Utcaszínházi Alkotóközösség
“Színházat mindenkinek!”
Utcaszínházi Alkotóközösség
TARTALOM
1.
Bemutatkozik az Utcaszínházi Alkotóközösség
2.
Áramlat a színházban – workshoppok, technikák tanulmányozása
3.
Előadások
Sehonnai Sehonnai Király – Mese
Johnny utolsó megbízatása
Fogócska
Karnevál
4.
Börtön
5. 6.
Játszó telep - Van ahonnan még az eget sem látni
7.
Áramlat a színházban – a kutatás
8.
2011-es Naptár
Kapcsolat
Peremvidék – Az ember annyi amennyit befogadhat
1. Bemutatkozik az Utcaszínházi Alkotóközösség
Az Utcaszínházi Alkotóközösség színházi, táncos és cirkuszi alkotók összefogása, annak keressük régi és új módjait, miként lehet megszólítani azokat, akik gazdasági, szociális vagy földrajzi okok miatt nem részesülhetnek az élő előadóművészetek elevenítő hatásából. Az elnevezésben megjelenő utca szó, arra is utal, hogy küldetésünk speciális voltából fakadóan kénytelenek vagyunk megélhetésünket az államilag garantált színházi struktúrákon kívül, megszerezni. Az Utca-szak igazi utazó társulat, érkezésünket követő 30. percen belül, bárhol, gyakorlatilag egyetlen elektromos kábel nélkül képesek vagyunk színházat teremteni. Különlegesen erős esztétikát hozunk létre csupán néhány tárgy segítségével, előadásaink tereit jól tréningezett agyak és testek alakítják. Az elmúlt három évben kidolgoztuk saját kortárs személyes és fizikai Commedia dell’Arténkat. A ma emberének meséljük a ma történeteit. Tekintélyes, a régióban egyedülálló gyűjteményünk 35 Perocco és 7 Sartori (köcsön) maszkból áll. Az archetípikus maszkokat a közvetlen kommunikáció eszközeiként is használjuk: egy különleges színházi eseményt dolgoztunk ki, amelyben felajánljuk maszkjainkat a közösségnek, ahol éppen járunk, hogy meséljenek, játszanak el történeteket. Az emberek szinte mind elfogadják játékkezdeményezésünket és fél óra múltán a legkisebb húzódozás nélkül játsszák el életük abszurd és igaz meséit a maszkok mögé bújva. A mód,ahogy velük dolgozunk hasonló ahhoz, ahogy mi az alkotóközösségben egymás között működünk: „nyitott nem lineáris dinamikus rendszerré” alakulva, megpróbálunk minden résztvevőt egyformán integrálni, minden gondolatnak és ötletnek egyforma figyelmet adni. Ez a nem hierarchikus kiindulás rendkívül célravezető, a nagyobb energia és kreativitás irányába. Munkánkat 2010-ben az évad legjobb Utcaszínházi előadásának járó díjjal ismerték el a Vidor Fesztiválon.
Utcaszínházi Alkotóközösség
2. Áramlat a színházban – workshoppok, technikák tanulmányozása
Először Stefano Rotától és Andrea Collavinótól próbáltuk ellesni a Commedia dell Arte technikáját, majd a csodálatos Eleonora Fuser és a nemzetközileg is elismert Perocco mester következett. Ezután 2010 tavaszán egyre inkább elszakadtunk a klasszikus forma-morzsáktól, amelyeket olasz mestereinktől felkapkodtunk, és figyelmünket első sorban a testre irányítottuk. Rendszeres (heti 3-4 alkalom) testtudati munkára épülő, de a maszkra specializálódó műhelygyakorlatainkon, amelyeket Lipka Péter vezet, saját kulturális hátterünkkel kezdtünk el improvizálni, magunkra öltöttük a maszkokat, mind technikai mind emberi értelemben. Megpróbálunk szabadon kutatni és kíváncsian fogadni egymás teremtményeit, amelyekké a maszkok alatt változunk. Egy személyes világ tárult fel, amelyben a figurák vallomásos háttere egészen új utat nyitott. Egy nyelv született, amely olyan végleteket egyesít mint a dráma terápia belső realizmusa és a szabadtéri színház intenzitása - többé nem egy előadást próbálunk, hiszen mi magunk vagyunk az előadás. A workshoppokban rejlő lehetőség jócskán kitágította a horizontot számunkra – gyakorlatilag hetek alatt két új előadás született a műhelyek figuráiból és etűdjeinkből. A közönséggel találkozva alapvető felfedezésünk az improvizáció hatásával volt kapcsolatos. Az élő improvizáció szintetizál, egyenrangúan magába olvaszt minden elemet, gondolatot. A megjelenő élet, az áramlat a pillanatban átüti a jelen-idő előtt tornyosuló falat. A legegyszerűbb emberek az életre magára reagálnak közvetlen módon és kapcsolódnak csodálatos mélyrétegekhez. A színház így, mint a kapcsolatteremtés, a kommunikáció és az empátia gyors, magától értetődő eszköze jelenik meg, és jóval túlmutat a művelődés szó által megragadott feladaton. A színház aktív közösségformáló hatása a részvétel és a beavatás szintjei felidézik az élő előadóművészetek eredendő funkcióját. Az elmúlt időszakban tartott tréning programunkkeretében három mesterkurzust (Andreas Schantz, Andrea Collavino, Méhes Csaba) is hirdettünk az utcai improvizáció technikáinak elsajátítására és további hármat (Lipka Péter, Oleg Zsukovszkíj, Simon Balázs) tervezünk a tavasszal. A workshoppokat a sokszínűség, a kölcsönös egymásra hatás jellemzi, az utca-szak társulatához ilyenkor táncosok, színészek és cirkuszi előadók is csatlakoznak.
Utcaszínházi Alkotóközösség
3. Előadások
Sehonnai Király – Mese
Rendkívül közvetlen hangvételű előadás a Sehonnai Király, mely a társulat figura és történet improvizációiból született. Szereplők és gyerekek állandó interakcióban, szinte közös térben, együtt élik át a történteket. Ennek megfelelően a szövegeket a bemutató után fél évvel is rögtönzik színészek, akik a mesélő vezetésével, a maszkokat váltva elevenítik meg Márton a leendő király nagy utazásának közel húsz szereplőjét, fontos eseményeit, találkozásait.
A színpadon látványos, akrobatikus elemekkel átszőtt, magas színvonalú mozgáskultúrával megformált, dinamikus játék zajlik. Nézőink szorosan követik a történetet, saját fantáziájukban a színészekre vetítve egészítik ki a jelenetek képeit. Mesénk olyan témákat is megélhetővé tesz, mint felelősség vállalás, szerencse és szerencsétlenség, képesség a saját sors megváltoztatására. Előadásunkban tartózkodtunk a sztereotípiáktól, a negatív és pozitív szereplők képe konzekvensen árnyalt és sohasem mentes a szelíd humortól. Gyerekek és felnőttek magukra ismerhetnek Marci herceg és Rozi királylány csalódott, dühös, irígy vagy makacs és önfejű tulajdonságaiban. 5 éves kor alatt csak szülői felügyelet mellett ajánljuk.
Johnny utolsó megbízatása
Az előadás, bár történeti elemeit a valóságból veszi (droghasználat, az erőszak hier-archiája, a lelki és fizikai abúzus, korrupció és a gyilkosság), nem a dokumentum dráma igényességével, hanem inkább egy nagyvárosi legendárium szürreális szemléletével közelít a bűn fogalmához. Mikor középiskolások k al találkozunk, gyakran megkérdezzük tőlük, hogy mi tett rájuk utoljára erős hatást, és nem ér váratlan meglepetés, hogy a leggyakoribb hivatkozás horror vagy akció film.
Az előadás pont ezért, a deviancia ismerős, borzongató és csábító világán keresztül érinti a kamaszokat (és felnőtteket egyaránt) foglalkoztató témákat: Mi a halál? Milyen a halál? Mi az élet? Mi az élet értelme? Mi az ember szerepe a földi életben. Hogyan maradhatunk önmagunk egy rosszul felépített társadalomban? Válhatunk-e egyáltalán önmagunkká, vagy ez a függetlenség csak illúzió az emberi közösség fogságában? Mi az erkölcs, és hozzá képest mi a szituáció igazságának megfelelő („helyes”) viselkedés? Miért cselekszik valaki aljas módon? A darab szerethető karaktereiből, hogyan válik bűnelkövető és az ellenszenvesekből áldozat? A droghasználat a da-rab központi motívuma. A droghasználat következményei azonban nem diabolizáltan, hanem nyersen, mulatságosan és objektíven kerülnek bemutatásra. A társadalom számára kényes témák keltette „provokáció” megértését és feldolgozását az előadást követő beszélgetés és játék, a játékban átélt közös kreatív működés segíti.
Utcaszínházi Alkotóközösség
3. Előadások
Fogócska
A Fogócska nem egy megszokott értelemben vett előadás. Csodálatos lények kergetik egymást a tömegben. A három méteres madarat lehetetlen elkapni, a Gólem átrendezi a várost, a Tatár fékezhetetlen, a Malacok egyenesen égetni valóak! Egy jómadár pedig igyekszik feltűnés nélkül elvegyülni. Rendezvények mesteri animációja – valóságos tömegoszlatás.Tűzzsonglőrök vagy gólyalábasok, zaj, vagy diszkréció – amit a helyzet megkíván!
Karnevál – köztéri előadás W. Shakespeare, Vízkereszt vagy bánom is én című vígjátéka nyomán
Kísérletet teszünk W. Shakespeare Vízkereszt című vígjátékának utcai interpretációjára. A történet főszereplője az élet nagy karneválja maga. Ahol valójában senki sem önmaga, mindenki álöltözetben jár, és rabja valaminek vagy valakinek, ami nem engedi szabadon élni: egy képnek önmagáról, egy hajszolt szerelemnek, egy ügyes szerepnek, saját nagyságának vagy éppen kicsinységének. Ebben az előadásban a maszkjaink nyújtotta lehetőségeket szeretnénk a végletekig feltárni. A maszkok használata beláthatatlan fontosságú segítség a szövegben rejlő nyersebb teatralitás megközelítéséhez. A maszk megoldás lehet ez pedig az ikrek felcserél-hetőségének problémájára, amely a történet hihetőségének záloga.
A darab 17 szerepét (Shakespearehez hasonlóan) szerepkettőzésekkel oldjuk meg, tehát összesen három lány, öt fiú és egy zenész-bohóc hozza mozgásba a karneváli világot. A végeredmény egy 45-50 perces romantikus mese és egy 100 perces a vágyakat a maguk természetében, szelídítetlenül felvonultató felnőtt előadás lesz. Az előadást, sok olyan ember is látni fogja, akinek egész biztosan ez lesz élete első színházi élménye. Ugyanakkor az archetípikus játékbeli elvek és keretek a Vízkeresztnek olyan regisztereit szólaltatják majd meg, hogy az előadás azokat is meg fogja lepni akik már megannyi megfejtését ismerik a szövegnek. Bemutató (ha rendelkezésre állnak majd a próbákhoz szükséges források): 2011 július.
Utcaszínházi Alkotóközösség
4. Börtön
Olyan érzékeny és figyelmes közönséggel sehol nem találkoztunk, mint a BV intézetekben. 2007 óta rendszeres munkánk eredménye ez a Tököli Fiatalkorúak intézetében megvalósuló terv: 2011 szeptemberétől az ELTE PPK Neveléstudományi tanszék Kriminál és Börtönpedagógiai Szakmai Műhelyével együttműködésben 180 órás Közösségi Színházi programra készülünk, amelyben, heti rendszerességű munkában: improvizációs, mozgási és verbalizációs készségfejlesztő gyakorlatok zajlanak majd, és önismereti munka a színház eszközeivel, pszichológus szakemberek támogatásával, a foglalkozásokon közvetlenül felhasználva a tranzakció analízis fogalmi készletét. A munka hosszú távú célja, hogy a fiatal fogvatartottak közösségi-színházi csoportja előadásokat hozzon létre. 2011 tavaszán az UtcaSZAK tehetségkutató és fejlesztő programot kezdeményez. A programban a Tököli Fiatalkorúak Intézete is részt vesz. A börtönben tartott Johnny előadásokkal és az ezekhez szervesen kapcsolódó workshop sorozattal a célunk, hogy a bűnelkövető fiatalkorú, fiatal felnőtt átélje az előadásban bemutatott, a szenvedélyeik által rabságban tartott szereplők sorsait; a bűnelkövetés határát, jelentőségét, következményeit, majd az előadást követő „feldolgozó” foglalkozáson pedig a korábbi néző, most résztvevő az élmény során keletkezett érzéseit integrálja látásmódjába. Ezáltal képes lehet saját valóságáról, hasonló tapasztalatairól ő maga is kognitív, objektív, koherens narratívát alkotni, melynek társadalmi haszna nem megkérdőjelezhető. Ide sorolható még e fenti programnak egy változata, amelyet Agora Családsegítő Alapítvánnyal és a Kuplung befogadó hellyel közösen szervezünk. Az előadáson, a feldolgozó beszélgetésen és a kreatív színházi munkán keresztül, kulturálisan hátrányos helyzetű 10-21 éves fiatalok számára az alapvető életbeli készségek elsajátítását ösztönözzük, és a DICE kutatás tanulsága szerint, várhatjuk a résztvevők eredményesebb működését az iskolában, a párkapcsolatban, állampolgári ügyekben, a közösségi életben.
Utcaszínházi Alkotóközösség
5. Van ahonnan még az eget sem látni – “Játszótelep”
2007 Tatabánya-újvárosi lakótelepen van egy nyolcvan lépcsőházból álló városrész, ahol alig húsz méterre egymástól építettek tíz emeletes, balkon és erkély nélküli épületeket. Aki a földszinten lakik, szinte csak a szemben lévő házat látja az ablakából. Tíz perc leforgása alatt ötven gyerek gyűlt össze körülöttünk. Az ablakokban, mint páholyokban helyezkedtek el a felnőttek, a kamaszok is amúgy nem figyelve figyeltek. A beton ping-pong asztalok és a hengerelt acél űrhajó között, fontosnak és értelmesnek tűnt választott mesterségünk. Akkor és ott döntöttünk úgy, hogy komolyan szeretnénk perifériás színházzal foglalkozni. 2011 Többször is próbáltunk megfelelő hátteret teremteni a Tatabányán megízlelt lehetőségek rendszeres folytatásához most az OSI támogatásával végre megvalósulhat “Játszótelep” programunk, melynek keretében április és szeptember között Magyarország 18 lakótelepén (Budapest – Havanna, Békásmegyer, Káposztásmegyer, Fehérvári úti, Kispest, Kőbánya, József Attila, Rákospalota, Csepel; Vidék Miskolc – Avasi, Szeged – Újszeged, Székesfehérvár, Győr, Pécs – Uránváros, Debrecen, Tatabánya – Újváros, Salgótarján) egy-egy teljes napot töltünk majd el. Egy nap három különböző akciót tervezünk. Minden akció célközönsége szerint más és más: reggel 9.30-kor lenne az első és este 7-kor az utolsó. A napot a Sehonnai Király című gyerekeknek szánt előadásunkkal kezdenénk, amelyet rögtön egy maszkos műhely foglalkozás követ. Délutánt a Fogócska című szabad elvegyüléssel folytatnánk a munkát, majd kora este eljátszanánk Johnny utolsó megbízatása című inkább felnőtteknek szóló kanavászunkat. Az előadások szüneteiben, mi és velünk együtt dolgozó szociológus és pszichológus önkéntesek beszélgetést kezdeményezünk nézőinkkel. A programhoz társulhat még a helyi közösségek szervezésében mindenféle más közösségi program is, kiemelve megjelenésünket.
Utcaszínházi Alkotóközösség
6. Az ember annyi amennyit befogadhat – Peremvidék
Az Csereháti Roma Önsegítő Egyesület és Utcaszínházi Alkotóközösség három éve tartó együttműködésének első közös vállalkozása ez a hosszú távú, több fázisból álló, tehetség-kutató védelmező és fejlesztő program, amely kulturálisan hátrányos helyzetű 8-21 éves csereháti fiatalok számára kívánja biztosítani a rendszeres, kreatív színházi munkán keresztül olyan alapvető életbeli készségek elsajátítását, mint a jelen- vagy készenlét, az összpontosítás, a tudatosan tervezett cselekvés, a képzelet és gondolat irányítása, a test és elme együtt munkája, a szorongások, gátlások felismerése, az érzelmek ki- és bekapcsolódása, a páros és közösségi kapcsolatok kezelése, a szabálykövetés és a közösségi kommunikáció. Január és április között felkeresünk 25 Roma-közösséget a Csereháton, minden faluban eltöltünk produkcióinkkal és műhelyünkkel egy-egy napot, és mindenhol megtesszük ugyanazt a felajánlást: ha az érdeklődő fiatal előkészít egy rövid saját produkciót, részt vehet a tavaszi szünetre szervezett intenzív, bentlakásos alkotói műhelyen. A nyár folyamán új Karnevál előadásunkat visszük el ugyanezekbe a közösségekbe. A nyári táborba minden fiatalt meghívunk, a belépő továbbra is egy produkció. A hosszabb két hetes tábor már komoly, ismétlődő elvárásokat állít minden készség terén a résztvevők elé. A színházi munkát kiegészítő mesterségek veszik körül, a maszk, a ruhák, a kellék-tárgyak, a cirkuszi eszközök, a parókák, valamint az irodalmi és tervezői műhelyek egész sora nyújt kreatív feladatot azoknak, aki valamiért a közvetlen színpadi munkában, na és persze az elmaradhatatlan zenekarban sem találják a helyüket. A tábort záró előadásban, mindenki munkája megjelenik. Rövid történeteket játszunk majd el, olyanokat, amelyek a tábor ideje alatt íródnak. Reményünk, hogy az egyre erősödő és változó, szelektálódó és rétegződő közösség, az évek során nem csak egymással és velünk, hanem a színházi munka egyre összetettebb feladataival rendszeresen találkozik majd. Talán nem utópia, hogy a negyedik évben velük közösen egy olyan darabot alkotunk, amelyet a Cserehát és Magyarország sok-sok településére is elvihetünk, és a formáció Edelényi kistérség Roma közösségi-ifjúsági színtársulataként folytathatja tovább a színházi munkát.
Utcaszínházi Alkotóközösség
7. Áramlat a színházban – a kutatás
Az ’Energia és Információ Áramlata a Színházban’ című kutatási programban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Pszichológiai Intézetével közösen tanulmányozzuk a próbateremben és szinkron flow (EEG) laboratóriumban a színházi esemény alkotóelemeit. Azokat az alapkérdésekhez keresünk egyszerű hozzáférést, amelyek rendszeresen felmerülnek a színházi munkafolyamat közben: mint az összpontosítás, a tudatosan tervezett cselekvés, a jelen- vagy készenlét, a test és elme együtt-munkája, a szorongások, gátlások felismerése, az érzelmek ki- és bekapcsolódása, a képzelet és gondolat irányítása, a páros és közösségi kapcsolatok a színpadon, vagy a színész munkája a közönség jelenlétében. A tartósan pozitív érzelmek hatására félelem-mentes állapotba kerülünk, ekkor felsőbb agyterületeink rendkívüli hatékonysággal kezdenek működni, képesekké válunk a körülöttünk zajló eseményeket a maguk teljességében befogadni. Ez a színház évezredes lehetősége. A színház könnyedén képes bevonni a feloldódó nézőt egy interpersonal térbe, de kötelessége ugyanitt szoros felelősséget is vállalni a bevitt impulzusok minőségéért. Az új tudomány – interactive neurosciences (Siegel 2004) – az ezekben az ember-közi mechanizmusokban megjelenő felelősséget teszi végre elkerülhetetlenül tudatossá az számunkra. Kapcsolatainkért saját példánkkal felelünk. A világ, az egymásrautaltság megértése helyett, mégis individualizációra és versengésre ösztönöz, pedig egymástól-egymásról tanulunk.
Utcaszínházi Alkotóközösség
8. 2011-es Naptár
Utca-szak Közhasznú Egyesület 1142 Budapest, Dorozsmai út 13 / b.
E-mail: utcaszak@gmail.com Web: http://specstreet.wordpress.com Facebook: http://www.facebook.com/Utcaszak