PÉLDAÉRTÉKŰ
Én így érzem MAGAM ITTHON A Kolozsvári Állami Magyar Színház fodrásza, Mányoki Bence (25) szülei révén, gyerekkorától kezdve a Szamos melletti színházépület közelében volt. Operaénekesnek készült, de egy váratlan baleset, amiért utólag szinte hálás, közbeszólt. Mindig is olyan család voltunk, amelyiknek voltak román barátai. Beleszerettem anno egy román évfolyamtárs nőmbe, elhívtam a régi Flowersbe, emlékszem, csak néztem, de nem tudtam hozzászólni. Ezután elhatároztam, hogy valamit kezdek a romántudásommal, mert kommunikálni kell, ha bármit is akarok. Igyekeztem megtalálni a lehetőségét, hogy románokkal beszélgethessek, barátkozhassak. Mi ritkán jártunk magyar bulikba meg kocsmákba, például a Bulgakovba. Nem voltunk a barátaimmal a magyar buborék része és szerintem jobban tudod így érezni magad itt, elfogadáshoz és jóindulathoz vezet. Én így érzem itt otthon magam, nem gondolom, hogy bárki „otthonabb” lenne valakinél. Azt sejtettem, hogy lesz munkám, mert ki volt alakulva ebben a kisvárosban egy ugyebár vegyes, román–magyar baráti kör, amire támaszkodhattam. Az egyik legjobb dolog ebben a munkában az, hogy szinte csak azokkal az emberekkel találkozom, akiket szeretek és akik szeretnek. Apukám operaénekes, édesanyám színésznő, gyakorlatilag beleszülettem ebbe a világba, úgyhogy én is operaénekesi pályára készültem kilenc éven át, de egy baleset közbeszólt. Dorusán, egy fesztiválon három helyen eltörtem az állkapcsom, amikor egyik nap lee-
sett a vércukorszintem és elájultam. Pár hétig össze volt zárva a szám, nem tudtam enni, az éneklést szüneteltetni kellett. A felépülés közben meglátogattam a budapesti énektanáromat, akihez évekig jártam, és azt mondta, selejtesen már nincs értelme. Ez nagyon kiábrándított, bár addigra tapasztaltam, hogy az operaénekesi pályán arra ösztökélnek, hogy fizikailag és teljesítményileg is tökéletesek legyünk. Sokáig
„Az egyik legjobb dolog ebben a munkában az, hogy szinte csak azokkal az emberekkel találkozom, akiket szeretek és akik szeretnek.” nem volt értelme az életemnek. Nehéz elképzelni ilyenkor, hogy bármi mást tudnál annyira szeretni és tudnál valami újban annyira jó lenni. Tehát nekem a „Krisztus előtt, Krisztus után” helyett „baleset előtt, baleset után” időszámítás van. Nagyon sok minden átértékelődött és változott bennem azóta, például megjelent a jóga az életemben. Egy baráti összeülés közben gyúlt fel a lámpa a fejemben, hogy lehetnék fodrász. Ismerőseimnek gyakran vágtam a haját azelőtt is, és tudtam, szeretek a kezemmel alkotni, így tavaly beiratkoztam egy fodrász iskolába. Az iskola után mobil fodrász lettem, biciklivel jártam a várost. Nagyon jólesik, hogy kreatív munkát végezhetek, sokkal kiegyen-
súlyozottabbnak érzem magam, hálás vagyok az új lehetőségért, amit kaptam. Jelenleg a színháznál dolgozom, az Állatfarm és a Cseresznyéskert előadásokra hívtak besegíteni, majd megürült az állás, és jelentkeztem. Persze isteni érzés a színpadon állni, énekelni, de a visszajelzés valahogy másképp jön át, és rájöttem, nekem szükségem van a személyes, közvetlen feedbackre. A zene, a fények, a színpad, ez az egész varázslat meghatározó volt, és egyelőre úgy tűnik, az is marad számomra, csak már egy másik formában.
Stanik Bence
|9
