INTERJÚ
INTERJÚ
„EGÉSZ ÉLETÜNKBEN KELL TANULNUNK” Interjú dr. Bódizs György főorvossal
A járványhelyzet teljesen felborította az életünket, megnehezítette mindennapjainkat. Orvosként ez plusz kihívás, fizikai és pszichikai teher. Dr. Bódizs Györgyöt, a kolozsvári Rehabilitációs Kórház főorvosát kérdeztük életútjáról, a járvány okozta nehézségekről, jövőről.
Orvosnak lenni több mint munkahely, inkább hivatás. Miért választotta ezt az utat? Miért szeretett volna orvos lenni? Nem is volt más tervem. Már kiskoromban is az akartam lenni, emellett anyukám irányított erre. Ahogy teltek az
4
évek, ez az elhatározás csak egyre erősebb lett. A családban előttem nem volt orvos, aztán utánam többen is az egészségügyben dolgoztak, ragadós lett a példám. A húgom és a sógorom is orvos lett, a feleségem gyógyszerész, a sógornőim asszisztensnők – szoktam is mondani, hogy nem ártana egy pap
vagy egy mérnök a családba, mert így túl egyoldalú. Szeretem ezt a mesterséget, nem bántam meg, hogy ezt választottam, aki egyszer ilyen hivatást céloz meg, nem is szokott menet közben változtatni. Nyilván vannak kivételek, de lehet, hogy még ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik egy munkahelyes pályafutást tud leírni. 1991-ben a fertőző és a rehabilitációs kórház közül választhattam, ekkor a rehabilitációsra esett a választásom, azt mondhatom, hogy ezt se bántam meg. Ezt a kórházat le-
