyiptomból ismert börtönökhöz vol tak hasonlóak. A külvilágtól való elzárás mint büntetésforma szinte minden jelentősebb civilizációban ismert volt. Jóllehet, a 19. száza dig a börtönöket főként csak ideiglenes elzárás céljára használták, és csak addig tartották bennük fogva az egyéneket, míg halálra nem kínozták őket, vagy száműzetésre, rabszolgaságra, vagy épp halálra nem ítélték őket. A fogva tartás (mai szóval szabadságvesztés) bün tetésként való alkalmazása viszonylag új fejlemény a börtönök fejlő déstörténetében.

1800 körül egy új fogalom vált a büntetési rendszer meritumává, ez pedig a fogvatartás. Ekkortól fogva a börtönök a szabadságvesz tésnek mint büntetésformának a helyszínei lettek, amit gyakorlatilag bármifajta bűncselekményért kiszabhattak egy delikvensre. Michel Foucault francia filozófus 1975-ben írt Surveiller et punir: Naissance de la prison című könyvében részletesen bemutatja, hogyan válto zott a büntetés természete a középkor óta - a nemritkán nyilvános attrakcióként lezajló testi fenyítéstől kezdve a szellemi folyamatok/ lehetőségek redukálásáig (az elme büntetésééig), valamennyiüket az erkölcsi fegyelem elérése és ezáltal a társadalmi visszailleszkedés elősegítésére alkalmazva. Foucault arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a fegyelmezés és a büntetés valójában nem tűnt el, csak más formákat öltött az egyes korszakokban.

Bentham panoptikum-koncepciója

Foucault filozófiájában fontos szerepet tölt be Bentham panop tikum-koncepciója. A francia filozófus szerint azok az egyének, akik tisztában vannak azzal, hogy állandóan szem előtt vannak, adott sza bályok és normák szerint fognak viselkedni. A végén pedig leszögezi: Akit a láthatóság mezejébe helyeznek, magáévá teszi a hatalom által diktált alávetettségi viszonyt; ezt a hatalmi szemszöget pedig azáltal internalizálja, hogy mindkét szerepet (rab és felügyelő – ford. meg jegyzése) egyszerre tölti be, így az saját princípiumává válik. (Foucault, 1975, Felügyelet és büntetés, a börtön születése).

Haarlem panoptikum átalakítás alatt (1910). [Fotó]. Szerző: Ismeretlen. Forrás: Public domain. shorturl.at/mtS39

Börtönök az ipari forradalom korában

A nagyjából 1800 körül megindult ipari forradalom óriási fordu lópontot jelentett kultúránkban. Ettől az időszaktól fogva a gyárak, az iskolák, a kórházak és a börtönök sok tekintetben azonos mó don kezdtek szerveződni. Ezekben az intézményekben a létrejövő munkaszabályozási és beosztási rendszerek kezelhetővé és előre ismertté teszik a munka menetét, illetve azonostíhatóvá a munkát végző egyéneket. Minden szakágazat központi elemévé a norma és a normális ereje lépett elő. Ha az egyén abban a meggyőződésben él vagy dolgozik, hogy munkáját felügyelik, kisebb valószínűséggel fogja megszegni az adott tevékenységre vonatkozó szabályokat vagy éppen magukat a törvényeket. Foucault részletesen feltárja an nak folyamatát, hogyan tesznek bennünket intézményeink, iskoláink, börtöneink, kórházaink és gyáraink engedelmessé és normakövető vé. Határidők szorításában dolgozunk, nem lehetünk betegek, és persze megfelelően kell viselkednünk. Nemcsak a börtönök világa, hanem az egész társadalom egyfajta gépezetnek tűnik, amely ha tékony működésének záloga a büntetés és jutalmazás egyensúlya, mindez pedig engedelmes és rátermett egyénekké formálja a rend szerek résztvevőit.

Olyan börtönkomplexum, ami teljesen eleget tett volna Bent ham elképzeléseinek, végül soha nem épült. Az évek során a bör tönök a ma formájukban ismert javítóintézetekké alakultak át, a szabadságvesztés koncepciója pedig egyre inkább a fogvatartottak rehabilitációjára kezdett irányulni.

Korunk későmodern kapitalista társadalmában a börtönrend szer, tágabb értelemben a büntetés-végrehajtás módozatai gyakran kerülnek a társadalmi viták kereszttüzébe. Valamennyi erőfeszítés ellenére a legtöbb országban ugyanis még mindig igen magas a bű nözésbe való visszaesés és a bűnismétlés aránya. Egyre többet han goztatott felismerés, hogy a börtönök nem valósítják meg a hozzájuk

Buonarroti, M. (15521564). A Rondanini

Pietà [Szobor]. Rondanini Múzeum. Pietà at Sforza, kastély Milánóban, Olaszország. Fotó: Pierre Aden. Forrás: Public Domain. Dreamstime. com shorturl.at/ cmCIM

rendelt társadalmi célokat, emellett széles körű nyilvános viták foly nak a börtönök fizikai megjelenéséről is, elsősorban arra a kérdésre fókuszálva, mennyire érdemes hosszabb és súlyosabb szankciókat kiszabni az elkövetőkre.

Miért került börtönbe Michelangelo utolsó szobra?

A panoptikum mechanizmusa persze fordítva is működhet, azaz az előbb részletezett épület-koncepció alapján a fogvatartottak is láthatják a cellájukból az épület központi tornyát. 2013-ban Michel angelo egy befejezetlen szobrát, a La pieta Rondanini-t ideiglenesen egy műtárgyak számára kevésbé tipikus helyen - egy fegyházban helyezték el. Az esemény apropója az volt, hogy szobor eredeti kiál lítási helye, a Sforza kastély nagyszabású felújításon esett át ebben az évben, s ez adta az ötletet a szervezőknek arra, hogy a La Pietát az átépítés idejére a kastélytól pár kilométerre levő San Vittore bör tön 19. században épült komplexumának középpontjában helyezzék el. A börtön építészeti kialakítása részben panoptikum-jellegű, így a

fogvatartottak minden szárnyból folyamatosan láthatták a szobrot. Vagyis ahelyett, hogy állandóan őket figyelték volna a felügyelőik, ahogy Foucault-nál olvashattuk, a fogvatartottak ez idő alatt maguk szemlélhették folyamatosan Michelangelo szobrát.

A szakmai körök és a sajtó nem kis titakozásnak adott hangot az elképzelést illetően, ám Stefano Boeri, Milánó kulturális biztosa a Corriere della Sera című lapnak azt nyilatkozta, hogy a szobor rövid ideig tartó szabadságvesztése elenyésző költséggel jár, ugyanak kor pozitív hatással lesz a börtönpopulációra – hiszen a szánalom, a megtérés és a hit kérdéseihez vezetheti majd el a fogvatartottakat.

A La Pietà Rondanini egyébként Michelangelo utolsó, befejezetlenül maradt műve, melyen a mester 1552-től 1564-ben bekövetkezett ha láláig dolgozott. Befejezetlen volta ellenére a szóbanforgó alkotást Michelangelo egyik legjelentősebb munkájaként tartják számon.

Művészet és börtönvilág

A művészet és a börtönök világa látszólag egymással nehe zen összeegyeztethető két szféra. A börtön mint olyan az emberek radikális korlátozásáról, a bezárásról szól, a művészet pedig ennek éppen az ellentettjéről - a gondolkodás és a véleménynyilvánítás szabadságáról. Különösen a totalitárius rendszerek számára jelent hetnek veszélyt a független, véleményt nyilvánító egyének. A hábo rúk és forradalmak idején gyakran éppen a művészek azok, akik az elsők között kerülnek börtönbe.

Ai Weiwei

Ai Weiwei kínai emigráns művészt 2011. április 13-án gazdasági bűncselekmények miatt tartóztatták le, és egy titkos börtönbe vitték valahol Pekingben. Ai Weiwei gyakorta kritizálta nyilvánosan a kínai vezetést, és alkotásaiban is nemegyszer hangot adott a rendszerről alkotott nem épp hízelgő véleményének. Weiweit mintegy 81 napig tartották fogva egy cellában. Megelőzendő esetleges öngyilkossági kísérletét, az egész szobát párnákkal és puha fehér habszerű anyag gal vonták be, amelyet lazán a falakra rögzítettek. Még a WC-t is puha anyagokkal borították be.

Egész idő alatt rendkívül intenzív felügyelet alatt állt: három ka mera is folyamatosan figyelte cellája minden sarkát. Két őre – két húsz év körüli fiatal katonatiszt - állandóan ott tartózkodott a cellájá ban, akkor is, amikor Weiwei aludt vagy zuhanyozott.

A művészt be lehet zárni, a művészben lévő művészetet azon ban nem. Öt évvel a börtönből való szabadulása után Ai Weiwei be pillantást engedett a közönségnek börtönidejének egyes epizódja iba. A Velencei Biennálén életnagyságú diorámákból álló hatrészes installációt állított ki. A celláját ábrázoló nagy acéldobozok a börtön ben töltött időszak kellemetlen jeleneteit mutatják be. A dobozok kukucskálóin keresztül bepillantást nyerhetünk a művész és börtö nőrei fegyházi életébe.

Voíobev, A. (2013).

Ai Weiwei kiállítása, S.A.C.R.E.D. a K21 múzeumban, Düsseldorf, Németország [Fotó].

Forrás: Public Domain. Dreamstime.com, shorturl.at/pGI26

Szabadulása után a művész visszatért pekingi műtermébe. A kormány húsz kamerát helyezett el Ai Weiwei lakóháza körül, így – a Bentham panoptikum mintájára - folyamatosan megfigyelés alatt tudta őt tartani. Az utca túloldalán nemsokára felhúztak egy négyemeletes épületet, hogy a műtermet körülvevő falon belülre is át lehessen látni. Egyik nap egy teherautó enyhén nekiment az egyik, stúdió előtt felszerelt kamerának, így az elmozdított objektív már nem Ai Weiwei lakásbejáratát kamerázta. Több mint egy hónap ba telt, mire valaki visszahelyezte a kamerát az eredeti pozíciójába.

Voíobev, A. (2013). Ai Weiwei kiállítás S.A.C.R.E.D. K21 múzeum, Düsseldorf, Németország [Fotó].

Forrás: Public Domain. Dreamstime.com, Dreamstime.com shorturl.at/gqwU1

Ha valóban megfigyelés alatt lett volna a művész ebben az időszak ban, akkor már másnap visszaállították volna a kamerát, így viszont nyilván senki sem kísérte figyelemmel a hozzá csatlakoztatott mo nitort. Ez arra utal, hogy Benthamhez hasonlóan a kínai kormány is azt gondolhatta, hogy a művész akkor is megfelelően fog viselkedni, ha csupán azt a látszatot keltik, hogy állandóan figyelik. Ai Weiwei kegyes fogva tartásként írja le a stúdióban töltött életét, az épületet körülvevő összes kamerával.

Írók rácsok mögött: Oscar Wilde és Miguel de Cervantes

Foucault elméletei azonban nem teljesen alkalmazhatóak min den helyzetre. Amikor azt állítja, hogy az emberek elfogadják a ha talom jelenlétét, és ezáltal normaszerűbben viselkednek, az azért nem jelent viselkedéskorrekciót valamennyi elhajlásra. Ha például túlteng az egyénben a szexuális fantáziálás, vagy más típusú szexu ális devianciái vannak, ez említett megfigyelés-elv sokszor csupán a problémák elnyomáshoz vezet, és az egyén nagy eséllyel továbbra is meg fogja találni a módját, hogy pl. titokban kiélje az ilyen típusú késztetéseit.

A maga idejében hírességnek számító és extravagáns életet élő Oscar Wilde két évet töltött börtönben fiatalabb férfiakkal való homoszexuális kapcsolatai miatt, melyeket igyekezett titkolni. A lélekpróbálóan nehéz börtönkörülmények és a bebörtönzés meg tapasztalása komoly belső átalakulást hozott Wilde életében. Bün tetésének utolsó hónapjaiban az írást is megengedték neki a cellá jában, így keletkezett egyik legfontosabb műve, az 55 000 szavas De Profundis című levele, melyet szeretőjének, Lord Alfred Douglasnak szánt. A börtönévek hatására írásának hangneme esztétából aláza tos túlélővé formálódott át. Írása elmélyültebb és erőteljesebb lett, ami ismét csak megerősíti azt a régóta ismert tételt, hogy a toll néha erősebb, mint a kard.

Foucault azt is megemlítette, hogy a fogvatartásra való elítélés, azaz a szabadságvesztés mint büntetésforma egy aránylag új jelen

Banksy. (2021). Oscar Wilde [Mural]. Reading, UK. Fotó: Basphoto. Forrás: Public Domain. Dreamstime.com: shorturl.at/isuFL

ség. Ennek ellenére már az ipari forradalom idejéből is akad példa arra, hogy bizonyos okokból hosszabb ideig is fogva tartottak egyé neket. A híres spanyol regényíró, Miguel de Cervantes kalózok fog ságába esett, akik Algériába hurcolták. Ott mintegy öt éven át kellett raboskodnia, amíg végre kifizették érte a váltságdíjat és visszatérhe tett Spanyolországba. A börtön nagy hatással volt őrá is, olyannyira, hogy állítólag épp e zordon viszonyok közepette kapott ihletet a Don Quijote megírására, és itt is kezdte írni a későbbi korokban főműve ként számontartott irodalmi remekművét. A traumatikus fogság-él ménynek a lecsapódása áthatja a mű egészét. Nem véletlen, hogy a Don Quijote egyik ikonikus sora épp így hangzik: A szabadság, San cho, egyike a legdrágább adományoknak, amit az egek az emberek nek ajándékoztak (Cervantes, 1605., Győry Vilmos fordítása).

Dali rajza a Rikers-szigeten

A börtön nem tipikusan olyan hely, ahonnan világhírű műalkotá sokat lehetne lopni. Senki sem gondolná, hogy Salvador Dali rajzaira épp egy börtönben lehetne rábukkanni, a valóság azonban néha re génybe illő fordulatokat produkál.

1965 februárjában a spanyol szürrealista művész, Salvador Dali látogatást tervezett a Rikers-szigetre, ahol művészetterápiás foglal kozást is kellett volna tartania fogvatartottaknak. Mindezt szívesség ből tette volna barátainak – az akkor a büntetés-végrehajtási osztály biztosaként tevékenykedő Anna Moscowitznak, és üzlettársának, Nico Yperifanosnak. Ám azon a reggelen, amikor a foglalkozás lett volna, Dali magas lázzal ébredt, és le kellett mondania a tervezett összejövetelt. Az utolsó pillantban történő lemondást annyira saj nálta a művész, hogy kárpótlásul hamarjában készített is egy rajzot a fogvatartottaknak a manhattani St. Regis Hotel lakosztályában. A rajz egy keresztre feszített Krisztus-ábrázolás volt, a bal alsó sarokba pedig ezt a feliratot helyezte a művész: A Rikers-szigeti fegyház fog lyainak étkezőjébe. A jobb alsó sarokban található aláírás mellett az 1965-ös év is fel van tüntetve. Abban az időben Dali akvarellképeinek és szénrajzainak értéke 175 000 és 185 000 dollár között mozgott. Bár Dali alkotásainak nagy része olvadó-csorgó órákat, szexuális tartalmú képeket és szürreális emberfigurákat ábrázol, van néhány feszületet ábrázoló festménye is. Nem tudjuk, miért döntött úgy Dali, hogy a fogvatartottaknak éppen egy Krisztus-ábrázolást ajándékoz zon, az viszont tény, hogy a művész alkalmanként vallásos tárgyú műveket is alkotott. A megfeszített Krisztust ábrázoló festményei a legkiemelkedőbb művei közé tartoznak.

A rajzot beüvegezték és kitették a börtön kantinjának falára, ahol 1981-ig nagyrészt észrevétlen maradt, amikor az egyik fogva tartott nekidobott egy fém kávéscsészét, amire persze az üveg ösz szetört, a kép pedig csupa kávéfolt lett. Az eset után a képet levették és ideiglenesen egy virginiai galériába küldték, majd visszavitték a börtönbe, ahol aztán az alagsorban tárolták, és a legtöbb alkalma zott meg is feledkezett róla. A pince nedves levegőjétől a mű persze

még jobban megrongálódott, annyira, hogy amikor a 1990-kilencve nes években selejteztek az alagsorban, csak az egyik őr odafigyelé sén múlott, hogy a rajz nem került a szemétbe.

Az enyészettől megmentett mű 1998-ban újra ki lett téve a fal ra a Rikers-szigeti börtönkantin előcsarnokában egy üdítőautomata mellett. A kép mellett egy bekeretezett kis táblát helyeztek el, me lyen az állt, hogy a festmény értéke 1 millió dollár.

Műkincsrablás - börtönből

A festmény értékét látva néhány börtönőr vérszemet kapott és eltervezték, hogy ellopják a festményt. 2003. március 1-jén kora reg gel egy tűzriadó-gyakorlat zűrzavarát kihasználva (amikor a többi őr mással volt elfoglalva) sebtiben le is cserélték a művet egy rosszul elkészített utánzatra.

A lopásra úgy derült fény a néhány órával későbbi műszak váltás után, hogy feltűnt a műszakját megkezdő egyik őrnek, aki munkakezdés előtt mindig a Dali-rajz előtt imádkozott, hogy valami nincs rendben a képpel. Azonnal odament a fegyház vezetőjéhez, és elmondta neki a dolgot. A börtönvezető hamar észrevette, hogy a falon lógó kép egy kisebb változata az évek óta ott levő eredetinek. A belső kivizsgálást követően a nyomozók megállapították, hogy az incidens csakis egy intézményen belüli akció során történhetett.

A végén három őrt el is ítéltek a rajz ellopásáért (börtönbünte tést kaptak) – az eltűnt eredeti Dali-mű azonban soha nem került elő.

Vann Nath, akit a művészet mentett meg

Vann Nath szegény családban született Kambodzsában az 1940-es években. Semmi sem utalt arra, hogy rendkívüli élete lesz.

Detrick, L. (1965). Nico Yperifanos, Salvador Dali személyes képviselője átadja a művész Krisztus a kereszten című művét a Rikers Island börtönnek [Fotó]. Forrás: NY Daily News Archive via Getty, Images 97325798

Nath, V. (2011). A prisoner being beaten by a Khmer Rouge cadre with an iron bar at the Killing Fields Egy fogoly, akit egy vörös khmer káder vasrúddal vert meg a Gyilkos Mezőnél [Festmény]. Tual Sleng Múzeum, Phnom, Penh, Kambodzsa. Fotó: David Cumming. Forrás: Eye Ubiquitous. Alarmy Stock Photo shorturl. at/ftDHPl

Fiatal korában négy évet élt buddhista szerzetesként, és a templo megyüttesben található számos komplex festmény komoly érdek lődést keltett benne. Szerzetesi epizódja után Nath beiratkozott a művészeti akadémia festészet szakára. Sok más társához hasonlóan ő is áldozatául esett a vörös khmer rezsim túlkapásainak és koholt vádak alapján le is tartóztatták. A világ számos más totalitárius rend szeréhez hasonlóan a kambodzsai rezsim is politikai ellenségnek tekintette az értelmiségieket és a művészeket, és fogolytáborokba hurcolták őket. A letartóztatott egyének többségét Pol Pot brutális rezsime alatt ki is végezték. Ez a népirtás az emberiség történelmé nek kétségkívül egyik legsötétebb fejezete, amely során körülbelül 1,5-2 millió egyént, Kambodzsa lakosságának mintegy 25%-át likvi dálták.

Túlélve az S-21-et

Vann Nath azon nagyon kevés fogoly egyike volt, akik túlélték a hírhedt Tuol Sleng börtönt, más néven az S-21-et (21. biztonsági börtön), amelyet egy egykori francia középiskola épületéből alakítot tak a rezsim hírhedt börtönévé. Vann Nath életben maradását festői tehetségének köszönhette. A neve már szerepelt egy kivégzőlistán, amelyet Kaing Guek Eav, más néven Duch elvtárs, a börtön parancs noka írt alá. Duch elvtársnak talányos módon valahogy a tudomására jutott, hogy Vann Nath művész, és kiadta a parancsot, hogy kíméljék meg a festőt a kivégzéstől. A Vörös Khmerek vezetője, az 1. számú elvtárs, Pol Pot abban az időben hivatalos portréművészeket kere sett, így kapott Vann Nath is megbízást arra, hogy különféle festmé nyeket és szobrokat készítsen a rezsim vezetőjéről. Vannak ezután napkeltétől napnyugtáig tucatszámra kellett festenie a portrékat Pol Potról.

Az egy kaptafára készítendő portrék folyamatos festése közben pedig állandóan hallhatta a háttérben a rabok kínzások miatti jajga

tását és kiáltozását. Udvari festővé való kinevezése után nem csak a munkájával elégedett Pol Pot portréit kellett megfestenie, Duch Karl Marxról és Mao Ce-tungról is kért tőle nagyméretű portrékat, illetve számos egyéb propagandaképet is rendeltek tőle. Gyűlöltem őt, miközben festettem – emlékezett vissza később Vann Pol Potról beszélve.

A Tuol Sleng fogolytábor egy másik túlélője, a szintén festő hi vatású Bou Meng, szintén kapott megbízást Pol Pot, Lenin és a vi etnami kommunista vezető, Ho Si Minh portréjának elkészítésére. Később így nyilatkozott: Festői tehetségem révén kevésbé durva el bánásban volt részem, és túléltem az S21-et. A hírhedt Tuol Slengben csaknem 17 000 embert öltek meg, és mindössze heten maradtak életben az ott fogságban tartottak közül. Vann Nath és Bou Meng később olyan felkavaró témájú festményeket is készített, amelyek az S-21-es részleg borzalmas körülményeit és a napi kínzási rutint ábrázolták, ezek közül néhány megtekinthető a Phnom PenhbenKambodzsa fővárosában - található Tuol Sleng emlékmúzeumban.

Összegzés

A börtönök és a művészetek ellentmondásos viszonyban állnak egymással, hiszen a művészet a szabadságról és a képzeletről szól, a börtönvilág pedig az emberek bezárásáról és az egyén vélemény nyilvánításhoz való jogának megvonásáról. A börtönben eltöltött idő nagy hatással volt egyes művészek életére, mint ahogy azt például Ai Weiwei, Oscar Wilde és Miguel de Cervantes nagyszabású alko tásai is bizonyították. Mások, mint például Vann Nath és Bou Meng számára a művészet szó szerint az egyetlen módja volt a fogolytá bor túlélésének. Bár ezek szélsőséges példák, a művészet kifejezési eszközként való használata más börtönlakók számára is ugyanolyan létfontosságú és hatékony módja lehet annak, hogy zord valóságuk tól valamennyire elszakadva némi színfoltot vigyenek életükbe.

Irodalom:

Foucault, M. (1975). Surveiller et punir: Naissance de la prison.

KULTÚRA A BÖRTÖNTÉRBEN ED SANTMAN

MŰVÉSZET ÉS KULTÚRA

A BÖRTÖNTÉRBEN

Ed Santman

Absztrakt

Hogyan lehet megérteni a művészet és a börtönök kapcsola tát, miért születnek műalkotások, és miért érdemes becsben tartani a művészetet mint olyat – ezek a jelen fejezet legfontosabb téma pontjai. Emellett szó lesz a börtönművészet leírásának hiányos vol táról, és hozunk egy rövid ismertetőt a világ fontosabb börtönmű vészeti gyűjteményeiről és az ilyen alkotásoknak a 20. század eleji modern művészekre gyakorolt hatásáról.

Bevezetés

Az emberek nagy része még soha nem látott börtönt belülről. A börtön szó említésére sokak szeme előtt egy középkori várbörtön képe jelenik meg. Négy fal, a magasban egy kis ablak (előtte vaskos ráccsal), unatkozó fogvatartottak számolják a szabadulásig hátralévő napokat és nevüket vagy obszcén szavakat vésnek a falba. Mások amerikai filmekben látott börtönjelenetekre asszociálnak, csoportos erőszakra, dulakodásra, rabokkal ordítozó fegyveres őrökre.

A börtönökben zajló valós élet ezzel szemben nagyon is más lehet: többek között - unalmas. A fogvatartottak gyakran mondják egymás között: Ha nem akarod börtönben pocsékolni az idődet, ne kövess el bűncselekményt. A fogvatartottak motiválása érdekében korunk számos börtöne szervez olyan unaloműző tevékenységeket, mint a sportolás, vagy különféle oktatási-képzési és vallási foglal kozások. A művészet és a börtön azonban sokak számára feletébb furcsa és nem összeférő párosítás. A valóság azonban egészen más, mivel csupán egy olyan dolog létezik, ami a fogvatartottaknak bőven van, a börtönfalakon kivül lévőket pedig ennek hiánya nyomasztja –ez pedig az idő… Mondhatnánk, az elítélteknek rengeteg idejük van, hogy kitalálják, mivel üssék el az idejüket. Mindig vannak olyanok, akik belső késztetést éreznek az alkotásra és az önkifejezésre. Nem mindenki fogadja el a falak mögötti élet egyhangú unalmát. Egyes

Kulcsszavak: történelem, outsider art, Cesare Lombroso, Hans Prinzhorn, Elfajzottak művészete

Egy fogvatartott alkotása. (2020). Clear View / Tiszta kilátás. [Szappandarab szobor]. HM Peterborough börtön. Forrás: Collection Koestler Trust, UK

fogvatartottak, akikben ott munkál az alkotásra és önkifejezésre sar kalló belső késztetés, megtalálják a módját ennek is. Akár festék és eszközök nélkül is találnak olyan anyagokat, amelyekkel lehet al kotni. Szappanból vagy kenyérbélből például apró szobrokat lehet készíteni, a kávé és a tea használható festésre is, verseket lehet írni pedig adott esetben lehet WC-papírra is.

Egy fogvatartott alkotása. (Ismeretlen évszám). There is something about Mary/Van valami Maryben [Kávé és tea festmény]. Börtön: Ismeretlen. Forrás: Collection Koestler Trust, UK

Egyesek számára nehezen hihető, de olykor épp a börtönökben készülnek a legszebb kreatív alkotások. Rendkívül erőteljes hatású munkák születhetnek az őrizetben lévő vagy a szeretteitől elszakított emberek keze alatt, akik sanyarú helyzetüknek próbálnak kifejezést adni, illetve megpróbálják elfogadni magukat és szembenézni a bör tönbüntetéssel végződő törvényellenes tetteikkel.

Ezek azok az elemek, amelyek révén a fogvatartottak alkotásai különösen katartikusak lehetnek, és néha nagyon is eredeti módon ábrázolják az álmokat, a fantázia teremtette dolgokat, a reményt és a várakozást. Az olyan univerzális témák, mint a magány, az élet vé gessége, az agresszió, a hit és a szerelem, rendkívüli intenzitást kap nak, amely gyakran meghaladja a hivatásos művészek alkotásainak erejét. A fogvatartottak munkái technikailag talán hagynak kívánni valót maguk után, azonban lenyűgöző és elsöprő katartikus erővel bírnak. Némely alkotás nagyon megindító lehet. Néha igazán ere deti, erőteljes és egyedi művészi megoldások születnek a börtönök kreatív foglalkozásain, többek között pont azért, mert a művek alko tói nem rendelkeznek elméleti tudással és formális képzettséggel.

Graffitik

Ha a graffitit börtönművészet részének tekintjük, akkor nyugod tan kijelenthetjük, hogy a műfaj több ezer éve létezik. Valószínűleg mindig is voltak olyan, rabságba vetett egyének, akik bezártságuk ban megpróbálták magukat szóban és képben kifejezni. Az ókori Rómában a Palatinus-hegy mellett feltárt egyik ókori építmény ma radványainak falán érdekes graffitidarabra bukkantak a régészek, amely Kr.u. 200 körül készülhetett. A lelet az Alexamenos graffito (Alexamenosz-falfirka) elnevezést kapta, de graffito blasfemo-ként is emlegetik.

Az Alexamenos falfirka. (3. század). [Graffiti]. Palatinus Múzeum, Róma, Olaszország. Fotó: Ismeretlen. Forrás: Public Domain. shorturl.at/tFJ14

Az első feltevések szerint talán rabszolgák fogvatartására szol gálhatott az épület, a legtöbb történész azonban újabban úgy véli, hogy keresztény üldözöttek utolsó tartózkodási helye lehetett a komplexum, mielőtt odavetették volna őket az oroszlánoknak vagy más vadállatoknak. A graffitit egy olyan helyiségben találták meg, amelyben feltehetőleg az őrök tartózkodtak. A kép egy feszületet ábrázol, a megfeszített egyénnek viszont szamárfejet rajzolt a graffi tiművész. A görög szöveg fordítása nagyjából ez: Alexamenosz imád ja Istenét. A legtöbb római nagyon megvetette a keresztényeket, és a falfirka láthatóan a keresztényekkle való gúnyolódás jegyében jött létre.

Az említett ábrázolás a művészettörténészek számára is érde kes, lévén, hogy Jézus keresztre feszítésének legkorábbi ismert képi megjelenítéséről van szó, amely motívum a nyugati művészet egyik legjelentősebb témája lesz a későbbi századokban. Mivel a Római Birodalomban a keresztre feszítés egészen a 400-as évekig bevett gyakorlat volt, a graffiti készítője valószínűleg szemtanúja volt, hogy embereket így végeztek ki, ami különleges kontextusba helyezi az említett ábrázolást. A keresztre feszített egyén láthatóan meztelen, az ókori Rómában ugyanis tipikus volt, hogy a keresztre feszítés előtt megfosztották öltözetétől a kivégzendő személyt. A kereszténység hivatalossá válását követően viszont kialakult a témával kapcsolat ban egyfajta szemérmesség a művészetben, ezért a későbbi korok feszület-ábrázolásain a megfeszített Jézuson mindenütt ágyékkötő látható. A valósághű (lemeztelenített) ábrázolás pedig nagyon is sok koló lenne.

A spanyol inkvizíció börtönei

Érdekes és a maga műfajában gyönyörű falrajzokat találhatók a spanyol inkvizíció alatt használt a szicíliai kazamatákban, melye ket a huszadik század első éveiben fedeztek fel a palermói Palazzo Chiaramonteban. Legtöbbjük 1600 és 1780 között készült egy kifeje zetten erre a célra épített, tíz cellából álló építményben. Egy szicíliai nyelvváltozatban írt költemény komor leírást ad a körülményekről: Fázom és izzadok, maláriás vagyok. Remeg a gyomrom. A szívem és a lelkem egyre csak halványul.

Hasonló alkotásokat máshol is találunk. Például az umbriai Nar niban vagy a londoni Tower falain.

A londoni Tower börtöncellái testesítik meg talán a legjobban a börtönről alkotott tipikus elképzeléseinket. Fullasztó, szűk, sötét te rek kicsi, rácsos ablakokkal. Több cellában valóságos domborműve ket faragtak a falakba az itt raboskodók. A legtöbb ilyen alkotás 1500 körül készülhetett.

Máshol valóságos hagyománya alakult ki a zárkák feliratokkal való dekorálásának, mint ahogy azt a németországi Heidelberg váro sában fennmaradt egyik diákbörtön is jól példázza. A 20. század ele jéig számos német iskola körletében rendszeresítve voltak az ilyen helyek, s a rossz magaviseletű tanulókat sokszor több napra, ritkán

Inkvizíció Graffiti 2. (1600 és 1782 közt). [Graffiti]. Chiaramonte Palota, Palermo, Olaszország. Fotó: Gandolfo Cannatella. Forrás: Public Domain. Dreamstime.com: shorturl.at/fwMP9

Inkvizíció Graffiti 1. (1600 és 1782 közt). [Graffiti]. Chiaramonte Palota, Palermo, Olaszország. Fotó: Gandolfo Cannatella. Forrás: Public Domain. Dreamstime.com shorturl.at/pquxE

akár több hónapra is diákbörtönbe parancsolták. A német iskola rendszerben a tanulók bezárással való büntetésének hagyománya a 17. századig nyúlik vissza. Később ez a fajta büntetés szinte büsz keségre okot adó rítussá vált a diákok körében, mintegy társasági presztízskérdéssé vált az, ha valakit iskolabörtönre ítéltek.

Graffiti diákbörtönben. (1778 és 1914 közt). [Graffiti]. Heidelberg, Németország. Fotó: Juliane Jacobs. Forrás: Public Domain. Dreamstime.com shorturl.at/uMRSW

Egykor és most

A falfirkák különlegessége abban rejlik, hogy sok esetben egyegy nagyon régi rajz alig különbözik a mai graffitiktől.

Összefirkált ajtó. (1800 körül). [Graffiti]. Fluviere Lyon, Franciaország. Fotó: Joel Sousa. Forrás: Public Domain. Dreamstime.com shorturl.at/bAPRY

Kreativitás a börtönökben

A múltban nem minden börtönben engedélyezték a kreativi tás kiélését. A játékos elme azonban mindig megtalálja az alkotás módját – így például vécépapírra is lehet verseket, sőt, akár egész regényeket írni. Rajzolni lehet a falakra is, vagy zsebkendőkre, ne tán vécpapírra, a szappandarabból vagy kenyérbélből pedig szobrok készíthetők. Persze ezeknek az apró műalkotásoknak a legtöbbje elveszett az évek során. Pár közülük szerencsére még ma is meg van: például egy rajz a dartmoori börtönben 1932 januárjában történt zavargásokról. A fogvatartottak a rossz körülmények miatt tiltakozva felgyújtották a komplexumot, és kézzel készített lándzsákkal meg rongálták a börtönt.

A vécépapírra készült rajz azért maradhatott fenn, mert a rend bontás utáni büntetőeljárás során bizonyítékként használták. Egy börtöntiszt lánya elküldte a rajzot az eseményt kivizsgáló rendőrök nek, miután azok a zavargással kapcsolatos további részletek után nyomoztak. A képen érdekes módon hangszereken játszó és do hányt szívó rabfigurák láthatóak, ami a büntetés-végrehajtási ható ságok által közölt hivatalos verzióhoz képest teljesen eltérő fényben ábrázolja a kérdéses eseményeket.

Az Európa Tanács ajánlásai

Nemrégiben az Európa Tanács ajánlásokat fogalmazott meg a börtönökben folyó kulturális tevékenységekkel kapcsolatban. A 12. cikkely kimondja: A kreatív és kulturális tevékenységeknek jelentős szerepet kell kapniuk a büntetés-végrehajtásban, mivel ezek a tevé kenységek kiemelt jelentőséggel bírnak a fogvatartottak fejlődésére és önkifejezésére nézve.

Egy fogvatartott alkotása. (1932). Dartmoor, börtönlázadás [rajz WC papíron]. Fotó: Ismeretlen alkotó. Forrás: Public Domain

A fogvatartottak művészeti jellegű kifejezéseit ma közhaszná latúan börtönművészetnek nevezik. A börtönművészet sokban ro konítható az ún. outsider art-tal azaz kívülálló művészettel. Ezeknek a művészeti formáknak a jellegzetességeit nehéz egzaktan leírni. Mindkettő autentikus műalkotásokra utal, amelyeket a hivatásos művészeti világon kívül alkotó egyének készítettek. Léteznek olyan alkotók, akiknek nincs rálátásuk egyéb művészetekre, vagy nem ren delkeznek művészettörténeti előtudással, és nem részesültek mű vészeti képzésben, hanem kreativitásukat a művészet megszokott áramlási keretein és látókörén kívül fejlesztették ki. Az ilyen egyének sok esetben a társadalom peremére szorult emberek, például pszi chiátriai betegek, kábítószer-fogyasztók, elmebetegek vagy szociá lisan fogyatékosok, akik gyakran egészen szenvedélyes érdeklődést mutatnak a kreatív kifejezésformák iránt.

Az outsider artot, azaz a kívülálló művészetet régebben legin kább elutasították - mint nem igazi művészetet - de ez a nézet az elmúlt évtizedekben megváltozott. A kívülállók alkotásainak kiállítást szenteltek már például a New York-i MoMA-ban, a párizsi Pompidou Központban és a velencei Biennálén is. Manapság az outsider artnak számos gyűjtő és rajongó hódol, köztük nagyon sok művész, művé szettörténész és kutató is. A börtönművészet ehhez képest kevésbé ismert a közönség előtt, de ugyanúgy figyelmet érdemel; nemcsak esztétikai és kulturális értéke miatt, hanem azért is, mert általában hozzájárulhat a büntetés-végrehajtási kultúra humanizálásához és a börtönidő értelmesebbé, célszerűbbé tételéhez.

A huszadik század első felében sok művész próbált eltávolodni a hagyományos művészeti keretektől, más inspirációs források után kutatva. Sok kubista festőt ihletett meg az afrikai művészet, ezzel párhuzamosan pedig megnőtt az érdeklődés a lelkibetegek kreatív megnyilvánulásai iránt. Az első művész, aki gyűjteni kezdte és kiállí tást is rendezett az ilyen fajta alkotásokból, Jean Dubuffet volt. Eme sajátosan nyers és vibráló művészet megnevezésére ő vezette be az art brut (nyers művészet) kifejezést. Olyan fontos művészek, mint Paul Klee és a későbbi években Karel Appel és Arnulf Rainer nagy szerepet játszottak az art brut térnyerésében és jelentőségének fel ismertetésében. Az 1970-es évek elején Roger Cardinal művészetk ritikus meghonosította az outsider art (kívülálló művészet) terminust, amely gyűjtőfogalma lett a nem akadémikus keretek között létrejött műalkotásoknak.

Gyűjtemények és kiadványok

A pszichiátriai klinikák fogvatartottai és páciensei által készített műalkotásokat a tizennyolcadik század végén írták le először, és akkoriban keletkeztek az első ilyen típusú gyűjtemények. Az egyik első átfogó publikáció 1890-ben jelent meg a hírhedt kriminológus, Cesare Lombroso tollából. Lombrosót lenyűgözték a különféle em

beri viselkedészavarok, és azt feltételezte, hogy a zsenialitás egy fajta mentális betegség. Véleménye szerint a zsenik és az őrültek megnyilvánulásai sok szempontból hasonlóak, és a két jelenség alapvetően azonos okokra, forrásokra vezethető vissza. Elméletének alátámasztására létrehozott egy fogvatartottak alkotásait is tartal mazó kollekciót, amely még mindig megtekinthető a torinói Museo Lombrosoban.

Cesare Lombroso portréja. (1800 körül).

[Fotográfia]. Fotó: Ismeretlen alkotó. Forrás: Public domain. Wellcome Library no. 13107i. shorturl.at/ bqsEG

1889-ben Lombroso kiadta az A man of Genius (eredeti cím: L’uomo di genio in rapporto alla psichiatria) című művét. Ebben a könyvében amellett érvel, hogy a művészi zsenialitás az őrület egy formája. Nézetének alátámasztására pszichiátriai betegek által ké szített számos alkotást gyűjtött össze. Lombroso a könyve megjele nése előtt már 1880-ban publikált egy cikket a témában, amelyben az őrültek művészetének tizenhárom jellemző sajátosságát ismertet te. Noha szempontjai ma már túlhaladottnak mondhatók, Lombro so nézetei számos íróra komoly hatással voltak, különösen például Hans Prinzhornra, aki egy heidelbergi kórházban pszichiáterként dolgozott.

Egy fogvatartott alkotása. (1880 körül).

Korsó a Lombroso gyűjteményből [Díszített korsó]. Museo di Antropologia Criminale Cesare Lombroso, Turin, Olaszország. Fotó: Ed Santman.

Wölfli, A. (1915). Saint Mary Castle Giant Grape/Szent Mária Kastély óriás szőlő (Unitif Zohrn Heavy Tons). [Grafika]

Kunstmuseum Bern, Svájc. Fotó: Ismeretlen alkotó.

Forrás: Public Domain: shorturl.at/ghAQT

Lombrosot újabban meglehetősen ellentmondásos szerzőként tartják számon, főként azon rossz hírű nézete alapján, amely szerint bizonyos egyének eleve bűnözőnek születtek. Lombroso szerint a bűnözőket a fizikai megjelenésükről fel lehet ismerni. Az olyan fizio nómiás sajátosságok, mint a széles állkapocs, a mélyen ülő szemek, az összenövő szemöldökök, az aszimmetrikus arc, a magas arccsont, az elálló fülek, a sólyomorr és a húsos ajkak - mind az ember bűnö zői hajlamára utalhatnak. Lombroso azt is kijelentette, hogy a kopo nya formája és annak méretei alapján következtetni lehet az egyén bűnöző voltára. Elméletét több ezer elítélt körében végzett kutatá saira alapozta.

Manapság Lombroso nézeteit teljesen idejétmúltnak tartjuk, és kutatói opusza sem örvend túl nagy hírnévnek. Azt azonban el kell ismerni, hogy Lombroso az elsők között volt, akik szót emeltek a rabokkal való emberségesebb bánásmódért. Véleménye szerint a bűnözés örökölhető hajlam, s emiatt a bűnözőket nem lehet elköve tett bűntetteikért egyénileg hibáztatni, hanem segítenünk kell nekik, hogy jobb emberekké válhassanak. Egy másik érdeme Lombroso nak, hogy többek között neki is köszönhető az igazságügyi pszichiát ria diszciplínájának kialakulása. Munkája nyomán kezdtek létrejönni azok a fegyházaktól elkülönült intézmények, ahol az őrült bűnözőket mentális betegségeik miatt elkülítve kezelték, és nem kellett más fogvatartottakkal együtt lenniük.

A Prinzhorn-gyűjtemény

Hans Prinzhorn (1886-1933) német pszichiáter és művészettör ténész nemcsak megfigyelte pácienseit, hanem művészeti alkotá saikat is elemezte. Szélesebb körű ismertségre azzal tett szert, hogy

1919

és 1921 között nagyszabású műgyűjteményt hozott létre pszi chiátriai betegek művészi munkáiból. 1922-ben publikálta a Bildnerei der Geisteskranken című könyvet, amelynek anyaga több mint 5000 festményen, rajzon és faragványon alapul, amelyeket Heidelberg és környéke különböző pszichiátriai intézményeiből gyűjtött össze. Gyűjteményében található munkák nagy része skizofréniával kezelt betegek alkotásai.

Prinzhorn is tanulmányozta és gyűjtötte a fogvatartottaktól származó alkotásokat, és az elsők között ismerte fel ezek művészi színvonalát.

A Prinzhorn-gyűjtemény főként olyan művészek körében vált ismertté, akiket különösen lenyűgözött a művek eredeti jellege. A 20. század első felében ráadásul minden jelentősebb művész új ih letforrásokra vágyott. Érdeklődésüket főként távoli kultúrák művészi kifejezései, valamint a gyerekek, népművészek és elmebetegek ál tal készített képek keltették fel igazán. Számos művész ismerte fel a Prinzhorn-gyűjtemény egyes darabjainak kimagasló művészi szín vonalát, és személyesen is meg akarták tekinteni az egyes alkotá sokat.

Prinzhorn leírta a hasonlóságokat (és különbségeket) a pszi chiátriai betegek és az olyan művészek munkái között, mint Van Gogh, Ensor és Nolde. Többek között azt is megállapította, hogy a művészet őselvei a pszichiátriai betegeknél is fennállnak. Prinzhorn szerint a képek megalkotását az egyénnek az a késztetése vezérli, hogy nyomokat hagyjon a világban. Hat alapvető motivációs ténye zőt említ, amelyek festmények alkotására ösztökélnek: a kifejezésre való késztetés, a játékra való késztetés, a dekorálásra való késztetés, a dolgok elrendezésére irányuló hajlam, az utánzásra való hajlam és szimbólumok iránti igény.

A Kunst der Geisteskranken című kötete mellett Prinzhorn egy börtönművészetről szóló könyvet is kiadott 1926-ban Bildnerei der Gefangenen címmel. Könyvei ráirányították a figyelmet olyan mar ginalizált csoportok létezésére, mint a bebörtönzöttek vagy az el megyógyintézetek gondozottai. Max Ernst révén Prinzhorn köny veinek néhány példánya eljutott Franciaországba is, ahol a német szerző nézetei nagy hatást gyakoroltak a szürrealista mozgalomra, különösen Andre Bretonra, a szürrealizmus egyik megalapítójára.

Elfajzott művészet

A náci művészetpolitika ugyanakkor manipulatív célokra igye kezett felhasználni Prinzhorn gyűjteményét – károsnak beállítandó a weimari köztársaságra jellemző liberális társadalmi légkört. 1937ben a nemzetszocialisták nagyszabású kiállítást szerveztek Entartete Kunst (Elfajzott művészet) címmel. A modernista művészetet a né met művészet és kultúra elleni átfogó támadás részének tekintették éppen azok a művészkörök, akik maguk fordultak el a német és a nyugati civilizációtól.

Entartete Kunst/ Elfajzottak Művészete, plakát. (1938). [Plakát]. Forrás: Creative Commons Attribution- Share Alike 3.0 de. Bundesarchiv, Bild 183-H02648 / CCBYSA 3.0, CC BY-SA

3.0 DE. shorturl.at/ jwzNY

Ami nem fért bele a náci ideológiába, azt megbélyegezték és nyilvánosan pellengérre állították. Az Elfajzott művészet című kiállí táson a Prinzhorn-gyűjtemény alkotásai a kor legjelentősebb avant gárd művészeinek munkái mellett kerültek a közönség elé. Olyan művészek rajzait és festményeit, mint Oskar Kokoschka, George Grosz és Paul Klee, elmebetegek és fogvatartottak alkotásai közé függesztették, és arra buzdítva a közönséget, hogy különböztesse meg az őrültek alkotásait a valódi művészekétől. A nácik célja a kiál lítással az volt, hogy bemutassák a biológiai és a művészi degenerá ció közötti kapcsolatot, és bebizonyítsák, hogy a modern művészek elméje valójában mennyire beteg.

A Münchenben, Berlinben és Hannoverben bemutatott kiállítás látogatók addig nem látott tömegét vonzotta. Több mint hárommil

Náci propaganda miniszter Joseph Goebbels a Degenerate Art/Elfajzottak Művészete kiállításon Münchenben. (1938). [Fotó]. Fotó: Ismeretlen alkotó. Forrás: Creative Commons AttributionShare Alike 3.0 de. Bundesarchiv, Bild 183- H02648 / CC BYSA 3.0 DE, CC BY-SA

3.0 DE. shorturl.at/ jyHPW

látogatójával az Elfajzott művészetet még mindig a világ legtöbb látogatót vonzó kiállításaként emlegetik. A nácik céljai azért nem va lósultak meg maradéktalanul, a 20. század elős évtizedeinek avant gárd művészete még mindig az addig volt legszínvonalasabb mo dern művészeti irányvonalnak számít. Egyesek ráadásul felfigyeltek a kívülálló művészek munkáinak vibráló minőségére, ezzel a kiállítás voltaképpen hozzájárult a kívülálló művészet értékének még széle sebb körű felismeréséhez.

1939-ben a náci rezsim elkezdte szisztematikusan likvidálni a szellemi és testi fogyatékosokat Németország-szerte, amely akció nak Hans Prinzhorn számos betege áldozatul esett.

Jean Lacassange

Jean Lacassagne 1886-ban született Lyonban, a híres jogtudós, Alexandre Lacassagne fiaként, aki Lombrosohoz hasonlóan az igaz ságügyi pszichiátria egyik megalapítója volt. Apjával együtt gyakran járt szülővárosa kórházaiban és börtöneiben. Apja halála után Jean örökölte apja tetovált emberekről készült fotóarchívumát, sőt még egy tetoválással díszített edénykészletet is. Jean később bőrgyó gyászként sokat publikált a tetoválás témájáról.

Jean Lacassagne. ( 1925 körül).

[Fotó]. Fotó: Ismeretlen alkotó.

Forrás: ArchivesDépartementales du Rhône, Lyon and ART WITHOUT BARS vzw, Leuven, Belgium

Egy fogvatartott alkotása. (1930). Caught in the act/Tettenérve [Festmény]. Jean Lacassagne collection. Az eredeti festmény szkennelve. Forrás: ART WITHOUT BARS vzw, Leuven, Belgium

Lacassange-t még apjánál is nagyobb együttérzéssel fordult betegei felé, és azt tanácsolta bebörtönzött pácienseinek, hogy raj zolással és írással próbáljanak kiutat találni a kétségbeesésükből. Egyik kiadványába fogvatartottak rajzait illesztette be illusztráció ként. Lacassange rabok készítette műalkotások iránti érdeklődésé nek köszönhető, hogy 20. század elejéről ma is létezik egy átfogó gyűjtemény a francia rabok által készített rajzokból és festmények ből.

Cellblock Visions

Phyllis Kornfeld több mint 35 évig dolgozott művészeti facili tátorként amerikai börtönökben. 1996-ban megjelent Cellblock Vi sions című könyvében az ún. kívülálló művészet jegyében készült munkákból mutatott be néhány jellegzetes darabot, melyeket fog vatartottak készítettek a a 20. század utolsó évtizedeiben. Kornfeld munája révén sokan felismerték a kívülálló művészet erejét ezekben a furcsa témájú festményekben, amelyek tele vannak erotikus és vallási szimbolikával és erőszakos cselekedetekkel. Sok nézőt meg lepett, hogy minden várakozást felülmúlóan színvonalas munkákat láthatott egy olyan helyen, ahol igazán nem arra számít az ember, hogy autodidakta alkotók megrázó erejű képeivel találkozzon.

Összegzés

A művészetet nem lehet ráccsal körbevenni. Hans Prinzhorn sze rint hat alapvető belső késztetés ösztönzi az embereket képek fes tésére: az önkifejezés vágya, a játszásra való késztetés, a dekorálásra

való késztetés, a dolgok elrendezésére való hajlam, utánzásra való hajlam és szimbólumigény. Ezek a princípiumok pedig nem változ tak az évszázadok folyamán. A korai kerámiától vagy a börtönfalakon látható falfirkáktól a modern kívülálló művészetig az alkotásra való késztetés mindig ott munkált az emberben, és kétségtelenül ezek után is megmarad bennünk az elkövetkező évszázadokban.

Irodalom:

Lombroso, C. (1889). L’uomo di genio in rapport alla psychiatria. Collection: Columbia University. Torino: Fratelli Bocca.

Prinzhorn, H. (1922). Kunst der Geisteskranken. Verlag van Julius Springer. Berlin.

Prinzhorn, H. (1926). Bildnerei der Gefangenen: Studie zur bildne rischen Gestaltung Ungebter. Copyright by Axel Juncker Verlag. Berlin.

Kornfeld, P. (1996). Cellblock visions: Prison art in America. Prin ceton University Press.

STEFAN FLOREK & PRZEMYSŁAW PIOTROWSKI

BÖRTÖNÖK ESZTÉTIKÁJAEVOLÚCIÓS MEGKÖZELÍTÉSBEN

Stefan Florek & Przemysław Piotrowski

Absztrakt

Számos büntetés-végrehajtási rendszerben a szabadságvesz tés az egyén által elkövetett tiltott cselekmény miatti társadalmi retorzió egyik formája. A végrehajtó büntetőjog legtöbb alaptétele ugyanakkor abból indul ki, hogy a szabadságvesztés célja a fogva tartottak szociális rehabilitációjának elérése. Ennek a célnak a meg valósulása azonban majdhogynem lehetetlen, ha az érintetteket alapvető testi és lelki szükségleteikben súlyos frusztrációk érik. Az egyik nagyon fontos, bár általában figyelmen kívül hagyott szükség let az agy megfelelő szenzoros stimulációja is. A megfelelő stimu láció egyik lényeges eleme annak esztétikai jellege. Az evolúciós pszichológia szerint a taszító látvány egy ellenséges és fenyegető környezet jelzése az egyén felé, amely az idegrendszer számára ne gatív, riasztó stimulálást jelent. Az evolúciós pszichológusok azt is megállapították, mely ingerek képesek pozitívan befolyásolni men tális működésünket. Ezeknek az ismereteknek és más eredmények nek az empirikus esztétika területén történő felhasználása kulcsfon tosságú lehet a börtönök humanizálása és a fogvatartottak deviáns viselkedésével kapcsolatos problémák csökkentése céljából. Az esztétikai ingerektől való megfosztottság frusztrációt okoz, amely aztán agresszióhoz vezethet, ennek csökkentése pedig alapvető kihívás a büntetés-végrehajtási rendszerek számára. A tudományos eredmények felhasználása a börtönök adekvát művészi-esztétikai átformálása céljából viszonylag olcsó és hatékony eszköz lehet a fogvatartottak körében előforduló agresszió és egyéb deviáns visel kedésformák a visszaszorítására.

Kulcsszavak: evolúciós pszichológia, börtön, művészet, agresszió, társadalmi rehabilitáció

Bevezetés

Az esztétika evolúciós megközelítése

Az esztétika, mint tudományos diszciplína egészen a közelmúl tig a filozófia kizárólagos kutatási területe volt (Zeki, 1999). Az a megy győződés, hogy a szépség és az esztétikai élmény tisztán szubjektív – sőt, természetfeletti -, kizárt bárféle empirikus kutatást. A pszicho lógiának mint empirikus tudománynak és az esztétikai élmény pszi chológiai vizsgálatának előretörésével azonban ez a helyzet lénye gesen megváltozott. Napjainkban a kognitív tudományok és az ún. neuroimaging módszerek fejlődésével valóságos virágkorukat élik az esztétikát érintő tudományos kutatások. Ezeknek köszönhetően meghatározhatóvá vált a különböző esztétikai kategóriák neurális korrelációja, és jobban megérthető az esztétikai élmény, mint men tális és neurális folyamat (Brown, 2005). Kialakult egy új tudományos aldiszciplína, amelyet egyik úttörője, Zeki (1999) neuroesztétikának nevezett. Cavanagh hovatovább egyenesen azt állítja (2005), hogy bizonyos értelemben minden művész idegtudós, mert intuitív mó don tudja, hogyan kell aktiválni az agyat ahhoz, hogy esztétikai él mény jöjjön létre benne.

Az idegtudósok és a kognitív tudományok művelői gyakran hangsúlyozzák, hogy az agy az evolúció terméke, és modulokból áll. Ezek a modulok azoknak a környezeti alkalmazkodási folyamatoknak a termékei, amely környezetekben őseink egykor éltek (Pinker 1999). Az evolúciós perspektíva kulcsfontosságú az agy/elme funkcionális felépítésének megértéséhez és preferenciáinak magyarázatához, beleértve az esztétikai preferenciákat is. Meggyőződésünk, hogy az evolúciós megközelítés integrálhatja az esztétikai tapasztalatokkal kapcsolatos ismereteket, és ígéretes kiindulópontot adhat nemcsak újabb elméleti hipotézisek felállításához, hanem a gyakorlati alkal mazások megújításához is.

Az evolúciós megközelítés szerint az emberi preferenciák elem zésekor figyelembe kell venni az ún. evolúciós lemaradás jelenségét (Buss, 2008). Az evolúciós lemaradás alatt azt kell értenünk, hogy az agy sokkal lassabban fejlődik, mint a kultúra, ezért nincs felkészül ve a gyors környezeti változásokra. Ennek eredményeként az agy felépítése és a mai emberek által megjelenített preferenciák nem mindig alkalmazkodóak; és bizonyos helyzetekben akár az egyén adekvát működést is hátráltathatják. Ennek egy jó példája az a tény is, hogy az emberek nagyon csekély mértékben adaptálódtak a zárt vagy urbanizált térben való hosszabb idejű tartózkodáshoz.

Louv (2008) azt állítja, hogy ez a fajta adaptív hiányosság lehet az oka az úgynevezett természeti deficit zavarnak, amely viselkedési problémákban és figyelemzavarban nyilvánul meg. Sokszor bebizo nyosodott már, hogy a bűnelkövetések aránya az urbánus terekben negatívan korrelál az adott helyen levő zöldövezeti tér kiterjedésé vel, azaz például a fák számával (Kuo i Sullivan, 2001; Troy et al. 2012; Weinstein et al. 2015, Shepley et al. 2019). Ez a jelenség alighanem annak tudható be, hogy a természetes ingereknek való hosszú távú

kitettség hozzájárul a stresszszint szisztematikus csökkentéséhez (Buss, 2008), ebből kifolyólag pedig csökkenti az agresszív viselke dés megnyilvánulásának esélyét.

A börtönművészet tudománya

Börtönesztétikáról szóló fejezetünkben alapvetően az evolú ció-orientált pszicholgai felől közelítjük meg a jelzett témát – evo lúciós és tudományos alapokról kiindulva (Piotrowski, Florek, 2015). Ahogyan már 2015-ben is leírtuk: Úgy gondoljuk, hogy szükség van a börtönlakók esztétikai preferenciáinak és az esztétikai stimuláció mentális és társas viselkedésükre gyakorolt hatásának tudományos kutatására. A rendszerszerű, bizonyítékokon alapuló változtatások be vezetése a börtönkörnyezetbe segíthet csökkenteni a stresszt, a fog vatartottak érzékszervi hiányállapotának negatív hatásait és a vissza esési arányt (Piotrowski & Florek, 2015, p. 103).

Az ebben a fejezetben bemutatott elképzelés mögött az az alapvető elméleti feltevés húzódik meg, hogy a természetes ingerek csökkentik a stressz szintjét, ezzel egyidejűleg pedig a börtönlakók agresszív viselkedésének és depresszív reakcióinak valószínűségét is. Ez az elképzelés a szenzoros és kognitív deprivációval kapcsola tos kutatásokon (Johnson, 2021), a frusztráció – agresszió elméletén (Breuer, Elson, 2017; Piotrowski, Florek, 2015) és azokon a valós ta pasztalatokon alapul, amelyek szerint a tér esztétizálása hozzájárul az egészség javulásához (Caspari et al., 2006, 2007, 2011; Cork, 2012).

A megközelítés különösen ígéretesnek tűnik a befektetendő költségek és a várható hasznosulás arányát tekintve: a börtönök fa lait egyébként is ki kell festeni, ennek mikéntje azonban nem növeli a festéssel kapcsolatos kiadásokat. A bizonyos műalkotások falfe lületeken való megjelenítése ugyanis nem feltétlenül jár nagyobb költségekkel, a fogvatartottak és a börtönszemélyzet mentális álla potának és napi létmódjának javítása azoban rendkívül fontos hoza déka lehet mindennek.

Mielőtt rátérnénk a művészettudomány gyakorlati elemeinek a börtönökben való alkalmazására, fontos kiemelni, hogy a művészet bizonyos – jelen kötetben is említett – formái már évtizedek óta je len vannak a börtönvilágban (Gussak, 2009). Egyes börtönök a mű vészeket nemcsak művészetterápiás műhelyek vezetésére kérik fel, hanem a börtönterek dekorálásával is megbizzák őket (Djurichkovic, 2011). Mindebbe nemtirkán maguk a fogvatartottak is bekapcsolód nak, akik persze javarészt nem hivatásos művészek; bár akad néha példa erre is. Empirikus bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a börtönökben a művészi projektek növelik a börtönlakók “jó útra té résének” esélyeit (McNeill et al., 2011).

A szabadságvesztés körülményeit különféle pszichológiai szempontok alapján is elemezhetők. Értékes felismerésekhez vezet tek az úgynevezett környezetpszichológia elméletek. A Nagy-Bri tanniában létrehozott Matter’s Wellbeing in Prison Design projekt (Bernheimer, 2017) fő célja az volt, hogy környezetpszichológiai ala

pokon nyugvó útmutatóval szolgáljon a börtönterek átalakításához - elsősorban építészeti elemekre vonatkozó és tudományosan is megalapozott szempontok szerint.

A börtönökben teret kapó művészi kifejezés módozatai azoban különböző irányúak lehetnek. Ez voltaképpen természetes is, hiszen a művészi kifejezésmódok spektruma eleve szinte korlátlan (leg alábbis elméletileg), lévén hogy a művészet mint emberi tevékeny ség egyik legjellemzőbb sajátossága éppen a szabadság. Nyilván való persze, hogy a művészi szabadságnak is megvannak a maga határai. A legalapvetőbb közülük éppen az erkölcsi határok betar tása, azaz egy művész nem lépheti túl más egyének érdekeinek és jólétének határait (Gordon, 2020).

Éppen ezért ajánlatos lehatárolni a művészi kreativitás körét, amikor a művészetet eszközként akarjuk megjeleníteni a börtönök ben. Szembemenne ugyanis a fenti morális elvekkel az olyan művé szeti elemek alkalmazása, amelyek negatívan hatnának az elítéltek vagy börtönszemélyzet mentális egészségére, vagy amelyek akár bűncselekmények elkövetésére ösztönöznék őket. A filozófusok többsége egyetért abban, hogy kötelezettségeinket az erkölcsi érté kek és az erkölcsi törődés határozza meg. Ezzel kapcsolatban persze létezik egy feloldhatatlan probléma (melynek a megoldására most nem is vállalkozunk), éspedig az, hogy milyen szigorúak is legyenek ezek a határok. Mindazonáltal meg vagyunk győződve arról, hogy a művészetek büntetés-végrehajtásban való alkalmazásának legfon tosabb célja az, hogy javítsa a fogvatartottak, a börtönszemélyzet, és ezáltal valójában az egész társadalom helyzetét.

Ennek a meggyőződésnek a jegyében jött létre két lengyelor szági börtön-projekt is: a Horizon of Freedom és a Labyrinth of Fre edom (Piotrowski, Bajek, Florek, 2013). Jóllehet, volt némi gondunk a művészi szabadság értelmezésével, mivel ezek a börtönlakók és a börtönterek esztétikai elgondolására felkért művészek esztétikai érzékenységének és tapasztalatainak alapvető különbségeiből fa kadtak.

A radomi börtönben a krakkói képzőművészeti akadémia mű vészei (Piotrowski, Florek, 2015) olyan falfestményeket készítettek a börtön sétakörleteiben, amelyek művészi értéküket tekintve két ségtelenül megfelelnek a legmagasabb szintű elvárásoknak. Ezek azonban gyakran olyan művészi megnyilvánulások voltak, amelyek többé-kevésbé a művészek első börtönbeli tartózkodása során ke letkezett traumákhoz kapcsolódnak, s amelyek ennélfogva többek között absztrakt formákat, elmosódott képeket és egyéb, néhol za varba ejtő ábrázolásokat eredményeztek. Félő volt, hogy ezek a mű vészi akciók nemhogy nem lesznek pozitív hatással a fogvatartottak pszichés állapotára, hanem egyenesen ronthatják is azt.

A börtönlakók nagy részéről elmondható, hogy aluliskolázottak, értelmi szintjük az átlagos műveltség alatt van (Poklek, 2018), illet ve hogy a intelligenciahányadosuk fordítottan aránylik az elkövetett bűncselekmény erőszakszintjével (Diamond et al., 2012). Pszicholó giai profiljuk tekintetében egyértelműen nem csak a művészektől és

a műkritikusoktól különböznek - más hétköznapi emberekhez ha sonlóan ők sem értik és nem értékelik a modern művészetet.

Nem ritkák az olyan esetek, hogy elismert művészek közterüle ten kiállított alkotásait elszállítják a városok köztisztasági szolgálatai. Cardiffban például a városi kommunális szolgáltatócég alkalmazottai nemrégiben lesikálták néhány elismert művész köztéri falfesténye it (BBC, 2021). Így hát túlzottan optimistának tűnik az a feltételezés, hogy az elítéltek értékelni fogják a kortárs művészetet. Az általunk vizsgált (Piotrowski, Bajek, Florek, 2013; Piotrowski, Florek, 2015) bör tönpopuláció tagjai nem szeretik a nem mimetikus kortárs művésze tet –bár alighanem pusztán csak azért, mert nem is értik azt.

A foglyok állapotát negatívan befolyásoló művészet létrehozá sa nemcsak etikátlan, hanem irracionális is lenne, tekintettel a sza badságvesztés világszerte érvényesülő céljaira. Ezért fontos volt ezt a problémakört részletesen és több oldalról körbejárni, hogy meg felelő iránymutatást tudjunk adni a művészek számára. Az evolúciós pszichológia ráadásul sokat segíthet mindebben.

Börtöntérbe való művészi beavatkozások evolúciós kontextusban

A fogvatartottak esztétikai preferenciájával kapcsolatban vég zett kutatásinak arra az evolúción alapuló hipotézisre világítottak rá, hogy a börtönlakók a természetes tereket ábrázoló falfestménye ket kedvelik leginkább. Azt is megállapítottuk, hogy ez a populáció nem kedveli a mimetikus ábrázolástól eltérő kifejezésmódokat, kü lönösen nem az absztrakt festményeket (Piotrowski, Bajek, Florek, 2013; Piotrowski, Florek, 2015). Kutatásaink égisze alatt két hallga tónk további részvizsgálatot végzett, amelyek során arra szintén azt állapították meg, hogy az elítéltek körében a tájképi ábrázolások a legkedveltebbek. Mindezek a megállapítások egybecsengenek az evolúciós pszichológusok felismeréseivel.

A fogvatartottak esztétikai preferenciáit vizsgáló, felügyeletün kön lévő hallgatók által végzett tanulmányok is kimutatták, hogy határozottan a természeti tájakat részesítik előnyben. Nézeteik sze rint (Orians és Heerwagen, 1992; Pinker, 1997; Orians, 2001; Thorn hill, 2003) az emberi agy olyan modulokat fejlesztett ki, amelyek az adaptív környezet kiválasztásán specializálódtak, amelyben az or ganizmusok esztétikai tapasztalatok alapján maradhatnak fenn és szaporodhatnak. Másszóval az esztétikai preferenciák növelhetik az organizmusok befogadóképességét (Hamilton, 1964).

Az empirikus pszichológia eredményei azt mutatják, hogy a po zitív hangulat az égbolthoz, a vízhez és a növényzethez kapcsolódó színeknek való kitettséghez köthető - ezek pedig a kék, zöld, sárga, narancs és piros színek (Palmer, Schloss, 2015). A vörös szín ugyan akkor gyakran a veszély képzetével is társul, mivel ez a vér színe. A sötét színeknek az általánosan elterjedt veszéllyel való társítása va lószínűleg annak tudható be, hogy fajunk története során a fényfor rástól való távolmaradás éjszaka veszélyesnek számított. Bizonyos

környezetekben, pl. magas hegyekben azonban a fehér szín kötődik jobban veszély képzetéhez. Léteznek továbbá tanulmányok bizo nyos személyiségtípusok színpreferenciájáról is. Úgy tűnik, mind ezeket a tényezőket figyelembe kell venni a börtönben folyó művé szeti tevékenység megtervezésekor is. Egyes kutatási eredmények szerint (Choungorian, 1967) az emberek általában jobban szeretik a hideg színeket (zöld – kék), mint a melegeket (sárga – piros), ezen belül az introvertáltak aránylag nagyobb arányban preferálják a hi deg színeket, míg az extravertáltak nagy részét inkább a stimuláló, meleg színek vonzzák. Feltételezzzük, hogy ez a különbség az agy működésének sajátosságában gyökerezik, és hogy az extrovertáltak megnövekedett stimulációs igényét a retikuláris agyrendszerük ala csony stimulációja okozza (Nęcka i inni, 2001).

Az alkalmazkodó élőhelynek szigorúan meghatározott tulaj donságai vannak: megfelelő öntözésre utaló jelekkel kell bírnialátható vízforrások vagy növényzet formájában. A víz és a növények jelenléte az állatok jelenlétét is jelzi, amelyek fontos táplálékforrást jelentenek. Szintén fontos az olyan tájképi jellemzők megléte, ame lyek megkönnyítik a terep megfigyelését, egyben pedig lehetőséget adnak a menekülésre vagy elrejtőzésre a ragadozók vagy ellenség elől. Ezek az Appleton (1975, 1996) által javasolt kilátás-menedék el mélet alapgondolatai. Ennek alapján a táj kívánatos elemei a dom bok és a fák, amelyekről messziről megfigyelhető a terület és ame lyek menedékül is szolgálhatnak veszély esetén. Jó okunk van azt feltételezni, hogy őseink a fában és erdőségekben bővelkedő élőhe lyeket részesítették előnyben, (Dominquez-Rodrigo, 2014).

Orians (1980) i Heerwagen (Orians, Heerwagen, 1992) úgy véli, hogy mindezeket a tulajdonságok a szavannai tájban jutnak érvény re legerősebben, azaz abban a környezet, amelyben a Homo sapiens is kifejlődött. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy már a gyere kek körében is kedvelt ez a fajta tájtípus (Pinker, 1999; Buss, 2008). A kutatás eredményei azt is mutatják, hogy a természetes ingereknek való kitettség nemcsak a stressz csökkenését idézi elő, hanem nö veli a stressztűrő képességet is. A stressz csökkentése márpedig a legtöbb élethelyzetben kimondottan előnyös - különösen áll ez a börtönkre, ahol a stresszből fakadó agresszió különféle formái ural ják a teret (Florek, Siemiginowska, 2020).

A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a természettel való érintkezés és a fizikai aktivitás meglehetősen fontos tényező az em beri jólét szempontjából. Shanahan és társai (2016) megállapítása szerint a rendszeres testmozgás csökkentheti a depresszió kialaku lásának kockázatát (-7%) és a magas vérnyomásból eredeztethető betegségek előfordulását (-9%). Townsend és szerzőtársai (2016) szerint a lakóhelyünkön található fák száma negatívan korrelál a stressz szintjével, ugyanakkor egyenesen arányos azzal, mennyire tartják magukat egészségesnek az ott lakók. Bratman és társai (2015) egy általuk végzett kísérlet nyomán kimutatták, hogy a természet tapasztalása lehetővé teszi a depressziós hajlamok és a szubgenu ális prefrontális kéreg (sgPFC) neuronális aktivitásának csökkentését

(mely terület nagyon lényeges a mentális betegségek kialakulásá ban). Vincent és társainak tanulmánya (2010) nyomán az is bebizo nyosodott, hogy már pusztán a természeti jelenségeket ábrázoló képek szemlélése is képes javulást hozni a betegek egészségi ál lapotában. A fent említett eredmények közül különösen a legutóbbi látszik megerősíteni az evolúciós esztétika börtönterekben való al kalmazásának jogosságát.

Ebben az összefüggésben fontos lenne lehetővé tenni a bör tönlakók számára a külvilággal való közvetlen vizuális kapcsolatot. Sajnos egyes börtönökben műanyag paravánokat vagy burkolato kat szerelnek az ablakokra, amelyek nagymértékben korlátozzák a a cellából való kilátást, ami komoly frusztrációkat vált ki a fogvatar tottakban. Ezzel kapcsolatban nagyon beszédes az egyik börtönla kó vizsgálati alanyunk nyilatkozata: a férfi, aki börtönbüntetését egy olyan zárt létesítményben töltötte, amelynek ablakai nem átlátszó festékkel voltak bevonva, arról panaszkodott, mekkora lelki feszült séget jelent neki, hogy olyan szobában tartózkodik, ahonnan nem látja a külvilágot. Felidézte, mennyire örült annak, amikor rájött, hogy a tömör festékburkolaton van egy karcolás, amin keresztül egy ké ményre lehetett rálátni. Elmondása szerint a cellában kialakult fe szült helyzetekben elég volt odamennie az ablakhoz és elkezdeni kikukucskálni – a kémény látványa már önmagában is nyugtatólag és csillapítóan hatott rá.

A leírt eset megerősíti az evolúciós pszichológia azon feltevé sét, hogy az agynak szenzoros stimulációra van szüksége, és hogy a pozitív esztétikai élmény olyan hatást vált ki az agyból, mintha az egy távoli valós elemet észlelne.

Létezik mindennek egy fordított irányú mechanizmusa is, amit az úgynevezett lebegőfürdő-tartályok használatával szoktak elérni: ezeknél éppen a rövid távú szenzoros nélkülözésnek (vagyis az érzé kelések kiktatásának) van nagyon pozitív hatása egészségünkre (Ki ellgren, Westman, 2014). Emlékeztetni kell ugyanakkor arra is, hogy a túlzottan stimuláló környezetnek is lehetnek hátrányos hatásai egyes elítéltekre - például az ADHD-ban szenvedőkre. Ez a problé ma a disszociális személyiségzavarban (ICD-11) vagy az antiszociális személyiségzavarban (DSM-V) szenvedő fogvatartottaknál is előfor dulhat, akikre vagy a túlzott impulzivitás jellemző, vagy figyelemhi ányban szenvednek. A börtönlakók problémáiban és pszichológiai profiljában mutatkozó egyéni különbségek miatt a börtöntér esz tetizálásának tervezésekor mindig szükséges kikérni az elítélteket ismerő börtönpszichológus véleményét, aki segít eldönteni, mely tényezők fognak vélhetően kedvezőtlenül hatni egy-egy elítéltre.

Más empirikus adatok is léteznek arra vonatkozóan, hogy az érzékszervi nélkülözés mentális problémákhoz vezethet, még hozzá egészen súlyosakhoz is (Smith, 1962); melyek esélye főként az úgynevezett szupermax-börtönökben nő meg (Johnson, 2021). Egyes országokban az érzékszervi nélkülözést kínzásként használ ták a foglyok büntetésének nehezítésére, vagy azért, hogy kicsikar ják belőlük a kívánt vallomást (UIA, 2019). Meggyőződésünk, hogy a

stressz nemcsak a valódi táj-látvány megélésével (a táj láttatásával) csökkenthető, hanem megfelelő poszterekkel, vagy váltakozó tájké pi elemeket és természeti környezetet ábrázoló képek vetítésével, illetve akár természetes ingerekkel teli VR-szemüveges applikációk segítségével is. Továbbá azt sem felejtsük el, hogy a fényképezés és a film is vizuális művészet. Az optimális megoldás az lenne, ha a fogvatartottak természetes környezetükben végezhetnének fizikai tevékenységet, ami nagyban elősegítené a stressz okozta feszültsé gek levezetését. Ennek jegyében a börtöntér esztetizálását érdemes lehet éppen a sportolásra, testedzésre rendszeresített helyiségek ben elkezdeni. Továbbá, amennyiben lehetséges, a börtöntér mű vészi-esztétikai átalakítása előtt biztosítsunk alkalmat a börtönla kóknak néhány műalkotás vagy művészi projekt megtekintésére. E foglalkozások alatt pedig akár segíthetnek is kiválasztani a számukra legtetszetősebb mintát vagy motívumot. E célból ajánlatos adekvát pszichológiai kutatást végezni a célzott börtönpopuláció reprezen tatív mintáján - kérdőíves, és lehetőség szerint biopszichológiai jel legű, pl. elektroencefalográfiás, vagy galvanométeres, esetleg po ligráfos vizsgálattal, objektíven meghatározandó egy adott projekt várható feszültségcsökkentő hatását. Az ilyen eljárás egybevágna a művészi szabadság eszméjével is, hiszen teret adna a művésznek arra, hogy már előzetesen hatékony javaslatokat tegyen a tervezett projekt koncepciójára nézve – szem előtt tartva a fogvatartottak tényleges esztétikai igényeit és a művészi-esztétikai befogadással kapcsolatos kognitív képességeiket.

Jóllehet szinte mindannyian szeretjük a természeti tájakat, az esztétikai preferenciák egyéni különbségei mégis szembetűnőek, ami nemcsak a személyiségjegyektől, hanem az egyén személyes élettörténettétől is függ. Az emberek előnyben részesítik azokat az ingereket, amelyekkel gyakran volt dolguk, ill. amelyeknek gyakran voltak kitéve életük folyamán (Berlyne, 1970). Sőt, az ingerprefe rencia erőssége is arányban áll az ingernek való kitettség gyakori ságával. Emiatt az olyan börtönlakók, akik városban nevelkedtek, a természettel kapcsolatos ingerek preferenciája mellett a városi kör nyezetre jellemző ingerekre is pozitívan reagálnak. Ez is közrejátsz hat abban, hogy a csak rövid ideig börtönben tartózkodó elítéltek frusztráltabbnak érezhetik magukat - a megszokott kontextusuktól merőben eltérő - börtönkörnyezetben.

Nagyon fontos megérteni esztétikai preferenciáinkat az evo lúciós lemaradás fentebb már ismertetett jelenségével összefüg gésben is. Ennek egyik következménye, hogy az agy az ember által generált tárgyakat és kulturális jelenségeket természetes tárgyként kezeli. Általánosságban elmondható, hogy pozitív esztétikai élményt jobbára olyan ingerek váltanak ki az egyénből, amelyek érzékelési leg könnyen kategorizálhatók. Pinker (1999), Ramachandran és Hir stein (1999), valamint Zeki (1999) szerint a műalkotások éppen ezért szoktak ilyen ingerekre is támaszkodni.

Ezek az ingerek prototipikusak, mert egy adott észlelési vagy fogalmi kategória legszokványosabb, legsztereotipabb példányait

Magyarán a prototipikus alma az az alma, amely a legin kább hasonlít az összes többi almához (Thagard, 2004; Ramachand ran, Hirstein, 1999). Az ilyen tulajdonsággal bíró objektumok ideális nak tűnnek. Itt kell utalnunk röviden Galton híres kutatására (Buss, 2008), aki azt akarta meghatározni, hogyan milyen is egy tipikus bűnöző arca. Galton, akire hatással volt a C. Lombroso által javasolt született gyilkos híressé vált elgondolása, készített egy olyan fiktív arcképet, amely a foglyokról készült nagyszámú fénykép egymásra vetítésével jött létre. Az eredmény meghökkentő volt. Az ijesztőnek elvárt fantomkép helyett az eljárás egy jóképű és megnyerő férfiar cot generált. Ennek oka abban keresendő, hogy a mesterséges kép létrehozása során az arc fontos tulajdonságai átlagolva lettek, ennek eredményeként pedig egy prototípus-arc jött létre. Mindezt úgy tud nánk összefoglalni, hogy valamennyiünk agya, különösen befoga dásilag kevésbé árnyalt és kultivált egyének agya, szereti a könnyen kategorizálható, prototipikus ingereket. A börtönök művészi-esztéti kai arculatát alakító művészeknek mindezt nagyon is szem előtt kell tartaniuk.

Az emberi elme is előnyben részesíti azokat a tárgyakat, ame lyeket könnyű kategorizálni, mivel egy adott kategória jellemzőit hangsúlyozzák, izolálják vagy eltúlozzák. Zeki (1999) leírása szerint a művész jelzése arról, hogy mi a lényeges egy adott típushoz, bizo nyos értelemben az ábrázolt tárgy természetének vagy lényegének a megragadása. Egy műalkotás ereje, illetve a kiváló művészet lé nyege éppen abban áll, hogy képes megragadni azt, ami valójában változatlan és lényeges, ami a bizonyos értelemben véletlenszerű elemek felszíne alatt rejtőzik. Úgy gondoljuk, hogy azoknál a fog vatartottaknál, akik már rendelkeznek valamilyen esztétikai tudatos sággal, ez a fajta inger is alkalmazható.

Ramachandran és Hirstein (1999) arra hívják fel a figyelmet, hogy a lényeges jellemzők enyhe eltúlozása (ha az valóban nem túl radikális), nem vezet a kép mesterkéltségének érzéséhez, hanem inkább azt erősíti a szemlélőben, hogy az ilyen megjelenítés még jobb, még valósághűbb ábrázolása az adott dolgonak. Minderre Ramachandran a holai bronzkori indiai művészet példáját hozza fel. Az ebből az időszakból származó, indiai istennőket ábrázoló szob rokra jellemző, hogy a tipikusan nőiesnek tartott vonásokat eltúloz zák, azaz szélesnek ábrázolják a csípőt, nagynak a melleket, vagyis tipikusak az alacsony csípő-derék arányra (ún. WHR-indexre) utaló ábrázolások. Például a Hola Bronze istennők WHR-jei egyértelmű en alacsonyabbak (azaz nagyobb a különbség a csípő és a derék szélességében – a fordító megjegyzése) a női populáció átlagos WHR-jénél. A WHR-mutatónak egyébként a vadászó-gyűjtögető életformájú ősi közösségek esetében nagyon fontos szerepe volt annak a - már nagy távolságról való – felismerésében, hogy a la kóhelyhez közeledő ismeretlen embercsoport nőkből vagy férfiak ból áll-e. Őseink számára kulcsfontosságú volt az a képesség, hogy gyorsan és könnyedén felismerjék a világ tárgyait, ami gyakorlatilag máig „vonzóvá“ teszi az ilyen könnyen hozzáférhető ábrázolásokat az

emberi agy számára.

Hirstein és Ramachandrach (1999) rámutat továbbá a tárgyak egyéb fontos jellemzőire is, amelyekre az agy esztétikai preferenci ákkal reagál, és ezeket a tendenciákat evolúciós keretben magyaráz za. Listájukon a vizuális műalkotás alábbi sajátosságai szerepelnek: csoportosítás, csúcseltolódás, kontraszt, elszigeteltség, észlelési problémamegoldás, viszolygás a véletlenektől, rendezettség, szim metria és vizuális metafora.

Ramachandran és Hirstein (1999) koncepciója a következő alap gondolatra épül: amennyiben egy műalkotás specifikus észlelési problémát vet fel, ugyanakkor vonzó megoldást is kínál az agynak, akkor pozitív érzelmi élmény jön létre a szemlélő egyénben. Neuro biológiai szempontból ebben a folyamatban nemcsak a megfelelő agykérgi központok vesznek részt (főképp a nyakszirti és a homlok lebeny), hanem az evolúciósan régi limbikus rendszer is, amely az érzelmi tapasztalatokért felelős. Ez lehetővé teszi műalkotások ki váltotta reakciók tesztelését szubjektív módszerekkel, mint amilyen kérdőíves tesztelés, vagy akár az idegképalkotási (neuroimaging) módszerek. Az igazán optimális meogldás az lenne, ha a börtö nesztétikai projekt megvalósítása előtt bemutatnánk a tudományos alapokon kidolgozott műalkotásokat, és megvizsgálnánk a fogvatar tottak szubjektív és – amennyiben lehetséges – agyi reakcióit, majd ezen eredmények alapján választanánk ki a legalkalmasabb műal kotást.

Végül érdemes megemlíteni, hogy a művészet mint olyan le hetőséget kínál a fogvatartottak morális érzékenységének fejleszté sére is, amelyet empatikus művészetnek szokás nevezni (Mariewicz, Przybysz, 2012). Az ilyen jellegű művészetkoncepció alapvetően az érzelmekre és az affektív élmény bemutatására összpontosít, oly módon, hogy hasonló állapotokat képes előidézni a befogadóban. A fogvatartottak érzelmi érzékenységének fejlesztése különösen hasznos lehet szociális rehabilitációjuk szempontjából. Az érzelmi hiányállapot igen gyakori jelenség a börtönlakók körében, különö sen a szociopátiás tüneteket is produkáló egyének esetében. Ha ezeket az egyéneknek a környezetében célzottan empatikus művé szeti alkotásokat helyezünk el, amelyek hatásának hosszabb ideig ki vannak téve, az javulást hozhat az ő állapotukban is – bár ennek igazolására további célzott kutatások szükségesek.

Következtetések - az alkalmazott evolúciós esztétika a börtönökben

A művészettudomány (Piotrowski, Florek, 2015) gondolata és a börtönök evolúciós pszichológia szellemében való esztétizálása számos gyakorlati vonatkozással jár, amelyeket ebben a fejezet ben mutatunk be. Munkák nyilván nem terjed ki minden lehetsges részletre, azaz lehetővé teszi az itt említett jelenségek kiegészítését további elméleti és gyakorlati kutatások eredményekkel. Az eddigi lengyelországi kutatások eredményei alátámasztani látszanak az

evolúció-orientált elméleteket, és azt mutatják, hogy a fogvatartot tak a természettel kapcsolatos, különösen a tájképi ábrázolásokon alapuló ingereket preferálják.

A börtönlakók számára a legkevésbé vonzóak a nehezen ka tegorizálható ingerek, pl. az absztrakt jellegű ábrázolások, a negatív érzelmi állapotokhoz kapcsolódó vagy börtöntérhez hasonló ingere ket keltő képek. Továbblépve a börtönökben végzendő művészi te vékenységekre vonatkozó irányelvekre, mindenekelőtt azt kell meg határoznunk, hogy mit kell kerülniük a művészeknek: a börtönökben ugyanis alá kell vetnünk magunkat az orvosi etika ősi szabályának, azaz a primum non nocere1 elvének. Ezután áttérünk azokra az irány elvekre, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy műal kotásnak annak érdekében, hogy minél nagyobb eséllyel legyen jó tékony hatással az elítéltekre, mindenekelőtt pedig hogy csökkentse a stressz-szintjüket és általban pozitívan hasson általános közérze tükre, jólétükre. Végül pedig röviden áttekintjük annak az elméleti le hetőségét, hogy megkísérleljük a foglyok erkölcsi érzékenységének fejlesztését empátiát serkentő műalkotásokon keresztül. Mindezek persze inkább iránymutatások, mintsem szabályok, és nem annyira a művészi szabadság korlátozását célozzák (bár ezt sajnos a börtön terekben dolgozva nem lehet teljesen megkerülni), hanem inkább konkrét, lélektanilag kívánatos alkalmazási irányt adnak a művészi beavatkozásnak.

Az egyik legfőbb irányelv, hogy a tér esztétizálása során ne ábrázolódjon semmiféle agresszió és fegyverszerű eszköz, illetve azokra asszociáló motívum. Amint azt empirikus vizsgálatok is több ször kimutatták (Krahe, 2001), az ilyen ingerek aktiválják az agresszív viselkedésért felelős kognitív mintákat, és jelentősen növelik az ag resszió előfordulásuk valószínűségét. Kerülni kell azokat az ingere ket is, amelyek negatív érzelmeket (főleg haragot) kelthetnek a fog vatartottakban; például erkölcsileg gonosz tettek ábrázolásait, vagy az olyan képi megjelenítéseket, amelyeket a foglyok nem képesek kategorizálni vagy megérteni.

Továbblépve a pozitív jellegű irányelvekre és tanácsokra, az egyik legfontosabb elv, hogy mivel az elítéltek általában kevésbé értékelik a nem mimetikus művészetet, az utánzó jellegű képi ki fejezések különösen hasznosnak tűnnek a szóbanforgó környezet ben. Ajánlott módszer lehet természeti tájábrázolásokat elhelyezni a büntetés-végrehajtási helyiségekben, vagy akár egy-egy egész he lyiséget úgy kialakítani az intézményben, hogy az természeti térhez hasonlítson. Jó megoldás lehet virtuális valóságot generáló eszkö zök (VR-szemüveget) használata térbeli (3D) perspektívát alkalmazó művészi természetfelvételek vagy művészi kompozíciók bemutatá sára. A technika alkalmazása lehetővé teheti az esztétikai stimuláció (legyen az természetes vagy mesterséges) típusának egyéni meg választását is – a börtönlakók egyéni preferenciája szerint.

Ez a megoldás igen hasznos lehet azoknál a fogvatartottaknál, akik különösen nehezen tudják elviselni a börtönkörnyezet szabta térváltoztatási korlátozottságot, sőt, magát a térérzékeléstől való 1 Először is - ne árts!

megfosztottságot is. A természeti motívumot ábrázoló műalkotások esetében az ábrázolt tárgy/téma gyakorlatilag egy – a börtönlakók által – vágyott entitás, az érzelmeket középpontba állító műalkotá sok létrehozása azonban legalább ennyire érdekes és hasznos lehet. Úgy gondoljuk azonban, hogy minden esetben - és főleg az em pátiás művészet esetében - érdemes előzetes felmérést végezni a majdani befogadók véleményéről, pl. anonim kérdőív segítségével, vagy akár neuromonitoros eszközökkel (lásd fentebb), hogy kiderül jön, milyen mértékben váltják ki a célzott személyekben a megfelelő érzelmeket.

Végül pedig érdemes röviden kitérni maguk a fogvatar tottak művészi tevékenységre való ösztönzésének témájára is. Az evolúciópszichológus Miller (2001) vélekedése szerint a műalkotás ténye az alkotója biológiai rátermettségének és alkalmasságának a megnyilvánulása. Vagyis azt mutatja, hogy alkotójának megvan nak az erőforrásai ahhoz, hogy művészi tevékenységnek szentelje magát, és agya kognitív szempontból elég hatékony ahhoz, hogy értékes műalkotásokat hozzon létre. Miller szerint a műalkotások létrehozásának képessége nagyon jól jelzi, hogy az illető genetikai állományában nincsenek káros mutációk, ami vonzóvá teszi a mű vészt mások számára, különösen ami a társas kapcsolatokat illeti. Ez az összefüggés pedig azt támasztja alá, hogy a fogvatartottak művé szethez való viszonyának nem kellene kimerülnie a passzív befoga dásban, hanem aktív alkotói tevékenységgel is célszerű párosulnia, ami másrészt kecsegtető lehet – Miller elméletének tükrében – a börtönlakónak, hiszen az alkotás megnyithatja számukra a börtön falain kívüli affirmáció és elismerés lehetőségét.

Irodalom:

Appleton, J. (1975, 1996). The Experience of the Landscape. Chi chester: John Wiley, 1996.

BBC (2021). Art mistake. Cardiff artwork washed off by cleaners in error. Internet: Art mistake: Cardiff artwork washed off by cle aners in error - BBC News.

Berlyne, D.E. (1970). Novelty, Complexity and Hedonic Value. Perception and Psychophysics, 8: 279-286.

Bratman, G.N., Hamilton, J.P., Hahn, K.S. Daily, G.C. & Gross, J.J. (2015). Nature reduces rumination and sgPFC activation. Proce edings of the National Academy of Sciences, 112 (28), 8567-8572. DOI: 10.1073/pnas.1510459112.

Bernheimer, L., O’Brien, R. & Barnes, R. (2017). Wellbeing in prison design. A guide. Matter Architecture.

Breuer, J. & Elson, M. (2017). Frustration-Aggression Theory. In P. Sturmey (ed.). The Wiley Handbook of Violence and Aggression (1-12). Chichester: Wiley Blackwell.

Brown, S. (2005). Bringing science to art. Review of Neuropsy chology of Art: Neurological, Cognitive and Evolutionary Per spectives by Dahlia W. Zaidel, Trends in Cognitive Sciences, 10: 356–357.

Buss, D.M. (2008). Evolutionary Psychology: The New Science of the Mind (3rd ed.). Boston- New York: Pearson Inc.

Caspari, S., Eriksson, K. & Naden, D. (2006). The aesthetic di mension in hospitals - an investigation into strategic plans. In ternational Journal of Nurising Studies, 43:851-85

Caspari, S., Eriksson, K. & Naden, D. (2011). The importance of aesthetic surroundings: a study interviewing experts within different aesthetic fields. Scandinavian Journal of Caring Scien ces, 25:134-142.

Caspari, S., Naden, D. & Eriksson, K. (2007). Why not ask the pa tient? An evaluation of the aesthetic surroundings in hospitals by patients. Quality Management in Health Care, 16: 280-292.

Cavanagh, P. (2005). The artist as neuroscientist. Nature, 434: 301–307.

Choungorian, A. (1967). Introversion-Extraversion and Color Pre ferences. Journal of Projective Techniques and Personality As sessment. 11: 92-94.

Cork R. (2012). The Healing Presence of Art: A History of Western Art in Hospitals. New Haven: Yale University Press.

Diamond, B. Morris, R.G. & Barnes, J.C. (2012). Individual and group IQ predict inmate violence. Intelligence. 40: 115-122.

Djurichkovic, A. (2011). Art in Prisons: a literature review of the phi losophies and impact of visual arts programs for correctional po pulations. Sydney: UTS ePress (Internet: https://opus.lib.uts.edu. au/bitstream/10453/19836/7/Art%20in%20Prisons.pdf).

Dominquez-Rodrigo, M. (2014). Is the “Savanna Hypothesis” a Dead Concept for Explaining the Emergence of the Earliest Ho minins? Current Anthropology. 55: 59-81.

DSM-V /Diagnostic and Statistical Manual for Mental Disorders. Fifth Edition/ American Psychiatric Association.

58

Gordon, R.E. (2020). The Philosophy of Freedom and History of Art: An Interdisciplinary View. Philosophies, 5(18), 1-12, https:// doi.org/10.3390/philosophies5030018).

Gussak, D. (2009). Comparing the effectiveness of art therapy on depression and locus of control of male and female inmates. Arts in Psychotherapy, 36: 202-207.

Hamilton, W. (1964). The genetical evolution of social behavi or. I and II. Journal of Theoretical Biology, 7(1), 1–52, https://doi. org/10.1016/0022-5193(64)90038-4.

Johnson, P. (2021). The ugly brutality of prison sensory depriva tion. StreetSenseMedia. June 30.

ICD-11 /International Classification of Diseases 11th Revision/ In ternet: https://icd.who.int/en.

Kiellgren, A. & Westman, J. (2014). Beneficial effects on treat ment with sensory isolation in flotation-tank as a preventive health-care intervention – a randomized controlled pilot trail. BMC Complementary and Alternative Medicine, 14(417): 1-8, doi: 10.1186/1472-6882-14-417.

Krahé, B. (2001). The social psychology of aggression. London: Psychology Press.

Kuo, F. E. & Sullivan, W. C. (2001). Environment and Crime in the Inner City: Does Vegetation Reduce Crime? Environment and Be havior, 33: 343-367.

Lombroso-Ferrero, G. (1911). Criminal Man. According to the Classification of Cesare Lombroso, New York and London: G. P. Putnam’s Sons’.

Louv, R. (2008). Last Child in the Woods. Saving Our Children from Nature-Deficit Disorder. Chapel Hill: Algonquin Books of Chapel Hill.

Markiewicz, P. & Przybysz, P. (2012). Neuroestetyczne aspekty komunikacji wizualnej i wyobraźni, w: P. Francuz (red.), Obrazy w umyśle. Studia nad percepcją i wyobraźnią (111-148). Warszawa: Wydawnictwo Naukowe Scholar.

Miller, G. (2001). The Mating Mind. How Sexual Choice Shaped the Evolution of Human Nature. New York: Anchor Books.

McNeill, F., Anderson, K., Colvin, S., Overy, K., Sparks, R. & Tett, L. (2011). ‘Kunstprojecten en What Works; een stimulans voor

desistance?’ [‘Inspiring Desistance? Arts projects and ‘what works?’], Justitiele verkenningen, 37(5), 80-101.

Nęcka, E., Orzechowski, J. & Szymura, B. (2006). Psychologia poznawcza. Warszawa: PWN.

Orians, G.H. (1980). Habitat selection: General theory and appli cations to human behavior. in: S. J. Lockard (ed.), The Evolution of Human Social Behavior (86-94). New York: Elsevier.

Orians, G.H. & Heerwagen, J.H. (1992). Evolved responses to landscapes. In: J.H. Barkow, L. Cosmides and J. Tooby (eds), The Adapted Mind: Evolutionary Psychology and the Generation of Culture (555-579). New York: Oxford University Press.

Orians, G.H. (2001). An evolutionary perspective on aesthetics. In: G. J. Feist (ed.), Bulletin of Psychology and the Arts: Evolution, Creativity, and Aesthetics 2(1): 25-29.

Palmer, S.E. & Schloss, K.B. (2015). Color Preference. Encyclope dia of Color Science and Technology. New York: Springer Science Business Media.

Piotrowski, P. & Florek, S. (2015). Science of Art in Prison. In: T. M. Ostrowski, I. Sikorska, K. Gerc (eds). Resilience and health in a fast - changing world. Kraków: Wydawnictwo Uniwersytetu Ja giellońskiego.

Piotrowski, P., Bajek, Z. & Florek, S. (2013). The Artistic State ments of Inmates about Freedom: the “Labyrinth of Freedom” Project and Its Possible Applications, Art Inquiry, 15, 215-229.

Pinker, S. (1999). How the Mind Works, New York, London: W. W. Norton & Company.

Poklek, R. (2018). Zarys psychologii penitencjarnej. Pomiędzy teo rią a praktyką. Warszawa: Difin.

Ramachandran, V.S. & Hirstein, W. (1999). The Science of Art. A Neurological Theory of Aesthetic Experience, Journal of Cons ciousness Studies, 6, nr 6–7, 1999, s. 15–51.

Shanahan, D., Bush, R. & Gaston, K. et al. (2016). Health Benefits from Nature Experiences Depend on Dose. Scientific Reports, 6, 28551. https://doi.org/10.1038/srep28551.

Shepley, M.M., Sachs, N.A., Sadatsafavi, H., Fournier, K. & Peditto, K. (2019). The Impact of Green Space on Violent Crime in Ur ban Environments: An Evidence Synthesis. International Journal

60

of Environmental Research and Public Health, 16 (24), 2-19, DOI: 10.3390/ijerph16245119.

Smith, S. (1962). Effects of Sensory Deprivation. Proceedings of the Royal Society of Medicine. 55: 1003-1005.

Thagard, M. (2004). Mind. Introduction to Cognitive Science. A Bradoford Book. The Mit Press. Cambridge, Massachusetts. London, England.

Thornhill, R. (2003). Darwinian Aesthetics Informs Traditional Aesthetics. In: E. Voland, K. Grammar (eds) Evolutionary Aesthe tics. Springer, Berlin, Heidelberg. https://doi.org/10.1007/9783-662-07142-7_2.

Townsend, J., Ilvento, T.W. & Barton, S.S. (2016). Exploring the Relationship Between Trees and Human Stress in the Urban Environment. Arboriculture & Urban Forestry, 42(3), 146-159. DOI:10.48044/jauf.2016.013.

Troy, A., Grove, M.J. & O’Neil-Dunne, J. (2012). The relationship between tree canopy and crime rates across an urban–rural gradient in the greater Baltimore region. Landscape and Urban Planning, 106: 262-270.

UIA /Union of International Associations/ (2019). Torture through sensory deprivation. The Encyclopedia of World Problems & Hu man Potential. Vincent, E., Battisto, D., Grimes, L. & McCubbin, J. (2010). The Effects of Nature Images on Pain in a Simulated Hospital Patient Room. Health Environments Research & Design Journal, 3(3), 4255. DOI:10.1177/193758671000300306.

Weinstein, N., Balmford, A., DeHaan, C. R., Gladwell, V., Bradbury, R. B. & Amano, T. (2015). Seeing Community for the Trees: The Links among Contact with Natural Environments, Community Cohesion, and Crime. BioScience, 65:1141–1153.

Zeki, S. (1999). Inner vision: An Exploration of Art and the Brain, Oxford: Oxford University Press.

PIOTROWSKI &

BÖRTÖNTÉR, IDŐ ÉS MŰVÉSZETPSZICHOLÓGIAI ÉS KORREKCIÓS KONTEXTUSBAN

Przemysław Piotrowski & Stefan Florek

Absztrakt

A börtönlét lélektani értelemben egy szélsősőgesen ember próbáló élethelyzet. A totális jellegű büntetés-végrehajtási intéz ményekben való tartózkodási kötelezettség krónikus stressz kiala kulásához vezet az elítéltek körében. A rossz közérzetük intenzitása többek között a büntetés végrehajtásának környezetétől is függ: mivel többnyire ingerszegény térről van szó, ez nagyban hozzájárul az elítéltek érzékszervi hiányállapotának kialakulásához. A fogvatar tottak általános közérzetét befolyásoló másik fontos tényező a bün tetés időtartama. Az időnek van egy objektív dimenziója – ez maga a büntetés hossza, de van szubjektív jelentése is a fogvatartottak számára. Számos felmérés eredménye igazolja, mennyire fontosak a domináns időbeli perspektívák (múlt, jelen vagy jövő) az emberi élet valamennyi területén.

A börtönbüntetés a társadalom szükségszerű válasza az egyén jogi normákat sértő és törvénybe ütköző viselkedésére. Fontos azon ban, hogy a legszigorúbb büntetés letöltése is humánus körülmé nyek között menjen végbe, ezen viszonyok megteremtésében pedig komoly szerep hárul bizonyos művészi eszközökre is.

Jelen fejezet céljai a következők: 1) áttekinteni az idő és a hely pszichológiai jelentőségét a börtönbüntetés letöltése során, vala mint 2) elemezni azokat a művészi projekteket, amelyek tudomá nyosan igazolt módon úgy képesek módosítani a büntetés-végre hajtás kereteit, hogy azok még hatékonyabban szolgálják a szociális rehabilitáció, valamint a börtönbüntetés humánusabb keretek közé való helyezését egyaránt.

Kulcsszavak: börtön, tér, idő, művészet, szociális rehabilitáció

Az idő és a tér emberi létünk legalapvetőbb tényezői. A börtön világban azonban különleges jelentést nyernek, lévén hogy az egy szélsősőgesen más, extrém léthelyzet az odakerülők életében.

A büntetés-végrehajtási intézetek totalitáris jellegűek (Goffman, 1961), ami többek között azt jelenti, hogy a fogvatartottaknak mások hoz képest sokkal kevesebb alkalmuk van önálló döntéseket hoz ni, állandóan más (sokszor ismeretlen) személyek veszik körül őket, és eleget kell kell a személyzet által megszabott célkitűzéseknek. A napi tevékenységük minden részletét felettesek irányítják, akik a belső rendszabályok megsértése esetén szankciókat is alkalmaz hatnak. A börtönben nincs szétválasztva a munka-, alvó- és a pihe nőhely, a fogvatartottak napi tevékenységei pedig felülről tervezett szabályozás szerint zajlanak.

Ami a bebörtönzöttek lélektani helyzetét illeti, az legegyszerűb ben a stresszes környezetben való tartózkodás hatásaként jellemez hető. A fogvatartottak akut és krónikus formában egyaránt komoly stresszhatásnak vannak kitéve. Az előbbi nagyobb valószínűséggel fordul elő a bebörtönzés kezdeti szakaszában, illetőleg főként az első alkalommal elítélteket érinti, akiknél a börtönbe való bekerülés kulturális sokkot okozhat (Silverman, Vega, 1990).

A fogvatartottak krónikus stresszállapota abból fakad, hogy a körülmények szabta mindennapi környezetükben nem tudják teljes mértékben kielégíteni a szükségleteiket. A leginkább megterhelő fi zikai stressztényezők közé tartozik a zaj, a zsúfoltság, valamint a szi gurú napirendből és az új ingerek hiányából adódó monotónia. Ezen túlmenően a stresszt felerősíti a privátszféra teljes hiánya, a sze mélyzet és a fogvatartottak közötti kapcsolatok állandó feszültsége, a rabtársak és a büntetés-végrehajtási tisztek egymásnak ellent mondó elvárásai, az áldozattá válás fenyegető érzése és fogvatar tottak szeme láttára zajló erőszak-helyzetek (Massoglia, Pridemore, 2015; Skowronski, Talik, 2018). A börtönfalakon kívül maradt szeret teikkel való nagyon korlátozott kapcsolattartás és az önnön hely zetükkel kapcsolatos bizonytalanságérzet szintén lelki feszültséget generálnak bennük (Wakefield, Wildeman, 2013). Emellett jellemző a büntetés-végrehajtási intézetekben egy informális közösségi struk túra, a börtönszubkultúra kialakulása, amely a szabadságtól eltérő társadalmi státuszjelzőket hoz létre, mint a fizikai erő, az agresszivi tás, vagy az előzetes bűnözési tapasztalat (Przybylinski, 2006).

Az idő

A szabadságvesztés időbeli vonatkozásai évek óta intenzív kri minológiai kutatások tárgyát képezik. Ahogy Sparks és társai megál lapítják (1996, 350.), az idő a börtönélet alapvető strukturáló tényezője A kutatási projektek az időnek a szabadságvesztés kontextusában jelentkező legkülönfélébb vonatkozásaival foglalkoznak. Egyes munkák a büntetés-végrehajtási rendszer időbeli változásait elemzik

(Jacobs és Helms, 1996), vagy a börtönidő kellemetlenségeivel fog lalkoznak (Jewkes, 2005), illetőleg a fogvatartottaknak a börtönhöz és annak belső időritmusához való alkalmazkodási módozatait rész letezik (Thompson és Loper, 2005; Warren és tsai, 2004). Más tanul mányok a börtönben töltött időszakasz egyediségét hangsúlyozzák az egyén egész életének viszonylatában (Petit és Western, 2004), megint mások pedig a fogvatartottak időperspektívájának sajátos ságával foglalkoznak (Gulla et al., 2015).

A börtönben eltöltött idő a szabadságvesztés egyik legelemibb dimenziója. Manapság, különösen az individualista társadalmakban, megszoktuk, hogy képesek vagyunk kezelni és kontrollálni az időt. Ez a reflex brutálisan tapinthatóvá válik börtönkörülmények között, amikor is az idő a fogvatartás egyik legfőbb aspektusává válik a sza badság nyilvánvaló kiváltsága helyett. Felülről méretik az egyénre egy olyan időszakasz, amit kényszerített elszigeteltségben kell el töltenie. Bár egyes fogvatartottak megpróbálják a maguk hasznára fordítani a börtönéveket és a lehető legtöbbet kihozni belőlük, sokak számára azonban egy minden célszerűséget és jelentést nélkülöző időszak lesz ez – azaz merő elvesztegetett idő (Mydłowska, Pier zchała, 2020). A bebörtönzési idő szubjektíven észlelt kényelmetlen ségének erősségét olyan tényezők határozzák meg, mint a büntetés hossza és a börtönrezsim szigorúsága, valamint az, hogy a fogvatar tottak egyénileg hogyan élik meg a lélektani időfogalmat.

A börtönbüntetés egyik legjelentősebb kritériuma és mutató ja a büntetés hossza. A büntetés időtartama egyben annak az idő tartamnak a meghatározása is, amelyet a fogvatartott várhatóan a korábbiaktól jelentősen eltérő körülmények között tölt. A büntetés időtartama (szemben az elkövetett bűncselekmény körülményei vel) egyike azoknak a témáknak, amelyet a már büntetésüket töltők gyakran emlegetnek a frissen érkezettekkel folytatott beszélgetése ik során. Ezt a témát tükrözik a börtönszleng több olyan sajátos ki fejezése, amelyek gyakorlatilag bagatellizálják a rövid távú büntetés jelentőségét (pl. egy év az nem is büntetés). A büntetés letöltésével egyre fontosabbá válik a feltételes korai szabadlábra helyezés ké relmezésének lehetősége. Lengyelországban az első bűnelkövetés miatt fogvatartottak a büntetés felének letöltése után folyamodhat nak a maradék büntetés elengedéséért, visszaesőknél ilyen kére lem a büntetés 2/3-ának letöltése után adjató be, míg a többszörös bűnelkövetők csak a kiszabott büntetési idő ¾-ének letöltése után kérelmezhetik a szabadlábra helyezésüket. Néhány kivételes eset ben a feltételes szabadlábra helyezés már a kiszabott büntetés 1/3ának letöltése után is kérvényezhető: például a nem szándékos (pl. gondatlanságból) elkövetett bűncselekmény miatt elítéltek eseté ben, vagy fiatalkorúaknál, illetve olyan személyek esetében, akik 15 év alatti gyermeket nevelnek vagy ilyen gyermek gyámjai, ezenfelül olyan nők, akik a feltételes korai szabadlábra helyezésről szóló ha tározat meghozatalakor betöltötték a 60. életévüket, továbbá a 65. életévüket betöltött férfiak (a Lengyel Büntető Törvénykönyv 91. cik kelyének 2. §-a). A feltételes szabadlábra helyezést megelőzően a

fogvatartottnak legalább 6 hónapot börtönben kell töltenie. A 25 év szabadságvesztésre ítéltek 15 év leteltével, az életfogytiglani sza badságvesztésre ítéltek pedig 25 év után kérhetik feltételes szabad lábra helyezésüket (a Lengyel Büntető Törvénykönyv 91-92a cikkelya alapján).

A feltételes szabadlábra helyezés iránti kérelem mellett a bör tönidő meghatározó mérföldkövei azok a helyzetek, amelyekben a fogvatartottak találkozhatnak vagy kapcsolatba léphetnek a sze retteikkel. A telefonhívásokat és látogatásokat nagy várakozás előzi meg, és általában nagy érzelmi súllyal is bírnak. A találkozások és a kapcsolattartás különböző formái olyan helyzetek, amelyek során a fogvatartottaknak részük lehet egy kis közelségben és intimitásban, érezhetik szeretteiktől feléjük megnyilvánuló elismerést és tisztele tet, mindez végsősoron erősíti bennünk azt az érzést, hogy kézben tartják az életüket.

A börtön típusától és a börtönben uralkodó fegyelmi rezsimtől függően a fogvatartottak cellában töltött ideje különböző lehet. Zárt börtönben csak napi egy óra séta illeti meg őket; a nap többi részét a celláikban töltik. Az ilyen intézményekben fogvatartottak leggyak rabban a börtönbüntetés letöltésének unalmasságára és egyhangú ságára panaszkodnak. Változatosabban és ingerekben gazdagabban telik a börtönidő a félig nyitott vagy nyitott intézményekben szabad ságvesztésüket töltők számára: ők nagy valószínűséggel rendszere sen dolgoznak vagy tanulással, önképzéssel töltik ki az idejüket.

Az idő megélését módosító események közé tartoznak az ün nepek is (karácsony, húsvét). A lengyel hagyomány része, hogy az emberek ezeket a jeles napokat a legközelebbi hozzátartozóikkal töltik, ezért ezekben az időszakokban a börtönbeli elszigeteltség el viselése különösen nehéz lehet az elítéltek számára. Van még egy esemény, amely meghatározza a börtönidő hosszának megélését – ez pedig az, amikor a fegyencet egy másik börtönbe helyezik át, amikor is új viszonyokhoz kell majd alkalmazkodnia, új embereket és helyzeteket kell megismernie. Az áthelyezésre gyakran akkor kerül sor, ha az új intézmény az elítélt lakóhelyéhez közelebb található a régihez képest. A börtönváltás hovatovább az úgynevezett szabad előrelépés elvének következménye is lehet: e szabály szerint attól függően, hogy milyen a fogvatartott általános attitűdje és viselkedé se, illetve milyen mértékben tesz eleget a büntetés célkitűzéseinek, az elzártság foka enyhíthető illetve szigorítható (Szczygieł, 2002). A legszigorúbb rezsim a zárt típusú intézményekre jellemző, míg a fé lig nyitott vagy a nyitott típusú intézményekben valamivel lazábbak a kötöttségek.

A fogvatartottak számára ugyancsak kivételes időszaknak számít a szabadulás közeledte is. Az érzelmek intenzitása (és ezek látható jelei) a visszailleszkedési időszak több tényezőjétől is függ – ezek között nagyon jelentős a börtönből szabaduló egyén családi és lakáshelyzete, a kriminogén környezetben való elmerülés (az az zal való azonosulás) intenzitása, a munkába állás lehetősége vagy a jövőbeli tervek konkrétsága.

Ahogy már előzőleg is említettük, a börtönben töltött időszakot mind a fogvatartottak, mind pedig a börtönrehabilitációs szakembe rek többsége sajnos elvesztegetett időszaknak érzi.

A tér

A bűnelkövetőkkel való bánásmód a történelem során sokat változott - követve a civilizáció változásait. Wener (2012) a börtönök fejlődésében négy szakaszt különbözteti meg.

Az első - történelem előtti - időszakban, amely egészen a 18. századig tartott, a bebörtönzés általában rövid időtartamra szólt, és a bűnelkövetéssel gyanúsítottnak a tárgyalásig vagy a kiszabott bün tetés megkezdéséig való elkülönítését célozta. A foglyokat általában kazamatákban (várbörtönökben) tartották fogva, ahol a körülmények éppen csak a túléléshez szükséges minimumot biztosították. A vallo mások kicsikarására bevett módszer volt testi kínzások alkalmazása is. Ebben a szakaszban nincs igazán szó a büntetés mélyebb értel méről; a raboskodás már a büntetés kiszabása előtt megkezdődött.

A 18. század végétől a 20. század közepéig tartó időszak a korai börtönreformok korszakának nevezhető. Az olyan reformerek, mint John Howard és Jeremy Bentham, célja az volt, hogy a bûnözõkkel szembeni durva és embertelen bánásmód gyakorlatától eltávolodva az olyan jellegű börtönbüntetést honosítsanak meg, amely a foglyok spirituális (erkölcsi) megtérését célozza, azaz hogy a szabadulásukat követően jó útra térve folytassák életüket. Howard (1777.) főként a bebörtönzés szabályainak megváltoztatására helyezte a hangsúlyt, szorgalmazva többek között a fogvatartottak hitoktatását és társa dalmilag hasznos munkavégzésüket. A börtönviszonyok szisztema tikus javításának gondolata azonban csak Jeremy Benthamig (1791.) reformterveiben merül fel először, aki a sötét és nyirkos várbör tön-szerű kazamaták helyett a kör alaprajzú börtönintézményeket tartotta ideálisnak, ahol a helyiségek megfelelő fényt is kapnak. El gondolása szerint az épületen belül egy többszintes őrtorony kapna helyet, a cellák pedig a kör külső kerülete mentén lennének kiala kítva - megfelelő természetes fényforrással, egymástól vastag fallal elválasztva. Ebben a koncepcióban az őrök folyamatosan szemmel tartanák a foglyokat, őket viszont a foglyok nem láthatnák. Ezzel egybevágni látszik Michel Foucaultnak a huszadik század második felében hangoztatott nézete, amely szerint Jeremy Bentham híressé vált kör alaprajzú börtöne, a Panopticon sajátos metaforája annak a hatalomnak, amely a legmodernebb technológia segítségével ké pes információt szerezni és irányítani az egyének életének számos vonatkozását (Foucault, 1975).

Wener (2012) szerint a börtönintézmények fejlődésének har madik szakasza a modern, mégis hagyományos intézmények kora – ezek a XX. század egészére tipikusnak mondhatóak. A szabad ságvesztés körülményei ugyan átmentek némi minőségi változáson ebben az időszakban, ezt azonban nem kísérte jelentős változás a fogvatartottak megítélésében és a javító- és büntetőintézmények

céljaiban.

A 20. század végén kezdődött és napjainkig tartó negyedik pe riódus a börtöntervezés és -vezetési stílus modern reformjának idő szaka, amely a rehabilitáció céljaira vonatkozó új elképzeléseken és a fogvatartottak pszichológiai helyzetét figyelembe vevő nézeteken alapul, amelyeknek hangsúlyos eleme a börtönkörnyezet adekvát kialakítása is.

A börtönépítészet tendenciáit egyértelműen azok a célok for málják, amelyeknek a büntetés-végrehajtási intézmények eleget kell hogy tegyenek – ez pedig elsősorban a fogvatartottak elszige telése a külvilágtól, valamint a biztonsági szempontok maximális ki elégítése. A börtönök kialakítása és építészeti megtervezése a bün tetés-végrehajtással kapcsolatos gondolkodásmód fejlődésének tágabb kereteit is tükrözi.

Johnston (2000) szerint a börtöntér kialakításának több tipikus módja van. A büntetés-végrehajtás hosszú története során a börtö nök alaprajza általában négyszögletes, kör alakú vagy nyolcszögletű volt, de léteznek sugaras alaprajzú börtönépületek is.

A téglalap alaprajzú börtönépületek klasszikus példája a Newgate börtön egykori épülete volt Londonban. Ez és a vele azo nos típusú börtönök általában erődítményekre emlékeztető vaskos falszerkezetű építmények voltak, melyek számos egyéb, a rabok szökését nehezítő jellemzővel bírtak. A foglyok elszigetelése a kül világtól és az őrök biztonsága ilyen módon egyaránt garantálva volt – ehhez képest viszont jóval kevesebb hangsúlyt kapott maguknak a fogvatartottaknak a védelme, amire pedig nagy szükség lett volna főként a többágyas cellákban. A magánzárkákban levő rabok visel kedésének felügyelete szintén problémás volt az adott körülmények között.

Mint fentebb említettük, a köralaprajzú fegyházak építése iránti érdeklődés Bentham híres projektjének, a Panopticonnak a keletke zési idejétől kezdve számottevő mértékben nőtt. Ennek az épülettí pusnak az egyik legszámottevőbb előnye az volt, hogy az őrök kor látlan módon tudták felügyelni a fogvatartottakat, hiszen állandóan szemmel tudták őket tartani. A valóságban mégis kevés börtön épült Bentham elképzelései és tervei szerint. A fogvatartottak viselkedé sének gyakorlatilag korlátlan nyomon követése (és annak számot tevő előnyei) mellett a körkörös vagy sokszög alaprajzú épülettípu soknak megvoltak a maguk korlátai is. A téglalap alakú épületekhez hasonlóan a fogvatartottak csoportbesorolás alapján történő rehabi litációja itt is nehézségekbe ütközött; emellett problémás volt a bör tönlakók biztonságos hozzáférése a friss levegőhöz is (Wener, 2012).

A 19. században megnőtt a népszerűsége a sugaras alaprajzú börtönépületeknek (Jonhston, 2000). Az ilyen komplexumok egy központi részből és hosszanti, egymást keresztező karokból álltak, amelyekben az egyszemélyes cellák kaptak helyet. Az ilyen épít mények biztonságát szilárd, elválasztó elemek (vastag falak, rácsok, masszív kerítések) garantálták, az őrök pedig a központi helyen kiala kított megfigyelőpontokról kísérhették folyamatosan figyelemmel a

foglyok viselkedését az egyes részlegekben. Ez a kialakítás lehetővé tette, hogy könnyen és hatásosan elszigeteljék az egyes cellarész legeket az épület többi részétől (például azért, hogy visszaállítsák a rendet egy esetleges rablázadás után). Az ilyen típusú megoldások hátránya az volt, hogy az őrök nem tudták hatékonyan felügyelni a központi résztől távolabb eső cellákat, ezért időnként körbe kellett járniuk a részlegben. Az adott időben zajló bejárásoknak (lineáris szakaszos megfigyelés; lásd Nelson, 1988) azonban kialakult idővel a maga előre kiszámítható rutinja, ennek folytán könnyen észrevét lenül maradtak az egyes fogvatartottak által végzett tiltott tevékeny ségek a cellákban. Míg a börtönszemélyzet a cellákon kívüli tere ket hatékonyan felügyelte, a zárkákban végzett tevékenységeket a bejáráson kívüli időszakokban nem tudták figyelemmel kísérni, ami hozzájárult ahhoz, hogy különféle szubkulturális csoportok (bandák) alakuljnak ki az adott részlegben, vagy elharapózzanak egyes nem kívánatos viselkedésformák. Az ilyen kialakítású fegyházak jelentős hiányossága volt, hogy nem álltak bennünk rendelkezésre a fog vatartottak konstruktív napi tevékenységéhez szükséges különféle terek.

A lineáris szakaszos megfigyelés elvének módosításával és to vábbfejlesztésével alakult ki a börtönök felügyeletében az ún. podu láris távolsági megfigyelés, illetve a poduláris közvetlen megfigyelés eljárása. (Nelson, 1983, 108. o.)

Az első különálló elhelyezési modulokból áll, amelyek kö zéppontjában a börtönőrök megfigyelő és irányító központja áll. Az őrök el vannak választva a fogvatartottaktól, feladatuk az, hogy megfigyeljék és reagáljanak a negatív viselkedés eseteire, semmint a megelőző intézkedések megtétele. A fogvatartottak szabad tevé kenységére kevés lehetőség kínálkozik. A cellák berendezése olyan, ahogy abban nehezen lehet kárt tenni (pl. falra rögzített alumínium WC, betonból öntött hálósarok), az őrök pedig elektronikus távirányí tással tudják zárni és nyitni a zárkákat. A fogvatartottak életminősé gét javítja, ha a cellákon ablakok is vannak, és ha rács helyett tömör ajtó van a zárkán, ami lehetővé teszi, hogy néha egyedül is lehes senek, azaz ne legyenek mindig kitéve mások tekintetének (Wener, 2012).

Az úgynevezett új generációs börtönök kategóriája alatt olyan új vagy átalakított börtönöket értünk, amelyeket poduláris építészeti elgondolás alapján terveztek, a fogvatartottak irányításának közvet len felügyeletével ötvözve (Nelson, 1983, 108. o.). Ezt a típusú épület koncepciót a börtöntervezés harmadik generációjaként is emlegetik (Wener, 2012, 37. o.). A fő eltérés az előző generációs fegyházakhoz képest az, hogy az őrök itt nincsenek elszeparálva a foglyoktól, ha nem egy közös helyiségben tartózkodnak velük. Feltételezhető, hogy a foglyok kisebb (legfeljebb néhány tucat fős) csoportokra való felosztása és az őrök köztük való állandó jelenléte hozzájárul a fogvatartottak viselkedésének job kontrollálhatóságához, másrészt csökkenti a fogvatartottak valamint a fegyencek és a börtönsze mélyzet közti feszültségeket. A fogvatartottak életminőségére pozi

tív hatással lehet az is, ha helyet biztosítanak a különböző tevékeny ségeiknek (pl. többszemélyes játékasztalok elhelyezése, tévésarkok kialakítása, stb.). A börtönkörnyezet ilyen jellegű módosításaival a javítóintézeti rehabilitáció célját kívánják elérni, vagyis megértetni a fogvatartottakkal, hogy [...] a kritikus szükségleteik kielégítését legin kább engedelmes magatartással tudjék elérni, míg a negatív tetteik következetesen frusztrációhoz vezetnek (Nelson, 1983, p. 109).

A börtönökben kivitelezhető művészeti projektek kínálta lehetőségek

A szabadságvesztésnek a fentebb ismertetett időbeli és térbeli sajátosságai miatt a börtönökben zajló művészeti projektek minden bizonnyal sokrétű lehetőségeket rejtenk magukban a fogvatartottak aktivizálása szempontjából, emelett különféle módokon is hozzájá rulhatnak a reszocializáció és a társadalmi reintegráció hatékonysá gának növeléséhez. A művészet gyakorlatilag kiváló eszköz lehet arra, hogy javuljon a fogvatartottak életminősége; egyúttal fontos mozgatórugója lehet annak is, hogy a börtönlakók lelkileg felüle melkedjenek a fizikai korlátozottságuk érzésén illetve hogy saját ha táraikon is túllépjenek.

A művészet pszichoterápiás hatásainak egyik legjelentősebb tudósa, David Gussak (2009) szerint a művészeti projektekben való részvétel lehetőséget ad a fogvatartottak számára az olyan típusú élményeik kifejezésre, amelyekről nehéz más módon kommunikálni – támogatva a közösség többi tagja felé való biztonságos, ellenőr zött módon történő megnyilást a börtönvilágban és a börtön falain kívül egyaránt elfogadható módozatokban. A művészet gyakorlása gyakran lehetővé teszi a fogvatartott számára, hogy megkerülje az általa megszokott lelki védekezőmechanizmusait, (beleértve példá ul az önámítást is), mivel nem igényli a problémák és érzelmi álla potok verbalizálását. A művészeti projektekből maga a börtöntér is profitál: a projektek során született munkák növelik a vizuális ingerek változatosságát az egyébként monoton környezetben. Végül pedig az ilyen projektek kétségkívül lehetővé teszik a fogvatartottak kreati vitási potenciáljának feltárását és alkotói tevékenységük kiaknázását (Gussak, 2009). Ahogy Maxell (2017) egy kaliforniai férfitelepi fogva tartottainak nyilatkozatait elemzve rámutat, a művészet gyakorlása növeli a stressz leküzdésének képességét, és lehetőséget ad arra is a börtönlakóknak, hogy a hozzájuk közel álló egyéneket megajándé kozzák. Mindemellett a gyakorlati készségek elsajátítása tudatosítja a fogvatartottakban a bennük végbemenő pozitív változásokat, ez idővel növeli önbizalmukat és kialakítja bennük azt az érzést, hogy pozitív jelenlétükkel ők is képesek gyarapítani közösségüket.

A művészetterápia lehetőséget kínál arra, hogy a kontrollálási pozíciót külsőről belsőre változtassuk. Az ún. külső irányítási fókusz (Rotter, 1966) azon a meggyőződésen alapul, hogy ami velünk törté nik az életben, az független tőlünk - szemben a belülről való irányí tottsággal, amelynek az alapelve az, hogy az egyén sorsa közvetle

nül a saját cselekedeteitől függ. A fogvatartottak esetében általában eleve igen erős a külső irányítási fókusz (Poklek, 2018), ami csak nö veli a későbbiekben a bűnözésbe való visszaesésük valószínűségét, tovább erősítve bennük azt a tudatot, hogy az ő sorsuk eleve a saját létük önálló alakításra vajmi kevés lehetőséget kínáló börtönvilág. A művészetterápiában való részvétel kiváló lehetőség arra, hogy a kontroll fókuszát külsőről belsőre váltsuk, mert a fogvatartott által a művészetterápia során felvállalt tevékenység szinte mindig pozitív élményeket indukál, ami erősíti azt a hitet, hogy az ember saját cse lekvésével elérheti a kitűzött céljait.

A börtönkörnyezetben szervezett művészeti-esztétikai projek tek előnyeinek és jótékony hatásainak fent említett listája első látásra olyan meglehetősen általános motívumokat tartalmaz, mint például a megnyílás vagy az önkifejezés. Ezeknek az előnyöknek a tényleges meglétét azonban számos empirikus tanulmány is bizonyítja. Ezek közül most csak néhányat fogunk kiemelni. A felsorolt tanulmányok, tehát, a börtönökben zajló művészeti műhelyek következő jótékony hatásairól számolnak be:

• a negatív érzelmek kontrolljának javítása (Breiner et al., 2011) és a depresszió tüneteinek enyhítése (Gussak, 2007)

• az agresszív viselkedés és a visszaesés mértékének csökkenése (Smeijsters és Cleven, 2006)

• a fogvatartottak közötti kapcsolatoknak, illetve a fogvatartottak és a börtönszemélyzet kapcsolatának a javulása (Gussak, 2004)

• hozzásegít olyan gondolatok, érzések belátásához és kifejezésé hez, amelyeket összetett vagy kényelmetlen, fenyegető voltuk miatt egyébként nehéz lenne verbalizálni (Johnson, 2007)

• a kontrollfókusz elmozdulása kívülről befelé (Gussak, 2009a)

• pozitív mintákra épülő identitásépítés és az önbecsülés növelése (Heenan, 2006)

• a családtagokkal való kapcsolatok minőségi javítása, és

• az idő előtti feltételes szabadlábra helyezés esélyének növelése (Belton és Barclay, 2008).

Börtönművészet – válogatott lengyelországi példák

Első pillantásra talán nem annyira nyilvánvaló, de a börtönfalak közt zajló művészeti tevékenység nem kis hatással lehet a fogva tartottak idő- és térélményére. Az alábbiakban röviden ismertetünk három olyan művészeti projektet, amelyek kivételesnek számítanak a lengyelországi büntetés-végrehajtás és rehabilitációs eljárások közegében.

A börtönidő nagyrészt az elvesztett szabadsághoz kötődő vá gyakról és álmokról szól. A a krakkói Képzőművészeti Akadémián tanító Zbigniew Bajek professzor által kidogozott Szabadság labirin tusa és a Szabadság horizontja című művészeti projektek keretében a fogvatartottak éppen a szabadság értelmét és megtapasztalását járták körbe a projektek vezetőivel (lásd: Piotrowski, Bajek es Florek,

74

2013; Piotrowski, 2015).

A Szabadság labirintusa című projekt 2012-ben zajlott a Nowy Wiśniczi (Małopolska) büntetés-végrehajtási intézetben. Ennek so rán kísérletet tettek a fogvatartottakkal való párbeszéd kialakításá ra, amitől azt várták, hogy az javítani fog a fogvatartottak börtönbeli életminőségén, illetve pozitív változásokat indukál az elítéltek életvi telében a börtönbüntetés letöltése után. Művészeti oldalról a projekt a szabadság témáját járta körül, annak feltételeihez és korlátaihoz kapcsolódó reflexiókat célozva.

A projekt résztvevői két – első pillantásra egymástól nagyon el térő – közeget képviseltek. Az első csoport az akadémiai közösség képviselőiből állt: a krakkói Képzőművészeti Akadémia 28 oktatója, doktorandusza és egyéb hallgatói, valamint két pszichológus és egy szociológus a krakkói Jagelló Egyetemről. A projektben részt vevők második csoportját a Nowy Wiśnicz Börtönben (zárt típusú, vissza esőknek szánt büntetés-végrehajtási egység) büntetésüket töltő ra bok alkották.

A Bajek professzor csoportját alkotó művészek 2012. janu ár elején a wiśniczi kastélyban találkoztak a városi hatóságok és a büntetés-végrehajtási intézet vezetőségével. Az egység illetékesei vállalták, hogy a projekt ötletét terjesztik a fogvatartottak körében, és aki szeretne közülük részt venni a projektben, azok eljöhetnek a művészekkel való találkozóra. Majd 2012. április 18-án megtörtént a találkozó, amelyen nagyjából egy tucatnyi börtönlakó vett részt (fő leg olyanok, akik civilként maguk is kapcsolatban voltak valamilyen művészeti vonatkozású tevékenységgel). A projekt ötletéről és a mű vészet különböző korokon átívelő aspektusairól tartott multimédiás előadás után a szervezők beszélgetésre hívták a fogvatartottakat. Ezután a következő tematikájú műhelyfoglalkozásokon való részvé tel között válaszhattak: irodalmi, képzőművészeti, filmes műhelyek. Az érdeklődők közösen elkészíthettek egy patchwork-textilművet is, melynek témája a szabadság labirintusa volt. A látogatás fénypontja a Heavy Blues Band koncertjével volt, akik a börtön egyik sétálórész legén játszottak a fogvatartottaknak.

Az áprilisi találkozó után minden fogvatartott kapott egy kár tyát, amelyen a Szabadság felirat állt. Ennek birtokában a fogvatar tottanak június 10-ig lehetőségük volt arra, hogy egyfajta személyes nyilatkozatot hozzanak létre a maguk szabadság-fogalmáról, arról, hogy mit értenek ez alatt és milyen egyéni élményeik vannak eb ben a témában. Összességében 2012 áprilisa és júniusa között a fog vatartottak mintegy 20%-ától kaptak vissza a szervezők valamilyen kreatív alkotást (festményt, kollázstechnikával készült alkotásokat, rajzokat). Tekintettel a csoport specifikusságára és a fogvatartottak kívülállókkal szemben igencsak meglevő bizalmatlanságára, ez igen jelentős számnak tekinthető, egyben közvetett tanúbizonyságnak annak, hogy sikerült egyfajta párbeszédet kialakítani a művészek és azon egyének között, akik életük egy részét a falak által korlátozott zárt térben töltik. A Szabadság labirintusa projekt látványos záróese ményére a Nowy Wiśnicz-i kastélyban került sor 2012. június 16-án:

ekkor nyílt meg az a kiállítás, amelyen a résztvevők – a Képzőművé szeti Akadémia oktatói és hallgatói, valamint a börtönlakók – munkái voltak láthatók. Ezen belül a fogvatartottak művészi megnyilatkozá saiból (ez alatt összesen több mint 100 alkotást kell érteni) egy sajá tos művészi installációt raktak össze a képzőművészek – így szüle tett meg maga a Szabadság labirintusa.

A szabadság horizontja elnevezésű projekt a Radom Bünte tés-végrehajtási Központban zajlott 2013 és 2014 között. Egy mű vészcsoport (a krakkói és csehországi képzőművészeti akadémiák ról) Zbigniew Bajek professzor vezetésével a szabadság színeinek és művészi megjelenítésének elszórt szigeteit hozta létre egy hatalmas börtönkomplexumban, olyan módon, hogy a sétálóterek egy részé nek falfelületeit a művészek dekorálták falfestményekkel, az egyik sétálóudvar falain pedig a maguk a fogvatartottak készíthették el saját festményeiket.

Abban az időben a radomi fegyházban több mint 1000 férfi el ítélt és előzetesen letartóztatott egyén volt, akiknek a vonatkozó len gyelországi törvények értelmében napi egy óra sétát kellett biztosí tani. A radomi intézmény előzetes letartóztatási részlegében sajátos módon oldották meg a sétálóhelyek kialakítását. A celláktól föld alatti folyosókon át lehet a sétarészleget megközelíteni, amely gyak rolatilag egy több mint 20 betonketrecből álló sajátos komplexum, melynek tetején fémháló feszül. A szabadság témáját megjelenítő, fent említett művészeti beavatkozások színhelyei a komplexumon belül éppen ezek a sétálóterek lettek. Megjegyzendő azonban, hogy a Bajek professzor által tervezett projektnek nem voltak rehabilitá ciós céljai, legalábbis elsődleges célja nem a rehabilitáció volt. A fő cél a kreatív tevékenység és beavatkozás megvalósítása volt, amely egyben a fogvatartottak életminőségének javítását is célozta. A pro jektet röviden bemutató film a https://vimeo.com/89461564 linken tekinthető meg.

A harmadik hasonló jellegű projekt Szabadság tetoválásai címet viselte, ennek ötlete a varsói Pedagogium Társadalomtudományi Akadémián született meg. A projekt kiváló példa a kreatív reszoci alizáció koncepciójának gyakorlati megvalósítására, amely az iskola egykori professzora, Marek Konopczyński elgondolásai alapján jött létre. Konopczyńskinek a börtönviseltekkel való reszocializációs te repmunkája során gyakran volt dolga tipikus börtöntetoválást viselő egyénekkel, e tetoválások márpedig – különösen, ha azok a test jól látható részein voltak – nagy mértékben nehezítették viselőjük tár sadalmi visszailleszkedését. A sajátos törvénysértők stigmájának fel fogott tetoválások az egyén számára nemritkán lehetetlenné teszik a munkavállalást is. A projekt keretében a frissen szabadult egyének lehetőséget kaptak arra, hogy egy profi tetoválóstúdióban átalakít tassák tipikus börtöntetoválásaikat olyan semleges jellegű tetová lásra, amelyek esztétikai megjelenése nem vált ki negatív társadalmi reakciót. A projektet számottevő érdeklődés kísérte, és nagy sikert is aratott (erről bővebben a következő linken: https://www.youtube. com/watch?v=onvyHpVw7jY).

A fentiekben röviden ismertetett projektek a büntetésvégrehaj tás térbeli és időbeli dimenzióit egyaránt érinitk. A teret nem csak börtönfalként vagy zárt cellaként lehet felfogni: a tetoválásokkal bo rított test, de akár a függőségeink által létrehozott korlátok is kialakít hatnak bennünk börtönszerű állapotokat vagy csapdába zártáságot. Az idő szintén olyan attribútum, amely teljesen más értelmezést kap a börtönlét kontextusában. A foglyoknak a jelenben, valós körülmé nyek között kell megbirkózniuk az elszigeteltség okozta stresszel. Elsőként rajtuk múlik, hogy kihasználják-e, képesek-e a maguk hasz nára fordítani a fegyházban eltöltött időt.

Ugyanakkor gondolataik és élményeik óhatatlanul a múlthoz, az elkövetett bűncselekmény feletti töprengéshez láncolják őket, egyeseket pedig a börtön falai mögött rájuk váró bizonytalan jövő nyomasztja. A művészet a szimbólumok egyfajta sajátos nyelve, amely által könnyebben meg lehet ragadni a nehezen artikulálható élményeket, könnyebb lehet a stressz leküzdése. Emellett a művé szettel való foglalkozás nyomán javulhat az egyén kapcsolatrend szere a közösség tagjaival, és reményt és motivációt ad börtönviselt egyének ahhoz, hogy szabadulásuk után konstruktívabb életvitelt tudjanak kialakítani. A művészeti programokon való részvétel erősít heti a fogvatartottban azt az érzést, hogy ő irányítja és tartja kézben az életét, ami fontos tényező a visszaesés valószínűségének csök kentésében.

Irodalom:

Belton, S. & Barclay, L. (2008). J Block Women of Art Project Re port: Evaluating Community Education in a Prison Setting. Darwin: Charles Darwin University.

Bentham, J. (1791). Panopticon: or, the inspection-house. Dublin: Thomas Byrne.

Breiner, M.J., Tuomisto, L., Bouyea, L., Gussak, D.E. & Aufderhe ide, D. (2011). Creating an Art Therapy Anger Management Pro tocol for Male Inmates Through a Collaborative Relationship. International Journal of Offender Therapy and Comparative Cri minology, 20, 1-20.

Foucault, M. (1977). Discipline and punish. The birth of the prison. New York: Pantheon Books.

Goffman, E. (1961). Asylums: Essays on the social situations of mental patients and other inmates. New York: Anchor Books.

Gulla, B., Tucholska, K. & Wysocka-Pleczyk, M. (2015). Individual

Time Perspective of Convicts on Imprisonment Sentences: Imp lications for Social Rehabilitation Interactions. Polish Journal of Social Rehabilitation, 10, 41-54. Retrieved 16 July 2021 from: http://www.resocjalizacjapolska.pl/index.php/rp/article/ view/140.

Gussak, D. (2004). A pilot research study on the efficacy of art therapy with prison inmates. Arts in Psychotherapy, 31, 245-259.

Gussak, D. (2007). The Effectiveness of Art. Therapy in Reducing Depression in Prison Populations. International Journal of Offen der Therapy and Comparative Criminology, 51(4), 444-460.

Gussak, D. (2009). The effects of art therapy on male and female inmates: Advancing the research base. Arts in Psychotherapy, 36, 5-12.

Gussak, D. (2009a). Comparing the effectiveness of art therapy on depression and locus of control of male and female inmates. Arts in Psychotherapy, 36, 202-207.

Heenan, D. (2006). Art as therapy: an effective way of promoting positive mental health? Disability & Society, 21, 179-191.

Howard, J. (1777). The State of the Prisons in England and Wales with Preliminary Observations and an Account of some Foreign Prisons. London: William Eyres. Jacobs, D. & Helms, R.E. (1996). Toward a political model of in carceration: a time-series examination of multiple explanations for prison admission rates. American Journal of Sociology, 102 (2), 323 – 357.

Jewkes, Y. (2005). Loss, liminality and the life sentence: mana ging identity through a disrupted lifecourse, in A. Liebling and S. Maruna (ed.) The Effects of Imprisonment (366-388), Cullompton: Willan.

Johnston, N.B. (2000). Forms of Constraint: A History of Prison Ar chitecture. Chicago: Chicago University Press.

Massoglia, M. & Pridemore, W.A. (2015). Incarceration and health. Annual Review of Sociology, 41, 291–310. doi: 10.1146/annu rev-soc-073014-112326.

Maxwell, E. (Winter, 2017). The Benefits of Prison Art: Providing Rehabilitation and Positive Implications. Retrieved July 12, 2021 from: https://digitalcommons.calpoly.edu/cgi/viewcontent. cgi?article=1170&context=socssp.

Mydłowska, B. & Pierzchała, K. (2020). Specificity of the organi zation of free time in prison. Polish Journal of Social Rehabilita tion, 20, 145-158.

Nelson, W.R. (1983). New generation jails. Corrections Today, 2, 108-112.

Nelson, W.R. (1988). Origins of the Podular Direct Supervision Concept: An Eyewitness Account. American Jail, 2(1), 8-14.

Pettit, B. & Western, B. (2004). Mass imprisonment and the life course: race and class inequality in U.S. incarceration. American Sociological Review, 69(2), 151-169.

Piotrowski, P., Bajek, Z. & Florek, S. (2013). The Artistic State ments of Inmates about Freedom: the “Labyrinth of Freedom” Project and Its Possible Applications. Art Inquiry, 15, 215-230.

Piotrowski, P. (2015). Projekty artystyczne jako forma edukacji ustawicznej w zakładach karnych [Artistic projects as a form of continuing education in prisons]. Edukacja Ustawiczna Dorosły ch, 4, 78-85.

Poklek, R. (2018). Psychologia penitencjarna [Penitentiary psy chology]. Warszawa: Difin.

Przybyliński, S. (2006). Podkultura więzienna – wielowymi arowość rzeczywistości penitencjarnej [Prison subculture - the multidimensionality of the penitentiary reality]. Kraków: Oficyna Wydawnicza Impuls.

Rotter, J.B. (1966). Generalized expectancies for internal versus external control of reinforcement. Psychological Monographs: General and Applied, 80, 1-28.

Silverman, M. & Vega, M. (1990). Reactions of prisoners to stress as a function of personality and demographic variables. Interna tional Journal of Offender Therapy and Comparative Criminology, 34(3), 187–196.

Skowroński, B.Ł. & Talik, E. (2018). Coping with stress and the sense of quality of life in inmates of correctional facilities. Psy chiatria Polska, 52(3), 525–542. doi: https://doi.org/10.12740/ PP/77901.

Smeijsters, H. & Cleven, G. (2006). The treatment of aggression using arts therapies in forensic psychiatry: Results of a qualita tive inquiry. The Arts in Psychotherapy, 33(1), 37–58. doi: 10.1016/j. aip.2005.07.001.

Sparks, R., Bottoms, A. & W. Hay (1996). Prisons and the Problem of Order. Oxford: Clarendon Press.

Szczygieł, G.B. (2002). Społeczna readaptacja skazanych w pol skim systemie penitencjarnym [Social readaptation of convicts in the Polish penitentiary system]. Białystok: Temida 2.

Thompson, C. & A.B. Loper (2005). Adjustment patterns in incar cerated women: an analysis of differences based on sentence length. Criminal Justice and Behavior, 32(6), 714-732.

Wakefield, S. & Wildeman, C. (2013). Children of the Prison Boom: Mass Incarceration and the Future of American Inequality. New York: Oxford University Press.

Wener, R.E. (2012). The Environmental Psychology of Prisons and Jails. Cambridge: Cambridge University Press.

Warren, J.I., S. Hurt, A.B. Loper & P. Chauhan (2004). Exploring prison adjustment among female inmates: issues of measure ment and prediction. Criminal Justice and Behavior 31 (5), 624645.

KISS VIRÁG, EGERVÁRI JÚLIA & OROSZ CSABA

RÉSZVÉTELI ÉS KÖZÖSSÉGI MŰVÉSZET, A KREATIVITÁS FELSZABADÍTÁSA

Kiss Virág, Egervári Júlia & Orosz Csaba

Absztrakt

Ebben a fejezetben a részvételi jellegű közösségi és inkluzív művészet, ezzel kapcsolatosan a place based projektek, a perfor mativitás, illetve a társadalmilag elkötelezett művészet jelenségeit tárgyaljuk elsősorban vizuális fókusszal, de más művészeti modal itásokat is megemlítve. Emellett kitérünk a kreativitás fogalmára és arra, milyen módszerekkel lehet felszabadítani, illetve konstruktív irányba terelni.

Kulcsszavak: részvétel, közösségi művészet, place based projektek, performativitás, kreativitás

Bevezetés

A 20-21. században a kortárs művészetben megjelentek olyan irányzatok, melyek művész alkotói a társadalmi hatást és a részvételt tették a középpontba, közvetlen és aktív kapcsolatot kerestek az emberekkel. Jól kifejezi ezt a törekvést Joseph Beuys-tól származó szociális plasztika kifejezése, mely a társadalom alakítását célozza, vagy az Augusto Boal által kidolgozott Elnyomottak színháza (The atre of the Oppressed).

Társadalmi projektek a művészetben

Claire Bishop brit kritikus és művészettörténész „A szociális for dulat. A kollaboráció és elégedetlenei” című tanulmányában (2006) a dialógusra építő művészeti gyakorlat alábbi példáit rendszerezi:

• társadalmilag elkötelezett művészet (socially engaged art)

• közösségen alapuló művészet (community-based art)

• kísérleti közösségek (experimental communities)

• párbeszédes művészet (dialogic art)

• határ-művészet (littoral art)

• részvételen (participatory)

• beavatkozáson (interventionist)

• kutatáson alapuló (research-based) vagy

• kollaboratív művészet (collaborative art).

Kifejti, hogy ezek a gyakorlatok inkább a kollaboratív tevékeny ség kreatív eredményeiben dominánsak, s megfogalmazza, hogy itt nem a klasszikus értelemben meghatározható műalkotás elnevezést kell használnunk, hiszen ezek inkább társasági események, work shopok, ahol a projektek által teremtett interszubjektív tér válik a vizsgálódás médiumává. Bishop három motivációs forrást jelöl meg e művészeti dialógus vetületeit illetően: az egyén felruházását a tár sadalmi és politikai térhez való aktív alakító hozzáállásra, a kollektív szerzői modell bevezetésének az igényét, valamint a társadalmi fe lelősségvállalás erősítését, mely új közösségek létrehozásában jele nik meg a szakadozott társadalmi kapcsolatokra adott válaszként. Továbbá a művészi cselekvés (részvételiség) olyan megközelítését javasolja, amely nem konfliktuskerülő, szakít a korábbi romantikus megegyezés-kultúrával, annak egy a kialakult kapcsolatrendszerek és szituációk átrendezésének gyakorlatát tartja követendőnek. Ezzel bátorítja a közömbös kívülállót, hogy a kreatív elköteleződés révén vállalja fel az adódó konfliktusokat.

Közösségi művészet, azaz a valós párbeszéd művészete

A community art, azaz közösségi művészet (Kiss es Longden, 2019) a ’60-as évektől elterjedt alkotómódszer. Lényege, hogy ál talában professzionális művész irányításával vagy szervezésében úgy hoz létre művészeti produktumot, hogy egy adott közösség tag jait annak készítésébe és/vagy tervezésébe aktívan bevonja, azaz részvételi jellegű. Célja általában az adott közösség fejlesztése, vagy valamilyen társadalmi kérdésre adott reflexió. Az adott közösség tagjait azok képességei és részvételi hajlandósága mértékében von ja be, azaz a részvételiség mértéke, jellege, szintje lehet esetenként különböző (Bálint, 2017). A közösségi művészet jelensége a vizuális művészeteken túl kiterjeszthető a többi modalitásra, beleértve a ze nét, táncot és a drámát is (Novák, 2017).

Ráthonyi Kinga és Neil Wolstenholme kerámikusok számos közösségi művészeti projektje közül az Illyés-kapu 2011-ből egy gimnázium bejárata, ahol az Illyés Gyula Gimnázium közösségének a tagjai által (diákok, tanárok) egyénileg készített sok agyag-maszk áll össze egy közös rendszerré a keramikus alkotópáros koncepció jának és kivitelezésének köszönhetően.

Ráthonyi K. és Wolstenholme N.: Illyés-Kapu (2011), a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium bejáratának közösségi kerámiafala. [Kerámiafal]. Budaörs, Magyarország. Fotó: Kinga Ráthonyi. Forrás: https:// kozter18. hu/hu/ kozossegimuveszet/ az-illyeskapuja-2011/

Ráthonyi K. és Wolstenholme N.: Illyés-Kapu (2011), a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium bejáratának közösségi kerámiafala. [Kerámiafal részlete]. Budaörs, Magyarország. Fotó: Kinga Ráthonyi. Forrás: https:// kozter18. hu/hu/ kozossegimuveszet/ az-illyeskapuja-2011/

Hasonló közösségi alkotásokkal találkozhatunk a holland JJI Le lystad-ban és a katalán Can Llupià-i fiatalkorúak börtönében, utóbbi Marcel·lí Antúnez Roca vezetésével.

Jellegzetesen közösségi művészeti jelenség, egyben a street art egyik sajátos válfaja a gerillakötés (yarn bombing). 2012-ben például Budapesten behorgoltak egy köztéri padot „Otthon” fe lirattal a hajléktalanság kriminalizálását célzó törvényre való reakcióként, ez másnapra eltűnt a padról. Az alkotók „Kézimun kások Szakszervezetének” nevezik magukat, és a „Guerilla Girls” művészcsapathoz hasonló, de nem művészekből, hanem egy pol gárjogi aktivistákból álló anonim nőcsapat.

Kézimunkások Szakszervezete (2012). Otthonpad a Köztársaság téren [Gerillakötés. Közösségi alkotás]. Budapest, Magyarország. Fotó: Holland Kati. Forrás: a szerzőtől

Részvétel és inkluzív művészeti tevékenységek: művészet mindenkinek.

A közösségi művészettel kapcsolatban gyakran használt kulcsszó a részvétel. Az inkluzív művészeti gyakorlatok és folyam atok célja, hogy lehetőségeket teremtsenek minden korosztályú és képességű emberek számára a kreatív részvételre. Ez gyakran személyre szabott és személyközpontú módszerek és megkö zelítések alkalmazásával érhető el. Az inkluzív megközelítések megteremtik a valódi, aktív részvétel lehetőségét minden korosz tályú és képességű ember számára az aktív kreatív tevékenységek során, ahol mint egyenlő partnerek vehetnek részt (Kiss es Longden, 2019).

Hogyan lehet a mindenkiben ott rejlő alkotóképességet felébreszteni és elérni, hogy az egyén a művészeti tevékenység ak tív és egyenrangú résztvevőjévé váljon?

Place based pedagógia, place based projektek, természetművészet

Az Egyesült Államokban, főleg a rurális részeken, az 1980-as években a környezeti neveléssel foglalkozó szervezetekből nőtte ki magát az ún. place-based új pedagógia és mozgalom, mely az ad ott (lakó)hely és a közösség szerepére irányította a figyelmet. Ez egy olyan tanítási-tanulási stratégia, ami bármely közegre, környezetre és közösségre szabható, célja az autentikus tanulási környezet és szituációk biztosítása, problémák és kérdések valós kontextusban való vizsgálata, feldolgozása. Ezt a kontextust a lokális környezet és társadalmi közeg adja. Arra inspirál, hogy a résztvevők szemléljék friss szemmel a környezetüket, ne csak a tömegmédia, a fogyasztás,

a TV műsorok szűrőjén keresztül, keressenek egyéb kapcsolódási pontokat és személyes jelentéseket az épített környezetben, mind ezt valamilyen alkotótevékenységben bemutatva. Itt a jelentés- és identitáskeresés, a hellyel való kapcsolódás a művészeti tevéke nységen keresztül történik, mely egyfajta indirekt nevelő szerepet kap (Mészáros es Egervári, 2021).

Elképzelhetőnek tarthatjuk a helytől függően a természettel való kapcsolódás különféle módjait. Bekerülhetnek a természetes anyagok a börtön falai közé, a környezet alakítása közös, aktivizáló tevékenység lehet. Ahol lehetőség nyílik rá, a kert vizuálisan érde kes alakítása, vagy csak apró intervenciók kifejthetik a rutinból való kiszakadáson és közvetlen érzékelésen keresztül transzformatív hatásukat.

A börtönökben a hely- és közösségspecifikus projektek elvei mentén haladva a környezet és a helyzet más szempontú megfi gyelése, átalakítása, alkotásba integrálása is sok lehetőséget kínál a cselekvésen keresztüli tapasztalás és tanulás vagy akár terápiás hatások elérésére. Ez a szemléletmód szükségszerűen jellemzi a börtönbeli művészeti projektek többségét, mivel a hely és a he lyzet specialitása, hogy rákényszeríti magát, nehéz is figyelmen kívül hagyni.

A kritikusok például megdöbbenéssel fogadták, hogy a(z olasz) börtönszínházakban a rabok milyen egyszerű könnyedséggel játsszák a nehezen megközelíthetőnek számító abszurd drámaíró, Samuel Beckett műveit. Bár a Godot-ra várva alaptémáját képező várakozás a börtönökben mindennapos, magától értetődő állapot, egyes vélemények szerint a Beckett-művek alakjai leginkább a börtönökben születhetnek meg (Szokács, 2013).

Performativitás

A performativitás fogalmát tömören a cselekvés általi jelentéstu lajdonításnak írhatjuk le, bár nem minden cselekvés működik perfor matív tettnek, hiszen az imitáció klasszikus aktusa nem rendelkezik valóságalkotó erővel (Beöthy, 2012). Az önálló performatív jellegű művészeti ágak, illetve modalitások mellett (dráma, tánc, zene…) a vizuális művészetekben is megjelent, például az akcióművészet ben, a happening és a perfomansz jelenségében, és alkalmazható a művészetalapú intervenciók esetében is.

A performativitás fontos jellemzője, hogy a tevékenység nem marad távol, leggyakrabban bevonja az egész emberi testet. Emel lett tartozik hozzá egy sajátos tudatállapot. A performatív művészeti gyakorlat a művész és a néző aktív részvételén dialógusán alapul va valósul meg, s csak ezáltal válik megtapasztalhatóvá. A perfor matív bevonás a cselekvésbe a szerzői autoritás újraértelmezése vagy kritikája mentén két módon történhet meg, egyrészt ahol az együttműködés kerete és kimenetele is előre meg van határozva, a közönség tulajdonképpen nyersanyag a mű létrejöttéhez, a totális irányítás a művész kezében van. A másik irány olyan művészeti ak

Visky, Á. (2020). Mesék a zárkából (kamera: Nagy Zágon, Kürti István) [Fotó], Proton Cinema. Forrás: http://protoncinema. hu/hu/filmek/ mesek-a-zarkabol © Proton Cinema

ciókon keresztül rajzolódik ki, ahol a művész a kooperációt tekinti a művészi folyamat esszenciájának. Ez esetben a bevont résztvevők alkotótársak, s a művész a véletlennek is teret engedve nyitva hagy ja a projekt kimenetelét.

A kreativitásról

A kreativitás kutatásának nagyon kiterjedt irodalma van mind a pszichológia, mind a művészet részéről. A pszichológiai területen legfőbb forrásai a pszichodinamikus, a kognitív és a humanisztikus irányzatból kerülnek ki. Nem térünk ki minden ismert irányzatra és gondolatmenetre, csak néhányat emelünk ki itt.

A kreativitás fogalmával kapcsolatban van egy általánosabb és egy szűkebb értelmű jelentéskör, melynek szétválasztása fontos lehet a témánkhoz. Egyfelől jelent egy általános alkotóképességet, másfelől szűkebben az újszerű, inventív és egyedi megoldásokra is gondolunk e fogalom használatakor. A kreativitás felszabadításán ennek megfelelően kétfélét érthetünk:

• érthetjük az általánosabb alkotóképesség és hajlandóság be indítását, azaz azt, hogy a lehetséges résztvevők cselekvően

belépjenek és elköteleződjenek a felkínált művészeti tevéke nység iránt. Ezt sok esetben akadályozza az, hogy ügyetlen nek érzik magukat, vagy a másik szintén gyakran előforduló ok, hogy gyerekesnek, nevetségesnek érzik magukat ebben a he lyzetben. Itt tehát a részvétel maga a kérdés • érthetjük alatta azokat a módszereket, amik az igazán személy es, egyedi, illetve újszerű megoldásokat eredményezik a már résztvevővé vált emberek esetében.

Joy P. Guilford és Ellis P. Torrance, a kognitív pszichológia úttörői tíz kreatív képességet gyűjtöttek össze, amelyek elképzelésük szer int a kreativitás fő struktúráját alkotják: szenzitivitás, fluencitás (könny edség), originalitás, flexibilitás (gondolati és cselekvési rugalmasság), szintetizálás, elaboráció (rendszeralkotás és kidolgozottság), analízis (nem fogadja el mások által megalkotott szintéziseket struktúrákat újra analizálja azért, hogy újat alkosson), újradefiniálás, komplexitás, értékelés (könnyen meghatározza az új ötletek értékét). (Fodor, 2007)

Guilford a divergens (széttartó) gondolkodással is összekapc solja a kreativitást mely egy problémamegoldó stratégia és szabály talan, nem szokványos, eredeti gondolkodásmódot jelöl. A diver gens gondolkodás esetében nincs egyetlen jó válasz, ötletek, új szempontok felvetésével közelít, többirányú és széttartó, és számos lehetőséget megvizsgál, számba vesz, mérlegel. Párjára, a konver gens (összetartó) gondolkodásmódra jellemző az összetartó szűkítő gondolkodásmód, a logikai következtetések sorozata (Fodor, 2007). A divergens, illetve kreatív gondolkodás jellemzője a szabálytalanság, a szokásostól való eltérés, ebben a deviáns magatartásformákkal rokonságot mutat. A kreatív gondolat sokszor szabályokat hág át, nem mindig konstruktív, a destrukció lehetősége is benne van. A börtön kontextusában ezt az a számtalan leleményes ötlet demon strálja legjobban, ahogy a fogvatartottak tiltott tárgyakat próbálnak a börtönbe becsempészni. Emellett a humor is a kreativitás egy meg nyilvánulási formája, ahogy a leleményességről ismert börtönkonyha és a sajátos börtönkultúra több más eleme is.

Joyce Laing művészetterapeuta, aki évtizedekig dolgozott Glasgow Barlinnie nevű börtönében ezt a tapasztalatát így fogal mazza meg (1984, p. 144): …Noha deviánsnak bélyegzik őket, sok elkövető leleményes, találékony, gyors felfogású és nagy életerővel rendelkezik. Előfordulhat, hogy a bűnöző kreatív aspektusait a háttér tapasztalat vagy pszichológiai felállás romboló kimenetelűvé teszi. Ha a művészetterapeuta pozitív, kreatív irányba tudja terelni ezeket a tehetségeket, akkor az elkövető új módon érzékelve tapasztalja meg önmagát és azt, hogy hol a helye a társadalomban. Azon hetek alatt, amelyekben a műalkotás készül, lépésről lépésre megváltozik koráb bi gondolkodásmódja. Minél jobban elmerül a művészetben, annál kevésbé valószínű, hogy megelégszik azzal, hogy bűnözőnek tekintse magát… (ford. Kiss Virág)

Másik oldalról a destruktív energia a művészet mintha terében hozzáférhető és transzformálható, és (egy bizonyos mértékben) me

gengedhető, de fontos szerepe lehet a facilitátornak, hogy ez a foly amat biztonságosan történjen meg, keretek közt, kontrolláltan, hogy senkire ne legyen veszélyes.

A kreativitás fogalmát számos kutató és pszichológiai elmélet kapcsolja össze a devianciával, illetve a pszichopatológiával, ennek önmagában is kiterjedt a szakirodalma.

Az utóbbi időben jelentek meg a kreativitás meghatározásának két C-, illetve négy C-modelljei. A kiemelkedő kreativitás (Big C) kivételes személyekre jellemző, és gyakran pszichopatológiai jel lemzőkkel jár együtt, ellentétben a mindennapi kreativitással (Little C), ami inkább az egészséges pszichikummal áll összefüggésben. Emellett a tanulási folyamatoknál megfigyelhető Mini C, és a min dennapi kreativitás professzionális szintre fejlesztésének ered ményeképp létrejövő Pro-C jelensége is ismert (Kőváry, 2012).

Hárdi István pszichiáter, a kifejezéspatológia úttörője megkülön bözteti a kreativitást a produktivitástól (a szöveg pszichiátriai betegekre vonatkozik): A dinamikus rajzvizsgálat segítségével értékes adatokat kapunk a munkaképesség, produktivitás és a kreativitás megállapításához - természetesen mindig a klinikai képpel való egy bevetés alapján. A sorozatok a munkaképesség visszatérésére is utal nak, amennyire a rajzok a teljesség, az egészséges, eredeti személyiség képét tükrözik. Az is előfordulhat, hogy az illető gyógyulása nyomán többre képes, mint előzetesen, produktívvá vált (például akkor, ha előzőleg évekig küzdött konfliktusaival, panaszaival). A kreativitásról akkor beszélünk, ha az egyén többet, újat, eredetit hoz a rajzsoroza tokban - legtöbbször gyógyulása kapcsán. (Hárdi, 2004. p. 433). Ez az idézet arra is példa, hogy a reintegrációs törekvések esetében a művészeti tevékenység fontos segítség lehet, amiből diagnosztikus információk is származhatnak és a kezdő lépéseket is jelentheti egy ben.

A kétféle jelentéskört összeköti Irving Taylor, aki szerint a kreativitás egymásra épülő szintjei a következők (Fodor, 2007):

Kifejező (expresszív) kreativitás: az alkotó ember tudását, véleményét, érzésvilágát különféle tevékenységi formában mint egy spontán nyilvánítja ki: szóban, írásban, képben, hangokban. Mindezt játékosan, kötöttségek nélkül, expresszív gesztusok sz intjén. Általában ez a gyermekkorra jellemző, de a modern és a kortárs művészet némely törekvésében is fellelhető, és ezt a me gnyilvánulást célozhatjuk meg, amikor mindenkit be akarunk vonni a tevékenységbe. Húzni egy expresszív vonalat, spontán színfolto kat festeni, szabad improvizatív mozgás vagy hanghatás minden féle esztétikai elvárás nélkül… ezek a művészetterápia, zeneterápia, mozgás- és táncterápia alaptevékenységei, de más művészeta lapú módszer is erről a szintről indul el, ha a résztvevője bárki lehet, azaz nem művészetben jártas a személy és nem művészeti célú a tevékenység.

Produktív kreativitás: ezen a szinten a tanulás által elsajátított is

meretek alkalmazásának igénye és képessége szükséges a kreatív jellegű produktum előállításához. Ez lehet például egy kézműves technika megtanulása vagy sablonok alapján történő alkotás, adott dal közös eléneklése, adott koreográfia eltáncolása is ide tartozik. Ez szintén jó bevezető lépés lehet mindenki számára.

Feltaláló (inventív) kreativitás: a kitalálás és felfedezés jellemzi ezt a szintet. Legfontosabb eleme a hajlékonyság, vagyis az új és szokatlan kapcsolatok meglátása akár az előzőleg még nem össze függő részek között is.

Újító (innovatív) kreativitás: az alkotó személy a meglévő produk tumba újat visz, amitől az jobbá válik, vagy esetleg egészen másként, új módon old meg feladatokat, problémákat, s ez jobb, észszerűbb, mint a régi megoldási mód. Ez a szint nem mindenki számára nyitott, itt már kimondottan tehetség (tudással együtt) nyilvánul meg.

Teremtő (emergentív) kreativitás: az alkotás legmagasabb szint je. Alapjaiban teljesen új elv, vagy feltevés keletkezik. Nagyon kev és ember tud ezen a szinten működni, ők a jól ismert feltalálók, korszakalkotó művészek, tudósok stb.

Az utolsó két szint nem elérhető mindenki számára, az első három szinten azonban jól lehet dolgozni a művészetalapú módszer ekkel. Produktivitásra, expresszív gesztusokra, szabad asszociációra (majdnem) mindenki képes, a magasabb szintű, újszerűséget hozó kreativitásra viszont csak kevesen. Egy leírt példa következik, Ritter Gábor art brut alkotó története arról, hogyan indult be nála, milyen lépésekben és nagyon lassan a kreatív folyamat. Évekig járt a Lipóton (Magyarország legnagyobb pszichiátriai központja volt 2009-ig) Komáromi Erzsébet Katalin művészetterapeuta foglalkozásaira, aki így számol be arról, milyen lépésekben bontakozott ki a kreativitása: …Gábor eleinte nagyon gyanakvó, passzív, visszahúzódó és lassú volt. Rajzolni nem volt hajlandó, egész nap csak hulladék bőröket ly ukasztgatott, bőrcsíkokat hasogatott, apró bőrtárgyakat, papírdoboz kákat fabrikált. Művészetterápiás foglalkozásainkon kezdetben sablo nokat készített vastagabb kartonlapokból, ezeket kivágta és látszólag minden előzetes elgondolás és tervezés nélkül gyűjtögette. Később ezeket körberajzolta, a papíron mindig tovacsúsztatva különböző rit musokat hozott létre, majd azokat kiszínezte. Egy-egy négyzetlap, kör, háromszög, vagy hatszög segítségével, azok áthatásaiból érdekes or namentális felületet komponált.

Később ugyanezt a hatást vonalzóval érte el, majd lassan szabad kézzel is alakította a felületet. Ezután szabad kézzel készített ugyanily en hatású képeket, majd egyre lendületesebb, játékosabb formákkal zsúfolta tele a lapot. Egyre bátrabb, élvezetesebb lett a rajzolás, ő is egyre jobban szerette. Sokáig rajzolta ezeket a játékos díszítményeket, nagy szorgalommal, de lelkesedése nem volt még az igazi.

Az igazi áttörés az első konkrét ábrázoló műve volt. Ezután tu datosan kereste a témát. Egyszer a szekrényemben talált egy műem lékvédelmi szakkönyvet, amelyben a második világháború után sor sukra hagyott pusztuló várak, kastélyok, kúriák levelezőlapnyi – igen rossz minőségű – fekete-fehér fényképei voltak. Gábort valamiért elbűvölték a felvételek, hosszasan nézegette a szinte felismerhete tlen romokat, majd a kezdeti sablon-rajzainak hangulati elemeit fel használva és a fényképekről érteni vélt szerkezeti elemekből kezdett házakat rajzolni. A tíz-tizenöt centis fekete-fehér képek inspirációi nyomán negyvencentis tobzódóan színes alkotásokat készített. …(…)… Először megrajzolja a kompozíciót. Minden vonalat két-háromszor áthúz, mégsem érződik semmiféle darabosság rajtuk. Utána színez. Könnyedén, játékosan, látható élvezettel. (Komáromi, 2014).

Látható, hogy a kezdeti mechanikus, nagyon egyszerű produk tív szintű cselekvés hogyan indította be a folyamatot, amely során lépésről lépésre bomlott ki a kreatív működés egyre magasabb sz intje.

A kreativitás gyakorlatához fontos megemlítenünk a kreatív alkotói folyamat szakaszait is a személyiségjegyek és szintek mellett (Wallace, 1926; hivatkozza Fodor, 2007).

Az előkészítő szakaszban az alkotó minden olyan információt magába olvaszt, ami a kérdéskörhöz tartozik. Ez az időszak az, amikor behatóan kell foglalkozni a problémával. Egy kérdéssel való intenzív foglalkozás esetén a gondolatok továbbra is a probléma körül forog nak, még ha a problémamegoldó személy tudatosan más tevékeny ségbe kezd is.

A lappangás szakaszában (inkubációs fázis) a kreatív személy nem foglakozik közvetlenül a megoldandó kérdéssel, viszont nem is összpontosít teljesen a jelenre. Guilford úgy véli, ilyenkor leveti azokat az asszociációkat a tudatáról, melyek megköthetnék, s így tud majd szokatlan megoldásokat találni.

Az aha élményben a megoldás egyszer csak előbukkan, s érdekes, hogy ez a folyamat egy viszonylagos nyugalmi állapotot igényel, hiszen a megfeszített figyelem, a gondolatok tudatos meg figyelése nem vezet célra. A megoldás ilyen hirtelen felbukkanása gyakran hasonlítható az idegen váratlan vendég betoppanásához.

Az ellenőrzés és a verifikálás szakaszában a gondolat ere detiségének és kompetenciájának a vizsgálata zajlik.

Ide kapcsolható kifejezés a modern pszichológia által elég jól körülírt insight – rádöbbenés fogalma. Az insight mint gondolko dáspszichológiai szakkifejezés arra a problémamegoldó egyed számára is váratlan szituációra utal, amikor látszólag egymással össze nem egyeztethető elemek hirtelen oldalhelyesen, immár összeillően fordulnak egymás felé, az eleddigi kaotikus állapot im már megoldott alakzatként jelenik meg. A problémamegoldás funk ciója így nem más, mint mentális értelemben vett alakzat, rendszer kiépítése a probléma által generált káoszból. Az insight elmélete arra is buzdíthatja az alkotót, hogy ne ragaszkodjon a tárgyak és elképzelések következetesen egyoldalú szemléletéhez, hanem

tegyen kísérletet ezek újabb és újabb összefüggésben történő megközelítésére. Mivel ez csak más és más szempontok figyelem bevételével lehetséges, így a lehető legplurálisabb gondolkodási struktúrával kell hozzá közelíteni.

A művészeti tevékenységekkel kapcsolatban is gyakran em legetjük a flow élményt, ami Csíkszentmihályi Mihály fogalma és el mélete (Csíkszentmihályi, 2008). Lényege egy sajátos tudatállapot, a flow leírása és megragadása, aminek a során az ember teljesen elmerül abban, amit csinál, képes teljesen egy dologra figyelni, és csak az adott tevékenységre fókuszálunk egyfajta időtlen lebegés és örömélmény közepette. A flow élmény nem csak művészeti tevékenységek révén megélhető, nem a tartalomtól függ, hanem a tevékenység minőségétől, de a művészeti tevékenységekben való elmerülés mindenképpen előhívhatja. A flow-elmélet kiterjedt ku tatásokon alapul, mely a már emlegetett kreativitáskutatáshoz is kapcsolódik. Csíkszentmihályi Mihály alapkérdése az volt ebben, mi teszi boldoggá az embert, a kreativitás esetében pedig az, hogy mi tesz kreatívvá valakit, mik a feltételei és összetevői a kiemelkedően kreatív emberek esetében?

Carl Rogers (hivatkozza Fodor, 2007 és Fazekasné, 2019), a személyközpontú pszichológia megteremtője is foglalkozott a kreativitással. Rogers két külső kreativitásfejlesztő tényezőt em lít meg: a pszichológiai biztonságot (ítélkezésmentes, elfoga dó, empatikus környezetben van) és a pszichológiai szabadságot (kezdeményezhet spontán, dönthet önállóan).

Szerinte az alkotó folyamat eredményességének három belső feltétele is van, egyfelől a tapasztalat iránti nyitottság, azaz az, hogy engedjük, hogy a valóság torzulás nélkül jusson el hozzánk, ne a bennünk kialakult előítéletek mentén, másfelől az értékek belső központja abban segít, hogy belső meggyőződésből mozgósítsuk képességeinket az alkotásra, harmadrészt a játékosság.

A játékosságot Rogers belső feltételnek tekinti és más szerzők is összekapcsolják a kreativitással (Fodor, 2007). A pszichoanalitikus szakirodalomban D.W. Winnicott (1971/1999) különösen hangsúlyo san foglalkozik a játékkal, és a kreativitás alaphelyzetének tekinti, és Bálint Mihálynál (1991/2012) is megjelenik. Szerintük bizonyos eseteknél előfordul, hogy nem képes valaki a játékra, aminek lehet mélyebb pszichológiai oka (ez esetben terápiás szinten kezelendő), de lehet pusztán az, hogy a környezete nem támogatja, a domináns csoportkultúra gyerekesnek tekinti például. Nem mindenki lesz te hát képes rá, mert van, akinek túlzottan kockázatos vagy másképpen akadályozott benne.

Visky Ábel filmrendező dokumentumfilmet forgatott (2020) Mesék a zárkából címmel, ahol büntetésüket töltő apák meséket írnak, amelyek alapján mesefilmek készülnek – saját maguk és ot thon levő gyerekeik főszereplésével. A mai filmes technológiának köszönhetően a mesefilmekben apa és gyereke egy mágikus, szaba don alakítható világban találkozhat, átlépve ezáltal a kézzelfogható valóság korlátait. Visky Ábel egy interjúban mesélt az előzményekről,

Visky, Á. (2020). Mesék a zárkából (kamera: Nagy Zágon, Kürti István) [Fotó], Proton Cinema. Forrás: http://protoncinema. hu/hu/filmek/ mesek-a-zarkabol © Proton Cinema

és ennek mentén a játékról: Ebben a mesekörben az apák nemcsak történeteket írtak, de karácsonykor elő is adhatták őket a gyerekei knek, családtagjaiknak. Megkerestem a projekt vezetőjét, és végül sikerült elintéznem, hogy elmehessek egy előadásra. Akkor szem besültem vele, mennyire nagy ereje tud lenni a játéknak, annak, hogy a rabok lehetőséget kapnak rá, hogy mesefigurák bőrébe bújhassanak. Miközben persze végig jelen volt egy nagyon erős feszültség is, hiszen a rabok alapkisugárzása éles ellentétben állt azzal a játékos, könnyed alaphelyzettel, amit a színpadon megteremtettek. De azt láttam, hogy az apákra és a gyerekeikre is nagyon felszabadítóan hatott, hogy az apák itt egy olyan dimenziójukat mutathatták meg, amit korábban talán soha. (Visky, 2021).

Módszerek a kreativitás felszabadítására

A kreativitáshoz szükséges légkör biztosítása fontos lehet a művészeti facilitáció során. Kétféle megközelítés létezik, a közgon dolkodásban is ismert módon. A két működés kombinációja elkép zelhető, ahol a külső-belső nyomást és a biztonságos légkört kom binálja a művészeti tevékenység facilitátora. Külső nyomás lehet az időfaktor, mennyiségi, illetve más korlátozások. Idő szempontjából

mind a nagyon sok, mind a nagyon kevés időnek érdekes hatása van. A nagyon kevés idő a gyors, improvizatív spontán reagálást támogat ja. A nagyon sok idő azzal hat, hogy valamit kezdeni kell vele, ily módon jönnek létre börtönkörnyezetben például a nagy türelmet és sok időt igénybe vevő gyufa-építmények, illetve műalkotások aprólékos másolatai. Egy volt fogvatartott szerint (személyes közlés) a koncentrációval, a figyelemnek a tárgyra fókuszálásával időszakos belső menedéket jelenthetnek ezek a tevékenységek. Az elmélyült aprólékos tevékenységek közben létrejövő meditatív tudatállapot ban zajló képzetáramlás során szintén előjöhetnek kreatív gondola tok (személyes tapasztalat).

A kreativitás sok jelentős szakember szerint fejleszthető meg felelő környezet megteremtése mellett. Ez egyrészt speciális ped agógusi beállítódást jelent, másrészt tudást a kreativitás fogalmáról, az alkotási folyamat jellegéről és a kreatív személy vonásairól, emel lett sajátos környezetet és légkört oktatási és képzési módszere ket igényel (Fodor, 2007.). Az alkotóképesség fejlesztése igényli a cselekvés-központúságot, az aktivitás alapú szervezést, a játékon, il letve a játszáson alapuló módszereket. Művészeti tevékenységekhez jól kapcsolhatóak Fodor László (2007) felsorolása alapján többek között a kutatásalapú módszerek, projektek, brainstorming, szabad asszociációs eljárások, kooperatív munkaformák, problematizálási és performatív eljárások is.

Jelentős kísérleti munkát folytatott a kreativitásfejlesztési gyakorlatok terén a német Joseph Beuys illetve a magyar Erdély Miklós. Beuys az antropológiai művészetfogalommal, Erdély Miklós az egyéni alkotóerő közösségbe integrálásával a művészet elitista alapkoncepcióját kérdőjelezték meg. Beuys közismert minden ember művész kijelentése nem a hagyományos értelemben vett művésszé (a szakemberré) válás potenciális lehetőségére, hanem az alkotás (a kreatív gyakorlat) művészi elvének minden életterületbe való beára moltatására gondolt, a szociális plasztika elve (Orosz, 2009).

Mindenki magában hordozza azt a képességet, hogy megformál jon valamit: képeket, szobrokat, a hivatását, az életét s végül (talán ez a legfontosabb) akár magukat a szociális viszonyokat is. (Beuys, idézi Orosz, 2009. p. 202).

A kreativitás korábban emlegetett különböző szintjeinek figye lembevétele különösen fontos lehet az inkluzív, részvételi, minden kit befoglalni akaró tevékenységformák esetében, ahol az embere ket képessé kell tenni a részvételre.

Művészet mindenkinek: empowerment és enablement művészeti kontextusban

Lakatos Kinga (2009) egy tanulmányában a képessé tétel folyamatát elemzi, és az empowerment-enablement fogalompárt használja a szociális munka területét tekintve. Szerinte az enable ment a képessé tétel azon fázisára vonatkozik, amikor individuális sz inten történnek változások, azaz meg tudom tenni, mert képes vagyok

95

rá. Az empowerment a képessé tétel azon fázisa, amikor … fel kell is mernie saját hatalmi pozícióját, és mernie kell élni ennek a hatalomnak az eszközeivel a közösség érdekében, azaz megtehetem, mert jogom van hozzá.

Ez a megközelítés jól használható gondolati keretet ad a rész vételi művészeti tevékenységekhez (Boehm & Boehm, 2012).

1. Belépési pontok: ez az empowerment szempontnak felel meg. Hol teremti meg a facilitáció és a közösség a belépés le hetőségeit, ami három részből áll:

• hol van az elfoglalható nyitott tér, milyen lehetséges szerepek vannak

• mi a feljogosító instrukció

• mikor van az erre dedikált konkrét pillanat vagy helyzet.

2. Képessé válás: ez az enablement szempontnak felel meg. Hogyan teremti meg a facilitáció hogy a résztvevők minél tá gasabb, lehetőleg teljes köre számára megragadható legyen a lehetőség (belépési pont), a szerepbe lépés a saját tevéke nységük révén a személyes individuális szintjükön, a résztvevői oldalon:

• könnyen érthető kommunikáció és egyszerűen végrehajtható instrukciók

• akadálymentesítés, adaptáció

• ismétlődések, gyakorlás, helyzet kitapasztalása, rátanulás (Kiss, 2021).

Renáta, fogvatartott mondja az egri börtön zeneterápiás foglalkozásairól az erről készült videón: Ezek a foglalkozások szá munkra az érzelmeknek, a bennünk lévő feszültségek oldását adta, ugyanis megismerkedtünk különböző csörgős hangszerekkel, ami nagyban segítette azt, hogy felszabaduljunk a mindennapokból (https://katteka.hu/video/zeneterapia-az-egri-bortonben-67861).

Itt tehát a közösségi, erre dedikált helyzet mellett, mely a belépési pontokat adja meg (empowerment), a csörgős hangszer ek, illetve a képen látható testhangok (csettintés) a megoldható, egyszerűen végrehajtható tevékenységek (enablement), melyek használata a rendszeresség révén be is gyakorlódik, mindenki a maga szintjén válik résztvevővé.

Saját gyakorlati tapasztalataink

Orosz Csaba: A legtöbb VINYL-lel közös akciókban fontos szerep jutott a ráhangolódás folyamatának. A projektek mentora általában egyfajta motiváló aktusként felvázolta az esemény várható és ideá lis működésének összetevőit, mintegy gondolat-magot ültetve el a résztvevőkben. Ebbe az elsődleges párbeszédbe bevont csoporttagok aztán brainstorming-szerűen kibontották a kapott ötletmorzsákat, maguk is újabb részletekkel látták el őket, de olyan is előfordult, hogy

ebben a szakaszban teljesen új ötlet-elemekkel álltak elő. Minden es etben közösen megvitatták majd részletesen felvázolt projektterveikbe illesztették a felmerülő megoldásokat. Rengeteg ötlet és elképzelés merült fel mindig a csoporttagokban az utca emberével való kon taktus, vagy párbeszéd megtervezéséhez, s legtöbb esetben maguk a járókelők alakították az akciókat szociális érzékenységükkel, vagy éppen érzéketlenségükkel. …

Általában a szokatlan szituációkból adódó intuitív mozzanatok serkentőleg hatottak a csoporttagokra, s az élmény alapján nyert tapasztalatokat a legtöbben később beépítették más munkájukba is.

Míg a projektek elején a ráhangolódás, addig az akciók végén a kivezetés vagy a lecsillapodás (chill out process) aktusát alkalmaztuk. Ebben a tapasztalatok, élmények, traumák, sikeres és sikertelen moz zanatok közös átbeszélésével dolgoztuk fel a művet, engedtük el az alkotás izgalmát.

Ne szólj szám, nem fáj fejem! - projekt a kussolásról, VINYL csoport, 2015.

A Vinyl csoport performatív akciója a mindennapi kussolásain kkal kapcsolatban tett fel kérdéseket. Vagyis miért nem vagyunk képesek kiállni magunkért a magánéletben, a közéletben, vagy csak úgy egyáltalán?! Miért tartjuk a szánk, ha valami visszásságot tapasztalunk? Miért, hogy fortélyos félelem igazgat? Szavakat adtak a járókelőknek ajándékba, s közben némán, s egyben ironikusan ismételgették jelenlétükkel: Ne szólj szám, nem fáj fejem! A projekt a Miskolci Galéria rendezvényén a Múzeumok Éjszakáján zajlott 2015 júniusában.

Orosz Cs. (2015): Ne szólj szám, nem fáj fejem. [Fotó dokumentáció]. Forrás: Vinyl blog. http://2. bp.blogspot.com/9Rr1TOHNXGg/ VpJeSqBuPWI/

Kiss Virág: Én a gyakorlatomban zömében olyan emberek kel, gyerekekkel és felnőttekkel dolgoztam, akik nem voltak a művészetek felé nyitottak, nem gondolták magukról, hogy kreatí vak, vagy a művészetben jártasak, ügyesek lennének. Gyakran rossz élményeket hoznak a megelőző művészeti tapasztalataikból, az is kolai rajzórákról.

Az ilyen résztvevőkkel való munkában hangsúlyosak az első lépések, a bevonásuk a tevékenységekbe. Én ezért olyan első lépésekkel dolgozom, ahol a technika és az anyag maga biztosítja az esztétikus megjelenést, és a nagyon egyszerű, könnyen megold ható ugyanakkor választási lehetőségeket is magában rejtő egyszerű kreatív mozzanatot tartalmaz. Csoport esetén gyakran egy közös rendszerbe építhető össze (pl. halak készítése esetén egy közös akváriumba kerülnek), ami látványos és élményszerű, az egyes ele mek pedig egy közös egészben jól mutatnak, és egymáshoz képest is valamilyen saját minőséget képviselnek, ahogy kontextusba kerül nek… azaz egyfajta közösségi művészeti alkotást hozunk létre együtt. Másik mód, ahogy az alkotóképességet előhívom, hogy az alkotás új, számukra szokatlan anyagokkal (pl. homok) vagy helyzet ben (pl. csukott szemmel) történik, ebben az esetben ugyanis senki nem szakértő, tiszta lappal indulhatnak a tapasztalatok és ezáltal az ügyesség terén, a kísérletezés és a felfedezés új helyzetet teremt. Ezeket a tapasztalatszerző tevékenységeket gyakran vezetett élmény formában végig instruálom, azonban csak ajánlásokat teszek, és a résztvevő szabadságát meghagyom abban, hogy akár mást is csinálhasson, mint amit én mondok. Az instrukcióim egy része a biz tonságról, másik része a kísérletezésről szól, mindenképpen az a cél, hogy az ismeretlen új helyzetben feltaláljuk magunkat, és kiaknáz zuk a helyzet adta lehetőségeket ráhagyatkozva érzékszerveinkre. Szoktam a gyors azonnali, improvizatív, illetve szabad asszociációs, illetve brainstroming jellegű, spontán és kevésbé kontrollált he lyzeteket is teremteni.

Az efemer jellegű módszerekkel és technikákkal is dolgozom, azaz amikor nem marad meg, elmúlik, eltűnik az alkotás egy idő után. Ilyen technika a táblakréta is, aminek az alkalmazásával találkoztam a JJI Lelystad-i fiatalkorúak börtönében is, a kép múlandó volta a börtön kontextusában sajátos plusz jelentést hordozhat.

Egervári Júlia: A kreativitás előhívásának módja korcsoport, közeg és környezet függvényében más és más lehet. …már az is fel villanyozó lehet, ha a síkból kilépünk a térbe, a megszokott a/4-es lapméretet felváltják a különböző méretű, formájú és színű lapok, vagy akár teljesen más természetes és mesterséges anyagok eg yaránt. Az egyéni munkát a páros vagy csoportos tevékenység formák, és akár projektszerűen történik egy-egy téma feldolgozása, releváns és autentikus kontextusba emelve. Több feladatmegoldás lehetséges, és a cél nem feltétlenül egy szép alkotás létrehozása, hanem egy folyamat elindítása, melynek nyitott a vége, mint a nyitott kérdésnek, amit aztán együtt válaszolhatunk meg, nincs meghatáro zott egységes válasz. (…)

A bevonódás egyik módja a személyes élmény előhívása, például mikor alakul ki előbb párbeszéd a tanár és diák, foglalkozásvezető és résztvevő között: ha felteszem a kérdést, hogy vajon melyik ország termeli a legtöbb hulladékot a világon vagy megkérdezem, hogy milyennek látja a saját lakhelyét, milyen az utca, a falu vagy város, ahol él, van-e kedvenc helye vagy környéke, vagy van-e olyan, amit szívesen megváltoztatna?

Támogató környezetben, ahol a tanár inkább facilitátorként van jelen, a folyamatos kutatás, kísérletezés, a több lehetséges mego ldás bátorítja a résztvevőket, így kevésbé tartanak a hibázástól. (…)

A több napos workshopok, művésztelepek, táborok kifejezetten alkalmasak a kreatív folyamatok kibontására. Úgy vélem, hogy ezek ben a szituációkban a helynek és a közegnek kifejezetten fontos szerepe van. Ez esetben az ideiglenesen összeálló társaság, az újszerű, felfedezésre váró környezet, a rutinból és a komfortzónából való kiszakadás mind beindíthatnak egy folyamatot, de természe tesen ez nem törvényszerű, és fordítottan is működhet. (…)

A természetművészeti projektekben a természet adta le hetőségek, a minimális eszközhasználat, az érzékszervi tapasztalás, az anyaggal való munka, a sémáktól való elszakadás olyanokat is megmozgat, akik esetleg sikertelennek érzik magukat a vizuá lis alkotás terén. (…) A más médium új kifejezésmódot kínál, he lye van a kísérletezésnek. Az egyik táborban az erdő szélén volt a szállásunk, 2 nap ráhangolódás és különböző, a helyet feltérképező és vizuálisan is feldolgozó feladatok, játékok után nagyon ösztönös, kísérletező kedvű alkotások születtek. Volt, aminek a természeti el emek is a részévé váltak, mint a tűz vagy a víz, vagy a talált, már élettelen szarvasbogár. A résztvevők kifejezetten azokon a helyeken dolgoztak szívesen, amiket az előző napokban és feladatok közben már megismertek és tartalommal telt meg számukra. Megengedett volt a páros, egyéni és csoportmunka is, mivel a két nap alatt már egyfajta csoportdinamika is kialakult, és ez is pozitívan hatott az alkotói folyamatokra. Az ilyen jellegű munka esetében kihívást jelent a ráhangolás, a felvezetés, kell-e hasonló motiváló képeket mutatni előtte, vagy jobb, ha semmilyen példa nem áll előttünk, ami megkö theti a kreatív ötleteket?

A land art vagy természetművészeti munkák dokumentálása külön feladatot jelent, amiben mindenki megtalálhatja a szerepét. A fotózás közben a különböző nézőpontok, szögek, változó fókusz és fényhatások mind izgalmasabbá teszik a folyamatot. Ha videó is készül az még többek érdeklődését felkelti, nem csak maga az alkotás lehet kreatív, hanem a felvételek készítésének módja, az adott helyszín használata, egymás segítése. Adott esetben a ter mészetművészeti alkotásba, kompozícióba, megváltoztatott térbe a saját test is beemelhető, új jelentéstartalmakat és közvetlen tapasz talatot adva a résztvevők és nézők számára is. Így még intenzívebb lehet a természettel és elemekkel való kapcsolódás, és megint csak az új helyzet és kontextus meglepő, újszerű ötleteket szülhet, és így már nem csak egy fotó vagy videó vagy egy efemer, rövid időre ott

Antúnez, M. és fiatalok a CEJJ Can Llupià-ból (20202021). UPCEANOPIA. Festett közösségi alkotás a katalán fiatalkorúak börtönében Can Llupiàban [Falfestmény/mural] Fundació SEBTA. CEJJ Can Llupià Barcelona, Spanyolország. Fotó: Carles Rodríguez

maradó nyomhagyás az alkotás, hanem egy akció, egy tett, vagy egy performansz akár. A természetművészethez hasonlóan a börtönben is jelen van a környezet mindennapi tárgyainak kreatív átalakítása, a gyufából készült konstrukciók, szappan-szobrok, kenyérbél-plasz tikák lényegüket tekintve hasonló gondolkodásmódot tükröznek.

Összegzés

Összegezve az eddigieket mind a tág értelemben vett általános abb alkotóképesség, mint az inventív jellegű kreativitás esetében nagy szerepe van a facilitátori módszereknek és a megteremtett légkörnek, azaz a művészeti facilitáció önmagában is kreatív tevéke nység. A részvételi és közösségi művészet eszközrendszerével a művészeti kreativitás a közösségépítés szolgálatába állítható és tár sadalomformáló erővé válik. A kreativitás nem csupán a gondolko dásra vonatkozik. A vizuális, akusztikus és motoros kreativitás fejlesz tésének hatása transzferálódhat a személyiség és a gondolkodás fejlesztésére. Bízhatunk abban, hogy probléma megközelítésük diver gens jellegűvé válik, flexibilisebb (rugalmasabb) lesz és az eredetiség (originalitás) is megvalósítható. (Fazekasné, 2019. p. 129).

Részlet

Bálint, M. (1991/2012). Az őstörés. A regresszió terápiás vonatko zásai. [The basic fault. The therapeutic aspects of regression]. Animula Kiadó, 2012.

Bálint, M. (2017). A participáció fogalma a művészetben és a tár sadalomtudományokban. Doktori disszertáció. [The concept of participation in art and social sciences. Doctoral thesis]. http:// phd.lib.uni-corvinus.hu/980/ (8. 9. 2021.).

Beöthy, B. (2012). Performatív kurátori gyakorlatok. [Performative curatoral excersises.] In: A kurátori gyakorlat és diskurzus szó tára. http://tranzit.org/curatorialdictionary/index.php/szotar/ .

Bishop, C. (2006). A szociális fordulat: A kollaboráció és elége detlenei. ford. Somogyi Hajnalka. [The Social Turn: Collaboration and Its Discontents] Url: http://exindex.hu/index.php?l=hu&pa ge=3&id=531 2006. Accessed: 18.7.2021. https://www.artforum. com/print/200602/the-social-turn-collaboration-and-its-dis contents-10274

Bodóczky, I. (2012). Kis könyv a vizuális művészeti nevelésről. [A small book on visual arts education]. VKFA.

Boehm, A. & Boehm, E. (2012). A közösségi színház, mint az em powerment eszköze a szociális munkában. [Community thea ter as a tool for empowerment in social work]. In.: Budai István, Nárai Márta (2012, szerk.): Együttműködés és felelősségvállalás tanulása a szociális és közösségi munkában. 59-70.old. (A tanul mány eredeti megjelenési helye: Journal of Social Work (2003) 3 (3): 283–300.) https://szoc.sze.hu/images/e_kiadvanyok/ egyuttmukodes_es_felelossegvallalas_tanulasa/egyuttmuko des_es_felelossegvallalas_tanulasa.pdf..

Csíkszentmihályi, M. (2008). Kreativitás - A flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája. [Creativity – The psycho logy of flow and discovery, or ingenuity]. Akadémiai Kiadó.

Fazekasné Fenyvesi, M. (2019). A kreativitás fogalma és fej lesztése. [The conception and developement of creativity]. The research is carried out with the support of the grant TÁ MOP-4.2.2/B-10/1-2010-0006 „Improving the conditions for talent management at the Károli Gáspár University of the Re formed Church”. Károli Gáspár University of the Reformed Chur ch, Faculty Teachers Training. Url: HYPERLINK “http://dtk.tan konyvtar.hu/xmlui/handle/123456789/4396%20(8”http://dtk. tankonyvtar.hu/xmlui/handle/123456789/4396 (8. 9. 2021.).

Fodor, L. (2007). A kreatív személyiség [The creative personality]. Közoktatás 18.7. 4-6.o. Url: http://www.oracler.ro/fodlink/a%20 kreativ%20szemely.html (8. 9. 2021.).

Ginabreda, F. (2016 October 25th). Bàlsam i fuga: pintar des de la presó. Núvol, el digital de cultura. https://www.nuvol.com/art/ bal-sam-i-fuga-pintar-des-de-la-preso-40694.

Hárdi, I. (2004). Pszichiátria, képi kifejezés és a dinamikus rajzvizs gálat. [Psychiatry, visual expression and Dynamic Examination of Drawing]. HYPERLINK “file:///C:\Users\toshiba\Desktop\ Erasmus%202020-2021-2022\publ\IO1%20és%20IO2\jav1\ Magyar%20Tudomány”Magyar Tudomány, HYPERLINK “http:// www.matud.iif.hu/04apr.html”2004/4. 433. o. Url: http://www. matud.iif.hu/04apr/03.html (8. 9. 2021.).

Józsefváros Ittlakunk.hu (2012. August 21.) Heti lájk: Gerillakötés a Köztársaság téren. https://8.kerulet.ittlakunk.hu/utcak-te rek/120821/heti-lajk-gerillakotes-koztarsasag-teren

Kiss, V. (2021). „Empowerment” és „enablement”, feljogosítás és képessé tétel a művészet által. [Empowerment and enable ment through Art]. In: A 7. Fogyatékosságtudományi Konferencia (ELTE BGGYK) kötete (being prepared) Url: http://www.eltere ader.hu/tudomany/ .

Kiss, V. & Longden, W. (2019). Participative, Inclusive and Com munity Art(s). 3. EWAE Conference Book, p. 174-177. http:// mpk.elte.hu/en/download/EWAE_2019_Proceedings.pdf (8. 9. 2021.)

Komáromi, E. K. (2014). Ritter Gábor. [Gábor Ritter]. Képírás, [Pi ctography]. 2014/12. Url: http://kepiras.com/2014/12/komaro mi-erzsebet-katalin-ritter-gabor/ (8. 9. 2021.).

Kőváry, Z. (2012). A pszichoanalízis, a kreativitás és a művé szetpszichológiai kutatás. [ Psychoanalysis, creativity and art psychology research]. Imágó, 2012. 1: 3-14. http://imago.mtapi. hu/a_folyoirat/e_szovegek/pdf/2(23)2012-1/003-14_Beve zeto_Kovary.pdf (8. 9. 2021.).

Lakatos, K. (2009). A képessé tétel folyamata. Az érdekérvényesí tés esélyeinek növelése a szociális és közösségi munkában. [The process of empowerment. Increasing opportunities for advocacy in social and community work]. In.: Parola-füzetek, Közösségfej lesztők Egyesülete, Budapest. http://www.kka.hu/_Kozosse gi_Adattar/Azadatt.nsf/0a84037251c6a630c1257075002e65a a/14c544c36a68ce4fc12575d9002dfc69?OpenDocument. K.D. (2021. May 19). Úgy szerettünk volna ránézni ezekre az

emberekre, hogy az értékeiket lássák vissza – interjú Visky Ábel rendezővel. Marie Claire. https://marieclaire.hu/kultu ra/2021/05/19/ugy-szerettunkvolna-ranezni-ezekre-az-em berekre-hogy-az-ertekeiket-lassak-vissza-interju-vis ky-abel-rendezovel/.

Mészáros, T. & Egervári, J. (2021). A place-based projektek sa játosságai a kreativitás kontextusában a Waldorf-pedagógián keresztül. [Specifics of place-based projects in the context of creativity through Waldorf pedagogy]. OXIPO : INTERDISZCIP LINÁRIS E-FOLYÓIRAT, 2021/1 (1). pp. 21-45. ISSN 2676-8771, http://doi.org/10.35405/OXIPO.2021.1.21, http://www.kpluszf. com/assets/docs/OxIPO/OxIPO_2021_1_021_Meszaros_Eger vari.pdf

Novak, G. M. (2017). Applied Drama and Theatre as a part of Inclusive Pedagogy UNATC JOURNAL OF DRAMA TEACHING 1:(1) pp. 120-133.

Orosz, Cs. (2009). Kreativitási gyakorlatok a vizuális nevelésben Joseph Beuys és Erdély Miklós nyomdokain. [Creativity activi ties in the visual education, after Joseph Beuys and Miklós Er dély]. In: HYPERLINK “http://www.epa.oszk.hu/00000/00035/” Új Pedagógiai Szemle HYPERLINK “http://www.epa.oszk.hu/ html/vgi/ujepa_kardex.phtml?aktev=2009&id=00035”59. évf. 5-6. sz. 2009.199-212 [445.75 kB - PDF] EPA-00035-00133-0190. https://folyoiratok.oh.gov.hu/sites/default/files/article_atta chments/upsz_200905_beliv_vagott_24.pdf.

Szokács, K. (2013). A színház és a társadalom kapcsolódási pont jai Olaszországban a börtönszínházak tükrében. [The points of connection between theater and society in Italy in the light of prison theaters. Doctoral thesis] Doctoral School for Science of Literature, ELTE BTK. http://doktori.btk.elte.hu/lit/szokacskin ga/diss.pdf.

Vinyl (2016 January 10th). Ne szólj szám, nem fáj fejem!. Vinyl. http://vinylprojekt.blogspot.com/.

Winnicott, D.W. (1971/1999). Játszás és valóság. [Playing and re ality]. Animula.

Fundació Setba (2019 November 19). Traspassant murs 2019. Fundació Setba. https://www.youtube.com/watch?v=_qx7C2ht5y0 . YouTube.

A MŰVÉSZET HATÁSA

A BÖRTÖNTÉRBEN: ÚJ ÉS INNOVATÍV MEGOLDÁSOK

Melinda Šefčić, Anita Jandrić Nišević & Vida Meić

Absztrakt

A művészet korlátlan cselekvésforma, amely számtalan pozitív lehetőséget rejt magában megszokott lakókörnyezetünkben haté kony átalakítására. Mozgósítóerejével és elkötelezettségével hoz zájárulhat mindannyiunk életkörülményeinek megváltoztatásához, ami alól nem kivéltel a börtönlakók környezete sem. Az elítéltek kör nyezetének pozitív irányú változása márpedig automatikusan kihat a büntetés-végrehajtásban dolgozók munkakörnyezetére is. A börtö nökben zajló művészeti programok a külvilág azon törekvését tükrö zik, hogy a maga módján pozitívan befolyásoljon és gazdagítson egy olyan sajátos, bizonyos szempontból elhanyagolt, olykor feledésbe is merült, s a külvilág elől elzártan működő közeget, mint amilyen a börtönök világa. Ha megnézzük a fegyházak falait díszítő falfestmé nyek (más néven murálok) művészeti formáit, észrevehetjük, hogy a világ számos büntetőintézményében találhatunk fogvatartottak által készített festményeket: alkotóik börtönidejük alatt nagyon is kreatív, innovatív módon hagyták ott kezük nyomát ideiglenes életterükben és gazdagították annak falait új esztétikai elemekkel. Ez a tendencia napjaink börtönvilágára is érvényes! Világszerte egyre több olyan projekt zajlik a fegyházak falai között, amelyek a börtönrendszerek munka- és életterét kívánják aktivizálni és művészileg revitalizálni, s eme társadalmilag elkötelezett tevékenységekbe aktív bekapcso lódást kínálnak úgy a fogvatartottak, mint maguk a képzőművészek számára.

Kulcsszavak: falfestmények, falművészet, börtönművészet, esztéti zálás, művészi revitalizáció

Köztudott, hogy a művészet átalakító erővel bír, cselekvőereje korlátlan, és minden társadalmi szektorban alkalmazható. A börtön rendszerekben világszerte zajló művészeti projektek a bűnözés mentes életmód alapvető eszméjét támogatják, utat mutatva ezzel a börtönlakóknak egy új világ felé, erőstíve bennük az élhetőbb jövő iránti reményt. A falak helyett a művészet egyfajta ablak a jövőnk re, tágítja a világról és a valóságról alkotott képünket, emellett olyan történeteket és vágyakat tár fel az egyénben, amelyeket korábban nem is tudatosítottunk magunkban (Šefčić, 2018). A művészet kor látlan cselekvés, amely számtalan pozitív lehetőséget rejt magában valemennyiünk életkörnyezetének hatékony megváltoztatására. Mozgósítóerejével és elkötelezettségével hozzájárulhat mindannyi unk életének, így a fogvatartottak életének minőségi megváltoztatá sához is, ez utóbbi pedig automatikusan kihat a büntetés-végrehaj tásban dolgozók munkakörnyezetére is (Šefčić, 2018).

Ezen a ponton kell említést tennünk a társadalmilag elkötele zett művészeteről, amely a műalkotásokat eszközként használja fel arra, hogy minél több, különböző társadalmi hátterű személyhez, il letve társadalmi intézményhez jusson el. A művészeti tevékenység ezen formája az életminőség javítását, valamint az emberi jogok és a társadalmi esélyegyenlőség előmozdítását célozza. A társadalmi lag elkötelezett művészet jegyében dolgozó alkotók műveiken át a világról alkotott képünk megváltoztatására törekszenek, továbbá fel hívják a közvélemény figyelmét azokra a témákra, amelyekre a leg többen nem fordítanak kellő figyelmet, és amelyeket nem is tartanak fontosnak. Az elkötelezett művészet lehetőséget ad az alkotóknak arra, hogy műveik a kulturális és intézményi kontextuson túlmenő en minél szélesebb társadalmi kör számára legyenek elérhetőek, továbbá “érzékenyíti” őket arra, hogyan alkotásaikat a társadalom különböző rétegeihez és egy-egy sajátos társadalmi környezet irá nyában módosítsák illetve adaptálják (Šefčić, 2018).

A társadalmilag elkötelezett gyakorlat, amelyet társadalmi gya korlatnak vagy társadalmilag elkötelezett művészetnek is neveznek, magában foglalhatja a művészet bármely formáját (további rész letek erről a Participative art: community art, Inclusive art activities, performativity, place-based art projects fejezetben), amely bevonja az embereket a közösségi vitába, és együttműködést, társas interak ciót képes kialakítani az egyének között. Ez a gyakorlat megkérdője lezi azokat a társadalmi helyzeteket és viszonyokat, amelyeken be lül létrejöttek. A művészet autonómiájának (pontosabban bizonyos esztétikai formátumokon belüli függetlenségének) gondolatával szemben az elkötelezett művészet azon a nézeten alapul, hogy a művészet összefonódik az emberi tevékenység más formáival, és elválaszthatatlan a közösség társadalmi rendjétől. Ezt a rendet pe dig egy bizonyos, a társadalom egyenlőtlenségein alapuló ideoló giai konstrukció következményének tekintik (Kulunčić et. al., 2015) A szociálisan elkötelezett művészek megkérdőjelezik a kialakult viszo

nyokat és helyzeteket, felhívják a figyelmet ezeknek a kialakult hatalmi rendszeren belüli valódi természetére, és rámutatnak az átrendeződés szükségességére. […] A művészet nem akkor igazán elkötelezett, ha csak megmutatja vagy illusztrálja a társadalom problémáit, hanem akkor, ha teljes és átható elkötelezettséggel változásra is ösztönöz. (Anonymous 1, 2014, idézi Šefčić, 2018). A börtönökben zajló művé szeti programok a külvilág azon törekvését tükrözik, hogy a maga módján pozitívan befolyásoljon és gazdagítson egy olyan sajátos, bizonyos szempontból elhanyagolt, olykor feledésbe is merült, s a külvilág elől elzártan működő világot, mint amilyen a börtön. A mű vészet egy rendkívül gazdag tevékenységterület, amely elválaszt hatatlanul kötődik mindannyiunk élettapasztalatához. Éppen ezért a jelen fejezet a börtöntér esztétizálására és művészi revitalizálására irányuló művészeti programokat járja körbe részletesen. Az ilyen kezdeményezések nemcsak a fogvatartottakban alakítanak ki aktí vabb hozzállását, hanem pozitív hatással vannak a börtönrendszer alkalmazottaira is.

A börtöntér művészet általi esztétizálása és humanizálása

A művészet börtöntérre gyakorolt hatása alatt elsősorban esztétikai hatásra kell gondolnunk. Az esztétika jelleg kritériumát a börtöntér minőségének leírására használják, amely pozitívan be folyásolhatja a börtönben vagy büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartottak egészségét és jólétét. Fontos azonban megjegyezni, hogy a világ nagy része a börtönök intézményét meglehetősen ha gyományos módon kezeli: e felfogás persze figyelmen kívül hagy ja az esztétikai dimenziót, és pusztán a büntetés tényére helyezi a hangsúlyt a börtön egészének funkcionalitása helyett.

A művészet és az élet közötti természetes kapcsolat minden társadalom, így minden egyén életének is szerves része. A környeze tünk esztétizálásával kapcsolatosan az egyik lényeges kiindulópont, hogy az egyénnek szüksége van az általa ismert világ átrendezésé re, méghozzá a szépség és művészi jelleg által vezérelve. Az esztéti zálás - némileg leegyszerűsítve - gyakorlatilag a természet szépítése (Šefčić, 2018). Az reesztetizáció alatt a természet újraesztétizálását kell értenünk, ami pedig - kötetünk témájára alkalmazva - a börtön térnek az esztétizálását jelenti, amely művészi revitalizációhoz vezet.

A tér esztétikai dimenziója az egyéneket általában fizikai és mentális szinten is érinti. Kiemelendő, hogy minden egyén esetében az esztétikai és a nem esztétikai környezet egyformán befolyásolja a tér észlelésének, megértésének és megtapasztalásának tudatos és tudattalan dimenzióit (Casparia et al., 2016; idézi Šefčić, 2018).

A tér esztétikai kialakítása nemcsak a térérzékelés, hanem az egyén egészsége szempontjából is rendkívül lényeges, hiszen ké pes csökkenteni a destruktív stresszhatásokat, amelyek negatívan befolyásolhatják az immunrendszert, illetve további, még súlyosabb problémákhoz vezethetnek az amúgy is zaklatott pszichofizikai ál lapotban levő egyéneknél (Casparia et al., 2016; idézi Šefčić, 2018).

A tér esztétikai dimenziója számos különféle szempontot foglal magába a börtönépületekben, ezek közül a legfontosabbak: a szín használat, a művészeti kialakítás inadekvát volta, a természetes fény hiánya (és a mesterséges megvilágítás túlsúlya), az üres, túl tágas és monoton környezet, valamint a lehetőségek és a személyes terek erősen a korlátozott jellege (Casparia et al., 2016; idézi Šefčić, 2018). Ezek a tényezők további stresszhatást jelentenek, az elégedetlen ség és az agresszív dühkitörések fokozott kockázatához vezetnek, amelyek mindegyike erős általános ellenállást válthat ki a fogvatar tottakban.

Szem előtt tartva az előbb mondottakat, kijelenthetjük, hogy a tér esztétikai dimenziója általában véve fontos tényező az egyén életében (Casparia et al., 2016; idézi Šefčić, 2018). Ebből követke zően pedig a tér esztétikai megjelenése: szépsége, harmóniája és kiegyensúlyozottsága – és persze ezeknek a tulajdonságoknak a hi ánya is – lényeges, kognitív szinten is tudatosuló jellemzők.

A fejezet másik fontos fogalma a humanizálás eljárása. A fo galom tágabban értelmezve azt jelenti, hogy személyeket (embert) teremtünk, emberi tulajdonságokat alakítunk ki, jóindulatot, együtt érzést, nagylelkűséget tanúsítunk és közvetítünk (Chernicharo et al., 2014; idézi Šefčić, 2018). Az egyének közötti kapcsolatok humani zálása az emberi lény veleszületett tulajdonságának számít, olyan ösztönös érzés, amellyel többé-kevésbé minden ember rendelkezik (Šefčić, 2018). A humanizálás az etika és erkölcs középpontjában álló attribútum, amely a szeretet, a kedvesség, a szolidaritás, az együtt érzés stb. formájában manifesztálódik.

A posztmodern korunkban a humanizáció fogalma a multina cionális kapitalizmus és a fokozódó gazdasági globalizáció, illetve a globális társadalmi átrendeződés következtében feledésbe merült és elhanyagolt emberi értékek helyreállítására és újraélesztésére összpontosít. Az emberi jogok, a bioetika, a környezetvédelem és a közösségiség kérdése, a valóság (újra)humanizálással történő re konstrukciója valójában azonban már a 20. század közepéntől erősö dően tematizálódik a társadalmi dialógusokban (Chernicharo et al., 2014; idézi Šefčić 2018).

A börtöntér humanizálása egyre fontosabbá válik a fogvatartot tak, illetve a börtönrendszer dolgozóinak átfogó fizikai és pszicholó giai ellátásában is.

Az egyes környezeti elemek, mint például a szín- és a fényhatás kombinálásával hozzájárulhatunk a tér alapvető humanizálásához, ami képes elterelni a szemlélő figyelmét a hagyományos börtön terek közismert ridegségéről. A tér – ezen belül a börtönközösség – humanizálása olyan rendszert jelent, amely fizikai, technológiai, emberi és adminisztratív struktúrájában tiszteletben tartja a személyi méltóságot, biztosítva ezáltal a börtönbüntetés letöltése alatti átfo gó és minőségi rehabilitáció és napi ellátás megfelelő kereteit.

A térbeli-fizikai humanizálás a humanizálás (az emberiessé te vés) tágabb fogalmának szerves része, és magában foglalja a bel sőépítészet ökológiai és társadalmi jellemzőinek szervezési, kap

csolati és terápiás vonatkozásait. Számos kutatás, köztük a Horvát Művészek Egyesületének projektjei keretében horvátországi börtö nökben megvalósult kutatások (Példaértékű büntetés-végrehajtás, A börtöntér revitalizálása művészettel és Szabadság horizontja) azt mu tatják, hogy az esztétizált és rehumanizált tér pozitív hatással van az egyénekre. Az említett terekben eszközölt beavatkozások nagyban hozzájárultak a térfelfogás megváltoztatásához, pozitív gondolatok ra sarkallták a fogvatartottakat, lendültet adva ezzel a sikeresebb reszocializációjuknak is. Az összesített eredmények azt mutatják, hogy a fogvatartottak több mint 90%-a gondolja úgy, hogy a bör tönök és büntetés-végrehajtási intézetek belső kialakítása fontos kérdés, és a büntetés letöltése közben ez tudatosul is bennük (több mint 80%-uk esetében). A válaszadók zöme (90%-uk) támogatja az ilyen kezdeményezéseket, és támogatja a projekttevékenységek megvalósítását más horvátországi büntetés-végrehajtási intézetek ben és börtönökben is. A válaszadók több mint 90%-a nyilatkozott úgy, hogy a külső és belső falak festése után komfortosabbnak ta lálja a büntetés-végrehajtási intézete környezetét.

Illusztrációként álljon itt néhány a fogvatartottak javaslatai kö zül, amelyeket a „Szabadság horizontja” projekt keretében gyűjtöt tünk össze 2020-ban:

• a falak festéséhez vidám színek használatát javaslom, hogy el lensúlyozzuk ezt a szürkeséget és egyhangúságot

• a jövőben a büntetés-végrehajtáson belül is kívánatos lenne a falak dekorálása. Nem rossz ötlet a zöldfelületek kialakítása és a parkosítás, esetleg egzotikus fák és virágok ültetése

• ujítsák fel a falakat a cellákon belül is, ahol a fogvatartottak tar tózkodnak, mert a külső falakat ritkán látni. Jó lenne élénk színe ket használni, de hűvös színeket is, például zöldet és kéket, mert ezek nyugtató hatással vannak a fogvatartottakra. És jó lenne, ha az elítéltek is részt vehetnének a rajzolásban és a festésben

• nagyon is dicséretes projekt! Így sikerült némileg leküzdeni a szürkeséget. Vannak itt bent olyan emberek, akik értékelik a mű vészetet. Nagyszerű, jó alkotások!

• jó, hogy a külső falak ki lettek festve, a látogatóba jövő gyerekek miatt. De a belső részeket is ki kellene festeni

• szeretném megerősíteni, hogy a falak festétésnek ötlete nagy szerű. Számomra azért nagyon szokatlan, mert még soha nem hallottam ilyesmiről. De bárkié is volt ez az ötlet, dicséret érte!

(Šefčić, Jandrić Nišević, 2020).

Az esztétizálás és humanizálás hatása a börtöntérre

Mivel a bűnelkövetőkre kiszabott büntetések egyik célja a bű nismétlés megakadályozása, illetve más, potenciális elkövetők el rettentése a bűnözéstől, az általános börtönfelfogás szerint egy bör töntér lehetőleg ne legyen kényelmes és otthonos. Azonban ahogy egyre jobban előtérbe kerül a börtönbüntetés letöltésének rehabili

tációs komponense és az elkövetőkkel szembeni emberséges bá násmód fontossága, a börtönterület kialakítása is egyre fontosabb a rehabilitációs komponenssé kezdi kinőni magát. A börtönterek mű vészi alkotásokkal való gazdagítása hozzájárul a ott tartózkodók jobb hangulatához és csökkenti a stresszt, ami mindenképpen fontos a fogvatartottak rehabilitációja, de akár az intézmény biztonságának megőrzése szempontjából is.

Ami falfestményeket / murálokat illeti, azt tapasztaljuk, hogy a világ számos börtönének falait díszítik az ott fogvatartottak alko tásai, akik mindezzel igen kreatív módon hagyták ott kezük nyomát az adott intézményben, teljesen innovatív módon gazdagítva ideig lenes életterüket a börtönidejük alatt. A fogvatartottak ilyen jellegű művészi megnyilvánulásait kezdetben vandalizmusnak, nemkívána tos viselkedésnek tartották, ma viszont a világszerte számos börtön falait díszítő graffiti-alkotásokra egyre inkább úgy tekintenek, mint a fogvatartottakat jobb magaviseletre és pozitív változásokra ösztön ző, emellett pedig a börtöntereket esztétikailag is gazdagító művészi kifejezésformákra.

Azt is könnyen beláthatjuk, hogy a szóbanforgó művészeti for ma kihat a börtönrendszerekben dolgozó alkalmazottak munka környezet-szemléletére is. Sok esetben a munkavállalók is aktívan kiveszik a részüket az ilyen művészeti kezdeményezésekből, ami hozzájárul az őket érő stressz csökkentéséhez, a munkatársaikkal való kommunikáció javításához, egyben pedig esztétikusabbá vará zsolja a munkaterüket, amely amúgy - sajátos jellegéből fakadóan - nemritkán negatívan hat az ott dolgozók hangulatára.

A munkakörnyezet, az elavult berendezési tárgyak és bútorok könnyen képesek frusztrációt, elégedetlenséget kelteni a börtönök dolgozóiban, így elmondható, hogy a börtöntér pozitív és negatív ha tásai nemcsak a fogvatartottakat érintik, hanem a börtönrendszerek személyzetét is. Az esztétikai preferenciák megszűnése vagy hiánya ugyanis minden egyént negatívan érint (Piotrowski és Florek, 2015). A művészet tehát nagyban hozzájárulhat egy új, humánusabb, támo gatóbb és gondoskodóbb környezet kialakításához, és megteremt heti a feltételeket a börtönben élők tudatosságának, felelősségvál lalásának és együttérzésének a kiterjesztéséhez és fejlesztéséhez. Ezzel együtt pedig növelheti a börtönben dolgozók munkahelyi elé gedettségét, és képes visszaszorítani a munkahelyi kiégéshez veze tő stresszt.

Továbbá a környezet elhanyagoltságának egyik alapvető oka az általános érdektelenség és a börtönhelyiségek fizikai környezete iránti kellő odafigyelés hiánya (Piotrowski, Florek, 2015; idézi Barišić, 2020).

Piotrowski és Florek (2015) rámutattak arra is, hogy több oka is lehet annak, hogy a börtönök helyiségei nem megfelelő eszté tikai megjelenésűek: ezek részint abban rejlenek, hogy az illetékes szervek nem figyelnek oda erre a kérdésre, illetve állandó pénzügyi nehézségekkel küszködnek, mindenekelőtt pedig abban a meggyő ződésben gyökereznek, hogy ezeknek a helyiségeknek hovatovább

kellemetlennek is kell lenniük, hiszen az elítéltekre kisza bott büntetés végrehajtását szolgálják (Barišić, 2020).

Márpedig az esztétikai megjelenésbe való befektetés fontos a tér esztétikai dimenziójának javítása érdekében, ami pozitív hatás sal lehet nem csak a fogvatartottakra, hanem az egész börtönkö zösségre is. A megismerésért és az erkölcsi döntéshozatalért felelős agyi területek aktiválása ugyanis magasabb szintű kommunikációs készségeket, jobb közérzetet, pozitív figyelemelterelést, valamint a szorongás és a depresszió szintjének csökkenését eredményezheti a a fogvatartottak és a börtönben dolgozók körében egyaránt (Ba rišić, 2020).

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a legtöbb elítélt előbb-utóbb letölti a büntetését, és visszakerülve a társadalomba annak újra szerves részévé válik. Ugyanakkor éppen a társadalom és a benne élő egyének azok, akik indítványozzák a börtönrendszer és a börtönlakók rehabilitációját célzó különféle művészeti kezdemé nyezéseket, amelyek jelentős szerepet kapnak a büntetésüket letöl tött egyének közösségbe való eredményes visszailleszkedésében.

Börtönöket díszítő falfestmények / murálok mint innovatív művészeti projektek: a jó gyakorlat példái

A sikeresen megvalósított projektek összegyűjtött anyaga alap ján az alábbiakban bemutatunk néhány innovatív gyakorlatot a vi lág börtönrendszereiben zajló projektek közül. A projekteket intéz mények, szervezetek valósították meg képzőművészek és maguk a fogvatartottak részvételével, és példaként szolgálhatnak új, a bör tönrendszer esztétizálását és művészi revitalizálását célzó további hasonló projektek beindítására.

A horvátországi börtönök esztétizálásának és művészi revitalizációjának projektjei

A Horvát Képzőművészeti Szövetség (HDLU) 2017 óta folyama tosan valósít meg börtönterek esztétizálására és művészi revitali zálására irányuló projekteket a Horvát Köztársaság fegyházaiban. A projektek menedzsere és vezető művésze dr. Melinda Šefčić, aki a Horvát Köztársaság Igazságügyi és Közigazgatási Minisztériumával, valamint számos művésszel, kutatóval és intézményi résztvevővel együttműködve rendkívül innovatív projekteket dolgozott ki eddig is. A korábban megvalósult projektek közül az alábbiakat emelnénk ki: Példáaértékű büntetés-végrehajtás, A börtöntér revitalizálása mű vészeti eszközökkel, A szabadság horizontja, Az alkotás szabadsága, míg az ötödik projekt, a Valóság színei jelenleg is zajlik. A megvalósult projektek keretében 12 büntetés-végrehajtási intézetben több mint 60 művészeti beavatkozás történt, mintegy 40 művész, a Horvát Képzőművészeti Szövetség (HDLU) tagjai, valamint a Zágrábi Egye tem Képzőművészeti Akadémia hallgatóinak részvételével. A pro jektekbe eddig a következő intézmények lettek bevonva: a pozsegai

büntetés-végrehajtási intézet, a glinai büntetés-végrehajtási inté zet, a turopoljei büntetés-végrehajtási intézet, a lepoglavai bünte tés-végrehajtási intézet, a zágrábi börtön, a bjelovári börtön, az eszé ki börtön, a karlováci börtön, a rijekai börtön, a turopoljei javítóintézet, a zágrábi börtönkórház és a zágrábi pártfogó felügyeleti hivatal.

A projektek célja, hogy javítsák a fogvatartottak életminősé gét és személyközi kapcsolatait, és ösztönözzék a börtönközösség tagjaiban a társadalmi értékek megalapozását és a reszocializációs kereteket, amely növeli a felelősségérzetet és aktívabbá teszi az egyéneket. A projektek célja ugyanakkor a humánusabb börtönkör nyezetek kialakításának és további fejlesztésének az elősegítése is, amely példamutató magatartásra ösztönzi a fogvatartottakat, és újfajta szemléletmódot alakít ki a börtönközösség életével kapcso latosan. Mindezekkel a művészet terápiás hatását is hangsúlyozzuk, amely többek között az énkép megváltoztatásában, a kommuniká ciós készségek javításában, pozitív érzések generálódásában, vala mint általában a depresszió és a szorongás csökkentésében nyil vánulhat meg. A projektek a fogvatartottak aktív szerepvállalásán át hozzájárulnak tartalmas rekreációs programok létrehozásához, amelyek célja a sikeres szocializáció és társadalmi beilleszkedés a szabadulás során és az azt követő időszakban.

Az eddig megvalósult projektek számos intézményt és sze mélyt vontak be a komplex kutatómunka megvalósításába, akik kö zül szeretnénk kiemelni a következő személyeket: dr. Anita Jandrić Nišević a Zágrábi Egyetem Pedagógiai és Rehabilitációs Kar Krimin ológiai Tanszékéről; dr. Nevena Škrbić Alempijević és dr. Sanja Pot konjak a Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Karának Etnológiai és Kulturális Antropológiai Tanszékéről; dr. Valentina Gulin Zrnić és dr. Sanja Đurin, a zágrábi Etnológiai és Folklórkutatási Intézet mun katársai, valamint Miran Jurić szociológus, aki a Horvát Képzőművé szeti Szövetség (HDLU) projektjeinek zágrábi munkatársa.

A projektek kutatási komponense arra irányul, hogy a szakem berek betekintést nyerjenek abba, hogyan látják a művészeti be avatkozáson átesett börtönök külső és belső terét a fogvatartottak és az ott dolgozó egyének a projekttevékenységek megvalósítása előtt és után.

A kutatási eredményekről bővebben az alábbi internetes linke ken lehet részleteket megtudni:

• Példáaértékű büntetés-végrehajtási intézet https://issuu.com/ hdlu6/docs/katalog_kaznionica_po_ega_za_web

• A börtöntér revitalizálása művészettel https://issuu.com/ hdlu6/docs/katalog_web_b72943d4461f21

• A szabadság horizontjai https://issuu.com/hdlu6/docs/kata log_-_horizont_slobode_web__2_

• Az alkotás szabadsága – https://issuu.com/hdlu6/docs/kat alog_-_sloboda_stvaranja_web

Meglić, M. (2018). From a Russian Fairy Tale / Egy orosz tündérmeséből [Falfestmény]. Pozsega büntetésvégrehajtási intézete.

Fotó: Juraj Vuglač. Forrás: Horvát Képzőművészek Szövetsége.

Rakić, G. (2019). Reflection of Freedom / A szabadság tükre [Falfestmény]. Börtön Zágrábban. Fotó: Ivo Kosanović. Forrás: Horvát Képzőművészek Szövetsége.

Jurišić, T. (2020). Visit / Látogatás [Falfestmény].

Büntetés-végrehajtási intézet, Glina. Fotó: Ivo Kosanović. Forrás: Horvát Képzőművészek Szövetsége.

Milić, M. (2020). Freedom / Szabadság [Falfestmény].

Büntetés-végrehajtási intézet, Glina. Fotó: Ivo Kosanović. Forrás: Horvát Képzőművészek Szövetsége.

Kosanović, I. (2021). Nature Feels/ A természet Érez [Falfestményl].

Büntetés-végrehajtási intézet, Turopolje. Fotó: Ivo Kosanović. Forrás: Horvát Képzőművészek Szövetsége

Lacković, J. (2021). Between Land and Imagination / Föld és képzelet között [Falfestmény]. Rijeka / Fiume, börtön.

Fotó: Ivo Kosanović. Forrás: Horvát Képzőművészek Szövetsége

Fogvatartottak falfestmény-készítési projektje (IMAP)

A Florida börtönrendszerben a börtön igazgatósága, az igaz ságügyi rendőrség és a Floridai Egyetem együttműködésében 2007-ben vette kezdetét az ún. Inmate Mural Arts Program (Fogvatar tottak falfestmény-készítési projektje). Az akció célja egy olyan nagy méretű murál megfestése volt, amely jól tükrözi a projektben részt vevők tehetségét és kreativitását, valamint a csoportkohézió, szocia lizáció és társadalmi integráció eszméjét. Gusak (2016) kiemeli, hogy a fogvatartottak ilyen jellegű bevonása a projektekbe hozzájárul a frusztrációszint csökkenéséhez, enyhíti a depressziót, és fejleszti a fogvatartottak közötti problémák és konfliktusok megoldásához szükséges készségeket. A program részeként a fogvatartottak mű vészetterápia-szakos végzős hallgatókkal és mentoraikkal karöltve három falfestményt készítettek.

Gusak arra is rámutatott, hogy a fogvatartottakkal való munka során mindhárom mű kidolgozásakor a művészetterápia alkalmazá sán volt a hangsúly. Mindezzel sikerült rávilágítani arra (és gyakorlati példával is illusztrálni), hogy a művészetterápia képes meghatározni és javítani a fogvatartottak pszichofizikai állapotát (Gussak, 2016, Ba rišić 2020).

1. műalkotás: Transformation through Unity / Átalakulás - egységbe szerveződve

A Transformation through Unity elnevezésű murál a floridai Wa kulla Büntetés-végrehajtási Intézetben készült, egy férfibörtönben. A projektcélok és a projekt kivitelezésére vonatkozó intézményen be lüli szabályok rögzítése után kiválaszották azokat a fogvatartottakat, akik később részt is vettek a falfestmények elkészítésében.

A négyhetes projekttevékenységben 11 fogvatartott műkö dött közre - akik az alapötletek és a vázlatok kidolgozása után el készítették a falfestményt. A vázlatok elkészülte után beszerezték a szükséges alapanyagokat és eszközöket, valamint előkészítették a kiválasztott falfelületet. A munkához nélkülözhetetlen állványo kat biztonsági okokból minden egyes nap össze kellett szerelni és szét is kellett szedni, a fogvatartottak csak így tudták megkezdeni a munkát. A műalkotás elkészítése összesen hat hetet vett igénybe – a börtönlakók munkáját mindeközben két művészetterápiás hallgató segítette és koordinálta (Gusak, 2016; Barišić, 2020).

A munka befejeztével valamennyi fogvatartottat eltöltötte a büszkeség, az összetartozás és a kiteljesedés érzése. Büszkék vol tak magukra és a befektetett munkájukra, továbbá hálásak voltak a részvételi lehetőségért, és hogy megmutathatták, mire képesek. Mindez nagyban kihatott az önbizalmukra is (Gussak, 2016; Barišić, 2020). Hasonló eredményekhez vezetett az itt következő további két nagy murál megfestésének projektje is.

2.

műalkotás: Gospel of the Rock / A szikla evangéliuma

A Gospel of the Rock címet viselő második murál szintén az IMAP-program részeként készült a Georgia állambeli (USA) Colquitt városában. A Floridai Egyetem és a Miller Fegyház fogvatartottainak együttműködésében zajló projektet a Miller Arts Council kezdemé nyezte (Barišić, 2020).

A projektben egy művészetterapeuta és két képzőművész dol gozott együtt, akik részt vettek az első falfestmény elkészítésében is, így a projektötlet átfogó megvalósításához felhasználhatták a koráb bi munkák tapasztalatait. Gospel of the Rock című murál különleges sége abból fakad, hogy témája a hírhedt Anglin testvérek legendáján alapul. Az Anglin fivérek különböző bankrablások miatt gyakran töl tötték börtönbüntetésüket éppen a colquitti börtönben: a szóbanfor gó falfestmény idős emberként ábrázolja őket, akik az előttük levő apró rajztöredékek alapján életük egyes eseményeit idézik vissza.

A projektben való részvételre érdeklődésük, alacsony biztonsá gi kockázatuk és jó magaviseletük alapján hat börtönlakót választot tak ki. A falfestmény elkészítése az előbb említett murálhoz hason lóan ismét hat hetet vett igénybe. A műalkotás azóta is folyamatosan idegenforgalmi látványosságként vonzza a városba látogatókat, de helyi képzőművészeti kiállítások keretében is gyakran megtekinthe tő (Gussak, 2016; Barišić, 2020).

3. műalkotás: Beacon of Hope / A remény világítótornya

A harmadik falfestmény, a Beacon of Hope a Gadsden Javító intézet női börtönében készült. A projekt a Wakulla Büntetés-vég rehajtási Intézetben és Miller Fegyházban megfestett alkotásokhoz hasonló koncepcióban került kivitelezésre. A szóbanforgó - és az előzőekben említett két alkotásnhoz képest lényegesen nagyobb méretű - falfestményt a börtönkomplexum központi épületével szemben helyezték el (Gussak, 2016; Barišić, 2020).

A projekt megvalósításában mintegy tizenhat női fogvatartott vett részt, akik két csoportban dolgoztak – mindkét csoport élén egy-egy képzőművésszel. Ennek a falfestménynek az elkészítése valamivel kevesebb időt, összesen öt hetet vett igénybe (Barišić, 2020).

A falfestmény témáját és koncepcióját közösen alakítottá ki a projektrészvevők. Az egész alkotásnak volt egy különlegességelegalul egy filmtekercs képe volt, amelyet a mű megfestése után minden fogvatartott egyénileg, saját kívánsága szerint festhetett ki. Ez a munkamódszer és a véleménynyilvánítás szabadsága a szemé lyes hozzájárulás felszabadító élményét erősítette a fogvatartottak ban, ami rendkívül értékes és fontos volt számukra, hiszen a börtö nidő nagy részében ilyen típusú pozitív tevékenységek gyakorlására egyáltalán nincs lehetőségük.

A Murales de Libertad-projekt

Az ecuadori börtönökben zajló Murales de Libertad-projekt 2008-ban indult Alejandro Cruz képzőművész kezdeményezésére azzal a céllal, hogy a művészet eszközeivel elősegítse a fogvatar tottak rehabilitációs folyamatát. Az évek során a projekt olyan mult idiszciplináris programmá nőtte ki magát, amely egyesíti magában a művészi kifejezés különböző formáit, például a festészetet, a zenét, a színjátszást és az audiovizuális művészet eszközeit (Barišić, 2020).

A project keretében létrejött műalkotások zöme mural, azaz fal festmény. A fogvatartottak képzőművészek irányításával és felügye letével vesznek részt a projekttevékenységekben, melyek megvaló sításának koncepciója hasonló az előbbiekben említett projektekhez.

A bevezető formalitások után a művészek röviden megismertetik a fogvatartottakat és a börtönkomplexum vezetőségét a projekt alap gondolatával, majd egy intenzív, edukációs célú műhelyt szerveznek nekik. A fogvatartottak megismerkednek a projekt előirányozta tevé kenységekkel és az alkotás, illetve maga a művészeti beavatkozások folyamatával, továbbá ötleteket dolgoznak ki, vázlatokat készítenek és felkészülnek a munkára.

A projekt eddig a quitói börtönben (Centro de Rehabilitacion Social de Atención Prioritaria), a Sierra Centro Norte Cotopaxi bör tönben, az Ex-Penal Garcia Moreno-ban és a Cárcel de Mujeres del Inca női börtönben került kivitelezésre. A projekttevékenységekben való részvétellel a fogvatartottaknak lehetőségük nyílt érzéseik, vá gyaik, reményeik és félelmeik kifejezésére, ezen felül pedig megta pasztalhatták, milyen érzés bemutatkozni tehetségükkel a nagykö zönség előtt.

A projekt azért is bírt nagy jelentőséggel a fogvatartottak számá ra, mert összehangolt együttműködésre sarkallta őket, ezáltal pedig felszabadultabbnak, mintegy kigyógyultnak érezhették magukat. A projekt ezért sajátos módon beépült a börtönlakók rehabilitációjába, csökkentette a fogvatartottak közti versengést és hierarchiát, vala mint az erőszakos és intoleráns viselkedésformák előfordulását.

A projektről készült video linkje: https://www.youtube.com/ watch?v=Ti3G_9q1iHc.

Összegzés:

Bár számos börtönművészeti projekt éppen falfestmények el készítését célozza a fegyházakban, gyakran előfordul, hogy a börtö nök alkalmazottai nem fogadják nagy lelkesedéssel az ilyen kezde ményezéseket. Általános ugyanis az a nézet, hogy a börtöntereknek ridegnek és barátságtalannak kell lenniük, és nem szükséges humá nus légkört árasztaniuk, noha mindez nagyon is reménykeltő lenne az elítéltek számára. Az ilyen nézeteket vallók szerint a börtönbe ke rült egyének - a társadalmi normákat és a törvényt megszegő bűnel követők - nem érdemlik meg, hogy komfortos lakhellyel jutalmazzák őket a börtönidejük alatt. Az ilyen nézetek azonban figyelmen kívül

hagyják azt a tényt, hogy a környezet nem kis részben befolyásol hatja a fogvatartottak hangulatát, javíthatja a börtönkörülményekhez való alkalmazkodásukat, ami fontos a biztonság megőrzése szem pontjából, mindezzel pedig közvetetten hozzájárul a büntetés-vég rehajtási intézetekben dolgozó valamennyi szakember munkakörül ményeinek javításához is. Ebből kifolyólag tehát (és a kutatások is ezt támasztják alá) egy jó projektelgondolás, az alkalmazottak megfele lő tájékoztatása és edukációja, valamint a folyamatos munka hozzá járulhat ennek az ellenállásnak a fokozatos lebontásához. Sőt – idő vel akár a büntetés-végrehajtási intézményeket is ösztökélheti arra, hogy ők maguk kezdeményezzenek művészeti projekteket.

Tisztában kell lennünk azonban azzal is, hogy a művészet bör tönökben való alkalmazásával kapcsolatos valamennyi mélyreható változás még mindig aránylag sok időt és hosszú távú művészetal kalmazási gyakorlatot igényel. Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy ezekkel a tevékenységekkel a fogvatartottak lehetőséget kapnak előző életmódjuk átgondolására, életstílusuk gyökereses meg változtatására – s akár egy új életfelfogást kialakítására. Ráadásul mindezzel a börtönökben dolgozók munkakörnyezete is művé szi-esztétikai megújuláson esik át, ami kulcsfontosságú a stressz csökkentéséhez és a munkahelyi kiégés (burn out) megelőzéséhez.

Irodalom:

Anonymous 1. (2014). Angažirana umjetnost. Mrežni portal Krea tivna zajednica. Available at http://www.pocetnica.org/tool-kit. php?p=pojmovi&gr=AU.

Argue J., Bennett, J. & Gussak, D. (2009). Transformation through Negotiation: Initiating the Inmate Mural Arts Program. The Arts in Psychotherapy 36(5):313-319. DOI:10.1016/j.aip.2009.07.005.

Barišić, D. (2020). Likovne intervencije u rehabilitaciji počinitelja kaznenih djela. Thesis. Faculty of Education and Rehabilitation. University of Zagreb.

Borja, G. & Cruz, A. (2019). Murales de libertad project. Movimien to cultural. https://muralesdelibertad.jimdofree.com/.

Caspari, S., Eriksson, K. & Naden, D. (2006). The aesthetic di mension in hospitals—An investigation into strategic plans. In ternational Journal of Nursing Studies. September 2006, Volume 43, Issue 7, Pages 851-859.

Chernicharo, I.M., da Silva, F.D. & Ferreira, M.A. (2014). Description of the term humanization in care by nursing professionals. Esco la Anna Nery Revista de Enfermagem. Jan-Mar 2014, Volume 18, Issue 1, Pages 156-162.

Gussak, D.E. (2017). The Continuing Emergence of Art Therapy in Prisons. In: Elger, B., Ritter, C., Stöver, H. (eds) Emerging Issues in Prison Health. Springer, Dordrecht. https://doi.org/10.1007/97894-017-7558-8_5.

Piotrowski, P. & Florek, S. (2015). Science of Art in Prison. In: T.M. Ostrowski, I. Sikorska and K. Gerc (eds.). Resilience and Health in a Fast-Changing World (93-106). Kraków: Jagiellonian University.

Šefčić, M. (2018). Uzorna kaznionica (Exemplary Penitentiary). Croatian Association of Fine Artists. Zagreb: Sveučilišna tiskara d.o.o.

Šefčić, M. (2019). Revitalizacija zatvorskog prostora umjetnošću (Revitalization of Prison Space With Art). Croatian Association of Fine Artists. Zagreb: Sveučilišna tiskara d.o.o.

Šefčić, M. (2020). Horizont slobode (Horizon of Freedom)

Croatian Association of Fine Artists. Zagreb: Sveučilišna tiskara d.o.o.

SZÍNEK A

BÖRTÖNBEN: MILYEN SZÍNEKET ALKALMAZZUNK BÖRTÖNKÖRNYEZETBEN?

Melinda Šefčić, Anita Jandrić Nišević & Vida Meić

Összefoglaló

Ebben a fejezetben a szín fogalmával foglakozunk, annak jelen tésbeli és szimbolikai kontextusában, valamint a színek egészségre gyakorolt hatásával és börtönkörnyezetben való felhasználásával összefüggésben. Köztudott, hogy a színek rendkívül erős és jelentős szerepet játszanak mindennapi életünkben. Hatással vannak vizuá lis, esztétikai és térérzékelésünkre, továbbá kihatnak a hangulatunk ra és érzelmeinkre. A mindennapi életben mindenütt színek vesznek körül bennünket, szemben a börtönkörnyezettel, amely egy szürke és sivár, esztétikától mentes tér. A színek használati módja és en nek megértése azonban képes megváltoztatni a térérzékelést és az egyén adott térben való közérzetét is.

Kulcsszavak: szín, a színek jelentése, színek a börtönben, színpszi chológia, asszociációs folyamatok

Bevezető:

A színek különösen fontos szerepet töltenek be a mindennapi életünkben, és közvetlenül kihatnak az érzéseinkre, hangulatunkra és tapasztalásainkra. Mindannyinknak megvan a magunk kedvenc színspektruma, azaz bizonyos színeket kimondottan kedvelünk, má sokat viszont kevésbé szeretünk. A színek használatával az ember képes kifejezni az érzéseit, lélkiállapotát, érzékelését és egyénisé gét. A színek megélése számtalan tényezőtől függ - ilyenek például a hangulatunk, bioritmusunk, vagy a szín tónusa, sőt, a megvilágí tás is (nappal vagy éjszaka van-e, tompított, éles, vagy természetes megvilágításról van-e szó) (Škrbina, 2013, Šefčić, 2018).

A színelmélet Isaac Newton felfedezésén (1676) alapul, aki el sőként állította, hogy a szín jelensége a fényből eredeztethető. A fehér fény prizmán keresztül való átvezetésével Newton felfedezte, hogy a fehér fény több különféle színből tevődik össze – a prizma másik oldalán ugyanis egy hét színből álló sugárnyalábot tapasztalt, ezek pedig a vörös, a narancs, a sárga, a zöld, a kék (kékeszöld), az indigó és az ibolya (Nadarević, 2019).

Nagyon hasonló folyamat zajlik le a fehér fény érzékelésekor az emberi szemben is. Ebből következik, hogy fény hiányában színek sincsenek (Nadarević, 2019).

Az emberi szem 200 monokromatikus színt képes megkülön böztetni. Ami a sárga színt illeti, szemünk erre a legérzékenyebb, és akár 0,1 nm-es eltéréseket is képesek vagyunk érzékelni, vagyis megállapíthatjuk, hogy a színérzékelés az agyban játszódik le (Zja kić, Milković 2010; idézi Klamp, 2015).

A színek osztályozásakor alapvetően három alapszínt különböz tetünk meg: ezek a vörös, a zöld és a kék, amelyek keverésével lét rehozhatóak más színek - az úgynevezett másodlagos színek: a sár ga (vörösből és zöldből), a bíbor (vörösből és kékből) és a kékeszöld (kékből és zödből) (Delija, 2018). A harmadlagos színek egy alapszín és egy másodlagos szín vegyítésével állíthatók elő, ezeket a színeket köztes színeknek is szoktuk nevezni (Delija, 2018).

A színek pszichológiai és szimbolikus jelentése

Számos pszichológus kiemeli, hogy a színek közvetlenül be folyásolják az egyén viselkedését. Cselekvésre késztetik az egyént, serkentik az érzéseinket, kihatnak a térviszonyok érzékelésére a kö zeli vagy a távoli környezetünkben, és bizonyos típusú érzéseket is képesek bennünk kelteni (Nadarević, 2019). Jacobson (2009; idézi Nadarević, 2019) kiemeli, hogy a színek a belsőépítészet egyik kulcs fontosságú elemei, hiszen tőlük függ az általános tértapasztalatunk mintegy 60%-a. Jacobson hovatovább a támogató színtervezés kife jezést javasolja, amely kifejezetten olyan típusú színhasználatot je lent, amely érzelmileg és fiziológiailag hatással van a tér használóira azáltal, hogy szem előtt tartja a lakó- vagy munkakörnyezetükkel szemben támasztott kívánságaikat és szükségleteiket. A színekhez való ilyen típusú hozzáállás, azok megfelelő kiválasztása és haszná lata, komoly hatással lehet a pozitív munkakörnyezet kialakítására, ami másfelől segítheti az embereket munkahelyi céljaik elérésében, ugyanakkor hozzájárul az esztétikus munkakörnyezetet kialakításá hoz is.

Megemlítendő, hogy a színek közvetlenül befolyásolják min dennapjainkat: kihatnak vizuális, esztétikai és térbeli érzékelésünkre, valamint hangulatunkra és érzelmeinkre (Nadarević, 2019).

A színek gyógykezelési célokra is használhatók. Ezt a módszert kromoterápiának hívják, amely egy alternatív gyógyító hatású mód szer, amely a beteg egyénnek a színekre adott reakcióin alapul. A kromoterápia alkalmazásának egyik legismertebb példája az újszü

löttkori sárgaság (a vér megnövekedett bilirubinszintje) gyógyítása, amelyre kék fénnyel való kezelést alkamaznak (Nadarević, 2019).

A színek egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatban számos tanulmány kimutatta, hogy azok a színek, amelyek alacsony izgal mi szint mellett magas szintű örömérzetet okoznak, leggyakrabban nyugalmi állapotot hoznak létre az egyénben, míg azok, amelyek elégedetlenséget és nagy izgalmat okoznak, a szorongás érzését váltják ki a szemlélőben (Šefčić, 2018). Bizonyított tény, hogy a kór házi betegek és a börtönlakók gyakrabban fejeznek ki realista mű vészet (tájkép) iránti vonzalmat vagy megértést, ami összhangban van az olyan pszichológiai elméletek kialakulásával, amelyek szerint a megfigyelő zöld és kék színben gazdag, virágzó természetet áb rázoló tájképet szemlélve pozitív érzelmi reakciókat fog produkálni (Šefčić, 2018).

A börtön- és kórházi környezetben alkalmazandó művészi be avatkozásokról szólva hangsúlyoznunk kell azoknak a kutatásoknak az eredményeit is, amelyek olyan tendenciáról számolnak be, hogy függetlenül a művész saját munkájára vonatkozó önértékelésétől, illetve a művész külső, társadalmi elismertségétől (pl. elismert, hires művész), a szabadságuktól megfosztott egyének vagy a megromlott egészségi állapotú, helyzetükből adódóan gyengébb pszichofizi kai állapotú személyek továbbra is a realista művészetet részesítik előnyben az absztrakt művészettel szemben. Ennek oka részben az, hogy az ilyen egyének gyakran nem is értenek az absztrakt mű vészethez, másrészt ez utóbbi nemritkán szorongást vált ki belőlük vagy taszítólag hat rájuk. Éppen ezért ajánlatos nyugalmat sugárzó, lágy tónusokat használni, dominánsan zöld és kék árnyalatokkal, to vábbá elsősorban tájképi vagy természetbeli motívumokra támasz kodni. Mindez növelheti a börtönlakók nyugalmát, csökkenti stresz szszintjüket, pozitív gondolatokra, érzelmekre és kommunikációra hangolja őket - elősegítve ilyen módon társadalmi beilleszkedésü ket is (Šefčić, 2018).

A színek szimbolikája az emberiség történelme során folyama tosan formálódott, így minden kultúrának megvan a maga színek hez kötődő szimbolikus jelentéshálózata. A színekkel kapcsolatos alapvető törvényszerűségek és alapelvek mindig is az ősi tanítások részét képezték.

Ezt számos fennmaradt kézirat is bizonyítja, amelyekből pon tosan megtudhatjuk, hogy például az indiai, kínai és egyiptomi pa pok és gyógyítók milyen alaposan ismerték a színtudomány átfogó rendszerét, amely megfelel az emberi természet és a napspektrum természete közötti kapcsolatnak (Škrbina, 2013; Šefčić, 2018).

A színek minden egyén számára erőteljes szimbólum-jelleggel bírnak, és számos érzelmet és asszociációt képesek kelteni (Nadare vić, 2019). A produktivitás és a munkahelyi viselkedés például nagy mértékben függ a teret uraló színektől. A színek megnyugtathatják az embert, de képesek stresszt is okozni: az intenzív színek gyakran növelik az agressziót, míg a lágy színek látványa nyugtatólag hat az emberre (Lovgren, 1996; Nadarević, 2019).

A színek szimbolikája területenként (közösségenként) komoly eltéréseket mutat, de a maga módján rendkívül fontos az adott tarsadalmi közösség életében, annak konkrét időbeli és területi vi szonyai szerint (Nadarević, 2019). A színek érzékelése és használata ennélfogva nagymértékben függ magától a kultúrától, vagyis attól, hogy egy adott szín milyen jelentéssel bír egy adott társadalmi mi liőben.

A színpszichológia azt vizsgálja, hogyan hatnak az emberre a színek. Az idevágó vizsgálatokból fakadó következtetések és ered mények igen jelentősnek bizonyultak, és tágabb szakmai körökben, tudományos eszmecserékben is gyakorta hivatkoznak rájuk (Nada rević, 2019).

A színek egyénre gyakorolt hatásáról szólva a következőket kell szem előtt tartani:

• a színek jelentése tudományos felismeréseken és evolúciós sajá tosságokon alapul

• az egyes színek specifikus jelentéssel bírhatnak (az egyén számára)

• a színek hatása azonnal érzékelhető

• a színek érzékelése automatikus értékelést is kivált a szemlélő egyénből

• a szín jelentése és hatása összefügg azzal, hogy milyen kontext usban kerül felhasználásra az adott szín (Whitfield és Wiltshire 1990; Bronzić 2017; idézi Nadarević, 2019).

Vörös szín

Szimbolikus jelentése: A vöröset elsősorban a vér és a tűz szí nének tartják, ezért az emberek leggyakrabban a figyelmeztetés, a veszély, az energia, a háború, a hatalom, az elszántság, a tiltás és az ellenőrzés képzetével társítják. Leginkább az életre, a szenvedélyre, a szerelemre, az érzelmekre, az érzékenységre és a hatalomra asz szociálunk róla (Nadarević, 2019; Delija, 2018), de jelképezi a harcias ságot, a hadviselést, a forradalmat, az agressziót, és az anarchiát is (Bilban, 2015; Nadarević, 2019). A történelem során számos forradal mi mozgalomnak vált jelképévé a vörös szín, mint például a francia forradalomnak, a Szovjetuniónak, a kommunizmusnak, de a náciz musnak is (Nadarević, 2019).

A vörös szín felgyorsítja az emberi anyagcserét és a légzést, ezen kívül emeli a vérnyomást is. Mivel a vér is vörös, ezt a színt gyak ran az agresszivitással, kapzsisággal és általában heves érzelmek kel hozzuk kapcsolatba (Delija, 2018). A vörös színt kedvelő egyének általában nyitottak, nagy az önbizalmuk, impulzívan és erőteljesen reagálnak, tele vannak érzelmekkel és szenvedéllyel, ami gyakran párosul heves szexuális késztetésekkel.

A vörös szín egészségre gyakorolt hatásai: növeli a pulzusz számot, gyorsítja a légzést, fokozza az izmok feszültségét, emeli a vérnyomást, serkenti az anyagcserét és stimulálja az idegrendszert (Bilban 2015:29; idézi Nadarević, 2019). A vörös szín érzelmileg is sti

muláló hatású, túlzott használata azonban akár agresszívvé is teheti az embereket. A vörös színhez általában az energia képzetét is társít juk. Pozitív, jótékony és melegítő hatása révén gyakran alkalmazzák infraterápiában is (Die Welt der Farben, n.d.; idézi Nadarević, 2019).

A vörös szín használata börtönkörnyezetben: ahogy az fenti ekből is láttuk, a vörös az emóciók színe, erősíti az egyén aktivitását és fokozza a reakciókészséget (Nadarević, 2019). Börtöntérben való használata éppen ezért nem javasolt, hiszen nagyon negatív hatás sal lehet a szemlélőre, azaz nemkívánatos negatív és agresszív re akciókat válthat ki belőle. A vöröset ebből kifolyólag leginkább csak fókuszpontként tanácsos használni; például egy sivárabb, monoton helyiség valamely kisebb részletének (a fal egy része vagy egy bú tordarab) vörösre festésével, de feltétlenül körültekintően megvá lasztva a felhasználandó árnyalatot (Nadarević, 2019).

Kék szín

Szimbolikus jelentése: a kék az ég, a tenger, a tisztaság, a sza badság, a nyugalom és a béke színe. Számos kultúrában a hűség, a bölcsesség, a bizalom, az értelem és a higgadtság szimbóluma (Delija, 2018). Enyhíti a stresszt és a feszültséget, nevetésre és vi dámságra ösztökél, fokozza a belső és külső béke, a harmónia és az elégedettség érzését (Nadarević, 2019), valamint nyugtat és ellazít (Die Welt der Farben. n.d.; idézi Nadarević 2019). Kiválthat ugyanak kor negatív asszociációkat is, mint például a melankólia, a kétség, az apátia vagy a depresszió.

A kék szín vizuálisan tágítja a teret, és békés, laza, pihentető légkört varázsol a helyiségbe (Bilban 2015: 30; idézi Nadarević 2019).

A kék szín egészségre gyakorolt hatásai: csökkenti a vérnyo mást és nyugtatja az idegrendszert. A sötétkék helyreállítja az al vásciklust, enyhíti a fájdalmat és pozitív hatással van a csontokra, elősegíti az összpontosítást, élénkíti a gondolkodást és a kreativitást (Bilban, 2015; idézi Nadarević 2019). A kék szín ellazítja az izmokat és oldja a testi feszültséget, a színterápiában pedig migrén, torokfájás, láz és hátfájás kezelésére használják (Die Welt der Farben. n.d.; idézi Nadarević 2019).

A kék szín használata börtönkörnyezetben: alapvetően pozitív hatású az egyénre, de körültekintően kell megválasztani felhaszná landó kék szín tónusát, valamint a kére festendő felület nagyságát - nagy mennyiségben ugyanis depresszióhoz is vezethet. A kék a hűséget és a bizalmat szimbolizálja (Nadarević, 2019). Érdekes, hogy a legtöbb országban a rendőri egyenruha kék színű, a fogvatartot tak ennélfogva nehezen viselik el a kék ruhás fiúkat. A kékre festett börtönhelyiségek azonban - főként ha a kék szín világosabb tónusai dominálnak bennük - nyugtató hatással vannak a börtönlakókra és csökkentik a szorongásukat (Nadarević, 2019).

Szimbolikus jelentése: a zöld alapvetően egy hideg szín, de mivel óriási mértékben van jelen a természetben (főként tavasszal), az életet, az ébredést, a vitalitást, a termékenységet, a toleranciát, az egészséget, a békét, az erőt, a harmóniát és a higgadságot jelképe zi (Delija 2018; Nadarević 2019). A zöld negatív arculata rosszindulat, irigység, félelem, szorongás, depresszió, kellemetlenség stb. formá jában manifesztálódik (Musil, 2002; idézi Nadarević 2019).

A zöld szín egészségre gyakorolt hatásai: a zöld szín rendkívüli mértékben képes megnyugtatni és ellazítani az egyént. Oldja a fe szültséget és az érzelmi szorongást, a perifériás véredények tágítá sával csökkenti a vérnyomást, szabályozza a véráramlást és serkenti az agyalapi mirigy működését. Ezenkívül ellazítja a mellkas izmait, így a légzés mélyebbé és nyugodtabbá válik. Ismeretes, hogy a szín terápiában a szívritmus és a túlzott veseműködés visszafogására, gyomorfekély és allergiák kezelésére, valamint az egyének pihen tetésére is használják.

A zöld szín használata börtönkörnyezetben: lazító, pihentető és harmonizáló hatású, hozzájárul az egyensúly, az önuralom és a harmónia megteremtéséhez. Ennélfogva rendkívül alkalmas börtön környezetben való alkalmazásra. Gyakran találkozunk vele kék szín nel kombinálva. Alkalmas börtönfalak festésére, ám leggyakrabban egyes falrészek védelmére használják, amikor is mosható, zsíros fes tékeket árnyalnak vele (Nadarević, 2019).

Sárga szín

Szimbolikus jelentése: a sárga melegítő hatású szín, serkenti a szellemi tevékenységet és energiával tölti fel az embert (Delija, 2018). A boldogság, bölcsesség, harmónia, szenvedély, szerelem, intellek tus, optimizmus, ragyogás és az öröm szimbóluma, ellenben képes irigységet, féltékenységet, undort, őszintétlenséget, árulást, gyáva ságot is gerjeszteni (Bonzić 2017; Nadarević, 2019). A napra emlé keztet, ezért optimizmussal és melegségérzettel tölti el az egyént (Bilban 2015; Nadarević, 2019). A tiszta sárga árnyalatok általában pozitívak, míg a sötétebb árnyalatok negatív képzeteket kelthetnek, mint például feltűnőség, túlzás, ingerlékenység, arrogancia, ellensé geskedés, féltékenység, irigység, árulás (Kovaĉev, 1997; Nadarević, 2019).

A sárga szín egészségre gyakorolt hatásai: erősíti az idegrend szert, növeli a derűlátást, energiát teremt az izmokban, serkenti a nyirokrendszert és tisztítja az emésztőrendszert (Bilban 2015; idézi Nadarević 2019).

A sárga szín használata börtönkörnyezetben: melegsége mi att a sárga vidámságra, optimizmusra, intellektuális aktivitásra ser kenti az egyént, túlzott használata azonban zavaróan hat. A sárga szín használata a szürke börtönkörnyezetben segít leküzdeni a tér monotóniáját - a melegség, vidámság és közelség érzetét keltve,

idővel viszont túltelítettséghez vezethet, ami szorongást okozhat az egyénekben (Nadarević, 2019). Körültekintően kell ezért használni.

Ibolya / lila szín

Szimbolikus jelentése: az ibolyát a hatalom színének tartják, mivel a múltban e szín használata a társadalom legrangosabb ré tegeihez kötődött. A képzelet és a spiritualitás foglamával társítják. Egyszerre van benne jelen a vörös szín energiája és a kék szín stabi lizáló jellege (Delija, 2018). Az ibolya szín nyugtató hatású; de meg felelően kell adagolni, mert egyébként túlzott magábafordulást vált hat ki az egyénből, vagy akár figyelemzavart is okozhat (Delija, 2018).

Az ibolya szín egészségre gyakorolt hatásai: köztudott, hogy az ibolya a spiritualitás színe. Befolyással van a a mentális egyen súlyra és az öntudatra. Mélypszichológiai problémák kezelésére is használják, mivel csökkenti a stressz-szintet és segít a mentális sta bilitás elérésében (Nadarević, 2019). Az intellektus színének is szo kás tartani: hozzájárul az agyműködés erősítéséhez, és enyhe mig rének kezelésére is jól használható. Kedvező élettani hatással van a szívre és a tüdőre, továbbá növeli a szervezet ellenállóképességét (Nadarević, 2019). A lila jótékony hatással van az idegrendszerre és az agyra, tisztítja és fertőtleníti a szervezetet, valamint visszaállítja az emésztőrendszer egyensúlyát (Nadarević, 2019).

Az ibolya szín használata börtönkörnyezetben: noha az ibolya kedvező hatással lehet az emberre, a börtönlakók alvóhelyiségeiben nem ajánlott a használata. Leginkább konzultálásra, pszichoterápiá ra és hasonló célokra szolgáló helyiségekben javasolt a használata, mert miszticizmusa okán segíti kidomborítani a terapeuta tekintélyét és kompetenciáját. Ilyen módon a terápiás helyiségek lilára festett falai pozitívan befolyásolhatják a börtönlakók és a terapeuták közötti kommunikációt a rehabilitációs munka során (Nadarević, 2019).

Narancssárga szín

Szimbolikus jelentése: egy rendkívül meleg színről van szó, amely a vörös és a sárga vegyítésével jön létre. Extrovertált színnek számít, melyet az élet, az öröm és a tevékeny cselekvés színének tartanak. A sárgához hasonlóan a narancssárga is a nap színére em lékeztet. Aktivitást, vitalitást, egyediséget, energiát, egészséget, közösség iránti nyitottságot szimbolizál (Bronzić, 2017; Nadarević, 2019). A narancssárga ugyanakkor az banalitással, az arroganciával és a harsánysággal is összefüggésbe hozható (Die Welt der Farben, n.d.; idézi Nadarević, 2019).

A narancssárga szín egészségre gyakorolt hatásai: A narancs sárga a biztonságot, a kényelmet és az érzelmi melegséget hangsú lyozza. Ez a szín képes feldobni a hangulatot azzal, hogy az elége dettség, az öröm és a közösségi elfogadottság érzését kelti bennünk (Nadarević, 2019). A kromoterápiában az immunrendszer erősítésére és az emésztés serkentésére használják (Die Welt der Farben, n.d.;

132

idézi Nadarević, 2019). Fiziológiai hatása a szív és a tüdő stimulálásá ban, a kényelem és az optimizmus elérésében nyilvánul meg.

A narancssárga szín használata börtönkörnyezetben: a sárgá hoz hasonlóan a narancssárga is alkalmas olyan helyiségekbe, ahol a fogvatartottak aránylag sok időt töltenek a nap folyamán (Nada rević, 2019), mint például közösségi és szabadidős célú helyiségek, kikapcsolódásra szánt terek.

Rózsaszín

Szimbolikus jelentése: noha a vörös szín vibrálás nélküli vál tozatának számít, leggyakrabban a szerelemmel, a romantikával és a barátsággal hozzák összefüggésbe (Bilban 2015; idézi Nadarević, 2019).

A rózsaszín egészségre gyakorolt hatásai: a szeretet érzésé vel, melegséggel és biztonságérzettel tölti el a szemlélőt.

A rózsaszín használata börtönkörnyezetben: a rózsaszín alkal mas alvásra használt helyiségek díszítésére, egy idő után azonban taszítólag hathat, mert túltelíti és agresszióra készteti az egyént. Bör tönkörnyezetben a rózsaszín szimbolikája különösen problematikus lehet, mert a fogvatartottak körében már a homoszexualitásra való legkisebb utalás is heves reakciókat eredményezhet.

Az Egyesült Államok, Svájc, Németország, Lengyelország, Ausztria és Nagy-Britannia számos börtönének celláiban a rózsa színnek egy sajátos, ún. Baker-Miller-rózsaszín árnyalatát alkalmazták az egyes térfelületeken. A rózsaszínnek egyedi árnyalatáról van szó, amelyről az nézet terjedt el, hogy visszafogja az agresszív, dühös és ellenséges viselkedést. Svájcban a rendőrörsök 20%-ában van lega lább egy olyan cella, melynek falait a rózsaszínnek éppen erre az ár nyalatára festették. Noha tudományosan nem nyert igazolást, mégis elterjedt az a nézet, hogy a rózsaszín nyugtatólag hat az egyénre. Mindemellett azonban ez a szín is képes negatívan hatni a börtön lakókra – amennyiben úgy érzik, hogy a hagyományosan nőiesnek számító rózsaszín enteriőr még inkább elnyomja férfiasságukat. Ez márpedig fokozhatja az agresszióhajlamot a börtönlakók körében.

Barna szín

Szimbolikus jelentése: A barna a földet, a meleget, az őszt, az alázatot, az anyagi valóságot és az anyaságot képviseli (Nadarević, 2019). Kifejezetten stabil és komoly színnek számít, de nagyon jól használható fekete szín helyett olyan terekben vagy alkalmakkor, ahol és amikor ez utóbbi túlzottan intenzíven hatna (Delija, 2018). Az emberekre zömmel nyugtató hatással van a barna szín, hiszen na gyon hozzá vagyunk szokva – lévén hogy a természetes környeze tünk legdominánsabb színei éppen a barna és a zöld (Bilban, 2015; idézi Nadarević, 2019).

A barna egészségre gyakorolt hatásai: A barna halványabb ár nyalati fizikailag kedvezően hatnak az egészségesség-érzetünkre és

a hangulatunkra, biztonságot és melegséget sugallnak (Nadarević, 2019).

A barna használata börtönkörnyezetben: Fegyházakban a barnát leggyakrabban a padlófelületeken és bútorkárpit-felületeken használják, mert melegséget és egyfajta intimitást sugároz. A barná ra festett terekben azonban nem árt helyenként valamilyen meleg színű fókuszpontot kialakítani, amely megtöri a belső tér homályát és a fogvatartottak bezártságérzetét (Nadarević, 2019).

Fekete szín

A fekete valójában nem szín, a fekete tárgyak ugyanis elnye lik a látható spektrum összes színét, és egyiket sem tükrözik vissza (Nadarević, 2019).

Szimbolikus jelentése: A fekete az erő, a kifinomultság, a for malitás, a komolyság, a magány, a rejtély, a félelem, a gonoszság, a bánat, a lelkiismeret-furdalás, az üresség színe, és jobbára az eleg anciával, a progresszivitással, a gyásszal, továbbá a temetés, a go noszság, a bűn, a sötétség és a félelem képzetével társítjuk (Nada rević, 2019).

A fekete egészségre gyakorolt hatásai: A fekete fiziológiás ha tással van a gyász lelki folyamatára és a nyomasztó hangulatokra, a terápiás folyamatokban pedig önbizalmat növelő hatást tulajdoníta nak neki (Nadarević, 2019).

A fekete használata börtönkörnyezetben: A börtönökben a fekete a tekintély képzetéhez kapcsolódik - köztudott, hogy a kü lönleges rendőri alakulatok tagjai is fekete egyenruhát hordanak. A feketét fegyházi környezetben nem lehet használni: alkalmazása legjobb esetben is csupán az irodabútorokra korlátozódhat (Nada rević, 2019).

Szürke szín

Szimbolikus jelentése: A szürke leginkább a kreativitással és az inspirációval társítható. Könnyen kombinálható más színekkel, ezért előszeretettel alkalmazzák a vizuális megjelenítésben. Az exkluzivi tás benyomását kelti a szemlélőben, emellett a pedig a gyakorlati érzék, az időtlenség és a szolidaritás, valamint a homályosság, je lentéktelenség és érzéketlenség attribútumát jelképezi (Delija, 2018; Nadarević, 2019).

A szürke használata börtönkörnyezetben: A szürke a fegyhá zak legdominánsabb színe, egyben a beton színe is, így elmondható, hogy nincs más környezet, amely jobban illene ehhez a színhez, mint a börtöntér.

Fehér szín

A fehér a összes többi szín keverékéből jön létre.

Szimbolikus jelentése: a tisztaságot, az ártatlanságot, a sza badságot, a fényt, a szentséget, az egyszerűséget jelképezi, más részt a hidegségnek, a törékenységnek és az elszigeteltségnek is szimbóluma. A béke és a megbékélés, a pihenés, a csend, a tisz taság, az egyszerűség, az új kezdetek és a semlegesség képzete társítható hozzá (Bilbon, 2015; idézi Nadarević, 2019). A fehér falú, bútozat nélküli szobák üresnek és elhagyatottnak tűnnek. A börtö nökben és a kórházakban ez a szín jelenik meg a legtöbb felületen: a falakon, az ágyneműn, terítőkön, stb. A formalitásra és a komoly ságra, továbbá a sterilségre, tisztaságra, harmóniára és rendre utal (Nadarević, 2019).

A fenti színértelmezések csak néhány a sok lehetséges közül, és ez a lista nem is tartalmazza kimerítően minden egyes szín átfo gó elemzését. Áttekintésünk azt célozza, hogy rámutassunk a színek kérdéskörének összetettségére és az olyan típusú kutatások szüksé gességére, amelyek a különféle színek börtönterekben és más spe cifikus helyeken (például kórházakban) való használatát tárgyalják.

Milyenre fessük a börtönhelyiségeket

Szokásos napi tevékenységeink otthonunk különböző teriben, helyiségeiben zajlanak. Az egyik helyiségben étkezünk, a másikat zömmel alvásra használjuk, megint másutt pedig szabadidős tevé kenységet folytatunk, és ennek megfelelően alakítjuk ki, illetve de koráljuk lakóterünk egyes helyiségeit. A falak, a bútorok és a pad ló színével komfortérzetet tudunk kelteni a szobában. A nappali, a konyha és az étkező falait általában valamilyen meleg szín borítja, míg a hálószobákban tipikusabb a hideg színek (kék, lila, zöld) hasz nálata. A vörös elsősorban a konyhai bútorelemeken és más részle teken szokott megjelenni (Nadarević, 2019), falak festésére azonban nem használatos.

A börtönök esetében azonban teljesen más a helyzet. A börtö nök totális intézmények, ahol valamennyi napi tevékenység zömmel ugyanabban a helyiségben zajlik – leginkább fehérre és szürkére festett falak között.

A börtön belső tereinek kialakítása számos tényezőtől függ. Egy azonban biztos: a szabadságuktól való megfosztottság ellenére az embereknek szükségük van arra, hogy színek vegyék körül őket. A börtönök falainak színkialakítása hovatovább a terápia egy diszkrét formája is (O’Brain, 2003; Nadarević, 2019). A börtönbüntetés letölté sének deklarált céljaiból és az e célok megvalósulását érintő korlá tozásokból kiindulva megfogalmazhatunk néhány általános szabályt a börtönhelyiségek belső kialakítására vonatkozóan:

1. Bejárati rész: Ez a legelső tér, amellyel szembetalálja magát a büntetése letöltését megkezdő egyén. Hatalmas és masszív fémajtók, szögesdrót, rácsok jellemzik ezt a teret, melyek félel met, bizonytalanságérzetet és szorongást keltenek az ide be lépőben. Mindezen érzések enyhítése érdekében nem árt, ha

van egy olyan hely a fogadóhelyiségben, ahol a az elítéltek le tudnak ülni, amíg a bejutásra várnak, illetve ahol le tudják ten ni a holmijukat. Célszerű egy asztalka elhelyezése is ebben a térben, amin újságokat és az intézménnynel kapcsolatos szó rólapokat lehet kikészíteni az itt várakozók részére (Nadarević, 2019). A bútorzatot illetően állhat itt egy élénkebb színű kanapé, a falakat pedig lehetőség szerint világosabb színekre ajánlott festeni. A csak átjárásra szolgáló termeknél, amelykben nem sok időt töltenek az egyének, a tájékozódás megkönnyítése ér dekében érdemes élénk falszíneket használni, ebben az eset ben a bútorok lehetőleg világosabb színűek legyenek (Nadare vić, 2019).

Ezek a termek különféle, a hely jellegéhez illeszkedő festmé nyekkel, vagy éppen a börtönlakók készítette kézműves tár gyakkal, valamint növényekkel és virágokkal dekorálhatók.

2. Társalgó: Egy többfunkciós közösségi térről van szó, amely a társalgó funkcióján túl terápiás foglalkozások és börtönla kóknak szervezett kreatív műhelyek színhelye is. Többfunkciós jellegéből fakadóan pihentető, laza hangulatot kell sugároznia, ezért itt a falakat tanácsos zöldre és kékre festeni, az erős színek használata viszont kerülendő (Nadarević, 2019).

3. Hálóhelyiségek: egy-, két- vagy háromágyasak lehetnek. A falak festéséhez világosabb pasztell árnyalatokat, melegséget és intimitást sugárzó színeket célszerű választani. Kerülni kell a fehéret, mivel az a természettől való elidegenedést és intéz ményességet tükröz. A textildekorokon (függönyökön) érdemes világosabb – pasztellzöld, kék és narancssárga – színeket, va lamint kockás és csíkos mintázatot használni. A vöröset kerülni kell. A padló felülete legyen sima, de ne fényes, könnyen tisz títható, és nyelje el a léptek zaját - noha szőnyegeket itt nem ajánlatos elhelyezni. A padló színe lehetőleg ellentétes legyen a falak színével (Nadarević, 2019).

A börtönben - főként a szobákban (cellákban) és a közös he lyiségekben - a fénynek természetes forrásból kell származnia (nappali fény). A természetes fény erős biológiai hatással bíró alapvető stimuláló tényező. Ennek megfelelően a jól megter vezett világítás, legyen az természetes vagy mesterséges, je lentős hatással van a különböző létfontosságú testi funkciókra, pszichológiai és élettani reakciókra. Mesterséges fény esetében a fény lehetőleg ne legyen éles, és ne vessen erős árnyékokat. Homogénnek és egyenletesnek kellene lennie, a világítótest nek nem volna szabad „hunyorognia”, színében pedig a termé szetes fényhez kellene közelítenie (Nadarević, 2019).

4. Egészségügyi, foglalkoztató- és kezelőhelyiségek: Ezeknek a tereknek melegséget és kreativitást kell sugározniuk, mert itt zajlanak a terápiás tevékenységek. Az egész helyiségnek pi

hentető és meghitt légkört kell árasztania, ami elősegíti a bör tönlakókkal való eredményes munkát. A zöld és az ibolya hasz nálata nagyon is javasolt ezekben a helyiségekben, csak úgy, mint általában bármilyen pasztell árnyalaté (Nadarević, 2019).

Összegzés:

Ebben a fejezetben a színek környezetünk érzékelésében be töltött rendkívül fontos szerepét mutattuk be, valamint körbejártuk, hogy milyen módon hatnak a színek a börtönlakók közérzetére. A szí neknek mindig is megvoltak a maguk szimbolikus jelentései, melyek az adott színű tárgyak iránti egyéni érzésekből fakadnak. Léteznek azonban bizonyos állandósult sémák is a színek kollektív megélésé vel kapcsolatban – például börtönökben elsősorban a világos színek ajánlottak, ezen belül is főleg a zöld és a kék árnyalatok, mert az emberek megnyugtatónak és serkentőnek érzik őket, ezen kívül a biztonság és az összetartozás érzését keltik a szemlélőben (Nadare vić, 2019). A sárga szín használata szintén nagyon ajánlott a börtönte rekben, a fogvatartottak ugyanis leggyakrabban vidámnak, optimis tának és melegséget sugárzónak tartják. Köztudott, hogy a börtönök merev kinézetű nyilvános terek, ám a ridegség és sivárság ellenére is egyfajta otthonként élik meg az életük hosszabb vagy rövidebb részét ott töltő fogvatartottak. És hasonlóan ahhoz, ahogyan mi ma gunk is óvjuk a saját otthonunkat, a börtönlakók gyakran épp így vé delmezik a maguk börtöntereit. Az élettér védelme ugyanis abból a - minden élőlényre jellemző - biológiai igényéből fakad, hogy le gyen egy konkrét helyünk, amelyet a sajátunknak tudhatunk, még akkor is, ha a börtönlakók számára egy-egy tér kevésbé bizonyul ál landónak, hiszen gyakran helyezik át őket egyik cellából a másikba (Nadarević, 2019), ami megnöveli bizonytalanságérzetüket, valamint a kötődés és az azonosulás hiányához is vezethet.

A fogvatartottak rendkívüli módon képesek ragaszkodni az in tim terükhöz, érzékenyek rá, bizonyos értelemben ez az egyetlen dolog, amijük van egy adott időszakban. Éppen ezért gyakran előfor dul, hogy nem engednek hozzáférni másokat ehhez a térhez, példá ul nem engedik meg a börtöntársaknak, hogy leüljenek az ágyukra. Nadarević (2019) kiemeli, hogy ez utóbbi többek között a homosze xualitástól való félelmükből is fakad.

A börtönök festésének elgondolása tehát egy rendkívül össze tett feladat, amely során számos tényezőt és fontos információt kell figyelembe venni, továbbá ezeket szem előtt tartva kiválasztani a színek és az árnyalatok legmegfelelőbb kombinációját. Mindez nem csak az egyénre, hanem a teljes börtönpopulációra is pozitív hatást fog gyakorolni.

Bilban, M. (2015). Lastnosti barv. Delo in varnost, letnik 60, šte vilka 2, str. 27-34. URN:NBN:SI:DOC-1V4IQ2GD from http://www. dlib.si

Delija, A. (2018). Utjecaj boje na psihologiju potrošača. University of Zagreb. Faculty of Graphic Arts. Thesis.

Die Welt der farben – Farben und ihre Bedeutung, (n.d.). Welt der Farben. Lichtkreis.at. Available at: https://www.lichtkreis.at/ wissenswelten/welt-der-farben/.

Hammond, C. (2015 April 6th). Do colours really warp our behavior? BBC. https://www.bbc.com/future/artic le/20150402-do-colours-really-change-our-mood

Jacobs, B. (2009). Connecting via color. Journal of Architectual Voating, june-februar, 8-15.

Klamp, I. (2015). Psihološko značenje boja. Sveučilište sjever. Thesis.

Kovaĉev, A.N. (1997). Govorica barv. Ljubljana: Prešernova druţ ba, Vrba, d.o.o.

Lovgren, B. (1996). Color Your World: How Colors Affect Work place Productivity. Business Mexico, 6 (February), 20–22.

Musil, B. (2002). Barva kot vtis in izraz: Priljubljenost, simbolizem in semantiĉni prostor barv. Anthropos, 2002, 1/3, 19-40.

Nadarević, D. (2019). Kako zidovi „govore“. Utjecaj prostora na komunikaciju zatvorenika. Centar modernih znanja Banja Luka. Markos.

Šefčić, M. (2018). Rehumanizacija i reestetizacija bolničkoga prostora - primjer likovnoga rješenja jednoga bolničkoga odjela. Academy of Fine Arts in Zagreb. PhD thesis.

Škrbina, D. (2013). Art terapija i kreativnost. Zagreb: VEBLE com merce.

Whitfield, T.W. & Wiltshire, T.J. (1990). Color Psychology: A Criti cal Review. Genetic, Social & General Psychology Monographs, 116(4), 385-411.

Zjakić, I. & Milković, M. (2010). Psihologija boja. Varaždin: Veleuči lište, 2010.

MŰVÉSZET ÉS TERÁPIA

PETER VAN OLMEN

MŰVÉSZET ÉS TERÁPIA

Peter van Olmen

Az ember mindig is felhasználta a zenét, a költészetet, a táncot, a drámát, az irodalmat és a képzőművészetet arra, hogy feltárja és kife jezze, szimbólumokká rendezze azt, amit szavakkal nem lehet kifejezni (Keyes, Margaret Frings, 1975).

Absztrakt

A művészetterápia és az outsider art (kívülálló művészet) ere detének rövid ismertetésével, terapeutákkal, rajztanárokkal készített interjúkkal és különféle művészeti projektek példáinak ismerteté sével jelen cikkünk célja felkelteni az érdeklődést a fogvatartottak személyiségfejlődését bármilyen módon elősegítő programok iránt.

Kulcsszavak: nem formális tanulás, visszailleszkedés a társadalom ba, attitűdök és készségek, művészetterápia és outsider art, jó gya korlatok

Bevezető

A kreatív terápia születése

Az outsider art rövid történetén végigtekintve azt látjuk, hogy a művészetet fokozatosan a terápia gyakorlati formájaként kezdik alkalmazni, különösen a háború utáni Európában, ahol a kreatív mű helyek és a művészetterápia különböző formái elsőként indultak fejlődésnek. Dr. Plokker (1907-1976) foglalkoztatási terápiájától Leo Navratil (1921-2006) feladatterápiájának, valamint Freud és Jung pszichoanalízisének egyidejű megjelenéséig a vizuális kreatív terá pia egyre határozottabb formákat öltött.

Az 1950-es évektől kezdve Franciaországban a pszichopatoló giai művészetről szóló nemzetközi kiállítások nyomán a művészette rápia hivatalos státuszt nyert. A közhasználatúvá vált művészetterápia kifejezést Adrian Hill (1895-1977) brit művészetoktató és terapeuta vezette be Művészet a betegségek ellen című könyvének megjele nését követően. Célja a művészetterápia intézményesítése és széles körű meghonosítása volt. Az 1960-as években a művészetterápia egyre több pszichiátriai intézményben került bevezetésre, és főként pszichiáterek, pszichológusok, ápolók és foglalkoztató terapeuták alkalmazták munkájukban, mielőtt megindult volna a kreatív terape uták képzése. Ettől kezdve egyre nagyobb polgárjogot nyert az a fel

fogás, hogy a művészet terápiás dimenziókkal is rendelkezik, és nem kizárólagosan csak esztétikai szempontból vizsgálható.

Az 1970-es évek végén a művészetterápia területén kialakult az igény az új diszciplína tudományos alapokon való körülírására is. A szakterület tevékenyen kereste a maga identitását és annak módját, hogy valódi terápiás diszciplínaként kezdjék számba ven ni. A tudományos alapok kérdése nem maradt megválaszolatlanul. A művészetterápia elsősorban a művészettel, a tudománnyal, az egészséggel és az oktatással kereste a kapcsolatot, időközben pe dig szerteágazó interdiszciplináris kezelési formává fejlődött.

A művészetterápia (art therapy) a kreatív terápia (creative therapy) angol megfelelője

A művészetterápia vizuális terápiaként is fordítható, ami a kez deti időkben volt jellemző gyakorlat, de ma már a vizuális terápia, a zeneterápia, a drámaterápia és a tánc- és mozgásterápia gyűjtőfo galmaként is elterjedt.

1. Vizuális terápia

A vizuális munka során a terápiában résztvevő egyén különféle anyagok (rajzanyag, festék, agyag, papír stb.) segítségével felszaba díthatja és kifejezheti ki nem mondott élményeit, elfojtott érzelmeit, konfliktusait. A művészetterapeutának nem kell feltétlenül magá nak is művésznek lennie. A művészek munkáikban saját művészi látásmódjuk által fejeznek ki magukból dolgokat - egyedi és rájuk jellemző technikákat alkalmazva. A terápiás környezetben a szemé lyes szempont az első, a felhasznált anyagokhoz való meglehetősen tárgyilagos, objektív hozzáállással. A művészetterapeuta sokolda lúsága elengedhetetlen feltétele a hatékony terápiás munkának. El kell tudnia sajátítani a különféle technikákat és anyagismeretet, és ezeket módszeresen közvetíteni kell tudni a kliensek vagy betegek felé. Ennek a munkamódszernek az a nagy előnye, hogy vizuális ki fejezési alternatívát kínál a nehezen megfogalmazható gondolatok és érzések számára.

Az ember mindig is felhasználta a zenét, a költészetet, a táncot, a drámát, az irodalmat és a képzőművészetet arra, hogy feltárja és kife jezze, szimbólumokká rendezze azt, amit szavakkal nem lehet kifejezni (Keyes, Margaret Frings, 1975).

2. Tánc- és mozgásterápia

A tánc- és mozgásterápiában az érzések, érzelmek kifejezése a test mozgásán keresztül valósul meg. A tánc és a mozgás által a te rápiás foglalkozáson résztvevők megtapasztalhatják a test és a lélek egységét. A test egy hangszerhez hasonlít, a tánc pedig a szemé lyiség integrációját és növekedését elősegítő folyamat. Természete sen mindennek fontos alappillére a non-verbális kommunikáció és annak értelmezni tudása. A mozgás és a testtartás adekvát módon képesek kifejezni a nyelvileg nem verbalizálható érzéseket.

3. Drámaterápia

A drámaterápia segít a saját személyiségünk és érzéseink, vala mint mások érzelmeinek megfelelő kifejezésében. Színházi technikákon keresztül, mint például az improvizáció, a szociodráma, a dráma, a történetmesélés, a fantasy-játék, a bábjáték és hasonlók – elsősorban a másokkal való kapcsolat ösztönzését helyezik középpontba. A drámaterápia nagy hangsúlyt fektet az érzelmi és verbális képességekre, az emberek közötti interakciókat pedig játékhelyzeteken át dolgozza fel.

A drámaterápiás foglalkozáson résztvevők távolról is szem lélhetik saját helyzetüket, és saját életükből merített történeteket al kothatnak újra. Ez gyakran annak a feldolgozását is jelenti, milyenfaj ta szerepekben jelennek meg az emberek a környezetük irányában.

4. Zeneterápia

A résztvevőkkel kapcsolatban a zeneterápia változást, fejlődést és elfogadást hoz társadalmi, érzelmi, kognitív és fizikai síkon. Lehet perceptív (zenehallgatás) vagy aktív (zenés). Ennél a terápiatípusnál a ritmust, tempót, dallamot és harmóniát próbáljuk összekötni a bel ső érzésekkel. Ilyen módon asszociációk jönnek létre a zene és az érzések között, miközben aktiváljuk a testet, és egy stresszmentes, kevésbé szorongó állapotba próbáljuk juttatni.

Mi a művészet szerepe terápiás kontextusban?

Massoumeh Farokhi (2011) szerint a művészet pszichoterápiás eszköz a nevelési és pszichológiai problémák megoldására. A mű vészet tele van élményekkel és érzelmekkel, így kreatív terápiás kör nyezetben jól használható médiumként az emberi pszichébe való mélyebb betekintés végett. A művészet másrészt kommunikációs eszköz is lehet abban az értelemben, hogy problémákat, érzelme ket, belső konfliktusokat nem verbális módon tud levezetni. A vi zuális segédeszközök segítségével olyan gondolatokat, érzéseket fejezhetünk ki, amelyeket jóval nehezebb lenne szavakba önteni. Az adott művészi termék médiumként működik a terapeuta és a te rápián résztvevő egyén közötti verbális interakció létrehozásában. A legfőbb cél az, hogy az ember betekintést nyerjen egyéni problé máiba, valamint hogy a kreatív terapeuta irányításával tudatosításra és pozitív változásra törekedjen.

Milyen mértékben járulhat hozzá a művészetterápia és az art brut a fogvatartottak jólétéhez, és milyen mértékben képez het hidat a társadalom felé?

Két volt bűnelkövetőt arról kérdeztek, mennyire volt fontos szá mukra a művészeti alkotómunka a reintegrációs folyamatuk során. Válaszaik a következők voltak:

Willy: – Művészet nélkül most halott lennék. A művészetnek kö szönhetően újra megtaláltam a helyemet a társadalomban. Megmu

tathatom a társadalomnak a világról alkotott nézetemet, a közösség pedig kifejezheti a munkáim iránti elismerését. Nemrég eladtam egy művet egy kulturális dolgozónak. Gyönyörűen volt bekeretezve, és a házon belül kiemelt helyre tették. Később pedig vacsorameghívást is kaptam a családtól. Ennek a megbecsülésnek a megtapasztalása oxi gént volt számomra.

Gust: - Számomra is létfontosságú a művészet. Jó érzés megbe csültnek lenni. Minden műalkotásom annak a jele, hogy talpra álltam. Megint építek valamit. Korábban fotós voltam, most fotóművész va gyok. Szeretem használni ezt a státuszt, mert egyértelműen kifejezi, hogy alkotok valamit.

Azok az elítéltek, akik nem rendelkeznek hivatalos művészeti képzettséggel (és akiket nem kontamináltak a tudományos elméle tek és a társadalmi elvárások), de a börtönkörnyezetben tartózkodva érzéseikre reagálva alkotni kezdenek, létrehozzák idővel a saját mű vészetüket. Ez az autodidakta módon generálódó művészet lehető séget teremt saját stílusuk kifejlesztésére, aminek csak egyéni fan táziájuk szab határt. Az így kialakuló alkotói formát outsider art-nak vagy art brutnak nevezik. Teret ad a foglyoknak arra, hogy képzelet ben, gondolatban és fantáziájuk által kilépjenek szűk, elzárt környe zetükön túli világokba, ami a társadalommal való sajátos imaginárius kapcsolatba lépésként is értelmezhető.

Akik a legtöbbet tették az outsider art leírására és gyűjtésére

Jean Dubuffet 1949-ben alkotta meg az art brut kifejezést, amely a tiszta, kulturális hatásoktól mentes művészetet jelenti. Meg határozása így hangzik: (Az art brut elnevezés alatt) azokat a művé szi-kultúrális hatást nélkülülöző egyének által készített alkotásokat értjük, amelyek létrejöttében az utánzás – az értelmiségiekkkel ellen tétben – csak minimálisan vagy egyáltalán nem játszik szerepet, így készítőik mindent (témát, anyagválasztást, ritmust, írásmódokat, stb.) saját belsőjükből merítenek, és nem igazodak sem a klasszikus, sem a divatos művészet sémáihoz.

Roger Cardinal brit művészettörténész 1972-ben alkotta meg az outsider art (kívülálló művészet) kifejezést. A kifejezés tágabb, mint az „art brut” megjelölés. A kívülálló művészet a hivatalos művészet világán kívül élő és alkotó egyénekre vonatkozik, például pszichiát riai betegekre, értelmi fogyatékosokra, börtönlakókra, drogfogyasz tókra, hajléktalanokra és idősekre. Tagadja, hogy az emberek lelki állapotuktól, társadalmi hovatartozásuktól függetlenül mentesek lehetnek a külső befolyástól. Cardinal ellenezte azt a felfogást, hogy csak az tekinthető művészetnek, amit a múzeumok, kiállítótermek, galériák és műkritikusok annak tartanak. Az emberek úgymond azon a művészetfelfogáson szocalizálódtak és olyan prekoncepcióik van nak a művészetről, hogy annak alapvető jegye a kultúrákon és kor szakokon való átívelés. Cardinal a hamisítatlan, valódi, őszinte, ere deti kifejezést kéri számon a művészeten.

Ahogy fentebb emelítettük, a művészet nemcsak terápiás esz

köz a szorongás és az érzelmek felismerésére és kezelésére, hanem alapvető szerepet játszhat a fogvatartottak életében a börtönidő ér telmes tevékenységekkel való kitöltésére. A művészettel való fogla latoskodás bármilyen formában is történjen, terápiás hatással van az egyénre.

Művészeti nevelés és művészetterápia a JJI Lelystad börtönben

A JJI Lelystad ifjúsági börtön 2004-es megnyitása óta nem kis kihívást jelent a vezetés számára, hogy a kifejezetten heterogén ösz szetételű ifjusági csoportok számára adekvát oktatási programokat dolgozzanak ki és vezessenek be. A meglehetősen nagy életkorbeli, műveltségbeli és iskolázottságbeli különbségek komoly akadálynak bizonyultak arra nézve, hogy az ország hivatalos oktatási rendsze réhez és tanterveihez illeszkedő belső tanterveket dolgozzanak ki a büntetésüket töltő fiatalok számára. Eleinte ez elég kilátástalan vál lalkozásnak tűnt.

A megoldást a személyre szabott oktatás és egyéni nevelési programok kialakítása jelentette, amelyek lehetőség szerint illesz kedni próbáltak a börtönön kívüli rendszeres oktatási programokhoz és tantervekhez. Az első években úgy tűnt, hogy működni fog a rend szer, de hamarosan kiderült, hogy a módszer alkalmazása során a ta nulók egyes speciális készségeiket kevésbé hatékonyan fejlesztet ték ki. A személyre szabott oktatási tervek keretében a tanulók csak kisebb mértékben tudták a nem formális készségeiket kifejleszteni, noha számukra az ilyen típusú készségek megléte épphogy nagyon fontos lenne – sőt, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megtalálják a visz szautat a civil társadalomba. Előfordulhat, hogy egy diák kiváló he

Egy fogvatartott alkotása. (2015). [Festmény]. JJI Lelystad börtön, Hollandia. Fotó: Peter van Olmen

gesztői képesítést szerez a börtönideje alatt, de ha nem tanulta meg a pontosságot, az együttműködést, a munkaszabályok betartását, és nem tanult meg figyelni és megfelelően kommunikálni, stb., akkor a mégoly kitűnő hegesztői végzettsége aligha fog tudni hasznosulni –számára is és a tágabb közösség számára is.

Pont ezért lesz nagyon fontos eleme a fiatalkorúak edukációjá nak a közösségi ráhangolás. Nevezetesen az, hogy megadják nekik azt a hozzáállásbeli tudást, és segítsenek kialakítani bennük bizo nyos készségeket, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy újra beta gozódjanak a társadalomba. Ennek az egyensúlynak a helyreállítása érdekében a fegyház úgy alakította át az oktatási programot, hogy nagyobb teret biztosítson a nem formális tanulásnak - például kü lönféle művészeti tevékenységeken keresztül.

Az intézményben a már meglévő, terapeuták által vezetett művészetterápiás foglalkozások mellett olyan műhelyeket kezdtek kialakítani, amelyekben a zene, a vizuális művészetek és a dráma játék-elemek nagyobb szerepet kaptak a nem formális készségek kialakításában.

Interjú egy kreatív terapeutával és egy tanárral

A következő interjú a lelystadi fiatalkorúak fogvatartási központ jában készült, ahol 15 és 26 év közötti fiatalok töltik büntetésüket, akik úgynevezett PIJ protokolban (fiatalkorúak igazságügyi pszichi átriai kezelésében) részesülnek. Éppen ezért a szóbanforgó intéz ményben a terápiás tevékenységek széles körével találkozunk. Az intézmény 2004-es megnyitása óta a tíz éve a fiatalokkal dolgozó vizuális terapeuta és fiatalokat felügyelő (de nem terapeutaként dolgozó) rajztanár több kreatív műhelyben is részt vesznek. Az inter júkból kivilágott, mennyi közös elem és átfedés volt a kettejük által vezetett tevékenységek és az előirányzott célkitűzések között.

Mind a terapeuta, mind a kreatív tevékenységek felügyelője művészeti elemeket használ annak érdekésben, hogy tudatosítsa a fogvatartottakban, hogy milyen negatív kagylóhéjban vannak lehor gonyozva. Sok fiatal bűnelkövetőnek nagyon negatív az énképe, szá mos kudarcot éltek át, kirekesztettnek, értéktelennek érzik magukat, és gyakran voltak traumatikus élményeik. Egyik intézményből a má sikba helyezték át őket, néhányuknak több mint húsz felügyelővel és gyakornokkal is volt dolga, és ennek következtében elvesztették a rendszer és az emberek iránti bizalmukat. Így a terapeuta és kreatív tanácsadó feladata az, hogy kreatív formák és anyagok segítségével igyekezzenek újra önbizalmat önteni a fiatalokba, kialakítani bennük az önmagukra való büszkeség érzését, és elérni, hogy képessé vál janak érzékelni a környzetükből feléjük irányuló megbecsülést is. A művészet – azzal, hogy büszkeségre okot adó tevékenységet bizto sít a fiataloknak - nemcsak az önbizalom kiépítésére ad lehetősé get, hanem más képességek továbbfejlesztésére is, mint például az együttműködési készség, a megfelelő kommunikáció, vagy éppen saját közösségi szerepük tudatosítása.

A szóbanforgó terápiás keretben mégis nem kis kihívást jelent het a terapeuták számára az, hogy a fogvatartottak eleinte olykor vo nakodnak bekapcsolódni bizonyos terápiás foglalkozási formákba, és ezen az idegenkedésen át kell őket segíteni. Másrészt a fogvatartott fiataloknak bizonyos kötelezettségeik is vannak (többük ezzel nincs is kibékülve) a terápiás műhelyeken való részvételre: ha elutasítják a foglalkoztatást, az kihat a büntetésük időtartamára. Ezt a fajta ellen állást a terapeuták részben a műhelyeknek a fogvatartottak számára való ismeretlen voltával magyarázzák. Legtöbbjük ugyanis korábban nem foglalatoskodott olyan dolgokkal, amelyek során szembesül hettek volna érzelmeikkel és érzéseikkel. Félnek a kudarctól, nem ismerik a műhelyeken használt anyagokat, és gyakran csupán két véglet határozza meg viselkedésüket: az ELÉGEDETTSÉG és a DÜH.

Emellett a terápiás személyzetnek foglalkoznia kell egy olyan célcsoportokkal is, ahol a művészetet lelkiállapotok kifejezésére használják. Gondoljunk például a rap-zenére, a cellák falain olvas ható művészi megnyilvánulásokra, börtönversekre, stb. Az ezzel a célcsoporttal való interakció általában véve konstruktívabb, és jó lehetőséget kínál a zárkózottabb egyéniségű fiatalok megszólítá sára is. A fiatalok megközelítésének egy másik kreatív tevékenységi formája a változatos anyaghasználat. A szappankő kalapáccsal való aprítása például egészen más élményben és érzékelésben részesíti a fiatal elítélteket, mint például az agyagszerű puha massza gyúrá sa. Megint másféle élményt nyújt a zenélés során való érzelemkife jezés, szemben például az intuitív festészet általi érzéskifejezéssel. Egy dolog azonban világos a terapeuták számára: az aktívan tevé kenykedő fogvatartottal sokkal jobban lehet komunikálni, könnyebb őket szóra bírni.

Egy példa: az egyik rendkívül zárkózott fogvatartottal nehezen lehetett beszélgetni, a kérdésekre csak felületes válaszokat adott, ritkán nyilvánította ki érzéseit, stb. Az illetőnek megmutatták a 17. századi holland festőművész, Jan Steen egyik festményét és elme sélték neki a festmény mögött húzódó történetet – mire a fogvatar tott maga is festett egy házat, majd sorban többet is. A házak sorából végül falu lett, ahol múltjának fontos figuráit/családjait helyezte el, majd maga is történetmesélésbe kezdett. Az egyik háznak szemet rajzolt, erről kiderült, hogy a nagymama háza. Kiskorában ugyanis állandóan azt érezte, hogy a nagymamája szemmel tartja, és nem is kapott tőle túl sok dicséretet, viszont kapcsolatuk a szereteten és egyfajta bizalmon alapult. Miután büszkén megmutatta a nagyma mának a faluábrázolást, a beszélgetés a nagymama házán levő sze mekre terelődött. Kettejük párbeszéde sok addigi bizalmatlanságot oldott fel mind a nagymama, mind a fogvatartott részéről, ugyanak kor lehetőséget adott a terapeutának is arra, hogy átlépjen a követ kező terápiás szakaszba. A terapeuták azt is megfogalmazták, hogy a felhasznált anyagok sokfélesége fontos tényező a bizalom és az önbecsülés visszanyerésének folyamatában előirányzott apró, de már mérhető eredmények elérésében.

Az utólagos megbeszélésen ismét egyértelműen kiderült, hogy

Cooperative work from inmates during art classes / Fogvatartottak közös alkotása művészeti órákról (2014). [Közös alkotás]. JJI Lelystad börtön, Hollandia.

Fotó: Peter van Olmen

– a megkérdezett két terapeuta szerint - a viselkedésterapeuták ed dig túl kevés teret szenteltek a kreatív terápiának, mert egyelőre nem látják világosan a művészetterápia hozzáadott értékét. Számos pro jektben a viselkedéskutatók ugyan megadnak bizonyos célkitűzé seket, ezeket azonban általában nem SMART módon fogalmazzák meg, így ezek a célok csak korlátozottan valósulhatnak meg. A leg több intézményben az művészetterápiát protokollszerűen még nem használják diagnosztikai eszközként. A meginterjúvolt két terapeuta szerint szemmeláthatóan sok javítanivaló akad még ezen a téren.

Interjúalanyaink tapasztalata az, hogy a kreatív terápiát és a mű vészeti műhelyeket egyelőre eszközjelleggel alkalmazzák, és csak kevés fogvatartottra jellemző, hogy szabadulásuk után tartósan va lamilyen művészeti jellegű tevékenység mellett köteleződnének el. De a kreatív terápiás foglalkozásoknál nem is annyira az egzaktan kitapintható művészeti készségfejlesztésen van a hangsúly, sokkal inkább bizonyos, az élethez kellő alapkészségek, attitűdök és felis merések kialakításán, amelyek birtokában szabadulásuk után ezek a fiatalok sokkal hatékonyabban tudnak visszazökkenni abba civil közösségbe, ahonnan ideiglenesen kiszakadni kényszerültek. Nem számít a foglalkozásokon, hogy mi lesz az, ami elkészül - a kreatív munka eredménye ugyanis éppen maga a munkafolyamat által vá lik műalkotássá. Interjúalanyaink elmondása szerint a tágabb érte lemben vett MŰVÉSZETTERÁPIA segítségével a fogvatartottak hoz zásegíthetők ahhoz, hogy önbizalmat, büszkeséget és önbecsülést építsenek ki magukban, javuljanak együttműködési és kommuniká ciós készségeik, megtanulják a mások iránti tiszteletadást, és hogy kellően magabiztosnak érezzék magukat ahhoz, hogy olyan kérdé seket tegyek fel, mint hogy vagyok, mit tehetek, hogyan néznek rám mások - és hasonlók.

Ahogy az egyik terapeuta elmondta:

A művészetterapeuta számára a festmény eszköz a cél eléréséhez, nem pedig maga a cél.

A kreatív terápia mellett a művészet „létrehozása” terápiás hatású is lehet.

Cooperative work from inmates during art classes / Fogvatartottak közös alkotása művészeti

órákról (2015). [Közös alkotás]. JJI Lelystad börtön, Hollandia.

Fotó: Peter van Olmen

Cooperative work from inmates

during art classes /

Fogvatartottak közös alkotása művészeti

órákról (2016). [Közös alkotás]. JJI Lelystad börtön, Hollandia.

Fotó: Peter van Olmen

A projekteken keresztül különféle készségeik mozgósítására nyílt lehetőségük a fiataloknak. Aránylag szerény számú alapeszközt kaptak és csupán néhány mintát arra nézve, mit és hogyan alkot hatnának, ami kellőképpen serkentette érzékszerveiket ahhoz, hogy mobilizálják saját kreatív gondolkodásukat. A fiatalkorúaknak vita

takozás helyett párbeszéddel kellett eljutniuk a megoldásig, és ér vekkel kellett meggyőzniük egymást, miért akarnak egy adott képet épp az adott módon elhelyezni. Ezekben a projektekben a fiatalko rúak a közös munkát, az egymásra való odafigyelést és a hatékony kommunikációt is gyakorolták.

A fiatalkorúak, valamint a viselkedéskutatók, a művészek és csoportvezetők általános reakciói egyaránt nagyon pozitívak voltak. A fiatalok büszkék voltak mindarra, amit együtt létrehoztak, és arra, hogy mennyi tehetségük van a kreatív kifejezssre – aminek eddig nem is voltak tudatában.

A börtönben elkészített és bemutatott projekteket a későbbi ekben nem semmisítik meg, hanem gondosan őrzik, sőt, olykor ki is kiállítják őket. A börtönkörnyezet tiszteletben tartja a projektek eredményeit és az ott született alkotásokat, és maguk a fiatalok is nagyobb tiszteletet tanúsítanak a projekt többi résztvevője iránt. A projektben résztvevő csoportok közötti interakció is tartalmasabbá vált. A műhelyeket a fiatalkorúak és terapeutáik és (pszichológusaik) közösen gondolták el és alakították ki. Együtt dolgoztak a projekten, ami pozitív eredményt hozott a résztvevők kezelési folyamatában. A fiatalkorúak nyitottabbá váltak a kezelési folyamatra, és nagyobb felelősségtudattal vettek részt benne.

Összegzés

A különböző interjúalanyokkal folytatott beszélgetésekből egyértelműen kitűnik, hogy a művészet ereje a börtön vagy intéz mény falain belül nélkülözhetetlen lehet a társadalomba való vissza illeszkedéshez szükséges készségek kialakításához.

A művészet erejét még szélesebb körben kellene alkalmazni, hogy terápiás előnyei mellett kommunikációs eszközként is felhasz nálható legyen a tehetségek felfedezésére, ugyanakkor fejlessze is a civil szférába való sikeres visszatéréshez szükséges mindennapi alapkészségeket.

Az anyagok sokfélesége arra ösztönözheti a fogvatartottakat, hogy leküzdjék a kreatív terápiában való részvétellel kapcsolatos félelmeiket és ellenállásukat. A művészet egy többfunkciós eszköz, amely az intézményesített környezetben bizonyosan jól használható arra, hogy segítse a fogvatartottakat a múltjukkal, jelenükkel és jövő jükkel való hatékony kommunikációban.

Amikor festek, olyan érzésem van, mintha rendet raknék a fejemben. (egy művészeti műhelyen résztvevő fogvatartott nyilatkozata)

Canneyt, V. (2008). Emergence, development, and current practi ce of individual visual arts (psycho)therapy in Britain and the Uni ted States. Ghent University, Faculty of Arts and Philosophy.

Farokhi, M. (2011). Art Therapy in Humanistic Psychiatry. Procedia - Social and Behavioral Sciences. Volume 30, Pages 2088-2092. https://doi.org/10.1016/j.sbspro.2011.10.406.

Hill, A. (1945). Art Against Ilness. Londen: G. Allen and Unwin.

Keyes, F. (1975). Inward Journey Art as Therapy. Recycled Recor ds and Books. US. Celestial Arts.

Maclagan, D. (2009). Outsider Art. From the Margins to the Mar ketplace. London: Reaktion Books Ltd.

Smeijsters, H. (2008a). The Arts of Life. Examples from creative therapy. Diemen: Veen Magazines B.V.

A MŰVÉSZETALAPÚ MÓDSZEREK ÉS A MŰVÉSZETTERÁPIA MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI

Virág Kiss

Absztrakt

Sokféle módon lehet a művészettel dolgozni. Különböző célo kért eltérő szakmaisággal más-más keretrendszerben történhetnek művészeti beavatkozások. A művészet, maga lehet eszköz és lehet cél is ezekben.

A tágabb értelmű művészeti beavatkozások mellett a szű kebb és szakmai értelemben vett művészetterápia egy professzió és módszer, mely speciális képzettséget igényel. A művészetterá pia összefügg, de el is válik a művészetpedagógiától (art educa tion/teaching), mindkét változatát akár egyszerre is megtaláljuk a börtönökben, ahol különböző célokért eltérő eszközrendszerrel és szakmaisággal dolgoznak. A művészeti intervenciók során létrejövő kiemelkedő produktumok művészeti kontextusba is kerülhetnek (art brut és outsider art).

Az alkalmazott művészeti módszereket az adott keretekhez, célokhoz és célcsoporthoz kell illeszteni a kompetenciahatárok tisz teletben tartásával.

Kulcsszavak: művészeti beavatkozás, művészetalapú módszerek, művészetterápia, művészetpedagógia (art education), módszertan

Bevezetés

A művészetalapú módszereknek széles palettáját ismerjük. Ezek különböző szakmai háttérrel, különböző célok mentén dolgoz nak a művészettel, mint módszerrel, emellett különböző fogalom használat is jellemzi őket.

Művészetalapú módszerek

A művészet különböző módokon, különböző szerepekben tud megjelenni a világban, így a börtönök életében is. A különböző mű vészetalapú beavatkozásokat különböző szakmaiság jellemezheti (Kiss, 2017):

• pedagógiai-nevelési

• szociális

• pszichoterápiás

• spirituális (pl. meditáció)

• művészeti.

Ezek egymástól különböző típusú szolgáltatást nyújtanak az embereknek. Alapvető különbség lehet az is, hogy inkább a személy vagy inkább a művészet van a fókuszban.

Visky Ábel, a börtönben lévő apákkal és gyerekeikkel forgatott Mesék a zárkából (2020) című dokumentumfilm rendezője (lásd még a XX oldal), így fogalmazta meg ezt a különbséget a vele készült interjúban (2021): Igyekeztem nem terapeutaként tekinteni magamra, és megtartani a folyamatot azokon a kereteken belül, amikért filmes ként felelősséget tudok vállalni. Fel kellett tennünk a kérdést, hogy mi a meseírás elsődleges célja? Az, hogy a meseírás folyamata terápiás élményként hasson, vagy az, hogy a mesék alkalmasak legyenek arra, hogy mesefilmek készülhessenek belőlük? Ez két nagyon különböző megközelítési mód. Az elsőnél az esztétikai, dramaturgiai szempontok másodlagosak a terápiás vonatkozáshoz képest, míg a másodiknál nagyon is fontosak. A folyamat elején volt egy időszak, amikor Boldi zsár Ildikó meseterapeutát is szerettem volna bevonni a projektbe –már csak azért is, mert a meseterápiás munkáján túl börtönben is dol gozott –, végül azonban ezt elvetettük, mert rájöttünk, hogy a projekt a szereplők tekintetében is akkor fogja elérni a kívánt hatást, ha a dra maturgiai és esztétikai, azaz filmes szakmai szempontokat helyezzük előtérbe. De alapvetően hiszem, hogy minden alkotásnak van terápiás vonatkozása, akkor is, ha a fókusz nem ezen van.

Az olasz börtönszínházak esetében is találkozunk hasonló megközelítéssel. Szokács Kinga (2013) olasz börtönszínházakról szó ló doktori disszertációjában így ír erről:

Fabio Cavalli részvételével a foglalkozások egyre inkább művészi jelleget öltöttek. Az igazgató a kezdetektől fogva támogatta a csopor tot. Noha szerinte a börtönökben indított színházi műhelyeknek első sorban terápiás céljuk van, a rebibbiai tevékenység magasan túllép az ilyen célokon. Az egyik fogvatartott színész elmondása szerint, amikor az előadásaikról pozitív és lelkes visszajelzéseket kapnak, nehezen tudnak elaludni, mert félnek attól, hogy álmaik túl messzire viszik őket. […] Az ő vélekedése szerint a börtönszínházi munka célja a katarzis, amely a színészek és a közönség együttléte, azaz az előadással kibon takozó rítus során jön létre. A fogvatartottak számára a színház óriási lehetőség ahhoz, hogy másképp éljék meg mindennapjaikat. Sokan a

önreflexióra tanítását tartják nagyon fontosnak. Nem a saját szenvedésüket akarják színre vinni, hanem önmagukat akarják meg mutatni, amely persze nagy kockázattal bír. A börtön egyesek számára a folyamatos reflexió helye, számot vetnek a múlttal és megpróbálnak terveket szőni a jövőre.

Punzo munkájának lényeges eleme, hogy az ő célja nem a ne velés, nem a reszocializáció volt, hanem az, hogy magas színvonalú színházi munkával előadásokat hozzon létre, önálló társulatot működ tessen. Nem szociális munkásként akart dolgozni, hanem magasabb ra tette a mércét: a fogvatartottaknak olyan munkamódszerekkel, olyan minőségekkel kellett szembesülniük, a rendezővel együtt olyan akadályokat kellett legyőzniük, amelyekkel addigi életükben soha nem találkoztak. A rendező munkája természetesen nagyon is nevelői, csakhogy a nevelő célzat mindig indirekt módon éri el hatását: éppen a nagyobb cél kitűzése, az ismeretlennel való konfrontáció, ennek az ismeretlennek a feldolgozása, belsővé tétele az, amin keresztül létre jön a változás, és növekednek a társadalomba való visszailleszkedés esélyei. A rendező szerint tehát a színház nem az az eszköz, amivel va lamit el lehet érni, a színház − mint a művészi munka teremtő aktivitása − maga a cél, amelynek indirekt módon lehet más hatása (Szokács, 2013, p. 112).

Megfogalmazódik az is, amikor a személyen van a hangsúly: Szociális színházról akkor beszélhetünk, amikor a színházi mun kának nem elsősorban esztétikai dimenziói az elsődlegesek, hanem azok a társadalmi, közösségi szempontból vezérelt célok, amelyek egy adott közösség tagjainak együttélésében törekszenek változást előidézni. Az esztétikai-társadalmi dichotómiában ebben az értelem ben a szociális színház a célok, a közönség, a helyszín és a produkciós érték mentén különül el az esztétikai színháztól (Szokács, 2013, p. 68).

Összességében megfogalmazható, hogy a művészettel (által, azaz through art) való nevelés, terápia, fejlesztés, illetve facilitáció esetében a művészet lehet eszköz, a hangsúly ilyenkor a személyes munkán van, ami lehet terápiás, szociális vagy éppen spirituális jel legű is (pl. meditáció). A művészetre nevelés (for art) esetében a mű vészeti produktum maga a cél (Kiss, 2010).

A művészetalapú módszerek esetében a művészet különbö ző személyiségfejlesztő célok elérését szolgálhatja, hatással lehet a soft skill-ekre, emellett ingergazdagabbá, változatosabbá teheti a mindennapokat. Kiterjedt tudományos kutatások igazolják a művé szeti tevékenységek hatását az emberi lélekre, jelentősége mégis ennél tágabb. Felfogható nonverbális nyelvként és kommunikációs lehetőségként, fiktív, illetve szimbolikus világok teremthetők általa, esztétikai minőségeket és érzelmeket mozgat meg, érzéki stimulá ciót jelenthet, emellett teret ad a kreativitásnak. Marián López Fer nández Cao (2012) felsorolja többek közt az aktív kapcsolódást az objektív és szubjektív valósággal, a konfliktuskezelést és új adaptá ció stratégiák kialakítását, önálló választások, döntések és egyben a hibázás lehetőségét, a tervezés megtanulását, és említi a bizonyta lanság örömét is, mely a művészetre jellemző többértelműségből

származik.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a művészetalapú mód szerek a művészetet eszközként használják a következő területeken (Kiss, 2017):

• információszerzés, tanulás, kutatás

• képességfejlesztés, tapasztalatszerzés

• közösségépítés, csapatépítés, érzékenyítés, inklúzió

• személyes működés és autonómia támogatása, stresszoldás, érzelmek kifejezése, indulatok csatornázása

• pszichoterápia, traumafeldogozás.

Ahogy láthattuk a példákban, többféle szakmaiság ötvöződik a művészetterápiás és művészetalapú módszerekben, a művészet mellett a pszichoterápiás, pedagógiai, gyógypedagógiai, szociális, és spirituális szakmai gondolkodásmód is megtalálható. Jellemzi te hát őket egyfajta interdiszciplinaritás, sokféle irányzat, művészeti ág és modalitás, számos adaptív változat van jelen minden alkalmazási területen, így a börtönökben is. Juhász Zsuzsanna (2016) a Börtö nügyi Szemle című lapban megjelent cikkében művészetterápiát és nem terápiás célú és szakmaiságú művészeti programokat külön böztet meg.

A művészek több szerepben is megjelenhetnek a börtönben:

• bevihetik saját művészetüket, azaz falra festenek, előadnak (zene, tánc, színház…). Ebbe be is vonhatják a börtön lakóit, eset leg az alkalmazottait is

• vezethetnek olyan közösségi részvételi művészeti projekteket, melyek során a közösen megélt nyitott alkotó folyamat révén közös művészeti produktum jön létre

• egyéni művészeti folyamatokat mentorálhatnak. A fogvatar tottak (és esetleg a dolgozók) körében egyfajta mesterként ta nítják a művészetet, művészeti műhelyt működtethetnek.

Mindenféle segítő szakmák képviselői is vezethetnek művésze ti tevékenységeket. A művészetterapeuta és a művészetpedagógus (art teacher) mellett a szociális munkás, lelkész, gyógypedagógus stb. is vihet be művészeti módszereket a börtön falai közé, nem csak a művészek.

A tevékenységeknek esetükben is sokféle jellege lehet (ezek kombinálódhatnak is):

• művészetpedagógusok, rajztanárok művészeti képzést adhat nak, technikákat taníthatnak, képességet fejleszthetnek, műal kotásokat ismertethetnek meg a fogvatartottakkal. Ennek lehet terápiás a hatása, de nem terápiás a célja

• művészetpedagógiai jellegű fejlesztő tevékenységek során én-hatékonyság, produktivitás, soft skills képességek fejlődése, művészeti produktum, művészi érték létrehozása, kreativitás és

produktivitás felkeltése, szabadidő értelmes eltöltése a cél

• közösségépítő művészeti tevékenységeknek is helyet adhat a börtön, aminek a segítségével a fogvatartottak egymás közti, illetve a családtagokkal való kapcsolattartása is formálódhat, valamint a börtön személyzetére, illetve a velük való együttmű ködésre is kihathat

• resztoratív jellegű igazságszolgáltató módszerek is megsegít hetőek művészetterápiás, illetve művészetalapú módszerekkel1

• stresszoldó, illetve meditációs tevékenységek, mely során a flow élmény megtapasztalása, a feszültség levezetése, művé szeti mindfulness technikák alkalmazása történik

• empowerment folyamatok a művészet által, ahol a döntése ken, jogosultságon, részvételi működésen és az egyenlőség gyakorlásán, személyes identitás megélésén, egyéni preferen ciákon és az autonóm működésen van a hangsúly

• (pszicho)terápiás célú és fókuszú tevékenységeket képzett művészetterapeuták, és művészet-pszichoterapeuták vezet hetnek. Ebben az esetben a fókusz teljes mértékben a szemé lyen, annak belső folyamatain, esetleg traumáin van.

Geréb Zsuzsanna pszichológus és művészetterapeuta megkü lönbözteti a művészeti beavatkozások következő formáit (2022):

• a művészet, mint támogató környezet, az átmeneti tér, a rituá lé, az általános emberi tapasztalatok tere, ellazult élvezet, vagy a tudatos jelenléte a nézőnek

• a művészet, mint élmény és rekreáció, a résztvevők aktív be vonásával

• a művészet és a kézművesség, mint foglalkozás-terápia az idő strukturálásával önismereti fókusszal

• a művészet és a kézművesség, mint rehabilitáció (érzelmi és kognitív) én-hatékonysággal, produktivitással és motoros ké pességekkel a fókuszban

• a művészet, mint a tudatos jelenlét és a mindfulness techniká ja, és a flow tapasztalat megélése

• a művészetterápia érzéki és kinesztetikus tapasztalatok for májában

• a művészet, mint alkotó folyamat

•művészet (pszicho)terápia mint önkifejezés és önreflexió

• művészet (pszicho)terápia mint jelentésalkotás és nonverbális narratíva

• művészet (pszicho)terápia és annak a kapcsolati aspektusa, reflektivitás és mentalizáció.

A művészetalapú módszerek és különösen a művészetterápia esetében fontos hatóeszköz az aktivitás, a cselekvés maga, hogy te hetünk magunkért, döntéseket hozhatunk, kifejezhetjük személyes preferenciáinkat és szabadon választhatunk a művészeti tevékeny ség adta keretek között. Ez a börtön-helyzet kontextusában különö

160

sen hangsúlyos lehet.

A művészeti módszerekkel a verbálisan nehezen megfogal mazható, rejtett, elfojtott, önmagunk és mások elől titkolt érzések is megközelíthetőek. Bevonja az egész személyiséget. A művészet egy éles eszköz, ezért vigyázni is kell vele, mert felnyithat sebeket, megmozgathatja a személyiség legmélyebb rétegeit is, azonban erre nem biztos, hogy alkalmas a helyzet, vagy készen áll a személy, akivel dolgozunk. Szokács Kinga az olasz börtönszínházak tapaszta latairól írja a következőket: Az érzelmek megmutatása kiszolgáltatottá tehet, ezért a fogvatartottak csak kemény fizikai gyakorlatok során ké pesek például az agressziójukat megmutatni. A börtönben fontos sza bály az is, hogy nem szabad meglepettnek mutatkozni, nem lehet sem gyengéd, sem agresszív érzelmeket kimutatni, mert ezzel kiszolgálta tottá válhatunk. A fogvatartottaknak ezért újra meg kellett tanulniuk, hogyan mutassanak ki érzelmeiket, hogyan kezeljék azokat (Szokács, 2013. p. 111.).

Művészeti módszerek esetében számos alkalommal derül ki, hogy olyan helyzetben is bemozdulnak lelki dolgok, ahol nem is szá mít rá a facilitátor, nem ez a cél. A művészeti intervenciók esetében és különösen terápiás alkalmazásnál fontos ezért a biztonság meg teremtése. Ez kereteket és légkört is jelent, illetve azt a terapeutai kompetenciát, hogy értse a lelki folyamatok dinamikáját, és képes legyen a helyzetet kezelni, a klienst segíteni a megnyugvásban.

Művészetterápia (Kiss, 2010, 2014ab, 2017)

A művészetalapú módszerek egyik speciális változata a művé szetterápia. A köznyelvben szokás terápiásnak nevezni mindenféle más művészetalapú tevékenységformát is, aminek valamilyen terá piás hatást vagy célt tulajdonítanak.

A fejezet további részében a művészetterápiának erre a speci ális szakmai változatára koncentrálunk, mely a 20. században alakult ki és a második felében vált fokozatosan egy önálló professzióvá.

A művészetterápia esetében használatos az expresszív terápia, kreatív terápia és a non-verbális terápia kifejezés is, mely elkerüli a művészet-fogalom problémáit. A terápia fogalma is vitatható első sorban annak medikális, orvosi jellege miatt, azonban mivel a szak ma és a köznyelv is így használja napjainkban is (bár a szakma egy része távolodik a medikális jellegtől és szemlélettől), ezért mi is így fogjuk hívni.

Nem művészetterápia van, hanem művészetterápiák vannak, azaz számos különböző változata, típusa alakult ki.

Részben a pszichoterápiás klinikai munkába vitték be a mű vészetet, ez lett a művészet-pszichoterápia modell kiindulópontja (Margaret Naumburg révén). Részben a verbálisan nehezen hozzá férhető csoportokkal való művészeti munka során (Edith Kramer), ez lett az alkotásközpontú művészetterápiás irány. Tágabb körben használják gyógypedagógiai és pedagógiai területen, elsősorban holisztikus fejlesztésként (Viktor Löwenfeld, Sándor Éva), ennek

művészeti pedagógiai terápia (art education therapy) a neve. Végül részben a reformpedagógiában is megtalálhatjuk kialakulásának gyökereit. Mind a művészet-pszichoterápia, mind az alkotásközpon tú művészetterápia, mind a holisztikus fejlesztés irányzata kiterjeszt hető más célcsoportokra is. Például művészet pszichoterápiát nem csak a pszichiátriai betegekkel lehet folytatni, hanem mindenkivel, aki önismeretében fejlődni szeretne vagy valamilyen nehéz élet helyzetet, traumát kíván feldolgozni. A jól verbalizáló célcsoportok kal is működik az alkotásközpontú művészetterápia és nem csak a gyógypedagógiai célcsoportok részesülhetnek holisztikus jellegű fejlesztésben. Ezek tehát módszerek, amiket egy adott célcsoport ra fejlesztettek ki, de univerzálisabban alkalmazhatóak és adaptál hatóak. A művészet-pszichoterápia irányzatra minden országban a pszichoterápiára vonatkozó speciális szabályok vonatkoznak, amik helyenként lehetnek kötöttebbek vagy szabadabbak (pl. ki lehet pszichoterapeuta). Ugyanakkor a valóságban a típusok nem válnak el élesen egymástól, illetve számos egyéni változat alakult ki, lénye gében sok különböző forma és irányzat létezik, vannak jól körülírt művészetterápiás módszerek, és találkozunk a freestyle módszer tant alkalmazó művészetterapeutákkal is.

Művészetterápián a különböző országokban nem pontosan ugyanazt értik, mert ennek a szakterületnek különböző hagyomá nyai, irányzatai és szemléletmódja alakult ki vagy honosodott meg, és más szakmai standard-ok jellemzik. A köznyelv mindemellett számos helyen (például Magyarországon is) használja tágabb, nem szakmai értelemben is, és általában a művészetnek az emberi lélek re és működésre való jótékony hatásait érti alatta, mindenféle speci ális szakmaiság és keretek meghatározása nélkül.

Művészetterápián egy olyan szakterületet értünk, ahol a célok és az alkalmazott szakmaiság, illetve a keretek is terápiás jellegűek.

Judith Rubin szerint (Rubin, 2005), aki a művészetterápiás szakterület egyik kiemelkedő szerzője, nem művészetterápia például egy egy szerű szabadidős művészeti tevékenység akkor sem, ha betegekkel, fogyatékos emberekkel vagy éppen bebörtönzött emberekkel zajlik, és akkor sem, ha művészetterapeuta tartja, de nem terápiás célok ér dekében, illetve nem terápiás módszerekkel és keretekkel dolgozik. Egy sima kézműves tevékenység is lehet ugyanakkor művészetterá pia, ha a célok, a problémafelvetés és az alkalmazott módszertan és szemléletmód, azaz a szakmaiság terápiás (Rubin 2005, 1999/2019). Ezekről később a következő (módszertani) fejezetben lesz szó.

Az Európai Művészetterápiás Szövetség (Europian Federation od Art Therapy, EFAT) meghatározása szerint:

Art therapy is a mental health profession that also has applica tion in social, educational and medical fields. Art therapists enlist the creative process of art making to enhance the mind/body connecti on, foster personal development and improve psychological, and/ or affective, cognitive and relational well-being of individuals, groups and families of all ages and backgrounds. Art therapy is based on the premise that the creative process generated in artistic self-expressi

162

on, when practiced by a professionally trained art therapist, fosters the growth and development of the agentic sense of self. This art-making process involves personal exploration with visual/tactile art materials (drawing, painting, sculpture, and other expressive art forms, etc.) whe re imagery may or may not result.

Eltérőek lehetnek a hagyományok, és országonként különböző lehet, mit értenek művészetterápián. Ez idővel halad az egysége sülés felé, ahogy a terület szakmaisága kezd meggyökerezni min denütt. Ezzel együtt más a helyzet azokban az országokban, ahol esetleg már évtizedek óta van képzése (pl. USA, UK) és más ott, ahol még nincsen vagy nem nagyon rég indult, vagy éppen nem a koráb bi nemzetközi protokollnak megfelelő.

A művészetterápiának számos irányzata és fajtája van az alkal mazott elméleti (pszichoterápiás) keretrendszer (pl. pszichodinami kus, Jungiánus, személyközpontú, antropozofikus stb.) és az alkal mazott módszertan szerint. Célcsoportja lehet bárki, de a speciális célcsoportok speciális módszereket igényelnek a művészetterápiás munkán belül, mivel speciális fókusszal és keretek közt kell dolgoz ni. Ilyen speciális célcsoportja lehet a művészetterápiás munkának a börtön közössége, a fogvatartottak és akár a személyzet is (elkép zelhető köztük akár közös művészeti alkotás is heterogén csopor tokban).

A művészetterápia ilyen értelemben elsősorban tehát módszer (sokféle verzióban) és gondolkodásmód, mely a különböző egyéni és közösségi helyzeteket adaptívan, a terápiás célok és keretek mentén (részben) a művészeti eszközök alkalmazásának a segítségével ke zeli. A művészetalapú módszerekre tekinthetünk a művészetterápia kiterjesztett változataként is, ahol a művészetterápiás módszereket nem terápiás keretek közt alkalmazzák, például egy művészetalapú kutatás vagy egy csapatépítő tréning esetében.

A legkisebb beavatkozás alapelve jellemzi. Fontos alapelv az ítélkezésmentesség és leggyakrabban az esztétizálásmentesség is, utóbbi esetben vannak kivételek. Szükséges hozzá a lélektanilag és fizikailag lezárt tér.

A művészetterápia lehet egyéni és csoportos, a csoportvezetés egy külön kompetencia, és nem minden művészetterápiás mód szernek a része.

Fontos kérdés lehet a művészetterápia hatékonysága. Ezt nem könnyű kutatni, mert mind a művészet, mind a pszichoterápia nehe zen kutatható, sok spontán elemet tartalmazó terület. Ennek ellené re kiterjedt kutatások vannak, és sajátos módszertanokat is fejlesz tettek ki rá.

A művészetterápia nem azonos a művészetpedagógiával és a művészeti neveléssel, azonban Joyce Laing (1984) Art therapy in pri sons azaz Művészetterápia börtönökben című 1984-es szövegében a két terület elválaszthatatlanságáról beszél a börtönbeli művészeti munka kontextusában:

The educational and therapeutic aspects of the arts are not sepa rate entities but rather points of a continuum, both being complemen

tary to he other. From the educational end of the spectrum towards the therapeutic, the arts include technical skills, craftmanship, experimen tation of media, study of the history of art, art appreciation, self-expres sion, spontaneous image-making, psychotherapeutic art (Laing, 1984. p 145.).

Művészetterápia, művészeti intervenció és művészi érték, art brut, outsider art

A művészetterápiához szorosan kapcsolódik az art brut és az outsider art fogalma is (erről más fejezetekben részletesen esik szó), ahol a terápiás munka egyes kiemelkedő produktumai művészeti kontextusba is kerülhetnek, ahogy más művészeti intervenciók so rán készült alkotások is. Az art brut és outsider art galériák révén ér téket is nyernek, illetve bepillantást kaphatnak az érdeklődők a mar ginalizált csoportok személyes működésébe a művészeti munkán keresztül.

Így ír erről Komáromi Erzsébet Katalin művészetterapeuta (2014):

…Miközben a művészetterápiának valóban nem célja sem a mű vészeti oktatás (mint azt még ma is sokan hiszik), sem az alkotások születésének bárminemű szakmai vagy szemléleti támogatása, az al kotóknak lehetőségük van önmaguk legszemélyesebb egzisztenciális valóságát megfogalmazni. A képzőművészet-terápia lényegét tekintve tudattalan tartalmak képi megjelenítéséről és mindezeknek a tartal maknak a személyiségbe való integrálásáról szól valamiféle reflexió, vagy diskurzus útján. E tartalmak megjelenése különböző színvonalon történik és semmiképpen nem elvárás akármilyen szintű képesség a vizuális önkifejezés területén. A tudattalan és sokszor hárított tartal mak megjelenítése és átdolgozása kicsit hasonlatos a föld mélyebb rétegeiben – zárványokban – rejtőző tiszta vizek kiemeléséhez.

Az artézi kutakra gondolok, amelyek mélyen a talajvizek sávja alatt, kőzetek által bezárt nagy nyomású vízlencsékből nyerik kris tálytiszta vizüket. Az artézi víz két, vizet át nem eresztő réteg közé van zárva. …(…)… Ugyanígy a terápiás munkában sem lehet mindig átfúrni a zárványokat, és még ha ez sikerül is, nem biztos, hogy elég a nyomás a kristálytiszta tartalmak felszínre töréséhez. Az is lehet, hogy csekély hozamú kútra lelünk, de néha előfordul, hogy természeti csodaként kiapadhatatlan szökőkút árad egyszer csak feltartóztathatatlanul.

Ilyenformán tekintek a kiszámíthatatlanul felbukkanó műalkotá sokra, és ezek a jelenségek nem értelmezhetők csupán a gyógyítás keretein belül, sokkal többet, illetve egészen más odafordulást igényel ez a fajta csoda. …(…)… Nevezhetjük art brut-nak, vagy outsider-nek.

A művészetalapú módszerek módszertani kérdései

A művészeti facilitáció, a művészetalapú módszerek gyakorla tának speciális módszertani kérdései vannak. Azokat a módszertani kérdéseket vesszük sorra, melyek minden művészeti ágban hason

lóak, és néha utalunk a művészeti ágak különbözőségeire is. Gyakor lati tapasztalatok mellett egy doktori kutatás szakértői interjúi és a szakirodalom mentén a legalapvetőbb kérdéseket tárgyaljuk.

Művészetet eszközként sokféle cél érdekében és sokféle mód szertannal lehet használni. A célok és a módszerek kapcsolódnak egymáshoz, a célból következik az alkalmazás módja. Ugyanaz a művészeti alapeszköz másképp működik, mást jelenthet egy terá piás helyzetben vagy egy közösségépítő célú tevékenységnél. Az apró darabokból összerakott mozaik lehet egy ön-puzzle a terápiás gondolkodásmódban, és egy sok kis részből összerakott közösségi alkotás egy csapatépítésben.

A módszertani eszközök tekintetében fontos, hogy nem öncélú an, hanem mindig az adott konkrét célkitűzésnek megfelelően és a konkrét lehetőségeket figyelembe véve kell azokat kiválasztani egy tágasabb palettáról, ahogy egy képet fest a festő, aki a megfelelő árnyalatot keresi meg. Kis különbségeknek is lehet jelentősége. Erre a fejezet második felében láthatunk példát meseterápiás projektek kapcsán. Ott mindenképpen érzékelhető lesz, hogy nagyon fontos a szakértelem mellett a nyitott, intuitív hozzáállás, a résztvevőkre való hangolódás.

A modalitások, azaz a művészeti ágak

Kétféle alaphelyzetet lehet létrehozni, lehet alkotó és befoga dó, más terminológiák szerint aktív és receptív módon alkalmazni a művészetet. Az aktív vagy alkotó esetben a résztvevő hozza létre a művet, alkot, azaz fest, rajzol, zenél, mozog stb. A receptív vagy befogadó esetben a zenét hallgatja, más festményét, szobrát, rajzát, azaz alkotását nézi stb. Gyakran kombinálódik is a kétféle alaphely zet. Emellett az alkotásban is van befogadó mozzanat, az alkotó töb bek közt a saját készülő alkotását is nézi-hallgatja, befogadja, és a befogadásban is van alkotó mozzanat, mindenki a saját személyes történetével, saját beállítódásaival és asszociációival néz vagy hall gat egy művet. Alkotó és befogadó közt kölcsönös jelentésteremtés történik a mű által.

A művészetalapú módszerek, művészeti facilitáció (tanítás, te rápia, coaching stb.) minden művészeti ággal tud dolgozni, azonban érdemes figyelembe venni az adott művészeti modalitás jellemzőit. Például a vizuális tevékenységek idő- és eszközigényesebbek a töb bi modalitásnál, a produktum azonban megmarad (később is visz szanézhető) és kívül kerül az emberi testen. A zene, a mozgás vagy a dráma az itt és mostban dolgozik, több rövidebb instrukcióval. A mozgás a teljes testet bevonja, a zene esetében a testről egy esz közre, a hangszerre áttehető a cselekvés, de lehet testhangokkal is dolgozni eszközök nélkül. A művészetterápiás képzéseken az egyes technikák, hangszerek, testrészek és mozgásformák pszichés hatá sáról és jelentőségéről is szó esik. Mi itt a modalitás-specifikus esz közöket nem tárgyaljuk.

A modalitásokat kombinálni is lehet egymással, így beszélhe

tünk intermodalitásról, multimodalitásról, komplex vagy integrált művészetterápiás és művészetalapú módszerekről. Ez nagyobb teret ad az elsősorban nonverbális kifejezésnek, és az adott hely zetben gazdagabb eszközkészletet jelent. A befelé forduló egyéni vizuális tevékenység után egy közös hangszeres improvizáció akti vizálhat és újra közösségi fókuszt teremt, vagy fordítva, egy közös hangszeres vagy mozgásos improvizáció után az egyéni élmények vizuális alkotásba való megtestesítése segíti a verbális hozzáférést és rögzített lenyomatát adja egy múlandó állapotnak.

A komplex módszerek közül a multimodalitás azt jelenti, hogy több művészeti ággal, de külön dolgozik a terápiás módszer, az in termodalitás, transzmodalitás esetében az egyik modalitásból a má sikba közvetlenül átvisszük vagy együtt hozzuk létre az élményt. A fejezet második felében egy konkrét meseterápiás helyzet kapcsán mindez jól érzékelhető lesz a terapeuta, Boldizsár Ildikó szakmai le írásaiból.

Keretek kérdése

A művészeti munka gyakran intim, személyes, ezért nem mind egy, milyen keretrendszerben történik. A keretek a művészeti be avatkozások esetében elsősorban a biztonságot szolgálják. Mivel a művészeti eszközök gyorsan tudnak mélyre hatolni a személyi ségben, és részben tudattalan tartalmakat hívnak elő, a biztonság kérdése kulcsfontosságú lehet, azaz hogy elég biztonságos-e a helyzet mély belső tartalmak, elfojtások, traumák felszínre hozásá hoz. A biztonsághoz lélektanilag és fizikailag lezárt tér szükséges. A különböző jellegű keretrendszerek különböző biztonsági szinteket tudnak adni, azaz a keretektől nagyban függ, milyen mértékben és mélységben lehet és szabad ott művészettel dolgozni (Kiss, 2014; Rubin, 1986/2011).

A biztonság megteremtésének egyik legondosabb eszköze a terapeuta, tanár vagy facilitátor által megteremtett légkör, illetve művészetterápia esetében a terápiás kapcsolat a terapeuta és kli ense között. Fontos eleme lehet ennek az ítélkezésmentesség, mely sok esetben az esztétizálás kizárásával is párosulhat. Carl Rogers által leírt hármas követelmény az elfogadás, az empátia, és a kong ruencia, ez az alapja a biztonságnak. Ez erős kontrasztban áll a bör tönökben hagyományosan jellemző helyzettel, így ezzel mindenfé leképpen számolnia kell annak, aki ezen a terepen akar művészeti tevékenységgel dolgozni.

Emellett a versenyhelyzet kizárása vagy bevonása egy továb bi kérdés lehet, mert a versenyhelyzet a biztonság ellenében hat, ugyanakkor művészeti tevékenységek és produktumok esetében gyakran felmerül: például kinek és melyik alkotását válogassuk be egy kiállításra.

Szerencsére a művészet nem csak mélyre ható, megnyitó jel legű, de bizonyos védelmet is tud adni a mintha tér és a mintha hely zet révén, azaz hogy ez nem is én vagyok, ez csak egy kép, csak

egy szerep… feltéve, ha ezt a lehetőséget a művészeti beavatkozást vezető facilitátor instrukcióival nyitva hagyja (lásd az instrukciókról szóló részt). Emellett vannak kevésbé személyes jellegű formái, me lyek szintén biztosítanak védelmet a sérülékenységgel szemben.

Művészettel lehet dolgozni mind egyéni, mind csoportos for mában. Ez nem csak két alapformát jelent, hanem nagyon sokfé le változatot, mert a csoportos működésnek sok változata van at tól függően, hogy mennyire alapoz az intenzív csoportdinamikára, összehangolódásra és együttműködésre, vagy éppen alkotómű hely-szerűen inkább csak egy közös térben dolgoznak a résztvevők. Meghatározó a csoport létszáma, lehet kisebb-nagyobb csoportok kal is dolgozni, de természetesen más lesz a jellege, légköre (Kiss, 2010).

A csoportok lehetnek zártak, nyitottak, illetve részben nyitottak. A zárt csoportok tagjai állandóak, ez nagyon biztonságos tud lenni, a tagok egy idő után nagyon jól ismerik egymást és a bizalom is lét re tud jönni. Minden impulzus belülről jön és belül is marad, előnye és hátránya is egyfajta állandóság. A nyitott csoport tagja bármikor bárki lehet, pont ezért nem annyira biztonságos, viszont változatos, tele van új impulzussal, nehezebb viszont szokásokat kialakítani, azokat mindig fel kell frissíteni, a kapcsolatok kevésbé elmélyültek. A részben nyitott csoportok a kettő közt helyezkednek el: kontrollálva ugyan, de engednek becsatlakozni új tagokat. A művészeti munkát ugyanúgy meghatározzák a csoportszokások és a csoportkultúra, mint minden mást, akár annak a leképeződése is megjelenhet.

Az időkeret a művészeti munka egyik alapvető meghatározó ja. Maguknak a művészeti műfajoknak és technikáknak is van egy időigénye, és ezt kell az időkerettől függő pszichodinamikai és cso portdinamikai folyamatokkal összehangolni. Hiába akarok például gyorsan haladni akár belső hajtóerők akár külső keretek miatt, a víz festéknek van egy száradási ideje, ami adott. A művészeti facilitá tor egyik legnagyobb feladata az időzítés, az idő kezelése. A tevé kenységre szükséges valahogy ráhangolni a résztvevőket, és ehhez is tartozik időkeret, hasonlóan fontos a levezetés a végén. Utóbbi annyiban talán fontosabb is, hogy ennek sikerességén múlik, hogy hogyan, milyen állapotban hagyja el a teret a kliens, akinek a két ülés közti életét ez befolyásolni tudja.

Az időkezelés nem csak egy alkalmon belül értendő, hanem a teljes folyamatra is kiterjed. Van, amikor csak egy alkalomban gon dolkodunk, és több alkalomból álló, illetve rendszeres tevékenység is lehet a művészeti beavatkozás. Van rövid és hosszú időtartamú, és van olyan is, aminek nincs kijelölve a végpontja, azaz nem lehet előre tudni, hogy meddig tart. Ezek egész más helyzetet jelentenek. Emel lett nem csak a találkozás időtartama, de a gyakorisága is számít a belső folyamatok esetében.

A legbiztonságosabbra keretezett művészetterápiás csopor tok, például a pszichodinamikus táncterápiás csoportok nem csak zártak, de a tagoknak egymással nem lehet sem a múltban, sem a jelenben kapcsolatuk a terápiás csoporton kívül, beleértve a két

terapeutát is, pont a biztonság érdekében. Nem lehetnek barátok, munkatársak, ismerősök, és még facebookon vagy más közösségi platformon sem kapcsolódhatnak.

Ide kapcsolódik a titoktartás kötelezettsége (lásd lélektanilag lezárt tér). Ezt a nyitott csoportoknál is lehet kérni, például a teljesen nyitott mozgásmeditációk esetében ez minden órán újra ás újra el hangzik (csak a saját megéléseidről mesélj, másokról ne), azonban ez semmilyen módon nem kontrollálható, és nem is általános.

A tér, amiben dolgozunk is a keretrendszer része. A nagyobb biztonsághoz a zavartalanság szükséges. Sándor Éva védőtérnek ne vezi ezt a teret és a terapeutát védőszemélynek az általa létrehozott művészetterápiás módszer esetében (Sándor es Horváth, 1995), ez más területeken is alkalmazható.

Művészeti tevékenységek, művészetterápiák esetében a fog lalkozás során használt eszközök, illetve az elkészült produktumok sorsa is a keretrendszer része. Ki biztosítja az eszközöket, és mi vihe tő be a börtönbe egyáltalán? Általában érdemes minél egyszerűbb, helyben is megtalálható eszközökkel dolgozni. Mindez fontos, sőt néha kulcseleme lehet a művészeti tevékenység megtervezésének.

Másik kérdés, hogy ki tárolja az elkészült alkotást, illetve kinek a tulajdona lesz (börtön, terapeuta vagy facilitátor, alkotó)? Különösen nagy kérdés ez a csoportmunkák esetében. Mennyire lehet az pub likus és milyen feltételekkel? Eladható-e és ha igen, akkor kié a be vétel? Odaírhatjuk-e egy kiállításon, hogy a mű börtönben készült? Szabad-e az alkotó folyamat során fotókat, videókat készíteni? Mire szabad ezeket használni?

Mindezek a (legszűkebb értelemben vett) művészetterápia esetében egy szóban, illetve gyakran írásban is megfogalmazott kölcsönös megállapodás és szerződés úgynevezett “terápiás szer ződés” elemei. Erre a terapeuták nagy hangsúlyt fektetnek. A felso roltak mellett a konkrét terápiás célokat és az alkalmazott módsze reket is belefoglalják, és ez egyfajta garanciát is kell adjon. A tágabb értelemben vett művészetalapú módszerek és beavatkozások ese tében is releváns kérdések ezek, azonban rugalmasabbak, kevésbé rögzítettek, de mindenképpen figyelembe veendő szempontok.

A művészeti beavatkozások során alkalmazható módszerek nagy mértékben függenek a keretrendszertől. Ez a börtönök eseté ben az intézmény speciális, szigorú és merev jellege miatt különösen hangsúlyos. Ha felszínre jönnek nehéz érzések, belső konfliktusok, vajon tudja-e kezelni, megtartani a közeg az érintett bebörtönzött személyt?

Instrukcióadás, reflexió és adaptivitás

Az instrukcióadás és a visszajelzés, reflexió (pedagógiában ér tékelés) meghatározza a résztvevők művészeti tevékenységét. Nem mindegy, hogy egy versengő vagy éppen biztonságos és verseny helyzetet kizáró helyzetben történik a tevékenység, hogy a személy vagy inkább a művészet maga van a központban. Egy adott instruk

ciónak sokféle változata lehetséges és a reflexiós paletta is nagyon tág, sokféleképpen lehet lereagálni és visszajelezni egy részvevő(k) által megalkotott művészeti produktumot… zenét, mozgást, vizuális alkotást, szöveget vagy dramatikus megoldást, videót (stb.).

Az instrukciók különböző szabadsági fokot adhatnak a résztve vő alkotóknak. A teljesen szabad alkotás szabad témaválasztással és technikával az egyik véglet, és a művészetterápiás helyzetekben ez jellemző is. De a szabadság szűkítése (például csak 3 színt használ hat) a kreativitás bemozdítója is lehet, és még a terápiás helyzetben is fókuszált munkát tesz lehetővé. Vannak jól használható „sablonok” és játékok, melyek különböző formákban a helyzetre adaptálhatóak (a későbbi meseterápiás leírásban erre látunk példát).

Az instrukciók vonatkozhatnak az érzékelésre (lásd a mesete rápiás példát a folytatásban), ami a figyelmet önmagunkra és az itt és most helyzetre irányítja. Dolgozhatunk projektív módszerekkel (Kiss es Bergmann, 2014), amely esetben a belső tartalmak ráve tülnek egy hívóingerre, ilyenek a közismert projektív tesztek például (Rorschach teszt, fa-tesz, családrajz-teszt…), és lehet teljesen szabad alkotás, ebben az esetben a fehér lap, vagy a felkínált médiumok a projekciós felület és hívóinger.

Lehet egyéni, páros kisebb és nagyobb csoportos munkafor mában is dolgozni a művészetekkel, minden esetben érdemes vé gig gondolni a résztvevők helyzetét, szerepét. Ennek a területnek a szakirodalma könyvtárnyi, de sok tapasztalat is kell hozzá. A cso porthelyzet felszabadító és inspiráló, de korlátozó is lehet, és nem mindig áll készen az ember rá. Sok függ a társ(ak)tól, és a kapcso lódások minőségétől, pont ezeket lehet gyakorolni, a szokásokat át dolgozni, a soft skill-eket erősíteni megfelelő facilitációval. Érdemes tudni, hogy esetenként lehet megterhelő is a résztvevőknek akár személyes okokból, akár mert a csoport olyan összetételű, hogy nehéz benne működni. Erre megoldás lehet a személyes élmények megosztása, de ehhez ki kell alakítani egy ítélkezésmentes elfogadó légkört. (Ilyenkor figyelni kell, hogy mindenki én-üzeneteket fogal mazzon meg: Én így éltem meg… Én így érzem magam…, és ne tör ténjen hibáztatás).

Egy alapfeladat számos formát felvehet, kis változtatások tel jesen különböző irányba vihetik el a munkát. Például a klasszikus projektív feladatnak számító fa rajzolásának is számos változata van: rajzolj fát, varázsfát, életfát, családfát, rajzold le magadat fa formájá ban, rajzolj fát különböző karakterrel (boszorkány, tündér, király, har cos, sárkány stb.), rajzolj le egy adott történet kontextusában meg jelenő fát (ilyen a meseterápiás példa a fejezet folytatásában) stb.

Hárdi István pszichiáter pszichoterapeuta dinamikus rajzvizs gálatában emberrajzokat és állatrajzokat készíttetett klienseivel különböző időpontokban, és megvizsgálta, a rajzi elemek és jel lemzők változásai hogyan függnek össze a belső változásokkal, a kórképek alakulásával. Eredményeit a Dinamikus rajzvizsgálat (Hár di,1983/2016, 1985) című könyvében összegezte, feldolgozott rajz gyűjteménye pedig több mint 80 ezer rajzból áll, a rajz-sorozatok

gyűjtése pedig még ma is tart. Módszerei és eredményei a börtön ben is hasznosíthatóak lehetnek.

Az instrukcióadáshoz hasonlóan gazdag a reflexióadás, értéke lés kérdésköre (Kiss, 2013). Általában elmondható, hogy a leminősítő megnyilvánulásokat érdemes kerülni. Az ún. aktív hallgatás (Gordon, 1997) irányadó kommunikációs technika lehet a művészeti produk tumokra vonatkozóan is, azaz minősítés nélkül tükrözzük és vissza olvassuk a művészeti produktum konkrétan érzékelhető jellemzőit (nagy, kicsi, hangos, halk stb…). Lehet hasonlítani valamihez: Olyan mint…, Eszembe juttatta…, Bennem olyan érzést keltett, mintha…. Ez a Jung nevéhez köthető amplifikáció módszerével rokon, ahol valami lyen ismert kulturális tartalmat asszociálnak az álmokhoz és művé szeti produktumokhoz az értelmezés érdekében. A direkt értelme zés is elképzelhető, de sokkal jobb és hitelesebb, ha maga az alkotó értelmezi saját munkáját, hiszen mások értelmezése lehet tévedés, vagy szólhat saját magukról akkor is, ha ennek nincsenek tudatá ban. Részben emiatt is érdemes és javasolt a facilitátornak illetve te rapeutának saját önismereti munkát folytatnia illetve szupervízióban részt vennie (hogy rálásson saját tartalmaira és vakfoltjaira és felis merje azokat ilyen helyzetekben). Emellett mindig lehet kérdezni, a legfontosabb, hogy magának az alkotónak mit jelent önmaga szá mára a saját alkotása, ő hogy éli meg a folyamatot és mit lát abban, ami létrejött. A facilitátor vagy terapeuta ebben a folyamatban segít heti őt saját reflexióival szükség esetén és a legkisebb beavatkozás elve mentén.

Lehetséges reflexió az is, ha nem mondjuk ki a reflektív gon dolatunkat, hanem egy újabb, erre reagáló instrukcióval reflektáljuk, illetve bontjuk ki, esetleg módosítjuk a tapasztalt helyzetet, erre a következőkben ismertetett meseterápiás helyzetben látunk több példát.

Amennyiben a produktum művészeti-esztétikai minősége is számít, és különösen akkor, ha ez cél, akkor mindenképpen szüksé ges technikai, illetve akár esztétikai segítséget nyújtani direkt inst rukciókkal és reflexiókkal, de ennek mértékét mindenképpen érde mes csak a legszükségesebb mértékre szabni.

Az eddig leírtakból látható, hogy a művészetalapú, illetve mű vészetterápiás módszerek alkalmazása esetében fontos jellemző az adaptivitás, erre a gondolkodásmódra is látunk példát a következő meseterápiás példában.

Egy meseterápiás példa Boldizsár Ildikó könyvéből

Boldizsár Ildikó meseterapeuta A királyné, aki madárnak kép zelte magát, meseterápiás csoporttörténetek (2019) című könyvében bemutat egy női- illetve férfi börtönben párhuzamosan tartott me seterápiás programot, melynek célja a családi kapcsolatok erősítése volt a reintegráció jegyében. Ebből emelek most ki pár konkrét moz zanatot a keretek, az instrukcióadás és a reflexió támájához, ahol ér zékelhetőek a módszertani szempontok és az adaptív gondolkodás

mód. Összesen 6 alkalomból és a folyamatot lezáró külső helyszínen tartott családi nap-ból állt a program, a cél pedig a rabok alkalmassá tétele volt arra, hogy a családi nap folyamán érdemben és mélyeb ben tudjanak kapcsolódni a családjukhoz, elsősorban a gyerekeik hez anyák napja apropóján. A 6 alkalom során nem direkt módon készültek a családi napra, hanem a folyamat végére kialakult egy olyan felpuhított, önreflektív állapot és helyzet, amiben a résztvevők a családtagjaikkal együtt valódi kapcsolódásokkal, improvizatív mó don voltak képesek egy közös helyzetben alkotó és élménygazdag módon együtt lenni egy külső helyszínen.

Boldizsár Ildikó következő leírásában megjelennek mind a kü lönböző modalitások mind a speciális börtönkeretek: A bejáratnál minden személyes holmimat le kellett adnom, csak azokat a mesete rápiás eszközeimet vihettem magammal, amelyeket gondosan átvizs gáltak: papírokat, írószereket, kendőket, utakat ábrázoló képeslapo kat, és kedvenc hangszeremet, a koshit. Vannak börtönök, ahová még ennyit sem vihet be egy tréner.

A Boldizsár Ildikó által bemutatott meseterápiás folyamatok kö zéppontjában a mesék voltak, azok feldolgozásában azonban más modalitások eszközrendszerét, vizuális és zenei és dramatikus te vékenységeket is felhasznált. A modalitásokat és az éppen aktuális munkamódot a konkrét helyzethez kapcsolva, a csoport szükségle tei és dinamikája alapján választotta meg. Beszámolójában az egyik csoporttal jól működött a mondókázás, rajzolás, a másik csoport vi szont nem tudott ezekre a tevékenységformákra hangolódni, más megoldásokat és kifejezésformákat kellett keresnie.

A modalitások szerepét ez a leírás is érzékelteti, ahol egy mesét be kellett fejezni, és ennek kapcsán spontán rajzokat is készítettek hozzá egyes résztvevő nők:

…Tetszett nekik a nyuszi szerepkörével járó lehetőség, de éreztem, hogy a saját életük felől fogalmuk sincs az efféle megoldásokról, mint bocsánatkérés, újrakezdés, valami újnak a fölépítése,. A hatéves gye rekek szintjén elkészített rajzokon főleg elszáradt, kopár, élettelen fá kat látni, megtört szívekkel a törzs közepén.

Nem szerettem volna ebben a reménytelen szomorúságban hagyni őket, ugyanakkor éreztem, hogy a mondókák gyakorlása és a közös éneklés most kevés lenne ahhoz, hogy derűlátóbbak legyenek. Lemondtam hát a tervezett gyakorlásról, kiraktam két széket a szoba közepére és azt kiáltottam: ’Ez a két szék nem szék, hanem kijárat a szabadság felé.’ Meghökkentek. Úgy folytattam, hogy csak az mehet ki, aki tud mondani három madárfajt. Akinek sikerült, az asztalon lévő Dixit kártyák közül választhatott egy kártyát, ami leginkább hasonlít az elképzelt jövőjére…. (p. 218.).

Ebben a szövegben a komplex munkamódban a modalitások szerepe mellett az instrukcióadás, a palettáról való választás és adaptivitás aktuális szempontjai is megjelennek, és egyben reflexió is a résztvevők által hozott tartalmakra egy olyan újabb, improvizált instrukció formájában, ami adott cél érdekében zajlik. A szövegek és az érzékelhető aktuális lelkiállapotok mellett diagnosztikus szerepet

kapnak a spontán (nem instrukcióra készült) rajzok. Megemlíti a ter vezett zenei folytatás feszültségoldó hatásának lehetőségét, amit azonban nem tart jó lezárásnak az aktuális állapotban, ezért egy dramatikus, új instrukcióval teremt a céljának (pozitív kicsengés, re mény) megfelelő helyzetet. Itt azonban nem reális, hanem idilli vála szokat kap, így még tovább kell dolgoznia a realitás irányába. Ehhez a Lotilkó szárnyai című mesét választotta a személyes módszertani palettájáról, viszont figyelembe kellett vennie, hogy biztonságosan landolniuk is kell a résztvevőkkel a 6 alkalom utolsó csoportfoglal kozásán.

…A mesemondás után a mese érzékszervi bejárása következett: beléptek a mesébe és füleltek, milyen hangot hallanak meg először. Utolsó találkozás révén nem akartam megnyitni az intrapszichés síkot, hogy megkeressék magukat a történetben, megnézzék, melyik jele netben ismernek magukra, mit csinálnak ott, mi történik velük éppen, mert felelőtlenség lett volna utána magára hagyni a csoportot. Ezért mindenkit ugyanarra a helyszínre vittem, a tollgyűjtés helyszínére. Azt mondtam, hogy vannak ugyan helyzetek, amikor a ’régi szárny’ elvesz tése fájdalmas ugyan, de mégis jár némi előnnyel. Egy hatalmas, kar tonból kivágott hollótollat kapott mindenki. Kértem, gondolják végig az életüket abból a szempontból, hogy hogy van-e olyan szárny-részük, vannak-e olyan tollaik, amelyektől ideje lenne megválniuk. Írják rá a toll egyik felére, hogy hogy mi az, amit nem szeretnének az új életükbe magukkal vinni a régiből. Utána megfordították a tollat, és azt írták a másik felére, hogy milyen új tollakra – tulajdonságokra, képességek re, körülményekre – lenne szükségük ahhoz, hogy az új életük olyan boldog és szabad legyen, mint amit a foglalkozás elején elképzeltek. Mi az, amit meg kell növeszteniük magukban az újrakezdéshez. Azzal bátorítottam őket őszinteségre, hogy most nem fogjuk megosztani a válaszokat, a hollótoll az ő legbensőbb titkuk maradhat (p. 219-220.).

A leírásokból jól érzékelhető a légkör, és az ítélkezésmentes ség, ami azonban nem jelenti azt, hogy benne hagyná elakadásaik ban a résztvevőket.

Hasonló, börtönben végig vitt meseterápiás folyamatok leírásá val találkozhatunk Luzsi Margó Rabmesék című könyvében is, mely 2020-ban jelent meg. Az ő nevéhez fűződik egy meseíró projekt is, ahol a fogvatartottak meséket mondtak fel CD-re gyerekeiknek ka rácsonyi ajándékul. Sajnos időközben magukat a reintegrációs prog ramokat (így ezeket is) megszüntették Magyarországon.

Összegzés

A művészeti intervenciók során a művészet sokféle célból és szakmaisággal használható eszközként, melynek sajátos szakmai jellemzői vannak. Nemcsak a művészet területén kell rendelkezni kompetenciákkal, hanem az érintett célcsoportokkal való munka te rületén is, és mindezt az adott keretek közé illesztve adaptívan kell tudni működtetni.

Végül egy gondolat Boldizsár Ildikótól: Nagyon szeretek börtön

172

ben mesét mondani, mert kitágul a tér… Ha máshol mesélek, valahogy mindig összeszűkül körülöttünk a levegő, és egyre szorosabb közös ség leszünk – itt épp fordítva történik: minden kitágul, egyre nagyobb lesz, mintha a falak is ledőlnének, áramlik be az élet. A fogvatartottak érzékelhetően megtelnek energiával, …...Minden szónak rendkívüli je lentősége van. Sokkal nagyobb, mint máshol. Mivel a tét is nagyobb, a mesemondás felelőssége is nagyobb. Ha nem szólítja meg őket a mese, nem udvariaskodnak …. hanem destruktívak lesznek, beszólnak, poénkodnak, és visszautasítják a mesével kapcsolatos kérdéseket, fel adatokat.

Irodalom:

Boldizsár, I. (2019). A királyné, aki madárnak képzelte magát, me seterápiás csoporttörténetek. [The queen, who imagined herself to be a bird, storytelling-therapy groupstories]. Jelenkor Kiadó.

Cao, M.L.F. (2012). About the uses of art as a medium for human growth. In: Szabó Veronika (ed.): Art of adaptation, Manual of ar tistic tools for migrants. Artemisszio Foundation. (Ariadne - Art for intercultural adaptation in new environment project. Project number: 510255-LLP-1-2010-1-FR-Grundtvig-GMP). 8-18.

European Federation of Art Therapy (2018). Mission Statement. European Federation of Art Therapy. https://www.arttherapyfe deration.eu/

European Federation of Art Therapy (2018). What Is Art Thera py?. European Federation of Art Therapy. https://www.artthera pyfederation.eu/art-therapy.html

Gordon, T. (1997). T.E.T. A tanári hatékonyság fejlesztése / A T.E.T.-módszer. [T.E.T. Developing teacher effectiveness/T.E.T method]. Assertiv Kiadó.

Hárdi, I. (1983/2016). A dinamikus rajzvizsgálat. [Dynamic Exami nation of Drawing]. Flaccus Kiadó.

Hardi, I. (1985). The Basic Principles of Dynamic Examination of Drawing. In: Pichot P., Berner P., Wolf R., Thau K. (eds) Clinical Psy chopathology Nomenclature and Classification. Springer, Boston, MA. https://doi.org/10.1007/978-1-4899-5049-9_167, https:// link.springer.com/chapter/10.1007/978-1-4899-5049-9_167 .

Hárdi, I. (2004). Pszichiátria, képi kifejezés és a dinamikus rajzvizs gálat. [Psychiatry, visual expression and Dynamic Examination of Drawing]. HYPERLINK “file:///C:\Users\toshiba\Desktop\

Erasmus%202020-2021-2022\publ\IO1%20és%20IO2\jav1\ Magyar%20Tudomány”Magyar Tudomány, HYPERLINK “http:// www.matud.iif.hu/04apr.html”2004/4. 433. o. Url: http://www. matud.iif.hu/04apr/03.html (2021. szept. 8.).

K.D. (2021. May 19.). Úgy szerettünk volna ránézni ezekre az emberekre, hogy az értékeiket lássák vissza” – interjú Vis ky Ábel rendezővel. Marie Claire. https://marieclaire.hu/ kultura/2021/05/19/ugy-szerettunk-volna-ranezni-ezek re-az-emberekre-hogy-az-ertekeiket-lassak-vissza-interju-vis ky-abel-rendezovel/.

Kiss, V. (2010). Művészeti nevelés, művészettel nevelés, művé szetterápia [Art education, education through art, art therapy]. Iskolakultúra, 20 (10). 18-31. ISSN 1215-5233. http://real.mtak. hu/57898/1/2_EPA00011_iskolakultura_2010-10_szeparatum. pdf.

Kiss, V. (2013). Reflections on drawings in art pedagogy and art therapy. Visual Inquiry: Learning & Teaching Art 2: 1, pp. 55–68.

Kiss, V. (2014a). A vizuális művészetpedagógia és művészetterá pia összehasonlítása a tanári és terapeuta kompetenciák tükré ben. [Comparing Visual Art Education and Art Therapy in view of Teacher and Therapist Competencies.] Doktori disszertáció [Doctoral dissertation]. ELTE PPK NDI. Url: https://ppk.elte.hu/ file/kiss_virag_dissz.pdf, https://ppk.elte.hu/file/kiss_virag_ tf_a.pdf.

Kiss, V. (2014b). Comparing Visual Art Education and Art Therapy Theory and Methodology, In.: Confinia Psychopathologica, 2014. Vol.2 No.2., 151-174. old.

Kiss, V. (2017). Művészetalapú módszerek típusai és gyógype dagógiai vonatkozásai [Types of arts based methods in special education]. In: Fejlesztő Pedagógia pedagógiai szakfolyóirat, 2017: (1-2) 19-25.

Kiss, V. & Bergmann-Hortoványi, J. (2014). Projektív vizuális fel adatok [Projective Visual Tasks]. In.: Neveléstudományi kutatások közben, Válogatás doktori hallgatók munkáiból, szerk. Szabolcs Éva, Garai Imre, 11-18. old. Url.: http://www.eltereader.hu/me dia/2014/12/Szabolcs_Garai_Nevelestud_READER.pdf.

Komáromi, E.K. (2014). Artezi [Artesian]. Képírás, internet journal. 2014/9. http://kepiras.com/2014/09/komaromi-erzsebet-ka talin-artezi/.

Laing, J. (1984). Art Therapy in Prisons. In: Thessa Daley (ed.,

174

1984): Art as Therapy, An introduction to the use of art as a ther apeutic technique. Routledge. London, New York. 140-151.

Luzsi, M. (2020a). Rabmesék, Mesék és történetek az egri Bünte tésvégrehajtási Intézet mesekörének életéből. [Prison Tales, Tales and Stories from the Life of the Eger Penitentiary]. Luzsi Margó (magánkiadás).

Luzsi, M. (2020b). Rabkoszt testnek és léleknek, A Heves Megyei Büntetésvégrehajtási Intézet mesecsoportjának laktató meséi és receptjei. [Prisoner tales and recipes for the body and soul. Lactating tales and recipes from the tale/storytelling group of the Heves County Penitentiary Institute.] Luzsi Margó (magán kiadás).

Rogers, C.R. & Freiberg H.J. (2007): A tanulás szabadsága [Free dom of learning], Edge, Budapest.

Rubin, J.A. (2010). Introduction to Art Therapy: Sources and Re sources. Revised edition of: Art therapy / Judith Aron Rubin. 1999. Routledge, New York, London.

Rubin, J.A. (2005). Child Art Therapy. 25th Anniversary Edition. John Wiley & Sons, Inc.

Rubin, J.A. (1984/2011). Art of Art Therapy, Routlege, New York, London .

Sándor, É. & Horváth, P. (1995). Képzőművészeti pedagógiai terá pia [Visual Art Educational Therapy], ELTE BGGyFK, Budapest.

Szokács, K. (2013). A színház és a társadalom kapcsolódási pont jai Olaszországban a börtönszínházak tükrében. Doktori disszer táció. [The points of connection between theater and society in Italy in the light of prison theaters. Doctoral dissertation], ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola. http://doktori.btk.elte. hu/lit/szokacskinga/diss.pdf .

Valachiné Geréb, Zs. (2022). Tréning-prezentáció [training pre sentation]. In.: Menthal Health Matters. https://mentalhealth matters.eu/hu/e-tanulas/ .

BÖRTÖNÖKBEN ED SANTMAN

MŰVÉSZETI OKTATÁS

A BÖRTÖNÖKBEN

Ed Santman

Absztrakt

A művészetek hatékony eszközei lehetnek a börtönökben zajló oktatási folyamatoknak. Használhatóak többek között platformként a nem formális tanuláshoz. Jól alkamazhatóak az ún. puha készségek (soft skills) és a munkavállaláshoz szükséges készségek fejlesztésé re is. A felnőttek rendszerint előnyben részesítik a tapasztalaton ke resztüli tanulást – ilyenek a művészeti projektek is -, ahol csapatban készítenek az egyének egy falfestményt, vagy ahol közösen zenél nek, illetve egy színdarab megrendezésén dolgoznak. Ezek a gya korlatok komoly lehetőségeket rejtenek magukban arra, hogy nem formális oktatási módszerekkel segítsék az embereket új és hasznos egyéni készségek kifejlesztésében.

Kulcsszavak: nem formális tanulás, foglalkoztathatósági készségek, soft skillek, a művészetek ereje, dezisztencia

Bevezetés

Több mint 200 évvel ezelőtt a hírhedt de Sade márki színházi darabokat vitt színre a börtönben, ahol élete egy részét kellett tölte nie, és ahová a párizsi elit is eljött megnézni az előadásokat. A bör tönművészet tehát egyáltalán nem újkeletű jelenség.

Manapság elismert tény, hogy a börtönművészeti programok erős tanulási élményt nyújthatnak. Az értékelésekben számos olyan összefüggést találtak, amelyek a művészeti nevelés átalakító erejét emeleik ki. A művészeti programok révén jelentősen erősödhetnek az olyan kompetenciák, mint a munkamorál, az önbecsülés, a krea tivitás, a motiváció, az önbizalom, az érzelmi kontroll és a másokkal való együttműködési készség. Az interdiszciplináris kutatások arra is rámutatnak, hogy a kognitív, szociális és személyes kompetenciák művészeti gyakorlatokkal igen jól fejleszthetők.

A művészet hasznáról, valamint a formális és nem formális tanulásról

Egy régi, foltos amerikai általános iskolai bizonyítvány. (1964-1965.).

[Bizonyítvány]. Fotós: David M. Forrás: Public Domain. Dreamstime.com shorturl.at/jnqtN

Művészeti oktatás

A hagyományosabb művészeti oktatáson belül mindig is kulcs fontosságú volt az eredményre (festmény, színházi darab, koncert stb.) való összpontosítás. Ez persze természetesnek is tűnik. Angol órán angolul kell megtanulni, a matematika órán a matematikát kell elsajátítani, és így tovább. Soha nem férhetett kétség az olyan tantár gyak fontosságához, mint a matematika, a kémia, a történelem vagy a nyelvek. A formális oktatásban a kreatív, készségfejlesztő órákat azonban gyakran lényegtelennek tartják. Ezt tükrözi az iskolában kapott féléves/negyedéves értékelő (bizonyítvány), amelyben a tantárgyak listájának az élén hagyományosan olyan tantárgyak ta lálhatók, mint a nyelv és a matematika, a kreatív tantárgyak pedig a lista végén kullognak, néha éppen csak valamivel a testnevelés osz tályzata fölött. A tanuló viselkedése és szorgama / elkötelezettsége gyakran külön értékelés alá esik.

A művészeti nevelésnek azonban régóta van egy rejtett tőkéje, amely egyben minden alkotói munka szerves része, ez pedig: a fo lyamatszerűség. Egy mű megalkotása során mindannyiunk számá ra nélkülözhetetlen készségek fejleszthetők, illetve sajátíthatók el. Általánosan érévnyes, hogy a legtöbb művészeti projekt csak több feltétel teljesülése esetén lehet sikeres.

Az olyan projektek, mint a közös falfestmény készítése, egy színházi darabon való munka vagy egy zenekarban való közös ze nélés, sokféle dolgot igényel a résztvevőktől. Számos készség meg léte, mint például: együttműködés, reflektív gondolkodás, hatékony kommunikáció, megbízhatóság, aktív odafigyelés, rugalmasság, problémamegoldás, racionális időgazdálkodás és egyéb szociális készségek folyamatos aktiváltsága szükséges a jó eredmény eléré séhez. Zenésztársakkal együtt zenélni például elég komplex dolog, hiszen nem csak a saját hangszerünkön kell tudnunk jól játszani, ha nem zenélés közben oda kell figyelnünk a többiekre is. Rendesen fel kell készülnünk. Meg kell értenünk, hogy egy csapat tagja vagyunk. Időben oda kell érni a próbára, és tudatosítanunk kell, hogy a töb biek nem tudnak elkezdeni dolgozni nélkülünk. Bár a börtönben a művészetek gyakran szabadidős tevékenységként jelennek meg, a művészeti foglalkozások a fenti készségek fejlesztésében is kéz zelfogható eredményeket hozhatnak. Ezeket akészségeket gyakran foglalkoztathatósági / munkavállalási készségeknek is neveznek.

A művészetek lehetőségei a börtönökben

A szakirodalmat áttekintve kiderül, hogy maguk a művészeti projektek a börtönök biztonságához is hozzájárulhatnak. A művésze ti műhelyeken részt vevő fogvatartottak fegyelme ugyanis a progra mok megindulásával javulásnak indulhat. A kreatív programban részt vevő fogvatartottak felismerik, hogy a művészet segít nekik kifejez ni önmagukat, stresszoldó hatású, ettől pedig boldogabbnak érzik magukat, kreatívabbak lesznek és konstruktívabb napi döntéseket képesek hozni. A művészeti oktatás is képes befolyásolni az egyén fejlődését. Egyes interdiszciplináris kutatási eredmények, amelyeket neurobiológiai, oktatási és büntetőjogi folyóiratokban publikáltak, il letve konferenciákon ismertettek a szakemberek, azt mutatják, hogy a művészettel való foglalkozás rendkívül értékes tevékenységet jelenthetnek bárki számára, életkortól függetlenül is - és ez alól a börtönpopuláció sem kivétel. A megfelelő szavak megtalálása egy vershez, egy hangszeren való gyakorlás vagy egy színdarab szöve gének a memorizálása igenis komoly munka.

A kutatók arra is rámutattak, hogy a művészeti oktatás jobb íráskészséget és színvonalasabb teljesítményt eredményezhet más tantárgyak esetében is, továbbá javítja az egyén szociális készségeit is. A művészeti oktatást más fontos készségekkel is összekapcsolták, mint például a kísérletezési hajlandóság és a hibákból való tanulás, az önkritika, a reflexió és a kitartás egy-egy munka befejezésében. A börtönművészeti programok másik előnye, hogy az önbizalom és

önbecsülés növelésével megnyithatja az egyén útját a továbbtanu lás felé.

A börtönművészeti programok lehetőséget kínálnak a fogvatar tott művészek számára, hogy újra bekapcsolódjanak a civil közös ségbe. Műalkotások közösség előtt való bemutatása esetleg érté kesítése, zenei és színpadi művek előadása vagy irodalmi szövegek nyilvános felolvasása igen jó lehetőség lehet a fogvatartottaknak, hogy a szabadulásukat megelőzően, vagy után pozitív eszmecserét folytassanak a közvetlen társadalmi közegükkel.

A különböző művészeti ágak kínálta lehetőségek

A művészeteket olyan tevékenységekreoszlik, mint a tánc, a színház és más művészeti ágak, amelyekhez emberek csoportjá nak együttes vagy egyéni részvétele szükséges. A muzsikálás lehet egyéni vagy csoportos tevékenység. Ugyanígy a festés, rajzolás, kre atív írás és rapzene írása-komponálása is lehet kifejezetten kollektív, de nagyon egyéni folyamat is.

A csapatmunkát igénylő művészeti ágak kiválóan felhasználha tóak a munkavállalási készségek fejlesztésére, mint amilyenek töb bek között a következők:

• megbízhatóság

• pozitív hozzájárulás egy folyamathoz

• megadott feladatok elvégzése

• racionális időgazdálkodás

• reflektív gondolkodás

• az egyént érő kritika elfogadása, helyén való kezelése

• rugalmas problémamegoldás

• kihívást jelentő feladat elvégzése adott időn belül

• mások meghallgatása, rájuk való odafigyelés.

Mindezekre a készségekre és kompetenciákra szükség van ah hoz, hogy egy adott munkacsapatban dolgozva sikeres műalkotást készítsünk. Ugyanezek a készségek (gyakran foglalkoztathatósági készségeknek is nevezik őket) szükségesek az álláskereséshez és egy már meglévő állás megtartásához is. A művészeti fejlesztőprog ramok által megszerzett puha készségek megléte bizonyítványok formájában is igazolható, amelyek segíthetik sikeres munkahelyi el helyezkedést.

A műhelyek iránt kezdetben szkeptikus börtönszemélyzet pozi tiív hozzáállása is könnyen elérhető, ha elmagyarázzák nekik a prog ramok foglalkoztathatósággal kapcsolatos pozitív hatásait.

Formális és nem formális oktatás

Az elmúlt években sok oktató arra a következtetésre jutott, hogy a formális oktatási rendszerek, mint a hagyományos iskolák, nem igazán készítik fel az embereket korunk társadalmának gyors

társadalmi-gazdasági változásaira.

Ahhoz, hogy megértsük a börtönökben kivitelezett művészeti programok jelentőségét, különbséget kell tennünk az informális, a nem formális és a formális oktatás között. A formális oktatási rend szer legkézzelfoghatóbb példája a jelenlegi hierarchikusan felépí tett oktatási-nevelési rendszer az általános iskolától az egyetemig bezárólag. Az informális oktatás egy egész életen át tartó tanulási folyamat, amelyben az egyének attitűdöket, értékeket, készsége ket és ismereteket sajátítanak el napi munkahelyi tapasztalataikból, barátaiktól és családjuktól, a közösségi médiából stb. A kialakult formális rendszeren kívüli szervezett oktatási tevékenységek, mint például a börtönökben folyó művészeti programok, az ún. nem for mális oktatás körébe sorolható tanulási módozatok. Ez utóbbinak az eredménye általában jobban megjósolható és előrelátható, mint az informális tanulás esetében.

A formális oktatás iskolákhoz és különféle nevelés-képzési in tézményekhez kötődik; a nem formális oktatás közegei a közösségi csoportok és egyéb szervezetek; míg az informális tanulás környe zete életünk egyéb fennmaradó szférái – mint például a barátokkal, családdal és kollégákkal való kapcsolattartás és interakciók. A min dennapi életben persze átfedések is előfordulhatnak az informális és a nem formális tanulás között.

Amint a fentiekből látható, a nem formális oktatás jelenléte a társadalmban a hivatalos oktatási intézményeken kívül zajló oktatási, a tanulási és a képzési formák fontosságának elismerését és tuda tosítását fémjelezi.

A nem formális oktatás négy legrelevánsabb sajátossága a kö vetkező:

• a hátrányos helyzetű csoportok igényeihez való igazodás

• gondoskodó hozzáállás bizonyos speciális társadalmi csopor tokhoz

• meghatározott célokra való fókuszálás

• szervezési-módszertani változatoság és rugalmasság.

A börtönökben zajló műhelyprogramok egyénre szabottan is megvalósíthatók. A műhelyek programjai persze új témákat visznek be a fogvatartottak és a börtönbe látogató családjaik beszélgetései be is. A gyerekeket büszkeséggel tölti majd el, ha megbicsaklott éle tű szülőjüknél vagy más családtagjuknál azt látják, hogy megtanult gitározni, vagy szép képeket fest a börtönidő alatt. Ez pedig némileg tompíthatja a gyerekek által megélt traumatikusságát annak, hogy valamelyik családtagjuk börtönbe került.

A művészet eszköz lehet arra, hogy az emberek hangot adhas sanak érzéseiknek, hogy kifejezzék haragjukat, frusztrációjukat és a börtönben felgyülemlett problémáikat. Eszköz lehet életük téves döntéseinek átgondolására, arra, hogy maguk mögött hagyják a ne gatív epizódokat, és új készségek fejlesztésére koncentrálva, hasz nosan töltsék el az idejüket.

A művészetek olykor akár nagyon is sajátos módon javíthatják egy-egy fogvatartott börtönbeli előmenetelét. Ha valakinek jó érzéke van portrék rajzolásához vagy festéséhez, börtöntársai nagy való színűséggel meg fogják kérni az illetőt, hogy készítsen portrékat a családtagjaikról. Cserébe viszont máskor ő is kérhet valamit a többi börtöntárstól.

A legtöbb helyen a fogvatartottak nem tarthatnak maguknál pénzt, de gyakran vásárolhatnak élelmiszert a börtönboltban az ott számukra létrehozott számla terhére. Ez egy sajátos alternatív gaz dasági rendszert alakít ki a börtönvilágban (nagyjából ilyen módon: ha megrajzolod a feleségem portréját, veszek neked sült csirkét, vagy szervezek neked valami drogot).

A művészet ereje

A legtöbb bűnügyi szakértő egyetért abban, hogy a börtönbün tetés önmagában nem igazán lehet megoldás arra, ha az emberek rossz döntéseket hoztak életükben. Vannak azonban olyan emberek, akik a művészetek révén megtalálták a kiutat önsorsrontó életmód jukból.

Tom Magillnak egykori fogvatartottként épp a művészetek ré vén sikerült jobb irányba terelnie életét. A 1980-as években erősza kos viselkedés miatt szabadságvesztésre ítélt, és egyébként protes táns családi hátterű Tom cellatársa éppen az IRA egyik önkéntese lett – akiben Tom egyből az ellenséget látta. Az IRA-tag már negye dik hónapja éhségsztrájkot folytatott, ezért alig volt jártányi ereje. Egy idő után az ellenségnek hitt cellatárs Tom tanítójává lett, és azt tanácsolta Tomnak, hogy képezze magát tovább, ne csak veszte gesse az idejét a börtönben. Szembenézve a céljaiért drámaian küz dő cellatárs sorsával, Tom megfogadta a tanácsát, és hátat fordított az erőszaknak.

Tom ma díjnyertes filmrendező, drámaműhely-facilitátor, szí nész, író, rendező és producer. Szakterülete az úgynevezett elnyo mottak színháza, az interaktív színház mozgalmából Augusto Boal által kidolgozott megközelítés, amely színházi módszereket alkal maz a közösségi életmód és a börtönkörülmények pozitív szellemű átalakításához. Munkái kézzelfoghatóan tanúsítják, hogyan képes a filmezés megváltoztatni a társadalom margójára szorult emberek életét.

Egyik díjnyertes alkotása a Mickey B című film volt, melyet Shakespeare Macbeth-jének adaptációjaként rendezett Tom Magill, és amelyben a belfasti Maghaberry fokozott biztonságú börtön fog vatartottai alakítják a főbb szerepeket.

Shakespeare és a börtönlakók világa furcsa kombinációnak tűnhet, a két szféra egymásra vetítése azonban nagyon is sikeresnek bizonyult olyan projektekben, mint a Shakespeare rács mögött, egy Curt Tofteland által az Egyesült Államokban létrehozott szervezet, vagy Armando Punzo és a Compagnia della Fortezza projektjei (Vo terra, Olaszország).

Magill akkor fedezte fel a filmes médium erejét, amikor fiata lokkal dolgozott együtt. Véletlenül volt náluk kamera. Elmagyaráz ták neki, hogy kizárták őket egy ifjúsági csoportból, és az ezt kísérő beszélgetést filmre vették. Később Magill tanúja volt annak, hogyan változtatta meg a film a csoportok önmagukról és egymásról alkotott képét, amikor a szóbanforgó fiatalok teljes csapata végignézte a fel vételt. A fiatalok izgatottan szemlélték magukat a filmen, az egész nek teljesen más dimenziót adott az, amikor meglátták magukat a vásznon. Segített nekik megérteni saját viselkedésüket és részben önmagukat is.

2007-ben Magill elkészítette Shakespeare Macbeth-jének fil mes adaptációját, ami Mickey B címmel került a közönség elé. A proukció különlegességét az adja, hogy a belfasti Maghaberry foko zott biztonságú börtön fogvatartottai alakítják benne a főbb szerepe ket, akik részt vettek az eredeti mű átdolgozásában, a forgatásban és egyéb technikai munkálatokban is.

Mickey B. (2007). [Filmplakát].

Forrás: Tom Magill. Educational Shakespeare Company Films

Nem volt könnyű meggyőzni a foglyokat, hogy Shakespeare-t vegyenek a kezükbe. A gyakran munkásosztályból származó fogva tartottak Shakespeare-t elitista, és nem nekik való szerzőnek tartot ták. Amikor Magill elkezdett dolgozni a filmen, felkereste Sam McCle ant, aki rablás miatt 20 éves börtönbüntetését töltötte a szóbanforgó fegyházban, és felkérte, hogy vegyen részt a projektben, méghozzá Duncan, a skót király szerepét alakítva. Sam külsőre ugyanis éppen megfelelő volt erre a szerepe. McClean beleegyezett a részvételbe, és bemutatta Magillt David Conwaynek, akit hamarosan felkértek Mickey B (Macbeth) főszerepére. Davidet nagyon tisztelte a többi fogvatartott, de időbe telt, amíg kialakult a dolog iránti bizalma és meg tudták őt győzni, hogy csatlakozzon a filmes projekthez.

Miután Conway igent mondott a felkérésre, könnyű volt más fogvatartottakat is megnyerni az ügynek, akik sorban csatlakoztak a projekthez. Pár akadállyal azért meg kellett birkózni. A börtön sze mélyzete csak heti öt órányi munkát engedélyezett Magillnek, hogy a fogvatartottakkal dolgozzon. Sok őrnek nem tetszett a projekt, próbáltak is akadályokat görgetni az útjába. A film végül világszerte nagy sikert aratott, és számos fesztiválon vett részt.

A legnagyobb kihívás Tom számára a fogvatartottak önbizalom hiánya volt. Időbe telt, mire hinni kezdtek magukban, mert sokuknak alacsony volt az önbecsülése és az önbizalma. Életük nagy részében csak azt hallották környezetüktől, hogy semmiben sem jók. Nem tudták elhinni magukról, hogy képesek lesznek elkészíteni a filmet.

A projekt sikere azt mutatja, hogy egy film az önfejlesztés haté kony eszköze lehet, és segíthet az egyéni változások és előrelépé sek megtételében.

Toine Bakermans

Élete során Toine több mint hatvan bankrablásban vett részt, és ennek nyomán összesen körülbelül húsz évet töltött börtönben. Amikor ötven éves lett, úgy döntött, hogy gyökeresen megváltoz tatja életét, és maga mögött hagyja bűnözői életmódját. Mi okoz ta ezt a fordulatot? A börtönművészeti órán Toine egy nagyméretű festményt készített, amely két papagájt ábrázolt. Aki csak látta a festményt, meglepődött, mennyire tehetséges a festésben Toine. A korábban semmiféle alkotási tapasztalattal nem rendelkező Toi ne egyébként eléggé nehezen kezelhető egyén volt, most viszont életében először kapott nagyon is pozitív reakciókat arra, amit csi nált. Ez nagy hatással volt rá. Bár csak egészen alapfokú végzettsége volt, spontán elhatározta, hogy beiratkozik egy művészeti főiskolá ra, és művész lesz. Ez akkoriban irreális tervnek tűnt, Toine azonban eltökélt volt. Sok börtönben szerveznek művészeti foglalkozásokat, a fogvatartottak pedig kedvelik is ezeket, mert jó és hasznos idő töltésnek bizonyulnak, ráadásul alkalmuk van ajándékokat készíteni családjuknak vagy gyermekeiknek. Toine számára ezek a foglalko zások mást jelentettek - ambiciózus volt, nagy ugrásokkal fejlődött a technikai tudása, ami felkeltette a szakemberek figyelmét. Két tanár

is eljárt hozzá a Willem de Kooning Akadémiáról, hogy segítsenek neki, és továbbfejlesszék tudását.

A három év felkészülési idő elegendőnek bizonyult. A börtön ben Toine minden szükséges vizsgáját sikeresen letette. Az akkori 400 börtönlakó közül csak hárman érettségiztek le. Toine a 10-fo kozatú osztályozási rendszerben 7,4-es átlageredménnyel végzett. Ezt követően feli s vették a rotterdami Willem de Kooning művészeti főiskolára.

Toine Bakermans a cellájában Krimpen aan den IJssel börtönében Rotterdam közelében. (2008). [Fotó]. Fotó készítője: Ismeretlen. Toine Bakermans hozzájárulásával

Így vált Toine Bakermans bűnözőből művésszé, később ve szélyeztetett fiatalokkal foglalkozó tanárrá és mentorrá. A művé szeti főiskolán az első évben még nyitott büntetés-végrehajtási intézményben volt megfelelő felügyelet alatt. Nappal a főiskolán tevékenykedett, éjszakára “hazajárt” a nyitott intézményébe. Bünte tésének utolsó részében csupán elektronikus bokakarkötőt kellett viselnie.

A börtönélmények markáns motívumokban manifesztálódnak Toine festményein. Egyik képe egy vaskos szemüveget viselő bírót ábrázol, akinek petrezselyem áll ki a füléből - a férfi nem lát jól és nem is képes hallani a környeztét, ezért a fogvatartott által elmon dottakat sem hallgatja meg. Egy másik festményének középpontjá ban a zárka zordon belsejéből szemlélt cellaablak látható, amin át besugárzik az égbolt fénye, ami reményt és változást sejtet.

A rotterdami de Noordsingel börtönt, ahol Toine jobb útra téré se elkezdődött, később megszüntették. Az intézmény bezárása előtt kiállítást rendeztek a fogvatartottak által ott készített festményekből, persze köztük voltak a Toine által készített képek is. Toine-ban szép emlékek ébredtek fel, amikor újra meglátta a börtönben megőrzött festményeit, hiszen minden darab a művészet életfordító, sorsváltó szerepét hangsúlyozta.

Bakermans, T. (2008). The Judge / A bíró [Festmény].

Fotó: Ed Santman. Toine Bakermans hozzájárulásával

Bakermans, T. (2008). Cell Window / Zárka ablaka [Festmény].

Fotó: Ed Santman.

Toine Bakermans hozzájárulásával

Toine záróvizsgaként egy rácsos börtönablakokat ábrázo ló többrészes képsorozatot készített. Ugyanaz az ablak különböző vásznakon, mindegyik más-más jelentéssel felruházva. Munkáját egy cellában dolgozva festette meg, központi gondolata pedig a napi fény-ritmus és annak változásai voltak – egykori életetének leg inkább ismert, állandóan visszatérő jelensége.

Fordulópontok

A korábban leírt puha készségek és foglalkoztathatósági kész ségek elsajátításának fontosságán túl a skót kriminológus, Fergus McNeill részletesen ismerteti a dezisztencia folyamatát, amin azt a folyamatot értjük, amikor egy delikvens hátat fordít a bűnözésnek és kilép a bűnözői életformából. McNeill írásából megtudhatjuk, ho gyan vezethet valaki életében fordulóponthoz az, ha részt vesz pél dául egy színházi darab színrevitelében. Alapvetően arról van szó, hogy egy színmű sikeres bemutatása, előadása után a negatív én képpel és csekély önbecsüléssel rendelkező egyének hirtelen na gyon pozitív reakciókat kapnak az általuk elvégezett feladatra vagy a létrehozott produktumra. Amikor a közönség tapsolni kezd a darab végén, a résztvevők érezhetik a feléjük megnyilvánuló elismerést, és büszkék lehetnek közreműködésükre. Mindez az önmagukról való gondolkodásuk módosulásához vezethet: a semmiben sem vagyok jó berögzült képzetét elkezdi felváltani a talán néhány dologban még is jó vagyok gondolata. A következő lépés pedig az az elgondolás, hogy mivel bizonyos dolgokban jó vagyok, már nem úgy kell viselked nem, mint aki semmit nem képes elérni, hanem úgy, mint aki igenis el tud érni egy adott célt. Így kerül sor az első lépésekre a viselkedési változások folyamatában. Bárki, aki felügyelt már fogvatartottakkal vagy más kiszolgáltatott csoportokkal zajló művészeti projekteket, valószínűleg tanúja volt néhányszor ehhez hasonló fordulópontok nak - ami nagyon különleges élmény a projektvezetőnek is.

A számos témábavágó kutatás ellenére keveset tudunk arról, hogy mi készteti az embereket viselkedésük megváltoztatására. Egy művészi munkaformákat felhasználó jó projekt sok mindent képes felszabadítani az egyén életében. Még egy jó ok, amiért a művésze tek hatékony eszközt jelenthetnek a börtönökben és a próbaidő alatt zajló oktatási folyamatokban.

Összegzés

A művészeti oktatás jelentős hozzáadott értékkel bír a börtön rendszeren belül szervezett műhelyek között. Segíthet a fogvatartot taknak puha készségeik és munkába állási készségeik fejlesztésé ben, különösen ami a csapatmunkához szükséges készségeket illeti. Hatékony eszköze lehet a nem formális és az informális tanulásnak, mi több, ablakot nyithat akár a továbbtanulás felé is. Néhány elítélt életében pedig sorsdöntő fordulópontot is jelenthet.

McNeill, F., Andersson, K., Calvin, S., Overy, K., Sparks, R. & Tett, L. (2011). Kunstprojecten en What Works; een stimulans voor desistance? [‘Inspiring Desistance? Arts projects and ‘what works?’]. Justitiele verkenningen 37(5): 80-101. https://blogs.iriss.org.uk/discoveringdesistance/ files/2011/09/McNeill-et-al.-2011-Inspiring-Desistance.pdf ac cessed 20 March 2021.

Fletcher, D. & Dalgleish, K. (2012). Evaluation of the Personal Effectiveness and Employability Through the Arts (PEET. Centre for Regional Economic and Social Research (CRESR). Sheffield Hallam University. file:///C:/Users/Melinda/Downloads/eval-effective ness-employability-arts.pdf accessed 18 March 2021.

ÖNÉLETRAJZAI

Egervári Júlia

Egervári Júlia Budapesten született. Az egri Eszterházy Károly Egye temen Plasztikai ábrázolás alapszakon, majd Vizuális kultúra tanár mester szakon diplomázott. Jelenleg az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti és Művészetelméleti Tanszékén dolgo zik oktatóként, emellett képzőművészként a természetművészet műfaja áll hozzá legközelebb. A Neveléstudományi Doktori Iskola Környezetpedagógia programjában környezeti nevelés és vizuális művészetpedagógia területén végzi kutatását.

Stefan Florek

Stefan Florek filozófiából és pszichológiából szerzett PhD fokozatot. A krakkói Jagelló Egyetem adjunktusa (Alkalmazott Pszichológiai Intézet, Menedzsment és Társadalmi Kommunikáció Kar). Jelenlegi tudományos érdeklődési köre a morál kognitív evolúciós megkö zelítése, a bűnözés, az elkövetők rehabilitációja, az agresszió és az axiológiai tapasztalat. Mintegy 50 tudományos publikáció szerzője és társszerzője: könyv Florek , S. (2007). Wartościujący umysł [The Evaluative Mind], Florek , S., Gulla , B., Piotrowski, P. (2019). Radykali zacja . Konteksty psychologiczne [Radikalizáció: Pszichológiai össze függések]. Florek , S., Siemiginowska , P. (2020). Agresja w pracy [Munkahelyi agresszió]), könyvfejezetek és folyóiratcikkek.

Anita Jandrić Nišević , PhD a Zágrábi Egyetem Pedagógiai és Re habilitációs Tudományok Kara Kriminológiai Tanszékének docense. Tudományos, oktatói és szakmai tevékenysége az elkövetői reha bilitáció, a kriminológia és a börtön utógondozás területére irányul. Együttműködik a börtön- és pártfogói rendszerrel, valamint civil szervezetekkel a felnőtt bűnelkövetők számára speciális kezelési programok kidolgozásában és végrehajtásában.

Kiss Virág

Kiss Virág művészetpedagógus, művészetterapeuta, az egri Eszter házy Károly Tanárképző Fősikolán végzett (BA), majd a Magyar Ip arművészeti Egyetem tanárképzésén (MA), művészetterapeutaként a Pécsi Tudományegyetemen. Sok éven át korai iskolaelhagyókkal, később fogyatékos emberekkel dolgozott. PhD fokozatot szerzett az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában, kutatási területe a vizuális művészeti oktatás és a művészetterápia. Az elmúlt években több egyetemen is dolgozott, többek közt oktatója volt az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti és Művészetelméle ti Tanszékének, művészetalapú módszereket oktat az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán és komplex művészeti terapauta képzést vezet a Wesley János Lelkészképző Főiskolán.

Anita Jandrić Nišević

Vida Meić 1991-ben született Horvátországban. 2017-ben sum ma cum laude diplomát szerzett grafika szakon a Zágrábi Egye tem Képzőművészeti Akadémia Oktatási Tanszékén. Művészeti munkásságáért hét díjat nyert. Munkássága mintegy 30 csoportos kiállításon és négy egyéni kiállításon szerepelt. Melinda Šefčić-el együtt számos kórház és börtön esztétizálását célzó projektet tervez és valósít meg, koordinátorként, de aktív résztvevőként is, börtönök és kórházak falainak festésében. Asszisztensként dolgozik a zágrábi Képzőművészeti Akadémián.

Peter van Olmen

Peter van Olmen pedagógiai újító, aki 25 éves rendszeres oktatá si pályafutása után 2004-ben kezdett dolgozni a lelystadi ifjúsá gi börtönben. Az ebben a fiatalok börtönében eltöltött évek során megszerzett szaktudásából rájött, hogy nem - A formális és informá lis oktatás fontos azon készségek fejlesztésében, amelyekre a fog vatartottaknak szükségük van ahhoz, hogy kapcsolatban marad janak a társadalommal. Meggyőződése, hogy a művészet hatékony eszköze ennek az oktatási formának a támogatásának.

Vida Meić

Orosz Csaba

1966-ban született. 1986-1990 Nyíregyházi Tanárképző Főiskola, 1998-2001 Magyar Iparművészeti Egyetem, 2005-2008 ELTE Nevelé studományi Doktori Iskola, 2010-2012 Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolája. Művész, művésztanár, kutatási területe a performatív vizuális nevelés. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatási rektorhelyettese.

Przemysław Piotrowski

Dr hab. Przemysław Piotrowski a Krakkói Jagelló Egyetem Alkalm azott Pszichológiai Intézetének vezetője. Közel 100 publikáció szer zője és társszerzője, köztük hét könyv és cikk neves tudományos folyóiratokban. Szakterülete a szociálpszichológia, különös tekintet tel a deviáns viselkedésre, az agresszióra és a bűnözésre. Tagja a Nemzetközi Kriminológiai Társaságnak és az Európai Kriminológiai Társaságnak.

Ed Santman (Rotterdam, 1955.02.23.) képzőművészetet tanult a rot terdami Willem de Kooning Akadémián. Akkor kapcsolódott be a hátrányos helyzetű csoportokkal való munkába, amikor elkezdett művészeti órákat tanítani a börtönökben, ahol színházi és zenei pro jekteken is dolgozott. 2010-től 2015-ig az összes holland börtönben ő koordinálta a művészeti oktatást. Több európai projektben is részt vett a börtönök oktatásával kapcsolatban. Jelenleg eszközöket fe jleszt a társadalom peremén lévő emberek számára, például hajlék talanok, kábítószer-fogyasztók, menekültek, veszélyeztetett fiatalok számára. Számos projektjében a művészetet a puha készségek fe jlesztésének eszközeként használják.

Melinda Šefčić

Melinda Šefčić 2012-ben festészetből BA fokozatot szerzett a zágrábi Képzőművészeti Akadémián Prof. Novak Zoltán osztályában. 2018 má jusában PhD fokozatot szerzett festészetből művészet és tudomány témakörben Kórházi helyiségek re-humanizálása és újraesztétizálása – egy példa a művészi beavatkozásra egy kórházi osztályon címmel, Prof. Svjetlan Junaković és Prof. Vera Turković, PhD mentorálásával. Számos egyéni és csoportos kiállításon mutatta be munkáit Hor vátországban és szerte a világon. Több mint 20 művészeti projekt, több mint 50 falfestmény szerzője, számos kongresszuson és kon ferencián vett részt. Tagja a Horvát Képzőművészeti Szövetségnek (HDLU) és a Horvát Szabadúszó Művészek Társaságának (HZSU).

Ed Santman

RECENZIÓ

Tomislav Buntak

A Szabadság művészete (Arts of Freedom) – Művészeti jó gya korlatok és ötletek a börtönben című kiadvány egy olyan kézikönyv, amely világos, üdítő, érdekes és mindenekelőtt hasznos, különösen azon művészek számára, akik művészi pályafutásuk során bün tetés-végrehajtási és rehabilitációs intézményekben terveznek dolgozni, amelyek – legalábbis európai viszonylatban – a börtön rendszerek 4. generációját jelentik.

A gyűjtemény anyaga keresztmetszeti kép, mely helyet ad jó gyakorlatoknak és ötleteknek, elméleti tisztázásoknak és munk amódszereknek, kiemelve a pozitív-rehabilitációs szemléletet és ál talában a művészet fontosságát a börtönrendszerben.

A szerzők a börtönrendszerek fejlődésének és a bennük vég zett munka tapasztalatainak rövid történeti áttekintésén keresztül foglalkoznak a büntetés kérdésével és a rehabilitáció lehetőségével a művészet közvetlen vagy közvetett hatásán keresztül, de beszélnek a személyes művészi megközelítések és az ilyen zárt rendszerek és felhasználóik igényeinek ütközésekor keletkező félreértésekről is. A gyűjtemény bemutat sikeresen megvalósított projekteket Európából és a világból, a különböző művészeti formák révén elért ered ményeket, a részvételen alapuló művészettől a művészetterápiás gyakorlatokig, melyek a maguk speciális módján vonják be a börtön populációt az alkotás aktusába, és így a rehabilitációba is.

Ezt a kézikönyvet végigolvasva világos iránymutatásokat, módszereket, magyarázatokat és gyakorlati megoldásokat kapunk arra vonatkozóan, hogyan lehet véghez vinni valamit (manage) egy olyan ismeretlen környezetben, amellyel az emberi populáció túlny omó többsége soha nem fog érintkezni.

Ez egy igazán érdekes, oktató és gyakorlati kézikönyv, amely a How to (hogyan?) és a Know How (szakmai eljárás) gyakorlatok példájaként szolgálhat bárki számára a művészi professzió területén. Szolgálja mind a művészi ötletek és koncepciók kidolgozását és megvalósítását, mind a társadalmon belüli pozitív kommunikációt, amelyben mindannyian részt veszünk, így azok a közintézmények is, amik felkérnek bennünket, hogy hozzájáruljunk a fejlődésükhöz.

RECENZIÓ

Dalibor Doležal

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a művészet és a börtön kombinációjában nincs közös. A művészet, mint speciális emberi tevékenység jelentése egy összetett kommunikációs folyamatban jön létre, nagyrészt az új tudásra való nyitottságot, a gondolatok és vélemények szabadságát reprezentálja. A börtönök ezzel szemben a teljes ellentétet képviselik, olyan épületeket, ahol az emberek ál talában be vannak zárva, meghatározott menetrend szerint élnek, a bezártság és az önkifejezéshez való jog szimbóluma.

Az Arts of Freedom című könyv nemcsak azt bizonyítja, hogy a művészet és a börtön kapcsolata nagyon is lehetséges, hanem azt is, hogy sok éve létezik, különböző formában és céllal. Ez a könyv egyfajta gyűjteménye jó gyakorlatoknak, és olyan reflexióknak, amik a művészetnek a börtönintézetekben elfoglalt és elfoglalható he lyét, egyszerű, de tudományosan és gyakorlati szempontból is me galapozott módon mutatják be, e két látszólag összeegyeztethete tlen világ kombinációját.

A könyv világosan megmutatja, hogy a börtönbeli művészi kifejezés típusától függetlenül milyen sokrétű jelentést és hatást fejt ki mind a fogvatartottakra, mind az alkalmazottakra, mind a lá togatókra, és eközben jól látható az is, hogy a művészet nagyon fontos rehabilitációs szerepet is betölthet a büntetés-végrehajtási intézményekben, azaz hogy a művészet ereje nélkülözhetetlen le het a társadalommal való újrakapcsolódáshoz szükséges készségek elsajátításában a börtönök falain belül.

Bár elsőre úgy tűnik, hogy ez egy leírás a művészet börtönön belüli szerepéről és a különböző művészi kifejezések beépítésének módjáról a foglyokkal való napi munka során, ennek a könyvnek is megvan a maga tudományos értéke. Ugyanis minden fejezetben vannak elemei a tudományos munkának, amelyek a művészet és a börtön kombinációjának egy újabb dimenziót adnak, és amely ötl etként szolgálhat a jövőbeli tudományos és kutatási munkákhoz a művészet hatásáról a börtönrendszereken belül.

A könyv felépítése nagyon tömör, amihez hozzájárulnak a logi kusan elrendezett fejezetek, amelyek a könyvet egy jól lekerekített egésszé teszik. A könyvben található fejezetek írásban és szakirodal mi hivatkozásban egységesek, a megfogalmazott téziseket konkrét példákkal támasztják alá.

Összefoglalva: értékes alkotásról van szó, amelynek megvan a maga művészi, rehabilitációs, gyakorlati és pedagógiai értéke. A könyv írásmódja és a kiválasztott témák miatt ez a könyv alapja le het néhány jövőbeni hasonló projektnek, de oktatási anyagként is szolgálhat minden az elítéltek rehabilitációs folyamatában érdekelt személy számára.

IMPRESSZUM

Kiadó: Horvát Képzőművészek Egyesülete (HDLU), Trg žrtava fašiz ma 16, 10 000 Zagreb, hdlu@hdlu.hr, www.hdlu.hr

A kiadó részéről: Tomislav Buntak elnök

Vezető: Ivana Andabaka

Projekt szerző: Melinda Šefčić, PhD

Projekt koordinátorok: Nika Šimičić

Bevezetés: Anita Jandrić Nišević, PhD; Melinda Šefčić, PhD

Szövegek szerzői: Júlia Egervári; Stefan Florek, PhD; Anita Jandrić Nišević, PhD; Kiss Virág, PhD; Vida Meić; Peter van Olmen; Orosz Csa ba, DLA; Przemysław Piotrowski, PhD; Ed Santman; Melinda Šefčić, PhD

Szerkesztők: Anita Jandrić Nišević, PhD; Melinda Šefčić, PhD

Szöveg szerkesztő: Kiss Virág, PhD

Munkatárs: Anita Jandrić Nišević, PhD; Ankie Til Bírálók: Tomislav Buntak, professor; Dalibor Doležal, associate pro fessor PhD

Vizuális arculat és dizájn: Duje Medić Fordítás és korrektúra: Michał Gostyński, Ivana Pogačić, Maarten Rombouts, Orsolya Žagar Szentesi, Zana Šaškin ISBN: 978-953-8098-56-7.

CIP: a rekord elérhető a zágrábi Nemzeti és Egyetemi Könyvtár számítógépes katalógusában 001142424.

Köszönet: Toine Bakermans, Bodóczky István (2020-ban elhunyt), Legs Boelen, Diana Bronstijn (művészetterapeuta Lelystad-ban a fiatalkorúak börtönében), Tom Magill, Agnes Ramnant (Art Without Bars), Simon Hilda, Jo Tabb (Koestler Trust)

NYILATKOZAT:

A kiadvány megjelenését az Európai Bizottság pénzügyileg támogatta. A kiadvány tartalma nem tükrözi az Európai Unió hivata los véleményét. A kiadványban kifejtett információkért és nézetekért teljes mértékben a szerzőket terheli a felelősség.

Projekt szám: 2020-1-HR01-KA204-077863

This work is licensed under the Creative Commons Attribution-Non Commercial 4.0 International License.

Zágráb, 2022

Szervező: Résztvevők:

Társult partnerek:

Finanszírozás: