PÉLDAÉRTÉKŰ

A kreatív elme játszótere A hétköznapok lélekölő rutinja ellen indított háborút Petric-Florian Zsuzsa 2019-ben, mikor elindította Kolozsváron a közösségi barkácsolásra alkalmas teret, a Flow Kreatív Stúdiót. Zsuzsa szeretné, ha már márciusban újra workshopoktól, gyerekzsivalytól, fúrástól-faragástól lehetne hangos a műhely.

Szerettem volna egy kislányt a két fiam mellé, és aztán meg is jött, véletlenül. Nagyon jót tett a családunknak, a fiúk is imádják, mindenkinek ajánlom a harmadik gyermeket. Ő volt a ludas abban, hogy a kreatív stúdió kialakult, mert vele voltam GYES-en, mikor bútorfelújításba fogtam, tudott dolog, hogy az anyukák ilyenkor kreatív foglalkozások után szoktak nézni. A fiaim is nagyon lelkesedtek, csiszoltak és kalapáltak. Néztem, milyen szuper, hogy közösen, együtt dolgozunk. Innen született az ötlet, hogy másoknak is lehetővé tegyük ezt az élményt, szülők gyermekeikkel közösen alkothassanak, ilyesmi nem volt akkoriban Kolozsváron. Most épp szünetelünk, várjuk, hogy felszabaduljon a világ. Épp befejeztük a költözést, hazahoztuk a műhelyt, mert van egy elég nagy udvarunk, ahova hangulatos workshopokat terveztünk. Egy szobát alakítottunk át erre a célra, pont mire jött a kijárási tilalom. Mivel itt lakunk három gyerekkel, eleve nem nagyon mertem senkit hívni, féltünk a vírustól. Egyébként lakberendezéssel, bútortervezéssel foglalkozom, ez még mindig működik, de emellé nekem mindig is kellett valami kézzelfogható. Egy időben marcipános bevonatú tortákat készítettem. Nagyon jó pszichológiai hatásai vannak a kézimunkának. Amikor beülök a műhelybe, teljesen lenyugszom, ki tudom zárni a digitális világot, nincs képernyő, nincsenek zajok, csak a barkácsolás, a festés, ki tudok kapcsolódni. A gyerekek is nagyon szeretik, rendesen rákaptak. Egy-egy workshopon láttam, hogy a szülők időnként nagyon beleszólnának a gyermekeik dolgába, erős a késztetés, hogy vezessék őket, közben meg nagyon hasznos, ha képesek vagyunk hagyni őket, hadd verjék be srégen azt a szeget, hadd üssön rá az ujjára is akár. Ezek a foglalkozások a szülőknek és a gyerekeknek is egyaránt kikapcsolódást, minőségi időtöltést és sikerélményt jelentenek. Sokszor hallottam olyat, hogy jé, ezt én csináltam, képes vagyok ilyesmire? Kedvenceim a szülő-gyermek közös workshopok, előre elkészített darabokból kell összeszerelni a tervek szerint különböző tárgyakat, egyelőre húsvét előtt nyuszisládával, nyuszi formájú székekkel próbálkoztunk, amiknek nagy sikere volt, vagy készítettünk fából gyertyatartó lámpást. Tervezek fiataloknak délutáni kikapcsolódós barkácsolásalkalmakat, akár kurzusszerűen, és gondolkodunk teambuildingben. Ismerkedésre, csapatkohézió fejlesztésére nagyon jó, ha mondjuk együtt raknak össze a munkatársak egy polcot az irodába.

Abban reménykedünk, hogy már eleget ültek otthon az emberek, vágynak a közösségre, legalábbis én nagyon vágyom a társaságra, a beszélgetésekre, alkotásra. Remélem, már lecsengőben van a vírus, és békén hagy minket, és márciusban már újra tudjuk indítani a találkozókat, összejönnek a nyári táboraink is.

Én itt is születtem, nagyon szeretem Kolozsvár magyar közösségét, mert van egy összetartás. Közben meg a román közösség felé is kell nyitni, mert a magyar buborékon kívül szükségünk van a nagyobb buborékra is. Voltak vegyes, magyarromán workshopjaink, nekem nehéz volt, de a résztvevőknek, úgy vettem észre, egyáltalán nem volt zavaró, hogy néha magyarul is megszólaltam. Sokszor elpoénkodták, hogy milyen vagány, mert legalább megtanulnak magyarul néhány szót. Fontos, hogy ne csak magunk között legyünk, mert ők másképp látják a világot, emiatt nyitottabb az egész, új perspektívákat tud nyújtani.

STANIK BENCE