Adventi mesék

Tina Markus

Adventi Mesék

Ez egy mintapéldány.

2013. Minden jog fenntartva.

Bővebb információ, teljes könyv: http://talentummobile.hu/

17. Ki kopog?

Pöcök pocok egy téli estén éppen kéregsütit rágcsált, amikor kopogást hallott.

Pöcök odaugrott az ajtóhoz, kinyitotta, és kinézett. De odakint – nem volt SENKI! Pöcök visszaballagott az asztalhoz, kitátotta a száját, hogy jót harapjon a kéregsütiből, amikor... valaki megint KOPOGOTT! Pöcök odaugrott az ablakhoz, kitárta mindkét szárnyát, kinézett... de odakint most se látott SENKIT! Pöcök megborzongott, mert jó hűvös levegő jött be az ablakon. Gyorsan becsukta hát, és iszkolt vissza a félbehagyott kéregsütijéhez. Nagyra tátotta a száját, már majdnem beleharapott a finom sütibe, amikor... valaki ismét KOPOGOTT! Pöcök felpattant, nézett jobbra, nézett balra, de már semmit nem talált, amin kopoghatna bárki is, kinyitotta hát a kétajtós nagyszekrényt, hátha onnan jön a hang.

A szerkényben gondosan lógtak kis kabátkái, nyári nadrágjai, de ezeken kívül odabent nem volt SENKI! Mit is tehetett volna Pöcök? Tanácstalanul megvakarta a feje búbját, és becsukta a szerkényajtót. Lassan, óvatosan sétált az asztal felé. Néha meg- megállt, hátha megint hallja a kopogást. Végül leült, kezébe vette a kéregsütit, kitátotta a száját, amikor... megint KOPOGOTT valaki!

Pöcök pocok mérgesen pattant fel, és kétségbeesésében benézett az asztal alá.

Jól is tette, hogy odapillantott!

Az asztal alatt ugyanis egy kis földkupac növekedett, és a földkupacból kidugta orrát Vakond Viki.

- Szia Pöcök! Nem válaszoltál a kopogásra, hát gondoltam, nem haragszol, ha mégis bejövök!

- Szia Viki! Dehogy haragszom, gyere, éppen most lett kész a kéregsüti, egyél velem!

- Köszönöm szépen! Tudod, olyan régen láttalak ebben a nagy téli hidegben, hát sütöttem neked egy kis gyökérpudingot, azt is elhoztam.

Pöcök mindennél jobban szerette a gyökérpudingot. Annál jobban már csak a jó társaságot szerette a hideg téli estéken. Együtt csemegéztek hát, és jókat nevettek azon, hogy Pöcök hogyan kereste a váratlan látogatót, aki udvariasan kopogtatott.

Ez egy mintapéldány.

2013. Minden jog fenntartva.

Bővebb információ, teljes könyv: http://talentummobile.hu/

18. Világosságot Hideg téli éjjel volt, és Füstös az erdei egér bizony felébredt a vackán. De bármerre is fordult, csak a sötétség és a csönd vette körül. Megpróbált visszaaludni, de akkor különös hangok ütötték meg a fülét, amik a macskabagoly huhogására emlékeztették. Macska és bagoly egyben? Ez már sok volt a szürke csöppségnek, elindult egy kis járaton, hogy biztonságosabb rejtekhelyet találjon.

Mikor szabad levegőt érzett, észrevette, hogy egy barlangban kötött ki. A barlangban pedig nem más horkolt, mint Guszti, a falánk medve. Füstös megpróbált elvackolódni barna bundájában, de vesztére Guszti felriadt: - Hát te meg mit keresel itt?

- Ne haragudj, hogy felébresztettelek. Nagyon féltem a sötétben. Itt maradhatok nálad?

- Még mit nem! Fáradt vagyok, és aludni akarok. Eridj innét, és hagyj végre békén!

- De olyan sok a rémisztő hang!

- Rémek nincsenek, csak picsogó egerek! Tágulj innen, utoljára mondom!

Mi mást tehetett volna Füstös? Gyorsan kiiszkolt egy résen. Szerencsére odakint már puha hó borította a felszínt, és talált benne egy járatot is, azt követte, egészen egy fáig. A fa közepén odút vett észre, és eszébe jutott barátja, Szeles, a mókus. Füstös tehát fölmászott az odúba, és odabújt Szeleshez.

- Szia Füstös! Hát te?

- Féltem a sötét vackomban. Itt maradhatok nálad?

- Bizony riasztó tud lenni a sötétség. Az ember mindenféle hangokat hall, meg ijesztő árnyakat lát. Én olyankor elvarázsolom őket.

- Hogyan?

Szeles megsuhintotta farkincáját, és azt mondta: - Hókusz-pókusz, minden szörny rettegjen, mert itt a csodálatos védő hálóm!

Azzal Füstösre és magára terítette puha és sűrű mókusfarkát. Füstös megkönnyebbülten kacagott fel, és odabújt barátjához. Aznap mélyen aludt, mert tudta, a szörnyek itt nem bánthatják.

Ez egy mintapéldány.

2013. Minden jog fenntartva.

Bővebb információ, teljes könyv: http://talentummobile.hu/

20. Lesiklás Füstös, az erdei egér szeretett volna a leggyorsabb lenni. Gyors volt ő, fürgén futott, de a lábai olyan aprócskák voltak, hogy néha még Pöcök Pocok is megelőzte, pedig ő sokkal súlyosabb volt nála. A hóban pedig végképp nehéz volt Füstös dolga.

Amikor néha kidugta az orrát vackából, igyekezett a hó alatt közlekedni, kicsi járatokat fúrni. De néha ki kellett menni a felszínre, és a süppedős, friss havon sehogy se tudott előre jutni.

Vakond Viki nem szeretett egyedül játszani. Azt szerette, ha van valaki, aki meghallgatja, akivel együtt mehetnek felfedezőútra, vagy legalább jót veszekedhetnek. Amikor meglátta Füstöst a havas domb tetején üldögélni, azonnal odaszaladt hozzá.

- Szia Füstös! Képzeld, találtam a szekrényemben egy pár sílécet! Már ki is próbáltam, nézd, így kell vele siklani! – És nekirugaszkodott, villámgyorsan lesiklott, míg a kis egér tátott szájjal bámulta a domb tetejéről. Csak visszamászni nem szeretett Viki.

- Szerinted… ez nekem is menne? – kérdezte félénken Füstös.

- Már hogyne menne! Nézd, így kell, hajlítod a térded, guggolsz, előre hajolsz!

Csak az a baj, hogy csak egy pár lécem van. Kölcsönadjam?

- Nem, talán még összetörne! – tiltakozott Füstös. Viki elgondolkodva nézte barátnőjét. Aztán elmosolyodott, és átkarolta Füstös vállát.

- Nem kell egyedül síelned! Állj ide, mögém! Látod, pont elférünk ketten is a léceken! Most kapaszkodj meg a derekamba. Figyelj, mindjárt indulunk! Három… kettő… egy… kilövéééés! És együtt siklottak le a domboldalon. Füstös szinte beleszédült, olyan gyorsak voltak, Viki pedig örült, hogy végre nincs egyedül.

Azóta minden évben izgatottan várja az első havazást a kis erdei egér és a fekete vakond lány.

Ez egy mintapéldány.

2013. Minden jog fenntartva.

Bővebb információ, teljes könyv: http://talentummobile.hu/