Helen Fielding - Bridget Jones naplója by Hódossy Ildikó

B R I D G E T

J O N E S

naplója

Kiadó: Európa Kiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2000

Újévi elhatározások Mit fogok? Heti tizennégynél több alkoholegységet inni. Dohányozni. Pénzt pazarolni: makarónigyúrókra, fagylaltgépekre és egyéb soha nem használt konyhai felszerelésekre, olvashatatlan szerzők polcon jól mutató könyveire; szexis alsóneműre, mert céltalan, lévén, hogy nincs fiúm. Loncsosan leftetni a lakásban, ehelyett azt képzelem, hogy néznek. Többet költeni, mint amennyit keresek. Hagyni, hogy maga alá temessen az elintézetlen akták kupaca. Bukni az alábbiakra: alkoholisták, munkamániások, obligófóbiások, barátnős vagy nős férfiak, nőgyűlölők, megalomániások, soviniszták, érzelmi lejmisták azaz tartós kapcsolatra képtelen pernahajderek, ferdék. Anyun, Una Alconburyn vagy Perpetuán bepipulni. Férfiakon kiakadni; inkább leszek megközelíthetetlen és zárkózott jégkirálynő. Férfiakba belehabarodni: kapcsolatokat.

inkább

létesítsek

kiforrott

jellembecslésen

alapuló

Hát mögött kárpálni, ehelyett a jót látom mindenkiben. Daniel Cleaver-en rögeszmélni, mert siralmas dolog főnökbe beleesni, mint Miss Moneypenny és a hozzá hasonlók. Duzzogni, mert nincs fiúm, ehelyett a női mivoltában, fiú nélkül is teljes ember belső tartására törekszem, mert ez a legjobb módja a fiúfogásnak.

Mit nem fogok? Abbahagyni a dohányzást. Hetente csak tizennégy alkoholegységet inni. Combkerületet 7,5 cm-rel csökkenteni, narancsbőr ellen diétázni. Kiszikkasztani magamból minden salakanyagot. Hajléktalanoknak adni az összes ruhát, amit két vagy több éve nem viselek. Szakmailag feljebb lépni, kilátásokkal kecsegtetőbb új állást találni. Pénzt takarékbetét alakjában félretenni + elkezdeni nyugdíjra takarékoskodni. Magabiztosabb lenni. Határozottabb lenni. Időt jobban kihasználni. Esténkénti elmászkálás helyett otthon maradni, olvasni, klasszikus zenét hallgatni. Keresményem egy részét jótékony célra fordítani. Kedvesebbé válni, többet segíteni másokon. Több hüvelyest enni. 2

Reggel ébredés után azonnal felkelni. Hetente háromszor edzőterembe menni, nem csak szendvicsért. Fényképeket albumba berakni. Kazettákat hangulatilag csoportosítani romantikus/tánc/felajzó/feminista stb. sorozatokba, nem pedig padlón szétszórt kazetták fetrengeni, részeg DJ-stílusban. Felelősségteljes felnőttel működőképes kapcsolatra lépni. Videó programozását megtanulni.

JANUÁR Egy kivételesen rossz kezdet Január 1. vasárnap 58 kg 65 dkg (de karácsony után), alkoholegység 14 (de ez a két nap, mert a buliból négy óra átment szilveszterre) Mai napon elfogyasztott étel: 2 csomag szeletelt ementáli 14 db hideg újkrumpli 2 Bloody Mary (ételnek számít, mert worcester-mártás van benne és paradicsom) 1/3 boci Brie sajttal Korianderlevél 0,5 csomag 12 db vegyes desszert (legjobb egyszerre megszabadulni az összes karácsonyi édességtől, hogy holnaptól új életet lehessen kezdeni) 13 db sajt- és ananásztartalmú ropi Adag Una Alconbury –féle currys pulyka, bab és banán Adag Una Alconbury –féle Málnás Meglepi (babapiskóta, dobozos málna, 4,5 l tejszínhab felhasználásával készült, cukrozott cseresznyével és angyelikával díszítve) Dél. Lakásomon. Brrr. Az utolsó, amire testileg, érzelmileg vagy lelkileg be vagyok rendezkedve, az az, hogy most elhajtsak Grafton Underwoodba újévi currys pulykára Una és Geoffrey Alconburyhez. Una és Geoffrey Alconbury a szüleim legjobb barátai, akik engem, mint Geoffrey bácsi nem szűnik meg emlékeztetni, azóta ismernek, mióta pucéran futkostam a pázsiton. Anyám tavaly augusztusban reggel fél kilenckor telefonált ide a bankszünnapon és megígértette velem, hogy elmegyek. Célját fortélyos kerülő utakon közelítette meg. - Ó, szervusz, drágám! Csak azért telefonálok, hogy mit kérsz karácsonyra! - Karácsonyra? - Nem szeretnél valami meglepetést, drágám? - Nem! – ordítottam – Bocs. Csak az... - Mit szólnál görgőkhöz a is bőröndödhöz? - Nincs is bőröndöm! - Ne vegyek neked egy olyan kis eleve görgős bőröndöt? Tudod, amilyen a légikisasszonyoknak van. 3

- Már van táskám. - Ó, drágám, mégse járkálhatsz azzal a vacak zöld vászonnal! Olyan vagy vele, mint holmi Mary Poppins, akire rájár a rúd. Egy olyan kis kompakt bőrönd, húzófogantyúval. Döbbenetes, mennyi mindent bele lehet pakolni! Sötétkéket akarsz piros alapon vagy pirosat sötétkék alapon? - Anyu! Reggel fél kilenc van! Nyár van! Nagyon meleg van! Nem akarok légikisasszony táskát! - Julie Enderbynek is van. Azt mondja, sose használ mást. - Ki az a Julie Enderby? - De hát ismered Julie-t, drágám! Mavis Enderbynek a lánya. Julie! Az, akinek az a csúcsszuper állása van az Arthur Andersennél... - Anyu... - Mindig azt viszi, ha utazik... - Én nem akarok kerekes kis táskát! - Idefigyelj, ne fogjunk össze Jamie-vel és apuval, hogy legyen végre egy tisztességes nagy új bőröndöd és egy készlet görgőd? Kimerülten eltartottam a kagylót a fülemtől azon tűnődve, mitől lobbant fel a karácsonyi kofferajándékozó buzgalom. Amikor újra belehallgattam a kagylóba, anyu épp azt mondta: -...és az a tényvalóság, hogy flakontartó rekeszük is van, habfürdődnek meg a dolgaidnak. A másik, amire gondoltam egy bevásárlókocsi. - Van még valami, amit te szeretnél karácsonyra? – kérdeztem reménytelenül, belehunyorogva a munkaszüneti vakító napsütésbe. - Nem, nem – felelte vidoran. – Nekem megvan mindenem, ami nekem kell. Hanem, drágám – váltott át hirtelen susogásba -, ugye eljössz az idén Geoffrey és Una újévi currys pulykájára? - Ó, hát tulajdonképpen... – Vakrémület lett úrrá rajtam. Milyen elfoglaltságot kaphatnék légből? -... azt hiszem, lehet, hogy dolgoznom kell újév napján. - Az nem számít. Kijöhetsz munka után. Ó, mondtam már? Jön Malcolm és Elaine Darcy, és hozzák Markot. Emlékszel Markra, drágám? Ő is egy olyan sztárügyvéd. Rengeteg pénze van. Elvált. Csak nyolckor kezdődik. Ó, istenem! Csak ne már még egy különcül öltözködő operabarát, oldalválasztékból burjánzó bozonttal! – Anyu megmondtam, hogy nekem nincs rá szükségem, hogy összehozz... - De menj már, drágám! Una és Geoffrey már akkor tartottak újévi pulyka imbiszt, amikor te még pucéron futkostál a pázsiton! Hát, persze, hogy eljössz! Legalább kipróbálhatod az új bőröndödet! 23:45 Pfű! Az új év első napja a borzalmak napja volt. Még most sem hiszem, hogy már megint egy szimpla ágyban kezdem az új évet a szülői házban. Túlságosan megalázó az én koromban. Vajon megérzik, ha az ablakból kihajolva elszívok egy blázt? Egész nap otthon lapítottam a macskajaj feltisztulásának reményében, majd végül föladtam, és megkésve elindultam a currys pulykára. Mikor megérkeztem Alconburyékhez, és megnyomtam a parlamenti harangjátékot bongató csengőjüket és még mindig a saját különös világomban voltam, émelyegve, zákányos fejjel, savtúltengve. Valamint az úti düh üledékeitől szenvedőn, mert figyelmetlenségből az M6-on mentem az M1 helyett, és félig már leértem Birmighambe, mire találtam egy helyet ahol megfordulhatok. Dühömben padlóig nyomtam a gázpedált, hogy szabad folyást engedjek indulataimnak, ami nagyon veszélyes. Lemondóan vártam, hogy a fukszialila komplés Una Alconbury – akinek alakját érdekesen eltorzította az ajtó katedrál üvege – rám vesse magát. 4

- Bridget! Már azt hittük, hogy elvesztél! Boldog új évet! Már majdnem elkezdtük nélküled! Egyetlen lendülettel sikerült megpuszilnia, levennie a kabátomat, felakasztani a lépcsőkorlát fölé, rúzsát letörölni az arcomról és hihetetlen bűntudatot ébresztenie bennem, miközben a díszítő jellegű párkánynak dőltem támaszért. - Bocs. Eltévedtem. - Eltévedtél? Egek! Hát, mitévők legyünk veled? Gyere be! Bevezetett a tejüveg-ajtón át a nappaliba, és azt ordította: - Hé, mindenki, eltévedt! - Bridget! Boldog új évet! – mondta a sárga rombuszmintás szvetterű Geoffrey Alconbury. Tett egy Bruce Forsythe-ot utánzó mókás lépést, majd úgy ölelt át, hogy az felért egy külsérelemmel. - Háhm! – mondta arcban veresre válva és a korcnál fogva feljebb rántotta a nadrágját. – Melyik leágazásnál jöttél le? - A tizenkilencesnél, de volt egy elterelés... - A tizenkilencesnél! Una, a tizenkilencesnél jött le! Egy teljes órával meghosszabbítottad az utat, mikor még el se kezdted! Gyere, szerzünk neked egy italt! Különben hogy állsz a szerelmi élettel? Ó, istenem! Miért nem fogják fel a házasemberek, hogy ilyesmit már nem ildomos kérdezni? Mi nem rontunk rájuk üvöltve: „Hogy álltok a házassággal? Szexeltek még?” Mindenki tudja, hogy harminc-egynehány évesen nem az a gondtalan vigyekedves-ingyér-van a randevúzás, mint huszonkét évesen és erre inkább az lenne az őszinte válasz, hogy „tegnap este hózentrágerben és tündéri kis moheratlétában állított be nős szeretőm, tudatta, hogy homokos/erotomán/narkomán/obligofóbiás, aztán megruházott egy műbránerrel”, nem pedig az, hogy „Kösz, klasszul”. Mivel nincs a véremben a hazugság, végül annyit makogtam Geoffreynak, hogy jól, mire ő elbődült: - Szóval még mindig nincs krapekod! - Bridget! Hát, mi tévők legyünk veled! – mondta Una. – Ti dolgozó lányok! Hát, én nem tudom! Pedig nem halogathatod ám örökké! Tik-tak-tik-tak! - Igen! Hogy bírja egy korodbéli nő házasság nélkül? – mennydörgött Brian Enderby (Mavis hites ura, a ketteringi Rotary volt elnöke) a sherrys poharával hadonászva. Szerencsére apu megmentett. - Nagyon örülök, hogy látlak, Bridget – fogta meg a karomat. – Anyád az egész northamptonshire-i rendőrséget riasztotta, hogy stílfésűzzék át a megyét széttagolt maradványaid után. Gyere és tüntess jelenléteddel, hogy elkezdhessem jól érezni magamat. Milyen a felkerekezett koffer? - Minden tekintetben óriási. Milyen a fülszőrcsipesz? - Ó, csodálatosan csípős! Ami nyilvánvalóan így jó. Kicsit szemétnek éreztem volna magam, ha elmaradok, de Mark Darcy...Pfuj. Anyám hetek óta mást sem telefonált, mint „Persze, hogy emlékszel Darcyékra, drágám! Átjártak hozzánk, mikor Buckinghamben laktunk, és ti együtt játszottatok Markkal a pancsolóban!” vagy „Ó, mondtam, hogy Malcolm és Elaine elhozzák Markot Una currys pulykájára? Úgy tudom, most jött haza Amerikából! Elvált. A Holland Parkon keres házat. Úgy tűnik szörnyű élete volt a felesége mellett. Japán. Nagyon kegyetlen fajta!” Majd következő alkalommal, minden átmenet nélkül: „Emlékszel Mark Darcyra, drágám? Malcolm és Elaine fiára? Ő is egy olyan sztárügyvéd. Elvált. Elaine azt meséli, hogy folyton dolgozik és borzasztó magányos. Azt hiszem, ő is ott lesz Una újévi currys pulyka imbiszén.” Nem is tudom, miért nem állt oda és mondta a 5

szemembe: „Drágám, izéld meg Mark Darcyt a currys pulyka mellett, jó? Nagyon gazdag!” - Gyere, hadd mutassalak be Marknak! – trillázta Una Alconbury, mielőtt bedobhattam volna egy pohárral. Ha az embert akarata ellenére vezetik fel egy férfinak, az is egy szintje a megaláztatásnak, de hogy a gyomorsavas macskajajban szenvedő embert Una Alconbury vonszolja oda a szó szoros értelmében egy szobára való baráti társaság és az ember szüleinek a szeme láttára, az már egy egészen más szint. A kegyetlen feleségtől elvált, gazdag Mark – különben egész magas – a szobának hátat fordítva tartott szemlét Alconburyék könyvespolcainak tartalma, többnyire a Harmadik Birodalomról szóló bőrkötéses sorozatok felett, amelyeket Geoffrey rendelt a Reader’s Digesttől. Hirtelen az jutott eszembe, hogy elég nevetséges ha valaki, akit Mr. Darcynak hívnak, felvágósan félrevonul egy partin. Olyan, mintha valaki, akit Heathcliffnek hívnak, egész este nem lenne hajlandó elmozdulni a kertből, hogy „Cathy!” ordítással csapkodja a fejét egy fának. - Mark! – mondta Una, mintha ő volna a Jézuska egyik angyalkája. – Hoztam neked kellemes társaságot! Mark megfordult, feltárva, hogy az, ami hátulról ártalmatlan tengerészkék pulóvernek tetszett, valójában ék alakban, rombuszmintás szvetter, a kék és a sárga árnyalatiban, amelyet oly igen kedvelnek nemzetünk idősb sportriporterei. Mint Tom barátom mondogatja, döbbenetes, menyi pénz és idő takarítható meg a találkák világában ha gondosan odafigyelünk a részletekre. Itt egy fehér zokni, ott egy piros nadrágtartó, egy szürke papucscipő, egy szvasztika, gyakran ennyiből is tudható, hogy nem érdemes telefonszámokat írogatni és költséges villásreggelik cechjeit állni, mert úgyse lesz belőle befutó. - Mark, ez itt Bridget, Colin és Pam lánya - mondta Una egész pípesen és pirulón. – Bridget a kiadói szakmában dolgozik, ugye, Bridget? - Valóban ott – mondtam valamilyen okból, mintha a Capital rádióban vennék részt betelefonálós játékban és most mindjárt megkérdezném Unát, üdvözölhetem-e Jude, Sharon és Tom haverjaimat, Jamie fivéremet, a kollegákat az irodában, anyut és aput és végül a currys pulykára összegyűlt személyeket. - Nohát, én itt is hagylak benneteket, fiatalokat – mondta Una. – Egek! Képzelem, mennyire halálra unhattok bennünket, vén csontokat! - Szó sincs róla! – felelte félszegen Mark Darcy, meglehetősen sikertelen kísérletet téve a mosolygásra, Una pedig, miután égnek emelte szemét, keblére tette a kezét, és vidoran csilingelő kacajt hallatott, fejét hátravetvén otthagyott bennünket az elborzasztó hallgatásnak. - Én...öhm. Olvasol mostanában, izé...Olvastál mostanában valami jó könyvet? – kérdezte. Ó, az isten szerelmére! Lázasan téptem agyamat, hogy mikor olvashattam utoljára tisztességes könyvet. A kiadói munkával az a baj, hogy szabadidőnkben olvasni kissé ahhoz hasonló, mintha a kukás estente végigtúrná a disznóvályút. Felénél tartok A férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról-nak, amit Jude-tól kaptam kölcsön, de nem hittem, hogy Mark Darcy, bármennyire látnivalóan különc, máris kész lenne elfogadni magát marslakónak. Aztán jött egy agyhullámom. - A Backlash-t Susan Faluditól – feleltem diadalmasan. Hahá! Illetve nem olvastam, de úgy érzem, mintha olvastam volna, mert Sharon annyit áradozott róla. 6

Mindenesetre abszolút biztos ügy, mert az kizárt, hogy egy rombuszmintás szentfazék elolvasna egy ötszáz oldalas feminista értekezést. - Ó. Tényleg? – kérdezte. – Én rögtön akkor olvastam amikor kijött. Nem találod, hogy elég sok álokoskodást tartalmaz? - Ó, hát nem olyan sokat...- szóltam merészen, tépve az agyamat, hogyan válthatnék témát. – Itt töltötted a szüleidnél a szilvesztert? - Igen – felelt lelkesen. – Te is? - Igen. Nem. Londonban voltam bulin tegnap éjszaka. Igazság szerint kicsit macskajajos is vagyok – karattyoltam idegesen, nehogy Una és anyu azt gondolják, annyira csapnivaló vagyok, hogy még Mark Darcyval sem tudok csevegni. – De úgy gondolom, technikailag elvárhatatlan, hogy az újévi elhatározásokat rögtön elsején elkezdjék megvalósítani. Mert mivel elseje, a szilveszter meghosszabbítása, a bagósok már benne vannak a láncdohányzásban és nem várható el tőlük, hogy nikotinnal feltöltött szervezettel éjfélkor egyik percről a másikra abbahagyják a füstölést. Továbbá nem jó ötlet az újévi fogyókúra sem, mert ilyenkor nem étkezhetünk ésszerűen, hanem percről percre el kell fogyasztani, amit kell, hogy enyhítse a másnaposságot. Szerintem sokkal ésszerűbb lenne január másodikán hozni az elhatározásokat. - Talán csakugyan enned kellene valamit – mondta Mark és hirtelen elrugaszkodott a büfé irányába, otthagyva engem egymagamban a könyvespolc előtt, hogy mindenki bámulhasson és azt gondolhassa: „Hát, ezért nincs férjnél Bridget! Taszítja a férfiakat.” Az egészben az volt a legrosszabb, hogy Una Alconbury és anyu nem akarták ennyiben hagyni. Kétségbeesett elszántságukban, hogy ismét odalökjenek Mark Darcy útjába, egyfolytában körbesétáltattak a szobában egy tálca sherryvel és rágicsával. A végén már annyira őrjöngtek csalódott dühükben, hogy amikor méterre megközelítettem Markot a rágicsával, Una Will Carlingként vetődött át a szobán, mondván: - Mark, el kell kérned Bridget telefonszámát mielőtt elmész, hogy Londonban is tarthassátok a kapcsolatot! Nem álltam meg, hogy lángvörösre ne piruljak. Éreztem, ahogy a láng fölnyal a nyakamon. Most Mark azt fogja gondolni, hogy én biztattam föl Unát. - Bizonyos vagyok benne, hogy Bridget már így is tartalmas életet él Londonban, Mrs. Alconbury – felelte Mark. Hö! Nem mintha azt akartam volna mondani, hogy kérje el a telefonszámomat meg minden, de azt se akartam, hogy ilyen félreérthetetlenül közölje mindenkivel menyire nem akarja. Ahogy lesütöttem a szememet, láttam ahogy sárga poszméhekkel mintázott fehér zoknit visel. - Kísértésbe hozhatlak egy rágicsával? – kérdeztem, mintegy mutatva, hogy nem telefonszámmal kapcsolatos, hanem rágicsán alapuló valós okom volt idejönni. - Köszönöm, nem – mondta, némi riadalommal sandítva rám. - Bizti? Töltött olajbogyó? – ütöttem a vasat. - Nem, tényleg. - Gyöngyhagyma? – bátorítottam. – Céklakocka? - Köszönöm – mondta kétségbeesetten és elvett egy olajbogyót. - Remélem ízleni fog – szóltam diadalmasan. Az est vége felé láttam, hogy az anyja és Una nagy prédikációt intéznek hozzá, majd elindítják felém és ott álnak a háta mögött amíg ő mereven megkérdezi: 7

Hogy mész vissza Londonba? Én még maradok, de elintézhetem, hogy a kocsim bevigyen. - Hogyhogy, csak úgy magától? – kérdeztem. Ő pislogott. - Egek! Marknak vállalati kocsija és sofőrje van, csacsi! – mondta Una. - Köszönöm, nagyon kedves – mondtam - De inkább elcsípem valamelyik reggeli vonatot. 02:00 Ó, miért vagyok én olyan bájtalan? Miért? Még egy poszméhes zoknit viselő férfi is borzalmasnak tart. Gyűlölöm az újévet! Mindenkit gyűlölök! Kivéve Daniel Cleaver-t. Na, mindenesetre maradt itt karácsonyról a fésülködőasztalon egy akkora Cadbury tejcsoki, mint egy vendégoldal és egy vicces gin-tonik miniüveg. Be fogom kebelezni őket és bagózni is fogok.

Január 3. kedd 59 kg 15 dkg (ijesztő hullás az elhízásba –miért? miért?), alkoholegység 6 (kiváló), cigaretta 23 (n.j.), kalória 2472 09:00 Au! Gondolatát se bírom elviselni, hogy dolgozni kell menni. Csupán az teszi elviselhetővé, hogy megint láthatom Danielt, bár még az sem célszerű, mert kövér vagyok, pattanás van az államon és nincs egyéb vágyam, mint párnán ülve csokoládét enni és a karácsonyi ünnepi műsor ismétlését nézni. Gonosz és tisztességtelen, hogy az idegtépő és kezelhetetlen anyagi-érzelmi kihívásokkal terhes karácsonyt először rátukmálják valakire aki nem kér belőle, aztán mikor éppen kezdene belejönni, durván elrántják előle. Már tényleg kezdtem élvezni, hogy a hétköznapok átmenetileg szünetelnek, oké addig heverni az ágyban, ameddig tetszik, azt enni, amire kedvem szottyan, és inni valahányszor utamba vetődik a szesz, akár reggel is. És akkor hirtelen vissza kell kattannunk az önfegyelmezésbe, mint a tizenéves gebéknek. 22:00 Au! Perpetua, aki egy polccal magasabban van nálam, ezért azt képzeli, hogy ő rendelkezik velem, a legundokabb, legparancsolgatósabb hangulatában volt, és dögunalomig verklizett legújabb félmillió fontos ingatlanáról, amelyet megvásárolni terveznek gazdag, ám túltenyésztett fiújával, Hugóval. – Igggen, igggen, valóban északra néz, de valami hátborzongatóan okos dolgot műveltek a világítással! Bánatosan néztem szűk piros szoknyába sajtolt, bizarr háromnegyedes, csíkos mellénnyel elszorított, vaskosan dudorodó tomporát. Mekkora áldás ekkora úrilányos arroganciával születni! Perpetua lehet akkora, mint egy Renault Espace, és fütyülhet rá. Hány órát, hónapot, évet töltöttem én a súlyom miatti szorongással miközben Perpetua vidáman járt porcelánmacskáktól tartott lámpák után a Fulham Road vidékén? Bár így lecsúszik az öröm egyik forrásáról. Felmérések bizonyítják, hogy nem a szerelem tesz boldoggá, nem is a gazdagság vagy a hatalom, hanem az elérhető célokért folytatott harc; és mi a fogyókúra, ha nem ez? Útban hazafelé karácsony végi dühös daccal vásároltam egy csomag leértékelt csokoládédíszt, 3,69 fontért egy palack norvég vagy pakisztáni vagy hasonló habzóbort, ebből rendeztem tivornyát gyertyafénynél; utánaküldtem pár szelet mazsolás-mandulás-narancshéjas pitét, a karácsonyi torta maradékát, némi Stilton sajtot, miközben Az East End lakói-t néztem a tévében és azt képzeltem az a karácsonyi különkiadás. 8

Most viszont szégyenkezem és utálkozom. A szó szoros értelmében érzem ahogy bugyog belőlem a zsír. Oda se neki. Néha meg kell merítkeznünk a mérgező zsírfürdő legaljában, hogy kipurgált és gyönyörű Michelle Pfeiffer-alakban törjünk fel főnixként a kémia átokföldjéről. Holnap kezdődik elölről a spártai egészség- és szépészeti program. Mmmmm. Jut eszembe, Daniel Cleaver. Szeretem azt a feslett léhaságát és hogy közben olyan n. sikeres és okos. Ma n. vicces volt, mindenkinek elmesélte a nagynénjét, aki azt hitte a Daniel anyjától kapott fekete konyhai papírtörülköző tartóról, hogy műpénisz. Igazán n. mulatságosan beszélt róla. Azt is megkérdezte egész kacéran, kaptam-e valami szépet karácsonyra. Holnap fel kéne vennem a rövid fekete szoknyámat.

Január 4. szerda 59 kg 65 dkg (vészhelyzet: a zsírt mintha kapszulában tárolta volna karácsonykor és most lassan kiengedné a bőr alá), alkoholegység 5 (jobb), cigaretta 20, kalória 700 (n.j.) 16:00 Iroda. Vészhelyzet. Jude most hívott a mobiljáról könnyzáporban, és egy idő után sikerült elbégetnie, hogy az imént kellett kimentenie magát vezetőségi ülésről (Jude a határidős ügyletek vezetője a Brightlingsnél), nehogy ott törjön ki belőle a sírás, valamint, hogy foglyul esett a női vécében Alice Cooper-i elmázolt szemfestékkel és neszesszer nélkül. Barátja, Ronda Richard (elkényeztetett obligófóbiás), akivel megszakításokkal tizennyolc hónapja jár, ejtette, mert Jude megkérdezte eljönne-e vele víkendezni. Jellemző, de Jude persze magár hibáztatta mindenért. - Társfüggő vagyok! Túl sokat kértem, nem az igényeim, hanem a szeszélyeim kielégítésére gondoltam! Ó, bárcsak visszaállíthatnám az órát! Rögtön felhívtam Sharont és rendkívüli csúcsot beszéltünk meg 18:30-ra a Café Rouge-ba. Remélem, le tudok lépni anélkül, hogy a piszok Perpetua arénázna. 23:00 Harsogó este. Sharon haladéktalanul ontani kezdte elméletét a Richardhelyzetről: „Érzelmi lejmolás”, ami harminc fölött futótűzként terjed a férfiak között. Ahogy a nők csúszni kezdenek a húsztól harminc felé, az erőegyensúly alig észrevehetően megváltozik. Még a legrámenősebb kokettnek is inába szál a bátorsága az egzisztenciális szorongás első nyilallásaitól: fél, hogy egyedül fog meghalni, és mire három hét múlva rátalálnak, félig már meg is ette a német juhászkutya. Minden összeesküszik, hogy ostobának érezd magad, bármennyi időt töltöttél azzal, hogy Joanna Lumleyre és Susan Sarandonra gondolj. - És az ilyen Richard-félék – dühöngött Sharon -, páncélon keletkezett résre játszva igyekezek kibújni az elkötelezettség, az érettség, a becsület és a férfi-nő kapcsolat természetes fejleményei alól! Addigra Jude-dal mi már a szájunk sarkából pisszegtünk, egyre mélyebbre süppedve a kabátunkba. Semmi sem taszítja annyira a férfiakat, mint a harsogó feminizmus. - Hogy meri azt mondani, hogy ez már túl komoly, annyit kérni tőle, hogy együtt víkendezzetek? – ordította Sharon. - Miket beszél ez? 9

Epedőn gondoltam Daniel Cleaver-re, és megkockáztattam, hogy nem minden férfi olyan, mint Richard. Mely ponton Sharon elkezdte ismertetni a barátnői körünkben folyamatban lévő érzelmi lejmolások hosszú szemléltető listáját: az egyiknek a fiúja tizenhárom év után még csak beszélni sem hajlandó az összeköltözés lehetőségéről, a másikat négy randevú után dobta egy férfi, mert kezdett komolyra fordulni a dolog; a harmadikat három hónapig üldözte egy pasi szenvedélyes házassági ajánlatokkal csak azért, hogy miután a nő bedőlt, lelépjen és ugyanezt végigjátssza a legjobb barátnőjével. - Mi, nők kizárólag azért vagyunk sebezhetők, mert mi vagyunk a pionír nemzedék, amely merészeli elutasítani a kompromisszumot a szerelemben és önnön gazdasági erejére támaszkodik! Húsz év múlva a férfiak még csak meg se merészelnek próbálkozni a lejmolással, mert az arcunkba fogunk nevetni! – bömbölte Sharon. Ezen a ponton lejtett be Alex Walker, aki Sharon vállalatánál dolgozik, egy nála kábé nyolcszorta vonzóbb, szédületes szőkével. Alex odakacsázott hozzánk köszönni. - Ez az új barátnőd? – kérdezte Sharon. - Hát szóval, ő, tudod, azt gondolja, hogy az. De nem járunk, csak izélgetünk, tényleg abba kéne hagynom, de hát... – mondta önelégülten. - Ó, micsoda smonca, te gyáva, diszfunkcionális pöcs! Jól van, megyek is, és beszélek azzal a nővel! – tápászkodott föl Sharon. Jude és én erővel fékeztük meg, miközben a pánikba esett Alex sietve visszavonult, hogy zavartalanul lejmolhasson tovább. Később hárman kidolgoztunk egy stratégiát Jude használatára. Nem szabad tovább olvasnia a Nők, akik túlságosan szeretnek-et, inkább mélyüljön el A férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról-ban, az majd segít, hogy Richard viselkedésében ne önnön társfüggésének és túlszeretésének jelét lássa, hanem inkább marsi gumipertlinek tekintse Richardot, akit jól meg kell húzni, hogy visszajöjjön. - Igen, de most akkor hívjam fel vagy ne? – kérdezte Jude. - Ne - mondta Sharon ugyanabban a pillanatban, amikor én azt mondtam: - Igen. Miután Jude távozott – mert háromnegyed hatkor kell kelnie, hogy elmehessen az edzőterembe és beszélhessen a bejárónőjével a fél kilences (őrület!) munkakezdés előtt -, Sharont és engem hirtelen elfogott a lelkifurdalás és az önutálat amiért nem egyszerűen csak annyit tanácsoltunk Jude-nak, hogy rázza le Ronda Richardot, mert ronda. De hát, mint Sharon rámutatott, amikor utoljára ezt tanácsoltuk, ők összejöttek megint és Jude egy békülékeny vallomásos rohamában kitálalt mindent, amit mondtunk, és most olyan bénítóan kínos találkoznunk Richarddal, aki azt gondolja, hogy mi vagyunk Hekaté boszorkányai, ami, ahogy Jude hangoztatja, ténytorzítás, mert már felfedeztük magunkban a boszorkányt, de még nem engedtük szabadjára.

Január 5. csütörtök 58 kg 65 dkg (kiváló haladás – 1 kg zsír spontán égése az örömtől és a szexuális ígérettől), alkoholegység 6 (bulinál n.j.), cigaretta 12 (folytatódó jó munka), kalória 1258 (a szerelem kioltja a zabálási kényszert) 11:00 Iroda. Ó, istenem! Épp most kaptam egy üzenetet Daniel Cleaver-től! Az önéletrajzomon próbáltam dolgozni (előrelépés végett), úgy, hogy Perpetua észre ne vegye, amikor a képernyő tetején hirtelen felvillant az Üzenet folyamatban. Elragadtatott – mindentől el vagyok ragadtatva, lenyomtam az RMS végrehajt-ot, és majdnem megláttam az üzenet alján a Cleave nevet. belekukkantott az aktákba és látta, hogy nem elolvastam az üzenetet:

ami nem munka – gyorsasággal kiugrottam a bőrömből, mikor Rögtön arra gondoltam, hogy haladok a munkával. De aztán

Üzenet Jones úgy tűnik, megfeledkezett a szoknyájáról, holott hitem szerint munkavállalási szerződésében félreérthetetlenül leszögeztük, hogy dolgozóinktól minden időkben hiánytalan öltözéket várunk el. Cleave Hah! Vitathatatlanul kacérkodó. Egy darabig gondolkoztam, miközben azt mímeltem, hogy egy elmeháborodott minden mértéket felülmúlóan unalmas kéziratát olvasom. Még sose küldtem üzenetet Daniel Cleaver-nek, de a rendszerben az a briliáns, hogy az ember lehet pimasz és informális, még a főnökével is. Valamint rengeteget lehet gyakorolni. Ezt üzentem:

Üzenet Cleave Uram, üzenete elborzasztó! Bár szoknya okkal nevezhető némileg szűkre szabottnak (szerkesztőségünk mindenkori jelszava a takarékosság), vaskos ténytorzításnak tekintem mondott szoknya hiányzónak történt minősítését, és fontolgatom, hogy a szakszervezethez fordulok. Jones Lázas izgalommal vártam a válaszra. Naná. Hamarosan felvillant az Üzenet folyamatban. Megnyomtam az RMS-et:

KÉREM azt a bárdolatlant, aki eltávolította asztalomról a KAFKA MOTORBICIKLIJE megszerkesztett kéziratát, hogy legyen benne tisztesség, és haladéktalanul származtassa vissza. Diane Aúúúúú! Ezek után: nyista! Dél. Jajistenem, Daniel nem felelt. Biztos mérges. talán komolyan értette a szoknyát. Jajistenem, jajistenem. Az üzenetközvetítő közeg kísértésbe vitt, hogy pimaszkodjak a főnökkel.

12:10 Talán még nem kapta meg. Bárcsak visszaszerezhetném! Kimegyek, megnézem, nem juthatnék-e be Daniel irodájába, hogy töröljem az üzenetet. 12:15 Hahá! Minden meg van magyarázva. Megbeszélése van Simonnal a piackutatásról. rám nézett, mikor arra mentem. ahá! Ahahahahá! Üzenet folyamatban:

Üzenet Jones Ha elsétálás iroda előtt szoknya létét volt hivatva bizonyítani, annyit mondhatok, csúfos kudarcot vallott. Szoknya vitathatatlanul hiányzik. Betegszabadságon van szoknya? Cleave Aztán megint és azonnal felvillant az Üzenet folyamatban:

Üzenet Jones Ha szoknya valóba beteg, kérem utánanézni, hány nap betegszabadságot vett ki szoknya utóbbi tizenkét hónapban. Szoknyaellátás egyenetlen jellege szimulálásra utal. Cleave Mire nyomban válaszoltam:

Üzenet Cleave Szoknya bizonyíthatóan megvan és nincs betekszabadságon. Vezetőség tüntetően méretista álásfoglalása szoknyaügyben ijesztő. Szoknyaügyi rögeszme inkább vezetőség, mint szoknya betegségére utal. Jones Hmm, azt hiszem, ezt az utolsó részt inkább törlöm, mert szordínósan benne van a szexuális zaklatás vádja, holott n. is élvezném ha Daniel Cleaver zaklat szexuálisan. Juuuuj! Perpetua pont most ment el mögöttem, és elkezdett beleolvasni a vállam fölött, alig volt időm ablakot váltani, ami nagy hiba volt, mert az önéletrajz jött vissza. - Nemdenem majd értesítesz, ha befejezted az olvasást? – kérdezte az undok Perpetua csúfondáros mosollyal. – Szörnyű még csak elgondolni is, hogy alulfoglalkoztatott légy! Abban a pillanatban, ahogy megbízhatóan visszaragadt a telefonra: – De komolyan, Mr. Birkett, mi értelme a három vagy négy hálószobának, amikor elsőre látni, hogy a negyedik csak egy kamraszekrény? -, én is visszatértem a munkához. Íme, ezt fogom küldeni:

Üzenet Cleave Szoknya bizonyíthatóan megvan és nincs betekszabadságon. Vezetőség tüntetően méretista álásfoglalása szoknyaügyben ijesztő. Fontolgatom, hogy munkaügyi bírósághoz, pletykalapokhoz stb. fordulok. Jones Ó, egek! Ezt kaptam válaszul:

Üzenet Jones Betegszabadság, Jones, nem betekszabadság. Állásfoglalás, nem álásfoglalás. Kérem törekedni helyesírás legalább felületes elsajátítására. Bár távol álljon tőlem azt állítani, hogy a nyelv rögzült képződmény, nem pedig a kommunikáció folyton alkalmazkodó, változó eszköze (ld. Hoenigswald), talán segíthet a helyesírás ellenőrző program. Cleave Éppen magamba voltam roskadva, amikor Daniel arra jött Simonnal a piackutatásról, és felvont szemöldökkel nagyon szexi pillantást lövellt a szoknyámra. De azért dolgoznom kell a helyesírásomon. Végül is angolszakot végeztem.

Január 6. péntek 17:45 Nem is lehetnék boldogabb. Számítógépes üzengetés tárgyában: paláver szoknya meglétéről vagy nemlétéről, rögeszmésen folytatódott egész délután. Nem hinném, hogy tisztelt főnököm megerőltette volna magát a munkában. Hátborzongató színpadkép Perpetuával (majdnem legnagyobb főnökömmel), aki tudta, hogy üzengetek és n. haragudott, ám az, hogy a nagyfőnöknek üzengetek, ellentmondásosan lojális érzelmekkel töltött el. Ez egy nagyon egyenetlen pálya, mert mindenki akinek egy csöpp esze van, azt fogja mondani, hogy itt csak a nagyfőnöknél lehet a labda. Utolsó üzenet:

Üzenet Jones Hétvégén szeretnék virágot küldeni gyengélkedő szoknyának. Kérem közölni otthoni számot lehetőleg azonnal, mivel fájlkeresésben érthető okokból nem hagyatkozhatom „Jones” megadott alakjára. Cleave Igennn! Igennn! Daniel Cleaver a telefonszámomat akarja! Csodálatos vagyok! Ellenállhatatlan szexistennő vagyok! Hurrá!

Január 8. vasárnap 57 kg 15 dkg (piszok j., de minek?), alkoholegység 2 (kiváló), cigaretta 7, kalória 3100 (siralom). 14:00 Ó, istenem, miért vagyok én ilyen bájtalan? Ez nem igaz, hogy még én beszéltem rá magamat a munkátlan hétvégére, a levegőben lógó Daniel-randevú folyamatos készültségében! Ocsmány, eltékozolt két nap, miközben eszelősen meredtem a telefonra és mindenféléket ettem. Miért nem telefonált? Miért? Mi a baj velem? Miért kérte el a telefonszámomat, ha nem telefonált, mert ha telefonált volna, azt biztosan a hétvégén teszi. Többet kell foglalkoznom magammal. Kérni fogok Jude-tól egy megfelelő önsegítő könyvet, lehetőleg keleti vallási alapút. 13

20:00 Telefonriadó, de csak Tom volt, hogy van-e előrehaladás telefonban. Tom, aki az utóbbi időben a kevéssé hízelgő buzibanya névvel illeti magát, aranyosan támogatott a Daniel-válságban. Tomnak van egy elmélete, hogy a homoszexuálisok és a harmincon felüli egyedül álló nők természetes szövetségesek, mert mindketten megszokták, hogy csalódást okoznak a szüleiknek és a társadalom torzszülöttként kezeli őket. Csucsujgatott, miközben én bájtalansági krízisemről rögeszméltem, amelyet, mint mondtam, előbb a piszok Mark Darcy, majd a piszok Daniel siettetett, amikor is Tom közbeszólt, meg kell mondjam, nem túl segítőkészen: - Mark Darcy? Csak nem az a híres jogász, az emberi jogokkal? Hmmmm. Na, és aztán? És az én emberi jogom arra, hogy ne kelljen rémítő bájtalansági gátlásokkal császkálnom bele a világba? 23:00 Most már túl késő, hogy Daniel telefonáljon. N. szomorú és megtiport vagyok.

Január 9. hétfő 58 kg 15, alkoholegység 4, cigaretta 29, kalória 770 (n.j., de milyen áron?). Lidércnyomásos nap az irodában. Egész délelőtt az ajtót lestem: Daniel sehol. 11:45-re határozottan megrémültem. Nem kéne riadóztatnom? Akkor Perpetua hirtelen belebődült a telefonba: - Daniel? Megbeszélésre ment Croydonba. Holnap lesz. – Levágta a kagylót és azt mondta: - Mindenit, hogy az összes hülye lány őt keresi! Vakrémülettől sújtottan kaptam a Silk Cut után. Miféle lányok? Hogy? Valahogy sikerült végigkínlódnom a napot. Hazamentem és a téboly egy pillanatában üzenetet hagytam Daniel rögzítőjén, mondván (ó, nem, nem igaz, hogy én tettem ezt!): „- Szia, itt Jones. Csak arra voltam kíváncsi, hogy vagy, és nem akarsz-e eljönni a szoknyaegészségügyi találkozóra, ahogy mondtad.” Abban a pillanatban, ahogy letettem, rádöbbentem, hogy ez vészhelyzet és felcsengettem Tomot, aki nyugodtan azt mondta, hogy bízzam ezt rá: ha többször felhívja a gépet, meg tudja találni a kódot amivel visszahívhatja és törölheti az üzenetet. Már ott tartott, hogy feltöri a kódot, amikor sajnos Daniel vette föl, Tom pedig ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy bocsánat, téves, letette. Úgyhogy most Daniel-nek nemcsak megvan az eszelős üzenet, de még azt is fogja gondolni, hogy én hívtam ma este tizennégyszer és mikor végre elértem, lecsaptam a kagylót.

Január 10. kedd 57 kg 65, alkoholegység 2, cigaretta 0, kalória 998 (kiváló, nagyon jó, földön járó szent stílus). Szégyentől megnyomorítva lopóztam be az irodába. Úgy döntöttem teljesen elkülönítem magam Danieltől, ám ő beállított elgyengítő szexiségében és mindenkit megnevettetett, úgyhogy tiszta ideg voltam. Képernyőm tetején hirtelen felvillant az Üzenet folyamatban. 14

Üzenet Jones Kösz a telefont. Cleave Szívem összeszorult. Az a telefon randevút pedzegetett. Aki erre annyit felel, hogy kösz és annyi... ám egy kis fontolgatás után válaszoltam:

Üzenet Cleave Kérem eldugulni. Nagyon elfoglalt és fontos vagyok. Jones És néhány perccel később ő felelt:

Üzenet Jones Bocs, hogy zavartalak, Jones, pokoli lehet a feszültség. Itt se vagyok. Ui: Tetszik a cicid abban a blúzban. Cleave ...És ezután nem volt megállás. Egész héten tartott a lázas levelezés, amely azzal érte el csúcspontját, hogy ő randevút proponált vasárnap estére és én szédülten, mámorosan elfogadtam. Néha körülnézek az irodában, ahogy itt kopácsolunk és eltűnődöm, dolgozik-e egyáltalán valaki. (Csak én látom így, vagy vasárnap este tényleg bizarr egy első randevúhoz? Ugyanolyan rossz, mint a szombat reggel vagy a hétfőn a délután két óra.)

Január 15. vasárnap 57 kg 15 dkg (kiváló), alkoholegység 0, cigaretta 29 (n-n. rossz, főleg két óra alatt), kalória 3879 (visszataszító), negatív gondolat 942 (percenkénti megközelítő átlag), negatív gondolatok számolásával töltött perc 127 (megközelítőleg). 18:00 Teljesen kimerített az egész napos készülődés a randevúra. Nőnek lenni rosszabb, mint gazdának lenni, annyi az aratni- és elvetnivaló: lábat gyantázni, hónaljat borotválni, szemöldököt tépkedni, sarkat horzsakövezni, bőrt radírozni és hidratálni, mitesszereket kinyomkodni, hajgyökeret színezni, szempillát festeni, körmöt reszelni, narancsbőrt masszírozni, hasizmokat tornáztatni. Az egész teljesítmény olyan feszített, hogy elég néhány napig hanyagolni, máris magába lottyad minden. Néha eltűnődöm, milyen lenne engedni, hogy visszatérjek a természethez: sípcsontjaimon lobogó szakállal, szárnyas bajusszal, Dennis Healey-szemöldökkel, arcomon holt bőrsejtek temetőjével, pattanások vulkánjaival, buckamanói hosszú, görbe karmokkal, kontaktlencse nélkül bambán idétlenkedő vaksi bőregérként, testemen vizenyőket rengetve. Pfuj, fuj! Csoda, ha a lányoknak nincs önbizalmuk? 19:00 Nem bírom elhinni, hogy ez történt! Útban a fürdőszoba felé, hogy elvégezzem a gazdai utolsó simításokat, megláttam, hogy villog az üzenetrögzítő: Daniel.

- Figyelj Jones, tényleg nagyon sajnálom, de azt hiszem, ki kell hagynom a mai estét. Reggel tízkor bemutatóm van, és még át kell olvasnom ötvenöt oldalnyi kalkulációt. Ezt nem bírom elhinni! Kővé meredtem. Egész napi gondos szorgoskodás és testileg gerjesztett vízienergia ment pocsékba! Mindazonáltal nem szabad, hogy a nő, mint olyan, a férfiak által élje életét, önmagában legyen teljes az egész. 21:00 Viszont felelős beosztásban dolgozik. Talán nem akarta, hogy tönkretegye az első randevút a munkával járó lappangó feszültség. 23:00 Hö! Engem ugyan hívhat még egyszer! Nyilvánvalóan valaki vékonyabbal van el. 05:00 Mi történt velem? Olyan egyedül vagyok, mint az ujjam. Gyűlölöm Daniel Cleaver-t! Többé semmi közöm hozzá. Meg kell méretkőznöm.

Január 16. hétfő 58 kg 15 dkg (honnan? miért? miért?), alkoholegység 0, cigaretta 20, kalória 1500, pozitív gondolat 0 10:30 Iroda. Daniel még mindig bezárkózott megbeszélésre. Talán csakugyan igazi oka volt. 13:00 Most láttam Danielt, amint eltávozott ebédelni. Nem üzent és semmi. N. le vagyok hangolva. Megyek vásárolni. 23:50 Most vacsoráztam a Harvey Nicholsban Tommal, aki egy Jerome névre hallgató, beképzeltnek tűnő „szabadúszó filmrendezőről” rögeszmézett. Nyüszítettem neki Danielről, aki egész délután ülésezett, és csak fél ötkor sikerült odavetnie annyit, hogy szia, Jones, hogy van a szoknya? Tom azt mondta, hogy ne legyek üldözési mániás, hagyjak Danielnek időt, de én láttam, hogy nem összpontosít, mert annyira elöntötte a kéjvágy, hogy csak Jerome-ról akart beszélni.

Január 24. kedd Istenáldotta nap! Fél hatkor megjelent Daniel, mint égi ajándék, saját személyében leült asztalom szélére, háttal Perpetuának, elővette a naptárját, és azt dünnyögte: - Mennyire vagy betáblázva péntekre? Igennn! Igennn!

Január 27. péntek 58 kg 65 dkg (de most meg vagyok tömve genovai koszttal), alkoholegység 8, cigaretta 400 (annyinak érzem), kalória 875 Huh! Álombeli randevúm volt egy intim kis genovai étteremben, Daniel lakásának közelében. 16

- Ö…na, akkor én most fogok egy taxit – makogtam idétlenül, amikor kint álltunk az utcán. Ekkor ő lágyan félresimította homlokomból a hajamat, tenyerébe fogta az arcomat, és megcsókolt, kétségbeesett mohósággal. Egy darabig sajtolt magához és torokhangon susogta: - Nem hinném, hogy szükséged lenne neked arra a taxira, Jones. Fenevadként estünk egymásnak, ahogy betettük a lábunkat a lakásába: eldobott cipők, blézerek kupacai jelezték utunkat a szobán át. - Szerintem ez a szoknya egyáltalán nincs jól – mormolta. – Heveredjen le a padlóra. Amikor nekiveselkedett a cipzárnak ezt suttogta: - Csak egy kis szórakozás, oké? Gondolom, nem akarjuk elkötelezni magunkat. Majd, hogy az intés megvolt, továbbmunkálkodott a cipzáron. Ha nem lett volna Sharon és a lejm és a tény, hogy éppen elpusztítottam egy üveg bor nagyját, azt hiszem erőtlenül omlottam volna karjaiba. Ám így talpra szökkentem és felrántottam a szoknyámat. - Ez mind csak smonca! – rivalltam rá. – Hogy mersz ilyen csalárdul csélcsap, gyáva és diszfunkcionális lenni? Nem vagyok érdekelve érzelmi lejmolásban. Pá. Nagy volt. Látni kellett volna az arcát. De most itthon vagyok, nyakig búskomorban. Lehet hogy igazam volt, de azért én tudom, hogy egyedül végzem, mint németjuhász félig megevett vacsorája.

FEBRUÁR SZENT BÁLINT-NAPI MÉSZÁRLÁS Február 1. szerda 57 kg 15 dkg, alkoholegység 9, cigaretta 28(de böjtre úgyis hamarosan abbahagyom, úgyhogy akár undorig bagózhatom magamat), kalória 3826 A hétvége abban a küzdelemben telt, hogy ki tudjak tartani a derűs megvetésben a danieli lejmista összeomlás után. Elszédülésig az „önbecsülés” és a „hö!” szavakat mondogattam magamnak, hogy zavarjam a „De én szeretem!”-et. A dohányzás n. rossz volt. Van Martin Amisnek egy alakja, olyan eszeveszett láncdohányos, hogy már akkor rá akar gyújtani mikor még el se nyomta az előző szálat. Nahát, ez vagyok én. Jólesett felcsengetni Sharont és eldicsekedni, hogy én vagyok Acélbugyogó kisasszony, de amikor Tomnak csörögtem oda, ő rögtön átlátott rajtam és azt mondta: - Ó, szegény, drágám. Mire én elhallgattam, hogy ne törjek ki önsajnáló könnyekben. - Csak figyeld meg – figyelmeztetett Tom. – Most majd hörögni fog érte. Hörögni. - Nem fog –mondtam bánatosan. – Elszúrtam. Vasárnap zsírtól fénylő hatalmas ebédre mentem a szüleimhez.

Anya harsogó narancsszín és csökönyösebb, mint valaha, mert most jött meg Albufeirából, ahol egy hetet töltött Una Alconburyvel és Audreyval, Nigel Coles feleségével. Anyu templomban volt, és egy Szent Pál- a-damaszkuszi úton- jellegű hirtelen vakító lobbanásban rájött, hogy a vikárius meleg. - Merő lustaság, drágám! – ez volt a véleménye az egész homoszexualitásról. – Egyszerűen nem veszik a fáradtságot az ellenkező nemhez! Nézd meg a te Tomodat! Komolyan azt gondoltam, hogy ha abban a fiúban lenne egy kis tartás, akkor veled járna tisztességesen és nem lenne az egész nevetséges badarság a „barátokkal”! - Anya – mondtam -, Tom tízéves kora óta tudja magáról, hogy homoszexuális. - De, drágám! Igazán! Tudod, hogy az emberek úgy találják ki ezeket a butaságokat! Bármikor lebeszélheted őket róla! - Tehát, ha elé meggyőzően érvelnék, otthagynád aput és viszonyt kezdenél Audrey nénivel? - Most te beszélsz butaságokat, drágám - mondta. - Pontosan – csatlakozott apu. – Audrey néni akkora, mint egy keverített kád. - De az isten szerelmére, Colin! – förmedt rá anyu, amin megütődtem, mert általában nem szokott ráförmedni apura. Apu valamilyen furcsa okból ragaszkodott hozzá, hogy mielőtt elmennék, komplettül átnézze a kocsimat, bár én bizonygattam, hogy semmi baja. De lelepleztem magamat, mert elfelejtettem hogy kell felnyitni a motorháztetőt. - Nem vettél észre anyádon semmi különöset? – kérdezte apu olyan félszegen és feszesen, amit nem minden aggály nélkül szemlélt volna egy freudista, miközben az olajpálcával matatott: rongyokba törölgette, majd visszamerítette. Én viszont nem vagyok freudista. - Úgy érted, azon kívül, hogy harsogó narancsszín? – kérdeztem. - Hát, igen, és... hát, tudod, hogy a megszokott, izé, tulajdonságai. - Szokatlanul tájékozottnak tűnt a homoszexualitásról. - Ó, nem az csak a vikárius új öltözéke volt, ami így beindította ma délelőtt. Igazság szerint cicomás volt egy kicsit. A pap most jött meg Rómából a dumfriesi apáttal. Tetőtől talpig rózsaszínben. Nem, én úgy értettem, hogy nem vettél-e észre anyuban valamit, ami különbözik a szokásostól? Téptem az agyamat. – Őszintén szólva nem mondhatom, hogy mást is észrevettem volna, mint hogy igen rügyező és magabiztos. - Hmmm – mondta. – Mindenesetre jobb lesz indulnod, mielőtt besötétedik. Puszilom Jude-ot. Hogy van? Majd rácsapott a motorháztetőre egy olyan mars–mozdulattal, de annyira keményen, hogy attól tartottam, eltöri a kezét. Azt hittem, hétfőn tisztázunk mindent Daniellel, de nem volt ott. Tegnap sem. A munka olyan lett, mint a buli, amelyikre elmegyünk, hogy találkozzunk valakivel, erre nincs ott. Aggódtam a törekvéseim, a szakmai kilátásaim és erkölcsi komolyságom miatt, mert úgy látszik, az egész egy ócska diszkó szintjére laposodott. Idővel sikerült kisajtolnom Perpetuából, hogy Daniel New Yorkba utazott. Most nyilván egy Winona nevű vékony, klassz amerikai perszónával szórakozik, aki pedálozik, pisztolyt visel és minden, ami én nem. Mindennek tetejébe ma este még el kell mennem Magdához és Jeremyhez a Pöffeszkedő Családosok vacsorájára. Az ilyen alkalmak mindig csigányivá töpörítik 18

az önérzetemet, amivel nem azt akarom, mondani, hogy nem vagyok hálás a meghívásért. Szeretem Magdát és Jeremyt. Néha elvagyok náluk, megcsodálom a ropogós ágyneműt, a különféle száraztésztákkal töltött számos köcsögöt és azt képzelem, hogy ők a szüleim. De ha együtt vannak a családos barátaikkal, úgy érzem magam, mintha Miss Havishammé változtam volna. 23:45 Ó, istenem! Én voltam ott, négy házaspár és Jeremy öccse (Felejtsd el, piros hózentráger és az arca! „Pipinek” hívja a lányokat.) – Na! –bőgte Cosmo, és italt töltött nekem. – Hogy állsz a szerelmi élettel? Jaj, ne! Miért csinálják ezt? Miért? Lehet, hogy a Pöffeszkedő Családosok kizárólag Pöffeszkedő Családosokkal járnak össze és már nem tudják, hogyan viselkedjenek magánemberekkel? Talán pártfogolni akarnak, hogy csököttnek érezzük magunkat. Vagy talán annyira fel vannak gerjedve, hogy azt gondolják: „Odakint egy egész más világ van”, és attól remélnek másodlagos bizsergéseket, hogy bennünket beszéltetnek nemi életünk hullámvasútjairól. - Igen, miért is nem vagy te még férjnél, Bridget? – kérdezte az aggodalom vékony politúrjával bevont lenéző vigyorral Woney (Fiona gőgicseváltozata), Jeremy barátjának, Cosmónak a felesége, miközben terhes hasát simogatta. Mert nem akarom úgy végezni, mint te, te kövér, unalmas, jó házból való tehén, ezt kellet volna válaszolnom, vagy mert a fejemet tépném le és enném meg, ha Cosmónak kellene vacsorát főznöm és utána egyetlenegyszer is – pláne minden este! – egy ágyba kellene feküdnöm vele, vagy azért, Woney, mert a ruhám alatt az egész testem pikkelyes. De nem mondtam, mert ironikus módon én nem akartam megsérteni érzékenységében, így csak vigyorogtam bocsánatkérőn, és ekkor egy Alex nevű illető közbekiabált: - Hát, pedig tudod, mikor az ember elér egy bizonyos kort... - Pontosan... Minden rendes pasit elhappolnak... – mondta Cosmo a hájas potrohát csapkodva és úgy vigyorgott, hogy táncoltak a pofazacskói. Vacsoránál Magda belőlem csinált vérfertőző szex-szendvicset Cosmo és Jeremy dögunalmas öccse között. – Hát pedig, tudod öreglány, tényleg csipkedni kéne magadat a lakodalommal – mondta Cosmo, és egy hajtásra ledöntötte fél liter Pauillacot. – Fogy az idő. Addigra bennem is volt jó negyed liter Pauillac. – Minden harmadik vagy minden második házasság bomlik fel mostanában? – kérdeztem akadozó nyelvvel, hiába törekedve a szarkazmusra. - Komolyan, öreglány – mondta, elengedve kérdésemet a fülem mellett. – Az iroda tele van velük, egyedül álló lányok, harmincon túl. Szép példányok, mégis képtelenek pasit fogni. - Én nem szenvedek ilyen problémától – leheltem, cigimmel hadonászva a levegőben. - Óóóó! Mesélj! – kérte Woney. - Szóval, ki az? – kérdezte Cosmo. - Kis altesti munka, öreglány? – kérdezte Jeremy. Mindenki énrám guvasztotta a szemét. Tátott szájukból csepegett a nyál. - Semmi közötök hozzá – mondtam frivolan. - Szóval még sincs pasija! – triumfált Cosmo. - Uramisten, tizenegy óra! – visította Woney – A dada! – Azzal mind fölpattantak és készülődni kezdtek haza.

- Istenem, de borzasztóan sajnálom. Nem lesz semmi baj, édesem? – suttogta Magda, aki tudta, mit érzek. - Hazafuvarozzalak vagy ilyesmi? – kérdezte Jeremy öccse, és megtoldotta egy böffentéssel. - Tulajdonképpen egy bárba megyek – trilláztam és kirohantam az utcára. – Kösz a szuper az estét! Majd beszálltam egy taxiba, és könnyekben törtem ki. Éjfél. Hahá! Most beszéltem Sharonnal. - Azt kellett volna mondanod: „Azért nem vagyok férjnél, mert szingli vagyok, ti beképzelt, idő előtt vénülő, szűk látókörű hülyék!” – szónokolt Shazzer. – „És mert nem csak egy rohadt módja van az életnek: minden negyedik ember egyedül álló, az uralkodóház legtöbb tagja egyedül álló, felmérések bizonyítják, hogy az ország fiatal férfi lakossága alkalmatlan a házasságra, ezért felnőtt a magamfajta fiatal lányok nemzedéke, akiknek van saját jövedelmük és otthonuk és istenien szórakoznak, és nincs rá szükségük, hogy másnak a zokniját mossák! Olyan boldogok lennénk, mint a majom a farkával, ha a magatok fajták nem esküdnének össze, hogy butának érezzük magunkat, csak mert ti féltékenyek vagytok!” - Szinglik! –ordítottam boldogan. – Hurrá a szingliknek!

Február 5. vasárnap Danielről még mindig nincs hír. Elviselhetetlen a gondolat, hogy előttem terpeszkedik a vasárnap, amikor rajtam kívül az egész világ valakivel vihorászik és szexel a világban. És ami a legrosszabb, már csak egy hét meg egy kicsi van hátra a Szent Bálint-napi fenyegető megaláztatásig. Az kizárt, hogy képeslapot kapjak. Eljátszom az ötlettel, hogy energikus flörtbe bocsátkozom valakivel, akit fel lehet gerjeszteni egy képeslapra, de ejtem, mint erkölcstelent. Egyszerűen el kell viselnem a méltatlanságot. Hmmm. Tudom már. Elmegyek és újból megnézem anyut és aput, mert aggódom apu miatt. Akkor majd szerető angyalnak vagy szentnek fogom érezni magamat. 14:00 A biztonság utolsó parányi fürdőszoba szőnyegét is kitépték lábam alól. Nagylelkű ajánlatomat, hogy meglepem őket egy gyengéd látogatással, apu sajátosan fogadta a telefonban. - Ö... nem is tudom, édes. Tudnál várni egy kicsit? Megtántorodtam. Az ifjúság (jó, mondjuk, „ifjúság”) arroganciájához az a feltételezés is hozzátartozik, hogy szüleink félbe-szerbe hagyják, amit éppen csinálnak és tárt karokkal sietnek elénk, amikor beállíthatnékunk támad. Apu visszajött. - Nézd, Bridget, bizonyos problémáink vannak anyáddal. Odacsöröghetünk valamivel később a héten? Problémák? Miféle problémák? Megpróbáltam rávenni aput a magyarázatra, de nem jutottam semmire. Mi megy itt? Érzelmi traumára van kárhoztatva a világ? Szegény apu. Mindennek tetejébe még egy széthullott családnak is tragikus áldozata is leszek?

Február 6. hétfő 56 kg 80 dkg (súlyos belső nehezék nyomtalanul eltűnt – misztérium), alkoholegység 1(n.j), cigaretta 9 (n.j.), kalória 1800. Daniel ma bejön. Távolságtartó és hűvös leszek, és nem felejtem el, hogy női mivoltom teljességéhez nincs szükségem férfiakra, pláne őrá. Nem fogok üzengetni, és nem veszek semmiféle üzenetet. 09:30 Hmm. Úgy látszik, Daniel még nincs itt. 09:35 Danielnek még semmi nyoma. 09:36 Ó, istenem, ó, istenem! Talán szerelembe esett New Yorkban és ott maradt. 09:47 Vagy Las Vegasba ment és megnősült. 09:50 Hmm, azt hiszem, ellenőrzöm a sminkemet, arra az esetre, ha bejön. 10:05 Szívem nagyot ugrott, mikor visszajöttem a klóról és láttam, hogy Daniel ott áll Simonnal a piackutatásról a fénymásolónál. Amikor utoljára láttam, a szófán hevert teljesen paff állapotban, miközben én a szoknyámat kapcsolva a lejmolásról szónokoltam. Most viszont olyan „elvoltam egy darabig”-zsánerű volt, kicsattanó és egészséges. Ahogy elmentem, célzatosan rámeredt a szoknyámra és szélesen vigyorgott. 10:30 az Üzenet folyamatban villant fel a képernyőmön. Lenyomtam az RMS-t.

Üzenet Jones Frigid tehén. Cleave Nevettem. Nem tehettem róla. Amikor átnéztem a kis üvegfalú irodájára, megkönnyebbülten és olyan érzőn mosolygott rám. Azért se üzenek vissza. 10:35 Bár neveletlenség nem válaszolni. 10:45 Istenem, de unom magamat! 10:47 Csak egy baráti kis üzenetet küldök, semmi helyreállítsam a jó kapcsolatot.

flörtöset, csak, hogy

11:00 Hehe! Perpetuaként jelentkeztem be, hogy ráhozzam Danielre a frászt. Üzenet Cleave Elvárásaidat még akkor is nehéz lenne teljesíteni, ha nem fecsérelnék a stábom idejét lényegtelen üzengetésekkel. Perpetua Ui. Bridget szoknyáját hazaküldtük, mert nagyon nem jól érzi magát. 22:00 Mmmm! egész nap üzengettünk Daniellel. De az kizárt, hogy lefeküdjek vele. Ma megint telefonáltam anyuéknak, de senki nem vette föl. N. fura.

Február 9. csütörtök 57 kg 65 dkg (extra zsír valószínűleg téli bálnaszalonna eredménye), alkoholegység 4, cigaretta 12 (n.j.) kalória 2845 (n. ciki). 21:00 N. élvezem a Téli Csodaországot és a figyelmeztetést, hogy mindannyian ki vagyunk szolgáltatva az elemeknek, ezért nem kellene olyan görcsösen összpontosítani a kifinomultságra vagy a kemény munkára, hanem inkább a jó melegben kellene nézni a tévét. Ezen a héten már harmadjára hívtam anyut és aput, de hiába. Talán betemette Kulipintyót a hó? Kétségbeesésemben felkapom a kagylót és tárcsázom Jamie manchesteri számát, csakhogy gép játssza be az egyik hahotás üzenetét: zubog a víz, Jamie úgy beszél, mintha Clinton elnök lenne a Fehér Házban, azután vécéöblítés és az új siralmas barátnője vihog a háttérben. 21:15 Zsinórban háromszor hívtam anyut és aput, mindannyiszor kizárva a húsz kicsengést. Végül anyu beleszólt sajátságos hangon, hogy most nem beszélhet, de hétvégén majd telefonál.

Február 11. szombat 58 kg 30 dkg, alkoholegység 4, cigaretta 18, kalória 1467 (de elégette a vásárlás). Épphogy hazaértem, amikor jött az üzenet aputól, hogy löncsölnék-e vele vasárnap. Melegem lett és fáztam. Az én apukám nem szokott feljárkálni hozzám Londonba vasárnapi löncsökre. Otthon eszik anyuval marhasültet vagy lazacot és újkrumplit. - Ne csörögj vissza – szólt az üzenet. – Majd én elmegyek hozzád holnap. Mi folyik itt? Reszketve szálltam alá a sarokra Silk Cutért. Visszaérve megtaláltam anyu üzenetét. Holnap ő is jön hozzám löncsre. Hoz egy darab lazacot, és kábé egyre lesz itt. Megint rátelefonáltam Jamie-re, és hallgattam 20 másodpercig Bruce Springsteent, majd Jamie azt morogta: - Bébi, én arra születtem, hogy kifussak... az időből az üzenetrögzítőn.

Február 12., vasárnap 58 kg 30 dkg, alkoholegység 3, cigaretta 23 (aligha meglepő), kalória 1647. 11:00 Ó, istenem, az nem lehet, hogy egyszerre érkezzenek hozzám! Az kimondhatatlanul színpadias. Talán az egész löncs nem egyéb lapos szülői tréfánál, annak következtében, hogy szüleim túl sokáig voltak kitéve Noel Edmonds népszerű tévés személyiségeknek és miegymásnak. Anyám talán zsinóron csapkodó élő lazaccal érkezik és bejelenti, hogy elhagyja aput a lazacért. Apu talán vásári komédiás jelmezben fog fejjel lefelé lógni az ablakom előtt, azután bejön üvegestül és elkezdi csépelni anyut egy birkahólyaggal vagy hirtelen kizuhan a kamraszekrényből, műanyagkéssel a hátában. Már csak egy Bloody Mary zökkentheti helyre a világot. Végül is majdnem délután van. 22

12:05 Anyu telefonált. – Hát, menjen csak ő – mondta. - Legyen csak megint az ő rohadt akarata szerint, mint rendesen! (Az én anyukám nem káromkodik. Olyanokat mond, hogy „azt a hét meg a nyolcát!” meg a „kiskésit!”) Rohadt jól elleszek én magam is! Majd én csak sikálom a házat, mint Genyó Germain Greer meg a Láthatatlan Asszony! (Lehet-e, elképzelhető-e, hogy berúgott? Az én anyum egyetlen vasárnap esti sherryt szokott inni 1952 óta, amikor enyhén bepityókázott fél liter almabortól Mavis Enderby huszonegyedik születésnapján, és azóta sem engedte, se magának, se másnak, hogy erről megfeledkezzék. „Nincs rémesebb, mint egy részeg nő, drágám!”) - De ne, anyu! Nem beszélhetnénk meg együtt az ebédnél? – mondtam, mintha A szerelem hullámhosszán című filmben volnánk, és az ebéd azzal végződne, hogy anyu és apu egymás kezét fogják, én pedig fényvisszaverős hátizsákkal aranyosan kacsingatok a kamerába. - Csak várj - mondta sötéten. – Majd megtudod, milyenek a férfiak. - De én már... – kezdtem. - Most rohanok, drágám – mondta. – Pasizni fogok! Kettőkor beállított apu a Sunday Telegraph szépen összehajtogatott példányával. Ahogy leült a díványra, az arca összegyűrődött és potyogni kezdtek a könnyei. Azóta ilyen, amióta elment Albufeirába Una Alconburyvel és Audrey Colesszal. – hüppögte, az öklével próbálva törölgetni az arcát. – Miután visszajött, elkezdte mondogatni, hogy fizetést akar a házimunkáért, és ő arra pazarolta el az életét, hogy a rabszolgánk legyen. (Rabszolgánk? Tudtam én. Az egész az én hibám. Ha jobb ember lennék, anyu sem szeretett volna ki apuból.) Azt akarja, hogy költözzek el egy időre, azt mondja, és...és... – Halk zokogásba fulladt a hangja. - És mi, apu? Azt mondta, hogy én azt hittem, hogy a klitorisz, az egy lepke Nigel Coles gyűjteményéből.

Február 13. hétfő 57 kg 65 dkg, alkoholegység 5, cigaretta 0 (a lelki gazdagodás kioltja a dohányzás szükségét – hatalmas áttörés), kalória 2845. Noha szívemet megtörte szüleim balsorsa, be kell vallanom, ezzel párhuzamosan szégyenletes önelégültséget érzek az istáp miatt, bár ezt én mondom, a bölcs tanácsadó új szerepében. Oly régen tettem bármit is másokért, hogy ez vadonatúj és mámorító tapasztalat. Ez hiányzott az én életemből. Ábrándokat szövök, hogy szamaritánus leszek, vagy tanítónő egy vasárnapi iskolában, hajléktalanoknak készítek levest (vagy, mint Tom barátom javasolta, tündéri pici fokhagymás pirítósokat bazsalikom mártással), vagy akár átképezem magam orvosnak. Talán még ennél is jobb, szexuálisan és szellemileg kielégítő lenne orvossal járni. Még az is megfordult a fejemben, ne adjak-e fel apróhirdetést a Lancet társkereső rovatában. Átvehetném az üzeneteit, mondhatnám az éjszaka telefonálgató pácienseknek, hogy kopjanak le, csinálhatnék neki kecskesajtos kis felfújtakat és végül hatvanéves koromban piszkoskodhatnék vele, mint anyu. Ó, istenem! Holnap Szent Bálint-napja. Miért? Miért? Miért, hogy az egész világ arra van beállítva, hogy a románcon kívül maradt emberek hülyének érezzék magukat, holott mindenki tudja, mennyire nem működik már a románc? Tessék megnézni a királyi családot! Tessék megnézni anyut és aput! 23

Egyébként is a Bálint-nap tisztán üzleti, cinikus vállalkozás. Számomra abszolút közömbös.

Február 14. kedd 57 kg 15 dkg, alkoholegység 2 (romantikus Bálint-napi nyalánkság, 2 palack Becks egymagamban, hö!), cigaretta 12, kalória 1545. 08:00 Ó, egek ura! Szent Bálint napja. Vajon járt már itt a postás? Talán lesz egy lap Danieltől. Vagy egy titkos csodálótól. Vagy egy pár szál virág, vagy szív alakú csokoládé. Egész izgatott vagyok. Szilaj öröm kurta pillanata, amikor rózsacsokrot pillantok meg a hallban. Daniel! Lerohantam, és akkor kaptam föl ujjongva a bokrétát, amikor nyílt a földszinti lakás ajtaja és kijött Vanessa. - Ó, de szép – mondta irigyen – Kitől? - Nem tudom! – szóltam szemérmesen, és ránéztem a kártyára. – Óóóó – belém szakadt a madzag. – Ez neked jött. - Oda se neki. Nézd, ez viszont neked – vigasztalt Vanessa. Számla volt. Eldöntöttem, hogy munkába menet kapucínert iszom és csokoládés kiflit eszem felvidulás végett. Nem érdekel az alakom. Nem érdemes, miután engem úgyse szeret senki. Útban a metrón lehetett látni, ki kapott Bálint-napi lapot és ki nem. Mindenki a másikat leste és mindenki önelégült pofákat vágott vagy védekezőn lesütötte a szemét. Belépek és látom, hogy Perpetuának akkora bokréta van az asztalán, mint egy bodros bárány. - Na, Bridget! – bőgte, hogy mindenki hallhassa. – Hányat kaptál? Lesüllyedtem a helyemre, és úgy motyogtam a szájam sarkából. – Ffffogbe!- mint egy megalázott kamasz. - Na! Hányat? Már azt hittem, megragadja a fülemet és elkezdi facsargatni vagy ilyesmi. - Ez az egész dolog nevetséges és értelmetlen. Komplett kommersz kiszipolyozás. - Tudtam, hogy nem kaptál! – trombitált Perpetua. Csak ekkor vettem észre, hogy Daniel a szoba túlsó végéből hallgat bennünket és nevet.

Február 15. szerda Váratlan meglepetés. Épp munkába indultam, amikor észrevettem, hogy rózsaszín boríték van az asztalon – nyilvánvalóan egy megkésett Bálint -, hogy aszongya „A füstös szépségnek”. Egy pillanatra föllelkesültem, azt képzeltem, nekem szól, és hirtelen a vágy sötéten titokzatos tárgyának láttam magamat az utcán járó férfiak szemével. Aztán eszembe jutott a nyamvadt Vanessa, a koponyájához tapadó fekete kontyával. Grrrr! 21:00 Most jöttem, és a kártya még mindig ott van. 22:00 Még mindig. 23:00 Hihetetlen. A kártya még mindig ott van. Vanessa talán még nem jött haza.

Február 16. csütörtök 56 kg 80 dkg (súlyveszteség lépcsőmászással), alkoholegység 0 (kiváló), cigaretta 5 (kiváló), kalória 2452 (nem n.j.), lépcsőzés, amikor lementem megnézni a Bálintnapi borítékot 18 (lélektanilag rossz, de testgyakorlásnak n.j.) A kártya még mindig ott van! Pont olyan, mint megenni az utolsó bonbont vagy kivenni az utolsó szelet tortát. Udvariasságból egyikünk se nyúl érte.

Február 17. péntek 56 kg 80 dkg, alkoholegység 1 (n.j.), cigaretta 2 (n.j.), kalória 3241 (rossz, de leégette a lépcsőmászás), utánanézés kártyának 12 (megszállottság). 09:00. Kártya még mindig ott. 21:00. Még mindig. 21:30. Még mindig. Nem bírom tovább. Gondoltam, hogy Vanessa főz, mert ételszag szállongott a lakásából, így bekopogtattam. – Azt hiszem, ez a tiéd – tartottam eléje a borítékot, amikor ajtót nyitott. - Ó, én meg azt, hogy a tied – mondta. - Felbontsuk? – kérdeztem. - Oké. – Odaadtam neki, ő visszaadta és kuncogott. Visszaadtam neki. Szeretem a lányokat. - Ess neki – mondtam, és ő felvágta a borítékot a kezében tartott konyhakéssel. Inkább művészies kártya volt, mintha egy galériában vásárolták volna. Vanessa pofát vágott: - Nekem ez nem mond semmit – nyújtotta felém a kártyát. Amire belül ezt írták:

„Némi nevetséges és értelmetlen kommersz kiszipolyozás az én aranyos kis frigid tehenemnek.” Fisztulás hangot hallattam. 22:00 Épp most telefonáltam Sharonnak és elmeséltem neki az egészet. Azt mondta, ne engedjem, hogy elcsavarják a fejemet egy olcsó kártyával és dobnom kéne Danielt, mivel nem egy kedves ember, és semmi jó sem fog kisülni belőle. Telefonáltam Tomnak másodvéleményért, főleg, hogy felhívjam-e Danielt hétvégén. - Neeeeeee! – ordította. Feltett számos szúrópróbaszerű kérdést, például, hogy hogy viselkedett Daniel az utóbbi napokban, azután, hogy elküldte a választ, de én nem reagáltam. Jelentettem, hogy kokettebbnek tűnt, mint valaha. Tom erre azt írta elő, hogy várjak a jövő hétig és maradjak zárkózott.

Február 18. szombat 57 kg 15 dkg, alkoholegység 4, cigaretta 6, kalória Végre megfejtettem anyut és aput. 25

Portugál vakáció után Shirley Valentine-stílusú forgatókönyvet orrontottam, attól tartva, hogy ha kinyitom a Sunday People-t, az anyámat látom benne amint szőkére festett hajjal és ocelotmintás napozóban magyarázza a pamlagon, egy kőmosott farmeres, González nevű valaki tőszomszédságából, hogy az igazi szerelemnél igazán semmi a negyvenhat év korkülönbség. Ma megkért, hogy löncsöljek vele a Dickens and Jones kávézójában, ahol kereken rákérdeztem, hogy van-e valakije. - Nem, nincsen senki – mondta és belemeredt a térbe, olyan méla daccal, amit, esküszöm, Diana hercegnőről koppintott. - Akkor miért vagy olyan kíméletlen apuhoz? – kérdeztem. - Drágám, mindössze arról van szó, hogy apád visszavonulása óta ráébredtem, hogy harmincöt évig percnyi megállás nélkül vezettem a háztartását és neveltem a gyerekeit... - A te gyerekeid is vagyunk Jamie-vel - szúrtam közbe sértetten. - És részéről ő egy életre kidolgozta magát, viszont az én munkám továbbra is tart és pontosan ugyanezt éreztem a hétvégeken, mikor ti még kicsik voltatok. Az embernek egy élete van. Mindössze annyit határoztam el, hogy kicsit változtatok a dolgok állásán és abban a kevésben, ami nekem még hátravan, a változatosság kedvéért magammal fogok törődni. Odamentem a pulthoz fizetni, közben átgondoltam a dolgot, és feministaként próbáltam megérten anyu álláspontját. Ekkor megakadt a pillantásom egy előkelő külsejű, magas, ősz férfin, aki európai divatú bőrkabátot viselt és egy olyan autós stílusú kézitáskát. Befelé nézegetett a kávézóba, felvonta a szemöldökét és a karóráját kocogtatta. Megpördültem és rajtakaptam anyámat, amint némán tátogja: - Egy perc! – miközben mentegetőzve bólogat felém. Akkor semmit sem mondtam anyunak, csak annyit, hogy pá, aztán hajtűkanyart csináltam és a nyomába szegődtem, hogy lássam, nem képzelődtem-e. Meg is találtam az illatszerosztályon, a magas bájgúnár oldalán; fel-alá csámborgott, minden létezőt ráspriccelt a csuklójára, majd feldugdosta a bájgúnár orra alá, és kacéran kacarászott. Otthon telefonüzenet várt Jamie fivéremtől. Nyomban felhívtam és kitálaltam neki. - Jaj, az isten szerelmére, Bridge! – fakadt mennydörgő hahotára. – Annyira mániád a szex, hogy ha gyónni látnád anyut, azt hinnéd, leszopja a papot. Kaptál valamit az idén Bálint-napra? - Igen, kaptam – súgtam dühösen, mire őbelőle kipukkadt a nevetés, majd azt mondta, most le kell tennie, mert éppen indultak volna Beccával a parkba tai chizni.

Február 19. vasárnap 58 kg 30 dkg (n.j., de csak az aggódástól), alkoholegység 2 (de úr napja van), cigaretta 7, kalória 2100. Felhívtam anyut, hogy kérdőre vonjam a naplementi bájgúnárról, akivel löncs után láttam. - Ó, nyilván Julianre gondolsz! –trillázta. Vagyis azonnali beismerés. Az én szüleim nem emlegetik a barátaikat a keresztnevükön. Nekik Una Alconbury van, Audrey Coles, Brian Enderby. „Ismered David Rickettset, drágám? Aki Anthea Rickettset vette feleségül, aki a Lifeboatban 26

tag.” Ezzel a gesztussal jelzik, hogy a szívük mélyén tudják, miszerint nekem fogalmam sincs róla, kicsoda Mavis Enderby, ők azonban úgy fogják emlegetni az elkövetkező negyven percben Brian és Mavis Enderbyt, mintha négyéves korom óta ismerném őket. Rögtön tudtam, hogy Julian nem szokott a Lifeboat-ban villásreggelizni és felesége sincs, aki a Lifeboatban, a Rotaryban vagy a Szent György Barátaiban lenne tag. Azt is megéreztem, hogy Portugáliában találkoztak, még mielőtt apuval elkezdődött a baj, és hogy ugyanennyi erővel lehet Julian, mint Julio. Megéreztem, hogy nevezzük nevén a gyereket, ez a Julio a baja apunak. Szembesítettem anyut a spúrommal. Tagadta. Sőt még valami művészien kiagyalt mesével is előállt, hogy a Marble Arch-i Marks and Spencerben ütköztek egymásba, amitől ő a lábára ejtette a frissen vásárolt Le Creuset római tálját, mire Julian elvitte a Selfridgesbe egy kávéra és ebből bontott szirmot a kizárólag nagyáruházi büfékre korlátozott, szilárd plátói barátság. Miért gondolják azt az emberek, amikor elhagyják a partnerüket valaki másért, hogy okosabb úgy viselkedni, mintha nem lenne harmadik? Azt gondolják, kevésbé fog fájni a partnerüknek, ha elhitetik vele, hogy kizárólag azért lépnek le, mert nem bírják tovább őket, és csak két hét múlva futnak össze mintegy véletlenül holmi autóstáskás, magas Omar Sharif-fazonnal, miközben a régi partner minden este könnyekre fakad a fogmosópohár láttán? Olyanok, mint azok, akik hazug indokokat eszelnek ki az igazság helyett, akkor is, ha az igazság jobb a hazugságnál. Hallottam egyszer Simon barátomat, amint lefújja a randevút egy lánnyal – akit pedig őszintén csípett -, csak, mert gennyes pattanása nőtt, pont az orrától jobbra és mert mosodai válság folytán valami kései hetvenes évek fazonú borzadály zakóban jött be dolgozni, abban a hiszemben, hogy ebédidőben el tudja hozni a tisztítóból a normális blézerét, de a pucerájosok nem csinálták meg. Ezek után azt vette a fejébe, hogy azt mondja a lánynak, azért nem találkozhatnak, mert estére váratlanul bejelentette magát a nővére, őt kell szórakoztatnia, majd eszelősségében hozzátette, hogy reggelig még meg kell néznie néhány munkavideót, mire a lány emlékeztette, hogy Simon saját közlése szerint nincs egy szál testvére sem, majd javasolta, hogy jöjjön át hozzá videót nézni, miközben ő megfőzi Simonnak a vacsorát. Csakhogy nem lévén átvihető és nézhető munkavideó, Simonnak tovább kellett szőnie a hazugságok pókhálóját. Végül a lány abban a meggyőződésben, hogy már a második randevú után megcsalják, kidobta Simont, ő pedig tölthette egyedül az estét. Földbe döngölten, pattanásosan, hetvenes fazonú zakóban. Megpróbáltam értésére adni anyunak, hogy nem az igazat mondja, ám őt annyira átfűtötte a kéjvágy, hogy feledett minden... szóval mindent. - Tényleg kezdesz nagyon cinikus és gyanakvó lenni, drágám! – mondta. – Julio – ahá! aháháháháháhá! – csak a barátom. Nekem csak egy kis térre van szükségem. Így derült rá fény, hogy apu, merő figyelemből, átköltözik Alconburyékhez a kert aljába, a néhai nagyi lakásába.

Február 21. kedd N. fáradt vagyok. Apu rákapott, hogy többször idecsörög éjszaka, csak hogy beszélhessen velem. 27

Február 22. szerda 57 kg 15 dkg, alkoholegység 2, cigaretta 19, zsíregység 8 (váratlan undorító elképzelés: eddig még nem néztem szembe a szubkután szalonna comb- és fartáji felfakadásának gondolatával. Holnaptól vissza kell térnem a kalóriszámláláshoz.) Tomnak szórul szóra igaza volt. Annyira lefoglalt apu és anyu, annyira kifárasztottak apu dúlt telefonjai, hogy alig vettem észre Danielt: aminek az lett a csodálatos eredménye, hogy le se szállt rólam. Bár ma komplett idiótát csináltam magamból. Beszálltam a liftbe, hogy kimenjek szendvicsért, és ott állt Daniel és Simon a piackutatásról. Valami futballistákról beszélgettek, akiket őrizetbe vettek, mert eladták a meccset. - Te hallottál róla, Bridget? – kérdezte Daniel. - Ó, persze – hazudtam, és lázasan kutattam valami vélemény után. – És meglehetősen kicsinyes dolognak tartom. Tudom, hogy anyagiasság így viselkedni, de végül is fölösleges ekkora felhajtást csapni csak azért, ha az emberek nem potyára teszik zsebre a pénzt. Simon úgy nézett rám, mintha megbolondultam volna, míg Daniel egy pillanatig bámult, majd kirobbant belőle a nevetés. Nevetett és nevetett, egészen addig míg ki nem szálltak Simonnal, majd megfordult és azt mondta: - Légy a feleségem! – még mielőtt becsukódott volna közöttünk az ajtó. Hmmm.

Február 23. csütörtök 58 kg 30 dkg (csak tudnék megállni 57-nél, és ne bukdácsolnék állandóan föl-alá, mint a vízbe –zsírba – fulladt hulla), alkoholegység 2, cigaretta 17 (érthető, kefélés előtti idegállapot), kalória 775 (utolsó kétségbeesett kísérlet, hogy holnapig lefogyjak 54 kg 30 dekára). 20:00 Kutyafáját! A számítógépes üzengetés valahogyan forrpontig hevült. Hatkor határozottan vettem a kabátomat és távoztam, csak azért, hogy egy emelettel alantabb Daniel szálljon be az én liftembe. Ott voltunk, csak ő és én, foglyul esve egy tömör elektromos mezőben, ellenállhatatlanul nyomulva egymás felé, mint két mágnes. Aztán váratlanul megállt a lift, és mi pihegve szétugrottunk, mert beszállt Simon a piackutatásról, borzalmas bézs esőkabáttal zsíros termetén. - Bridget – vigyorgott tetszelgőn, amikor akaratlanul megigazgattam a szoknyámat -, úgy nézel ki, mint akit rajtakaptak, mikor eladta a meccset. Ahogy kiléptem az épületből, Daniel utánam pattant és megkért, hogy vacsorázzak vele másnap. Igennn! Éjfél. Au! Teljesen kimerültem. Biztosan nem normális úgy készülni egy randevúra, mint egy felvételi beszélgetésre. Gyanúm szerint Daniel roppantul olvasott agya még nyűg is lehet, ha továbbhaladnak a dolgok. Talán olyanba kellett volna beleesnem, aki fiatalabb és agyatlan, aki főz rám, kimossa a ruháimat, és bólogat mindenre, amit mondok. Amióta eljöttem a munkából, majdnem porckorongsérvet kaptam, míg végigziháltam a sztep aerobic tananyagot; hét percig vakartam meztelen testemet kemény kefével, kitakarítottam a lakást, feltöltöttem a frigót, kitépkedtem a szemöldökömet, átfutottam az újságokat és A tökéletes szex 28

útmutatójá-t, bekapcsoltam a mosógépet, és magam gyantáztam a lábamat, mert már késő volt időpontot kérni. A végén egy törölközőn kötöttem ki térdelő állásban, úgy próbáltam letépni a vádlim hátuljára keményen odatapadt gyantacsíkot, miközben az éjféli híreket bámultam, hogy onnan szajrézzak össze néhány érdekes véleményt dolgokról. A hátam nyilall, a fejem fáj, rákvörös lábaim gyantától rögösek. A bölcsek azt mondanák, hogy Daniel szeressen olyannak, amilyen vagyok, ám én a Cosmopolitan-kultúra gyermeke vagyok, akit idegbajossá tettek a szupermodellek és a túl sok vetélkedő, mert tudom, hogy se testem, se lelkem nem ütné meg a mércét, ha szabadjára hagynám őket. Nem bírom a gyűrődést! Lemondom a randit, és itthon töltöm az estét, fánkot fogok enni letojásozott kardigánban.

Február 25. szombat 55 kg 80 dkg (csoda: a szex bizonyítottan a legjobb testgyakorlás), alkoholegység 0, cigaretta 0, kalória 200 (végre rájöttem a koplalás titkára: egyszerűen fel kell cserélni az ételt szexre). 18:00 Ó. öröm! Az egész napot olyan állapotban töltöttem, amely csakis az izélés részegségének nevezhető: őgyelegtem a lakásban, mosolyogtam, felvettem és letettem dolgokat. Olyan kedves volt! Csak az árnyékolta be, hogy 1.) rögtön utána Daniel azt mondta: - A mindenit, el akartam vinni a kocsit a Citroën garázsba -, és 2.) amikor fölkeltem, hogy bemenjek a fürdőszobába, figyelmeztetett, hogy a vádlimhoz odaragad a harisnyanadrág. Ám ahogy oszladozni kezdtek a rózsafelhők, elfogott az aggodalom. És most? Nem maradtunk semmiben. Hirtelen rádöbbenek, hogy megint a telefonra várok. Miért van az, hogy az első éjszaka után olyan gyötrelmesen kiegyensúlyozatlan a nemek viszonya? Úgy érzem, mintha most tetem volna le egy vizsgát, és meg kellene várnom az eredményt. 23:00 Ó, istenem! Miért nem telefonál Daniel? Most együtt fogunk járni, vagy mi? Miért van az, hogy anyukám könnyedén csapong kapcsolatról kapcsolatra, míg én a legegyszerűebb dolgot se tudom beindítani? Talán az ő nemzedékük jobban viszonyul a viszonyokhoz? Talán nem rinyálnak annyit az üldözési mániától és a nyusziságtól. Talán az is előny, ha az ember soha életében nem olvas önsegítő könyveket.

Február 26. vasárnap 57 kg 15 dkg, alkoholegység 5 (búfelejtésre), cigaretta 23 (bánat fumigálására), kalória 3856 (bánat zsírba fojtására). Magányos ébredés után azon kapom magam, hogy elképzelem anyámat Julioval az ágyban. Marcangoló undor a szülői, illetve félszülői szex látomásától; felháborodás az atya nevében; mámoros, önző derűlátás a reám váró még harmincévnyi zabolátlan szenvedély példájától (nem függetlenül a gyakori elmélkedésektől Joanna Lumleyről és Susan Sarandonról), de főleg pechfógel hülyeségem hallatlanul nyomasztó tudata, hogy egyedül kell lennem az ágyban vasárnap reggel, miközben a hatvannál idősebb anyám valószínűleg most veselkedik neki a másodiknak... Ó, istenem! Ne! Rá se bírok gondolni! 29

MÁRCIUS SÚLYOS HARMINCAS SZÜLETÉSNAPI PÁNIK Március 4. szombat 57 kg 15 dkg (mi értelme végigfogyózni az egész febr-t, ha pontosan annyit nyomok március elején, mint febr. elején? Hö! Abba fogom hagyni a naponkénti méretkezést és kalóriaszámlálást, úgyis értelmetlen túró az egész)., Anyám olyan erővé lett, amelyet én már nem ismerek föl. Ma reggel berontott a lakásomba, miközben én pongyolában roskadozva mogorván lakkoztam a lábam körmét, és a lóverseny-előzetest bámultam. - Drágám, itt hagyhatom ezeket pár órára? – trillázta egy kocsiderék reklámszatyrot lógázva, útban a hálószobám felé. Pár perccel később, rohamszerűen jött lanyha kíváncsisággal utánacsoszogtam, hogy lássam, mit csinál. Drágának tűnő kávébarna kombidresszben ült a tükör előtt és tátott szájjal festette a szempilláját (a szempillafestés alatti szájtátás szükségessége egyike a természet megmagyarázhatatlan misztériumainak). - Nem gondolod, hogy fel kellene öltöznöd, drágám? Szédületesen festett: üde bőr, fénylő haj. Futólag láttam magam a tükörben. Igazán leszedhettem volna tegnap a sminkemet. A hajam féloldalt a fejemhez tapadt, a másikon tüskékben és szarvakban ágaskodott. Mintha a hajszálaim önálló életet élnének; egész nap teljesen normálisan viselkednek, várva, hogy elszundítsak, akkor elkezdenek gyerekesen futkosni meg szökdécselni, és azt kérdezgetik: - És most mit fogunk csinálni? - Tudod - mondta anyu, Givenchy II-t dörgölve a dekoltázsába -, mindezekben az években apád akkora felhajtást csinált a számlákból meg az adófizetésből, mintha ez harminc évre felmentette volna a mosogatás alól. Na, szóval, az adóvisszaigénylés már rég esedékes volt, úgyhogy azt gondoltam, egye meg a fene, majd én megcsinálom. Persze, ez nekem kínai, úgyhogy felcsengettem az adóhivatalt. Az ügyintéző elég arrogánsan viselkedett, azt mondta: „Komolyan, Mrs. Jones, én egyszerűen nem értem, mi ebben a nehézség.” Mire én: „Ide hallgasson, tud maga brióst sütni?” Vette a célzást, átbeszéltük az egészet és meg is csináltuk tizenöt perc alatt. Ma pedig elvisz löncsölni. Egy adószedő! Képzeld! - Mi? – hebegtem, az ajtófélfa után kapva. – És Julio? - Csak azért, mert „barátságban” vagyok Julioval, még lehetnek más „barátaim” – mondta édesen, és belebújt sárga kompléjába. – Hogy tetszik? Most vettem. Szuper citrom, nem gondolod? Na, nekem rohannom kell. Negyed kettőkor találkozunk a Debensham kávézójában. Miután elment, kanalaztam egy kis müzlit a tasakból, és felhajtottam a frigóból egy palack bor üledékes végét. Tudom már, mi a titka anyunak: fölfedezte a hatalmat. Hatalma van apu fölött, aki pont ezért szeretné visszakapni. Hatalma van Julio fölött és az adószedő fölött, mindenki megérzi a hatalmát, és szeretne belőle egy csipetet, ami még ellenállhatatlanabbá teszi. Úgyhogy nincs más dolgom, mint találni valakit vagy valamit, hogy hatalmam lehessen, és aztán...ó, istenem, nekem még saját magam fölött sincs hatalmam! Olyan nyomott vagyok! Daniel, noha bőbeszédű, barátságos, sőt kacér volt egész héten, egy szóval sem célzott arra, ami kettőnk között történt, mintha tökéletesen természetes lenne, hogy a munkatársunkkal hálunk, aztán 30

annyiban hagyjuk a dolgot. A munka, amely valaha bosszantó nyűg volt csupán, őrjítő kínszenvedéssé fajult. Idegsokkos vagyok, valahányszor elmegy ebédelni, vagy kabátot vesz munka végeztével: hová? kivel? kivel? Perpetua rám lőcsölte az egész munkáját és egész idő alatt automatára állítva taglalja Arabellával vagy Malackával a telefonban a félmillió fontos fullham-i lakást, amelyet meg fognak vásárolni Hugóval. – Igggen. Nem. Igggen. Nem, teljességgel egyetértek. De úgy áll a kérdés, hogy akar-e fizetni az ember plusz harminc lepedőt egy negyedik hálószobáért? Péntek este negyed ötkor Sharon felhívott az irodában. - Eljössz holnap velem és Jude-dal? - Izé... – Néma pánikba estem, mert arra gondolta, Daniel biztosan randevút kér a hétvégére, mielőtt elmenne. - Hívj majd fel, ha mégsem kér – szólt szárazon Shazzer rövid hallgatás után. Háromnegyed hatkor láttam, hogy Daniel kabátban igyekszik az ajtó felé. Nyilván még ő is elrestellte magát meggyötört arcom láttán, mert futólag elmosolyodott, a monitor felé bólintott, azzal elhúzott. Persze, hogy ott villogott rajta az Üzenet folyamatban. Lenyomtam az RMS-t és azt olvastam:

Üzenet Jones Kellemes hétvégét. Píp, píp. Cleave Nyomorultul fölemeltem a kagylót, és tárcsáztam Sharont. – Mikor találkozunk holnap? – makogtam szégyenkezve. - Fél kilenckor. Café Rouge. Ne aggódj, mi szeretünk. Mondd meg neki, hogy menjen a francba. érzelmi lejmoló. 02:00 Esküszöm, igazi fényeste Shazzel és Jude-dal. Nem érdekel Daniel hülye dumája. Bár rosszul vagyok. Hoppá.

Március 5. vasárnap 08:00 Juuuujjj! Bár meghaltam volna! Soha, de soha életemben nem iszom többé! 08:30 Óóóó. De jól esne egy kis sült krumpli! 11:30 Borzasztóan kellene vizet innom, de okosabbnak látszik, ha most behunyt szemmel, mozdulatlanul tartom a párnán a fejemet, nehogy szétessenek benne a fogaskerekek. Dél. Marhára jól mulattam, ám zavarban vagyok a Danielt illető tanácsok tárgyában. Elsőnek Jude problémáit kellett átvenni Ronda Richarddal, mert azok nyilvánvalóan komolyabbak, lévén, hogy ők nem egyszer kufircoltak, hanem tizennyolc hónapig jártak együtt. Így alázatosan vártam, amíg rám kerül a sor, hogy előadjam a legutolsó Daniel-epizódot és ők meghozzák a rögtöni egyhangú ítéletet: - Lejmoló rohadék! Bár Jude érdekes módon bedobta a Fiú-Idő koncepciót, ahogy a Spinédzserek című filmben lehetett látni: nevezetesen, hogy a hímneműek szemében nem gyötrelmes örökkévalóság a szex után öt napig (hétig, szúrtam közbe) lebegtetett új viszony, hanem normális lehiggadási időszak, amelyben összeszedhetik érzelmeiket a 31

következő lépés előtt. Daniel, érvelt Jude, nyilván szoronghat a munkája miatt stb. stb., úgyhogy adj neki esélyt, légy barátságos és kacér, mintegy megmutatva, hogy bízol benne és nem fogsz rámászni vagy kiborulni. Mire Sharon gyakorlatilag belebökött a reszelt parmezánba és azt mondta, embertelenség két hétig lebegtetni egy nőt a szex után, ez a bizalom undorító megsértése, közölnöm kellett volna Daniellel, hogy mi róla a véleményem. Hmmm. Mindenesetre most még alszom egy kicsit. 14:00 Most jöttem vissza diadalmas expedíciómról, amelyet a földszintre tettem újságért és egy pohár vízért. Érzem, amint a víz kristálypatakként ömlik abba az agytartományba, ahol a legnagyobb szükség van rá. Bár, ha meggondolom, nem is tudom, fejbe mehet-e a víz. Talán a vérkeringésen át. Mivel a macskajajt a kiszáradás okozza, talán a hajszálerek szívják fel a vizet az agyba. 14:15 Cikk az újságban, hogy a kétéves gyerekeknek felvételi vizsgát kell tenniük a bölcsödébe. Majd’ kiugrottam a bőrömből. Nekem ma jelen kell lennem a Harry keresztfiam tiszteletére adott születésnapi teán! 18:00 Nyaktörő sebességgel hajtottam át Magdához, át az esőtől csicsogó, szürke Londonon, beugrottam a Waterstone’s-ba születésnapi ajándékért és azt hittem, most mindjárt meghalok. A szívem összeszorult, hogy késve és macskajajosan kell beállítanom a dolgozó lányokból átvedlett anyák Gyermeknevelési Versenyére. Magda, az egykori tőzsdei alkusz, lehazudja a fia korát, hogy Harry érettebbnek tűnjék. Már a fogantatás is vérre menő versenyben zajlott, mert Magda megpróbált nyolcszor annyi folsavat és vitamint szedni, mint mások. A szülés nagy szám volt. Magda hónapokkal azelőtt közhírré tette, hogy természetes szülés lesz, aztán tíz perc alatt összeroppant, és elkezdett sivalkodni: - Adja már a drogokat, maga kövér tehén! A teán rémtörténetbe illő jelenetbe csöppenek: én és egy szobára való modern anya, köztük egy négyhetes csecsemő anyja. - Ó, hát nem édes? – gügyögött Sarah de Lisle, majd lecsapott: - Mennyi volt az APGAR-ja? Én nem tudom, mi olyan nagy szám a tesztekben – ez az APGAR egy olyan teszt, amelyet kétperces korban kell megcsinálni. Magda jól lebőgette magát két éve, amikor azzal kérkedett egy vacsorán, hogy Harrynek tizenegy volt az APGAR-ja, mire egy másik vendég, történetesen ápolónő, rámutatott, hogy az APGAR határértéke tíz. A rettenthetetlen Magda mindazonáltal most is elkezdett kérkedni a dedóvó-körnek, hogy az ő fia egy székelő csoda, amivel elindította a kontra és rekontra-kérkedések lavináját. A düledező totyisok, bár még abban a korban voltak, amikor biztonságosan el kell csomagolni őket több réteg gumiba, alig viseltek többet egy bébitangánál. Tíz perce sem voltam ott, amikor már három nyom díszlett a szőnyegen. Látszatra humoros, valójában epés vita szikrázott föl, hogy ki nyomott oda, majd ideges pelenkafosztás következett, és nyomban utána újabb vetélkedő a fiak és ennek megfelelően a férjek ivarszervének méretéről. - Itt nem lehet mit tenni, ez örökletes. Bár Cosmónak ezen a téren nincs oka panaszra, igaz? Azt hittem szétrobban a fejem a ricsajtól. Egy idő után elnézést kértem és hazamentem, gratulálva magamnak, hogy szingli vagyok.

Március 6. hétfő 11:00. Iroda. Teljesen kimerültem. Tegnap este, éppen belefeküdtem a gerániumolajos fincsi forró fürdőbe egy vodkás tonikkal, amikor csengettek. Anyám állt a küszöbön, könnyeket záporozva. Beletelt egy időbe, mire tisztáztam, miről van szó, mert annyit csapkodott össze-vissza a konyhában, ontotta mind harsányabb löketekben a könnyeket és hajtogatta, hogy nem akar beszélni róla, míg már azt hittem, kártyavárként omlott össze öngerjesztő szexuális hatalma és apu, Julio meg az adószedő egyszerre veszítették el érdeklődésüket. De nem. Anyut csak a „Mindent akarok!”-szindróma fertőzte meg. - Úgy érzem magam, mint a tücsök, amely dalolt egész nyáron – gyónta meg abban a pillanatban, mikor megérezte, hogy kezd nem érdekelni az összeomlás. – És most itt állok életem telén, és semmit sem tettem félre! Kis híján rámutattam, hogy három küszöböt rágó partner plusz a fél ház és a nyugdíj nem éppen semmi, de visszafogtam magam. - Karriert akarok! – mondta, énbennem pedig valami szörnyen aljas rész örvendezett és pufogott, mert nekem van karrierem. No, jó, állásom. Én egy olyan tücsök vagyok, aki jó nagy kupac füvet vagy legyet halmozott fel, vagy mit tudom én mit esznek a tücskök telente, akkor is, ha nincs fiúm. Végül csak fel tudtam vidítani anyut, amikor megengedtem neki, hogy végignézze a ruhatáramat és megkritizálja az összes cuccot, majd elmagyarázza, miért kellene mostantól Jaegertől és a Country Casualsból beszerezni mindenemet. Csodaszerek bizonyult és anyu annyira visszazökkent formájába, hogy még Juliot is képes volt felhívni és megbeszélni vele „egy pohárkát lefekvés előtt”-re. Tíz óra múlt, mire elment, úgyhogy telefonáltam Tomnak és közöltem vele az iszonyatos hírt, hogy Daniel mindmáig nem jelentkezett és megkérdeztem, mit gondol Sharon és Jude ellentmondó tanácsairól. Tom azt mondta, ne hallgassak egyikre sem, ne kacérkodjak, ne prédikáljak, legyek csak zárkózott, megközelíthetetlen jégkirálynő. A férfiak, hirdeti Tom, állandóan holmi szexuális lajtorján látják magukat, amelyen hol fölöttük, hol alattuk állnak a nők. Ha a nő lentebb van (ti. hajlandó lefeküdni a férfival, nagyon bukik rá), akkor a férfi, mint egy Groutcho Marx, nem akar a nő „klubjához” tartozni. Ez az egész mentalitás roppant nyomasztó, de Tom azt mondta, ne legyek naiv, ha tényleg szeretem Danielt, és el akarom nyerni a szívét, akkor levegőnek kell néznem, és a lehető leghűvösebben és tartózkodóbban kell viselkednem. Éjfélre kerültem ágyba n. összezavarodva, de éjszaka apu háromszor is föltelefonált. - Ha szeret valaki, az olyan, mintha pokrócba lene bugyolálva a szíved – mondta -, és mikor elveszik... – azzal könnyekben tört ki. Alconburyék kertjének aljából telefonált, a nagyi lakásából, ahol addig marad, mondja reménykedve, „amíg ki nem forrják magukat a dolgok”. Hirtelen rádöbbenek, hogy minden elmozdult, és most én törődök a szüleimmel, ahelyett, hogy ők törődnének velem, ami természetellenesnek és helytelennek tűnik. Olyan öreg csak nem vagyok?

Március 6. hétfő 56 kg 80 dkg (n.n.j. – felfedeztem a fogyókúra titkát: nem kell méretkőzni) Hivatalosan tanúsíthatom, hogy mainapság a férfiszívet nem a szépséggel, a koszttal, a szexszel vagy a jellem csáberejével lehet meghódítani, hanem csakis azzal a képességgel, hogy tudunk-e kissé közönyösnek mutatkozni. Bent a munkában egész nap nem vettem tudomást Danielről, és tettem, hogy elfoglalt vagyok (nem nevetni). Egyfolytában villogott az Üzenet folyamatban, de én csak sóhajtoztam és dobáltam a hajamat, mint egy rendkívül igézetes és fontos személy, akire rendkívüli nyomás nehezedik. A nap végére láttam, hogy működik, mint egy csoda (foszfor, lakmuszteszt, ilyesmi) az iskola kémiai laboratóriumában. Daniel szüntelenül engem bámult, és célzatos pillantásokat vetett rám. Később, amikor Perpetua nem volt jelen, elsétált az asztalom mellett, megállt egy pillanatra, és azt dünnyögte: - Jones, te káprázat. Miért nézel levegőnek? A rám törő érzelem kitörésben már majdnem rázúdítottam Tom, Jude és Sharon ellentmondó elméleteinek sztoriját, ámde rám mosolygott az ég, csengett a telefon. Bocsánatkérőn égnek emelt szemmel fölvetem a kagylót aztán becsörtetett Perpetua, tomporával levert az asztalról egy köteg korrektúrát, és elbődült: - Á, Daniel! Na, szóval... – azzal elhurcolta, még szerencsére, mert Tom volt a telefonáló, aki azt mondta, tartsam magam a jégkirálynőszerephez, és adott egy mantrát, hogy azt ismételgessem, mikor gyengülni érzem magamat: „Zárkózott, megközelíthetetlen jégkirálynő; zárkózott, megközelíthetetlen jégkirálynő.”

Március 7. kedd 59 kg 15 dkg, 58 kg 15 dkg vagy 59 kg 65 dkg ?? alkoholegység 0, cigaretta 20 kalória 1500, kaparós sorsjegy 6 (gyenge). 09:00 Jaj! Hogy tudtam másfél kilót hízni egyetlen éjszaka alatt? 59 kg 15 dkg voltam, amikor lefeküdtem, 58 kg 15 dkg hajnali négykor, és 59 kg 65 dkg, amikor felkeltem. Azt megértem, ha a súly lemegy – elpárologhat vagy távozhat a testből a vécécsészébe -, de hogy mehet fel? Léphet az étel kémiai reakcióba más étellel, megduplázhatja vajon a sűrűségét és a térfogatát, hogy súlyosabb és sűrűbb zsírrá tömörüljék? Nem látszom kövérebbnek. Be tudom gombolni a gombot, bár a cipzárt, ó, jaj, már nem tudom felhúzni a ’89-es farmeremen. Úgyhogy lehet, hogy az egész testem kisebb lesz, de sűrűbb. Az egész a női testépítőkre emlékeztet és nekem furcsán forog tőle a gyomrom. Felhívtam Jude-ot, hogy elpanaszoljam a fogyókúra csődjét, mire ő azt mondta, írjak le mindent, amit ettem, de becsülettel, és ellenőrizem, hogy betartottam-e a fogyókúrát. Hát, tessék, a lista: Reggeli: császárzsömle (Scarsdale-diéta – változat az előírt teljes őrlésű különleges pirítósra), Mars csokoládé (változat az előírt különleges fél grapefruitra). Tízórai: két banán, két körte (átálltam az F-tervre, mert éhen halok, és rá se bírok nézni a Scarsdale-diétás), dobozos narancslé (narancsbőr ellenes nyersdiéta). Ebéd: hajában főtt burgonya (Scarsdale vegetáriánus diéta) és humusz (Haydiéta – a hajában főtt krumpli pont jó, mert csupa keményítő, a reggeli és a tízórai pedig tiszta alkáli, kivéve a császárzsömlét és a Mars csokit: jelentéktelen elhajlás). 34

Vacsora: négy pohár bor, sült hal rósejbnivel (Scarsdale-diéta és Hay-diéta: fehérjeképző), adag tiramisu, mentolos bonbon (be voltam szittyózva). Rájöttem, hogy túlságosan is könnyű beleilleszteni valamelyik diétába azt, amit éppen eszem és a diéta nem arra való, hogy kiválasszam és keverjem, hanem, hogy kiválasszam és kitartsak mellette, mint ahogy el is fogom kezdeni azonnal, amint megettem ezt a csokis kiflit.

Március 14. kedd Katasztrófa. Komplett katasztrófa. Annyira túláradtam Tom jégkirálynő elméletének sikerétől, hogy kezdtem átáradni a Jude-éba és megint elkezdtem üzengetni Danielnek, hogy megnyugtassam, miszerint bízok benne, és nem fogok nyavalyogni vagy kellő ok nélkül kiborulni. Késő délelőttre olyan sikert aratott a jégkirálynővel kombinált A férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról, hogy Daniel egyenesen odajött hozzám a kávéfőzőhöz, és azt kérdezte: Eljössz Prágába jövő hétvégén? - Hogy? Izé, hahaha, úgy érted, a mostani utáni szombaton? - Iiiigen, a következő hétvégén – mondta bátorító, kissé leereszkedő arccal, mintha most tanítana angolra. - Óóó! Igen, szívesen! – válaszoltam, feledve az izgalomtól a jégkirálynő-elméletet. Másodszor azért jött oda, hogy megkérdezze, nem akarok-e lejönni a sarokra ebédelni. Megbeszéltük, hogy házon kívül találkozunk, úgy hogy senki sem fog gyanakodni, és minden nagyon izgalmas és titkos volt, amíg azt nem mondta a kocsma felé menet: - Nézd, Bridge, igazán sajnálom, de elcsesztem. - Mi? Hogy? – kérdeztem, de már szó közben eszembe jutott anyu. Vajon nem azt kellett volna inkább mondanom, hogy tessék? Fejemben sziréna vonított és hatalmas neonreklám kezdett villogni, közepén Sharon fejével: LEJMOLÁS? LEJMOLÁS! Sóbálványként álltam a kövezeten és vasvillaszemmel bámultam föl rá. Mi a hézag? – kérdezte látható derűvel. - Torkig vagyok veled! – mondtam dühösen. – Kifejezetten közöltem veled első alkalommal, amikor le akartad venni a szoknyámat, hogy nem vagyok vevő az érzelmi kizsákmányolós játékaidra! Nagyon rossz volt, hogy tovább flörtöltél velem. Lefeküdtél velem, utána meg még csak nem is telefonáltál, és úgy próbáltál tenni, mintha mi sem történt volna! Azért hívtál Prágába, hogy megbizonyosodj róla, hogy még midig lefekhetsz velem, ha akarsz, mintha valami lajtorján állnánk? - Lajtorján, Bridge? – kérdezte Daniel. – Miféle lajtorján? - Fogd be! – sercegtem indulatosan. – Forogsz, mint a szélkakas! Vagy jársz velem, és kedves vagy hozzám vagy hagyj békén! Mint már mondtam, nem vagyok érdekelt a lejmolásban! - Mi van veled ezen a héten? Először levegőnek nézel, mint holmi hitlerjugendes jégszűz, aztán ellenállhatatlan szexcicussá változol, nemhogy kihívó, de direkt erkölcstelen szemmel pillogsz rám a számítógéped fölött, és most hirtelen átmész Jeremy Paxmanbe? Mereven bámultuk egymást, mint két harcra kész afrikai állat egy David Attenborough-filmben, aztán Daniel sarkon fordult, otthagyott és kiment a kocsmából, én pedig szédülten tántorogtam vissza az irodába, ahol megcéloztam a klót, magamra zártam az ajtót, leültem, és eszelősen bámultam fél szemmel az ajtót. Ó, istenem! 35

17:00 Há, há! Csodálatos vagyok. N. elégedett vagyok magammal. Munka után válságkezelő csúcstalálkozó a Café Rouge-ban Sharonnal, Jude-dal és Tommal, akik mind el voltak bűvölve a Daniel-végkifejlettől, külön-külön abban a meggyőződésben, hogy ez az ő tanácsuknak köszönhető. Valamint Jude hallotta a rádióban, hogy egy felmérés szerint az ezredfordulóra a háztartások egyharmadát teszik ki az egyedülállók, amik azt bizonyítják, hogy végre nem leszünk tragikus torzszülöttek. – Minden harmadik? – hahotázott Shazzer. – Inkább tízből kilenc! – Sharon fenntartja, hogy a férfiak – a jelenlévők (ti. Tom) természetesen kivételek – olyan katasztrofálisan fejletlenek, hogy a nők hamarosan csak háziállatnak fogják őket tartani szex céljára, ami feltételezhetően nem is számít majd közös háztartásnak, mert a férfiakat kicsapják a kutyaházba. Szóval n. erősnek érzem magam. Kolosszális! Olvasnom kellene egy kis Backlash-t Susan Faluditól. 05:00. Ó, istenem, én olyan boldogtalan vagyok Daniel miatt! Szeretem!

Március 15., szerda 57 kg 15 dkg, alkoholegység 5 (szégyen-gyalázat, Sátán vizelete), cigaretta 14 (Sátán dudvája –születésnapomon abbahagyom), kalória 1795 Hrrr. N. besokallva ébredtem. Ráadásul már csak két hét a születésnapig, amikor szembe kell néznem a ténnyel, hogy megint eltelt egy egész év, mely idő lett rajtam kívül mindenki átment Pöffeszkedő Családosba, potyogtatja a gyerekeket, jobbra, balra, középre, százezerszámra keresi a fontokat, attakírozza a társadalom legkrémesebb krémjét, míg én kormánylapát és pasi nélkül hányódom diszfunkcionális viszonyok és szakmai pangás közepette. Mindegyre a tükör előtt kapom magam, ráncokat keresve az arcomon, lázasan olvasom a Hellót!-t, ellenőrzöm mindenkinek a korát, kétségbeesetten kutatva szerepmodell után (Jane Seymour negyvenkettő!), küzdök a félelemmel, hogy az ember harmincvalahány évesen egy napon minden előzetes figyelmeztetés nélkül váratlanul bő ingruhát, bevásárlószatyrot, merev dauert növeszt és az arca szétesik, mint a horrorfilmekben, azzal kész. Próbálok erősen összpontosítani Joanna Lumleyre és Susan Sarandonra. Amiatt is aggódom, hogyan ünnepeljem a születésnapot. A lakás nagysága és a számlaegyenleg tiltja az igazi partit. Talán vacsora legyen? De akkor az egész születésnap robotolásban telik, és gyűlölni fogom a vendégeket, mire megjönnek. Mehetnénk házon kívülre vacsorázni, de akkor lelkifurdalásom lenne, ha mindenkit arra kellene kérnem, hogy fizessen; önzésemben csak azért erőltessek másokra egy drága és unalmas estét, mert meg akarom ünnepelni a születésnapomat? De akkor se tudok fizetni mindenkiért. Jaj, istenem, mit tegyek? Bárcsak meg se születtem volna, hanem szeplőtelenül robbantam volna bele a létezésbe, olyan bár nem azonos módon -, mint Jézus, akkor nem kellene születésnapot tartanom! Együtt érzek Jézussal; hogy kellhet – talán kellene is – restelkednie, amiért kétezer éve társadalmilag ráparancsolja a születésnapját a Föld nagy területeire. Éjfél. N.j. ötletem támadt a születésnappal kapcsolatban. Meghívok mindenkit koktélra, talán Manhattanre. Aztán kínálok valamit a vendégeknek, mint egy társasági nagy dáma, és ha azután még vacsorázni akarnak: kérem, csak tessék. Most jut eszembe, nem egészen tudom, mi az a Manhattan. De talán vehetnék koktél-kézikönyvet. Hogy egészen őszinte legyek, valószínűleg nem fogok.

Március 16. csütörtök 57 kg 65 dkg, alkoholegység 2, cigaretta 3 (n.j.), kalória 2140 (de főleg gyümölcs), meghívottak listájának összeállítására fordított percek 237 (rossz). Én Jude Tom Michael Magda

Shazzer Ronda Richard Jerome (fúj) Jeremy

Rebecca Dögunalom Martin Woney Cosmo Joanna Daniel? Perpetua? (brrr) és Hugo? Simon

Ó, ne! Ó, ne! Mit csináljak?

Március 17. péntek Most telefonáltam Tomnak, aki azt mondja, nagyon bölcsen: - Ez a te születésnapod, tehát egyedül és kizárólag azt kellene meghívnod, akit akarsz. Úgyhogy az alábbiakat hívom meg: Shazzer Jude Tom Magda és Jeremy Én magam főzök vacsorát mindenkinek. Visszahívtam Tomot, hogy ismertessem vele a tervet, mire ő: - És Jerome? - Hogy? - És Jerome? - Miután már megbeszéltük, úgy gondoltam, hogy csak azt hívom meg, akit én...elenyésztem, mivel ha azt mondom „akarok”, az azt jelentette volna, hogy „nem akarom meghívni”, azaz „nem bírom” Tom kibírhatatlan, beképzelt barátját. - Ó! – mondtam eszeveszett túlkompenzálással. – Úgy érted, a te Jerome-od? Persze, hogy Jerome meg van hívva, te tökfej! Huh! De mit gondolsz, oké az úgy, hogy nem hívom meg Jude Ronda Richardját? Hát Woneyt? Múlt héten ő is meghívott a születésnapjára. - Úgyse tudja meg. Mikor mondtam Jude-nak, ki jön, így szólt dévajul: - Aha, és hozzuk a másik felünket? – vagyis Ronda Richardot. Akkor az most már nem is hat, mert Michaelt is meg kellett hívnom. Na jó. Kilenc éppen klassz. Tíz. Klassz lesz. Következőnek Sharon telefonált. – Remélem, nem járt el a szám, de most találkoztam Rebeccával, és kérdeztem, jön-e a születésnapodra, mire egész megsértődött. Jaj ne! Akkor most Rebeccát és Dögunalom Martint is meg kell hívnom. Ami azt jelenti, hogy Joannát is! Francba! Francba! Már beharangoztam, hogy én főzök, akkor most nem közölhetem hirtelenjében, hogy étterembe megyünk, mert lustának és smucignak néznék ki. Ó, istenem, Itthon Woney sértetten fagyos üzenete várt. – Beszélgettünk Cosmoval, hogy vajon mit szeretnél az idén a születésnapodra. Lennél szíves visszahívni, kérlek? Rádöbbenek, hogy tizenhat emberre fogok főzni a születésem napján. 37

Március 18. szombat 58 kg 30 dkg, alkoholegység 4 (torkig vagyok), cigaretta 23 (n.-n. rossz, főleg két óra alatt), kalória 3837 (visszataszító) 14:00 Hm. Pont ez hiányzott. Anyám berobbant a lakásomba, múlt heti Egy Nyáron ás Dalolt Tücsök válság csodamód feledve. - Azt a hét meg a nyolcát, drágám! – pihegte, míg átrobogott a konyha irányába. – Rossz heted volt, vagy mi? Borzalmasan nézel ki! Kilencvenesnek látszol. Hanem, tudod mi van, drágám? – Megfordult, kezében teáskannával, szemérmesen lesütött szemmel, majd felnézett és úgy ragyogott, mint Bonnie Langford, mielőtt elkezdene dzsigget járni. - Mi? – motyogtam kelletlenül. - Állást kaptam, mint tévés felvezető. Megyek vásárolni.

Március 19. vasárnap 56 kg 80 dkg, alkoholegység 3, cigaretta 10, kalória 2465 (de főleg csokoládé) Hurrá! Vadonatúj pozitív kilátások a születésnapon! Beszéltünk Jude-dal a könyvről, amit éppen olvas primitív kultúrák ünnepeiről és beavatási rítusairól, és most boldog vagyok és derűs. Belátom, hogy sekélyes és helytelen dolog azt érezni, hogy lakásom túl szűk egy tizenkilenc fős vendégseregnek, hogy képtelenség főzéssel elcseszni egy születésnapot, szívesebben öltöznék ki és vitetném magam puccos étterembe irdatlan arany hitelkártyával rendelkező szexbálvánnyal. Ehelyett úgy kell gondolnom a barátaira, mint szerető nagy afrikai, esetleg török családra. Kultúránk túl nagy feneket kerít a látszatnak, a kornak és a rangnak. A szeretet az, ami fontos. Ez a tizenkilenc ember a barátom; azt akarják, hogy szívesen lássam őket otthonomban, ahová nem ítélkezni, hanem ünnepelni jönnek, szeretetben, egyszerű jó étkek mellett. Pásztorlepényt csinálok nekik, brit házi kosztot. Csodálatos lesz, etnikai családi buli, harmadik világbeli meleg stílusban.

Március 20. hétfő 57 kg 15 dkg, alkoholegység 4 (hangulatba hozatal), cigaretta 27 (de az utolsó nap, mielőtt leszoknék), kalória 2455 Úgy döntöttem, hogy a pásztorlepényt csipetnyi nagyvilágiság kedvéért faszénen grillezett belga endíviasalátával, rokfortos sült szalonnával és ropogós paprikás kolbásszal tálalom (még sose próbáltam, de biztos könnyű), majd Grand Marnier kis szuflékat szervírozok. N. várom a születésnapot, amikor majd híre megy, milyen pazar szakácsnő és háziasszony vagyok.

Március 21. csütörtök, születésnap 57 kg 15 dkg, alkoholegység 9, cigaretta 42, kalória 4295. Ha a születésnapomon se rúghatok ki a hámból, akkor mikor? 18:30 Nem bírom! Pont most léptem bele egy serpenyő tört krumpliba a Pied à terre-ben (inkább Piedà-pomme-de-terre-ben) újított fekete antilop törpesarkúmmal, mert elfelejtettem, hogy a konyha padlóját és minden felületet 38

elborítanak a vagdalt hússal és tört krumplival tele serpenyők. Már fél hét, és még ki kell mennem Cullenshez a Gran Marnier felfújt alkatrészeiért és egyéb elfelejtett tételekért. Jaj, istenem, most jutott eszembe, hogy a tubus fogamzásgátló zselé talán ott van a kézmosókagyló mellett! Azonkívül el kell dugnom a kínosan ósdi mókusokkal mintázott konyhai tárolóbödönöket és Jamie báránykás üdvözlőlapját, amelyiknek az a szövege: „Boldog szülinapot, találd ki, melyik vagy te?” Belül pedig: „Az, aki nem látszik a domb mögött.” Fú! Napirend: 18:30 Boltba menni 18:45 Meghozni az elfelejtett élelmiszert. 18:45 - 19:00 Pásztorlepényt összeállítani, sütőbe tenni (istenem, remélem, belefér). 19:00 – 19:05 Grand Marnier felfújtat készíteni. (Tulajdonképpen ki is utalok magamnak egy kis kóstolót. Végülis, nekem van a szülinapom.) 19:05 – 19:10 Nyami! Finom a Grand Marnier! Tányérokon és evőeszközökön ellenőrizni trehány mosogatás áruló jeleit és kirakni őket dekoratív legyező alakban. Ó, szalvétát is kell vennem (vagy asztalkendőt? Mindig elfelejtettem, melyik a helyes kifejezés.) 19:10 – 19:00 Takarítás, bútorok odahúzogatása a falmellé. 19:20 – 19:30 Szalonnát sütni, kolbászt pirítani. Mindezek után egy fél óra marad tisztán tollászkodásra, úgyhogy semmi ok a pánikra. Muszáj rágyújtanom. Áááá! Háromnegyed hét. Hogy történt ez? Ááááá! 19:15 Most jöttem meg a boltból és látom, hogy elfelejtettem a vajat. 19:35 Francba, francba, francba! A pásztorlepény még mindig serpenyőkben a padlón, és még nem mostam hajat! 19:40 Ó, istenem! Keresem a tejet, és akkor látom, hogy a boltban hagytam a bevásárlótáskát! abban volt a tojás, tehát... Ó, istenem, és az olívaolaj...úgyhogy nem tudok ropogós salátát csinálni! 19:41 Hmm. Az lesz a legjobb, ha most befekszem a fürdőbe egy pohár pezsgővel, aztán összekészülök. Ha csinos leszek, legalább folytathatom a főzést akkor is, ha mindenki itt van, és talán rábeszélhetem Tomot, hogy hozza el a hiányzó dolgokat. 19:55 Hrrr! Csengetnek! Itt állok melltartóban-bugyiban, vizes hajjal. Lepény a padlón. Hirtelen gyűlölöm a vendégeket. Két napig kellett főznöm, és most bevonulnak és ennivalót követelnek, mint a kakukkfiókák. mindjárt kinyitom az ajtót és rájuk ordítok: „Takarodjatok a jó büdös francba!” 02:00 N. el vagyok érzékenyülve. Magda, Tom, Shazzer és Jude állt az ajtóban pezsgővel. Azt mondták, sietve kapjam össze magam, és míg én hajat szárítottam és felöltöztem, ők rendet csaptak a konyhában és kidobták a pásztorlepényt. Kiderült, hogy Magda nagy asztalt foglaltatott a 192-ben és mindenkit riasztott, hogy oda menjen, ne a lakásomra, és most ott várnak az ajándékokkal, mert meg akarnak hívni vacsorára. Magda azt mondta, valami különös, már-már kísérteties hatodik érzékükkel megsejtették, hogy a Grand Marnier felfújt és a ropogós szalonnakakaska nem fog bejönni. Szeretem a barátaimat, jobban, mint ahogy bármely fura fejrevalós török család szeretni tud!

Jut eszembe: ha jövőre felélednek újévi elhatározásaim, kiegészítem őket az alábbiakkal: Mit fogok? Felhagyok a túlzott idegeskedéssel és szorongással. Mit nem fogok? Lefeküdni Daniel Cleaverrel vagy bárminemű tudomást venni róla.

ÁPRILIS BELSŐ TARTÁS Április 2. vasárnap 57 kg 15 dkg, alkoholegység 0 (csodálatos), cigaretta 0, kalória 2250 Olvastam egy cikkben, hogy Kathleen Tynannek, a néhai Kenneth néhai feleségének volt „belső tatása”, és ha írt, makulátlan öltözékben telepedett oda a szoba közepén álló asztalka és egy pohár behűtött fehérbor mellé. Kathleen Tynan, ha elkésne Perpetuánál egy sajtóközleménnyel, nem bújna felöltözve a paplan alá, nem dohányozna láncban, nem vedelne csőrös kancsóból hideg szakét, és nem festené ki magát hisztérikus pótcselekvés gyanánt. Kathleen Tynan nem engedné meg Daniel Cleavernek, hogy ágyba vigye, valahányszor úgy hozza a kedve, miközben nem vállalja, hogy együtt járnak. De nem is inná magát zsibbadtra, hogy aztán forogjon a gyomra. Bárcsak olyan lennék, mint Kathleen Tynan (persze nem halott)! Mindazonáltal az utóbbi időben, amikor elfajulással fenyegettek a dolgok, a „belső tartás” jelzős szerkezetet ismételgettem, és elképzeltem, amint fehér lenvászonban ülök egy virágos asztalnál. „Belső tartás.” Hat napja nem bagózom. Daniel iránt méltóságteljes kevélységgel viseltetem, és három hete nem üzengetek, nem flörtölök, nem hálok vele. Egész múlt héten mindössze három alkoholegységet fogyasztottam, kelletlen engedményként Tomnak, aki panaszkodott, hogy bűnöktől szabadult új énemmel tölteni az estét olyan, mintha egy csigával, kagylóval vagy más ilyen lagymatag tengeri lénnyel vacsorázna. Az én testem egy templom. Nem lenne még ideje lefeküdni? Ó, nem még csak fél kilenc. Belső tartás. Óóóó! Telefon! 21:00 Apám volt, olyan furcsa, szaggatott hangon, mint egy északi szurdoklakó. - Bridget. Kapcsold be a BBC1-et. Csatornát váltottam és megdermedtem az iszonyattól. Anne és Nick műsorából volt előzetes, és ott egy videoeffekt rombuszába fagyottan a pamlagon ülő Nick és Anne között ott volt az én anyám, feltupírozva, kifestve, mint egy Katie Boyle vagy kifene. - Nick – szólt nyájasan Anne. - ...és bemutatjuk új tavaszi állandó műsorunkat – mondta Nick. – „Váratlanul páratlanul.” Oly dilemma ez, mellyel mind nagyobb számban kerülnek szembe a nők. Anne. - És bemutatjuk szédületes új felvezetőnket, Pam Jonest – mondta Anne. – Aki ugyancsak váratlanul maradt páratlanul és most kezdi tévés pályafutását.

Míg Anne beszélt, anyám megelevenedett a rombuszban, amely egy hussanással beszippantotta a képernyőt, elnyelte Nicket és Anne-t, és eközben feltárta, hogy anyám mikrofont dug egy egérszerű asszony orra alá. - Gondoltál öngyilkosságra? – mennydörögte az én anyám. - Igen – mondta az egérasszony, és könnyekben tört ki, amikor is a kép kimerevedett, megfordult és felhussant az egyik sarokba, hogy ismét előtűnjön a síri Anne és Nick a pamlagon. Apu porba volt sújtva. Anyu még csak meg sem említette neki a tévés felvezető állást. Úgy tűnik, apám a tagadásban megátalkodva bemagyarázta magának, hogy anyunak mindössze naplementi válsága van, de már látja, hogy tévedett, csak túlságosan restelkedik, semhogy visszakérezkedjék. Feltétlen híve vagyok a tagadásnak. Az ember tetszése szerint beszélhet be magának bármilyen felállást, olyan boldog lesz vele, mint majom a farkával – amíg régi párunk oda nem pattan a képernyőnkre, ahol abból kovácsol magának új karriert, hogy már nem a párunk. Próbáltam győzködni aput, miszerint ez nem azt jelenti, hogy már nincs több remény, anyu talán azt tervezi, hogy újraegyesülésükkel teszi föl a sorozatra a frappáns koronát, de nem jött be. Szegény apu. Nem hinném, hogy tudna Julioról vagy az adószedőről. Kérdeztem, ne menjek-e fel holnap, esetleg elugorhatnánk egy kellemes vacsorára szombaton este, vasárnap pedig sétálnánk, de azt mondta, nincs semmi baja. Alconburyék óangol vacsorát adnak szombaton este a Lifeboat-ban.

Árpilis 4. kedd Most elszántam magam, hogy véget vetek a munkák örökös úsztatásának és nekiveselkedem a bürökratai stb. fenyegetésektől pöffedt restanciának. Úgy határoztam, hogy idő/akció tanulmánnyal kezdem az önfejlesztő programot. 07:00 Méretkezés. 07:03 Visszafekvés, duzzogás testsúlyon. Fejfájás. Aludni, felkelni egyaránt kizárt. Danielre gondolok. 07:30 Az éhség nyilallásai kiűznek az ágyból. Kávét főzök, grapefruitot fontolgatok. Lehántom a csokoládés kifliről a csokimázt. 07:35-07:50 Kinézek az ablakon. 07:55 Kinyitom a gardróbot. Rámeredek a ruhákra. 08:00 Szoknyát választok. Próbálom megkeresni a fekete sztreccs minit. A szoknya után kutatva kirángatom a gardróbszekrény aljából. Átnézem a fiókokat, keresem a hálószobai szék mögött. Átnézem a vasalnivaló kosarát. Átnézem a szennyesládát. Szoknya eltűnt. Cigaretta, mint vigasz. 08:20 Bőr dörgölése szárazon (cellulitisz ellen), fürdő, hajmosás. 08:35 Fehérnemű választás. Mosodai válság miatt kizárólag hatalmas fehér pamutbugyik hozzáférhetők. Még nézni is visszataszító, nemhogy munkába (lelki ártalom). Vissza a vasalókosárhoz. Illetlenül apró fekete csipkés – szúr, de jobb, mint irdatlan reformbugyogók. 08:45 Húzni kezdem a fekete harisnyanadrágot. Az első mintha összement volna, lépés hatujjnyira tér fölött. Veszem a másodikat, szár hátul lyukas. Eldobom. Hirtelen eszembe jut, hogy a sztreccs mini volt rajtam, amikor legutóbb hazajöttem Daniellel. Át a nappaliba. Diadalmasan lokalizálom a szoknyát pamlag párnái között.

08:55 Vissza a harisnyanadrághoz. A harmadiknak csak az orra lyukas. Lyuk felszalad, ki fog kandikálni a cipőből. Vasalókosárhoz. Lokalizálom a kötéllé sodort, szöszmőktől szeplős utolsó fekete harisnyanadrágot. Kibogozás, szeplőtelenítés. 09:05 Harisnyanadrág már van. Jöjjön a szoknya. Vasalni kezdem a szoknyát. 09:10 Hirtelen rádöbbenek, hogy hajam torz alakzatban szárad. Hajkefe keresése. Lokalizálás retikülben. Kefélve szárítás. Nem akarja az igazat. Megszórom növényszprével és még szárítom. 09:40 Visszatérés vasaláshoz. Makacs folt fölfedezése szoknya elején. Minden más lehetséges szoknya piszkos. Időpánik- Próbálom kimosni a foltot. Egész szoknya víztől szortyog. Szárító vasalás. 09:55 Már n. késő. Kétségbeesésemben rápipálok, és nyugtatnak utazási brosúrát olvasok öt percig. 10:00 Próbálom megtalálni a retikült. Retikül eltűnt. Úgy döntök, megnézem, jött-e valami jó a postában. 10:07 Kizárólag felszólítás hogy nem fizettem alapdíjat. Próbálok emlékezni, mit kerestem. Újrakezdem a retikül keresését. 10:15 Már túl vagyok a késésen. Hirtelen eszembe jut, hogy a retikül a hálószobában volt, amikor a hajkefét kutattam, de nem találom. Végül lokalizálom szekrényből származó ruhák alatt. Ruhák vissza gardróbba. Blézert veszek. Távozáshoz készülök. Nem találom a kulcsokat. Tajtékozva feltúrom a házat. 10:25 Kulcsokat megtalálom retikülben. Rádöbbenek, hogy elfelejtettem a hajkefét. 10:35 Távozom. Három óra és harmincöt perc ébredés és távozás között túl hosszú. A jövőben rögtön ébredés után föl kell reformálnom az egész mosási rendszert. Kinyitom az újságot és olvasom, hogy az amerikai elítélt gyilkos meg van győződve róla, miszerint a hatóságok mikrocsipet ültettek a fenekébe, hogy figyeljék minden, hogy úgy mondjam, mozdulatát. Elborzadok a gondolattól, hogy milyen lenne egy ugyanilyen mikrocsip az én fenekemben, pláne reggelente.

Április 5. szerda 58 kg 30 dkg, alkoholegység 5 (Jude hibája), cigaretta 2 (bárkivel megeshet, ez még nem jelenti, hogy elölről kezdem a dohányzást), kalória 1765, kaparós 2 Mondtam ma Jude-nak a belső tartást, mire érdekes módon azt mesélte, olvasott egy önsegítő könyvet a zenről. Azt mondta, ha jól megnézzük az életet, a zen mindenre alkalmazható: a zen és a vásárlás művészete, a zen és a lakásvásárlás művészete stb. Azt mondta, az egész inkább „áramlat”, mint harc kérdése. És ha például problémád van, vagy nem mennek a dolgok akkor erőlködés vagy dühöngés helyett inkább lazíts, érezd meg a helyed az áramlatban, és minden rendbe jön. Olyan ez, mondta, mint mikor megakad a kulcs a zárban, és ha mérgedben feszegeted, csak még rosszabb lesz, de ha kihúzod és ráteszel egy kis ajakfényt, csak meg kell érezned a módját és heuréka! De Sharonnak nem szabad említeni, mert szerinte marhaság.

Április 6. csütörtök Jude-dal volt találkozóm egy csendes itókára, hogy beszélgessünk még egy kicsit az áramlatról, amikor ismerős öltönyös alakot, kötésmintarajz-szerű barna jóképűt veszek észre egy félreeső sarokban, vacsora mellett: Magda Jeremy-jét. Intek neki, és látom, hogy töredék másodpercnyi borzadály suhan át az arcán, amitől nekem rögtön az asztaltársára kellett néznem, aki a.) nem Magda volt, b.) még nem volt harminc, c.) azt a kosztümöt viselte, amit én kétszer próbáltam fel a Whistlesben, de le kellett vetnem, mert túl drága volt. Átkozott boszorkány! Láttam, hogy Jeremy megpróbálja elsumákolni azzal a futó „Helló, most ne” pillantással, amely nyugtázza a bizalmas, régi és tartós barátságot, ám ugyanakkor értésére adja, hogy ez nem az a perc, amikor puszikkal és meghitt smúzzal kellene megerősíteni. Már majdnem vettem a lapot, hanem akkor azt gondoltam: álljunk csak meg egy percre! Nővéreim! Magda! Ha Magda férjének nincs semmi szégyellnivalója azon, hogy ezzel az én kosztümömet viselő alja cafkával vacsorázik, akkor be fogja mutatni nekem. Módosítottam az útvonalamat, hogy elhaladjak Jeremy asztala mellett, mire ő mély társalgásba merült a cafkával, fölnézett, mikor melléjük értem, és határozottan, magabiztosan mosolygott, mintha azt mondaná: „Üzleti megbeszélés.” én pedig azt mondtam neki a szememmel: „Ne üzleti megbeszélésezz nekem!”, azzal tovaügettem. És most mit csináljak? Jaj, jaj! Szóljak Magdának? Ne szóljak Magdának? Csörögjek oda Jeremynek és kérdezzem meg, hogy oké-e minden? Csörögjek oda Jeremynek és fenyegessem meg, hogy szólok Magának, hacsak nem ejti az én kosztümömet viselő boszorkányt? Törődjek a magam dolgával? Emlékezetembe idéztem a zent, Kathleen Tynant és a belső tartást, majd csináltam egy változatot a Nap Köszönésére, amire még a rég nem volt jógatanfolyamokról emlékeztem, és összpontosítottam magamat, addig koncentrálva a belső kerékre, míg nem jött az áramlat. Akkor derűsen elhatároztam, hogy nem szólok senkinek, mert a pletyka mérgezett ragály. Ehelyett jó sokszor fogok telefonálni Magdának, és ott állok mellette, hogy elmondhassa, ha valami nem klappol (amit neki női intuícióval meg kell éreznie). Aztán, ha az áramlat szerint is helyes, elmondom neki, mi láttam. Küszködésből nem lesz semmi jó, minden az áramlat. A zen és az élet művészete. Zen. Áramlat. Hm, de hát hogy botlottam bele Jeremybe és az alja cafkába, ha nem az áramlaton át? Akkor ez most mint jelent?

Április 11. kedd 56 kg 30 dkg, alkoholegység 0, cigaretta 0, kaparós 9 (ezt abba kell hagyni). Magda és Jeremy körül minden normálisnak tűnik, úgyhogy talán csakugyan üzleti megbeszélés volt. Talán igaza van a zennek és az áramlatnak, mert azzal, hogy lazítottam és a spúromra hallgattam, a helyes dolgot műveltem. Jövő héten meg vagyok híva az Ivybe a Kafka motorbiciklije fényességes irodalmi bemutatójára. Most nem fogok pánikolni parti előtt és alatt, hogy pipásan és lehangoltan megyek haza, mert elhatároztam, hogy társasági fellépésemet, önbizalmamat fogom tökéletesíteni és egy épp most olvasott cikk útmutatásával a „javamra fordítom a partit”. Tina Brown a New Yorker-től bezzeg briliánsan viselkedik a partikon, bájosan siklik csoporttól csoporthoz, „Martin Amis! Nelson Mandela! Richard Gere!”, mondja olyan 43

hangon, amelyből rögtön hallani lehet, hogy „Jaj, istenem, még soha életemben nem voltam ennyire elragadtatva senkitől! Találkoztál már a parti legkáprázatosabb vendégével, magadat kivéve? Beszélj! Beszélj! Lényeg a hálózatépítés! Pááá!” Bárcsak olyan lennék, mint Tina Brown, csak nem dolgoznék annyit. A cikk tele van hasznos tippekkel. Partin soha, senkivel nem szabad két percnél tovább beszélni. Ha az idő letelt, egyszerűen annyit mondunk: „Azt hiszem, elvárják tőlünk, hogy mozogjunk. Nagyon örültem”, és megyünk tovább. Ha nem jut eszünkbe semmi, azok után, hogy megkérdeztük valakitől, mivel foglalkozik, mire ő: „Temetkezési vállalkozó vagyok”, vagy „A gyermekmentő szolgálatnál dolgozom”, egyszerűen annyit kérdezünk: „És élvezi?”. Ha bemutatunk valakit, egészítsük ki egy-két jól megválasztott adattal, hogy a másik félnek legyen kiindulópontja a társalgáshoz. Pl.: „Ő John, Új-Zélandról jött és imád szörfözni.” Vagy: „Gina szenvedélyes ejtőernyős és egy bárkán lakik.” Ami a legfontosabb: sosem szabad partira menni meghatározott cél nélkül, legyen az „hálózatépítés”, vagyis az ismeretségi kör bővítése karrierünk fellendítése végett, összebarátkozás egy meghatározott személlyel, vagy egyszerűen csak egy nagy üzlet nyélbe ütése. Vagyis rosszul járunk el, ha kizárólag azzal a céllal megyünk partira, hogy nem rágunk be túlságosan.

Április 17. hétfő 56 kg 80 dkg, alkoholegység 0 (n.j.), cigaretta 0 (n.j.), kaparós 5 (de nyertem 2 fontot, így csak 3 fontomba került). Jut szembe: holnap Kafka motorbiciklije. Ki fogom dolgozni a célokat. Egy perc alatt. Csak megnézem a hirdetéseket, aztán felhívom Jude-ot. Tehát: 1. Nem kapni fel túlságosan a vizet. 2. Hálózatépítésre alkalmas emberekkel találkozni. Hm. A többin majd később gondolkozom. 23:00 Szóval: 3. Alkalmazni az újságban olvasott tippeket a társasági fellépésre 4. Belső tartás benyomását kelteni Danielben, hogy megint jóba akarjon lenni velem. Ne! Ne! 4. Megismerkedni egy szexbálvánnyal és lefeküdni vele. 4. Ígéretes kapcsolatokat létesíteni a könyvkiadásban, esetleg egyéb szakmákban, hogy más pályát találjak Jajistenem! Nem akarok elmenni arra a rémséges partira! Itthon akarok maradni egy üveg borral, és az East End lakói-t akarom nézni!

Április 18. kedd 57 kg 15 dkg, alkoholegység 7 (ó, jaj), cigaretta 30, kalória (rá se bírok gondolni), kaparós 1 (kiváló). A parti eleve rosszul indult, mert nem láttam ismerősöket, akiket bemutathattam volna egymásnak. Szereztem magamnak egy italt, aztán kiszúrtam Perpetuát, aki Jamesszel társalgott a Telegraph-tól. 44

Magabiztosan, akcióra készen megközelítettem Perpetuát, ám ahelyett, hogy azt mondta volna: „James, Bridget northamptonshire-is és szenvedélyes tornász” (hamarosan ismét elkezdek edzőterembe járni), Perpetua csak beszélt tovább, jóval túl a kétperces határon, és levegőnek nézett engem. Ácsorogtam még egy darabig, totál agyalágyultnak érezve magamat, aztán kiszúrtam Simont a piackutatásról. Ügyesen azt mímelve, hogy nem is akartam bekapcsolódni Perpetuáék beszélgetésébe, céltudatosan megközelítettem Simont, és már készültem, hogy azt mondjam: „Simon Barnett!”, Tina Brown stílusában. Majdnem ott voltam, amikor észrevettem, hogy Simon a piackutatásról sajnálatos módon Julian Barnesszal társalog. Élve a gyanúperrel, hogy nem leszek képes a megkívánt vidámsággal és tónusban végigkiabálni: „Simon Barnett! Julian Barnes!”, tétova tipródás után oldalazni kezdtem elfelé, mire Simon megkérdezte, ingerülten fensőséges hangon (amit vicces módon sose hallani tőle, ha ki akar velem kezdeni a fénymásolónál):- Akartál valamit, Bridget? - Aha! Igen! – vágtam rá halálos rémülettel, hogy ugyan mit akarhatnék. – Öhöm. - Iiiigen? – Simon és Julian Barnes várakozón néztek rám. - Nem tudod, merre van a vécé? – böktem ki. Átok, ó, átok! Miért? Miért mondtam ezt? Láttam, hogy halvány mosoly lebeg Julian Barnes vékony, ám vonzó ajkán. - Ó, gondolom, arra odakint. Jaj, de jó. Kösz. – mondtam és megindultam a kijárat felé. Ahogy kívül voltam a lengőajtón, nekirogytam a falnak, levegőért kapkodtam, és arra gondoltam: „belső tartás, belső tartás!”. Az egyszer biztos, hogy eddig nem valami jól ment. Vágyakozva néztem a lépcsőt. Kezdett ellenállhatatlanul csábítani a gondolat, hogy hazamegyek és hálóingbe bújok, és bekapcsolom a tévét. Ám eszembe jutottak a Parti Célkitűzései, mélyet lélegeztem orron át, eldünnyögtem: Belső tartás – és visszarontottam az ajtón a partiba. Perpetua még mindig az ajtó közelében társalkodott irtózatos barátnőivel, Malackával és Arabellával. - Á, Bridget! – mondta. – Hozol egy italt? – És odanyújtotta a poharát. Mire visszatértem három pohár borral és egy Perrier-vel, ők már átálltak automatára. - Meg kell mondjam, szerintem szégyenletes! Ez azt jelenti, hogy ennek a kornak egy egész nemzedéke kizárólag a televízióból ismeri a nagy irodalmi műveket, Austent, Eliottot, Dickenst, Shakespeare-t és így tovább! - Valóban az! Abszurd! Kriminális! - Abszolúte! Azt hiszik, hogy amit látnak, míg egyik csatornáról a másikra ugrálnak Noel háziasszonya és a Vakrandi között, az valóban Austen vagy Eliott! - A Vaktyúk szombatonként van – jeleztem. - Hogyan? – mondta Perpetua. - Szombatonként. A Vakrandi szombatonként van, negyed nyolckor, a Gladiátorok után. - Úgy? – kérdezte Perpetua gúnyosan, oldalpillantással Arabellára és Malackára. - Szombat esténként nem nagyon szoktak nagy irodalmi művek adaptációit adni. - Ó, nézd, ott van Mark! – vágott közbe Malacka. - Ó, ja – mondta Arabella gülü szemmel. – Otthagyta a feleségét, igaz? - Csak azt akartam mondani, hogy irodalmi feldolgozások alatt semmi olyan jó nincs a másik csatornán, mint a Vakrandi, ezért nem hiszem, hogy nagy ugrálás lenne a csatornák között. - Úgy, tehát a Vaktyúk „jó”? – fintorgott Perpetua. - Igen, nagyon jó. - És azt tudod-e Bridget, hogy a Middlemarch eredetileg egy könyv és nem szappan? Gyűlölöm Perpetuát, mikor így viselkedik. Faggyúval tömött buta vén zsák! 45

- Ó, én azt gondoltam, sampon – mondtam, mordul elmarva egy arra haladó tálcáról egy marék ropit, és a számba tömtem. Ahogy felnéztem, látom, hogy sötét öltönyös férfi áll pont előttem. - Szervusz, Bridget – mondta. Csaknem eltátottam a számat és kipotyogtattam belőle a ropit. Mark Darcy volt, de Frank Brough-stílusú rombuszmintás szvetter nélkül. - Szervusz – mondtam tele szájjal és próbáltam nem pánikolni. Majd eszembe jutott a cikk, és visszafordultam Perpetuához. – Mark, Perpetua... – kezdtem, és elhallgattam kővé meredve. Mit mondjak? Perpetua nagyon kövér, örökké velem óberkodik? Mark nagyon gazdag és egy kegyetlen fajtából vett feleséget? - Igen? – mondta Mark. - ... a főnököm, és most vásárol lakást Fulhamben, Mark pedig – fordultam reménytelenül Perpetua felé – emberjogi sztárügyvéd. - Ó, hello, Mark! Hát csak természetes, hogy ismerlek! – bugyogta Perpetua, mintha ő volna Prunella Scales a Waczak Szálló-ban, Mark pedig az edinburghi herceg. - Szia, Mark! – mondta Arabella, óriási nagyra nyitva a szemét, és rezegtette a pilláit, amiről nyilván azt feltételezte, hogy nagyon vonzó lehet. – Egy örökkévalóság óta nem láttak! Milyen volt a Nagy Alma? - Éppen a kultúrák hierarchiájáról beszélgettünk – morajlotta Perpetua. – Bridget is azok közé tartozik, akik azt gondolják, hogy a Vakrandi egyenértékű Othello „De ott, ahol a szívem őrizem” monológjával – mondta és tutult nevettében. - Ó, akkor Bridget posztmodernista – mondta Mark Darcy. – Ő Natasha – mutatott a mellette álló magas, vékony, bűbájos lányra. – Natasha családjogi sztárügyvéd. Az az érzésem támadt, hogy engem cikiz. Pofátlan disznó! - Meg kell mondjam – szólt beavatott mosollyal Natasha -, mindig az volt a véleményem a klasszikusokról, hogy a közönségnek előbb bizonyítania kellene, olvasta-e a könyvet, mielőtt engedélyt kapna a tévés változat nézésére. - Ó, de mennyire egyetértek! – mondta Perpetua és megeresztette a kacaj újabb orkánját. – Csodálatos ötlet! - Láttam, amint gondolatban elhelyezi Mark Darcyt és Natashát az ebédlőasztalt körülülő Micimackók és Malackák kollekciójában. - Törvényt kellene hozni, hogy csak az hallgathassa a világkupa szignálját, aki bizonyította, hogy végighallgatta a Turandot-ot! – huhogta Arabella. - Bár ugyanakkor – komolyodott el hirtelen Mark Natashája, mintha aggódna, hogy a társalgás nem jó irányba halad – kultúránk demokratizálása több szempontból is jó dolog... - Kivéve Mr. Hájfejű esetében, akinek születésekor kellett volna átszúrni a kutacsát – visította Perpetua, bár az ő szájából kissé röhejesen hangzott hájat emlegetni. Akaratlanul a farára csúszott a tekintetem, láttam, hogy Mark Darcy is azt nézi. - Bár amire én haragszom – Natasha úgy tekergett és vonaglott, mintha egy oxbridge-i vitakörben lenne -, az a ...az a pökhendi individualizmus, a tévképzet, hogy valamilyen módon minden új generáció újonnan teremtheti meg a világot. - De hiszen azt csinálják – figyelmeztette Mark Darcy gyengéden. - No, jó, ha ezen a szinten nézzük... –védekezett Natasha. - Milyen szinten? – kérdezte Mark Darcy. – Ez nem szint, ez tökéletesen jó szempont. - Nem, nem! Bocsáss meg, de te szándékosan viselkedsz értetlenül – mondta lángvörösre pirulva Natasha. – Én nem a látásmód vetésforgójának dekonstrukcionalista üdeségéről beszélek, hanem a kulturális keretek végső vandalizálásáról. Mark Darcy úgy nézett, mint akiből mindjárt kipukkad a nevetés. 46

- De ha te csatlakozol ehhez a tündibündi, erkölcsileg relativisztikus, a „Vakrandi briliáns” jellegű áramlathoz... – folytatta Natasha, és neheztelő pillantást lövellt irányomba. - Nekem egyszerűen csak tetszik a Vakrandi – mondtam. – Bár szerintem jobb lenne, ha a kiválasztottak maguktól válaszolhatnának a kérdésekre, és nem azokat a szellemeskedő stupid válaszokat kellene felolvasniuk, amik tele vannak altesti célzásokkal. - Abszolúte - vetette közbe Mark. - De a Gladiátorok-at nem bírom. Kövérnek érzem magamat tőle – mondtam. - Na, örültem a találkozásnak. Sziasztok! Éppen a kabátomra vártam azon tűnődve, mily fontos a vonzerőben egy rombuszmintás szvetter megléte vagy hiánya, mikor könnyedén átfogták a derekamat. Megfordultam: - Daniel! - Jones! Hogyhogy ilyen korán elsettenkedel? – odahajolt hozzám, megcsókolt. – Nyammm, de jó szagod van! - aztán megkínált cigarettával. - Nem, köszönöm, rátaláltam a belső tartásra, és leszoktam a dohányzásról – mondtam előprogramozott Stepford Wife-stílusban és azt kívántam, bár ne lenne Daniel olyan vonzó négyszemközt. - Aha – vigyorgott -, belső tartás, hm? - Igen – szóltam szemérmesen. – Ott voltál a partin? Nem láttalak. - Tudom, hogy nem. Én viszont láttalak téged, mikor Mark Darcyval beszélgettél. - Honnan ismered te Mark Darcyt? – hüledeztem. - Cambridge-ből. Sose bírtam a hülye hernyót. Anyámasszony katonája. Hát, te honnan ismered? - Ő Malcolm és Elaine Darcy fia – kezdtem, és majdnem folytattam is: „De hiszen ismered Malcolmot és Elaine-t, drágám! Sokat jártak át, mikor Buckinghamben laktunk.” - Ki a... - A szüleim barátai. A pancsolóban játszottam vele. - Azt le mertem volna fogadni, te kis repedtsarkú – brácsázta. – Akarsz velem vacsorázni? Belső tartás, mondtam magamnak. Belső tartás. - Na, Bridge! –unszolt csábítón felém hajolva. – Komoly megbeszélést kel folytatnom a blúzodról. Roppant vékony. Sőt közelebbről véve megközelíti az átlátszóságot. Eszedbe jutott már valaha, hogy a blúzod...bulimiában szenvedhet? - Találkoznom kell valakivel – susogtam kétségbeesetten. - Na, Bridge! - Nem! – szóltam oly határozottsággal, mely meglepett. - Kár – búgta lágyan. – Viszlát hétfőn – azzal olyan szennyes pillantást vetett rám, hogy úgy éreztem, mindjárt utánavetem magamat, azt ordítva: „Keféljél meg! Keféljél meg!” 23:00 Imént hívtam Jude-ot és beszámoltam neki a Daniel-afférról, valamint, hogy előkerült a partin Malcolm és Elaine Darcy fia, akivel anyu és Una össze akartak volna boronálni a currys pulyka imbiszen és egész csinos volt. - Várj csak! – mondta Jude. – De csak nem Mark Darcyról beszélsz? A jogászról? - De igen. Miért, te is ismered? - Igen, ismerem, mármint volt pár közös munkánk. Rendkívül kedves és vonzó ember. Mintha azt mondtad volna, hogy a pasi a currys pulyka imbiszen egy hólyag volt. Hm. Piszok Jude. 47

Április 22. szombat 54 kg 30 dkg, cigaretta 0, alkoholegység 0, kalória 1800. Ma történelmi és örömteli nap van. Miután tizennyolc éven át próbáltam lefogyni ötvennégy kiló harminc dekára, ma végre sikerült. Nem a mérleggel trükköztem, a farmer bizonyítja. Vékony vagyok. Nincs megbízható magyarázat. Múlt héten kétszer voltam edzőteremben, ami ugyan ritka, de nem képedelem. Normálisan ettem. Csoda. Felhívtam Tomot, aki azt mondja, talán galandférgem van. Úgy szabadulhatok meg tőle, mondja, hogy egy tálka meleg tejet és egy ceruzát tartok a szám elé. (A galandférgek eszerint szeretik a meleg tejet. Legalább ők szeretik.) Kinyitom a számat. Aztán mikor a féreg kidugja a fejét, óvatosan felcsavarom a ceruzára. - Ide figyelj – mondtam -, a galandféreg marad. Szeretem az új galandférgemet. Nemcsak hogy vékony vagyok, de cigarettázni vagy vedelni sem akarok többé. - Szerelmes vagy? – kérdezte Tom gyanakvó féltékenységgel. Mindig ilyen. Nem mintha velem akarna lenni, hiszen homoszexuális. De ha az ember magányos, az utolsó, amit kíván magának, hogy a legjobb barátja funkcionális kapcsolatot létesítsen valaki mással. Téptem az agyamat, aztán megtorpantam hirtelen, megrendítő felismeréstől. Már nem vagyok szerelmes Danielbe! Szabad vagyok!

Április 25. kedd 54 kg 30 dkg, alkoholegység 0 (kiváló), cigaretta 0 (n.-n. j.), kalória 955 (folytatódó jó munka). Hmm. Ma este n. rátartin szűk fekete ruhácskámban mentem Jude bulijára, hogy mutogassam az alakomat. - Úristen, jól vagy? – kérdezte Jude, ahogy bevonultam. – Nagyon fáradtnak látszol. - Jól – feleltem megtörten. – Fogytam három kiló tizenhét dekát. Mi a baj? - Semmi. tényleg. Csak arra gondoltam... - Mit? Mire? - Hogy kicsit talán túl gyorsan ment le...az arcodról – fejezte be elhalkulón, némileg valóban lelappadt dekoltázsomat nézve. Simon szintúgy. - Bridgiiiiit! Van egy bagód? - Nem, abbahagytam. - Ó, a fenébe, akkor nem is csoda, hogy olyan... - Mi? - Ó, semmi, semmi. Csak egy kicsit... nyúzott vagy. Ez így tartott egész este. Nincs rosszabb, mint mikor azt mondják, hogy fáradtnak látszunk. Nyugodtan mellőzhetnék, és mondhatnák helyette, hogy szarul nézünk ki. Nagyon büszke voltam magamra, amiért nem iszom, de ahogy haladt előre az este, és mindenki egyre jobban berúgott, annyira higgadtnak és pedánsnak éreztem magamat, hogy az már engem is bosszantott. Mindegyre olyan társalgásokba bonyolódtam, ahol egyetlen szót sem tudtam kibökni, csak néztem és bólogattam bölcs, fensőséges modorban. Nincs egy kamillateád? – kérdeztem Jude-tól, amikor vidám csuklásokkal eldülöngélt mellettem, mire ő vihogni kezdett, átkarolt és összeesett. Úgy határoztam, jobb, ha hazamegyek. Odahaza lefeküdtem, letettem a fejem a párnára, de semmi sem történt. Tettem a fejem ide, aztán oda, de csak nem aludtam el. Normál esetben ilyenkor már 48

hortyognék, és valami traumatizált, paranoid álmot látnék. Felkapcsoltam a villanyt. Még csak fél tizenkettő volt. Talán csinálnom kéne valamit, például, izé...stoppolni? Belső tartás. Csengett a telefon. Tom volt az. - Jól vagy? - Igen. Remekül érzem magam. Miért? - Hát, mert csak olyan, szóval, kipukkadtnak látszottál ma este. Mindenki mondta, hogy nem a szokott önmagad vagy. - Nem, klasszul voltam! Láttad, milyen vékony vagyok? – Csönd. - Tom? - Szerintem azelőtt jobban néztél ki, cica. Most üres vagyok és megrökönyödött, mintha kirántották volna a szőnyeget a lábam alól. Tizennyolc év – pocsékba. Tizennyolc, zsíregységek és kalóriák számolgatásában telt év. Tizennyolc év, amikor hosszú ingeket és ruhákat vásároltam és intim helyzetekben háttal mentem ki az ajtón, hogy ne látsszon a fenekem. Milliónyi megevetlenül hagyott túrós lepény és tiramisu, több tízmillió ementáli. Tizennyolc évnyi harc, áldozat, igyekezet - mire? Tizennyolc év, és az eredmény : „fáradt kipukkadt”. Úgy érzem magam, mint a tudós, aki rájött, hogy egész életműve totális tévedés volt.

Április 27. csütörtök Alkoholegység 0, cigaretta 0, kaparós 12 (n.-n. rossz, de egésznap nem mértem meg magam és nem gondoltam fogyókúrára: n.j.). Abba kell hagynom a kaparósozást, de az a baj, hogy elég gyakran nyerek. A kaparós sokkal jobb, mint a lottó, mert a számait már nem írják ki a Vakrandi-ban (pillanatnyilag nincs bekapcsolva); és ha az embernek túl sokáig nincs még egy egyese se, akkor impotensnek és kijátszottnak érzi magát, aki nem tehet mást, mint összegyűri a sorsjegyét és dacosan a padlóra dobja. Nem ez a helyzet a kaparóssal, amely nagyon igényli a részvételt. Hat összeget kell lekaparni – ami kemény és jártaságot igénylő munka -, és sosincs az az érzés, hogy nincs esélyem. Három azonos összeg a győzelem, amihez tapasztalatom szerint mindig nagyon közel lehet kerülni, már egy párossal is, például olyan magas összegben, mint 50 000 font. Az ember végül is nem tagadhatja meg magától az élet minden gyönyörűségét. Még csak napi négy-ötnél tartok, és úgyis rövidesen abbahagyom.

Április 28. péntek Alkoholegység 14, cigaretta 64, kalória 8400 (n.j. bár az rossz, hogy számoltam. Fogyási megszállottság n. rossz) kaparós 0. Tegnap este háromnegyed kilenckor kamillateát szörpölgetve éppen megengedtem a relaxáló aromaterápiás fürdőt, amikor rákezdte egy kocsiriasztó. Régi keletű kampányt folytatok az utcánkban a kocsiriasztók ellen, amelyek elviselhetetlenek és improduktívak mert sokkal valószínűbb, hogy a riasztó elnémításán fáradozó dühös szomszéd veri szét a kocsit, mint a betörő. Ezúttal azonban ahelyett, hogy tajtékozva hívtam volna a rendőrséget, mindössze belélegeztem feszülő orrcimpákkal, és azt mormoltam: belső tartás. Csengettek. Lekaptam a kaputelefon kagylóját: - Kur-vája van! – bégette egy választékos hang. Aztán hisztérikus zokogás. Lerohantam a ház elé. Magda könnytengerben úszva matatott a kormány alatt Jeremy Saab sportkocsijában, amely összes lámpáit villogtatva leírhatatlan 49

erővel vonította a vijúúú-vijúúú-vijúúúúúút, miközben a kicsi úgy sivalkodott a babaülésben, mintha egy macska gyilkolná. - Kapcsolja ki! – üvöltötte valaki az emeleti ablakból. - Nem tudom, a kurva életbe! – visította Magda, és rángatta a motorház tetejét. - Jerrers! – rikácsolta a mobilba. – Jerrers, te házasságtörő mocsok! Hogy kell kinyitni a Saab motorháztetejét? Magda nagyon választékos. A mi utcánk nem nagyon választékos. Az a fajta utca, ahol még mindig kint vannak az ablakokban a „Szabadságot Nelson Mandelának!” plakátok. - Dehogy jövök vissza, te rohadék! – vonította Magda. – Csak azt mondd meg, hogy kell kinyitni azt a kurva motorháztetőt! Akkor már mindketten a kocsiban ültünk, sorra rángatva minden fogantyút, ami a kezünkbe került, miközben Magda időnként slukkolt egy flaska Laurent-Perrier-ből. akkor már gyülekezett a dühös tömeg. Aztán Jeremy odamennydörgött a HarleyDavidsonján. De ahelyett, hogy a riasztót kapcsolta volna ki, a babát akarta kivakarni a hátsó ülésről, felesége sivalkodása közepette. Aztán kivágta az ablakát Dan, az ausztrál pasi, aki alattam lakik. - Héj, Bridzsed! – kurjantotta. – Ömlig a plafonomból a víz! - Francba! A fürdő! Felrohantam, de az ajtónál rájöttem, hogy belülről benne hagytam a kulcsot, úgy csaptam be magam után. A fejemmel kezdtem el verni az ajtót, és ordítottam: Francba, francba! Akkor megjelent a folyosón Dan. – Grizdusom – mondta. – Inkább slukkolj egyet. - Kösz. – Gyakorlatilag megettem az odakínált staubot. Számos cigaretta és hosszas hitelkártyás matatás után bévül kerültünk és láttuk, hogy mindent elöntött a víz. Nem tudtuk elzárni a csapokat. Dan lerohant, majd egy csavarkulccsal és egy üveg whiskyvel tért vissza. Sikerült elzárnia a csapokat, és segítette feltörölni a vizet. Akkor elhallgatott a riasztó, és mire az ablakhoz vágtattunk, még láttuk, amint a Saab elsöpör, közvetlenül nyomában a Harleyval. Mindketten elkezdetünk nevetni – akkor már elég sok whisky volt bennünk. Aztán egyszer csak – nem is tudom, hogy – Dan megcsókolt. Eléggé suta helyzet volt, etikett szempontjából, mert most árasztottam el a lakását és tettem tönkre az estéjét, úgyhogy nem akartam hálátlannak látszani. Nem tudom, mi adott neki felhatalmazást szexuális zaklatásra, de igazán, egész élvezetes komplikáció volt, a drámák, a belső tartás és minden után. Akkor hirtelen megjelent az ajtóban egy ember motoros bőrszerkóban, pizzás dobozzal. - A fene – mondta Dan. – Elfelejtettem, hogy biddzát rendeltem. Így aztán megettük a pizzát, és ittunk egy üveg bort, elszívtunk még pár cigarettát, ittunk még egy csomó whiskyt, aztán ő megint próbált megcsókolni, mire én azt szörcsögtem: - Nem, nem, nemszaad -, amikor is ő egész furcsa lett, és azt motyogta: - Ó, Grizdusom, ó, Grizdusom. - Mi az? – kérdeztem. - Feleségem van – mondta ő. – De Brizsed, azt hiszem, én téged szeredlek. Aztán végül elment, én pedig reszketve lerogytam a padlóra, hátamat a bejáratnak vetettem, és csikkről gyújtottam a cigarettákat. – Belső tartás. – mondtam fél szívvel. Aztán csengettek. Nem vettem róla tudomást. Megint csengettek. Aztán már abba sem hagyták. Felvettem. - Drágám! – szólt egy másik részeg hang, amelyet fölismertem. - Menj innen, Daniel – sziszegtem. - Nem. Hammagyarázzammeg. - Nem! 50

- Bridge... Bejakarok menni. Csönd. Ó, istenem, Miért csípem még mindig annyira Danielt? - Szeretlek, Bridge. - Menj innen, részeg vagy – mondtam több meggyőződéssel, mint amennyit éreztem. - Jones? - Na? - Használhatom a toalettedet?

Április 29. szombat Alkoholegység 12, cigaretta 57, kalória 8489 (kiváló) Huszonkét órával, négy pizzával, egy indiai készétellel, három csomag cigarettával és három üveg pezsgővel később Daniel még mindig itt van. Szerelmes vagyok! Továbbá most dől el, hogy: a) b) c) d)

visszaszokom-e napi harmincra leszek-e menyasszony buta vagyok-e leszek-e terhes.

23:45 Pont most voltam rosszul, és ahogy roskadozom a klón, igyekezve csendesen csinálni, hogy Daniel ne hallja, egyszer csak kiordít a hálószobából: Most távozik a belső tartásod, tömör gyönyör! Azt mondom, nincs is rá szükséged!

MÁJUS KISMAMA Május 1. hétfő Alkoholegység 0, cigaretta 0, kalória 4200 (kettő helyett). Komolyan gondolom, hogy terhes vagyok. Hogy lehettünk ilyen ostobák? Annyira elragadott bennünket az újraegyesülés mámora, hogy a valóság mintha kiröppent volna az ablakon – és ha egyszer... eh, nem akarok beszélni róla. Ma határozottan éreztem a reggeli émelygést, de lehet, hogy csak azért, mert olyan macskajajos voltam, miután Daniel tegnap este végre elment, hogy az alábbiakat fogyasztottam el jobb közérzet végett: 2 csomag ementáli sajt ● 1 liter frissen csavart narancslé ● 1 db hajában főtt hideg krumpli ● 2 db sütetlen citromos túrós lepény (nagyon könnyű, valamint alighanem kettő helyett ettem) ● 1 Milky Way (csak 125 kalória. Test reagálása a túrós lepényre azt sugallja, hogy a babának cukorra volt szüksége) ● 1 csokoládés bécsi desszert, tetején tejszínhabbal (torkos baba hihetetlenül követelőző) ● párolt brokkoli (kísérlet baba táplálására, hogy ne elkényeztetetten nőjön fel) ●

4 db hideg virsli (egyetlen konzerv a konyhaszekrényben – terhesség túlságosan kimerített, semhogy lemenjek vásárolni) ●

Ó, egek! Máris ragad magával a Calvin Klein-stílusú elegáns anyaság ábrándja, amint babát dobálok a levegőbe, és kiteljesedett kacajjal reklámozok puccos gáztűzhelyt, szívderítő mozit, ilyesféléket. Perpetua ma a legundokabb formáját hozta az irodában. 45 percig tárgyalták telefonon Desdemonával, hogy sárga falhoz szép lenne-e a rózsaszín-szürke vászonroletta, vagy maradjanak-e Hugóval inkább a virágos vérpiros mellett. Egy tizenöt perces intervallumban semmi mást nem mondott, mint: - Abszolúte...nem, abszolúte...abszolúte – majd azzal fejezte be: - Bár természetesen bizonyos értelemben ugyanezekkel az érvekkel támasztható alá a piros is. Ahelyett, hogy dolgokat akartam volna tűzőgépezni a fejéhez, csak mosolyogtam üdvözülten, arra gondolva, hogy hamarosan mennyire lényegtelenek lesznek számomra mindeme dolgok, amikor majd egy pici emberi lényre kell vigyáznom. Majd egész új tartományát fedeztem föl a Daniel-ábrándoknak: Daniel, amint kenguruban viszi a babát, Daniel, amint boldog izgalommal rohan haza a munkából, hogy ott találjon kettőnket, rózsásan és ragyogva, a fürdőkádban, Daniel, amint évek múltán elsöprő hatást kelt iskolai szülői értekezleteken. Akkor megjött Daniel. Még sosem láttam rosszabb állapotban. Az egyetlen lehetséges magyarázat az volt, hogy tőlem való távozása után folytatta az ivást. Egy kurta pillanatban átnézett rá, olyan arccal, mint egy szekercés gyilkos, és az ábrándok helyébe hirtelen odanyomakodott a Kocsmatöltelék című film, amelyben a házaspár egész idő alatt tökrészegen rikácsol és üvegeket vagdos egymáshoz, meg Harry Endelfieldtől A prosztók, és Daniel üvölt: „Bridzs. a gyerek. Kijordiccsa ja pájsliját.” Mire én visszaüvöltök: „Daniel. Mostan bagzok.”

Május 3. szerda 58 kg 15 dkg (Eeee. Baba iszonyú tempóban növekszik), alkoholegység 0, cigaretta 0, kalória 3100 (de főleg krumpli, ó istenem). Megint vigyáznom kell a súlyomra, a baba érdekében. Segítség! Hétfőn és kedd nagy részében azt gondoltam, terhes vagyok, de tudtam, hogy igazából nem – arra hasonlított, mint mikor az ember hazafelé tart késő este, és azt hiszi, hogy valaki követi, de tudja, hogy nem igazán. Aztán egyszer csak elkapják a nyakát. Már két napja késik. Daniel egész hétfőn levegőnek nézett, aztán este hatkor elkapott és azt mondta: - Figyelj, hétvégéig lent leszek Manchesterben. Majd szombaton megkereslek, oké? Nem telefonált. Egyedülálló anya vagyok.

Május 4. csütörtök 58 kg 65 dkg, alkoholegység 0, cigaretta 0, krumpli 12 Elmentem a gyógyszerészhez, hogy diszkréten vásároljak egy terhességi tesztet. Épp mutattam a csomagot a pultnál álló lánynak, fejlehorgasztva azt kívántam, bár húztam volna gyűrűt, amikor a gyógyszerész elüvöltötte magát: - Terhességi tesztet kér? - Csss! – sziszegtem hátrafelé nézegetve. Mióta késik a menzesze? – bömbölte a patikus. – A kék jobb! Egynapos késés esetén is kimutatja, hogy terhes-e! 52

Megmarkoltam az odanyújtott kéket, leperkáltam rohadt nyolc font kilencvenötöt, és elmenekültem. A mai délelőtt első két órájában egyfolytában úgy bámultam a retikülömet, mintha kiélesített bomba lenne. Fél tizenkettőkor nem bírtam tovább, felmarkoltam a retikült, beszálltam a liftbe, és lementem két emelettel alább, nehogy valaki ismerős meghallja a gyanús zörgést. Valamilyen okból hirtelen Danielre kezdtem dühöngeni az egész dolog miatt. Az ő felelőssége is, neki mégsem kell kidobnia nyolc font kilencvenötöt, és nem kell a vécében bujkálva próbálkoznia, hogy rápipiljen egy spatulára. Őrjöngve feltéptem a csomagot, beledobtam a dobozt meg mindent a szemetesbe, túlestem a dolgon, meg se néztem a spatulát, csak beletámasztottam fejjel lefelé a csésze hátuljába. Három perc. Nincs az az isten, hogy én végignézzem, amint sorsomat megpecsételi a lassan kialakuló kék vonal. Valahogy átvergődtem azon a száznyolcvan másodpercen – szabadságom utolsó száznyolcvan másodpercén -, kivettem a spatulát és majdnem visítottam. Ott kéklett a kis ablakban a vékony vonal, pimaszul, mint a piaci légy. Áááááá! 45 percig bámultam a monitort, és próbáltam úgy tenni, mintha Perpetua csak egy mexikói sártök volna, valahányszor megkérdezte, mi a baj, aztán elinaltam, és egy telefonfülkéből felhívtam Sharont. Rohadt Perpetua! Amilyen úri családból származik, ha neki kellene terhességtől majréznia, tíz kerek perc múlva már vezetnék is oltár elé Amanda Wakeley esküvői toalettben! Odakint az utcán akkora ricsaj volt, hogy nem tudtam megértetni Sharonnal, mit akarok. - Hogy? Bridget? Nem hallom! A testőrséggel van bajod? - Nem – szipogtam – A terhességi tesztben a kék vonallal. - Jézus! Tizenöt perc múlva ott vagyok a Café Rouge-ban! Bár, még csak háromnegyed egy volt, úgy véltem, egy vodkás narancslé nem ártana, lévén szó igazi vészhelyzetről, ám aztán eszembe jutott, hogy a babának nem lenne szabad vodkáznia. Vártam és holmi kísérteties hermafroditának éreztem magam, egyszerre élve át babatémában a legviharosabban ellentmondó férfi és női indulatokat. Egyrészt merő fészekrakás voltam, csak úgy csöpögtem Danieltől, majd’ elszálltam a pöffeszkedéstől, mert igazi asszony vagyok – ó, letarolhatatlan termékenység! -, pihepuha rózsaszín bababőrről, szeretni való pici lényecskéről és tündéri Ralph Lauren babaruhákról merengtem. Másrészt azt gondoltam, ó, istenem, az életnek vége, Daniel bolond alkoholista, meg is öl, ha megtudja, aztán okvetlenül ejt. Nincsenek többé átbulizott éjszakák a lányokkal, nincs vásárásás, flört, szex, borosflaska és bagó. Át fogok változni sarjasztó tasakból és tejpumpából kombinált ocsmány masinává, senkinek se fogok tetszeni, és nem fogok beleférni egyik nadrágomba se, főleg a vadiúj Agnès B farmerembe. Azt hiszem, ez a zűrzavar az ár, amelyet meg kell fizetnem azért, mert modern nő lettem, ahelyett, hogy a természet parancsát követve tizennyolc évesen felségül mentem volna Abnor Rimmingtonhoz a northamptoni buszról. Amikor Sharon megjött, komoran a kezébe nyomtam az árulkodó kék vonalas terhességi tesztet az asztal alatt. - Ez az? – kérdezte. - Hát, persze, hogy ez – motyogtam. – Mit képzelsz, micsoda? Mobiltelefon? - Te! - mondta. – Te nevetséges emberfajzat! Nem olvastad el a használati utasítást? Két vonalnak kell lennie! Ez az egy csak azt mutatja, hogy a teszt működőképes. Egy vonal azt jelenti, hogy nem vagy terhes, te idétlen! Otthon anyám üzenete várt: „Drágám, azonnal hívj fel! Cafatokban lógnak az idegeim.” Az ő idegei lógnak cafatokban. 53

Május 5. péntek 57 kg 15 dkg (ó, a fene essen belé, nem tudok szakítani a méretkezés élethossziglani szokásával, főleg a terhességi trauma után – a jövőben el fogok járni valamilyen terápiára), alkoholegység 6 (hurrá!), cigaretta 25, kalória 1895, kaparós 3. Egész délelőtt az elveszett babán búslakodtam, de délben felvidultam egy kicsit, mikor Tom telefonált és Bloody Maryt proponált ebédre, hogy jól startoljon a hétvége. Otthon anyu zsémbes üzenete várt, hogy elment egy egészségfarmra, és majd később felhív. Vajon mi lehet a abj? Nyilván már fuldokolt a szerelmes szívű rajongók Tiffany-dobozainak és a konkurens tévétársaságok felvezetői ajánlatainak sokaságában. 11:45 Épp most hívott Daniel Manchasterből. - Jó heted volt? - Szuper, kösz – feleltem vidoran. Szuper, kösz. Hú! Olvastam valahol, hogy a legnagyobb ajándék, amit nő adhat a férfinak, a nyugalom, tehát most, amikor végre elkezdtünk tisztességesen együtt járni, aligha vallhatom be, hogy amint kitette a lábát, máris hisztérikus idegrohamokat kaptam egy fantomterhesség miatt. Na, mindegy, kit érdekel. Holnap este találkozunk. Hurrá! Lalalalá!

Május 6. szombat: A győzelem napja 57 kg 65 dkg, alkoholegység 6, cigaretta 25,kalória 3800 (de annak évfordulóját ünneplem, hogy beszüntették az élelmiszerjegyeket),eltalált lottószámok 0 (gyenge). Évszakhoz képest szokatlan hőhullámban ébredek a győzelem napján, és próbálom lázig hevíteni magamban az érzelmeket, hogy véget ért a háború, Európa szabad, csodálatos, csodálatos stb. stb. Az igazat megvallva az egésszel kapcsolatban rendkívül silányul érzem magamat. Talán a „kihagytak” lehet a szó, amely után kaparászom. nekem nincsenek nagypapáim. Apu egészen odáig van valami összejöveteltől Alconburyék kertjében, amelyen megmagyarázhatatlan okokból palacsintát fog dobálni. Anyu abba a cheltenhami utcába megy vissza, ahol nevelkedett, bálnaflekkenpartira, valószínűleg Julioval. (Hála istenek, hogy nem egy némettel szökött meg.) Egyik barátom sem szervez semmit. Kínosan túllelkesültnek és valahogy nem helyén valónak tűnne pozitív hozzáállást javasolni az élethez. Vagy mintha alattomban olyasmit próbálnánk bekebelezni, aminek semmi köze hozzánk. Én valószínűleg még petesejt sem voltam, amikor a háború kitört. Sehol se voltam, miközben ők mind harcoltak és sárgarépából főzték a dzsemet vagy mit csináltak. Gyűlölöm ezt a gondolatot, és eljátszom azzal az ötlettel, hogy felhívom anyut és megkérdezem, menstruált-e már, mikor befejeződött a háború. Egyenként keletkeznek vajon a petesejtek vagy születéskor mikroformátumban tárolódnak aktiválásig? Tárolt petesejt voltomban megérezhetem valahogyan amikor véget ért a háború? Bárcsak volna egy nagypapám, akkor elmélyedhetnék a kérdésben, azzal az ürüggyel, hogy kedves vagyok hozzá. Ó, egye meg a fene. Megyek vásárolni. 19:00 Esküszöm, duplájára dagadtam a hőségtől. Többé nem teszem a lábam a közös próbafülkébe. A Warehouse-ban egy ruha megszorult a hónom alatt, amikor le akartam vetni, és az lett a vége, hogy ide-oda dülöngélve próbáltam leráncigálni 54

a fejemhez tapadt, kifordult anyagot, közszemlére téve hurkás hasamat és combomat a megvetően fintorgó tizenöt éves seregletnek. Amikor az ellenkező irányban próbáltam szabadulni, és lefelé rángattam a hülye ruhát, akkor meg a csípőmön akadt meg. Gyűlölöm a közös próbafülkéket! Stikában mindenki a másikat bámulja, de senki sem néz a másik szemébe. Mindig vannak olyan lányok, akik tudják, hogy fantasztikusan áll nekik minden, akik sugárzó arccal lejtenek körbe, lengetik a hajukat, fotómodellpózokban illegetik magukat a tükör előtt, és „Nem kövérít?”, kérdezgetik obligát elhízott barátnőjüket, aki mindenben úgy néz ki, mint egy bivaly. Mindenképpen katasztrofális egy út volt. Vásárlásnál, tudom, az a követendő magatartás, hogy az ember vesz néhány nívós példányt Nicole Farhinál, a Whistles and Josephben, de én annyira megrémülök az áraktól, hogy visszamenekülök a Warehouse-ba és a Miss Selfrigdebe, dagonyázom a harmincnégy fontkilencvenkilences ruhák tengerében, ráragasztom őket a fejemre, aztán a Marks and Spencerben vásárolok, mert ott nem kell próbálni, és legalább vettem valamit. Négy cuccal jöttem haza, mind a négy célszerűtlen volt és előnytelen. Az egyik két évre ott fog maradni az M&S reklámszatyorban a hálószobai szék mögött. A másik hármat becserélem Boules-, Warehouse- stb. bónokra, amelyeket el fogok veszíteni. Kidobtam 119 fontot, ami elég lett volna, hogy valami igazán szépet, például egy pinduri pólót vásároljak Nicole Farhinál. Belátom, hogy ez büntetés, amiért mániám ez a sekélyes, anyagias vásárolgatás, ahelyett, hogy egész nyáron meglennék egy műselyem göncben, és csíkot festenék a vádlim hátuljára, valamint amiért nem csatlakoztam a győzelemnapi ünnepségekhez. Talán fel kellene hívnom Tomot, és össze kellene hozni egy kedves kis bulit a hétfői munkaszünetre. Esetleg egy olyan giccsesen ironikus győzelemnapi bulit, mint amilyen a királyi herceg esküvőjekor volt. De nem, halottakkal nem lehet ironizálni. aztán ott van még a zászlók problémája. Tom barátainak fele az Antifasiszta Liga tagja. és még azt hihetnék az Union Jack miatt, hogy bőrfejűeket várunk. Vajon mi lenne, ha a mi nemzedékünk kapna be egy háborút? No, jó, ideje inni egy cseppet. Daniel hamarosan itt lesz. Okosabb elkezdenem a készülődést. 23:59. Kutyafáját! A konyhában rejtőztem egy staubra. Daniel alszik. Illetve azt hiszem, alvást tettet. Teljesen fura este. Rájöttem, hogy eleddig egész viszonyunk azon alapult, miszerint az egyikünk tiltakozik a szex ellen. Egy este, amelyet úgy töltöttünk, hogy a végén szexelnünk kellett, nem szűkölködött bizarrságban. Ültünk és néztük a tévében a győzelem napját, Daniel kényelmetlenül átvetetette a karját a vállamon, mintha tizennégy évesek lennénk a moziban. Frankón belenyomódott a karja a nyakamba, de úgy éreztem, nem kérhetem, hogy vegye le. Aztán mikor már nem kerülgethettük tovább a lefekvés témáját, egyszerre formálisak és angolok lettünk. Ahelyett, hogy fenevadként szaggattuk volna le egymás ruháját, ácsorogtunk és mondogattuk, hogy: - Menj te elsőnek a fürdőszobába. - Nem, csak utánad. - Nem, nem, nem! Tied az elsőbbség. - De igazán! Ragaszkodom hozzá! - Nem, nem, hallani sem akarok róla! Hadd keressek neked egy tiszta törölközőt és néhány mini kagyló formájú szappant. Aztán csak feküdtünk egymás mellett, és nem nyúltunk egymáshoz, mintha mi volnánk Morecamb és Wise, vagy John Noakes és Valerie Singleton a Kék Lobogós Házban. Ha van Isten, akkor szeretném alázatosan arra kérni – noha félreértés ne essék, mélységesen hálás vagyok neki, amiért váratlanul és érthetetlenül rendes 55

emberré változtatta Danielt a sok tarha után -, ne engedje, hogy Daniel még egyszer pizsamában és olvasószemüvegben térejn nyugovóra huszonöt percig bámuljon egy könyvet, majd eloltsa a villanyt, és falnak forduljon, hanem változtassa vissza azzá a kéjtől őrjöngő meztelen fenevaddá, akit ismertem és szerettem. Köszönöm szíves figyelmedet, Uram, ebben a témában.

Május 13. szombat 57 kg 89 dkg, cigaretta 7, kalória 1145, kaparós 5 (két fontot nyertem, ezért a kaparós összköltsége csak 3 font, n.j.), lottóköltség 2 font, eltalált számok 1 (jobb) Hogy lehet, hogy csak 2,4 dekagrammot szedtem fel a tegnap esti dőzsölő orgia után? Talán az ételre és a súlyra is ugyanaz érvényes, mint a fokhagymára és a büdös leheletre: ha több egész fejjel eszünk, nincs is szájszagunk; ugyanígy, ha rengeteget eszünk, nincs súlygyarapodás. Furcsán felvidító elmélet, ám n. rossz állapotokat idéz elő a fejben, amelyet szívesen elküldetnék alapos szellőztetésre és javításra. De a részeg feminista szavalatokban tel tegnap pompás este Sharonnal és Jude-dal megérte. Hihetetlen mennyiségű ételt és bort fogyasztottunk, mert a nagylelkű lányok nemcsak egy-egy palack bort hoztak, de még egy kis extra eztazt is az M&S-től. Így tehát, a háromfogásos vacsorán és a két palack boron kívül (1 habzó, 1 fehér), mely utóbbiakat magam vásároltam a M&S-ben (a forró tűzhely melletti egész napos gürcölés utánra) volt még: 1 tubus humusz & csomag minipita 12 tasak füstölt lazacos és krémsajtos karika 12 minipizza 1 málnás Pavlova-torta 1 tiramisu (partiméret) 2 tábla svájci csokoládé Sharon csúcsformában volt. Már fél kilenc után öt perccel azt rikoltozta, hogy „Fattyúk!”, miközben egy hajtásra leküldte a poharában lévő Kir Royal háromnegyedét. – Hülye, beképzelt, pökhendi, manipuláló, puhány, fattyúk! Kizárólag a Jogosultsági Kultúra élteti őket. Passzolj már ide egy minipizzát! Jude nyomott hangulatban volt, mert Ronda Richard, akivel folyamatos szakításban van, állandóan hívogatja, visszakérezkedést sejtető apró kis szóbeli csalikkal tartja fönt Jude érdeklődését, ugyanakkor azzal védi magát, hogy csak „barátja” akar lenni (csalárd, mérgezett koncepció!). Aztán tegnap este megeresztett egy hihetetlenül hólyag, arrogáns telefont, érdeklődve, hogy megy-e Jude egy közös barátjuk bulijára. - Mert abban az esetben én nem megyek – mondta. – Nem. Tényleg nem lenne rendes veled. Tudod, azt az izét, csajt akartam magammal vinni. Semmi az egész, csak egy lány, aki van olyan buta, hogy pár hétig engedi dugni magát. - Micsoda? – robbant Sharon, máris vörösödve. – Nem hallottam, hogy valaki ennél undorítóbbat mondott volna egy nőre! Pökhendi kis seggfej! Honnan veszi a bátorságot, hogy barátság felkiáltással úgy bánjon veled, ahogy neki tetszik, aztán még magának hízeleg azzal, hogy milyen okosan próbál felzaklatni a buta új nőjével! Ha csakugyan kímélni akarná az érzelmeidet, egyszerűen befogná a pofáját, és elmenne a bulira, ahelyett, hogy a buta új nőjével kérkedne!

- „Barát”? Bah! Inkább ellenség! – ordítottam boldogan, egy újabb Silk Cutot és két lazacos karikát dugva a számba. – Fattyú! Fél tizenkettőkor Sharon totális és tündökletes automata üzemmódú hencegésbe kapcsolt. – Tíz éve még kinevették a szakállas-szandálos csodabogarakat, akiknek fontos volt a környezet. És nézzétek meg most a zöld fogyasztó hatalmát! – ordította ujjal mártogatva és dugdosva a szájába a tiramisut. – Az elkövetkezendő években ugyanez fog történni a feminizmussal. A férfiak nem fogják elhagyni a családjukat és a klimaxos feleségüket fiatal szeretők miatt, nem próbálják azzal kipuhatolni a nőket, hogy leereszkedően dicsekszenek a többi nőről, akik mind őrájuk buknak, nem próbálnak érzés és elkötelezettség nélkül nemi életet élni, mert a fiatal szeretők és asszonyok hátat fordítanak nekik, és közlik, hogy húzzák el a belüket, és nem lesz se szex, se nő, hacsak meg nem tanulnak tisztességesen viselkedni és nem szemetelik tele többé a nők tengerfenekét a maguk PISZKOS BEKÉPZELT, ELKÉNYEZTETETT VISELKEDÉSÉVEL! - Fattyúk – rikoltozta Jude a Pinot Grigióját szürcsölve. - Fattyúk! – rikoltottam, szájamban tiramisuval elegy málnás Pavlovával. - Szemét fattyúk! – ordította Jude, és rágyújtott a csikkről egy Silk Cutra. Ebben a pillanatban csöngettek. - Fogadnék, hogy Daniel az, a szemét fattyú – mondtam. –Mi az? – ordítottam bele a kaputelefonba. - Ó, szervusz, édes – köszönt Daniel a leggyöngédebb, legudvariasabb hangján. – Ne haragudj, hogy zavarlak. Korábban már telefonáltam, és hagytam neked üzenetet. Itt ragadtam egész estére a legunalmasabb kiadói értekezleten, amit el tudsz képzelni, és annyira szerettelek volna látni. Csak egy puszira, aztán, ha akarod, már ott sem vagyok. Felmehetek? - Brrr. Na jó, gyere – morogtam durcásan. – Megnyomtam a berregőt, és visszadülöngéltem az asztalhoz. – Szemét fattyú! - Jogosultsági Kultúra! – morgott Sharon. – Főzés, támasz, gyönyörű fiatal lánytestek, mikor ők már vének és kövérek. azt képzelik, a nők azért vannak, hogy megadják nekik, amire jogosultak...Hé, kifogytunk a borból? Aztán feljött a lépcsőn Daniel, és kedvesen mosolygott. Fáradtnak látszott, egyébként pirospozsgás volt, frissen borotvált és nagyon nett az öltönyében. Három doboz bonbont tartott a kezében: – Mindenkinek hoztam egyet. – szólt szexin felvont szemöldökkel -, hogy megehessétek a kávéhoz. Abba ne hagyjátok miattam. Bevásároltam hétvégére. Kivitt a konyhába nyolc Cullen reklámszatyrot, és kezdte elrakosgatni a dolgokat. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. A minitaxi-társaság volt, amelyiknek a lányok fél órája csörgettek oda, hogy szörnyű tömeges koccanás történt Landbroke Grove-ban, valamint az összes kocsijuk váratlanul felrobbant, úgyhogy még három óráig nem jöhetnek. Milyen messzire mentek? – kérdezte Daniel. – Hazaviszlek benneteket. Ilyen későn nem kódoroghattok az utcán taxi nélkül. Miközben a lányok repesve keresték a retiküljüket és közben hülyén vigyorogtak Danielre, jómagam elképesztően vegyes érzelmekkel küszködve sorra kiettem a dobozomból az összes mogyorós, pralinés, karamellás csokoládét, mert egyrészt a pöffeszkedésig büszke voltam tökéletes új fiúmra, akit a lányok látnivalóan boldogan elkaptak volna egy fordulóra, másrészt dühös voltam, hogy az általában gusztustalan, szexmániás korhely tönkreteszi egész feminista szónoklatunkat, mert hóbortból játssza itt az eszményi férfit. hú! Hát majd meglátjuk, meddig tart, nem igaz?, gondoltam, míg vártam, hogy visszajöjjön. Amikor visszajött, felszaladt a lépcsőn, a karjaiba kapott, és bevitt a hálószobába. – Te kapsz egy plusz csokit, 57

mert még pityókásan is aranyos vagy- húzott elő a zsebéből egy sztaniolba csomagolt szívet, és aztán...mmmmm!

Május 14. vasárnap 19:00 Gyűlölöm a vasárnap estét. Olyan, mintha házi feladatot csinálnék. holnapra meg kell írnom Perpetuának egy katalógust. De előbb fel kell hívnom Jude-ot. 19:05 Nincs válasz. Hmm. Vissza a munkához. 19:10 Most felhívom Sharont. 19:45 Shazzer mérges volt, amiért odacsörgettem, mert akkor ért haza, és éppen fel akarta hívni az 1471-et, hogy lássa, telefonált-e neki a távollétében a hapsija, és most ehelyett az én számomat fogják tárolni. Szerintem remek találmány ez az 1471, azonnal közli annak a számát, aki utolsónak keresett bennünket. Tényleg ironikus helyzet volt, amikor először hallottunk az 1471-ről, mert Sharon feltétlenül ellenezte: azt mondta, csak a British Telecom zsákmányolja ki a befuccsolt kapcsolatok ragályától szenvedő és önmérgező brit lakosságot. Vannak, akik naponta hússzor is felhívják a számot. Jude viszont odaadó híve az 1471-nek, de azt elismeri, hogy ha az ember frissen szakított, vagy épp most feküdt le valakivel, akkor az 1471 csak megduplázza hazajövetel után a nyomorúság lehetőségét. Mert ha nincs üzenet a rögzítőn, az a nyomorúság, és akkor még hozzájön, hogy nem tárol számot az 1471, vagy tárol, de a szám a mamáé, és az is nyomorúság. Az 1472 amerikai megfelelője felsorolja mindazoknak a számát, akik azóta kerestek, hogy utoljára ellenőriztük, és azt is, hogy hányszor. Borzongok a gondolatra, hogy így lelepleződjön kezdeti mániákus telefonálgatásaim Danielnek. Ideát az a jó, hogy ha a hívott szám elé beütjük a 141-et, akkor a számunk nem kerül be a nyilvántartásba. Jude azt mondja, mindazonáltal óvatosnak kell lenni, mert ha belebolondulunk valakibe, és véletlenül akkor telefonálunk, amikor éppen otthon tartózkodik, majd letesszük, ráadásul tárolt szám sincs, akkor az illető gyaníthatja, hogy mi voltunk. Vigyáznom kell, nehogy Daniel tudomást szerezzen erről. 21:30 Elhatároztam, hogy leugrok a sarokra cigarettáért. Fölfelé a lépcsőn hallom, hogy cseng a telefon. Hirtelen eszembe jutott, hogy elfelejtettem visszakapcsolni az üzenetrögzítőt Tom hívása után. Felvágtattam a lépcsőn, kiborítottam a retikülömet a földre, hogy megtaláljam a kulcsot, és rávetődtem a telefonra, amely elhallgatott. Éppen beértem a klóba, amikor megint csöngött. Elhallgatott, amint odaértem. Majd mikor otthagytam, újra csöngött. Végre elkaptam. - Ó, szervusz, drágám, tudod, mi van? - Anyu. - Mi? – kérdeztem nyomorultan. - Elviszlek, hogy megkomponálják a színeidet! És ne mondd mindig, hogy „mi”, kérlek drágám. Színezz Szépségesre. A halálom, hogy folyton ilyen piszokszín szürkékben és barnákban császkálsz. Úgy nézel ki, mint egy maoista. - Anyu, most tényleg nem tudok beszélgetni, mert várok... - Ugyan már, Bridget! Ne halljak semmi ilyen szamárságot! – mondta azon a Dzsingisz-kán-a-leggonoszabb-formájában hangján. – Mavis Enderby maga volt a siralom sárgásbarnáiban és a mohazöldjeiben, és mióta megkomponáltatta a színeit, azóta ilyen csodálatos botrányos rózsaszínekben és palackzöldekben jár, és húsz évvel látszik fiatalabbnak! 58

- De én nem akarok botrányos rózsaszínekben és palackzöldekben járni - szűrtem összeszorított fogaim között. - Igen, tudom, drágám, Mavis Tél. És én is Tél vagyok, de te lehetsz Nyár, mint Una, és akkor pasztelleket kapsz. Addig nem tudhatod, amíg le nem veszik a fejedről a törölközőt. - Anyu, én nem színeztetek szépségesre – sziszegtem kétségbeesetten. - Bridget, nem akarok több ilyet hallani! Una nénéd épp a múltkor mondta, hogy ha kicsit élénkebben és barátságosabban viselkedsz a currys pulyka-imbiszen, akkor Mark Darcy valamivel több érdeklődést mutatott volna. Senki sem akar olyan barátnőt, aki úgy néz ki, mintha most szabadult volna Auschwitzból, drágám. Gondoltam, eldicsekszem az új fiúmmal, akit annak ellenére szereztem, hogy tetőtől talpig piszokszínben járok, ám jobb belátásra térített a kilátás, hogy ha téma lennék Daniellel, anyu még fokozottabb ütemben adagolná a népi bölcsességet. Végül még a száját is sikerült betömnöm azzal, hogy majd fontolóra veszem a Színezz Szépségesre dolgot.

Május 17. kedd 57 kg 65 dkg (hurrá!), cigaretta 7 (n.j.), alkoholegység 6 (n.j. – n.tiszta) Daniel még mindig bűbájos. Hogy lehet, hogy mindenki ennyire félre ismeri? Fejemben édes ábrándok tolonganak közös lakásokról, tengerparti együttes szaladásról pici csemetével Calvin Klein-reklám stílusában, hogy inkább Pöffeszkedő Családos legyek, mint Mafla Szingli. Megyek Magdához. 23:00 Gondolatébresztő vacsora Magdával, aki n. nyomott Jeremy miatt. Az utcám béli riasztós és visítozós este úriasszony-Woney egyik megjegyzésének eredménye volt, aki közölte, hogy látta Jeremyt a Harbour Klubban egy lánnyal, aki gyanúsan emlékeztetett az általam hetekkel azelőtt látott boszorkányra. Ezután Magda belekérdezett a képembe, hogy hallottam, illetve láttam-e hasonlót, mire elmeséltem neki a Whistler kosztümös boszorkányt. Mint kiderült, Jeremy bevallotta, hogy volt egy flörtje és nagyon vonzónak találta ezt a lányt. Azt állította, hogy nem feküdtek le egymással. De Magdánál betelt a pohár. - Addig használd ki, hogy önálló vagy, Bridge, amíg lehet – mondta. – Amint srácaid lesznek és feladod az állásodat, hihetetlenül kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz. Tudom, hogy Jeremy szerint az én életem egyetlen nagy vakáció, pedig rendkívül kemény munka egész nap ellátni egy totyist meg egy csecsemőt és ennek nincs vége. Amikor Jeremy este hazajön, el akar terülni, hogy én körülajnározzam és ő, mint mostanában képzelem, nyugodtan ábrándozhasson a Harbour Klubbeli fürdőruhás lányokról. Nekem rendes állásom volt és saját tapasztalatomból tudom, mennyivel szórakoztatóbb munkába járni, szépen kiöltözni, irodában flörtölni, kellemeseket ebédelni, mint a rohadt szupermarketbe mászkálni és Harryt elhozni a játszócsoportból. De ilyenkor Jeremy mindig megsértődik, hogy én egy Harvey Nichols-mániás szörnyella vagyok, aki löncsölgetek míg ő keresi a pénzt. Magda olyan szép. Figyeltem, amint csüggedten babrál a pezsgős poharával, és azon töprengtem, mi lehet a megoldás a lányoknak. Tessék, a szomszéd füve, amely mindig zöldebb! Hányszor roskadoztam depressziósan, azon rágódva, mennyire értelmetlen az életem, és a sárga földig leszlopáltam magamat minden szombaton, nyavalyogva Jude-nak és Shazzernek vagy Tomnak, hogy nincs fiúm, kínkeservesen jövök ki a pénzemből, nevetség tárgya vagyok, mint pártában maradt torzszülött, míg Magda nagy házban lakik, ahol nyolc különböző 59

száraztészta van köcsögökben és naponta vásárolhat. Erre mégis milyen összetört, nyomorult, semmi önbizalma, és még azt mondja, hogy én vagyok a szerencsés... - Ó, jut eszembe! – ragyogott fel -, ha már Nicksnél tartunk, ma sikerült szert tennem a legcsodálatosabb Joseph ingruhára: piros, a nyak két oldalán egy-egy gomb, nagyon szép szabású, kétszáznyolcvan fontért. Istenem, de szeretnék olyan lenni, mint te, Bridge, hogy viszonyom lehessen valakivel! Vagy hogy két órán át dagonyázhassak a habfürdőben vasárnap reggel! Vagy hogy egész éjjelre kimaradhassak, anélkül, hogy bárki kérdezgetne! Nem lenne kedved eljönni holnap délelőtt vásárolni? - Izé, arról van szó, hogy dolgoznom kell – mondtam. - Ó! – hökkent meg Magda egy pillanatra. – Tudod – folytatta, a pezsgős poharával játszadozva -, amint az az érzésed támad, hogy van egy nő, akit a férjed jobban kedvel nálad, elég nyomorúság itthon lenni és képzelődni az összes lehetséges nőtípusról, akivel a férjed összefuthat odakint a nagyvilágban. Nagyon kiveszi belőled az erőt. Anyura gondoltam. – Megragadhatod az alkalmat – mondtam – vértelen államcsínnyel. Menj vissza dolgozni. Tarts szeretőt. Hagyd ott Jeremyt. - Két gyerekkel, mikor még az idősebb sincs három! Nem. – mondta beletörődőn – Megvetettem az ágyamat, most már bele kell feküdnöm. Ó, istenem. Ahogy Tom szokta mondogatni fáradhatatlanul síri hangon, kezét karomra helyezve, szemembe fúrva szorongató pillantását: „Csak a nők véreznek.”.

Május 19. péntek 56 kg 10 dkg (1,5 kg-ot és 5 dkg-ot fogytam a szó szoros értelmében egyetlen éjszaka – nyilván olyasmit ettem, aminek az evése több kalóriát éget el, mint amennyit fejleszt, ld. pl. a n. rágós salátát), alkoholegység 4 (mérsékelt), cigaretta 21 (rossz), kaparós 4 (nem n.j.) 16:30. Perpetua már a nyakamba szuszogott, hogy le ne késse a gloucestershire-i hétvégéjét Trehearneséknél, amikor megszólalt a telefon. – Halló, drágám! – Az anyám. – Tudod, mi van? A legfantasztikusabb lehetőséget szereztem neked! - Mit? – morogtam mogorván. - Benne leszel a tévében! – áriázta, miközben én a fejemet vertem az asztalba. - Holnap tízkor ott vagyok nálad a stábbal! Ó, drágám, nem vagy feldobva? - Anyám, ha te odajössz a lakásomra egy tévéstábbal, én nem leszek ott. - Pedig muszáj – szól jegesen. - Nem! – mondtam. Ám hiúság kezdett fölébem kerekedni. – Különben miért? Minek? - Ó, drágám! – turbékolta – Azt akarják, hogy valaki fiatalabbat interjúvoljak meg a „Váratlanul páratlanul”-hoz, valakit, aki még klimax előtt áll, és váratlanul lett pártalan, és aki tud beszélni, nohát tudod, drágám, a gyermektelenség kilátásával járó feszültségről satöbbi. - Én nem állok klimax előtt, anyám! – robbantam ki. – És nem lettem váratlanul pártalan sem! Váratlanul páros lettem! - Ó, ne butáskodj már, drágám! – sziszegte. – Hallottam a munkahelyi lármát a háttérből. - Fiúm van. - Ki? - Nem érdekes – mondtam, és gyorsan hátrapillantottam Perpetuára, aki biggyegetett. 60

- De, kérlek, drágám! Már szóltam nekik, hogy találtam valakit! - Nem! - De kéééérlek! Én sose dolgoztam, és most itt állok életem alkonyán, és szükségem van valamire – karattyolta egy szuszra, mintha súgógépből olvasná. - Láthatja valaki, akit ismerek. Különben nem fog feltűnni, hogy a lányod vagyok? Szünet. Hallottam, amint beszél valakivel a háttérben. Aztán visszajött és ezt mondta: - Kitakarhatjuk az arcodat. - Hogy? Zacskót húztok rám? Nagyon köszönöm! - Sziluettel, drágám, sziluettel. Ó, kérlek, Bridget! Jusson eszedbe, hogy tőlem kaptad az élet ajándékát! Hol lennél te nélkülem? Sehol. És semmi. Egy záptojás. egy darab a térben, drágám. A helyzet az, hogy titokban mindig szerettem volna benne lenni a tévében.

Május 20. szombat 58 kg 65 dkg (miért? miért? honnan?), alkoholegység 7 (szombat), cigaretta 17 (ahhoz képest kimondottan szerény), eltalált lottószámok 0 (de n. elvonta a figyelmemet a filmezés). A stáb harminc másodperce sem tartózkodott a lakásban, amikor már beletapostak a szőnyegbe két borospoharat, ám emiatt még nem balhéztam. Csak amikor az egyik „Hátra vigyázni!” ordítással betántorgott egy irdatlan füles lámpával, majd elbődült: „Trevor, hová akarod ezt a brutál nagyot?”, aztán egyensúlyát vesztve belezúdította a fényszórót a konyhaszekrény üvegajtajába, és ráborított egy nyitott palack különleges olívaolajat a River Café szakácskönyvemre, akkor döbbentem rá, mit csináltam. Már három órája voltak nálam, de még mindig nem forgattak, csak idétlenkedtek, olyanokat mondogatva: - Nem lépünk félre egy kicsit, szívem? Majdnem fél egy múlt, mire elkezdtük, anyámmal szemközt a félhomályban. - És mondd – mondta olyan tapintatos, megértő hangon, amilyet sose hallottam tőle -, amikor a férjed elhagyott, gondoltál – most majdnem suttogott – öngyilkosságra? Hitetlenül bámultam rá. - Tudom, mennyire fájhat ez neked. Ha úgy érzed, összeroppansz, tarthatunk egy kis szünetet – mondta reménykedve. Szólni se bírtam a pipától. Miféle férj? - Úgy értem, szörnyű idő lehet ez, hogy nincs partner a láthatáron, a biológiai óra meg egyre csak ketyeg – mondta, és bokán rúgott az asztal alatt. Visszarúgtam. Ő ugrott egyet és megnyikkant. - Nem akarsz gyereket? – kérdezte, és papír zsebkendőt nyújtott felém. E pillanatban nyerítő hahota harsant a szoba hátterében. Azt hittem, bent hagyhatom az alvó Danielt a hálóban, mert szombatonként sohasem ébred föl ebéd előtt és odakészítettem melléje a cigarettát a párnára. - Ha Bridgetnek gyereke lenne, azt is elhányná – pukkadozott. – Nagyon örülök, Mrs. Jones! Bridget, te miért nem tudod szombatonként így kirittyenteni magadat, mint a mamád?

Május 21. vasárnap Anyu egyikünkkel sem áll szóba, mert megaláztuk és úgy állítottuk be a stábja előtt, mint egy csalót. Legalább nyugtunk lesz tőle egy darabig. Mindenesetre nagyon várom a nyarat. De szép dolog, ha fiúja van az embernek, mikor meleg az idő! Majd megyünk romantikus miniszünidőkre. N. boldog vagyok.

JÚNIUS HAJ, SZERELEM Június 3. szombat 58 kg 30 dkg, alkoholegység 5, cigaretta 25, kalória 600, brosúrák nézegetésével töltött idő: hosszú távú: 45, miniszünidő: 87, 1471 hívása 7 (j.). Lehetetlen összpontosítani ebben a melegben, csak arról bírok fantáziálni, hogy miniszünidőkre megyek Daniellel. Fejemben látomások tolonganak, amelyek folyóparton heverünk, én hosszú, habos ruhában; csíkos egyenpólóban ülünk, sört kortyolgatva ódon cornwall-i fogadó előtt, és nézzük, hogyan merül le a tengerbe a nap, gyertyafényes vacsorákat eszük műemlék udvarház-hotelek udvarán, majd visszavonulunk szobánkba és végigkeféljük a forró nyári éjszakát. Ma este mindenesetre buliba megyünk Daniel Wicksy nevű barátjához, holnap pedig számításom szerint kiugrunk a parkba vagy egy bájos vidéki kocsmában löncsölünk. Csodálatos dolog, ha az emberek fiúja van!

Június 4. vasárnap 57 kg 15 dkg, alkoholegység 3 (j.), cigaretta 13 (j.), brosúrák nézegetésével töltött idő: hosszú távú: 30 (j.), miniszünidő: 52, 1471 hívása 3 (j.). 19:00 Hrm. Daniel most ment haza. Az a helyzet, hogy kezd tele lenni a hócipőm. Igazi szép forró vasárnap volt, de Daniel nem akart kirándulni, nem akart beszélgetni a miniszünidőkről és ragaszkodott hozzá, hogy egész délután krikettet nézzen összehúzott függönyök mögött. És tegnap este is egész jó volt a buli, amíg oda nem mentünk Wicksyhez, aki egy nagyon helyes lánnyal beszélgetett. Ahogy közeledtünk, észrevettem, hogy a lány elég fancsali képet vág - Daniel – mondta Wicksy -, találkoztál már Vanessával? - Nem – mondta Daniel. Felöltötte a legkacérabbam csábító vigyorát, és kezet nyújtott. – Nagyon örülök. - Daniel – fonta keresztbe a karját Vanessa, és abszolút pipának látszott. – Mi lefeküdtünk egymással! Hú, de meleg van! Jólesik kihajolni az ablakon. Valaki szaxofonozva próbál olyan látszatot kelteni, mintha valamennyien egy New York-i film szereplői volnánk, és mindenünnen hangokat hallani, mert minden ablak nyitva áll, és ételszag jön az éttermekből. Hmm. Szeretnék elmenni New Yorkba, bár ha jól meggondolom, nem egy jó helyszín a miniszünidőkhöz. Hacsak nem direkt oda szól a miniszünidő, mert érvényét veszti, ha az ember már amúgy is New Yorkban tartózkodik. Felhívom Tomot, aztán munkához látok. 20:00 Csak átugrom Tomhoz egy italra. Csak még egy félórára. 62

Június 6. kedd 57 kg 65 dkg, alkoholegység 4, cigaretta 3 (n.j.), kalória 1326. kaparós 0 (kiváló), 1471 hívása 12 (rossza), alvással töltött órák 15 (rossz, de nem az én hibám, hőhullám van). Sikerült rábeszélnem Perpetuát, hogy hadd maradjak itthon dolgozni. Bizonyos, hogy kizárólag azért egyezett bele, mert ő is napozni akar. Mmmm! Aranyos kis új miniszünidő-brosúrám van: Britannia büszkesége: a Brit szigetek legjobb vidéki szállodái.” Pazar! Minden oldal minden hálószobájába és ebédlőjébe odaképzelem Danielt és magamat, hol szexuálisan, hol romantikusan. 11:00 Most összpontosítani fogok. 11:25 Hm, az egyik körmöm kicsit berepedt. 11:35 Istenem! Minden ok nélkül paranoid képzelgések rohantak meg, hogy Danielnek mással van viszonya, méltóságteljes, ám metsző megjegyzéseket agyaltam ki, amelyektől magába száll. De miért lenne? Női intuícióm súgta volna meg, hogy viszonya van? Az a baj azzal, ha az ember öregebb korában próbál járni valakivel, hogy mindennek túl nagy jelentőséget tulajdonítunk. Amikor harminc-egynehány éves korunkban vagyunk partner nélkül, az enyhe bosszúságot, hogy nincs viszonyunk, nincs szex, nincs senkink, akivel vasárnaponként lóghatnánk, mindig egyedül kell hazamennünk a bulikról, átitatja az üldözési mánia, hogy azért nincs viszonyunk, mert a korunk miatt örökre végeztünk a kapcsolatokkal és nemi élményekkel, és ez kizárólag a mi hibánk, miért voltunk olyan vadócok és önfejűek, miért nem állapodtunk meg ifjúságunk bimbajában. Tökéletesen elfejtjük azt a tényt, hogy mikor huszonkét éves korunkban nem volt fiúnk, vagy huszonhárom hónapig se találkoztunk senkivel, aki akár lagymatag tetszésünkre lett volna, akkor elintéztük azzal, hogy uncsi. Később az egész dolog kinőni az arányait, a kapcsolatok létesítése átlényegül holmi káprázatos, már-már megvalósíthatatlan céllá, és mire járni kezdünk valakivel, a viszony valószínűleg alulmúlja a várakozásainkat. Erről van szó? Vagy arról, hogy valamiért nem jó Daniellel lennem? Vagy Danielnek viszonya van? 11:50 Hmmm, ez a köröm tényleg berepedt. Ha nem teszek valamit, akkor most elkezdem piszkálni és a következő pillanatban nincs körmöm. Okosabb, ha keresek egy reszelőt. Most látom, ez a lakk hámlik. Le kell mosnom az egészet és újralakkozni a körmömet. Gondolkozás közben meg is csinálhatom. Dél. Olyan utálatos, amikor ilyen szép meleg van, és az ember „soi-disant” (úgy nevezett) fiúja sehová se akar menni! Vélhetőleg azt hiszi, hogy bele akarom csalni egy miniszünidő csapdájába; mintha nem is miniszünidő lenne, hanem házasság három gyerekkel, vécépucolással, egy Stoke Newington natúr fenyőbútorokkal telezsúfolt házban. Szerintem ebből lélektani válság lesz. Fel fogom hívni Tomot (este még mindig megcsinálhatom Perpetuának a katalógust.) 12:30 Hmm. Tom azt mondja, ha olyasvalakivel megyünk miniszünidőre, akinél egyfolytában a viszony milyenségén kell idegeskednünk, akkor okosabb pusztán egy jó baráttal menni. Nem számítva a szexet, mondom. Nem számítva a szexet, helyesel ő. Ma este átugrom Tomhoz a brosúrákkal, hogy kiterveljük a fantasztikus vagy fantomisztikus miniszünidőt. Úgyhogy ma délután tényleg keményen kell dolgoznom. 63

12:40 Ez a sort és póló olyan kényelmetlen ebben a forróságban. Átöltözöm hosszú, habos ruhába. Ó, egek, most meg átlátszik a bugyim a ruhán. Inkább hússzínűt kellene vennem, hátha jön valaki. A Gossard Glossies épp eszményi lenne. Vajon hol lehet? 12:45 Felvehetném a Glossies melltartót is, hogy passzoljon, ha megtalálnám. 12:55 Most jobb. 13:00 Ebédidő! Végre elszabadulhatok kicsit. 14:00 Oké, ma délután tényleg dolgozni fogok, és minden megcsinálok, hogy este nyugodtan elmehessek. Bár n. álmos vagyok. Olyan forróság van. Talán behunyom a szemem, csak öt percre. Azt mondják a szunyókálás kiváló módszer a felüdülésre. Margaret Thatcher és Winston Churchill kiváló eredménnyel alkalmazták. Jó ötlet. Talán le is dőlök az ágyra. 19:30 Ó, a rohadt életbe!

Június 9. péntek 58 kg 15 dkg, alkoholegység 7, cigaretta 22, kalória 2214, ráncok ellenőrzésével töltött percek 230 09:00 Hurrá! Ma este kirúgunk a hámból a lányokkal! 19:00 Jaj, ne! Kiderült, hogy Rebecca is jön. Egy este Rebeccával olyan, mint medúzák közt úszni a tengerben; minden maga a tökély és kellem, és akkor hirtelen jön a fájdalmas döfés, ami egy csapásra tönkreteszi az önbizalmadat. Az a baj, hogy Rebecca olyan rafináltan veszi célba kinek-kinek az Achilles-sarkát, akár az Öböl-háború fhíííííí-shúúúúú rakétái a bagdadi hotelfolyosókat, hogy nem lehet észrevenni, mikor jönnek. Sharon azt mondja, nem vagyok már huszonnégy, lehetnék olyan érett, hogy le tudjam szerelni Rebeccát. Igaza van. Éjfél. Rettenetes vén satrafa vagyok, lecsorog az arcom.

Június 10. szombat Au! Ma boldog érzésekkel ébredtem (még mindig részeg vagyok tegnap este óta), aztán hirtelen eszembe jutott az iszony, amibe a tegnapi lánymuri torkollt. Az első üveg Chardonnay után épp szóba akartam hozni a miniszünidők okozta állandó csalódás témáját, amikor Rebecca hirtelen megszólalt: - Hogy van Magda? - Klasszul – mondtam. - Hihetetlenül vonzó, ugye? - Öhöm – mondtam. - És olyan döbbenetesen fiatalos, nyugodtan kiadhatná magát huszonnégynek vagy huszonötnek. Ti együtt jártatok iskolába, ugye, Bridget? Három vagy négy évvel járt alattad Bridget? - Magda fél évvel öregebb – mondtam érezve a rémület első tűszúrásait. - Tényleg? – szólt Rebecca, majd hosszú, kínos szünetet tartott. – Magda tényleg szerencsés. Igazi jó bőre van. Agyamból lehúzódott a vér, ahogy felfogtam Rebecca szavainak iszonyú igazságát. - Úgy értem, nem mosolyog annyit, mint te. Valószínűleg azért van kevés ránca. 64

Az asztalba kapaszkodva próbáltam lélegzethez jutni. Idő előtt vénülök. Döbbentem rá. Mint a gyorsított felvételen, amelyen a szilvából aszalt szilva lesz. - Hogy állsz a fogyókúrával, Rebecca? – kérdezte Shazzer. Hrrr! Jude és Shazzer ahelyett, hogy tagadnák, elfogadják az idő előtti öregedésem tényét, és tapintatosan próbálják másra terelni a szót, hogy kíméljék érzékenységemet. A rettenet örvényében kaptam lelöttyedő arcomhoz. - Kimegyek a klóra – szűrtem, összeszorított fogaim között, hasbeszélőre fagyasztott arccal, hogy csökkentsem a ráncok megjelenését. - Jól vagy, Bridge? – kérdezte Jude. - Jól – feleltem mereven. Megtántorodtam a tükör előtt, amikor a nyers mennyezetvilágítás feltárta kásás, kortól eldurvult, petyhüdő húsomat. Elképzeltem, amint a többiek az asztalnál Rebeccát korholják, miért figyelmeztetett arra, amit úgyis rég beszélnek rólam, de nekem nem kel tudnom. Hirtelen szerettem volna kirohanni és végigkérdezni az összes vacsorázót, hogy szerintük milyen öreg vagyok: mint egyszer az iskolában, ahol egyszer az a meggyőződésem támadt, hogy szubnormális vagyok, mire mindenkitől megkérdeztem a játszótéren: „Normális vagyok?”, amire huszonnyolcan azt válaszolták: „Igen.” Ha az ember egyszer rákapott az öregedés gondolatára, akkor nincs menekvés. Az élet hirtelen olyannak tűnik, mint a vakáció, amely félidőtől begyorsulva közeledik a vége felé. Tennem kell valamit, hogy megállítsam az öregedést, de mit? Arcfelvarratást nem engedhetek meg magamnak. Két borzalmas malomkő közé estem, mert a kövérség és a fogyókúra egyaránt öregít. Miért látszom öregnek? Miért? Bámulom az öregasszonyokat az utcán, próbálom kielemezni a folyamatokat, amelyek megvénítik a fiatal arcot. Korok után bogarászom az újságokat, azt próbálom megállapítani mindenkiről, öregnek látszik-e éveihez képest. 11:00 Most csengett a telefon. Simon volt, hogy beszámoljon a legújabb lányról, akire szemet vetett. – Mennyi idős? – kérdeztem gyanakodva. - Huszonnégy. - Áááááá! – Elértem a kort, amikor a korombéli férfiak már nem találják vonzónak kortársnőiket. 16:00 Teázni voltam Tommal. Úgy döntöttem, hogy több időt kell fordítani a külsőmre, mint a hollywoodi sztároknak, ezért egy örökkévalóságig kenegettem a szemem alá az alapozót, az arcomra a pírt, hogy életre keltsem elmosódó vonásaimat. - Te, jó isten! – mondta Tom, mikor megérkeztem. - Hogy? – kérdeztem. – Mi? - Az arcod. Úgy nézel ki, mint Barbara Cartland. Nagyon gyorsan pislogni kezdtem, próbálva megemészteni a felismerést, hogy holmi ocsmány időbomba végleg és visszavonhatatlanul megaszalta a bőrömet. - Öregnek látszom a koromhoz, ugye? – kérdeztem nyomorultul. - Nem, olyan vagy, mint egy ötéves a mamája sminkjével. – mondta. – Nézd meg. Belenéztem a kocsma álviktoriánus tükrébe. Olyan voltam, mint egy kipingált bohóc: az arcom bugyirózsaszín, a szemem körül monokli, alatta a doveri szirtek összes fehér krétája. Hirtelen megértettem, miképp jutnak odáig az öregasszonyok, hogy vastagon befessék magukat, amin mindenki vigyorog, és elhatároztam, hogy nem vigyorgok többé. - Mi bajod van? – kérdezte Tom. - Idő előtt vénülök – motyogtam. 65

- Ó, az istenért! Az a szemét Rebecca, mi? – mondta. – Shazzer beszámolt a Magda-ügyről. Nevetséges. Kábé tizenhatnak látszol. Drága, Tom. Bár gyanítottam, hogy füllenthet, mégis mérhetetlenül felvidított, mert nem mondaná, hogy tizenhatnak látszom, ha negyvenötnek látszanék.

Június 11. vasárnap 58 kg 30 dkg (n.j., túl meleg van az evéshez), alkoholegység 3, cigaretta 0 (n.j., túl meleg van a cigarettázáshoz), kalória 759 (kizárólag fagylalt) Még egy pocsékba ment vasárnap. Úgy tűnik az egész nyár arra lesz ítélve, hogy elsötétített szobában nézzük a krikettet. Sajátosan kínos érzésekkel tölt el a nyár, és nemcsak a vasárnaponta összehúzott függönyök és a miniszünidős hírstop miatt. Ahogy sorra ismétlik magukat a furcsa, hosszú, forró napok, ráébredek, hogy bármit csinálok, közben azon jár az eszem, hogy mit kéne csinálnom. Ez a lelkiállapotok ugyanazon családjához tartozik, mint az amely azt gondoltatja velem, hogy mert London közepén lakom, a királyi szimfonikusok hangversenyén az Albert Hallban/a Towerben/ Akadémián/ Madame Tussaudnál kellene lennem, ahelyett, hogy lokálokban lebzselek dőzsölve. Minél fényesebben süt a nap, annál nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy mások teljesebben, jobban kihasználják: talán holmi hatalmas szoftballmérkőzésen, amelyre mindenkit meghívtak, csak engem nem; talán kettesben szerelmükkel egy rusztikus tisztáson, vízesés mellett, hol Bambik legelnek, vagy holmi nagyszabású nyilvános ünnepségen valószínűleg az anyakirálynő és egy vagy több futballcsillag részvételével a gyönyörű nyár tiszteletére, amelyből én nem tudom a legjobbat kihozni. Talán klimatikus múltunk a hibás. Talán még nem vagyunk felkészülve lelkileg a napfényre és a felhőtlen kék égre, amely csakis rendellenesség lehet. Még mindig túl erős a késztetés, hogy pánikba esve rohanjunk ki az irodából és alsóra vetkőzötten, lihegve terüljünk el a tűzlépcsőn. Bár ez sem egyértelmű. Ha napra menve rosszindulatú bőrelváltozásokat kockáztatunk, mit csinálhatunk még? Talán pecsenyesütést az árnyékban? Kiéheztetni a barátokat, míg órákig pepecselünk a tűzzel, aztán mérgezni őket szopós malac odaégett, mégis félig véresen rezegő húsával? Vagy a parkban rendezni pikniket, ami azzal végződik, hogy a nők szétkent mozarellamorzsalékot kapargatnak alufóliáról, és rikácsolnak az ózon asztmarohamoktól szenvedő srácokkal, miközben a férfiak meleg fehérbort nyakalnak a gyilkos déli napsütésben, és a kirekesztettek szégyenkezésével bámulják a labdázókat? Irigylem a kontinens nyári életét, ahol elegáns nyári öltönyt és elegáns napszemüveget viselő emberek furikáznak zavartalanul elegáns légkondicionált autókon, esetleg megállva egy citron pressé-re egy ódon téren, árnyas szabadtéri kávéház előtt és abszolút hidegen hagyja őket a nap, tudomást sem vesznek róla, mert tudják, hogy sütni fog még a hétvégén is, amikor nyugodtan elterülhetnek a jachton. Biztos, hogy ez apasztotta le nemzeti önbizalmunkat, amióta elkezdtünk utazgatni, és egyáltalán felfigyeltünk rá. Bár meglátásom szerint változhatnak a dolgok. Egyre több asztal áll a flaszteren, a vendégek képesek nyugodtan megülni mellettük, alkalmanként jut csak eszükbe a nap, amikor is csukott szemmel odatartják az arcukat, és ujjongón széles vigyorokat küldözgetnek a járókelőknek. – „Nézzétek, nézzétek, itt élvezzük a járdai kávézóban a hűsítő italt, most már mi is megtehetjük!” – és csupán rövid időre látni rajtuk futó szorongást: „Muszáj ott lennünk a Szentivánéji álom szabadtéri előadásán?” 66

Agyam mélyén valahol most születik a bizonytalan felismerés, hogy talán Danielnek van igaza: forróságban aludni kell a fa alatt vagy összehúzott függönyök mögött nézni a krikettet. De nekem, az én gondolkodásmódommal, mielőtt átadhatnám magamat az alvásnak tudnom kell, hogy holnap is meleg lesz és holnapután is, és elég meleg napot tartogat még az élet, hogy higgadt és mértéktartó stílusban bonyolítsam le az összes elképzelhető kánikulai tevékenységet. És elég nagy esély van rá.

Június 12. hétfő 57 kg 65 dkg, alkoholegység 3 (n.j.), cigaretta 13 (j.), videoprogramozással töltött percek 210 (gyenge). 19:00 Most telefonált anyu. – Ó, halló drágám! Tudod, mi van? Penny HusbandBosworth benne lesz a késő esti híradóban! - Ki? - Hiszen ismered Husband-Bosworhtékat, drágám! Ursula eggyel fölötted járt a gimnáziumban, Herbert meghalt leukémiában… - Mi? - Nem „mi”, Bridget, hanem „tessék”. Az a helyzet, hogy én házon kívül leszek, mert Una meg akar nézni egy víziparádét, úgyhogy azon gondolkoztunk Pennyvel, hogy te talán fölvehetnéd… Ó, jobb is, ha rohanok, itt a hentes! 20:00 Na, jó. Nevetséges, hogy két éve van videóm, mégse tudtam felvenni soha semmit. Holott csodálatos FV 67 HV Video Plus. Egyszerűen követni kell a használati utasítást, meg kell találni a gombokat. 20:15 Hm. Nem találom a használati utasítást. 20:35 Hahá! Megtaláltam a használati utasítást a Helló! alatt. Na, jó. „Videóját programozni ugyanolyan könnyű, mint telefonálni.” Kiváló. 20:40 „Irányítsa távirányítóját a videóra.” N. könnyű. „Válassza ki a keresett tárgykört a tartalomjegyzékből.” Aúúúú, borzalmak listája. „Egyidejű hifi hangfelvételek időgombos vezérlése”, „kódolt programokhoz szükséges dekóder” stb. Én csak Penny Husband-Bosworth ömlengését akarom fölvenni, nem azzal akarom tölteni az estét, hogy hírszerzőtechnikákról olvassak értekezést! 20:50 Á! Ábra! „IMC-funkciók gombjai”. Mik azok az IMC funkciók? 20:55 Úgy döntök, hogy figyelmen kívül hagyom azt az oldalt. Az „Időgombos Video-Plus felvételek”-re lapozok. „Tegyünk eleget a Video-Plus előírásainak.” Miféle előírásoknak? Gyűlölöm a hülye videót. Pontosan úgy érzem magam, mint mikor a KRESZ-jelzéseket próbálom követni. A szívem mélyén tudom, hogy a jelzéseknek és a video használati utasításoknak semmi értelmük, de még mindig nem bírom elhinni, hogy a hatóságok kegyetlenségükben szántszándékkal tennének lóvá bennünket. Tehetségtelen hülyének érzem magam, mintha az egész világ értene valamit, ami csak előlem van elzárva. 21:10. „Ha bekapcsolja a videót, az időgombbal vezérelt pontos felvétel érdekében be kell állítania az órát és a dátumot. Nyári, illetve téli időszámításnál ne feledje a gyorsváltó használatát! Nyomja le a vörössel jelölt gombokat és a 6-os számgombot.” 67

Nyomom a vöröset, nem történik semmi. Nyomkodom a számokat, nem történik semmi. Hülye video, bár sose találták volna fel! 21:25. Áááá! A főmenü a tévében hirtelen azt mondja: „Nyomja meg a 6-os gombot.” Egek! Rádöbbenek, hogy tévedésből a tévé távkapcsolóját használtam. Most a hírek jöttek be. Az előbb hívtam Tomot és megkérdeztem, nem tudná-e fölvenni Penny Husband-Bothworthöt, de azt mondta, ő se tudja kezelni a videóját. Video hirtelen kattan, és a híreket érthetetlen módon felváltja a Vakrandi. Most hívtam Jude-ot, de ő se tudja kezelni a sajátját. Ááááá! Áááááá! Negyed tizenegy. tizenöt perc múlva kezdődnek a késő esti hírek. 22:17. Kazetta nem akar bemenni. 22:18. Á, benne van a Thelma és Louise! 22:19. Thelma és Louise nem akar kijönni. 22:21. Lázasan nyomkodom végig az összes gombot. Kazetta kijön, aztán visszamegy. 22:25. Betettem az új kazettát. Jó. Lapozás a „Felvétel”-re. „Tuner Mode felvétel Mem kivételével bármely gomb megnyomásával kezdődik.” Mi az a Tuner Mode? „Camcorderről vagy hasonlóról a felvétel az »AV prog.« 3-szori lenyomásával történik, kétnyelvű adásnál nyomjuk le a ½-et, és tartsuk 3 másodpercig benyomva, amíg kiválasztjuk a nyelvet.” Ó, istenem. Arra a bangori professzoromra emlékeztet a hülye használati utasítás, aki annyira elmerült a nyelv finomabb árnyalataiban, hogy beszélni sem volt képes, mert minden egyes szónál nyomban fejest ugrott egy külön elemzésbe: „Ma arról fogok... mármost látják, a »fogok« 1570-ben...” Juuuj! Kezdődik a késő esti híradó! 22:31. Oké. Oké. Nyugi. Még nem került sor Penny Husband-Bothworth azbesztes leukémiájára. 22:33. Igennn, igennn! FOLYÓ PROGRAM FELVÉTEL. Megcsináltam! Grrrrr! Minden megbolondult, a kazetta elkezdte visszatekerni magát, most megállt és kilökődött. Miért? Francba! Francba! Most látom, hogy izgalmamban ráültem a távkapcsolóra. 22:35. Most már őrjöngök. Felhívtam Shazzert, Rebeccát, Simont, Magdát. Senki se tudja, hogyan kell programozni a videóját. az egyetlen, akiről tudom, az Daniel. 22:45. Ó, istenem! Daniel eldobta magát nevettében, mikor mondtam, hogy nem tudom programozni a videót. Azt mondta, majd ő megcsinálja helyettem. De legalább mindent elkövettem anyuért, amit tudtam. Izgalmas és történelmi, ha a barátunk benne van a tévében. 23:15. Hm. Most telefonált anyu. – Sajnálom, drágám, de nem a késeiben lesz, hanem a holnap reggeliben. Be tudnád állítani holnap reggel hétre? BBC1? 23:30. Most telefonált Daniel. – Izé, bocs, Bridge. Nem is tudom, mi ment félre. Barry Norman-t vette föl.

Június 18. vasárnap 56 kg 80 dkg, alkoholegység 3, cigaretta 17. Miután a harmadik hétvégét üljük végig félhomályban úgy, hogy Daniel a melltartómban kotorászva babrálgatja a mellbimbómat, mint egy rózsafüzért, én pedig időnként lanyhán megkérdezem: - Miért nem mehetünk mi el egy miniszünidőre? Miért? Miért? Miért? - Jó ötlet – mondta Daniel elnézően és kihúzta kezét a ruhámból. – Foglaltass egy szobát jövő hétvégére. Egy helyes vidéki fogadóban. Fizetem.

Június 21. szerda 56 kg 30 dkg (n.-n..j.), alkoholegység 1, cigaretta 2, kaparós 2 (n.j.), miniszünidős brosúrák nézegetésével töltött. percek 237 (rossz). Daniel nem volt hajlandó többet beszélni a miniszünidőről, nem volt hajlandó megnézni a brosúrát, és megtiltotta, hogy szóba hozzam a szombati indulásig. Miként várhatja el tőlem, hogy ne ujjongjak, amikor oly régóta vágytam rá? Miért van az, hogy a férfiak még nem tanultak meg vakációról ábrándozni, brosúrákból válogatni és úgy fantáziálni a szabadságról, ahogy (néhányan) főzni vagy varrni megtanultak? Ez a kizárólagos felelősség a miniszünidőért iszonyatos. Wovingham Hall eszményinek látszik – ízléses, de nem túl formális, franciaágyak, tó, sőt kondicionáló terem (nem azért, hogy bemenjek), de mi lesz, ha Danielnek nem tetszik?

Június 25. vasárnap 56 kg 30 dkg, alkoholegység 7, cigaretta 2, kalória 4587 (hoppá!). Jaj, jaj! Daniel érkezésünk pillanatában eldöntötte, hogy a hely újgazdag, mert három Rolls Royce parkolt előtte, az egyik sárga. Nekem azzal a szívszorító felismeréssel kellett megbirkóznom, hogy váratlanul dermesztő hideg lett, én pedig negyvenfokos melegre csomagoltam a következőket: Úszódressz 2 Bikini 1 Hosszú babos fehér ruha 1 Napozó 1 Ordenáré rózsaszín átlátszó gumipapucs 1 pár Terózsaszín velúr miniruha 1 Fekete selyem kombidressz 1 Melltartók, bugyik, harisnyák, harisnyatartók (többféle) Zengett az ég, miközben vacogva inaltam Daniel után, be a koszorúslányokkal és krémszín öltönyös férfiakkal zsúfolt hallba, ahol is rá kellett jönnünk, hogy mi vagyunk az egyetlen szállóvendégek, akik nem vesznek részt lakodalmon. - Hú! Hát, nem borzasztó, ami Szrebrenicában történik! – locsogtam eszelősen, hogy ellensúlyozzam a problémákat. – Őszintén szólva, sose értettem egészen, mi folyik Boszniában. Én úgy gondoltam, hogy a bosnyákok, azok a szarajevóiak, és a szerbek támadják őket, de akkor kik a boszniai szerbek? - Talán tudhatnád, ha valamivel kevesebbet olvasnád a brosúrákat és többet az újságokat – vigyorgott Daniel. 69

- Tehát mi folyik? - Hú, nézd csak annak a koszorúslánynak a didijét! - És kik a boszniai muszlimok? - Hát, ez képtelenség, hogy valakinek ekkora hajtókája legyen a zakóján. - Hirtelen az az egyértelmű sejtelmem támadt, hogy Daniel másra akarja terelni a szót. - A boszniai szerbek ugyanazok, aki megtámadták Szarajevót? – kérdeztem. Csönd. - Akkor kinek a területe Szrebrenica? - Szrebrenica biztonsági övezet – mondta Daniel mérhetetlen leereszkedéssel. - Akkor hogy lehet, hogy korábban a biztonsági övezetből származó emberek támadtak? - Fogd be! - Csak annyit mondj meg, hogy a szrebrenicai bosnyákok azonosak-e azokkal, akik Szarajevóban vannak! - Mohamedánok! – mondta diadalmasan Daniel. - Szerbiaiak vagy boszniaiak? - Befognád a szádat? - Te se tudod, hogy mi folyik Boszniában! - De tudom. - De nem. - De igen. - De nem. Ezen a ponton odahajolt a térnadrágot, fehér harisnyát, csíkos lakkcipőt, térdig érő kabátot, rizsporos parókát viselő hotelportás, és azt mondta: - Úgy vélem, Szarajevó és Szrebrenica egykori lakosai boszniai muzulmánok, uram. – Majd célzatosan hozzátette: - Parancsol reggel újságot, uram? Azt hittem Daniel meg fogja ütni. Egyszer csak a karját simogattam, és azt dünnyögtem: oké, nyugi, nyugi, mintha versenyló lenne, amelyet megijesztett egy teherautó. 17:30 Brrr! Ahelyett, hogy hosszú babos ruhában heverhettem volna Daniel oldalán a tó partján a tűző napon, egy csónakban kötöttem ki, kékre fagyottan, magamra csavart szállodai törülközővel. Végül feladtuk és visszavonultunk a szobánkba egy forró fürdőre, menet közben fedezve föl, hogy este még egy másik pár fog velünk ülni a nem lakodalmakra fönntartott ebédlőben; a pár női felét egy Eileen nevű lány képezte, akivel Daniel kétszer lefeküdt, meggondolatlanul fájdalmas harapást ejtett a mellén és azóta se váltott vele szót. Amikor kikeltem a fürdőből, Daniel az ágyon hevert és vihogott. – Új diétát találtam ki neked – mondta. - Szóval azt gondolod, hogy kövér vagyok! - Oké, szóval ez az. Nagyon egyszerű. Annyi az egész, hogy semmi olyat nem eszel, amiért neked kell fizetned. A kúra elején kicsit dagi vagy, és senki se hív meg vacsorázni. Elkezdesz fogyni, hosszabb lábad lesz és tutajos csípőd, és akkor már hívogatnak vacsorázni. Akkor megint felszedsz pár kilót, a meghívások elmaradnak, és te ismét fogyni kezdesz. - Daniel! – robbantam ki. – Ez a legvisszataszítóbb szexista és cinikus megjegyzés, amit életemben hallottam. - Ó, ne csináld már, Bridge – mondta. – Ez csak logikus folytatása a férfiak igazi gondolatainak. Egyfolytában azt hajtogatom, hogy senkinek sem kell olyan láb,

mint a botsáskáé. A férfiak olyan feneket akarnak, amelyen le lehet parkolni a bringát és nem esik le róla korsó sör. Láttam a trágár képet, amint bicikli parkol söröskorsót egyensúlyozó fenekemen, és forrt bennem a méreg Daniel pökhendin provokáló szexizmusa miatt, ám ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy akár igaza is lehet a testem és a férfiak kapcsolatát illetően, mely esetben most mindjárt ennem kellene valami finomat, de mit? - Bekapcsolom a tévét – mondta Daniel, és átmeneti elnémulásomat kihasználva megnyomta a távkapcsolót, majd odament a függönyhöz, amely az a vastag szállodai fajta volt, sötétítő béléssel. Pár pillanattal később már csak a krikett villogott a vaksötétbe borult szobában. Daniel rágyújtott egy spanglira, és hat doboz Fostert rendelt a szobapincértől. - Te kérsz valamit, Bridge? – vigyorgott. – Esetleg tejszínes teát? Fizetem.

JÚLIUS Hú! Július 2. vasárnap 55 kg 80 dkg (folytatódó jó munka), alkoholegység 0, cigaretta 0, kalória 995, kaparós 0 (tökéletes). 07:45. Most telefonált anyu. – Ó, szia, drágám, tudod mi van? Átviszem a telefont a másik szobába, maradj vonalban! – kértem, ideges pillantást vetve Danielre. Kihúztam a telefont, átosontam a szomszédba, de anyám észre sem vette két és félperces távollétemet, mert még mindig beszélt. - ...szóval, mit szólsz hozzá, drágám? - Öhm, nem tudom. Mint már közöltem, a telefont hoztam a szomszéd szobába – mondtam. - Á! Szóval nem hallottál semmit? - Nem. – rövid hallgatás. - Ó, szia, drágám, tudod mi van? – néha úgy tűnik, anyám a modern világhoz tartozik, néha meg mintha egymillió mérföldre esne tőle. Például amikor nagyon hangosan és tagoltan rámondja az üzenetrögzítőmre: „Bridget Jones anyja.” - Halló? Ó, szia, drágám, tudod mi van? – ismételte. - Mi? – kérdeztem lemondón. - Una és Geoffrey huszonkilencedikén „Papok és kurvák” partit adnak a kertjükben! Hát, nem vicces! Papok és kurvák! Képzeld csak el! Nagyon erősen igyekeztem elképzelni Una Alconburyt szűk csizmában, neccharisnyában, hegyénél kivágott melltartóban. Hatvanéves embereknek ilyen partit rendezni, ez rossz és természetellenes. - Szóval, úgy gondoltuk, milyen szuper lenne, ha te is eljönnél – súlyos, szende szünet. – Daniellel. Majd’ meghalunk, úgy szeretnénk már látni! Szívem összeszorult a gondolattól, hogy kapcsolatomat Daniellel intim részletességgel boncolják a northamptonshire-i Lifeboatban ebéd mellett. – Nem hinném, hogy Daniel... – Mikor ezt mondtam, a szék, amelyre valamilyen okból feltérdeltem, miközben az asztal fölé hajoltam, nagy robajjal felborult. Amikor felmartam a telefont, anyám még mindig beszélt. – Igen, szuper! Mark Darcy is ott lesz valakivel, úgyhogy... - Mi ez itt? – Daniel anyaszült meztelenül állt az ajtóban. – Kivel beszélsz? - Anyámmal – mondtam reményvesztetten a szám sarkából. 71

- Add ide! – vette el a telefont. Szeretem, amikor ilyen parancsoló, anélkül, hogy zsémbes lenne. - Mrs. Jones – szólt bele legbűbájosabb hangján. – Itt Daniel. A szó szoros értelmében hallottam, hogy rebegteti anyu a szempilláit. - Nagyon szép vasárnapi kora reggel van még a telefonáláshoz. Igen, gyönyörű az idő. Mit tehetünk önért? Engem nézett, miközben anyám csicsergett még néhány percig, majd visszafordult a kagylóhoz. - Igen, nagyon édes lenne. Beírom huszonkilencedikére a naptárba és előkeresem a papi galléromat. Most viszont jobb lesz, ha visszafekszünk és folytatjuk az alvást. Vigyázzon magára, csirió! Igen. Csirió! – közölte határozottan, és letette a kagylót. – No, látod – mondta öntelten. –Erős kéz, az kell ide.

Július 22. szombat 56 kg 30 dkg (hm, le kell fogynom fél kilót), alkoholegység 2, cigaretta 7, kalória 1562 Komolyan felvillanyozott, hogy Daniel is elkísér szombaton a „papok és kurvák” partira. Olyan jó lesz végre egyszer nem egymagamban odahajtani, nem egyedül érkezni és állni a kérdések zárótüzét, hogy miért nincs fiúm. Isteni meleg idő ígérkezik. Talán még miniszünidőt is sikerítenénk belőle és megszállhatnánk egy fogadóban (vagy más hotelben, ahol nincs a szobákban televízió). Borzasztóan várom már, hogy Daniel megismerkedjék apuval. Remélem, tetszeni fog neki. 02:00 Könnyekben úszva ébredtem egy visszatérő ocsmány álmomból, amelyben a francia alapvizsgámon vagyok, és ahogy megfordítom a papírt, látom, hogy nem csináltam meg a javítást, és nincs rajtam más, mint a Háztartási ismeretek órán használatos kötényem, és kétségbeesetten próbálom magamra csavarni, nehogy Miss Chignall meglássa, hogy nincs rajtam bugyi. Elvártam volna, hogy legalább Daniel együtt érezzen. Tudom, hogy az egésznek a karrieremmel kapcsolatos szorongásomhoz van köze, de ő csak rágyújtott és arra kért, mondjam el még egyszer azt a részt a Háztartási ismeretek köténnyel. - Könnyű neked a színjeles érettségiddel – suttogtam szipogva. – De én sose felejtem el azt a pillanatot, amikor belenéztem az értesítőmbe, és ott volt a francia mellett a kettes, és tudtam, hogy most már nem mehetek Manchester-be. Megváltoztatta az egész életemet! - Inkább adnál hálát a sorsnak, Bridge! – mondta. Hanyatt dőlt és a mennyezetre fújta a füstöt. – Valószínűleg férjhez mentél volna valami dögunalmas Geoffrey Boycott-típushoz és egész hátralévő életedben pucolhattad volna a szalon-agár kosarát. Különben is... – nevetni kezdett – nincs semmi kivetnivaló egy...egy... (most már olyan széles jókedve kerekedett, hogy alig bírta kimondani)...egy bangori oklevélben. - Na, ebből elég! A díványon alszom! – üvöltöttem és kiugrottam az ágyból. - Hé, ne csináld már, Bridge! – húzott vissza. – Tudod, hogy intellektuális...óriásnak tartalak. Csak meg kell tanulnod, hogyan értelmezd az álmokat. - Tehát, mit jelent ez az álom? – kérdeztem morcosan. – Azt, hogy nem teljesítettem ki intellektuális adottságaimat? - Nem egészen. - Akkor? - Szerintem egy kötény bugyi nélkül eléggé egyértelmű jelkép, nem? - Miért? 72

- Mert az intellektuális élet hiábavaló hajszolása meggátol igazi hivatásod betöltésében. - És mi lenne az? - Hát, természetesen, hogy nekem főzzél, drágám – mondta, és megint teljesen odavolt saját jópofaságától. – És, hogy bugyi nélkül mászkálj a lakásomban.

Július 28. péntek 56 kg 80 dkg (holnapig fogyóznom kell), alkoholegység 1 (n.j.), cigaretta 8, kalória 345. Mmmm! Daniel tényleg nagyon édes volt ma este, és rengeteg időt töltött azzal, hogy segített összeválogatni a szerelésemet a „rosszfélék és vikáriusok” bulira. Különböző összeállításokat próbáltatott fel velem, és értékelte őket. Különösen harapott egy papi gallérra és fekete pólóra csipkés harisnyatartóval, mint kurvapap hibridre, de miután mindkettőben megsétáltatott, úgy döntött, jobb lesz a Marks and Spencer fekete csipkefűző, zoknival és zoknitartóval, a francia szobalány-stílusú kötény, amit magunk gyártottunk két zsepiből meg egy darab pántlikából, a csokornyakkendő és a vatta nyuszifarok. Igazán olyan kedves volt tőle, hogy annyi időt fektetett belém. Néha arra gondolok, hogy tényleg milyen figyelmes. Éjszaka feltűnően harapott a szexre is. Ó, annyira várom a holnapot!

Július 29. szombat 56 kg 30 dkg (n.j.), alkoholegység 7, cigaretta 8, kalória 6245 (rohadt Una Alconbury, Mark Darcy, Daniel, anyu, mindenki!). 14:00 Ez nem igaz, hogy mi történt! Egykor Daniel még mindig nem ébredt fel és kezdtem aggódni, mert a parti fél háromkor kezdődik. Aztán csak felébresztettem egy csésze kávéval, mondván: - Szerintem fel kéne kelned, mert fél háromra várnak. - Hová? – kérdezte. - A „papok és kurvák” partira. - Jajistenem, kicsim. Figyelj most kaptam észbe, mennyi rengeteg munkám van a hétvégére. Komolyan itthon kell maradnom, hogy végezhessek vele. Nem bírtam elhinni. Megígérte, hogy jön! Köztudott, hogy ha járunk valakivel, annak az illetőnek mellettünk kell állnia hátborzongató családi alkalmakkor, Daniel pedig azt hiszi, hogy ha annyit mond, „munka”, már ki is bújhat minden alól. Most aztán Alconburyék összes barátja egész idő alatt azt fogja firtatni, hogy van-e már fiúm és senki sem fog hinni nekem. 20:00 Ez nem igaz, hogy min mentem keresztül! Vezettem két órát, leparkoltam Alconburyék előtt, majd azzal a reménnyel, hogy oké vagyok nyuszikajelmezben, körbekerültem a kert oldalához, ahonnan víg hangok hallatszottak. Ahogy nekivágtam a gyepnek, mind elnémultak, és iszonyatomra azt kellett látnom, hogy a hölgyek „papok és kurvák” helyett lábikráig érő Country Casual virágos komplékat viselnek, az urak, pedig nadrágot és V nyakú szvettert. Úgy álltam ott megdermedve, mint hát igen, egy nyúl. Aztán miközben mindenki a szemét meregette, Una Alconbury átlobogott pliszírozott fukszialilában a pázsiton, kezében egy almával és levelekkel töltött műanyag pohárral. - Bridget! – mondta. – Szuper, hogy itt vagy! Igyál egy Pimmset! 73

Azt hittem, hogy „papok és kurvák” parti lesz – sziszegtem. - Ó, drágám, hát nem telefonált Geoff? – kérdezte. Nem hittem a fülemnek! Hát Una azt képzeli, hogy én nyuszikának szoktam öltözni, vagy micsoda? - Geoff! Nem telefonáltál Bridgetnek? Már úgy várjuk, hogy megismerhessük az új fiúdat. Hol van? - Dolgoznia kell – motyogtam. - Hogy van az én kicsi Brizsim? – dülöngélt oda spiccesen Geoffrey bácsi. - Geoffrey – szólt Una hidegen. - Ja, ja! Mindent elkövettem, ahogy parancsolta hadnagy úr! – mondta tisztelegve, majd vihogva omlott felesége vállára. – Csak hát egy olyan fűzfán fütyülős üzenetrögzítő masina volt. - Geoffrey! – sziszegte Una. – Menj-és-nézz-utána-a-pecsenyének! Sajnálom, édes, de tudod, végül is, azok után, hogy errefelé annyi botrány volt a papokkal, úgy döntöttünk mégsincs értelme ilyen partit rendezni, mert... – kitört belőle a nevetés – mert a papokról úgyis azt tartja mindenki, hogy rosszfélék. Ó, atyám! – törölgette a szemét. – Na, szóval, miféle ez az új pasi? Mi ez, hogy szombaton is dolgozik? Egek! Ez nem valami jó kifogás, ugye? Hát, hogy fogunk téged férjhez adni ilyen tempóban? - Ilyen tempóban call girlként végzem – motyogtam és megpróbáltam levenni fenekemről a nyuszifarkat. Éreztem, hogy valaki néz. Fölpillantottam és megláttam Mark Darcyt, aki hipnotizáltan bámulta a nyuszifarkat. Mellette ott állt a magas, vékony, bűbájos családjogi sztárügyvéd, szerény orgonalila ruhában, Jackie O. kabátban, napszemüveggel. A beképzelt boszorkány rávigyorgott Markra és a lehető legudvariatlanabb modorban, tüntetően végigmért tetőtől talpig. - Partitól jössz? – lehelte. - Tulajdonképpen most indulok dolgozni – mondtam, mire Mark Darcy halványan mosolygott, és elfordította a tekintetét. - Halló, drágám, meg se tudok állni. Forgatunk! – trillázta anyám, aki harsogó türkizkék pliszírozott ingruhában, súgótáblát lobogtatva rohant felénk. – De, drágám, mi van rajtad, hogy képzeled ezt? Úgy nézel ki, mint egy közönséges prostituált! Hallos csöndet kérek mindenkitől, ééés... – rikoltotta a videokamerát emelgető Julio irányába – felvétel indul! Riadtan kapkodtam a fejem apu után, de sehol se láttam. Észrevettem, hogy Mark Darcy mond valamit Unának, majd felém int, mire Una célzatosan odarúgtatott hozzám. - Bridget, annyira sajnálatos ez a félreértés a jelmez miatt – mondta. – Mark most szólt, hogy borzasztó kínosan érezheted magad ennyi idősebb szivar között. Ne adjak kölcsön egy ruhát? Így tehát a parti hátralévő részében Janine puffos ujjú, virágos Laura Ashley koszorúslányruháját viseltem zoknitartós szerelésem fölött, amin Mark Darcy Natashája egyfolytában vigyorgott, anyám pedig valahányszor elrohant mellettem, mindannyiszor odavetette: - Ez már bájos ruha, drágám. - Én nem vagyok nagy véleménnyel a barátnőről, hát te? – közölte hangosan Una Alconbury, amint négyszemközt kaphatott és Natasha felé biccentett. – Nagyon fennhordja az orrát! Elaine szerint borzasztóan szeretné befészkelni magát a családba. Ó, helló Mark! Még egy pohárral a Pimmsből? De, kár, hogy Bridget nem tudta elhozni a barátját. Micsoda szerencsés pasas, ugye? – Mindezt roppant agresszívan mondta, mintha személyes sértésnek venné, hogy Mark olyan barátnőt választott, aki a.) nem én vagyok, és b.) nem Unánál ismerte meg currys pulyka74

imbiszen. – Mi is a neve, Bridget? Daniel, ugye? Pam azt mondta, hogy ő is egy ilyen csúcsszuper fiatal kiadó. - Daniel Cleaver? – kérdezte Mark Darcy. - Igen, ő – mondtam, és fölszegtem az államat. - Barátod ez a Daniel, Mark? – kérdezte Una. - Szó sincs róla – mondta ő kurtán. - Óóóó! Remélem, elég jó a mi kis Bridgetünknek – csökönyösködött Una, és úgy kacsintgatott rám, mintha ez olyan nagyon szívderítő volna, nem pedig iszonyatos. - Azt hiszem, teljes magabiztossággal jelenthetem ki újra, hogy szó sincs róla – mondta Mark. - Ó, várjatok egy kicsit, itt van Audrey. Audrey! – kiáltotta oda se figyelve Una, és ellejtett, hála istennek! - Most nyilván azt hiszed, hogy olyan szellemes vagy – mondtam dühösen, mikor Una nem volt ott. - Tessék? – kérdezte Mark, és mintha meglepődött volna. - Ne tessékezz nekem, Mark Darcy – motyogtam. - Pont úgy beszélsz, mint az anyám – mondta. - Nyilván azt képzeled, helyénvaló pocskondiázni a fiúmat a szüleim barátai előtt, amikor nincs itt, hogy megvédje magát, csak mert féltékeny vagy – vágtam oda. Úgy meredt rám, mintha eddig nem is rám figyelt volna. – Bocsánat – mondta. - Csak azt próbáltam megfejteni, mit akartál mondani. Arra célzol, hogy féltékeny vagyok Daniel Cleaverre? Miattad? - Nem, nem miattam! – mondtam és dühöngtem, mert tudtam, hogy pont úgy hangzott. – Csak feltételezem, hogy puszta rosszakaraton kívül van más okod is, hogy ilyen rémes légy a barátomhoz. - Mark, drágám! – turbékolta Natasha, miközben kecsesen tipegett felénk a pázsiton. olyan magas és vékony volt, hogy nem kellett tűsarkút húznia, nem süllyedt bele a fűbe, úgy suhant rajta, mintha arra tervezték volna, mint a tevét a sivatagra. – Gyere, mesélj anyádnak arról az ebédlőgarnitúráról, amit Conrannál láttunk! - Csak vigyázz magadra – szólt halkan Mark -, és annyit mondok, hogy édesanyád is vigyázzon magára – tette hozzá, jelentőségteljesen bólintva Julio irányába, még mielőtt Natasha elvonszolta. Plusz negyvenöt percnyi iszonyat után úgy véltem, most már illendően távozhatom, munkára hivatkozva Unának. - Ti, dolgozó lányok! Pedig nem halogathatod örökké, ugye tudod? Tik-tak, tik-tak! – mondta. Még öt percig kellett cigarettáznom a kocsiban, akkor higgadtam csak le annyira, hogy el merjek indulni. Alig hogy felhajtottam a főútra, apu kocsija húzott el mellettem. Penny Husband-Bosworth ült mellette az anyósülésen, drótkosaras piros fűzőben, két nyuszifüllel. Meglehetős reszketeg állapotban tértem le Londonnál a sztrádáról, jóval hamarabb is érkeztem, mit számítottam, ezért úgy gondoltam, nem hazamegyek, hanem Danielhez, egy kis megnyugtatásért. Leparkoltam szemközt Daniel kocsijával. Senki se válaszolt a csengetésemre, úgyhogy vártam egy darabot, hátha éppen egy príma krikettmeccs közepén jöttem, majd megint csengettem. Még mindig semmi. tudtam, hogy itt kell lennie valahol, mert a kocsija is ott volt, és mondta is, hogy dolgozni fog meg krikettet néz. Felnéztem az ablakára és ott állt Daniel. Felragyogtam, integettem, és az ajtóra mutattam. Eltűnt, gondolom azért, hogy megnyomja a kapunyitót, ezért ismét 75

csengettem. Csak egy kis idő múlva válaszolt: - Szia, Bridge. Éppen Amerikával beszélek. Találkozhatnánk tíz perc múlva a kocsmában? - Oké – vágtam rá vidoran, és gondolkodás nélkül elindultam a sarokra. De ahogy felnéztem megint ott volt, és nem telefonált, csak figyelt engem az ablakból. Ravaszdi rókaként úgy tettem, mintha nem venném észre, és mentem tovább, ám bensőmben vihar tombolt. Miért figyelt? Miért nem jött oda első csengetésre az ajtóhoz? Miért nem nyomta meg a gombot, hogy bemehessek? Hirtelen mintha villám hasított volna belém. Nő van nála! Dübörgő szívvel befordultam a sarkon, majd a falhoz lapulva kikukucskáltam, hogy ott áll-e még az ablakban. Nem volt ott. Visszarohantam, és guggoló állást vettem föl az övével szomszédos tornácon, úgy lestem az ajtaját az oszlopok között, hogy jön-e ki nő. Így guggoltam egy darabig, de aztán elkezdtem gondolkozni: ha jön is ki nő, honnan tudjam, hogy Daniel lakásából jön ki, nem valamelyik másik lakásból? Mit csinálnék? Felelősségre vonnám? Állampolgári feltartóztatást alkalmaznék? Különben is, Daniel otthagyná a nőt a lakásban, a lelkére kötve, hogy csak akkor távozzon, ha ő már odaért a kocsmához. Az órámra néztem. Fél hét! A kocsma még nem nyitott ki. Tökéletes ürügy! Vérszemet kapva visszarohantam az ajtóhoz, és megnyomtam a kaputelefon gombját. - Már megint te vagy az, Bridget? – rivallt rám. - Még nincs nyitva a kocsma. Csönd. Hang volt a háttérben? Elszántan győzködtem magam, hogy Daniel csak pénzt mos vagy droggal kereskedik. Holmi lófarkas dél-amerikai fickók segítségével most próbálja eldugni a kokainnal töltött nejlonzacskókat a padló alá. - Engedj be - mondtam. - Már mondtam, hogy telefonálok. - Engedj be. - Hogy? – merem állítani, hogy időt akart nyerni. - Nyomd meg a kaputelefont, Daniel – mondtam. Hát, nem vicces, menyire meg tudjuk sejteni valakinek a jelenlétét, akkor is, ha nem látjuk, nem halljuk és másképp se érzékeljük? Ó, fölfelé a lépcsőn, természetesen belenéztem minden faliszekrénybe, de egyikben sem volt. De én akkor is tudtam, hogy egy nő van Daniel lakásában. Talán csak egy enyhe szagból... vagy valamiből Daniel viselkedésében. Akármi is volt az, tudtam. Gyanakodva álltunk egymással szemközt a nappali két ellentétes sarkában. Kétségbeesetten szeretem volna körberohanni, sorra nyitogatva-csukva minden faliszekrényt, ahogy anyám szokta és felhívni az 1471-et, hogy tárolnak-e amerikai számot. - Mi van rajtad? – kérdezte. Zaklatottságomban megfeledkeztem Janine szereléséről. - Koszorúslány-ruha – mondtam dölyfösen. - Nem kérsz valamit inni? - kérdezte Daniel. Gyorsan járt az agyam. Ki kell küldenem a konyhába, hogy végignézhessem a faliszekrényeket. - Egy csésze teát kérek. - Jól vagy? – kérdezte. - Igen! Pompásan! – trilláztam. – Csodálatosan éreztem magam a partin! Egyedül én öltöztem rosszfélének, úgyhogy föl kellett vennem ezt a koszorúslány-ruhát, Mark Darcy is ott volt Natashával, milyen csinos az inged... - Kifulladva elhallgattam, mert beláttam, hogy olyan lettem (minden átmenet nélkül), akár az anyám. 76

Daniel egy percig nézett rám, majd elindult a konyhába, mire én átvetődtem a szobán, hogy belessek a pamlag és a függönyök mögé. - Mit csinálsz? – Daniel megállt az ajtóban. - Semmit, semmit! Csak arra gondoltam, hogy esetleg nem hagytam-e itt egy szoknyámat a pamlag mögött – mondtam és vadul vertem föl a párnákat, mintha egy francia bohózatban lennék. Daniel gyanakodva méregetett, majd ismét elindult a konyhába. Úgy döntve, hogy nincs idő az 1471-et hívni, gyorsan ellenőriztem a szekrényt, ahol a rekamiéhoz való paplant tartja – embert nem tartott benne -, aztán követtem a konyhába, menet közben feltárva a hall faliszekrényének ajtaját, mire kizuhant a vasalódeszka, nyomában egy kartondoboz, amelyből régi kislemezek dőltek surrogva a padlóra. - Mit csinálsz? - érdeklődött lanyhán Daniel, miközben kijött a konyhából. - Bocs, beleakadt a ruhám ujja az ajtóba – mondtam. – Csak megyek a klóra. Daniel úgy bámult rám, mintha bolond lennék. Ehelyett magamra zártam a klót, és lázasan elkezdtem keresni dolgokat, maga sem tudtam, mit, de hosszú szőke hajszál, rúzsos papír zsebkendő, idegen hajkefe, mindez áruló jel lehetett volna. Semmi. Halkan kireteszeltem az ajtót, néztem jobbra, balra, végigsuhantam a folyosón, belöktem Daniel hálószobájának ajtaját, és majdnem elbődültem. Valaki volt a szobában! - Bridge! – Daniel volt az, védekezőn tartott maga elég egy farmert. – Mit művelsz? - Hallottam, hogy idejöttél, úgyhogy...arra gondoltam...titkos találka...- mondtam, miközben olyan módon közelítettem meg, ami szexi is lehetett volna, ha nincs a virágos ruha. A mellére hajtottam a fejemet, átkaroltam a derekát, parfümnyomok után szimatoltam az ingén és jó alaposan megnéztem az ágyat, amely vetetlen volt, mint rendesen. - Mmmm, még mindig alatta van a nyusziszerelés, ugye? – kezdte kicipzárazni a koszorúslány-ruhát, miközben úgy szorított magához, ami semmi kétséget nem hagyott szándékai felől. Hirtelen az jutott eszembe, hogy ez talán trükk, most el akar csábítani, hogy a nő közben észrevétlenül elslisszolhasson. - Óóóó, már biztosan forr a víz – mondta hirtelen, azzal visszacipzárazta a ruhámat, és biztatóan megpaskolt, ami egyáltalán nem volt jellemző rá. Ha egyszer beindul, akkor meg sem áll a logikus befejezésig, még ha cigánygyerekek potyognak is az égből vagy Victoria Bottomley pucér képei a televízióból. - Óóóó, igen, csináld is meg azt a teát – biztattam arra gondolva, hogy most módom lesz alaposan körülnézni a hálóban, és felderíteni a dolgozószobát. - Csak utánad – mondta Daniel, és kitolt maga előtt, majd csattanósan becsukta az ajtót, úgyhogy előtte kellett visszamennem a konyhába. És ekkor megpillantottam a tetőteraszra vezető ajtót. - Na, bemegyünk és leülünk? – kérdezte Daniel. Ott volt, ott, azon a rohadt teraszon! - Mi bajod van? – érdeklődött Daniel, miközben gyanakodva meredtem az ajtóra. - Sem-mi! – daloltam vidoran, és beszökdécseltem a nappaliba. – Csak egy kicsit elfáradtam a partin. – Hanyagul elterültem a pamlagon és azon törtem a fejem, hogyan lehetne fénysebességnél is gyorsabban átcikázni a dolgozószobába, mint utolsó helyre, ahol a nő előfordulhat, vagy inamszakadtából felrúgtatni a tetőre. Úgy kalkuláltam, hogy ha nincs a tetőn, akkor a dolgozó szobában, a hálószobai gardróbban vagy az ágy alatt kell lennie. Ha fölmennénk a tetőre, meg tudna szökni. De ha ez volna az ábra, Daniel már biztosan jóval előbb javasolta volna, hogy menjünk föl a teraszra. Hozott nekem egy csésze teát, majd leült a felnyitott és bekapcsolt laptopjához. Csak ekkor kezdtem arra gondolni, hogy talán nincs is nő- a monitoron szöveg 77

látszott, Daniel talán valóban dolgozott és Amerikába telefonált. Én pedig tökre lebőgettem magam, mert úgy viselkedtem, mint egy futóbolond. - Biztos, hogy nincs semmi baj, Bridge? - Igen, biztos. Miért? - Hát, mert bejelentés nélkül beállítasz, nyoszolyólánysággal álcázott nyuszinak öltözve és olyan sajátosan végigkurkászod az összes szobát. Távol álljon tőlem mindennemű tolakodás, csak arra gondoltam, esetleg létezik valamilyen magyarázat. Komplett idiótának éreztem magamat. Az a rohadt Mark Darcy akarta zátonyra futtatni a kapcsolatomat azzal, hogy elültette a lelkemben a gyanút! Szegény Daniel, milyen tisztességtelenség, hogy így kételkedem benne, csak mert holmi arrogáns, összeférhetetlen emberjogi sztárügyvéd mondott valamit. Ekkor kaparászást hallottam a fejünk fölül a tetőről. - Azt hiszem, kicsit melegem van – mondtam és közben lestem Danielt. – Azt hiszem, talán fölmegyek és elüldögélek egy darabig a tetőn. - Az isten szerelmére, nem tudsz megülni két percig? – rivallt rám és mozdult, hogy elállja az utamat, de én gyorsabb voltam. Megkerültem, kitártam az ajtót, felszáguldottam a lépcsőn, és felnyitottam a csapóajtót, amely a napsütésbe vezetett. Ott pedig egy bronzvörösbőrű, hosszú lábú, szőke nő hevert anyaszült meztelenül, egy napozóágyon. Álltó helyemben földbe gyökerezett a lábam és úgy éreztem magam a koszorúslány-ruhában, akár egy irdatlan puding. A nő megemelte a fejét, feltolta a napszemüvegét, és félszemmel megtekintett. Hallottam, hogy Daniel jön fel mögöttem a lépcsőn. - Édesem – szólt a nő amerikai kiejtéssel, és átnézett a fejem fölött Danielre -, nem azt mondtad, hogy vékony?

AUGUSZTUS SZÉTHULLÁS Augusztus 1. kedd 56 kg 80 dkg, alkoholegység 3, cigaretta 40 (de nem tüdőzöm le, hogy többet szívhassak), kalória 450 (leszoktam az evésről), 1471 hívása 14, kaparós 7. 05:00 Hullok szét. A fiúm egy bronz óriásnővel hál. Jeremy egy szörnyű cafkával hál, Károly herceg Camilla Parker-Bowlesszal hál. Már nem tudom, miben higgyek, mibe kapaszkodjak. Szeretném felhívni Danielt, hátha tudna tagadni, talán elfogadható magyarázattal hozakodhatna elő a háztetői ruhátlan valkűrről – húg, árvízből vagy miből kimentett barát a szomszédságból -, ami helyrehozhatna mindent. Ám Tom egy cédulát ragasztott a telefonomra: „Fel ne hívd Danielt, mert megbánod!” Ott kellett volna maradnom Tomnál, ahogy javasolta. Gyűlölöm, hogy egyedül vagyok az éjszakában, cigarettázom és szipogok, mint egy pszichopata. Félek, hogy Dan a földszintről meghallja és felhívja a bolondokházát. Ó, istenem, mi a bajom? Miért nem jön be nekem semmi? Azért, mert túlságosan kövér vagyok. Eljátszom a gondolattal, hogy odacsörgök Tomnak, de háromnegyed órája beszéltem vele. Nem bírok bemenni dolgozni! A tetőteraszi találkozás után egyetlen szót sem szóltam Danielhez, csak fölszegtem az államat, elsiklottam mellette, levonultam az utcára, kocsiba ültem és 78

elhajtottam, egyenesen Tomhoz, aki rögtön az üvegből öntötte a torkomba a vodkát, csak utólag adagolt hozzá paradicsomlevet és worcester mártást. Daniel három üzenetet hagyott, mire hazaértem és kérte, hogy hívjam fel. Nem hívtam, követve Tom tanácsát, aki figyelmeztetett, hogy a férfiaknál kizárólag annak van sikere, aki borzalmasan bánik velük. Mindig az volt a véleményem, hogy ez cinikus téveszme, de ha meggondolom, én kedves voltam Danielhez és mi lett belőle. Ó, istenem, a madarak már dalolnak! Három és fél óra múlva be kell mennem dolgozni! Nem bírom! Segítség, segítség! Hirtelen zseniális ötletem támadt: telefonálok anyunak. 10:00. Anyu briliáns volt. – Drágám – mondta -, természetesen nem vertél föl. Most indulok a stúdióba. Képtelen vagyok elhinni, hogy ilyen idegállapotba kerültél egy ostoba férfi miatt! Csupa énközpontú, szexuálisan inkontinens fráter, nem jók se embernek, se fenevadnak! Igen, ez rád is vonatkozik, Julio! Na, ugyan már, drágám! Szedd össze magad. Feküdj vissza aludni. Bombázókülsővel kell bemenned dolgozni! Egyértelműen éreztesd mindenkivel – főleg Daniellel -, hogy te tetted lapátra őt, és most hirtelen megláttad, milyen csodás az élet annak a beképzelt, züllött vén fingnak a főnökösködése nélkül, és nem lesz semmi baj. - Te jól vagy, anyu? – kérdeztem, arra gondolva, hogy apu az azbeszttől megözvegyült Penny Husband-Bosworthsszel érkezett Una partijára. - Ez édes tőled, drágám. Szörnyű nyomás alatt vagyok. - Segíthetek valamit? - Igen! - mondta felragyogva. – Megvan neked vagy valamelyik barátodnak Lisa Leeson telefonszáma? Tudod, Nick Leeson feleségéé. Napok óta őt kajtatom. Tökéletes lenne a „Váratlanul páratlanul”-ba! - Én apuról beszéltem, nem a „Váratlanul páratlanul”-ról – sziszegtem. - Apuról? Aputól nem nehezedik rám semmiféle nyomás. Ne butáskodj, drágám! - De a parti... és Mrs. Husband-Bosworth. - Jaj, tudom, nevetséges. Apád kész bolondot csinált magából, hogy megpróbálja magára felhívni a figyelmemet. Hogy nézett ki az a Penny, mint valami hörcsög, hát mit képzelt? No, nekem rohannom kell, ijesztően sok a dolgom, mit gondolsz, kinek lehet meg Lisa száma? Hadd adjam meg a közvetlen számomat, drágám! És hagyd abba ezt az ostoba nyafogást! - Ó, de anyu, együtt kell dolgoznom Daniellel, én... - Drágám, rossz a megközelítés. Neki kell együtt dolgoznia veled. Tedd pokollá az életét! Különben már gondolkoztam ezen. Bőven ideje, hogy otthagyd azt a sehová se vezető, ostoba állást, ahol senki sem méltányol. Készítsd el a felmondásodat, kölyök. Igen, drágám...állást fogok szerezni neked a televízióban. Most indulok, kosztümben, ajakfénnyel, mint az a banya Ivana Trump.

Augusztus 2. szerda 56 kg 80 dkg, combkerület 46 cm, alkoholegység 3 (de n. tiszta fajta bor), cigaretta 7 (de nem tüdőztem le), kalória 1500 (kiváló), tea 0, kávé 3 (de igazi babkávéból, mert az nem annyira okoz cellulitiszt), összes koffeinegység 4 Minden klassz. Megint le fogok menni 54 kiló harminc dekára, és tövig megszabadítom a combomat a cellulitisztől. Biztos, hogy akkor minden jó lesz. Intenzív méregtelenítő kúrát kezdtem, vagyis se tea, se kávé, se alkohol, se 79

búzaliszt, se tej. És mi volt még? Ó, persze. Se hal, talán. Azt kell tenni, hogy minden reggel öt percig dörgöljük szárazon a bőrt, aztán tizenöt perces anticellulitisz-olajos fürdő következik, ami közben úgy kell gyúrni a cellulitiszt akár a tésztát, hogy minél több cellulitisz elleni olajat dörgöljünk bele a cellulitiszbe. Ez utóbbit nem egészen értem. A cellulitisz tényleg beissza az anticellulitisz-olajat a bőrön át? Ez esetben, ha önbarnító krémet kenünk magunkra, akkor odabent lebarnul a cellulitisz? Vagy a vér? Vagy a nyirokrendszer? Hűűű. Na, szóval... (Cigaretta. Ez volt még. Semmi cigaretta. Jó, ma már késő. Majd holnaptól.)

Augusztus 3. csütörtök 56 kg 80 dkg, combkerület 46 cm (de mi a fenének), alkoholegység 0, cigaretta 25 (körülményekhez képest kiváló), negatív gondolatok: óránként kb. 445, pozitív gondolatok 0. A fejemben megint nagy a baj. Nem bírom a gondolatot, hogy Daniel valaki mással van. Elmémben ocsmány képzelgések tolonganak arról, ahogy együtt vannak. Két napig sikerült fölülemelkednem az egyéniségváltoztató és fogyókúrás terveken, de ma fülig visszaestem. Megértettem, hogy nem volt egyéb a tagadás áttételes formájánál. Azt hittem, pár kurta nap alatt újra kitalálhatom magamat, úgy tagadva Daniel sértő és megalázó hűtlenségének hatását, mintha az egy korábbi megtestesülésemnek történt volna, és tökéletesebb új énemmel sohasem fordulhatna elő. Sajnos, ma már belátom, hogy az egész narancsbőrdiétán vegetáló, zárkózott, túlfestett jégkirálynős cécónak nem volt más célja, mint Danielt ráébreszteni a tévedésére. Tom előre figyelmeztetett és azt is megmondta, hogy a plasztikai műtétek kilencven százalékát olyan asszonyok csináltatják, akiknek a férje elpályázott egy fiatalabb nővel. Azt feleltem, hogy a háztetős nő nem volt annyira fiatal, mint amilyen magasabb, mire Tom azt felelte, hogy nem az a lényeg. Hö. Daniel egyfolytában küldözgette a számítógépes üzeneteket: „Beszélnünk kell” stb. Hangsúlyozottan nem vettem tudomást róluk. Ám minél többet küldött, annál inkább elragadott a képzelet, hogy mégis bejött az ön-átalakítás, Daniel ráeszmélt, milyen szörnyű-szörnyű hibát követett el, csak most látta be, hogy igazából engem szeret, és a házteteji óriásnő a múlté. Ma este távozóban elcsípett az iroda előtt. – Drágám, kérlek, komolyan beszélnünk kell egymással! Én bolond, elmentem vele egy italra a Savoy amerikai bárjába, hagytam, hogy ellágyítson pezsgővel és borzalmasan- érzem-magam-annyira-hiányzol blablával. Majd abban a pillanatban, amint kicsalta belőlem, hogy „Ó, Daniel, te is annyira hiányzol nekem”, hirtelen fölényes üzleties lett, és közölte: - A helyzet az, hogy Suki és én... - Suki? Inkább Puki! – mondtam én. Azt hittem, azzal folytatja: „testvérek”, „unokatestvérek”, „ádáz ellenségek” vagy „lejárt lemez” vagyunk. De ő inkább ingerültnek látszott. - Eh, nem tudom megmagyarázni – mondta sértődötten – Ez valami különleges. Én csak bámultam rá, ennek a pálfordulatnak a pimaszságától elhűlten. - Sajnálom, kicsim – mondta, miközben elővette hitelkártyáját, és hátradőlt, hogy intsen a pincérnek -, de Sukival össze fogunk házasodni.

Augusztus 4. péntek Combkerület 46 cm, negatív gondolatok percenként 600, pánikroham 4, sírógörcs 12 (de mindig csak a vécében és sohasem felejtettem el szemfestéket vinni magammal), kaparós 7. Iroda. Harmadik emeleti toalett. Ez egyszerűen... egyszerűen... elviselhetetlen. Mi a fene ütött belém, hogy azt hittem okos ötlet viszonyt kezdeni a főnökömmel? Nem bírom! Daniel bejelentette eljegyzését az óriásnővel. Sorra telefonálnak az ügynökök, akikről nem is hittem, hogy tudnak az ügyünkről, és gratulálnak és nekem meg kell magyaráznom, hogy nem én vagyok a menyasszony. Folyton arra kell gondolnom, milyen romantikus volt amikor elkezdődött, azok az üzengetések a számítógépen és enyelgések a liftben. Hallottam Danielt, amikor telefonon randevút beszélt meg Pukival ma estére, és azt mondja szuszinyuszihangon: - Ez idáig nem túl rossz – és tudtam, hogy a reakciómról van szó, mintha holmi nyavalyás Sara Keays lennék vagy kicsoda. Komolyan fontolgatom az arcfelvarratást.

Augusztus 8. kedd 57 kg 15 dkg, alkoholegység 7 (ha-ha!), cigaretta 29 (he-he!), kalória ötmillió, negatív gondolatok 0, gondolatok általában 0. Most telefonáltam Jude-nak. Elszórtam neki egy keveset a Daniel-tragédiáról, mire ő elszörnyedt, és nyomban kihirdette a szükségállapotot, és azt mondta, felhívja Sharont és megszervezi, hogy kilenckor találkozzunk. korábban nem jöhet, mert Ronda Richarddal találkozik, aki végre beleegyezett, hogy elmegy vele párkapcsolati tanácsadásra. 02:00 Valahogy zavaros volt ma este. Juuuuuj. Összesek.

Augusztus 9. szerda 58 kg 15 dkg (de jó ügyért), combkerület 41 cm (vagy csoda, vagy macskajajos tévedés), alkoholegység 0 (de a test még mindig issza a tegnap éjszakai egységeket), cigaretta 0 (au!). 08:00 Auu! Testileg katasztrofális állapotban vagyok, de érzelmileg n. feldobott a tegnap esti orgia. Jude úgy vágódott be, akár egy fúria, mert Ronda Richard átrázta a párkapcsolati tanácsadást illetően. - A pszichológusnő nyilván azt képzelte, hogy légből kaptam az egész barátot, és én egy nagyon-nagyon szomorú teremtés vagyok. - És aztán mit csináltál? – kérdeztem együtt érzőn, ajtót mutatva a Sátánnak, aki azzal az álnok gondolattal kísértett: „ A pszichológusnőnek igaza volt.” - Azt mondta, azokról a problémáimról kell beszélnem, amelyek nincsenek kapcsolatban Richarddal. - De neked nincs olyan problémád, amely ne lenne kapcsolatban Richarddal – emlékeztette Sharon. - Tudom. Meg is mondtam, mire a nő közölte, hogy az elköteleződéssel van problémám és felszámolt ötven fontot. - Miért nem ment el? Remélem, van valami elfogadható mentsége a szadista féregnek! – mondta Sharon. 81

- Azt mondta, nem szabadulhat a munkából. – felelte Jude. – Mire azt mondtam, ide figyelj, nem sajátíthatod ki a problémát, hogy senki mellett nem tudod elkötelezni magadat. Nekem is vannak elköteleződési problémáim. Ha egyáltalán lerendezed valaha az elköteleződési problémádat, esetleg szembetalálod magad az én elköteleződési problémámmal, de akkor már túl késő lesz! - Neked elköteleződési problémád van? – kérdeztem kíváncsian. Rögtön arra gondoltam, hogy talán nekem is elköteleződési problémám van. - Természetes, hogy elköteleződési problémám van! – acsargott Jude. – Éppen csak nem látja senki, annyira elnyomja Richard elköteleződési problémája. Sőt, az én elköteleződési problémám sokkal mélyebb, mint az övé. - Pontosan - mondta Sharon. – Csak te nem tűzöd a kalapod mellé az elköteleződési problémádat, mint mostanában minden nyomorult férfi, aki elmúlt húsz! - Hajszálra ez a véleményem – fújt Jude és megpróbált rágyújtani egy újabb Silk Cutra, de nem boldogult a gyújtóval. - Az egész rohadt világnak elköteleződési problémája van – morogta Sharon mármár Clint Eastwood-os torokhangon. - A háromperces kultúra! A figyelem világméretű hiánya! Jellemző a férfiakra, hogy belevetik magukat egy globális áramlatba, és a hímek jelszavává fejlesztik a nők elutasítását, hogy ők okosnak érezzék magukat, mi pedig ostobának. Ez az egész egy nagy marhaság! - Fattyúk! – ordítottam boldogan. – Iszunk még egy üveg bort? 09:00 Kutyafáját! Épp most telefonált anyu – Drágám! – mondta. – Tudod mi van? A Délután tudományos munkatársakat keres! Aktualitások, állati jó! Beszéltem Richard Finch-csel, a szerkesztővel és mindent elmondtam rólad. Mondtam, hogy politológus diplomád van. Ne aggódj, túl elfoglalt, hogy utánanézzen. Azt akarja, hogy hétfőn gyere be egy csevejre! Hétfőn! Ó, istenem! Akkor már csak öt napom van, hogy utánanézzek az aktualitásoknak.

Augusztus 12. szombat 58 kg 65 dkg (de még mindig jó ügyért), alkoholegység 3 (n.j.), cigaretta 32 (n.-n. rossz, főleg, hogy ma van a leszokás első napja), kalória 1800 (j.), kaparós 4 (tűrhető), fontos aktualitásokról olvasott cikkek 1,5; 1471 hívása 22 (OK), Daniellel folytatott paprikás párbeszédek elképzelésével folytatott percek 120 (n.j.), visszatérésért zokogó Daniel elképzelésével töltött percek 90 (kiváló). Helyes. El vagyok szánva, hogy n. pozitív leszek mindennel kapcsolatban. Másképp fogok élni, tájékozott leszek aktualitások tárgyában, végképp abbahagyom a dohányzást és működőképes kapcsolatot létesítek egy felnőtt férfival. 08:30 Még mindig nem gyújtottam rá. N.j. 08:35 Egész nap semmi spangli. Kiváló. 08:40 Vajon hozott valami szépet a posta? 08:45 Fujj! Egy undorító dokumentum a társadalombiztosítástól, hogy fizessek be 1452 fontot. Mi ez? Hogy lehet ez? Nincs 1452 fontom. Ó, istenem, rá kell pipálnom, hogy megnyugtassam az idegeimet. Nem szabad! Nem szabad! 08:47 Most nyomtam el. De hivatalosan úgyis csak akkor kezdődik a nemdohányzó nap, ha felöltöztem. Hirtelen eszembe jut Peter, a korábbi fiúm, akivel hét éven át 82

volt működőképes kapcsolatot, amíg meg nem szakítottam szívből jövő, gyötrelmes okok miatt, amelyekre már nem emlékszem. Néha – általában akkor, ha nincs kivel szabadságra mennie – igyekszik megint összejönni velem, és azt mondja feleségül akar venni. Mielőtt átgondolhatnám, máris elragad az ötlet, hogy Peter a megoldás. Miért legyek boldogtalan és magányos, mikor Peter velem akar lenni? Gyorsan megkeresem a telefont, felhívom Petert, üzenetet hagyok neki, csak anyit kérek, hogy hívjon vissza, nem részletezem további közös életünk tervét stb. 13:15 Peter nem hívott vissza. Most már minden férfi undorodik tőlem, még Peter is! 16:45 Nemdohányzó politika rongyokban. Végre telefonált Peter. – Szia, Bogár. (Mindig úgy hívtuk egymást, hogy Bogár és Lódarázs.) Már akartalak keresni. Jó hírem van. Megnősülök. Hhhh! N. rossz érzés hasnyálmirigy táján. Az expasiknak soha nem lenne szabad járniuk senkivel, és nősülniük sem, hanem halálukig agglegénynek kellene maradniuk, hogy az emberlánya számára megfelelő vésztartalékot szolgáltassanak. - Bogár? – kérdezte Lódarázs. – Bzzzzzzzzzzz? - Bocs – mondtam és kábán nekirogytam a falnak. – Csak éppen karambol történt az utcán. Érthetően nem jeleskedtem a társalgásban, amelynek folytán Lódarázs kábé húsz percig ömlengett arról, hogy milyen sokba kerül az ajtóhoz való védőeresz, aztán azt mondta: - Mennem kell. Ma este borjúvirslit vacsorázunk fekete áfonyával, és tévét nézünk. Hhhhh! Az önpusztító egzisztenciális kétségbeesés gesztusaként most szívtam el egy egész csomag Silk Cutot. Remélem, mindketten elhíznak, és daruval kell kiemelni őket az ablakon. 17:45 Keményen igyekeztem bemagolni az árnyékkormány névsorát, nehogy belehulljak az önbizalom örvényébe. Természetesen még sose találkoztam lódarázs arájával, de a háztetős óriásnő típusú langaléta szőke égimeszelőnek képzelem, aki mindennap ötkor kel, edzőterembe megy, tetőtől-talpig ledörgöli magát sóval, aztán egész nap nemzetközi kereskedelmi bankot igazgat úgy, hogy közben egyszer sem mázolja el a szemfestékét. Gyomorszorító megalázottsággal kell belátnom, hogy mindezekben az években azért pöffeszkedtem úgy Peterrel, mert én végeztem vele; most aztán ő végzett velem, egyszer s mindenkorra feleségül veszi Mrs. Walagyr Colossát. Betegesen cinikus elmélkedést folytatok arról, hogy mennyivel több köze van a szerelmi bánatnak az önzéshez és a sértett hiúsághoz, mint az igazi veszteséghez, mintegy mellesleg arra is gondolva, hogy Fergyben talán azért teng túl tébolyig az önbizalom, mert András herceg még mindig szeretné visszakapni (amíg el nem vesz valaki mást, há-há!) 18:45 A noteszt célra tartva épp nézni kezdtem a hatos híreket, amikor berontott anyu egy csomó reklámszatyorral. - Nos, drágám – mondta míg elvitorlázott mellettem a konyhába -, hoztam neked egy kis fincsi levest meg pár klassz cuccot a magaméból hétfőre! – Kiwizöld kosztümöt, fekete harisnyát és körömcipőt viselt. Úgy nézett ki, mint Cilla Black a Vakrandi-ban.

- Hol tartod a merőkanalaidat? – kérdezte a szekrényajtókat vagdosva. – Igazán, drágám! Ezt a rendetlenséget! Na! Nézz bele a szatyrokba, amíg én melegítem a levest. Úgy döntöttem, elsiklom a tények fölött, hogy a.) augusztus van, b.) dögmeleg, c.) este negyed hét, és d.) nem kértem levest. Azzal elővigyázatosan belekukkantottam az első szatyorba, amelyben valami pliszírozott és műszálas volt, terrakotta levelekkel rikítósárga alapon. – Izé, anyu... – kezdtem, ám ekkor csörögni kezdett anyu retikülje. - Á, ez Julio lesz! Ja, ja. – Beékelte a mobilt az álla alá, és körmölt. – Ja, ja. Vedd föl, drágám – sziszegte. – Ja, ja, Ja. Ja. Most elszalasztottam a híreket, anyám elvonult egy sajt- és borkóstolóra és itt hagyott engem, mint Teres Gormant hupikék kosztümben, síkos zöld blúzban, pilláktól szemöldökig kékre árnyaltan. - Ne butáskodj, drágám – lőtte ki a búcsúnyilakat. – Ha nem csinálsz valamit a külsőddel, sose szerzel magadnak új állást, pláne új fiút! Éjfél. Miután anyám távozott telefonáltam Tomnak, aki, hogy ne rögeszméljek tovább, elvitt egy festő barátjának bulijára a Saatchi galériába. - Bridget – motyogta idegesen, amikor besétáltunk a fehér lyukba, a feltörekvő ifjúság tengerébe -, ugye tudod, hogy installációkon ciki nevetni? - Oké, oké! – feleltem morcosan. – Nem fogok favicceket faragni! Valaki Gav nevű odaköszönt, hogy szia; talán huszonkét éves, szexi, összement pólójából kilátszó dereka akár a vágódeszka. - Állatira, állatira, állatira, állatira megdöbbentő – mondta Gav. – Tulajdonképpen olyan, mint egy beszennyezetett utópia, tulajdonképpen ezeknek az elveszett nemzeti identitásoknak az állati, állati, állati jó felhangjaival. Izgatottam körbekalauzolt bennünket a nagy fehér téren át kifordított vécépapírrolnihoz: kívül a karton, belül a papír. Várakozva néztek rám. Hirtelen éreztem, hogy sírni fogok. Tom egy péniszlenyomatot őrző irdatlan szappanon nyálzott. Gav engem nézett meredten. – Hú, ez már állatira, állatira, állatira meredek... – suttogta tisztelettel, míg én a könnyeimet pislogtam vissza ...reakció. - Ki kell mennem a klóra – makogtam. Elrohantam egy tisztasági betétekből alkotott konfiguráció mellett, és reszketve beálltam a Toi-Toi előtt kígyózó sorba. Már majdnem rám került a sor, amikor megfogták a karomat. Daniel volt az. - Bridge, mit csinálsz te itt? - Na, mit gondolsz? – förmedtem rá. – Bocsánat, sietek! – Bevágódtam a dobozba, és már épp el akartam intézni, mikor láttam, hogy a vécé tulajdonképpen egy vécébelső öntvény, műanyagból fröccsöntve. Daniel bedugta a fejét az ajtón. - Bridge, rá ne pipilj az installációra, jó? – mondta, majd megint rám csukta az ajtót. Mire kijöttem, eltűnt. Nem láttam se Gavet, se Tomot, senki ismerőst. A végén megtaláltam az igazi vécét, beültem és sírva fakadtam, azon rágódva, hogy én már nem is vagyok társaságba való, és sürgősen le kell lépnem, amíg ilyeneket érzek. Tom odakint várt. - Gyere beszélgess Gavvel! – biztatott. – Hogy úgy mondjam állatira odáig van érted. – Aztán ránézett az arcomra, és azt mondta: - Ó, a francba, inkább hazaviszlek! Nem jó ez. Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet; hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak 84

azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA. Hogy ne legyen lejárt szavatosságú szendvics a brit Utasellátónál? - Tetszel Gavnek – mondta Tom. - Gav tízéves. Egyébként is csak azért tetszettem neki, mert megsirattam egy vécépapírt. - Bizonyos értelemben azt is csináltad – mondta Tom. – Hülye, pöcs Daniel! A legkevésbé sem csodálkoznék, ha egy személyben ez az alak lenne a felelős az összes boszniai csatározásért.

Augusztus 13. vasárnap N. rossz éjszaka. Ráadásul amikor álomba próbáltam olvasni magamat a legújabb Tatler-rel, hát ki, ha nem Mark Darcy világított az ötven legkívánatosabb londoni agglegényről írt cikkben, hogy ilyen gazdag meg olyan csodálatos. Fuj. Valamely kifürkészhetetlen okból még depressziósabb lettem tőle. Mindegy. Abba fogom hagyni az önsajnálatot és délelőtt kívülről megtanulom az újságokat. Dél. Épp most telefonált Rebecca és kérdezte, jól vagyok-e. – Pfű, hát nagyon nyomasztó – feleltem én abban a hiszemben, hogy Danielre céloz. - Ó, szegény, te! Igen, találkoztam Peterrel tegnap este... (Hol? Hogyan? Engem miért nem hívtak meg?)... és mindenkinek mesélte, mennyire kiborultál az esküvőjén. Az ő szavaival élve, tényleg nehéz ez, a magányos nők, ahogy öregszenek, hajlamosak kétségbeesni... Ebédidőre nem bírtam tovább a vasárnapot, hogy mindenkinek azt kell tettetni, minden oké. Fölcsengettem Jude-ot, beszámoltam neki Lódarázsról, Rebeccáról, a felvételi elbeszélgetésről, anyuról Danielről, az általános nyomorról és megbeszéltük, hogy kettőkor találkozunk Jimmy Beeznél egy Bloody Maryre. 18:00 Mit ad a sors, Jude épp egy pazar könyvet olvas, aminek az a címe, hogy Hétköznapok istennői. A lényeg, hogy vannak bizonyos időszakok az életben, mikor minden elromlik, nem tudjuk, merre menjünk, úgy rémlik, mintha körülöttünk mindenfelé olyan rozsdamentes acélajtók csapódnának össze, mint a Star Trekben. Ilyenkor azt kell tenni, hogy legyünk hősnők és maradjunk vitézek, ne süllyedjünk bele az ivásba vagy az önsajnálatba, és miden oké. És hogy az egész görög mitológia meg nagyon sok sikerfilm mind arról szól, hogy emberek nehéz próbákkal kerülnek szembe, de nem picsognak, hanem kitartanak és végül ők lesznek a nyerők. Azt is mondja a könyv, hogy nehéz időket átvészelni olyan, mintha egy kúpos csigahéjban lennénk, és minden fordulatnak van egy olyan pontja, amely nagyon szűk és horzsol. Ez a mi egyéni problémánk vagy érzékeny pontunk. A spirál keskeny, hegyes végében elég sűrűn visszaesünk ebbe a helyzetbe, mert a körmozgás itt nagyon korlátozott. De ahogy forgunk tovább mind ritkábban fognak előjönni zavaros idők, mindazonáltal előjönnek, de ne higgyük, hogy visszazökkentünk a kerékvágásba. Csak az a baj, hogy most, mikor kijózanodtam, már nem vagyok száz százalékig biztos abban, miről is beszélt Jude. Telefonált anyu és én megpróbáltam elmondani neki, milyen nehéz nőnek lenni, akinél a férfiakkal ellentétben egyszer csak lejárt a fajfenntartási szavatossági idő, de ő csupán annyit felelt: - Jaj, igazán, drágám! Ti, lányok mindössze túl finnyásak és romantikusok vagytok mainapság! Egyszerűen túl sok választásotok van. Én 85

nem mondom, hogy nem szerettem aput, de veletek ellentétben, akik azt várjátok, hogy elbűvöljenek benneteket, minket arra tanítottak: keveset várni, sokat elnézni! És hogy őszinte legyek, drágám, az anyaság se az, aminek állítják! Mármint meg ne sértődj, nem akarlak megbántani, de ha még egyszer választhatnék, nem biztos... Ó, istenem! Már a saját anyám is azt kívánja, hogy bár sose születtem volna!

Augusztus 14. hétfő 59 kg 65 dkg (óriási – hájheggyé dagadtam az elbeszélgetésre, valamint pattanásom van), alkoholegység 0, cigaretta sok, kalória 1575 (de taccsoltam, úgyhogy gyakorlatilag kábé 400). Jajistenem, rettegek az interjútól! Azt mondtam Perpetuának, hogy nőgyógyászhoz megyek – tudom, hogy fogorvost kellett volna, ám nem hagyom ki az esélyt, hogy megszadizzam a világ legtolakodóbb nőjét. Már majdnem kész vagyok, csak a sminkemet kell befejeznem, miközben gyakorlom Tony Blair miniszterelnökségéről alkotott véleményemet. Ó, istenem, ki az árnyékkormány hadügyminisztere? Ó, a rohadt életbe! Szakállas? Francba, telefon. Ez nem igaz: tizenéves távbeszélő rém: - Hel-ló, Bridget! – dalolja leereszkedő dél-londoni dialektusban. – Itt Richard Finch irodája. Richard ma délelőtt Blackpoolban van, úgyhogy nem tud ott lenni a megbeszélésen. Átütemeztek szerdára. Majd azt kell hazudnom, hogy kiújuló nőgyógyászati állapotban vagyok. Ennyi erővel ki is vehetem a délelőtt hátralevő részét.

Augusztus 16. szerda Iszonyú éjszaka. Mindegyre verejtékben ázva riadok föl, halálosan rettegve, hogy mi a különbség az ulsteri unionisták meg az SLDP között, és hogy melyikben van benne Ian Paisley. Ahelyett, hogy betessékeltek volna az irodába Richard Finch színe elé, hagytak izzadságban pácolódni a recepción negyven percen át, miközben én egyre azon emésztődtem, hogy ó, istenem, ki az egészségügyi miniszter? Csak azután szedett föl Patchouli, a daloló személyi titkárnő, aki sztreccs biciklisnadrágot, orrkarikát viselt és úgy elfehéredett Jigsaw kosztümöm láttán, mintha elővigyázatossági törekvéseim borzalmas elpuskázásával földet seprő sanzsan selyem Laura Ashley báli ruhában állítottam volna be. - Richard üzeni, hogy gyere be a konferenciára, tudod, mi van? – motyogta és végigtrappolt egy folyosón, én pedig loholtam a nyomában. Egy rózsaszín ajtón át bevágódott egy táblázatokkal tapétázott falú tágas irodába, ahol szövegkönyvek tornyosultak, tévék lógtak a mennyezetről, és versenykerékpárok támaszkodtak az asztalokhoz. A terem túlsó végén egy téglalap alakú nagy asztal mellett zajlott a megbeszélés. Közeledtünkre mindenki odafordult és bámult. Az asztalfőn egy gömbölyded, szőke fürtű, zsávolyinget és Christopher Biggins szemüveget viselő ember dzsiggelt. - Gyerünk! Gyerünk! – mondta, és bokszolóként magasba lökte ökleit. – Hugh Grantben gondolkodom! Elizabeth Hurleyben gondolkodom! Abban gondolkodom, hogy két hónap után is együtt vannak még! Abban gondolkodom, hogyhogy Hugh megússza! Ez az! Hogyhogy egy ember, akinek olyan barátnője van, mint Elizabeth Hurley, közúton oboáztat magának egy prostituálttal és megússza? Mi a fene történt, hogy nem szabadult el a pokol? 86

Nem hittem a fülemnek. És az árnyékkormány? És a békefolyamat? Ez nyilvánvalóan azon filózik, hogy közösülhetne ő is büntetlenül egy prostituálttal. Hirtelen egyenesen rámnézett. - Maga tudja? – A feltörekvő ifjak egész asztaltársasága engem bámult. – Maga! Maga nyilván Bridget! – ordította türelmetlenül. – Hogy lehet az, hogy egy ember, akinek gyönyörű barátnője van, összeteszi egy prostituálttal, rajtakapják, mégis megússza? Pánikba estem. Kiürült az agyam. - Na? – kérdezte. – Na? Gyerünk, mondjon már valamit! - Hát talán – mondtam, mert más nem jutott az eszembe – azért, mert valaki lenyelte a bizonyítékot. Halálos csönd lett, majd Richard Finch nevetni kezdett. A legundorítóbb nevetés volt, amit életemben hallottam. Aztán a feltörekvő ifjak is sorra csatlakoztak a nevetéshez. - Bridget Jones – szólt Richard Finch a szemét törölgetve -, isten hozott a Délutánban! Ülj le, drágám! – És kacsintott.

Augusztus 22. kedd 58 kg 15 dkg, alkoholegység 4, cigaretta 25, kaparós 5 Még mindig semmi hír a meghallgatásról. Nem tudom, mit csináljak munkaszünetkor, mert az képtelenség, hogy itt maradjak egyedül Londonban. Shazzer elmegy az edinburghi fesztiválra, Tom, gondolom, úgyszintén, meg még egy csomó ember az irodából. Én is mennék, de nem tudom, megengedhetem-e magamnak, meg félek, hogy ott lesz Daniel. Tehát mindenki megint menőbb lesz és jobban fogja érezni magát nálam.

Augusztus 23. szerda Úgy döntöttem, hogy megyek Edinburghba. Danielnek Londonban van munkája, nem fenyeget a veszély, hogy beleszaladok a Royal Mile-on. Jót fog tenni, ha elszabadulhatok, ahelyett, hogy itt rögeszmélnék és várnám a Délután levelét.

Augusztus 24. csütörtök Maradok Londonban. Mindig az jár a fejemben, menyire örülnék az edinburghi útnak, aztán a végén csak a pantomimre jutnék be. Valamint ha nyárhoz öltöznék, dermesztő hideg lenne és kutyagolhatnék fogvacogva mérföldeken át macskaköves szakadékokban, azon emésztődve, hogy közben mindenki más egy nagy bulin mulat.

Augusztus 25. péntek 19:00 Megyek Edinburghba. –Bridget – szólt ma Perpetua -, nevetségesen későn szólok, de csak e pillanatban jutott eszembe. Kivettem egy lakást Edinburghban – boldog lennék, ha el tudnál jönni. – Hát nem nemes lelkű és vendégszerető? 22:00 Most telefonáltam Perpetuának és közöltem, hogy megyek. Hülyeség. Nem engedhetem meg magamnak.

Augusztus 26. szombat 08:30 Na, jó, tartalmas és békességes itthonlétre számítok. Pompás. Talán be tudom fejezni az Ínség útjá-t. 09:00 Ó, istenem, olyan depressziós vagyok! Mindenki elment Edinburghba, csak én nem! 09:15 Vajon elindult már Perpetua? Éjfél Edinburghban. Ó, istenem, holnap muszáj elmennem megnézni valamit! Perpetua azt gondolja, hogy bolond vagyok. Végig a vonaton le nem szakadt a füléről a mobil, úgy bőgte nekünk többieknek: - Arthur Smith Hamlet-jére minden jegy elkelt, úgyhogy ahelyett mehetünk ötre a Coen fivérekre, de ez azt jelenti, hogy le fogjuk késni Richard Herringet. Inkább ne menjünk Jenny Eclairre – pfű! őszintén nem is értem, minek erőlködik még mindig -, hanem próbáljunk bejutni Harry Hillre vagy Bondagesra és Julian Clayre? Állj! Megpróbálom az Aranyfüst Léggömböt. Nem, Harry Hillre minden jegy elkelt, akkor hagyjuk ki a Coen fivéreket? Azt mondtam, hogy hatra utánuk megyek a Plaisance-be, mert el akartam ugrani a George Hotelbe, hogy üzenetet hagyjak Tomnak, és a bárban beleszaladtam Tinába. Nem mértem föl, milyen messze van a Plaisance, úgyhogy mire odaértem, már elkezdődött és nem volt hely. Titokban megkönnyebbülve visszasétáltam a lakásba, vagyis inkább leléceltem, beújítottam egy klassz currys csirkét héjában főtt krumplival és néztem a Baleset-et. Kilenckor kellett találkoznom Perpetuával az aulában. Háromnegyed kilenc lett, mire elkészültem, de nem vettem észre, hogy telefonon nem lehet kiszólni városba, így nem tudtam taxit rendelni és mire odaértem, már túl késő volt. Visszamentem a George bárjába, hogy megkeressem Tinát és kinyomozzam hol van Shazzer. Éppen kértem egy Bloody Maryt és próbáltam tettetni, hogy nem bánt, ha nincsenek barátaim, amikor az egyik sarokban nagy villogást és nyüzsgő kamerákat észleltem, és majdnem felvisítottam. Az anyám volt az, úgy kikészítve, mint Marianne Faithful és éppen Alan Yenbotot készült meginterjúvolni. - Síri csendet kérek! – trillázta a virágokat rendezgető Una Alconbury hangján. – Ééééés indul! Mondja, Alan – kérdezte sebzett pillantással -, gondolt valaha....az öngyilkosságra? Bár a tévéműsor egész jó volt ma este.

Edinburgh, augusztus 27. vasárnap Megnézett előadások száma: 0. 02:00 Nem bírok elaludni. Fogadok, hogy mind ott vannak valami oltári bulin. 03:00 Épp most hallottam, hogy bejön Perpetua, és ítéletet hirdet az alternatív színjátszókról: - Infantilis...abszolút gyerekes...egyszerűen ostobaság. – Azt hittem, félreérthetett valamit valahol. 05:00 Egy férfi van a házban. Tudom! 06:00 A piackutatós Debby szobájában van. Kutyafáját! 09:30 Perpetua ordítására ébredek: - Jön valaki a szavalásra? – Aztán minden elcsöndesedett, hallottam, ahogy Debbyék suttognak, majd a férfi kimegy a konyhába. Ekkor felmennydörgött Perpetua: - Maga mit keres itt? Megmondtam, hogy NINCS SZÁLLÓVENDÉG ÉJSZAKÁRA! 88

14:00 Jajistenem, elaludtam! 19:00 Vonaton a King’s Cross felé. Ó, jaj. Háromkor találkoztam Jude-dal a George-ban. El akartunk menni egy Kérdezz-Felelek szeánszra, de bedobtunk pár Bloody Maryt és eszünkbe jutott, hogy a Kérdezz-Felelek szeánszok rossz hatással vannak ránk. Az embernek felmegy a vérnyomása attól, hogy kérdéseket kell kiagyalni, meg emelgetnie kell hozzá a kezét. Végül csak fel kel tennünk a kérdést, félig guggoló helyzetben, furcsán fisztulás hangon, majd a kínos szégyenkezéstől bénán kell végighallgatnunk a ránk zuhogó húszperces választ, amely nem is érdekel, bólogatva, mint kabalakutya a kocsi hátsó ablakában. Na, szóval, mire észbe kaptunk, már fél hat volt. Aztán megjelent egy irodai raj, élén Perpetua. - Na, Bridget! – bőgte. – Hát, miket láttál? Súlyos csönd. - Az a helyzet – kezdtem magabiztosan -, hogy épp most akarom elkapni a vonatot. - Szóval semmit sem láttál? – orgonált Perpetua. – Mindenesetre tartozol hetvenöt fonttal a szobáért. - Mi? – nyögtem ki. - Igen! – vijjogta. - Ötven font lenne, de plusz ötven százalék, ha ketten vannak egy szobában. - De… hát nem volt… Ó, menj már Bridget, mindannyian tudjuk, hogy férfi volt nálad – mennydörögte. – Csak ne idegeskedj! Ez nem szerelem, ez Edinburgh. Rajta leszek, hogy Daniel megtudja, hadd tanuljon belőle!

Augusztus 28. hétfő 60 kg 15 dkg (tele vagyok sörrel és héjában sült krumplival), alkoholegység 6, cigaretta 20, kalória 2846. Otthon anyu üzenet várt, hogy örülnék-e karácsonyra egy elektromos kézikefének? Aztán, hogy el ne felejtsem, karácsony első napja az idén hétfőre esik, tehát péntek este megyek haza vagy szombaton? Kevésbé idegtépő, hogy volt egy levél Richard Finchtől, a Délután szerkesztőjétől is, aki gondolom, állást kínál. Ennyit ír: Oké, drágám, fel vagy véve!

Augusztus 29. kedd 58 kg 15 dkg, alkoholegység 0 (n.j), cigaretta 3 (j.), kalória 1456 (új állás előtt egészséges étkezés). 10:30 Iroda. Épp most telefonált Patchouli, Richard Finch személyi titkárnője; valóban állásajánlat, de egy héten belül kezdenem kell. Semmit se tudok a tévézésről, de egye meg a fene, itt beragadtam a zsákutcába, és most már túlságosan megalázó Daniellel dolgozni. Jobb is, ha megyek és megmondom neki. 11:15 Hát ez nem igaz! Daniel hamuszürke arccal meredt rám. – Ezt nem teheted! – mondta. – Van fogalmad róla, mennyire nehéz volt nekem ez az utóbbi pár hét? – Akkor bevágódott Perpetua, aki nyilván hallgatózott az ajtó mögött. - Daniel! – dübörögte. – Te önző, önimádó, manipuláló érzelmi zsaroló! Az isten szerelmére, hát te ejtetted! Úgyhogy csak nyugodj bele szépen! 89

Hirtelen arra gondolok, hogy tudnám szeretni Perpetuát, persze nem leszbikus értelemben.

SZEPTEMBER FEL A TŰZOLTÓPÓZNÁN Szeptember 4. hétfő 57 kg 15 dkg, alkoholegység 0, cigaretta 2, kalória 15, Daniellel folytatott képzeletbeli beszélgetések, amelyekben megmondom neki a magamét 145 perc (jó, jobb). 08:00 Első nap az új helyen. Úgy kell kezdenem, ahogy folytatni akarom, új higgadt, parancsoló stílusban. És semmi cigaretta. A dohányzás a gyengeség jele és aláaknázza a személyes tekintélyt. 08:30 Épp most hívott anyu, gondoltam azért, hogy gratuláljon az új álláshoz. - Tudod, mi van, drágám? – kezdte. - Mi? - Elaine meghívott a rubinlakodalmukra! – mondta, majd pihegő és várakozó szünetet tartott. Kiürült az agyam. Elaine? Brian és Elaine? Colin és Elaine? Annak a Gordonnak a felesége, aki Ketteringben vezette a Tarmacadomot? - Arra gondolt, milyen aranyos lenne, ha eljönne egy-két süldő lány, hogy Marknak legyen társasága. Á! Malcolm és Elaine! A legtökéletesebb Mark Darcy nemzői! - Azt mondta Elaine-nek, hogy nagyon vonzó vagy. - Ne lódíts – motyogtam. Pedig örültem. - Hát pedig biztos vagyok benne, hogy így értette, drágám! - Mit mondott? – sziszegtem hirtelen gyanakvással. - Azt mondta, hogy te nagyon… - Anya! - No, jó, tulajdonképpen a „bizarr” szót használta, drágám. De az olyan kedves, ugye? „Bizarr.” Mindenesetre nála érdeklődhetsz a rubinlakodalomról. - Nem fogok leutazni Huntingdonba, hogy olyan emberek rubinlakodalmát ünnepeljem, akikkel hároméves korom óta egyszer beszéltem nyolc másodpercig, csak azért, hogy a nyakába akaszkodjak egy gazdag, elvált embernek, aki azt mondja rólam, hogy bizarr! - Na, ne beszélj butaságokat, drágám! - Különben is mennem kell – mondtam ostoba fejjel, mert ekkor anyám szokása szerint úgy rákezdett karattyolni, mintha vesztőhelyre vinnének, és ez lenne az utolsó telefonunk, mielőtt megkapnám a halálos injekciót. - Óránként ezer fontot keresett! Óra állt az asztalán, tik-tak-tik-tak! Meséltem, hogy találkoztam Mavis Enderbyvel a postán? - Anyu! Ez az első napom a munkában! Nagyon ideges vagyok. Nem akarok Mavis Enderbyről beszélni! - Atyám, az égben, drágám! Mit veszel fel? - A rövid fekete szoknyámat és pólót. - De csak nem akarsz úgy kinézni azokban a sötét színekben, mint egy csöves! Vegyél inkább valami divatos élénket. Mi van azzal az édes cseresznyepiros kétrészeseddel? Ó, jut eszembe, mondtam már, hogy Una felhajózott a Níluson? 90

Grrr! Olyan rosszul éreztem magam, hogy mikor anyám letette, öt Silk Cutot szívtam el egyhuzamban. Nem valami n.j. kezdet. 21:00 Ágyban, dögfáradtan. Már elfelejtettem, milyen ocsmány az első nap egy új helyen, ahol senki nem ismer, ahol véletlen megjegyzések vagy jelentéktelen elszólások határozzák meg a híredet, ahol még egy kis sminket sem tehetsz magadra anélkül, hogy meg ne kellene kérdezned, merre van a vécé. Elkéstem, bár nem az én hibámból. Képtelenség volt bejutni a stúdióba, mert nem volt belépőm és azok a fajta a biztonsági őrök álltak az ajtóban, akik azt hiszik, az a dolguk, hogy ne engedjék be a stábot az épületbe. Mikor végre elértem a recepcióig, onnan se mehettem tovább, amíg valaki le nem jött értem. Akkor már tíz perccel múlt negyedtíz és a megbeszélés fél tízkor kezdődött. Egy idő után felbukkant Patchouli két ugató hatalmas kutyával, amelyeknek egyike rögtön elkezdett fölugrálni rám ás az arcomat nyaldosta, a másik pedig egyenesen a szoknyám alá dugta a fejét. - Richardéi. Hát nem tündériek tulajdonképpen? – mondta Patchouli. – Viszem le őket a kocsihoz. - Nem fogok elkésni a megbeszélésről? – kérdeztem kétségbeesetten és próbáltam ellökni magamtól a térdeim közé szorított kutyafejet. Patchouli tetőtől talpig végigmért, mintha azt mondaná: „úgy?”, aztán elvonszolta a kutyákat. Mire bejutottam az irodába, persze már elkezdődött a megbeszélés, és mindenki megbámult, kivéve Richardot, aki furcsa kötött zöld mackóba bújtatta terebélyes tömegét. - Gyerünk, gyerünk! – mondta dzsiggelve, és két kézzel csalogatta maga felé az asztaltársaságot. – Kilenc órai istentiszteletben gondolkodom! Szennyes papokban gondolkodom! Templomi nemi aktusokban gondolkodom! Abban gondolkodom, mit esznek a nők a papokon? Gyerünk, hát miért fizetlek benneteket? Találjatok ki valamit! - Miért nem interjúvolod meg Joanne Trollopeot? – kérdeztem. - Kalapot? – meredt rám üres szemmel. – Miféle kalapot? - Joanne Trollope-ot. A nő, aki A lelkész feleségé-t írta, ami ment a tévében. A lelkész felesége. Neki tudnia kell. Buja vigyor terült szét az arcán. – Briliáns! – mondta a mellemnek. – Abszolút kibaszottul briliáns. Megvan valakinek Joanne Trollope száma? Hosszú szünet után. – Izé, az a helyzet, hogy nekem igen – mondtam egy idő után, és éreztem a feltörekvő ifjúságból felgőzölgő gyűlöletet. Megbeszélés után rohantam rendbe szedni magamat a klóra, ahol Patchouli éppen sminkelt barátnője oldalán. A barátnő festékszórt ruhát viselt, amiből kilátszott a bugyija és a hasa. - Nem túl kurvás, ugye? – kérdezte a lány Patchoulitól. – Látnod kellett volna azoknak a harmincvalahány éves csajsziknak a képét, amikor besétáltam… ó! A szájukhoz kapták a kezüket és riadtan meredtek rám. – Nem rád értettük – mondták. Nem tudom, fogom-e bírni.

Szeptember 9. szombat 56 kg 80 dkg (n.j. előnye az új állásnak a vele járó idegfeszültség), alkoholegység 4, cigaretta 10, kalória 1876, Daniellel folytatott beszélgetések elképzelésére fordított percek 24 (kiváló), anyámmal folytatott párbeszédek újrajátszása, hogy enyém legyen az utolsó szó: 94 perc. 91

11:30 Miért, ó miért adtam lakáskulcsot az anyámnak? Öt hét óta most először volt egy olyan hétvégém, amikor nem akartam a falat bámulva könnyekben kitörni. Kibírtam egy hetet a munkában. Már kezdtem arra gondolni, hogy talán mégis minden oké, talán nem fal föl egy német juhász, amikor anyám bevágtatott egy varrógéppel. - Mi a csodát csinálsz, te butus? – csicseregte. Tíz deka gabonapelyhet mértem ki a reggelimhez egy tábla csokoládé segítségével (a mérleg beosztása unciánkénti, ami nem jó, mert a kalóriatáblázatban grammok vannak megadva). - Tudod, mi van, drágám? – kérdezte és elkezdte csapkodni a szekrényajtókat. - Mi? – kérdeztem. Feltápászkodtam, zokniban-hálóingben és megpróbáltam letörölgetni a festéket a szemem alól. - Malcolmnak és Elaine-nek Londonban lesz huszonharmadikán a rubinlakodalma, úgyhogy odajöhetsz szórakoztatni Markot. - Én nem akarom szórakoztatni Markot – szűrtem összeszorított fogaim között. - De hát olyan okos! Cambridge-ben végzett! Úgy tűnik, egy vagyont keresett Amerikában… - Nem megyek! - Ugyan már, drágám, ne kezd elölről – mondta, mintha tizenhárom éves lennék. – Nézd, Marknak elkészült a háza a Holland Parkon, és a szülei kedvéért adja az egész partit, hat szoba, rendezvényszervezők és minden… Mit veszel fel? - Julioval mész vagy apuval? – kérdeztem, hogy befogjam a száját. - Ó, drágám, nem tudom! Valószínűleg mindkettejükkel – mondta azon a különlegesen pihegő hangon, amelyet azokra az alkalmakra tartogat, mikor azt hiszi, ő Diana Dors. - Azt nem teheted! - De hát apuval még mindig barátok vagyunk, drágám! És Julióval is barátok vagyunk. Grr. Grrr. Grrrrrrrr! Abszolút kezelhetetlen, amikor ilyen! - Na, szóval, akkor szólok Elaine-nek, hogy szívesen eljössz, jó? - kérdezte, majd fölkapta az érthetetlen varrógépet és az ajtó felé iramodott. – Rohannom kell. Pá! Nem fogok azzal tölteni még egy estét, hogy úgy billegessenek Mark Darcy orra előtt, mint babának a kanál répalét! Inkább távozom az országból, vagy mit tudom én! 20:00 Vacsora házon kívül. Most, hogy egyedül vagyok újra, minden Pöffeszkedő Családos engem hívogat szombat esténként, amikor is a nőtlen férfiak mind rémítőbb választékával ültetnek szemközt. Nagyon kedves tőlük, méltányolom is, de ez csak még inkább reflektorfénybe vonja érzelmi felsülésemet és magányomat, bár Magda szerint nem szabadna elfelejtenem, hogy jobb a magányosság, mint egy házasságtörő, szexuálisan inkontinens férj. Éjfél. Ó, jaj. Mindenki a tartalék férfit próbálta vidítani (37, frissen vált el tőle a felesége, a stílusa: „Azt azért meg kell mondanom, hogy véleményem szerint Michael Howardot némineműleg inkorrektül becsmérlik.”) - Nem tudom, miért panaszkodsz – papolt neki Jeremy. – A férfiak vonzóbbak, a nők kevésbé vonzóbbak lesznek a korral, úgyhogy eldobja magát tőled az összes huszonkét éves lány, akik rád nem néztek volna huszonöt éves korodban! Ültem lehajtott fejjel és dühtől reszketve hallgattam, hogyan célozgatnak a nők szavatossági idejére, mintha zenés székfoglaló játék lenne az élet, ahonnan kiesnek a lányok, akik nem találnak széket/ férfit, amikor elhallgat a zene betöltik a harmincat. Huh! Mintha! 92

- Ó, igen, teljesen egyetértek azzal, hogy messze legjobb a fiatal partner – vágtam közbe hanyagul. – A harmincas férfiak olyan unalmasak a gátlásaikkal meg a mániákus téveszméikkel, hogy minden nő őket akarja megfogni férjnek. Engem most kizárólag a húszas éveik elején járó férfiak érdekelnek igazán. Annyival jobban képesek…na, szóval, tudjátok… - Igazán? – kérdezte Magda, kissé talán túlságos lelkesedéssel. – Hogy…? - Igen, téged érdekelnek – vágott közbe Jeremy, vasvillaszemeket vetve Magdára. – De a helyzet az, hogy te nem érdekled őket. - Öhm, már bocsánat! Az aktuális fiúm huszonhárom éves – szóltam édesen. Villámsújtott hallgatás. - Nohát akkor – vigyorgott gúnyosan Alex -, el is hozhatnád vacsorára jövő szombaton, nemdebár? Istenfáját! Hol találok olyan huszonhárom évest, aki szombaton este Pöffeszkedő Családosékhoz jön el vacsorázni, ahelyett, hogy a szennyezett Extasyt kapkodná?

Szeptember 15. péntek 57 kg 15 dkg, alkoholegység 0, cigaretta 4 (n.j.), kalória 3222 (ocsmányul ázott brit utasellátói szendvics), új munkahelyen előadott felmondási beszéd fogalmazásával töltött percek 210. Pfű! Utálatos megbeszélés vaddisznó-főnök Richard Finch-csel, úgymint: - Tehát, a Harrodsban egy font egy pisi. Fantáziavécékben gondolkodom. Stúdióban gondolkodom: Frank Skinner és Sir Richard Rogers szőrmés ülésen. Monitoros karfák, steppelt klozettpapír. Bridget, te ráállsz a munkanélküli fiatalokra. Északban gondolkodom. Munkanélküli fiatalokban gondolkodom. Csellengés, leselejtezett élet. - De… de… - makogtam. - Patchouli! – mire az asztal alatt fölébredtek a kutyák, és nyomban szökdécselnicsaholni kezdtek. - Ha? – süvöltötte túl Patchouli a ricsajt. Horgolt miniszoknyát viselt, rozzant szalmakalapot, sűrűn steppelt narancsszín nejlonblúzt. Ehhez képest vicc volt minden, amit én hordtam tizenéves koromban. - Hol van a munkanélküli fiatalok SzB-je? - Liverpoolban. - Liverpoolban. Oké, Bridget. SzB-stáb a Boots előtt a bevásárlóközpontban, élőben öt harminckor. Hozzál nekem hat munkanélküli fiatalt! Később mikor már a vonathoz készülődtem, Patchouli egykedvűen utánam ordított: - Ja, igaz. Bridget, nem Liverpool, hanem tulajdonképpen Manchester, vilu? 16:15 Machester. Megszólított munkanélküli fiatalok száma 44, interjúra hajlandó munkanélküli fiatalok száma 0. 19:00 Manchester-London vonat. Pfű! Háromnegyed négyre immár hisztérikusan futkostam a betoncsövek között azt hadarva: - ’Csánat, van állásod? Semmi baj, kösz! - Akkor mit csinálunk? – kérdezte az operatőr, nem is igyekezve érdeklődést mímelni. – Munkanélküli fiatalokat – feleltem vidoran. – Egy perc és jövök! – Rohanva befordultam a sarkon és a homlokomra csaptam. Hallottam Richardot a fülhallgatómban, hogyaszongya: „Bridget, hol a túróba…? Munkanélküli fiatalok!”, ekkor kiszúrtam a falon egy készpénz-automatát. Fél hat előtt tíz perccel, zsebükben egy-egy ropogós húszassal, saját bevallása szerint munkanélküli fiatal 93

sorakozott egyenes vonalban a kamera előtt, miközben én fel-alá szökdécseltem és idétlenül próbáltam mentegetőzni, amiért középosztálybeli vagyok. Fél hatkor bongott és recsegett a szignál, majd Richard üvöltött: - Bocs, Manchester, ejtünk! - Öhm… - kezdtem a várakozó arcoknak. A fiatalok nyilvánvalóan azt gondolták, hogy olyan szindrómám van, amitől tévésnek kell kiadnom magamat. Ami még rosszabb, miután egész héten úgy robotoltam, akár egy állat, és fel is kellett jönnöm Manchesterbe, mit se tudtam tenni a holnapi fiúhiányos trauma ellen. Aztán ahogy végignéztem az isteni ifjú titánokon, háttérben a készpénz-automatával, egy erkölcsileg rendkívül gyanús eszme kezdett csirázni az agyamban. Hmm. Mégis azt hiszem, jól döntöttem, amikor nem próbáltam munkanélküli fiatalokat odacsábítani Cosmo vacsorájára. Hiba és kizsákmányolás lett volna. De ez nem válasz a kérdésre, hogy mit tegyek. Átmegyek egy blázra a dohányzóba. 19:30. Pfű! A „Dohányzószakasz” egy förtelmes disznóólnak bizonyult, ahol nyomorultul és dacosan bújtak össze a dohányosok. Rádöbbenek, hogy a dohányzók már nem élhetnek méltósággal, a lét nyálkás alfelében kényszerülnek lappangani. A legkevésbé sem lettem volna meglepve, ha a szakaszt hirtelen mellékvágányra terelik, hogy senki ne lássa többé. A privatizált vasúttársaságok talán majd dohányzójáratokat fognak közlekedtetni, az öklüket rázó falusiak pedig kővel górálhatják őket, és ijesztegethetik a gyerekeiket a vonaton ülő, lángot fújó rémekkel. Mindenesetre felhívtam Tomot a vonat csodája telefonnal (Hogy működik? Hogy? Nincs drótja. Fura. Talán a kerekek-sínek indukálta elektromos árammal) és elnyüszítettem a nincs huszonhárom-éves-partnerem válságot. - Hát Gav? – kérdezte. - Gav? - Tudod. A srác, akivel a Saatchi galériában találkoztál. - Szerinted megorrolna? - Nem. Frankón harapott rád. - Nem harapott. - Harapott. Hagyd abba a rögeszmélést! Bízd ezt rám! Néha úgy érzem, ha nem lenne Tom, elsüllyednék, nyomot sem hagyva magam után.

Szeptember 19. kedd 56 kg 80 dkg (n.j.), alkoholegység 3 (n.j.), cigaretta 0 (túlságosan szégyenletes dohányozni egészséges ifjú titánok jelenlétében). Kutyafáját, sietnem kell! Diétás kólán élő ifjú titánnal lesz randevúm. Gav isteninek bizonyult, csodálatosan viselkedett Alex szombat esti vacsoráján, flörtölt az összes feleséggel, körülhízelgett engem, és egy All Souls-kollégista intellektuális ügyességével hárította a „kapcsolatunk” természetét firtató beugrató kérdéseket. Sajnos engem annyira elárasztott a hála1, hogy hazafelé a taxiban nem tiltakoztam a kezdeményezése2 ellen. Mindazonáltal annyira sikerült legyőznöm magamat3, hogy nem fogadtam el a meghívását egy kávéra. Ennek következtében lelkifurdalásom lett, hogy szűzkurva4 vagyok, tehát mikor később telefonált, és meghívott magához vacsorára, kegyesen elfogadtam.5 1

Kéj. A térdemre tett keze. 3 A vakrémületemet 4 Egyfolytában azt gondoltam: „az istenit, az istenit, az istenit!” 5 Alig bírtam magammal izgalmamban. 2

Éjfél. Mesebeli Öregasszonynak érzem magam. Oly rég nem volt már randevúm, és annyira elteltem magamtól, hogy muszáj volt eldicsekednem a taxisofőrnek a „fiúmmal”, és hogy a „fiúmhoz” megyünk, aki vacsorára vár. Sajnos, amikor odaértem, a Malden Road négyes száma egy gyümölcs- és zöldségboltnak bizonyult. - Akarja használni a telefonomat, szivi? – kérdezte a taxisofőr fáradtan. Persze nem tudtam Gav számát, úgyhogy meg kellett játszanom, hogy Gavet hívom, de foglalt, aztán fel kellett hívnom Tomot, és tőle kellett megkérdeznem Gav címét, de úgy, hogy a taxisofőr azt ne higgye, hazudtam az egész fiút. Kiderült, hogy Malden Villas 44, én nem figyeltem, amikor felírtam. Társalgásunk a taxisofőrrel eléggé megakadt, amíg az új címre hajtottunk. Meggyőződésem szerint prostituáltnak vagy hasonlónak hitt. Mire megérkeztem, távolról sem voltam már magabiztos. Nagyon szégyellősen és kedvesen indult, kicsit olyan volt, mint felsős általános iskolásként teázni a leendő Legjobb Barátnál. Gav spagettit főzött. Akkor kezdődött a baj, amikor túl voltunk a főzésen-tálaláson és sor került a társalgásra. Valamilyen okból Diana hercegnőnél kötöttünk ki. Annyira olyannak látszott, mint egy tündérmese! Emlékszem, ott ültem azon a falon a Szent Pál előtt, mikor volt az esküvő – meséltem. – Te ott voltál? Gav zavarba jött. – Az a helyzet, hogy akkor én még csak hatéves voltam. Egy idő után felhagytunk a társalkodással, és Gav rettenetes izgalommal (még emlékszem, ez a mesés a huszonkét évesekben) elkezdett csókolni, és egyidejűleg bejáratokat próbált találni a ruházatomon. Egy idő után sikerült becsempésznie a kezét a hasamra, amikor is – olyan megalázó volt – azt mondta: - Mmmmmm, de jó puha vagy! Ezután nem bírtam tovább. Ó, istenem! Nem jó ez így! Túl vén vagyok, abba kell hagynom. Vallási ismereteket fogok tanítani egy lányiskolában és összeköltözöm egy tornatanárral.

Szeptember 23. szombat 57 kg 15 dkg, alkoholegység 0, cigaretta 0 (n.-n. j.), Mark Darcy meghívójára írott levélváltozatok 14 (de legalább már nem társalgok képzeletben Daniellel). 10:00. Nos, tehát, most válaszolok Mark Darcy meghívójára; félreérthetetlenül és határozottan közlöm vele, hogy nem tudok menni. Nincs okom ott lenni. Nem vagyok közeli rokon, sem barát, azonkívül kihagynám a Vakrandi-t és a Baleset-et is. De azért a jó istenit. Ez is egy olyan bolond meghívó, egyes szám harmadik személyben fogalmazva, mintha az általános nagy eleganciától egyes szám első személyben már nem is lehetne közölni, hogy partit adnak, és kíváncsiak lennének, elmegyünk-e, mert az olyan volna, mint retyónak nevezni a toálettet. Gyermekkoromból úgy rémlik, ugyanilyen ferde stílben kell válaszolnom, mintha énmagam alkalmazta képzelt személy volnék barátok alkalmazta képzelt személyekkel íratott meghívók megválaszolására. Melyiket szeressem? Bridget Jones sajnálja, de nem áll módjában... Miss Bridget Jones föl van dúlva, de nem ál módjában... A letaglózottság nem fejezi ki méltóképpen Miss Bridget Jones érzelmeit... Mély sajnálattal kell közölnünk, hogy oly nagy volt Miss Jones kétségbeesése, amiért nem áll módjában elfogadni Mr. Mark Darcy szíves meghívását, hogy a sárga földig leszopta magát, minek következtében most már bizonyosabb, 95

mint valaha, hogy nem lesz módja elfogadni Mr. Mark Darcy szíves meghívását... Óóó, telefon! Apu volt. – Bridget, drágám, akkor ugye jössz a jövő szombati iszonyatra? - Úgy érted Darcyék rubinlakodalmára? - Mi másra? Augusztus eleje óta, amikor anyád megcsinálta a Lisa Leeson-interjút, ez volt az egyetlen, ami el tudta terelni a figyelmét a kérdésről, hogy ki kapja a faragott mahagóni szekretert és a kávézóasztalkákat. - Reméltem, hogy kimaradhatok belőle. Csend lett a vonal másik végén. – Apu? Fojtott zokogás. Apu sírt. Szerintem idegösszeroppanása van. Megjegyzem, ha nekem lett volna harminckilenc éven át ilyen feleségem, én is idegösszeroppanást kapok, akkor is, ha anyu nem szökik meg egy portugál idegenvezetővel. - Mi a baj, apu? - Ó, csak... Ne haragudj, csak... Azt reméltem, hogy én is kimaradhatok. - Hát, akkor miért ne? Hurrá! Menjünk inkább moziba! - Csak... – ismét összecsuklott. – Csak a gondolat, hogy odaállít azzal a beillatosított, feltupírozott, olajos digóval és akik negyven éve a barátaim és kollégáim, együtt köszöntik kettejüket és engem leírnak! - Nem fognak... - Dehogynem fognak! El vagyok szánva, hogy odamegyek, Bridget. Kiöltözöm teljes harci díszbe, jól feltartom a fejemet, és... de... – megint zokogás. - Mi? - Szükségem van egy kis erkölcsi támaszra. 11:30.

Miss Bridget Jones túláradó örömére... Ms. Bridget Jones köszöni Mark Darcy... Miss Bridget túláradó örömmel elfogadja...

Ó a szentségit! Kedves Mark! Köszönöm a meghívást Malcolm és Elaine rubinlakodalmára. Örömmel elmegyek. Üdvözlettel: Bridget Jones Hmmm. Üdvözlettel: Bridget vagy csak Bridget Bridget (Jones) Jól van. Most szépen lemásolom, ellenőrzöm helyesírásilag, aztán elküldöm.

Szeptember 26. kedd 58 kg 30 dkg, alkoholegység 0, cigaretta 0,kalória 1256, kaparós 0, Danielről szövögetett rögeszmés gondolatok 0. Magam vagyok a megszentelt tökély. Nagyszerű, amikor a karrierünkre kezdünk gondolni, ahelyett, hogy triviális dolgokon, például a férfiakon és a párkapcsolatokon emésztődnénk. A Délután megy, mint a karikacsapás. Azt hiszem, lehet bennem adottság a népszerű 96

televíziózáshoz. Az a legizgalmasabb újság, hogy lehetőséget fogok kapni egy bizonyításra a kamera előtt. Múlt hét végén Richard Finch a fejébe vette, hogy élő akció riportot akar a főváros valamennyi különleges szolgálatáról. Nem startolt valami sikeresen. Egyfolytában azzal jöttek be az emberek, hogy kosarat adott minden őrszoba és mentőállomás. De ma reggel, ahogy megérkeztem, elkapta a vállamat és üvöltött: - Bridget! Sínen vagyunk! Tűz! Élőben akarlak! miniszoknyában gondolkodom! Tűzoltósisakban gondolkodom! Fecskendő becélzásában gondolkodom! Azóta eluralkodott a teljes káosz, a napi hírekről tökéletesen elfeledkeztek, mindenki kapcsolatokról, pilonokról, SzB-kről hadar a telefonba. Holnap lesz a nagy nap, amikor tizenegykor közvetítenem kell lewishami tűzoltóságról. Ma este mindenkit körbetelefonálok és lelkükre kötöm, hogy nézzék. Alig várom, hogy elmondhassam anyunak.

Szeptember 27. szerda 56 kg 30 dkg (összeasztam a szégyentől), alkoholegység 3, cigaretta 0 (tűzoltóságon tilos a dohányzás),majd 12 egy óra alatt; kalória 1584 (n.j.). 21:00 Még soha életemben nem aláztak meg ennyire. Egész nap próbáltam és szerveztem. Az volt az ötlet, hogy amikor kapcsolják Lewishamet, lecsúszom a póznán, elkezdek interjúvolni egy tűzoltót. Ötkor fent kucorogtam a pózna végében, készen rá, hogy lecsússzak, amint megkapom a végszót. Akkor Richard egyszer csak beleordított a fülhallgatómba: - Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk! – mire elengedtem a póznát és csúszni kezdtem. Akkor Richard azzal folytatta: - Gyerünk, gyerünk, gyerünk, Newcastle! Bridget, te Lewishamben, még maradj! Harminc másodperc múlva téged kapcsolunk! Gondoltam rá, hogy lecsúszom a pózna aljába, felrohanok a lépcsőn, de még alig fél métert haladtam úgyhogy inkább elkezdtem kapaszkodni fölfelé. Akkor hirtelen beleüvöltöttek a fülembe: - Bridget! Rajtad vagyunk! Mi a francot csinálsz? Le kell siklanod a póznán, nem fölfelé másznod! Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Hisztérikusan belevigyorogtam a kamerába és lezuhintottam magam annak a tűzoltónak a lábához, akit meg kellett interjúvolnom. - Lewisham kifutunk az időből. Rendezd le, rendezd le, Bridget! – ordította a fülembe Richard. - A szó a stúdióé – mondtam én. Azzal visszakapcsoltunk.

Szeptember 28. csütörtök 56 kg 80 dkg, alkoholegység 2 (n.j.), cigaretta 11 (j.), kalória 1850, állásajánlatok tűzoltóságoktól vagy rivális tévétársaságoktól 0 (talán nem is oly meglepő). 11:00. Kegyvesztett vagyok és közröhej tárgya. Richard Finch az egész értekezlet színe előtt alázott meg, találomra vagdosva hozzám a „kupleráj”, „gyalázat” és „kőbölcsőben ringatott agyalágyult” szavakat. Az „a szó a stúdióé” új szállóige lett az irodában. Ha bárkitől kérdeznek bármit, amire nem tudja a választ, akkor azt mondja: - Ehrm...a szó a stúdióé – majd kitör a nevetés. Ezzel együtt a feltörekvő ifjúság fura módon sokkal barátságosabban viselkedik velem. Patchouli (éppen ő!) odajött hozzám és azt mondta: - Ó, rá se 97

ránts tulajdonképpen Richardra, vilu? Ő, tudod, csak tulajdonképpen így fölényes, vilu? Tudod, mit akarok mondani? Az a tűzoltópózna igazából frankón felforgató és briliáns dolog volt, vilu? No, szóval...a szó a stúdióé, oké? Richard Finch most vagy levegőnek néz vagy hitetlenkedve rázogatja a fejét, ha a közelembe kerül, és egész nap nem adott semmi munkát. Ó, istenem, úgy le vagyok törve! Azt hittem, találok végre valamit, amiben a változatosság kedvéért jó vagyok, és most az egész romokban hever, és mindennek tetejében ott van szombaton az a borzalmas rubinlakodalom és nekem nincs mit fölvennem. Nem értek én semmihez. Se a férfiakhoz. Se a társasági fellépéshez. Se a munkához. Semmihez.

OKTÓBER RANDEVÚ DARCYVAL Október 1. vasárnap 56 kg 30 dkg, cigaretta 17, alkoholegység 0 (n. j.,főleg partin). 04:00. Meghökkentő. Életem egyik legmeghökkentőbb estéje. A pénteki depresszió után Jude átjött, hogy fogjam fel pozitívabban a dolgokat és áthozta kölcsönbe a fantasztikus fekete ruháját a partira. Izgultam, hogy mi van, ha elszakítom vagy leöntöm, mire azt mondta, neki rengeteg pénze és ruhája van a vezető beosztása miatt, úgyhogy ezen csak ne izguljak. Drága Jude. A lányok annyival kedvesebbek a férfiaknál (kivéve Tomot, de ő homoszexuális). Elhatároztam, hogy kiegészítőnek Fekete Csillám harisnyanadrágot (6 font 95) és Pied á terre antilop törpetűsarkút (már levakartam a sarkáról a tört krumplit) veszek a fantasztikus ruhához. Már a megérkezés sokkoló hatással volt ránk, mert várakozásunkkal ellentétben Mark Darcy háza nem holmi teraszos, keskeny fehér épület vagy hasonló volt a Portland Roadon, hanem egy esküvői torta-stílusú hatalmas udvarház a Holland Park Avenue túlsó oldalán (ahol állítólag Harold Printer lakik), amely egymagában állt sok zöld között. Mark Darcy ugyancsak kitett magáért a mamája és papája tiszteletére. Minden fa igazán kedvesen fel volt díszítve kerek piros lampionokkal meg fénylő piros szívek füzéreivel, és piros-fehér baldachin borult a házhoz vezető gyalogút fölé. Az ajtónál még ígéretesebbnek tűntek a dolgok, ugyanis személyzet köszöntött, akik pezsgővel kínáltak, átvették tőlünk az ajándékokat (Perry Como szerelmes dalait vásároltam meg Malcolmnak és Elaine-nek abból az évből, amikor összeházasodtak, plusz Elaine-nek extra ajándék gyanánt egy terrakotta illatlámpát, mert a currys pulyka-imbiszen kérdezgetett az illatos olajokról). Azután letessékeltek bennünket egy világos fából faragott, lendületesen csavarodó lépcsőn. Minden fokon szív alakú piros gyertya égett. A földszint egyetlen hatalmas, sötét parkettájú teremből állt, amely üvegezett verandával nyílott a kertre. Az egész szoba gyertyafényben úszott. Csak álltunk ás bámultunk apuval, szóhoz sem jutottunk. A koktélkülönlegességek – rágicsákkal töltött, osztott metszett üvegtálak, koktélvillára fűzött sajt- és ananászkockákkal teletűzdelt, tányéron és papírcsipkén szervírozott fél grapefruitok – helyett garnélás metéltet, paradicsomos és mozarellás tortácskákat, csípős földimogyoró mártásba hempergetett, nyárson sült csirkehúst adtak nagy ezüsttálakon. A vendégek, mintha nem hitek volna a 98

szerencséjüknek: hátraszegték a fejüket és harsogva hahotáztak. Una Alconbury úgy nézett ki, mint aki most evett meg egy citromot. - Ó, jaj – mondta apu követve pillantásomat a felénk rontó Una irányába -, nem hinném, hogy ez anyu vagy Una stílusa lenne. - Kicsit procc, nem? – kérdezte Una, amint hallótávolságba ért, durcásan összehúzva vállán a stóláját. – Szerintem kicsit közönséges, ha túlhajtják ezeket a dolgokat. - Ó, ne beszélj képtelenségeket, Una! Szenzációs parti – mondta apám, és kivette a tizenkilencedik szendvicset. - Mmmm, egyetértek – helyeseltem tortácskával tele szájjal, miközben pezsgőspoharamat újratöltötte egy láthatatlan kéz. - Állatira fantasztikus! – mámoros voltam, mivel én pokolra készítettem fel magamat, de eddig még senki sem kérdezte, hogyhogy nem mentem még férjhez. - Hö! - mondta Una. Most anyu száguldott felénk. – Bridget! Köszöntél már Marknak? Hirtelen rémülettel kaptam észbe, hogy hamarosan Unáéknak és anyuéknak is itt a rubinlakodalma. Ismerve anyut, fölöttébb valószínűtlen, hogy az kis csip-csup történés mely egy elhagyott férjben és idegenvezető oldalán kezdett új életben merül ki, lefújná az ünneplést, vagy ne akarna rákontrázni Elaine Darcy-ra, akár azon az áron, hogy feláldozza ártatlan lányát a szülőileg összehozott házasság oltárán. - Kitartás, öregharcos – mondta apu, és megszorította a karomat. - Micsoda bűbájos ház! Hát, nincs egy rendes stólád, Bridget? Korpa! – trillázta anyu és leporolta apu hátát. – Szóval, drágám? Mi a csodáért nem beszélsz Markkal? - Hát, izé... – motyogtam. - Mi a véleményed, Pam? – sziszegte Una és a szoba felé intett a fejével. - Procc – susogta anyu, Les Dawson-i modorban eltúlzott szájmozgással. - Pontosan ezt mondtam én is! – lehelte Una diadalmasan. – Nem megmondtam, Colin? Procc. Idegesen körülnéztem és összerázkódtam az ijedtségtől. Alig méternyire ott ált Mark Darcy és bennünket nézett. Biztosan hallott mindent. Kinyitottam a számat, mondani akartam valamit – magam sem tudom, hogy mit -, hogy mentsem a helyzetet, de Mark elment. A vacsorát a földszinti „szalonban” szervírozták és a lépcsőn lefelé menet egyenesen odakerültem Mark Darcy mögé. - Szia – mondtam, reménykedve, hogy jóvátehetem anyám neveletlenségét. Mark körülnézett, rólam tudomást se vett, megint előrenézett. – Szia! – ismételtem és megböktem. - Ja, bocs, szia. Nem vettelek észre – mondta. - Pazar a parti – mondtam. – Kösz, hogy meghívtál. Bámult egy darabig. – Ó, nem én – válaszolta. – Anyám hívott meg. Jut eszembe, utána kell néznem az ültetésnek. Mellesleg nagyon élveztem a riportodat a lewishami tűzoltóságról. Azzal elfordult, felsietett a lépcsőn, sűrű elnézéseket kérve átfurakodott a vacsorázók között. Én szédelegtem. Pfű! Ahogy ő elérte a lépcső tetejét, megjelent Natasha, lélegzetelállító aranyszatén princesszruhában. Birtokosi mozdulattal elkapta Mark karját, siettében felrúgva az egyik gyertyát, amely vörös viaszpecséteket hullatott szoknyája szélére. – Bassza meg! – mondta Natasha. – Bassza meg! Eltűntek odafent és hallottam, amint Markot kioktatja: 99

- Én megmondtam, hogy nevetséges dolog egész délután gyertyákat rakosgatni ilyen veszélyes helyre, ahol az emberek felborogatják! Sokkal okosabb időtöltés lett volna azzal törődnöd, hogy az ültetés... Vicces módon az ültetés egész klassznak bizonyult. Anyunak nem apu, nem is Julio volt a szomszédja, hanem Brian Enderby, akivel anyu mindig szívesen flörtöl. Juliót mark Darcy elbájoló ötvenöt éves nagynénje mellé ültették, aki magánkívül volt a kéjmámortól. Apukám örömtől rózsásan ücsörgött egy Shakira Caine-hasonmás mellett. Rendesen fel voltam villanyozva. Talán engem is közéültetnek Mark Darcy két gusztusos sztárügyvéd barátjának, esetleg bostoni amerikaiaknak. Ám ahogy kerestem a nevemet a kártyán, egyszer csak fölsipított mellettem egy ismerős hang: - Hát, hogy van az én kicsi Brizsim? Ezt a szerencsét! Ide nézz, a tőszomszédom vagy! Una mondja, hogy szakítottál a hapsiddal. Hát, nem tudom! Egek! Hogy fogunk így férjhez adni? - Nos, hát, remélem, ha majd megtörténik, én celebrálom a szertartást - mondták a másik oldalamon. – Elbírnék viselni egy új csuhát. Hmmm, barackrózsaszín selymet! Vagy esetleg egy harminckilenc gombos, csinos reverendát Gamirellistől. A tapintatos Mark odaültetett Geoffrey Alconbury és a homokos pap közé. Miután valamennyien leküldtünk néhány italt, felszabadultabb lett a társalgás. Megkérdeztem a vikáriustól, mi a véleménye arról a csodáról, hogy az elefántfejű hindu isten, Ganésa szobra issza a tejet. A pap azt felelte, hogy egyházi körök felfogása szerint a csoda annak a hatásnak tulajdonítható, amelyet a forróság, majd a hideg idő gyakorol az égetett agyagra. A vacsora már befejeződött és a népek kezdtek lefelé szállingózni a tánchoz, de én még mindig a vikárius véleményén törtem a fejemet. Erőt vett rajtam a kíváncsiság, meg persze semmiképp sem akartam Geoffrey Alconburyvel járni a twistet, így elnézést kértem, alattomban elcsórtam az asztalról egy teáskanalat meg egy tejeskancsót és beugrottam a szobába, ahol már közszemlére tették a kicsomagolt ajándékokat, mintha Una ítéletét akarnák igazolni a procc-ságról. Beletelt egy időbe, amíg megtaláltam a cserép illatlámpát, mivel majdnem leghátulra suvasztották, de mikor ráleltem, töltöttem egy kis tejet a kanálba és megdöntve odatartottam annak a lyuknak a széléhez, ahová a gyertyát kell illeszteni. Hát ez nem igaz! Az illatlámpa beitta a tejet! A saját szememmel láttam ahogy kiürül a kanál! - Uramisten, csoda! – kiáltottam. Honnan tudhattam volna, hogy Mark Darcyt akkor eszi oda a fene? - Hát te mit csinálsz? – kérdezte az ajtóból. Nem tudtam mit feleljek, nyilván azt gondolta, hogy lopni akarok az ajándékokból. - Na? – nógatott. - Az olajlámpa, amit anyádnak vettem, issza a tejet – motyogtam durcásan. - Jaj, ne beszélj badarságokat – mondta és nevetett. - Pedig issza! – méltatlankodtam. – Nézd! – Öntöttem egy kis tejet a kanálba, megdöntöttem és az olajlámpa lassan inni kezdett. – Látod? – kérdeztem büszkén. – Csoda! Mondhatom, ez mély hatást gyakorolt rá. – Igazad van – mondta halkan. – Csoda. E percben Natasha tűnt fel az ajtóban. – Ó, szia! – mondta mikor észrevett. – Látom, ma nem nyuszika a szerelés! És kurtán fölnevetett, hogy mulatságos élcnek álcázza fullánkos megjegyzését. 100

- Az a helyzet, hogy mi, nyuszikák telente csak úgy öltözünk, nehogy megfázzunk – magyaráztam. - John Rocha? – kérdezte Natasha, megbámulta Jude ruháját. – Tavalyi őszi kollekció? Megismerem a szegést. Nem válaszoltam azonnal, hátha eszembe jut valami nagyon szellemes és metsző, ám sajnos nem jutott, így némi hülye hallgatás után annyit mondtam: - No, ti már biztosan szeretnétek cirkulálni. Hát, akkor páá! Úgy döntöttem, szükségem van egy kis friss levegőre meg egy staubra. Csodálatos, meleg, csillagos éjszaka volt, holdfényben úsztak a rododendronbokrok. Én, személy szerint, sose voltam odáig a rododendronért. D.H. Lawrence regényeinek viktoriánus udvarházait juttatják eszembe fent északon, ahol tavakba szoktak fulladni az emberek. Lesétáltam a süllyesztett szintű kertbe. Bécsi keringőket játszottak fin de millennium modorban. Sötét sziluett rajzolódott a franciaablakokra. szőke kamasz volt, az a szemrevaló előkelő-internátusi-növendék típus. - Üdv - szólt az ifjú. Ügyetlenül rágyújtott és egyfolytában engem bámulva elindult felém a lépcsőn. – Gondolom, nem akar táncolni? Ó. Á. Bocsánat. – mondta, és nyújtotta felém a kezét, mintha Etonban lennénk a nyílt napon, és ő egy volt belügyminisztérium lenne, aki megfeledkezett a jó modorról. – Simon Dalrymple. - Bridget Jones – mondtam mereven előredugott kézzel és úgy éreztem magamat, mintha egy háborús kormánynak volnék a tagja. - Üdv. Ja. Tényleg nagyon örülök. Akkor szabad egy táncra? – kérdezte, visszaváltva magániskolai növendékre. - Hát, tulajdonképpen nem is tudom – mondtam visszaváltva mátós cédára, egy Yates Wine Lodge-i prostituált akaratlan rekedt nevetésével. - Mármint idekint. Csak egy percre. Tétováztam. Ez hízelgett nekem, hogy megmondjam az őszintét. Kezdett a fejembe szállni. Ez és a csoda, amit Mark Darcy előtt műveltem. - Kérem! – unszolt Simon. – Még sose táncoltam öregebb nővel. Jesszum pepi, bocsánat, nem akartam – folytatta szaporán, látva az arcomat. – Mármint olyasvalakivel, aki már leérettségizett. – Szenvedélyesen elkapta a kezemet. – Nem haragszik? Borzasztó, borzasztó hálás lennék érte! Simon Dalrymple-t nyilvánvalóan születésétől oktatták szalontáncra, és nekem is jól esett a szakértő kéz irányítása, csak az volt a bibi, már elnézést a parasztőszinteségért, a leghatalmasabb merevedése volt, amellyel összehozott a jó sorsom, ráadásul olyan szorosan ölelt, hogy semmiképp sem hihettem tolltartónak. - Majd én átveszem, Simon – szólt egy hang. Mark Darcy volt. - Na, mozgás. Mars be. Már ágyban kellene lenned. Simon összeomlott. Lángvörösre pirult és iszkolt vissza a partira. - Szabad? – nyújtotta a kezét Mark. - Nem – mondtam dühösen. - Mi baj? - Öö – mondtam indok után kapkodva, hogy miért vagyok ilyen mérges. – Ez borzasztó, ilyet művelni egy ilyen fiatal gyerkőccel, hogy így megalázni egy ilyen érzékeny korban! – Láttam, hogy hüledezik, így tovább hadartam: - Bár azért hálás vagyok, amiért meghívtál a partira. Csodálatos! Nagyon köszönöm. Fantasztikus parti! - Igen, ezt mintha már közölted volna – mondta és szaporán hunyorgott. Őszintén szólva feldúltnak és megsebzettnek látszott. - Én... – Elhallgatott, járkálni kezdett a 101

teraszon. Sóhajtozott és a hajába túrta az ujjait. – Hogy van a... Olvastál valami jót mostanában? Hihetetlen! - Mark – mondtam -, ha még egyszer megkérdezed, olvastam-e valami jót mostanában, akkor megeszem a fejemet. Miért nem kérdezel valami mást? Variálj egy kicsit! Kérdezd meg van-e hobbim, mi a véleményem az euróról, vagy volt-e valami különösen megrázó élményem a kotonnal. - Én... – kezdte ismét. - Vagy ha választhatnék, kivel feküdnék le: Douglas Hurddel, Michael Howarddal vagy Jim Davidsonnel? Nálam jelenleg Douglas Hurd a favorit. - Douglas Hurd? – kérdezte Mark. - Ühüm. Igen. Olyan elragadóan szigorú, de igazságos. - Hmmm – tűnődött Mark. – Te csak viccelsz. Michael Howardnak viszont rendkívül vonzó és intelligens felesége van. Kell, hogy legyen valami titkos varázsa. - Például? – kíváncsiskodtam gyerekesen, azt remélve, hogy a szexről mond valamit. - Hát... - Nyilván klassz numera – dobtam be. - Vagy fantasztikusan tehetséges fazekas. - Vagy képesített aromaterapeuta. - Eljössz velem vacsorázni, Bridget? – kérdezte hirtelen, inkább zsörtölődő hangon, mint aki mindjárt leültet egy asztalhoz és jól megmondja a magáét. Megállt bennem az ütő. Felbámultam rá: - Anyám uszított, hogy ezt tedd? – kérdeztem gyanakodva. - Nem...én... - Una Alconbury? - Nem, nem... Hirtelen észbe kaptam, hogy mi van. – A te mamád, ugye? - Nos, az anyám... - Én meg nem akarom, hogy azért hívogass vacsorázni, mert a mamád akarja! Különben is miről beszélgetnénk? Te nyilván megkérdeznéd, olvastam-e valami jót mostanában, mire ki kéne agyalnom valamilyen siralmas hazugságot és... Megütődve meredt rám. – De hát Una Alconbury azt mondta, hogy te valami irodalmár csodanő vagy, aki ki se látszik a könyvekből! - Azt? – kérdeztem. Hirtelen egész megtetszett az ötlet. – És mi mást mondott még? - Hát, hogy radikális feminista vagy és hihetetlen nagystílű életet élsz... - Óóóóó! – doromboltam. - ...és egymillió hódolód van. - Hú! - Hallottam Danielről. Sajnálom. - Gondolom, figyelmeztetni próbáltál – dünnyögtem durcásan. – Mellesleg mi kifogásod van ellene? - Lefeküdt a feleségemmel – válaszolta. – Két héttel az esküvőnk után. Rémülten bámultam rá. – Markee! - ordította fejünk fölött valaki. Natasha volt. Sötéten rajzolódott a fényre és lefelé kukucskált, hogy lássa, mi folyik a mélyben. – Markee! – kiabált megint. – Mit csinálsz odalent? - Tavaly karácsonykor – folytatta kapkodva Mark –, úgy éreztem, hogy ha anyám még egyszer kimondja a „Bridget Jones” szavakat, én elmegyek a Sundey People102

hoz és bevádolom, hogy gyerekkoromban molesztált egy biciklipumpával. Aztán amikor találkoztunk... és én azt a nevetséges rombuszmintás kardigánt viseltem, amit Unától kaptam karácsonyra... Bridget, az összes lány ismerősöm olyan agyoncicomázott, senki más nem merne nyuszifarkat tűzni a bugyijára. Vagy... - Mark! – ordította Natasha, és elindult felénk a lépcsőn. - De te jársz valakivel – mutattam rá a nyilvánvaló tényre. - Már nem – mondta. – Csak egy vacsorára? Valamikor? - Oké – súgtam. – Oké. Ezek után úgy gondoltam, akár haza is mehetnék. Mark Darcynak megadtam a címemet és a telefonszámomat, megbeszéltük keddre. Natasha viszont úgy leste minden mozdulatomat, mintha krokodil lenne és én túl közel kerültem volna a tojásaihoz. Elmenőben, a tánctermen átvágva észrevettem, hogy anyu, Una és Elaine Darcy élénken csevegnek Markkal, és akaratlanul elképzeltem, milyen arcot vágnának, ha tudnák, mi történt az imént. Hirtelen láttam magam előtt a jövő évi currys pulyka-imbiszt, amint Brian Enderby feljebb rángatja a nadrágját, és azt mondja: „Khrm! Kellemes látvány, amikor a fiatalok jól érzik magukat, ugye?”, és nekem meg Mark Darcynak kunsztokat kell bemutatnunk az egybegyűlt társaságnak, például össze kell dörgölnünk az orrunkat vagy a szemük láttára kell szexelnünk, idomított fókapár gyanánt.

Október 3. kedd 56 kg 80 dkg, alkoholegység 3 (n.j.), cigaretta 21 (rossz), a szemét szó kimondása az utolsó huszonnégy óra folyamán 369 (kábé). 19:30 Teljes pánik. Mark Darcy fél óra múlva jön értem. Most érkeztem a munkából, szénaboglya hajjal, siralmas mosodai krízisre. Segítség, ó, segítség! Azt terveztem, hogy fehér farmert veszek, de hirtelen eszembe jut, hátha az a típus, aki sikkes étterembe fog vinni. Ó, istenem, nincs nekem semmiféle sikkes ruhám. Vagy azt várja, hogy tűzzek nyuszifarkat? Nem mintha érdekelne, vagy mi. 19:50 Jajistenem, jajistenem! Még mindig nem mostam hajat. Gyorsan be a kádba. 20:00 Most szárítom a hajamat. N. remélem, hogy Mark Darcy késni fog, nem akarom, hogy pongyolában és vizes hajjal találjon. 20:05 Haj többé-kevésbé száraz. Már csak a smink van hátra, az öltözködés, és a dzsuva elsuvasztása a dívány mögé. Fontossági sorrendet kell felállítanom. A smink a legfontosabb, második a suvasztás. 20:15 Még mindig nincs itt. N.j. Bírom az olyan férfit, aki későn állít be, szöges ellentétben azokkal, akik percre pontosa érkeznek, hogy rám hozzák a frászt és meglássanak idomtalan dolgokat, amiket még nem dugtam el. 20:20 Na, kész volnék. Vegyek föl valami mást? 20:30 Fura. Nem várnám el tőle, hogy több mint fél órát késsen. 21:00 Hát ezt nem hiszem! Mark Darcy átrázott! Szemét!

103

Október 4. szerda 58 kg 30 dkg (rossz), csokoládé 4 (rossz), megtekintett videók száma 17 (rossz). 11:00 Stúdiói klóban. Jaj ne! Jaj ne! A megalázó átrázás tetejébe iszonyatos módon még a figyelem középpontjába is kerültem a reggeli megbeszélésen. - Nohát, Bridget – mondta Richard Finch -, adok neked még egy esélyt. Az Isabella Rosellini-tárgyalást. Ítélet mára várható. Vélhetőleg felmentik. Slattyogj oda a Legfelsőbb Bíróságra! Meg ne lássam, hogy póznára vagy lámpaoszlopra mászol! Vaskemény interjút akarok! Kérdezd meg, oké-e meggyilkolni valakit, akivel nem illik szexelni. Mire vársz, Bridget?! Mozgás! Gőzöm se, a leghalványabb lila gőzöm se, miről beszél. - Csak felfigyeltél az Isabella Rosellini-perre, nem? – kérdezte Richard. – Alkalmanként csak szoktál újságot olvasni? Az a baj ezzel a foglalkozással, hogy egyfolytában neveket és sztorikat vagdosnak hozzánk, nekünk pedig a másodperc töredéke alatt kell eldöntenünk, bevalljuk-e, hogy fogalmunk sincs róla, miről van szó; és ha elszalasztod a percet, akkor a következő félórában kétségbeesetten kapkodhatsz támpontok után, hogy mi is az, amit magabiztos arccal taglalsz mélyrehatóan és átfogóan: nevezetesen, hogy mi történt Isabella Rosellinivel. Most pedig oda kell állnom a rettenetese operatőrök elé, hogy ötperces törvényszéki tudósítást adjak egy olyan sztoriról, amelyről dunsztom sincs. 11:05 Hála legyen istennek Patchouliért! Épp kiléptem a klóból, amikor arra hurcolták pórázvégen Richard ebei. - Minden oké? – kérdezte. – Kicsit kibukottnak látszol. - Nem, nem, semmi bajom – feleltem. - Bizti? – megbámult magának. – Figyelj, azt ugye tudod, hogy nem Isabella Rosellinit értette a megbeszélésen, vilu? Elena Rossinit értette, vilu? Ó, hála Istennek és minden mennyei seregeinek! Elena Rossini az a dada, aki meggyilkolta a munkáltatóját, mert állítólag többször is erőszakot követett el rajta és tizennyolc hónapon át szabályszerű házi őrizetben tartotta. Felmarkoltam pár újságot, hogy okosodjak, aztán rohantam taxiért. 15:00 Ez nem igaz, hogy mi történt! Egy örökkévalóság óta lebzseltem a Legfelsőbb Bíróság előtt az operatőrökkel és egy csomó riporterrel; mind azt vártuk, hogy véget érjen a tárgyalás. Meg kell mondjam, állati jól mulattunk. Már annak is kezdtem látni a vicces oldalát, hogy Mr. Mintaszerű Mark Darcy átrázott. Hirtelen rájöttem, hogy elfogyott a cigarettám, mire odasúgtam az operatőrnek, aki igazán rendes, hogy mit gondol, nem lenne-e baj, ha átugranék a trafikba öt perce, mire ő azt mondta, nyugodtan, úgyis mindig kapjuk a figyelmeztetést, mielőtt kijönnének, és akkor majd előkerítenek. Mikor meghallották, hogy trafikba megyek, egy csomó újságíró megkért, hozzak már nekik bagót és cukorkát, ezért beletelt egy időbe, mire mindent kikértem. Épp az aprót próbáltuk szétválogatni a trafikossal, amikor berontott az a hapsi, mint akit kergetnek, és úgy vetette oda „lenne szíves adni egy doboz Quality Street cukrot?”, mintha én ott sem volnék. Szegény trafikos csak nézett rám, és nem tudta, mit tegyen. - Bocsánatot kérek, mond önnek valamit a „sorban állás” szó? – fuvoláztam mézédesen, és megfordultam, hogy végigmérjem, majd valami sajátos hangot hallattam. Mark Darcy volt teljes ügyvédi szerelésben és úgy bámult rám, ahogy ő szokott. - Hol a jó büdös francban voltál tegnap este? – kérdeztem. - Ezt én is kérdezhetném – mondta jéghidegen. 104

Ebben a pillanatban berontott a boltba a segédoperatőr. – Bridget! – üvöltötte. – Lecsúsztunk az interjúról! Elena Rossini épp csak kijött, és már el is ment! Kaptál nekem Minstrelt? Szótlanul kapaszkodtam a cukorkás pultba, hogy megtartson. – Lecsúsztunk? – kérdeztem, mihelyt megint tudtam lélegezni. - Lecsúsztunk? Ó, istenem! Ez volt az utolsó esélyem a tűzoltópózna után és én cukorkát vásároltam! Ki fognak rúgni! A többiek meginterjúvolták? - Senki sem interjúvolta meg – szólt közbe Mark Darcy. - Nem? – néztem rá kétségbeesetten. – De hát honnan tudod? - Onnan, hogy én védtem, és én azt mondtam neki, hogy ne adjon interjút – közölte hanyagul. – Nézd, ott ül kint, a kocsimban. Néztem. Közben Elena Rossini kidugta a fejét a kocsi ablakán, és azt rikoltotta idegenes kiejtéssel: - Mark bocsánat! Hozol nekem Dairy Box, kérlek Quality Street helyett? Akkor állt meg ott a közvetítőkocsink. – Derek – üvöltött ki az ablakon az operatőr. – Hozz egy Twixet és egy tábla Liont, rendben? - Szóval, hol voltál tegnap este? – kérdezte mark Darcy. - Téged vártalak – szűrtem összeszorított fogaim között. - Hogyhogy, nyolc után öt perccel? Amikor tizenkétszer nyomtam meg a csengődet? - Igen, mert... – akkor kezdtem érezni a felismerés első nyilallásait - ...a hajamat szárítottam. - Nagy hajszárítód van? – kérdezte. - Igen, 1600 V-s Salon Selectives – közöltem büszkén. - Miért? - Talán csendesebb hajszárítót kellene beszerezned vagy hamarabb kellene kezdened a toiletted-et. Na, mindegy. Gyere! – mondta nevetve. – Szólj az operatőrödnek. Megnézem, mit tehetnék érted. Istenem, de kínos! Mekkora balfék vagyok! 21:00. Ez nem igaz, milyen csodálatosan végződött minden! Most játszottam vissza ötödjére a Délután főcímét. „És most a Délután exkluzívja! A Délután az egyetlen televíziós program, amelyben önök interjút láthatnak Elena Rossinivel, alig néhány perccel a mai felmentő ítélet után! Az exkluzív interjút belföldi tudósítónk, Bridget Jones készítette.” Ezt a részt szeretem: „Az exkluzív interjút belföldi tudósítónk, Bridget Jones készítette.” Visszajátszom még egyszer, de aztán tényleg elteszem.

Október 6. péntek 57 kg 15 dkg (evéssel vigasztalódom), alkoholegység 6 (alkoholizmus), kaparós 6 (szerencsejátékkal vigasztalódom), 1471 hívása, hogy lássam, telefonált-e Mark Darcy 21 (természetesen puszta kíváncsiságból), video megtekintésének száma 9 (jobb) 21:00 Hüh! Tegnap üzenetet hagytam anyunak, amelyben beszámoltam a szenzációmról, úgyhogy mikor felhívott ma este, azt hittem gratulálni akar, de nem, csak a partiról szövegelt. Hogy Una és Geoffrey így, Brian és Mavis úgy, és milyen csodálatos volt Mark és miért nem álltam szóba vele stb. stb.? Majdnem engedtem a kísértésnek, hogy beszámoljak a történtekről, de sikerült uralkodnom 105

magamon, mert elképzeltem a következményeket: a sikoltozó önkívületet a randevú fölött és az egyetlen leánygyermek brutális meggyilkolását a végkifejlet hallatán. Továbbra is remélem, hogy Mark esetleg még felhív és új randevút kér a hajszárítós leszereplés után. Talán írnom kellene neki egy levelet, hogy köszönöm az interjút és elnézést a hajszárítóért. Nem mintha tetszene vagy akármi, de a minimális jólneveltség ennyit megkövetel.

Október 12. csütörtök 57 kg 65 dkg (rossz), alkoholegység 3 (egészséges és normális), cigaretta 13, zsíregység 17 (vajon az egész testre ki lehet számítani a zsíregységek számát? Remélem, nem), kaparós 3 (elfogadható), 1471 hívása, hogy telefonált-e Mark Darcy 12 (jobb). Hű! Nagyon felmérgesített az újságban egy Pöffeszkedő Családos újságírónőnek a vállveregető cikke! „A társtalan élet örömei”, ez volt a cím, amelynek finom iróniájához csakis Frankie Howard altesti célozgatásainak stílusa fogható. „Fiatalok, törekvők és gazdagok, ám mindez fájó magányt takar... Amikor kilépnek a munkahelyükről, érzelmi űr ásít az arcukba... A magányt választó emberek olyasféle előrecsomagolt nassolnivalókban keresnek vigaszt, amilyeneket az anyjuk készített.” Hű, azt a szemtelen mindenit! Hogy képzeli huszonkét évesen megférjesült Őpöffedtsége, hogy ő minden tud? Nagyon köszönöm! Fogok írni egy cikket, Pöffeszkedő Férjezettekkel folytatott „beszélgetések tucatjai” alapján: „Amikor kilépnek munkahelyükről, elsírják magukat, mert bármily fáradtak, krumplit kell hámozniuk és mosogatniuk kell, miközben böfögve gunnyasztó dagadt férjük futballmeccset bámul és krumpliszirmot követel. Más estéken lompos kötényben hullanak nagy fekete lyukakba, amikor férjük hazatelefonál, hogy megint túlóráznia kell, miközben a háttérben bőrruha nyiszorog és szexi szinglik csivitelnek.” Munka után Sharonnal, Jude-dal és Tommal találkoztam. Tom ugyancsak egy dühös képzelt cikket fogalmazott a Pöffeszkedő Családosok érzelmi űrjéről: „Befolyásuk a házak stílusától a boltok polcain található élelmiszerekig mindenre rányomja bélyegét – fogja háborogni Tom cikke. – A mindenütt látható Anne Summers-butikok olyan háziasszonyok igényeit elégítik ki, akik szánalmasan iparkodnak utánozni a szinglik élvezte izgalmas szexet, a Marks&Spencer olyan megfáradt pároknak kínál egzotikus ételeket, akik azt szeretnék hinni, hogy klassz étteremben vannak, ahol akár a szingliknek, nekik sem kell mosogatniuk.” - Felfordul a gyomrom ettől a pökhendi kéztördeléstől az önálló élet fölött! – mennydörgött Sharon. - Igen, igen! – helyeseltem. - Kifelejtetted a lejmolást – böffentett Jude. – Nekünk még mindig ott van a lejmolás. - Semmi esetre sem vagyunk magányosak! Nagy családunk van, telefonnal összekötött barátok hálózatának formájában – mondta Tom. - Igen! Hurrá! A szingliknek nem kellene örökké magyarázkodniuk, hanem elismert státusra lenne szükségük, mint a gésáknak – ordítottam boldogan, a chilei Chardonnayt hörpölve. - Gésáknak? – kérdezte Sharon és hidegen meredt rám. 106

- Fogd be, Bridge – mondta kásásan Tom. – Részeg vagy. A tátongó érzelmi űrből próbálsz menekülni az italba. - Shazzer is – feleltem morcosan. - Én nem – felelte Sharon. - Beszélsz összevissza – mondtam. - Na, figyelj, pofa alapállás – mondta Jude és megint böffentett. – Lenyomunk még egy üveggel?

Október 13. péntek 58 kg 65 dkg (de átmenetileg átváltoztam borostömlővé), alkoholegység 0 (de a tömlőből iszom), kalória 0 (n.j.) Itt akár őszinte is lehetek. Nem egészen n.j., mert 5876 kalóriát taccsoltam ki rögtön evés után. Ó, istenem, olyan egyedül vagyok! Itt van előttem az egész hétvége és nincs senkim, akit szeressek, vagy akivel hülyüljek! Mindegy, nem érdekes. Gyönyörű gyömbérpudingot hoztam M&S-ből, már csak be kell tenni a mikróba.

Október 15., vasárnap 57 kg 15 dkg (jobb), alkoholegység 5 (de különleges alkalom), cigaretta 16, kalória 2456, Mr. Darcyról való gondolkodással töltött percek száma 245. 08:55 Az előbb ugrottam ki bagóért, hogy felkészüljek a BBC Büszkeség és balítélet-ére. Nehéz elhinni, hogy ennyi sok kocsi van az úton. Nem otthon kellene készülődniük? Szeretem, hogy az ország olyan mániákus. Az én mániám forrása az az egyszerű emberi szükséglet, hogy Darcy legyen jóba Elizabethtel. Tom elmondása szerint Nick Hornby futballguru azt írja könyvében, hogy a férfiak nem azért rajonganak a labdarúgásért, mert abban élik ki magukat. A tesztoszterontól kerge szurkolók nem magukat látják a csúcson, állítja Hornby, hanem inkább választott képviselőiknek, mondhatni parlamentjüknek tekintik a focicsapatot. Pontosan ugyanezt érzem én Darcyval és Elizabethtel kapcsolatban. Ők az én választott képviselőim a kefélés vagy inkább az udvarlás területén. Ezzel együtt nem vagyok kíváncsi semmiféle gólokra. Nagyon utálnám, ha az ágyban kellene látnom Darcyt és Elizabethet, aktus utáni bagózás közben. Rossz és természetellenes lenne, és én egyhamar elveszíteném az érdeklődésemet. 10:30 Az imént telefonált Jude és húsz percig dumáltunk Mr. Darcyról. Szeretem, hogy úgy beszél, mintha semmi nem érdekelné. Aztán hosszasan eszmecseréltünk Mr. Darcy és Mark Darcy egymáshoz viszonyított erényeiről, és egyetértettünk, hogy Mr. Darcy vonzóbb, mert érdesebb modorú, viszont kitalált alak, és ez oly hátrány, mely nem elhanyagolható.

107

Október 23. hétfő 58 kg 15 dkg, alkoholegység 0 (n.j. felfedeztem egy Smoothies nevű, finom új alkoholpótló italt – n. kellemes gyümölcsízű), cigaretta 0 (a Smoothies kioltja a nikotinéhséget), Smoothies 2, kalória 4265 (ebből 4135 Smoothies). Brrr! Épp néztem volna a Panoráma-ban „A legjobb állásokat elhappoló, magas képesítésű nők”-et (könyörgök az egek Urához és minden seregéhez, hogy én is közéjük tartozhassak) – „A tanmenet áttervezése lenne a megoldás?” – mikor a Standard-ben belébotlottam Darcy és Elisabeth ocsmány fotójába, amint modern szerelmespárként hevernek keresztül-kasul egymáson, egy mezőn: Elizabeth szőke úrilány frizurával, lenvászonkosztümben, Darcy csíkos garbóban, bőrdzsekiben, zsinórbajusszal. Látszik rajtuk, hogy már lefeküdtek egymással. Mérhetetlenül undorító. Zavart és bosszús vagyok. Mr. Darcy sohasem vetemedne olyan hiábavaló léhaságra, hogy fölcsapjon színésznek és Mr. Darcy mégis egy színész. Hm. N. zűrzavaros.

Október 24. kedd 58 kg 65 dkg (hülye Smoothies), alkoholegység 0, cigaretta 0, Smoothies 32. Istenien megy a munka. Hogyhijják Elena interjúja óta mintha egyszerűen nem bírnám rosszul csinálni. - Gyerünk! Gyerünk! Rosemary West! – mondta éppen Richard Finch bokszolóként égnek lökött öklökkel, amikor beléptem az irodába (igazság szerint kicsit késve, de ez mindenkivel megeshet). – Leszbikus erőszak áldozataiban gondolkodom. Jeanette Winterstonban gondolkodom, a Délután orvosában gondolkodom, abban gondolkodom, hogy mit csinálnak igazából a leszbikusok az ágyban? – Hirtelen egyenesen rám nézett.- Te tudod? – Mindenki engem bámult. – Gyerünk már, te örökösen elkéső Bridget! – ordította türelmetlenül. – Mit csinálnak igazából a leszbikusok az ágyban? Vettem egy mély lélegzetet. – Azt hiszem, inkább Darcy és Elizabeth filmvásznon kívüli románcával kellene foglalkoznunk. Lassan végigjáratta rajtam a tekintetét. – Briliáns – mondta tisztelettel. – Abszolúte kurvára briliáns! Oké. Kik játsszák Darcyt és Elizabethet? Gyerünk, gyerünk! – fenyegette öklével az ülésezőket. - Colin Firth és Jennifer Ehle – mondtam. - Te, drágám – mondta Richard az egyik mellemnek. –, te egy abszolúte kibaszott lángelme vagy. Mindig reméltem, hogy előbb-utóbb kiderül a zsenialitásom, de azt sose hittem, hogy megtörténik velem – vagy a bal mellemmel.

108

NOVEMBER BŰNÖZŐ A CSALÁDBAN November 1. szerda 58 kg 32 dkg (igenn! igenn!), alkoholegység 2 (n. j.), cigaretta 4 (de Tomnál nem cigarettázhattam, nehogy lángra lobbantsam az alternatív világszépe jelmezt), kalória 1848 (j.), Smoothies 12 (kiváló haladás). Átmentem Tomhoz csúcstalálkozóra a Mark Darcy-témában, ám Tomot a legteljesebb idegsokkban találtam a közelgő Alternatív Világszépe választás kapcsán. Időtlen idők óta eldöntötte, hogy „Miss Globális Felmelegedés”-nek öltözik, és most önbizalmi válságban szenvedett. - Lópikula reményem sincs! – mondta a tükörnek, majd odalejtett az ablakhoz. Polisztirol gömböt viselt, amely meg volt festve Földnek, de a sarki jégsapkák olvadtak és Brazíliát nagy égési sérülés takarta. Tom az egyik kezében trópusi fadarabot és Lynx aeroszolt tartott, a másikban egy meghatározhatatlan szőrös tárgyat, amelyről azt állította, hogy döglött ocelot. - Mit gondolsz – kérdezte -, nem kellene beszereznem egy melanómát? - Ez most szépségverseny vagy jelmezverseny? - Hát, ez az, hogy nem tudom, senki sem tudja – mondta ő és ledobta a fejdíszét, a miniatűr fácskát, amelyet meg akart gyújtani a verseny alatt. – Mindkettő. Minden. Szépség. Eredetiség. Művésziesség. Nevetségesen zűrzavaros az egész. - Melegnek kell lenni, hogy az embert beengedjék? – érdeklődtem egy polisztiroldarabkát gyűrögetve. - Nem. Mindenki bejöhet: nő, állat, mindenki. Pontosan ez a probléma – mondta és visszalejtett a tükörhöz. – Néha az az érzésem, több esélyem lenne a győzelemre egy barátságos kutyával. Abban egyetértettünk, hogy bár globális felmelegedés témája önmagában kifogástalan, a műanyag gömb talán nem a legelőnyösebb fazon esti viseletnek. Végül rájöttünk, hogy sokkal inkább hajlunk egy sanzsan selyem Yves Klein princesszruha felé, amely a kéket füstszínnel és domborzati árnyalatokkal váltogatja jelképezi a sarki jégsapkák olvadását. Úgy láttam, Tom pillanatnyilag nincs abban az állapotban, hogy Mark Darcyról értekezzen, ezért elnézést kértem és távoztam, mielőtt túl késő lett volna, de megígértem, hogy fontolóra veszem az úszódresszt és a nappali viseletet. Hazaérve telefonáltam Jude-nak, ám ő az e havi Cosmopolitan-ban leírt csodás új keleti ideáról kezdett áradozni, a feng shuiról, amellyel megszerezhetünk mindent, amit akarunk. Annyit kell tennünk, hogy önmagunk felszabadítására kipakolunk a lakásunkban található szekrényekből, majd felosztjuk a lakást kilenc körzetre (ezt nevezik bagua feltérképezésnek), amelyek életünk más-más területeit jelképezik: például a karriert, a családot, a kapcsolatokat, a gazdagságot vagy az utódokat. Ami a lakásnak azon a területén van, az döntően befolyásolja, hogyan alakul az életünk abban a tekintetben. Például, ha folyton pénzszűkében vagyunk, annak az lehet a következménye, hogy a gazdaságsarokban valami zavaró tényező van elhelyezve. N. lázba hozott az új elmélet, mert ez sok mindent megmagyarázhat. Elhatároztam, hogy az első adandó alkalommal megvásárolom a Cosmo-t. Jude arra kér, ne 109

szóljak Sharonnak, aki természetesen marhaságnak tartja a feng shuit. Idővel sikerült Mark Darcyra terelnem a beszélgetést. - Hát természetes, hogy nem tetszik neked, Bridge, egy pillanatra sem fordult meg a fejemben! – bizonygatta Jude. Azt mondta, pofonegyszerű a megoldás, rendezzek vacsoravendégséget és hívjam meg Markot. - Ez így tökéletes – mondta. – Nem olyan, mintha randevúra hívnád, tehát eleve kikapcsolja a feszültséget; villoghatsz, amennyi belefér és minden haveroddal megjátszathatod, hogy mennyire csodálatosnak tartanak. - Jude – szóltam sértetten -, „megjátszást” mondtál?

November 3. péntek 58 kg 65 dkg (hijnye!), alkoholegység 2, cigaretta 8, Smoothies 13, kalória 5245. 11:00 N. izgulok a vacsora miatt. Megvásároltam Marco Pierre White fantasztikus új szakácskönyvét, és végre felfogtam az egyszerű különbséget a házi koszt és a vendéglői étel közt. Mint Marco mondja, minden az ízkoncentráción múlik. A mártások titka, az ízkoncentrációt nem számítva, természetesen a sűrű csontlé. Nagy fazékban kell főzni halszálkát, csirkecsontot stb., majd meg kell fagyasztani jégkockatartóban. Ezek után a kék szalagos ínyenckedés ugyanolyam egyszerű, akár a pásztorlepény készítése, sőt könnyebb, mert nem kell hámozni a krumplit, csak le kell fagyasztani libazsírban. Hihetetlen, hogy nem jöttem rá előbb! Ez lesz a menü: Zellerkrémleves (csontlével n. egyszerű és olcsó) Faszénparázson grillezett tonhal koktélparadicsom-habbal, fokhagymamártással és burgonyakrokettel Kandírozott narancs. Grand Manier Créme Anglaise. Csodálatos lesz! Híre fog menni, milyen pazarul főzök, fél kézzel odakenve! Falkákban csődülnek majd hozzám vacsorára. „Isteni dolog Bridgetnél vacsorázni – ömlengenek -, kék szalagos szintű ételeket kapsz bohém környezetben.„ Mark Darcy el fog ámulni és ráeszmél, hogy nem vagyok sem közönséges, sem tehetetlen.

November 5. vasárnap 57 kg 15 dkg (katasztrófa), cigaretta 32, alkoholegység 6 (boltban kifogytak a Smoothiesból, trehány csürhe), kalória 2266, kaparós 4. 19:00 Hm-hm! Ma Guy Fawkes napja van, örömtüzeket gyújtanak és engem egyikre sem hívtak meg. Jobbra, balra, középen petárdák robbannak csúfolódva. Átmegyek Tomhoz. 23:00. Piszok jó este Tomnál, aki azt a tényt próbálta megemészteni, hogy a piszok Szent Johannának ítélték oda az Alternatív Világszépe rangját. - Engem az hoz igazán dühbe, hogy azt mondják, nem szépségverseny, holott valójában az. Egész biztos, hogy ha nem lenne az orrom... – mondta Tom és gyűlölettel meredt magára a tükörben. - Mi? - Az orrom. - Mi baj van vele? - Mi baj van vele? Há! Nézd meg! 110

Mint megállapíthattam, volt egy parányi, icipici púp ott, ahol tizenhét éves korában valaki orrba vágta egy üveggel. - Látod már, miről beszélek? Én úgy éreztem, mint ezt ki is fejtettem, hogy a púp egymagában nem hibáztatható azért, mert Szent Johanna elhappolta a címet, hacsak a bírák nem használtak Hubble-távcsövet, ám ekkor Tom rákezdte, hogy ő kövér és fogyókúrázni fog. - Mennyi kalóriát szabad enned, ha fogyókúrázol? – érdeklődött. - Nagyjából ezret. Az én megszokott célkitűzésem a napi ezer, amit ezerötszázra szoktam teljesíteni – feleltem, szó közben állapítva meg, hogy a mondat befejezése csak nagyjából fedi az igazságot. - Ezret? – hitetlenkedett Tom. – De hát én úgy hallottam, hogy a puszta életben maradáshoz kétezer kell! Szóhoz sem tudtam jutni. Most döbbentem rá, hogy a fogyókúrázással töltött hosszú évek folyamán teljesen kiment a fejemből az a tény, miszerint kalóriákra azért van szükség, nehogy meghaljunk. Elértem arra a pontra, amikor azt hisszük, hogy az az eszményi táplálkozás, ha semmit sem eszünk, és az ember kizárólag azért eszik, mert mohóságában nem bírja megállni, hogy ki ne rúgjon a hámból és tönkre ne tegye a fogyókúráját. - Hány kalória van egy főtt tojásban? – kérdezte Tom. - 75. - Banán? - Nagy vagy kicsi? - Kicsi. - Hámozott? - Igen. - 80 – feleltem magabiztosan. - Olajbogyó? - Fekete vagy zöld? - Fekete. -9 - Grog? - 81 - Doboz bonbon? - 10.896 - Honnan tudod te ezeket? Eltűnődtem. – Csak tudom, ahogy az ember tudja az ábécét, vagy le tudja olvasni az órát. - Oké. Mentolos-csokis ostyaszelet – mondta Tom. - 64. Nem, 56. 72. - Milyen betű van a J előtt? Gyorsan! - P. L. vagyis I. Tom azt állítja, hogy beteg vagyok, én azonban történetesen tudom, hogy normális vagyok és semmiben nem különbözöm másoktól, vagyis Sharontól és Jude-tól. Őszintén megmondom, komolyan aggódom Tom miatt. Csak, mert beszállt egy szépségversenybe, kezd összeroppanni a feszültség miatt, amelyet nekünk, nőknek réges-rég el kell viselnünk és elbizonytalanodott, anorexiás határeset lett belőle, akinek mániája a külseje. Ez est csúcspontjaként Tom azzal vidította föl magát, hogy petárdákat dobált a tetőteraszról a földszinti lakók kertjébe, akik állítása szerint utálják a melegeket.

111

November 9. csütörtök 58 kg 30 dkg (Smoothies nélkül jobb), alkoholegység 5 (jobb, mint gyümölcspéptől felfújt potroh), cigaretta 12, kalória 1456 (kiváló). N. izgulok a vacsora miatt. Jövő keddhez egy hétre tűztem ki. Ez a vendégek listája: Jude Shazzer Tom Magda Én

Ronda Richard Beképzelt Jerome (hacsak nincs olyan szerencsém, hogy keddre szakítanak) Jeremy Mark Darcy

Mark Darcy mintha nagyon örült volna a hívásomnak. – Mi lesz a menü? – kérdezte. – Jól főzöl? - Hát tudod... – válaszoltam. – Tulajdonképpen Marco Pierre White könyvét szoktam használni. Döbbenetes, mennyire leegyszerűsödik, ha az ízkoncentrációra törekszel. Mark nevetett, majd figyelmeztetett: - Hát, csak ne csinálj semmi bonyolultat. Ne feledd, hozzád azért mennek, hogy téged lássanak, nem azért, hogy parfét egyenek cukorhab kosárban. Daniel sosem mondott volna ilyen kedveset. N. várom a vacsorát.

November 11. szombat 56 kg 80 dkg, alkoholegység 4, cigaretta 35 (válság), kalória 456 (étlen). Tom eltűnt. Először ma reggel kezdtem aggódni érte, amikor telefonált Sharon és azt mondta, nem esküdne meg az anyja életére, de mintha őt látta volna csütörtök éjjel egy taxi ablakából, amint szájához emelt kézzel vánszorgott a Ladbroke Grove-on, és mintha monoklis lett volna a szeme. Mire sikerült visszafordítania a taxit, Tomnak nyoma veszett. Sharon tegnap két üzenetet hagyott neki, hogy oké-e minden, de nem kapott választ. Míg Sharon beszélt, nekem is leesett, hogy pénteken én is hagytam két üzenetet, hogy elérhető lesz-e Tom a hétvégén és ő nem felelt, ami egyáltalán nem őrá vall. Lázas telefonálás következett. Tom készüléke csak csengett, úgyhogy odaszóltam Jude-nak, aki azt mondta, ő sem hallott Tomról. Megpróbáltam Tom Beképzelt Jerome-ját: semmi. Jude azt mondta, rátelefonál Simonra, aki a szomszéd utcában lakik és megkéri, ugorjon át Tomhoz. Húsz perc múlva visszahívott, hogy Simon egy örökkévalóságig csengetett Tomnál, és verte az ajtaját, de nem kapott választ. Aztán megint telefonált Sharon. Beszélt Rebeccával és az ő tudomása szerint Tom Michaelhez hivatalos ebédre, aki azt mondta, hogy Tom valami fura üzenetet hagyott neki eltorzult hangon, miszerint nem tud ugyan jönni, de nem adott magyarázatot. 15:00 Kezdek komolyan pánikba esni, ugyanakkor élvezem, hogy dráma középpontjában állok. Gyakorlatilag én vagyok Tom legjobb barátja, úgyhogy mindenki nekem telefonál, én pedig higgadt, egyben mélységesen aggodalmas hangon beszélek velük. Hirtelen belém hasít, hogy Tom talán csak új húst talált és kiutalt magának egy párnapos titkos nászutat. Talán nem is őt látta Sharon, vagy a 112

monokli csak a fiatalosan heves szex következménye vagy smink, posztmodernül ironikus retrospektív Rocky Horror Picture Show-stílusban. Még telefonálnom kell párat, hogy leellenőrizzem az új elméletet. 15:30 Leszavazzák az új elméletet, mivel az egybehangzó vélemény szerint lehetetlen, hogy Tom megismerkedjék egy új férfival, pláne viszonyt kezdjen vele, aztán tüstént körbe ne telefonáljon mindenkit és el ne dicsekedjék! Ezzel nem tudok vitába bocsátkozni. Képtelen gondolatok futkosnak az agyamban. vitathatatlan, hogy Tom zaklatottan viselkedett az utóbbi időben. kételyeim támadnak, csakugyan jó barát vagyok-e. Mi mind olyan önzők és elfoglaltak vagyunk itt Londonban. Lehet az, hogy egyik barátunk ilyen boldogtalan legyen, és ...óóóó, hát ide tettem a Marie-Claire-t a fridzsi tetejére! A Marie-Claire-t lapozgatva azt színezgettem magamban, milyen lesz Tom temetése, és mit fogok felvenni. Juj, hirtelen eszembe jutott az a parlamenti képviselő, aki egy kukásautóban lelte halálát, nyakán gumitömlővel, szájában csokoládés naranccsal vagy micsodával. Voltak vajon Tomnak bizarr szexuális szokásai, melyekről nem számolt be nekünk? 17:00 Az imént hívtam megint Jude-ot. - Mit gondolsz, ne telefonáljak a rendőrségre, hogy törjék be az ajtót? – javasoltam. - Én már telefonáltam – közölte Jude. - És mit mondtak? – Titokban akaratlanul is bosszankodtam, amiért Jude úgy telefonált a rendőrségre, hogy előzőleg nem tájékoztatott engem. Én vagyok Tom legjobb barátja, nem Jude! Nem nagyon rázta meg őket. Azt mondták, akkor hívjuk vissza őket, ha még hétfőn sem találjuk. Egyértelműen az a véleményük, hogy kissé elhamarkodottan verjük félre a harangokat, csak, mert egy huszonkilenc éves egyedülálló férfi sehol sincs szombat reggel, vagy mert nem jelent meg egy ebéden, amelyen saját közlése szerint úgysem vett volna részt. - Itt akkor is baj van, én tudom – szóltam titokzatosan nyomatékos hangon, és most először döbbentem rá, mily átütően intuitív és ösztönös lény vagyok. - Tudom, mire célzol – felelt baljósan Jude. – Én is érzem. Valóban nagy baj van. 19:00 Döbbenetes! Miután beszéltem Jude-dal, nem bírtam volna elviselni a vásárlást vagy egyéb vígságos dolgokat. Úgy gondoltam, ez a tökéletes időpont a feng shuira, tehát kiugrottam és megvásároltam a Cosmopolitan-t. A Cosmo rajzának segítségével körültekintően feltérképeztem a lakás bagua-ját és belém hasított az iszonyat. Papírkosár állt a kedves barátok sarkában! Nem csoda, ha eltűnt az a nyavalyás Tom! Gyorsan felcsörgettem Jude-ot és beszámoltam neki. Jude azt mondta, távolítsam el onnan a kosarat. - De hová? – kérdeztem. – Nem fogom odatenni a kapcsolatok vagy utódok sarkába! Jude azt mondta, várjak, mindjárt megnézi ő is a Cosmo-t. - Mit szólnál a gazdagsághoz? – kérdezte, ahogy visszajött. - Hmmm, hát nem is tudom, most mikor jön a karácsony és minden – válaszoltam és nagyon aljasnak éreztem magamat. - Hát, ha te így látod... Márpedig valószínűleg úgyis eggyel kevesebb ajándékot kell majd vásárolnod – mondta vádló hangon. Végül úgy döntöttem, hogy a tudássarokba teszem a papírkosarat és lementem a zöldségeshez, hogy beszerezek némi kerek levelű zöldet a család és a kedves barátok sarkába (a hegyes levelű növények, főleg a kaktuszok, ellenkező hatást 113

érnek el). Épp a cserepet ástam elő a mosogatószekrényből, amikor csörömpölést hallottam. A homlokomra csaptam. Tom tartalék kulcsa volt, amikor Ibizára utazott. Egy percig azon gondolkoztam, hogy egyenesen átmegyek, Jude nélkül. Ő sem szólt, amikor a rendőrségre telefonált. De aztán olyan undokságnak éreztem, hogy végül mégis odacsörögtem és együtt eldöntöttük, hogy szólunk Shazzernek, hiszen ő riadóztatott annak idején. Ám ahogy befordultunk Tom utcájába, nyomban felhagytam a fantáziálással, hogy milyen méltóságteljesen, tragikusan szabatos tagoltsággal fogok majd nyilatkozni, ha majd meginterjúvolnak az újságok, valamint paranoid rémülettel, hogy mi lesz, ha a rendőrség azzal vádol, hogy én gyilkoltam meg Tomot. Hirtelen nem volt többé tréfa. Talán csakugyan valami szörnyű és tragikus történt. Egyikünk sem szólt, nem is néztünk egymásra, míg felbaktattunk a kapuhoz vezető lépcsőn. - Nem kéne előbb csöngetned? – suttogta Sharon, amikor a zárhoz emeltem a kulcsot. - Majd én – mondta Jude. Gyors pillantást vetett ránk, és megnyomta a kaputelefon gombját. Álltunk némán. Semmi. Jude ismét megnyomta. Már ott tartottam, hogy dugom a zárba a kulcsot, amikor beleszólt egy hang: - Halló? - Ki az? – kérdeztem reszketegen. - Hát, mit gondolsz, ki, hülye tehén? - Tom! – bömböltem boldogan. – Engedj be minket! - Ki az a minket? – kérdezte gyanakodva. - Én, Jude és Shazzer. - Őszintén szólva, cicus, most inkább nem kéne feljönnötök. - Fészkes fenét! – csörtetett oda Sharon. – Tom, te idióta köcsög, mindössze fél London ostromolja miattad a rendőrséget, fésüli át utánad a fővárost, mert senki se tudja, hol vagy! De bizony, hogy most azonnal beengedsz! - Senkit sem akarok Bridgeten kívül – nyafogta Tom. Én idvezülten ragyogtam a többiekre. - Ne játszd már a kurva primadonnát! – mondta Shazzer. Csönd. - Na, mi lesz, hülye majom! Nyisd már ki! Szünet, majd megszólalt a kapucsengő. Bzzzzzzz. - Ne ijedjetek meg – szólt ki, amint fölértünk a legfelső emeletre, majd ajtót nyitott. Mindhárman felsikoltottunk. Tom egész arca eltorzult, ocsmány sárga-fekete színekben játszott és be volt gipszelve. - Mi történt veled, Tom? – jajgattam. Ügyetlenül próbáltam átöleli, végül a fülére jutott a puszim. Jude sírva fakadt, Shazzer belerúgott a falba. – Nyugi, Tom – hörögte. – Meg fogjuk találni a mocskokat, akik csinálták. - Mi történt? – kérdeztem ismét. Potyogni kezdtek a könnyeim. - Izé, szóval... – mondta Tom és félszegen kifejtette magát az ölelésemből. – Szóval, az a helyzet, izé, hogy megcsináltattam az orromat. Kiderült, hogy már szerdán elvégeztette a műtétet, de túlságosan szégyellte elmondani, mert mi mindannyian úgy lekicsinyelltük azt a mikroszkopikus púpot az orrán. Jerome-nak kellett volna ápolnia, akinek a neve mostantól Csúszómászó Jerome (először Szívtelent akartunk, de közös egyetértéssel megállapítottuk, hogy az túlságosan érdekesen hangzik). Nos, tehát, amikor Csúszómászó Jerome meglátta Tomot műtét után, oly nagyon megundorodott tőle, hogy azt mondta távozna néhány napra, el is húzta a belét és azóta se kép, se hang. Szegény Tom 114

annyira le- és összetört, meg olyan fura állapotba került az érzéstelenítőtől, hogy kihúzta a telefont és elbújt a paplan alá aludni. - Akkor hát téged láttalak csütörtök éjjel a Ladbroke Grove-on? – kérdezte Shazzer. Őt. Késő éjszakáig várt, csak azután merészkedett ki, hogy a sötétség leple alatt felhajtson valami élelmet. Bár mi rendkívül rózsás hangulatba kerültünk attól, hogy él, Tom még mindig nagyon búsult Jerome után. - Engem senki nem szeret! – mondta. Mire közöltem vele, hogy hívja csak fel az üzenetrögzítőmet, amelyen huszonkét üzenet várja kétségbeesett barátoktól, akiket mind feldúlt az ő 24 órás eltűnése; egyébként ennyit saját félelmeinkről, hogy juhászkutya fog felfalatozni elhunytunk után. - Vagy hogy csak három hónap után találnak ránk...mikor már szétfakadunk a szőnyegre – tette hozzá Tom. Na, szóval, mondtuk neki, csak attól, mert van az az egy hülye nevű, undok mísz hernyója, már rögtön azt kell gondolnia, hogy őt senki sem szereti?! Két Bloody Maryvel később már nevetett Jerome lábikráig érő, testhez tapadó Calvin Klein alsónadrágján és azon, hogy rögeszmésen használja az „öntudatos” szót. Mindezenközben telefonált Simon, Michael, Rebecca, Magda, Jeremy, egy Elsie-ként bemutatkozó fiú; és mindőjüket érdekelte, hogy van Tom. - Tudom, hogy valamennyien lelki betegek, magányosak, tökéletesen diszfunkcionálisak vagyunk és az egész életet telefonon intézzük – suttogta érzelmesen Tom -, de ez akkor is olyan kicsit, mint egy család, nem? Tudtam, hogy a feng shui működni fog! Most, miután a kerek levelű növény teljesítette kötelességét, gyorsan átteszem a kapcsolatok sarokba. Bárcsak lenne sarka a szakácsművészetnek is! Már csak 9 nap.

November 20. hétfő 56 kg 80 dkg (n.j.), cigaretta 0 (konyhai csodatételek közepette cigarettázni n. rossz,) alkoholegység 3, kalória 200 (a boltba mászkálással való erőlködés nyilván több kalóriát égetett el, mint amennyit vásároltam, pláne ettem!). 19:00 Most estem át a magányos középosztálybeli ocsmány bűntudat-élményén a boltban, ahol is funkcionális felnőttek és szülők mellett álltam a pénztárnál, akik babot, halrudat, betűtésztát stb. vásároltak, míg az én kocsimban az alábbiak voltak találhatók: 20 fej fokhagyma doboz libazsír palack Grand Marnier 8 tonhalfilé 36 narancs 2 l zsíros tejszín 4 rúd vanília / darabja 1 font 39 Mivel holnap munkanap, még ma el kell kezdenem az előkészületeket. 20:00 Juj, de nincs hangulatom a főzéshez! csirkecsonthoz. Förtelmesen gusztustalan.

Főleg

ehhez

nevetséges

22:00 Csirkecsont lábasban. Az a baj, hogy Marco szerint az ízfokozó pórét és zellert spárgával kell összekötni, nekem pedig csak kék zsinegem van. Na, jó, vegyük úgy, hogy oké lesz. 115

23:00 Uramisten, egy örökkévalóság lesz megcsinálni a lét, de megéri, mert több mint 9 l-t tehetek majd el, fagyasztani jégkockatartóba és összesen 1 font 70-embe került. Nyami, a kandírozott narancs is nagyon finom lesz! Most már csak vékony szeletekre kell vágnom 36 narancsot, és le kell reszelnem a héját. Nem tart az olyan soká. 01:00 Túl fáradt vagyok, hogy ébren maradjak, pedig a csontot még két órán át kell főzni és a narancsnak is kell még egy óra a sütőben. Tudom már! Takarékon fogom főzni a csontot egész éjszaka és a narancshoz is a legalacsonyabb hőfokra állítom a sütőt, így n. puha lesz, mint a ragu.

November 21. kedd 56 kg 30 dkg (az idegesség eszi a zsírt), alkoholegység 9 (vitathatatlanul n. rossz), cigaretta 37 (n.-n. rossz), kalória 3479 (és csupa undor). 09:30 Most néztem bele a lábasba. A remélt 9 liter ízkülönlegesség kocsonyába ágyazott, égetett csirkecsonttá változott. A kandírozott narancs fantasztikusan fest, pont, mint a képen, csak sötétebb. Mennem kell dolgozni. 4-kor végzek, majd akkor kitalálok valamit a levesválságra. 17:00 Jajistenem, lidércnyomás volt az egész nap! A délelőtti megbeszélésen Richard Finch jól lerámolt mindenki füle hallatára. – Bridget, az ég szerelmére, tedd már el azt a szakácskönyvet! A petárdák elégetik a kölyköket. Megnyomorodásban gondolkodom, lidércálomba fajuló boldog családi ünneplésekben gondolkodom, húsz év távlatban gondolkodom! Mi lett azzal a kölyökkel, akinek a hatvanas években a zsebre vágott durrancs leégette a péniszét? Hol van most, Bridget, találd meg nekem a Pénisztelen Petárdás Kölyköt! Találd meg nekem a hatvanas évek Guy Fawkes-át! Brrr! A negyvennyolcadik telefont eresztettem meg nagy kelletlenül, hogy kiderítsem, léteznek-e csoportok leperzselt péniszű áldozatok támogatására, amikor megcsörrent a készülékem. - Halló, drágám, itt anyu! – szokatlanul fisztulás és hisztérikus volt a hangja. - Szia, anyu. - Halló, drágám, csak azért telefonáltam, hogy elbúcsúzzak, mielőtt elmennék és remélem, nem lesz semmi baj. - Mennél? Hová? - Ó! Áháháháhá! Már mondtam, hogy átugrunk Julioval pár hétre Portugáliába, csak hogy megnézzük a családot és a többi, na és barnuljunk egy kicsit karácsony előtt. - Nekem nem mondtad. - Ó, ne butáskodj, drágám! Hát persze, hogy mondtam! Meg kell tanulnod odafigyelni. Na, mindegy, vigyázz magadra, jó? - Jó. - Ó, drágám, csak még valami! - Mi? - Több okból annyira elfoglalt voltam, hogy elfelejtettem utazócsekket rendelni a bankból. - Ne aggódj, beszerezheted a repülőtéren. - De az a helyzet, drágám, hogy éppen útban vagyok a repülőtérre és otthon felejtettem a bankkártyámat! Belepislogtam a telefonba. 116

- Ezt a bosszúságot! Azon gondolkoztam... Nem tudnál kölcsönözni egy kis kápét? Nem sokat, mondjuk két százast, hogy vehessek pár utazócsekket. Az, ahogy mondta, az alkeszekre emlékeztetett, amikor egy pofa piára gyűjtenek. - Itt állok munka közepén, anyu! Julio nem tud kölcsönadni egy kis pénzt? Anyu halálra sértődött. – El sem tudom hinni, hogy ilyen komisz vagy, drágám! Azok után, amit érted tettem! Én az élet ajándékát adtam neked, és te még egy pár fontot sem tudsz adni az anyádnak néhány csekkre! - De hogy juttassam el hozzád? Ki kell mennem a bankautomatához és rá kell bíznom egy motoros futárra. Aztán majd ellopják és ott állunk lebőgve. Hol vagy? Óóóó, történetesen itt egész közel, úgyhogy ha leugranál a szemközti NatWesthez, öt perc múlva én is ott vagyok – darálta. – Szuper, drágám! Pááá! - Bridget, hova a túróba mész? – ordította Richard, miközben megpróbáltam kiosonni. – Megtaláltad már a Durrantós Gyereket? - Kaptam egy tuti tippet – pöcköltem meg az orromat, majd elhúztam a csíkot. Törtem a fejemet, miként fog anyám két hétig kijönni Portugáliában kétszáz fontból, miközben arra vártam, hogy a bankomat kiköpje a frissen gőzölgő, ropogós pénzemet. Ekkor láttam meg, hogy rohan felém, napszemüvegesen, holott csepergett az eső és közben ide-oda kapkodja a fejét. - Ó, hát itt vagy, drágám! Édes vagy! Nagyon köszönöm! Rohannom kell, mert lekésem a gépet. Pááá! – mondta és kitépte a kezemből a bankókat. - Mi folyik itt? – kérdeztem. – Mit keresel felénk, holott nem is erre kell a repülőtérre menni? Hogy fogsz boldogulni bankkártya nélkül? Miért nem adhatja kölcsön Julio a pénzt? Miért? Miben töröd a fejedet? Miben? Egy pillanatra megriadt és mintha el akarta volna sírni magát, de aztán felöltötte a megsebzett Diana-arcot. - Nem lesz semmi bajom, drágám. – Átváltott a vagány a mosolyára – Vigyázz magadra! – tette hozzá elcsukló hangon, gyorsan megölelt, azzal már ott se volt: integetve leállította a kocsikat és átlejtett az útesten. 19:00 Most értem haza. Tehát. Nyugi, nyugi! Belső tartás. A leves abszolút isteni lesz. Az utasításhoz híven egyszerűen megfőzöm és pépesítem a zöldséget, aztán – hogy íze is legyen a sűrítménynek – leöblítem a csirkecsontról a kék kocsonyát, és összefőzöm a krémlevessel. 20:30 Minden csodálatosan halad. Vendégek a nappaliban. Mark Darcy n. kedves, hozott pezsgőt és egy doboz belga csokoládét. A főfogást, a krumplikrokettet leszámítva még nem csináltam meg, de biztosan n. gyorsan fog menni. De első a leves. 20:35. Jajistenem! Most vettem le a fedőt a fazékról, hogy kiszedjem a csontokat! A leves égszínkék! 21:00 Úgy szeretem a barátaimat! Több, mit sportszerűen viszonyultak a kék leveshez. Mark Darcy és Tom még hosszas előadást is tartottak a színekkel kapcsolat előítéletek mérsékléséről a konyhaművészet világában. Csak, mert hirtelenjében senki se tud mondani egy kék zöldséget, érvelt Mark, attól már el kell tolni egy kék levest? Végül is, eredetileg a halrúd sem narancsszínű. (Igazság szerint annyi verejtékezés után a levesnek pont olyan íze volt, akár egy nagy vájdling forralt tejfölnek, mint erre Ronda Richardot elég kíméletlenül rámutatott. Mire Mark Darcy megérdeklődte, mivel foglalkozik, ami n. viccesen sült el, mert Ronda Richardot épp a múlt héten tették lapátra, amiért megkozmetikázta a 117

költségvetéseit.) Oda se neki. A főfogás n. ízletes lesz. Akkor elkezdem a koktélparadicsom-habot. 21:15 Egek ura! Szerintem lehetett valami a turmixgépben, például mosogatószer, mert a paradicsomhab a háromszorosára dagadt és túlhabzott a turmixgép határain. A krumplikrokettnek is már tízperce kész kellett volna lennie, erre kemény, mint a kő. Nem kellene mikróba tennem? Áááááá! Most néztem be a frigóba és nincs ott a tonhal. Mi történt a tonhallal? Mi? Mi? 21:30 Hála istennek! Jude és Mark Darcy kijöttek a konyhába, segítettek sütni egy hatalmas adag rántottát, megtörték a félkész krumplikrokettet, megsütötték a serpenyőben, úgy, mint a hasét és az asztalra tették a szakácskönyvet, hogy mindenki láthassa, milyen lett volna a faszénparázson sült tonhal. De legalább a kandírozott narancs jó lesz. Fantasztikusan fest. Tom azt mondta, ne bajlódjak a Grand Marnier Crème Anglaise-zel, egyszerűen igyuk csak meg a Grand Marniert. 22:00 N. szomorú vagyok. Várakozóan körbetekintettem az asztalon, amikor mindenki bekapta az első falat kandírozottat. Feszélyezett csönd támadt. - Mi ez, cicus? – kérdezte Tom. – Lekvár? Iszonyattal bekaptam én is egy falatot. Az volt, aminek Tom mondta: lekvár. Belátom, hogy oly sok fáradsággal és kiadással ennyit sikerült feltálalnom a vendégeimnek: Kék leves Rántotta Lekvár Egy nagy nulla vagyok. Még, hogy kék szalagos kulinária! Inkább Lordok Háza. Azt hittem, a lekvár után nem jöhet rosszabb. De alig takarítottuk el a szörnyű vacsorát, amikor megszólalt a telefon. Szerencsére én vettem fel a hálószobában. Apu volt. – Egyedül vagy? – kérdezte. - Nem, itt van mindenki. Jude és mindenki. - Mert... azt szerettem volna, hogy legyen melletted valaki, mikor... Sajnálom, Bridget. Attól tartok, rossz hírt kell közölnöm. - Mit? Mit? - Anyádat és Juliót körözi a rendőrség. 02:00. Northamptonshire-ben, szimpla ágyban, Alconburyék vendégszobájában. Jaj. Le kell ülnöm és lélegzethez kell jutnom megint, miközben apu azt hajtogatta: „Bridget? Bridget? Bridget?”, újra és újra, akár egy papagáj. - Mi történt? – sikerült kinyögnöm végre. - Attól tartok, igen nagy összegű pénzeket csaltak ki – valószínűleg, imádkozom, hogy úgy legyen, anyád tudta nélkül – számos embertől, magamat és néhány legközelebbi barátunkat is beleértve. Egyelőre nem vagyunk tisztában a csalás mértékével, de annak alapján, amit a rendőrség mondott, sajnos lehetséges, hogy anyádnak hosszabb időt kell börtönben töltenie. - Jajistenem! Szóval ezért pályázott el Portugáliába a kétszáz fontommal! - Mostanra már messzebb is járhat. Iszonytató lidércálomként bontotta ki magát előttem a jövő, amint Richard Finch rám süti a Váratlanul-Páratlanul-Börtöntöltelék Lányának bélyegét és kényszerít, hogy élő adásban közvetítsek a beszélőről Hollowayben, mielőtt Váratlanul Kirúgottat csinálna belőlem. - Mit követtek el? 118

- Úgy tűnik, hogy Julio, anyádat használva strómannak, kimondottan tetemes összegekkel károsította meg Unát és Geoffreyt, Nigelt és Elizabethet, valamint Malcolmot és Elaine-t (uramisten, Mark Darcy szüleit!) – sok-sok ezer fontot véve fel tőlük foglaló gyanánt részidős nyaralókra. - Te nem tudtad? - Nem. Nekem elmulasztották említeni, feltételezhetőleg szégyenükben, amiért éppen azzal a zsíros, parfümös, digóval üzletelnek, aki az egyik legrégebbi barátjukat szarvazta fel. - És mi történt? - A részidős nyaralók sohasem léteztek. Anyáddal egy fillérünk sem maradt, se a megtakarított pénzünkből, se a nyugdíjalapunkból. Valamint voltam oly oktalan, hogy anyád nevén hagytam a házat, mire ő jelzálogkölcsönt vett fel rá. Tönkrementünk, Bridget. Hajléktalan koldusok vagyunk és anyádra rá fogják sütni a köztörvényes bűnöző bélyegét. Ezek után apu összeroppant. Una vette át a kagylót és mondta, hogy itat apuval egy kis Ovaltint. Mondtam, hogy két óra múlva ott vagyok, mire azt mondta, csak akkor vezessek, ha túl vagyok a sokkon, itt már úgysincs mit tenni, halasszam el reggelig. Visszatettem a kagylót, nekirogytam a falnak, elhaló hangon átkozva magamat, amiért a nappaliban hagytam a cigarettámat. ekkor nyílt az ajtó és bejött Jude egy pohár Grand Marnier-val. – Mi történt? – kérdezte. Kitálaltam a sztorit, közben magamba döntve a Grand Marnier-t. Jude egyetlen szó nélkül haladéktalanul távozott és elébem hurcolta Mark Darcyt. - Az én hibám – szólt Mark, és beletúrt a hajába. – Egyértelműbben kellett volna fogalmaznom a „papok és kurvák” partin. Tudtam, hogy ez a Julio egy simlis. - Hogyhogy? - Hallottam, mikor mobilon beszélt a sövénynél. Nem sejtette, hogy kihallgatják. Ha tudtam volna, hogy a szüleim is benne vannak, akkor...- A fejét csóválta. – Most, hogy így belegondolok, anyám mintha említett volna valamit, de én az „időben megosztott” kifejezés hallatára a plafonig ugrottam, úgyhogy valószínűleg nem merte folytatni. Hol van most anyád? - Nem tudom! Portugáliában! Rio de Janieroban! Fodrásznál! Mark fel-alá járkált a szobában és közben úgy szórta a kérdéseket, akár egy sztárügyvéd. - Mit tettek eddig a felkutatására? Mekkora összegről van szó? Hogy pattant ki a dolog? Mennyire szállt bele a rendőrség? Ki tud róla? Hol van most az apád? Nem akarnál lemenni hozzá? Megengeded, hogy levigyelek? Állatira szexi volt, annyit mondhatok. Jude hozott be kávét. Mark úgy döntött, az lesz a legjobb, ha a sofőrje levisz minket Grafton Underwoodba, én pedig egy futó pillanatra megízleltem azt a merőben új érzést, hogy hálás vagyok az anyámnak. Roppant drámai volt, mikor megérkeztünk Unához és Geoffreyhoz; az egész ház tele volt Enderbykkel és Alconburykkel, mindenki könnyezett, Mark Darcy pedig fel-alá járkált és telefonált. Bűntudatom támadt, mert a lelkem mélyén az elszörnyedés ellenére is mérhetetlenül élveztem, hogy a normális élet egyelőre fel van függesztve, minden más, mint szokott, mindenkinek szabad pohárszám nyakalni a sherryt ás falni a lazackrémes szendvicset, mintha karácsony volna. Pont ugyanezt éreztem, mikor a nagyi, akin kitört a tudathasadás, pucérra cetkőzve átrohant Penny HusbandBosworth gyümölcsösébe és a rendőröknek kellett begyűjteniük. 119

November 22. szerda 55 kg 80 dkg (hurrá!), alkoholegység 3, cigaretta 27 (teljességgel érthető, mikor anya köztörvényes bűnöző), kalória 5671 (jaj nekem, úgy látszik visszajön az étvágyam), kaparós 7 (önzetlen cselekedet, mert megpróbálom visszaszerezni az emberek pénzét, bár talán nem az egészet fogom odaadni nekik), össznyereség 10 font, összes profit 3 font (valahol el kell kezdeni). 10:00. Újra otthon. Hullafáradtan az álmatlan éjszaka után. Mindennek tetejébe be kell mennem dolgozni és le fognak baltázni a késé miatt. Apu mintha feléledt volna kicsit, mire távoztam; hol mámorosan ujjongott, amiért Julioról kiderült, hogy szélhámos, így anyu visszatérhet és új életet kezdhetnek együtt; hol mély depresszióba hullott, mert ez az új élet börtönlátogatás lesz, tömegközlekedési eszközök igénybevételével. Mark Darcy hajnalban ment vissza Londonba. Hagytam neki üzenetet, hogy kösz a segítséget és minden, de ő nem hívott vissza. Nem hibáztathatom. Fogadnék, hogy Natasha és társai nem traktálnák kék levessel, és nem derülne ki róluk, hogy bűnözők lányai. Una és Geoffrey azt mondták, ne aggódjak apu miatt, mert Brian és Mavis ott maradnak náluk, és segítenek tartani benne a lelket. Egyszer csak azon kezdtem törni a fejemet, hogy miért „Una és Geoffrey”, miért nem „Geoffrey és Una”, holott „Malcolm és Elaine” meg „Brian és Mavis”. És „Nigel és Audrey” Coles. Mint ahogy soha, senki se mondaná „Geoffrey és Una”, fordítva szintúgy sohasem lehet szó „Elaine és Malcolm”-ról. Miért? Miért? Akaratlanul a nevemet próbálgatom, elképzelem Sharont vagy Jude-ot a jövőben, amint lányaikat untatják halálra: „Ismered Bridgetet és Markot, drágám, akik ott laknak egy nagy házban a Holland Parkon, és rengeteget nyaralnak az Antillákon.” Ez az. Bridget és Mark lesz. Bridget és Mark Darcy lesz. Darcyék. Nem Mark és Bridget Darcy. Isten, ments, az vacak! Majd hirtelen szörnyű érzések fognak el, mert így gondolkozom Mark Darcyról, mint Maria A muzsika hangjai-ban von Trapp kapitányról és rohannom kell a főnökasszonyhoz, aki majd azt fogja énekelni: „Mássz meg minden csúcsot!”

November 24. péntek 58 kg 30 dkg, alkoholegység 4 (de rendőrök jelenlétében italosnak lenni nyilvánvalóan nem oké), cigaretta 0, kalória 1760, 1471 hívása Mark Darcy telefonjainak ellenőrzésére 11. 22:30 Egyre rosszabb. Azt hittem, anyám bűnösségében az az egyetlen jó, hogy közelebb hoz bennünket Mark Darcyval, ám azóta se hallottam hírét, amióta eljött Alconburyéktól. Az imént kérdeztek ki itthon a rendőrök. Kezdek úgy beszélni, mint azok az emberek, akiket repülőgép-szerencsétlenség után interjúvol meg a tévé az előkertjükben, híradókból, bírósági szappanoperákból kölcsönzött frázisokban. Azon kaptam magam, hogy úgy emlegetem anyámat, mint „átlagos testalkatú fehér bőrű”-t. Ezzel együtt a rendőrök rendkívül kedvesen és megnyugtatóan viselkedtek. Egészen sokáig maradtak és az egyik nyomozó azt is megígérte, hogy erre jártában majd bekukkant ismét, és beszámol a dolgok állásáról. Tényleg nagyon barátságos volt.

120

November 25. szombat 57 kg 15 dkg, alkoholegység 2 (sherry, fuj), cigaretta 3 (Alconburyék ablakán kihajolva), kalória 4567 (kizárólag borsodó és lazackrémes szendvics), 1471 hívása Mark Darcy telefonjainak ellenőrzésére 9 (j.). Hála istennek! Anyu felhívta aput. Azt mondta, ne izguljon, ő ép és egészséges, nem lesz semmi baj, majd rögtön lecsapta. A rendőrség ott volt Unánál és Geoffreynál, bepoloskázták a telefont, mint a Thelma és Louise-ban és azt mondták, biztos, hogy anyu Portugáliából telefonált, de nem sikerült megállapítaniuk, hogy közelebbről honnan. Annyira szeretném, ha telefonálna Mark Darcy! Biztosan teljesen kiakadt a konyhai katasztrófán meg a családom bűnöző elemein, de túlságosan udvarias volt, hogy mutassa. A pancsolói kapcsolat nyilvánvalóan elhalványul amellett, hogy a pajkos Bridget undok mamikája ellopja a szülők spórolt pénzét. Ma lemegyek apuhoz, de nem úgy, mint a múltkor, sofőrrel, limuzinon, sztárügyvéddel, hanem, mint tragikus vénkisasszony, kit gorombán elrúgott minden férfi. 13:00 Hurrá! Hurrá! Épp indultam volna vissza, amikor csengett a telefon, de csak füttyögés hallatszott. Aztán megint csengett és Mark volt az, Portugáliából. Ez egyszerűen hihetetlen, hogy milyen kedves és zseniális! Egész héten úgy is, mint sztárügyvéd, tartotta a kapcsolatot a rendőrséggel és tegnap átrepült Albufeirába. Az ottani rendőrség megtalálta anyut, aki Mark szerint meg fogja úszni, mert nyilvánvalóan fogalma sem volt róla, miben mesterkedik Julio. Némi pénzt sikerült lenyomozni, de Juliot egyelőre nem találják. Anyu ma este hazajön, de egyenesen mennie kell a rendőrségre kihallgatásra. Mark azt mondta, ne izguljunk, valószínűleg nem lesz semmi baj, mindenesetre intézkedett óvadék ügyében, hátha szükség lesz rá. Aztán bontotta a vonalat, még mielőtt annyit mondtam volna, hogy köszönöm. Borzasztóan szerettem volna megtelefonálni Tomnak a fantasztikus újságot, ám eszembe jutott, hogy senkinek sem szabad tudnia anyuról, azonkívül amikor utoljára beszéltem Tomnak Mark Darcyról, attól tartok, undok módon, anyucika undok fiacskájának festettem le.

November 26. vasárnap 57 kg 65 dkg, alkoholegység 0, cigaretta ½ (van rá esély, hogy soha többé), kalória isten tudja; percek, amikor meg akartam gyilkolni anyámat 188 (konzervatív becslés). Rémálmos nap. Anyut először tegnap estére vártam, aztán ma reggelre, végül ma délutánra és háromszor indultam el majdnem Gatwickre, mire kiderült, hogy estére érkezik rendőri kísérettel a Lutonra. Apuval arra készültünk, hogy egy egészen más embert kell majd vigasztalnunk, mint aki utoljára kiosztott bennünket, naivul feltételezve, hogy anyut megszelídítette, amin keresztülment. - Engedjen maga tökfilkó! – harsogta be egy hang az előcsarnokot. – Brit földön bizonyosan felismernek, nem akarom, hogy bárki meglásson, amint egy rendőr brutalizál! Ó, figyeljenek csak, azt hiszem, fent hagytam a strandkalapomat a gépen, az ülés alatt! A két rendőr égnek emelte a szemét, amikor a hatvanas évek stílusát idéző feketefehér kockás kabátot (nyilván gondosan megtervezte, hogy gondosan harmonizáljon a renderőkkel) és fejkendőt viselő, napszemüveges anyukám 121

visszavágtatott a csomagkiadóhoz. A törvény szolgái fáradtan vonszolódtak utána. Háromnegyed óra múlva előkerültek elő. Az egyik rendőr hozta a strandkalapot. Majdnem szabályszerű ökölharc alakult ki, amikor megpróbálták beültetni a rendőrautóba. Apu a Sierrája kormányánál könnyezett, én pedig azt próbáltam megmagyarázni anyunak, hogy be kell mennie a rendőrségre, mert tisztázni kell, vádolják-e valamivel, de ő egyre csak azt fújta: - Ó, ne butáskodj már, drágám! Gyere csak ide! Mi van az arcodon? Nincs egy papír zsebkendőd? - Anyu! – tiltakoztam, miközben ő zsebkendőt húzott elő a zsebéből és ráköpött. – Bűncselekménnyel is vádolhatnak! – protestáltam, miközben dörgölni kezdte az arcomat. – Szép csendben be kellene menned a rendőrökkel. - Majd meglátjuk, drágám. esetleg holnap, amikor kitakarítottam a zöldséges kosarat. egy kiló King Edwardot hagytam itthon, fogadni mernék, hogy kicsirázott. Nyilván senki sem nyúlt a növényekhez, míg odavoltam és fogadni mernék, hogy Una sem kapcsolta le a fűtést! Csak mikor apu odajött és kurtán közölte, hogy a házat zöldséges kosarastul a nagyon közeli jövőben lefoglalja a bank, akkor fogta be a száját és engedte halálra sértetten, hogy beültessék a rendőr mellé a kocsi hátuljába.

November 27., hétfő 57 kg 65 dkg, alkoholegység 0, cigaretta 50 (igenn! igennn!),1471 hívása Mark Darcy telefonjainak ellenőrzésére 12, alvással töltött órák 0 09:00 Most szívtam el az utolsó bagót, mielőtt elindulnék dolgozni. Darabjaimra hullottam szét. Tegnap éjszaka két óráig rostokoltattak bennünket apuval a rendőrségi padon. Egyszer aztán közeledő hangot hallottunk a folyosón: - Igen, pontosan! Éééén vagyok az! „Váratlanul páratlanul” minden reggel! Hát persze, hogy lehet! Van egy tolla? Ide? Kinek? Ó, maga huncut ember! Tudja, hogy majd meghaltam, úgy szerettem volna felpróbálni egy ilyet... - Ó, hát itt vagy apuci! – fordult ki anyu a sarkon rendőrsisakkal a fején. – Itt vár kint a kocsi? Pfű, hát tudjátok, majd’ meghalok, hogy otthon lehessek és föltehessek egy teát. Nem felejtette el Una bekapcsolni a termosztátot? Apu gyűröttnek, riadtnak és zavarodottnak látszott. Én se éreztem magamat különbül. - Elengedtek? – kérdeztem. - Ó, ne butáskodj már, drágám! Hogy elengedtek-e? Honnan tudjam? – forgatta anyu a szemét a vezető nyomozóra, és kitolt maga előtt az ajtón. A legkevésbé sem lepődtem volna meg, ha azért engedik el, mert a kihallgató helyiségben szexuális kegyekben részesítette a nyomozót, ahogy az pirult és sertepertélt körülötte. - Szóval, mi történt? - kérdeztem, miután apu berakta a Sierra csomagtartójába anyu összes bőröndjét, kalapját, szalmaszarát („hát nem szuper?”) és kasztanyettáit, majd beindította a motort. Úgy döntöttem, anyu ezt most nem pimaszkodhatja el, hogy mindent a szőnyeg alá söpörve ugyanolyan lekezelően bánjon velünk, ahogy eddig. - Minden el van rendezve, drágám, csak egy buta félreértés volt az egész! Cigarettázott valaki ebben a kosiban? - Mi történt, anyám? – kérdeztem fenyegetően. – Mi van az emberek pénzével és a részidős nyaralókkal? Hol a kétszáz fontom? - Egek! Csak a tervek egyeztetésével volt valami buta probléma. Tudod, milyen korruptak bírnak lenni ezek a portugál hatóságok? Csak csupa hátulról mellbe 122

baksis, mint Winnie Mandela. Szóval, Julio visszafizette az összes előleget. Hogy milyen szuperül nyaraltunk! Az idő nagyon vegyes volt, de... - Hol van Julio? – kérdeztem gyanakodva. - Ó, hát ott maradt Portugáliában, hogy elrendezze ezt az engedélyeztetési hercehurcát! - És a házam? – kérdezte apu. – És a spórolt pénzünk? - Nem tudom, miről beszélsz, apuci. Nincs azzal a házzal semmi baj. Csakhogy mire odaértünk Kulipintyóhoz, ott már anyu szerencsétlenségére minden zárat kicseréltek, hát vissza kellett fordulnunk Unához és Geoffreyhez. - Pfű, hát tudod, Una, én annyira kimerültem, azt hiszem, rögtön megyek is lefeküdni – mondta anyu, miután egy pillantást vetett a haragvó arcokra, a fonnyadozó hidegtálakra és megfáradt céklaszeletekre. Aput keresték telefonon. – Mark Darcy volt – mondta, miután visszajött. A szívem a számba ugrott, míg vonásaimon megpróbáltam uralkodni. - Albufeirában van. Úgy tűnik, valami üzletet kötöttek a... a mocskos digóval...és visszaszerezték a pénz egy részét. Azt hiszem, Kulipintyót meg lehet menteni.... Mire harsány hurrázásban törtünk ki, és Geoffrey rázendített a „Mert ő oly remek fickó” kezdetű dalra. Vártam, hogy Una valamilyen megjegyzést tegyen rám, de nem tett. Jellemző. Amint eldöntöm, hogy kedvelem Mark Darcyt, rögtön senki sem akar összehozni vele. - Neked nem túl tejes így, Colin? – kérdezte Una, teát nyújtva apunak egy barackvirágos bögrében. - Nem tudom... Nem értem, miért... Nem tudom, mit gondoljak – szólt idegesen apu. - Idefigyelj, egyáltalán semmi szükséged idegeskedni – mondta Una, olyan szokatlanul higgadtan és fegyelmezetten, hogy egyszerre megláttam benne a mamát, aki nekem sose volt. – Csak, mert egy kicsit túladagoltam a tejet. Leöntök belőle valamicskét és feltöltöm forró vízzel. Amikor végre sikerült elszabadulnom a pusztulás színteréről, túl gyorsan robogtam vissza Londonba és közben mintegy esztelen lázadásként folyamatosan szívtam a bagót.

123

DECEMBER Ó, JÉZUSOM

December 4. kedd 58 kg 15 dkg (hm, fogynom kell egy kicsit a karácsonyi trakta előtt), alkoholegység szerény 3, cigaretta szende 7, kalória 3876 (egek), 1471 hívása Mark Darcy telefonjainak ellenőrzésére 6 (j.) Most jövök a boltból, ahol minden ok nélkül karácsonyfák, családi tűzhelyek, karácsonyi dalok, mazsolás-mandulás-narancshéjas piték stb. jutottak az eszembe. Azután rájöttem, miért. a bejárat melletti szellőzőnyílásból a megszokott péksütemény helyett mazsolás-mandulás-narancshéjas pite illata áradt. Ez nem igaz, ez a cinizmus. Kedvenc Wendy Cope versem jutott eszembe róla, miszerint: Karácsonykor jön az angyal, búbánat menekül, Hideg Holdban Cili táncol, Szent Dávid hegedül, Templomjáró boldog család szíve átmelegül, És az egész cefet avét, ha ott állsz egyedül. Mark Darcyról még mindig semmi hír.

December 5. kedd 58 kg 15 dkg (na, jó mától tényleg elkezdek fogyókúrázni), alkoholegység 4 (kezdődnek az ünnepek), cigaretta 10, kalória 3245 (jobb), 1471 hívása 6 (egyenletes)

Mindegyre elvonják a figyelmemet az újságokból kipotyogó katalógusok. Különösen tetszik a műszőrmével bélelt, pajzs alakú, csiszolt fém szemüvegtartó: „ A szemüveget gyakran lapjával tesszük le az asztalra, valósággal provokálva a balesetet.” Szívem mélyéből egyet értek! A kulcskarikára akasztható, legömbölyített fazonú „Fekete Macska” lámpa egyszerű kapcsolóval működik, amely „átható vörös fényt sugároz a macskabarátok kulcslyukára.” Bonsaikészlet! Hurrá! „Gyakorolja a bonsai ősi művészetét ezekkel az előültetett perzsa selyemfenyőhajtásokkal!” Szép, nagyon szép! Akaratlanul is elbúsulok, hogy Marco Pierre White és anyám oly brutálisan letapodták a köztem és Mark Darcy között bimbózó románc rózsaszín selyemhajtásait, de próbálom filozofikusan felfogni. Mark Darcy, aki nem dohányzik, nem rabja a szesznek, az ő rátermettségével, intelligenciájával, sofőr vezette limuzinjával talán túlságosan is tökéletes, tiszta és lecsiszolt hozzám. Talán úgy rendeltetett, hogy nekem valaki szilajabbal, gyarlóbbal, csapodárabbal kell élnem. Mint amilyen Marco Pierre White vagy, hogy találomra mondjak egy nevet, Daniel. Na, mindegy. Élni kell tovább az életet, nem önmagamon sajnálkoznom. Most beszéltem Shazzerrel, aki azt mondta, egyáltalán nem rendeltetett úgy, hogy Marco Pierre White-tal, pláne, hogy Daniellel járjak. Korunkban és napjainkban egy nőnek egyetlen valakire van szüksége, és az ő maga. Hurrá!

124

December 8. péntek 59 kg 65 dkg (katasztrófa), alkoholegység 4 (j.), cigaretta 12 (kiváló), megvásárolt karácsonyi ajándékok 0 (rossz), elküldött képeslapok 0, 1471 hívása 7 16:00 Hm-hm. Most telefonált Jude és mikor már búcsúzkodtam, azt mondta: - Akkor, viszlát Rebeccánál vasárnap. - Rebeccánál? Vasárnap? Hogyhogy Rebeccánál? Micsoda? - Ó, hát nem...? Csak pár... Azt hiszem, ez csak olyan karácsony előtti vacsora. - Különben is dolgoznom kell vasárnap – hazudtam. Végre lesz alkalmam, hogy azokba a lehetetlen sarkokba is behatoljak a porronggyal. Én azt gondoltam, hogy Jude-dal egyforma barátai vagyunk Rebeccának, akkor hát miért hívja meg Jude-ot és engem nem? 21:00 Beugrottunk Sharonnal a 192-be egy frissítő üveg borra, és ő megkérdezte: - Mit veszel fel Rebecca bulijára? Bulijára? Szóval buli lesz. Éjfél. Nem szabad felhúznom magam. Ez pont az a fajta dolog, ami egyáltalán nem fontos. Mindenki azt hív a saját bulijára, akit akar, ezen nem szabad megsértődni. 05:30 Engem miért nem hívott meg a bulijára Rebecca? Miért? Miért? Hány olyan buli van még, amelyre mindenkit meghívtak, engem kivéve? Fogadnék, most is egy ilyenen van mindenki, nevetgélnek, drága pezsgőt szürcsölnek. engem senki sem szeret. Teljes buliapály az ünnepeken, kivéve december huszadikán azt a hármas karambolt, amikor egész este bent leszek a szerkesztőségben.

December 9., szombat Meghívás karácsonyi bulira 0. 07:45 Anyu vert föl. – Helló, drágám! azért telefonálok, mert Una és Geoffrey kérdezték, mit szeretnél karácsonyra és én egy arc-szaunára gondoltam. A teljes megbecstelenülés, a hajszál híján megúszott sok éves elzárás után hogyan kattanhat vissza pontosan abba a formájába, amilyen azelőtt volt? Hogy nyíltan flörtöljön a rendőrökkel és kínoz engem? - Különben jössz... – egy pillanatra megállt a szívem a gondolattól, hogy azzal folytatja „currys pulyka-imbiszre”, és mintegy mellékesen bedobja Mark Darcy nevét, de nem...- kedden a Szellemkép tévé bulijára? – folytatta vidoran. Belereszkettem a megaláztatásba. A Szellemkép tévénél dolgozom, az istenit! - Nem hívtak meg - motyogtam. nincs annál rosszabb, mint ha be kell vallanunk anyunak, hogy nem vagyunk túl népszerűek. - Ó, drágám, dehogynem hívtak! Mindenki megy! - Akkor se hívtak. - Hát, talán, mert még nem dolgozol ott elég régen. Mindenesetre... - De anyu – vágtam közbe -, te meg egyáltalán nem ott dolgozol! - Az más, drágám. Na, nekem rohanom kell. Pááá! 09:00 Bulioázis kurta pillanata. Meghívót hozott a postás, ám kiderült, hogy csak délibáb: engedményes szemfesték kiárusításra szól. 11:30 Paranoid kétségbeeséssel csöngettem rá Tomra, hogy nem volna-e kedve elmenni valahová ma este.

125

- Bocs – dalolta -, de Jerome-ot viszem buliba a Groutcho Klubba. Ó, istenem, ki nem állhatom, amikor Tom magabiztos és jól elvan Jerome-mal, sokkal inkább szeretem, ha nyomorult, bizonytalan és idegbeteg. Ahogy maga Tom sohasem fárad el hangoztatni: „ Mindig olyan kellemes, ha másoknak rosszul áll a szénája.” Különben is találkozunk holnap- folytatta ugyanazzal a lendülettel – Rebeccánál. Csak kétszer találkoztak, mindkét alkalommal nálam, aki kilenc éve ismerem Rebeccát. Elhatároztam, hogy elmegyek vásárolni és abbahagyom a rögeszmélést. 14:00 A Graham and Greene-ben összefutottam Rebeccával, aki éppen 169 fontért vásárolt magának kendőt. (Mi van ezekkel a kendőkkel? Az egyik percben még mosogatórongy-fazonokat tartanak raktáron kilenc font kilencvenkilencért, a következő percben kizárólag selyembársonyból készülhetnek, és annyiba kerülnek, mint egy televízió. jövőre talán a zoknikra és a bugyikra kerül a sor és majd érezhetjük magunkat marginálisoknak, ha nem English Eccentries bugyogót viselünk mintás fekete velúrból 145 fontért) - Szia! – szóltam lelkesen, abban a hiszemben, hogy a bulista lidércnyomás most szertefoszlik egy szempillantás alatt, mert Rebecca is azt fogja mondani: „Akkor viszlát vasárnap.” - Ó, helló – szólt ő fagyosan, kerülve a tekintetemet. – Most nem érek rá. Nagyon kell sietnem. Amikor távozott, épp a „Pirul már a tűzön a gesztenyé”-t játszották, én pedig nagyon erősen bámultam egy 185 fontos Phillipe Starek szűrőt, hogy el ne sírjam magam. Gyűlölöm a karácsonyt. az egész a családra, romantikára, a melegségre az érzelmekre, az ajándékokra van kitalálva és ha az embernek nincs fiúja, nincs pénze, az anyja egy szökésben lévő portugál bűnözővel jár, és a barátok nem akarnak többé barátok lenni, akkor kedvünk kerekedik kivándorolni egy iszlám országba, ahol legalább minden nőt páriaként kezelnek. Nem érdekel. Csendesen átolvasgatom a hétvégét és klasszikus zenét hallagtok. Talán Az ínség útjá-t olvasom el. 20:30. N.j. volt a Vakrandi. Most bontottam fel a következő üveg bort.

December 11. hétfő Jégcsapos üzenetre jöttem haza a munkából. „Bridget, itt Rebecca. Tudom, hogy te most a tévénél dolgozol. Tudom, hogy sokkal csillogóbb bulikra járhatsz minden este, mindazonáltal azt hittem, van benned annyi udvariasság, hogy legalább reagálj egy barátod meghívására, ha annál nagystílűbb vagy is, hogy méltóztass eljönni a bulijára.” Eszeveszetten telefonáltam Rebeccának, de se válasz, se rögzítő. Elhatároztam, hogy odaugrom és hagyok neki üzenetet. A lépcsőn beleszaladtam Danbe, a földszinti ausztrál pasiba, akit áprilisban eláztattam. - Zia, boldog karácsonyt – mondta ő kéjenc pillantással, túl közel állva hozzám. – Megkaptad a postádad? – Üres tekintettel bámultam rá. – Bedugdozstam az ajtód alá, hogy meg ne fázzál reggelente hálóingben. Visszanyargaltam az emeletre, feltéptem a lábtörlőt és ott, mint egy karácsonyi csoda, apró asztagocskákban gyűltek a képeslapok, levelek, meghívások: és mind nekem szólt! Nekem. Nekem! Nekem!!!

126

December 14. csütörtök 58 kg 65 dkg, alkoholegység 2 (ami rossz, mert tegnap egy egységet sem ittam, holnap tehát extra mennyiséget kell nehogy szívrohamot kapjak), cigaretta 14 (rossz? vagy talán jó? Igen: egy ésszerű nikotinszint valószínűleg jót tesz, amíg nem dohányzunk láncban), kalória 1500 (kiváló), kaparós 4 (rossz, de lehetett volna, ha Richard Branson nem viszi el a főnyereményt), elküldött képeslapok 0, vásárolt ajándékok 0, 1471 hívása 5 (kiváló). Bulik, bulik, bulik! Plusz most hívott fel az irodából Matt, hogy jövök-e kedden a karácsonyi löncsre. Nem tetszhetek neki, olyan öreg vagyok, hogy a dédnagynénje lehetnék, de akkor miért telefonált este? És miért kérdezte meg, hogy mi lesz rajtam? Tilos túlságosan föllelkesednem, nem szabad, hogy a parti és egy suttyó legény telefonja a fejembe szálljon. emlékezetembe kell idéznem, mielőtt elkezdenék házinyúlra lövöldözni, hogy „akit a kígyóm megcsípett, a gyíktól is fél”. Valamint a „Mmmm, de jó puha vagy!”-megaláztatást sem szabad elfelejtenem, amely akkor esett velem, mikor Gav személyében utoljára smároltam ifjú titánnal. Mivel a szexuálisan érzékcsigázó karácsonyi löncsöt bizarr módon délutáni diszkótánc követi (ez a szerkesztők elképzelése a kellemes időtöltésről), nagyon korlátozott és komplex módon vagyok kénytelen öltözködni. Legjobb lesz, ha felhívom Jude-ot.

December 19., kedd 60 kg 65 dkg (de még mindig majdnem egy hetem van, hogy leadjak három kilót karácsony előtt), alkoholegység 9 (gyenge), cigaretta, kalória 4240, kaparós 1 (kiváló), elküldött képeslapok 0, kapott képeslapok 11 (de ebből kettő az újságkihordó fiúé, egy a kukásé, egy a Peugeot-garázsé, és egy a szállodától jött, ahol négy éve munkaügyben megszálltam. Nagyon népszerűtlen vagyok, vagy az idén mindenki később dobja be a karácsonyi lapokat). 09:00 Jajistenem, de borzasztó beteg vagyok, marcangol a macskajaj sava és ma lesz a diszkóval egybekötött hivatalos löncs. Én nem bírok elmenni. Össze fogok roppanni az el nem végzett karácsonyi feladatok, például az utolsó kiadás revíziója alatt. A lapokat sem adtam fel, és ajándékot sem vásároltam, kivéve tegnap ebédidőben az eleve bukásra ítélt, pánikhangulatú beszerzést, mert akkor kaptam észbe, hogy karácsonyig már csak Magda és Jeremy buliján fogok találkozni a lányokkal. Rettegek a baráti ajándékozásoktól, mert a családdal ellentétben itt nem tudhatjuk, kitől mire számíthatunk, és hogy szíves szuvenírt szerezzünk-e be, vagy tisztességes ajándékot. Két éve aranyos Dinny Hall fülbevalót ajándékoztam Magdának, amivel zavarba hoztam, mert ő nem vett nekem semmit. Tavaly ezért semmit sem vásároltam neki, míg ő átnyújtott nekem egy drága Coco Chanelt. Idén nagy flakon sáfrányolajjal, pezsgővel és egy drótból hajlított szappantartóval leptem meg, mire ő mogorván átlátszó hazugságokat dünnyögött, hogy még nem ejtette meg a karácsonyi vásárlást. Sharontól tavaly habfürdőt kaptam Mikulás alakú flakonban, úgyhogy tegnap este a kezébe nyomtam egy algás habfürdőt meg egy polipolaj zuhanyzófürdőt, amit ő egy retiküllel viszonzott. Általános vészhelyzetre becsomagoltam egy tartalék üveg csicsás olajat, amely kiesett a kabátomból és összetört Magda perzsaszőnyegén. 127

Brrr! Miért nem lehet karácsonyig csak úgy, ajándékozás nélkül? Olyan butaság az egész, mindenki csak agyonfárasztja magát, és elveri minden pénzét senkinek sem kellő, értelmetlen tárgyakra, amelyek rég nem a szeretet ajándékai, hanem a szorongástól görcsös problémamegoldások. (Hmm, bár azt be kell vallanom, hogy marhára örültem a új retikülnek.) Minek rohangál rosszkedvűen az egész ország hat héten át, készülve arra a hiábavaló ízlésfelmérő vizsgára, amelyen ugyancsak az egész ország elhasal és ott áll befürödve mindenféle nemszeretem rondaságokkal? Ha gyökerestül kiirtanák az ajándékozást és lapküldözgetést, milyen csillagszórós, vidám pogány ünnep lehetne a karácsony a hosszú téli homályban! De ha már a kormány, az egyházak, a rokonok, a hagyomány stb. annyit lovagolnak a Karácsonyi Ajándék-harácson, akkor miért nem lehet úgy csinálni e helyett, hogy mindenki fogja és rákölt magára ötszáz fontot, aztán szétosztja a vásárlást a rokonok és barátok között, hogy csomagolják be és nyújtsák át neki? 09:45 Az előbb hívott anyu. – Drágám, csak azért telefonáltam, mert meg akarom mondani, hogy úgy döntöttem, az idén senkinek sem veszek ajándékot. Ti Jamievel úgyis tudjátok, hogy nincs angyalka, és mindkettőnknek épp elég dolgunk van. Attól még örülhetünk az együttlétnek. De nekünk mindig odatette az angyalka az ágyunk lábához az ajándékot! Szürke és sivár lett a világ. Már egyáltalán nem is tűnik karácsonyinak! Ó, istenem, jobb is, ha megyek dolgozni – de a diszkós löncsön nem iszom egy kortyot sem, kizárólag baráti és kollegiális leszek Matt-tel, körülbelül fél négyig maradok, aztán eljövök és megírom a lapjaimat. 02:00. Persze, hogy oké – mindenki iszik a munkahelyi karácsonyokon. Jó balhé. Ideje aludni, vetkőzés nem fontos.

December 20. szerda 05:30. Jajistenem! Jaj istenem! Hol vagyok?

December 21. csütörtök 58 kg 65 dkg (vicces, hogy épp karácsony előtt kezdek el fogyni, amikor úgyis tele vagyok – az biztos, hogy karácsony után tökéletesen elfogadható kifogás a kínálgatások hárítására, hogy túlságosan tele vagyok. Valószínűleg ez az évnek az egyetlen szakasza, amikor rendjén való enni). Immár tíz napja folyamatos macskajajban élek, és tisztességes vagy meleg ételek nélkül tengődöm. A karácsony olyan, akár a háború. Esedékes támadásként komorlik előttem a lemenetel az Oxford Streetre. Bárcsak megtalálna a Vöröskereszt vagy a németek. Aúúú! Délelőtt tíz. Még nem vásároltam be karácsonyra. Még nem küldtem el a képeslapokat. Mennem kell dolgozni. Soha, de soha életemben nem iszom többé egy kortyot sem! Aúúú, telefon. Hm. Anyu volt, de ennyi erővel Goebbels is lehetett volna, hogy most ugrasson bele Lengyelország lerohanásába. - Drágám, csak azért telefonáltam, hogy megkérdezzem, hánykor érkezel péntek este. 128

Arcpirító pimaszsággal csöpögős családi karácsonyt tervez, amelyen úgy fognak tenni apuval a gyerekek (értsd: én és a 37 éves Jamie) kedvéért, mintha ez az év meg sem történt volna. - Anyu, azt hiszem, már tisztáztuk, hogy nem megyek haza pénteken! Szentestén megyek! Elfelejtetted? Hányszor megbeszéltük! Először augusztusban. - Ó, ne butáskodj már, drágám! Nem rostokolhatsz a lakásodban egy szál magadban egész hétvégén, mikor karácsony van. Mit fogsz enni? Grrrr, de utálom ezt! Mintha, azért, mert egyedülálló vagyok, már nem volna saját otthonom, nem volnának barátaim vagy kötelezettségeim és merő önzésből nem akarnám, hogy az egész karácsony alatt mások ugráltassanak, miközben naphosszat krumplit hámozok, hogy sajátos szögekbe gyűrten kelljen aludnom hálózsákosan kamaszok szobapadlóján, hogy perverz „bácsikkal” kelljen „barátságosan viselkednem”, miközben ők kedvükre gusztálják mellemet! Viszont a bátyám szabadon járhat-kelhet, a köztiszteletétől és áldásától kísérten, csak, mert történetesen van gyomra együtt élni a tai chi vegetáriánus megszállottjával! Komolyan, én inkább felgyújtanám a lakásomat, minthogy megférjek benne Beccával. Ez egyszerűen hihetetlen, hogy az anyám már nem is hálás Mark Darcynak, amiért mindent ilyen szépen elrendezett neki Ehelyett őt is azonosította az Amiről Szó Se Esékkel, azaz a Nagy Részidős Balhéval, és úgy viselkedik, mintha Mark sohasem létezett volna. Csak arra tudok gondolni, hátha Mark kiköhögött némi információt, hogy mindenkit hozzájuttasson a pénzéhez. N. kedves, jó ember. Nekem nyilván túl jó. Ó, istenem, ágyat is kell húznom. Utálatos dolog egy ilyen kényelmetlen, gombos matracon hálni. Mellesleg hol az ágynemű? Bár volna itthon egy kis kaja.

December 22. péntek Már majdnem karácsony és bennem fölfakadnak a daniel-i érzelmek. Nem tudom elhinni, hogy nem kaptam tőle karácsonyi lapot (bár, ha belegondolok, nekem sem sikerült még küldenem senkinek). Hátborzongató, hogy milyen közel álltunk egymáshoz, és mára teljesen elveszítettük a kapcsolatot! N. szomorú vagyok. Talán nem tudtam Danielről, hogy ortodox zsidó. Talán idetelefonál holnap Mark Darcy és boldog karácsonyt kíván nekem.

December 23. szombat 59 kg 15 dkg, alkoholegység 12, cigaretta 38, kalória 2976, barátok és szerettek, akik törődnek velem az ünnepek árjában 0. 18:00 Úgy örülök, mert elhatároztam, hogy itthoni magányban ünnepelő szingli leszek, mint Diana hercegnő. 18:05 Hol van mindenki? Nyilván a fiúkkal vagy hazamentek a családjukhoz. Vagy már nekik meg is van a saját családjuk. Babák. Pici pihés pizsamás gyerekek, akik rózsás arcú izgalommal nézik a karácsonyfát. Vagy talán mindenki egy óriási bulin mulat, engem leszámítva. Na, mindegy, sok a dolgom. 18:15 Na, mindegy, már csak egy óra a Vakrandi-ig.

129

18:45 Jaj istenem, olyan magányos vagyok! Még Jude is elfelejtett. Egész héten pánikosan hívogatott, mit vegyen Ronda Richardnak. Nem szabad, hogy nagyon drága legyen, mert az túlságosan komoly szándékot vagy kasztrálási kísérletet (n.j. ötlet, ha engem kérdez) sejtet; ruházati cikk sem lehet, mert az a tapintatlanság aknamezeje, és Ronda Jillyre, utolsó nőjére emlékeztetné Ronda Richardot (akihez nem akar visszatérni, de játssza, hogy még mindig szereti, nehogy bele kelljen szeretnie Jude-ba – hideglelés!). a legutolsó ötlet a whisky volt, de valami aprósággal kombinálva, hogy ne tűnjék olcsónak vagy szerénytelennek, valószínűleg mandarinnal és csokitallérral, attól függ, Jude a hányingerig túlcukrozottra vagy ijesztően sikkes posztmodernre akarja-e a karácsonyt. 19:00 Vészhelyzet: Jude vonalban, könnyek között. Máris indul. Ronda Richard visszament Ronda Jillyhez. Jude az ajándékot hibáztatja. Hála istennek, amiért itthon maradtam. Nyilvánvalóan én vagyok a Kisjézus küldötte az önjelölt Heródesek (a.m. Ronda Richard) karácsonyi üldözötteinek megsegítésére. Jude fél 8-ra lesz itt. 19:15 A fene! Lekéstem a Vakrandi elejét, mivel Tom telefonált. Útban van. Jerome, miután visszafogadta, ismét ejtette és visszatért korábbi fiújához, a Macskák egyik kóristájához. 19:17 Simon útban van. Barátnője visszatért a férjéhez. Hála istenek, amiért itthon maradtam, hogy Szívkirálynőként, illetve Róbert bácsiként öleljem keblemre a lapátra tett barátokat. De hát ilyen vagyok én: szeretem, ha szerethetek másokat. 20:00 Hurrá! Karácsonyi bűvös varázs! Ebben a pillanatban telefonált Daniel! – Jones – dorombolta -, szeretlek, Jones. Borzalmasat hibáztam. Hülye Suki nejlonból van. A melle folyton északra mutat. Szeretlek, Jones. Máris jövök megnézni, hogy van a szoknyád. – Daniel! Csodálatos, mocskos, izgató, boldogító Daniel! Éjfél. Pfű. Egy sem ért ide. Ronda Richard meggondolta magát és visszament Judehoz. Jerome és Simon nője szintúgy. Múlt karácsonyok túlcsorduló szelleme volt csak az egész, hogy mindenkit megingatott a régi társ. Hát, Daniel? Ő tízkor telefonált. – Figyelj, Bridge. Tudod, hogy szombat este mindig meccset nézek. Jöjjek át holnap foci előtt? Izgató?! Vad?! Boldogító?! Hö!!! 01:00 Teljesen egyedül vagyok. Csőd volt az egész év. 05:00 Ó, fene essen belé! Talán maga a karácsony nem lesz olyan rémes. Anyu és apu reggel talán az egyesülés mámorának sugárzásában kerülnek elő és „Gyerekek, mondanunk kell nektek valamit”, rebegik, szemérmesen fogva egymás kezét, én pedig akár koszorúslány is lehetek a fogadalmak ünnepélyes megújításán.

December 24. vasárnap, szenteste 59 kg 15 dkg, alkoholegység 1 (nyamvadt pohár sherry), cigaretta 2 (de íztelen, az ablakból kihajolva szívtam), kalória valószínűleg 1.000.000, szeretetteljes ünnepi gondolatok száma 0. Éjfél. N. zavart vagyok, hogy mi igaz, és mi nem. „Na, lássuk, jön-e az angyalka” turbékolással anyu odatett az ágyam lábához egy párnahuzatot, amely tele van 130

ajándékokkal. Anyu és apu, akik különváltak, és házasságuk felbontását tervezik, egy ágyban alszanak. Ezzel szöges ellentétben bátyám és nője, négyévi együttélés után külön szobában hálnak. Oka homályos, kivéve talán, hogy nem akarják felzaklatni a nagyit, aki a) meg van háborodva elméjében, és b) nincs még itt. Az egyetlen, ami odaköt még a való világhoz, hogy megalázó módon ismét egyedül töltöm a szentestét, szülői házban, szimpla ágyban. Apu talán épp e pillanatban próbálja meghágni anyut. Fuj, fuj! Nem, nem! Miért gondol az agy ilyen gondolatokat?

December 25. hétfő 59 kg 65 dkg (Ó, istenem, átváltoztam mikulássá, karácsonyi pudinggá vagy effélévé), alkoholegység 2 (teljes győzelem), cigaretta 3 (dettó), kalória 2657 (csaknem kizárólag mártás),totálisan tébolyult karácsonyi ajándékok 12, bárminemű értelemmel bíró karácsonyi ajándékok 0, a szeplőtelen fogantatás jelentőségéről szőtt filozofikus gondolatok száma 0, éveimnek száma, amelynek előtte még én is szeplőtelen voltam hmmmm Letántorogtam abban a reményben, hogy nincs bagószaga a hajamnak. Anyu és Una éppen politikáról cseréltek eszmét, miközben a csirák utóját fejtették le a krumpliról. - Ó, igen, szerintem hogyishíjják, nagyon jó. - Igen, az, hiszen keresztülvitte azt a minekishíjják záradékot, pedig senki sem hitte volna, hogy megteszi, nem igaz? Ó, de aztán csak vigyázzunk, mert könnyen kiköthetünk egy olyan félcédulásnál, mint az a, na, kinekishíjják, az, aki a bányászokat vezette. Nekem a füstölt lazaccal az a problémám, hogy visszajön az íze, főleg mikor sok kávés drazsét eszem. Ó, helló, drágám! – vett tudomást rólam anyu. – Nohát, mit veszel föl karácsonyra? - Ezt – morogtam durcásan. - Ó, ne butáskodj már, Bridget, ilyet nem lehet fölvenni karácsony első napjára! Bejössz a nappaliba, köszönni Una néninek és Geoffrey bácsinak, mielőtt átöltöznél? – kérdezte azon felspannolt, pihegő, hát-nem-isteni hangján, ami azt jelenti: „Tedd, amit mondok, vagy megcucmálom az arcodat a mixerrel!” - Azám, gyere csak Bridget! Hogy állsz a szerelmi élettel? – szellemeskedett Geoffrey, és kiutalt egy olyan különleges átnyalábolást, majd elpirult és megigazította a nadrágját. - Jól. - Szóval, még mindig nincs krapekod. Egek! Hát, mitévők legyünk veled?! - Ez egy csokoládés piskóta? – kérdezte nagyi, egyenesen rám nézve. - Húzd ki magad, drágám! – sziszegte anyu. Édes jó istenem, kérlek segíts! Haza akarok menni! Adják vissza az életemet! Nem érzem magam felnőttnek, kamasz fiúnak érzem magam, aki mindenki idegeire megy! - És mit akarsz tenni babaügyben, Bridget? – érdeklődött Una. - Ó, nézd, egy pénisz! – mondta nagyi, a magasba emelve egy doboz Smarties-t. - Megyek átöltözni! – mondtam. Cukorédesen rámosolyogtam anyura, felrohantam a szobámba, kitártam az ablakot és rágyújtottam egy Silk Cutra. aztán észrevettem, hogy egy emelettel lejjebb Jamie feje áll ki az ablakból és ugyancsak bagózik. Két perccel később felpattant a vécé ablaka, bronzvörösre festett fej bújt elő, és rágyújtott. A piszok anyu volt.

131

12:30 Az ajándékok átadása iszonyú volt. Mindig túlkompenzálom a rossz ajándékokat, vonítok az örömtől, ezzel jelezve, hogy évről évre pocsékabb ajándékokat kapok. Így Becca, aki, míg a kiadószakmában dolgoztam, egyre hitványuló sorozatban ajándékozott meg könyv alakú ruhakefékkel, cipőkanalakkal és hajdíszekkel, idén hűtőszekrényre mágnesezhető csíptetős dossziéval lepett meg. Unától, akinek minden háztartási munkához van ketyeréje, egy sorozat mininyitót kaptam konyhai köcsögfedelekhez és üvegkupakokhoz. Míg anyuka, aki ajándékaival is hasonlítani próbálja életemet az övéhez, egyszemélyes kuktafazekat vett: - Annyit kell tenned, hogy mielőtt bemennél dolgozni, megpirítod a húst és rászórsz egy kis fűszert. - (Van fogalma róla, mily nehéz némely reggeleken egy pohár vizet is tölteni, hányás nélkül?!) - Ó, nézd! Nem pénisz, kétszersült – mondta nagyi. - Pam, szerintem ezt a mártás át kell szűrni! – jött ki Una a konyhából egy serpenyővel. Jaj, ne! Ezt ne! Ezt ne, könyörgöm! - Szerintem meg nem, drágám. – Anyu már fújt és öldöklőn összeszorította a fogát. – Próbáltad keverni? - Te csak ne fölényeskedjél velem, Pam – mondta Una veszedelmes mosollyal. Kerülgették egymást, mint két ökölvívó. Ez minden évben megismétlődik a mártással. Hála istennek, elvonta a figyelmüket a sikollyal kísért nagy robaj, amikor egy alak tört át a franciaablakon. Julio. Mindenki kővé dermedt. Una sikoltott. Julio borostás volt, és egy sherrysflaskát szorongatott. Odadülöngélt apuhoz és teljes hosszában kihúzta magát. – Te az én asszonyommal hálsz! - Ah! – felelte apu. – Kellemes karácsonyt, izé... Megkínálhatom egy sherryvel, á, látom, már van. Kitűnő. Egy kis karácsonyi pitét? - Te – mondta Julio vészjóslóan – az én asszonyommal hálsz! - Ó, hogy milyen latin, hahaha! – szólt anyu kacérul, miközben mindenki másnak a szeme esett ki a borzalomtól. Julio, ahányszor találkoztunk, minden képzeletet fölülmúlóan tiszta, jólfésült volt és autóstáskát lógatott a kezében. Most vad volt, részeg, rendetlen, megmondom, pont az a zsáner, akiért megveszek. Nem csoda, ha anyun sokkal inkább látszott izgalom, mint feszengés. - Julio, te csúnya fiú! – gügyögte. Istenem, még mindig szerelmes belé! - Te – mondta Julio – vele hálsz! – Odaköpött a kínai szőnyegre, és feldübörgött az emeletre sarkában anyuval, aki visszatrillázott nekünk: - Apuci, ugye felvágod a pecsenyét, és kérlek, leültetsz mindenkit? Senki sem mozdult. - Na, szóval – mondta apu feszült, komoly, férfiasféle hangon , egy veszélyes bűnöző van az emeleten, aki Pamet használja túsznak. - Ó, ha a véleményemre vagy kíváncsi, Pam nem látszott haragudni érte! – sipította nagyi a feltisztulás ritka és rendkívül rosszul időzített pillanatában. – Ó, nézd, egy kétszersült van a dáliák között. Kinéztem az ablakon, és majd’ kiugrottam a bőrömből. Mark Darcy volt ott, és ruganyos léptekkel suhant végig a gyepen, majd be a franciaablakon. Verejtékes volt, piszkos, a haja fésületlen, inge gombolatlan. Kling-klang! - A legteljesebb csendet és nyugalmat kérem valamennyiüktől, mintha minden a legnagyobb rendben volna – szólt halkan. Annyira elhűltünk, ő pedig oly izgalmasan parancsolónak tűnt, hogy hipnotizált zombiként engedelmeskedtünk utasításainak. - Mark! – súgtam oda, míg elhaladtam mellette a mártással. – Miket beszélsz? Semmi sincs rendben.

132

- Nem tudom, mennyire erőszakos Julio. a rendőrség odakint van. Ha sikerülne anyádat rábírni, hogy lejöjjön és Juliot odafent hagyja, akkor a rendőrök bejöhetnének és elkaphatnák. - Oké, bízd ezt rám – mondtam és bementem a lépcső aljába. - Anyu! – rikoltottam. – Nem találom a papírcsipke alátéteket! – Mindenki visszafojtotta a lélegzetét. Semmi válasz. - Próbálkozz még egyszer – súgta Mark és csodálattal nézett rám. - Vitesd vissza Unával a mártást a konyhába! – sziszegtem. Mark tette, amit mondtam, és fölemelte a hüvelykujját. Én is fölemeltem a magamét és megköszörültem a torkomat. – Anyu! – ordítottam föl a lépcsőkön. – Nem tudod, hol a szűrő? Una kissé ideges a mártás miatt! Tíz másodperccel később léptek dübörögtek a lépcsőn, és lángban álló arccal lerontott anyu. – A papírcsipke alátétek a fali csipke alátét-tartóban vannak, te buta lány! Mit művel Una azzal a mártással? Egek! Mixelni kell! Javában beszélt, amikor fölfelé rohanó lábak robaja hallatszott a lépcsőről és dulakodás tört ki a fejünk felett. - Julio! – visított anyu, és az ajtó felé iramodott. A nappali ajtajában feltűnt a nyomozó, akit még az őrsön láttam. – No, jó, emberek – mondta -, ne veszítsék el a nyugalmukat. Mindent kézben tartunk. Anyu sikoltott. Egy fiatal rendőrhöz bilincselve feltűnt a folyosón Julio, majd villámgyorsan el is tűnt a nyomozó háta mögött, a bejáraton át. Figyeltem anyut, ahogy összeszedi magát, majd körbehordozza a tekintetét a szobán, és felméri a helyzetet. - Hát, hála a magasságosnak, hogy sikerült lenyugtatnom Juliot – mondta vidoran, némi hallgatás után. – Ezt a ribilliót! Jól vagy, apuci? - Fordítva van rajtad a blúzod, anyuci – mondta apu. Néztem meredten az irtóztató jelenetet, amelyben egész világom omladozni látszott. Majd megfogta a karomat egy erős kéz. - Gyere – szólt Mark Darcy. - Mi? – kérdeztem én. - Nem „mi”, Bridget, hanem „tessék” – sziszegte anyu. - Mrs. Jones – közölte határozottan Mark -, elviszem Bridgetet, hogy megünnepeljük, ami a Jézuska születéséből még hátravan. - Nagy lélegzetet vettem, és megragadtam Mark Darcy felkínált kezét. Boldog karácsonyt mindenkinek – szóltam bájmosollyal. – Gondolom, majd még találkozunk a currys pulyka-imbiszen. Azután ez történt: Mark Darcy a Hintlesham Hallba vitt pezsgőre és kései löncsre, ami n.j. volt. Főleg azt élveztem, hogy életemben először szabadon locsolhatom mártással a karácsonyi pulykát, anélkül, hogy oldalba böknének érte. A karácsony sajátos és csodálatos volt anyu és Una nélkül. Váratlan fesztelenséggel tudtam diskurálni Markkal, főleg, hogy a Julio-Ellenes Ünnepi Rendőrroham volt a téma. Mint kiderült, Mark magánnyomozói minőségben egy csomó időt töltött Portugáliában a múlt hónapban. Elmesélte, hogy követte Juliot Funchalig és egész sokat megtudott arról, hol a pénz, ám Juliot se hízelgéssel, sem fenyegetéssel nem tudta rávenni, hogy adja vissza. - Bár most már azt hiszem, meg fogja tenni – mondta és mosolygott. Igazán n. édes Mark Darcy, ugyanakkor egy észkombájn. - Hogyhogy visszajött Angliába? - Elnézést a közhelyért, de rátapintottam a gyengéjére. 133

- Mi? - Nem „mi”, Bridget, hanem „tessék” – intett kuncogva. –Rájöttem, hogy bár anyád a leglehetetlenebb asszony a világon, Julio szereti. Komolyan szereti. Az istenit anyunak, gondoltam. Hogy tud ilyen ellenállhatatlan szexistennő lenni?! Talán mégis el kellene mennem és ki kellene színeztetnem magamat szépségesre. - Tehát mit csináltál? – kérdeztem, és ráültem a kezemre, hogyne kezdjek el ordítani: És én? Én? Engem miért nem szeret senki? - Mindössze annyit mondtam Julionak, hogy anyád apáddal karácsonyozik, és vélhetőleg egy ágyban fognak aludni. Egyszerűen volt egy olyan érzésem, hogy Julio elég őrült és ostoba, hogy megpróbálja aláaknázni ezeket a terveket. Honnan tudtad? - Megérzés. A foglalkozással jár. – Istenkém, olyan klassz! - De azért ez olyan kedves volt tőled, hogy otthagytad a munkádat és minden. Miért bajlódtál vele? - Bridget – mondta ő -, hát nem nyilvánvaló? Jaj, istenem! Amikor felmentünk, kiderült, hogy lakosztályt foglaltatott. Fantasztikus volt, n. elegáns és állati jól mulattunk, kipróbáltunk minden specialitást, és még több pezsgőt ittunk, ő pedig előadta, mennyire szeret, vagyis azt a fajta rizsát, hogy őszinte legyek, amivel Daniel szokott traktálni. - Akkor miért nem telefonáltál karácsony előtt? – kérdeztem gyanakodva. – Én két üzenetet hagytam neked. - Nem akartam beszélni veled, amíg nem végzek a munkával. Meg nem hittem, hogy annyira kedvelnél. - Mi? - Ej, hiszen tudod! Hát nem értésemre adtad, mikor a hajadat szárítottad? És az első alkalom, mikor az a buta szvetter volt rajtam, meg a nagynénémtől kapott poszméhes zokni, és úgy viselkedtem, mint egy bunkó? Azt hittem, rettentő nagy hólyagnak tartasz. - Hát, egy kicsit – vallottam be -, ámde... - Ámde mi? - Nem tesséket akartál mondani? Akkor kivette a kezemből a pezsgőspoharat, megcsókolt és azt mondta: - Na, jó, Bridget Jones, minden meg van bocsátva – azzal a karjaiba kapott, bevitt a hálószobába (ahol mennyezetes ágy volt!), és olyan dolgokat csinált velem, hogy a jövőben föld alá fogok süllyedni, valahányszor ék alakban kivágott, rombuszmintás szvettert látok.

December 26. kedd 04:00. Végre megfejtettem a boldogság titkát, amit porba sújtva, mély sajnálatomra és dühömre egy házasságtörő tettestársnak, a korhatár nélküli tévéműsorok csillagának szavaiba kell foglalnom: Nem „mi”, drágám, hanem „tessék”, és hallgass anyádra!

134

JANUÁR - FEBRUÁR ÖSSZEFOGLALÁS Alkoholegység: Cigaretta: Kalória: Zsíregységek:

3836 (gyenge) 5277 11.090.265 (visszataszító) 3457 (kb.) (minden értelemben ocsmány) 32 kg 75 dkg 33 kg 25 dkg (kiváló!) 42 (n.j.) 387 98

Hízás: Fogyás: Eltalált lottószámok El nem talált lottószámok: Összes megvásárolt kaparós: Összes kaparós nyereség: 110 font Kaparós összprofit: 12 font (Igenn! Igenn! Legyőztem a rendszert, miközben jótevői minőségemben nemes célokat támogattam!) 1471 hívása: sok Bálint-napi képeslap: 1 (n.j.) Karácsonyi képeslap: 33 (n.j.) Macskajajtalan napok: 114 (j.) Fiúk: 2 (de az egyik még csak hatnapos) Kedves fiú: 1 Megtartott újévi 1 (n.j.) elhatározások száma:

Kiváló éves előmenetel!

135