A Necessity of Art in Prison: Collection of New Ideas and Practices... (HU)

ARTS OF FREEDOM

A művészet szükségessége a börtönökben

Kézikönyv a börtönökben dolgozók, törvényalkotók és a nyilvánosság számára szerk. Melinda Šefčić Anita Jandrić Nišević

37 65 75 97

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés

A börtönművészet lélektani és korrekciós összefüggései Przemysław Piotrowski & Stefan Florek

Az esztétikum jelentősége a börtöntérben –pszichológiai megközelítésben Stefan Florek & Przemysław Piotrowski

A börtönművészet gyakorlatai Európában és a világban Melinda Šefčić, Anita Jandrić Nišević & Vida Meić

A börtönterek revitalizálása a művészet eszközeivel: új és innovatív alkalmazások Melinda Šefčić, Anita Jandrić Nišević & Vida Meić

Bebörtönzött művészek Kiss Virág

Művészeti beavatkozások Kiss Virág

Művészet és terápia

Peter van Olmen

A börtönművészet hatása a büntetés-végrehajtásban dolgozókra Melinda Šefčić, Anita Jandrić Nišević &Vida Meić

Foglalkoztathatósági készségek fejlesztése művészeti eszközözökkel Ed Santman

A börtönművészetből származó anyagi megtakarítás kérdése

Ed Santman

Szerzők önéletrajzai

Recenzió

Tomislav Buntak

Recenzió Dalibor Doležal

Impresszum

BEVEZETÉS

A művészet korlátlan erővel bíró eszköztár, amely számtalan lehetőséget kínál arra, hogy mindannyiunk életkörnyezetében pozitív változásokat idézzen elő. A művészi tevékenység és annak mozgósítóereje segíthet megváltoztatni valamennyiünk életét – így akár a fogvatartottak életét is, kedvező irányú változást indítva ezzel a börtön dolgozóinak munkakörnyezetében is.

Jelen kötetünkben a börtönök zordon világát és a művészet alapideáját olyan módon közelítjük egymáshoz, hogy a művészet perspektívájából annak terápiás hatásaira összpontosítunk, a börtönbüntetés fogalmi világán belül pedig a börtönterek esztétikai jellegű humanizálására fókuszáltunk - ami többek között elősegíti a személyzet munkakörülményeinek javítását is. Ez utóbbi azért sem hagyható figyelmen kívül, mert a büntetés-végrehajtási állomány dolgozói közül sokan teljes szolgálati idejük alatt a fegyházakban dolgoznak, ami egy rendkívül specifikus környezet.

A témában szakavatott szerzők munkáját összefogó Arts of Freedom (azaz A szabadság művészete) projekt keretében megjelenő kötetünk olyan szövegeket tartalmaz, amelyek a művészeti programok és projektek fegyházakban történő megvalósításának kulcsfontosságú formális és informális vonatkozásait, elméleti hátterét és művészeti gyakorlatait tárgyalják, főként a művészet terápiás hatására, valamint esztétikai és térformáló értékére fókuszálva. Az Európában és a világ számos más táján egyaránt jól bevált, börtöntereket érintő művészetalkalmazási gyakorlatok közzétételével a nagyközönség és a büntetés-végrehajtási dolgozók ismereteit szeretnénk bővíteni a témában, megkísérelve mindannyiukat rávezetni a börtönökről és a fogvatratottakról való eddigi gondolkodásuk módosítására, illetve ezáltal ösztönözve őket a börtönökben indítandó művészi és terápiás projektek szervezésére, illetve az azokban való részvételre.

A börtönök és a börtönművészet történetének, valamint néhány közismert börtönviselt művész szabadulást követő alkotói korszakának áttekintése mellett kézikönyvünk bepillantást nyújt a

fogvatartottakra bizonyítottan pozitív hatással levő kortárs művészeti tevékenységtípusokba, amelyek segíthetnek ellensúlyozni a bebörtönzéssel járó megfosztottsági állapot negatív következményeit. Kötetünk ugyancsak részletesen kitér a börtönkörlet esztétizálásának a büntetés-végrehajtási dolgozók körében tapasztalható kedvező hatásaira, melyek egyik legjelentősebb eleme a kiégési szindróma potenciális csökkenése.

Munkánkban ugyancsak áttekintjük a börtönökben szervezett művészeti és terápiás programok anyagi hasznosulásának számos aspektusát. Tesszük mindezt azzal a céllal, hogy felhívjuk a figyelmet a börtönökben zajló edukáció fontosságára, illetve elmélyítsük az ezzel kapcsolatos eddigi ismereteket, továbbá hogy közelebb hozzuk az olvasókhoz a speciális börtönművészeti programokat - beleértve a fogvatartottakkal való munkát is -, tudatosítva azok komplexitását és legfőbb céljait.

Az Arts of Freedom projekt vezető intézménye, a Horvát Képzőművészek Szövetsége a projektet a következő kiemelkedő európai szakértőkkel és háttérintézményükkel együttműködve valósította meg: a lengyelországi Jagelló Egyetem, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, a hollandiai Changes & Chances egyesület, a norvégiában székelő Európai Börtönoktatási Szövetség és társult partnerei, Katalónia Kormányának Igazságügyi Minisztériuma, valamint a Horvát Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma.

A projekt célja a művészetben és annak alkalmazásában rejlő valamennyi pozitív adottság kiaknázása, továbbá a börtönvilágot jellemző erős korlátozottsággal látszólag nehezen összeegyeztethető művészi kreáció és szabadság közelítése a fogvatartottak, illetve az egész börtönkörnyezet felé.

A 38 pályázó közül az Arts of Freedom projekt egyike azon hét projektnek, melyek elnyerték a Horvát Mobilitási Ügynökség és az Európai Uniós Programok szervezetének pénzügyi támogatását. A kutatások az Erasmus + Key Action 2: Stratégiai partnerségek a felnőttképzés területén program keretében valósultak meg.

A BÖRTÖNMŰVÉSZET LÉLEKTANI ÉS KORREKCIÓS ÖSSZEFÜGGÉSEI

Przemysław Piotrowski & Stefan Florek

Absztrakt

A börtönben levés és a büntetés-végrehajtás nem csak azt je lenti, hogy rácsok által elszigetelten tölti élete egy részét valaki. A fogvatartottak számára az idő, a tér, a mindennapi tevékenységek monotóniája, az unalom és a maguk dolgairól való szabad döntések hiánya is a börtönvalóság nyomasztó részeivé válnak. Sok elítélt azt állítja, hogy a börtön tere ellenséges és egyhangú, az idő pedig las san és értelmetlenül telik. Az ebből fakadó tartós stressz leküzdése érdekében a fogvatartottak különféle alkalmazkodási stratégiákhoz folyamodnak, és sokféle tevékenységekkel igyekeznek kitölteni az idejüket, mint például a tanulás, a szórakozás, a munka és eseten ként akár bizonyos tiltott tevékenységekkel való foglalkozás (pl. sze rencsejátékok, vagy belső klikkekbe, csoportokba való szerveződés).

A büntetés-végrehajtási szervezeti közegének és felelőseinek egyik alapvető feladata az olyan börtönterek kialakítása, amelyben a büntetés letöltése humánusabb kereteket kaphat, ez nélkül ugyan is nagyon nehezen valósítható meg az elítéltek eredményes társa dalmi visszailleszkedése (a reszocializáció). A szerzők véleménye szerint a művészettel kapcsolatos tevékenységek segíthetik a bör tönkörnyezet olyan irányú átalakítását, hogy az valóban elősegítse a kitűzött rehabilitációs célokat. Nézeteik szerint egy ilyen gyógyító börtönkörnyezetet a tudományos kutatások által is igazolt irányelvek szerint és magukkal a művészekkel együttműködve kell megtervez ni és kialakítani.

Kulcsszavak: bebörtönzöttség, pszichológia, javító jelleg, művészet, társadalmi beilleszkedés

Bevezetés

Napi szintű szokványos helyzeteinkben, amikor a vállalt tevé kenységeinkre jól eltervezett időbeosztásunk van és elegendő időnk, a teret pedig képesek vagyunk megszelídíteni, azaz a magunk kedvé

re alakítani - úgy tűnik, nem vesszük észre életünk ezen aspektusait.

A tér és az idő azonban fontossá válnak, mihelyt olyasmi történik, ami túlmutat a napi rutinunkon; amikor szorít az idő vagy éppen kény szeresen lelassít bennünket, illetve amikor barátságtalan térben kell lennünk. Ilyen rendkívüli léthelyzet kétségkívül a börtönbüntetés le töltése is. Sok elítélt azt állítja, hogy a börtönök tere barátságtalan és egyhangú, a börtönlét gyakorlatilag elvesztegetett idő, ami odabent lassan és értelmetlenül telik és inkább csak agyonütik valamivel, ér telemes tevékenységek nélkül. Épp ennek fényében válhatnak fon tossá a büntetés-végrehajtási beavatkozások olyan formái, amelyek lehetővé teszik a börtönidő és a fegyházi helyiségek nyomasztó jel legének humánusabb irányba való megváltoztatását, jobbítva ezzel a büntetésletöltés körülményeit.

Börtönidő

A börtönidőnek megvannak a maga egyedi jellemzői – melyek számos tekintetben eltérnek a szabadság állapotában töltött idő től (Cope 2003). Mindenekelőtt abban, hogy a börtönben szigorúan megszervezett és az ottani személyzet által felügyelt időbeosztás szerint zajlik az élet. Mivel a napi ritmust felülről szabják meg, az el ítélteknek jobbára alig van lehetőségük kontrollálni az időt, és csak nagyon kis hányadát tudják a nekik megfelelő módon beosztani. Az elítéltek a fogvatartásuk alatt főleg a tétlenségtől, az unalomtól és egyhangúságától szenvednek. Igyekeznek azért különféle tevé kenységekkel kitölteni idejüket: saját körletükre irányuló tevékeny séget vállalnak (pl. mosás, a cella takarítása), szórakoznak (olvasás, tévézés) vagy játszanak, illetve valamilyen munkával vagy tanulással foglalatoskodnak. És természetesen gyakoriak a destruktív visel kedéssel párosuló adaptív stratégiák is, mint például az egymással konkuráló belső klikkek, kisebb csoportok kialakítása, amelyeken belül tiltott tevékenységek is zajlanak, például a gyengébb fizikumú fogvatartottak bántalmazása, illetve pszichoaktív anyagok becsem pészése és használata (cf. Gulla, Tucholska & Wysocka-Pleczyk, 2015).

Żukowska (2016) két csoportot különböztet annak alapján, ho gyan próbálnak meg az elítéltek megbirkózni a börtönbéli időprob léma okozta frusztráltsággal: egy részük menekülési módszereket alakít ki, más részük pedig időmanipulációs technikákat. Az előbbi ek közé tartozik az alvásba való menekülés, a fantáziálás, a múlton és a jövőn való töprengés, illetőleg kreatív tevékenységekkel vagy sportolással való kiútkeresés. A negatív érzelmektől való menekülési stratégiák egyike kétségkívül a tiltott pszichoaktív szerek használata is, amelyek átmeneti tudatformáló hatással bírnak az egyénre nézve (Kolind, 2015; Rowell-Cunsolo et al., 2016). Az időmanipulációs tech nikái közé tartoznak például az időteremtés (olyan körülményeket teremtve, amelyek pszchológiailag felgyorsítják az idő múlását), a szokatlan, drámai életesemények felidézése és elmesélése a rab társaknak, valamint az idő múlásának nyilvántartása (mint amilyen

pl. a büntetés letöltéséig hátralevő napok egyenkénti strigulázása a naptárban).

Az ún. testreszabott rehabilitációs intézkedések keretében vannak olyan próbálkozások, hogy az elítéltek valamennyire részt vehessenek egyes tevékenységeik napi időbeosztásának ösz szeállításában. Lengyelországban a felnőtt korú fogvatartottak a következő három fegyházi rezsim valamelyikében tölthetik le bün tetésüket: szabványos, terápiás és programozott rendszerek. A re habilitáció szempontjából az utóbbit tartják a leghatékonyabbnak; ennek a keretében ugyanis a fogvatartottak a büntetés-végrehajtási felügyelővel közösen tervezik meg a büntetési idő alatt végzendő tevékenységek időbeosztását. Azaz egymással együttműködve kell kialakítaniuk egy olyan cselekvési tervet, amelynek az a célja, hogy segítse a börtönlakókat életük lényeges problémáinak a megoldá sában , mint amilyen pl. pszichoszociális kulcskompetenciák fej lesztése, a családjukkal való kapcsolat javítása, félbemaradt iskoláik elvégzése, vagy bizonyos szakképzettség megszerzése. Az ilyen jel legű börtönrészlegek személyzetének az a tapasztalata, hogy a bör tönbüntetésüket ebben a programozott önsors-irányítási rendszer ben letöltő elítélteknél nagyban megnőtt a jobb magaviselet iránti hajlandóság, ami pedig növeli a feltételes korai szabadulás esélyét. Az idő-fogalom emberi megélésével kapcsolatos legújabb nézetek közül a legnagyobb hatást kétségkívül Philip Zimbardo és John Boyd (1999, 2009) időperspektíva-koncepciója váltotta ki. A szerzők feltevése szerint az egyén mindennapi világ-tapasztalása szorosan összefügg az egyén jellegzetes időperspektívájával. Egye sek emlékekben élnek (múlt-orientáltak), mások az itt és most-ra ösz szpontosítanak (jelen-orientáltak), megint mások pedig inkább előre tekintenek (jövő-orientáltak). Ha figyelembe vesszük az említett idő tapasztalási hajlamokhoz kapcsolódó érzelmek tényezőjét is, akkor a koncepció elgondolói szerint öt időtávlatot kapunk: pozitív múlt, amely a pozitív eseményekre való összpontosításban nyilvánul meg; negatív múlt (a kudarcokra és a kellemetlen emlékekre való ösz szpontosítás); hedonista jelen (az élvezetekre való összpontosítás); fatalista jelen (az a meggyőződés, hogy az események elkerülhetet lenek és nem tud rájuk hatással lenni az ember); és a jövő, amely a tervezésben és az egyes viselkedésfajták lehetséges következmé nyeinek előrejelzésében és mérlegelésében ölt testet.

A pszichológiai értelemben vett jóllét szempontjából Zimbardo és Boyd (2009) a kiegyensúlyozott perspektívát tartják optimálisnak. Ennek fő ismérve az „itt és most”-helyzet élvezete, a jövőre vonatko zó célok megléte és a múlthoz való pozitív hozzáállás.

Gulla és munkatársai (2015, 47. o.) az időbeli perspektívák kon cepcióját figyelembe véve a fogvatartottak három csoportját külön böztetik meg: a múlt rabjai, a jelen pillanat rabjai és a jövő foglyai.

A múlt rabjai számára a múlt szorongás és frusztráció forrása, és folyamatosan kellemetlen emlékek formájában kísért (a múlt ne gatív újraélése), vagy éppen ellenkezőleg, az elvesztett szabadság idealizált korszakaként gondola rá az egyén (a pozitív múltra való ori

entáció). A szerzők javasolata szerint a múlt foglyaival végzett rehabi litációs munkában a hangsúlyt a traumatikus események átdolgozá sára kell helyezni, ezzel párhuzamosan pedig figyelmet kell fordítani a fogvatartottak sikereire és pozitív tapasztalataira is. Fontos, hogy megtanulják konstruktívan felhasználni a múlt eseményeit, és követ keztetéseket levonni belőlük jövőbeli magatartásuk kialakításához.

A jelen pillanat foglyai a börtön napi valóságára koncentrálnak, főleg az elzártságból fakadó kellemetlenségekre. Tele vannak nega tív érzelmekkel önnön helyzetükkel kapcsolatban: ezek leginkább a tehetetlenség-érzet, a fásultság vagy a szorongás. A szerzők úgy vé lik, hogy túl lehet léptetni a jelenen az elítélteket, ha segítünk nekik annak a felismerésében, hogy minden élethelyzetben vannak fon tosabb céljok/elemek (pl. egyetemes értékek) és vannak kevésbé fontosak. A művészet jó eszköz lehet éppen eme lényeges, társadal milag elfogadható célok és értékek beazonosítására.

A jövő foglyai kategória két csoportra oszlik. Az ide tartozók egyik része terveket kreál a jövőre nézve, vagy irreális álmodozások ba menekülnek azzal kapcsolatban, mi mindent fognak majd csinál ni a szabadulásukat követően. A fogvatartottak másik csoportjába tartozóknak negatív a jövőorientációja, őket leginkább aggódással és bizonytalanságrzettel tölti el a jövő. A jövő-orientált fogvatartottak kal végzett rehabilitációs munkának így elsősorban arra kellene fó kuszálnia, hogy megtanítsuk ezeket az egyéneket az ésszerű, reális erőforrásokon alapuló tervezésre. A fogvatartottak szabadságcéljai nak megvalósítását lehetőség szerint már a büntetés ideje alatt meg kell kezdeni előkészíteni: ami lehet például a félbehagyott taulmá nyok befejezése, új szakképesítés megszerzése, szociális készségek fejlesztése vagy az elítéltnek a családtagjival való kapcsolatának javítása.

Meggyőződésünk, hogy a művészet mindhárom – fentebb em lített – csoport tagjai számára képes hathatós eszközöket kínálni a fontos és társadalmilag elfogadható célok vagy értékek felisme résében, ha hozzájuk kapcsolódó tárgyakat, helyzeteket mutat be, például családot, munkavégzést, társadalmi együttműködést, a sza badidő egészséges eltöltését – és hasonlókat. Az ilyen típusú inge reknek való állandó kitettség tartós nyomokat hagy a hosszú távú memóriában, amelyek későbbiekben különféle élethelyzetekben aktiválódhatnak. A fogvatartottak időbeli irányultságától függetlenül az értékes céljaikra való rámutatás - véleményünk szerint - pozitív hatással lehet a börtönben eltöltött idő megélésére, amivel megnő annak a valószínűsége, hogy ezek a személyek saját múltjukat, je lenüket és jövőjüket képesek lesznek a fontosabb értékek mentén számba venni.

A börtöntér

Ahogy Lopez és Maiello-Reidy (2017, 1. o.) helyesen rámutat, egészségtelen környezetben elő emberektől ne várjuk el, hogy egész ségesek legyenek. Ez a tétel egyaránt érvényes a (pl. kórházakban)

szoruló egyénekre, és azokra a fogvatartottakra, akik különféle rehabilitációs beavatkozási projektek részesei. A szer zők cikkükben több ajánlást fogalmaznak meg arra nézve, hogyan lenne célszerű kialakítani a börtönök belső környezetét. Bár gondo lataik főként olyan fogvatartottakra értendőek, akik valamilyen men tális problémával küszködnek, mégis úgy tűnik, a megfogalmazott tételek minden büntetés-végrehajtási intézetben alkalmazandóak lehetnének - a büntetésvégrehajtás humanizálása érdekében. A mű vészet segíthet a börtönök környezetének oly módon történő meg változtatásában, hogy azok alkalmassá váljanak az említett rehabili tációra. Az ún. gyógyító börtönkörnyezet jellemzői közé a következők tartoznak:

a) biztonság; sok rabnak volt előzőleg traumatikus, erőszakos élménye, ezért fontos, hogy a börtöntér növelje a pszichológiai és fi zikai biztonságérzetüket. A biztonság ebben az értelemben kiszámít hatóságot és átláthatóságot jelent (nincsenek látható búvóhelyek, beugrók és zugok az egyes helyiségekben), illetve a megszokott éles szélű bútorok helyett lekerekített sarkú bútorokat helyeznek el a helyiségekben. A pszichológiai biztonság szintjét növeli a fogvatar tottak és a személyzet közötti, kölcsönös tiszteleten alapuló jó kom munikáció lehetősége.

b) a börtönőrök és a fogvatartottak közötti akadályok csökken tése a támogató, terápiás környezet megteremtése érdekében. Az emberi interakció rendkívül fontos, mivel lehetővé teszi számos pszi chológiai szükséglet kielégítését, erősíti az együttérzést és a jobb jövőre irányuló reményt. A tipikus börtönkorlátok (rácsok, zárt ajtók stb.) használatát a fogvatartottak viselkedésétől függő kockázati szinthez kell igazítani.

c) relaxáló hatású belsőépítészeti megoldások; ez megfele lő anyagok, berendezési tárgyak, színek és gondosan megválasz tott díszítőelemek (pl. természeti motívumok vagy tájképek a falon) használatával érhető el.

d) aktív környezetformálás: ha a fogvatartottak lehetőséget kap nak arra, hogy részt vegyenek pl. a helyiségekben való világítás vagy a berendezés megtervezésében, az erősítheti a kontrollérzéküket, és azt az érzést kelti bennük, hogy a börtöntér megszelídíthető. A na gyobb mozgásszabadság és a napi ügyekben való döntéshozatal a felelősségérzetüket is növelheti.

e) a tér normalitása: a fogvatartottak naponta használt helyisé geinek lehetőség szerint hasonlóan kellene kinézniük, mint külvi lágban: ez hatékonyabbá teheti társadalmi visszailleszkedésüket és csökkenti a stressz-szintet a fogvatartottak és a személyzet körében egyaránt.

A büntetés-végrehajtási egységek építészeti kialakítására és berendezésére vonatkozó alapvető ajánlásokból több fontos elem is kiemelendő a sikeres rehabilitáció érdekében. A börtönkörnyezet alapvető fontosságú eleme a jó világítás. A nappali fény bejutásá

nak és érzékelésének jelentőségét, valamint az emberi pszichére és tevékenységekre gyakorolt pozitív hatását számos kutatási pro jekt megerősítette (lásd: (see: Heerwagen, 2000; Vandewalle et al., 2009; Sharp et al., 2014; Porras Alvarez, 2020). A mesterséges, kék tónusú, egyirányú fényforrások megzavarhatják a cirkadián ritmust, a túl sok éjszakai fény pedig megnehezítheti az elalvást és általában véve ronthatja a fogvatartottak közérzetét (Wener, 2012; Bernheimer et al., 2017). A természetes fényt jól beeresztő helyiségekben való tartózkodás javítja az egyén hangulatát és csökkenti az elszigetelt ség okozta stresszt. A nappali fényhez való hozzáférést persze nagy méretű, akadálymentes ablakokkal ajánlott biztosítani. A cella falain kívüli világra való rálátás, illetve az, hogy az egyén a tekintetével mi nél nagyobb teret fedjen le kulcsfontosságú lehet, mert csökkenti a fogvatartottakban az elszigeteltség érzését, egyben összhangban van azzal az őseink szavannai létmódja során kialakult evolúciós igénnyel, hogy közvetlen környezetünket minél jobban szemmel tudjuk tartani (lásd Orians, 1980, 1986; Ulrich, 1983; Orians és Heer wagen, 1992; Piotrowski és Florek, 2015). Megjegyzendő továbbá, hogy az elektronikus képernyős eszközök kibocsátotta mesterséges fénysugárzásnak kedvezőtlen (zavaró) hatása lehet az egyén cirka dián ritmusára, ami akár alvászavarokhoz is vezethet. A megfelelő alvásritmus márpedig nagyon fontos szerepet játszik az agynak a sejtanyagcsere maradványaként keletkezett káros anyagoktól való megtisztulásában. Ezért törekedni kell arra, hogy a fogvatartottak (és általában bárki más) által használt elektronikus eszközök lehetőleg kék fényszűrőkkel legyenek felszerelve, amelyek a képernyő által kibocsátott fényt az adott napszakra jellemző természetes fény irá nyában módosítják.

A mentális és fizikai jóllét szempontjából nem kevésbé fontos tényező az is, hogy milyen mértékben vannak az egyének kapcso latban a természettel. Ez a szempont a börtöntérben adott típusú bel- és kültéri megoldásokon keresztül érvényesíthető. A zárt típusú büntetés-végrehajtási intézetekben e célra leginkább kisebb csere pes növényeket érdemes alkalmazni a helyiségek dekorálásában. Ezen túlmenően a berendezési tárgyakat, sőt, akár a padlót is le het olyan színűre (pl. zöld és barna árnyalatokra) festeni, hogy az a természet közelségét sugallja. A börtönök belső falfelületei deko rálhatóak továbbá realisztikusan megfestett tájképekkel vagy nagy formátumú, természeti motívumokat ábrázoló fényképekkel is. A börtön tágabb körleteit vagy a szabadba vezető részlegeit is úgy kell lehetőleg kialakítani, hogy a természettel való érintkezés jótékony hatása ezekben a terekben is érvényesüljön. A tipikus betonketrec szerű udvarok és sétálók helyett - amennyiben azt a biztonsági elő írások lehetővé teszik – érdemes nyílt sétálótereket létrehozni, ahol dús növényzet veszi körül az ott tartózkodókat és ahol ülőhelyek is ki lettek alakítva. Érdemes megfontolni a természetes anyagok (fa, nagyobb méretű kövek) használatát, amelyek stresszoldó hatásúak. Ugyanilyen hatása lehet annak is, ha vizet tartalmazó belsőépítésze ti elemek kerülnek elhelyezésre a szóban forgó helyeken. Bizonyos

- maximális biztonsági feltételeket igénylő fogvatartottak körében végzett – hosszabb időtartamú (egy éves távlatban lezajlott) kuta tások eredményei azt mutatják (Nadkarni et al., 2017), hogy akár a mesterséges módon, pl. videóképernyőkön át megélt természeti látványelemeknek is lehet hasonló hatása, ha ilyeneknek hosszabb időn át ki van téve az egyén: a kutatás során megfigyelt ilyen típusú elítéltek nyugodtabbak voltak, több együttérzést tanúsítottak és lé nyegesen kevesebbszer viselkedtek agresszívan.

Az ember életkörnyezetének fontos részei a színek, amelyek lélektani hatása folyamatos vizsgálat tárgya még napjainkban is. Köztudott, hogy a színek értelmezését befolyásoló tényezők legfon tosabbjai a nem, az életkor, a kulturális háttér és az egyén esetleges korábbi traumatikus tapasztalatai. Például a legtöbb nyugat-európai országban a fehér szín a tisztasághoz és az esküvő képzetéhez kap csolódik, míg Kínában a halál szimbóluma. A természethez kötődő kék és zöld színek mindkét nem körében igen kedveltek, a rózsa színt viszont egyértelműen a nők szeretik jobban (Bonnardel et al., 2017). Amellett, hogy az adott szituáció előrevetítheti bizonyos szí nek használatát, nagyon sok függ még a színek kombinációjától, a környezeti színekkel való kontraszttól és az egyes színárnyalatok telítettségétől is.

A fent említetteken túlmenően léteznek egyéb tényezők is, amelyek kihatnak a fogvatartottak közérzetére: ezek közül most a zajszintre és a hőmérsékletre szeretnénk kitérni. Bizonyos építészeti megoldások ezekkel kapcsolatban is tartósan csökkenthetik a fog vatartottak komfortérzetét a cellákban/lakószobákban. Például a kí vülről az ablakok elé szerelt tejüveglapok vagy homályosított plexi panelek nemcsak a fogvatartottak külvilággal való kommunikációját akadályozzák meg (alkalmazásukat ezzel szokás leginkább indokol ni), hanem gátolják a napfény és a friss levegő bejutását a lakótérbe, nyári melegben pedig hamar túlmelegedést is okoznak. Ami a hang hatásokat illeti, bizonyos zajok, mint például a zárkaajtók csapódá sa vagy a börtönőrök elektronikus eszközeinek zümmögése nem iktathatók ki a javítóintézetek környezetéből, a túlzsúfoltság pedig szintén növeli a zajszintet. Hatékonyan csökkenthető a zajhatás spe ciális hangszigetelő panelek alkalmazásával, amelyek akár dekorá ciós funkciót is betölthetnek - ahogyan a New Jersey állambeli Lin denben található Union Megyei Fiatalkorúak Javítóközpontjában is látható (https://architizer.com/projects/union-county-juvenile-de tention-center/). Az említett intézményben a teret nagyban humani záló dizájnelemek is találhatók, mint például nagy ablakfelületek és a nyitott, átlátható terek túlsúlya.

Tudományos alapokon elgondolt művészeti projektek szükségessége a börtönökben

A fejezet szerzői néhány évvel ezelőtt arra tettek javaslatot, hogy a börtönökben kivitelezett művészeti projekteket a kapcsolódó tudományos kutatások eredményeire támaszkodva kellene megter

vezni (Piotrowski és Florek, 2015). Tapasztalataink alapján a börtönök kialakításáért felelős (börtönbürokrata) kör alkalmazott-esztétikai is merete aránylag csekély, amiért az esztétikai szempontok csak ritka esetekben érvényesülnek a börtönök tervezésénél – ami különösen igaz a posztkommunista államokra. Ez az állapot persze több okra is visszavezethető. Az egyik az igazságszolgáltatási intézmények állan dó anyagi forráshiánya. A folytonos pénzhiány miatt a büntetés-vég rehajtási döntéshozók és irányítók figyelme elsősorban a büntetés letöltéséhez szükséges alapvető tényezők biztosítása felé összpon tosul, és nem terjed ki a fontos, de a biztonsággal közvetlenül nem összefüggő kérdésekre. Ráadásul a posztkommunista országokban a közvélemény hozzáállása erősen büntető és populista jellegű, ami szorosan összefügg a rendszerváltás nehézségeivel és az azt övező társadalmi konfliktusokkal (Swallow, 2018).

Ugyanakkor még ha a hatóságok deklaratívan támogatják is a művészeti tevékenység börtönökben való alkalmazását, nehéz nem egyetérteni Cheliotis kijelentésével: A börtönművészeti programokat és a vonatkozó értékelési kutatásokat gyakran használják fel külön féle burkolt és kevésbé etikus célok elérésére. Magyarán a „dekoratív igazságszolgáltatás” kecsegtető álarca mögött mégis rengeteg igaz ságtalanság és méltánytalan, fájdalmas intézkedés jellemző a bünte tés-végrehajtás közegére – nem pedig az egyébként kívánatos jóindu lattal teli gondoskodó szellem. (2014, p. 16).

Mit tudunk tehát tenni annak érdekében, hogy napjaink börtö neinek arculatát (vagy inkább a posztmodern börtönök arculatát) a művészet eszközeit latba vetve humanizáljuk? Ezen a téren a leg fontosabb ajánlások a következők lennének:

• kutatások ösztönzése és lefolytatása az élvonalbeli, dinamikusan fejlődő ismerettudományokon belül, mint például a kognitív tudo mány és az evolúciós pszichológia,

• olyan művészeti projektek szervezése, amely egyesíti a kutatókat, a börtönigazgatás képviselőit, valamint magukat művészeket, • kutatásokon alapuló börtönkörnyezeti módosítások eszközlése a börtönhelyiségekben a fogvatartottak esztétikai hiányállapotának csökkentése és egyéb, pszichés szempontból hátrányos jelenségek kiküszöbölése céljából.

Amint arra már évekkel ezelőtt rámutattunk, ...a börtönkörnyezet szisztematikus, bizonyítékokon alapuló módosítása segíthet csökken teni a stressz és érzékszervi hiányállapot negatív hatásait a fogvatar tottak körében. A pozitív érzelmek, amelyeket – logikus módon – csakis egy stimulálóbb környezet képes kiváltani, az agresszív és önveszélyes viselkedés arányának csökkenését kell hogy eredményezzék. Ezt a stimuláló környezetet azonban a művészeknek a kutatókkal együtt működve kell kialakítaniuk. Meggyőződésünk továbbá, hogy a sajátos nyomatékos művészeti elgondolások alkalmazása segíthet a fogva tartottak szociális érzelmekért felelős agyfunkcióinak fejlesztésében. A tudományosan megtervezett művészetalkalmazás ezen hatásai el

lenállóbbá tehetik a fogvatartottakat a börtönlétből fakadó környezeti kockázatokkal szemben. (Piotrowski és Florek, 2015, 105. o.).

A börtönterekben való művészetalkalmazás fent leírt modell jeire valójában egyre több példa akad a világ fegyházaiban, és ezek egy irányba mutatnak a témára vonatkozó mai ismereteinkkel. A feje zet szerzői szerint azonban nem egészen tisztázott, hogy az evolúci ós alkalmazott esztétika megállapításaiból fakadó ajánlásokat vajon teljesen tudatosan és a fent említett célok érdekében vezetik-e be az egyes intézmények. Bármi is húzódik ezen kedvező tendenciák hátterében, a büntetés-végrehajtás közegét humanizáló megoldá sok alkalmazása feltétlenül üdvözlendő jelenség.

A New Jersey állambeli Lindenben található Union Megyei Fi atalkorúak Javítóintézeti Központjának fent említett épületén kívül érdemes megemlíteni az olyan innovatív projekteket is, mint a San Diego megyei Női Büntetés-végrehajtási Intézet és a Glasgow mel letti HMP Low Moss (lásd alább).

A fenti képeken több olyan térelemet láthatunk, amelyek egyértelműen egybevágnak az úgynevezett szavanna-hipotézissel és a kilátás-menedék elmélettel. A zöld és a világosbarna különböző árnyalatai a természet közelségének benyomását keltik. A tér nyi tott, az üvegfalakon keresztül a terem sok napfényt kap. A beren dezés úgy lett megtervezve és elhelyezve, hogy a közösségi terek szabadon átrendezhetőek legyenek, és hogy rugalmasan lehessen őket igazítani a női fogvatartottak által végzett tevékenységekhez.

A nagyobb termek falait hatalmas festmények díszítik, amelyek tág perspektívájú természeti tájakat ábrázolnak.

Következtetések

A jelenleg rendelkezésre álló ismereteink alapján elmondha tó, hogy a börtöntér és börtönidő művészeti eszköztárú módosítása célravezető eszköz lehet arra, hogy növeljük a fogvatartottak reha bilitációjának és társadalmi visszailleszkedésének hatékonyságát.

A büntetés-végrehajtási intézetek környezetének átalakítását célzó projektekben kiemelt fontosságúnak tartjuk a következő szempon tokat:

• a természettel való kapcsolatteremtés biztosítása,

• a pozitív irányba való figyelemelterelés elősegítése,

• szociálisan támogató helyek kialakítása

• fontos és pozitív értékek előtérbe helyezése,

• a dolgok feletti egyéni kontroll érzetének erősítése,

• a környezeti stressz hatásának minimalizálása vagy teljes reduká lása (Ulrich, 1984, 2006; Ulrich et al., 2010; Bernheimer et al., 2017).

A börtönökben zajló művészi tevékenység és a környezeti ter vezés pozitív változásokat indukálhat a fogvatartottak életében. A művészeti projektekben való részvétel nem expliciten vezérelt tár sadalmi rehabilitációs hatás, ugyanakkor szem előtt tartja a fogva

tartottak autonómiáját és magánéletét, csökkenti a stresszt, az el szigeteltséget, az elidegenedés érzését és a környezettel szembeni bizalomhiányt. Az sem mellékes, hogy a művészeti tevékenységek során fontos információkat nyerhetünk a bűnözői életmódról, vala mint bepillantási lehetőséget kapunk a foglyok narratíváinak főbb témáiba (lásd: Piotrowski, Florek & Bajek, 2013).

Konopczyński (2008) szerint a kreatív szociális rehabilitáció két alapvető célja a deviáns viselkedésű személyek kreatív potenciál jának felfedezése és fejlesztése, valamint új egyéni és társadalmi identitások létrehozása. Mindkettő hatékonyan megvalósítható a fogvatartottak művészeti projektekben való részvételével és a bör tönkörnyezet átgondoltan kivitelezett és tudományosan is megala pozott módosításával.

Irodalom:

Appleton, J. (1975). The Experience of Landscape, John Wiley & Sons, London.

Bernheimer, L., O’Brien, R. & Barnes, R. (2017). Wellbeing in prison design. A guide. London: Matter Architecture. Retrieved 22 July 2021 from: http://www.matterarchitecture.uk/wp-content/up loads/2018/05/421-op-02_Design-toolkit-report-online.pdf.

Bonnardel, V., Beniwal, S., Dubey, N., Pande, M. & Bimler, D. (2017). Gender difference in color preference across cultures: An archetypal pattern modulated by a female cultural stereotype. Color Research & Application, 43, 1-15. doi:10.1002/col.22188.

Cheliotis, L. (2014). Decorative Justice: Deconstructing the Re lationship between the Arts and Imprisonment. International Journal for Crime, Justice and Social Democracy, 3(1), 16-34. doi: 10.5204/ijcjsd.v3i1.137.

Cope, N. (2003). ‘It’s NoTime or HighTime’: Young Offenders’ Ex periences of Time and Drug Use inPrison. Howard Journal of Criminal Justice, 42(2), 158-175.

Gulla, B., Tucholska, K. & Wysocka-Pleczyk, M. (2015). Individ ual Time Perspective of Convicts on Imprisonment Sentences: Implications for Social Rehabilitation Interactions. Polish Journal of Social Rehabilitation, 10, 41-54. Retrieved 16 July 2021 from: http://www.resocjalizacjapolska.pl/index.php/rp/article/ view/140.

Heerwagen, J.H. (2000). Green buildings, organizational suc cess, and occupant productivity. Building Research and Infor mation, 28(5), 353-367.

Kolind, T. (2015). Drugs and discretionary power in prisons: The officer’s perspective. International Journal of Drug Policy, 26(9), 799-807.

Konopczyński, M. (2008). Metody twórczej resocjalizacji [Methods of creative social rehabilitation]. Warszawa: Wydawnictwo Nau kowe PWN.

Lopez, M. & Maiello-Reidy, L. (2017). Prisons and the mentally ill: why design matters. Retrieved 21 July 2021 from: https://www. penalreform.org/blog/prisons-and-the-mentally-ill-why-de sign-matters/.

Nadkarni, N.M., Hasbach, P.H., Thys, T., Gaines Crockett, E. & Schnacker, L. (2017). Impacts of nature imagery on people in se verely nature-deprived environments. Frontiers in Ecology and the Environment, 15(7), 395-403. doi: 10.1002/fee.1518.

Orians, G. (1980). Habitat selection: General theory and applica tions to human behavior. in: S. J. Lockard (ed.), The Evolution of Human Social Behavior (86-94). New York: Elsevier.

Orians, G. (1986). An ecological and evolutionary approach to landscape aesthetics. In E.C. Penning-Rowsell & D. Lowenthal (Eds.), Landscape meaning and values (3-25). London: Allen & Unwin.

Orians, G.H. & Heerwagen, J.H. (1992). Evolved responses to landscapes. In: J.H. Barkow, L. Cosmides and J. Tooby (eds), The Adapted Mind: Evolutionary Psychology and the Generation of Culture (555-579). New York, NY: Oxford University Press.

Piotrowski, P., Bajek, Z. & Florek, S. (2013). The Artistic Statements of Inmates about Freedom: the Labyrinth of Freedom Project and Its Possible Applications. Art Inquiry, 15, 215-230.

Piotrowski, P. & Florek, S. (2015). Science of Art In Prison. In: T.M. Ostrowski, I. Sikorska and K. Gerc (eds.), Resilience and Health in a Fast-Changing World (93-106). Krakow: Jagiellonian University Press.

Porras Alvarez, S. (2020). Natural Light Influence on Intellectual Performance. A Case Study on University Students. Sustainabil ity, 12, 4167; doi:10.3390/su12104167.

Rowell-Cunsolo, T., Sampong, S., Befus, M., Mukherjee, D., & Larson, E. (2016) Predictors of illicit drug use among prisoners. Substance Use & Misuse, 51(2), 261-267.

Sharp, F., Lindsey, D., Dols, J. & Coker, J. (2014). The use and envi ronmental impact of daylighting. Journal of Cleaner Production, 85, 462-471.

Swallow, P.S. (2018). Explaining the Rise of Populism in Poland: The Post-Communist Transition as a Critical Juncture and Origin of Political Decay in Poland. Inquiries Journal, 10(07). Retrieved from http://www.inquiriesjournal.com/a?id=1740.

Ulrich, R.S. (1983). Aesthetic and affective response to natural environment. In: I. Altman & J.F. Wohlwill, (Eds.), Human Behavior and Environment, vol. 6 (pp. 85-125). New York: Plenum Press.

Ulrich, R.S. (1984). View through a window may influence re covery from surgery. Science, 224, 420–421. doi:10.1126/sci ence.6143402.

Ulrich, R.S. (2006). Essay: Evidence-based health-care ar chitecture. The Lancet, 368, S38–S39. doi:10.1016/S01406736(06)69921-2.

Ulrich, R. S., Berry, L. L., Quan, X. & Parish, J. T. (2010). A con ceptual framework for the domain of evidence-based design. Health Environments Research and Design Journal, 4, 95–114. doi: 10.1177/193758671000400107.

Vandewalle, G., Maquet, P., & Dijk, D.J. (2009). Light as a modu lator of cognitive brain function. Trends in Cognitive Sciences, 13, 429–438.

Zimbardo, P.G. & Boyd, J.N. (1999). Putting Time in Perspective: A Valid, Reliable Individual-Differences Metric, Journal of Person ality and Social Psychology, 77(6), 1271-1288.

Zimbardo, P.G. & Boyd, J.N. (2009). The Time Paradox: The New Psychology of Time That Will Change Your Life. New York: Atria Books.

Żukowska, K. (2016). Czas trwania kary uwięzienia a jej skutec zność [Duration of imprisonment and its effectiveness]. In: M. Ciosek & B. Pastwa-Wojciechowska (Eds.), Psychologia peni tencjarna [Penitentiary psychology] (p. 56-67). Warszawa: Wy dawnictwo Naukowe PWN.

STEFAN FLOREK & PRZEMYSŁAW PIOTROWSKI

AZ ESZTÉTIKUM

JELENTŐSÉGE A BÖRTÖNTÉRBEN –PSZICHOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSBEN

Stefan Florek & Przemysław Piotrowski

Absztrakt

Az emberek hajlamosak szankcionálni a társadalmi normák megsértését, és erős negatív érzelmekkel lépnek fel a bűnelköve tőkkel szemben. Ez az oka annak, hogy a közvélemény támogatja a bűnözők kemény, sõt kegyetlen megbüntetését. A börtönbüntetést gyakran enyhének is tekintik. Pedig valójában egy rendkívül súlyos büntetésformáról van szó, ami az egyén alapszükségleteinek erős korlátozásával jár. Ezen szükségletek nélkülözése (depriváció) az élet minden fontos területén súlyos pszichés következményekkel jár, azaz mentális zavarokat okoz, és teljesen felborítja az egyén tár sadalmi létének addigi kereteit. Sokféleképpen lehet azonban eny híteni ezt a problémát. Az egyik a börtöntér művészeti eszközökkel való esztétizálása. Egyes tanulmányok eredményei azt mutatják, hogy a börtöntérben művészek általi megvalósított térmódosítások, művészi beavatkozások javítják a fogvatartottak jóléti körülményeit. Ugyanakkor a társadalom számára is előnyösek, hiszen növelik a si keres rehabilitáció esélyeit.

Kulcsszavak: művészet, börtön, fogvatartottak mentális működése, rehabilitáció

Bevezetés

Művészetek a börtönben és a büntetés filozófiája

A normákat megsértő egyénekre történő büntetéskiszabás minden társadalomban létező megnyilvánulása a megtorló igazság szolgáltatásnak (Brandt, 1959). A büntetés eljárása mint olyan nem csak az embereknél, hanem számos társas állatfajnál is megfigyel hető, különösen a főemlősöknél (de Waal, 1997). Napjaink modern társadalmaiban a büntetés adott jogrendszeren és bizonyos filozófiai feltételezéseken alapul.

A szakirodalom alapján a büntetés intézményének alapvetően három filozófiai megközelítése létezik: a megtorló, a haszonelvű és a vegyes (Poklek, 2018). A felvilágosodás korában virágzó megtorlá si szemlélet alapján - ennek támogatói a híres filozófusok, Kant és Hegel voltak - a büntetés lényege az volt, hogy a közösség általa helyreállítsa a tiltott cselekmény elkövetésével megsértett igazsá got. A büntetés tehát ebben a felfogásban erkölcsi kötelesség. Ez a megközelítés abból indul ki, hogy az elkövető racionális és szabad lény, aki a rossz utat választotta, noha választhatta volna a jót is. Ezért viszont meg kell büntetni.

A második megközelítés a haszonelvű megközelítés, amely szinte egyidejűleg alakult ki a megtorló megközelítéssel. Közismert hívei ennek a hozzállásnak Bentham és Mill. A haszonelvű megkö zelítés esetében a tettek következményein van a hangsúly. Elvetik az elkövető racionalitására és szabad cselekvésjogára vonatkozó feltételezéseket, tetteit meglehetősen determinisztikusnak vélik. Jó cselekvésnek azt tekintjük, amely a köz számára a legtöbb hasznot hozza. Ezért a preferálandó válaszlépés a bűncselekményre nem a megtorlás, hanem az elkövetők rehabilitációja (Michael, 1992). A harmadik, amelyet vegyes megközelítésnek nevezhetünk, az igaz ságosság és a rehabilitáció eszméjét egyaránt érvényesíti. Ennek értelmében a büntetést úgy kell végrehajtani, hogy mindkét cél tel jesüljön. Meglátásunk szerint éppen ez - a büntetés filozófiájának előbbi két fontos irányzatát párhuzamosan szem előtt tartó - megkö zelítés a leginkább indokolt. Fontosnak tartjuk a szubjektum szabad ságának érvényesítését is, bár természetesen ez a szabadság több féleképpen is felfogható. A szabadság korlátait kellő odafigyeléssel, észszerűen kell megszabni

Feltétlenül megemlítendő, hogy a törvényellenes cselekmény körülményeinek teljes ismerete nélkül nem lehet meghatározni, hogy az elkövető milyen mértékben cselekedett szabad elhatáro zása alapján. Vagyis nem tudunk objektív erkölcsi értékelést adni az adott bűntetteiről, bár ez természetesen nem zárja ki annak lehető ségét, hogy pusztán a jogrendszer keretein belül is megítéljük a tett súlyosságát. A cselekvési szabadság korlátozásának két fontos forrá sa van, amelyeknek mindannyian ki vagyunk téve: (1) velünk született tényezők, például gének, amelyek bizonyos mértékig meghatároz zák testünk felépítését és működését, beleértve az agyműködést is, és (2) környezeti tényezők, amelyek meghatározzák élettapasztala tainkat és befolyásolják a genetikailag bennünk levő tulajdonságok érvényre jutását, kifejlődését. Vagyis cselekvési szabadságunkat örökletes elemek és környezetünk korlátozza (Dennett, 1984). Ezért amikor belépünk egy büntetés-végrehajtási intézetbe, nem ítéljük meg erkölcsileg az embereket, mert ehhez túl kevés háttértudásunk van róluk, bár a bűntetteik, természetesen, elítélendőek.

Hogy mennyire félrevezető lehet magának az egyénnek a morá lis megítélése, azt jól illusztrálja egy, a közelmúltban Patricia Church land (2006) által leírt és a kognitív irodalomban már jól ismert pedo fíliás eset. Egy középkorú férfi váratlanul szexuális vonzalmat kezdett

érezni a gyerekek iránt, és molesztálta nevelt lányát. Kiderült, hogy az agyában egy tumor kezdett növekedni a frontális területen, ám amikor a daganatot eltávolították, a pedofil hajlamok is visszahúzód tak. Ez az eset is jól példázza, hogy az elkövetőtől teljesen független tényezők mennyire képesek befolyásolni az illető viselkedését. Ez a tény márpedig erkölcsileg kockázatossá teszi a büntetés-végrehaj tás rendkívül szigorú feltételeinek megkövetelését még a megtorló büntetésfilozófia szemszögéből is, és többek között nagyon is indo kolttá teszi a művészetalkalmazás szélesebb körű meghonosítását a börtönökben. A haszonelvű megközelítés alapján a művészetek re habilitációs esélyeket növelő alkalmazása annyira kézenfekvő, hogy valójában nem igényel további indoklást.

Ami a lengyelországi állapotokat illeti, a büntetés vegyes szem pontú megközelítése és a börtönökben való művészetalkalmazás gondolata lassan és nehezen, de mégis bekerült a társadalmi tudat ba. A nyolcvanas évek végéig a börtönökben nem folyt semmilyen szervezett művészeti tevékenység, a foglyok által egyéni motiváció alapján alkotott tárgyakat (pl. szappanból vagy rágott kenyérből ké szült figurák, gyufából vagy egyéb rendelkezésre álló anyagokból készült kreálmányok) félig-meddig illegálisnak is tekintették és le nézően viszonyultak hozzájuk. A rendszerszerűbb átalakulási folya matok nyitánya az 1991-ben a sztum-i börtönben megtartott Első Lengyel Börtönművészeti Szemle volt. Ezt követően több más len gyelországi börtönben is kezdtek hasonló eseményeket szervezni. A fogvatartottak által alkotott művészet értékének felismerése egybe esett a kreatív társadalmi rehabilitáció lengyelországi koncepciójá nak kialakulásával, amelynek előfutára Marek Konopczyński (1996, 2007, 2014) volt. A 21. század elején már nem kérdőjeleződik meg a művészetalkalmazás fontossága a börtönökben, ami abban is meg mutatkozott, hogy 2012-ben Lengyelország mintegy huszonegy uni ós börtönöművészeti programban vett részt (European Social Fund, 2012). A börtönvilág és a művészetek kapcsolatának társadalmi kon cepciója tehát nagyjából három fejlődési szakaszon ment keresztül: a fogvatartottak kreativitásának marginális kezelése - a börtönbeli kreativitás ösztönzése és jutalmazása - a börtönművészet mint a tár sadalmi rehabilitáció eszközrendszere.

A börtönkörülmények javításával kapcsolatos negatív attitűdök

A társadalmi normák megsértésének természetes emberi re akciója a normasértést elkövető egyén megbüntetése (Buss, 2001, Thagard, 2004). Ez a reakció a közösségben élő egyéb fajoknál is előfordul, és része a csoportos életmódhoz való alkalmazkodásnak. Az evolúciós pszichológusok feltételezik, hogy az emberi agyban vagy elmében létezik egy speciális mechanizmus, amely az együtt működés erősítésére szolgál, és arra, hogy védekezzen a saját cso port tagjaira irányuló kizsákmányoló magatartás ellen – azaz egyben felelős a bosszúvágyért is.

Az erkölcsi normák az emberi közösségekben az együttmű ködés elősegítését szolgálják – ilyenek többek között a gyilkosság tiltása, a kölcsönösség támogatása, vagy akár a párzási viselkedés szabályozása. Az embereknek veleszületett hajlamuk van ezen er kölcsi normák kialakítására. Ezek az erkölcsi elvek mind az egyének, mind pedig a csoport egészének érdekeit szolgálják. Megsértésük negatív erkölcsi érzelmeket vált ki a csoporttagokban, amelyek a vétkes egyén megbüntetésére sarkallják őket.

A büntetést motiváló erkölcsi érzelmek közül a legfontosabbak az undor és a düh (Thagard, 2004), illetve megtorlás utáni elége dettség-érzés. Ezek az érzelmek rendkívül súlyos, olykor akár ke gyetlenségig fajuló megtorlásra késztetik az embereket az erkölcsi normákat megsértő egyénekkel szemben – annak érdekében, hogy elriasszák a többi potenicális elkövetőt.

A bűncselekmények, főként az agresszív bűncselekmények el követőit különböző presszúráknak vetették mindig is alá – és gya korlatilag ez történik napjainkban is. Régebben rendszerint halállal büntették őket, esetleg kínzással vagy testrészcsonkítással próbál ták elejét venni a bűnismétlésnek. Hovatovább ezeket a bünteté seket sok esetben nyilvánosan hajtották végre, aminek az emberi bosszúvágy kielégítésén túl nyilvános elrettentő és bűnmegelőzési célzata is volt. Kisebb csoportokban vadászó és gyűjtögető őseink esetében a büntetések végrehajtói feltehetően a szabálysértés köz vetlen szemtanúi voltak, akik azonnali és spontán bosszú formájában büntették a vétkező egyént. Ugyanezt a büntetésformát megfigyel ték más főemlősök csoportjainál is, például csimpánzok körében. Egy-egy ilyen támadás kimenetele halálos is lehetett az elkövetőre nézve (de Waal, 1997).

A kiterjedtebb és kiépültebb, fejlett közösségekben azonban létrejöttek bizonyos igazságszolgáltatásért felelős speciális intéz mények, amelyek átvették a szankcionálás feladatát a társadalmi csoportoktól. Ahogy Hobbes (2002) állítja, többek között az agresszió és az erőszak kezelésének szükségessége volt az oka a monarchia sőt, maga az állam létrehozásának, amelynek felhatalmazása van a bűnözők szankcionálására. Az állam többé-kevésbé speciális intéz ményeket hoz létre, amelyek feladata a bűncselekmények felderí tése, az elkövetőik felelősségre vonása és megbüntetése. A bünte tés-végrehajtási kulturúra fejlődésének egyik fontos állomása ezen a téren például a hóhér szakma megjelenése, amely professzionális kereteket adott az ítélet-végrehajtásnak.

Az atavisztikus mentális mechanizmusok által kiváltott harag azonban általános és kulturálisan egyetemes. Korszaktól függetlenül az emberek igazságot követelnek, és negatív érzelmekkel, elutasító attidűddel viseltetnek az elkövetőkkel szemben. Ez a bosszúvágy bi zonyos formákban napjainkban is él, noha a legtöbb államban mára a szabadságvesztés felváltotta a halálbüntetést és a testcsonkításos büntetéseket.

Pszichológiai szempontból ezzel csak az a probléma, hogy a szabadságvesztés sokak számára alapvetően nem tűnik kellően

súlyos büntetésnek (Florek, 2021). Az elképzelést hangoztatók –többségük büntetés-végrehajtási témákban persze eléggé járatlan - néha még azt is megfogalmazzák, hogy a szabadságvesztésnek nincs is igazán büntetés-jellege, azaz nem bír fenyítő erővel az elkö vetőre nézve, hiszen a börtönlakók ingyen étkezést és szállást kap nak, és egyéb alapvető életszükségleteiket kielégítően élnek oda bent. Mindezt ráadásul az adófizetők terhére biztosítják számukra. Többek között ez a fajta – amúgy persze téves, mint ahogy később szó lesz róla - gondolkodásmód is az egyik oka annak, hogy a társa dalom nehezen vehető rá a fogvatartás feltételeinek a könnyítésére. Az emberek idegenkedése a börtönkörülmények javításától márpe dig nagyon elterjedt attitűd. Így nem csoda, hogy a választók voksai ért harcoló politikusok keményebb fellépést hirdetnek a bűncselek mények elkövetőivel szemben, ami értelemszerűen háttérbe szorítja a humánusabb börtönkörülményeket sürgető elgondolásokat.

Mindezen tendenciák ahhoz vezettek, hogy számos államban a végrehajtó büntető törvénykönyvekben foglalt büntetésszabályozás rendkívül szigorú - különösképpen olyan országokban, ahol a tár sadalom a bűnözők többé-kevésbé meggondolatlan bosszújára vá gyik, lévén hogy nem ismerik a börtönbüntetés-végrehajtás módjai és hatékonysága, valamint a sikeres rehabilitáció és a bűnismétlés közötti összefüggéseket.

Példának okáért a lengyel végrehajtói büntetőtörvénykönyvben (Ustawa z dnia 6 czerwka 1997 r, Kodeks karny wykonawczy) a zárt intézetben büntetését töltő elítéltnek joga van 3 négyzetméternyi cellára, egy óra sétára zárt helyiségben, havonta több napon meglá togathatják a közeli rokonok, a napi étkezési fejkvóta pedig valamivel több, mint 1euró (Rozporządzenie Ministra Sprawiedliwości, 2016). Megjegyezzük, hogy nemcsak Lengyelországban, hanem sok más országban is számos alapvető szükségleteiktől megfosztva zajlik a börtönlakók élete (Poklek, 2018), bár ennek a hiányállpotnak a mér téke és jellege nemcsak országonként, hanem egy államon belül gyakran börtönönként is változik.

Érdemes hangsúlyozni, hogy a börtönterek esztetizálására irá nyuló elképzelések kevésbé számítanak fontos hangulatjavító lé pésnek, és a börtönök ilyen jellegű humaniziálására tett kísérleteket a társadalom leginkább elveti. Meglehet, hogy az emberek a luxus megnyilvánulásaként kezelik az ilyesmit – olyan dolgonak, amit ők maguk saját otthonaikban nem engedhetnek meg maguknak. Hol ott a fogvatartottak esetében az esztétikai jellegű beavatkozásokkal aránylag alacsony költséggel lehetne ellensúlyozni a deprivációs ál lapot súlyosságát, azaz az egyéb, nagyon is fontos - pl. fiziológiai, ér zelmi, szociális, szülői, stb. – szükségleteikben való korlátozottságot.

A szükségletek kielégítésének megvonása a börtönben és annak negatív következményei

Az egyes országokban még mindig alkalmazott egyéb bünte téstípusokhoz, például a halálbüntetéshez vagy a testcsonkításos

büntetéshez képest a szabadságvesztés tulajdonképpen enyhe büntetésnek tűnhet. Feltehetőleg azért, mert ehhez a fajta bünte téshez nem társítunk olyan vérengző képasszociációkat, mint a kín zóeszközök, vér, holttest vagy megcsonkított test látványa. Ha azon ban jobban belegondolunk a szabadságvesztés konkrét elemeibe, akkor annak súlyosságát is másképp fogjuk megítélni. Elég, ha el gondolkodunk azon, hogy nem csonkítana-e meg bennünket az, ha elveszítenénk életünk szabad irányításának lehetőségét: ha nem tudnánk mi magunk megválasztani, hol élünk, kikkel élünk együtt, kikkel találkozunk, milyen típusú munkát végzünk, milyen ételeket fogyasztunk, hogyan töltjük szabadidőnket, stb. A fogvatartottak számára különösen súlyos, hogy elveszítik annak lehetőségét, hogy szeretteikkel: feleségükkel, gyermekeikkel, szüleikkel maradjanak (Poklek, 2018). A bebörtönzés ugyanis gyakran nemcsak elgyengíti, hanem akár tartósan megszakíthatja az elítéltnek a közvetlen kör nyezetéhez, családtagjaihoz fűződő kapcsolatait. A börtöntér eszté tizálása mindezen megpróbáltatásokat nyilván nem képes ellensú lyozni, és nem is ez a feladata - hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a szabadságvesztéssel való büntetés továbbra is büntetés, szankci onálás kell maradjon.

A börtönben a fogvatartottak alapvető deprivációs állapotban élnek, azaz szükségleteik kielégítésében nagy mértékben korlátoz va vannak, ami szinte állandó frusztrációs állapotban tartja őket. A pszichológusok általában egyetértenek abban (Krahe, 2021), hogy ez a frusztráció márpedig agresszióhoz vezethet, ami nagyon gyakran ténylegesen tapasztalható is. Az agresszió fogvatartás által meg emelkedő aránya potenciális veszélyt jelent akár a rabtársakra, akár a börtönökben dolgozókra nézve – akik kilépve a börtönkapun to vábbadják ezt az agressziót saját környezetük felé. Sőt, a megnö vekedett agressziószintnek akár autodestruktív következményei is lehetnek bizonyos önpusztító tettek formájában – ezek pedig a fogvatartottak saját sérülésein túl a személyzet számára is fokozott stresszhelyzetet jelentenek (Poklek, 2018), a fogvatartottak önsér téseinek látványa ugyanis rendkívül zaklató hatással lehet a börtö nőrökre is.

Márpedig minden jel arra utal, hogy a börtönfalakon belül sok kal gyakoribb jelenség az önsértés és az öngyilkossági kísérlet, mint a civil szférában, ami kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy a szabadság vesztéssel való büntetés egy nagyon is fájdalmas szankcionálási mód, a maga nemében akár kegyetlennek is minősíthető (Florek, 2021). A fegyházon belüli korlátozottság (depriváció) mértéke nagy ban függ attól, hogy milyen büntetés-végrehajtási intézetbe került az illető. A különböző országokban különféle típusú börtönök létez nek, de általában megkülönböztetünk zárt, félig nyitott és nyitott börtönöket. Lengyelország hivatalos végrehajtói büntető törvény könyve (Ustawa z dnia 6 czerwca 1997 r, Kodeks karny wykonaw czy) is ezeket a típusokat különbözteti meg. Nyitott típusú létesítmé nyekben a fogvatartottak szabadon mozoghatnak a börtönben, és munkavégzés céljából lehetőségük van a börtönkörlet elhagyására

is, míg a félig nyitott típusú létesítményben csak az őrök felügyeleté vel lehet elhagyni az intézményt. A legrosszabb körülmények a zárt büntetés-végrehajtási intézetekben vannak, ahol általában a visz szaesők és különösen súlyos bűncselekmények elkövetői kerülnek elhelyezésre. Lengyelországban a fogvatartottak az ilyen létesítmé nyekben szinte az egész napot (23/24 órás rendszerben) a zárkában töltik. Túlzsúfolt helyiségekben kell élniük, ahol a mozgási lehető ségeik nagyon redukáltak, nem szólva a többi egyéni szükségletük kielégítésének korlátozásáról. Az ilyen szélsőségesen korlátozó élet viszonyok növeli a mentális zavarok és az agresszív cselekedetek valószínűségét – mint amilyen a szexuális erőszak, az önsértés és az öngyilkossági kísérletek.

Az emberek ennyire zord körülmények közötti fogvatartása megnehezíti, sőt akár lehetetlenné is teszi társadalmi rehabilitáció jukat. Ráadásul gátat szab a bűntudat kialakulásának is. A bűncse lekmények elkövetői – jórészt tudat alatt – egyébként is hajlamosak különféle technikákat alkalmazni bűntudatuk csökkentésére (Sy kes, Matza, 1968). Az a tény azonban, hogy saját bőrükön érzékelik, mennyire embertelen bánásmódban részesülnek, megérteti velük vétkességüket, ami hátráltatja rehabilitációjukat. Ezzel összefüggés ben álljon itt egy emberölésért zárt típusú intézményben letöltendő börtönre ítélt egyén sokatmondó kijelentése (az illetővel e fejezet egyik szerzőjének volt alkalma elbeszélgetni saját helyzetéről és az áldozatéról): Én itt rohadok bezárva, neki bezzeg sikerült meghalni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fogvatartottak olykor a rabtársaik vagy akár börtönszemélyzet agressziójának is áldozatává válhatnak. Márpedig aki áldozatnak érzi magát, az valószínűleg ne hezebben fogja saját bűnösségét felismerni és elfogadni. A fogva tartottak önnön életükről szóló narratíváinak elemzése azt mutatta, hogy ritkán értékelik erkölcsileg negatívan saját viselkedésüket (Pi otrowski, Florek, Cieśla, 2016). Érdekes módon számos jel utal arra, hogy a börtönbüntetés súlyos körülmények közötti letöltése növeli a bűnismétlés valószínűségét, míg az azonos szintű egyénekkel való megfelelő kapcsolatkialakításból, az autonómia bizonyos fokú meg tapasztalásából és az értelmes tevékenységek végzéséből fakadó pozitív légkör csökkenti a visszaesés esélyét (Ginneken, Palmen, 2022).

Összegzés

A legtöbb esetben nem adható teljesen objektív erkölcsi ér tékelés az egyes bűnelkövetőkről, mert nehéz meghatározni cse lekvési szabadságuk és felelősségük valós hatkörét. Az erkölcsileg érzékeny egyének ezt szem előtt tartják, és nem követelnek meg gondolatlanul, mérlegelés nélkül bosszúállást a bűnelkövetőkön egy-egy bűncselekmény után. Sokkal észszerűbbnek tűnik meg szabadulni az erkölcsi alapú ítélkezéstől, ami persze nem mentesíti a bűnelkövetőt a jogi alapú feleősségrevonás és tette elítélése alól. A külső szemlélő számára a börtönbüntetés csekély fajsúlyúnak tűn

het az elkövetett bűntetthez viszonyítva, hiszen az elkövetőt érő kár vagy büntetés kevésbé érzékelhető brutálisan, mint a bűntett áldo zatának okozott kár. Alaposabban átgondolva azonban egyértelmű, hogy a szabadságvesztés akár nagyon kegyetlen büntetés is lehet, mert megváltoztatja a bebörtönzött egyén teljes életvitelét; meg fosztja őt attól a lehetőségtől, hogy számára lényeges rokoni vagy társas kapcsolatait ápolja és hogy egyéb alapvető szükségleteit ki elégítse. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a legtöbb esetben – az életfogytiglanra ítéltek kivételével – a fogvatartottak egyszer majd szabadulnak és visszakerülnek a közösségbe. Jobban szem előtt kellene tartani társadalmi szinten, hogy a szabaduló egyének lehetőleg mentális problémák nélkül kerüljenek ki a fegyházakból, ez ugyanis minimalizálja a visszaesés kockázatát. Túl szigorú börtön viszonyok esetén erre kevesebb az esély.

Irodalom:

Brandt, R. (1959). Ethical theory: the problems of normative and critical ethics. Englewood Cliffs, NJ: Prentice-Hall

Buss, D. (2001). Psychologia ewolucyjna. Jak wytłumaczyć społec zne zachowania człowieka. Najnowsze koncepcje. Gdańsk: GWP.

Churchland, P. (2006). The big questions: Do we have free will? New Scientist, 2578, 42-45

Dennett, D. (1984). Elbow Room. The Varieties of Free Will Worth Wanting. MIT Press.

de Waal, F. (1997). Good Natured. The Origins of Right and Wrong in Humans and Other Animals. Cambridge (Massachusetts): Har vard University Press

European Social Fund (2012). Grundtvig and Leonardo da Vinci Catalogue of Projects on Prison Education & Training. Budapest. Retrieved from: https://www.epea.org/wp-content/uploads/ European-Conference-Budapest-2010-Document-4-Grundt vig-and-Leonardo-projects-Catalogue-updated-2012.pdf.

Florek, S. (2021). Czas do zabicia „pod celą”. O racjonalności kary pozbawienia wolności w zakładach typu zamkniętego. In: Dostrzeganie zagrożeń drogą do zmiany, (ed. K. Popiołek, s. 164181). Warszawa: Difin

Ginneken van, E. F. J. C. & Palmen, H. (2022). Is There Relation ship Between Prison Conditions and Recidivism? Justice Quar terly, DOI: 10.1080/07418825.2022.2040576

Hobbes, T. (2002). Leviathan. Project Gutenberg: https://www. gutenberg.org/ebooks/3207

Konopczyński, M. (1996). Twórcza resocjalizacja [Creative Social Rehabilitation]. Warszawa: Editions Spotkania.

Konopczyński, M. (2007). Metody twórczej resocjalizacji [Meth ods of Creative Social Rehabilitation]. Warszawa: PWN

Konopczyński, M. (2014). Creative Social Rehabilitation. Outline of the concept for developing potential. Polish Journal of Social Rehabilitation, 7, 171-186.

Krahe, B. (2021). Social Psychology of Aggression. London and New York: Routledge.

Michael, M. A. (1992). Utilitarianism and Retributivism: What’s the Difference? American Philosophical Quarterly, 29: 173–82

Piotrowski, P., Florek, S. & Cieśla, S. (2016). Wybrane charaktery styki narracji więźniów. W: D. Kubacka-Jasiecka, P. Passowicz (red.), Interwencja kryzysowa – konteksty indywidualne i społec zne (s. 259-269). Kraków: Oficyna Wydawnicza AFM

Poklek, R. (2018). Zarys psychologii penitencjarnej. Pomiędzy te orią i praktyką. Warszawa: Difin.

Rozporządzenie Ministra Sprawiedliwości z dnia 19 lutego 2016 r. z dnia 19 lutego 2016 r. sprawie wyżywienia osadzonych w zakładach karnych i aresztach śledczych.

Sykes, G. M. & Matza, D. (1957). Techniques of Neutralization: A Theory of Delinquency. American Sociological Review, 22: 664670.

Ustawa z dnia 6 czerwca 1997 r. Kodeks karny wykonawczy. Dz. U. 1997 Nr 90 poz. 557 (https://isap.sejm.gov.pl/isap.nsf/down load.xsp/WDU19970900557/U/D19970557Lj.pdf)

Thagard, P. (2004). Mind. Introduction to Cognitive Science. MIT Press.

A BÖRTÖNMŰVÉSZET GYAKORLATAI EURÓPÁBAN ÉS A VILÁGBAN

Melinda Šefčić, Anita Jandrić Nišević & Vida Meić

Absztrakt

Napjaink felgyorsult munkatempójában és az idővel való állan dó versenyfutásban könnyen megfeledkezünk a művészi értékekről, és ugyanígy a bűnmegelőzés vagy a bűnelkövetők rehabilitációjá nak a fontosságáról is, mondván – mindezek a dolgoknak vajmi ke vés közük van például a rákgyógyításhoz vagy a robottudományok fejlődéséhez. Hasonló okokból szintén marginális téma napi gondol kodásunkban a börtönlakók életminősége is - többségünk nem ta pasztalta meg az ő sorsukat, így nehezen tudjuk magunkat beleélni a börtönök világába. Ennek ellenére ma már a világ számos börtön rendszere valamilyen formában teret ad egyes művészi tevékeny ségeknek, az ilyen jellegű foglalkozások ugyanis előnyösen hatnak a fogvatartottak társadalomba való visszatérésére és visszailleszke désére, s ez a pozitív hatás nemcsak a börtönidő alatt, hanem a sza badulást követően is megmutatkozik. A különféle művészi kifejezési formák alatt általában képzőművészeti, zenei, táncos, vagy nagyobb létszámú drámai/színpadi műhelymunkák értendőek. A fogvatartot tak különféle művészeti tevékenységekbe való bevonása elősegít heti önmaguk és érzelmeik feltárását és megértését az alkotási fo lyamat során, illetve hozzásegítheti őket ahhoz is, hogy más szögből kezdjék szemlélni önmagukat.

Kulcsszavak: fogvatartottak, művészeti műhelyek, börtönművészet, börtönművészet a gyakorlatban

Bevezetés

Korunk felgyorsult munkatempójában és az idővel való állandó versenyfutásban könnyen megfeledkezünk a művészi értékekről, így

a bűnmegelőzés vagy a bűnelkövetők rehabilitációjának a fontossá gáról is, mondván - ezek úgysincsenek közvetlen hatással például a rákgyógyítás vagy a robottudományok fejlődésére. Hasonló okokból szintén marginális témának számít a mindennapokban a börtönlakók életminősége is - többségünk nem tapasztalta meg az ő sorsukat, így nehezen tudjuk magunkat beleélni a börtönök világába. Világ szerte mégis egyre több civil társadalmi szervezet kezdi felismer ni a művészet alkalmazásának büntetés-végrehajtási intézetekben megnyilvánuló értékét. Mindebben többek között az a felismerés vezérli őket, hogy a különféle vétségeknek és bűncselekményeknek sokféle biológiai és pszichoszociális indítéka lehet, ráadásul a pusz tán szabadságvesztéssel való büntetés önmagában nem mindig ké pes hatékonyan kezelni a bűnözésbe való visszaesés problémáját.

Sok fiatal férfi elkövető már 15 éves kora körül megismerkedik a börtönök világával, és életük nagy részében a visszaesők tipikus ördögi körében vergődnek: sorozatos bűnelkövetéseik nyomán egy más után töltik le a kiszabott börtönbüntetéseiket. A rehabilitációs programok leépítése, a büntetett előéletűek gyér munkalehetősé gei és a szabadulás után sajnos gyakorta bekövetkező hajléktalan sági helyzetük miatt a korábbi bűnelkövetők egyre nehezebben tud nak kitörni a bűnözői életmódból. Nehéz elérni a volt fogvatartottak pozitív visszailleszkedését a társadalomba, és azt, hogy a közösség egyenrangú tagként kezelje őket. Szűkebb és tágabb közösségeik ugyanis gyakran negatívan stigmatizálják és diszkriminálják a bör tönviselt egyéneket, noha pont az ellentéte lenne a kívánatos.

A világ börtöneinek zömmel viktoriánus stílusban kialakított komplexumai közel sem testesítik meg a 18. századi angol filozófus, Jeremy Bentham közismert - panoptikum-rendszerként emlegetett -börtönkoncepciós elképzeléseit, ami egy olyan társas ellenőrzési rendszeren alapul, ahol egyetlen őr úgy tudja felügyelni a fogva tartottakat, hogy azok gyakorlatilag alig érzékelik a felvigyázójukat. Számos fegyházban sivár és egyhangú a környezet veszi körül a fegyenceket, amely kellemetlen, visszhangos akkusztikával és ma gas zajszinttel párosulva nyomasztóvá, sőt, egyenesen ijesztővé és depresszívvé teszi a börtönéletet. Mindennek tetejébe a fegyházak komoly munkaerőhiánnyal küszködnek, túlzsúfoltak, továbbá renge teg kábítószer is bekerül ezekbe az intézményekbe (például az ún. fűszerek és gyógyszerek), ami komoly veszélyforrás a fogvatartottak ra nézve. A mentálhigiénés jellegű problémák ugyancsak számotte vőek a börtönökben, különösen a fogvatartottak mindennapi ellátá sát minőségi módon biztosító alkalmazottak állandó hiánya okán. Ez kétségtelenül tükröződik a börtönökben szerte a világban előforduló önkárosító magatartásformák és öngyilkosságok rendkívül magas arányában; a börtönökben elkövetett öngyilkossági esetek rátája ugyanis mintegy ötszöröse a teljes lakosságot jellemző mutatóknak (Thwaites & Harkness 2019).

A Warwick Egyetemen (Egyesült Királyság) tanító Saul Hewish vezető gyakorlótanárként gyakran alkalmaz drámaterápiát a fogva tartottakkal való munkában. Egyetemi óráinak részeként hallgatói is

az elítéltekkel való terápiás munkába, elsősorban színjátszó műhelyeket vezetve. Hewish szerint a drámaműhelyek lényege, hogy az emberek csoportosan, társas formában együtt működve dolgoznak. Hosszú évek munkája során nyilvánvalóvá vált számára, hogy ebben az expresszív jellegű művészeti ágban való közös munkálkodásnak az egyik legfontosabb hozadéka az, hogy tudatosul a fogvatartottakban, hogy valójában ők is érző emberi lé nyek. Hewish szerint a börtönlakókban sok esetben feledésbe merül ez a tudat, ami márpedig egyértelműen jelzi, mi is a legfőbb prob léma a büntetés-végrehajtási intézmények legnagyobb részében. Nem véletlen, hogy az emberiességet nélkülöző börtönökben való büntetésletöltés, illetve az onnan való szabadulás után sokan vissza esnek a bűnözöi létformába. Ha a fogvatartottakat emberi voltukban elhanyagolják, és nem tudatosítják bennük a közösségi lét kívánatos és egészséges normáit, valamint azt, hogy ők maguk is képesek po zitív szerepet betölteni a közösség életében - hogyan várhatjuk el tő lük, hogy megbicsaklott élétüket pozitív mederbe tereljék? Hewish azt is kiemeli, hogy a drámaterápia nem azért került bevezetésre a börtönökben, hogy ezzel szinészkedésre ösztönözzék az fegyence ket, hanem azért, hogy lehetőséget kínáljanak nekik arra, hogy egy részvételi folyamaton keresztül elsajátítsák, hogyan válhatnak mássá (Thwaites & Harkness, 2019).

A művészi kifejezésmódok, legyen szó képzőművészetről, drá ma-, színház- vagy táncművészetről, lehetőséget kínálnak a börtön lakóknak önmaguk és érzelmeik megértésére, valamint arra, hogy más megvilágításban lássák saját magukat. Éppen ez az önmaguk másképp látásának képessége kulcsfontosságú tényező a szabadu lás utáni visszaesések megelőzésében.

A művészetalkalmazás gyakorlata a börtönökben

A művészi kifejezésformák börtönökben történő alkalmazása alatt általában drámai, képzőművészeti, zenei, táncos, csoportos színjátszó- és színpadi műhelymunkát értünk. Művészeti műhelyek szervezése és megvalósítása a büntetés-végrehajtásban azért is rendkívül fontos, mert átfogó megközelítési lehetőséget nyújt az egyén számára, azaz az ilyen műhelyek elősegítik a fogvatartottak lelki kiteljesedését és utat nyithatnak számukra egy új értékrend fel építésére. Ezen kívül elősegítik a résztvevők revitalizációját, reszo cializációját és társadalmi visszailleszkedését, nem utolsó sorban pedig értelmes és kreatív keretet adnak szabadidejük eltöltéséhez.

Világszerte számos civil társadalmi szervezet népszerűsíti a fogvatartottakkal való műhelymunkák fontosságát. Az általuk szer vezett népszerűsítő workshopok eredményei igen pozitívak, ugyanis különböző készségek proaktív fejlesztését irányozzák elő.

Számos kutatás és projekt (néhányat közülük be is mutatunk a jelen áttekintésében) támasztja alá azt az elgondolást, hogy a mű vészetnek kulcsfontosságú szerepe lehet – vagy ilyenné válhat - a fogvatartottak rehabilitációjában, újraszocializálásában, végsősoron

pedig társadalmi reintegrációjában. A művészet eszköztárával hoz zásegíthetjük a börtönlakókat ahhoz, hogy megváltoztassák a kör nyező világról alkotott képüket, és jobban értékeljék a közvetlen és közvetett környezetükben lévő dolgokat, illetve hogy olyan készsé geket fejlesszenek ki magukban, amelyek szabadulásuk után elő segítik a társadalomban való jobb és hatékonyabb eligazodásukat, beilleszkedésüket.

Számos példa létezik arra, hogy egy-egy volt elítélt szabadu lása után művészeti jellegű munka mellett kötelezte el magát, sőt, akár elismert művéssszé vált. Többük társadalmi visszailleszkedé se éppen az alkotói készségeik kifejlesztése révén teljesedett ki, olyan módon, hogy például nyomdáknál, grafikai tervezőcégeknél, sőt, galériáknál találtak munkát. Nem ritka, hogy ezek az emberek a későbbiekben maguk is kreatív műhelyeket kezdenek el vezetni a fegyházakban. Mindezen példák azt bizonyítják, hogy az embe rek büntetésük letöltése alatt is képesek jó útra térni. Az egyik ilyen pozitív példa a holland Toine Bakermans, aki összesen több mint húsz évet töltött börtönben különféle bankrablási esetek miatt, ma viszont neves művészként jegyzik a nevét. Életútjáról, a börtönben töltött éveiről, jó útra téréséről és az azt követő intézményes (aka démiai) művészeti képzéséről a Művészeti edukáció a börtönökben című fejezetben írunk részletesebben.

A fogvatartottakkal való művészeti tevékenység gyakorlatának legkiemelkedőbb példái

A világ büntetés-végrehajtási intézményeiben manapság egyre gyakrabban szerveznek képzőművészeti műhelyeket. A civil szer vezetek tevékenységének céljai és elképzelései egyre nagyobb arányban irányulnak éppen a szélsőségesen marginalizált börtön lakói populációra. A börtönbeli művészetalkalmazási gyakorlatok eredményei is jól érzékelhetőek. Ez a fejezet egy rövid, de lényeges áttekintést ad azokról a példaértékű programokról, projektekről és tevékenységi eredményekről, amelyek a legjobb gyakorlatok példá jaként szolgálhatnak nem csak számunkra, akik elhivatott munkánk kal a börtönrendszer viszonyait kívánjuk javítani, hanem a következő nemzedékek számára is, akik a művészi munka pozitív aspektusaival való megismerkedés után munkatapasztalatukat átültethetik a fog vatartottakkal való foglalkozásra, javítandó ezen személyek rehabi litációs kilátásait.

A művészetalkalmazás gyakorlati példája a horvát

büntetés-végrehajtási rendszerben

Az 1868-ban alapított Horvát Képzőművészek Egyesülete egy non-profit művészeti szervezet. Nagymúltú tevékenysége során számtalan művésszel működött együtt a művészi kifejezés külön böző formáiban, 2018-tól pedig dr. Melinda Šefčić képzőművész kezdeményezésére az egyesület beindította első olyan projektjeit,

amelyek börtönlakóknak tartandó művészeti workshopok szerve zésére irányultak, s amelyek végső céljai falfestmények formájában realizált művészeti beavatkozások voltak. Az ilyen művészeti műhe lyek átfogó célja a tipikus börtönterek esztétizálása és újrahumani zálása volt. Ennek egyik jeles példája az a két műhely volt, melyek 2018-ban a pozsegai női büntetés-végrehajtási intézetben Mia Ma raković és Martina Miholić művészek vezetésével a Példa értékű bün tetés-végrehajtási intézet projekt keretében valósultak meg. A projekt keretében a műhelymunkákon kívül falfestmények is készültek a női büntetés-végrehajtási intézet teljes második emeletén, amelyekről további részletek a Börtöntér revitalizálása művészettel: új innovatív gyakorlatok című fejezetben találhatók. Az alábbiakban ennek a két igen sikeres workshopnak az eredményeit mutatjuk be: a szóban forgó műhelyek meglehetősen erősen és konstruktívan hatottak a női fogvatartottakra, és nemcsak kreatív, hanem verbális, érzelmi és pszichológiai szempontból is. Mindez meglátszott lelkes részvételü kön és a munka iránti kifejezetten élénk érdeklődésükön.

Az Saját kötetem című műhely

Az Saját kötetem című művészetterápiás műhely programját projektünk egyik munkatársa, Mia Maraković képzőművész állítot ta össze, és a foglalkozások is az ő vezetésével zajlottak. A műhe lyek a Példaértékű büntetés-végrehajtási intézet projekt részeként valósultak meg a pozsegai női börtönben hét fogvatartott részvé telével, akik közül hat a projekt ideje alatt szabadidejében is aktívan dolgozott a projekt által előirányzott feladatokon. A munka elején a fogvatartottak kiválasztottak egyet a műhelyvezető, Mia Maraković által előkészített könyvek közül. A műhelyvezető mind a négy mű helyben felolvasott egy-egy verssort a résztvevőknek a kiválasztott kötetekből azzal a céllal, hogy beindítsa a vezető és a résztvevők közötti interakciót és eszmecserét, és hogy ráhangolja a résztvevő ket a folyamatos alkotómunkára az általuk kiválasztott könyv alapján. Érdekes példa erre a munkamódszerre, hogy amikor a vezető több ször felolvasta a Megcsinálom, meg tudom csinálni / Ezt harsogom a háztetőkről1 verssort, arra biztatta ezzel az egyik résztvevőt, hogy ezzel a mottóval írjon saját szöveget mindazokról a pozitív dolgoról, lehetőségekről, vágyakról és kívánságokról, amiket el szeretne érni életében. Egy másik fogvatartott esetében a műhelyvezető - hason ló módszerrel élve – az illető minden negatív kijelentését újrafogal mazta, és a negatív elemeket pozitív, konstruktív attitűdökkel helyet tesítette (Maraković, 2018).

A workshopok koncepciója alapvetően a szövegalkotást he lyezte előtérbe, arra ösztökélve a résztvevőket, hogy ne csak rajzo kat és képeket tartalmazó művészi kifejezéseket hozzanak létre. A műhelyek során létrejött alkotások végül főként folyóiratokból kivá gott szövegrészleteket tartalmazó merész kollázsok voltak, aránylag kevés rajzos elemmel. A személyes üzenetekből és a fogvatartottak által írt versekből (amelyekbe itt-ott újságokból kivágott szavakat ra

1 A verssor az eredeti horvát szövegben: Može može, može može. Vičem s krova ta četiri slova – može, može. (A fordító megj egyzése.)

Példaértékű

Büntetés-végrehajtási Intézet Projekt (2018). Personal Book / Személyes könyv [Kollázs]. Workshop: Mia Maraković.

Fotó: Juraj Vuglač. Forrás: Horvát Képzőművészek Szövetsége.

gasztottak be) olyan személyes vallomások jöttek létre, amelyek a végén egészen egyedi, alanyi történetekké álltak össze. A résztvevők ezeket a sajátos könyveket személyes naplóként használták, többük be még egy-egy fotó is belekerült. Mindez lehetővé tette, hogy a fogvatartottak kiírjanak magukból olyan - bennük régóta szunnyadó, eltemetett - érzéseket, amelyeket azelőtt nem tudtak megosztani a környezetükkel (Maraković, 2018). Ez hozzájárult a műhelyvezető és a résztvevők közötti bizalom kialakulásához, valamint a kreatív te rápiás önkifejezés megvalósításához, összességében pedig pozitív belső átalakulást indukált a műhelyben résztvevő fogvatartottakban.

A projekt keretében készült könyvek ezért érzelmekkel mélyen áthatott szövegek, amelyek tele vannak személyes gondolatok kal, meglátásokkal és különféle egyéni élettapasztalatok leírásá val. Ahogy a képekből is látható, a workshopok eredményeképpen a műhely elején a vezető által kiválasztott eredeti könyvek egyedi megmunkálással a fogvatartottak saját könyveivé váltak, pontosab ban személyes naplókká formálódtak a kezük alatt, sajátos tükröt tartva a projektrésztvevők elé.

Amellett, hogy a workshopok hatással voltak a résztvevők han gulatára, elősegítették szabadidejük kreatív és minőségi kiteljesedé sét is, ezen felül pedig önelemzésre késztették a műhelyben részt vevő valamennyi elítéltet, melynek során alkalmuk nyílt az őszinte ökifejezésre és a saját énjükkel, illetve legmélyebb érzelmeikkel való szembenézésre (Maraković, 2018).

Példaértékű Büntetés-végrehajtási

Intézet Projekt (2018). Personal Book / Személyes könyv [Kollázs]. Workshop: Mia Maraković.

Fotó: Juraj Vuglač. Forrás: Horvát Képzőművészek Szövetsége.

Amit a nőknek nem kellene szégyellniük - projekt

A Martina Miholić képzőművész vezetésével zajló műhelysoro zat azt a témát járta körbe, hogyan lehet személyes szemszögből túllépni a társadalom elítélő reakciója által generált nyugtalanság és/vagy szégyen érzésén, ha az egyén élete nem illeszkedik a kö zösség hagyományos elképzeléseihez kötődő nemi viselkedésmin tákhoz és sztereotípiákhoz. A foglalkozások keretét adó műhelybe szélgetések konkrét témája az volt, hogy mik azok a dolgok, amiket a nőknek nem volna szabad szégyellniük - mint például az öltözködé sük, súlyuk, munkájuk, hobbijaik vagy éppen személyes véleményük és attitűdjeik. De olyan fajsúlyosabb témákat is felvetettek maguk a résztvevők, mint például egyes betegségek vagy fogyatékosságok, a gyermekük betegsége, a börtönbüntetés ténye vagy éppen az el követett bűncselekmény indukálta szégyenyérzet. A műhelymunka célja egyrészt az elítéltek önbecsülésének tudatosítása és megerő sítése volt, ami pozitív attitűdök és pozitív énkép kialakítására sar kallta a résztvevőket. A másik fontos cél az egyes résztvevők egyéni tulajdonságainak pozitív kiemelése és tudatosítása volt – ezek az aspektusok ugyanis azelőtt beszédtémaként elő sem kerültek a fog vatartottak életében, ezáltal nem is tudatosultak bennük.

A foglalkozások heti rendszerességgel zajlottak a Pozsegai Női Büntetés-végrehajtási Intézetben a Példaértékű büntetés-végrehaj tási intézet projekt ideje alatt. A legelső találkozón műhelyt vezető Martina Miholić képzőképzőművész bemutatta a résztvevőknek sa ját munkásságát, majd szubtilis eszközökkel megteremtette ráhan golódásukat a műhelyek amúgy nagyfokú egyéni megnyílást igény lő, intim és személyes jellegére. A műhelykoncepció azon alapult, hogy a résztvevőknek egy adott témával kapcsolatban kérdéseket kellett felvetniük, ugyanakkor az ezekre adható válaszokat is ma guknak kellett megtalálniuk – az egymással és a műhelyvezetővel folytatott intenzív dialógusban.

Az adott témájú beszélgetések mellett a résztvevők válaszaikat írásban vagy egyéb vizuális művészeti megformálással - kollázsok, rajzok formájában - is megerősítették. Mindezzel egyéni művészi naplók jöttek létre, melyekben alkotóik írásban fejtették ki állás pontjukat az adott témával kapcsolatban, illetve számos alkalommal önállóan tettek fel újabb kérdéseket, amikre kreatív módon maguk fogalmazták meg válaszaikat. Az egyes témákról poszter formában prezentációt tartottak a résztvevők, amely során még intenzívebben folyt az eszmecsere a résztvevők és a műhelyvezető között azzal kapcsolatban.

A műhelyek a következő témkat járták körbe:

1.) Volt-e olyan elfoglaltság, hobbi vagy tevékenység életük so rán, amellyel szerettek volna foglalkozni a résztvevők, de nem tudtak belefogni, mert környezetük ezt nem tartotta elfogadhatónak egy nő számára?

2.) Létezik-e olyan elfoglaltság, hobbi vagy tevékenység, amelyet a résztvevők nem tartanak elfogadhatónak egy férfi számára?

3.) Létezik olyan dolog, amit szégyellnek, bár nem kellene, mert szégyenérzetük csakis abból a társadalom által rájuk kényszerített nézetből fakad, hogy az adott dolog nem összeegyeztethető a női sze reppel?

A résztvevők nagy lelkesedéssel vitatták meg az egyes témá kat, amely során kiviláglott, hogy problémáik és meglátásaik meny nyire hasonlóak. A megvitatott témák alapvetően nem kapcsolódtak a börtönvilághoz vagy magához a börtönbüntetés tényéhez, hanem jobbára olyan kérdésekhez, amelyek minden nő életében hasonlóan jelen vannak, függetlenül társadalmi helyzetüktől és életkörülmé nyeiktől.

Az alábbiakban kiemelünk néhány olyan választ, melyeket a műhelytémák által felvetett kérdésekre adtak a résztvevők, és ame lyek kulcsfontosságúak ahhoz, hogy e műhelyek koncepcióját és céljait jobban megértsük:

• a nőknek nem kellene szégyellniük, ha esetleg volt abortuszuk.

• a mellrákban szenvedő nőknek nem kellene szégyellniük betegsé güket.

• a nőknek nem kellene szégyellniük, ha megerőszakolták őket, és nem volna szabad félniük rendőrségi feljelentést tenni a megerősza koló ellen.

• a nőknek nem kellene szégyellniük azt, ha egy másik nőbe szerel mesek.

• a nőknek nem kellene szégyellniük azt, ha gyermekük vagy más csa ládtagjuk beteg vagy fogyatékos.

• a nők a munkahelyükön és más közösségeikben bátrabban is meg követelhetnék jogaik tiszteletben tartását.

• a nőknek nem lenne szabad szégyellniük nőiességüket.

• a nőknek nem lenne szabad szégyellniük döntéseiket.

• soha nem kellene szégyellniük származásukat, munkájukat (bármi legyen is az), a kinézetüket, a súlyukat, a fogaikat, a ráncaikat vagy a cselekedeteiket. (Miholić, 2018).

Példaértékű Büntetés-végrehajtási Intézet Projekt (2018). What Women Should Not Be Ashamed of / Amit a nőknek nem kell szégyellniük [Kollázs]. Workshop: Martina Miholić. Fotó: Juraj Vuglač. Pozsega, büntetés-végrehajtási intézet. Forrás: Horvát Képzőművészek Szövetsége.

Példaértékű

Büntetés-végrehajtási Intézet Projekt (2018). What Women Should Not Be Ashamed of / Amit a nőknek nem kell szégyellniük [Kollázs]. Workshop: Martina Miholić. Fotó: Juraj Vuglač. Pozsega, büntetés-végrehajtási intézet. Forrás: Horvát Képzőművészek Szövetsége.

A művészetalkalmazás gyakorlati példája a román börtönrendszerből

A művészeti tevékenység alkalmazásának gyakorlatára jó pél dát szolgáltatnak egyes romániai börtönök, amelyekben edukációs keretben ösztönzik a fogvatartottakat a börtönben zajló kulturális és művészeti programokba való bekapcsolódásra. A programok nagy hangsúlyt fektetnek a készségfejlesztésre, és pozitív magatartási mintákat közvetítve erősítik a fogvatartottak önbecsülését. Az aláb biakban néhány ilyen indíttatású – és évente számos fogvatartottat egybefogó - fesztivált és műhelyt szeretnénk bemutatni.

A MultiArt fesztivál

Az évente megrendezett Dana Cenușă – a kultúrán át a sza badságig elnevezésű MultiArt fesztivál kontinensünk egyedülálló kulturális eseményének számít. A fesztivál nagy hatással van a fog vatartottakra, és pozitív változásokra ösztönzi őket, de hnagsúlyt fek tetnek a börtönidő kreatív tevékenységgel való kitöltésére, továbbá az önbecsülés és a társadalmilag elfogadható pozitívabb magatar tásformák elsajátítására. A szóbanforgó fesztivál a bukaresti Nottara Színházzal való együttműködésben zajlik. Az elsőtől a tizenötödik szezonig mintegy 73 darab került színre a Nottara Színház színpa dán, összesen 730 fogvatartott részvételével. A rendezvény népsze rűségét jól illusztrálja, hogy 2016-tól a Nemzetközi Színházi Fesztivál programjának része lett.

MultiArt fesztivál (2019). Rabok színházi játéka [Színházi előadás]. Fotó: Ismeretlen. Forrás: Román börtönök & a büntetés-végrehajtási intézetek nemzeti adminisztrációja. Románia, Bukarest, Nottara Színház.

MultiArt fesztivál (2019). Rabok színházi játéka [Színházi előadás].

Fotó: Ismeretlen. Forrás: Román börtönök & a büntetés-végrehajtási intézetek nemzeti adminisztrációja. Románia, Bukarest, Nottara Színház.

Börtönlakók Nemzeti Folklórfesztiválja

Az évente megrendezett folklórfesztivál szervezői a román bün tetés-végrehajtási intézetek és a Dimitrie Gustin Nemzeti Falumúze um. Az esemény kiváló alkalmat nyújt a tehetséges börtönlakóknak a kreatív önkifejezésre, ami növeli a társadalomba való visszaillesz kedésük esélyeit szabadulásuk után. Az eredményeket a helyi kö zösségnek is bemutatják azzal a céllal, hogy egészséges, ösztönző környezetet alakítsanak ki a fogvatartottak társadalomba való haté kony visszailleszkedéséhez.

A fesztivál három részből áll: hagyományőrző néptánc, népze ne és a fogvatartottak által a foglalkozások keretében készített kéz művestárgyak kiállítása. A fesztivált a produkció összetettsége teszi egyedivé, a felkészüléshez szükséges kreatív munka ugyanis az év teljes hosszában összefogja a résztvevő fogvatartottakat. A börtön rendszeren belüli szakértők koordinálásával a fogvatartottak évente létrehozzák ezeket a szerteágazó és egyedülálló művészeti produk tumokat azzal a céllal, hogy felhívják a társadalom figyelmét az eh hez hasonló programok fontosságára.

Nemzeti

Folklórfesztivál (2019). Fogvatartottak tánca és kórusa.

[Tánc és kórus].

Forrás: román börtönök & büntetésvégrehajtási intézetek nemzeti adminisztrációja. Románia. Bukarest.

Nemzeti Folklórfesztivál (2019). Fogvatartottak tánca és kórusa. [Tánc és kórus].

Forrás: román börtönök & büntetésvégrehajtási intézetek nemzeti adminisztrációja. Románia. Bukarest.

Nemzeti Folklórfesztivál (2019). Fogvatartottak kézműves munkája. [Kézműves munka].

Forrás: román börtönök & büntetésvégrehajtási intézetek nemzeti adminisztrációja. Románia. Bukarest.

Nemzeti Folklórfesztivál (2019). Fogvatartottak kézműves munkája. [Kézműves munka].

Forrás: román börtönök & büntetésvégrehajtási intézetek nemzeti adminisztrációja. Románia. Bukarest.

Nemzeti Folklórfesztivál (2019). Fogvatartottak kézműves munkája. [Kézműves munka].

Forrás: román börtönök & büntetésvégrehajtási intézetek nemzeti adminisztrációja. Románia. Bukarest.

Helyi jellegű tevékenységek

A művészet – formájától függetlenül – egyedülálló lehetősé get biztosít a fogvatartottaknak önmaguk és az őket körülvevő világ megértésére, és ezáltal saját kulturális identitásuk kialakítására.

A Liter-Art elnevezésű megmozdulás az Aiud börtön és a Li viu Rebreanu Kulturális Központ közös égisze alatt zajló irodalmi szimpózium. A rendezvényen különböző generációk és egymástól különböző szociális helyzetű populációk képviselői találkoznak: fog vatartottak, állami tisztviselők, neves művészek és a román irodalmi közösség tagjai.

Az emberiség alapvető igénye arra, hogy kommunikáljuk ér zelmeinket és elképzeléseinket, 2020-ban még kifejezettebbé vált a pandémia eredményezte korlátozások következtében. Ennek

a 2020-ban immár hatodik alkalommal megrende zett szimpózium keretet biztosított a fogvatartottaknak érzéseik és gondolataik legmodernebb technológiákon át való kifejezésére a költészet, a rövidpróza, a fotózás vagy a grafika eszköztárával, ami lehetővé tette számukra, hogy sajátos eszmecserét folytassanak az alkotásaikban tükröződő érzéseikről és témákról.

A művészetalkalmazás példája egy németországi börtönrendszerből

A Nyitott Falak Egyesület (Mauern öffnen e.V.) egy Brémában (Németország) székelő non-profit szervezet, amely a börtönlakók kreatív tevékenységekkel való foglalkoztatását azok rehabilitációjá nak és reszocializációjának a szolgálatába kívánja állítani. E célok je gyében közös szobrászati platformot biztosít a fogvatartottaknak és a művészeknek, valamint az őket segítő önkénteseknek. Az elkészült szobrokat közterületen helyezik el vagy magántulajdonba kerülnek.

A brémai büntetés-végrehajtási rendszerben 12 képzőművész vezetésével zajló, fiatalkorú és felnőtt fogvatartottakat egyaránt fog lalkoztató workshopokban fa-, agyag- és kőszobrokat készítenek a résztvevők. Az elkészült alkotások főleg közületi színtereken kapnak helyet, így például iskolákban, óvodákban, valamint a Brémai Evan gélikus Egyház plébániáin. A szervezet időnként árusítással egybe kötött kiállításokat is szervez a fogvatartottak munkáiból. A Nyitott Falak Egyesület a szövetségi kulturális, igazságügyi és alkotmá nyügyi minisztériumok, valamint az Uwe Hollweg Alapítvány támo gatásával működik.

A műhelyek koncepciója

Egyes műhelyek lehetőséget kínálnak felnőtt fogvatartottak bérmunkában történő foglalkoztatására is. Az ilyen keretben végzen dő munkákra összesen nyolc álláshely van fenntartva. A fogvatartot

Kita Flintacker (2019). Szobor [Homokkő]. Associationa Mauern öffnen e.V.. Bremen. Németország.

Foglyok munkája (2018). Herkunftsorte

Sehnsuchtsorte Gröppelinger Grünzug Bréma (eredeti helye, Gröppelinger Greenway Bremen). [Beton és kerámia]. Mauern Egyesület öffnen e.V.. Bremen. Németország.

takat heti 34 órás munkavégzésre szerződtetik, akik a munkájukért rendszeres bérezésben részesülnek. A két hivatásos képzőművész által felügyelt munkafolyamat során a fogvatartottak saját terveik alapján, illetve a projekt kontextusához illeszkedően alkotnak szob rokat, elsősorban fából és kőből dolgozva.

A fiatalkorú fogvatartottak műhelyeiben nyolc fogvatartott foglalkoztatására van lehetőség, akik a projekt keretében kerámi aszobrokat készítenek - óvodákban, iskolákban és köztereken való elhelyezésre. A résztvevők itt is választhatnak, hogy teljesen egyéni vagy a vezető által koordinált terveik és ötleteik alapján készítenek szobrokat.

A fiatalkorúaknak szóló foglalkozások nyújtotta alkotási lehe tőség pozitívan hat azoknak a fogvatartottaknak a rendszerbe való beilleszkedésére, akiknek ezen e téren nehézségeik vannak. Éppen ezeknek a műhelyeknek van nagyon fontos szerepe abban, hogy a fogvatartottak minél több pozitív környezeti visszajelzést kapjanak,

valamint hogy olyan új készségeket és ismereteket sajátítsanak el, amelyek nagyban hozzájárulhatnak a pozitív életfordulathoz a sza badulásukat követő visszailleszkedési időszakban.

A művészetalkalmazás példája a moldovai 3-Leo börtönrendszerből

A moldvai 3-Leo büntetés-végrehajtási intézet 2017-től ad ott hont a Művészet és fény elnevezésű projektnek, melynek keretében a fogvatartottak paraffinból készítenek különféle kreatív figurákat. A műhelyprogramokra ebben az intézetben a téli szezonban kerül sor: minden évben novembertől márciusig tartanak a foglalkozások. A szóbanforgó fegyház először 2017-ben adott otthont a műhelynek a Közös erőfeszítéssel a pszicho-szociális és egészségügyi szolgáltatá sokhoz való jobb hozzáférésért a moldovai börtönökben című projekt részeként, a Memoria - Áldozatrehabilitációs Központ indított el a bu karesti Holland Nagykövetség égisze alatt működő Emberjogi Alap anyagi támogatásával. A projekt lehetővé tette a munkához szüksé ges technikai felszerelések és fogyóeszközök megvásárlását, köztük edukációs anyagok (prospektusok, videoanyagok) beszerzését is. A maximum tíz fős csoportokban zajló műhelyprogramokat egy bün tetés-végrehajtási rendőrtiszt vezeti és felügyeli. A résztvevők álta lában olyan elítéltek, akikben a műhelymunka iránti érdelődésen túl megvan egy alapvető fogékonyság is a festészetre és a szobrászatra.

A szóbanforgó kreatív-művészeti program összesen hat hétig tart, célja az elítéltek lelki-érzelmi állapotának diagnosztizálása, sta bilizálása és javítása. Az egyedi, dekoratív gyertyafigurák megterve zése és a kifaragása nagyban fejleszti a résztvevők kreatív képessé geit.

A program célkitűzései a következők köré szerveződnek:

• a gyertyafaragás készségének kifejlesztése

• mikromotorikus készségek fejlesztése

• a tapintási érzékelés fejlesztése

• a látványelemek térbeliségének logikai elsajátítása

• a színek használatának és egymással való társításának megértése

• geometrikus és ornamentikus elemek alkalmazása

• a frusztráció elviselésének fejlesztése önszabályozó viselkedéssel,

• olyan kognitív készségek fejlesztése, mint a figyelem, a gondolko dás, a memória és a kreativitás

• kommunikációs és kapcsolati készségek kialakítása a másokkal való adekvát verbális és non-verbális kapcsolattartás révén

• érzések, vágyak és szükségletek kifejezése

• a félelem, frusztráció és gátlás csökkentése és megszüntetése a felgyülemlett feszültség kreatív felszabadításával.

A műhelyprogram implementálása számos egyéb pozitív ered ménnyel jár, úgymint:

Projekt Művészet és Fény (2017). Faragott gyertyák [Parafin és sztearin]. Fotó: ismeretlen.

Forrás: moldvai büntetés-végrehajtási szám 3 Leo Leova, Moldovai Köztársaság.

• a kevésbé kiépült szókinccsel rendelkező elítéltek számára lehető séget biztosít érzelmeik vizuális művészeten át történő kifejezésére

• az esetek nagy többségében pozitív érzelmek sorát váltja ki az elí téltekben, és segíti az apátia és a frusztráció leküzdését

• a résztvevők által létrehozott művészi szimbólum lehet belső pro jekció eredménye, és átformálható, módosítható vagy megsemmi síthető minden különösebb fegyelmi vagy jogi következmény nélkül.

A fogvatartottak a műhely elején rövid elméleti bevezetést kap nak a gyertyakészítés során alkalmazott különféle technikákról és módszerekről, megismerkednek a képlékeny anyagokkal (paraffin, sztearin). A díszgyertyák készítése során lehetőségük nyílik a külön féle színek gyors és kreatív kombinálására is.

A szóbanforgó műhely a problémafeltárás, a korrekció és az oktatás hatékony eszközének bizonyult, hozzájárulva az elítéltek iparművészeti jellegű egyéni képességeinek tudatosításához. Az említett készségek fejlesztése hozzájárul a fogvatartottak büntetés letöltést követő hatékonyabb szocializációjához és reintegrációjához.

A művészetalkalmazás példája egy katalán fegyházban

A börtönökben zajló művészeti műhelyek és a fogvatartottak nak szervezett kreatív programok terén a katalán büntetés-végre hajtási rendszer alighanem az egyik legkiemelkedőbb jógyakorlati példa.

Büntetés-végrehajtási rendszerükben mintegy 52 speciális képzésű akadémiai művészt foglalkoztatnak úgynevezett monitor művészként, akik a katalán régió valamennyi börtönében jelen van nak. A fogvatartottakkal való munkájuk a hét öt munkanapján, napi nyolc órában történik. A programok keretében tartott előadások és foglalkozások különféle kreatív területeket és készségeket érinte nek, mint például a festészet, szobrászat, kerámiamunka, restaurá lás, performatív művészet, audiovizuális művészet, fotográfia, grafi ka, szerigráfia, valamint rádiós és zenei tevékenységek.

A minőségi elgondolású és jól felépített programokon különféle készségeket sajátíthatnak el a fogvatartottak, melyek erősítik az ön becsülésüket, ezen felül pedig általános értelemben javítják a tanu lási és munkaképességüket is. A foglalkozások során a börtönlakók megtanulnak egy-egy csapat részeként, közösen cselekedni és dol gozni, kreatív megnyilvánulásaikon keresztül pedig megismerik ma gukat és a többieket, pozitív kommunikációt kialakítva egymással.

A katalán börtönökben zajló művészeti programok különböző börtönversenyeket is előirányoznak, mint amilyen például a Legjobb börtönfotó címet viselő akció. Erre minden fogvatartott jelentkezhet, az elkészült alkotásokat pedig évente csoportos kiállításon mutatják be. 2016/2017-ben például a barcelonai Caixaforumban nyílt meg az első nagyszabású kiállítás Balsam and Escape (Balzsam és menek vés) címmel.

2020-ban Collateral Damage (Járulékos károk) címmel került sor a második nagyszabású kiállításra Barcelona legrégebbi börtö

Projekt Művészet és Fény (2017). Faragott gyertyák [Parafin és sztearin]. Fotó: ismeretlen. Forrás: moldvai büntetés-végrehajtási szám 3 Leo Leova, Moldovai Köztársaság.

Balsam and Escape / Balzsam és menekvés (2016/2017). Brians 2 [Kerámia]. CaixaFórum, Barcelona.

nében, a La Model-ben. A börtön eredeti neve - panoptikumszerű felépítése miatt - Prison Cellular volt, és ennek okán Katalónia-szerte modellként is szolgált a későbbiekben épült börtönök eltervezésé hez.

A kiállítás a fogvatartottak alkotásiból szelektált kiemelkedő művek bemutatását célozta, melyhez további változatos kreatív programok, például műhelyek és közönség előtt előadott színmű vek társultak, miközben az egész rendezvény élő zenei hátterét a fogvatartottak szolgáltatták. A börtönkapuk azzal a céllal nyíltak meg a közönség és a fogvatartottak családtagjai előtt, hogy felhívják a figyelmet az ilyen típusú programok pozitív eredményeire, neveze tesen egy példaértékű börtönközösség és egy egészséges, bűnö zéstől mentes társadalmi közösség lehetőségére.

Összegzés

Az emberekkel való munka felettébb szükséges dolog, ám en nek kapcsán legtöbbször csak a gyerekekkel, a veszélyeztetett tár sadalmi csoportokkal, a betegekkel és az idősekkel való törődésre gondolunk, és ritkán esik szó a börtönpopulációval való célzott mun káról. Amennyiben elfogadjuk, hogy a művészet mindenki számára egyedi, akkor azt a bölcsőtől a sírig minden társadalmi szférában

csoportban jelenvalóvá kell tenni. Ide tartozik a büntetés-vég rehajtási rendszer is, vagyis a bűncselekményt szándékosan vagy akaratukon kívül elkövetett, és jelenleg büntetésüket töltő egyének csoportja, akik nemritkán akár elengedhetetlen létszükségleteiktől is megfosztva élnek, ugyanakkor lelkileg és érzelmileg nagyon is ér tékes személyek. Noha bűncselekményt követtek el, a fogvatartot tak mégis emberek, így szükségük van a művészetre is. A fejezetben tárgyalt jógyakorlati példákon keresztül megpróbáltunk rámutatni arra, milyen kevés is kell ahhoz, hogy valódi változásokat hajtsunk végre környezetünkben, amelyek idővel még nagyobb változások hoz vezethetnek – mindez pedig hozzásegíthet ahhoz, hogy egy empatikus, megértő, tudatos és felelősségteljes, vagyis mindannyi unk számára élhető társadalmat hozzunk létre.

Irodalom:

Maraković, M. (2018). Personal Book. Project Exemplary Peniten tiary. Hrvatsko društvo likovnih umjetnika. Sveučilišna tiskara d.o.o.

Miholić, M. (2018). What Women Should Not Be Ashamed Of. Project Exemplary Penitentiary. Hrvatsko društvo likovnih um jetnika. Sveučilišna tiskara d.o.o.

Thwaites, L. & Harkness, C. (2019 March 12). The Importance of Art in Prisons. The Boar. https://theboar.org/2019/03/the-im portance-of-art-in-prisons/.

A BÖRTÖNTEREK REVITALIZÁLÁSA A MŰVÉSZET ESZKÖZEIVEL: ÚJ ÉS INNOVATÍV ALKALMAZÁSOK

Melinda Šefčić, Anita Jandrić Nišević & Vida Meić

Absztrakt

A börtönökben zajló művészeti programok a külvilág azon tö rekvését tükrözik, hogy a maga módján pozitívan befolyásoljon és gazdagítson egy olyan sajátos, bizonyos szempontból elhanyagolt, olykor feledésbe is merült, s a külvilág elől elzártan működő kö zeget, mint amilyen a börtönök világa. Ha megnézzük a fegyházak falait díszítő falfestmények (más néven murálok) művészeti formáit, azt látjuk, hogy a világ számos büntetőintézményében találhatunk fogvatartottak és képzőművészek által készített falfestményeket: alkotóik börtönidejük alatt különféle projektek és kezdeményezé sek keretében nagyon is kreatív, innovatív módon hagyták ott kezük nyomát ideiglenes életterükben, jelentősen megszépítve a fogvatar tottak és a börtönszemélyzet által egyaránt használt, és egyébként rideg, barátságtalan börtöntereket. A munkatér, az elavult berende zések és bútorok frusztrációt és elégedetlenséget keltenek a börtö nök dolgozóiban. Hangsúlyoznunk kell, hogy a művészet hozzájárul egy új, humánusabb, támogatóbb és gondoskodóbb környezet kiala kításához, emellett hathatós alapokat teremt a börtönben tartózko dók tudatosságának, felelősségvállalásának és együttérzésének a kiépüléséhez. Mindez pedig a dolgozók munkahelyi elégedettségé nek gyarapodásához és a munkahelyi kiégést okozó stresszhatások csökkenéséhez vezethet.

Kulcsszavak: falfestmények, esztétizálás, művészeti revitalizáció, munkahelyi kiégés

Köztudott, hogy a művészet minden társadalmi szféra vonat kozásában nagy átalakító erejővel bír, hatása és alkalmazhatósága korlátlan. A börtönrendszerekben világszerte zajló művészeti projek tek a bűnözésmentes életmód alapvető eszméjét támogatják, utat mutatva ezzel a börtönlakóknak egy új világ felé, erőstíve bennük az élhetőbb jövő iránti reményt. A művészet a jövőbe mutat, a fala kat ablakokká formálja, és képes elmozdítani a világról és a valóság ról alkotott felfogásunk határait. A művészet olyan történeteket és vágyakat tár fel bennünk, amelyeket azelőtt nem is tudatosítottunk magunkban. A művészet mint olyan időtlen, és számtalan pozitív le hetőséget rejt magában valamennyiünk lakókörnyezetének megvál toztatására. Mozgósítóerejével és elkötelezettségével hozzájárulhat mindannyiunk életének átformálásához (beleértve a fogvatartottak életét is), ezen belül pedig nyilván a börtönben dolgozók munkakör nyezetét is kedvező irányban módosíthatja (Šefčić, 2018).

A börtönökben zajló művészeti programok a külvilág azon tö rekvését tükrözik, hogy a maga módján pozitívan befolyásoljon és gazdagítson egy olyan sajátos, bizonyos szempontból elhanya golt, olykor feledésbe is merült, s a külvilág elől elzártan működő közeget, mint amilyen a börtönök világa. A művészet egy rendkívül gazdag tartomány, szerves része mindannyiunk élettapasztalatának (Šefčić, 2018).

Az előző fejezetekben a művészetnek a a fogvatartottakkal való munkában érvényesülő fontos és átalakító szerepéről írtunk, míg a jelen fejezet középpontjában a börtöntér esztétizálásának és mű vészi revitalizálásának a bemutatása áll. Az ilyen kezdeményezések nemcsak a fogvatartottakat mozgósítják, hanem pozitív hatással van nak a börtönrendszer dolgozóira is.

Ha megnézzük a fegyházak falait díszítő falfestmények (más néven murálok) művészeti formáit, észrevehetjük, hogy a világ szá mos büntetőintézményében találhatunk fogvatartottak által készí tett festményeket: alkotóik börtönidejük alatt nagyon is kreatív, in novatív módon hagyták ott kezük nyomát ideiglenes életterükben és gazdagították annak falait új esztétikai elemekkel. A fogvatartottak ilyen jellegű művészi megnyilvánulásait kezdetben vandalizmus nak, nemkívánatos viselkedésnek tartották, ma viszont a világszerte számos börtön falait díszítő graffiti-alkotásokra egyre inkább úgy te kintenek, mint a fogvatartottakat jobb magaviseletre és pozitív vál tozásokra ösztönző, emellett pedig a börtöntereket esztétikailag is gazdagító művészi kifejezésformákra.

Az is nyilvánvaló, hogy a szóbanforgó művészeti forma meg változtathatja a börtönrendszerben dolgozók saját munkakörnye zetükre vonatkozó megítélését is. Nem ritka, hogy a munkavállalók csatlakoznak a művészeti kezdeményezésekhez, amelyek nagyban hozzájárulnak az őket érő stresszhatás csökkenéséhez és a mun kavállalók közötti hatékonyabb kommunikációhoz, valamint a mun katér optimalizáláshoz, amely egyébként sajátos vonásainál fogva

gyakran negatívan befolyásolja a munkavállalók hangulatát.

A munkatér, az elavult berendezések és bútorok frusztrációt, elégedetlenséget keltenek a dolgozókban, így elmondható, hogy a börtön pozitívan és negatívan is érinti a fogvatartottakat és a börtön rendszerben dolgozókat egyaránt. Az esztétikai preferenciák elvesz tésére és hiányára rendkívül rosszul reagál minden egyén (Piotrows ki, Florek, 2015). Hangsúlyoznunk kell, hogy a művészet hozzájárul egy új, humánusabb, támogatóbb és gondoskodóbb környezet ki alakításához, emellett hathatós alapokat teremt a börtönben élők tudatosságának, felelősségvállalásának és együttérzésének a ki épüléséhez. Mindez pedig a dolgozók munkahelyi elégedettségé nek gyarapodásához és a munkahelyi kiégést okozó stresszhatások csökkenéséhez vezethet.

Művészeti projektek - különös tekintettel a börtönökben található falfestményekre

Börtönesztétizálási és művészeti revitalizációs projektek Horvátországban

A Horvát Képzőművészek Egyesületének (HDLU) égisze alatt 2017 óta folyamatosan zajlanak esztétizáló és művészeti-revitalizá ciós projektek a Horvát Köztársaság börtönkomplexumaiban. A pro jektek a jelen cikk egyik szerzőjének, dr. Melinda Šefčić képzőmű vésznek a vezetésével folynak, aki a Horvát Köztársaság Igazságügyi és Közigazgatási Minisztériumával, továbbá számos művésszel, kutatóval és intézménnyel együttműködve már ezt megelőzően is több innovatív jellegű projektet vezetett. Az eddig lezárult projektek a következők: a Példaértékű büntetés-végrehajtás, A börtöntér revita lizálása művészeti eszközökkel, A szabadság horizontja és Az alkotás szabadsága. A valóság színei című ötödik projekt pedig jelenleg is zajlik. A már lezárult projektek keretében összesen 12 büntetés-vég rehajtási intézetben több mint 60 művészi beavatkozás történt, mintegy negyven művész – HDLU-tagok és a Zágrábi Egyetem Kép zőművészeti Akadémia hallgatóinak - részvételével. Az esztétizáló célú projektekmunkáknak eddig a következő börtönlétesítmények adtak otthont: Požegai Büntetés-végrehajtási Intézet, Glinai Bünte tés-végrehajtási Intézet, Turopoljei Büntetés-végrehajtási Intézet, Lepoglavai Büntetés-végrehajtási Intézet, továbbá a zágrábi, a bjel ovári, az eszéki, a karlovaci és a rijekai börtön, ezen kívül a turopoljei fiatalkori bűnelkövetők javítóintézete, a zágrábi börtönkórház és a zágrábi pártfogó felügyelet helyiségei.

A projektek célja, hogy javítsa a fogvatartottak életminőségét, interperszonális kapcsolatait, továbbá hogy elősegítse az elítéltek ben társadalmi értékek megalapozását és a reszocializációjukat, képessé téve őket a börtönközösségen belüli felelősségteljes ma gatartásra és közösségi tevékenységek végzésére. A projektek egy humánusabb börtönkörnyezet kialakításához és továbbfejlesztésé hez is hozzájárulnak, amely példamutató magatartásra és új élet

szemlélet kialakítására ösztönzi a börtönközösség tagjait. A művé szeti foglalkozásoknak kifejezett terápiás hatása is van, beleértve az énkép pozitív módosítását, a kommunikációs készségek fejlesztését, pozitív életérzés kiépülését, valamint általában a depresszió és a szorongás leküzdését. A projektek a fogvatartottak aktív foglalkoz tatásán át hozzájárulnak a szabadidő tartalmasabb eltöltéséhez, ami ugyancsak növeli a sikeres reszocializáció esélyeit és a börtönközös ségbe, majd később a civil társadalomba vaó beilleszkedést.

A már megvalósult projektek számos intézmény és kutató komplex tudományos-szakmai munkáját fogta egybe. Az előző években a legkiemelkedőbb projektmunkatársak a következő egyé nek voltak: dr. Anita Jandrić Nišević, a Zágrábi Egyetem Nevelés- és Rehabilitációtudományi Kar Kriminológiai Tanszékének munkatár sa; dr. Nevena Škrbić Alempijević és dr. Sanja Potkonjak, a Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Kara Etnológiai és Kulturális Antro pológiai Tanszékének kutatói; dr. Valentina Gulin Zrnić és dr. Sanja Đurin, a zágrábi Etnológiai és Folklórkutatási Intézet munkatársai, valamint Miran Jurić, a Horvát Képzőművészek Egyesületének pro jektmunkatársa.

A projektben közreműködő kutatók célja az volt, hogy betekin tést nyerjenek abba, hogy a művészeti beavatkozásoknak otthon adó büntetés-végrehajtási intézetek fogvatartottjai és alkalmazottai milyennek látják a börtön külső és belső megjelenését a büntetésle töltés általános feltételeinek javítása érdekében eszközölt téresztéti zációs munkálatokat megelőzően, illetve azokat követően. A kutatási eredmények részletes leírása az alábbi linkeken olvasható:

The Exemplary Penitentiary https://issuu.com/hdlu6/docs/ katalog_kaznionica_po_ega_za_web

Revitalisation of prison space with art https://issuu.com/hdlu6/ docs/katalog_web_b72943d4461f21

The Horizon of Freedom https://issuu.com/hdlu6/docs/kata log_-_horizont_slobode_web__2_

The Freedom of Creation https://issuu.com/hdlu6/docs/kata log_-_sloboda_stvaranja_web

Fotó: Juraj Vuglač. Forrás: Horvát Képzőművészek Szövetsége.

Kosanović, S. (2019). Heroes / Hősök [Falfestmény]. Börtön Zágrábban. Fotó: Ivo Kosanović.

Forrás: Horvát Képzőművészek Szövetsége. Ratković Sobota, A. (2018). Trees / Fák [Falfestmény]. Pozsega, büntetésvégrehajtási intézet.

Rakić, G. (2020). Point of View / Nézőpont [Falfestmény]. Büntetés-végrehajtó intézet, Glina.

Fotó: Ivo Kosanović. Forrás: Horvát Képzőművészek Szövetsége.

Šefčić, M. (2020). Circles of Freedom / A szabadság körei [Falfestmény]. Büntetés-végrehajtó intézet, Glina. Fotó: Ivo Kosanović. Forrás: Horvát Képzőművészek Szövetsége.

Lučić, A. (2020). Garden / Kert [Falfestmény]. Börtönkórház, Zágráb. Fotó: Ivo Kosanović. Forrás: Horvát Képzőművészek Szövetsége.

Tandara, P. (2021). No. 43 [Falfestmény]. Börtön, Bjelovár. Fotós: Ivo Kosanović. Forrás: Horvát Képzőművészek Szövetsége.

Fogvatartottak falfestmény-készítési projektje (IMAP)

A Florida börtönrendszerben a börtön igazgatósága, az igaz ságügyi rendőrség és a Floridai Egyetem együttműködésében 2007-ben vette kezdetét az ún. Inmate Mural Arts Program (Fogvatar tottak falfestmény-készítési projektje). Az akció célja egy olyan nagy méretű murál megfestése volt, amely jól tükrözi a projektben részt vevők tehetségét és kreativitását, valamint a csoportkohézió, szocia lizáció és társadalmi integráció eszméjét. Gusak (2016) kiemeli, hogy a fogvatartottak ilyen jellegű bevonása a projektekbe hozzájárul a frusztrációszint csökkenéséhez, enyhíti a depressziót, és fejleszti a fogvatartottak közötti problémák és konfliktusok megoldásához szükséges készségeket. A program részeként a fogvatartottak mű vészetterápia-szakos végzős hallgatókkal és mentoraikkal karöltve három falfestményt készítettek.

Gusak (2016, idézi Barišić) arra is rámutatott, hogy a fogvatartot takkal való munka során mindhárom mű kidolgozásakor a művészet terápia alkalmazásán volt a hangsúly. Mindezzel sikerült rávilágítani arra (és gyakorlati példával is illusztrálni), hogy a művészetterápia képes nagyban meghatározni és javítani a fogvatartottak pszichofizi kai állapotát. (Gussak, 2016, Barišić 2020).

1. műalkotás: Transformation through Unity / Átalakulás - egységbe szerveződve

A Transformation through Unity elnevezésű murál a floridai Wa kulla Büntetés-végrehajtási Intézetben készült, egy férfibörtönben. A projektcélok és a projekt kivitelezésére vonatkozó intézményen be lüli szabályok rögzítése után kiválaszották azokat a fogvatartottakat, akik később részt is vettek a falfestmények elkészítésében.

A négyhetes projekttevékenységben 11 fogvatartott műkö dött közre - akik az alapötletek és a vázlatok kidolgozása után el

Tomić, V. (2021). It Hasn’t Rained All Day Anyway / Amúgy egész nap nem esett [Falfestmény].

Börtön, Rijeka/Fiume.

Fotó: Ivo Kosanović.

Forrás: Horvát

Képzőművészek Szövetsége.

készítették a falfestményt. A vázlatok elkészülte után beszerezték a szükséges alapanyagokat és eszközöket, valamint előkészítették a kiválasztott falfelületet. A munkához nélkülözhetetlen állványo kat biztonsági okokból minden egyes nap össze kellett szerelni és szét is kellett szedni, a fogvatartottak csak így tudták megkezdeni a munkát. A műalkotás elkészítése összesen hat hetet vett igénybe – a börtönlakók munkáját mindeközben két művészetterápiás hallgató segítette és koordinálta (Gusak, 2016; Barišić, 2020).

A munka befejeztével valamennyi fogvatartott arról számolt be, hogy nagyon büszkék magukra, illetve hogy a project felerősítette bennük az összetartozás és a kiteljesedés érzését. Büszkék voltak a befektetett munkájukra, továbbá hálásak voltak a részvételi lehető ségért, és hogy megmutathatták, mire képesek. Mindez nagyban ki hatott az önbizalmukra is (Gussak, 2016; Barišić, 2020). Ezek a pozitív eredmények sarkallták őket arra a további elhatározásra, hogy bele fogjanak két másik nagyméretű falfestmény elkészítésébe, amelye ket az alábbiakban mutatunk be.

2. műalkotás: Gospel of the Rock / A szikla evangéliuma

A Gospel of the Rock címet viselő második murál szintén az IMAP-program részeként készült a Georgia állambeli (USA) Colquitt városában. A Floridai Egyetem és a Miller Fegyház fogvatartottainak együttműködésében zajló projektet a Miller Arts Council kezdemé nyezte (Barišić, 2020).

A projektben egy művészetterapeuta és két képzőművész dol gozott együtt, akik részt vettek az első falfestmény elkészítésében is, így a projektötlet átfogó megvalósításához felhasználhatták a koráb bi munkák tapasztalatait. Gospel of the Rock című murál különleges sége abból fakad, hogy témája a hírhedt Anglin testvérek legendáján alapul. Az Anglin fivérek különböző bankrablások miatt gyakran töl tötték börtönbüntetésüket éppen a colquitti börtönben: a szóbanfor gó falfestmény idős emberként ábrázolja őket, akik az előttük levő apró rajztöredékek alapján életük egyes eseményeit idézik vissza.

A projektben való részvételre érdeklődésük, alacsony biztonsá gi kockázatuk és jó magaviseletük alapján hat börtönlakót választot tak ki. A falfestmény elkészítése az előbb említett murálhoz hason lóan ismét hat hetet vett igénybe. A műalkotás azóta is folyamatosan idegenforgalmi látványosságként vonzza a városba látogatókat, de helyi képzőművészeti kiállítások keretében is gyakran megtekinthe tő (Gussak, 2016; Barišić, 2020).

3. műalkotás: Beacon of Hope / A remény világítótornya

A harmadik falfestmény, a Beacon of Hope a Gadsden Javító intézet női börtönében készült. A projekt a Wakulla Büntetés-vég rehajtási Intézetben és Miller Fegyházban megfestett alkotásokhoz hasonló koncepcióban került kivitelezésre. A szóbanforgó - és az előzőekben említett két alkotásnhoz képest lényegesen nagyobb

méretű - falfestményt a börtönkomplexum központi épületével szemben helyezték el (Gussak, 2016; Barišić, 2020).

A projekt megvalósításában mintegy tizenhat női fogvatartott vett részt, akik két csoportban dolgoztak – mindkét csoport élén egy-egy képzőművésszel. Ennek a falfestménynek az elkészítése valamivel kevesebb időt, összesen öt hetet vett igénybe (Barišić, 2020).

A falfestmény témáját és koncepcióját közösen alakítottá ki a projektrészvevők. Az egész alkotásnak volt egy különlegességelegalul egy filmtekercs képe volt, amelyet a mű megfestése után minden fogvatartott egyénileg, saját kívánsága szerint festhetett ki. Ez a munkamódszer és a véleménynyilvánítás szabadsága a szemé lyes hozzájárulás felszabadító élményét erősítette a fogvatartottak ban, ami rendkívül értékes és fontos volt számukra, hiszen a börtö nidő nagy részében ilyen típusú pozitív tevékenységek gyakorlására egyáltalán nincs lehetőségük (Gussak 2016, Barišić 2020).

A Murales de Libertad-projekt

Az ecuadori börtönökben zajló Murales de Libertad-projekt 2008-ban indult Alejandro Cruz képzőművész kezdeményezésére azzal a céllal, hogy a művészet eszközeivel elősegítse a fogvatar tottak rehabilitációs folyamatát. Az évek során a projekt olyan mult idiszciplináris programmá nőtte ki magát, amely egyesíti magában a művészi kifejezés különböző formáit, például a festészetet, a zenét, a színjátszást és az audiovizuális művészet eszközeit (Barišić, 2020).

A projekt keretében létrejött műalkotások zöme mural, azaz fal festmény. A fogvatartottak képzőművészek irányításával és felügye letével vesznek részt a projekt-tevékenységekben, melyek meg valósításának koncepciója hasonló az előbbiekben említettekhez. A bevezető formalitások után a művészek röviden megismertetik a fogvatartottakat és a börtönkomplexum vezetőségét a projekt alap gondolatával, majd egy intenzív, edukációs célú műhelyt szerveznek nekik. A fogvatartottak megismerkednek az előirányzott tevékeny ségekkel és az alkotás, illetve maga a művészeti beavatkozások fo lyamatával, továbbá ötleteket dolgoznak ki, vázlatokat készítenek és felkészülnek a munkára.

A projekt eddig a quitói börtönben (Centro de Rehabilitacion Social de Atención Prioritaria), a Sierra Centro Norte Cotopaxi bör tönben, az Ex-Penal Garcia Moreno-ban és a Cárcel de Mujeres del Inca női börtönben került kivitelezésre. A projekttevékenységekben való részvétellel a fogvatartottaknak lehetőségük nyílt érzéseik, vá gyaik, reményeik és félelmeik kifejezésére, ezen felül pedig megta pasztalhatták, milyen érzés bemutatkozni tehetségükkel a nagykö zönség előtt.

A projektnek azért is volt nagy jelentősége a fogvatartottak számára, mert összehangolt együttműködésre sarkallta őket, ezáltal pedig felszabadultabbnak, mintegy kigyógyultnak érezhették magu kat. A projekt ezért sajátos módon beépült a börtönlakók rehabilitáci

ójába, csökkentette a fogvatartottak közti versengést és hierarchiát, valamint az erőszakos és intoleráns viselkedésformák előfordulását.

A projektről készült video linkje: https://www.youtube.com/ watch?v=Ti3G_9q1iHc

Összegzés

Noha számos olyan börtönművészeti projekt létezik, amelyek keretében falfestmények készülnek egyes börtönökben, a fegy házak dolgozói ugyanakkor sok esetben negatívan állnak hozzá a téresztétizáló és a belső terek művészi jellegű kifestésére irányuló kezdeményezésekhez. Az uralkodó felfogás az, hogy a börtönök nek sivár, rideg és barátságtalan tereknek kell lenniük, nélkülözve minden olyan humánus vonást, amely reményérzetet keltene a fog vatartottakban. Az ilyen nézeteket vallók szerint a börtönbüntetés re ítélt egyének - a társadalmi normákat és a törvényt megszegő bűnelkövetők - nem érdemlik meg, hogy komfortos lakhellyel jutal mazzák őket a börtönidejük alatt. Sőt – a kellemetlen környzeteben való tartózkodás kényszere (többek között) egyfajta korrekciós esz köz is arra nézve, hogy elrettentse a fogvatartottakat a bűnözésbe való visszaeséstől. Az ilyen nézetek azonban figyelmen kívül hagy ják azt a tényt, hogy a környezet nem kis részben befolyásolhatja a fogvatartottak hangulatát, javíthatja a börtönkörülményekhez való alkalmazkodásukat, ami fontos a biztonság megőrzése szempontjá ból, mindezzel pedig közvetetten hozzájárul a büntetés-végrehajtási intézetekben dolgozók munkakörülményeinek javításához is. Ebből kifolyólag tehát (és a kutatások is ezt támasztják alá) egy jó projektel gondolás, az alkalmazottak megfelelő tájékoztatása és edukációja, valamint a folyamatos munka hozzájárulhat ennek az ellenállásnak a fokozatos lebontásához. Sőt – idővel akár a büntetés-végrehajtási intézményeket is ösztökélheti arra, hogy ők maguk kezdeményezze nek művészeti projekteket.

Tisztában kell lennünk azonban azzal is, hogy a művészet bör tönökben való alkalmazásával kapcsolatos valamennyi mélyreható változás még mindig aránylag sok időt és hosszú távú művészetal kalmazási gyakorlatot igényel. Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy ezekkel a tevékenységekkel a fogvatartottak lehetőséget kapnak előző életmódjuk átgondolására, életstílusuk gyökereses meg változtatására – s akár egy új életfelfogást kialakítására. Ráadásul mindezzel a börtönökben dolgozók munkakörnyezete is művé szi-esztétikai megújuláson esik át, ami kulcsfontosságú a stressz csökkentéséhez és a munkahelyi kiégés (burn out) megelőzéséhez.

Argue, J., Bennett, J. & Gussak, D. (2009). Transformation through Negotiation: Initiating the Inmate Mural Arts Program. The Arts in Psychotherapy 36(5):313-319. DOI:10.1016/j.aip.2009.07.005.

Barišić, D. (2020). Likovne intervencije u rehabilitaciji počinitelja kaznenih djela. Master thesis. Faculty of Education and Rehabil itation Sciences, University of Zagreb.

Gussak, D.E. (2017). The Continuing Emergence of Art Therapy in Prisons. In: Elger, B., Ritter, C., Stöver, H. (eds) Emerging Issues in Prison Health. Springer, Dordrecht. https://doi.org/10.1007/97894-017-7558-8_5.

Murales De Libertad Carceles Ecuador (2008). Murales de liber tad. Retrieved from https://muralesdelibertad.jimdofree.com/ on July 7, 2021.

Piotrowski, P. & Florek, S. (2015). Science of Art In Prison. In: T.M. Ostrowski, I. Sikorska i K. Gerc (eds.), Resilience and Health in a Fast-Changing World (93-106). Kraków: Jagiellonian University Press.

Šefčić, M. (2018). Uzorna kaznionica (Exemplary Penitentiary). Croatian Association of Fine Artists. Zagreb: Sveučilišna tiskara d.o.o.

Šefčić, M. (2019). Revitalizacija zatvorskog prostora umjetnošću (Revitalization of Prison Space With Art). Croatian Association of Fine Artists. Zagreb: Sveučilišna tiskara d.o.o.

Šefčić, M. (2020). Horizont slobode (Horizon of Freedom). Croatian Association of Fine Artists. Zagreb: Sveučilišna tiskara d.o.o.

KISS

BEBÖRTÖNZÖTT MŰVÉSZEK

Virág Kiss

Absztrakt

Művészek is kerülhetnek börtönbe mind politikai mind köztör vényes elítéltként. Van köztük olyan, akinek a börtönhelyzet alapvető hatás és inspirációforrás, van, akinél teljesen kettéválik művészet és élethelyzet, és néhol a művészeti tevékenység maga is lehet tör vénybe ütköző.

A fejezetben néhány ismertebb történelmi klasszikus, illetve kortárs köztörvényes esetről lesz szó a teljesség igénye nélkül.

Kulcsszavak: köztörvényes elítélt, művészettörténet, művész, art brut, outsider art

Bevezetés

A művészet régi és kortárs történetében számos példát talál tunk elítélt, bebörtönzött művészekre és művészi irányba induló, vagy a két világban egyszerre mozgó fogvatartottakra. Két alaphely zet különíthető el: egyik esetben az elismert művész kerül börtönbe, másikban a börtönben válik valaki művésszé.

Elsősorban a köztörvényes bűncselekmények miatt bebör tönzött művészekről lesz szó ebben a fejezetben, és elsősorban a vizuális művészetek területéről vett példákkal, kitekintve néha más művészeti ágakra, de a teljesség igénye nélkül. Emellett röviden ki térünk a politikai elítéltek nagyon tág körére is. A bemutatott és meg említett művészek csak példák.

Politikai elítélt művészek

A művészek bebörtönzésének egyik alapesete, amikor politikai okokból kerülnek be, mint például Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij esetében. Börtönéveinek köszönhetőek a Feljegyzések a holtak há zából és a Megalázottak és megszomorítottak című regényei, de a

1 https://www. jewishmuseum.cz/ en/program-and-ed ucation/tempo rary-exhibits/travel ing-exhibitions/301/ talent-is-desire-friedldicker-brandeis-andthe-art-teaching-ex periment/

2 A zene és a tánc csak elmesélések alapján maradt meg, ilyenről számolt be Edith Eva Eger holocaust-túlélő táncos, aki később már pszichológusként megírta és jelentés sel ruházta fel azt is, hogyan táncolt Mengelének, a rette gett náci orvosnak. https://bookline. hu/product/home. action?_v=Edith_Eva_ Eger_A_dontes& type=22&id=324181

3 https://www. arcanum.com/hu/ online-kiadvanyok/ Szoveggyujte meny-szoveggyujte meny-1/a-xx-szazadirodalma-9C3D/ radnoti-miklos1909-1944-A5A2/ versei-A5A3/hete dik-ecloga-A66D/

4 https://hvg.hu/kul tura/20100419_ha jas_tibor_performansz , https://artportal. hu/lexikon-muvesz/ hajas-tibor-98/

Bűn és bűnhődés című legismertebb regényét is minden bizonnyal a börtönélmények ihlették.

A koncentrációs táborok esetében én egy olyan művészt emel nék ki a sok közül, Friedl Dicker-Brandeis-t, aki Terezinben kép zőművészeti foglalkozásokat tartott gyerekeknek az általa szemé lyes holmiként bevitt művészeti eszközökkel, de korábban is volt már bebörtönözve. Ő maga Auschwitz-ban meghalt 1944-ben, de a gyerekek munkáit megmenekítette, ami ma a prágai zsidó múze um anyagához tartozik (Kiss, 2017)1. Friedl esete különleges abból a szempontból, hogy az eszközigényes képzőművészet volt a művé szeti ág, és a produktumok is megmaradtak2. Radnóti Miklós magyar költő a zubbonya zsebében tartott noteszébe írta fennmaradt ver seit, melyet exhumálásakor találtak meg. 1944. október 30-án, a bori deportáltak verseiből egészlapos válogatást közölt a temesvári Déli Hírlap című újság, Költők a szögesdrót mögött főcímmel, köztük Rad nóti Hetedik ecloga című versével (Babus, Sajó, 2009).3

A művészek gyakran fogalmaznak meg kritikát a fennálló hata lommal szemben, és ez a nem demokratikus rendszerekben járhat azzal a következménnyel, hogy bebörtönzik, mint a magyar avant gárd performer Hajas Tibort az 1970-es években (Hajas, 2005)4, letar tóztatásról pedig nagyon sok művész tudna beszámolni. Talán legis mertebb politikai okból bebörtönzött kortárs alkotó a kínai Ai Weiwei, aki aktivista jellegű művészete részévé tette börtöntapasztalatait.

Klasszikusok, mint köztörvényes elítéltek

Az európai kultúrtörténetet számos olyan alkotót ismer, akiket deviáns hajlamok hajtanak, jellemzi őket a szélekre való kijárás, és a szélsőséges szabadságvágy, ami egyfajta életfilozófia is, a lázadó művész toposza évszázadok óta velünk van.

Paul Verlaine-nek köszönhető az elátkozott költők fogalom, aki szintén megjárta a börtönt, mivel az ifjú költőzsenihez, Arthur Rim baud-hoz fűződő viharos homoszexuális viszonya gyilkossági kísér lettel végződött. A Baudelaire nyomdokain elindult költő egész éle tére jellemző volt a kicsapongás.

Az elátkozott költők hagyományának sorát Francois Villon (14311463) költészete nyitotta meg, aki nem csak hogy többször állt bí róság előtt, és volt bebörtönözve köztörvényes bűnökért (lopás, gyilkosság), de több közismert verset írt az akasztófa árnyékában (Akasztottak Balladája), négy sorosa irodalmi mémnek számít:

Francia vagyok, csak ez kellett, Párizs szült (Ponthoise mellett); Rőf kötél súgja majd fejemnek, Hogy mi a súlya a fenekemnek. (Illyés Gyula)

Vele kapcsolatosan egy sokkal általánosabb összefüggés, sztereotíp kép fogalmazódik meg művészet és börtön között: fel

rémlik előttünk valahol a távolban Villon ködös alakja, a művészek sztereotípiájának prototípusa, az örök útkereső, a zseni és a hobó, a nőcsábász, a betörő, a börtöntöltelék, a költő, és egy férfi, aki aggódik önmagáért, sorstársaiért, a művészetért, és aki maga a művészet, hisz soha nem éri olyan impulzus, melyre ne a rímfaragással tudna felelni. (Kovács, 2021).

Homoszexualitás miatt került börtönbe két évre Oscar Wilde, ahonnan anyagilag, erkölcsileg és testileg is tönkre menve szaba dult, felesége elvált tőle, a társaságból kiközösítették. Börtönévei alatt születtek megrázó művei, a De profundis és A readingi fegyház balladája. Életének utolsó három évét szegényen és betegen Fran ciaországban töltötte, hazájában sokáig még nevét sem illett kimon dani, s csak évtizedek után fedezték fel ismét nagyságát (Tóth, 1921, sz.i. 2015).5 Ma homoszexualitásért az európai országokban nem jár börtön, azonban vannak olyan országok, ahol most is büntetendő cselekménynek számít.

Caravaggio (1571-1610)

Ha bebörtönzött művészt kell említeni, sokaknak Caravaggio jut az eszébe először. Ő a művészettörténet legjelentősebb, kiemelke dően tehetséges és innovatív alkotói közé tartozik, a manierizmus képviselője és a barokk előfutáraként tartjuk számon. Festői mun kássága kiemelkedő. Jellemzően drámai fény-árnyék hatásokkal élt,

5 https://mult-kor. hu/homoszexualita sa-miatt-iteltek-bor tonre-oscar-wil de-ot-20151130

Caravaggio, M. (15991600). Szent Máté elhívása [Festmény]. Contarelli-kápolna, San Luigi dei Francesi, Róma, Olaszország. Forrás: Public Domain: Wikimedia.com shorturl.at/bMPR1

6 http://www.kislex ikon.hu/cellini.html

a bibliai témák feldolgozásakor újszerű festői szemlélet jellemezte. Emellett ismert róla, hogy problémás és erőszakos személyisé ge miatt sokszor került összeütközésbe a törvénnyel, és emberölés is volt a rovásán. Ült börtönben, emellett gyakran menekült is a bör tönbüntetés elől. Esetében nehéz, összeférhetetlen karaktere ellen tétben állt művészi szerepével, nem hozott létre iskolát, nem gyűj tött tanítványokat, ami a kor művészeit jellemezte. A legismertebb Caravaggio-szakértő, Roberto Longhi véleménye szerint ugyanakkor a művész munkásságát szigorúan csak az életrajzával párhuzamo san lehet értelmezni, mivel minden mesterművében személyes ta pasztalatai tükröződnek, írják a Caravaggio: Vérről és lélekről (2018) című film ismertetőjében (Révy, 2018).

Benvenuto Cellini (1500-1571)6

Cellini közvetlenül Caravaggio előtt élt, híres aranyműves és szobrász volt, a késő reneszánsz jelentős mestere. Nem csak műveit ismerjük, mert megírta önéletrajzát is, innen tudhatunk róla többet, mint sok kortársáról. Többször ült börtönben (többek közt a római Angyalvárban), számos erőszakos cselekedet, verekedés, illetve lo pás mellett gyilkosság is terhelte a lelkét, azonban az akkor újonnan megválasztott pápa feloldozta és munkákkal bízta meg. Többször is egyházi személyek segítségével került ki a börtönből, elsősorban művészeti teljesítményének, munkáinak köszönhetően.

Cellini, B. (1540–1543). Saliera [Szobor, sótartó]. Bécsi Szépművészeti Múzeum, Bécs, Ausztria. Fotó: Cstutz. Forrás: Public Domain: Wikimedia. org shorturl.at/ai045

Avantgárd és kortárs köztörvényes elítéltek

A modern, avantgárd és kortárs művészetben is találunk karak teres példákat művészekre, akiket elítéltek. Maga a művészeti tevé kenység, a határok feszegetése és sok esetben az alkotó az életfor mája okozza az összeütközést a törvényekkel.

Picassot és Appolinaire-t alaptalanul vádolták meg és zárták pár napra börtönbe a Mona Lisa elrablása miatt, Egon Schiele mű vészetét sajátos túlfűtött szexualitás jellemzi és így pornográfia miatt került rövid időre börtönbe, Keith Haring pedig az illegális graffitik készítése miatt került majdnem oda, ő az alkotása népszerűsége mi att végül megmenekült és csak pénzbírságot kapott.

Többek közt börtönbe került a közismert magyar színész Stohl András is, aki autóbalesetet okozott ittas állapotban, és ezért ült 5 hónapot börtönben, a karrierjét azonban ez nem törte meg. Roman Polanski, a világ egyik legjobb és legismertebb filmrendezője ugyan nem ült börtönben, de jogerős ítéletének végrehajtása elől évtize dek óta menekül egy 13 éves kislány megrontása miatt. 2003-ban A zongorista című filmjéért megkapta a legjobb rendezőnek járó Oscar díjat, amit azonban az ellene máig érvényben lévő elfogatóparancs miatt nem tudott személyesen átvenni.

Saját művészi jogon nem feltétlen kaphatna helyet ebben a gondolatmenetben, de Roman Polanski terhes feleségének gyil kosa Charles Manson szektavezér (Család szekta) és sorozatgyilkos énekes-zenészként is ismert, több lemezt is kiadott. Hírhedté válása után jelent meg a Lie: The Love And Terror Cult című 1970-es album, amit a kritikusok és a közönség is jól fogadott (Sixx, 2019).

A rap műfaja szorosan kapcsolódik a gengszter imidzshez, szá mos rap énekes fordult meg börtönben, például a Tekashi69 mű vésznéven futó rapper vagy Bobby Shmurda, aki a hiphop világában műfajteremtőnek számít, ezért büntetésének elengedését kérvé nyezték a rajongók. Eminem is többször állt már bíróság előtt, de ő nem került végül be. Erre a jelenségre itt csak utalni szerettünk volna, szerteágazó volta miatt a továbbiakban itt nem térünk ki rá részletesebben.

Art brut, outsider art és börtönművészet

Az art brut és az outsider art a börtönművészet számára is mű vészeti platformot biztosít a pszichiátriai és fogyatékos/speciális művészet mellett. Az art brut és az outsider art olyan egymással is kapcsolódó művészeti irányzatok, aminek lényege a spontán, belül ről fakadó és a hivatalos művészeti irányzatokon és a professzionális művészeti szcénán kívül álló művészet. A XX. század első évtizede iben számos gyűjtemény, és azokat feldolgozó tanulmány született a pszichiátriai intézmények betegeinek a művészeti munkáiból Euró pa-szerte (Tóth, 2016)

Ezek a művészek mindent – témát, anyagválasztást és felvitelt, a ritmust és módot – saját mélyükből hívnak elő, és nem a divatos mű

Wölfli, A. (1911). A Neveranger sziget általános képe [Rajz]. Kunstmuseum Bern, Svájc. Forrás: Public Domain Wikipédia. org shorturl.at/der28

vészet konvenciói szerint cselekszenek. írja Jean Dubuffet, 1949-ben, és idézi őt az Átkelő Galéria honlapja, mely art brut és outsider art művészeknek ad teret.

Walter Morgenthaler 1921-ben Svájcban fedezte fel Adolf Wölfit, a világ ma is egyik legnevesebb art brut művészét, aki súlyos pszi chiátriai esetnek számított, és nehéz gyerekkora után pedofil bűn tények miatt többször volt letartóztatva és 2 évet börtönben töltött, innen került át a waldau-i elmegyógyintézetbe. (Einspach, 2013).

7 Átkelő Galéria: Art

Brut és Outsider Art https://atkelogaleria. com/art-brut-esoutsider-art/ (2021. szept. 8.)

Hans Prinzhorn, a Heidelbergi Klinika orvosa pedig 1922-ben je lentette meg korszakalkotó tanulmányát Mentálisan sérültek képal kotása, (Bildnerei der Geisteskranken) címmel.

Ezzel párhuzamosan az avantgárd irányzatok, expresszioniz mus, szürrealizmus, dadaizmus is érdeklődéssel fordultak az európai képi hagyományoktól eltérő törzsi és archaikus művészet, illetve a gyermekrajzok felé. Ezek belső szükségletekből fakadó, a tudatta lan tartalmakat spontán kifejező jellege inspirációforrást jelentettek számukra. A pszichiátriai betegek alkotásai is felkeltették érdeklő désüket. Jean Dubuffet francia informel festő, teoretikus és gyűjtő munkássága és az általa alkotott art brut (nyers művészet) fogalom az 1940-es években került a köztudatba. (Átkelő Galéria honlapjáról)7

A marginalizált alkotók és az önmagukból keletkező művészeti megnyilvánulások számára közönségkapcsolatot és piaci megjele nést biztosítanak az art brut és outsider art galériák és művészeti vásárok, egyben értéket adnak ezeknek a művészeti jelenségeknek. Veér András gyűjteménygyarapításának eredményeképp az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjteménybe került a hírhedt bebörtönzött gyilkos, Magda Marinko három rajza is. (Kiss, 2019)

Izgalmas komplex kiállítási koncepciót valósítottak meg a ka talóniai börtönökben dolgozó művészetpedagógusok (art teachers). Első alkalommal közös kiállításban (Balsam and Escape címmel) dialógusba helyezték fogvatartottak és ismert művészek munkáit (as Miquel Barceló, Matt Mullican, Antonio Saura, Edward Ruscha or Evru/Zush). A kiállítás egy kortárs kiállítótérben kapott helyet Barce lonában (Caixaforum) 2016-2017-ben. Második kiállításukra (Collate ral Demage) a La Model mítikus (2017-ben bezárt) börtönépületében került sor 2019-2020-ban, ahol csak fogvatartottak munkáiból állí tottak ki. A kiállítást filmvetítések, workshopok, koncertek és színházi előadások kísérték a fogvatartottak aktív részvételével.

Mindezzel céljuk a börtönben megjelenő művészetet láthatóvá tenni, és támogatni vele a fogvatartottak reintegrációját, a visszafo gadást, emellett fókuszba helyezte a börtönben dolgozó művészet pedagógusok munkáját is (Ginabreda, 2016)

Hámori, P. (2022). Magda Marinko rajza [Rajz]. MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény / PsyArt Collection of the Hungarian Sciences. Inv. sz.: MTA_ PMGY_94.7 Forrás: © Hámori Péter.

Robert Capa Kortárs

Fotográfiai Központ (2020). Meghívó

Urbán Tamás

Felesleges Pillangó című kiállítására, kurátor: Virágvölgyi István [Flyer].

Forrás: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, shorturl.at/ PTY36. Hozzájárulás: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ

Művészek a börtönből

Ismertek olyan egyedi, nagyon kreatív fogvatartottak, akik így vagy úgy, sajátos jelenségükkel helyet kapnak a művészeti életben. Mások szakmaként megtanulják és tudatosan felépítenek egy alko tói karriert, amiből meg tudnak élni szabadulásuk után.

Felesleges Pillangó (Deák Ferenc 1954 - 1994)

Sajátos egyedi börtönművészeti jelenség a magyar Pillangó, eredeti nevén Deák Ferenc. Urbán Tamás fotós Pillangó haláláig kí sérte, dokumentálta életét, aki erős alkotói vénával és az önkifejezés igényével élt. Urbán Tamás barátja, emellett hivatalos pártfogója is volt Pillangónak, az ő fotóiból, illetve a Pillangóhoz kapcsolható tár gyakból és alkotásokból nyílt kiállítás 2020-ban a Robert Capa Cont emporary Photography Center/Robert Capa Kortárs Fotóművészeti Központban Felesleges Pillangó (Unwanted Butterfly) címmel, kurá tora Virágvölgyi István volt. Ennek mentén Pillangó munkásságát és kettőjük sajátos kapcsolatát neves művészettörténészek reflektálják és elemzik. A pandémia miatt létrehozott virtuális kiállítás aktuálisan is megtekinthető a Capa Központ honlapján.

Pillangó karaktere inspirációként hatott a magyar underground művészekre, a leírások alapján személyiségében egyfajta gátlás talanság kapcsolódik intellektuális és kreatív vonásokkal: olvasott, verseket és dalszövegeket írt, rajzolt, festett, keresztrejtvényeket és társasjátékokat tervezett, kreatívan főzött a börtönben is, és amikor szabadlábon volt éppen, akkor jógaoktatóként (is) dolgozott. Urbán Tamás megfogalmazásában vágott az esze, mint a beretva (Urbán, 2020). Pillangó fellépett a 80-as években magyar underground egyik legismertebb zenekarával, a Sziámival (ahol az éneklés mellett jóg apózokat is felvett a színpadon), a szintén jól ismert underground ze nész Gas (Gasner János) pedig egy zenei albumot (kazettát) készített 1994-ben Pillango+Gas: Börtöndalok címmel, ahol Pillangó szövegeit ő énekelte el. Meghívottja volt a kor legismertebb talkshow-jának, a Friderikusz Show-nak is, cikk jelent meg róla a német Stern maga zinban (Jankovics, 2020).

Németh, D. (2020). GAS – Pillangó: Börtöndalok (Hangszalag kazetta, 1994) [Fotó]. Forrás: Capa Blog (Capa Központ/Center). shorturl.at/agkP2. Hozzájárulás: Capa Blog (Capa Központ/ Center)

Urbán T. (1989-1990): A Felesleges Pillangó című sorozatból, 1989-1990. [Fotó].

Forrás: Fortepan / Urbán Tamás, https:// fortepan.hu 213751 (1989), 213755 (1989), 213774 (1990), Public Domain

Urbán T. (1989-1990): A Felesleges Pillangó című sorozatból, 1989-1990. Sziámi koncert és Friderikusz Show. [Fotó]. Forrás: Fortepan / Urbán Tamás, https:// fortepan.hu 213773 (1990), 213772 (1990), 213771 (1989), Public Domain

A hosszú börtönévek alatt, amit sokféle bűncselekmény miatt kapott (kb. 24 év) teljes testét kitetoválta, amivel nagy feltűnést kel tett mindenütt, emellett a ruhatárát is extrém módon megkompo nálta a beszámolók alapján. Oltai Kata művészettörténész punknak tekinti, aki egyfajta üzenetet közvetít a polgári társadalom felé, önmí tosz-teremtő, testét olvasni lehetett-kellett (Böcskei, Berzsenyi, Ol tai, 2020). Gyereke ugyan sosem született, mégis azt mondta, hogy ha egyszer apa lesz, neki nem kell majd képeskönyvet vennie. Csak levetkőzöm, átlapoz engem és aztán elrakom magamat. (Cséka, 2020)

Egységes ideológiát nem lehet leolvasni Pillangó bőréről, ez egy személyes, megfejthetetlen, lenyűgözően kaotikus képregény, mely értelmezhetetlen volt a társadalom túlnyomó többsége szá mára. Nem véletlen, hogy Fiáth Titanilla börtönpszichológus, kultu rális antropológus épp a Trickster, vagyis tréfacsináló istenségek ősi panteonjába illeszti be Pillangó figuráját, akik annyira normasértők, hogy még a definíciós kísérleteknek is ellenállnak. Mert a Trickster örök kívülálló, lényegéhez tartozik az ambivalencia, hiszen vegyíti a játékot a felforgatással, az őrültséget a tudással, és ahol tudja, kifigu rázza a pozitív hősöket. (Fiáth, 2020).

Pillangó esetében tehát bizonyos értelemben a mű saját maga, saját teste és személye (Cséka, 2020), aminek jellemző és szerves része maga a börtönhelyzet és az outsider lét. Művészete egyszerre vizuális, verbális, zenei és taktilis, sőt még ízlelős is, ha a konyhamű vészetére gondolunk, azaz komplex, amellett, hogy egyedi és pro vokatív.

A Viszkis, a kerámikus médiasztár bankrabló

Nagy közismertségnek örvend Magyarországon a Viszkis be cenévre hallgató Ambrus Attila bankrabló elítélt, aki egyfajta mádi asztárrá vált. Saját brandet épített fel börtönviselt önmagára, életéről film és könyv is készült. Ő maga is írt könyvet, illetve önálló kerá mikusként dolgozik. Saját webshopja is van, ahol az általa készített kerámiatárgyak mellett csapatépítő, illetve kerámia workshopokat is hirdet, és ahol saját a könyvét és a róla készült filmet is reklámozza.

Artisztikum, megélhetés és reintegráció

Ambrus Attila Viszkis kerámiái kommersz ízlésvilághoz kapcso lódnak és elsősorban eladásra váró kézművestárgyak. Nála nem jelenik meg a hasonló vonások ellenére sem Pillangó zavarbaejtő, mély, végletes és eredendő artisztikuma, ugyanakkor a túlélést és a reintegrációt mindenképpen segíti. Pillangó 40 évesen meghalt, de nem is készült túlélésre, nem tudta magát elképzelni idős ember ként.

Sajátos ötvözete e két útnak a holland Toine Backermans, aki bankrablások miatt töltött hosszú éveket börtönben Hollandiában, és onnan indult el művészeti irányba. Végzett művészként ma a mű vészet tanításával (art teaching) foglalkozik, esetében a reintegráció nem csak megtörtént a művészet segítségével, de másokat is támo gat ebben, ugyanakkor az ő műveit is erős artisztikum jellemzi.

Derzsi Elekes, A. (2013). Ambrus Attila (Whiskys) [Fotó]. Forrás: Public Domain: Wikimedia. org shorturl.at/ey579

Bakermans, T. (2010). Prison Windows. Day-Night / Börtönablakok. Nappal-Éjszaka [Festmény]. Fotó: Toine Bakermans. Hozzájárulás: Toine Bakermans

Bakermans, T. (2010). Light of Christ / Krisztus fénye. [Festmény]. Fotó: Toine Bakermans. Hozzájárulás: Toine Bakermans

Összegzés

Sok művész volt bebörtönözve az idők folyamán. Az ismert mű vészek sok esetben profitáltak is a börtönévekből. Előfordul, hogy míg az élet egyik területén problémákkal küzd valaki, egy más te rületen lehet sikeres. És néha a börtönhelyzet maga a mű, a kreatív perszóna része. A művészek pedig, akik a börtönökben dolgoznak, meg tudják látni a kreatív potenciált abban is, akik bűncselekménye ket követnek el, és így hidat képeznek a kint és a bent között.

Irodalom:

Ambrus, A. (n/p). Ambrus Attila Kerámia. https://ambrusattila keramia.hu/.

Átkelő Galéria (n/p). Art Brut és Outsider Art. Átkelő Galéria. https://atkelogaleria.com/art-brut-es-outsider-art/.

Babus, A. & Sajó, T. (2009). A bori notesz. In „Ó költő, tisztán élj te most…”. Száz éve született Radnóti Miklós. MTA könyvtára. http://radnoti.mtak.hu/hu/04.htm.

Böcskei, B., Berzsenyi, T. & Oltai, K. (2020 March 4). Mit üzen a legendás tetovált bűnöző, Pillangó teste?. Podcast show. 24.hu. https://24.hu/belfold/2020/03/04/podcast-tango-es-kes-pil lango-borton-tetovalas/.

Capa Központ (2020 August 13). Egy pincéből került elő Pillangó 1994-es kazettája. Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ. https://blog.capacenter.hu/2020/08/13/pillango-gas-borton dalok/.

Cséka, Gy. (2020). Vad táj. Fotóművészet 63/1. pp. 4-19. http:// epa.niif.hu/02900/02991/00014/pdf/EPA02991_foto muveszet_2020_01_004-019.pdf.

Dale, P. (2021). Getting the Hang of It. Loquence Provides Trans lation And Editorial Services. https://www.loquence.com/ eblog/?p=114.

Einspach, G. (2013). Dubuffet és az Art Brut. Artmagazin online, 2013/8. pp. 63-66. https://www.artmagazin.hu/articles/ar chivum/ae5c2f78e608fb417729d746a9b58bac.

Fiáth, T. (2020 July 19). A legvidámabb barokk - Pillangó anek dotái az államszocializmus éveiből. Robert Capa Kortárs Fo tográfiai Központ és az Archive of Modern Conflict - Bone Idle Books. https://blog.capacenter.hu/2020/07/19/fiath-titanil la-a-legvidamabb-barokk-pillango-anekdotai-az-allamszocial izmus-eveibol-reszlet/.

Ginabreda, F. (2016). Bàlsam i fuga: pintar des de la presó. Nuvol. com. https://www.nuvol.com/art/balsam-i-fuga-pintar-desde-la-preso-40694.

Hajas, T. (2005). Szövegek. Enciklopédia Kiadó.

Jankovics, M. (2020). Ő itt Deák Ferenc, a haza bűnözője. 24.hu. https://24.hu/kultura/2020/03/08/pillango-ur ban-tamas-bunozes-borton-underground-rendszervaltas-frid erikusz/.

Kislexikon (n/p). Cellini. Kislexikon. http://www.kislexikon.hu/ cellini.html.

Kiss, E. (2019). Az elmebetegek múzeuma földhöz veri a látogatót. Index.hu. https://index.hu/kultur/2019/06/24/mta_pszichiatri ai_muveszeti_gyujtemeny_lipotmezo_magda_marinko/.

Kiss, V. (2017). Művészetalapú módszerek. Nagy, Á. (ed.). Szol gálva, nem tündökölve - Trencsényi 70 Budapest. Magyarország: Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely 400 p. pp. 189-214.

Kovács, K. (2021 April 14). Megfoghatatlan legenda volt az első elátkozott költő – Könyvkritika. Ectopolis Magazin. https://ecto polis.hu/hirek/megfoghatatlan-legenda-volt-az-elso-elatko zott-kolto-konyvkritika/.

Radnóti, M.(1944). Hetedik ecloga. Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország.

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Szo

veggyujtemeny-szoveggyujtemeny-1/a-xx-szazad-irodal ma-9C3D/radnoti-miklos-1909-1944-A5A2/versei-A5A3/hete dik-ecloga-A66D/.

Révy, O. (2018). Caravaggio, az elmeháborodott zseni. Kultúra. hu. https://kultura.hu/caravaggio/.

Sixx (2019). Mi mind a Manson család tagjai vagyunk. Index.hu https://index.hu/kultur/2019/08/16/charles_manson_csalad_ popkultura_vol_egyszer_bugliosi_sanders/.

sz. i . (2015 November 30). Homoszexualitása miatt ítélték börtönre Oscar Wilde-ot. Múlt-kor magazin. https://mult-kor.hu/homoszexualitasa-miatt-iteltek-bor tonre-oscar-wilde-ot-20151130.

The Jewish Museum In Prague (n/p). Talent is Desire – Friedl Dicker Brandeis and the Art Teaching Experiment. The Jewish Museum In Prague. https://www.jewishmuseum.cz/en/pro gram-and-education/temporary-exhibits/traveling-exhibi tions/301/talent-is-desire-friedl-dicker-brandeis-and-the-artteaching-experiment/.

Tóth, Á. (1921). Előszó. Wilde O. A Readingi fegyház balladája. Az Atheneum Irodalmi és nyomdai R. R.-T. kiadása. Budapest. https://mek.oszk.hu/10200/10243/10243.htm.

Tóth, E. (2016). Egy kívülálló művész narratívája. ME.dok. 2016/2. pp 85-93. http://www.medok.ro/sites/medok/files/inline-files/ME dok_2016_02_09_Toth_Eszter_0.pdf.

Urbán, T. (2020). Felesleges Pillangó. Robert Capa Kortárs Fo tográfiai Központ és az Archive of Modern Conflict - Bone Idle Books. https://blog.capacenter.hu/2020/03/27/urban-tamas-fe lesleges-pillango-reszlet/.

Urbán, T. (2020). Felesleges Pillangó fotókiállítása. Capa Köz pont honlapján és a virtuális kiállítás. Robert Capa Kortárs Fo tográfiai Központ. https://capacenter.hu/kiallitasok/urban-tamas-felesleges-pil lango/ .

KISS

MŰVÉSZETI BEAVATKOZÁSOK

Virág Kiss

Absztrakt

A művészet és maguk a művészek is sokféle szerepben lehet nek jelen a börtönökben, így megtalálható a művészeti beavatkozá sok szélesebb palettája. A művészek mellett számos más szakterü let képviselői alkalmazhatják különböző célokkal és szakmaisággal, átalakíthatja tárgyi környezetüket is. A művészeti eszközök révén a bebörtönzött emberek kapcsolatot teremthetnek önmagukkal, egy mással, családtagjaikkal, a tárgyi és a tágabb társadalmi környezet tel is.

Kulcsszavak: művészeti beavatkozások, reintegráció, művészetterá pia, művészetpedagógia, meseterápia

Bevezetés

Milyen szerepekben találkozhatunk művészekkel a börtönök ben? Mik a legjellemzőbb formái a művészeti beavatkozásoknak itt, milyen művészettel foglalkozó szakterületek jelennek meg, és ezek milyen szerepet tölthetnek be a fogvatartottak és a börtönben dol gozók életében?

Művészként bárhol, akár egy börtönben is lehet dolgozni, a művészet pedig eszközként megjelenhet a reintegrációs törekvé sekben. A börtön speciális keretei közt meg lehet különböztetni kü lönböző célú és szakmaiságú művészeti beavatkozásokat, amiket ennek megfelelően különböző szakmai kompetenciával rendelkező személyek vezethetnek.

Művészettel dolgozhatnak a börtönben művészek, rajz/művé szettanárok (art teacher), szociális munkások, lelkész, művészette rapeuta, pszichoterapeuta stb., mindenki a maga kompetenciaterü

letén. Alapvető különbség lehet, hogy inkább a személy vagy inkább a művészet van a fókuszban. A művészettel (által, azaz through art) való nevelés, terápia, fejlesztés, illetve facilitáció esetében a művé szet lehet eszköz, a hangsúly ilyenkor a személyes munkán van, ami lehet terápiás, szociális vagy éppen spirituális jellegű is (pl. meditá ció). A művészetre nevelés (for art) esetében a művészeti produktum maga a cél (Kiss, 2010). A börtönszínházak esetében gyakran a for art modellel találkozunk, ahol a minél magasabb szintű előadás a kitű zött fő cél (Szokács, 2013) és a fejezetben később bemutatott mese terápiás film projekt (Mesék a zárkából, rendező: Visky Ábel, 2020) is tudatosan ezt az utat választotta (Visky, 2021). A művészetterápia vagy a szociális színház (Szokács, 2013) esetében a személy(iség) működésén van a hangsúly. A terápia inkább a személyes belső vi lágba hatol be, a másik a szociális, személyközi kapcsolatok szintjét célozza meg.

Művészek a börtönben

A művészek több szerepben is megjelenhetnek a börtönben.

• művészek kerülhetnek fogvatartottként börtönbe, és fogvatar tottak is válhatnak művészekké

• saját művészetüket viszik be, azaz falra festenek, fotóznak, előadnak (zene, tánc, színház…). Ebbe be is vonhatják a börtön lakóit, esetleg az alkalmazottait is

• olyan közösségi részvételi művészeti projekteket vezetnek, melyek során a közösen megélt nyitott alkotó folyamat közös művészeti produktum jön létre

• egyéni művészeti folyamatokat mentorálhatnak a fogvatartot tak (és esetleg a dolgozók) körben egyfajta mesterként tanítják a művészetet, művészeti műhelyt működtethetnek.

Segítő szakmák képviselői a börtönben, akik művészettel dolgoznak

Mindenféle segítő szakmák képviselői is vezethetnek művé szeti tevékenységeket a börtönben. A művészetterapeuta és a mű vészetpedagógus (art teacher) mellett a szociális munkás, lelkész, gyógypedagógus stb. is vihet be művészeti módszereket a börtön falai közé, nem csak a művészek.

A tevékenységek jellege lehet (ezek kombinálódhatnak is):

• művészetpedagógusok, rajztanárok művészeti képzést adhat nak, technikákat taníthatnak, képességet fejleszthetnek, műal kotásokat ismertethetnek meg a fogvatartottakkal. Ennek lehet terápiás a hatása, de nem terápiás a célja

• művészetpedagógiai jellegű fejlesztő tevékenységek során én-hatékonyság, produktivitás, „soft skills” képességek fejlődé se, művészeti produktum, művészi érték létrehozása, kreativi tás és produktivitás felkeltése, az idő értelmes eltöltése a cél

• közösségépítő művészeti tevékenységeknek is helyet adhat a börtön, aminek a segítségével a fogvatartottak egymás közti, illetve a családtagokkal való kapcsolattartása is formálódhat, és a börtön személyzetére, illetve a velük való együttműködésre is vonatkozhat

• resztoratív jellegű igazságszolgáltató módszerek is megsegít hetőek művészetterápiás, illetve művészetalapú módszerekkel

• stresszoldó, illetve meditációs tevékenységek, mely során a flow élmény megtapasztalása, a feszültség levezetése, művé szeti mindfulness technikák alkalmazása történik

• empowerment folyamatok a művészet által, ahol a döntése ken, jogosultságon, részvételi működésen és az egyenlőség gyakorlásán, személyes identitás megélésén, egyéni preferen ciákon és az autonóm működésen van a hangsúly.

(Pszicho)terápiás célú és fókuszú tevékenységeket képzett mű vészetterapeuták, és művészet-pszichoterapeuták vezethetnek. Eb ben az esetben a fókusz teljes mértékben a személyen, annak belső folyamatain, esetleg traumáin van (Kiss, 2014).

Meseterápiás jellegű projektek a börtönökben

Az egri börtönben Magyarországon több olyan meseterápiás projekt is zajlott, ahol a fogvatartottak dolgoztak komplex művészeti eszközökkel, melyek elsősorban a családjukkal való kapcsolattar táshoz adtak új eszközöket és egyben új személyes készségeket is. Itt Boldizsár Ildikó és Luzsi Margó vezette a projekteket. Luzsi Margó projektjeiből könyvek is készültek (Luzsi, 2020 ab), illetve Boldizsár Ildikó egy esettanulmányt is publikált róla egyik könyvében (Boldi zsár, 2019).

Komplex művészeti projekt zajlott Visky Ábel filmrendező veze tésével, melynek során Mesék a zárkából címmel dokumentumfilm készült, melyet 2020-ban mutattak be. A film leírása a Proton Cinema honlapjáról: Büntetésüket töltő apák meséket írnak, amelyek alapján mesefilmek készülnek – saját maguk és otthon levő gyerekeik fősze replésével. A filmet keretező közös alkotói folyamat során belelátunk a fogvatartottak és családjaik párhuzamosan zajló életébe és nehezen működtethető kapcsolataik alakulásába. A mai filmes technológiának köszönhetően a mesefilmekben apa és gyereke egy mágikus, szaba don alakítható világban találkozhat, átlépve ez által a kézzelfogható valóság korlátait. Kérdés viszont, hogy a fikcióban megtörténő talál kozás élménye tud-e valós hatással lenni ezekre a nagyon szigorú an korlátozott, súlyosan terhelt kapcsolatokra. Tud-e valódivá válni a fantázia világában létrejövő közelség, vagy megreked valamiféle mes terségesen létrehozott illúzió szintjén. (http://protoncinema.hu/hu/ filmek/mesek-a-zarkabol )

© Proton Cinema

Szerinted a kisfiad milyen mesefigura lenne? hangzik el a kérdés a filmben, és egy ilyen témafelvetés mindenképpen megmozgatja a családi kapcsolatokat. De nem csak ezen a szinten kerül bele az életükbe a projekt, hiszen a fóti filmstúdióban a forgatás élménye olyan új helyzet, olyan pozitív élmény a hátrányos helyzetű családok számára (az előzetesben érdemes nézni, hogyan csillan fel a gyerek szeme a hírre), és amit pont a bajba jutott börtönben lévő családtag nak köszönhetnek.

A művészeti munka szerepe

A művészeti munka hatását több kutatás és tanulmány is ösz szegzi és elemzi. Ezek egyetértenek abban, hogy visszaszorította a fegyelemsértéseket, és nem csak a fogvatartottak, hanem a szemé lyi állomány életminősége is javult (Juhász, 2016, p. 89.).

A művészek és terapeuták által gyűjtött a művészet lelki egész ségvédelemben betöltött szerepéről (Valachiné Geréb, Fónagy, Oriold, 2020) és a börtönben dolgozó különböző szakmai csoportok (vezetőség, szociális szolgálat, rendészeti munkatársak) képviselői nek véleménye (S. Sandberger hivatkozza Honti, 2016) szerint is el indul egy tanulási folyamat, a társas kompetenciák, kommunikációs képesség, empátia fejlődése, növekszik az önbizalom, önreflexió, problémamegoldó stratégiák alakulnak ki, javul a koncentráció és a fegyelem - azaz végbemegy egy komplex személyiségfejlődés.

Paul Clements (2004 hivatkozza Juhász, 2016) öt érvet sorol fel:

• a fogvatartottak nem unatkoznak, hanem érdeklődésüknek megfelelő elfoglaltságot találnak, ezért a rend könnyebben fenntartató

• az oktatásba való (újbóli) bekapcsolódást jelenti

• kreativitás egybevág a rehabilitációs igényekkel

• önkifejezés, önbizalom, kommunikáció megsegítése, egymás elfogadása

• képessé tehet arra, hogy hasznos, dolgos polgárokká váljanak. Visky, Á. (2020). Mesék a zárkából (kamera: Nagy Zágon, Kürti István) [Fotó], Proton Cinema. Forrás: http://protoncinema. hu/hu/filmek/ mesek-a-zarkabol

Mindemellett a művészet lehetőséget teremt a mélyebb kap csolódásra valami mással, mint ami a börtön maga. Komplex ha tással lehet a fogvatartottra, a börtön közösségeire, ugyanakkor eszköze lehet a destigmatizációnak és az érzékenyítésnek is. Érték felmutatása, ami a stigmatizáció elkerülése érdekében és a sztereo típiák ellenében hathat.

Személyes szinten lehet egyszerű időtöltés (a börtön-idő lassan és nehezen telik), értelmes tevékenység mely esetleg flow élmény hez is vezethet. Teret adhat az elmélyülésnek, illetve az aktivitásnak. Stimulál, az ingerszegény és zárt térbe változatosságot és ingereket visz például a sivár térben elhelyezett falfestmények által, de az al kotás során is stimulálnak (például szín-élmények).

Aktív tevékenység esetében lehetőséget ad a tanulásra szo ciális és általános értelemben is, új képességek kifejlesztésére. A spontán (nem vezetett) művészeti tevékenységek közt az önkife jező alkotások mellett ismert műalkotások másolása is jelen van a börtönökben, ami a képzetlen emberek számára egy kivitelezhe tő, megfelelően meghatározott technika. A képek közt gyakoriak a szentképek, melyek gazdag jelentésűek lehetnek az elítélt számára, szimbolikájukhoz kapcsolódni tud a kép másolása révén. Emellett olyan produktív tevékenység, melynek eredménye egy saját ke zűleg késztett jelentésteli tárgy, ami esetleg áruba is bocsájtható csereeszköz lehet. A rajztudásnak így tud konkrét tárgyakra bevált ható értéke lenni ebben a zárt környezetben. A másolatok mellett leginkább családtagok számára készülnek például portrék és élet képek a börtönben (személyes közlés alapján, említi , Laing, 1984)

A vezetett művészeti tevékenységek során az alkotás mellett szerepet kap a biztonságos kapcsolat kialakítása is. Az elég jó sze mélyes környezetben, azaz az elfogadó és biztonságos segítő kap csolatokban kialakulnak, illetve fejlődnek azok az úgynevezett szó szerinti fordításban lágy képességek (soft skills) melyeken azokat a személyes és szociális készségeket értjük, amik a szakmai tudáson túl meghatározzák egy ember beilleszkedését, motiválhatóságát, kezelhetőségét és kreativitását egy munkahelyen. Ilyen képesség például a rugalmasság, kreativitás, kommunikációs képességek, szervezőképesség, teherbírás, érzelmi intelligencia stb.

Az önkifejezés révén megoszthatóak és csatornázhatóak érzé sek, nehéz vagy éppen megtartó történetek, vizuális kifejezés esetén meg is testesülnek egy tárgyi produktumban. A szabályokat áthágó működés egyes esetekben transzformálható divergens gondolko dássá és legális módon meg- és kiélhető a kreativitásban. Szemléle ti változást eredményezhetnek az új nézőpontok, önmaga új oldalról való megtapasztalása és megismerése is. Figyelmet és empátiát le het adni és kapni is a művészeti munka során. Kompetenciaélményt lehet általa megélni, azaz azt, hogy én is jó vagyok valamire. Az akti vitás, cselekvéses jelleg a tanult tehetetlenség ellenében hat, meg élhető általa, hogy az ember aktív cselekvője és nem csak passzív elszenvedője lehet saját életének, részt vehet sorsa alakításában és vállalhatja a felelősséget érte.

Különösen hangsúlyos jellemzője lehet a börtön-kontextusban annak, hogy a művészet révén megélhető egyfajta keretezett sza badság a személyes választások és döntések révén, mely a művé szeti munka keretén belül valósul meg. Választhat témát, színt, sok kis autonóm döntést hozat egy alkotó folyamat során az a fogvatar tott is, aki személyes szabadságában alapvetően korlátozva van. A képzelet és a gondolkodás, illetve az alkotás szabadsága ez. Amennyiben zajlik művészeti munka a börtönben, annak vala milyen formában részesei a börtön dolgozói és sok esetben a csa ládtagok is. A művészeti kifejezés hozhat megértést és ezáltal elfo gadást, illetve esetenként elismerést is, ha valakinek tehetsége van hozzá. Mindenképpen más, finomabb és sérülékenyebb oldaláról láttatja az embert. A családtagokkal való kapcsolattartás megsegíté sére pedig konkrét művészeti projektek épülhetnek (Boldizsár, 2019; Luzsi 2020 ab; Visky 2021). A művészeti módszereknek az utógon dozásban és a reintegrációs törekvésben is komoly szerepe lehet a korábban kifejtett jellemzői miatt. Megkönnyíti a munka világába való átmenetet, mivel maga a művészi alkotás létrehozása is munkával jár, egy híd a jelen állapot (beteg lét) és a jövő (egészséges lét), a munka vállalás lehetősége között. (Valachiné Geréb, Fónagy, Oriold, 2020)

Összegzés

A művészek és a különböző segítő szakmák képviselői által alkalmazott művészetalapú beavatkozások széleskörűen és ösz szetetten hatnak a börtönéletre. Fontos eszközei lehetnek a hely és helyzet humanizálásának, a reintegrációnak, a megélésnek és a megértésnek.

Irodalom:

Boldizsár, I. (2019). A királyné, aki madárnak képzelte magát, meseterápiás csoporttörténetek. Jelenkor kiadó.

Documentary (2020). Tales from the Prison Cell (director Abel Visky, 2020). Proton Cinema. http://protoncinema.hu/hu/filmek/mesek-a-zarkabol.

Honti, Gy. (2016). Művészet a börtönben. Taní-tani Online. http://www.tani-tani.info/muveszet_a_bortonben.

Juhász, Zs. (2016). Művészeti programok és művészetterápia börtönkörnyezetben. Börtönügyi Szemle 2016/4. pp. 83-94.

Kiss, V. (2014). Comparing Visual Art Education and Art Thera py Theory and Methodology. Confinia Psychopathologica, 2014. Vol.2 No.2., pp. 151-174.

Laing, J. (1984). Art Therapy in Prisons. Thessa Daley (ed., 1984). Art as Therapy, An introduction to the use of art as a therapeutic technique. Routledge. London, New York. pp. 140-151.

Leciq (2020 May 27). Soft skill. Leciq. https://lexiq.hu/soft-skill.

Luzsi, M. (2020a). Rabmesék, Mesék és történetek az egri Bün tetésvégrehajtási Intézet mesekörének életéből. Luzsi Margó (magánkiadás).

Luzsi, M. (2020b). Rabkoszt testnek és léleknek, A Heves Megyei Büntetésvégrehajtási Intézet mesecsoportjának laktató meséi és receptjei. Luzsi Margó (magánkiadás). Szokács, K. (2013). A színház és a társadalom kapcsolódási pont jai Olaszországban a börtönszínházak tükrében. Doktori dis szertáció, ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola. http:// doktori.btk.elte.hu/lit/szokacskinga/diss.pdf.

Valachiné, G. Zs., Fónagy, J. & Oriold, K. (2020). Lelki egészségvédelem a resztoratív művészet segítségével. ERAS MUS+ Program 2019-1-UK01- KA204-97CBFC43-EN. Lélekben Otthon Alapítvány. https://lelekbenotthon.hu/2020/04/szamit-a-lelki-egeszseg/.

Visky, Á. (2021 May 19). Interjú Visky Ábel rendezővel. Marie Claire magazin https://marieclaire.hu/kultura/2021/05/19/ugy-szerettunkvolna-ranezni-ezekre-az-emberekre-hogy-az-ertekeiket-las sak-vissza-interju-visky-abel-rendezovel/

MŰVÉSZET ÉS TERÁPIA

PETER VAN OLMEN

MŰVÉSZET ÉS TERÁPIA

Peter van Olmen

A kultúra nagyon fontos a személyiségfejlődés, a társadalmi szerepvál lalás és a gazdagabb tanulási és életkörnyezet szempontjából. A kultúra a társadalmi összetartozás létrehozója. (Idézet P. Smet (2010) Kunst heel gewoon / Art very common című munkájából)

Absztrakt

Képzeljük el, hogy valamiért mostanában börtönbe kell vonul nunk. A bejáratnál le kell adnunk a telefonunkat és a laptopunkat, ami gyakorlatilag elszakít bennünket a külvilágtól. Önmagunkat, családunkat, gyermekeinket, barátainkat és társadalmi környeze tünket, egyszóval létezésünk alapköveit egy időre maga mögött kell hagynunk. Odabent az élet monoton, a környezet leginkább sivár, mindenütt fekete-szürke felületekkel, korlátozottak az együttmű ködési lehetőségek és minimális a külvilággal való kapcsolattartás. Az a tény, hogy évekig egy apró cella falai köző szorult az életünk, és alig vannak normális társas kapcsolataink, negatív hatással lesz önbecsülésünkre. Nem csoda, hogy a rabok idővel megkeseredetté és dühössé válhatnak a társadalom irányában, és megnő bennük a bosszúvágy.

A társadalom fejlődése eközben viszont nem áll meg, a világ újabb és újabb dolgokkal gazdagodik – olyanokkal, amelyek az ad digiaktól eltérő készségeket, ismereteket és hozzáállást igényelnek az emberektől. A börtönbüntetésüket töltők nem, vagy csak kis rész ben vesznek részt ezekben a folyamatokban, és kirekesztettségük következtében szabadulás után nehezen fognak tudni beilleszkedni a megújult társadalmi keretekbe.

A művészet olyan eszköz lehet, amellyel elviselhetővé tehető a börtönvilág bezártsága, de segítheti a társadalmi fejlődés által meg követelt újabb készségek kifejlesztését is az elítéltekben. Mentőöv ként funkcionálhat, amelyen át a rabok kapcsolatot tudnak tartani a külvilággal. A fogvatartottak szabadulásuk után olyan eszköztárral léphetnek vissza a társadalomba, amely növeli az esélyét a sikeres reintegrációjuknak.

Kulcsszavak: reintegráció, mentőöv, tudatosság, kapcsolat

Matisse, H. (1909). Tánc (I) [Festmény]. Modern Művészetek Múzeuma (MoMA), New York, USA.

Forrás: Public Domain: 2022 Succession H. Matisse / Artists Rights Society (ARS), MOMA New York.

A művészet eszköztárként és mentőövként való jelentősége

A művészetek sajátos eszköztárként és egyfajta mentőövként való fontosságának alátámasztására Alain de Botton és John Arm strong filozófusok könyvére szeretnék hivatkozni (2014). Új módszert vezettek be: a művészetet mint terápiás formát. Könyvük tele van olyan megoldásokkal, amelyek számos életkérdésre alkalmazha tóak. A szerzők ismertetik, hogyan lehetnek a művészetek terápiás médiumok, amelyek képesek utat mutatni, szórakoztatni és meg nyugtatni bennünket, lehetővé téve számunkra, hogy önmagunk jobb változataivá váljunk. Erőteljesebben kell összpontosítanunk arra, hogy milyen eszköz lehet a művészet, és mit lehet vele kez deni. Más eszközökhöz hasonlóan a művészet is fejlesztheti kész ségeinket és képességeinket. A művészet nem pusztán a kezünk kel és érzékszerveinkkel végzett foglalatosság - annál jóval többet jelent! A művészet kompenzálja velünk született hiányosságainkat, különösen az elme esetében, ahol ezek a negítv eltérések pszichés hiányállapotoknak nevezhetők. Ahhoz, hogy megértsük a művészet célját, fel kell tennünk magunknak a kérdést, milyen dolgokra van szüksége elménknek és érzelmmi világunknak, hogy jobban mű ködjenek. Milyen pszichológiai gátakon segíthet át bennünket a mű vészet? A szakirodalom hét ilyenfajta gátat szokott felsorolni, hozzá juk társítva a művészet hét funkcióját: ezek a memória; a remény; a szenvedés; az egyensúly helyreállítása; az öntudatosság; a fejlődés és a megbecsülés. Érdekes lenne megvitatni ezeket a funkciókat a börtönben dolgozó valamennyi alkalmazottal – alighanem pozitívan hatna a fogvatartottak jóléti viszonyaira és reintegrációs folyamataira. Nézzünk meg közelebbről néhány rövid reflexiót, melyek a fent említett hét funkció közül négyet érintenek:

A művészet reményt ad

Matisse festményének táncosai nem gondolják, hogy a világ teljesen problémamentes, hozzáállásuk ennek ellenére biztató. Elő hozzák belőlünk önmagunk egy örömteli, gondtalan rétegét, amely segíthet abban, hogy megbirkózzunk az életben amúgy elkerülhe tetlen megaláztatásokkal és elutasítással.

A művészet egyensúlyba hozz bennünket

Klee, P. (1936).

Nach der Ueber Schwemmung / Az árvíz után [Festmény]. Beyeler Alapítvány, Riehen, Svájc. Forrás: Public Domain shorturl.at/ryPUZ

Amikor egy műalkotást szemlélünk és ráirányítjuk a figyelmün ket, elterelődik a figyelmünk a különféle fájdalmakról. A művészet szemlélése vagy hallgatása bizonyos élményt és/vagy asszociációt idéz elő, például haragot, szépségélményt, emléket, esetleg kérdést a készítői szándékról, és hasonlókat. Ily módon valójában minden egyén saját értelmet ad annak, amit egy képen, festményen vagy bármely más műalkotáson lát vagy megtapasztal. A környezetünk ben jelen levő művészet további dimenziókkal gyarapítja életminő ségünket: másfajta látásmódot kínál, hidat létesít különböző világok és korok között.

A művészet segít a fejlődésben

Számos olyan, számunkra amúgy lényeges dolgokat jelentő él ményt, személyt, helyszínt és időszakot utasítunk el csupán amiatt, mert nem megfelelő tálalásban kapjuk őket, így nem tudjuk haszno sítani őket. Gyakran ugyanis túl felületesen és elfogultan ítélkezünk. Túl hamar nyilvánítunk egyes dolgokat furcsának, és ez a hozzáállás túlságosan is védekező és korlátozó hatású személyes fejlődésünk re nézve. A művészet viszont útmutató a tapasztalatunk bővítéséhez. A művészet mások tapasztalatainak gazdag és változatos tárháza, melyet ráadául esztétikus megformálásban és jól kidolgozott kon

Mwana Pwo-maszk. (20. század). [Maszk]. Kongó. Fotó: Viscorp. Forrás: Public Domain Dreamstime. com shorturl.at/jkN23

cepcióban kapunk. Megmutathatja más kultúrák megnyilvánulásai nak legjellegzetesebb formáit, ami által jobban megérthetjük önma gunkat és világunkat. Eleinte sok műalkotás pusztán „másnak” tűnik, idővel azonban rájövünk, hogy olyan ötleteket és elgondolásokat tartalmazhatnak, amelyekkel gazdagíthatjuk saját életünket. Ez azért releváns, mert az személyiségfejlődésünkhöz szükséges dolgok és jelenségek közül nincs mindig mind elérhető, jól kitapintható és köz vetlenül tapasztalható közelségben

A művészet segít felismerni a köznapi dolgok értékét

Mondriaan, P. (1913). 1 sz. tábla [Festmény]. Kröller-Müller Múzeum Gyűjtemény, Otterlo, Hollandia.

Fotó: Rob Lumen Captum. Forrás: Public Domain Dreamstime.com shorturl.at/bARXZ

Korunkban az emberek egyre érzéketlenebbek, mert minden napjainkban csupa ismerős és komfortos dolog vesz körül bennün ket, emellett mindent az eladhatóság kommersz és csillogásra, lu xusra összpontosító elve ural. Gyakran elégedetlenek vagyunk az életünkkel, mert unalmasnak találjuk. Kínoz minket a gondolat, hogy ha máshol lennénk, talán még többet megtapasztalhatnánk az élet ből. A művészet segít abban, hogy visszanyerjük eltompított érzéke lésünket. Lehántja lelkünkre tapadt a kagylóhéjat, és kiutat mutat a növekvő közönyből, amellyel szemléljük a világot. Újra fogékonyak leszünk, és új módon tekintünk a régire. A művészet megérteti ve lünk, hogy nem az újdonság és a csillogás a dolgok mércéje.

A fentebb említett hét funkció hatékony kiindulási alap lehet a flamand kormány egyik 2013-ban kiadott rendeletében foglalt, a fogvatartottaknak nyújtandó rehabilitációs asszisztenciával kapcso latos célok eléréséhez.

A rendelet a következőket irányelveket fogalmazza meg:

- a fogvatartottak önfejlesztésének serkentése

- a fogvatartottak szociális, kapcsolati és pszichológiai egyen súlyának helyreállítása

- a fogvatartottakra és közvetlen társadalmi környezetükre ne hezdő negatív következmények minimalizálása

- a szabadulás utáni beilleszkedés és társadalmi részvétel elő segítése

- az elkövető, az áldozat és a közösség felépülési folyamatának segítése

- a visszaesés kockázatának csökkentése

A felsorolt célkitűzések kifejezetten előremutatóak, példaér tékűek, és megvalósulásuk nagyon jól elősegíthető számos külön féle művészeti és kulturális témájú börtönprojekttel.

A művészeti programok bevezetésének terápiás hatása a foglyokra és a társadalomra

A külső szemlélőnek gyakran nagyon egysíkú elképzelései van nak arról, hogyan zajlik a börtönélet. Úgy gondoljuk, hogy a fogva tartottaknak meg kell bűnhődniük, azaz büntetni kell őket, közben azonban megfeledkezünk arról, hogy ezek az egyének idővel ismét visszatagozódnak a társadalomba.

Börtönélettel kapcsolatos művészeti projektek szervezésével hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a civil szféra reálisabb képet kapjon a börtönéletről, sőt – tudatosítható annak a fontossága is, mennyi re lényeges megfelelő módon felkészíteni a fogvatartottakat a sza badulás utáni társadalmi visszailleszkedésre. A börtönlakók pedig a művészeti eszközök segítségével megszabadulhatnak frusztráci óiktól, kitárhatják lelküket, megtanulhatnak kritikusan gondolkodni a társadalmi jelenségekről és önmagukról, megtapasztalhatják, mit jelent a tisztelet, valamint megtanulhatnak együttműködni és ered

ményesebben kommunikálni.

Az a tény, hogy a fogvatartott élete évekig egy apró cella fa lai közé szorul, és alig vannak normális társas kapcsolatai, negatív hatással lesz az illető önbecsülésére. Nem csoda, hogy a rabok idővel megkeseredetté és dühössé válhatnak a társadalom irányá ban, és megnő bennük a bosszúvágy. Egy fogvatartott alig néhány saját dolgot tarthat magánál, a biztonsági szabályok és protokollok merev hálójában zajlanak a mindennapjai, alig vagy egyáltalán nem érintkezik családjával és rokonaival, mindezek miatt identitástudata jelentősen erodálódik. A művészeti programok hatására a rabok ön értékelése és énképe azonban pozitív irányba mozdulhat el.

A művészeti projektek a börtön közösségi életére is hatással vannak. A szürke és sivár környezet színesebbé válik, és a fogvatar tottak, a személyzet, az őrök és a műhelyvezetők közötti fokozott interakció révén pozitívabb lesz a közösség összhangulata is. A mű helyfoglalkozásokon való közös munka révén erősödik a kapcsolat tartás, megnő a tiszteletadás és bizalom az egyének között – mind ez pedig kedvezően befolyásolhatja a fogvatartottak reintegrációs folyamatát.

Néhány példa interaktív projektekre

A holland teológus/művész, Folly Hemrica 2014-ben publikált azonos című cikkében azt állítja, hogy minden művészet szent, a ki jelentéssel pedig különböző börtönökben végzett projektjeire utal. A börtönt egy végletesen sivár környezetnek írja le – érzéketelennek és barátságtalannak, ahol még a nyelvhasználat is hihetetlenül el durvult. Harsány és kellemetlen hangok dominálnak, a nyikorog és csattog a zárkák ajtaja, kiabálnak a fogvatartottak, a cellák fala pedig tele van esztétikusnak nem mondható rajzokkal. Nem kis kihívás volt számára közösen elkezdeni alkotni valamit a fogvatartottakkal eb ben az elsivatagosodott világban

Folly számára érdekes tanulságot hozott a fogvatartottak reak ciója arra a javaslatára, amit a projekt megkezdése előtt vetett fel a foglalkozásán résztvevőknek : Csinálhatnánk együtt szelet, egy friss széllökést, ami a bezártságotok ellenére is ablakot nyithatna. Ez a szél persze kezdetben nem kis ellenszelet is jelentett.

A börtönlakók eleinte nem tartották magukat túl kreatívnak, a vezetőség pedig szintén azon a véleményen volt, hogy egy művé szeti projekt értelmetlen terv - ezért anyagi lehetőség hiányára hi vatkozva elutasították az ötletet. A személyzet attól tartott, hogy a projekt következtében majd csökken a börtönbiztonság. A nem kis ellenszél dacára Follyék mégis belekezdtek egy szerényebb projekt be. A rabok csillag alakú szitanyomatot készítettek vászonra, majd az egyes darabokat összeillesztve egy nagy kompozíciót alkottak. A projekt végeztével a fogvatartottak büszkék voltak a közösen, össze hangoltan megalkotott művükre.

A börtönben folytatott beszélgetések leggyakoribb témája a bűntudat, a szégyenérzet és az, hogy delikvenseket ignorálja a kör

nyezetük. A szóbanforgó projekt ideje alatt ez is másképp alakult. Új tehetségekre derült fény, és a közös munka olyan környezetet teremtett, ahol a beszélgetések már nem voltak kényszeresek, ha nem egészen spontánul alakultak. A szitanyomtatási projektben való közös munka lehetőséget teremtett az elítéltek és a személyzet szá mára, hogy kötetlen formában megvitassák a felmerült kérdéseket, például a mosóasztalnál beszélgetve. Az ellenszél elállt. A személy zetet és a vezetőséget meggyőzték a projekt pozitív eredményei.

Egy másik jelentős projekt a Golden Lifelines Project volt. Az au tentikusság kedvéért a cikk ezen része egy hosszabb idézet lesz.

Az első kedvező tapasztalat után újabb projektek következtek. Hoogeveen és Breda börtönében elindítottam az Arany életvonal című projektemet. Megkértem a foglyokat, hogy arany festékbe mártott ecsettel fessenek vonalakat az előttük levő vörös vászonra. Egy-egy aranycsík minden olyan dolgora, ami jó volt az életükben. Méghogy arany csíkok? Szinte olvasni véltem a csodálkozást az arcukról. Na gyon furcsa javaslat volt ez a börtönlakók számára. Hiszen eddig ál landóan csak arról faggatták őket, hogy hogyan siklott félre az életük, hol rontották el, mi vetette ki őket a normál kerékvágásból. Most meg nekik szegezik ezt a kérdést, teljesen szokatlan és ellentétes módon az eddigi tapasztalataikhoz képest, Pillanatnyi csend állt be.

Mindez szöges ellentéte volt a börtönvilágra általában jellemző panaszkodási kultúrának is. Sehol a világon nincs annyi elégedetlen ség és panaszkodás, mint a börtönökben: az ételek, az őrök, a magá nélet hiánya, a rabtársak, az ügyvédek… Vége-hossza nincs a problé mák forrásának.

De hogy mi minden volt jó és szép dolog az életedben? Az ecsetek lassan végigsiklottak a vásznon, a tekintetek elmerengtek, néhányuk arcán egy-egy könnycsepp is lecsordult. A szépség előhívja a bánatot is, főleg, ha már elmúlt, esetleg hirtelen szakadt meg.. Így jöttek lét re a pontozott vonalak, a szaggatott vonalak, a vékonyka vonalkák. A boldogsággal már csak ez a helyzet. A munka után beszélgettünk egymással arról, hogy mi minden volt jó az életünkben. Mindannyian csodálkoztunk, hogy mennyi szép és jól sikerült dolog van mögöttünk, mennyi ember törődött velünk és figyelt rank a múltban, akik hittek bennünk, amikor még mi magunk sem hittünk saját magunkban. Ta nárok, nagymamák, bárki más. Olyan történeteket hallottak a résztve vők egymástól, amelyekről azelőtt fogalmuk sem volt, mert soha nem kérdezték egymást ezekről a dolgokról, illetve szóba sem kerülhettek. Ez volt az egyik legfelemelőbb börtönprojektem. De jó lenne, ha sokan követnénk a módszert és megkísérelnénk túllépni a létezésünk banális és lapos dimenzióin, és kitekinteni azon túlra is! Eszembe jutnak Anne Zernike szavai: Minden művészet szent, mert kiemel bennünket a ba nalitásból. Mennyire igaza van! www.theologie.nl/boekrecensies/ alle-kunst-heilig 2014

Tárgyak JJI

Lelystadból. (2022). [Fotó].

Fotó: Peter van Olmen Van Es, L. (2019). Twister [fogkrém szobor]. Forrás: Jailart. shorturl.at/ bfgrV

Projektek nélkül is léteznek különböző művészetalkalmazási formák a börtönben

A művészet sajátos szakrális teret hoz létre az egyén körül, amelyben a fogvatartottak a börtönkörnyezeten, cellájukon belül is megteremthetik saját identitásukat. A kreativitásukat ezután arra használhatják, hogy kifejezzenek valamit és értelmet adjanak bör tönben eltöltött idejüknek. Amióta csak léteznek börtönök, mindig készültek olyan képek, tárgyak, amelyek a foglyok érzelmeiről ta núskodnak. A harag, az agresszió, az álmok és a fantázia gyakran visszatérő és jól felismerhető elemei ezeknek a kreatív megnyilvá nulásoknak. A fogvatartottak nemcsak az érzelmeket, hanem a szí neket is felhasználják sötét környezetük elviselhetőbbé tételére.

A börtön egy rendkívül restriktív intézmény: sokféle anyagot és kelléket nem szabad odabent használni, ezért a művészeti műhe lyekhez nemritkán könnyen hozzáférhető, egyszerű anyagokat hasz

nálnak, mint például a kenyér, a fogkrém stb. Ezeknek az anyagok nak a használata primitív műalkotásokat hoz létre, amelyek Picassót és Dubuffet-t is inspirálhatták némely művük megalkotásában.

A börtönidejük során speciális készségeket próbálnak kifejlesz teni a fogvatartottaknál, ezzel is felismerhetőbbé téve tevékenysé gükban az – olykor tetoválásra emlékeztető - művészeti jegyeket. Emellett a képek mellett az elkészített tárgyak, mint például a ha sis-pipák, különféle fegyver-makettek és hasonlók, a maguk nemé ben szintén műalkotásokként funkcionálhatnak.

Számos elkészült műben különféle rituális és varázslatos ele mek dominálnak. Jellegzetes téma a szex, az erőszak, az álmok, a vágy, a félelem, a vigaszkeresés, a harag, a bűntudat, a szégyen és a megbánás. Ezeken a témákon belül az anya figurája különösen érzé keny fényben jelenik meg. Az anya motívuma amúgy is érzékenyen érinti a büntetésüket töltőket – jól mutatja ezt, hogy a börtönbeli inci densek jó része éppen az anyákat illető tiszteletlen verbális megnyil vánulásokból ered (vagyis amikor az elítéltek szidják egymás anyját). Épp ez a saját művészet és a meglévő tehetségek képesek a projek teken keresztül pozitívabb kapcsolatot teremteni a börtönvilág és a civili szféra között.

A sérüléseknek két oldaluk van, és ahogy az alábbi műalkotás ból is látható, a művészet olyan - mentőövként is működő - túllépési lehetőséget biztosíthat a sérüléseken, amely átjárást képez megnyí lás és bezárkózás között.

Összegzés

Művészet és terápia, a börtönprojektek hatása

Rengeteg példát tudunk hozni a világ fegyházaiban zajló mű vészeti műhelyekre, projektekre, és elmondható, hogy ezek mind egyike kimondottan értékes és hasznos program, azaz bizonyítot

Nauwens. H. (1954). Closed House / Zárt ház, [Szobor]. Oegstgeest, Hollandia. Forrás: Herbert Nouwens shorturl.at/aikrT

ták létjogosultságukat. Az utólagos értékelések zömében számos konkrét előnyről és hasznosulási aspektusról olvashatunk, de szó esik bennük egyes akadályozó tényezőkről és további kiaknázandó lehetőségekről is.

Röviden szólva a következőket mondhatjuk el a börtönprojek tekről:

- a fogvatartottak lehetőséget kapnak a kreatív önkifejezésre,és felfedezhetik addig szunnyadó képességeiket, tehetségüket.

- a művészeti projekteken keresztül a fogvatartottak pozitív irá nyú fejlődési folyamaton mennek keresztül

- a művészeti projektek tartalmas időtöltést biztosítanak a a büntetésletöltés folyamán

- mindezzel a reintegrációs folyamatok még sikersebbek lehet nek

- az elítéltek nem szakadnak ki teljesen a társadalomból.

Körülmények, feltételek a művészeti projektek sikeres lebonyo lításához:

- megfelelő pénzügyi források megléte

- a fegyház vezetőségének elkötelezettsége és jóváhagyása, és a projekt támogatása

- aszemélyzet szoros együttműködése és aktív részvétele, a projekt fontosságának felismerése

- a projekt lebonyolítása nem veszélyeztetheti a börtön bizton sági szabályainak betartását

- a fogvatartottaknak biztonságban kell érezniük magukat a kre atív környezetben.

Potenciálisan kritikus pontok:

- feszültségek az egyes fogvatartottak között, akadályozhatja a részvételüket vagy a projektben való együttműködésüket

- a kreatív munka olykor negatív érzéseket is kelthet a műhelyek résztvevőjében

- néha kevés a rendelkezésre álló idő, vagy túl szigorú a börtön protokollja.

Az elvárásokhoz való viszonyulás

A börtönművészeti projektekkel szemben az egyes intézmé nyek és résztvevők – a fogvatartottak, a művészek, a projektszerve zetek, a börtön vezetése és a személyzet - különböző elvárásokat támasztanak. Ezek egy része szinkrón módon valósul meg, a projekt szervezőnek azonban tisztában kell lennie azzal, hogy a vezetőség és a börtönalkalmazottak elvárásai nem feltétlenül esnek egybe.

A vezetőség általában véve elégedett lesz a sikeres és a fegy ház belbiztonságát nem veszélyeztető projektlebonyolítással. Az ál

talános elégedettség egyik mércéje az, ha a lezárult projekt újabb műhelyek szervezésére ösztönzi a szervezőket. Ez alátámasztja a projekt pozitív kimenetelét is. Az olyan pozitív eredmények, mint a személyzet, a fogvatartottak, a műhelyvezetők és a társadalom kö zötti pozitív interakció, a sivár és barátságtalan helyiségek esztéti zálása, valamint a visszailleszkedési folyamatot gördülékenyebbé tevő ún puha készségek (soft skills) fejlesztése olyan pozitív mutatók, amelyek megnyithatják a kaput a jövőbeli együttműködések és mű vészetalapú projektek előtt.

Irodalom:

Botton, A. & Armstrong, J. (2014). Art as Therapy. London: Phaid on Press Limited.

Hemrica, F. (2014). All Art is Sacred. Theologie.nl. HYPERLINK “http://www.theologie.nl/boekrecensies/alle-kunst-heilig” www.theologie.nl/boekrecensies/alle-kunst-heilig.

A BÖRTÖNMŰVÉSZET HATÁSA A

BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSBAN DOLGOZÓKRA

Melinda Šefčić, Anita Jandrić Nišević &Vida Meić

Absztrakt

Közismert tény, hogy a büntetés-végrehajtásban dolgozók komoly stresszhatásnak vannak kitéve, ami gyakran olyan nega tív következményekhez is vezet, mint például a munkahelyi kiégés (burnout). A kiégési szindróma érzelmi kimerültségben, deperszona lizációban és az egyéni teljesítmény csökkenésében nyilvánul meg. A büntetés-végrehajtási alkalmazottak gyakran a teljes szolgálati idejüket börtönkörnyezetben töltik. Ezalatt számos stresszhatásnak vannak kitéve, amelyek egy része a fogvatartottakkal való munká ból, más részük szervezeti problémákból, illetve magából a fizikai környezetből fakad. A művészet hatása a börtönszemélyzetre, füg getlenül attól, hogy milyen részlegben dolgoznak, széles körben felismert, igen releváns tényező. Egy művészeti beavatkozások tér percepciós hatását a beavatkozások előtt és azok után vizsgáló ta nulmány szerint a megkérdezett börtönszemélyzet nagy része sok kal kellemesebbnek és tartalmasabbnak érezte a teret a festés után, szemben annak korábbi, unalmas és sivár állapotával. Mindez arra ösztökélt bennünket, hogy körbejárjuk azt a kérdést, hogyan képes a művészet pozitívan befolyásolni az alkalmazottak hangulatát és a munkahelyükről alkotott képüket, miközben persze pozitív hatással van magukra a börtönlakókra is.

Kulcsszavak: börtönszemélyzet, negatív környezet, munkahelyi túl terheltség, stressz, felelősségvállalás

Bevezetés

Közismert tény, hogy a börtönrendszerben végzett munka által okozott stressz gyakran negatív hatással van az egyén pszichofizikai állapotára (Dollard, Winefield & Winefield, 2001; Neveu, 2007; Gar land, 2002 alapján). A büntetés-végrehajtási alkalmazottak kiégésé

nek tipikus következményei a következők: 1) a munkából való gyakori távolmaradás, 2) gyakori táppénzen levés és 3) elbocsátás. (Carl son and Thomas, 2006; Garland, 2002; Maslach and Jackson, 1981; Schaufeli and Peeters, 2000; Garland, 2002 alapján). A kiégési szind róma amellett, hogy negatívan befolyásolja a munkahelyi feladatok ellátását, kihat a munkatársakkal való kapcsolatokra és persze a fog vatartottakkal való bánásmódra is (Garland, 2002; Garner, Knight, & Simpson, 2007; Maslach, Schaufeli, & Leiter, 2001). A kiégés negatív hatásai a büntetés-végrehajtási alkalmazottak családi kapcsolatai ban is megmutatkoznak (Maslach and Jackson, 1982, Garland, 2002 alapján).

A kiégési szindróma érzelmi kimerültségben, deperszonalizáci óban és az egyén teljesítményének csökkenésében nyilvánul meg. A három szakaszból álló kiégési folyamat magában foglalja a mun kahelyi stresszt, a munkavállalók túlterheltségét illetve a védekező mechanizmusok beindulását (Garland, 2002). A kiégés a stresszha tások felhalmozódására és azok nem megfelelő vagy nem a kellő időben történő kezelésére vezethető vissza. Ezenfelül bizonyos sze mélyeknél fokozottan jelen van a munkahelyi kiégés kockázata má sokhoz képest. Garland (2002) rámutat arra is, hogy a legnagyobb eséllyel az olyan személyek esnek áldozatául a kiégési szindró mának, akiknek csekély az önérvényesítési képessége, türelmetle nek, intoleránsak, ellenségeskedésre hajlamosak, továbbá erős az igényük a jóváhagyásra és a szeretetre. Éppen ezért a munkahelyi kiégéses esetek a büntetés-végrehajtásban dolgozók körében egy általán nem ritkák. A művészet alighanem egyike azoknak az eszkö zöknek, amelyek hozzájárulhatnak a börtönszemélyzetet érő stresz szhatás csökkentéséhez - esztétikai beavatkozásokat létrehozva a fegyházakban dolgozók munkakörnyezetében.

A művészet börtönszemélyzetre gyakorolt hatása (úgy a terape utákra, mint az adminisztratív dolgozókra vagy javítóintézeti tisztekre) egy széleskörű és fontos jelenség. A legtöbb rendelkezésre álló ku tatás mégis inkább a művészeti műhelyek fogvatartottakra gyakorolt hatását vizsgálja, míg a börtönszemélyzetre való hatásukról sokkal kevesebb szó esik – márpedig a börtönben dolgozók ugyanúgy ki vannak téve a börtönhelyiségek negatív hatásainak, mint maguk az elítéltek. Hovatovább a büntetés-végrehajtási intézet alkalmazottai nemritkán a teljes szolgálati idejüket börtönrendszerben dolgozva töltik, és ebben az akár több évtizedes időszakban nemcsak a fog vatartottakkal való munka, hanem maguk a börtönhelyiségek, va lamint számos egyéb megterhelő és emberpróbáló pszicho-fizikai körülmény miatt is rendkívül nagy nyomás nehezedik rájuk. Minden nek tetejébe a börtönben dolgozók számos olyan magas kockázati fokozatú helyzetnek vannak kitéve, amelyek további terheket rónak a napi munkavégzésükre, így a kiégés körükben különösen gyakori.

A legtöbb szakirodalom és kutatási eredmény arról számol be, hogy a munkavállalók munkakörnyezettel való elégedetlensége elsősorban a munkahelyükkel való elégedetlenségből származik. A börtönök alkalmazottainak (különösen a terápiás és biztonsági

az elégedettsége számos tényezőtől függ. Az egyik legkritikusabb tényező ezzel kapcsolatban a feladatokkal való túl terheltség és a munkakörnyezet támasztotta túl magas elvárások. A munkaerőhiány és a kimerítő munkaidő is olyan kulcstényezők, amelyek tovább növelik a dolgozókban az elégedetlenség érzését, ami tartós stresszállapothoz vezet.

A művészetnek a komplett börtönközösségre gyakorolt hatá sával foglalkozó szakirodalmakból az olvasható ki, hogy a művészet nemcsak a fogvatartottakra, hanem a börtön dolgozóira is egyaránt pozitív befolyást gyakorol. A börtönszemélyzet a természeti motívu mokat részesíti előnyben, míg az absztrakciót és az absztrakt művé szetet teljes mértékben elutasítják, ezek pozitív hatása a börtönkör nyezetben ugyanis elhanyagolható. Érdekes konstellációra mutatott rá egy több projekten is átívelő horvátországi elemzés (Példaértékű büntetés-végrehajtási intézet (2018), A börtöntér revitalizálása művé szeti eszközökkel (2019), A szabadság horizontja (2020) és Az alkotás szabadsága (2021)): a börtönben dolgozó terápiás személyzet fo kozottabban igényli a művészi elemek-motívumok börtönterekben való megjelenítését, mint ahogy azt a biztonsági tisztek körében ta pasztaljuk (Šefčić, Jandrić Nišević, 2020).

Horvátországban 2017 óta folyamatosan zajlanak börtönkomp lexumok esztétizálására és művészi revitalizálására irányuló pro jektek, amelyek közvetlenül hozzájárulnak a börtönterek vizuális identitásának feljavításához. Az előbbiekben említett hozzáállásbeli különbség azzal magyarázható, hogy a büntetés-végrehajtási tisz tek fő feladata a büntetés-végrehajtási intézet biztonságának meg őrzése, ami a terapeuta munkakörben alkalmazottakhoz képest ál talában elnyomóbb jellegű fellépést irányoz elő a fogvatartottakkal szemben. A terápiás feladatokon dolgozók figyelme ezzel szemben főleg a börtönlakók rehabilitációjára irányul, így ők nyitottabbak az olyan kezdeményezésekre, amelyek pozitívan befolyásolhatják a fogvatartottak alkalmazkodókészségét és javíthatják a büntetésle töltés minőségét (Šefčić, Jandrić Nišević, 2020).

A művészeti beavatkozásokat megelőzően a megkérdezett börtönalkalmazottak többsége (csaknem 52%) üresnek, sivárnak és unalmasnak találta a börtönkörletet, ezzel szemben a biztonsá gi részleg válaszadóinak közel 21%-a kellemesnek tartotta a börtön helyiségeit. Másrészt a válaszadók körülbelül 40%-a gondolta úgy, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek belső és külső felújítása fontos dolog, míg a válaszadók körülbelül 30%-a erről máshogy vé lekedett. További 20%-uk viszont ilyesmire addig egyáltalán nem is gondolt. A válaszadók mintegy 54%-a úgy gondolja, hogy a helyisé gek esztétizálása és művészi revitalizálása jó ötlet és nagyon is szük séges lépés egy börtön vagy büntetés-végrehajtási intézet külső és belső tereinek szebbé tételéhez (Šefčić, Jandrić Nišević, 2020).

A kültéri falfestmények elkészülte után a válaszadók túlnyomó többsége (kb. 80%) sokkal kellemesebbnek tartja az illető épület részt, és azt állítja, hogy jobban érzi magát a felújított térben, mint az előtt (63%), míg a válaszadók 70%-a kellemesebbnek, érdekesebb

nek és tartalmasabbnak találta a megújult külsejű tereket (Šefčić, Jandrić Nišević, 2020.).

A megkérdezettek zöme (70%) jó elgondolásnak és nagyon is szükséges lépésnek tartotta az elvégzett művészeti beavatkozáso kat. Emellett a válaszadók szintén mintegy 70%-a gondolja úgy, hogy más javítóintézetek falait is ki kellene festeni hasonló módon (Šefčić, Jandrić Nišević, 2020.).

Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a büntetés-végrehaj tásban alkalmazottaknak egyaránt részt kellene venniük a fogvatar tottakkal végzett művészeti műhelymunkákban, illetve további kép zéseken kell részt venniük azok céljaira és értékeire vonatkozóan, ami hozzájárulna körükben a kollektív tudatosság megteremtésé hez, sőt, akár a munkahelyi jólétükről alkotott képüket is pozitívabbá tehetné.

A Horvát Képzőművészek Egyesülete által eddig lefolytatott börtönprojektek kutatási eredményei rávilágítanak arra, mennyire fontos felismerni és verbalizálni a börtönterek művészi gazdagítá sának pozitív vonatkozásait és azok célkitűzéseit. A fogvatartottak mentális egészségének javítását és lelki kiteljesedését célzó mű vészeti projektek ráadásul közvetlenül kihatnak a börtönszemélyzet hangulatára is.

Végül pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a tértervezésnek komoly szerepe van és jelentős hatást gyakorol az emberekre,a hangulatukra, motivációjukra, elégedettsé gi szintjükre, ezáltal pedig az együttműködési hajlandóságukra és a közösségi gondolkodásukra is.

Összegzés

Időnk nagy részét munkahelyünkön, munkakörnyezetünkben töltjük, melynek kialakítása közvetlenül befolyásolja hangulatunkat és munkafeladataink sikeres végrehajtását. Munkakörnyezetünk komfortérzet-szintje közvetlenül összefügg a munkával való elé gedettségünk mértékével. Ezért a börtönkörnyezet esztétizálásá nak elgondolása során egyformán figyelembe kell vennünk mind a személyzet munkaterületének, mind pedig a fogvatartottak helyisé geinek művészi jellegű gazdagítását. Javaslatunk egyrészt az, hogy maguknak a munkavállalóknak is hasznos lenne bekapcsolódniuk a projekttevékenységekbe, hogy elmondhassák az általuk használt körletrészek vizuális megjelenésével kapcsolatos elképzeléseiket és meglátásaikat. Ennek alapján a képzőművészek vázlatokat készí tenének, a dolgozók pedig ezek alapján választanák ki a konkrétan megvalósítandó téresztétikai beavatkozást. Korábbi projekttapaszta latok és főként a konkrét kutatási eredmények alapján azt tapasztal tuk, hogy a börtönökben dolgozók többsége nem annyira az újra festést hiányolja az egyes feladat-végrehajtási helyszíneken, hanem elsősorban másfajta eszközfejlesztést látna szívesen. Panaszaik leg inkább az elavult irodai bútorokra és fanyílászárókra, valamint a rossz állapotú mosdókra vonatkoznak, de sok kritika éri az intézményük

nek otthont adó épületkomplexumok egészének erősen leromlott állapotát is.

A világszerte regisztrált pozitív tapasztalatok, az új építészeti megoldások és a börtönrendszerrel kapcsolatos jövőképek arra ösz tönöznek bennünket, hogy elgondolkodjunk, milyen lépések szük ségesek a börtönterek esztétikusabbá tételéhez. A 21. század elején lehet és kell is elképzelésekkel rendelkeznünk arra nézve, milyen egyéb módokon válhat felhasználhatóvá a művészet egy egészsé ges társadalom szerves részeként.

Irodalom:

Bryan, R.G., Kevin, K. & Dwayne Simpson, D. (2007). Burnout Among Corrections-Based Drug Treatment Staff: Impact of In dividual and Organizational Factors. International Journal of Of fender Therapy and Comparative Criminology. Volume: 51 issue: 5, page(s): 510-522.

Carlson, J.R. & Thomas, G. (2006). Burnout Among Prison Case workers and Corrections Officers. Journal of Offender Rehabilita tion. Volume 43, 2006 - Issue 3. Pages 19-34.

Dollard, M.F., Winefield, H. R. & Winefield, A. H. (2001). Occupa tional strain and efficacyin human service workers. Dordrecht, The Netherlands: Kluwer Academic.

Garland, B. (2002). Prison Treatment Staff Burnout: Consequenc es, Causes and Prevention. (ed. Susan L. Clayton M.S.). Correc tions Today Volume: 64, Issue: 7, Pages: 116-121.

Hawley, J., Murphy, I. & Souto-Otero, M. (2013). Prison Education and Training in Europe. Current State-Of-Play And Challenges. A summary report authored for the European Commission by GHK Consulting. Maslach, C. & Jackson, S.E. (1981). The measurement of experi enced burnout. Journal of Occupational Behaviour. Vol. 2, 99-113 (1981).

Maslach, C., Schaufeli, W.B. & Leiter, M.P. (2001). Job Burnout. Annual Review of Psychology. Vol. 52:397-42.

Maslach, C. & Jackson, S. (1982). Burnout in Health Professions: A Social Psychological Analysis. In G. S. Sanders, & J. Suls (Eds.), Social Psychology of Health and Illness (pp. 227-251). Hillsdale, NJ: Lawrence Erlbaum.

Neveu, J.P. (2007). Jailed resources: conservation of resources

126

theory as applied to burnout among prison guards. Journal of Organizational Behaviour. J. Organiz. Behav. 28, 21–42 (2007).

Schaufeli, W.B. & Peeters, M.C.W. (2000). Job Stress and Burnout Among Correctional Officers: A Literature Review. International Journal of Stress Management 7, 19–48 (2000).

Šefčić, M. & Jandrić Nišević, A. (2020). Horizon of Freedom. Croa tian Association of Fine Artists. Zagreb: Sveučilišna tiskara d.o.o. Pages: 46-92.

Šefčić, M. (2018). Exemplary Penitentiary. Croatian Association of Fine Artists. Zagreb: Sveučilišna tiskara d.o.o.

Garland, B. (2002). Prison Treatment Staff Burnout: Consequenc es, Causes and Prevention. Corrections Today. Volume: 64 Issue: 7 Dated: December 2002 Pages: 116-121. https://www.ojp.gov/ ncjrs/virtual-library/abstracts/prison-treatment-staff-burn out-consequences-causes-and-prevention.

Hawley, J., Murphy, I. & Souto-Otero, M. (2013). Prison education and training in europe current state-of-play and challenges. A summary report authored for the European Commission by GHK Consulting. http://www.antoniocasella.eu/nume/Hawley_UE_ education_may13.pdf.

ED SANTMAN

FOGLALKOZTATHATÓSÁGI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE MŰVÉSZETI ESZKÖZÖZÖKKEL

Ed Santman

Absztrakt

A digitális média és a digitális eszközök rohamos fejlődése új le hetőségeket nyitott meg a börtönszférában is, ugyanakkor új kérdé seket, dilemmákat is felvetett. A büntetés-végrehajtási intézmények nek világszerte fejtörést okoznak a számítógép és az internet kínálta lehetőségek: és bár tisztában vannak az börtönben zajló oktatás fontosságával, sokszor attól tartanak, hogy a fogvatartottak, amint hozzáférnek az internethez, kihasználják azt újabb bűnelkövetések szervezésére. Ami az oktatást illeti, a digitális eszközök széles körű kiépülése sok változást hozott, többek között a tudás könnyebb el érhetőségét olyan oldalakon, mint például a Wikipédia. Ugyanakkor egyre többen kezdik hangsúlyozni az egyéb tanulási formák, például az informális és a nem formális tanulás jelentőségét, valamint a puha készségek (soft skills), például a csapatmunka, a reflektív gondolko dás, az időgazdálkodás és más kulcskompetenciák fejlesztésének fontosságát. Ennek kapcsán egyre inkább felismerik, milyen jelentős szerepe lehet a művészeteknek a tanulási készségek fejlesztésében.

Kulcsszavak: 21. századi készségek, informális tanulás, foglalkoztat hatóság, igazolások

Bevezetés

A börtön egy kihívásokkal teli környezet, ahol a tartózkodást meghatározó körülmények nagyon különbözőek lehetnek. A bör tönkörnyezet megértése nagyon fontos egy adott képzési program sikeres lebonyolításához. A stabil csoportmunka ugyancsak fontos záloga ennek.

Az utóbbi időszakban megtanultuk, hogy a művészetek haté kony eszközei lehetnek olyan fontos készségek elsajátításának, mint a csapatmunka, a megfelelő időgazdálkodás, a rugalmasság és a kreatív gondolkodás. Az alapötlet nagyon egyszerű. Egy művészeti

alkotás csoportmunkában való elkészítése nagy kihívás és komplex feladat. A jó eredmény érdekében együtt kell működni a többi részt vevővel. Az ehhez szükséges készségekre többféle elnevezés léte zik: egyesek 21. századi kompetenciáknak hívják őket, mások puha készségekről (soft skills) vagy foglalkoztathatósági készségekről be szélnek. Bár ezek az elnevezések nem teljesen azonos dolgokat je lentenek, mégis sok átfedés van közöttük.

A művészeti oktatás és a különféle készségek kapcsolata

A művészet mint fejlesztőeszköz

A z igazán jó tanulás csoportosan történik

– nyilatkozta Ken Robinson a Ted Talk-ban

Művészeti oktatás és a 21. századi készségek

Nem újkeletű a felismerés, hogy aki maga találja meg a vála szokat, az jobban emlékszik majd rájuk, mint aki csak mások vála szait próbálja megjegyezni. A tanár szerepe a közeljövőben számos szférában meg fog változni. Puszta válaszadás helyett meg kell taní tani a tanulókat a helyes kérdések feltevésére is. A digitális forrada lom nyomán a válaszokat manapság készen kapjuk az interneten át. A reflektív gondolkodásra elengedhetetlen szerep hárul a jövőben az interneten található információk minőségének megítélésében.

A művészeti nevelésnek régóta van egy rejtett tőkéje, amely egyben minden alkotói munka szerves része, ez pedig: a folya matszerűség. Egy mű megalkotása során mindannyiunk számá ra nélkülözhetetlen készségek fejleszthetők, illetve sajátíthatók el. Általánosan érévnyes, hogy a legtöbb művészeti projekt csak több feltétel teljesülése esetén lehet sikeres. Az olyan projektek, mint a közös falfestmény készítése, egy színházi darabon való munka vagy egy zenekarban való közös zenélés, sokféle dolgot igényel a részt vevőktől. Számos készség megléte, mint például: együttműködés, reflektív gondolkodás, hatékony kommunikáció, megbízhatóság, aktív odafigyelés, rugalmasság, problémamegoldás, racionális idő gazdálkodás és egyéb szociális készségek folyamatos aktiváltsága szükséges a jó eredmény eléréséhez. Ez persze fordítva is érvényes, mert ahogy mondani szokás: a puding próbája az evés. Ha jó a vég eredmény, akkor jónak kellett lennie az együttműködésnek, a kom munikációnak és az időgazdálkodásnak is.

Mindannyian egyetértünk abban, hogy ezek a kompetenciák igen lényegesek, a művészeti nevelésben pedig épp az a különle ges, hogy eszköze lehet eme a képességek fejlesztésének és erő sítésének. Zenésztársakkal együtt zenélni például elég komplex do log, hiszen nem csak a saját hangszerünkön kell tudnunk jól játszani, hanem zenélés közben oda kell figyelnünk a többiekre is. A próbákra rendesen fel kell készülnünk. Meg kell értenünk, hogy egy csapat

tagja vagyunk. Időben oda kell érni a próbákra, és tudatosítanunk kell, hogy a többiek nem tudnak elkezdeni dolgozni nélkülünk. Minél fontosabbá válnak ezek az informális tanulási formák, annál nagyobb szerepet kaphat a művészet az oktatásban. A felnőttek művészeti edukációja egy olyan intézményben, mint például a börtön, szólhat a közös munkavégzés elsajátításáról, a megoldások keresésének és a valóban lényeges kérdések feltevésének megtanulásáról is. Ha a börtönbeli művészeti foglalkozásokat úgy szervezik meg, hogy a résztvevők fejleszteni tudják az említett puha készségeiket, akkor ezek a műhelyek nagyszerű lehetőségeket rejthetnek magukban, és nagyon fontossá is válhatnak. És nem pusztán a zenélésen, a színpa di szereplésen vagy a versíráson lesz az egyetlen hangsúly, hanem bizonyos kulcskészségek erősítésén is, amiben a művészet jelentős erőforrásként és eszközként vesz részt.

Mint mondtuk, ezeket a kompetenciákat gyakran puha kész ségeknek (soft skills), foglalkoztathatósági készségeknek vagy élet vezetési készségeknek is nevezik, a kontextustól függően. A közel múltban vezető világcégek és nemzetközi szervezetek, mint például az Egyesült Nemzetek Szervezete, az OECD, az UNESCO, az Apple, a Microsoft, a Lego (és még sokan mások) közös nyilatkozatban hang súlyozták a szóbanforgó kompetenciák fontosságát. A korábban em lített készségek listájára felkerült a digitális írni-olvasni tudás fontos sága is. Mindezen készségek együttesét szokás újabban 21. századi készségeknek is nevezni.

A háttérben az az elképzelés húzódik, hogy a közeljövőben sok változáson kell majd átmennie az oktatásnak – abban az értelemben, hogy a tudásátadásról át kell helyeznünk a hangsúlyt a készségek kialakítása és fejlesztése felé. Az internetnek és a digitális médiának köszönhetően a tudás ugyanis mindig és mindenhol elérhető, ezért kevésbé kizárólagos vagy kiváltságos dolog, mint a múltban volt. Ehelyett előtérbe került az önfejlesztés képessége, a továbbtanulni tudás, a megfelelő ismeretek felkutatásának képessége, valamint a helyes, valóban szükséges kérdések feltevése. Ezt a szemléletvál tást az oktatás korunk egyik legfontosabb fejleményének tekintik. A múlt század végéig az iskolákban átadott tudás ugyanis általában a tanári tudásra és a tankönyv tartalmára korlátozódott. A rendsze rek célja az volt, hogy a különböző egyéneknek ugyanazt a tudást közvetítsék, és azt egységes tesztekkel mérjék. A rendszerbe nem egészen illeszkedőknek pedig elsősorban alkalmazkodniuk kellett a tudássztenderdekhez. Végül a gyakorlatban aztán lemorzsolódtak azok az egyének, akik nem tettek eleget az előírásoknak. Egyesek számára ez egy lefelé tartó spirál eleje volt, amelynek a végén akár a börtönbe jutás veszélye is ott lebegett.

Tanulás és képzés

A képzés tesztelhető bizonyosságokon alapul. A legtöbb iskolai órán a tanárok átadják a tudást, illetve megtanítják megoldani azo kat a problémákat, amelyeket valaki más már megoldott. A valóság

azonban az, hogy olyan világban élünk, amely - eddig soha nem ta pasztalt módon - folyamatosan változik. Az emberi tudás hatványo zott ütemben növekszik. Meg kell tanulnunk válaszolni eddig még senki által nem megoldott kérdésekre és problémákra. Ehhez meg kell tanulnunk olyan ismereteket felkutatni, amelyekkel még nem rendelkezünk, és amelyekhez eddigi tanítási módszereink keretein belül nem tudunk hozzájutni.

A művészetekkel megszerzett puha készségek tesztelése

A PEETA elnevezésű (Personal Effectiveness and Employability Skills Through the Arts), 2009 és 2012 között zajlott európai projekt ben egy olyan innovatív megközelítés lehetőségét vizsgálták meg, amelyben a művészetek és a munkához szükséges puha készségek fejlesztését próbálták összekapcsolni. A projekt során kidolgoztak egy SEPE (Supporting Employability and Personal Effectiveness) 2012 jelölésű tesztelési rendszert a hozzá kapcsolódó tanúsítvánnyal, amely segíti a tesztelésen átesett egyéneket az állásszerzésben és meglevő munkahelyük megtartásában. A rendszer a munkáltatók által leginkább igényelt puha készségek meglétére / fejlesztésére irányul. Ide tartozik az alkalmazkodóképesség, a meg tudom csinálni szellemiségű proaktív hozzáállás és az egyén saját erősségeinek és gyengeségeinek reális, objektív megítélése.

A kreációs folyamat dokumentálásával a foglalkoztathatósági készségek azonosíthatók és írásban igazolhatók / tanusíthatók. A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy egy művészeti projekt során portfóliót hoznak létre, amely bizonyítéka annak, hogy az illető ren delkezik a kívánt készségekkel.

A portfólió négy kategória meglétére irányul: hatékony kom munikációs készségek, pozitív hozzájárulás a csapatmunkához, a foglalkoztathatósági készségek bemutatása egy csoportos projekt ben, valamint a személyes hatékonysági készségekre és a foglal koztathatósághoz szükséges tulajdonságokra való reflektálás. Vagy is nem klasszikus értelemben vett vizsgáról van szó: ha a portfólió kellően bizonyítja, hogy valaki egy kreatív projekten belül felmutat ta az említett készségeket, a résztvevő megkapja a tanúsítványt. A foglalkoztathatósági készségeket igazoló bizonyítvány állásra való jelentkezéseknél nagyon jól felhasználható. Az Exeteri Egyetem ku tatása (Cursley, Jo. (2008) az Exeteri Egyetem Marchmont Obszerva tóriuma) alátámasztja, hogy a szóbanforgó tanúsítványban szereplő készségek éppen azok kritériumok, amelyeket a munkaadók legin kább preferálnak a leendő alkamazottaiknál.

A portfólió tartalma nagyon sokrétű lehet, elsősorban többféle bizonyítékból áll arra nézve, hogy a tesztelt egyén valóban felmutatta a szükséges kompetenciákat egy művészeti projektben való rész vétele során. A portfólió bizonyítékai lehetnek az oktató által a meg figyelési folyamat során készített feljegyzések, de akár fényképek, rajzok, zenetöredékek is számításba jönnek. stb. Ugyanígy például egy színpadi dialógus önálló megírása is bizonyítéka lehet a pozitív

hozzájárulásnak. Az időgazdálkodási készségek egyik bizonyítéka lehet, ha minden foglalkozásra időben érkezik az egyén. Minden ka tegóriában adott számú bizonyítékra van szükség. A készségek fon tosságára való reflektálás is nagyon fontos része a tesztelési folya matnak. Végül egy külső értékelőt, aki nem vett részt a projektben, felkérnek, hogy ellenőrizze a portfólió minőségét, és véleményezze, hogy a szóbanforgó résztvevő megkaphatja-e a tanúsítványt. Ily mó don az egész folyamat erősebb objektivitást nyer.

A művészeti projektek során megszerzett /felmutatott készsé gek portfóliójának megszerkesztésére szolgáló sablon

A bizonyítvány segíthet az elhelyezkedésben, de akár más elő nyökkel is járhat. Sok résztvevő a tanúsítvány megszerzésével erő sebb önbizalmat és pozitívabb énképet tudott kialakítani.

Irodalom:

Fletcher, D.R. (2012). An Evaluation of the Personal Effectiveness and Employability through the Arts Project. Centre for Regional Economic and Social Research (CRESR) Sheffield Hallam Uni versity.

Ez a sablon a művészeti projekt során szerzett készségek portfóliójának felépítésére használható. Leírja a készségeket, tanulási eredményeket és tanúsítványok (evidence) mennyiségét. Ha a kívánt tanúsítványt megszerezte, a bizonyítvány kiadható.

ED SANTMAN

A BÖRTÖNMŰVÉSZETBŐL SZÁRMAZÓ ANYAGI MEGTAKARÍTÁS KÉRDÉSE

Ed Santman

A börtönökben zajló oktatási tevékenységre fordított minden dollár után nagyjából négy-öt dollárt takarít meg a költségvetés, amit egyéb ként büntetés-végrehajtási célokra kellett volna költenie volna. (Kathleen Bender, 2018, Education Opportunities in Prison are Key to Reducing Crime)

Absztrakt

A börtönművészeti programok folyamatosan pozitív értékelési eredményeket kapnak. Az elmúlt évtizedek kutatásai azt mutatják, hogy a börtönművészeti projektek számos kedvező lehetőséget rej tenek magukban. A projektben résztvevő fogvatartottak fejleszthetik szociális készségeiket és érzelmi kontrolljukat. A börtönművészeti programok kedvező ár-érték arányúak, és hozzájárulnak a bűnis métlés csökkentéséhez.

Kulcsszavak: kutatás, bizonyíték-alapúság, költséghasznosulás, ár-érték arány

Bevezetés

A börtönbüntetésüket töltők számára már jó ideje léteznek ún. börtönművészeti projektek. A hírhedt de Sade márki, aki életéből majd 32 évet börtönben töltött, 1800 körül a börtönigazgató javas latára börtöntársai szereplésével több színdarabot is színpadra vitt. Az előadások a párizsi közönség előtt is nyitva álltak. Az elmúlt évek kutatásai bebizonyították, hogy a börtönökben folyó művészeti pro jekteknek hovatovább kézzelfogható gazdasági haszna is van.

Művészeti projektek a börtönökben

Aki valaha is résztvett börtönművészeti projektben, tudja, mi lyen erős és megható élmény lehet az ilyen. A fogvatartottak a mű helyeken új jelenségekre figyelnek fel. Ahogy egy holland börtön művésztanár mondta egyszer: Egy festmény soha nem hazudik. A fogvatartottaktól, tanároktól és néha börtönőröktől származó anek dota-szerű beszámolók is bizonyítják e kezdeményezések átütő ha tását.

A kaliforniai korrekciós programokban eszközölt művészeti fog lalkozások előnyeiről szóló The Brewster Report (1983) megjelenése óta a világ börtöneiben számos művészeti projekt került értékelés re. Ezek a programok kivétel nélkül nagyon pozitív véleményezést kaptak. Ennek ellenére tisztában kell lennünk azzal, hogy mindig akadnak apróbb problémák a börtönökben végzett kutatásokkal, ahogy általában az emberi viselkedés kutatásával is. Az egyének viselkedése jól megfigyelhető, és le is írhatunk bizonyos alapvető, viselkedésünkre kiható tényezőket, mint amilyen például a jutalma zás vagy büntetés. Az emberi viselkedés tanulmányozásához le kell egyszerűsítenünk a dolgokat, hogy empirikussá tehessük a folyama tot. Ugyanakkor egészen biztosan nem fogunk tudunk minden olyan tényezőt figyelembe venni, amely viselkedésünket befolyásolja.

A fegyházakban szervezett művészeti projektek tanulmányozá sa során más bonyodalmak is felmerülnek. A művészeti műhelyek nek legtöbbször nincs elég résztvevője a megfelelően reprezentatív statisztikai eredmények kinyeréséhez. Másrészt nagyon bonyolult lehet hosszabb ideig követni és megfigyelni a művészeti foglalkozá sokon átesett elkövetők adott csoportját, és hosszú távú következte téseket levonni a viselkedésükből. Amikor egy fogvatartott elhagyja a börtönt, kikerül a büntető igazságszolgáltatás látóköréből.

Az elmúlt évtizedekben számos sikeres művészeti projekt zaj lott szerte a világban - jelen a fejezetben ezek közül fogunk néhányat kiemelni. Úgy tűnik azonban, hogy a művészeti projektek imázsprob lémákkal küzdenek egyes törvényhozók, a börtönszemélyzet és a nyilvánosság körében. A bűnözés elleni kemény fellépés hívei nehe zen tudják elképzelni, hogy a művészet nagyon is hatékony eszköz lehet - a börtönfalak között is. Sokkal vonzóbb számukra az az egy szerű gondolat, hogy a keményebb büntetés idővel elvezet a tör vénysértések csökkenéséhez.

Első pillantásra ez a fajta érvelés logikusnak és vonzónak tűn het, de egyszerűen nincs tudományos bizonyíték, amely ezt alá támasztaná - a hosszabb büntetések ugyanis nem tartják vissza a bűnözőket az ismételt bűnelkövetéstől. A hosszabb időtartamú bör tönbüntetések gondolatát támogató jónéhány politikai döntéshozó számára az a gondolat, hogy a művészet hatékony eszköz lehet, hovatovább még kellemetlen is, hiszen nem összeegyeztethető az általuk képviselt nézetekkel. Ehhez kapcsolódó probléma a javítóin tézeti műhelyprogramok helyszíne körüli vita, ami évek óta folyama tosan zajlik a törvényhozók, a média és a nyilvánosság között. A mű

vészeti programok ellenzői azzal érvelnek, hogy e tevékenységek csökkentésével pénzt lehet megtakarítani.

A fogvatartás költségei

Egy másik aspektusa a témának az a tényező, hogy a bünte tés-végrehajtás rendkívül költségigényes dolog. Hollandiában egy felnőtt elítélt egyéves börtönbüntetés-letöltésének költésgkerete 95 000 euró. A fiatalkorúak fogva tartása még többe, fejenként évente körülbelül 225 000 euróba kerül. A törvényszéki pszichiátriai klinikán tartás költsége egy személyre bontva évente 185 000 euró. Éppen ezért nagyon egyszerűen belátható, hogy amennyiben sikerülne ér zékelhetően visszaszorítani a bűnismétlést, azzal számottevő összeg szabadulna fel a központi költségvetésből (vagyis a mindannyiunk által befizetett adóból).

A legtöbb nyugati országban a börtönből szabadult egyének közel fele három éven belül újbóli bűnelkövetés miatt ismét fegy házba kerül. Ha az oktatási vagy művészeti projektek valóban képe sek megtörni ezt az ördögi kört és hozzájárulni a bűnismétlés vissza szorításához, akkor egyértelműen megéri pénzt áldozni rájuk.

Egy Rotterdam régió börtöneiben megvalósuló projekt jó gya korlati példája annak, hogyan lehetne működtetni a rendszert. Becs lések szerint a holland börtönökben a fogvatartottak feltehetőleg mintegy 45%-a valamilyen szinten mentálisan fogyatékos. 2019-ben három börtönben indult el a börtönbüntetésüket töltő szellemi fo gyatékos egyéneket célzó foglalkozás. A rotterdami, Krimpen aan den Ijssel-i és a dordrechti börtönökben 572 enyhe értelmi fogya tékos fogvatartottnak került be a tanácsadói programba. A műhe lyek 2019 és 2022 között teljes körű felügyelet alatt működnek. A költségkeretük átlagosan évi 4,3 millió euró, de a Holland Fogya tékos-gondozók Egyesülete (VGN) megbízásából készült kutatás szerint várhatóan évente átlagosan 13,7 millió eurónyi megtakarítást eredményezhetnek. Azaz minden befektetett euró után 3,20 eurónyi lesz a megtérülés.

Kevés felmérés készült eddig a börtönökben zajló művészeti projektek gazdasági előnyeiről, de a rotterdami régió promjai alapján jól belátható, milyen hasznosak lehetnek a bűnismétlés visszaszorí tását célzó műhelyprojektek. Néhány börtönprogram gazdasági ve tületéről azonban vannak már kimutatások, és ezek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a börtönökben zajló művészeti projektek gaz dasági haszna kézzelfogható.

Unlocking Value

2012-ben az Egyesült Királyságban működő Arts Alliance köz zétette az Unlocking Value című (magyar elnevezése Érték-felszaba dítás lehetne) jelentést a művészetek büntető igazságszolgáltatásra kivetülő pénzügyi-gazdasági hasznosulásáról. Két évvel korábban, 2010 végén az Arts Alliance megbízására a New Philanthropy Capital

nevű szociális szektorban tevékenykedő tanácsadó cég megvizsgál ta, kimutatható-e pénzügyi-gazdasági elemzéssel a büntető igaz ságszolgáltatásban kivitelezett művészeti programok értéke. Három jótékonysági alapon működő művészeti szervezetet választottak ki, amelyek különböző bűnelkövetői csoportokkal dolgoztak, hogy megvizsgálják, projektjeik hoztak-e megtakarítást és mennyiben javították a projektekben résztvevők életesélyeit. A vizsgálat egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy egy év alatt a programba fektetett minden egyes font után 4,57 fontnyi érték keletkezett a tár sadalom számára. Ennek zöme a bűnismétlés csökkenése révén a büntető igazságszolgáltatási rendszerben jelentkező megtakarítás.

A művészeti projektek költségei és hasznosulása

Léteznek persze más költségcsökkentő tényezők is. A művé szeti projektek felhasználhatók a puha készségek (soft skills) és a foglalkoztathatósági készségek fejlesztésére. 2001-ben a Wa shington Állami Közpolitikai Intézet értékelte a különféle korrekciós, készségfejlesztő programok költségeit és megtérülési mutatóit. A tanulmány a különféle programköltségeket vizsgálta; továbbá a visz szaesések csökkenéséből fakadó megtérüléseket (a letartóztatás, az elítélés, a bebörtönzés és a felügyelet költségeinek csökkentése által); de kitért a bűnelkövetők áldozattá válásának (viktimizációjá nak) megakadályozásából fakadó megtakarítási lehetőségekre is. A szóbanforgó elemzés alapján a lakossági kábítószerrel való visz szaélés kezelésének költség/haszon aránya 2,69 dollár volt minden egyes befektetett dollár után. A felnőttoktatási program esetében ugyanez a megtérülési arány még jelentősebb volt - mintegy 5,65 dollár. A tanulmány egyértelműen kimutatta, hogy ezek a börtönpro jektek jelentős költségmegtakarítást eredményezhetnek a visszaeső bűnözés csökkentése révén, végsősoron pedig pozitív hatással lesz nek a közbiztonságra is.

Egy korábbi tanulmányban ugyanilyen irányba mutató ered ményekre jutottak az elemzők: a TaxWatch nevű szervezet és az amerikai Igényfelmérési és Tervezési Központ 1997-ben végzett be fektetés-megtérülési elemzést egyes floridai munkaerő-fejlesztési programok körében, amely kimutatta, hogy minden dollár állami be fektetés a javítóintézetben eszközölt oktatási-nevelési programok ba 3,20 dollárt megtérülést hozott. Ugyanezen kutatás más szeg menseiből az is kiolvasható, hogy a fogvatartottaknak szervezett művészeti programok hozzásegítik ezeket az egyéneket szellemi horizontjuk, látókörük szélesedéséhez, másrészt hogy az expresszív terápia és a művészeti nevelés nyomán csökken a börtönrendszeren belüli erőszakos esetek aránya, és kedvezőbbé válik a feltételesen szabadlábra helyezettek visszaesési mutatója is. Mindezen pozitív eredmények amellett szólnak, hogy tanácsos lenne minél több bör tönművészeti-oktatási programot szervezni a szóbanforgó intézmé nyekben.

Változások beindítása

2011 januárjában a Lloyds TSB Észak-Írországért Alapítvány megbízásából a Gauge NI (egy hatásmérésre szakosodott belfasti székhelyű közösségi érdekeltségű vállalat) lemérte az alapítvány ún. Változásindukáló Programjának hatását. Az elemzés nagyjából a program félidejénél készült 2011 februárja és augusztusa között. A Lloyds által támogatott szervezetek egyike az Educational Shakes peare Company Ltd. volt, amelyet Tom Magill, egy volt bűnelkövető is finanszírozott. A Lloyds által értékelésre kért projekt olyan volt bű nelkövetők körében zajlott, akiket filmkészítő projektműhely kereté ben kreatívan foglalkoztattak. Az eredmények alapján a műhely által indukált változások összértéke 1.171.427 angol font volt, míg a szer vezetnek kiutalt támogatás csupán 138.750 font volt. Vagyis prog ramba fektetett minden egyes font után 8,44 fontnyi megtérülés ke letkezett a társadalom számára.

Shakespeare rács mögött

Néha szinte kutatások nélkül is teljesen egyértelmű a progra mok sikere: a Shakespeare rács mögött programot elindító Curt Tof teland szerint a kentuckyi, michigani és illinoisi börtönökben 1995 óta zajló program résztvevőinél 6,25%-ra redukálódott a bűnismét lési arány – ami töredéke az USA átlagos bűnismétlési rátájának.

A Shakespeare rács mögött című díjnyertes dokumentumfilm Curt munkáját mutatja be egy börtönben, és érzékletesen ábrázolja, mi lyen erőteljes hatásuk lehet a fegyházakban zajló művészeti projek teknek. A több szempontból megindító filmben a fogvatartottakat nem az elkövetett bűntetteik determinálják, hanem új fényben - az újszerű kreatív lehetőségeket megragadó színészekként - jelennek meg a filmvásznon. Amint azt korábban leírtuk, a minél alacsonyabb visszaesési arány elérése szerfelett kívánatos cél. Természetesen, a társadalomnak is nagy haszna lesz abból, ha az egykori fogvatartott teljesen jó útra tér, és nem lesz belőle visszaeső bűnelkövető.

A bűnözői magatartás visszaszorítása

Egyes politikusok szerint a szigorúbb büntetéskiszabás jó mód szere a bűnmegelőzésnek. Megszorítóbb szankcionálási politikával szerintük csökkenthető a bűnelkövetés, hiszen elriasztja a potenci ális delikvenseket. Ez alapvetően logikus gondolat lenne, csakhogy a büntetés önmagában egyszerűen nem így hat az emberek visel kedésére, ugyanis sok más tényezőt is figyelembe kell venni. Ha szigorúbb büntetést akarunk kiszabni a bűncselekményekre, fontos figyelembe venni bizonyos empirikus ismereteket – erre márpedig ritkán gondolnak a büntetésszigorítást hangoztatók. Az emberi visel kedés alapos ismeretére van szükség ahhoz, hogy jobb betekintést nyerjünk a büntetés emberekre gyakorolt tényleges hatásmechaniz musába. A lényeg az, hogy a bűnözői magatartást annyira taszítóvá

tegyék, hogy ne érje meg bűnözni – a várható büntetés kellemet lenségéhez képest. A megelőző büntetés hatékonyságához azon ban a maximális büntetés ismerete szükséges, amivel (a legtöbb állampolgárhoz hasonlóan) a bűnözők általában nem rendelkeznek – így a potenciális elkövetők nem fogják latolgatni a bűncselekmény elkövetésének következményeit.

A másik ok, amiért a szigorúbb büntetés nem hatékony módja a bűnözés elleni küzdelemnek, az az elkövetőkre gyakorolt hatása. Egy hosszabb idejű büntetésletöltés után az egyénnek nehezebb lesz újra visszatagozódnia a társadalomba, és gyökeresen átalakíta ni az életét. Hovatovább a börtönben gyakran igen erős impulzusok érik a bentlevőket a bűnözői magatartást illetően (eltanulják azt a rabtársaktól) – ezt hívjuk kriminogén hatásnak. Ezért van az, hogy a büntetésletöltés végeztével csak ritkán kerülnek ki az egyének jobb emberként a börtönből.

Számos politikus (és sokan mások is) azért hangoztatja a szi gorúbb szankciók elvét, mert a koncepció vonzóan egyszerű, és nagyon logikusan hangzik. Nem szükséges belemenni a bűnözők indítékaiba. Számos tanulmány azonban arra a következtetésre jut, hogy a szigorúbb büntetések nem feltétlenül hatékonyak. Már csak pénzügyi szempontból sem túl megfontolt ötlet a büntetésszigorí tást forszírozni, hiszen a szigorított büntetések költésgigényesebbek is (alapul véve az egy fogvatartottra jutó éves költséget), továbbá egy volt elkövető valószínűleg később is folytatja majd bűnözői pá lyafutását szabadulása után is, a már említett okoknál fogva.

A Brewster-jelentés

A művészet börtönprojektekben való fontosságának leírása nem azonos a fogvatartottak és művészeti facilitátorok anekdotái val és humoros idézeteivel - az azonban igaz, hogy néhány kisebb projekten és esettanulmányon kívül nincs sok egzakt bizonyítékon alapuló kutatás. Más szóval: több a történet, mint az objektív, szám szerű adat. Az egyik kivétel a régóta folyó California Arts-in-Correcti ons program (AIC). Az AIC-projekten belül számos tanulmány létezik, amelyek a művészeti programok előnyeiről számolnak be, ráadásul egy kivételével mindegyiket Dr. Larry Brewster, a San Francisco-i Egyetem emeritus professzora készítette, aki közel 40 éve foglalko zik börtönművészettel.

1983-ban Brewster olyan adatokat gyűjtött össze, amelyek birtokában végül egzaktabb elemzést tudott végezni a befekte tés-megtérülés arányairól. Ez a tanulmány, amelyet azóta Brews ter-jelentésként emlegetnek, hosszan listázza a börtönművészeti programokhoz köthető hasznosulási tényezőket. A pénzügyi meg térülés mellett a legfontosabb hasznosulási mutatók a következők lehetnek:

• csökken a feszültség a fogvatartottak között, valamint a fogva tartottak és a személyzet között

• költségmegtakarítás az intézmények számára

• az intézmény kulturális életének gazdagítása a műhelytevé kenységekkel

• pozitív lehetőségek az intézmény és a közelben élő civil kö zösségek közötti interakcióra.

A Ronald Reagan idején a bűnözés elleni kemény fellépést sür gető amerikai politikusok körében mindez érthetően nem válthatott ki túl nagy tetszést. Olyannyira, hogy a kutatás pozitív eredményei ellenére számos börtönművészeti projektet beszüntettek a későbbi években, és az adófizetők pénzét inkább újabb fegyházak építésére költötték.

2014-ben Brewster új jelentést tett közzé California Prison Arts: A Quantitative Evaluation címmel (Börtönművészet Kaliforniában: kvantitatív értékelés). A tanulmány pozitív kapcsolódási pontokat ta lált a művészeti programokban való részvétel és az olyan készségek fejlesztése között, mint az időgazdálkodás, a társas kompetenciák, a teljesítménymotiváció, az intellektuális rugalmasság, az érzelmi kontroll, az aktív kezdeményezés és az önbizalom. Mindezek mellett a fegyelmezési problémák is csökkentek, és a művészeti projektek ben részt vevők 61 százalékánál javuló magatartás volt kimutatható. A Brewster tanulmányában foglaltak alátámasztják más börtönmű vészeti értékelések eredményeit Amerikában és szerte a világban.

Összegzés

Szúrópróbaszerűen végzett, kontrollált vagy független lektorá lású vizsgálatra ritkán van lehetőség a börtönökben, az azonban jól látható, hogy a börtönművészeti projektek hasznosulásáról végzett kutatások mind azonos irányba mutatnak, azaz a börtönpopulációt pozitívan befolyásoló, erőteljes beavatkozásokról van szó. A börtö nökben zajló művészeti projektekkel sok pénzt takarítható meg a központi költségvetés - végsősoron az adófizetők - számára. A részt vevő fogvatartottak számára pedig hathatós segédeszköz lehet a társadalomba való sikeres újbóli beilleszkedéshez.

Irodalom:

Brewster, L. (1983). An evaluation of the arts-in-corrections pro gram of the California department of corrections. Santa Cruz, CA: William James Association.

Brewster, L. (2010). A qualitative study of the California arts-in-cor rections program. Santa Cruz, CA: William James Association.

Brewster, L. (2010). The California arts-in-corrections music pro gram: A qualitative study. International Journal of Community

146 Music, 3(1), 33-46. Brewster, L. (2012). A qualitative study of the California arts-in-cor rections program. Santa Cruz, CA: William James Association.

Brewster, L. (2014). The impact of prison arts programs on in mate attitudes and behavior: A quantitative evaluation. Justice Policy Journal, 11 (4).

Department of Justice Florida. (2012). Rising Prison Costs: Re stricting Budgets and Crime Prevention Options.

Johnson, H., Keen, S. & Pritchard, D. (2011). Unlocking Value: The economic benefit of the arts in criminal justice. New Philanthropy Capital.

The Lloyds TSB Foundation for Northern Ireland. (2012). Creating Change: Measuring Impact Report. The Lloyds TSB Foundation for Northern Ireland. https://socialvalueuk.org/wp-content/up loads/2016/07/CC-report-spreads-web.pdf.

ÖNÉLETRAJZAI

Stefan Florek

Stefan Florek filozófiából és pszichológiából szerzett PhD fokozatot. A krakkói Jagelló Egyetem adjunktusa (Alkalmazott Pszichológiai Intézet, Menedzsment és Társadalmi Kommunikáció Kar). Jelenlegi tudományos érdeklődési köre a morál kognitív evolúciós megkö zelítése, a bűnözés, az elkövetők rehabilitációja, az agresszió és az axiológiai tapasztalat. Mintegy 50 tudományos publikáció szerzője és társszerzője: könyv Florek , S. (2007). Wartościujący umysł [The Evaluative Mind], Florek , S., Gulla , B., Piotrowski, P. (2019). Radyka lizacja . Konteksty psychologiczne [Radikalizáció: Pszichológiai ösz szefüggések]. Florek , S., Siemiginowska , P. (2020). Agresja w pracy [Munkahelyi agresszió]), könyvfejezetek és folyóiratcikkek.

Anita Jandrić Nišević

Anita Jandrić Nišević , PhD a Zágrábi Egyetem Pedagógiai és Re habilitációs Tudományok Kara Kriminológiai Tanszékének docense. Tudományos, oktatói és szakmai tevékenysége az elkövetői reha bilitáció, a kriminológia és a börtön utógondozás területére irányul. Együttműködik a börtön- és pártfogói rendszerrel, valamint civil szervezetekkel a felnőtt bűnelkövetők számára speciális kezelési programok kidolgozásában és végrehajtásában.

Kiss Virág

Kiss Virág művészetpedagógus, művészetterapeuta, az egri Esz terházy Károly Tanárképző Fősikolán végzett (BA), majd a Magyar Iparművészeti Egyetem tanárképzésén (MA), művészetterapeu taként a Pécsi Tudományegyetemen. Sok éven át korai iskolaelha gyókkal, később fogyatékos emberekkel dolgozott. PhD fokozatot szerzett az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában, kutatási területe a vizuális művészeti oktatás és a művészetterápia. Az el múlt években több egyetemen is dolgozott, többek közt oktató ja volt az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti és Művészetelméleti Tanszékének, művészetalapú módszereket oktat az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán és komplex művészeti terapauta képzést vezet a Wesley János Lelkészképző Főiskolán.

Vida Meić

Vida Meić 1991-ben született Horvátországban. 2017-ben sum ma cum laude diplomát szerzett grafika szakon a Zágrábi Egye tem Képzőművészeti Akadémia Oktatási Tanszékén. Művészeti munkásságáért hét díjat nyert. Munkássága mintegy 30 csoportos kiállításon és négy egyéni kiállításon szerepelt. Melinda Šefčić-el együtt számos kórház és börtön esztétizálását célzó projektet tervez és valósít meg, koordinátorként, de aktív résztvevőként is, börtönök és kórházak falainak festésében. Asszisztensként dolgozik a zágrábi Képzőművészeti Akadémián.

Peter van Olmen

Peter van Olmen pedagógiai újító, aki 25 éves rendszeres oktatá si pályafutása után 2004-ben kezdett dolgozni a lelystadi ifjúsá gi börtönben. Az ebben a fiatalok börtönében eltöltött évek során megszerzett szaktudásából rájött, hogy nem - A formális és informá lis oktatás fontos azon készségek fejlesztésében, amelyekre a fog vatartottaknak szükségük van ahhoz, hogy kapcsolatban marad janak a társadalommal. Meggyőződése, hogy a művészet hatékony eszköze ennek az oktatási formának a támogatásának.

Przemysław Piotrowski

Dr hab. Przemysław Piotrowski a Krakkói Jagelló Egyetem Alkalma zott Pszichológiai Intézetének vezetője. Közel 100 publikáció szer zője és társszerzője, köztük hét könyv és cikk neves tudományos folyóiratokban. Szakterülete a szociálpszichológia, különös tekintet tel a deviáns viselkedésre, az agresszióra és a bűnözésre. Tagja a Nemzetközi Kriminológiai Társaságnak és az Európai Kriminológiai Társaságnak.

Ed Santman

Ed Santman (Rotterdam, 1955.02.23.) képzőművészetet tanult a rot terdami Willem de Kooning Akadémián. Akkor kapcsolódott be a hátrányos helyzetű csoportokkal való munkába, amikor elkezdett művészeti órákat tanítani a börtönökben, ahol színházi és zenei pro jekteken is dolgozott. 2010-től 2015-ig az összes holland börtönben ő koordinálta a művészeti oktatást. Több európai projektben is részt vett a börtönök oktatásával kapcsolatban. Jelenleg eszközöket fej leszt a társadalom peremén lévő emberek számára, például hajlék talanok, kábítószer-fogyasztók, menekültek, veszélyeztetett fiatalok számára. Számos projektjében a művészetet a puha készségek fej lesztésének eszközeként használják.

Melinda Šefčić

Melinda Šefčić 2012-ben festészetből BA fokozatot szerzett a zágrá bi Képzőművészeti Akadémián Prof. Novak Zoltán osztályában. 2018 májusában PhD fokozatot szerzett festészetből művészet és tudo mány témakörben Kórházi helyiségek re-humanizálása és újraeszté tizálása – egy példa a művészi beavatkozásra egy kórházi osztályon címmel, Prof. Svjetlan Junaković és Prof. Vera Turković, PhD mento rálásával. Számos egyéni és csoportos kiállításon mutatta be mun káit Horvátországban és szerte a világon. Több mint 20 művészeti projekt, több mint 50 falfestmény szerzője, számos kongresszuson és konferencián vett részt. Tagja a Horvát Képzőművészeti Szövet ségnek (HDLU) és a Horvát Szabadúszó Művészek Társaságának (HZSU).

RECENZIÓ

Tomislav Buntak

A Szabadság művészete (Arts of Freedom) – A művészet szüksé gessége a börtönben című kézikönyv a börtönrendszerekben szerzett tapasztalatokon és nemzetközi példákon keresztül olyan új jó gya korlatokat mutat be világos, áttekinthető és érdekes módon, ame lyeket már bevezettek vagy bevezetnek, és amelyek inspirációként szolgálhatnak büntetés-végrehajtási tisztviselőknek, kezelési vezetőknek, politikai döntéshozóknak, de a nagyközönségnek is, aki érdeklődik a büntetés-végrehajtási és a büntetés-végrehajtási in tézetek és a büntetés-végrehajtási intézetek problémái iránt a nyitott társadalmi környezetbe való lehetséges visszatérés érdekében.

A kézikönyv hangsúlyozza a munkatársak aktívabb rész vételének és ösztönzésének fontosságát a különböző művésze ti gyakorlatok, projektek és kezdeményezések példáin keresz tül, valamint a kreativitás bátorítását művészeti műhelyeken és a művészetterápia különféle formáin keresztül a javítóintézetekben, hogy oldjuk a javítóintézetekben a környezet okozta feszültséget, és kellemesebbé tegyük, ami megkérdőjelezhetetlenül segíti a reha bilitációt.

Ez magában foglalja olyan művészek részvételét, akik keresztül mentek az ilyen speciális körülmények között történő munkára való felkészítésen, és más olyan szakemberek részvétele, akik képzettek különböző művészetterápiás formák művészekkel együttműködés ben történő megvalósítására, azzal a céllal, hogy a bemutatott programok folyamatosan bekerülhessenek a börtönrendszerekbe. Ugyanakkor egyértelmű irányvonalakat adnak egy rugalmasabb, kreatívabb rendszer kialakításához, amelyek hozzájárulnak a tár sadalom peremén lévő intézmények, de a társadalom egészének pozitív változásaihoz is.

Az Új ötletek és gyakorlatok gyűjteménye a büntetés-végrehajtá si alkalmazottak, a politikai döntéshozók és a nyilvánosság számára tudás és a tapasztalat, elmélet és gyakorlat rendkívüli gyűjteménye, és valódi alapot képez a börtönrendszerekkel kapcsolatos új projek tek megértéséhez, fejlesztéséhez és megvalósításához Európában, és remélem, hogy az egész világon.

RECENZIÓ

Dalibor Doležal

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a művészet és a börtön kombinációjában nincs közös. A művészet, mint speciális emberi tevékenység jelentése egy összetett kommunikációs folyamatban jön létre, nagyrészt az új tudásra való nyitottságot, a gondolatok és vélemények szabadságát reprezentálja. A börtönök ezzel szemben a teljes ellentétet képviselik, olyan épületeket, ahol az emberek ál talában be vannak zárva, meghatározott menetrend szerint élnek, a bezártság és az önkifejezéshez való jog szimbóluma.

Az Arts of Freedom című könyv nemcsak azt bizonyítja, hogy a művészet és a börtön kapcsolata nagyon is lehetséges, hanem azt is, hogy sok éve létezik, különböző formában és céllal. Ez a könyv egyfajta gyűjteménye jó gyakorlatoknak, és olyan reflexióknak, amik a művészetnek a börtönintézetekben elfoglalt és elfoglalható he lyét, egyszerű, de tudományosan és gyakorlati szempontból is me galapozott módon mutatják be, e két látszólag összeegyeztethete tlen világ kombinációját.

A könyv világosan megmutatja, hogy a börtönbeli művészi kifejezés típusától tól függetlenül milyen sokrétű jelentést és hatást fejt ki mind a fogvatartottakra, mind az alkalmazottakra, mind a lá togatókra, és eközben jól látható az is, hogy a művészet nagyon fontos rehabilitációs szerepet is betölthet a büntetés-végrehajtási intézményekben, azaz hogy a művészet ereje nélkülözhetetlen le het a társadalommal való újrakapcsolódáshoz szükséges készségek elsajátításában a börtönök falain belül.

Bár elsőre úgy tűnik, hogy ez egy leírás a művészet börtönön belüli szerepéről és a különböző művészi kifejezések beépítésének módjáról a foglyokkal való napi munka során, ennek a könyvnek is megvan a maga tudományos értéke. Ugyanis minden fejezetben vannak elemei a tudományos munkának, amelyek a művészet és a börtön kombinációjának egy újabb dimenziót adnak, és amely ötl etként szolgálhat a jövőbeli tudományos és kutatási munkákhoz a művészet hatásáról a börtönrendszereken belül.

A könyv felépítése nagyon tömör, amihez hozzájárulnak a logi kusan elrendezett fejezetek, amelyek a könyvet egy jól lekerekített egésszé teszik. A könyvben található fejezetek írásban és szakirodal mi hivatkozásban egységesek, a megfogalmazott téziseket konkrét példákkal támasztják alá.

Összefoglalva: értékes alkotásról van szó, amelynek megvan a maga művészi, rehabilitációs, gyakorlati és pedagógiai értéke. A könyv írásmódja és a kiválasztott témák miatt ez a könyv alapja le het néhány jövőbeni hasonló projektnek, de oktatási anyagként is szolgálhat minden az elítéltek rehabilitációs folyamatában érdekelt személy számára.

IMPRESSZUM

Kiadó: Horvát Képzőművészek Szövetsége (HDLU), Trg žrtava fašiz ma 16, 10 000 Zagreb, hdlu@hdlu.hr, www.hdlu.hr

A kiadó részéről: Tomislav Buntak elnök

Vezető: Ivana Andabaka

Projekt szerző: Melinda Šefčić, PhD

Projekt koordinátorok: Nika Šimičić

Bevezetés: Anita Jandrić Nišević, PhD; Melinda Šefčić, PhD

Szövegek szerzői: Stefan Florek, PhD; Anita Jandrić Nišević, PhD; Kiss Virág, PhD; Vida Meić; Peter van Olmen; Przemysław Piotrowski, PhD; Ed Santman; Melinda Šefčić, PhD

Szerkesztők: Anita Jandrić Nišević, PhD; Melinda Šefčić, PhD

Szöveg szerkesztő: Kiss Virág, PhD

Munkatárs: Anita Jandrić Nišević, PhD; Ankie Til Bírálók: Tomislav Buntak, professzor; Dalibor Doležal, docens PhD

Vizuális arculat és dizájn: Duje Medić

Fordítás és korrektúra: Michał Gostyński, Ivana Pogačić, Maarten Rombouts, Orsolya Žagar Szentesi, Zana Šaškin ISBN: 978-953-8098-56-7.

CIP: a rekord elérhető a zágrábi Nemzeti és Egyetemi Könyvtár számítógépes katalógusában 001142424.

Köszönet: Toine Bakermans, István Bodóczky (elhunyt 2020-ban), Legs Boelen, Diana Bronstijn (művészetterapeuta a fiatalkorúak börtönében Lelystad-ban), Tom Magill, Agnes Ramnant (Art Without Bars), Simon Hilda, Jo Tabb (Koestler Trust)

NYILATKOZAT:

A kiadvány megjelenését az Európai Bizottság pénzügyileg támogatta. A kiadvány tartalma nem tükrözi az Európai Unió hivata los véleményét. A kiadványban kifejtett információkért és nézetekért teljes mértékben a szerzőket terheli a felelősség.

Projekt száma: 2020-1-HR01-KA204-077863

This work is licensed under the Creative Commons Attribution-Non Commercial 4.0 International License.

Zagreb, 2022

Szervező: Résztvevők:

Társult partnerek:

Finanszírozás: